1

A Villamos energia piac

1 A piac bemutatása

1.1 A múlt

A villamosenergia-szolgáltatás a többi vezetékes szolgáltatáshoz (víz, gáz, csatorna, telefon) hasonlóan egy egyszerű modell szerint zajlott. Az erőművek által előállított villamos energiát az egyetlen hazai, monopolhelyzetben lévő nagykereskedő, a Magyar Villamos Művek vásárolta meg és kiskereskedőkön (áramszolgáltatókon) keresztül értékesítette a fogyasztóknak. Az áramszolgáltatók tevékenysége természetes monopólium volt, a saját területükön, saját hálózaton keresztül értékesítették a villamos energiát valamennyi kis- és nagyfogyasztó számára, akikkel szemben ellátási kötelezettségük volt. Ezt, a 2007-ig fennálló rendszert nevezték közüzemi rendszernek (közüzemi ellátásnak). A régi VET (Villamos Energia Törvény) alapján 2003. január 1-jén részben megvalósult a piacnyitás, elkezdődött a versenypiac térnyerésének időszaka. 2004. évben megnyílt valamennyi nem háztartási fogyasztó számára a versenypiac. A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény értelmében a korábbiakban megszokott, a liberalizált villamos energia piaccal párhuzamosan létezett közüzemi villamos energia szolgáltatás 2008. január 1-től megszűnt, és a szabadpiaci villamos energia értékesítés, illetve az egyetemes villamos energia szolgáltatás váltotta fel.

1.2 A piacnyitás

A fogyasztók versenypiaci környezetben történő ellátása több szakaszra épült változás eredménye a hazai áramszolgáltatásban. Elsőként 2003. január 1-től, a 6,5 GWh/év fogyasztás feletti, azaz legnagyobb fogyasztók kaptak lehetőséget arra, hogy szabadon válasszanak kereskedőt az akkor jelen lévő áramkereskedő cégek közül. A piacnyitás második lépésében, 2004. július 1-től minden nem háztartási fogyasztó jogosulttá vált arra, hogy közüzemi szolgáltatója helyett szabadon választott partnertől szerezze be a számára szükséges villamos energiát. A piacnyitás harmadik ütemében, 2008. január 1-től minden fogyasztó számára megnyílt a szabad kereskedőválasztás lehetősége, bár ez kötelezettséget továbbra sem jelentett minden fogyasztói szegmens számára. Azon üzleti fogyasztók, akik valamennyi felhasználási helyük tekintetében együttesen – 2009. január 1-től 3x63 Ampernál – nagyobb névleges csatlakozási teljesítménnyel rendelkeznek, kötelezően a versenypiaci kereskedők ajánlataiból válogatva kell, hogy beszerezzék a számukra szükséges villamos energiát. Az egyetemes szolgáltatás védettebb keretei között csak a lakossági, illetve az összességében 3x63 Ampert meg nem haladó névleges csatlakozási teljesítményű üzleti fogyasztók maradhatnak, bár a versenypiacról történő áramvásárlás már előttük is nyitva álló lehetőség. A piacnyitás - más néven liberalizáció - a villamos energia ipar szabadpiaci kereskedelmi elvének megvalósulását jelenti, azaz azt, hogy egy fogyasztó bármely kereskedőtől vásárolhat áramot. Az így létrejövő piaci verseny hatékonyabbá tétele érdekében hazánkban is meg kellett teremteni a szabad villamos energiakereskedő választás lehetőségét. Az energiapiac liberalizációja elősegíti az árak csökkenését, javítja az energiaellátás biztonságát, fokozza az energiahatékonyságot és hozzájárul a megújuló energiák elterjedéséhez. A villamosenergia-rendszer liberalizációja összetett folyamat, az egyes fogyasztókhoz nem lehet párhuzamos rendszereket kiépíteni, hogy azok közül szabadon válasszanak. Ezért a piaci verseny megvalósításának első lépéseként szervezeti szétválasztást kellett végrehajtani, aminek a célja, hogy a villamosenergia-kereskedők szabadon hozzáférjenek a hálózatokhoz. Ehhez a korábbi áramszolgáltató társaságokat két külön társaságba kellett szervezni, azaz kettéválasztották hálózat üzemeltető elosztói engedélyes és

2

villamosenergia-kereskedő társaságokra. Ezt a folyamatot nevezik unbundlingnak, azaz szétválasztásnak.

1.2.1 Szervezeti szétválasztás (Unbundling)

A villamos energia szolgáltatás száz esztendős gyakorlatát alapvetően változtatta meg az 1990-es évek elején az Egyesült Királyságban kidolgozott új működési modell. Ennek az új, liberalizált rendszernek a lényege abban áll, hogy a korábban zárt, vertikális ellátási láncot felhasította három jól elkülönülő üzletágra, nevezetesen a termelésre, az átvitelre és ellátásra, illetve kereskedelemre.

Az elsősorban a termelők között létrejövő verseny működésének kulcsa az, hogy a villamos energiát, mint terméket az egyes versengő kereskedők azonos feltételekkel szállíthassák el a fogyasztókhoz, azaz diszkriminációmentesen férhessenek hozzá az átviteli és elosztó hálózatokhoz.

Ezen gyökeresen új elképzelés illetve az időközben felhalmozott működési tapasztalatok alapján az Európai Unió illetékes szervei a 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben fogalmazták meg az egységes európai kereskedelem létrehozásához szükséges feltételeket. Az Uniós követelményeknek való megfelelés céljából a hazai 2005. évi LXXIX. törvény a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvényt (régi VET.) jelentősen módosította. A módosítás lényege abban áll, hogy a korábban egységes szervezetben működő áramszolgáltató vállalatoknak ún. „unbundling-ot” azaz szervezeti széttagolást kell végrehajtani abból a célból, hogy hálózattal kapcsolatos tevékenységeik - a kereskedelemtől elkülönülten - jogilag is független szervezetben történjenek.

A fenti ábrán megfigyelhetjük, hogy az unbundling következtében a korábbi struktúrából kettévált a hálózati tevékenység és a kereskedelem. A törvényi szabályozás szerint a közüzemi szolgáltató helyébe 2008. január 1-jétől a Hálózati Kft-k, mint elosztói engedélyesek és a kereskedelmi engedélyesek léptek. A hálózattal kapcsolatos tevékenységeket kettéválasztották, így külön került az elosztói engedélyes, aki a hálózati vagyon tulajdonosa és a hálózat üzemeltető szervezet. Magyarországon 6 elosztói engedélyes működik: ELMŰ, ÉMÁSZ, ÉDÁSZ, DÉDÁSZ, TITÁSZ, DÉMÁSZ. Ők a korábbi közüzemi szolgáltatók.

Az elosztó-hálózati engedélyesek a Hálózati Kft-k, míg a hálózat üzemeltetési szervezetek a Hálózati Szolgáltató Kft-k. A kereskedelem szétválasztása után az ügyfélszolgálati feladatokat az Ügyfélszolgálati Kft-k látják el, ezek általában nem teljesen különülnek el, mivel kereskedelmi feladatkörük mellett hálózati feladatokat is ellátnak.

3

1.2.2 Hálózatüzemeltetés

Az első szintű szétválasztás után (hálózat-kereskedelem) a hálózati tevékenységeket újabb két részre választották szét. Ennek értelmében külön-külön cégként létrejött az elosztói engedélyes és hálózat üzemeltető szervezet.

A Hálózati Kft-k rendelkeznek az elosztói engedéllyel, amelyet a Magyar Energia Hivatal adott ki nekik, tulajdonolják a hálózati vagyont és ezek a cégek felelősek a hálózat üzemeltetésért, karbantartásáért és fejlesztéséért. Az elosztói engedélyes alapvető feladata, hogy a kereskedők által beszerzett villamos energiát vezetékein át eljuttassa a felhasználókhoz és gondoskodjon a hálózatról. Az elosztói engedélyes a felsorolt tevékenységek egy részét végzi csak maga, egy másik részével a hálózat üzemeltető vagy hálózat szolgáltató társaságot bízza meg. Ez a társaság a Hálózati Szolgáltató Kft. Az elosztói engedélyes inkább irányító feladatokat lát el, míg a hálózat üzemeltető szervezet végzi a hálózattal kapcsolatos munkák fizikai részét, úgymint karbantartás, üzemeltetés és a beruházások lebonyolítása.

Az elosztói engedélyes a hálózat üzemeltetésében tehát koordináló feladatokat lát el, de mint a hálózati vagyon tulajdonosának számolnia kell különböző ráfordításokkal és természetesen bevételekkel. Ráfordításként fontos tényező a hálózathasználati díj befizetése a rendszerirányítónak, az állami tulajdonú MAVIR Zrt-nek, de ezt az összeget a fogyasztóval fizetteti meg. Másik lényeges veszteség, amivel számolni kell a hálózati veszteség. A hálózati veszteség a villamos energia szállítása során bekövetkezett energia veszteség, amely pusztán a fennálló fizikai törvényekből adódik. Ennek egy részét elismeri a Magyar Energia Hivatal. Jelenleg a hálózati veszteség árát az MVM határozza meg, míg a mennyiségét a MEH. Az elismert mennyiségről állandó viták és alkudozások folynak az érintett vállalatok és a Hivatal között. Az elosztói engedélyes bevételként könyvelheti el a fogyasztóval kötött hálózatcsatlakoztatási és hálózathasználati szerződésben foglalt hálózatcsatlakoztatási és hálózathasználati díjakat.

1.3 A liberalizált energiapiac legfőbb jellemzői

A decentralizált tulajdonosi kör, A nagyszámú, versenyző piaci szereplő. Az energiatermelés, szállítás és elosztás szétválasztása, továbbá szabad hozzáférés a

piachoz. A verseny kikényszeríti a hatékonyság javulását, az így kialakuló innovatív megoldások az árak csökkenéséhez vagy legalábbis az áremelkedés lelassulásához vezethetnek.

Figyelem: A gázipari liberalizáció jelentős eltéréseket mutat az árampiachoz képest (limitált számú szereplő, szezonális ingadozás, hosszútávú szerződések, stb.) A villamos energia szabad piaca 2003 óta nyitott, ám a legutóbbi évekig korlátozott maradt a kis- és a középvállalati kör szolgáltatásváltási aktivitása jellemzően a tőkeerős, a villamos energia piacát jól ismerő jól ismerő nagyvállalatok éltek a lehetőséggel. A KKV szektorba tartozó vállalkozások minimálisan vagy egyáltalán nem tájékozódnak piaci lehetőségeik felől, ezért általában aláírják a megszokott áramszolgáltatójuk által kínált szerződéses feltételeket, amik jellemzően nem a legkedvezőbbek. Az elmúlt évben ugyanakkor alapvető változás ment végbe, mind több cég vág bele a szolgáltató cseréjébe. Az okok egyértelműek: egyrészt megugrott a villamosenergia-kiskereskedők száma, ami élénkítette a versenyt, másrészt a piaci árszint is mérséklődött. A potenciált jelzi, hogy a fentieket felismerve az idén további 10-15 ezer a váltást tervező cégek száma.

4

1.4 A magyar villamosenergia-piac felépülése, szereplői

Szabályozás, felügyelet, ellenőrzés - Magyar Energia Hivatal Önálló feladattal és hatáskörrel rendelkező, országos hatáskörű közigazgatási szerv, amelynek irányítását a Kormány, felügyeletét a miniszter látja el. A hivatal feladatai közé tartozik az engedélyesek tevékenységéhez szükséges engedélyek kibocsátása illetve visszavonása, jóváhagyja a villamosenergia-ellátási szabályzatokat, figyelemmel kíséri a villamosenergia-piaci versenyt és ellenőrzéséket végez.

Termelők (Erőművek) A piaci liberalizáció egyik legfontosabb eleme a villamosenergia-előállítás monopóliumának

megszüntetése volt. Az új termelőegységek kiépítése ugyan hatósági engedélyhez kötött

maradt, de a beruházások finanszírozása és megvalósítása már a magánszektor számára

is megnyílott. A szabályozás arra is lehetőséget biztosít, hogy az ellátásbiztonság

érdekében a kormányzatoknak lehetősége van kapacitásbővítést, energiahatékonyság-

javító és kereslet-visszafogó intézkedéseket kezdeményezni.

A termelők kötelesek a közüzemi célra lekötött villamos energia mennyiségét a közüzemi kereskedőnek felajánlani, az ezen felüli villamos energiát szabadon értékesíthetik.

Rendszerirányító Felelős a villamosenergia-rendszer irányításáért. Feladatai közé tartozik a villamosenergia-rendszer működéséhez valamint a folyamatos és biztonságos villamosenergia-ellátásához szükséges információk összegyűjtése és szolgáltatása. Állami tulajdonban lévő rendszerirányító a MAVIR Zrt, amely operatív üzemirányítási és egyéb rendszerirányítási feladatokat is ellát.

Átvitel A magasfeszültségen történő áramszállítást foglalja magában, illetve ezzel együtt a

magasfeszültségű hálózat fejlesztését, karbantartását, és együttműködését más

rendszerekkel. Az átviteli hálózat irányítója lehet a hálózat tulajdonosa vagy egy független

vállalat is. Az átviteli tevékenység napjainkban tipikusan természetes monopóliumnak

számít. Az európai szabályozások legfontosabb elve a diszkriminációmentes átviteli

szolgáltatás nyújtása, ennek érdekében a nyilvános hozzáférési díjakat a nemzeti

szabályozó hatóságok állapítják meg.

Magyarországon az átviteli hálózat tulajdonosa a Magyar Villamos Művek Zrt. Feladata a villamosenergia-átvitel, amelyet a saját hálózatán keresztül végez. Ellátja a nemzetközi áramkereskedelemhez szükséges átviteli feladatokat is.

Egyetemes nagykereskedő – MVM Zrt Elsődleges feladata a nagykereskedelem. Az ország egyetemes fogyasztói igényének megfelelő mennyiségű áram megvásárlása az erőművektől és annak értékesítése az áramszolgáltatóknak.

Elosztás A magas-, közép- és kisfeszültségen történő áramszállítást jelenti, amelynek során az áram

az átviteli hálózatból a végfogyasztóhoz kerül. Fontos megjegyezni, hogy az elosztás a

villamos energia fizikai továbbításának biztosítását jelenti. Az elosztói tevékenység

ugyancsak természetes monopóliumnak számíthat egy adott földrajzi területen belül, és

hasonló elvek vonatkoznak rá, mint az átviteli hálózat üzemeltetőjére, ideértve a

transzparens hatósági ármegállapítást és a diszkriminációmentes hozzáférést. Az elosztási

feladatokat a valamikori közüzemi szolgáltatók jogutódjai, mint elosztói engedélyesek látják

el.

5

Egyetemes szolgáltató A szolgáltatót az engedélyben meghatározott működési területén a fogyasztókkal szemben ellátási és szolgáltatási kötelezettség terheli. Egyetemes szolgáltatási engedélyt is a régi közüzemi szolgáltatók jogutódjai váltottak.

Villamosenergia-kereskedő Villamos energiát vásárolhat termelőtől, kiserőműtől, más villamosenergia-kereskedőtől

vagy közüzemi nagykereskedőtől, illetve jogosult azt más kereskedőnek, közüzemi

nagykereskedőnek, felhasználónak értékesíteni. A villamosenergia-ellátás kereskedelmi

tevékenység, a villamos energia, mint termék kiskereskedelmi forgalmazására vonatkozik,

a gazdasági közvetítést jelenti a termelők és a fogyasztók között.

Egyetemes fogyasztó Az a fogyasztó, aki az egyetemes szolgáltatási engedélyestől egyetemes szerződés alapján energiát vesz. Ebbe a körbe tartoznak a továbbra is védett, hatóságilag felügyelt piaci kereteket élvező kisfogyasztók (kisvállalkozások), illetve a lakossági ügyfelek, akik korábbi, területileg illetékes áramszolgáltatójuktól, egész pontosan annak egyetemes szolgáltatói engedéllyel rendelkező utódjától vásárolhatják meg az államilag kontrollált áron és feltételek mellett elérhető villamos energiát.

Szabadpiaci fogyasztó 2009. január 1-től 3x63 Amper feletti névleges csatlakozási teljesítménnyel rendelkező, szabadpiaci áramvásárlásra kötelezett nagyfogyasztók (gyárak, üzemek, nagyvállalatok), illetve közepes fogyasztók (üzleti fogyasztók, középvállalatok).

A piaci szereplők és kapcsolatrendszerük

Piaci szereplők-kapcsolatrendszer

Termelő

Kereskedő

Mérlegkör felelős

Elosztói

engedélyes

Fogyasztó

A villamos energia útja a termelőtől a fogyasztóig az egyetemes és szabadpiacon is ugyanaz, mint régen, hiszen változatlanul azon a hálózaton jut el a fogyasztókhoz, csak a közbenső szereplők változtak. Régen a villamos energiát - törvényben szabályozott módon - kizárólag a nagykereskedő (a Magyar Villamos Művek Zrt.) vehette át a termelőktől, és értékesíthette az elosztói engedélyes szolgáltatók felé, akik továbbították az áramot a fogyasztóknak.

A piac liberalizációjával azonban a kiskereskedők (azaz villamos energia kereskedelmi engedéllyel rendelkező cégek) ugyanúgy átvehetik az áramot a termelőktől, mint a

6

nagykereskedő (továbbra is az MVM), de ezzel párhuzamosan változatlanul beszerezhetik a nagykereskedőtől is a fogyasztóik ellátásához szükséges energiamennyiséget. A fogyasztók pedig – a közüzem regionális szolgáltatói monopóliumaihoz való kötöttségtől mentesülve – szabadon megválaszthatják, hogy mely kereskedőtől vásárolják az áramot.

A villamos energia piac szereplői tehát alapvetően nem változtak csak a tulajdonviszonyok.

2. A villamos energia útja a termelőtől a fogyasztóig

2.1 Magyarország éves áramigénye Magyarország éves villamos energia fogyasztása a szakma becslése szerint 40 TWh (40.000.000.000 kWh) volt 2010-ben. A Mavir a jövőben évi 1,5%-os növekedéssel számol.

Váltószámok: 1 TWh=1.000 GWh=1.000.000 MWh=1.000.000.000 kWh (Egy társasházban élő négytagú család éves áramfogyasztása kb. 2000-2500 kWh.)

Az alábbi ábra a magyar villamosenergia egyetemes szolgáltatók elhelyezkedését, szolgáltatási

területüket mutatja az országban. Az értékesített villamos energia legnagyobb részét az ELMŰ

Zrt., az E.ON ÉDÁSZ Zrt. és az ÉMÁSZ Zrt. területén használták fel.

Az áramfogyasztás várható növekedése és az egekbe szökő gázárak láttán, logikus lépés lenne újra megnyitni a szénbányákat, hiszen kb. száz évre elegendő lignitvagyonnal rendelkezünk. Megháromszorozhatnánk a mátrai erőmű kapacitását, csökkenthetnénk a gáztól való függőségünket, szenes erőművekkel elégíthetnénk ki a növekvő keresletet. Csakhogy itt jön be a harmadik szempont, ami a kormány energiapolitikai lehetőségeit alapvetően behatárolja: az unió elvárásai szerint a következő évtizedekben lényegében le kellene nulláznunk a szén-dioxid kibocsátásunkat. Hiába áll rendelkezésünkre a hazai szénvagyon, elégetése hosszú távon olyan környezeti károkat okoz, amelyeket ha belekalkulálunk a termelői árba, az jóformán ellehetetleníti a szenes áramtermelést.

2.2 A magyarországi termelés és az iparág egyszerűsített modellje

A „közüzemi” kifejezés helyett most mindenhol „egyetemes” értendő!

7

Az ábrán megfigyelhető, hogy a korábbi monopol szabályozással szemben a fogyasztók és az

egyes társaságok a villamos hálózat használatáért és a megvásárolt energiáért külön-külön

fizetnek. A villamos energia szektor, egy vertikálisan integrált ellátási lánc mentén működik. A

magyar piacon párhuzamosan van jelen az egyetemes és a versenypiaci lánc. A versenypiacon

mindenki szabadon értékesíthet és vásárolhat, míg az egyetemes láncban törvényben rögzített

kötelezettségek élnek.

Az egyetemes szektorban nincsenek meg a szükséges versenyfeltételek, erősen szabályozott,

előre megkötött hosszú távú szerződések (HTM) alapján a nagykereskedő vásárolja meg az

energiát az erőművektől, vagy importból, ha pedig így sem sikerül szükségletét fedezni a

versenypiacról pótolhat. Ha az MVM Zrt.-nek az egyetemes szükségletnél nagyobb a készlete,

akkor a felesleges részt átadhatja a versenykereskedőnek, aki mint szabadpiaci szereplő

értékesítheti azt bárkinek. A nagykereskedő ellátja az egyetemes szolgáltatót, akinek ellátási

kötelezettsége van az egyetemes fogyasztók felé. Az árak itt - a legkisebb költség elve szerint -

hatóságilag meghatározottak, az engedélyezett tevékenység gyakorlásához szükséges és

felmerült ráfordítást lehet az árakban érvényesíteni. A megtérülés garantált és kockázatmentes

ezen lánc szereplőinek.

A versenypiacon a termelő, a le nem kötött kapacitását értékesítheti közvetlenül a

fogyasztóknak vagy a villamosenergia-kereskedőknek. A villamosenergia- kereskedő a Magyar

Energia Hivatal engedélye alapján folytathat értékesítési tevékenységet. A kereskedő áramot

vehet a termelőtől, a nagykereskedőtől vagy importálhat, hogy a versenypiaci fogyasztóknak,

vagy más kereskedőknek értékesítse azt. Mindezek mellett természetesen végezhet

külkereskedelmi tevékenységet, azaz a megvásárolt energiát exportálhatja is.

2.2.1 A termelés

Az erőműben elégetik a fűtőanyagot, az vizet melegít, a felszálló gőz meghajt egy turbinát, a

turbina áramot termel - ez az áramtermelés klasszikus sémája. (A valódi megújuló erőműveknél

annyi a különbség, hogy tüzelőanyag helyett a vízből, szélből, napból nyerik az energiát.) Az

úgynevezett alaperőművek - atomerőművek, vízerőművek stb. - folyamatosan, nagy

kihasználással üzemelnek, a rendszer terhelésének állandó részét fedezik. A paksi atomerőmű

- a karbantartáshoz szükséges kieséstől eltekintve - éjjel-nappal 2000 megawatt kapacitással

termel, 2010-ben Magyarország villamosenergia-termelésének 42,1 százalékát adta. A

rendszer fenntarthatósága érdekében alaperőműveken kívül szükség van olyan erőművekre is,

8

amelyek teljesítményük változtatásával követik a fogyasztói igények változását, vagyis például

nappal többet, éjszaka kevesebbet termelnek. Az erőművek harmadik csoportjába a

csúcserőművek tartoznak, ezek a legmagasabb terhelésű időszakokban a csúcsterhelések

fedezésére, rendszerint csak rövid időszakokra lépnek üzembe. Erre a célra alkalmasak például

a gyorsan indítható gázturbinák.

Jelenleg tizenhárom 50 MW fölötti erőművet és több mint kétszáz kiserőműveket üzemeltető

társaság van az országban. Bár a 95-ös privatizáció során a francia EdF, a német RWE, a

német E.On, és amerikai AES több erőmű tulajdonjogát megszerezték, az állami MVM a

nagyoknál még mindig a jegyzett tőke közel 60 százalékát tulajdonolja, és a kisebbek között is

komoly erőműpark van a birtokában, a hazai szélerőmű-kapacitás 15 százaléka az övé. A

Dunamenti és a Mátrai erőmű negyedét, a Paksi atomerőműnek és a Vértesi Erőműnek

csaknem száz százalékát birtokolja, több gázerőműve van és részesedése az új bakonyi

csúcserőműben is.

Erőmű Tüzelőanyag Teljesítmény (MW)

Főbb tulajdonosok

Paksi atomerőmű nukleáris 2000 MVM 99,9% Dunamenti erőmű földgáz, tüzelőolaj 1800 MVM 25% GDF Suez

25%Electrabel 50% Mátrai erőmű lignit, földgáz,

biomassza 950 MVM 26% RWE 51%

ENBW 21,7% AES-Tiszai erőmű földgáz, tüzelőolaj 860 AES 99,9% Gönyűi erőmű földgáz 430 E.On 100% Vértesi Erőmű szén, biomassza 240 MVM 98,53% GTER földgáz 410 MVM 100% Csepeli áramtermelő földgáz 403 Alpiq 100% (EOS-EDF) Budapesti erőmű földgáz 395 EDF 95,58 önkorm.

3,93% AES Borsodi erőmű szén, biomassza 161 Cívis Capital 100% Bakonyi erőmű Biomassza, szén 102 Euroinvest 100 % Bakonyi Villamos Művek Termelő

földgáz MVM, Euroinvest

Debreceni erőmű földgáz 95 E.On 100% ISD Power földgáz, fűtőolaj 69 ISD 100% Pannon hőerőmű biomassza 50 Pannonpower 100%

(Veolia – EDF)

Az atomerőműben szinte szükségszerű az állami tulajdon, annak ugyanis az átlagosnál jóval

nagyobb a beruházási költsége és lassabban is térül meg, mint egy átlagos erőmű. A piac

nálunk jobb szabályozói és gazdaságpolitikai környezetű országokban sem képes tőkeköltségű

finanszírozást biztosítani a szakmai beruházók számára, csak ha az állam komoly tulajdonosi

szerepet és garanciákat vállal a beruházási fázisban.

Pakson jelenleg négy 500 megawattos blokk üzemel, a parlament az üzemidő

meghosszabbításáról döntött és megadta az elvi engedélyt újabb blokkok építésének

előkészítésére is. Bár a fukushimai erőműbaleset jelentősen csökkentette az atomenergia

társadalmi elfogadottságát - Németország egyenesen száműzte az atomenergiát és 2022-re

teljesen szakít vele - ráadásul az itthon tervezett kb. 2000 milliárdos gigaberuházás részletei is

meglehetősen homályosak, az újabb 2000 megawatt megépítése a növekvő áramigények egy

részét biztosan fedezné, és a szén-dioxid kibocsátást is csökkentené. Az ellenzők szerint

azonban ugyanezt ennyi pénzből atom nélkül is meg lehetne oldani, érthetetlen, miért erőlteti az

állam ennyire a nukleáris energiát. Szerintük a bővítés mellett leginkább politikai érvek szólnak.

"Ebben a helyzetben ésszerűtlen, ha az állam olyan kapacitásokban szerez tulajdont, amit a

piac - megfelelő ösztönzőkkel - magától is megépít, az MVM által megvett Hungarowind [11]

9

szélerőműpark például tipikusan ezek közé tartozik" - állítja az egyik kiserőműveket üzemeltető

cég vezére. Szerinte a megújuló energia kiszámítható, tervezhető környezetben

kimondottan jó üzlet, ha a kormány nem változtatgatja kéthetente a jogszabályokat, és

kijelöli az egyértelmű, hosszú távú célokat, akkor sorban állnak a beruházók. "Az elmúlt évek

szabályozása mindig az aktuálisan legerősebb lobbiérdek felé hajlott, a torz támogatási

rendszerben például a megújulóknak szánt pénz jelentős részét olyan - budapesti, debreceni -

kapcsoltan termelő nagyerőművek szívták el, akiknek eredetileg nem is lett volna helye a

rendszerben" - tette hozzá. „Ha nem látni előre, hogy milyen irányt vesz a politika, és a

pénzügyi szektor nem tud számolni a megtérüléssel, senki nem kezd erőműépítésbe,

vagy fejlesztésbe. Jól látszik, hogy a piac most is kivárásra játszik” – mondta egy másik

cégvezető.

2.2.2 Átvitel és rendszerirányítás

A villamosenergia-átvitel magában foglalja a magasfeszültségű áramszállítást, a

magasfeszültségű hálózatok karbantartását, bővítését, összekapcsolását más rendszerekkel és

általában a hálózat működésének biztosítását ésszerű energiaszállítási igények mellett.

Az átviteli rendszert a Mavir tulajdonolja,

a cég 2003-ig közvetlenül MVM alá

tartozott, aztán kikerült onnan és az állami

óriástól függetlenül, de továbbra is állami

tulajdonban működött. A probléma ezzel

az volt, hogy maga az alaphálózat

továbbra is az MVM-nél maradt, míg a

hálózatfejlesztési feladatok engedélyileg a

rendszerirányítóhoz tartoztak. A helyzet

ideális feloldása az lehetett volna, ha

magát az alaphálózatot is kiemelik az

MVM-ből, ennek azonban éppen az

ellenkezője történt: a Mavirt

visszaintegrálták, 2006-ban újra az MVM

részévé vált. Ennek egyértelmű hátránya, hogy felmerülhet a gyanú, hogy a vertikum

egészében érdekelt tulajdonosa számára előnyöket biztosít más piaci szereplőkkel szemben,

nehezíti az egészséges verseny kialakulását.

Arra, hogy a rendszerirányítónak ki legyen a tulajdonosa, arra Európa-szerte sincs egységes

gyakorlat, vannak teljes mértékben állami tulajdonban, vagy többségi állami irányítás mellett

működő társaságok, és nyilvános társaságok is. A vertikálisan integrált modell egyértelműen

visszaszorulóban van, ahol megmaradt a társaság zárt jellege, ott is inkább közvetlen állami

kézbe vonták a rendszerirányítót. A meghatározó állami tulajdon leginkább az újonnan

csatlakozott országokat jellemzi.

2.2.3 Az elosztás

Az elosztói tevékenység a villamos-energia magas-, közép- és kisfeszültségen történő

szállítását jelenti, amely során az áram az átviteli hálózatból a végfogyasztóhoz kerül. Ide

tartozik a hálózat karbantartása, bővítése és esetleges összekapcsolása a szomszédos

rendszerekkel. Az elosztást az elosztói engedélyes vezérli. Az elosztási és az ellátási vagy

áramszolgáltatási tevékenységet jogilag és számvitelileg különválasztott vállalatok végzik.

10

Az 1995. év során lezajlott privatizációval a hat áramszolgáltató önálló részvénytársasággá vált.

A Budapestet uraló Elmű és az Észak-Magyarországon szolgáltató Émász közvetett

tulajdonosa, a EnBW: 27,25 százalékkal rendelkezik az Elműben, az Émászban pedig a

részvények 26,83 százalékát birtokolja. A Démász mintegy 750 ezer fogyasztót lát el villamos

energiával az ország dél-keleti részén, amely a Magyarországon szolgáltatott összes villamos

energia 11,3 százalékát teszi ki, tulajdonosa a francia EDF.

Dél-Dunántúlon a száz százalékban E.On tulajdonolta Dédász (EDD) végzi az elosztói

tevékenységet, az észak-dunántúli Édász (EED) felét a 1995 decemberben lezajlott

privatizáció során a francia EdF France vásárolta meg, amelynek a felét 1997-ben eladta a

Bayernwerknek. A társaság jelenlegi főrészvényese a Bayernwerkből alakult E.On. Hat

megyére kiterjedő ellátási területe 18 224 négyzetkilométer, melyhez 38 város és 826 község

és több mint 900 ezer fogyasztó tartozik. Szintén az E.On a főrészvényes a tiszántúli Titászban

(ETI), amelyen először az Isar-Amperwerke AG, az ÁPV Rt. és az önkormányzatok osztoztak.

Az Isar-Amperwerke részesedését 2000-ben vette át a német cég.

Az Émászban az MVM még 2008-ban 8,6 százalékos részesedést szerzett, az Elmüben 12,5

százalékot. A társaság célja az volt, hogy minden magyarországi áramszolgáltatóban

visszaszerezzen részesedéseket, amelyeket a privatizációnál elvesztett. Az MVM tavaly még

intenzív tárgyalásokat folytatott az E.On-tulajdonú magyarországi áramszolgáltatókban az MVM

esetleges részesedésszerzéséről.

A villamos-energia vételezés során az egyetemes szolgáltató vagy a versenykereskedő csak

magát a villamos energiát biztosítja, azonban a hálózati hozzáférést a hálózat tulajdonosa, az

elosztói engedélyes teszi lehetővé. Az elosztói hálózatok valójában kis helyi

monopóliumok, hiába vált valaki kereskedőt, továbbra is ugyanazon a mérőórán

olvassák le a fogyasztását, ugyanazokon a drótokon keresztül jut áramhoz. Az állam

feladata, hogy a hálózat karbantartására, fejlesztésére ösztönözze a társaságokat, valós

költségeket tükröző árakat állapítson meg, és akadályozza meg, hogy az

elosztótársaságok kiszorítsák az esetlegesen belépő kereskedőket.

2.2.4 Kereskedelem

A villamos energia nagykereskedelmének legmeghatározóbb szereplője az MVM Trade. A

szabadpiac bevezetése előtt az erőművek csak az MVM-nek adhatták el a villamos áramot, a

hosszútávú szerződéseket azonban az unió nyomására fel kellett bontani. Az egyetemes

szolgáltatók a közüzemi szolgáltatók jogutódjának tekinthetők, a lakossági fogyasztók teljes-

illetve az üzleti felhasználók meghatározott körének nyújtanak – ellátási kötelezettség mellett -

villamos energiát hatóságilag jóváhagyott árakon. A versenypiaci működés szereplői még az

energiakereskedő cégek. A kereskedő cégek a vásárolt villamos energiát az átviteli és elosztó

hálózatokon keresztül kereskedelmi szerződések alapján értékesítik a versenypiacról vételező

fogyasztók részére.

2011. nyarán Magyarországon 92 vállalat rendelkezett kereskedői engedéllyel, ezeknek

körülbelül a negyede tevékenykedett aktívan. Mára elvileg minden fogyasztó szabadon

megválaszthatja, melyik kereskedőtől vásárol villamos-energiát, a mesterségesen alacsonyan

tartott árak miatt ugyanakkor a kiskereskedőknek nem éri meg az egyetemes

szolgáltatásban lévő fogyasztókért versenyezni, a piac gyakorlatilag ebben a

szegmensben mozdulatlan maradt.

"Európában az egyetemes szolgáltatás ára jellemzően magasabb, mint a versenypiaci ár,

ez egy a piacinál magasabb szintű, kiszámíthatóbb és kényelmesebb szolgáltatás,

11

cserébe meg is kérik az árát. A hazai politikai gyakorlat azonban olyan árakat határoz

meg, ami alá nem lehet licitálni" - állítják szakértők. A kereskedői oldal - akárcsak a termelői

- az iparágnak az a része, ahol elvi szinten adott a verseny lehetősége, itt semmi keresnivalója

nincs az államnak, elég, ha olyam jogszabályokat teremt, amelyek a belépési korlátokat

csökkentik.

Az MVM-nek bár határozott szándéka volt, hogy visszaszerezze a kapcsolatot a lakossági

fogyasztókkal - ez ugyanis az a terület, amit teljesen elvesztett a privatizációval, és lényegében

azóta sem tudott visszaszerezni - az alacsony hatósági árak mellett ez jelenleg nem tűnhet

üzletileg vonzó célpontnak.

2.3 A legnagyobb piaci szereplők

2.3.1 A legnagyobb egyetemes szolgáltatók

ELMÜ - ÉMASZ, http://halozatiszolgaltato.elmu.hu/ EON, http://www.eon-energiaszolgaltato.com/index_.php EDF – DÉMÁSZ, https://www.edfdemasz.hu/pages/

2.3.2 A nagyobb villamosenergia kereskedelmi engedélyesek

GDF SUEZ, http://www.gdfsuez-energia.hu/ E-ON, http://www.eon-energiaszolgaltato.com/index_.php EDF, https://www.edfdemasz.hu/pages/ CEZ, http://www.cez.hu/hu/fooldal.html ALPIQ, http://www.alpiq.hu/ JAS, http://www.jas.hu/ MVM Partner, http://www.mvmp.hu/Engine.aspx MÁSZ, http://www.masz.co.hu/

2.3.3 Főbb fogyasztói csoportok

A fogyasztók között fontos megkülönböztetni az egyetemes vagy szabadpiaci, illetve a lakossági vagy üzleti (nem lakossági) kis- és nagyfogyasztókat.

A teljesítménydíjas fogyasztók általában a nagyfogyasztók, akiknek nemcsak fogyasztásarányos energiadíjat, hanem kapacitás utáni teljesítménydíjat, energiaadót és alapdíjat is fizetniük kell. Az alapdíjas fogyasztók a kisfogyasztók, mint például az üzletek, iskolák, kisebb cégek, ők egy minimális alapdíj mellett energiaadót és energiadíjat fizetnek. A lakosság nem fizet semmilyen teljesítmény díjat, energiaadót, csak a fogyasztással arányos energiadíjat. Természetesen az ellátási rendszer használatáért fizetendő díjakat (ún. RHD-ak) minden fogyasztói szegmensnek meg kell fizetnie.

Lakossági fogyasztók száma: kb. 3,5 millió Kis- és középvállalati fogyasztók száma: kb.500.000 Nagyvállalati fogyasztók száma: 100 alatt

Profilos és idősoros fogyasztói kör

A kereskedő és a fogyasztó közötti elszámolás alapját továbbra is a leolvasás képzi, ami

alapján megkülönböztetünk éves leolvasású, fogyasztási szokásaik alapján kategóriákba, ún.

profilokba sorolt (a továbbiakban profilos), valamint kiépített negyedórás távméréssel

rendelkező, 3x80 Ampert meghaladó névleges csatlakozási teljesítményű, ún. idősoros

elszámolású fogyasztókat.

12

A liberalizált villamos energia piacon való áramvásárláshoz 3×80 Amper kisfeszültségű

csatlakozási érték felett terhelési görbe tárolására alkalmas, távleolvasható fogyasztásmérőre,

hozzá illeszthető modemre, és telefonvonaltól függően vonalválasztóra van szükség. A felsorolt

eszközöket a hálózati engedélyes biztosítja és szereli fel, de a távleolvasást lehetővé tevő

adatátviteli kapcsolat kiépítésének és folyamatos biztosításának kötelezettsége és ezek

költségei - beleértve az előfizetési díjat is - már a fogyasztót terhelik.

A 3×80 Ampert meg nem haladó, kisfeszültségű csatlakozási érték esetén a fogyasztó

elszámolása profilozással is történhet, amihez a jelenlegi mérés - esetleges átprogramozást

követően – megfelelő. Távleolvasható fogyasztásmérő kiépítésére ebben az esetben nincs

szükség. Fontos azonban tudni, hogy középfeszültségű vételezés esetén a távmérés

kialakítása teljesítménytől függetlenül szükséges.

13

3 Villamosenergia-kereskedelem

A villamosenergia-kereskedő olyan kereskedő cég, amely az erőművektől, aukciókon keresztül

a nagykereskedőtől (MVM), vagy akár importból vásárolja meg az áramot, és azt más

kereskedőknek, illetve fogyasztóknak (akiket a törvény felhasználóknak keresztelt át) értékesíti.

3.1 Villamosenergia-értékesítés

Az egyetemes szolgáltatók az elmúlt évek során, az egyre növekvő szabadpiac miatt

folyamatos értékesítési csökkenést könyvelhettek el, mivel a fogyasztói körükből egyre többen

tértek át a versenypiacra.

A liberalizáció következtében a közüzemi szolgáltatás 2008. január 1-jével megszűnt és a

helyére a piacnyitás fázisainak megfelelően a versenypiaci kereskedelem és az egyetemes

szolgáltatás lépett. Az energiakereskedőből, aki a nagykereskedelmi piacon (erőművektől,

importból és más kereskedő cégektől) vásárolja a villamos energiát, kétféle lesz:

Egyetemes Szolgáltató, amely alapvetően csak a lakosságot és a legkisebb üzleti fogyasztókat láthatja el. Ennek árképzését a Kormány ellenőrzi.

Versenypiaci kereskedő, amely piaci alapon működik, piaci áron veszi és adja el az energiát.

Az egyetemes szolgáltatás egy speciális, hatóságilag ellenőrzött áron történő villamos energia

kereskedelem. Ennek keretében a szolgáltatót villamosenergia-értékesítési és szerződéskötési

kötelezettség terheli az erre jogosult felhasználók tekintetében. A versenypiacon a

szerződéskötés szabad, a kereskedő csak azt köteles ellátni, akivel meg tud állapodni.

Az így létrejövő egyetemes szolgáltatás és versenypiac határát a 3x63 Ampernyi csatlakozási

teljesítmény jelenti. A törvényi előírások szerint minden olyan fogyasztó, akinek a csatlakozási

teljesítménye meghaladja a 3x63 A-t, annak versenypiaci kereskedőtől kell beszereznie a

villamos energiát, akié ennél kevesebb az tartozhat az egyetemes szolgáltatókhoz, de a

versenypiacról is beszerezheti szükségletét.

3.1.1 Fogyasztói csoportok

Az egyetemes szolgáltatók ellátási körébe a lakossági és kis üzleti fogyasztók tartoznak, akik a liberalizációnak köszönhetően többféle tarifacsomagból választhatnak mindamellett, hogy szabadon válthatnak villamosenergia-kereskedőt. A felhasználók két fajta tarifacsomagból választhatnak majd, az egyik a 24 órás, a másik a kéttarifás csomag. A 24 órás csomagban a nap 24 órájában árammal látják el őket ugyanazon az áron, míg a kéttarifás csomagban meg van határozva, hogy éjszaka és nappal milyen mennyiséget fogyaszthatnak milyen áron.

A versenypiaci kereskedők kétfajta felhasználót látnak el:

• A versenypiacra lépett kisfogyasztókat profilos elszámolású felhasználóknak nevezik. A profil egy statisztikai elemzéssel készült, normalizált – 1000 kWh éves fogyasztásra vonatkoztatott - éves negyedórás fogyasztói teljesítményigény-görbe. A körülbelül azonos fogyasztási jellemzőkkel bíró fogyasztókat egy profilcsoportba sorolják, így minden kisfeszültségen vételező fogyasztó, akinek a névleges csatlakozási teljesítménye 3x80A vagy annál kevesebb, profilos elszámolású lesz. A profilos elszámolású ügyfelek egy évben 11 részszámlát és egy elszámoló számlát kapnak. A részszámlák kiállításának alapja a Mértékadó Éves Fogyasztás (MÉF), amelyet az elosztói engedélyes az előző évi fogyasztás alapján állapít meg.

14

• A versenypiacon jelenlévő másik csoportot idősoros fogyasztóknak nevezik, akik általában a nagyobb ipari, 3x80 A csatlakozási teljesítmény feletti felhasználók. Az ő esetükben az elfogyasztott energiamennyiséget negyedóránként kell mérni és elszámolni, amelyhez erre alkalmas mérőberendezés szükséges. Az idősoros elszámolású ügyfelek minden hónapban a tényleges fogyasztás alapján kapják a számlát.

3.1.2 Szerződések

A szabadpiacon az energia kereskedelme, a villamos energia hálózat üzemeltetése, valamint

a csatlakozás kiépítése különválik egymástól, ennek megfelelően a versenypiaci fogyasztók –

a korábban megszokott egyetlen szerződés helyett – már három szerződéssel kell, hogy

rendelkezzenek. Ezek közül legfontosabb a szabadon választott versenypiaci kereskedőcéggel

megkötendő, az energia beszerzésének módját és árát meghatározó kereskedelmi szerződés,

melyen túlmenően a hálózathoz kapcsolódó, hatósági szabályozáson alapuló csatlakozási és

hálózathasználati szerződés kerül megkötésre.

Bármely felhasználó köthet villamosenergia-vásárlási (kereskedelmi) szerződést

villamosenergia-kereskedővel, termelővel, illetve importálás útján. A kereskedelmi

szerződésben fel kell tüntetni a nyújtott szolgáltatások megnevezését, minőségi színvonalát

illetve a felek kötelesek egymást minden lényeges körülményről megfelelően tájékoztatni.

Az új jogszabályok értelmében a fogyasztóknak a területileg illetékes elosztói engedélyessel két

szerződést kell megkötniük: a hálózatra való csatlakozáshoz a hálózatcsatlakoztatási, a

folyamatos hálózat-használathoz pedig a hálózathasználati szerződést.

A liberalizáció újabb opcióként még lehetővé teszi, hogy a felhasználó megbízza a kereskedőt,

hogy összevontan kezelje a szerződéseket. Ez azt jelenti, hogy a felhasználó meghatalmazása

után a kereskedőnek kell eljárnia a hálózati szerződések ügyében is, így a felhasználónak

kiállított számla a hálózathasználati- és energiadíjat is tartalmazza.

Az alábbiakban részletesebben is bemutatjuk a szabadpiacon megkötendő három

szerződéstípust, azaz a hálózatcsatlakozási, a hálózathasználati, valamint a kereskedelmi

szerződéseket.

3.1.2.1 Hálózatcsatlakozási szerződés

Ez a szerződés létesít jogviszonyt a területileg illetékes hálózati engedélyes és a fogyasztó

között, rögzítve egy adott hálózati csatlakozási pont helyét (helyrajzi szám, illetve postai

cím), annak alapvető műszaki paramétereit (feszültségszint), a rendelkezésre álló

teljesítményt - mely vagyoni értéket képvisel -, valamint természetesen azt, hogy az érintett

csatlakozási ponttal kapcsolatban a fogyasztó jogosult rendelkezni.

3.1.2.2 Hálózathasználati szerződés

A hálózati engedélyes a hálózatcsatlakozási és kereskedelmi szerződéssel rendelkező

fogyasztó (rendszerhasználó) számára - a vonatkozó szabályozásoknak megfelelve -, ezen

szerződés alapján végzi a villamos energia adott csatlakozási pontig történő szállítását, és

ez a szerződés képezi - a szolgáltatás ellenértékeként - a rendszerhasználati számlák

kiállításának alapját. A fogyasztónak minden csatlakozási pontjára külön hálózathasználati

szerződést kell kötnie a területileg illetékes hálózati engedélyessel.

3.1.2.3 Kereskedelmi szerződés

A versenypiaci kereskedelmi szerződések minden esetben a kereskedő és a fogyasztó

közötti tárgyalások eredményeként jönnek létre, és alapvetően két kategóriába sorolhatók:

Ellátás alapú

15

A versenypiaci fogyasztónak egy, és csakis egy ellátás alapú szerződéssel kell

rendelkeznie, ugyanis ennél a szerződéstípusnál a villamos energia értékesítője a

menetrendtől való eltérés esetén is biztosítja a fogyasztó számára szükséges villamos

energia mennyiséget.

o Teljes ellátás alapú mennyiség toleranciasávos szerződés E szerződéses konstrukció választásával a felhasználó a számára szükséges

villamos energia teljes mennyiségét a kereskedőtől szerzi be, függetlenül az

igény időbeli jelentkezésétől és lefutásától, menetrendadási kötelezettség

nélkül. Mikor érdemes ezt a konstrukciót választani? Ha várható villamos

energia felhasználásának pontos időbeli alakulását a fogyasztó nem tudja

előre megbecsülni, de a lehető legegyszerűbb módon, minimális kockázattal,

mégis versenyképes áron, egyetlen partner közreműködésével kívánja

kielégíteni teljes villamos energia szükségletét.

o Teljes ellátás alapú teljesítmény toleranciasávos szerződés Ezen szerződéstípus választása esetén a felhasználó a számára szükséges

villamos energia teljes mennyiségét egy partnertől szerzi be, negyedórás

menetrend megadásával, mely a beszerzési kockázat csökkentését, így

kedvezőbb szerződéses árat tesz lehetővé. Ennél a szerződéstípusnál van

egy ún. tolerancia sáv, amelyen belül a felhasználó tényleges villamos energia

felhasználása eltérhet a menetrendben megadottól .Ezt a szerződéstípust akkor

érdemes választani, ha a fogyasztó a várható villamos energia felhasználását

és annak időbeli alakulását pontosan tervezni tudja, és a teljes ellátás mellett

a legkedvezőbb ár elérésére törekszik.

o Részleges ellátás alapú szerződés A részleges ellátás alapú szerződéskonstrukció arra az esetre ajánlott, ha a

felhasználó - menetrendes szerződése keretében - energiaszükségletének

egy részét már lefedte, de a fennmaradó energiaigény kielégítésére is

megoldást keres. E szerződéstípus esetén - a teljes ellátás alapú

terméktípushoz hasonlóan - a ténylegesen mért energiafogyasztás képezi a

pénzügyi elszámolás alapját, amelyet csökkenteni kell a menetrend alapú

szerződés(ek) menetrend adataival.

Menetrend alapú A menetrend alapú szerződésnél a villamos energia értékesítője csak a menetrendben

rögzített villamos energia mennyiséget biztosítja. Ebben az esetben a fogyasztó

tetszőleges számú menetrend alapú, vagy menetrend alapú és részleges ellátás alapú

szerződés kombinációjával rendelkezhet, melyekkel lefedheti villamos energia igényét.

Menetrend alapú szerződés esetén a kereskedő a felhasználó által megadott

menetrendben rögzített villamos energia szállítására vállalkozik, a termékportfoliójában

elérhető legkedvezőbb áron. Ezt a szerződéses konstrukciót akkor érdemes választani,

ha a fogyasztó villamos energia felhasználásának egy részét pontosan tervezni

képes, és szeretné kiaknázni e típus – pontos tervezhetőségen alapuló –

árelőnyét az ellátás alapú szerződéstípusokkal szemben. Továbbá akkor is, ha saját

mérlegkörrel rendelkezik, ezért csak ilyen típusú, menetrend alapú szerződéseket köt.

Ebben az esetben a felhasználó egyetlen feladata a negyedórás menetrendadás.

16

Szerződés típusok

Teljes ellátás alapú

(kis kockázat,

viszonylag jó ár)

Menetrend alapú

(nagyobb kockázat,

sokkal jobb ár)

3.2 Kereskedő váltás

A felhasználó dönthet úgy, hogy másik kereskedőtől akarja a villamos energiát megvásárolni. Ebben az esetben fel kell vennie a kapcsolatot az új kereskedővel, aki tájékoztatja a felhasználót a további teendőkről és sok esetben vállalja az ügyintézést is. Ekkor az új kereskedő jelez a réginek, aki informálja az elosztói engedélyest. Ezek után az elosztói engedélyes visszajelez a régi és új kereskedőnek és megállapodnak a mérőóra állásban. A régi kereskedő „kiköltözteti” a fogyasztót, majd a felhasználó új kereskedelmi szerződést köt.

Kilépés a versenypiacra

Szabályozott folyamat.

Vizsgálandó szempontok (ár, fogyasztás jellege, nagysága).

Döntés meghozatala, ajánlatok (érdemes rá időt szánni!)

Szerződések előkészítése.

Az egyetemes szolgáltatásból a versenypiacra, azaz a kereskedőhöz történő áttéréskor és esetleges visszatéréskor a felhasználónak a következőket kell figyelembe vennie:

Jelentenie kell jelenlegi szolgáltatójának, szolgáltató váltásra irányuló szándékát.

17

A bejelentéstől számított második hónap első napjától lehet áttérni az egyetemes szolgáltatásból a versenypiaci szolgáltatókhoz, más néven kereskedőkhöz (példa: ügyfél január közepén bejelenti szolgáltatójának, hogy váltani szeretne, akkor március első napjától válthat át, köthet új szerződést az általa választott új szolgáltatóval, kereskedővel).

Az ügyfélnek nem lehet számlatartozása, azt előtte rendeznie kell.

Az egész folyamatot intézheti az új kereskedő meghatalmazás alapján!

3.3 Új árstruktúra

Fontos megjegyezni, hogy a piacnyitás következményeként az árstruktúra is megváltozott. A

fogyasztó által használt villamos energia ára két részből tevődik össze. Az első a

rendszerhasználati díj, amelyet a villamosenergia-rendszer használatáért fizetnek a

felhasználók. Ezek a díjak a korábbi közüzemi árakhoz hasonlóan hatóságilag szabályozottak.

A másik rész pedig a kereskedelmi díj, amelynek esetében a villamos energia árára a

kereskedő tesz ajánlatot a nagykereskedelmi piaci viszonyok függvényében.

3.3.1 Lakossági (kisüzleti) árképzés és díjszabás

A lakossági csomagok elnevezése minden egyetemes szolgáltatónál megegyezik. Az árak nem!

A1 árszabás o Lakossági, egy zónaidős, a nap minden időszakában azonos díjon kerül elszámolásra o Évi 1320 kWh mennyiségig kedvezményes díjat tartalmaz (110kWh/hó) o Az elszámolás éves leolvasás alapján történik.

A2 árszabás o Lakossági fogyasztó, rendelkezik két zónaidős mérőberendezéssel (csúcs és völgy)

B árszabás o Lakossági fogyasztó, rendelkezik vezérelt csatlakozási ponttal o Szakaszosan is biztonságosan üzemeltethető, külön mérő van

3.3.2 Versenypiaci díjszabás

A versenypiacon fizetendő díj több tényezőből áll össze. Fő elemei: áramdíj, energiaadó,

pénzeszközök, rendszerhasználati díjak, ÁFA. A versenypiaci tarifákon belül is többféle csomag

lehetséges. Kereskedőnként az elnevezések is különbözőek és az árak is eltérőek! Példaként

nézzük meg az ELMŰ csomagjait.

ELMŰ Business tarifa o Üzleti fogyasztó, 3x80 A-nál (50 kW) nagyobb csatlakozási teljesítménnyel

rendelkezik. o Energia felhasználását és annak időbeli alakulását nem tudja megbecsülni. o Határozott idejű villamosenergia vásárlási szerződés adta biztonságot igényel.

ELMŰ BusinessMax tarifa o Határozatlan idejű villamosenergia vásárlási szerződést igényel.

ELMŰ Start tarifa o Üzleti fogyasztó, 3x80 A (50 kW) vagy annál kisebb névleges csatlakozási

teljesítménnyel rendelkezik. o Határozott idejű villamosenergia vásárlási szerződés adta biztonságot igényel.

ELMŰ StartMax tarifa o Határozatlan idejű villamos energiavásárlási szerződést igényel.

ELMŰ Kontroll tarifa Rendelkezik vezérelt csatlakozási ponttal.

18

3.3.3 A rendszerhasználati díjak egyes tételeinek jelentése

A hatóságilag rögzített és szabályozott, feszültségszintenként különböző rendszerhasználati

díjak aktuális díjtételeiről a Magyar Energia Hivatal honlapján kell tájékozódni:

http://www.eh.gov.hu

Átviteli-rendszerirányítási díj: az átviteli hálózat használatáért fizetendő díj, melynek alapja az energiaforgalom.

Rendszerszintű szolgáltatások díja: az üzembiztonság fenntartására, illetve szabályozók/szabályozások költségeire fedezetet biztosító díjtétel, melyet az energiaforgalom után kell fizetni.

Elosztási díjak:

o Elosztói alapdíj: külön mérővel rendelkező csatlakozási pontokra számolt alapdíj, mely a mérés feszültségszintjének megfelelően fizetendő.

o Elosztói teljesítménydíj: melyet adott fogyasztási helyen, az egyes csatlakozási pontokon szerződött teljesítmények után kell fizetni.

o Elosztói forgalmi díj: a fogyasztók feszültségszintenként összegzett energiaforgalma után fizetendő díjtétel.

o Elosztói meddőenergia díj: mely lehet kapacitív és induktív meddő energiadíj. Induktív meddő energiadíjat abban az esetben kell elszámolni, ha az elszámolt induktív energia mennyisége meghaladja az elszámolt hatásos fogyasztás mennyiségének nagyfeszültség esetén 40%, középfeszültség esetén 30%, kisfeszültség esetén 25%-át. Ebben az esetben a 40-30-25 % feletti rész után kell az induktív meddő energia díjat megfizetni.

o Elosztói veszteség díj: a fogyasztók feszültségszintenként összegzett energiaforgalma után fizetendő díj.

o Elosztói menetrend kiegyensúlyozási díj: profil elszámolású fogyasztók fizetik, a feszültségszintenként összegzett energiaforgalom után.

A rendszerhasználati díjakat elszámolás szempontjából két csoportra oszthatjuk

o Tárgy hónapban elszámolt díjak, melyek esetében a fizetés előre történik. Ezek az alapdíj és a teljesítménydíj.

o Tárgy hónapot követő hónapban elszámolt, utólagos díjfizetésű, a vételezett energia mennyisége szerint fizetendő díjak. Ide tartozik az összes többi rendszerhasználati díjelem.

3.3.4 Energiaár – Miért annyi, amennyi, avagy mire jó a terhelési görbe?

A villamos energia árát több mint 90 százalékban a beszerzési ár határozza meg. Mégis, a

különböző fogyasztási helyeken ezek az árak eltérhetnek egymástól. Hogyan lehetséges ez?

Azokon a fogyasztási helyeken, ahol a lekötött teljesítményérték kisfeszültségen

meghaladja a 3x80 A-t (≈50 kW), kötelező kiépíteni a mérőhöz a távadat-hozzáférést. Ez a

gyakorlatban egy telefonvonalat és egy modemet jelent, amelynek segítségével, a mérési

adatok távolról is hozzáférhetővé válnak. Így megoldhatóvá válik a mérőberendezés által

negyedóránként rögzített és eltárolt mérési értékek egész hónapra történő kinyerése. Ezeket

hívjuk idősoroknak, illetve ezek az „idősoros” fogyasztási helyek. Ezeket a negyedórás

adatokat idő-érték koordinátarendszerben ábrázolva kapjuk meg a terhelési görbét, amely

jellemzi a múltbéli energiafogyasztás napi lefutásait az adott vételezési helyen.

Az említett lekötött teljesítményszintig, a mérőhelyek nagy száma miatt a gyakorlatban nem

megvalósítható a távmérés kiépítése, így azoknál a leggyakoribb tevékenységek esetén

elvégzett valós egyedi mintavételezések alapján kialakított profilok közül kell egy adott

fogyasztási hely esetén kiválasztani a legmegfelelőbbet. Ez alapján kapták ezek a

19

fogyasztási helyek a „profilos” vagy „profilozott” jelzőt. Tehát a profilok maguk is

terhelési görbék, viszont nem egyediek, hanem csak jellemző, általános görbék.

Mire jó a terhelési görbe? A 2008-ban megszűnt közüzemi rendszerben – jól átgondolt

energiagazdálkodási megfontolások alapján – létezett az úgynevezett csúcsidei és csúcsidőn

kívüli időszak, amelynek eltérő, de hatóságilag megállapított energiaárai lehetőséget adtak a

napi országos terhelés egyenletesebbé tételére, hiszen arra ösztönözték a fogyasztókat, hogy a

nagy leterheltségű időszakban – annak magasabb ára miatt – kevesebb energiát vételezzenek.

A versenypiac energiaárai az egyes felhasználók fogyasztási sajátosságai – terhelési

görbéi – alapján kalkulálódnak, ez tehát a magyarázata annak, miért térnek el az egyes

idősoros fogyasztási helyek energiaárai.

A gyakorlatban ugyanis kisebb energiaár kalkulálódik egy olyan terhelési görbe alapján,

amelynél az látszik, hogy éjszakai, esetleg hétvégi időszakra – tehát az országos

energiagazdálkodás szempontjából kevésbé terhelt időszakokra – esett a jelentősebb, míg a

nagy leterheltségű csúcsidei időszakra a kevesebb fogyasztás.

Az egyedi energiaár számítás pontosságát tovább fokozza, hogy a fogyasztás időbeli lefutásán

túlmenően figyelembe veszi a vételezés egyenletességét is. Elméletben a legkedvezőbb a

folyamatos, változatlan terhelésű vételezés. Ez ugyan a legritkább esetben megvalósítható,

mégis érdemes célul tűzni az egyenletes vételezés lehető legjobb közelítését, a lehető

legkedvezőbb energiaár elérése érdekében. Így – amennyiben aránytalan mértékű anyagi

ráfordítást nem igényel – célszerű minél több ésszerűsítést, korszerűsítést, konkrét lépést

megtenni a napi ingadozások csökkentése érdekében.

4 Szabályozás Az EU szabályozás célja, hogy 27 elszigetelt piac helyett egyetlen egységes piac alakuljon ki, ahol a termelők, a szolgáltatók és (a kereskedők) versengenek egymással. Ez hosszú utat jelent, főleg a lakossági piac egyetemes szolgáltatásától elindulva.

4.1 Magyarországi szabályozás

A mo-i szabályozás alapját az átvett EU jogszabályok képezik. Lényege: szabad és diszkriminációmentes hozzáférés az infrastruktúrához. 2007-ben megtörtént az árampiac nyitása, 2008.január 1-től pedig megszűnt a közüzem, a villamos energia szolgáltatás hatósági ármegállapítása és az ellátási kötelezettség. A legfontosabb jogszabályok, rendeletek

o 2007. évi LXXXVI. törvény a villamos energiáról

o 273/2007.(X.19) Kormányrendelet a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról

o 119/2007. (XII. 29.) GKM rendelet a villamos energia rendszerhasználati díjakról

o 117/2007. (XII. 29.) GKM rendelet a közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről

o 389/2007. (XII. 23.) Kormányrendelet a megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia, valamint a kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvételéről és átvételi áráról (KÁT)

o 2003. évi LXXXVIII. törvény az energiaadóról

Egyéb joganyagok:

o 110/2007. (XII. 23.) GKM rendelet a nagy hatásfokú, hasznos hőenergiával kapcsoltan termelt villamos energia és a hasznos hő mennyisége megállapításának számítási módjáról

20

o 109/2007. (XII. 23.) GKM rendelet az átvételi kötelezettség alá eső villamos energiának az átviteli rendszerirányító által történő szétosztásáról és a szétosztás során alkalmazható árak meghatározásának módjáról

o 5/2005 GKM rendelet A villamosenergia-elosztás és -átvitel, a rendszerirányítás és a rendszerszintű szolgáltatások hatósági díjának középtávú szabályozásáról

o 36/2002. (XII. 19.) GKM rendelet a villamosenergia-rendszer irányításával, működésével és használatával összefüggő egyes adatszolgáltatásokról

o 285/2007. (X. 29.) Kormányrendelet a villamosenergia-rendszer jelentős zavara és a villamosenergia-ellátási válsághelyzet esetén szükséges intézkedésről

o 115/2007. (XII. 29.) GKM rendelet a villamosenergia-piaci egyetemes szolgáltatás árképzéséről, valamint az egyetemes szolgáltatás keretében nyújtandó termékcsomagról

A szabályozási rendszer hierarchikus felépítése:

4.2 Néhány érdekesség a szabályozásokból

4.2.1 Ki szerezhet be szabadpiacról energiát?

Bárki, aki úgy dönt, hogy a szabadpiac nyújtotta lehetőségeit kiaknázva, kedvezőbb árfekvésben és feltételek mellet talál és köt le éves felhasználásának megfelelő mennyiségű energiát, a szabadpiacra érvényes szolgáltatási engedéllyel rendelkező energiaszolgáltatók valamelyikétől. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szabadpiaci szolgáltatóknak más szóval kereskedőknek egy évre előre kell fizetni, csak annyit takar, ahogyan eddig is az előző éveknek megfelelő energia felhasználási igényeit figyelembe véve, az egy évre szükséges kellő mennyiségű energiát, le kell kötni új szolgáltatójánál is. A fizetési mód a megszokott formában, megállapított havi átlag, vagy a felhasznált mennyiség bejelentése alapján, havi rendszerességgel történik.

4.2.2 Csoportba tartozás. Mit is takar a csoportba való tartozás

Az a vállalkozás, cég, vagy közintézmény, mely energia lekötési és vásárlási igényei önállóan intézte, a csoportba tartozás következtében, nem kell, hogy többé önállóan tegye ezt. A csoportba tartozásnak két fő előnye, hogy nem kell a szabadpiac változásait önállóan nyomon követnie, mert erről folyamatos tájékoztatást kap. A második és talán a legfontosabb szempont az ár. Az árakat a lekötött energiahordozó nagyságával hozhatjuk összefüggésbe. Minél nagyobb a lekötött mennyiség, annál nagyobb kedvezményt lehet elérni, mind az ár, mind a feltételek tekintetében. Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?

21

Amennyiben kéri a csoportba történő tartozást, úgy kérelmét megvizsgáljuk és kategorizáljuk. A vizsgálat és kategorizálás nem több, mit a tevékenységnek megfelelő cégeket, vállalkozásokat és közintézményeket, a fogyasztási szokásaiknak megfelelően csoportosítjuk. A csoporthoz való csatlakozást követően, továbbra is egyéni fogyasztói számlát fog kapni, azzal az eltéréssel, hogy immáron kevesebbet kell, hogy fizessen, a felhasznált villamos energia KW/h-ja után. Továbbá, mivel nem egyéni a szerződés, az egyes feltételek is, a csoport javára fordíthatóak. A csoportba tartozás igénylése, nem jelenti a csoportba tartozás tényét, az csak is kizárólag szerződéskötéssel valósítható meg, amihez az írásos hozzájárulása szükséges. Ezt megelőzően, felvesszük Önnel a kapcsolatot, és tájékoztatjuk a várható megtakarításokról.

4.2.3 Mivel és mennyivel jár az energiaszolgáltató váltás?

A törvény egyértelműen fogalmaz, a VET 59. § (8) bekezdése, Európai uniós direktíva és a 16/2008. (VIII. 1.) KHEM rendelet is tiltja, hogy bárki külön pénzt kérjen a felhasználótól a kereskedőváltással kapcsolatos szolgáltatásokért. Ezért a kereskedő váltásnak nem lehet díja, nincs szerződéskötési díj, nincs átállási díj villamos energia és gáz energia tekintetében sem! A váltás egyszerű folyamat, semmilyen műszaki átalakítással nem jár, a váltás idején a gázellátás és a villamos energia ellátás is folyamatos marad. A gázvezetékkel és mérővel kapcsolatosan, ahogyan a villamos energia vezetékkel és mérővel kapcsolatosan is, probléma esetén továbbra is a területileg illetékes szolgáltató köteles a javítást és a hibaelhárítást elvégezni

4.2.4 Melyek a határozott idejű szerződések felmondásának lehetőségei?

A határozott idejű szerződést a felhasználó 30 napos felmondási idővel a hónap utolsó napjára kizárólag abban az esetben mondhatja fel rendes felmondással, ha a tarifát a kereskedő egyoldalúan módosítja. Továbbá érdekmúlás esetén, például a felhasználó eladja a telephelyét, elköltözik, vagy felhagy az üzleti tevékenységével az adott felhasználási helyén és az új felhasználási helyén, nem tudja igénybe venni szolgáltatást, az ügyfél kérésére a kereskedő hozzájárul a szerződés megszüntetéséhez. A „nem rendes felmondás” eseteire a határozott idejű szerződést ajánló kereskedő – az általános szerződéses feltételek között ismertetett – szerződés felmondáshoz kötődő „szankciókat” alkalmaz

4.2.5 Kereskedő váltás esetén?

A határozott idejű szerződés lejárata előtt minimum 30 nappal be kell jelentenünk a szolgáltatónknak az esetleges váltásra irányuló szándékunkat. Máskülönben szerződése automatikusan újabb 1 évre meghosszabbodik. Amennyiben nem kap jobb ajánlatot, úgy új szerződés keretén belül maradhat jelen szolgáltatójánál.

4.2.6 Egyetemes szolgáltatás és jellemzői

Definíciója: A villamosenergia-kereskedelem körébe tartozó sajátos villamosenergia-értékesítési mód, amely az ország területén bárhol, meghatározott minőségben a jogosult felhasználó számára méltányos, összehasonlítható, átlátható ár ellenében igénybe vehető.

Az egyetemes szolgáltatás igénybevételére jogosult felhasználók köre a törvény alapján: lakossági fogyasztók, valamint a kisfeszültségen vételező, összes felhasználási helyük tekintetében együttesen 3*63 A-nál nem nagyobb csatlakozási teljesítményű felhasználók jogosultak egyetemes szolgáltatás keretében villamos energiát vásárolni.

Az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználó igénye esetén az egyetemes szolgáltatóval a törvény rendelkezései szerint villamosenergia-vásárlási szerződést köthet. Az erre jogosult felhasználóval szemben az egyetemes szolgáltatót szerződéskötési kötelezettség terheli.

A villamosenergia-kereskedő a vele szerződő egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználóknak díjmentesen biztosítja a mérlegköri tagságot.

Az egyetemes szolgáltató és az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználói vonatkozásában a villamosenergia-kereskedő köteles a villamosenergia-vásárlási

22

szerződés üzletszabályzatban meghatározott, általa egyoldalúan változtatható feltételeinek várható módosítása esetén, azok hatálybalépése előtt legalább 30 nappal a módosítás tartalmát közzé kell tenni, az érintett felhasználókat a tervezett módosítás tartalmáról, valamint a szerződés felmondásának lehetőségéről írásban értesíteni.

Az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználó a villamosenergia-vásárlási szerződést harminc napos felmondási idővel felmondhatja. A szerződésben a felek az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználóra nézve kedvezőbb felmondási feltételekben is megállapodhatnak.

4.2.7 Szabadpiaci szolgáltatás és jellemzői

Főbb jellemzői:

Bonyolult szerződéses rendszer, Többtényezős ár, Folyamatos figyelmet igényel …

4.3 A piaci verseny elősegítése

A Magyar Energia Hivatal a hatásos piaci verseny elősegítése, a piaci erőfölénnyel való

visszaélés egyes formáinak megelőzése, valamint a felhasználók érdekeinek a védelme

céljából piacelemzést végez

A villamos energia nagykereskedelem piacain, A villamos energia kiskereskedelem piacain, A rendszerszintű szolgáltatások érdekében beszerzett teljesítmény és energia

piacain.

Amennyiben a piacelemzés alapján az azonosított piacon a verseny nem kellően hatékony, a

Magyar Energia Hivatal jelentős piaci erővel rendelkező engedélyesként azonosíthatja azt az

engedélyest, amelyik piaci erőfölényben, azaz olyan piaci helyzetben van, amely lehetővé teszi,

hogy tevékenységét a versenytársaitól, a tevékenysége végzésével összefüggő

szerződésekben részes más engedélyesektől és vállalkozásoktól, valamint végső soron a

felhasználóktól nagymértékben függetlenül folytassa.

A villamos energia nagykereskedelem, illetve kiskereskedelem piacán jelentős piaci erővel

rendelkező engedélyesnek, amennyiben az engedélyes vertikálisan integrált villamosenergia-

ipari vállalkozás tagja, az e törvényben foglalt szétválasztási kötelezettségeken túl a Magyar

Energia Hivatal előírhatja az integrált villamosenergia-ipari vállalkozás olyan belső

átszervezését, hogy az engedélyesnek ne legyen részesedése átviteli rendszerirányítóban,

illetve elosztóban.

4.4 Árszabályozás

Az árszabályozásra vonatkozó rendelkezések között az első lényeges eltérés a

rendszerhasználati díjak vonatkozásában merül fel, nevezetesen azok mértékét országos

szinten kell meghatározni, amelynek következtében regionális tarifa nem alkalmazható (az

gyakorlatilag megszűnik).

A felhasználó a villamosenergia-vásárlási és a hálózathasználati szerződés feltételei szerint

megfizeti a villamos energia árát és a villamosenergia-rendszer használatáért fizetendő díjakat.

A villamosenergia-rendszer használatáért fizetendő díjakat jogszabály határozza meg, a

villamosenergia-kereskedő által a felhasználónak értékesített villamos energia eladási árát a

felek megállapodása, vagy a villamosenergia-kereskedő üzletszabályzata, az egyetemes

szolgáltatás keretében értékesített villamos energiának - a kiszámítására vonatkozó jogszabályi

előírásoknak megfelelően képzett - árát az egyetemes szolgáltató üzletszabályzata tartalmazza.

23

Ha a felhasználó hálózathasználati szerződését a kereskedő, illetve egyetemes szolgáltató

megbízottként, vagy bizományosként kezeli, a villamosenergia-rendszer használatáért fizetendő

díjakat köteles a számlán külön feltüntetni.

A villamosenergia-vásárlási szerződés oly módon is megköthető, hogy a kereskedő, illetve az

egyetemes szolgáltató a villamos energia árában figyelembe veszi a villamosenergia-rendszer

használatáért fizetendő díjakat is.

A legmagasabb árat fő szabály szerint úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő

vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson,

tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is.

A törvény alkalmazásában hatósági ár a rendszerhasználati díj, a csatlakozási díj, az elosztó

hálózati engedélyes, vagy az egyetemes szolgáltató által a felhasználók igénye alapján végzett

egyes szolgáltatások díja, valamint az egyetemes szolgáltatás képzett ára.

A villamosenergia-rendszer használatért

Átviteli-rendszerirányítási díjat, Rendszerszintű szolgáltatások díját, Elosztási díjat Közvilágítási elosztási díjat

(a továbbiakban együtt: rendszerhasználati díjak) kell fizetni.

Az egyetemes szolgáltatást méltányos, könnyen és tisztán összehasonlítható, átlátható

árszabások alkalmazásával, külön jogszabályban meghatározott típusú termékcsomagok

biztosításával kell megvalósítani. Az egyetemes szolgáltatás árának meghatározásánál

figyelembe veendő összehasonlító (benchmark) ár kiszámítására vonatkozó előírásokat és az

alkalmazható legnagyobb kereskedelmi árrést a Magyar Energia Hivatal javaslata alapján a

miniszter külön jogszabályban állapítja meg (132. §).

5 Az egyetemes szolgáltatók próbálják visszafogni az átalakulást

5.1 Egy értékesítő tapasztalatai (Pintér Attila, ELMŰ-ÉMÁSZ értékesítési

irányítója (2011.04.)

Egyre nagyobb az energiapiaci verseny, egyre több az energiakereskedő, miközben a

fogyasztók egyre érzékenyebben reagálnak a piac minden rezdülésére.

Az értékesítéssel foglalkozó szakembereknek „kétfrontos” harcot kell vívniuk. A lehető legjobb

ajánlattal, szolgáltatási csomaggal kell megtartaniuk régi ügyfeleiket, valamint meg kell próbálni

új partnereket is találni.

A versenypiaci körülmények alapvetően megváltoztak az utóbbi időben, egyre több partner

igényli az egyedi bánásmódot. Bár az ár továbbra is meghatározó. Az értékesítők

számtalan más módon igyekeznek segíteni az ügyfeleiket, legyen szó

számlaügyintézésről, hálózati problémákról, hátralékkezelésről, energia tanácsadásról, audit-szolgáltatásról,

24

vagy akár a jogszabályváltozások ismertetéséről.

A korábbi években az ajánlatadás és szerződéskötés az utolsó negyedévre

koncentrálódott, ma már szinte az egész évre kinyílt ez az időszak. A piaci igényekhez

alkalmazkodva jelentősen megszaporodott a kiajánlható termékcsomagok száma és egyre több

ismeretet kell továbbítani a partnerek felé a tényleges szerződés megkötéséhez.

Mindezek mellett rendkívül erős a konkurenciaharc, minden energiakereskedő szeretné növelni

partnerei számát. Korábban egy-egy szerződéskötéshez elég volt egy-két ajánlatot adni, míg

ma gyakran öt-hat ajánlat is kevés az üzlet megkötéséhez. Alapvető ugyanis, hogy a piaci

igényekhez alkalmazkodva jelentősen megnőttek a kiajánlható termékcsomagok, egyre több

ismeretet kell továbbítani a partnerek felé a tényleges szerződés megkötéséhez.

A piaci helyzet változásának és az energiakereskedők érdekeinek köszönhető, hogy mára

megszűnt az a korábbi években tapasztalt markáns különbség, ami a kiemelt

nagyfogyasztók és a kisebb ipari felhasználók között volt. Ma már minden fogyasztó

egyformán fontos és ennek megfelelően minden partner kiemelt figyelmet kap

Társaságcsoportunk értékesítéssel foglalkozó szakembereitől.

5.2 Lendületben a cseh árampiac

Csehországban 2011. első negyedévben 143 173 ügyfél cserélt áramszolgáltatót. Ez több mint

50 százaléka a 2010-es egész évi váltásoknak. 2010-ben nem egészen 250 ezren váltottak

áramszolgáltatót. Az áramszolgáltatók cseréjét az ügyfelek az új, általuk választott

szolgáltatók kedvezményesebb áraival indokolják.

Az áramszolgáltatók – és általában az energiaszolgáltatók – cseréje 2010-ben indult be

erőteljesen Csehországban. 2010-ben az első három hónap alatt azonban csak 61 340 ügyfél

váltotta le korábbi szolgáltatóját. Az áramszolgáltatást váltó ügyfelek döntő többsége háztartás.

Szakértői elemzések szerint az áramszolgáltatók váltása azt is jelenti, hogy a csehek

informáltsága ebben a témában jelentősen javult, s az alternatív szolgáltatók piaci jelenléte

beépült a köztudatba. A tájékozott ügyfelek most olyan szolgáltatóval kötnek szerződést, amely

nekik a legjobban megfelel.

5.3 Áram és gáz egy kézből

A piaci helyzet változása miatt egyre jellemzőbb, hogy egy-egy energiakereskedő egyszerre

többféle energiafajtát, így a villamosenergia mellett például földgázt is ajánl fogyasztóinak.

Elsők között kezdett ilyen együttműködésbe az ELMŰ-ÉMÁSZ-MÁSZ Társaságcsoport és

a Főgáz, így 2010. óta együtt is kínálják termékeiket ügyfeleiknek.

A piaci trendek megváltozásával egyre több energiafogyasztó ismeri fel az áram és gáz egy

helyről történő beszerzésének előnyeit. Ehhez hozzájárul természetesen az is, hogy a

gáztörvény változása miatt a 20 köbméter/óra fogyasztásnál többet használó

gázfogyasztók is kötelező jelleggel a szabadpiacra léptek. Ezzel lényegesen megváltozott

piaci helyzetük, hiszen ez azt jelenti, hogy már nem csak a villamosenergiát, de a földgázt

is a versenypiacról kell beszerezniük.

A két cég együttműködése a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ELMŰ-ÉMÁSZ-MÁSZ

Társaságcsoport értékesítéssel foglalkozó munkatársaitól már nem csak elektromos energiára,

de különböző gáztarifa csomagokra szóló ajánlatot is kaphat. Így szeretnék megkönnyíteni

fogyasztóiknak a választást, illetve tehermentesíteni őket a többszörös ügyintézéstől.