amo pp06 a kínáról szóló diskurzus a magyar országgyűlésben€¦ · 2 a kínáról szóló...
TRANSCRIPT
AMO.CZ
JÚNIUS 2019 POLICY PAPER | 06
A Kínáról szóló diskurzus a magyar Országgyűlésben Matura Tamás
2
A Kí
náró
l szó
ló d
isku
rzus
a m
agya
r O
rszá
ggyű
lésb
en
Összefoglaló
→
Az alábbi beszámoló célja a ChinfluenCE projekt1 keretében elvégzett, Csehországot és Magyarországot érintő kutatás magyar vonatkozású eredményeinek bemutatása. A kutatás célja annak vizsgálata volt, hogy a magyar parlamentben miként jelentek meg a Kínával kapcsolatos témák a rendszerváltás követő kormányzati ciklusokban.
→
A Kínával kapcsolatos felszólalások száma csak töredékét teszi ki az összes külpolitikai témájú felszólalásnak, igaz, arányuk jelentősen nőtt az elmúlt évtized során.
→
A rendszerváltástól 2010-ig tartó időszakban a politikai diskurzus erősen negatív volt Kína kapcsán. Ugyanakkor ma már a parlamenti vita kevéssé ideologizált, mind a jobb mind pedig a baloldali parlamenti pártok támogatják a Kínához fűződő kapcsolatokat.
→
A ma kormányzó jobboldali pártok 2010-ig, a liberális pártok pedig mindig is Kína-ellenes, a baloldal pedig semleges álláspontot képviselt. A rendszerváltás óta eltelt közel harminc év egészét figyelembe véve egyetlen magyar parlamenti párt vagy képviselő sem nevezhető következetesen Kína barátjának.
→
A Kínával kapcsolatos kritikus megszólalások leginkább az éppen regnáló kormányokkal és azok Kína-politikájával szembeni eszközként szolgáltak, míg Kínát magát sokkal ritkábban célozták ezek a megszólalások, különösen a 2010 utáni években.
1 www.chinfluence.eu
3
A Kí
náró
l szó
ló d
isku
rzus
a m
agya
r O
rszá
ggyű
lésb
en
Ajánlások
→
Az Európai Unióban fokozódnak a Kínával szembeni ellenérzések, amire a magyar belpolitikának is reagálnia kellene.
→
A parlamenti képviselők Kínával kapcsolatos ismeretei gyakran felületesek és egyoldalúak, amin fontos lenne változtatni.
→
Komoly következményekkel járhat hazánkra nézve, ha egy konfliktusokkal terhelt időszakban Kínát helyezi előtérbe a transzatlanti partnerekkel szemben, így erre az eshetőségre fel kellene készülnie a magyar politikai elitnek.
→
Ideje lenne nem csupán a magyar kormánynak, hanem a parlamenti pártoknak is kidolgozni egy átgondolt és kiegyensúlyozott stratégiát Kína kapcsán.
4
A Kí
náró
l szó
ló d
isku
rzus
a m
agya
r O
rszá
ggyű
lésb
en
Cseh kitekintés
A cseh politikai vita számos változáson ment át az utóbbi évtizedekben. Egészen az elmúlt néhány évig Kína alig szerepelt a cseh parlamenti viták napirendjén, és az utóbbi időben is leginkább egyes parlamenten kívüli szereplőknek, így Milos Zeman cseh elnöknek köszönhető, hogy Kína gyakrabban felmerült és önálló témává vált a prágai törvényhozás házaiban. A cseh politikai diskurzus a rendszerváltás követően kifejezetten kritikus volt Pekinggel kapcsolatban, majd egy rövid pozitívabb időszakot követően ismét konfrontatívabbá vált, azaz Kínát egy erkölcsileg romlott, autoriter, veszélyes szereplőnek írja le. Igaz, ez a kritikus hozzáállás nem éri el az 1990-es évek szintjét, mivel a viták jóval sokrétűbbé váltak, megjelentek Kínával szemben megengedőbb erők is a politikai színpadon. Ettől függetlenül a Kínát érintő negatív hangvételű felszólalások továbbra is stabil többségben vannak. A jobb kétoldalú kapcsolatok mellett érvelők az ideológiai meggyőződésekkel szemben elsősorban a pragmatikus gazdasági és üzleti megfontolásokat helyezik előtérbe. Összességében elmondható, hogy a Kínát érintő cseh alsóházi viták fő mozgatórugója a belpolitika.2
2 Ivana Karásková, Alžběta Bajerová, Tamás Matura. Panda Huggers or Dragon Slayers? Images of China in the Czech and Hungarian Parliaments. Prague: AMO, Policy Paper, March 2019 http://www.chinfluence.eu/wp-content/uploads/2019/03/AMO_Panda-huggers-or-dragon-slayers-1.pdf
5
A Kí
náró
l szó
ló d
isku
rzus
a m
agya
r O
rszá
ggyű
lésb
en
Kína a magyar Országgyűlésben A magyar Országgyűlésben folyamatosan nőtt az elmúlt évtizedben a Kínával kapcsolatos felszólalások száma, de még mindig csupán elhanyagolható töredékét teszi ki az összes külpolitikai témájú felszólalásnak. A szocialista kormányzás idején megkezdett, majd a második Orbán kormány által „Keleti Nyitás” néven folytatott közeledés Kína felé látványosan megnövelte a kelet-ázsiai országot érintő parlamenti felszólalások számát. A jobboldali pártok hagyományosan erős Kína-ellenes magatartást folytattak ellenzékben, azonban kormányra kerülve már sokkal barátságosabb hangot ütöttek meg Pekinggel szemben.
A cseh politikai diskurzushoz képest a magyar parlamenti vita ideológiailag kevésbé meghatározott napjainkban. Mind a jobb mind pedig a baloldali parlamenti pártok csendes egyetértésben támogatják a kínai gazdasági kapcsolatok fejlesztését. Az olyan értékalapú kérdések, mint például az emberi jogok ügye szinte teljesen eltűntek az országgyűlési felszólalásokból 2010 után.
A ChinfluenCE projekt első évének eredményei alapján elmondhatjuk, hogy a magyarországi médiumok 2010 és 2017 között szinte kizárólag a gazdasági, kereskedelmi és befektetési ügyekre koncentráltak Kína kapcsán.3 Mindez éles ellentétben áll a cseh helyzettel, hiszen ott az olyan elvi és értékalapú témák, mint az emberi jogok, Tibet, vagy a demokrácia kérdése szerepeltek legtöbbet a híradásokban. Az is figyelemreméltó, hogy a magyar ellenzéki politikusok alig említették Kínát a médiában, így főleg a kormánypártok alakítják a közbeszédet. Ugyanakkor a parlamenti diskurzus jóval összetettebb képet mutat, hiszen szinte minden parlamenti párt megszólalt Kína kapcsán a rendszerváltást követően, és egyes pártok hozzáállása látványos változásokon ment át.
Az 1990-től elhangzott összes Kínával kapcsolatos parlamenti felszólalás kapcsán elmondható, hogy a kelet-ázsiai ország nem túl gyakran szerepel a vitákban. Összesen 355 alkalmat azonosítottunk, amikor Kína említésre került, amelyből 184 esetben beszélhetünk releváns felszólalásról, míg a maradék 151 esetben Kína csupán példaként, vagy más országokkal együtt merült fel. Emellett a 355 alkalom mellett további pár száz irreleváns említést kizártunk a kutatás köréből (pl.: amikor képviselők állítólagosan kínai eredetű közmondásokat idéztek, vagy a házelnök eljárási okokból említette Kínát).
Az említések számának alakulása meglepő képet mutat. Az első ciklus (1990-1994) között igen kevés alkalommal került Kína a parlamenti terítékre, a második ciklus során (1994-1998) megduplázódott a számuk, majd a harmadik ciklusra (1998-2002) visszaesett az eredeti szintre, majd onnan kezdett fokozatos növekedésbe. A negyedik (2002-2006) és a hetedik (2014-2018) ciklus között megháromszorozódott a Kínával kapcsolatos felszólalások száma. Az érintett témákat vizsgálva azt látjuk, hogy a magyar politikai elit némi megkésettséggel tárgyalt egyes ügyeket, így például a Tienanmen téren történt tragikus események és az emberi jogok kérdése csak 1994 után merült fel igazán (16 alkalommal, szemben az első ciklus során tett 2 említéssel). Ezt talán az 1990-ben megkezdődő magyarországi politikai és gazdasági átalakulás magyarázhatja, amely elterelte a politikusok figyelmét a kelet-ázsiai térségről és a kommunista Kínáról.
3 Matura Tamás. A kínai jelenlét Magyarországon. Prága: AMO, Műhelytanulmány 10, 2018 június. http://www.chinfluence.eu/wp-content/uploads/2018/06/AMO_A-ki%CC%81nai-jelenle%CC%81t-Magyarorsza%CC%81gon.pdf.
6
A Kí
náró
l szó
ló d
isku
rzus
a m
agya
r O
rszá
ggyű
lésb
en
1. ábra: A Kínával kapcsolatos viták polaritása Magyarországon az egyes
parlamenti ciklusokban
A polaritás szempontjából az elmúlt évtizedekben a politikai diskurzus
meglehetősen negatív volt. A Kínával szemben kritikus megszólalások száma mindig jelentősen meghaladta a pozitív említések számát, bár a kettő közötti különbség időről-időre változott. A negatív felszólalásokban felmerült témák is változtak az idők folyamán, így míg a rendszerváltást követő első két évtizedben főként az emberi jogok vagy Tibet dominálta a Kínával kapcsolatos parlamenti vitát, addig a bilaterális gazdasági kapcsolatok és a cenzúra kérdése került a kritikák célkeresztjébe 2010 után. A negatív hangvételű megszólalások aránya fokozatosan növekedett 1990 és 2010 között, majd csökkenésnek indult ezt követően, és 2018-ban elérte mélypontját. A kritikák szinte kizárólagos forrása a jobboldali és a liberális pártok voltak az első két évtizedben. A Fidesz tagjai bizonyultak a leginkább Kína-ellenesnek az első öt parlamenti ciklus során, amelyet azonban látványos változás követett a 2010-ben megnyert választásokat követően, hiszen lényegében megszűntek a kritikus megszólalásaik (Az összesen 35 negatív felszólalásukból 33 a 2010 előtti években történt). Mindezt könnyű megmagyarázni azzal, hogy Orbán Viktor miniszterelnök maga is megváltoztatta a Kínával szembeni álláspontját, hiszen míg a rendszerváltást követő két évtizedben harcos antikommunistaként a Dalai Lámát is fogadta, addig 2009-ben még pártelnökként pártközi kapcsolatokat hozott létre a Kínai Kommunista Párttal. A választási győzelmet követően elindította a Keleti Nyitás politikáját, és maga is számos látogatást tett Kínába 2010, 2014, 2015, 2017 és 2019 folyamán. A 2017-es út során a magyar és a kínai kormány megállapodást kötött a kétoldalú kapcsolatok átfogó stratégiai partnerségi szintre emeléséről.4
4 Lásd: Tamás Matura: “Absent political values in a pragmatic Hungarian China policy”, in Political values in Europe-China relations, eds. Tim Nicholas Rühlig, Björn Jerdén, Frans-Paul van der Putten, John Seaman, Miguel Otero-Iglesias, Alice Ekman (ETNC Report, 2018).
7
A Kí
náró
l szó
ló d
isku
rzus
a m
agya
r O
rszá
ggyű
lésb
en
2. ábra: Az egyes pártok Kínával kapcsolatos felszólalásainak hangulata a Magyar parlamentben. (összesített adatok 1990-2018)
Mindeközben a Magyar Szocialista Párt (MSZP) kifejezetten semleges
álláspontot képviselt a parlamentben a rendszerváltás óta. Feltehető, hogy baloldali pártként az MSZP nem engedhette meg magának Kína kritizálását, ugyanakkor a magyar belpolitikai viszonyok és saját múltja mellett nem is támogathatta látványosan Pekinget. Ugyanakkor a szocialista miniszterelnök Medgyessy Péter (2002-2004) volt az, aki megkezdte a magyar-kínai viszony látványos javítását kormányzása idején, hiszen ekkora lezárult az ország uniós csatlakozása és nyilvánvalóvá vált Kína jelentős gazdasági tényezővé emelkedése. Mindezt persze az akkori jobboldali ellenzék nem nézte jó szemmel, és így jelentősen megnőtt a negatív hangvételű parlamenti felszólalások száma, aránya pedig elérte a 60 százalékot 2002 és 2006 között, majd a 66 százalékot 2006 és 2010 között. A Fidesz 2010-es győzelmét követően az MSZP-nek sem erkölcsi alapja, sem politika szándéka nem lehetett arra, hogy egy jelentős fordulattal Kína-ellenessé váljon ellenzékben, így a negatív felszólalások aránya fokozatos csökkenésnek indult. Előbb 47 százalékra esett 2010 és 2014 között, majd 21 százalékra a 2014-2018-as ciklusban, végül pedig 17 százalékra 2018 májusa és az év vége között. Mindkét 2010-ben parlamentbe került új párt, azaz a Jobbik és az LMP is erősen kritikusnak bizonyult Kínával szemben. Az akkoriban magát a szélsőjobboldalra pozicionáló Jobbik a második legtöbb Kínát kritizáló felszólalást tette a teljes vizsgált időszakban (2010 óta pedig messze a legtöbbet), míg a kezdetben zöld-liberális LMP a harmadik a sorban. A fő különbség a két párt megközelítése között, hogy míg a Jobbik a vélt vagy valós magyar érdekek kapcsán támadta Kínát (kínai bevándorlók, hamisított termékek stb.), addig az LMP képviselői leginkább az emberi jogok, Tibet vagy a Falun gong mozgalommal összefüggésben kritizálták Pekinget. Ebből a szempontból az LMP nagyon hasonlóan viselkedett az egykori SZDSZ-hez, amelynek képviselői Kína legkeményebb kritikusainak számítottak 1990 és 2014 között, amennyiben Kínával kapcsolatos
8
A Kí
náró
l szó
ló d
isku
rzus
a m
agya
r O
rszá
ggyű
lésb
en
felszólalásaik 42 százaléka negatív, 58 százaléka semleges és egyetlen pozitív hangvételű sem volt. Az SZDSZ szintén leginkább Tibet, az emberi jogok, a Tienanmen téri tragédia és Tibet kapcsán kritizálták Kínát.
Összegezve elmondható, hogy a jobboldali és liberális parlamenti pártok mindig is Kína-ellenesek voltak, a baloldal jellemzően semleges hangot ütött meg, a Fidesz pedig Peking harcos kritikusából semleges, időnként pozitív húrokat pengető párttá változott. Mindettől függetlenül, a rendszerváltás óta eltelt közel harminc év egészét figyelembe véve egyetlen magyar parlamenti párt sem nevezhető következetesen Kína barátjának.
3. ábra: A Kínával kapcsolatos témák elöfordulási gyakorisága a magyar
parlamentben
Az elmúlt évtizedekben a parlamenti viták során felmerült fő témák kapcsán
jelentős változások mutathatók ki. Az elvi és értékalapú témák (Tibet, emberi jogok stb.) 1990 és 1998 között merültek fel a leggyakrabban, amikor a Kínát érintő felszólalások közel felében ezekre koncentráltak az országgyűlési képviselők. A 2008-as év folyamán ismét nagy szerepet kaptak, ami a pekingi olimpia és az azt megelőző tibeti felkelés követkeménye volt. Ugyanakkor 2010 után már alig kerültek szóba ezek a témakörök, hiszen 2014-ig alig négy alkalommal (az összes Kínát érintő felszólalás 8 százaléka), 2015 óta pedig egyetlen egyszer sem merültek fel. A gazdasági együttműködéssel kapcsolatos témák viszont éppen ellenkező irányú fejlődésen mentek keresztül, hiszen az összes említés 52 százaléka 2010 után történt. Még
9
A Kí
náró
l szó
ló d
isku
rzus
a m
agya
r O
rszá
ggyű
lésb
en
látványosabb a trend, ha a „kínai befektetések Magyarországon” témakört vizsgáljuk, amely említéseinek 82 százaléka esett a 2010 utáni időszakra. Ezek az eredmények egybeesnek a ChinfluenCE projekt első szakaszában vizsgált médiadiskurzus eredményeivel, amely a 2010-2017 közötti időszakra kimutatta, hogy a gazdasági témájú híradások száma sokszorosan felülmúlta az értékalapúakét. Emellett mind az előző, mind pedig a jelen kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a Kínával kapcsolatos kritikus megszólalások leginkább az éppen regnáló kormányokkal és azok Kína politikájával szembeni eszközként szolgálnak, míg Kínát magát sokkal ritkábban célozzák ezek a megszólalások, különösen a 2010 utáni években.
10
A Kí
náró
l szó
ló d
isku
rzus
a m
agya
r O
rszá
ggyű
lésb
en
4. ábra: A Magyar parlamenti képviselők Kínát érintő felszólalásainak hangulata (összesített adatok 1990-2018)
11
A Kí
náró
l szó
ló d
isku
rzus
a m
agya
r O
rszá
ggyű
lésb
en
Érdekes változások figyelhetők meg az egyes politikusok Kínával kapcsolatos
megszólalásai kapcsán is. Fontos felismerés, hogy beszédeik alapján egyetlen magyar országgyűlési képviselőt sem nevezhetünk Kína barátjának. Bár a fenti ábra alapján a Jobbikos Gyöngyösi Márton (a Külügyi Bizottság korábbi alelnöke) első pillantásra pozitívnak tűnik Kínával kapcsolatban, megszólalásai valójában nem mentek túl Kína gazdasági sikereinek és a kétoldalú kapcsolatok fontosságának hangsúlyozásán. Mindezt bár valóban pozitív hangnemben tette, célja valójában annak kiemelése volt, hogy a „Keleti Nyitás” – szerinte – a Jobbik ötlete volt, amit a Fidesz csak átvett.
A Kína-ellenes érzelmek egyértelműen erősebbek a jobboldali és liberális képviselők körében. Peking legkövetkezetesebb értékalapú kritikusa Schiffer András, az LMP képviselője volt, akinek Kínával kapcsolatos felszólalásaiban szinte kizárólag Tibettel vagy a Falun Gong mozgalommal foglalkozott: „…tudjuk azt is, hogy Kínában a kínai központi kormány támogatásával miképpen lépnek fel például a Falun Gong szekta követői ellen, és állami asszisztenciával mennek az erőszakos szervkivételek.”5
Más képviselők, mint például Medgyasszay László (KDNP), Magyar Zoltán (Jobbik) vagy Karsai Péter (MDF) a hamisított termékek kapcsán marasztalta el Kínát (pl.: a hamisított méz vagy tejtermékek), de magát a kínai államot ők sem állították felszólalásaik célkeresztjébe. A Jobbikos Novák Előd gyakran kritizálta a kínai internetes cenzúrát, de leginkább a magyar kormány szerinte hasonló tervei kapcsán hangzottak el az efféle összehasonlítások. Balog Zoltán és Németh Zsolt Fideszes képviselők esete különösen érdekes. Bár mindketten megszólaltak negatív és semleges módon is Kína kapcsán, ezek időbeli eloszlása figyelemreméltó. Balog Zoltán 2008-2009-ben még keményen bírálta Pekinget az emberi jogi helyzet miatt, és maga is részt vett Tibetet támogató tüntetéseken a kínai nagykövetség előtt, illetve az Európai Unió közös fellépése mellett érvelt. A parlamentben elhangzott beszédei azonban már jóval kiegyensúlyozottabbak voltak: „… látjuk azt az ellentétet, amelyik a Kínai Népköztársaság Tibetben folytatott politikája következtében a hatóságok és a helyi lakosság között kialakult, különös tekintettel a betelepítésekre, az etnikai arányok tudatos megváltoztatására, az identitás erőszakos megváltoztatásának kísérleteire és az ottani politikai mozgalmakkal szemben alkalmazott erőszakra. (…) a határozati javaslatot azzal a passzussal akarjuk kiegészíteni, amely megerősíti, hogy a parlament összes pártjának és a Magyar Köztársaságnak nagyon fontosak a jó kapcsolatok a Kínai Népköztársasággal.”6 Végül a 2010-es választási győzelmet követően teljesen megszűntek a kritikus nyilatkozatai. Németh Zsolt hasonlóan kritikus hangot ütött meg Kínával szemben az ellenzéki években (1990-1998), miközben egy jóval pragmatikusabb és semlegesebb álláspontot képviselt kormányon (1998-2002 között és 2010 óta). Ugyanakkor az egy általános jelenségnek tűnik, hogy a politikusok megnyilatkozásai sokkal semlegesebbé válnak, amint kormányzati pozícióba kerülnek. Egy miniszter vagy államtitkár felszólalásai jóval komolyabb következménnyel járnak, mint egy ellenzéki politikusé, így felelősségteljesebben nyilatkoznak.
5 Elhangzott Dr. Schiffer András beszédében, 64. ülésnap (2015.04.13.), 212. felszólalás 6 Elhangzott Balog Zoltán beszédében, 148. ülésnap (2008.05.20.), 188. felszólalás
12
A Kí
náró
l szó
ló d
isku
rzus
a m
agya
r O
rszá
ggyű
lésb
en
Ajánlások
A cseh helyzethez képest a magyar parlamenti diskurzust kevésbé befolyásolják napjainkban az eltérő ideológiai hátterek. Csak a kis liberális pártok foglalkoznak (foglalkoztak) az érték alapú kérdésekkel, miközben a nagyobb jobboldali pártok legfeljebb az éppen regnáló kormányokkal szemben alkalmazták politikai eszközként a Kína-ellenes kirohanásokat, de csak addig, amíg ők maguk kormányra nem kerültek. A baloldal viszont jórészt semleges maradt Kína kapcsán az elmúlt évtizedekben. A fentiekből is következik, hogy 2010 után szinte teljesen megszűnt az addig sem túl intenzív vita a Kínával összefüggő kérdésekben, hiszen a legtöbb párt egyetért abban, hogy a Pekinghez fűződő kapcsolatok fontosak az ország számára. Ez különösen érdekes akkor, amikor az Európai Unióban fokozódnak a Kínával szembeni ellenérzések, különösen az olyan hazánk számára is kiemelten fontos partnerországokban, mint Németország. Amennyiben az EU a jövőben keményebben kíván fellépni Pekinggel szemben gazdasági és politikai téren, a magyar kormány és a parlamenti pártok könnyen egy új és váratlan külpolitikai helyzetben találhatják magukat. A parlamenti vita elemzése alapján azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a képviselők Kínával kapcsolatos ismeretei gyakran felületesek és egyoldalúak. Figyelembe véve, hogy a kelet-ázsiai óriás öles léptekkel halad a globális nagyhatalmi státusz felé, egyre gyakrabban fordul majd elő súrlódás Peking és hazánk hagyományos szövetségesei, az EU és az Egyesült Államok között. A magyar országgyűlési képviselőknek figyelemmel kellene lenniük ezekre a fejleményekre, hiszen komoly következményekkel járhat hazánkra nézve, ha egy konfliktusokkal terhelt időszakban Kínát helyezi előtérbe a transzatlanti partnerekkel szemben.
Mike Pompeo amerikai külügyminiszter Magyarországra és más közép-európai országokba tett látogatása egyértelmű jele annak, hogy Kína térségbeli jelenléte felkeltette Washington figyelmét is. A Huawei ügy és a közvetlen külföldi befektetések átvilágítására tett Uniós javaslat is abba az irányba mutat, hogy ideje lenne nem csupán a magyar kormánynak, hanem a parlamenti pártoknak is kidolgozni egy átgondolt és kiegyensúlyozott stratégiát Kína kapcsán.
13
A Kí
náró
l szó
ló d
isku
rzus
a m
agya
r O
rszá
ggyű
lésb
en
Association for International Affairs (AMO)
A prágai székhelyű Külügyi Egyesület (AMO) egy 1997-ben alapított non-profit szervezet, amelynek célja a külkapcsolatokat érintő pro-aktív kutatások, a pártatlan elemzések, a nyílt párbeszéd és oktatás elősegítése. Az egyik vezető cseh külpolitikai tudásközpontként nem kötődik egyetlen politikai párthoz vagy ideológiához sem.
CEECAS A Közép-európai Ázsia Kutató Központot (www.ceecas.org) magyar és közép-európai illetve ázsiai kutatók hozták létre a két térség közötti párbeszéd és a közös kutatási lehetőségek előmozdítása érdekében. A kezdeményezés célja a kommunikáció és a kooperációs csatornák kialakítása, amely a pártatlan és értő elemzések megszületését szolgálja.
https://www.ceecas.org
Matura Tamás
Matura Tamás a Közép-európai Ázsia Kutató Központ alapítója és a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója.
A műhelytanulmány a nemzetközi „Promoting Understanding and Awareness of Chinese Influence in Central and Eastern Europe” (ChinfluenCE) projekt keretében született meg, együttműködésben a cseh Külügyi Egyesülettel (AMO), a szlovák Ázsia Tanulmányok Intézetével (IAS) és a Lengyel Nemzetközi Kapcsolatok Központtal (CSM). A projektet a National Endowment for Democracy (NED) támogatta.
+420 224 813 460
www.facebook.com/AMO.cz
www.amo.cz
www.twitter.com/amo_cz
www.linkedin.com/company/amocz
Žitná 608/27, 110 00 Prague, Czech Republic
www.youtube.com/AMOcz