lÉpcsŐk · 2020-02-09 · frida khalo csodálom önarcképeidet, akár egy bennszülött,...

LÉPCSŐK

PERSZEPOLISZBANversek

KOVÁCS GÁBOR

Kovács Gábor

LÉPCSŐK PERSZEPOLISZBAN

Litera-TúraMűvészeti kiadó

Litera-Túra Művészeti Kiadó

Felelős kiadó: Márkus LászlóSzerkesztette: Kovács Gábor

Lektorálta: Hajnal ÉvaBorítófotó: Kovács Gábor,Borítóterv: Kovács Gábor,

A szerző portréja: Nagy Erzsébet

ISBN 978-615-00-5487-2

Nyomtatás: Innovariant nyomdaipari Kft, AlgyőÜgyvezető: Drágán György

Nyilvántartási szám. 032 / 2019 /- LTKM

© Kovács Gábor, 2019

Kovács GáborCafe Negative, Rasht, Irán

az erények összessége:ősvíz,

lélekvíz,oroszlánember,

józan ész,feljárás

egyik világbóla másikba,

az elveszett szóbevallásaegészenmélyen

a dolgokközéppontjáig

7

Frida Khalocsodálom önarcképeidet,

akár egy bennszülött,ösztönösen is lényeg-ismerő vagy,

távolba révedő tekintettelvirágot tűzöl a hajadba

és pisztolyt hordasz az inged alatt,vezéred az egyetlen csillag,fogaid közt virágzó ág van;

tőr és keserűség helyettaz eleven meggyőződés

fehér virágai

8

a nyár dobozokban vankirakva az utcára, az ég

tükréből kinőnek afénykardok, egyik a

másik után,a nagy melegben

jeget és szíverősítőtkíván az ember;

nem tudja, vagy nem isakarja tudni, hogy mikéntmegy mások sora, hogy

milyen soványak is a vakítónapsugarak

9

párában áll a hegy,a házak között,

alig hallható sóhajjal,várják az esőt a fák,

a tiszta szavak - tévedésektőlmenten - útra kelnek

a levegőben,csak én vagyok

nehéz és faragatlan,akár egy sziklakő,

ahogy idelentfekszem a fűben

10

föllobogás,Szaturnusz,

Hold,Nap

és kivilágosodásminden időkben

tágítsátok kiidegvezetékeimet

11

általában az emberekvalakivé akarnak válni,

név, rang és szerep nélkülúgy érzik magukat,

mintha hiányban szenvednének,de, ha belegondolunk;

mindenki valaki,akit partra vetett az élet,és mindenki többet ér,

mint amennyit egy “hivatalos” valaki elérhet,az embernek nem kell

hagyományhűnek lennie,hogy örökölje a mindenséget,

ezért aki irigy, mind néma,köd ereszkedik szemére,

elbukott,mielőtt föleszmélt volna

12

a legszebb gyógyulás,amikor az ember

kigyógyulhat önmagából,most már

gond nélkül túljutok én isaz elme határain,csak a lépcsőkrekell gondolnom,

lépcsők Perszepoliszban,ilyenkor, bármilyen furcsa,

eltűnik az egóm,az úgynevezett személyiségem,

mert kijutottam és kijutokvégre a szabad térbe,a kozmikus mezőbe,az elme börtönéből

a szellem oszlopcsarnokába,itt azonos önmagával minden, ésegyben tagadása minden másnak

13

a magnetikus álomelkezdődött,

melyben a haláltetszés szerint gyógyítható,

számításba kellvennünk

az emberi szabadságot,még akkor is,ha napontahalunk meg

és szültünk újra,ma van a szerelem-operációnapja, az öltözék azúrkék,

a dísz fehér,s az operátor mellén

réztalizmánjelzi

a világosságot

14

mindenkinekmegvan a maga

csendje, éna csendemben vagyok,te a csendedben vagy,

felaprítjuka félelmeket,a vöröstölgy,a nyár, a füge

és a gránátalmaágmind a csend része,

a csendbentudjuk, hogy

minek van súlya,értelme,

s hogy miben vanaz őrület ragálya

15

árnyékos árnyékbalépni nagy kitüntetés,

egy leírás szerinta Paradicsomban

van egy fa, amelynekárnyékában a lovasszáz évig is mehet,

akkor sem éri el a végét,ez az út nyilvánvalóannem a térben ér véget,ha ettől zavarba jönnél,

elragadna az örvény,s elbuknád a legfőbb próbát,

így hát nem tudszmást tenni, meg kell próbálnod,

lesütött tekintettel,nézés nélkül, látni...

16

homlokán a Napjelével jött az angyaléreztem, hogy általa

minden mélységa magasba árad,

mert ismeri az életbelső és külsőtükröződéseit,

gondolatai, minta fénylő csillagokegyik szférából

szabadona másikba szálltak,s akkor, e kivételes

pillanatbana víz és a fekete festék

elnyeltéklátósugaraim

17

nézz körül,mert az elmúlásról beszélnek

a nedves kövekés a földből kiásott gyökerek,

róla beszélnek a csillagokés beszél hozzánk

magabiztosana széndarab,

szellemekké nőneka rókanagyságú emlősökés délibábbá válnak mind

a magas hegyek

18

talán nem túlzás,hogy bárki kérdőre vonható

őszintesége felől,főként azért, mert

az ember képmutatóés homállyal teli

a szíve,képes mindenfélét

feltételezni … másokrólés engedni a csábításnak

19

ha valami szépet látok,eszembe jut:

"nézd meg jólés menj tovább", vagy

ahogy Kálnoky László mondja,"nem kell se bordélyház,

se kínzókamra;azt akarom, Remény,hogy hagyj magamra"

20

„a költő ma nem lehet olyan, mint a költő”,mondja Gregory Corso,

szerintem ez minden korban igaz,ez az alap,

az ember ne kívül legyen az,aminek belül kell lennie,

ha fordítva történik, hiába minden,nem lehet az, aki szabad,

a szavak csak szavak

21

akár a delfinhátak,szürkék

és simogatóaka fák

délutániárnyékai,

a szökőkút vizeömlik, árada kőlapokon

22

ami komolyan tudjakritizálni

az embert,az nem a vallás

de nem is valamiféle műalkotás,ami komolyan tudja kritizálni

az embert,az csak

a nem tudni, honnan jöttszó,

az elkülönülés nélkülibelátás,

verssé változtatva:csak a

meztelen tudatosság

23

a szépségszappanbuborék,

hamarkipukkad,

hacsak nincsenköldökzsinórja,“olyan vagyok,

mint a kútban nyílóbarack virága”– írja Li Taj Po

24

az érzés a legpontosabbvalami, ami a világon létezik,

éppen ezértkifejezéséhez a tudat

körzőjére ésvonalzójára van szükség

25

utálod a verseket?igazad van,

nem tehetünkönnön versutálatunkról,

valami a múltban megszakadt,a lélek nem ismeri

többé a szó varázserejét,mely eredendően

tisztaés bolygókat, belső

naprendszereket igazgat

26

ismerhetszjól számosfilozófust,

betéve tudhatod az összeslétező Szentírást,

sőt,a költészet színe-javát,

de mit érsz vele, ha elszállva és elbűvölvenem a jelen pillanatban élsz,

és nincs, szemed atéged megszólító

világra,mely nem volt és nem lesz,

csak sugárzikmegnyerőena tündöklőmostban

27

ha kész a nagy terv,és be van

a test gépezetébeprogramozva,

jöhet a kemény és nagyigazságok

földarabolása,jöhet az egész világa legalázatosabban

sajnálkozva,mert nincs lélek, aki

az agyagnépet,a Gólemek sokaságát,zord elhatározásában

megakadályozza

28

április van, az év negyedik hónapja,lassan kezd fölpezsdülni az élet,

a rügyek, akár a gladiátorokmegindulnak a szabadság felé,

nem kérdezik merre és hogyan,csak kirobbannak a térbe,mint a vakmerő harcosok,

akár a halál közepébe

29

történelemlecke;az ember túlél,

tologatja templomait,tudja, hogy bármennyire

is gonosz,megmarad valamiképp

sejtjeiben a víz íze,a virágok illata,

megmarad a forradalomcsírája, lehetősége

fekete, tűzvész utánifejében

30

a tiszta forrásnem a népművészet,

hanem: a pont,vagy éppen,

a pontotmegelőző

valami:a meg-se-született,

saját gyökerűszellemiség,a haláltalan

halhatatlanság

31

egy fej, két kézés két szem,leltározom,

ami nem leltározható,városom,országom

és horoszkópomén fölötti

önmagamtól kapom

32

szeretem olvasni a Korándurva gyapjúfonálhoz hasonlatos,

egyszerű szavait,reggelente gondosan leborotválom

serkenő szakállamat,nincs új szerelem bennem,

csak az egyetlen egy,megyek fölfelé a hegyen,

– lesz, ami lesz!

33

a Cafe Negativefönt az emeleti helységben

működött,upstairs, lépcsőn föl,

ahogy a kiírás mutatta,nyitvatartás:déltől éjfélig,

igen, ez egy rendeskávéházban vagy

teázóban elvárható,szóval ittegy kávé

százezer riálba került,ez körülbelül

tíz liter ásványvízárának felel meg,

a falakon Che Guevara,Chaplin és Marlon Brando

poszterek

34

landolás Teheránbana nagy griffmadárral,

jelen esetbena British Airways BA0152-es

számú járatával,kilépve a repülőtérről

elfog az életérzés,mintha újra előttemlenne a megtestesült

szocializmus,vagy talán mégse ikerteljesen ez a két világ,csak töredékekben,

ismerős homlokráncok,lepusztult járműpark,

összetartó perspektívajeleka történelem margóján,

fölkavart por és benzinszagaz országutakon,

egyébként mindentávol van innen

és minden közel...a sivatag csendje

közelít és körbeölel

35

a bűvös négyzet,a számokegysége,

nem más, minta felső és alsódolgok ereje,

kéznek a kéztőlvaló érintése,

az üresség mint tér,hogy a lét betöltse,

vérnek vagy sónak íze,földgömbhoroszkóp,

lopott templomi gyertya,a rejtett egyház

fátyollal leborítva,erős önbizalom

a hallgatás négyszereskörébe vonva,

mert eljön, ami megvan,a nullában

fölmagasztosulva

36

gyümölcspiac,bazár és szemét,

lánc a boka körül,házak körvonalaa reggeli fényben,egész nap a városforró falai között,illata van minden

négyzetcentiméternek

37

egy festmény, egy vers,ha már be van fejezve,

nem sokat ér,kikerült a fényből, félig-halott,

minden igazi festő,fessen akár a szavaival is,

érzi, hogy a képet a néző, averset pedig

az olvasó fejezi be,csak így látni a lényeget minden

irányban, határtalanul

38

minden tűnődésegyformánközelebb

visz a réshez:az örökléthez

39

álmomban helybőlátugrottam

egy nálam magasabbkerítést,

tele volt folyékonyszínekkel a szám,

embertesttel úsztam alevegőben

és tudtam, hogy újra az vagyok,aki ismeri az elhajlás– a Tao művészetét

40

hogy micsoda az élet?– sohasem tudhatod, amíg sötétebb

színekkel át nem festik sorsodata rendszerváltó gondok,

„mikor nem írok: nem vagyok” – írod,fordítsuk meg:

mikor nem vagyok az, aki írok,lehasalnak bennem a csillagok,

de mindezt, te is tudod…a lélekcsendben olybá tűnik a világ,

mint ablaküvegen az elmaszatolt zsírfoltok

41

éjfél vannulla óra, nulla perc,

a legszebb idő nélküli idő, akezdőpont misztériuma,

az idő élet-halál laboratóriumánaktévedhetetlen semmissége:

00:00

42

itt a kert; frissesség,árnyék és menedék, erről szól aNagy Kürosz paszargadai kertje,

a kásáni Fín kert,Sirázban az Eram kert, vagy Iszfahánban

a Negyvenoszlopos palota kertje,a Csehel szotún,

mert itt a kert, a világmindenségkicsinyített mása,

közepéhez közeledve,ahol a "kozmikus" szökőkút áll,

a fák egyre vékonyabbak,s az ember egyre kevésbé

figyel rájuk, és egyrekevésbé vágyik körülnézni,

figyelme egyedül a középpont,a víztükör felé irányul: ez ugyanis

a tudat kertje, a tisztabelső látás ezüst-tükre

43

lépcsőkPerszepoliszban,

egy szabadtéri színházforró székei,

a tűzeta levegő táplálja,

itt-otttemplomoszlopok,

palotadarabkákügyesen

elkülönítve,a legtöbb

ember csak nézkötelességszerűen,

romok, orákulumok,sorsesélyek

és persze a látás vágya,a régi beavatottaka domborműveken

szálfatermetű,aranyhajú hercegek

44

aludni napközbenművészet

ezt itt mindenki tudja,mert közel állnak lélekben

a túlvilághoz,hétköznapi nevén:

a "délutáni sziesztához",most már

nekem is könnyen megy,csak becsukom a szemem,

és gondolatban húzokegy vonalat a földre,

varázsigém így hangzik:legyen ez az országhatáraz álom és az ébrenlét

között,amit ezúttal

csak át kell lépnem,majd visszajövök

45

az arc mást mond, mint a szavak, hovahelyezed a felbukkanó pillanatot?

érzéseid felülírva, szíved, használatonkívül, befalazva

46

tüzek a hegyen,templom belseje,sápadt őszi fény,fémajtó mögött

borítékban az idő,csak az ember– aki a hangya,

a pillangó és a kobrakeveréke –nem tudja,

hogy kiért és miértkell meghalnia

47

lassacskánelpárolognak a tavainkés elolvadnak korábban

szilárdnak hittjéghegyeink,

de mindez nem elég,mintha szókészletünk is

egyre csak apadozna,nincs már mindenre

megfelelő kifejezésünk,eltűnik – mint egy kihalóban

lévő állatfaj – szavakbabujtatott,

hosszúkás lelkünk

48

a mi vidékünkrőleltűntek a költők,

mint a ritka énekesmadarak,sokan azt mondják,

az ember csak beszélő állat,s ilyen sorsot is érdemel,de mindez csak hazugság,

létezik és nem szégyellni valóaz önvádló én,

mely által bárki tökéletesedhet,elérhető – és nem csak a mesékben –

a megbékélt lélek

49

az emberszörnyha múltjáról elfelejtkezik,

nyombanöldöklő háborúba kezd,

sötét labirintusbanbolyong és sötét erőkszabnak törvényeket

neki, fejében, mint a bomba,robban az őrült gondolat,

öl és rombol csupána tréfa kedvéért,

mert nem látja a másikbanönmagát:

a leírhatatlant...

50

csak egyetlenegyszer buktam ki,

Kashanban,a sivatagi városban,

a hőmérséklet50 celsius fokkörül lehetett,

kidülledt szemekkelhőgutaközeli állapotba

kerültem,úgy éreztem,

kigyúllad a fejem,s egész testtelégni kezdek,

mint Dali festményeina vándorló zsiráfok

51

légy könnyűés mozgékony, akár a buborék,

sodródj a saját irányodbaés szakíts az árral,

hagyd magad mögötta gyémántbányákat,

a születést akard elkerülniés ne a halálodat,

semilyen irányba ne neheztelj,ne hibáztass,

game over! – mondda repülő kutyáknak,

ne higyj se a szeretetről, se a gyűlöletről papolóknak,tedd vagy ne tedda szolgák dolga,

a lényeg a nagylelkűség,minden nap alkalmas,

vagy alkalmassá tehető arra,amire akarod,

a zsarnokok mérges gombák,ne légy senki kedvéért

se más,se önmagad zsarnoka

52

a bölcsek szerint az orrodon átismerheted meg igazán a világot,

a jázminillat a szellemi ember,a rózsa a szerelmesek illata

53

álmombana csepp-csepp barlangban

aludtam,egy tűztemplomban

a kopár hegyek között,egész éjjel

csepegett a víza sziklarepedésekből,

s a tűz kezelőjeszájmaszkot viselt,

fehér sapkáján a díszegy szárnyas Fravahar

(őrangyal) volt,ez az alak – erre tisztán

emlékszem – egyszer csakfelém fordult,

és a következőt mondta:nem baj, hogy vallástalan vagy,

most csak aludj nyugodtan,reggelre majd minden

kitisztul

54

nincs szó,nincs vers

és nincs költészet,és nincs költő sem,mert minden dologcsak átmeneti, azaz

üresség jellegű,mindez a sivatagban

válik az ember számáravilágossá,

csak itt lehet ugyanismegérteni a szél

és a kiáradó fényekbölcsességét

55

tessék,itt egy jó kis vers,

mondtad talányosan,kezdjük azzal,

hogy tényleg jó,és ami fő,

folytathatatlan,mert nem azt

mondod,hogy teszem azt

7+5=12,hanem valami többet

és elemi erejűt,mint aki igaz arcát

nem rejti el,számokkal kifejezve

valahogy így:7+1+1+1+1+1=12

56

az ég nem hordozzaa madarak, a füst

vagy a vihar nyomát,a leírt betűk isszertefoszlanak

egyszer,akár a folyóba

lépett lovak vagyelefántok lábnyomai,

mire föl mégisaz emberi hiúság?

57

a kockacukrotmindenek előtt

ne dobda teáskannába,

csak veddfogaid rácsa közéés szűrd át rajtaa vöröses barna,

forró nedűt,a lassan olvadókandiscukor

vagy a mézédes,omlós datolya

akár nyolcvagy tizenkét

kockacukorralis felérhet,

ekkor a párásgőzölgésben

joggal vetődhetföl bennünk

a következő kérdés,tea nélkül hogyan

lehetségesbármit is tudnunka világ dolgairól

58

kora reggelérkeztünk Tabrizba,

hullafáradtan,kicsi a világ,

szállásunk ágyánheverve

töprenkedem ezen,a Darya Guest Hause

a Kaszpi tengerrőlkapta nevét,

belvárosi, tiszta,nem nagy, de elfogadható

méretű a szobánk,a recepciós

úgy néz ki, mintIsaac Bashevis Singer

villogó,szürkéskék szemeivel,

a helyi buszokonelől a férfiak,

hátul a nők szállnak fel,kivéve, ha a nőférfival megy,

mert akkor a nő is lehet elől

59

vannak pillanatok, amikoraz elég elég lesz, ilyenkornincs többé Noé, nincs

többé bárkaés nincs többé bocsánat

senkinek,ilyenkor az embernevetséges lesz,

nincs többé Gilgames,se Enkidu,

se örök élet füve,se művészet,

se művészettörténet

60

jégkockák limonádéban,a megváltók

várakoznak, merevségük,süketségük annyira

mesterkéltnek látszik…

61

ha nincs múltadés nincs jövőd,

nem látniés érezni személyes sorsodat,

sőt, halandóságodat,mert vakítóan

csak a jelent bitorlod,szívemben

meg kell, hogy öljelek

62

az ember az óceán közepénérezheti magát,

minden nap,csak néz maga elé

és nem látja a Tejutat,mit érdekli,hogy ki ugat

valamitegy sehonnani bolygón,

vagy éppen mellette,a közvetlenközelében

63

távol egymástólbárányfelhők gyülekeznek

az égen, gondolatban köztüksétálok én is,a nyári hőség

százfelé repedt bombakénthullik a városra,ma sem lesz eső

64

szieszta idején,amiről majd még

beszélek, árnyékbanis negyven celsius fok volt,

a dupla ajtajúházakban

helyet foglalta terpeszkedő

meleg,valahol az úton,a Jameh mecsetés a zegzugospiactér között,

mintha csak most lenne,hirtelen érzékeltem,hogy arcomra szállt

egy eltévedt imádság,s akkor beolvasztott,

felszívott magábaa tömör közeggé összeállt

csend és puhaság

65

rádiumbánya, ilyennek írja leMajakovszkij a költészetet, ahol

több tonna nyersanyagbólcsak néhány gramnyi "lényeg"a kinyert eredmény – szerinte

ugyanez áll a megtaláltszavakra is –, nem értekvele egyet, úgy vélem, a

"megtalált szó" kifejezés is csakegy megnevezés, olyan akár

egy csillag a derengő hajnalban,vagy egy buborék a folyó felszínén

66

a mongolokinváziója

elkerülhetetlen volt,már a perzsa békemisszió

tagjait is gond nélküllekaszabolták,

majd elképesztőpusztításba fogtak

a negyven évig ittragadóbetolakodók,

könyvtárokat égettek fel,mecseteket alakítottak átbuddhista szentélyekké,

költői kérdés,vajon Buddha mikor

adott volna ilyesmire engedélyt?

67

valahol,ahol a tűz nem ez a tűz,

a szó nem ez a szó,lepihen egyszer

a Nap és a Hold,és még ki tudja,

hány égitest,lemegy az idő is

a láthatáronés lassan mindenütt

az időtlenségfrisessége lép előa fakó és szürke

égbolt lepedői mögül,valahol, aholkisimúlnaka hegyek,

ahol a hegynem ez a hegy,

és a síkságsem ez a síkság,

hanem valami egészen más,valahol,

ahol a dolgok nevei márnem ezek a nevek

és dolgok semezek a dolgok

68

itt minden göröngy, apró kavicsés fakó fűszál

éles öntudatra ébreszt:"csak a papok ruháját föl ne vedd te,

másként válassz..."– visszhangzik bennem a byroni idézet

69

Eukleidészszerint"a pont

olyan valami,aminek

nincs része."– goldoljunk erre,

ha fel akarjukismerni

valódi természetünket,mert a tudat

tisztaés nincsenek

megkülönböztetőtulajdonságai,

költőibbnyelven;

csak haladj a térben,mindenről megfeledkezve,

fénylőna sötétségen át,a nádvirágok

fehérségekötöttségek nélkül

tűnik elő...

70

az írónem a tollával ír,

hanem egész életével,Berta Bulcsú a magavidéki munkásfejével,például nagyon jól ír,pedig ki nem néznéd

belőle, nem tudni,hogyan csinálja,

szűkszavú vagy inkábbvisszafogott,

ugyanakkor mégis laza,mint Van Goghnak,

neki is áttetsző a stílusa,mi kell ehhez?

univerzális érdeklődésminden iránt

és perszeátlátszó lelki egzisztencia,megőrzött, szabálytalan

alakú szikraa gyermekkorbólés az őszínteséggyémántjogara

71

életünk viszontagságainem jóságunknak vagy

gonoszságunknak tulajdoníthatók,egy jó emberrel is

történhetnek rossz dolgok,s egy gonoszt is tartósan a kegyeibe

fogadhat a szerencse, a felemelkedés vagy bukása dolgok átfogóbb

természetében rejlik,az emberek olyanok, amilyenek,

erényeik és bűneikcsak hoszabb távon hozzák

meg gyümölcseiket,s az is kétes, hogy

felismerjük-e egyáltalán– önmagunkon túllátva – ezeket

72

a cukor édes,a bors erős,a fű zöld,az ég kék,

csupa badarsága valóságra,

mikoregy hajszál

árnyékát figyelveeszembe jut

a tengerdübörgés

*

Pécs, 2019

73

UTÓSZÓK LÉPCSŐKHÖZ

Bizonyos esszéiben és naplójegyzeteiben a LépcsőkPerszepoliszban szerzője útiélményeiről számol be:Törökországról és Iránról. Attitűdje és tapasztalatai azonbannem a turistáké, a gépesített nomádoké. Nem is a tudósoké,akik egy törött szegletkőből vagy egy rég semmivé lettvízköpő ép darabkájából azt is ki tudják következtetni, hányágyasa volt a szultánnak az 1490-es években, s hány eunuchőrizte „az öröm házát”. Szerzőnk inkább kreatív szemlélődő,módszere induktív – megfigyeléseit antropológiai ésvilágértelmező felismerésekbe sűríti. Jelen verseskötetének sokszövegében hasonló eljárást választ: a sivatag, a rekkenőhőség, a teaivás szertartása vagy a címben szereplő lépcsőkcsak kellékek egy-egy pillanatnyi érvényű vagy makacsulkitartó igazság megpillantásához és szavakba öntéséhez.

*

Negyven esztendeje, amikor még nem jutott el a mesésKeletre, közeli helyszínek ihlették verssorokba tördelt szellemifelismeréseit. Például egy krakkói kávéház. Később a pécsilakás erkélye, ahonnan egy trafóház tetejére látni. Most: arashti Café Negative, a bazár, perzsa kertek. Utóbbiak,legalábbis a Csehel szotún, mikrokozmoszok, miniatűruniverzumok. Ősibbek és egzotikusabbak lettek a helyszínek,mégse érzékelünk jelentős változást a versek világában: annakidején a trafóház teteje is kozmikus térré vált, vagyfogalmazzunk szerényebben, kelet-európai zen-kert lett,egyszemélyes meditációs bázis, sziklák helyett elveszettlabdával és madártetemmel. Az érezhető változáshoz a

74

költőnek kellene „fejlődnie” vagy „érnie”, de nála nincssemmi efféle lineáris mozgás. Kovács Gábort inkább aGottfried Benn-i varázsszó jellemzi pontosan:Entwicklungsfremdheit.

*

A címmel ellátott versektől eljutott a cím nélkülikölteményekig, melyeknek alaki hasonlósága a tematikussokféleség mögött egy nagyobb ívű szerkezetet sejtet.„Figuratív” versek dominálnak a kötetben. Hol lombosfáknak, hol míves kelyheknek látjuk őket (valójában a Wordáltal vízszintesen középre igazított szövegekről van szó),termékenyebb azonban, ha minden költeményt lépcsősornaklátunk.

*

Az egész viszonylatában: minden költemény egy-egylépcsőfok csupán. Merre is? Alighanem az egó eltűnése felé.Költőnk már jóval korábbi verseiben is megfogalmazta másszavakkal, de a Lépcsők Perszepoliszban lapjain szintén vallja:„az ember kigyógyulhat önmagából”. A perszepoliszi lépcsőkfelidézése lényeglátáshoz (kenshō), spirituális felismeréshez(satori) vezet. A Kovács Gábor versvilágával most ismerkedőis azonnal érzékelheti: metafizikus, vallásos líra ez, méghozzá aheterodox fajtából. Nem egy bizonyos vallás vagy felekezethittételeit önti verses beszédbe, hanem rövid, alkalmasintelliptikus, eretnek monológokat mond.

*

75

Ha ez a verseskötet zene lenne, „world music”-naknevezhetnénk. Amennyiben egyáltalán kategorizálni akarnánk.A költő szavait használva: „durva gyapjúfonálhoz hasonlatos”szövedék volna ez a zene, sűrű textúrájú, mégis hol jókedvű,hol könnyed, hol pedig merészen disszonáns. Máskor atonálisvagy minimalista. Olyan hangszerek szólalnának meg benne,mint shenai, zurna, gaita, koto, mbira, shakuhachi, bansuri,caxixi, batá dobok, doussou n’goni, bendir és darbouka.Amikor az előadásnak vége és kitör a taps, a zenészek rövidmeghajlás után elhagynák a színpadot, és se fütty, sekurjongatás, se vastaps nem tudná többé visszacsalogatni őket.

*

Kezdetben (a 70-es évek derekától) Kovács Gábor verseket írt.Egyik-másik talán ritmikailag bizonytalan volt, meg-megbicsaklott, de senki sem tagadhatta képiségük vizualitásukerejét. Ezek a szövegek sajnos kéziratban maradtak. Későbbrövid értekező prózák csatlakoztak a formálódó műhöz:újságcikkek, interjúk, kiállításmegnyitók, esszék. Volt, hogy averses anyag hosszabb ideig nem bővült, de aztán a költőmégis visszatalált hozzájuk. A Lépcsők Perszepoliszbanszövegeinek jó része átmenetet képez vers és próza,esszéisztikus nyelv, maximák és líra között.

*

Kulturális merítése szokás szerint széles. Sok minden(ki)érdekli. A kötet ilyen szempontból eklektikus, akárcsakrégebbi versgyűjteményei. Foglalkoztatja a Tang-kori kínaiköltészet és az amerikai beatirodalom; a szürrealisták és

76

Frida Kahlo; a taoizmus és az iszlám díszítőművészet. Stb. Aspektrum, persze, ennél is sokkal szélesebb, esetleges, mimikor köszön vissza a versekből. Idézési technikájakonzervatív: az intertextusok feloldottak, nem rejtvények. Aművészetekben való tájékozottság azonban sosem maníros ésöntetszelgő nála. Li Taj-po vagy Dalí semmivel sehangsúlyosabb élmény a nyár fénykardjainál, a párában állóhegynél, az áprilisi rügyeknél, a mesés Kelet poránál ésbenzinszagánál, vagy a „sápadt őszi fény”-nél. Kulturálisforrásainak, tehát, nem tulajdonít különösebb jelentőséget.Illetve egyetlen forrás kap kiemelt szerepet: a „tiszta forrás”.Az erről szóló szöveg botrányos, alighanem sokan vitábaszállnának vele. Én nem teszem, inkább teljes egészébenközlöm a költeményt, mely érzésem szerint úgy aránylik akötetkompozícióhoz, akár a szökőkút a perzsa kertekhez:

a tiszta forrásnem a népművészet,

hanem: a pont,vagy éppen,

a pontotmegelőző

valami:a meg-se-született,

saját gyökerűszellemiség,a haláltalan

halhatatlanság

Máté J. György

77

a legszebb gyógyulás,amikor az ember

kigyógyulhat önmagából,most már

gond nélkül túljutok én isaz elme határain,csak a lépcsőkrekell gondolnom,

lépcsők Perszepoliszban,ilyenkor, bármilyen furcsa,

eltűnik az egóm,az úgynevezett személyiségem,

mert kijutottam és kijutokvégre a szabad térbe,a kozmikus mezőbe,az elme börtönéből

a szellem oszlopcsarnokába,itt azonos önmagával minden, ésegyben tagadása minden másnak

Litera-Túra

A szerző eddig megjelent kötetei:

Egy sas délutánja,Duplex Kiadó, 1999 (versek)

Az özvegyégetés,Kelet Kiadó, 2008 (esszéregény)

Napsütötte eretnekségem,Pro Pannonia, 2015 (esszék)

Dervistánc,Pro Pannonia, 2016 (versek)

Eljövendő jelen,Pro Pannonia, 2017 (esszék)

Számomra a költészet furcsa műfaj, olyanmintha valamiféle belső, áthatóbb tekinte-tű szemet adna az embernek. Ennek aszemnek nem a képi érzékletesség a leg-fontosabb a világból, sokkal inkább a lét-szituáció egésze. A költészet így segíthetegészben látni azt, ami szétesett vagyvégleg elveszett. Ám a belső látás képes-ségét, mivel nincs semmiféle egyenértéke,az ember mintegy áldásként kapja, kiér-demelni ugyanis nem lehet. Amit látunkvele, az időtlenűl megmarad, a szavakviszont önmagukban üresek, minden ízük-ben múlékonyak, olyanok, akár a víz, amikülönböző alakú edényekbe töltve felve-szi azok alakját, adott esetben ez azedény - amit versnek is nevezhetünk - lehetgömbölyű vagy éppen szögletes, de magá-nak a víznek nincs semmilyen állan-dó alakja.