xv. évfolyam 4. szám
Post on 30-Mar-2016
233 Views
Preview:
DESCRIPTION
TRANSCRIPT
1 2012/október
itelet@jak.ppke.hu itelet-pazmany.blog.hu
XV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM, 2012. október 14.
GÓLYATÁBOR MADÁRTÁVLATBÓL TITEKET KÉRDEZTÜNK NEVEK ÉS GENERÁCIÓK
INTERJÚK DIPLOMAOSZTÓ BESZÉDEK ŐSZI „PÖRGÉS”
2 2012/október
Elmélkedés
Alessandro Atyával
„Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok sem a
napot, sem az órát.”
(Jn 13,34)
Manapság egyre többen hozzák szóba a világvégét,
az utolsó ítéletet, Jézus második eljövetelét. Nevez-
zük akárhogy, az emberek a maják időszámításá-
val, vagy az egyre sűrűbben előforduló természeti
katasztrófákkal hozzák kapcsolatba, és sokan fix
időponthoz kötik. A Bibliából azonban tudjuk,
hogy Jézus meghagyta nekünk, nem ismert sem a
nap, sem az óra, amikor eljön az Úr, hogy igazsá-
got tegyen. Alessandro atyával most erről beszél-
gettünk.
Jézus a végső eljöveteléről beszél ebben a részben,
amikor dicsőségben megérkezik hozzánk. Ekkor befeje-
ződik a történelem, és Vele együtt az örök élet részesei
leszünk. Az emberek szokták világvégének is nevezni
ezt a pillanatot, de mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy
egész történelmünknek van egy végcélja, ami nem más,
mint a Krisztussal való találkozás. Az embereket mindig
érdekelte, hogy milyen lesz ez a pillanat és mikor várha-
tó. De a történelem Isten kezében van. Többször mondja
Jézus, hogy hiába próbáljuk kitalálni a pontos időpontot,
azt csakis Isten tudja. Egyszer az emberek makacsul
faggatták, hogy mondja el végre, mikor lesz az utolsó
ítélet, de ő azt válaszolta, hogy ő sem tudja. Azt egyedül
az Atya tudja. Mi nem ismerjük Isten terveit, ami azt
jelenti, hogy Jézus bármikor visszajöhet dicsőségében.
Folyamatosan virrasztanunk kell. Ébernek kell lenni,
hisz arra várunk, hogy találkozzunk Jézussal. Az ember-
nek nem csak a földi dolgokért kell élnie, épp ellenkező-
leg: az öröklét az, amire valóban vágynunk kell. Ez a
vágy nem szabad, hogy eltántorítson bennünket a min-
dennapi elkötelezettségeinktől. Megélve, megszentelve a
mindennapjainkat, leszünk méltók az örök életre. Az
evangéliumi idézet Krisztus visszatéréséről szól, de
benne rejlik egy második értelem is: virrasztva kell
észrevennünk, hogy Krisztus hogyan találkozik velünk
itt és most, figyelnünk kell a mindennapi jelekre és
találkozásokra, amik által Ő maga lép kapcsolatba ve-
lünk. Egyszer Jézus nagyon érdekes képet használ: az
utolsó napon olyan lesz, akár egy tolvaj, aki éjszaka jön,
amikor senki sem várja. Szent Pál pedig azt mondja
ezzel kapcsolatban, hogy hozzánk, akik hiszünk, nem
úgy fog eljönni, mint egy tolvaj, hanem mint egy kedves
ismerős. Egy barát, aki visszajön, hogy találkozzon
velünk. Számunkra ez lesz a legszebb nap az egész
történelemben. Képzeljünk el egy fiatal asszonyt, akinek
a vőlegénye távoli országba utazott. Amikor végre
visszatér, az hatalmas öröm a menyasszonynak. Szá-
munkra, akik hiszünk, az utolsó nap a remény és a bol-
dogság napja lesz, de ennek az a feltétele, hogy komo-
lyan vegyük a mindennapi életünket. Nem ezért a földi
életért élünk, de ennek segítségével tesszük lehetővé,
hogy az Úr visszajöjjön hozzánk dicsőségben és szeretet-
ben. A keresztény ember konkrét ember, nem menekül a
jövőbe, hanem a jelenben él azzal a tudattal, hogy igazi
otthona a Mennyországban lesz. Ezért ne higgyünk
azoknak, akik jövendölnek a világvégéről. Sokan próbál-
ták már kitalálni a napot, de mindenki hibázott. A lé-
nyeg, hogy éljünk szentül, imádkozva és szeretve, és
kérjük, hogy az Úr mutatkozzon meg a mindennapi
életünkben. Jöjj el itt és most, a te szeretetedben, jöjj el a
te dicsőségedben: az egész Egyház így imádkozik a
Szentlélekkel együtt.
Az Ítélet napját hogy kell elképzelni?
A Szentírás többféle képet használ, de mielőtt ezekről
beszélgetnénk, fontos megemlíteni Szent Péter mondá-
sát, miszerint az a nap számunkra elképzelhetetlen. Az
apokaliptikus hagyomány azt a napot csapásokkal írja le,
ami azt jelzi, hogy ez a világ elmúlik. Elmúlik, mert
beteg a bűn miatt és kell a megtisztulás, kell, hogy a régi
dolgok elmúljanak és minden megtisztuljon. A másik
kép a már említett vőlegényes hasonlat. Lesznek rettene-
tes dolgok, de akik hisznek Jézusban, azoknak olyan
lesz, mint találkozni a rég várt jegyesünkkel, a legjobb
barátunkkal, és nem szabad, hogy félelemmel várjuk
Jézus második eljövetelét. Éjük meg a mai napot hittel,
azért, hogy a végső napon az Úrjézus felismerjen minket,
mint övéit.
Kiss Lúcia
Főszerkesztő: dr. Mikola Orsolya Online főszerkesztő: dr. Konta Balázs
Szakmai tanácsadó: Dr. Koltay András
Szerzőink: Balázs Beáta (segédszerkesztő), Fedor Zsuzsanna, Gottlieb Péter (korrektor), Hajdu Rita (segédszerkesztő). Kalász Veronika, Kiss Lúcia, Orosz Cintia, Szabó Kata Karolina, Szabó Levente,
Teleki Levente, Tompai Nikolett
Az ítélet blog támogatásával!
Elérkezett a sokat kérdezett, várva várt idő: ezennel megjelenik az Ítélet, a PPKE JÁK
legnépszerűbb, Pro Sperare díjas kari lapja, immár – technikai okok miatt e szám ese-
tén elsősorban – online formában!
Még színesebb tartalom, fokozódott lelkesedés, melyet napról napra nyomon követhet-
tek az itelet-pazmany.blog.hu hasábjain is!
A diplomaosztóktól (Diplomaosztós beszédek) a gólyatáboron (Gólyatábor madártáv-
latból – Ádám Flóra Julianna díjazott írása) át a Pázmány napig (Vivat Academia!
Vivant Professores!) minden történésből és a körülöttünk, körülöttetek zajló főbb ese-
ményekből (Pázmány Szalon – Koncertek kulisszatitkai; Beszámoló a Riminig Mee-
tingről), szemezgettünk, majd új rovatunkban Titeket kérdeztünk (Quod homines tot
sententiae) kedvet csinálva az egyre szürkébb időben egy-egy jó kakaó/kávé/tea mel-
letti Ítélet online, offline, blog (itelet-pazmany.blog.hu) olvasáshoz.
XVI. Benedek pápa A hit kapuja című apostoli levelével hirdette meg, majd néhány
nappal ezelőtt ünnepélyes keretek között nyitotta meg a Hit évét (erről szóló cikkünket
Kovács Réka tollából a blogon olvashatjátok), melyhez nem is kapcsolódhatna jobban
az Ítélet Pázmány Pétertől származó mottója – „Addig volt az Istennek áldása rajtunk,
addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt”.
Ezekkel az elgondolkodtató sorokkal kívánok jó olvasást az Ítélet szerkesztőségé-
nek nevében!
dr. Mikola Orsolya
Beköszönő
Ítélet Beköszönő
„Addig volt
az Istennek
áldása rajtunk,
addig volt
országunk,
míg az hitünk
virágjában volt.” Pázmány Péter
Elmélkedés Alessandro Atyával 2
Harc az igazságért 3
Diplomaosztó beszédek 4
Gólyatábor madártávlatból 6
Vivat Academia! Vivant Professores! 7
Pázmány Szalon—Koncertek kulisszatitkai 7
Akiket a Vatikáni Rádió is
meginterjúvolt – beszámoló a
Rimini Meetingről 8
Keresztényként másfél évezrede - Az örmény kereszténység 9
Titeket kérdeztünk... 10
Egyenlő esélyeket
mindenkinek! - Interjú Gyulavári Tamással az Esélyegyenlőségi
Bizottságról 11
A Titokzatos társulat – avagy hogyan szokjunk hozzá, hogy egy csapat szellem tanyázik a
lakásunkban? 12
Megérteni az ügynököt, még ha nehéz is – Drága besúgott bará-
taim 12
A szórakoztatás mesterfoka – Noszlopi Botond
verseskötetéről 13
Nevek és Generációk 14
Belvárosi nosztalgia – Cserpes
Tejivó 14
„…az ember világot akar látni” – Interjú Kozári Karinával 15
Interjú a Nyelvi Lektorátus mun-katársaival 16
Vitorlázás magas fokon - Interjú
Joó Kristóffal 17
Őszi „pörgés” 18
Karrier 20
TDK-OTDK 21
TARTALOM
PPKE JÁK Ítélet szerkesztősége
TŐLETEK—ÉRTETEK!
3 2012/október
gársági törvény módosítását tűzte zász-
lajára. Ezidáig ugyanis közel három-
száz embert fosztottak meg szlovák
állampolgárságától, amiért fel kívánta
venni a kedvezményes honosítás kere-
tében a magyart. A szlovák állampol-
gársági törvény 2010-es módosítása
értelmében ugyanis elveszíti a szlovák
állampolgárságát, aki „kifejezett aka-
ratnyilvánítás alapján” kéri és megszer-
zi egy másik állam állampolgárságát,
emellett pedig azonnali hatállyal meg-
szűnik a szlovák állami szférában be-
töltött megbízatása vagy tisztsége.
A felvidéki magyarság korábban egy
húszezer ember által aláírt petíciót
adott át a szlovák belügyminiszternek,
aki az alkotmánybíróságnak vindikálta
a döntés jogát a kettős állampolgárság
ügyében. A szlovák alkotmánybíróság
Kassán székel, ezért döntöttek a szerve-
zők úgy, hogy itt rendezik meg a de-
monstrációt. A tüntetők egy nagy
transzparensen, két nyelven (magyarul
és szlovákul) idézték a szlovák alkot-
mány azon fordulatát, mely szerint
„Senkit sem lehet megfosztani a szlo-
vák állampolgárságától akarata ellené-
re”. A rendezvény szervezői felolvasták
George E. Pataky, New York állam volt
kormányzójának a levelét, amelyben a
politikus kifejezésre juttatta, hogy teljes
mértékig kiáll a felvidéki magyarság
követelése mellett, és elítéli a szlovák
állam ezen gyakorlatát, amely szerinte
sem az európaiságot, sem az USA-val
való jó partneri viszonyt nem szolgálja.
A tömegben ott volt az a százéves Ta-
másné Szűcs Ilonka néni is, akit szintén
megfosztottak szlovák állampolgársá-
gától.
A két rendezvényt egy levél kötötte
össze, amelyet a Székelyföldért Társa-
ság küldött a kassai szervezőknek,
amelyben kifejezték szolidaritásukat és
reményüket mindkét ügy sikerre vitelé-
ben. Reméljük úgy lesz.
Both Hunor
A Székely Mikó Kollégium immár
százötven éves – magyar – múltra te-
kint vissza. A háromszéki székelyek
1855-ben kérték fel báró Kemény Fe-
rencet és gróf Mikó Imrét, az Erdélyi
Református Egyházkerület főgondno-
kait, hogy támogassák egy felekezeti
iskola megépítésének a tervét. Mikó
meg is terveztette az épületet saját költ-
ségén és később további nagy össze-
gekkel támogatta az építkezést. A telket
a sepsiszentgyörgyi önkormányzat bo-
csátotta a református egyház rendelke-
zésére, az építőanyagot a helyiek ado-
mányozták. Az oktatás az 1858-as év-
ben kezdődött meg. Ezután az iskola
gyors fejlődésnek indult, a diákok szá-
ma gyarapodott, amit az is mutat, hogy
újabb és újabb bővítésekre volt szük-
ség. Az igazgatók saját maguk járták
körbe a környező falvakat és bíztatták a
tehetséges gyermekeket a Kollégium-
ban való tanulásra. 1928-ban
Angelescu, az akkori tanügyminiszter
elismerte, hogy a sepsiszentgyörgyi
iskola továbbra is a református egyház
tulajdona. Az 1948-ban bekövetkezett
államosítás után többször is átnevezték
a háromszéki gimnáziumot, de az ér-
deklődés töretlen maradt iránta az erdé-
lyi magyarság válságos évtizedeiben is.
2000-ben visszakerült az épület a refor-
mátus egyház tulajdonába a restitutio in
integrum jegyében, amelyet most a
buzaui bíróság döntése kíván felülbírál-
ni.
A buzaui bíróság ítélete - jogerőre
emelkedése esetén - a Kollégium tulaj-
donjogát másodjára is elvenné az Erdé-
lyi Református Egyháztól. Továbbá
ugyanezen hatá-
rozat letöltendő
szabadságvesztés
büntetésre ítélné a restitúciós bizottság
magyar tagjait.
Szeptember 1-én, Sepsiszentgyörgy
főterén közel harmincezer ember gyűlt
össze Erdély minden vidékéről, hogy
felemelje a hangját a buzaui bíróság
ítélete ellen. A szervezők egy kiált-
ványban fogalmazták meg követelésü-
ket a román hatóságok irányába, ame-
lyet az összegyűlt tömeg közfelkiáltás-
sal fogadott el. Egyúttal felhívták a
figyelmet arra is, hogy ez a döntés ve-
szélyes precedenst teremthet, és ezután
bármely más, az erdélyi magyarság
számára fontos épület a jövőben egy
tollvonással kikerülhet a tulajdonukból.
Annak ellenére határozott így a bíróság,
hogy Románia az Európai Unió-hoz
való csatlakozásakor vállalta, hogy
maradéktalanul visszaszolgáltatja a
korábban elkobzott összes egyházi va-
gyont. Mindhárom erdélyi magyar párt
és valamennyi egyházi főméltóság kép-
viseltette magát a rendezvényen, és
egységesen kiállt az igazságtalan ítélet-
tel szemben.
A Kollégium az erdélyi értelmiség
utánpótlásának forrásaként szolgált és
szolgál most is. Számos neves közéleti
személyiséget és művészt termelt ki,
úgy mint: Barabás Samu történészt, a
Magyar Tudományos Akadémia tagját,
Gödri Ferenc politikust, Sepsiszent-
györgy volt polgármesterét, Erdélyi
Lajos nyelvészt, Dálnoki Veress Lajos
bécsi katonai attasét, Bihari József és
Kiss Manyi Kossuth díjas színészeket,
ifjabb Kós Károly néprajzkutatót, Do-
mokos Géza politikust, az RMDSZ első
elnökét, Lőrincz Csaba volt helyettes
külügyi államtitkárt és folytathatnám a
sort.
A szlovákiai magyar kisebbség egy
hasonlóan fontos ügyért vonult utcára
idén szeptember 1-én. Ezen a napon,
Kassán a Szent Erzsébet-dóm előtt ösz-
szegyűlt tömeg, a kettős állampolgár-
ság kiharcolását és a szlovák állampol-
Harc az igazságért
Az Igazság Napja. Így nevezték el szeptember 1-jét a határon túli nemzettársaink. Egyidejűleg két tömegdemonstráció is zajlott a Kárpát-medencében: Kassán, a felvidéki magyarság a szlovák állampolgársági törvény ellen emelte fel a hangját, míg az erdélyi Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen és az egyházi javak maradéktalan
visszaszolgáltatásáért vonultak utcára a tüntetők.
Aktuális Ítélet
4 2012/október
Diplomaosztós beszédek
Diószegi Krisztina Marianna:
Tisztelt Kari Tanács, kedves végzős hall-
gatótársaim, szülők, rokonok és velünk
együtt ünneplők!
Komoly megtiszteltetés számomra az a
lehetőség, hogy jelen doktorrá avató és
diploma átadó ünnepségünkön én szólha-
tok az itt megjelent végzős hallgatók ne-
vében egyetemünk II. János Pál Díszter-
mében!
Nagy ünnep ez!
Van okunk ma vidámnak és büszkének
lenni, mert kemény munkával és sok tanu-
lással jutottunk el ide!
A mai nap a köszönetnyilvánítás ünnepe
is.
Köszönjük szüleinknek, rokonainknak,
barátainknak, akik jó szívvel és támogató
szeretettel járultak hozzá a mai nap eljö-
veteléhez.
Köszönjük oktatóinknak és az egyetem-
nek, hogy szellemi utat nyitottak a jogtu-
domány világába.
Az itt megszerzett tudás révén kerülünk
most ki a való életbe, ahol a munkánk
során naponta vizsgázunk majd jogi és
emberi minőségünkből.
Itt idézném Deák Ferenc gondolatát, mely
szerint „a nem teljesített törvény holt betű,
jogfolytonosság nélkül az alkotmány nem
él”.
A törvényesség teljesítése jogászlétünk
alapvető feladata: ha így járunk el majd a
napi munkánkban, akkor becsüljük meg
igazán a diplománkat.
Mindemellett a bölcsesség szeretete je-
gyében kell hivatásunkat gyakorolnunk!
Egy régi latin mondás a római jogból
legyen a mi ars poétikánk is: „A jog az
igazságosság és a méltányosság művésze-
te.”.
Évezredek üzenete ez: tömör egyszerű-
séggel határozza meg a jog betöltendő
szerepét a világunkban, és ez jelenti leg-
főbb feladatunkat.
Aquinói Szent Tamás ekként fogalmazott:
„Az igazságosság könyörületesség nélkül
– embertelenség.”.
Nem túlzás azt kimondani, hogy hazánk
sorsát dönti el, hogy mit gondolunk a
jogról; hogy miként érvényesítjük az alap-
vető jogelveket hivatásunk gyakorlása
során; és hogy milyen értékrend mentén
tesszük ezt az emberiesség jegyében.
A jog létező, élő valóság és egyben esz-
mény is. Petőfi Sándor „A nép” címet
viselő versében így fogalmazott 1846
nyarán:
„Haza csak ott van, hol jog is van”.
A mai napon a jogászi eskünk letétele a
hivatásunkban érvényesítendő felelősség-
vállalásunk megvallásának szertartása.
Az eskü kötelez!
Zárógondolatként azt kívánom önma-
gunknak, mint fiatal jogászoknak, hogy
sok évtizedes, hazánkat és nemzetünket
szolgáló, sikeres jogi pályafutásunk végén
elmondhassuk, hogy jogi eskünket meg-
tartottuk, tudásunkat a közjó érdekében
használtuk, valamint a becsületünket
megőriztük.
Mindannyiunknak méltó jogi munkát
kívánok az alábbi keresztény üzenet szel-
lemében:
„Hit, remény, szeretet nem mulandó érték.
Ezt kell megőriznünk: most és mindörök-
ké!”
Ennek jegyében kívánom, hogy Isten
áldása kísérjen a hivatásunk gyakorlása-
kor és a magánéletünkben is!
Futár Fanni:
Az Igazságnak nincs szinonimája.
Oktatóink az évek során arra ösztökéltek
bennünket, hogy nem szégyen segítségért
folyamodni, különösképp, ha a tudomány-
hoz, könyvekhez fut az ember. Felkészü-
lésem során az Igazság szó szinonimáját
kerestem, s komoly gondolatébresztőként
hatott, hogy megfelelő, számomra tetsző
alternatívát NEM találtam. Nincs hát
kompromisszum az igazságban? Amíg e
kérdésen gondolkodnak, engedjék meg,
hogy hálámat fejezzem ki néhány olyan
ember felé, akik lehetővé tették, hogy ma
itt 175 felkészült felnőtt vehesse át a dip-
lomáját.
Drága Szüleink!
Kérem, nézzék el nekem, hogy Szüleink-
nek mondott köszönettel indítom a beszé-
dem, megtörve ezzel némileg a megszo-
kott sorrendet. Hiszen kivétel nélkül min-
dannyian, kik ma itt megjelentünk, Szüle-
ink szolgálatkész, kedves vállalásának
gyümölcseként tehetjük ezt meg. Illesse
őket hála azért, hogy életet adtak nekünk
és esetenként felismerve saját korlátaikat,
mindig a lehető legjobb pásztorként igye-
keztek minket terelgetni, előre az úton.
Sokan elmondhatjuk, hogy ez a vezetés
nem merült ki egy pályaorientációs ta-
nácsadásban. Több volt egyszerű irányí-
tásnál: Útmutatás volt. Értékhagyományo-
zás. Többünknek a keresztény élet tanítá-
sai mellett, annak szépségeit felvonultató,
az igazságot és Istent megszerettető neve-
lés. Az így elmondott hála nem elégséges,
ám mindenképp szükséges.
Tisztelt Egyetemi Tanács, tisztelt Rektor
Úr, Dékán Úr! Tisztelt és szeretett Okta-
tóink!
Önöknek mondanék most hálát, kitartásu-
kért, példamutatásukért, türelmükért,
azért, hogy egyetemi polgárságunk első
pillanatától kezdve kollegának szólítottak,
sőt ami ennél is több, annak tekintettek
bennünket. A kötelező óraszámon felül,
mindannyian kaphattunk támogatást, pat-
ronálást, ösztönzést, s ha kellett, feddést
is. Ezek a kollegiális kapcsolatok eseten-
ként szövetséggé, barátsággá alakultak
át…
A sors kegyeltjének érezhetjük magunkat
azért, hogy a kifogástalan szakmai felké-
szültség mellett, valódi emberséget, önál-
ló, gyakran a mainstreammel bátran szem-
bemenő véleményeket hallhattunk a ka-
tedráról, s professzoraink, tanáraink tő-
lünk is elvárták az önálló gondolatokat.
Persze bőséggel voltak olyan…alapvető
ismeretek, melyeket az embernek álmából
felébredve is tudnia kellett. Ki is felejtené
el, hogy "A racionalista dogmatizmus
imperializmusával szemben a pozitivista
szkepticizmus nihilizmusának lobogója
feszül.” Professzor Úr, mi igyekeztünk…
Köszönetet mondanék további támogatók-
nak is: barátok, szerelem, esetenként
mindkettő… Ti is mérhetetlen nagy segít-
séget nyújtottatok nekünk az évek során,
türelemmel, megértéssel, gyakran fejlő-
désre sarkalló elvárásaitokkal.
Az Igazságnak nincs szinonimája. Így
indítottam a beszédem. Kedves Hallgató-
társaim, Pajtásaim, esetenként Bajtársaim!
Mérhetetlenül hálásak lehetünk, hogy eme
igazságra nem csak a szinonima szótár
döbbenthet rá minket, hanem a mögöttünk
álló öt év, melyben Professzorainkkal,
Szüleinkkel, Barátainkkal és egymással
karöltve küzdhettünk. Bocsássatok meg,
hogy a hosszas köszönetmondás miatt
kevesebb idő jutott most a nosztalgiára,
de erre is sort keríthetünk a frissen indult
Öregdiák közösségi portálon, vagy mond-
juk jövő héten a Spariban.
Barátaim! Méltán merülhet fel a kérdés:
Hogy mondhatnánk igazán hálát a fent
említetteknek fáradhatatlan támogatásu-
kért? Ne tékozoljuk a tálentumainkat,
keressük lelkesen az utunkat, azt a sze-
mélyre szabott, tökéletes utat, amit a
Gondviselés nekünk szánt. Hitem szerint,
buzgón kutatva rálelhetünk azokra a tevé-
kenységekre, amelyek nem csak Arbeit/
Job/ munka lehetnek a számunkra, hanem
Aktuális Ítélet
5 2012/október
valóságos Beruf, elhívás. Bíró, ügyvéd,
vagy sok gyermekes édesanya – akárhogy
is lesz, egyetemünkről boldogan vihetjük
magunkkal az egyértelmű útravalót: „Az
Igazságnak nincs szinonimája.„
Hindulák Nika:
„Szabadon bűn és erény közt
Választani mily nagy eszme,
S tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsul áll Isten kegyelme
Tégy bátran hát!”
Így buzdít minket Madách Imre.
Az egyetem falai biztonságot nyújtottak
számunkra, most azonban elengedi kezün-
ket, és utunkra enged minket. Hiányérze-
tünk támad és ürességet érzünk, s talán
kissé kiszolgáltatottá válunk a világban.
Mert minden emberi lénynek szüksége
van támaszra, s a biztos támaszt most
leginkább szüleinkben találjuk meg. Ők
ott voltak, amikor először léptük át az
egyetem küszöbét, mint ahogy itt vannak
most is, hogy megünnepelhessék velünk e
jeles eseményt.
Életünk egyik mérföldkövéhez érkezvén,
hálásak lehetünk nekik azért, hogy most
itt állhatunk, kezünkben a jövőt jelentő
diplomával.
Ám az életben megannyi fontos döntést
kell majd meghoznunk egyedül. Tegyük
hát ezt úgy, hogy igaz emberhez híven
megtartjuk hitünket, meggyőződésünket, s
e szerint tesszük azt, amit tennünk kell,
hogy többek és jobbak lehessünk, még a
nehéz helyzetekben is.
Katolikus egyetemünk az egyház küldeté-
sének része, mely olyan hely kívánt lenni
számunkra, ahol nemcsak a jog, hanem az
igazság is megismerhető, s amely keresz-
tény szellemiségű jogászokat képez.
Így mi, katolikus jogászok, öntudatosan
és erős hittel kövessük a jogászok védő-
szentjének, Szent Ivónak példáját, aki jogi
felkészültségét a rászorulók, az elesettek
megsegítésére használta, törekedett a pe-
reskedő felek megbékítésére, aki az ügyek
intézésében igazságos és méltányos volt,
és aki az erényes életre buzdított minden-
kit.
Ezért kívánom, hogy mindannyiunk mun-
kája legyen jogos, igazságos, célravezető,
s fogadjuk meg Kósa Ferenc szavait:
„Őrizd az embert magadban,
hogy jogod legyen a szóhoz,
hogy súlya lehessen a szavaidnak,
hogy méltó maradj a munkához.”
Aktuális Ítélet
Mikola Orsolya:
Kedves Kolleginák és Kollegák,
Szülők és Nagyszülők, Hozzátartozók,
Tisztelt Vezetőség, s Drága Istenem!
Köszönöm, köszönjük.
S hogy mit?
Azt hiszem, kevés lenne az idő, hogy
elsoroljam.
Azt, hogy velünk együtt kiálltátok a pró-
bát, s most ünnepélyesen is megkapjuk a
diplománkat.
Sokat gondolkodtam, hogy mit is lehetne
mondani, mely nem közhelyes, de lehet,
hogy pont közhelyek kellenének; s mégis
tömören összefoglalja mindazt, amit kife-
jez ez az esemény.
Előbukkantak azok az emlékképek, ami-
kor még középiskolásként a családi ku-
paktanács azon törte a fejét, hogy melyik
felsőoktatási intézménybe jelentkezzek,
ahol kellő tudásra tehetek szert, embersé-
get és hitet tanulok, s nem veszek el, egy
jó közösségbe tartozhatok; majd a Páz-
mány mellett döntve és ide kerülve, a
gólyatábort, a különböző vizsgákat, ren-
dezvényeket át-, meg- és túlélve a záró-
vizsgákig, majd a diplomaosztó előtti
várakozásig jutottam.
A mindvégig bennem lévő „kísérőhöz”,
az alfához és ómegához lyukadtam: a
hithez, az igaz hithez.
Ez az, ami az embereket emberekké tehe-
ti, nem tévelygő barmokká, s bármilyen
viszontagság közé sodorja is az élet, meg-
próbáltatás elé állítson, ebben, az Istenhit-
ben kapaszkodóra lelhetünk.
Mint ahogy a közelmúltban is történt a
vizsgák előtt, s fog történni egy-egy állás-
keresés során, vagy akár most, hogy ne
essen le a fejünkről ez a magisztrális sap-
ka. Pázmány szavait szeretném útravalóul
adni, s ezzel szeretnék köszönetet monda-
ni.
Hála legyen az igaz hitért, ugyanis mit
használna világra születnem, ha igaz hit-
nek fényességével nem világosítanál
Uram engem?
Mivel a hit nélkül lehetetlen üdvözülnöm.
Áldott légy én Istenem, ki az igaz hit által
megmutattad gazdagságodnak gondolha-
tatlan kincsét, és Krisztus által minden
lelki áldomásokkal megáldottál minket.
Erősítsed, Uram, végig, amit elkezdettél
bennem; oktasd az én tudatlanságomat,
világosítsad vakságomat, vastagítsad
gyarlóságomat, öregbítsed hitemet, hogy
hasznos és gyümölcsös légyen bennem ez
az ajándékod.
Köszönöm!
Ráth Olivér Zoltán:
Tisztelt Kari Tanács, kedves hallgatótár-
saim, szülők és velünk ünneplők!
A Prédikátor könyvében azt olvashatjuk,
hogy mindennek megvan a maga ideje.
Így érkezett most el a mi életünkben az
öröm és az ünnep ideje is. Hálát adha-
tunk Istennek, hogy ez a pillanat, amiért
oly sokat tanultunk, könyvtáraztunk és
amiért annyi kávét elfogyasztottunk: íme
itt van. Itt állhatunk egyetemünk leg-
szebb termében, és ahogy körbenézek
mindenütt vidám, büszke és csillogó
szempárokat látok.
Eljött az ideje a köszönetnyilvánításnak
is, hiszen a mai nap nemcsak nekünk fon-
tos állomás, hanem szüleinknek, csalá-
dunknak, barátainknak is, akik ha helyet-
tünk nem is tanultak például a veszélyes
üzemek romantikus találkozásáról vagy a
Nemo plus iuris ad alium transferre
potest quam ipse habet elvről, de támo-
gattak minket, mellettünk álltak, vigasz-
taltak és biztattak. Köszönet nekik!
Hasonlóan köszönjük oktatóinknak, hogy
türelemmel, odaadással tanítottak minket
és példát mutattak hitben, emberségben és
felkészültségben. Köszönet az egyetem-
nek, hogy minden erejével támogatta a mi
kibontakozásunkat, akár egy Erasmus
ösztöndíjjal, akár tanulmányi versenyeken
való részvétellel vagy csak egy kedves
biztató szóval.
Elérkezett az ideje az emlékezésnek is.
Belegondoltunk-e már, hogy vajon hány
könyvet színeztünk ki az évek alatt?
Hányszor álltunk sorba a Spariban, hogy
utána egy jót beszélgethessünk valame-
lyik asztalnál? Hányszor láttuk a kettes
előadóban ülve a szürke cicát egyensú-
lyozni a kerítés tetején? Vagy melyikünk-
nek nincs egy csodával határos módon
sikerült vizsgáról története?
Emlékek. Küzdelmek. Talpra állások.
Örömök. És életre szóló barátságok.
S itt az ideje az elindulásnak is. Váromá-
nyosként léptünk ma be az egyetem kapu-
ján, de figyeljünk lépteinkre, mert doktor-
ként hagyjuk el ezt a csodás épületet.
Éppen ezért becsüljük meg diplománkat,
legyünk hálásak, hogy ide járhattunk és
vegyük komolyan eskünk minden szavát.
Isten áldjon mindannyiunkat!
Köszönöm szépen.
6 2012/október
A Pázmány Péter Katolikus Egyetemet
egy hihetetlenül jó és összetartó közös-
ség alkotja és irányítja. Annál a pár nap-
nál, amit Tatán töltöttünk, jobb kezdést
el sem tudnék képzelni az egyetemi
éveknek.
Már a Déli pályaudvarnál szembesültem
azzal, hogy itt sosem fogok magamra
maradni. Amint megérkeztem a várakozó
tömegbe, tutorom már az első pillanattól
kezdve védelmező szárnyai alá vett, s
lelkesen csacsogni kezdett az egyetem-
ről, a tanárokról, az órákról. A csoport-
társaimmal is percek alatt megtaláltam a
közös hangot – a badge-eknek köszönhe-
tően pedig a neveket sem volt nehéz
megjegyezni. A hangulatfelelősök már itt
is kiváló munkát végeztek: a „gödörben”
a tutorok a reggeli tornával nemcsak a
korai keléstől még zsibbadt tagjainkat
mozgatták meg, hanem a nevetőizmain-
kat is – bár ez részben annak a kedves
öreg néninek is köszönhető, aki a tutorok
mögött lelkesen csatlakozott a tornához.
Fél kilencre már a Pázmány-induló egy
részét is megtanulhattuk, valamint a
„Nincsen hangotok …” kezdetű rigmus
is biztosította az alaphangulatot – a kör-
nyékbeliek és a kiérkező rendőrök nagy
örömére.
A vonatút során még a VIVA TV-nek is
interjút adhattam a jogászi pálya szépsé-
géről, s bár sokat nem tudok még róla, de
talán pár tévénézőnek mégiscsak sikerült
kedvet csinálnom hozzá.
Megérkezésünk után hamar kiderült,
hogy a gólyatábor középpontjában az
olimpia áll, s így minden csoportnak
saját országot, zászlót és himnuszt kellett
kreálnia; majd az esti „olimpiai megnyitó
ünnepségen” országa képviseletében
felvonulnia. Jó érzés volt látni, hogy
jogász, igazgatásszervező és nemzetközi
igazgatási szakos társaim nem szenved-
nek hiányt kreativitásból, ám a megnyitó
csúcspontja azért mégiscsak a daliás
tutorfiúk befutása (inkább kocogása) volt
az olimpiai lánggal. Ezzel gyújtották
meg azt a gyertyát, ami egészen az olim-
pia, vagyis a gólyatábor végéig égett.
A három és fél nap során időnk egy ré-
szét a tutorfoglalkozások és a különböző
előadások tették ki, ahol szinte mindent
megtudtunk az egyetemről és a jogász-
életről. A kemény egyetemi életre nap-
közben a különböző akadályversenyek és
a sportversenyek készítettek fel, este
pedig az akár hajnali hétig tartó bulik,
ahol a legjobb zenékre táncolhattunk, sőt
a néptáncot és a salsát is megismerhettük
egy kicsit közelebbről. Valamilyen meg-
magyarázhatatlan oknál fogva a karaoke
szobában pedig a „My heart will go on”
című Celine Dion szám tudta a legjobban
megszólaltatni az idei gólyaévfolyamot.
Az a pillanat, amitől kezdve igazán
„PÁZMÁNYOSnak” éreztem magam,
utolsó este következett be. A gólyaeskü
során – bár fél lábon, két kezemből csőrt
formázva, de mégis – büszkén ismétel-
tem Kozári Karina, a HÖK elnöke után
azokat a szavakat, melyeknek köszönhe-
tően már én is ehhez az egyetemhez tar-
tozom. Az esküt követően pedig a
„fáradalmas” próbák után végre előadtuk
– többé-kevésbé fejből – gólyatáncunkat,
ami most már örökre összekapcsol min-
ket. Nem számít, hogy mennyit fogunk
szenvedni az elkövetkezendő vizsgaidő-
szakokban; nem számít, hogy sikerül-e öt
év alatt elvégeznünk az egyetemet; a
lényeg, hogy most együtt kezdtünk neki
valaminek, ami életünk egyik legszebb
időszaka lesz. Hiszen
„PÁZMÁNYOSok” lettünk.
Ádám Flóra Julianna
Aktuális Ítélet
Gólyatábor madártávlatból
Sose gondoltam volna, hogy egyszer eljutok odáig, hogy egyetemista gólya legyek, mindig csak egy távoli célnak tűnt; ami majd egyszer – nagyon-nagyon soká – eljön. Ám mégiscsak elérkezett a nap, a gólyatábor kezdete, szeptember másodika. Ahelyett, hogy középiskolásként az iskolapadból sirat-tam volna a nyarat, most a tutorok által terelgetve arra készültem, hogy valami teljesen újba vágjak bele. Igazi gólyának azonban csak akkor éreztem magam, amikor megkaptam a badge-em, rajta a nevemmel, az egyetememmel – milyen jól esik ezt leírni – és nagybetűvel az is rajta állt, hogy GÓ-LYA lettem.
7 2012/október
A Pázmány-plakettek átadására került elő-
ször sor. Ezt a magas rangú elismerést azon
oktatók kaphatták meg, akik nevelői, kuta-
tói és oktatói tevékenységükkel hozzájárul-
tak Egyetemünk országos hírnevének és
nemzetközi elismertségének öregbítéséhez.
A Jog- és Államtudományi Karról Jobbágyi
Gábor és Varga Csaba emeritus professzor
vehették át a díjat.
Pro Universitate díjban részesült – mely
hallgató és oktatói elismerést jelképez –
posztumusz Zakar Ferenc Polikárp, a cisz-
terci rend nyugalmazott magyarországi
generálisa, az egyház- és közösségszervező
munkásságáért, valamint nemzetközileg is
elismert tudományos életművéért.
Ezután a szenátus rendkívüli határozata
alapján Rosta Tamás, az Információs Tech-
nológiai Kar oktatója elnyerte az „örökös
rektori tanácsos” címet.
Majd az ünnepség fénypontja, a doktorrá
avatás vette kezdetét, mellyel a végzett PhD
-hallgatók elnyerték a philosophiae doctor,
a jövő kutatói címet. Az ünnepély a hallga-
tói kérelemmel indult, a paedum körüli
eskütétellel folytatódott és az oklevelek
átadásával ért véget.
Végül a habilitációs oklevelek átadásával
zárult a Pázmány Nap ünnepségének első
része, melyet a Jog- és Államtudományi
Kar oktatói közül Frivaldszky János és
Harsági Viktória vehettek át.
Az ünnepség második részében a díszdokto-
ri avatás kapott főszerepet. A doctor honoris
causa címet a Bölcsészettudományi Kar
előterjesztésére, Rezsőházi Rudolf, a társa-
dalomtudományok professzora vehette át.
Rezsőházi professzor urat már az 1940-es
években „magáénak tudhatta” az akkor még
Pázmány Péter Tudományegyetem. Itt két
évig folytatott jogi tanulmányokat, majd az
Universit Catholique de Louvain falai kö-
zött szerezte meg diplomáját, ahol később
előadóként is tevékenykedett. Laudatióját
Aktuális Ítélet
Botos Máté, a BTK dékánja tartotta meg.
Legfőbb kutatási témája a kereszténység
szerepe az európai identitás kialakulásában,
melyből díszelőadását is meghallgathattuk.
Olyan egyetemes értékekre hívta fel a fi-
gyelmet, melyek szentírási vonatkozásban
és a XXI. század tükrében is jelentősek, így
például az emberi méltóság, az igazságos-
ság vagy a béke. További méltatásaként
Szuromi Szabolcs Anzelm rektor úr kihang-
súlyozta, hogy ez a cím azért is különleges,
hiszen az adott kitüntetett egy új Alma Ma-
terbe térhet, ám Rezsőházi Rudolf visszatért
a régi Alma Materéhez, mely az egységes
pázmányos öntudat kialakulását szolgálja.
Gratulálunk a díjazottaknak!
A délután folyamán egy kötetlenebb prog-
ramsorozat vette kezdetét a Hallgatói Ön-
kormányzat szervezésében. A Gesztenyés-
kertben borozgatás mellett a hallgatók egy
hatalmas terepjáróból élvezhették a zenét,
az aulában, az Erasmus nap keretében ven-
déghallgatóink országukra és kultúrájukra
jellemző ínyencségekkel kedveskedtek a
magyar diákoknak. A Tutori szervezet pe-
dig a Magyar Gyermekmentő Alapítvány
számára tartott jótékonysági süteményvá-
sárt, ahol rengeteg házi készítésű finomság
elfogyasztásával lehetett hozzájárulni egy jó
ügyhöz!
Hajdu Rita
Pázmány Szalon
Koncertek kulisszatitkai
Az idei tanév első Pázmány Szalonja ok-tóber 10-én került megrendezésre. Az est házigazdái, a hagyomány szerint, Dr. Horváth Attila és Szilasi Alex voltak. Alig vártam már, hogy elkezdődjön, ugyanis gólyakorom óta nagy Szalon rajongó va-gyok.
Szilasi Alex nevét nyilván sokan ismeritek.
Magyarország egyik legkedveltebb zongo-
raművésze, ám nem feledkezhetünk el a
lengyelországi vonaláról sem, ugyanis 2011
-ben az a megtiszteltetés érte, hogy meg-
kaphatta a Lengyel Kultúráért Érdemrend
kitüntetését, amelyet külföldi állampolgár-
nak még sosem adtak át. Rengeteg zenei
díjban részesült már, 2010-ben Chopin-
útlevéllel, 2012-ben pedig a Magyar Arany
Érdemkereszttel jutalmazták tehetségét.
Még órákig folytathatnám a mesélést, ám
most kanyarodjunk vissza az eredeti témá-
hoz, a Pázmány Szalonhoz.
Az előadás fél hétkor vette kezdetét a Dísz-
teremben. Mivel a koncertek kulisszatitkai
volt az est címe, így rögtön bele is vágtunk
a közepébe, egy rövid kis történelmi átte-
kintés után. Horváth tanár úr felkérte Szilasi
művész urat, hogy meséljen nekünk Liszt
Ferenc fellépéseiről. Mint megtudtuk, Liszt
volt, hogy napi hét koncertet is adott egy-
más után. A színpadra mindig a függönyt
félrecsapva lépett fel, herceget játszva,
frakkján az összes kitüntetésével, selyem-
sállal a nyakában, de a kis kockás mellényét
sem hagyta otthon soha. Darabjait olyan
átszellemülten zongorázta végig, hogy a
nézők többször rettegve figyelték, mikor
esik le Liszt a székéről. Legfelhevültebb
állapotában mindig csücsörített, melyet
aztán a karikaturisták később előszeretettel
figuráztak ki.
A legjobb sztori csak ezután következett.
Mint már említettem, Liszt Ferenc igen
érzékeny volt, mikor játszott, de olyannyira,
hogy szó szerint többször is összeomlasztott
zongorákat maga alatt, ezért a koncertjeire
úgy készültek fel a szervezők, hogy három
darab zongorát vittek fel a színpadra. És ez
valóban szükséges volt, ugyanis, ha az
egyiknek elszakadt a húrja, Liszt rohant a
másodikhoz, aztán miután az is összedőlt,
szaladt át a harmadikhoz, ahol általában
már végig tudta játszani a darabját. Ő maga
nyilatkozott úgy többször, hogy neki feltett
szándéka, hogy megsemmisítse az adott
hangszert. Ezt egészen haláláig büszkén
folytatta. Később feltalálták a „Liszt-
kompatibilis” zongorát, így nem kellett
többé a színpadon egyik hangszertől a mási-
kig rohangálnia.
Az est második felében Frédéric Chopin-nel
foglalkoztunk, aki szöges ellentéte volt
Lisztnek. Ő állandó lámpalázzal és tömeg-
iszonnyal küszködött, ruháit a tökéletesség
elve szerint válogatta meg. Csak a családja,
illetve barátai körében érezte jól magát. Ha
ismerős arcok ültek körülötte, azzal szóra-
koztatta őket, hogy történeteket mesélt el, s
az érzelmeit zongorán adta vissza. Gyakran
kifigurázott híres embereket is. Ha valaki
esetleg elaludt a mondókái közben, vadul,
vehemensen csapkodni kezdte a billentyű-
zetet. Nem dühből csinálta, ő csupán ezt
remek viccnek tartotta. Eközben Szilasi
művész úr bemutatta nekünk pár művét.
Később elkövetkezett az est záró része,
mindenkinek nagy kedvence, a közönség
bevonása. Mint minden évben, most is ne-
künk kellett mondani egy történetet, melyet
a művész úrnak kellett eljátszani a zongo-
rán. Elég vicces volt a szituáció, ugyanis a
mese most Jancsiról és Juliskáról szólt,
akiket a Vasorrú bába csúnyán felhizlalt.
Bosszúból a két gyerek bedobta őt a kályhá-
ba, majd felfalták a mézeskalács házikót,
aztán hazamentek, és kegyetlen fogyókúrá-
ba kezdtek. Rendkívül jókat hahotáztunk.
Hihetetlen, hogy egy dallammal mennyi
érzelmet le lehet írni, el lehet mondani.
Végül, a közönség kérésére Szilasi Alex, a
zongorának háttal ülve, kicsavarodott kéz-
zel eljátszott egy keringőt. Mondanom sem
kell, mindannyian elámultunk a csodálattól.
Igen, ilyen egy igazi tehetség!
A következő Pázmány Szalon november 14
-én és 21-én lesznek. Gyertek el, nem fogjá-
tok megbánni!
Fedor Zsuzsanna
Vivat Academia! Vivant Professores!
„A Pázmány Nap a legkiemelkedőbb nap a tanévben” – így kezdte ünnepi megnyitó beszédét Egyetemünk rektora, Szuromi Szabolcs Anzelm. Való igaz, hiszen több olyan díj, illetve doktori diploma került átadásra, mely jelképezi az universitas fogalmát: a hallgatók és az oktatók közösségét, az egymásra utaltságot. A rektor úr kihangsúlyozta, hogy a körülmények elkötelezettséget kívánnak, s olyan fellegvárakat kell építenünk, melyek az idő múlásával a kultúra, a kutatás, az oktatás és az egyetemi közösség erő-
dítményévé válnak, nem pedig tiszavirág életű légvárakká.
8 2012/október
Hitélet Ítélet
Rimini egy olasz város az Adriai-tenger
partján. Sok szórakozóhely, játék- és
étterem várja az odatérőket. Emellett
azonban minden augusztusban, immáron
harmincadik éve megrendezésre kerül ott
egy katolikus fesztivál is a Comunione e
Liberazione (röviden CL) mozgalom
szervezésében. Az egész világról több
százezer ember fordul meg ezen a ki-
emelkedő kulturális eseményen – tudom
meg Alessandro atyától, aki a magyar
csapat vezetőjeként szintén részt vett
rajta. Hozzáteszi, hogy a CL magyarra
fordítva azt jelenti, közösség és szabad-
ság, s a közösség és annak ereje volt
igazán érzékelhető ebben a pár napban.
Akik kimentek és akik ott mind együtt
voltak, egy közösségnek érezhették ma-
gukat.
Augusztus 22-én tizenegyen útra keltek
innen, Magyarországról, és elrepültek
Bolognába, ahonnan emeletes vonattal
jutottak el Riminibe. Egy hotelben szállt
meg a nagyrészt pázmányosokból álló
csapat, a szállásadó pedig Fausto, Ales-
sandro atya egyik jó barátja volt, akit
mélyen a szívükbe zártak a résztvevők.
Akiket a Vatikáni Rádió is meginterjú-
volt – beszámoló a Rimini Meetingről
Nyár, Olaszország, tengerpart, finom ételek. Mi más kell egy fe-lejthetetlen nyaraláshoz? Az ember azt hinné, hogy semmi; ám rácáfol erre az az öt ember, akik sugárzó arccal osztják meg ve-lem csodás nyári élményeiket. Beszámolójuk után rádöbbentek,
hogy mennyit jelent a közösség ereje.
Minden reggel misével indították a na-
pot, majd rengeteg program várta őket,
főként a Rimini Meeting keretében. Ezen
a nagy alapterületű fesztiválon standok
helyezkedtek el, többek közt kilenc nagy
kiállítás, konferenciák, éttermek és sport-
pályák várták az odalátogatókat. Láttak
tárlatot a milanói dómról, ahol a város
szülötte, Alessandro atya vezette őket
körbe; illetve egy másikat a rock and roll
világáról, mely a különböző korok rock
zenéjét vette sorra, kiemelve a katolikus
vonatkozásokat, egyes előadók és szá-
mok tükrében. Minden évben más a fesz-
tivál témája, idén a következő volt: Az
ember természete, a végtelennel való
kapcsolat. Az sem elhanyagolható infor-
máció, hogy a Meetingen alkalom nyílt
híres emberekkel, politikusokkal talál-
kozni, sőt látogatást tett Olaszország
miniszterelnöke is. Egyik nap a
Borromeo Szent Károly közösség kispap-
jaival beszélgetett a csoport, a végén
pedig még a Vatikáni Rádió is riportot
csinált velük. Végig jó idejük volt, s na-
gyokat fürödtek a tengerben. Utolsó nap
Bolognában szálltak meg egy kollégium-
ban, majd másnap repülőre ültek. Unal-
masnak nem mondható út várt rájuk ha-
zafelé, mivel a gép légörvénybe kevere-
dett, végül azonban, augusztus 26-án
élményekkel gazdagon, szerencsésen
hazaértek.
Miután felvázolják nekem a részleteket,
Alessandro atya felteszi a kérdést, hogy
kinek mi a legszebb, legmaradandóbb
emléke.
Réka azt emeli ki, amikor személyes
történeteket hallhattak a kispapoktól,
hogy hogyan kerültek erre a pályára.
Érdekes volt megtudni, hogy nekik is
teljesen hétköznapi életük volt, ugyano-
lyan egyetemisták voltak, mint mi, aztán
volt egy találkozás, ami megérintette
őket és hatására elkötelezték magukat
Isten mellett – idézi fel. A többieknek is
felcsillan a szemük, ahogy eszükbe jut ez
az emlék, s elmondják, hogy jó és meg-
döbbentő volt hallani, hogy nem azért
választották a papi hivatást, mert csalód-
tak az életben, hanem nagyon is boldo-
gak voltak, de úgy érezték, hogy akkor
lennének a legboldogabbak, ha pappá
válnának.
Betti az olasz misékről mesél, amelyeken
mindenki teljes szívből énekelt. Megem-
líti, hogy a családok ott nagyon összetar-
tanak, és kicsiktől az öregekig mindenki
együtt imádkozik.
Andira Fausto, a szállásadó tett mély
benyomást. Mint mondja, ahogy megje-
lent, mindig felvidult mindenki, csak úgy
sugárzott belőle a jóakarat és a szeretet.
Megindító szövegeket mondott, keverve
az angolt az olasszal, és bár a többség
nem értette, mégis tudta, hogy mit akar
mondani, a közös nyelv a szeretet volt.
Zsaniban nagyon megmaradt, hogy a
reggeli misék annak ellenére, hogy egy
szimpla hotel halljában voltak megtartva,
mégis ugyanolyan szakrális hangulatúak
voltak, mintha egy bazilikában lettek
volna. Ezenkívül élmény volt számára
sok kedves és nyitott emberrel találkozni,
s eszébe jutnak azok az olasz diákok,
akik Bolognában vendégül látták őket.
Miután ennyi érdekes dolgot végighall-
gattam, zárásképp megosztották velem,
hogy egészen fantasztikus élmény volt az
emberekkel való találkozás öröme, a
világ számos országából érkezők szerete-
tének és a közösség erejének megtapasz-
talása.
A résztvevők élménybeszámolója alapján
lejegyezte:
Kiss Lúcia
9 2012/október
Erdő Péter rövid levelében a következő
szavakkal fordult II. Karekinhez, az
örmény egyház vezetőjéhez: „Értesülve
az elmúlt napok eseményeiről a Ma-
gyar Katolikus Püspöki Konferencia
teljes szolidaritásáról biztosítja az ör-
mény keresztényeket és a sokat szenve-
dett örmény népet. A leg-
határozottabban elutasí-
tunk minden etnikai erő-
szakot és gyűlölködést.
Kérjük a Mindenhatót,
hogy a Boldogságos Szűz
Mária közbenjárására kí-
sérje pártfogásával az
egész örmény népet és
részesítsen bennünket az
igazságosság és a béke
ajándékában.” Röviddel
ezután Bölcskei Gusztáv
református és Gáncs Péter
evangélikus püspök is
követte az MKPK elnöké-
nek példáját. A követke-
zőkben a gyors és egysé-
ges fellépés alapjait kívá-
nom bemutatni az örmény
kereszténység történeté-
nek rövid vázlata által.
A különleges bánásmód,
illetve az azonnali kiállás
nem véletlen, hiszen Ör-
ményország az egyik leg-
ősibb keresztény állam.
Kisebb közösségek már az
első században is megta-
lálhatóak voltak a terüle-
tén, majd a világon elsőként itt vált
államvallássá a kereszténység. Csak-
nem másfél évtizeddel megelőzve Nagy
Konstantin császár vallásszabadságot
engedélyező milánói ediktumát. Az
ország vallási identitása annak kialaku-
lása óta, több mint ezerhétszáz éve tö-
retlenül létezik, és a világ számos pont-
Hitélet Ítélet
ján szétszórtan élő örményeket össze-
tartó erők közül az egyik legfontosabb.
A származás és vallás az anyanyelv
elhagyása után is erős kötelék. Példa
erre a Magyarországon, illetve Románi-
ában két évszázados ott tartózkodása és
alkalmazkodása ellenére is örmény
voltára büszke közösség. Napjainkban
Örményország népességének közel
száz százaléka keresztény.
Az örmény kereszténységnek két ágát
különböztetjük meg. Az egyik az ör-
mény apostoli egyház. Jelzőjét az alapí-
tásához fűződő legenda után kapta,
eredetét ugyanis Tádé és Barnabás
apostolok tevékenységéhez kötik. A
hagyomány történetileg igazolható ala-
pokon nyugszik. Az egyház az ötödik
század óta nincs teljes közösségben a
katolikusokkal, de a két felekezet köze-
ledése folyamatos. Ennek
egyik csúcspontja volt a
II. Vatikáni Zsinat, ahol
megfigyelőként részt vett
az örmény egyház feje, I.
Vazken is. Részben a ka-
tolikus visszavezetési
törekvések eredménye-
ként alakult ki az örmény
kereszténység másik ága,
amit az örmény katoliku-
sok képviselnek. Az in-
tézményesült örmény
katolikus egyház megszü-
letését több részleges
visszatérést követően, a
tizenhetedik század első
felére datálhatjuk. Ma
hazánkban, valamint a
környező országok közül
többen is megtalálhatóak
mindkét egyház képvise-
lői.
Érthető, megalapozott és
nemes gesztus tehát a
magyar keresztény egy-
házak vezetőinek állás-
foglalása. Mindez világo-
san megmutatja, hogy
még a mai világban is
léteznek szempontok, amelyek nem-
csak a különbözőség, de egyúttal a jogi
érvek felett is állnak.
Teleki Levente
Keresztényként másfél évezrede
- Az örmény kereszténység
Nagyfokú testvéri szeretetről és empátiáról tett tanúbizonyságot szeptember első napján Er-
dő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek. Az azeri Ramil Szafarov ügyének nyár végi ala-
kulása kapcsán az elsők között fejezte ki szolidaritását és együttérzését az örmények felé.
Mint ismert, a kiadatása után hazájában szabadon engedett és hősként tisztelt katona ör-
mény társának meggyilkolásért kapott életfogytiglani börtönbüntetését töltötte Magyaror-
szágon.
10 2012/október
Quod homines tot sententiae
TITEKET KÉRDEZTÜNK…
Quot homines, tot sententiae, ami annyit tesz: ahány ember, annyi vélemény. Ez az Ítélet új rovatának a címe, amelyben Ti játsszátok a főszerepet. A rovat célja, hogy megismerhessük egymás gondolatait, gondolatmeneteit, amely után immáron egy-egy adott kérdést akár teljesen új perspektívában is szemlélhe-tünk. Általában egy-egy, az iskolát érintő kérdés kerül terítékre, de aktuális jogi problémával és közéleti témákkal is találkozhatunk majd.
Mit gondolsz, mennyire versenyképes a
Pázmányos diploma a munkaerőpiacon?
Kovács Réka (jogász, IV. évfolyam)
Egy diploma akkor igazán versenyképes,
ha megfelelő tudás és a gyakorlatban szer-
zett tapasztalat az alapja. Lassan az itt
eltöltött éveim végéhez közeledve azt
gondolom, egyetemünk minden szem-
pontból megfelelő alapot nyújt ennek
elérésében, hogy kikerülve olyan diploma
legyen a kezünkben, ami bárhol megállja
a helyét és minden szempontból kielégíti
a munkaerőpiac igényeit. Mi sem igazolja
ezt jobban, mint a pályakövetési rendszer,
amelynek tapasztalatai alapján az első
helyeken jegyzik a Pázmányos diplomát
szerzett jogászokat.
Portrusching Gábor (jogász, IV. évfo-
lyam)
A diploma fontos, de ami még fontosabb,
az a mögötte lévő ember: a személyiség, a
talpraesettség és céltudatosság. Ezért úgy
gondolom nem a diploma versenyképes,
hanem mi, egyetemi hallgatók lehetünk
azok. Ehhez a maximális muníciót próbál-
ja megadni nekünk a Pázmány, Tanáraink
tudásával, az általuk közvetített szellemi-
séggel. De ezzel a lehetőséggel élni is
tudnunk kell. Így lehetünk versenyképe-
sek.
Esélyegyenlőség Ítélet
Havasi Virág (nemzetközi igazgatás, MA)
Nemzetközi igazgatás mesterszakos tanu-
lóként azt tapasztalom, hogy mivel ez egy
viszonylag új szak, maguk a munkáltatók
sincsenek tisztában, mit is rejt a képzés;
hol, milyen területeken lehet hasznosítani,
a diákok többsége is bizonytalan e kérdés-
körben. Lényegét tekintve kiforratlan még
az egész. Így még számunkra is a jövő
nagy kérdése, hogy mennyire lesz keresett
a diplománk a munkaerőpiacon. De bí-
zunk a legjobbakban.
Cseh Katinka (jogász, II. évfolyam)
Egykori nemzetközisként és jelenlegi
joghallgatóként elég vegyes tapasztalata-
im vannak. A nemzetközi igazgatás sza-
kos oklevél még mindig ismeretlen a
munkáltatók előtt, viszont a Pázmányos
jogi diplomával már sokkal könnyebb az
elhelyezkedés.
Orosz Cintia
ÚJRA PÁZMÁNY SZALON!
Időpontjai: 2012. november 14.
2012. november 21.
Bővebb információkért még tájékozódjatok!
11 2012/október
Kultúra & Kritika Ítélet
- Lassan négy éve már annak, hogy ide
járok az egyetemre, és mégis egyszer
sem hallottam magáról az Esélyegyen-
lőségi Bizottságról, és ezzel valószínű-
leg nem vagyok egyedül. Tudna mesélni
pár szót magáról a testületről, mikor
jött létre, kik a tagjai?
- A PPKE Jog- és Államtudományi
Karán 2004 óta működik az Esély-
egyenlőségi Bizottság, amely az egyen-
lő bánásmódról és az esélyegyenlőség
előmozdításáról szóló 2003. évi
CXXV. törvény elfogadását követően
jött létre. A Bizottság Karonként szer-
vezett állandó bizottság, amely három
bizottsági tagból áll. Karunknak tehát
van külön testülete, de a Bizottság
egyetemi szinten is működik a kari
képviselők részvételével, melynek a
neve Egyetemi Esélyegyenlőségi Bi-
zottság. A Kari Bizottság tagjai Ádány
Tamás és Tóth Bálint.
- Összegezné miből áll a Bizottság
munkája?
- Be kell vallanom, hogy nemrég vet-
tem át a Bizottság
vezetését, ezért az
eddigi munka a ko-
rábbi elnök, Gyulai-
Schmidt Andrea ér-
deme. Elsősorban a
fogyatékkal élő hall-
gatóknak az Egyetem
képzéseihez kapcsoló
ügyeit látjuk el, illetőleg a Bizottság
dönt a tanulmányi és vizsgakövetelmé-
nyekkel kapcsolatos, a fogyatékosság-
gal élő hallgatóktól érkező kérelmekről.
Továbbá nyomon követjük a Karon
tanuló fogyatékkal élő hallgatók létszá-
mának alakulását, célcsoportok szerint
felmérjük igényeiket a tanulmányaik
sikeres folytatása érdekében. Most
törjük a fejünket azon, hogy milyen
látványos és kevésbé feltűnő akcióval
tudnánk javítani a hátrányos helyzettel
küzdő hallgatók életét. Meg kell je-
gyeznem, hogy a bizottságnak nem
csak a hallgatókat, hanem az itt dolgo-
zókat is szolgálnia kell, például a kis-
gyermekes anyákat. Minden ötletet
örömmel várunk!
- Erre az utóbbira tudna példát említe-
ni?
- Példaként említhető, hogy több ízben
tett a Bizottság javaslatot a látássérült
hallgatók érdekében a Kar informatikai
fejlesztésére. Ennek hatására az infor-
matikai laborban speciális hardwarerel
ellátott számítógép, hozzá tartozó lap-
top-olvasó, szkenner, mikrofon és
headset is található. A számítógépla-
borban lehetőség van nyomtatott szöve-
gek digitalizására.
-Hogyan is jár el a Bizottság? Mi a
módja annak, hogy egy fogyatékkal élő
hallgató Önökhöz forduljon?
- A hallgatóknak egy az internetről
letölthető formanyomtatványt kell ki-
tölteniük, amelyet az Egyetemi Esély-
egyenlőségi Bizottság elnökének, Dr.
Almási Zsoltnak kell címezniük, akinek
az e-mail címe:
almasi.zsolt@btk.ppke.hu. Emellett a
kérelemből másolat küldendő nekem is,
a gyulavari.tamas@jak.ppke.hu-ra.
Fontos felhívni a figyelmet, hogy a
kérelemnek tartalmazni kell a kérelem
pontos tárgyát, továbbá csatolni kell
szakértői véleményt, fő szabály szerint
az Országos Rehabilitációs és Szociális
Szakértői Intézet igazolását.
- Mik azok a speciális kérelmek, amik-
kel önökhöz a leggyakrabban fordulnak
a fogyatékos hallgatók?
- Ez változó lehet, a hallgató egyéni
problémájától is függ. Általában szóbe-
li, vagy akár írásbeli vizsga alóli fel-
mentéssel is találkozhatunk, de volt
már példa a vizsgán való hosszabb
egyéni felkészülési idő kérésére is. To-
vábbá méltányossági nyelvvizsga fel-
mentések iránti kérelemmel is találkoz-
hatunk, amely szintén már egyetemi
szinten kerül elbírálásra.
- Van-e valamiféle határidő, amely a
kérelem kapcsán fontos lehet?
- Mivel az Egyetemi Esélyegyenlőségi
Bizottság évente kétszer, az őszi és a
tavaszi vizsgaidőszak közepén ülése-
zik, ezért az adott szorgalmi időszak
végéig kell benyújtani a kérelmet.
Orosz Cintia
Egyenlő esélyeket mindenkinek! - Interjú Gyulavári
Tamással az Esélyegyenlőségi Bizottságról
Gyulavári Tamással, iskolánk kiváló munkajogászával készítettem interjút az Esélyegyenlőségi Bizottság tevékenységéről, céljairól, aki a Bizottság kari képviselője is egyben. A beszélgetés célja, hogy a hallgatók
tudomást szerezzenek ezen testület létéről, továbbá közelebbről is betekintést nyerhessenek a működésébe.
12 2012/október
Kultúra & Kritika Ítélet
A Titokzatos társulat – avagy hogyan szokjunk hoz-
zá, hogy egy csapat szellem tanyázik a lakásunk-
ban?
Megérteni az ügynököt, még ha nehéz is – Drága besúgott barátaim
Nem kis feladatra vállalkozott Cserhalmi
Sára, amikor diplomafilmjének témájául
az ügynökkérdést választotta. Talán nincs
még egy olyan ország Európában, ahol
ekkora indulatokat képes gerjeszteni a
szocializmus terhes hagyatéka, mint itt-
hon. Ennek persze több oka is van, a sort
például kezdhetnék azzal, hogy az utóbbi
húsz évben nem jelentkezett igazán erős
politikai igény arra nézve, hogy az állam-
biztonsági múltat egyszer s mindenkorra
tisztába tegyék. Bár
az aktanyilvánosság
bizonyos értelemben
létező fogalom, a
teljes nyilvánosság-
nak (akármit is je-
lentsen) még mindig
igen erős akadályai
vannak. Az Ország-
gyűlés ugyan tavasz-
szal vitanapot is
tartott az ügynökkér-
désről, a megoldás a
jelen pillanatban
igen messzinek tű-
nik.
A film igen sokrétű médium. Alkalmas
akár arra is, hogy ilyen „forró” témákat a
felszínre hozzon, sőt, akár arra is, hogy
valamiféle (társadalmi) párbeszédet is
elindítson olyasmiről, amiről addig nem
beszéltek nyíltan. Így történt ez a német
filmművészetben is, amikor a „Mások
élete” c. film elkészült, amely egyúttal az
ügynökfilm, mint zsáner – mert közben
bizony, ez is zsánerré avanzsált – egyik
legtökéletesebben megkomponált alkotá-
sává is vált. Különös művészi és esztéti-
kai igényessége, történeti hűsége, hűvös
objektivitása kimagasló mércéül szolgál
azoknak, akik filmesként komolyan sze-
retnének foglalkozni a témával.
S hogy mi a helyzet nálunk? A magyar
filmes kánon úgy tartja, hogy nem szüle-
tett még „igazi” ügynökfilm hazánkban.
Nos, ha az előbb említett német filmhez
Identitásával küzdő főhősünk, Pietro
(Elio Germano – Életünk, Kilenc) minden
álma, hogy színész lehessen. Hogy ezt
minél előbb elérje, el is költözik Rómába,
ahol először unokatestvérénél húzódik
meg, majd úgy dönt, saját lakhelyet sze-
rez magának, amit „befutásáig” éjszakai
pékmunkával kíván fenntartani. Hamar
meg is találja magának az ideális lakást
kedvező áron, amit annak
ellenére bérel ki, hogy az
előző lakó még a cuccaiért
sem hajlandó bemenni, vala-
mint gyanúsan jó árat kérnek
érte nagysága és fekvése
ellenére is (ez utóbbit saját
szerencséjének tartja, csak
később derül ki, hogy bérbe-
adója sosem adott még vissza
kauciót, mivel mindegyik
korábbi lakó megszegve a
bérleti szerződést korábban
elhagyta a lakást). Habár
unokatestvére nem akarja
egyedül hagyni a nagyváros-
ban idegen főhősünket, ő ragaszkodik az
egyedüli beköltözéshez, egészen addig,
míg ki nem derül, az ingatlant bizony
mások is birtokolják: egy egész színtársu-
lat. Pietro először – természetes módon –
frászt kap csak általa látható
„lakótársaitól”, ám végül hozzászokik a
kissé zsúfolt élethez a lakásban és a szín-
társulat még hasznossá is válhat karrierje
elérése érdekében. Egy baj van csak: a
színtársulat azt hiszi, még zajlik a világ-
háború és mindenképpen meg akarják
találni elveszett társukat, egy színésznőt,
aki talán az egyetlen kapocs a való világ-
gal. Pietro úgy dönt hát, megkeresi nekik
a rejtélyes Liviát.
A Titokzatos társulat két okból ragadta
meg a kíváncsiságomat. Egyrészt azzal,
hogy olasz film létére viszonylag gyorsan
a hazai mozikba került (a filmet bemuta-
tójának hetében volt 2009-es francia drá-
ma is a „friss” filmek között), másrészt a
szellem sztori miatt. A szellem témát már
meglehetősen elcsépeltnek mondhatnánk,
hiszen egyike a legrégebbi horror ele-
meknek, viszont meglehetősen sok terüle-
ten feldolgozták már. A szokásos horror
mellett készült már belőle rajzfilm
(Casper), dráma (Ghost) és vígjáték
(Törjön ki a frász!) is. Ez utóbbi kategóri-
át erősíti a Titokzatos társulat is, a nyers,
néhol gusztustalan vagy túlzottan szájba-
rágós amerikai vígjátékokkal szemben az
európai országokra inkább jellemző ab-
szurd humor szintjén.
Érdekes fordulata a filmnek, hogy habár
főhősünk viszonylag gyorsan tudatára
ébred, hogy bizony szellemek veszi kö-
rül, a várt reakcióval ellentétben (és meg-
lehetősen hamar) teljesen megbékél a
dologgal. Pedig a szellemek bizony meg-
keserítik az ember életét, ahogy ezt a film
is bemutatja: figyelnek, mikor alszunk és
bárhol ránk törhetnek, akár fürdés közben
is, hogy egy vitát döntsünk el közöttük.
Pietro azonban szelíden tűr és a
néző számára világossá válik,
még élvezi is a színes (nem átlát-
szó, sok CG nincs a filmben)
társaságot. Sőt, a végén még hiá-
nyolja is őket.
Talán sokat nem árulok el azzal,
hogy a film végére minden meg-
oldódik, ha nem is a legmeg-
nyugtatóbb módon és kiderül
szellemeink háttere is. Sok csavar
nincs a filmben, de ez nem is az a
kategória. Ferzan Ozpetek
(Törökfürdő) rendező legújabb
filmje (kinek neve egyben választ
ad a gyors bemutatóra) inkább
mesélni akar, kicsit eltéríteni gondolata-
inkat a mindennapi gondoktól egy köny-
nyed „keserédes” drámával, melyben a
múlt és a jelen színészei találkoznak egy-
mással, hogy némi társadalomkritikával
fűszerezve összehasonlítsák egymás vilá-
gait.
Konta Balázs
13 2012/október
hasonló nem is, de mindenképpen kieme-
lendő Bergendy Péter „Vizsga” c. filmje,
amely bár inkább a beszervezésről szól,
mintsem magáról az ügynökök és a besú-
gottaik kapcsolatáról, mégis sokkalta több
figyelmet igényelt volna a magyar nézők
részéről, mint amit kapott. Igen, ebben az
értelemben tehát adósak vagyunk még
egy „igazi” ügynökfilmmel. Nem (csak) a
fesztiváloknak, nem (csak) Kelet-
Európának: leginkább saját magunknak.
A fiatal filmes generációból talán senki
másnak nem adathatott volna meg igazab-
bul a lehetőség arra, hogy ezt a nagybetűs
filmet elkészíthesse, mint Cserhalmi Sárá-
nak. Édesapja, Cserhalmi György ugyanis
szoros barátságot ápolt Bódy Gáborral, a
szocializmusban felnőtt filmes generáció
egyik legkülönösebb és legeredetibb han-
gú rendezőjével, akiről korai halála után,
csak jóval a rendszerváltás után derült ki,
hogy maga is besúgó volt. (Sőt mi több, a
tartótisztjének még tanácsokat is osztoga-
tott a megfigyeltjeiről.) Ha ez nem volna
elég a személyes indíttatáshoz, Cserhalmi
Sára már a rendszerváltás után nőtt fel,
közvetve sem lehet érintett az ügynökkér-
désben, viszont lehetősége van így objek-
tív képet alkotni egy kétségkívül veszé-
lyes témáról, amelyet sokszor tényleg
értelmiségi polémiának címkéznek, mégis
sokkalta több annál.
Kultúra & Kritika Ítélet
A szórakoztatás mesterfoka – Noszlopi Botond verseskötetéről
A magány lehet-e mesterség? Lehetünk-e
úgy porondon, hogy még saját magunkat se
tapsolnánk meg – mi, az unt népek – a sors
cirkuszában? Ezekre a kérdésekre keresi a
választ Noszlopi Botond, a költő öregdiák.
Kortárs költők. Tőlük mindig valami újat
vár az ember, vagy inkább valami furcsasá-
got. Olyat, amit még nem olvasott előtte.
Olyat, ami zavarba ejti, ami megbotránkoz-
tatja, hogy utána legyintve térjen vissza a
„klasszikusokhoz”. Mindezek ellenére „A
szórakoztatás mesterfoka” című verseskötet
egy legyintésnél jóval több figyelemre mél-
tattatott. A témák olykor-olykor már fájdal-
masan mélyek. Szinte minden poémában
kettéválik a belülről láttatott szenvedő
alany, aki az öndefiniálással kísérletezik és
ugyanígy a kívülről állhatatosan tűrő alany,
aki szelídebb arcát mutatja a világ felé. A
kulcsszó: keresés. Véleményem szerint a
legtökéletesebben használt fogalma ez a
szerzőnek: akár azt a bizonyos utat keres-
sük, amin elindulhatunk; akár egy társat
keresünk, akivel együtt tarthatunk tovább;
akár az otthont keressük, ahová révbe érhe-
tünk. S ha ezek mind kudarcba fulladnak,
visszatérhetünk a történet elejére. Magány.
Honnan származik a magány? Van-e genea-
lógiája? Az évszakok egymásutániságához
hasonlítja ezeket a lélekállapotokat a költő.
A kötet három részre tagolódik, melynek
füzér-szerűsége az olvasót egy-egy
ciklus között lelki pihenésre, vagy
inkább pihentetésre sarkallja. A
rímek dallamosak, tiszták. A formai
megoldások különösen tetszettek,
hiszen Noszlopi visszanyúlik – csak
a legjellegzetesebbet említve – a
középkori szonettekhez, ám ezt öt-
vözi a központozás-nélküliséggel,
mint egy vad gondolatkitörést vala-
mely érzelmi mélységből. Talán így
definiálnám – paradox módon – a
„klasszikus modernség” fogalmát (s
már nem is
legyintek).
Számomra a
legszimpatiku-
sabb vers a
„Társkeresés”
volt. Ebben
találtam a leg-
nagyobb össz-
hangot a hang-
zásvilág, a
fejemben meg-
jelenő képi
világ és monda-
nivaló hármasa
között. A kezdeti izgalmak libegésével vagy
a csalódottság trappolásával átérhetünk a
sakktábla túloldalára. A kérdés: nem lépett-
e a le a színről – hogy fekete vagy fehér, az
mindegy – az, akihez az unalmas játéksza-
bályokat felrúgva rohantunk?
Minden hallgatótársamnak ajánlom ezt a
kötetet egy kis keresgélésre.
Érdemes olvasmány!
Hajdu Rita
Sikerült-e? Nehéz a kérdésre válaszolni.
Cserhalmi filmje ugyanis a saját jogán
semmiféleképpen nem tekinthető ügynök-
filmnek. Inkább lassú realista film, hosz-
szú, fixbeállításos jelenetekkel, nehezen
emészthető monológokkal és moralizálás-
sal. A kiindulópontja nem is túl bonyolult,
Czettl Andor (Cserhalmi György) egy nap
bemegy a levéltárba és megtudja, egy jó
barátja, János (Derzsi János) ügynök volt,
rendszeresen jelentett róla. Andorban egy
világ omlik össze, megpróbálja számon
kérni barátját, de mind hiába, válaszokat
nem kap. Irodalmár lévén gondolatait
írásba foglalja és egy napilapban megje-
lenteti publicisztikaként, hogy az árulóról
így lehulljon a lepel mindenki előtt. Já-
nost azonban ez nem érdekli. Rákos beteg
(sőt, a színész Derzsi János egy tulajdon-
ságát, az üvegszeműségét is a filmbe ír-
ták), napjai meg vannak számlálva. Nem
akar bocsánatot kérni, megalázottnak érzi
magát, lebukását pedig nem lebukásnak,
hanem megkönnyebbülésnek nevezi.
„Nincs hova lebuknom” – mondja János,
és elutasítja az erkölcsi piedesztált, sőt,
betegsége ellenére hajlandó kiállni az
igazáért és elmondani azt, amit valójában
gondol. Sokukat szervezték be erőszakkal,
s ő nem az „aljasabb” fajtából volt való,
sosem ártott senkinek, nyugodtan várja a
halált. A megfigyeltek nem tudnak mit
kezdeni a reakcióval, magyarázatot, meg-
alázkodást várnak, de mind hiába, a bosz-
szúszomj a film végére így egyre kevésbé
érthető, morális értelemben teljesen szer-
tefoszlik.
Vajon van-e különbség ügynök és ügynök
között? Komoly kérdés. Cserhalmi szerint
van és lehet is, de fontosabb, hogy az
igazságvágy vezérelte cselekvés sem tehet
feltétlenül bárkit az erkölcs bajnokává. A
besúgó is lehet áldozat, a téma így külö-
nös érzékenységet érdemel, nem szabad
pusztán félinformációk alapján ítélkezni.
Merész felvetések jellemzik Cserhalmi
filmjét. Legnagyobb előnye mégis a szí-
nészközpontúsága. Rég nem láttunk ennyi
nagy színészt a vásznon (Györgyi Anna,
Keres Emil, Benedek Miklós, Mácsai
Pál), de legfőképpen a Derzsi - Cserhalmi
páros alakítása emelendő ki, akik a hátu-
kon viszik el ezt az amúgy a dialógokban
eléggé döcögős filmet. Ha a végeredmény
mégis tévéfilmszerű, s olykor meg is pat-
tan a narratíva, s ha még azt is mondjuk,
hogy a nagy vállalkozás nem mérhető a
Mások életéhez, akkor is figyelemreméltó
elsőfilmes bemutatkozás. (Főleg, ha tud-
juk, hogy a film szinte minimál-
költségvetésből készült, a bemutatója
többször is elmaradt.) Gondolatébresztő,
vitaindító, s remélhetőleg nem az utolsó
állomása a magyar ügynökfilmnek. Ki
kell beszélni a kibeszéletlent, szükségünk
van rá.
Szabó Levente
14 2012/október
Környezetrajz & Kulinária Ítélet
Nevek és Generációk
- Találkozunk a Novhét téren!- mondta
és már le is rakta a telefont.
Az meg hol van? Hol él ez?!
Nem, nem egy időutazó volt, csak
anyukám. Mert neki az Oktogon még
November 7.-e tér. Mint ahogy mások-
nak a Sasadi út Osztyapenkó. Így hasz-
nálják, mert így szokták meg és a szo-
kás nagy úr. Nem könnyű tőlük meg-
szabadulni. Több generációnak kell
ahhoz felnőni, hogy végleg kitörlődje-
Belvárosi nosztalgia
– Cserpes Tejivó
Leves., Mangalicapatika, Marika néni
kávézója és még sorolhatnám azokat a
helyeket a nagyvárosban, melyek színt
visznek a magyar gasztropaletta életé-
be. Idén a Cserpes Sajtműhely is beállt
a sorba, áprilisban nyílt új tejivójával a
Deák téren.
Régi idők reggeliző helyeit idézi a
Cserpes Tejivó, mely egész nap várja
fáradt, éhes vendégeit; legyen szó reg-
geliről, uzsonnáról, vagy egy könnyű
nek az emberek emlékeze-
teiből ezek a nevek.
Valahogy én is így érez-
tem magam a nagy közte-
rület átnevezési dömping-
ben. Gondoljunk csak a
tömegközlekedési megál-
lókra: a Corvin-negyedre,
az egységesen Harminc-
kettesek terének elnevezett
villamos és buszmegállók-
ra, vagy amit talán a legne-
hezebb megszokni, hogy
nincs többé Moszkva tér. Ahol több
generáció élte tinikorát. Ne-
kem is nehezen jön a számra a
Széll Kálmán tér. De aki most
kezdi az iskolát, annak már
természetes lesz, hogy a Széll
Kálmánra, az óra alá szervezi
a találkozót pár év múlva.
Az egyetem sem maradt ki az
átnevezésből és új, egysége-
sebb tantermi rendszer kiala-
kításából. Ámulva néztem
tavaly a földszinti aulában
kirakott táblát, ami „A”, „B”
és „C” épületeket különbözte-
tett meg. Hol vannak már a régi 26-os,
28-as és 30-as épületek? Csak az emlé-
keinkben. Egységes tanterem számozási
szisztémát vezetett be az egyetem, amit
nekünk, régieknek nehezebb megszok-
ni. Néha értetlenül állunk egy terem
ajtaja előtt, (Hogy ez honnan nőhetett
ki?) ahol előző félévben még egy kis
közlekedő volt. De előbb vagy utóbb a
mi generációnk is végez, átadva helyü-
ket az újaknak, kiknek már természetes
lesz, hogy a Heller Farkas Közgáz Inté-
zet - ahogy mi tanultuk a felsőbb éve-
sektől- már nem a „Spari fölött” találha-
tó.
Szabó Kata Karolina
vacsoráról. A kaposvári gyökerű Sajt-
műhely eddig is elhivatottan képviselte
az egészséges életmódot Magyarorszá-
gon, a tartósítószert nem tartalmazó és
mesterséges anyagoktól mentes termé-
keikkel – most sincs ez másképp! A
tejivó kínálatában a megszokott Cserpes
termékek, mint a díjnyertes trudi, a ka-
ramellás tej, a meleg/hideg habos ka-
kaó, joghurtok, turmixok, lekvárok mel-
lett azonban a tejivók hangulatát idéző
meleg péksütemények, szendvicsek is
várják a látogatókat. A reggeli kakaó
vagy délutáni turmix mellé kakaós csi-
gát, rongyos kiflit, túrós batyut, meleg
pogácsát
választha-
tunk (mind
helyben süt-
ve); a man-
galicás
szendvicsük-
ről pedig már
az utcán ódá-
kat zengnek,
érdemes hát
kipróbálni!
Cserpes tejivó – minden, ami szem-
szájnak ingere! Hiszen az igazi tejivó
hangulatot a finom ételek mellett a ki-
válóan megtervezett dizájn is biztosítja.
Tejesüvegből kialakított függőlámpák,
keresztrejtvény a falon, festett macskák
teszik a helyet olyan barátságossá, hogy
otthon érzi benne magát felnőtt, s gye-
rek egyaránt. Mintha a vidék a városba
költözött volna, magával hozva minden
vendégszeretetét, báját; elbűvölve a
nagyvárosi tömeget, akik nap mint nap
látogatják. Igazi gyöngyszem ez a reg-
gelizők körében. Ne hagyjuk ki!
Balázs Beáta
15 2012/október
Erasmus Ítélet
„... az ember világot akar látni”
– Interjú Kozári Karinával
Az Ítélet új rovattal jelentkezik. A rovat célja, hogy az Erasmusról visz-szatért hallgatók segítségével bemutassuk Nektek, milyen is valójában a külföldön töltött idő. Első alkalommal a Hallgatói Önkormányzat elnö-kével, Kozári Karinával beszélgettünk az Olaszországban töltött félévek-
ről.
- Miért szerettél volna Erasmusos lenni?
- Azért, mert az ember világot akar látni,
meg akar ismerni más kultúrákat, izga-
lom, kaland, de a fő ok a nyelvtanulás
volt. Ezeken kívül jól mutat az önéletrajz-
ban is egy ilyen tapasztalat. Úgy érzem,
hogy a külföldön való tanulás ma már egy
olyan elem az ember életében, mint egy
középfokú nyelvvizsga vagy egy B kate-
góriás jogosítvány. Ezen kívül bizonyítani
akartam, hogy meg tudom állni a helyem
egy idegen környezetben.
- Milyen eltéréseket láttál az olaszországi
Erasmus rendszerben a magyarhoz ké-
pest?
- Nápolyban nincs a magyarhoz hasonló
tutor rendszer. Van egy Erasmus iroda,
ahol segítenek, de ez korántsem olyan,
mint nálunk az Erasmus tutor, akit bármi-
kor fel tudsz hívni, hogy segítsen. Amikor
megérkezel, kapsz egy üdvözlőcsomagot,
utána viszont magadra vagy utalva.
- Más a képzési rendszer a jogász szakon,
mint itthon?
- Az olaszok átlagosan több ideig járnak a
jogi egyetemre, mint mi magyarok. Ezzel
egyidejűleg sokkal kevesebb tantárgyuk
van. Általában 3-4 tárgya van félévente
egy hallgatónak. Ezért aztán 6-7 évig
járnak egyetemre, pedig a képzési idő ott
is öt év.
- Milyen nehézségek fordulhatnak elő egy
Erasmus hallgatóval?
- Az Erasmus esetében ugyanannyi a tá-
mogatás bármelyik országba mész, akár
Olaszországba, akár Norvégiába. Norvé-
giában köztudott magasabbak az árak,
mint Európa más országaiban, azonban
ugyanakkora támogatásból kell gazdál-
kodnod. Amit én kaptam összeg, két évvel
ezelőtt arra volt elég, hogy lakást és annak
rezsijét fedezze, de a további megélhetés-
hez szülői támogatás szükséges, vagy el
kell menni valamit dolgoznia a hallgató-
nak.
- Hogyan boldogultál az olasz nyelvvel és
miért választottad azt?
- Azért is jelentkeztem Olaszországba,
mert tudtam, hogy az angoltudásom nem
veheti fel a versenyt azok tudásával, akik-
nek stabil, felsőfokú nyelvtudásuk van.
Ezért választottam egy kisebb nyelvet,
mely kevésbé preferált. Előtte egy évet
tanultam magántanárral, így egy erős
alaptudással mentem ki. Már egy hónap-
pal az Erasmus előtt ki tudtam menni egy
intenzív nyelvtanfolyamra, melyet szintén
pályázat útján nyertem. Ez nagyon sokat
segített. Végül a nyelvvizsgát is sikerült
kint letennem.
- Van egyéb tapasztalatod az olasz nyelv-
vel kapcsolatban?
- Érdemes tisztázni a tanárral előre, hogy
milyen nyelven vizsgázol. Többek között
Európa jogból akartam vizsgázni. Mond-
tam a tanárnak, hogy jönnék és angolul
vizsgáznék. A tanár erre azt felelte, hogy
Olaszországban olaszul kell vizsgázni, és
adott négy nap haladékot. Teher alatt az
ember megtanulja a nyelvet, így nekem is
sikerült az eredményes vizsgához szüksé-
ges mértékben a nyelvet megtanulni.
- Ha azt kérdezem tőled, hogy győzz meg,
hogy menjek ki külföldre, mit mondanál?
- Menj ki, mert egy rendkívül hasznos
tapasztalat. Megszoksz egy más kultúrát,
megszokod, hogy nem magyarul beszélsz
a nap során. Amikor hazajössz, akkor
tudod értékelni a magyar kultúrát, a ma-
gyar nyelvet. Mindig lesz egy barátod
kint, akihez később ki tudsz menni. Tu-
dod, hogy amíg kint vagy, biztos a hátte-
red, vigyáznak rád.
Szigeti Imola
16 2012/október
Nyelv Ítélet
Interjú a Nyelvi Lektorátus munkatársaival
Az Idegen Nyelvi Lektorátus egyetemünk egyik kedvelt és népszerű oktatási csoportja. Ez évi és hosszú távú terveikről, az állandó megújulásról és tenni akarásról a Lektorátus vezetőivel, Kuslits
Máriával és Szederkényi Évával beszélgettünk.
- Az Idegen Nyelvi Lektorátus jó pár éve
népszerű pontja az egyetemnek. Milyen új
tervek vannak az idei két szemeszterre?
Milyen újdonságok lesznek idén, és mi az,
ami megmarad az előző évekből?
- A Nyelvi Lektorátus mindig igyekezett
több lábon állni. Egyrészt a latin nyelv okta-
tása adja gerincét munkánknak, hiszen az a
jogi kultúra része. Másrészt a szaknyelvi
oktatás – ami mindig fontos egyetemi köve-
telmény volt – mellett kiemelt figyelmet
fordítottunk a hallgatók nyelvi fejlődésére és
arra, hogy később a munkaerőpiacon is
megállják a helyüket. Ez a törekvés állt az
idén májusban megrendezett „Jogi és köz-
igazgatási szaknyelv a munkaerőpiac szol-
gálatában – kompetencia, karrier, nyelvtech-
nológia” című konferenciánk fókuszpontjá-
ban. A rendezvény sikere szintén arra indí-
tott minket, hogy még több segítséget nyújt-
sunk a hallgatóknak a nyelvtanulásban, a
szaknyelvi oktatás és egyéb lehetőségek
révén. Különösen igaz ez a nemzetközi igaz-
gatási szakon tanuló diákjainkra, akikkel az
egyetemen szinte a legszorosabb a kapcsola-
tunk, hiszen a három év alatt, amelyet az
alapképzésen töltenek, minden szemeszter-
ben látogatják a nálunk meghirdetett órákat.
Ez viszonylag egy rövid intervallum, ám ez
idő alatt igyekszünk sok ismeretet adni,
hogy később hallgatóink egy interjúra felké-
szülten mehessenek el, azt mondva: a szak-
mai tudásom mellett nyelveket is beszélek,
képes vagyok csapatban dolgozni. Tapaszta-
lat, hogy szükség van a mi nemzetközis
hallgatóink diplomájára, ami a munkaerőpi-
acon kiválóan megállja a helyét, hiszen
kimeneti követelmény Karunkon számukra a
PROFEX-nyelvvizsga közép- vagy felsőfo-
kon, angol vagy német nyelvből. Ez egy
újabb jogosítvány, melyre szintén büszkék
lehetnek hallgatóink egy állásinterjún.
- Mit lehet tudni erről a nyelvvizsgáról?
- Az egyetem már 2005-ben csatlakozott
vizsgahelyként a PROFEX Nyelvvizsgaköz-
ponthoz, így minden évben indítunk
PROFEX jogi és közigazgatási szaknyelvi
nyelvvizsga előkészítőt a szaknyelvben még
nem jártas érdeklődőknek angol és német
nyelven. Büszkék vagyunk, hogy minden
évben egyre többen vizsgáznak nálunk, talán
nálunk van a legtöbb vizsgázó az országban.
- Mi jellemzi a kötelezően választható órá-
kat?
- Stúdiumainkat három nyelven, angol, né-
met illetve francia nyelven hirdetjük meg,
ám hangsúlyozni szeretnénk, hogy ezekre a
nyelvekre mi inkább munkanyelvként tekin-
tünk, hiszen alapnyelvi készségei már meg-
vannak a hallgatóinknak: mi azonban a tar-
talomalapú oktatásra törekszünk. Tapaszta-
lat – és ezt a visszajelzést kapjuk a hallgató-
inktól is, akik már szakmai gyakorlatukat
valahol elvégezték –, hogy egy nagy nyelvet
igényel a piac, mint az angol vagy a német,
másrészt egy „kicsit”, mint a cseh, lengyel
vagy észt, mert ha valakinek van valamilyen
extrém nyelvtudása, akkor az igazgatás vilá-
gában már egészen jól boldogulhat.
- Visszatérve a májusi konferenciára, milyen
tapasztalatokkal lehettünk gazdagabbak
ennek kapcsán?
- A konferencián dr. Tóth Ádám, a Magyar
Országos Közjegyzői Kamara elnöke tartal-
mas, valóban a gyakorlatból vett példákkal
alátámasztva tartott egy remek előadást.
Konklúziója szerint nem egy idegen nyelv
kell egy kiváló jogi- vagy igazgatási szak-
embernek, hanem kettő! És nem csak az
angolra, hanem inkább a franciára és a né-
metre lenne szükség a magyar jogrendszer
sajátosságai miatt, amely inkább a kontinen-
tálisra, mint az angolszászra hasonlít jobban.
Öröm volt látni, hogy a konferencián nem
csak nyelvtanárok – bár elsősorban persze
ők –, hanem számos más érdeklődő is részt
vett. Sok új ismerettel, ötlettel lettünk mi is
gazdagabbak, melyet igyekszünk a tantervbe
beépíteni, hogy mindig naprakészek lehes-
sünk.
- Milyen visszhangja volt a rendezvénynek?
- A konferencia megrendezésének eredeti
célkitűzése az volt, hogy hangsúlyozzuk a
jogi szaknyelv szükségességét. Sok helyen
hirdettük meg, ám magunk is meglepődtünk,
milyen nagy volt az érdeklődés az előadások
iránt, hiszen az összes jogi kar lektorátusa
képviseltette magát a rendezvényen (amiről
később egy összefoglalás is olvasható lesz
az Ítéletben - a szerk.). Röviden csak annyit,
hogy a Díszterem adott otthont a plenáris
üléseknek. Délután pedig három szekció -
szakmódszertan, karrier, nyelvtechnológia -
közül választhattak a résztvevők. Ezúton is
köszönjük Karunk nagyvonalú támogatását.
- Milyen újdonságokkal készül a Lektorátus
az idei tanévre?
- Elsősorban a jogász hallgatóinknak jó hír,
hogy Karunk vezetőségének döntése alapján
a 4,0 kumulált, összesített kreditindex felett
teljesítő diákjainknak két féléves, ingyenes
szabadon választható szaknyelvi kurzust
kínálhatunk a harmadik félévtől kezdve. A
„Jogi szaknyelvi terminológia a jogászi
gyakorlatban” modul nagyrészt a már sike-
resen működő „Bevezetés a jogi szaknyelv-
be” tárgy tematikáját tartalmazza, de sokkal
több kommunikatív és szimulációs gyakor-
latot adunk a képzéshez. További terveink-
ről szólva folytatjuk a diákkezdeményezés
alapján működő és térítésmentesen látogat-
ható Debate Club – e félévtől kezdve már
TEAM néven működő – önképző csoportot.
A kéthetente találkozó hallgatók angol mun-
kanyelven, Unger Anikó tanárnő vezetésé-
vel tárgyalástechnikai ismereteiket mélyít-
hetik el. A latin és a szaknyelvi oktatás, a
nyelvvizsga felkészítés, valamint a tartalom-
alapú oktatás mellett fontosnak tartjuk, –
főleg a nemzetközi igazgatási szakon – hogy
diákjaink ne csak szakmailag és nyelvtudá-
sukban legyenek felkészültek, hanem képe-
sek legyenek alkalmazkodni egy adott mun-
kastílushoz, képesek legyenek kommunikál-
ni egy idegen (nyelvű) munkahelyen. Hiszen
egy angolszász munkastílust csak az ismeri,
aki egy angolszász kultúrát kapott, a német
munkastílust az ismeri, aki megkapta a né-
met kultúrát. Erre készítenek fel a nemzet-
közi igazgatási szakon, az alapképzés kere-
tében a harmadik félévtől Nemzetközi Kom-
munikáció, majd később az Igazgatási szak-
nyelv és a Tárgyalástechnika modulok. Ezen
tárgyak olyan készségcsomagot kívánnak
adni a hallgatónak, amely a későbbiekben
lehetővé teszik egy multikulturális és akár
többnyelvű környezetben való boldogulást:
hogy képes legyen önmagát, képességeit
méltóképpen képviselni, felismerni feladata-
it, és hogy mit várnak el tőle az adott he-
lyen, adott munka- és kulturális környezet-
ben. Ehhez mind a Kar, mind Idegen Nyelvi
Lektorátusunk megad minden segítséget.
Balázs Beáta
17 2012/október
Sport Ítélet
Vitorlázás magas fokon
- Interjú Joó Kristóffal
Iskolánk kiváló sportolójával, Joó Kristóffal készítettem interjút. Kristóf má-sodéves joghallgató, aki egészen kiskora óta a vitorlázás megszállottja. Le-gutóbb országunk híres versenyén, a Kékszalagon a Seiran nevű csapattal nyerte meg osztályukat, ami fantasztikus eredmény. Kristófot a mindennapja-iról, az eredményeiről, a jövőbeni céljairól
- Kristóf, hány éve sportolsz, melyek a
legnagyobb eredményeid?
- 1992-ben születtem és nem sokkal
később kezdtem a vitorlázást a családi
hajónkon. Önállóan 2000-ben kezdtem
el egy tábor keretein belül, majd 2001-
től aktív versenyzésbe fogtam. Tulaj-
donképpen a kezdetektől egészen máig
töretlenül űzöm a sportot, bár többször
is váltottam hajóosztályt. Jelenleg a
Seiran nevű csapattal versenyzem a
Melges 24-es hajóval.
- Miért pont a vitorlázást választottad?
- Egészen kicsi koromtól a kikötőben
nőttem fel, nyaraimat a családi hajón-
kon töltve. A versenyzés akkor vállt
vonzóvá számomra, amikor Litkey Far-
kas meghívta a bátyámat csapatába és
megnyerték a Kékszalagot.
- Hogy telt az első éved az iskolánkban?
- Tanulmányaim mellett igyekeztem
nagy hangsúlyt fektetni a közösség épí-
tésére, így az első adandó alkalommal
jelentkeztem a HÖK-be. Tanulmányilag
sajnos nem volt töretlen az első évem,
egy római jog EV még vár rám...
- Hogy vannak az edzéseid?Hányszor
van egy héten?A vitorlázás miatt ez
különösen érdekes lehet. Hogyan tudod
összeegyeztetni az iskolával?
- Az edzéseim és versenyeim főleg
nyárra korlátozódnak, azon belül is a
hétvégékre, így a szorgalmi időszakkal
eltekinthető mértékű az egybeesés. A
problémát a második félév vizsgaidő-
szaka szülte, hiszen amelyik hétvégén
nincs verseny, ott edzenünk kéne. Más-
részről sokat segít a helyzet kezelésén,
hogy jelenleg egy négy fős hajóosztály-
ban vitorlázom, mind a négyen egyete-
misták vagyunk, így mindenki megértő
a többiek vizsgáira nézve.
- Hogyhogy a jogi pálya volt a vonzó a
számodra? Mivel szeretnél foglalkozni
az iskola elvégzése után?
- Az utolsó gimnáziumi évemben jártam
egy érettségi előkészítőre, ahol joghall-
gatók tanítottak, és sokat beszélgettem
velük az egyetemükről, így az utolsó
pillanatban döntöttem a jogász szak
mellett. Az egyetem elvégzése után
mindenképpen ügyvédként szeretnék
tevékenykedni, eddigi felületes ismere-
teim alapján a pénzügyi jog és a munka-
jog érdekel a legjobban.
- Legutóbbi versenyed a Kékszalag volt,
mesélnél róla pár szót?
- A Kékszalag országunk legjelentősebb
túraversenye, amelyen közel hatszáz
hajó állt rajthoz idén is. Mi alapvetően
pályaversenyeken indulunk, amik több
rövid futamból tevődnek össze a Kék-
szalag egy hosszú pályájával szemben.
Az idei verseny érdekessége az volt,
hogy több, mint tizenkilenc óra küzde-
lem után kevesebb, mint egy perces
különbséggel futottunk be a minket
követő Vírus nevű egység előtt, ezzel
megnyerve osztályunkat, az abszolút 51
-edik helyen.
- Ha jól hallottam, majdnem kijutottál
az Olimpiára, hogyhogy nem sikerült?
- 2007-ben hajóosztályt váltottunk ak-
kori társammal, Bakóczy Róberttel és
470-ben kezdtünk versenyezni, ami egy
kétszemélyes olimpiai osztály. A felnőtt
országos bajnokság megnyerése után
lehetőséget kaptunk a Magyar Vitorlás
Szövetségtől, hogy a 2008 januárjában,
Melbourne-ben meg-
rendezett kvalifiká-
ciós világbajnoksá-
gon képviselhessük
országunkat. A vb
előversenyén megle-
pően jól teljesítet-
tünk, de a világbaj-
nokságon sajnos
távol kerültünk a
kvóta megszerzésé-
től, így a “majdnem
kijutottam” sajnos
nem igaz, mindössze
versenybe szállhat-
tam a kijutásért.
- Mi a terved a nyár további részében,
illetve a későbbiekben?
- A nyáron jelenlegi hajóosztályomban,
Melges 24-ben van néhány versenyünk,
köztük az Országos Bajnokság, melye-
ken minél jobban szeretnénk szerepelni.
A nyár végére még bepréseltem egy
angol felsőfokú nyelvvizsgát, így a ver-
senyek között van mire készülnöm. A
nyár utolsó napjaiban a HÖK-öt szeret-
ném segíteni a Gólyatábor szervezésé-
ben.
- Van esetleg valami kabalád, vagy jel-
mondatod?
- Nincs. (mosolyog)
- Szabadidőd mennyi van? Mit szeretsz,
illetve szoktál csinálni ilyenkor?
- Természetesen a vitorlázással töltött
időt is szabadidőnek számolom, hiszen
egyáltalán nem megterhelő kötöttség. A
nyár fennmaradó töredékében szeren-
csére van, aki leköti minden időm és
figyelmem, így unatkozni egy perc
időm sincsen! Természetesen igyek-
szem sok időt tölteni a családommal és
barátaimmal, és kellően felkészülni a
következő vizsgáimra.
- Köszönöm szépen az interjút, gratulá-
lunk, és további sikereket!
Orosz Cintia
18 2012/október
Humor Ítélet
Évek óta kapjuk a „realitysókat”, a
tehetségkutatókat a nagy kontinens-
ről az óceán túlpartjáról, kérjük, nem
kérjük alapon. Idén ősszel két ének-
lős műsornak is örülhetünk, amik
majd ellátnak minket új sztárokkal,
nehogy hiány alakuljon ki, ami akár
az univerzum létét vagy egyensúlyát
is veszélyeztethetné. Az innen kike-
rültek rövid idő múlva elkezdik onta-
ni magukból a számokat, idétlen szö-
vegekkel, bugyuta dallamokkal. Hát
igen, éljen a mai magyar zeneipar.
Ezen túlmenően gazdák és a buzukis
Delhusa úr is keresnek majd maguk-
nak feleséget (mert ugye a civil élet-
ben csak számító nőkkel találkoznak,
bezzeg az ilyen műsorokba csupa
tiszta érzelmű nő jelentkezik) az el-
következő hónapokban. Ez már ön-
magában hajtépésre ingerel, de amió-
ta a Kiszel Tünde-módszer tananyag,
én már semmin nem lepődöm meg,
így lassan hozzá kell szoknunk, hogy
felesleges megdöbbenni, bölcsebb
nevetni ezeken, úgyis szükséges állí-
tólag a napi tizenöt perces nevetés.
Sűrű lesz az ősz, azt meg kell hagy-
ni… De nagyon kíváncsi leszek,
hogy fognak teljesíteni a gyufaszál-
szerű hölgyjelentkezők a hajnali te-
hénfejésnél, csirkekopasztásnál, disz-
nóetetésnél, és pláne Delhusa úr da-
nolászásának elmélyült imádásánál…
Hajrá hölgyek, állítólag a jó párkap-
csolatba is munkát kell fektetni!
Mint az „köztudott”, a nyár izzasztó
heteiben történnek meg a válogatá-
sok. Ekkor énekelnek (mármint egye-
sek csinálják, míg mások csak pró-
bálkoznak, illetve inkább büntetnek
vele), táncolnak, úgy csinálnak,
mintha érdekesek lennének, igyekez-
nek bizonyítani rátermettségüket,
fizikai-mentális felkészültségüket,
azaz megpróbálják elhitetni a szak-
emberekkel, hogy ők bizony teljes
mértékben készek a reflektorfényre.
Andy Warhol állította még 1968-ban
(lássuk be, elég régen, vagy nem is
olyan régen, ez nézőpont kérdése),
hogy a tv korában mindenkinek jut
(hat) tizenöt perc hírnév. Meglátásom
szerint ez a kijelentés egyre aktuáli-
sabb, lassan minden órában gyarap-
szunk egy celebbel. A Wikipédia
szerint a celeb „elsődleges jelentése:
felkapott, >>ünnepelt<< híresség. A
kifejezés mellékjelentésként azt a
tartalmat is hordozza, hogy az is-
mertség alapja nem (vagy nem szük-
ségszerűen) az illető tudása, illetve
egyéb autonóm képessége, hanem
egy, a média által róla mesterségesen
kialakított kép, amely beépült a fo-
gyasztók (olvasók, nézők) gondolat-
világába.”
Tehát ők azok, már a Wikipédiát is
meghódították. Némileg rejtély szá-
momra, hogy a celebek miből élde-
gélnek... De az életük borzasztó ke-
mény, gondoljunk csak bele! Óriási a
nyomás, hatalmasak az elvárások,
iszonyú a stressz, hiszen havonta kell
valami botrányt okozni, új barátot/
barátnőt szerezni, akivel aztán majd
világraszóló szakítást is rendezni
kell, új haj, új külső, hízás-fogyás
szintén elvárt, ráadásul, ha már nincs
több ötlet, még elő kell ásni valamit a
múltból, egyszóval nehéz az életük,
bárki láthatja!
Lábjegyzet: a „realitysókon” és te-
hetségkutatókon túl a Youtube egy
olyan hely, ahol bárki bármikor neki-
állhat rongálni a tömegek idegrend-
szerét, látását, hallását némi ízlésfi-
camos (ami olykor már az ízlésrán-
dulás határait nemcsak feszegető, de
át is lépő) performanszokkal. Egyik-
másiknál döbbenten pislogok, és ér-
zem, ahogy a neuronjaim sikítozva
távoznak egy olyan párhuzamos uni-
verzumba, ami mentes az effajta ha-
tásoktól. Az esetek többségében nem
tudnak, mert képtelenek moccanni
(is). Mellesleg ezekből lesznek a leg-
nagyobb sikerek, már ha a folytonos
berzenkedést, alázást és szidást an-
nak lehet tekinteni. Lábjegyzet vége.
A legfőbb problémám ezekkel a sók-
kal (a tényleges létezésükön túl),
hogy minden más értelmesebb dolog-
ra egyszerűen nem jut idő a műsor-
ban. Értsd, a filmekre. Értem én,
hogy „pusztán” a 30-as évek óta léte-
zik filmgyártás, ergo szűkre szabott a
kínálat, de hát akkor is, valaki már
igazán megerőltethetné magát egy
kicsikét ott „kereskedelmi adóéknál”.
Filmek helyett viszont itt vannak a
BB-hősök (nem, ez nem a Balaton
Boglár márka, és nem is a Budapest
Bank), VV-hősök, Éden hotel-hősök,
kis csillagok, megasztárok, X-
faktorosok (mellesleg mindenkiben
ott az X, a nőkben még kettő is, már
ha lehet hinni a genetikusoknak, de
Őszi „pörgés”
A nyár folyamán sok minden történhet velünk. Például megérjük, hogy vége van. Jelentem: itt az ősz, itt van újra. Nemcsak a suli, de a kereskedelmi adók őszi műsorkínálatának szele is megcsapott már minket. Ugyanis már a nyár folyamán ízelítőt kaphattunk abból, hogy nagy-jából mivel is fognak minket letámadni az elkövetkező hónapokban. Itt konkrétan a „sókra” gondolok, amik most már tetszik, nem tetszik, szerves részei mindennapjainknak, mert még a végén elvonási tüneteink támadnának, azt meg ugye nem hagyhatják. Állítom, idén sem tét-lenkedtek az úgynevezett kreatívok, mert bőven lesz pár óra, amikor garantáltan levegő után kapkodhatunk a nagy döbbenettől, és kijelenthetjük, kár volt áramot pazarolni. Némi kutatás erejéig belemélyedtem ebbe a világba, ugyanis kíváncsi voltam, mire föl ez a nagy lelkesedés. Őszintén megvallva volt pár sokkoló élményben részem...
19 2012/október
Humor Ítélet
ezek szerint bennük, a jövő nagy
sztárjaiban még egy van), Nagy Ő-k,
a műsor folyamán barátnővé/
mennyasszonnyá/feleséggé avanzsál-
tak, és olyanok is, akik egy füst alatt
nem csak férjjelöltet kaptak, de a
leendő anyóspajtit is keblükre ölel-
hették mindenki legnagyobb meg-
könnyebbülésére/örömére/
döbbenetére, szabadon lehet válasz-
tani. Lassan elérjük, hogy kicsiny
hazánkban minden egyes felnőttre jut
egy híresség, tehetség, a kettő között
nem szükséges az összefüggés, mint
azt napról napra tapasztalhatjuk. Már
az sem ütne szíven, ha egyszer csak
jönne egy olyan ötlet, hogy akár
örökbe is lehet őket fogadni, majd
hazavinni, ellentétben az állatkerti
verzióval (ugye őket nem lehet haza-
vinni, csak szponzorálni), bár még
ellenkező esetben is szívesebben köl-
töznék össze egy aligátorral, egy fe-
kete özveggyel és egy pitonnal is,
mint egy celebbel, de hát ízlések és
pofonok, ugyebár.
Közös pont mindegyikben a véle-
ménynyilvánítás és a maratoni élő
adások. Óránként konzervatív becs-
lés szerint is minimum ötvenkétszer
szánkba rágják a kódokat, a neveket,
a fantasztikus nyereményeket
(amiket aztán a nyertes hónapokkal
később kap meg, már ha egyáltalán
megkapja), és az is többször elhang-
zik, hogy „azonnal/rögtön folytat-
juk”, ami általában minimum húsz
percet jelent. Sokkolnak minket az
előnytelenebbnél előnytelenebb öltö-
zékekkel, amiket sztájlisztok álmod-
tak meg, majd erőltettek rá a szerep-
lőkre, sokszor olyan színekkel és
fazonokkal, amikre sem magyarázat,
sem bocsánat nincs, és ráadásul még
szavakkal sem lehet őket leírni. To-
vábbá győzködnek/szuggerálnak
minket (kicsit úgy, mintha hibbantak
lennénk), hogy szavazzunk, telefo-
náljunk, üzenjünk egy rakat pénzért,
mert akkor jó lesz nekünk. Legaláb-
bis a csatorna szerint. Szerintem nem
lesz jó, de én nem vagyok kreatív,
tehát nem értek hozzá. Kiemelném,
hogy általában nem az „igaziak”, a
ritkán előforduló gyöngyszemek
nyernek, hanem azok, akiknek a tá-
bora jobban bírja pénzügyileg. Úgy
sejtem, ez az igazságtalanság nem
csak nekem tűnt fel.
A „valóságsókban”, ellentétben a
tehetségkutatókkal, gyakran előfor-
dulnak konfliktusok, súrlódások, ér-
dekellentétek, stb. Nem ilyen elegáns
fogalmazásban ezek az igazi ordená-
ré óbégatások, „némi” káromkodás-
sal bensőségesen és bőségesen körít-
ve. Egyik-másikból szociológiai PhD
-dolgozat is születhetne, amiben töb-
bek között azt is lehetne boncolgatni,
hogy valóban az emberi faj-e min-
dennek a csúcsa, mert az állatkerti
majomházban kulturáltabban kivite-
lezett konfliktusokat tekinthetünk
meg, mint ezekben. Mindenki önma-
gát adja (bár jobb lenne, ha inkább
mégse tenné), ráadásul minden olyan
elképesztően „spontán”, hogy megáll
az ész. Nyilván akkor és ott tanulják
a szöveget, amikor és amit „éppen
véletlenül” nem vesz a kamera… A
szerkesztők jóvoltából olyan kifeje-
zésekkel gazdagszunk, ami még Ka-
zinczyt is zavarba ejtené, továbbá
vért izzadhatnak, hogy ezen kívül
még idióta feladatokat is kitaláljanak,
mert ha a lakókon múlna, a nézők
pusztán azt figyelhetnék, hogyan
osztódnak a zsírsejtek.
Elgondolkodtam, hogy ha példának
okáért nem Mexikóba, vagy egy lu-
xusvityillóba költöztetnék őket, me-
dencével, töméntelen alkohollal, ja-
kuzzival, szaunával, és minden típu-
sú ellátással, akkor is ennyi jelentke-
zőnek örülhetnénk-e, de egy hang azt
súgja, ez kizárt. Gyanítom, igaza le-
het. Pedig akkor is az lenne az igazi,
mert nagy az esélye, hogy a résztve-
vők éhen halnának, mire megtalálnák
a közértet némi élelemszerzés céljá-
ból, és pláne akkor, ha meg is kellene
keresniük a rávalót. Mennyivel szó-
rakoztatóbb lenne! De lehet, hogy én
vagyok elképesztően rosszmájú.
Megkockáztatom: tényleg az vagyok.
Olyan verzió is létezik, amikor
celebeket dobnak le egy esőerdő kö-
zepén, egy „most mutasd meg, mit
tudsz” elképzelés alapján. Tekintve,
hogy még senki nem kapott el sem-
milyen fertőzést, nem falták fel őket
jóravaló állatok, esetleg bennszülöt-
tek, az a gyanúm, hogy egy jókora
stúdiót látunk óriási összegbe kerülő
díszlettel. Idén ősszel ezektől megkí-
méltek minket, úgy tűnik, ez már
lejárt lemez, de aggódni kár, helyette
lesz más, mint ahogy azt már fentebb
említettem és vázoltam.
Összegezve elmondható, hogy bőven
lesz okunk hidegrázást kapni, ha nem
kerüljük el a tv-csatornák esti műso-
rát. Ismétlem: bőven lesz okunk!
Szóval éljen a való világ (szigorúan
kisbetűkkel!)
Kalász Veronika
20 2012/október
Karrier Ítélet
PPKE JÁK Karrier Iroda
Programok, 2012. ősz
November 8. (cs) 14:00 Karriermenedzsment III. –
Önéletrajz, motivációs levél (GY 102)
Önéletrajzot írni mindenki tud. Éppen ezért itt a he-
lyed! Hogy olyat is tudj, amit más nem.
Erre az alkalomra mindenki hozzon önéletrajzot!
November 14. (sz) 17:00 Vitaest II. – Mi lesz veled
nemzetközi igazgatás? (E2)
Vendégek:
Dr. Szabó István, oktatási dékánhelyettes, PPKE
JÁK
Dr. Gerencsér Balázs, adjunktus, PPKE JÁK
Közigazgatási Jogi Tanszék
Üregi Bettina, kollégiumi titkár, Veszprém Me-
gyei Kormányhivatal Államigazgatási Kollégium;
karunk európai és nemzetközi igazgatás szakos
öregdiákja
November 24-25. (sz-v) 9-16: Olvasásfejlesztő tré-
ning (GY 305)
Növeld olvasási hatékonyságodat a kétszeresére!
November 29. (cs) 14:00 Karriermenedzsment IV. –
Állásinterjú (GY 102)
Ha már egy kanyarral beljebb vagyunk, van még látni-
való. Kis (magyar) knowhow a nehezebb időkre.
December 5. (sz) 11:00 Legyen egy ügyed! – Ön-
kéntes nap (Aula)
A Karrier Iroda programjai – az olvasásfejlesztő
tréninget leszámítva – ingyenesek.
www.jak.ppke.hu/karrier
Hirdetmény-TDK
2012 ősz – még két kari TDK az OTDK-ra készülés véghajrájában
Kari TDK-n akár szerzőként, akár opponensként részt venni már
önmagában elismerésre méltó teljesítmény – a most őszi fordulók
viszont különösen érdekesek lesznek, hiszen az OTDK-ra készülés
intenzív időszakára esnek.
Amint azt már sokan tudják, közeleg a 2013. márciusára meghirde-
tett OTDK:
a versenyre kijutó 40 szerzőt és 20 opponenst 2012 november kö-
zepéig választja ki a Kar az addig megrendezésre kerülő hét kari
TDK versenyzői közül.
Ebből eddig már öt kari TDK került megrendezésre, és
MÉG KÉT KARI VERSENYT SZERVEZÜNK:
21 2012/október
Kari TDK időpontja
Nevezés szerzőknek Nevezés opponenseknek
nevezési szándék elküldése
nevezni kívánt dolgozat leadása
nevezési szándék elküldése
opponálandó dolgozat kiválasztása
1.
2012. október 8. FIGYELEM! Aki ebben a félévben, 2012 őszén szerzi meg abszolutóriumát, MÁR CSAK EZEN A KARI FORDULÓN TUD RÉSZT VEN-NI!
2012. szeptember 24.
2012. október 3. 12.00 óra
2012. szeptember 24.
2012. szeptember 28.
2.
2012. november 5.
2012. október 12.
2012. október 26. 12.00 óra
2012. október 12.
2012. október 19.
A kari TDK-n való részvétel feltételei SZERZŐK-
NEK:
- a nevezési szándék jelzése a fent megadott határidő-
ig a pogacsas.anett@jak.ppke.hu címre, a következő
adatok megadásával: szerző neve, szakja, aktív féléve-
inek száma, Neptun-kódja, email-címe, a dolgozat
címe, a konzulens neve, a konzulens beosztása és a
tanszék megjelölése;
- magát a kész dolgozatot két spirálozott példány-
ban kell eljuttatni a fent megadott időpontig a KSZKI
-ba (138-as szoba az I. emeleten), valamint elektroni-
kusan is (Word formátumban) a
pogacsas.anett@jak.ppke.hu email címre. A címlapon
fel kell tüntetni a fent megjelölt adatokat, formai meg-
kötés csak az alábbi: MAXIMUM 100.000 karakter
(mindennel együtt!), Times New Roman betűtípus, 12-
es betűméret.
A beérkező dolgozatokat témakörök szerint tagozatok-
ra osztjuk, a tagozatbeosztás és az opponensek kivá-
lasztása a szervezők feladata, a szerzőkre ezzel kap-
csolatban nem hárul feladat.
A kari TDK-n való részvétel feltételei OPPONENS-
EKNEK:
- a nevezési szándék jelzése a fent megadott határidő-
ig a pogacsas.anett@jak.ppke.hu címre, a következő
adatok megadásával: név, szak, aktív félévek száma,
Neptun-kód, email-cím;
- magát az opponálandó dolgozatok listáját a szerzői
nevezési szándékok beérkezése után tudjuk ismertetni,
a választható dolgozatokról email-ben kapnak értesí-
tést az opponensek, és a megfelelő dolgozat kiválasz-
tására ezután kerülhet sor a megadott határidőig. Ma-
Hirdetmény Ítélet
gát a kiválasztott művet azok szerzőknek megadott
leadási napján kaphatják meg az opponensek is. (Ld. a
táblázatban szereplő időpontokat.)
A KARI TDK MENETE
A szerző maximum 10 percben mutathatja be a dolgo-
zatában tárgyalt jogi problémát, mely előadást egy 5
perces hallgatói opponencia követ majd (értékelési
szempontokat ld. a www.jak.ppke.hu/tdk oldalon),
melyre a szerző szintén 5 percben reagálhat. A Kar
oktatóiból álló zsűri az írásbeli és a szóbeli teljesít-
ményt együttesen értékelve bírálja a versenyzőket,
oszt ki helyezéseket szerzők és opponensek számára
egyaránt, és tesz javaslatot arra, hogy a dolgozat alkal-
mas-e az országos fordulón való részvételre.
Aki MOST ŐSZRE NEM KÉSZÜL EL DOLGOZA-
TÁVAL,
ne keseredjen el – ugyan a 2013-as országos versenyre
már nem juthat ki, de minden szemeszterben tartunk
két kari TDK-t, aki tehát pl. 2013 tavaszára, 2013
őszére vagy 2014-re készül el dolgozatával, szintén
szerepelhet kari TDK-n, és a 2015-ös OTDK-ra is
kijuthat dolgozatával (akkor is, ha addigra végez Ka-
runkon, a lényeg, hogy a kari TDK-k valamelyikén
még az abszolutóriuma megszerzése előtt vegyen
részt).
További kérdések esetén írjanak a
pogacsas.anett@jak.ppke.hu email címre!
dr. Pogácsás Anett
kari TDK titkár
22 2012/október
ítélet GALÉRIA PILLANATFELVÉTELEK A PÁZMÁNY NAPRÓL
top related