A Veszprémi Főegyházmegye lapja - IX. évfolyam 1. szám, 2020 tavasz

Küldött: A Veszprémi Főegyházmegye lapja. Kiadja a Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központ, 8200 Veszprém, Vár u. 31. Tel.: 88/580-528, e-mail: kuldott@veszpremiersekseg.hu. Főszerkesztő: Pálfalviné Ősze Judit. Szerkesztő: Megyesi Ferenc. Munkatársak: Fődi Gábor, Halász Gábor, Leitner Veronika, Nagy Zoltán. Fotó: Nagy Lajos, Szaléziánum, Magyar Kurir, egyházközségek. Kéziratokat és fotókat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A kéziratok rövidítési jogát fenntartjuk. Az újságban található cikkek a forrás megjelölésével szabadon felhasználhatók.

Videók a Főegyházmegye életéből a Veszprémi Érsekség YouTube csatornáján. Címlap: dr. Udvardy György érsek keresztutat végez március 13-án

Nagy Nándor plébánossal Devecserben.

Ó, MÁRIA, RÁD BÍZZUK MAGUNKAT

Ó, Mária, te mindig az üdvösség és a remény jeleként ragyogsz utunkon. Rád bízzuk magunkat, betegek Egészsége, aki hitedben szilárdan kitartva a kereszt alatt osztoztál Jézus fájdalmában. Római nép Üdvössége, te tudod, mire van szükségünk, és biztosak vagyunk, hogy gondoskodni fogsz arról, hogy mint a galileai Kánában visszatérhessen az öröm és az ünneplés a mostani megpróbáltatá-sok után. Isteni Szeretet anyja, segíts, hogy felis-merjük és elfogadjuk az Atya akaratát, és megtegyük, amit Jézus mond majd nekünk, aki magára vette szenvedésein-ket és fájdalmunkat, hogy a kereszt által elvezessen bennünket a feltámadás örömére. Ámen. Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ó, dicsőséges és áldott Szűz!

FERENC PÁPA FELAJÁNLÓ IMÁJA A JÁRVÁNY IDEJÉN

3

FŐPÁSZTORI KÖSZÖNTŐ

Nagyon nehezen született meg ez a bevezető írás. Pedig kiadványunk számtalan kiváló ese-ményről ad tudósítást: közösségeink életéről, ün-nepéről, a Főegyházmegye találkozásairól, a hi-vatal munkájáról. Olvashatunk a betegek kápol-nájának megáldásáról, a felújítások ünneplésé-ről, a mindennapi szolgálat számtalan eseményé-ről, amellyel az életet szolgálják plébániai kö-zösségeinkben paptestvéreink, katekétáink, a családok és katolikus iskoláink pedagógusai. Ugyanígy találkozhatunk az intézményeink élet-ét bemutató írásokkal is. Nagyon gazdag, az életet szolgáló események azok, amelyekre hálá-val tekinthetünk vissza.

Minden liturgikus időszak, így a nagyböjti szent idő is számtalan olyan lehetőséggel ajándékoz meg bennünket, amelyek megújítják hitünket. Megújítják egyéni Isten-kapcsolatunkat, megerő-sítik a szentségekhez való kötődésünket, és meg-alapozzák mindennapi döntéseinket. Azonban most egy pillanat alatt ez az örömteli beszámoló, az osztozás öröme, bizonytalansággá változott. Bár hálával tekintünk a múltra, de bennünk a kér-dés: hogyan tovább? Megjelent a koronavírus: tá-volinak tűnt, „mások” problémájának, azonban már itt van közöttünk. Megszűntek nyilvános Is-tentiszteleteink. Mélyen érint bennünket ünnepe-ink hiánya: akár a liturgikus ünneplés, akár a csa-ládi hagyományok, a családi találkozások hiánya, és az ezekből fakadó kétség.

Intézményeinkben megszűnt a tevékenység, ott-honról végzik munkájukat pedagógusaink, óvoda-pedagógusaink. A szülők egy része kénytelen ott-hon maradni munkahelyét, olykor munkáját is hátrahagyva. Van akik munkája megszűnt, és így az anyagi nehézség bizonytalansága is közel fér-kőzik családjainkhoz. Ezzel együtt a bezártság, az elszigetelődés ugyancsak azt kérdezi bennünk: hogyan tovább? Hitünk a mindennapi döntésein-ket is befolyásolja, és átjárja. Hogyan tovább?

Pontosan nem tudjuk – legalábbis azt nem –, hogy mi lesz. Hogy hogyan tovább a magunk ré-széről? Azt tudjuk! Hiszen a legfontosabbakhoz, a lényeglátáshoz való ragaszkodásunk szükséges. A bátor magatartás, a készség kifejezése, és a bi-zalom abban, hogy a Szentléleknek van inspiráló ötlete arra, hogy miként tudjuk a szeretet cseleke-deteit mégis megélni ezen körülmények között is. Tudatos cselekvésre ösztönözve – s amit külön is szükséges hangsúlyozni – az állhatatosság erényét különleges, hangsúlyos módon is megélve. Így te-kinthetünk jövő feladataink elé. És persze tervez-zük a jövőt! Azt a jövőt, ami nem egyszerűen re-parálása annak, ahogyan éltünk, hanem egy olyan új jövőt, amiről hisszük, hogy az Isten ajándéka, ami az ember számára méltó és amiről hisszük, hogy Ő valóban benne él.

Áldott készületet, áldott Húsvétot kívánok mind paptestvéreimnek, mind a híveknek, fiataloknak, időseknek! Imádkozzunk egymásért!

+ György érsek

Az egyházkormányzatban számít a munkájukra és te-kintélyükre – Dr. Udvardy György érsek találkozóra hívta a Veszprémi Főegyházmegye espereseit. Kerületi szinten az esperesek segítenek a törvényesség, szabályosság fenn-tartásában és ők szembesülnek elsőként a nehézségekkel, kihívásokkal. A február 26-án tartott fórumon az esperesek megismerhették a főpásztor elvárásait és beszámoltak saját tapasztalataikról, véleményükről, ami segítheti a főegyház-megye hatékony működését. A tanácskozás levezetője dr. Takáts István érseki helynök volt, a megjelenteket köszön-tötte Szabó János, a főegyházmegye új gazdasági helynöke, és bemutatkozott dr. Major László vagyonkezelő is.

A találkozó előtt az esperesek előkészítő anyagot küld-tek meglátásaikról, javaslataikról, melyeket részletesen megvitattak a nap folyamán. Köztük az egyházmegye te-lepülésszerkezetének változásairól, a plébániarendszer új-ragondolásáról, a pályázati rendszerről.

Tanácskoztak a jövőbeni tervekről és feladatokról, az esperesi koronákról és rekollekciókról, ezek témáiról és egy közös papi zarándoklatról. Szóba került a Boldog Gizella főegyházmegyei zarándoklat és Bódi Mária Magdolna vértanúságának közelgő 75. évfordulója, va-lamint a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülés is.

ESPERESEKKEL TALÁLKOZOTT DR. UDVARDY GYÖRGY ÉRSEK

Szent Ágnes vértanú liturgikus emléknapja alkalmá-ból Franco Bergamin lateráni generális apát áldotta meg a római falakon kívüli Szent Ágnes bazilikában azt a két bárányt, melyeknek a gyapjából készül az új érsekek, metropoliták palliuma. A pallium a liturgikus méltóság jelképe és joghatósági jelvény, amelyet csak a pápa és az érsekek, metropoliták viselnek templo-maikban és egyházmegyéjük területén.

Metropolitának nevezik azt az érseket, akinek saját egyházmegyéjén túl az egyháztartományt alkotó szomszédos – ún. szuffragáneus – egyházmegyék fe-lett is van bizonyos kormányzati hatalma: leginkább a hit és az egyházi fegyelem megtartását felügyeli.

Magyarországon a középkorban Esztergom volt az első, Kalocsa a második metropolitai székhely. Őket követte a 1804-ben Eger, 1852-ben Zágráb, majd 1993-ban Veszprém, melynek szuffragáneus egyház-megyéi a Szombathelyi és a Kaposvári Egyházmegye. A pallium átadása a protodiakónus bíboros feladata

volt, akár személyesen Rómában, akár székhelyükre küldve azoknak, akik akadályoztatva voltak. Szent II. János Pál 1984-ben bevezette, hogy Szent Péter és Pál ünnepén a pápa maga köré gyűjti az elmúlt év során kinevezett metropolitákat, és személyesen akasztja nyakukba az ünnepi szentmisén megáldott palliumot – így Márfi Gyula érsek 1998. június 29-én kapta meg a palliumot.

Ferenc pápa 2015-ben elrendelte, hogy az érsekek az eddigi szokásnak megfelelően jelen lehetnek Ró-mában, a pápával együtt miséznek, részt vesznek a palliumok megáldásának a szertartásán, de nem törté-nik meg a palliumok fölhelyezése. A pallium fölhelye-zése, vagyis az új érsek nyakába helyezése az illetékes egyházmegyékben történik.

A fehér gyapjúból készült palliumon négy fekete se-lyemből rászőtt kereszt látható.

A megáldott bárányok gyapjából készül az érseki pallium, melyet Udvardy György érsek is visel majd.

SZENT ÁGNES ÜNNEPÉN BÁRÁNYOKAT ÁLDOTTAK MEG RÓMÁBAN

4

Találkozóra hívta február 17-én dr. Udvardy György érsek a főegyházmegye fenntartásában lévő oktatási in-tézmények igazgatóit és gazdasági vezetőit.

A nap folyamán áttekintették az intézmények gazdasági ügyeit, megbeszélték a jövőbeni terveket, valamint a köl-csönös tapasztalatcserére is sor került. A megbeszélést dr. Takáts István érseki helynök vezette, de a főpásztor mel-lett jelen volt Szabó János gazdasági helynök, Tornavöl-gyi Krisztián irodaigazgató és dr. Major László vagyonkezelő is.

Dr. Udvardy György érsek a találkozó kezdetén meg-osztotta meglátásait, elvárásait a jelenlevőkkel, beleértve a világ, a kor adta kérdések nehézségeit, kihívásait is, ami-vel szembe kell nézni. A főpásztor hangsúlyozta, hogy kü-lönleges helyet töltenek be a főegyházmegye életében az oktatási intézmények, mind az evangélium hirdetésében, mind az érték átadásban. Elmondta, hogy a gazdasági ügyek kapcsán az elsődleges cél, hogy az intézmények nyugodt, kiszámítható módon tudjanak működni. Kie-melte, ebben a kérdésben a nehézség, amire válaszolni kell, az a pedagógus bértábla helyzete, megtartani a jó munkaerőt, bevonni akár a fiatal pedagógusokat.

A találkozót megelőzően az intézmények előkészítő anyagot kaptak, melyre választ adva a szükséges fejlesz-téseket, aktuális kérdéseket, nehézségeket küldték el az intézményvezetők. Ezekre a bemutatkozáson túl az új va-gyonkezelő és a nemrégiben kinevezett gazdasági hely-nök is reagált.

A gazdasági ügyek mellett tartottak adatvédelmi tájé-koztatót, amelyen azokat az adatvédelmi alapelveket is-mertették, amely az iskoláknál fontos, hiszen tanulók, dolgozók adatait, fényképeit kezelik.

A tájékoztatások után fórumot tartottak, ahol lehetőség nyílt kötetlenebb, párbeszédes formában beszélni az el-hangzottakról.

OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK VEZETŐI TALÁLKOZTAK

Keszthelyen és Veszprémben került megrendezésre március 9-én illetve 10-én a Veszprémi Főegyházme-gye papságának idei első rekollekciója. Dr. Kajtár Ed-várd pécsi plébános előadásaiban az Eucharisztia áldozati mivoltáról, és annak a papok életében betöl-tött szerepéről beszélt.

A papok életének a központjában Krisztus áldozatá-nak kell lennie. Krisztus áldozatába kapcsolódnak be életük felajánlásával, a hivatás vállalásával, ami el-képzelhetetlen az Eucharisztiából való táplálkozás nél-kül. Az előadásban sorra vette a szentmise bizonyos részeit, amiken keresztül világított rá az Eucharisztia áldozati mivoltára, valamint ennek észrevételére. Többször kitért a latin nyelvű ordo olyan sajátossága-ira, amelyek a jelenleg használt fordításában nem domborodnak ki magyar nyelven. Többek között be-szélt arról, hogy mivel a papszenteléssel megváltozik a pap személye, a pap más módon vesz részt a szent-misében, mint a többi hívő ember. A pap maga is ré-szese lesz a Krisztusi áldozatnak, ám mégis egyfajta passzivitás figyelhető meg a szentmisén. Ezt abból

magyarázta, hogy latin nyelven a bűnbánati részben csak a bűnök elismerésére van felszólítás. Bűneink megbánása nélkül is „megtörténik” a szentmise áldo-zata, hiszen a szentmise Isten akarata és cselekvése.

A rekollekció alkalmával a papság meghallgatta a főegyházmegye NEK-felelősének beszámolóját az Eucharisztikus Kongresszus előkészületeinek aktuali-tásairól, valamint a főegyházmegye ministránsainak tervezett szolgálatának részleteiről. Emellett megbe-széltek egyéb aktuális kérdéseket is.

PAPSÁG, ÁLDOZAT, EUCHARISZTIA

5

A farsang utolsó napjaiban a keresztény ember el-kezd tervezgetni: milyen legyen az idei nagyböjt? Miről mondjak le idén? Hogyan tudnám leginkább jól megélni a szent negyven napot?

A római Pápai Német-Magyar Kollégiumban, ahol egyházjogi tanulmányaim ideje alatt élek ugyanezek-kel a kérdésekkel foglalkoztunk február közepén a má-sodik félév első napjaiban. Elkezdtük a nagyböjti utat, ám a hónap utolsó napjaiban már a tőlünk 650 km-re fekvő északi tartományokból is aggasztó hírek érkez-tek. Milánó környékén már a hamvazószerdai miséket is csak interneten vagy televízión keresztül követhet-ték a hívek a járvány kitörése miatt.

Eközben már az otthoniak is aggódni kezdtek ér-tünk, noha mi semmit nem érzékeltünk a pánikhangu-latból. Március első napjaira a város szinte kiürült. Aggódó turisták tömegei mondták vissza előre lefog-lalt útjukat. Furcsa volt látni, hogy a nevezetességek, ahova csak lökdösődve, több órás sorban állás árán lehet bejutni, most szinte üresen várták a lézengő lá-togatókat.

4. évem ez az Örök Városban, de a hatalmas tömeg miatt eddig sosem volt kedvem bemenni az Angyal-várba. Belépve az üres kasszákat elhagyva és az üres termeken végighaladva felmentem a mindig zsúfolt te-raszra, ahol felettem és a még fent lévő 5 látogató fe-lett már csak Szent Mihály hatalmas szobra állt. A híres szobor, melyről tudjuk, hogy az 590. évben Nagy Szent Gergely pápa által tartott pestisjárvány elleni kö-nyörgő körmenet során megjelent és kardját a hüve-lyébe visszahelyező arkangyalt ábrázolja, aki most egy szinte már üres városra tekintett le. Még akkor sem sejtettem igazán, hogy alakja néhány nap múlva ismét aktuális lesz a katolikus világ központja és egész Itália számára.

Soraimat már március 12-én írom, 4 nappal azután, hogy az egész országban felfüggesztették többek kö-zött a vallási szertartások nyilvános végzését. A tele-pülések közigazgatási területét csak engedéllyel lehet elhagyni, tegnap óta pedig már csak az élelmiszerbol-tok, valamint a patikák tarthatnak nyitva.

Egyetemi kényszerszünetemet 5 társammal saját

60 MILLIÓ OLASZ NAGYBÖJTI LELKIGYAKORLATA AZ ÚR 2020. ÉVÉBEN

döntésre nem a belvárosban, hanem a kollégium Ró-mától 30 km-re lévő házában töltöm. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen minket ellátnak élelem-mel, nem kell azokkal a nehézségekkel szembenéz-nünk, mint az olasz családoknak, akik vagy az iskolai szünet miatt unatkozó gyerekeket nem tudják hova tenni vagy azon törik a fejüket, hogy az országba évente érkező 45 milliós turistatömeg idei várható drasztikus megcsappanása miatt ugyan miből fognak megélni.

Megtapasztaltam már Rómában több ritka eseményt is; átéltem két erős földrengést, ébredtem 10 cm hó-takaróra abban a városban, ahol fagyni sem igen szo-kott, de azt sosem gondoltam volna, hogy Európa egyik legősibb helyét egy nagy láthatatlan ellenség, egy vírus fogja ledönteni a lábáról a XXI. században.

Ember tervez, Isten végez, tartja az ősi magyar mondás. Tervezgettük ezt a nagyböjtöt is, de senki nem gondolta volna, hogy posztmodern, fejlett tech-nikai eszközökre és az emberi mindenhatóság-tudatra épülő társadalmunkban egyik napról a másikra vi-szonylagossá válnak olyan dolgok, melyekről azt hit-tük, hogy ezek nélkül elképzelhetetlenek a mindennapjaink. 60 millió olasz számára „kötelező lett” a 2020-as nagyböjt, melynek elhatározásait már nem magunk tesszük meg. Rengeteg dologról kell le-mondanunk és nem tudjuk, hogy meddig tart az idei „lelkigyakorlat”.

Szent Pál arra buzdítja a korinthusiakat, hogy a lát-hatatlanra koncentráljanak (vö. 2Kor 4,18a). Az egész világ életét most egy láthatatlan kórokozó alakítja át óráról órára, ám kérdés, hogy mennyire tudunk ebben a világméretű nagyböjti lelkigyakorlatban ahhoz a Láthatatlanhoz közelebb kerülni, aki minden bajból ki tud bennünket vezetni. Kényszerű „száműzeté-sünkben”, ahol mindennapjainkat szinte már egy szemlélődő szerzetesrendhez hasonló napirenddel és tevékenységi körrel éljük, a koronavírus áldozatainak lelki üdvössége és a kór visszaszorulása mellett azért is imádkozunk, hogy ez a krízishelyzet ébressze rá az emberiséget: mindannyian Isten kezében vagyunk. Ő életünk és történelmünk irányítója, ezért arra kell tö-rekednünk, hogy ebben a nehéz helyzetben felismer-jük az ő szándékát, le tudjuk vonni majd a helyes következtetéseket és a járvány elmúltával hitünkben és emberi kapcsolatainkban megújulva tudjunk örülni a feltámadásnak.

Dr. Kulcsár Dávid atya

Az ilyenkor szokásosnál szűkebb körben adták át a Pro Urbe díjakat március 13-án a Városháza Kos-suth termében.

A rangos elismerést ezúttal Schall Tamás plébános, Ebele Ferencné a Simonyi iskola igazgatója és dr. Mohos Gábor nemrég leköszönt jegyző vehették át.

Schall Tamás már fiatalon a várbeli piarista temp-lom közösségének tagja volt. 1988-ban, két évvel pappá szentelése után nyílt meg a Magyarok Nagy-asszonya kápolna. Ettől az évtől végzi lelkipásztori munkáját a Cholnoky lakótelepen. Szervezésében 1989 január elsejével megkezdte működését a Ma-gyarok Nagyasszonya Plébánia. Először egy kis ká-polna állt rendelkezésre, majd megkezdődött a templom építése, mely 1995-ben készült el. A felépült templom jelentős értékekkel gazdagítja Veszprém vá-rosát. Schall Tamás Atya mára egy olyan közösséget tudhat magáénak a Cholnoky lakótelepen, mely meg-határozza a városrész arculatát, magja és kiinduló-pontja lehet egy szélesebb összefogásnak. Tamás Atya nagy szeretettel, buzgalommal hozta létre a kö-zösséget, amely rendkívül erős, határozott egyénisé-gének köszönhetően immár több, mint 30 éve létezik és összetart. A város iránti szeretete és elkötelezett-sége megkérdőjelezhetetlen. 2020-ban Veszprém Me-gyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése az értékmegőrzés területén végzett példaértékű tevé-kenysége, valamint közösségi munkája elismerése-ként Schall Tamás részére Pro Urbe érdemérmet adományoz.

PLÉBÁNOST, PEDAGÓGUST ÉS JEGYZŐT DÍJAZTAK VESZPRÉMBEN

7

8

„HORDOZZUK BÁTRAN AZ ŐSZINTE BŰNBÁNAT JELÉT, HOGY A DICSŐSÉG JELÉT IS TUDJUK HORDOZNI!”

– Isten nagy ajándékát élhetjük meg a nagyböjti szent időben. Szükségünk van arra, hogy rádöbbenjünk újból és újból, hogy Isten szeret bennünket. Rádöbbenjünk arra, hogy az életünk önmagunktól és önmagunk által nem mindig irányítható, hogy vágyaink, terveink elvál-nak a realitástól. Mennyire szükségünk van arra, hogy őszintén szembesüljünk azzal, akik vagyunk és milyen nagy ajándék az, hogy Isten tudja ezt. Egészen közel jön hozzánk és bátorít: ismerd fel méltóságodat és akkor felismered gyengeségeidet, felismered mindazt, ami nem méltó hozzád, amit el kell engedni, amit nem is akarsz, ami nem is vezet életre. Felismerjük, hogy van erőnk, van bátorságunk – fogalmazott homíliájában dr. Udvardy György érsek.

Február 26-án, hamvazószerdán Veszprémben is

szentmisével, illetve a hamvazás szertartásával kez-

dődött meg a húsvéti készület negyven napja, a

nagyböjt. A Szent Mihály Bazilikában dr. Udvardy

György érsek mutatott be szentmisét dr. Takáts Ist-

ván érseki helynökkel, Nagy Károly apát, kanonok

plébánossal és Felker Zsolt káplánnal.

A főpásztor szentbeszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a nagyböjt Istennek a nagy ajándéka. Mint mondta: szükséges a megbánás. Megbánni azonban pusztán emberi megfontolásból – én jó vagyok, ez csak egy hiba volt, vagy ezentúl majd jó lesz – nem lehet. Megbánást azért tanúsíthatok, mert felismerem, hogy az Isten atyám, aki az élettel megajándékozott, aki sze-ret. Isten szereti az életemben azt, aki vagyok, a mai na-pomat, a küzdelmeimet, talán most a nagyböjt elején a félelmeimet is.(…) Kiemelte: az őszinte szembesülés, Istennel való kiengesztelődés, a jóvátétel az élet-halál

kérdése mindannyiunk számára. Élet-halál kérdése, hi-szen az élet Istenével nem fér össze az, ami a pusztulás, ami a halál, ami a vég, a reménytelenség. Vagy az egyi-ket tudom választani, s a másikat elvetem, vagy válasz-tom a másikat és akkor az elsőt fogom elvetni. Válaszd az életet! Ez döntést kíván, de ezt a döntést már meg-hoztuk – emlékeztetett Udvardy György érsek – akkor, amikor kereszténnyé lettünk. A nagyböjti időben nincs másról szó, minthogy keresztényi mivoltunkat akarjuk ismét elevenen, dinamikusan, frissen, üdén megélni. A keresztségi döntésünket szükséges megújítani. Ez nem más, mint a húsvét ereje, a húsvét ajándéka, valami, ami elveszett, ami veszni látszott, amit eltemettek, ami meg-semmisülni látszott és életre kelt, erővel végérvényesen. Arra hív bennünket nagyböjt idején Egyházunk, hogy járja át Húsvét ajándéka az értelmemet, érzelmemet, kapcsolataimat, akaratomat, múltamat, emlékeimet, és a jövőmet is. A megtérés teljes változást kíván tőlünk. Nem kicsit, nem valami jobbítást, nem valami helyre-hozást, hanem tökéletes megtérést, tökéletes megúju-lást. Ehhez kitartásra, bátorságra és gyökereket érintő változásra van szükség.

A prédikációt követően elvégezték a hamvazkodás szertartását. A hívek homlokát az előző év virágvasár-napján szentelt barka hamujával kereszt alakú hamujel-lel jelölték meg miközben hagyományosan a következőket mondták: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”

- Szabó János atyát Berkes Péter plébános atya betegsége miatt 2019. december 23-i hatállyal, eddigi feladatait változat-lanul hagyva kineveztem az Alsóörsi és Szentkirályszabadjai plébániák plébániai kormányzójává.

- 2020. január 7-i hatállyal létrehoztam a Főegyházme-gyei Gazdasági Tanácsot. A tanács tagjai: Elnök: Dr. Ud-

vardy György érsek. Hivataluknál fogva tagok: Dr. Ta-

káts István általános helynök, Szabó János gazdasági helynök, Tornavölgyi Krisztián irodaigazgató. Kinevezett tagok: Bakos Frigyes, Kiss László, Dr. Mail József,

Nagy József, Nagy Károly. A számvizsgáló bizottság tag-jai: Dr. Takáts István általános helynök, Nagy József.

- Salgó Ferenc atya a kánoni 75. életévét betöltve benyúj-totta lemondását a pápai Szent Anna Plébánia plébánosi tisztségéről. Lemondását, köszönetem kinyilvánítása mellett elfogadtam, egyúttal további intézkedésig kineveztem ugyanezen plébánia plébániai kormányzójává 2020. január 17-i hatállyal.

- Szalontai István Balázs atyának a frankfurti magyarok körében végzett lelkipásztori szolgálatra szóló megbízatását 2020. január 21-i hatállyal visszavontam. Egyúttal, ugyan-ezen hatállyal a veszprémi Árpád-házi Szent Margit plébá-niára küldtem káplánnak.

- Kiss László atyát 2020. január 28-i hatállyal, eddigi fel-adatait változatlanul hagyva - további rendelkezésig - kine-veztem a Pókaszepetki és a Pakodi Plébániák plébániai kor-mányzójává.

- Dr. Mail József atya korára való tekintettel benyújtotta lemondását gazdasági helynöki, vagyonkezelői megbízatá-sairól, valamint intézményvezetői megbízatásairól. Lemon-dását 2020. január 27-én elfogadtam, egyúttal nagyrabecsü-lésem kifejezése mellett hálásan megköszöntem mindazt a sokrétű és lelkiismeretes munkát, amelyet 24 éven át papja-ink, oktatási és szociális intézményeink, valamint anyagi ja-vaink megőrzése és gyarapítása érdekében végzett. Számít-va tapasztalataira, javaslataira, 2020. február 1-jei hatállyal gazdasági tanácsnokká neveztem ki.

- Szabó János atyát eddigi feladatait változatlanul hagyva, 2020. február 1-jei hatállyal kineveztem gazdasági helynökké.

- Kiss László atyát 2020. február 4-i hatállyal, eddigi fel-adatait változatlanul hagyva - további rendelkezésig - kine-veztem az Alsópáhoki, Nemesbüki és Szentgyörgyvári plé-bániák plébániai kormányzójává.

- Dr. Takáts István általános helynököt eddigi feladatait változatlanul hagyva, 2020. február 1-jei hatállyal kinevez-tem a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár főigazgatójává.

- Szabó János gazdasági helynököt eddigi feladatait vál-tozatlanul hagyva, 2020. február 1-jei hatállyal az Érseki Számvevőség vezetőjévé neveztem ki.

- Szabó János gazdasági helynököt eddigi feladatait vál-

tozatlanul hagyva 2020. február 1-jei hatállyal a Mária Olta-lom Háza vezetőjévé neveztem ki.

- Főpásztori rendelkezésem folytán 2020. február 18-án a hévízi Szent József Otthon főegyházmegyei belső egyházi jogi személyt megalapítottam, igazgatójává Szabó János gazdasági helynököt neveztem ki.

- Főpásztori rendelkezésem folytán a Mária Oltalom Há-zát 2020. március 1. napjával megszűntnek nyilvánítottam és úgy rendelkeztem, hogy a Mária Oltalom Háza belső egyházi jogi személy általános, teljes és egyetemes jogu-tódja a Szent József Otthon legyen.

- Dr. Major Lászlót (világi hívő) a 2020. január 20-án kelt érseki határozatommal 5 évre főegyházmegyei va-gyonkezelővé neveztem ki.

- Dr. Udvarhelyi Olivér ügyvéd, jogtanácsosnak a Veszprémi Főegyházmegye jogi teendőinek ellátására szóló megbízatását 2020. február 18-án, közös megegyezéssel megszüntettem. Mivel Bódi Mária Magdolna boldoggáava-tási ügyének aktori szerepét Főegyházmegyénk átvette az Alapítványtól, ennek hátterét biztosítandó jogi aktus vég-hezvitelére viszont megbíztam Dr. Udvarhelyi Olivér ügyvéd urat. Egyúttal kifejeztem Ügyvéd Úrnak köszöne-temet és megbecsülésemet a Veszprémi Főegyházmegye ré-szére ellátott több évtizedes ügyvédi munkájáért.

- Dr. Jancsó Gábor ügyvédet 2020. január 1-től kezdő-dően, határozatlan időtartamra megbíztam a Veszprémi Főegyházmegye jogi ügyeinek ellátásával.

- Dr. Vörös Tamást (világi hívő) 2020. január 13- tól kezdődően, határozatlan időtartamra kineveztem főegy-házmegyénk főépítészévé.

9

Dr. Takáts István általános érseki helynök és Tornavölgyi Krisztián érseki irodaigazgató eskütétele az érseki palota kápolnájában

SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK A FŐEGYHÁZMEGYÉBEN Dr. Udvardy György veszprémi érsek az alább személyi változásokról döntött:

CSALÁDPASZTORÁCIÓ

10

Az érdeklődő jegyespárok 2020. február 1-én és 2-án Veszprémben az Agórában megrendezett esküvő kiál-lításon a dekorációk, esküvői ruhák, ékszerek, és még sok minden egyéb mellett a kiállítást szervező Táll há-zaspár jóvoltából Családpasztorációs Munkacsoportunk tagjaival is találkozhattak. Mi a szentségi házasságot szerettük volna közelebb vinni a párokhoz. A családpasztorációban önkéntesként szolgáló házas-párok: Gelencsér Károly és Betti, Gerstmár Ferenc és

Bea, Gyarmati László és Aranka, Köves András és Ágota, Próder Szabolcs és Virág, Szabó Balázs és Adri voltak a „kiállítók”, akik szívesen válaszoltak az ér-deklődők kérdéseire. Öles betűkkel hirdettük: Készülj velünk a katolikus házasságra! A Burucsné Walla Bar-bara által készített szelfifalnál levő fotózással szólí-tottuk meg a párokat. Egy templomajtó előtt álló menyasszonyt és vőlegényt ábrázolt a kép, a párok többsége örömmel vállalta a fotózást, és ezután már könnyebben indult a beszélgetés. Könyvekkel, játékokkal, prospektusokkal készültünk a rendezvényre. Tájékoztattuk a párokat házasságra felkészítő kurzusainkról, beszéltünk saját tapasztala-tainkról, miért van jelentősége a másik jobb megisme-résének, mennyire fontos a házasságra, a közös életre való felkészülés, mit is jelent szentségi házasságban élni. Megkérdeztük a párokat, készülnek-e templomi esküvőre, hívtuk őket a jegyes felkészítésre – és a meghívást elfogadókat örömmel üdvözöltük a pár nappal később indult jegyesoktatáson. Színes volt a kiállítás, és mi igyekeztünk a saját „fio-rettónkat”, lelki virágcsokrunkat a résztvevők számára átadni

MR. & MRS. – KÉSZÜLJETEK VELÜNK A KATOLIKUS HÁZASSÁGRA! ESKÜVŐ KIÁLLÍTÁS VESZPRÉMBEN

A CSALÁDPASZTORÁCIÓS MUNKACSOPORT TAGJAINAK BEMUTATKOZÓ LÁTOGATÁSA UDVARDY GYÖRGY ÉRSEK ÚRNÁL

Február 3-án a Családpasztorációs Munkacsoportban szolgáló házaspárokat fogadta Udvardy György érsek úr az érsekség Gizella termében. Dr. Fodor János csa-ládreferens, tizenegy házaspár és Fekete Gyöngyi irodavezető tette tiszteletét és beszélt a családpasz-torációban betöltött szerepéről, feladatairól. Érsek úr érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta a megszóla-lókat. Egyértelművé tette, hogy a családok helyzete, támogatása, kísérése, egyszóval pasztorálása fontos területe Egyházunknak, a családpasztoráció nem része az Egyháznak, hanem maga az Egyház, annak lényegi természete. - mondta.

11

CSALÁDPASZTORÁCIÓ

2020. február 7-én indult Veszprémben a Szaléziá-numban az idei központi I. jegyeskurzus. Az előadá-sok témái a teljesség igénye nélkül: a házasság szentsége, férfi és női különbözőségek, a család, ahon-nan jövünk, kommunikáció, konfliktuskezelés, intimi-

tás, hűség, családi élet, előadói Dr. Udvardy György érsek úr, Dr. Fodor János családreferens atya, Bálint Bánk, Portik-Bakai Melinda, és a Berta házaspár. A kiscsoportok vezetését a Gerstmár, Próder és a Szabó házaspár vállalta fel.

JEGYES FELKÉSZÍTÉS

Ünnepi szentmisével kezdődött a Há-zasság hete rendezvénysorozat Veszprémben 2020. február 9-én. A házasság világnapján Dr. Udvardy György érsek mutatott be szentmisét Nagy Károly apát, kanonok plébá-nossal és Felker Zsolt káplánnal a Szent Mihály Bazilikában. Homíliá-jában a főpásztor az evangéliumhoz kapcsolódóan beszélt a házasság szentségéről, valamint arról, hogy a házasság Istentől akart, Istentől meg-áldott intézmény. Felhívta a figyel-met arra, hogy a házasság olyan ajándék, amely Istennek a valóságát teszi jelenvalóvá.

HÁZASSÁG HETE NYITÓ SZENTMISE VESZPRÉMBEN

CSALÁDPASZTORÁCIÓ

12

Népes hallgatóság gyűlt össze hétfőn este Dr. Janka Fe-renc görög katolikus esperes, főiskolai tanár A szeretet iskolája c. előadását meghallgatni a Padányi Katolikus Iskola dísztermébe. A Veszprémi Főegyházmegye Csa-ládpasztorációs Irodája által szervezett eseményről nehéz a beszámolók megszokott kimért hangján szólni. A Há-zasság Hetének hivatalos rendezvénye Ferenc atya jó-voltából pillanatok alatt lelki oázissá változott. Ennek tükrében megtanulhattuk, hogy a szeretetet nem lehet pusztán emberi vonatkozásaiban szemlélni. Egye-dül Istenben nyeri el teljességét mindaz, aminek embe-rileg értelme van, s olykor még az is értelmet nyer Istenben, aminek pusztán emberi szempontból semmi ér-telme. Az emberi identitás Descartes-féle meghatározá-sából, mely szerint „gondolkodom, tehát vagyok” újszerű módon igazolta az előadó, hogy az ember közösségi lény. A nyelv, melyet használunk, nem csak gondolataink köz-léséhez, hanem azok megalkotásához is szükséges. Ugyanakkor nem egyéni alkotás, hanem annak a közös-ségnek az ajándéka, amely hordoz minket, a létezésünket igazoló gondolataink kizárólag az általunk használt nyel-vet alkotó közösségben értelmezhetők, ahogy mi magun-kat is csak abban tudjuk értelmezni. Ferenc atya, rá jellemző módon, fenti gondolatait irodalmi idézetekkel tette szemléletessé. Többek között Max Raabe sorait is idézve: „Csókolózni nem lehet egyedül”. Hosszan elemezte a házasságban kibontakozó intimitás

dimenzióit, feltárva a gondolatok, az érzelmek, a testi, vallási és közösségi téren megvalósuló intimitás mély-ségeit. Bemutatta a kapcsolatainkat éltető energiával fel-töltő feszültséget, mely az elköteleződés és a szabadság dinamikájából fakad. Rövid kalandtúrára vezetett minket az ógörög nyelv segítségével a szeretet árnyalatainak vi-lágába (szex, erosz, filia, agapé). Ezek közül is részlete-sen időzött az agapénél, ahol már nincs feltétele a szeretetnek, amikor már nem várok viszonzást; egysze-rűen szeretlek, mert szeretlek. Ez hasonlít leginkább az isteni szeretethez. A főparancs segítségével pedig nem csak a szeretet helyes sorrendje melletti elköteleződésün-ket erősítette meg, hanem az önmagából kilépő, önma-gáról megfeledkező és a viszonzott szeretetben egyesülő létezés boldogságára vonatkozó isteni meghívót is átadta. Janka Ferenc atya kincseiből újat és régit előadva a pszi-chológia, az irodalom, a filozófia és a teológia nagyjait idézve világította meg a szentírás üzenetét: Isten tervét rólunk.

Tiszttartó Dávid

Balatonalmádiban Almádi randi, Veszprémben Rend-hagyó randevúk, Keszthelyen Szerelmes kalandtúra néven indultak internetes párkapcsolat-építő játékok Főegyházmegyénkben. A játékszabályok és a felada-tok különbözők voltak, de közös volt mindegyikben az a szándék, hogy a párok jobban figyeljenek oda egymásra, erősödjenek kapcsolatukban, minőségi

időt töltsenek egymással. Volt lehetőség a kirándu-lásra, sétára, kerékpár túrára, főzésre, mozi látoga-tásra, közös imára. Az elvégzett feladatokat fotókkal, beszámolókkal dokumentálták a párok, a játék végén felajánlott nyeremények kerültek kisorsolásra. Kö-szönet a Krizsán és a Tátrai házaspárnak, és a keszt-helyi közösségnek szervezésükért!

„CSÓKOLÓZNI NEM LEHET EGYEDÜL…”

INTERNETES PÁRKAPCSOLAT-ÉPÍTŐ JÁTÉKOK HÁZASPÁROKNAK FŐEGYHÁZMEGYÉNKBEN

13

CSALÁDPASZTORÁCIÓ

Nagyboldogasszony római katolikus templomban 2020. február 16-án a Házasság Hetének záró napján a 10 órai szentmise keretében került sor a házaspárok megáldására. Csonka Nándor plébános úr homíliájában kiemelte, a házaspároknak az utat együtt, egységben kell járni, ahol elveszik az ”én”, és megszületik a „mi”. A szentháromságos közösséget megélve a házasságban a nehézségeket, félreértéseket, akadályokat könnyebb

legyőzni. Részesedünk Isten szeretetében, ebből él-jünk, ez legyen a forrásunk, adjuk tovább és tegyünk róla tanúságot. Ez maga a házasság. – ezekkel a gon-dolatokkal fejezte be szentbeszédét Nándor atya. Az áldásra hosszú sorban várakoztak a házaspárok, jelen-létük a hűségben, a jóban-rosszban való kitartást, Isten szerető jelenlétét sugározta.

HÁZASPÁROK MEGÁLDÁSA TAPOLCÁN

2020. február 14-én Tapolcán a Szent Erzsébet Óvoda nagytermében Dr. Munkácsi János és felesége, Bea tartott előadást a hűségről, kitartásról. Az eseményre a tapolcai Római Katolikus Plébánia, a Veszprémi Érsekség Csa-ládpasztorációs Irodája, a Szent Erzsébet Óvoda és a Re-ményforrás Egyesület együttműködésének köszönhetően kerülhetett sor. Az előadás házigazdái, Sötét Béla és Csilla üdvözölték a résztvevő házaspárokat, majd Csonka Nándor római ka-tolikus plébános köszöntötte a jelenlevőket. Rámutatott mennyire fontosak a tanúságtételek, életünkkel, házassá-gunkkal is evangelizálunk. Dobó Zoltán polgármester is jelen volt a rendezvényen, aki arról beszélt, keressük a házastársunkban a jót, az értéket, amire „pontot tudunk adni”. Az est előadói Balatonfüredről érkeztek, öt gyer-meket nevelnek. Rövid bemutatkozás után tartalmas, te-ológiai keretek közé zárt, a mindennapi életből merített példákkal alátámasztott előadást tartottak. A házaspár rá-világított a Biblia, a Szent Család, Isten végtelen szeretete és a házaspárok közötti hűség, illetve a hűtlenség közötti összefüggésekre. Munkácsi János és Bea előadása lendü-letes, érdekfeszítő volt, mély gondolatokat tartalmazott, amit humorral is fűszereztek. Mondandójuk elején leszögezték, hogy nem tanúságtételt tesznek, mert számukra a hűség mindig is egyértelmű és sérthetetlen volt. Hűségről beszélni – álláspontjuk szerint – csakis teológiai keretek között lehet és érdemes. A hűség megrendülésének alapja két ember között nem más, mint a bizalomvesztés. A hűtlenség kialakulásának okát nem a társadalomban, nem a makro, hanem a mikrovilágban,

vagyis az egyénben látják. Itt már nemcsak a teológiai, hanem a történelmi összefüggésekig is eljutottak. A fran-cia forradalom a vallást, a társadalmat, fokozatosan az egyént is leépítette, tönkre tette. A XXI. század emberének egyedül kell felépítenie önmagát, segítség nélkül kell megkeresnie a lehetőségeit ahhoz, hogy miképp fogadja be Istent, és építse fel hitét. Hit nélkül az ember nem tudja sorsát megfelelően irányítani, nem ismeri meg a feltétel nélküli elfogadást, szeretetet. Példa a Szent Család, József igaz ember volta, Mária fel-tétel nélküli alázata. Mindketten elfogadták Isten akaratát és családban nevelték fel Isten fiát. Életük vezérfonalát a lélek gyümölcsei: a szeretet, öröm, békesség, türelem, szelídség adják, ezek egymást is táplálják. Azzal búcsúz-tak el a résztvevőktől, hogy a társukban találják meg ön-magukat!

Zsikláné Mátyás Eszter

HOLTOMIGLAN – HOLTODIGLAN A Munkácsi házaspár előadása a Házasság Hetében Tapolcán

CSALÁDPASZTORÁCIÓ

A PROGRAMOKRÓL BŐVEBBEN A VESZPRÉMI ÉRSEKSÉG CSALÁDPASZTORÁCIÓS IRODÁJÁNAK HONLAPJÁN - VESZPREM.CSALADPASZTORACIO.HU – OLVASHATÓK BESZÁMOLÓK.

A KÖZELJÖVŐ CSALÁDPASZTORÁCIÓS PROGRAMJAIBÓL: 2020. május 15-16, 22-23. Jegyes felkészítés, Veszprém 2020. június 6. Családok zarándoklata 2020. augusztus 1-7. erdei vándortábor gyerekeknek a Börzsönyben Várják az érdeklődő jegyespárokat a keszthelyi Kis Szent Teréz Plébánia jegyes napjaira. Az egész napos programok 2020. március 28-án vagy április 11-én 9,30 órakor kezdődnek. Regisztráció: terezpleb.keszth@gmail.com

Házasság ünnepe Veszprémben

2020. február 16-án a Megyeháza Szent István termében számos házaspárral együtt ünnepelhettük Veszprémben a Házasság hete záró rendezvényén az Istentől ajándékul kapott szentséget, a házasság szentségét. A rendezvény a Veszprémi Érsekség Családpasztorációs Irodájának szer-vezésében zajlott, házigazdái a Köves házaspár, András és Ágota voltak. Főegyházmegyénk családreferens papja, Dr. Fodor János köszöntötte a jelenlevőket. Utalt Albert Schweitzer gon-dolataira: “nem a cél, hanem az út a fontos.” Vagyis a hét-köznapok mókuskerekében lényeges tudatosítanunk magunkban, hogy ne veszítsük szemünk elöl a természet-fölötti fogalmát, mert a folyamatos úton levésben nem lá-tunk időnként teljesen tisztán. János atya együtt érző szavakkal emlékezett meg egy a közelmúltban elhunyt édesapáról, aki nemrégiben ször-

nyű baleset áldozata lett. A családpasztorációs rendezvé-nyek résztvevője volt, a tavalyi Házasság ünnepén fele-ségével együtt köszöntöttük 30. házassági évfordulójuk alkalmából, példaértékű keresztény szellemben élt és ne-velte 4 gyermekét. Majd Dr. Udvardy György érsek úr, a veszprémi házasság hete programsorozat fővédnöke vette át a szót. Többek között két igen fontos dologra hívta fel a figyelmet: az öröm és a remény jelentőségére. Hangsúlyozta, hogy ezen a héten a mindennapi öröm jelenvalóvá tétele volt a cél. Istennek tetsző dolog az, hogy az öröm jelen van Főegy-házmegyénkben is. Beszédét áldással fejezte be. Porga Gyula, Veszprém város polgármestere beszámolt róla, hogy a Házasság Hetének programsorozata Veszp-rémben évről évre gyarapodik, egyre többeket szólít meg. Majd Hajdú Péter (Sáti) néptánc pedagógus, maga is férj és 6 gyermek édesapja vette át a szót. A családdal, házas-sággal, az élettel kapcsolatban osztotta meg gondolatait. Megváltoztak a társadalmi elvárások a házassággal kap-csolatban. Hogyan működhet jól egy házasság? – tette föl a kérdést. A házasságot folyamatosan építeni kell, minden nap gyakorolni a szeretetet, az őszinte beszélgetések, a megbocsátás fényében. Hangsúlyozta a házasfelek egy-más minél jobb megismerése kapcsán a népdal, a tánc fontosságát. Mindezek után a Rendhagyó Randevúk szervezői Tátrai József és Rita az internetes párkapcsolat-építő játék zárá-saként a résztvevők között nyereményeket sorsoltak ki és adtak át. Az est színes és üde színfoltja volt a Magyar Honvédség Légierő Zenekarának előadása, melyen Ka-tona János alezredes úr vezényelt. Az est házigazdái a ha-gyományokhoz hűen az idén kerek házassági évfordulójukat ünneplőket illetve a jelenlevők között leg-korábban házasságot kötött párokat is köszöntötték.

Sütő György

ÖRÖM ÉS REMÉNY…

Vagy ahogy megszoktuk: a „tékozló fiúról” szóló példabe-széd. De valójában az Atyát mutatja be! Hiszen Jézus mindig az Atyáról beszél. Ez a példabeszéde is tele van az Atya irgalmas és mértéktelen szeretetével és az arról szóló kinyilatkoztatással. Ő annyira tiszteli szabad akaratunkat, hogy a szokásos atyai fi-gyelmeztetések nélkül rögtön kiadja a fiúi örökségünket. Aztán amikor elhagytuk az atyai házat és elindultunk a saját fejünk után, akkor sem próbál visszatartani vagy lebeszélni minket. Csak fájdalommal tekint ránk! Majd naponta felmegy a ház la-pos tetejére és elnéz a távolba, amerre eltűntünk a szeme elől, hogy egyszercsak meglásson minket rongyokban, szégyenkezve és bizonytalanul poroszkálva közeledni felé. Milyen öröme van a züllésből megtérő gyermeke láttán!

De a legmegrendítőbb talán az, mikor a nagyon is korrekt idő-sebb testvér nem akar bemenni a tékozló öccse tiszteletére rende-zett lakomára, az Isten képét hor-dozó apa fut ki vonakodó fiához, és – mint Jézus maga kifejezi – „kérlelni kezdte”. A kérlelés lel-kivilágában időzzünk el egy ki-csit. Azt szoktuk kérlelni, akinek valamiképpen megvan a joga ah-hoz, hogy ne tegye meg azt, amit mi kérni szándékozunk. Eszünk szerint az Atya itt kétszeres igaz-ságtalanságot követett el. Az el-sőt a tékozló fiú maga mondja ki:” Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz, csak bére-seid közé fogadj be.” A béresek között lett volna a helye züllött-sége miatt, de ő az ünnepi kön-töst adja rá és a fiúi gyűrűt húzza az ujjára. A másik igazságtalan-ságot a korrekt fiú mondja ki: „soha meg nem szegtem paran-csaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem.” Az a fiú, aki ott marad az atyai házban, de szolgai és nem gyermeki módon szereti apját, így kettőjük kapcsolata kimerül a parancsok telje-sítésében. Eközben jónak gondolja magát, hiszen ő betart min-den utasítást.

Nem ismerős ez a magatartás? Hányszor mondod: „Betartom a parancsokat, rendszeresen imádkozom, elmegyek a szentmi-sére, gyónok, áldozok!” Jó keresztény vagyok. Vagy: „Betartom az Egyház előírásait!” Jó pap vagy szerzetes vagyok. A példa-beszédbeli atya, aki nem más, mint az Isten, vállalja a szeretet logikátlanságát is! És ettől kell megdöbbennünk, hogy milyen messzire elmegy Isten az emberek iránti szeretetében, túlhalad-va minden emberi logikát, parancsot, szabályt, a Szeretet tetteit adja nekünk!

Ugyanígy a gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszédé-ben, midőn a kegyelmeit jelentő szolgákat küldi a szőlőműve-

sekhez, de azok közül „az egyiket megverték, a másikat megöl-ték, a harmadikat megkövezték.” „Erre a szőlő ura –folytatja az evangélium –így tanakodott magában: Mit tegyek?” És a tana-kodásnak mi lett az eredménye? „Elküldöm kedves fiamat.”

Gondolunk-e erre mikor Istennel való vitáinkat folytatjuk, hogy Jézus Krisztus Istene kérlelő és tanakodó Isten? Nem a ha-talmát és fölségét éreztető Úr, hanem az ember szabadságát any-nyira tiszteletben tartó irgalmas Isten, hogy a kérlelésig tudja magát megalázni! Ő a mindentudó, nem átall kéztördelő tana-kodásba kezdeni. Annyira, hogy a leglogikátlanabbat teszi: Fiát küldi a világba és adja halálra értünk! Ha ettől a titoktól nem rendült meg még a lelkünk, akkor imádkozzunk! Hiszen egész

lelki életünknek ez kell, a kiindulópontja legyen. Egyházunk húsvéthajnali himnusza is a megilletődöttséget énekli bele a vi-lágba a fölött, „hogy a szolgát megmentsed, Fiadat adtad a ha-lálra.” Nem lehet eléggé belehatolni Isten irántunk bűnösök iránt érzett szeretetének végtelenségébe!

Ez a példabeszéd jó alkalom arra, hogy újra eltöltsön minket az az öröm és remény, amely megérezteti velünk, hogy az Atya szeretett gyermekei vagyunk. Ez az Atya vár minket, hogy leve-hesse rólunk a fáradtság, a kiábrándultság, a bizalmatlanság, a csüggedés rongyait, és a fiúi méltóság ruháiba öltöztesse lelkün-ket, olyan méltóságéba, amilyent csak egy igazi apa és anya tud adni gyermekeinek, gyengédséggel és szeretettettel szőtt ünnepi köntösben.

Terítse lelkedre a megbocsátás ünnepi köntösét, és ragyogtas-sa rád Atyai szeretetének és irgalmasságának arcát az Isten!

Földi István atya

AZ ATYÁRÓL SZÓLÓ PÉLDABESZÉD!

15

Szent Margit ünnepe alkalmából triduumot ren-deztek Veszprémben az Árpád-házi Szent Margit templomban. A január 16. és 18. között megrende-zett lelkigyakorlatot Barsi Balázs ferences szerzetes tartotta. Tornavölgyi Krisztián irodaigazgató, a templom plébánosa meghívására a búcsúi szentmi-sét vasárnap dr. Udvardy György érsek mutatta be a Boldog Gizella Szeminárium papnövendékeinek asszisztenciájával. A szentmisén koncelebrált dr. Varga István a hittudományi főiskola rektora.

Tornavölgyi Krisztián plébános a szentmise kez-detén köszöntötte a főpásztort és a híveket, és örö-mét fejezte ki, hogy a háromnapos lelkigyakorlatba is sokan bekapcsolódtak. Különösen fontos ez az idei alkalom, hiszen előző este arra is emlékeztek, hogy Szent Margit 750 évvel ezelőtt, 1270. január 18-án költözött az örökkévalóságba.

Szentbeszédében a főpásztor Árpád-házi Szent Margit erényeit állította példaként elénk. Szentként tiszteljük, mert a krisztusi erényeket fedezzük fel az ő életében és cselekedeteiben. Ezek az erények az imádság, a szolgálat, a vezeklés és az engesztelés. Ezek nem olyan erények, amelyek idejétmúltak len-nének. Ezek a krisztusi erények az ő életén átra-gyognak, erősítenek és bátorítanak bennünket több száz év távlatából is – mondta az érsek. Három gon-dolatot emelt ki Árpád-házi Szent Margit erényeivel kapcsolatban.

Felfedezhető benne készség a jóra, az Atya akara-tának a teljesítésére. Az Atya szeretetének a megis-

merésére, hogy Krisztus életét tudja élni. Saját lel-két, lelkiismeretét tanulmányozva eljut az Istennek az ismeretére, ezáltal a saját vágyainak a nevelésére is. Fölismeri mi Isten akarata, amit kíván és képes saját lelkületét formálni és saját vágyait is ennek megfelelően átalakítani és nevelni. A készség a jóra egyetlen szóban nyilvánul meg: akarom – hangsú-lyozta a főpásztor. Akarom, amit az Isten, mert ez jó. Akarom, amit az Atya elém tár, mert ez az én életem. Akarom, amit Jézus életében, csodáiban, ta-nításaiban felfedezek. Akarom, amit a saját életem bármely pillanatában Isten akaratának felismerem fel. Nem eltűröm, nem elviselem, nem elszenve-dem, hanem akarom. Ebben az akaratomban kifeje-ződik a fiú magatartása. Jézus Krisztusnak, aki en-gedelmes volt, aki az Atya szeretetével jött közénk, aki az emberi élet méltóságát ragyogtatta föl szá-munkra és megnyitotta számunkra az örök élet útját. Akarom tehát a saját lelkiismeretem, vágyaim neve-lését, mert ebben Istennek a jóságát, az akaratát fe-dezem fel. Azért akarom, mert bízom az Istenben, hiszem, hogy amit Ő kínál az jó. Kiemelte: ez a bi-zalom ragyog Árpád-házi Szent Margit életében.

Margit életében látjuk a tevékeny szeretet erejét. Vállalja népének a szolgálatát, amikor felismeri a szülői döntést és ennek következményét, akkor nem lázad ez ellen, nem próbálja kikerülni, hanem egy-szerűen belesimul abba. Nem önmagáért, nem önma-ga hősiességéért, még csak nem is valami hamis szü-lői tisztelet okán, hanem azért, mert hiszi az egyszer kimondott Istennek adott szó az teremtő erővel bír – emlékeztetett György érsek. Isten a hűséget nem von-ja vissza. Isten, amikor az ember felajánlja a maga hűségét, akkor azt elfogadja, Ő mindig hűséges akar maradni. Nem kételkedik, nem bizonytalankodik, nem szab határt, nem szab feltételt, hanem mindig hűséges marad. Ehhez az isteni hűséghez igazítja sa-ját maga döntését. Krisztust, az alázatost ölti magára, aki isteni mivoltát, Istennel való egyenlőségét föladja és velünk, emberekkel azonosul. Jézus arra tanít ben-nünket a szeretet mértéke a kereszt.

– Amikor már nincs mód, nincs lehetőség mérics-kélni, nincs mód és lehetőség magamból valamit

16

ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGITRA EMLÉKEZTEK VESZPRÉMBEN

16

adni, mert magamat kell adni, magamat akarom ad-ni. Ezért a szeretet, a krisztusi szeretet, az sok eset-ben fájó szeretet és nem lehet ott a határ ameddig nekem nem fáj. A határ az, amely Krisztushoz tesz hasonlóvá -figyelmeztetett a főpásztor. Ezt láttuk Margit életében.

A harmadik gondolat, amit szeretnék átnyújtani-mondta a főpásztor-, az az Ő imádságos léte. Jelen lenni az Isten számára az imádságban, a szolgálat-ban, az engesztelésben és a vezeklésben. Nincs egyetlenegy olyan cselekedet sem az ember élet-ében – ami Krisztusból fakad – amit el kellene rej-teni az Isten előtt, ami ne lenne fontos az Atyának. Nincs egyetlenegy olyan cselekedet sem, ami ne kí-vánná meg, hogy Isten előtt álljak őszintén és tisz-tán. Az ima él. Az imádságban útmutatást, erőt ka-pok és új látásmódra teszek szert. Isteni látásmód-ra, isteni dimenzióra, amit önmagamtól nem lettem volna képes elnyerni, kigondolni, kialakítani. Csak az imádság képes formálni bennünket krisztusi lel-kületűvé és az imádság tesz bennünket bátorrá a jó-ra – buzdított György érsek. Az imádság adja meg a bátorságot az Isten akaratának a keresésére, nem félve, nem rettegve: vajon mi lesz? Nem lesz túl nehéz, eleget tudok neki tenni? Az imádság bátor-ságot ad, Isten előtt állok, Istenben akarom szem-lélni önmagamat, dolgaimat kapcsolataimat élet-emet. Bátorságot ad a jóra, mindig készségessé tesz minket a szolgálatra.

– Ez a három erény, amit most kiemeltem, a kész-ség a jóra, a tevékeny szeretet gyakorlása, az imád-ság. Ezek olyan alapvető krisztusi magatartásfor-mák, amelyek kell, hogy bennünket jellemezzenek és a szentek ebben segítenek bennünket. Hiszen erre van szükség mindennapi életünkben. Erre van szük-ség azért, hogy a közösségeink élni tudjanak. Isten segít bennünket a szentek példájával, hogy legyen bátorságunk minden nap jobbnak lenni, áldozatot hozni emberért és Istenért, a közösségért a nép javá-ra. Köszönjük meg Margit példáját, és ösztönözzön az Ő példája bátor, isteni cselekvésre mindannyiun-kat. Hogy ma is és holnap is számtalanszor legyen okom, módom, lehetőségem kimondani: akarom Is-ten akaratát, mert ez jó – zárta homíliáját az érsek.

Az idei évben negyedik alkalommal szervezte meg a kislődi Karitász csoport a jótékonysági disz-nóvágást január 18-án, szombaton Kislődön a Taka-ros Vendéglő udvarán. Kislődön nagyon sok jóaka-ratú ember él, akik tenni akarnak a közösségért, összefognak azért, hogy segítsenek a nehéz körül-mények között élőknek, akik magányosak vagy egészségügyi gondokkal küzdenek, mondta el Kisné Lovasi Mária csoportvezető.

Az idei malacot is Marczona Péter helyi vállal-kozó ajánlotta fel, akihez az idén csatlakozott a

HÓD Vadásztársaság is akik 70 kg szarvas húst ajánlottak fel, amiből így együtt 70 kg kolbászt töl-töttek, rengeteg hurkát is töltöttek és 30 kg húsból készült az esti jótékonysá-gi bálhoz a finom vacsora. A jótékonysági disznóvá-gás egy igazán közösség formáló és közösség építő rendezvény, ami túl mutat a szükségen, de az adomá-nyozásnak is fontos szere-pe van benne hangsúlyozta Kisné Lovasi Mária.

A disznóvágás és feldol-gozás mellett a szervezők nem feledkeztek meg a gyermekekről sem, az ő részükre a faluházban kéz-műves foglalkozásokkal és farsangi fánk sütéssel kedveskedtek.

Az est teljes bevételét a Karitász csoport kapta, ami az idei évre is megalapozta a segítségnyújtás le-hetőségét a helyi rászorulókon. A falu apraja, nagyja februárban jótékonysági kocsonya vacsorára gyűl-nek majd össze újra, akik a közelmúltban kislődi fi-atalok által létrehozott sváb hagyományokat ápoló zenekar fejlődését segítik majd.

18

JÓTÉKONYSÁGI DISZNÓVÁGÁS KISLŐDÖN

Immár tizedik éve szervezi meg egy országos dro-géria üzletlánc a Karitásszal közös kampányát, amelynek célja, hogy kisgyermekes családokat tá-mogassanak pelenkával. A 10 év során a program keretében mintegy 2500 családot támogatott a két szervezet. Veszprémben Szijártó László a Veszp-rém-Főegyházmegyei Karitász igazgatója adta át a családok részére a csomagokat, kiegészítve nagy ér-tékű élelmiszer adománnyal.

PELENKA ADOMÁNYOKAT ADTAK ÁT

2020. február 10. és 13. között tartotta a Főegyházme-gye az esperes-kerületi rekollekciókat hitoktatói szá-mára. Két-két kerület hitoktatói gyűltek össze a továbbképzési alkalmakra. Első nap Búcsúszentlászlón, kedden Sümegen, szerdán pedig Várpalotán zajlottak az előadások. A rekollekciók utolsó helyszíne Zirc volt.

Minden rekollekció közös szentmisével kezdődött, reggel 9 órakor. A szentmisék főcelebránsa Felker Zsolt atya, a hitoktatásért felelős referens volt, aki szentbeszé-deiben a hitoktatók felelős munkájára hívta fel a figyel-met, az életből vett szemléletes példák alapján. A szentmiséken referens atyával együtt miséztek a helyet biztosító plébános atyák, valamint Primász Gábor Ró-bert és Nagy Nándor Richárd plébánosok.

Szentmise után Felker Zsolt atya és Csomay Tünde fő-koordinátor aktuális problémákat, a kerületeket érintő kérdéseket beszéltek meg röviden a hitoktatókkal. Ezt követően került sor a rekollekció gerincét képező elő-adásra, melynek témája az önismeret volt. Az előadó Nagy Nándor Richárd, devecseri plébános lényegében folytatta a korábbi rekollekció témáját, kibontva és rész-letesebben górcső alá helyezve annak egyik – akkor csak érintőlegesen tárgyalt – témáját.

Előadásának címe már önmagában is elgondolkodtató lehet: „Ismerd meg önmagad – de azért ne nagyon!”

Bevezetőjében elmondta, hogy Delphoi szellemében gondolkodva valóban lényeges, hogy az ember minél jobban, mélységeiben is megismerje önmagát, belső mo-tivációit, lelki mozgatórugóit. Méri Ferencet idézve hangsúlyozta: a 20 – 21. században a lélektan legfőbb missziója az önismeret terjesztése lesz. Beszélt arról, hogy az az ember, aki nincs igazán tisztában önmagával, belső világával, könnyen manipulálhatóvá válik, és a világ ezt kihasználva valóban manipulálni is fogja.

Vázlatosan beszélt az önismeret forrásairól: az intros-pektív (önmagunkba tekintő) és az interperszonális (sze-mélyközi) információszerzés vetületeiről, módozatairól. Elmondta, hogy minden érzésünknek, reakciónknak, at-titűdjeinknek előtörténete van. Múltunk sebei, sérülései ugyan el nem törölhetőek, de megismerésükkel – és a velük történő munkával – teljesebb és érettebb szemé-lyiségekké válhatunk. A múlt ismerete érthetőbbé teheti jelenünket, tervezhetőbbé jövőnket.

Néhány otthon, nyugodt körülmények között elvégez-hető feladatot is felvázolt, melyekkel olyan informáci-ókhoz juthatunk, amelyek önismeretünk szintjét emelhetik.

Előadása végén azonban felhívta a figyelmet arra is, hogy a lélektanban – az önismeret fejlesztését is ide értve – nincsenek csodaszerek, nincs varázslat. Sok tév-hit társul ehhez a területhez: tévedés azt gondolni, hogy az önismeret elmélyítése mindig és kizárólag csak pozi-tív következményekkel jár; hogy az önismeret önmagá-ban is gyógyít; hogy attól, hogy jobban ismerem önmagamat, jobban is fogok – automatikusan – mentá-lisan, lelkileg működni.

Érdemes számolni azzal a jelenséggel, hogy az ember sokszor tudattalanul is törekszik arra, hogy bizonyos, számára kellemetlen visszajelzéseket, véleményeket ne halljon meg. Komoly kérdést vet fel, hogy ha valaki el-indul az önismeret útján, vajon rendelkezik-e olyan belső mentális, pszichés tartalékokkal, olyan teherbírás-sal, amelyek segítenek neki elviselni a terhet, ha netán olyan vonásait, belső késztetéseit is felismeri, melyek megpróbáltatást jelentenek számára? Ha ilyen belső erőknek nincs birtokában, könnyen összeroppanhat a fel-ismert jelenségek súlya alatt. Érdemes tehát megfon-tolni: ismerd meg önmagad – de milyen mélységig?

Az előadások után a kerületi NEK-koordinátorok be-számolói hangzottak el, majd a Loretói litániát követően közös ebédre került sor.

Külön köszönet illeti a rekollekcióknak helyet bizto-sító atyákat: Tódor Szabolcs helyettes esperes, búcsú-szentlászlói plébános atyát, Nagy József főesperest, sümegi plébánost, Imrefi Mór OCist, zirci plébánost. Va-lamint Darkóné Antalóczy Zsuzsanna igazgatónőt, a vár-palotai Nepomuki Szent János Római Katolikus Általános Iskola intézményvezetőjét.

Csomay Tünde főkoordinátor

ESPERES-KERÜLETI HITOKTATÓI REKOLLEKCIÓK

Szentmise a zirci bazilikában

19

A Veszprémi Főegyházmegye hitoktatói a második félév kezdetén rekollekcióra gyűltek össze az érseki hittudomá-nyi főiskolán, Veszprémben, február 8-án, szombaton.

A tartalmas nap kezdetén dr. Udvardy György érsek úr mutatott be szentmisét a megjelent atyákkal.

Szentbeszédében buzdította a hitoktatókat, hogy hiva-tásukban törekedjenek a Jézus-központú életre. Az evan-géliumban olvastuk, hogy mindannyiunknak küldetése van. Jézus is elküldte apostolait, hogy tegyenek tanít-vánnyá minden népet, de küldetésük idején időről-időre visszatértek Hozzá. Nekünk is mindig vissza kell tér-nünk Krisztushoz, belőle kell táplálkoznunk, erőt merí-teni a mindennapokban és a küzdelmeinkben.

A nap folyamán a boldogságórák veszélyeiről tartott elő-adást dr. Deme Tamás egyetemi tanár és Berkecz Franciska szociális testvér.

Dr. Deme Tamás előadásában elmondta, hogy felkínáltak nekünk egy új „desszertet”. Fontos tudnunk, hogy a bol-dogságórák tudatmódosító örömtechnikákat kínálnak fel a tanárok számára. A boldogságórák mozgalmát Bagdi Bella énekesnő álmodta meg, és ő lett a szakmai vezetője is. Több mint 100 000 gyerek vett részt eddig a boldogságórákon. Több mint 1300 óvoda és iskola csatlakozott a programhoz. Aki ebben részt vesz, az elnyerheti a Boldog Óvoda és Bol-dog Iskola címet. A boldogságórák alapgondolata abból a megállapításból táplálkozik, hogy az emberek – főleg a gyerekek – gyakran boldogtalanok, mert a ráció központú iskolában nem biztos, hogy a helyén kezelik a gyerek ér-zelmeit, személyiségét. Ezeknek a problémáknak az orvos-lására jelenthetne alternatívát – megálmodója szerint – a boldogságóra. Nekünk keresztényeknek szelektálni kell, hogy mi az, ami jó benne, és mi szorulhat kritikára, hiszen: „a fát gyümölcséről ismerik meg”! Ezért meg kell vizsgál-nunk, hogy mi is valójában a „gyümölcs”.

A hitoktatók megismerhették a boldogságóra tanköny-veit és kézikönyveit is, korosztályokra felosztva.

Megdöbbentő volt hallani, hogy jelenleg már 9-10 ezer boldogságórát jegyeznek fel országszerte, amiben kitünte-tett figyelmet kaptak a felekezeti iskolák, így a katolikus tanintézmények is.

A boldogságórák alapja Helens Schumann: Csodák ta-nítása című könyve. Ez a kiadvány keresztény szemlélettel ellentétes dolgokat állít:

– rossz nincs – bűn nincs, csak tévedés van – a test, ami rajtunk van, ahhoz semmi közünk nincs – magam leszek a világosság – a megváltást mindenki saját maga hozza létre önmaga

számára, hiszen a megváltás belőlünk fakad

– az én akaratom: Isten akarata – a csodák megilletnek engem – az ego egy önmagamról való álom. Fontos kérdés a keresztény ember számára, hogy ha

nincs rossz, akkor mihez viszonyítom a jót? Látjuk, hogy egy lépés csupán innen az önistenítés. Sú-

lyos probléma, hogy a boldogságóra az ezotériának neve-zett irányzat terméke, hisz arra épül. A pozitív pszichológia szóhasználata, a hála, az optimizmus, a jó cselekvés, a megküzdés, apró örömök, megbocsájtás, testmozgás, fenn-tartható boldogság, kacagás, hedónia kifejezések hangsú-lyozása, a folyamatok megismétlése, örömhalmozás, meditáció jellemzik ezeket a foglalkozásokat.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a pozitív pszichológiá-nak vannak hasznos hozadékai, de nem azonos a pozitív gondolkodással. Valamint azt sem, hogy az ember létéhez hozzátartozik az életérzés, az értelem, az akarat és a hit, az egyszeri és megismételhetetlen mivoltja, ám ezeket figyel-men kívül hagyja az az elmélet, amelyre a boldogságórák épülnek. Egyre több jel mutat arra, hogy Istent semmiből nem lehet kihagyni – még a napi kávéivásunkból sem! Rá kell jönnünk, hogy a boldogságórák egyfajta tudatmódo-sító foglalkozások! Ahogy már említettük, a boldogságóra kialakulásának összetevői:

– Csodák tanítása című könyv – életmódfejlesztő-énekesnő Bagdi Bella személye – az iskola igénye ezekre a foglalkozásokra – a boldogságkényszer – tudatmódosító technikák alkalmazása – ének-zenei nevelés módszerei – hálózat, képzés, média. A keresztény ember gondolkodása viszont azon alapul,

hogy tudjuk, az Istennel való kapcsolatunk minősége ha-tározza meg az emberekkel való kapcsolataink minőségét is. A legfontosabb, hogy engedjük, hogy Isten Szentlelke vezessen bennünket, hogy megismerje minden ember az Istent, és az egyes ember a Szentlélek által újuljon meg.

A nap második felében Berkecz Franciska szociális test-vér felvázolta, hogy tulajdonképpen mi is a boldogság és hogyan jutunk el a boldogság állapotába?

Az örök boldogsághoz milyen a viszonyunk: közel van-e hozzám, vagy távolinak érzem? Félelmet kelt bennem vagy inkább vágyakozást? Mit mond a Katolikus Egyház tanítása a boldogságról?

– az ember vágya az Isten után – a boldogság után – a boldogság az Isten szeretetében való részesedés

öröme – belső építkezés eredménye, növekedés a kegyelem se-

gítségével.

BOLDOGSÁGÓRÁK

20

A boldogságórák szerint azonban: – mindenki vágyik a boldogságra – a boldogság: pszichikai jól-lét – a boldogság elérhető boldogságfokozó stratégiákkal, tech-

nikákkal. – képes vagyok eljutni a boldogságra, önmegvalósításra,

önbeteljesedésre. Fel kell tennünk tehát a kérdést: vajon miben rejlik a bol-

dogságórák sikere? Talán a következőket említhetnénk: – az órák a diákok relaxációs gyakorlataival kezdődnek – a cél: stresszoldás meditációval, ahol módosult tudat-

állapot jöhet létre – ennek egyik módja az adott téma elmélyítése lehet. Így az én-határ fellazul, és nagyobb lesz az érzékenység a

szuggesztióra. Ez azért veszélyes jelenség, mert a gyermek személyisége még kialakulatlan. A legjobb és legbiztosabb, ha távol tartjuk gyermekeinket ezektől a módszerektől mind az óvodákban, mind pedig az iskolákban.

Hittanórákon a belső összeszedettséget, meditációt az órák elején tartott imádság biztosítja leginkább.

Egyik hitoktatónk megosztott velünk egy kis imádságot, ami a belső összeszedettségre irányul az ovisoknál:

„Nem vagyok fent, nem vagyok lent! Nem vagyok jobbra, nem vagyok balra! Itt vagyok! Itt a szemem, itt a szám! Itt a szívem! Itt vagyok!”

Jelentheti a meditációt az is, ha elmondom: mi érintett meg? Mi szólt hozzám? Mi volt rám hatással? Vagy mit ismertem meg Jézusról, önmagamról? Hogyan találkoztam Istennel ezen az órán? Mit viszek magammal erről az órá-ról? Észre kell vennünk, hogy a boldogságórák és a pozitív pszichológia célja a társadalom átalakítása a jövő nemze-dék nevelése által.

Ez a módszer a men-tálisan egészségesek csoportját veszi célba. Árnyoldala, hogy nem akar foglalkozni a nega-tív érzelmekkel, azokat negligálja. Kritikája, hogy létrehozta a „bol-dogságipart”.

Náluk is megjelenik ugyan az erény fogalma, és az erények gyakor-lása akár találkozási pont is lehetne a keresz-tény erények gyakorlá-

sával, azonban fontos megvizsgálni, hogy ki mit ért az erények alatt, milyen értékrendhez, emberképhez, világ-képhez kapcsolódnak?

A pozitív gondolkodás keresztény módja az, amikor befogadjuk és megéljük az evangélium igéit, a Szentírás szavait.

A Csodák tanítása című könyv, amelyre épülnek a Bol-dogságórák, lebontja az ember hitrendszerét és valami mást épít fel helyette! Fontosak ehhez Bagdi Bella énekei, me-lyekben arra készteti a gyerekeket, hogy mantrákat ismé-telgessenek! (Boldog gyerek vagyok! Sajnálom! Kérlek! Bocsáss meg! Köszönöm! Szeretlek!) Ezek a szavak azon-ban teljesen mást jelentenek ebben az összefüggésben, mint amit mi, keresztények gondolunk ezekről a fogalmakról.

Minden egyes kimondott hang, illetve szó információt és energiát közvetít a világ felé. A kimondott szavaknak igen jelentős erejük van, hiszen nagy hatással van ránk, az egész életünkre kihatnak.

Jézus Krisztus az élő Ige, Ő az Isten kimondott szava, aki által minden lett. Az Ő szava élő és átható! Jézus szava lélek és élet. Örök életet adó Igéi vannak! Jézus szavainak vannak igazán jelentős erejük: véghezviszik, amiről szól-nak, teremtő erővel rendelkeznek!

A Boldogságórák azonban kitörlik Istent a történetből, és az embert állítják központba. Fontos, hogy imádkoz-zunk mindennap a bölcsességért! Meg kell erősítenünk az Istennel való szeretetkapcsolatunkat az ima által önma-gunkban és gyermekeinkben egyaránt.

A nap zárásaként Felker Zsolt hitoktatási referens atya megköszönte az előadóknak, hogy feltárták a Boldogsá-górák veszélyeit, majd közös imával zártuk a rekollekciót.

Csomay Tünde főkoordinátor

21

22

Az Úr otthona és a Mennyország kapuja – templomok a Veszprémi Főegyházmegyében címmel nyílt kiállítás Várnai Péter címzetes prépost tollrajzaiból és akvarelljeiből a Sza-léziánumban, február 29-én, szombaton.

A kiállítást Udvardy György érsek nyitotta meg, aki arról beszélt, hogy mit jelent, mit jelenthet számunkra a templom. A templom egyrészt egy épület, ami magán hordozza azok-nak a lelkesedését, a bátorságát, az erejét, az erőfeszítését, a hitét, akik valamikor eldöntötték, hogy templomot építenek. A templom magán hordozza egy adott kornak, kultúrának, időszaknak a jegyeit, a stílusát, a legtöbb templomra úgy is tekintünk, mint történelmi szempontból is jelentős alkotá-sokra. Sokkal fontosabb azon-ban az, hogy a templom kultikus hely. Régi mondás, hogy két csodálatos dolog van a világon: az egyik, amit az Isten ad az embernek, ez a természet, a másik pedig, amit az ember ad az Istennek ez pedig a templom – emelte ki a főpásztor.

Mindannyiunknak van sze-mélyes kötődése a templom-hoz, legfőképpen az a hely, ahol felnőttünk, ahol beléptünk a hitbe. Nemcsak nekünk, hanem egy egyházmegyének is meg-van a sajátos karaktere a temp-lomaiban. Ezek az épületek kifejezik az adott kor ember-ének hitét, társadalmi helyzetét, de anyagi lehetőségeit is – fo-

galmazott. Gondoljunk arra, hogy a legtöbb templom vala-melyik kegyúrnak az adományából vagy gondoskodásából jött létre. Ugyanakkor a templom hatással van arra a krisztusi hitre, amit megjelenítenek és elérhetővé tesznek, ahol leg-főbb tevékenységét végzi a hitét megélő ember. A templom mindig a hitről beszél. A főpásztor köszönetet mondott Vár-nai Péter atyának az ötletért és munkájáért, hogy elkészítette a templomrajzokat, s ily módon az egyházmegye hitét, kul-túráját és történelmét közelebb hozta hozzánk.

Várnai Péter 1958-ban született, 40 éve rajzol. 1989-ig épí-tészként dolgozott, majd 1994-ben pappá szentelték. 2011-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetését, 2018-ban Mindszenty-emlékérmet kapott. Papi szolgálata idején a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen egyetemi lel-készként, majd egy évtizedig a XIII. kerületi Árpád-házi Szent Margit plébánia plébánosaként szolgált. Súlyos beteg-sége miatt 2017 nyarától nyugállományban van.

Péter atya elmondta, hogy a rajzok eleinte akvarelltechni-kával készültek, aztán rátalált az ecsetfilcre. Személyes em-lékei mellett a képeket fotókról álmodta papírra. A Veszprémi Főegyházmegye templomai mellett az Eszter-gom-Budapesti Főegyházmegye templomairól is készültek már művek, de a Debrecen-nyíregyházi, a váci, a győri és a kaposvári egyházmegyék szakrális épületei is készülőben vannak.

A megnyitón közreműködött Zsilinszky Cecília, valamint Gaál Gabriella és Sára. A tárlat, melyen közel száz alkotás tekinthető meg, a Szaléziánum nyitvatartási idejében ingye-nesen tekinthető meg április közepéig.

AZ ÚR OTTHONA ÉS A MENNYORSZÁG KAPUJA A templomok kifejezik a hitünket

22

„Szólj be a papnak!” – hangzatos elnevezés, hiszen kinek ne lenne legalább egy-két olyan kérdése vagy gondolata, amit szívesen feltenne egy lelkésznek vagy papnak. Ilyen alkalomra került sor február 12-én a veszprémi Hangvillá-ban a házasság hete alkalmából. Már a megjelölt tematika is magáért beszélt: A házasság kapujában. A kérdések ke-reszttüzében Isó Dorottya evangélikus lelkész, Závodi Zsu-zsanna református lelkész, és dr. Takáts István katolikus pap, érseki helynök várta az érdeklődőket. A vitaest mode-rátora Varga Endre, a Család, Esélyteremtő és Önkéntes Ház vezetője volt.

Mindhárman őszintén, saját szolgálati idejükben történt eseményeket felidézve, esetleg anekdotákat megosztva vá-laszoltak a résztvevők kérdéseire, ahol többek között szóba került például a fiatalok közösségi médiában, interneten való jelenléte, a média által sugallt hamis illúziók. A Házasság hetében beszéltek a fiatalok elköteleződésének hiányáról, a tabuk megszűnéséről. De felmerült a kérdés, hogy ha a há-zasságok fele válással végződik, ennek tudatában van-e ér-telme még házasságot kötni? Tényleg csak egy papír a különbség az együttélés és a házasság között? Hogyan vi-szonyulnak az egyházak a házasság előtti együttélésről, va-lamint lehet-e ok a válásra?

Ha párválasztásról van szó, akkor fontos, hogy olyan embert keressek, akivel az élet céljaiban és az élet alap-kérdéseiben egyet tudok érteni – hangsúlyozta Isó Doroty-tya evangélikus lelkész a fiatalok elköteleződésével kapcsolatban.

Závodi Zsuzsanna református lelkész elmondta, tapaszta-latai alapján, ha a tizenéveseket megkérdezi: „Létezik-e örök hűség?”, akkor a legtöbb fiatal azt mondja, hogy létezik. Az nagy kérdés, hogy mit tesznek ezért. Azt gondolom, hogy van örök szerelem, de ennek át kell alakulnia bizalommá és önátadássá és azt mondani, hogy a másik javát keresni jobb, mint mikor a saját javamat keresem – fejtette ki.

Erre reagálva dr. Takáts István érseki helynök elmondta: Nem az igazit kell keresni, hanem az igazat, akiért érdemes változni. Hiszen két ember, amikor találkozik, akkor két világ is találkozik. Nagyon fontos mindenestől igent mon-dani a másikra, hogy azt az igazit találjam meg, akiért érde-mes változnom, akiért érdemes akár magamat korlátozni. Tudnék-e élni nélküle – tehetjük fel a kérdést. Amikor az embert megérinti a másik lényéből ez a valóság, hogy nem akarok nélküle élni, akkor az igazi lehetősége érkezik meg, hogy igaz lesz-e az rajtunk áll – fogalmazott.

Három debreceni keresztény gyülekezet összefogásával indult a kezdeményezés, melynek célja egyfajta “kocsmai evangelizáció”, hogy alkalmat adjanak főleg olyanok szá-mára, akik nem járnak templomba és gyülekezetbe, hogy a saját életük nagy kérdései kapcsán megismerkedhessenek a hagyományos, bevett egyházak képviselőinek álláspontjával, és találkozzanak a hittel, Jézus Krisztus üzenetével.

A rendezvények egyszerre szolgálják a hitéleti ismeretter-jesztést és a vitakultúra fejlesztését, valamint fórumot bizto-sítanak a legaktuálisabb társadalmi kérdések széleskörű, interaktív megvitatásának.

SZÓLJ BE A PAPNAK! Tabuk nélkül kérdezhettek

23

24

Veszprémben a Szent Mihály-bazilikában tartották az ökumenikus imahét nyitóalkalmát 2020. január 19-én, vasárnap. Az eseményen jelen volt dr. Udvardy György érsek, Steinbach József, a Dunántúli Református Egy-házkerület püspöke, Nagy Károly apát, kanonok, a ba-zilika plébánosa, Tornavölgyi Krisztián irodaigazgató, plébános, Stadler László Dezső plébános, Isó Zoltán evangélikus lelkész, Závodi Zsuzsanna református lel-kész, valamint Niederhoffer Zoltán református lelkész.

A liturgia kezdetén Udvardy György érsek köszön-tötte a különböző felekezetekből érkezett testvéreket. Mint mondta: mindannyiunkat akiket Krisztus ismerete, szeretete köt össze évről évre egy hetet arra szentelünk, hogy a Krisztustól annyira akart egységért imádkoz-zunk. Természetesen emellett az igazság mellett sok egyéb olyan tevékenységben veszünk részt, ami nyil-vánvalóvá teszi Krisztushoz való tartozásunkat - tette hozzá az érsek. Vannak, akik azt mondják, mit ér egy hét imádság egy évben? Én úgy gondolom, hogy na-gyon sokat. Mi lenne, ha nem lenne – tette fel a kérdést. Ha nem lenne ez az egy hét, nagyon nehéz lenne meg-élnünk testvéri közösségünket, ebben az egy hétben hisszük, hogy a város különböző közösségeiben, ami-kor napról-napra, estéről-estére összegyűlünk, az imád-ság egy olyan légkört teremt, amiben helyesen ismerjük meg önmagunkat és még helyesebben, tisztábban, alá-zatban ismerjük meg egymást. A főpásztor felhívta a fi-gyelmet arra, ha hisszük, ez az imádság fölszítja mindannyiunkban a vágyat, hogy akarjuk mi is a Krisz-tustól remélt, akart egységet. Örülök hogy a mai estén itt a bazilikában találkozunk és kezdjük meg – az ország sok más pontjához hasonlóban – a közös imádságunkat, azzal a bizonyossággal, hogy a Szentlélek megteremti mindannyiunk szívében, azt amire a legnagyobb szük-

ségünk van, hogy testvéreinkre, mint test-vérekre tekintsünk – mondta köszöntőjé-ben Udvardy György érsek.

Steinbach József református püspök a „Nem mindennapi emberséget tanúsítot-tak irántunk” (ApCsel 28,2) alapján hir-detett igét.

Az olvasmányi részlethez kapcsolódóan elmondta, hogy Isten krisztusi emberségé-nek valósága megmutatkozik abban, hogy kockázatos szeretetet is felvállal, a mási-kért áldozatot hoz. Bármely emberben munkál ez a krisztusi szeretet – még, ha nem is hívő az illető – egészen biztos, hogy

Isten munkálkodik benne. Ha erről nem is tud, az ember élete egy pontján, ha máskor nem, szíve utolsó dobbaná-sakor az Úré lesz – fogalmazott a püspök. Gondoljunk csak bele, hogy milyen kockázatot vállalt ez a pogány százados azzal, hogy elbocsátotta ott, akkor az apostolt. Ha nem jön vissza rajta kérik számon, ő kerül börtönbe, hiszen ő volt érte a felelős. De ilyen az igazi szeretet, ilyen Isten krisztusi szeretetének a valósága, amely áldo-zatot tud hozni, kockázatot is tud hozni a másikért – ma-gyarázta. Majd feltette a kérdést: Van-e a krisztusi szeretetnek határa? Mert joggal kéri számon rajtunk a krisztusi szeretetet. Felhívta a figyelmet arra, hogy meg-győződésünk, nincs más megoldás a világ számára csak ez a krisztusi szeretet. Van-e ennek a krisztusi szeretetnek határa? Meddig mehetünk el ebben a krisztusi szeretet-ben? Meddig hagyhatjuk, hogy visszaéljenek vele? Steinbach József emlékeztette a híveket, határtalan a krisztusi szeretet. Hogyan élhetjük meg ezt a krisztusi szeretetet a mindennapokban? Miközben valljuk azt, hogy Isten krisztusi emberségének valósága ebben a ha-tártalan áldozatot hozó, másokért kockázatot vállaló sze-retetben mutatkozik be – osztotta meg gondolatait a református püspök.

A résztvevőket a szertartás végén minden felekezet képviselője áldásban részesítette.

Az ökumenikus imahét témáját, mottóját és imafüze-tét minden évben más nemzet keresztény egyházai vá-lasztják ki, illetve készítik el. Az idei imahét anya gát a máltai keresztények ké szí te tték.

Az ökumenikus imahetet 1908 óta rendezik meg, az eseményen először még csak az anglikán és a katolikus egyház tagjai vettek részt, és csak az egyesült államokbeli Graymoorban tartották meg. A program Magyarországon mintegy két évtizedes hagyományra tekint vissza.

ÖKUMENIKUS IMAHÉT VESZPRÉMBEN

A hagyományokhoz híven február első szombat-

ján, az idei évben is rengetegen zarándokoltak a Ba-latoncsicsó közelében található Szent Balázs temp-lomromhoz. Évről-évre egyre többen érkeznek a meghirdetett eseményre. A keszthelyi Magyarok Nagyasszonya Plébánia is külön buszt indított a hí-vek számára. Szabadtéri szentmisét mutatott be Tál Zoltán keszthelyi plébános és Baladincz József kö-veskáli plébános. A prédikációban elhangzott: A szentmise a keresztény életünk csúcsa és forrása. Krisztussal találkozni a szentmisében, valahova visszatérni és tőle elindulni. „Imádkozni jöttünk ösz-sze ebbe a szent térbe, azt jelenti, párbeszédet foly-tatunk az Istennel.” Elhangzott: A szentmiseáldozat-hoz, a kenyérhez, a kehelyben a borhoz, amelyből Krisztus teste és vére lesz, a hívő ember, az ide za-rándokló hozzákapcsolja életének saját keresztjeit, saját szenvedéseit és életének áldozatát, hogy a pap, amikor elmondja a szavakat, helyezze oda az én élet-emet is Krisztus mellé, hogy Krisztus az Ő életének áldozatát felajánlva valóban remény és vigasztalás legyen számunkra is.

Milyen nehéz megmutatni az Istent, de mégis fel kell mutatni azok számára, akik a jelenkorban is ke-resik Őt – hangsúlyozta a keszthelyi plébános. A megáldott gyertyák, a Balázs-áldás, e két dologban

az imádsággal kísért áldás által megtapasztalhat-juk, hogy a bennünk lévő Krisztus, ha imádko-zunk, ha a szentmisén tevékenyen részt veszünk, akkor a hit ereje valóban hegyeket mozgat mi-bennünk. Mi is tapasztaljuk a nemzeti összefo-gás évében, ha a határok szét is választanak ben-nünket, de kultúránk, magyarságunk, keresztény hitünk összekovácsol bennünket, nem csak hatá-ron innen és túl, hanem azokkal is, akik az óce-ánon túl élnek. A szentbeszédet Árpád-házi Szent Margit szavaival zárta Tál Zoltán atya: „senkit meg nem vetni, senkit meg nem ítélni” – mindenkit tisztelni, mindenkit szeretni.

A szentmise végén megáldották a gyertyákat, a hívek pedig Balázs-áldásban részesültek. Megemlékeztek és imádkoztak dr. Léber Mihály c. esperes, tb. kanonok nyugalmazott plébános atyáért, aki annak idején elindította ezt a kezde-ményezést.

BALÁZS NAPI ZARÁNDOKLAT A BALATON-FELVIDÉKEN

Udvardy György érsek mutatott be szentmisét a betegek világnapján, február 11-én a veszprémi kórházban Nagy Károly apát, kanonok plébánossal és Juhász Csaba kór-házlelkésszel.

– Istennek fontos, hogy az ember tudjon örülni, az em-beri élet minden eleme, tapasztalata fontos számára, ben-ne akar lenni. Számunkra Jézus első csodája ezt az isteni közelséget hordozza. Isten benne van az ember életében és nem csak egyszerűen egy társat jelent, aki kísér ben-nünket, hanem jelent egy nagyon szoros szolidaritást, együttérzést. Isten teljesen egy az ő gyermekeivel, nem csak kíséri őket, hanem teljesen eggyé válik velük, eggyé válik az örömben, eggyé válik a küzdelemben és eggyé válik a szenvedésben. Homíliájában dr. Udvardy György érsek kiemelte: mi emberek sok és nagy erőfeszítésre va-gyunk képesek, ha látjuk a célt, ha látjuk az elérhető va-lóságot. Összeszedjük erőnket, mert látjuk az értelmet, és akkor sok-sok erőfeszítéssel általában el is érjük a célun-kat. Ezek az erőfeszítések azonban nem a keresztet jelen-tik. A kereszt abban mutatkozik be, amikor nem látjuk a célját, nem látjuk az értelmét és nem látjuk a végét–fejtet-te ki, majd hozzátette, hogy Jézus ebben is társunkká lesz. Amikor fölmegy a keresztre, meghal a kereszten, de a ha-lál az új élet reményét is adja számunkra. A feltámadás ad értelmet, erőt minden küzdelemnek, szenvedésnek. Hi-szünk abban az életben, ami a halálon át vezet a föltáma-dásba és ezért tartjuk nagyon fontosnak azt az életet, amit felfedezünk, amire rácsodálkozunk, amit élünk, amit vé-dünk, amit szeretnénk méltósággal, az emberi életnek a méltóságát megvédve megélni. Mint mondta: ezért is fon-

tos, hogy időről időre megünnepeljük azt a lelkipásztori szolgálatot, ami kórházainkban idősotthonokban a család-látogatások során történik. Arra irányítja figyelmünket, hogy Isten úgy tud jelen lenni a beteg szenvedő ember életében, ha mi magunk akarjuk vállalni, megfelelő elkö-teleződéssel megfelelő lelki felkészültséggel, hogy az ir-galmas Istent hozzuk közel gesztusokban, cselekedetek-ben, a néma jelenlétben, de legfőképpen abban, hogy az Istennek az erejét, jóságát tesszük jelenvalóvá – osztotta meg gondolatait György érsek. Minden nap, minden pil-lanatban van lehetőségem az Isten mellet dönteni gyenge-ségemben, korlátaimban is, és ehhez kell kérni Istenünk hathatós erejét, különösen, amikor a betegek szentségé-ben kérjük Isten irgalmát. Tesszük ezt azzal a bizalom-mal, amivel Jézus bátorít bennünket. Amit a Bibliában is olvasunk: “Beteg valaki közületek? Hivassa az egyház papjait, imádkozzanak fölötte és kenjék meg olajjal az Úr nevében” (Jak 5,14-15). Hisszük, ezektől a Jézustól akart szavaktól isteni erő jelenik meg abban, aki a szentséget kiszolgáltatja és abban, aki a szentséget kéri – zárta el-mélkedését a főpásztor.

A szentbeszéd után a főpásztor kiszolgáltatta a betegek szentségét a beteg és idős híveknek. A szentmise végén Isó Zoltán evangélikus lelkész és Wessetzky Szabolcs re-formátus kórházlelkész igehirdetését hallgathatták meg a jelenlevők – köztük dr. Lippai Norbert, a kórház főigaz-gatója és Ovádi Péter országgyűlési képviselő.

A betegek világnapját Szent II. János Pál pápa rendelte el 1992-ben. Február 11-én a Szűzanya 1858-as lourdes-i megjelenésének napján világszerte a betegekért és a szenvedőkért imádkozik az Egyház.

26

„A FÖLTÁMADÁS AD ÉRTELMET, ERŐT MINDEN KÜZDELEMNEK, SZENVEDÉSNEK”

BETEGEK VILÁGNAPJA VESZPRÉMBEN

26

Február 11-én, a Betegek Világnapján ünnepi szent-mise keretében áldotta meg dr. Udvardy György érsek a keszthelyi kórházban elkészült Via Dolorosa öku-menikus Kórházkápolnát. A főpásztor után Zichy Emőke református lelkészasszony és Honthegyi Zsolt evangélikus lelkész is áldást mondott.

Prédikációjában érsek atya hangsúlyozta mennyire fontos ráébrednünk arra, hogy emberi életünk milyen nagy ajándék. Tele van a szívünk boldogságvággyal, az igazság utáni vágyakozással, telve vagyunk a jóságra és éhezzük ezt. Ahogyan fölfedezzük az élet gazdagsá-gát, akkor fölfedezzük, hogy mindez önmagán túlmutat és leginkább akkor érint bennünket ez a tapasztalás, amikor meggyengülni, megtorpanni látjuk mindezt a gyönyörű életet. A betegségben megtapasztaljuk korlá-tainkat, törékenységünket, szenvedésünket, magányun-kat. Az Isten társunkká szegődik, velünk van, járja azt az utat, amit mi magunk is: örömben, küzdelemben, nehézségben, magányban, adott esetben a betegség ter-hének hordozásában. A legnehezebb az, amikor erőfe-

szítést kell tenni, amikor nem látjuk ennek értelmét és legfőképp a végét, de Jézus ezt is vállalja.

A főpásztor kifejezte háláját a kápolna létrejöttéért a kialakításban közreműködőknek.

BETEGEK VILÁGNAPJA A KESZTHELYI KÓRHÁZBAN

27

A keszthelyi Ranolder János Római Katolikus Álta-lános Iskola a 40 napos nagyböjti időszakban egy lelki programot indított a tiszta beszédért.

Őry Gábor igazgató úr elmondta, hogy napjainkban a csúnya beszédtől való tartózkodás is nagy önfegyel-met igényel. „Abban reménykedünk, hogy - a lelki program által -, ami 40 napig sikerül, amire odafigye-lünk, az utána tudatosulni fog.” A programhoz való

csatlakozás nem kötelező az intézményben, ám szá-mos diák, pedagógus és szülő is „együtt járva a felké-szülés útján”, 40 napig viseli a kitűzőt, hogy mindenki lássa elköteleződésüket Jézus Krisztus felé. A lelki program eredményes, sokan csatlakoztak hozzá, így későbbiekben is tervezik hasonló kezdeményezések indítását az iskolában. Hozzunk mi is áldozatot Jézus Krisztusért, amiért megváltott minket!

40 NAP A TISZTA BESZÉDÉRT: ÉRTED, JÉZUSOM!

A LELKI PROGRAM:

Nagyböjti lelki készülődés

Hamvazószerdával elkezdődik a 40 napos nagyböjti időszak, amikor mi, keresztények, lelkünk meg-tisztulásával, bűnbánattal, elcsendesedéssel készülünk a legnagyobb liturgikus ünnepünkre: húsvétra.

Idén járjunk együtt a felkészülés útján, próbáljunk többet imádkozni, szófogadóbbak lenni, megpró-bálni lemondani egy-két nekünk fontos dologról. Próbáljunk meg megbocsátóbbak lenni, lássuk meg, ha valaki segítségre szorul.

Hozzunk mi is áldozatot Jézus Krisztusért, amiért megváltott minket!

Ebben a negyven napban beszéljünk tisztábban, kerüljük a csúnya szavakat. Iskolánk negyven napos programot hirdet a tiszta beszédért, melyet egy kitűző viselésével is tanúsítunk.

Aki csatlakozni kíván ehhez a lelki programhoz, kérje osztályfőnökétől a kitűzőt, viselje 40 napig, hogy mindenki lássa elköteleződésünket Jézus Krisztus felé!

Kitűző felirata: 40 nap a tiszta beszédért: Érted, Jézusom!

Január 19-e 2013 óta a magyarországi németek el-hurcolásának és elűzésének hivatalos emléknapja.

2020. január 19-én délután 15 órai kezdettel német nyelvű szentmisén erre emlékeztek az elhurcoltak ro-konai, és a nagyesztergári hívek.

1948-ban Nagyesztergárról is kitelepítették a német nemzetiségű lakosságot, a „svábokat”, mint ahogy az ország más, számos svábok lakta településéről. Az összeírást követően a 44 családot, 216 főt megalázva, sárba tiporva, zsúfolt marhavagonokban hurcolták el a zirci vasútállomásról, akik azt sem tudták, hogy hová viszik őket. Csak annyit tudtak, hogy számukra egy idegen országba, Németországba űzik őket. Csu-pán 20 kg élelmen és 60 kg egyéb csomagon kívül semmit nem vihettek magukkal. Házaikat, állataikat, berendezési tárgyaikat, barátaikat, emlékeiket mindent hátrahagyva, - csak Istenben bízva és hozzá imád-kozva - kényszerítették őket, hogy elhagyják szülő-földjüket.

Házaikból minden mozgathatót szétlopkodtak, mert az ember van, hogy gonosz és gyűlölködő, kivetkőzik magából és elfelejti, hogy ő is ugyanolyan gyarló, mint embertársai, csak azt hiszi, hogy ő az Isten.

Elődeink sorsán már nem változtathatunk, de azért hogy soha többé ne fordulhasson elő, ne ismétlődhes-sen meg ehhez még hasonló sem, a mi feladatunk, hogy emléküket megőrizve, átadjuk a következő nem-zedéknek, és tiszteletünket lerójuk elődeink előtt.

Templomunkban e napon Imrefi Mór zirci plébános Tibor atya felkérésére német nyelvű szentmisét muta-tott be, melyen plébánosunk orgonált, Vajda Péczi Éva karnagy vezetésével a Margaréta Dalkör közreműkö-désével pedig német nyelven szólaltak meg a szent-mise énekei, Jómagam olvastam fel a szentírási részeket és a hívek könyörgését.

A szentmise után a kitelepítési emléktáblánál koszo-rút helyezett el Nagyesztergár polgármestere Szirbek Tiborné, valamint a Nagyesztergári Német Nemzeti-ségi Önkormányzat képviselői: Vessző Ivett és Hu-nyadváriné Ringhoffer Anita.

Hofferné. Dr, Hanich Erika egyh. világi elnök

2020. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a nagyesztergári és a lókúti egyházközségek-ben megemlékeztünk a megszentelt élet világnapjáról. Ebből az alkalomból verbita szerzetesek látogattak el hozzánk: Lourdu Raju Chavvakula atya Budapestről és Elias Oholiedwarin atya a szerbiai Nagybecskerek-ről, valamint Indiából Jimson P. James testvér és In-donéziából Algon Sudarman és Julis Klau testvérek.

Nagy izgalommal vártuk a szerzeteseket és megtisz-teltetésnek tartottuk, hogy elfogadták plébánosunk meghívását, hiszen ilyen alkalomra eddig soha nem volt példa. A szerzetesek is az Úr áldásának tartották, hogy ilyen nagy számban, együtt el tudtak jönni.

A lókúti szentmise prédikációjában Elias atya Jézus-nak a templomban való bemutatásának ünnepén kie-melte, mennyire fontos a mai ember számára is, hogy gyermeke meg legyen keresztelve, azonban sajnála-tosnak tartotta, hogy sokan ezzel le is tudták keresz-tényi kötelességüket, és nem lépnek tovább.

A szentmise végén a nagyon barátságos és közvetlen szerzetesek röviden bemutatkoztak, beszéltek misz-sziós tevékenységükről, a miseszövetségről, majd az ismert magyar dicsőítő énekeken kívül, különleges zenei kísérettel más országok dicsőítő énekeit is be-mutatták.

Borosné S. Mária egyházközségi világi elnök

A NAGYESZTERGÁRI SVÁBOK KITELEPÍTÉSÉRE EMLÉKEZTEK

A MEGSZENTELT ÉLET VILÁGNAPJA NAGYESZTERGÁR ÉS LÓKÚT TEMPLOMAIBAN

ISTEN VÉGTELENÜL SZERET BENNÜNKET” – ISTENI IRGALMASSÁG KEGYKÉP

MEGÁLDÁS BALATONFÜREDEN

30

Dr. Udvardy György érsek mutatott be szentmisét Dasek Viktor plébánossal Balatonfüreden február 15-én, vasárnap a Krisztus Király-plébániatemplomban. A szentmise végén a főpásztor megáldotta a templom új Isteni irgalmasság kegyképét.

Dasek Viktor plébános köszöntője után a főpásztor el-mondta, hogy az elmúlt hónapokban igyekezett megis-merni a főegyházmegye plébániáit. A különböző lelkipásztori tevékenységek kapcsán már 50 plébániát si-került meglátogatnia, s a jövőben szeretne mindenhova eljutni, majd örömét fejezte ki, hogy együtt ünnepelhet a balatonfüredi közösséggel. – Örömmel jöttem, hogy együtt ünnepeljük a vasárnapot, hiszen a vasárnap az, ami bennünket azzá tesz, ami a célunk: erősít Krisztus-ismeretünkben, erősít a közösséghez való tartozásunk-ban. Akarjuk befogadni Krisztus tanítását és akarjuk megélni azt a mindennapi életünkben.

Dr. Udvardy György érsek homíliájában a napi szent-írási szakaszokról beszélt, amelyek számtalan törvényt állítottak elénk, mind az Ószövetségből, mind Pál apostol korintusiaknak írt leveléből. – Bőséggel hallottunk az evangéliumból is olyan törvényeket, amelyek életünk ré-szét képezik, nem megkerülhetőek, és egészen biztos, hogy mindegyikre komoly választ kell adjunk. Életünket egyébként is átjárják a törvények. Szükséges ismernünk a törvényeket. Nem csak azok szabályait, szövegét, fel-színét, hanem mindazt, aki a törvényt hozza, aki a tör-vényt alkotja. Jézus arra irányítja a figyelmünket, hogy a törvénynek az ismerete, tudása, a törvény maga az

életre vezető szabály. Istentől való, mert életre vezetnek, ezért egészségünket, a jövőnket, a boldogságunkat befo-lyásolja - hívta fel a figyelmet a főpásztor. – A Szentírás-ban elénk tárult törvények, szabályok, túlmutatnak önmagukon. Jézus feltárja az életre vezető szabályoknak értelmét és szellemét. Jézus amikor ezeket a szabályokat összefoglalta és elmondta a hallgatóinak, akkor úgy je-lenik meg az őt hallgatók előtt, mint új törvényhozó. A törvény Istentől van, ha tehát Ő új törvényhozó, akkor Ő Istentől van, Ő Isten nevében beszél. Sőt, föltárja a tör-vény megismertetésében a törvényt adó Atyánk szándé-kát: azt hogy élj! – magyarázta az érsek. Mint mondta: ráirányítja a figyelmünket az Atya személyére, aki szeret, aki az élet Istene, aki irgalmas, aki irgalmasan tekint ránk mint övéire, mint akit fia által megváltottnak tekint. Ki-emelte, ha valakit szeretek, akkor megtartom az utasítá-sait, mert ő jó, a javamat akarja és akkor nem csak a törvény betűit tartom meg. Jézus azt mondja: “ha szeret-tek engem, megtartjátok parancsaimat” (Jn 14,15). – Az Ő törvényein keresztül, amit befogadunk, amit meg-élünk, ami életre vezet, ami a szeretet törvénye. Az élet Istene életre akar vezetni bennünket. Bátorítsuk egymást mind a törvények megismerésében, mind a mindennapi életben való alkalmazás során.

A szentmise végén került sor a kegykép megáldására. Ekkor a főpásztor arról elmélkedett, hogy az irgalmas-ság a Bibliában úgy jelenik meg mint hűség, bizonyos-ság, ami megkérdőjelezhetetlen az Isten részéről. – Az Isten számára fontos, hogy mi történik velem, mi van velem és gyógyítani akar, életre akar vezetni. Ennek a kifejezése Egyházunkban az irgalmas Jézus ábrázolása. Legyen ez a kép olyan eszköz, ami Istenre irányítja a fi-gyelmünket. Legyen ez egy olyan eszköz, ami segít ben-nünket abban, hogy Istent jobban megismerjük, jobban szeressük és higgyük el, hogy Isten végtelenül szeret bennünket. A képek tárgyak, nem varázserővel bíró esz-közök, hanem kívánják a mi hitünket. Ezek csak emlé-keztetnek, felhívják a figyelmünket rá – mondta az érsek, majd hozzátette: Ezért olyan fontos, hogy temp-lomainkban hitünk lényegét kifejező képek, ábrázolások megjelenjenek. Végezetül bátorította a családokat, hogy alakítsanak ki házi szentélyt otthonukban, ahol olyan kép, szobor, ábrázolás jelenik meg, ami hitünkhöz tar-tozik és a család számára fontos.

31

Horváth Zsolt pókaszepetki plébános életének 67., áldozópapságának 42. évében, 2020. január 15-én szentségekkel megerősítve visszaadta lelkét Teremtőjének. Elhunyt paptestvérünk Merseváton született 1953. június 2-án. Pápán szentelték pappá 1978. június 20-án. Káplán volt Somlóvásárhe-lyen (1978-81), Nagykanizsán (1981-87). Plébánosként Zalabéren szolgált 1987-1995 között, közben oldallagosan ellátta Pakod, Zalavég és Pókasze-petk híveit. 1995-től Pókaszepetk plébánosa lett, ahonnan szolgálta Pakod, Zalavég és Zalabér közösségét.

ELHUNYT HORVÁTH ZSOLT PLÉBÁNOS

yertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án, vasárnap délelőtt Dr. Udvardy György érsek mutatott be szentmisét a hévízi Szentlélek templomban Kiss László esperes-plébánossal, Berkes Péter alsóörsi plébánossal és Tóth Gábor Norbert atyával együtt. A szertartás elején érsek atya megszentelte a gyertyákat. A főpásztor prédi-kációjában arról elmélkedett, hogyan láthatjuk meg az Istent, az Ő üdvösséges tervét, és azt, hogy Isten már mindent megtett azért, hogy boldogan, jól tudjunk élni – sokszor eltűnik ez az alapvető tapasztalat szemünk elől. Az Istennel együtt élő ember, a lélektől eltelt ember kü-lönös látást kap ajándékul. A mindennapi események kö-zött fölfedezi Isten hatalmas tetteit. Hangsúlyozta, mennyire szükséges az, hogy fel tudjuk fedezni minden-napjainkban Isten jelenlétét, erre hív minket az ünnep. Persze sok mindent tudunk kifogásként hozni, a körül-ményeket, a küzdelmeket, a mai világot, nem könnyű el-igazodni a világban: mi a jó és mi a rossz. Sokszor tűnhet úgy, hogy mindaz, ami a mindennapomat kitölti, min-dennapom döntő többségének az idejét elfoglalja, az nem fontos, azokat meg kell tenni, túl kell rajtuk kerülni.

Gyakran éppen emiatt nem is látjuk meg Istennek az üd-vösségét. Ez az ünnep abban erősít meg minket, hogy akik megkaptuk Isten Szentlelkét a keresztségben, min-den képességünk és lehetőségünk meg van arra, hogy a szokványos eseményekben, a mindennapos szolgálatban fel tudjuk fedezni Isten üdvösséges jelenlétét. Fontos a tudatos megkülönböztetés, hogy mi a jó és mi a rossz, mi vezet jóra és mi az, ami rosszra visz. Készség kell ahhoz, hogy megtegyem a jót és a fölismert igazságot kövessem. Amit Krisztusban igaznak, jónak, szentnek fedezek fel az kötelez. Kiemelte, hogy számunkra az erő-forrás, a motiváció nem más, mint Krisztus. Fontos lenne, hogy megosszuk és megbeszéljük egymással (kapcsolatainkban, családjainkban, közösségeinkben), hogy hol láttam Isten üdvösséges művét, Isten hatalmas tetteit énérettem, miérettünk? Végezetül a főpásztor el-mondta, Ez az ünnep erősítsen bennünket Isten hatalmas tetteinek a fölfedezésében, és a saját üdvösségünk elfo-gadásában és munkálásában.

Az ünnepség zenei szolgálatát a templom kórusa tette még emelkedettebbé.

GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY ÜNNEPE

A lókúti egyházközség képviselőtestülete Fuchs Tibor atya kezdeményezésére, a német nemzetiségi ön-kormányzat támogatásával, Sümeginé Hegyi Ilona pol-gármester asszony közreműködésével, a hagyomány- őrzés jegyében farsangi mulatságot rendezett a faluban élő családok, gyermekek és szüleik számára. A félszeg picik, bátrabb nagyobbacskák, anyukák, apukák és nagymamák jelmezes bevonulásával kezdődött bálon felvételről néhai Tehel Jakab bácsi harmonikazenéjére, valamint hatvanas-hetvenes évekbeli slágerekre ropták a táncot kicsik és nagyok. Az esten régi szokásokat is felidéző nevettető társas játék és bibliai-egyházi témák-ból válogatott családi illetve csoportos kvíz volt műso-ron. A helyi mesterek felajánlásaiból, összegyűjtött játékokból és szép kegytárgyakból álló tombolán szinte mindenkinek kedvezett a szerencse a nyeremények ki-sorsolásakor. A sok szendvics, a finom sütemények,

melyeket a gyermekek szülei és nagyszülei készítettek, valamint az ízletes tea, a frissítők, s némi forralt bor ugyancsak hozzájárult a jó hangulathoz. Még fiatal és nagyon lelkes plébánosunk, Tibor atya születésnapi kö-szöntésére is sor került, a hatalmas szülinapi torta igazi meglepetés volt.

Dr. Schaffhauser Franz egyházközségi képviselő

FARSANGI MULATSÁGOT TARTOTTAK A LÓKÚTI EGYHÁZKÖZSÉGBEN

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe egyben a szerzetesek világnapja is. Balatonkenesén az Assziszi Szent Ferenc Segítő Nővérei Közössé-gének tagjai, Erzsébet nővér és Teréz nővér meg-újították szerzetesi fogadalmunkat a szentmisén. Isten tegye teljessé a jót, ami megkezdett bennük!

SZERZETESEK ÜNNEPE

Kovács Gergelyt, aki csaknem harminc évig élt a világegyház szívében, Rómában, február 22-én püspökké szentelték és be-iktatták gyulafehérvári érseki székébe. Főszentelője korábbi elöljárója, Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsá-nak elnöke volt; a társszentelők Miguel Maury Buendía buka-resti apostoli nuncius és Jakubinyi György nyugalmazott gyulafehérvári érsek voltak. A gyulafehérvári főszékesegyház-ben bemutatott ünnepi szentmisén koncelebrált több mint negy-ven püspök, köztük Udvardy György veszprémi érsek, Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek és Takáts István érseki helynök. Az új főpásztor római szolgálata idején Bódi Mária Magdolna boldoggá avatási ügyének posztulátora is volt.

PÜSPÖKKÉ SZENTELTÉK ÉS BEIKTATTÁK ERDÉLY ÚJ ÉRSEKÉT, KOVÁCS GERGELYT

32

33

Kovács János tb. kanonok, h. esperes, plébános életének 79., áldozópap-ságának 49. évében, 2020. február 17-én – a betegség keresztjét türelemmel hordozva – szentségekkel megerősítve visszaadta lelkét Teremtőjének.

Elhunyt paptestvérünk Karmacson született 1941. március 27-én. Pappá szentelték Győrben 1971. június 17-én.

Káplán Zalaapátiban 1971-től 1973-ig, Nagykanizsán a Szent József Templomban 1973-tól 1976-ig, Kaposváron a Nagyboldogasszony Temp-lomban 1977-től 1978-ig. Plébánosként szolgált Inkén 1978-tól 1991-ig, ol-dallagosan ellátta Nemesdéd és Nemesvid közösségét. 1991-től haláláig Alsópáhok plébánosa volt, ahonnan oldallagosan ellátta Nemesbük, Sármel-lék és Szentgyörgyvár szolgálatát. Helyettes esperes volt 1998-tól. Tiszte-letbeli kanonoki címet kapott 2016-ban.

ELHUNYT KOVÁCS JÁNOS TB. KANONOK, H. ESPERES, PLÉBÁNOS

A Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár új forráskiadványt jelentetett meg. A Monumenta ecclesiae Vesprimiensis 1465–1479 címet viselő kötet a levéltár őrizetében lévő, a címben is jelzett időszakból származó középkori okleveleinek teljes szö-vegű latin nyelvű átírását tartalmazza. A szövegeket Dreska Gábor (ELTE BTK) gondozta és szerkesztette egységes kö-tetté, a hely- és személynévmutatót Karlinszky Balázs állította össze. A forráskiadás az oklevelek adatain kívül (dátum, kiál-lító, levéltári jelzet) rövid magyar nyelvű fejregesztát – az irat-ban előforduló legfontosabb személyek és birtokok, valamit jogi cselekmények megnevezésével – és az oklevél teljes, latin nyelvű szövegét foglalja magában. A kiadvány a Veszprémi egyházmegye múltjából könyvsorozat 34. kötete.

A levéltár Hunyadi-kori oklevél-korpuszának (1438–1490) átírása és begépelése még a 2008. év során megtörtént. Az így létrejött, megközelítőleg 400 darabból és 600 rekordból álló forrásszöveg kiegészítése a középkori okleveles állomány alapadatainak ellenőrzése során, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárával az oklevelek digitalizálása kapcsán tör-ténő együttműködés alkalmával 2009-ben megtörtént. Ezek után már nem volt akadálya, hogy az oklevéltár első része 2014-ben megjelenjen Monumenta ecclesiae Vesprimiensis 1437–1464 címen. Most a második kötet látott napvilágot, amely az 1465–1479 közötti okleveleket tartalmazza.

Az oklevél tartalmi kivonata után az apparátus olvasható, amely rögzíti a dokumentum fizikai jellemzőit (hordozóanyag típusa és annak állapota, hitelesítés módja), levéltári jelzetét, a szöveg eddig kiadásainak (Ed.), kivonatainak (Extr.) és re-gesztáinak (Reg.) adatait, szükség esetén a szöveghagyományt (az esetleges átírásokat vagy másolatokat). Keltezetlen okle-velek esetében a keltezést segítő információkat is itt tüntették fel. Ezt az egységet zárt formátumú oklevelek esetében a kül-

zet (Extra), tehát az irat címzése és a címzettnek szóló rövid tartalmi össze-foglaló rekeszti be. A for-rásszövegek közlésének egyik fontos elve a felhasz-nálóbarát megjelenés volt, így szövegközi utalások he-lyett az oldal alján található kritikai apparátus az oldal sorainak margón futó szá-mozására hivatkozik. Az oklevelekben előforduló kézirati hibák a főszövegben már javított formában olvashatók, a kor-rekcióra pedig a jegyzetek hívják fel a figyelmet. Az oldal alján található kritikai apparátus kétszintű. Ahol mindkét típus alkalmazásra került, ott a felső a filológiai, az alsó pedig a dip-lomatikai és magyarázó jegyzeteket tartalmazza. Ez utóbbiak nagyrészt dátumfeloldásokkal segítik az olvasót. A hosszabb pereskedés történetét részletező oklevelek időrendjének köny-nyebb átláthatósága érdekében a bennük szereplő összes ter-minust, tehát a bírósági nyolcadokat is feloldották a kiadók. Ugyancsak a történeti apparátus rögzíti a szövegben említett vagy átírt, esetenként más helyről is ismert oklevelek eredeti-jének (Orig.) levéltári, illetve kiadási adatait. Az oklevélszö-vegekben előforduló személy- és településnevek mai alakkal való megfeleltetése a kötet végén található mutatóban kere-sendő.

A kötet a Magyar Levéltárosok Egyesülete által meghirde-tett Év Levéltári Kiadványa 2019 versenyen Forráskiadvá-nyok kategóriában I. helyezést ért el.

A kiadvány megvásárolható a levéltárban, illetve a Szalézi-ánumban.

ÚJ LEVÉLTÁRI KIADVÁNY

Esetünkben a csoda kifejezés nem túlzás. Valami olyan történ Balatonkenesén, ami párját ritkító volt főleg, ha ez a szocializmusnak nevezett diktatúrában zajlott. Sok pedagógus megirigyelhetné mindazt, amit két ember, egy jezsuita pap és egy egyetemi tanár vég-hez vitt. A pap ráadásul a talán valamikor szenté ava-tandó Bódi Magdi plébánosa is volt. (Munkásnő, keresztény vértanú Szűz. Szenté avatását első alkalom-mal 1945-ben Mindszenthy József, majd perújrafelvé-tel során Szendi József püspök, későbbi érsek kezdeményezte)

Nem volt az sem semmi, amikor Kenesén az egyik párttag gyerekei is jártak hittanra. Igaz, ezt sem nézték jó szemmel az elvtársak. Fel is szólították, hogy ne engedje a gyerekeit a TEMPLOMBA. Mit sem törődve ezzel, a gyerekei mindig ott voltak a hittanon, a misén és az egyéb alkalmakon. S láss csodát: párttag embe-rünknek nem lett semmi gondja sem ebből a munka-helyén. Ma már nagyszülő korban lévő, hajdani hittanosok elevenítjük fel emlékeinket a teljesség igé-nye nélkül. Az újbóli találkozás alkalmával a csoda folytatódott bennünk és általunk. Hála érte a Minden-hatónak!

Hittanos éveinkben meghatározó szerepet játszó dr. Temesi József atya 1975-ben került Balatonkenesére az akkori Kisboldogasszony, ma Magyarok Nagyasz-szonya plébániára.

Első találkozásunkkor rögtön ministrálni invitált minket. Nyolc, kilenc évesen megszeppenve ugyan, de szófogadóan teljesítettük kérését. Egyre jobban tet-szett, s népszerűvé is vált, hogy mise közben segéd-kezhettünk. Barátokat, rokonokat, osztálytársakat sikerült bevonni ebbe a számunkra nem mindennapi teendőbe. A kis közösség hamar kialakult, ahol a hit-tanórák is megkezdődtek. Eleinte a templomban voltak a különböző csoportok órái, majd a téli időben a sek-restyébe költöztünk, ahol siesta kályhával tudott a Tisz-telendő Bácsi nekünk fűteni. Amikor imádkoztunk, nagy hatással volt ránk az atya mély összeszedettsége. A szemét is mindig becsukta, hogy jobban Istenre kon-centráljon. Az is megérintett bennünket, amikor a templomba bejött az Oltáriszentséget őrző szentségház

előtt nem csak megállt, hanem a térdhajtás után szemét becsukva rövid mély imádságba merült, beszélgetett Jézussal és azután jött hozzánk. Vidám, tanulságos hit-tanóráink voltak. A bibliai történetek mellett mindig szerepeltek más tanító történetek is. Ezek egy kisfiúról, Teofilról szóltak, aki a mi példaképünk is lehetett. A tanulságot ritmusos, verses formában foglalta össze. Például így: „Isten az, Aki mindig mindig van, mindig mindig volt, mindig mindig lesz.” vagy „Isten nem ember, Isten nem állat, Isten nem arany, hanem egészen más.” Ezeket megtanultuk és kórusban fújtuk, amit kö-vetkező órán kikérdezett. Olyan óránk nem volt, hogy ne mesélt volna nekünk viccet, ez volt a hittanóra be-fejező, illetve záró „akkordja” az imádság előtt.

Ha problémánk volt, bármikor fordulhattunk hozzá. A délutáni 2 órás csendes pihenő kivételével mindig örömmel, tárt karokkal fogadott bennünket. Ilyenkor az irodájába kísért, ahol a házi kedvence, Adolf nevű boxer kutyája csendben figyelt a sarokból.

Ez idő alatt ismertük meg dr. Káldy Máriát, Marika nénit, aki az Eötvös Lóránt Tudományegyetem tanára volt Budapesten. Szabadidejét feláldozva minden hét-végén leutazott Balatonkenesére, hogy a hittanos cso-portból József atyával egyetemben faragjon egy komolyabb közösséget. Ez abban az "elvtársi" időben nem volt könnyű, hisz minden ilyen közösség kialakí-tása a rendszerre nézve ellenségnek számított, sőt tiltott volt! Temesi atyát nem egyszer ellenőrizték, mivel ő nem csatlakozott a "papi békemozgalom”-hoz, ezért többször keresztezték útját, sokszor hozták kellemetlen helyzetbe. Egyszer a plébánián tartózkodtunk, mikor József atyának "vendégei" érkeztek, valószínű a szo-kásos ellenőrzés céljából. Bajszos püspököknek hívta őket. Gyorsan beterelt minket a szobájába, nehogy ki-derüljön, hogy mi a plébánián tartózkodunk, mert ennek is komoly következménye lehetett volna.

Ilyen körülmények között nem volt könnyű dolga, de kitartott és az ellenszéllel szembe szállva terelte össze báránykáit, minket a "hittanosokat".

Ebben az időben még nem nagyon volt ismert a beat-mise, de Marika néni mindent megtett, hogy megis-mertesse velünk. Így kezdtük el a gitáros miséket

CSODA BALATONKENESÉN GONDOLATOK, MEGTÖRTÉNT ESEMÉNYEK A MÚLTBÓL,

AVAGY A MÚLT TÖRTÉNÉSEI A BALATONKENESEI HITTANOSOK SZEMÉBŐL.

(Schauermann Jánossal és a hittanos társakkal)

34

néhány hívő bánatára. Először csak ő gitározott, majd szépen lassan megtanított minket. Gitár mellett meg-szólalt a furulya is. Ettől kezdve elindultak vasárna-ponként a beat-misék. Szívvel, lélekkel, szeretettel és odaadással énekeltünk. Rengeteg gitáros éneket taní-tott meg nekünk Marika néni, számuk meghaladta a 330-at! Azt mondják, aki énekel, duplán imádkozik. Nekünk ez sokkal több volt. Itt kezdődött a jövőnk....

Egy hittanos társunk gondolatai: “Nagyon meghatározó emlék az életemben az a 14-15 év, amit a “Hittanosokkal” tölthettem! Jó volt egy olyan közösséghez tartozni, ahol mindig vártak, mindig jól éreztem magam, mindig szeret-tek! Ez egy olyan élmény, amit az ember élete végéig, és talán még azon túl is megőriz! "

Részt vettünk nem egy esküvőn, a budapesti Pasaréti templomban is énekeltünk, ahol minden résztvevő egy nagyon szép emléket, versikével ellátott könyvet (An-toine De Saint-Exupéry: A kis herceg) kapott az ifjú pártól. Örömmel és megelégedéssel vonatoztunk haza Kenesére.

A nyári időszakban a kenesei templom mindig meg-telt nyaralókkal. Ilyenkor gyakran budapesti zenészek, énekesek is csatlakoztak hozzánk a vasárnapi misén. Érdeklődve kérdezgették, honnan ismerjük ezeket az énekeket, ki az, aki tanít minket? És vajon megköszön-tük-e már a jó Istennek hangunkat, hogy ilyen szép da-lokkal örvendeztethetjük meg a hívőket? Számukra szokatlan volt, hogy egy kis faluban, egy ilyen össze-szokott kis közösségbe eljutottak ezek a modern gitá-ros dalok. Nem is értettük őket, hisz nekünk mindez természetes volt.

Ha épp nem gitároztunk, akkor a kórusban Marika néni mellé ülve énekeltük a zsoltárokat, hisz ő a gitá-rozás mellett kántori feladatokat is ellátott.

Rengeteget kirándultunk, voltunk a füredi Koloska völgyben, Pannonhalmán, Cuha patak mentén, erdei kiránduláson, ahol a misét a sziklába vájt barlangban tartottuk, sok olyan helyen járhattunk és sok olyan he-lyet láthattunk ahová akkoriban más nem juthatott be.

Marika néni egyszer meglepetésként egyhetes győri "nyaralást" szervezett nekünk teljes ellátással, ingyen szállással a Bencés gimnáziumban. Ezeknek a kirán-dulásoknak természetesen volt lelki része is, a zso-lozsma, vecsernye sem maradhatott el. Feltöltődve, élményekkel teli, emlékezetes lelkigyakorlaton vettünk részt, melyek ezután rendszeressé váltak. A nyárból egy hetet mindig Győrben töltöttük. „Én tőle tanultam meg zsolozsmázni, azóta is mondom.” – mondja öröm-mel egyikünk.

Minden évben színvonalas pásztorjátékot állított

össze nekünk Marika néni, amit új énekekkel, versek-kel, gondolatokkal adtunk elő. A betlehem felépítése a mi feladatunk volt. Díszítésre fenyőágat, mohát és szalmát gyűjtöttünk. A betlehemi szobrokat a temp-lomtorony padlásteréről kellett lehoznunk, mely fel-adat külön élmény volt számunkra, mivel oda évközben nemigen juthattunk fel a csigalépcsőn.

Nagyhétre készülve, Nagycsütörtökön az utolsó va-csora jelképeként elmaradhatatlan volt a pászka. Nagy-szombat délelőttjén tojásfestéssel készültünk Húsvétra, melyet vasárnap a mise végén a kertben szétszórtunk, s nagy izgalommal vártuk, hogy a kicsik összeszedjék. A tojás csak egyszínű, piros lehetett, hisz a szín a meg-feszített Jézus vérét jelképezte.

Közösen takarítottuk a templomot, de az új plébánia takarításában is segédkeztünk. Az új plébánia manzárd részében kaptunk egy termet, hol imádkozhattunk,

35

énekelhettünk, gyakorolhattunk. De olyan is volt, mikor a nagy ovális asztalt körbeülve játszottunk. Így teltek közös napjaink. Sokszor szüleink már ideges-kedtek, hogy mikor érünk haza, ugyanis annyira jól éreztük magunkat, hogy nem is nagyon akartunk ha-zamenni.

József atya és Marika néni mindent megtettek, hogy ez a közösség, minél közelebb kerüljön Istenhez. Jó

volt esténkét úgy Szentírást olvasni, hogy a társainkért imádkoztunk. Volt, amikor lelki feladatokat is kaptunk egy-egy hónapra. Azt is megengedték, hogy szentmise előtt kikészítsük a liturgikus ruhákat, eszközöket, sőt még harangozhattunk a mise kezdete előtt egy illetve fél órával. Mindegyikőnk jövőjét megalapozták. A to-vábbi "életút" választásában nekünk kellett dönteni. Segítettek középiskolás éveinkben is. Ennek a kis ösz-szetartó közösségnek, “családnak” tagjai közül Scha-uermann János volt az, akinek életútját a jó Isten kegyelme Temesi atya és Marika néni közvetítésével a papi hivatás felé irányította, hogy még közelebb ke-rüljön Istenhez, s az Ő szolgája lehessen.

Egy emlékezetes idézettel szeretném zárni e sorokat, melyet Horváth József atya mondott Ezüstmiséjén Já-nosnak:

„Isten áldása vagy, sem több, sem kevesebb!”

Balatonkenese, 2019. János atya hittanos társai

Janka Ferenc görögkatolikus parókus – akit Keresz-tes Szilárd püspök szentelt pappá 1995. január 8-án, Makón – január 5-én, vasárnap a veszprémi Feltámadt Üdvözítő-templomban ünnepelte pappá szentelésének 25. évfordulóját.

Az ünnepi liturgia szónoka Udvardy György érsek volt, aki személyes visszaemlékezéssel kezdte beszédét, hiszen Ferenc atyával ismertségük már 35 évre tekint vissza, mikor először a Központi Szemináriumban, majd Rómában, vagy az Európai Püspökök Konferenciájánál végzett szolgálata során voltak kapcsolatban, s most itt Veszprémben szolgálnak együtt. A Veszprémi Főegy-házmegye főpásztora örömmel emlékezett Ferenc atya nyitottságára, együttműködési készségére, melyre min-dig szívesen és hálásan emlékezik vissza.

Ezüstmiséjét ünnepelte Janka Ferenc görögkatolikus esperes, parókus, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára.

„A PAP JELENVALÓVÁ TESZI KRISZTUS SZERETETÉT”

36

37

CSILLAPÍTOTT ÉHSÉGTavasz, tópart, Jézus ül a hegytetőn, s szemléli a hozzá

áradó embereket. Ismeri őket. Tudja, milyen különböző vá-gyak, kívánságok, remények és elvárások élnek a szívük-ben. S azt is tudja, milyen messziről érkeznek – messze vannak minden lakott településtől. S Jézus nemcsak azt tudja, hogy kinek milyen lelki szükségletei vannak, hanem azt is, hogy szükségük van táplálékra. János evangéliumá-nak leírása szerint (Jn 6,1-13) Jézus már ekkor tudta, mit akar tenni, s tanítványait is meg akarta tanítani az ember-ekről való gondoskodásra.

Ezért kérdezi meg tőlük, hogyan lehet táplálni az érkező tömeget. A tanítványok közt van olyan, akinek van érzéke a gazdasághoz, név szerint Fülöp, aki gyorsan kiszámolja, hogy egy ember egy éves keresete ahhoz elég, hogy min-denkinek épp egy kevés jusson. Elképzelhetetlen összeg ez olyan embereknek, akik egyik napról a másikra élnek. Rá-adásul akkoriban még nem voltak nagy áru-házak, a több ezer fős lakomához több száz különböző településről kellene bevásárolni. Fülöp látja: ha minden-ki éppen csak egy ke-veset kap, épp annyit, hogy ha éhesen is, de hazaérjen, akkor is em-berfeletti összegre és munkára van szükség. Röviden: garantált a teljes csőd.

A közgazdász felve-tés csődje után egy még reménytelenebb kísérlet követke-zik: András talál egy fiút, akinél van két hal és öt kenyér. Jó hír, hiszen a hal ünnepi eledelnek számít. Ám a mennyi-ség kiábrándító. Ez az adag egy embernek bőségesen elég. Ha András és a fiú osztoznak, akkor kettejüknek szűkösen jut. Ám ott van még Jézus, s a további mintegy ötezer em-ber. A névtelen fiú döbbenetesen bátor: felajánlja azt, amije van, kockáztatva ezzel azt, hogy éhen marad. A hatalmas tömegben egyedül ő érez rá Jézus logikájára, aki soha nem a szükséget számolgatva jut lehetetlen eredményekre, ha-nem az Atya bőséges gondoskodásában bízik, s ebben a bi-zalomban ad oda mindent.

Így a tanítványok sem panaszkodhatnak arra, hogy túl-terheltek lennének. Nekik csupán az embereket kell leül-tetniük, majd a két halból és az öt kenyérből kell minden-kinek annyit adniuk, amennyit szeretnének. Igaz, így is fe-jenként több, mint négyszáz embert kell végigkínálniuk, de legalább a kenyér és a hal beszerzéséről nem nekik kell gondoskodniuk. Mert mindkettő adatik, mindkettőről az Atya gondoskodik Jézus áldása által.

Az emberek pedig örülnek – nemcsak annak, hogy gyom-rukban a korgást a jóllakottság váltja fel, hanem annak is, hogy megtapasztalhatják azt a bőséget, azt a nagylelkűsé-get, amelyet csak Isten adhat. Isten Országa, amelyet Jézus fellépésének kezdetétől fogva hirdetett, éppen ebben a bő-ségben tapasztalható meg: amire valóban szükség van, az adatik. Ti keressétek Isten Országát – tanította Jézus a hegyi beszédben – s az összes többit megkapjátok hozzá (vö. Mt 6,33). Ezt ünnepelték a tavaszi tóparti lankákon, s ez az ün-nepi hangulat sem a tömegben, sem Jézusban nem maradt hatástalan. A tömeg azonnal királlyá akarta tenni Jézust. Ilyen király kell, aki eteti a népét, s aki elhozza az isteni bő-séget! Felismerik Jézus királyi méltóságát.

Jézus azonban egyelőre visszavonul a hegyre. Király ő, de királyságát más módon gyakorolja, nem teszi függővé a tömeg kedvétől királyságát. Aznap este egyedül marad, ta-

nítványait csónakkal átküldi a tó túlsó part-jára Kafarnaumba, majd utánuk megy – gyalog a vízen. Más-nap reggelre a tömeg furcsán ébred: zsigere-ikben érzik, hogy olyasmi történt, amit nem lehetett egyetlen éjszaka alatt kialudni. Megtapasztalták Isten királyságát, s ha nem is tudták királlyá kenni Jézust, keresik őt. Bi-zonyára azért is, mert

lassan gyomruk is jelzi: jó lenne újra harapni valamit. Igen ám, de előző este látták, hogy a tanítványok elha-

józtak, látták, hogy Jézus nem volt velük – ő eltűnt előlük. Jézusnak ott kellene lennie a közelben, ám nincs ott. Jézus már nem ott van, ahol a csoda történt. Ezért kezdik keresni, ezért kutatnak utána, mígnem a túlparton meg nem találják. Hogy került ide? A tömeg nem tudja, de választ vár.

Egyelőre meg kell elégedniük azzal, amit láttak és ta-pasztaltak, ahogyan egy-egy szentmise után mi is csak lé-nyünk mélyén érezzük, hogy történt bennünk egy lényeges találkozás – vagy éppen csak annyit, hogy éhezzük, szom-jazzuk Jézus elvesztettnek tűnő jelenlétét. Ilyenkor gyakran egy-egy egészen egyszerű emberi találkozás segít tovább, mint a fiú ott a tóparton, aki szembesült azzal, hogy csak nála van elemózsia, mégis kockára tette mindenét, amije volt. Jézus előképe ő, aki mindent odaadott, s ezért válhat táplálékunkká minden egyes szentmisében, ahol mi is be-léphetünk az Atya királyságának bőségébe.

Csernai Balázs atya

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) az egyéni és közösségi lelki megújulás, a hitünkről való tanúságtétel, és mindenekelőtt az eucharisztiában velünk lévő Jézus Krisztus ünneplésének lehetőségét hordozza magában.

Az egyhetes budapesti programsorozat 2020. szeptember 13. és 20. között számos alkalmat kínál mind egyéni résztvevők, mind családok, közösségek számára, hogy egy különleges, hazai és külföldi testvéreinket egyaránt megmozdító, az egyház sokszínűségét reprezentáló közegben éljék át, tapasztalják meg az eucha-risztiában velünk lévő Jézus Krisztus jelenlétét.

FŐBB ESEMÉNYEK A NEK-EN Az eucharisztia minél mélyebb, minél személyesebb megismerésére törekedve szabadtéri szentmisék ünneplésével, szent-

ségimádásokon, az eucharisztiáról szóló tanítások és személyes történetek megismerésével vagy éppen fővárosunk utcáin át-haladó fáklyás körmenethez csatlakozva tapasztalhatjuk meg, mit jelent ma egy életre szóló, maradandó élmény keretében tanúságot tenni hitünkről.

• Az ünnepélyes nyitószentmise részeként szervezik meg az eucharisztikus kongresszusoknak hagyományosan részét képező országos elsőáldozást 2020. szeptember 13-én a Puskás Ferenc Stadionban. A program természetesen nemcsak az elsőál-dozók és hozzátartozóik, hanem az eucharisztiát ünnepelni vágyó valamennyi érdeklődő számára nyitott.

• Hétfőtől péntekig délelőttönként a Hungexpo területén imádságokat, tanúságtételeket, szentírás-magyarázatokat hallhatnak a résztvevők, akik az üldözött keresztények tapasztalataival is megismerkedhetnek. Délután karizmatikus, társadalmi és szociális munkát végző keresztények beszélnek tevékenységeikről, felszólalnak többek között az Actio Catholica és a Het-venkét Tanítvány Mozgalom képviselői, valamint Böjte Csaba testvér is.

• Hétfőn a Csík zenekar ad koncertet, de a teljes programhét gazdagnak ígérkezik kulturális eseményekben. Érdemes lesz megtekinteni a Műcsarnok NEK-hez kapcsolódó kiállításait, felfedezni az Ars Sacra programkínálatát, illetve részt venni a 100 Tagú Cigányzenekar vagy a moszkvai patriarchátus kórusának koncertjén.

• Kedden egy vonatos esztergomi kirándulás keretében adnak hálát a résztvevők a pálos generálissal együtt a pálos rend fenn-állásáért.

• Szerdán közel ötven püspök részvételével bizánci rítusú szentmisét mutat be a Szent István-bazilikában a melkita pátriárka. • Csütörtökön a Szent István-bazilikában és az előtte lévő téren egy nagy, közös szentségimádásra hívják a Kongresszus részt-

vevőit. Ezen napon mutatnak be továbbá a Kongresszuson roma szentmisét is. • A péntek délután az ifjúságé, ekkor a tanításokkal, tanúságtételekkel, dicsőítéssel, szentmisével, szentségimádással egybe-

kötött Forráspont várja 15–30 éves korig a fiatalokat. • A hétvége ugyancsak eseménydúsnak ígérkezik. Szombat délelőtt a Margitszigeten megrendezett családinap eseményeibe,

délután a Kossuth téri szentmisébe, este pedig az azt követő fáklyás eucharisztikus körmenetbe kapcsolódhatnak be a részt-vevők. Másnap, vasárnap délelőtt a Hősök terén bemutatott szentmisével zárul a Kongresszus.

A jelentkezés leggyorsabban online végezhető el a központi NEK-honlapon keresztül (www.iec2020.hu). Mind családi, mind

plébániai-közösségi jelentkezés esetén a Csoportos és családi regisztráció opcióval lehet jelentkezni, ebben az esetben a jelent-kezést a csoport, illetve a család egy kijelölt tagja végzi el.

Az eseményekkel és a regisztrációval kapcsolatos kérdéseket

továbbra is örömmel fogadjuk az alábbi elérhetőségeken: Megbízott egyházmegyei papi felelős: Csernai Balázs atya, csernaib@gmail.com Világi munkatárs: Leitner Veronika, 06 20 217 8972, nek@veszpremiersekseg.hu

ÜNNEPLÉS ÉS MEGÚJULÁS JÉZUS KRISZTUSBAN

40

A Veszprémi Érsekség Család-

pasztorációs Irodája a kialakult járványügyi helyzetben segítő és támogató beszélgetések lehetősé-gét ajánlja fel online fórumokon az arra rászorulóknak Lelki Egészség Szolgálata keretein belül.

Rengeteg tanáccsal látnak el

most mindnyájunkat; ezek segít-hetnek is, viszont a személyes be-szélgetést nem tudják ezek sem pótolni, ha az erőnk végénél va-gyunk.

Az új helyzet a lelkileg és men-

tálisan edzett embertársaink számára is kihívást jelenthet. Ugyanakkor bárki kerülhet krízisbe: a megváltozott életkörülmények, a veszteségek, a napi rutin és megszokott munka, az aktivitás hiánya, a bezártság, a gyerekekről való gondoskodás, a szülőkért való aggodalom mind-mind szorongást, frusztrációt, elkeseredést válthat ki. A be-zártság is felőrli a lelkierőt. Erőnket veszíthetjük, hitünk is válságba kerülhet, gyengülhetnek eddigi kapcsolódási pontjaink, az otthon maradtakkal fokozódhatnak a konfliktusok, türelmetlenebbekké válhatunk. Ez a jelen hely-zetben normális reakció, hosszú távon való fennmaradása pedig nagyon kimerítő tud lenni, rontva életminősé-günket, kedélyállapotunkat.

Ebben a helyzetben ajánljuk fel szolgáltatásunkat, mely nem egészségügyi ellátás, nem pszichoterápia vagy

pszichiátriai gondozás, hanem segítő és támogató beszélgetés. Amennyiben ilyen segítő és támogató beszélgetésre van szüksége, keresse munkatársainkat, hogy időpontot tud-

junk egyeztetni. A jelentkezést, megkeresést e-mailben: mentallelkigondozó@gmail.com, vagy Facebook oldalunk (Családpasztoráció Veszprém) Messenger üzenetén keresztül várjuk. Munkatársunk felveszi a kapcsolatot önnel 24-48 órán belül. Három online beszélgetés lehetőségét egy szak-

embernél ingyenesen biztosítjuk a világjárvány idején!

LELKI EGÉSZSÉG SZOLGÁLAT

Bódi Mária Magdolna (1921.augusztus 8. – 1945. március 23.) litéri munkáslány, vértanú-szűz égi születésnapjára em-lékeztünk március 23-án. Halála után boldoggá avatását az akkori veszprémi püspök Mindszenty József kezdeményezte 1945-ben, majd 1990-ben Szendi József püspök indított perújrafelvételt. Bódi Magdi sírja a litéri temetőben található, mely zarándokhellyé vált. A temetőben emléktábla őrzi a fiatal lány életútját. 2016 októberében ért véget a boldoggá avatási eljárás egyházmegyei szakasza. 2017. március 10-én a veszprémi főegyházmegyei küldöttség vezetőjeként Márfi Gyula érsek a vatikáni Szent-tévatási Kongregációban átadta Angelo Amato bíboros, prefektus hivatalának azt a több ezer oldalas dokumentu-mot, amely a Bódi Mária Magdolna hitvalló és vértanú életéről tett tanúvallomásokat részletesen tartalmazza.

Imádkozzunk Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásáért!

„Krisztus Királyunk! Szüzességi fogadalmával Magdi örök hűséget esküdött Neked. Gondviselő szeretetedből a zárdaajtó helyett a gyár kapui nyíltak meg előtte. Amilyen szívesen lett volna liliom istenszerető jegyeseid koszorújában, ugyanolyan készségesen ment sugározni az Isten- és emberszeretetet a Rólad megfeledkezett, de mégis jobb sorsra érdemes munkások közé. „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” – ezt az utolsó fohászát is meghallgattad, amikor vérét ontotta Érted. Add meg nekünk, Urunk, hogy Magdit a szentek társaságában tisztelhessük, mindig a Te nagyobb dicsőségedre. Ámen.”

MÚLTIDÉZŐ 34. RÉSZ

„Jertek, áldjuk Istent!...Úgy vélem, egyháztörténelmi eseménynek vagyunk tanúi, hiszen e bencés apátság szószékén aligha állt még lutheránus püspök” – mondta Szebik Imre, az Északi Evangé-likus Egyházkerület püspöke 1998 öku-menikus imahetének kezdetén Tihany-ban, katolikusok és protestánsok közös-ségét, lelkipásztorait – Korzenszky Ri-chárd házfőnököt és Szilágyi Pál refor-mátus lelkészt – üdvözölve az ódon fa-lak között. „Ha a fiúság lelkét kaptátok, általa kiáltjátok: Abba, Atyám!” – idézte Pál apostol Rómaiakhoz írott levelét, amely a keresztények Krisztusban való testvéri közösségére utal. A közös ima ereje nagy, amellyel a keresztények Isten segítségét kérhetik népünk, nemzetünk erkölcsi felemelkedéséért, emelte ki az ökumenikus alkalmak jelentőségét a krisztusi jövő építésében.

Mi az egyház szerepe a mai világban? Mi várható el tőle, miért felelős? – ezek-re a kérdésekre kereste a válaszokat Márfi Gyula érsek a Páneurópai Unió (PEU) várpalotai szervezetének meghí-vott vendégeként februári előadásában. A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazta: a legfontosabb krisztusi cél világunkban a közösség (communio) megteremtése, amely áthidalja a különbségeket keresz-tények és keresztények, keresztények és zsidók, más vallásúak, sőt nem hívők között is, s a hangsúlyokat az összekötő kapcsokra helyezi az evangéliumok szel-lemében. Isten előtt mindenki egyfor-mán fontos. Sajátos párhuzamot vonta PEU, mint pártok fölötti szervezet esz-meisége és az ökumenikus mozgalom között.

„A hit erejével fegyverkezve” címmel cserkészfórumot hirdettek meg Veszp-rémben a Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke, dr. Lukács János fel-

hívására, a város Szent Imre, Bátorkeszi István és IV. Károly cserkészcsapatainak részvételével. A esemény helyszíne a re-formátus gyülekezeti terem volt, ahol Niederhoffer Zoltán református lelkész bevezetőben Sámuel könyvéből Dávid és Góliát történetét idézte a fiatalok elé, rámutatva: a cserkészeknek is a hit ere-jével felfegyverkezve kell indulniuk a világba a nemes célokért. Lukács János példaként a cserkészet 1948-as feloszla-tása és 1989-es újjáalakulása közötti idő-szakára utalt, amikor búvópatakként volt

jelen a mozgalom, egy-két lelkes volt vezető éltette hitével, áldott munkájával.

Egyházmegyénkben újnak számító, de a világegyházban már sok helyen gya-korlattá vált kezdeményezésről adhatott hírt év elején a megyei napilap, a Napló. A Balaton-felvidéken, Balatonakali és körzetében több egyházközségben, ahol a plébános (Deák Ákos atya), megsoka-sodott szolgálatai folytán nem tudott minden vasárnap misét bemutatni a hívő közösségben, lelkipásztori kisegítők vet-ték át az ünnepi liturgia vezetését. Tizen-nyolc végzős teológushallgató (fiúk és lányok) álltak be a szolgálatba, végeztek

igeliturgiát (konszekrált ostyával áldoz-tatva) Dörgicse, Vászoly, Pécsely, Vö-röstó, Barnag, Mencshely, Nagyvázsony, Pula templomaiban. A riportban Márfi Gyula érsek úr hangsúlyozta: „a paphi-ány indokolja az új szolgálat bevezeté-sét, minden olyan kezdeményezést, ami mögött jó szándék, hit van, támogatnia kell egyházunknak”.

Zircen, március 15-e előestéjén öku-menikus áhítatban emlékeztek meg nem-zeti ünnepünkről a ciszterci apátsági templomban. Hardy Gilbert atya, a Szent Bernát Hittudományi Főiskola igazgató-ja idézte fel bevezetőjében a 150 éve tör-tént eseményeket, hálaadásra buzdítva az egybegyűlteket. Lentulay Attila ba-konyszentkirályi református lelkész Sá-muel könyvéből olvasott fel részleteket, Dávid győzelméről Góliát felett, majd Ördögh Endre bakonyszentlászlói evan-gélikus lelkész János evangéliumából Jé-zus tanításával – „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – utalt március idusá-nak jelentőségére: népünknek e nap a ré-góta keresett utat, az igazi, Istenben gyö-kerező élet reménységét nyújtotta.

Áprilisban ezer fiatal lelkes Szentlé-lek-hívogató énekétől zengett a veszpré-mi sportcsarnok, ahol regionális ifjúsági találkozót tartottak. A program diamedi-tációval kezdődött, Jelenits István piaris-ta atya elmélkedésével folytatódott, melyben korunk nagy kihívásaira, a fo-gyasztói társadalom lélekben kiüresítő, értékvesztésre vezető támadásaira hívta fel a figyelmet az előadó. A nap végén sorra került a népszerű kérdezz-felelek program, amelyben a fiatalok papokkal, szerzetesnővérekkel beszélgethettek Zdi-arszky László kármelita, Görbe László piarista atya, Galambos Iván teológiai tanár és Márfi Gyula érsek vezetésével.

Szebik Imre evangélikus püspök

Jelenits István a jelenkor kihívásairól beszélt a fiataloknak

Tűzkő Brigitta igeliturgia-szolgálata Barnagon

A cserkészfórum ifjúsága

FÓKUSZBAN AZ ÖKUMENÉ ÉS AZ IFJÚSÁG

ÉN VAGYOK

A FELTÁMADÁS, ÉS AZ ÉLET.

(JÁNOS 11,25)