alapÍtva 1866 - real-jreal-j.mtak.hu/1027/3/jk1403.pdf · jogtudomÁnyi kÖzlÖny contents inhalt...

TanulmányGÁRDOS PÉTER:Új és megújult szerzõdéstípusok az új Ptk.-ban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117POKOL BÉLA:A jog szövegrétegének határai a jogértelmezésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128GÖDÖLLE ISTVÁN: A fogyasztók megtévesztése a védjegyjogban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142

SzemleFÁZSI LÁSZLÓ–FEDOR ANETT–STÁL JÓZSEF:A jog erejének biztonsága Megjegyzések Elek Balázs monográfiájához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154

Jogirodalom, jogéletNYAKAS LEVENTE: Koltay András: Freedom of Speech – The Unreachable Mirage címû monográfiájáról . . . . . . 160MOHAY ÁGOSTON:Az Európai Unió joga a gyakorlatban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163DEÁK ZOLTÁN: Könyvbemutató Kecskeméten – Híres magyar perbeszédek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166

J K3

TARTALOM

A L A P Í T V A 1 8 6 6 .

A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata

J K

JJOOGGTTUUDDOOMMÁÁNNYYIIKKÖÖZZLLÖÖNNYY

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY

Contents InhaltStudies

PÉTER GÁRDOS: New and Renewed Rules on Specific Contracts in the New Hungarian Civil Code BÉLA POKOL: The Role of the Legal Text in the Interpretation ISTVÁN GÖDÖLLE:Deception of Consumers In Trademark Law

ReviewLÁSZLÓ FÁZSI–ANETT FEDOR––JÓZSEF STÁL: The Security of the Force of Law – Remarks onBalázs Elek's Monograph

Legal Life–Legal LiteratureLEVENTE NYAKAS: On the Monograph of András Koltay: „Freedomof Speech – The Unreachable Mirage” ÁGOSTON MOHAY: European Union Law In Practice ZOLTÁN DEÁK:Book Presentation in Kecskemét – FamousHungarian Pleading

AbhandlungenPÉTER GÁRDOS:Neue und erneuerte Vertragstypen im neuenungarischen Bürgerlichen GesetzbuchBÉLA POKOL:Die Rolle der Rechtstexte in der RechtsauslegungISTVÁN GÖDÖLLE:Täuschung des Publikums im Markenrecht

RundschauLÁSZLÓ FÁZSI–ANETT FEDOR––JÓZSEF STÁL: Sicherheit der Kraft des Rechts – Bemerkungenzur Monographie von Balázs Elek

Rechtsliteratur–RechtslebenLEVENTE NYAKAS:Über die Monographie „Freedom of Speech – TheUnreachable Mirage” von András KoltayÁGOSTON MOHAY:Das Recht der Europäischen Union in der PraxisZOLTÁN DEÁK:Buchpremiere in Kecskemét – Berühmteungarische Schlussvorträge

Kiadja a LOGOD Bt. 1012 Budapest, Logodi u. 49. Telefonszám: 214-2453, fax: 225-7764. e-mail: [email protected], web: www.logod.hu

Elõfizethetõ a LOGOD Bt. számlaszámán; 10900011-00000007-34760128

Felelõs kiadó: Buday Miklós ügyvezetõ igazgató.Nyomdai elõkészítés: LOGOD Bt. Terjeszti a LOGOD Bt. Megrendelhetõ a kiadó címén,

Elõfizetési díj belföldön egy évre: 18 500 Ft, külföldön 120 EUREgyes lapszámok külön is megvásárolhatók, 1800 Ft/szám áron, melyet a postaköltség felszámolásával kézbesítünk.

Nyomdai munkálatok: F&F Print Line Kft. HU ISSN 0021-7166

Jogtudományi Közlöny * A MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata. A Szerkesztõ Bizottság vezetõje: Dr. Korinek László

A Szerkesztõ Bizottság tagjai: Dr. Hamza Gábor, Dr. Lamm Vanda, Dr. Szalma József Felelõs szerkesztõ: Dr. Vörös Imre Szerkesztõ: Dr. Szalai Éva

A szerkesztõség címe: 1015 Budapest, I. Donáti u. 35–45.

A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT AZ MTAKÖNYV- ÉS FOLYÓIRATKIADÓ BIZOTTSÁGA TÁMOGATTA


I.Bevezetés

A Ptk. elõkészítése során számtalanszor elhangzott,hogy az új Ptk. tervezete konzervatív.1 E konzervatív-ság fokmérõjeként gyakran szolgál egy egyszerû mate-matikai mûvelet: hány új szerzõdéstípust szabályoz az újPtk. Ez a megközelítés azonban leegyszerûsítõ és fél-revezetõ. A magánjogi kódexnek nem feladata önma-gában az, hogy modern legyen, ahogy értelemszerûennem lehet célja az sem, hogy konzervatív módon, a pi-aci gyakorlat és a jogalkalmazási tapasztalatok ellené-ben is ragaszkodjon a régi megoldásokhoz. A Ptk.szerzõdési joga nem attól lesz jó vagy rossz, hogy hányúj szerzõdéstípust szabályoz, hanem attól, hogy a fel-merülõ kérdésekre ad-e a kódex kiszámítható választ, és haigen, ez a válasz megfelelõ-e.

Az alábbiakban néhány példával arra kívánunk rá-mutatni, hogy a Ptk. változtatásaira ezen elv menténkerült sor: a régi szabályok módosításával a klasszikusjogintézmények mûködése kiszámíthatóbbá vált, az újszerzõdéstípusok szabályai pedig hozzájárulhatnak aszabályozatlanságból eddig fakadt problémák kezelésé-hez, anélkül, hogy a szabályozás a felek szerzõdési sza-badságát csorbítaná vagy az innováció gátját képezné.

II. Dogmatikai tisztázás

A Ptk. határozott célkitûzése volt az elszegényedett– Vékás Lajos megfogalmazásával: „primitívvé vált”2 –magánjogi dogmatika eredeti fényében történõ hely-reállítása. Ez a törekvés a Hatodik Könyv HarmadikRészének számos változásában szembetûnõ. Az alábbi-akban ennek néhány példáját mutatjuk be.

1. Az egyes szerzõdések szerkezeti átalakítása

A Ptk. Hatodik Könyv Harmadik Része, a régi Ptk. ter-jedelmét jelentõsen meghaladó mértékben, több mint 300szakaszban határozza meg az egyes szerzõdések szabálya-it. A szabályozás terjedelmének növekedését különö-sen szembeötlõvé teszi, hogy a Ptk. az egyes szerzõdé-sek szabályai közül azokat a szabályokat, amelyek ál-talánosíthatóak voltak, a szerzõdés általános szabályaiközé emelte ki. Jól tükrözi ezt pl. a jogszavatosság sza-bályának a változása, amelyet a Ptk. az adásvétel sza-bálya közül a hibás teljesítés szabályai közé emelt át.3Az általánosítás az egyes szerzõdéseken belül is meg-figyelhetõ: a régi Ptk. által az egyes altípusok körében

GÁRDOS: ÚJ ÉS MEGÚJULT SZERZÕDÉSTÍPUSOK AZ ÚJ PTK.-BAN 117

TANULMÁNY

Új és megújult szerzõdéstípusok az új Ptk.-ban*

Gárdos Péter PhD, ügyvéd (Budapest)

Az új Ptk. egyes szerzõdésekre vonatkozó szabályait két törekvés határozta meg. Egyrészt – ahogyan akódex egészében – a Ptk. a szerzõdéstípusok között is törekedett a korábbi magánjogi fogalomrendszerhelyreállítására, annak érdekében, hogy koherens, szofisztikált és a felek számára kiszámítható polgári jo-gi szabályozást teremtsen meg. Másrészt, a Ptk. a piaci gyakorlatban elterjedt azon szerzõdéstípusok ese-tén, amelyek önálló, más szerzõdéstípusoktól világosan megkülönböztethetõ, kellõen kikristályosodottgazdasági tartalommal bírnak, meg kívánta teremteni a jogszabályi hátteret, amely az érintettek számárakellõ biztonságot nyújt, de a további fejlõdés elõl sem zárja el az utat.

* Az új Polgári törvénykönyvrõl szóló sorozat tizedik tanulmánya (Szerk.)1 Lásd pl. Sárközy Tamás elõadását a szegedi jogásznapon (2012. január 27.). Ugyancsak sokat mondó a Magyar Lízingszövetség által

szervezett konferencia témája is: Modern vagy konzervatív-e az új Ptk. Kötelmi Könyve? (Herceghalom, 2013. november 7.) Lásd:Wellmann Györgynek a konferencián e címmel tartott elõadását: www.lizingszovetseg.hu (2014.01.30.).

2 Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv elméleti elõkérdései. Budapest, HVGORAC, 2011. 199.3 6:175–6:176. §.

4 6:244. §.5 Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója és tematikája. Magyar Közlöny különszám, 15.6 6:288–6:292. §.7 Lásd pl. a Magyar Faktoring Szövetség bírálatát, amely a Ptk. faktoring szerzõdésre vonatkozó fejezetét, annak terjedelmére tekintet-

tel, „néhány paragrafusból álló szösszenet”-nek minõsíti. http://www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/tragikus_es_oromteli_folyama-tok_a_stagnalo_faktoringpiacon.182629.html (2014.01.30.)

8 Kisfaludi András: Az elõvásárlási jog egyes dogmatikai kérdései. In: Studia A. Harmathy dedicata. Budapest, ELTE ÁJK Polgári JogiTanszék. 161-185.

9 6:222. § (5) bek.JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY

szabályozott, de általánosítható tartalommal bíró nor-mákat a Ptk. törekedett magasabb szinten szabályoz-ni. Így került pl. a többletmunkára és a pótmunkáravonatkozó szabály az építési (a Ptk. új fogalma sze-rint: kivitelezési) szerzõdésbõl a vállalkozási szerzõ-dés általános szabályai közé.4

A szerzõdéstípusok Ptk.-n belüli sorrendjére ésszerkezetére a Koncepció pragmatikus választ adott,amikor úgy foglalt állást, hogy „[a] szerzõdéstípusoksorrendjének meghatározásánál a Koncepció a szerzõ-déstípusok gazdasági jelentõségébõl indul ki, és e fõ ren-dezõelv mellett veszi figyelembe a dare, facere,praestare szolgáltatások szerinti diszciplináris csopor-tosítást.”5

A szabályozás áttekinthetõsége, valamint az egyesszerzõdéstípusok kapcsolatának egyértelmûvé tételeérdekében a Ptk. a hasonló típusú szerzõdéseket (pl.tulajdonátruházó szerzõdések, vállalkozási típusúszerzõdések, megbízási típusú szerzõdések) egy Cím-ben szabályozza. Ez a szabályozási módszer – a szerzõdé-sek szabályainak egymásra épülésére tekintettel – lehetõvéteszi, hogy az egyes altípusok szabályai rövidek legyenek.

Jó példa erre a közvetítõi szerzõdés, amely esetén aPtk. – a szerzõdés fogalmán túl – csupán három kér-dést szabályozott.6 Egyebekben azonban a jogviszony-ra a megbízás szabályai irányadóak, így a Ptk.-nak ekörben csak a megbízástól eltérõ, a közvetítõi jogvi-szonyból fakadó különös szabályokat kellett meghatá-roznia. Nincsenek ezért tekintettel a Ptk. szabályozásiszerkezetére azok a bírálatok, amelyek a Ptk. által szabá-lyozott új szerzõdéstípusokat arra alapozva kritizálják,hogy azok új szerzõdéstípusokat lebutítva, csupán néhányparagrafusban szabályoznak.7

2. Az elõvásárlási jog útján létrejövõ szerzõdés szabálya-inak pontosítása

Kisfaludi András kritikája alapján8 a Ptk. lényegespontokon változtat azon, hogy elõvásárlási jog eseténhogyan jön létre a szerzõdés, melyik fél által tett jognyi-latkozat minek minõsül a szerzõdéskötés klasszikusfolyamatában. A szabályozás tekintettel van arra,hogy ahhoz, hogy az elõvásárlási jog jogosultjának anyilatkozatával létrejöhessen a szerzõdés, az szüksé-ges, hogy a Ptk. világosan meghatározza, hogy melyikmozzanat hogyan minõsül a vételi ajánlatot tevõ vevõés az eladó, valamint az eladó és az elõvásárlási jog jo-gosultja között. A Ptk. új szabályai alapján elsõként a

„vevõjelölt” tesz vételi ajánlatot. Mivel azonban azelõvásárlási jogra tekintettel azt az eladó nem fogad-hatja el, azt köteles közölni az elõvásárlási jog jogo-sultjával. A közlés eladási ajánlatnak minõsül. Mivelaz elõvásárlási jog jogosultja csak arra jogosult, hogyváltozatlan feltételek mellett vásárolja meg a dolgot,az eladó a vételi ajánlatot teljes terjedelmében kötelesközölni az elõvásárlási jog jogosultjával. Ha az elõvá-sárlásra jogosult az ajánlatot elfogadja, a szerzõdés kö-zöttük az elfogadó nyilatkozat hatályosulásával jönlétre.

Új megoldást alkalmaz a Ptk. arra az esetre, amikortöbb jogosultja van az elõvásárlási jognak és többen tesznekelfogadó nyilatkozatot. Ebben az esetben kézenfekvõmegoldás lenne, hogy az eladó választhasson, hogy ki-vel jön létre a szerzõdés. Ez a megoldás azonban ön-kényes lenne, és könnyen eredményezhetné az elõvá-sárlási joggal védeni kívánt érdekegyensúly felborulá-sát. Társasági részesedés esetén az elõvásárlási jog biz-tosíthatja, hogy a tagok közötti egyensúly ne borul-hasson fel. Ha azonban elismerjük az eladó választásilehetõségét, akkor az 1/3-1/3-1/3 arányú társaság vi-szonyai radikálisan átalakulnának, hiszen az eddigiarányok 2/3-1/3 arányban tolódnának el. A Ptk. ezértúgy rendelkezik, hogy ha ugyanazon dologra nézvetöbb személyt azonos rangsorban illet meg elõvásárlá-si jog, és közülük többen tesznek elfogadó nyilatkoza-tot, közös tulajdon jön létre érdekeltségük arányában.Természetesen a közös tulajdon számos esetben nemkívánt eredményre vezethet (pl. társasházi lakásra ki-kötött elõvásárlási jog), ezért a Ptk. elõírja, hogy az el-adó késedelem nélkül köteles a jogosultakat tájékoz-tatni arról, hogy többen tettek elfogadó nyilatkozatot,akik a tájékoztatás hatályossá válásától számítottnyolc napon belül elfogadó nyilatkozatukat vissza-vonhatják.9

3. A bizományos tulajdonszerzése és a bizományos belé-pése a szerzõdésbe

A régi Ptk. bizományi szerzõdésre vonatkozó szabá-lyait több ponton is módosította a Ptk. Ezek közül azalábbiakban két kérdést vizsgálunk.

3.1 Tulajdonjog és kárveszélyviselés

A régi Ptk. nem határozza meg, hogy a bizományos meg-szerzi-e az eladni vagy megvenni kívánt dolog tulajdonjo-

118 TANULMÁNY 2014. MÁRCIUS


10 Harmathy Attila: A bizomány. In: A Polgári Törvénykönyv magyarázata (szerk. Gellért György). Budapest, Complex, 2007. 1849–1850.11 6:283. §. Kiss Mária szerint „[n]incs formáljogi akadálya újabb adásvételi szerzõdés megkötésének, de e szabályozás a bizományos szá-

mára megnyitja annak is a lehetõségét, hogy bizományi közvetítés jogcímén ruházza át a tulajdonjogot a megbízóra.” (Kiss Mária: Amegbízási típusú szerzõdések VI/VI. In: Az új Ptk. magyarázata (szerk. Wellmann György). Budapest, HVGORAC, 2013. 136.) Állás-pontom szerint e magyarázat nincs tekintettel arra, hogy a Ptk. itt vizsgált szabálya alapján a bizomány tulajdonszerzési jogcím, azaznincs lehetõség arra, hogy a bizomány mellett adásvételi szerzõdés is létrejöjjön.

12 Harmathy: i. m. 1850.13 5:22. §.14 Lásd pl. a Kt. 381. §-át vagy a HGB 400. §-át.15 6:285. § (1) bek.16 510. § (2) bek.17 6:285. § (4) bek.

gát. Ahogyan Harmathy Attila rámutatott, a kódexszabályának hiányában nem egyértelmû, hogy a Ptk.azért mondja ki, hogy a bizományos hitelezõi nem tá-maszthatnak igényt a bizományosnál lévõ vagyonra,hogy ezzel is egyértelmûvé tegye, hogy azon a bizomá-nyos nem szerzett tulajdonjogot, vagy épp azért szük-séges a rendelkezés, mert a bizományos a bizományteljesítése során hozzá kerülõ vagyontárgyakon tulaj-donjogot szerez.10

A Ptk. álláspontja szerint a bizományos tulajdon-szerzését szabályozni szükséges, és e szabályozás so-rán a tulajdonszerzésre vonatkozó szabályokból kellkiindulni. A Ptk. a dologi jogi szabályokkal összhang-ban úgy foglal állást, hogy vételi bizomány esetén a bizo-mányos a szerzõdés teljesítése során megszerzett ingó dologtulajdonjogát az elszámolás során ruházza át a megbízóra,míg eladási bizomány esetén a bizományos jogosult a meg-bízó tulajdonjogában álló ingó dolog tulajdonjogának azátruházására.11

Harmathy nagyon találóan mutat rá arra, hogy aszabályozás során nem pusztán a tulajdonszerzés kér-dése vizsgálandó, hanem az is, hogy ki viseli a tulajdo-nosi kockázatot addig, amíg a dolog a bizományosnálvan.12 Erre a kérdésre a régi Ptk.-hoz hasonlóan az újszabályozás sem ad választ. A veszélyviselés szabályá-nak13 automatikus alkalmazásából az következne,hogy vételi bizomány esetén a kárveszélyt a bizomá-nyos, míg eladási bizomány esetén ugyanezt a kocká-zatot a megbízó viseli. Ez a megkülönböztetés nyil-vánvalóan indokolatlan. A bizomány megbízási típu-sú, közvetítõi jogviszony, amelynek teljesítése során abizományos a megbízó érdekében jár el. A bizomá-nyos tulajdonszerzése is csupán a tulajdonátruházásszabályaiból fakadó szükségszerûség, amelyre a meg-bízó érdekében kerül sor. Minderre tekintettel kifeje-zett szabály hiányában is nyomós érvek szólnak amellett, hogy a gyakorlat a kárveszélyt a megbízóra te-lepítse.

3.2 Belépési jog

A bizomány körében ugyancsak problematikus volta bizományos belépési jogának szabályozása. Egyrészta szabály hatálya túlzottan széles körre terjedt ki,másrészt pedig a Ptk. nem adott választ arra a kérdés-re, hogy önszerzõdés esetén mennyiben alakulnak át aklasszikus bizományi jogviszonyok.

A régi Ptk. 508. § (1) bekezdése a bizományos belé-pési jogát abban az esetben tette lehetõvé, ha a dolog-ra jogszabály vagy hatóság rögzített árat állapít meg,vagy a szerzõdõ felek gazdálkodó szervezetek. Az Al-kotmánybíróság az alanyok szerinti megkülönbözte-tést a 73/1992. (XII. 28.) AB határozatában alkotmá-nyosan meg nem engedhetõ diszkriminációnak minõ-sítette, ezért a rendelkezést megsemmisítette. Az ABhatározat következtében az a helyzet állt elõ, hogy abizományos az adásvételi szerzõdést a megbízóvalbármilyen esetben megkötheti. Ez a megoldás azon-ban hibás.

A bizományos és a megbízó között szükségszerûen érdek-konfliktus áll fenn, hiszen a megbízó célja a lehetõ leg-kedvezõbb ár elérése, de az ügylet sikeressége érdeké-ben tipikusan kiköt egy limitárat, amelyen már készarra, hogy a dolgot eladja vagy megvegye. Ha a bizo-mányos bármilyen esetben jogosult belépni a szerzõ-désbe, hogy maga megvegye a megbízótól vagy eladjaa megbízónak a dolgot, akkor a bizományos nem leszérdekelt abban, hogy a limitárnál a megbízó számárakedvezõbb szerzõdést kössön. Ennek következtében abizományos belépését lehetõvé tevõ szabályok szigo-rúan korlátozzák, hogy milyen dolgok esetén jogosulta bizományos megkötni a szerzõdést a megbízóval. Eza lehetõség jellemzõen akkor illeti meg a bizomá-nyost, ha a megvenni vagy eladni kívánt dolog áraegyértelmûen meghatározható, hiszen ilyen esetbenaz elõbb vázolt érdekkonfliktus nem áll fenn, egyadott tõzsdei részvényt meghatározott idõpontbanegy áron lehet megszerezni, így nincs jelentõsége an-nak, hogy harmadik személy vagy a bizományos köti-e meg a megbízási szerzõdést.14 Minderre tekintettela Ptk. a bizományos belépési jogát abban az esetben teszilehetõvé, ha a dolog forgalmi értéke nyilvános információalapján egyértelmûen megállapítható.15

A Ptk. rendezi továbbá a felek jogviszonyát önszer-zõdés esetén. A régi Ptk. erre az esetre csupán annyitállapít meg, hogy a bizományos ilyen esetekben is jo-gosult a bizományi díjra.16 A Ptk. ezt a szabályt meg-õrzi, és azt két lényeges ponton kiegészíti. Egyrésztegyértelmûvé teszi, hogy ilyen esetben a megbízó és abizományos közötti jogviszony átalakul adásvétellé.17 Haugyanis a bizományos köti meg az adásvételi szerzõ-dést a megbízóval, akkor a Ptk.-nak az eladó és a vevõjogait és kötelezettségeit meghatározó rendelkezéseiaz õ jogviszonyukban értelmezhetõek, a bizomány



18 6:285. § (3) bek.19 Gárdos István: A kezesség esedékessége és elévülése. Gazdaság és Jog. 2012. 7–8. 20–27.20 6:422. § (1) bek.21 „Ha a fõkötelezett csõdeljárása csõdegyezséggel befejezõdött, a csõdegyezségben a felek a kötelezettségek (részleges) elengedésében ál-

lapodtak meg, és a bíróság jogerõsen jóváhagyta az egyezséget, akkor a jogosult követelése csökkent a fõkötelezettel szemben és ebbõlkövetkezõen az esedékességet követõen a jogosult a készfizetõ kezessel szemben is csak ekkora összeg kifizetése érdekében léphet fel.(A Ptk. 273. § (1) bekezdése szerint a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt. A Ptk. Kom-mentár szerint a kötelezettség csökkenésével megfelelõen csökken a kezes helytállási kötelezettsége is.)” Csõke Andrea: A kezesség ak-tuális problémái. Advocat. 2010. 3–4. 6.

szabályai viszont – a legkedvezõbb feltételekkel valószerzõdéskötés követelményén és a bizományost meg-illetõ díjon túl – ezt követõen értelmezhetetlenek.Másrészt, annak érdekében, hogy a megbízó tisztábanlegyen a létrejövõ jogviszonyokkal, a Ptk. elõírja, hogya bizományos köteles tájékoztatni a megbízót, ha az adás-vételi szerzõdést maga kötötte meg a megbízóval.18

4. A kezesség járulékossága

A Ptk. átfogóan újraszabályozza a személyi biztosí-tékokat. A kezesség és a garancia új szabályai terjedel-mükben jelentõsen megnõttek: a kezességet a Ptk. akorábbi öt helyett tizenöt, a garanciát egy helyettnyolc paragrafusban szabályozza. A kibõvült terjedel-mû szabályozást új helyen, a szerzõdés általános sza-bályai helyett az egyes szerzõdések között szabályozza aPtk. A megújult szabályok közül az alábbiakban a ke-zesség járulékosságának két speciális aspektusát vizs-gáljuk.

A Legfelsõbb Bíróság az 1/2007. PJE határozatában,majd az 1/2010. PJE határozatában is vizsgálta, hogy akezesség mögöttes, járulékos jellege mit jelent a kezesselszembeni követelés esedékessége és elévülése vonat-kozásában. A Kúria kimondta, hogy a kezes helytállá-si kötelezettsége a fõkötelezettséggel egyidejûleg válikesedékessé és kezd elévülni, azonban sortartó kezes-ség esetén az elévülés nyugszik mindaddig, amíg a ke-zes a sortartás kifogására hivatkozhat. A fõkötelezett-ség elévülésének megszakadása a kezes kötelezettségétnem érinti.

E jogegységi határozatokat Gárdos István bírálta,19

és a kritika alapján a Ptk. változtat a szabályozáson.Az új szabályozás kiindulópontja, hogy a kezesség mö-göttes, szubszidiárius jellegébõl adódóan téves a jogegységihatározat azon álláspontja, amely szerint a kötelezettel ésa kezessel szemben ugyanazon követelésrõl lenne szó. Míga kötelezett tartozásának jogcímét a kötelezett és a jo-gosult közötti szerzõdés határozza meg (vállalkozás,adásvétel, kölcsön stb.), addig a kezes kötelezettségé-nek a jogcímét a kezességvállalás jogcímén történõbiztosítéknyújtás. A jogcímek különbsége is világosanjelzi, hogy nem ugyanarról a jogviszonyról van szó akötelezett és a jogosult, valamint a kezes és a jogosultközött.

A jogegységi határozat érvelését elfogadva a kezesautomatikusan késedelembe esne a kötelezett késedelmével,

hiszen, ha a kötelezett és a kezes kötelezettsége való-jában ugyanaz a követelés lenne, akkor a követelés isa kötelezett és a kezes tekintetében azonos idõpont-ban válna esedékessé. Ez azonban ellentmond annakaz elvnek, hogy senki nem eshet olyan tartozás tekinteté-ben késedelembe, amelynek esedékessé válásáról nem szer-zett tudomást, és amelynek esedékességkor történõ teljesíté-sére így nem volt lehetõsége. A Ptk. ezért elõírja, hogy akezes kötelezettsége nem válik esedékessé mindaddig,amíg a kezest a jogosult fel nem hívja teljesítésre.20

Mindebbõl szükségszerûen következik, hogy elválika kötelezett és a kezes kötelezettségének az elévülése. Míg akötelezettel szemben az elévülés az alapjogviszonybanrögzítettek szerint évül el, addig a kezessel szembenaz elévülés akkor kezdõdik, amikor a jogosult felhívjaa kezest teljesítésre. A kezes tehát egyaránt hivatkoz-hat az alapkövetelés és – azt követõen, hogy õt a jogo-sult teljesítésre felszólította – a saját kötelezettsége el-évülésére.

A Legfelsõbb Bíróság 1/2007. és 1/2010. PJE határo-zataiból az következik, hogy – a járulékosság elvébõlfakadóan – a kötelezettel szembeni fizetési moratóriumalatt a készfizetõ kezessel szemben nem léphet fel a hitele-zõ. Ennek indoka, hogy a moratórium kizárja a köte-lezettel szembeni igényérvényesítést, így nem lehethelye a kezessel szemben sem igényérvényesítésnek.A járulékosság elvébõl vezethetõ le az a következtetésis, hogy ha a kötelezettel szemben folyó csõd- vagy fel-számolási eljárásban egyezség születik, az egyezség ki-hat a kezes kötelezettségére.21

A fenti okfejtés kétségkívül összhangban van a járu-lékosság elvével, ha azt úgy értelmezzük, hogy a köte-lezett kötelezettségének a változása automatikusan ki-hat a kezes kötelezettségére. Ez az értelmezés azonbanlátványosan nincs tekintettel a kezesség gazdasági funkció-jára. A jogosult azért kér biztosítékot, hogy ha a köte-lezett helyzetében kedvezõtlen változás állna be,amely a követelés teljesítését veszélyeztetné, akkor ajogosult más személytõl követelje a kötelezett kötele-zettségének teljesítését. Kétségtelen, hogy a kötelezet-tel szemben indult felszámolási vagy csõdeljárásilyen, a követelés teljesítését veszélyeztetõ helyzetnekminõsül. Ha a Ptk. nem ismeri el a jogosult azon jogát,hogy a kötelezett fizetésképtelensége esetén a kezessel szem-be forduljon, akkor a szabályozás a kezességet éppen ettõlaz alapvetõ funkciójától fosztja meg.

Erre tekintettel a Ptk. úgy rendelkezik, hogy a köte-lezett ellen indult csõdeljárásban biztosított fizetési hala-



22 6:417. § (4) bek.23 A faktoring áttekintéséhez lásd Nagy Zoltán: A faktoring. Budapest, HVGORAC, 2009. A faktoring szabályozási koncepciójához lásd

Gárdos Péter: Szempontok a faktoring szerzõdés új Polgári Törvénykönyvben történõ szabályozásához. Gazdaság és Jog. 2010. 10.16–23.

24 Menyhárd szerint követelések esetén a tradíciós átruházási modell alkalmazásához szükséges dologi mozzanat nem konstruálhatómeg. Menyhárd Attila: Dologi jog. Budapest, Osiris, 2007. 291.

25 Lásd részletesen: Gárdos Péter: Az engedményezés. Budapest, Eötvös, 2009.26 6:193. § (2) bek. elsõ mondat.27 5:38. §, ugyanezt a megfogalmazást használja a Ptk. a jogátruházás [6:202. § (2) bek.] és az értékpapírok átruházása [6:577. § (1) bek.]

körében is.28 6:193. § (2) bek. második mondat.29 2009. évi CXX. törvény 5:367. §. A jogcím vizsgálata kapcsán téves ezért az az álláspont, amely az engedményezést tartja a jogviszony

lényegi ismérvének. (Lásd pl. Papp Tekla: A faktoring szerzõdés jövõje az új Ptk. tükrében III. Céghírnök. 2013. 12. 11–14.)

dék, valamint a felszámolás vagy csõdeljárásban kötöttegyezség a kezes kötelezettségét nem érinti. Önmagában eza szabály azonban visszaélésre adna alapot, hiszen eszabály ismeretében a jogosult nem érdekelt abban,hogy az egyezségi tárgyalásokon csak a legszüksége-sebb mértékben váljon könnyebbé a kötelezett hely-zete, hiszen az õ pozíciója a kezes helytállási kötele-zettsége miatt továbbra is biztosított. A kezes helyze-tét azonban a jogosult túlzott „nagyvonalúsága” hát-rányosan érinti. Ezért a Ptk. csõdeljárásban és felszá-molási eljárásban kötött egyezség esetén egyaránt úgyrendelkezik, hogy az egyezség csak akkor nem érinti akezes kötelezettségét, ha a jogosult a kezest az egyez-ség megkötését megelõzõen annak feltételeirõl tájé-koztatta. A Ptk. megteremti továbbá annak a lehetõsé-gét, hogy a tájékoztatást követõen a kezes teljesítse a kö-telezett tartozását, és így a felszámolási vagy a csõdel-járásban a jogosult helyébe léphet, ezáltal szerezve le-hetõséget az egyezség befolyásolására. A tájékoztatáselmaradása a kezest megfosztja ettõl a lehetõségétõl.Mivel utóbb a kezes már nincs abban a helyzetben,hogy a kötelezett helyetti teljesítésrõl döntsön, és afelszámolási, illetve csõdeljárásban sem tudna a jogo-sult helyébe lépni, ezért a Ptk. a jogosulti tájékoztatá-si kötelezettség megsértését úgy szankcionálja, hogy akezes kötelezettsége lecsökken az egyezségben meg-határozott mértékre.22

III.Új szerzõdések a Ptk.-ban

1. Bevezetés

Ahogyan arra a bevezetõben utaltunk, az új szerzõ-déstípusok száma nem mond el sokat az új Ptk.-ról. Arend kedvéért rögzítjük, hogy a Ptk. új szerzõdéskénta közvetítõi szerzõdést, a bizalmi vagyonkezelési szer-zõdést, a forgalmazási szerzõdést, a jogbérleti (fran-chise) szerzõdést, a fizetési megbízási szerzõdést, a fak-toring szerzõdést és a pénzügyi lízingszerzõdést szabá-lyozza. A terjedelmi korlátok nem teszik lehetõvé va-lamennyi új szerzõdéstípus részletes vizsgálatát, ezértaz alábbiakban a legtöbb vitát kiváltó újdonságok sza-bályozási koncepcióját vizsgáljuk.

2. Faktoring szerzõdés23

A faktoring szabályozását alapvetõen meghatározza,hogy a kódex hogyan szabályozza a követelések átruházásá-nak módját. A régi Ptk. a kérdést nem rendezi világo-san, a 328. § (1) bekezdése csupán annyit mond ki,hogy „A jogosult követelését szerzõdéssel másra átru-házhatja (engedményezés).” E rendelkezés alapjánazonban nem adható válasz arra a kérdésre, hogy a köve-telések átruházására a dolgok átruházásával azonos módonkerül-e sor, azaz meg kell különböztetni a követelés át-ruházásának a jogcímét és a követelést az engedmé-nyes vagyonába átvivõ rendelkezõ ügyletet, vagy a Ptk.idézett rendelkezését úgy kell értelmezni, hogy a köve-telések egy mozzanattal, önmagában az engedménye-zéssel átszállnak az engedményesre. Bár a magyar jog-ban létezik olyan álláspont, amely szerint követelésekátruházása esetén a tradíciós modell alkalmazásakizárt,24 a Ptk. új szabálya – a dolgok tulajdonjogánakaz átruházásához hasonlóan – követelések esetén is külön-választja a kötelezõ és a rendelkezõ ügyletet. Ez a megol-dás nem egyedülálló, hasonló megoldást alkalmaz pél-dául az osztrák és a német jog is.25

A Ptk. tehát úgy rendelkezik, hogy a követelés átru-házással való megszerzéséhez az átruházásra irányulószerzõdés vagy más jogcím, és a követelés engedményezéseszükséges.26 A rendelkezés megfogalmazásában azonosa tulajdonátruházás körében használt definícióval.27

Ahhoz tehát, hogy egy követelés átszálljon az enged-ményesre, szükséges egy jogcím, valamint rendelkezõügyletként az engedményezés, amely nem más, mint azengedményezõ és az engedményes szerzõdése, amellyel azengedményes az engedményezõ helyébe lép.28

Mindebbõl az következik, hogy amikor a Ptk. a fak-toringot szabályozza, akkor a faktoring egy alapvetõmozzanatát képezõ engedményezés jogcímét határozzameg. Erre pedig akkor van lehetõség, ha a faktoringesetén létezik olyan gazdasági tartalom, amely a jogvi-szonyt minden más szerzõdéstípustól elhatárolhatóvá teszi.

Mielõtt a Ptk. megoldását megvizsgáljuk, célszerûmegnézni a 2009. évi CXX. törvény megoldását. Az el-fogadott, de hatályba nem lépett Ptk. a faktoringot en-gedményezésként definiálta, amelynek a specialitását– többek között – az adja, hogy az engedményes, azaza faktor, díjazás ellenében többletszolgáltatást is vállalaz engedményezõvel szemben.29 Ez a megközelítés



30 A 2009. évi CXX. törvény faktoring fogalmának bírálatához lásd Salamonné dr. Solymosi Ibolya: Két új szerzõdéstípus – a lízing és afaktoring – a pénz- és hiteljogviszonyok körében. Magyar Jog. 2011. 1. 1–11.

31 A nemzetközi követelés-vételrõl szóló ottawai egyezményt Magyarországon az 1997. évi LXXXV. törvény hirdette ki.32 Lásd az egyezmény 1. cikk 2. pontját.33 6:215. § (3) bek. Ugyanerre a változtatásra került sor az ajándékozási szerzõdés kapcsán is [6:235. § (3) bek.]. Helytállóan mutat rá Mis-

kolci Bodnár Péter, hogy a gyakorlatban széles körben alkalmazott a visszkereset kizárása mellett történõ követelésátruházás. A fent ki-fejtettek szerint azonban az ilyen jogviszonyok nem faktoringnak, hanem követelés-adásvételnek minõsülnek, ezért erre a lehetõség-re a faktoring szabályai között nem volt a jogalkotónak lehetõsége utalni (Miskolci Bodnár Péter: Kereskedelmi jogi elemek a Ptk.-ban, különös tekintettel az újonnan szabályozott szerzõdésekre. Gazdaság és Jog. 2013. 1. 7–11.

34 Roy Goode: Commercial Law. London, Penguin, 2004, 3. kiadás. 744. („In economic terms, a sale of receivables with recourse is vir-tually indistinguishable from a loan on the security of the receivables, for in both cases the trader receives money now and has to repayit himself, or ensure payment by debtors, later.”)

35 Law Commission, Company Security Interests 2005, Summary 14. pont. http://lawcommission.justice.gov.uk/docs/lc296_Company_Security_Interests.pdf (2014.01.30.)

36 Christian Grüneberg/Palandt: Bürgerliches Gesetzbuch. München, Beck, 2006. 588. 37. msz.37 Ez a gondolat a magyar jogtól sem idegen. Lásd pl. Pintér Attila: A faktoringszabályozás új korszaka. Magyar Jog. 2011. 2. 107–114.

Pintér – noha a jogcímet és a rendelkezõ ügyletet nem választja el – rámutat, hogy a visszkeresetes és a visszkereset nélküli faktoringkét teljesen különbözõ jogviszonyt takar, és a visszkeresetes faktoring nem más, mint kölcsönnyújtás.

azonban téves, mert összekeveri a jogcímet és a rendelke-zõ ügyletet. Ahogy egy tulajdonátruházásra irányulójogcímet nem határozhatunk meg oly módon, hogy aznem más, mint olyan birtokátruházás, amely meghatá-rozott jellemzõkkel bír, a faktoring sem definiálhatóaz engedményezésen keresztül.30

A 2009. évi CXX. törvény megközelítésének hibája– az elõzõekben tárgyalt elméleti tisztázatlanságon túl– abból fakadt, hogy a jogalkotó egységes meghatáro-zást kívánt adni minden olyan, a gazdasági életbenfaktoringnak nevezett ügyletre, amelyben követelésekjellemzõen üzletszerû átruházására kerül sor. Ez azon-ban nem lehetséges, mert a visszkeresetes és a visszkere-set nélküli faktoring, azon túl, hogy mindkettõ esetén köve-telés átruházására kerül sor, semmilyen közös jellemzõvelnem bír.

Ellentmondani látszik ennek a megállapításnak az atény, hogy az UNIDROIT faktoring egyezménye31 avisszkeresetes és a nem visszkeresetes faktoringra egyarántkiterjed. Ez a megközelítés azonban semmit nem árulel a jogviszony valódi tartalmáról, mivel faktoringnakminõsül az is, ha – az egyezmény szóhasználatával – afaktor megelõlegezi kölcsön nyújtásával vagy elõlegfolyósításával a szállítót, és az is, ha erre nem kerülsor, és az sem fogalmi eleme a faktoringnak, hogy afaktor védelmet nyújtson az adós fizetési késedelmevagy mulasztása esetére, továbbá ezzel összefüggés-ben, azt sem határozza meg az egyezmény, hogy a kö-veteléseket ki tartja nyilván és ki szedi be.32 Vélhetõ-en épp ennek az egységes megközelítésnek a követ-kezménye, hogy az egyezmény túlnyomó részben nem afaktoring mint jogcím, hanem az engedményezés mint ren-delkezõ ügylet szabályait tartalmazza (az átruházni kí-vánt követelések meghatározásának módja, az enged-ményezést kizáró kikötések joghatása, a faktor és máshitelezõk közötti prioritás, az adóst megilletõ kifogá-sok köre, utólagos engedményezés stb.). A Ptk. nem afaktoring üzletágat szabályozza, hanem egy polgári jo-gilag világosan elhatárolható szerzõdéstípust. Ez aszabályozás természetesen semmiben nem korlátozzaa piaci szereplõket abban, hogy a faktoring üzletág ke-retében, a faktoringhoz kapcsolódóan milyen továbbiszolgáltatásokat nyújtanak.

A Ptk. ezért különválasztja a faktoring két alaptípu-sát. Visszkereset nélküli faktoring esetén az engedményezésjogcíme valójában adásvétel, hiszen a felek a követelésellenérték fejében történõ végleges átruházásában ál-lapodnak meg, úgy, hogy a kötelezett teljesítésének akockázatát a vevõ (engedményes) viseli. Ebben a jog-viszonyban a jogalkotó nem látott az adásvételi szer-zõdés körében szabályozott kérdéseken túl szabályo-zandó problémát, így a Ptk. csupán annyit tett, hogyaz adásvételi szerzõdés tárgyát dolgok mellett követelésekreis kiterjesztette, azaz megteremtette a követelés-adásvételiszerzõdést.33

E megoldás következménye, hogy így csupán annaka vizsgálata volt szükséges, hogy a visszkeresetes faktor-ing önálló szerzõdéstípusként szabályozható-e, azaz eszerzõdéseknek van-e valamennyi más szerzõdéstí-pustól elkülöníthetõ jellegadó sajátossága. Erre a jog-alkotó igenlõ választ adott, amikor a faktoring jellegadósajátosságát a követelés átruházása ellenében történõ köl-csönnyújtásban ragadta meg.

A nemzetközi jogirodalomban többnyire egységes azaz álláspont, hogy a faktoring gazdasági funkciójábankölcsönnyújtásnak minõsül. Goode szerint „gazdaságiértelemben a követelések visszkeresettel történõ eladása lé-nyegében megkülönböztethetetlen attól az esettõl, ha az adóskövetelések biztosítéki célból történõ átruházása fejében juthitelhez, hiszen mindkét esetben a kereskedõ hitelhezjut most, amelyet késõbb vagy maga köteles visszafi-zetni vagy köteles biztosítani a kötelezett általi visz-szafizetést.”34 Goode ezt követõen rámutat arra, hogyaz angol jog mégis eltérõen kezeli a két megoldást, ígypl. követelésen alapított zálogjog esetén megköveteli azálogjog nyilvántartásba vételét. Ezzel kapcsolatbanazonban tanulságos a Law Commission javaslata,amely úgy foglalt állást, hogy – tekintettel arra, hogy akét megoldás lényegét tekintve azonos – a nyilvántar-tásba vételi kötelezettséget ki kell terjeszteni a követe-lésvásárlásra is.35 A visszkeresetes faktoring megítélé-se Németországban is hasonló: a faktor által fizetettösszeg jogilag kölcsönnek minõsül, amelyek biztosíté-kául az átruházott követelések szolgálnak.36

A Ptk. tehát ennek megfelelõen kölcsönként szabá-lyozza a faktoringot.37 E kölcsönjogviszony specialitá-



38 „A Javaslat nem kívánja mesterségesen egységes típusba gyúrni ezeket a különbözõ elemeket, nem alkot új szerzõdéstípust a változa-tos tartalmú lízingügyletekbõl, mivel abból indul ki, hogy a gyakorlat igényei tökéletesen kielégíthetõk azokkal a diszpozitív szabá-lyokkal, amelyek a lízingben vegyülõ hagyományos szerzõdéstípusoknál adottak. A jogalkalmazási gyakorlatban gondot okozó prob-lémák kezeléséhez ezért a Javaslat az adott szerzõdéstípus (mindenekelõtt a bérlet) rendezésénél ad szabályokat. Ilyen problémánaktekinthetõ mindenekelõtt a lízingbe adó hibás teljesítésért való kellékszavatossági felelõsségének kizárása, illetve korlátozása – elsõ-sorban pénzügyi – lízingszerzõdés esetében.” (Ötödik Könyv 11.)

39 Helytállóan mutat rá erre pl. Presser Andrea, Bartal Tamás és Varga Nelli (Presser Andrea: Alapvetés a lízing kodifikációjához. Gaz-daság és Jog. 2008. 1. sz. 3–7., Bartal Tamás: Az új Ptk. megalkotására tett Javaslat lízingszerzõdésre vonatkozó rendelkezéseinek kri-tikai jellegû áttekintése. Gazdaság és Jog. 2012. 5. 23–26., Varga Nelli: A pénzügyi lízingszerzõdés az új Ptk.-ban. Gazdaság és Jog. 2013.10. 21–26.).

40 A szabályozás során a visszlízing vizsgálata azért nem szükséges, mert az csupán arra a kérdésre ad választ, hogy a lízingbeadó kitõl (alízingbevevõtõl vagy harmadik személytõl) szerzi-e meg a lízingtárgy tulajdonjogát. Ez egyes kérdésekben (lásd pl. a lízingbeadót ter-helõ szavatosságot) releváns lehet, de a szabályozás logikáját nem érinti.

sa a követelés átruházása. Mindaddig, amíg a faktoráltkövetelések kötelezettjei szerzõdésszerûen teljesítenek, a hi-telezõ által nyújtott kölcsönt nem az adós, hanem a kötele-zett törleszti. A kötelezett nemteljesítése esetén azon-ban a kölcsön egy összegben esedékessé válik és an-nak visszafizetése értelemszerûen az adóst terheli. Haaz adós a kölcsönt visszafizette, akkor a faktorált kö-veteléseket a hitelezõ visszaengedményezi rá.

3. Pénzügyi lízingszerzõdés

Hasonló szempontok határozták meg a lízing szabá-lyozását is. Míg a 2006-os vitatervezet úgy foglalt ál-lást, hogy a lízing önálló szabályozása nem szükséges,e helyett elegendõ a bérleti szerzõdés szabályainak ki-egészítése a lízing körében releváns kérdésekkel,38 ad-dig a 2009. évi CXX. törvény önálló fejezetben szabá-lyozta a lízinget.

Ha megvizsgáljuk a 2009. évi CXX. törvény lízing-szerzõdésre vonatkozó definícióját, ugyanazzal aproblémával találjuk szemben magunkat, mint a fak-toring esetén. Az 5:359. § (1) bekezdése szerint „Lí-zingszerzõdés alapján a lízingbeadó köteles a lízing-bevevõ által kiválasztott, vagy a lízingbevevõ általmeghatározott feltételeknek megfelelõ vagyontárgytulajdonjogát megszerezni, illetve vagyontárgyat elõ-állítani, és azt meghatározott idõtartamra a lízingbe-vevõ használatába adni. A lízingbeadó a korábban lí-zingbeadás céljára beszerzett vagy elõállított vagyon-tárgyat lízingszerzõdéssel – a korábbi vagy más lízing-bevevõ számára – ismételten is használatba adhatja. Alízingbevevõ köteles a vagyontárgyat átvenni, és a lí-zingszerzõdés szerinti díjat megfizetni.”

A definíció egy ponton tér csupán el bérleti szerzõdés sza-bályától: a lízingbeadó nem bármilyen lízingtárgyhasználatba adására köteles. A szerzõdés olyan lízing-tárgyra vonatkozik, amelynek tulajdonjogát a lízing-beadó a lízingbevevõ kérésére szerzi meg. Ez a tulaj-donság kétségkívül rendszerint jellemzõje a lízing-szerzõdéseknek. A lízingbeadó finanszírozó, így õ amegszerezni kívánt lízingtárgy tulajdonjogával jel-lemzõen nem rendelkezik a szerzõdés megkötésétmegelõzõen, hiszen a lízingbeadó kizárólag a lízing-szerzõdés teljesítése érdekében szerzi meg a lízingtár-gyat.39

Az, hogy a Ptk. a tulajdonszerzést ennek ellenére nem te-szi a lízing fogalmi elemévé, több szempontból is helyes.Egyrészt, ha a lízingszerzõdés a futamidõ végét meg-elõzõen megszûnik, akkor a lízingbeadó nem lenne jo-gosult újra lízingbe adni a lízingtárgyat, hiszen ebbenaz esetben a lízing eme fogalmi eleme már nem állnafenn. Ezt felismerte a jogalkotó is, ezért a 2009. éviCXX. törvény kifejezetten kimondta, hogy a lízingbe-adó a korábban lízingbeadás céljára beszerzett vagy elõállí-tott vagyontárgyat lízingszerzõdéssel ismételten is haszná-latba adhatja.

Másrészt, ez a körülmény nem mindenféle lízing,hanem tipikusan a pénzügyi lízing jellemzõje. Operatívlízing esetén épp az a tipikus, hogy a lízingbeadó an-nak érdekében szerzi meg egy lízingtárgy tulajdonjo-gát, hogy azt több alkalommal is lízingbe adhassa.

Harmadrészt, a tulajdonszerzést tenni a bérlet és alízing elhatároló ismérvévé, annak tükrében sem tû-nik helyesnek, hogy semmi nem zárja ki azt, hogy a bér-beadó a bérlõ által meghatározott dolog tulajdonjogát sze-rezze meg a bérleti szerzõdés teljesítése érdekében.

E körülményekbõl több következtetés is adódik.Látszik, hogy a 2009. évi CXX. törvény fogalom-megha-tározása hibás, hiszen – arra tekintettel, hogy a tulajdon-szerzést nem teszi szükségszerû fogalmi elemmé – a lízingetés a bérletet azonos módon definiálja, amely elhatárolha-tatlanná teszi a két ügyletet. Egy felmerülõ jogvita ese-tén a 2009. évi CXX. törvény semmilyen támpontotnem adott volna, hogy a jogvitára a bérlet vagy a lí-zing szabályait kell-e alkalmazni.

A szabályozási nehézség abból fakad, hogy a pénz-ügyi és az operatív lízing nem szabályozható egy szerzõdés-típusként, mivel a két szerzõdés, azon túl, hogy idegen dologidõleges használatának a jogát biztosítja, semmilyen közösjellemzõvel nem bír.

Ez jól látszik, ha csupán néhány alapvetõ eltéréstvizsgálunk.40

Pénzügyi lízing esetén a lízingbevevõ célja, hogy alízingtárgynak gazdasági értelemben tulajdonosává váljon,azaz vagy arra szerezzen jogot, hogy a lízingtárgyat annakteljes gazdasági élettartama alatt használhassa, vagy arra,hogy a lízingtárgy tulajdonjogát a jogviszony lejártakormaradványértéken megszerezhesse. Operatív lízing ese-tén a lízingbevevõ nem kíván ilyen pozícióba kerülni,csupán a lízingtárgy gazdasági élettartamánál rövi-debb idõre kívánja a lízingtárgy használatának jogát



41 Az operatív és a pénzügyi lízing elhatárolásához lásd pl. Varga Nelli: A fogyasztói pénzügyi lízing. Ph.D értekezés. http://193.6.1.94:/_//___.(2014.01.30.)

42 Nem megalapozott ezért álláspontunk szerint Miskolci Bodnár Péter kritikája, amely szerint a Ptk.-nak a gyakorlatban kialakult sok-féle lízingfajta közül minél többet kellett volna szabályoznia (Miskolci Bodnár Péter: i. m.).

43 Lásd pl. a Lízingszövetség álláspontját (http://www.piacesprofit.hu/hasznos-/ptk-ban/ [2014.01.30.], valamint Varga Nelli: A pénzügyilízingszerzõdés az új Ptk.-ban. Gazdaság és Jog. 2013. 10. 21–26.

44 6:409. §.45 Varga Nelli például azt kifogásolja, hogy „megfontolandó lett volna, ha a jogalkotó elismeri a tágabb értelemben vett pénzügyi lízing-

ügyletet és azon belül pedig a konkrét pénzügyi lízingszerzõdést.” (Varga Nelli: A pénzügyi lízingszerzõdés az új Ptk.-ban. Gazdaságés Jog. 2013. 10. 21–26.)

megszerezni. Ebbõl következõen operatív lízing ese-tén a lízingbevevõt a tulajdonszerzés lehetõsége semilleti meg.

Abból, hogy pénzügyi lízing és operatív esetén a lí-zingbevevõk igénye eltér, a lízingbeadók oldalán is je-lentõsen eltérõ a két ügylet megközelítése. Míg pénz-ügyi lízing esetén a lízingdíjat úgy határozza meg a lí-zingbeadó, hogy a szerzõdés futamideje alatt megtérüljön aberuházása (és jellemzõen amortizálódjon a lízingtárgy),addig operatív lízing esetén a lízingbeadó beruházásacsak többszöri lízingbeadás, vagy a lízingbeadást kö-vetõ értékesítés esetén térül meg.41

Ezen lényeges eltérésekre tekintettel az operatív ésa pénzügyi lízing egységes szabályozása nem tûnik le-hetségesnek. A Szerkesztõbizottság ezért a két lízing-fajta eltérõ szabályozása mellett döntött. Az operatív lí-zing szabályozására a jogalkotó elegendõnek tartotta a bér-leti szerzõdés – néhány ponton kiegészített – szabályait.42

Pénzügyi lízing esetén ugyanakkor van egy olyan vi-lágosan megragadható gazdasági tartalom, amely apénzügyi lízinget elhatárolhatóvá teszi minden másjogviszonytól, ezért a Szerkesztõbizottság úgy határo-zott, hogy a pénzügyi lízinget önálló szerzõdéstípus-ként szabályozza. A szabályozás alapjául a pénzügyi ésaz operatív lízing elhatárolásaként fent hivatkozottszempontok szolgáltak: a lízing futamideje, a marad-ványértéken történõ tulajdonszerzés lehetõsége, valamintaz a körülmény, hogy a lízingbeadó beruházása a szerzõdésfutamideje alatt megtérül-e.

A Ptk. lízingfogalmával kapcsolatos valamennyikritika rámutat arra, hogy a Ptk. e körben nem polgárijogi, ráadásul nem definiált fogalmakat használ.43 A kri-tika részben jogos: a gazdasági élettartam és aszerzõdéskötéskori piaci értéknél jelentõsen alacso-nyabb ár fogalma számviteli jellegû, és azok pontos tar-talmát a Ptk. nem is határozza meg. Nem tûnik azon-ban találónak a kritika arra tekintettel, hogy várható-e,hogy e fogalmak esetleges értelmezési problémái okoznak-eelhatárolási problémákat.

A Ptk. a pénzügyi lízinget a bérlettõl kívánja elhatá-rolni. A két szerzõdés közös fogalmi eleme, hogy a bér-lõ és a lízingbeadó egyaránt a tulajdonában álló dologvagy jog határozott idõre történõ használatba adására,míg a bérlõ, illetve a lízingbevevõ a annak átvételéreés díj fizetésére köteles. Elhatárolásként a Ptk. azalábbi ismérveket fogalmazza meg: (a) a lízingbevevõa lízingtárgy gazdasági élettartamát elérõ vagy azt

meghaladó ideig való használatára jogosult, (b) a lí-zingbevevõ a szerzõdés megszûnésekor a lízingtárgyellenérték nélkül vagy a szerzõdéskötéskori piaci ér-téknél jelentõsen alacsonyabb áron történõ megszer-zésére jogosult, vagy (c) a fizetendõ lízingdíjak össze-ge eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerzõdéskötés-kori piaci értékét.44

Azt szükséges megvizsgálni tehát, hogy (a) létezik-eolyan bérleti szerzõdés, amelynek az idõtartama olyanhosszú, hogy felmerülne, hogy az eléri a bérelt dologgazdasági élettartamát, (b) létezik-e olyan bérleti szer-zõdés, amelyben a bérlõ jogosult maradványértékenmegszerezni a bérelt dolog tulajdonjogát, végül pedig,hogy (c) létezik-e olyan bérleti szerzõdés, amelyben abérleti díjak összege elérné a bérelt dologszerzõdéskötéskori piaci értékét. Ahogyan arra fentrámutattunk, ezen feltételek operatív lízing eseténsem állnak fenn, és a bérleti szerzõdések esetén semfordulnak elõ. Vitatható lehet például, hogy egy gép-kocsi gazdasági élettartama pontosan hány év, de el-határolási probléma vélhetõen nem fog felmerülni,hiszen egy gépkocsi-bérleti szerzõdés – a jogviszonyjellegétõl függõen – néhány órától maximum néhányhónapig terjed, amely meg sem közelíti a gépkocsihasznos élettartamát. Minderre tekintettel nem tûnikreálisnak, hogy a nem tisztán polgári jogi szabályozás va-lódi elhatárolási problémákhoz vezetne.

A tulajdonszerzésre való utalás elhagyásával kap-csolatban felmerül kritikaként, hogy így a Ptk. nem te-szi egyértelmûvé, hogy a lízingjogviszony valójában há-romszereplõs jogviszony a lízingbeadó, a lízingbevevõ és azeladó között.45 A Ptk. azonban valamennyi többszerep-lõs jogviszony esetén eltérõ megoldást választott. Eztlegvilágosabban a fuvarozás szabályai tükrözik. A2009. évi CXX. törvény a fuvarozást nem tisztán két-oldalú jogviszonyként szabályozta, hanem a jogvi-szonyban megjelenítette a címzettet és – újdonság-ként – a fuvaroztatót is. A 2009. évi CXX. törvény he-lyesen ismerte fel, hogy a fuvarozóval jogviszonybakerülõ feladó mögött gyakran egy harmadik személy,a fuvaroztató található, akinek az érdekében a fuvaro-zási szerzõdés megkötésére sor kerül. A Ptk. ennek el-lenére épp ellenkezõ irányban változtatott a fuvarozá-si szerzõdés szabályain, amikor a fuvarozási szerzõ-désben szerzõdõ félként részt nem vevõ címzettre vo-natkozó szabályokat pontosította. Míg a régi Ptk. tar-talmazott a címzettre vonatkozó kötelezettséget is (pl.



46 492. § (2) bek.47 A tagállamok önálló vállalkozóként mûködõ kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 1986. de-

cember 18-i 86/653/EGK tanácsi irányelv.48 Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója és tematikája. Magyar Közlöny különszám, 102.49 Lásd pl. az ügynök iratmegõrzési kötelezettségét (Szakértõi Javaslat 5:310. § (2) bek.). Lásd ehhez részletesen: Pajor-Bytomski

Magdalena: A kereskedelmi ügynöki szerzõdés. Budapest, KJK-Kerszöv, 2003.50 6:291. §

a küldemény kirakása a címzettet terheli46), addig aPtk. tekintettel van arra, hogy a fuvarozási szerzõdés –a szerzõdések relatív szerkezetébõl adódóan – csak a szer-zõdõ felekre, a feladóra és a fuvarozóra tud kötelezettségettelepíteni, ezért a címzett kötelezettségeit elhagyja. Ezzelösszhangban a Ptk. a szerzõdésben részt nem vevõ fu-varoztatót sem jeleníti meg a fuvarozási szerzõdés sza-bályai körében. Ugyanezen indok magyarázza, hogymiért nem jelenik meg a lízingszerzõdés körében a lí-zingtárgy eladója.

4. Közvetítõi jogviszonyok

4.1. A bizomány meghatározó szerepének visszaszorulása

A régi Ptk. kizárólag a bizományi szerzõdést szabá-lyozta olyan szerzõdésként, amelynek célja áru eljut-tatása annak elõállítójától a fogyasztóig. A bizományjelentõsége azonban az elmúlt években jelentõsenmegváltozott. Míg a bizományi áruházak tevékenysé-ge továbbra is jelentõs, valamint a bizomány továbbrais fontos az értékpapírok megszerzése és értékesítésekörében, egyéb jogviszonyokban a bizományi szerzõdéshelyét más típusú közvetítõi jogviszonyok vették át.

A gyártó megtehetné, hogy az értékesítést közvetí-tõk helyett leányvállalatok láncolatán keresztül oldjameg. Ez azzal a nyilvánvaló elõnnyel jár, hogy a gyár-tó teljes kontrollt gyakorol az értékesítés folyamata fe-lett. A megoldás hátránya ugyanakkor – a felmerülõköltségeken túl –, hogy az értékesítéssel járó valamen-nyi kockázatot a gyártó viseli. A közvetítõi szerzõdé-sek alkalmasak a kockázatok részbeni vagy teljes áthá-rítására. Részben épp e kockázatokat megkülönböz-tetve szabályozza a Ptk. a közvetítõi szerzõdést, a jog-bérleti szerzõdést és a forgalmazási szerzõdést.

4.2. Az eseti és a tartós közvetítõi szerzõdés

A közvetítõ szerzõdés szabályai nem jelentenek új-donságot a magyar jogban, hiszen az önálló kereske-delmi ügynöki irányelvet47 már az önálló kereskedel-mi ügynöki szerzõdésrõl szóló 2000. CXVII. törvén-nyel implementálta Magyarország. Már a Koncepcióegyértelmûvé tette, hogy e szabályokat a Ptk.-ba kellátemelni.48 Az átemelés módja azonban – tekintettelarra, hogy az irányelv több olyan kérdést is szabályo-zott, amelyek nem voltak a Ptk.-ba illeszthetõek – vi-tatott volt. A Szakértõi Javaslat normaszövege azirányelv által megkövetelteken túl is további, nem a

közvetítõi jogviszony polgári jogi aspektusait érintõkérdéseket kívánt szabályozni.49 A Ptk. ezért jelentõ-sen változtatott a szabályozási koncepción. Az irány-elv csupán a tartós közvetítõi jogviszonyra vonatko-zik, a Ptk. azonban elsõként a nem tartós közvetítõi jog-viszony néhány alapszabályát rögzítette (képviselet, tá-jékoztatás, díjazás). E körben részletes szabályok meg-alkotása nem látszott indokoltnak, mivel a megbízásszabályai a közvetítõi jogviszonyok körében felmerülõ kér-dések rendezésére alkalmasnak látszottak.

A tartós közvetítõi jogviszony körében – az irányel-vi szabályokra tekintettel – a Ptk. mozgástere megle-hetõsen szûkös volt. A jogalkotó ezért itt csupán arratudott törekedni, hogy a szabályok megfogalmazása le-hetõség szerint a Ptk. terminológiájával, rendszerével össz-hangban álljon. Ez indokolja például, hogy a Ptk. nemimplementálja az irányelv 3–5. cikkében foglalt, a fe-lek együttmûködésére és tájékoztatására vonatkozószabályokat, mivel ezek külön átültetés nélkül is érvé-nyesülnek a Ptk. szabályai alapján, valamint nemimplementálja a díjazás mértékét szabályozó 6. cikk(1) bekezdését, mivel az az új Ptk.-nak a szerzõdés lét-rejöttére vonatkozó szabályaiból levezethetõ.

Ugyancsak nem implementálta a Ptk. az irányelv-nek a jutalékra vonatkozó 7–12. cikkeit. A Ptk. csu-pán annyit mond ki, hogy a díj a közvetített szerzõdésmegkötésének idõpontjában válik esedékessé, vala-mint a díj a közvetítõt abban az esetben is megilleti,ha a közvetített szerzõdést a felek a közvetítõi szerzõ-dés megszûnését követõen kötik meg.50 Ennek indo-ka, hogy az irányelv hatálya számos közvetítõi jogvi-szonyra nem terjed ki, ezzel szemben a Ptk. valamen-nyi típusú közvetítõi szerzõdésre alkalmazandó, ezértjogpolitikai döntés szükséges abban a kérdésben, hogy azirányelv jutalékra vonatkozó szabályai az irányelv hatályaalá nem tartozó közvetítõkre is alkalmazandóak-e.

4.3. A forgalmazási és a jogbérleti szerzõdés szabályozá-si koncepciója

Egyes álláspontok szerint a forgalmazási és a jog-bérleti szerzõdések „idegen testek” a Ptk.-ban. „Egy-részt mind a forgalmazási szerzõdések, mind a fran-chise szerzõdések a gyakorlatban rendkívüli sokszí-nûséggel rendelkeznek, valamint eltérõ gazdasági ésjogi tartalommal bírnak, amihez képest a szabályozásindokolatlan szûkítést tartalmaz. Másrészt az egyéb-ként diszpozitív szabályok jogpolitikailag és a jogvi-szonyok tartalmát illetõen helytelenül ragadják megaz adott jogviszonyok jellegét és lényegét. Harmad-


JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY 51 Darázs Lénárd: A forgalmazási és a jogbérleti (franchise) szerzõdés. In: Az új Ptk. magyarázata VI/VI. (szerk. Wellmann György). Bu-

dapest, HVGORAC, 2013. 237.52 Lásd Miskolczi Bodnár Péter: Kereskedelmi jogi elemek a Ptk.-ban, különös tekintettel az újonnan szabályozott szerzõdésekre. Gazda-

ság és Jog. 2013. 1. 7–11.53 Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója és tematikája. Magyar Közlöny különszám, 167. A franchise szerzõdés tartalmához, szabá-

lyozhatóságához lásd pl. Csécsy György: Adalékok a franchise fogalmának meghatározásához és a franchise szerzõdésekhez. Jogtudo-mányi Közlöny. 1995. 5. 228–235., Csécsy György: A franchise-szerzõdésekrõl. Gazdaság és Jog. 1996. 5. 14–17., Miskolczi Bodnár Pé-ter: A franchise szerzõdésekrõl. Gazdaság és Jog. 1995. 7–8. 19–23., Mandel Katalin–Darázs Lénárd: Franchise vállalkozás. Budapest,MFSZ, 2011.

54 Principles of European Law. Commercial Agency, Franchise and Distribution Contracts. München, Sellier, 2006.55 Darázs Lénárd: i. m. 242.56 Vékás Lajos: Bizalmi vagyonkezelés (trust, fiducia). Problematika egy törvényjavaslathoz. Kézirat. 4. Lásd továbbá Illés István: Mire

jó a bizalmi vagyonkezelés? Jogtudományi Közlöny. 2011. 11. 550–556. és Illés István: Bizalmi vagyonkezelés a Kodifikációs Fõbizott-ság Ptk.-javaslatában – összehasonlító jogi szemszögbõl. Európai Jog. 2012. 5. 12–17.

részt fájó, hogy a kiemelkedõen magas színvonalúmegoldásokat nyújtó és kiváló Kódexben e két szerzõ-déstípus szinte csak kritikus megjegyzéseket indikál,és gyakorlatidegen.”51

A jogalkotónak a forgalmazási és franchise szerzõ-dés szabályozása során ugyanazokra a kérdésekre kel-lett választ adnia, mint a faktoring és a lízing esetén:mi a vizsgált ügyletek esetén az a gazdasági tartalom,amely az ügyletet más szerzõdésektõl, esetleg különbözõszerzõdéstípusokat kombináló szerzõdésektõl elhatárolható-vá teszi.

Forgalmazás esetén a Ptk. ezt az önálló gazdasági tar-talmat abban ragadta meg, hogy a forgalmazó és a szállí-tó között nem egyszerûen adásvételi szerzõdés jön létre, bára forgalmazott dolgot tulajdonjogának átruházásaszükségszerû eleme a jogviszonynak, hanem a felekközött a forgalmazás idõtartamára tartós jogviszony jönlétre. E jogviszony jellemzõi, a forgalmazó utasítási ésellenõrzési joga különbözteti meg e jogviszonyt azadásvételtõl.52

A franchise szabályozása kapcsán a Tematika mégúgy foglalt állást, hogy „[a] franchise-szerzõdésekolyan komplex tartalmúak, hogy tipizálásuk még a lí-zingnél vagy a követelésvételnél alkalmazott mód-szerrel sem lehetséges. Jellegzetesen vegyes típusúszerzõdés, amelyben adásvételi és/vagy vállalkozásielemekhez szellemi termékekre vonatkozó felhaszná-lási jogok, know-how-jogok társulnak, és amelybentanácsadási és a személyzet betanítására vonatkozókötelezettségek is gyakran szerepelnek. Ezért szabá-lyaiknak az új Ptk.-ba történõ szabályozásáról valószí-nûleg le kell mondani.”53 A Tematikában foglaltak fe-lülvizsgálatát indokolhatta, hogy az európai szerzõdé-si jog legújabb jogegységesítõ javaslata, a Principles ofEuropean Law is a franchise és a forgalmazás szabályo-zása mellett döntött.54 A Ptk. szabályozása túlnyomórészt e mintán alapul.

A franchise-t (a Ptk. szóhasználatában: jogbérletet) aPtk. olyan értékesítési rendszernek tekinti, amelyben a jog-bérletbe vevõ díjfizetés ellenében megszerzi azt a jogot, hogysaját nevében és saját javára végezze szolgáltatások nyúj-tását, áruk termelését, illetve értékesítését oly módon, hogyaz ehhez szükséges szerzõi és iparjogvédelmi jogokat, és aknow-how-t a jogbérletbe adó bocsátja a rendelkezésére.Ennek megfelelõen a jogbérletet a Ptk. olyan szerzõ-

désként definiálja, amelynek alapján a jogbérletbe adószerzõi- és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmitárgyakhoz, illetve védett ismerethez kapcsolódó fel-használási, hasznosítási vagy használati jogok engedé-lyezésére, a jogbérletbe vevõ termékeknek, illetveszolgáltatásoknak a szerzõi- és iparjogvédelmi jogokáltal védett oltalmi tárgyaknak, illetve védett ismeret-nek a felhasználásával, hasznosításával vagy használa-tával történõ elõállítására, illetve értékesítésére és díjfizetésére köteles.

A megoldással szembeni kritikák azt hangsúlyoz-zák, hogy a franchise nem egyszerûen egy szerzõdésesjogviszony, hanem „egy folyamat, amelynek a végéreegy (korábban individuális érdekek alapján motivált)piaci szereplõ olyan helyzetbe kerül, hogy érdekei el-rugaszkodnak a konkrét jogügyletektõl, és komplexérdekei feloldódnak a franchise rendszer építésében,amelybe becsatornázza a vele franchise kapcsolatbalépõk érdekeit is.”55 A kritikák helyesen mutatnak ráa franchise jogviszony összetett természetére, de ön-magában ez a körülmény nem jelenti, hogy e komplexjogviszony szerzõdéses elemei ne lennének szabályoz-hatóak a Ptk.-ban.

5. Bizalmi vagyonkezelés

A Ptk. lényeges újdonsága a bizalmi vagyonkezelésiszerzõdés szabályozása. Idõrõl idõre felmerült az igényolyan megoldás iránt, amely lehetõvé tenné, hogy „egyjogalany megkapja a tulajdonosi döntések meghozataláhozszükséges jogosultságokat, miközben a vagyon hasznosítá-sával, illetve az azzal való rendelkezéssel kapcsolatos adöntéseit úgy kell meghoznia, hogy a vagyon egyes elemeiáltal elõállított haszon egy másik jogalany (az „eredeti” tu-lajdonos vagy az általa meghatározott harmadik személy)vagyonát gyarapítsa.”56 Mivel a bizalmi vagyonkezelésnem pusztán szerzõdés, hanem az dologi jogi kérdése-ket is alapvetõen meghatároz, így mindenekelõtt azt akérdést, hogy a vagyonrendelõ, a vagyonkezelõ és akedvezményezett hitelezõi a vagyonkezelõnél lévõ va-gyonra mennyiben tarthatnak igényt, a régi Ptk. alap-ján nem volt lehetséges, hogy a felek pusztán a szerzõdésiszabadság elvébõl fakadóan ilyen, harmadik személyekre iskiható jogviszonyt hozzanak létre.



57 6:310. § (1) bek.58 6:312. § (1) bek.59 6:313. § (1) bek.60 6:314. § (2) bek.61 Vékás Lajos–Menyhárd Attila: A bizalmi vagyonkezelési szerzõdés. In: A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (szerk. Vékás Lajos).

Budapest, Complex, 2013. 795.62 T/13218. számú törvényjavaslat.

A Ptk. ennek megfelelõen a bizalmi vagyonkezeléstolyan megbízási típusú szerzõdésként szabályozza,amelyben a vagyonkezelõ díjazás ellenében arra vállalkötelezettséget, hogy a tulajdonába adott dolgokat, rá-ruházott jogokat és követeléseket saját nevében a ked-vezményezett javára kezeli.57

A Ptk. maximális védelmet nyújt a kezelt vagyon szá-mára. A kezelt vagyonra – feltéve, hogy azt a vagyon-kezelõ a Ptk. által elõírt módon elkülönítette58 – a va-gyonkezelõ hitelezõi nem támaszthatnak igényt.59 Avagyonra azonban a vagyonrendelõ és a kedvezménye-zett hitelezõi sem tarthatnak igényt.60 Épp ez teszi abizalmi vagyonkezelést vonzó jogintézménnyé. Haugyanis a vagyonrendelõ nem lehetne biztos abban,hogy a rendelt vagyonra kizárólag a kedvezményezett,illetve a kedvezményezett hitelezõi lesznek jogosultak,akkor számos jogviszonyban nem szólna valódi érv avagyonrendelés mellett.

E szabályozási koncepcióból az következik hogy

„[h]a a vagyonrendelõ visszaélésszerûen alkalmazza abizalmi vagyonkezelés intézményét, és annak segítsé-gével kívánja elvonni vagyonát hitelezõi igényérvé-nyesítése elõl, emiatt a fedezetelvonó szerzõdés relatívhatálytalansága alapján lehet orvoslást találni, vagy adottesetben jogintézménnyel történõ visszaélés jogcímén lehetjogilag támadni a bizalmi vagyonrendelést.”61

Sajnálatos módon a jogalkotó a bizalmi vagyonkeze-lõkrõl és tevékenységük szabályairól szóló törvényjavaslatában62 a jogviszony ezen alapvetõ elemét kíván-ja felülírni, amikor a bírósági végrehajtásról szóló tör-vény módosításával megteremti annak a lehetõségét,hogy a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyt a vagyon-rendelõvel szemben végrehajtást indító hitelezõ a va-gyonrendelõ egyéb vagyonára vezetett végrehajtás eredmény-telensége esetén felmondhassa. Ez a rendelkezés alapjaibanássa alá a Ptk. új jogintézményét, így kétséges, hogy abizalmi vagyonkezelés iránt keletkezett nagy érdeklõ-dés a törvény hatályba lépése után fennmarad-e.



1 Az elmúlt évtizedekre érvényes empirikus felmérést erre lásd: MacCormick/Summers(ed.): Interpreting Statutes. A Comparative Study.Dartmouth. 1991

2 Saját korábbi, jogértelmezésre vonatkozó elemzéseimet lásd Pokol Béla: A jogértelmezés alapjai. Magyar Jog 1999. 11. 643–655.; illet-ve A felsõbírósági jogértelmezés Magyarországon. Jogtudományi Közlöny 1999. 11. 23–32.

3 Scalia szerzõtársa e könyvénél – ahogy már egy korábbi 2008-as könyvénél is – fiatal kollégája, a nyelvész és jogi nyelvvel foglalkozó BryanA. Garner. (Lásd korábbi közös munkájukat: Making Your Case: The Art of Persuading Judges. Thomson and West Edition. 2008.) Mi-

Az írott jog korszakában, a nyugati jogfejlõdés el-múlt kétszáz évében a jogi szabályok papírra vetettszövegének értelme minden jogász számára kiinduló-pont az adott ország jogának egyes esetekre szabott ér-telmének feltárásánál, és az esetre az ítélet stb. megho-zatalánál. Annak terjedelme azonban, ahogyan ez a szö-veg meghatározó az eset jogi eldöntésében, nagy elté-réseket mutat az írott jogszabályt az esetre alkalmazójogász jogfelfogásának függvényében.1 Az absztraktjogszabályi szöveg ugyanis csak a fontosabb tényeketemeli be a szabályozásba, és az esetek mindig ezer ésezer részlettel együtt jelennek meg a jogalkalmazó jo-gász elõtt, és attól függõen, hogy milyen súlyt helyezezekre a részletekre – illetve ezek némelyikével együttszemléli-e az adott jogszabálynak megfelelõ tényeket–, más és más értelmet adhat azoknak, és akár másjogszabályi rendelkezések alá is átvihet az egyes esetmegítélését. Ugyanígy, ha egy átfogó jogelvet, vagyegy jogdogmatikai kategóriát odavon a tények megíté-léséhez, és azok fényében nézi meg a jogszabály irány-mutatását, akkor ismét más irányokba viheti el az esetmegítélését Hasonlóképpen, amennyiben az esetekrevonatkozó korábbi felsõbírósági ítéletekkel együtt né-zi az alapul fekvõ jogszabályi szöveg értemét, akkor isesetleg más értelmet adhat a szövegnek, mintha csakmagában venné azt szemügyre. Lezárásként csak em-líteni lehet azt a további lehetõséget, ha alkotmányos

alapjogokat von be az eset megítélésébe a jogalkalma-zó, és a vonatkozó jogszabályi rendelkezés szövegénekértelmét ezek fényében igyekszik megtalálni. A felme-rülõ kérdés tehát az, hogy a jog szövegrétegének elsõ-rendû fontossága mellett milyen fokig kell a jogeseteldöntéséhez ezt meghatározónak tekinteni, és mikorlehet már áttérni – a szövegen túllépve – a jog többirétegének meghatározó erejére, és bevonni a jogi dön-tés meghozatalába a jogelvek, a jogdogmatikai kategóri-ák összefüggéseit, ugyanígy az esetre vonatkozó koráb-bi konkretizáló felsõbírósági joggyakorlatot és az alkot-mányos alapjogok iránymutatásait? Saját korábbi mun-káimban elsõsorban a jog különbözõ rétegeinek lehet-séges hatásait elemeztem a jogértelmezésben, és aztigyekeztem felmutatni, hogy az egyes európai, illetveészak-amerikai országokban az egyes jogrétegeknekmilyen szerepet ad az ott domináns jogfelfogás a jog-értelmezésben, de a szövegréteg elsõbbségének jelzésemellett a pontosabb terjedelmet nem elemeztem.2 Ajog textualista felfogásának talán legfontosabb maiképviselõje, az amerikai szövetségi legfelsõbb bíró,Antonin Scalia egy új könyvet jelentetett meg „Rea-ding Law. The Interpetation of Legal Texts” címmel(Thomson and West 2012), és ez lehetõséget ad arra,hogy közelebbrõl is elemezni lehessen a jog egyes ré-tegei között a jog szövegrétegének jogértelmezésbenjátszott szerepét.3


TANULMÁNY

A jog szövegrétegének határai a jogértelmezésben

Pokol Béla az MTA doktora (Budapest–Szeged)

A különbözõ jogértelmezési tanokban nagy eltérések találhatók a jogi szöveg nyelvtani értelmezéséneksúlyát illetõen, és abban, hogy a nyelvtani szabályok szerinti értelmezésen túl mikor léphetnek be az értel-mezésbe a jogdogmatikai szempontok, a felsõbírósági precedensjog alapján való értelmezés, illetve az al-kotmányos alapjogok szerinti értelmezés. Antonin Scalia – az Egyesült Államok Legfelsõbb Bíróságánakbírájának – textualista jogfelfogásából tizenkilenc jogértelmezési kánon elemzése segíthet annak megvála-szolásában, hogy meddig tarthat az esetet eldöntõ bíró értelmezési munkájában a jogi rendelkezés szövegeszerinti értelmezés, és mikor léphetnek be ezek módosítására a további jogértelmezési kánonok.


vel ez a könyv alapvetõen csak továbbviszi a Scalia által a korábban sok év alatt kifejlesztett textualista jogfelfogást, vele azonosítom akönyvben kifejtett álláspontokat, és az egyszerûség kedvéért mint az õ gondolatait interpretálom a következõkben a könyvet. Korábbielemzésemet Scalia jogfelfogásáról lásd: Pokol Béla: A amerikai textualista jogfelfogás felemelkedése. Jogelméleti Szemle 2002. 3.

4 Lásd Antonin Scalia/Bryan A. Garner: Reading Law. The Interpetation of Legal Texts. Eagan, Thomson and West, 2012. XXVI.

Az értelmezési dilemmák jelzésére abból lehet kiin-dulni, hogy az egyes esetre vonatkozó jogszabály szö-vegének nyilvánvaló értelme kötelezõ a jogalkalmazószámára, és ezzel szembenállóan dönteni törvénysér-tést, jogsértést jelent. Ilyen döntés meghozatalánálnem lehet azzal érvelni, hogy a jogalkalmazó jogosultértelmezni a vonatkozó jogszabályi rendelkezést, és õegyszerûen csak így értelmezte azt. Dilemmaként me-rül azonban fel, hogy mikor lehet, és mikor kell értel-mezni az esetek eldöntésénél a jogalkalmazónak a jogi(vagy tágabban: az alkotmányi) rendelkezést. Csakakkor merül-e fel a jogértelmezés (és így esetleg a vo-natkozó jogi szöveg értelmétõl való eltérés) lehetõsé-ge, ha az nyitottságot, esetleg homályosságot tartal-maz, vagy már akkor is lehetõség nyílik a szöveg mel-lett más normatív támpontok bevonására a jogértel-mezésbe, ha az eset eldöntése szempontjából nincsugyan semmilyen nyitottság vagy homályosság a szö-vegben, ám a bevont normatíva (jogelv, alapjog, jog-dogmatikai támpont, felsõbírósági konkretizáló gya-korlat) által adott iránymutatás nem áll szemben a jo-gi rendelkezés szövegébõl eredõ norma nyilvánvalóértelmével, hanem azt pusztán módosítja. (Ám az ígymeghozott konkrét ítélet, jogi döntés esetleg polári-san szemben áll azzal, mintha csak pusztán a jogi ren-delkezés szövege alapján hozták volna meg ítéletet!) Edilemmában való döntésnél már nem kell, hogy egyetértsen a modern írott jog korszakában az összes jo-gász, és csak a szöveghûség magasabb fokához ragasz-kodó fogja azt válaszolni, hogy jogot értelmezni csakakkor lehetséges, amikor az esetre vonatkozó jogi ren-delkezés szövegében homályosság és az iránymutatásnyitottsága bukkan fel, és e nélkül nincs lehetõsége abírónak további normatíva után keresgélni, és a szö-veget azzal bõvítve meghozni az ítéletet. Ezzel szem-ben a szövegrétegtõl könnyen elszakadó jogász úgyválaszol, hogy addig a mértékig, amíg a szöveg nyil-vánvaló értelmében nem jön létre ellentmondás, sza-badon be lehet vonni szövegen túli normatív támpon-tokat is az ítélet kialakításába. Scalia érve az elõbbi ál-láspontra az, hogy a modern jogrendszer alapja a de-mokrácia, és a mindenkor sok-sok millió állampolgáráltal megválasztott demokratikus törvényhozási több-ség, és a bíró a törvények szövegéhez kötöttséggel csaka demokrácia alá vetettségüket ismerik el.4 A textual-izmusnak a jogi szöveg minél nagyobb terjedelmûmeghatározottsága melletti hitvallása – és a bírónakaz ilyen terjedelemben meghatározó erejû törvényszö-veghez kötése – megítélése szerint egyszerûen azonalapul, hogy ez a demokrácia parancsa, és a törvény-hozói illetve a bírói hatalom közötti hatalommegosz-tás, valamint a bírák függetlenségének az a formulája,

hogy a bíró csak a törvénynek alávetett (de ennekigen!) az egész demokratikus jogállami krédót a tex-tualista jogfelfogás mögé állítja támasztékként. Mostmég ne foglaljunk állást ebben a dilemmában – példá-ul a jog dogmatikai rendszerszerûségének védelme aszöveg értelme mellé más iránymutatás behozatalánálmár igazolhatja eltérésünket a szigorú textualista ál-lásponttól –, mert még további megvilágítás is szüksé-ges a textualista jogfelfogás jogértelmezési kánonjai-nak elemzéséhez.

Nem evidens ugyanis az, hogy mikor és meddig léte-zik a jogi szöveg nyilvánvaló értelme, és mikor érkeztünkel már nyitottsághoz vagy homályossághoz a jogi ren-delkezés értelmének meghatározásánál? A szövegnyilvánvaló értelme ugyan köt, de a nyilvánvalóságterjedelme elsõ látásra más lehet, mint amit egy szö-veghûséget felmutató elemzõ még meg tud találni az-zal a jogásszal szemben, aki alig várja, hogy felszaba-duljon a törvény szövegének kötelezõ ereje alól, ésvégre az általa vágyott más normatíva iránymutatásaután nyúljon. Antonin Scalia könyvének nagy részeazokat az textualista értelmezési formulákat elemzi,melyek az alkalmazott jogi rendelkezés szövegéneknyilvánvaló értelmét alaposan túlviszik az elsõ látásrarekonstruálható értelmen. Ezek mellett elemzi azokata normatív támpontokat, melyek más szerzõknél alap-vetõen szövegen túliak, és így igyekeznek a szöveggelszemben tágítani a bírák döntési kompetenciáját, deScalia mindezeknek szöveghûséggel lehetséges fel-használását vázolja fel.

I.Scalia textulista értelmezési kánonjai

1. Az egyik elsõ ilyen elemzése a textualizmussalszembenálló szándékkutató, célkutató jogfelfogás(purposivism) alapgondolatát igyekszik felhasználható-vá tenni a textualizmus számára. Ennél elsõ lépésbenleszûkíti ezt a jogfelfogást az adott jogi rendelkezéscéljára a azzal az axiómával, hogy a jogalkotó szándékaa jogi rendelkezés értelmének megalkotása volt, és abbólkell kiindulni, hogy rendelkezett azzal a nyelvi képességgel,mellyel az akaratának és szándékának megfelelõ jogi szö-veget hozta létre, és ez a szándékának megfelelõ rendelke-zést alakította ki. (Illetve az ehhez ragaszkodó bíró rá-kényszeríti az esetleg elõzõleg még slamposan fogal-mazó törvényhozót a precíz fogalmazásra!) A jogi ren-delkezés célja értelmében vett szándék az, amire odakell figyelnie a szöveghûség mellett lecövekelt bíró-nak, ám ennek is négy korlátját rögzíti Scalia. Elsõ

POKOL: A JOG SZÖVEGRÉTEGÉNEK HATÁRAI A JOGÉRTELMEZÉSBEN 129


5 Scalia–Garner: i. m. 57.6 Scalia–Garner: i. m 63.7 Scalia–Garner: i. m.73–74. 8 Scalia–Garner: i. m. 77.9 Lásd William N. Eskridge: Dynamic Statutory Intrerpretation. Cambridge, Mass, Harvard University Press, 1996. 10 Antonin Scalia-Bryan A. Garner: Reading Law. The Interpetation of Legal Texts. Eagan, Thomson and West, 2012. 83.

korlát, hogy a jogi rendelkezés céljának az adott jog-szabály szövegében benne kell lennie, és azt nem ke-resheti a bíró ezen kívüli parlamenti viták anyagai-ban. (Azokban csak egy-egy képviselõ, pártfrakció el-képzelései vannak benne, és ami tényleg többségikonszenzusra talál, az bekerül a jogi szövegbe.) Máso-dik korlát, hogy ez csak akkor számíthat, ha tisztáncélként megfogalmazva található a jogszabályban, ésnem a bíró az, aki egy jogi rendelkezésbe beleolvas-hatja, hogy mi lehetett ezzel a jogalkotó célja. Harma-dik korlát, hogy a bíró mindig csak a kérdéses jogirendelkezéshez tapadó, konkrét célok fényében értel-mezhet, mivel ezekbõl általánosítással olyan generálisnormatív szempontokat teremthetne a bíró, – és ezek-kel a hasonló esetek sokaságát tudná majd eldönteni–, mely hallgatólagosan törvényhozóvá tenné a bírót.Például, ha egy jogi rendelkezés egy külön kifogást,panaszt, vagy más jogorvoslati utat biztosít egy áru-cikk vásárlóinak, akkor azt nem lehet úgy kiáltaláno-sítani, hogy e jogi rendelkezés célja a „fogyasztók vé-delme”, és ezzel aztán – más hasonló kiáltalánosítá-sokkal – fokozatosan egy önálló normatív szempont-rendszer jönne létre a terület eseteinek eldöntésére.5Végül negyedik korlát, hogy még az ilyen szûkenmegfogalmazott célokra tekintettel sem lehet olyanítéletet hozni a bírónak, mely már szemben állna azalkalmazott jogi rendelkezés szövegének nyilvánvalóértelmével. A szöveg uralkodik, a jogi rendelkezés cél-ja csak ezen belül segíthet az értelmezésben.

2. Egy következõ értelmezési kánon szintén az al-kalmazott jogi rendelkezés céljával függ össze, és úgyszól, hogy a szöveg által lehetõvé tett értelmezések közülazt kell alapul venni, amely nem oltja ki annak célját, nemsemmisíti meg annak hatékonyságát. Egy amerikai jog-esetben egy tagállami törvényi rendelkezést, misze-rint „semmilyen ivó szalon nem mûködhet iskoláhozközel egy mérföldön belül” úgy döntött el helytelenülaz ivó szalon javára egy bíróság, hogy kötelezte az is-kolát a bezárásra, és távolabbra költözésre.6 Ez szem-ben áll ezzel a kánonnal, mert a szöveg ezt az értelme-zést lehetõvé tette ugyan, de a jogi rendelkezés nyil-vánvaló célja épp ellenkezõ döntést követelte volnameg, és ez szintén benne volt a szöveg lehetséges ér-telmében.

3. Egy további értelmezési kánon arra utasítja a bí-rót, hogy a jogi rendelkezés szövegét mindig úgy kell értel-meznie, ahogy az utca emberei az általános nyelvi képességbirtokában a mindennapokban azt érteni szokták. Példá-nak álljon itt egy 1961-es eset Louisiana büntetõ tör-

vénykönyvének alkalmazása kapcsán, mely elõírta,hogy az a 17 éven felüli, aki egy 17 alatti gyerekkel ne-mi kapcsolatot létesít bûncselekményt követ el, és afelnõtt Ernest Gonzalest elítélte elsõ fokon egy bíró-ság, mert egy 16 éves lánnyal nemi kapcsolatot létesí-tett. A lány elõtte már kétszer férjnél volt, és a hétköz-napi szóhasználat illetve felfogás egyáltalán nem tar-totta már gyereknek, így az ügyvédje fellebbezésére aLouisiana Legfelsõbb Bírósága felmentette a vádlot-tat erre az értelmezési kánonra alapozva. A minden-napi életben bevett nyelvi értelemben az a 16 éves, akimár kétszer házasságot kötött, nem tekinthetõ gye-reknek.7 De egy másik jogi vita is példázhatja ezt azértelmezési kánont, amikor egy vámtarifa ügyébenkellett dönteni az 1890-es években az USA Legfel-sõbb Bíróságának. A vonatkozó szabály a zöldségekremagasabb tarifát írt elõ, a gyümölcsökre alacsonyab-bat, és a kérdéses ügyben egy paradicsomimportálóesetét kellett eldönteni. A botanikusok a paradicso-mot gyümölcsként osztályozzák, ám a mindennapiéletben ezt zöldségnek minõsítik, és a legfõbb bírákragaszkodva a mindennapi életben bevett értelmezés-hez szintén ennek minõsítve a magasabb vámtarifáthagyták helyben.8

4. A következõ értelmezési kánon arra a dilemmáraad választ, hogy a hosszabb ideje létezõ törvények ese-tében a szavak értelmének történeti megváltozásakormelyik idõpontban levõ értelmet kell tulajdonítani aszónak: a törvény alkotása idején meglévõt, vagy a tör-ténetileg megváltozottat az eset megítélése idején?Mindig a megalkotáskor meglévõ értelmet kell alapul venni– szól ez az értelmezési kánon (originalizmus). A szavakatés kifejezéseket mindig úgy kell a bírónak érteni,ahogy azt a jogalkotó érthette. Ha ezzel az értelemmelmár nem lenne megfelelõ a régi szabály a megváltozottkörülmények között, akkor a törvényalkotónak kell újjogszabályt alkotni, és nem a bírónak átértelmezni arégit. Az ezzel szembenálló felfogás a ’dinamikus tör-vényértelmezés’, vagy ennek az alkotmányértelmezés-re átvitt változata az ’élõ alkotmány’ felfogása, amely a„holtak fogságából” akarja kiszabadítania a mát, és abírót (alkotmánybírót) felruházná a megváltozott je-lentések bevitelére a jogi rendelkezésekbe, illetve az al-kotmány esetében ennél tágabban a megváltozott kö-rülményekre hivatkozva az alkotmánybírák maguk ír-hatnák át az alkotmányt.9 Scalia errõl szóló elítélõ vé-leményéhez korábbi kollégáját, Rehnquist fõbírót idé-zi: „This version of living Constitution is genuinelycorrosive of the fundamental values of our democraticsociety.”10 Scalia példái közül az elsõ erre egy ezt meg-



11 Scalia–Garner: i. m. 90.12 Scalia–Garner: i. m. 97.13 Scalia–Garner: i. m. 193.

sértõ jogértelmezés és ítélet, melyben az amerikai szö-vetségi Legfelsõbb Bíróság 1976-ban (amikor mégnem volt ennek tagja Scalia) úgy döntött, hogy egybûncselekményre a túlzott mértékû szabadságvesztésis az kegyetlenség alkotmányi tilalmába ütközik, nohaez eredeti értelme szerint a fizikai kegyetlenséget je-lentõ büntetéseket tilalmazta. Az originalista értelme-zési kánon alapján utasította el a Scalia azt az 1989-esNew York államban hozott ítéletet is, amely egy lakás-bérleteket szabályozó törvénynek egy passzusát – mi-szerint az elhalt bérlõ házastársát és vele élõ családtag-jait a bérbeadó nem teheti ki a lakásból, és azok jogo-sultak a bérleti viszony folytatására – úgy értelmezte,hogy az élettárs is családtagnak minõsül, és a törvényerejénél fogva az elhalt bérlõ helyére léphet.11 A családfogalmába nem tartozott a törvény meghozatala idejénaz élettárs, és ha az idõközbeni társadalmi elterjedtsé-ge miatt ez újabban már indokolt lenne, akkor módo-sítsa a törvényt a törvényhozó, expliciten átfogalmaz-va a család fogalmát, és foglalja be ebbe az élettársi vi-szonyt is, vagy egy kiegészítõ passzusban úgy módosít-sa törvényt, hogy a bérleti jogviszony folytatása szem-pontjából a családtagokkal egy tekintet alá esik az el-halt élettársa is. Ám az esetileg döntõ bíróság nem te-heti meg, hogy a fogalmak megváltozott értelméreutalva maga bõvítse ki a család fogalmát. Scalia utalmég arra, hogy a jogirodalmi vitákban az orginaliz-musnak két eltérõ értelme is van, és elterjedt a törvény-hozó eredeti szándéka értelmében az originalizmusról be-szélni. Ez a szándékkutató jogfelfogás (purposivism),amely a bírót a törvény szövege helyett atörvényelõkészítési anyagok felé irányítja. Ezzel szem-ben Scalia csak az originalizmus másik értelmét fogad-ja el, amely nem a törvényhozó eredeti szándékat, ha-nem a törvényszöveg eredeti jelentését érti originaliz-mus alatt.

5. A szöveg rendelkezésében adott jog gyakorlásáhozszükséges cselekvéshez való jog akkor is beleértendõ a ren-delkezésbe, ha az szövegszerûen nincs benne – szól a kö-vetkezõ értelmezési kánon. Például, ha egy rendelke-zés szövegében az áll, hogy valaki jogosult learatni abúzát valahol, akkor az a joga, hogy belépjen a földreakkor is fennáll, ha azt a szöveg nem is említi. Min-den olyan cselekvés, ami szükséges egy jog gyakorlá-sához, implikálja az ezekhez való jogot kifejezett em-lítés nélkül is. (Átfogóbban ez a többrõl a kevesebbrekövetkeztetés joglogikai érve, de Scalia kerüli a joglo-gikai értelmezési formulákat, és – mint majd látnifogjuk – néhány esetben ezeknek nyelvi értelmezésiszabállyá szûkítését hajtja végre.) Ez a szövegbõl-imp-likáló-értelmezési formula azonban nem mehet el ad-dig, hogy egyszerû joghézag esetében a bíró erre hi-

vatkozva maga alkossa meg a hézagra a vonatkozónormatívát: „It is a part of the skill, and honesty, ofthe good judge to distinguish between filling gaps inthe text and determining what the text implies”.12 Azutóbbi esetre Scalia példája egy friss ítélet 2011-bõl,melynél New York állam büntetõtörvénykönyvénekbiztosítási csalás tényállása merült fel. Ezt tartalmaz-ta a törvénykönyv, de az utóbbi években egy másiktörvény bevezette az egészségügyi biztosítási csalás fo-galmát anélkül, hogy a büntetõtörvénykönyvben abiztosítási csalás tényállását úgy módosították volna,hogy beleférjen az egészségügy terén elkövetett bizto-sítási csalás is. Egy egészségügyi szolgáltatást szervezõintézmény vezetõjét ezzel vádolták meg, és az elsõ fo-kon eljáró bíróság a joghézagot betöltve úgy értelmez-te a helyzetet, hogy itt csak egy új alesetrõl van szó,melyet a korábbi általánosabb jellegû tényállás alá le-het foglalni. A new yorki fellebbezési bíróság azonbanmegváltoztatta az ítéletet, kijelentve, hogy itt joghé-zagról van szó, amit bíróság nem tölthet be, csak a tör-vényhozás egy kifejezett módosítással.

Ezt az értelmezési kánont Scalia késõbb a kontex-tuális értelmezési szabályok között is megismétliolyan oldalról tágítva ezt, hogy ami egy jogi rendelke-zés szövegében megadott jog gyakorlásából elkerülhe-tetlenül következik, azt nem lehet tilalomként értel-mezni, és ezzel megakadályozni az adott jog gyakorlá-sát. Ám ez jogtágítás csak akkor elfogadható, ha tény-leg nem lehetne e nélkül elvégezni a feljogosított cse-lekvést, és az nem lehet érv, hogy e nélkül csak nehe-zebben lehetne azt megvalósítani – ahogy az Illinoisállam Legfelsõbb Bírósága indokolta egy 1839-es íté-letét.13 Scalia jelzi, hogy ez az értelmezési szabály bi-zonyíthatóan már az 1700-es évek közepén megvolt azangol jogban, és talán még korábban is, így Shakes-peare Velencei kalmár c. darabjában a jogászi abszur-ditás példázatára adott híres érvelés, miszerintShylock ugyan fel lehet jogosítva egy font hús kimet-szésére adósa testébõl, de közben egy csepp vért semhullathat, jogászilag már akkor tarthatatlan volt, ésShakespeare gúnyolódása („O upright judge… Olearned Judge!”) csak az átfogó szellemi élet jogászel-lenességének terméke volt.

6. Általános szavak használatát a jogi rendelkezésekszövegében nem lehet a jogalkotó szándékára hivatkozvaszûkíteni – hangzik a következõ értelmezési iránymu-tatás. A törvényhozó legtöbbször konkrét problémafelmerülésekor alkotja meg a rendelkezéseit, és annakfényében szabályoz, ám ezt csak apropónak tekintvenagyon sokszor szélesebb szóhasználattal fogalmaz.Ennek több oka lehet, például a szabályozást átgon-dolva felmerült, hogy az igazságosság zsinórmérték-



14 Scalia–Garner: i. m. 101.15 Scalia–Garner: i. m. 109.16 Scalia–Garner: i. m. 116.

szerû mércéje nem engedi meg, hogy csak a felmerültprobléma vonatkozásában mondjanak ki valamit stb.A bírói gyakorlat azonban sokszor szûkíteni igyekszikaz általános megfogalmazást, kihagyva egyes esetkö-röket az alkalmazásból, és ezt legtöbbször a jogalko-táskor felmerült konkrét problémára vagy szóhaszná-latra utalással teszik. Így például a XIV. alkotmány-módosítást – mely a rabszolgaság megszüntetése utánfõként a feketék védelmét szem elõtt tartva született,de az egyenlõség követelményét „all persons” (min-den személy) vonatkozásában rögzítette –, sokszorúgy próbálták értelmezni a bírói döntésekben, hogyaz csak a feketékre vonatkozik, más egyenlõtlenségreaz nem jelelt alkotmányi tilalmat, vagy legalábbisnem olyan mértékût, illetve némileg tágítva csak a ki-sebbségi helyzetben levõk egyenlõségét védi ez.14

Vagy ugyanígy felvetõdött, hogy a nõk választójogá-nak egyenlõsége esetében nem lehet a XIV. alkot-mánymódosítás egyenlõség védelmét alkalmazni,mert ennek elfogadása idején a nõknek még nem voltválasztójoga, így azt nem akarhatta védeni az alkot-mányozó az „all persons”szóhasználat ellenére. Scaliaazok pártján áll ebben az értelmezési vitában, akikszerint mindig a nyelvi kifejezés általános értelmedönt, és a történeti szándék nem állhat szemben ezzel.

7. Valami említése egy jogi rendelkezés szövegében kizár-ja abból a nem említett másokat – fogalmazza meg Scalianyelvi leszûkítéssel az ismert joglogikai érvet (argu-mentum a contrario) Ezzel az érveléssel döntött az1800-as évek közepén egy amerikai tagállami Legfel-sõbb Bíróság egy bíróválasztásra vonatkozó ügyben. Atagállami alkotmány úgy rendelkezett, hogy felsõbíró-sági bírót mindig csak a kormányzó és a tagállami tör-vényhozó testütet együtt választhatja meg a hivatalá-ba, de egy késõbbi törvényben lehetõvé tették, hogyideiglenes jelleggel a kormányzó egyedül is kinevez-zen a tagállamban ideiglenes felsõbírósági bírót. A Leg-felsõbb Bíróság a most említett érvvel úgy döntött,hogy ha választást írt elõ a tagállami alkotmány, ak-kor ezzel kizárta a más hivatalba emelési módokat, ésígy alkotmányellenes ez a törvényi rendelkezés.15 Dehogy ezt az értelmezési kánont nem minden amerikaibíróság használja, azt Scalia helytelenítve említi egy1994-es eset kapcsán is. Mississippi tagállamban egytörvényi rendelkezés lehetõvé teszi, hogy az adott tag-államban a helyettes kerületi ügyészt a megfelelõenmegválasztott (duly elected) vezetõ ügyész saját mér-legelésében felmentse. Néhány esetben azonban a ve-zetõ ügyészt, ha választási ciklus közepén volt ürese-dés a poszton, a tagállami kormányzó nevezte ki, ésegy ily módon kinevezett ügyész tette ki a hivatalából

a helyettesét a vitás ügyben. Mississippi LegfelsõbbBírósága azonban úgy döntött, hogy analógiával élveodavonta a kinevezettet is „duly elected” hivatalba ke-rülés mellé, és jogosnak ítélte meg az õ esetében is ahelyettes eltávolítását. Scalia jelzi persze a bizonyta-lanságot is ezzel az értelmezési kánonnal kapcsolat-ban. Például sokszor csak a helyben szokásos legnyil-vánvalóbb tilalmat írják ki egy bolt, vendéglõ ajtajára– „kutyát behozni tilos!” –, de természetesen más ál-latok ezzel nem kapnak engedélyt a behozatalra. Haperre kerül azonban ilyen esetekben a dolog, akkor abírónak több értelmezési kánont is mérlegelni kell.

8. A konjunktív kontra diszjunktív értelmezési kánoniránymutatásai jelentik Scalia következõ elemzését, ésitt jelenik meg különösen, hogy a szöveg nyilvánvalóértelmének kötelezõ erejének terjedelme mennyivelnagyobb lehet annál, mint amit elsõ látásra egy átlagjogász gondolná. Az „és” illetve a „vagy” kötõsszóvalösszekötöttek eltérése jön itt számba, de ha ezek negá-cióval, esetleg többes számmal együtt szerepelnek,vagy más specifikus összekötõ szó színezheti értelmü-ket, és akkor különbözõ alesetek jönnek létre, ám ezekáltalános nyelvi értelme így is biztos iránymutatástad, és így a nyilvánvaló értelem ezzel együtt köti azjogalkalmazót.

Alapeset, ha tisztán felsorolás szerû (konjunktív)vagy vagylagos (diszjunktív) a rendelkezés szövege,ilyenkor, ha valami megítéléséhez kettõ vagy több jel-lemzõ „és” kötõszóval összekötötten áll, akkor csakabban az esetben lehet ezt megítélni, ha ezek mind-egyike létezett az adott esetben, míg a vagylagosnálelég az egyik megléte is. Az egyszerûség ellenére ezzelis a legnagyobb értelmezési zavar létezik az amerikaijoggyakorlatban, például a jól ismert alkotmányi tila-lom a „kegyetlen és szokatlan büntetések tilalmáról”(cruel and unusual punishment) nyilvánvalóan csak azo-kat a büntetéseket tilalmazza, melyek kegyetlenségükmellett szokatlanok is az adott esetben, de sokszor el-tekintenek a kettõs alkotmányi követelménytõl a bí-rák. Így például Scalia bíró párhuzamos véleményé-ben fejtette ki 1991-ben a legfõbb bírói fórum egy íté-letéhez, hogy az aránytalan büntetési tétel talán lehetkegyetlen az adott esetben, de „unusual” (szokatlan,különös, furcsa) semmiképpen nem, így erre alapozvanem lehetne alkotmányellenességet kimondani.16

Ugyanígy az USA alkotmányának I. cikke 8.§-nakrendelkezése olyan fogalmazásban adja meg a szövet-ségi szintnek a jogot a hatáskörében törvények megal-kotására, hogy azok „szükségesek és megfelelõek”(necessary and proper) legyenek, és a vita esetén az alegfõbb bírák mindkét követelmény érvényesülését


JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY17 Scalia–Garner: i. m. 117.

18 Scalia–Garner: i. m. 123-124.

vizsgálniuk kell. De néha vita lehet egy törvénybenkét megkövetelt feltétel együttes követelményérõl,mint egy 2005-ös bírósági ügybõl kitûnt. Egy 1965-ösadójogi szabályról volt szó, amely a távolsági telefon-hívások bevétele utáni adót szabályozta, és mivel ek-kor a gyakorlatban egyetlen nagyvállalat, az ATT bo-nyolította le ez az USA-ban, amely a tarifánál a távol-ságot és a telefonálási idõt együttesen vette figyelem-be, a törvényi szabályozás erre szabva úgy szólt, hogya két mérési dimenzió alapján beszedett bevételekután kell adót fizetni. Ezután más cégek is beléptekerre a piacra, amelyek már csak a telefonálási idõt vet-ték alapul a telefonálási tarifáknál, és a távolságotnem, és erre állt át 1997-ben az ATT is. Ez alapján fel-merült, hogy nincs egyetlen cég sem, melynek adótkellene fizetnie ebben a szektorban, mert nincs olyan,amelyik a két feltétel együttes mérése alapján szednéa telefonálási díjakat, és így – állították jogászaik – ki-estek az adófizetési kötelezettség alól. A szövetségi ke-rületi bíróság azonban nagy értelmezõ szótárokat ala-posan igénybe véve a rendelkezés konkrét szövegezé-se alapján úgy döntött, hogy az „és” kötõszó ellenérebármelyik mérési dimenzió alapján beszedett telefo-nálási díjból származó bevétel az adójogi rendelkezésalá tartozik: „ (…) there is a toll charge which variesin amount with the distance and elapsed transmissiontime of each individual communication”.17

Az elõbbi aleset a követelmények összekötését je-lentette, de lehetséges, ha tiltás esetén van a konjunk-tív vagy diszjunktív összekötés. Felsorolásszerû, kon-junktív összekötésben („Aki x), y) és z) cselekvéseketkifejti, azt meg kell bírságolni.”) egyszerû a rendelke-zés értelme, csak a cselekvések együttes kifejtése til-tott, míg ha diszjunktív összekötés áll („Aki x) vagy )y) vagy z) cselekvéseket kifejti, azt meg kell bírságol-ni.”), akkor nyilvánvalóan a felsoroltak közül bármelyegyedi cselekvés kifejtése is tiltott, és bírságolás aláesik. Bonyolultabb szövegezésû összekötéseknél azon-ban ez az egyszerûnek tûnõ értelmezési szabály is di-lemmákat vet fel, mint azt a USA Wyoming tagálla-mának Legfelsõbb Bíróságán eldöntött egyik esetemutatta 1976-ban. A gyerekek örökbefogadásáról szó-ló tagállami törvény úgy rendelkezett, hogy négy eset-ben a gyerek örökbe adását annak ellenére elrendelhe-tik, ha a szülei ehhez nem járulnak hozzá, felsorolva:ha gyerekkel való kegyetlen bánásmód miatt a bíróságelítélte az örökbeadást ellenzõ szülõt, ha szülõi jogai-tól a bíróság jogerõsen megfosztotta, ha a szülõ ön-kéntes elhatározásából elhagyta ezt a gyerekét, ha abírság elõtt bizonyítást nyert, hogy a szülõ az örökbe-fogadást kérõ indítványt megelõzõ egy évben nem já-rult hozzá gyereke ellátásához. A szövegezésben ezekaz esetek diszjunktívan, „vagy” kötõszóval álltak egy-

más után, de a negyedik esetében ezt elhagyták, és avitás ügyben az örökbeadást ellenzõ apára állt a ne-gyedik eset, ám õ ahhoz az értelmezéshez ragaszko-dott, hogy mivel itt nincs vagylagosság a harmadikesethez képest, azt konjunktív feltételnek kell értel-mezni, és ez alapján csak akkor adhatnák örökbe gyer-mekét engedélye nélkül, ha az a feltétel is állna (ön-kéntesen elhagyta volna gyermekét). Az örökbefogadószülõk ezzel szemben úgy értelmezték a négyes felso-rolást, hogy ha az elsõ három esetben „vagy” kötõszó-val lettek ezek összekötve, akkor annak ellenére, hogyitt se „és” se „vagy” kötõszó nem állt, nyilvánvalóanúgy kell értelmezni a negyediket is, mintha itt is a„vagy” kötõszó állna. (Így értelmezve pedig elesettvolna az apa beleegyezési joga, és elhárult volna a gye-rek örökbefogadása elõl ez az akadály.) A legfõbb bí-rák úgy foglaltak állást, hogy ha két feltétel közöttnincs kötõszóval összekötés, csak felsorolásszerûenállnak egymás után, azt együttes, konjunktív feltétel-nek kell tekinteni, és ezzel az apa javára döntöttek.18

Scalia elégedetten konstatálta a szigorúan textualistaítéletet.

9. A rendelkezés értelmének abszurditása annak félreto-lását eredményezi a bírói döntésben – szól a következõ ér-telmezési kánon (unintelligibility canon). Scalia egy ré-gi ír törvényi rendelkezéseit hozza ennek példázatára,melyek szerint az új börtönt a régi anyagából kell épí-teni, és következõ rendelkezésben elõírta, hogy az el-ítélteteket az új átadásáig a régi börtönben kell tarta-ni. A törvény ezzel az abszurditással önmaga semmi-síttette meg értelmét, és mint abszurd elõírást, a bíró-nak félre kell tolnia, ha ilyen törvény alapján kelleneítélkeznie. Mikor jön létre ez az abszurditás, lehetpersze feltenni a kérdést, hisz az elõbbi esetben is le-hetne kikerülõen úgy értelmezni a rendelkezést, hogya rabok a régi börtönük anyagából készülõ új börtönlétrejöttéig szabad ég alatt, bódékban valahogy õriz-hetõk, és így nem is abszurd a rendelkezés. Scalia pél-dája egy 1980-as szövetségi legfelsõbb bírósági esettelaz abszurdnak minõsítés bemutatására a textualistabíró meglepõ szabadságát mutatja a törvényhozóvalszemben. A foglalkoztatás biztonságáról és egészség-védelemérõl szóló törvény felhatalmazta az erre felál-lított szövetségi hatóságot, hogy elõírásokat adjon kiaz egyes szektorokra, és ezen belül a mérgezõ anyagokkezelésre olyan mércéket, melyek a lehetséges mérté-kig (to the extent feasible) biztosítják, hogy egyetlen al-kalmazott se szenvedjen egészségkárosodást. A nagyamerikai szakszervezeti szövetség, az AFC-CIO bíró-ság elõtt megtámadta az American PetroleumInstitute-ot, hogy nem tett eleget ezeknek az elõírá-soknak, és a szövetségi legfõbb bírói fórumig eljutva



19 Scalia–Garner: i. m. 136-137.20 Scalia–Garner: i. m. 137.

kellett dönteni ebben az ügyben. A bíróság igazatadott a szakszervezetnek, úgy értékelve a törvényi fel-hatalmazás alapján kiadott szektorális elõírásokat,hogy azok nem voltak megfelelõen alátámasztva ada-tokkal. Párhuzamos véleményében Renquist fõbíróazonban úgy érvelt, hogy a törvénynek az a felhatal-mazása, amely a „megfelelõ mértékû” védelem mércé-inek kialakítására hatalmazta fel a szabályozó hatósá-got, tulajdonképpen egy üres formulára alapozást je-lentett, mely semmilyen iránymutatást nem tartal-maz. Mihez kell „megfelelõ mértékûnek” lenni ezek-nek a mércéknek? Hogy ne tegyék tönkre az iparágversenyképességét, vagy hogy a költségek ne múljákfelül az elért jótékony hatásokat, vagy inkább hogy atechnológiai szintig lehetségest jelzi ez a mérce?Nincs valódi normatív tartalma ennek az üres formu-lának, mondta Renquist fõbíró, így ez tulajdonképpena törvényhozási jogkört delegálta ezzel a felhatalma-zással a szabályozó hatóságnak, és ez így alkotmányel-lenes.19 Scalia elfogadja Renquist érvelésének elsõ fe-lét, de ebbõl az abszurditás értelmezési kánonjával in-kább úgy ítélne (1980-ban õ még nem volt tagja azUSA legfõbb bírói fórumának), hogy mivel a felhatal-mazásnak alapul fekvõ „megfelelõ mértékû” védelemmércéjének nem volt semmilyen tényleges értelme,így ennek mint abszurd rendelkezésnek félretolásrakell kerülnie: „If it was clear in this case that therewas no meaning intended by a majority of Congress,then the product would be not an unconsitutionaldelegation but a meaningless and hence inoperativeprovision.”20

10. A következõ két értelmezési kánon talán inkábbcsak az angol nyelvi használatra vonatkoztatható, depéldát adhat más nyelveknél is a nyilvánvaló értelemterjedelmének meghatározásához, és itt is értelmezõformulák kialakításához segíthet.

a) A névmások és a jelzõk mindig az elõttük levõ utolsószóra vonatkoznak – szól az angol nyelv általános értel-mezési szabálya, és Scalia példája ennek bemutatásá-nál az USA elnöke és alelnöke közötti hivatalátszál-lásra vonatkozik. Ha az elnök meghal, lemond vagyalkalmatlanná válik hivatala ellátására, akkor az al-kotmány II. cikke értelmében az alelnök válik elnök-ké. Ez azonban a szövegezés miatt sok alkotmányjog-ászt arra indított, hogy tagadja ezt, és azt állítsa, hogyaz alelnök nem válik elnökké, csak alelnökként látjael a ciklus végéig az elnök jogait, elnöki jogokkal fel-ruházott alelnök marad. Dilemmaként vetették felugyanis, hogy a hivatal száll-e át az alelnökre – és ak-kor elnökké válik – vagy csak az elnöki hivatal jogaiés kötelezettségei, és ennek gyakorlása közben is meg-marad akkor alelnöknek. A vitás alkotmányszöveg így

szól: „Death, Resignation, or Inability to dischargethe Powers and Duties of the said Office, the Sameshall devolve on the Vice President.” A „Same” a hi-vatal, vagy csak ennek jogai és kötelezettségei vonat-kozásában jelenti-e az átszállás elõírását? Az alkot-mányjogászi vitatás ellenére a bevett gyakorlatban azilyen esetekben az elmúlt kétszáz évben a teljes hiva-tal átszállását értelmezték, és az alelnök elnökké válá-sát, és Scalia ezt az értelmezést a most jelzett nyelvta-ni szabállyal tartja helyesnek. Itt nincs szerinte alkot-mányjogi dilemma, az angol nyelv általános szabályaa nyilvánvaló értelem alapján csak ezt az értelmezésttámasztja alá. (Persze hatalmas politikai erõk és érde-kek nyomása esetén ez vitássá tehetõ, és itt mutatkozikmeg a nyelvtani értelmezés és a jogértelmezés eltérõterrénumának sajátossága – tegyük hozzá!)

b) Igék vagy fõnevek névelõ nélküli felsorolásszerû szö-vegezésében az elsõ tagnál levõ jelzõ vagy határozó mind-egyikre vonatkozik, ám ha névelõvel állnak, akkor nem, ésha egy határozó az egyik után vesszõ elválasztása nélküláll, akkor az csak arra vonatkozik – szól a következõ an-gol nyelvi általános értelmezõ kánon. „Jótékony célúintézmények és társaságok” – szól a szöveg, és ekkormind az esetben elõforduló intézménynek, mind atársaságnak jótékony célúnak kell lenni ahhoz, hogyalkalmazható legyen a rendelkezés mindkettõre. Név-elõvel ennek épp a fordítottja igaz: „a jótékony célúintézmények és a társaságok” szövegezés esetén a tár-saságoknak már nem kell jótékonynak lenni ahhoz,hogy a rendelkezés alkalmazható legyen. Ez az értel-mezési szabály az elõbbi kombinációja esetén is áll:„Delaware-i vállalatok és a partner-vállalataik mente-sek a bejelentkezési kötelezettség alól” szövegezés úgyérthetõ, hogy a partnervállalatoknak már nem kellDelaware államban regisztráltaknak lenni ahhoz,hogy vonatkozzon rájuk az elõírás.

Bonyolultabb felsorolásnál és határozók beiktatásaesetén azonban sokszor a legfõbb bírói fórumig el-megy a szövegezésbõl eredõ jogi dilemma megoldása.Ezt történt egy 1972-es jogesetnél, amikor egy börtön-igazgató-helyettest tiltott fegyverviselés miatt helyez-tek vád alá az USA egyik tagállamában. A törvényirendelkezés úgy szólt, hogy elrejthetõ pisztolyt vagyveszélyes fegyvert viselni tilos, „(…) kivéve börtön-igazgatóknak, helyetteseiknek, rendõröknek, a hadse-reg tagjainak, a tengerészet tagjainak vagy a NemzetiGárda tagjainak és tartalékosaiknak szolgálat köz-ben”. A vádlott helyettes börtönigazgató volt, fegy-vert találtak nála, amikor nem volt szolgálatban, ígyvádat emeltek ellene. Az elsõ fokon elítélték, de a fel-lebbezési bíróság megváltoztatta az ítéletet, és felmen-tette a vádlottat, a nyelvtani szabályok szerint értel-mezve a jogi rendelkezés szövegét. Értelmezése sze-



21 Scalia–Garner: i. m. 150-151.22 Scalia–Garner: i. m. 170.23 Scalia–Garner: i. m. 175.

rint, mivel a törvényszövegben nem volt vesszõvel el-választva a „szolgálat közben” korlátozás a fegyvervi-selésre a közvetlenül elõtte álló „nemzeti gárda tarta-lékosai”-tól, ezt a nyelvtani szabályok szerint úgy kel-lett értelmezni, hogy ez csak erre vonatkozik, és a töb-bi esetében az általános fegyverviselés engedélyezésekövetkezett ebbõl. Ám ha elválasztotta volna veszõvelezt a határozót a felsorolásban levõ utolsó tagtól, ak-kor ez mindegyikre vonatkozott volna.21

A következõ kilenc értelmezési kánon többségétScalia elkülönítve a kontextuális értelmezés csoport-jaként írja le, noha a korábbiak többsége is a kontex-tusba ágyazta be valamiképpen a nyelvtani értelme-zést, és érdemes megemlíteni, hogy ezzel a szétbontás-sal a jogértelmezési tanok között általában csak „a”kontextuális értelmezésnek nevezett egyetlen kánonhelyett egy sokkal cizelláltabb támpontrendszert kap-hatnak a bírák a jogi rendelkezések szövegének értel-mezéséhez. Másik oldalról persze ez azt is jelenti,hogy ezzel a bírák sokkal inkább a törvényszöveghezkötöttekké válnak, és a kontextuson belül sokkal fe-szesebben csak rögzített irányokba értelmezhetik ekánonok alapján a szöveget. Aktivista bírák, akik aligvárják, hogy „vége legyen” a szövegnek, és ezután márszabadon, maguk határozhassák meg az ítéletüket,nem fogják szeretni a szöveghez kötésnek ezt a meg-növekedését.

11. A konzisztens szóhasználat feltevésének kánon-ja úgy szól, hogy egy jogszabályon belüli a használt sza-vaknak mindig ugyanaz az értelme, és ez másik oldalrólazt tartalmazza, hogy ha egy fogalmi körben valamire mármás kifejezést használnak ugyanabban a jogszabályban,akkor abból az értelem megváltozására kell következtetni.Angol nyelvi példát hozva jelzi Scalia, hogy ha a földjelzésére a szövegben „land” áll, ezzel szemben máshelyen „real estate” (földingatlan), akkor az utóbbifeltehetõen a nyers föld mellett ezek feljavítására, kul-tiválására vonatkozó tartozékokat is magában foglal-ja.22 Persze ez a kánon legalább annyira a jogszabály-szerkesztõknek is szól, mint az eseteket eldöntõ bírák-nak, és ezt szem elõtt kell mindig a szóhasználat vá-lasztásánál eljárniuk, de a legtöbb esetben ez így istörténik. Mindenesetre, ha ehhez az értelmezési ká-nonhoz a bírák szigorúan tartják magukat, akkor ajogszabályszerkesztõk is feszesebben betartják az ál-landó szóhasználat parancsát a tervezetek készítésé-nél, és mindez a bírák erõsebb törvényhez kötöttségéthozza létre. A másik irányú probléma az állandó szó-választásánál az, hogy ha mást akar kifejezni a törvényegy kifejezés választásánál, akkor pedig nem használ-hatják ugyanazt a szót, még ha az általános, minden-

napi nyelvhasználaton belül néha azt azzal is ki szok-ták fejezni. A törvényszerkesztõknek épp ezért a kü-lönbség jelzésére más szót kel választani, és amellettkell kitartania ennek jelzésékor mindvégig. Vagyis eza kánon kétoldalú: ugyanarra mindig ugyanazt a szót,eltérõ jelentésre mindig mást kell alkalmazni. Ezt akánont még úgy is konkretizálni lehet, hogy különö-sen a nagyobb jogszabályokon, kódexeken belül a szû-kebb fejezeteken, címeken belül kell törekedni az ál-landó szóhasználatra – és a bíráknak az e szerinti ér-telmezésre –, mert a szavak sokértelmûsége miatt le-het, hogy egy teljes jogszabályon belül nem lehet ki-tartani a fenti szóválasztási szabálynál. (Például az an-gol nyelv „state” kifejezésének értelmei közül csak azamerikai alkotmány négy eltérõ jelentésben használjaezt.)

12. A jogi rendelkezés szövegében lehetõleg levõ mindenkifejezésnek értelmet kell adni az adott rendelkezés értelme-zésénél, és egyet sem lehet ignorálni ennél, így olyan értel-mezést kell mindig választani, mely e követelményt teljesí-ti, és háttérbe kell tolni az ezzel szembenálló értelmezést(surplusage canon). Példa lehet ennek megsértésére egy1983-as jogeset, amikor New York államának lakbér-limitálási törvénye került alkalmazásra, mely egyikrendelkezésében kimondja, hogy ebbõl ki vannak zár-va – és így magasabb lakbér fizetésére kötelezhetõek –azok a foglalkozásûzésre, kereskedelemre és más nemlakáscélra szolgáló lakások, melyeket kizárólag nemlakáscélra használnak. Ezután 52 orvos nyújtott bekeresetet a magasabb lakbér kiszabása ellen, mivel atulajdonos e rendelkezés alapján megemelte lakbérü-ket, és azzal érveltek, hogy az orvosi rendelõ haszná-lat mellett õk egyben lakásként is használják azokat.A tagállami fellebbezési bíróság azonban úgy érvelve,hogy a lakbér-limitálási törvény célja nem az volt,hogy a tehetõsek érdekében beavatkozzon a lakáspia-ci viszonyokba, és csak a tipikus lakáshasználók vé-delmét szolgálja, helybenhagyta a magasabb lakbére-ket. Ezzel az értelmezéssel lényegében a „kizárólag”(exclusively) kifejezést eltüntette a törvényszövegbõl,és úgy értette a rendelkezést, mintha azt bele sem ír-ták volna.23 Egyet lehet talán érteni jogpolitikailagegy ilyen értelmezéssel – ismeri el Scalia –, de a bírótörvényhez kötöttsége nem engedi meg, hogy eltün-tessen egy fontos értelmet hordozó kifejezést az alkal-mazott törvényszövegbõl.

13. A harmónia értelmezési kánonjának parancsaúgy szól, hogy nem lehet úgy értelmezni egy jogszabályegyik rendelkezését, hogy az ellentmondásba kerüljön egymásik rendelkezésével, és mindig azt az értelmezést kell vá-



24 Scalia–Garner: i. m. 180.25 Scalia–Garner: i. m. 185.26 Idézi Scalia–Garner: i. m. 186.

lasztani, mely harmóniába hozza a rendelkezéseket. Hanem lehet a harmóniába hozást semmiképpen végre-hajtani a szöveg nyilvánvaló értelmének sérelme nél-kül, akkor vagy a „speciális lerontja az általánost”- ér-telmezési szabállyal kell a kiutat megtalálni, ha azon-ban ez sem megy, akkor mint értelmetlen és alkalmaz-hatatlan jogszabályt félre kell tolni. (Lásd e két eseteta következõkben.) Scalia példája erre egy 2010-es jog-eset Arizona legfõbb bírói fórumának döntései közül,melyben a tagállami büntetõeljárási törvénynek a pró-bára bocsátási rendelkezése volt vitás. Az elítélt fel-lebbezett, és azt kifogásolta, hogy az elsõfokú bíróságkét kisebb bûncselekményért elítélve és mindkettõtfelfüggesztett szabadságvesztéssel sújtva úgy határoz-ta meg a kétszer négyéves próbaidõt, hogy azok egy-másután kezdõdnek. A törvény úgy rendelkezik, hogypróbaidõ attól a naptól kezdõdik, amikor az ítéletetkiszabták, vagy ahogy a bíróság meghatározta, de egykövetkezõ rendelkezése elõírja, hogy „késlekedés nél-kül” kell kezdõdni a próbaidõnek. A fellebbezõ sze-rint a kifogásolt ítélet szerint azonban a másodiknégyéves próbaidõ nem kezdõdik azonnal, „késleke-dés nélkül”, és így törvénysértõ a bíróság ítélete. Afellebbviteli bíróság a harmonikus értelmezési pa-rancsra hivatkozva úgy érvelt, hogy a két szembenál-ló rendelkezésnek úgy lehet harmonikus értelmezéstadni, ha a „késlekedés nélkül” kifejezést úgy értjük,hogy az elsõ próbaidõ letelte után kell „késlekedésnélkül” kezdõdnie a második próbaidõnek.24

14. Ha ellentmondó jogi rendelkezések merülnek fel egyjogeset eldöntésére, akkor mindig a speciálisan az esetrekonkrétabban illõ rendelkezést kell elõnyben részesíteni, azáltalánosabban szabályozó rendelkezést félretolva – szólszéles körben ismert jogértelmezési szabály („a speci-ális lerontja az általánost”). Ám ezt keresztezheti azütközõ rendelkezések feloldásának a másik ismert ér-telmezési szabálya, miszerint a „késõbbi lerontja a ko-rábbit”. Ekkor a kettõ kombinálásából eredõ értelme-zési szabály az, hogy a késõbbi csak akkor rontja le akorábbi rendelkezést, ha azzal azonos általánosságiszinten áll, és ha egy késõbbi csak általánosan mondki egy ellentétes normát, ami alá vonható ugyan egykorábbi speciálisabb szabályozás, de ezt az nem ront-ja le. Egy konkrét speciális rendelkezést csak egy ké-sõbbi, ellenkezõ értelmû konkrét, speciális rendelke-zés ronthat le. Erre példa lehet Nebraska államánaklegfõbb bírói fóruma elé került eset, amikor egy 1986-os nyugdíjra vonatozó törvényi rendelkezést támad-tak meg egy nyugdíjas nevében – mely alapján aznyugdíjba került – azzal az indokkal, hogy ez a törvé-nyi rendelkezés szemben áll a diszkrimináció tilalmá-

ra vonatkozó 1963-as tagállami diszkriminációellenestörvény életkor szerinti megkülönböztetés tiltásánakszabályával. A nyugdíjtörvény – ösztönözve a kor-mányzati alkalmazottak hamarabbi nyugdíjba vonu-lását – úgy szabályozott, hogy el lehet már menni 55év alatt is nyugdíjba, és aki 55 éves korhatár felettmegy el, az bizonyos juttatásoktól elesik az 55 év alat-tiakhoz képest. A Nebraskai Egyenlõ Bánásmód Hi-vatal egy 55 év feletti nyugdíjas nevében perelve aztállította, hogy az életkor szerinti megkülönböztetésszembeáll az 1963-as diszkrimináció-ellenes törvényrendelkezésével. Nebraska legfõbb bírói fóruma úgyérvelt, hogy a speciálisan nyugdíjra vonatkozó késõb-bi törvénnyel szemben nem lehet hivatkozni egy ko-rábbi, általános jellegû megkülönböztetést tiltó tör-vényre, és ezt úgy kell érteni, mint egy késõbb hozzá-fûzött speciális kivétel beiktatására.25

Ebben az esetben a speciális egyben késõbbi is volt,így a késõbbi már önmagban lerontotta a korábbit, deegy másik 1974-es eset pontosabban példázza a koráb-bi speciális törvényi rendelkezés dominálását a bíróidöntésben egy késõbbi általánosabb jellegû törvényiszabályozással szemben. Egy 1934-es szövetségi tör-vény az õslakos indiánokat segítve elõírta, hogy az In-dián Ügyek Hivatalában az alkalmazottak felvételénélelõnyben kell részesíteni az indián õslakosokat, mígaz 1972-es egyenlõ foglalkoztatásról szóló szövetségitörvény megtiltotta a származás szerinti megkülön-böztetést a szövetségi hivatalok foglalkoztatási politi-kájában. Ez utóbbi alapján egy fel nem vett nem õsla-kos perre ment, de a szövetségi Legfelsõbb Bíróság a„késõbbi általános a korábbi speciális törvényi ren-delkezést nem rontja le!” értelmezési szabályra hivat-kozva elutasította kérelmét: „The Indian preferencestatute is a specific provision applying to a very spe-cific situation. The 1972 Act, on the other hand, is ofgeneral application. Where there is no clear intentionotherwise, a specific statute will not be controlled ornullified be a general one, regardless of the priority ofenactment.”26

15. Ha két ellentmondó rendelkezést egy törvényben nemlehet harmóniába hozni, akkor mindkét rendelkezést félrekell tolni, és úgy kell tekinteni, hogy kioltották egymás ér-telmét – szól a harmonikus értelmezés parancsa. Ez tu-lajdonképpen az abszurd értelem tilalmának a 9.pontban megfogalmazott parancsából fakad, de a bí-rák sokszor ezt igyekeznek elkerülni, és a jogalkotóegész törvényben megmutatkozó szándékának feltárá-sával azt igyekeznek érvényesíteni, amelyik jobbanmegfelel ennek, és csak másikat tolják félre. Ezzel amegoldással szemben Scalia elutasító – a törvény tisz-


JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY27 Scalia–Garner: i. m. 197.

28 Lásd C-101/01. sz. ügy Határozatok Tára, 2003. I-12971.

ta szövegét nem lehet a jogalkotó szándékára hivat-kozva megmásítani –, de büntetõ ügyekben ilyenkormás jogértelmezési kánon bevonásával esetleg lehetkiutat találni. Például, ha az egyik rendelkezés kedve-zõbb a vádlottra mint az azzal ellentmondásban levõmásik, akkor a „mindig vádlottra kedvezõbbet!” ér-telmezési szabály parancsával ennek javára mégis fellehet oldani az ellentmondást.

16. Egy felsorolásban levõ szavak értelmét mindig az egy-más általi szûkítésben kell érteni – szól a következõ kon-textuális értelmezési kánon (noscitur a sociis). A szavakrendszerinti sokértelmûségét és az ebbõl létrejövõ jo-gi döntési dilemmákat ezzel a szabállyal biztos kézzellehet leszûkíteni, és ezzel a megoldással a felsoroláskontextusából lehet sokszor egyértelmû értelmezésttalálni a bíráknak. Így segített ez az értelmezési kánon1999-ben Minnesota tagállamban egy büntetõ törvé-nyi rendelkezésének értelmezésében, mely azt írta elõ,hogy autóban pisztolyt viselni csak úgy lehet vezetésközben, ha az egy zárt és rögzített dobozban (case),vagy pisztolytáskában, vagy biztosan lezárt csomag-ban van, és az ezt megszegõ szabálysértést követ el.Amikor egy rendõr ellenõrzésre megállított egy höl-gyet vezetés közben, annak retiküljében a kocsi ülésealatti padlóra dobva egy pisztolyt talált, és e rendelke-zés alapján megbírságolták. Ezzel szemben a hölgyügyvédje úgy érvelt, hogy a retikül tulajdonképpenegy lezárt doboznak tekinthetõ, így egyszerûen nemállnak fenn a bírságolás feltételei, a védence semmi-lyen szabálysértést nem követett el. A hatóság képvi-selõje ezzel szemben a noscitur a sociis értelmezési ká-nonra hivatkozva kizárta a „case” körébõl a retikültazzal, hogy a felsorolásban utána levõ „gunbox” (pisz-tolytáska) és a két másik tag jelzõi („closed and fas-tened case” illetve „securely tied package”) csak azt azértelmezést teszik nyilvánvalóvá, hogy egy nõi reti-külben levõ pisztoly ennek a biztonságos elzárásnaknem felelt meg.27 És még a „rule of lenity”, az „eny-hébb értelmezés szabálya” sem jöhetett szóba – nyug-tázza Scalia elégedetten –, mert itt nem volt semmi-lyen kétértelmûség, és az csak ennek felmerülésekorszámítható be a megbírságolt javára.

17. Ha általános kifejezések követnek egy felsorolásbanlevõket, akkor ezekkel az általános kifejezésekkel csakolyan további tárgyakat lehet bevonni a rendelkezés alá,melyek a felsorolásban levõ konkrétabb kifejezésekkel egyosztályba tartozhatnak – szól a következõ kontextuálisértelmezési parancs (ejusdem generis). Az angol és azamerikai jog mellett ezt az értelmezési kánont az Eu-rópai Bíróság is – legalábbis egy 2003-as ítéletében28 –használja, és a német illetve a francia jogértelmezési

monográfiák is elemzik, ám magyar elõfordulást nem-csak saját tapasztalataim nem mutatnak fel erre, de azinterneten keresõbe beütve az „ejusdem generis” kifeje-zést magyar szavak kíséretében sem dob ki erre a gépelõfordulást. Pedig ez a legalapvetõbb lenne az olyanfelsorolások után, amikor a törvényszerkesztõ annakbiztosítására, hogy még véletlenül se maradjon ki vala-mi fontos dolog, és a bírák el tudjanak járni a felsoro-lásból kimaradtak esetén is, odateszi a felsorolás végé-re, hogy bárki más is (személyi körök felsorolása után)vagy egyéb helyzetekben is (egy sor felmerülõ helyzet fel-sorolása után). Ha nincs az ejusdem generis értelmezésikánon szûkítése, akkor tulajdonképpen a felsorolásután a teljes jogrendszer bejöhet ilyenkor a rendelke-zés hatálya alá, ám ez meg értelmetlenné teszi, hogyakkor miért sorolt fel a törvényi rendelkezés egy konk-rétabb cselekvési sort, vagy alanyi kört? Ezt nagyon jóllehetett látni a diszkrimináció tilalmának hazai alkot-mányi szabályozásánál, ahol régi alkotmány 70/A. §-atette a felsorolás végére – a faj, szín, nem, nyelv, vallás,politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmiszármazás, vagyon, születési megkülönbözetés tilalmaután –, hogy az „egyéb helyzet szerinti megkülönböz-tetés” is tilos, és lényegében ezt teszi a mai Alaptör-vény XV. cikke is. Az ejusdem generis értelmezési sza-bályban levõ ráció jól adja vissza, hogy az egyéb helyzetszerinti megkülönböztetés tilalma itt az ember alapvetõminõségére utal, és csak ilyen jellegû további megkü-lönböztetéseket lehetne alá vonni alkotmányi tilalom-ként, hisz a felsorolás az ebbe az osztályba esõket fog-lalja magába. Az Alkotmánybíróság az elmúlt húsz év-ben azonban, az „egyéb helyzetek” szövegezés alapjánmagát felhatalmazva érezve, a diszkrimináció tilalmacímén ellenõrizni kezdte például az ingatlanok meg-különböztetett adóztatását az önkormányzati rendele-tekben (lakás céljára vagy üzleti célra), és fokozatosanszinte a teljes jogrendszert az ellenõrzése alá vonta amegkülönböztetések vizsgálata szempontjából. Denyilván lehetne még találni példát arra, hogy az ejus-dem generis értelmezési kánonjának használatával, ho-gyan lehetne a hazai bírák jogszabályhoz kötöttségétjobban biztosítani.

18. Az egyes jogszabályok rendelkezéseit mindig úgy kellértelmezni, hogy az lehetõleg ne álljon szemben más jogsza-bályok érintkezõ rendelkezéseivel – szól az átfogó joghozkonform értelmezés parancsa, melyet Scalia különvá-lasztva tárgyal az alkotmánykonform értelmezés pa-rancsától. Példái között szerepel erre az az eset, ami-kor a diszkriminációellenes törvény megsértése miattpereltek be egy hölgyet, aki nem adta ki a bérlésremeghirdetett lakását egy élettársi kapcsolatban élõpárnak, hivatkozva vallási meggyõzõdésére. Minne-



29 Antonin Scalia–Bryan A. Garner: Reading Law. The Interpetation of Legal Texts. Eagan, Thomson and West, 2012. 253.30 Scalia–Garner: i. m. 281–287.31 Lásd Lasser de S.-O-I’E, Mitchel: Judicial (Self-)Portraits: Judicial Discourse in the French Legal System. The Yale Law Journal (Vol.

104.) 1995/ 6. 1325–1411. illetve Lasser de S.-O-I’E, Mitchel: „Lit. Theory” put to the Test: A Comparative Literary Analysis ofAmerican Judicial tests and French Judicial Discourse. Harvard Law Reveiw (Vol. 111.) 1998/3. 690–770.

32 Összefoglaló bemutatáshoz lásd: MacCormick/Summers (ed.) Interpreting Precedents. A Comparative Study. Aldershot, Dartmouth, 1997.

sota tagállam diszkrimináció ellenes törvénye úgy fo-galmaz, hogy az a tulajdonos, aki visszautasítja eladás-ra, bérlésre felajánlott lakását valakivel szemben an-nak színe, faja, hite, vallása, nemzeti hovatartozása,neme, házassági státusa (marital status) vagy családistátusa miatt, az diszkriminációs gyakorlatot folytat,és ez jogellenes. A hölgy azzal védekezett, hogy a jelenesetben kérdéses „marital status”-t ugyan kétfélekép-pen lehet érteni, az egyik szerint a házasságban élõketlehet alatta érteni, a másik szerint az élettársi kapcso-latban élõket is, de Minnesota joga egy más törvény-ben jogellenesnek minõsíti a paráználkodást (fornica-tion), amely a házasságon kívüli együttélést is magá-ban foglalja. Az ügyész ezzel szemben úgy érvelt, hogya paráználkodási törvényi rendelkezést az utóbbi évti-zedekben már nem érvényesítik a jogalkalmazó szer-vek az államban, így az nem számít, ám a tagállam leg-fõbb bírói fóruma a jogkonform értelmezési szabálytalapul véve a hölgy javára döntött, és úgy értelmezte a„marital status”-t, hogy az csak a házassági kapcsola-tot jelenti.29 Jelezni kell, hogy Scalia ezzel a kontex-tus-bõvítéssel, és így az értelmezés odakötésével, bizo-nyos szempontból a dogmatikai értelmezésbe ágya-zott értelmezéshez közeledik, ám mivel õ szisztemati-kusan eltekint a nyelvtani értelmezés dogmatikai ér-telmezéssel kibõvítésétõl, az utóbbi egyes aspektusaita kontextus kibõvítésével vonja be.

19. A szuverenitásról lemondást egy rendelkezés értelme-zése kapcsán csak akkor lehet feltenni, ha az a rendelkezés-bõl nyilvánvaló értelemmel megfogalmazva következik –rögzíti Scalia a már az angol jogban Blackstone-nálfellelhetõ értelmezési parancsot. Ez az értelmezésiszabály elsõsorban az állami szuverenitás hordozójá-nak a belsõ magánjogi viszonyokban való perelhetõsé-ge vonatkozásában alakult ki, az angoloknál a korona,a király a királynõ a jogi rendelkezések általi érinthe-tõsége vonatkozásában, az Egyesült Államokban pe-dig a kongresszus és a kormányzat érinthetõsége a fõ-ként magánviszonyokra szabott jogi rendelkezésekvonatkozásában. Itt az értelmezési szabály az lett,hogy ez az érinthetõség csak a vonatkozó szabály ex-plicit rendelkezése esetén jön létre, és a szuverén im-munitásának fennmaradását kell vélelmezni ennekhiányában.30 A hazai vonatkozásban ez az értelmezésiszabály az Alaptörvény egy nagy vitát kiváltó rendel-kezésének értelmezésében adhat segítséget. A Q) cikk(3) bekezdésének azt a rendelkezését, hogy Magyaror-szág elfogadja a nemezközi jog általánosan elismertszabályait, az alkotmánybírák egy része úgy kívánja

értelmezni, hogy ezzel a magyar állam az alkotmányo-zó hatalmát a nemzetközi jog általános szabályai alárendelte, és ez alapján az Alkotmánybíróság ellenõriz-heti az Alaptörvényt vagy annak egyes módosítását, ésmegsemmisítheti azt. Ez ellen lehet úgy érvelni, hogyez az alkotmánybíráskodás eszméjével szemben áll,hisz azt az alkotmány védelmére hozták létre, és nemaz alkotmányozó hatalom ellenõrzésére, de ezzel azértelmezési elvvel egy pótlólagos érvet is kaphatunk.Feltéve, de meg nem engedve, hogy az alkotmánybí-rák ellenõrzés alá vonhatják tartalmilag az egyes al-kotmányi rendelkezéseket, ez csak akkor lenne lehet-séges, ha az erre felhatalmazó rendelkezés explicitenezt írná elõ, ám implikálva, következtetésekkel ezt ajogot nem lehet létrehozni.

II.A szövegréteg és a jog többi

rétege a kontinentális jogban

Ténylegesen, az empirikus felmérések szerint akontinentális európai jogban a német jogterületentendenciaszerûen a szövegréteg felett a jog dogmati-kai rétegének adnak nagy szerepet a jogértelmezés-ben, illetve emellett még a jogi szöveget konkretizálófelsõbírósági joggyakorlatnak; a franciáknál a jogiszöveg uralkodó a jogértelmezésben, noha az itteni bí-rói ítélkezési folyamatot vizsgáló empirikus felméré-sek azt mutatták, hogy ez a szöveghûség bizonyos fo-kig csak mímelés, és ez az ítéletek nyilvános indoko-lására vonatkozik, ám a tényleges bírói döntési folya-matok anyagai azt mutatják, hogy döntés meghozata-la során nagyon is hatnak a dogmatikai értelmezésiszempontok, illetve a korábbi felsõbírósági preceden-sek a késõbbi bírói ítéletek kialakításában itt is.31 Azalkotmányos alapjogok mint a jog külön rétege külön-bözõ erõsséggel hatnak a jogértelmezésben az egyeskontinentális országokban, például erõsebben a né-meteknél, kevésbé erõsen az osztrákoknál, és a legke-vésbé a franciáknál, ahol nincs is igazi alkotmánybí-róság, és általában az észak-európai országokban is,ahol szintén nincs ilyen szerv, kisebb szerepe van azalkotmányos alapjogoknak az ítélkezésben és a jogér-telmezésben.32

1. A törvényi szöveg alárendelt kibõvítése a hivatalos in-dokolás szövegével. A jogalkotó szándékát illetõen egyszempontból mindenképpen el kell vetni Scalia elem-



33 A törvényi indokolások európai elterjedtségéhez lásd: Varga Csaba: A törvényhozás felelõs tudatossága. A miniszteri indoklás rend-szerének elvi kérdései. Állam és Jogtudomány. 1977.1. 68–99.

34 A jogdogmatika-történeti elemzésekhez és az összehasonlításhoz a kontinentális európai illetve az angol-amerikai jog között e téren lásdkorábbi tanulmányaimat: Pokol Béla: Büntetõjogdogmatika-történeti elemzések. Jogelméleti Szemle 2007/3. sz.; illetve Pokol Béla: Ma-gánjogdogmatika-történeti elemzések. In: Szabó Miklós (szerk.): Jogdogmatika és jogelmélet. Miskolc, Bíbor Kiadó, 2008. 290–315.

zését. Vele szemben állítani lehet, hogy ha egy országjogrendszerében elterjedt a törvények esetében a hiva-talos indokolás intézménye, melyben az adott törvényilletve egyes rendelkezései kialakításnál a jogalkotószándékát és akaratát is rögzítik, akkor annak norma-tív értelmezési erõt kell tulajdonítani.33 Õ úgy fogal-maz, hogy csak a törvény szövegébe bele foglalt jogal-kotói cél esetében lehet figyelembe venni az esetlegesjogalkotói szándékot, de máskülönben rögtön a nyelv-tani értelmezési szabályok következnek, feltételezve,hogy ezek segítségével ki tudta fejezni a szándékánakmegfelelõ jogászi rendelkezést a jogalkotó. Igaz hoz-zátehetjük, hogy, Scalia harca a szándékkutató jogfel-fogásnak azzal az erõs irányzatával szemben folyikmár sok éve, mely a kongresszusi jegyzõkönyvekbenrögzített törvényhozási viták szövege alapján igyek-szik megállapítani a törvényhozási szándékot, és a bí-rói gyakorlatban ez sok torzuláshoz és manipulálás-hoz vezetett. Ezzel szemben állva vetette el a szándék-kutatást, és korlátozta ezt kizárólag a törvényszöve-gekre. Ám az európai országok joggyakorlatában többhelyen formalizáltan kialakult magyar törvényi indo-kolásoknak megfelelõ hivatalos kísérõszöveg, mely atörvényhozó szándékát és akaratát a törvényszövegentúl is jelzi. Igaz, hogy ez nem megy át a törvényhozá-si vitában azon a részletesebb vizsgálati és sûrû módo-sítási mechanizmuson, mint a törvényi szöveg egyesrendelkezései, de a törvényt elfogadó többség szándé-kát azért jelzi a törvény egészét illetõen és egyes ren-delkezései tekintetében is. Ténylegesen ezt is az elõ-készítõ minisztériumok törvényszerkesztõ apparátusafogalmazza meg, mint a törvénytervezetek rendelke-zéseinek szövegét is, és a törvényhozási többség mi-nisztériumi vezetés posztjait kézbentartó vezetõi el-lenõrzik a hivatalos indokolások szövegét is. Igaz,hogy azután e felett nem folyik vita a törvényhozás-ban a képviselõk között. Így megítélésem szerint, hanem is éri el a törvények hivatalos indokolásának ere-je a törvényi szövegét, de a jogértelmezésbe be lehetvonni ezeket. A kérdés csak az lehet, hogy mikor, ésmilyen erõvel lehet ezeket bevonni a törvényi rendel-kezések értelmezésébe.

Az elsõre válasz az lehet, hogy csak ha nyitottság,vagy homályosság merül fel az alkalmazott rendelke-zés szövegébe, léphet az indokolás szövegének segítsé-ge. Nyilvánvaló értelem és egyértelmû szabályozás lé-te esetén nem lehet bevonni az indokolás szövegét, ésegy ebben található jogalkotói motívumra, általánosszóhasználatra hivatkozva más értelmezést adni a ren-delkezésnek. A másik kérdés – amennyiben szabályo-zási nyitottság léte igazolja a hivatalos indokolás se-

gítségének bevonását –, hogy milyen fokig távolodhatel az ebbõl adható értelmezés a rendelkezés szövegé-tõl? A válasz a hivatalos indokolás törvényszöveghezviszonyított státusából kiindulva adható meg. Ez csakegy kisegítõ szöveg, minden hivatalossága ellenére, ésa törvényszöveg nyilvánvaló értelme jelenti azt a kere-tet, melynek mértékéig segítséget adhat az indokolásaz értelmezésben. Csak olyan bírói ítélet hozható azegyes esetre a törvényszöveget alkalmazva, mely nemáll szemben a törvényszöveg nyilvánvaló értelmével.Az indokolással nem lehet „überelni” a törvényt.

2. A jogi szöveg dogmatikai szempont általi „überelése”.Láttuk, hogy Scalia a jogi rendelkezés szövegén túlnem is érinti a jogdogmatika normatív támpontjaiszerinti esetleges jogértelmezést, és csak a kibõvítettkontextuális értelmezésbe vonja be az egyes jogsza-bályokon túli jogértelmezés összefüggéseit. Ez azon-ban kevés még az Egyesült Államokban is – az angol-amerikai jog kontinentális joghoz képest szegénye-sebb jogdogmatikai rétege ellenére –, hisz a magán-jogban és a büntetõjogban az angolhoz viszonyítva ittis feszesebb jogdogmatikai összefüggésrendszert épí-tettek ki, és sokszor a szövegen túli jogdogmatikai ér-telmezés döntheti csak el, hogy például az adott eset-ben az egyik büntetõ tényállás kísérlete, vagy inkábbegy másik befejezett alakja forog fenn, ugyanígy, hogya bûnelkövetõi körön belül az egyik tettesnek, vagyinkább bûnsegédnek, esetleg felbujtónak minõsíthe-tõ-e, és még lehetne sorolni a magánjogi eseteknél isezeket szövegen túli jogdogmatikai szempontokat.34

Ezek tehát hiányoznak Scaliánál, és ez hiányt, a jogivalóság szûkítését jelenti nála. Ám másik oldalról fel-merül, hogy mikor és milyen fokig léphet be a jogirendelkezés szövege mellé a jogdogmatikai értelme-zés? A jog rendszerûsége megítélésem szerint azt teszikövetelménnyé, hogy ha egy kifejezés dogmatikai ösz-szefüggést tartalmaz az adott ország jogtudományá-nak uralkodó véleménye szerint, akkor ezt a kifejezéstaz általános nyelvtani értelmen túl mindig ezzel gaz-dagítva kell értelmezni. Itt tehát nem kell „homályos-ság”, „kétértelmûség” az általános nyelvhasználatszempontjából, hanem a jogdogmatikai kifejezés léteautomatikusan involválja a jogdogmatikai értelmezésbelépését, és az annak fényében való szövegértelme-zést. Ám ez a jogdogmatikai értelmezés nem mehet eladdig, hogy erre tekintettel a vonatkozó jogi rendel-kezés szövegének a nyilvánvaló értelmét megsértsék,és extenzíven felhasználva a dogmatika útmutatásaitlényegében félretolják a törvényi rendelkezés szöve-gét, és a dogmatikai elemzésbõl dedukáljanak egy tel-



35 Walter Wilburg: Entwicklung eines beweglichen Systems im bürgerlichen Rechts. Graz, Kienreich Verlag, 1950; illetve az utóbbiévekben ennek továbbvitelére lásd: Bydlinsi, F./ Krejcietz (Hg): Das bewegliche System im geltenden und künftigen Recht. Wien–NewYork, Springer, 1989.

jesen új rendelkezést. Fõként a magánjogászok köré-ben van erre hajlam, mint az osztrák Walter Wilburg1950-ben leírta – a jog „mozgó rendszerét” propagálva–, hogy tulajdonképpen a jogdogmatikai elvek kon-stellációjából konkretizálva a bíró mindig a teljes sza-bályozást is létre tudná hozni az adott eset eldöntésé-nél, és nem is kellene e szabályszintû konkrétsággalszabályozó törvényhozás.35 Egy demokratikus politi-kai rendszerben ez megengedhetetlenül a jogtudósokalá rendelné a jogot, és ez elfogadhatatlan. A jog ren-delkezés szövegrétegét tehát kiegészítheti a jogdog-matikai értelmezés, de ez a szöveg nyilvánvaló értel-mével nem mehet szembe. Ha dogmatikai ellentmon-dást tartalmaz a szöveg nyilvánvaló értelme, azt a tör-vényhozónak kell a joggyakorlat jelzései alapján mó-dosítani, és nem a bíráknak a jogtudósok ajánlásaialapján.

3. A felsõbírósági konkretizáló gyakorlat viszonya a konk-retizált jogi szöveghez. A Scaliánál fel sem merül a tör-vényi rendelkezések korábbi felsõbírósági gyakorlataalapján való értelmezés, a bírák mindig a puszta tör-vényi rendelkezéssel állnak szemben, melyhez kötvevannak, és a nyelvtani alapú kánonokkal mindig ön-maguk találják meg az esetre vonatkozó konkrét értel-met, de nem a korábbi felsõbírósági gyakorlat által aszöveghez adott, további normatív iránymutatások se-gítségével. A kontinentális európai jogrendszerekbenazonban ez már csak azért sem lehetséges, mert itt ajog – szemben az angol-amerikai joggal – sokkalabsztraktabb szinten rögzített, sokszor egész jogága-kat átfogó kódexekben (büntetõ törvénykönyv, polgá-ri törvénykönyv stb.), és itt a jogi rendelkezések szö-vege sokkal általánosabb módon adja meg a normatívtámpontokat a bíráknak az esetek eldöntéséhez, mintahogy az az USA törvényeinél bevett. Konkretizálófelsõbírósági gyakorlat nélkül az általános szintû tör-vényi rendelkezések keretei között a legeltérõbb bíróidöntések születhetnének egy országon belül úgy,hogy azok még mind belül maradnának a törvényirendelkezések keretein. Ez elviselhetetlen volna, ígyaz 1800-as évektõl a kodifikálások elterjedésének me-netében fokozatosan kialakult az összes kontinentálisországban, hogy az absztrakt törvénykönyvi rendelke-zéseket az esetek folyamatos eldöntése során felsõbí-róságok, különösen a legfelsõbb bíróságok konkreti-záló iránymutatásokkal látják el, és a késõbbi bírásko-dásban az absztrakt törvényhelyet már ezzel a konkre-tizálással együtt használják az ítélkezésük során.

Kérdésként merül azonban fel, hogy miként viszo-nyuljanak ezek a konkretizáló, felsõbírói normatívtámpontok a jogi szöveghez: mikor léphetnek be, il-

letve mi a viszonyuk a szöveg nyilvánvaló értelmévelkapcsolatban? A „mikor léphetnek be?” kérdésre ajogelméleti szintû normatív válasz – a bíró törvényhezkötöttség melletti függetlenségének elvét alapul véve– az lehet, hogy csak ha a törvényi rendelkezés szöve-gében szabályozási nyitottságot észlel a bíróság, éstöbb lehetséges ítélet is alátámasztható lenne a ren-delkezés keretén belül maradva, lehetséges egy felsõ-,vagy legfelsõbb bíróság számára, hogy normatív jel-leggel a jövõre tekintettel kötelezõ értelmezési irány-mutatást adjon az adott törvényhelyhez. Ha azonbanilyen nincs, és a szöveg egyértelmûen megadja a dön-tés irányát, akkor nem megengedett, hogy az egyértel-mû szabályozást a bíróság dogmatikai vagy más szem-pont odavonásával, a normatívák „feldúsításával”megmásítsa. A második kérdésre – hogy mi lehet a vi-szonyuk ezeknek a konkretizáló felsõbírósági gyakor-latoknak a konkretizált jogi szöveg nyilvánvaló értel-méhez – csak az lehet a válasz, hogy a konkretizálás-ban adott normatív támpont nem sértheti meg az ala-pul fekvõ jogi rendelkezés szövegének nyilvánvaló ér-telmét. Az nem konkretizálás lenne, hanem törvény-sértés, jogsértés. A fenti, Scaliától elõbb ismertetett,szigorúbb textualista kánonokra figyelve – a modernpolitikai és jogrendszerek demokráciára és demokra-tikus törvényhozásra épülését a szem elõtt tartva – aztlehet mondani általános normatív jelleggel a jogértel-mezést illetõen, hogy ezt a nyilvánvaló értelmet lehe-tõleg szélesen kell érteni. Azon nyelvnek az általáno-san bevett nyelvtani szabályait, mely nyelven a tör-vényt fogalmazták – és azokat a konkretizált jogi nyel-vi értelmezési szabályokat, melyeket például Scalia isösszegzett az elõbbi felsorolásokban – a bíráknak felkell használni a törvényi rendelkezések értelmezésé-nél, és csak ott van vége a nyilvánvaló értelemnek,ahol ezek segítségével is a többirányú ítélet lehetõsé-ge fennmarad.

4. A jogi szöveg alkotmányos alapjogok általi átformálá-sának határa. Itt ugyanaz lehet az általános értelmezé-si támpont, hogy a jogi rendelkezések szövegét csakannyiban és addig lehet a bíráknak az alkotmányosalapjogok és általában az alkotmány fényében „alkot-mánykonform” módon értelmezni, hogy az a szövegnyilvánvaló értelmével ne álljon szembe. Csak a nyil-vánvaló értelem által adott keret többértelmûségénekeltüntetésében adhat ez segítséget a bíráknak, és e ke-reten belül lehet felhasználni az alkotmánykonformértelmezés normatív iránymutatását arra, hogy többlehetséges döntés közül az alkotmánynak leginkábbmegfelelõ irányban jöjjön létre az ítélet. Itt azonbankivételt jelentenek az alkotmánybírák – azokban az



európai országokban, ahol ilyenek vannak –, mivel õkaz alkotmány alapján megsemmisíthetik a törvényirendelkezéseket, és így az alkotmányhoz kötöttenugyan, de ezek felett állnak. Az alkotmánybíróságoktehát megtehetik az alkotmánykonform értelmezésrehivatkozva – ahelyett hogy megsemmisítenék a teljestörvényi rendelkezést –, hogy az alkotmány egy ren-delkezésébõl folyó követelményt beillesztik a tör-vényhely szövegébe, és elõírhatják, hogy ettõl kezdve

az adott törvényhelyet mindig csak ezzel az alkotmá-nyos követelménnyel együtt lehet alkalmazni a bírák-nak. A rendes, ítélkezõ bíróságok számára ezzel tulaj-donképpen a törvényi rendelkezés átalakul, az alkot-mánybíróság által adott követelmény szövegével kibõ-vül, és ettõl kezdve ehhez válnak kötötté. Önmaguk-ban azonban – az alkotmánykonform értelmezésre hi-vatkozva – nem módosíthatják az alkalmazott jogirendelkezés szövegének nyilvánvaló értelmét.


1 1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzõk oltalmáról.2 Vt., 8. §3 Vt., 2. és 3. §, illetve 4. és 5. §4 Az Európai Parlament és a Tanács 2008/95/EK irányelve (2008. október 22.) a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelí-

tésérõl (kodifikált változat).5 BH 1998. 478. „Máltai KESERÛ”.6 Vt., 8. § a) pont7 Vt., 33. § (1) bek. a) pont

1. A védjegyoltalom feltételei

A védjegytörvény1 (a továbbiakban: Vt.) a védjegy-oltalomban részesíthetõ – és megfelelõ bejelentés ese-tén részesítendõ – megjelölésekre vonatkozó feltétele-ket részben pozitív, részben negatív módon határozzameg: „A megjelölést védjegyoltalomban kell részesí-teni, ha a) kielégíti az 1. §-ban meghatározott követel-ményeket, és a 2–7. §-ok alapján nincs kizárva a véd-jegyoltalomból; valamint b) bejelentése megfelel az etörvényben megadott feltételeknek.”2 A negatív felté-tel azt jelenti, hogy a megjelölés a Vt.-ben taxatív mó-don megadott kizáró okok egyike alapján sincs kizár-va a védjegyoltalomból. A kizáró okok két csoportraoszlanak: 11 db feltétlen (abszolút) kizáró ok és 8 db vi-szonylagos (relatív) kizáró ok van.3 A védjegyoltalomfeltételei a mai európai védjegyjogokban eléggékazuisztikusan vannak meghatározva, összhangban azeurópai védjegyjogi Irányelv4 (a továbbiakban: Irányelv)kötelezõ és fakultatív rendelkezéseivel. Az egyes kizá-ró okok egymástól különbözõ kizárási jogalapot (jog-címet) képeznek, azokat a védjegybejelentési eljárás-

ban, illetve a védjegy törlése iránti eljárásban önálló-an kell vizsgálni.5

2. A védjegyoltalomból közérdekbõl kizárt megjelölések

A feltétlen kizáró okok azokat a megjelöléseket zárjákki a védjegyoltalomból, amelyeknél a megjelölés véd-jegyoltalma folytán a közérdek sérülne. A Vt. nem állítfel általános tilalmat a közérdekbe ütközõ megjelölé-sek lajstromozására, hanem a 2. és 3. §-ban taxatívmódon felsorolja azokat az eseteket, amelyeknél avédjegyoltalomhoz fûzõdõ magánérdeknek meg kellhajolnia a közérdek elõtt, azaz a bejelentett megjelö-lést nem lehet lajstromozni,6 ha pedig az mégis lajstro-mozásra került, kérelemre törölni kell a védjegylaj-stromból.7

A közérdekbõl következik, és egyes feltétlen kizáróokok különösen közérdekû jellegét mutatja, hogy avédjegy lajstromozása és törlése kérdésében a Szelle-mi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban:SZTNH) által hozott határozat megváltoztatását az



TANULMÁNY

A fogyasztók megtévesztése a védjegyjogban

Gödölle István szabadalmi ügyvivõ; Gödölle, Kékes, Mészáros & Szabó Szabadalmi és Védjegy Iroda (Budapest)

A védjegyjogban közérdekbõl ki vannak zárva az oltalomból a fogyasztók megtévesztésére alkalmasmegjelölések. Eme fogyasztók köre tágabb a fogyasztóvédelmi jogszabályok fogyasztóinál. Beletartoznaknemcsak a magánember végfogyasztók, hanem a gazdálkodó szervek és a közületek is, azaz mindenki, akivédjegyezett árukat szerezhet be, illetve szolgáltatásokat vehet igénybe. A megtévesztésre való alkalmas-ság a megtévesztés lehetõségének valós fennállását jelenti az áru, illetve szolgáltatás fajtája, minõsége,földrajzi származása vagy egyéb tulajdonsága tekintetében. A joggyakorlatban leginkább az árufajta és aföldrajzi származás tekintetében fordul elõ a megtévesztés. Ritkább az olyan megjelölés, amely az áru, il-letve szolgáltatás valamely minõségi jellemzõje, avagy a jogosult tekintetében állít vagy sugall megtévesz-tõ információt.


GÖDÖLLE: A FOGYASZTÓK MEGTÉVESZTÉSE A VÉDJEGYJOGBAN 143

8 Kúria 2/2012. sz. KMPJE jogegységi határozata.9 Vt., 77. § (5) bek.10 Észrevétel benyújtása védjegybejelentési ügyben (Vt. 58. §), törlési eljárás (Vt. 72. §) és megszûnés megállapítása iránti eljárás (Vt. 75. §).11 Vt., 3. § (1) bek. b) pont.12 1890. évi II. törvénycikk a védjegyek oltalmáról, 3. § 4. pont.13 1969. évi IX. törvény a védjegyrõl, 3. § (1) bek. a) pont; 2/1970. (VII. 1.) OMFB–IM sz. együttes rendelet a védjegyekrõl szóló 1969.

évi IX. törvény végrehajtásáról, 2. § (1) bek.14 Irányelv, 3. cikk (1) bek. g) pont.15 Az EU Bíróságának ítélete a C-87/97 sz. Consorzio per la Tutela del Formaggio Gorgonzola kontra Käserei Champignon Hofmeister

GmbH & Co. KG, Eduard Bracharz GmbH ügyben, 41. bek.16 Beck Salamon: Magyar védjegyjog. A „Polgári jog könyvtára” 19. füzet. Budapest–Karcag, A szerzõ kiadása, Kertész József nyomdája,

1934. 37.17 BH 1976. 18. „CAVALLINO”.

ügyész, mint absztrakt közjogi jogalany,8 egyes kizáróokoknál akkor is kérheti, ha maga az eljárásban nemvolt ügyfél,9 így például a fogyasztók megtévesztéseesetén. Ezen kívül természetesen az ügyész is megin-díthatja azokat a közérdekû védjegyeljárásokat, ame-lyeket bárki kezdeményezhet (actio popularis).10

A jelen tanulmányban az egyik feltétlen kizáró okotvesszük szemügyre; amikor a megjelölés azért nem ré-szesülhet védjegyoltalomban, mert „az áru, illetve aszolgáltatás fajtája, minõsége, fölrajzi származása vagyegyéb tulajdonsága tekintetében alkalmas a fogyasz-tók megtévesztésére.”11

3. A fogyasztók megtévesztésére alkalmas megjelölések

A Vt. preambuluma szerint a törvény egyik célja amegkülönböztetésre alkalmas árujelzõk védjegyoltal-mával „a fogyasztók tájékozódásának elõsegítése”. Avédjegyek eme alapvetõ feladatával nyilván nem férössze, ha a védjegy a fogyasztókat nemcsak hogy nemorientálja, hanem még félre is vezeti. Ennek megfele-lõen a magyar védjegyjogban a kezdetektõl fogva kivannak zárva az olyan megjelölések, amelyek „a tény-leges üzleti viszonyoknak vagy a valóságnak meg nemfelelõ és a fogyasztóközönségnek tévedésbe ejtésére al-kalmas feliratokat vagy adatokat tartalmaznak”,12 il-letve a „megtévesztésre alkalmas” megjelölés, amely„félrevezetheti a vásárlókat”.13 Az Irányelv EU tagál-lamokra kötelezõ rendelkezése is elõírja az olyan meg-jelölés védjegyoltalomból való kizárását, amely alkal-mas a fogyasztók (az Irányelvben angolul: „public”)megtévesztésére, például az áru vagy szolgáltatás fajtá-ja, minõsége vagy földrajzi származása tekintetében.14

Ennél a kizáró oknál nem tényleges megtévesztésrõlvan szó, hanem a megtévesztés lehetõségének valós fenn-állásáról. A kizártságot hipotetikus használat alapjánkell meghatározni, ha a megjelölést a jogosult a beje-lentés napján, illetve – ha van ennél korábbi elsõbbsé-ge – az elsõbbség idõpontjában a megadott áruk, illet-ve szolgáltatások tekintetében használta volna, és az areleváns fogyasztók legalább egy nem elhanyagolhatórészét megtévesztette volna, fennáll a fogyasztók meg-tévesztésére való alkalmasság.

Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EU Bí-

rósága) elõzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéle-tében az Irányelv 3. cikke (1) bekezdésének g) pontjátés 12. cikke (2) bekezdésének b) pontját akként értel-mezte, hogy a megjelölés akkor alkalmas a fogyasztókmegtévesztésére, ha a tényleges megtévesztés esete állfenn, vagy elegendõen komoly annak veszélye, hogy afogyasztókat a megjelölés meg fogja téveszteni.15

A fogyasztók megtévesztésére való alkalmasságnaka Vt. 3. § (1) bekezdésének b) pontja szerint az áru, il-letve a szolgáltatás fajtája, minõsége, földrajzi szárma-zása vagy egyéb tulajdonsága tekintetében kell fenn-állnia. Ez a meghatározás szûkebb az Irányelv fentimeghatározásánál, mivel az utóbbi a „például” kifeje-zés folytán teljesen általánosan zárja ki a védjegyolta-lomból a fogyasztók megtévesztésére alkalmas megje-löléseket. A magyar joggyakorlat ezt a kizáró okotadott esetben az Irányelvnek megfelelõen tágabban ér-telmezi. Utalunk alább a 6.4. pontban ismertetett jog-esetekre.

Eme kizáró ok a „vagy egyéb tulajdonsága” kitételmiatt vonatkozhat az áru, illetve szolgáltatás bármelytulajdonságára (fajta, jelleg, anyag, szín, súly, minõség,mennyiség, érték, rendeltetés, elõállítási vagy teljesíté-si jellemzõ), amely tulajdonság a fogyasztók számárareleváns információt ad az áruról, illetve szolgáltatásról.

4. A fogyasztók megtévesztése és a korábbi védjeggyel va-ló összetéveszthetõség viszonya

A fogyasztók megtévesztése általában nem abbanvan, hogy az áru, illetve szolgáltatás kitõl ered, azaz kigyártja, forgalmazza az árut, illetve nyújtja a szolgálta-tást. Ha a megjelölés az eredet tekintetében azért lehet„megtévesztõ”, mert az más korábbi védjegyével,megjelölésével vagy nevével összetéveszthetõ, az a vi-szonylagos kizáró okok (Vt. 4–6. §) alapján van kizár-va a védjegyoltalomból. Ekként tárgyalta a kérdést az1890. évi II. törvénycikk hatálya alatt Beck Salamonis.16

Egy védjegybejelentést korábbi védjegyek miatt el-utasító döntésben,17 melyet az 1969. évi védjegytör-vény hatálya alatt hoztak, a Legfelsõbb Bíróság a meg-jelölést ezért tartotta kizártnak a védjegyoltalomból,mert alkalmas volt a vásárlók megtévesztésére, jólle-

18 Vt., 72. § (1) bek., illetve 72. § (2) bek.19 Vt., 58. §., illetve 61/B. §.20 Vt., 4. § (1) bek. b) pont, illetve Vt. 12. § (2) bek. b) pont és 27. § (1) bek.21 1890. évi II. törvénycikk, 3. § 4. pont és 25. §.22 2/1970. (VII. 1.) OMFB–IM sz. együttes rendelet, 2. § (2) bek.23 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvrõl.24 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvrõl.25 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemrõl, 2. § a) pont; 2008. évi XLVII. törvény a fogyasztókkal szemben tisztességtelen kereske-

delmi gyakorlat tilalmáról, 2. § a) pont; Ptk., 685. § d) pont; 2013. évi Ptk., 8:1. § (1) bek. 3. pont. Megjegyezzük, hogy a Vt. egy helyen,a 27. § (6) bekezdésében a védjegybitorlásnál ilyen értelemben használja az egyesszámú „fogyasztó” kifejezést: „Az ellenkezõ bizonyí-tásáig nem minõsülnek kereskedelmi mértékûnek a fogyasztó által jóhiszemûen végzett cselekmények.”

26 Vt., 1. § (1) bek.27 1995. évi XXXIII. törvény, 4. § (1) bek.28 1991. évi XXXVIII. törvény, 3. § (1) bek.29 2001. évi XLVIII. törvény, 3. § (1) bek.

het a megjelölésben magában, sem az árujegyzékhezvaló viszonyában semmi megtévesztõ nem volt. Adöntés véleményünk szerint helyes volt, de nem amegtévesztõ jelleg miatt, hanem azért, mert a bejelen-tett megjelölés hasonló áruk tekintetében a hivatalbólfelhívott korábbi védjegyekhez az összetéveszthetõsé-gig hasonlított. Legjobb tudomásunk szerint a jog-gyakorlat nem követte eme döntés indokolását.

A Vt.-ben a fogyasztók megtévesztésére való alkal-masság és más korábbi védjegyével való összetéveszt-hetõség egymástól eltérõ kizárási jogalapok, amelyeknézetünk szerint adott tényállás mellett nem felcserél-hetõk, illetve párhuzamosan általában nem alkalmaz-hatók. Ezt az is mutatja, hogy míg egy védjegy törlé-sét bárki kérheti a fogyasztók megtévesztése jogalap-ján (actio popularis), addig egy korábbi védjeggyel valóösszetéveszthetõség jogalapján a törlést csak a koráb-bi védjegy jogosultja kérheti.18 Hasonló módon elválikegymástól védjegybejelentések esetén a fogyasztókmegtévesztésére alapozott, ügyféli státuszt nem ered-ményezõ észrevétel, és az összetéveszthetõségen alapu-ló felszólalás,19 amely ügyféli státusszal jár. Ha az ösz-szetéveszthetõség egyben a fogyasztók megtévesztésé-nek is minõsülhetne, eme eljárásjogi rendelkezések-nek semmi értelmük sem lenne.

A két jogalap párhuzamos alkalmazása akkor lehet-séges, ha van többlet tényállási elem. Például egy össze-tett megjelölés domináns eleme azonos áruk mellettaz összetéveszthetõség hasonló egy korábbi védjegy-hez, és a megjelölés emellett tartalmaz olyan elemet,pl. a leíró jellegû „száraztészta” feliratot, amellyel el-lentétben az árujegyzékben eltérõ vagy szélesebb körûáruk, pl. „kávé”, illetve „liszttartalmú ételek” vannakmegadva.

5. A „fogyasztók” védjegyjogi fogalma

A jogalap tényállása tartalmazza a „fogyasztók” ki-fejezést, mégpedig fontos szerepben: az õ megtévesz-tésükre alkalmas megjelölés nem részesülhet védjegy-oltalomban. Ugyanezen „fogyasztók” tekintetébenfennálló összetéveszthetõség esetében van a megjelö-lés egy korábbi védjegy miatt kizárva a védjegyolta-

lomból, illetve valósul meg a korábbi védjegy bitor-lása.20 A „fogyasztók” fogalom tehát a Vt. egyik kulcs-fogalmát képezi, ennek ellenére a Vt.-ben nincsenmeghatározva. Nem található definíció az Irányelv-ben sem.

A fogyasztók azok a természetes vagy jogi személyek,akik vagy amelyek olyan áruféleséget szoktak megvá-sárolni, beszerezni, amely a szóban forgó árujegyzék-ben szerepel, illetve olyan szolgáltatást szoktak igény-be venni. A korábbi védjegy jogszabályokban a fo-gyasztókra a „fogyasztóközönség” kifejezést, az átla-gos fogyasztóra a „közönséges vevõ” kifejezést,21 illet-ve a „vásárlók” kifejezést22 használták. A joggyakor-latban használatos a „vásárlóközönség” kifejezés is.

A fogyasztók védjegyjogi fogalma nem azonos a fo-gyasztóvédelmi jogszabályok és a jelenleg hatályosPolgári Törvénykönyv23 (a továbbiakban: Ptk.), illet-ve az új Polgári Törvénykönyv24 (a továbbiakban:2013. évi Ptk.) fogyasztójának többesszámával. Ez a fo-gyasztó az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékeny-ségi körén kívül esõ célok érdekében eljáró természe-tes személy, azaz a végfogyasztó magánszemély.25

A Vt.-ben nincsen korlátozás az áru, illetve szolgál-tatás fajtája tekintetében, a védjegyjog elvben bármi-féle áru és szolgáltatás megkülönböztetésére alkalmasmegjelölés oltalmát biztosítja.26 Ezek között vannakolyanok, pl. tisztítószerek, ruházati cikkek, tejtermé-kek, szépségápolás, amelyek fogyasztói általában vég-fogyasztó magánszemélyek, de jócskán vannak olya-nok is, pl. ipari vegyi termékek, radarkészülékek,atomreaktorok, hûtõtornyok, repülõgépek, piackuta-tás, könyvvizsgálat, amelyek fogyasztói általában vagykizárólag gazdálkodó szervek vagy közületek.

A fogyasztókat a védjegyjogban a fiktív (hipotetikus)átlagos fogyasztó („average consumer”) reprezentálja, ha-sonlóan a jogban másutt is alkalmazott referencia sze-mélyekhez. Ilyen volt pl. a római jogban a gondos csa-ládapa („diligens pater familias”), vagy a régi magyarmagánjogban a „jó gazda”. Ilyen a szabadalmi jog sza-kembere,27 a használati mintaoltalmi jog mesterség-ben járatos személye,28 a formatervezési mintaoltalmijog tájékozott használója.29

A megtéveszthetõséget az árujegyzék alapján meg-határozott releváns fogyasztói kör átlagos fogyasztójá-





30 A védjegy ügyintézés módszertana. Elsõ rész. II.2.4. A megtévesztésre alkalmas megjelölések. Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala.Megtalálható a következõ honlapon: http://sztnh.gov.hu/vedjegy/vedj_modszertan/index.html. (2013.07.31.)

31 A Nizzai Osztályozást („Nice Classification”, rövidítve „NCL”) idõnként felülvizsgálják és módosítják. A legutóbbi nyomtatott kiadása Nizzai Megállapodás szerint nemzetközi osztályozás 10. kiadása. Geneva, World Intellectual Property Organization, 2011. A 2013-as elektronikus változat [„NCL (10–2013)”], amely 2013. január 1-tõl hatályos, megtalálható a következõ honlapon:http://web2.wipo.int/nicepub/edition-20130101/. (2013.07.31.)

32 Vt., 52. § (3) bek.33 Kereskedelemügyi Miniszter, 600/1904. sz. Ismertette Szász János: Védjegyjogi döntvénytár. I. kötet. Budapest, Athenaeum Irodalmi

és Nyomdai R.-társulat, 1911. 500. jogeset, 252.34 Fõvárosi Bíróság 1.Pk.20.962/2006/3.35 Vt., 2. § (3) bek.36 Fõvárosi Bíróság 1.Pk.25.121/2010/3.37 MSZH M0800936/3.38 Legfelsõbb Bíróság Pfv.IV.22.157/2009/3.

nak helyzetébe belehelyezkedve, az õ feltételezett ész-lelése alapján kell megítélni. Ugyanez áll az összeté-veszthetõségre és a többi kizáró okokra is, a relevánsfogyasztói kör átlagos fogyasztója adott megjelölés ésárujegyzék tekintetében egységes fogalom.

6. A megtévesztés típusai

A fogyasztók megtévesztésének különféle típusaitaz SZTNH, illetve a korábbi Magyar Szabadalmi Hi-vatal (a továbbiakban: MSZH) és Országos Találmá-nyi Hivatal (a továbbiakban: OTH), valamint a hiva-tali határozat ellen benyújtott megváltoztatási kére-lem alapján nemperes eljárásban elsõ fokon eljáró Fõ-városi Törvényszék, korábban Fõvárosi Bíróság, má-sodfokon eljáró Fõvárosi Ítélõtábla, valamint felül-vizsgálati eljárásban eljáró Kúria, korábban Legfel-sõbb Bíróság joggyakorlata alapján fogjuk tárgyalni.Az SZTNH joggyakorlatáról ismertetést nyújt az „Avédjegy ügyintézés módszertana” c. hivatali elektro-nikus kiadvány.30

Adott esetben hivatkozunk az EU Bírósága elõzetesdöntéshozatali eljárásban hozott ítéleteire, amelyekértelmezései a magyar védjegyhatóságokra is kötele-zõek. Az árujegyzék tekintetében megadott osztályoka Nizzai Megállapodás szerinti nemzetközi osztály-ozásnak31 felelnek meg, amely a magyar védjegyjog-ban is alkalmazásra kerül.32

6.1. Megtévesztés az áru, illetve szolgáltatás fajtája te-kintetében

Az áru fajtája tekintetében megtévesztõ az olyan meg-jelölés, amely konkrétan utal valamely árufajtára, és azárujegyzékben nem ilyen áruk vagy nem csak ilyen árukszerepelnek. Ugyanez érvényes a szolgáltatásokra is.Már az 1890. évi II. törvénycikk hatálya alatt kifogásol-tak egy olyan védjegybejelentést, ahol a védjegyen a„Turul-szappan” kitétel volt feltüntetve, és a bejelen-tett áruk között nemcsak szappan szerepelt. Ezért volta „[v]édjegytulajdonos az árujegyzéknek kizárólagszappanárukra leendõ korlátozására felhívandó.”33

Az újabb idõkben a SOCOLATE szómegjelölés meg-

tévesztõnek bizonyult a 29. osztályba tartozó étkezésiolajféleségek, vaj és étkezési zsírok vonatkozásában,34

a „Chocolate” közönségestõl eltérõ írásmódú szó vi-szont 190013 számon lajstromozásra került a 9. osz-tályba tartozó hordozható távközlési eszközökre, mi-vel eme árukra a szót fantáziakifejezésnek tekintették.Védjegyoltalom alatt áll 131224 lajstromszámon az„alma” jelentésû APPLE megjelölés a 9. osztályba tar-tozó számítógépekre és egyéb árukra (jelenleg a legér-tékesebbnek tartott védjegyek közé tartozik). Egy né-met cég „Fa” megjelölése 122108 lajstromszámon álltvédjegyoltalom alatt a 3. osztályba tartozó szappanok-ra.

A fenti példákból is látható, hogy valamely jelentés-sel bíró közszó az árujegyzéktõl függõen vagy kizárt avédjegyoltalomból leíró jellege vagy szabadjelzés volta,illetve megtévesztõ jellege miatt, vagy fantáziaszókéntlajstromozható. Adott esetben a kizáró ok az árujegy-zék korlátozásával elhárítható. A leíró jellegû megjelö-lések mégis lajstromozhatók, ha a használat révénmegszerezték a megkülönböztetõ képességet.35 A meg-tévesztõ megjelölésekre ez nem áll, használat révén ezta kizáró okot nem lehet megszüntetni. A hosszabb idõóta folytatott, tényleges megtévesztést nem okozóhasználat, mint ténykörülmény figyelembe vehetõ amegtévesztõ jelleg megítélésénél.

A TURBÓ DIÉTA SHAKE szóösszetétel a „diéta”kifejezés miatt az 5. osztály fejezetcímének megfelelõáruk tekintetében – kivéve „a diétás anyagok gyógy-ászati célokra” árukat –megtévesztõnek találtatott.36

Nemcsak egy szó vagy felirat, hanem a megjelölésábrája vagy alakja is lehet megtévesztõ. A „Tipli Cher-ry likõr” feliratú színes térbeli megjelölés egy olyanrózsaszínû mûanyag poharat ábrázolt, amelynekzárófedelén volt a fenti felirat, és amelynek alakjaolyan volt, mint a tejföl, joghurt, illetve puding csoma-golására szolgáló szokványos poharaké. A 33. osztály-ba tartozó „cherry likõrök” tekintetében benyújtottbejelentést az MSZH elutasította,37 mivel az a fogyasz-tókra, különösen a gyermekekre az ismert jellegzetescsomagolás miatt megtévesztõ. Az elutasítással a Fõvá-rosi Bíróság, a Fõvárosi Ítélõtábla és felülvizsgálati el-járásban a Legfelsõbb Bíróság is egyetértett.38 4:0 agyermekek javára!

39 Legfelsõbb Bíróság Pkf.III.21.047/1971/5. Ismertette dr. Bogdán Sándor, Újítók Lapja. 1972. 4. sz. 31.40 Fõvárosi Bíróság 3.Pk.23.621/1971.41 Fõvárosi Bíróság 26.Pk.27.160/1972.42 OTH 2253/688/1975.43 Fõvárosi Bíróság 3.Pk.28.130/1991/2.44 Fõvárosi Bíróság 3.Pk.25.377/1975/4.45 Fõvárosi Bíróság 27.Pk.25.938/1973.46 Fõvárosi Bíróság 3.Pk.22.368/1994/4.47 Fõvárosi Bíróság 3.Pk.20.611/1994/4.48 Az EU Bíróságának ítélete a C-108/97. és C-109/97. sz. Windsurfing Chiemsee Produktions- und Vertriebs GmbH kontra Boots- und

Segelzubehör Walter Huber és Windsurfing Chiemsee Produktions- und Vertriebs GmbH kontra Attenberger egyesített ügyben.49 Fõvárosi Bíróság 3.Pk.24.667/1992.

6.2. Megtévesztés a földrajzi származás tekintetében

Ilyen tekintetben megtévesztõ lehet maga a földraj-zi név vagy olyan más megjelölés, amelynek alapján afogyasztók valamely földrajzi helyre asszociálnak.

6.2.1. Fölrajzi neveka) Korábbi joggyakorlatAz 1890. évi és az 1969. évi védjegytörvény hatálya

alatt a joggyakorlat meglehetõsen szigorú volt; ha amegjelölés bármilyen földrajzi nevet (ország, tarto-mány, megye, város, helység, tájegység, hegy, folyó, tó,tenger, stb.) tartalmazott és a bejelentõ lakhelye, illet-ve székhelye ettõl eltért, a megjelölést általában megté-vesztõnek minõsítették. Ez a joggyakorlat tükrözõdikaz elutasított WINFIELD,39 OLD HEIDELBERG,40

NORGE,41 HELLAS42 és MONTANA43 jogesetek-ben.

Fantáziakifejezésnek tekintették az olyan ismertföldrajzi megnevezéseket, ahol az adott áruk, illetveszolgáltatások tekintetében a fogyasztók egyáltalánnem gondolhattak arra, hogy a földrajzi megnevezés aszármazási helyet jelölné meg. Például a közismert„Montblanc” védjegy egy német cég javára 318764nemzetközi lajstromszámon 1925 óta védjegyoltalomalatt áll a 16. osztályba tartozó írószerekre, a LUXORmegjelölést 118632 számon lajstromozták a 9. osztály-ba tartozó villamos, optikai, elektronikus és egyéb ké-szülékekre, valamint eszközökre egy svéd cégjavára,44 és az ANDOK megjelölés 1978-ban 120332számon lajstromozásra került egy Amerikai EgyesültÁllamok-beli cég javára a 4. osztályba tartozó olajter-mékek tekintetében.

A magyar fogyasztók elõtt teljesen ismeretlen föld-rajzi nevek is lajstromozhatók voltak. A NOKIA meg-jelölés 126401 lajstromszámon 1987 óta védjegyolta-lom alatt áll a 9. és 25. osztályba tartozó áruk tekinte-tében, jóllehet Nokia nemcsak a mobiltelefonos óriás-cég neve, hanem 1938-tól egy finn kisvárosé is. A„Chama” megjelölés a 4. osztályba tartozó olajtermé-kek tekintetében egy angol cég javára lajstromozásrakerült, mert a Ghánában és Bangladesben lévõ ilyennevû városokat és a Venezuelában lévõ folyót a ma-gyar fogyasztók nem ismerték.45

Még az 1969. évi védjegytörvény hatálya alatt elis-merték a „Togo” megjelölés46 és a „Samoa” megjelö-

lés47 védjegyoltalmát a 30. osztályba tartozó fagylal-tok, egyéb cukrásztermékek és pékáruk tekintetébenegy német cég javára. Érdekes, hogy egyik ügybensem merült fel, hogy Togo és Samoa akkor már füg-getlen államok voltak, és megnevezésük emiatt az1969. évi IX. törvény 3. §-ának (2) bekezdése alapjánminden áru és szolgáltatás tekintetében ki volt zárvaa védjegyoltalomból.

A földrajzi származás tekintetében fennálló megté-vesztõ jellegre vonatkozó hivatali kifogás adott eset-ben elhárítható volt az árujegyzék korlátozásával,amelynél megadták, hogy az áruk a megjelölés szerin-ti földrajzi területrõl származnak, illetve azzal kapcso-latosak. Egy angol jogosult javára 1982-ben 123146számon lajstromozták a DALLAS szóvédjegyet az„Amerikai Egyesült Állomokból származó cigarettákés dohánytermékek” tekintetében.

b) Újabb joggyakorlatAz 1997. évi védjegytörvény hatálya alatt fokozato-

san kialakult védjegyjogi gyakorlat realisztikusabbanközelíti meg a megtévesztõ jelleget. A földrajzi nevet– ha az nem lajstromozott földrajzi árujelzõ – csak ak-kor tekinti megtévesztõnek, ha a releváns fogyasztóktudatában a kérdéses áruval, illetve szolgáltatássalkapcsolatban az adott földrajzi helyhez valamilyen po-zitív értékítélet, elvárás kapcsolódik,48 és a megjelölésbejelentõjének nincsen köze ahhoz a földrajzi hely-hez. A joggyakorlat változásának az is oka volt, hogymegváltoztak a gyártási körülmények, a termelés vi-lágméretekben nemzetközivé vált. Gyakran elõfordul,hogy a védjegyjogosult a védjegyével ellátott terméketnem a székhelye szerinti országban, hanem egy másikországban gyártja vagy gyártatja. A védjegynek ezért –különösen ipari termékek esetén – egyre kevésbé vanés lehet az áru földrajzi származását jelzõ funkciója.Erre szolgálnak a földrajzi árujelzõk és a származásjel-zések.

Egy történelmi földrajzi névnél (pl. Arrabona,Fünfkirchen) akkor jöhet egyáltalán szóba a megté-vesztõ jelleg, ha a név még él a köztudatban, azt a re-leváns fogyasztói kör jelentõs része ismeri.

Megtagadták a magyarországi oltalmat egy olasz cég30. osztályba tartozó áruk tekintetében a BROOK-LYN LONG TASTE szóösszetételre vonatkozó nem-zetközi lajstromozásától.49 Néhány évvel késõbb,1998-ban ugyanezen olasz cég 639318 és 639453 lajst-





50 BH 1992. 310.51 Fõvárosi Bíróság 3.Pk.26.693/1998/3.52 EBH 1999. 21. = BH 1998. 14.53 Fõvárosi Bíróság 3.Pk.23.489/1999/4.54 Fõvárosi Bíróság 3.Pk.24.387/1999/5.55 Fõvárosi Bíróság 3.Pk.20.853/2000.56 Fõvárosi Bíróság 1.Pk.24.332/2001/3.57 A 15. jegyzetben hivatkozott ítéletet megerõsítette az EU Bíróságának ítélete a C-259/04. sz. Elizabeth Florence Emanuel kontra

Continental Shelf 128 Ltd ügyben, 47. bek.58 Az EU Bíróságának ítéletei a C-210/96. sz. Gut Springenheide GmbH kontra Oberkreisdirektor des Kreises Steinfurt – AMT für

Lebensmittelüberwachung ügyben, 31. bek. és a C-342/97. sz. Lloyd Schuhfabrik Meyer & Co GmbH kontra Klijsen Handel BV ügy-ben, 26. bek.

59 Fõvárosi Bíróság 1.Pk.29.812/2004/5.; 1.Pk.29.803/2004/5.; 1.Pk.29.801/2004/5.60 Fõvárosi Ítélõtábla 8.Pkf.25.756/2005/3. és Fõvárosi Ítélõtábla 8.Pkf.25.464/2005/3.61 Legfelsõbb Bíróság Pfv.IV.20.602/2007/4.

romszámú nemzetközi védjegyeinek – melyek aBROOKLYN LONG LASTING TASTE feliratottartalmazták és ugyancsak a 30. osztályba tartozóárukra voltak lajstromozva – magyarországi oltalmátideiglenes oltalommegtagadás után az MSZH mégiselismerte.

Elutasították egy angol cég által a 25. osztályba tar-tozó „ruházati cikkek, lábbelik, fejrevalók” áruk te-kintetében benyújtott AMERICANWEAR szómegje-lölésre vonatkozó bejelentést egyrészt a megjelölés le-író jellege („amerikai viselet”) miatt, másrészt azért,mert a földrajzi származás tekintetében alkalmas a vá-sárlók megtévesztésére.50

Elutasításra került egy egyiptomi bejelentõ 34. osz-tályba tartozó nyers és feldolgozott dohány tekinteté-ben benyújtott, a HOLLYWOOD szót is tartalmazószínes ábrás megjelölésre vonatkozó bejelentése.51

Vannak azonban olyan késõbbi bejelentési nappallajstromozott védjegyek, amelyekben ugyancsak elõ-fordul a „Hollywood” kifejezés, jóllehet egyik védjegy-jogosult sem Amerikai Egyesült Államok-beli illetõsé-gû. Ilyenek pl. az 1998-ban lajstromozott 151347 és153752 számú ábrás védjegyek, valamint a 2000-benlajstromozott 159480 számú szóösszetétel védjegy.

A „HUNGARO Didact” megjelölés egy külföldi cégszámára a 42. osztályba tartozó „vásárok és kiállításoktervezése, szervezése és kivitelezése, kongresszusok,ülések, elõadások és szemináriumok tervezése, szerve-zése és kivitelezése” szolgáltatásokra nem volt lajstro-mozható, mivel az a „hungaro” kifejezés miatt megté-vesztésre alkalmas.52

Egy amerikai bejelentõ javára lajstromozták aFACE STOCKHOLM szóösszetételt a 3. osztálybasorolt szappanok, illatszerek, esszenciaolajok, kozme-tikai cikkek és fogkrémek tekintetében,53 elismertékegy francia cég nemzetközi védjegyének magyarorszá-gi oltalmát a VICTORIA STATION szóösszetételre a16. és 18. osztályba tartozó áruk tekintetében,54 egyfrancia cég GIBRALTAR védjegyének oltalmát a 25.osztályba tartozó „ruházati cikkek, lábbelik (nem or-topédiai) és fejfedõk” árukra,55 és egy spanyol cégvédjegyoltalmát az INDIO AMERICANO feliratot ésindiánfejet ábrázoló megjelölésre a 31. osztályba tar-tozó friss gyümölcsökre.56

A védjegyjogi gyakorlatot 2004 óta befolyásolta azEU Bíróságának joggyakorlata is, amely szerint azIrányelv 3. cikk (1) bek. g) pontjának alkalmazásábanakkor alkalmas a megjelölés a fogyasztók megtévesz-tésére, ha tényleges megtévesztés van, vagy fennáll afogyasztók megtévesztésének kellõen komoly veszé-lye.57 Ehhez még az is járul, hogy az EU Bíróságánakítélkezési gyakorlata szerint az Irányelv alkalmazásá-nál az átlagos fogyasztó („average consumer”) szokásosantájékozott, ésszerûen figyelmes és körültekintõ, azaznem oly könnyen megtéveszthetõ.58

A Fõvárosi Bíróság megváltoztatási kérelem alapjánegy magyar bejelentõ javára elrendelte a 11. és 35. osz-tályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében aKORCSULA, a RAGUZA és az ISZTRIA megjelölé-sek lajstromozását.59

A COLUMBIA szómegjelölés 142046 számon lajst-romozásra került a 22. és 25. osztályba tartozó árukraés 172745 számon a 9., 14. és 18. osztályba tartozóárukra egy Amerika Egyesült Államok-beli cég javára,melynek székhelye az Oregon Államban lévõ, a Co-lumbia folyó mentén fekvõ Portlandben van.

A védjegyek ellen törlési eljárást indítottak azon ajogalapon, hogy azok az áruk földrajzi származása te-kintetében megtévesztésre alkalmasak, mivel egyrészta védjegyekkel ellátott árukat nem a jogosult székhe-lye szerinti Amerikai Egyesült Államokban, hanemSri Lankán, illetve Kínában gyártották, másrésztazért, mert a Britannica Hungarica Világenciklopédiaszerint 10 földrajzi helynek van Columbia neve, töb-bek között a dél-amerikai Kolumbia államnak, ezért afogyasztók az áruk származása tekintetében tévedés-ben lehetnek. Az MSZH mindkét esetben elutasítottaa törlési kérelmet, a megváltoztatási kérelmeket minda Fõvárosi Bíróság, mind a Fõvárosi Ítélõtábla elu-tasította.60

Ehhez hasonló döntés született egy másik törlési el-járásban, ahol a KECSKEMÉTI feliratú színes ábrásvédjegyet nem törölték, mivel az nem vált attól meg-tévesztõvé, hogy jogosultja átruházás folytán egy kül-földi cég lett, és a védjeggyel megjelölt árukat részbenmár nem Kecskeméten gyártották.61 Ez a döntés össz-hangban van az EU Bíróságának fentebb hivatkozottelõzetes döntésével, amely szerint önmagában a véd-

62 Az EU Bíróságának ítélete a C-259/04. sz. Elizabeth Florence Emanuel kontra Continental Shelf 128 Ltd ügyben, 34. bek., 46–50. bek.és válasz az 1. kérdésre.

63 Fõvárosi Bíróság 1.Pk.26.585/2008/7. Ismertette Dr. Vida Sándor: Az Európai Bíróság gyakorlatának hatása a magyar védjegyjogra.Iparjogvédelmi és Szerzõi Jogi Szemle 2010. 3. sz. 83–85.

64 Fõvárosi Ítélõtábla 8.Pkf.26.707/2010/3 és Legfelsõbb Bíróság Pfv.IV.20.703/2011/3. Ismertette ábrával Mikófalvi Gábor, Védjegyvilág.2011. 1. sz. 64–66.

65 Kúria Pfv.IV.20.523/2012/3.66 Fõvárosi Ítélõtábla 8.Pkf.26.465/2011/3.67 Fõvárosi Bíróság 1.Pk.20.563/2011/4.68 Az 1969. évi IX. törvény 3. §-ának (2) bekezdése szerint „[n]em részesülhet védjegyoltalomban az a megjelölés sem, amely kizárólag va-

lamely állam, hatóság, hivatalosan elismert nemzetközi- vagy államközi szervezet megnevezésébõl, rövidítésébõl, zászlójából, címeré-bõl, jelvényébõl vagy ezek utánzatából áll; e jelzések azonban az illetékes szerv hozzájárulásával a védjegy elemeként felhasználhatók.”

69 OTH 601925, 1994. június 13.70 SZTNH M0803019/13.

jegyre vonatkozó jogosultság átruházása nem eredmé-nyezi a fogyasztók megtévesztését még akkor sem, havédjegy valamely természetes személy nevének felelmeg, aki korábban hozzájárult nevének védjegykéntvaló használatához.62

Jóllehet a COLUMBIA és a KECSKEMÉTI dönté-sek törlési ügyekben születtek, úgy véljük azok véd-jegybejelentések esetén is iránymutatók lehetnek an-nak megítélésénél, hogy a megjelölésben szereplõ föld-rajzi hely és a bejelentõ lakhelye, illetve székhelye kö-zötti eltérésnél fennáll-e a fogyasztók megtévesztése.

Lajstromozásra került az MSZH által észrevételalapján történt elutasítás elleni jogorvoslati eljárásbanegy magyar jogosult javára a PANNÓNIA szómegje-lölés a 29. osztályba tartozó sajt és tejtermékek áruk-ra.63

Elutasították egy angol, majd ciprusi jogosult 18. és25. osztályba tartozó árukra kiterjedõ, PME LEG-END AMERICAN CLASSIC feliratú ábrás megjelö-lésre vonatkozó nemzetközi védjegyének magyaror-szági oltalmát,64 és egy luxemburgi cég MOSKOVS-KAYA feliratú, a 32. és 33. osztály tekintetében beje-lentett színes ábrás megjelölésre vonatkozó védjegy-bejelentését a felirat „moszkvai” jelentése miatt.65

Egy német bejelentõ „MARK ADAM new york”feliratú ábrás nemzetközi védjegyének, amely a 14.,18. és 25. osztályba tartozó árukra vonatkozott, ma-gyarországi oltalmát elismerték a „valamennyi áruNew York Államból (Amerikai Egyesült Államok)származik” toldattal történt korlátozással, amelyet aFõvárosi Ítélõtábla elõtti fellebbezési eljárásban jelen-tettek be és igazoltak.66 Ugyancsak elismerték a VIR-GINIA megjelölésre a 29–33. osztályok tekintetébenlajstromozott nemzetközi védjegy magyarországi ol-talmát egy olasz cég javára, amelynek cégnevében sze-repelt a „Virginia” nõi név.67 Feltehetõen más lettvolna a döntés, ha a bejelentõ a 34. osztályba tartozódohánytermékre kért volna védjegyoltalmat, errõlugyanis híres az Amerikai Egyesült Államok-beli Vir-ginia Állam.

6.2.2. OrszágnevekFöldrajzi nevek az országnevek is, ezeknek azonban

nemcsak földrajzi, hanem politikai jelentésük is van.Az 1969. évi védjegytörvény kizárta a védjegyoltalom-

ból az országneveket és azok rövidítését.68 Ennek ha-tálya alatt az OTH ideiglenes oltalommegtagadóhatározatot69 adott ki egy olasz jogosult AND szóravonatkozó, a 18., 25. és 35. osztályok tekintetébenlajstromozott nemzetközi védjegye ügyében az An-dorrai Hercegség Kormánya által benyújtott észrevé-telre, mivel az AND megjelölés megegyezett az An-dorrai Hercegség betûjelével, és ezért országnév rövi-dítésének volt tekinthetõ.

Az 1997. évi védjegytörvény – amint a következõjogesetbõl is látható – nem tartalmaz olyan rendelke-zést, amely az országneveket és azok rövidítését köz-vetlenül kizárná a védjegyoltalomból. Elutasításra ke-rült egy Egyesült Királyság-beli cég bejelentése egyábrás megjelölésre, amely téglalap alakú színes mezõ-ben csupán az „Iceland” feliratot tartalmazta. A beje-lentés ellen, amely a 29. és 30. osztályokba tartozó kü-lönféle élelmiszerekre és a 35. osztályba tartozó szol-gáltatásokra vonatkozott, észrevételt nyújtott be az Iz-landi Köztársaság Külügyminisztériuma és arra hi-vatkozott, hogy a megjelölés egyrészt leíró, illetvemegtévesztõ jellege, másrészt a Párizsi Uniós Egyez-mény (a továbbiakban: PUE) 6ter cikke alapján, mintállami felségjel ki van zárva a védjegyoltalomból. AzSZTNH a megjelölést az áruk és a szolgáltatások föld-rajzi származása tekintetében megtévesztõnek tartottafigyelemmel arra, hogy a bejelentõ cég nagy-britanni-ai székhelyû és a megjelölés „Iceland” feliratáról amagyar fogyasztók Izlandra asszociálnak. Nem találtaazonban az SZTNH alaposnak az állami felségjelektekintetében a Vt. 3. §-a (2) bekezdésének a) pontjáravaló hivatkozást. A felszólaló által megjelölt, a PUE6ter adatbázisban IS7 szám alatt szereplõ izlandi fel-ségjel egy címerbõl és az „Iceland” országnévbõl áll,ahol a címer a domináns elem. PUE 6ter cikk (1) bek.a) pontja kifejezetten nevesíti, mely jelzések állhatnakállami felségjelként oltalom alatt. E felsorolásban azországnevek nem szerepelnek, ezért azok önmaguk-ban nem állhatnak a PUE 6ter cikkének oltalma alatt.A bejelentett ábrás megjelölés ezért nem tekinthetõ azIS7 számú állami felségjel címertani utánzatának.70

Az elutasító határozat megváltoztatási kérelem hiá-nyában jogerõre emelkedett.

Figyelemre méltó, hogy a Vt. 3. §-a (2) bekezdésé-nek a) pontja – a hivatkozott PUE 6ter cikk (1) bekez-





71 Study on the Protection of Country Names. Document prepared by the Secretariat, SCT/29/5. Geneva, World Intellectual PropertyOrganization, 2013. március. Megtalálható a következõ honlapon: http://www.wipo.int/edocs/mdocs/sct/en/sct_29/sct_29_5.pdf(2013.07.31.)

72 Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.), figyelembe véve annak elsõ módosítását (2012. június 18.), második módosítását (2012.november 9.), harmadik módosítását (2012. december 21.) és negyedik módosítását (2013. március 25.).

73 Alaptörvény A), B) és C) cikk; Ptk., 28. § (1) bek.; 2013. évi Ptk., 3:405. § (1) bek.74 Kereskedelemügyi Miniszter, 863/1906. sz. Ismertetve ábrával a 33. jegyzetben megadott mûben, 453. jogeset, 229. 75 Kereskedelemügyi Miniszter, 583/1909. sz. Ismertetve a 33. jegyzetben megadott mûben, 480. jogeset, 241–242. Az idézetben említett

„nagy szerepet játszott férfiak” feltehetõen gróf Andrássy Gyula és ifjabb gróf Andrássy Gyula politikusok. A „hasonló vezetéknévvelbíró egyén” gróf Andrássy Géza volt.

76 Fõvárosi Bíróság 3.Pk.23.762/1994/3.77 MSZH 631.247/FKL, 1997. május 29.78 SZTNH A992504, 2011. március 28.79 MSZH A811524/5, 2005. szeptember 21.80 Fõvárosi Bíróság 3.Pk.20.115/2006/5.

dése folytán – államok esetében nem vonatkozik azoknevére és a név rövidítésére, de a nemzetközi kor-mányközi szervezeteknél igen. A Vt. 3. § (2) bek. b)pontja is csak jelvényrõl, jelképrõl és címerrõl szól,ezekbe a név aligha érthetõ bele. Az országnevek lajst-romozhatósága kérdésében a WIPO nemzetközi fel-mérést végzett és ennek alapján egy tanulmánytkészített.71 A felmérés szerint számos államban eleveki vannak zárva a védjegyoltalomból az ilyen bejelen-tések. Más államokban a leíró vagy megtévesztõ jelleg,a megkülönböztetõ képesség hiánya, avagy egyéb ok-ból nem lajstromozhatóak.

Úgy véljük, hogy a Vt. 5. §-a (1) bekezdésének a)pontja szerint az adott állam illetékes szervének fel-szólalása alapján a személyhez fûzõdõ jog sérelme mi-att is ki lehet zárva a védjegyoltalomból egy országnévvagy annak rövidítése. Hazánk hivatalos neve azAlaptörvény72 szerint Magyarország, a magyar államsui generis jogi személy.73 A nemzetközi jog által elis-mert más államok is jogi személyek. Nézetünk szerintaz államokat – hasonlóan az egyéb jogi személyekhez –szintén megilleti a névviselési jog.

6.2.3. Földrajzi helyre utaló egyéb megjelölésekAz áru földrajzi származása tekintetében adott eset-

ben megtévesztõnek minõsülhet egy olyan megjelö-lés, amely földrajzi nevet ugyan nem tartalmaz, de amegjelölés szövege vagy ábrája valamely földrajzihelyre utal, azzal kapcsolatban van, illetve a fogyasz-tók arról a földrajzi névre asszociálnak.

Az 1890. évi védjegytörvény hatálya alatt a kereske-delemügyi miniszter elrendelte a ROQUEFORT SURCHOIX feliratú, sajtokra bejegyzett ábrás védjegy tör-lését, mivel azt a védjegytulajdonos véghlesi várában(Zólyom vármegye) készített sajt megjelölésére hasz-nálták, s ezért a vevõközönség megtévesztésére alkal-mas adatot tartalmazott.74 Egy másik ügyben a keres-kedelemügyi miniszter megtagadta egy német cég„Andrássy” védjegyének ceruzák megjelölésére valólajstromozását a következõ figyelemre méltó indoko-lással: „Az Andrássy név, mint Magyarország legköze-lebbi múltjában nagy szerepet játszott férfiaknak neveannyira közismert, hogy valamely idegen árunak ezzela névvel való megjelölése mindenesetre alkalmas a kö-

zönségnek az áru származása tekintetében való megté-vesztésére, s ezt a megtévesztést egy hasonló vezeték-névvel bíró egyénnek, de sõt magának az illetõ közéle-ti férfiúnak beleegyezõ nyilatkozata nem ellensúly-ozhatja.”75

Azért idéztük e több mint 100 éves döntést, mert vi-lágos okfejtése rámutat arra, hogy egy hozzájárulónyilatkozat (Vt. 7. §) miért nem alkalmas a megté-vesztõ jelleg alapján fennálló kizáró ok [Vt. 3. § (1)bek. b) pont] elhárítására. Ezzel a jogesettel a kizáróok tekintetében teljesen analóg az alább ismertetett2011-es „KOSSUTH” jogeset.

Az 1969. évi védjegytörvény hatálya alatt elutasítás-ra került egy magyar bejelentõnek a GRIGORIJRASPUTIN feliratot és hagymakupolás építményttartalmazó megjelölésre a 33. osztályba tartozó vodkatekintetében benyújtott bejelentése.76

A SAISON RUSSE („orosz évszak”) francia feliratúés ezt még angolul és oroszul is tartalmazó ábrás nem-zetközi védjegy francia jogosultja az MSZH által ki-adott kifogásolásra a 9. osztályba tartozó hang- és kép-hordozókat tartalmazó árujegyzékét akként egészítet-te ki, hogy „valamennyi felsorolt termék orosz szár-mazású zeneszerzõk vagy elõadómûvészek felvételé-vel”, amely korlátozás a védjegy oltalmának magyar-országi elismerését eredményezte.77

Az 1997. évi védjegytörvény hatálya alatt megtagad-ták egy cseh jogosult javára a 3., 20., 43. és 44. osztá-lyok tekintetében lajstromozott KOSSUTH feliratúábrás nemzetközi védjegy magyarországi oltalmát amegjelölés megtévesztõ jellege miatt.78

Egy osztrák cég „Shan shi” feliratot és kínai írásje-gyeket tartalmazó, a 29., 30. és 33. osztályokba tartozóáruk tekintetében lajstromozott nemzetközi védjegy-ének magyarországi oltalmát a földrajzi származás te-kintetében fennálló megtévesztõ jelleg miatt azMSZH megtagadta, majd a védjegyjogosult megvál-toztatási kérelmének maga helyt adott [Vt. 46/A. § (3)bek.], és a védjegyoltalmat elismerte.79

Megtagadták egy holland bejelentõ TSAR NIKO-LAJ nemzetközi védjegyének magyarországi oltal-mát, amely védjegy a 29. osztályba tartozó füstölt la-zac és kaviár árukra vonatkozott.80 A Fõvárosi Bíró-ság nem tekintette megtévesztõnek az áruk földrajzi

81 Fõvárosi Bíróság 3.Pk.26.782/2009/2.82 Fõvárosi Bíróság 1.Pk.21.709/2010/3.83 Bryndza Podhalanska PL/PDO/0005/0450; Slovenská bryndza SK/PGI/0005/0427.84 SZTNH A946603/11; Fõvárosi Bíróság 1.Pk.20.409/2010/3.85 Fõvárosi Törvényszék 1.Pk.24.920/2012/3.86 Fõvárosi Ítélõtábla 8.Pkf.28.020/2010/3.87 BH 1997. 338.

származása tekintetében egy magyar bejelentõ által a29. osztályba sorolt tej és tejtermékekre, különösen fe-hér krémsajtokra bejelentett SOLE ZORBA feliratúábrás megjelölést, bár az Nikosz Kazantzakisz regény-hõseként ismert Zorba folytán felidézheti Görögor-szágot.81

Hasonlóképpen nem tartotta megtévesztõnek a Fõ-városi Bíróság egy magyar bejelentõ MAGYARBRYNDZA feliratú színes ábrás megjelölését a 29.osztályba tartozó „Magyarország területén elõállítottbryndza típusú tejtermékek, különösen bryndza típu-sú sajttermékek” tekintetében, mivel a „bryndza” szónem földrajzi árujelzõ, hanem egy sajtféleség neve.82

Ez abból is kitûnik, hogy a „Bryndza Podhalanska”eredetmegjelölés („PDO”) egy lengyel jogosult, a„Slovenská bryndza” földrajzi jelzés („PGI”) pedigegy szlovák jogosult javára van az Európai Bizottság-nál sajtok tekintetében lajstromozva.83

Egy Oroszországra utaló megjelölés végül is nem bi-zonyult megtévesztõnek. Egy svájci cég nemzetközivédjegyoltalmat szerzett a KALASCHNIKOW meg-jelölésre a 32., 33. és 42. osztályban, amely szó M. Ty.Kalasnyikov neves orosz haditechnikai tervezõmér-nök családnevének német átírása. Az oltalmat 1996-ban Magyarországon a megtévesztõ jelleg miatt eluta-sították. Ugyanazon bejelentõ ugyanarra a szóra a 32.osztályba tartozó áruk tekintetében 2007-ben újabbnemzetközi bejelentést nyújtott be, melyet azSZTNH a megtévesztõ jelleg miatt újra elutasított.Megváltoztatási kérelemre a Fõvárosi Bíróság megál-lapította, hogy a megjelölés gépfegyverekkel kapcso-latban közismert, de ahhoz sörök és alkoholmentesitalok tekintetében a fogyasztókban semmiféle pozitívértékítélet nem kapcsolódik, ezért nem áll fenn amegtévesztés veszélye.84

Eme ügy is mutatja, hogy a védjegyjogban egy ko-rábbi elutasító határozatnak olyan értelemben nincsenprejudikáló hatása, hogy ugyanazt a megjelölést ugyan-azon árukra, illetve szolgáltatásokra ne lehetne újrabejelenteni. A viszonylagos kizáró okokat képezõ ko-rábbi jogok – és adott esetben a feltétlen kizáró okokis – dinamikus jellegûek; keletkeznek, változnak, el-múlnak, mint az élet.

A JELZIN szómegjelölésre vodka tekintetében egyfrancia jogosult javára lajstromozott nemzetközi véd-jegy magyarországi oltalmát az SZTNH elutasította aföldrajzi származás tekintetében fennálló megtévesztõjelleg miatt. A Fõvárosi Törvényszék azonban úgyítélte meg, hogy – még ha ismerik is a mai fogyasztók

néhai B. Ny. Jelcin orosz politikus nevét – a megjelö-lés és az orosz vodka között túl „távoli” a kapcsolat,ezért nem látta akadályát a magyarországi oltalomelismerésének.85 „Holtakról jót, vagy semmit” –mondja a közmondás.

6.3. Megtévesztés minõség vagy más tulajdonság tekinte-tében

Megtagadták a magyarországi oltalmat a PATRO-NOS szómegjelölésre az 5. osztályba tartozó „gyógy-szerek, gyógyhatású készítmények emberi használat-ra” áruk tekintetében lajstromozott nemzetközi véd-jegynél, mivel a megjelölés figyelembe veendõ magyarjelentése valamely termék kiszerelésére, csomagolásiformájára utal, és ez az adott, nem patronos kiszerelé-sû áruk tekintetében megtévesztõ.86

Nem eredményezi azonban a fogyasztók megtévesz-tését az olyan valótlan tartalmú megjelölés, pl. a157361 lajstromszámú védjegy SZÁÁÁRNYAKATAD jelmondata, vagy kétes igazságtartalmú megjelö-lés, pl. a 190984 lajstromszámú védjegy „Egyen halatkarcsú marad” jelmondatú ábrája, melyet a fogyasztóknem tekinthetnek az árura, illetve szolgáltatásra vonat-kozó valós információnak.

6.3.1. Játékkaszinó esetekAz 1969. évi védjegytörvény hatálya alatt egy ma-

gyar bejelentõ LAS VEGAS CASINO megjelölését a41. osztályba tartozó „nevelés és szórakoztatás” szol-gáltatásokra elutasította mind az OTH, mind a Fõvá-rosi Bíróság a megtévesztõ jelleg miatt. A LegfelsõbbBíróság az elsõfokú bíróság végzését és az OTH hatá-rozatát hatályon kívül helyezte, és az OTH-t új eljá-rásra utasította. Végzésében megállapította, hogy aföldrajzi utalás ebben az esetben elsõsorban a szolgál-tatás mibenlétére vonatkozik, és nem a játékkaszinótüzemeltetõ cég székhelyét jelöli, valamint, hogy „amegjelölés a szolgáltatás származását illetõen semmegtévesztõ … ugyanis a kérelmezõ nem valamely tár-gyiasult formában megjelenõ árut forgalmaz, hanemszerencsejáték-szolgáltatást nyújt”.87 Az OTH az új el-járásban a megjelölést 145595 számon lajstromozta.

A következõ két figyelemre méltó jogesetben a meg-jelölés a földrajzi származás mellett a szolgáltatás minõ-sége tekintetében is megtévesztõnek bizonyult. Egymagyar bejelentõ a 35., 41., 42. és 43. osztályba tarto-zó szolgáltatások tekintetében bejelentett „MonteCarlo Elektronikus Casino” szóösszetételre és „MonteCarlo BUDAPEST” színes ábrás megjelölésre vonat-





88 Fõvárosi Bíróság 3.Pk.21.607/2009/3.89 Fõvárosi Ítélõtábla 8.Pkf.25.011/2010/3.90 Fõvárosi Ítélõtábla 8.Pkf.25.017/2010/3.91 Nagy Sándor–Szarka István: A magyar védjegytörvények magyarázata. A magyar királyi kereskedelemügyi miniszter és a bíróságok

gyakorlatának feldolgozásával. Budapest, Politzer Zsigmond és Fia, 1910. 36.92 Fõvárosi Ítélõtábla 8.Pkf.25.652/2009/5. „Kecskeméti Konzervgyár Rt.”93 MSZH M9303944/6.94 Frederic Morton: A Rothschildok. Egy család története. Budapest, Corvina, 2002. 45–47.95 Az egyes címek és rangok megszüntetésérõl szóló 1947. évi IV. törvénycikk 3. §-ának (2) bekezdése szerint „[n]emesi elõnévnek, ne-

mesi címernek és jelvénynek, vagy a nemesi nemzetségi származásra utaló kifejezésnek (de genere…) használata tilos”.96 Fõvárosi Bíróság 1.Pk.29.759/2001/6. Azóta a Szent István körúton és a Teréz körúton mûködött címeres Rothschild élelmiszer-áru-

házak megszûntek.

kozó védjegybejelentései ellen a CASINO DEMONTE-CARLO nemzetközi védjegy – amely Ma-gyarországon nem állt oltalom alatt – jogosultja lépettfel védjegyének közismertsége alapján, és arra is hivat-kozott, hogy a megjelölések mind a szolgáltatások föld-rajzi származása, mind azok minõsége tekintetébenmegtévesztõk. Az MSZH a szóösszetétel bejelentést el-utasította, a döntéssel a Fõvárosi Bíróság88 és a Fõváro-si Ítélõtábla89 egyetértett. A színes ábrás megjelölés iselutasításra került, a bíróságok lényegében egyezõ in-dokolással utasították el a megváltoztatási kérelmet.90

Megemlítjük, hogy a „Monte Carlo” domináns fel-iratú ábrás védjegy 187578 lajstromszámon a 34. osz-tályba tartozó dohányárukra lajstromozásra került egyjapán cég javára, nyilván azért, mert a Monacói Her-cegség nem dohánytermelésrõl vagy dohányiparrólhíres.

Érdemes összevetni ezt a két „Monte Carlo” jogese-tet a korábbi LAS VEGAS CASINO jogesettel. Míg akorábbi ügyben a megjelölés egy olyan amerikai városnevét tartalmazta, amely általában a kaszinóiról híres,az utóbbi két ügyben a megjelölés egy konkrét világ-hírû, mondhatni patinás kaszinóra utalt. Ennek foly-tán a korábbi ügyben fel lehetett tételezni, hogy az át-lagos fogyasztónak általában a szerencsejátékok jut-nak az eszébe, az utóbbi két ügyben azonban sokkalvalószínûbb, hogy a fogyasztóban a szolgáltatásokkalkapcsolatban konkrét téves képzet alakul ki.

6.4. Megtévesztés egyéb tekintetben

Lehetnek olyan esetek, amikor a megjelölés valaki-re vagy valamire nézve megtévesztõ tartalma miattminõsül megtévesztõnek, például nem a valóságnakmegfelelõen tünteti fel a bejelentõ, illetve védjegyjo-gosult alapítási évét, avagy egy címkén a termék általelnyert díjakat, kitüntetéseket. Ilyen esetek az 1890. évivédjegytörvény hatálya alatt is voltak.91

Egy védjegybejelentés ügyében észrevételt nyújtot-tak be többek között azon az alapon, hogy az ábrásmegjelölés „SINCE 1900” felirata miatt megtéveszti afogyasztókat az árujegyzékben szereplõ élelmiszeripa-ri termékek tekintetében, mert azok már nem az ak-kori receptúrák szerint készülnek. Az MSZH és az el-járt bíróságok megállapították, hogy a felirat nem azárujegyzékben szereplõ valamely árura, hanem a meg-

jelölésben név szerint feltüntetett gazdasági társaság-ra vonatkozik, amelynek jogelõdei nem vitatottantöbb mint száz éve folyamatosan mûködnek.92

6.4.1. A Rothschildok eseteA megtévesztésnek egy ritka és tanulságos esete for-

dult elõ a következõ jogesetben. Egy védjegy törléseiránti eljárásban, amelyet Eric de Rothschild francia-országi lakos indított meg 1997. szeptember 15-én,többek között a Rothschild család nevéhez és címeré-hez fûzõdõ jogának megsértése miatt, az MSZH töröl-te a „Rothschild” feliratot és egy címert – amelybenoroszlán és unikornis által közrefogott, négy mezõreosztott pajzs alatt „Concordia Integritas Industria” jel-mondat van – tartalmazó ábrás védjegyet, amely né-hány osztály kivételével az összes 1–42. osztálybanlajstromozva volt.93 Megállapította, hogy a megjelölésalkalmas a fogyasztók megtévesztésére, mivel a védje-gyen ábrázolt címer és jelmondat két heraldikai szak-értõ szakvéleménye szerint heraldikailag azonos a bá-ró Rothschild bankár család címerével.94 A törlést a„jogszabályba ütközés” jogcímén is kimondták a Vt.3. § (1) bek. a) pontjának az ügyben alkalmazandó ko-rábbi szövege alapján, mert a védjegyen ábrázolt cí-mer folytán a megjelölés ütközött az 1947. évi IV. tör-vénycikk 3. § (2) bekezdésének rendelkezésébe, amelytiltja a nemesi címerek használatát.95

A Fõvárosi Bíróság – egyetértve az MSZH határoza-tával – végzésének indokolásában kifejtette, hogy aRothschild név, illetve az ahhoz kapcsolt címerrajz azta téves képzetet keltheti a fogyasztókban, hogy az áru-jelzõ a közismert történelmi Rothschild családhozkapcsolódik. A Fõvárosi Bíróság nem fogadta el véd-jegyjogosult elõadását, amely szerint a védjegyben sze-replõ címer esztétikai elem, az nem jelent nemesi cí-mer használatot. Úgy foglalt állást, hogy az 1947. éviIV. törvénycikk teljes körûen, a kereskedelmi célúhasználatra is kiterjedõen tiltja a nemesi címerek hasz-nálatát. Nem látta megállapíthatónak a névjogi sérel-met, mivel a védjegyjogosult kft. cégnevének vezérsza-va és tulajdonosának családi neve Rothschild, a „cí-merhez fûzõdõ jog” pedig álláspontja szerint az 1947.évi IV. törvénycikk alapján nem része a személyhez fû-zõdõ jognak. A Fõvárosi Bíróságnak a védjegyjogosultmegváltoztatási kérelmét elutasító végzése fellebbezéshiányában jogerõre emelkedett.96

97 1979. évi 13. törvényerejû rendelet 10. §-a és 11. §-ának (1) bekezdése szerint ezekre az ember személyes joga irányadó, amely annakaz államnak a joga, amelynek állampolgára.

98 Vt., 3. § (1) bek. c) pont.99 Gödölle István: Rosszhiszemûség a védjegyjogban. Magyar Iparjogvédelmi és Szerzõi Jogi Egyesület Közleményei. 43. sz., 2002.

119–120.100 Az 1996. évi LVII. törvény 2. §-a, amelynél nem feltétel a versenytársi minõség.101 G.H.C. Bodenhausen: Guide to the Application of the Paris Convention for the Protection of Industrial Property as Revised at Stock-

holm in 1967. Geneva, United International Bureaux for the Protection of Intellectual Property (BIRPI), 1968. 107–119.102 Gödölle István: A védjegyjog átmeneti rendelkezései: célszerûség és alkotmányosság történelmi fényben. Jogtudományi Közlöny.

2005. 5. sz. 225–233.103 Például a 160713 lajstromszámú „Gróf Károlyi” védjegy, a 173150 lajstromszámú GRÓF ESTERHÁZY védjegy, a 172805 lajstrom-

számú GRÓF NAGYRÉDEI ábrás védjegy és a 167061 lajstromszámú DOMAINE GRÓF ZICHY ábrás védjegy.104 Például a 175900 lajstromszámú BARON BORNEMISSZA TOKAJI ábrás védjegy, a 191324 lajstromszámú „Gróf Simontsits” ábrás

védjegy, a 192749 lajstromszámú GRÓF GRASSALKOVICH védjegy, a 194041 lajstromszámú „Gróf Széchenyi Pálinka” védjegy, a196831 lajstromszámú „Baron von Twickel” védjegy, a 199241 lajstromszámú GRÓF BUTLER védjegy és a 207489 lajstromszámúBÁRÓ HARRUCKERN GYULAI PÁLINKAMANUFAKTURA KFT. feliratú ábrás védjegy.

105 1947. évi IV. törvénycikk, 3. § (3) bek.106 „Elnyomás, szolgasors, / Ez volt a rend ezer évig. / Senyvedt a nép legjobb ereje. / Úriszék, dézsma, bot, / Nem látta, hajh, sose végit.

/ Hullt a pór, hullt a gyereke, / Dologtalané volt az ország.”

Túlmenne a jelen tanulmány keretein annak tagla-lása, hogy a Vt. 15. § (1) bek. a) pontja az adott eset-ben – figyelemmel arra, hogy a védjegyoltalom korlá-tai csak az üzleti tisztesség követelményeivel össz-hangban lévõ használatra vonatkoznak – tényleg ki-zárta-e a névjogi sérelmet, és a névviselési, illetve a cí-merhez fûzõdõ jog tekintetében figyelembe vétetett-ea magyar nemzetközi magánjognak a külföldi állam-polgárok személyhez fûzõdõ jogaira és névviselésérevonatkozó elõírása,97 továbbá az, hogy az 1947. évi IV.törvénycikk fenti tiltó rendelkezése alkalmazható-eilyen tág értelemben a más általi használatra is.

A véleményünk szerint helyes törlési döntés – aRothschild család címere utánzásának jóhiszemûsé-get kizáró tényállása miatt – a rosszhiszemû védjegy-bejelentés98 feltétlen kizáró okon is alapulhatottvolna.99 Szóba jöhetett volna továbbá tisztességtelenpiaci magatartást tiltó jogszabályba való ütközés100

jogcíme is, összhangban a PUE 6quinquies (B) cikkutolsó mondatának rendelkezésével, amely szerint azUnió országai érvényteleníthetik azokat a lajstromo-zásokat, amelyek a PUE 10bis cikke szerint a tisztes-ségtelen verseny tényállását valósítják meg.101

Mivel a megjelölés használatának jogszabályba üt-közése a Vt. 3. § (1) bekezdése a) pontjának 2002. ja-nuár 1-tõl hatályos módosított szövege szerint önma-gában nem képez kizáró okot, úgy véljük, hogy egynemesi címert vagy annak címertani utánzatát ábrá-zoló megjelölés ma már pusztán az 1947. évi IV. tör-vénycikk használati tilalma miatt nem kerülne eluta-sításra, illetve egy ilyen védjegy nem lenne töröl-hetõ.102

A védjegylajstromban számos, fõképp italok tekin-tetében lajstromozott olyan védjegy található, amelyfõnemesi nevet, illetve címert tartalmaz. Ezek egy ré-szének bejelentési napja 2002. január 1-nél korábbi.Ez azt mutatja, hogy általában már akkor sem utasí-tották el az ilyen megjelölésû bejelentéseket az 1947.évi IV. törvénycikkre hivatkozva.103 Vannak olyanhasonló jellegû védjegyek, ahol a bejelentés napja2002. január 1-nél késõbbi.104

6.4.2. Kitérõ az 1947. évi IV. törvénycikk tilalmairaFelvethetõ a kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e

az 1947. évi IV. törvénycikk használati tilalmainak to-vábbi fenntartására. A törvénycikk egy másik rendel-kezése szerint „[t]ilos olyan címzést használni, amelya jelen törvénnyel megszüntetett rangra vagy rangjel-zõ címre (méltóságra) utal (fõméltóságú, nagyméltó-ságú, kegyelmes, méltóságos, tekintetes, nemzetes,stb.).”105 Ezt a tilalmat ma már szinte humorosnak istekinthetjük; miért ne címezhetné valaki a barátjánakírt levelét „tekintetes” megszólítással.

A tilalmak olyan történelmi helyzetben születtek,amikor a szovjet megszállás támogatásával hatalmonlévõk jelszava „a múltat végképp eltörölni” volt, és eb-be Magyarország történelmi múltja is beletartozott. Amagyar történelemrõl az akkori politika által alkotottképet jól reprezentálja az 1946-os köztársasági indulóelsõ versszaka.106 Eme egyoldalú történelemszemléletmeghaladottnak tekinthetõ. Nézetünk szerint nincsalapos indok arra, hogy azok a személyek, akiknek fel-menõjük valaha – általában nem érdemtelenül – ne-mesi vagy fõnemesi rangot, illetve címert kapott, aztcímként magánéletükben és nyilvánosan ne használ-hassák.

Más demokratikus berendezkedésû európai orszá-gokban, pl. Angliában, Franciaországban és Németor-szágban nincs tiltva a nemesi elõnév vagy címer hasz-nálata, amihez elõjogok már nem kapcsolódnak. 1990óta egyébként hazánkban is számos esetben használ-nak nemesi és fõnemesi címet, elõnevet és címert, il-letve „vitéz” címet magánélettel kapcsolatos közlemé-nyekben. Elegendõ csak a lapok halálozási rovatát, agyászjelentéseket vagy az újabb utcai emléktáblákatmegnézni. A védjegylajstromban található, fent emlí-tett italvédjegyeket is feltehetõen használják. Nincsentudomásunk arról, hogy ezeket a használatokat szank-cionálták volna.

6.4.3. A Gresham Palota eseteA fenti Rothschild ügyben a megjelölés megtévesz-

tõ jellege egy híres családdal, a következõ ügyben pedig





107 Sir Thomas Gresham (1519–1579) angol kereskedõ, bankár és politikus, aki 1565-ben megalapította a londoni tõzsdét (Royal Exchange).Az épületet 1907-ben az angol The Gresham Life Assurance Society biztosítótársaság építtette Quittner Zsigmond és Vágó József ter-vei szerint.

108 Mányai Csaba–Szelke László: A Gresham világa. Budapest, Heti Válasz Kiadó, 2003.109 Four Seasons Hotel Gresham Palace Budapest.110 BH+ 2008.6.267. Legfelsõbb Bíróság Pfv.IV.22.255/2006/4.111 Fõvárosi Ítélõtábla 8.Pkf.25.814/2012/3.112 207982 lajstromszámú védjegy.113 Pert fontolgat az embléma alkotója. Magyar Nemzet. 2013. július 27. 2. 114 A régi jogban volt ilyen. Az 1890. évi II. törvénycikk 6. §-ának felhatalmazása alapján lett kibocsátva a kereskedelmügyi miniszer

34.973/1895. sz. rendelete a kaszák, sarlók és szalmavágóknak kötelezõleg védjeggyel leendõ megjelölése tárgyában. Ismertetve a 33. jegy-zetben megadott mûben, 287–289.

egy híres épülettel kapcsolatos, amely épület a nem ke-vésbé híres Thomas Gresham107 nevét viseli.

Egy törlési eljárásban az MSZH az 1997-ben beje-lentett GRESHAM KFT védjegy árujegyzékét a 35.osztályba tartozó „reklámozás és ügyletek” és a 42.osztályba tartozó „luxusszállodai szolgáltatások” tör-lésével korlátozta. A megjelölést lajstromoztatásra be-jelentõ Gresham Kft. tulajdonosa és ügyvezetõje egy-ben ügyvezetõje volt egy olyan cégnek, amely bérletijoggal rendelkezett a Budapesten lévõ Gresham Palo-ta néven ismert szecessziós épületben.108 Az ingatlanbérlõinek bérleti jogviszonya 1995-ben megszûnt, és aprivatizált épületben a beruházói jogokat 1998-banmegszerzõ rt. luxusszállodát alakított ki.109 A véd-jegyjogosult jelentõs összeg ellenében felajánlotta azrt.-nek a védjegy átruházását, illetve arra vonatkozóhasznosítási jog engedélyezését, amit utóbbi nem fo-gadott el. A védjegyjogosult által megindított véd-jegybitorlási per miatt az rt. kérelmezte a védjegy tör-lését. A kérelemnek az MSZH a fenti korlátozássalrészben helyt adott, mégpedig egyrészt a rosszhiszemûvédjegybejelentés jogalapján, másrészt azért, mert máshelyen a közismert palota nevével megegyezõ megje-löléssel folytatott luxusszállodai szolgáltatás a fo-gyasztókat megtéveszthetné. Az MSZH határozatával ajogorvoslati eljárásban a Fõvárosi Ítélõtábla mindkétjogalap tekintetében egyetértett, a felülvizsgálati ké-relmet a Legfelsõbb Bíróság elutasította.110

6.4.4. Katonai és politikai hírességekA következõ jogesetnél a megtévesztõ jelleg egy je-

lentõs múltú magyar katonai intézménnyel kapcsolatos.Elutasításra került észrevétel után egy magyar kft. be-jelentõ „HTI Haditechnikai Intézet” megjelölésre vo-natkozó védjegybejelentése, amelynek árujegyzéke a35., 41. és 42. osztályba tartozó szolgáltatásokat tartal-mazott, mivel a magyar fogyasztók a megjelölésrõl a

honvédséggel kapcsolatos állami intézményre gondo-lnak.111

A védjegyjog néha a politika világába is elkalando-zik. Egy friss ügy a történelmi nevet szerzett lengyeltársadalmi szervezettel, a „Solidarnosc” Független Ön-kormányzó Szakszervezettel kapcsolatos. Egy magyartársadalmi szervezet védjegyoltalmat szerzett a külön-leges írásmódú „Szolidaritás” feliratot és a feliratbólkinyúló zászlót tartalmazó ábrás megjelölésre a 41.osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében.112 Azábrás megjelölés eléggé hasonlít a „Solidarnosc”Szakszervezet SOLIDARNOSC feliratú zászlós emb-lémájára, amelyet Jerzy Janiszewski grafikusmûvésztervezett, és amelynek kizárólagos használatára a„Solidarnosc” Szakszervezet jogosult.113 Az ügy folya-matban van. Védjegyjogi érdeklõdéssel várjuk, miklesznek a fejlemények, és – ha az ügy hatósági útra te-relõdnék – milyen döntés fog születni.

7. Epilógus

Mint láttuk, azok a megjelölések, amelyek a fogyasz-tókat megtéveszthetik, ki vannak zárva a védjegyolta-lomból. Ha egy megjelölés azért nem lajstromozható,mert leíró jellegû, azt a jogosult attól még használhatja.A mai magyar jogban semmiféle áru tekintetében sincsolyan elõírás, hogy egy megjelölés használatának felté-tele lenne a védjegykénti lajstromozás.114 A megtévesztõjellegû megjelölésnél más a helyzet. Az ilyen megjelöléstényleges használatát egyrészt a fogyasztóvédelmi jog-szabályok, másrészt a tisztességtelen piaci magatartásttiltó rendelkezések tiltják és szankcionálják. Ezért a meg-jelölés megtévesztõ jellege miatt elutasított védjegybeje-lentés jogosultjának a tényleges piaci használathoz taná-csos más nem megtévesztõ megjelölést választania. A jóválasztás aztán a lajstromozás felé is utat nyithat.

1 Ezt többek között az is jelzi, hogy a Debreceni Ítélõtábla büntetõ fellebbviteli tanácsai is ellentétes gyakorlatot folytatnak pl. a perújí-tási indítványt elutasító elsõfokú végzést helybenhagyó határozatuk jogerõre emelkedésének tanúsítása terén. Ld. pl. Bkf. II.619/2012/2. és Bkf. III. 875/2012/2. számú határozatok, amelyek közül csak az utóbbira vezetett záradékot a táblabíróság tanácselnöke.

2 Kardos Sándor–Háger Tamás: A bírói határozatok végrehajthatósága, a határozat jogerõsítõ záradékkal való ellátása. Debreceni JogiMûhely 2011. április, 1–11.

3 Ld. pl. Lamm Vanda–Peschka Vilmos [fõszerk.]: Jogi Lexikon. KJK-KERSZÖV, Budapest, 1999. 292.

FÁZSI LÁSZLÓtanácselnök

Nyíregyházi Törvényszék(Nyíregyháza)

FEDOR ANETTbírósági titkár

Nyíregyházi Törvényszék(Nyíregyháza)

STÁL JÓZSEFjárásbíró

Nyíregyházi Járásbíróság(Nyíregyháza)

A jog erejének biztonságaMegjegyzések Elek Balázs

monográfiájához*

I.A jogerõ kérdése

Azt még elfogadhatónak tartjuk,ha egy újságíró az elõzetes letartóz-tatás tárgyában hozott határozatjogerejének a kérdését is belekeve-ri az errõl szóló tudósításába; az vi-szont már kifejezetten zavaró, haugyanez a bírósági sajtószóvivõ tá-jékoztatójában fordul elõ, az pedigkifejezetten aggasztó, amikorolyan bírósági határozatra vezetettzáradék formájában találkozunk ajogerõre emelkedés megállapításá-val, amelynek esetében ennek dek-larálása nem csak szükségtelen, ha-nem félrevezetõ is. Ehhez képestmindegyik eset elõfordulására bõ-ven találhatunk példákat, a sajtó-ban éppúgy, mint saját házunk tá-ján, ami elég világosan jelzi, hogynincs minden rendben a jogerõ

mibenlétének vagy ha úgy tetszik:jelentõségének megítélését illetõ-en.1 Ez mindenképpen indokolja akérdés behatóbb vizsgálatát, márcsak azért is, mert sok fogódzótnem találunk a jelenkori jogirodal-munkban. Ezért a büntetõjog mû-velõi számára jelentõs eseménynektartjuk „A jogerõ a büntetõeljárás-ban” címû monográfia megjelené-sét, miután Elek Balázs e munkájá-nak értékelésével kapcsolatban aközhelyszerûvé koptatott hiány-pótló jelzõ használatát valóban el-engedhetetlennek tekintjük, hi-szen a jogerõ kérdésének ilyen ki-merítõ részletességû tematikus fel-dolgozásával a jogelmélet mindez-idáig adósa volt a gyakorlatnak,amelynek problémáival korábbancsak Kardos Sándor és Háger Tamásfoglalkozott.2

II.Az összefüggések rendszere

Egy monográfia jelentõségénekvalódi fokmérõjét azonban termé-szetesen nem a témája, hanem a tár-gyával foglalkozó szakemberek ál-tali használhatósága jelenti, aminagymértékben a feldolgozás mód-szerén és a kutatási eredményekrendszerezésén múlik. Ezért tart-juk fontosnak annak áttekintését,hogy Elek Balázs milyen megköze-lítésben vizsgálja a büntetõeljárás-ban érvényesülõ jogerõ kérdéseit.Ilyen tekintetben azt állapíthatjukmeg, hogy a szerzõ a kutatása tár-gyát képezõ jogintézmény mindenszámba vehetõ összefüggésére fi-

gyelemmel volt, s ennek eredmé-nyét a téma iránt érdeklõdõ jogal-kalmazó számára is jól használhatótematika szerint ismerteti, amely-nek során a következõ nagyobb téma-köröket érinti: 1. az igazság és a jog-erõ összefüggése; 2. a jogerõ meg-határozása; 3. a részjogerõ; 4. a jog-erõ stádiumai; 5. az ügydöntõ ha-tározatok jogerejének hatásai; 6. ahatározatok jogerõre emelkedésé-nek idõpontja; 7. a záradék; 8. a jog-erõ feloldása.

E tematika keretei között a szak-májának elméleti kérdései iránt isfogékony jogász számára a könyvlegizgalmasabb részét vélemé-nyünk szerint az igazság és a jogerõösszefüggéseivel foglalkozó fejeze-te képezi, amelynek problematiká-ját a szerzõ meglehetõsen tág kon-textusban vizsgálja, anélkül, hogyszem elõl tévesztené kutatásánaktárgyát, hiszen a jogerõ intézmé-nye az igazságszolgáltatástól elvo-natkoztatva csupán egy értelmez-hetetlen fogalmat jelentene, ami-bõl magától értetõdõen következika filozofikus tartalma ellenére semmegkerülhetõ „igazság” kérdésé-nek viszonyítási pontként valómeghatározása. Ennek figyelmenkívül hagyása ugyanis meggyõzõ-désünk szerint éppen a jog lénye-gének szem elõl tévesztését jelente-né, aminek a jelentõségén mit semváltoztat a jogászi gondolkodás fo-galomrendszerének esetleges kifor-ratlansága.3

Ennek tükrében különösen ér-dekfeszítõ a bírói meggyõzõdés ésaz igazság viszonyáról olvasni, mi-vel Sascha Ziemann szerint az anya-gi igazság megismerésekor a bünte-


154 SZEMLE 2014. MÁRCIUS

SZEMLE


FÁZSI–FEDOR–STÁL: A JOG EREJÉNEK BIZTONSÁGA 155

4 Ziemann, Sascha: Ist Rechtskraft noch zeitgemäß? Zur Unflexibilität des Rechtssystems bei der Durchführung von Strafverfahren. 8.Forrás: http://www.jura.uni-frankfurt.de/ifkur1/neumann/Lehrstuhlteam/Ziemann/publikationen/ziemann_rectskraft_ARSP-B103.pdf [2012. november 5.]

5 Elek: i. m. 51. 6 Elek: i. m. 54. 7 Elek: i. m. 51. 8 Elek: i. m. 55. 9 Beiling, Ernst: Deutsches Reichsstrafprozeßrecht. In: Ziemann: i. m. 1.10 37. §-hoz fûzött miniszteri indokolás.11 1/2007. BKv. In: Elek : i. m. 57.

tõeljárás során csupán a bíró szub-jektív bizonyosságáról van szó.4

Már csak ezért is megkülönbözte-tett figyelmet érdemel a szerzõ ál-láspontja szerint pszichológiai té-nyezõk alapján5 kialakuló belsõ meg-gyõzõdés zsinórmértékkénti elfogadá-sának a kérdése, annak megjegyzésemellett, hogy a magunk részérõlszívesen olvastuk volna a szerzõ sa-ját álláspontjának kifejtését is a bí-rói meggyõzõdésre alapozott ítélet-alkotás hatályos szabályozásánakmegítélését illetõen. Tapasztalata-ink szerint napjaink ítélkezési gya-korlatában ugyanis a közvetlen bí-rósági bizonyítás háttérbe szorulá-sának tendenciája figyelhetõ meg;ez szükségszerûen csökkenti a bíróimeggyõzõdést hitelesítõ pszicholó-giai tényezõk jelentõségét, amire atovábbiakban a szerzõ is utal azonálláspontjának kifejtésekor, misze-rint „a különbözõ gyorsító törvény-csomagok egyre nagyobb teret en-gedtek annak, hogy a bíróság eljárá-sa a büntetõeljárás központi szere-pébõl ismét a nyomozási szakaszegyszerûsített megismétlése, formá-lis ellenõrzése legyen”.6 Ez ugyanisönmagában véve is arra mutat,hogy a belsõ meggyõzõdés kialaku-lásának kívánalma a gyakorlatbankevésbé érvényesülhet, s szerepétparadox módon a nyomozás ered-ményével kapcsolatos kételyek hiá-nya veszi át a bírói gondolkodás-ban, vagyis egyet kell értenünk aszerzõ álláspontjával abban, hogycsupán látszólagos „különbség vana bírói ítélet bizonyossági szintjé-ben a common law és a kontinentá-lis jogrendszerû országok között”.7

Legalább ilyen izgalmas felvetése-ket olvashatunk a monográfiának aténykérdésben való fellebbezés proble-matikájával foglalkozó következõ

részében is, amelynek a büntetõeljá-rásról szóló 1998. évi XIX. törvény[Be.] 75. § (1) bekezdésében foglaltszabály értelmezésére vonatkozómegállapításai a gyakorló jogász szá-mára sem lehetnek közömbösek. Aszerzõ álláspontja szerint ugyanis „abüntetõeljárásról szóló törvénynekazon rendelkezése, hogy »ha azügyész nem indítványozza, a bíró-ság nem köteles a vádat alátámasztóbizonyítási eszközök beszerzésére,és megvizsgálására«, részben nemment át a bírói gyakorlatba, részbenellentétes jogértelmezést eredmé-nyezett. A szabály alkalmazása ese-tén eleve lehet tudni, hogy a törvé-nyesen megállapított tényállás semmegalapozott nem lesz, de a valósá-got sem fogja tartalmazni, mégisjogerõre emelkedhet”.8 [Ezért is ér-tekezhetett Ernst Beiling már 1928-ban a jogerõ „kétségtelenül botrányos”hatásáról, mert szerinte ezáltalolyan döntések is véglegessé válnak,amelyek ténybeli vagy jogi tekintet-ben tévesek avagy nem merítik ki azeljárás tárgyát.9]

Ennek bekövetkezése szélsõségesesetben kétségtelenül elõfordulhata szóban forgó bizonyítási szabálykövetkezetes alkalmazása esetén,amennyiben a konkrét ügyben eljá-ró ügyész nem tud felnõni a felada-tához. Ezért csupán az a kérdés,hogy melyik eset jelent nagyobb ve-szélyt a jogbiztonságra: az, amikor abûnözõ a felületes vádképviseleteredményeként elkerüli a felelõs-ségre vonást vagy az, ha ennek meg-elõzése érdekében a tisztességes el-járás követelményét figyelmen kí-vül hagyó bíró az ügyészi szerepet ismagára vállalja? Számunkra e kér-dés megválaszolása magától értetõ-dik, miután a jogbiztonság érvénye-sülését a bíró függetlenségének és

elfogulatlanságának megkérdõje-lezhetõségénél inkább veszélyezte-tõ helyzetet nem tudunk elképzel-ni. Ezen álláspontunk megvilágítá-sa céljából talán nem érdektelenidézni a Be. 75. §-ának (1) bekezdé-sét módosító 2006. évi LI. törvényminiszteri indokolásából, amelyszerint: „A bíróság nem nyomoz.Független és pártatlan szerv, mely-nek feladata a bizonyítékok szabadértékelése és az ügy érdemét illetõ-en a jogszabályoknak megfelelõ,igazságos döntés meghozatala. Atisztességes eljárás alapkövetelményé-nek alapfeltétele a vádlói és az igaz-ságszolgáltatási funkció szétválasz-tása. (…) A váddal való rendelke-zésbõl fakadó eljárási feladatok tel-jesítése vagy elmulasztása kizárólaga vádló (rendszerint a közvádló, azügyész hivatásbeli) felelõssége. (…)Az állami büntetõigény érvényesí-tése az ügyész alkotmányos kötele-zettsége és ennek a szakmai, hiva-tásbeli mulasztásból eredõ elenyé-szésének kockázatát is az ügyész vi-seli. A kockázat csökkentéséhez fû-zõdõ érdek semmiképpen nem le-het erõsebb, mint a tisztességes eljá-ráshoz való jog érvényesítése. Ezutóbbinak viszont alapvetõ feltételeaz eljárásbeli funkciók tisztaelkülönítése.”10

Ez utóbbi követelmény azonbansajnos napjainkig sem valósultmeg, miután az Elek Balázs által isfelhívott kollégiumi vélemény szerint„a hivatkozott szabály nem azt je-lenti, hogy a bíróság a vádló indít-ványa hiányában terhelõ bizonyí-tékot nem szerezhet be, illetve bi-zonyítékot nem vizsgálhat meg,hanem csupán azt, hogy erre nemköteles. Ebbõl pedig az fakad, hogyerre nem is kötelezhetõ, tõle nemszámon kérhetõ.”11 A bírót azon-

12 11/1992. (III. 5.) AB határozat.13 Fázsi László: A bizonyítási teher értelmezésének gyakorlati kérdései bírói szemmel. Magyar Jog 2009. 1. 23. 14 Elek: i. m. 52.

ban ez a vélemény sem igyekszikkorlátozni a vádat alátámasztó bi-zonyíték hivatalból történõ meg-szerzésében, vagyis a „vádpártoló”bizonyítás lefolytatásában, amineka lehetõsége nem csupán az alapel-vi szinten megfelelõen elhatárolteljárási funkciók összemosódásamiatt tekinthetõ aggályosnak, ha-nem azért is, mert a hatályos szabá-lyozásból következõen a bûncse-lekmény elkövetõjének felelõsség-re vonása ma nem csupán azügyész aktivitásán, hanem a bírószerepfelfogásán is múlhat. Ám akülönbözõ ügyeiben tapasztalhatóeltérõ bírói attitûd számonkéréséresenkinek sincs lehetõsége, amiakár a diszkriminatív jogalkalma-zás kérdését is felvetheti; a jogal-kalmazásnak a jogbiztonság érvé-nyesüléséhez – az Alkotmánybíró-ság álláspontja szerint – elenged-hetetlen kiszámíthatóságáról12 pe-dig bizonyosan nem beszélhetünk.

Ennek tükrében pedig manapsága bizonyítási teher értelmezésénekgyakorlati érvényesülése terén jog-biztonságról aligha beszélhetünk.Annál is inkább, mert: „A Be. 351.§-ának az elsõfokú ítélet megalapo-zatlanságához vezetõ okokat felso-roló (2) bekezdése (…] a megalapo-zatlanság mikénti értékelése tekin-

tetében semmilyen mérlegeléstnem tesz lehetõvé a másodfokú bí-róság számára. Legfeljebb elgon-dolkodhat azon, hogy az elsõfokúbíróság részérõl ügyészi indítványhiányában fel nem vett bizonyításnyilvánvaló megalapozatlanságoteredményezõ elmulasztásának ér-tékelésekor a Be. melyik rendelke-zését kell szem elõtt tartania. Azt,amelyik erre irányuló kötelezett-ség elõírása helyett legalább igyek-szik motiválni a jogalkalmazót avalóság feltárására; vagy pedig azt,amelyik az ügyész szakmai igé-nyességére bízná a bizonyítás kere-teinek meghatározását. De végülúgy dönthet, ahogy jónak látja, sgyakorlatilag bármilyen döntésthoz is, azt nehezen lehet támad-ni.”13

A vázolt probléma lényegét teháta szerzõ álláspontjától eltérõen alap-vetõen nem az anyagi igazság sé-relmét hordozó ítélet jogerõreemelkedésében, hanem a bírói ön-kény lehetõségét is magában rejtõkövetkezetlen szabályozásban lát-juk, mivel meggyõzõdésünk sze-rint a büntetõ igazságszolgáltatásgyakorlása során e tevékenységcélja semmilyen körülmények kö-zött sem szentesítheti az önkényesmegoldások alkalmazását, amely-

nek veszélyére elõzõleg a szerzõ isfelhívja a figyelmünket.14

III.A gyakorlat igénye

A jogerõ mibenlétének megítélése, il-letve a jogerõre emelkedés megálla-pítása terén tapasztalható meglehe-tõsen kaotikus gyakorlat ismereté-ben azonban a jogalkalmazót, külö-nösképpen a bírót, elsõsorban az ér-dekelheti, hogy milyen válaszokatkap a jogintézmény meghatározásakörében felmerülõ kérdéseire, miu-tán a materiális vagy processzuálisigazság dilemmáján szükségképpentúl kell lépnie ahhoz, hogy egyálta-lán ítélkezni tudjon, mivel a jogal-kotó egyértelmû állásfoglalásánakhiányában ezt a problémát kényte-len a rutinja alapján megoldani. Ez-zel szemben megítélésünk szerintElek Balázs munkájának ismereté-ben a jövõben senkinek nem okoz-hat gondot annak eldöntése, hogymikor kell a büntetõügyekben ho-zott határozatok jogerõre emelke-dését megállapítani.

A szerzõ ugyanis bõ terjedelem-ben foglalkozik a jogerõ kérdésé-nek meghatározásával – hiszen ha-





15 Ld. Ziemann: i. m. 2.16 Elek: i. m. 88–89. 17 „Amennyiben a bíróság a vád tárgyává tett és a bûncselekmény egységébe tartozó cselekményt jogerõsen elbírálta, határozata e bûn-

cselekmény tekintetében res iudicata-t eredményez. A Be. 6. § (3) bekezdésének d) pontjára figyelemmel nincs helye újabb vádeme-lésnek olyan részcselekmény miatt, amely a már elbírált bûncselekmény egységébe tartozik, de nem képezte a jogerõs határozatbanmegállapított tényállás részét. Ebben az esetben a Be. 408. § (1) bekezdésének a/2. pontja alapján perújításnak lehet helye.”

18 Elek: i. m. 153–157. 19 Elek: i. m. 235. 20 Bírósági Határozatok 2007. 7. 503. jogeset.21 Legf. Bír. Bt. II. 846/2008. EBH 2008. 1855. Megjelent: Legfelsõbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyûjteménye 2008/2.22 Ld. EBH 2004. 1016. III.

zánkban is érvényes, hogy a bünte-tõeljárási jogerõ intézménye nemnyer kifejezett törvényi szabály-ozást15 –, amelynek legjelentõsebbhozadékát a gyakorló jogász számá-ra az anyagi és az alaki jogerõ kérdé-sének tisztázása jelentheti, mivel aLegfelsõbb Bíróság iránymutató je-lentõségû 1/2007. BKv. számú kol-légiumi véleményében kifejtett ál-láspont tükrében ennek az ítélkezé-si gyakorlatra is kiható jelentõségevan. Ennek kapcsán érdemes ma-gát a szerzõt idézni, aki szerint:„Abban nem lehet vita, hogy az ala-ki jogerõ az eljárásjog intézménye.Vitatott csak az anyagi jogerõ lehet,attól függõen is, hogy mit értünkalatta. Amennyiben abból indu-lunk ki, hogy az ítélet egy új jogvi-szonyt hoz létre az állam és az el-ítélt között, akkor anyagi jogi in-tézménynek tekinthetjük. Erre azálláspontra juthatunk akkor is, ha azároló hatás következményeire szû-kítjük annak értelmét. Valójábanazonban az újabb eljárás tilalma,mint újabb büntetõeljárás lefolyta-tását megakadályozó ok, egyértel-mûen a büntetõeljárás intézménye,így az anyagi jogerõben egyarántvan eljárási és anyagi jogi hatásis.”16 Ennek megfelelõen az anyagiés az alaki jogerõ összefüggéseineksémája a szerzõ megközelítése alap-ján, az ábrán látható.

Emellett azonban a szerzõ foglal-kozik még az abszolút és a relatívalaki jogerõ, valamint az egyszerû-sített és a bõvített, illetõleg a felté-teles és a feltétel nélküli jogerõkérdésével is, ami plasztikusan jel-zi a jogerõ problémájának komple-xitását, amelynek ismerete jelentõsmértékben elõsegítheti a „hályog-kovácsszerû” jogászkodás veszé-lyeinek elkerülését. Kiemelendõ-

nek tartjuk továbbá a ne bis in idemelvének a jogerõ hatásainak kereteiközött található részletes elemzé-sét, amelynek a jogalkalmazásigyakorlatra is kiható jelentõségepl. a Legfelsõbb Bíróság 6/2009.BJE számú jogegységi határozatá-nak17 tükrében a gyakorló jogá-szok számára sem lehet kérdéses,amivel a folytatólagosság és a tett-azonosság kérdéskörében foglalko-zik részletesen a szerzõ.18

A büntetõeljárási törvényt a napifeladatok elvégzésének sokszornyomasztó terhével együtt alkal-mazni kényszerülõ gyakorló jogászszámára azonban az elméleti tisz-tánlátás mellett természetszerûlegnem kevésbé fontos annak egyszerûeldönthetõsége sem, hogy a határo-zat mikor emelkedik jogerõre, illetõlegmilyen határozatokat kell az ennekbekövetkezését tanúsító záradékkalellátni, a részjogerõvel kapcsolatoselképzelések esetlegességérõl márnem is szólva. Tapasztalataink sze-rint ugyanis még a jogerõ mint azügydöntõ határozat végrehajthatóságátbiztosítani hivatott jogintézmény és ajogerõre emelkedés idõpontjánakkérdése közötti összefüggés megíté-lése sem egyértelmû a gyakorlat-ban. A látszólag egyszerû kérdésekösszetettségét jelzi, hogy a szerzõ 6oldalon keresztül foglalkozik a zá-radékolás problémájával, az eltérõgyakorlati megoldások, illetõleg ál-láspontok ismertetésével, valamintaz ennek körében felhozható érvekés ellenérvek bemutatásával, amely-nek során rámutat az ellentétes jog-értelmezés alapját képezõ törvényirendelkezések következetlenségeireis. Ezek elemzésének eredménye-ként jut a szerzõ a bevezetõben em-lített problémát érintõen arra amegállapításra, hogy: „Ha jogerõt

állapítanánk meg, a kényszerintézke-désrõl szóló határozat jogereje kizárnáaz újabb döntést és eljárást a kény-szerintézkedésrõl, így az félrevezetõis lehet.”19

A gyakorlati problémák továbbikonkrét eseteként felhozhatjuk akötõerõ kérdését is, hiszen a tévesügyészi tájékoztatást követõen be-nyújtott vádindítványt elutasító el-sõfokú végzést helybenhagyó hatá-rozatában a másodfokú bíróság pl.arra mutatott rá, hogy „a vádindít-ványt nem teszi törvényessé azsem, hogy a pótmagánvádlót azügyészségi határozatban tévesentájékoztatták. Az ügyészségi hatá-rozat nem köti a bíróságot, nincskötõereje, ügyészi jogkörbenmegváltoztatható.”20 Ezért emel-jük ki a kötõerõ és a jogerõ kapcso-latának elemzését: ennek ismereté-ben a kötõerõ fogalmilag pontatlanhasználata is elkerülhetõ lehet a jö-võben a bíróságok részérõl, ami-nek a viszonylag ritka elõfordulásasem csökkentheti a törvénykezõtõlmindenkor elvárható precizitás je-lentõségét. A Legfelsõbb Bíróságpéldául a törvényesség érdekébenlefolytatott jogorvoslati eljáráseredményeként meghozott egyikhatározatának indokolásában ki-fejtette, hogy „álláspontja szerintaz elsõfokú bíróság büntetés végre-hajthatóságának kizártságát meg-állapító határozatához nem fûzõ-dik alaki és anyagi kötõerõ”.21 Azanyagi kötõerõ kérdésnek felmerü-lésével azonban más határozatbanis találkozhatunk.22

Legalább ilyen hasznos lehet agyakorló jogászoknak Elek Balázskönyvének az ügydöntõ határoza-tok indokolásának bizonyító erejévelfoglalkozó része, mivel a városi bí-róságok ítélkezési gyakorlatában

23 Elek: i. m. 139. 24 Farkas József: A jogerõ a magyar polgári peres eljárásban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976. 14. 25 Elek: i. m. 140. 26 Gondoljunk a „móri-ügyre”, amellyel az új bizonyítékra alapított perújítás bírói gyakorlatának vizsgálata körében találkozhatunk a

könyvben.27 http://juris.bundesgerichtshof.de/cgi-bin/rechtsprechung/document.py?Gericht=bgh&Art=en&sid=644240aee3e2e3c685a2a

9ae6c1633e6&nr=35069&pos=18&anz=84 (2013. január 4.(28 Ld. pl. az 1/2004. BJE számú jogegységi határozat indokolásának III. pontjában foglaltakat. Bírósági Határozatok 2004. 7. 492. 29 Uo. 493. 30 Király Tibor: A büntetõhatalom korlátai. A Magyar Tudományos Akadémián 1988. április 29-én elhangzott székfoglaló elõadás. In:

Elek: i. m. 239. 31 Elek: i. m. 271–272.

nemegyszer találkozhatunk másügyben hozott ítéletek bizonyításieszközként történõ felhasználásá-val. A szerzõ ennek kapcsán kifej-tett álláspontja szerint a jogerõsügydöntõ határozat bizonyító erejenem azonosítható a valódiságánakfunkciójával.23 Elek egyetért FarkasJózsef azon álláspontjával, amely-nek értelmében ellentétben állna„a törvényesség követelményévelolyan elmélet elfogadása, amely avalódiság fikcióját látná a jogerõlényegében”.24 Ugyanakkor a sajátvéleményének lényege az, hogy „arendelkezõ részben és – egyes kivé-telektõl eltekintve – az indokolás-ban foglaltakat egyaránt igaznakkell elfogadni mindaddig, amíg abíróság ezt rendkívüli perorvoslateredményeként meg nem változ-tatja.”25

A szerzõ ezen álláspontjának el-méleti megalapozottságát a ma-gunk részérõl sem tartjuk vitatha-tónak, ezért csupán azt kívánjukmegjegyezni, hogy abból megítélé-sünk szerint semmi esetre sem követ-kezik az indokolás más ügyben bi-zonyítási eszközeként való felhasz-nálásának lehetõsége. Ez ugyanismeggyõzõdésünk szerint ellentét-ben állna a Be. 75. §-ának (1) be-kezdésében meghatározott azonkövetelménnyel, amely szerint abizonyítás során a tényállás valóság-nak megfelelõ tisztázására kell töre-kedni, miután ennek a kívánalom-nak a valódiság funkciójával nemrendelkezõ ügydöntõ határozat bi-zonyítási eszközként való felhasz-nálásának megengedése aligha fe-lelhetne meg, már csak azért sem,mert ellenkezõ esetben a bírónakaz a mérlegelési lehetõsége is el-veszne, amely egyébként a saját

döntését hitelesítõ szakmai és mo-rális felelõsségét megalapozhatja.26

Ennek kapcsán utalunk a németszövetségi bíróság azon határozatá-ra, amellyel a kölni bíróság 2004.december 14-én meghozott ítéleté-nek felmentõ rendelkezését lénye-gében azért helyezte hatályon kí-vül, mert az elsõfokú bíróság a bi-zonyítékok értékelése körében át-fogóan hivatkozott ugyanezen bí-róság gazdasági büntetõkamarájá-nak 2004. május 13-án kelt 543 ol-dal terjedelmû ítéletére, miután amásodfokú határozat indokolásaszerint minden büntetõ ítéletnekönmagából kiindulva érthetõnekkell lennie. A bíróság szerint az íté-leti megállapításokat és értékelésekethivatkozásokkal nem lehet helyettesíte-ni, mert ebben az esetben hiányziktényjogi szempontból a jogorvosla-ti bíróság általi felülvizsgálat lehe-tõsége; egy korábban meghozottsaját ítéletre hivatkozással sem le-het helyettesíteni a szükséges ítéle-ti megállapításokat.27 Ezért úgyvéljük, hogy az ún. rendelkezõ köz-okiratok bizonyító erejének meg-ítélését illetõen kialakult ítélkezésigyakorlatot változatlanul irányadó-nak kell tekintenünk.28 Más kérdésaz, hogy „az intellektuális közok-irat-hamisítás szempontjából a ren-delkezõ és bizonyító közokiratokmegkülönböztetésének önmagábannincs ügydöntõ jelentõsége”.29

A probléma felvetését azért is ér-dekesnek tartjuk, mert a szerzõkönyvének további részében különfejezetet szentel a jogerõ feloldásá-nak, kitérve a Király Tibor által be-vezetett „lappangó semmisség” fo-galmára: ennek értelmében „asemmis ítéletben már nem is abüntetõhatalom gyakorlása ölt

testet”.30 Ehhez képest megyénk-ben még ma is szakmai vitát vált-hat ki annak az egyszerû összefüg-gésnek a kérdése, hogy abszolútszabálysértés megvalósulása eseténa tényállás megalapozottságánakvizsgálatára a másodfokú bíróság-nak nincs [nem lehet] törvényeslehetõsége, így ebben a kérdésbenálláspontjának kifejtésére sem ke-rülhet sor a hatályon kívül helyezõhatározatának indokolásában. En-nek tükrében a jogerõ feloldásánaka szerzõ által összefoglalt jogiro-dalmi aspektusai megítélésünkszerint minden gyakorló jogászszámára legalább olyan jól használ-ható ismeretekkel szolgálnak,mint a tételes törvényi rendelkezé-sek tükrében végigvezetett esetei-nek részletes elemzése.

Ezek közül külön is kiemelendõ-nek tartjuk az összefüggõ ok címéntörténõ jogerõfeloldás kérdéskörénekfeldolgozását, amelynek eredmé-nyeként a szerzõ könnyen áttekint-hetõ okfejtés eredményeként teszinyilvánvalóvá annak a kérdésnekaz eldöntését, hogy a fellebbezésselnem érintett terhelt – aki a Be. 349.§-ának szóhasználatával ellentét-ben ilyenkor már nem vádlott, ha-nem elítélt – tekintetében milyenesetben kerülhet sor a vele szem-ben már jogerõs ítélet hatályon kí-vül helyezésére.

Az viszont hiányérzetet kelt ben-nünk, hogy a jogerõ feloldása köré-ben a felülvizsgálat intézményét isérintõ szerzõ lényegileg csupán an-nak megjegyzésére szorítkozik,hogy ebben az esetben „a jogerõ fel-oldását nem minden, hanem csak atörvényben meghatározott anyagiés eljárási szabálysértések ered-ményezhetik”,31 miután a 2006. évi





32 Be. 373. § (1) bekezdésének III. pontja.33 Elek: i. m. 272. 34 Fázsi László: Megjegyzések az indokolási kötelezettség megsértésének következményeit érintõ törvénymódosításhoz. Bûnügyi Szem-

le 2009. 2. 80. 35 Ezáltal kiküszöbölhetõ lenne pl. az olyan visszás helyzet elõfordulása, hogy az igazságügyi szakértõk díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.)

IM rendelet 9. §-ának (2) bekezdése szerint „a határozat jogerõre emelkedését a szakértõi díj utalványozásánál tanúsítani kell”, amely-nek elõírása a Be. 105. §-ának (7) bekezdésében foglaltakra figyelemmel ellentétes a 347. §-ának (3) bekezdésével az ilyen határozat el-leni fellebbezés halasztó hatályának hiányában, aminek a problematikáját a szerzõ általánosságban érinti. Ld. Elek: i. m. 191.

36 437. § Az ítéletek és egyéb eljárást elintézõ döntések, amelyekkel szemben e törvény szerint jogorvoslatnak van helye, jogerõre emel-kednek, ha: a) a jogorvoslati határidõ kihasználatlanul lejárt, b) a jogorvoslatról lemondanak vagy visszavonják, c) a fellebbviteli foka jogorvoslatot elutasítja. 438. § A büntetõhatóság, amelyik a döntést meghozta, a jogerõ beállását feltünteti az ügyiratban vagy az íté-letben. Ha a résztvevõvel közölték, hogy jogorvoslatot jelentettek be, akkor vele az ítélet jogerejét is közölni kell. Ha vitatott a jogerõbeállta, akkor arról az a hatóság dönt, amelyik a döntést meghozta. A jogerõrõl történõ döntés ellen panasznak van helye. Forrás:http://www.admin.ch/ch/d/ff/2007/6977.pdf(2013. január 4.]

37 Chrichton, Michael: Élesben. Aquila Könyvkiadó, 2007. 94.

LI. törvénnyel ezek közé iktatottindokolási kötelezettség abszolúteljárási szabálysértéssé minõsíté-se32 tapasztalataink szerint messzenem az Elek Balázs által kiemeltjelentõségû tényezõnek tekintettjogbiztonság érdekét33 szolgálja.Ezért tartjuk „sajnálatosnak, hogya jogalkotó a 2006. június 30. nap-jáig a jogalkalmazót megbízhatóaneligazító abszolút hatályon kívülhelyezési okok tradicionálisan ki-alakult rendszerét az általa is nehe-zen körvonalazható indokokra hi-vatkozással megváltoztatta. Ez amódosítás ugyanis a jogintézménykoherenciájának a feláldozásán túlmeglehetõs jogbizonytalansághozvezetõ gyakorlati következmé-nyekkel is járhat”,34 tehát közvet-lenül befolyásolhatja a monográfiatulajdonképpeni tárgyát képezõ jog-biztonság gyakorlati érvényesülését,amire meggyõzõdésünk szerint ahatályos szabályozás módosításáignem lehet elégszer felhívni a fi-gyelmet.

IV.A jogerõ jelentõsége

Megítélésünk szerint csupán enéhány felvetésünk is jelzi, hogymennyire szerteágazó problémakörfeldolgozására vállalkozott a témahazai és külföldi szakirodalmát,valamint a bírói gyakorlatot is ki-válóan ismerõ Elek Balázs, amikora 608. §-ból álló Be. által tematikusmódon mindössze 2 §-ban szabá-lyozott jogintézmény minden szó-ba jöhetõ összefüggését vizsgálattárgyává tette. Ennek – a mellékle-teivel együtt 313 oldal terjedelem-ben közreadott – eredményét abüntetõ igazságszolgáltatás rend-szerében egymásra épülõ funkció-kat betöltõ jogalkalmazókként abüntetõjog minden olyan mûvelõ-je számára beható tanulmányozás-ra ajánljuk, akinek fontos a jogsza-bályok egységes alkalmazásától isfüggõ jogbiztonság erõsödése, ami-rõl a jog szankció általi kikénysze-

ríthetõségében megnyilvánuló ere-jének tisztelete nélkül aligha be-szélhetünk. Ezt persze hatékonyanelõsegíthetné az is, ha Elek Balázsmunkájának ismeretében a jogal-kotó is a jelentõségének megfelelõ-en szabályozná a jogerõt a bün-tetõeljárásban,35 amelyre prakti-kus példával a svájci büntetõ per-rendtartás szolgálhat számunkra.36

A szakmai indikáció jogszabályi for-mát öltéséig természetesen méghosszú út vezethet, aminek a meg-valósulását nyilván más tényezõkis befolyásolhatják, vagyis pillanat-nyilag Elek Balázs javaslatainakcélba érésében sem lehetünk bizto-sak; abban viszont igen, hogy ajogalkalmazás még ennek hiányá-ban is profitálni fog a szerzõ mun-kájából. Elek Balázs mûvének elol-vasása után akár azon is elgondol-kodhatunk, hogy mennyiben vanlétjogosultsága annak az írói meg-közelítésnek, amely szerint: „Adolgok formái adják a törvény ere-jét.”37

* András Koltay: Freedom of Speech – The Unreachable Mirage. CompLex, Budapest, 2013. 295.

NYAKAS LEVENTEintézetvezetõ

Médiatanács Médiatudományi Intézete(Budapest)

Koltay András: Freedom of Speech –

The Unreachable Miragecímû monográfiájáról*

Kétség kívül nehéz, de legalábbispikáns helyzet az, amikor egy ma-gyar szerzõ jórészt magyar mûvei-bõl válogatott, de angol nyelven ki-adott kötetérõl vár recenziót a szer-kesztõ a recenzenstõl. Különösenigaz ez esetünkben, hiszen a recen-zió annak a magyar szûkebb szak-mai olvasóközönségnek szól, amelyvélhetõen jól ismeri Koltay Andrásszólás- és sajtószabadság területéneddig kifejtett munkásságát.

Ha viszont abból a szemszögbõltekintünk a Freedom of Speech – TheUnreachable Mirage címû tanul-mánykötetre, hogy az egy több,mint egy évtizedes igen termékenyírói tevékenységnek (közel másfélszáz publikáció) az eredménye,melynek része egy, a szólásszabad-ság alapvonalaival foglalkozó nagy-monográfia is (értsd: A szólássza-badság alapvonalai – magyar, an-gol, amerikai és európai összeha-sonlításban), akkor azt mondhat-juk, hogy már éppen ideje volt,hogy megjelenjen a szerzõtõl egyangol nyelvû monográfia. A 2013nyarán a CompLex kiadó gondozá-sában – annak médiatudományi so-rozatában – megjelentetett kötet ti-zenhét angol nyelvû tanulmánytfoglal magában az elmúlt tizenkétév bõ termésébõl. A kötet tematiká-ja szerint három fõbb részre osztható.

Az elsõ részbe a szólásszabadság és

sajtószabadság alapvetõ elméletikérdéseivel foglalkozó hat tanul-mány került. Az alapkérdéseketboncolgató írások közé (úgymint: a’szólás’- és sajtószabadság fogalma,a szólásszabadság igazolása) a válo-gatás során valószínûsíthetõen tu-datosan kerültek be olyan problé-mákkal foglalkozó tanulmányok,melyekre talán a szólás- és sajtósza-badságot kutató magyar tudomá-nyos gondolkodás nem helyezettakkora hangsúlyt az utóbbi két évti-zedben, mint maga a szerzõ, holottezek a gondolatok a nemzetközi –különösen az angolszász – szakiro-dalomban jelen vannak. Ezen utób-bi kategóriába sorolható például akötet harmadik írása, mely tárgyaszerint a szólás- és sajtószabadságközötti különbségeket elemzi rész-letesen, illetve az azt követõ tanul-mány, mely szoros összefüggéstmutatva az elõbb említett cikkel aztvizsgálja, hogy kiket is illetnek mega nevezett szabadságjogok (ToWhom do Freedom of Speech and Free-dom of the Press Belong).

A pontos és alapos fogalmi tisztá-zás, valamint a differenciálás vis-szatérõ elemei Koltay írásainak,melyek nem öncélúak. A nevezettszabadságjogok és alanyaik közöttihatárvonalak kijelölése ugyanishozzásegít ahhoz, hogy megértsükaz ezekkel kapcsolatos vitákban el-foglalt álláspontok kiindulópontja-it, mozgatórugóit, illetve azok gya-korlati konzekvenciáit, például amédiára vonatkozó szabályozóimagatartást, és annak eredményét,magát a médiaszabályozást.

A képzeletbeli elsõ fejezet zárótanulmánya (Freedom of Speech:Unreachable Mirage) egyben a kötetcímadó írása is, melyben esszenci-álisan fedezhetõk fel Koltay általá-nos írói törekvései. Ebben a szerzõ

a szólásszabadság két nagy (ameri-kai és európai) koncepciójának ös-szebékítésére tesz kísérletet, azazhasonlóan jár el, mint például anyitó tanulmányban, az ún. igazo-lási teóriák esetében (Justificationsfor Freedom of Speech). A fejezetszerkesztésében általunk felfedez-ni vélt szerzõi szándékot talán úgyformulázhatnánk: a cél az, hogy amagyar és az európai jogi gondol-kodásban kevésbé honos, kevésbébevett, de létezõ elgondolások isbekerüljenek a szólás- és sajtósza-badságról folytatott tudományosdiskurzusba. Itt különösképpen azamerikai joggyakorlat és tudomá-nyos gondolkodás azon eredmé-nyeire kell gondolnunk, melyekkevésbé váltak ismertté és elis-mertté az említett tudományoséletben, annak ellenére, hogy azoknagyon is európaiak.

Mindkét írás angolszász józanság-gal zárul. A címadó írás Simon Leeprofesszort segítségül hívva ’fosztjameg’ a szólás szabadságát mindenpozitív érték-elõítélettõl, és helyeziegy tárgyilagosabb közegbe azzal,hogy inkább annak tanulmányozá-sára, megértésére helyezi a hang-súlyt, valamint felhívja a figyelmeta szólásszabadság mibenlétévelkapcsolatos döntések nehézségére,hiszen azok mindig egyben értékekközötti választást jelentenek. Ezeka gondolatok, illetve ebbõl követ-kezõen az, hogy a szólásszabadságlényegét az arról folytatott vita ál-landósága, le nem zártsága adja,mint írói/kutatói hitvallás köszön-nek vissza aztán a kötet, és talánbátran mondhatjuk, a szerzõ vala-mennyi munkájában.

A könyv második részében a szó-lás- és sajtószabadság legtipiku-sabb, legaktuálisabb problémáitfejtegetõ tanulmányokkal találkoz-


160 JOGIRODALOM–JOGÉLET 2014. MÁRCIUS

JOGIRODALOM–JOGÉLET


NYAKAS: KOLTAY ANDRÁS: FREEDOM OF SPEECH… 161

hatunk, mint például a közszerep-lõk bírálhatósága, a gyûlöletbeszéd,a ’vörös csillag’, az istenkáromlás, aközerkölcs vagy éppen a holoka-uszttagadás megítélése. Az írásokközös jellemzõje, hogy az amerikailegfelsõ bírósági és az európai stras-bourgi joggyakorlatot figyelembevevõ összehasonlító jogi szemlélet-ben íródtak, sõt, nemzeti szabályo-zások és joggyakorlatok is tárgya-lásra kerülnek bizonyos írásokban.

Ebben a tekintetben az egyiklegteljesebb munka a válaszadásjogával kapcsolatos problémákattárgyalja (The Right of Reply in anEuropean Comparative Perspective),és noha mindezt európai perspek-tívából szemléli a szerzõ, ennek el-lenére röviden kitér az amerikaiszemléletre is, ahol ez a jogintéz-mény – végsõ soron – nem nyertpolgárjogot. A tanulmány érdekes-sége, hogy a megvizsgált nemzet-közi jogi dokumentumok és uniósnemzeti szabályozások alapjánmegpróbálja körvonalazni a vá-laszadás jogának egy európai mo-delljét. Más szempontból izgalma-sak a gyûlöletbeszéddel (Restrictionof Hate Speech and the Clear andPresent Danger Principle), valaminta közszereplõk bírálhatóságával(Around the world with Sullivan) fog-lalkozó írások. Mindkét összeha-sonlító jogi írás arra a kérdéskörrefókuszál, hogy egy eredendõenamerikai gyökerû, a véleménynyil-vánítás szabadságát érintõ korláto-zás, megoldás miként jelent meg amagyar jogrendszerben. Az írásokmegvizsgálják az elméleti alapokat,valamint az amerikai joggyakorla-tot, de emellett például a közsze-replõkkel szembeni véleménynyil-vánítás problémáját tárgyaló tanul-mány azt is áttekinti, hogy mikéntvert gyökeret a New York Times v.Sullivan ügy az egész angolszászjogrendszerben. A második részírásai közül érdemes kiemelni a’vörös csillag’ szimbólummal fog-lalkozó tanulmányt (The Red Starin Europe). A szerzõ a strasbourgiVajnai ügy érvelését illeti kritiká-val, és mutat rá az emberi jogi bíró-ság joggyakorlatának következet-lenségére. Az ügy tárgyalása külö-

nösen érdekesnek tekinthetõ nemmagyar szemszögbõl, hiszen be-mutatja azt, hogy a ’vörös csillag’mint szimbólum alapvetõen kultu-rális kérdés, mást jelent egy nyu-gat-, egy a közép-kelet-európai, ésezen belül pedig egy magyar szá-mára.

A kötet virtuális értelemben vettharmadik fejezete olyan írásokat tar-talmaz, melyek nehezen helyezhe-tõk el az említett szerkezetben, hi-szen lazábban kapcsolódnak a szo-rosan vett szólásszabadság kérdés-köréhez. A legtávolabb talán astrasbourgi bíróság Lautsi döntéseittárgyaló és kritizáló tanulmány(Europe and the Sign of the Crucifix)esik a kötet címében megfogalma-zott témától, bár egy helyütt vizs-gálja az ’állam szólásszabadságá-nak’ kérdését. Az írás alapvetõen avallásszabadság, az állam ideológi-ai semlegességének kérdéskörétjárja körbe az említett ügy kapcsánés érdekes következtetésekre jut,melybõl kettõt mindenképpen ér-demes megosztani. Az egyik aszekularizmusssal kapcsolatban ál-lapítja meg, hogy nem igazán léte-zik egy olyan elfogadott egységeseurópai fogalom, amelyre az egyeseurópai fórumok döntéseiket ma-gától értetõdõ biztossággal alapoz-hatnák.

Ezt a gondolatot azért fontos ki-emelni, mert az összehasonlítószemléletnek köszönhetõen a szó-lásszabadsággal közvetlenül foglal-kozó tanulmányok esetében is sok-szor kerül elõ az az alapvetõ kér-dés, hogy a közös európai joggya-korlat, jog- és egyéb normaanyagténylegesen közvetítenek-e egyolyan kétség kívül egyértelmû éshomogén európai jogrendet, melyuniverzális megoldást kínál a kul-túrájukban, hagyományaikbanegymástól különbözõ európai álla-mokban felmerülõ hasonló esetek-re. A kérdésfeltevés igen aktuális,hiszen éppen az utóbbi idõben je-lentkezett ez a probléma a gyakor-latban, gondolhatunk itt akár anemzeti médiaszabályozások és azeurópai normák közötti – feltétele-zett, illetve valós – konfliktusokra,vagy az Európai Bizottság média-

szabadság és médiapluralizmus te-rületén kifejtett eddigi tevékenysé-gére, valamint jövõbeni terveire.

Visszatérve a Lautsi ügy tanulsá-gaihoz, hasonló következtetésrejuthatunk a szólásszabadság terén,mint a szerzõ a szekularizmus vo-natkozásában: az állam semleges-sége nem jelenti azt, hogy a dönté-sei nem fejeznek ki értéktartalmat,hiszen maguk a vitában elfogadottálláspontok is valamilyen érték-szemléleten alapulnak. Azaz –csakúgy, mint a Vajnai üggyel kap-csolatban – a szerzõ többek közöttarra a következtetésre jut, hogy ahagyomány és a történelem (a kul-túra) jelentõs mértékben befolyá-solja a nemzeti szabályozást, az ál-lami döntést, de ez nem biztos,hogy ellentmond az európai érték-rendnek, hiszen jelen esetben pél-dául a kereszténység maga is egyközös európai érték, az európaikultúra inherens értéke.

Hasonló következtetésre jut amagyar szólásszabadság történetiáttekintésére vállalkozó írás is[Twenty Years of Freedom of Speechin Hungary (1989-2009)]. A tanul-mány összegzõen tekinti át a kötetmásodik részében érintett témakö-röket a magyar alkotmánybírásko-dáson keresztül, bemutatva azt is,hogy a taláros testület által kialakí-tott értelmezési gyakorlat mögöttmilyen nemzetközi hatások állnak.Az írás záró gondolatai a szólássza-badság jelenlegi állapotáról szól-nak, melyben a szerzõ arra hívja fela figyelmet, hogy a szólás- és sajtó-szabadság egyben kulturális jelen-ség is. Azaz nem beszélhetünk egy-séges, univerzális koncepciókról,nincsenek jól körülrajzolható hatá-raik, és nem határozható meg egyolyan feltételrendszer, mely mel-lett mindenhol ugyanúgy mûkö-dõképesek e szabadságjogok.

Egy sajtószabadsággal foglalkozógyûjteményes monográfiával kap-csolatban hiányérzetünk lenne, haaz nem tartalmazna egy olyan írást,melyben a szerzõ kifejti az európaimédiarendszer sarokkövének szá-mító közszolgálati médiaszolgálta-tással kapcsolatos nézeteit. Koltayközszolgálat fogalmát boncolgató

írásában (Notion of Public ServiceMedia) a közszolgálatisághoz társí-tott fõbb jellemzõk áttekintésévelpróbálja megvilágítani a közmédiaidentitásválságának fõbb okait, ésezek tükrében keresi a kiutat. Aszerzõ szerint a közszolgálat csakegy megújuló szerepfelfogással tudboldogulni a digitális világban. Fõszerepét az értékek és a sokszínûségmegõrzésében látja, mellyel kapcso-latban eszünkbe juthat a brit köz-szolgálati intézmény megújulásáthirdetõ 2006-os ún. Közérték doku-mentum, melyben az intézmény ve-zetõi a BBC jövõjét egy digitális tar-talmakat birtokló kincsestárhoz ha-sonlították, melyhez a hozzáférést atársadalom valamennyi tagja szá-mára biztosítani kell. A kötet záró-tanulmánya egy amerikai jogtudós,

Owen M. Fiss magyarul kiadásrakerülõ könyvének (Liberalism Dive-ded: Freedom of Speech and the ManyUses of State Power) utószavakéntíródott (megjelenése 2013 végénvárható a CompLex kiadó gondo-zásában). Az írás Fiss szólásszabad-sággal kapcsolatos nézeteit, vala-mint annak kritikáit foglalja össze.Koltay rámutat arra, hogy Fissmunkásságának fogadtatása azUSA-ban nem igen fér össze a szó-lásszabadságról alkotott fõsodorbatartozó nézetekkel, ugyanakkor fel-fedezhetjük azt, hogy gondolatai,felkínált megoldásai jellegzeteseneurópaiak.

Tekintettel arra, hogy a tanul-mány a kötet utolsó darabját képe-zi, valamint figyelembe véve a fentemlített szerzõi törekvéseket, az

írásnak olyan üzenete is lehet szá-munkra, hogy a szólás és a sajtószabadságával összefüggésben ki-alakított európai gondolkodássemmiben nem rosszabb vagy ér-téktelenebb, mint az Atlanti-óceánmásik partján ugyanebben a tárgy-ban született gondolatok.

Ha pedig a monográfia fõ üzenetétkutatjuk, akkor könnyen félreve-zethet minket a kötet alcímébenmegjelenõ minõsítés: a szólássza-badság egy „elérhetetlen délibáb”.A hasonlat – az összeválogatott mû-vek összességére tekintve – szá-munkra azt fejezi ki, hogy aki a szó-lás- és sajtószabadság kutatására ad-ja a fejét, az ne számítson egyértel-mû válaszokra, hanem inkább egyfolyamatos küzdelemre, mely újabbérdekfeszítõ kérdésekhez vezet.




MOHAI: AZ EURÓPAI UNIÓ JOGA A GYAKORLATBAN 163

* Blutman László: Az Európai Unió joga a gyakorlatban. Második, átdolgozott kiadás. HVG-Orac, 2013. 799.1 Jean Monnet: Emlékiratok. Budapest, Budapesti Gazdasági Fõiskola, 2004. 417.2 M.S.S. v. Belgium and Greece [Application no. 30696/09]; C-411/10. sz. N. S. kontra Secretary of State for the Home Department és

C-493/10. sz. M.E és mások kontra Refugee Applications Commissioner és Minister for Justice, Equality and Law Reform egyesítettügyek [Bíróság 2011. december 21-i ítélete, EBHT-ban még nem közzétéve].

MOHAI ÁGOSTONegyetemi adjunktus

Pécsi Tudományegyetem(Pécs)

Az Európai Unió joga a gyakorlatban*

„Amióta létrehoztuk ezeket az intéz-ményeket, Európa, amit a gyermeke-inkre szeretnénk hagyni, elkezdett élõvalósággá válni.”

Jean Monnet az ESZAK Közgyû-lésének egyik elsõ ülésén fogal-mazta meg fenti gondolatát.1Egyúttal azonban arra is utalt ezenaz ülésen, hogy a közös szuprana-cionális intézményeket erõsíteni ésfejleszteni kell. Az Európai Uniójogával – részben e folyamatos fej-lesztésnek is köszönhetõen – foko-zottan nehéz lépést tartani: az im-máron huszonnyolc államot tömö-rítõ nemzetek feletti közösség kap-csán a szerzõdésmódosítások és acsatlakozások folytán bekövetkezõprimer jogi és intézményi változá-sok mellett a hatalmas mennyiségûszekunder uniós jogra, az EurópaiUnió Bíróságának megkerülhetet-len joggyakorlatára, és az egyesnemzeti jogrendszerek és az uniósjog közötti kapcsolatrendszerre(beleértve az uniós eredetû kötele-zettségek tagállamok joga általivégrehajtását) egyaránt tekintettelkell lennie a kutatónak és a jogal-kalmazónak is. Blutman László „AzEurópai Unió joga a gyakorlatban”címû monográfiájának második,átdolgozott kiadásában az elsõ ki-adás alapvetõ szerkezetét és sajátossá-gait megtartva, de azt némileg to-

vábbgondolva és kibõvítve elemzi azuniós jogot az elsõ kiadásban ismegfigyelhetõ gyakorlatias szem-lélettel, feldolgozva a korábbi ki-adás óta bekövetkezett fejleménye-ket, változásokat is.

1. Az elsõ kiadáshoz képest mint-egy öt szerzõi ívvel hosszabb mûimmár tizenöt fejezetre tagolva tár-gyalja az uniós jog- és intézmény-rendszert. A kézirat lezárása 2013.július 1-én történt, így BlutmanLászló számos új fejleményt elsõkéntdolgoz fel tudományos igénnyel mo-nografikus keretek között: egye-bek mellett tárgyalja Horvátországuniós csatlakozását és az ebbõl kö-vetkezõ szervezeti változásokat;elemzi a komitológia új rendszerét(amely a vonatkozó szekunder nor-ma hiányában az eredeti kiadásbanmég nem képezhette részletes vizs-gálat tárgyát); illetve az Uniónakaz Emberi Jogok Európai Egyez-ményéhez való csatlakozása folya-matának állását, immáron a szer-zõdéstervezet szövegének ismere-tében.

A bevezetõként szolgáló elsõ feje-zet megalapozza a késõbbi részekmegértéséhez szükséges ismerete-ket: az integráció történetének rö-vid és lényegre törõ ismertetésemellett az Unió alapértékeivel, cél-jaival, az uniós jogrend alapvetõsajátosságaival, valamint Magyar-ország és az EU kapcsolatával fog-lalkozik, érintve a derogációk és azállandó eltérések (opt-out klauzu-lák) kérdést is.

A második fejezetben az uniós in-tézményrendszert és az uniós bí-ráskodás szervezeti kereteit ismer-heti meg az olvasó. Ahogy a szerzõmaga is utal rá, e fejezet bármelyik

alpontjáról önállóan is monográfi-át lehetne írni, nem egyszerû tehátmegtalálni az ideális „kifejtésimélységet”: a mû azonban jóarányérzékkel ad számot az uniósintézmények mûködésérõl, hatás-köreirõl, fokozott figyelmet fordít-va az uniós bíráskodásra. A fejezetszól Magyarország uniós intézmé-nyekben történõ kormányzati kép-viseletérõl is.

Az átdolgozás eredményekéntönálló fejezetté vált az uniós hatás-körök és a fõbb együttmûködési te-rületek vizsgálata: a harmadik feje-zet az EU hatásköri rendszerénekelemzése mellett tájékoztat azegyes szakpolitikákról, uniós tevé-kenységi területekrõl. A gazdaságiés monetáris unió elemzése kap-csán szerzõ áttekinti a 2008-as gaz-dasági válságból eredõ kihívásokraadott uniós válaszokat: a „hatoscsomagot”, az európai szemesztert,az Euró Plusz Paktumot, a Költ-ségvetési Paktumot és a „kettõscsomagot”, kitérve a kapcsolódóuniós pénzügyi támogatási rend-szerre is. A szabadságon, biztonsá-gon és a jog érvényesülésén alapu-ló térség tárgyalása során kiemeltfigyelem irányul különösen a me-nekültügyre (a megjegyzések kö-zött érintve a megkerülhetetlenM.S.S. kontra Belgium illetve azN.S. és társai ügyeket2), az idegen-rendészetre és a polgári ügyekbenvaló együttmûködésre.

A negyedik fejezet az uniós jogiaktusok megalkotása kapcsán egy-felõl a jogalkotási eljárásokat tár-gyalja (a vonatkozó esetjogi vívmá-nyokat is beleértve), másfelõlelemzi az ún. nem jogalkotási eljá-rásokat és a komitológia új rend-szerét. Foglalkozik az uniós jogi


3 C-188/92. sz. TWD Textilwerke Deggendorf GmbH kontra Németország [EBHT 1994., I-00833.].4 C-210/06. sz. Cartesio Oktató és Szolgáltató Bt. ügy [EBHT 2008.,I-09641.].5 C-399/11. sz. Stefano Melloni kontra Ministerio Fiscal ügy [a Bíróság 2013. február 26-i ítélete, EBHT-ban még nem közzétéve].6 C-144/04. sz. Werner Mangold kontra Rüdiger Helm ügy [EBHT 2005., I-9981.].7 C-555/07. sz. Seda Kücükdeveci kontra Swedex GmbH & Co. KG ügy [EBHT 2010., I-0365.].

aktusok jogalapjának megválasztá-sával, és az ebbõl adott esetben kö-vetkezõ (gyakorlatilag hatáskörivitát is jelentõ) jogvitákkal, vala-mint az uniós jogalkotási hatáskö-rök gyakorlására vonatkozó elvek-kel (a szubszidiaritással és az ará-nyossággal).

Az ötödik fejezet az uniós jogsza-bályok és az egyéb uniós jogi aktu-sok jogi természetével, szerkezeté-vel, és hatályával foglalkozik. Aprimer és a szekunder jogforrások– és az uniós bírói fórumok határo-zatai – mellett a szerzõ kitér a nem-zetközi jog különbözõ forrásainakaz uniós jogrendben elfoglalt he-lyére és státuszára, e kérdés elem-zésekor is kiemelten támaszkodvaaz Európai Bíróság joggyakorlatá-ból következõ elvekre. E fejezet-ben kapott helyt a jogharmonizáci-ós tevékenység elemzése, ahol aszerzõ a korábbi kiadáshoz képestrészletesebben magyarázza a jog-harmonizáció, a jogközelítés és ajogegységesítés viszonyát.

A hatodik fejezet az uniós jogi ak-tusok bírósági felülvizsgálatávalfoglalkozik, összefüggéseiben is-mertetve a megsemmisítési eljárás,az érvénytelenség kérdésében kez-deményezett elõzetes döntéshoza-tal és az érvénytelenségi kifogásrendszerét, rámutatva arra, hogy ahármas rendszer bizonyos ellent-mondásokat is hordoz, amelyeketaz Európai Bíróság igyekezett felol-dani a TWD-Textilwerke-ügyben3

hozott ítéletében. A megsemmisí-tés iránti per vonatkozásában a ki-alakuló európai bírósági gyakorlatalapján értelmezi a szerzõ a magán-személyek keresetindítási jogánakproblémája, beleértve a „rendeletijellegû jogi aktusok” bizonytalanfogalmának vizsgálatát is

Az uniós jognak a tagállamokbelsõ jogában történõ érvényesülé-se, alkalmazása az uniós jog egyik– ha nem a – legnagyobb jelentõsé-

gû kérdése. A hetedik fejezetben aközvetlen hatály és az alkalmazásielsõbbség elvét gyakorlatias szem-szögbõl vizsgálja a szerzõ, az el-sõbbséghez kapcsolódó magyargyakorlatról is áttekintést adva.Nem marad el a közvetlen (és köz-vetett) hatály, valamint a közvet-len alkalmazhatóság összefüggései-nek magyarázata sem.

2. A fent említett kérdésekhezszorosan kapcsolódik az uniós jo-gon alapuló igényeknek a belsõ jog-ban történõ érvényesítése, amelyeta nyolcadik fejezet tárgyal, hangsú-lyozva, hogy alapvetõen a tagállamibíróságokon múlik, hogy sikerül-ehatékony jogvédelmet, jogérvénye-sítést biztosítani a magánszemé-lyek számára az õket az uniós jogalapján megilletõ jogok tekinteté-ben. A szerzõ összeveti többek kö-zött az eljárások egyenértékûségé-nek elvét és az uniós jog hatékonyérvényesülésének elvét, illetve azt,hogy ezen elvek hogyan hatnak ki abelsõ jogalkalmazásra.

Ahhoz, hogy az uniós jog haté-konyan érvényesüljön a tagállam-okban, e jog egységes értelmezésé-re és alkalmazására van szükség,amelynek biztosításában kiemeltszerep jut az elõzetes döntéshoza-tali eljárásnak: a második kiadás-ban éppen ezért önálló gondolatiegységként (kilencedik fejezet) sze-repel az elõzetes döntéshozatali el-járás. Blutman László elemzi a bí-róságok elõzetes döntéshozatalkezdeményezésére vonatkozó jogá-nak alakulását is a Cartesio-ügy4

fényében, ahol az Európai Bírósága mintegy fél évszázada fenntartottálláspontját módosította az elõze-tes döntéshozatalt kezdeményezõtagállami bírósági végzések felleb-bezhetõsége kapcsán.

3. A tizedik fejezet a tagállamokáltal az uniós jog megsértése miatt

viselt felelõsség kérdését járja kö-rül mind a kötelezettségszegési el-járás két változata, mind a Franco-vich-doktrína érvényesülésénekproblémája szemszögébõl.

Szintén új önálló fejezet tárgyal-ja az Európai Unió szerzõdéses, ill.szerzõdésen kívüli felelõsségét (ti-zenegyedik fejezet). E körben nehe-zen feloldható problémát jelenthetegy olyan helyzet, amelyben azUnió és a tagállam kártérítési fele-lõssége együttesen (párhuzamo-san) merül fel, mivel a kárt szenve-dett magánfél nem tudja azonoshelyen perelni a két szereplõt.

Az uniós jogban is kiemelkedõjelentõségû kérdés az alapjogok vé-delme. E terület az utóbbi idõbenfolyamatosan mozgásban van, te-kintettel egyfelõl arra, hogy azUnió saját alapjogi katalógusát – azAlapjogi Chartát – a LisszaboniSzerzõdés a szerzõdésekkel azonosjogi kötõerõvel ruházta fel, másfe-lõl pedig arra, hogy az Unió csatla-kozni készül az Emberi Jogok Eu-rópai Egyezményéhez (EJEE). Atizenkettedik fejezet az alapjogvéde-lem kialakulásától napjainkig vá-zolja a folyamatot, és elemzi a je-lenlegi helyzetet az EJEE-hez tör-ténõ csatlakozásról szóló szerzõdéstervezetének és a legújabb esetjogivívmányoknak (pl. a Melloni-ügy5

ítéletében foglaltaknak) a tükré-ben. E fejezetben tér ki a szerzõ azegyenlõség (egyenlõ bánásmód) el-vének érvényesülésére, vizsgálvaegyebek mellett a Mangold6- és aKücükdeveci-ügyet7 is.

4. A monográfia második kiadá-sában Blutman László két önállófejezetre osztva dolgozza fel az uni-ós polgárság, illetve a személyekszabad mozgása témakörét. Azuniós polgárság kapcsán a státusjellegének és a belõle eredõ jogok-nak az elemzése során az EurópaiBíróság releváns gyakorlatának




MOHAI: AZ EURÓPAI UNIÓ JOGA A GYAKORLATBAN 165

8 C-142/08. sz. Carlos Garcia Avello kontra Belgium ügy [EBHT 2003., I-11613.].9 C-34/09. sz. Gerardo Ruiz Zambrano kontra Office national de l’emploi ügy [EBHT 2011., I-1177.].10 Ibid.11 C-256/11. sz. M. Dereci et al kontra Bundesministerium für Inneres ügy [EBHT 2011., I-11315. o.].12 C-112/00. sz. Eugen Schmiedberger kontra Ausztria ügy [EBHT 2003., I-5659.]; C-341/05. sz. Laval un Partneri Ltd kontra Svenska

Byggnadsarbetareförbundet ügy [EBHT 2007., I-11767.]; C-438/05. sz. International Transport Workers Federation és társa kontraViking Line ABP és társa ügy [EBHT 2007., I-10779.].

legújabb elemeit is tárgyalja a szer-zõ, értelmezve például a GarciaAvello8 és a Zambrano9 ítéletekkölcsönhatását (tizenharmadik feje-zet). A személyek szabad mozgásakörében az elõzõ kiadáshoz képestbõvebben vizsgálja a szerzõ a csa-ládtagok jogait, különös tekintettela nem uniós polgár családtagokatmegilletõ tartózkodási jogra aZambrano-ügyben10 kialakított (éstöbbek között a Dereci-ügyben11

alkalmazott) sajátos teszt fényében.

5. A tizenötödik fejezetben végül aszerzõ a belsõ piac jogát teszi vizs-gálat tárgyává, sorra véve a belsõpiac általános jellemzõit és azegyes alapszabadságokat, a korábbikiadáshoz képest nagyobb terjede-lemben elemezve egyebek mellettaz áru fogalmát és az áruforgalmatkorlátozó intézkedéseket igazolókimentési okokat. Bõvebben fejtiki a gazdasági alapszabadságok és ahatáron átnyúló elem kérdését, éselemzi egyes gazdasági alapszabad-ságok alapjogi szempontú korláto-

zása kapcsán kialakult bíróságigyakorlat fejleményeit (így példáula Schmidberger-, a Laval- és a Vi-king Line-ügyekben születettítéleteket12)

A tizenöt tematikus fejezet mel-lett a könyv tartalmazza a hivatko-zott bírósági határozatok jegyzé-két, irodalomjegyzéket és egy név-és tárgymutatót is.

Blutman László monográfiájá-nak átdolgozott kiadásában is óriá-si mennyiségû, immár közel ezerítéletet dolgoz fel az Európai Bíró-ság esetjogából, a mû egyik nagyérdeme, hogy az esetek feldolgozá-sa minden esetben az éppen vizs-gálat tárgyát képezõ kérdés tárgya-lásának integráns részeként jelenikmeg, a szerzõ értelmezi, magyaráz-za és kontextusba is helyezi a Bíró-ság joggyakorlatából származó vív-mányokat.

A mû áttekinthetõségét és kön-nyebb használatát – akárcsak az el-sõ kiadás esetében – elõsegíti an-nak átgondolt és logikus struktúrá-ja. A „fõszövegtõl” elkülönülten

jelennek meg a szó szerint idézettrészletek a releváns ítéletekbõl, azegyes gondolati egységek végén ol-vasható, apróbb betûvel szedettmegjegyzések pedig további gon-dolkodásra és elmélyedésre sar-kallják az olvasót. Rendkívül hasz-nosak az egyes összetettebb téma-köröket összefoglaló-áttekintõ táb-lázatok.

„Az Európai Unió joga a gyakor-latban” címû monográfia második,átdolgozott kiadása arra vállalko-zik, hogy rendszerezett ismereteketadjon az Európai Unió intézmé-nyeirõl és jogáról, méghozzá nemstatikus módon. A logikus struktú-ra, a számtalan jól kiválasztott jog-eset alapos magyarázata, és az el-gondolkodtató megjegyzések mindhozzásegítik az olvasót ahhoz,hogy élõ rendszerként, mûködés-ben lássa az uniós jog komplexrendszerét és összefüggéseit – a mûezért kutatók, oktatók, hallgatók ésgyakorlati szakemberek számáraegyaránt kiváló iránytû az uniósjogban való eligazodáshoz.

* Tóth Mihály (szerk.) Híres magyar perbeszédek – A közelmúlt nevezetes vád- és védõbeszédei (Bevezetõ tanulmányokkal). DialógCampus Kiadó, Budapest – Pécs 2013. 368.

1 Kölcsey Ferenc: Egyházi beszéd, 1825. Forrás: www.mek.oszk.hu/06300/06367/html/01htm#183. Letöltés: 2013. szeptember 2.2 A perbeszéd-kiadványok magyarországi történetérõl ld. Nánási László: Perbeszédkiadványok Magyarországon (1879–2013). In: Ma-

gyar Jog (megjelenés alatt).

DEÁK ZOLTÁNalügyész

Kecskeméti Járási Ügyészség(Kecskemét)

PhD-hallgatóSzegedi Tudományegyetem

(Szeged)

Könyvbemutató Kecskeméten – Híres magyar perbeszédek*

„Miért nincsenek beszédgyûjte-ményeink?” – tette föl a kérdéstKölcsey Ferenc már az elsõ reform-országgyûlés évében.

Kölcsey beszédgyûjteményekalatt nemcsak a közéletet tudato-san és egyenesen alakító mintaszó-noklatok gyûjteményére vagy tan-könyvére gondolt, hanem a „polgá-ri vagy törvényszéki tárgyat érdek-lõ orátori mûvekre” is. Azt kíván-ta, „bár az ékesszólás ne csak a ka-tedrán tétetnék stúdium tárgyává![Hiszen] az orátornak természetesszükségei közé tartozik a populari-tás; az a nemes popularitás, mely-nek célja nem annyira a sokaság-hoz leereszkedni, mint azt észre-vétlenül magához felemelni; nemlelketlen mindennapiság által a so-kaság elõtt érthetõvé lenni, sõt an-nak értelmét bizonyos mesterikönnyûség s a gondolatok tisztasá-ga által felvilágosítani”.

A szónoki beszéd tehát Kölcseyszerint a közönség gondolati és er-kölcsi felemelésének eszköze,melynek „ki kell a hallgatót kapnia hidegség körébõl, s egy más mele-gebb s egyszersmind nemesebbkörbe általvinni; úgy mindazonál-

tal, hogy ezen kör (…) a mindenna-pi élet szükségei s részvételei köztmaradjon”.1

Baj, hogy az ilyen beszédgyûjte-ményeket majd’ kétszáz évvel Köl-csey után is még keresni kell. Ezértis örömteli a Tóth Mihály egyetemitanár szerkesztésében és a DialógCampus Kiadó gondozásában ké-szült gyûjteményes kötet megjele-nése, mely az elmúlt negyed évszá-zad tizenhárom jelentõs perbe-szédét (vád- és védõbeszédeketegyaránt) teszi közkinccsé.

Manapság a recenziók közhely-szerû megállapítása, hogy a mû hé-zagpótló. Nos, a Tóth Mihály szer-kesztette könyv valóban érdemes iserre a jelzõre: hazánk jogi könyvki-adásában ugyanis félévszázaddalezelõtt jelent meg utoljára perbe-szédgyûjtemény.2

A „Híres magyar perbeszédek –A közelmúlt nevezetes vád- és vé-dõbeszédei” címû könyv a MagyarJogászegylet Bács-Kiskun MegyeiSzervezete által rendezett összejö-vetelen került bemutatásra a Kecs-keméti Járási Ügyészség tanácster-mében 2013. május 29-én.

Legyünk õszinték: manapságnem jellemzõ, hogy egy vidékenmegtartott könyvbemutatóra tíz-ti-zenöt személynél többen legyenekkíváncsiak. A járási ügyészség ter-me mégis zsúfolásig megtelt érdek-lõdõkkel, a bírói, ügyészi és ügyvé-di hivatásrendek képviselõivel. Ezhárom okra vezethetõ vissza: egy-részrõl a szervezõk érdeme, akik akötet bemutatója köré lényegébenegy miniatûr tudományos konfe-renciát is szerveztek; másrészrõl akönyv megálmodójának és szer-kesztõjének személye volt ilyen

vonzó, hiszen Tóth Mihály a jelen-kori magyar büntetõjog-tudományegyik vezéregyénisége, nem melles-leg kitûnõ szónok, akit hallgatni,tudásának és egyéniségének kisu-gárzását megtapasztalni mindenbüntetõjogász számára élmény;harmadrészt pedig – természetesen– maga a könyv, mely izgalmas éselmélyült intellektuális kalandrainvitál a törvényszéki beszédeksokszínû világába.

A könyvbemutatón megjelentnagyszámú érdeklõdõt BodóczkyLászló ny. megyei bírósági elnök, ajogász egylet megyei szervezeténekelnöke köszöntötte, elismerésselszólva az esemény és a kötet megje-lenésének jelentõségérõl. Ezt köve-tõen Nánási László PhD Bács-Kis-kun megyei fõügyész tartott tudo-mányos alaposságú elõadást a per-beszédkönyvek megjelenésének ésívének magyarországi történetérõl.A perbeszédkiadványok e jogtörté-neti dimenziójának feltárásával azelõadó segített megérteni a tör-vényszéki beszédek hazai eredetétés – tények és összefüggések lánco-latán keresztül – szemléletesenmutatta be azok fejlõdését, értékesismeretanyaggal gyarapítva ezzel amagyar igazságügyi retorika múlt-ját értékelõ hallgatók jogi kultúrá-ját.

Tóth Mihály felszólalásában a mûkeletkezésének háttéranyagát és akiadása mellett szóló érveit ismer-tette a résztvevõkkel. Tóth profesz-szor széles körben végezte el több-éves gyûjtõmunkáját, még ha a vá-logatás szempontjait esetenkéntkorlátozta is az „élet sötét oldalá-nak krónikái”, a perbeszédek szö-vegét rögzítõ dokumentumok kor-





DEÁK: KÖNYVBEMUTATÓ KECSKEMÉTEN – HÍRES MAGYAR BERBESZÉDEK 167

látozott beszerezhetõsége. A gyûj-teményben „kisebb mozaikdarabo-kat nagy ívû freskók követnek”,melyeket a szerkesztõ elsõsorban aközelmúlt ismertté, hírhedtté váltbûnügyeibõl válogatott. Így helyetkapott a kötetben – több más mel-lett – Z. János „pártfinanszírozásiügyében”, illetve az Ybl Bank ve-zetõinek bûnügyében elhangzottvádbeszéd, T. Márta és társai „si-kerdíjas ügyének” néhány perbe-széde, feleleveníti a mû a kecske-méti maffiapert, az „évszázad bûn-ügyét”, a mára már fogalommá lettszépmûvészeti múzeumi festmény-lopást, illetve a tragikus, mégis kri-minalisztika-történeti jelentõségûmóri mészárlás körülményeit.

A kötetben helyet kapott ügyészi,illetve ügyvédi perbeszédek elõttelhelyezett magyarázatokkal a szer-kesztõ arra is gondosan ügyelt,hogy az olvasó ne csupán a vegy-tiszta szónoki beszédet, hanem an-nak hátterét, társadalmi-jogi köze-gét, illetve – a perbeszéd után azügyben hozott ítélet rövid össze-foglalásával – eredményét is megis-merhesse.

Tóth Mihály szerint a kötetbenpublikált törvényszéki beszédekközös jellemzõje, hogy egyarántrendelkeznek a hagyományos szó-noki beszéd és a szakszerû, korrektvégindítvány erényeivel, melyeketolvasva lehetõségünk nyílik elõde-ink és pályatársaink bölcsességétmegismerni, egymás teljesítmé-nyét megérteni és becsülni. A kö-tetnek nem titkolt célja még a ma-napság a közvéleményben uralko-dó, sajtó által gerjesztett egyolda-lúság és elõítéletesség ellenébenigazabb képet festeni az igazság-szolgáltatás lövészárkaiban nap,mint nap szolgálatot teljesítõ ügyé-szek és védõk tevékenységérõl.

A kötet külön is kiemelést igény-lõ érdeme, hogy – elsõ részében,bevezetésként – elméleti írásokatközöl az ügyvédi, ügyészi szakmaelmúlt évtizedeinek meghatározóalakjai, Friedrich Lajos, Julis Mi-hály, Szitás Benedek, SzalókyLászló és Tóth Mihály tollából,melyek elsõsorban a perbeszéd fel-építésérõl, kidolgozásáról és elõ-

adásáról értekeznek. A kötet tehátnemcsak megismertet az elmúltidõszak egyes nevezetes büntetõel-járásaiban elhangzott vád-és védõ-beszédekkel, hanem – elmélet ésgyakorlat egységébõl közelítve –komplex ismereteket kínál a tör-vényszéki szónoklásban elmélyül-ni vágyó olvasónak. Azt talán kü-lön hangsúlyoznom sem kell, mi-lyen értékes segítséget nyújt ezzele könyv és szerkesztõje a gyakorlójogászi pályája elején álló ügyész-nek és ügyvédnek egyaránt.

A könyvbemutató szervezõi szemelõtt tartották, hogy a büntetõbíró-sági eljárás kontradiktórius, így egytapasztalt ügyészt kértek fel a kö-tetben helyet kapott vádbeszédek,míg egy gyakorlott ügyvédet a vé-dõbeszédek rövid ismertetésére. Avádbeszédeket Gyugyi Csilla, a PestMegyei Fõügyészség mb. csoport-vezetõ ügyésze méltatta, aki ki-emelte, hogy a mindennapok sod-rásában a joggyakorlat bizony kön-nyen sematikussá válhat, ezért isfontos és ösztönzõ az olyan vádbe-szédek közreadása és a szakmai tár-sadalommal való megismertetése,melyeket orátoraik (például BóczEndre, Friedrich Lajos vagy TóthMihály) tudománnyal, szép ma-gyar nyelvvel, és nem utolsósorbana szakma szeretetétõl áthatva, lé-lekkel készítettek.

A könyvbemutató záróakkordja-ként Móritz Balázs, a Pázmány Pé-ter Katolikus Egyetem Jog- és Ál-lamtudományi Karának óraadója,ügyvéd tartott rövid és tartalmaselõadást a védõbeszédekrõl, mely-ben elsõsorban arra a két kérdésrekereste a választ, hogy 1) milyen ajó védõbeszéd; 2) lehet-e még a vé-dõbeszéddel befolyásolni a bírót.Nos, az elõadó szerint a jó védõbe-széd mind a problémafelvetést,mind a tényállást illetõen pontos,érvelése logikus és ésszerû, s nemutolsósorban spontán, nem kellegy adott forgatókönyvhöz ragasz-kodnia, hiszen a vádbeszéd utánhangzik el, azzal kell vitába száll-nia. S hogy befolyással bírhat-e a jóvédõbeszéd a bírói döntésre, azelõadó megítélése szerint egyértel-mûen igen, ahogyan azt a kötetben

szereplõ több védõbeszéd is jól pél-dázza (például Bánáti Jánosvédbeszéde T. M. sikerdíjas ügyé-ben).

Megjegyzem, tanulságos, hogyaz egyébként is rendkívül gazdagkínálatú perbeszédgyûjtemény ös-szeállításakor Tóth Mihály figye-lemmel volt arra is, hogy egy-egyolyan vád-, illetve védõbeszédet kö-zöljön, melyek ugyanabban a bûn-ügyben hangzottak el. Így megis-merheti az olvasó Friedrich Lajosvádbeszédét, mely a rendõrgyil-kossággal vádolt S. Lajos és társaisorozatgyilkossági ügyében hang-zott el 1980-ban, majd Orosz Ba-lázs ugyanezen ügy II. r. vádlottja,Gy. József védelmében elmondottszónoklatát. A két törvényszékiszónokot az a szomorú tény is ösz-szeköti, hogy egyikük sincs már azélõk sorában, így a kötet lehetõvéteszi, hogy az õket már csak hírbõlismerõ és tisztelõ ifjabb jogász-nemzedék számára tudások és ta-pasztalatuk tárházának legalábbegy kis szelete elérhetõvé váljon.

Emléküket õrizve e helyütt isidézzük fel a kötetben közölt per-beszédeiket egy-egy részlet erejéig.

(Friedrich Lajos) „Elöljáróbanhadd idézzek egy rövid levélbõl,amely Gy. K. földijei, 12 ceglédicsalád írt a Fõvárosi Fõügyészhez:

„Mély felháborodást váltott ki azország lakosságában, hogy Gy. K.rendõrt brutálisan meggyilkolták. Debíztunk a jó rendõri munkában, és alakosság jó szándékú támogatásában,hogy eredményre vezet az a sok fáradt-ságos munka, mely folyt a tettesek kéz-re kerítésére. De sikerült! E gonoszte-võkre nincs kegyelem, legsúlyosabbbüntetést kér az ország népe!”

Hasonló levelek tucatjaira, tele-fonhívások százaira hivatkozhat-nék annak példázására, hogy ez azáltalános közhangulat.

Természetesen a közvéleménydirekt módon nem határozhatjameg egy ítélet tartalmát. De ha ajog, a társadalmi rendeltetését iga-zán be akarja tölteni, akkor ezeketa társadalmi szintû gondokat felkell oldania. Pontosabban fogal-mazva: ebben az ügyben hozottítéletnek határozott választ kell ad-

3 Tóth M. (szerk.): i. m. 73.4 Tóth M. (szerk.): i. m. 253–254. 5 Vuchetich Mátyás: A magyar büntetõjog rendszere II. könyv – Gyakorlati büntetõjog. Magyar Hivatalos Közlönykiadó. 2007., 226.

(Fordította: Király Tibor.)

nia a közvéleményt felkavaró kér-désekre. Olyan választ, amelybõlegyértelmûen kiderül, hogy Ma-gyarországon nem hagyjuk meg-szervezõdni az alvilágot, nem en-gedjük elszabadulni az erõszakpoklát (...)”3

(Orosz Balázs) „Amikor felszóla-lásomat megelõzõen a bíróság fo-lyosóján irataimat rendezgettem,elment mellettem a tárgyalóteremközönsége körébõl valaki, aki gú-nyos megjegyzést tett védõi mûkö-désemmel kapcsolatban. Ebben azügyben a védõkkel szemben nemez volt az ellenszenv elsõ megnyil-vánulása, és ez is indokolja, hogymielõtt perbeszédem érdemi részé-re rátérnék, néhány általános érvé-nyû megjegyzést tegyek (…)

Minden civilizált állam, így a miállamunk törvénye is biztosítja avádlottnak azt a jogát, hogy védõsegítségét vegye igénybe. (…) Azügy, amely miatt a büntetõeljárásta vádlottal szemben folytatják, avédõnek nem személyes ügye. Avédõ nem ért, és soha nem érthetegyet az elkövetett bûncselekmény-nyel. Gy. vádlott védelmét kívá-nom szolgálni. Ebben az ügyben,ahol rendõrt öltek meg, a nyomo-

zás törvényességéhez nyomatékosközérdek fûzõdik. Ezért a magamrészérõl is le kell szögeznem, hogya nyomozás során Gy. vádlott tör-vényes védekezéshez fûzõdõ érde-kei maradéktalanul érvényesültek,a nyomozási eljárás teljes egészé-ben aggálytalan, és mindvégig tör-vényes volt. Azzal összefüggésbenpedig, hogy rendõrt öltek meg, akövetkezõkre kívánok rámutatni:ennek a bûncselekménynek a tár-sadalomra való rendkívüli veszé-lyességét az adja meg, hogy rendõrtis megöltek. A rendõr megölése pe-dig valamennyiünk ellen irányul,mert a normatív rendet sérti. EztGy. vádlott tudja, ezzel a váddalnéz farkasszemet (...)”4

Láthatjuk, a vád- és a védõbe-széd is a törvényszéki beszéd klasszi-kus típusa. Rövid és célratörõ beve-zetéssel kezdõdik, mellyel a szó-nok érdeklõdést kelt, és igyekszikelnyerni a hallgatóság rokonszenv-ét. A kötetbõl teljes terjedelmébenmegismerhetõ mindkét beszéd ér-deme a higgadt okfejtés, a komoly-ság, mind Friderich Lajos, mindOrosz Balázs szónoklatának meg-gyõzõ erejét megítélésem szerintéppen az adta, hogy nem a szenve-

délyekre, hanem a józanészre kí-vántak hatni, logikusan, világosanérvelve. Az a büntetõeljárás termé-szetébõl adódik, hogy sikert csakaz egyik beszéd érhetett el (már hasikernek önmagában csak a bíróidöntést tekintjük): Gy. Józsefet,mint többszörös visszaesõt a bíró-ság halálra ítélte.

A magyar büntetõ-jogtudományhajdani kiváló alakja, a pesti egye-tem néhai professzora, VuchetichMátyás a védõ tisztérõl értekezve1819-ben többek között azt szabtaa büntetõ ügyekben való feladatul:„minden védõrõl álljon: ne sokfé-lét, de fajsúlyosat mondjon.”5

Vuchetich megállapítását meg-ítélésem szerint a büntetõper min-den szereplõjének, így nemcsak avédõnek, hanem a vádbeszédet tar-tó ügyésznek is érdemes megszív-lelnie. S ahhoz, hogy megtudjuk,mi számít fajsúlyosnak egy bíróságibeszédben, nem kell mást ten-nünk, mint fellapoznunk a „Híresmagyar perbeszédek” címû köte-tet, s elmélyednünk abban. Illetve,az olvasáson túl még valamit te-gyünk: gondolkodjunk. Vélemé-nyem szerint elsõsorban erre tanítTóth Mihály kötete.



Zusammenfassung

PÉTER GÁRDOS: New and Renewed Rules on

Specific Contracts in the NewHungarian Civil Code

The rules of the new Hungarian Civil Codeon specific contracts were governed by twomain factors. The legislator intended to res-tore the sophisticated terminology and thesystem of the first half of the 20th Centuryin order to provide a coherent contractualregime. It was further the intention to reg-ulate new contracts currently not regulatedby the Civil Code that are commonly usedon the market and that have a clear eco-nomic content, provided that such regula-tion helps and does not hinder innovation.

BÉLA POKOL:The Role of the Legal

Text in the Interpretation

Based on the buch of Antonin Scalia thegrammatical interpretation principles inthe judicial decision are analysed. Thereare 19 interpretation canons which can helpthe judges through the process of the deci-son making and these canons are based onthe grammatical rules. In the study someexaggerations of the textualist legal theoryare analyzed too.

ISTVÁN GÖDÖLLE:Deception of Consumers

in Trademark Law

Signs liable to deceive consumers as to thenature, quality, geographical origin orother characteristics of the goods or ser-vices shall not be granted trademark pro-tection. The concept of „consumers” in thetrademark law is broader than the „consu-mers” in the law of consumer protection. Inthe paper the Hungarian case law concern-ing deception with respect to nature, geo-graphical origin and quality is outlined.Some particular cases („Rothschild”, „Gres-ham”) are also discussed where the signswere misleading as to the origin of the goodsor services.

PÉTER GÁRDOS:Neue und ernuerte Vertragstypen

im neuen ungarischen ZGB

Die Regeln der einzelnen Vertragstypendes neuen ungarischen BGB wurden durchzwei Hauptfaktoren bestimmt. Der Gesetz-geber beabsichtigt, die Terminologie unddas System der ersten Hälfte des 20.Jahrhunderts wiederherzustellen, um einekohärente Vertragsregime zu bieten. Es warweiter die Absicht, neue Vertragstypen, dieüblicherweise auf dem Markt verwendetwerden, aber derzeit nicht von der BGB ge-regelt sind zu kodifizieren, sofern die eineneindeutigen wirtschaftlichen Gehalt habenund die Regelung hilft und nicht behindertInnovation.

BÉLA POKOL: Die Rolle der Rechtstexte

in der Rechtsauslegung

Aufgrund der neuesten Buch von AntoninScalia werden die grammatischen Regelnder Rechtsauslegung in der Schrift analy-siert. Es gibt neunzehn grammatischeAuslegungsregeln, welche die Behauptungdes Sinnes des Rechtstexts helfen kann undder Rechtsanwender darf die anderenRechtsauslegungsmethoden in Anspruchnehmen, wenn sich diese Auslegungsrgelnals ungenügend erwiesen haben. Die Studieanalysiert die Übertreibungen der textual-istischen Rechtsauffasung auch.

ISTVÁN GÖDÖLLE:Täuschung des Publikums

im Markenrecht

Marken, die geeignet sind, das Publikumüber die Art, die Beschaffenheit, die geo-graphische Herkunft oder sonstige Eigen-schaften der Ware oder Dienstleistung zutäuschen, sind von der Eintragung ausge-schlossen. Der Begriff „Publikum” ist imMarkenrecht breiter als der Begriff „Ver-braucher” im Verbraucherschutzrecht. DieStudie beschäftigt sich mit der ungarischenRechtsprechung hinsichtlich der Täu-schung über Art, geographische Herkunftund Qualität. Auch sind einige Entschei-dungen („Rothschild”, „Gresham”) disku-tiert, gemäß welchen sich die Marke alstäuschend über die Herkunft der Ware oderDienstleistung erwies.

Summary

alapÍtva 1866 - real-jreal-j.mtak.hu/1027/3/jk1403.pdf · jogtudomÁnyi kÖzlÖny contents inhalt...

Documents