alkalmazott növénytan 11. előadás

Alkalmazott növénytan

11. előadás

TERMÉSZETES / TERMÉSZETSZERŰ FÁTLAN

ÉLŐHELYEKVÍZI NÖVÉNYZET HÍNARASOK

HÍNARASOK

• Álló és lassan folyó vizeinkben,duzzasztókban,tavak sekély vizű öbleiben,holtmedrekben,víztározókban alakulnak ki

• A vízi feltöltődési folyamat kezdeti stádiuma• A növényzet összetételét befolyásolja: a vízbe

hatoló fénymennyiség, a víz kémiai összetétele, a vízmélység változásai

• Térben és időben könnyen változó életközösségekmozaikosak

• Fajszámuk alacsony,de nagy az egyedszámuk és a borítás

HÍNARASOK

• Jól elviselik a zavaró hatásokat(pl. leeresztés), könnyen regenerálódnak

• Elkülönítésükfajok gyökereznek-e leveleik hol helyezkednek

el a víz felszínéhez képest• Komplexet képezhetnek• Típusai: úszóhínár, lebegőhínár,

rögzült hínár(vízfelszínre emelkedő, vízközt maradó), sziki hínár

ÚSZÓHÍNÁR

• Vízfelszínen úszó• Nem gyökerező• Egyéves növények• Vegetatív úton jól

szaporodnak• Fajok: békalencsefélék

(Lemnaceae),rucaöröm (Salvinia natans), békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), sulyom (Trapa natans), vízimohok

békalencsefélék (Lemnaceae),

ÚSZÓHÍNÁR

Sulyom (Trapa natans)Békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae)

LEBEGŐHÍNÁR

• Nem gyökerező• Víztestben lebegő

fajok• Főleg láptavakban• Fajok: békaliliom

(Hottonia palustris),rencék (Utricularia spp.), aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa), moszatok (Chara spp.)

LEBEGŐHÍNÁR

Aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa)

LEBEGŐHÍNÁR

Közönséges rence (Utricularia vulgaris)

RÖGZÜLT HÍNÁR

• Gyökereznek a fajai• Két altípus: 1. Vízfelszínre emelkedő: levelek a víz felszínén

úsznak tündérrózsa (Nymphaea alba), tündérfátyol (Nymphoides peltata), tavirózsa (Nuphar lutea), kolokán (Stratiotes aloides), békaszőlők (Potamogeton spp.)

2. Vízközt maradó: levelek a víztestben vannak víziboglárkák (Batrachicum spp.), átokhínár (Elodea canadensis), süllőhínárok (Myriophyllum spp.), tüskéshínárok (Najas spp.)

Tündérfátyol (Nymphoides peltata)

Vízfelszínre emelkedő: levelek a víz felszínén úsznak tündérrózsa (Nymphaea alba), tündérfátyol (Nymphoides peltata), sárga tavirózsa (Nuphar lutea), kolokán (Stratiotes aloides), békaszőlők (Potamogeton spp.)

Sárga tavirózsa (Nuphar lutea)

Vízfelszínre emelkedő: levelek a víz felszínén úsznak fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), tündérfátyol (Nymphoides peltata), sárga tavirózsa (Nuphar lutea), kolokán (Stratiotes aloides), békaszőlők (Potamogeton spp.)

Átokhínár (Elodea canadensis)

1. Vízközt maradó: levelek a víztestben vannak víziboglárkák (Batrachium spp.), átokhínár (Elodea canadensis), süllőhínárok (Myriophyllum spp.), tüskéshínárok (Najas spp.)

SZIKI HÍNÁR

• Szikes tavakban, tócsákban pocsolyákban

• Fajszegény• Kisebb termetű

hínárnövények alkotják• Fajok: tófonal

(Zannichellia palustris), tüskéshínárok (Najas spp.), víziboglárka fajok (Batrachium spp.)

HÍNARASOK

• Szerte az országban fellelhetőek• Nagyobb tengerszint feletti magasságban ritkák• Veszélyeztető tényezők: lecsapolás,

vízszennyezés, adventív fajok• Az ország területének 0,1 %-át teszik ki

NÁDASOK ÉS GYÉKÉNYESEK

• –2(–3) m vízmélységig behatoló, a partot szegélyező életközösségek

• Fajai a vízben gyökereznek, de magasan a vízszint fölé emelkednek

• többnyire polikormon-(sarjtelep-)képzők

• szennyező anyagok kiszűrésében fontosak

• partot védik a vízeróziótól


• pusztuló nádasokra jellemző az ún. „babásodás” a nyílt víz felé megbomlik a nádas egysége, kisebb foltok („babák”) alakulnak ki

• szerte az országban megtalálhatók, a középhegységek belsejéből azonban többnyire hiányoznak

NÁDASOK ÉS GYÉKÉNYESEK• Szántókon, művelt nedves területeken a nád inváziója

is megfigyelhető, kiszáradó nádasokban az adventív aranyvessző fajok (Solidago spp.) válhatnak tömegessé


• Fő fajaik: nád (Phragmites australis) kákák (Schoenoplectus spp.), gyékények (Typha spp.)

• Kísérő fajaik: sövényszulák (Calystegia sepium) és ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara), valamint a vízi peszérce (Lycopus europaeus), réti füzény (Lythrum salicaria), vízi menta (Mentha aquatica), mocsári tisztesfű (Stachys palustris), mocsári kányafű (Rorippa palustris)


• Veszélyeztető tényezők: az intenzív használatok (pl. gépi nádaratás), felégetések, vízelvezetések, vízszennyezések, mesterséges vízszint-szabályozások, partépítések, gyomosodás

• Speciális, „ősi” típusa a disztróf vizekben megjelenő ingó- és úszóláp


• INGÓLÁP kialakulása: nádasokat a víz felőli oldalon állandó hullámverés éririzómák kimosódnak a vízfenékből vagy a vízfelületet fokozatosan benövikaz összefonódó rizómák és nádszálak között szerves törmelék halmozódik fel,ez paplanszerűen inog a vízen

• Az ingólápból kisebb–nagyobb darabok leszakadhatnak ÚSZÓLÁPpá alakulnak


• Az ingó- és úszólápokban fellelhető ritka fajok: tarajos pajzsika (Dryopteris cristata), mocsáripáfrány (Thelypteris palustris), hagymaburok (Liparis loeselii), szíveslevelű-hídőr (Caldesia parnassifolia), villás sás (Carex pseudocyperus), rostostövű sás (C. appropinquata), gyilkos csomorika (Cicuta virosa), lápi csalán (Urtica kioviensis), lápi mohafajok


Tarajos pajzsika (Dryopteris cristata)

Hagymaburok (Liparis loeselii)

MAGASSÁSOSOK

• sekélyvizű vagy csak időszakosan vízzel borított területeken alakulnak ki

• nagytermetű sásfajok dominanciája jellemző

• "savanyúfüvek" építik fel almozás• a sásfajok növekedési típusa alapján

két alcsoportja van: a zsombéksásosok és a tarackos sásosok

ZSOMBÉKSÁSOSOK

• fajok vízből kiemelkedő zsombékokat képeznek

• mikromozaikus horizontális szerkezet (zsombék – semlyék komplex) jellemző

• talajukban a tőzegesedés megindult

• nagyon megfogyatkozott az alföldeken és a dombvidékek alacsonyabb régióiban

ZSOMBÉKSÁSOSOK

• Fajaik: rostostövű sás (Carex appropinquata), zsombék sás (Carex elata) bugás sás (Carex paniculata), csőrős sás (Carex rostrata) és a fűfélék közül a lápi nádtippan (Calamagrostis stricta)

• Előforduló ritkább fajok: tőzegeper (Comarum palustre), mocsáripáfrány (Thelypteris palustris), mocsári kocsord (Peucedanum palustre), nádi boglárka (Ranunculus lingua), vidrafű (Menyanthes trifoliata) és tőzegmohák (Sphagnum spp.)

ZSOMBÉKSÁSOSOK



csőrős sás

bugás sás

bugás sás

ZSOMBÉKSÁSOSOK



ZSOMBÉKSÁSOSOK

Tőzegeper (Comarum palustre)

Tőzegmoha (Sphagnum spp.)

TARACKOS SÁSOSOK

• homogénebb felépítésű• a sásfajok hosszú

tarackjaik segítségével nagy területeket behálóznak

• középhegységek belsejéből többnyire hiányoznak, de egyéb területeken gyakoribbak

• Veszélyeztető tényezőik: vízelvezetések, kiszárítások, égetések, túllegeltetések, feltörések, erdőtelepítések, ezek következtében a gyomosodás, cserjésedés

TARACKOS SÁSOSOK

• Fajaik: posvány sás (Carex acutiformis) éles sás (Carex gracilis), parti sás (Carex riparia), hólyagos sás (Carex vesicaria), rókasás (Carex vulpina), réti füzény (Lythrum salicaria), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris) mocsári galaj (Galium palustre)

LÁPOK

• lefolyástalan medencékben, árterekről lefűződő pangóvizes területeken vagy rétegforrások mentén alakulnak ki

• bő vízellátású területeken, tápanyagszegény környezetben jönnek létre

• anaerob lebontási folyamatok dominálnak tőzegesedés

TŐZEGMOHALÁPOK (DAGADÓLÁPOK) ÉS TÖZEGMOHÁSLÁPOK (ÁTMENETILÁPOK)

• mészben és ásványi tápanyagokban szegény

• szerves anyagokban gazdag

• savanyú talajú ill. vizű területeken alakulnak ki

• tőzegképződés• felszínhez közeli vagy

felszíni, állandó vízborítású

• tőzegmohák (Sphagnum spp.) borítása szőnyegszerű (dagadólápok) vagy mozaikos (átmeneti lápok)

Dagadólápok

Átmeneti lápok


• dagadólápok gyepszintje – a mohaszinttel ellentétben – alacsony borítású

• átmeneti lápoknál viszont fejlett a gyepszint, s gyérebb a mohaszint borítása

• Átmeneti lápok sás fajai: szürkés sás (Carex canescens), töviskés sás (Carex echinata) és a gyapjasmagvú sás (Carex lasiocarpa), valamint a gyapjúsások (Eriophorum spp.)


• Védett fajok: fürtös lizinka (Lysimachia thyrsiflora ), harmatfű (Drosera rotundifolia), tarajos pajzsika (Dryopteris cristata), tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) és a vidrafű (Menyanthes trifoliata)

TŐZEGMOHALÁPOK (DAGADÓLÁPOK) ÉS

TÖZEGMOHÁSLÁPOK (ÁTMENETILÁPOK)Tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos)

Fürtös lizinka (Lysimachia thyrsiflora )


• Előfordulásuk: mintegy 25 kis állományuk ismert, előfordulnak az Alföld északi részén (Szatmár–Beregi-sík), az Északi-középhegység néhány pontján (Sátor-hegység Putnoki-dombság: Kelemér, Bükk: Egerbakta, Mátra: Sirok), a Dunántúli-középhegységben (Bakony: Öcs, Balaton-felvidék: Monostorapáti) és a Nyugat-Dunántúlon (Kőszeg; Őrség, Vendvidék, Kemeneshát)


• Veszélyeztető tényezők: Kiszáradás (kiszárítás) cserjésednek, erdősödnek, taposás, vegyszer- és egyéb szennyezőanyag-bemosódás

Gyapjúsás faj (Eriophorum spp.)

FORRÁSGYEPEK (FORRÁSLÁPOK)• Források, felszínre kerülő

rétegvizek környékén• hűvös, párás környezetben, kis

területűek• Általában nedves és üde

termőhelyű erdőkbe, láprétekbe, magassásosokba ágyazva találjuk foltjaikat

• Előfordulás: Domb- és hegyvidékeinken szórványosan

• Veszélyeztető tényezők: források vízhozamának csökkenése, szemetelések, szennyezések, fakitermelések, gépek taposása, nagyvad dagonyázása

Forráslápok

FORRÁSGYEPEK (FORRÁSLÁPOK)• Fajai: keserű kakukktorma

(Cardamine amara), pikkelyes sás (Carex lepidocarpa), forrásfű (Montia fontana), aranyos veselke (Chrysosplenium alternifolium), posványcsillaghúr (Stellaria uliginosa), erdeikáka (Scirpus sylvaticus). Mohafajokban gazdag: forrásmoha (Cratoneuron commutatum), tőzegmohafajok (Sphagnum spp.)

tőzegmohafajok (Sphagnum spp.)

NEDVES RÉTEK:Mocsárrétek, Láprétek, Üde és nedves

magaskórósok • Jó vízellátású területeken alakulnak ki• Legalább a vegetációs időszak első felében

talajfelszín közelébe vagy kevéssel a fölé emelkedik a vízszint

• Mikroklímájuk hűvös• A tartós nyílt vízfelület itt már nem jellemző• Az ország területének 0,9 %-án találhatók

állományaik.

MOCSÁRRÉTEK

• A mocsárrétek rendszerint ártéri ligeterdők helyén, azok kiirtása és területük rendszeres kaszálása vagy legeltetése nyomán, másodlagosan alakultak ki

• Friss vízellátású, nedves talajú, tavasszal gyakran vízállásos, nyáron kiszáradó termőhelyű életközösségek

• Fennmaradásukat a kaszálás és az esetleges legeltetés biztosítja, ezek hiányában a terület visszaerdősül.

• Állományaik tömegét az "édesfüvek" adják, melyek

takarmányozásra alkalmasak.

MOCSÁRRÉTEK

• Tömegesen megjelenő, nagytermetű, széles levelű fűfajai a fehér tippan (Agrostis alba), réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa), réti csenkesz (Festuca pratensis), nádképű csenkesz (F. arundinacea), réti és sovány perje (Poa pratensis, P. trivialis)

MOCSÁRRÉTEK

• További fajok: mocsári gólyahír (Caltha palustris), boglárkák (Ranunculus spp.), indás pimpó (Potentilla reptans), őszi kikerics (Colchicum autumnale), réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), menták (Mentha spp.), fekete nadálytő (Symphytum officinale)

MOCSÁRRÉTEK• A hegyvidékeken ritkábban, a domb- és síkvidékeken

gyakrabban jelenik meg.• Állományaikat a műtrágyázások, felülvetések,

feltörések, kiszáradások/kiszárítások, erdőtelepítések (pl. nemes nyárakkal, fekete dióval), gyomosodás és a kezeletlenség veszélyeztetik.

LÁPRÉTEK

• a lápi szukcesszió során lefolyástalan, pangóvizes medencékben jöttek létre (elsődleges láprétek) vagy gyakran a láperdők helyén alakultak ki (másodlagos láprétek)

• pangóvizes és anaerob termőhelyi viszonyok jellemzők• jelentős a tőzegképződés és -felhalmozódás, mohaszintjük

fejlett• a vízellátás szerint két alcsoportja van:

1. nedves (üde) láprétek - állandóan nedves talajú helyeken jelennek meg, ritkábbak

2. kiszáradó láprétek - nyáron a talajfelszín közeli részek rövid időre kiszáradhatnak,

gyakoribbak

LÁPRÉTEK

• Nedves láprétek fajai: lápi sás (Carex davalliana), gyapjasmagvú sás (C. lasiocarpa), nagy szittyó (Juncus subnodulosus), kormos csáté (Schoenus nigricans), gyapjúsások (Eriophorum spp.) és lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa), számos ritka növényfaja közül több orchidea (Orchidaceae), az illatos hagyma (Allium suaveolens), szibériai nőszirom (Iris sibirica), fehérmájvirág (Parnassia palustris), lisztes kankalin (Primula farinosa), zergeboglár (Trollius europaeus)

LÁPRÉTEK

• Kiszáradó láprétek fajai: tömegnövénye a nagytermetű nagy kékperje (Molinia arundinacea), színező eleme az ördögharaptafű (Succisa pratensis), buglyos szegfű (Dianthus superbus), kornis tárnics (Gentiana pneumonanthe), kenyérbél cickafark (Achillea ptarmica), őszi vérfű (Sanguisorba officinalis), nyúlkömény (Selinum carvifolia), helyenként a serevényfűz (Salix rosmarinifolia)

LÁPRÉTEK

Kornis tárnics (Gentiana pneumonanthe)

Őszi vérfű (Sanguisorba officinalis)

LÁPRÉTEK

• kiszáradó lápréteket, de részben a nedves lápréteket is a (késői, egyszeri) kaszálás tartja fenn egyébként becserjésedik beerdősül

• A nedves láprétek megritkultak,a kiszáradó láprétek gyakoribbak (alacsonyabb területeken fordulnak elő)

• Veszélyeztető tényezők: a nedves lápréteken a nádasodás, lecsapolás is veszélyforrásként lép fel,a műtrágyázás, egyéb szennyezés, felülvetés, feltörés, erdőtelepítés), gyomosodás

ÜDE ÉS NEDVES MAGASKÓRÓSOK• Szegélytársulások, melyek mocsarak, lápok,

nedves rétek, láperdők, ill. ligeterdők szegélyén alakulnak ki

• nagytermetű, dús levélzetű, nagy levélfelületű, kórósodásra hajlamos kétszikű növények építik fel őket

• Kialakulásuk rendszerint visszavezethető a rendszeres kaszálás elmaradására.

ÜDE ÉS NEDVES MAGASKÓRÓSOK

• Tipikus fajuk hegy- és dombvidéken az óriás zsurló (Equisetum telmateia), erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris), halvány aszat (Cirsium oleraceum), csermely aszat (C. rivulare), réti legyezőfű (Filipendula ulmaria), mocsári gólyaorr (Geranium palustre), vörös acsalapu (Petasites hybridus), borzas füzike (Epilobium hirsutum)

ÜDE ÉS NEDVES MAGASKÓRÓSOK

• Tipikus fajuk sík vidéken a gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare), orvosi ziliz (Althaea officinalis), réti füzény (Lythrum salicaria), vesszős füzény (L. virgatum), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), sédkender (Eupatorium cannabinum).

ÜDE ÉS NEDVES MAGASKÓRÓSOK• A magaskórósokat a vízrendezések,

kiszáradások/kiszárítások, vízszennyezések, az erdőgazdálkodás (tarvágás, gépek taposása), útépítések, gyomosodás, legeltetés, gyakori kaszálások veszélyeztetik.

ÜDE RÉTEK

• középhegységek, dombvidékek erdőirtásain tápanyagokban gazdag talajokon másodlagosan alakultak ki

• főleg mezofil fajok építik fel

• kétszintes, fajgazdag és színpompás állományaik vannak

• az állandó kaszálás tartja fenn őket

• középhegységekben és a dombvidékeken gyakori

ÜDE RÉTEK

Fajaik: Tömeges fűfaja a franciaperje (Arrhenatherum elatius), csomós ebír (Dactylis glomerata), réti perje (Poa pratensis) veres csenkesz (Festuca rubra),

ÜDE RÉTEKFajaik: palástfüvek (Alchemilla spp.), holdruták (Botrychium spp.), réti boglárka (Ranunculus acris), pasztinák (Pastinaca sativa), szártalan bábakalács (Carlina acaulis), terebélyes harangvirág (Campanula patula), réti margitvirág (Chrysanthemum leucanthemum), közönséges cickafark (Achillea millefolium), tárnicsok (Gentianaceae), őszi kikerics (Colchicum autumnale) és orchideák (Orchidaceae)

ÜDE RÉTEK

Szártalan bábakalács (Carlina acaulis)

Őszi kikerics (Colchicum autumnale)

ÜDE RÉTEK• Veszélyeztető tényezők: kaszálás elmaradása

feltörés, felülvetés, trágyázás, erdőtelepítés, gyomosodás

• Az ország területének 0,2 %-án

alkalmazott növénytan 11. előadás

Documents