Ryokan versei

Válogatta és fordította

Oravecz Imre

AblakBaN

feledett

hold

Terebess KiadóBudapest, 1999

KíNai versek

9

RyokaN 10–

A városba koldulni menetegy bölcs öreggel találkozom

Kérdi: Mester, miért élsz ott fenna hegyekben, a felhõk közt?

És te, kérdem,miért élsz itt lenna világ forgatagában?Mindketten magyarázni kezdjük, miértDe egyszercsak elhallgatunkÉs akkor a hajnali gong felriaszt álmomból

11 KíNaiversek

Ifjan hátat fordítottam a világi tudományoknakBuddha ösvényére léptemÉs vizeskulacsommal, koldulócsészémmel

egyre csak zarándokoltamMialatt tavasz tavaszt követettÉs végül e hegy árnyas oldalába érkeztem,Hol csendben meghúztam magamA madarak éneke a zenémTõszomszédaim a vonuló felhõkA szirt alatt van egy tiszta forrásAbban mosom a gúnyámA sziklás gerinceken cédrusok és fenyõkÕk szolgáltatják a tûzifámDerûs vagyok és kiegyensúlyozott —Így múlatom földi napjaimat

RyokaN 12–

Egy rozzant faluban végezvén a koldulással megyek haza zöld hegyeim közé

A lenyugvó Nap a nyugati csúcsok mögé csúszikSápadt Hold fénye hull ajtóm elõtt a patakraLábat mosok és felkapaszkodom egy sziklára Füstölõpálcát égetek és meditálokElvégre buddhista szerzetes vagyokÉs nem fecsérelhetem el csak úgy az éveket

13 KíNaiversek

Leszállt a Nap, elcsendesednek az élõlényekÉn is becsukom vesszõkapumRázendít pár tücsökSzínüket vesztik a füvek, a fákEgyik füstölõpálcát a másik után égetve

átmeditálom a hosszú, õszi éjszakátMikor fázom, magamra veszek még valamitMeditáljatok erõsen, szerzetestársaim!Az idõ rövidebb, mint gondolnátok

RyokaN 14–

Otthonom Kugami-hegy lábánálKapumból zölderdõs

hátakra látokHa nem riaszt magányomJöjj és kopogtass lakom ajtaján

15 KíNaiversek

Leszáll a NapCsuhámon átfúj a jéghideg szélLombjafosztott, kopasz az erdõA krizantémok már majdnem halottakDe ablakom alatt a hû bambusz

örökké szûzi és zöldÉs várja, hogy visszatérjek

RyokaN 16–

Kiesik kezembõl a szútra-tekercsFejem elõre bukik és elbóbiskolokMeditációs párnámon ülökÉs a régi pátriarkákat olvasgatomHol messzirõl, hol ablakom alól

szüntelen békabrekegésA durva bambuszernyõ mögött

kínlódva pislákol mécsesem

17 KíNaiversek

Bogarak serregnek a fû köztTüzek égnek mindenfeléAz emberek rõzsemáglyák mellett

töltik a hosszú õszi éjszakákatSzalmaszõnyeget fonva, meghitten beszélgetve

készülnek a tavaszraItt nincs vita, hogy kinek van igaza, kinek nincsMennyire mások ezek mint a városi hivatalnokokKik a hatalmasok elõtti hajbókolással

és alázatoskodással fecsérelik el életüket

RyokaN 18–

Tákolt lakom a Kannon-templom mellett állEzer zöldellõ fa társamIdõnként felöltöm csuhámFogom csészém és bemegyek a falubaHázról házra járva élelmet koldulokÉs tisztelettel felajánlom magamnak

19 KíNaiversek

Magányos gyalogút a miriád fa köztEzer, ködben úszó hegytetõMég nincs õsz, de itt már

hullanak a falevelekNem esett esõDe a sziklatömbök mindig nedvesekKosárral kezemben gombázni megyekVagy egy kövek közt fakadó forrásnál

megtöltöm vizeskulacsomatSoha senki nem talál ideLegfeljebb csak ki eltéved

RyokaN 20–

Felhõkbe fagyva ezer csúcsMiriád elhagyatott gyalogösvényCsak ülök meditálva nap nap utánÉs hallom, amint olykor

ablakomhoz csapja a puha havat a szél

21 KíNaiversek

Ujjaddal a Holdra mutatszÉs a Hold révén megérted az ujjadA Hold és az ujjad

sem nem különbözik, sem nem azonosE példázat arra szolgál, Hogy megvilágosodjon a tanítványMihelyt valóban olyannak látsz mindent, amilyenNincs több külön Hold és nincs többé ujj

RyokaN 22–

Rozzant házikómbancsuhámba burkolózvaátmeditálom a csendes éjszakát

Köldök és orrlyukak egy vonalbanFülek a vállak síkjábanKivilágosul ablakom, feljött a HoldElállt az esõ

de víz csöpög mindenfeléCsenddel átitatott

csodálatos pillanatMelyet csak én ismerek

23 KíNaiversek

Mikor köröskörül az ezer csúcsra leszáll a sötétlehunyom szemem

És súlyát veszíti az ember lét megannyi gondja-bajaNéma alak a magányos ablak alatt

keresztbe tett lábbal ülök és meditálokFüstölõpálcám lassan leég

a hosszú, fekete éjben És vékony ruhámat belepi a hideg harmatAztán felállok a földrõl

járok egyet a kertbenPályájának legmagasabb pontjára ér az õszi telehold

RyokaN 24–

Déli tengerekben tenyészik a korállÉszaki hegyekben nõ a bíborgombaMindennek megvan a maga helyeÍgy van ez öröktõl fogva, nemcsak maBotommal kezemben ifjúságom teljében

ezer mérföldet is gyalogoltamÉs közben sok mester ajtaján kopogtattamMennyi idõt töltöttem szüntelen vándorlással Buddha tanait terjesztettem fáradhatatlanulOlykor még életem kockáztatása árán isDe már nem tudok lépést tartani a fürge évekkel Elég! Minek több zokszó?E hegy árnyas oldalában

végre otthonra leltemÉs kerül asztalomra elég páfrányhajtás

25 KíNaiversek

Zsúpfedeles házikómban, négy csupasz fal közöttalamizsnán élem le életem maradék éveit

Olykor betoppan egy-egy régi barátÉjjel sokáig fenn maradunk

és hallgatjuk a tücsökciripelést

RyokaN 26–

Visszahúzódó, nehézkes, könnyelmû és rest vagyokHiányzik belõlem, ami a világban-boldoguláshoz kellBárhová megyek, koldulócsészém mindenhová elkísérDe koldulózsákom is hû társamA templomkapuhoz érve

gyerekekbe botlomSenkinek ilyen aranyélete mint nekemÉlve világomat szabadon és méltóságteljesen szárnyalok

27 KíNaiversek

Gogo-an om egyszerû, igénytelenEgyetlen sivár szobából állÉs cédruserdõ veszi körülPár szútra-himnusz a falonRizsesfazekamat sokszor por lepiGõzölõmet se sûrûn használomA keletre esõ faluból csak öreg zörget

néha a holdfényben ajtómon

RyokaN 28–

Gyermekfõvel az irodalom bûvöletében éltemde nem vágytam tudósa lenni

Ifjúként a zenben mélyedtem elde nem adtam tovább a tanítást

Most zsúpfedeles házikóban lakomÉs egy sintó-kegyhelyet gondozokFélig kegyhely-pap, félig szerzetes vagyok

29 KíNaiversek

Tél dereka, tizenegyedik hónapIlyenkor vizes, nehéz a hóEzer csúcs egyazon színárnyalatbanMegannyi út, de utas elvétveA volt kóborlások, mint álmokZsúpfedeles házikómba húzódva

egész éjjel gyökereket égetekÉs régi költõk verseit olvasgatom

RyokaN 30–

Erdõ mélyén vettem lakástÉvrõl évre jobban bekerít a folyondárA világ bajai nem jutnak el hozzámOlykor favágók énekét hallomA napon sütkérezve foltozgatom csuhámHoldra függesztett szemmel himnuszokat mormolokIntelek, ki a Tant követed:Kevesek fejtik meg a Szellem értelmét.

31 KíNaiversek

Három-gyékényes lakom csendesEgy teremtett lélek se jár erre egész napMagányos ablakomnál ülök és meditálokCsak a falevelek hullását hallom szüntelen

RyokaN 32–

Szeretem e félreesõ helyetBotomat magamhoz véve egybõl idejöttemHideg égbolt, nyolcadik és kilencedik hó közöttA kertben esõmosdatta fákA kutya még emlékszik rám tavalyrólA keleti kerítés mentén virágzó

krizantémokkal lopakodik az õszAz emberek itt egyszerûek, mint a hajdanvoltakA nyugalom szigete e rejtekÉs mit találok a házban?Vers- és prózakönyvek hevernek a padlón Természetemnél fogva riaszt a világi lármaMindig maradnék, mikor ide látogatokA költészet szelleme ölelkezik

itt a zen szellemével

33 KíNaiversek

Csendes remeteéletet éltem itt valahaÉs most vándorlás közben akaratlanul

visszavetõdtem ideKidõlt a léckerítésRóka- és nyúlcsapás kereszteziRégen kiszáradt a forrásÉs szinte benõtte a bambuszÜlõ- és olvasóhelyem fölé nagy hálót

feszített az ablaknál egy pókMeditációs zsámolyomat

vastag por lepiÕszi dudva borítja a kerti lépcsõtA lábamnál hirtelen rámciripel egy tücsökNem tudván rászánni magam a távozásra

céltalanul õdöngökÉs dideregve nézem a lemenõ Napot

RyokaN 34–

Ne irigyelj, hogy a világtól elvonultan élekHa elégedett vagy, megleled békédKi mondja, hogy a zöld lombok közt

nem ólálkodnak a lélek farkasai és tigrisei?

35 KíNaiversek

Egy rét közepén fûbõl hevenyészett párnánnyugovóra hajtom fejem

Az egyetlen hangegy ragadozó madár rikoltása

Királyok, alattvalók —Csak alkonyi álomfoszlányok

RyokaN 36–

Lakom Kugami-hegy oldalában állHitvány teán, egyszerû ételeken élekCsak falevél-gyûjtõket látok erre,Mikor levetkezi ruháját az erdõ

37 KíNaiversek

Üdezöld, zsenge moha a kõlépcsõnCédrus- és fenyõillat a levegõbenÚgy látszik, elállt végre az esõBorért szalajtok egy gyereketBerúgok és papírra vetek pár írásjelet

RyokaN 38–

Kialudt tüzemMegkotrom a vastag hamutÁrva mécsesem is ellobbant márNagy csendességben

múlik el éjfélTávolról szurdok-patakcsobogás

a falon keresztül

39 KíNaiversek

Kabócák reszelnek a fák tetejénPatakvíz zuhog alá a szurdok köveinAz éji esõ kimosott a levegõbõl

minden porszemetNe mondd, hogy lakom nem nyújt semmitJöjj, megosztom veled

az ablakomban lengedezõ hûs szellõt

RyokaN 40–

Ülünk szemben egymással és nem szólszDe hallgatásod felfedi a dolgok idõtlen lényegétNyitott könyvek hevernek szerteszét a padlónÉs a bambusz-napellenzõn túl

szemerkélõ esõ mosdatja a virágzó szilvafát

41 KíNaiversek

Mily szelíd magánnyal telt õszi lég!Hidegre fordul a szél, Még botomra támaszkodva pihenekMagányos falut rejt a páraEgy fahídnál egy hazafelé igyekvõ

siet el mellettemEgy vén varjú éji tanyájára tér az ódon erdõnVadludak húznak rézsutosan a látóhatár feléFekete csuhás szerzetes állok

mozdulatlanul a folyónál a szürkületben

RyokaN 42–

Koldulócsészémben ezer ház rizseCsuhám vékony, testem könnyûnek érzemJóllaktam, mi dolgom még a világban?Megöregedni békében, szárnyalni szépen, szabadon

43 KíNaiversek

Magamban s betegen fekszem lakombanEgy lelket se látok egész napZsákom csészéstõl a falra akasztvaBotom a sarokban porosodikÁlmaim hegyet-völgyet bejárva

szabadon kószálnakLélekben lemegyek a faluba játszaniÉs minden gyereket ott találok az úton És mind rám vár, mint mindig

RyokaN 44–

Rõzsével a vállamon ereszkedem aláa zöld erdõs hegy lejtõin

Az oldalban egyenetlen, meredek a gyalogútMeg-megpihenek

a sudár fenyõfák árnyékábanÉs a tavaszi madarak énekében gyönyörködöm

45 KíNaiversek

Vadludak gágognak a derült égenElárvult dombokon faleveleket kerget a szélFüstfoszlányos falusi úton tör rám az estKezemben üres csészémmel hazafelé tartok

magányosan

RyokaN 46–

Útközben rámesteledikÉs betérek egy falusi házbaVerebek gyülekeznek a bambusz köztCsiripelve röpdösnek ide-odaA határból hazatérõ földmûves

mint rég-nem-látott barátot köszöntHívja a feleségét és szûret a zavaros rizsborból Zöldséget szed és azt is elém tesziÜlünk és felváltva töltünk egymásnakFelszabadultan beszélgetünk, nevetgélünkBoldogan lerészegedünkÉs nem törõdünk többé semmivel

47 KíNaiversek

Az üdítõen hûs koraõszben koldulvaházadhoz érek

A kertben ritkásan szétszóródotttüskés gesztenyehéjak

A csípõs levegõ elnémította a kabócákatBármit teszek, gondolataim kiegyensúlyozottakÜlök és a Lótusz Szútrát olvasgatom Hol összetekerem, hol széthúzom

a lábamnál tartott nyolc tekercset

RyokaN 48–

Kinyílt végre az idõBotomat magamhoz véve

tavaszi sétára indulokPatakok mormolnak a völgyek és szurdokok mélyénMadárdaltól zengenek

a hegyek, az erdõkMagammal hívom egy szerzetestársamatVagy betoppanok egy barátomhoz megpihenniSenkinek ilyen aranyélete mint nekemMint kötelérõl elszabadult, hullámok

hátán táncoló csónak

49 KíNaiversek

Nem születtemhegy- és erdõlakónak

De nem akartam tisztséget vállalniKoldulócsészém velem tart, bárhová megyekÉs koldulózsákom is hû társamA templom kapujához érve

gyerekekhez csatlakozomMire való az ilyen élet? Alázatosan megmagyarázom:Így múlatom idõmet

RyokaN 50–

Honnan ered életem?És hova tart?Viharvert lakom ablakánál csendben

meditálva kérdem szívemDe akárhogy faggatomNem mondja meg, mibõl lettMegtudom-e valaha, mivé leszMég a jelenvaló pillanat is

kifürkészhetetlenMinden változik, minden üresÉs az ürességben csak röpke

idõt tölt énemHogyan állíthatja bárki: van valami vagy nincsLegjobb, ha beérem gondolatmorzsákkalMenjen minden a maga útjánÉs legyek természetes és nyugodt

51 KíNaiversek

Körültekintek Kugami-hegy tetejérõl és látomAmint a félig-leszállt Nap megáll egy pillanatra

a befagyott égenAz a kékeszöld folt volna amott a távolban a hely, Hol tegnap még vizet mertem és szedreztem?

RyokaN 52–

Hány éve már, hogy megtelepedtem itt?Senki nem irtván, gyom lepi a földetKoldulócsészém, koldulózsákom a padlón porosodikÁrva mécses veti fényét a csupasz falakraMagányos ajtómon esti esõ dobolTeljes minden részletMi mást kívánhatnék még?

53 KíNaiversek

Hullott szirmok árja az elhagyatott lépcsõnKedves madarak százféle éneke

pazar brokáttá szövõdikBágyadt, lágy napfény ömlik be ablakomonKarcsú füstoszlop lebeg

a tüzelõhely felett

RyokaN 54–

Hány éve már, hogy meghúztam itt magam!Ha elfáradok, szundítok egyetHa mehetnékem támad, bocskort kötök és elindulokGondoljanak az emberek, amit akarnakKinevetnek vagy dicsérnek, egyre megyAnyámtól és atyámtól kaptam ez életetJól érzem magam, bármit ad a sors

55 KíNaiversek

Ki szán meg életemért?Borsfa támasztja vesszõkapumFeketeüröm burjánzik a keskeny kerti útonBambuszkerítésemen tök lóg árvánA völgy túloldaláról

fadöntés zaja hallatszikFejemet párnámra hajtva

töltöm a derült reggeltMintha vigasztalni akarna magányomban

átröptében párat trillázik felettem egy hegyi madár

RyokaN 56–

Barackvirág borítja a vízpartját mint a pára

Indigókéken folyik tovaÉs a távolban az égbe ömlik a tavaszi folyóA sodrás-elragadta szirmokat

lesve sétálok melletteÉs egyszercsak házad elõtt

találom magam

57 KíNaiversek

Buddha elméd szülötte Az Út nem emberkéz mûveVésd szívedbe

mit most mondtamNe hagyd magad megtéveszteniHa a déli Yuebe igyekszelKordédat ne fordítsd északnakKülönben sosem jutsz oda

RyokaN 58–

Néma remetelak, zárva ajtajaHulló falevelekkel tele az égVerebek csivitelnek az ereszenA lebukó Nap utolsó sugaraiban

fürdik a roskatag faluHegyeken és folyókon által bottal a kezemben

idejövet egyre te jártál eszembenVisszatekintve olyan mintha

ezer éve barátok lennénkA patakban mindig friss

és tiszta víz folyik

59 KíNaiversek

Kérdelek: mi legmélyebblegcsodálatosabb dologszéles e világon?

Ülj egyenesen és meditálj fáradhatatlanulHa meditálsz, útmutatásra lelszÉs magától megvilágosodik mindenKoncentrálj folyamatosanFigyelj éberenElméd egyszercsak feltisztulBölcsességed beérikÉs nem járatod többé a bolondját magaddal

RyokaN 60–

Hajam borzas, ápolatlan, fülem elállFoszlott csuhám röpköd, mint a kavargó ködHazafelé igyekszem a faluból a szürkületbenKözben mindenfelõl ráncigálnak a gyerekek

61 KíNaiversek

A régi indiai iskola tanait valló buddhista szerzeteselrejteztem, nem tudom már, hánytavasza itt Kugami-hegyen

Sok csuha lefoszlott rólam azótaDe csörgõsbotom sose tágított mellõlem Hegyi patakokat követve távolba veszõ

ösvényeken járok énekelveVagy egy helyben ülök és a csipkés élû

csúcsokról felgomolygó felhõket nézemSzánom a hírnév és vagyon tünékeny

világának utasátKi kavargó porszemeket kerget

egész életében

RyokaN 62–

Ez itt csörgõs botomKi szolgált ki tudja hány nemzedéketMár több rétege lekopottCsak kemény belseje maradt megValaha vele tapogattam ki a vizek mélyétÉs együtt vészeltünk át megannyi veszélytImmár a keleti falhoz támasztva pihenÉs tétlenül nézi

mint tûnnek tova az évek

63 KíNaiversek

Az ember élemedett korábanmár a legkisebb neszre felébred

Mécsesem lobot vet, kint futó esti záporKisimítom párnám és a csendben

a banánlevelekrõl legördülõvízcseppeket hallgatom

Kivel oszthatnám meg, mit most érzek?

RyokaN 64–

Egy madár se szárnyal a távoli csúcsok föléÜres kertem lassan ellepik

a szüntelen hulló levelekFekete csuhás árva alak

állok a magányos õszi szélben

65 KíNaiversek

A Hold ma oly tisztán és fehéren sütKitartóan csörög egy felriasztott szarkaA magányos hang az otthont juttatja eszembeDe hol, ó, hol az én otthonom?

RyokaN 66–

Magányomban egy magányos fenyõnek vetem hátamÉs annak társaságában

töltöm a múló idõtNincs senki széles e világonKi társamul szegõdne?

67 KíNaiversek

Folt hátán folt, folt hátán foltFolt hátán folt — ez az életemEledelem: mit útfélen összekoldulokLakomat benõtte a dudvaÕsszel a Holdat bámulomÉs egész éjjel verseket olvasok fennhangonTavasszal a virágoktól megbolondulva

elkóborolok és elfeledek haza jönniElhagytam a templomot és ez lett belõlem —Megrokkant, öreg öszvér

RyokaN 68–

Visszatekintve erre a hetvennél is több esztendõreaz egyszer-fent-egyszer-lent emberi világsemmivé foszlik szemem elõtt

Késõéji hóesés temeti beaz utolsó, erre járó lábnyomát

Füstölõpálcát gyújtokÉs ódon ablakomnál ülve meditálok

69 KíNaiversek

Tél dereka, tizenegyedik hóHideg hajnal szippantja fel a ködöt, a felhõketA kelõ Nap felkúszik a zöld hegyekreSugarai beragyogják a büszke ormokatGyerekek játszanak a kapumnálVerebek csivitelnek az ereszenFüstölõmben füstölõport égetekÉs meditálok és azon kapom magamHogy hajdani barátokra gondolokHova menjek? Gondolataim visszafelé kalandoznak,

a tûnt éveken által

RyokaN 70–

Hányszor láttam zöldelleni, sárgállani a leveleketMióta megtelepedtem itt!Megfeketedtek a folyondár-befutotta öreg fákÉs nagyra nõtt a bambusz

a völgyárnyékban isBotomat megkorhasztották az éji esõkCsuhámat az évek során kirojtozta a szél, a fagyKinek meditálok én a mindenség

roppant csendjében reggel, este?

71 KíNaiversek

A hegy lábánál, a gyalogút mellettódon sírkövekre bukkanok

Az örökzöld erdõ fáitéjjel-nappal nyögeti a szél

A kövekrõl rég lekoptatta a neveket az idõMár a leszármazottak se tudjákKik fekszenek itt eltemetveCsak állok és némán könnyezekAztán fogom botom és haza indulok

JapáNversek

73

RyokaN 74–

Remetelakom az erdõben állKöröskörül minden

sûrû és zöld

A falut elnyelte a ködA gyalogutat is alig látomMialatt a fenyvesen át magányos lakomhoz térek

75 JapáNversek

Nem mintha szándékosankerülném az embereket

Csupán jobb mulattatójavagyok magamnak

Ki hitte volna, hogy ott rejtõzika partmenti vizetborító békalencse alatt: a telehold

RyokaN 76–

Rizsültetõ fiatal lányokkezüket fürgén jártatva szomorú dalténekelnek a teraszos hegyoldalban

Hol színükrehol fonákjukra fordulvahullanak az õszi levelek

77 JapáNversek

Alak, szín, név, minta:A múló világ megnyilvánulásai —Lépj rajtuk túl

A régi szentélyhez vivõ, cédrusszegte útonfaleveleket gyûjtök

És közben lemegy a Nap

RyokaN 78–

Magamban megyek el otthonrólRázza az õszi szél

az érett szemekkel terhes rizst

Akárha elbújtam volnaa világi emberek elõl

De akkor meg miért nem szûnök megrájuk gondolni?

79 JapáNversek

Kérlek, várj a holdfényre —Hullott gesztenye

borítja a hegyi ösvényt

Hideg õszi éjszaka —Összébb húzom magamon fehér csuhámRója az eget a fényes, tiszta Hold

RyokaN 80–

Ma szél-sodortahullott levélbõl rakokmagamnak tüzet

Mától hidegebbek az éjszakák —Megvarrom szakadt csuhámSírnak az õszi bogarak

81 JapáNversek

Elmentem Iwamurára megnézni egy fenyõfátEgész nap néztem a rizsföldrõlÉs bõrig áztam az ónos esõben

Most, hogy az õsz elsõ deremegeste ócska csuhám

Már bizonyosan nem látogat meg többé senki

RyokaN 82–

Álmatlanul forgolódom dermedt lakombanCsak egy sziklafalról alázúduló

vízesés moraja hallik

Késõre jár, de úgy veria bambuszt a jégesõ

Hogy nem tudok elaludni

83 JapáNversek

Édes szakét iszogatunk a földmûvesekkelÉs közben belepi

szemöldökünket a hó

Hóvihar megint és mindenfelénagy hó a hegyekben

Mostantól nem kapok hírt a faluból tavaszig

RyokaN 84–

Ma megint nem mentemkoldulni a faluba

Szakad, egyre csak szakad a hó

Hamarost vége a télnekKérlek, látogass meg

fûkunyhómban

85 JapáNversek

Arra ébredek, hogy fázom — szállingózik a hóVadlibák gágognakViszontagság és szenvedés közepette térnek meg õk is

Olyan hevesen dobog szívemHogy nem tudok aludniHolnap a tavasz elsõ napja!

RyokaN 86–

Beköszöntött a tavasz!Drágakõ és tündöklõ arany mindenfelé!Látogass meg, kérlek!

Megérkeztek a tavasz madaraiMinden fáról árad énekük —Igyunk még egy csésze szakét!

87 JapáNversek

Itt a tavasz, virágba borultak a fákEltûntek a tavalyi levelek —Sietnem kell, várnak a gyerekek

Koratavasz, zöldséget szedekFácán kiált —Régi dolgok jutnak eszembe

RyokaN 88–

Amerre csak a szem ellátMindenfelé pára a hegyeken

és virágzó cseresznyefák

Itt-jártakor azablakban feledte aHoldat a tolvaj

89 JapáNversek

E meleg, párás tavaszi naponfalubeli gyerekekkel labdázom

Bárcsak sose érne véget!

Elvitorláztak a felhõkSzól a bokorban a kakukk —Miért nem jöttél?

RyokaN 90–

Játék közben egy kertben, a cseresznyefák alattcsuhám ujját belepika hulló virágszirmok

Rózsaszínû virágszirmokra számítottamDe puha tavaszi hó esettÉs fehér leplet öltöttek a cseresznyefák

91 JapáNversek

Ketten a kertben:Egy virágzó szilvafa élete teljébenÉs egy évei súlya alatt roskadozó öregember

Életünk Hold-sütöttevíz szélébenlebegõ tavirózsa

RyokaN 92–

A barackvirágzás csalt a falubaDe egész nap a parti virágokban

gyönyörködtem a folyónál

Koldulni indultamDe egy tavaszi rétnél elakadtamÉs egész nap

ibolyáztam

93 JapáNversek

Ibolyázás közben az út szélénfeledtem a csészém

De szomorú lehetsz most, szegény kis csészém!

Kéz a kézben korai zöldségetszedek a gyerekekkel —

Nincs ennél csodálatosabb

RyokaN 94–

Békabrekegés a távoli hegyirizsföldek felõl —

Az est egyetlen zenéje

Megint elhagytam a csészémJaj, csak meg ne találja valaki

szegény, kis csészém!

95 JapáNversek

Vidáman telnek a lágy tavaszi napok:A gyerekekkel játszom

a szentély közelében

Hogyan menne el valaha is a kedvem az élettõl? —Megint tavasz vanÉs virágzanak a cseresznyefák

RyokaN 96–

Ó, bár csak akkora volna szerzetescsuhámHogy ez árnyékvilág minden szenvedõjét

alá rejthetném!

Elfeledted a lakomhoz vivõ utat?Minden este várom lépteid hangjátDe csak nem jössz

97 JapáNversek

Nem tudlak mással kínálni —Csak ezzel a kis vizeskancsóban

lebegõ lótuszvirággal

Õzsuta hangjáthallom a hegygerincrõl

Mialatt álmatlanul forgolódom

RyokaN 98–

A lakom-közeli tavacskánkinyíltak és harmattólcsillognak a lótuszvirágok

Leáldozóban a Nap a roppant égenHosszú még az út hazáigDe zsákom már tele

99 JapáNversek

Megcsodálom menetMegcsodálom jövetDe sosem unom meg

az iwamurai magányos fenyõfát

Mikor nem érsz ráÜzensz, hogy nem tudsz jönniMert nem érsz ráMikor meg ráérszNem üzensz semmit

RyokaN 100–

Naponta ezerszer látomlakom elõtt a bambuszligetet

De nem tudok vele betelni

A szerzetesnek nincs szüksége másraCsak a Senkit-meg-nem-botránkoztatásraMinden bódhiszattva ezt viszi

tökélyre

101 JapáNversek

Mint mohos sziklábólszivárgó vízúgy élek a hegy árnyékában

Csendben, észrevételenDe tisztátlanságtól mentesen

Pompás szépségûfrissen nyílt fénylõ-harmatcseppes lótuszvirág

Hozzád fogható azok becseKiket nem szennyez világi por

RyokaN 102–

Ködben búvómesszi falvak

Sudár cédrusok öveztelakomhoz az út visszavisz

Gyerünk kéregetni, tûzifát aprítaniMeg moha alól bugyogó

tiszta vizet meríteniMielõtt visszafordul a zápor

103 JapáNversek

Mit hagyok magam után emlékül?A tavasz cseresznyevirágátA poszáta nyári énekétA juhar karmazsinpiros õszi levelét

Jön-e már, jön-e már, mondogattam magambanAztán megjött végreKit vártamMit mondhatnék mostHogy itt van végre?

RyokaN 104–

A nozomi tengeri hínár Kotoshi mellõl!Éjjel-nappal annak

felséges ízérõl álmodom

Itt fenn a hegyen alkonyulMár csak a fenyõfák közt

fújdogáló szél beszélget

105 JapáNversek

Látogatót várva megittamnégy-öt csésze jóféle szakét

És úgy berúgtam, hogy az se tudtam, kit várokLegközelebb jobban vigyázok

Sado szigete —Anyám drága arcával együtt gyakran látom

álmomban éjjelente, hajnalonta

RyokaN 106–

Nézem az önfeledten játszó gyerekeketÉs szinte észre se veszemHogy közben megtelik a szemem könnyel

Az esõt hallgatom a késõ éjbenÉs ifjúságomra gondolok —Álom volt csupán vagy voltam valaha fiatal is?

107 JapáNversek

Üde a szél, ragyog a HoldBúcsúzzunk el ma estére

tánccal az öregségtõl

Gyermekfõvel elhagytam atyámat és világgá mentemTigris akartam lenni minden áronDe macska se telt ki belõlemKérditek, ki vagyok hát most —Ugyanaz a régi Eizo, ki mindig is voltam