„elvitték az urat a sírból, s nem tudni, hova tették! ” jn...

• XXIX. évf., 1. (82.) szám • 2018. húsvét •

Áldott húsvétiünnepeket kívánunk!

„Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették! ”

Jn 20,2

Élő egyház

A temerini cserkészek csoportja Szegeden

László atya áldásban részesíti a márciusban megkeresztelt gyermekek szüleit. A kereszteltek: Alex (Faragó Frigyes és Szarvas Andrea fia), Leó (Csernák Norbert és Faragó Éva fia), Erik (Gajdács Norbert és Ádám Rita fia), Andreas (Horváth Dénes és Zsadányi Andrea fia) és Rebeka (Morvai Dániel és Legény Melinda lánya).

Március 19-e Szent Józsefnek, az egyetemes Egyház védőszentjének főünnepe. A keresztény házasságok és családok, munkások, kézművesek, ácsok, favágók, asztalosok, üldözöttek védőszentjére emlékezünk. Segítségért folyamodnak hozzá a házépítéskor, kísértésben, hirtelen halál, reménytelen ügyek, szembe-tegségek idején. A XIX. századtól tartják a papnövendékek és a szerzetesek védőszentjének; a XX. szá-zadban pedig a munkások patrónusa lett. A temerini Iparosok és Vállalkozók Egyesülete is Szent Józsefet tekinti védőszentjének. (Medvecki Sándor fotója)

TEMERINI HARANGSZÓ1/2018 3

Gerzsenyi Sándor:

Ott függ a néma bárány

Ott függ a néma bárány: A vére földre hull,

Míg dúl körül az ármány, S a tömeg zúg vadul.Szent arcát ütleg éri,

és hull reá a vád, S ő szelíd hangon kéri

Az ég bocsánatát.Úgy fáj a szívem, nézve

E koronás királyt, Mert rút tövis az éke, S testét kín járja át.

Én térdre hullva kérdem: Ó mért szenvedsz, miért?

Ő választ ád szelíden: Tengernyi bűnödért.

Most hogy rebegjek hálát A megnyílt öt sebért,

Hogy adta bűnöm árát Elrontott éltemért?

Ím magamról lemondok, Övé egész valóm.

Így leszek véle boldog, Hisz ő az üdvadóm.

TEMERINI HARANGSZÓ• Kizárólag a temerini hívek belső

használatára kiadja a SZENT ROZÁLIA RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIA,

Temerin, Újvidéki u. 350. • Tel/fax: 021/844-001 • E-mail: [email protected]

• Weboldal: www.plebania.temerin.info

• Kereskedelmi forgalomba nem kerül • Felelős szerkesztő: Szungyi László

főesperes-plébános • Tervezőszerkesztő: Ökrös Edit

• Főmunkatárs: Góbor Béla• Grafikai szerkesztő: Borda Ákos

• Webszerkesztő: Sütő Sándor • Munkatársak: a cikk alatt jelölt szerzők • A lapban való közreműködés díjtalan,

a megjelentetéshez támogatásokat köszönettel elfogadunk • Készült a

TEMERINI ÚJSÁG nyomdájában, Temerinben, 2000 példányban

Kálvária és a húsvéti titokLegnagyobb keresztény ünnepünk középpontjában Jézus szenvedésének, halá-

lának és feltámadásának titka áll. A keresztúti ájtatosság különösen nagyböjt folya-mán, nagyhét napjaiban, de főként nagypénteken a hívő keresztény buzgóságának fontos eleme. Más településekhez hasonlóan évszázados hagyománya van nálunk is a kereszútjárásnak a templomon kívül egy-egy alkalmas dombon, ahol a hívek sze-retete Jézus szenvedésének emlékére ún. stációkat épített és a csúcson Jézus kereszt-je foglal helyet a vele együtt felfeszített két latorral. Ily módon a Kálvária találó-an szemlélteti Megváltónk szenvedésének emlékét. A Kálvária-domb egy település számára történelmi, kulturális, szellemi és vallási értéket képvisel. A temerini 1825-ben a község által felépített, 1998-ban népünk összefogásával felújított jelentős lé-tesítmény főként nagyböjtben a keresztúti ájtatosságok színhelye. Ez utóbbi felújítá-sának az idén kereken 20 éve, amire e soraimmal is emlékezni szeretnék.

Évekkel ezelőtt egy alkalommal virágvasárnapján, a Kálvária-dombon a gyerme-kek keresztútja közös elvégzése után megdicsértem őket, hogy szép felolvasásukkal részt vettek az ájtatosságon. Majd megkérdeztem: miután végigjártuk Jézus kereszt-útját, aki értünk szenvedett, meghalt, eltemették, a sírbatételével vajon mindennek vége? Egy pillanatra csend lett. Tőlem várták a folytatást, de egy újabb kérdésemmel okoztam nekik egy kis zavart: Hány állomása is van a keresztútnak? Tizennégy – válaszolták. Eléggé tanácstalanok voltak, nem érthették mit akarok a kezdeti kér-déssel elérni. Az alkérdéssel pedig szemlátomást nem segítettem. A gyermeki gon-dolkodásmód érthető. Hiszen a tizennégy állomást végigjárva a domb csúcsán az az érzésünk, hogy befejeztük az ájtatosságot. Ezért igyekeztem tisztázni és érthetővé tenni a választ. Jézus halálával és temetésével nincs vége mindennek. Nagypéntek eseményeire a Mennyei Atya Húsvét hajnalán ad választ azáltal, hogy feltámasztja Jézust halottaiból. Istennek Jézus megváltó művére ez a válasza. Ezzel mindenkorra világos választ kaptunk a bűnre, szenvedésre és a halálra. Ő az élet és a halál ura. Az élet itt a földön a halállal bár véget ér, de nem semmisül meg. Jézus egyszer s min-denkorra legyőzte az ősi ellenséget. Jézus él! Őt követve a szenvedésben remélhe-tünk mi is az élet győzelmében!

Ahol mi emberek úgy véljük, hogy valami véget ér, kész, bevégződött, nincs to-vább, ott Isten hatalmas erejével képes új kezdetet támasztani. Létezik tovább, felke-lés, felemelkedés, felépülés. A reménytelen, kilátástalan, csalódott és kétségbeesett, szenvedő, vergődő és gyötrődő ember új reményt kaphat!

A tudós Ratzinger pápa szavain érdemes elgondolkodni: „Krisztus feltámadása – ha használhatjuk az evolúció elméletének a nyelvezetét

– a legnagyobb mutáció, a legdöntőbb ugrás egy teljesen új dimenzió felé, amely az élet és annak fejlődése hosszú történelmében valaha is történt: ugrás egy teljesen új rendbe.” (XVI. Benedek pápa)

Krisztus feltámadása nem annyira okoskodásra hajlamos értelmünk elméleti kérdése, hanem egzisztenciális módon megközelíthető. Nagyon is életünkbe vágó üzenet. Ha hittel befogadjuk, akkor tapasztalatunk, létünk részévé lesz.

Krisztus ma is feltámad, és itt áll közöttünk! A kérdés csak az, hogyan közelítünk a húsvéti titokhoz, hogyan képzeljük el őt?... Mert az igazi húsvét nem az üres sír-ral kezdődik, hanem amikor Jézus valami módon, titokzatosan beleszól az életünk-be. Amikor megkövesedett szívünkről lepattannak a zárak! Zárak, melyek elzárnak valakitől és bezárnak valamibe. Egy sajátos énközpontú életbe, melybe Jézust csak egyszer-kétszer engedjük be, akkor is csak életünk pereméig. Az igazi Húsvét ott kezdődik, ahol Jézus a zárt ajtók ellenére megjelenik középen, életünk közepén, és így szól: „Békesség nektek!” – mert ebben a békességben maga Jézus van jelen! Ő maga a béke! Járjon át bennünket Húsvét öröme és békéje, és töltse el szívünket!

Szungyi László

TEMERINI HARANGSZÓ4 1/2018

Csaknem ötven évvel azután, hogy megkezdődött Temerin magyarokkal való újjátelepítése és huszonöt évvel, hogy mezővárossá nyilvánították, a ró-mai katolikus vallású, zömmel magyar és részben német lakosság száma meg-közelítette a hatezret. Elsősorban nekik volt köszönhető, hogy munkájukkal és anyagi segítségükkel, valamint a gró-fi uraság támogatásával Gőbel Ferenc plébános ösztönzésére „Böjt első-havá-nak 1-ső Napján 1825. Esztendőben” a falu déli részén levő magaslaton kálvá-

ria épülhetett. A kálvária 1890 elején már igen romos állapotban volt, fel-újításra szorult. A felújítást követően 1895-ben újraszentelték. A következő felújításra az 1924/25-ös években ke-rült sor. A második világháború végé-ig a hívőközösség jól karbantartotta, de azt követően fokozatosan tönkrement, amiben közrejátszott a romboló embe-ri kéz is. A kálvária negyedik felújítása 1996-ban Ökrész Károly kezdeménye-zésére kezdődött és 1998-ban fejező-dött be. Az alábbiakban a Temerini Ha-rangszóban 1998-ban megjelent írását közöljük.

* * *Az emberi akarat, a segítőkészség

már annyiszor bebizonyította, hogy csodákra képes. Erre példa a kálvá-ria felújítása is, amelyhez csak annak 1825. évi megépítése, felállítása mér-hető, amikor is a honfoglaló őseik föld-jén megkapaszkodó elődeink önerőből, senkitől sem várva segítséget, puszta

két kezükkel, Isten dicsőségére létre-hozták e szent helyet, amelyhez mére-teiben, fekvésében hasonlót nem talá-lunk szerte vidékünkön. A helyreállítás önkéntes munkával és adományokkal azért is elismerésre és dicséretre méltó, mert népünk számára nehéz időkben történt, ugyanakkor nem vont el erőket a telepi templomunk építésétől, amely lankadatlan erővel folyt.

Mindazoknak, akik részt vettek eb-ben a munkában, ki többet, ki keveseb-bet, ahogyan az idejük engedte, és akik

más módon nem, de két kezük munká-jával segítettek, ha megtekintik a felújí-tási munkákról a képsorokat, vagy ki-mennek a kálváriára, a büszkeség érzése töltheti el keblüket, mindannyiunkban pedig a kötelezettség érzetét kell, hogy ébressze, hogy őrizzük és karbantartsuk, mint ahogyan eleink azt lefektették.

Hálátlan dolog névsort közölni azokról, akik munkájukkal, adománya-ikkal, pénzben vagy üdítővel, feketeká-véval, egy kis harapnivalóval, felszere-léssel vagy más módon járultak hozzá a felújításhoz, mert abból akaratlanul is egyesek kimaradhatnak, esetleg a ne-vek is pontatlanok lehetnek. A munka oroszlánrészét az „öregjeink”, a kőmű-vesek és segítőik végezték, élükön Fa-ragó Istvánnal, azután a festők és fuva-rosaink, de lehetne tovább folytatni a felsorolást. Asszonyaink is, ha kellett, kapát, lapátot fogtak, vagy itallal, ka-láccsal, meleg étellel látták el a szorgos munkásokat.

A kereszt imájaKeresztet a földön minden ember kap, Az egyik kisebbet, a másik nagyobbat. Születhet kunyhóban vagy palotában,

Elkészítve várja az ő keresztfája.Az a csoda aztán, hogy senki sem látja, Mint vérzik a válla, hogy sebes a háta.

Van, aki alázattal és lehajtott fővel Viszi a keresztjét, Krisztusi erővel.

Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud,

Míg a másik zokog, és le a földre rogy! Van, aki büszkén viszi, hisz más úgysem látja,

Milyen nagy a másik ember keresztfája.Van, aki zokogva, zúgolódva viszi,

Minden sarkon megáll, s ha lehet, leteszi, Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják, Olcsó könnyek sokszor áztatják orcáját.

Van, aki keresztjét más vállára rakja Abban a hiszemben,

hogy vissza már nem kapja, Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,

Segít társain, segít, mert akarja.Én a keresztemet fiatalon kaptam,

Elfogadni, hej, de sehogy sem akartam, Sírtam, lázadoztam még össze is törtem, S ó, csodák csodája, újra nőtt előttem.Így aztán fölvettem gyönge vállaimra, Tudtam, hogy elkísér hűen a síromba. Tövises utamon elgyöngült a lábam,

Vittem a keresztet, s meggörbült a hátam.

(Ismeretlen szerző – első rész)

A felújított kálvária

Húsz éve, hogy romjaiból újjáéledt a kálvária

Ft. Szungyi László plébános úr min-dennapos és sok más elfoglaltsága, va-lamint a templomépítés körüli teendői mellett szívén viselte a kálvária felújí-tását és mindig szakított magának időt a felmerült problémák megoldására is. Neki köszönhető, hogy megnyerte a hívek, a nép támogatását e nemes cél megvalósításához, hogy megmentettük az enyészettől a szent helyet, amelyet eleink hagytak ránk.

Nem tehetjük, hogy ne említsük kü-lön is V. M. Gizella nővért, aki vigyázó tekintetét, szinte észrevétlenül, egész idő alatt az újjáépítési munkákon tar-totta, mint ahogyan tette azt minden más esetben is, amikor közösségi mun-káról volt szó.


Február 11-én, a betegek 26. vi-lágnapján a temerini a Lourdes-i Szűz Mária tiszteletére felszentelt millenniumi emléktemplomban gyűl-tek össze a gyógyulni vá-gyó, Mária-tisztelő hívek. A Vajdaság számos települé-séről érkeztek zarándokok, hogy együtt imádkozzanak, együtt kérjék Nagyasszo-nyunk közbenjárását. A bú-csú a Lourdes-i barlangnál a Szűzanya köszöntésével kezdődött, amit a közös ró-zsafüzér-imádság követett, mindeközben pedig lehető-ség adódott a szentgyónás elvégzésére.

A 17 órakor kezdődő szentmi-se kezdetén ft. Szungyi László hely-béli főesperes-plébános köszöntötte az egybegyűlteket, a vendég atyákat és a misét a celebráló ft. Zsúnyi Ti-

bor temerini származású, kupuszinai (bácskertesi) plébánost, akiről vissza-emlékezvén elmondta, hogy a búcsú-ját ünneplő templomnak első újmisé-

se volt. Tibor atya szentbeszédében a betegek szentségét az élni akarás szentségének nevezte, ami megerő-sít bennünket, és visszavezet ahhoz az ősforráshoz, amelyből életünk fa-

Pilinszky János:

VirágvasárnapJézus jeruzsálemi bevonulásáról János evangélistánál

olvashatjuk a legjelentősebb beszámolót. Szereplői: a lel-kes tanítványok serege, az út porába hulló pálmaágak, s az isteni teher alatt szelíden lépkedő „szamaracska”. S még valami: a kövek. Jézus még őket is bevonja az ujjongásba: ha nem a nép, hát ők, a „kövek kiáltanának!”. Ki ünnepel itt? Mintha a teremtett világ egy-egy képviselője, a kő, a pálma s a szamaracska az egész nagy egyetemet képviselné a be-vonulásban. S itt érdemes megemlítenünk, hogy növények és állatok milyen szokatlan hangsúllyal szerepelnek mindig az evangéliumban, főképp a példabeszédekben. De nem a hasonlat, és nem is holmi megszemélyesítés emeli külön-leges megvilágításba őket, hanem nyilván a Teremtő és te-remtmény közötti viszony csodálatos komolysága.

Amikor Jézus „dicsőségesen” bevonul Jeruzsálembe, erre a futó ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora. Az igazi, a tulajdonképpeni „megdicsőülés” még hátra van. Erről az evangéliumnak talán legcsodálatosabban paradox mondatai következnek, közvetlenül a jeruzsálemi bevonu-lás után.

„Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőíttessék. Bizony, bizony mondom nektek, ha csak a gabonaszem a földbe nem esik és meg nem hal, maga marad. . .” „Most az én lelkem megrendült. És mit mondjak? Atyám, szabadíts meg engem ezen órától! De hisz azért jöttem ez órára, Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” És mégis. . . Bármennyire kitérő, csalóka fény volt is Jézus számára a jeruzsálemi bevonulás, a mi ünneplé-sünk, mégis érez gondosságot, mellyel fogadta, sőt mintegy elébe ment a szegényes fogadtatásnak. Örök időre szóló oku-lásul szolgálhat számunkra: saját erőnkből csak ilyen szal-maláng lelkesedésre futhatja. S ha jól szemügyre vesszük a történetet, láthatjuk, hogy gyengéd gondoskodással még ezt is Jézus maga készítette elő - miérettünk, ahogy mondotta. A másik tanulság az isteni szerénység. Jézus példamutatása, hogy milyen szelíd alázattal kell fogadnunk az emberek ün-neplését. Igaz, nem tér ki előle, mint ahogy semmi emberi elől nem tér ki -, hogy annál teljesebb tanítást hagyjon örökül szá-munkra. A jeruzsálemi bevonulás története hányszor játszó-dik le azóta is bennünk, egy-egy rövid felbuzdulás képében.

Hogy találkozásunk vele hogy válhat tartóssá? Erre fe-lel a következő szakasz. Vállalnunk kell önmagunk „elvesz-tését”, ahogy ő vállalta a földbe hullott gabonaszem sor-sát. Akkor valóban egyek leszünk majd vele, s nem a futó, hanem az örök dicsőségben, a jeruzsálemi bevonulás után az örök Jeruzsálembe való bevonulás örömében.

A temerini Lourdes-i Szűz Mária templom búcsúja

kadt. Mint elmondta, a Jóisten nem akarja, hogy szenvedjünk, azt akar-ja, hogy boldogok legyünk, és hogy közösen tudjunk egymásnak örülni, még akkor is, amikor kilátástalan a helyzet. A szentek nagyszerű példái tudnak nekünk segítséget nyújtani ab-ban, hogy önzetlenül éljük életünket, sorsközösséget vállaljunk egymással, a betegekkel, ezáltal pedig tanúi le-szünk a világban annak a jónak, amit mi is megtapasztalunk istengyermeki mivoltukban.

A mise keretein belül a betegek szentségében részesülhettek mind-azok, akik erre a korábbiakban kel-lőképpen felkészültek. Majd a szoká-sokhoz híven gyertyás körmenetben vettek részt valamennyien. Mint min-den évben, most is agapéval zárult a búcsú, a temerini hívek forró teával, édes és sós süteményekkel kedvesked-tek a vidéki búcsújáróknak, akik idén is szép számban jöttek el, hogy innen távozva lelkiekben gazdagodva, szí-vükben a Lourdes-i Szűz Mária üze-netével térjenek vissza otthonaikba.

Kókai Orsolya

Ft. Zsúnyi Tibor bácskertesi plébános


II. János Pál pápa húsvét második vasárnapját 2000-ben az irgalmasság vasárnapjának nyilvánította. Koráb-ban fehérvasárnap volt, mert a hús-vétkor megkereszteltek újjászületé-sük jelképeként az ünnep nyolcada alatt hordták fehér ruhájukat. Húsvét a keresztény öröm ünnepe. „Krisztus valóban feltámadt, él!” (Jn 20,19–31) Ez az angyalok hihe-tetlen üzenete húsvét haj-nalán. Jézus feltámadása után néhányszor meg-jelent az apostoloknak, hogy megerősítse őket hitükben. Az apostolok kezdetben kételkednek, hiszen – bár Jézus több-ször előre jelezte – nem értették, hogy az Írások szerint a Messiásnak meg kellett hal-nia, majd harmadnapra feltámadnia. De végül is hisznek, mert látták az Urat; még a hitetlen Tamás is meg-vallja őt: „Én Uram, én Istenem!”

Az apostolok hitére és tanúság-tételére támaszkodik a mi hitünk is. Szent Pál levelei, az őskeresztény igehirdetés, majd az azt rögzítő és kifejtő evangéliumok tanúskodnak a húsvéti hitről. Az egész Újszövetsé-gen végigzeng az örömkiáltás: Jézus feltámadott, él!

Krisztus feltámadása a mi törté-nelmünkben gyökerezik: a meghalt Jézust eltemették, de harmadnapra üresen találták a sírját. Ezt megta-pasztalhatták az apostolok. De maga a feltámadás természetfeletti té-nye csak a hit révén ragadható meg. Pierre Benoit domonkos szentírás-tudós szerint Krisztus feltámadása a földi történelmen túlmutató történet (métahistoire). Jézus Krisztus lényét, testét és lelkét ugyanis teljesen átha-totta a teremtő Lélek, új létrendbe lé-pett. Ez az új, természetfeletti világ már nem esik a történelmi tapaszta-lat alá.

Jézus újra él, de most már új éle-

tet él, nincs alávetve a földi világ tör-vényeinek. Már nem tér vissza ebbe az életbe, mint az életre keltett Lá- zár. Jelenései átmeneti csodák vol-tak; azt célozták, hogy megerősítse övéit a hitben. Negyven nap után – a mennybemenetelkor – megszűnnek a jelenések. A Feltámadott ezentúl már Lelkével van jelen a hívők közössé-

gében, az egyházban. Jézus feltáma-dása megdicsőülés, felmagasztalás, átalakulás. Szellemivé alakult át föl-di teste, amint Szent Pál magyarázza a korintusiaknak. A teremtő Lélek át-hatja, átalakítja a földi testet a feltá-madásban.

Mindezt hittel közelíthetjük meg. A hívők egy testet alkotnak: a Fő, Krisztus testét, és majd követik a Főt a halálban és a feltámadásban. Ez tör-ténik a megkereszteltekkel: a szent-ségek – főleg az eucharisztia – révén, amelyek Krisztus húsvéti misztériu-mában részesítenek. A hit révén a szentségi jelek és szavak megszerzik számunkra a valóságos lelki kapcso-latot Krisztus keresztre feszített és feltámadt testével, és közlik velünk az új, isteni életet.

Végül majd – a végső megújulás-kor – a feltámadt Krisztus terem-tő Lelke által át-alakítja az üdvös-ség drámájának színterét, a világ-mindenséget is,

„hogy Isten legyen minden minden-ben” (1Kor 15,28). Az emberi erő-feszítéssel előkészített nagy Ostyát, a humanizált világot Krisztus Lel-ke változtatja át istenivé. Teilhard de Chardinnek Mise a világ felett című elmélkedésére és híres hason-latára utalt XVI. Benedek 2009. júli-us 27-én, az aostai székesegyházban tartott homíliájában: „Ez Teilhard de Chardin nagy víziója: végül majd igazi egyetemes liturgiánk lesz, ami-kor a világmindenség átalakul élő os-tyává.”

Chardin 1923-ban így imádko-zott az ázsiai sztyeppén költői vízió-jában, kiterjesztve az eucharisztikus jelenlétet a mindenségre: „Uram, fo-gadd el ezt a teljes Ostyát, melyet a vonzásodra ébredező Teremtés ajánl föl ezen az új hajnalon…” Az egye-temes átváltozás és egyesülés misz-tériumáról eszmélődve pedig így fo-hászkodott: „Dicsőséges Krisztus! Az Anyag ölén titokzatosan szétára-dó Erő és káprázatos Központ, ahol összefut a sokaság szám nélküli szá-la, kérlelhetetlen hatalom, mint a Vi-lág, és meleg, mint az Élet, homlo-kod hófehér, égő tűz szemed, lábad szikrázóbb, mint az olvadó arany. Te, kinek keze a csillagokba ér fel, Te, a Kezdet és a Vég, élő, halott és fel-támadott, Te, aki túlcsorduló egysé-gedben összegyűjtesz minden szépet, minden ízt, minden erőt, minden ál-lapotot, Te vagy, akit lényem oly ha-tártalan vággyal hív, mint a Minden-ség. Te vagy valóban az én Uram és az én Istenem!”

SZABÓ Ferenc SJ, Új Ember

„Krisztus valóban feltámadt!”


Boldogságos Szűz Mária, az Egyház AnyjaFerenc pápa új ünnepet rendelt el

Ferenc pápa rendelkezése nyomán 2018. március 3-án az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció elrendel-te a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának kö-telező emléknapját, melyet a liturgiában pünkösdvasánap utá-ni hétfőn fogunk ün-nepelni.

Az Egyház Anyja titulus, mellyel 1980 óta a Loretói Litáni-ában is megszólítjuk a Szűzanyát, jóllehet sokak számára ide-genül hangzik, köze-lebb hozza a hívők számára Mária istenanyaságának azt a „kiterjeszté-

sét”, melyet Fiának misztikus Tes-te, az Egyház irányában él meg, és amelynek köszönhetően mi magunk, Krisztusban megkeresztelt emberek-

ként Máriára mint égi Édesanyánkra tekinthetünk.

Valóságos, „hús-vér” anyaságról Mária esetében nyilvánvalóan csak Fiának irányában beszélhetünk, és ezt joggal hívhatjuk istenanyaság-nak, mert az Igét foganta és Jézus Krisztust szülte világra, aki „való-ságos Isten és valóságos ember”. Az Egyház Anyja titulus mögött nem az Egyház vonatkozásában vett szülő-anyaságot feltételezünk, hiszen Má-ria nem fizikai értelemben „szüli” az Egyházat, illetve annak tagjait, ha-nem lelki értelemben. Hasonlóan ah-hoz a kapcsolathoz, mely a „szeretett tanítvány”, János apostol és az Isten-szülő között áll fenn attól a perctől, hogy a kereszten haldokló Jézus egy-másra bízza őket.

(Forrás: Magyar Kurír)

A Sínai-hegyen Istentől adott paran-csok a valláserkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei (Kiv 20). Az embernek Is-ten és embertársai iránti kötelessége-it összegzi. Érvényessége minden idő-ben megmarad, mivel Jézus azt mondta: „Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni” (Mt 5,17).

I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

Istent felismerve első kötelességünk a benne való hit, a neki kijáró imádás; hó-dolat és dicsőítés, uralma kizárólagossá-gának elismerése.

II. Isten nevét hiába ne vedd!Minthogy az ember gondolkodása és

kimondott szava között szoros kapcso-lat van, e hódolathoz hozzá tartozik Isten nevének (és általában az isteni dolgok-nak) tisztelete.

III. Az Úr napját szenteld meg!Istentől való függőségünket fejez-

zük ki azzal, hogy megtartjuk az Úr nap-ját, ezt az időt (egész életünkkel együtt) Neki szenteljük, ugyanakkor a földi mun-kálkodás mulandóságát jelezve és a vég-

ső nyugalmat előlegezve munkaszünetet tartunk!

Az első három parancs Isten uralmá-nak elismeréséhez vezetett minket. Csak ez biztosítja az ember tökéletes szabad-ságát. A Tízparancsolat második része (táblája) az embertársak iránti köteles-ségeket tartalmazza, összhangban a ter-mészeti törvényekkel:

IV. Atyádat és anyádat tiszteld!Kapcsolataink közül első az, mely

szüleinkhez fűz, hiszen életünket és fel-növekedésünket nekik köszönhetjük. A szülői felelősség és a gyermeki tisztelet egymástól elválaszthatatlan.

V. Ne ölj!Minden ember élete szent. Az

egészség is Isten ajándéka. Így kell őriznünk magunk és mások életét.

VI. Ne paráználkodj!Az új élet nemzése éppúgy tiszte-

letet és védelmet kíván, mint az ember teste, s a szerelemben a másik felé megnyíló legbensőbb rejtett valósága.

VII. Ne lopj!Az embernek a munkával szerzett

tulajdonhoz, az életét biztosító anyagi javakhoz való jogát szavatolja ez a pa-rancs.

VIlI. Ne hazudj, és mások becsüle-tében kárt ne tégy!

Az emberek közti kapcsolatok leg-főbb munkálója az emberi beszéd. E nagy adománnyal nem élhetünk vissza, nem használhatjuk mások kárára. A pa-rancs a nyelvvel elkövethető legnagyobb bűnt is jelzi, s általánosságban is elénk állítja az igaz beszédet, mint Istentől sza-bott kötelességet.

IX. Felebarátod házastársát ne kí-vánd!

X. Mások tulajdonát ne kívánd!Az igaz cselekedetek mellett az igaz

érzések, gondolatok, vágyak is az isteni akarat teljesítéséhez tartoznak.

Isten tízparancsolata


Öt évvel ezelőtt, 2013. márci-us 13-án választották pápává Jorge Mario Bergogliót. A jubileum alkal-mából a Vatican News hírportál inter-jút készített Pietro Parolin bíboros ál-lamtitkárral.

• Bíboros úr, ön a pápa legköze-lebbi munkatársa. Ön szerint me-lyek Ferenc pápa ötéves szolgálatá-nak legkiemelkedőbb pontjai?

– Már öt év eltelt, méghozzá na-gyon-nagyon gyorsan, megannyi örömteli és szomorú esemény váltot-ta egymást… Tény azonban, hogy Fe-renc pápa megvá-lasztása és szolgála-ta ajándék az Egyház és az emberiség szá-mára, melynek spi-rituális és egyházi jelentőségét a Gond-viselésbe vetett hit fényénél kell meg-fontolni, értékelni és értelmezni. Maga az évforduló elgon-dolkodtat bennünket Ferenc pápa tanítá-sának és tevékenységének legjellem-zőbb vonásairól.

– Már régóta foglalkoztat, hogy Ferenc pápa szinte minden dokumen-tuma az örömet juttatja kifejezésre, de a programadó Evangelii gaudium (Az evangélium öröme) kezdetű aposto-li buzdítása különösképpen; aztán az Amoris laetitia (A szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdítása hasonló-képpen; a Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikája pedig közvetve, hiszen a dicséret is az örömből szü-letik meg. Ferenc pápa szolgálatá-nak legalapvetőbb jellemzője valóban az öröm, mely nyilvánvalóan nem a gondtalanságból születik, hanem an-nak tudatából, hogy az Úr szeret min-ket.

– Pápaságának másik fő motívuma az irgalmasság, vagyis Isten teljes és személyes szeretete, amivel minden

teremtménye felé fordul. A Jézus ál-tal szerzett üdvösség hirdetése mások számára szintén öröm – annak, aki hallja, és annak is, aki azt hirdeti. Har-madik irányvonalként említhetném az evangelizációt, ami a kilépő Egyház küldetése minden teremtményhez. Ez a pár szó is jól kifejezi Ferenc pápa péteri szolgálatának legfőbb vonásait.

• Ferenc pápa kapcsán úton lévő Egyházról beszélhetünk. Mindazo-náltal Egyházon belül és kívül is vannak eltérő vélemények. Hogy

válaszolhatunk a kri-tikákra?

– Minden bizony-nyal Ferenc pápa szol-gálatának egyik legjel-lemzőbb vonása, hogy egy kilépő, mozgásban lévő Egyházban élünk. Az ő sürgető felhívása kezdettől fogva, hogy ne álljunk meg, hogy ne nyugodjunk bele a „de hát mindig is így volt” elvbe – aho-gyan ezt kifejezetten meg is fogalmazta az

Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában. Természetesen jól tud-juk, hova is vezet ez az út: az Egyház iránti nagyobb hűséghez, Isten népe és Krisztus teste természetéhez, to-vábbá az evangéliumot hirdető haté-konyabb missziós elkötelezettséghez. Ebből következik – anélkül, hogy bár-kit is elítélnék –, hogy az erő, a dina-mizmus, amit a pápa szeretne átadni az Egyháznak, lehet az oka a különféle kritikáknak, amivel őt illetik.

– Bizonyos szem-pontból ez természe-tes dolog, hiszen ed-dig minden pápát illettek kritikával is. Ugyanakkor különb-séget kell tenni a tá-madó és a romboló,

Ferenc pápa öt éve így valóban rossz, illetve az építő jel-legű bírálat között. Valószínűleg más és más módon kell válaszolni ezek-re az eltérő kritikákra. A támadó és romboló kritikával szemben nincs más lehetőség, mint hogy kereszt-ként fogadjuk őket, a töviskoszo-rú tüskéiként, amit hordoznunk kell. Ez főként akkor fájdalmas, amikor olyanoktól érkezik, akik az Egyház-ban felelősséget hordoznak, és ennek megfelelően nyilvános szerepet vál-lalnak. Itt nincs mit tenni. És tudnunk kell: mindig is lesznek ilyenek.

– Az építő kritikákat ellenben úgy kell fogadni, hogy azok segíthetnek, javíthatnak és tökéletesíthetnek. Ezek az építő kritikák a szeretetből szület-nek, és az Egyház közösségépítését szolgálják. Szerintem ez az alapve-tő kritérium a megkülönböztetésben: vajon a kritika az egyházi közösség-re irányul-e, és a bíráló a pápát akar-ja-e segíteni hivatala jobb gyakorlásá-ban az egész Egyház javára.

• Mi az ön személyes jókívánsá-ga Ferenc pápának az évfordulón?

– Azt hiszem, akár egyházi sze-mély mondja, akár nem, a Ferenc pá-pának, mint korunk fontos és jelen-tős személyiségének megfogalmazott jókívánság ez: az Úr adjon neki éle-tet, egészséget és erőt, hogy tovább-ra is vezesse az Egyházat. Én is ezzel az ősi jókívánsággal búcsúzom: Deus conservet eum et vivificet eum – Isten erősítse és oltalmazza őt. Adjon neki erőt és lendületet. Mondjuk együtt mindnyájan: Ad multos annos! – Sok évvel áldjon meg az Isten, Szentatya!

(Forrás: Vatikáni Rádió, MK)


Debreceniek látogatásaTemerinben

Kedves vendégek látogattak a nagyböjti időben templomunkba. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának és Diákotthonának tanulói és kísérőta-nárai – a Rákóczi Szövetség határon túlra való utaztatá-si pályázatának nyerteseként – március 15. alkalmából a hosszú hétvégén vajdasági körútra indultak. Kishe-gyesen és Topolyán részt vettek nemzeti ünnepünk al-kalmából a koszorúzási ünnepségeken, majd másnap Temerinben megtekintették a Szent Rozália plébánia-templomot, különös tekintettel arra, hogy a templom szentélyében látható két Munkácsy kép nagy méretű másolata (Krisztus Pilátus előtt és a Golgota), melyek eredetije Debrecenben van kiállítva. A kirándulócsoport kilátogatott a Nyugati temetőbe is, és megkoszorúzta a nagy tömegsírt. Aznap még ellátogattak Újvidékre is, majd Zentára és Szabadkára. Képünkön a debreceni di-ákok a plébániatemplomban, ahol László atya mondott ismertetőt.

G. B.

Éltető sodrásbanMi is a Házasság hete?

Közel két évtizede Angliából indult el az a kezde-ményezés, amely Valentin-nap környékén minden év-ben egy hétig a házasság és a család fontosságára kíván-ja irányítani a figyelmet. A házasság hetét – amelyhez számos ismert közéleti személyiség csatlakozott kife-jezve elköteleződését a házasság, a család ügye iránt – mára 4 kontinens 21 országában ünneplik. Magyaror-szágon az országos eseménysorozatot 2008 óta rendezik meg a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával, számtalan nagyváros, település, közösség részvételével. A Házasság Hete Szervezőbi-zottsága által koordinált központi programok fővédnö-ke 2013 óta Herczegh Anita, a köztársasági elnök fele-sége.

„A házasság Isten csodálatos ajándéka és gondosko-dása az ember számára, amelyben a felek megtapasztal-hatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül. A házasságban egy férfi és egy nő saját elhatározásából elkötelezi magát, hogy egymás bátorítá-sára, segítésére és védelmére törekszik egész életében. Ilyen módon a házasság felelősségteljes, biztonságos és

Betegek szentségeA betegek szentségét azok a megkeresztelt hívek kap-

hatják, akik betegség vagy öregség miatt veszélyben forognak, ha ez nem is közvetlen életveszély. A szent-ség erőt ad a szenvedés elviseléséhez, egyesíti a bete-get Krisztus szenvedésével önmaga és az Egyház javára, esetleg hozzásegít a gyógyuláshoz, a bűnöket is megbo-csátja, ha a beteg nem tudott gyónni. A halállal nem ér véget életünk, hanem más módon folytatódik, ezért fon-tos, hogy szeretteink ne haljanak meg a bűnbánat szent-sége (gyónás) és a betegek szentsége nélkül.

meghitt közösséget jelent számukra, és áldásul szolgál életük minden más területén is.

A házasság hete olyan széles körű összefogásra törek-szik, mely gyakorlati példamutatással, tudományos ku-tatások eredményeivel, bibliai és erkölcsi

érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét. Bátorít minden olyan helyi kezdeményezést, amely hi-

dat épít az adott közösség környezetében élő házaspárok és családok felé, amely segíti életüket, boldogulásukat. Nyíltan beszél a házasság mindennapi valóságáról, örö-meiről és feszültségeiről. Igyekszik bölcs és gyakorlati tanácsokkal ellátni a házasokat és házasulandókat, va-lamint a teljes helyreállás reményét ébren tartani azok-ban, akiknek a kapcsolata válságban van, illetve valami-lyen ok miatt megszakadt.”

A Házasság Hete Szervezőbizottsága


Az alábbiakban Kovács Zoltán angyalföldi plébános, mariológus írását tesszük közzé Urunk bemu-tatása, magyar népi nevén Gyertya-szentelő Boldogasszony ünnepéről.

Évekkel ezelőtt egy paptestvé-rem a következő felismeréssel jött hozzám: „Még hogy Gyertyaszen-telő Boldogasszony? Most jövök rá, hogy ez Urunk ünnepe, hiszen a li-turgikus könyvben ez áll: Urunk be-mutatása. Hol van itt szó arról, hogy ez Mária-ünnep volna?”

Hasonló kérdéssel állunk szem-ben Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) főünnepét illetően is, mely a magyar katolikusok hívő tu-datában e szép és gazdag jelenté-sű elnevezés által valóban Mária-ünnepként él, azonban a liturgikus könyvek és a direktórium látszólag itt is mást mond: „Urunk születésé-nek hírüladása”. Krisztus ünnepei-ről van tehát szó, és igazából csak a jámbor népi vallásosság aggatta volna ezeket az elnevezéseket egyes területeken Urunk ünnepeire?

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepi evangéliumának legfőbb szereplője a Fiúisten, akit a születé-se utáni negyvenedik napon Mária és József „felvittek Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő van írva: az anyaméhet megnyitó minden első-szülött fiú az Úr szentjének hívatik; s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát” (Lk 2,22–24). Gyümölcsoltó Bol-dogasszonykor pedig az angyali üd-vözletet halljuk, melyben Mária be-fogadó döntése révén („Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” – Lk 1,38) az Ige testet ölt a Szűz méhében, ahogyan a hitvallásban imádkozzuk: „értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért”.

Boldog VI. Pál pápa azonban megnyugtató választ ad a fenti di-lemmára. A Szűzanya helyes tisz-

teletéről szóló, 1974-ben napvilá-got látott Marialis cultus kezdetű apostoli buzdításában ír a szentatya e két ünnepről is, melyek ugyan hi-vatalos nevük szerint az Úr ünnepei, de tartalmukat illetően Mária-ünne-peknek is tekinthetők (vö. 6–7 §), hiszen mindkét esetben az üdvös-ség titkának ünneplésében Krisztus-sal találkozunk, akivel az üdvösség művében Mária istenanyasága ál-tal szorosan egyesül és együttmű-ködik.

De térjünk vissza Gyertyaszente-lő Boldogasszony ünnepére! Mária és József bemutatják Jézust a jeru-zsálemi templomban (Lk 2,22–40). Krisztus szülei megmaradtak olyan egyszerűnek, amilyenek különleges küldetésük hajnalán is voltak: nem

viselkedtek úgy, mint azok, akiknek nincs szükségük már a régi törvé-nyek betartására, és akiket így már nem kötelez többé semmiféle pa-rancs. Két előírás teljesítéséről van itt szó: az egyik az, hogy a szülés után negyven nappal az asszonynak áldozatot kell bemutatnia, és csak ezután „szűnik meg” a tisztátalan állapota (innen az ünnep régi elne-vezése: Purificatio Beatae Mariae

Virginis – „A Boldogságos Szűz Mária megtisztulása”). A másik elő-írás értelmében, mivel Izraelben minden elsőszülött Isten tulajdoná-nak számított, az Egyiptomból való szabadulás emlékére az elsőszülött állatokat feláldozták, az anyaméhet először megnyitó újszülötteket pe-dig „kiváltották”.

Mária és József egy pár gerlét vittek áldozati ajándékul (vö. Lk 2,24). Ez az igazán szegény embe-rek áldozata. A megtisztultnak nyil-vánításra nem lett volna szüksé-ge Máriának, hiszen „kegyelemmel teljes” (Lk 1,28) és annak az Üd-vözítőnek Anyja, akinek keresztál-dozata teljessé teszi az Istennel kö-tött szövetséget, és felülmúl minden ószövetségi áldozatot. Sőt, Mária

a szeplőtelen fogantatás kiváltsá-ga révén a megváltás kegyelméből már előzetesen részesedett is. A tör-ténet valódi értelme másutt keresen-dő: Mária, az „Újszövetség Ládája”, aki Isten testet öltött Igéjét hordozta méhében, és aki ezáltal maga is élő „tabernákulummá”, „templommá” lett, most – karján Jézussal – belép a jeruzsálemi templomba. Sokkal nagyobb áldozatot visz tehát valójá-

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéről

A szentelt gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. A képen gyertyaszentelés plébániatemplomunkban.


ban, mint két gerle: a leendő áldoza-ti bárányt, az Újszövetség tökéletes Áldozatát, magát az Örök Főpapot.

Simeon – a Szentlélektől indít-tatva – hálaénekében rámutat, hogy a Gyermekben maga az Isten rejtő-zik közöttünk: a mennyei Atya egy-szülött Fiát küldte „világosságul a pogányok megvilágosítására, és di-csőségéül népének, Izraelnek” (Lk 2,32). A Világ Világosságát és a próféciákban is meghirdetett üdvös-ségtörténeti végidő eljövetelét még csak a kiválasztottak ismerik fel a Gyermekben, akik a Lélek világos-ságában megsejtenek belőle vala-mit: ehhez valóban igaz és istenfélő szív kell, olyan, mint Máriáé, Józse-fé, vagy éppen a mai evangélium-ban Simeoné és Annáé, akik e titkot fölismerve Isten dicsőítésére fakad-nak (vö. Lk 2,28–32.38).

Ez az epizód még később is visz-szacseng: a simeoni prófécia a tőr-ről (Lk 2,35), mely Mária lelkét át fogja járni, előre utal azokra a kí-nokra, melyeket az Üdvözítő Any-ja keresztre feszített Fiával együtt szenved el, társává válva így a meg-

váltás művében. A Messiás Anyja így lesz igazán az Egyház Anyjává.

A gyertyák megszentelése ré-gebben a népi vallásosságban is igen fontos szerepet játszott, ma már szimbolikusabbá vált, és egyér-telműen a köztünk élő és Egyházát folytonosan megvilágosító Krisztust juttatja eszünkbe. A még kevésbé ci-vilizált, a természet erőinek való ki-szolgáltatottságot élőbb módon ta-pasztaló emberek a mai napot a téli évszak csúcspontjának tekintették. Biztató, reményt adó jel ilyenkor vi-lágosságot gyújtani. Egyes vidéke-ken szokás volt régebben ilyenkor az újszülött csecsemőjüket nemrég világra hozott asszonyokat a Szűz-anya oltalmába ajánlva megáldani, a mai napon megszentelt gyertyát adni majd a súlyos betegek, haldok-

lók kezébe, segítségül hívni Gyer-tyaszentelő Boldogasszonyt, hogy nyújtson védelmet a természet rom-boló erőitől, különösen is védje meg a házat és minden lakóját a villám-csapástól, az állatokat a farkasoktól, és az Istenben bízó emberek életét oltalmazza minden veszedelemtől.

Az ünnep népi elnevezése: Gyer-tyaszentelő Boldogasszony, hiszen a mai napon az ünnepi szentmisék előtt gyertyákat szentelünk, melye-ket szétosztva és meggyújtva imád-ságos lélekkel vonulunk mi is az Úr házába, hogy Krisztussal, a Világ Világosságával találkozzunk. Mária oltalmában élve tapasztaljuk meg igazán: anyai szeretetével mindig elvezet minket Krisztushoz, minden világosság forrásához.

Magyar Kurír

A Jézus-szobrok restaurálása

Majoros Ilona ha csak teheti, eljár a templomba, és éne-kelni is szeret a kórusban. Éppen egy énekkarpróba után sikerült pár szót váltanunk vele. Megtudtuk, már koráb-ban felfigyelt arra, hogy a sekrestyében az Irgalmas Jézus szobrának a jobb keze letört. Fogadalomból felajánlotta, hogy megcsináltatja a szobrot, emellett a Feltámadt Jézus-szobrot is újrafesteti.

– Először is köszönettel tartozom Szungyi László atyá-nak, hogy amikor elmondtam neki szándékomat, elfogad-ta. Igyekeztem szakembert találni, aki meg tudná javítani, helyreállítani az Irgalmas Jézus-szobor kezét. Papp Fe-renc vállalta, és nagyon szépen megcsinálta, a letört he-lyére újat készített. Ezek után következett volna a festés. Nem tudtam, kihez fordulhatok, ki az aki ezt vállalná, míg végül eszembe jutott Németh Mátyás, akivel gyerekko-runkban egy utcában laktunk. Megkérdeztem, befestené-e a szobrot, és ő örömmel vállalta. Elszállítottuk a műhelyé-be. Persze festéket kellett találni. A Feltámadt Jézus szob-rához arany színű festékre is szükség volt: egy ismerő-

söm Olaszországból hozott minőségeset. Ahogyan Ferenc helyrehozta, Mátyás befesti, hiszem, hogy nagyon szépre sikerül. Én most fogadalomból magamra vállaltam, hogy helyrehozatom a két szobrot, fedezem a költségeket, de sokan vannak olyanok is, akik munkájukkal, szorgalmuk-kal, igyekezetükkel sokat fáradoznak a templom szebbé té-telén. Ezért köszönet és hála nekik!

Ö. E.

Németh Mátyás vállalta a két Krisztus-szobor díjmentes restaurálását

Ferenc pápa Twitter-üzeneteiHa több időt szentelünk az imádságnak, a szívünk feltárja a hazugságokat,

amelyekkel áltatjuk magunkat, és megtaláljuk majd az igazi vigasztalást az Úrban.*

Egy valóban emberi jövő létrehozásához nem elég a gonosz elutasítása. Együtt kell építeni a jót.


Vízbevető hétfőA locsolkodás szokása ismert a környező országok-

ban is. Mint oly sok hagyomány, ez is többféle eredetre vezethető vissza: ősi pogány és keresztény elemek keve-rednek benne. A tavaszi termékenységkultusz életvíz-jel-képével fonódhatott össze a kereszténység elterjedésével a keresztvíz szimbolikája, hiszen a kereszténység kezde-tétől húsvétkor keresztelték meg a felnőtt megtérőket. A szentség kiszolgáltatása során az emberek vízbe, folyó-ba, tóba merítkeztek, vízhiányosabb helyeken pedig le-öntötték őket.

Egyes helyeken a húsvéthétfőt még ma is vízbe-vető, vízbehányó hétfőnek nevezik. A vízbevetés pro-fánabb szokásáról, a locsolásról a XVIII. századból maradt ránk az első írásos emlék. Apor Péter ezt írja 1736-ban, a Metamorphosis Transylvaniae című mű-vében: „…úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erő-sen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben…” A szokást sok helyen tréfásan is magyarázták. Úgy tar-tották, először azokat a jeruzsálemi asszonyokat locsol-ták le vízzel, akik Jézus feltámadásának hírét hozták. A

PassióKrisztus szenvedésére a keresztény egyház a húsvét

ünnepét megelőző napokban emlékezik az evangélisták írása (Passio Domini nostri Jesu Christi – A mi Urunk, Jé-zus Krisztus szenvedésének története) szerint. A Jézus életének eseményeit elbeszélő utolsó szakasz (az elárul-tatástól a kereszthalálig) a böjti időszak utolsó hetében, a virágvasárnappal kezdődő nagyhéten hangzik el a misé-ben evangéliumi olvasmányként.

A húsvét a keresztény egyházban az ünnepek ünnepe, már a korai századokból maradtak fenn írásos dokumen-tumok, amelyek megörökítik a nagyheti szertartásokat – s benne a passió felolvasását. Nagy Szent Leó pápa az V. szá-zad közepén rendelte el a szenvedéstörténet elhangzásának liturgikus helyét: virágvasárnapra és nagyszerdára a Máté-passiót, nagypéntekre pedig a János-passiót jelölte ki.

A passiók megszólaltatása – a római katolikus egyház tradíciójába illeszkedve, az énekelt liturgia részeként – recitált formában, gregorián olvasmány-tónuson történt. Képünkön a passió előadói a telepi emléktemplomban.

Msgr. Dr. Pénzes János szabadkai me-gyéspüspök kézfeltéte-le és imádsága által a magyarkanizsai Szent Őr-angyalok Plébániatemp-lomban 2017. december 17-én diakónussá szentel-te a temerini származású, de már Magyarkanizsán született Magyar Zsoltot.

hitetlenkedő férfiak így akarták elnémítani és észhez térí-teni a fehérnépet, hogy ne beszéljen badarságot. Mindez természetesen kedves kis kósza legenda. Annyi azonban bizonyos, hogy az asszonyok érzékeny és hitre fogékony lelkét az erősebbik nem racionális „hideg zuhanya” azóta sem tudta befolyásolni. Szerencsére.

Húsvéti örömhír képekben


KeresztútonTudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...? Reszketni, remegni az Olajfa-kertben...? Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel...? Szemben a Halállal, szemben a közönnyel...?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek...? Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek...? Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben...? Az ostorozásnál eltakarnál engem...?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek...? Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet...? Roskadva, remegve, föl, egész a célig...? Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik...?

Tudod-e karodat szélesre kitárni...? Az egész világért áldozattá válni...? És tudsz-e pihenni úgy a kereszten, hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem...?

Tudsz-e mellém hágni...? A helyembe lépni...? Magadat feledve életemet élni...? Egészen eltűnni, elmerülni bennem...? Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem...?

(Szent-Gály Kata)

Magyar egyházi küldöttség a VatikánbanMagyar egyházi delegáció tárgyalt a Vatikánban

a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról Dr. Erdő Péter bíboros vezetésével magyar egyházi

küldöttség tárgyalt március 15-én a Vatikánban. A meg-beszélést követően a főpásztortor nyilatkozott a Vatiká-ni Rádiónak:

– Az Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsá-ga előtt a magyar delegáció beszámolt a Budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületei-ről. Először Marini érsek úr (Piero Marini érsek, a Nem-zetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságá-nak elnöke – a szerk.) mutatta be a pápai bizottság ez évi munkáját, majd a teológiai dokumentumtervezet, amelyet nemrégen nyújtottunk be a Szentszékhez, került megvitatásra. Ennek a tervezetnek az egyes megállapítá-saihoz, egyáltalán a teológiai gondolatmenetéhez és szer-kesztéséhez szóltak hozzá a jelenlévők. Rendkívül tar-talmas útmutatásokat kaptunk – lelkipásztori és teológiai szempontból egyaránt.

ElőretekintőHúsvéti szent háromnap: nagycsütörtökön,

nagypéntekeen, nagyszombaton, a szertartások miden nap 19 órakor kezdődnek.

Március 29-én Nagycsütörtök, Az utolsó vacso-ra emlékezete.

Március 30-án Nagypéntek, az Úr szenvedésének ünneplése. Szigorú böjt és hústilalom napja. Kereszt-úti ájtatosság 15 órakor a Kálvárián.

Március 31-én Nagyszombaton Húsvéti vigília és feltámadási körmenet fúvósok kíséretében.

Április 1-én, HÚSVÉT ünnepe.Április 8. Húsvét 2. vasárnapja, az isteni irgal-

masság vasárnapja.11 órakor bérmálás.A Temerini Harangszó legközelebbi számát Illés

napra tervezzük.

A teológiai vitát követően Fábry Kornél atya bemutat-ta az ez évben végzett munkánkat, tehát az előkészületek összes külső és belső lépéseit: benne a missziós kereszt útját; azt a pasztorális programot, amit eddig végrehajtot-tunk; a jövő évre szóló pasztorális programfüzetet; azo-kat a kezdeményezéseket, szentségimádásokat és más lé-péseket, amelyeket már elkezdtünk, illetve amelyekben a nemzetközi együttműködést is kérjük. Bátorítást kaptunk a munkánkhoz.

Ősszel Rómában lesz a teljes plenáris ülés, ami azt jelenti, hogy az összes országok püspöki karai elküldik majd a maguk megbízottját az eucharisztikus kongresz-szusra – ezen a római tanácskozáson már a világszintű előkészület és szervezés is a figyelem középpontjába ke-rül, és fogadni fog bennünket a Szentatya is, akinek be-számolunk az előkészületekről – nyilatkozta Erdő Péter bíboros.

Amikor az Úrban találkozunk egymással, Isten meglepetéseiben lesz részünk.

(Ferenc pápa Twitter-üzenete)


TámogATóinkA Temerini Harangszó megjelenésének főtámogatója az Iparosok és Vállalkozók Egyesülete.

Ezúton mondunk köszönetet a tagságnak és mindazoknak, akik lehetővé tették lapunk húsvéti számának megjelenését!

A plébánia telefon- és faxszáma:

021/844-001(üzenetrögzítő is)

* * *Iroda: Az egyházközségi

iroda hétfő és az ünnepnapok kivételével munkanapokon

9-től 10 óráig, valamint az esti szentmisék után

áll a hívek szolgálatára.

Miserend és egyházközségi hírek minden csütörtökön

a Temerini Újságban

* * *Magyar Katolikus Rádió

az interneten: www.katolikusradio.hu

* * *Újvidéki Rádió, 90,5 Mhz, minden második vasárnap reggel 8.05–9.00

* * *Mária Rádió, 90,0 MHz, egész nap magyar, illetve horvát nyelvű műsor

* * *

Az RTV2 vallási műsora minden hónap negyedik vasárnapján 14 órakor

* * *

A plébánia honlapja: http://www.plebania.temerin.info

FONTOS TUDNIVALóK

Agrofarma takarmánykészítő, tul. Hornyik Imre. Tel.: 844-782ANT EGYÜTTES. Tel.: 841-380, 064/821-28-03Bújdosó Árpád vegytisztító, Május 1-je u. 18/1. Tel: 843-849Bújdosó Imre, Rákóczi Ferenc u. 144.Balázs Enterier asztalosüzem, tul. Balázs László, Baranyi Károly u. 15.Battyáni András, M. Gorkij u. 16., TemerinComputer Enginering, tul. Bús Attila. Tel.: 842-791DELORM Kft., tul. Sétáló Szilveszter. Tel.: 843-960Elek Ferenc, Tanító u. 26.Elektrolux, tul. Pásztor István. Tel.: 844-206, 063/873-4-806Elmed Kft., tul. Szűcs Róbert, Csáki L. u. 1. Tel/fax.: 844-767Erdélyi Endre és családja, JNH u. 47., Tel./fax.: 842-441Eureka, tul. Csernyák Krisztián, Október 23. u. 41.Exclusive aranyműves, tul. Füstös Róbert, Temerin Tel.: 063/813-9348Fehér Róbert és családja, TemerinFontana, tul. Pápista József, Pap Pál u. 157. Tel.: 063/519-846Giricz János, Moša Pijade u. 33., TemerinHofy Cuki, tul. Hoffmann Árpád. Tel.: 844-669Horváth Pál, NémetországKabács Borház, Temerin, Népfront u. 14.Kohanec pálinkafőző, Temerin, tul. Kohanec Sándor, Proletár u. 28. Tel.: 841-940Koperec Ferenc és családja, TemerinKókai temetkezési vállalat, tul. Kókai Péter. Tel.: 842-515

Krisztián József ügyvéd, Újvidéki u. 314. Tel.: 063/511-411Kurcinák Zoltán és családja, Kossuth L. u. 13. Tel.: 844-115Manno Accounting Könyvelő és Adótanácsadó Kft., tul. Sarok Magdolna, Népfront u. 95., Tel.: 851-433Memorijal+ temetkezési vállalat, tul. Nagy Erika. Tel.: 843-973Merkur könyvelési iroda, tul. Vegyelek Csaba és Katica. Tel.: 844-263Miavecz Béla ügyvéd, Újvidék. Tel.: 064/667-8665Miavecz Margitka ügyvéd, TemerinPapirus könyvkereskedés, tul. Szűcs Béla. Tel.: 842-677Perfekt könyvelési iroda, tul. Sánta Árpád. Tel.: 843-378Pince Caffe Bar, tul. Miavecz Róbert RTV szerviz, tul. Miavecz Pál, Újvidéki u. 397.Rubin LT étterem, tul. Illés László és Tünde. Tel.: 842-027Sundial Kft., Temerin, tul. Varga Ákos és családja. Tel.: 063/837-6370Temerini Első Helyi KözösségTGT, tul. Kálmán Imre, Temerin. Tel.: 063/822-0-164Tiszta gumijavító, tul. Tiszta János és Gábor. Tel.: 840-226Tóth könyvelési iroda, tul. Tóth Béla. Tel.: 841-251Varga karosszérialakatos, tul. Varga Sándor, Bem utca Varga József borbély, Népfront u. 6.Vegyelek Agrár, tul. Vegyelek Csongor. Tel.: 843-155, 844-263Vindulo Borászat, tul. Dujmovics LászlóZsúnyi-Szilák Általános Földműves Szövetkezet, Temerin. Tel.: 842-750

A Lourdes-i Boldogasszony templombúcsúja

Érkeznek a vendégpapok

Vidéki zarándokok sokasága

Oltárszolgálat

Indul az esti körmenet...

Pásztor István a feszülettel

László atya köszöntötte az ünnepi szónokot

A betegek szentségének kiosztása

...a Lourdes-i barlang előtt

Már

cius

3-á

n ke

rült

meg

rend

ezés

re a

14.

Árv

ízi E

mlé

knap

Sze

gede

n. A

tem

erin

i cse

rkés

zek

is 3

0 fő

vel k

épvi

selte

tték

mag

ukat

az

egés

znap

os re

ndez

vény

en.

„elvitték az urat a sírból, s nem tudni, hova tették! ” jn...

Documents