kesoi forras-kotet

7Udvarhelyi Híradó hétfő, július 14.MŰVELŐDÉS

SIMÓ MÁRTON

Ezt a négyes fogatot Farkas Árpád (1944), Magyari La-jos (1942), Molnos Lajos

(1941) és Balázs András (1943–1978) alkotta. Molnos vissza-emlékezése szerint a „gimiben” már szerkesztettek egy kizá-rólag irodalmi „töltetű” faliúj-ságot, amelyen egymást, egy-

más költészetét igyekeztek be-mutatni az iskola diákságá-nak, de ugyanakkor olyan es-teket is szerveztek, amelyek-kel kivitték ezt a fajta irodalmat a városba. A kis társaság nagy szerencséje, hogy 1961 őszétől

– kisebb magánéleti gondokat és egy-két sikertelen felvételit leszámítva – mind a négyen a Babeş–Bolyai Tudományegye-temen találják magukat, a Böl-csészkaron, sőt ugyanabban a csoportban, hiszen mindany-nyian magyartanári képesí-tést kívántak szerezni. Ez a kis udvarhelyi csoport hamaro-san két kollégával egészült ki, a brassói Apáthy Gézával (1943–1976) és a sóváradi Király Lász-lóval (1943). A „hatok” hamaro-san megkerülhetetlenekké vál-tak, ha szépirodalmi próbálko-zásokról, bemutatkozásról, vi-taestről volt szó, de kiválóan megállták helyüket együtt a fo-cipályán, sőt – emlékszik visz-sza Molnos – udvarolni is tes-tületileg vonultak fel, hogy a ha-tás még frenetikusabb legyen. Példaképekként, „nagy elődök-ként” lebegett előttük az a költé-szeti eszmény, az a proletkult-tól szabaduló, neoavantgárd li-teratúra, amelyet a néhány év-vel idősebb Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, Veress Zol-tán és Jancsik Pál képviselt. Ezt a hatos fogatot együtt lehetett viszontlátni a Gaál Gábor Kör-ben, amelyet 1963 őszétől Bodor Pál (1930) „felügyelt”, aki az Iro-dalmi Könyvkiadó nemzetisé-gi osztályán dolgozva előkészí-tette mindannyiuk számára a költői indulást. A debüt klasszi-kus útja akkortájt az Utunk, az Igaz Szó, a Korunk, az ifjúmun-kás című lapokban és az Elő-re című bukaresti napilap hét-végi mellékleteiben való meg-jelenésen át vezetett az antoló-giában való szereplés, majd az

önálló kötet irányába. A hatok mindannyian benne vannak az 1967-ben megjelent Vitorlaének című lírai antológiában. A má-sodik Forrás-nemzedék néven „nyilvántartott” társaság – ek-kor már nem hatan vannak, ha-nem tízen-tizenketten, hiszen Csiki László, Kenéz Ferenc, Palocsay Zsigmond, Czegő Zol-tán, Pusztai János, Györffi Kál-mán és Kocsis István is ide so-rolható – Forrás-kötetei annak rendje-módja szerint szép sor-ban napvilágot is látnak. Mi-re a közigazgatási átszervezés (1968) bekövetkezik, s lehetőség van a vidéki lapok szerkesztő-ségeiben való elhelyezkedésre, ezek a fiatal írók és költők igye-keznek a némi nagyobb moz-gásteret és alkotói szabadsá-got kínáló szerkesztőségi mű-helyekben elhelyezkedni. Da-li Sándor főszerkesztő valósá-gos költőhadat gyűjt a sepsi-szentgyörgyi Megyei Tükör kö-ré, de hasonló kirajzás figyel-hető meg Csíkszereda, a fris-sen alakult Hargita című napi-lapnál is. A költői pályák tör-vényszerűen és jól alakulnak. E fiatalemberek közül többen is – például Farkas Árpád, Magyari Lajos – harmincéves korukra érettségitétellé nemesednek. Hírnevüknek, befogadottságuk-nak jót tesz a közéleti szerep-lés, hiszen költészetük is olyan, hogy általa, túl az általános em-berin, közösségi kérdéseket,

azon belül pedig egy igen erős és meghatározó székely identi-tást vállalnak fel.

Az ugyancsak nagyon fiata-lon elhunyt brassói Apáthy és alig megkezdett költői pályáját tragikus körülmények közt zá-ró, harmincöt évesen elhunyt székelyudvarhelyi Balázs And-rás számára azonban nem ada-tott meg a lehetőség, hogy több évtizedes pályán futva hagy-jon látható és maradandó nyo-mot az irodalomban és a köz-életben.

Balázs András 1968-ban a Hargitához szegődik, ahol szín-vonalas publicisztikai írása-ival hívja fel magára a figyel-met, hamar megérzi, hogy mi-lyen pászmán lehet és szabad haladni egy olyan korban, egy olyan rendszerben, amely az emberarcúság leple alatt zsar-noki és embertelen is ugyanak-kor. Ez az újságírói munka négy esztendeig tart, 1972-től – má-ig tisztázatlan körülmények kö-zött – kiszorítják a „szocialis-ta” sajtóból. Érdekes, hogy ek-kortól kezdődően sem tanár-

ként, hanem gyári munkásként tevékenykedik. Ekkortájt ké-szül el a Cicoma nélkül című kötetterv, amely azonban soha nem lát napvilágot. Molnos La-jos, amikor ezt a Tetők maga-sából című kötetet összeállítot-ta, ebből a kéziratból, illetve a hagyatékban maradt kiadatlan és kéziratos versekből váloga-tott. „Nem tudhatom, hogy má-soknak, a mai olvasóknak mit mondanak ezek a versek (...) Nem vagyok szakavatott ítész, viszont igencsak elfogult, rész-rehajló vagyok mind a költő sze-mélyét, mind a verseit illetően. Az én álmaim, hangulataim, bánataim, lelkesedéseim is ott vannak (…) a versekben, ame-lyek, hiszem, sok mai olvasót is megérintenek. (…) Király Lász-ló szavaival élve, valamikor mi is pipacsok voltunk. A nyár, a mi nyarunk is elmúlt, de verse-inkben tovább élnek a pipacsok, akik mi is voltunk. Aki Balázs András is volt, s maradt a ver-seiben, örökkétigre. Szeressük hát ezeket a verseket, bennük a pipacsokat szeretjük…”

Egy késői Forrás-kötet bemutatója

Régmúlt nyár, Európa s tovatűnt pipacsNem akármilyen társaság koptatta egykor az ud-

varhelyi gimnázium padjait. A múlt század hat-

vanas éveinek elején költővé lévendők ballagtak

el a vén falak közül, hogy messzire jussanak a tu-

dás által s szavaik által majd visszatérjenek. Pon-

tosabban az akkor igen határozottan a reáliák felé

elmozduló középiskolában egy olyan erős irodal-

már társaság verődött össze, amely hasonszőrű,

egyívású társakkal kiegészülve aztán a későbbi-

ekben, Kolozsváron, igencsak fontos irodalomtör-

téneti eseményeknek lett a kiváltója. 

A költő sírja a székelyudvarhelyi Szent Miklós-hegyi temetőben

Ma kezdődik a III. Pulzus tábor

A székelyudvarhelyi nemzetközi mű-vésztelepen, amelyet a Haáz Rezső Múze-um szervez a Spanyár-házban, július 14. és 24. között tíz képzőművész fog részt venni: Bukta Imre (Eger-Mezőszemere), Gergely Zoltán (Kolozsvár), Herman Le-vente (Budapest), Hosszú Zoltán (Sep-siszentgyörgy), Kolumbán-Antal Ilonka (Székelyudvarhely), Kolumbán-Antal Jó-zsef (Székelyudvarhely), Lakatos Gab-riella (Székelyudvarhely), Léstyán Csa-ba (Csíkszereda), Maša Paunovic (Belgrád, Szerbia) és Berze Imre (Székelyudvarhely). 

Idén voltak ugyan szervezési nehézsé-

gek a művésztelep körül, egészen múlt hét végéig kétséges volt, hogy egyáltalán megtartják-e a tábort, Székelyudvarhely városa azonban az utolsó pillanatban fel-vállalta azt a költségrészt is, amelyet Har-gita Megye Tanácsától vártak a szervezők. Kétségtelen, hogy a program nemzetközi jellege - az a tény, hogy a tíznapos együtt-lét alatt alkotások keletkeznek, amelyek egy része itt marad - és a létrejövő közös kiállítás a befektetett összegnél sokkal je-lentékenyebben gazdagítja a városban ta-lálható képzőművészeti gyűjteményt, il-letve a továbbiakban pedig olyan kapcso-lati tőkét jelentenek a kibontakozó szak-mai kapcsolatok, amelyek sokszorosan megtérülnek majd.

Dicséretes a szervezők szándéka, hogy

nem hátráltak meg a nadrágszíjmeghú-zásnak nevezett kultúrasorvasztó költ-ségmegvonástól, s megkeresték az áthi-daló megoldásokat a magántámogatók és a helyi vezetők segítségével. A művész-telep – a hagyományokhoz híven – július 24-én, a részt vevő művészek alkotásait bemutató közös tárlattal zárul.  

Még lehet jelentkezni a 20. Székelyföldi Tánctáborba

Idén lesz húszéves a felsősófalvi Szé-kelyföldi Tánctábor. A László Csaba kore-ográfus és a Pipacsok néptáncegyüttes által szervezett tábor hagyományaihoz hí-ven lehetőséget nyújt a különböző me-zőségi és székelyföldi táncrendek kez-

dő és haladó szintű elsajátítására, ugyan-akkor népdalok tanulására és hangsze-res képzésre is. Táncot a koreográfu-sok, népdalt, népzenét, népi mestersé-geket az adatközlők tanítanak. Idén júli-us 20. és 27. között tartják a tábort, aho-va minden korosztályt szívesen várnak. Érdeklődni, jelentkezni, a részvétel fel-tételeiről egyeztetni a 0266-242927-es és a 0749-331324-es telefonszámon, valamint a csaba.laszlo@gmail.com vilámpostacímen lehet, illetve bővebb tá-jékoztatással szolgál még a www.pipa-csok.ro honlap is. Jelentkezéseket július 15-éig fogadnak el. Külön megállapodás-sal lehetőség van arra, hogy egyének és csoportok csak a programok egy részén vegyenek részt. S. M.

A fiatalon elhunyt költő emlékét a posztumusz megjelent, ké-sői „Forrás-kötet” bemutatóján Balázs Imre József, a Korunk fő-szerkesztője, Lőrincz György író és Oláh István költő, az egyko-ri Hargita című napilap munkatársa, valamint a költő húga, Balázs Éva színművész idézi fel. Erre a találkozóra holnap, július 15-én 17 órától kerül sor a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár Látvány- és Hangzóanyagtárában. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

A SZERZŐ FELVÉTELE