pusztaszeri termÉszetvÉdelmi terÜlet...

A P U S Z T A S Z E R I T E R M É S Z E T V É D E L M I

M A D Á R V I L Á G A

T E R Ü L E T

Dr. Marián Miklós

1. A terület védelmének indokai

A Pusz t a sze r község határában fekvő S z e r i - p u s z t a " — az ősi m a g y a r táj egy ik maradvány területe. Természetvédelem alá v o n t részén — a Dongér- tó környékén — megtaláljuk e puszták jellegzetes tájelemeit: a szikes legelőt, a szikes mocsara t (semlyéket) és a szikes t a v a t .

Jel legzetes és változatos madárvilágának kialakulását a szikes tó , a sekély vizű semlyékek és a rövid füvű szikes p u s z t a nyújtotta fészkelési és táplál­kozási lehetőségek segítették elő.

A terület védelme nemcsak a s z i k i m a d a r a k fészkelési helyének megőrzése szempontjából i n d o k o l t , de azért is , mer t a t a v a s z i és őszi vonulási időszakban változatos összetételű madártömegek megszállóhelye. í g y e terület háborí­tatlanságának biztosítása a nemzetközi vízi v a d védelem ( I W R B p rogram) célkitűzéseit is elősegíti.

A rezervátum biológiai értékét alátámasztja b o t a n i k a i nevezetessége i s . A z alföldi homokpuszták és szikes puszták érintkezési vonalában sajátos növénytársulások a l a k u l t a k k i .

A védett terület n y u g a t i oldalán, a homokhátakon soványcsenkeszes gyep (Potentillo-Festucetum pseudovinae) díszlik, a m e l y n e k jellemző növényfajai a h o m o k i p impó (Potentilla arenaria) és az árvalányhaj (Muscari racemo-sum).

A kele t i o l d a l szolonyec szikesét k u r t a füvű csenkesz gyep (Artemisio-Festucetum pseudovinae) borítja. E n n e k típusos növénye a sziksaláta (Limo-nium gmellini) és a bárányparéj (Camphorosma annua).

A Dongér-tó p a r t i zónájában él az Alföld r i t k a növénye, a heverőszárú, csomós-gyepes varangyszit tyó alfaj (Juncus bufonius ssp. ranarius) ( B O D -R O G K Ö Z Y , 1 9 6 8 ) .

A zoológiai, b o t a n i k a i értékek megőrzésén túl talán legnagyobb jelentősége a rezervátumnak, hogy változatlan állapotban i g y e k s z i k f enn ta r t an i a m a ­gya r pusz t a i táj egy k i c s i , de jellegzetes darabját.

2. A rezervátum kutatásának története

A Pusz ta sze r mel le t t elterülő szikes jellegzetes élővilágának megmentése érdekében az első lépést D R . B E R E T Z K P É T E R ösztönzésére D R . V A R G A B É L A , Pusz ta sze r község körzeti o rvosa és felesége, D R . V A R G Á N É P A L O T Á S K L Á R A tették. Tevékenységüknek köszönhető, hogy Pusz ta sze r Községi Tanácsa 1 9 6 0 - b a n védetté nyilvánította a Dongér- tó területét, és o t t a m a d a ­r a k költési idejében a legeltetést, és székfűvirág szedését m e g t i l t o t t a . A

6 A q u i l a 1975 81

községi tanács ezzel az elhatározásával megadta az erkölcsi támogatást, de a terület őriztetéséről nem tudo t t gondoskodni . A z őrzést a V A R G A házaspár és a Dongér-tó közelében lakó S Z Á S Z A N D R Á S juhász végezték, a k i k termé­szetszeretetből, önzetlenül igyekeztek a területet mindenféle háborítástól mentesíteni. A z így beállott v iszonylagos n y u g a l o m mellet t , v a l a m i n t a le­folyó v izek egy részének visszatartásával elérték, hogy már a védettség első évében min tegy 2 0 gulipán és széki l i le fészkelt i t t .

A határozottabb védelem érdekében a községi tanács felajánlotta a terü­letet az Országos Természetvédelmi H i v a t a l n a k .

1 9 6 5 - b e n e hatóság 1 9 2 7 / 1 9 6 5 . O T v H sz. rendeletével a Dongér t ava t és környékét „értékes madár- és növényvilágának háborítatlan fenntartása és kutatása érdekében" természetvédelmi területté nyilvánította. Őrzésére rezervátumőrt a lka lmazo t t , m a j d 1 9 6 8 - b a n madármegfigyelő t o rnyo t épít­tetett . Fon tos lépések történtek tehát a s z i k i madárfajok populációinak fenn­tartására, ül. a vizsgálatok elősegítésére.

A pusztaszeri szikes különleges sz tyepp i madárvilága jelentős vonzóerőt g y a k o r o l a hazai és külföldi természetvizsgálókra.

1 9 6 4 — 1 9 6 8 - i g a Szegedi Akadémiai Bizottság Szikeskutató Csoport ja , me ly a Dél-Alföld szikes v ize inek k o m p l e x hidrobiológiái vizsgálatát végzi, rendszeresen k u t a t t a a területet.

1 9 3 3 és 1 9 4 4 között, m a j d a 60-as években D R . P Á T K A I I M R E rendszeresen ku t a to t t a szomszédos vidéken és eközben tanulmányozta Pusztaszer kör­nyékét is. 1 9 6 5 óta D R . V A R G A B É L Á N É — a rezervátum érdekeinek lelkes védelmezője — rendszeres madármegfigyeléseket végez a területen. 1 9 6 5 -ben D R . T I L D Y Z O L T Á N tanulmányozta i t t a madárvilágot és készített f i lmet a madarak fészkeléséről. D R . G Y Ő R Y J E N Ő évek óta végez megfigyelést a területen. K E V E A N D R Á S is vizsgálta i t t az avifaunát. D R . M A R I Á N M I K L Ó S 1 9 6 4 óta ku ta t j a a rezervátum ornitofaunáját.

A külföldi ornitológusok közül megfigyelést végeztek a rezervátumban: D R . E . H I N D L (London) , D R . E . R U T S C H K E (Potsdam), D R . W . M A K A T S C H (Bautzen) , D R . Z . K U X (Brno) , D R . G . Z I N K (Radolfzel l ) . 1 9 6 8 - b a n látogatást tet t a rezervátumban a Bala tonszemesen rendezett Nemzetközi Madárvé­de lmi Konfe renc i a ( I C B P ) min tegy 2 0 külföldi delegátusa.

Köszönetem fejezem k i D R . V A R G A B É L Á N É N A K , a k i számos megfigyelési adatát átengedte, v a l a m i n t D R . G Y Ő R Y J E N Ő N E K és D R . P Á T K A I I M R É N E K , a k i a d a t a i k k a l támogatták munkámat.

3. Természeti v iszonyok

A rezervátum Pusztaszer község határában, Szegedtől k b . 3 5 km-re északra található.

A középpontjában fekvő Dongér-tó (népi nevén Büdösszék-tó) az alföldi szikes t a v a k jellegzetes tagja . A Tisza-völgy és a D u n a — T i s z a közi hátság érintkezési határán, a M a g y a r Alföld legmélyebb területéhez közel helyez­ked ik e l . Vizét közvetlen környezetének összefolyt csapadékvizéből, ül. a tóba hu l lo t t csapadékból nye r i . ( A N D Ó , 1 9 6 8 ; M O L N Á R , 1 9 6 8 ) .

A Dongér-tó 1,2 k m hosszú, 0 , 9 k m széles szikes tócsa. Partszegélyén kisebb-nagyobb beugró földnyelvek láthatók. A kele t i par t alámosott, mélyí­tet t és elszakadozott . V i z e zavaros, sok he lyen tejszerű, ami t a lebegő iszap

82

10. Á B R A . A P U S Z T A S Z E R I D O N G É R - T Ó ( F O T Ó : D R . M A R I Á N M . )

A B B I L D U N G 10. D E R D O N G É R - T E I C H B E I P U S Z T A S Z E R

okoz . A tófenék iszapos, a l ig járható. A meder átlagos vízmélysége 0 , 6 m , ame ly azonban nyár közepére, rendszer in t augusz tusra teljesen kiszárad. Szárazabb években néha már május közepére e lvesz t i vizét. E z történt 1 9 6 8 -b a n is . E g y rövid csapadékos időszak azonban ismét állóvízi tükröt ered­ményezhet.

Éghajlata jellegzetesen kontinentális, szélsőséges. Év i középhőmérséklete 1 0 , 8 °C. A téli és nyári középhőmérsékleti értékek közöt t m i n t e g y 2 0 °C ingadozás tapasztalható.

A csapadék évi összege 5 7 3 m m , azonban a tó évi párolgási értéke 6 5 0 — 7 0 0 m m , tehát a nyári időszakban a víz teljesen elpárolog. ( E z az o k a többek között annak , hogy a Dongér-tóban csak kevés h a l — leginkább keszeg, p o n t y , n a p h a l —• él. E fajok magas vízálláskor a Dongér-, ül. a Büdösszék­csatornából j u t n a k be.)

A vízfelület n y u g a t i részén néhány h o l d kiterjedésű, gyér növényzetű szikes sziget eme lked ik . Átlagos vízállású esztendőkben a költési időszakban, v a g y legalább is annak jó részében, szárazföldi úton élőlény ide be ju tn i n e m t u d , aminek a m a d a r a k z a v a r t a l a n fészkelése szempontjából nagy jelentősége v a n .

A Dongér-tó v ize 9 5 % - b a n növényzet nélküli. A ha lo f i l vegetáció, az idő­szak i kiszáradások m i a t t m a j d n e m tel jesen eltűnt. A mederben elszórtan, szigetszerűen s z i k i kába [Bolboschoemus maritimus (L.)] fol tok láthatók, melyek az utóbbi években egyre nagyobb teret h ódítanak e l a nyílt víztükör­ből . U g y a n e z a káka borítja a p a r t o k a t is , melye t o t t a pásztorok „csa tak"-nak neveznek.

A terület jellegzetes madárvilágának kialakításához nagymértékben já­r u l n a k hozzá a tó déli és északkeleti pa r t j a i közelében fekvő s z i k i mocsarak, az ún. semlyékek, a m e l y e k b e n buján díszlenek a különböző kakás, sasos növénytársulások ( B O D R O G K Ö Z Y , 1 9 6 8 ) (1. 1 1 . ábra). A mi t egy 2 8 0 h a s z i k i legelő legértékesebb növény együttesei az ecsetpázsitos ál lományok.

A pusz t a i m a d a r a k megtelepedése, sőt fészkelése szempontjából jelentő­sége v a n a legelőnek, de a legeltetésnek is . A s za rvasmarha és a b i r k a fész­kelési időn kívüli legeltetése a terület védetté nyilvánítása után is engedé­lyezet t . Főként a b i r k a legeltetése megakadályozhatja, hogy egyes dúsabb csapadékú esztendőben magas-füves vegetáció a l a k u l j o n k i és ezzel a rezer­vátum pusz ta i jellege megváltozzék. E z a t apasz t a l a t a l a k u l t k i a régi Sze­gedi Fehér-tó Rezervátumon is , de másutt, í gy a határainkon kívül fekvő franciaországi Camargue -ban is . Sajnos, a kérdésnek árnyoldalai is v a n n a k : a marhák, birkák esetleges taposása némi veszteséget, a pásztorkutyák v a g y a madártojást gyűjtő pásztorok érzékeny kárt okozha tnak .

A tó n y u g a t i és déli partján két k isebb erdőfolt található: a Gyöngyi - és a Szárny ék-erdő. Ál lományuk akác és nyírfa, Sajnos, nem t a r t o z i k már a rezer­vátumhoz a k is területű Hosszúháti-erdő, a m e l y a tótól min t egy 2 k m távol­ságra fekszik északkeletre, és aho l k isebb kékvércse-telep a l aku l t k i .

A 4 4 3 h a ( 7 7 0 kh) területű rezervátumnak a madárvonulásban betöltött szerepe jelentős. A megfigyelések ugyan i s azt mutatják, hogy a legtöbb vízi­madárfaj a Tisza-völgy mentén vándorol . A T i s z a folyásával párhuzamosan húzódó tóláncolat, ahová a Dongér-tó is t a r t oz ik , jó megszállóhelyet b i z t o ­sít a madárcsapatoknak. U g y a n c s a k a Pusz t a sze r i Rezervátum földrajzi fekvése magyarázza meg, m i az o k a annak , hogy míg a Szegedi Fehér-tó s z i k i m a d a r a k b a n az utolsó évtizedben sajnálatos módon elszegényedett, a Dongér-tó madárnépessége gyarapodo t t . A m i k o r a Fehér-tó vízszintjét,

6* 83

11. ábra. A pusztaszeri rezervátum A b b i l d u n g 11. Das Naturschutzgebiet von Pusztaszer

a haltenyésztés érdekében felemelték, a sekély v ize t igénylő s z i k i madár­fajok n e m találtak o t t megfelelő életteret. Természetes, hogy a vonulási útban fekvő t a v a k r a , így a pusz taszer i szikesre is áttelepültek. Kétségtelen, hogy a fehér-tavi gazdag szikimadár-fauna szétszóródása éreztette hatását Kardoskútra, a S z a b a d k a me l l e t t i Ludas-tóra, és egyéb szikes v i zek re is .

A pusz taszer i rezervátum autóbusszal Szegedről (1 óra), v a g y Kistelekről (lU óra) jól megközelíthető. A z autóbuszok Pusz taszer Munkástelepig közlekednek. I nnen negyedóra gyaloglással érhetünk e l a védett területre, a természetvédelmi őr házához. A védett területre való belépéshez természete­sen engedély szükséges.

4. Fészkelési és táplálkozási viszonyok. A madárvilág évszakos mozgalma

A téli hónapokban rendkívül csekély a madárélet megnyilvánulása. A tó és a semlyékek v ize rendszer int jégbe dermedt . Csak a sziki-káka-foltok e l ­száradt levelei között áttelelő rovarvilág a d kevés táplálékot a k is számú nádi sármánynak, széncinkének és kék-cinkének. A s z i k i legelőn, enyhébb, hómentes időben mezei pacsirták és pipiskék keresgélnek, néhány szürke varjú v a g y a vetési va r j ak nagy tömegei szedegetnek. A z erdőfoltokban néhány sza rka és zöld harkály látható.

Február közepétől kezdve a tó egyes he lye in m e g o l v a d a jég és nyílt vizű fol tok ke le tkeznek. Ide szállnak le p i h e n n i és táplálkozni a nagyszámú réce-

84

és lúdcsapatok. A hónap végén már sok bíbic, seregély és póling keresi táp­lálékát a v i z e k szegélyén és a s z i k i legelőn.

A t a v a s z i madármozgalom március—áprilisban b o n t a k o z i k k i . A hóolva­dástói, a t a v a s z i esőzésektől megszaporodot t víz ha ta lmas területeket boríb, amelyből egy-két lapos sziget és félsziget eme lked ik k i . E g y e s cankófajoknak, a gulipánnak, a gólyatöcsnek nyúj tva fészkelési lehetőséget. Magasabb vízjárású esztendőkben egy-egy szigeten k isebb dankasirály-kolónia a l a k u l k i .

A récefajok a tómeder szegélyén a kakásban és a p a r t i magas fűben fész­ke lnek m a j d . A godák a semlyékek a lacsony vizéből kiemelkedő földkupa­cokra , növény csomókra fészkelnek.

Áprilisban a bakcsók nagy tömege v o n u l át a sz iken és p ihen a Szárnyék­erdőben. I l y e n k o r fogla lnak m a g u k n a k fészket a kék vércsék. A hónap közepe tájától érkeznek a kákát lakó poszátafajok és a s z i k i legelőn fészkelő sárga billegetők.

A m o z g a l o m utolsó nagy hulláma május közepén éri a rezervátumot, a m i k o r a kanalasgémek nagy csapa ta i je lentkeznek.

A t a v a s z i vonulás idején, még kedvezőtlen időjárás esetén is igen élénk a m a d a r a k csapatos jövésmenése.

A nyári hónapok elején a l ig látunk madárcsapatokat. A költés időszaka a la t t jobbára csak egyesével repülő, táplálékot kereső m a d a r a k a t látunk. E b b e n az időszakban aránylag kevés madárfaj figyelhető meg a területen.

A madárvonulás őszi jelenségei n e m o l y a n feltűnőek a rezervátumon, m i n t a t a v a s z i érkezés m o z g a l m a .

A z őszi vonulás tulajdonképpen a z o k k a l a madárcsoportosulásokkal i n d u l meg, ame lyeke t már nyár közepétől kezdve megfigyelhettünk. Július máso­d i k felétől észlelhetők a Szárnyék-erdőben a bakcsók félezres létszámot is elérő gyülekezete, a t a v o n a kanalasgémek t ö b b százas csoportosulása. A semlyékekben óriási madárcsapatok húzódnak meg. T ö b b ezer különféle fajú cankó és bíbic tartózkodik a földhátakon, a s z i k i legelőn.

A u g u s z t u s b a n néha t ö b b száz gólyából álló csapat álldogál az iszapos tó -fenéken és a füves p a r t o n . A gyülekező kanalasgémek száma o l y k o r megha­lad ja az ezret is . A kóborló k is kócsagok száma egy-két t u c a t r a eme lked ik . A rezervátum legjellegzetesebb fészkelői, a széki l i l e , a gólyatöcs és a g u l i ­pán e hónapban készülődik útra. Szep tember végére eltűnnek a pusztáról.

Szep temberben és októberben mennyiségükkel a récék dominálnak, de a vonuló pólingok száma is jelentős.

Október végén, novemberben a l u d a k — elsősorban a n a g y l i l i k — vesz ik át a vezetőszerepet. A jelentős számban i t t tar tózkodó vándorok a tó középső területére v a g y a semlyékek rej tet t v ize i re húzódnak. Jelenlétüket néha csak erős hangjuk árulja e l .

December elején többnyire befagynak a rezervátum v i z e i . A vízimadarak elhagyják a területet. A szárazföldiek közül is csak kevés találja meg létfel­tételeit a kietlenné vált pusztán.

M e g k e l l i t t említenünk a m a g y a r puszták madáréletének egy ik különleges jelenségét: az átnyaralást. Megállapítható, hogy egyes vonuló madárfajok (mint p l . a pajzsos cankó), a t a v a s z i és őszi vonulási időszakok között , a nyári hónapokban is képviselve v a n n a k néhány egyeddel . T a v a s z i tartózko­dásuk o l y későre nyúlik, őszi elvonulásra való gyülekezésük o l y a n korán kezdődik, hogy a két m o z g a l o m szinte egybeesik. A z átnyaralás tenyéré egyes fajoknál a következő fejezet a d a t a i b a n m u t a t u n k rá,

85

5. Fészkelő fajok

Podiceps nigricollis — Feketenyakú vöcsök E g y e s években megállapítható néhány példány állandó jelenléte. 1967-ben

nászjátékát is megfigyeltük. Fészküket nem találtuk. Botaurus stellaris — Bölömbika Legalább két pár fészkel évente a kakásban. Ciconia ciconia — Gólya A rezervátum mel le t t fekvő termelőszövetkezet udvarán levő fán évtizede

fészkel egy pár. Állandó tápterülete a szikes mocsár. A u g u s z t u s b a n többször figyeltünk meg nagy gólyacsapatokat, me lyeknek példányszáma 20 és 240 között váltakozott .

Anas platyrhynchos — Tőkés réce Egész évben megtalálható. A fészkelő párok száma k i c s i , az átvonulóké

sok ezerre rúg. A szigeten, a semlyékben és a legelő magasabb növényzettel borított részein fészkel.

Anas querquedula — Böjti réce A tőkés récénél v a l a m i v e l nagyobb számban fészkel. A semlyékek partos

részein, még inkább a tóparti növényzet közöt t költ. T a v a s z i és őszi vonulás idején 150—200 példányból álló falkái tarkállanak a vízen.

Spatula clypeata — Kanalasréce K i s számban fészkel a semlyékben és a legelő magasabb termetű g y o m -

növényzete között . Vonulási időben jelentősebb számban látható. A leg­népesebb csapata i 200—1000 egyedből állanak.

Aythya ferina — Barátréce A récék mozgalmában jelentős számmal vesz részt és rendszeresen fészkel

is . Megf igye l t legnagyobb példányszámú csapatuk 200 és 350 példány. A semlyék és a tó kakás partvonalába építi fészkét. N e m nagy számban költ .

Aythya nyroca — Cigányréce A költözési időszakban állandóan láthatók k is csapata i . Ősszel 500 pél­

dányból álló csapatát is megfigyeltük. Falco vespertinus — K é k vércse A rezervátum északkeleti határán díszlő akác, nyár és tö lgy állományú

Hosszúháti-erdőben kis kolóniájuk él. Évente 8—10 pár költ i t t , vetésivarjú­te lepen. Tápterületük a tó körül elterülő s z i k i legelő.

Perdix perdix — F o g o l y . A Szárnyék-erdő bokros szegélyén, a csatornák partjának magasabb

növényzetében, meg a közeli mezőgazdasági táblákon fészkel k is számban. Coturnix cotumix — Fürj Látszáma k i c s i . Köl tőhelye azonos a fogolyéval. Phasianus colchicus — Fácán A z év m i n d e n hónapjában 40—60 egyede észlelhető. A semlyék víz nélküli

részein, a kakásban és a szomszédos mezőgazdasági területen tartózkodik. A kiszáradt tómederbe is bejár táplálék után.

Porzana porzana — Vízicsibe Fészkét semlyékben 1966-ban találta meg G Y Ő R Y J E N Ő . Gallinula chlor opus — Vízityúk K i s számban fészkel a kakásban. Fulica atra — Szárcsa A rezervátum egyik legközönségesebb fészkelő és tömegesen átvonuló

86

faja. Április elején már 300—400 példánytól feketéllik a tó és semlyékek v ize . Április végére már csak a fészkelők (70—80 pár) m a r a d n a k he lyben a kakásban, aho l fészküket építik. 1966. V I . 6-án már másodköltését t a r t a l ­mazó fészkét, tojásait, frissen k i k e l t fiókáit találtuk. Nyár végén nagy szám­b a n gyülekeznek a vonulók.

Vanellus vanellus — Bíbic E g y i k jellemző s z i k i faj . A legnagyobb aszály idején is k i t a r t a kiégett

pusztán. Évente számos pár fészkel és ezres tömegekben v o n u l át, Társaság­kedvelő ösztöne jól fe j le t t : g y a k r a n teljesen elvegyül a pólingok, seregélyek, pajzsos cankók tömegében. Fészkét a szigeten, lapos p a r t o l d a l b a n és a sem­lyékek kiemelkedő földhátain jelentős számban találjuk.

Késői utóköltését is megfigyeltük: 1965. V I I . 23-án négytojásos fészek­alját, egy k i k e l t fiókával találtuk. Áttelelő egyedét 1965. X I I . 5-én észleltük.

Charadrius alexandrinus — Széki l i le A szikes pusz ta jellegzetes fészkelője. Populációja meglehetősen állandó

létszámot mu ta t . Évente 20—25 pár fészkel. K i vétel v o l t az 1968-as rendkívüli száraz esztendő, a m i k o r a párok száma lecsökkent. A szigeten, a tó lapos partján és a semlyékek földhátain költ. Egyszerű fészkét a vakszikpadkákon he lyez i e l .

Limosa limosa — G c d a Tömegesen v o n u l át és jelentős számban fészkel. Márciusban már t ö b b

százas c sapa tokban p ihen a rezervátumban. Áprilisban csak az i t t fészkelők tartózkodnak a területen.

Fészkét a semlyék és a tó sekély vizéből kiemelkedő növényekre építi. Júliusban c s a p a t o k b a verődik. 300—500 példányból álló gyülekezetei is megfigyelhetők i l y e n k o r . A z őszi elvonulásra gyülekezők száma több ezerre emelkedhet .

Tringa totanus — Piroslábú cankó Elég szép számban — nedves esztendőben 50—60 pár — költ a rezervá­

t u m b a n . Fészkét a semlyék és a tószegély magasabb füvébe re j t i . T a v a s z i vonuláskor 800-as csapatát is láttuk.

Himantopus himantopus — Gólyatöcs H a z a i sz ikeseink r i t k a , jellegzetes fészkelőmadara. A rezervátumban n e m

m i n d e n évben költ. A pusz taszer i szikesekre már április közepén megérkezik. 1966- és 1967-

ben még 20—22 pár fészkelt. A későbbi években számuk csökkent. A z utolsó három évben, h a t avas sza l meg is érkeztek a területre, fészkelésük k i m a r a d t annak ellenére, hogy a rezervátum távolabbi környékén költenek.

Fészkét a szigeten és a tóba , a semlyékekbe nyúló félszigeteken építi. R e n d s z e r i n t néhány c m mély vízben, kiemelkedő növénycsomókra v a g y a vízszegély lankájára r ak j a . G y a k r a n előfordul, hogy két pár egy fészekbe r a k j a tojásait.

Recurvirostra avosetta — Gulipán A z alföldi szikesekre jellegzetes, m a már elég r i t k a költőfaj. A rezervátum­

b a n m i n d e n évben rendszeresen és a haza i v i s z o n y o k h o z mérten elég nagy számban fészkel. T a v a s z i érkezése I I I . 4—8-ára esik.

Évenként 20—30 pár költ a t a v o n , a sziget és a tóba nyúló félszigetek vakszikpadkáin.

O s z i elvonuláshoz július végétől szeptember közepéig 50—100 egyedből álló csapa tban gyülekezik.

87

Burhinus oedicnemus — Ugartyúk 1968-ban figyeltük meg költését először. Fészkét a tótól meglehetősen távol,

a s z i k i legelőn készítette. Larus ridibundus — Dankasirály N a g y tömegben átvonuló, k i s kolóniával fészkelő m a d a r a a rezervátumnak.

A jeges téli hónapokat leszámítva, állandóan jelen v a n . Februárban számuk 80—100 között mozog . Áprilisra 500—600 példányra nő gyülekezetük.

A fészkelési időben 25—30 pár tartózkodik a területen. Fél évtizeddel ez­előtt k is telepe v o l t a szigeten.

Július—augusztusban számuk m i n t e g y 3000 példány. A z őszi hónapokban 3000—5000 egyed körül mozog az i t t vendégeskedők száma.

Sterna hirundo — Küszvágó csér. Magános egyedei , v a g y 2—8 példányból álló csopor t ja i áprilistól szeptem­

ber ig figyelhetők meg. Streptopelia turtur — Ger le A Szárnyék-erdőben fészkel. Streptopelia decaocto — Balkáni gerle Időnként néhány pár felkeresi a s z i k i legelőt. A Gyöngyi-erdőben, épületek

mel le t t egy-két pár akácfán fészkel. Upupa epops — B a n k a Költési időben észlelhető, rendszer int a Szárnyék-erdő körül. Alauda arvensis —- P a c s i r t a A pusz t a állandó mada ra . A Dongér-tó körzetében fészkelő párok száma

20—25-re tehető. Hirundo rustica — Füstifecske Március végétől szeptember elejéig mindennapos látvány csapa ta inak

nyilalása a s z i k i legelő és a v i zek felet t i légtérben. H a a tó kiszáradt, a cserepes tófenék fölött mindössze tenyérnyi magasan repülnek, hogy a repedések nedves hasadékaiban meghúzódó r o v a r o k a t felriasszák. A tó körüli tanyákon 15—20 pár fészkel.

Oriolus oriolus — Sárgarigó A Szárnyék-erdőben és a Gyöngyi-erdőben a tanyák gyümölcsöseiben

néhány pár költ. Corvus frugilegus — Vetési varjú K i s te lepben (10—15 pár) fészkel a Gyöngyi-erdőben. Tömegesen fészkel

azonban a rezervátumtól néhány km-re fekvő erdőfoltokban, ahonnan napon t a nagy csapatai érkeznek táplálkozni a rezervátumra. Télen-nyáron szedeget néhány száz vetési varjú a s z i k i legelőn, a tóparton v a g y a száraz főmeder­ben.

Pica pica — S z a r k a Évente 4—5 pár költ a védett terület akácosaiban. Oenanthe oenanthe —- Hantmadár Rendszeresen fészkel, k is számban, a rezervátum északkeleti részén, a

s z i k i legelő és a mezőgazdasági terület találkozásánál. Acrocephalus scirpaceus — Cserregő nádiposzáta A Dongér-tó pa r t i növényzetében és a semlyékeken aránylag k is számban él. Acrocephalus schoenobenus — Fo l to s nádiposzáta A rezervátum déli felén húzódó semlyékben számos pár költ . Anthus campestris — P a r l a g i p i t y e r A Dongér-tó mel le t t , a lucernásban költ.

88

Motacilla flava — Sárga billegető M i n t e g y 15—20 pár költ a legelőnek a tóra hajló szegélyén és a kiszáradt

mederrészek kákafoltjaiban. Lanius minor — K i s őrgébics Néhány pár fészkel a Gyöngyi-erdőben, ±11. a hozzá csatlakozó t a n y a u d v a ­

r o k b a n , akácfán. Sturnus vulgaris — Seregély Csekély számban fészkelő, nagy tömegben átvonuló faj. Márciustól októ­

ber ig állandóan látható a s z i k i legelőn v a g y a vizes területek szegélyén. Csa ­p a t a i nemritkán 1500—2000 példányból is állanak. A reggeli és az est i húzá­sok alkalmával 5000—10 000 madárból álló csapatok sereglenek a p u s z t a fölött.

A tanyák fedélszerkezetében is fészkel. Passer domesticus — Házi veréb A tanyák közelében n a g y számban él. A Gyöngyi-erdő szélén, tanyaépület

mel le t t , akácfák ágvillájában is megfigyeltük fészkét. Passer montanus — M e z e i veréb A tanyák körüli ke r t ekben fészkel. Tápterülete a legelő és az akácosok

bokrosa i . Emberiza calandra — Sordély Fészkelő és átvonuló faj. Fészkét a Dongér- tó meredek partján, magas fű

között találtuk. Vonuláskor 15—20 példányból álló csapata i t észleltük.

6. Nem fészkelő fajok

Podiceps eristatus — Búbos vöcsök T a v a s z i magas vízállásnál re:ides jelenség a rezervátumon. 6—8 példány­

nál többet nem jegyeztünk fel . Phalacrocorax carbo —• Kárókatona 1967 júliusában tar tózkodot t egy példány a területünkön. Ardea cinerea — Szürke gém A rezervátum a szürke gémek tápterülete. Ezért e madár állandó jelenség

a t a v o n és a semlyéken. T a v a s s z a l és nyáron 30—40 példánynál t ö b b n e m látható. A u g u s z t u s b a n és ősszel a zonban néha nagy csapat is p ihen a kakás­b a n . 250 példányt is számoltunk egy csapa tban .

Ardea purpurea —• Vörös gém Jóval k isebb számban f o r d u l elő, m i n t az előbbi faj. Néhány példánya

azonban az egész vegetációs időszakban észlelhető. A u g u s z t u s végén egy-két t u c a t madárból álló csapata i is láthatók.

Ardeola ralloides — Üstökös gém Kivételes vendég pusztánkon. Magányos egyedei t v a g y 5—7 példányból

álló csapata i t észleltük. Egretta alba — N a g y kócsag K ó b o r l ó (1967. V I I . ) , ül. áttelelő (1968.1.) példányokat figyeltünk meg. Egretta garzetta — K i s kócsag Már április—májusban is megjelenik egy-két példány, a m i az t látszik b i zo ­

nyítani, hogy téli szállásterületükről megérkezve a T i s z a men t i fészektelepek elfoglalása előtt is v a n e fajnak egy rövid kóborlási ideje. Vonuló csapatok is megpihennek t avas sza l és ősszel e területen, 20—25 egyeddel .

89

Nycticorax nycticorax — Bakcsó K i s e b b számban a nyári félév egész folyamán megfigyelhető a rezervátum­

ban , aho l n a p p a l i pihenőhelyet és táplálékot is talál. Nyár végi mozgalmában a Szárnyék-erdő fáin százával éjszakázik (1967. V I I . 15. k b . 500 p l d . , V I I I . 18-án még m i n d i g 315 p ld . ) .

Ciconia nigra — Feke te gólya Időnként — július—augusztus hónapokban — fel-feltűnik egy-egy példány

a rezervátum magasabb növényzetében. Plegadis falcinellus — B a t l a 1966. I X . 26-án figyeltük meg egy példányát. Platalea leucorodia — Kanalasgém Május közepétől szeptember közepéig rendszeres vendég. Legtöbbször

10—15 egyedből állnak csapatai , de nyár derekán nem r i t k a az 50—70 m a ­dárból, sőt t ö b b száz példányból összeverődött együttes sem. 1967. V I I I . 5-én 1200 egyedből álló vonuló sereg gyülekezett a Dongér- tavon.

Anser anser — Nyári lúd Különösen a t avasz i vonulási időben jelennek meg 50—1500 egyedből álló

csapata i . Anser albifrons — N a g y l i l i k

A l u d a k közül ez a faj j e len tkez ik a legnagyobb számban. Szeptembertől, amíg a tó be n e m fagy, i l l . a jég eltakarodásától áprilisig 30—70, néha több száz egyedből áUó csapata i p ihennek a v i z e k e n .

Anser fabalis — Vetési lúd Őszi vonuláskor, esetleg télen je lentkeznek csapata i . A semlyékek tocso­

góiban éjszakázik. Számuk elérheti a 2000 egyedet is . Anas crecca — Csörgő réce Tömeges átvonuló. Márciusban je len tkez ik k i sebb-nagyobb csapa tokban .

Ősszel v i szont nagy mennyiségben gyülekezik (1966. I X . 18-án k b . 3000 p ld . ) . 1967-ben egy átnyaraló pár tartózkodott a rezervátumban. Anas acuta — Nyílfarkú réce A t a v a s z i és őszi vonulás heteiben 50—100 példány képviseli a vegyes

récecsapatokban. 1967-ben a költési időszakban, április hónapban feljegyeztük két pár fo lya ­

matos jelenlétét. Fészkét azonban n e m találtuk. Anas penelope —- Fütyülő réce A t a v a s z i vonulási időben néhány n a p i g tartózkodik a területen. A leg­

nagyobb mennyiségben 1969 márciusában figyeltük meg (mintegy 4000 p ld . ) . Anas strepera — K e n d e r m a g o s réce Közepes nagyságú csapata i a vonulási időszakban rendszertelenül tűnnek

fel. Aythya fuligula — K o n t y o s réce T a v a s z i vonulás idején észleltük k isebb létszámú csapatai t . Bucephala clangula — Kerceréce 1970 márciusában figyeltük meg k i s csapatát. Milvus migrans — B a r n a kánya 1967. V I I I . 18-án két példány telepedett meg ideiglenesen a rezervátum

körzetében. Megjelenésük az ez idő tájt a rezervátumban dúlt madárvésszel hozható kapcso la tba . A z e lhu l lo t t m a d a r a k nyújtotta bő táplálkozási lehe­tőség t a r t h a t t a i t t őket egy ide ig .

Accipiter gentilis — Héja

90

Ritkán látható. 1966 őszén, 1969 februárjában és 1972 nyarán figyeltük meg.

Accipiter brevipes — Kas héja A Madártani Intézet gyűjteményében v a n egy példány, amelye t P Á T K A I

I M R E 1939. I X . 1-én Pusz ta sze r közelében gyűjtött ( P Á T K A I , 1947.). Accipiter nisús — K a r v a l y 1968. I I I . 27-én és 1970. I I . 17-én láttuk a Szárnyék-erdő szegélye fölött . Buteo buteo — Egerészölyv 1970. X I . 13-án észleltük. Buteo lagopus — Gatyás ö l y v Téli vendégként tartózkodik egy-egy példánya néha a pusztán. Haliaeetus albicilla — Rét i sas 1968—69 telén és 1970 tavaszán vendégeskedett a rezervátum közelében. Circus cyaneus — Kékes rétihéja 1968. I I I . 12-én és 1973. I I . 18-án egy-egy rétihéjapárt figyeltünk meg. Circus aeruginosus — B a r n a rétihéja M i n d e n évben tevékenykedik rövidebb-hosszabb ide ig a rezervátumon.

1967 nyarán számos megtépett madártetem (főleg kacsák, cankók) bizonyí­t o t t a , hogy a madárvészben legyöngült sok madár könnyű és bőséges prédát biztosított számukra. E g y i k köpetelőhelyükön tavibéka-(Rana ridibunda L . ) maradványokat is találtunk.

Pandion haliaétus — Halászsas 1967. I X . 8-án figyeltük meg a tó felett . Falco peregrinus — Vándorsólyom 1968. X I . 12-én figyeltük meg a szikes felett, Falco tinnunculus — Vörös vércse Néhány pár fészkel a rezervátum szomszédságában. A s z i k i legelő is táp­

területeik közé t a r t o z i k . Grus grus — D a r u A költözési c i k l u s b a n v o n u l át a rezervátum felett v a g y vendégeskedik i t t

rövid ide ig (1967. I V . 7-én: 32 p l d . és X . 19-én 43 példány húzott át a tó felett. 1967. X . 21-én 28 p l d . és 1974. V . 4-én egy példány tar tózkodott a pusztán).

Squatarola squatarola — U j j a s l i l e Három egyedét észleltük a Dongér- tó fölött 1968. V I . 25-én. Charadrius apricarius — A r a n y l i l e R i t k a vendég rezervátumunkban. Charadrius dubius — K i s l i le K i s számban, átmenetileg és rendszertelenül f o r d u l elő. Numenius phaeopus — K i s póling Rendsze r t e l en átvonuló. Április, május, június hónapokban észleltük 2 0 —

30 példányból álló csapata i t . Numenius arquata — Póling A z egész vegetációs időszakban a rezervátum területén tartózkodik. Lét­

számuk az év folyamán rendszertelenül hullámzik. T a v a s s z a l többnyire 100—-120 példány figyelhető meg, később ez a szám néhány t u c a t r a esik v issza , de közben esetleg ismét érkezhet egy-egy n a g y o b b csapat . A z őszi vonulók száma m i n d i g meglehetősen magas : 500—800 példányból álló csa­pa tok .

K e d v e n c tartózkodási helye a tó sekély p a r t i v i ze , még inkább a s z i k i

91

legelő, a lekaszált sástarló. G y a k r a n látni bíbicek és seregélyek bogarászó csapatába keveredve .

Tringa erythropus — Füstös cankó Rendszeres átvonuló. T a v a s s z a l többnyire magányos példányokat, néha

1 0 — 3 0 egyedből álló csapatai t látjuk. A z őszi időszakban szeptembertől n o v e m b e r i g figyeltük meg hasonló nagyságú csapatai t .

Átnyaralókról is v a n n a k feljegyzéseink: 1 9 6 5 . 5 p l d . , 1 9 6 8 . 6 p l d . Tringa stagnatilis — T a v i cankó Rendszeresen megjelenik. Általában csak egyes példányait láttuk, 1 9 6 7 .

I X . 7-én azonban k b . 7 0 egyed v o n u l t át. Tringa nebularia — Szürke cankó Rendszeres átvonuló, 1 5 — 4 0 példányból álló csapa tokban . Tringa ochropus — E r d e i cankó R i t k a átvonuló. Megfigyelésünk időpontjai : 1 9 6 7 . V . 1 3 : 3 p l d . , 1 9 6 8 .

I V . 1 7 : 3 p l d . , 1 9 6 8 . V I . 2 5 : 1 p l d . Tringa glareola — Réti cankó 4 — 9 madárból álló csapatai t m i n d e n évben feljegyeztük. Actitis hypoleucos — Billegető cankó Megjelenése rendszertelen. 1 9 6 5 , 1 9 6 7 , 1 9 6 8 tavaszán és nyarán figyeltük

meg 2 — 4 2 példányát. Gallinago gallinago —• Sárszalonka Rendsze r t e l en átvonuló. Lymnocryptes minimus — K i s sárszalonka Elvétve figyeltük meg néhány egyedét. Calidris minuta — Apró partfutó K i s e b b csapa tokban o l y k o r megfigyelhető. Calidris temminckii — Törpe partfutó Szórványosan előforduló vendég ( 1 9 6 8 . V . , G Y Ő R Y J E N Ő ) . Calidris alpina — H a v a s i partfutó A vonulási időszakban 2 0 — 4 0 egyedből álló csapa ta i mozognak . E g y eset­

ben nagyobb tömegben került megfigyelésre ( 1 9 6 8 . I V . 1 7 . : 3 0 0 — 4 0 0 p l d . , P Á T K A I I M R E ) .

Philomachus pugnax — Pajzsos cankó Rendszeresen, ezres tömegekben v o n u l át, de az év m i n d e n hónapjában

megfigyelhető. Március elejétől, május közepéig min t egy 4 - 5 0 0 egyede tartózkodik a rezervátum területén (a megf igyel t l egnagyobb példányszám: k b . 3 5 0 0 egyed). Rendszeresen, c sapa tokban átnyaral, ezért az év további hónapjaiban is általában 2 0 0 — 3 0 0 pajzsos cankó figyelhető meg. A u g u s z t u s elejétől kezdve azután megin t emelked ik a számuk. Äz őszi költözési időben v a l a m i v e l k isebb számban je len tkez ik , m i n t t avassza l .

Seregélyek és bíbicek csapatába szívesen vegyül . Glareola pratincola — Székicsér Megfigyelési időpontok : 1 9 6 7 . I V . 2 1 . : 3 0 példány, 1 9 6 8 . I V . 3 0 . : 5 p l d . Larus canus — Viharsirály Néhány a l k a l o m m a l került szemünk elé 1 — 5 példánya. Larus argentatus — Ezüstsirály M i n d e n évben megfigyeltük, főleg szeptembertől májusig. Chlidonias leucopterus — Fehérszárnyú szerkő 1 9 7 2 . I V . 24-én figyeltük meg 2 4 példányból álló csapatát. Chlidonias niger — K o r m o s szerkő

9 2

T a v a s s z a l és ősszel 1 5 — 2 0 egyedből álló k i s c sapa tokban , a nyári hónapok­b a n 3 — 4 példányból álló l aza c sapa tokban látható.

Hydropogne caspia — Lócsér K é t ízben látogatta meg a rezervátumot. 1 9 6 6 . I X . 18-án 2 példány,

1 9 6 8 . I V . 6 — 3 0 - i g ped ig 1 lócsér tar tózkodott a t a v o n . Cuculus canorus — K a k u k A tó körüli erdőkbe néha elvetődik egy-egy példány. Strix aluco — M a c s k a b a g o l y 1 9 6 9 januárjában a madármegfigyelő t o r o n y b a n rendszeresen p ihen t egy

példány, a m i n t az köpeteiből megállapítható v o l t . Athene noctua —• K u v i k 1 9 7 3 januárjában a megfigyelőtoronyban tanyázott . Apus apus — Sarlósfecske A rezervátum fölött néhány a l k a l o m m a l megfigyeltük vadászgatását.

( 1 9 6 7 . V I I . 1 5 . : 2 0 p l d . , V I I . 2 0 . : 2 8 p l d . , 1 9 6 8 . I V . 2 5 . : 2 p ld . ) Coracias garrulus — Szalakóta Tápterülete a s z i k i legelő, aho l 1 — 2 egyede g y a k r a n megfigyelhető. 1 9 6 8

májusában 1 pár tar tózkodott a Szárnyék-erdőben. I t t e n i költése feltételez­hető, fészkét azonban n e m t u d t u k k i m u t a t n i .

Picus viridis — Zö ld küllő A z 1 9 7 2 - e s évtől kezdve jelent meg a Gyöngyi-erdőben és környékén. Galerida eristata — P i p i s k e A rezervátumon átvezető u t a k mentén és a tanyák körül feltűnően kis

számban, állandóan je len levő madár. Köl tése a területen — feltételezhetően v a l a m e l y i k csatorna partjában —

valószínű, de fészkét nem találtuk. Delichon urbica — Molnárfecske Aránylag ritkán észleltük a pusztán. R e n d s z e r i n t csak néhány példányát

v a g y kivételesen 3 0 — 4 0 madárból álló csapatát láttuk. Corvus cornix — Dolmányos varjú N e m g y a k o r i . Egyesével, ritkán 4 — 6 példányból álló csopor tban jelent­

k e z i k . Garrulus glandarius — Szajkó Néhányszor vendégeskedett a Szárnyék-erdőben. 1 9 6 8 . X I I . 31-én 2 0

madárból álló k is csapatát figyeltük meg. Parus maior — Széncinege A rezervátum széléhez csatlakozó tanyák gyümölcsöseiben és az akác­

erdőben néha előfordul. Parus caeruleus — K é k cinege A gyümölcsösökben, a Gyöngyi-erdőben és a Szárnyék-erdőben időnként

látható. Turdus pilaris — Fenyőrigó 1 9 6 8 . X I . 29 -én 1 2 , 1 9 7 2 . I I . 14-én 2 6 madárból álló átvonuló csapatát

figyeltük meg a Szárnyék-erdőben. Turdus philomelos — Énekes rigó M e g f i g y e l v e : 1 9 6 8 . I I I . 1 3 . ( P Á T K A I I M R E ) Erithacus rubecula — Vörösbegy 1 9 6 8 . I I I . 13-án a Szárnyék-erdőben észleltük. Acrocephalus arundinaceus —• Nádirigó Csak egy a l k a l o m m a l figyeltük meg 2 példányát. Előfordulásának r i t -

9 3

kaságát i ndoko l j a , hogy a rezervátumnak csak egészen kis foltját fedi ná­das.

Sylvia curruca — K i s poszáta A Szárnyék-erdő olajfűzszegélyében néhányszor előfordult, Phylloscopus collybita — Csilpcsalp-füzike A z erdőfoltokból jegyeztük fel . Anthus pratensis — Réti p i t y e r M e g f i g y e l v e : 1968. Motacilla alba — Barázdabillegető K i s számban (4—10 pld.) egész évben látható a s z i k i legelőn vagy a kiszá­

rad t tófenéken. I t t e n i költése valószínű. T a v a s z i és őszi csapatos átvonulását is feljegyeztük.

Chloris chloris — Zöldike Megf igye lve 1968. X I . 29-én a Szárnyék-erdő szegélyén 12, i l l . 35 példány­

ból álló csapata . Carduelis carduelis — Tengel ic Egész évben láthatók a s z i k i legelő bogáncsosai körül és a semlyékek sze­

gélyén. L e g n a g y o b b megfigyel t csapata csak 25 példányt számlált. Carduelis cannabina — K e n d e r i k e 1973. I I . 19-én 22 egyedből álló csapatát láttuk. Fringilla coelebs — P i n t y Megf igye lve 1968. I V . 25-én, a Szárnyék-erdőben. Emberiza schoeniclus — Nádi sármány Csak kóborló példányokat észleltünk.

Összefoglalás

A Pusz ta sze r i Rezervátumon 122 madárfaj előfordulását állapítottuk meg. Ebből fészkelő 41, átvonuló, kóborló v a g y rendkívüli vendég 81 faj.

A rezervátum avifaunája alföldi jellegű. Jellemző fészkelő fajai t i p i k u s a n s z i k i fa jok: a széki l i le (Charadrius ale­

xandrinus), a gólyatöcs (Himantopus himantopus) és a gulipán (Recurvi-rostra avosetta).

Számarányuk m i a t t domináló fa jok: 1. A fészkelők közül: a goda (Limosa limosa), a bíbic (Vanellus vanellus) és a piroslábú cankó (Totanus totanus). 2. A z átvonulok közül: a récefajok, a póling (Numenius arquata) és a pajzsos cankó (Philomachus pugnax).

Színezi a faunaképet a rezervátum határán fészkelő kék vércse (Falco vespertinus).

A rezervátum vízjárása lehetővé teszi , hogy a madárvonulás idejében ha ta lmas madártömegek megszállóhelye, n a p p a l i és éjszakai pihenőhelye lehessen.

Fészkelési időben v i szon t , a v i z e k nyári kiszáradása mia t t , a terület csak korlátozott számú madárnak nyújt megélhetési lehetőséget.

A tó és a semlyékek v ize tél elején hamarosan befagy, így áttelelő madarak­ról v a g y téli megszállóhelyről nem beszélhetünk. Kivétel t képez az artézi kút kifolyója körül kele tkezet t tocsogó, ame ly télen sem fagy be. I t t o l y k o r sárszalonka (Gallinago gallinago) te le l át.

94

A rezervátum madárvilágát a hasonló dél-alföldi szikesek avifaunájávai összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a Pusz ta sze r i Rezervátumon álta­lában m i n d a z o k a fajok előfordulnak, ame lyek e szikesekre jellemzőek.

Irodalom — Literature

Andó, M. (1966): M i k r o k l i m a Verhältnisse der sodahalt igen Teiche i m südlichen Tei l der Grossen-Tiefebene. A c t a Geogr. Szeged. 4 . 1 — 4 . 2 3 — 5 3 p .

Andó M. (1968): A pusztaszeri Dongér-tó természeti földrajzi v i szonyai (Kézirat). Beretzk P. (1956): Á Fehér-tói Rezervátum biológiai jelentősége. Móra Ferenc Múzeum

Évkönyve, 1 9 5 6 . Szeged. 1 4 7 - 1 5 4 . p . Bodrogközy G. (1968): A pusztaszeri Dongér-tó makro vegetációja (Kézirat). Keve A. (1960): Magyarország madara inak névjegyzéke. Budapes t . 8 9 p . Keve A. (1966): R i t k a madárfajok fauniszt ikai jelentőségének újabb megítélése. Állatt.

Közlem. 5 3 . 1 0 1 - 1 0 3 p . Marián M. (1965): A Tisza ártér téli madárvilága és gazdasági vonatkozásai. Móra Ferenc

Múzeum Évkönyve 1 9 6 4 - 1 9 6 5 . Szeged. 2 8 7 - 3 1 2 . p . Marián M. —Varga Beláné (1969): A Pusztaszer i Rezervátum és madárvilága. Móra

Ferenc Múzeum Évkönyve 1 9 6 9 / 1 . Szeged. 2 2 9 - 2 5 6 . p . Marián, M. (1971): D ie Vertebratenfauna der ungarischen Sodaböden. Si tzber . Osten - .

A k a d . Wiss . W i e n . A b t . I . 1 7 9 . 3 1 9 - 3 2 4 . p . Megyeri J. (1973): Összehasonlító zooplankton-vizsgálatok három szikes t avon (Dongér-tó,

Osszeszék, Kakasszék). Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. Szeged. 6 3 - 8 4 . p .

Molnár B. (1968): A pusztaszeri Dongér-tó geológiai v i szonya i (Kézirat). Pátkai I. (1947): Ragadozó madara ink . Budapes t . 1 9 4 7 . 1 8 7 p . Sterbetz I. (1965): A kardoskúti Fehér-tó madárvilága. Ver tebra ta H u n g . 7. 1—2.51 —

61. p .

Die Vogelwelt des Naturschutzgebietes Pusztaszer

Dr. Miklós Marian

Die Szeri-puszta bei dem D o r f Pusztaszer ist e in Re l ik tgeb ie t der ura l ten imgarischen Landschaf t . A u f seinem unter Na tu rschu tz gestellten T e i l — Umgebung des Dongér-Sees — sind die typischen Landschaftseinhei ten dieser Pustas z u f inden : salzige Weide , salzi­ger S u m p f (semlyék), Salzsee.

Die Auss ta l tung der charakterist ischen und abwechslungsreichen Vogelwel t ist den durch den Salzsee, Sa lzsumpf und kurzgrasige Salzpuszta gebotenen N i s t - und Ernahrungs-möglichkeiten z u verdanken.

Der Schutz des Gebietes ist n ich t nur wegen E r h a l t u n g der Niststätte der Brutvögel der Salzpuszta begründet, es ha t auch eine andere Bedeutung , da das Gebiet i n der Zug­zeit für verschiedene Vogelscharen Interessent ist, D i e Sicherung der Ungestörtheit des Gebietes unterstüzt gleichzei t ig die Zielsetzung des internat ionalen Wasservogelschutzes (Program des I W R B ) .

D e r biologische W e r t des Reservats w i r d durch botanische Bedeu tung nur hervorge­hoben. A n der L i n i e des Aneinandertreffens der Sandpusztas der Tiefebene und der Salz-pusztas entwickel ten sich eigenartige Pflangesellschaften.

A n der Westseite des Gebietes, a u f den Sandrücken gedeiht Potentillo-Festucetiun-pseudovinae, m i t typischen A r t e n , wie Potentilla arenaria und Muscari racemosum.

A u f der Ostseite, das Solonietz Salzgebiet w i r d durch Artemisio-Festucetum-pseudo-vinae bedeckt. Typ i schen A r t e n sind die Limonium gmellini und Camphorosma annua.

I n der Uferzone des Donger-Sees lebt die seltene Juncus bufoniiis ssp. ranarius ( B O D R O G ­K Ö Z Y , 1 9 6 8 ) m i t liegenden Schäften, i n Büdeln wachsend.

Über die E r h a l t u n g der zoologischen, botanischen Seltenheiten hinaus ist aber v i e l ­leicht das Reserva t aus dem Grunde bedeutend, da es einen kle inen aber charakter is t i ­schen T e i l der ungarischen Pusztalandschaft i n unverändertem Zustand zu erhalten sucht.

95

Geschichte der Forschung des Reservats

I m Interesse der R e t t u n g der characteristischen Lebewel t der Salzpuszta bei Pusz ta ­szer wurde au f Anregung D E . P É T E R B E R E T Z K v o m Kre i s a r t z D R . B É L A V A R G A und seine F r a u D R . V A R G A , K L Á R A P A L O T Á S eine rege Tätigkeit unternommen. Dieser Tätigkeit ist es z u verdanken, dass das R a t der Gemeinde Pusztaszer die Gegend des Dongér-Sees unter Schutz gestellt hatte und zur B r u t z e i t das Weiden und Chamomil lensammeln untersagt hat te . Das Gemeinderat hat te m i t dieser Entsche idung enine gewisse mora l i ­sche Unterstützung gegeben, das Gebiet konnte aber n ich t bewachen lassen können. Die Bewachung übernahmen das Ehepaar V A R G A und der i n der Nahe des Dongér-Sees wohnende H i r t , A N D R Á S S Z Á S Z , die aus Natur l iebe , ohne Selbstinteressen versucht ha t ten das Gebiet v o n jeglichen Störungen fernzuhalten. B e i dieser verhältnissmässigen R u h e , sowie m i t Zurückhalten e in T e i l des abfliessenden Wassers haben sie erreicht, dass schon i m ersten Jahre auf dem geschützten Gebiet 20 Säbelschnabler (Recurvirostra avosetta) und Seeregenpfeifer (Charadrius alexandrinus) brüteten.

I m Interesse des erhöhten Schutzes wurde das Gebiet v o m Gemeinderat dem L a n ­desamt des Naturschutzes ( O T v H ) zur Übernahme angeboten.

1965 wurde der Dongér-See und seine Umgebung m i t Verordnung des O T v H (Lan­desamt) N r . 1927/1965 „ im Interesse der E r h a l t u n g und Forschung seiner wer tvol len Vogel-und Pf lanzenwel t " für Naturschutzgebiet erklärt. Für die Überwachung wurde ein W a c h t m a n n angestellt, dann 1968 ein Bewachungs tu rm gebaut. Das heisst, es wur­den wichtige Schri t te für E r h a l t u n g der Popula t ionen der Brutvögel der Salzpusztas, bzw. für Ermöglichung der Untersuchungen gemacht.

Die Salzsteppe v o n Pusztaszer und ihre besondere Vogelwel t übt eine grosse W i r k i m g v o n D R . I M R E P Á T K A I untersucht und mi tun te r auch die Gegend v o n Pusztaszer. Seit 1965 werden regelmässige Vogelbeobachtungen v o n F R A U D R . V A R G A auf dem Gebiet aus­geführt, die Interesse des Gebietes begeistert hütet. 1965 wurde das Gebiet v o n D R . Z O L T Á N T I L D Y studiert , gleichzei t ig wurde ein F i l m über N i s t e n der Vögel gedreht. D R . J E N Ő G Y Ö G Y beobachtet das Gebiet schon seit Jahren . D R . A N D R Á S K E V E hat auch die hiesige Orni thofauna untersucht. D R . M I K L Ó S M A R I Á N studiert die Vogelwel t des Reservats seit 1964.

A u s den ausländischen Orni thologen besuchten das Gebiet D R . E . H I N D L (London) , D R . E . R U T S C H K E (Potsdam), D R . W . M A K A T S C H (Bautzen), D R . Z . K U X (Brno), D R . G . Z I N K (Radolfzel l) . 1968 wurde das Gebiet v o n e twa 20 Delegierten des Internat ionalen Vogelschutzkongresses ( I C B P ) , der i n Balatonszemes organisiert wurde, besucht.

Ich möchte meinen D a n k F R A U D R . V A R G A aussprechen, wer zahlreiche Beobachtungs­da ten m i r übergeben hatte, sowie D R . J E N Ő G Y Ö R G Y und D R . I M R E P Á T K A I , wer m i t ih ren Daten meine A r b e i t unterstützt hat ten .

Natur Verhältnisse

Das Reserva t befindet sich bei Gemeinde Pusztaszer e twa 35 k m nördlich von Szeged. Der i n der M i t t e des Gebiete liegende Dongér-tó, oder wie die dortige Bewohner sagen

Büdösszék-tó, ist e in characteristischer Mi tg l i ed der Salzseen der Tiefebene. E s liegt an der Grenze des Aneinandertreffens des Tales der Tisza i m d des Rückens an der D u n a — Tisza Zwischenlandschaft , nahe des tiefsten Gebietes der Tiefebene. Sein Wasser erhält er aus den zusammenfliessenden Niederschläge seiner Umgebung und aus den Nieder­schlagen die umni t te lbar i n den See fallen ( A N D Ó , 1968; M O L N Á R , 1968).

Der Dongér-See ist eine 1,2 k m lange, 0,9 k m breite salzige Pfütze. A u f dem Ufe r sind einige kleinere-grössere einragende Landstre i fen zu sehen. Das Ostufer ist unterwaschen, tiefer und eingestürzt. Das Wasser ist trüb, mehrerorts mi l ch ig , verursacht durch den schwebenden Sch lamm. De r Seeboden ist schlammig, k a u m begangbar. Mi t t l e re Wasser­tiefe 0,6 m , gegen M i t t e des Sommers, bis A u g u s t t rocknet es aber aus, i n den trockenen Jahren manchmal bis M i t t e M a i , wie es i n 1968 geschah. E i n e kurze regenreiche Periode äussert sieh aber wiederum i n Wasserspiegelausstaltung.

Das K l i m a ist characteristisch kont inenta l , ex t rem. Mi t t le re Jahrestemperatur 10,8°C. Zwischen den mi t t le ren Sommer- und Winter tempera turen g ib t es ung. 20°C Differenz.

Gesamter Niederschlag 573 m m , die Verduns tung des Sees liegt aber bei 650 — 700 m m , deshalb wi rd der See i m Sommer völlig trockengelegt. Das liegt auch der Ersche i ­nung zugrunde, dass i m See nu r wenige F ischar ten leben — meist K a r p f e n , Brassen, Sonnenfisch. Diese A r t e n gelangen be im hohen Wasserstand durch die Dongér bzw. Büdösszek-Kanäle.

96

A u f dem west l ichen T e i l des Wasserspiegels erhebt sich eine Insel von k a u m mehr eines Hek ta r s , m i t spärlichem Pf lanzenwuchs . I n den Jah ren m i t normalen Wasserstand zur B r u t z e i t oder mindestens i n Bru thaup tze i t gelangt ke in Lebewesen durch L a n d w e g hierüber, was grosse Bedeutung hins icht l ich des ungestörten Brütens hat . Das Wasser des Dongér-Sees ist 9 5 % vegetationslos. D ie halofile Vegetat ion verschwand wegen d e v

zeitweil igen Aus tocknungen fast völlig. I n der Tiefe sind inselartige, zerstreute F l ecken v o n Bolboschoenus maritimus z u sehen, die i n den letzten Jahren immer mehr P l a t z v o n dem offenen Wasserspiegel wegnahmen. D i e Ufe r werden von ih r auch bedeckt.

I n der Gesta l tung der Vogelwel t des Gebietes spielen die nahe der südlichen und nordöstlichen U f e r n des Sees gelegene Salzsümpfe (semlyék), wo die verschiedenen Binsen- und Seggengesellschaften üppig gedeihen ( B O D R O G K Ö Z Y , 1968). D ie wortvol ls ten Pflanzengesellschaften der 5 0 0 J o c h Salzweide sind die Fuchsschwanzbestände.

A u f die Ans i ed lung und das Brüten der Pusztavögel ha t die Weide und sogar das W e i ­den eine Bedeutung . Das Weiden der R i n d e r und Schafe ausser B r u t z e i t ist auch weiter­h i n zugelassen. Hauptsächlich das Weiden der Schafe h inder t es, dass i n einigen nieder­schlagreicheren Jahren hohe Vegeta t ion hervorspriesse und dadurch das Charak te r des Reservats sich verändere. Die gleiche E r f ah rung wurde i m Reserva t Fehér-tó bei Szeged gemacht, aber auch bei Camargue i n F r a n k r e i c h . Le ide r es g ib t auch eine andere Seite der Frage , nämlich, dass das Tre ten der R i n d e r und Schafe geringe und die Schäferhunde oder die eiersammelnden H i r t e empfindl iche Schäden verursachen können.

A u f dem West- und Ostufer des Sees befinden sich zwei kleinere Wälder, Gyöngyi und Szárnyék W a l d . De r Bes tand ist A k a z i e n und B i r k e . D e r kleine Hosszúháti W a l d gehört leider n ich t mehr z u m Naturschutzgebiet , e twa 2 k m v o m See entfernt, i n nord­östlicher R i c h t u n g , wo sich eine kleine K o l o n i e der Rostfussfalken ausgesteltet hat te .

D e r Naturschutzgebie t m i t seinem 443 h a Fläche, ha t eine bedeutende R o l l e i m Voge l ­zug . D ie Beobachtungen zeigen, dass die meisten Vögel (Wasservögel) entlang des Tales der T i sza ziehen. Die sich paral le l zur L i n i e der T i sza ziehende Seenkette, z u welcher auch der Dongér-See gehört, sichert den Vogelgruppen eine gute Übernachtungsstelle. E s w i r d gleichzei t ig durch die Lage des Naturschutzgebietes Pusztaszer erklärt, w a r u m wurde die Vogelwel t der Dongér-See reicher i n den letzten Jahren , obwohl die des Fehér-tó bei Szeged ausgesprochen ärmer wurde. D e r Wasserspiegel des Fehér-tó wurde i m Inter­esse der F i schzuch t hochgehoben und die Brutvögel, die seichte Wasser beanspruchen, fanden keine Lebensmöglichkeiten mehr. Sie haben sich daher übersiedelt au f die Seen, die a n der Zugsrute lagen, darunter a u f den Dongér-See. E s ist ohne Zweife l , dass die Zerstreuung der reichen Salzpuszta-vogelfauna des Fehér-tó ihre W i r k u n g bei Kardoskút, a u f den Ludas-tó bei Szabadka (Subotica) und au f anderen sonstigen Salzseen spürbar gemacht hatte.

Der Naturschutzgebiet Pusztaszer ist aus Szeged — 1 Stunde — oder aus K i s t e l e k — 1 / 4 Stunde — leicht z u erreichen. Die Autobusse fahren bis Pusztaszer Munkástelep. V o n hier aus z u Fuss erreicht m a n den Schutzgebiet i n einer Vier te ls tunde. U m einzutreten braucht m a n natürlich eine B e w i l l i g u n g .

Nist- und Ernährungsmöglichkeiten. Jahresbewegungen der Vogelwelt

I n den Win te rmona ten ist das Vogel leben sehr beschränkt, Das Wasser des Sees u n d der Semlyék ist m i t E i s überzogen. N u r die unter den trockenen Blättern der Seggen- und Binsenf lecken überwinternden Insekten bieten etwas N a h r u n g den wenigen R o h r a m m e r n , K o h l - i m d Blaumeisen . A u f der Salzweide, i n mi lderem, schneefreiem Wet t e r suchen F e l d - und Haubenlerchen, dann einige Nebelkrähen und viele Saatkrähen. I n den W a l d ­t re i fen sieht m a n einige E l s t e r und Grünspechte.

A b M i t t e Februa r schmelzt das E i s au f einigen Stellen und es entstanden Freiwasser­flecke. H i e r ruhen, oder ernähren sich die zahlreiche E n t e n - und Gangsruppen. E n d e des Monats suchen schon viele K i e b i t z e , Stare und Brachvögel ihre N a h r u n g der Gewäs­sern entlang, oder au f der Salz weide.

D e r Frühlingszug entfaltet sich i n M a r z - A p r i l . Das durch Abschmelzen des Schnees und Ragenfälle angesammelte Wasser bedeckt grosse Gebiete, aus dem nur einige Insel und Ha lb inse l hervorragen. E in ige Wasserläufer der Säbelschnabler und Stelzeläufer finden hier gute Nistmöglichkeiten. I n Jahren m i t höherem Wasserstand staltet sich auf einigen kleineren Inseln eine K l e i n e K o l o n i e der Lachmöwen aus.

Die En tena r t en nisten auf den U f e r n des Sees i n der Binse u n d i m hohen Gras . D i e Uferschnepfen nis ten au f die aus dem Wasser ragenden E r d k u m p e l , Pflanzenbüscheln i n den Semlyék.

7 A q u i l a 1975 97

I m A p r i l ziehen grosse Scharen der Nachtre iher durch die Pusz t a und ruhen i n dem Szárnyék W a l d . D ie Rotfussfalken nehmen ih r Nes t i n Bes i t z . A b M i t t e des Monats treffen die Rohrsängerarten, die Binsenbewohner, und die an der Salzpuszta nistenden Schaf-telzen ein.

Die letzte Phase des Frühlingszuges ist der Zug der Löffler M i t t e M a i . Während des Frühlingszuges, ist der Vogelverkehr sehr rege, auch i m Schlechtwetter . A n f a n g der Sommermonaten sehen w i r k a u m Vogegruppen. Während der B r u t z e i t

sieht m a n nur vereinzelt fliegende, N a h r u n g suchende Stücke. N u r wenige Vogelar ten sind zu dieser Zei t au f dem Gebiet zu beobachten.

De r Herbs tzug ist i m Naturschutzgebiet n ich t so auffällig wie der Frühlingszug. De r Herbginnts tzug be m i t den Vogelansammlungen, die schon M i t t e Sommer zu

beobachten s ind. A b M i t t e J u l i ist i n dem Szárnyék W a l d die A n s a m m l u n g der N a c h t ­reiher z u sehen, manchmal bis anderthalb Tausend reichend, auf dem See die Löffler i n mehreren Hunder t en . I n der Semyék sind ungeheuere Vogelscharen zu f inden. A u f den Feldrücken au f der Salzweide sind mehrere Tausende verschiedene Wasserlaufer und K i e b i t z e zu sehen.

I m A u g u s t stehen au f dem schlammigen Seeboden und auf dem grasigen Ufer manch­m a l mehrere Hunder te v o n Weisstörche. Die Z a h l der Löffler überschreitet manchmal die Tausend. Die umherstreifenden Seidenreiher erreichen manchmal 1—2 Dutzend . Die charakterist ischsten Brüter des Naturschutzgebietes, der Seeregenpfeifer, der Stel­zenläufer und der Säbelschnabler bereiten sich au f dem W e g i n diesem Mona t vor . E n d e September verschwinden sie von der Pusz ta .

I m September und Oktober die E n t e n sind die bedeutendsten, aber die Z a h l der ziehen­den Brachvögel ist auch beträchtlich.

E n d e Oktober, November übernehmen die Führung die Blässgänse. Sie sind i n bedeu­tender Z a h l z u finden, ziehen sich aber i n die M i t t e des Sees oder auf die geschützten Wasser der Semlyék zurück, so dass m a n sie n m an der St imme vernehmen kann .

Anfang Dezember frieren meist die Gewässer des Naturschutzgebietes zu . D ie Wasser­vögel verlassen das Gebiet , A u c h aus den Landvögeln f inden nur wenige Lebensmöglich­kei t auf der leblos gewordenen Pusz ta .

H i e r so l l eine besondere Eigentümlichkeit des Vogellebens der ungarischen Pusztas erwähnt werden — die Übersommerimg. E s k a n n festgestellt werden, dass einige durch­ziehende Vogelar ten, wie z. B . der Kampfläufer, i n der Zwischenzeit des Frühlings- und Herbstzuges m i t einigen E x e m p l a r e n vertreten s ind. De r Frühlingszug wi rd so spät beendet, der Herbs tzug wi rd so früh angefangen, dass die zwei Bewegungen fast ineinan-derreichen. A u f die D a t e n der Übersommerung möchten wi r i m nächsten K a p i t e l näher eingehen.

Die nächsten Punk te der Studie (5,6), beinhalten die Diskuss ion des Vorkommens der brütenden, bzw. der nichtbrütenden A r t e n i m ungarischen Tex t .

Anschr i f t des Vex-fassers: 6720 Szeged K e l e m e n u . 4.

98