amartya sen - társadalmi kirekesztés

20
AMARTYA SEN Társadalmi kirekesztés: Fogalom, alkalmazás és vizsgálat I. * 1. Az értékelés és a feltárás feladata A társadalmi kirekesztés fogalomkörébe a társadalmi és gazdasági prob- lémák feltûnõen széles körét sorolják. Mikor a francia kormány szociális ügyekkel foglalkozó államtitkáraként René Lenoirnak a gyakorlat számá- ra meg kellett határoznia, hogy kiket sorol a „kirekesztettek” közé, a francia népesség egytizedére becsülte a meghatározandó társadalmi cso- port nagyságát, és a következõket sorolta bele: értelmi és testi fogyatékosok, öngyilkossági kísérletet elkövetõk, idõs rokkantak, bántalmazott gyermekek, szenvedélybetegek, bûnelkövetõk, egyedülálló szülõk, sok-problémás háztartások, marginális, aszociális személyek és más társadalmi „nem-illeszkedõk”. A Lenoir eredeti ötletét követõ irodalom tovább bõvítette a „társadal- mi kirekesztettségek” már amúgy is terjedelmes listáját. Ahogy Silver (1995) megjegyzi, a listát ki kell egészítenünk „még néhány dologgal, melyekbõl az irodalom szerint az embereket ki lehet rekeszteni”. Ilyenek: a megélhetés; a biztos, folyamatos munkaviszony; a jövedelem; a vagyon, a TANULMÁNYOK A „társadalmi kirekesztés” fogalma relatíve új, René Lenoir negyedszázaddal ezelõtti írásában fordult elõ elõször, így õt tekintjük a kifejezés szerzõjének. A fogalomnak azonban fontos elõzményei vannak a szegénységrõl és deprivációról szóló diszkussziókban és írásokban. Manapság a témának már igen nagy irodalma van, ami gyorsan növekszik. 3

Upload: reka-berencsi

Post on 01-Feb-2016

9 views

Category:

Documents


0 download

DESCRIPTION

Társadalom és szociálpolitika

TRANSCRIPT

Page 1: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

AMARTYA SEN

Társadalmi kirekesztés:Fogalom, alkalmazás és vizsgálat I.*

1. Az értékelés és a feltárás feladata

A társadalmi kirekesztés fogalomkörébe a társadalmi és gazdasági prob-lémák feltûnõen széles körét sorolják. Mikor a francia kormány szociálisügyekkel foglalkozó államtitkáraként René Lenoirnak a gyakorlat számá-ra meg kellett határoznia, hogy kiket sorol a „kirekesztettek” közé, afrancia népesség egytizedére becsülte a meghatározandó társadalmi cso-port nagyságát, és a következõket sorolta bele:

értelmi és testi fogyatékosok, öngyilkossági kísérletet elkövetõk, idõs rokkantak,bántalmazott gyermekek, szenvedélybetegek, bûnelkövetõk, egyedülálló szülõk,sok-problémás háztartások, marginális, aszociális személyek és más társadalmi„nem-illeszkedõk”.�

A Lenoir eredeti ötletét követõ irodalom tovább bõvítette a „társadal-mi kirekesztettségek” már amúgy is terjedelmes listáját. Ahogy Silver(1995) megjegyzi, a listát ki kell egészítenünk „még néhány dologgal,melyekbõl az irodalom szerint az embereket ki lehet rekeszteni”. Ilyenek:

a megélhetés; a biztos, folyamatos munkaviszony; a jövedelem; a vagyon, a

TANULMÁNYOK

A „társadalmi kirekesztés” fogalma relatíve új, René Lenoirnegyedszázaddal ezelõtti írásában fordult elõ elõször, így õt

tekintjük a kifejezés szerzõjének.� A fogalomnak azonban fontoselõzményei vannak a szegénységrõl és deprivációról szóló

diszkussziókban és írásokban. Manapság a témának már igennagy irodalma van, ami gyorsan növekszik.�

� ������ ����� � ����� ��� �� ����� �� � ���� � � � ������ ����� �� ���� ����� � �� �� �����

� � ��! � ��� �"#$�� �% ��������&�% '(� � � �������� �����%�(� �)��( �( �� ������� �� (� �)��%*

�( +� � �,(��(�(&%- �,�� ,.�/ (� ��������� 0%�(��( � � ��! 1��,�� (� �2 *��� ���� �""34 5���� �""64 � 7�� �""#4 8�� (� 9�,2���� �""#4 9�,2����� � 7�� (� :�;<�� �""=�

> � ��! ���� �""3� 6>4 �� 00 9�2��2�� �""��

����� ���� 3

Page 2: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

hitel vagy a földtulajdon; a lakhatás; a minimális vagy megfelelõ fogyasztásiszínvonal; az oktatás, a gyakorlati készségek és a kulturális tõke; a jóléti állam;az állampolgárság és a jog elõtti egyenlõség; a demokratikus részvétel; a köz-javak; a nemzet vagy a domináns faj; a család és a társaság; az emberiesség,a tisztelet, az önmegvalósítás és a megértés.�

A fogalom tartalmának robbanásszerû növekedésébõl világosan lát-szik, hogy a társadalmi kirekesztés irodalma nem önkorlátozó.

Azért persze ez nem ilyen egyszerû. A szegénység és a deprivációkutatói közül sokakat indított kritikai megjegyzésekre az impresszió,hogy a problémákat kritikátlanul és fegyelmezett válogatás nélkül listáz-zák a „társadalmi kirekesztés” tág címszava alá, és mindez kombinálódika lelkes izgalommal, amellyel a koncepció elfogadása mellett az energi-kus hívek érvelnek. Else Oyen (1997) cseppet sem hízelgõ képén, melyeta társadalmi kirekesztést kutató vállalkozásokról festett, a területre újon-nan belépõk „fölkapják a koncepciót, körbefutkosnak vele, szemináriu-mokat és konferenciákat szerveznek, hogy kutatható témákat találjanakegy olyan fogalom ernyõje alatt, melynek nagyon korlátozott elméletimegalapozása van” (63. o.). Ha a hívek hangosak, legalább annyira han-gosak a kritikusok is.

Ebben a tanulmányban megpróbálom alapos vizsgálatnak alávetni atársadalmi kirekesztés gondolatának természetét, relevanciáját és gaz-dagságát. Azt is meg kell kísérelnem, hogy a társadalmi kirekesztés fo-galmát összekapcsoljam a korábban leírt koncepciók közül azokkal, me-lyek nyilvánvalóan közel állnak hozzá. Látnunk kell, mit adott hozzá akorábbiakhoz az új koncepció, és ez a hozadék mennyiben tekinthetõlényegesnek. Kritikai vizsgálat tárgyává teszem annak lehetõségét is,hogy a fogalmat a francia – és általánosabban az európai – feltételektõleltérõ kontextusban használjuk�, hiszen mind ez ideig e fogalom csakEurópában aratott sikert.

Ami a gondolat hasznosságát illeti, alaposan és kritikusan meg kellvizsgálnunk, hogy a társadalmi kirekesztés gondolata milyen új megér-tést hozott, ha hozott ilyet egyáltalán. Hozott-e valami újdonságot, amihozzájárul a szegénység természetének jobb megértéséhez? Segít-e meg-határozni a szegénység olyan okait, melyeket egyébként nem vennénkfigyelembe? Gazdagítja-e a koncepció a szegénység csökkentését célzópolitikai és társadalmi cselekvésrõl szóló gondolatainkat? Mennyiben kü-lönböznének a szegénységrõl szóló elképzeléseink, ha egyszerûen elfe-lejtenénk a társadalmi kirekesztés irodalmát? Mennyiben változna ezáltala választott politikánk? Ezek a kritikai kérdések központi jelentõségûeka társadalmi kirekesztés gondolatának megfelelõ értékelésében és feltá-rásában.

�� ���� ���

4 ����� ����

3 ���� �""3� 6�4 (� � �� �(,! 8�� (� 9�,2���� �""#4 � 7�� (� :�;<�� �""=0�6 ?�+ � � �� �;�2� ���(�%��%�@ A%���� &��% � �� 2�� + �% A%���� 9B��%�(��

�� � �,0.% � 0/� �(�%C���

Page 3: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

2. Szegénység, megfosztottság a lehetõségektõlés társadalmi kirekesztés

Hasznosnak tûnik, ha azzal kezdjük, hogy rámutatunk: a társadalmi ki-rekesztés fogalmának jól körülírható kapcsolódásai vannak a szegény-ségrõl és megfosztottságról szóló irodalom elméletileg megalapozott fo-galmaihoz, és elõzményei messze régebbiek, mint amit e terminológiasajátos története sejtet. Szerintem nyilvánvalóbbak lesznek a társadalmikirekesztés új irodalmának hozadékai, ha a szegénységrõl, mint a lehe-tõségektõl való megfosztottságról szóló régi – és még régebbi – gondo-latok szélesebb kontextusába helyezzük. Ehhez a nagyon általános meg-közelítéshez fûzõdõ kapcsolat segít minket annak megértésében, hogymilyen sajátos hangsúlyokat és fokális kérdéseket világít meg a társadal-mi kirekesztés gondolata.

Kezdjük áttekintésünket a koncepciók és elképzelések területének egynagyon távoli pontján. Elõször vegyük szemügyre a szegénységnek azta nagyon õsi és manapság is meglehetõsen elterjedt jellemzését, melyegyszerûen jövedelemhiányról beszél a témával kapcsolatban. Ez a szem-lélet, bár meglehetõsen messze visz minket a társadalmi kirekesztésselkapcsolatos kérdésektõl, hasznos, mivel a jövedelem – megfelelõen meg-határozva – óriási hatással van életvitelünkre. Az élet elnyomorodásánakgyakori oka a jövedelem elégtelensége, és ebben az értelemben az ala-csony jövedelem fontos oka a szegénységnek. Tehát – ahogy az utóbbieszmefuttatás sugallja – a szegénységet végsõ soron inkább a nyomorú-ságos élet jellemzõi felöl kell vizsgálnunk, semmint a csak az alacsonyjövedelem (és „semmi más”) felöl. A jövedelem talán a legjelentõsebbeszköze a jó, deprivációtól mentes életnek, de nem az egyetlen, ami ha-tással van életvitelünkre. Ha érdeklõdésünk középpontjában az emberekéletlehetõségei állnak – a szabadság, hogy minimálisan tisztességes életetéljenek, akkor csak hibás lehet az ilyen szabadságnak kizárólag egyikvagy másik eszközére tenni a hangsúlyt. Az elnyomorodott életet kellnéznünk, és nemcsak az üres pénztárcát.

A gondolat, hogy a szegénységet az elnyomorodott élet oldalárólszemléljük nem – hangsúlyozom nem – új. Arisztotelész beszámolója azemberi élet gazdagságáról közvetlenül kapcsolódik annak szükségessé-géhez, hogy „elõször állapítsuk meg az ember funkcióját”, ezután követ-kezik „az életnek a tevékenység értelmében” vett magyarázata. Az arisz-totelészi perspektívából az elnyomorodott élet nélkülözi azt a szabadsá-got, hogy az emberek olyan lényeges tevékenységekben vegyenek részt,melyeket jó okuk van választani.� Az élet szegénysége nagy figyelmetkapott az életminõség olyan korai empirikus kutatóinál, mint WilliamPetty, Gregory King, Francois Quesney, Antoine Lavoisier, Joseph LouisLegrange, és mások.� Adam Smith szintén annak fényében határozta mega „szükségleteket”, hogy azok mennyiben vannak hatással a szabadságra,

���� ���������� ������� !��� "#$��#�% ������� �� �� &� �$���! '(

����� ���� 5

# ����%����(�%! �������&��%� ����� �2�/�� D�� �2������ �""#� �� �) +� #� �(�%� :���&��2��0�2� �"==*�� �� 2�� + 0� �� �/� ��%� �% ����%����(�%� �,�)%�.�(� ���*���� � (� ��� �� B ��= � �� ��E� � '�"=#-�

Page 4: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

hogy nyomormentes életet éljünk (például „képesek legyünk szégyenkezésnélkül mások szeme elé kerülni”).� Tehát messze vezetõ története van a gon-dolatnak, hogy a szegénységet a lehetõségektõl való megfosztásként (az-az a minimálisan tisztességes élet lehetõségétõl való megfosztásként) ér-telmezzük. A jelenkori irodalomban is jelentõs szerepe van ennek a gon-dolatnak.�

A szegénységet lehetõséghiánynak tekintõ szemlélet természetszerûentöbbdimenziós, mivel a vizsgálat során különbözõ lehetõségeket és mû-ködéseket vehetünk figyelembe. Véleményem szerint hasznos lehet a„társadalmi kirekesztés” irodalmát ebbõl a szélesen arisztoteliánus nézõ-pontból vizsgálni. Közvetlen kapcsolat van ugyanis a múltbéli és a je-lenlegi koncepciók között.

Elõször is jó okunk van értékelni, ha nem vagyunk kirekesztve a tár-sadalmi viszonyokból, és ebben az értelemben a társadalmi kirekesztésközvetlenül része a lehetõségektõl való megfosztásként értelmezett sze-génységnek. Jó példa erre Adam Smith megállapítása, amelyben a meg-fosztottság egyik eseteként azt említette, ha az ember nem képes szé-gyenkezés nélkül megjelenni mások társaságában. Ez a közösségi életbenvaló részvétel fontosságához, és végsõ soron ahhoz az arisztotelészi meg-állapításhoz kapcsolódik, mely szerint az egyének élete mindenképpen„társas” élet. Smith megállapításának értelmében a képtelenség arra,hogy másokkal szabadon kapcsolatba kerüljünk, önmagában is jelentõsmegfosztottság (mint az alultápláltság vagy a hajléktalanság), ami vilá-gosan mutatja, hogy a társadalmi kirekesztés bizonyos típusai konstitutívkomponensei a szegénység fogalmának – és ezért központi alkotóelemek-ként kell velük számolnunk.

Másodszor: a társas kapcsolatokból való kirekesztettség más megfosz-tottságokhoz is vezethet, melyek tovább korlátozzák életlehetõségeinket.A kirekesztettség például a foglalkoztatási lehetõségekbõl vagy a hite-lekhez való hozzájutásból gazdasági elszegényedéshez vezethet, ami to-vábbi megfosztottságokat – alultápláltságot vagy hajléktalanságot – okoz-hat. A társadalmi kirekesztés tehát egyszerre konstitutív része a lehetõ-ségektõl való megfosztottságnak és instrumentális oka a különbözõ le-hetõség-hiányoknak. Meglehetõsen könnyû a társadalmi kirekesztést aszegénység sajátos értelmezésének tekintenünk, amennyiben ezt a sze-génységet a lehetõségektõl való megfosztottságként magyarázó elméletkeretein belül kíséreljük meg.

Mivel a társadalmi kirekesztés gondolata (a szabadon álló koncepcióelkülönült formájában), ahogyan azt korábban említettem, meglehetõsenkésõn lépett be a szegénységrõl és deprivációról szóló irodalomba, kü-

�� ���� ���

6 ����� ����

" ����& '�"#6-� �� �)��� F� �B%���� ��B � �.�(����� ,+ ��+� ��(�� (� ������2� (����%(�� ��� �,����� � �����+0 � �%,( +�(,� � �&�E�(,��E� ��/ �,���%� ��( � (����%�� � �)��%E�� 2�� +��0� .���� �� � '�"=�� �"=>� �"=$� �"=3� �""��-4 � �� �� 00 ! ��(% (� � '�"="� �""3-� �2��0�2� (� � '�"">-� � �&�E�(,��E� ��/ �,���%����� , �������� �,*�&�E� ����B��� � �� �C�) )� 8����� (� D �,&� '�""�-4 7����� '�""�-4 G��� '�""���""#-4 ��+�� (� 8�2,& '�""�-4 H����� '�""�-� � � � (� 1������ '�"">-4 ���� '�""3-�� �� �(, � �&�E�(, �,�)%�.�(��E� �%/�/ �%����%�2�����! 8��� �� �,�� ��� ������� ��� �� ��� ����� 3> '�""$-4 ����%� �� �������� �""# '�C�) �% �-� (� �% %%� ������*����� �(��(���E� 5�2� �� �� ? �� ���� �� ����� �� " '�""#-�

Page 5: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

lönösen fontos ezeket a kapcsolódásokat megérteni. A kirekesztés fogal-mának elsõ megjelenése – amit az 1970-es évek írásaitól számítunk –valóban kétszáz évvel késõbb született, mint Adam Smith (1776) úttörõdepriváció-meghatározása („képtelenség arra, hogy szégyenkezés nélkülmások szeme elé kerüljünk”, és még általánosabban, az a nehézség, me-lyet a megfosztott ember tapasztal, ha részt vesz a közösségi életben).Amikor viszont a társadalmi kirekesztés irodalmát a lehetõségektõl valómegfosztottság általános perspektívájában vizsgáljuk, úgy tûnik, minthaaz új koncepció olyan kérdéseket feszegetne, melyekrõl már több száz,sõt több ezer éve vitatkozunk. Nem egy vadonatúj koncepcióval van te-hát dolgunk, mely eddig figyelemre nem méltatott összefüggéseket rejt,és melyet az új kutatók fedeztek fel, „akik – Else Oyen szarkasztikusmegjegyzése szerint – fölkapják a koncepciót, körbefutkosnak vele, sze-mináriumokat és konferenciákat szerveznek, hogy kutatható témákat ta-láljanak egy olyan fogalom ernyõje alatt, melynek nagyon korlátozottelméleti megalapozása van”. A fanyalgás helyett inkább foglalkozzunkaz elõnyökkel, amelyek abból következnek, hogy a kirekesztés koncepcióa relációs viszonyokra irányítja a figyelmet, ami tagadhatatlanul gazda-gítja a régi – elméletileg alátámasztott, megvitatott és rigorózusan kidol-gozott – elgondolást, melynek alapján a szegénységet bizonyos értékesdolgok megtételének szabadságától való megfosztottságként határozzukmeg. Ha visszavezetjük történeti gyökereihez, nemcsak összekapcsoljuka társadalmi kirekesztés irodalmát korábbi gondolatokkal, hanem erõsít-jük konceptuális alapját és analitikus fegyelmét.

A társadalmi kirekesztés ilyetén megközelítésének nyilvánvaló elõ-nye, hogy nem biztosít ad hoc megalapozást az ebben a hatalmas ésmeglehetõsen kaotikus irodalomban tárgyalt kérdéseknek. Miközben atársadalmi kirekesztés irodalmát egy konceptuálisan strukturált vonat-koztatási rendszerben helyezzük el, mindazonáltal óvatosaknak kell len-nünk, nehogy végül elveszítsünk a társadalmi kirekesztés fogalmánakalkotóelemei közül olyasmit, amit a lehetõségek hiányára fókuszáló el-mélet nem vesz figyelembe.

3. A relációs viszonya lehetõségektõl való megfosztottságra fókuszáló elméletben

Ha a fenti elemzés korrekt, akkor a társadalmi kirekesztés elméleténekvalódi jelentõsége abban rejlik, hogy a relációs viszony szerepét hangsú-lyozza a lehetõségektõl való megfosztottságon és ezzel a szegénység ta-pasztalatán belül. Ebben az esetben sem a relációs viszonyokra való fó-kuszálás újdonsága a lényegi kérdés (hiszen már Adam Smith is ezt tettea 18. században, ahogy elõtte és utána is sokan), hanem az, hogy a tár-sadalmi kirekesztés irodalma a relációs viszonyok központi szerepét ál-lítja az elemzés középpontjába.

Adam Smith-t leginkább az a viszonyokban megnyilvánuló megfosz-tottság érdekelte, amely az emberek életét abszolút értelemben nyomo-rítja el. A társadalmi kirekesztés gondolata jól illik ebbe a vonatkoztatási

���� ���������� ������� !��� "#$��#�% ������� �� �� &� �$���! '(

����� ���� 7

Page 6: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

rendszerbe. A Nemzetek gazdagságának jó része a kirekesztés instrumen-tális jelentõségével foglalkozik, és a különbözõ sajátos kirekesztési típu-sok hatásának elemzését tartalmazza, mint amilyen például az emberek-nek a kirekesztése a piacról (törvényekkel), az oktatásból (anyagi eszkö-zök vagy közösségi támogatás híján). De emellett Smith nagyon világo-san tárgyalt központi jelentõségû relációs megfosztottságokat is. A tár-sadalmi kirekesztés jellemzõit a depriváció szélesebb koncepciójának ke-retében vizsgálta, és úgy határozta meg, mint képtelenséget olyan dolgokmegtételére, amiket az embereknek jó okuk van akarni.

Ahogyan korábban röviden már említettük, Smith a beillesztés és ki-rekesztés gondolatát állította a szegénység elemzésének középpontjába,amikor a tisztességes élethez nélkülözhetetlen „szükségességek” termé-szetét meghatározta:

A szükségességeken nem pusztán azokat a javakat értem, melyek nélkülözhe-tetlenek a létfenntartáshoz, hanem mindent, aminek a hiányát akár a legala-csonyabb rangú, megbecsülésre méltó ember esetében az adott ország szokásaielfogadhatatlannak minõsítenek... A szokások elõírják, hogy a bõrcipõ létszük-séglet Angliában. A legszegényebb nõ vagy férfi sem kerülhetné el a szégyent,amennyiben e nélkül jelenne meg nyilvánosan.��

Itt Smith a megfosztottságot a társas interakciókból való kirekesztésformájaként vizsgálja, azaz a nyilvános megjelenés szabadságától vagy– még általánosabban – a közösség életében való részvételtõl való meg-fosztottságként.

Ezeknek a lehetõségeknek a relációs természete kapcsolja össze a kétkoncepciót, a lehetõségektõl való megfosztottságot és a társadalmi kire-kesztést. Az új irányzat jelentõsége így inkább rejlik a fókusz megválasz-tásában, semmint a társadalmi kirekesztés önálló koncepció mivoltában(mintha nem többé-kevésbé egy általánosabb megközelítése lenne a le-hetõségektõl való megfosztottságnak), vagy a relációs jellemzõkkel valófoglalkozás újdonságában.

De nincs-e valami, amit elveszítünk, ha a társadalmi kirekesztést alehetõségektõl való megfosztottság általános megközelítésének részekéntszemléljük, miközben a relációs okozatiságra tesszük a hangsúly? Azilyesféle kétségeket az a hit táplálhatja, hogy a társadalmi kirekesztésirodalma teljes mértékben túlhaladta a lehetõségek elemzésének szûk ha-tárait. Ezt a kérdést érdemes megfontolnunk és gondosan megvizsgál-nunk. Vegyük például azt a fontos kérdést, amit Charles Gore (1995)vetett fel, amikor meghatározta a társadalmi kirekesztés elméletének spe-ciális értékeit:

Relációs koncepcióként módot ad arra, hogy elforduljunk a társadalmi hátrá-nyok jólétközpontú (welfarist) szemléletétõl, melyet Amartya Sen kezdett, deamely a lehetõségek koncepciójának álcája mögött, még mindig makacsul ra-gaszkodik egy szélsõségesen individualista és kevéssé közösségi társadalom-képhez.��

�� ���� ���

8 ����� ����

�� � ��! ����& '�##6I�""6-� >3�J>3�� ��

Page 7: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

Gore-nak bizonyosan igaza van abban, hogy a társadalmi kirekesztésgondolatában a relációs jellemzõkre helyezett fókuszt tekinti a legértéke-sebbnek. De milyen értelemben mondhatjuk, hogy a lehetõségekbõl ki-induló szemlélet mindenképpen elmulasztja a relációs vonatkozásokszámbavételét, szélsõségesen individualista és kevéssé közösségi? Miköz-ben az individuumot úgy tekintjük, mint a személyt, akivel a kapcsolatimegfosztottság megtörténik (ahogy az a kirekesztés irodalmában törté-nik), a lehetõség-elemzés fókusza – Adam Smith óta – nagyon érzékenyvolt az egyéni megfosztottság társadalmi okai iránt. Például ez a meg-közelítés egyszerre foglalkozik a közösségi életben való részvétel lehetõ-ségével (vagy specifikusabban, a szégyen nélküli nyilvános megjelenéslehetõségével) és az okozati faktorokkal, amelyek hatással lehetnek azilyesféle lehetõségre. Ez viszont elvitathatatlanul „társadalmi”, és nem istekinthetõ másképpen. Ami jogosabban tekinthetõ kiindulási pontnak, aznem a relációs összefüggések gondolatának tudatosítása, hanem az errea vonatkozásra helyezett fókusz.

A társadalmi kirekesztés megközelítésének hasznossága szerintemnem a konceptuális újdonságban rejlik, hanem abban a gyakorlati hatás-ban, amit a megfosztottság relációs jellemzõinek szerepére tett erõteljeshangsúly, az erre a vonatkozásra való fókuszálás jelent. Valójában a ki-rekesztés kérdéseinek sok típusa hosszú idõ óta integráns része a fejlõ-dési irodalomnak. A tárgyalt kérdések között egyként jelen vannak akonstitutív jelentõségû megfosztottságok (akár beillesztették ezeket a le-hetõségektõl való megfosztottság vonatkoztatási rendszerébe, akár nem),de vannak közöttük instrumentális szempontból jelentõs deprivációk is.A tradicionális fejlettségi elemzés különbözõ módon tárgyalta az olyas-féle koncepciókat, mint a „kivonulás, tiltakozás és hûség” (úttörõ módonelemezte Hirschman, 1958, 1970, 1981��), a „városoknak kedvezés”�(„urban bias” – legbehatóbban tárgyalta Michael Lipton, 1977), a föld-nélküliség szerepe és a hitelképtelenség (lásd többek között: Griffin ésKhan, 1977; Bardhan, 1984), a nõk kizárása bizonyos típusú gazdaságitevékenységekbõl (lásd: Boserup, 1970; és az újabb irodalomról lásdBeneria, 1992; Tinker, 1990), a népesség jelentõs szektorának kizártságaa lehetõségbõl, hogy alapvetõ szükségleteit kielégítse (lásd pl. Adelmanés Morris, 1973; Adelman, 1975; Streeten és Burki, 1978; Chichilnisky,1980; Streeten, 1981; Stewart, 1985). Ezeknek a kérdéseknek a társadalmikirekesztés terminusaiban való elemzése meglehetõsen hasznos lehet aviták fókuszálásához, de ez inkább szolgál kutatási elõnyként, semmintkonceptuális kiindulópontnak, amelytõl elindulva megérthetõk a társa-dalmi kirekesztés új irodalmának fõbb elõnyei.

Ha a társadalmi kirekesztés új irodalmának alkotó hozadékait látniakarjuk, a konceptuális újdonság nem jelent valódi kiindulópontot, ameggyõzõ erõ viszont igen. A megfelelõ kontextusban értelmezve a tár-

���� ���������� ������� !��� "#$��#�% ������� �� �� &� �$���! '(

����� ���� 9

�� 8�� '�""3-� "� ���> :�,+��2�! 7����&�� � ��0�� ��! D�� 2� �� �������% �� &@�(,� ������� �2������ �""3�� �� ����/0� � ����&�% ��/ ��%� + �C�) 0)%E �.�2��� B� � �,� J � ��������$ � �� ����/ �( +,� &�,+ � �B�E�E ���% ,��0� � �)%)��(,� B��� ������ �,+�00& +��� B2� � ������/� ��� �� � � ��(� (�E� �� ���)%0 % 2�/00��� � �� �)0*0 � J � �������

Page 8: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

sadalmi kirekesztés gondolata sok értékes összefüggést világít meg, ame-lyet a szegénység és depriváció korábbi kutatásai elhanyagoltak.

4. A kirekesztés nyelvezete

A társadalmi kirekesztés sokféle módon alakulhat ki, ezért fontos tuda-tosítanunk a fogalom sokoldalúságát és gazdagságát. Mindazonáltalszükség van az óvatosságra, hogy ne használjuk válogatás nélkül mindenhelyzetre, azokra is, amikor a depriváció genezisében nem játszik szere-pet a relációs viszony. A társadalmi kirekesztés nyelvezete olyan sokol-dalúan alkalmazható, hogy nagy a kísértés: minden deprivációt a társa-dalmi kirekesztés eseteként kategorizáljunk. Vannak – félelmeim szerint– jelei annak, hogy a nyelvezet messze elõbb halad, mint az alkotó gon-dolat.

Az intellektuális világosság céljából kívánatos a konceptuális megkü-lönböztetés gyakorlására, és a túllépés a nyelvi hasonlóságon. Biztos,hogy a kirekesztési szemlélet különösen hasznos lehet bizonyos kontex-tusokban, de lehet, hogy használata pusztán frazeológia, amikor csak ke-veset vagy semmit sem ad hozzá ahhoz, amit már értünk a relációs jel-lemzõkre való hivatkozás nélkül is. A kutatási hasznosság részben meg-ítélés kérdése, de fontos, hogy kritikai gondossággal járjunk el, amikoreldöntjük, használjuk-e a társadalmi kirekesztésre vonatkozó igen erõtel-jes – és gyakran kísértõ – retorikát.

Egy példa segíthet a megkülönböztetés szükségességének megvilágí-tásában. Képzeljük el az éhségben és éhezésben megnyilatkozó megfosz-tottságot. Könnyû használni a kirekesztés fogalmait annak megállapítá-sával, hogy a kényszerû éhezést (szemben az önkéntes böjttel) „úgy te-kinthetjük, mint az élelmiszerekhez való hozzáférés lehetõségébõl valókirekesztést”. Egy ilyen mondat értelmes, de nem ad hozzá semmit ah-hoz, amit már eddig is tudtunk, hogy ugyanis a kényszerû éhezõ nemkap eleget enni. Mivel a kirekesztés fogalmának valódi haszna, hogy rá-irányítja a figyelmet a depriváció relációs jellemzõire, fontos rákérdez-nünk, vajon van-e az éhezésnek olyan formája, melyért a relációsdepriváció a felelõs.

Természetesen vannak olyan relációs jellemzõk, melyek központi je-lentõségûek lehetnek az éhezés bizonyos fajtája esetében. Elõször, mivelaz élelem gyakran használatos – különösen a tradicionális társadalmak-ban – a társas kapcsolatok eszközeként (az ünnepekhez, a gyászhoz, sõta normális kommunikációhoz is kötõdhet az élelem felszolgálása a ven-dégeknek), egy család szenvedhet az élelmiszerhiánytól pontosan azért,mert a társas relációknak konstitutív eleme az élelmiszercsere. Másod-szor, még ha van is elég élelmiszer a családban, oksági hatások kapcso-lódhatnak a relációs jellemzõkhöz. Például amikor néhány csoport azértéhezik, mert más csoportok rendelkeznek az élelem nagyobbik hányadá-val (bürokratikus elõírások vagy piaci fölény következtében), akkor akirekesztés fogalmát értelmes használnunk, még akkor is, ha a deprivációkialakulásában nem játszottak szerepet relációs momentumok. Az ilyen

�� ���� ���

10 ����� ����

Page 9: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

„élelem-csaták” fontos elemei lehetnek az éhség magyarázatának, amikora készletek nem bõvíthetõk, ilyesféle helyzeteket gyakran leírtak az éhín-ségek és alultápláltság vizsgálata a során.��

A nem konstitutív jelentõségû relációs deprivációk esetében pedigmeg kell vizsgálnunk, hogy vajon másféle deprivációk elõidézõjeként ját-szanak-e szerepet bennük olyan tényezõk, melyeket joggal nevezhetünk„kirekesztésnek”. Ez az oksági kapcsolatok tipológiájához vezet, melyetgyümölcsözõen használhatunk a tradicionálisan felismert deprivációkelemzésének kiegészítésére.

Például az éhség és az éhezés a jogosultság gyengeségének (entitle-ment failure) következménye, amit több tényezõ okozhat.�� Néhány al-ternatíva:

1. éhség, amely abból következik, hogy elmaradt az aratás (példáulaszály miatt), és ez egy parasztcsaládot megfosztott tradicionális élelmi-szerkészleteitõl;

2. éhség, ami a munkanélküliség miatti vásárlóerõ-vesztésbõl követ-kezik;

3. éhség, ami a reálbérek csökkenésébõl következik, amit viszont azárak változása okoz, és ami összekapcsolódik más csoportok gazdaságihatalmának és élelmiszer-elvárásának aszimmetrikus növekedésével;

4. éhség, amit megelõzött az élelmiszersegély megvonása attól a cso-porttól, amely általában a segélyre hagyatkozott.

Miközben mindezen fejleményeket leírhatjuk a kirekesztés nyelveze-tével – egyenként tekintve: 1. kirekesztettség a normális aratásból; 2. ki-rekesztettség a foglalkoztatásból; 3. kirekesztettség az élelmiszerpiacróla csekély vásárlóerõ következtében; 4. kirekesztés az élelmiszersegélybõl–, az esetek meglehetõsen eltérõ oksági mintákkal jellemezhetõk, és van-nak közöttük olyanok, melyek inkább leírhatók a kirekesztés nyelveze-tével, mint mások.

Például az élelmiszersegély megvonása egy kirekesztett csoporttól akirekesztés aktív formáját jelenti, ami konstitutív jelentõségû a kérdésesügyben. Másrészrõl, az aratás elmaradása, amit egy parasztcsaládnak elkell szenvednie, nehezen tekinthetõ kirekesztettségnek – vagy legalábbrelációs gyengeségnek (relational failure) bármely lényeges módon (nemszámít mekkora szabadságot ad a nyelvünk arra, hogy egy ilyesféle gyen-geséget „kirekesztésnek” kereszteljünk).

A munkanélküliség következtében elõállt éhezés bonyolultabb kérdé-seket vet fel. Bizonyos körülmények között egy személy képtelenségearra, hogy munkát találjon, szerencsésen elemezhetõ a kirekesztés fogal-maival, például amikor a munkahelyek egy bizonyos típusú munkavál-lalóknak vannak fenntartva, ami a többieknek a munkalehetõségbõl valókizártságát jelenti. Ez fontos lehet mondjuk a kisebbségi csoportok vagya nõk magas munkanélküliségi rátájának a megértése szempontjából azolyan társadalmakban, ahol a munkahelyek – vagy legalábbis a jobb

���� ���������� ������� !��� "#$��#�% ������� �� �� &� �$���! '(

����� ���� 11

�3 � �� �(�� 2�! � '�"=�-� ����� � ��(% (� � '�"="� �""�-��6 �% (��&% B2� � B�, �/� ��/ �,���%����� ,&�% %�E �C�) 0)%E 2����� � �,+��B� � '�"=�-� ����� � ��(% (� � '�"="-�

Page 10: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

munkahelyek – csak a többségi csoport vagy a férfiak számára elérhetõk.A munkanélküliség azonban nem tekinthetõ általában – sõt még tipiku-san sem – valamely kirekesztési folyamat következményének. Így az,hogy a munkanélküliség miatt elõállt éhezést értelmesen elemezhetjük-eaz instrumentálisan jelentõs társadalmi kirekesztés fogalmaival, a létre-jöttében közremûködõ oksági folyamatok egzakt természetén múlik.

Az az eset, amikor valaki a reáljövedelmek csökkenése miatt képtelenarra, hogy megfelelõ mennyiségû élelmet vegyen, szintén igényli az ok-sági folyamatok vizsgálatát, hogy megállapíthassuk, az adott kontextussajátosságai vajon hasznossá teszik-e a kirekesztés fogalmaival történõelemzést. Mi okozta a reáljövedelmek csökkenését? Mivel a reáljövedel-mek ilyesféle csökkenése gyakran áll nemcsak egyes esetek, hanem a tö-megekre kiterjedõ éhínségek hátterében is, az oksági elemzés különösenfontos lehet. Hogy egy konkrét példát idézzek, a mezõgazdasági mun-kások reálbérének csökkenése központi szerepet játszott az 1943-as ben-gáli éhínség kialakulásában, ami közvetlen kapcsolatban volt a háborúskiadásokon alapuló gazdasági fellendülés aszimmetrikus természetével– egy olyan gazdasági fellendüléssel, mely sok városlakó jövedelmétemelte, de amibõl kizáródtak a vidéki munkások (lásd errõl: Sen, 1981,6. fejezet). A vidéki munkások jogosultsági gyengesége (entitlementfailure) könnyedén beilleszthetõ egy olyan magyarázatba, melynek in-tegráns részét alkotja a kirekesztés gondolata. Ugyanez érvényes, talánmég nagyobb mértékben a halászok és a vízi szállításban dolgozó mun-kások jogosultsági gyengeségére, mivel õket nem csak az sújtotta, hogykimaradtak a háborús konjunktúrából, hanem a helyben használt csóna-kok elsüllyesztésérõl szóló birodalmi döntés is, melyre azért került sor,mert a brit hatóságok félelme szerint ezeket a betörõ japán hadsereg igengyorsan lefoglalná. Ez az intézkedés nem hátráltatta a már amúgy istúlerõben lévõ japán hadsereget, de aktívan kizárta a halászok és keres-kedelmi hajósok jórészét a normál üzleti tevékenységbõl.��

A kirekesztési szemlélet valódi relevanciája az elemzésben így adeprivációhoz vezetõ folyamatok (jelen esetben a vásárlóerõ súlyos csök-kenése az érintett népességben) természetének függvénye. Ez a fajta meg-különböztetés fontos ahhoz, hogy elkülönítsük egymástól: 1. azt a kon-ceptuális hozzájárulást, amit a társadalmi kirekesztés jelenthet, illetve akonstruktív szerepet, melyet az elemzésben játszhat; és 2. a társadalmikirekesztés pusztán nyelvi és retorikus használatát. Mindkettõ lehet ha-tásos, de a konceptuális kreativitást nem szabad összekevernünk a pusztalingvisztikai kiterjesztéssel.

5. Társadalmi kapcsolatok:konstitutív és instrumentális jelentõség

Ebben és a következõ fejezetben két alapvetõ megkülönböztetést fogokvizsgálni a társadalmi kirekesztés általános kategóriáján belül. E tanul-

�� ���� ���

12 ����� ����

�# �% ��( +� ��B� ����%�� �� ��%(�(� � �,+��B� � '�"=�� 6� �B%�-�

Page 11: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

mány korábbi részében (és különösen a társadalmi kirekesztés irodalmá-nak a lehetõségektõl való megfosztottság korábbi elméleteivel való össze-kapcsolásáról szóló részben) már vizsgáltam – és illusztráltam is – a kü-lönbözõ társadalmi kapcsolatok belsõ jelentõségét valamint instrumentá-lis következményeit. Érdemes pontosabban és tovább vizsgálnunk a tár-sadalmi kirekesztés azon két útját, melyek a lehetõségektõl való meg-fosztáshoz vezetnek.

A kirekesztés idõnként önmagában is jelenthet megfosztottságot, ésennek saját jogán is lehet jelentõsége. Például, ha valaki nem képes má-sokhoz kapcsolódni, nem képes részt venni a közösségi életben, az köz-vetlenül elszegényítheti az életét. Ez önmagában is veszteség, azon egyébdeprivációk mellett, melyeket a kapcsolatképtelenség közvetetten okoz.Ez az eset a társadalmi kirekesztés konstitutív jelentõsége.

Ezzel szemben, vannak olyan kapcsolati (relációs) deprivációk, ame-lyek önmagukban nem szörnyûek, de hozhatnak magukkal igen rosszkövetkezményeket. Például, ha valaki nem használja a hitelpiacot, aznem okvetlenül minõsül ízléstelennek egy társadalomban. Vannak, akikélvezik a kölcsönadást és -kérést, míg mások nem gondolják, hogy ezbármi módon fontos lenne az életükben, megint mások Polonius tanácsátkövetik: „Se adós, se kölcsönadó ne legyél!”. De a hitelpiacra való bejutásképtelensége oksági sorokon keresztül vezethet másféle megfosztottsá-gokhoz is, mint amilyen a jövedelmi szegénység vagy a képtelenségolyan érdekes lehetõségek kiaknázására, melyek kielégítõk és gazdagító-ak lehetnének, de amelyekhez beruházás és hitel kellene.�� Az ilyesfajtakauzális szempontból jelentõs kirekesztésnek lehet nagy instrumentálisjelentõsége: önmagában nem jelent ugyan szegénységet, de oka lehet(például az érintettek számára elõnyös társadalmi és gazdasági lehetõ-ségekbõl való kizártságon keresztül) az emberi élet elszegényedésének.

A földnélküliség az elõzõhöz hasonlóan instrumentális depriváció.Egy paraszttársadalomban mélyen hátrányos helyzetben van a földnél-küli család. Figyelembe véve azonban a paraszttársadalmak hagyomá-nyos értékrendjét, amelyben a legfõbb érték a család speciális viszonyaa földjéhez, a földnélküliségnek lehet konstitutív jelentõsége is: földnél-külinek lenni egy ilyen társadalomban jelenthet legalább akkora fogya-tékosságot, mint ha valakinek nincs saját lába. De akár tulajdonít egycsalád direkt értéket a „saját földjéhez” fûzõdõ viszonynak, akár nem, aföldnélküliség elõsegítheti a gazdasági és társadalmi depriváció kialaku-lását.�� A föld elvesztésének kérdése sokat – és megfelelõ tudományoseszköztárral – tárgyalt kérdése a társadalmi fejlõdéssel foglalkozó iroda-lomnak.

Világos, hogy bizonyos relációs megfosztottságok meglehetõsenkönnyen tehetnek szert mind konstitutív, mind pedig instrumentális je-lentõségre. Például a másokkal való kapcsolatba kerülés hiánya elszegé-

���� ���������� ������� !��� "#$��#�% ������� �� �� &� �$���! '(

����� ���� 13

�= � �� %%� ���������0� K2 2� '�""=-� :� � � 0� ,����� 8���� �� � ����.�/B��:�&����� K2 2� ���(�%�� � �,����(��00� &�,+ �,�� ,.��� � &��������� ��/0B2� � B� �E�(,(� � � �������� �(�0( �E +)� &�+%�@ ��,B�� �% � ����" � �)�� (� �)�� (��C���(, ���%� E � ���2� � ��� B� �E�(,(�E� � �� �)00� �)%)��!8����� (� D&� '�"##-� ����&� '�"=$-� ���2 '�""�-� �� � ,� (� �L2�� '�""6-�

Page 12: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

nyíti az emberi életet, de ugyanakkor lehetetlenné teszi azoknak a gaz-dasági lehetõségeknek a kiaknázását is, amelyekhez az emberek csak atársak közremûködésével juthatnak hozzá. Valójában a lehetõségektõl va-ló megfosztottság és a társadalmi kirekesztés különbözõ aspektusai igengyakran együtt járhatnak.� Mindazonáltal önmagukban is megjelenhet-nek, és ahogy és amennyiben jelentõsek, figyelembe kell vennünk mind-egyik lehetõséget a konstitutív szempontból jelentõs deprivációk és azinstrumentális szempontból jelentõs hátrányok általános kategóriáin be-lül. Amennyiben egy megfosztottságnak nincsen konstitutív szempontbólrelációs (kapcsolati) jelentõsége, még lehet hasznos – instrumentális ér-telemben – sok esetben a társadalmi kirekesztés fogalomkörében beszélniróla, de csak akkor, ha az oksági folyamat jobban érthetõ a kirekesztésfogalmának használatával.�� A kauzális folyamat természete a döntõ bár-melyik perspektíva érvényességének meghatározásakor.

6. Aktív és passzív kirekesztés

A konstitutív és instrumentális jelentõség megkülönböztetése nem azegyetlen, amit hasznosan alkalmazhatunk a társadalmi kirekesztés ter-mészetének és tartalmának elemzésében. A másik hasznosnak tûnõ dis-tinkciót az aktív és passzív kirekesztés jelenti. Amikor például a mene-kültek nem kapnak használható politikai státust, akkor az aktív kirekesz-tés, és ez érvényes sokféle deprivációra, amelytõl kisebbségi közösségekszenvednek Európában, Ázsiában és máshol.�� Amikor viszont a depri-váció társadalmi folyamatok következménye, és semmiféle tudatos kísér-let nem történik a kirekesztésre, akkor a kirekesztõdés passzív formájárólbeszélhetünk. A jó példa erre a gazdasági pangás miatt elõálló szegény-ség és izoláció, valamint az ebbõl következõ elnyomorodás. Mind az ak-tív, mind pedig a passzív kirekesztés fontos lehet, de nem azonos módonfontosak.

A megkülönböztetés egyszerre fontos a kauzális elemzés és a politikaiválasz szempontjából. A relációs kirekesztést egyes esetekben tudatos po-litika viszi végbe, kirekesztve bizonyos embereket bizonyos lehetõségek-bõl. Az Egyesült Államok Kongresszusának döntése például, amivel párévvel ezelõtt kizárta az USA-ban élõ, de az állampolgárságot meg nemszerzetteket bizonyos szövetségi ellátásokból, egyértelmûen aktív kire-kesztés volt, mivel a politikai intézkedésnek pontosan az volt a célja, amibekövetkezett. Ezzel szemben, amikor a makrogazdasági körülményekmagas munkanélküliségi rátához vezetnek, a munkahelyek tömeges el-vesztése nem azért történik, mert valaki ezt akarta. Amikor bizonyoscsoportok – mint amilyenek a fiatalok vagy az alulképzettek – szenved-

�� ���� ���

14 ����� ����

�� 9� ��� �(��� �� �% �����%C��(,��� '0�(�� �% (�����%��� (� � �(�� �(�%*�(,�� ��- ���(,.��� �(,( � &�� �� � 0@ )%(� )��(�(�4 ��E� (� � � �������/�/�(� ��/� � ��! ����� (� H����� '�"">� �""$-��� � �� �)00� �)%)�� ����� (� 1������ '�""3-��� � � �C��� �� �2�� �� ��� ��(� B� �� � � �������� �����%�(� �� �&�,+ �%� �,���'�""=- �.����

Page 13: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

nek a foglalkoztatásból való kimaradás miatt, akkor lehetséges, hogy agazdasági folyamatok hozzák magukkal ezt a következményt (a gazda-ságpolitika esetleg elõsegíti ezt a folyamatot), és semmilyen értelembennincs jelen olyan szándék, amely a hátrányos helyzetû csoportoknak afoglalkoztatásból való kimaradását célozná. A direkt cél hiánya termé-szetesen nem jelenti azt, hogy a kormányokat felmentenénk a felelõsségalól, mivel nekik figyelemmel kell kísérniük a gazdasági történéseket, éski kell dolgozniuk módokat a rossz dolgok megelõzésére (és nem csakazon dolgokéra, melyet a saját politikájuk idéz elõ). Mindazonáltal azoksági elemzés során fontos lehet elkülöníteni a kirekesztés aktív elõidé-zését (akár a kormány az elõidézõ, akár más akaratlagos cselekvõ) és akirekesztés passzív kialakulását, ami minden szándékos cselekvés nélkül,csak a körülmények alakulása folytán jön létre.

Idõnként az aktív kirekesztés magával hozhat más kirekesztést jelentõkövetkezményeket, melyek ugyan nem voltak részei a tervnek, de a cél-zott kirekesztés egyenes következményei, még akkor is, ha nem vettékfigyelembe, sõt esetleg nem is látták elõre õket. Hadd illusztráljam ezt atételt a politikai kirekesztés egy, a megérdemeltnél kevésbé tárgyalt eu-rópai példájával.

Mostanában Németországban és Franciaországban nagy publicitástkaptak a szélsõjobboldalnak a letelepedett bevándorlók elleni támadásai.Néha az a kérdés is felmerült, hogy vajon Nagy-Britannia miképp kerül-hette el jórészt ezt a problémát, annak ellenére, hogy egy évtizeddel ez-elõtt, amikor a nagy tömegeket érintõ bevándorlás történt, Britanniábanis erõsek voltak a bevándorlók elleni érzelmek. De ezek az érzelmek lát-hatóan nem váltották ki a szélsõjobboldal olyasfajta virágzását és táma-dásait, mint Németországban és Franciaországban. (Néhány brit bará-tomnak az a hipotézise, mely szerint ez egyszerûen csak a britek „ren-desebb” mivoltának köszönhetõ, nem bír igazi magyarázó erõvel!)

Véleményem szerint a magyarázat részben abban a tényben keresen-dõ, hogy Németországban és Franciaországban a letelepedett bevándor-lók többsége ki van zárva a választójogból. Valójában a legtöbb európaiországban a legálisan letelepedett bevándorlók nem jogosultak választa-ni, mivel az állampolgárság elnyerése oly nehézkes és hosszadalmas. Ezkívül tartja õket a politikai folyamaton, ami nyilvánvalóan aktív kire-kesztést jelent. Franciaországban az állampolgárság elnyeréséhez szük-séges kvalifikációk nagyon szigorúak. Németországban a helyzet ebbena tekintetben még rosszabb: a német állampolgárságot még azoknak isigen nehéz elnyerniük, akik hosszú ideje tartózkodnak az országban. Apolitikai kirekesztés a bevándorlók, sõt a hosszú idõ óta letelepedettekegyenlõtlen helyzetét eredményezi, ami társadalmi integrációjukat igennehézzé teszi. Mindazonáltal e tanulmány elsõ verziójának 1998. szep-temberi publikációja óta az újonnan választott német kormány kinyilvá-nította szándékát, hogy megkönnyíti a letelepedett bevándorlók számáraa választójog megszerzését. Ha az elõzõ okfejtésünk helytálló, akkor eza változás (ha megvalósul) hozzá fog járulni a letelepedett bevándorlóktársadalmi integrációjához, és elõ fogja segíteni, hogy csökkenjenek aszélsõjobboldal bevándorlás ellenes politikai támadásai.

Az elõzõekkel szemben a Brit Nemzetközösségben testet öltött biro-

���� ���������� ������� !��� "#$��#�% ������� �� �� &� �$���! '(

����� ���� 15

Page 14: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

dalmi tradíció miatt az Egyesült Királyságban a választójog nem kötõdöttkizárólag a brit állampolgársághoz. A Nemzetközösség bármely állam-polgára – a Nemzetközösség feje, a királynõ valamennyi alattvalója –azonnal elnyeri a választójogot Britanniában, ha megkapja a letelepedésiengedélyt. Mivel a folyamatos letelepedés szándékával érkezõ nem fehérszemélyek többsége a Nemzetközösség országaiból (azaz a nyugat-indiaiszigetvilágból, Indiából, Pakisztánból, Bangladesbõl, Nigériából, Gháná-ból, Kenyából és Ugandából) érkezik Nagy-Britanniába, azonnal meg-kapják a politikai részvétel jogát. A politikai kirekesztés hiánya közvet-lenül bevonja a letelepedett bevándorlókat a brit politikába, ahol a sza-vazataikat szeretnék megszerezni, és emiatt számítanak.��

Ha a német szélsõjobboldaliak erõs bevándorló ellenes nézetekethangsúlyoznak, nem veszítik el a bevándorlók szavazatait, miközbenmegszerzik azoknak a szavazatait, akik szintén hajlamosak bevándorlóellenes nézeteket vallani. Britanniában ezzel szemben az ilyesféle kijelen-tések azonnal kivívják a bevándorló szavazók ellenérzését, még akkor is,ha ezek nem brit állampolgárok. Ez a brit politikai pártokat érdekelttéteszi a bevándorlók szavazatainak megszerzésében, és megakadályozzaa rasszista politikai próbálkozásokat. Azt hiszem, ez bizonyosan az okaiközött van annak, hogy Britannia el tudja kerülni a rasszista szélsõsége-ket, amelyek a háború utáni korai években veszélyeztették az országot.Britanniában a politikai elõny, amit azzal szereznek, hogy megnyerik abevándorló közösségek támogatását (ami nagyobb, mint ha a támadásokcéltáblájává tennék õket), lényeges szerepet játszik mind a bevándorlókpolitikai szabadságában, mind társadalmi integrációjában. A „bevándor-lás probléma” kihasználását a francia vagy a német politikában a beván-dorló ellenes politikai erõk és a letelepedett bevándorlók közötti hatalmiaszimmetria teszi lehetõvé.

Bár a bevándorlóknak a választójogból való politikai kirekesztése nemazért jött létre, hogy kiváltsa az olyasféle társadalmi kirekesztést, amit abevándorló ellenes szélsõségesekkel kapcsolatban látunk Németország-ban és Franciaországban, nem látszik alaptalannak az a feltételezés, hogyaz aktív politikai kirekesztés hatásában elõsegíti a társadalmi kirekesztésterjedését ezekben az országokban. Mivel a politikai integráció és a vá-lasztójog kérdése a világ más részein – és ezek között Ázsiában – is fel-merült, az aktív és passzív kirekesztésnek alighanem sokkal szélesebbjelentõsége van, mint amit ez az egy európai példa sejteni enged.

7. Tartós munkanélküliség és kirekesztés: illusztráció

A társadalmi kirekesztés koncepciójának terjedelmét vizsgálva hasznos-nak tûnik, ha áttekintjük azoknak a gazdasági eseményeknek a sajátosszerepét, melyek összefüggenek a kirekesztett népesség kialakulásával.

�� ���� ���

16 ����� ����

�> �%� � �(��(�� � ��������� B�,�� ,+������� �� �%(��00 �� �;�2� 0� � �,+����� ���%��)%)��(,� �� 2�� +�� ��E ����0B 0� 'M72�� 1�,&��! ?� N&� � H���� *<���& �������OP� �%�% M��0�� B�,��! F� ��%��)%)��(,� ������.�OP-� ���� �� *�� 0� �""= � B2� 0� �� ���� ��

Page 15: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

Különösen jó példa a tartós munkanélküliség jelensége. A jelenkori Eu-rópában talán a legnagyobb mértékben a munkanélküliség és a munkát-lanság elterjedtsége járul hozzá a társadalmi kirekesztettség folyamatosfennmaradásához és mértékének növekedéséhez. A kétszámjegyû mun-kanélküliségi ráta Európa országainak jelentõs részében (Franciaország-ban, Németországban és Olaszországban a munkaerõ 10–12 százalékáraterjed ki, Spanyolországban pedig az arány még ennél is magasabb) sú-lyosan fenyegeti a lakosság széles körének önálló és önellátó gazdaságilétét. Ez éles ellentétben van nemcsak más gazdaságilag fejlett országokteljesítményével, mint amilyenek Japán és az Egyesült Államok (ahol sok-kal kisebb a munkanélküliek aránya), hanem Európa saját néhány évvelkorábbi teljesítményeivel is (amikor a munkanélküliek aránya 1–3 száza-lék között volt).

A folyamatosan magas munkanélküli ráta lassan már „elfogadható”részévé vált az ügyek állásának Európában, és a gyenge tiltakozásba je-lentõs mértékû rezignáció vegyül. A tartós munkanélküliség okozta szen-vedés és dezintegráció, valamint a munkanélküliségi ráta tartósan magasszintjével összefüggõ különbözõ típusú társadalmi kirekesztések ugyan-akkor nem kapnak elég figyelmet. Számba kell vennünk tehát mindazo-kat a módokat, amelyekkel a munkanélküliség nagy fokú elterjedtségesújtja Európában az életeket és szabadságokat.

Idõnként amellett szóló érveket hallunk, hogy a munkanélküliség(„többé”) nem olyan nagy probléma Európában, mivel a mûködõ társa-dalombiztosítási rendszer mindenkinek kínál munkanélküli ellátást és jö-vedelempótló támogatást. Ez az érvelés sok szempontból mélyen prob-lematikus. Elõször, a társadalombiztosítás és a munkanélküli ellátás köz-pénzekbõl finanszírozódik, a fiskális teher pedig káros hatással van agazdaság mûködésére. Másodszor, a munkanélküliség káros hatása nemkorlátozódik csak az alacsony jövedelemre, amellyel az állás nélküliségetrendszerint összekapcsolják. Az elvesztett jövedelemnek (illetve csak egyrészének) a kompenzálása nem pótolja a további veszteségeket, amelye-ket a tartós munkanélküliség okoz. Ez utóbbi veszteségek jórésze telje-sebben magyarázható a társadalmi kirekesztés nézõpontjából.

Nézzük meg a munkanélküliséggel összefüggõ nem jövedelmi típusúveszteségek listáját. Ezeknek a hatásoknak egy része jól elemezhetõ atársadalmi kirekesztés gondolatának segítségével.�

A jelenlegi hozzájárulás (output) elvesztése. A munkanélküliség a pro-duktív erõ elvesztését jelenti, mivel a lehetséges nemzeti hozzájárulás amunkanélküliség miatt nem realizálódik. Ennek mértéke nyilvánvalóanmeglehetõsen magas lehet, amikor a munkanélküliségi ráta magas.

A munkakészségek elveszítése és hosszú távú kár. Az emberek nemcsak„csinálva tanulnak”, hanem „felejtenek” is a „nem csinálással”, azaz amunkából és gyakorlatból kikerülve. A készségeknek a gyakorlatból való

���� ���������� ������� !��� "#$��#�% ������� �� �� &� �$���! '(

����� ���� 17

�$ � �)��%E .� ����0� � �,+����� � �(��(�� �(�%���00 ! MN& � ���+ �� G ��*��+� �P '� �2 �� (��C���(, 0C ��(�-� �� � �� ?���+� �""#4 M? L2����+� G ����+� �� � H� �������+ �2���P '�,+ �E�� �(,� �2 �� (��C���(, (� � B� ���� �2�/��-� �*�+� � H���2�� 82�0 ��� �����.� + M�%��� ��� �2�/��P �.�@ �� �� �� B ����� �E�""#*0 '� �� �% ��������B,+%(�0 ! � �""#�-�

Page 16: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

kikerülés következtében elõálló elértéktelenedésén kívül a munkanélkü-liség a kognitív képességek leépülését is okozhatja, mert a munkanélkülielveszíti önbizalmát és nem érzi, hogy befolyásolhatná saját életét. Ezzellétrejön egy munkakészségek nélküli csoport – melynek már csak emléka képesítettség –, és melynek állapota miatt a jövõben sem képes ismétbelépni a munkaerõpiacra.

A szabadság elveszítése és a társadalmi kirekesztés. Ha a szegénységet szé-lesebb perspektívából szemléljük, a mukanélküliséggel járó megfosztott-ság természetéhez tartozik a szabadság elveszítése. Aki huzamos ideigmunkanélküli, még ha a társadalombiztosítás anyagi értelemben támo-gatja is, valójában nem képes élni döntési szabadságával, és az attitûd-vizsgálatok leírták, hogy a munkanélküliek jórésze ezt tekinti az egyiklegsúlyosabb veszteségnek.�� A munkanélküliség a társadalmi kirekesz-tés jelentõs kauzális faktora lehet. A kirekesztés nem csak a gazdaságiesélyekre vonatkoztatható, mint amilyen a munkahelyhez kötött biztosí-tás, a nyugdíj és az orvosi ellátás, de az olyasfajta társadalmi tevékeny-ségekre is, mint a közösség életében való részvétel, ami meglehetõs prob-lémát okozhat a munkanélkülieknek.

Pszichológiai ártalom és szenvedés. A munkanélküliség tönkre teheti amunkanélküli életét, és súlyos szenvedést, valamint mentális kínt okoz-hat. Empírikus kutatások bizonyítják, hogy milyen súlyos lehet ez a ha-tás. A magas munkanélküliségi ráta gyakran kapcsolódik össze az ön-gyilkossági ráta emelkedésével, ami indikátora annak, hogy mennyireelviselhetetlennek érzik az áldozatok a helyzetüket. Az elhúzódó mun-kanélküliség különösen ártó lehet a morálra.��

A fiatalok munkanélkülisége áldozatot követel, mivel a fiatal munká-sok és reménybeli munkások (például iskolát elhagyók) önértékérzésénekhosszú távú elveszítését okozza. Sok bizonyíték szól amellett, hogy ezkülönösen súlyos hatással van a fiatal nõkre (vizsgálni kell, hogy ez akijelentés Európára érvényes-e).�� A fiatalkorúak munkanélkülisége egy-re súlyosabb probléma Európában, az európai munkanélküliség a legin-kább a fiatalokat sújtja. A társadalmi kirekesztés problémájával valóösszefüggés ez esetben is meglehetõsen nyilvánvaló.

Rossz egészségi állapot és mortalitás. A munkanélküliség klinikailag meg-határozható betegségeket és a mortalitás magas arányát is okozhatja(nem csak a gyakoribb öngyilkosság miatt). Bizonyos mértékben ez kö-vetkezménye lehet a jövedelem és az anyagi javak elvesztésének, de át-tételesen okozhatja a tartós munkanélküliség következtében elõálló ön-bizalom- és motiváció-hiány is. Magában ezek nem a társadalmi kire-kesztés problémái, de a rossz egészségi állapot nehézkesebbé teheti atársas kapcsolatokat, így ez esetben indirekt kapcsolatot állapíthatunkmeg.

Az emberi kapcsolatok elvesztése. A munkanélküliség szétrombolhatja a

�� ���� ���

18 ����� ����

�3 � ��! ��&������ (� F� �2�,� '�""�- �2��� � �� ��+ � 0�,� �2 �� (��C��� ��*���%�������� ��,���B���6 � ��%�&��/,��� �% �(� (� ���� ��/ ��%.�(� �)%�)��� )��%�C,,(�� � �,+��B�1�0�� ����< '�""3-��# 8�������&� F2� (� �����+ '�""6- � �,+��B� %� � �(��(��� (� (���� �, (% � �@C�&�����% ��� ���

Page 17: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

társas és családi kötelékeket, gyengítheti a a családon belül a harmóniátés az összetartást. Bizonyos mértékig ezek a következmények összefüg-gésben vannak az alacsony önértékeléssel (a gazdasági eszközök hiányamellett), de a szervezett munkás élet elvesztése önmagában is problémá-kat rejt. Ez kapcsolati gyengeséget (relational failure) jelent, és így közvet-lenül a társadalmi kirekesztések közé tartozik.

Motiváció-vesztés és a jövõbeni munka. A munkanélküliség okozta elked-vetlenedés a motiváció gyengüléséhez, a tartós munkanélküliek lehan-goltságához, passzivitásához vezethet. Ez a helyzet magával hozza a mo-tivációs összeomlás lehetõségét, ami magában is romboló, de gyökerévéválhat másfajta kirekesztéseknek is. A munkanélküliség „szociálpszicho-lógiai” hatásai megalapozzák a késõbbi munkanélküliséget. A hosszú tá-vú munkanélküliség gyengíti a különbséget a két helyzet között: 1. „részelenni a munkaerõpiacnak, bár munkanélküliként”, illetve 2. „kívül lennia munkaerõpiacon”. Ezen állapotok (és a kettõ közötti átmenet) megkü-lönböztetésének empírikus jelentõsége fontos lehet a gazdaság jövõjeszempontjából éppúgy, mint az érintett személy lehetõségeinek vonatko-zásában.

Egyenlõtlenség a nemek és a fajok között. A munkanélküliség lényegesoka lehet az etnikumok és nemek közötti megkülönböztetésnek is. Ami-kor a munkahelyek fogyatkoznak, a leginkább érintett csoportok rend-szerint a kisebbségek, és különösen a bevándorlók közösségei. Ez csök-kenti a lehetõséget arra, hogy a legális bevándorlók zökkenõmentesenintegrálódjanak a társadalom többségének mindennapi életébe. Továbbá,mivel a bevándorlókra gyakran úgy tekintenek, mint akik versengeneka munkahelyekért („elveszik” az állásokat a többiektõl), a munkanélkü-liség fûti az intoleráns és rasszista politikát. Ezt a tételt példázzák a kö-zelmúltban történt európai választások, és nyilvánvalóan kapcsolódik atársadalmi kirekesztés bizonyos típusához.

A nemek közötti megosztottságot is súlyosbítja a kiterjedt munkanél-küliség, mivel az általános munkanélküliség jelentõsen nehezítheti a nõkbelépését a munkaerõpiacra. Ahogy korábban már említettük, a fiatalokmunkanélkülisége is sokkal súlyosabban érinti a fiatal lányokat, mint afiúkat, és a munkanélküliség utáni visszatérésük is nehezebb a munka-erõpiacra.

A társadalmi értékek gyengülése. Amellett is szólnak érvek, hogy a nagymértékû munkanélküliség gyengít bizonyos társadalmi értékeket. A tar-tós munkanélküliek cinikus véleményeket hangoztatnak a társadalmiszervezõdések igazságosságáról, és sajátos szemléletet alakítanak ki amásoktól való függés témájában. Ez csökkenti a felelõs és önálló életvitellehetõségét. Hogy a bûncselekmények száma a fiatalkorúak munkanél-küliségi rátájával együtt növekszik, az természetesen részben a munka-nélküliség miatti anyagi hiányból következik, de csak részben, mivel amegfigyelések szerint legalább akkora szerepet játszanak ebben az olyanpszichológiai hatások, mint a kirekesztettség érzése és a neheztelés egyolyan társadalom ellen, amely nem biztosít lehetõségeket az emberek szá-mára, hogy tisztességesen megkeressék a megélhetésre valót. Általános-ságban elmondhatjuk, hogy a társadalmi kohézió súlyosan sérül egyolyan társadalomban, amelyben szakadék tátong az embereknek a ké-

���� ���������� ������� !��� "#$��#�% ������� �� �� &� �$���! '(

����� ���� 19

Page 18: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

nyelmes állással rendelkezõ többsége és a munkanélküli, nyomorult, sér-tett (nagyszámú) kisebbsége között. A magányosság fenyegetõ érzése ta-lán pusztán pszichológiai, de az ebbõl következõ kirekesztés ettõl mégnem lesz kevésbé reális.

Bár a lista így is hosszú, de vannak még más hatások is, melyeketmegvizsgálhatunk (lásd: Sen 1997a). Mindazonáltal a probléma-listát te-kintve világosan kell látnunk, hogy a munkanélküliség hosszú távú fenn-maradása sokféle módon okozhat kirekesztést, melyeknek egy részehangsúlyosan relációs természetû, és így értelmesen vizsgálható a mun-kanélküliséghez kapcsolódó társadalmi kirekesztés folyamatának része-ként. A munkanélküliséggel közvetlenül összefüggõ társadalmi kirekesz-tésnek lehet konstitutív jelentõsége, amennyiben a munkanélküliség atársadalmi elidegenedéssel társul, de lehet instrumentális jelentõsége is,amennyiben a munkanélküliség másféle deprivációkat is okozhat.

A tartós munkanélküliség következtében az emberek valóban meg-fosztathatnak attól a képességtõl, hogy kielégítõ életet éljenek. Miközbenebben a tanulmányban a masszív munkanélküliség európai problémájáthangsúlyozom, ugyanezek a kérdések érvényesek Ázsiára és Afrikára is,bár – az alacsony jövedelem formájában megjelenõ – gazdasági nyomormindent elsöprõ jelentõsége gyakran ezeknek a problémáknak az elha-nyagolásához vezet a társadalmi és gazdasági elemzésekben. Bár a tár-sadalmi kirekesztésrõl szóló irodalomban túlnyomórészt az európai hely-zetrõl van szó, felettébb érdekes lenne a más régiókban tapasztalhatószegénységet ebben a fogalomkörben elemezni. Ez esetben a figyelemfókuszába azokat a konstitutív deprivációkat állítanánk, melyek a kire-kesztés különféle típusait létrehozzák. Van okunk hálásnak lenni ezért alehetõségért, miközben az új értelmezési keretek nem vonhatják el a fi-gyelmünket az afro-ázsiai nyomor nyersebb és durvább aspektusairól,melyek mind ez idáig az elemzések középpontjában álltak.

�� ������� ��� ���� �� ����� ��������� ������ ���� �����������

Fordította: Kozma Judit

Irodalom

����� ��� ������� ������� ���������� �������� � !����" ��� ������������ ������ #���� ��� #������$� %�"

����� ��� ��� &���'�� (" )����� ����*�� �������� ! ���� ��" #����� �$��� ��%�����&��' (���� ���� +��� ���� +��� ��� ,�������� #���"

����� +-�'�� ��� )����� ��������� ����*�� .-�� ������� �� #��� &�-������/� �' ��� � #����� ����� ��� #-0��� +�����" )�� ��� �* �������� +� �&�������, �1�����"

2���'�� #����0 ���34�� -��" -��� ��" �� �� +��� �� 56 7��8� &��-0��,�������� #���"

2��- 9�-�'�8 ����:�� �' � ��� #� ���� � ��" �������� .�"� "�����&����� &'��'����.��6���"

2���� /" �" ������ /���� ��" %�����&�����01�� #�2��� %������� �* -���� �� �� ��#��������� 56 7��8� #��$�"

�� ���� ���

20 ����� ����

Page 19: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

2���-� ���� ����:�� 1����3� ���� �� �������� %�����&����� ;������ ����'���� #-0����������"

&'��'�����8� !�������" ���3:�� 2���� 5�� ��� !��0�� )����� ���-��� (��� ���������0-����" ���� ������� 4�

&���8� ����� ������� <-��������$ ��� &���0������ (' <�-�������� � +�=� ���5-��0�-=� ������� ��'��" +�������� 1��� 56�

� .��� ��>�� ������� #����� ��� +����� �?��-����� � &�������� � �0��� ������������" 1��8��$ #��� 5�" � #����� �����' ,��� �� +-��?" 2��$'����,�������� � +-��?"

� .��� ��>�� ��� +��� )�?6�� ��" ����3��� #����� ��� +����� �?��-���� ��5���' ��� +�-�'" �%# 7������� 58 ���" �@��-����"

� .��� ��>�� ��� +��� )�?6�� ����30�� ���������� #����� ��� +����� �?��-������ 5���' ��� +�-�'" �� � .��� ��� )�?6�� ����3��"

�����$� 9��-� ��� ;�� +A-��" ����%�� 56 1��� � ;��8��$ �� /�� ���-����A-����� ��� !��6�'" 1��'��$��� �&� 1���� 2��8" �)��$���'�"

���� )$'��� ������� +��� � 9����� ��" �������� %�����&����� �����'��� ��$������ ;" ��� �" !�-$'" ������� � 1��� �* :���� ;��"� 56 7��8� !-�� ��� #���"���B @�� ��� ������ +� ���3��� :��'� ��" +����� ������� /? ���� &�������

#���"���B @�� ��� ������ +� ��" ����:�� 1�� +�������� ������ �* :��'� � /? ����

&������� #���"���B @�� ��� ������ +� ������� ��"��� �������� %�����&���� ��" #����� <&&� =

������ ��'�� /? ��� ,�������� #���"����� <���� ��� )��� &������ ����*�� (�6���� +-������0� ������� ��

������ <�����" %��"���� >55������ <���� ��� )��� &������ ����4�� #������$ .-�� &���0����� �� ��

��������� �� ����� &�� #�������" 2������ .������ +�'��� � #-0��� .���'��� .������ )����� +�'���"

<�$-���� @" 2" ��� ��>�� � .��� ��" ����3�� #����� �2�������0 �� �-< +� �&�������<�-��-�� @"�2" � ������� �?��-���� ��$����� � >-���� ������" ��&� �� �3� �@-��"

!���� ������������ ;�0�-� /�$���������"!������' �" @" �" C- ��� 1 ������ @�" ����%�� (' #���'���$���� ����� �

,������� ��� @�0������" )�� ��� �* #����=��������� ��"!�� &'���� ��� @�� 2" <�$-���� ��" ������� #����� �2������� ��" ����=+��� �

+����� !���� ������������ ������-� � ;�0�-� +�-���"!�� �� 9��' ��� �B�B 9'�� ��" ������� +��� � ��" -��"�������� �� �� �� �����

!���� ������������ ;�0�-� /�$���������"!�� �� 9��' ��� @" 9��$'� ��" ����:�� :���� %�����&���� ��" ��� ���� ��������

%�����&���� #� ���'��� *� ��� >886�� ;������ )�������".����'�� ��0��" ����3�� 1�� #� ���' �* �������� %�����&����� 56 .��� &��

7�� ,�������� #���".����'�� ��0�� ����:�� �2�� ?���� ��" -����0 ���&����� �� %������� �� 9� ��

< '���������� ��" #������ &�0���$� &�0���$ ,�������� #���".����'�� ��0�� ���3��� ����� �� 1 ��&�����'� &�0���$� &�0���$ ,��������

#���".������ �" ����:�� +��� � �� (�&������ 9���� �� .����8�� +6���' +�'��� � ��������"@����� 2" ����%�� � 1��� �* +��� � ��" #����� �2�������� /? ���� 2���86��";���� ��� ����4D��3��� -�� �2����0 .� 9 ������ �� %�2� #����� �������� �- +-��;����� )��'�� ������� /� +�� +��&�� #�� +�� 0 . ��� 7��� �� /� �" %�����&�����

;������ (�� +��'";����� )��'�� ��� )����� ���������" ������� #����� ��� #�����" �� :��"���� �*

%�����&���� ��������� ���" * ���� 0� @� 2'��� ��� (" 5" +���������" �������� 5���'�.������"

���� ���������� ������� !��� "#$��#�% ������� �� �� &� �$���! '(

����� ���� 21

Page 20: Amartya Sen - Társadalmi kirekesztés

5-��0�- )���'� &" ���33�� 5��-� <-������ ��� &���0������ �������� �� #��������������0-����" <2*� " #��"��� �� ������� +������&� +-�������� C��-"

5-��0�- )���'� ��� ������ +� ��" ����*�� 1�� @����� �* -�*�� /? ���� /? ���,�������� #���"

/$��� +���8� ����3�� +�����" ����� ������� 2��8 +���� �� ����-���� ���?��-����� +����� ������� &'����$� �� ���� ��� �-��� !��� �� �����"

/�� ��� ������� (' &������������ &������ � +����� �?��-���� ��� +���������-����" �� #����" �2������� ��" ����=+��� � +���� ���� 0� &'���� !�� ���@�� 2" <�$-����" !���� ������������ ������-� � ;�0�-� +�-���"

���$�� !��� &'���� !�� ��� @�� 2" <�$-���� ��" ������� #����� �2�������0����� �� ������ ���&������ !���� ������������ ������-� �� ;�0�-� +�-���"

+�'�88��� �" ��� ;" C�� /-�$" ����:�� +�=� &����� � �' ;����$ +������������� �� �' 2�$��� ,������" ����� ���� ������$��� "� -������ �%"

+� ������ ���3:�� �A-����� � 1'��E �� 1���� -���� �� �� :���� ?����� ���" � ���� 0� +" )�)-����" &�0���$� &�0���$ ,�������� #��� ��� +��� ;�8&���� ,�������� � ,��' #���"

+� ������ ���3��� +��� � ��" 9������0 �� ���� �� ����������� ��" %�& ��������/? ���� &������� #���"

+� ������ ���3*�� #��� �������� +��8��$" <2*� " �������� +�&� � ABC ��������� +� ���34�"

+� ������ ���34�� ����� ��� ?����� ��" %�����&����� &�0���$ )�� .������,�������� #���"

+� ������ ���3��� (����"����� ��" (�&���������� ������� 5���'�.������"+� ������ ���3��� 1�� #���"� " �* -����' ���� 0� !� �� .�6�'���" &�0���$�

&�0���$ ,�������� #���"+� ������ ������� ���$����� ���2�����"� /? ���� &������� #��� ��� &�0���$

)�� .������ ,�������� #���+� ������ ������� ��A-����� ,������� ��� &��������� �-���"

���� �������� -���� ������ �*%"+���� .����� ������� �������-���B��$ +����� ���������$� ('� #�����$� �

+����� �?��-����" �� #����� �2�������0 ����� �� ������ ���&����� ���� 0� !������$�� &'���� !�� ��� @�� <�$-����" !���� ������������ ������-� ��;�0�-� +�-���"

+��' ��� ����%�� �� ��$�� ���� ��� ;��� � ��" (����� �* ��� /����� �* ;���������-0���'� ���� 0� �"." &��0�� ��� �"+" +8����" /? ���� &������� #��� ���%�"

+���6 ��0�� )" ������� )��� ,������� �� � +����� #��0�" �� (����� /��*� ���" %�����&���� ���� 0� 9" 2��- #" #�������8 ��� 9" +-B--��" /? ����&������� #���"

+�6��� <����� ���3��� 7���� ;��"� �� %�����&��' (���� ���� 2������� @�'�� .��8���"+���� #�-� ��� +" @��� 2-�8� ����3�� 2���� 5��� +� ���-�" /� �" %�����&

���� 4�+���� #�-� ���3��� %�����&���� +� �&�������� ;������ )�������"(��8� ��� �" ����:�� + �������� %�& ��������� 56 7��8� /? ��� ,�������� #���",5�# �,���� 5������ ������� #��$��� ����:�� :���� %�����&���� ��&� �

>886� 56 7��8� /? ��� ,�������� #���",5�# �,���� 5������ ������� #��$���" ������� :���� %�����&���� ��&� �

>88,� 56 7��8� /? ��� ,�������� #���"7-�-� )�'��� ����3�� +�����" ����� ������� 2��8 +���� ��

����-���� �� �?��-����� +����� ������� &'����$� �� ���� ��� �-��� !��� �� �����"

�� ���� ���

22 ����� ����