ADATOK HAJD~BIHAR MEGYE'ÉS DEBRECENKFT VILAGHÁBO:RÍJ K~ZÖTTI

SZARVASMARHA-TENYÉSZT~~ÉHEZ

1 Eber Erna: A magyar állattenyésztésfiber/1961)

2 Ua. 426-428. o.3 Kiss Albert: 1Wlezógazdaságunk~késbbb : Kiss/1944)

4 Uo.5 Ua . 50 . o.

Surányi Béta

A két háború között a magyar állattenyésztés piaci és jövedelane-zőségi viszonyai kedvezőtlenek . Emiatt az állattartás gerincét jelentőparasztgazdaságokban mennyiségi fejlődésről alig lehet beszélni.l -Bizonyos fokú minőségi javlzlás azonban annál .inkább érzékelhető, így nőttaz állatok vágási súlya, az átlagos tej-, gyapjú- =és to~áslwzaQn. Deegyéb jelek is . utalnak a fejlődésre:2- a köztenyésztésben emelkedik az apaállatok száma- Javul az állat-egészségügyi szolgálat- megszervezik az iskolán kívüli mezőgazdasági szakoktatást- rendszeressé válnak a mez&gazdasági kiállitások és -bemutatók- bővül - főleg az 1940-es

évek eiej~én - az állattartás gép-parkja .stb. A fejlődés ismérvei között .szerepel a faftaváltás Fis, . amelykiterjedt az állattenyésztés egészére, így a szarvasmarhatartásra is. A 1.9 .század végén3 .srég uralkpdó a magyar szürke marha, .amely 1895-~benaz egész állomány 58;3 százalékát tette ki, a szimentáli féllegű fajtarészesedése nem érte el a 30 százalékkát . A századfordulón már nem ilyenegyértelmű .az ország fajtatérképe . Egyéb színes, főleg nyugati fajtákgazdagítják a választékot, főleg az uradalmakban. A peremvidékek =kis-üzemeiben elsősorban mokány és riska fajta tartása .gyakori . Sz~nbetű-tűnő az eltérés a két nagy tájegység, az Alföld és a Dunántúl között.Az 1911 . évi £ölvm~érés4 jelzi, hagy eldőlt a verseny a magyar szür-ke és a nyugati - elsősorban svájci - vérségű magyar piros tarka fajtaközött, hiszen az o"si marhának tekintett szürke aránya visszaesett 25;9százalékra, a piros tarkáé viszont 70 százalékra szökött fel. A hagyomá-nyos fajta már az Alföldön is elveszítette egyeduralmát . Mérsékelt acsökkenése Hajdú és Szabolcs

vármegyében. A ¢nagyar szürke marhavisszaszorulásához .nagymértékben hozzájárult az 1894, évi ten~Zés~kör-zet .beosztás, amely a .fajtát a köztenyésztésben szinte teljesen-.mellőz-te. �Szarvasmarha-tenyésztésünknel~

. . . a ,}aelterj.esehb .irányba

való

fejlódése. Bp., 1961 . 425. o. (lásd később:

fejlódése 1895-1935. Bp . I944 . 46~8$. o. tlásd

~i5

tolódása 1911-tőt 1935-ig fokozatosan tovább folytatódott. A népességgyarapodott, a közgazdasági viszonyok javultak, a gazdálkodás is inten-zíveb~b irányt vett, az extenzív gulyabeli marhatartás . . . csaknem teljesegészében kiszorult, s helyét mindenütt az istálózással egybekötött te-nyésztéses tejtermelő tehenészetek foglaltáik el ." Nem kellett eltelnie félévszázadnak, s a magyar szürke fajta töredékére zsugoradott, bár Haj-dú vármegyében a két háború között is őrizte viszonylagos elsőbbségét(48 százalék),e ebbő l a szempontból szinte érintetlen a szomszédos sza-bolcsi terület is.

A fajtaváltás sajátosságai közé tartozik még az is, hogy jelentóseltérés alakult ki az egyes birtokkategóriák között .' A 100 kh alatt lévőgazdaságokban - az 1911-es és az 1935-ös felmérést összehasonlítva-messze aneghaladta a piros tarka fajta aránya a magyar szürké-

ét, amelynek okai a következ ők :1 . a köztenyésztést szabályozó törvény

neon

érintette a nagy-üzemet ;

Ezzel szemben a kisüzem híján van a legelőnek, legfeljebb közösenhasznált füvesterület állt rendelkezésére. Mivel a tinónevelés föltételehiányzott, igavonásra lovat használtak . De a kisgazdaság szívesen aknáz-ta ki a piros tarka fajta tejtermelésében rejlő lehet őségeket is . A fajta-megoszlásban meglévő különbségek a két üzarntípusnál szinte elmosód-tak a két háború közötti időszakban. A bécsi döntést követő terület-változás módosítja a korábbi, a trianoni határokon belül kialalcult hely-zeteta :

magyar-erdélyi szürkepirostarkaborzderes

2 . a nagypbb gazdaságok rendelkeztek még a külterjes tartáshoznélkülözhetetlen legelővel ;

3. a nagyüzem elsődleges célja az igásökör iránt mutatkozó igénykielégítése.

A szarvasmarhatartás szinv~onalát minősíti az ország egyes tájegy-ségein az akkoriban korszerűnek tekintett ún, kettős hasznosítású ma-gyar piros tarka fajta aránya :

B Ua. 51 . o .7 Ua . 51-52. o., lásd rnég : Takács Imre: Magyarország földmQvelödésügyi köz-

igazgatása az Osztrák-Magyar Monarchia korában. Bp. 1989. 104-105. o.8 Adatok mezőgazdaságunk népességi, termelési és üzemi viszonyairól.

össz.:Ihring Károly. Bp . 1944, 1 . kő t. 63 . o ., 2 . köt . 87 . ábra .

9 Lásd : 8. jzetbő l a 2 . köt. 67 . ábr.

1935 1942

14,8 7,482,0 _72,7

6,03,2 13,9

100,0 100,0

Kárpátalja borzderesErdély

piros tarka59,4

54,6A fokozatosan terjed ő magyar piros tarka átveszi a hagyarnányps

fajták szerepét Erdélyben és Kárpátalján is . Míg a Dunántúl élen járt efolya¢natban, addig az irszakihegyvidéken, ,különösen a Tiszántúlon, ezcsak vontatottan haladt, amelynek hátterében az eltérő történelmi, gaz-dasági fejlődés húzódik meg .

A kizárólagossá váló magyar piros tarka fajta - az 1940-es évekmásodik felétől honosodott meg a magyar tarka marha elnevezés - elő-hírnökeinek tekinthetők a bonyhádi, az Ipoly-menti, a mosoni, a sopronisbb . tájfajták,'° amelyeknek kialakításában meghatározó szerepet ját-szott a szimentáli marha. Amíg Dunántúlon az új fajta terjedése, mi-nőségi javítása folyik addig a Tiszántúlon, főként a Hajdícságban ésSzabolcsban lépések történtek a magyar szürke európai színvonalat el-érő nerrnesítésére, egy sokoldalúbb fajtává való átalakítására. 1931-bent'megalaQcult a Magyarmahatenyésztők Országos Egyesülete, amely meg-kezdte a magyar szürke fajta törzskönyvezését, az ún. ötvenes létszá-mú gulyák egyidejű kialakításával . A minőségi javítást célozta az Itá-liában honos maremanne fajtával való keresztezés. Már a 19, századbólis van .példa a külföldről származó fajták használatára .

10 $ocsor Géza: A magyar tarka marha . Bp. 1980 . 94, o .ü Eber (1981) : 433-434. o.A Magyarmarha-tenyésztők Országos Egyesülete 1933, október 14-én Debrecen-ben és a üortobágyon tartotta közgyWését. A nagyfokú érdeklődés hátterébenaz igásökör iránt növekvő kereslet húzódott meg . A konferencia alaphangjátWellmann Oszkár ütötte meg, aki a tejelőjelleg és a hizodalmasság javításárahelyezte a hangsúlyt. Lásd : A magyarmarha tenyésztők közgyűlése Debrecenben .Köztelek, 1933. 737 . o ., lásd még : Köztelek, 1933. 708 . o . A fajta iránti érdekiő -déstjelzi az évente tartott bikaárverések forgalma . Lásd : Köztelek, 1934 . 173, o. ;A debreceni gazdák közül Jóna István, Mike János, Jóna János, Polgári András,id . Balogh István stb . jeleskedett a magyar szürke bikák tenyésztésében . Lásd :Köztelek, 1940. 204 . o., Adattenyésztési Lapok, 1931 . 89-70. o .

12 Sutányi Béla : Egy fejezet szarvasmarha tenyésztésünk és nemesítésünk történe-téb81 . (A lapály szarvasmarha tenyésztése Magyarországon) Debrecen, 1978. 22 .o. dokt. ért. : Nikkel Mihály tlszögön a magyar szürkét mürzthaü és murbodenifajtával keresztezi.

97

Kisalföld piros tarka 93,4Dunántúl piros tarka 91,5

Duna-Tisza köze piros tarka 87,8Tiszántúl piros tarka 625);szaki-hegyvidék piros tarka 73,8

~Jgy a megye, mint a város állattenyésztésének történetéhem szá=¢nos fehér folt van még, amelyet eddig figyelmen kívül hagyott az

.ag-

rártárténet . Az

állattenyésztésen

belül

szinte

érintetlen

terület ~ aszarvasmarha-tenyésztés alakulása a két háború között . A már aneg-lévő feldolgozások javarésze - célkitűzésüknek megfelelően - a -nép-rajzi hagyományok föltárására szorítkozott és nem mutatkozott érdek- .lódé§ a szakszerű gazdaságtörténeti elemzésre.

A kérdés megközelitésekor vissza kell nyúlni az 1930-as évek ele-jéig, amikor a körülmények ráébresztették a gazdaságokat arra, hogy na-gyabb szerepet kell biztosítaniuk az állattenyésztésnek, ezen belizl isszarvasmarhatartásnak . Hajdú vármegyei és a Debrecen városi m:kir, gazdasági felügyelőség közös tevékenységbe fogott

a szarvas-m~nha-államány fejlesztésére.'4 Célul tűzték 1~i

a

minőségi termelést, -amelynek érdekében javasolták a rendszeres szelekciót, a törzskönyve-zés megindítását, s' magának a szarvasmarha-tenyésztő egyesületnek amegalakítását. A szervezet feladatai közé tartozott a körzeti és falusitejszövetkezetek megszervezése, kedvez őbb értékesítési feltételek ' meg=teremtése az állatbiztosítás megszervézése, á ~ központilag kiadott á1=lategészségügyi rendszabályok érvényesítése, a hússertés és barounfite-nyésztés, fölkarplása, A Debreceni Gazdasági Egyesület-; is elfogadtaS.urgóth. Jenőnek, a debreceni szarvasmarha törzskönyvezés ,rne~inditá-, ;sóra vonatkozó tervét, de az csak jóval később, 193 -tő l valósult mega5Bár a nemesítést szolgáló államányellenőrzés több sikpn folyt, kötődve .:

98

13 A város szarvasmarha tenyésztésével foglalkozik a nyomtátásban még' ném' szé-replő .̀ Kálmán Ferenc : Debrecen- város szarvasmárhá tenyésztésének múltja : és=jövője . Debrecen, 1967. dokt. ért . a DATE könyvtárában . Nélkülözi a kérdéskörföldolgozását - e ..korszakra -vonatkozóan - Debrecen története (.1919.-1$44) 9 � ,kötete is Tímár Lajos tanulmányában . Lásd: Debrecen társadalma . Mezőgazda='ságának néhány sajátsága. In : Debrecen története . Debrecen, 1986 . 4 .' köt. 83=153 . o.

- .A Debreceni Gazdasági Lapok hasábjain nyomon kísérhető a város állattenyész-tésének szinte valamennyi mozzanata, amelyet kiegészít a HBM-i Levéltár anya-ga, valamint több - még lappangó - közgyűjteményben nem szereplő forrás .A szarvasmarha tartásról, annak a parasztgazdaságban betöltött szerepérő l szólVarga Gyula kitűnő tanulmánya, amely néprajzi szempontból vizsgálja a kér-dést, de az agrártörténet is tudja hasznosítani . Lásd : Varga Gyula: A szarvas-marha egy bihari falu gazdálkodásában . In : A Debreceni Déri Múzeum 1969-1970 . évi Évkönyve . Db ., 1972 . 333-428 . o .

14 Hajdúvármegyei és Debrecen városi m . kir . Gazdasági Felügyelőség akciója aszarvasmarha állomány fejlesztésére. Debreceni) Gazdasági) Laapok), 1931 : 10 .sz : 3 . o ., Az állattenyésztésnek a jövőben nagyobb szerepet kell juttatni . Az egy-oldalú szemtermelés sebezhetővé teszi a mezőgazdaságot . A kis- és középbirtók-ban rejlik az a tartalék; amely alkalmat nyújt az állattartás bővítésére. Lásd :Kesztyűs Lajos : A mezőgazdasági termelés átszervezése és a jövedelmezőségszánvitás. DGL, 1932 . 3-4 . sz. 1-5. o .

15 A Hajdúmegyei és Debrecen sz . kir . városi Szarvasmarha-tenyészt ő Egyesületmegalakulása . DGL, 1937. 19-20 . sz . 1 . o. : Az alakuló ülésre 1937 . április 15-énkerült sor, amely 8 uradalmi és 134 egyéni kisgazdaságot érintett . Az ellenőr-zött tehenek létszáma közel 400 db volt . Az egyesületbe belépni szándékozó gaz-daságok, kisüzemek vállalták, hogy a meglévő tehénállomány 75%-nak ellenőr-zéséhez hozzájárulnak, s ezt évente 5~,'o-kal növelik. A későbbiekben kiderült,hogy ebből nagyon kevés valósult meg.

=

az egyes szakegyesületekhez, közülük is prioritást élvez ay DebreceniGazdasági Egyesület szarvasmarha-tenyésztő szakosztálya,'s amely már1931 őszén élkezdi a munkát.

~Meissner Károly,l' a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara állattenyés~tési élőadója kétségeinek ad hangot, számba vévé azokat a nehézségeket,amelyekkel meg 'kell birkózni a tejetermelést ellenőrző körzetek még-szervezésekar . Ellenvetéseit a Tiszántúl elégtelen gazdasági, . társadalmi,körülményeivel magyarázza,amelyet csak súlyosbított a korszak általá-nps gazdasági válsága .

A megye és a város szarvasmarha-tenyésztésének minőségi_ javítá-sa két vonalon haladt. Egyrészt hozzáfogtak a magyar szürke tejhozammának növeléséhez . Az FM 58.287/1934 . 111 . l. rendelete'$ szerint = beletartozott Hajdú megye is -; �A magyar :fajta szarvasmarhának . . .ilyen nagyfokú háttérbe szorítása még se~n indokolt, mert az alföldispeciális viszonyuk között annak létjogosultsága vitán felül áll ma ésfog álfani a jövőben is" - állapítja ~rieg a korabeli földművélésügyi mi-niszter, Darányi Kálunán.l9 A minisztériumot elsősorban á gazdaságivilágválság késztette erre a lépésre. A rendelet főbb pontjai ne¢n hagy-nak kétséget afelő l, hogy az utolsó pillanatban - piaci érdekekre hi-vatkozva - korszerűsítsék e fajtát, elrendelvén, hogy � . . . azokon a vi-dékeken, ahol a természeti adottságok, tenyésztési és értékesítési viszo-nyok csak a magyar szarvasmarha tenyésztését indokolják, az évtized alattmegszüntetett magyar fajta tenyészterületeket visszaállitam ."~° Jelentősszerepet szánt a kormány a Magyarmarhatenyésztők Országos Egyesületé-nek. Áz FM a már felállított és jövőben kialakított közös törzstenyé-szeteket az ún. ötvenes törzsgulyák-at állami támogatásban részesítette.

16 Szarvasmarha-tenyésztő szakosztályunk 1934. évi működése : DGL, 1935 . 21-22.sz: 4-6 . o. Az állomány ellenőrzését végző szakegyesületek részben önkéntes tár-sulással, részben jogszabály . révén jöttek létre . Ezek a szakegyesületek a föld-művelésügyi közigazgatással karöltve, vele együttélő , attól jórészt el nem külö-níthető szervezetek voltak, s magukénak tudhattak számos államigazgatási fel-adatot. Lásd : A földművelésügyi szakigazgatás története (1867-1948) . Szerk. :"Pataky Ernő. Bp . 1970 . 189-i90 . o .

17 Meissner Károly : A tejtermelést ellenőrző körzetek megszervezésének nehézsé-gei a Tiszántúlon . Köztelek, 1928 . 1759-1780. o .

18 A földmívelési kormányzat állami támogatásban részesíti a népies, magyar-marba-tenyésztés fejlesztését . DGL, 1935 . 13-14. sz. 1-3 . o: A . szürke marhakorszer ű fajtává való �alakítása" foglalkoztatta a korabeli szakembereket . Lásd :Piácsek András : A népies magyarmarba-tenyésztés helyzete, hibái -és fejleszté~~-nek eszközei . DGL, 1933. 43-44. sz . 2-8. o. Batta Pál, az OMGE főtitkára ~sa Magyarmarba-tenyésztők Országos Egyesületének igazgatója, a magyar szürkefajta elkötelezett híve, elmarasztalja a hazai állattartó gazdákat, hogy méltány-talanul bántak vele. Az olasz példát említi, ahol a fejlett mezőgazdasággal ren-delkező Pó-völgyében tenyésztik a podoliai eredetű romagnyoli és a maremannefajtát . A magyar szürkében rejlő lehetőséget szemlélteti Jósika Gábor szamos-falvi tejgazdasága, ahol a századforduló táján a 64 db tehén átlagosan 2400 kgtejet termelt. De Szatmár megyében sem ment ritkaság számba a napi 16-18kg tejet adó állat . Általánosan elterjedt nézetet tükröz Batta Pál véleménye :� . . . meggyőződésem, hogy a Tiszántúl nagy részében, de a Duna-Tisza közé-nek és a Felvidéknek sok helyén is - különösen a kisgazdák számára - leg-megfelelőbb a magyar fajta szarvasmarha:' Lásd : DGL, 1935 . 45-46. sz . 3-B. o .

19 Uo .20 Uo .

9~

A hortobágyi ún. ötvenes törzsgulyák száma z~ 1936-ban .8 db (29 gazda406 db tehénnelj, 1937-ben enár 51 állattartó 649 db tehene legel 12 dbgulyában. A magyar szürke marha nemesítését célzó rendelkezés egy-bevágott Debrecen gazdáinak törekvéseivel, hiszen 1931-ben22 a Debre-ceni Gazdasági Egyesület égisze alatt már megindult a fajta törzs-könyvezése, az ún. ötvenes törzsgulyák fölállitása pedig a hivatalos el-ismerést jelentette, amelyhez rövidesen csatlakoztak Hajdúnánás, Haj-dúböszörmény és Hajdúszoboszló gazfiái .

21

22

100

A hortobágyi ötvenes törzskönyvezett magyar gulyák létszáma . DGL, 1937 . 29-30 . sz . 3 . o. :Ütveües gulyák a Hortobágyon 1937-ben :1-2 . sz . ún . városi törzsgulya1-2. sz . szászteleki törzsgulyaszászteleki törzsgulyakungyörgyi törzsgulya1-2. sz . kurtakuti1-2. sz . cifragulyaitornyi dombipentezugiAz egyes gulyákban átlagosan

Ocskay, Ozmán törzsNyakas, Fényes törzsPandúr törzsPrímás törzsNagybőgős, MozdonyNosza, Nebuló törzsPöröly törzsPotya törzs

53-54 db állatot tartottak .DGL, 1935 . 13-14 . sz. 3. o.A magyar szürke marha múltjával kapcsolatban meg kell említeni, hogy azelső világháború után az ún . igásökör nevelése - Erdély elvesztésével - azAlföldre helyeződött át. A háború előtt az Almássy-féle sarkadi uradalom ésMezőhegyes mellett megbecsülésnek örvendett a Hortobágyon tenyésztett ún .debreceni magyar marha is. A háborút követő események jelentő s kárt okoztakaz egyes állományokban, s Debrecen vezetése elérkezettnek látta az idő t arra,hogy a fajtát megmentse a végső pusztulástól . Zöld József, Surgóth Jenő, JónaIstván, Vásáry József állt a kezdeményezés élére és a város törzsgulyájából, va-lamint a hortobágyi cifragulyából 100-120 db-ból álló törzset állítottak össze1927 tavaszán. A szakszerűséget Wellmann Oszkár és Békessy Jenő szakmai te-kintélye garantálta . Lásd : Goóz Lajos : Debreceni magyar marha törzstenyészet.Köztelek, 1927 . 1302-1303 . o., Surgóth Jenő : Debrecen sz. kir . város magyarfajta törzsgulyája. Köztelek, 1925 . 498-497 . o ., lásd még : R.ácz Mihály : A köz-tenyésztésbeli magyar marha javítása . Köztelek, 1928 . 239-241 . o ., Ecsedi István :Tenyészbika-telep a Hortobágy pusztán. Debreceni Képes Kalendárium, 1927 .127-128. o.Az el$zmények kézé tartozott, hogy a debreceni gazdák 1923-ban 12 évre bérbevették a várostól a 442 ~ kh nagyságú �Kisálomzugot", ahol megalakították aDebrecen Hortobágyi Magyar Tenyészbikatelep Legeltetési Társulatot az 1913 .évi X tc, alapján . Lásd: Surgóth Jenő : Hortobágy állattenyésztése. Köztelek,1925. 773-774 . o . Uő . Debrecen-hortobágy i magyar bikatelep . Kéztelek, 1924 .270-271 . o. Szinte a magyar szürke marha �apostolaként" tevékenykedett az1930-as években Tóth Arisztid, aki nemcsak a vészharangot kongatta a fajta fö-lött, de vázolta a kiutat is . Lásd : Tóth Arisztid : A magyarmarha tisztavérbenvaló tenyésztése és fejlesztése . Köztelek, 1934 . 811 . o . Uő . A magyarmarha meg-mentése . DGL, 1934. 47-48 . sz . 1-3 . o . A fajta megújításán fáradozott PiácsekAndrás is, aki városi gazdasági felügyelő volt e korszakban . Lásd : PiácsekAndrás: A hortobágyi szarvasmarha-tenyésztés fejlődésének útja . DGL, 1933 .23-24 . sz . 5-8. o . Uő . A népies magyarmarha-tenyésztés helyzete, hibái és fej-lesztésének eszközei. DGL, 1933 . 43-44 . sz . 2-8 . o.

törzs

A magyar szürke marha szelekciójával párhuzamosan elkezdődtekaz első keresztexések~ is maremanne bikákkal, melyeket Olaszország-ból hoztak be. Az első szállítmány 1934-~ben érkezett meg. A keresztezésekkel a hazai fajta küllemét, tej- és hústernnelését kívánták javítani,egy a korábbinál jóval egybntetűbb állomány kialakítása lebegett cél-ként a tartók szeme előtt. A Magyaranarhatenyésztők Országos Egyesüle-tének kimutatása szerint24 - belesértve a bécsi döntéseket követő terület-változásokat - a törzskönyvi ellenőrzésben lévő állatok száma 1943 . de-ceanber 1-jén a következő :üzemtípus száma/db

tehén/db

uradalom : 85

3 134

köztenyészet : 99

7 032(141 db �50"-s törzs)

23

bika/db

102

144

összesen :

10 166

246A fajta iránt megnyilvánuló �nosztalgia" neon csökkent a háborús évek

alatt sem, hiszen az FM fölemelte az állami támogatásts, a kistenyészetekszámára kedvezményes tenyészállat kihelyezési akciókat szervezet, amelyeknek végrehajtását a Tiszántúli Állattenyésztő Egyesületek Szövetsé-gé-re bízta . Ezek az akciók elsősorban az ország keleti területeire terjed-tek ki, ahol még számottevő volt a magyar szürke fajta jelenléte . A vi-lággazdasági válság után sem változott a fajta iránt mutatkozó igény aháborús konjunktúra évei alatt, hiszen élénk volt a kereslet a jármosökör, a tinó és a választott - ún. rúgott - borjú iránt, noha bizonyosértelemben módosult az egész gazdaság szerkezete .

De a Hajdúság, sőt maga Debrecen sin tudta aragát függetleníteniattól a folyamattól, atmely feltartózhatatlanul haladt előre, s eredmé-nyeként fokozatosan kialakult a magyar tarka marha. A magyar szürke fajta megmentésére tett erőfeszítéseket túllépte az idő , amelynek

2a . számú jegyzet folytatásaErdély magyar szürke fajtája a két háború között elmaradt az 1900-as évekszínvonalátbl, amikor már körvonalazódtak a fajtán belőli típusok, így a tejelőtörzset fémjelezte Jósika Gábor kolozskarai és Lészay Ferenc magyarbordái te-nyészete, a hústermelő formát testesítette meg a radnóti uradalom és SperkerFerenc szentdemeteri gulyája, míg az általánosan elterjedt típust képviselte pl.Vass Béla mezőházi tenyészete . A két háború között az Erdélyi Gazdasági Egye-sület tervbe vette, hogy visszaállítja a fajta tenyészkörzetét, amely a Mezőség,Szatmár, Arad, Torontál és Székelyföld egyes részeit foglalta magába. Lásd :Piácsek András: Az erdélyi magyar marhatenyésztés jelenlegi helyzete . DGL,1934 . 41-42. sz . 1-2. o ., az első világháború előtti időszakra vonatkozik : Közte-lek, 1913 . 2892-2893. o . : próbálkoztak a fajta tejelékenységének javításával, en-nek érdekében tejelőversenyt rendeztek, első ízben 1912-ben, a Kolozsvári Gazda-sági Egylet kebelében .Szunyogh Gáspár : Első eredmények a magyar és maremanne szarvasmarha ke-resztezésénél. DGL, 1938 . 41-42 . sz . 2-3 . o .

24 HBML. X . 12b/b. 1 .

holtpontja az 1920-as

évekre

tehető . Ezt jelzi egy korabeli : adatfelvé-tel is~ a¢nely számba veszi Débrecen határában a szarvasmarhafajtákat:

102

fajtamagyar szürkeszimentáliborzderesegyéb (főleg keresztézett)

ádb6 6955 926 _339 -

f. 150összesen :

14 110Annak ellenére, hogy a városa magyar szürke marha tenyészkör-

zetébe esett, s maga is szívósan ragaszkodott az ősi fajtához, nem ma-radt érintetlen a fajtaváltás sikeres, sok esetben sikertelen próbálkozásaitól, a honosítás megrázkódtatásaitól, a fejlődés sokszor zsákutcánaktűnő mozzanataitól . Különös szerep jutott a Pallagon működő gazdasá-gi akadémiának - jóllehet ott az új fajták beállítása főként oktatásicélokat szolgált -, mivel feltehetően hatott a termele~si szférára is . Azakadémia megalakulásakor a tangazdaságban ún. hegyi fajtákat. _éslapály (elsősorban holland) marhákat helyeztek el, Az 1880-as évek aszimentáli jegyében teltek el, melyet fölvált a magyar szürke övtizede,s végül a bonyhádi-szimentáli fajtánál állapodnak meg, megalapozvánegy kiváló tenyészetet, Mindez természetesen beleillik az országos össz-képbe .

Noha az FM támogatta a magyar szürke nemesítésére irányuló tö-re~kvéseket, az állami szakigazgatási feladatokat ellátó megyei m. kir.gazdasági felügyelőség ugyanúgy patronálta az 1937-ben megalakúltmegyei és városi szarvasmarha-tenyésztő egyesületet is, amely elsősor-ban a magyar piros tarka tenyésztését kívánta fölkarolni.' Az a tény,hagy a kor mezőgaszdászai viszonylag könnyen �túladtak" az ősi faj-tán, mielőtt megbizonyosodtak volna minden értékér ő l . Az idő azonbankényszerítette a gazdákat arra, hogy módosítsák korábbi nézeteiket; mi-vel nem tudtak mit kezdeni egy ,;biológiai reliktummal", s bebizonyoso-dott, hagy a magyar szürke haszonnal csak igavo.násra . -használható éstenyésztése csak az ökörnevelést szolgálja . A fajta egyoldalúsága eltör-pül az ún. vegyeshasznosítású magyar piros tarka (későbbiekben ma-gyar tarka marha) szembetűnő előnye mellett. A jövő útja fogalmazó-dott meg. �Most még fázunk ettől, hogy piros tarkát tartsunk, mostmég tejternneléssel foglalkozni nem fizetődik ki amatőr tejtermelők sze-rint, példa a kétked őknek, aki drága abrak és 22 filléres tejár melletta magyar piros tarka mellett döntött, . ~ , amelyre mi is rá fogunk lép-ni, mert rá kell tépni, hogy mesterséges takarmánytermelés nélkül éstermelő állat nélkül (mint a magyar piros tarka) a mezőgazdálkodás rák-fenéjét leküzdeni nem tudjuk."

25 Debrecen sz . kir . város . Szerk . r Csobán Endre-Csürös Ferenc . Bp. 1931 . 300 . o .26 Wellmann Oszkár : Szarvasmarhatenyésztés. Bp . 1926 . 226: o .27 . Hajdú vármegye és Debrecen sz . kir. város adattára . Szerk : Eperjessy János,

Nagy István, Gáspár Gyula . Db . 1937 . 318-319. o.28 Takarmánytermelés előnye állattartás és gazdálkodás

8 . sz . 2 . o .szempontjából . DGL, 1940 .

Uradalmi és köztenyésztés.

Az 1937-ben megalakult Hajd~cnnegyei Szarvasmarhatenyésxtő Egye-sület29 tevékenységének közégp;óntjában a megyében is gyökeret eresz-tő magyar tarka -marha törzskönyvi ellenőrzése állott . Ez lehetőséget te- .remtett arra, hogy az állam kézben tartsa a kijelölt tenyészlrányt.A törzskönyvezés irányelveit az . 1920-~ban újjáalakult Országos Törzs-könyvelő Bizottság határozta meg, ° amelyben a küllemi követelményekcsak a termelést voltak hivatottak alátámasztani. Már 1926-tól vezetik azún. elit-törzskönyvet, s ; 1931-től : megindítják ,a magyar piros tarkatörzskönyvezését. A kórábbi évtizedek tejelést ellenőrző egyesületei, me-lyek társadalmi szervezetek voltak ; egyes~iletté alakultak át . Tevékeny-ségük lassan bontakozott ki, s hatékonyságukat érzékelteti az ellenőr-zött állomány aránya az : összlétszámhoz vis?onyítva, Az 1930-as évekvégén a tejtermelő piros tarka teheneknek 6 százaléka tartozott e kör-be, ami akkor megfelelt az országos átlagnak . A tehéntartás gerincétjelentő kisüzemek állimányának csak 1 ;5 százalékát ellenőrizték . A há-borús időszak adatai megtévesztőek, mivel a követelmények lazultak,s egyidejűleg változott a létszám is, a terület módosulásával. A törzs-könyvezett.tehenek létszáma x~ünd a megyében, mind pedig Debrecenbenmessze elmaradt az országos átlagtól.

29 HBML. X . 127 . A Hajdúmegyei Szarvasmarha-tenyésztő Egyesület 1937-ben kezd-te el működését Debrecenben . 1944-1946 között csak részben tudott eleget tennifeladatának . A tulajdonviszonyok átrendez ődésével módosult a szervezet mun-kája is . Az uradalmak megszűmtek, helyükön állami gazdaságok és kisparasztiüzemek jöttek létre . A 13.130/1948 . korm . rendelet az állattenyésztés fejlesztését,a : jövő útját szándékozott kijelölni, s ennek szellemében az addig működő szu-verén szakegyesületek, állami hatósági szervek megszűntek -illetve felszámol-ták -, s a központosítás révén minden irányítással kapcsolatos feladat az FMhatáskörébe került . Egyúttal hozzáfogtak a szocialistának nevezett gazdaságirendszer szakigazgatási hálózatának a kiépítéséhez, amelyekből egyes elemek,minden bizonnyal, más körülmények között is megfeleltek volna feladatuknak.Lásd: A földművelésügyi szakigazgatás története (1887-1948) . Szerk : PatakyErnő . Bp . 1970 . 297-298 . o .

30 Éber (1981) : 473 . o .31 Lásd : 29 . jzet .

103

Az uradalmakban és a köztenyésztésben lévő tenyészetek száma,termelési adataik és a fajta szerinti megoszlás :31

1937/38 1938/39 1939/401940/41 1941/42 1942!43

tenyészét uradalom 10 10 10 8 7 9száma/db köztenyészet 6 7 10 12 i6 14átlagos uradalom 166 179 166 155 151 182létszám/dob köztenyészet 67 76 111 498 826 98'5átlagos . köztenyészet 3513 3162 3062 3111 2875 1984tejter~rneléskg/év 2615 2545 1970 3,6 3,7 3,8átlagos ura~dalom 3,6 3.6 3,7 3,9 3,9 3~8zsírtartalom

köztenyészet 3,9 3~9 3,9 603 607 572

A megyében 1940-42 között a kabai és a hajdúszoboszlói kisgaz-daságokban alföldi fehér magyar fajta ellenőrzése is folyt az egyesületkeretében . [A magyar szürkét az 1930-as évekt ő l a fenti névvel is illették a hatóságok.] Valószínűleg Hajdúnánáson volt az a néhány ke-resztezett egyed, amelynek létszáana nem érte el a 20 db-t .

32 Ua .

104

Ax uradalmi tehenészetek te~wnelése3a

birtokos neve hely ellenőrzésidőszaka létszám

db

átlagos átlagoslegmagasabbtejtermelés

kg

Hadházy Zsigunond Macs 1937-1943 39 2606Steifeld István Macs 1937-1943 41 4502Semsey László Nagyhát 1937-1943 62 3658Esztinyi Józsefné Sárgapuszta 1937-1942 25 3503Háy Miksa Bellegelő 1837 8 4053Borass Toby Tibor Csárdapuszta 1937-1940 11

.3101

Papler Ferenc Sándorérsziget 1937-1940 9 2732Bagi Gyula Bojárhollós 1937-1940 4 2610Lilian Harvey nincs adatAkadémia Pallag 1932-1943 45 587511 . Sz. GazdaságiNépiskola Debrecen 1938-1942 4 3839Horváth Pál Debrecen 1939-1943 ? 3678Kiss Lajos Mikepércs nincs adatKözépfokúGazd.-iTanintézet Debrecen 1942-1943 10 2750Fancsovits Jenö Apafa 1942-1943 15 2778Zsendovits János Káptalan-

1'uszta - 1942-1943 9 3301Bamba Lászlóörökősök ? 1942-1943 22 2486

1937/38 1936/39 1939/40 1940/411941/42 1942/43átlagon uradalom 599 594 588 554 559 548élősúly kg köztenyészet 590 594 585 mpt mpt mptfajta uradalom mpt mpt mpt mpt mpt mptmagyarpiros tarka köztenyészet mpt mpt mpt 1937(= mpt.)

Köztenyésztés (népies tenyészetek) termeiése:~

*=1941/42-ben 206 db**=1941/42-ben 170 db***=1941/42~.ben 125 db****=1941/42-ben 76 db****=1942-ben ?6 db*****=1942/43-ban : 73 db

A tejtermelő megyei, debreceni kisgazdaságok, uradalmak számatermészetesen jóval több volt, mint mennyi a nyilvántartásbanban szerepel. Közéjük tartoztak a bérgazdaságok,

ahol tenyésztői munkanem folyt, az elsődleges cél - zömmel vásárolt állatokkal - a tej-ternnelés . Ezek az ún, lefejő tehenészetek a nagyvárosok környékén lé-tesültek .

Az egyedi éves tejtermelés szóródása az uradalmakban és a kisgaz-daságokban :

33 Ua.34 Országos Mezőgazdasági Címtár . Tiszántúl . Kaposvár, 1937 . 522-523, o., 528. o.,

530 . o . : A Hajdú megyei tejtermelő gazdaságok sorába tartozott még jónéhánygazdaság, amely nem szerepelt az egyesület nyilvántartásában :Lénárd Lőrinc - Balmazújváros

- bérgazdaságReiner Ferenc - Vámospércs

- bérgazdaságStrauss Pálné - Tiszacsege

- bérgazdaságSchwartz Henrik - TiszacsegeHajnal István - Debrecen

- bérgazdaságVajna Imre - Pallagpuszta

- bérgazdaságSzőke Ferenc - Pallagpuszta

- bérgazdaságBleyer Mór - Debrecen

---35 HBML. X . 127.

105

hely ellenőrzésidőszaka

átlagoslétszáandb

átlagoslegmagasabbtej termelés

Hajdúböszörmény 1937-1943 65* 2976Püspökladány 1937-1943 55** 2494Hajdúnánás 1937-1943 59*** 2709Földes 1939-1943 107 2174Hajdúsámson 1939-1943 57 1917Téglás 1939-1943 32**** 3760Debrecen 1940-1943 49***** 1855Hajdúhadház 1941-1943 140Kisuracs 1941-1942 10 3112Balmazújváros 1941-1943 97 1800Mikepércs 1941-1943 ?9 1986

A köztenyésztésben az ún, éves tehenek (egész évben termel) 97%-aaz 1500 kg-os kategóriába tartozott, az uradalmakban csak 78%-a. Azeltérés mutatja a két üzemtípus termelési színvonala közti különbséget.

A terQnelés színvonalára, sőt a gazdálkodás egészére is fényt vet az,hogy egy olyan �érzékeny ágazat", mint a tejtermelés, milyen helyetfoglal el az egyes gazdaságok összehasonlításában . A törzskönyvezésminden ellenőrzési évben rangsor~Olta az egyes üzemeket . A háram leg-jobb uradalom sorrendje :

1 . Pallagi Akadémia1937/1938

2. Steinfeld István3 . Eszenyi Józsefné1 . Pallagi Akadémia

1938/1939

2. Steinfeld István3 . Semsey László1 . Pallagi Akadémia

1939/1940

2. Eszenyi Józsefné3 . Semsey László1 . Pallagi Akadémia

1940/1941

2. Semsey László3 . Steinfeld Istvánl . Pallagi Akadémia

1941/1942

2. Semsey László3 . Steinfeld István1 . Pallagi Akadémia

1942/1943

2. Semsey László3 . Steinfeld István

3B Ua .

106

termelési osztályok

1500 kg-ig 1501-2000 kg 2001-2500 ka 2500 kgközött%

között fölött

uradalom 63,85 27,71 8,441937-1938 köztenyésztés 94,03 4'48 1,49uradalom 73,18 22,91 3,35 0,561938-1939 köztenyésztés 94,73 5,27 -

1939-1940 uradalom 81,93 14,46 3,61köztenyésztés 100,00 - -

1940-1941 uradalom 79,49 1731 3,20köztenyésztés 98,20 1,80

1941-1942 uradalom 81,55 18,45köztenyésztés 97,10 2,90

1942-1943 uradalom 90,71 8,74 0,55köztenyésztés 98,38 1,42 020

A termelés visszaesésére, a tenyésztés színvonalának csökkenéséreelegendő a gazdasági akadérrzia példája, ahol az egyedi tejtermelés avizsgált időszakban (1937-1943) 4873 kg-ról 3309 kg-ra csökkent . Mindezérvényes a többi nagyüzemre is .

A köztenyésztésben élenjáró települések : 3'

1 . Hajdúszoboszló1937/1938

2. Kasba3 . Püspökladány1 . Kaba

1938/1939

2. Hajdúdorog3 . Püspökladány1 . Kaba

1939/1940

2. Hajdúböszörmény3 . Földes1 . Hajdúböszörmény

1940/1941

2. Kaba3 . Hajdúszoboszló1 . Hajdúböszörmény

1941/1942

2. Kasba3. Hajdúszovát1 . Hajdúböszörnnény

1942/1943

2. Hajdúdorog3 . Földes

Az egyes települések kisgazdaságai nem érték el a 3000 kg/év/dbtejhozamot . A sorrendben az egyes kistenyészetek között igen nagy kü-lönbségek adódtak . A termelés szélső értéke 1645 kg-3760 között mozgott, jelezvén, hogy a tenyésztői munka a kezdeténél tart, egyúttal utaltaz általánossá váló fajtában rejlő adottságokra is .

A tenyészetek értékér ő l alkotott kép tágítható, ha a tíz legjobb ter-melésű egyed üzemenkénti megoszlását vesszük számba3e

37 Ua.38 Ua., lásd még : A Debreceni m. kir. Gazdasági Akadémia tangazdaságának tehe-

nészete az 1920-as évektő l formálódott kiváló tenyészetté. 1921-ben Bonyhád kör-nyékérő l nőivarú állatokat vásároltak, valamint a Magyaróvári Akadémiától bi-kát. Céltudatos szelekcióval, jó takarmányozással rövid idő alatt kiemelkedőeredményeket értek el . Többször vásároltak tenyészállatot Svájcból, a Wenk-cheim uradalomtól, Mezőhegyesről . Az 1900-as évek elején az átlagos tejterme-lés alig érte el az 1500 kg-ot. 1923-ban már túllépték a 3000 kg-os határt, s innenrövid idő alatt 4000 kg fölé emelkedtek. A tenyésztői munkát minősítette a bi-kák iránti megnyilvánuló kereslet . A környék számos gazdasága, sőt távolabbividék is igényt tartotta hímivarú tenyészállatokra. Lásd : A Debreceni m. kir .Gazdasági Akadémia Évkönyve 1933/34 . Szerk . : Ruffy-Varga Kálmán . Debrecen,1934. 73-78 . o .

107

1937/1938

1938/1939

1939/1940

1940/1941

1941/1942

1942/1943

A Pallagon működő gazdasági akadémia tangazdaságában lévő te-henészet túlsúlya szem-betűnő .A népies-köztenyésztés tíz legjobb tehenének település szerinti meg-

oszlása :~

1937/1938

1938/1939

1939/1940

1940/1941

Pallagi Akadémia : 8 dbSteinfeld István : 2 dbPallagi Akadémia : 10 dbPallagi Akadémia : 9 dbEszenyi Józsefné : 1 db

Pallagi Akadémia: 7 dbSemsey László : 3 db

Pallagi Akadémia: 5 dbSemsey László : 2 dbEszenyi Józsefnél dbSteinfeld István : 1 dbEszenyi Lászlóné : 1 dbPallagi Akadémia : 3 dbSemsey László : 4 dbHorváth Pál : 1 dbFancsovits Jenő : 1 dbZsendovits János : 1 db

Hajdúböszörmény : 1 dbHajdúszoboszló : 3 dbKaba : 2 d~bHajdúdorog : 3 dbPüspökladány: 1 dbHajdúböszörmény : 2 dbHajdúszoboszló : 1 dbKaba: 2 dbPüspökladány : 1 dbHajdúnánás : 4 dbHajdúböszörmény : 1 dbHajdúszoboszló : 1 dbKaba : 2 dbHajdúdorog : 2 dbPüspökladány : 1 dbFöldes : 2 dbDebrecen : 1 dbHajdúböszörmény : 6 dbHajdúdorog : 2 dbHortobágy : 2 db

1941/1942

1942/1943

Hajdúdorog : 2 dbHajdúböszörmény : 3 dbKaba : 2 dbHortobágy: 2 dbHajdúnánás : 1 db

Hajdúdorog : 2 dbHajdúböszörmény : 5 dbDebrecen : 2 dbKaba: 1 db

Az átlag fölött termelő kistenyészetek általában a hajdúságigazdálkodó településeken fordultak elő .

A településenkénti egyéni listavezető állattartó gazdák :°1937/1938-ban :Uzonyi Márton - Hajdúböszörmény1938/1939-ben : Juhász László - Kaba1939/1940-ben : Bernát Márton - Hajdúszoboszló1940/1941-ben : Ferenczy Sándor - Hortobágy1941/1942-ben : Ferenczy Sándor - Hortobágy1942/1943-bon : Gazdasági Népiskola - Hajdúdorog

löszháton

Hajdú megye és Debrecen szarvasmarha-tenyészete kétségkívül fejlődötta két háború között. A fejlődés jegyei közé tartozott, hogy - bár az or-szágos körképhez viszonyítva jóval lassabban - visszaszorult a magyarszürke fajta, s átadta helyét egy sokkal gazdaságosabb típusnak, a ma-gyar tarka marhának. Megindult a törzskönyvi ellenőrzés, amely hozzá-járult a tenyésztés általános színvonalának emelkedéséhez. Elsősorban akisgazdaságok körében nőtt az ellenőrzés alatt álló tenyészetek száma, deaz uradalmak termelési fölénye szembetűnő a vizsgált időszakban. A né-pies állattartás4l fejlesztése érdekében tett intézkedések, így pl. a takar-mányozás'2 javítása, az állategészségügy fölkarolása43 stb. bizonyos kér-

394041

42

Ua.Ua.

_ _Herodek Sándor : A kisüzemek állattenyésztésének fejlesztése . In : A népies gaz-dálkodás fejlesztése. Szerk. : Fabricius Endre . Bp . 1938 . 58-82 . o .HBML. X. 127 . : Csak az uradalmak takarmányozásáról állnak rendelkezésre ada-tok. A szénafélék közül vezető szerep jutott a lucernának . A takarmányrépa iselsőbbséget élvezett. Kevés cukorrépa szeletet és szárított répaszeletet etettek azállatokkal . A zsombolyázott kukoricaszár felhasználása különösen Pallagon dí-vott. A zöldtakarmányt elsősorban a legelő jelentette . Fancsovits Jenő , Zsen-dovits János és a Bartha örökösök gazdaságában a zöld takarmánykeverék bS-vítette a választékot . Semsey László uradalmában 1943/44-ben a kukoricaszilázstette egyenletesebbé a téli időszak takarmányozását. Az abrakfélék közül a ku-korica a legfontosabb, a zab és a búza csak esetenként fordult elő . Viszonylaggyakran etettek napraforgó pogácsát is a tehénállománnyal .

109

déleket megoldott, de átfogó eredmény nem született . A túlfeszített há-borús gazdaság, a világháború pusztítása tönkre tette a magyar gazda-ságot, s az 1945-öt követő évek egy egész más pályára terelték - nemszerves fejlődés eredményeként - a hazai gazdasági életet .

SOME FACTS CONCERNING THE CATTLE-BREEDING IN HAJDiI COUNTYAND DEBRECEN BETWEN THE TWO WORLD WARS

Megjegyzés :

Béla 5urányi

The change of species, which accelerated in the Hungarian animal husbandry atthe turn óf the century, came to a standstill in the decades after the first world war .The emergence of a new economic policy was stunted by the unfavourable structureof landed property and the economic crisis growing to full proportions at the endof the 1920'. All these delayed but could not prevent the change of species in thecattle population. Especially the small farms led in giving preference to theHungarian red speckled cow, though the years of the world crises turned theattention of both the small and large estates to the ancient species, the Hungariangray cattle . To save this species, which in the previous centuries had been the mostimportant one, the National Society of Stock-Raisers was founded, though too late.The society had national competence but the main sphere of its working was thearea east of the river Tisza including Debrecen and its surroundings . The few years,standstill could not prevent the spread of the Hungarian red speckled cow (herein-after called Hungarian speckled cow) . The Society of Stock-Raisers in Hajdú county,which was founded in 1937 with Debrecen as its centre, resolved to help the breedingof the Hungarian speckled cow and to supervise the herd-books in Hajdú countyand among the husbandmen of Debrecen in an area, which had traditionally beenthe home of the Hungarian gray cattle . The available data reveal the first steps ofa largescale project and illustrate that there existed, though not in great number,excellent stock-farms . On the other hand, we have to mention all the advantagesand disadvantages, of the small and big estates, which we can learn from theircattle-raising and milk-production .

1944-1946 között az egyesület csak létszám adatok gyűjtésére vállalkozott, detorzóban maradt a Hajdúmegyei Szarvasmarha-tenyésztő Egyesület - legalábbisnincsenek adataink - feloszlatásáig, 1948-ig tartó tevékenysége is . A nagy átszervezések, az állami gazdaságok felállítása, a tsz-ek megszervezése nem kedvezett egyeredményesen működő, mindenki érdekét szem előtt tartó gazdálkodás folytatásá-nak. Megalakult a Tiszántúli Tangazdaságok Igazgatósága, amelynek keretében vé-gezték a szarvasmarha törzskönyvezését . De a valóságtól elrugaszkodott gazdaság-politika, az egyéni kezdeményezés béklyóba verése rányomta bélyegét magára azágazatra. Ezt tükrözik az 1955-ig rendelkezésre álló törzskönyvi adatok is .

43 Ua. Az uradalmak és kisgazdaságok állat-egészségügyi helyzetének a javulásais hozzájárult a termelés, a tenyésztés színvonalának emelkedéséhez . Az egyikleggyakoribb betegség, a TBC ellen, mindkét üzemtípusban valami módon véde-keztek. A higiénia előírásainak betartásán túl, mind gyakoribb a tuberkulinpróba elvégzése, amely segített kiszűrni a beteg állatokat. Az üzemek elsősorbana természetes tartásra törekedtek, hiszen ez járt a legkisebb költséggel. TBC-mentes tenyészet egyedül Pallagon, a gazdasági akadémia tangazdaságában volt.A vizsgált időszakban (1937-1943) száj- és körömfájás, járványos elvetélés, va-lamint fertőző tőgygyulladás sehol sem fordult elő.