„BESZÉLJ, URAM, SZOLGÁD FIGYEL!” (1Sám 3,9)

Egyházmegyei Vezetőképző Lelkigyakorlat

Kővágószőlős 2010. március 12-13-14

VALAKI HÍVOTT ENGEM? Sámuel története – hivatás

Érdeklődése felkeltése

Játsszunk egyet! Szavakat fogok felsorolni, amelyek többnyire valamilyen közös vonás alapján egy csoportba tartoznak. Mindegyik szócsoportban lesz egy kakukktojás, meg kell találni, hogy melyik az. 1. patak / orr / toll / ruha (Kakukktojás: a ruha, mert az nem tud folyni.) 2. rendőr / tanár / tűzoltó / katona (Kakukktojás: a tanár, mert nincs egyenruhája, a többinek viszont van.) 3. ötlet / kép / egy személy megjelenése / ecset (Kakukktojás: az ötlet. A többi mind „jól festhet”). 4. házaspár / szerzetes / bankigazgató / próféta (A kakukktojás: bankigazgató, mert neki foglalkozása van, a többinek meg hivatása.) Mi jut eszedbe, amikor a „hivatás” szót hallod? Kinek a hivatás-történetét hallottad már? Mit értünk ezen a fogalmon? Egy hivatás kitől származhat? Miért nem egyenlő a karrierrel?

A Szentírásban sok hivatás-történettel találkozhatunk, mind az Ó-, mind az Újszövetségben. Ma az Ószövetségből emelünk ki egy talán nagyon ismert történetet: Sámuel történetét. Figyeljük meg, hogy hogyan és mire hívta őt az Úr!

Illusztrált magyarázat

Ezt a történetet az Ószövetségben olvashatjuk, jóval Jézus születése előtt történt. Akkoriban a nép Isten büntetésének tartotta, ha egy házaspárnak nem született gyermeke. Elkanának két felesége volt: Peninna és Hanna. Peninna sok gyermeket szült, de Hanna meddő volt. Ez azt jelenti, hogy nem lehetett gyermeke, bármenyire is kívánta. Peninna kigúnyolta ezért, és keserűvé tette életét. Férje, Elkana azonban nagyon szerette őt. (Vö. 1Sám 1,5.8)

Hanna az Úrhoz imádkozott, hogy irgalmasan nézzen le rá, és áldja meg egy gyermekkel, akit majd az Úr szolgálatára szentel majd. Az Úr megkönyörült Hannán, és egy évvel később megszületett a kis Sámuel. Tökéletes volt, egészséges és aranyos kisgyerek. Hanna nagyon boldog volt, és nagyon szerette kisfiát. Nem feledkezett meg Istennek tett ígéretéről, és még kicsi korában elvitte Sámuelt az öreg Éli prófétához Silóba (ahol a szentély volt). Rábízta a kis Sámuelt, hogy ő majd Isten szolgálatára nevelje. Hanna évről évre találkozott kisfiával, amikor a család elment áldozatot bemutatni. (Vö. 1Sám 2,18) (Közben Hannának még három fia és két lánya született.) Éli befogadta kis Sámuelt, de nem tudta, hogy Istennek mi a terve a gyermekkel. Ez hamar kiderült. Egyik éjjel a kis Sámuel halotta, hogy valaki a nevén szólítja: „Sámuel, Sámuel!” (1Sám 3,4) Fölkelt, és Élihez sietett, gondolván, hogy ő hívta. Fölébresztette Élit, aki már aludt, és megkérdezte, hogy mit szeretne tőle. Éli azonban visszaküldte a fiút a helyére, mondván, hogy ő nem hívott senkit. Sámuel szépen visszafeküdt, de még kétszer megismétlődött a történet. Minden alkalommal Élihez futott, gondolván, hogy biztos ő hívta. Éli meg csodálkozott, hogy Sámuel miért ébresztgeti őt folyton. Végül megértette, hogy az Úr szól a fiúhoz, ezért azt mondta neki, hogy ha még egyszer hallja a nevét, akkor így válaszoljon: „Beszélj, Uram, szolgád figyel!” (1Sám 3,9) Így is történt. Az Úr hírt adott Sámuelnek kiválasztásáról, bár ő még nagyon fiatal volt. Egy idő múlva az egész nép „megtudta, hogy Sámuelt az Úr prófétájává választotta”. (1Sám 3,20) Ez volt Sámuel meghívása! Más szóval ez hivatásának története.

Sámuel édesanyja, Hanna, ugyan fogadalmat tett, hogy fiát Isten szolgálatára adja, mégis csak Isten hívhatta meg Sámuelt. Hanna nem adhatott Sámuelnek „hivatást”. Azt csak az Úr adhatja, csak Ő hívhat meg valakit, és bízhatja meg különös szolgálattal.

Ez a hivatás meddig tartott? Sámuel élete végéig. Hivatása új embert formált belőle: prófétává vált. Sőt, ő volt Izrael utolsó bírója. Miért az utolsó? Mert ő kente föl Izrael első földi királyát, Sault. A királysággal megszűnt a bírák kora. Sámuel teljes életével, teljes szívével Isten tervét szolgálta – erről szólt egész hivatása. Nagyon szép de kemény életű próféta. A választott nép Isten iránti hűtlensége személyesen fájt neki, mivel teljes szívvel ragaszkodott Istenhez. Emiatt is sokat fáradozott a széthullott nép egységéért. Saját népe körében segített Isten tervét megvalósítani, de Isten terve nemcsak a kiválasztott népet érinti, hanem mindenkit, mert arra vágyik, hogy minden népből és nemzetből egy nagy család legyen, ahol egységben, szeretetben és békében élnek egymással az emberek, Isten szent Törvénye szerint. Sámuel izgalmas életének történetéről figyelmünket most a „hivatás” fogalmára fordítjuk. Magunkat nem hívhatjuk meg valamire – a meghívás mindig mástól származik. Fontos megjegyezni, hogy Isten a hivatás szerzője, aki mindig szeretetből hív. Sőt, egy hivatás valóban az Ő szeretet-ajándéka, amely által a meghívott élete megszentelődhet. Csakis Ő hívhat valakit, hogy életével Isten tervét szolgálja, ami az ember számára boldogságot jelenthet. Szomorú, hogy sokan nem ismerik Istent, vagy azt gondolják, hogy nem lehet benne bízni, mert nem szerető Isten. Számos embernek boldogabb élete lenne, ha megismernék Isten jóságát, és hallanák jóságos tervét; ha megszeretnék Őt, és hallgatnának Rá, életük értelmesebb, békésebb, és boldogabb lenne. Sokan nyomorban élnek – nem csupán anyagi értelemben, hanem a tudatlanság nyomorában, az erkölcstelenségben, ami nagyobb nyomor, mint az anyagi szegénység. Nem ismerik Isten parancsait, nem foglalkoznak a Szentírással, nem ismerik Isten Fiát, Jézust, és nem törődnek a lelki dolgokkal. Az Egyház nem érdekli őket. Nagy hiba! Mert ezek nélkül az ember élete lényegesen üresebb! Ezért Isten irgalomból és szeretetből munkatársakat

hív arra, hogy másoknak segítsenek, miközben a meghívottak élete is szebbé válik. A hivatás mindig egy konkrét személynek szól, ezért személyes választ kíván. Szeretet nélkül lehetetlen választ adni. Miért? Mert elfogadni egy hivatást azt jelenti, hogy egy életre szóló döntést hozol: nem egy ideiglenes szolgálatról van szó, hanem életed odaajándékozásról. A magunk odaajándékozása pedig szeretetre épül. Sámuel egész életének odaajándékozásával válaszolt. Ő, hivatása által, már nem csupán Elkana és Hanna gyermeke volt, hanem próféta és bíró, Isten küldötte, aki Istené és a népé. Ez az állapot élete végéig tartott. Isten meghívása egy egész életre szól, mivel Isten hűséges, és nem vonja vissza meghívó szavát. Isten nem „követel”, hanem „meghív”, és várja az ember elfogadó, szabad és szerető válaszát. Egy hivatást nem lehet kényszerből vagy félelemből elfogadni. Lehet nemet is mondani, de akkor mi járunk rosszul. Ahogyan már említettük, a Szentírásban sok meghívás-történetről lehet olvasni: Ábrahám, Mózes, Illés, Izajás, Jeremiás, Dávid, …a Szűzanya, az apostolok, Szent Pál… Isten ma is megajándékoz minket hivatással.

Kapcsolat az élettel Mi milyen hivatást kaptunk azáltal, hogy meg vagyunk keresztelve, hogy áldozni mehetünk? Azt a hivatást kaptuk, hogy éljünk szeretetkapcsolatban, és ez jelenjen meg cselekedeteinkben is. Mindannyiunk hivatása, hogy Isten szent gyermekei legyünk, azaz Jézus hű tanítványai és követői. Meghívását csak figyelmes szívvel lehet meghallani, elfogadni, és szabadon válaszolni rá. Különböző szolgálatokra szóló személyes hivatásunk által tölthetjük be helyünket Isten szép tervében, és segíthetünk másoknak is, hogy megismerjék Isten velük kapcsolatos jóságos elgondolását. Milyen hivatásról lehet beszélni? Három különböző életre kaphatunk meghívást: 1. házasságra, 2. szolgálati papi életre vagy szerzetességre és 3. az egyedülállóságra. Mind a három

egész életünket kívánja, mert Isten nem vonja vissza ajándékát. Az Egyház ezeket ismeri el, mint Istentől kapott hivatás. A hivatás felismerhető jegyei: mások szolgálatára irányul, megszenteli az életet, és az Egyház által elismert élet. Az egyedülállók hivatását nem minden egyedül élő kapta, de Isten erre az életre is hívhat valakit, hogy ily módon szentelődjön meg, és szolgálja Egyházát. Kiket ismertek, akik a házasságra kaptak hivatást? … Gondolhatunk pl. saját szüleinkre! Kit ismertek, aki a papi hivatást kapta meg? Őket általában „atyá”-nak szólítjuk, mert minden hívő ember lelki atyái. Ismertek szerzeteseket? Lehet, hogy „testvér”-nek, vagy „nővér”-nek ismerjük őket. (Adjunk időt a válaszokra!) Isten sokféle módon hív. Szívünkbe helyezi a hivatás ajándékát, és szüleink, nevelőink, lelkiatyánk segítségével felismerhetjük hivatásunk jeleit: pl. ha nagyon sokszor gondolsz a papi életre, szépnek látod, és vonz téged, az lehet a papi hivatás egy jele. Hogyan készülhetsz hivatásodra, amíg nem ismered fel? Azzal, hogy megismered Jézust és tanítását: hűséges tanítványa és barátja vagy, aki rendszeresen imádkozik, rendszeresen jár templomba, és szereti a többi embert, de legfőképpen Istent, jobban, mint akárki mást. Gyakorolhatod a nagylelkűséget, igyekezhetsz jót tenni, ahol csak tudsz, és törődni azokkal, akiket mások megvetnek. Beszélgess azokkal, akik élik hivatásukat, és érdeklődj, hogy vajon hogyan ismerték fel!

Erénygyakorlat

A jó cselekedetekre most kapsz meghívást. Ezen a héten igyekezz jó tenni, ahol tudsz! Minden nap, számos alkalom adódik rá, azonban megnehezíti, ha csak magadra figyelsz, mert akkor esetleg zavarba jössz vagy szégyenlős leszel. Ha viszont mások szükségletére koncentrálsz, akkor könnyebben átlépsz saját korlátaidon, mások iránt nagylelkűbb, kedvesebb,

tapintatosabb tudsz lenni. Más szóval, légy figyelmes, és válaszoddal ne késlekedj!

Befejező összefoglaló

Emelj ki három új gondolatot a hivatás szóval kapcsolatban, amit ma nem csak hallottál, hanem külön értékeltél is! Gondolj saját életedre is – és imában adj Istennek engedélyt, hogy életedet terve szerint megváltoztassa: fogadd el hivatásodat, még akkor is, ha most még nem világos előtted, hogy mi az! Isten jóságában bízhatsz: nem fog olyat kérni tőled, ami neked rossz vagy káros!

MUNKALAP

1. Találd meg a kakukktojást! A hivatás … … ajándék / ideiglenes cselekvést céloz / kegyelem / nem magánügy 2. A Szentírásból keresd ki Szent Máté, Szent Péter és Szent Pál hivatástörténetét! Hol találtál rá?________________ _______________ Hivatásuk elfogadása során életük hogyan / miben változott? Szent Máté: Szent Péter: Szent Pál: 3. Keresd ki Sámuel hivatásának történetét! (1Sám 3) Utána olvasd el

az 1Sám 8,1-9. részt! Mi okozott fájdalmat Sámuelnek?

___________________________________________________

A hivatás elfogadása nem zárja ki a fájdalmat. Sámuel mégis miért maradt hűséges hivatásában? (Lásd 1Sam 12,22)

___________________________________________________

___________________________________________________

4. Készíts egy rövid „interjút” valakivel, aki tudatosan éli hivatását:

hogyan ismerte azt föl, és miért maradt hű hivatásához? Hogyan

értelmezi a hivatásának lényegét? Következő alkalommal számolj be

az interjúdról!

5. Tanuld meg: (Kompendium 188.)

Mi a világi hívők hivatása? A világi hívők sajátos hivatása, hogy keressék Isten Országát, úgy, hogy a földi dolgokat Istennek tetszően világítják meg és rendezik el. Így teljesítik az életszentségre és az apostolkodásra szólító meghívást, mely minden megkereszteltnek szól.

VALAKI HÍVOTT ENGEM? Sámuel története

Érdeklődés felkeltése

Próbáljuk összegyűjteni, felsorolni, hány különböző módon lehet valakit hívni! (Figyeljünk a gyerekek válaszaira!) Amint látjuk, sokféleképpen lehet hívni valakit: kimondjuk a nevét, vagy ha nem tudjuk a nevét, akkor valahogy megszólítjuk; esetleg üzenetet küldünk valakin keresztül. Írhatunk levelet, e-mailt, felhívhatjuk mobiltelefonon, vagy küldhetünk sms-t. Esetleg lágyan megérinthetjük az illetőt, hogy figyeljen ránk. Vajon elég-e, hogy valakit csak gondolatban hívunk meg, de nem teszünk érte semmit? Nem, nem elég. Van sokféle „hívogatós” játék! Pl. biztosan ismeritek azt, amit párban kell játszani: a párok körben állnak, a kör közepe felé fordulva egymás mögött, és egy valaki áll a kör közepén. A pár hátul álló tagja az előtte lévő ember lábát nézi. Közben a kezét

maga mögé kell tennie. Elöl álló társa a középen álló emberre figyel, aki kacsintással próbálja magához hívni a játszókat a helyükről. A kacsintásra az elöl álló embernek el kell futni. Ha a mögötte lévő társa észreveszi, időben utána nyúl és megérinti, akkor a „meghívás” nem sikerült, és a pár tagjai helyet cserélnek. Ha sikerül, akkor az áll középre, akit hívtak, és így tovább. (Ha van elég idő, ki is lehet próbálni. Szem előtt kell azonban tartani, hogy a hívás módját akarjuk megtapasztalni.) Mi lenne, ha valaki nem játékból, hanem valójában hívna, mert szüksége lenne a segítségedre, ám te nem vennéd észre, vagy nem hinnéd el, hogy téged hív és nem mást? Az már rossz lenne.

Vajon a Jóisten is „hívhat” meg embereket? Ha igen, akkor hogyan? Figyeljük meg a kis Sámuel történetét, és hogy ő hogyan hallotta az Úr hívását!

Illusztrált magyarázat

Hanna nagyon jó asszony volt, de nagyon szomorú is (Rajzolj egy szomorú arcot!), mert férjével nem lehetett saját gyermekük. Nem volt kivel megosztani otthonukat, szeretetüket és életüket. Sokan azt gondolták, hogy a Jóisten büntetésből tagadta meg tőlük a gyermekáldást. Ezért Hanna imádkozott az Úrhoz (Töröld le a tábláról a szomorú arcot, és rajzold az imádkozó Hannát!), hogy könyörüljön rajtuk, és áldja meg őket gyermekkel. Az Úr megkönyörült Hannán és férjén, és egy évvel később megszületett a kis Sámuel. Tökéletes volt – egészséges és aranyos kisgyerek. Hanna és férje nagyon boldogok voltak, és szerették kisfiukat. (Miközben mesélsz, töröld le az imádkozó figurát, és rajzold Hannát kisgyermekével a táblára!) Jól tudták, hogy minden gyermek Isten szép ajándéka, és különös módon akarták meghálálni Isten jóságát: megígérték Neki, hogy kisfiuk csak Istennek fog szolgálni. Ezért Sámuelt még kicsi korában elvitték a templomba, és az öreg Éli próféta nevelésére bízták, hogy a szent ember Isten szolgálatára nevelhesse. Megölelték kisfiukat, és fájó, de szerető szívvel elbúcsúztak a kis Sámueltől.

Éli befogadta, de nem tudta, hogy Istennek mi a terve a gyermekkel. Ez azonban hamar kiderült. Egyik éjjel a kis Sámuel halotta, hogy valaki a nevén szólítja: „Sámuel, Sámuel!” Fölkelt és Élihez sietett, gondolván, hogy ő hívta. Fölébresztette Élit, aki szépen aludt, és megkérdezte, hogy mit szeretne tőle. (A krétával jelezd, hogy Élihez ment, de nem kell fölrajzolni Élit!) Éli azonban visszaküldte a kisfiút saját ágyikójába, mondván, hogy ő nem hívott senkit. Sámuel szépen visszafeküdt, de még kétszer ismétlődött a történet. Minden alkalommal Élihez futott, gondolván, hogy biztos ő hívta. Éli meg csodálkozott, hogy a kis Sámuel miért ébresztgeti őt folyton. Végül megértette, hogy az Úr szól Sámuelhez, ezért azt mondta neki, hogy ha még egyszer hallja a nevét, akkor így válaszoljon: „Beszélj, Uram, szolgád figyel!” (1Sám 3,9) Amikor Sámuel újra hallotta, hogy nevén szólítják, az Éli által tanácsolt szavakkal válaszolt, és az Úr egy nagyon fontos üzenetet bízott rá. Egy idő múlva az egész nép „megtudta, hogy Sámuelt az Úr prófétájává választotta”. (1Sám 3,20) Ez volt Sámuel meghívása! Más szóval ez hivatásának története. Mit is jelent ez a szó: hivatás? (Írd a táblára!)

Általában azt jelenti, hogy a Jóisten meghív valakit azzal a céllal, hogy a meghívott segítsen neki szerető tervét megvalósítani az emberek közt, valamilyen konkrét szolgálat által. (Töröld le a táblát, és rajzold fel a következő képet! A vonalak Isten „meghívását” képviselik.) A hivatás mindig Isten szeretetének jele, mivel Isten – elsősorban – baráti, bizalmas kapcsolatra hívja meg az embert. A meghívott azonban nem csupán saját hivatásának örül, hanem segít megvalósítani Isten tervét. Mi a terve Istennek az emberekkel? Az, hogy mindenki megismerje és szeresse Őt, hallgasson Rá, és ezáltal boldog lehessen vele most, és majd a mennyországban is. Isten terve nagyon jó! Nagyon sokan nem tudják, hogy Isten a mi Atyánk, aki nagyon szeret bennünket, és segíteni akar, hogy helyesen éljünk. Nem ismerik parancsait, nem foglalkoznak a Szentírással, nem ismerik Isten Fiát, Jézust. Pedig azért teremtette az embereket, hogy vele élhessünk, mint egy nagy

közös család. Ez a Mennyei Atyánk szép terve, amelynek a megvalósításához munkatársakat hív, hogy ki-ki saját szolgálata által segítsen Neki. A hivatás személyes meghívás, és Isten szeretetének ajándéka (Töröld le a táblát, és rajzold a következő képet!), ami elfogadást kíván tőlünk. Ha Istent és Egyházát teljes szívvel szertejük, akkor öröm elfogadni ajándékát, nem csak rövid ideig, hanem egész életünk végéig. Sámuel egész élete megváltozott, mert teljesen prófétává lett, az élete végéig. Isten meghívása egy egész életre szól, mert teljes szívet kíván. Nem csak Sámuelnek volt hivatása. (Rajzold a Szentírást: az Ószövetség a baloldali lap, az Újszövetség a jobb oldali lap.) Az Ószövetségben sok meghívás-történetről lehet olvasni: Ábrahám, Mózes, Illés, Izajás, Jeremiás, Dávid… Az Újszövetségben a 12 apostol, majd Szent Pál. Isten sokféle módon hívta meg a prófétákat, királyokat és papokat.

Kapcsolat az élettel Vajon csak a Szentírásban olvashatunk azokról, akiket a Mennyei Atya hivatással ajándékozott meg? Hát nem! Ma is hív az Úr! Mindenkit hív a Vele való szeretetkapcsolatra, és a szeretet gyakorlására, hogy gyermekei legyünk, és hogy a szerint éljünk, ahogy Jézus tanított (hogy szentek legyünk), hogy szoros kapcsolatban maradjunk Vele, mint barátok és jó családtagok. A szerető szív hallhatja meghívó szavát, és „igen”-t mond rá. Szomorú tény azonban, hogy nem mindenki fogadja el meghívását. Különböző szolgálatokra szóló személyes hivatásunk által tölthetjük be saját helyünket Isten szép tervében, és segíthetünk másoknak is megismerni a velük kapcsolatos isteni tervet. Milyen hivatásról lehet beszélni? Három különböző szolgálatra kaphatunk meghívást: 1. házasságra, 2. szolgálati papi életre vagy szerzetességre, 3. egyedül élő állapotra. Mind a három szolgálat egy életre szól, mert Isten nem vonja vissza ajándékát. Ezért a mi „igen” válaszunk is egy életre szól.

Kiket ismertek, akik a házasságra kaptak hivatást? … Gondolhatunk pl. saját szüleinkre! Kit ismertek, aki a papi hivatást kapta meg? Őket általában „atyá”-nak szólítjuk, mert minden hívő ember lelki atyái. Ismertek szerzeteseket? Lehet, hogy „testvér”-nek, vagy „nővér”-nek ismerjük őket. (Adjunk időt a válaszokra!)

A kis Sámuel hallotta az Úr hangját, de Isten nem így szól

mindenkihez. Lehet, hogy belül érzel valami vonzást. Isten a szívünkbe helyezi a hivatás ajándékát. Már biztos észrevetted, hogy a szíved jóra serkenthet téged. A hivatás jelei: 1. mindig mások szolgálatára vezet, 2. az Egyház egyik elismert életútja, és 3. segít szentül élnünk. A hivatást föl lehet úgy fedezni, hogy megfigyeled, merre húz a szíved. Egyedül nem mindig könnyű tisztán érteni, mire hív Isten, ezért szüleink, nevelőink és lelkiatyánk segíthetnek hivatásunk jeleinek felismerésében. Pl. ha nagyon sokszor gondolsz a papi életre, szépnek látod, és vonz téged, az lehet a papi hivatás egy jele.

Most még talán nem vagy tisztában hivatásoddal, de elkezdhetsz készülni rá azzal, hogy megismered Jézust és tanítását: hűséges gyermeke vagy, aki rendszeresen imádkozik, rendszeresen jár templomba, és szereti Istent, jobban, mint akárki mást. Most lehet kialakítani a nagylelkű szeretetet mások iránt azzal, hogy igyekszel jót tenni másokkal, vigyázni rájuk, és törődni azokkal, akik szomorúak és szenvednek. Így készülhetünk most. Közben azokkal is beszélgethetünk, akik már élik hivatásukat, és megkérdezhetjük tőlük, honnan tudták, mit kér tőlük a Jóisten.

Erény gyakorlat

Isten meghívó szavára akarunk választ adni minden nap. Ezen a héten igyekezz másokra figyelni, észrevenni, mikor szólítanak meg téged, és azonnal válaszolni rá! Otthon, amikor szüleid szólnak hozzád, vagy kérnek tőled valamit, akkor azonnal válaszolhatsz. Az iskolában, amikor a tanár néni vagy tanár bácsi kér valamit tőled, akkor azonnal tedd meg! Vagy ha testvéreid

és társaid közül valakinek szüksége van rád, akkor azonnal menj, és segíts, ahogyan tudsz! Más szóval, légy figyelmes, és válaszoddal ne késlekedj!

Befejező összefoglaló

Ki emlékszik arra, hogy mivel kezdtük az órát? (A meghívások módjáról beszélgettünk.) Mi hogyan hallhatjuk meg Isten meghívó szavait? Kit kérhetnél meg, hogy saját hivatásáról meséljen neked? (Szülők? Papok? Szerzetesek? Lehet, hogy a tanulók konkrét segítségre szorulnak abban, hogyan is lehet erről a témáról másoktól kérdezni.)

KITÖLTŐ LAP

1. Mi volt a kisfiú neve, akiről az órán hallottunk? _____________________________

2. Szülei hová vitték őt lakni, amikor még kicsi volt? ___________________________

3. Mit mondott Éli próféta a kisfiúnak, mit válaszoljon, amikor az Úr

újra megszólítja őt?

4. (írd be a hiányzó szót!) Azt hallottuk, hogy a hivatás egy Istentől kapott ___ ___ ___

5. Mik egy hivatás felismerhető jelei? (Három dolgot említettünk az

órán.)

___________________________________________________

___________________________________________________

___________________________________________________

6. A Mennyei Atya milyen hivatással ajándékozhat meg valakit?

___________________________________________________

___________________________________________________

___________________________________________________

7. Ha van egy Bibliád, próbáld kikeresni a 1 Sámuel 2,26-ot! Majd nézd meg a Lukács 2,52-t! Mit mond a Szentírás Sámuelről és Jézusról? ___________________________________________________

Mind a ketten engedelmeskedtek Istennek, és nevelőiknek. Te hogyan

hasonlíthatsz Sámuelre és Jézusra?

___________________________________________________

8. Rajzold le magad, ahogyan az ágyad mellett imádkozol! A téglalap

alatti imát érdemes megtanulni kívülről, és naponta elimádkozni.

Ima papokért

Mennyei Atya, köszönöm, hogy szeretsz minket, és hogy elküldted hozzánk Szent Fiadat, Jézust, aki segít Téged jobban megismerni, szeretni, és neked engedelmeskedni.

Köszönjük, hogy adtál nekünk papokat is, akik Jézus személyes barátai, és segítenek munkájában: megkeresztelnek, tanítanak, bűneinket nevedben megbocsátják, a szentmisében Jézus áldozatát

bemutatják, és Jézust adják nekünk szentáldozásban. Általuk Te vagy köztünk. Köszönjük, hogy papjaid segítenek, amikor megbetegszünk, és vígasztalnak, amikor szomorúak vagyunk. Nagyon jó, hogy adtál nekünk papokat. Kérjük, Mennyei Atya, hogy nagyon vigyázz rájuk. Mi is igyekszünk segíteni nekik, hisz Te szeretetből ajándékoztál meg velük.

Segíts, hogy saját hivatásomat majd felismerjem, és örömmel elfogadjam, hiszen Téged szeretlek, Téged követlek, és hozzád

tartozom. Ámen

„BESZÉLJ, URAM, SZOLGÁD FIGYEL!” (1Sám 3,9)

Egyházmegyei Vezetőképző Lelkigyakorlat

Kővágószőlős 2010. március 12-13-14

Névsor Fiúk

Sz Név Cím Tel. E-mail 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

„BESZÉLJ, URAM, SZOLGÁD FIGYEL!” (1Sám 3,9)

Egyházmegyei Vezetőképző Lelkigyakorlat

Kővágószőlős 2010. március 12-13-14 - Névsor Leányok Sz Név Cím Tel. E-mail 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23