adobe photoshop zsebkönyv

By CsHuszi!

Sikos László

ADOBE PHOTOSHOP

ZSEBKÖNYV

Sikos László

ADOBE

PHOTOSHOP ZSEBKÖNYV

BBS-INFO, 2006.

Szerző: Sikos László Szerkesztette: Bártfai Barnabás

BBS-INFO Kiadó, 2006.

Minden jog fenntartva! A könyv vagy annak oldalainak másolása, sokszorosítása csak a kiadó írásbeli hozzájárulásával történhet.

A könyvben Bártfai Bamabás-Sikos László: ECDL képszerkesztés c. könyvéből felhasznált részletek a szerzők hozzájárulásával történt.

A betűtípus elnevezések, az Adobe, a Photoshop, a PostScript, a Microsoft, a Windows, a Windows logo bejegyzett védjegyek.

A könyv nagyobb mennyiségben megrendelhető a kiadónál: BBS-INFO Kft. 1630 Bp. Pf. 21. Tel.: 407-17-07

A könyv megírásakor a szerző és a kiadó a lehető legnagyobb gondossággal járt el. Ennek ellenére a könyvben előfordulhatnak hibák. Az ezen hibákból eredő esetleges károkért sem a szerző sem a kiadó semmiféle felelősséggel nem tartozik, de a kiadó szívesen fogadja, ha ezen hibákra felhívják figyelmét.

I S B N

Kiadja a BBS-INFO Kft. 1630 Budapest, Pf. 21. Felelős k iadó: a BBS-INFO Kft. ügyvezetője N y o m t a t t a és kötötte a Kaposvári N y o m d a Kft. - 261426 Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató

4 Photoshop zsebkönyv

Tartalomjegyzék Előszó 10

1. A képszerkesztés alapjai 12 1.1. A képek használata 12 1.1.1. A digitális képek előnyei 13 1.1.2. A digitális képek korlátai 14 1.1.3. A képszerkesztő programok alapfunkciói 15 1.2. A digitális képek fő jellemzői 15 1.2.3. A digitális kép alapeleme: a képpont (pixel) 17 1.2.2. A képfelbontás fogalma 17 1.3. Egy kis színismeret 19 1.3.1. A fontosabb fogalmak 19 1.3.2. Színrendszerek 23 1.3.3. Színpaletták 28 1.3.4. A Panton e színskál a 29 1.4. Grafikus formátumok 30 1.4.1. Képformátumok 31 1.5. Képek átalakítása 35 1.6. Képek előállítása 38 1.6.1. Szkennelés 38 1.6.2. Digitális fényképezés 40 1.6.3. Letöltés internetről 41 1.6.4. Rajzolás 42 1.6.5. Képernyőfelvétel 42 1.7. Lehetőségek a feldolgozás során 43

5Tartalomjegyzék

1.8. Képek archiválása 44 2. A Photoshop indítása 45 3. A Photoshop felülete 46 3.1. A menürendszer 47 3.2. Az eszköztár 47 4. Alapvető funkciók 48 4.1. Különböző formátumú fájlok megnyitása 48 4.2. Képfájl létrehozása 49 4.3. Váltás megnyitott fájlok között 51 4.4. Képfájl mentése különböző formátumban 52 4.5. Képfájl bezárása kilépés nélkül 56 4.6. Kép görgetése 57 4.7. Súgó funkciók használata 58 4.8. A Photoshop bezárása 60 5. Beállítások 62 5.1. A nézet-változtatás és a nagyító eszköz 62 5.1.1. Nagyítás 63 5.1.2. Kicsinyítés 64 5.1.3. Méret-változtatás húzással 64 5.1.4. A kép megtekintése eredeti méretben 65 5.1.5. Maximális helykihasználás 65 5.2. Előtérszín, háttérszín kiválasztása 66 5.3. Rácsok és vezetők 66 5.3.1. Rács vagy vezető megjelenítése és elrejtése 68 5.3.2. Vezető elhelyezése 69 5.3.3. Vezető mozgatása 69 5.3.4. Vezető rögzítése 70 5.3.5. Vezetők eltávolítása 70 5.4. Képrészletek 70 6. Képek beolvasása és mentése 72 6.1. Szkennelő program indítása, szkennelés 72 6.1.1. Előnézet, szkennelési paraméterek 74 6.2. Aktív ablak képernyőtartalmának használata... 77 6.3. Kép beolvasása digitális fényképezőgépről 78 7. Kijelölések 81


7.1. Teljes kép kijelölése 81 7.2. Képrészlet kijelölése 82 7.2.1. A téglalap/ellipszis-kijelölő 82 7.2.2. Színtartomány kijelölése varázspálcával 84 7.2.3. Szabadkézi kijelölés lasszóval 86 7.2.4. Sokszög alakú terület kijelölése lasszóval 86 7.2.5. Intelligens kijelölés mágneses lasszóval 87 7.2.6. A kijelölő eszköz tulajdonságai 90 8. Képátalakítás 92 8.1. Kép újraméretezése, felbontás módosítása 92 8.1.1. Képátméretezés nyomtatáshoz 95 8.2. Kép vagy kijelölés forgatása, vágása 95 8.3. Kép vagy kijelölés kétszerezése 97 8.4. Kép vagy kijelölés mozgatása 98 8.5. Láthatóság és színek 98 8.5.1. Világosság 99 8.5.2. Kontraszt 99 8.5.3. Színtelítettség 100 8.5.4. Színegyensúly 101 9. Rétegek 102 9.1. A réteg fogalma 102 9.2. Réteg létrehozása 103 9.3. Réteg duplázása 105 9.4. Réteg törlése 107 9.4.1. Linkelt réteg törlése 107 9.4.2. Rejtett réteg törlése 108 9.5. Rétegsorrend beállítása 108 9.6. Rétegek összevonása 109 9.7. Rajzolt objektum raszteressé konvertálása 110 9.8. Rétegtulajdonságok 111 9.8.1. Rétegnév 111 9.8.2. Láthatóság 112 9.8.3. Zárolás 112 9.8.4. Átlátszóság 113 9.8.5. Fedési mód 114

7Tartalomjegyzék

10. Szövegek 121 10.1. Szöveg létrehozása 122 10.2. Szöveg duplázása 123 10.3. Szöveg törlése 124 10.4. Szövegigazítás 125 10.5. Karakterformázások 126 10.5.1. Betűtípus választása 127 10.5.2. Betűcsalád és stílus kiválasztása 128 10.5.3. Betűméret 129 10.5.4. Betűszín 131 10.5.5. Egyetlen betű színének megváltoztatása 132 11. Rajzoló eszközök 133 11.1. Egyenes vonal, görbe és szabadkézi rajz 133 11.2. Alakzatok ; 134 11.3. Rajzolt objektum módosítása 136 12. Festőeszközök 137 12.1. Színválasztás a pipettával 137 12.2. Képrészlet kitöltése 138 12.3. Az ecset használata 139 13. Szűrők, hatások 141 13.1. Művészi hatások 142 13.1.1. Festett üveg 142 13.1.2. Mozaik 143 13.1.3. Dombormű 144 13.2. Elmosás 144 13.2.1. Gauss-i elmosás 145 13.2.2. Bemozdulás 145 13.3. Torzítások 146 13.3.1. Szél 146 13.3.2. Fodrozás 146 13.4. Render hatások 147 13.4.1. Megvilágítás 147 13.4.2. Becsillanás 148 14. Kimenetek 149 14.1. Nyomtatás 149


14.2. Nyomtatási előnézet 150 14.2.1. Nyomtatási tulajdonságok 150 14.2.2. Kép nyomtatása a telepített nyomtatón 151 14.3. Publikáció a Webre 152 15. Gyakorlati fogások 154 15.1. Kész képek minőségének javítása 154 15.1.1. Szkennelt kép javítása 154 15.1.2. Általános képjavítási fogások 155 15.1.3. Interpoláció hibáinak csökkentése 156 15.1.4. Nagy érzékenységű képzaj csökkentése 157 15.1.5. Helytelen exponálása kép javítása 158 15.1.6. Digitális géppel készített kép javítása 159 15.1.7. Képrészletek kiemelése 161 15.2. A legfontosabb képjellemzők módosítása 163 15.3. Speciális képek készítése 165 15.3.1. Háttérkép készítése 165 15.3.2. Áttetsző kép készítése 166 15.3.3. Digitális fényképek előkészítése előhívásra 167 15.4. Képi információk módosítása 168 15.4.1. Fénykép objektumának eltüntetése 168 15.4.2. Fénykép ellipszis körbevágása 172 15.4.3. Részlet eltüntetése fényképről 173 16. Függelék 174 16.1. Színkeverési módok 174 16.1.1. Színmodellek 174 16.1.2. Az RGB színmodell 176 16.1.3. Az CMYK színmodell 178 16.1.4. A HSB színmodell 180 16.2. A JPG tömörítés hatása a képminőségre 181 16.3. Photoshop szűrők 182

9Tartalomjegyzék

Előszó

E kisméretű könyvecske könnyen elfér még a zsebünkben is, így kényelmes, de tartalmilag mindazt tartalmazza, amit a Photoshop program kezelésének alapjaihoz tudni szükséges, mivel lényegében az ECDL képszerkesztés c. kiadvány Photoshop fejezetének tartalmával azonos.

Egy olyan képszerkesztő alkalmazás, mint a Photoshop segítségével digitális képeinkkel szinte bármit megtehetünk. A képek javítása, létrehozása, előkészítése, elküldése vagy webre helyezése csak a kezdet, a program a képek módosítása terén szinte korlátlan lehetőségeket kínál. A legegyszerűbb levágásoktól kezdve a megfelelő minőségűre való javításon át a leglehetetlenebb trükkökig minden megvalósítható. A képbe tetszés szerint belejavíthatunk, kitörölhetünk belőle részeket, hozzáadhatunk más dolgokat, átcserélhetünk részleteket, régiessé tehetjük, elhalványíthatjuk, hátteret cserélhetünk, stb. A lehetőségeink szinte korlátlanok, csak a fantáziánk és a tudásunk szab határt az


elvégezhető műveletek körének. Érdemes tehát megismerni a program szolgáltatásait, melyhez segítséget e könyv nyújthat.

A könyv első fejezete azokat az alapokat ismerteti, amelyek a képek kezeléséhez nélkülözhetetlenek. Nem tartalmazza azonban a számítógép használatához szükséges alapvető tudnivalókat, így az operációs rendszer kezelését sem. Ha valakinek ilyen ismeretekre is szüksége van, azoknak ezt előbb el kell sajátítaniuk, például a Windows XP zsebkönyvből. A könyv középső, legnagyobb része magának a Photoshop programnak a használatát részletezi, azt k ö v e t ő e n pedig néhány gyakorlati fogást m u t a t u n k be. A könyv végén lévő színes függelék segítséget nyújt a színek kezelésében, illetve számos hasznos szűrőt mutat be.

Egyszóval amilyen kicsi a könyv annyira hasznos is lehet egyben.

11Előszó

1. A képszerkesztés alapjai

1.1. A képek használata A számítógépen létrehozott, tárolt és használt

képek sokfélék lehetnek. Ezek minőségi jellemzőikben, megjelenésükben, tárfoglalásukban és egyéb paramétereikben különbözőek.

A digitális fénykép sok mindenben különbözik hagyományos társától. Míg a hagyományos képeknél egyszerű felhasználóként nem kellett a kép paramétereivel foglalkoznunk, addig a digitális technika igazi kihasználásához ez elengedhetetlen.

Míg ha egy hagyományos képet technikailag jól készítettünk el, jó képet kaptunk, addig egy digitális fénykép minőségét számos egyéb dolog is befolyásolja. A legfontosabbak az alábbiak: • felbontás: minél nagyobb, annál nagyobb mé

retben reprodukálható a kép. • képformátum: minél kisebb a tömörítés, annál

szebb a kép. A tömörítetlen képek megjelenésben csak viszonylag kicsit térnek el az alig tö-


mörített fájloktól, méretük viszont így is 6-8-szorosa lehet a tömörítettekének.

• színmélység: általában 3 x 8 bit, vagyis színenként 256 árnyalat, ami 256 x 256 x 256 16,7 millió szín

• oldalarány: általában 4:3, de mivel a hagyományos papírképek oldalaránya 2:3, a profi készülékek támogatják ezt az arányt is.

1.1.1. A digitális képek előnyei A digitális képeknek számos előnyük van. Ha

például készítünk egy plakátot vagy névjegykártyát, azt korlátlan számban kinyomtathatjuk, nem kell egyesével elkészíteni az ábrákat. Megfelelő programokkal olyan grafikákat készíthetünk, melyek minőségromlás nélkül nagyíthatók vagy kicsinyíthetők, így ugyanazt a logót elkészíthetjük néhány cm-es és A / 0 - s méretben is.

Egy weblapon nyugodtan használhatunk gyönyörű, színes fényképeket is, ha a fizikai méret nem lesz túl nagy (ez ugyanis a szerveren a tárolás költségét, valamint a letöltéshez szükséges időt is növeli). A Weben nincs többletköltség abból, hogy egy színes oldalt készítünk (egy egyszerű szövegeshez képest), ellentétben például a nyomtatással.

Mivel nem kell várni az előhívásra, a digitális fényképeket készítésük után néhány percen belül elküldhetjük e-mail-ben a világ bármely pontjára vagy megoszthatjuk azt weblapunkon. A legegy-

13A képszerkesztés alapjai

szerűbb színes nyomtatókkal is közel fényképminőségben nyomtathatunk.

És akkor még nem is beszéltünk a feldolgozás sorári tapasztalható lehetőségekről (Ld.1.7.)

A lehetőségek száma szinte végtelen.

1.1.2. A digitális képek korlátai A rengeteg előny mellett természetesen vannak

hátulütők és korlátok is. Az egyik legjelentősebb probléma, hogy a legtöbb digitális képet nem lehet minőségromlás nélkül nagyítani. A jó minőségű képek tárolásához nagy háttértár, feldolgozásukhoz nagy memória szükséges. Az igazán jó minőséghez elengedhetetlen a nagy felbontás, ami viszont megnöveli a fájl méretét, így körülményesebben tárolható, nehezebb vagy lehetetlen elküldeni e-mail-ben, weblapra nem feltétlenül lesz érdemes kirakni, mert a letöltési ideje kivárhatatlanul hosszúra nyúlik. Nagy felbontás mellett nem szokás tömörítetlen képekkel dolgozni, hacsak erre nincs külön okunk (pl. profi anyag nyomdai előkészítése). A tömörítés viszont rontja a kép minőségét, sőt a leggyakrabban alkalmazott algoritmusok visszavonhatatlanul kihagynak egyes információkat a képekből. A digitális képek egyik legnagyobb korlátja tehát az, hogy ha igazán jó minőséget szeretnénk, akkor komoly hardverre és szoftverre van szükség. Igaz viszont az is, hogy a ma használatos számítógépek szinte kivétel nélkül képesek a digi-


tális fényképek tökéletes megjelenítésére, a komolyabb videókártyáknak pedig egy kis szerkesztés sem jelent problémát. A technikai korlátok tehát egyre kevésbé akadályozzák a minőség szem előtt tartását.

1.1.3. A képszerkesztő programok alapfunkciói

A képszerkesztő programok eltérő képességűek, de a legfontosabb képszerkesztési feladatokra szinte kivétel nélkül mindegyik alkalmas. A képszerkesztők általában többféle fájltípust képesek kezelni. A legfontosabb funkciók közé sorolható az átméretezés (különféle mértékegységekkel adható meg), a képmanipulációk (retusálás, por- és karceltüntetés, tömörítési hibák csökkentése, színarányok megváltoztatása, kontraszt növelése, élesítés, színtelítettség módosítása, különleges effektusok), a webre való előkészítés, a nyomtatás, a tetszőleges formátumba mentés, stb.

1.2. A digitális képek fő jellemzői Amíg egy papírképet fogunk a kezünkben, nem

jut eszünkbe azon gondolkodni, hogy a kép milyen pici építőelemekből áll össze, hogy szemünk azt egységként érzékelje. A digitális képeknél annál inkább előjön ez a kérdés, mert ezek a képek képpontokból épülnek fel, melyek a különböző eszkö-


zökön (monitor, nyomtató, szkenner, digitális fényképezőgép) más és más méretűek, így a minőséget számos tényező befolyásolja.

A képek tárolásának több módja alakult ki és folyamatosan születnek új formátumok is. A különböző formátumok más és más módon tárolják a kép adatait. Van olyan képfájl, ahol fentről lefelé, másokban ellenkezőleg, lentről felfelé vannak tárolva a kép „sorai". Az egyes formátumokat nemcsak az esetleges kiterjesztés, hanem az első néhány karakter is azonosítja. Így elképzelhető, hogy egy képszerkesztő programmal megnyitva egy képfájlt az hibát ad, mert a formátum nem megfelelő. Sajnos a szabványok ellenére is lehetnek problémák egyes formátumokkal, ezért előfordulhat, hogy egy komoly fotószerkesztővel sem tudunk megnyitni egy JPEG fájlt. És akkor még nem is beszéltünk a profi digitális fényképezőgépek RAW formátumáról, mely szinte minden márkánál mást és mást jelent.

A digitális képeknek rengeteg jellemzője van. Ezek befolyásolják a felhasználhatóságát, a minőségét, a nagyíthatóságát, a részletgazdagságát, tartalmának láthatóságát stb. Egy digitális kép legfontosabb tulajdonságai: felbontás, színezet, színtelítettség, fényesség, színegyensúly, színmélység, átlátszóság, kontraszt, világosság, gamma, használt színrendszer, zajtartalom, tömörített¬ ség/tömörítetlenség, tömörítés mértéke, minősége


és algoritmusa, élesség/homályosság, formátum. Ezek együttesen befolyásolják a képfájl méretét.

1.2.1. A digitális kép alapeleme: a képpont (pixel)

A digitális képek közös vonása, hogy képpontokból épülnek fel. A digitális képek pontok kétdimenziós tömbjeként képzelhető el. A kétdimenziós rács egy pontja a képpont (pixel, pel - a picrure element, azaz képelem rövidítéséből). Alapesetben a képpont négyzet alakú. (3D-s terekben a pixel helyett voxel-ekkel dolgozunk /volume element/.)

1.2.2. A képfelbontás fogalma A felbontás elsődlegesen azt határozza meg,

hogy egy kép összesen hány képpontból épül fel. Például egy digitális fényképezővel készített 3 megapixel felbontású kép 2048x1536 pontból áll össze. Persze ettől eltérő méretarányok is előfordulnak. Ez a felbontás tökéletesen jó egy 10x15 cm-es fénykép kidolgoztatásához, vagy otthoni kinyomtatásához, mivel kellően részletes ahhoz, hogy az apró képpontokat már ne vegyük észre. Internetre viszont vétek lenne feltölteni, mert a monitoron való megjelenítés úgysem tenne lehetővé ekkora felbontást. Ilyen célra sokszor bővel elegendő még egy 0,1 megapixeles kép is.


A felbontást mint kifejezést a digitális képeknél azonban kétféle kontextusban használják. 1. A kép vízszintes és függőleges képpontjainak

szorzata, vagyis a kép mérete. Mértékegysége leggyakrabban a pixel, de lehet cm, hüvelyk, pica stb. is. Ha egy weblapra készítünk egy 50x100 pixeles logót, akkor a képpont lesz a mértékegység, ha viszont pontosan A/4-es méretű grafikát készítünk, akkor a cm vagy mm (ebben az esetben 210x297 mm).

2. Azt határozza meg, hogy a kép egyetlen hüvelykjén (vagy cm-én) hány képpontot különböztetünk meg. Mértékegysége a dpi, vagy dot per inch (pont/hüvelyk). Ezt az egységet használjuk például a szkennelés minőségének beállításánál, illetve a nyomtatásnál. A 600 dpi körüli felbontás már elegendő ahhoz, hogy szemünk ne érzékelje a képpontokat. Nyomdai célokra akár több ezer dpi-s felbontásig is elmennek. A Webre publikált képek esetén azonban elegendő a 75 dpi, mert ennél többet a monitorokon nem nagyon lehet megjeleníteni.

A számítógép monitorán alkalmazott felbontás többféle is lehet. Ezek általában szabványos (vagy annak tekintett) értékek (pl. 800x600, 1024x768, 1280x1024, 1600x1200 stb.). Ugyanaz a kép nagyobb felbontáson értelemszerűen kisebb lesz, de rajzolata is finomabbá válik.


1.3. Egy kis színismeret 1.3.1. A fontosabb fogalmak

1.3.1.1. A színárnyalat, színezet A színárnyalat (hue) az egy objektumon áthala

dó vagy onnan visszaverődő szín. A standard színkörön való hellyel fejezhető ki (0 és 360° közötti értéket vehet fel). A gyakorlatban a színárnyalatot leggyakrabban egy színnévvel azonosítják (vörös, narancssárga, fekete, zöld stb.).

1.3.1.2. A telítettség A színtelítettség (saturation, szaturáció, króma)

a szín erőssége vagy tisztasága. A színben a szürke szín mennyiségét fejezi ki. Értéke 0%-tól (szürke) 100%-ig (teljesen telített szín) terjedhet. A standard színkörön a telítettség bentről kifelé növekedik.

1.3.1.3. A fényesség A fényesség (brightness) a szín relatív világos

sága vagy sötétsége. Mértékegysége a százalék, a 0% a fekete, a 100% a fehér.

1.3.1.4. A színegyensúly A színegyensúly (Color Balance) egy kép színe

inek keverési arányát határozza meg (általános színkorrekció). Ha a cián mennyiségét növeljük, akkor kevesebb lesz a vörös a képben és fordítva.


Ugyanez elmondható a magenta-zöld és a sárgakék színpárokról is.

1.3.1.5. A színmélység A színmélység (color depth) azt határozza meg,

hogy egy adott színábrázolási rendszerben hány bit szükséges egyetlen képpont színének meghatározásához. A legfontosabb színmélységek: • 1 bites kép: csak fekete és fehér képpontokat

tartalmaz (kétféle, azaz 21 féle „szín"). Elsősorban grafikus formátumban tárolt szöveg mentésére alkalmas.

• 8 bites kép: 256 (28) (szürke)árnyalat tárolására alkalmas. A multimédia minimuma.

• 16 bites kép: 65536 (216) árnyalat megkülönböztetésére használható. Közel fotórealisztikus képet eredményez.

• 24 bites kép: csatornánként 256 árnyalat (3*8 bit), azaz 256*256*256 16,7 millió árnyalat tárolására képes, így alkalmas fotórealisztikus képek tárolására is. Az ennél nagyobb (32, 48 bites) színmélység értelemszerűen szintén fotórealisztikus. A mai számítógépeknél a leggyakoribb a 24, illetve a 32 bites színmélység használata. Mivel a színmélység nagymértékben befolyásol

ja a képfájl méretét, fontos azt pontosan igényeinknek megfelelően beállítani. Egy Webre készülő néhány színt tartalmazó grafikus szöveg esetén


például nem indokolt (sőt ésszerűtlen) a 8 bitnél nagyobb színmélység, míg egy digitális fényképnél a 24 bit alá nem érdemes menni, mert akkor a színárnyalatok között jól látható erős határok alakulnak ki (durva kvantálás).

1.3.1.6. Az átlátszóság Sok esetben van szükség olyan grafika készíté

sére, mely különböző háttereken is ugyanolyan jól mutat. Ha egy grafika különleges alakú, akkor a probléma abból adódik, hogy - mivel minden digitális kép négyszögletes - az alak körül nem lehet eldönteni, hogy milyen kitöltést kell tenni. Ha ugyanis kiválasztunk egy színt, akkor ugyanezt az alakot egy másik háttérre helyezve a háttérszín azt „nem follya körül". Ez rendkívül csúnya hatást eredményez. A fenti eset pedig egy egyszerű webes logó esetén is előfordulhat.

A problémára megoldást jelenthet az átlátszó felület, hiszen azt bármire is helyezzük rá, a felületen keresztül a megfelelő háttér fog látszani.

Egy képrészlet azonban nem csupán átlátszó vagy nem átlátszó lehet. Az átlátszóság (opacitás) mértéke változtatható, így készíthetünk olyan grafikát is, ahol a háttér színe látszik valamennyire, de nem valós színében (pl. olyan, mintha egy tejfehér üvegen keresztül néznénk a kép megfelelő részeit).


1.3.1.7. A kontraszt A kontraszt relatív fényerősség-eltérés, illetve a

szürkeségek (vagy árnyalatok) szórása. Egy kép világos és sötét részeinek különbségét határozza meg. Növelésével általában jobban láthatóvá válnak a kép egyes részei, valamint valósághűbbé válik a kép (természetesen nem növelhető korlátlanul).

1.3.1.8. Világosság A kép világossága azt határozza meg, hogy a

színekben mennyi a fehér. Ha növeljük a világosságot, akkor fehéret adunk a színekhez, ha csökkentjük, akkor feketét.

1.3.1.9. Fehéregyensúly A fehéregyensúly azt jelenti, hogy a fehér része

ken minden alapszínnek azonos súllyal kell részt venni. Ha ez nem így történik, akkor eltértünk az egyensúlyi állapottól, így az eredetileg fehér területek kékes, vagy vöröses szín felé tolódnak el. Minden kép egyfajta színezetű. Ha például egy képet fénycső mellett készítünk, és nem állítjuk be a fehéregyensúlyt az adott fénytípushoz, akkor az eredményként kapott kép kékes-zöld színezetű lesz.

1.3.1.10. A gamma A gamma egy eszköz (pl. számítógép-monitor)

által alkotott vagy fényképre értelmezett középtónusú értékek kontrasztjának és fényességének mér-


téke. Egy magasabb gamma érték egy mindenhol sötétebb képet eredményez.

A Gamma-korrekcióval a kép fényessége és színeinek élessége szabályozható. Ezáltal a pontos részletek a sötétben játszódó jeleneteknél jobban láthatók, és a kép mélysége is megmarad. Ha a Gamma korrekció értéke magas, a kép világosabb tónusú lesz kevésbé telt színekkel, míg ellenkező esetben sötétebb árnyalatok és valamivel teltebb színek jellemzik a képet.

A Windows rendszerek általában nagyobb gamma értékeket használnak (2.2), mint a Mac OS rendszerek (1.8). Ennek következménye, hogy ugyanazon kép egy Windows rendszeren észrevehetően sötétebb, mint Macintosh-on. A Mac OS alatt készített képeknél ezt figyelembe kell venni. A gamma érték módosításával kompenzálhatjuk a Windows és a Macintosh rendszerek közötti különbséget.

1.3.2. Színrendszerek Mint korábban láttuk a szín nem más, mint a

fény frekvenciája vagy hullámhossza. A látható színek azonban ennél kissé bonyolultabban épülnek fel, ugyanis egy tárgyrészletnek, vagy érzékelt pontnak nem csupán a színe, hanem a fényessége és a telítettsége is meghatározó. Ha egy képpont színét elfogadható módon tárolni szeretnénk, úgy tehát jóval több információt kell róla eltárolni, mint


az adott szín frekvenciáját. Ennek megfelelően többféle modellt is létrehoztak a színek számítógépen való tárolására és reprodukálására. (Megjegyzendő, hogy bizonyos színek - pl. áttetsző anyagok színei, arany, ezüst, stb. - még így sem reprodukálhatók tökéletesen.) Ahhoz, hogy ki tudjuk választani a leginkább megfelelő formátumot ismerni kell a színkezelési lehetőségeket, amely eltérő módszer szerint történik, attól függően, hogy monitorra vagy nyomtatóra kerül-e a kép.

Photoshop-ban új kép létrehozásánál öt szín¬ modell közül választhatunk (Bitmap, Grayscale, RGB, CMYK, Lab). A Photoshop színpalettáján négy elterjedt színrendszer szerint keverhetünk színeket (HSB, RGB, CMYK, Lab).

1.3.2.1. Bitmap A bitmap vagy bittérképes grafika minden

képpontja 1 biten kerül tárolásra. Az ilyen képeken tehát kétféle szín lehet, fehér (0) vagy fekete (1). Ez a legkisebb helyigényű ábrázolás, de csak korlátozottan alkalmazható. Egy első ránézésre „fekete-fehérnek" tűnő vonalrajzhoz vagy tusrajzhoz is célszerűbb a szürkeárnyalatos mód használata, mert lényegesen szebb eredményt kapunk.

1.3.2.2. Grayscale A grayscale vagy szürkeárnyalatos mód min

den képpontot 8 biten tárol. Ez pixel tehát a szürke szín 256 árnyalata közül ábrázolhatja valamelyiket,


a feketétől a fehérig. Fekete-fehér fényképekhez hasonló grafikák esetén érdemes használni.

1.3.2.3. HSB A HSB színmodell neve a Hue (színárnyalat),

Saturation (színtelítettség) és Brightness (fényesség, fényerő) angol kifejezésekből ered. Ebben a modellben minden színt a három jellemző tengelyén történő elmozdulással írhatunk le. Az egyes komponensek értéktartománya: • színárnyalat: 0-360 (a szín színkörön való helye) • telítettség: 0-100 (0% a szürke, 100% a teljes

színtelítettség) • fényesség: 0-100

Az emberi szem érzékelésének legjobban ez a modell felel meg. A H, S és B értékeket eltérő részletességgel is tárolhatjuk, mivel az emberi szem is eltérő mértékben képes a különböző jellemzőket megkülönböztetni. A modell hátránya, hogy nem alkalmas sem a monitoron, sem a nyomtatókban közvetlen képelőállításra, mivel azok működési elve teljesen eltérő, így az ilyen modell alapján tárolt képeket a feldolgozás során mindenképp át kell alakítani, ami kisebb mértékű eltéréseket okozhat.

A Photoshop-ban a HSB modell színdefiniáláshoz használható (a színpalettán vagy a színfelvevő párbeszédablakban), de képek létrehozásához és szerkesztéséhez nem érhető el a HSB mód. (A program a HSB színmodell színeit CMYK színekké alakítja.)


1.3.2.4. RGB Az RGB színmodell neve a red, green, blue (va

gyis vörös, zöld, kék) színnevek rövidítéséből származik. A videórendszerekben és számítógépes kijelzőkön leggyakrabban alkalmazott színkeverési mód. Bármely színt is jelenítjük meg a monitoron, az a vörös, zöld és kék színek megfelelő arányaiból áll össze. Ezt nevezzük additív (összeadó) színkeverésnek (az egyes komponensek egymásra vetítésével áll elő a kívánt szín). A sugárzott fényekre jellemző, hogy minél nagyobb a fényerejük, annál világosabbak. Jellemző ez a napfényre, a diavetítőkre, és a monitorokra is. Értelemszerűen az ösz¬ szes szín nagy fényerővel való sugárzása fehéret, a sugárzás hiánya a feketét adja. A színképzés során az összetevők megfelelő arányából alakul ki a kívánt szín. Ha mindegyik szín teljes fényerővel világít, úgy fehér színt kapunk.

Az RGB színrendszer mindhárom komponense 0 és 255 közötti értékeket vehet fel, az ábrázolható színek száma tehát 256*256*256, azaz 16777216.

Az így tárolt képeket tehát közvetlenül tudjuk monitoron való megjelenítésre használni, így az RGB formátum a számítógépes feldolgozás során a legelterjedtebb formátummá vált.

1.3.2.5. CMYK A tárgyak, illetve a fényelnyelő anyagok eseté

ben a színek jelentése pontosan fordítva működik, mint a fényt kibocsátó készülékeknél. Itt ugyanis


minél nagyobb egy szín intenzitása, annál sötétebb az adott szín. A nyomtatóknál és egyéb eszközöknél az RGB színmodell párját, a CMYK-t használják. Ennek lényege, hogy mások az alapszínek. A betűszó a cián (kékeszöld, türkisz), magenta (bíbor, fukszin, egyfajta lila), sárga és fekete rövidítéséből ered. Az RGB színmodell egyfajta ellentettje a CMYK, ami kivonó színkeverés. Az RGB színmodell alapszíneit páronként összekeverve megkapjuk a CMYK színmodell alapszíneit (zöld + kék = cián, vörös + kék = magenta, vörös + zöld = sárga).

Mivel azonban a nyomdai festékek minőségéből adódóan a három alapszín összekeverése nem hozza meg a kívánt sötétségű fekete színt, a nyomtatóknál, illetve a nyomdaiparban a három alapszínen felül egy külön feketét is használnak, így a cián (Cyan), a bíbor (Magenta), a sárga (Yellow) és a fekete (Black) színekből áll össze a kép (CMYK). Az alapszínek egyforma arányú keveréke adja a feketét, ha nem nyomtatunk semmit, úgy a tárgy fehér marad.

A nyomtatóra, vagy nyomdai levilágításra kerülő képek esetében tehát ez a modell a legalkalmasabb. A tökéletes színkeveréshez (négyszínnyomásos nyomdatechnikához) a nyomdákban is előszeretettel használják a CMYK színmodellt, így nyomdai előkészítéshez érdemes ezt alkalmazni. A színes tintasugaras nyomtatók is a CMYK alapszíneiből állítják elő a nyomatot.


Ha színenként egy-egy bájtot használunk, úgy 32 bites színkezelésről beszélünk, amely több mint négymilliárd féle szín megjelenítését biztosítja.

1.3.2.6. Lab A Lab színrendszer három betűje a három

komponenst rövidíti: • Lightness - fényesség, értéke 0-100% közötti lehet. • a - zöld-vörös átmenet, -128 és 127 közötti értékkel, • b - kék-sárga átmenet, szintén -128 és 127 között

vehet fel értéket. A Lab színrendszer elméletileg lefedi az RGB és

a CMYK színmodellek teljes színtartományát. Az egyes színek a színhenger palástján felvett pontokkén értelmezhetők.

Bár a modell a különböző grafikai programokban használatos, mégsem elterjedt, pontosan a HSB modellre is jellemző megjelenítő eszközökön való nehézkes használat miatt.

1.3.3. Színpaletták Mint láttuk a számítógépen a képeket 24 vagy

32 bit színmélységben célszerű tárolni, ami képpontonként 3, illetve négy bájtot jelent. Ez azonban óriási kapacitásigényt jelentene, ami ráadásul kihasználatlan is, mivel az emberi szem úgysem képes megkülönböztetni ennyi féle színt.

A kisebb színmélységek esetén a gép úgy dolgozik, mint a festő palettája, hiszen az összesen


használható színek száma szinte végtelen, ám ezekből a palettára csupán néhány kerül, ami mégis elegendő ahhoz, hogy teljesen élethű képet lehessen alkotni. A 16, 256 vagy 65 ezer színt tartalmazó képek palettával dolgoznak, amelyre a teljes színkínálatból kerül megfelelő számú egyedileg kiválasztott szín. Ennek megfelelően akár 16 biten is tökéletes képet tárolhatunk, hiszen a 65 ezer szín is több az emberi szem által érzékelni képesnél. (High-color szabvány). A kisebb színmélységek (pl. 256 szín) azonban már nem elegendőek a megfelelő minőség előállításához, ezért különféle trükköket kell bevetni a vizuálisan élvezhető színvisz¬ szaadáshoz.

1.3.4. A Pantone színskála A színek egyértelmű azonosítása már a számí

tógépek elterjedése előtt is fontos feladat volt, hiszen számos esetben nem engedhető meg a legkisebb eltérés sem. Az egyértelmű színazonosításnak szinte etalonjának vehetjük a pantone színskálát, hiszen ha biztosan azt a színt szeretnénk a nyomtatásban viszontlátni, amit a megrendelő kér akár látatlanban is, akkor a pantone skálákat érdemes használni. A PANTONE skálán


összegyűjtve láthatjuk, hogy az adott technológiával mely színeket lehet kikeverni, így a skála azokat a színeket is tartalmazza, amelyek a fenti technikákkal nem állíthatók elő. A színek azonosítására nemzetközileg egységesített számok szolgálnak (pl. PANTONE 128 CVC).

1.4. Grafikus formátumok A képfájlok számos fajtája alakult ki az idők so

rán. Ezek többféle szempont szerint is csoportosíthatók. Más formátumban érdemes letárolni egy névjegykártyát vagy egy digitális fényképet, és más formátumban egy óriásplakátot vagy egy weblap grafikai elemét.

A számítógépen használt digitális képek feldolgozása és tárolása szempontjából két jól elkülöníthető grafika-típus létezik.

A pixelgrafika (rasztergrafika) képpontokból áll, az egyes képpontok minden jellemzőjét egyesével letárolják. Ennek előnye, hogy minden egyes képpont egyedileg módosítható, így például kiválóan alkalmas retusálásra, manipulációkra. Ezen képeknek vannak azonban hátrányai is. Tárolásukhoz nagy lemezterület szükséges, továbbá nagyításuk során minőségromlás jelentkezik. Ha digitális fényképezővel készítünk fotót, vagy szkennerrel olvasunk be képet, ilyen formátumot kapunk.


A képek másik nagy csoportja a vektorgrafika. Ez matematikai egyenletekkel írja le a képet. Ebből következik, hogy fényképek tárolására nem alkalmasak. A vektorgrafika óriási előnye, hogy korlátlanul nagyítható minőségromlás nélkül.

Egyes bittérképes programok képesek rétegeket is kezelni, ami annyit jelent, hogy a kép több egymáson lévő különböző módon átlátszó és színeket tartalmazó rétegekből vagy objektumokból áll, amelyek külön-külön szerkeszthetőek, így egyesíteni lehet a bittérképes és vektorgrafikus képformátum előnyeit.

1.4.1. Képformátumok A következőkben néhány elterjedt képformá

tum legfőbb jellemzőit nézzük meg a teljesség igénye nélkül:

1.4.1.1. BMP A Windows operációs rendszereken elterjedt,

tömörítetlen, egyszerű szerkezetű, de nagyméretű fájlokat eredményező formátum. A kép 1, 4, 8 és 24 bites színmélységű lehet, és kizárólag az operációs rendszer által meghatározott színeket használhatja, ami alacsonyabb színmélység esetén gond lehet.


1.4.1.2. GIF Jó veszteségmentes tömörítési algoritmussal

rendelkező elterjedt, interneten is használható bittérképes formátum. A kép 1, 4 és 8 bites lehet, azaz maximum max. 256 színű, vagy 256 fokozatú szürkeárnyalatos kép tárolható ebben a formátumban. A GIF formátumnak két verziója létezik, a GIF87-tel szemben a GIF89a képes több képkocka egyetlen fájlban való tárolására (animált GIF), valamint az Internetes böngészőkben a lassabb hálózatokon hasznos azonnali (de nem részletes) megjelenítésre, majd a kép finomítására.

1.4.1.3. JPG, JPEG Igen elterjedt formátum. Fényképek, nem kont

rasztos nagyfelbontású képek tárolására legalkalmasabb veszteséges, de nagyon jó hatásfokú tömörítést használó bittérképes fájlformátum. A tömörítés hatásfoka széles határok közt változtatható, amelyből kifolyólag tetszőleges képméretet, és vele arányos minőséget kapunk. A formátumot minden internetes böngésző támogatja. 8, 24 és 32 bites színmélységet is képes kezelni, így alkalmas szürkeárnyalatos RGB és CMYK képek tárolására is. A tömörítési eljárás az emberi szem becsaphatóságán alapul, és mivel adatvesztéssel jár, az nem visszaalakítható.


1.4.1.4. PNG Bittérképes, az interneten is használható nem

liszencelt veszteségmentes tömörítést alkalmazó bittérképes formátum a Portable Network Graphics rövidítésből. Folyamatosan válik egyre népszerűbbé. Tervek szerint a GIF formátum alternatívájaként készült. Színmélysége a megszokott formátumokhoz képest sokkal tágabb határok közt változhat.

1.4.1.5. PSD Az Adobe Photoshop saját natív bittérképes

fájlformátuma. 1, 8, 24, 32 és 48 bites színmélységet támogat. A formátum támogatja a program legtöbb funkcióját.

1.4.1.6. EPS Encapsulated Postscript - nyomdai előkészítés

hez használatos, az Adobe által kifejlesztett PostScript szabványt használó lapleíró formátum, mely a nyomtatást vezérlő, szabványos nyomtatóparancsokat tartalmazó PostScript részen kívül tartalmazhat a fájlban egy előnézeteti képet is.

1.4.1.7. TIF, TIFF Tagged Image File Format - PC és Macintosh

környezetben használt bittérképes formátum. Támogatja a szürkeárnyalatos, a 16 és 24 bites színes palettát, a CIELab, RGB és CMYK színmodelleket. Tömörítetlen, vagy RLE, LZW, Packbits, ill. JPEG


típusú tömörítést használhat. Számos grafikus program ismeri és kezeli.

1.4.1.8. RAW A fényképezőgéppel készített képek egyedi,

nagyméretű fájlformátuma. A fájlban a CCD érzékelő által érzékelt értékek kerülnek tárolásra. A RAW úgynevezett nyers formátum, tömörítetlen és feldolgozatlan. A fájlban lényegében a CCD-n lévő adatokat tároljuk le egy az egyben. Utólagos felhasználása körülményes.

1.4.1.9. Egyéb képformátumok A fentieken túl számos egyéb képformátum is

létezik, sok program használ saját formátumot, de ezekkel bánjunk óvatosan, mert könnyen előfordulhat, hogy rajtunk kívül mások nem fogják tudni kezeim.

1.4.1.10. PDF A formázott szövegeket, képeket,

táblázatokat és egyéb részeket tartalmazó dokumentumok speciális formátuma a PDF. A három betű a Portable Document Format, azaz hordozható dokumentumformátum kifejezés rövidítése. Univerzális fájlformátum. A PDF fájl készítése során beállítható a képek minősége, tömörítésének mértéke.


1.5. Képek átalakítása A képformátumok többségénél lehetőség van V,

4, 8,16, 24, 32 és 48 bites színmélység használatára is. Számos formátum azonban nem támogat mindenféle színmélységet. A jpg például csak 8, 24 és 32 bites, a gif 1, 4 és 8 bites, a psd 1, 8, 24 és 32 bites, a bmp 1, 4, 8 és 24 bites, a pcx pedig szintén 1, 4, 8 és 24 bites színmélységet támogat. Ha tehát egy 24 bites képet gif formátumban szeretnénk tárolni, úgy át kell alakítanunk 8 bitesre, amely jelentős minőségromlást okoz. Ez a folyamat nem visszaállítható, ezért az eredeti fájlt is célszerű megtartanunk. Szintén gondban lehetünk a nyomtatásra szánt 32 bites, CMYK képekkel, ez ugyanis az elterjedt formátumok közül szinte csak a jpg és psd formátumokban használható. A konvertálás pedig itt sem célszerű, mert sok program az RGB-ből való átalakítást követően, illetve az RGB képek nyomtatásánál gyenge, kevésbé telített színeket eredményez.

Mint láttuk nem csak lehetséges, hanem néha szükséges is a képeket egyik formátumból a másikba átalakítani, konvertálni. A konvertálás azonban számos esetben nem visszaalakítható folyamat. A színmélység megváltoztatása szinte kivétel nélkül visszafordíthatatlan, a méretváltozás csak az egész számú többszörösre való nagyítás esetén fordítható meg, a különböző veszteségmentes for-


mátumokba való átalakítások viszont biztosítanak visszaalakítási lehetőséget.

A 16 színű (4 bites) képek palettája kétféle lehet, rendszerszínű (system) és adaptív (adaptive). A rendszerszínű képek csak előre meghatározott színekből állhatnak, az adaptív színkezelés esetén pedig a képben lévő leggyakoribb 16 szín kerül a palettára. Hasonló a helyzet a 8 bites képekkel is, bár itt kissé jobb a helyzetünk, hiszen a rendszerpaletta is többféle lehet, és az adaptív színek száma is jóval nagyobb, ami sok esetben egy kevésbé részletgazdag kép esetén még elegendő is.

Ha egy képet átalakítunk egy gyengébb formátumba, úgy a programok különféle lehetőséget biztosítanak a kieső színek leképzésére. A legrosz¬ szabb eset az, amikor a kieső szín helyett a hozzá legközelebb eső szín kerül alkalmazásra, ennél jobb a rácsos leképzés, melynek számos alfaja létezik. A legérdekesebb és egyben a leglátványosabb módszer a diffúziós hibára alapuló algoritmus, amely a szín árnyalatának megfelelő távolságra szórja szét látszólag véletlenszerűen a képpontokat. Bár az, hogy melyik módszer a legjobb nem minden esetben egyértelmű, hiszen mindez függ a kép méretétől, nagyításától, és színmélységétől is.


ráccsal

További megfontolás tárgya lehet az is, hogy a képet hova szánjuk. Interneten ugyanis csak gif, png és jpg képek jeleníthetők meg, mert ezek a leghatékonyabb tömörítésűek. Ekkor azonban célszerű az eredeti fájl megtartása mellett egy kisebb méretű variációt is elkészíteni. Nagy általánosságban elmondható, hogy fotókhoz a jpg, rajzolt ábrákhoz, kisebb, kevesebb színt tartalmazó, de élesebb képekhez pedig inkább a gif formátum javasolt. Egyes formátumok azonban rendelkezhetnek olyan különleges tulajdonságokkal is, mint az átlátszóság és az animált megjelenítés.

eredeti kép rács nélkül

diffúziós algoritmussal


1.6. Képek előállítása Amennyiben számítógépes képet kívánunk ké

szíteni, úgy több lehetőségünk is kínálkozik. Az egyik az, amikor magunk rajzoljuk meg a képet, a másik pedig az, amikor digitális fényképezőgéppel, szkennerrel, vagy valamilyen egyéb eszközzel bevisszük a képet a számítógépbe. Az így bevitt képek többnyire bittérképes formában tárolódnak. Természetesen a meglévő képek utólag is módosíthatók, alakíthatók, vagy konvertálhatók.

Ha a számítógépben rendelkezésre áll egy kép, úgy azzal számos dolgot végezhetünk: Kinyomtathatjuk, kidolgoztathatjuk egy digitális fotólaborban, elküldhetjük e-mailben ismerőseinknek, ügyfeleinknek, feltehetjük az internetre, stb. A felhasználás jellege azonban meghatározza a kívánt képjellemzőket is, így lehet, hogy egy képet többféle méretben is célszerű eltárolni.

1.6.1. Szkennelés A szkenner segítségével a számítógép közvet

lenül képes feldolgozni (pontokra bontva, az adott ponthoz tartozó szín- vagy szürkeség-értéket továbbítva a központi egység felé) a papíron lévő képeket, így a szkennerek kiválóan alkalmasak képek számítógépre vitelére (pl. régi fényképeink rögzítésére, újságból képek beolvasására, stb.).


Az alapértelmezett szkennelési beállítások az esetek többségében nem mindig hoznak megfelelő eredményt, ezért nem árt azokat ellenőrizni, illetve módosítani. A legfontosabb a felbontás és a színmélység helyes beállítása, képkorrekcióra többnyire a programokból is van lehetőségünk. A beállítható felbontás-értékek szkennertől függően változnak, többnyire 75 és 19200 dpi közt állítható. Színes fényképnél, újságoknál nem érdemes 300 dpi-nél nagyobb értéket választani, többnyire a 150 dpi megfelelő. Viszont ha fekete-fehér, kontrasztos anyagot, szöveges részt is tartalmazó oldalt kívánunk beolvasni, úgy a 600 dpi körüli érték az optimális. A színmélység (kimeneti típus) szintén szkennertől függően változik. Az alapértelmezés a 24 esetleg 32 bites formátum, de választható más is. Ha fényképet szeretnénk szkennelni, úgy mindenképpen a legjobb értéket válasszuk, ha nincs szükségünk színes képre, vagy ha szöveget olvasunk be, úgy a szürkeárnyalatos formátum is megfelelő. Ez ugyanis sokkal kisebb fájlméretet eredményez. Számos szkennernél van lehetőség automatikus fotójavításra, átméretezésre, világosításra, sötétítésre, élesítésre és színkorrekcióra is. E funkciók mindig az adott szituációtól függnek, s szükségességük mértéke a használat során derül ki. Gyakran a beolvasás után vesszük észre, hogy világosítani kell még a képet, így ismét be kell azt olvasni. Ettől ne ijedjünk meg, nagyon gyakori


dolog az, hogy egy szkennelést meg kell ismételni, mert nem voltak optimálisak a beállítások.

1.6.2. Digitális fényképezés A digitális fényképezőgépek első ránézésre

olyanok, mint a hagyományosak, annyi különbséggel, hogy a képeket nem filmen, hanem egy memóriakártyán tárolják, s a gépen lévő kis képernyőn azt azonnal vissza is nézhetjük. Így a felesleges képeket letörölve, a jókat pedig számítógépre mentve újból fényképezhetünk a memóriakártyára. Az újabb operációs rendszerek már közvetlenül háttértárként kezelhetik a számítógéphez kötött fényképező memóriáját, de mivel a kártyaolvasó is egyre inkább elterjedt részegysége a számítógépeknek, a képek beolvasása azzal is lehetséges. A fényképek a memóriakártyán külön fájlokban tárolódnak, amelyeket könnyedén áttölthetünk a számítógépünkre, hogy ott aztán kedvünkre szerkesz¬ szük azokat.

A digitális fényképezés előnyeiről itt most részletesen nem szeretnénk szólni, arról szól a szerző Digitális fényképezés a mindennapokban könyve, de néhány gondolatot meg kell említenünk a grafikai feldolgozhatóság feltételeivel kapcsolatban.

Nem árt tudni, hogy jó képet, csak jó alapanyagból lehet készíteni, tehát egy hiányzó fejet igen nehéz utólag pótolni, egy rosszul exponált,


kisfelbontású képpel pedig nemigen fogunk tudni mit kezdem. Nagyon fontos tehát, hogy már a kép elkészítésénél figyeljünk oda a részletekre, ismerjük meg a fényképezőnket, annak lehetőségeit és kezelését. Ha jó képeket készítünk, azoknak a feldolgozása is könnyebb.

Még egy dolgot azonban meg kell említenünk, mégpedig a dátumozást. Erre ugyanis figyelnünk kell, a későbbi feldolgozás miatt. Ha kérünk dátumozást, úgy az a kép alsó sarkában apró betűkkel a készítés dátumát is rögzítjük. Ez azonban nem egy külön információ, a dátum ugyanis a képre kerül rá, így az a képfájlban is rögzül, ezért utólag nem tüntethető el, mert a képen kitakarja a mögötte lévő képrészletet. Ez gondot okozhat olyan esetekben is, amikor a képet vágjuk, és annak csak egy részét dolgoztatjuk ki. Ilyenkor előfordulhat, hogy a dátum lemarad, vagy rosszabb esetben annak csak a fele látszódik.

1.6.3. Letöltés internetről A képek „beszerzésének" legegyszerűbb, bár

nem mindig legális módja az internetről való letöltés. Az internetes képekkel azonban az a gond, hogy azok felbontása többnyire kicsi, sokszor olyannyira, hogy az minden feldolgozásra alkalmatlan. Persze lehet, hogy találunk megfelelő témájú és minőségű képet, amit aztán saját háttértárolónkra menthetünk. Amennyiben tehát a letöltött web-


lapról egy képet saját háttértárolónkra szeretnénk menteni, úgy kattintsunk a képen a jobb egérgombbal, majd a helyi menüről válasszuk a Kép mentése más néven menüpontot. Számos oldalon találunk nagyon szép háttérképeket, de a keresők többsége is biztosít lehetőséget külön a képekre való keresésre.

1.6.4. Rajzolás Aki érez magában művészi hajlamot, vagy ösz¬

sze tud állítani képet a grafikai programok által nyújtott rajzeszközök alkalmazásával is, az saját maga is elkészítheti a képeket. Ehhez kiindulási alapként használhat egy üres fehér hátteret, vagy valamely már meglévő képet, részletet, textúrát, esetleg egyéb objektumot.

1.6.5. Képernyőfelvétel Kiindulási alapként sok esetben használható az

éppen aktuális képernyőtartalom is. A képernyőtartalmat nagyon egyszerűen bemásolhatjuk a rajzolóprogramokba, ugyanis a PrtScr gomb a teljes képernyőt, az Alt-PrtScr billentyűkombináció pedig az aktuális ablakot helyezi vágólapra. A vágólap tartalma pedig már igen egyszerűen beilleszthető bárhová.


1.7. Lehetőségek a feldolgozás során

A képszerkesztő alkalmazások alapfunkciói a képek javítása, létrehozása, előkészítése elküldésre vagy webre helyezése csak a kezdet.

A különféle grafikai programok egy digitális kép utólagos átszerkesztésére, montírozására szinte korlátlan lehetőségeket kínálnak. A legegyszerűbb levágásoktól kezdve a megfelelő minőségűre való javításon át a leglehetetlenebb trükkökig minden megvalósítható. A képbe tetszés szerint belejavíthatunk, kitörölhetünk belőle részeket, hozzáadhatunk más dolgokat, átcserélhetünk részleteket, régiessé tehetjük, elhalványíthatjuk, hátteret cserélhetünk, stb. A lehetőségeink szinte korlátlanok, csak a fantáziánk és a tudásunk szab határt az elvégezhető műveletek körének. Érdemes tehát megismerni a programok szolgáltatásait.

Ha tehát szégyelljük a sörhasunkat a nyaralási fotón tüntessük el azt a kidolgozás előtt. Dicsekedni akarunk barátunknak egy nemlétező nyaralásról, montírozzuk magunkat egy hawaii háttér elé. Nem szeretnénk, hogy ismerőseink is megtudják, hogy az anyósunk is velünk volt a nászúton, tüntessük el őt a fotókról. Lézerkardozni szeretnénk, rajzoljunk magunknak egyet. Elmaradt a gyerek születésnapi fotózása, montírozzunk gyertyát a tavalyi fotóra. Az összes plakát, film hasonló


trükkökkel készül, szinte minden magazinban retusálják a fotókat, sokszor olymértékben, hogy az már csak éppenhogy hasonlít a modellre.

1.8. Képek archiválása Ha képeinket hosszú távon is meg szeretnénk

őrizni, akkor valószínűleg nem a memóriakártyán vagy a merevlemezen való tárolás a legoptimálisabb. Sokkal jobb megoldás, ha a képeket CD vagy DVD lemezre másoljuk. Ez ma már nem okozhat problémát, mivel szinte minden gépben található CD vagy DVD író, de ha mégsem úgy tízezer forint alatti áron beszerezhetjük, ráadásul a hozzá való lemezek ára is százforintos nagyságrendbe esik. Archiválásnál célszerű a képeket mappákba rendezni, például nyaralásaink vagy egyéb témakörök alapján. Fontos, hogy mindig tároljuk el az eredeti fájlt is, ne csak az esetlegesen módosított változatot. A teljes információ ugyanis csak az eredeti képben van meg, ha bármit módosítunk, - mégha javítunk is a képen - azzal csak elveszünk a képből, így ha netán más műveletet is kívánunk a későbbiekben végezni, úgy szükséges, hogy az eredeti kép rendelkezésünkre álljon.


2. A Photoshop indítása

A program indítása többféleképpen is történhet. A telepítés után Windows rendszerben a Start menüben is megjelenik egy hivatkozás a programra. Értelemszerűen ilyen hivatkozás lehet az Asztalon is. Ezek dupla kattintással indíthatók.

A program jellegéből adódik, hogy lehetőség van különféle, a Photoshop által támogatott grafikus fájlok Photoshop-ban történő megnyitására is, mégpedig a jobb egérgombbal előhívható helyi menüben az Edit with Photoshop lehetőség kiválasztásával. A programhoz társított kiterjesztésű fájltípusok ikonjának kiválasztásával a fájl automatikusan a Photoshop-ban nyílik meg.

45A Photoshop indítása

3. A Photoshop felülete

A program felülete alapesetben a legfontosabb és leggyakrabban, legáltalánosabban használt képszerkesztési funkciókat mutatja. Az egyes programrészeket azonban eltüntethetjük, helyettük másokat jeleníthetünk meg, tehát a Photoshop felülete testreszabható.


3.1. A menürendszer A Photoshop menürendszere hasonlít más

szabványos alkalmazásokéhoz, a menüsor elején a File (Fájl) és az Edit (Szerkesztés), a végén a Help (Súgó) menü található. Ezek között vannak a program specifikus menüi, az Image (Kép), a Layer (Réteg), a Select (Kiválasztás), a Filter (Szűrő), a View (Nézet) és a Window (Ablak).

3.2. Az eszköztár A PhotoShop eszköztára az ablak bal oldalán

rajzoló és szerkesztő eszközöket tartalmaz:

kijelölő lasszó

körülvágó

festékszóró másoló

radír homályosító

útvonal-komponens kijelölő

toll

megjegyzés kéz

előtérszín

alapértelmezett színek ikonja

szerkesztés standard módban

teljes képernyős mód menüvel

ugrás a program honlapjára

mozgató varázspálca daraboló

festékecset "emlékező" ecset színátmenet manipuláló

szöveg

alakzat-rajzoló

pipetta zoom színek felcserélése

háttérszín

szerkesztés gyors maszk módban

teljes képernyős mód

ugrás az Image Ready programra

47A Photoshop felülete

4. Alapvető funkciók

4.1. Különböző formátumú fájlok megnyitása

A Photoshop által támogatott fájltípusok: • Acrobat retusált kép (*.PDF, *.AI, *.PDP) • Általános EPS (*.AI3, *.AI4, *.AI5, *.AI6, *.AI7, *.AI8,

*.PS) • Általános PDF (*.PDF, *.PDP, *.AI) • BMP (*.BMP, *.RLE, *.DIB) • Cineon (*.CIN, *.SDPX, *.DPX, *.FIDO) • CompuServe GIF (*.GIF) • EPS TIFF előnézet (*.EPS) • Fényképezőgép RAW nyersfájlja (*.TIF, *.CRW,

*.NEF,*.RAF,*.ORF) • Filmsáv (*.FLM) • JPEG (*.JPG, *.JPEG, *.JPE) • Large Document Format (*.PSB) • PCX (*.PCX) • Photo CD (*.PCD) • Photoshop (*.PSD, *.PDD) • Photoshop DCS 1.0 (*.EPS)


• Photoshop DCS 2.0 (*.EPS) • Photoshop EPS (*.EPS) • Photoshop PDF (*.PDF, *.PDP) • Photoshop Raw (*.RAW) • PICT (*.PCT, *.PICT) • Pixar (*.PXR) • PNG (*.PNG) • Scitex CT (*.SCT) • Targa (*.TGA, *.VDA, *.ICB, *.VST) • TIFF (*.TIF, *.TIFF) • Wireless Bitmap (*.WBMP, *.WBM) A fájlmegnyitás során ezek a fájlok típusonként szűrhetők.

4.2. Képfájl létrehozása Új képet Photoshop-ban a File menü New...

menüpontjával hozhatunk létre. Ekkor a kép legfontosabb paramétereit azonnal beállíthatjuk.

Megadhatjuk a nagyságot, azaz a magasságot és a szélességet számos mértékegységben (pixel, hüvelyk, cm, mm, pont, pica).

Szintén a létrehozáskor meghatározhatjuk a kép felbontását is, vagyis azt, hogy a kép egyetlen hüvelykjén vagy cm-én belül hány képpontot szeretnénk tárolni.

A Photoshop-ban számos színmód közül választhatunk (bitmap, szürkeárnyalatos, RGB, CMYK, Lab). A színmélység 1, 8 vagy 16 bites lehet (a választott színmódtól függően).

49Alapvető funkciók

ő

A Photoshop-ban a színmélység csatornánként értendő! Ha belegondolunk, ez egyértelmű. Egy csatornánként 8 bites (256 színes) BMP kép (ami ugyebár RGB modellt használ) tehát 24 bites (16,7 millió színű)! Ugyanez a 8 bites beállítás CMYK színmodellnél már 32 bites (4,3 milliárd színű). A kép háttere fehér, adott színű vagy áttetsző lehet.

További lehetőség egy színprofil kiválasztása, továbbá a pixel alakjának meghatározása (alapértelmezésben négyzet).

A beállítások csoportjait (preset) el is menthetjük későbbi használatra, így például az egyéni képméretet és egyéb jellemzőket nem kell állandóan beírogatnunk.

A különféle beállítások nagyban befolyásolhatják a kép fizikai tárfoglalását (méretét), így már


ezen a párbeszédablakon látható egy adat a fájl méretére vonatkozóan. A végleges kép fizikai mérete természetesen ettől eltérő is lehet, ha a szerkesztések befejezése után tömörítjük vagy más formátumba exportáljuk a képet.

4.3. Váltás megnyitott fájlok között

A Photoshop mint professzionális képszerkesztő természetesen lehetővé teszi egyidejűleg több fájl megnyitását és kezelését (ún. multifájl-editor kategóriába tartozik). A megnyitott képek önálló ablakban vannak, így azok tetszés szerint átmére¬ tezhetők. Arra is van lehetőség, hogy a program automatikusan elrendezze nekünk az egyes képek ablakait, hogy azok tartalma látható legyen. A Window menü Arrange (Elrendezés) menüpontjából választhatjuk ki az elrendezés módját. A Cascade egymást átfedő (egymás mögött elhelyezett) képelrendezést jelent, a Tile (Csempe) pedig akkorára méretezi át az ablakokat, hogy mind látható legyen. Annak a képnek az ablakát, melyre aktuálisan nincs szükségünk, leikonizálhatjuk a Kis méret ikonjával. Ekkor csak az ablak címsora marad látható és lekerül a munkaterület bal alsó sarkába. Ha több leikonizálásunk is van és azokat elmozgattuk a bal alsó sarokból, akkor az Arrange Icons (Ikonok rendezése) opcióval rendszerezhet-


jük őket a sarokba. A Match Zoom lehetőséggel az aktív ablak nagyításának (ami a címsorán is látható) megfelelő nagyítású lesz a többi ablak tartalma is. A Match Location az aktív ablak tartalmához képest mozgatja a többi ablak tartalmát. A Match Zoom and Location kiválasztásával az előző két funkció egyszerre hajtható végre. A New Window for ... lehetőséggel az aktív ablakba benyitott fájl egy új ablakba nyitható (a régi is megmarad).

4.4. Képfájl mentése új néven, különböző formátumban

Ha egy szerkesztett fájl menteni akarunk, használhatjuk a Save parancsot a File menüből (vagy a


Ctrl + S billentyűket). Ekkor a program az aktuális formátumba ment, egyszerűen felülírja a korábbi változatot.

A File menü Save As... parancsával (vagy a Shift + Ctrl + S billentyűkombinációval) a program által ismert formátumokba, adott névvel menthetjük (konvertálhatjuk) az adott képet. Mivel az egyes formátumok tulajdonságai eltérnek, a kép minősége, mérete és egyéb paraméterei is ennek megfelelően változhatnak a mentési folyamat során. Ha a szerkesztett képünket a későbbiekben is rétegek szintjén szeretnénk szerkeszteni (pl. ugyanarra a képre a későbbiekben más és más szövegeket szeretnénk írni), akkor célszerű a Photoshop saját formátumát, a PSD-t (PDD-t) használni.

A Save As paranccsal a képet Photoshop PDF formátumba is menthetjük. A PDF fájl készítése során akár 128 bites titkosítást, sőt jelszót is beállíthatunk. A kódolás ZIP vagy JPEG lehet (a bitmap képek automatikusan CCITT tömörítéssel kerülnek kódolásra, ekkor a PDF opciókat tartalmazó párbeszédablak meg sem jelenik). Ebben a formátumban az áttetszőség is menthető. Az Image Interpolation segítségével a kisfelbontású képek szélei lágyíthatók nyomtatás során. Az Include Vector Data érdekessége az Embed Fonts, ami lehetővé teszi, hogy olyan számítógépen is helyesen jeleníthessük meg a fájl szövegét, amelyen az adott betűtípus nincs


telepítve. A PDF fájlhoz beállítható, hogy a felhasználó módosíthatja-e a fájlt, illetve azt is, hogy kinyomtathatja-e vagy sem. A beállítások egy része Acrobat-verziófüggő.

Az általános PDF és a Photoshop PDF formátum némileg eltér egymástól. Az általános PDF több képet is tartalmazó többoldalas dokumentum vagy diákból álló prezentáció is lehet. Nem Photoshop-ban, hanem más programokban (pl. Adobe Acrobat vagy Illustrator) készül. Megnyitásakor a Photoshop raszterizálja a képet. A Photoshop PDF formátum a Photoshop-ban készül és csak egyetlen képet tartalmazhat. Ez a formátum támogatja az összes színmódot, ami a Photoshop saját formátumában elérhető. A programban mindkét PDF formátum megnyitható, de csak az utóbbi menthető.

A File menü Save a Version... menüpontja csak a Version Cue Workspace segítségével manipulált képek esetén választható. Ezzel a lehetőséggel egy fájlnak különböző változatait menthetjük el, mindegyiket magyarázatokkal ellátva.

A Save for Web... opció (vagy az Alt + Shift + Ctrl + S billentyűkombináció) segítségével a Webre optimalizálhatjuk képünket. A fájl formátuma és fizikai mérete mellett a letöltési időt is láthatjuk. A választható formátumok: GIF, JPEG, PNG-8, PNG-24, WBMP. A Webre optimalizált mentés az ImageReady programban tovább szerkeszthető.


Beállítható a böngészőink listája, amelyből a tetszőleges programmal ellenőrizhetjük a végeredményt. A tesztelés során a választott böngésző új ablakot nyit, benne megjelenik a szerkesztett kép, annak paraméterei, valamint a megjelenítésére szolgáló HTML kód (természetesen nem feltétlenül kell ezt használni, ha a mentés után a képet feltesszük egy weblapra).

A Save for Web... ablak segítségével e-mail-ek mellékleteit is előkészíthetjük. Ekkor a fájlméretet minimalizálni kell, a lehető legjobb képminőség megtartása mellett. A Save for Web... opcióval átméretezhetjük a képet és különböző optimalizálásokat hasonlíthatunk össze. Így az eredeti kép valódi módosítása nélkül többféle változatot nézhetünk meg és kiválaszthatjuk a számunkra leginkább megfelelőt.

A Save for Web párbeszédablakban kattintsunk a 4-Up fülre, így négy különböző optimalizálási beállítás eredményét hasonlíthatjuk össze (az eredeti kép mellett három, különféle beállítású előnézet látható). Egy előnézetet kiválasztani az arra történő kattintással tudunk. Ezután választani kell egy előre beállított fájlformátumot a Preset legördülő listából, hogy láthattuk a minőségbeli eltéréseket. Azt, hogy melyik formátumot érdemes választani, a képünktől függ. A GIF animációkhoz, kevés színt tartalmazó képekhez és ismétlődő színekhez (pl. vonalrajzok, logók) jó választás. Tá-


mogatja az áttetszőséget is. A JPEG folyamatos színátmenetes, fotórealisztikus képek tárolására használatos. A tömörítés mértéke állítható. Áttetsző képek tárolására nem alkalmas.

Ha át szeretnénk méretezni a képet, kattintsunk az Image size lapfülre a párbeszédablak jobb oldalán. Adjuk meg a kívánt szélességet (Width) és magasságot (Height), majd alkalmazzuk az Apply gombbal. A fájl mentésekor a program csak az optimalizált verziót menti.

Válasszuk a számunkra leginkább megfelelő előnézetet, majd a Save-vel mentsük el.

A Save Optimatized As párbeszédablakban határozzuk meg a mentés helyét, valamint a fájl nevét. A Save-re kattintva a fájl mentésre kerül.

Megjegyzendő, hogy a csatornánként 16 bites képek a Save As paranccsal csak az alábbi formátumokba menthetők: Photoshop, Photoshop PDF, Photoshop Raw, Large Document Format (PSB), Cineon, PNG és TIFF. Ha csatornánként 16 bites képet optimalizálunk a Webre a Save for Web paranccsal, a program a képet automatikusan csatornánként 8 bitesre konvertálja.

4.5. Képfájl bezárása a Photo¬ shop-ból való kilépés nélkül

A Photoshop-ban minden egyes megnyitott képfájl külön ablakot kap. Ennek mérete alapeset-


ben a rendelkezésre álló területnek megfelelő. Ebből következik, hogy így az utoljára megnyitott kép letakarja a korábban megnyitottakat. A kép ablakának ikonizálójával kis méretűre zsugorítható a kép, így csak az ablakának a címsora látszik. Ha egy képfájlt szeretnénk bezárni, miközben a programmal még szeretnénk tovább dolgozni, akkor az adott képfájl ablakát kell bezárni annak X ikonjával. Ekkor a Photoshop és az esetlegesen abban megnyitott fájlok változatlanul rendelkezésünkre állnak, az a fájl, amire nincs szükség, pedig bezárásra kerül. Ha a képfájl ablakát maximalizáltuk, akkor magának a Photoshop ablakának az ikonjai alatt látható a képfájl ablakának ikonsora a jobb felső sarokban. Ekkor tehát az alsó sorban levő ikonnal tudjuk a képfájlt, a felsővel magát a programot bezárni. Ha módosítottuk valamely fájlt, de nem mentettük, akkor a képfájl ablakának (vagy a Photoshop ablakának) bezárásakor a program felkínálja a mentés (Yes), a mentés nélküli kilépés (No) és a programba való visszatérés (Cancel) lehetőségét.

4.6. Kép görgetése Photoshop-ban a képeket az egér mellett billen

tyűvel is finoman görgethetjük. Felfelé a PageUp, lefelé a PageDown gombot használhatjuk. A Home és az End a bal felső, illetve a jobb alsó sarokba


gördít. A Shift + PageUp és a Shift + PageDown balra, illetve jobbra gördít.

A PhotoShop azon ritka programok egyike, amelyik engedélyezi a gördítést és a nagyítást a legtöbb dialógusablak beállításai alatt is. Ez akkor lehet nagyon hasznos, ha szűrőket vagy egyéb módosításokat alkalmazunk párbeszédablakból.

4.7. Súgó funkciók használata Mivel a Photoshop rengeteg szolgáltatással

rendelkezik, többféle segítséget is kapunk munkánk során. A program súgó funkciói a Help menüben érhetők el.

A Photoshop Help... almenü egy böngészőablakban nyitja meg a program Súgóját. Az egyes témákra, fogalmakra stb. alapvetően négyféleképpen kereshetünk rá. A Contents a Súgó témáinak cím szerinti rendezése. Mivel webes felületen vagyunk, minden cím egy hivatkozásként működik. Bármelyikre rákattintva a jobb oldali ablakrészben megjelenik az adott téma vagy leírás. Az Index kiválasztásával a Súgó kulcsszavainak kezdőbetűk szerinti rendszerében kereshetünk. A Site Map a webes felületű Súgó „oldaltérképe" (a fejezetek és a bennük levő témák hivatkozás-listája). A Search (Keresés) a Súgó általános kifejezéskeresője. Segítségével egy adott szó, kifejezés kereshető a Súgóban. Az eredmény a Súgó összes


olyan oldala, ami tartalmazza a keresésünk tárgyát. Magának a Súgónak a használatában segít a Using Help opció.

A Photoshop számos más programhoz hasonlóan rendelkezik üdvözlőképernyővel is. Ez a képernyő elsősorban a kezdő felhasználók számára lehet hasznos, így megjelenése kikapcsolható (a program indulásakor a felugró ablak bal alsó sarkában kell kivenni a pipát). Az üdvözlőképernyő a Help menü Welcome Screen... opciójával bármikor előhívható. Innen érhető el néhány alapfogalmat bemutató Súgó-oldal.

Az About Photoshop... a program verzióját, készítőit és az alkalmazott technológiák védjegyeit írja le.

Az About Plug-In az elérhető beépülő modulokról ad rövid leírást.

Az Export Transparent Image... opcióval speciális, áttetsző részeket tartalmazó képeket exportálhatunk (értelemszerűen áttetsző réteg szükséges hozzá).

A Resize Image... segítségével nyomtatáshoz, illetve hálózati felhasználásokhoz optimalizálhatjuk képünk méretét.

A System Info... a rendszerünkről, annak a program szempontjából meghatározó szoftverkomponenseiről ad információkat.

A Photoshop webes támogatottsággal is rendelkezik. Az Activate... segítségével aktiválhatjuk


termékünket. Az Updates... opcióval a programhoz elérhető frissítéseket tölthetünk le annak weblapjáról, a Registration... használatával pedig regisztrálhatjuk termékünket. A Photoshop Online... a program webhelyére (http://www.ado-be.com/photoshop) repít minket (alapértelmezett böngészőnkben új ablakot nyitva).

A How to (hogyan) kezdetű opciók a legfontosabb témákhoz tartozó Súgó-rész tematikus rendszerezései: • How to Create Web Images (hogyan hozhatunk

létre képeket webes felhasználásra) • How to Customize and Automate (testreszabás

és automatizálás) • How to Fix and Enhance Photos (fényképek

minőségének javítása) • How to Paint and Draw (festés, rajzolás) • How to Prepare Art for Other Applications (gra

fika készítése más alkalmazásokhoz) • How to Print Photos (nyomtatás) • How to Work with Color (színkezelés) • How to Work with Layers and Selections (réte

gek és kijelölések) • How to Work with Type (szöveg) • How to Create How Tos (How to-k létrehozása)

4.8. A Photoshop bezárása Ha a megnyitott képe(ke)n nem módosítottunk,

akkor a program más alkalmazásokhoz hasonlóan


http://www.adobe.com/photoshop

http://www.adobe.com/photoshop

további kérdések nélkül bezárható a szokásos módon (a bezárás X ikonjára kattintva, a program címsorának bal végén duplán kattintva vagy ugyanitt a vezérlő menüt lenyitva és kiválasztva a Bezárás parancsot, a tálcán a program reprezentációján a jobb egérgombbal előhívott vezérlőmenüből kiválasztva a Bezárás parancsot, esetleg az Alt + F4 billentyű-kombinációval).

Ha valamely megnyitott képen módosításokat hajtottunk végre, akkor a programból nem léphetünk ki a megjelenő kérdés megválaszolása nélkül. Vagy elmentjük a módosításokat (Yes) vagy nem (No), esetleg mégsem lépünk ki és folytatjuk tovább a munkát (Cancel).


5. Beállítások

5.1. A nézet-változtatás és a nagyító eszköz

Mivel a képek mérete változó, a megnyitott képek számának függvényében a rendelkezésre álló hely csökken, a képmanipulációk során egyes képrészleteket erősebb nagyításban kell látni, munkánk során elengedhetetlen a nézet változtatása. Photoshop-ban erre többféle lehetőség is van.

Az egyes képek ablakának címsora százalékosan mutatja az aktuális nagyítás mértékét. Ez csak akkor nem lesz látható, ha az alak mérete annyira kicsi, hogy a címsora nem fér ki. A százalékérték egyébként a programablak alján látható állapotsoron is megjelenik. A 100%-os nagyítás a kép méretének megfelelő nézetet adja (a kép és a monitor felbontásának megfelelően jelenik meg).


5.1.1. Nagyítás A nagyításra számos lehetőség közül választha

tunk. Válasszuk ki a nagyító eszközt (Zoom Tool).

Ekkor a mutató egy nagyítóvá változik, ami¬ nek a közepén egy összeadásjel látható. Ezzel kattinthatunk a nagyítandó képrészletre. Minden kattintás eggyel növeli a nagyítás mértékét (az előre beállított értékekkel). Ha a nagyítás mértéke eléri a maximális 16-szoros (1600%-os) értéket, a nagyító ikonja üressé válik.

Ha a nagyítás mértéke kisebb, mint 100%, akkor erre a méretre egyetlen kattintással felnagyíthatjuk a képet, ha magán az eszköztáron kattintunk a korábban már kiválasztott nagyító ikonjára.

A nagyítás a View menü Zoom In menüpontjával is nagyítható.

További lehetőség a képre mért jobb egérgombos kattintás, amivel az előugró helyi menüből többféle méretezés is választható: • Fit on Screen: a rendelkezésre álló képernyőte

rületre nagyítja ki a képet • Actual Pixels: 100%-ra méretezi át a képet (ki

csinyíti vagy nagyítja) • Print Size: nyomtatási méretre méretezi át a

képet • Zoom In: nagyít a képen • Zoom Out: kicsinyít a képen

63Beállítások

5.1.2. Kicsinyítés A nagyításhoz hasonlóan a kicsinyítésre is több

féle lehetőségünk van. Az Alt (Macintosh-on az Option) billentyű

nyomvatartása mellett a nagyító eszköz kicsinyítésre használható, a benne látható összeadásjel kivonássá változik.

A képernyő tetején (a menüsor alatt) látható opciós panelen a kicsinyítés ikonjára kattintva a nagyító eszköz kicsinyítésre használható eszközzé válik, az előzőekben említett kivonás látható a közepén. Ha elérjük a kicsinyítés minimális értékét (0,16%), akkor az eszköz közepe üressé válik.

Itt is alkalmazható a View menü, ahol most a Zoom Out opciót kell kiválasztanunk.

A nagyításnál ismertetett (a képre jobb egérgombbal kattintva előhozott) helyi menü a kicsinyítésnél is használható.

Ha görgetős egerünk van, akkor a gördítőtárcsa forgatásával is nagyíthatjuk, illetve kicsinyíthetjük a képet.

5.1.3. Méret-változtatás húzással Ha a kép egy részletére szeretnénk ráközelíteni,

akkor azt az egérgomb nyomva tartása mellett az adott terület körbekerítésével is megtehetjük. Így eljárva a nagyítás a szóköz billentyű nyomva tartá-


sa mellett mozgatható (ezalatt az eszköz ikonja a kéz, vagyis Hand Tool ikonja).

5.1.4. A kép megtekintése eredeti méretben

A korábbiakban tárgyalt nagyítási-kicsinyítési lehetőségek között már szerepelt a 100%-os méretben történő megjelenítés valamely lehetősége.

A 100%-ra történő átméretezés más módon is megvalósítható. Az eszköztár nagyító ikonjára duplán kattintva a kép eredeti méretében jelenik meg.

5.1.5. Maximális helykihasználás A kép aktuális képernyőn rendelkezésre álló te

rületre történő kinyújtására több módszer is létezik. A nagyításnál említett Fit on Screen is használható, de emellett más lehetőség is kínálkozik: a View menü Fit on Screen menüpontja, továbbá az eszköztár kéz eszközén (Hand Tool) történő duplakattintás. Bármelyik lehetőséget is válasszuk, a program a képfájl ablakának méretét és a nagyítás mértékét is a rendelkezésre álló képernyőterülethez igazítja.

65Beállítások

5.2. Előtérszín, háttérszín kiválasztása

A Photoshop a rajzolásokhoz, festésekhez, kitöltésekhez az előtérszínt használja. A színátmenetekhez, törlésekhez, illetve a kitörölt területekhez tartozik a háttérszín. Az előtérszín és a háttérszín speciális szűrőkhöz is használható.

Új előtérszín vagy háttérszín a pipettával (Eyedropper Tool), a színpalettával, a minta-palettával és az Adobe Color Picker-rel is megadható.

Az alapértelmezett előtérszín a fekete, a háttérszín pedig a fehér (alpha-csatornánál fordítva).

Az eszköztáron az aktuális előtér- és háttérszín már messziről látszik. A közöttük levő hajlított nyíllal a két szín felcserélhető. Az ábra bal alsó sarkában az alapértelmezett értékek láthatók.

A Photoshop-ban új fájl megnyitásakor a Background Contents lenyílólistából választhatunk háttérszínt. Ez fehér (White), háttérszín (Background Color) és áttetsző (Transparent) lehet.

5.3. Rácsok és vezetők Photoshop-ban a képmanipulációink segítésére

lehetőség van nem nyomtatandó elemek megjelenítésére és elrejtésére.


A vezető (Guide) olyan egyenes, ami az egész kép fölött van. Tetszőleges pozícióba helyezhető, így segítve pozicionálási munkáinkat. Mozgatható, áthelyezhető és a véletlenszerű áthelyezés megelőzése érdekében zárolható.

A rács (Grid) elemek szabályos, szimmetrikus elhelyezésére alkalmas. A rács alapértelmezésben nem kerül nyomtatásra (de képpontokként is megjeleníthető).

Mivel a különféle munkákhoz más és más méretű rácsozatra van szükség, ennek mérete (más paraméterekkel egyetemben) állítható.

Az Edit menü Preferences almenüjének Guide, Grid and Slices opciójával előhívható párbeszédablakban állíthatók be a vezetők, a rácsok és a képrészletek tulajdonságai.

A vezetőnek a színe néhány előre beállított érték közül választható vagy tetszőlegesre állítható (Custom). Stílusa vonal (Lines) vagy szaggatott vonal (Dashed Lines) lehet.

A rács színe is néhány értékből választható vagy ha nem tetszik, akkor a Color Picker-rel felvett (vagy a különböző színrendszerek megfelelő komponenseit számszerűen meghatározva kikevert) színt is beállíthatunk. A rács stílusa vonal (Lines), szaggatott vonal (Dashed Lines) vagy pontozott (Dots) lehet. A rácsozat sűrűsége számértékkel pontosan meghatározható, az ehhez tartozó mértékegység pedig szintén rajtunk áll: megadható

67Beállítások

képpontban, hüvelykben, cm-ben, mm-ben, pontban, pica-ban és százalékosan (alapból 25 mm). Az áttekinthetőséget javító albeosztás is megadható (alapból 4).

A rácsok és vezetők viselkedése hasonló. A kijelölések és azok kerete, illetve az eszközök akkor igazodnak egy vezetőhöz vagy rácshoz, ha 8 képernyőponton (nem képponton!) belül húzzuk. A vezetők akkor is igazodnak a rácshoz, ha mozgatjuk őket. A vezetők elhelyezése, valamint a vezetők és a rácsozat megjelenítése egy képre jellemző tulajdonság. A rácsköz, továbbá a vezetők és rácsok színe és stílusa ugyanaz minden kép esetén.

5.3.1. Rács vagy vezető megjelenítése és elrejtése

Válasszuk a View menü Show almenüjében a Grid opciót a rácsozat, illetve ugyanitt a Guides opciót a vezetők megjelenítéséhez.

A View menü Extras opciójával a kijelölések, a célútvonalak, a képrészletek és a megjegyzések jeleníthetők meg vagy rejthetők el.

A View menü Show almenüjében az All lehetőséggel az összes segédeszközt megjeleníthetjük, a None-nal az összeset elrejthetjük.


5.3.2. Vezető elhelyezése Ha a vonalzók nem láthatók, jelenítsük meg

azokat a View menü Rulers opciójával. A pontos munkához lehetőség szerint 100%-os nagyítást alkalmazzunk vagy használjuk az Info palettát.

Vezető a View menü New Guide opciójával hozható létre. A párbeszédablakban válasszunk a vízszintes (Horizontal) és a függőleges (Verticai) elrendezés közül, adjuk meg a pozíciót, majd kattintsunk az OK-ra.

Más lehetőségek is vannak vezetők létrehozására. Ha a vízszintes vonalzót megragadjuk az egérrel és elkezdjük lefelé húzni, vízszintes vezetőt hozhatunk létre. Ugyanezzel a módszerrel függőleges vezetőt is készíthetünk. Ha az előző műveleteket a Shift billentyű nyomva tartása mellett végezzük, a vezető a vonalzó legközelebbi beosztására kerül.

Egy vezető pozíciója később is megváltoztatható. Ha fölé mozdítjuk az egeret, akkor a kurzor kétirányú nyíllá alakul. Ekkor az egérgomb nyomvatartása mellett a vezető arrébb húzható.

5.3.3. Vezető mozgatása Válasszuk ki a mozgató eszközt (Move

tool) az eszköztáron vagy tartsuk lenyomva a Ctrl (Macintosh-on a Command) billentyűt az eszköz aktiválásához (utóbbi esetben a billentyűt

69Beállítások

nyomva kell tartani, mert ez az aktuális eszköz ideiglenes cseréje). Az egérkurzort mozgassuk a vezető fölé, ekkor a mutató kétirányú nyíllá változik. A vezető így már a szokásos módon húzható. A vezető vízszintesből függőlegessé alakítható (vagy fordítva), ha az Alt (Macintosh-on az Option) billentyűt lenyomva tartjuk és úgy húzzuk a vezetőt. A vezető a Shift gomb nyomvatartásával és az eközben végzett húzással utólag is a vonalzó beosztásához igazítható (de csak akkor, ha a rács látható és a View menü Snap To almenüjében a Grid opció ki van jelölve).

5.3.4. Vezető rögzítése A véletlenszerű elmozdítás megelőzésére az

összes vezető rögzíthető a View menü Lock Guides opciójával.

5.3.5. Vezetők eltávolítása Ha egy képről el szeretnénk távolítani egy veze

tőt, egyszerűen húzzuk ki azt a kép ablakából. Ha már egyetlen vezetőre sincs szükség a képen, akkor válasszuk a View menü Clear Guides opcióját.

5.4. Képrészletek A Photoshop-ban, a Save for Web párbeszédab

lakban és az ImageReady-ben lehet megtekinteni


képrészleteket (slice). A különféle tulajdonságok alapján lehet különbséget tenni a képrészletek között.

A képrészleteket határvonal veszi körül. A folyamatos vonal a felhasználói vagy réteg-alapú képrészletet jelöl, a pontozott vonal pedig az automatikusan kijelölt képrészletet. Az első két képrészlet-típusnak a színe is más, mint az automatikusan kijelölt részeké. Alapértelmezésben a felhasználói, illetve réteg-alapú részletek kék, az automatikusak pedig szürke színnel vannak jelölve.

A képrészletek számozása 01-től kezdődik balról jobbra, fentről lefelé. Ha megváltoztatjuk az elrendezést vagy a képrészletek számát, a részletek számozása frissítődik. A számozás elrejthető, ha az Edit menü Preferences almenüjében a Guides, Grid and Slices opció kiválasztásával megjelenő párbeszédablakban a Slices résznél a Show Slice Numbers jelölőnégyzetéből kivesszük a pipát.

A képrészletek határvonala a View menü Show almenüjének Slices opciójával jeleníthető meg vagy rejthető el.

71Beállítások

6. Képek beolvasása és mentése

6.1. Szkennelő program indítása, szkennelés

Mielőtt nekiállnánk a szkennelésnek, telepítenünk kell a szükséges szoftvereket. A driverek mellé általában mellékelnek egy képszerkesztő programot is, ami képes a szkenner (és a meghajtóprogram) kezelésére. Természetesen ezt is használhatjuk, de a Photoshop-ban is van lehetőség a szkennerrel beolvasott képek közvetlen feldolgozására.

A munka megkezdése előtt ismerkedjünk meg a szkenner képességeivel, a felbontásával, a színmélységével és egyéb paramétereivel.

A hasonló jellegű képeket együtt beolvasva a képfeldolgozás könnyebbé válik. Egy kisméretű képet nagyobb felbontásban beolvasva, egy nagyobb méretűt pedig kisebb felbontásban beolvas-


va jobban feldolgozható képfájlokat kapunk, mintha óriási felbontásban olvasnánk be a nagyméretű képet is. Ha egy kép viszonylag sötét, a másik pedig jóval világosabb, akkor azokat is célszerűbb külön szkennelni.

Ha a megfelelő szoftvereket telepítettük, akkor a Photoshop-ban a File menü Import almenüjében megjelenik a szkennerünk neve. Ezt kiválasztva az eszközhöz telepített kezelőprogram nyílik meg, amiben a szkennelés paramétereinek beállítása után beolvashatjuk a képet. Ha például egy Canon

73Képek beolvasása és mentése

CanoScan N670U szkennerünk van, akkor az ehhez mellékelt program, a ScanGear CS-U indul el.

A közvetlen szkennelésre minden olyan szkenner alkalmas, ami rendelkezik Photoshop-kompatibilis beépülő modullal vagy támogatja a TWAIN interfészt. Ha egyik eset sem áll fenn, akkor használjuk a szkenner-gyártó saját programját, majd a beolvasott képet mentsük BMP, TIFF, PICT vagy a kívánt minőségű formátumba. Végül ezt a képet nyissuk meg a Photoshop-ban.

6.1.1. Előnézet, szkennelési paraméterek

Mivel nemcsak szabványos (pl. A/4-es) méretű képeket szkennelhetünk, annak méretét és egyéb paramétereit meghatározni nem mindig könnyű. Ebben segíthetnek a program vonalzói (ha vannak ilyenek), valamint az előnézet, ami lényegesen gyorsabban lekérhető, mint ameddig a tényleges beolvasás folyamata tart. Ha egymás után ugyanakkora méretű képeket szkennelünk, akkor nyilván nem kell módosítani a beolvasás méretén, így ilyenkor nem kell minden képhez előnézetet kérnünk.


A beolvasott kép minőségét számos tényező befolyásolja. Mivel a digitális képeknek sok paramétere van, ezek legfontosabbjait a beolvasáskor is meg kell határozni, mert azok nagyban befolyásolják az eredményt. Ha egy bélyeg méretű logót készítünk, akkor általában fölösleges a több száz dpi-s felbontás, hiszen a képet végül úgyis leméreteznénk. Persze fontos eltalálni a megfelelő felbontást, mert a digitális fényképek ugyebár nem nagyíthatók minőségromlás nélkül. Tehát inkább egy kicsit legyen nagyobb a beolvasott kép, mintsem kisebb.


A beolvasás másik fontos paramétere a színmélység. Egy fekete-fehér szöveges oldal beolvasásához teljesen fölösleges a 24 bites vagy még nagyobb színmélység, a 256 szürkeárnyalat tökéletesen elegendő, de valamikor még ez is sok, és a fekete-fehér üzemmódot használjuk. Egyes programokban a fényképek és a színes dokumentumok színkezelését külön lehet beállítani. A választható színmélység a szkennerünktől függ. Napjainkban nem ritka az akár 48 bites színmélység sem.

Az újságok, színes nyomatok szkennelésénél -különösen nagyobb felbontásban - a színösszetevők láthatókká válnak, egyes esetekben helytelen színmintázatok jelennek meg a képen (Moire hatás). A szkennelőprogramokban általában lehetőség van ennek a kellemetlen hatásnak a csökkentésére is.

A szkennelési paraméterek átgondolása és beállítása tehát azért rendkívül fontos, mert nagyban befolyásolja a beolvasott kép minőségét, így a végeredményt (és a kép későbbi feldolgozhatóságát is). A túl nagy méretben, eltúlzott felbontásban vagy színmélységben beszkennelt kép óriási fizikai méretű lesz (akár több tíz MB), ami felesleges, ha végül úgyis kisebb méretben, gyengébb minőségben mentjük el a képet. A beállítások eltúlzása ráadásul rengeteg többletidőt is igényel. Ha pedig a beállításokat túl gyengére állítjuk, akkor a képet


kevesebb célra tudjuk felhasználni, illetve a minősége nem felel majd meg az elvártnak.

A beolvasott kép automatikusan kap egy saját ablakot a Photoshop-ban, így az a szokásos módon feldolgozható, majd kívánt formátumba és minőségben, adott névvel és kívánt helyre menthető.

6.2. Aktív ablak képernyőtartalmának használata

Bizonyára mindenki készített már az aktuális munkájáról képernyőképet. Ez Windows alatt egy PrtScr billentyűlenyomással is megoldható, de vannak speciális programok is erre a célra. Az így „lelőtt" képernyőkép beilleszthető a Photoshop-ba, ott szerkeszthető és tetszőleges formátumba menthető. A vágólapon keresztül történő másolással más programokból (pl. Paint) is importálhatunk képeket, képrészleteket. A Photoshop képes a vágólapon levő kép vagy képrészlet felbontásának detektálására is. Így a File menü New menüpontjával előhívott párbeszédablakban az előre beállított méretek (Preset) között szereplő vágólap (Clipboard) beállítással egy új kép létrehozásakor a vágólapon levő kép méretével hozhatjuk létre az új képet.


6.3. Kép beolvasása digitális fényképezőgépről

A digitális fényképezőnél egy kicsit hasonló a helyzet, mint a szkennernél: a beolvasáshoz legtöbbször használhatjuk a géphez mellékelt szoftvereket. A merevlemezre felmásolt képfájlokat aztán utólag bármely azokat kezelni képes képszerkesztőben megnyithatjuk.

A digitális fényképezőgépek memóriakártyáihoz léteznek ún. kártyaolvasók, melyek képesek a kártyán tárolt fényképek beolvasására. Ha ilyent használunk, magára a fényképezőgépre nincs szükség a képek számítógépre történő másolásához.

A napjainkban használatos digitális fényképezőgépek egyre jobban kompatibilisek a modern operációs rendszerekkel. Ma már nem számít ritkaságnak, hogy egy számítógéphez csatlakoztatott fényképezőgép memóriakártyája cserélhető lemezként olvasható akár a Windows Sajátgépéből is. Komolyabb gépeknél a képhez járulékos, ún. metainformációk (felbontás, minőségi beállítás, záridő, apertúra stb.) is tárolásra kerülnek a fényképezés során. Ezeket nem minden program tudja maradéktalanul kezelni, így indokolt esetben ez lehet az egyik oka, hogy a fényképezőgéphez mellékelt programot használjuk a képek számítógépre való feltöltéséhez.


Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Photoshop ne lenne képes képeket importálni digitális fényképezőgépekről. Ehhez TWAIN meghajtót használó fényképezőgépre vagy WIA (Windows Image Acquisition) technológiát támogató eszközre van szükség.

Ha a fényképezőgépet megfelelően konfiguráltuk, akkor a Sajátgépben kitallózhatjuk a memóriakártyát, illetve egyes gépeknél megjelenik a My Digital Camera rendszermappa is. Photoshop-ban a File menü Browse parancsával jeleníthetjük meg a tallózásra szolgáló ablakot. Innen kiválaszthatjuk a megfelelő fájl(oka)t. Természetesen a többi fájl megnyitásához használt File menü Open opcióját a digitális fényképezőgéppel készült képek megnyitásánál is használhatjuk.

WIA eszköz esetén a File menü Import almenüjében válasszuk ki a WIA Support... opciót és ott importáljuk be a fényképeket. (A WIA technológia csak Windows XP alatt érhető el!) Adjuk meg a fájlok mentési helyét. Győződjünk meg róla, hogy az Open Acquired Images ki van pipálva. Ha nagymennyiségű képet szeretnénk importálni, illetve ha csak később akarjuk a képeket szerkeszteni, vegyük le a kijelölést. A Unique Subfolder kijelölésével az importált képeket közvetlenül az aktuális dátummal elnevezett mappába másolhatjuk. Kattintsunk a Start-ra és válasszuk ki azt a digitális fényképezőgépet, amiről a képeket be


szeretnénk olvasni. Ha a gép neve nem jelenik meg az almenüben, ellenőrizzük a szükséges szoftverek meglétét, megfelelő telepítését, valamint azt is, hogy a készülék csatlakoztatva van-e. Válasszuk ki az importálandó képeket, majd kattintsunk a Get Picture-re az importálás megkezdéséhez.

Akárhogy is töltjük fel a képeket, ha egyszer a számítógépen vannak a képfájlok, akkor a Photoshop-ba (vagy azt kezelő más programba) megnyitva szerkeszthetjük őket. A Photoshop a digitális fényképezőgépek között legnépszerűbb JPEG formátumot alapból támogatja, de egy TIFF fájl megnyitása sem jelenthet neki gondot. Más a helyzet a komolyabb fényképezőgépek nyersfájljaival, a RAW fájlokkal, ami sajnos nem szabványos, így nem minden esetben nyithatjuk meg (ilyenkor a géphez mellékelt programot leszünk kénytelenek használni).


7. Kijelölések Képszerkesztéseink során egyáltalán nem ritka,

hogy olyan műveletet szeretnénk végezni, ami csak a kép egy részére vonatkozik. Ilyen esetekben pontosan meg kell határozni a szóban forgó képrészt. A kijelölés lehet szabályos alakú vagy szabadkézi, adott színekhez kapcsolódó stb. A kijelölések ellentétessé tehetők, elvethetők, mozgathatók és egyéb műveletek végezhetők velük.

7.1. Teljes kép kijelölése Teljes kép kijelölése a Select menü Select All

parancsával vagy a Ctrl + A billentyűkombinációval lehetséges. Ugyanez a képre jobb egérgombbal kattintva előhívott helyi menüből kiválasztott Select All paranccsal is megvalósítható.

A kijelölések elvetése a Select menü Deselect opciójával vagy a Ctrl + D billentyűkkel történhet. Az elvetett kijelölés újbóli kijelölése a Select menü Reselect parancsával, illetve a Shift + Ctrl + D billentyűkombinációval érhető el.

81Kijelölések

A kijelölés megfordítása a Select menü Inverse parancsával vagy a Shift + Ctrl + I billentyűkkel történhet.

7.2. Képrészlet kijelölése Ha nem a teljes képet szeretnénk kijelölni, ak

kor a különféle kijelölőeszközökkel a kép egyes részeit is kijelölhetjük. Gyakori a szabályos alakú kijelölés, de szükség lehet szabadkézi és egyéb szabálytalan kijelölésekre is (pl. egy alak körvonalának követésénél).

7.2.1. A téglalap/ellipszis-kijelölő A kijelölések egyik gyakori formája a szabályos,

téglalap (négyzet) vagy ellipszis (kör) alakú kijelölés.


A téglalap/ellipszis kijelölő eszköz négy alváltozata:

Négyszögletes Ellipszis egyszerű sor egyszerű oszlop

Gyakorlásképpen készítsünk egy olyan képet, mely egy ellipszis alakban körbevágott virágot ábrázol. A kép szélén körben legyen a fehérbe átmenő áttűnés!

1. A File menüből válasszuk az Open lehetőséget és nyissuk meg a szerkesztés alapjául szolgáló képfájlt.

2. Válasszuk ki az ellipszis alakú kijelölőeszközt és az egérgomb lenyomása közben jelöljük ki a

83Kijelölések

kívánt területet. (Az így megadott kijelölés az egérrel megragadva mozgatható, de át nem méretezhető.) Ha nem sikerült pontosan azt kijelölnünk, amit szerettünk volna, a kijelölést a Select menü Deselect parancsával vethetjük el. Ezután újra nekiállhatunk a kijelölésnek.

3. A Select menü Feather... parancsával készíthetjük el az áttűnést. Adjuk meg a kívánt értéket (pl. 15 pixel). Kattintsunk az OK-ra.

4. A Select menüből válasszuk az Inverse lehetőséget. Ekkor a korábban kijelölt ellipszis alakú terület helyett a kép többi része lesz kijelölve (az eredeti kijelölésen kívüli részek).

5. Most már tetszés szerinti színnel kiszínezhetjük ezt a területet. Az Edit menüben válasszuk a Fill opciót. A Contents részben a legördülő listából válasszuk most a White lehetőséget. Az OK megnyomása után a terület fehérré változik.

6. A Select menü Deselect parancsával elvethetjük a kijelölést.

Megjegyzendő, hogy az áttűnést az ellipszis alakú kijelölés előtt is beállíthatjuk az opciós palettán.

7.2.2. Színtartomány kijelölése varázspálcával

A Photoshop-ban lehetőség van színtartományok kijelölése is. A Select menü Color Range... menüpontjával adott színtől a megengedettnél ke-


vésbé eltérő színű képpontokat jelölhetjük ki és azokkal végezhetünk különféle manipulációkat (pl. átszínezhetjük őket).

A varázspálca (Magic Wand) segítségével egy adott színt jelölhetünk ki a képen.

Azt, hogy az általunk megadott színhez képest mekkora lehet az eltérés, a tolerancia (Tolerance) határozza meg. Értéke 0 és 255 között lehet, alapértelmezésben 32. Kisebb érték esetén a megadotthoz közelebb eső színárnyalatok kerülnek kijelölésre.

A kijelölést helyettesíthetjük más színnel. Ehhez a kijelölést követően az Edit menü Fill opcióját kell kiválasztani, majd a kívánt színt meghatározni a Contents résznél.

85Kijelölések

Az eszközzel a kép azonos színű területeit egy mozdulattal átszínezhetjük más színűre a kijelölés után a Select menü Similar (hasonló) opcióját választva. Egy csillogó vízfelületen például a hullámok hátának azonos színét egyszerűen megváltoztathatjuk.

7.2.3. Szabadkézi kijelölés lasszóval Sokszor van szükség nem szabályos ala

kú területek kijelölésére. Ezek legáltalánosabb formája a szabadkézi kijelölés, melyet Photo¬ shop-ban a lasszó eszközzel végezhetünk.

A lasszó eszköz használata nem nagy ördöngösség. Az eszközt kiválasztva a kezdeti pozícióban lenyomott egérgombot nyomvatartva kell körbekeríteni a kívánt területet. A kezdő- és a végpontot nem kell pontosan egymásra tenni, hiszen a két pont közötti szakaszt a program képes egy egyenessel összekötni, vagyis bezárni a kijelölést. Az egérgomb felengedése után a kijelölt terület fekete és fehér mozgó görbékkel jelenik meg, hasonlóan a program más kijelöléseihez.

7.2.4. Sokszög alakú terület kijelölése lasszóval

Ha egyenesekkel határolt területet szeretnénk kijelölni, nem szabadkézi kijelölés-


sel kell pontosan „végigrajzolni" a területet. Helyette használhatjuk a sokszög alakú terület kijelölésére alkalmas lasszót, mellyel tetszőleges szögű szabálytalan sokszög alakú területet jelölhetünk ki.

7.2.5. „Intelligens" kijelölés mágneses lasszóval

A lasszós kijelölés legérdekesebb fajtája a mágneses lasszó. Ezzel az eszközzel olyan kijelölést készíthetünk, ahol a kijelölendő területet nagyjából körberajzoljuk, a program pedig figyelembe véve a kijelölés környezetét intenzitáskülönbségek vagy két szín határán megpróbálja pontosan vezetni a kijelölést. Ezzel a módszerrel egy madarat ábrázoló fényképről a többi módszernél könnyebben és pontosabb tudjuk kivágni a madarat vagy egy új rétegre másolni. Most ez utóbbi feladatot nézzük meg közelebbről.

1. A File menü Open parancsával nyissuk meg a kívánt fájlt.

2. Kattintsunk az eszköztáron a lasszó eszközre és tartsuk nyomva az egérgombot, amíg az altípusok meg nem jelennek (vagy kattintsunk jobb egérgombbal a lasszó eszköz ikonjára). Válasszuk ki a mágneses lasszót.

3. Kattintsunk a mágneses lasszóval és rajzoljuk körbe a kívánt területet. Ezalatt az

87Kijelölések

egérgombot nem kell nyomva tartani. Ha a program nem a megfelelő irányba folytatná a kijelölést (egy nem túl éles körvonal esetén ez előfordul), akkor a megfelelő helyeken egy-egy vezető pontot letehetünk egérkattintással. Ha a kijelölés nem sikerült úgy, ahogy azt szerettük volna, akkor az Esc billentyű megnyomásával elverhetjük azt (a Select menü Deselect parancsa, illetve a Ctrl + D billentyűkombináció itt nem használható).

4. Ha kijelölés befejezéséhez próbáljuk meg a lehető legpontosabban kijelölni a kiindulási pontot. Ekkor egy kis kör fog megjelenni


a mágneses lasszó ikonja mellett, ami jelzi, hogy egy egérkattintással a kijelölés bezárható.

5. Ekkor a más programokból (pl. Microsoft Excel) is ismerős „menetelő hangyák" veszik körül a kijelölést. Az Edit menüből válasszuk a Copy lehetőséget.

6. A File menü Open parancsával nyissunk meg egy másik fájlt, amire a kijelölést rá szeretnénk tenni.

7. Az Edit menüből válasszuk a Paste lehetőséget. Ekkor madarunk (vagy más kijelölésünk) az adott képen egy új rétegként jelenik meg (a Layers palettán is látható).

8. Ha rétegünk mérete nem megfelelő, akkor az Edit menü Transform opcióját kell kiválasztani, majd a Scale-t. Egy keret jelenik meg a rétegünk körül. A Shift gomb nyomvatartásával és a keret egérrel történő mozgatásával a madár arányainak megtartásával átméretezhető.

Új rétegünket át is helyezhetjük, ha a mozgató eszközre (Move Tool) kattintunk, majd a réteget a kívánt helyre húzzuk.

89Kijelölések

7.2.6. A kijelölő eszköz tulajdonságai, kijelölések relációja

A választott kijelölőeszköz tulajdonságai a kép felett, az opciós palettán láthatók. Ezek némileg eltérnek egymástól, az eszköztől függően.

A téglalap/ellipszis-kijelölő egyedi tulajdonsága a stílusa (Style), ami tetszőleges (Normal), rögzített oldalarányos (Fixed Aspect Ratio) és rögzített méretű (Fixed Size) lehet. Az utóbbi két lehetőségnél állítható a szélesség (Width) és a magasság (Height).

Mágneses lasszónál a kijelölés szélessége (Width), szélének kontrasztja (Edge Contrast), frekvenciája (Frequency), valamint a toll-nyomás (Pen Pressure) állítható.

A fentieken kívül a lasszó/sokszög-kijelölős lasszó, valamint a varázspálca közös tulajdonságai az adott eszköz kijelöléseinek kapcsolata, valamint a kijelölés éleinek lágyítása (Feather és Anti¬ aliased).

A kijelölések kapcsolata négyféle lehet: • új kijelölés (New selection): a régi kijelölés

elvetése és egy új kijelölés készítése • hozzáadás a kijelöléshez (Add to

selection): unió a korábbi kijelölésekkel • kivonás a kijelölésből (Subtract from

selection): az aktuális és a korábbi kijelölés különbsége


• metszet a kijelöléssel (Intersect with selection): a kijelölések közös része kerül kijelölésre

Sokszor van szükség a kijelölések széleinek lá¬ gyítására. Alapvetően kétféle lehetőség van: • Anti-aliasing: az egyenetlen, csipkés szélű ki

jelölés lágyítható a szélen levő képpontok és a háttér közötti színátmenettel. Mivel ekkor csak a szélen levő képpontok változnak, nem veszik el képrészlet. Ez a lehetőség alkalmazható kijelölések másolásánál, kivágásánál és beillesztésénél. Az ellipsziskijelölőnél, a lasszó mindhárom változatánál és a varázspálcánál érhető el (az opciós panelen beállítható a pipával). Az Anti-aliasing tulajdonságot az eszköz használata előtt kell megadni. Utólag egy kijelöléshez nem adhatunk Anti-aliasing tulajdonságot.

• Feather: elmossa a széleket a kijelölés és az akörüli képpontok közötti színátmenettel. Ezzel a módszerrel némi képrészlet-vesztés következik be a kijelölés széleinél. Használható a szabályos kijelölőeszközöknél és a lasszó eszközöknél. A szélek elmosása a kijelölés másolásakor, kivágásakor, mozgatásakor vagy színnel történő kitöltésekor válik láthatóvá.

91Kijelölések

8. Képátalakítás

8.1. Kép újra méretezése, felbontás módosítása

A digitális fényképezőgéppel készült és Photo¬ shop-ba importált fénykép, a beszkennelt vagy az internetről letöltött kép mérete és felbontása sok esetben nem felel meg igényeinknek.

A Photoshop-ban a képek átméretezése az Image menüből elérhető Image Size... menüponttal előhívható ablakban állítható be.

A kép mérete ekkor megadott pixel szélességűre vagy magasságúra méretezhető át. Ha az egyik értéket megadjuk, a másik az oldalarányok megtartása végett automatikusan kiszámításra kerül. A két érték közül tehát csak az egyiket lehet megadni. Ezek egymástól való függőségét jelzi a mértékegységek mellett a láncszem.

A dokumentum mérete az új fájl létrehozásakor megadható paraméterekhez hasonlóan változtatható százalékosan, hüvelykben, cm-ben, mm-ben,


pontban, pica-ban (a szélességnél oszlopban is). Az ablak alján a rögzített oldalarány (Constrain Proportions) pipáját kivéve a két szélessége és magassága egymástól függetlenül is állítható, így a kép a megadott méretűre torzítható.

A képek méretezésének másik, speciális módja, ha egyes képrészleteket elhagyunk a képről, vagyis méretre csonkoljuk azt. Az Image menü Canvas Size... opciójával előhívott ablakban a kép kívánt szélességét és magasságát egymástól függetlenül állíthatjuk be. Azt, hogy a kép mely részeit vágjuk le és melyek maradjanak meg a kívánt méretben, az Anchor résznél határozhatjuk meg. A kilenc részre felosztott négyzet azon részére kell kattinta-

93Képátalakítás

ni, amit meg szeretnénk hagyni (ekkor a nyilak ebből a kis négyzetből indulnak ki). Alapértelmezésben a kép közepe marad meg, tehát a kívánt méretű rész ebből a képrészből készül, felette, alatta és a széleken pedig levágja a maradék képrészeket.

A Canvas Size... opcióval azonban nemcsak csonkolhatjuk a képet, hanem ki is egészíthetjük adott színű pixelekkel a képet, hogy az kívánt méretű legyen. A színt a Canvas Size... ablakában a Canvas extension color résznél adhatjuk meg (alapértéke a Background, vagyis háttérszín, ami legtöbbször fehér). Ha képünk háttere áttetsző, akkor a hozzáadott vászon is áttetsző lesz.

A gyakorlatban a legtöbbször a képeken először egy oldalarányos Image Size átméretezést, majd azt követően egy kézzel megadott (kijelölt) csonkolást végzünk. Sok esetben azonban szükség lehet a pontos méretre vágásra (Canvas Size) is.

Az átméretezésben mellesleg segítségünkre siet a Help menü Resize Image opciója is, ahol a nyomtatáshoz és a hálózati felhasználáshoz optimalizálhatjuk a képet.

Ne felejtsük el, hogy a méretezés a bittérképes képek felbontás-függősége miatt minőségromlást okoz! Csak a vektorgrafikus képek méretezhetők át a minőség megtartása mellett.


8.1.1. Képátméretezés nyomtatáshoz Ha nyomtatni szeretnénk képünket, akkor az

átméretezés főbb lépései az alábbiak: 1. Válasszuk az Image menü Image Size... menü

pontját. 2. Ha a Resample Image ki van jelölve, vegyük le

kijelölését. 3. Adjuk meg a szélességet vagy magasságot. Az

egyik érték módosítása mellett a Photoshop a másik értéket automatikusan kiszámítja az oldalarányok megtartásához.

4. Ha a kép felbontása kb. 240 képpont/hüvelyknél (240 pixels per inch, 240 ppi) kisebb, jelöljük ki a Resample Image lehetőséget és növeljük a felbontást egy nagyobb érték megadásával. Az átlagos nyomtatókhoz 240-300 ppi közötti értéket érdemes megadni.

5. Kattintsunk az OK-ra.

8.2. Kép vagy kijelölés forgatása, vágása

A vágóeszköz (Crop tool) használata előtt növeljük a dokumentum-ablak méretét (vagy csökkentsük a kép méretét), hogy legyen egy kis hely a kép körül.

Jelöljük ki az eszköztáron a Crop tool-t. Az opciós panelen ellenőrizzük, hogy a

95Képátalakítás

szélességhez (Width), a magassághoz (Height) és a felbontáshoz (Resolution) nincs megadva érték (ha szükséges, a Clear gombbal törölhetjük őket). Kerítsük körbe a kép azon részét, amit meg szeretnénk tartani. A többi rész lesötétül:

Ha szükséges, a kijelölt rész változtatható. Az egérmutatót a sarkokhoz mozgatva a téglalap átméretezhető a kettős végűvé változott mutatóval. Ha távolabb mozdítjuk az egeret (a sötétebb részek fölé), akkor a mutató ívessé változik, jelezve, hogy a kijelölés forgatható. Az elforgatás középpontja alapból a kijelölés közepén van, de ez arrébb is helyezhető. A kijelölés fölött a mutató egy balra felfelé mutató tömör nyíllá változik.

Ha megfelel a kijelölés, az Enter (Macintosh-on a Return) gomb lenyomásával elkészíthetjük a kijelölésből az új képet. Ha a kijelölés ferde (elfor-


gatott) volt, a képen az „kiegyenesítve" jelenik meg (ha az elforgatás szöge a vízszinteshez áll közelebb, akkor arra dől, ha a függőlegeshez, akkor arra). A Photoshop-ban lehetőség van automatikus kivágásra is, a File menü Automate almenüjében a Crop and Straighten opció kiválasztásával.

8.3. Kép vagy kijelölés kétszerezése

Egy kép teljes egészében duplikálható a rendelkezésre álló memóriába rétegeivel, rétegmaszkjaival és csatornáival (lemezre mentés nélkül). 1. Nyissuk meg a duplikálandó képet. 2. Válasszuk az Image menü Duplicate almenüjét. 3. Adjunk meg egy nevet a duplikált képnek. 4. Ha a duplikálás során nem szeretnénk egyesí

teni a rétegeket, vegyük le a Duplicate Merged Layers Only kijelölését.

5. Kattintsunk az OK-ra. Ha a duplikálás alatt az Alt (Macintosh-on az

Option) gombot is nyomva tartjuk, a fájlnév automatikusan copy (másolat) lesz.

97Képátalakítás

8.4. Kép vagy kijelölés mozgatása

Kijelölés az alábbi módon mozgatható: 1. Bármely kijelölőeszközt is használjuk,

jelöljük ki az új kijelölés (New selection) lehetőséget az opciós panelen, majd pozícionáljuk a mutatót a kijelölésen belülre. Ekkor a mutató átváltozik, ezzel jelezve, hogy a kijelölés mozgatható.

2. Húzzuk a kijelölés keretét a kép egy másik részének körbezárásához. A kijelölés másik kép ablakára is áthúzható.

A kijelölés mozgatásának vezérlése: • Ha az irányt 45°-onként szeretnénk változtatni,

a húzáskor tartsuk lenyomva a Shift gombot. • A kijelölés 1 pixelenkénti mozgatásához hasz

náljuk a nyíl-billentyűt. • A kijelölés 10 pixelenkénti mozgatásához hasz

náljuk a nyíl-billentyűt a Shift nyomvatartása mellett.

8.5. Láthatóság és színek A fényképek manipulálásának legfontosabb és

leggyakrabban előforduló műveletei között szerepel a világosság, a kontraszt, a színtelítettség és a színegyensúly beállítása.


8.5.1. Világosság A kép világossága az Image menü Adjustments

almenüjének Brightness/Contrast opciójával állítható. A megjelenő ablakban a Brightness résznél a csúszka elmozdításával vagy a kívánt érték megadásával módosíthatjuk a világosságot. Az értékek -100 és +100 közöttiek lehetnek. Ha a Preview (előnézet) jelölőnégyzet ki van pipálva, akkor a képen azonnal látjuk a módosítás eredményét. Ha ez nem megfelelő, akkor tovább módosíthatjuk a képet vagy a Cancel gombra kattintva el is vethetjük a módosítást.

8.5.2. Kontraszt A kontraszt állítása ugyanott történik, mint a vi

lágosságé, vagyis az Image menü Adjustments almenüjének Brightness/Contrast opciójával előhívható ablakban. Ennek oka, hogy a két képjellemző szorosan összefügg. A kontraszt növelésével a sötét részek túlságosan sötétek, a világosak pedig túl világosak lehetnek. Ez némileg kompenzálható a világosság módosításával.

99Képátalakítás

8.5.3. Színtelítettség A kép színtelítettsége fontos jellemzője, hiszen

ez határozza meg, mennyire élénkek a színek. Az Image menü Adjustments almenüjében a Hue/Sa¬ turation opcióval hívható elő az az ablak, ahol módosíthatjuk a színtelítettséget. A színárnyalattal (Hue) és a fényességgel (Lightness) nem véletlenül van egy ablakban a telítettség állítása, hiszen a három jellemző állítása befolyásolja egymást. Lehetőség van az egyes színcsatornák ezen jellemzőinek külön-külön történő állítására is, az Edit legördülő¬ menüben a kívánt szín kiválasztásával (alapértelmezés a Master, ami az összes színt jelenti). Ha fakó egy fényképünk, akkor a színtelítettség növelésével annak színei élénkebbé tehetők. A -100 és +100 között állítható jellemző -100-as értéknél értelemszerűen a színes képből szürkeárnyalatos („fekete-fehér") képet készít.


8.5.4. Színegyensúly A színegyensúly a kép színösszetevőinek ará

nyát fejezi ki. Módosításával teljesen át lehet színezni a képet. A cián-vörös, a magenta-zöld és a sárga-kék aránya egy csúszkával állítható be. Mivel a páronként megadott színek egymás kiegészítő színei, így az egyik színösszetevő csökkentésével a párja nő és fordítva.

101Képátalakítás

9. Rétegek Aki már dolgozott egy egyszerű bitképes rajzo

lóprogrammal (pl. Paint), annak ismerős lehet a probléma, hogy egy fényképre egy szöveget írt, majd a későbbiekben ezt módosítani már nem tudta. Ennek oka, hogy a szöveg a kép részévé vált, a fénykép pixelei helyett a szóban forgó helyeket a szöveget alkotó képpontok kerültek tárolásra. Ilyen és ehhez hasonló problémák megelőzésére alkalmas az ún. rétegek kezelése.

9.1. A réteg fogalma Egy-egy réteget úgy képzelhetünk el, mint egy

vásznat vagy papírt (lehet átlátszó is!), amire rajzolhatunk, festhetünk vagy képeket helyezhetünk el rajta. Ezek a rétegek egymás alatt (mögött) helyezkednek el, egy bizonyos sorrendben. Ez a sorrend tetszés szerint változtatható. Ha például két kép részben fedi egymást, akkor a fedésben levő kép lesz az alsó (hátsó) rétegen.

A képek réteges kezelésének előnye, hogy az egyes rétegek tartalmát más rétegek tartalmának


módosítása nélkül változtathatjuk meg. A rétegek lehetnek átlátszók is, így az alattuk levő réteg tartalma is láthatóvá tehető. Az áttetszőséggel megoldható, hogy szabálytalan alakú képrészeket is külön kezeljünk. A rétegek csoportosíthatók, sorrendjük változtatható.

9.2. Réteg létrehozása Réteg vagy rétegcsoport létrehozására és tulaj

donságainak beállítására többféle lehetőség közül választhatunk:

• Válasszuk a Layer menü New menüpont¬ jának Layer (vagy Layer Set) opcióját.

• Válasszuk a New Layer (vagy New Layer Set) lehetőséget a Layers panelről. Ezeket a parancsokat a panel jobb oldalán látható, jobbra mutató bekeretezett nyíllal előhívott menüben találjuk meg.

• Az Alt (Macintosh-on az Option) gomb nyomvatartása mellett kattintsunk a Create

103Rétegek

New Layer (8) vagy a Create New Set (a) gombra a Layers panelen.

• A Ctrl (Macintosh-on a Command) gomb lenyomása mellett kattintsunk a Layers panel Create New Layer, illetve Create New Set gombjára. Ekkor az aktuálisan kijelölt réteg alatt hozunk létre egy új réteget (rétegcsoportot).

Miután kiválasztottuk, hogy réteget vagy réteg-csoportot szeretnénk készíteni, meg kell adni annak paramétereit. A Name a réteg azonosító neve. A Use Previous Layer to Create Clipping Mask bejelölésével az előző (alsó) réteg felhasználásával hozhatunk létre csonkolást (rétegcsoportoknál nem elérhető). A Color a réteg(csoport) színe. A Mode a rétegek egymás közötti viszonyát határozza meg (alapértelmezésben Normal). Az Opacity az áttetszőséget adja meg százalékosan (alapból 100%).


9.3. Réteg duplázása A rétegek duplázása egy egyszerű megoldás

tartalom másolására a képen belül vagy különböző képek között. Utóbbi esetben érdemes szem előtt tartani, hogy a másolt tartalom kisebb vagy nagyobb lehet a másik képen, ha annak felbontása nem egyezik meg az első képével.

Válasszuk ki a másolandó réteget vagy rétegcsoportot a Layers panelen, majd az alábbi lehetőségek valamelyike szerint járjunk el: • Húzzuk a réteget vagy rétegcsoportot a New

Layer gombra. • A Layer menüből (vagy a Layers panel menüjé

ből) válasszuk a Duplicate Layer, illetve Duplicate Layer Set opciót. A név megadása után kattintsunk az OK-ra.

• Az Alt (Macintosh-on az Option) nyomvatartása mellett húzzuk a réteget (rétegcsoportot) a New Layer, illetve New Layer Set gombra. Az elnevezés után kattintsunk az OK-ra. A képek között a rétegek, rétegcsoportok az

alábbi módon duplikálhatók: 1. Nyissuk meg azt a képet, ahonnan szeretnénk

duplikálni, valamint azt, amelyikre át szeretnénk vinni a tartalmat.

2. Az eredeti kép Layers paneljén válasszuk ki a kívánt réteget (rétegcsoportot).

3. Válasszunk az alábbi lehetőségek közül:

105Rétegek

• Húzzuk a réteget (rétegcsoportot) a Layers panelről a célképre.

• Válasszuk a mozgató eszközt (Move tool ), majd vonszoljunk. A duplikált réteg (rétegcsoport) az aktív réteg felett jelenik meg a célkép Layers paneljén. Ha a húzás közben a Shift gombot nyomva tartjuk, akkor a képtartalom pozíciója is másolásra kerül (ha ugyanakkora a két kép), illetve a duplikálás a kép közepére kerül (ha a két kép méretei különböznek).

• Válasszuk a Duplicate Layer (Duplicate Layer Set) lehetőséget a Layer menüből (vagy a Layer panel menüjéből). Válasszuk ki a céldokumentumot majd kattintsunk az OK-ra.

• Jelöljük ki a réteg összes képpontját (Select menü All, Ctrl + A), majd az Edit menü Copy parancsát. Váltsunk át a célképre, majd az Edit menüből a Paste opcióval illesszük be a tartalmat.

Tetszőleges kijelölésből is hozhatunk létre új réteget. A kijelölésre jobb egérgombbal kattintva előhívott helyi menüből (vagy a Layer menü New almenüjéből) választhatjuk a Layer via Copy, illetve a Layer via Cut lehetőségeket. Az első a kijelölés másolásával, az utóbbi annak kivágásával hoz létre új réteget. A Layer menü New almenüjének Layer


From Background... parancsával a kép hátteréből hozhatunk létre új réteget.

9.4. Réteg törlése Azokat a rétegeket (rétegcsoportokat), melyekre

már nincs többé szükségünk, érdemes törölni, hogy ne növeljék fölöslegesen a képfájlunk méretét.

Első lépésben jelöljük ki a törlendő réteget (rétegcsoportot), majd válasszuk az alábbi lehetőségek közül: • Használjuk a Layers panel kuka (9) gombját.

Másik lehetőség a Layer menü (illetve a Layers panel) Delete Layer (Delete Layer Set) parancsa. Ekkor a törlési műveletet egy megerősítő kérdés előzi meg.

• Ha a réteget ráhúzzuk a kuka ikonra, a törlés megerősítő kérdése nem jelenik meg.

9.4.1. Linkelt réteg törlése Linkelt réteg törlésére alapvetően két lehetőség

van: 1. A Layer menü (vagy Layers panel menü) Delete

Linked Layers parancsával. További lehetőség a réteg kuka gombra húzása a Ctrl (Macintosh-on a Command) nyomvatartása mellett.

2. Megerősítés nélküli törlési lehetőség a réteg kuka gombra húzása a Ctrl és az Alt (Macintosh-

107Rétegek

on a Command és az Option) gombok nyomvatartása mellett.

9.4.2. Rejtett réteg törlése A Layer menü (vagy a Layers panel menü)

Delete Hidden Layers opciójával törölhetjük a rejtett rétegeket.

9.5. Rétegsorrend beállítása A rétegek egymáshoz viszonyított sorrendje ha

tározza meg, hogy egy réteg vagy rétegcsoport a kép mely elemei előtt, illetve mögött jelenik meg.

A rétegsorrend módosítására többféle lehetőség is kínálkozik: • Húzzuk a réteget vagy rétegcsoportot feljebb

vagy lejjebb a Layers panelen. Az egérgomb nyomvatartása és mozgatása alatt a potenciális helyeken egy egyenes jelzi, hogy oda beilleszthető a réteg. Ahol megfelelő, ott engedjük fel az egérgombot.

• Ha egy réteget egy rétegcsoportba szeretnénk áthelyezni, húzzuk a réteget a rétegcsoport mappájára ( ). A réteg a rétegcsoport aljára kerül.

• Jelöljük ki a réteget vagy rétegcsoportot, majd válasszuk a Layer menü Arrange almenüjéből a kívánt parancsot:


° Bring to Front (Shift + Ctrl + ]): az elemet a rétegsorrend elejére helyezi

° Bring Forward (Ctrl + ]): az elemet a rétegsorrendben eggyel előrébb hozza

° Send Backward (Ctrl + [): az elemet a rétegsorrend végére helyezi (a háttér fölé)

° Send to Back (Shift + Ctrl + [): az elemet a rétegsorrendben eggyel hátrébb küldi

A háttér-réteg (Background layer) mindig a rétegsorrend alján van. A Send to Back parancs tehát a kijelölt elemet közvetlenül a háttér-réteg fölé helyezi.

9.6. Rétegek összevonása Ha befejeztük az egyes rétegek tartalmának

szerkesztését, egyesíthetjük azokat, így ugyanabból a képből akár különböző változatokat is készíthetünk. A képfájljaink méretét is szabályozhatjuk így, mivel az alsóbb rétegek fedésben levő részei nem kerülnek tárolásra. Az áttetsző felületek metszete természetesen áttetsző marad. Lehetőség van csak a meghatározott rétegek összevonására is. A folyamat során használhatunk kitöltést is.

Figyelem! Ha csak az összevont dokumentumot mentjük el, az egyes rétegek örökre elvesznek!

109Rétegek

Két réteg vagy rétegcsoport összevonása az alábbi módon történik:

• Az összevonandó rétegeket (rétegcsoportokat) helyezzük egymás mellé a Layers panelen, és győződjünk meg róla, hogy mindkét elem láthatósága engedélyezett (látható előtte a szem ikon).

• Válasszuk ki a pár felső elemét. • Ha a felső elem egy réteg, válasszuk a Merge

Down lehetőséget a Layer menüből (vagy a Layers panel menüjéből). Ha a felső elem egy rétegcsoport, a Layer menü (vagy Layers panel menü) Merge Layer Set parancsára van szükség.

A Layer menü (vagy Layers panel menü) Merge Visible parancsával egyesíthetjük a kép összes látható rétegét és rétegcsoportját.

9.7. Rajzolt objektum raszteressé konvertálása

A festőeszközöket és egyes szűrőket a vektorgrafikát tartalmazó rétegeken nem használhatunk. Ehhez először raszterizálni kell ezeket a rétegeket. Egy egyszerű réteg két lépésben tehető raszteressé: 1. Válasszuk ki a megfelelő réteget. 2. Válasszuk a Layer menü Rasterize almenüjében a

kívánt parancsot.


Összetett rétegek raszterizálása a Layer menü Rasterize almenüjének Linked Layers parancsával lehetséges. Az összes vektorgrafikát tartalmazó réteg raszterizálása a Layer menü Rasterize almenüjének All Layers parancsával történik.

9.8. Rétegtulajdonságok A rétegek kezelését könnyíti meg és teszi lehe

tővé a rétegek elnevezése, láthatóságának engedélyezése vagy tiltása, a rétegek zárolása, opacitásá¬ nak, valamint fedési módjának beállítása.

9.8.1. Rétegnév Mikor egy réteget adunk egy képhez, érdemes

azt a tartalmára utaló névvel ellátni. Minél jobban leírja, jellemzi a neve a réteget, annál könnyebben választhatjuk ki (találjuk meg) azt a munkánk során a Layers panelen.

A réteget (rétegcsoportot) nemcsak létrehozásakor nevezhetjük el, később is módosíthatjuk nevét. Kattintsunk duplán a réteg (rétegcsoport) nevén a Layers panelen, majd adjuk meg az új nevet. További lehetőség, hogy a duplakattintást az Alt

111Rétegek

(Macintosh-on az Option) gomb nyomvatartása mellett végezzük el a réteg(csoport)néven, majd a felugró tulajdonság-ablakban adjuk meg a nevet. Ugyanez az ablak a Layer menü (vagy Layers panel) Layer Properties (Layer Set Properties) opciójával is elérhető. A név megadása után kattintsunk az OK-ra.

9.8.2. Láthatóság Egy réteg láthatósága alapértelmezésben enge

délyezett (neve előtt látható a szem ikon a Layers panelen). Ha el szeretnénk rejteni, akkor kattintsunk az ikonon. Ennek hatására a szem eltűnik a sorból, a réteg rejtetté válik.

9.8.3. Zárolás A rétegek tartalma azok teljes vagy részleges

zárolásával védhetők. Ha például végzünk egy réteg szerkesztésével, akkor annak zárolásával megelőzhetjük a véletlenszerű módosításokat. Egy másik rétegnek megfelelő az áttetszősége és a stílusai, de a pozicionálásán még változtatni szeretnénk, akkor részlegesen zároljuk azt.

Ha egy réteget zárolunk, a neve mellett egy lakat ikon jelenik meg. Ha a réteget teljesen zároltuk, a lakat kitöltött ( ), ha csak részlegesen, akkor üres ( ).


Egy réteg vagy rétegcsoport összes tulajdonságának zárolása az alábbi módon történik: • Kiválasztjuk a réteget (rétegcsoportot). • A Layers panel Lock All ( ) ikonjára kattintunk.

Ha egy réteg egy zárolt rétegcsoporton egyedi zárolási tulajdonságokkal rendelkezik, akkor a zárolás ikonja leszürkül ( ). Réteg részleges zárolásának lépései: • Válasszuk ki a réteget. • Válasszuk ki a megfelelő zárolási ikonokat és

kattintsunk rájuk a Layers panelen. Három lehetőségünk van (kombinálhatók is):

Lock Transparency (áttetszőség zárolása): a réteg áttetsző részeinek szerkesztését tiltja Lock Image (kép zárolása): a réteg képpontjainak véletlenszerű módosítását előzi meg

Lock Position (pozíció zárolása): a réteg pixeleinek mozgatását tiltja

A betűs rétegek esetén az első két opció alapból be van jelölve és ezt a bejelölést nem lehet levenni.

9.8.4. Átlátszóság Egy réteg áttetszősége határozza meg, hogy a

mögötte levő rétegek milyen mértékben látszanak a rétegen keresztül. Az 1%-os opacitás szinte teljesen áttetsző, a 100%-os egyáltalán nem átlátszó réteget jelent.

113Rétegek

Egy réteg vagy rétegcsoport átlátszóságának állítása: 1. Válasszuk ki a réteget (rétegcsoportot) a Layers

panelen. Háttér-réteg vagy zárolt réteg opacitása nem állítható. (A háttér-réteg azonban átkonvertálható általános réteggé, ami már támogatja az áttetszőséget.)

2. Válasszunk az alábbi lehetőségek közül: • A Layers panelen adjunk meg egy értéket az

Opacity szövegdobozban vagy kattintsunk egyet és a megjelenő csúszkát mozgassuk a kívánt értékre.

• Válasszuk a Layer menü Layer Style almenüjében a Blending Options opciót. A megjelenő párbeszédablakban a General Blending résznél gépeljük be a kívánt értéket vagy mozdítsuk el a csúszkát. Ugyanez a dialógusablak a Layers panel alján található Add a layer style ikonnal ( ) előhívható menüből is elérhető.

• Válasszuk ki a mozgató eszközt (Move tool) az eszköztáron és gépeljünk be egy számot (százalékban értendő értéket) a billentyűzeten.

9.8.5. Fedési mód Egy réteg fedési módja meghatározza, hogy an

nak pixelei milyen kapcsolatban legyenek a kép


alsóbb képpontjaival. Számos különleges effektus érhető el csupán a fedési mód megváltoztatásával.

Alapértelmezésben egy rétegcsoport fedési módja a Pass Through, ami azt jelenti, hogy a rétegcsoportnak nincsenek saját fedési tulajdonságai. Ha egy más fedési módot választunk egy rétegcsoportnak, megváltoztatjuk a rétegek kompozíciójának sorrendjét. Az összeállított rétegcsoportot ekkor egy egyszerű képként kezelhetjük és a fedési mód a kép nagy részén a választott mód lesz. Ha az alapértelmezéstől eltérő fedési módot használnunk a rétegcsoporthoz, akkor a rétegcsoportra alkalmazott fedési módok a csoporton kívüli rétegekre nem vonatkoznak.

Photoshop-ban a fedési módok széles választéka áll rendelkezésünkre: • Normal: minden képpont szerkesztése, festése a

megfelelő színt eredményezi. Ez az alapértelmezett mód (bitképes vagy indexelt képnél Threshold a neve).

• Dissolve: áttűnés, melynél az eredményül kapott színek az alapszínekkel, illetve a fedési színekkel történő véletlenszerű pixelcserékből adódnak (az áttetszőségtől és a pixelek helyétől függően).

• Behind: csak a réteg áttetsző részeit módosítja. Csak akkor használható, ha a Lock Transparency nincs bejelölve.

115Rétegek

• Clear: minden képpontot áttetszővé tesz. Ez a mód a Line tool eszköznél (ha a kitöltési régió ki van jelölve), a Paint Bucket tool , a

Brush tool , a Pencil tool eszközöknél, valamint a Fill és a Stroke parancsoknál érhető el. Használatához a Lock Transparency nem lehet bejelölve.

• Darken: megvizsgálja minden csatorna színinformációit és vagy az alapszínt, vagy a fedési színt adja eredményül (annak megfelelően, hogy melyik a sötétebb). A fedési színnél világosabb pixelek kicserélődnek, a sötétebbek pedig nem változnak.

• Multiply: megvizsgálja minden csatorna színinformációit, majd az alapszínt összeszorozza a fedési színnel. Az így eredményül kapott szín mindig sötétebb. Bármely szín szorzása feketével feketét ad. Bármely szín szorzása fehérrel változatlanul hagyja a színt.

• Color Burn: megvizsgálja minden csatorna színinformációit, majd sötétíti az alapszínt a fedési szín kiemeléséhez (növeli a kontrasztot). Fehérre végezve nincs változás.

• Linear Burn: hasonló, mint a Color Burn, csak csökkenti a kontrasztot. Fehérre végezve nincs változás.

• Lighten: megvizsgálja minden csatorna színinformációit és vagy az alapszínt, vagy a fedési


színt adja eredményül (annak megfelelően, hogy melyik a világosabb). A fedési színnél sötétebb pixelek kicserélődnek, a világosabbak pedig nem változnak.

• Screen: megvizsgálja minden csatorna színinformációit, majd az alapszín és a fedési szín inverzét összeszorozza. Az így eredményül kapott szín mindig egy világosabb szín. Feketére változatlanul hagyja a színt. Fehérre fehéret ad.

• Color Dodge: megvizsgálja az egyes csatornák színinformációit, majd világosít az alapszínen (a kontraszt csökkentésével). Feketére végezve nem változik a szín.

• Linear Dodge: megvizsgálja a csatornák színinformációit és fényesít az alapszínen a fedési színhez képest (a fényességet növeli). Feketére nem változik.

• Overlay: az alapszíntől függően ugyanaz a hatása, mint a Multiply, illetve a Screen fedésnek. Az alapszínt nem távolítja el, viszont keveri a fedési színnel az eredeti szín világosságának/sötétségének megfelelően.

• Soft Light: sötétíti vagy világosítja a színeket, a fedési színtől függően. A hatás ahhoz hasonlít, mintha egy lámpával megvilágítanánk a képet, szórt fényt eredményezve. Ha a fedési szín (ami a fényforrásnak felel meg) az 50%-os szürkénél világosabb, a kép olyan lesz, mintha a Dodge módot alkalmaztuk volna (világosabb lesz). Ha

117Rétegek

ennél sötétebb, a kép sötétebb lesz (a Burn módhoz hasonlóan).

• Hard Light: pontszerű megvilágításhoz hasonló eredményt produkál.

• Vivid Light: a Burn vagy Dodge módnak megfelelően módosítja a színeket a kontraszt növelésével vagy csökkentésével, a fedési színtől függően. Ha a fedési szín („fényforrás") világosabb az 50%-os szürkénél, a kép világosabb lesz (kontrasztja csökken). Ellenkező esetben a kép sötétebb lesz (kontrasztja nő).

• Linear Light: a Burn vagy Dodge módnak megfelelően módosítja a színeket a kontraszt csökkentésével vagy növelésével, a fedési színtől függően. Ha a fedési szín („fényforrás") világosabb az 50%-os szürkénél, a kép világosabb lesz (kontrasztja nő). Ellenkező esetben a kép sötétebb lesz (kontrasztja csökken).

• Pin Light: a fedési színtől függően cseréli a színeket. Ha a fedési szín („fényforrás") világosabb az 50%-os szürkénél, a fedési színnél sötétebb pixelek cserélődnek, a világosabbak nem módosulnak. Ha a fedési szín sötétebb az 50%-os szürkénél, a fedési színnél világosabb színek cserélődnek, a sötétebbek pedig nem. Különleges effektusok készítésére alkalmas.

• Difference: megvizsgálja minden csatorna színinformációit, majd az alapszínt kivonja a fedési színből vagy fordítva, attól függően, hogy me-


lyik színnek nagyobb a fényessége. Fehérre végezve az alapszín-értékek invertálódnak, feketére nem történik változás.

• Exclusion: hasonló hatást eredményez, mint a Difference mód, de a kontraszt kisebb lesz. Fehérre végezve invertálja az alapszíneket. Feketére nem történik változás.

• Hue: az alapszín fényerősségével és telítettségével, valamint a fedési szín színárnyalatával állítja elő az eredményt.

• Saturation: az alapszín fényerősségével és színárnyalatával, valamint a fedési szín telítettségével állítja elő az eredményt. Ebben a módban szürkével (0 telítettséggel) festve nem történik változás.

• Color: az alapszín fényerősségével, valamint a fedési szín színárnyalatával és telítettségével állítja elő az eredményt. Hasznos monokróm képek színezésére és színes képek átszínezésére.

• Luminosity: az alapszín színárnyalatával és telítettségével, valamint a fedési szín fényerősségével állítja elő az eredményt. A Color mód inverzét eredményezi. Megjegyzendő, hogy nem minden esetben érhe

tő el az összes fedési mód. Így például a Color Dodge, a Color Burn, a Darken, a Lighten, a Difference és az Exclusion módok Lab képekhez nem használhatók.

119Rétegek

A fedési mód meghatározása az alábbiak szerint történik:

1. Válasszuk ki a réteget (rétegcsoportot) a Layers panelen.

2. Válasszunk egy fedési módot. A Layers panelen kattintsunk az Add a layer style ikonra ( ), majd az előugró menüből a Blending Options kiválasztásával előhívott párbeszédablakban a Blend Mode legördülőlistájából válasszuk ki a számunkra megfelelő fedési módot. Ugyanez az ablak előhívható a Layer menü Layer style almenüjének Blending Options opciójával is.


10. Szövegek A szöveg (type) a Photoshop-ban matematikai

képletekkel leírt karakterekből, betűkből, számokból és szimbólumokból állhat. A program támogatja a leggyakoribb szövegtípusokat, a Type 1 (Postscript), a TrueType, az OpenType, a New CID és (japán szövegnél) a CID típusokat is.

A Photoshop CS/CS2 CE (Central European, azaz közép-európai) változatában a használt operációs rendszer nyelvétől (magyar, cseh, görög, lengyel, orosz és török) függően speciális karaktereket is támogat, így a számunkra érdekes magyar karaktereket, továbbá a Unicode szabvány 16 bites karakterkészletét is. (A Photoshop 5.0-s, a 2002-ben megjelent 7.0-s, a 2004-es CS (8.0), illetve a 2005-ös CS2 (9.0) változata magyarul is megjelent.)

Ha egy képfájlra szöveget írunk, majd azt elmentjük, akkor a szöveg pixelekből áll és felbontása a kép felbontásával megegyezik. Ekkor a szöveg felbontás-függő, a kép nagyításakor, kicsinyítésekor a szöveg minősége romlik.

121Szövegek

A Photoshop azonban képes a szövegek vektorgrafikus feldolgozására is. Így PDF vagy EPS formátumba mentve vagy PostScript nyomtatón nyomtatva a szövegek minősége a méret változtatásával sem veszít minőségéből, tehát felbontásfüggetlen.

Egy képen bárhol létrehozhatunk vízszintes vagy függőleges szövegeket. A szövegbeviteli eszközök használatától függően pont- vagy bekezdésszöveg hozható létre. A pont típusú szöveg egyetlen szó vagy sor bevitelénél hasznos, míg a bekezdés egy vagy több bekezdésből álló, hosszabb szövegek készítésére alkalmas.

Szöveg létrehozásakor egy új szöveg-réteg is készül és az megjelenik a Layers panelen. Ez alól kivételt képeznek azok a képek, amelyek üzemmódja (többcsatornás, bitkép, indexelt szín mód) nem támogatja a rétegeket. Ezeknél a szöveg a háttéren jelenik meg.

10.1. Szöveg létrehozása Photoshop-ban szöveg létrehozásához az esz

köztár Type tool ( ) eszközét használjuk. Ennek négy alváltozata van: • Horizontal Type Tool ( ): vízszintes szöveg

eszköz • Verticai Type Tool ( ): függőleges szöveg esz

köz


• Horizontal Type Mask Tool ( ): vízszintes szöveg maszk

• Verticai Type Mask Tool ( ): függőleges szöveg maszk Ha kiválasztjuk a szöveg eszközt és egy képre

kattintunk vele, akkor az eszköz szerkesztő módba vált. Ekkor írhatunk és szerkeszthetünk karaktereket (valamint néhány menüparancsot is végrehajthatunk). Annak eldöntésére, hogy szerkesztő módban vagyunk-e, nézzük meg az opciós panelt a menü alatt. Ha látjuk a Commit ( ) és a Cancel

( ) gombokat, akkor a szöveg eszköz szerkesztő módban van. Ha a begépelt szöveg megfelel, akkor a Commit gombbal fogadhatjuk azt el. Ha a begépelés nem felel meg, a Cancel gombbal vethetjük azt el. A szöveg szerkesztésének befejezésével az a képen húzzással mozgatható.

Ha később szeretnénk módosítani a szöveget, akkor a megfelelő eszközt kiválasztva és azzal a szövegre kattintva az újra szerkeszthetővé válik.

10.2. Szöveg duplázása Ha a teljes szöveget meg szeretnénk duplázni,

akkor egyik lehetőségünk, hogy magát a szöveget tartalmazó réteget duplikáljuk, hiszen így a szövegből még egy példány (egy másolat) készül egy másik rétegen.

123Szövegek

Ha egy szövegrészt szeretnénk megkétszerezni, akkor azt - szerkesztő módban - az egérrel kijelölve a Copy parancsot kell kiadni a jobb egérgombbal előhívott helyi menüből vagy az Edit menüből. Ha az eredeti helyen a szövegrészre nincs szükség, akkor az előző művelet annyiban módosul, hogy a Cut parancsot adjuk ki. Egy vágólapra helyezett szövegrész a Tool eszközzel megjelölt új helyre új szövegként is beilleszthető a jobb egérgombbal előhívott helyi menüből (vagy az Edit menüből) kiválasztott Paste paranccsal.

10.3. Szöveg törlése Teljes szöveg törölhető az adott szöveg-réteg tör

lésével vagy a teljes szöveg kijelölésével (egérrel vagy jobb egérgomb után kiadott Select All-lal, esetleg a Select menü All parancsával), majd a jobb egérgombbal előhívott helyi menüből (vagy az Edit menüből) a Clear parancs kiadásával.

A kijelölt szövegrész törlése a helyi menüből vagy az Edit menüből kiadott Clear paranccsal történik. Értelemszerűen, ha az opciós panel Can¬ cel gombjával fejezzük be a szöveg szerkesztését, a változások nem lépnek érvénybe. A törlés egyébként a szerkesztés alatt is visszavonható az Edit menü Undo Clear Text parancsával.


10.4. Szövegigazítás A folyamatos és hosszabb szövegeknél elkerül

hetetlen a szöveg igazítása. Photoshop-ban is használhatjuk a szövegszerkesztőknél megszokott igazítási formákat: a jobbra, a balra és a Középre igazítást, valamint a sorkizárást.

A szöveg eszköz kiválasztásával az opciós panelen az első három formázás jelenik meg. Ezek használata értelemszerű: az a bekezdés, amiben a kurzor aktuálisan villog, a kívánt igazítási formát veszi fel (nem szükséges a bekezdést kijelölni). Az egymás utáni bekezdések tehát egymástól függetlenül formázhatók. (Új bekezdés az Enter gomb lenyomásával hozható létre.)

A Toggle the Character and Pharagraph palettes nevű formázó panel az opciós panel megfelelő gombjára kattintva ( ) vagy a Window menü

125Szövegek

Character opciójával hozható elő. Itt a Paragraph lapfülön a korábbiaknál jóval többféle bekezdésszintű formázást találunk. Az ikonok önmagukért beszélnek. Az első három a szöveg eszköz opciós palettáján már látott balra, középre és jobbra igazítás. A következő három ikonnal olyan sorkizárt szöveget készíthetünk, aminek utolsó sora balra, középre vagy jobbra zárt. A jobb szélen látható ikonnal teljesen sorkizárt szöveget készíthetünk.

Az ikonok alatt a bal margó, a jobb margó és az első sor behúzása állítható be (begépelve vagy az egeret jobbra-balra húzva). Az alsó két szövegmező a bekezdés előtt, illetve után határoz meg térközt. A Hyphenate jelölőnégyzetével automatikus elválasztást állíthatunk be.

10.5. Karakterformázások A szövegek formázásának két fontos kategóriá

ja a bekezdésszintű, illetve a karakterszintű formázások. Míg a korábbiakban tárgyalt szövegigazítás például bekezdésszintű, addig egy szövegrész félkövérré változtatása karakterszintű formázás. A továbbiakban a legfontosabb karakterformázásokat nézzük meg, a betűtípus kiválasztásától az egyes karakterek színének megváltoztatásáig.


10.5.1. Betűtípus választása Egy betűtípus azonos jellemzőjű (szélességű,

magasságú, stílusú) karakterek (betűk, számok, szimbólumok) halmaza. A betűtípusok (fontok) különféle fontcsaládokba sorolhatók. Jól elkülöníthető például a talpas és a nem talpas betűk kategóriája.

A fontoknak stílusuk is van. A leggyakoribb stílusok a normál (Regular), félkövér (Bold) és a dőlt (Italic). Az egyes fontok esetén választható egyéb stílusok magától a betűtípustól függnek. Ha a font nem tartalmazza azt a stílust, amit szeretnénk, használhatjuk a félkövér, a dőlt, a felső és alsó index, a folyamatos nagybetűs vagy folyamatos kisbetűs stílusok szimulált változatát (ún. faux stílusok) is.

127Szövegek

A rendszerünkre telepített betűtípusok mellett a Photoshop-ban Windows operációs rendszer esetén a Program Files\Common Files\ Adobe\ Fonts, míg Macintosh-on a Library/Application Support/Adobe/Fonts helyi mappákban található fontok érhetők el. Ha ezen Fonts mappákba telepítünk Type 1, TrueType, OpenType vagy CID fontokat, azok csak az Adobe alkalmazásokban lesznek elérhetők.

10.5.2. Betűcsalád és stílus kiválasztása

Válasszunk egy betűcsaládot a Character panel Font Family menüjéből vagy az opciós panelről. (Ha a Character panel nem látható, akkor a Win¬ dow menü Character opciójával jeleníthető meg.) Ha a fontnak több változata is telepítve van gépünkre, a font nevét egy rövidítés követi. A T1 a Type 1, a TT a TrueType, az OT az OpenType fontokra utal.

A betűcsalád és a stílus a név szövegmezőbe történő begépelésével is kiválasztható. Gépeléskor a leütött betűvel kezdődő fontra vagy stílusra ugorhatunk, majd a legközelebbi ilyen kezdetű névhez jutunk. Ha így adjuk meg a fontot/stílust, a


szöveg gépelésének elkezdése előtt győződjünk meg róla, hogy a fontnév kijelöltségét levettük.

Egy fontstílus választására többféle lehetőség kínálkozik: • A Character panel Font Style menüjéből vagy

az opciós panelről válasszunk stílust. • Ha a választott fontcsalád nem tartalmaz félkö

vér vagy dőlt stílust, kattintsunk a Faux Bold gombra ( ), illetve a Faux Italic ( ) gombra a Character panelen (vagy válasszuk a Faux Bold, illetve Faux Italic lehetőséget a Character panel menüből).

• Használhatunk forróbillentyűket is. Ezek kizárólag szerkesztő módban érhetők el a Faux Bold, Faux Italic, All Caps, Small Caps, Superscript, Subscript, Underline és Strikethrough formázásokhoz. Megjegyzendő, hogy Faux Bold félkövérítést

nem alkalmazhatunk íves szövegekhez.

10.5.3. Betűméret A betűméret határozza meg, hogy a szöveg mi

lyen méretben jelenik meg a képen. A Photoshop-ban a betűméret alapértelmezett mértékegysége a pont (point). Egyetlen Postscript pont 1/72 inchnek felel meg (72 ppi-s képen). A programban a PostScript és a hagyományos pont is használható.

129Szövegek

A mértékegységek alapértelmezett értéke az Edit menü Preferences almenüjében a Units & Rulers opcióval előhívató ablakban állítható át.

Bár a folyamatos szövegeknél a szövegszerkesztőkben a 10-12 körüli betűméret a szokásos (betűcsaládtól függően), a nagyfelbontású képeken ennél jóval nagyobb méretű szövegek is előfordulnak (ha a kép végül csak kisebb változatában kerül publikálásra, gondoljunk arra, hogy a szöveg mérete is kisebb lesz, így az olvashatóság veszélybe kerülhet).


10.5.4. Betűszín A begépelt szöveg színe az aktuális előtérszín.

A szöveg színe azonban megváltoztatható, akár a begépelése előtt, akár azután. Egy szöveges réteg szerkesztésekor a réteg teljes szövegének vagy akár egyetlen karakterének színe is változtatható (lásd később).

A teljes szöveg színének megváltoztatása többféle módon is történhet: • Kattintsunk a színkijelölő dobozra az opciós

panelen vagy a Character panelen, majd a pipettával jelöljünk ki egy színt.

• Forróbillentyűkkel is színezhetünk. Windows alatt az Alt + Backspace, Macintosh-on az Option + Delete kombinációval tölthetünk az előtérszínnel. Ugyanez a háttérszínnel a Ctrl + Backspace, Macintosh-on a Command + Delete billentyűkkel történhet.

• Alkalmazzunk egy átfedő réteget a szöveg rétegre. Ez a szövegréteg összes karakterére vonatkozó formázás (egyedi karakterek színezésére nem alkalmas módszer).

• Kattintsunk az eszköztáron az előtérszín ikonjára, majd válasszunk egy színt a pipettával (vagy kattintsunk egy színre a színpalettán vagy a Swatches palettán).

131Szövegek

10.5.5. Egyetlen betű színének megváltoztatása

Az egyedi karakterek színének megváltoztatása kissé másként történik, mint a teljes szöveg színének módosítása. 1. Válasszuk a vízszintes szöveg eszközt

(Horizontal Type Tool ) az eszköztáron. 2. A Layers panelen válasszuk ki a szöveget tar

talmazó réteget. 3. A dokumentumablakban jelöljük ki a módosí

tandó karakter(eke)t. 4. Az opciós panelen kattintsunk a szín-mintára. 5. A Color Picker párbeszédablakban válasszuk ki

a megfelelő színt. 6. Kattintsunk az OK-ra. A kijelölt karakter(ek)

színe a választottra változik. (Az igazi szín addig nem látszik, amíg a karakterek ki vannak jelölve.)


11. Rajzoló eszközök

11.1. Egyenes vonal, görbe és szabadkézi rajz

Photoshop-ban a rajzolási műveletek eszköze az eszköztáron található Pencil Tool (ceruza ).

Egyenes vonalak, görbék és szabadkézi rajz egyaránt készíthetők. Az eszköz használata során

133Rajzoló eszközök

kulcsfontosságú a stílusa, színe, vastagsága. Ezen tulajdonságok beállítása az opciós panelen lehetséges. A Brush (ecset) lefelé mutató nyilacskájára kattintva beállíthatjuk az átmérőt (Diameter), a keménységet (Hardness), valamint a stílust is. A program más résziből már ismert átfedési módok a Mode résznél válaszhatók ki, az áttetszőség mértéke pedig az Opacity szövegmezőnél adható meg begépeléssel vagy rákattintva a megjelenő csúszka mozgatásával.

11.2. Alakzatok Az alakzatok rajzolásához az eszköztár alábbi

eszközei használhatók: • Rectangle Tool ( ): téglalapok rajzolására

alkalmas. A Shift nyomvatartása mellett négyzetet is készíthetünk vele.

• Rounded Rectangle Tool ( ): lekerekített négyszög-rajzoló

• Ellipse Tool ( ): ellipszis rajzolására alkalmas. A Shift-et nyomvatartva kör is készíthető vele.

• Polygon Tool ( ): szabályos sokszög-rajzoló. A sokszög oldalainak száma az opciós panelen állítható a Sides (oldalak) szövegmezőben.


• Line Tool ( ): egyenesek készítéséhez használható eszköz. Shift nyomvatartásával 45 fokonként dönthetjük az egyenest (hasonlóan pl. a Paint-hez).

• Custom Shape Tool ( ): különféle szabálytalan alakú rajzok, ábrák készítésére alkalmas. Pillanatok alatt készíthetünk vele egy ollót, egy villanykörtét vagy egy kottajegyet is. Az opciós panel Shape (alak) részénél lehet megadni a kívánt formát.

Azt, hogy az alakzat milyen tulajdonságokkal bír, az opciós panelen állíthatjuk be. Ez határozza meg azt is, hogy az alakzatnak csak körvonala legyen, milyen legyen a kitöltése stb.

Az alakzatok készítése során minden egyes alakzat külön réteget kap, melyek viszonya a szokásos módon változtatható. Ha valamely alakzatra nincs szükség, a rétegének törlésével eltüntethető.


Mivel az így készített alakzatok vektorgrafikusak, szabadon átméretezhetők minőségromlás nélkül.

11.3. Rajzolt objektum tulajdonságainak módosítása

Egy korábban elkészített objektum tulajdonságai sok esetben nem felelnek meg igényeinknek. Természetesen a tulajdonságok utólag is módosíthatók. Ehhez a megfelelő alakzat rétegét kell kiválasztani, majd az alakzat készítéséhez használt eszközt. Ekkor a kép fölött megjelenik az eszköznek megfelelő opciós panel, amelyben a különféle tulajdonságok (stílus, szín stb.) tetszés szerint módosíthatók. A mozgató eszközt kiválasztva az eszköztáron az objektum át is helyezhető. A tulajdonságok módosításának lehet akadálya is, ha például az objektum rétege zárolva van, akkor nem tudjuk módosítani. Ha egy réteg tartalma nem szerkeszthető közvetlenül, akkor nem tudjuk használni a rajzolóeszközöket (először raszterizálni kell).


12. Festőeszközök

12.1. Színválasztás a pipettával Egy szín felvétele a képről a pipetta (Eyedrop¬

per ) eszközzel történik. Miközben a pipettát a kép felett mozgatjuk, az Info panelen a mutató alatt aktuálisan fellelhető pixel színinformációit láthatjuk a különféle színrendszerekben, valamint a kép aktuális koordinátáit. Ha bármely szín fölött megnyomjuk a bal egérgombot, akkor az lesz az előtér színe (az eszköztáron is látszik).

A Photoshop különféle részeméi is találkozhatunk a Color Picker ablakkal (pl. a háttérszín módosításánál). Itt is egyfajta pipettával jelölhetjük ki a kívánt színt (vagy az összetevők megadásával), de ha az ablak fölül a képre mozgatjuk a kurzort, akkor az a szokványos pipetta alakot veszi fel, így a képről felvett szín a Color Picker ablakban jelenik meg, különböző színrendszerbeli megfelelő összetevőinek kiírásával.


12.2. Képrészlet kitöltése Photoshop-ban alapjában véve kétféle módon

tölthetünk ki képrészleteket: színnel (Fill) vagy színátmenettel (Gradient).

A kitöltés eszköz (festékesvödör, Paint Bucket

Tool ) akkor hasznos, amikor egy adott színnel szeretnénk egy képrészletet kifesteni vagy csak egy képrészletet nem akarunk kifesteni, a kép többi részét viszont igen. (A kijelölés megfordítható.) A varázspálcánál (Magic Wand) már megismert módon (Tolerance) adhatjuk meg, hogy egy színárnyalat mennyire térhet el attól, amit ki szeretnénk festeni.


A színátmenet eszközzel ( ) számtalan előre elkészített, több színből álló színátmenettel fedhetjük le a képet vagy annak egy részét. Az átmeneteknél gyakori az áttetszőség is, így igen különleges hatások érhetők el. Az átmeneteknél természetesen lehetőség van saját színátmenetek készítésére és elmentésére is.

Egy szivárványt ábrázoló kép esetén ez úgy néz ki, hogy a kitöltés eszközzel a szivárvány főbb színeit (átmeneteikkel együtt) egy-egy színsávra cserélhetjük, így a kép olyan lesz, mintha filccel rajzolták volna. A színátmenettel viszont akár egy teljesen új szivárvány is rajzolható.

12.3. Az ecset használata A festéshez használható ecset (Brush Tool )

használata hasonlít a ceruzához. A két eszköz közötti különbség a hatásukban van: míg a ceruzával készített rajz vonalainak szélei élesek, addig az


ecset esetén a hatás olyan, mintha valóban egy ecset sörtéi készítették volna. Ha nagyon kis vonalvastagsággal dolgozunk, akkor ez a különbség alig látható, nagyobb méretben viszont annál inkább. Az ecset paramétereinek állítása - a ceruzához hasonlóan - az opciós panelen történik.


13. Szűrők, hatások A Photoshop a professzionális fényképszer

kesztés egyik leginkább emlegetett programja. Magától értetődő, hogy a szokványos fotószerkesztési eljárásokon (méretezés, kontraszt-változtatás, konvertálás stb.) kívül speciális hatásokkal is képes szűrni a képet.

Az elérhető szűrők a Filter menüben találhatók csoportosítva. Lehetőség van az egyes szűrőhatások összevetésére, illetve a leginkább megfelelő szűrő egyszerű kiválasztására, ha a Filter menüben kiválasztjuk a Filter Gallery... (szűrőgaléria) opciót. Itt nemcsak az összehasonlításra van lehetőség. Az egyes filterek csoportosítva vannak (elsősorban a művészi hatású szűrők láthatók itt, nem az összes). Az egyes csoportokon belül a különféle konkrét szűrőkről egy-egy kis képecske ad némi útmutatást. Az aktuálisan szerkesztett képünkön megnézhetjük a szűrő hatását, tetszőleges közelítésben (alapból 100%). Ha nem tetszik vagy másra gondoltunk, nem kell fölöslegesen alkalmazni a szűrőt. Az ablak jobb oldalán az adott szűrő különféle

141Szűrők, hatások

paraméterei is beállíthatók, hatásuk szinte azonnal látszik (egyes esetekben lehet némi késleltetés, különösen akkor, ha óriási felbontású képet szerkesztünk).

Azok a szűrők, melyek a galériából nem érhetők el, csak a Filter menüből, saját ablakot nyitnak kiválasztásukkor. Azok, amelyek a filtergalériában fellelhetők, magát a galériát nyitják meg, a szóban forgó szűrőhöz lapozva.

A szűrők alkalmazása előtt érdemes a képfájlból egy másolatot készítem (illetve az eredetit megőrizni), hiszen a szűrők sokszor információvesztést okoznak a képen, így az eredeti fájl a mentés után később már nem állítható vissza.

Tekintettel a Photoshop-ban elérhető szűrők rendkívül gazdag választékára, itt csak a legfontosabbakat említjük meg.

13.1. Művészi hatások A Photoshop-ban rengeteg művészi hatás hasz

nálható. Most ezek közül ismerkedünk meg a legnépszerűbbekkel.

13.1.1. Festett üveg A festett üveg jellegű hatást a Filter menü Distort

almenüjének Glass opciójával (vagy a szűrőgalériából kiválasztva) érvényesíthetjük a képen.


Hatására a kép életlenebbé válik, a körvonalainál pedig kisebb leszakadások keletkeznek, mint a valóságos üvegfestésnél.

13.1.2. Mozaik A kép apró részekké bontására, mozaikká vál

toztatására többféle lehetőségünk is van. A klasszikus értelemben vett mozaikkép a Filter menü Texture almenüjének Mosaic Tiles lehetőségével


(vagy a szűrőgalériából történő kiválasztásával) érhető el. A paraméterek módosításával a mozaik darabjainak mérete (Tile Size), a mozaikdarabok közötti hézagok szélessége (Grout Width) és világossága (Lighten Grout) módosítható.

13.1.3. Dombormű Érdekes hatású

képet készíthetünk a dombormű szűrővel, mely a Filter menü Sketch almenüjének Bas Relief opciójával (vagy a szűrőgalériából kiválasztva) adható ki a képre.

Egy szikla fényképén ezzel a szűrővel olyan térhatást érhetünk el, ahol a legapróbb részletek is kiemelkednek.

13.2. Elmosás A két fontosabb elmosással, a Gauss-i és a bemoz¬ dulást utánzó elmosással ismerkedünk meg.


13.2.1. Gauss-i elmosás A gauss-i elmosás a kijelölés gyors elmosása,

melynek mértéke állítható. Az eljárás egy harang alakú karakterisztikára utal, melyet a program a képpontok súlyozott átlagának számításakor generál. A szűrő az alacsony frekvenciájú képrészleteket emeli ki (ködszerű hatást kelt). A Filter menü Blur almenüjében a Gaussian Blur... opcióval érhető el.

13.2.2. Bemozdulás Érdekes hatást érhetünk el a bemozdulás szi

mulálásával. A mozgás hatását két paraméterrel finomíthatjuk: a fokban megadott irányával (Angle, vagyis szög), valamint a pixelben meghatározott intenzitásával (Dinstance, azaz távolság).


A szűrő segítségével egy mozgó tárgyat ábrázoló képen a tárgy nagyobb sebességűnek tüntethető fel (elmosható). A másik lehetőség a háttér elmosása, ekkor olyan a hatás, mintha a kép készítője is a mozgó tárgy sebességével haladna. A Filter menü Blur almenüjének Motion Blur... lehetőségével érhető el.

13.3. Torzítások 13.3.1. Szél

Ha a süvítő szelet akarjuk utánozni a képünkön, akkor használjuk a Filter menü Stylize almenüjében fellelhető Wind... opciót. Hatására a kép egyes részei az adott területnek megfelelő „színcsíkot" húznak, ezzel keltve a szél benyomását. A szél iránya (Direction) állítható: lehet jobbról (From the Right) vagy balról (From the Left). Módja (Method) szintén állítható. Fokozatai: szél (Wind), széllökés, szélroham (Blast), óriási szél (Stagger).

13.3.2. Fodrozás Vízfelületek fodrozását utánozza a Filter menü

Distort almenüjében a Ripple... opciónál elérhető szűrő. A fodrozás mértéke és mérete állítható.


13.4. Render hatások 13.4.1. Megvilágítás

Különféle megvilágításból adódó fényhatásokat utánozhatunk a Filter menü Render almenüjében elérhető Lighting Effects... szűrőkkel. Számos előre beállított megvilágításból válogathatunk, azokat kedvünk szerint módosíthatjuk, valamint saját beállításokat is készíthetünk és azokat el is menthetjük, így ugyanazt a fényhatást több képre is alkalmazhatjuk.

Az egyik legfontosabb beállítás a fény típusa, ami háromféle lehet:


• irányított (Directional), • középre súlyozott (Omni), • pontszerű megvilágítás (Spot). Beállítható a csillogás mértéke a mattól a csillo

góig (Matte, illetve Shiny). Az anyag (Material) a műanyagtól (Plastic) a fémes felületig (Metallic) változtatható.

További érdekes tulajdonság az Exposure (expozíció), amivel alulexponálttá (Under) vagy túlexponálttá (Over) lehet tenni a képet.

13.4.2. Becsillanás Ha szemből jön a napfény, fényképezés során

becsillanhat a lencse. Ezt a hatást utánozhatjuk a Filter menü Render almenüjének Lens Flare opciójával. A szűrővel olyan helyre is varázsolhatunk fényt, ahol az eredetileg nem volt. A fényesség (Brightness) mellett a lencse típusa (Lens Type) is beállítható, hiszen ez nagyban befolyásolja a becsillanás alakját.


14. Kimenetek

14.1. Nyomtatás Bár a fényképek papírra történő reprodukálása

otthoni körülmények között viszonylag drága és legtöbbször még minőségileg is elmarad a képek előhivatásától, számos esetben szükség lehet a szerkesztett kép kinyomtatására. Egyszerű példa lehet erre az az eset, amikor teljes mértékben személyes jellegű képet akarunk papíron viszontlátni és nem szeretnénk, ha azt mások (az előhívás során) megnéznék. Egy másik példa: azonnal kellene a kép és nincs időnk beadni előhívásra. Persze még az is előfordulhat, hogy fotóminőségben tudunk nyomtatni hőszublimációs nyomtatónkkal vagy többrétegű nyomatot készítő tintasugaras printerünkkel. Ez annál is inkább kevésbé meglepő, mert napjainkban egyre jobb minőségű nyomatokat készíthetünk egyre olcsóbb készülékekkel, egyre jobban megfizethető áron.

149Kimenetek

14.2. Nyomtatási előnézet Mivel a nyomtatás idő- és anyagigényes művelet,

a folyamat elindítása előtt érdemes egy előnézeten megnézni, hogy a kép várhatóan hogyan fog kinézni az aktuális nyomtatási beállításokkal.

A File menü Print with Preview... opciójával (vagy az Alt + Ctrl + P billentyűkkel) indítható az összetett nyomtatási folyamat, melynek során nemcsak a nyomat előnézetét nézhetjük meg, hanem a nyomtatási paramétereken módosítva azok hatását is. Az ablak egyéb beállítási lehetőségei: • a kép középre igazítása (Center Image) • megadott százalékkal vagy szélesség-magasság

meghatározásával történő átméretezés (Scale) • legjobb kitöltés (Scale to Fit Media) • keret a kép körül (Show Bounding Box) Ugyanebből az ablakból elérhető: • az operációs rendszer nyomtatási beállítás ab

laka (Print...) • a rendszer oldalbeállítás ablaka (Page Setup...)

A módosítások után a nyomtatás elvethető (Cancel) vagy folytatható (Done).

14.2.1. Nyomtatási tulajdonságok A nyomtatási tulajdonságok (papírméret, tájo

lás) a File menü Page Setup... opciójával előhívható oldalbeállítás ablakban állítható be. (Ez az


ablak a rendszer Oldalbeállítás ablaka, tehát angol nyelvű Photoshop és magyar nyelvű Windows esetén magyarul jelenik meg.) Ugyanez az ablak a Shift + Ctrl + P forróbillentyűvel is elérhető.

Az ablak alján a Nyomtató... gombra kattintva a számítógépen elérhető bármely nyomtatót kiválaszthatjuk a nyomtatáshoz.

14.2.2. Kép nyomtatása a telepített nyomtatón

Azonnali nyomtatás a File menü Print... opciójával (vagy a Ctrl + P billentyűkkel) indítható.


Ha a nyomtatandó kép mérete nagyobb, mint a nyomtatható terület a papíron, akkor jóvá kell hagynunk, hogy egy kép egy része el fog tűnni a nyomtatás során.

14.3. Publikáció a Webre Ahogy a nyomtatónkhoz is elő kell készíteni a

képeket, úgy a hálózati felhasználásra, Webre szánt képeinkkel is hasonló a helyzet. Itt persze mások a szempontok, így a minimális méret mellett maximális minőség elérésére törekszünk. Ennek oka, hogy a kisméretű képfájl tárolási költsége kisebb, valamint a hálózaton könnyebben átvihető, letölthető, mint nagyobb méretű társa. Ha a letöltési idő túlságosan elnyúlik, a látogató esetleg megunja a várakozást és egy másik, hasonló témájú honlapot keres fel. A Web-re történő publikálás során a legfontosabb képjellemzőket úgy változtatjuk meg, hogy a minőség minimális romlása mellett a minőség a nézegetéshez tökéletes legyen. Ehhez nemcsak a kép felbontását és színmélységet kell optimalizálni, hanem kulcsfontosságú a megfelelő formátum kiválasztása és a tömörítés mértéke


is. Egyes esetekben egy triviális (pl. egy áttetsző felületet tartalmazó logó célszerű formátuma a GIF, a fényképek többsége pedig JPG), addig egy ikonnál már nem biztos, hogy a JPG a legjobb választás, esetleg a PNG vagy más formátum célszerűbb (a nagyon kis felbontású képecskék, ikonok készítésénél a JPG tömörítés nem működik hatékonyan). Tömörítés nélküli fájlokat pedig (TIFF, BMP stb.) nem lehet internetes galériáknál alkalmazni, így azt csak kivételes esetekben használjuk (ha pl. egy fényképezőgép legjobb képminőségét mutatjuk be egy az egyben). Egyes formátumok (pl. a BMP) azért sem jók, mert csak a Windows környezetekben támogatott, míg a Web-et a Linux-os vagy Macintosh-os világban is használják.

A megfelelő színmélység beállítása azért rendkívül fontos, mert a honlapokat felépítő kisebb grafikák (pl. logók, ikonok) esetén általában egyáltalán nincs szükség több millió színre, így a fájlméret minőségromlás nélkül töredékére csökkenthető.

A Photoshop a Webre optimalizálás lépéseit összefoglalja, így sietve segítségünkre az ilyen jellegű munkáink során. Erről korábban, a fájlok mentésénél már volt szó (File menü Save for Web... opciója).


15. Gyakorlati fogások

15.1. Kész képek minőségének javítása

15.1.1. Szkennelt kép javítása A szkennerrel készített képek az esetek többsé

gében számos hibával rendelkeznek. Ezek számának csökkentéséhez az első és legfontosabb dolog a szkennelő program megfelelő beállítása. A felbontás, a színmélység, a papír minősége stb. mind befolyásolják a kép minőségét.

Külön problémát jelent, ha a képet egy újságból (magazinból) szeretnénk beszkennelni, mert ekkor a nyomdai eljárás során felhasznált színkeverési módszer láthatóvá válik a képen, ráadásul olyan mintázatok is megjelenhetnek, melyeknek nem kellene ott lenniük (Moire-hatás). Utóbbi a legtöbb esetben egy jelölőnégyzettel csökkenthető magán a szkennelő programon.

A szkennelt kép szélei a legtöbb esetben túlnyúlnak az igazi képen és csak azért szkenneltük


be őket, nehogy a kép érdemi részeiből hagyjunk le valamit. Ezeket a fölösleges és zavaró részeket természetesen utólag le kell vágni. A szkennelt kép talán legelső szerkesztése ezért a méretezés. A másik ok, amiért érdemes ezzel kezdeni: ha kisebb méretben készítjük el a végleges képet, mint ahogyan beszkenneltük, akkor fölösleges a nagyobb méretű képen végezni a számításigényes feladatokat. Sokkal gyorsabb és kényelmesebb a kisebb képfájl kezelése (a fényképszerkesztés közben akár több tíz megabájtos ideiglenes fájlok is készülhetnek a háttérben). A képhibák egy része (pl. a színösszetevők jól láthatósága) ráadásul a méretezés során akár teljesen el is tűnhet, így azzal már nem is kell bajlódni.

A megvilágítás és az eredeti kép a legritkább esetekben tökéletes, így a kontraszt, a fényerő, a színtelítettség beállítása szinte sohasem kerülhető meg.

A szkennelés során - bármennyire is vigyázunk - a képre porszemek és egyéb zavaró hatást okozó szennyeződések kerülhetnek. Ezeket utólag javíthatjuk a poreltávolító szűrőkkel, melyek sokszor a karcokat is képesek eltávolítani (Photoshop-ban a Dust&Scratches szűrő).

15.1.2. Általános képjavítási fogások A gyakorlat nagyban eltér az elmélettől. Sok

szor olyan szűrőkkel érhetjük el a legjobb eredményt, ami tulajdonképpen nem is a szóban forgó

155Gyakorlati fogások

feladatra készült. Idővel mindenki megtanulhatja az általa használt képszerkesztő(k) olyan trükkjeit, melyekkel a hétköznapi vagy éppen a speciális célra készülő képeit jobbá varázsolhatja. Ha például keresünk egy olyan szűrőt, ami homályosít, de az éleket nem életleníti jelentősen, akkor élesítéskor az élesebb eredmény mellett a JPEG tömörítés hibái nem erősödnek fel jelentősen.

15.1.3. Interpoláció hibáinak csökkentése

Egyes digitális fényképezőgépeken készíthetünk az érzékelőnél nagyobb felbontású képeket is, úgynevezett interpolációval. Ez azt jelenti, hogy egy a gép egy algoritmussal nagyobb felbontású képet készít, mint amit a beérkező fényből feldolgoz, mégpedig úgy, hogy „kipótolja" a hiányzó pixeleket a valódi pontok között. Ezek színe nem mindig a legmegfelelőbb.

Az interpoláció hibáinak csökkentése többféleképpen is megvalósítható, attól függően, mekkora a kép és mire akarjuk használni. Ha például egy 6 megapixeles interpolált képet leméretezünk 2-3 megapixelesre, akkor az interpolálási hibák már nem is annyira jelentősek. Persze nem azért készítünk nagyméretű képet, hogy utána leméretezzük. Ha eredeti méretben akarjuk használni, akkor az interpolált képre olyan szűrőt kell alkalmazni, ami a képzajt csökkenti, de a kép élességét nem rontja


(pl. a PhotoDeluxe program Remove Graininess parancsa).

15.1.4. Nagy érzékenységből származó képzaj csökkentése

Ha magas érzékenységet (ISO 800, 1600, 3200) használunk az erre alkalmas fényképezőgépen, akkor a gyenge megvilágítás mellett jobban látható részleteket kapunk (nagy/végtelen távolságban, ahol nem lehet vakuzni). A módszer hátránya viszont, hogy megnövekszik a képzaj. Ennek jellege a kép témájától, a megvilágítástól és a beállításoktól függ. Egy sötét, esti felvételen például vöröses képpontok is megjelenhetnek véletlenszerű elrendezésben. Ezek redukálását nagyban befolyásolja a kép felbontása. Egy zajos képből kis méretű, elfogadható minőségű képet az egyszerű átméretezés¬ sel is kaphatunk. Nagyobb a baj, ha eredeti vagy annál nem sokkal kisebb méretben szeretnénk használni a zajos képet. Photoshop-ban például a Luminance Smoothing funkcióval csökkenthetjük a szürkeárnyalatos zajokat, a Color Noise Reduction opcióval pedig a színeseket (Camera Raw párbeszédablak Detail lapfüle).


15.1.5. Helytelen exponálású kép javítása

A fényképek készítése során előfordulhat, hogy a kép túlexponált vagy alulexponált lesz. Ezen segíthetünk az expozíció manipulálásával. Photo¬ shop-ban a Camera Raw párbeszédablak Adjust¬ ments lapfülén az Exposure csúszkával állíthatjuk az expozíciót. Balra mozgatva a kép sötétebb, jobbra pedig világosabb lesz a kép. A módosítás értékei megegyeznek a fényképezésben használatos f-értékekkel (a +1.50-ös módosítás tehát megegyezik az apertúra másfélszeresre nyitásával és fordítva, a -1.50-ös változtatás az apertúra 1 1/2 lépéssel való csökkentésének felel meg.) Az Alt (Macintosh-on az Option) nyomvatartása mellett mozgatva a csúszkát a kép előnézetét is megnézhetjük.

Ugyanezen az ablakok állíthatjuk be az expozíciós hatást befolyásoló négy másik paramétert is: • Shadows: azt határozza meg, hogy a végső ké

pen mi legyen a fekete. • Brightness: az Exposure és a Shadows együttes

használata helyett alkalmazható a kép sötétségének meghatározására.

• Contrast: a kép középtónusait határozhatjuk meg. • Saturation: a színtelítettséget állíthatjuk be vele

-100 (teljesen színtelen szürkeárnyalatos) és +100 (a telítettség duplája) között.


15.1.6. Digitális fényképezőgéppel készített kép javítása

A digitális fényképezőgéppel készített képek főbb hibái a kép témájától, a megvilágítástól és a gép különféle beállításaitól* nagymértékben függnek.

15.1.6.1. Portré javítása Ha személyt fényképezünk, a kész kép egyik

jellemző hibája a vörösszem-effektus. Ezt a fényképszerkesztő programokban általában fellelhető vörösszem-eltávolítóval tüntethetjük el.

Ha ilyen nem áll rendelkezésre (vagy nem működik megfelelően az adott képen), használhatjuk azt a módszert is, hogy a kép egy megfelelő színét (pl. a hajszínt) felvesszük az arra szolgáló eszközzel (pipettával), majd „művileg rajzoljuk át" a szivárványhártyát. Ha erős nagyításban dolgozunk, az eredményül kapott képen a manipuláció jó eredményt adhat (és nem lesz látható, hogy nem eredeti a szem).

Az emberek fényképeinek másik gyakori hibája, hogy a kép készítésekor a fotóalanyunkon különféle bőrhibák vagy pattanások vannak. Ez a legtöbbször nemkívánatos részei a képnek, így el szeretnénk tüntetni.

*A digitális fényképezéssel részletesen foglalkozik Sikos László: Digitális fényképezés a mindennapokban c. könyve


A művelethez célszerű ismét erős nagyítást alkalmazni. A hibás bőrrész körüli jó felületből kell színt felvenni, majd a klónozás eszközzel (Clone / Clone Stamp Tool) átfesthetjük a hibás részt. Ha szükséges, még el is maszatolhatjuk egy kicsit (Smudge).

15.1.7. Képrészletek kiemelése A kép egyes részeit speciális megoldásokkal

emelhetjük ki. Ez nagyban függ a kép témájától és jellemzőitől. Egy hegyet például elhomályosíthatunk az előtere mögött a Photoshop Lens Blur szűrőjével, de arra is van lehetőség, hogy a kép egyes színösszetevőit, illetve tónusait emeljük ki. Erre alkalmas a hisztogram megjelenítése és manipulálása.

Photoshop-ban az Image menü Adjustments almenüjének Levels opciójával (vagy a Ctrl + L billentyűkombinációval) jeleníthetjük meg a módosítható hisztogramot. A hisztogram széthúzásának vagy összenyomásának hatása a képen azonnal látható, valamint a jobb oldali panel hisztogramján a beállítástól függően akár az egyes összetevők (Colors) hisztogramjának módosulását is figyelemmel kísérhetjük.


A képrészletek kiemelésének egészen más eredményt produkáló módja a kép élesítése (Sharpen). Hatására a kép élesebbnek fog tűnni. Az élesítést nagyban befolyásolja a felbontás, mert óriási felbontásban alig, kisméretű képen annál inkább látható a hatása. Természetesen nem lehet a végtelenségig élesítem egy képet. Sőt bár első hallásra furcsának tűnhet, de néha akkor szebb a felvétel, ha kevésbé éles (lágyítjuk). PhotoDeluxe-ban ezt például a Blur speciális fajtája, a Soften végzi el. Photoshop-ban is számtalan Blur közül választhatunk.


A fényképekből készíthetünk olyan képeket is, melyek azt utánozzák, hogy úgy rajzolták őket. Ehhez és más hasonló felhasználásokhoz alkalmazható az élkiemelés (Edge Detection). A különféle élkiemelő algoritmusok más és más képrészleteket tesznek jobban láthatóvá.

15.2. A legfontosabb képjellemzők módosítása

A kép méretén és felbontásán kívül vannak olyan tulajdonságai, melyek más szempontból fontosak, mint a fizikai paraméterek. A kép készítésének folyamata (képrögzítés, letapogatás stb.) szinte sohasem optimális keretek között zajlik. Természetesen a kép tulajdonságait nagymértékben befolyásolhatjuk a kép készítéséhez használt készülék megfelelő beállításával. A kép azonban ettől még nem feltétlenül lesz tökéletes. Gondoljunk csak a szkennelés során egy gyenge minőségű lapra, aminek hibáit a kép tartalmazni fogja vagy egy manuálisan nem (vagy csak egyes paramétereiben) állítható digitális fényképezőgéppel készült fényképre!

A szóban forgó tulajdonságok a képek nagy részénél kisebb-nagyobb mértékben hibásak, de viszonylag könnyen korrigálhatók. Ezek a következők: a színegyensúly, a fényesség, a kontraszt, a színárnyalat, a telítettség és a világosság.


A komolyabb programok ezen tulajdonságokat akár automatikusan is képesek korrigálni egyesével vagy csoportosan (néha egészen jó eredménnyel). Ilyen például a Picture Manager Automatikus javítás funkciója, az Adobe PhotoDeluxe Instant Fix parancsa vagy a Photoshop Auto Contrast és Auto Color opciói.

A fényképszerkesztésre specializálódott programok nemcsak az egyes színek arányának beállítására képesek, hanem az egyes színek arányának változtatásával kapott módosítások összevetésére is. Photoshop-ban például az Image menü Adjustments almenüjének Variations... opciójával juthatunk hozzá ehhez a hasznos ablakhoz.


További lehetőségeink is vannak. Elég csak a Photoshop File menüjében elérhető Automate almenü opcióira gondolnunk. Pillanatok alatt készíthetünk webes fotógalériát, de akár több fényképünkből egyetlen panorámaképet is.

15.3. Speciális képek készítése 15.3.1. Háttérkép készítése

Szinte mindennapos igény, hogy egy digitális fényképet háttérképnek szeretnénk elkészíteni. Ez egy nem túl nehéz képszerkesztési feladatsort kíván meg tőlünk.

Értelemszerűen először is meg kell határoznunk, mekkora felbontású monitorra (kijelzőre) készítjük a hátteret. A képet ennek megfelelően arányosan át kell méreteznünk. Ha a kép oldalaránya nem egyezik meg a kijelző oldalarányával (pl. 4:3, 16:9 stb.), akkor szükséges lehet a kép kismértékű csonkolása is (ami a látványt nem befolyásolja, de biztosítja, hogy a kép teljesen lefedje a képernyőt). Érdemes a háttér pixelekben kifejezett felbontását alapul venni.

Ha a méretet előkészítettük, akkor érdemes a képet halványítani (pl. Lightness növelésével), mert a túlságosan élénk és telt színeken az ikonok nem fognak jól látszani. Ugyanez igaz a kontrasztra is. A képet csak annyira érdemes redukálni, hogy az olvashatóságot elősegítse, de minősége ne romoljon.


Ilyen jellemzők mellett érdemes egy megfelelő formátumot és egy ehhez ideális tömörítési arányt választani (pl. 80%-os JPEG).

Más a helyzet, ha nem teljesképernyős „hátteret" szeretnénk beállítani. Ekkor a képre esetleg nem is jut ikon, így az a legszebb beállításokkal pompázhat a képernyő közepén.

15.3.2. Áttetsző kép készítése Áttetsző kép készítéséhez a legtöbbször a rend

kívül precíz kijelölés a legfontosabb. Ha egymástól teljesen eltérő felületek határán kell kijelölni, akkor jól jöhet a mágneses lasszó. Érdemes erős nagyításban dolgozni. A kijelölt részből külön réteget készíthetünk (pl. Photoshop-ban a kijelölésre jobb egérgombbal kattintva előhozott helyi menü Layer via Copy funkciójával). Ha a másik részt eltüntetjük, akkor a háttér áttetszővé varázsolható. Így például egy barlangot ábrázoló képen különböző színű vízzel is körülfolyathatjuk a sziklákat.


15.3.3. Digitális fényképek előkészítése előhívásra

Aki digitális fényképezőgépet használ, annak mindennapos igény a képek előhívásra történő előkészítése. Ha erre nem szánunk időt és a fényképeket úgy adjuk be, hogy a nyersfájlokat rajta hagyjuk a memóriakártyán vagy felírjuk újraírható CD-re, akkor a kép esetleges hibái megmaradnak vagy akár fel is erősödnek az előhívás során (néha előfordul az ellentettje is). A kép azonban nagy valószínűséggel javítható lenne, tehát jobb papírképet kaphatnánk a manipulált képből, mint az eredetiből!

A számítógépek világában elterjedt 4:3 oldalarányt számos digitális fényképezőgép követi. Ha ezt így adjuk be előhívásra, a képet csonkolni fogják. Ha már mindenképpen le kell vágni a képből, akkor döntsük el mi magunk, mit hagyunk le róla! A legtöbbször látvány romlása nélkül tudjuk elvégezni ezt a szerkesztést. A Picture Manager-ben a nevezetes képméretekre azok kiválasztásával tudjuk optimalizálni a képet, így még a számolással sem kell bajlódnunk.

A képzajok vagy a vörösszem eltüntetése, a kontraszt, a színtelítettség és egyéb jellemzők megfelelő módosítása nélkül tulajdonképpen nincs is értelme beadni a képet előhívásra. A minőség drasztikusan javítható ezzel a néhány alapvető


képszerkesztési funkcióval. Azzal azonban mindig számolni kell, hogy a papírkép és a monitoron látott kép sohasem lesz ugyanolyan (a monitor színei világítanak, a kontraszt óriási, de papíron mások a színek is).

15.4. Képi információk módosítása

15.4.1. Fénykép objektumának eltüntetése, áthelyezése

Tegyük fel, hogy szükségünk lenne egy kisméretű képre, amin egy hattyú látható. Van is egy képünk, csak az a baj, hogy a madár mögött mindenféle zavaró részlet van. Ezt el kellene tüntetnünk. A feladat többféleképpen is megoldható, így az egyik megoldás Photoshop-ban: 1. Megnyitjuk a képet. 2. Ráközelítünk (pl. nagyítóval) 3. Jobb egérgombos helyi menü: Layer via Copy. 4. Elmozgatjuk új helyre (Move Tool), ahova jól

illeszkedik. 5. Egyesítjük a rétegeket (Layer menü Flatten

Image). 6. Crop Tool (kijelölés, majd duplakattintás a ké

pen). 7. Leméretezés az Image menü Image Size... op

ciójával.


8. A kép mentése a kívánt formátumba. A munkánk során valamely réteg zárolt, akkor

érdemes készíteni róla egy másolatot és azzal dolgozni.

A munkafázisok által előállított állapotok tehát a következők:


15.4.2. Fénykép régiessé tétele homályos ellipszis körbevágással

A munka menete a következő: 1. A File menüből válasszuk

az Open pontot és nyissuk meg a szerkesztés alapjául szolgáló képfájlt.

2. Válasszuk ki az ellipszis alakú kijelölőeszközt és az egérgomb lenyomása közben jelöljük ki a kívánt területet. (Ha nem sikerült pontosan azt kijelölnünk, amit szerettünk volna, a kijelölést a Select menü Deselect parancsával vethetjük el.)

3. A Select menü Feather... parancsával készíthetjük el az áttűnést. Adjuk meg a kívánt értéket (pl. 20 pixel). Kattintsunk az OK-ra.

4. A Select menüből válasszuk az Inverse lehetőséget. Ekkor a korábban kijelölt ellipszis alakú terület helyett a kép többi része lesz kijelölve (az eredeti kijelölésen kívüli részek).

5. Most már tetszés szerinti színnel kiszínezhetjük ezt a területet. Az Edit menüben válasszuk a Fill opciót. A Contents részben a legördülő listából válasszuk most a White lehetőséget. Az OK megnyomása után a terület fehérré változik.

6. A Select menü Deselect parancsával elvethetjük a kijelölést.

7. Mentsük el a képet.


15.4.3. Részlet eltüntetése fényképről Válasszunk ki egy képet a fotóink közül és tün

tessünk el róla egy személyt! 1. A már ismert módszerrel nyissuk meg a szer

kesztés alapjául szolgáló képfájlt. 2. Vágjunk ki a képből olyan részeket, amelyek

beilleszthetők az eltüntetni kívánt személy helyére. Ezt valószínűleg több lépésben és több helyről kiemelt részletekkel tudjuk csak megtenni.

3. Kissé maszatoljuk el a beillesztett részletek széleit, hogy eltűnjön a hibás kontúr.

4. Mentsük el más néven az új képünket.


16. Függelék

16.1. Színkeverési módok 16.1.1. Színmodellek


A színek a következők szerint helyezkednek el a látható fény spektrumában: ibolya 400-420 nm, kék 420-490 nm, zöld490-575 nm, sárga 575-585 nm, narancs 585-650 nm és vörös 650-750nm.

175Függelék

16.1.2. Az RGB színmodell (Additív színkeverés)


RGB szín keverési minták

sárga: 100% zöld + 100% piros fehér: 100% zöld + 100% piros + 100% kék lila: 50% kék + 50% piros szürke: 50% zöld + 50% piros + 50% kék cián: 50% kék + 50% zöld fekete: 0% zöld + 0% piros + 0% kék Stb.

177Függelék

16.1.2. A CMYK színmodell (Additív színkeverés)


CMYK színkeverési minták

kék: 100% cián + 100% bíbor piros 100% sárga + 100% bíbor = piros. zöld: 100% cián + 100% sárga = zöld, barna: 40% bíbor + 100% sárga + 40% fekete fekete: 100% cián + 100% bíbor + 100% sárga (nem javasolt). fekete: 100% cián + 100% bíbor + 100% sárga + 100% fekete középkék: 100% cián + 40% bíbor + 10% fekete Stb.

179Függelék

16.1.4. A HSB színmodell


16.2. A JPG tömörítés mértékének hatása a képminőségre

10%-os tömörítés




181Függelék

16.3. Photoshop szűrők

Eredeti kép

Ecsetvonás szűrők:

Árnyékolás Döntött ecsetvonás

Elkent tónus Filctoll


Felület szűrők:

Toll kontúr

Festett üveg Foltminta

Fröcskölt Hangsúlyos szegélyek

Sötét tónusok

183Függelék

Mozaiklapok Textúrázó (saját mintával)

Képelemekre bontó szűrők:

Pointilista Színes raszterrács

Kristályosítás Foltok


Művészi szűrők:

Műanyag borítás Szivacs

Kivágás Mázolás

Akvarell Kenőkés

185Függelék

Rajz szűrők:

Raszterrács Tépett szegélyek

Gipsz Merített papír

Dombormű Conté Crayon


Stilizált szűrők:

szegélyek megkeresése Szélfúvás

Kontúrozás Domborítás

Mozaiklapok Neon perem

187Függelék

Torzító szűrők

Polárkoordináták Üveg

Hullám Örvény

Fodrozás Gömb


Tisztelt olvasó! E kisméretű könyvecske könnyen elfér még a zsebünkben is, így kényelmes, de mindazt tartalmazza, amit a Photoshop program kezelésének alapjaihoz tudni szükséges. Egy olyan képszerkesztő alkalmazás, mint a Photoshop segítségével digitális képeinkkel szinte bármit megtehetünk. A képek javítása, létrehozása, előkészítése, elküldése vagy webre helyezése csak a kezdet, a program a képek módosítása terén szinte korlátlan lehetőségeket kínál. A legegyszerűbb levágásoktól kezdve a megfelelő minőségűre való javításon át a leglehetetlenebb trükkökig minden megvalósítható. A lehetőségeink szinte korlátlanok, csak a fantáziánk és a tudásunk szab határt az elvégezhető műveletek körének.

By CsHuszi!

adobe photoshop zsebkönyv

Documents