�A Mûvészetbarátok Egyesületének (alapítva 1973.) füzetei/107. � Ára: 600.- Ft ��XXII. évfolyam 4. szám � 2012. szeptember – október �Tagoknak tagdíj ellenében �

MÛVÉSZET BARÁTAIés

Keserű KatalinA Ferenczy-család

Ferenczy Károly-kiállítás most aMagyar Nemzeti Galériában látható,és csak pár éve annak (2005), hogyFerenczy Noémi hagyatékával gaz-dagodott a szentendrei Ferenczy Mú-zeum, illetve hogy Ferenczy Bénié aNemzeti Galériában kiállításra került.

A művészetek újabb aranykorábanszületett, de számszerűleg nem nagyFerenczy Károly-életmű közel 400festménye és 350 rajza, grafikája min-den tulajdonosának féltett, ritkánmutatott kincse. A nagybányai mű-vésztelep tagja, majd a szabadiskolavezetője, a századforduló művészeticsoportosulásainak vezéralakja, rep-rezentatív (külföldi) kiállításainakszervezője és rendezője, a Mintarajz-iskola tanára, Ferenczy Károly (Bécs,1862 – Budapest, 1917) ugyanis amodern magyar művészet történeté-nek kulcsfigurája.Az ő műveire áll leg-inkább ifjabb kortársa, a művészet-filozófus Fülep Lajos meghatározá-sa: művészet az, ami „másképp mond-hatatlan”. Hiába nevezzük őt – SzinyeiMerse Pál és Paál László nyomában– a magyar plein air festészet legna-gyobb mesterének, hiába mondjukróla, hogy villódzó fényeivel, erő-teljes (impresszionista) színeivel, ésecsetvonásaival az Élet titkánakMednyánszkyt is felülmúló festőjevolt, mert bevonta a természetbe azembert: az idők mélyéből előhozottbibliai és klasszikus mítoszok alak-jait is megidézve a szép nagybányaierdők munkásai és kortársai közé.

Mindezzel alig mondunk valamit, detalán épp az utóbbi: az időbeliségnekaz idők egyidejűsítésével történt meg-haladása kölcsönzött először képei-nek időtlenséget. Beszédes szótlansá-gukat azonban más okozta. Ferenczy„művészi aspirációja” „az egész ter-mészetben való gyönyörködésből fa-kadó vágy (lett) annak reprodukálá-sára” (kézirat Malonyay Dezsőszámára), s a mindvégig kísérletező,munkáit olykor meg is semmisítő

festő képein a természet élete és tel-jessége a festészet eszköztáránakminden eszközével, és életre keltésé-vel jelenik meg a nagybányai tájban.Óvatosan lépkedő lovasok, fürdőzők,emberi tragédiák.

A 150 éve született Ferenczy és fe-lesége, a Jan Matejkónál Krakkóban,és Bécsben tanult festő és illusztrátor,Fialka Olga (1848 – Nagybánya,1930)nagy gondot fordítottak gyermekeikképzésére és művészeti nevelésére.

Ferenczy Noémi: Teremtés (szövött kárpit)

2012. szeptember – október2

Ferenczy még – klasszikus módon –Itáliában, Münchenben és Párizsbankészült a festői pályára. Első fiuk,Valér eközben született. Majd ami-kor letelepedtek Szentendrén – 1890-ben – megszülettek az ikrek: Noémiés Béni. A három gyerek Európalegkülönbözőbb és már új művészetifővárosaiban (Párizsban, Berlinben,Bécsben) folytatott tanulmányokat.1916-ban az Ernst Múzeumban együttrendezhettek gyűjteményes kiállítástA Ferenczy család címmel, melyenNoémi szőnyegekkel (köztük a Terem-téssel), Béni szobrokkal szerepelt.

Mintha csak apja gondolatait ültet-te volna át első művébe FerenczyNoémi egy másik művészeti techni-kával, az haute-lisse szövésű gobe-linnel, olyan dús a természet a fali-szőnyeg kilenc képén. De más a for-málás és mások a színviszonylatok is:a középkori templomablakok színvi-lága és a szőnyegek síkszerűsége jel-lemzi mindvégig a maga tervezte ésszőtte kárpitokat, a természeti motí-vumok és a természetben munkálko-dó alakok naiv formáit. Ezek olykor,önállósulva, monumentálissá növe-kednek. Dienes László a kolozsváriKeleti Újságban, 1926-ban ezt úgyfogalmazta meg, hogy a már kiemel-kedő nemzetközi sikereket elért mű-vész „gobelinjeiről az örökkévaló-ság nyugalma ragyog le (…), tárgyaimetafizikai szimbólumai az abszolútlétnek”. Weöres Sándor szerint Fe-renczy Béni szobrai is hasonlóak:ahol sorban állanak, ott „csak nyu-galmas néma tudás van.” Olyan tu-dás a mesterségről, azon keresztül avilágról, mely a legklasszikusabb szob-rászi elvek szerint reliefben vagycsak alig mozduló formákban nyil-vánul meg, mint legismertebb szob-rain is: Bécsben Egon Schiele sírem-lékén, Budán, a Horváth-kertben ülőjellegzetes, mediterrán szépségű, atermészetet megtestesítő nőalakjá-ban vagy a Gyulán késve felállított(eredetileg a Petőfi-centenáriumrakészült, de 1949-ben betiltott), karcsú,mégis erőteljes Petőfijében.

A művészettörténetben páratlanjelenség, hogy egy család három tag-ja három eltérő művészeti ágbanegyetemes értékeket hozzon létre.Ebben szerepet tulajdoníthatunk an-nak a rendkívüli műveltségnek, mely

a Monarchia minden országát behá-lózó Ferenczy-családban általános volt(és egyáltalán: a Monarchia tágassá-gának), a régi és a kortárs európai mű-vészetben való benne-létnek és – nemutolsó sorban – Nagybányának, a ter-mészet szépségével megáldott erdélyitájnak. Mi pedig hálával gondolunkFerenczy Valérra (Körmöcbánya,1885 – Budapest, 1954), a Nagybá-nyai Festők Társaságának tagjára, aszabadiskola tanárára, aki noha festmé-nyeivel és rézkarcaival folyamatosan ésErdély-szerte részt vett a művészetiéletben még a huszas években is, éle-tének javát azonban az apjáról, s a csa-ládról írt könyvének, Ferenczy Károlyművészete megismertetésének és elis-mertetésének szentelte.

Elhangzott 2012. június 23-án aMagyar Tudományos Akadémia

dísztermében a Magyar Örökség-díjátadásán.

Ferenczy Béni: Szerelmespár (bronz)

Szirmay EndreANYANYELVEMEN

Az eszmélés, a tudás titkabenned suhog szárnyakat nyitva,

te vagy az anyai ölelés,a biztatás, a megszeppenés,

a sorsokat megváltó vigasz,a meg nem alkuvás, az igaz,

a haza, a tisztesség szava,az otthontalanok otthona,

a történelmi elrendelés,árva gondjainknak mind kevés,

de bőségesen osztakozó,messze lángoló, őszinte szó,

harcaink villámló fegyvere,vágyainkkal szárnyaló zene,

te voltál az első szerelem,utolsó fohászom te leszel.

Győri DezsőHA EGYSZER ELFOGYUNK

Sokszor nem bírok elaludni,forró az ágy, dobál a hab,álmot látok: a népem sorsanem nagy temetés – sorvadás.S felnyögök, mint a gályarab.

Nem értem magunk s téged, Isten,hát nincs szíved, hát nincs eszünk?virágtalan lesz kalapod,s kár lesz, ha egyszer elfogyunk,s nagy kár, ha egyszer nem leszünk.

1937.

„A magyar sors: talány, amelynekönmaga előtt való megfejthetet-lensége az idő folyamán csak nö-vekedett.”

Prohászka Lajos

„...eszmebeli hitbizományok béklyói-ba nem lehet egy nemzet életét szo-rítani.” Apponyi Albert

2012. szeptember – október 3

Pósa ZoltánAz egyszemélyes színház

Méhes György magyar-székely mese-író szavai illenek Bálint Márta ma-rosvásárhelyi születésű színművész-re, a magyar klasszikusok és a kor-társak verseinek újjáteremtőjére, akiminden szereptípusban teljeset és tö-kéleteset alakít. „Az égből alászállt egyhalovány csillag: örömben, fájdalom-ban, bánatban, életerőben fogant gyer-mek született belőle a megváltó mű-vészet és az egyre esendőbb embe-riség és magyarság szerencséjére.”

Bálint Márta Erdélyben, a nagy múl-tú marosvásárhelyi Nemzeti Szín-házban bontakoztatta ki kivételes te-hetségét és vált az erdélyi és a Kárpát-medencei magyarság karizmatikusegyéniségévé. Pályájának első szaka-szában a magyar és a világirodalomlegszebb szerepei ringatták színpa-don és filmvásznon egyaránt. Többmint ötven különböző karakterű sze-repben nyújtott kimagasló színésziteljesítményt: meggyőző erővel mu-tatta föl zsenijét antik görög drá-mákban, kortárs művekben, népszín-művekben és musicalekben. A világ-és a magyar irodalom szinte összesjelentős szerzőjének darabjában ját-szott, így megformálta többek közöttShakespeare, Racine, Moliére, Strind-berg, Machiavelli, Pirandello, Oszt-rovszkij, Dürrenmatt, Bulgakov, Gomb-rowicz, számos román szerző és amagyarok közül Madách, Jókai, Gár-donyi, Bródy, Krúdy, Tamási, Örkény,Sütő, Raffai Sarolta és mások nő-alakjait. Színészi teljesítménye mel-lett egyedülállóan szép, ízes magyarbeszéde is kiemeli társai közül.

Bálint Márta a rendszerváltozássalegy időben érkezett az anyaországba,ahol pályája új fordulatot vett, ám őmindvégig hű maradt első éves fejjelkapott nagy szerepe, a Kasszandranyitószavaihoz: „Láng, lobogó láng,még magasabbra röppenj!” Borot-vaélen egyensúlyozva, fokozatosan te-remtette meg azt, amiben ismét önma-gára lelt: az egyszemélyes színházat.

Telt házas estjei közül, melyek Bu-dapesten, vidéken, a Kárpát-meden-cében, Bécsben és Stockholmban,valamint Európa számos városábanarattak sikereket, említést érdemelnek

a Lénárd Sándor, Kosztolányi Dezsőés Székely János költeményeiből szer-kesztett kompozíciói, valamint az Új-kori Fohász című összeállítás. BálintMárta teszi azt, amit Latinovits Zoltánis, hogy igazi színészként nem sza-valja, nem is előadja, hanem a költő-vel azonosulva újra is írja a verset.

E remekmívű – második – pálya-szakasz diadalútja az elfeledett, el-hunyt nagy erdélyi kortárs, SzékelyJános 677 sorával kezdődött. BálintMárta elérte, amit a versek váteszitolmácsa csak nagy ritkán: az ő mű-sorának hatására került bele SzékelyJános a középiskolák kötelező anya-gába. Nem hivalkodásként, hanem Bá-lint Márta dicséreteként jegyzemmeg, jómagam is az ő előadóestjei-nek köszönhetően váltam érettségitétellé számos fővárosi egyházi isko-lában. Kell-e ennél nagyobb dicső-ség színművésznek? Abban a világ-ban, amikor a globalizáció a valódikultúra lecserélésén „fáradozik”, ak-kor egy elhivatott előadóművész ké-pes arra, hogy megfordítsa a trende-ket és kezdi visszavezérelni a közön-séget a magyar örökség legnemesebbértékeihez. Amíg éltetjük az élő és azírott nyelv legtisztább, időtlenebb fog-lalatát, a magyar irodalmat, addig él amagyar nemzet a Kárpát-medencében.

Bálint Márta egyszemélyes szín-házának megrendítő példája a JókaiAnna: Szegény Sudár Anna című re-gényéből készült monodráma. A hu-szadik és huszonegyedik század egyiklegnagyobb magyar írója Sudár

Anna alakjában egy lebírhatatlan lel-ki erejű erdélyi asszonyt teremt, akia trianoni ország-csonkolás után, anyolcvanas évek Ceauscescu dikta-túrájában is őrzi magyarságát, akkoris, ha ezzel egyedül marad a család-jában. Szaplonczay Marianne, a Ma-gyar Történelmi Szalon elnöke egyikelőadás után fogalmazta meg igentalálóan azt, hogy „Bálint Márta, ahitében, hivatástudatában erős er-délyi asszony saját színházát »lelkiházzá« tette, ahol minden fellépése-kor, mint Thália papnője áldozatkénta saját lelkét mutatja be a közönség-nek az írók, költők gondolatain ke-resztül. Vállalja a megmérettetést, ho-gyan ragadja magával a nézőt, hogya darab végéig lebilincselje őket.”

Bálint Márta varázserejének kö-szönhetően teltházas színházi előadá-sok, vastapsok páratlan sorozata bi-zonyította, hogy van még hitele e ha-zában az értékes irodalomnak és azigazi színháznak, ha ilyen kiemelkedőközvetítőre lel. Saját szavaival élve azirodalom és a színművészet hivatá-sa, hogy jobbik énünkre, isteni kép-más hordozó voltunkra ébreszszen rábennünket magyarokat arra is, hogyne csak székelységben, palócságban,erdélyi, partiumi, felvidéki, csallóközi,délvidéki, nyugati, anyaországi ma-gyarságban, hanem összmagyarságbangondolkodjunk a XXI. században.

Elhangzott 2012. június 23-án aMagyar Tudományos Akadémia

dísztermében a Magyar Örökség-díjátadásán.

Bálint Márta

Káosz, szenny hullt e világra,Súlyos a kabóca szárnya,És könnyű az ezer mázsa,A bronzharang sutba vágva.S zeng a cserépfazék lárma,Rang a rágalmazás ára,S ki figyel a bölcs szavára?

Ji King, i.e. IV. század

Aki elveszíti a gyermeki lelkületet,az elveszíti az igaz lelkületet, az igazlelkület elvesztése pedig egyértelműaz igaz ember elvesztésével. (...) Azégalatti tökéletes művészi szépségeeddig még minden esetben a gyer-meki lélekből fakadt. (...)

Vej Hung, V. század

2012. szeptember – október4

A szabadság filozófusa

„Olyan gondolkodóra emlékezünk,akinek a mai idők számára is lenne jótanácsa.” mondta Geröly Tibor, s fel-kérte Madarász Imre irodalomtörté-nészt, hogy a háromszáz éve született(és ritkán emlegetett) Jean-JacquesRousseau munkásságát méltassa.

Madarász a filozófus nagy híve. Szá-zadok, könyvek, lapok című kötetébentanulmányt írt Rousseau-ról. Beccariá-ról, Alfieriről, Kölcseyről, Eötvösrőlszóló írásaiban ugyancsak említést tesza nagy tudósról, akit Kant az „erkölcsivilág Newtonának” nevez. Madarászkiemeli a rousseau-i életmű legfonto-sabb darabjait: a Társadalmi Szerző-dést, a modern demokratikus politikaigondolkodás alapművét és Vallomá-sok című önéletrajzi írását, amely a„világirodalom legnagyobb önéletírá-sainak egyike”. Mindezek mellett afrancia enciklopédia zenei cikkeinekszerzője, melyek újabb bizonyítékaisokoldalúságának.

Madarász kiragad egy problémakörta rousseau-i életművel kapcsolatban:„Rousseau, mint demokratikus gon-dolkodó, Rousseau, mint a szabadságfilozófusa”, s ennek a kérdésnek a je-lenléte a francia felvilágosodás idején.

Rousseau-nak nehéz élete volt. Azembert, aki Beccaria szerint fénnyelárasztotta el az emberiséget, állandó-an üldözték, több művét is elégették.„Fénytársai” közül is többen illettékbírálattal, Voltaire különcnek tartotta.Sokak szerint a tudományos és művé-szeti haladás ellensége volt. Rousseauabban bízott, hogy „holta után kellő-képpen méltányolják”, azonban ami-kor a Restauráció diadalmaskodott,betiltották a műveit. Costant, a liberá-lis gondolkodó szintén elfogadta ezt aRousseau-képet. Madarász felhívta afigyelmet e kérdés magyarországi je-lenlétére is: „meglehetősen proble-matikus Rousseau öröksége” hazánk-ban. Ludassy Mária képviselte az an-tiliberális Rousseau nézőpontot, Ma-darász azonban már korábban is szem-beszállt ezzel a nézettel: Rousseau-t a„szabadság filozófusának” tartja.

Az irodalomtörténész szerint a Tár-sadalmi Szerződést előítéletek nélkülolvasni „tisztességes és nehéz feladat”.Rousseau már műve elején kijelenti,

hogy a politikával foglalkozik, de azt„nem a tények kényszeréből vezetile”, hanem erkölcsi és jogi kérdésnektartja. Tehát nem az a kérdés, hogy azembernek egy államban mihez van jo-ga, hanem, hogy természeténél fogvamilyen jogok illetik meg. Rousseauszerint az egyén egyesül a többiekkel,hogy mindenki megvédje, viszont egyé-ni szabadsága megmarad, csakis ön-magának engedelmeskedik.Az előadóhangsúlyozta, hogy a filozófus nem tör-ténelmileg gondolta el ezt az állapo-tot: „ez egy fikció, egy idea, egy esz-me. Valami, ami ideális zsinórmérté-kül szolgál.” A természeti állambannem volt biztonságban a szabadság.Rousseau azt állítja, hogy az állammegvédi az egyént, s eljut a népfelséggondolatáig is. Egyetlen ember jogsé-relme mindenki jogsérelmét jelenti.

Sokan azonban emögött is önellent-mondást látnak: „Hogyan lehet az em-bert a szabadságra kényszeríteni?”Rousseau azonban következetes e kér-désben is: az embereknek meg kell ál-lapodniuk, a megállapodásokhoz pe-dig főhatalomra van szükség. E főha-talom „elidegeníthetetlen”, tehát a népnem ruházhatja át senkire sem fel-ségjogát. A hatalom oszthatatlanságátilletően Rousseau azt vallja, hogy nemösszemosni akarja a hatalmakat, ha-nem hangsúlyozza, hogy a hatalom mö-gött a nép áll és lényeges, hogy meg-változtatható legyen az emberek dönté-se. Szerinte a főhatalom abszolút, mertaz embereknek engedelmeskedniük

kell, azonban ez jogokat és szabadsá-got jelent számukra. S „mi a kormány?”„Minden esetben a nép szolgálója” –mondja Rousseau.Amennyiben viszonta hatalmat bitorolni akarja, időszakosgyűlésekre kerül sor, hogy ezt megaka-dályozzák. Madarász Thomas Jeffer-sont idézi: „Szembeszegülni a zsarnok-kal annyi, mint engedelmeskedni Is-tennek.” A rousseau-i gondolatok mais aktuálisak: lefektette a modern de-mokratikus alapeszméket.

Amikor örökségét tárgyaljuk, sajátkorunk problémáival foglalkozunk.

Császár Alexandra

Elhangzott 2012. május 30-án azErzsébetvárosi Közösségi Házban.

Jean-Jacques Rousseau

Baranyi FerencBULLADA

Addig tiszteld a törvényt,amíg korlátoz önkényt,amíg hatalmat gátols gazságot nem palástol.

A törvény cifra szolga,szolgálja azt, ki hozta,ám az, akit kisemmiz:tökélyében sosem hisz.

Be olykor az se tartja,ki buzgón megszavazta,csak addig van hatálya,amíg nem köpnek rája.

A törvény mit sem érhet,ha csak táblákra vésed,ha nincs a szívben önként:megsütheted a törvényt.

„Az állam és a törvény tekintélyéreugyanis semmi sem veszélyesebb, mint-ha olyan törvényeket hoznak, amelye-ket képtelenség lesz keresztül vinni.”

„...Az emberiség sorsa ma inkábbfügg az erkölcsi erőktől, mint bármi-kor előbb. Az út a vidám és boldog lét-hez mindig a lemondáson és önkor-látozáson át vezet.”

Albert Einstein

2012. szeptember – október 5

Shakespeare emléke

Az a megtiszteltetés ért, hogy 448. szü-letésnapján, április huszonharmadikánBudapesten felköszönthettem a nagydrámaírót. A sokféle jó ügyben fárad-hatatlan jogász, dr. Nagy Károly figyel-te mikor esik egybe budapesti tartózko-dásom a nevezetes dátummal, hogy fel-kérhessen ünnepi szónoklatra annál aDuna-parti bronzszobornál, amelyet aző kitartó ügyködése révén sikerült fel-állítani a Korzón, a Vigadó tér sarkán,ahol minden év áprilisában ünnepségettartanak. Nem tudom, mi érdemesítettengem arra, hogy beszédet tartsak ott.

Talán az, hogy ötvenhat éve Angliábanélek és szívom a szigetországi levegőt,amit Shakespeare is szívott, s bármikorátmehetek a Blackfriars-hídon a haj-szálpontosan minden részletében újrafelépített ősi Globe Színházhoz. (Igaz,a hídon korunkban már nincs póznavé-gen közszemlére kitéve egy sor bűnözővagy felségsértő levágott és oszlásnakindult feje, mint Shakespeare idejénvolt, drámai bevezető élményt szolgál-

tatva a színházba tartók számára).Nagy Károlynak talán az is eszébe ju-tott, hogy színpadi szerző unokája va-gyok, vagy az, hogy apai ágon némiesetleges közöm van ehhez az érdeke-sen komponált, a közönség előtt mé-lyen meghajló Shakespeare-t ábrázolószoborhoz, mivel azt eredetileg azausztráliai Ballarat város felkérésére al-kotta a Magyarországtól oly távolra ve-tődött művész, Mészáros Andor, és ez aváros szerepel apám Mint oldott kévecímű regényében, amely az ausztrálaranybányákban sínylődő, Mednyánsz-ky Cézár-ról szól.Aballarati szobor ön-tőformáit küldte Budapestre MészárosAndor fia a másolat bronzba öntéséhez.

Sárközi MátyásA közönséget – aShakespeare-szo-borEgylet, aBuda-pesti Borsodi Körelnöke, ésazAuszt-rália Baráti Körnevében – NagyKároly üdvözölte.A drámaíró szín-padi műveiből ésszonettjeiből kö-zépiskolai tanulókadtak elő részlete-ket angolul és ma-gyarul.Azalkalom-hoz illő reneszánszmuzsika emelte azünnepség hangula-tátBenceGáborkar-nagy vezényletével.Németh Sándor elő-adóművészBenJon-son „Szeretett mes-teremnek WilliamShakespeare-nek”című versét mond-ta el, majd az emlé-kezés virágai kerül-tek a talapzatra. A

Belváros-LipótvárosÖnkormányzata ne-vében Wohlmuth István, a KulturálisBizottság elnöke koszorúzott.

A 2003. április 23-án leleplezett bu-dapesti Shakespeare szobornál tizedikalkalommal emlékeztek a drámaíró tisz-telői. Lerótták kegyeletüket a Borsod-Abaúj Zemplén megyei Szikszó elöl-járói is.Anegyven éve elhunyt szobrász-művészAlkotmány utcai műteremlaká-sának emléktáblájára is koszorú került.

Mészáros Andor:Shakespeare (fotó:Geröly-Bársonyi Hilda)

Új Dante fordítás

Dante Alighieri Isteni SzínjátékátBabits Mihály „a világirodalom legna-gyobb költeményének”, Jorge Luis Bor-ges „a valaha írt legnagyobb irodalmiműnek” nevezte. A Szent Poéma a vi-lágirodalom azon remekművei közétartozik, amelyeket sokkal többen is-mernek távolról, hallomásból, halvá-nyuló iskolai emlékekből, mint közelről,személyesen, olvasmányélmény alapján.Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő új,nagyszerű Pokol-fordítása formailag hű-séges és tartalmilag pontos magyarí-tásban, ugyanakkor ihletett költői szép-séggel hozza közelebb a mai olvasók-hoz a magasságaiban és mélységeibenpáratlan, örök-egyetemes értékű danteipoézist. A Baranyi-Dante régóta vártmegjelenése ünnepi eseménye a hazaikönyvkiadásnak, műfordítás-irodalom-nak és dantisztikának.

Madarász Imre

A Tarandus Könyvkiadó gondozásá-ban megjelent kötetet június 4-én a Pe-tőfi IrodalmiMúzeumbanmutatták be.Anagyszámú érdeklődőt Maróti Istvánazintézménymunkatársa, azAnyanyelv-ápolók Szövetségének főtitkára köszön-tötte. Madarász Imre méltatása után aműfordítás „kulisszatitkairól” is vallottBaranyi Ferenc. Az új fordításból rész-letek hangzottak el Kassai Franciskaelőadóművész és Keres Emil Kossuth-díjas színművész tolmácsolásában.

2012. szeptember – október6

MÛVÉSZETI GYÛJTEMÉNYEK,HAGYATÉKOK, MÚZEUMOK XIII.

Amiről alább szólok, szigorúan véve, nem „rejtőzködő”műtárgy együttes, s nehezen illeszthető sorozatunkba. A„templom” ugyanis nem „elzárt” hely, a képsorozat pedignem tekinthető hagyományos „kiállításnak”. Hogy mégisbemutatjuk, annak oka, hogy a „Pannon szentek és bol-dogok galériája”, a liturgikus tér más elemeivel, a maganemében egyedüli, szellemi-lelki-vizuális élményt kínál. Akortárs egyházművészet olyan teljesítménye, amely hagyo-mányt követ, de új megközelítő utakat keres. Szombathelyszőllősi városrészének modern temploma, Marosfalvi Antalfestett fríze még nem szerepel az útikalauzokban, de érde-mes kitérőt tennie a római és barokk emlékek nyomát ke-reső utasnak. Nem éri csalódás! Megjegyzem, hogy egye-temi szakdolgozat írója is választotta ezt elemzés tárgyául.

A Heckenast János Ybl-díjas építész tervezte Jézus szívetemplom két fontos városi út keresztezési pontja közelé-ben emelkedik, a peremvárosi hitélet teljes szolgálatára.Karcsú tornya, digitális órája, harangjai, a liturgiai tér, atöbbfunkciós altemplom a hagyomány és korszerűség ötvö-zete. Bejárata árnyas fák alól közelíthető meg. Dr. KonkolyIstván megyés püspök 2005. január 29-én szentelte föl.

A sokszögű hajó hangulatát az újszövetség történeteibőlmerítő színes üvegablakok és a szentély felett emelkedő,háromszögű, ólombetétes üvegfal szabja meg. Az expresz-szionista stílusjegyeket mutató Jézus szíve ábrázolás hű-vös kék színeivel ellenpontozza a falak és a faburkolat me-legségét, ahol Prokop Péter reprodukált stációképei sora-koznak. A tér mélyén íves lépcsősor vezet a megemelt szen-télybe. Az oltár fölött Vasvárról származó, restaurált feszü-let „lebeg”. Az oltárszekrény domborműve Jézust az em-mauszi tanítványok körében, a szószék első oldala a négyevangélista szimbólumait ábrázolja. Az ötvösmunkákat Né-methy Balázs helyi mester készítette. Az üvegfal alatt, aranykeretbe foglalva látható Marosfalvi Antal tizennyolc képbőlálló, harminchat négyzetméteres kompozíciója, amely há-rom oldalról szegélyezi a szentélyt.

Nyolc évvel korában, elsőként adtunk hírt a festőművész„vállalkozásáról”. Már láthattuk első királyunk családjátábrázoló, a fríz középső részét elfoglaló triptichont. A fel-szentelésig – Heckenast János elképzelése szerint – továb-bi három szent egészalakos képe került a templomba.

Az épületegyüttes teljes programját, terveit kidolgozóépítész az ábrázolásra kijelölt szentek körének meghatáro-zásánál, részben a római provincia, részben a magyar egy-háztörténet kiemelt személyiségei közül választott. A kro-nológiai ív – a Dioclecianus parancsára vértanúságot szen-

vedett Pannonia Se-cundai kőfaragóktólBoldog Batthyány-Strattmann Lászlóig– évezredeket fog át.A festőművész iga-zodott a koncepció-hoz, de a részletekbena maga elgondolása-it valósította meg.

Az önálló festmé-nyek a középtől – Bol-dog Gizella – jobbra-balra alkotnak sort,egyes, páros és cso-portos, de egészala-kos portrék formájá-ban váltogatva egy-mást.Az egyes képek,minden részletre ki-terjedő felkészülés,és több vázlat, elgon-dolás után nyerték elvégleges formájukat.Minden „szereplő”hús-vér, földön járóember, elhivatottságu-kat az arcok és a mél-tóságos testtartás, ajellemző attribútu-mok és jelképek fe-jezik ki, s emelik aszakrális szférába. Akirályok, püspökök,Marosfalvi Antal: Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre (fotó: Marosfalvi Antal)

2012. szeptember – október 7

szerzetesek, apácákvagy éppen mesterek,korhű viseletben, jel-zésszerűen megfestetthátterek (épület, táj,barlang) előtt, egyéni-ségükre, sorsukra, hit-béli cselekedeteikreutaló pózban és színvi-lágban jelennek meg.Az egyes festménye-ket aranyozott kere-tekkülönítikel,deegy-úttal össze is kapcsol-ják. Alsó szegélyükönolvashatók a nevek éskis réztáblák őrzik az„ajándékozók” nevét.

Marosfalvi nem mo-dellek után festett. Ta-nulmányaira, életta-pasztalataira, kutatásai-ra hagyatkozva, alakí-totta szereplői arcvo-násait, karakterjegye-it. A negyedszáz figu-ra mindegyike más-más jellemet, lelki at-titűdöt tükröz, de ösz-szességében megfelelaz egyháztörténetbenőrzött hagyományok-nak. Ugyanakkor ma-gukon viselik a XXI.század jegyeit.

Néhány érdekesség-re hívom föl a figyel-met. Savariai SzentMárton, tours-i püspök ikonográfiájából számos elemismert, de a kutyák üldözte nyúl itt jelenik meg először.Eredeti megoldás István királyunk kezében az összefogottkereszt és kard, de hiányzik a jogar és az országalma. Aszelíd, liliomos Szent Imre helyett itt az elszánt, harcosférfi áll előttünk, karddal, tegezzel, nyilakkal. Szent Ad-albert pedig „levetette” püspöki ornátusát és vándor gú-nyát, csizmát, tarisznyát öltött, botot ragadott. A legionáriusSzent Demetert pedig akkor pillantjuk meg, amikor, mint-egy mártíromságát elfogadva, ledobja tőrét, sisakját. A leg-alaposabb tanulmányok Szent Hedvig ábrázolását előztékmeg, amihez Krakkóból és az internetről kapott segítséget.A részletek sem kerülték el a figyelmét! Boldog Mór írópult-ján a négy görög kereszt a templomépítés jelképeként utal apüspök pécsi ténykedésére.

A „kiválasztottak” Európa különböző tájain születtek, deéletük, tetteik, mártíromságuk a kontinens középső tájaihozkötődik. E táj szellemiségét sugározzák, s a magyarságonkívüli nemzetek, a keleti és nyugati kereszténység, ismer-heti föl a fríz szereplői között a saját szentjeit.

Salamon N.

Boldog-Batthyány-Strattmann László

Miután már igen sokan beletörődtek abba, hogy az irodalomelvesztette minden közéleti hatását és jelentőségét, íme, asenki által, sem a politikus, sem az apolitikus szépírás híveirészéről nem várt és nem vágyott fordulat: magyar írók kö-rül ismét heves politikai vita tombol. Kell-e, szabad-e isko-lai tananyaggá tenni Wass Albertet, Nyírő Józsefet, SinkaIstvánt, Tormay Cecilet, Szabó Dezsőt? A vitához, melysajtóhisztériává és pártharccá fajult, s az Óperencián túlról ishozzászólnak kétes hitelű, ám annál kétségtelenebbül híres ésbefolyásos személyiségek, meglehetősen arrogáns hangon.

A jámbor, jóhiszemű humanisták, akár örülhetnének is,hogy a szépirodalom ilyen szenvedélyeket képes ébresztenia Gutenberg-galaxis válságkorában. Csakhogy örömük ko-rai lenne. Ez ugyanis nem irodalmi polémia a politikában,hanem pártpolitikai-ideológiai csata írók ürügyén. A litera-túra ismét a politizálás szolgálóleánya lett.

A jobboldal joggal állítja, hogy Szabó Dezsőt, Nyírőt,Wass Albertet a kommunista cenzúra száműzte az irodalmiéletből, s az irodalom oktatásból, esetenként a hazából is,megérdemlik tehát a – legalább utólagos, kései – jóvátételt.És abban is igaza van, hogy nem igazságos két mércévelmérni: a radikális jobboldali eszmékkel, erőkkel, rendszerek-kel szimpatizálókat kirekeszteni a „kánonból”, az iskolából,a köztudatból, ellenben a szélsőbaloldal támogatóit feloldoz-ni, szerecsenmosdatni, szelektív emlékezettel megdicsőíteni.Csakhogy a posztumusz kárpótlás nem helyettesítheti azt,ami az irodalomban a legfőbb szempont: a művészi értéke-lést. És ahhoz a politikai irányzatos szemléletek, disputák ésharcok aligha vezetnek el. Az alapkérdés: mennyit ér egyéletmű esztétikailag? Aztán következik a szerzői életpálya,pártszimpátia stb. górcső alá és mérlegre tétele, pártatlanul,tárgyilagosan. És csak a fentiek alapján és után a hatástörté-netet, az utóélet, az időszerűség és az irodalompedagógiakérdéseinek megválaszolása. Mindezt elvégezni irodalom-történészek dolga, nem pártvezéreké, nem pártkatonáké,nem párttollnokoké és nem propagandista zsurnalisztáké.

Anevükre és hivatásukhoz méltó irodalomtanárok mindigis tudták, mi a törzsanyag, kik a kétségtelen klasszikusok,akik nem hiányozhatnak semminémű irodalom oktatásból.És azt is, hogy még a legnagyobb remekírókról is vitatkoz-tak, vagyis a tény, hogy nincs teljes egyetértés egy szellem-óriás munkásságát illetően nem zárhatja ki őt a nemzetiPantheonból. Az értő tanáremberek szabadsága döntsön ar-ról, a költőfejedelmek, a koszorús írók, a váteszek, a Petőfiemlegette „lángoszlopok” mellett kiket tanítsanak a magyarés a világirodalom nagyságai közül. A honi és az egyete-mes kultúra Parnasszusáról tekintve körül. Nem a napipártcsetepaték, sajtópofozkodások mélységeiből, ahonnan –Kölcseyt idézve – „szédeleg, ha néha felpillant” azokra amagaslatokra, az örök életűekre, a halhatatlan remekművekalkotóira a félművelt, avagy teljesen műveletlen tömegem-ber-percember. József Attilával szólva, „tisztán meglátnicsúcsainkat” a porhintés, az iszapbirkózás közepette alighalehet. Emelkedjünk hát fel! Fölébe a hisztériakampányoknak.Amúzsákig, akik nem lehetnek szolgaleányok, csakis úrnők.

Madarász ImreIrodalom, politika, hisztéria

2012. szeptember – október8

Csiby Mihálykisgrafikai életműve

A kilencvenedik születésnapját ün-neplő művészt grafikai munkáit ösz-szefoglaló alkotásjegyzékkel köszön-tötte Vasné Tóth Kornélia. A kiadványszerkesztésén kívül őt dicsérte a jubi-leumi tárlat összeállítása is az Orszá-gos Széchenyi Könyvtárban. A Kis-grafika Barátok Köre Egyesület gon-dozásában megjelent több mint het-venoldalas kiadvány példaértékű ab-ban, hogy a szerző és az alkotó együttgondolkodásának eredményeképpenideális grafikai életműjegyzék szüle-tett. Reméljük, hogy ugyancsak igé-nyes formában a festészetet összefog-laló könyv is napvilágot lát egyszer.

Vasné Tóth Kornélia a „bevezetőgondolatok” címszó alatt keresztmet-szetét adja Csiby munkásságának. Eztköveti az alkotásjegyzék több szem-pont szerinti és műfajonkénti csopor-tosításban, majd a válogatott reproduk-ciók következnek, s végül a bibliog-ráfiával zárul a kiadvány.

A szerző az életmű főbb irányait ve-szi számba, amely egyben a művésziéletrajz adatait is tartalmazza. Ebbőlmegismerhetjük a legelső – még gim-náziumi mesterként tisztelt KássaGábor tanításai alapján induló életpá-lya főbb állomásait a 2007-ben áta-dott Molnár C. Pál Társaság Életmű-díjáig. Külön hangsúlyt kap a szovjetmunkatáborban eltöltött megpróbálta-tásokkal teli időszak.

A grafikai életműnek kiemelkedőrésze a tudományos illusztrátori mun-kásság. Csiby Mihály a rovartani ábrá-zolásban azt tette, amit Csapody Veraa botanika terén. Nemzetközi viszony-latban is több elismerést kaptak a raj-zaival kísért kiadványok, a szerző rész-letesen sorolja ezeket. Megnyugtató,hogy munkáinak ezen része a Termé-szettudományi Múzeumban került.

Külön fejezet foglalja össze szerte-ágazó egyházművészeti tevékenysé-gét. Egyszerűbben festészetként is fo-galmazhatnánk, de ez is csak részbenfedi az igazságot, hiszen ide tartoznakaz előkészítő tervek, egyedi rajzok éskartonok, sőt biblikus illusztrációk ésalkalmi grafikák is. A lélektani moti-vációk filozófiai, ideológiai alapjátTeilhard de Charden krisztológiája

adja, és ez az, ami az alkotót egész éle-tében biztos iránytűként vezette. Egy-házművészeti tevékenységének elis-meréseként VI. Pál pápa kitüntető ér-met adományozott Csiby Mihálynak.

A művészeti pálya egyik összetevő-je, és egyúttal fokmérője is az alkotá-sokból rendezett tárlatok jegyzéke. Akiállítások és közgyűjteményi repre-zentációk esetében csak a szerkesztő(legyen az alkotó vagy méltató) sze-rénységén, illetve a kiadvány terje-delmén múlik a kiállítási lista hossza.Csiby Mihály egyéni és kollektív ki-állítási szereplései 1959-től indulnak.A közel hetven önálló tárlatát (itthonés külföldön) nehéz lenne felsorolni,a szerző ebben az esetben is mérték-tartóan, de jól súlypontozva emeli kia legfontosabbakat, amelyek egybees-nek a közgyűjteményi reprezentáci-ókkal; én is a legfontosabbakat idé-zem: Magyar Nemzeti Múzeum, Ma-gyar Természettudományi Múzeum,Ráday Könyvtár, OSZK Plakát- ésKisnyomtatványtára, Szabó ErvinKönyvtár, a KBK Egyesület és aMolnár C. Pál Társaság kiállításai.

Külön fejezetből ismerhetjük megCsiby Mihály kisgrafika és ex-librisszakírói tevékenységét. Ezt is tekint-hetjük tágabb értelmezésben, hiszenönéletrajzi vonatkozásai ellenére szak-irodalmi munkásságához sorolhatjuka „Nem kell többé tücsökzene: termé-szet-rajz (2000), Hit és művészet me-seszép világa (2004)” című műveit is.

1998-ban írta „Kisgrafika, Ex libris”című könyvét, amely tematikus és mű-faji rendszerezésben foglalja össze akönyvjegy művészetét. Vasné TóthKornélia hasonló szempontok szerinttárgyalja az alkotó könyvjegyművé-szetének jellemzőit stilisztikai és tema-tikai vonatkozásokban. Sőt egy különfejezetben taglalja mindazon irányel-veket, amelyek a jelen alkotásjegyzékszerkesztésében vezették. Stíluselem-zése lényegre törő, tematikai rendsze-rezése pedig olvasmányos. A portré-sorozatainak szereplőiről rövid műve-lődéstörténeti ismertetőt nyújt, hason-lóképpen a magyar történelmi szemé-lyekhez és eseményekhez kapcsolódókultúrtörténeti vonatkozásokat is év-számokkal és idézetekkel teszi érde-kessé. A hazai tájakat bemutató sza-badgrafikák és könyvjegyek tájkarak-terei révén külön színfoltot jelentenekaz életműben. Újabb csoportosításbanismerteti az intézményi és jubileumiex libriseket, majd jó érzékkel az írás-mű végére szerkesztette Csiby Mihály„ars poeticáját” leíró részt.

A tudományos értekezésnek is te-kinthető tanulmányt követi az alko-tásjegyzék, amelynek a rövidítésma-gyarázatát már az előzőekben megad-ta. A 321 sorszámozott alkotást évszá-mokra bontva, műfaji (alkalmi és sza-badgrafika, ex libris) kategóriákba so-rolva, technikai jelölésekkel ellátva,ábraleírások kíséretében közli a szer-ző. A témaismertetéshez szöveg- ésfeliratmagyarázatot fűz, a felsorolta-kat még a méretadatok is kiegészítik.Ezt követően a tudományos kutatókatsegítendő kereső táblázatokat állítottössze az ex libris készíttetőket, az áb-rázolt személyeket és motívumokat,valamint a műfaji besorolást illetően.Mindezek illusztrálásaként negyven-négy könyvjegy reprodukcióját talál-juk. Sajnálhatjuk, hogy a terjedelemtöbb alkotás bemutatását korlátozta.

Mindezeket a latin jelmondatok ésidegen nyelvű idézetek fordításávalzárja a szerző. A mű végén szakiro-dalmi ajánló Csiby Mihályról írt cik-keket és méltatásokat rendszerezi.Ezekből Lenkey István méltatását em-lítem, ami 1998-ban jelent meg a por-tugál Artur Mario da Mota Mirandaáltal szerkesztett „Encyklopédia Bio-Biographical of the Contemporary ExLibris” huszonharmadik kötetében.

Írás, festésegyre megy? Vetélytársak? A festésaz első és főszerelem. amaz az utca-sarkon leskelődve ad randevút, csa-logat. A festés az otthon kényelmes bé-kéje. A könyvek mint kerítőnők költ-ségesek, fölemésztik, amit ecsetem-mel keresek.Aki hitét vesztigőz nélkül maradt vonat, megvakultlencséjű rakéta, szénhiányban vesz-teglő áramfejlesztő telep. Agyvelőza-var a gondolkodásban. Egyre megy:mindegyik hasonlat érvényes.

Prokop Péter

2012. szeptember – október 9

Összefoglalásként örömmel állapítha-tom meg, hogy újabb forrásértékű művelgazdagodott szakkönyvtárunk, amelykutatóknak, szakértőknek, érdeklődők-nek, gyűjtőknek egyaránt hasznos ké-zikönyveként kerül fel a könyvespol-caikra, így jó szívvel ajánlhatom nem-csak nekik, hanem a kisgrafika szerel-meseinek is. A címlap grafika mottójapedig „Lumnia in tenebris clariol sunt”miszerint „Sötétben tündöklőbb a fény”,azért derítse fel szívünket, mert fény-sugarai bearanyozzák a kultúra borúsegét, és reményeink szerint nincs mesz-sze az az idő, amikor szó szoros érte-lemben is „a haza fényre derül.”

Ürmös Péter

Csiby Mihály grafikája

Bajári Marika köszöntése

Bajári Mihályné 1973-ban az egye-sület alapítói közé tartozott. Évekig aközösség pénz- és adminisztrációsügyeinek intézője volt. Évtizedek so-rán elismert műgyűjtővé vált.

Gratulálunk 90. születésnapján!

Jubileum előtt

Keresztesné Margó 1979-ben lépettegyesületünkbe. Könyvelői képesítéserévén fontos tisztségeket töltött be aválasztmányban. Képes levelezőlapgyűjteménye több kiállításon is szere-pelt. 85. életévébe lépett. Gratulálunk!

A Vidovszky Képtárról

A gyomaendrődi Vidovszky BélaKéptár korszerűsítésére pályázatonhétmillió forintot nyertünk. A közelszázéves épületben új fűtési rendszert,akadálymentes közlekedést és számí-tógépes nyilvántartó programot készí-tünk. Augusztus 31-én Szereday Ilonagrafikus-festőművész és Vadászné Ab-lonczy Emőke textilművész alkotásai-ból nyílik kiállítás, melyet szeptember25-ig tekinthetnek meg az érdeklődők.Novemberben Szeverényi Mihály fes-tőművész legújabb alkotásaival ismer-kedhet meg a tárlatlátogató közönség.Ősszel immár tizenötödik alkalommalkerül sor a város tehetséges amatőr al-kotóinak bemutatására. A következőévekben is folytatódik a Békés me-gyei képzőművészek bemutatása.

A múzeum állandó kiállításai CoriniMargit, Illésy Péter, Pásztor János,Vidovszky Béla és a százhuszonöt éveszületett Holló László munkásságátreprezentálják. Ez utóbbi művészeté-nek újra értékelése éppen ezekben azévekben történik.

Kóris Györgyné

Antalfy IstvánTÖRÉKENY ÁG

Törékeny ág,törékeny élet,hollókiáltás, gúnykacaj,felhőtlen égből

kósza villám,

hol van már, akirám rivalltmert volt előttem,

volt utánam,és valóságbanlétezett

agyamba tömörült ködök,tűzpróbázott emlékezet,

törékeny szív,törékeny élet,

szeretni kell, őszinte szívvel,hinni a jót,

tudni a szépet.

2012. szeptember – október10

Vitéz FerencHolló László művészetének újraértékelése

Kiskunfélegyházán érettségizett 1904-ben, a fővárosi Min-tarajziskolában 1909-ben kapott tanári oklevelet. Félegyhá-zi ösztöndíjjal négy évet töltött Münchenben, Párizsban, itá-liai és spanyol tanulmányutakat tett. 1912-ben az Union In-ternationale des Beaux Arts et des Lettres tagja lett. 1914-ben Debrecenbe települt, feleségül vette Hrabéczy Annát.Első önálló kiállítását 1923-ban rendezte a Belvedere-ben,amit az Ernst Múzeumban, a Fényes Adolf Teremben, aMűcsarnokban, a Déri Múzeumban követtek tárlatai. Alapí-tója volt a debreceni Művészháznak, az Ady Társaságnak.1941-ben Szinyei-díjas lett, beválasztották a Képzőművé-szek Új Társaságába. 1946-ban köztársasági elnöki életjára-dékot kapott, 1948-ban Londonban, a magyar képzőművé-szek tárlatán szerepelt. 1956-ban Munkácsy-díjat kapott.Ugyanebben az évben meghalt felesége. Nemzetközi (Brüsz-szel: világkiállítás,Antwerpen, Párizs, Varsó, Drezda, Moszk-va) önálló és csoportos tárlatokon mutatkozott be. 1961-benKossuth-díjjal tüntették ki; feleségül vette Maksa Olgát. El-ső díjat kapott Debrecen fennállásának hatszáz éves jubileu-mi pályázatán.Az 1964-ben kapott Érdemes Művészi elisme-rést újabb vándorkiállítások és gyűjteményes tárlatok kö-vették. 1968-ban a Francia Képzőművészeti Szövetség általrendezett „Öt magyar alföldi festő” bemutatón szerepelt Pa-ris-Montreuil-ben. Egy év múlva állandó kiállítása nyílt Kis-kunfélegyházán, a Kiskun Múzeumnak ajándékozott festmé-nyeiből és rajzaiból. Kiváló Művész kitüntetést kapott 1971-ben, Kiskunfélegyháza díszpolgárává választották 1974-ben.Ekkor adományozott – fe-leségével közösen – két-száz festményt és öt fres-kót Debrecennek, mely-ből 1975-ben rendeztekéletmű kiállítást, s a fes-tőművésznek díszpolgá-ri címet adományoztak.AZ UTÓKOR JELENE

Holló László egyszer-re romantikus és expresz-szionista, realista és va-lóságfeletti művészetét„a kései utókornak kellfelfedeznie, s érzékeltet-niazokatakülönlegesszá-lakat, amelyek őt az egye-temes európai művészet-hez kötik” – állapítottameg Végvári Lajos mű-vészettörténész 1990-esmonográfiája végén, fi-gyelmeztetve arra, hogyHolló eredetisége és egye-temessége nem rokonít-ható egyetlen kortársáé-val sem. (A kötetet 2007-ben jubileumi kiadványok

társaságában újra megjelentette Ujváry Zoltán professor eme-ritus, Holló szellemi örökségének ápolója, a művészi hagya-ték gondozója.) Öt esztendővel ezelőtt írtuk: talán nem téve-dünk, ha úgy érezzük, ez a kései utókor már itt van. Az ér-tékelésben – elismerve a honi piktúra élvonalába emelő kva-litásokat – arról sem feledkeztünk meg, hogy a XX. századimagyar képzőművészet meghatározó alakjának grafikai élet-műve szinte a festői teljesítményével egyenértékű volt.

Holló az expresszív festőiség nyelvén szólt nemcsak a pa-raszti sorsról, az egyediben is az általánost kutató-felmutatóemberi szenvedésről, de a történelem kínálta drámai látomá-sokról is, a mitológiát a személyes és közösségi sorsátiratokallegorikus kereteként alkalmazva. Természeti képeiben azemberi indulatok tükröződtek, mintegy a természet antropo-morfikus analógiáiban fejezte ki az emberlét könnyű lírai-ságtól mély drámákig ívelő sokárnyalatúságát.

Portréiban az egyszerű emberek méltósága jelent meg, akt-jaiban a mozdulat lényegét és a test esendőségét faggatta. Azönmagukban megejtő, de festménytanulmányok gyanánt isszolgáló lapjain és autonóm grafikákon az emberi természetcselekvésértékű karakterét fejezte ki. A sors és az erkölcsörökérvényűsége, az alkotó ember rendeltetése simult alá avonalnak és színnek, ez jelent meg a festőmozdulatokban,melyek viselkedésválaszokat adtak az emberi sorsra. A mű-vész érték-racionális cselekvései mögött affektív, érzelmiindíttatások álltak, melyek áthatották egész művészetét.

E „kési utókor” a reális értékeléshez csak látszólag érke-zett el a százhuszadik évfordulón, és öt év elteltével is csakebben reménykedhetünk. Hogy Holló Lászlónak a legjele-sebb művészeink között van-e a helye, a XX. század magyarfestészetében? – Arról nekünk nincsen kétségünk!

Holló László: A fehér ló áldozása (fotó: H. Csongrády Márta)

2012. szeptember – október 11

AZ IDENTITÁS HOLLÓI KONSTRUKCIÓIHolló László műveinek jelkapcsolatokon alapuló ikonikus (ahasonlóságelvet érvényesítő), indexikus (valaminek a lététjelző), illetve szimbolikus (megegyezéses helyettesítő szere-pű) jellegéről beszélni, a metaforikus és allegorikus vagy atöbbféle reprezentációs vonatkozásokat középpontba állítanitalán csak író-esztétai hipotézis lenne, ha erre maga Holló nemutalt volna – s tette ezt nem is egy alkalommal.

A Koppánnyal és Istvánnal egyidejűleg önmagát azonosí-tó művész István- és Koppánytematikában született képei-nél az nem is lehet kérdéses, hogy ez esetben a festő repre-zentációs-helyettesítő elgondolása érvényesült.Azonban nemarról van szó, hogy csak a művész azonosult e két (egymásellenében ható, ugyanakkor egymást is kiegészítő) szereppel– tehát nem csak a festő talált rá egy történelmi keretre azönismereti kutatásokhoz, noha ez is allegória –, de az Istvánáltal képviselt, illetve az István-Koppány viszonyban meg-fogalmazódó kérdések vetítődtek ki az aktuális korra. (S etörténelmi szerepreprezentációk – mint analogikus értelme-zési felületek – máig érvényesek lehetnek.)

A metaforikus azonosítás, mint a reprezentációnak egymagasabb és érettebb foka, magát a szimbólumot is megte-remtette, amennyiben az azonosító vagy az azonosítottmegnevezésének elhagyásával is dekódolható a hiányosmetafora (tudniillik, a hiányos metafora szimbólumkéntértelmezhető). Az Istvánnal és Koppánnyal történő szerepa-zonosulás kiegészül a téma és történelmi kor többi szerep-lőjével: „…az István temetése festményen, ugyanazon aképen belül, István is és a mellette álló püspök is én vagyok”– vallotta Holló nemcsak a történelmi festmények e megha-tározó vonulatáról elemzést készítő Módy György történész-nek, hanem Nagy László Jánosnak is, abban az interjúban,amely a Holló Lászlóval készített filmhez került felvételre.

Nagy László János megjegyzi, hogy Holló szavainak hi-tele, nyomatéka szinte minden történelmi festményen látha-tó, sőt, az egyes főszereplők arcán Holló arcvonásai fedez-hetők fel, több szinte egy karakteres önarckép. S a történel-mi szereplők ábrázolásában kidomborított önarcképjellegremagunk is utaltunk, sőt, arra is, hogy a Holló-arcvonásokmegjelennek a Krisztus-festményeken is.

Meglepőnek tűnhet Holló vallomásának folytatása: „S aFehérló áldozás című képen az ágaskodó ló is én vagyok…”S rögtön ekképp folytatja: „A ló. A Vihar előtt lovai és a kocsisis, az Őszi szántás lovai és a szántó ember is én vagyok. Énvagyok a Debreceni csata 1849 sebesült lova s az összes ló,amit valaha festettem – ez nagyon sok! – én vagyok!”

S hogy miért? – „Mert az általuk megtestesített tulajdon-ságokkal, helyzetekkel, gondolatokkal azonosulok. Amithordoznak, a sorsukkal, amely a magam és a fajtám sorsa is.A lovak sorshordozó jelképeim.”

Sorshordozó jelképek és magyarságsorsot reprezentálószereplők a lovak. A Vihar előtt lovai vagy a magányosan le-gelésző ló Holló Lászlót és a magyarságot eleveníti meg. Ezterősítette meg egyébként Leövey András orvosprofesszorvisszaemlékezése is arról a vihar előtti lovat ábrázoló fest-ményről, melyet Weöres Sándor kapott ajándékba a műte-remből. Holló Leöveynek mesélte, hogy a költő azonnal ész-revette: az alkotással a sajátságos magyar sorsot viszi magávalDebrecenből Budapestre.

Holló tehát kimondta, hogy bizony, ő is jelképeket használ afestészetében. S a jelkép – természetéből és közös megegye-zéses voltából adódóan – magában foglalja a felismeréshezszükséges „párját”. Ha a metafora teljes, az azonosító és azazonosított együtt adja meg a „magyarázatot”, mely akár acímadásban is tükröződhet. Festői allegória születik a szim-bólum életre keltésével, a szituációba helyezéssel, a cselek-vésrésszé tétellel. És Holló vallomását tovább gondolva, afestmények szereplőivel az általa nem említett esetekben isazonosulhat, illetve megteremti az azonosulás lehetőségét.

Így a virág – az általa különösen kedvelt napraforgó, dáliaés orgona, a jácint és őszirózsa – Holló László „arcait” mutat-ja. A téli Tilalmas, amikor a nap már kikezdi a havat, a tanyaés az alkonyi sík, a horizontig érő pára, amelybe „odanyal”egy vörös csíkot a hunyorgó Nap – mind Holló László lé-lekarcaira utal. Az aranyeső bokor, a lucernakaszáló, kapálóés ebédelő paraszt, az esti imára készülő Angelus, Csokonai,Bartók, s még a faültető Simonyi óbester is Holló László.

Művészete oly mélyre hatolt a hétköznapival és egyete-messel, az immanenssel és transzcendenssel történő azono-sulásban, hogy művészettörténet-írásunk ezt – néhány érzé-keny kritikus kivételével – máig alig volt képes megérteni.AZ ÖNARCKÉPEK TANULSÁGAI

Holló számára sem a nagybányai, de más posztimpresz-szionista irány sem mutatott megfelelő utat, ő a naturalizmus(illetve a realista természetlevűség) lehetőségeit is szegényes-nek találta, ugyanakkor a divatos avantgárdtól, az abszt-rakciótól és a formalizmustól is idegenkedett, végül egy sa-játosan szuggesztív erejű expresszionista szemléletet vallott.

Önarckép (fotó: H. Csongrády Márta)

2012. szeptember – október12

Az expresszív látás egyszerű képleteket hoz felszínre: a belsővalóság kifejezésére törekedett. Ám éppen ennek a sokrétegűbelső valóságnak, összetett érzelmi-indulati és szellemi, eg-zisztenciális világészlelésnek, egyszersmind immanens éstranszcendens létezés-egész kifejezése a leginkább embert ésművészt próbáló feladat. Értjük alatta az immanens és tran-szcendens viszonyát úgy is, mint a benne foglaltság és a kí-vülről vagy felülről szemlélés szintetizáló látásmódját.Aket-tő nem választható külön – e kontextusban nem létezik tehátegyedi és általános közötti különbségtétel sem, miként nincskülönbség az „információ” (érzelem vagy indulat) és a „köz-lés” (az érzelem vagy indulat megfestése) között sem.

Holló nemcsak a hétköznapi alak- és helyzetábrázolások,a táj és ember (ember és ember környezetbeli) kapcsolatátmegidéző festményeknél, de a bibliai, mitológiai és történel-mi kompozícióknál is önmaga ábrázolásával küzdött. E sza-kadatlan munkával mindig „önmagát, belső világát, látomá-sait, vízióit vitte a vásznakra, hogy dokumentálja sajátos, mo-dern, szuggesztív egyéniségét és lelkületét” – állapította megBőgel József az 1961-es Műcsarnokbeli gyűjteményes kiál-lításán. Figyelmeztetett rá, hogy önmagán keresztül Holló aszubjektív lelkivilág és egyetemes emberi lét titkait kutatja.A jellemzésből azt is kiolvashatjuk, hogy Holló vívódásaisem csak az egyéniségre vagy egyéni létproblémákra veze-thetők vissza, hanem a mindenkori aktuális (tehát a modern),illetve a mindenkor aktuális (tehát az egyetemes) emberi vi-szonyokra is.Az „egyetemességet” mi sem bizonyítja jobban,minthogy „a látszólag kisebb terjedelmű tócóskerti világábanott izzik a XX. század emberének legtöbb problémája, küz-delme” – fogalmazott Bőgel.

Ugyanitt találunk egy visszatérő párhuzamot Holló ésRembrandt önarcképsorozatához. Rembrandt fiatalkorátólöregkori összeomlásáig folyamatosan festette önmagát. Be-tekintést kínált nemcsak saját életébe – aktuális beszámoló-kat adva pillanatnyi állapotáról –, de szociális helyzetébe is:az ifjúkori hetykeségtől, a magabiztos tartáson át, a szellemi,fizikai és anyagi elesettséget kifejező portrékig. Önarcképei-vel Holló egy olyan modern hagyományba kapcsolódott,melyben a művész mindent elmond önmagáról, az emberről(általában) őszinte hitelességgel. „Nézd végig az önarcképe-ket, s két azonosat nem találsz közöttük – írja Bőgel. – Mind-egyik valami sajátos hangulatot, érzést, gondolatot tükröz:vannak vidámabb, oldottabb megfogalmazásúak, akadnakkesernyések, elborult kedélyűek, s nem egy képről a döbbe-netes magány, egyedüllét érzése árad. Itt kedélyes, öreges, bo-hém fejet látsz, amott pedig démonikus erő sugárzik a sze-mekből, hogy a következőkben már az öniróniát csodáldmeg. Ezt a befelé és lefelé ásást még senki más meg nem csi-nálta a magyar festészetben, s ebben a sorozatban bizonyoso-dik be leginkább, hogy Holló László (…) nem egyszerűen azalföldi festészet utóvédje, hanem ízig-vérig modern művész,az expresszív ábrázolás, a szakadatlan önfeltárás, tágabb érte-lemben pedig a modern vívódás, újkeresés magyar mestere.”

Az önarcképeknél sem lehet figyelmen kívül hagyni anemzeti jelleget. Ez azért lehet meglepő, mert az önarckép –ellentétben a történelmi festménnyel, életképpel és tájábrá-zolással –, a csendélethez hasonlóan, talán legkevésbé tűnikalkalmasnak a nemzeti karakter kifejezésére. UgyanakkorSőregi János éppen arra utalt 1946-os, a Debreceni Képes

Kalendáriumban megjelent cikkében, hogy a témánál fonto-sabb az érzés áradó ereje. A téma helyett a kifejezés adja mega kép nemzeti jellegét, márpedig ebben az időszakban Hollónkívül nem volt más magyar művész, aki utolérte volna „szín-vízióinak keleties ragyogását”. Művészetének magyaros jelle-gét abban is érezte, hogy bármilyen műfajban, témában isszülessék a festmény, „a színgazdag magyar erő mellett ott ül-dögél a keleti szemlélődéssel járó, eltűnődő komolyság, melysokszor búsongásba-bánatba, vagy vad indulatba mélyül”.

Az önarcképeken kiütköző Don Quijote-i karakterre a kri-tikusok között először Koczogh Ákos utalt, majd Pogány Ö.Gábor is fölvetette a kérdést 1990-ben, az akkor megjelentkönyv, Végvári Lajos Holló-monográfiájáról írt recenziójá-ban, részben elfogadva Végvári minősítését, miszerint Hollóa magány, az izoláció, a kívülállás művésze is volt. Ez azobjektív viszonyokból és alkati adottságaiból egyaránt adó-dott. Pogány Ö. Gábor Holló töprengő szemléletét, érzelmiigazolást is igénylő észjárását, történelemről, társadalomrólvallott felfogását, az emberi természettel és közösségi érté-kekkel kapcsolatos, kételkedését tartotta meghatározónak.

Expresszív kifejezésében ott van a részvét emóciója, szél-malomharcában az önmagára utaltság és a néma monoló-gok, valamint az önmagával (önnön ideáival) viaskodás kö-zötti eszmehevület. Az önarcképek azt az utat fonják fölegyetlen nagy szálra, melynek látomásos káprázatú „szín-bioritmusában” festőileg is igazolódni látszik az emberiegyedülvalóság iránti elkötelezettsége. „Felelősségteljes hu-manizmusa nem szorul tantételekre, ehhez a szívéből merí-tett ihletet, amiért azután művészi tevékenységének sponta-neitása nem veszélyeztette művei elmélyült gondolatisá-gát,” bizonyítva: a szókimondás és szabad expresszió meg-fér a világnézeti komolysággal.

Vidos Zoltán 1967-ben az Ernst múzeumi kiállításon ígyméltatta: „Vagy száz önarcképét ismeri már a közönség. [Slegalább további hatvan önportréról van még szó – elkép-zelhető, hogy a százas szám Bőgel hat évvel korábbi kritiká-jából származik –; Holló festett önarcképeinek száma meg-közelíti a kétszázat, s akkor még nem is beszéltünk a többszáz grafikai vázlatról, az önarcképben a helyzetre reflektá-ló művész önértelmezését is reprezentáló lapokról.] Majd-nem mind alulról nézve, majdnem mind egyazon arc, egya-zon kifejezés. Az arcokon, ezeken a képeken át verődik visz-sza, amit ,élet’-nek nevezünk. A reggel, a dél, az este. A tél,a nyár, az ősz, a tavasz. Az árnyék, a napfény, a félhomály.A mozdulatlanság, a mozgás. A ruha, a nyakkendő, a kalap,a sapka. Az idő, a változás, a háttér, a haj. A haj hátrafésül-ten, szembelógóan, számos változatban. A színek, a kékek,sárgák, a szürkék villódznak végig ezeken az arcokon.

Az arcokon, az arcon, ami mindig egyforma kifejezésselfogadja mindezt, és néz. Minden változat rajta van ezen azarcon, csak a mosoly, soha. Nevetés, görbült és megenyhültmosoly: soha. Rendíthetetlen, sziklaszerű, véglegesen le-zárt. Valami rembrandti vonás is, bölcs változhatatlanság, afiatalság és öregség kifejezése.

Tudom, hogy végérvényben: most élek – de meghalok.Most itt vagyok, száz változatban, de meddig? Ijesztőenszép és megrendítő száz és száz kép a falakon, sipkával, ka-lappal, fiatalon és öregen ismétlődve. Sok komor és sötétkép az elképzelhetetlen biztos tudattal: meghalunk.”

2012. szeptember – október 13

A kultúra összeköt

A magyar kultúra külföldi megismertetéséért és terjesztésé-ért 2012. június 23-án Pro Cultura Hungarica-díjjal tüntet-ték ki Gudrun Brzoskát, a magyar irodalomra szakosodottehingeni könyvtár alapítóját, aki mintegy négyszázötven ma-gyar, illetve magyar származású szerző német nyelvű kötetétgyűjtötte össze a Duna-parti Ehingenben működő könyvtár-ban. Magángyűjteményét 2009-ben alapította. Recenziókat éséletrajzokat is közöl a http://www.ungarische-literatur.eu cí-men szerkesztett honlapon. A kölcsönkönyvtárban több, mintezerötszáz kötet és számos folyóirat várja az olvasókat. AGudrun Brzoska-díjat egy magyarirodalmi est kereté-ben Mydlo Tamásmüncheni főkon-zultól vette át a ba-jor fővárosban, aholaz Adalbert vonChamisso-díjasDoma Ákos is fel-olvasott legújabbregényéből.Aszer-ző 2012-ben kap-ta meg a RobertBosch Alapítványrangos elismerését,amelyet 1985 ótaévente, a Német-országban élő, ésnémetül publikálóíróknak ítélnekoda,akiknek idegenaz anyanyelve.

Az irodalmi estkeretében a vendé-geknekabudapestikávéházkulturát,és annak hangula-tát is bemutatták.Gál Csaba münc-heni magyar köl-tő-zeneszerző elő-adásában PálocziHorváth Ádám, Máté Imre és Tóthárpád Ferenc egy-egyverse is elhangzott. A dalait németül és magyarul is éneklőelőadót – talán nem véletlenül – a Magyar Rádió a magyarkultúra követének nevezte. Ő az, aki kortárs honfitársainkműveit barátaival, művésztársaival rendszeresen színpadraállítja. Irodalomunk általa otthonra talált a münc-heni Gasteig-KulturKözpontban is. T.F

Gál Csaba

Tóthárpád FerencJANUSNAK, ODAÁTRA

Drága Barátom! Mit gondolsz Te a versi világról?Hangod néma, de már századok óta figyelsz.

Más ma a vers, s bár jól viselem, más már a világ is.Biztos’ látod a bajt. Küldj valamicske jelet

arról, hogy te is észreveszed, hova tart a poézis!Sok, sok rímfaragó fűzfapoéta terem,

s van, nem is egy, ki a nóvum leplével takarózik,s vallja, hogy elfeledett, ódivatú ez a hang.

Ám aki éli e versi világot, nem menekülhet:ritmusa édes kín. Mesterem, érted, ugye?

Bár még most is botladozunk csak nyomdokaidban,lásd, sarjadnak azért újkori disztichonok!

Én is a nyelvemen őrzöm, kéjes a mandula íze.Ráharapok, s nem bánt az, ha a héja fanyar!

Drága Barátom, szállj le a felhők menny-örökéből,szőrén is megülöd, hozd le a vén Pegazust!

Lássa a Föld, és lássa az ég, csakis általad ékes,tégedet illet a nagy kincs, a babérkoszorú!

„Nem a legszellemesebb emberből lesz a nagy író, hanemabból, aki tükörré tud lenni, vissza tudja tükrözni sajátéletét még akkor is, ha ez az élet csupán középszerű volt.”

Marcel Proust

Vántsa ZoltánMÁTRAI EMLÉKEK

Itt a csend, méltóságteljes.Fénydárdák felhőt szúrnak át.Három falu pihen a völgyben,tisztásán őzek húznak átés tűnnek el a rengetegben.Sziklák közt csöpp patak siet –templom keresztje látja útját,körötte fenyvesek, s liget.

Itt még a nyár leng tüllruhában,s illatot hint a sok virág.Itt még zöldell a bükk, a hársfaés pókhálót ringat satnya ág,de már a bércek tölgyesébenaz ősz ugrásra készen áll!Színeket fest a bokrok alján,kóbor felhők közt orgonál.

A csend mégis méltóságteljes,bársonyán megpihen a szív.Mielőtt meghalok a Mátra,talán – még egyszer – visszahív.

Vántsa Zoltánt közelmúltbeli 77. születésnapján szerzőiestje keretében Püspökladányban köszöntötték.1992-ben a Művészetbarátok Egyesületének kiadásában jelentmeg első kötete „Kitárom bezárt kapuimat” címmel.

2012. szeptember – október14

Szeged „kalapácsos krónikása”

A száztíz éve a kisteleki tanyavilágban született Tápai Antalélete három éves korától Szeged városához kötődik. Cselé-deskedés után édesapja a Szeged-Rókus állomáson pálya-munkásként „biztos” álláshoz jutott. Így a kisfiú az Alsóvá-ros Tiszához közeli utcáin rúgta a port társaival.

Az elemi iskolában a tanítója fölfigyelt rajzkészségére.Tízéves korában az iskolai feladatul kapott „Milyennekképzelem a háborút?” fantázia rajzát a Szegedi Napló 1912-es karácsonyi száma is közölte. A harmadik polgári utánAlsóvárosról a várost övező körtöltésen egy órát gyalogolta rókusi vasúti járműjavítóba – lakatosnak tanult. Az ipar-iskolában Cs. Sebestyén Károly irányította fejlődését. Elbű-völte a kovácsolás, a fémformálás varázsa és sínszögbőlfigurákat formált. A rézlemez alakíthatóságának csodája israbul ejtette. Lendületes rajzaival elismerést keltett társaiés tanárai előtt. Szorgalmával a kazánkovács szakmát is el-sajátította a vasúti járműjavítóban. Rajzolni is tanult egyfaszobrásznál, ahol az asztalosok elhalmozták munkával.Közben szobrokat készített. Volt tanára, Cs. Sebestyén Ká-roly már a múzeum munkatársaként Móra Ferenc igazgatóúr figyelmébe ajánlotta a „kis Tápait”. Felismerte őstehet-ségét, és sanyarú gyermekkora küzdelmeit is mérlegelve, avárostól havi száz pengő ösztöndíjat kért számára az eset-ben, ha felveszik a budapesti Képzőművészeti Főiskolára.

Szentgyörgyi István tanítványaként harmadévesen aTavasz című női aktjával Ferenczy István-díjat és vele há-rom hónapos római tanulmányutat nyert. A Magyar Intézet-ben módja nyílt az antik és a modern szobrászat gazdag tár-házának tanulmányozására. Hazatérve Szegedre, a szobrá-szathoz nélkülözhetetlen műterem, szerszámok és megren-delések hiányában, a sikeres kezdéshez kevés reménye volt.Tavasz című szobrának szegedi bemutatása sikert hozott. Aváros megvásárolta és a füvészkertben állították fel.

Az 1931-es szegedi kiállításán kisplasztikáiban már ér-zékelhető művészi felfogása: a nehéz munkát végzők, a ku-bikusok, a halászok, az életet adó földből a létükért küzdőemberek életének expresszív kifejezőjeként mutatkozott be.Hű marad mindvégig a Mórához kötődő vállalásához:„…nemcsak szobrász lenni, hanem ember is maradni…”.Műterme nem volt, helyről helyre vándorolt. Expresszívszobrai közül a Hálóvető-t – a hajdani szegedi halászélet mamár kihalóban lévő formáját – 1933 és 1959 között többszöris elkészítette. Bronzba öntetni, és a Tisza parton, a múzeumközelében felállíttatni nem sikerült. Szobrában a kerek, aseregnyi ólomgombbal szegélyezett, és súlyos úgynevezett„pöndörháló” víz feletti szétterítésének a dobása előttiösszpontosítását örökítette meg. A rugóként megcsavart ro-busztus testben, és a szétterítéshez szétlökődő kezekben rej-lő kirobbanó erőt tömöríti a Mester. A „Hálóvető” óriásienergiáiban Tápai Antal belső, alkotói erőit is érezhetjük.Szeged nagy vesztesége, hogy a szobor felállítására évtize-dekig senki sem gondolt komolyan. A példa sajnos nemegyedi. Az országos pályázaton nyertes IV. Béla futárja cí-mű szobrát az első világháború tizenkétezer szegedi hősihalottjának emlékműveként a mai jogi kar előtti kis park-ban akarta elhelyeztetni, de a városatyák között most sem

volt elég jóakarója. A Vágtató ló és a Vész hírét hozó har-cos óriási erőket sűrítő ábrázolásával egy kiváló hősi em-lékmű került volna Szegedre, de Kisújszállás főterét díszíti.

Szobrászi őstehetségét csak néhány expresszív kisplaszti-kájában figyelhetjük meg. Tóth Attila szakíró Tápai Antalcentenáriumi emlékkiállítása leporellójában (2002) találóanemlíti az Ecce homo (1933), a Kígyómarás (1937), a ToldiMiklós (1945) , az Ősi keleti népek békeszózata (1941) mű-veinek terveit. Móra Ferenc, a szeretett Feri bácsi emlék-művét a leghivatottabb, Tápai Antal formázta meg. A műmellékalakja – ásatásainak mindenese – a búzakévén ülőKotormány János. A búzakéve az írót, a kengyel és a zablaa sikeres régészt szimbolizálja. Jobboldali támadások miattaz avatást Sík Sándor kegyesrendi irodalomtudós nem vál-lalta. A szobrot borító fehér leplet 1939. november 13-ánindulatosan maga Tápai Antal tépte le az emlékműről. Más-napra a nyilas suhancok szemetes vödröt tettek az ülő mel-lékalak fejére. A szobor tetejét nem érték el. A kővel meg-dobált portrén a fül sérülését utólag javította ki az alkotó.Szerény avatására csak a háború után vállalkozott a Szege-di Juhász Gyula Kör. A város hivatalosan soha nem vette áta kompozíciót. Tápai másik nagyszerű művét, TömörkényIstván egész alakos szobrát 1943-ban állították fel a múze-um előtti park másik felében. A „kulturpocsolya” a háborúalatti nehéz években tovább mélyült. Alkalmi munkákbólélt, és kiváltotta a lakatos iparengedélyét is, hogy immár né-gyen megéljenek. Vlasits Károly festőművésszel létrehozták

Tápai Antal: Hálóvető

2012. szeptember – október 15

a városi rajzkört. (a Tábor ut-cai szabadiskola néven váltismertté és több későbbi ne-ves művészt indított el pályá-ján) Én a Széchenyi téri (vas-utas) szabadiskolában ismer-kedtem meg az Ő vezetésé-vel a szobrászi anyagformá-lás alap jaival, s tartom atyai,lelki, művészi vezetőmnek.

Valódi, számára igazi mű-vészi kihívást jelentő szob-rászi munkát nem kapott.1950-ben felkérték, hogykét orosz szobrász kompozí-ciójáról készült amatőr fény-kép alapján, másfélszeres élet-nagyságban, hat hét alatt ké-szítse el Lenin és Sztálinegyüttes emlékművét. Meg-tisztelő szakmai feladatot je-lentett a Képzőművészeti Alap megbízása: a Szegedi Nem-zeti Színház homlokzati fülkéibe készítse el Katona Józsefés Erkel Ferenc kétszeres életnagyságú, egészalakos műkőszobrát. Katona József portréja azért jelentett kihívást, merta Kecskemétről kapott fotók alapján az arc eltért a közis-mert ábrázolásoktól. A fejet több nézetből lerajzolta, meg-mintázta, felrakta rá az arc izmait – így hiteles portrétkapott. A zsűri igazi „költőfejnek” találta.

A Tisza parti vízitelep elé készített kétszeres életnagyságúEvezős szobra (1959, vörösréz lemez) többszöri áthelyezésután végre a Maty-éri nemzetközi evezőspályán lelt helyére.Érthetetlen számomra, hogy a vörösréz lemez domborításá-ban olyan utánozhatatlanul egyedülálló technikai tudássalrendelkező művészre miért nem figyelt föl a szakma, a vá-ros? Két példa: Don Quijote (1967), Apám 90 éves (1967).

Felmerült az igény, hogy alkalmazott grafikai, nyomdá-szi és épületszobrászi feladatok ellátására képezzenek fia-talokat Szegeden. A Tömörkény István Gimnáziumban in-duló tagozat igazgatási feladatainak ellátására és művészetivezetésére Tápai Antalt kérték fel. A hivatalokkal és a vál-lalatokkal folytatott végtelen szervező, egyezkedő és tanterv-készítő munkák idegőrlései erejét elvonták a szobrászi te-vékenységtől. Az igazgatással eltöltött évek örökre elvesz-tek. Kopasz Márta, H. Dinnyés Éva, T. Nagy Irén és TóthSándor művésztanárok irányításával meginduló képzés min-den várakozást felülmúló sikerré vált. Fél évszázad során ava-tott kezek alól nevessé vált grafikusok, festők és szobrászokkerültek a képzőművészeti életbe.

Orvos leánya parancsolta ki kezéből a kalapácsot. Mun-kálkodó keze és szíve 1986. szeptember 20-án végleg megpi-hent. Önéletírásában (Életutam 1983) megörökítette szob-rászi életének minden erőfeszítését, szebb életútra jogosítóművészi szenvedélyeinek minden forrását. Mindvégig meg-tartotta a Mórától kapott útmutatást, „művészként és em-berként élni minden körülmények között”. A város által ado-mányozott díszsírhelyén férfi hátakt vörösréz lemezdom-borítása jelzi nyughelyét. Munkatársa és kitűnő tanítványa,Tóth Sándor és Kalmár Márton búcsúztatta a kollégák, az

iskola és a szakma nevében. A szegedi 624. számú IpariSzakmunkásképző Intézet felvette Tápai Antal nevét. Sze-retett városa 2005-ben Tápai Antal művészetét méltató ésműveit pazarul reprezentáló, műveinek szinte teljes körétés a köztereken felállított műveinek jegyzékét is tartalma-zó emlékalbumot jelentetett meg.

Zenei József

Az emléktáblát Farkas Pál tervezte

Stancsics ErzsébetCSAK ÓVATOSAN!

Nekünk csak óvatosan szabad örülni,taszigálni sem jó a vánszorgó időt.Játékunk nem szólhat soha emberről,s letérdelni már szégyen egy szép vers előtt.

Nekünk csak óvatosan szabad szeretni,mert hátha nem lesz vége ennek a fagynak!Hiába várjuk fényét, csodáját jönni,csak köve gurul elénk gyarló szavaknak.

Nekünk csak óvatosan szabad nevetni,mert-bár holtvágányra tolt, dermedt szerelvény –mégis átfolyva egymás áramán, újralüktetni kezd bennünk az óvatos remény.

Sokszor elfutnak előttem az arcok. S nem tudom, hogyolyan halálosan bizonyos-e, vajon a sok érzékeny,fiatal talentum közül valóban azok maradtak-e meg,akik a legtehetségesebbek voltak. Nem esküszöm megrá. Számított, hogy ki volt a szívósabb fakír, kiben volttöbb ideg- és lélekerő.

Mészöly Miklós

2012. szeptember – október16

Valóban kukacoskodom?

Szép kivitelű havilapot olvastam – a nyelvművelő szemé-vel. Értelmiségi társaságban megmutattam az erről szólóírásomat, és az volt az általános vélemény, hogy túlságosankukacos vagyok. „Amiket kifogásolsz, azon minden átlag-olvasó szeme átsiklik” – mondták. És, sajnos, igazuk van!Mert milyen apróságokat voltam bátor „kikukacoskodni”?Nem tetszett ez a mondat: „Almádi első, legalábbis az ed-dig előkerült adatok alapján, cukrászdája.” Én szebbnek ta-lálnám így: „Az eddig előkerült adatok alapján ez volt Al-mádi első cukrászdája.” „Részben igaza van a cikk írójá-nak, mert a Sóhajok Hídja (ekkor még nem létezett) irányá-ból nézve...” Itt a szórenden változtatnék: „Részben igazavan ..., mert – az akkor még nem létezett – Sóhajok Hídjá-nak irányából nézve...” A következő mondatban azt kifogá-solom, hogy sok benne a zavaró szóismétlés: „Egyesüle-tünkben... sportágban versenyeztek versenyzőink. Tájfutás-ban 46 versenyen álltak rajthoz versenyzőink, ezen belültermészetesen ki többet, ki kevesebbet versenyzett.” Ke-rüljük az ismétléseket:„Egyesületünkben... sportágbanmérték össze erejüket sportolóink. Tájfutásban 46 verse-nyen álltak rajthoz, ezen belül ... ki többet, ki kevesebbetvállalt.” „Megkötés, hogy a lakóhellyel rendelkező, tankö-teles tanuló esetén a tanulmányok külföldön történő folyta-tását be kell jelenteni...” Írhatták volna ezt is: „Megkötés:hogyha a tanulónak lakhelye van, a tanulmányok külföldifolytatását be kell jelenteni...” Egyszerűbb és még rövidebbis. „... a rendőrség felé érkező kérések...” Ezt az ide nem il-lő felé szót helyettesítsük a magyarosabb raggal: ... a rend-őrséghez érkező kérések... „A növények kiválasztásánál ér-demes arra figyelni...” Ez miért nem tetszik? Azért, mert a-nál, -nél helyhatározó rag, tehát nem ide való! Hogy he-lyes akkor? „A növények kiválasztásakor...” „Az épület je-lenleg is létezik igen jelentős átalakítás mellett.” Talán nemis kell indokolnom a módosítást: „... jelentős átalakítással.”„Az etetés mellett még sokat kedvezhetünk ... madaraink-nak.” Itt sem tetszik nekem a mellett névutó. Jobb lenneígy: „Az etetésen kívül...” Még inkább: „Nemcsak az ete-téssel, hanem még egyebekkel is kedveskedhetünk ... mada-rainknak.” Felmerülhet a kérdés: mire jó a mellett névutó?Egy példa: „Hidegben jó a fűtött kályha mellett ülni.” „Ed-zőtermünket sajnos az iskola helyiséghiánya miatt költöz-tetnünk kell. Az átköltözésre május hónapban kerül sor.”Mindkét mondat javításra szorul: „Miután az iskolában márnincs hely, edzőtermünket májusban át kell költöztetnünk.”Ilyen egyszerű! „Mivel (kerékpárút hiányában) kerékpárrala szabályos közlekedés az úttesten történik, ...” Ebből amondatból vegyük ki a történik igét, mert elnyomja a mon-dat tulajdonképpeni állítmányát, a közlekedik szót. Tehát:„Mivel (kerékpárút hiányában) szabályosan közlekedhe-tünk az úttesten...” Olvasóim döntsék el, valóban „kuka-coskodtam”-e? Láng Miklós

Egyesületünk alapító tagja, a Vidovszky BélaEmlékbizottság vezetője

november 14-én ünnepli 93. születésnapját.Gratulálunk!

Architektonikus formastruktúrák

A grafikai válogatás az építészeti formákhoz, elemekhez,épületekhez, illetve városrészekhez kapcsolódó, azokbólépítkező, képi elemeket megvalósító új formaelemeket tárelénk, az európai, és a magyar építészeti kultúra vizuális al-kalmazásával. Egyúttal bepillantást enged a néző számáraa grafikai technikákba, melyeket Ürmös Péter virtuóz mó-don, szinte kivétel nélkül alkalmaz. Látunk itt grafikai lapokgyanánt rajzot, linóleummetszetet, litográfiát, de számító-gépes grafikát, sőt szitanyomatot is.

A grafikai lapok gazdagságát fokozza, hogy nemcsak fe-kete vonalak, felületek jelennek meg, hanem változatos,szép színes képi elemek is megtalálhatóak rajtuk. Ez igazánmegköveteli a mesterségbeli tudás magas szintű művelését.

Vajon mi indította ezen az úton, ami az építészeti értékek,jelek, és nyelv használatának e széles tárházát tárja elénk?

Ürmös Péter Pécsett szerezte rajztanári diplomáját, de márelőtte is foglalkoztatták az építészeti témák. Hallgatókéntkezdte kimetszeni a tettyei háztetők rendszerét, amelyet ké-sőbb színes számítógépes grafikákkal egészített ki, és ame-lyek e kiállításon is láthatóak. Korán fellelhető az az alkotóiszemlélet, miszerint az építészeti elemek, szerkezetek csakapropóul szolgálnak, és a képi építkezés autonóm.

A diploma után Salzburgban tanult litográfiát, ahol a vá-rosi látványt, mint lehetséges grafikai képalkotó elemeket istanulmányozta. Újabb diplomája – a Budapesti Műszaki Egye-tem Építészmérnöki Karának Rajzi Tanszékén – a színdina-mikai és építészeti formatermezői volt. Ez közvetlen kapcso-latot jelentett az építészettel, annak számos vonatkozásával,de baráti kapcsolatokat is eredményezett gyakorló építészek-kel is. E kurzus során mélyedt el a színek használatában, aszínharmóniák mesterfokú komponálásában.

A színek, a színdinamika tovább foglalkoztatta, így né-hány év múlva nemzetközi színdinamikai szakértői diplo-mát szerzett, amelyet a Milánói, a Berlini, a Kiotói és a Bu-dapesti Műegyetemen akkreditált. Számos tanulmányutat tettEurópában, melyekről gazdag rajzi- és fotódokumentáció-val tért haza. Ezekből műtermében grafikai lapok születtek.

A kiállítás összefüggő sorozatok láncolata, melynek ve-zéreszméje változik, sőt néha a technika is. Azonban közösbennük az évszázados hagyomány értékmegőrzésének, és a„jel” hagyásának, létrehozásának művészi vágya. A jel fon-tosságát Herakleitos így említi: „Az Úr (…) nem mond kisemmit, Nem rejt el semmit, hanem jelez”.

Tanúi lehetünk, hogy néha a két művészi kiindulópontszinte eggyé lesz, miként egy karthausi szerzetes Grenoble-ben megfogalmazta „Aki a jelet elhagyja, öszszedől a háza”.

Másféle sokszínűség is felfedezhető Ürmös Péter életmű-vében. Nagy biztonsággal közlekedik a grafikai műfajok-ban, úgy mint képgrafika, emléklap, könyvjegy (ex libris),és persze a méretekben is, a nagytól az egészen kicsiig.

A városkép – mint képalkotó motívum – igen jelentősművekkel szerepel e kiállításon. Ez néha a klasszikus feke-te-fehér formákra egyszerűsítve, néha pedig logó-szerű áb-rázolásban történik. Ilyen a moszkvai Madonna, a rómaicapitólium, vagy a salzburgi dóm és környezete. A párizsiNotre Dame még fekete-fehér ábrázolás, de a fények és

2012. szeptember – október 17

ellenfények játékában az építészeti együttes szinte feloldó-dik, és organikussá válik. Így lesz elfogadható az építészetiérték az ember számára – aki többek között célja is a mű-vészetnek. A sorozat utolsó lapja a kék színekben pompázóVelencét mutatja. Ide tartozik a nagy- és kisméretű rézkarc-ként is elkészített Pápai emléklap, mely főhajtás, tisztelgésa szülővárosnak, ahová Ürmös Péter sok szállal kötődik.

Hangsúlyos elemei a kiállításnak a homlokzattipológia se-gítségével készült ábrázolások; a technikák vegyesek, a folt-maratástól a szitanyomaton át a számítógépes grafikáig.Tanúi lehetünk egy újabb – ám számos művön visszakö-szönő – grafikai képalkotó elem alkalmazásának, mely a tö-redék. E képi-építészeti elemek csodálatos grafikai érzékeny-séggel kerülnek ábrázolásra, ám mindig önálló alkotói ötletmegvalósításaként. Eszembe jut Esterházy Péter, a Harmó-nia Celestisben írt sora: „A töredék nem attól az, mert hi-ányzik belőle valami, hanem attól, ami benne van.” A ké-pek színgazdagok, és megtalálhatjuk rajtuk a színharmóniákfajtáit. Ennek bizonyítéka a Via Róma.

Az architekturális, homlokzati elemeket néha természet-hűen, néha képalkotó elemként használja. Egyesül itt az ér-tékmegőrzés és az önálló művészi megvalósítás. Különö-sen szép példái e módszernek a Gótika című két kép, de amontage technikát is alkalmazó stuttgarti utcakép, de idesorolódik a Strassburgi Fachwerk, a Rajna menti romtemp-lom, valamint a Welsi műhely is. Ez utóbbinál a koloritásés a díszítés – mint vizuális elem – döntő szerephez jut.

Az építészethez való igen értő, és érzékeny viszony érez-hető a Palladio rajzok, tervek alapján készült – még a címe-rében is építészeti jelet megjelölő Archigram című lapon,vagy a Római Konzervatóriumot is ábrázoló színes rézkar-cokon. E sorozathoz tartozik a „Tisztelet Palladionak” cí-mű sorozat, mely minden lapján mély- és magasnyomást istartalmaz, ezzel a pozitív, negatív hatást is kihasználva.

A műfajok és technikák közöttiátjárást mutatja a koppenhágaikovácsműhelyből metamorpho-sison átesett Holmen’s templomhárom grafikája. A rajz, a rézkarclemeze, és a kinyomtatott mű.

Külön blokkot képez a kiállí-táson a kisgrafika szerepelteté-se. Ex librisek, emléklapok látha-tóak fekete-fehér, de színes gra-fikai kivitelben. Meg-megjelenika lapokon a népi építészet, illet-ve annak díszítő elemei.

A valóságtól elszakadás, és aszürrealitás az utolsó rész műve-inek művészi mottója. Az Arany-kupola című lap litográfia, ofszetarany rányomással. Az architek-tonikus elem csak jó értelembenvett háttér, hiszen az ember, azembercsoport ábrázolás része.

A Terra Madre című alkotáselmeséli nekünk, hogy némelykultúra piramist épít, egy másikviszont meddőhányót.Többet kel-

lene tennünk nekünk nézőknek is az Anyaföldért. A rómaiPonte Rottó egy kis részén még szinte naturalisztikus az áb-rázolás, azonban a kép maga igazán a hídépítő elem önállóképi életre keléséből, a variáció szépségéből építkezik.

Elhangzott 2012. március 30-án az Újbuda Galériábanrendezett kiállítás megnyitóján.

Parti Kőbányán a Borsika utcában

Meiszter Kálmán festőharmincadik alkalommalhívta találkozóra műte-remházába barátait, tisz-telőit, és persze család-tagjait, akiket a meghitthangulatot árasztó luga-sos kertben a maga köl-tötte verses köszöntővelfogadott. A nyolcvanhétévesen is energikus házi-gazda – miközben a ze-nés műsor tartott – sorrajárta az asztalokat, és

mindenkihez volt egy-két kedves szava, mosolya. Az újgeneráció két fiatal, feltörekvő (opera) énekes tagja GönczRenáta és Ágoston László egy-egy egyéni számban, és duett-ben villantotta meg tehetségét. Már a korábbi találkozókróljól ismert Váradi Edit, Barna István és Dinnyés Józsefénekszámait, valamint Hegedűs Valér zongoraművész vir-tuóz játékát tapssal jutalmazta a közönség. A műsor vezeté-sére, és a nagyvonalú tombola szervezésére Nádor Maravállalkozott. Geröly-Bársonyi Hilda

2012. szeptember – október18

Salamon NándorTárlatról tárlatra

A pápai Somogyi Galériában négy „kassai” művész mu-tatkozott be. Életkorukat tekintve a fiatalabb korosztálytképviselték. Két festő, egy grafikus és egy szobrász al-kotta a kvartettet. Társulásuk alapja a közös világszemlé-let, a filozófiai gondolkodás, a szakrális elemek haszná-lata, a transzcendencia iránti fogékonyság és az absztraktmegjelenítés. A „kassai” jelző pedig a városhoz kötődé-sük valós vagy érzelmi mélységű viszonyulását fejezi ki.

Fecsó Szilárd visszafogott méretű képeit rusztikus felü-letkezelés avatja egyneművé. Kevés, környezetéből kivá-lasztott motívumból építkezik. Tömörség, szimbólumalko-tó szándék vezérli. A sötét, plasztikus felületű hátterekbőlnéhány ütősebb színnel emeli ki a kép lényeges elemeit. Azellentéteket arannyal és égetett részletekkel fokozza. Avégleges formát bekarcolt, a szerkezetet kiemelő vonalhá-lóval adja meg a képnek (Pléhkrisztus, Pieta, Kapu előtt).

A fekete, arany és vörös szín dominanciája jellemziTóth József festményeit. Ez egyben azt is jelenti, hogy szá-mára a „szín” a gondolathordózó. Formái elvontak, nagykontrasztos felületek ütköztetésével teremt feszültségetképtábláin. Tárgyak helyett fogalmak, eszmék jelszerűmegjelenítésére törekszik (Bűn, Fény felé).

A grafikus Gyenes Gábor nyomatait, elektrografikáitváltozatos formavilág, sejtelmesség lengi körül. Somnium-sorozatán drapériák, emberalakok ismerhetők föl. Biztoskézzel alkalmazza a különböző technikákat. A kiváltottlátványélményen túl, a tűnődés lehetőségét is felkínálja.

Suchoża József szobrász végzettségű művész, de itt in-stallációval jelentkezett. Veraicon című munkája a tár-gyakkal (asztal, könyv stb.) berendezett, lesötétített térbenvetített képekkel, hanghatásokkal kombinált élethelyzetetteremtett. Az összhatással a lélek felemelésére törekedett,amelyet a szakrálissá varázsolt térrel valósított meg.

Külön terembe – átmenetileg – A. Tóth Sándor állandókiállítása „költözött”. Közös „jelentkezésüket” a Párizstjárt neves festő, bábművész „felvidékisége” indokolta.

A soproni Pannónia Galériában a Sárváron élő SimonJános festőművész mutatta be képeit. Életrajzából kitű-nik, hogy rendszeres művésztelep és szimpózium látoga-tó. Különös vonzalmat érez az antik és középkori emléke-ket, hangulatokat őrző helyszínek – Itália városai vagyRazgrad, Drianovó, a spanyol Riano, a muravidéki Lendva– iránt. E tanulmányutakon megfigyelt városképi, építé-szeti struktúrák érzékenyen befolyásolták képalkotószemléletét. A tárlaton látható munkái azonban nem szok-ványos vedúták vagy úti beszámolók. Élénk képzeletetermékei különös architektúrákból szerkesztett álomváro-sok, mesés tájak látványaiban jut kifejezésre. A tradícióés fantázia lép frigyre a Simon János festette képeken,bársonyos barnák, vörösek, sárgák sejtelmes harmóniájátteremtve. Pillérek, boltozatok, kupolák, romos falak rész-leteit rétegezi egymásra s a távlat törvényei szerint vagyFecsó Szilárd: Pléhkrisztus (fotó: Molnár György)

Tóth József: Bűn (fotó: Molnár György)

2012. szeptember – október 19

síkba vetítve, fest részletekben gazdag „képszöveteket”.Festményei letűnt korok hangulatát hívják elő az időből,valóságosnak vagy látomásnak hatnak, de a helyszínek nemazonosíthatóak. Szűk sikátorokba, ódon városokba, magasfalak közé ékelt kis piazzákra, semmibe vesző lépcsőkre,hallgatag bástyákra, kis hidakra vezet bennünket, de min-dahány a holt városok képzetét nyújtja a szemlélőnek. Ala-pos mesterségbeli tudás, a részek és egész egységét megte-remtő készség, sajátos világkép, jelekben és szimbólumok-ban érvénysülő akarat nyilvánul meg festészetében.

ARépce Galéria a régen elhúnyt Cs. Kovács László szob-rászra emlékezett, folytatva a „vasi” művészek bemutatá-sát. Érdemes művészünk alkotásai eléggé szétszóródtak or-szágba, világba. Múzeumok és magánosok őrzik jelentősszobrait, érmeit, rajzait. Nemkönnyű ak�