AmyKathleenRyan

SZIKRA

AmyKathleenRyan:Spark

©AmyKathleenRyan2012

Fordította:MarczaliFerenc

Apámnak

Csupánahazugságnakvanszükségeakormánytámogatására.

Azigazságmegállasajátlábán.

ThomasJefferson

ELSŐRÉSZ

ÖNHITTSÉG

Nincsember,kimégnemtévedettsoha,

Detévedettbár,sorsanemreménytelen,

Habajbajutvanemmakacskodiktovább,

Shibájátjóvátennijótanácsrahajt.

Azönhittségnyománcsakbalsikerterem.

Szophoklész

MENEKÜLÉS

SethArdvale nem tudta,mi ébresztette föl. Arra emlékezett csak, hogy álmodott, éshogyálmábanvalamierős,mélymorajlásráztamegatestét.Felültapriccsén,éskörülné-zett.Ahajóbörtönbenvolt,azEmpyreumgyomránakegyiklegmélyebbbugyrában.Meg-dörzsölteaszemét,éshallgatóznikezdett.Volt,hogyelcsípettnéhánymondatotazőrökbeszélgetéséből,amibőlaztánkövetkeztetni tudottarra,mifolyikahajón,mostazonbanteljéscsendhonoltkörülötte.

Az,hogyígyelszigeteltékmindenkitől,részevoltabüntetésének,éppúgy,mintazál-landólámpafény.Sethmostanraelfogadtaatényt,hogyvalószínűlegnagyonhosszúideigbezárvamarad.HaKieranAldenmaradazEmpyreumkapitánya,mégaz is lehet,hogysohanemkerülki innen.Talánmeg isérdemelte,hogybezárták,gondolta,ésnemcsakazért,mertzendülést szervezettKieranellen.Azértérdemeltekiabörtönt,mertazvolt,aki.

–Apámfiavagyok–mondtahangosan.

Elborzasztotta a saját hangja.Borzasztó volt szembenéznie a ténnyel, hogy elkezdettmagában beszélni, márpedig az ember csak így élheti túl a magányt és a bezártságot.Hosszúbeszélgetéseketfolytatottmagában,ésezekbenabeszélgetésekbenmindigugyan-ahhozazemberhezintézteszavait:WaverlyMarshallhoz.Halehunytaaszemét,láttaWa-verlytacellarácsaimögött,ahogyatérdéretámasztottállal,abokájátátkarolvaülaföl-dön.Abeszélgetésmindig ott kezdődött, ahol egy hónapja abbahagyták, vagyis amikorSethmegkérte a lányt, hogy engedje ki a cellából.Waverly ekkor lepillantott rá, és bárSeth láttaamélybarnaszempárbanabizonytalanságot,Waverlyarca,azaszépésbájosarctökéletesennyugodtéskifejezéstelenmaradt.Sethismerteannyiraalányt,hogytudja:Waverlynembízikbenne.

–Engedjki–kérlelte,ésmegmarkoltaakettejüketelválasztóhidegrácsokat.

Waverlysokáignézteafiút,végülegyhosszúsóhajkíséretébenaztmondta:

–Nemtehetem.

Azzalfelállt,éselment.

Sethnemhibáztathattaalányt.Zendüléstszervezettabarátja,KieranAldenellen,majdbebörtönözte,éheztette,és–vannaklegalábbis,akikígyemlékeznek–megakartaölniafiút.Amikorezttette,tökéletesenésszerűnektűntazegész.Ennyiretébolyultvoltakkor.Pontosabbanakörülményekvoltaktébolyultak.AsemmibőlelőbukkanóÚjLátóhatárle-génységemegtámadtaazEmpyreumot,elraboltákalányokat,ésúgymegrongáltákareak-torokat,hogyasugárzásmegölteSethapját.EzperszenemmentifelSeth-et.AzEmpyre-umon utazó összes gyerek hasonló veszteségeket élt át: vagy elveszítették a szüleiket,vagyelszakítottákőkettőlük.Azösszesgyereknekvállalniakellettaztarettenetesfelelős-séget,amitafelnőtteknélkülmaradthajóirányításajelentett.Mégis,egyedülő,SethArd-valekezdettelszociopatakéntviselkedni.

–Lehet,hogyazvagyok–suttogta,majdaszájaelékaptaakezét.

Waverlyjóltette,hogysarkonfordult,éselment.

Mégis,azótamillióötletetámadt,mitmondhatottvolna,hogymaradásrabírja.„Igazadvan.Nemkockáztathatodmeg”,vagy„Megértem,hogynemárulhatodelKierant”,vagyegyszerűencsak:„Nemenjel.”

Azutánmindigelképzelte,hogyannéznekiWaverly,miközbenvisszafordulfelé.Elmo-solyodna,talánmégelisnevetnémagát.Elképzelte,hogyantűrnébeahajátafülemögé,közvetlenülazelőtt,hogyújraelfordítjaafejét–azapró,pedánsmozdulatbamindenalka-lommalbelesajdultaszíve.

Azonanaponazonbannemmondottsemmit.Szégyenszemrehagytaőtelmenni.

Hakitudnajutniinnen,megmutathatnáWaverlynek,milyenjóemberővalójában.Kép-telenvoltelviselniatudatot,hogyWaverlyrosszatgondolróla.Ráadásul,talán–persze,csaktalán–mégsegíthetneisneki.MertbármiistörténtveleazÚjLátóhatáron,azmeg-változtatta,megtörte,kioltottaafénytaszemében.Haújraláthatná,semmitsemvenneeltőle.SemmitsemakartWaverlytől.Csupánsegíteniszeretettvolnaneki–abarátjaakartlenni.

Sethszorosanösszegömbölyödött.Levertnekéreztemagát,atagjaitpedignehéznek.Bi-zonyáraazújabbsebességbekapcsolómotorzajaébresztettefel.Azthitték,hogyutolér-hetik az Új Látóhatárt, ahol a szülők raboskodtak, ezért folyamatosan növelték a hajógyorsulását.Sethtudta,hogyerresemmiesélyüknincs,csakhogynekimársohanemleszbeleszólásaadöntéshozatalba.Örökrekitaszítottmarad.

–Aludni,aludni,eltudokaludni–suttogta.Eznéhasegített.–Csaktestvagyok,nempedigelme.Csakegytestvagyok,akinekalvásravanszüksége.

Ekkorhallotta,hogyéletrekelazintercom,ésmegszólalbenneKieranAldenhangja.

–Evakuálás!Mindenkiaközpontibunkerba!

Afolyosóriasztólámpáikékéspirosfénnyelelkezdtekforogni.

Sethlerúgtamagárólatakarót,odarohantacellájarácsához,éskikiabáltafolyosóra:

–Hé!Mitörtént?

Senkinemfelelt.

–Nemhagyhattokitt!–Tettnéhánylépéstjobbra,hogyjobbanbelássaacellákközöttvégigfutófolyosót,decsakjéghidegrácsokatésárnyékokatlátott.Közbenvéletlenülbele-rúgottakenyérbeésaszójakrémbe,amitnekihagytakott.–Engedjetekki!

Végsőkétségbeesésébenmagafeléhúztaacellájaajtaját.

Azajtókönnyedénkinyílt.

Sethelképedvemeredtazajtóra,majdóvatosankilépettacellából,éskörülnézettafo-lyosón.

Egyetlenlelketsemlátott.

Lassanelindult,éselhaladtMaxBentcellájamellett,amelyszinténtárva-nyitvaésüre-senállt.Odalépettakülsőfolyosóhozvezetőajtóhoz,egydarabigfülelt,majdnagyonlas-sankinyitotta.

Távolabb,akülsőfolyosóegyikkarbantartófülkéjébőlegycsizmábabújtatottláblógottki. Seth óvatosan elindult a fülke felé, de a tekintetét egyetlen pillanatra semvette le acsizmáról.Alegapróbbrezdülésre futásnakeredtvolna,csakhogya lábnemmozdult.Akönyökével kinyitotta az ajtót, és a padlónmegpillantotta az őr,HarveyMarkem testét.Lehajolt,majdfülétHarveymozdulatlanajkáhozszorította,ésaddigotttartotta,amígmegnembizonyosodottróla,hogyafiúlélegzik.

Látta,hogyHarveyvörösdróthajaalattegyjókoraalvadtvértócsaterülszét.Levetteafiúövérőlarádiót,ésmegnyomtarajtaahívógombot.

–Halló!

Csaksistergésthallott.

–Orvosisegítségrevanszükségünk–mondta,deezúttalsemjöttválasz.

Asok-sokcsatornáraésfrekvenciárapillantott,éspróbáltakitalálni,vajonmelyikenér-hetielaközpontivezérlőt.Csakhogyarranemvoltideje,hogymindegyiketvégigpróbálja–legalábbis,hakiakarszabadulni–,ígyvégülledobtaaföldreazadóvevőt.

Harveyrendbefogjönni,mondtamagának,éstovábbindultafolyosón.Mikoraztánel-ért a lépcsőház ajtajáig, megállt, és hátranézett. Harvey lába pontosan ugyanott hevert,egyetlencentimétertsemmozdult.Mivan,habevérzettazagya?Mivan,hameghalt?

Sethfelsóhajtott,majdvisszamentafülkéhez,éskivonszoltaHarvey-tafolyosóra.Ottafalnak döntötte, átkarolta amellkasát, és felemelte a földről.Azonnal kiverte a veríték,Harvey súlyamintha az összes vért kiszorította volna az arcából.Kissémegtántorodott,majd ismételindulta folyosóvégefelé.Harveyamúgyisnagydarabvolt,ésehhezméghozzáadódott az Empyreum gyorsulásából fakadó tehetetlenség, így olyan volt cipelni,mintegyzsáknedvescementet.

Sethlábamegremegett,ésegypillanatraeljátszottagondolattal,hogyaliftetválasztja,deaztánészrevetteabiztonságikamerát.Ráadásulmenekülnisemlennehova,haakinyí-lóliftajtómögöttéppenséggelegycsomógyerekvárná.Ígyaztánbelépettalépcsőházba,aholnemvoltakkamerák.Azarcánpatakokbanfolytleazizzadság,ésaztánkistavakbangyűltösszeakulcscsontjamélyedéseiben.

–Jézusom,Harvey–nyögte.–Miketszoktálteenni?

Alépcsőkvégtelenhosszannyúltakbeleafejükfölöttsötétlőfélhomályba.Elkellci-pelnieHarvey-taközpontibunkerbe,amiannyilépcsőfordulóvalvoltfelettük,hogySeth-nek ereje sem volt megszámolni. Vészhelyzet esetén mindenki oda menekül, és az azegyetlenhely,aholHarveykaphatvalamilyensegítséget.

Sethmásodszor is térdrerogyott,de tudta,hogynemhagyhatjaHarvey-ta lépcsőház-ban,mertakkorafiúbiztosanmeghal,ígybármennyirefájdalmasisvoltmindenlépés,to-vábbindult.

Egyidőutánhangokathallott,éstudta,hogymárközelvan.Azutolsónéhánylépcső-fokmagavoltapokol,deSethelőredőlt,éskényszerítettemagát,hogyharecsegőtérddelésgörnyedtháttalis,detovábbmenjen.Azajtóeléérvemegálltésfülelt.Kétlánybeszél-getettaközpontibunkerelőttifolyosón.

–Visszajöttek?–kérdeztehalk,síróshangonazegyik.–Megintelvisznekminket?

–Haőkazok,pánikolássalnemsokramegyünk.–EzminthaSarahHodges,aszeplőskisméregzsákhangjalettvolna.

–Mivan,hafelrobbantahajótest?–kérdeztenyugtalanulakisebbiklány.

–Akkormimárnemlennénkitt–válaszoltaSarah.

Seth lassan leeresztetteHarvey-t a földre,majd előrehajolt, és a térdére támaszkodvamegvárta,amígújralevegőhözjut.Amikormárbiztosvoltbenne,hogyképesleszelfutni,megveregette az ajtót,majd rohanni kezdett lefelé.Három lépcsőfordulóval járt lejjebb,amikorhallotta,hogySarahHodgeskikiabálalépcsőházba:

–Hé,kivanott?Istenem,Harvey!

Sethújabbötkanyarraljártlejjebb,mikorhallotta,hogysietőlábakerednekanyomába.Mégnégyforduló,ésmegmenekül.Kérlek,kérlek,kérlek, ismételgettemagában,miköz-ben–hogyképeslegyentovábbfutni–kizártatudatábólavégtagjaibanizzófájdalmatésarettenetesfáradtságot.

Amikor aztán elérte az esőerdő szintet,megragadta a lépcsőházajtókilincsét, amilyenhalkancsaktudta,kinyitottaazajtót,éskiugrottrajta.Rohannikezdettafolyosón,amígelnemérteazelsőajtót.

Belépett, és az orrát azonnalmegtöltötte az és őserdő friss, agyagos illata. Te jó ég,mennyirehiányzottez!Ahogykeresztülvágottakókuszligeten,elfutottacitromfákközött,ésbevetettemagátazausztrálfajokbólállósűrűaljnövényzetbe,szinteérezte,ahogyapá-ráslevegőtőlújralélegeznikezdabőre.Bemászottazeukaliptuszlevelekközé,ésamilyenkicsirecsaktudott,összekuporodott.Átkaroltaabokáját,ésmiközbenabordáibanérezteaszívekalapálását,fülelnikezdett.

Egyetlen lépés, egyetlen hang semhallatszott.Megmenekült! Ittmarad, amíg ki nemderíti,mitörténtazEmpyreummal.

Most,hogybiztonságbanvolt,végrevégigtudtagondolni,mennyirefurcsaésérthetet-lenezazegész.Valakikiengedte–demégiskicsoda?Alighanemugyanaz,akiarobbanástokozta.Kizárt,hogynelegyenkapcsolatakéteseményközött.Bárkiisvolt,valószínűlegazértrobbantott,hogyeltereljeafigyelmetaszökéséről.

Lehet,hogyWaverlyvolt?Igaz,hogyalánysohanembántanáHarvey-t,ésahajótsemsodornáveszélybe,viszontmegtalálhattaamódját,hogykiengedjeőtésMaxot.Maxazu-tánleüthetteHarvey-t,éselőidézhettearobbanást.DevajonképeslenneMaxilyesmire?

Amikormégközöscellábanvoltak,Seth-nekalkalmavoltvégighallgatni,mimindentfogcsinálniMaxKieranAldennel,miutánsikerülkijutniaabörtönből,hogyanfogjales-benállvakivárniamegfelelőpillanatot,hogyösszeverhesse.Deazis lehet,hogykéssel

fogjaelintézni,ésperszenemcsakKierant,hanemceruzanyakúkishaverját,ArthurDiet-richetis,megazárulóSarekHassant.MinéltovábbhallgattaMaxbetegesbosszúfantáziá-it,Sethegyrekevésbétudtamegmagyaráznimagának,miértéppenőtválasztottajobbke-zének.

Igen,Maxtőlkitelik,hogyasajátönösérdekeimiattveszélybesodorjaahajótésakül-detést.Meg kell állítani a kis szemétládát, mielőtt még több kárt okoz. De nem ez azegyetlenok,amiértmuszájmegtalálniaMaxet.

BármitiscsináltMax,ésbármiisokoztaaztamorajlást,KieranegészbiztosanSeth-etfogjaokolnimindenért – és ezkiválóürügy lesz arra, hogyéletevégigne engedjeki abörtönből.Harobbanástörtént,ésKieranőthibáztatja,mindenkiárulónakfogjatartani.

ÉsakkormitgondolmajdrólaWaverly?

Egyetlendolgottehet:megkeresiMaxet,ésátadjaKierannek.Bekellbizonyítania–Ki-erannek,Waverlynek,mindenkinek–,hogynemővolt.

Ésmindeztúgykellcsinálnia,hogynekapjákel.

HŐS

Waverlyaszállásánvolt,ésteátfőzöttmagának.Mégmegakartainni,mielőttelindulamezőre, hogy megjavítsa az egyik lerobbant kombájnt. Almában sem gondolta volna,hogy egyszer szerelő lesz, ezért a próbálkozás és a találgatás jegyében teltek a napok.Azért választotta ezt amunkát,mert egyike volt azon kevés tevékenységeknek, amiketegyedüllehetettcsinálni.Megaztánsenkimásnemakartaelvállalni.Televoltakezeazismeretlenszerszámokokoztavágásokkaléskarcolásokkal,ésannyiranehézvoltamun-ka,hogysemgondolkodni,sememlékezninemvoltmelletteereje.

Mégis, valahányszor lehunyta a szemét, szemhéja fekete vásznánmegjelentek a bele-égettképek:afeketébeöltözöttgyülekezetazÚjLátóhatáron,ahogyelőre-hátrahintáznakalágygitárzenére;anyájánakprédikálóAnneMatherkivörösödöttarca;alaboratórium,aholmegműtöttékéskivettékbelőlealényeegyrészét,hogylétrehozhassákazapostolaikújnemzedékét;aborzasztó,vörössebalábában,ott,aholAnneMatherembereimeglőt-ték;az,hogyhátrakelletthagyniaazanyukájátésatöbbiszülőtabbanaketrecben,kiszol-gáltatvaMatherkénye-kedvének;avörösenfröccsenővér,amikorlelőtteaférfit,akiközéésaszabadulásaközépróbáltállni.

Az,amikorgyilkossálett.

–Többetnemgondolokerre–mondtaazüresszobának,ésaszeméreszorítottaatenye-rét.

Ahajónsenkinemtudotterről.Eddigsenkineksembeszélteddigirövidéletelegfonto-sabbpillanatáról–apillanatról,amikorWaverlyMarshallbólátvedlettgyilkossá. Idegenvoltasajátotthonában.

Olyantávolrólérkezettamorajlás,hogyelőszörszinteészresemvette.Aligérezhetőenmegrázkódtak aképeka falon, ahatalmas fémtömegmélyébenpedighalkan felmordultvalami.

Waverlyfelült.Érezte,hogyvalaminemstimmel.

Arobbanást,amiezutánjött,máracsontjaibanérezte.

Kiborulta teáscsésze,abenne lévőfekete teapedigadurvamegmunkálású faasztalraömlött.

Waverlyfelpattantaszékéből,éskirohantafolyosóra.Tucatjávalszaladtakelőszállása-ikról a rémült, síró, babájukat szorongató gyerekek.MelissaDickinson a folyosó végénállt, körülötte kisebb fiúk és lányok csoportosultak. Alacsony lány volt, aligmagasabbazoknálagyerekeknél,akiknekolysokszeretetteléstörődésselagondjátviselte.

–Mitörtént?–kiabáltatúlWaverlyahangzavart.

–Nem tudom–válaszoltaMelissa.Mindignyájasbarna szememostnyugtalanul jártkörbeagyerekeken.–Fiúk,lányok,gyertekide!–kiáltotta,ésazokmintegyvarázsütésrekörégyűltek.

Ekkormegreccsentazintercom,ésahangszórókonkeresztülKieranutasítottmindenkit,hogymenjenaközpontibunkerba.

Agyerekekbenbennrekedtaszó.NémánésrémültenbámultákMelissát.

–Mindenkialiftekhez!–kiáltottaMelissa,ésaközpontifelvonókfelékezdteterelgetniagyereksereget.Mégcsaktizenkétévesvolt,deővigyázottazokraazárvánmaradtgye-rekekre,akiktúlságosanfiatalokvoltakahhoz,hogyrésztvegyenekahajóműködtetésé-ben.Mindennapkötelességtudóanmegjelentazóvodában,aholaktuálissegítőivelkülön-böző játékokat és feladatokat találtki, amelyekkel le tudtákkötni agyerekeket.Melissaesténkéntmeséltagyerekeknek,ésezekazalkalmakolyannépszerűeklettek,hogyazidő-sebbekközülistöbbenrendremegjelentekakönyvtárban,hogyhallgassák,ahogyAszéllengetiafűzfákatbólvagyaJamesésazóriásbarackbólolvasfel.Amesevégeztévelaz-tánmindenegyesgyereketkülönlefektetettésbetakartafolyosóvégénéllévőlakásokban.Azajtókategészéjszakáranyitvahagyta,hogyagyerekeknekmégasuttogását ismeg-hallja.Nemcsoda,hogyakicsikúgyszerették.DemégWaverlyisvalahogymegnyugta-tónaktaláltaMelissajelenlétét.

–Visszajöttek? – kérdezte a hatéves SilasBerg, akinek nagyszerű érzéke volt ahhoz,hogylényegretörőmódonhangotadjonamindenkitegyformángyötrőfélelmeknek.

–Nem,Silas–mondtaMelissahatározottan.–AzÚjLátóhatár többmilliómérföldrevanelőttünk.Ésmárkijöttünkanebulából,nemtudnakmegintrajtunkütni.

– Félek – suttogta Paulo Behm, és apró kis barna ujjaival belekapaszkodottMelissaköntösénekövébe.

–Én is félek–mondtaMelissa,majdmegsimogatta a fiúcskaarcát.–Deegyüttkellmaradnunk,ugye,Waverly?

Waverlybólintott,ésmegpróbáltbátorítóanmosolyogniagyerekekre.

–Netőlekérdezd!–zendítettráamindigvinnyogókisMarinaCoelho.–Őhagytaottaszüleinketamásikhajón.

–Hateannyivaljobbantudtad,mitkellcsinálni,miértnemtecsináltad?–kérdezteMe-lissa.Határozottan,degyengédenbeszélt.–MiértWaverlyfeladatavolt?

–Ő tizenöt éves!– sipította akisMarina,minthaezmindentmegmagyarázna.–Őalegidősebblány,ezértvoltazőfeladata.

–Nemvoltmásválasztása,kénytelenvoltottésakkoreljönni–mondtaMelissamérge-sen,miközbenegybocsánatkérőpillantástlövelltWaverlyfelé.–ŐésSarahszabadítottkimindnyájunkat.Waverlyigazihős.

–Szerintemmegnem–lökteodaannyimegvetésselSilas,amennyicsakegyilyenkis-fiútólkitelt.–Ésrajtadkívülsenkimásszerintsem.

Melissaelkeseredettencsóváltamegafejét,miközbenkinyíltelőttükaliftajtaja.

Miutánazegészcsapatbelépett,Waverlyaliftajtajafeléfordult,deatarkójánérezteaszemrehányópillantásokat.Érezte,hogyegyaprótestnyomódikalábához,ésamikorle-

nézett,SerafinaMbewétpillantottameg.Akislány,akinekhajakétdúscopfban, lebegőfelhőkéntkereteztefinomvonásúarcát,őtnézte.Régebbenővigyázottanégyéves,süketlányra.Waverlymegpróbáltrámosolyogni,detúlhamarelfordítottaafejét,Serafinapedigelhúzódott.Mellettekellenelennem,hogyszámíthassonrám,gondoltaWaverly.Detúlsá-gosanfáj.

Akinyílóliftajtókmögöttfeltárultaközpontibunker,amelytulajdonképpenegyhatal-masteremvolt,afalakmenténpriccsekkel,aplafononpedigtartaléklámpákkal.Kaotikusállapotokuralkodtakbenne.Ahelyiségvégénvolt egynagykonyha, ahol főzni lehetettvészhelyzetidején.Azágyakoncsoportokbaverődve,szintemozdulatlanulültekagyere-kek, és halkan, suttogva beszélgettek.Waverly próbált nem törődni aMarjorieWilkinskörégyűlt lánycsapat irányábólérkezőharagospillantásokkal.Abütykös térdűMarjoriemégnemkezdettkamaszodni,ésszemlátomástbelevoltzúgvaKieranbe.LeplezetlenüléshangosantámogattaKierant,éssohanemhagytaszónélkül,havalakinemálltelégkész-ségesenafiúszolgálatára.

–Mitművelnekmármegintabarátaid?–fröcsögte,mikorWaverlyelmentmellette.

Waverlytudta,hogynemvolnaszabadfoglalkozniavele,deeztnemhagyhattaszónél-kül.

–Fogalmamsincs,mirőlbeszélsz.

–Azokrólbeszélek,akiknekotthagytadaszüleinket–mondtaMarjorie.–Gondolom,hogyabarátaid,különbenmimásérthagytadvolnaottaszüleinket?

–SzerettélvolnainkábbazÚjLátóhatáronfelnőni?Lehet,hogyjobblettvolna,haté-gedisotthagylak–felelteWaverly,miközbenpróbáltfenyegetőenésfölényesennéznialányra,deMarjorie-tezszemlátomástteljesenhidegenhagyta.

–Mindenkigyávánaktart–szólaltmegekkorMarjoriehúga,Millicent.Akétlányelve-szítetteazapjátasiklódokkbelimészárlásban,demindkettenreménykedtekabban,hogyanyukájukmégéletbenvanamásikfedélzetén.ŐkvoltakWaverlysikertelenmentésikí-sérletének leghangosabb kritikusai. Valahányszor összeakadt a tekintetük, ésmeglátta amegvetéstaszemükben,Waverlyreelemierővel tört ráabűntudat.Mert igenis,mégel-szántabbankellettvolnapróbálkoznia.Nemszámított,hogyMatheremberei tüzeltek rá.Nemszámított,hogymeglőttékavállát.Csakegykicsivelkellettvolnatovábbkitartania,ésakkorkinyithattavolnaaztazárat.Ésakkoragyerekekszüleikitörhettekvolnaateher-szállítókonténerből, és legyőzhettékvolnaAnneMathert és akatonáit.Hazarepülhettekvolnaasiklóval,ésmostmindenjólenne.Bárcsakmaradtvolnamégnéhánymásodper-cig,vagyakárcsaknéhánypillanatigahelyett,hogygyávánelfut.Ráadásulősemmene-kültvolnameg,haazÚjLátóhatárlegénységénekegyrészenemfordulAnneMatherel-lenazutolsópillanatban,ésnemsegítalányoknakaszökésben.

Waverlypróbáltameggyőznimagát,hogyhanemfutel,ésnemszabadítjakilegalábbalányokat,MarjorieésahúgaazösszestöbbikislánnyalegyütttenyészkancakéntvégeztékvolnaazÚjLátóhatáron.Elraboltákvolna tőlükapetesejtjeiket,hogypótanyákbaültes-sék, és nekik végig kellett volna nézniük, ahogy idegenek nevelik fel a gyermekeiket.MertezttettékWaverlyvel,Sarah-valésazösszesnagyobblánnyal.DeWaverlyúgylátta,

semmi értelme, hogymindezt megpróbálja elmagyarázniMarjorie-nek. A lánynak eszeágábansemvoltmeghallgatni.

Aszüleikmárcsakegyetlenmódonmenekülhetnekmeg:hasajátmagukatszabadítjákki.Alányokszökéseutáninapokban,majdhetekbenmindenkiabbanreménykedett,hogyalázongás,amelyazÚjLátóhatárfedélzeténtörtkiamenekülésközben,végülaszüleikszabadulásáhozfogvezetni.Aztánahogyhalványultaremény,úgyméregettékegyreel-lenségesebbenagyerekekWaverlyt.Volt,hogylegszívesebbenkisemmentvolnaalaká-sából.

–Mindentőlemtelhetőtmegtettem–mondtaMarjorie-nek,deőishallottaagyengesé-getasajáthangjában.

–Amikevésvoltahhoz,hogymegmeneküljenek– felelteMarjorie,ésmegvetően le-biggyesztetteaszáját.

–Igen–mondtaWaverly,éssorbanbelenézettazösszesvádlószempárba.–Kevésvolt.

Errenemtudtakmitmondani,deahogytovábbindult,magánérezteaharagvótekintetü-ket.

Ezértbujkáloktraktorokéskombájnokalatt,gondoltamagábankeserűen.Ottsenkisemlát.Senkisemtudhozzámszólni.Egyedüllehetek.

Csakanagyobblányokértettékmeg,miértkellettelfutnia.Azok,akiknekhozzáhason-lóanelvettékapetesejtjét.AliaKhadivi,DeboraMombasaésSarahHodgesateremtúlsóvégénültek,ésWaverlymostelindultfeléjükatömegenkeresztül.

–BemertszólniazagyökérMarjorie?–kérdezteSarah,és lesújtópillantástvetettakislányirányába.Sarahalacsony,szenvedélyeslányvolt,akinekmindenérzelmefélreért-hetetlenegyértelműséggelültkiszeplőkkelpettyezettarcára.

–Nemszámít–mondtaWaverly.–Tudjavalaki,hogymiezazegész?

Sarahmegráztaafejét.

–Mindenkiattólfél,hogymegintmegtámadtak.

–AzÚjLátóhatárkilencmilliómérfölddelelőttünkvan–felelteWaverly.

–Tudom–biggyesztettelesötétrózsaszínszájátAlia.–Lehet,hogySethkiszabadult.

–Azkizárt–vágtaráWaverly.–Sethsohanemtennekártahajóban.

–Azértcsakreménykedjünk,hogySethaz–nevetettfelkeserűenDebora,ésidegesenbeletúrtsűrű,fekete,hullámoshajába.–Merthanemő,akkorcsakazÚjLátóhatárma-rad.

WaverlyleültSarahmelléapriccsvégére.Szerettevolnamegfogniabarátnőjekezét,denemakartúgyviselkedni,mintegyijedtkislány.

–BárcsaknerejtettevolnaelKieranazösszespisztolyt!–mondtaAlia.

Agyakorlatiastermészetűlányvállaltamagáraafeladatot,hogymegpróbálminéltöbbterméstbetakarítaniacsaládokkiskertjeiből,melyekazutóbbihónapokbanteljesenelha-

nyagoltállapotbakerültek.Önkéntessegítőivelkosárszámraszállítottákafrissgyümölcsötészöldségetaszállásokra,ésgyakrancsaptaknagy,közösfőzéstahajókonyhán,amikorhatalmasadagzöldségragukatcsináltakakisebbgyerekeknek.Aliaritkánmutattakiazér-zéseit,mostazonbanolyanidegesenrángattavörösselyempapucsbabújtatottlábát,hogyazegészpriccsbeleremegett.

–Utánam kell repülniük a légzsilip ajtaján keresztül, ha vissza akarnak vinni oda –mondtaWaverly,miközbenjéghidegkézfejétacombjaalászorította.

–Nemondjilyeneket–vágtaráSarahgondolkodásnélkül.

–Miértne?–kérdezteWaverly.

Érezte,hogyDeboraráemeliragyogótekintetét.Alányhosszúmásodpercekigtanulmá-nyoztaazarcát,mielőttmegszólalt:

–Kimentettélminketarrólahajóról.Ennéltöbbetsenkisemtehetettvolna.Ezttudod,ugye?

–Nemakarokerrőlbeszélni.

–NefoglalkozzMarjorie-valmegatöbbihülyével–mondtaSarah.

–Nemfoglalkozom–feleltehűvösenWaverly,detudta,hogySarahnemhiszneki.

AteremközepénekkoregyMeganFullernevűlányfelemelteazegyikkezét,ésfigyel-metkért.Pufókarcávalésdurva,barnahajávalMegannemvoltazaklasszikusértelem-benvettszépség,dehaelmosolyodott,ragyognikezdettazarca.

–Mindenkijöjjönide!–mondta.

–Istenem–sóhajtottWaverly.–Miértnemtudnakvégreleállnivele?

–Elkellismerned,hogyjobbanérziktőlemagukat–mondtaAliaegykedvűen.

MeglepőensokgyerekgyűltMeganköré.Mindenkilehajtottaafejét,éskántálvaimád-koznikezdett:

–Uram, irányítsdamivezetőnket,KieranAldent.Bármi is történikma,kérlek,hogyvédelmezzmegminket az ellenségünktől, addig a napig, amíg újra egyesíteszminket acsaládjainkkal,ebbenazéletbenvagyakövetkezőben…

–Szépgondolat,találkozniújraaszüleinkkel–mondtahűvösenDebora.

Nem sokkal azután, hogy visszatért az Empyreumra, a lánymegtudta, hogy a szüleiodavesztekasiklódokkbelimészárlásban.Nagyonbátranviselteadolgot,deszintesohanembeszéltróluk,ésszemlátomástabirkáiéskecskéitársaságábanéreztemagátalegjob-ban,akiketlegelőrőllegelőrekísértahajón,ésnézte,ahogyürestekintettelrágjákafüvet.

–Néhaérzem,ahogyanyabeszélhozzám.

–Miutánapameghalt,énisbeszéltemhozzá–mondtaWaverly,ésazokraaszomorú,magányoséjszakákragondolt.–Elalváskor,amikormégkicsivoltam.

–AkkortalánMegansemcsinálakkorabutaságot,amikorimádkozik–mondtaAlia.

WaverlyMeganre pillantott, aki felemelt kézzel, hangosan imádkozott.Tudta, hogy alány elkötelezett támogatójaKierannek: valahányszor a fiú belépett egy szobába, olyanüdvözültarccalkezdtebámulni,hogyWaverlynekfelfordultagyomra.

–Tisztáraúgybeszél,mintAnneMather.

–Nemmindenvallásosemberolyan,mintazanő,Waverly–mondtaDeboranémitü-relmetlenséggelahangjában.

–Énnemmondtamilyet.

–Nem kellmondanod – felelteDebora,miközbenWaverly térdét nézte. –Mindenkitudja,hogyeztgondolod.

–Azthittem, ti semvagytokodaKierankis szektájáért –mondtaWaverly, és érezte,hogy akarata ellenére átvált védekező üzemmódba. –Hogyan tarthatjátok jó ötletnek…azokután,amitAnneMatherművelt?

Deborarosszkedvűenmegvontaavállát,amitőlazegyiktincsebelehullottaszemébe.Türelmetlenülafülemögétűrte,ésígyfolytatta:

–MegannemAnneMather.ÉsKieransemaz.Eztnekedkellenealegjobbantudnod.

SarahésAliaegyüttérzőenpillantottakWaverlyre,deaztánlesütöttékatekintetüket,ésnemmondtaksemmit.

Waverlytiltakozásranyitottaaszáját,majdinkábbbecsukta.Nemreagáltamtúladol-got,gondolta.Kieranveszélyes.

AnneMather azonban rosszabbvolt.És talánmégismegtalálta amódját annak, hogyészrevétlenülmegközelítseazEmpyreumot.Talánebbenapillanatbanszállátakatonáivalafedélzetre.

Waverlyelőrehajolt,ráhajtottaafejétatérdére.Nemmegyekvissza,fogadtamegmagá-nak.Inkábbmeghalok.

AVEZETÉSNEHÉZSÉGEI

Kieranlepillantottasárgaszínpadilámpáklágyfényébenúszóegyszerűpódiumról,ésvégigjártatta tekintetét a gyülekezetén. Hétről hétremind kevesebben jelentekmeg. Azegyreelkeseredettebb legénység inkábbazalvástválasztottavasárnapiprogramnak.Kö-rülbelülagyerekekfeletartottki–azigazhitűekakikmostisragyogóarccallestékKie-rant.

–Azelmúlthónapbanmindnyájanőszinténreménykedtünkabban,hogyagyorsulásnö-velésévelközelebbkerülhetünkazÚjLátóhatárhozésaszüleinkhez…

Nagyotnyelt.Úgycsengtekaszavai,minthabeismertevolnaavereséget–pedigelőzőeste,amikorabeszédetírta,éppenazellenkezőjétakartasugallni.Elmosolyodott,ésnéhá-nyanahallgatóságsoraibólelőredőltekaszékeiken.Elkaptaegyfeketehajúkisfiútekinte-tét,akiazelsősorbanült,ésaszájátrágta.

–Mindnyájanharcolniakarunk–jelentettekimagabiztosan.–Detürelemrekell,hogyintselektiteket.Utolfogjukőketérni,decsakamikorazÚrakarja,ésnemelőbb.

Ittvégetisértaszöveg,ezekvoltakazutolsószavakahordozhatósúgógépképernyő-jén.Csakhogyaterembenszintetapintanilehetettazenergiát,amelycsakarravárt,hogyfelszabaduljon.

–Ígérem,hogyelkapjukőket!–mondta,ésamagasbaemelteökölbeszorítottkezét.–Ígérem,hogymegbosszuljuk a szeretteink halálát. Legyőzzük az ellenséget, és a diadalemlékévelaszívünkbenszállunkmajdleazÚjFöldre!

Azegybegyűltekfelpattantakaszékeikből,ésegyemberkéntkezdtékkántálni:

–KyrieEleison!KyrieEleison!KyrieEleison!

Ezegyősi,görögnyelvűáldásvolt,amelyaztjelentette:„Uram,irgalmazz!”Története-senKieranneveugyanebbőlaszóbólszármazott,éstudta,hogyagyülekezetenemvélet-lenül ezt kiabálja a prédikációi végén. Alázatosan elmosolyodott, és feltartotta a kezét,minthaúgykönnyebbentúltudnákiabálniahangzavart.

–Köszönöm!Mindenkinekköszönöm!

Agyerekekazonbantovábbujjongtakéstapsoltak.

Vajonmikivetnivalóvanabban,hogyszereti,amikoreztcsinálják?

Nemisolyanrégenmégvádlottkéntálltezenazemelvényen.SethArdvaleésbandájaegyikhamistanútamásikutánhúztaelőakalapjából,ésKieranegyidőutánúgyérezte,alegénység fiú tagjai egy emberként akarják kihajítani a légzsilipen. Azóta is rémálmokgyötörték,ésnemegyszerátizzadt,nedveslepedőkközöttébredt,torkárafagyottüvöltés-sel.

Mostszerették.Mostmegtapsolták.Mostbiztonságbanvolt.

Csakhogyegyéletremegjegyezte,hogyadolgokbármikoravisszárukrafordulhatnak.

Hirtelen úgy érezte, mintha valaki vagy valami óriási ütéstmért volna amellkasára.Hátratántorodott,alábaalattmegremegettatalaj,apódiumminthaodébbtáncoltvolna.Aközönség soraiból többen felkiáltottak, és két kézzel belekapaszkodtak a székeikbe. Aszínpadfölöttlógófüggönyhullámoznikezdett.

–Megtámadtákahajót!–üvöltöttevalaki.

–Mindenkiaközpontibunkerbe!–kiáltottaKieran,majdleugrottaszínpadról,ésro-hannikezdetthátraaszéksorokközött.Bárvadulimbolygottapadló,mindenerejétmeg-feszítveszedtealábait,ésvégülhamarabbelértaközpontivezérlőbevezetőlifthez,mintahogyatöbbiekkiértekafolyosóra.

–Sarek?Arthur?Mitörtént?–kérdezte,miutánrácsapottaliftbenlévőadóvevőgomb-jára.

–Nemtudom!–hallatszottArthurkétségbeesetthangjaahangszóróból.–Nemtudom,hogyrobbanásvolt,vagy…

–HolvanazÚjLátóhatár?

–Továbbraisjóvalelőttünk!Nemhinném,hogyőkvoltak.

Aliftolyangyötrelmeslassúsággalvánszorgottfelfelé,hogyKieranbelebokszoltafalá-ba.

–Elképzelhető,hogyegysiklóvaltámadtakránk?

–Úgy,hogynemvettükészreőket?–szólaltmegSarek.–Kizárt.

SarekésArthurkiválótisztekvoltak,dealigmúltaktizenháromévesek.Mivan,hava-lamielkerülteafigyelmüket?Mivan,haazÚjLátóhatársokkaltapasztaltabblegénységevalahogytúljártazeszükön?Haeztörtént,vajonholfognaktámadnielőször?

–Ellenőrizzétekahajtóműveket!–kiáltottaKieranamikrofonba,majdmiutánkinyíltaliftajtaja,rohannikezdettafolyosón.Fájdalmasankalapáltaszíve,ésnemkapottlevegőt.

Egy,azelőzőnéliserősebbremegésfutottvégigahajón,őpedigmegtántorodott,ésne-kiesettafalnak.

–Istenem–nyögte,miközbenfeltápászkodott,ésbetámolygottaközpontivezérlőbe.

–Oveketbecsatolni!–kiáltotta.

Arthur és Sarek beszíjaztákmagukat.Miközben a sajátjával volt elfoglalva,Kieran ahangosbemondónkeresztülazegészlegénységetberendelteaközpontibunkerba.AzutánodafordultArthurhoz,ésmegkérdezteareszketőfiútól:

–Mitderítettélki?

–Ahajtóművekamegfelelőmódonműködnek–mondtaArthur.Helyéretoltaaszem-üvegét,amelyizzadságbanúszóorrahegyéigcsúszott.–Aszámítógépszerintsemmisemtörtént.

–Hűtőfolyadék?Reaktorok?–vakkantottaKieran.

–Azokisrendbenvannak.Semmilyenmeghibásodástnemtaláltam!

–Ahajótörzsisép?

–Igen!

–Anavigációsrendszersemjelezhibát–ráztamegafejétSarek.

–Miezazegész?Mifolyikitt?–kérdezteKieran.Egésztestébenmegremegett,ésazirányítóteremablakánkeresztülfelpillantottacsillagokra.Úgymarkoltaaszékeműanyagkarfáját,mintvalamiragadozóvadállat.

Aztán észrevette, hogy a nagy, négyszögletes ablak szélénél egymásután tűnnek el acsillagok.Vettegymélylélegzetet.

–Ezeknemrobbanásokvoltak.Ezekasegédrakéta-hajtóműlökéseivoltak.–SarekésArthurolyanértetlenülbámultakrá,hogygyorsanhozzátette:–Kanyarodunk.Nézdmegújraanavigációsrendszert,Sarek.Demostmanuálisan.

Sarekelismerőenráztamegafejét.

–Igazadvan.Ténylegasegédrakéta-hajtóművolt.

–Kitudodigazítaniapályánkat?

–Egyszerűencsakújrabekapcsolomanavigációsrendszert–mondtaArthur.–Apályaautomatikusankorrigálnifogjamagát.

–Legalább légnyomásveszteségnemtörtént–mondtaKieranőszintemegkönnyebbü-léssel a hangjában.Megnyomta a kapitányi szék karfájába épített rádió adógombját. Ahajóösszeshelyiségébenhallanifogják,amitmond.Eleinteizgult,amikorilyenbejelenté-seketkelletttennie,deidővelrákapottazízére.Élvezte,hogyahangjaazegészhajót–azőegészvilágát–betölti.

–Legénység,figyelem!Ahajótnemértetámadás,ismétlem,ahajótnemértetámadás.Aremegéstasegédrakéta-hajtóműváratlanbegyulladásaokozta.Biztonságbanvagyunk,azÚjLátóhatárugyanolyantávolvantőlünk,minteddig.Mindenkifolytathatja,amitari-adóelőttcsinált.

Miutánkikapcsoltaamikrofont,odafordultArthurhoz.

–Hogyan történhetett? A navigációs rendszernek meg kellett volna akadályoznia azirányváltoztatást.

Arthurodafordultazelőttelévőképernyőhöz,ésgépieshatékonysággalfutottaátahajórendkívülkifinomultirányítóprogramjait.Egyszercsakszemetszúrtnekivalami.Hunyo-rított,ésújraelolvastaakódsorokat.

–Valakibelepiszkáltaprogramba–mondta,ésdöbbentenKieranreemelteatekintetét.–Szabotázstörtént.

Egypercrenémacsendésmozdulatlanságtelepedettaközpontivezérlőre.

–Hívdahajóbörtönt–szólaltmegvégülhalkanKieran.

Sarekszékestülegyüttvisszafordultabelsőkommunikációsrendszerképernyőjéhez.

–Harvey?Lentvagy?–kérdezte,egyikkezétafülhallgatójáraszorítva.–Miahelyzetarabokkal?

Nemérkezettválasz.

–Ellenőrizdakamerákat–vakkantottaKieran.Tudta!Azsigereibenérezte,hogySethkezevanadologban.

–Senkit sem látok–mondtaelkeseredettenSarek,miutánvégigpörgetteahajóbörtönkameráinakképét.

–Küldjleegycsapatot–utasítottaKieran,éspontosantudta,mittalálnakmajdodalent.AsebesültvagyhalottHarveyMarkemetésSethArdvalehűlthelyét.Kalapálnikezdettaszíve,éshirtelenelöntötteajegesveríték.

–Hogytehette?

–Nemtudom–mondtaArthur,miközbengyorsítvavisszanézteabörtönbiztonságika-meráinakfelvételeit.–Azutolsó,amilátszik,azaz,hogyHarveyülaszékén.Aztánjönegyvillanás,éshirtelenmárcsakazüresszéketlátni.Sematámadásról,semSethszöké-sérőlnincsfelvétel.

OdafordultKieranhez,ésgondterheltarccalhozzátette:

–VagyisamegfigyelőrendszertmárSethszökéseelőtthatástalanították.

–Valakikintrőlsegítettneki–mondtaSarekkomoran.

Kieran testénvégigfutott a jeges félelem.Sethegymagában iséppelégveszélyes,hátméghakövetőivagytámogatóiisvannak!EgyszermármajdnemmegölteKierant.Képes,ésújramegpróbálja.

–Arthur,hívdlealátogatóklistáját–mondtahirtelen.–Nézzükmeg,járt-evalakimos-tanábanabörtönben.

Arthurmegnyomott pár gombot, és a szemüvegében tükröződőmonitoron zöld színűsorokbansorjáznikezdtekanevek.Kisfiúsarcamegnyúlt,amitőlkeményebbnekésférfia-sabbnaknézettki.Komolyésgondterheltvoltatekintete.

–Csakazok,akikételtvittekneki,és…–Arthurelhallgatott,ésmeglepettennézettKi-eranre.–KörülbelülegyhónapjaWaverlyMarshallmeglátogattaSeth-et.Ezazelőtt tör-tént,hogymagánzárkábatettükvolna.

Kierannekminthamindenporcikájakővéváltozottvolna.ArthurésSarekzavartankap-tákfélreatekintetüket.

–Menjetek,éshozzátokide!–mondta,demielőttArthurbármitiscsinálhatottvolna,felpattant a székéből, és kiviharzott a központi vezérlőből. –Hagyjátok! – kiáltottmégvisszaavállafölött.

Azemberekmégmindigcsoportokbaverődvelézengtekaközpontibunkerban,ésase-gédrakéta-hajtóművekfelőlérkezettlökésekrőlsugdolóztak.Akisebbeksápadtakéscsen-

desekvoltak,azidősebbekviszontzaklatottakésdühösek.Kieranvégigjártattatekintetétalegénységen, és végül megpillantottaWaverlyt a terem sarkában. A lány a barátnőivel,többekközöttSarahHodgesszalbeszélgetettazágyon.

Kieranodaviharzotthozzá.

–Beszélnünkkell–mondta,tökéletesnyugalmaterőltetvemagára.

Mindegyiklányfelkaptaafejét,ésrémültenbámultakKieranre.

–Mitörténtahajóval?–kérdezteWaverly.Azágyonült,testétalaktalan,fehértunikatakarta,hajahevenyészettlófarokbanlógottleatarkóján.Úgynézettki,mintakinemrégkeltkiazágyból.Ezvalószínűlegígyisvolt,mivelszokásszerintaznapisazalvástvá-lasztotta a prédikáció helyett.Mivel amúgy sem beszéltek egymással, ez különösebbennemleptemegKierant,deattólmégbántotta.Különösen,hogyagyerekekegy jelentősrészekövetteWaverlypéldáját.

–Gyerevelem!–mondta,ésmegfogtaalánykönyökét.

Waverlykirántottaakarjátafiúkezéből,deazértfelállt.

–Nemsokáratalálkozunk–mondtaSarah-nak,akibizalmatlanulméregetteKierant.

KierankeresztülvezetteWaverlytazsúfoltbunkeren,majdvégigafolyosón,azirodájá-ba.Anagytölgyfaíróasztal,aborszékek,aszínesperzsaszőnyeg,acsillagokranéző,köralakúkishajóablakok–mindenpontosanolyanvolt,mint azelőtt,Kieranmégishosszúidejenemúgygondoltmáraszobára,mintJoneskapitányirodájára.Márnemazöregem-berpipájánakillatátárasztottákabútorok,hanemKieranfűszeresteáiét.

–Miabaj?–kérdezteWaverly,miutánKieranbecsuktaazajtót.

–MiértlátogattadmegSethArdvale-tabörtönben?–kérdezteKieranizzóharaggalahangjában.Azasztalelőttállószékfelébököttafejével,őpedigleültakapitányhelyére.

Waverlyelképedvenézteafiút.

–Válaszoljakérdésre,Waverly!

–Megakartamhallgatniazőverzióját–mondtaWaverly,ésmakacsulösszeszorítottaazajkait.

–Megpróbáltmegölni.Vagyeznemszámít?

–Dehogynem.Decsecsemőkoraótaismerem,ésegyszerűennemtudomelképzelni…

–Holvoltálazelmúltkétórában?

–Kieran,ugyenemgondolod,hogybármiközömvanahhoz,ami…–kaptafelafejétWaverly.

–Kérdeztemvalamit!–förmedtráKieran.

Nyilvánvalóvolt,hogyWaverlybántónakérzieztahangnemet,ésKierannéhánypilla-natigabbansemvoltbiztos,hogyegyáltalánválaszolnifog.

–Aszállásomonvoltam–mondtavégül,éssértődöttennézettafiúra.–Hogymered…

–Nem,Waverly.Tehogymered?

–Azértgyanúsítgatsz,mertmeglátogattamSeth-et?Úgytudtam,fogadhat látogatókat,ésjogosultorvosiellátásra.Éshamáritttartunk,tárgyalásra.

–Képzeldmagadahelyembe.Amenyasszonyom,vagyisavoltmenyasszonyom– ittmegbicsaklottahangja,degyorsanvisszanyerteazönuralmát–meglátogatjaazesküdtel-lenségemet.Tehogyanéreznedmagad?

Waverlyerremegenyhült,ésmegfogtaKierankezét,deafiúelhúzódott.

–Össze vagyok zavarodva, Kieran. Muszáj megértenem, hogy pontosan mi történt,amígtávolvoltam.

–Havalahaisszerettélvolna,feltételnélkülhinnélnekem.

–Énnemazafajtaembervagyok.Éssohanemisleszek.

–Akkorsohanemleszelafeleségem.

Amikorutoljárabeszéltek,mindentelmondtakegymásnak,leszámítvaavégsőítéletet.Demosteljöttazigazságpillanata,ésKieranráeszméltarra,amitmárrégótatudott:közteésWaverlyközöttörökrevégemindennek.

Alányhosszúmásodpercekigcsakbámultrárezzenéstelen,érzelemmentestekintettel,majdsarkonfordult,éselindultazajtófelé.

–Waverly,várj!–mondtaKieran.–Sajnálom.

Alánymegállt,ésgyanakodvanézettvisszará.

–Kérlek,üljle.Leülsz?

WaverlylassanvisszamentaKieranasztalaelőttállószékhez,ésleültrá,deacsizmájáttovábbraisolyanerővelszorítottaapadlóhoz,mintakibármelyikpillanatbankészfelpat-tanni.Kierankénytelenvoltmegállapítanimagában,hogyhosszú,izmoslábávalésfinom,szívszorítóanapróésszépségescsuklójávalWaverlymégmindighihetetlenülméltóságtel-jeséskecseslátványtnyújt.

–Igazadvan.Igazságtalanvoltam,hogymeggyanúsítottalak.–Kieranfelemelteake-zét.–Éncsak…mindenmegváltozott,éssenkisemtaláljaahelyét.Márnemtudom,mi-rőlmitgondoljak.

–Tudom–mondtaWaverly,ésatekintetelesiklottapadlóra.

–Debármiistörténjék,megkellőriznünkazösszetartáslátszatát.

–Eztmeghogyérted?–nézettbeleWaverlyafiúszemébe.

–Tenemtudod,mennyireingatagminden.Gondolom,sejted,mitörténne,haelveszíte-némabefolyásomata legénységfelett,haelkezdenéneksumákolni,megolyandolgokatcsinálni,amiketazijedtgyerekekszoktak.

–Elpusztulnaahajó–mondtaWaverlyhalkan.Kieranmostelőszörlátottnémilelkifur-dalástalányarcán.

–Gyakorlatilagtevagyalányokvezetője.

–Márnem–mondtaszomorúanWavery,deKieranelengedteafülemellettamegjegy-zést.

–Haaztakarjuk,hogya legénység továbbrasehaljonéhen,és legyenmitbelélegez-nünk,szükségemvanatámogatásodra.–Felállt,megkerülteazasztalt,majdakezétWa-verlykezéretette.–Megígéred,hogytámogatodahajótúléléseérdekébenhozottintézke-déseket?

–Mondhatokénbármit,mindenkinekazalegfontosabb,hogykiszabadítsukaszüleiket–mondtaWaverly,ésfürkészőenoldalrabillentetteafejét.–Vannak,akikszerintdirektlemaradunkazÚjLátóhatármögött,merttefélsz.

Kieranelhúztakezét.

–Veszélyeslenne,hagyorsabbanmennénk.

–Nemmindenkigondoljaígy.–Waverlynézteafiúarcát,ésegypillanatraelbizonyta-lanodott,hogyfolytassa-e.–Vannak,akikszerintnemakarod,hogyújravelünklegyenekafelnőttek,mertakkorátkelleneadnodaparancsnokságot.

Kierandöbbentenbámultalányra.Szóvalezértjárnakmárolyankevesenaprédikáci-ókra.Alegénységfelenembízikbenne.

–Éstemitgondolsz?–kérdezte,ésközbenaztkívánta,bárcsakneérdekelné,bárcsakletudnávenniatekintetétWaverlytökéletes,cseresznyepirosajkáról.

–Nemtudom,mitgondoljak,Kieran–mondtaWaverlyszomorúan.–Hogyantudnámmegítélniahelyzetet,hasemte,semSarek,sempedigArthurnemáruljátokelazembe-reknek,mitörténik?

–Azértmondodezt,hogyfájdalmatokozz?–ráztamegafejétKieran.

–Azértmondom,mertsegíteniakarok–mondtaWaverly,és tehetetlenségébenégnekemelteakezét.–Azemberekfélnek,ésszeretnékvisszakapniaszüleiket.

–Éslefogadom,hogymegsempróbáltálsegíteni.

–Mégismitkellenecsinálnom?

–Támogathatnálahelyett,hogyaláásodatekintélyemet.

–Egyetlenrosszszótsemszóltamrád.

–Nemiskellmondanod!Agyerekekanélkülislátják,hogynemtetszikneked,ahogyadolgokatintézem.Utánoznak,követikapéldádat.Ezzelásodaláatekintélyemet.

WaverlyhosszasannézteKierant,szótlanul,minthacsakbeleakarnalátniafejébe.Az-tán,minthadöntésrejutottvolna,felállt,éskezetnyújtottafiúnak.

–Nemfogokhazudniakedvedért,Kieran,deelárulnisemfoglak,haettőlféltél.

Összeértatenyerük.Waverlykezemásmilyenvolt,mintamireemlékezett:nagyobbnakérezte,abőrepedigdurvábbvolta traktorokonéskombájnokonvégzettmunkától.Ésa

szeme–megsötétedett.Waverlymegváltozott.

Kieranhosszasanméregettealányt.Nemtudta,mitválaszoljon,ígyvégülcsakannyitmondott:

–Rendben.

Waverly szomorúan rámosolygott,majdmegfordult,kimenta szobából, éshalkanbe-csuktamagamögöttazajtót.

Ahogyottült,akapitányi székben,Kieranúgyérezte,minthakiszakítottákvolnaegylétfontosságú szervét. Születésük óta ismerték egymást. Amióta az eszét tudta, barátokvoltak,aztánpedigmégannálistöbbek.Sohasemgondoltavolna,hogyilyenmesszeke-rülhetnekegymástól.Sokáigültmégmozdulatlanul,alehetőségeitlatolgatva,majdmeg-nyomtaazadógombotarádióján,ésbehívtaArthurtazirodájába.

–Kieran,azemberekmindenfélétbeszélnek–mondtaArthurzihálva.–Ténylegkérdő-revontadWaverlytatöbbiekelőtt?

–Kibenbízol,Arthur?

–Tessék?–kérdezteafiúértetlenkedve.

–Kiazafiú,akirerámernélbízniegyfeladatot,éstudnád,hogynemfogbeszélnirólasenkinek?

ArthurKieranrenézett,éspiszkálnikezdteanadrágjavarrását.

–PhilipGrieg–mondtavégül,miközbenlábujjaiidegesenrángatóztakaszandáljában.

–Azki?

–Azthiszem,kilencéves.Nembeszélsenkivel.

–Ja,igen.–Philipvoltazahallgatagfiú,akinekfolytonazarcábalógottafeketehaja,ésaki–havalakimegpróbáltrámosolyogni–képesvolttökéletesenrezzenéstelentekin-tettelnézniazemberre.Viszonthibátlanulelláttaafeladatait,mindigazelsősorbanültaprédikációkon,ésfeszültfigyelemmelcsüngöttKieranszavain.Bennemeglehetbízni.

–Hozdide!

–Most?

–Igen,most.

Arthurelindultkifeléaszobából,demielőttbecsuktavolnaazajtót,megállt,ésavállafölöttKieranrepillantott.

Hamarosankétrövidkopogáshallatszott.

–Tessék–mondtaKieran,ésfelállt.

AzaprótermetűPhilipbesurrantaszobába.AfiúmacskaszerűmozgásaláttánKierantudta,hogyalegmegfelelőbbembertválasztottakiafeladatra.

–Szia–mondtaPhilip,ésaszemöldökemeg-megrándultazizgalomtól.Nemtartozott

Kierankiválasztottjaiközé,ígyatalálkozónyilvánvalóannagyonsokatjelentettneki.

–Philip–szólaltmegKierankedvesen.Tudta,hogyelégegyetlenrosszulmegválasztottszóahhoz,hogyafiúmegbántódjon.–Megtudnáltenninekemvalamit?Valamit,amirőlutánasenkineknembeszélhetsz?

Philipekkormagáhozszorítottaaplüssmackóját.Tejóég,milyenkicsivoltmég.ÚgybámultKieranre,minthamáriselfelejtettevolnaakérdést.

–Philip,kérdeztemvala…

–Igen.Tudokhallgatni–motyogtaafiú.

–Haarrakérnélek,hogykövessvalakit,meg tudnád tenni anélkül,hogyészrevenné-nek?

–Mitakarsz,mitcsináljak?–vontamegavállátPhilip.

Kieranhátradőltaszékében,ésafiúraemelteatekintetét.

BárPhilipapadlótbámulta,úgytűnt,mintakimindenidegszálávalKieranrefigyel.

–Philip.Aztgondolom,hogyWaverlyMarshall valamiolyat tesz, amitnemkellene,ezértarrakérlek,hogykövesd,észrevétlenülfigyeldmeg,mitcsinál,ésmondjelnekemmindent.Megtudodeztcsinálni?

–Mivan,hameglát?

–Úgykellcsinálnod,hogynelássonmeg.Megtudodtenni?

–Talán,de…–Afiúazorráhozszorítottaamackóját,ésmélyenbeszívtaazillatát.Va-jonazanyukájavarrtaneki?–futottátKieranagyán.Azanyukája,akimeghaltasikló-dokkbelimészárlásban?–Miértakarodezttőlem?

–Azthiszem,jobb,haeztcsakéntudom.Rendben?

–Azthiszem.

–Tudod,holvanWaverlyszállása?

–Igen.

–Keressegyüreslakástaközelben,rejtőzzottelkorareggel,ígyegésznapkövetheted.Megtudodcsinálni?

–Ijesztőenhangzik–mondtaafiú.Azegyikfinomvonásúfeketeszemöldökelejjebbereszkedett,ahogyszkeptikusanKieranrepillantott.

–Nemijesztő,haazemberokkalcsinálja.Ésnekemnagyon jóokomvanarra,hogymegfigyelésalatttartsamWaverlyt.

–Oké–mondtaafiú.

–Ésakkorköztünkmaradadolog,ugye?

–Igen.

–Abarátaidnaksemmondodel,ugye?

–Nemnagyonvannakbarátaim–mondtahalkanPhilip.

–Akkorjó–mondtaKieran,deaztánészbekapott,felállt,megkerülteazasztalt,ésféltérdreereszkedett.–Énabarátodvagyok,Philip.

Afiúszemeelkerekedett.

–Énabarátodvagyok,ésafeladat,amitkaptál,nagyonfontos.Mégazislehet,hogytefogodmegmenteniahajót.Hősleszel.

EzzelKieranneksikerültmosolytcsalniaafiúsápadtarcára.

–Oké.

Kieranodamentazasztalához,kihúztaafiókot,éskivettbelőleegykisméretűadóvevőt.

–Ezenfeltudszhívni,éseltudodmondani,mitcsinálWaverly–nyújtottaátakészülé-ketPhilipnek.–Tudniakarom,kivelbeszéléshovamegy.

–Oké.–Philipelvettea rádiót,deaztánmegálltakezea levegőben,észavarodottanpillantottKieranre.–DeWaverlynemabarátnőd?

Kierankinyitottaaszáját,majdújrabecsukta.Kellettvennienéhánylélegzetet,mirekitudottnyögnivalamiféleválaszt.

–Nem.Márnemaz.

–Ó.Oké–mondtaPhilip.Ahogymegfordult, és elindult kifelé,Kieran látta,milyencsontosakavállai,ésmennyirevékonyalába.Nagyontörékenynektűnt.

Mégakárféléveiselképzelhetetlenlettvolna,hogyilyentisztességtelenfeladattalbíz-zonmegegygyereket.Kieranmegráztaafejét.Mindenmegváltozott,miótaazÚjLátóha-tármegtámadtaőket,afelnőtteknagyrészemeghalt,ésagyerekekremaradtahajómű-ködtetése.Hatúlsokáiggondolkodottezen,rendszerintkalapálnikezdettaszíve,ésegye-netlennéváltalégzése.

Ökölbe szorult a keze.Azt tette, amit tennie kellett.Mindenképpen tudnia kell, hogySethbabrált-ea segédhajtóművel, éshogyWaverly segített-eneki.Kétszázötvengyerekéletéérttartozottfelelősséggel,ésnekimegkellvédenieőket,akkoris,haehhezkellemet-lendöntéseketkellhoznia.

Háborúvan.Eztnemszabadelfelejtenie.

ANYOM

Sethkiszáradtszájjaléssajgóháttalébredt.MiutánhallottaKieranbejelentésétasegéd-hajtóműről,kicsitmegnyugodott,deígysemaludttöbbetegy,legfeljebbkétóránál.Egy-általánnemlettvolnaszabadaludnia.Kinyújtóztattaalábátésahátát.Rettenetesizomlázgyötörte,minden porcikája fájt attól, hogy fölcipelteHarvey-t a lépcsőn.Lassan kúsznikezdettegymohávalborítottösvényen,mígvégültaláltnéhánymogyoróbokrot.Teleszed-tea tenyerétmogyoróval,aztánbepréseltemagátnéhánypáfrányközé,hogymegegyeazsákmányát.Hevesenzakatoltazagya,miközbensorraroppantottaösszeaföldimogyorókhéját.

Előszörisrákelljönnie,hogyanjátszhatjakiabiztonságikamerákat.

Végiggondolta,mit tudamegfigyelőrendszerről.Akamerákanaphuszonnégyórájá-banműködtek,azonbanaközpontiszámítógépcsakakkorrögzítetteaképüket,hajelzéstkapottazadottkameráhoztartozómozgásérzékelőtől.Erreazértvoltszükség,mertképte-lenség lett volna tárolni a felvételeket, ha a számítógépmindigmindent rögzített volna.Vajonbeletudnapiszkálniaprogramba,amelyamozgásérzékelőketirányítja?

Hirtelentámadtegyötlete.Tudta,mitkelltennie.

Odarohantaközpontifolyosóhozvezetőajtóhoz,hallgatózottegykicsit,majdkisurrantrajta,ésamilyengyorsancsaktudott,rohannikezdettahajójobboldalánlévőlépcsőházfelé.Eztalépcsőházatritkánhasználták,mivelközvetlenülahajótestkülsőburkolatamel-letthelyezkedettel,ezértittaszigetelésellenéreisszörnyenhidegvolt.Sethfogcsikorgat-vatettemegaztanéhányemeletet,amelyaszállásszinttőlelválasztotta.Szakadtrólaave-ríték, és egész testében reszketett, amikor végremegállt a folyosóra nyíló ajtó előtt, éshallgatóznikezdett.

Csendvolt odakint.Mivel a támadásótanagyot zuhant a népsűrűség a hajón, semmifurcsanemvoltabban,hogysenkisemjártafolyosón,Sethmégisfurcsának,szintekísér-tetiesnekérezteeztazürességet.Fagyottbőrebizseregnikezdett,mikorazajtónkisurran-vavégrebeértamelegbe.Futnikezdetta lakásukközelébenlévőkarbantartófülkefelé.Tudta,hogya lakásbejáratátbiztosanmegfigyelik,ezértahelyett,hogyhazamentvolna,bebújtafülkébe.Odabentammóniaszagésazelektromosszerszámgépekolajosillatater-jengett.Imádkozvahúztavégigazujjaitahátsófalburkolatán,ésmegkönnyebbültensó-hajtottfel,amikormegtaláltaarégititkosajtót.

Azapjaévekkel azelőttbezárta a fülkébe,hogy ígyhallgattassael.AzegyreéhesebbSethórákonátkétségbeesettenpróbálkozottkijutni,mígvégülelhúztaahátsófalburkola-tát,és találtmögötteegyalagutat,amelyösszekötötteazegyes lakásokat.Vízvezetékek,kábelekésalakásokszellőztetőrendszerénekcsöveifutottakitt,éselégnagyvoltahhoz,hogyegy soványabb fiúbepréseljemagát.Seth soha senkineknembeszélt az alagútról,mertattóltartott,azapjafülébejutadolog,ésmegfogjabüntetni.Mostrendkívülhálásvoltakkoriönmagának,amiérthallgatott.Ígysenkineknemfogeszébejutni,hogyesetlegezenkeresztülközlekedik.Ráadásultudta,hogyegyetlenkamerasemfigyeliakarbantartó

fülkét,ígyészrevétlenültudki-bejárnialakásokba.

Bemászottaszűkátjáróba.Gyerekkéntmégkönnyedénbefért,demostaligbírtabepré-selnimagát.Rájött,hogyhabehúzzaahasát,betudjaszuszakolnimagátazalagútbanfutótucatnyikábelközé,ésvalahogyáttudlépdelniaszennyvízelvezetőésalevegőztetőrend-szercsövein.Mindenbecsatlakozónagycsőegyújabbvécétjelentett,amibőlSethtudta,hogyelhaladtegyújabb lakásmellett.Miutánmagamögötthagytaa tizenkettediknagycsövet,tudta,hogyhazaért.

Előszörmeglazítottaaburkolatotakörmével,majdnekigyürkőzött,éskilökteahelyé-ről.Alendülettőlkishíjánbezuhantazapjaruhásszekrényébe.Azonnalmegtöltötteorrátazöregillata,azapenészescitromraemlékeztető,fanyarszag.Keresztülvergődöttaruhá-kon,kinyitottaaszekrényajtaját,ésmajdnemkeresztülesettegyruhahalmon,amiaföldönhevert.Megkapaszkodottazasztalban,ésmozdulatlannádermedve fülelt,van-evalakialakásban.Nem,alakásüresvolt.Üreséshátborzongató.

Száz nyomasztó emlék várta, hogy rátörhessen, de Seth erőnek erejével távol tartottaőket.Magáhozvetteapjahordozhatószámítógépét,majdazösszecsukhatógépetahónaalácsapvavisszamászottaruhásszekrénybe.

Számítógéppel a kezében kétszer olyannehéz voltmegküzdenie az alagúttal, deSethnemsietett, szintepercenkéntmegállt,hogypihentesse sajgó izmait.Akoszosésbüdöskarbantartó fülkemegkönnyebbülésvoltaszűkfolyosóután.Alaposankinyújtóztattaazizmait,próbáltaeldolgozniacsomókatabordáiközött.

Éppenkészültkinyitniazajtót,amikorhangokathallottbeszűrődniafolyosóról.Moz-dulatlanná dermedt, a szíve a torkában kalapált.Lehet, hogy idáig követték?Kieran ki-szúrtavolnaavideón?Denem.Ahangjukalapjánkétkislányvolt, akikaközponti liftfelétartottak.

–Láttad,hogyanvittemagávaltegnapesteKieranazirodájábaWaverlyt?

–Lehet,hogyigazahír.Lehet,hogyténylegszakítottak.

–Á,nemhiszem.Legalábbisazalapján,ahogyWaverlyKieranrenézett.

Seth-nekösszerándultagyomra,ésezredszerisaztkívánta,bárcsakneszeretnéalányt.Waverlysohanemjárnaegyhozzáhasonlóvadállattal,úgyhogyelkelleneengednie.Évekótaeztmondogattamagának,ámhiábatudta,hogyezlenneahelyes,képtelenvoltlemon-daniróla.Talánmakacsvolt–taláncsakostoba.

Ráadásulnincsolyan,hogyszerelem,gondolta,éseszébejutott,milyenállatiasmódonnézettmindigazapjaazanyjára.Haa férjmeg tudjaölniasaját feleségét, tudni lehet,hogycsakegytündérmesérőlvanszó.

EzvisszarepítetteSeth-etabiztonságoshelyre,amelyetjólismert,ésaholsenkirenemvolt szüksége, ahol senkinemfüggött tőle, ahol sohasenkinemkerülhetettolyanközelhozzá, hogymeglássa a benne lakozó sötétséget.A Seth-hez hasonló emberek számáranemlétezettolyan,hogyproblémamentesszerelemvagybarátság, így jobban jár,ha in-kább egyedülmarad.De nemcsak ő, hanemmindenkimás is jobban jár így, különösenWaverly.

Sethhallotta,hogykinyílikaliftajtaja,ésalányokszavaifokozatosanbelevesznekazűrhajócsendjébe.Kilépettafülkéből,odaszaladtakülsőlépcsőházhoz,éskettesévelszed-veafokokatfelrohantasiklódokkhoz.Belesettazablakon,deazélettelenülvárakozósik-lókonésafalakmenténsorakozóEgyEmberesekenkívülsemmitsemlátott.Óvatosanki-nyitottaazajtót,ésbelépettadokkba.

Olyan érzése volt, mintha szellemektől hemzsegne a hely. Mindkét dokkban olyanádázularatottahalál,hogySethbiztosvoltbenne,hogymindenkiigyekszikmesszireel-kerülniőket.Legszívesebbenőisígytettvolna.

Beszaladtazegyiksiklómögé,majdodafutottalégzsilipirányítópultjáhozközeliszá-mítógép-állomáshoz.Bekapcsoltaazapjahordozhatógépét,ésazuniverzáliscsatlakozónkeresztül rákapcsoltaahajóközponti rendszerére.Reménykedettbenne,hogysenkisemváltoztattamegazapjajelszavát.AzEmpyreumfőpilótájakéntMasonArdvaleamásodiklegmagasabbszintűhozzáférésselrendelkezetahajószámítógépeihezJoneskapitányután.Masonnekvalószínűlegnemlettvolnaszabadeltárolniaajelszavakatagépén,deatáma-dáselőttalegénységnemvetteannyirakomolyanazeffélebiztonságielőírásokat.

–Gyerünkmár–suttogtaSeth.

Amonitoronfelvillantahajóközpontiszámítógépénekbelépésiképernyője.Sethléleg-zetvisszafojtvavárta,hogyagépautomatikusanbejelentkezzenahajórendszerébe.Hasi-kerül,biztonságbanvan.Hanemsikerül,azonnalelkellhajítaniaagépet,éselkellkezde-niefutni,ahogycsakbír.

Újabbvillanás,ésaképernyőnmegjelentafelirat:„Belépésengedélyezve”.

–Köszi,hogyennyiretrehányvoltál,apa–mormoltaSethmagaelé.Amilyengyorsancsaktudta,megkeresteabiztonságirendszertirányítóprogramot,éselkezdteátfutniazo-kat sorokat, amelyek amozgásérzékelők vezérléséért feleltek.Majdnem tizenöt gyötrel-mespercébekerült,hogymegtaláljaaprogramkódot,amitkeresett,ésamikormegtalálta,alélegzeteiselálltadöbbenettől.

Maxmárátírtaakódot.Pontosanugyanaztcsináltavele,amitSethisakart:hatástalaní-totta a mozgásérzékelőket, miközben magukhoz a kamerákhoz nem nyúlt. Elismerésreméltóteljesítmény,különösenannakfényében,hogyMaxegyhülyevolt.Perszehaase-gédrakétákatmegtudtapiszkálni,akkornyilvánehhezisvoltesze.

Elvileg,legalábbis.Debiztos,hogyővolt?Valahogynemálltösszeadolog.

Sethmegráztaafejét.CsakisMaxlehetett.Senkimásnaknemállhatottérdekébenado-log.

Összecsuktaésahónaalácsaptaazapjaszámítógépét,majdkikocogottadokkolóból.Újrabelépettakülsőlépcsőházba,dealépcsőfordulóhozérvelekuporodott.Mostmárleg-alábbazonnemkellizgulnia,hogykívülmaradjonakameráklátóterén.

Ezzelnyerhetannyiidőt,hogymegkeresseMaxet.Vajonhovabújhatott?

HaMaxokoslenne,keresnevalamifélreesőhelyet,ésmeghúznámagát.Maxazonbanostobavolt,ésrendszerintazösztöneivezérelték.RövidkapitányipályafutásaalattSeth-

nektöbbszörismegkellettfeddnieafiút,amiértrészegenjelentkezettszolgálatra.Egyszermégegykisebbfiúkarjátiseltörte,miközbenfélrerántottaegykombájnelől.Hajózanlettvolna,valószínűleganélkülismegtudjamenteniafiút,hogykártteszbenne.Sethakkorszemethunytadologfölött,amitkésőbbmegisbánt.

Az első dolog, amire Max a szökése után vágyhatott, alighanem az alkohol volt. Aszeszfőzdenemisolyanrosszrejtekhely,tekintve,hogyKieranAldensohanemengedé-lyeznéalegénységének,hogyalkoholtfőzzenek.Valószínűlegsenkibenemteszialábátafőzdébe.

Sethkettesévelszedtealépcsőket,mígfelnemértahetedikszintre.Kilépettafolyosó-ra,ésodalopakodottamagtárakhoz.Egyléleksemvoltafolyosón,dehallottakiszűrődniazaratókhangjátodabentről.Azaratástólfelszállóporkilebegettazajtókon,ésfinomré-tegbenbeborítottaafolyosópadlóját.Sethelaraszoltaszeszfőzdéig,ésközbenhiábata-padthozzászorosanafalhoz,tudta,hogyalábanyomaottmaradapadlón.Bármerrejár,nyomokathagymagaután.

Azalkoholélesszagabelenyilalltazorrába,ésirritálnikezdteaszemét.Akicsi,gyár-szerűszobábanfélhomályhonolt.Hosszúcsápokraemlékeztetőcsövektömegefutottkör-beafalakésaplafonmentén.Afémmunkaasztalokatbonyolultrendszerbekapcsoltfőző-poharakéskancsókborították.Sethmegállt,éshallgatózott.Észrevette,hogyaginesle-párlócsapjanedves,ésegyfolyadékcseppcsüngleróla.AginvoltMaxkedvencmérge.Biztos,hogyittvan.

–Max–suttogtaSeth.–Énvagyokaz,Seth.

Semminemmozdult,deSethérezte,hogyMaxaszobábanvan,éshallja,amitmond.

–Egycsónakbanevezünk,Max.Nemfoglakfeladni–suttogta.–Ésnemisakarokve-ledegyüttbujkálni.Csakbeszélniakarok.

Semmi.

Sethleguggolt, tekintetétapadlóraszegezte,ésapultokközti folyosónaraszolnikez-dettateremvégefelé.Atúlsófalhozérvemorzsákatpillantottmegaföldön.

–Necsináld,Max.Segíthetünkegymásnak.

–Nincsszükségemrád–mormoltaegybarátságtalanhang.

Sethmegfordult, ésmegpillantottaMaxet, aki egy rozsdamentes acélszekrényben ku-porgott. Zavarodott volt a tekintete, a feje ide-oda billegett vastag, húsos nyakán.Maxmégcsaktizennégyévesvolt,detestierőtekintetébenfelvetteaversenytafelnőttférfiak-kal.

–Jézusom,terészegvagy.–Ezkönnyenfogmenni.

–Csakünneplek.

–Mivan,hamenekülnödkell?

–Nemtalálnakmeg.

–Dehamégis,nemleszhovafutnod.Csapdábakerülsz.

AfiúelgondolkodottSethszavain,amitőlvéreresszemebizonytalanulmozognikezdett.Aztánlassankikászálódottaszekrényből.Ahogyfelállt,Seth-etmegcsaptaaMaxbőlára-dógin-ésizzadságszag.

–H-hovam-megyünk?–kérdezteMaxakadozónyelvvel.

–Valahova,aholtudunkbeszélni–válaszoltaSeth,ésmegragadtaazide-odadülöngélőMaxvállát.

–Várj!–mondtaMax,éságaskodnikezdettafejükfölöttfutópolcfelé,aholegymásmellettsorakoztakaginesüvegek.

Sethelrángattaafiútazüvegektől,majdelkezdtehúzniaszeszfőzdekijáratafelé.Mi-utánmegbizonyosodottróla,hogytisztaalevegő,elvonszoltaadülöngélőMaxetakülsőlépcsőházhoz,majdletámogattaatöbbemelettellejjebblévőgyümölcsöskertbe.Afákép-pentéliálmukataludták,ezértjóeséllyelsenkisemfográjuknyitni.SethakertleghátsósarkábavonszoltaMaxet,beasűrűáfonyabokrokközé.Mindkettenlekuporodtakahidegföldre,akezüketahónukaládugták,hogyígymelegítsékmagukat.Setharravárt,hogyMaxlevegőhözjusson.

Nemfestettvalami jóla fiú.Kékeskarikákéktelenkedtekaszemealatt,aszájakörülpedigkülönösensápadtvoltabőre.

–Jólvagy?–kérdezteSeth,annakellenére,hogysemmifélesajnálatotnemérzettMaxiránt.Gyorsanbekapcsoltaazapjaszámítógépét,éselindítottaahangfelvevőprogramot.Tartotttőle,hogyMaxesetlegészreveszi,mitcsinál,deajelekszerintehhezistúlságosanrészegvolt.

–Csikarnakabeleim–mondtaMax,éskétrétgörnyedt.

–Jóötletvoltbedurrantaniasegédhajtóműveket–jegyeztemegSeth,mintegymelléke-sen.–Prímánelterelterólunkafigyelmet.

–Ja–mondtaMaxszórakozottan.

–Hogyancsináltad?

–Mit?–nyögteMax,ésmasszíroznikezdteahasát.

–Hogyanprogramoztadbeasegédhajtóműveket,hogyígybelobbanjanak?

–Énazthittem,tecsináltad–nézettMaxmeglepettenSeth-re.

–Ugyanmár,Max.Velemlehetszőszinte.Kinekmondanámel?

–Mostkomolyan.Tudom,hogytevoltál.Nekemfogalmamsemlenne,hogyankellcsi-nálni.

SethelgondolkodvanézteMaxarcát,ésarrajutott,hogyafiúigazatmond.

–Ésmivanamegfigyelőrendszerprogramjával?–kérdezte,bárelőretudtaaválaszt.

–Milenne?–csattantfelMaxingerülten.

Deakkorkivolt?–gondoltaSeth.

–Láttad,kiengedettkiminket?

–Nem–feleltezihálvaMax,miközbenmindkétkezétahasáraszorította.Afájdalomtóllehunyta a szemét. –Arra ébredtem, hogykinyílik a cellámajtaja, de addigramár nemvoltottsenki.

–ÉsHarvey?

–Nemláttamőröket–mondtaMax.

–Vanvalamiötleted,hogykiengedhetettkiminket?

–TégedegyedülWaverlylátogatottmeg–fintorodottelMax,éstovábbmasszíroztaahasát.–Engemmegsenki.

–Ezigaz–mondtabizonytalanulSeth.

Maxkétrétgörnyedt,Sethpedignézte,ahogyszuszogésnyögdécsel.Eztmeglehetősensokáigcsinálta,majdvégreújrakiegyenesedett.

–Fú,ezelégrosszvolt.

–Ésmostmihezkezdesz?

–Szerintedelfogomnekedmondani?

–Rendben–mondtaSeth,ésfelállt,hogyelmenjen.Bánta,hogyennyiidőtelvesztege-tetterreagyökérre.–Negyereutánam!

–Várj!–mondtaMaxgyengén.Újraahasáhozkapott,ésazegyikkönyökéretámasz-kodvakisséfelemelkedettaföldről.–Azthiszem,megbetegedtem.

–Nemkelleneinnod.

–Szerintemettemvalamit.

–Romlottételt?

–Akenyeretmegaszójakrémet,amitvalakiotthagyottnekem.Felkaptamabörtönbőlkifelémenet.–EkkorMaxelőrehajolt, ésvalamizöldes,gyomorforgató szagú folyadékkezdettdőlniaszájából.Aztánhátrahanyatlottafeje,ésSethlátta,hogykezdelkékülniaszája.

–Jézusom,Max,teténylegbetegvagy.

–Nemviccbőlmondtam–nyögteMax,majdafejehirtelenelfordultanyakán,jobban,mintamennyireazfizikailaglehetségesnektűnt,éshangos,hortyogóhangotkezdetthal-latni.Sethkitapintottaafiúpulzusát.Maxnekzakatoltaszíve.

Sethlátottmárételmérgezést.Nekimagánakis többszörvolt.Ezazonbanvalamimásvolt,valamikomolyabb.

–Max!–Sethegyenesbehoztaafiúfejét,hogyszabaddátegyealégutakat.Maxkinyi-tottaaszemét.–Nemmaradhatunkitt!

Felállt,ésakezénélfogvaelkezdtefelhúzniMaxetaföldről.Azbólintott,ésmegpró-báltfeltápászkodni,demegbotlottSethlábában,ésmintegyrongybaba,újraelterültaföl-dön.Nyilvánvalóvolt,hogyasajáterejébőlőmárnemmegysehova.

–Francba–szitkozódottSeth.Rövidgondolkodásutánodaszaladtazajtóhoz,megbizo-nyosodottróla,hogyafolyosótovábbraisüres,majdvisszafutottMaxhez,ésasajgóvál-láravetteafiút.–Nemhiszemel,hogymeginteztcsinálom.

MaxmégHarvey-nálisnehezebbvolt.Sethérezte,ahogymegcsikordulnakegymásonacsigolyái, miközben végigtámolyogtak a kert legszélesebb ösvényén, és elbotorkáltak aközpontiliftekig.Márennyitőlelkezdettremegnialába.Kizárt,hogyfeltudjavinniMa-xetagyengélkedőbe.

Letetteafiútaliftajtóelőtt,ésaddigrázogatta,amígkinemnyitottaaszemét.

–Max!Elküldelekalifttelakórházba,ottkimossákagyomrodat.

–Ne!Visszafognakvinniabörtönbe!

–Figyeljrám,Max!Megmérgeztek.

Max feje hangos csattanással nekiütődött amögötte lévő falnak, ésmegint hortyognikezdett.Sethújramegrázta:

–Max!Mégegypercigébrenkellmaradnod!Hafelértélagyengélkedőbe,monddmegnekik,hogyvalakimegmérgezett!Képesvagyerre?

MaxmegpróbáltaodébbhessegetniSeth-et,majdlekuporodottafaltövében.

–Max!–Sethtettegylépésthátra,éslekevertegypofontafiúnak.

Maxnekfelpattantaszeme,ésmeglepettennézettSeth-re.

–Maradjébren!Csakmégegypercig.Oké?

–Igen!Jézusom!–Maxmagához tért,kihúztamagát,ésmegráztaa fejét.Újraébrenvolt.

Mikormegérkezetta lift,Sethberángattaafiút,megnyomtaagyengélkedőszintjénekgombját,majdvisszaugrottafolyosóra.

–Nefelejtsdelmegmondaninekik,Max!–ismételtemeg,miközbencsukódottazajtó.

Maxbólintott,ésaliftajtajateljesenbezárult.

Sethagyavadulzakatolt,miközbenodafutottakülsőlépcsőházhoz.Egészenmostanáigaztgondolta,hogyasegédhajtóműberobbantásacsakelterelésvolt,amitMaxterveltkiéshajtottvégre,hogyészrevétlenülmegszökhessenabörtönből.Demivan,haaszökésvoltazelterelés?Mivan,haazirányváltoztatásvoltavalódicél,az,hogyeltérítsékazEmpy-reumotazeredetipályájáról,ésSeth-etmegMaxettegyékmegbűnbaknak?

Dekitenneilyet?

Sethkilépettajéghidegkülsőlépcsőházba.

Nemtudhatta,hogymireMaxBrent liftjeelértakórházszintre,a fiúmáreszméletlen

volt.

Nemtudhatta,hogyazéjszakátkómábantöltötte.

Nemtudhatta,hogymireeljöttareggel,Maxmárhalottvolt.

GALENÉSEDDIE

Waverlyhazavonszoltamagátahosszú,nehéznapután,melyetazzal töltött,hogyda-rabjairaszedettegytraktormotort,megpróbáltakideríteni,hogymiértnemműködik,majdmiutánnemjöttrá,újbólösszerakta.Semmiértelmenemvoltazegésznek,viszontamun-kateljesenkifárasztottaszellemileg,éséppenerrevoltszüksége.

Mivelnemvolt jobbötlete,hogymitcsinálhatnavagyhovamehetne,belépettazüreslakásba.Azajtóvéglegesnek tűnőpuffanássalcsukódottbemögötte.Felakasztotta szer-számövétazajtómellettikampóra.Anehézszerszámokegyszépnaponkifogjákszakíta-niaszögetafalból.Haezmegtörténik,újlyukatkellfúrnia,amiaztjelenti,hogyvégremástiscsinálhatmajdotthonaszomorkodásonkívül…

…Megazonkívül,hogySethArdvale-regondol.Tudta,hogySethelőbb-utóbbmeg-próbálmajdkapcsolatba lépnivele, ésaddigra szerettevolnakitalálni,mit fogmondanineki.Meghogyhogyanfogviselkednivele.Csakhogyteljesenüresnekérezteafejét.Túlsokmindentörtént.Nemtudtamár,kicsodaKieranvalójában–sőt,aztsemtudta,őmagakicsoda.MitmondanaezazújWaverlySeth-nek,haazbekopogtatnaazajtón?

Átöltözött lefekvéshez, készített magának egy kamillateát, majd átment a nappaliba,hogymegigya.Szeretettelsimítottvégiganyjaszövőszékén,melybenafélbehagyottgyap-jútakaró hónapok óta ugyanannál a világoskék csíknál állt. A gyapjú tiszta földszagotárasztottmagából,megnyugtatóérzésvoltvégighúznicsuklójátadurvaanyagon.

–Egynapbefogodfejezni,anya–suttogta,majdletetteateáscsészétazebédlőasztalra.Tudta,hogyaforrócsészealjanyomotfoghagyniazasztalon,denemérdekelte.Aztakar-ta,hogynyomalegyenannak,hogyegyemberilényéltebbenalakásban.

Belépett a koromsötét hálószobába, és beledőlt az ágyába.A sötétben kirajzolódtak arongybabájakörvonalai, amiWaverlykiskoraótaazágymellettihintaszékben töltötteamindennapjait.KislánykorábanWaverlyféltababától.Sohanemszeretteazolyanjátéko-kat,amelyekúgynéztekki,mintagyerekek.Valamiértmorbidnaktaláltaőket.Mostvi-szontlegszívesebbenúgyaludtel,hogyababátnézte,hiszenazanyukájavarrtaneki.

Szorosan lehunyta a szemét, és megpróbálta kizárni tudatából a Kierannel folytatottutolsóbeszélgetésemlékét,afiúsötéttekintetét,ahogyazasztalmögüllenézettrá.Vala-mennyire sikerült tisztázniuk a dolgot,mégis,miközben kiment az irodájából,Waverlyérezte,hogyKierangyanakvóanméregeti.ValamimegváltozottKieranben.Valamiközé-jükállt,valamitőlazellenségestáborbasoroltaWaverlyt,minthasohanemlettvolnaköz-tüksemmi.

Deővajonnemugyaneztérzi?

Ígysohanemfogtudnielaludni.Felkelt,átmentamásikhálóba,ésfelkapcsoltaavil-lanyt.Azanyjafranciaágyaatámadásótabevetetlenülálltafalmellett.Aszobábanural-kodórendetlenségsegítettWaverlynekelhinni,hogyazanyjaegynapvisszafogjönni,el-simítjaalepedőtazágyon,felakasztjaahálóingétazajtómellettifogasra,eltesziarúzsát

ésazajakírjátazöltözőasztalfelsőfiókjába,ésleporoljaWaverlybekeretezettfényképétafalon.

Arra gondolt, bárcsak beszélhetne az anyjával Seth-ről. ReginaMarshallmelegszívű,megértőasszonyvolt,akisohanemnéztejószemmelWaverlykétkedőtermészetét.Alig-hanemaztmondaná,hogySethcsakegydühösfiú,akielveszítetteazédesanyját,ésMa-sonArdvale-lel kellett élnie, ami önmagában elég volt ahhoz, hogy bárkinek elrontsa akedvét.Sethmegtanultaaleckét,ésattólmég,hogykiszabadultarácsokmögül,senkire,mégKieranresemjelentveszélyt.

Jólelkűfiú,jegyeztemegegyszerReginaSeth-ről.Csaknemértikazemberek.

–Szerintemis–mondtaWaverlyazüreslakásnak.

Waverlyodalépettaruhásszekrénynyitottajtajához,ésvégighúztakezétazanyjaruhá-in.AzorrábanérezteReginaszantálfaillatát.Azegyikvállfánegyfeketepulóverlógottfélrecsúszva.Waverlybelebújt,ésvégigsimítottakarjátkörbeölelőkasmíranyagon.

Aszerkénylegfelsőpolcánálltadoboz,amelybenReginaacsaládifotókatgyűjtögette.Egyszépnaponalbumbaakartarendezniőket,deaztánsemminemlettadologból.

–Megcsinálhatnám–motyogtaWaverly.–Megcsinálhatnámazalbumot.Meglepetés-nek,amikorhazajön.

Átkellnéznieazösszesfényképet,sorbakellrendeznieőket,felkellidézniearégiem-lékeket.Nem fog tudniKieranre ésSeth-regondolni,megazokra a rettenetesdolgokra,amikettett.Ezvoltalegmegnyugtatóbbdolog,amivalahaazeszébejutott.

Kihoztaakonyhábólalétrát,levetteadoboztafelsőpolcról,majdleültveleanappali-ban,akanapéra.

Többtucatfényképvoltadobozban,Reginacsecsemőkoriképeitőlkezdveagyermek-ésakamaszévekemlékeinátodáig,hogyrandevúznikezdettWaverlyigenjóképűapjával,akineksötét,barnaszemeésszélesmosolyajóllátszódottafotókon.Aztánkövetkeztekazesküvőiképek,fotókacsecsemőWaverlyről,akirózsásarcú,boldogkisbabánaktűnt.Wa-verlynekkülönösentetszettazakép,amelyikenéppenjárnitanul,ésaszüleioldalrólfog-jákakétkezét.Eztafotótfélretette,elhatározta,hogybekeretezi,ésfelakasztjaaszobájafalára.

Waverly ekkor észrevett egy képet a doboz alján.Az apját ábrázolta, fiatalkorában –mégahalántékánálisszinteteljesenfeketevoltahaja–ésJoneskapitányt.Úgynéztekki,mintakiképpenugratjákegymást.AkapitányhúsoskezeGalenMarshallvállánpihent,ujjaiúgygörbültek,minthaterelgetniakarnávalahovaWaverlyapját.Galennevetett,államajdnemamellkasátérte,fogaifehérencsillogtak.Egynagy,fehérterembenálltak,amiismerősnektűntWaverlynek.Aztánrájött,hogyazegyiklaboratóriumaz,alighanemanö-vénytanilabor,aholazapjadolgozott.Waverlymegfordítottaafényképet.

GalenésEddie,afito-luteinfelfedezése–ezálltafotóhátoldalán,Reginakézírásával.

Waverlyperszeláttamáraképetkorábban,desohanemnéztemegtüzetesebben,sohanemgondolkodottelrajta,miértnézkiúgy,minthaösszegyűrtékésújrakisimítottákvol-

na,ésmiértvoltolyankopottaszéle,hogytöbbhelyenkilátszottafehérpapírafényesré-tegalól.Ésmégsohanemfordítottamegésolvastaelafeliratotahátulján,vagyhaigen,nemtulajdonítottnekijelentőséget.Eztafényképetisfélretette,majdfolytattaatöbbisor-barendezését.

Miközbenezzelfoglalatoskodott,át-átsiklottatekinteteazelőzőfotóhátuljára.Valaminemhagytanyugodniaképpelkapcsolatban.Énjénekegyrészenemakarttovábbfoglal-kozniadologgal,csakmegakartacsinálniazalbumot,beleakartfeledkezniamunkába,jobbanakartaéreznimagát.CsakhogyWaverlysohanemtudtaegykönnyenkikapcsolniazagyát,ésmostisaddigkattogottmagában,amígránemjött,mizavarja.

Sohanemhallotta,hogyazanyjaEddie-nekhívtavolnaakapitányt.Mindigkapitányvolt,vagyJoneskapitány,ésmindighűvöstávolságtartássalejtettekianevét.Afényképhátulján azonbanWaverly anyja Eddie-ként utal a férfira,mintha csak jó barátok lettekvolna.Demégennél is furcsábbvolt,hogyReginamindigaztmondogatta, semő, semWaverlyapjanemtartoztakakapitánybelsőköreihez,sőt.Kívülállókvoltak,akiköröm-melmaradtakkiadöntéshozásból.Csakhogyafényképfélreérthetetlenülbizalmashely-zetbenörökítettemegakétférfit.Teljesenegyértelművolt,hogybarátokvoltak.Deamialegaggasztóbb volt: Waverlynek eddig fogalma sem volt arról, hogy az apjának bármiközelettvolnaafito-luteinfelfedezéséhez.Ezvoltazagyógyszer,amivelsikerültstimu-lálnianőkpetefészkét,ennekagyógyszernekköszönhették,hogyvilágrajöhetettazEm-pyreum legénységének következő nemzedéke.Waverly apja botanikus volt, nem termé-kenység-szakértő.

Persze,afito-luteintbiztosannövényekbőlvontákki.Honnanmáshonnantehettekvol-naszertgyógyszerekre?Dehaazapjatagjavoltacsapatnak,amelyikfelfedezteacsodála-tosvegyületet,Reginamiérttartottatitokbanadolgot?Ennekígysemmiértelmenemvolt.

Waverlyelgondolkodvapillantottazanyjarégikomputerére,melyetszinteteljesenbe-borítottakamelletteállóvarróasztalrólátlógó textildarabok.Lepakolta rólaarongyokat,ésbekapcsoltaagépet.Égettporszagatöltöttemegaszobát,ésWaverlyrádöbbent,hogyaszámítógépetmárjóvalatámadáselőttsemhasználták.

Megnyitotta a hajó eseménynaplóját, amely tartalmazta amisszió negyvenhárom évemindenegyesnapjának történéseit.Odagörgetetta légzsilipbalesetnapjához–anaphoz,amelyenelveszítetteazapját–,éselolvastaabejegyzést.

A252-eslégzsilipmeghibásodotta252-esrádióantennasérülésénekkijavításárale-folytatott szokásos karbantartó küldetés során. A robbanásszerű dekompresszió ki-szippantottaDr.GalenMarshallt,Dr.MelissaArdvale-tésDr.JamesMcAvoytazsi-lipből.

Ennyiazegész?

EzvoltazEmpyreumtörténeténeklegsúlyosabbbalesete.Ennélazérttöbbetisírhattakvolnaróla.

Akezemegálltabillentyűzetfölött,ésmárazonvolt,hogyelőkeresminden,abaleset-telkapcsolatosinformációt,amikorrájött,hogypontosanazilyendolgokranemakargon-dolni.Ígyvégülbedugtaarejtélyesképetadobozaljánheverőtöbbifényképközé,ésazestehátralévőrészétazzaltöltötte,hogykiskupacokbarendezteaképeket,mígvégülaztnemérezte,hogyképtelentovábbnyitvatartaniaszemét.

Egypercmúlva–legalábbisnekiennyinektűnt–Waverlyfelébredt,éskinyitottaasze-mét.Akanapénfeküdt,körülötteszanaszétacsoportokba rendezett fényképek.Gyengé-nekérezteavégtagjait,ésszédült.Azéhségtőlmegkordultahasa.Felállt,éskinyújtóztattaatagjait.

Szemrehányóanvégigpillantottakistornyokon,amelyeketafényképekbőlcsinált,majdgyorsanbehajigáltamindetadobozba.Annakfényében,amiahajóntörténik,semmiszük-ségarra,hogyamúltbanvájkáljon.Amire szükségevan, az egy jó reggeli.Várt rá egyrossz traktorakukoricaföldön–valószínűlegeltörötta sebváltótengelye–,azutánpedigmégháromkombájnbanisolajatkellettcserélni,amelyekperszemégvéletlenülsemegyhelyenvoltak.Sokdolgavolt,ésmégcsakkisempihentemagátrendesen.Atérdérenehe-zedőnyomásbólésavállaiköztitompafájdalombólráadásularrakövetkeztetett,hogyKi-eranparancsotadottagyorsulásnövelésére.Amegnövekedettgravitációtmindenkinehe-zenviselte,mégsempanaszkodottsenki.Agyerekeknekmindennélfontosabbvolt,hogyutolérjékazÚjLátóhatárt,éskiszabadítsákaszüleiket.Aztsembánták,haahajszárará-mennekazízületeik.

Miközben felöltözött, újra eszébe jutott a fénykép, és az apja haláláról készült rövid,semmitmondó jelentés.Minthaeltitkoltákvolnaabaleset részleteit.Mintha senki– semMasonArdvale,semakapitány,sematulajdonanyja–nemakartavolna,hogyfényde-rüljönazigazságra.Waverlyösszezavarodvalépettkialakásból,ésahogyleszegettfejjeléskarbatettkézzelelindult,eszébejutottvalami,amitSethatámadáselőttmondott:„Jo-neskapitánybarátaihajlamosakrá,hogytúlkomplikáljákazéletüket.”

Úgybelemerültagondolataiba,hogynemvetteészre,hogyaszemköztilakásbólkilo-pódzikegyfiú,ésanyomábaered.

AMÚLT

KieranMaxBrentélettelentestemellettállt,ésafiúelgyötört,hidegarcátnézte.Maxúgynézettki,mintha szürkeműanyagbólöntöttékvolnaki.Aszemekörülmély, feketekarikák éktelenkedtek, lila szája fájdalmas grimaszba torzult. A holttest szája sarkábanösszegyűlt ésmegszáradt a nyál, amesterséges gravitációmiatt az állánálmegnyúlt ésmeghullámosodott a bőre.Max a kórház egyikmagánkórtermének ágyán hevert, nem anyolcágyasfőteremben,aholabetegeknagyrészétápolták.Aztanéhányfelnőttet,akitúl-élteazÚjLátóhatár támadását,szinténelkülönítve,a lábadozóbangondozták.Őkolyansúlyossugármérgezéstkaptak,hogynemtudtaksegíteniagyerekeknek.VajonMaxélnemég,haVictoriaHand,azegyetlenéletbenmaradtápolónőképeslettvolnasegíteni?

–Mitörténtvele?–kérdezteKieran,éselborzadvaelfordítottaafejét.

–Nemtudom!–kiáltottaTobinAmes,akiakórházműködtetéséért felelt.–Nemhi-szem,hogyvalamibetegségvégzettvolnavele.Éslyukakatsemtaláltamrajta.

–Lehet,hogymegmérgezték?–kérdezteArthur.CsupánegyetlenpillantástvetettMax-re,deazelégvoltahhoz,hogyhátrahőköljön,éselbújjonKieranmögé.

Tobinelgyötörtenbólintott.HiábahaltakmegmárolyansokanazEmpyreumfedélze-tén,képtelenvolthozzászokniadologhoz.Úgynézettki,mintakiegészéjjelnemaludt.AkörmétrágvabámultaMaxholttestét,ésszemlátomástborzasztóanmegviselte,hogynemtudtamegmenteniazéletét.

–Temindentmegtettél–mondtaKieran.

–Mégarrasemtudtamrájönni,hogyegyáltalánhogyanjöttfelalifttel–nyögteTobin,és beletúrt világosbarna dróthajába. –Csak arra tudok gondolni, hogyvalaki betette, ésmegnyomtaagombot.

–Eztkönnyenkideríthetjük–mondtaArthur.–Mindjártmegnézemaliftekbiztonságikameráinakfelvételét.

–Keressbizonyítékotarrais,hogySethmegmérgezte–utasítottaKieran.

–Honnanszerzettvolnamérget?–kérdezteArthur.

–Minden szinten van egy karbantartó fülke – válaszolta Kieran. – Talán valamilyentisztítószerthasznált.

–Lehet–mondtaTobin.–Ellenőrzőm,hogyazösszetevőikokozhatnak-eolyantünete-ket,mintamiketMaxprodukált.

–Mikvoltakezek?

–Elkékültkörömésajkak.Rángógörcs.Kóma.–Tobinmegráztaafejét.–Aztgondol-tam, alkoholmérgezése van. A szaga legalábbis olyan volt. Szénnel próbáltam kezelni.Csakazkétórábatelt,mirekiderítettem,hogyankellcsinálni!Nagyonzavarosvoltaké-zikönyv.Hagyorsabblettemvolna…

–Nemtudhatod,milettvolna,ha…–mondtaArthur.–Nematehibád.

Úgylátszott,Tobineztmáshogyangondolja.

–Néhamégazigaziorvosoksemtudjákmegmenteniabetegeiket–mondtaKieran.

Tobinbólintott,majdgondterheltarccalvisszamentazirodájába.

–Menjünk–veregettemegKieranArthurvállát.

Kiléptekakórházból,ésamígaliftetvárták,amivisszavisziőketaközpontivezérlőbe,Kieranazontöprengett,vajonőisugyanolyanzavartnaktűnik-e,mintArthur,akiakkorá-katnyelt,minthamindenerejévelpróbálnávisszatartaniahányást.Azontöprengett,vajonArthurisarraarettenetesestéregondol-e,amikorőkkettennekiálltak,éseltávolítottákaholttesteketabaloldalidokkból.Kierannekvégigfutottahidegahátán.

–Ennek ígysemmiértelme–szólaltmegArthur,amikorvégrekinyílta liftajtaja,ésbeléphettek.–KiszabadítottaMaxet,hogyaztánmegmérgezze?Miérttenneilyet?

–Kiakarthajítaniavilágűrbe.Vagymárelfelejtetted?–csattantfelKieran.Mostvetteészre,hogyegésztestébenremeg.Dühösvolt,vagyfélt,amiértszabadlábonvoltazellen-sége?Megnyomtaaközpontivezérlőgombját,éspróbáltmegnyugodni.Azzal senkineknemhasznál,haelkezdpánikolni.Tudomkezelniahelyzetet,bizonygattamagának.

–Éncsakpróbálokmagyarázatottalálni–mondtaArthurhalkan.

–Neharagudj–válaszoltaKieran,ésabarátjaválláratetteakezét.AzEmpyreumirá-nyításávaljáróstresszkezdtekikezdeniazidegeit,ésazutóbbiidőbengyakrankaptama-gátazon,hogyolyanokraförmedrá,akikeztegyáltalánnemérdemlikmeg.Aliftajtajakinyílt,ésafiúkelindultakazsúfoltfolyosónaközpontiirányítófelé.Kieranészrevette,hogyazajtótóljobbra,afalravalakiegypálcikaemberkétrajzolt.Afiguránakremegőke-zeivoltak,arcátéspálcikaszájáteltorzítottaafélelem.Alkotójaakövetkezőfeliratotírtaaképalá:Rettegettvezérünk,KieranAlden.

Kieranérezte,ahogykifutavératenyeréből.Suttogásthallottahátamögül,ésamikormegfordult,néhánykisebblánytlátott,akikőtnézték.Amikorösszetalálkozottatekinte-tük,elfordultak,ésúgytettek,minthavalamimásrólbeszélgetnének.

–Tüntesdeztel!–mondtaArthurnak,majdbeléptekaközpontivezérlőbe.Sarekmeg-fordultaszékében,ésköszönésképpodabiccentettKierannek.

–MiahelyzetSeth-tel?Megtaláltadabiztonságikamerákfelvételein?–kérdezteKie-ran.

–Ponterrőlakartambeszélni.Valaminemstimmelafelvételekkel–válaszoltaSarek,miközbenelőre-hátrahintázottaszékében.–AzelmúlttizennyolcórábanfelvettanyagonnemcsakSeth-etnemtaláltammeg,desenkit.

–Eztmeghogyérted?–kérdezteKieran,ésleültakapitányiszékbe.

–Úgyértem,hogyafelvételekegytőlegyigüresfolyosókatéstermeketmutatnak.Havalakimegnéznéamaivideókat,azthihetné,hogysenkisincsahajón.

–Ezfurcsa–mondtaArthur,és leültahelyére,azablakokmellé.Több tucatszékésszámítógép-állomás sorakozott félhold alakban a nagy, négyszögletes hajóablakok előtt.ArthurésSarekszéke,valaminta teremelején lévőkapitányiszékkivételével,melybenKieranült,mindegyiküresvolt.–Sethkikapcsolhattaamozgásérzékelőket.

–Afrancba–bokszoltbeleKieranalevegőbe.–Hatudtamvolna,hogyazarohadékegyszermégkijutonnan…–mondta,denemfejeztebeamondatot.

–Kieran–mondtaArthur,ésaszékeháttámlájafölöttodahajoltKieranhez.–Elégbará-todvan.Nemfogújramegtörténni.

Kieranneknemkellettvisszakérdeznie,pontosantudta,miregondolArthur.

–Márazelsőalkalommalsemnéztemkibelőlük,hogyellenemfordulnak.

Agyerekekegyetlenszónélkülvégignézték,ahogySethvalamilyenizombénítótfecs-kendezettKieranbe,majdsittrevágta.ÉsamígKieranabbanakicsi,hidegcellábanfeküdtés éhezett, hányan siettek a segítségére?Túlságosan féltekSeth-től és a verőlegényeitőlahhoz,hogymegpróbáljanaksegítenineki.ÉsmostőknevezikgyávánakKierant!

–Oké,ésakkormostmitcsinálunk?–kérdeztetürelmesenArthur.

–Hívdideafedélzetitiszteket!–mondtaKieranSareknek,akimárfordultisvisszaarádiójához.

Kieranúgyegytucatnyifiútnevezettkifedélzetitiszttéahajón.Őkmindnyájanidőseb-bekvoltak tizenháromévesnél, éshivatalosanazvolt adolguk,hogyellenőrizzék, a le-génységelvégzi-eazelőírtfeladatokat,valamintazőfeladatukvoltarendhelyreállítása,haverekedéstörtki.Csakhogyvoltegynemhivatalosfeladatukis.Mindengyanústevé-kenységetjelenteniükkellettKierannek,éstájékoztatniukkellettőtalegénységhangulatá-ról,azesetlegeselégedetlenkedésrőlvagyzúgolódásról.Agumibotvoltazegyetlenfegy-verük–Kierannemakarta,hogyafedélzetenpisztollyal járkáljanakagyerekek,ezértaraktárbólegyolyanhelyrevitteafegyvereket,amirőlegyedülő tudott.Csakhogymáraraktárbanisgyanúsankevéspisztolyttalált,ezértbiztosvoltbenne,hogyvalaholahajónmégszépszámmalvannakfegyverek.Ugyanakkor,hanekinemsikerültmegtalálnia,va-lószínűlegmásnaksemfog.

KivéveSeth-et.

–Arthur,segítsösszeállítaniagyanúsítottaklistáját,akiketaztánkikérdezünk–mondta.

–Gyanúsítottak?–kerekedett elArthur szeme.–Azt akarodmondani, hogyha rájö-vünk,kiszabadítottakiSeth-et,akkorazilletőtbecsukjuk?

–Ígyvan–válaszoltaKieran,éspróbálthiggadtnaktűnni.–Eztcsináljákazokkal,akikáthágjákatörvényt.

–Milyentörvényt?–kérdezteArthur,ésnyeltegynagyot.

–Tessék?–KieranfürkészőennézteArthurt.

–Pontosanmilyentörvénythágottátaz,akikiengedteSeth-et?–kérdezteArthur.Afiúszemlátomástmegvoltrémülve,depróbálterősnektűni.

–Törvénybeütközik,havalakitmegfelelőeljáráslefolytatásanélkülkiengednekabör-tönből.

–Rendben–mondtaArthur,ésaszéke támlájára támasztottaazállát.–Deaz is tör-vénybeütközik,havalakitamegfelelőeljáráslefolytatásanélkülzárnakbe.Seth-neknemvoltsemmilyentárgyalása.

–Mit akarsz ezzelmondani,Arthur? – csattant felKieran. –Hagynomkellett volna,hogySethszabadonjárjon-keljenahajón,miutánmegpróbáltmegölni?

–Aztakarommondani,hogyhamostnekiállszkihallgatniésbörtönbecsukniembere-ket,aznagyonúgyfogfesteni,minthatemagadsemtartanádbeatörvényt.

–Szerintedénnemtartombeatörvényt?

–De–mondtaArthur, és idegespillantást lövelltSarek felé, akimakacsulbámulta amonitorát.

–Minthanemolyanrégenmégtejavasoltadvolna,hogyszabaduljunkmegSeth-től.

–Aznemjavaslatvolt.Azcsak…–Arthurazirányítópultpárnázottperemétpiszkál-gatta.

–Azcsakmicsoda?

–Kíváncsivoltam,mitmondasz.

–És,kiálltamakispróbádat?

–Igen,ahogyaztelőresejtettem.–Arthurelőrehajolt,könyökévelatérdéretámaszko-dott, egymáshoz szorította a tenyerét, ésminden energiájátKieranre összpontosította. –Emlékszem,hogyaztmondtad,Sethcsakblöffölt,amikormegfenyegetett,hogykihajítalégzsilipen.

–Lehet,denemszeretnékazéletemmelfizetniazért,hogymegtudjamazigazságot.

–Alegénységazértbízikmegbenned,mertaztgondolják,hogyrendessrácvagy.

–Értem.

–Nemkezdhetszelsittrevágniembereketanélkül,hogymeglenne ráa felhatalmazá-sod.

–Aztakarodmondani,hogyválasztásokatkellenetartanunk?Éppenmost?

–Aztakarommondani,hogyegyválasztásmegvédenetéged.

–Énnemígygondolom.UtolkellérnünkazÚjLátóhatárt,ráadásulegyveszélyesbű-nözőjárkálszabadonahajón.

–Hamegválasztanakkapitánynak,Sethtámogatóinemmondhatják,hogyfelhatalmazásnélkülvezetedahajót.

Kierangúnyosanelmosolyodott.Afelnőttekrengetegetbeszéltekarról,hogyazEmpy-reumon humanisztikus értékeken alapuló demokráciaműködik. Csakhogy a választásokformalitásnaktűntekcsupán,mivelezeketaküldetéskezdeteótamindenalkalommalJo-

neskapitányésaKözpontiTanácsmármeglévőtagjainyerték.Kierannekmeggyőződésevolt,hogyhiábabeszélnekazemberekdemokráciáról,valójábanakövetkezetességetsze-retik.Delehetpersze,hogyagyerekekeztismáshogyangondolják.

–Eztbeszélikazemberek,Arthur?

ArthurKieranrenézett,deaszájanemmozdult.

–Nemtudokmostlevezényelniegyválasztást,Arthur!

–Majdénmegcsinálom.

–Nemost,Arthur.–Kieranhátradőltaszékében,ésujjávaldobolnikezdettamonitorjaszélén. –Anélkül folytatjuk le a nyomozást, hogy bárkit ismeggyanúsítanánk. Seth-rőlemlítéstsemteszünk.Mindenkielmondja,holvolt,egymásmellérakjukatörténeteket,éslátnifogjuk,hazudik-evalaki.

–Nemrosszötlet–mondtaArthur.–Deakkorisaztmondom…

–Tudom,mitmondasz–csattantfelKieran.

Tisztjeikezdtekbeszállingózni az irányítóterembe, és félkörben felsorakoztakazörökéjszakáranézőívesablakokelőtt.MattAllbrightvoltavezetőjük,részbenazéletkorami-att–mostmúlttizennégy–részbenpedigazért,mertnemféltmagáhozragadniakezde-ményezést.Általában jól felmérte a helyzetet, gyorsabban járt az esze,mint a szája, ésamikormegszólalt,ügyesenmegválogattaaszavait.Magastermetével,szélesvállávalésmindigtökéletesenrövidrevágottfrizurájávalkülsőre isúgyfestett,mintegyigazi tiszt.Kieranennekellenérenemvoltbiztosbenne,hogymegbízhatMattben,vagyéppenséggelbármelyikmásik őrben. Hatalmi helyzetben voltak, ésKieran jól tudta,milyen könnyűvisszaélniahatalommal.Mivelnemlehetettbiztosa jellemükfelől,Kieranolyan fiúkatválasztott, akik legalább kiszámíthatóak voltak.Egyikük semvolt különösebben kreatívelme.MégMattnekismeglehetősengépiesenjártazagya–óvatosan,lineárisanésmeg-fontoltangondolkodott.Olyanemberbenyomásátkeltette,akiképtelenlennebárkitisbe-csapni.

–Az,amitmostmondanifogok,nemjuthatkiebbőlateremből–kezdteKieran,ésatisztekvigyázzállásbavágtákmagukat.–Sethszökésénekéjszakájánvalakibelepiszkáltabiztonságimegfigyelőrendszerbe.Aztakarom,hogykiderítsétek,kivolt.

–Elnézést–mondtaHiroMazumoto,ésmegvakartaaztanéhányszőrszálat,amelymárkiserkentkisfiúsvonásúarcán.–Aztmondod,hogyasajátlegénységünktagjaiközülkö-vetettelvalakiszabotázsakciót?

–MéghozzányilvánvalóanSethArdvale.–Kieranelsétáltafelsorakozotttisztekelőtt.Kihúzott vállal, hátukmögött összekulcsolt kézzel álltak, és feszülten figyeltékKierant.Kierannektetszettafiúkbóláradófegyelem,mert ígyjobbanátérezteasajáthatalmát.–Detudjuk,hogyvoltsegítsége.

–Azt akarom – folytatta –, hogy vegyüljetek el a legényég tagjai között, figyeljétekmeg,mirőlbeszélgetnek,tartsátoknyitvaafületeket.Matt?

Afiúfelkaptaafejét,ésmégfeszültebbenfigyelt.

–Aztakarom,hogyszervezzegytöbbcsoportbólállóosztagot,amelyikátfésüliahajót,és felkutatjaSethnyomait.Tudniakarom,merreüthetett tábort,mirekészül.Mindennélfontosabb,hogymegtaláljukőtésabűntársait.

Mattbólintott.

Miutánazösszestiszteteligazítottaésútjárabocsátotta,Kieranészrevette,hogyArthurrosszkedvűen gubbaszt az egyik sarokban.Tudta, hogy a fiúnak alapvetően igaza van aválasztásokkalkapcsolatban,de jelenlegóriási fejetlenséghezvezetettvolnaadolog,hi-szenakkornemcsupánválasztástkellettvolnatartani,hanembíróságitárgyalásokat,még-hozzánemcsakazoknak,akikszabadonengedtékSeth-et,hanemmagánakSeth-nekis.Ezpedigazzaljártvolna,hogySethbeszédetintézhetateljeslegénységhez.MárpedigSethnagyonmeggyőzőtudlenni.Komolyesélyvanarra,hogyazegészvisszafelésülneel.

–Hűha–szólaltmegekkorSarek.Ahelyénült,levetteafejérőlafülhallgatót,ésoda-fordultKieranhez.Ameglepetéstőlegészenelkerekedettaszeme.–HívástkaptunkazÚjLátóhatárról.

–Micsoda?–kérdezteArthur.

–Kiaz?–álltfelKieran.–Kihív?

–AnneMather–mondtafélelemmelvegyescsodálkozássalSarek.

MindháromfiúmozdulatlannámerevedvebámultaaSarekképernyőjénvillódzópirosfényt.Kieran érezte, ahogy a végtagjaiban szétárad a gyengeség.Majdnemminden napmegpróbáltkapcsolatbalépniAnneMatherrel,hogyfelszólítsaafoglyokszabadonenge-désére,derásemhederítettek.Miértakarkapcsolatbalépnivelepontmost?

–Kapcsoldátazirodámba–mondtahalkanKieran,azzalkisétáltaközpontivezérlőből,végigment a folyosón,beakapitány szobájába,majd leült az asztalhoz.Remegőkézzelvettefelafejhallgatót.Vettnéhánymélylélegzetet,majdazegyikkapcsolóátbillentésévelfogadtaahívást.

Monitorjafelvillant,ésegytestes,középkorúnőjelentmegrajta.Anőnekhosszú,őszhajavolt,amitkontybatűzveviselt.Orravégénszemüvegült,ésbármeglehetősenmegvi-seltvoltazarca,abőresimánaktűnt.

–Kivelbeszélek?–kérdezteanőkurtán.

–KieranAldennel – válaszolta Kieran, és próbálta tekintélyt parancsolóan kiejteni aszavakat.

–AnneMathervagyok–mondtaanőegyhűvösmosolykíséretében.

–Mitakar?–kérdezteKieran,ésatekintetétahajóablakraemelte,melymögöttfénye-senterültszétafeketeegetborítóvastagcsillagtakaró.Rosszvoltránéznianőre.Túlságo-sanösszeszedett,túlságosanmagabiztosvolt.ÉsamosolyaistaszítottaKierant.

–Nincsenekahajónfelnőttek,akikkelbeszélhetnék?–kérdezteanőártatlanul.

–Nincsenek.Lemészároltákalegénységünket.

AnneMatherarcáróllefagyottanyájasmosoly,ésanőlehajtottaafejét.

–Biztosannemhiszedel,denemgondoltuk,hogyolyansokanlesznekadokkban.Azthittük,minimálisleszaveszteség.

–Nemazvolt–mondtaKierankeserűen.

AnneMatherpislogottegyet,minthaKierantekinteteégetnéaszemét.

–Bizonyárakíváncsivagy,miérthívtalak.

Kierancsaknézettrá,ésvárt.

–Láttuk,hogymúltéjszakairánytváltoztattatok.Azérthívtalak,hogymegkérdezzem,nincs-eszükségeteksegítségre.

–Milyenkedvesmagától–mondtaKieran,ésmegvillantaszeme.–Deköszönjük,re-mekülmegvagyunk.Ésmaguk?Magukisjólvannak?

–Ó,hogyhiányzottmárezazigazi,kamaszosgúny–kacagottfelAnneMather.Kieranlegszívesebben kiütötte volna a nő fogait. –Látom, hogy növeltétek a gyorsulást, hogyutolérjetek.Remélem,tudod,hogyennekkövetkezményeilesznekalegénységegészségé-renézve.

–Fiatalokvagyunk–vigyorodottelKieran.–Csakmegerősödünktőle.

–Ödémát, keringési rendellenességeket okoz, és gyorsabban elkoptatja az ízületeket,mintgondolnátok.Ésezekcsupánazokatünetek,amelyekrőlmitudunk.

–Lefogadom,hogyazénlegénységemtovábbfogjabírni,mintamagáé.

–Nyilvántisztábanvagyvele,hogynemhagyhatom,hogyutolérjetekésmegtámadja-tokminket.Valamifélemegegyezésrekelljutnunk,mielőttközelengedlektiteket.

–Ültesse be a szüleinket egy siklóba, és küldje vissza őket az Empyreumra. Akkorhagyjukelmennimagukat.

–Megtenném,hanemtudnéknéhánydolgotazemberitermészetről.

–Mirőlbeszél?Magukmennénektovábbamagukhajóján,mimegamiénken.Mindenúgylenne,mintazelőtt.

–Ésmitörténne,miutánelértükazÚjFöldet?–vontafelaszemöldökétAnneMather.

–Választanánakmaguknakegyföldrészt.

–Felelősséggeltartozomahajónutazóemberekértésazáltalukképviseltéletmódértéserkölcsimeggyőződésért.

–Miféleéletmódéserkölcsimeggyőződés?Ártatlanemberekettámadnakmegésrabol-nakel.Eztdiktáljaamagukerkölcsimeggyőződése?

–Pontosanezaz,amitőlfélek,fiatalember.Aharagodtól.Hallomahangodonéslátomazarcodon,hogyahalálomatésalegénységemhalálátkívánodazért,amittettünk.Azef-féleharagvásnemzedékrőlnemzedékreöröklődhet,éskulturálishadviseléshezvezethetneazÚjFöldön.EmlékszelaKözel-KeletreaRégiFöldön?Semmiképpensemszeretnékha-

sonlóeseményekokozójalenni.

–Erreakkorkellettvolnagondolnia,mielőttmegtámadottminket.

–Megvoltráazokom.–Egyszerreodalettatettetettnyugalom,ésAnneMatherszemé-benharagvillant.–Immártevagyakapitány,kapitánykéntpedighozzáférszahajóarchí-vumához.Nézdmegasajátszemeddel,hogyankövettekelellenünkszabotázstaszülei-tek,éshogyanprovokáltákkiatámadást.WaverlyMarshallbiztosanelmondta,hogy…

–Hagyjukkiezeketaköröket–mondtaKieran.Pusztánattólhányingerevolt,hogybe-szélniekellanővel.–Haelengediaszüleinket,elkerülhetiatovábbierőszakot.

–Addignemengedhetemelőket,amígnemrendezzükanézeteltéréseinket.Békeszer-ződéstkellkötnünk.

–Magaakarjamegszabniafeltételeket.

–Biztosítékotakarok,hogya legénységemnekésazutódainknaknemesikbántódása,miutánelértükazÚjFöldet.

–Rendben.Aszavamatadom.Nemfogjukmegtámadnimagukat.

–Eznemelég.Aztakarom,hogykiderüljönazigazságJoneskapitányrólésamúltról.Csak akkor fogodmegérteni,miért kellett azt tennünk, amit tettünk. – Szomorú, szintemárbarátságosvoltahangja,azarcaazonbankifejezéstelenmaradt.–Aztakarom,hogykutassamúltban.

–Magaházifeladatotakarnekemadni?

–Miután temegénőszinténmeg tudtukvitatniamúlt történéseit,elkezdhetjükmeg-szervezniatúszokátadását.Decsakisutána.

–Vagyegyszerűenutolérjükahajójukat,ésmiutánmegtámadtukmagukat,erőszakkalkiszabadítjukaszüleinket.

AnneMather szeméből kihunyt az ott bujkáló halványmosoly, és hirtelenmegkemé-nyedtekavonásai.

–Egyetlenépeszűember semgondolhatja, hogynéhánykölyökképes lenne legyőzniegycsapatharcedzettfelnőttet.

–Csakisahasznomraválhat,haazthiszi,hogyelmentazeszem–mondtaKieran,ésbontottaabeszélgetést.

Csakhogymégmielőttmegszakadtvolnaakapcsolat,érkezettegyüzenet,ésegyhozzátartozóvideó.

Acsatolt felvételaJoneskapitánnyal folytatottbeszélgetéseket tartalmazzaazokbólaz évekből, amikor mindkét hajón a terméketlenség problémájával küzdöttünk.Könnyenellenőrizhetedahitelességüket,haösszehasonlítodasajátarchívumotokbantalálhatófelvételekkel.Miutánmegnézted,veddfelakapcsolatotazÚjLátóhatárral,ésfolytathatjukazegyezkedést.Amígnemnézedmeg,nemfogadjukahívásaidat.

Kierantekintetelesiklottacsatoltfájlnevére.

Szabotázs.

Hazugság.

Átmásoltaavideótegypendrive-ra,amitazutánbesüllyesztettazíróasztalfiókmélyére.Nemfogjamegnézni.Nemhagyjaanőnek,hogymanipulálja.

Felcsipogottazövén lógórádió.Megnyomtaavételgombot,mirePhilipkisfiúhangjaszólaltmegahangszóróban.

–SziaKieran.–Philipizgatottnakésboldognaktűnt.Kierantudta,hogyarábízottfel-adatvillanyoztafelennyire.Nincsenannáljobbterápia,mintamikorazemberhasznosnakérezhetimagát.

–Szevasz,kispajtás.Mirejutottál?

–Waverly az egész éjszakát egyedül töltötte a szállásán.Még Sarah-t sem látogattameg.Nagyonfáradtnaktűnt.Maegytraktormotorondolgozikakukoricaföldön.Kicseréltegykereket,amibenpárfiúsegítettneki.Acsavarkulccsalfelsértetteakezét…

–Kevésbérészletesenisjólesz,Philip.Jártesetlegszokatlanhelyeken?Beszéltvalaki-vel?BeszéltesetlegSethArdvale-ről?

–Nemmindighallom,mitmond.Főlegmunkárólszokottbeszélnia többiszerelővel.Delegtöbbszöregyedülvan,ésnembeszélgetsenkivel.Szomorúnaklátszik.

FájdalomnyilalltKieranszívébe,ésegypillanatraeszébejutottarégiWaverly,alány,akitszeretett.

–Rendben,Philip.Folytasdamegfigyelést.Eddigsimánment?

–Nemnehéz.

–Biztos,hogynemlátottmeg?

–Szintesemmitsemveszészre.Olyan,minthamindig törnéafejétvalamin.Nemfi-gyeli,mitörténikkörülötte.

–Rendben,ezjóhír.Kiválómunkátvégzel,Philip.Azthiszem,fedélzetitiszttéfoglakelőléptetni,haezamegbízásvégetér.

–Aznagyonjólenne!–rikoltottfelafiú.

Kieranmegszakítottaakapcsolatot,éslenézettafiókra,melybenaMathervideójáttar-talmazópendrivehevert.Aztmondta,békeszerződéstakar.Csakhogynálavanazösszeskártya.Lehet,hogykénytelenleszazőszabályaiszerintjátszani?Akárhogyis,egyelőrehaddvárjon.Kapcsoltaaközpontivezérlőt,aholSarekjelentkezettbe.

–Sarek,növeldagyorsulástkétszázalékkal.

–Alegénységmárígyispanaszkodik–mondtaSarek.–Fájazemberekháta.

–Elkellkapnunkarohadékokat.

–Rendben–mondtaSarekfáradtan.

Kieranhamarosanatagjaibanérezteamegnövekedetthúzóerőt.Éppenállt,ésmegkel-lett támaszkodniaazasztalában.Azerősebbnehézkedéskimeríti a szervezetet,gondoltazihálva,deazÚjLátóhatáridősebblegénységénekmégmegterhelőbblehet,ígytalánkifá-raszthatjaőket,talánsikerülelérnie,hogyMatherészheztérjen,éselengedjeaszüleiket.Fogalmasemvolt,mitévőlesz,hanemeztörténik.

A szállásán volt, és éppen lefekvéshez készülődött, amikor felbúgott az intercom. Aközpontivezérlőbőlhívták.

–Igen?–mondtaKieran,denemmentodaamonitorhoz.

–AzÚjLátóhatárkétszázalékkalnövelteagyorsulását–szólaltmegSarekahangszó-róból.

Kieranafalnaknyomtaahomlokát.

–Közelebbkerültünkhozzájuk?

–Nem–válaszoltaSarek.–Mitcsináljak?

–Tartjukazújsebességet.Megpróbáljukkifárasztaniőket.

–Rendben–mondtaSarek,ésbontottaavonalat.

AhogyKieranismegnyomtaakikapcsológombot,észrevette,hogyfurcsánfelvanda-gadva a keze.Megtapogatta az ujjai végét, és azokolyanokvoltak,mint a túlfújt lufik.Ödéma.Mathermegmondta.

Máriselkezdődött.

Bemászottatakaróalá,belefúrtaarcátapárnájába,ésimádkoznikezdett.

–Istenem,kérlek,segítsnekünk.

Deahangafejében–azazalighallhatósuttogás,amelyakkorszólthozzáelőször,ami-korasittenéhezett,ésazótaisvelemaradt–mostisugyanaztmondta,mintmindig:Mársegíteknektek.

–Hogyan?–kérdeztekétségbeesettenKieran,ésegésztestébenmegfeszült.

Hamegpillantod,tudnifogod,melyikateutad,mondtaahang.

Tudta,hogyahangaztakarjamondani,bízzonmagában,éspróbáltaelhinni,hogyké-pesleszmegbirkózniazelőttetornyosulókihívással.Hittahangban,deannyiraazértnem,hogytávoltartsaafélelmetaszívétől.

JELEK

Sethatűlevelűekcsarnokánakegyiksarkábankuporgott,aborókabokrokmögött.Ahő-sugárzóktavaszimelegrevoltakprogramozva,decsupántízfokvolt,őtpedigráztaahi-deg.Jelenlegezvoltalegjobbrejtekhely.KétórávalkorábbanKieranembereibeléptekacsarnokba,körbesétáltak,ésbelestekazágakközé.Sethtökéletesenmozdulatlanulfeküdt,még levegőt sem vett, amíg az őrök el nem tűntek egy duglászfenyőmögött.Onnantólkezdvevoltegykisnyugalma,ésvégreelgondolkodhatottazon,hogyvajonkigyújthattabeasegédrakétákat.Kiakarhattaeltéríteniahajótapályájáról?

Tekintve,hogyahajónmindenki–beleértveazárvánmaradtgyerekeketis–borzasztó-anszerettevolnakiszabadítaniafelnőtteket,Sethegyetlendologratudottcsakgondolni:potyautasvoltafedélzeten.ValakiazÚjLátóhatárrólfelszököttahajóra.

Megdörzsölteakarját,háthaígysikerülkicsitfelmelegíteniemagát.Ahhoz,hogymeg-találjaaszabotőrt,először isarrakell rájönnie,miként sikerülhetettátprogramozniase-gédhajtóműveket. Ez ugyanis kizárólag a központi vezérlőből lehetséges – aholmindigvoltvalaki,általábantöbbenis–,illetveasugárszennyezettgépteremből.

Esélytelenvolt,hogySethakárcsakmegközelíthesseaközpontivezérlőt,ugyanakkorvalószínűtlennektűnt,hogyonnanhajtottákvégreaszabotázst–hacsaknemSarek,Art-hur,vagymagaKierantette.Ígymaradagépterem,ahovaszinténmeglehetősenreményte-lennektűntlejutni.Hogyneterjedjentovábbasugárzás,azegészrészlegetlezárták,amiaztjelentette,hogykizárólagegykülsőzsilipenkeresztültudnabejutniaterembe.Csak-hogy–ésezjelentettealegnagyobbproblémát–agépteremzsilipkapuitszellőztetésre,ésnemközlekedésretervezték.Egyfelnőttemberaligtudtaátpréselnimagátanyíláson.Dehabeisjut,mégmesszeagyőzelem:azegészterületenborzasztóanerősasugárzás.Sethtudta,hogyazEgyEmberesekbenvan radioaktívpajzsésoxigénellátó rendszer,deazoknemfértekbeagépteremzsilipkapuján.Bárcsaknagyobblenneazazátkozottnyílás!Sethlefeküdtaföldre,karjátafejealátette,éstovábbgondolkodott.

AzEgyEmbereseketmindenkialegjobbűrruhánaktartotta.Aruhaakülsőfémhéjtól,azoxigéntartályoktólésahátáraszereltrakétahajtóművektőlvoltolyannagyésormótlan.Vi-szontazEgyEmbereskétrétegűűrruhavolt:tartalmazottegybelsővédőrétegetis,amely-ben–havalahogykitudnászerelniaruhából–éppenátférneagépteremzsilipnyílásán.

Egypróbálkozástmegéradolog.

Seth felkelt, lesöpörtemagáról a tűleveleket, és az apja hordozható számítógépével ahónaalattkiaraszoltazüresfolyosóra.Miutánmegbizonyosodottróla,hogysenkisincsaközelben,odarohantakülsőlépcsőházhoz,felszaladthétemeletetajobboldalisiklódok-kig,ésóvatosanbelépettaterembe.

Adokkbankísértetiescsendhonolt.AzEmpyreumlegénységéneknagyrészeittveszí-tetteelazéletét,ezértSethúgyéreztemagát,minthaegykriptábanlenne.AfalakmenténlógóEgyEmbereseksisakablakaihalottimaszkokraemlékeztettek.

SethodalépettalegközelebbiEgyEmbereshez,azautomatikasegítségévelleeresztetteahelyéről,majdeltávolítottarólaasisakot.Mélyenbecsúsztattaakezétakeménykülsőbu-rokés apuhaanyagközé.Azanyagnakegyszerrevolt fémes tapintása és emlékeztetetthajlékonyműanyagra, de Seth tudta, hogy rendkívül fejlett szénpolimerrel van dolga, alegerősebbismertműrosttal,melyetegypókfajtahálójánakmintájáraterveztek.Atökéle-tesenlégátnemeresztőanyagotmikronvastagságúólommalbélelték,amimegfogjavédenia gépterembenpusztító sugárzástól.Miután lecsatlakozott az oxigéntartályokról, néhánypercreelegendőlevegőismaradaruhában,amiéppenelégleszarra,hogygyorsankörbe-nézzenodabent.

Kiengedte a csatokat,melyek a helyükön tartották a belső réteget,majd a gallérjánálfogva kihúzta az ezüstszínű overallt a külső héjból. Belebújt, és a különleges anyag –minthacsakráöntöttékvolnahosszútagjaira–tökéletesenfelvetteazalakját.Ráerősítetteasisakotaruhára,éshallotta,ahogyegyautomatikuskattanáskíséretébenarendszerlég-mentesen lezár.BemászottazEgyEmbereskülsőburkába,deazalsócsatlakozókatnemrögzítette,hogyamikoreljönazidő,könnyeneltudjahagyniaburkot.

Készenállt.

–Végrevalami,amitkivételesen jólcsináltakamérnökök–motyogta.Bekapcsoltaasegédrakétákat,hogykönnyítsenazEgyEmberes súlyán,megengedte azoxigént a tartá-lyokból, és esetlenül odatotyogott a kisebb légzsiliphez.A légzsilipbe lépve úgy érezte,minthaegykoporsóbanlenne.Becsukódtakmögötteanehézfémajtók,ésazsilipbőlolyanhirtelentávozottalevegő,hogySethugrottegyetaruhában.

Érezte, hogy a légnyomáskülönbség hatására azEgyEmberes fémburka kitágul.Mostmárcsakannyidolgavolt,hogykinyissaakülsőajtót,ésonnantólkezdvesemmisemfogközteésaVilágegyetemközöttállni.

Soha,senkineknemismertebe,dehalálrarémítettékazűrséták.MiutánKieranmegron-gáltaazatmoszféravezérlőt,sokszorkikellettmerészkednieazEmpyreumról.Affélemű-vezetőkéntműködött, ő tanítottameg a többi fiúnak, hogyan kell használni a bonyolultszerszámokat,őmutattameg,hogyankellkijavítaniahibát.Deegészidőalattreszketettaruhájában,kiverteajegesveríték,éshevesenkalapáltaszíve.Odakintbármelyikiránybanézett,semminemálltközéésazörökkévalóságközé.Fejbekólintottasajátjelentéktelen-ségénektudata,émelyegnikezdett,ésszájábanszétáradtakeserűepeíz.

Most még a szokásosnál is rosszabb lesz: senki sem tudta, hogy odakint van. Elégegyetlenrosszmozdulatahhoz,hogypörögvemesszerepüljönahajótól,éssenkisemfog-jakeresni.

Deerrenemszabadgondolnia.

–Nemfélek–motyogtamagaeléremegőhangon,majdvettegymélylélegzetet,éski-nyitottaakülsőajtót.

Az ásítva elhúzódó ajtómögött feltárult az űr rettentő feketesége.Az élesen ragyogómilliárdnyicsillag tajtékoshabként terültelelőtte.Olyanmesszevoltak.Seth lenyelteatorkábanfelgyűltgyomorsavat.

–Ezcsakazégbolt–mondtaegyszerazapja,amikorSethbevallottaneki,hogyfélki-próbálniazEgyEmberest.–Egybolygónugyanezlenneahelyzet.Ottsemlennénekfalakmegablakok.Asemminkívülsemminemlenneafejedfölött.

Mivelsemmibutaságotnemakartmondani,Sethinkábbcsakbólintott,deigazábólret-tenetesenszédültagondolattól,hogyegybolygófelszínénkelljárkálnia.Hatehetné,leg-szívesebbenazegészéletétazEmpyreumonélné le.Ahogya légzsilipküszöbénállt,ésbelenézettazörökkévalóságba,jegesfélelemszorítottaösszeaszívét.

–Nehugyozdmárösszemagad,Ardvale–suttogtamagaeléingerülten.

Vettegymélylélegzetet,éslelépettalégzsilippereméről.

Észuhannikezdett!Vagyisnemiszuhanni:otthagytaahajó,amelyazotthonavolt.AzEmpyreumtestétpettyezőszegecsek,ahajóablakokésakékesszürkefestékrémítő,szür-ke-feketemasszáváolvadtössze,ahogyahajóelhúzottmellette.Sethegydarabigcsakte-hetetlenülhadonászottakarjával–Istenem,Istenem–,majdeszébejutottakazEgyEmbe-resrakétái.Megnyomtaazindítógombolt,ésfelsikoltott,ahogyaruhameglódultazEm-pyreumfelé.Gyorsanlefékezett,de ígyiscsupánegyméterenmúlt,hogynemütköztekössze.

Kavarognikezdettagyomra.Egypillanatramegbénítottaarettegés,deaztánkényszerí-tette magát, hogy tartsa nyitva a szemét, lenyelte a gyomorsavat, és addig állítgatta ahosszdőléstésafüggőlegestengelykörüliforgást,amígsikerültpárhuzamospályáraáll-niaahatalmashajóval.

Ekkor rácsapottahajtómű irányítóművére,ésvégreazEmpyreummalazonosgyorsu-lássalkezdettmozogni.Immárnemvoltolyanérzése,minthazuhanna.Odarepültazegyikhajóablakhoz,ésbenézett,hogylássa,mennyitzuhant.Azesőerdőszintenvolt.Mégtöbbemeletetkelllefelémennieahhoz,hogyelérjeahajóaljánlévőhajtóműtermet.

Seth egy kevéssel megnövelte a hátsó rakéta tolóerejét, éppen csak annyira, hogysüllyednikezdjenazEmpyreumszürketömegemellett.Ahajótestreszegezteatekintetét,és először az azt borító fémlapokat szegélyező szegecsekre,majd a szennyvízgyűjtő ésvíztisztító kupolák között húzódó kis völgyre összpontosított. Hajóablakok végtelennektűnősorafölöttlebegettel,ésmindegyikbebelesett,deegyetlenlelketsemlátott.Örülniekellettvolna,hogysenkisemláttameg,deőehelyettostobacsalódottságotérzett,amirá-döbbentette,mennyireegyedülvan.

Kizártatudatábóleztagondolatot,ésahajóbaloldalafeléirányítottaazEgyEmberest.Érezte, hogy azEmpyreum aljamint valami végtelen láthatár tűnik fel a lábánál. Láttamagaalattagépteremzsilipkapuját,ésmárnyúltarakétavezérlőért,devéletlenülazegyikpozíciószabályzóhajtóművetkapcsoltabe.

Vadulpörögnikezdettatengelyekörül,éslátta,hogykeresztülvitorlázikahajótestfö-lött.Szemesarkában,készenarra,hogyelnyelje,újrafeltűntarózsaszínnebula,amitegy-szermármagukmögötthagytak.

Sikoltottvajon?

Kétségbeesésébenmegnyomtaavészjelzőt,amitőlazEgyEmberesegykábeltlőttkiaz

Empyreumfelé,ámmivelaruhaőrültmódjáraforgott,azrátekeredettSethderekára,ésmindenegyesfordulattal rövidebbésrövidebblett.Ahogyhátrarántottaakábel,Sethazirdatlan, némaés sűrűnebulát nézte.Négyéven át takarta be azEmpyreumot, amitől ahajógyakorlatilagmegvakultésmegsüketült.ÍgysikerülhetettazÚjLátóhatárnakmegle-petésszerűenrajtukütnie.Mostolyannyugodtnaktűntazegész,ésSeth-nekelakadtalé-legzete,ahogyaközéppontjábólaszélefelétágulómagentaszínűgázködötnézte.Azokonarészeken,aholalegsűrűbbvoltagáz,kékesszürkefoltokbontottákmegabíborködöt.Gyűlölte,amígbennevoltak,demostlátta,hogyvalójábangyönyörűanebula.

Túlfogomélni,mondtamagában.Nemhalokmegidekint.

BeúsztakaszemeeléazEmpyreumhatalmashátsósegédrakétái,mireSethmegcéloztaőket,és teljeserővelelőrelökteabotkormányt.Tudta,hogyamásodperc tört részealatthamuváég,haberepülakiáramlóégéstermékbe.Márisazarcánérezteasegédrakétákbóláradóhőt,amitőlpillanatokalattvastagizzadságrétegképződöttabőrén.

–Necsináld–nyögte.

Afélelemtőlazegésztesteegyetlenkeménygörcsberándult.

–Gyerünk,terohadék,temocskosszemétláda.Neöljmeg–motyogtamagaelé,ésmi-közbenteljessebességgelrepültahajófelé,kinyújtottaelőreazEgyEmbereskaromszerűkezeit.

Érezte,ahogyakezekhozzáérnekagázkivezetőnyílásokforrófémpereméhez.Bekap-csoltaamágnest,amelyahajótesthezrögzítetteazEgyEmberest.

Seth-nekfogalmasemvolt,milyensokáiglógottazEmpyreumvégén,sírva,levegőértkapkodvaésafogátcsikorgatva,miközbenaztkívánta,bárcsaknehullanaszétmillióda-rabraakövetkezőmásodpercben.Aszíveolyanhevesenkalapáltamellkasában,hogyúgyérezte,bármelyikpillanatbankiszakadhatahelyéről.

–Nemhaltálmeg!–mondtamagánakdühösen.–Nemlehetszilyeniszonyatosangyá-va!

Csakúgypatakozottaverítékaszemébe.Ahőmérőrepillantott,éslátta,hogyaműszerpirosan villog. Semmiképpen nem szerette volna elengedni a hajótestet, de tudta, hogymegkelltennie,hanemakarelégni.Óvatosan,hogybiztosaneltaláljaamegfelelőszöget,úgyforgattaakart,hogyasegédhajtóművelismétlefelénézzenek.Ezutánbekapcsoltaarakétákat,ésaddigvárt,amígújraalábfejébennemérezteagyorsulásierőt.

–Egy,kettő,három–suttogta,majdkikapcsoltaamágneskart.

Amilyenlassancsaktudta,visszairányítottaazEgyEmberestahajójobboldalához,ésnémikeresgélésutánújramegtaláltaagépteremzsilipkapuját.Leereszkedettazsilipirá-nyítószervéhez, rögzítette magát az ajtó melletti kampóhoz, majd remegő kézzel meg-nyomtaakiszsilipnyitógombját.

Akinyílóajtóbólszemétéstörmelékrobbantazarcába.Kicsúszottakezébőlazsilipka-paszkodója,ésérezte,ahogyalégnyomáshátrataszítja.

Végem,gondoltaközönyösen,deamikorvetteabátorságot,éskinyitottaaszemét,látta,

hogyakábelmegtartotta,éshogyagépteremzsilipnyílásafelettlebeg.

–Nemlehetettvolnalevegőazsilipben–mondtaSethhangosan.–Apakiengedte,ami-kor…–Képtelenvoltbefejezniagondolatot.Remegettahangja,ezértvettnégymélylé-legzetet,hogymegnyugodjon,mielőttnekiállakövetkező, rémületesenveszélyesműve-letnek.–Gyorsankellcsinálnod–mondtamagának.

Megkeresteagombot,amelyiklekapcsoljaasisakotazEgyEmbereskülsőburkáról,deképtelenvoltmegnyomni.

–Nemfogokmeghalni–mondtamagának,majdvalamivelhatározottabbanmegismé-telte:–Nemhalokmeg.

Megnyomtaagombot,ésakülsőcsatlakozókhalkszisszenésselelengedtek.

Seth-etúgymegcsaptaavilágűrabszolúthidege,minthaegyvödörfolyékonynitrogéntborítottakvolnaanyakába.Egyszerreelfelejtette,hogyankelllélegezni.Minthalegyalul-tákvolnaazagyát.Nemtudommegcsinálni,mondtamagában,devalahogyanmégiskimá-szottafémburokból,miközbenfélkézzelahajóbakapaszkodott.Úgyérezte,afájdalomtólmentenleszakadakarja.Arögzítőkábelenlebegőkülsőburkotmagamögötthagyvake-resztülhúztamagátazajtón,majdbezártamagamögöttazsilipet.

Bentugyanolyanhidegvolt,mintodakint.Sethnégygyötrelmeslépésseleljutottakom-puterhez,majd–bár szinte irányíthatatlanul remegettakeze–megtaláltaaztagombot,amellyelnyomásalátudtahelyezniazsilipet.

Levegőtöltöttemegahelyiséget,ésSeth-etkörbeölelteameleg.Beleroskadtegyszék-be,összegömbölyödött,ésvárta,hogyelmúljonazizmaitőrültmódjárarángatógörcs,ésújraképeslegyengondolkodni.

Detudta,hogynincssokideje.Aruhábanalevegőmáristúlpárásvolt,éskezdettful-lasztólenni.Gyorsankellcselekednie.

Körbepillantott,miközbenérezte,hogyafogaitovábbraisvacognak.Voltabbanvalamifurcsa, hogy a világításmégmindigműködött, és a jelzőlámpák szabályosan villogtak.Ránézésremindenmásisműködött,deaműszereketésafelületeketatöbbszörikifújásel-lenére is finom radioaktív réteg borította. A sugárzó részecskék belélegzésével jelentősmértékbenmegrövidítenéazéletét.Egyszépnaponmajdalaposankitakarítjákahelyisé-get az arra alkalmas eszközökkel, addig azonban tiltott terület volt a gépterem.Mindenszükségeskarbantartástkívülrőlkellettelvégezni.AgyorsulássalKieranahajtóművekép-ségétkockáztatta.Sethdühösenmegráztaafejét.Ahhozképest,hogyalapvetőenértelmesgyerekvolt,Kieranrendszeresenúgyviselkedett,mintegyidióta.

Sethapjaebbenaterembentöltötteéleteutolsónapait:azÚjLátóhatárszabotázsakciójautánittpróbáltákmegmenteniahajót,védőruhanélkül,kitévearadioaktívsugárzásnak.

–Igazibaromvoltál–mormoltaSeth.–Delegalábbmegtaláltadamódját,hogyhős-kénthalhassmeg.

Miközbensokadszorraisbelélegeztesaját,páráslélegzetét,Sethátmentateremhajófarfelőli részébe,ésvégigjártatta tekintetétazalvadtvérrel szennyezett fémpadlón.Azajtó

mellettisarokbantöbbtucatüresélelmiszerdoboztpillantottmeg.Ilyendobozoktalálhat-tákfejbe,amikorkinyitottaazsilipet.

Sethaszemétkupacföléhajolt,ésacsizmájaorrávalmegpiszkáltaadobozokat.Néhányközülükmégnedvesnektűnt.

Valakitábortvertitt.Demégishogyan,amikorilyenerősasugárzás?

Sethodalépettaszerszámosszekrényhez,előkotortegyGeiger-számlálót,ésbekapcsol-ta.Alélegzeteiselakadt,amikoraztlátta,hogyaműszernormálissugárzástmutat.Több-szörismegismételteamérést,demindenalkalommalugyanaztazeredménytkapta.

Dehogyan?Egysugárszennyezésnyomaitfeltakarítanirengetegmunkávaljár,ráadásulspeciáliseszközökiskellenekhozzá.Valakiittazutolsóporszemetisfelporszívóztaamű-szerekről,apadlóról,aplafonról,mindenhonnan.Mindennégyzetcentiméternyi felületetlekellett takarítani.A légszűrőketkikellettcserélni,a termet rákellettkapcsolniahajószellőztető rendszerére–végeláthatatlanul sokés rendkívülveszélyes feladatot jelentett.Kizárt,hogyKieranleküldöttvolnaegytapasztalatlancsapatot,hogykitakarítsanak.

Ezegyetlendolgotjelent:aszabotőrtisztítottamegahelyiséget.

Sethvettegymélylélegzetet,lekapcsoltaasisakját,éslassanlehúztaafejéről.Óvato-santeleszívtaatüdejét.Eddigmindenrendbenment.Alevegőfrissvoltéstiszta.Aruhanedvesentapadtatestére,amitőlújrafáznikezdett,ezértteljesenkibújtbelőle,összehaj-totta,ésasisakkalegyüttletetteazsilipmellé.

Visszamentasarokbanheverőszemétkupachoz,éselkezdteáttúrni.Azételmaradékokegyrészemeglehetősenfrissnektűnt.Asarokszekrénybentaláltegyhalombontatlanélel-miszeradagot,atisztítószeresfülkébenpedighálózsák,takarókésvizeszacskókhevertekaföldön.Valaki tényleg tábortvert a teremben.Akkor tűnhetett el, amikorbekapcsolt anyomáscsökkenésrefigyelmeztetőriasztó.

RémisztőgondolatvillantSethagyába.Mivan,hamégmindigittólálkodikaszabotőr?Mennyi ideigvoltvákuuma teremben?Sethgyorsanvisszaállítottaanyomást,vagyisaszabotőrlegfeljebbtíz-húszmásodpercettölthetettavilágűrvákuumában.Elégezahhoz,hogymegöljönegyembert?Könnyenlehet,hogynem.Havoltvalakiateremben,azmégmostiséletbenlehet,sőttalánmégeszméleténélisvan.

Sethodarohantaszerszámosszekrényhez,ésmegkerestealegnehezebbcsavarkulcsot.Izzadt tenyerébe fogta a vasdarabot, és közben a reaktortermekhezvezető ajtót figyelte.Jobbésbaloldalonisvoltegy-egyreaktor,melyekasegédrakétákatésahajótöbbirészétláttákelenergiával.Bárkikönnyedénelrejtőzhetettareaktorokburkolatábanafémcsövekközött,vagyapadlónálahűtőrendszercsöveialatt.Sethvettkétmélylélegzetet,éskinyi-tottaabaloldalireaktorhozvezetőajtót.

Odabentsötétvolt,ezértfelkapcsoltaavillanyt.Abbanapillanatbanrátörtaklausztro-fóbia:ahatalmashelyiséget teljesenkitöltöttea többszázplutóniumrúd,amélydeutéri-ummedencékésahűtőfolyadékkaltelivégtelencsövek.Aturbinákidegölőbugásaelvisel-hetetlenül csiklandozta a fülét. Felmászott egy nagy fémkockára, amely a hűtőrendszeregyikirányítóegységéneklehetettaburkolata,éskörbepillantottazóriási teremben.Bár-

hovabújhatottaszabotőr.Ígysohanemfogjamegtalálni.

Hirtelen hangos csikorgás csaptameg a fülét: a reaktorterem ajtaja felől jött a hang,olyanvolt,minthaazsanéroknyikorognának.Seth leguggoltésvárt,dehamarosanújracsendésmozdulatlanságtelepedettaszobára.

Odament az ajtóhoz, éskilesett a rajta lévőablakon.Agépteremugyanúgynézett ki,mintnéhányperce,deamikormegpróbáltakinyitniazajtót,nembírta.Olyanvolt,minthaegytöbbmázsássúlytartanáahelyén.

Csapdábaesett!

Dörömbölniéskiabálnikezdett,deaztánegyvillogófeliratotvettészreazajtójobbol-dalánállévőkonzolképernyőn:„Nyomásaláhelyeziafőtermet?”

Micsoda?

Sethmegnyomtaaz„Igen”-t, éshallotta, ahogyhangos sípolással levegőárasztja el akintihelyiséget.Azajtóteltorlaszolótonnássúlyhirtelenminthaeltűntvolna.

Berontottagépterembe,deakövetkezőpillanatbanföldbegyökerezettalába.

Eltűntasisakja!Csakúgy,mintazEgyEmberesezüstszínűbelsőrésze!Valakimindket-tőtelvetteazsilipkapumellől!Sethodarohantazsilipkémlelőablakához,kinézett,éslátta,hogyarohadékazEgyEmberesétisellopta!Kisurranhatottajobboldalireaktorszobából,amikorSethamásikoldalonkereste.

Biztos,hogyavákuumotisígyéltetúl.Areaktorterembenvolt,anyomásalákerültaj-tókmögött.

Sethbelerúgottazirányítóasztalelőttállóegyikszékbe,amiettőlkeresztülbukdácsoltaszobán,majdfelkaptaaföldrőlacsavarkulcsot,ésaddigütötteveleafémfalat,amígaziz-zadságcsípninemkezdteaszemét.Miutánkitomboltamagát,zihálvamegállt,éselfinto-rodott.Olyanközelvolt,hogyelkapjaarohadékot!

Bárki is volt, biztos, hogy folytatni akarja a rombolást. Seth-nek figyelmeztetnie kellKierant.

Felmászottazirányítóasztalfölöttlévőbiztonságikamerához,ésaszobasarkábairányí-totta.Ezutánberugdostaasarokbaazüresélelmiszerdobozokat,keresettegyjegyzetfüze-tetésegyvastagfeketefilctollat,majdcsupanagybetűvelfelírtaapapírra:SZABOTŐRVANAFEDÉLZETEN, ITTTÁBOROZOTT.ASUGÁRZÁSÚJRANORMÁLSZIN-TEN.

Nemremélte,hogyKieranhinnifogneki,deazértmegkellettpróbálnia.

Ezutánodalépettazajtómellettivészkapcsolóhoz,startállásbahelyezkedett,majdmeg-húztaakapcsolót.Fülébehasítottariasztóhangja,éstudta,hogyazegészhajónhallaniaszirénázást.

Ezutánegyetlendolgottehetett:rohannikezdett.

HIVATALOSNYOMOZÁS

–Azutóbbiidőbennemjelentélmegaszertartásokon–mondtaKieranSarahHodges-nak.Nekidőltazasztalának,egymáshozszorítottaazujjait,úgytanulmányoztaalányar-cát.

Sarah-nakharagosanmegvillantaszeme,majdfolytattaamocorgástaszékben.Zsíroshajalófarokbanlógottatarkójára,körmeimocskosakvoltak.Azelmúltnéhánynapbanaződolgavoltakrumpliszedés–azegyikolyanfeladat,amitsenkinemszeretett.Kieranab-banbízott,hogyazajánlattól,hogyátkerülhetegykombájnra,majdmegeredanyelve,deSarahtovábbrasemmutatottsemmiféleegyüttműködésihajlandóságot.

–Nemszeretedaszertartásokat?

–Nemigazán–jelentettekiSarah.

–Miértnem?

–Mindigaztanőtjuttatjákazeszembe.

–Énnemolyanvagyok,mintő.

–Honnantudod?Sohanemtalálkoztálvele–mondtacsúfondárosanSarah.

Deigen,mondtaKieranmajdnem,deaztánmeggondoltamagát:nemakarta,hogykitu-dódjon,beszéltMatherrel.Mégmindignemnéztemegafelvételeket,amelyeketanőkül-dött, és nem is léptek kapcsolatba egymással. Jelenlegminden erejével azon volt, hogymegtaláljaSethArdvale-t,mielőttmégnagyobbbajtcsinál.

Rákönyököltazasztalra,amitőlmegcsikordultalattaaszék.Rooibosteatejesillatater-jengettalevegőben.

–Holvoltálazonazestén,amikorbekapcsoltakasegédhajtóművek?

–Aszállásomonvoltam.Amikorhallottamabejelentést,lementemaközpontibunker-ba.OttaztánegyüttvoltunkWaverlyvel.

–Őisugyaneztmondta.

–Hú,dejó,akkorúgylátszik,sikerülthihetőmesévelelőállnunk–csattantfölSarah.

–Eztmeghogyérted?

–Úgyértem,hogysenkisemszereti,hakihallgatják,mintvalamibűnözőt.

–Nemgondolom,hogybűnözőlennél,Sarah–sóhajtottKieran.Őmégcsakaharma-dikvolt,akitkihallgatott.SealyArndttalésTobinAmesszelkezdte,akikmindkettenrégihíveivoltakSeth-nek.Máriselindultaszóbeszéd.Nagyonkörültekintőenkellettmegfo-galmazniaamostvasárnapraszántprédikációját,hogyújramagamelléállíthassaagyere-keket.–Nemgondolom,hogybármiközödlenneasegédrakétákátállításához…

–Ó,valóban?

–Csakszeretnémkideríteni,mitörténttegnapeste–mondtaKieran,devalójábanmégsohanemtaláltaolyangyanúsnakSarah-t,mintmost.Waverlybarátnőjevolt,ráadásulaza fajta csökönyös, mindig elégedetlenkedő fajta, aki akár rokonszenvezhet is Seth-tel.Mostazonbanelkellaltatniaagyanakvását.–Lehet,hogyláttálvalamifontosatanélkül,hogyatudatábanlettélvolna.Nincsjobbötletemarra,hogyholkezdhetnémadolgot.

Ennekmeg kellett volna puhítania Sarah-t, de a lány csupán keresztbe fonta a karjátmagaelőtt,éshidegenbámultaKierant.

Váratlanulfelvillantakalámpákaszobában,furcsaárnyékotvetveHarryTrumanmell-szobrára,amelyasarokbanállt.Visítószirénahangjatöltöttemegahajót.

–Úristen–mondtaSarah.–Ezmegmi?

–Maradjitt!–mondtaKieran,miközbenfelpattantazasztalamögül,ésazajtóhozro-hant.Futnikezdett a folyosónaközpontivezérlő felé.Hallotta,hogySarahott szaladanyomában.Amikorbelépett,látta,hogyArthurésSarekdöbbentarccalhajolnakazegyikmonitorfölé.

–Mitörtént?–kérdezteKieran.

–Valakimegnyomtaavészjelzőtagépteremben.

–Miért?–kérdezteKieran.Éppenindultvoltaszékefelé,amikorhirtelenföldbegyö-kerezettalába.–Aztmondtad,hogyagépteremben?

–Ja–felelteSarek,ésKieranlátta,hogyafiúegésztestébenremeg.–Ezazutántör-tént, hogynéhányperc eltéréssel kétdekompressziót hajtottakvégre a teremben.Akkorazthittem,meghibásodástörtént,de…

–Nézd–mondtaArthur,ésKieranfeléfordítottaaképernyőt.

Amonitoronhalombahordottélelmiszerdobozoklátszottak,ésegyvastagbetűkkel írtüzenet.Kieranelolvasta,majdmegráztaafejét:

–Dehátabbanaterembenhatalmasasugárzás.

–Azüzenetszerintnem–mondtaArthur,deúgytűnt,mintakinemhiszapapírnak.

–Aszervizcsapatkiszellőztetett,mielőttelment–mondtaSarekelgondolkodva.

–Őknemtudtakmindenteltakarítani!–erősködöttKieran.

–Tudom–mondtaArthur.–Nagyonfurcsaazegész.

–Akárhogy is,a jelekszerintvalakiegészbiztosanott lakik–szólaltmegekkoregylányhangahátukmögött.

Afiúkhátrafordultak,ésSarahHodgesszaltaláltákszembemagukat,akiavállukfölöttátlesvenézteamonitort.Alányhűvöspillantássalnyugtáztaakérdőtekinteteket.

–Temégismitcsinálszitt?–kérdeztemérgesenKieran.

–Ezazénhajómis–felelteSarah.–Bejöhetek,haakarok.

–Eztiltottterület–mondtaArthur.

Sarahsorrabelenézettafiúkszemébe,majdaztmondta:

–Minél inkábbúgyviselkedtek,mintha ti lennéteka főnökökahajón,annálkevésbéfognakmegbíznibennetekatöbbiek.

–Visszatudodpörgetniafelvételt?–kérdezteKieran,akiúgydöntött,inkábbnemvesztudomástalányról.–Láttaakamera,kinyomtamegavészjelzőt?

–Márpróbáltam–mondtaSarek,ésvisszatekerteavideót.Akameraagépteremirányí-tóegységétmutatta,majdhirtelenátváltottasarokbanállószemétkupacra.

–Furcsa–mondtaSarahelgondolkodva.–Azellenkezőjénekkellettvolnatörténnie.

–Hogyhogyazellenkezőjének?–kérdezteKieran.

SarahkihívóanKieranrepillantott,denemválaszolt.

–Valamibajvanamozgásérzékelőkkel–mondtaArthur.–Márdolgozunkrajta.

–Pontosantudom,miabajvelük–mondtaSarahönelégültvigyorral.

Mindháromfiúőtnézte,ésvárt.

–Ó,nemfogomelárulni,miaz.

–Honnantudod?Kapcsolatbanvagy…–KieranmajdnemkimondtaSethnevét,deazutolsópillanatbanvisszanyelte.–Valakibeszéltnekederről?

–Nem, egyszerűen csaknyilvánvaló,mi abaj.Azoncsodálkozom,hogy timégnemjöttetekrá.

–Sarah–mondtaKieran, ésveszedelmesenhalkvolt ahangja.–Azonnalmonddel,amittudsz!

–Elmondom,amintnemcsinálszúgy,minthaezahajóvalamiszektalenne,amitteirá-nyítasz.

KieranhosszúmásodpercekenátbámultSarahdacos,pimaszarcába.Úgyérezte,tekin-tetévelmentenlángralobbantjaalányszeplőit.

–Zárjátokbe!

–Kieran–mondtaArthur,ésmeglepettennézettafiúra.

–Gyerünk!

–Hogytemekkoraegypatkányvagy!–kiáltottaSarah,miközbenazelképedtSarekkétőrthívottaközpontivezérlőbe.Afiúhalkankiadtanekikaparancsot,azokpedigkétol-dalrólközrefogtákSarah-t.Vagyegyfejjelmagasabbakvoltaknála,deeznemijesztettemegalányt.–Eztmégmegfogodbánni!–sziszegte,miközbenazegyikőrmegfogtaakönyökét.

–Arthur!HogyanjutottbeSethaterembe?–csattantfelKieran,deafiúcsaknézettrádöbbenten.ÚtbanaliftfeléSarahméghallottaKieranüvöltözését:–Hogyan,Arthur?!

–Nemtudom–mondtaArthurhalkan.NemmertadühösKieranszemébenézni.–Az

egészszintlevanzárva.

–Sarek?–kérdezteKieran.

Sareképpenazalsószinteketlezáróajtókkalésválaszfalakkalkapcsolatosadatokatke-resteelőarendszerből.

–Mindenugyanolyan,mintkorábban–mondta.–Aliftekmégmindiglevannakzárva.

–Ésmivanalépcsőházakkal?–kérdezteArthuraszobasarkából.

–Ellenőrizdőketegyenként–mondtaKieran,ésvalamibaljósérzéskezdteahatalmábakeríteni.

Sarekvégigpörgetteazalsószintekenlévőajtókranézőkamerákképét.

–Megvan.Ajobboldalilépcsőház.Olyan,minthavalakikézzelkinyitottavolnaazaj-tót.

–Ezteddigmiértnemvettükészre?–kérdeztemérgesenKieran.

–Talánmertvoltmásdolgomis,minthogyeztfigyeljem–csattantfelSarek.

–Holvannakasugárvédőruhák?–mordultráKieranafiúra.

–Gondolom, a kórházban – mondta Arthur kifejezéstelen hangon. Kifürkészhetetlenvoltazarca,deKieranszámáravilágosvolt,hogynemtetszettneki,amitSarah-valcsi-nált.Jelenpillanatbanazonbanezalegkevésbésemérdekelte.–Nemmehetszleoda.

–Márrégenmegvanabaj,hakinyitottákazajtót–mondtaKierankeserűen.EzértkifogjahajítatniSethArdvale-talégzsilipen.

Kieranlerohantakórházba.Ahogybelépett,TobinAmestésSealyArndtotpillantottameg.Akétfiúnkívül,akiképpenbeszélgettek,senkisemvoltakórteremben.Aztanyolcfelnőttet,akiktúléltékugyanatámadást,desugárfertőzéstkaptak,márrégenátszállítottákaszomszédosgyengélkedőbe.

TobinésSealygyanakodvapillantottakKieranre.

–Újrakifogszhallgatni?–kérdezteSealy.

–Nem,Sealy–sóhajtottKieran,majdhozzátette:–Ténylegúgygondoltam,hogyse-gíthetnétekanyomozásban.Biztos,hogySethgyújtottabeasegédrakétákat…

–Felőlemaztánmegrohadhatasittenazaszemét–mondtaSealy,ésdühösenKieranrevillantottaaszemét.–Viszontkezdemmindenkibenelveszíteniabizalmamat,akifőnök-nekképzelimagát.

–Mindentőlemtelhetőtmegteszek–mondtaKieranmegbántottam.Mindenolyanjólment, amíg vissza nem jöttek a lányok.Most mindent szörnyen bizonytalannak érzett,olyanvolt,minthabármelyikpillanatbankicsúszhatnakezébőlazirányítás,ésalegénysé-gen ismét eluralkodhatna ugyanaz az őrület, ami egyszer már kis híján elpusztította. –Hovatettétekasugárvédőruhákat,miutánmegjöttekabetegek?

Tobina szoba sarkábanálló szekrényremutatott.Kierankinyitotta azajtaját, ésmeg-

csaptaazorrátaruhákbóláradóizzadságszag.Koszosak,már-márhordhatatlanulmocsko-sakvoltak.

–Tiezeketnemtisztítottátokki?

–Amennyire tudtuk, lemostuk őket, aztán kilőttük a koszos vizet a zsilipen. Többrenemvoltidőnk.

Kierankiválasztottaalegkevésbégusztustalanruhát,ésavállárahajította.

–Hovamész?–kiáltottutánaTobin.

–Semmiközödhozzá–kiáltottavisszaKieran,majdölesléptekkelelindultajobbolda-liliftekfelé.Beszálltazegyikbe,ésmiközbenlefelétartott,belebújtavédőruhába.Végigfelhúztaacipzárakat,deasisakotmégnemvettefel.Asisaküvegablakaolyanmocskosvolt,hogyaliglehetettkeresztüllátnirajta.Megpróbáltaletörölgetniakezével,majdami-korlátta,hogycsakelkeniabarnakoszt,fintorogvaafejébehúztaabűzössisakot.

Majdnemkiesettahelyérőlaszíve,amikorahajtóműszintfölöttmegállóliftnekkinyíltazajtaja.Lassanelindultlefeléalépcsőn,ésnéhánypercmúlvaelértahajóaljábanlévőgépteremajtajáig.Ahajtóművekdübörgéseegyenesenazagyáighatolt,a lábábanérezteazirdatlanerejűrakétákvibrálását.Lassanodalépettazajtóhoz,amelypontosanúgyné-zettki,mintahajóösszestöbbiajtaja.Ahelyiségetlezáróacélválaszfalatvalóbanmanuá-lisannyitottákki.Kieranvettegymélylélegzetet,ésbelépettagépterembe.

Azelmúlthónapokban,haeszébejutottezahely,mindigúgygondoltrá,mintegykrip-tára,ezértszeretettvolnaminélhamarabbvégezni.OdalépettaszerszámosszekrényhezaGeiger-számlálóért.Bekapcsoltaaműszert,éselképedveolvastaleazeredményt.Egypil-lanatraelbizonytalanodott,devégüllehúztafejérőlasisakot,ésbelélegezteaviszonylagfrisslevegőt.Gyorsanlerángattamagárólagusztustalanvédőruhát,ésberúgtaazegyiksa-rokba.

Kieranodalépettaszemétkupachoz,ésbeletúrt.Azételmaradékokarothadáskülönbö-zőállapotábanvoltak,némelyikükteljesenelszáradt,devolt,amimégnedvesésfelismer-hetővolt.Megszámoltaadobozokat,ésarrajutott,hogyegyembertöbbmintegyhétigeltudottélniennyiennivalón.

Sethcsupánkétnapjaszököttmeg.

Leült a padlóra, és bámulni kezdte a szemétkupacot. Hacsak nem valami trükkel állszemben–amitnemtartottvalószínűnek–,akkornemSethvoltaz,akitábortvertidelent.Kieranvégigpörgettemagábanatöbbilehetőséget,ésmeghűltavérazereiben.

Felpattantaföldről,átkutattaadobozokat,majdtovábbinyomokatkeresvekörbejártaahatalmas reaktortermeket.Nem talált semmit. Bár amegérzése azt súgta, hogy bárki ishúztamegmagát idelent,nemfogvisszatérni, abiztonságkedvéértmajd leküldnéhányőrt.Dühösenmegráztaafejét.Aztremélte,találnifogvalamit–valamit,amibőlrájöhet,mitörténtasegédhajtóművekkel.Csalódottvolt.

Visszamentaliftekhez,ésmegnyomtaahívógombot.Abbanvalamiértbiztosvolt,hogySeth kapcsolta be a vészjelzőt. Seth tudott valamit, és hajlandó volt kockázatot vállalni

azért,hogyüzenjenKierannek.Vagylehet,hogyabolondjátjáratjavele?

Megszólaltaliftjelzőcsengője,éskinyíltazajtó,deKieranhirtelenelhatározásbólin-kább isméta jobboldali lépcsőház felévetteaz irányt.Ezvoltahajó legelhagyatottabblépcsőháza.Védőruhanélkülkellemetlenülhidegvoltitt,ezértalighasználtákagyerekek.Ezenkívülittbiztonságikameráksemvoltak.Lehet,hogySethezenkeresztülközlekedett?

Kieranarcátmegcsaptaahideglevegő.Afémlépcsőktöbbszázméterenkeresztülkúsz-takfölafejefölött,egészenahajóorráig.Visszatartottaalélegzetét,éshallgatózott.Ak-kor ishallaniakellSeth lépteit,haaz tízemelettel fölötte jár.Deaz is lehet,hogySethsokkalközelebbvan.

EgyfurcsasugallattólvezérelveKieranfelmentaraktárdokkba,ésbelépettahatalmashelyiségbe.Itttöbbszázszállítókonténervárta,hogymegérkezzenekazÚjFöldre.Ahogyálltagigantikuskonténerekközött,anémateremben,Kieranegyszercsakrádöbbent,mi-lyenrégennembarangoltegyedülahajón.Azelőttmindigeztcsinálta:elindultvalamerre,csakúgy,célnélkül,odaköszöntmindenkinek,akivelösszefutott,segítettMrs.Dunnow-nak kiásni a paszternákot, vagy megetetteMr. Aimsszel a pisztrángokat.Most annyiraüresnektűntahajó.

Hosszúidőótamostelőszörengedtemegmagának,hogyaszüleiregondoljon.Haegynapújra találkozhatnaazanyjával,elmondananekimindent,amiazóta történt,mindent,amit azóta csinált, ő pedigmagához szorítaná, és aztmondaná: „Minden tőled telhetőtmegtettél. Senki sem csinálta volna jobban.”Az apjamegveregetné a vállát, úgy, hogycsakegykicsitfájjon,úgy,hogyerősnekéskeménynekérezzemagáttőle,ésaztmonda-ná:„Büszkevagyokrád,fiam.”

–Büszkevagyokrád–mormoltamagaeléKieran,miközbenpróbáltaazapjahanghor-dozásátutánozni.

Zajütöttemegafülét.

Megállt.Hallgatózott.

Tényleghallottvalamit?Mivoltaz?Egymeglepett,elakadtlélegzet?Egypadlóhozsúr-lódócipőtalp?

Léptek!Valakilábujjhegyenlépdeltateremben!

Kieranmegiramodott ahang irányába.Most,hogy futnikezdett, a zaj is felerősödött,minthaamásikföladtavolnaabujkálást.Kieranegymásutánhagytamagamögöttaso-rokbarendezettkonténereket,amikoregyszercsakegyemberialakkörvonalaitpillantottameg.

Seth!Ösztönösentudta,hogyőaz,mégmielőttmegláttavolnaafiúkoszos,szőkehajátésszélesvállait.

Sethegyméretestáskávalahátánfutottelőle.Ahátizsákszemlátomástlassítottavala-mennyire,deígyisgyorsvolt.Kieranutánairamodott,dehiábaszedteteljeserőbőlalába-it,egyrejobbanlemaradt.

Tudta,hogyabörtönbenvégigkoplaltegyhónapnemmúltelnyomtalanul,éshogysoha

nemfogteljesenfelépülni.Mégismeglepte,hogyilyenhamarkifáradt.Márisszúrtaszí-ve, az extra nehézkedéstől pedigúgy érezte,minthamocsárban lépkedne.Képtelenvoltgyorsítani.Sethmindkisebbéskisebbfolttázsugorodottatávolban.Kierankörülelhomá-lyosultaterem,ésúgyérezte,nemsokkellahhoz,hogyelájuljon.Dühébennekirontottazegyikkonténernek,minthaneméreznéavállábahasítófájdalmat.

–Állj!–üvöltöttetehetetlenül.

LegnagyobbámulatáraSethmegállt,majdlassanmegfordult.

Akétfiúnéhánypillanatigfarkasszemetnézettegymással,azutánSeth lassanelindultKieranfelé.Micsodaöntelthólyag!Egyszerűenvisszasétál,hiszen tudja,hogygyorsabbnála.Amikormárcsupánharmincméterválasztottaelőket,Sethmegállt,ésjeges,kékte-kintetétKieranreszegezte.

Kieranlegszívesebbendarabokratéptevolnaafiút,demégazujjaiisfájtak.

–Egyedülvagy?–kérdezteSeth,éskörbenézett.

Semmiértelmenemvolthazudni.Kieranmégmindig levegőértkapkodott,ezértcsakannyittudottkipréselnimagából:

–Lejöttem…hogy…megnézzem…a…hajtómű…termet.

–Nemvertemotttábort–mondtaSeth.

Kieran tett egy lépéstelőre,majdnekitámaszkodott azegyikkonténernek.Sethekkorhátralépett,ésbelenyúltahátizsákjába,debármitisfogottmeg,nemhúztaelő.Kieransej-tette,milehetafiúkezében.

–Hogyan…jutottálki?–kérdezteKieranzihálva.

–Felébredtem,ésnyitvavoltacellám.

–Hazudsz.

–Minekkérdezed,haúgysemhiszelnekem?

KieranhitetlenkedvebámultSeth-re.Ezazasrác,akitWaverlynekmuszájvoltmeglá-togatniaasitten.Ezahazug,árulóhuligán.

–Figyeljide!–mondtaSeth.Kihúztaakezétahátizsákból,ésfelemelte.–Végigkellhallgatnod,Kieran.Fontos,amitmondaniakarok.

Kierannemfelelt,mégaszemesemrebbent.

–Azthiszem,vanegypotyautasafedélzeten.ValakiazÚjLátóhatárról.Waverlysikló-jánjöhetett.Deazislehet,hogyazelsőtámadásótaittbujkál.Fogalmamsincs.Deően-gedettki,hogyelhitesseveled,hogyénbabráltamasegédhajtóművekkel.Veszélyes.Megkelltalálnod.

–Nemonddmegnekem,hogymitcsináljak–mondtaundorodvaKieran.

–Kieran,ezmárnemróladmegrólamszól.Eztteistudod,ugye?

–Szerintemhazudsz.

–Nemhazudok.Tudod,hogynemhazudok.Miértveszélyeztetnémaküldetéstésaha-jót?Világéletembenfedélzetitisztakartamlenni.

–Akkormiértszerveztélzendülést?–kérdezteKieran.

–Aznemvoltvalódizendülés,Kieran–mondtaSethhalkan,már-márkedvesen.–Tenemvoltálkapitány.

Kieranerremegintnemmondottsemmit.Dühítette,hogySethjátsszaanagyfiút,győz-ködnipróbáljaazokután,amitörtént.Hányingerevoltettőlaképmutatástól.

–Manemfogszelkapni–mondtaSeth.Akezeahátizsákpántjáracsúszott,ésmegiga-zítottaavállánasúlyt.

–Hamarosanelkaplak–feleltezihálvaKieran.

–Próbáldcsakmeg.

AzzalSethhátatfordított,ésfutnikezdett,denéhányméterutánmegállt,ésújrameg-fordult.Atarkójáratetteakezét,tekintetétapadlóraszegezte.

–Nézd – szólalt meg végül. – Sajnálom. Azt, ahogy a sitten bántam veled. Azt hi-szem…azthiszem,valamiérttégedhibáztattalakazért,amiapávaltörtént.

–Megakartálölni.

–Nemtettemvolnameg.

–Ténylegolyanbiztosvagyebben?

Sethnemmondottsemmit,csakelgyötörtarccalnézteKierant.

–Nemengedem,hogymegintelveddtőlemeztahajót–mondtaKieran.Eltoltamagátakonténertől,hogyasajátlábáraálljon.–Amígélek,nemleszelkapitány.

–Tudom.

–ÉsWaverlysohanemleszatiéd–mondtaKieran,ésgyorsanmegpróbáltrájönni,mi-velokozhatjaalegnagyobbfájdalmatSeth-nek.–Untéged.Túlságosan…túlságosanpri-mitívvagyhozzá.

Seth-nekerreelkomorodottazarca,és legörbülta szája.Egypillanatraúgynézettki,mintakimindjártelsírjamagát,deaztáncsaksarkonfordult,éseltűntegykonténermö-gött.

Kieranekkor leülta földre,ésvárta,hogyelmúljonabizsergető fájdalomazujjaiból.Azelőttsohanemtapasztaltilyet,deazisigaz,hogymostelőszörpróbáltfutniasittenvé-gigéhezettegyhónapután.Valaminemstimmelt.Valamibajvoltaszervezetével,deezvoltaz,amiveljelenlegegyáltalánnemtudottfoglalkozni.

Sethvalószínűlegigazatmondottapotyautassalkapcsolatban.Gyűlölteafiút,deannyi-raazértnem,hogyfélretegyeajózaneszét.Sethhatalmatakar,éspontosantudja,hogyhaasegédrakétákmanipulálásávalhátráltatjaaszüleikkiszabadításáértindítottakciót,azzalcsakissajátmagaalattvágjaafát.

Kieranbokánrúgtasajátmagát.Errehamarabbisrájöhetettvolna!AzÚjLátóhatársza-botőreittvolt,afedélzeten,Sethpediganyomábanloholt.Haelkapja,ünnepelthőstcsi-nálmagából.Belőlepedigegyszerencsétlenidiótát.

Kierantagjaibanlázkéntterjedtszétaszorongás.

Talánmégsemolyannagybaj,hogyalegénységazthiszi,Sethvoltaszabotőr.

Kieranmégsokáigmaradtaraktárban,éshosszasanmérlegeltealehetőségeit.Amikormárújratudottjárni,odamentabaloldalilifthez,ésegyenesenaközpontivezérlőbevitet-temagát.Idejeösszehívniatiszteket.

MÁSODIKRÉSZ

HATALOM

„Aszerencsétlenségetszintemindenemberelviseli,dehaegyemberjellemétpróbáraakarodtenni,adjnekihatalmat.”

AbrahamLincoln

ÚJSZABÁLYOK

Waverlyéppenazegyikaratógépalattfeküdt,ésegyszivárgóakkumulátorberagadtre-teszétrángatta,amikorhallotta,hogymegreccsennekacsarnokhangszórói.Amegnöveke-dettgravitációtólnehéznekéspüffedtnekérezte akezét, ésmindene lassanés tohonyánmozgott.Lehajtottaafejétazillatostermőföldre,ésakombájnalvázátbámulvahallgattaabejelentést.

–IttKieranAldenbeszél.Kérekmindenkit,hogyhagyjaabba,amitcsinál,ésfigyeljenide,mertvalószínűlegezalegfontosabbbejelentés,amitvalahatetteméstennifogok.

Waverlyfelsóhajtott,ésazégnekemelteatekintetét.Miótaátvetteazirányítástahajón,Kierannekmániájáváváltahatásvadásznagyzolás.Valószínűlegezkellahhoz,hogyoda-figyeljenekráazemberek,gondolta.

–Okunkvanaztgondolni–folytattaKieran–,hogyazÚjLátóhatáregyikterroristájaafedélzetentartózkodik.

Waverlyarcábólkiszaladtavér.Hallotta,hogytöbbenfelkiáltanak.Kétlány,akieddigolajatcseréltazegyiktraktorban,mostmegfogtaegymáskezét,éstágranyíltszemmelbá-multaahangszórót.Waverlykimászottakombájnalól,ésfelállt,hogyjobbanhalljaKie-rant.

–Bebizonyosodottazis,hogySethArdvaleaterroristaoldalánáll.

–Azlehetetlen–mondtaWaverly,deazonnallepisszegték.

–Úgy gondoljuk, hogy Seth együttműködött a terroristával. Közösen meggyilkoltákMaxBrentet,ésasegédrakétákbegyújtásávaleltérítettékapályájárólahajót.Okunkvanaztgondolni,hogymindkettejüknélfegyvervan.

Többenfelnyögtekijedtükben,másokizgatottsuttogásbakezdtek.

–Továbbá–folytattaKieran–,egészenbiztos,hogyaterroristaannakasiklónakafe-délzeténjutottfelazEmpyreumra,amelyetWaverlyMarshallvezetett.

Waverlynekmegkelletttámaszkodniaatraktoroldalában.

–Mindezeketfigyelembevévebevezetekegyújszabályt,amivelgarantálniszeretnénka legénységminden tagjánakbiztonságátésszámonkérhetőségét.Ezentúlnaponta tartokprédikációt,melyekenkötelezőarészvétel.Mindenreggelnyolcórakorgyülekezőazelő-adóteremben,ahollétszámellenőrzésttartunk,megtesszükaszükségesbejelentéseket,va-lamintközöselmélkedésselésimádkozással indítjukanapot.Összekell tartanuk,embe-rek.Nincsmosthelyeaszéthúzásnak.Mostsenkinemengedhetimegmagának,hogyarosszoldalraálljon.Bíznunkkellegymásban.Csakígysikerülhet.

–Köszönömafigyelmeteket.Kérlek,hogyfolytassátokamunkát.

Waverly kezéből kihullott a csavarkulcs.Most vette csak észre, hogy egész idő alattvisszatartottaalélegzetét.Kinyitottaaszáját,ésvettegynagylevegőt.

Potyautasvoltasiklóján?Őésatöbbilánymajdnemegyhónapottöltöttekazonasik-lón,várva,hogyazEmpyreumelőbukkanjonanebulából,ésfelvehessékveleakapcsola-tot.Ahosszúbezártságtólkikészült lányoka siklómindenzugátbejárták,deazállandómászkálás abban is segített, hogy ne gondoljanak az egyre fogyó élelmiszerkészletekre.Holhúzhattamegmagátegypotyautasolyanhosszúidőnkeresztül?

Átkellettvolnakutatnia,darabokrakellettvolnaszednieasiklót,benéznimindenkar-bantartópanelalá,bemásznimindenkábelalagútba.Nemlettvolnaszabadennekmegtör-ténnie!

MostKierannekésatöbbieknekmégtöbbokukvan,hogygyűlöljék.

Tudomástsemvéveafelélövelltharagospillantásokról–aharagoskamaszoknakkellvalaki,akitutálhatnak–Waverlyaföldredobtaakesztyűjét,ésrohannikezdett.Átvágotta búzatáblán, és az sem tudta lelassítani, hogyminden egyes lépésnél bokáig süllyedt atermőföldbe. Tenyere élével rávágott a lift hívógombjára, aztán dühösen beleöklözött afalba,egyszer,kétszer,háromszor,amígaztnemérezte,hogyvalamielpattanakezében.

Üresvoltafolyosó,amikorkinyíltaliftajtaja.Waverlyfutnikezdettakísértetiesenso-rakozóEgyEmberesekközöttasiklójafelé.Úgyérezte,hogyalábaszintehozzáseméraföldhöz.Hiábanemakart idesohatöbbévisszajönni,mostmégisfelrohantarámpán,ésberontottarakodótérbe.

Borzasztószagterjengettodabent.Újraeszébejutottakarettenetesutazásemlékei,ami-kor az Új Látóhatár börtönéből kiszabadulva próbáltak hazajutni.Mivel a siklókat arraszánták,hogyazÚjFöldlakóimajdazEmpyreumésabolygóközöttközlekedjenekve-lük,voltbennükvíz-éslevegőkeringetőrendszer,ésélelmiszerkészletekkelisfelszereltékőket,ugyanakkormélyűriutazásokraalkalmatlanokvoltak.Asúlytalansággaljárókihívá-sokközülcsakalegalapvetőbbekettudtakezelni,ígyasiklónsemenni,semvécézninemlehetettnormálisan.Szörnyengusztustalanállapotokuralkodtakaraktérben.

Waverlyfelmászottazutastérbe,aholmégrosszabbvoltahelyzet.Eldobáltélelmiszer-dobozokborítottákapadlót,aszékekössze-visszavoltakhátradöntve.Emlékezettasírás-ra,arimánkodásra,avégetnemérőkérdésekre:„Mégmennyiidő?Ugye,megvanmégazEmpyreum,Waverly?”Dealegrosszabb,amitmindenkimegállásnélkülismételgetett,ezvolt:„Miértnemtudtadmegmenteniazanyukámat?Azapukámat?Abácsikámat?Miérthagytadottőket?”

Agolyónyomotavállánmegtudtamutatninekik,deazt,hogymilyenérzésvolt,képte-lenséglettvolnamegértetnivelük.

Egyhaldoklóférfiképe,gyorsanterjedővérfolttalazingén.Őmiattahaldoklott.

–Többénemgondolokerre–mondtaWaverlyhangosan.

–Helló!–szólaltmegekkoregyhang.

Waverlyösszerezzent.Valakivoltapilótafülkében.Kalapálnikezdettaszíve,éstettegylépésthátrafelé,deaztánmegláttaArthurDietrichfejétazajtóban.

–Gondoltam,hogyidejössz–mosolyodottelafiú.–Mármintmiutánvégighallgattada

bejelentést.

Waverlynemmondottsemmit.Nézteafiút,ésmivelőképtelenvoltmegszólalni,várta,hogyazmondjonvalamit.

–Örülök,hogyittvagy–folytattaArthur,azzalvisszamentapilótafülkébe,ésavállafölöttkörbemutatottahelyiségben.–Vanvalamiötleted,holbujkálhatott?

Waverlylassanelindultafiúutánafülkébe,ésamikorbelépett,látta,hogyArthuramá-sodpilótaszékébenül.AzSarahhelye,futottátazagyán,decsöndbenmaradt.Azirányí-tópultközepénlévőképernyőfelvillant,ésmegvilágítottaafiúkerekfejét.Arthurasiklókameráinakfelvételeitnézte,azÚjLátóhatárontöltöttutolsópercekképeiperegtekamo-nitoron.

–Nemistudtam,hogyvankameraafedélzeten–mondtaWaverly.

–Akkorkapcsolbe,amikorfelmelegszenekahajtóművek.Ale-ésfelszállásokatrögzí-ti.Haesetlegvalamibalesettörténne.

–Aha.

–Nemlátom,hogybeszállnaapotyautas–mondtaArthur.–Lehetséges,hogymégaz-előttjutottfelasiklóra,hogyteadokkbaértélvolna?

–Sarahvittefelalányokat.Énszálltamfelutoljára.

–Ó,igen,pontottjössz–mutatottArthuraképernyőre,ésWaverlymegpillantottaso-vány, kétségbeesett önmagát, amint keresztülbotorkál egy csoport együttérzően ácsorgónőn.Űzötttekintettelméregetteőket,zsíroshajaösszevisszameredezettafején,akönyö-kéncsöpögöttavér.Úgymozgott,mintegysebzettállat,ésakiközeljött,arrarászegezteapisztolyát.

–Úristen,Waverly–mondtaArthur,ésdöbbentennézettalányra.–Énnemtudtam…

–Hagydezt–emeltefelakezétWaverly,mireArthurgyorsanvisszafordultamonitor-hoz.

–Ott!Miazott?–Arthurakocsirabökött,amelyennéhánynőazellátmányttoltaasik-lófelé.AfelvételenláthatóWaverlygyanakodvanézteőket,majdapisztolyáttovábbraisatömegreszegezve,lassanelindultasiklófelé.

Afelvételtőlelfogtaarosszullét.Milettbelőle?Vajonfelolvadtazótaalelke?

Vajonmégmindiggyilkosnakszámít?

–Elképzelhető,hogyvalakiazonakocsinjutottbe?–kérdezteArthur.

–Kizárt–mondtaWaverly,ésegyszerrevisszazökkenta jelenbe.–Televoltpakolvaétellel.Látodamásikkocsit?Azmegvízzelvantele.Egyikensemfértvolnaelegyem-ber.

Továbbnéztékafelvételt,éslátták,ahogynéhánypercmúlvabegyulladahajtómű,ésanőkhátrahúzódnakasiklótól.Ahajóbeszállta légzsilipbe,majdelhagytaazÚjLátóha-tárt,amelyegyrekisebbéskisebblettamonitoron,ésvégül teljesenbeleolvadtafekete

égbe.

Csakhogy az Új Látóhatár még mindig ott van előttük, emlékeztette magátWaverly.Nemolvadtbeleavilágűrbe.Ottvan,ésőránkvár.Mertnálavan,amitakarunk,ésettőlismétővannyerteshelyzetben.

–Várjunkcsak–mondtaArthur.–Mintha…–Visszapörgetteafelvételt,ésújranézték,hogyantávolodikazÚjLátóhatár,majdafiúegypontonmegállítottaavideót.–Ott!

Arthuregyhalvány,homályospontrabököttakimerevedettképen,kicsivelazÚjLátó-határfölött.

–Miaz?

–EgyEgyEmberes.AzottegyEgyEmberes!

Waverlyhunyorítvanézte amonitort,Arthurpedigmegnyomta a lejátszásgombot.ApöttyelsodródottazÚjLátóhatárközeléből,ésszáguldanikezdettasiklófelé.Akövetke-zőpillanatbanaztánkívülkerültakameralátóterén,deígysemférhetettkétségadolog-hoz.

–Hozzátokkötöttemagát.Aztánbecsörlőzött.Aztánmegvalahogyfeljutottafedélzet-re,éselrejtőzött.

–Dehogyan?Ésmikor?

–Araktérkislégzsilipjéthasználhatta.

Arthurfelálltaszékéből,intettWaverlynek,ésmindkettenlementekaraktérbe.Atatfe-lőlioldalonvoltegyembernagyságúlégzsilip,rajtaegyaprókukucskálóablakkal.ArthurésWaverlybelestekakarcosüvegen,ésegyüresEgyEmberessisakjabámultvisszarájuk.

–Nemtűntfölsenkinek,hogyittállegyEgyEmberes?

Waverlyelőszörmegszólalnisemtudottamegdöbbenéstől,deaztánösszeszedtemagát,ésaztmondta:

–Egyszerbenéztem,csakhogylássam,mivanbent.Amásikiránybanézett,úgyhogycsakahátuljátláttam.–Megrázkódott.Néhányméterreálltapotyautastól,mégsemvetteészre,hogyvalakielrejtőzöttaruhában.–Azthittem,normális,hogyvanittegyEgyEm-beres.

–Valószínűlegénisazthittemvolna–bólintottArthur.

–Lehet,hogyvégigittvolt,ittaludt,itttöltötteanapjait.

–Nyilván.Eléggéklausztrofóbiáslehetett,dehanyitvahagytaalégszelepeket,akárazegészutatkihúzhattaitt.

–Igen–mondtaWaverly.–Istenem,Arthur!

AfiúWaverlyválláratetteakezét,ésmegvárta,amígazránéz.

–Miisgondolhattunkvolnará,Waverly.Átkutathattukvolnaahajót,karanténaláhe-lyezhettükvolnaazegészet.Vagyegyszerűenmegisszabadulhattunkvolnatőle.

Waverlybólintott.Nemcsodálkozottrajta,hogyKieranannyirakedveliArthurt.Kedvesfiúvolt.

Lementekasiklórámpáján,majdArthurmegnyomtaagombot,amitőlbezárultmögöt-tükafeljáró.Waverlynézte,ahogyafélelmeteshazaútraemlékeztetőtárgyakeltűnnekacsukódórámpamögött.

–Mondanom kell neked valamit – szólalt meg Arthur, miközben keresztülvágtak azüresdokkon.A falakmentén lógóEgyEmberesekminthaelőrehajoltakvolnaakampói-kon,hogyígyhallgassákkiabeszélgetést.Waverlynemszeretteazűrruháklátványát.Aztjuttattákazeszébe,milyensokannincsenekmárahajón.–Deidegesleszel.

–Mivan?–fordultodaWaverlyafiúhoz.–Mirőlbeszélsz?

–Előszörmegkellígérnedvalamit.Azt,hogymoströgtönnemfogszcsinálnisemmit.Együttkitaláljuk,mitcsináljunk,kidolgozunkegytervet,ésaztvégrehajtjuk.Nemhagy-juk,hogyazindulatelvegyeajózaneszünket,rendben?

–Mi történt?Elfogta Seth-et? –Hirtelen eszébe jutottKieran bejelentésénekSeth-telkapcsolatosrésze.–Kizárt,hogySethegyüttműködjönapotyautassal,Arthur.Kizárt!Ki-erantévedett,amikoraztabejelentésttette.

AWaverlyhangjábanbujkálópánikhallatánArthurmegállt,ésgondterheltenalányraemelteatekintetét.

Waverlylehajtottaafejét.Attólmég,hogykedves,ArthurhűségesKieranhez.Eztnemszabadelfelejtenie.

Kiléptekafolyosóra,ésArthurbecsuktaasiklódokkajtaját.

–SarahésKieranösszeszólalkoztak.

–Jóég!

–SarahnagyonfelbosszantottaKierant,arracélozgatott,hogytudvalamitSethszökésé-ről.Aztmondta,tudja,miértnemműködikabiztonságikamerarendszer,denemáruljael.EzértKieran…

–Sittrevágta.

Arthurbólintott.

Waverlymegráztaafejét.Aharagtólremegtekazujjai.Fájdalmasvoltmindenszívve-rés.

–Istenem,Kieran.

–Énúgylátom,hogyalapvetőenarrólvanszó,hogyhaKieranténylegkapitánylenne,jogosantartóztattavolnaleSarah-tfegyelemsértésért.

–Deőigazábólnemkapitány.

Arthurbólintott.

–Ésteválasztástakarsztartani,hogyfelruházdezzelahatalommal.

–Javítanaalegénységhozzáállásán.Haténylegkapitánylenne,Sarahkészségesebbenegyüttműködöttvolnavele.

–VagyKieranmégnagyobbrohadékkéntviselkedhetne.

ErreArthurnemmondottsemmit.

–Szóval,mitakarszcsinálni?

Arthur nem tett úgy,minthamost gondolnáki a dolgot; nyilvánpontosan tudta,mireszeretnémegkérniWaverlyt.

–Beszélj Sarah-val, vedd rá, hogymondja elKierannek,mi baja a biztonsági kame-rarendszernek,énpedigráveszemKierant,hogyelengedjeSarah-t.Ígymindkettenanélkültáncolhatnakvissza,hogymegkellenealázkodniuk.

–Mindnyájanelveszítettükajózaneszünket?–sóhajtottfelWaverly.

–Agyerekekneknemilyendolgokkalkellenefoglalkozniuk.

–Afelnőtteksemjobbak–mondtaszomorúanWaverly,ésarragondolt,hogyanszedteráJoneskapitányésAnneMatherisafelnőttekbőlállólegénységét.

–Akkormegteszed?

Waverlybólintott.

–ÉsnemfogsznekitámadniKierannek?

–Azleszalegjobb,haegyideigelkerüljükegymást.

–Szerintemaholnapreggelpontjólenne,hogymeglátogasdSarah-t–mondtaArthur.

–Nem,mostmegyek–felelteWaverly,ésmárindultisaliftfelé,deArthuraválláratetteakezét,ésmegállította.Megfordult,éslátta,hogyafiúidegesenrágcsáljaaszáját.

–Csakaztakarom,hogytudd,neménjavasoltamKierannek,hogyígyfogalmazzamegabejelentést.

–Hogyígy?

–Hátamikoraztmondta,hogyasiklótWaverlyMarshallvezette.

Waverlydöbbentenbámultafiúra,majdhirtelenleesettneki,mirőlbeszél.Hátpersze!Azzal,hogyegymondatbanemlegetteapotyautassal,Kierankimondatlanul isWaverlyttettefelelősséazilletéktelenbehatolásért.

–Ezeszembesemjutott.

–Meglehetősenmocskoshúzásvoltarészéről–mondtazavartanArthur.

–Ja–felelteWaverlyhideg,érzelemmenteshangon.

–Nagyrajtaanyomás…

–Hagyjukezt–ráztamegafejétWaverly,majdArthurtmagamögötthagyvaelindultajobboldaliliftekhez.Mikorkinyíltazajtó,belépett,ésmegnyomtaabörtönszintgombját.Hosszúvoltazútlefelé,ésahogyegyretöbbetgondolkodottadolgonereszkedésközben,

egyredühösebblettKieranre.

Aliftmegérkezett,ésWaverlyelindultabörtönfelé.Ahajtóművekkülönösenhangosakvoltakidelent,ésegypillanatraeltöprengett,Sethvajonhogyanvoltképeselviselniéjsza-kánkéntazajt.Aztánarragondolt,hogyszintemindentmeglehetszokni.

AbörtönhözvezetőfolyosóraérveWaverlyfülétkiabáláshangjaiütöttékmeg.Előszörfiúhangokathallott,aztánSarahsikoltásahasítottalevegőbe.

FittyethányvaArthur figyelmeztetésének, rohannikezdett.Mikorodaért abörtönhöz,megállt,hogyhallja,melyikcellábantartjákfogvaSarah-t.Többmintegytucatzárkaso-rakozottegymásmellett,azacélrácsokmindkétoldalonmesszireelnyúltak.Balrólújabbhangokathallott,ésmegintfutnikezdett.AharmadikcellábanaztánmegtaláltaSarah-t.Azárkaközepénlévőfémágyonült,ésdühösnektűnt.Kieranelőtteállt,atöbbioldalrólfiúkvettékkörül.

–Sarah,megkellvédenemahajót,ésarajtalévőgyerekeket.Nincsidőmjátszadozni.

–Elmondom,hakiengedsz–morogtamérgesenalány.

Kierantettegylépésthátra,ésfelemelteakezét.Egésztestébenreszketettadühtől.Úgynézettki,mintakipofonakarjavágniSarah-t.

–Hagydabba!–sikoltottaekkorWaverly,ésfélrelökteazajtóbanállókétőrt.–Temegmitcsinálsz?

KieranúgynézettWaverlyre,mintakiéppenvisszajátsszamagábanaziméntijelenetet,ésazttalálgatja,vajonhogyanfesthetettkívülről.Deaztángyorsanösszeszedtemagát.

–Kifelé,Waverly!

–Nem!Nemhagyom,hogyeztcsináld!–kiáltottaWaverlyreszelős,kétségbeesetthan-gon.

Kieranakönyökénélfogvamegragadtaazlányt,deazkirántottamagátaszorításából.

–Szörnyetegvagy!Nemisismerlek!

–Waverly–mondtaKieranhalkan,ésakarjánálfogvaelkezdtekivonszolniSarahcel-lájából.Waverlymegpróbáltakirántani akezét,mireKieranmegszorította.Waverly fel-szisszentafájdalomtól,ésKieranarcafelékapottaszabadkezével.Kieranaztakezétislefogta, és egyetlen lendülettel kirántotta az ajtón.Mikorkint voltak a folyosón,Kieranbeszorítottaalánytazegyiksarokba.Waverlyfelemelteafejét,ésbelenézettafölébetor-nyosulóKieranszemébe.Afiúarcafeldagadtamegnövekedettgravitációokoztaödémá-tól,bőrealattlátszottakazapróhajszálerek.Waverlymostutálatosnakéstaszítónakláttaeztavalahaolyanjóképűfiút.

–Waverly–mondtaKieranhalkan.–Nemakartambántani.Csakmérgesvoltam.

–Igen,persze–sziszegtealány.

–Ezazigazság.Ugyanmár,hiszenismersz.Tudod,hogynemvagyokerőszakos.

–Nemvoltálerőszakos,egészenaddig,amígkinemneveztedmagadkapitánynak.

–Jólfigyelj–mondtaKieran,éshadonásznikezdettWaverlyarcaelőtt.–Egyterroristavanahajón,ésgyilkoljaalegénységemet.NemveszíthetekidőtSarahcsökönyösségemi-att. Tudja, hogymiért nemműködik a biztonsági kamerarendszer,mégsemhajlandó el-árulni.

–Haígyfolytatod,biztos,hogynemfogsegíteni.

–Szerintedmitkellenecsinálnom?

–Győzdmegészérvekkel,azistenszerelmére!

–Szeretnédmegpróbálni?–kérdezteKieran,ésbárköltőikérdésnekhangzottamon-dat,bizakodvavontafölaszemöldökét.

–Haegyüttműködik,kiengeded?

–Persze.

–Megpróbálom–mondtaWaverlyhidegen.–Hamegígéred,hogy többé soha senkitnemfenyegetszmegezenahajón.Történjékbármi.

Azzalkirántottakarjátafiúkezéből,ésszaporaléptekkelvisszamentacellákhoz.Akétőr, HarveyMarkem és Vince Petrelli a válluk fölött Kieranre pillantottak. Harvey egymeglehetősenmocskoskötéstviseltahomlokán,deettőleltekintveugyanolyankemény-nek tűnt, mint mindig. Vince is legalább akkora darab volt, mint Harvey, ugyanakkormindkettejükarcánottbujkáltakakisfiúsvonások.Kieranintettnekik,mirefélreálltakazútból,ésWaverlybeléphetettSarahcellájába.

Sarah elgyötörtnek,de erősnek tűnt. Izzógyűlölettel bámultaKierant, de amikorWa-verlyleguggoltelőtte,megenyhültazarca.

–Figyelj,Sarah,elkellárulnod,hogyantudjákmegjavítaniakamerarendszert.

–Miért?–csattantfelalány.

–Tudod,hogymiért.Azért,hogymegtaláljukapotyautast,akiazÚjLátóhatárrólátszö-köttafedélzetre.

–Potyautast?–Sarahszemeúgyelkerekedett,hogyegyfehérkörjelentmegaszivár-ványhártyájakörül.

–Tenemmondtadelneki?–fordultodaWaverlyKieranhez.

–Egyórájamegtettemabejelentést–mondtaKieranzavartan.

–Amiténnyilvánnemhallottam,mertannyieszedsincs,hogybekapcsoldabörtönbenahangszórókat–mondtaSarah.–Hülyegyerek!

Kieran összerezzent dühében, deWaverly figyelmeztetésképp felemelte a kezét.Megkellakadályoznia,hogyKierankijöjjönasodrából,csakígysegíthetSarah-nak.

–Sarah–mondta.–Havanbármiötleted…

–Elmondom,amittudniakarsz–mondtaSarah,deWaverlyhelyettmostKieranresze-geztekőkeménytekintetét.–Hakiengedsz.

–Kiengedlek–felelteKieran–,miutánelmondtad.

SarahújraWaverlyrepillantott,ésfelsóhajtott.

–Eloldoznádakezemet?

WaverlymegkerülteSarah-t,és látta,hogyavékonyzsinórtolyanszorosantekertékalánykezére,hogyazegészenbelilult,megnyomorítottujjaipedigrákollókraemlékeztet-tek.Waverlymegcsóváltaafejét,debármennyireisfeldühítetteadolog,nemszóltsem-mit,csakkioldoztaacsomót,ésletekerteSarahkezérőlazsinórt.Sarahfelemelteakezét,ésmegdörzsölteafelhorzsolt,érzékenybőrt.

–Újraprogramoztákamozgásérzékelőketirányítószoftvert–mondtagúnyosan.

–Azkizárt–mondtaKieran.–Ellenőriztükakódot.Nemnyúltakhozzá.

–Valószínűlegnemkönnyűészrevenni.Csupánfelcseréltékaparancsokat.Mostaka-merák kikapcsolnak, amikormozgást érzékelnek, ésújra bekapcsolnak, amikormindenmozdulatlan.Azellenkezőjétcsinálják,mintamitkellene.Valószínűlegcsaknéhányka-raktertírtakát.Ellenőrizzétekújra.Ezleszaz,egészenbiztos.

WaverlyláttaKieranen,hogynagyonostobánakérzimagát.Annyiraegyszerűvoltado-log,hogyazonnalrákellettvolnajönnie.Egészenabszurdnaktűnt,hogyképesvoltezértmegfenyegetnivalakit.

–Mosthazamegyek–mondtaSarah,ésfelálltazágyról.

–Akkormészhaza,haénaztmondom–ráztamegafejétKieran.

–Micsoda?–kiáltottfelWaverly.

–Egydarabigmégittmaradsz,cserébeazért,hogyhátráltattadanyomozást–mondtaKieranSarah-nak.

A lánymegrázta a fejét.Szájakeserű,vékonycsíkkápréselődött, azarcakomorvolt,már-márszoborszerű.

–KieranAlden,teegyközönségeshazudozóvagy–mondta.

–Nem hazudtam. Csak annyitmondtam, hogy kiengedlek. Azt nemmondtam, hogyrögtön.

Waverlymozdulatlannámerevedett a haragtól.Úgy érezte, hamegengednémagának,hogy megmozduljon, egész biztosan összekarmolná Kieran arcát. Ezért csak állt Sarahmellett,ésnézteafiút,akitolyansokáigszeretett.Afiút,akihezhozzáakartmennifelesé-gül.Mostnemérzettirántamást,csakvégtelenmegvetést.

–Gyerünk – mondta Kieran, és intett az őröknek, hogy kövessék. A cella ajtajábólvisszanézettWaverlyre,akimégmindigottálltSarahágyamellett,éscsakbámultmagaeléadöbbenettől.

–Gyerünk,Waverly.

Waverlymegráztaafejét.

–AmígSarahnemmehetel,énismaradok.

–Erőveliskihozathatlak.

–Aziscsakaztbizonyítaná,hogyigazamvan.–Bármajdnemszétvetetteadüh,nyu-godtéshalkmaradtahangja.–Pontolyanvagy,mintAnneMather.EgyszánalmaskisAnneMatherréváltoztál,ésmégnálaisrosszabbleszel,hanemtérszészhez.

–Rendben–mondtaKieran,majdbiccentettHarvey-nak,akifürgénelőrelépett,ésbe-zártaazajtót.SarahmegfogtaWaverlykezét,ésleültekegymásmelléazágyra.

–Napiháromszorikiadósétkezés–mondtaKieranazőröknek,azzalkimentabörtön-ből.

NEMHIVATALOSNYOMOZÁS

Sethatűlevelűcsarnokbanültaföldön,éséppenfenyőtobozokatszedettszét,hogyaz-tánkiegyebelőlükamagokat.Szerencsétlenmókusnakéreztemagát,detudta,hogyfehér-jérevanszüksége,ésazlegalábbvoltafenyőmagban.

Márvagyszázszorvisszajátszottamagábanabejelentést.Kieranneksikerültmindenvá-rakozásátalulmúlnia.Azzal,hogyaztállította,Sethegyüttműködikapotyautassal,olyanmélyresüllyedt,amilyenmélyrecsaklehetett.Sethsejtette,hogymegfogpróbálkozniva-lamihasonlóval,mégisfájdalmasvoltagondolat,hogymostmindenkiárulónaktartja.

–Ügyeshúzásvolt,Kieran–mormoltamagaelé.

Felvettegyújabbtoboztaföldről,kihúzgáltabelőleaszáraztüskéket,majdkiszedeget-teazaprómagokat.Tudta,hogyezekutáncsupánegyetlenmódontisztázhatjamagát:hasajátkezűlegkapjaelarohadékot.Miközbenakicsi,édesmagokatrágcsálta,megpróbáltaszabotőrfejévelgondolkodni.Vajonmileszakövetkezőhúzása?

Alighanem újramegpróbálja eltéríteni a hajót, ám azzal, hogy elűzte a gépteremből,Sethjócskánmegnehezítetteadolgát.EgyEgyEmberesselmegpróbálhatjakívülrőlműkö-désképtelennétenniahajtóműveket,ámehhezszükségeleszvalamifélerobbanószerkezet-re.HaWaverlysiklójábanbujkálvaérkezettazEmpyreumra,valószínűlegnemvoltalkal-mabombáthoznimagával.Ezaztjelenti,hogyittkellmegépítenie.

Devajonholtalálolyananyagokatahajón,amelyekbőlbombátlehetépíteni?

Sethhátradőlt, és érezte, ahogy a tűlevelekbeleállnak ahátába.Semmit sem tudott abombakészítésről, de arra gondolt, talán érdemes lenne körülnézni a laborban, ahol avegyszerekettárolták.

Lesöpörtemagát,éskiszaladtatűlevelűcsarnokbólafolyosóra.Jóérzésvolt,ahogyamelegebblevegőkörülölelteatestét.Odamentakülsőlépcsőházajtajához,kinyitotta,ésmárlépettvolnaki,amikorhirtelenzajthallott.Ahangokfentről,néhányszinttelföljebb-rőlérkeztek.Döbbentenvisszahátráltafolyosóra,majdleguggoltazajtóelőtt,éshallga-tóznikezdett.

Ahangokegyreközelebbértek,ésSethhamarosankitudtavenni,hogykétfiúbeszél-getarról,mitcsinálnánaka„terroristával”,haelkapnák.Mindhangosabbakéshangosab-baklettekalépteik,mígvégülmárközvetlenülazajtótúloldalárólhallatszottak.

Aztánmegálltak.

–Érzedezt?–AhangjaalapjánTroyHaldersonvoltaz,egytagbaszakadt tizenháromévessrác.

–Mit?

–Eztabrutálisizzadságszagot.

–Haver,nemakartamszólni,de…

–Énmareggelzuhanyoztam.

–Mindenesetreolyanaszagod,mintegytyúkketrecnek.

Ekkorelértékalépcsőfordulót,éstovábbmentekakövetkezőszintre.Sethmegszagoltaazingét,éselfintorodott.Nemsokáigfogtudnibujkálniezzelaszaggal.Szerencséreala-borbanvoltzuhanyzóarraazesetre,havalakileöntenémagátvalamivegyszerrel.Nemalegjobb,deacélnakmegfelel.

Megvárta,amígújraelcsendesedikalépcsőház,majdnagyonóvatosankinyitottaazaj-tót,ésbelépett.

Fürgén,szorosanafalhoztapadvalopakodottfelafémlépcsőkön,majdmikorelértealaborszintjét,kilopózottafolyosóra.Bármennyireishegyezteafülét,nemhallottsemmit.Úgytűnt,üresazegészszint.

Besurrantalaborba,ésbezártamagamögöttazajtót.

Megfordult,ésattól,amit látott,földbegyökerezetta lába.Azegyikpultontöbbtucatüresdobozálltegymásradobálva.Apultotitt-ottfehérporborította,azonkívülüresnitro-génpatronokatislátott.Belepillantottamosogatómedencébe,aholürescsőröspoharakhe-vertek,belsőoldalukonvalamibarna,maróanyagmaradékával.Sethmegszagoltaazegyi-ket,ésfelköhögött.

Lehet,hogymindeztaszabotőrhagytaittmagaután!ÜzenniekellKierannek,deahhozszüksége leszazapjahordozhatószámítógépére,amita tűlevelűcsarnokbanhagyott.Éstovábbraislekellenezuhanyoznia.Csakegygyorszuhany.

Odaszaladt a terem hátuljában lévő tusolókhoz. Isten nagyon szeretheti a tudósokat,mertmégsampontistalált.Sethszívesenbelefeledkezettvolnaaforróvíznyújtottaörö-mökbe,dekényszerítettemagát,hogymiközbenvaduldörzsöliésszappanozzamagát,las-sanelszámoljonszázig.Mikoraztánelértaszázhoz,elzártaavizet.

Megtörölte magát egy köpennyel, azután addig kutakodott az öltözőszekrényekben,amígtaláltegytisztaingetésnadrágot.Mármajdnemkiszaladtalaborból,amikormegtor-pant,visszamentaszekrényekhez,ésösszeszedteazösszesruhát.Mégegykézzelkötöttpulóvertistalált.Igaz,kicsivoltrá,dearrajólesz,hogymelegentartsaahideglépcsőház-banmegatűlevelűcsarnokban.Hónaalágyűrteazsákmányát,éselindultazajtófelé,mi-közbentovábbraisaKierannekszántüzenetjártafejében.

–KedvesSzentKieran,szabadítsmegminketagonosztól–mormoltamagaelé,ésel-nevettemagát.

Éppennyúltvolnaakilincsért,amikorhátulrólfejbevágták.

Afejenekicsapódottacsupánnéhányarasznyiralévőajtónak.Egypillanatraelfelejtet-te, hogyan kell levegőt venni, de sikerült talpon maradnia. Megfordult, hogy szemtőlszembekerüljönatámadójával.Csakaztlátta,hogyegyfémszéklendülafejefelé.Lebu-kott,denemeléghamar,ígyaszékélesszélefelhasítottaafejbőrét.

Pislogottnéhányat.Ragacsos,forróvéröntötteelaszemét,néhánymásodpercigazthit-te, hogymegvakult. Jobb kezével megpróbálta kitörölni, miközben a ballal a támadója

utánkapott.Durva,drótszerűhajatérzettazujjaiközött,teljeserővelmegragadta,éskét-szerbeleverteafalba.

Aszemébekerültvértőlolyanvoltminden,minthaegysötétvörösszűrőnkeresztülnéz-tevolnaavilágot.Egyhatalmasalakotlátott,amintelőrehajolésmeglódulfelé,aztánmárcsakagyomrábacsapódóvállerejétérezte.

Elakadt lélegzete, a tüdejéből kiszaladt a levegő, ő pedig leroskadt a padlóra. Vakonrugdaltaasemmit,ésközbenpróbáltújralevegőhözjutni.Aztántehetetlenülazoldalárafordult,ésakarjátvédelmezőénafejeeléemelte.Brutáliserővelsújtottakleráazütések.Aztánegykőkeménybakancstalpataláltaelabordáit,egyszer,kétszer,ésSethmellkasá-banszétáradtazelviselhetetlenfájdalom.Elsötétültafényateremben.

ElsötétültafénySethtudatában.

Ésaztánelveszítetteazeszméletét.

Amikormagához tért, először azt hitte, a tűlevelű csarnokban van.De faágak helyettfémpultok,éselmosódó,majdújrakiélesedőfénycsövekmagasodtakfölébe.Fogalmasemvolt,hogykerültide.

–Mitörtént?–suttogta.

Senkisemválaszolt.

Ajéghidegpadlónfeküdt.Kényszerítettemagát,hogykinyissaaszemét.Mindenefájt,méghozzá nagyon.Lassan végigtapogattamagát – a lábát, az ízületeit, a kezét.Mindenrendbenvolt.Felült.

Metszőfájdalomnyilalltamellkasába.

Jóságoség,ezténylegfáj!

Nemtudottlevegőtvenni.Eltöröttegybordája.Talánkettő.

Kényszerítettemagát, hogy egyenletesen, kis adagokban vegye a levegőt,majd feltá-pászkodott,ésmiközbenimbolyogvamegálltalábán,körbenézett.Azegyiklaborbanvolt,ésfurcsaruhákvoltakrajta.Odabicegettegytükörhöz.Olyanvoltafeje,mintegyhallo-ween-álarc.Jobbszemealattjókorazúzódáséktelenkedett,ésazegészarcátvérborította.Felkapcsolta a felsővilágítást, éskörbetapogatta a fejbőrén avágáskörüli területet.Tízcentihosszú,mélysebvolt,ésegyenletesenszivárgottbelőleavér.Eztösszekellvarrni.

Azutolsódolog,amireemlékezett,azvolt,hogyfenyőmagokateszik,ésazontöriafe-jét,hogyantalálhatnámegapotyautast…

Azthiszem,ezsikerült,gondoltakeserűen.Kizárt,hogyKieranvagyahaverjaivoltak.Havelükakadtamvolnaössze,máracellámbanlennék.

Lehámoztamagárólavéresinget,amirőlfogalmasemvolt,hogykiélehet,majdmeg-fordult.Abordáibanyilallófájdalomtólösszerándultazarca.Testénekjobboldalátvégigkékesszínűzúzódásokborították.Mostisborzasztóannézettki,detudta,hogyreggelretízszerolyanszörnyűlesz.

Segítségrevanszüksége.

Odabicegettazajtóhoz,egydarabighallgatózott,majdkisurrantrajta,ésnagynehezenelindultafolyosónahajóbaloldalafelé.Szörnyenhosszúsétánaktűnt.Eztaszintetnem-igenhasználták,deazértnemlettvolnaszerencsésösszefutnivalakivel.Mikorbeértalép-csőházba, megállt, és megpróbált levegőt venni. Szívből remélte, hogy a törött bordáknemlyukasztottákkiatüdejét.Azapjasokszorelverte,demostmegértette,miértmondtaazöregmindig,hogy„csakanegyvenszázalékátkapod,fiam”.

–Énisszeretlek,apa–mormolta,aztáneszébejutott,holvan,ésmegállt,hogyhallga-tózzon.Minthaléptekethallottvolnaodalentről,demesszevoltak,lentazesőerdőszinten,vagyméglejjebb.

Erősen megmarkolta a korlátot, és a falnak támaszkodva araszolni kezdett lefelé. Acombja fájt, aholmegütötték,debiztosvoltbenne,hogyel fogjabírnia lába,hacsakelnemájulattólarettenetesfájdalomtól,amiafejébenlüktet.

Lassanhaladt,egészenaddig,mígelnemérteaszintet,aholaszállásokvoltak.Ottaz-tánmegállt,ésújrahallgatóznikezdett.

Mivan,hanemsegít?–gondolta,miközbenazoldaláraszorítottaakezét.Defog.Hameglát,megfogjaengedni,hogymaradjak.

Afolyosóncsendvolt,deeznemjelentetteazt,hogynembotolhatbelevalakibeakö-vetkezőpillanatban.Gyorsnakkelllennie.Hiábasikoltoztakabordáiafájdalomtól,kény-szerítettemagát,hogygyorsabban lépkedjen.A fájdalomtól látvörösenmindent,vagyavérmiatt,amiaszemébefolyt?Nemtudta.Hanemfeksziklehamarosan,elfogájulni.

Nemláthatjákmeg,ahogybelépalakásba,ezértavalamiveltávolabblévőkarbantartófülkefelévetteazirányt.Körbejárattatekintetétafolyosón,dehasonlóanasajátszállás-szintjéhez,ittsemvoltakbekamerázvaakarbantartófülkék.Odabenttaláltegykést,ami-vel sikerültkifeszegetnieahátsó falat.Bedugtaa fejét azátjáróba.Eza folyosó ispontolyanvolt,mintamelyikasajátlakásamögötthúzódott.Gyötrelmeskínokközepettebe-préseltemagát,majdoldalaznikezdettelőre,amígmajdnemteljesenbiztosnemvoltab-ban,hogyelértWaverlylakásáig.Patakokbanfolytazarcánazizzadság,miközbenacső-leágazásokatszámolta.Lefeszegetteazátjáróhátsófalát,ésbelezuhantegyszantálfaillatúruhásszekrénybe.Nagy nehezen átverekedtemagát a lelógó ruhákon, és kilépett a sötétszobába.

Hallgatózott,dealakásbancsendhonolt.AzötévesszülinapibulijukótanemjártWa-verlyszállásán.Mivan,haeznemisazőlakása?

–Waverly?–kérdezte.Mégahangjaissérültvolt,halkan,gyengénéselgyötörtenej-tettekialánynevét.–Waverly?

Keresztülvágottazelőszobán,majdbelépettamásikszobába,ésfelkapcsoltaavillanyt.Egyhatalmasrongybabaültasarokbanlévőszékben,aduplaágyfölöttpedigegyfényképlógott.Aképegynőtábrázolt,akinapernyővelakezébenálltegyvirágosréten.Egyfeke-tepulóverhevertaszéktámláján.Sethodalépett,ésmegszagolta.Waverlyillata.Semmikétség,ezazőszállása.

Sethálltasötétben,ésvisszatartottaalélegzetét.Olyanerősenkalapáltaszíveatöröttbordái mögött, hogy úgy érezte, minden egyes szívveréssel újabb szilánk szakad le acsontjairól.Borzasztóanszeretettvolnalefeküdni.

Denemlehet.Nemteheti.Addignem,amígösszenemvarrjaaztasebet.

Bebotorkáltafürdőszobába,ésbelenézettatükörbe.Afejbőréntátongósebolyanvolt,mintegyásító,véresszáj,vastagésélettelenajkakkal.Egyegyszerűkötés idenemleszelég.Hanemtudjaösszezárni,egészbiztosanelfogfertőződni.

Tudta,hogymegkellenevárniWaverlyt,éshagyni,hogyőcsinálja.Csakhogyképtelenvolt elviselni a gondolatot, hogy valakit a szörnyű vágás közelébe engedjen.MégWa-verlytsem.

Bebotorkáltanappaliba,majdodacsoszogottWaverlyvarróasztalához.Mostazegyszermegengedtemagának,hogysírjon.Kiválasztottegyerősnektűnőfeketecérnát,ésmegke-restealegvékonyabbnaktűnőtűt.

–Négyöltésösszesen,semmiazegész–mondtamagánakremegőhangon.–Egy,ket-tő,három,négy,ésmárkészis.

Afürdőszobában,amosdókagylóalatt találtantibiotikumosfolyadékot,pamutrongyo-katésegydarabgézt,amivelmajdavégénbekötözhetiasebet.

Belenézettatükörbe,ésvégigmérteafiút,akivisszanézettrá.Elégerősvagyehhez?Avére száraz kis patakokban alvadt meg a homlokán és a szája körüli mélyedésekben.Hosszasannézteaképet,ésarragondolt,valahogyígyfogfesteni,hamegöregszik.Vagymármegisöregedett?Lehet,hogybeleöregedettebbeazegészbe.

Megráztaafejét.

–Mégneőrüljmeg,Ardvale.

Fogottegyollót,ésasebszéleinél,amilyenrövidrecsaktudta,levágtaahaját.Leszegykopasz folt a fején,deezmostnemszámított.Azutánbekente a sebet antibiotikummal.Ahogyhozzáértahúsáhozazanyag,olyanerősfájdalomhasítottafejébeésamellkasába,hogykishíjánelájult.Szerettevolnavalamikíméletesebbszerrel lefertőtleníteniasebet,detudta,hogyolyatcsakakórházbantalálna,ígykénytelenvoltaddigelviselniagyötrel-mes,égőérzést,amígbiztosnemvoltbenne,hogykitisztultaseb.Dehamégsemtisztultvolnaki,akkorsembírtavolnatovábbafájdalmat.

–Megtudomcsinálni–mondta,miközbenfelforrósítottaatűt,éskeresztülfűzterajtaacérnát.–Igazikeménysuttyóvagyok–tettehozzá,ahogyösszecsippentetteavágásegyikvégénabőrt.

–Semmiazegész.Ennélsokkalrosszabbdolgokoniskeresztülmentekmáremberek.

Mégis–márpercekótatartottamozdulatlanulatűtnéhánycentiméterreafejétől,pedigtudta,hogyminéltovábbhalogatja,annálrosszabblesz.Túlkellesnierajta,ésakkorvég-realhat.Csakhogyazazegyszerűmozdulat,amivelazemberátszúrjaasajáthúsát,való-jábanalegkevésbésemegyszerű.Lekellhozzágyőznieazönfenntartásösztönét.Azösz-tönt,amelymindenáronmegakarjaőtakadályozniabban,hogykárt tegyenönmagában.

És lekellgyőznie a rettegést a fájdalomtól.A rettegést attól,hogymennyire rossz lesz.Hogymilyenborzasztóanfogfájni.

–Nem számít – mondta a tükörképének. – Nem akarsz meghalni egy kis vágástól,ugye?

Belevágtaatűtafejbőrébe,ésfelsikoltott.Nemtehetettróla.Elviselhetetlenvoltafáj-dalom,mégiskényszerítettemagát,hogyavágásmásikoldalániskeresztülszúrjaasajgó,véresbőrt.Könnyfolytvégigazarcán,majdavértőlpirosraszíneződvebele,amosdóba.Mégis:remegőkézzelugyan,desikerültazelsőöltéstolyanszorosrahúznia,amilyenszo-rosracsakbírta.

Aztánelhánytamagát.Egészenaddigfelsemtűnt,hogyhányingere lenne.Váratlanulérteahányógörcs,csontfeszültcsontnak,olyanvolt,minthabelülrőlbelerúgtakvolnaafájóbordáiközé.Felkiáltott,azoldaláhozkapott,homlokátahidegporcelánhozszorította.Nememlékezettrá,mikorrogyotttérdre,mostmégisotttérdeltapadlón,arcánpatakok-banfolytlefeléazizzadtság.

Képtelenségnektűnt,hogyeztújramegcsinálja.

Sokkaltöbbidőbeteltösszegyűjteniabátorságotamásodiköltéshez,viszontamikoratűbelehatoltabőrébe,márnemfájtannyira.Atestevalamiképpenelzsibbasztottaavágáskörnyékét, amiért Seth rendkívül hálás volt. Minden egyes öltés kevésbé fájt, mint azeggyelkorábbi,ennekellenéreSethegésztestébenremegett,észihálva,fulladozvavettealevegőt.

Avágástvégülhatöltésseltudtaösszevarrni.Nagyoncsúnya,szabálytalan,egyenetlenöltésekvoltak,deösszehúztákasebet.Kényszerítettemagát,hogyegyfertőtlenítőbeázta-tott pamutdarabbal újra végignyomogassa az egészet, aztán bekötözte egy darab gézzel,amitazállaalattkötöttmeg.Nevetségesenfogkinézni,amikorWaverlyhazaér,denemvoltmittenni.

Lehajolt, és ivott a csapból.Nagy, hangos kortyokban nyelte a vizet, azután áttúrta agyógyszeresszekrénytfájdalomcsillapítóért.Bekapottnégyet,deközbentudta,hogyszin-tesemmitnemfognakhasználni.

Aludniakellett.Alábaremegett,ésúgyérezte,mentendarabokrahullvagyszétfolyikateste.Azonnallekellfeküdnie.

Keresztülvágottazelőszobán,majdbe,egysötétszobába,amirőlnemistudtapontosan,hogymicsoda.Felnyögöttésaddigbotorkáltelőre,amíga térdeelnemérteamatracot.Rázuhantazágyra,miközbenakarjávalpróbáltavédeniabordáit.Körülölelteahidegta-karó,ésSethzaklatottálombamerült.

APÁSZTOR

–Köszönömmindnyájatoknak,hogyeljöttetek–mondtaKieranagyülekezetének.Ezvoltazelsőszertartásazóta,hogykötelezővétettearészvételt,ésakezdeményezésszem-látomástbeváltottaahozzáfűzöttreményeket.Majdnemateljeslegénységjelenvolt.Bártiltakozotta feladatellen,Arthurmostahátsósorbanállt,éscsendbenfelírtaazoknakanevét,akiknemvoltakitt.Kieranvégigpillantottatömegen,ésmegpróbáltaazarcokbólkiolvasni,hányembertkellmégmegnyerniemagának.Az idősebb lányokszintekivételnélkülnyíltmegvetésselbámulták–haragudtakráSarahésWaverlybebörtönzésemiatt.Mindenbizonnyalvalamelyikőrtőlértesültekadologról.Afiúkközülistöbbenbizalmat-lanulméregették,devoltakazértszövetségesei.Azelsősorokpedigaleghűségesebbtá-mogatóivalvoltaktele,azokkalagyerekekkel,akikmindenkörülményekközöttkiállná-nak mellette. Kieran remélte, hogy a szertartás végére többen lesznek. Könnyen lehet,hogyazéletemúlikezen.

Eltereltegondolataitakoncepciósperről,amitannakidejénSethszervezettellene.Féligeszméletlenül,kiéheztetve,gyengénésbetegenhallgattaahamisvádakatazoknakafiúk-nakaszájából,akiketvalahaabarátjánakgondolt.Emlékezettahidegtekintetükre,arra,ahogyanelőrehajoltakaszékükben,mikorSethmegemlítetteakivégzést.Egydarabhústláttakbenne,némiszemetet,amitkilehethajítanialégzsilipenkeresztülavilágűrbe.Sethegyszermármeggyőzteőketerről,éshacsaknemerősítimegvalahogyan–bárhogyan–atámogatottságát,újramegteheti.

–Bizonyáraértesültetekróla,hogySarahHodgesésWaverlyMarshalljelenlegbörtön-benvannak.Gondolom,hogytöbbetekigendühösemiatt.Nos,énisdühösvagyok.Sze-retnémegyértelművétenni,hogynemvalamiféleszemélyesnézeteltérésmiatttartóztattukleőket.Azértkerültekrácsmögé,mertakadályoztákanyomozást,melyetegyolyanese-ménysorozattal kapcsolatban folytatunk, amimindnyájunkat súlyos veszélybe sodort. Alegénységegyetlentagjánaksemhagyom,hogyveszélybesodorjaaküldetésünket.Erreaszavamatadom.

Újravégigjártattatekintetétazarcokon.Sokatgyanakvássalhallgatták,delegalábbhall-gatták.Sikerültfelkeltenieafigyelmüket.Ennéltöbbetnemiskívánhatottjelenleg.Azel-gondolkodóarcokból,ésabból,ahogybólogattak,úgylátta,hogyafiúkkörébenmajdnemteljesatámogatottsága.Lehajtottaafejét.

–Nem saját elhatározásból, hanema körülményekmiatt kényszerültem ilyen fiatalonmagamravenniahajóvezetéséveljárófelelősséget.Mégsokesztendőnátszerettemvolnatanulni,hogyankellvezetniazEmpyreumot.Deéppenazidőaz,amibőlcsakkevésada-tottmegnekünk.Szüleinkjelenlegisazellenségfogságábanvannak,éskitudja,mitkellkiállniuk?Elsőszámúéslegfontosabbfeladatom,hogykiszabadítsamőket,miközbentite-ketegytőlegyigmegvédelmezlek.Tudom,hogyszámtalanhibátkövettemel,dekinem?Azelmúlthathónapbantöbbkombájnhibásodottmeg,mintazelőzőötévben.Ennekazazoka,hogyaszerelőkésakombájnvezetőkiskövetnekelhibákat.Nos,éniskövetekelhibákat.Éssajnálomőket,egytőlegyig.

Agyerekeknekvalószínűlegeszükbejuthattakasajáthibáikéstévedéseik,mertKieranegyretöbbmegenyhültarcot,ésegyrekevesebbrosszallótekintetetlátottatömegben.

–Ésezzelel isérkeztünkSethArdvale-hez.Ugyanazonazesténszököttmeg,amikorbekapcsoltaka segédrakéták, ami igen figyelemreméltó egybeesés.Seth talánelvezethetminketaterroristához,decsakakkor,hasikerülmegtalálnunk.Ezaterroristamármegölteazegyiktársunkat,ésbelenyúltahajónavigációsrendszerébe.Aterembenegybegyűltekbiztonságaérdekébennagyonkérekmindenkit,hogyhatudtokvalamitSethtartózkodásihelyéről,tárjátokelénkazinformációt.

Kierankörbepillantott.Miutántudatosultbennük,hogyegyveszélyesterroristabujkálahajón(Kieranszándékosanfogalmazott így),agyülekezetetmáriskevésbé izgattaSarahésWaverlybebörtönzése.Azidősebblányoktöbbségemostinkábbijedtnektűnt,mintdü-hösnek,ésegytőlegyigKieranreszegeztékatekintetüket.

–Elkerülhetetlenülközeledikazösszecsapásórája.Összekelltartanunk,csakígygyőz-hetjükleazellenséget.Csakhogymégabbansemvagyokbiztos,hogyeddigösszetartot-tunk.Bizalomésreményhelyettapanasz,abizalmatlanságésakétkedéshangjaithallom.–Kieranbelecsapottatenyerébeazöklével.–Ezígynemmehettovább!Nemgyőzhetjükleazellenséget,hanemfogunkössze,ésnemrendezzüksorainkat.Őkidősebbek,tapasz-taltabbak,éstúlerőbenvannak.Eljönanap,amikorutolérjükőket,ésaszüleinkszabadonengedésétfogjukkövetelni,éshaazonanaponviszályvagykétkedésjeleitlátjákrajtunk,aztkíméletlenülkifogjákhasználni.Dehaegyütt,egységben,asajátigazunkbiztostuda-tábanlépünkfel,akkorgyőznifogunk,eztmegígérhetem.Nemcsakazértfogunkgyőzni,mert fiatalabbak,erősebbekésokosabbakvagyunk,hanemmertmia jó,őkpedigago-noszoldalonállnak.Éshamegnézitek,atörténelemsoránajómindiggyőzedelmeskedettagonoszon.

Kieranlátta,ahogyagyerekeklepillantanakaföldre,majdmiutánfelidéztékmagukban,amitafölditörténelemrőltanultak,újraráemeltékatekintetüket.Megnyerteőket.Hittekneki. De hogy ne hittek volna? Az igazságmindigmeggyőző. Az igazság a lelkükhözszólt,kimasszíroztabelőlükakétkedést,lecsillapítottaaharagjukat,kivetteakezükbőlafegyvert.Havoltak is pillanatok, amikorKieran elbizonytalanodott afelől, hogy ténylegIstenakaratátteljesíti-ebe,amainapvégrebebizonyította,hogyigen.Aztteszi,amitten-niekell,amireateremtőjeszánta.Azafeladata,hogyajövőjefeléirányítsaahajót.Eztpontosantudta.

–Velem tartotok?Tegyük félre a nézeteltéréseinket, és egyesüljünk egy közös célért.Kössünkszövetséget,ezenanapon,ezenaszenthelyen.Egycsaládvagyunk!–Ökölbeszorítottaésazégnekemeltemindkétkezét,arcátbeletartottaaplafononlévőlámpákfé-nyébe.–Ésnemhagyjuk,hogybárkielszakítsonminketegymástól!

Kieranhangjamegtöltötteatermet,ésagyülekezettapsolniéséljeneznikezdett.

–Kyrie Eleison! – kántálták leghűségesebb támogatói,miközben ütemesen rázták azöklüketalevegőben.Lassankezdték,deapránkéntegyretöbbencsatlakoztakakórushoz,ésvégülegyemberkéntüvöltötteateremazáldást.Kieranamellkasábanérezteahangor-kándübörgését,éslemosolygottagyerekekre.Istenmelletteállt.Hogyanveszíthetne?

Újrabiztonságbanvolt.

ASZAKADÁR

Waverlyacellábanállt,amikorArthurmásnapbelépettabörtönbe,hogyszabadonen-gedjeőtésSarah-t.Afiúszégyenkezvehúztafélreavasrácsotazajtóelől.

–Elmehettek–motyogta,deatekintetétegyetlenpillanatrasememeltefelapadlóról.

Sarahkiviharzottacellából,anélkül,hogyakárcsak ránézettvolna,Waverlyazonbanmegálltelőtte.

–Tudod,min kaptam rajta? – kérdezte, és hallani lehetett a hangján, hogymajdnemszétvetiadüh.–MegfenyegetteSarah-t,hogy…

–Hallottam–mondtaArthurhalkan.

–Azthiszi,hogybármitmegtehet!–kiáltottaWaverly.

–Nembántotta–emeltefelArthurazegyikkezét.

–Eztnemigazolja,hogy…–kezdteWaverly,detúlságosandühösvoltahhoz,hogybe-fejezze.

Arthur összeszorította a száját, és idegesenMattAllbrightra pillantott, aki a folyosónállt,vigyázzállásban,hátamögöttösszekulcsoltkézzel,ésnyilvánvalóanhallgatózott.Art-hurintettWaverlynek,ésmindkettenelindultakaliftekfelé.

Miutánhallótávolságonkívülkerültek,ArthurmegragadtaWaverlykarját,éshalkanalányfülébesúgta:

–Egyetértek,Kierankivetkőzöttönmagából,deSarahis.

–Igen,Sarahtényleghülyevolt–ismerteelWaverly.–Deakkorsemfenyegethetünkmegsenkit!Ésnembörtönözhetjükbeőketbíróságitárgyalásnélkül!

–Egyetértek–mondtaalighallhatóanArthur.–HallottadKierantegnapiprédikációját?

–Kénytelenvoltamhallani.Zengetttőleacellánk.

–Akkortudod,hogygyakorlatilagúgyállítottbetiteketSarah-val,mintakikegyüttmű-ködtökaterroristával.

Arthur semleges arckifejezésébőlWaverlynem tudtamegállapítani, hogya fiú fenye-getnivagyfigyelmeztetniakarja.

–Ezígynemmehettovább,Arthur.

–Mindenkiigyekszikmindentőletelhetőtmegtenni–válaszoltaArthur,ésnagyonki-merültnek tűnt a hangja. Lenyalta a verítéket a felső ajkán pelyhedző szőrszálakról, ésmegnyomtaahívógombot.–Tudom,hogyharagszolKieranre.Én isharagszom.De le-gyünkóvatosak.

–Nehogy véletlenül minket is zendüléssel vádoljon? – kérdezte Waverly, miközbenmindkettenbeléptekaliftbe.Megnyomtaaszállásszintgombját,ésközbeészrevette,hogy

Arthurfigyeli.Lehet,hogyazértküldték,hogykifigyelje,hovamegy?–Kierannektúlsoktitkavan.EgyKözpontiTanácssegíteneadolgon.

–Szeretnélbennelenni?–kérdezteArthurközömbösen.

–Nemszeretnék.Debenneleszek.

–Ugye,tudod,mitmondanakróladatámogatói?–billentetteoldalraafejétArthur.

–Azt,hogyaterroristávalvagyok?

–Igen–mondtaArthur,éselkomorodottazarca.–Ésazt,hogyatefeladatodlettvol-na,hogymegmentsdaszüleiket.

Waverlyúgyérezte,minthagyomorszájonvágtákvolna.Lehet,hogyigazavanArthur-nak.Lehet,hogymegsemválasztanák.

–Nézd–mondtaArthur,ésesdeklőennézettWaverlyreaszemüvegemögül,amiegé-szenfelnagyítottaakékszemét.–Nekemiseszembe jutottmár,hogyválasztástkellenetartani.

Kinyíltaliftajtaja,deWaverlynemmozdult,csakállt,ésszomorúannézteArthurt.Ott,asiklóban,abeszélgetésükutánaztgondolta,találtmagánakegyszövetségest.Valakit,akiemberszámbaveszi.Mostmárnemvoltannyirabiztosbenne,mitgondoljonafiúról.

–Szia,Arthur–mondta,miközbenkilépettaliftből.Afiúminthamégakartvolnamon-danivalamit,deaztáncsakbólintott,ésaliftajtajalassanbecsukódottelőtte.

Waverlymélyenagondolataiba temetkezvementvégigafolyosón.Alakásaajtajáhozérvegépiesenbeütötteakódotazárba,majdbelépettanappaliba.

Azonnaltudta,hogyvalaminemstimmel.Földszagotérzettasötétszobában,olyanilla-tot,aminekittsemmikeresnivalójanemvolt.Valakijártalakásban.Waverlyfelkaptaazajtómellé támasztott krikettütőt, és óvatosan felkapcsolta a villanyt.Nem akart hinni aszemének:egyférfifeküdtakanapéján.Egyférfi,akinekafeldagadtarcátvéreszúzódá-sok borították, és akimost felkönyökölt az ágyon.Waverly sikoltani szeretett volna, deannyiramegbénítottaafélelem,hogymégerreisképtelenvolt.

Aférfiekkorkinyitottaaszáját,ésaztmondta:

–Haszeretnéd,elmegyek.

–Seth–nyögteWaverly,ésaföldredobtaazütőt.–Istenem,Seth.

–Szükségemvoltegybiztonságoshelyre.

Waverlybezártamagamögöttazajtót,majdodarohantakanapéhoz,letérdeltmellé,ésSethfeldagadthomlokáratetteakezét.Egyátvérzettkötéstakartaafejét.

–Veledmegmitörtént?

–Azthiszem,összefutottamapotyautasunkkal–nyögteSeth.Afelsőajkafelvoltsza-kadva,ésúgynézettki,mintegylilalufi.–Kedvesfickó.

EzutánelmondtaWaverlynek,hogymiutánmagáhoztértalaborban,idejöttsegítségért.

Magáraatámadásranememlékezett.Waverlylátta,hogyapusztabeszédisnehezéreesik.Szemlátomástnagyfájdalmaivoltak.

–Elkellmennünkakórházba.

–Kérlek,ne!–MegfogtaésmegszorítottaWaverlykezét.–Nemmehetekvisszaabör-tönbe.

Sethfejeúgyfelvoltdagadva,hogyWaverlyaligismertemeg,ámamikorvégighúztaujjátafiúarcán,hűvösnekérezteabőrét.

–Azthiszem,nincsenlázad.Úgynézki,nemfertőződöttelaseb.

–Vanvalamifájdalomcsillapítód?

–Azthiszem,van–mondtaWaverly,éskimentafürdőszobába,aholtaláltegyüveggelabbólazerősgyógyszerből,amitazanyjaszedettamigrénjére.Mivan,haanyánakmig-rénjevanazonahajón?–hasítottbeléagondolat.Visszanyelteakönnyeit,ésbevitteafájdalomcsillapítótaszobába.

–Tessék–mondta,éskivettháromtablettátazüvegből.Sethmindhármataszájábatet-te,ésegyetlenkorttyallenyelteőket.–Olyanazarcod,mintegyhamburger.

–Nemlehetmindenkiszépségkirálynő–vágtaráSeth.Asérüléseiellenéreboldognaktűnt.Látszottrajta,hogyörülWaverlynek.

Waverlyelmosolyodottmagában,majdkimentakonyhába,aholegykislavórtmegtöl-töttmeleg,szappanosvízzel,azutánleültazágymellettállódohányzóasztalra,ésegyned-veskendővelelkezdtelemosniSethfejét.Arászáradtvéralattkirajzolódottafiúszürke,nyúzottarca.

–Hogyanjutottálkiabörtönből?

–Szintebiztos,hogyapotyautasengedettki.

–Micsoda?–Waverlyúgymeglepődött,hogySethmellkasáraejtetteanedvesruhát.–Miért?

–Azthiszem,csalinakhasznált.

–Kieranazthiszi,énengedtelekki.

–Emiattvagytokrosszban?

–Máregyidejeszakítottunk–vontamegavállátWaverly.

–Sajnálom–mondtaőszinténSeth.–Hatudnékmáshelyet,ahovamehetnék…

Waverly Seth arcát fürkészte; bizonyítékot keresett arra, hogy örül a szakításuknak.Nemtalált.Setharcátelködösítetteafájdalom.

–Feltudszülniannyira,hogylevetkőzz?

–Eljöttafürdetésideje?–kérdezteSeth,éssikerültelmosolyodnia.

–Szerencsédvan,hogynemdoblakkiaszeméttelegyütt–mondtaWaverly.

Sethfelült,éshangosnyögésekközepettelerángattamagárólateljesenösszevérzettin-get.Waverlynekelálltalélegzete.Sethegészmellkasátzúzódásokéshorzsolásokborítot-ták.

–Mittettveled?

–Megölelt,mintegynagymaci.

WaverlygyorséshozzáértőmozdulatokkalhúztavégigamelegvizesruhátSethvállán,majdle,ahátán,végigahasán,abordáimentén,különösfigyelmetszentelveazoldalánéktelenkedőgonosz,feketezúzódásoknak.Tudta,hogySethfigyeliközben,denemnézettaszemébe.Képtelenvoltrá.Zavartaasaját,zaklatottlélegzése.Teljesentermészetesvolt,hogysegítneki,mégis,valahogyfurcsánéreztemagát.Sethlélegzetvételétishallotta,ésláttaaztis,ahogyfeléslemozogamellkasa.Fenyőgyantáraemlékeztetőerős,dekelle-mesillatavolt,ésazonkaptamagát,hogyegyremélyebbenlélegzibe.

–Ésmostalul–mondtaSethrezzenéstelenarccal.

–Keresekvalamit,amijóleszrád–válaszoltaWaverly,ésafiúkezébenyomtaaron-gyot.

Átmentazanyjaszobájába,felkapcsoltaavillanyt,ésamikormegláttaavéreslepedőt,elborzadvafelsikított.

–Temegmitműveltél?

–Sajnálom–mondtaSethmegsemmisülve.–Nemtudtam,kinekaszobája.Amikorrá-jöttem,átjöttemide.

–Azanyaágya.

Waverlyszájamégremegett,amikormegkerülteavéreságyat,ésodamentazöltöző-szekrényhez.Aszekrénybentaláltegymelegítőnadrágot,amiazanyjáévolt,illetvemeg-találtaazapjaegyikrégiingét,amitReginamegtartott.Visszamentanappaliba,ésodaad-taSeth-nekaruhákat.Sethnagynehezenfelállt,denéhánymásodpercmúlvanyögveros-kadtvisszaakanapéra.

–Ezténylegfájhat–mondtaWaverly.

–Ja,énisérzem.

Waverlyellenálltakísértésnek,hogykisöpörjeSethhajátaszeméből,inkábbleültafo-telba,ésatérdérefektetteakezét.

–Hogynézkiaterrorista?

–Semmitnem láttama szemembeömlővértől.–Sethhátradőlt, tekintetét aplafonraemelte. –Avegyi laborban tértemmagamhoz.Azthiszem, azértmentem,hogy lezuha-nyozzak.

–Demégis,mitcsinálhatottott?

Sethekkorhirtelenfelült,majdugyanazzalamozdulattalvisszaisrogyottazágyra.

–Hihetetlen,hogyelfelejtettem–nyögte.

–Mitfelejtettélel?

–Teljesenfelvoltforgatvaalabor.Azthiszem,előttenemsokkalfejezhettebe.–Öklé-velbelevágottakanapépárnájába.–Hogyanfelejthettemel?

–Mitfejezettbe?Mitcsinált?–kérdezteWaverly.

Sethbelenézettalányszemébe.Hosszúmásodpercekreösszefonódottatekintetük.

–ElkellmondanodKierannek–szólaltmegvégülSethmegadóan.

–Rendben–mondtakételkedveWaverly.–Mitmondjakneki?

–Okoslányvagy–felelteSeth,ésbecsuktaaszemét.–Hazudj.

Waverlykimentalakásból,majdelindultafolyosón,miközbennémángyakorolta,mitfogmondaniKierannek.Amikoraközpontivezérlőhözvezető folyosóra ért, egycsapatkislánytpillantottmeg,MarjorieWilkinsszelazélükön.Ahogyelhaladtmellettük,Marj-oriekivettegykarkötőtakarjánlévőkiskosárból.

–Ezzelakarkötővelkifejezheted,hogyKierant támogatod.Kérszegyet?–kérdeztealány,anélkül,hogyakárcsakelmosolyodottvolna.AtöbbekisodafordultakWaverlyhez,ésvárták,mitválaszol.

Waverlyérezteakihívástalányoktekintetében,éseznagyonbosszantotta.

–Köszönöm,denem.

–Azért,mertegyüttműködszvele?–vágottvisszaazegyikkislány.Vékony,pirosszájasebhelykénthúzódottkeresztbeazarcán.

–Kivelműködökegyütt?–kérdezteWaverly,éskeresztbefontaakarját.

–SethArdvale-lel–mondtaMarjorie,ésgonoszánhunyorított.–Mindenkitudja,hogytesegíteszneki.

Waverlyúgyérezte,mindenlevegőkiszököttatüdejéből,deügyeltarra,hogyegyetlenarcizmaserezdüljön.Kizárt,hogyezektudják,gondolta.

–Eznevetséges.

–Mindenkitudja,hogytitokbanmeglátogattadSeth-etabörtönben.

–Ez egyedül énrám tartozik –mondtaWaverly, ésmegpróbált elmennimellettük, deMarjorieegyiktalpnyalója,egyMelanienevűzömöklányelálltaazútját.Gonoszulelvi-gyorodott,ésjelentőségteljesenaWaverlymögöttifalraemelteatekintetét.

Waverlylátta,hogyvalakifelírtaanevétafalra,ésanevétőlegynyílmutategyképre,ésbártudta,hogynemszabadnamegadninekikeztazörömöt,tekintetévelkövetteanyi-lat.Kétpálcikaembervoltaképen:azegyiknekhosszú,hullámoshaja,amásiknakpedignagymerevedésevolt.Ahullámoshajúamásikelőtttérdelt.Akövetkezőszövegvoltfel-írvaaképalá:Áruló+áruló=igazszerelem.

–Kicsináltaezt?–kérdezteWaverly.

–Márittvolt,amikoridejöttünk–vontamegavállátMarjorie.

Waverlysorramindegyiklánynakbelenézettaszemébe,akikpökhendivigyorralazar-cukonnéztekvissza.Űzöttvadnakéreztemagát;úgyérezte,átlátnakrajta.Ezekcsakgye-rekek,mondtamagában.Deki tudja,méghányángondolják rólaugyanezt a legénység-ből?

Utattörtmagánakalányokközött,majdlendületesléptekkelodamentaközpontivezér-lőajtajához,ésmegnyomtaacsöngőt.Azajtószinteazonnalkinyílt,Waverlypedig,mi-előttbelépettvolna,mégvetettegypillantástahátamögöttMarjorie-ra.Alányszemláto-mástféltékenyvolt,amiértWaverlycsakúgybesétálhat.

OdabentKieranfelálltakapitányiszékből,ésúgynézteWaverlyt,mintakivalamihir-telenmozdulattóltart.Arthurláthatóanegésztestébenmegfeszült.

–Nemsokáigrabolomazidődet–mondtaWaverlyhűvösenKierannek.

–Üljle–mutatottKieranazegyikszékre.

Waverlyleült,majdfolytatta:

–Tegnap a vegyi laborban jártam, és láttamvalami nagyon furcsát.Azóta nemhagynyugodniadolog,ésarragondoltam,szólokneked.

–Igen…–mondta lassanKieran.Összekulcsolta akétkezét, ésvárta, hogyWaverlyfolytassa.

Waverlyekkorrájött,hogyfogalmasincs,mitlátottSeth.

–Szerintemjobblenne,hamegmutatnám.

Kierannéhánymásodpercigszótlanulméregettealányt,majdaztmondta:

–Induljunk.

–Nemkellenemagunkkalvinnünknéhányőrt?–kérdezteremegőhangonWaverly.

Kieranodalépettateremsarkábanlévőszekrényhez,éskivettbelőleegygázspray-t.

–Nemleszrászükség–mondta.

Waverly szívesen kikövetelte volna, hogyvigyékmagukkal az őröket, de tudta, hogyfurcsánvennékimagátadolog.

FurcsaérzésvoltKierannelvégigmenniafolyosón,kettesben,úgy,mintrégen.Kieranmegnyomta a lift gombját, és lopvaWaverlyre pillantott.Waverly úgy tett,mintha nemvennéészre,ésmindenerejévelazonvolt,hogynemutassaki,mennyirefél.

Alaborszintensötétvolt,ezértKieranodamentazegyikirányítópanelhez,felkapcsoltaavilágítást,majdmindkettenelindultakafolyosón.Waverlyattólfélt,túlhangosanveszialevegőt.Amikorodaértekalaborajtajához,Kierankinyitotta,ésmagabiztosanbesétált.

A laborban tökéletes rend és a tisztaság volt. A rozsdamentes acélfelületek ragyogvavertékvisszaalámpákfényét.Amosogatómedencemakulátlanvoltésszáraz,minthahe-tekótanemhasználtákvolna.Azösszesszemetesüresvolt.Waverlykétségbeesettenpró-báltamegtalálnianyomátannak,amirőlSethbeszélt.Dehiába.

–Mitláttál?–kérdezteKieranhalkan,miközbennemvetteleaszemétalányról.

–Olyan…olyanvolt,mintegytudományoskísérlet–hebegteWaverly.–Csőröspoha-rakéskémcsövek…

–Hol?–nézettkörbeKieranatökéletesentisztalaborban.

–Apulton.–Waverlyérezte,hogyelvörösödik,ésúgy tett,minthanemvennéészre,hogyKieranazarcátvizslatja.

–Apultonhol?

Waverlytalálomraodamutatottapultegypontjára.

–Mikorláttadezt?–lépettodaKieran.

–Nemtudom.Tegnapreggel–válaszoltaWaverly,éslegszívesebbenfelpofoztavolnamagát.Hogylehetennyireostoba?Egyreátlátszóbbakvoltakahazugságai.

KieranvisszamentWaverlymellé,ésegyetlenpillanatrasemvetteleatekintetétazar-cáról.

–KapcsolatbanvagySethArdvale-lel?

Waverlynektátvamaradtaszája.DöbbentennézteKierant,ésközbenvadulzakatoltazagya.

–Ezmostkomoly,Kieran?–kérdezte,éspróbáltaharaggalleplezniazijedtségét.–Tesemmimásranemtudszgondolni?

– Ma reggel találtunk egy videofelvételt, amin az látszik, hogy Seth meglehetősenösszeverve elhagyja ezt a helyiséget. Amikor lejöttünk ide, tisztaság és rend fogadott.Honnantudnáladologról,hanemtőle?

–NemláttamSeth-et–jelentettekiWaverly,ésúgynézettKieranre,hogyaznemerjenellentmondanineki.Megpróbáltakiolvasniafiúarcából,vajontudja-ehogySethalakásá-banvan,deamikorelfordítottaatekintetét,Waverlytudta,hogycsakblöffölt.

–Csakmegkellnéznemavideónaplót,éstudnifogom,hazudsz-e.

Waverlytelöntötteaharag,amiérterrenemgondolt,demárnemvoltmittenni.Aztűntalegokosabbötletnek,hatémátváltoztat.

–Miértcsinálszúgy,minthaSethaterroristaoldalánállna?

Kieranösszeszorítottaaszáját.

–Jelenlegeztűnikalegkézenfekvőbbmagyarázatnak–mondtavégül.

–Teistudod,hogySethsohanemműködneegyüttsenkivelazÚjLátóhatárról.

–Őbármireképes,Waverly–mondtaKieranhalkanésnagyonlesajnálóan.Csakhogyhazudott.Abból,ahogybeszéltésviselkedett,Waverlytudta,hogyvalójábanőmagasemhisziel,amitmond.

–Sethnemáruló–csattantfel.

–Akapitányaellenfordult–emeltemegahangjátKieran.

–Tenemvagykapitány!–üvöltötteWaverlyolyanhangosan,hogybeleremegtekate-remfémfalai.–Senkisemválasztottmegkapitánnyá!

–Te is támogattál!–kiáltottaKieran,ésWaverlyarcaeléemelteazujját.–Mostvi-szontnagyonfelelőtlenülviselkedsz.Rontjaamorált,haahajóvezetőiveszekednekegy-mással.

–Választásnélkülnincsenekvezetők,Kieran.

Kieranbecsukta,majdújrakinyitottaaszáját,ahogyakkorszokta,amikorideges.

–Évtizedekótanemvoltválasztás ahajón–mondta zihálva.–Ráadásulmost,hogyegyterroristabujkál…

–Tearrahasználodaterroristát,hogypolitikaielőnyhözjuss,Kieran.Ésezannyira…annyira…–Waverlyérezte,hogykönnyekfutjákelaszemét,denemfoglalkozottvelük,csupándühösenpislogottegyet.–Hogymondhattad,hogySarahésén…

–Segítettnekikelrejtőzni!Azzal,hogyellenszegültnekem,Sethésa terrorista is időtnyertek,hogy…

–Sarahnemistudottaterroristáról!

–Seth-rőltudott.Rólamindenkitudott.

–Tepedigbűnbaknakhasználod.–Waverlykezeelőrelendült.–Azegészlegénységetellenefordítod.

–Aközösellenségegységbeforrasztjaalegénységet,ésezsegítabban,hogymegvéd-jemőket.Hatelennélahajóvezetője,értenéd,hogy…

–Ponterrőlbeszélek,Kieran.Egyedültehiszedmagadról,hogytevagyahajóvezető-je.

–Szeretnédkipróbálni?Szeretnédlátni,mennyirekönnyű?

–Szándékombanáll–mondtaWaverly,ésazzalfaképnélhagytaadöbbentKierant.

Végigmentafolyosónalifthez,ésközbennemvetteészrekisfiút,akialépcsőházajtóüvegénkeresztülfigyelte,mintahogyaztsemvetteészre,hogyamikorbelépettaliftbe,afiúkisurrantafolyosóra,ésegészenaszállásszintigkövette.Ésaztsem,hogymiutánbe-csuktaazajtaját,azapróalakbeosontaszemköztilakásba.

ALÁNY

Sethmár azelőtt tudta, hogy vendégeskedése a végéhez közeledik,mielőtt a hazatérőWaverlybeszámoltvolnaaKierannelfolytatottbeszélgetésükről.Elmondta,hogyKieransejti,hogykapcsolatbalépettvele,ígylegfeljebbholnapigmaradhat.BárSethaztistudta,hogynemlehetköztüksemmi,nemtudtaleplezniazörömét,amikoraszépségesWaverlyMarshallegytányérmeleglevestésegyropogósbagettettettleazágymellé.

–Nemszívesenhajítalakki–mondta,éstekintetevégigsiklottaSetharcátelcsúfítózú-zódásokonésvágásokon.

–Afájdalomcsillapítóvoltalegfontosabb–mondtaSeth,ésfelült.–Hamégegyéjsza-kátkihúzhatokakanapédon,teljesenjólleszek.

Összetalálkozottapillantásuk,ésSethmegpróbáltakitalálni,mijárhatWaverlyfejében,ámsemmitsemtudottkiolvasniakemény,merevtekintetből.

–Éshahagynéknekedottkajátvalahol?Azsegítene?–kérdezteWaverly,miközbenbelemártottegykenyérdarabotalevesébe.

–Túlkockázatos–mondtaSeth.

–Nemnagyontudokmárrontaniahelyzetemen.Kierannekelegevanbelőlem.Deiga-zábólazegészlegénységnek.

–Azegészlegénységnek?Hogyhogy?

Waverlyegypillanatraelhallgatott,éslehajtottaafejét.Látszottrajta,hogytúlságosanfájdalmaserrőlbeszélnie.

–Haragudnak,amiértotthagytamaszüleiketazÚjLátóhatáron–mondtavégül.

–Őkugyanúgyotthagytákőket.

–Nem–ráztamegWaverlyafejét.–Kikellettvolna…

–Waverly–mondtakomolyanSeth.–Elkellettdöntened,kitmenteszmeg:egycsomókisgyereket, akikképtelenekmagukról gondoskodni, vagy egy csomó felnőttet, akikvi-szontképesek.Éstehelyesendöntöttél.

–De…

–Nincsde–mondtaSeth,ésaddignézettWaverlyszemébe,amígalányfelemelteafe-jét.–Senkineksincsjogakritizálniazért,amittettél.Senkinek.Eztelkellhinned,őszinténelkellhinned,különbennemfognakbékénhagyni.

WaverlyhosszasannézteSeth-et,ésközbenazongondolkodott,amitafiúmondott.Vé-gülbólintott,ésaztmondta:

–Igazadvan.

–Azszokottlenni.

WaverlytekintetelassanátkúszottatányérjátólSetharcára,akezére,aztánvissza,atá-nyérjára. Igyekezett nemkimutatni az érzéseit, deSeth látta, hogykényelmetlenül érezimagát,éseztetszettneki.Olyansebezhetőnektűntígy.

–Visszatérveakajára–mondtaWaverly,ésimmárhatározottabbvoltahangja.–Kita-láljuk,milegyenazanégyvagyöthely,aholételthagyokneked.Meghogymikor.Senki-neksemfogfeltűnni.

Sethcsábítónakérezteadolgot,különösenaz iméntelfogyasztott tökéletesen fűszere-zett,fantasztikuslevesután.Mégismegráztaafejét.

–Márígyiséppelégveszélynektettelekki.

–Kierannemfogkivégeztetni.

–Tudom–mondtaSeth,ésfelkönyököltazágyon.–Deaztsemszeretném,hogysittrevágjon.

–Úgybeszélsz,minthabármibeleszólásodlenneabba,hogymitcsinálok–csattantfelWaverly.Sethlátta,hogyfelzaklattaaKierannelfolytatottbeszélgetés,detöbbeszevoltannál,hogyfaggatóznikezdjen.Havoltvalaki,akirőlnemakartbeszélni,akkorazKieranAldenvolt.–Nemérdekel,hogyakarod-evagysem,énvinnifogoknekedkaját.Úgyhogyakármegisehetedmajd.

–Mivan,havalakiészreveszi,mitcsinálsz?

–Majd olyan helyen hagyom, ahol senki nem jár. Például az obszervatóriumban.Detöbbilyenelhagyatotthelyisvan.

–Rendben–mondtabizonytalanulSeth.–Haúgysemtudlakmegakadályozni,csináld.

Waverly idegesen Seth-remosolygott, aztán kiment a konyhába, és egy süteménnyelmegpakoltkistányérraltértvissza.

–Kérszegyet?

–Négyekkérek–mondtaSeth,ésfelmarkoltaasütiketúgy,hogyWaverlynekcsakegymaradt.

–Neszégyenlősködj–mondtaszúrósanWaverly.

–Oké–vigyorodottelSeth,éselvetteazutolsósüteménytis.

Waverlykikaptaafiúkezébőlasütit,ésleültakanapéra,közelSethlábához.CombjamegnyugtatóannyomódottnekiSethlábujjainak.Sethazongondolkodott,vajonWaverlyisészrevette-e,hogyegymáshozértek,deúgytűnt,alánygondolatainagyonmesszejár-nak. Az arcára vetülő lámpafényben látszott, hogy az erős összpontosítástól egészenösszeráncolódikaszemöldöke.

–EgyszermondtálvalamifurcsátJoneskapitányról–szólaltmegvégül.–Pontatáma-dáselőtt.

–Ja–mondtaSethfojtotthangon.Tudta,hogyúgynézmostWaverlyre,amitlehetet-lenfélreérteni.

DeWaverlyúgytűnt,mintakisemmitsemvettészre.

–Aztmondtad,hogyabarátaihajlamosakrá,hogytúlkomplikáljákazéletüket.

–Ja–mondtaSeth,éselszorultatorka.

Waverlyodahajoltafiúhoz.

–Aszüleinketmeggyilkolták?

Seth felült az ágyon, karját a térde köré kulcsolta, és olyan közel hajoltWaverlyhez,hogyérezteahajábólfelszállósamponillatot.Csakhogyaz,amirőlalánybeszélniakart,mocskosdologvolt,ezértinkábbvisszafeküdt,ésgyorsanösszeszedtemagát.

–Mittudsz?

–Semmit,de…–Waverlylesöpörteakezérőlasüteménymorzsákat.–Mutathatokva-lamit?

Anélkül,hogymegvártavolnaaválaszt,odamentadobozhoz,amitanagyszövőszékmögérejtett,kivettbelőleegyfényképet,ésodaadtaSeth-nek.Azaképvolt,amelyikWa-verlyapjátábrázoltafiatalkorában,éppencsakderesedőhalántékkal.AférfimellettottálltJoneskapitány,ésúgynéztekki,mintakiképpenakkorsütöttekelegyjóviccet.

–Igen?–kérdezteSeth.

–Nézd–mondtaWaverly,ésmegfordítottaa fényképet,hogymegmutassaahátuljánlévőírást:GalenésEddie,afuto-luteinfelfedezése.–Ezanyakézírása–tettehozzáko-moran.

Sethértetlenülnézettalányra.

–Anyasohanemszólítottaakeresztnevénakapitányt.–Visszaültakanapéra,ésköz-benegyetlenpillanatrasemvetteleatekintetétSeth-ről.–Sohanemmondta,demindigaz volt az érzésem, hogy gyűlölte a kapitányt – tette hozzá halálosan komolyan, majdgyorsanészbekapott,éskijavítottamagát:–Vagyis,hogygyűlöli.

–Szerintedazanyukádtudvalamit?–bólintottSeth.

–Szerintemigen.

–Demiérthazudnaneked?

–Azért,hogymegvédjen–vágtaráWaverly.–Devanittmásis.Átnéztemahajónap-lót, és szinte semmi nincs benne a balesetről.Azt írja, hogy a légzsilipmeghibásodásaokozta,amelyahelytelentelepítésmiattkövetkezhetettbe.

Ezegyszerűennemstimmelt.

–Haatelepítéssoránkeletkezettaprobléma…

–Akkorannakazsilipelsőhasználatánálkikellettvolnaderülnie.

–Megkellnézni,hányszorhasználtákazsilipet,mielőtt…

–Ezt a légzsilipet harmincötször nyitották ki, és soha semmilyen probléma nemvolt

vele.Azelejétőlavégéigátnéztemakarbantartásinaplót.

– Ez még semmire nem bizonyíték, de elismerem, hogy furcsán hangzik – sóhajtottSeth. Nem akart erre gondolni. Olyan sok éven átmegkímélte az apját ésWaverlyt azigazságtól, de lehet, hogy ezzel csak szenvedést okozott a lánynak.Ami az apját illeti,nekimársemmisemfájhat.

–Ezminden,amittaláltam–mondtaWaverly.–Ahhoz,hogyennéltöbbetkitudjakde-ríteni, be kellene jutnom Jones kapitány szobájába, és el kellene olvasnoma személyesnaplóját.

–Ésazthiszed,abbólmegtudnálvalamit?–kérdezteSethszomorúan.–Ottiselolvas-hatnádugyanazokatahazugságokat.

–Hazugságok–mondtaelgondolkodvaWaverly,miközbena fiúarcát fürkészte.Sethlesütötteaszemét.–Tetudszvalamit.

–Nemtudoksemmibiztosat.–Sethakanapétámlájárahajtottaafejét.–Csakvanpárdolog,amireméggyerekkorombólemlékszem.

–Monddel–kérteWaverly,ésSethkezéretetteakezét.–Seth,kérlek.

SethnemtudtalevenniaszemétWaverlyaprókezéről.Mozdulatlannámerevedett,ne-hogyalányelhúzódjon,devégülWaverlycsakhátradőlt,ésvárakozóannézettrá.

–Igazábólegyetlenbeszélgetésrőlvanszó.Apaésakapitánybeszélgettek,ésénkihall-gattam.Négyévesvoltam,ésaludnomkellettvolna,defelébredtemrájuk.–Sethlehunytaaszemét,éshagyta,hogyvisszatérjenazemlék–azemlék,amiresohanemgondolt,deamimégismindigottlappangottatudatamélyén.

Azapjahangjábanfortyogóharagébresztettefel.Akétférfiaszomszédszobábanállt,és fojtott hangon veszekedett egymással. A kis Seth felült az ágyában, pufók kezeivelmegdörzsölteaszemét,ésodatotyogottarésnyirenyitottajtóhoz.Ottlehuppantaföldre,átkaroltaatérdét,éshallgatóznikezdett.

–Neki semmi köze nem volt ehhez – recsegteMasonArdvale. –Ő soha nem tenneilyet.

–Sajnálom,Mason–mondtaakapitány.–Nemtudom,mitmondhatnék.

–Nemondjsemmit.Egyszerűencsakmenjel.

–Senkitsemvádolnékilyesmivel,hanemlennebizonyítékom.

Akapitányelőhúzottazsebébőlegypendrive-ot,ésodalépettasarokbanállószámító-géphez.Egy ideigmindkettenhallgattak.Sethbekukucskálta szobába,és látta,hogyazapjaésakapitányaképernyőföléhajolnak,amelykékfénnyelvilágítjamegazarcukat.Azapjaegyideigtökéletesenérzelemmentesarcotvágott,aztándöbbenet,majdmélysé-gesszomorúságültkiazarcára.

–Megkellkérdeznünk–kiáltotta.–Kell,hogylegyenvalamilyenmagyarázat.

–Hogyanlehetneeztmegmagyarázni?–kérdezteakapitányhiggadtan,miközbenvas-

koskezétrátetteafiatalabbférfivállára,éstekintetévelazarcátfürkészte.

–Adjukmegnekialehetőséget,hogymegmagyarázza.

–Megfogjakapni–mondtaakapitány.

Sethapjanemnézettakapitányra,ésanagydarabférfimegérezhette,hogyidejemen-nie.Szakállasfejétleszegte,mintakipróbálnagyonszomorúnaktűnni,ésidomtalanlába-inkitámolygottazajtón.

Seth egészen biztos volt benne, hogy az anyukája bajban van. Mikor azonban azasszonyesteporosanésfáradtanhazatértabúzaföldről,Sethapjabaljósanhallgatagvolt,ésamikoranővacsoraközbenmegkérdezte,hogymiabaj,MasonArdvalecsupánmeg-köszörülteatorkát,elmosolyodott,ésannyitmondott:

–Semmi,csakaligvárom,hogylegyenmáregykisszabadidőnk.

Sethebbőlarrakövetkeztetett,hogyazanyukájatalánmégsincsolyannagybajban.

Mennyiidőtelhetettel?Egyhét?Egyhónap?Sethnemtudta.Dekésőbb,amikorSethéppenazóvodábanvolt,ésszokásszerintegyedüljátszottazépítőkockákkal,megszólaltariasztósziréna,ésazegészhajónpirosfényekkezdtekvillogni.Sethledobtaafölreakoc-kákat,befogtaafülét,éselkezdettüvölteni.Azóvónőkmegfogtákavállánálfogva,ésúgytartották,miközbenSethasípcsontjukatrugdosta.Atöbbigyerekdöbbentennézteajele-netet,voltak,akiksírvaisfakadtak.

–Erreemlékszem–mondtaWaverly,visszarántvaSeth-etavégtelenülszebbjelenbe.–Akkornemértettem,miértzaklatottfelennyireadolog.

–Énmégmostsemértem.

–Azért,mert tudtad–mondtaWaverly,ésafiúvállára tetteakezét.–Istenem,Seth.Tudtad,hogyazapádnakvalamiközevanadologhoz.

–Nemtudtambiztosan,ésmostsemtudom–mondtaSethvalamivelélesebbhangon,mintahogyszerettevolna.Waverlyelhúzódotttőle.–Úgyértem–folytattamegenyhülve–,hogyfogalmamsincs,honnan tudtamakkor,hogymeghaltazanyám.Devalahogyanmegéreztem.Azegyikpillanatbanmégazokkalahülyeépítőkockákkaljátszottam,akö-vetkezőbenpedigmáregyhatalmaslyuktátongottazéletemben.

Sethazelőttsoha,senkineknembeszélterről,ésmostúgyérezte,minthavalakiegyha-talmassúlytgördítettvolnaleamellkasáról.SzerettevolnaazösszestörténetétrázúdítaniWaverlyre,szeretettvolnamindentelmondanineki,amirekíváncsivolt.

–Talánvalahol igazadvan.Talán számítottamarra,hogy történni fogvalami.Abból,ahogyapaakkornézteanyát,amikoraznemlátta.Mosolygott,amikoranyaránézett,deabbanapillanatban,hogyelfordult,eltűntazarcárólamosoly,ésúgybámulta…nemistudom…mintegyragadozóazsákmányát.Felismertemeztanézést,hiábavoltamolyankicsi.–SethWaverlyreemeltea tekintetét.A lány rezzenéstelenarccal, ítélkezésnélkülhallgatta.–Tudtam,hogybántaniakarjaanyát.

–Demiért?–kérdezteWaverly,éskönnyekbuggyantakkiaszemesarkán.–Miértöl-

tékmegazapámat?

Sethmegráztaafejét.

–Nemtudom,mivelharagítottákmagukraennyireakapitányt.

–Annyira,hogyképesvoltölni.–EgykönnycseppgördültvégigWaverlyarcán.Sethgondolkodásnélkülodanyúlt,és letörölte.Egyetlenpillanatrasemvette leaszemétWa-verlyarcáról.

–Emlékszelazapukádra?–kérdeztegyengéden.

–Csakpárképre–suttogtaWaverly.–Denéhaarragondolok,talánezeketazemléke-ketiscsakéntaláltamki.Abból,amiketanyamesélt.

–Igen,tudom,miregondolsz.

–Terosszabbuljártál.Hozzámlegalábbkedvesvoltazanyám–mondtaWaverly,majdészbekapott,ésbelenézettSethszemébe.

–Tetudtad?–kérdezteafiúfagyosan.–Tudtad,hogybántvelemapa?

Waverlyegypillanatraelhallgatott,majdnémihabozásutánaztmondta:

–Mindenkitudta.

–Éssenkinemcsináltsemmit–mondtaSethméghidegebbhangon.

–ŐvoltJoneskapitánylegjobbbarátja–mondtaWaverly,deegybőlráisjött,hogyezcsakkifogás.–Nem.Igazadvan.Óriásihibavolt,hogysenkinemavatkozottközbe.Hogysenkinemsegítettneked.

–Hihetetlen,mitmegnemúsznakazok,akiknekeléghatalmukvan.

Waverly bólintott,majd lehajtotta a fejét a kanapé háttámlájára. Seth látta a szemén,hogymindjártelnyomjaazálom,denemakartaabbahagyniabeszélgetést.Szeretettvolnamégaszüleiktitkairólsugdolózni.Kicsitolyanvoltazegész,mintvalamibeavatásiszer-tartás.

Azelőttmindigaztgondolta,hogyárulásnakfogjaérezni,haegyszerelmondjavalaki-nek,milyenvoltazapja,deinkábbolyanérzésvolt,minthaéletébenelőszörhűségeslettvolnaönmagához.

–Seth–mondtaWaverly.–Tudnomkellazigazságot.

–Fogalmamsincs,hogyantudnánkkideríteni.

–Nekemsem.Devalahogykifogom.

Waverly olyan elszántnak, olyan erősnek tűnt, hogySeth szerette volnamegcsókolni.Arragondolt,hogymegfoghatnáavállát,ésaszájáhozszoríthatnáaszáját,ésakkormin-denkiderülne.Habárkimásülmellette,megisteszi.DeWaverlyMarshallalnemhibáz-hat…Belesemmertgondolni,mennyiregyötrelmeslenne,haWaverlyegyszersminden-korravisszautasítaná.

UgyanakkorWaverlysírtelőtte.Lehet,hogyazőjelenléteisfelszabadítóanhatottWa-

verlyre?

Sethazarcátfigyelte,deWaverlyéppencsakvisszanézettrá,ésúgyfürkészteazarcvo-násait,minthamégmindignemdöntöttevolnael,megbízhat-ebenne,vagysem.

Őnematiéd,emlékeztettemagátSeth.Nemlehetatiéd.

–Biztosnagyonfáradtvagy–mondtaWaverlyegybocsánatkérőmosolykíséretében.

Nemenjel,szerettevolnamondaniSeth,deehelyettbólintott.

–Gyere–nyújtottaodaakezétWaverly.

Seth-neknagyotdobbantaszíve,deaztánrájött,hogyalánycsaksegíteniakarfelállni.Hagyta,hogyrátámaszkodjon,éslassanátvitteazanyjaszobájába,aholúj,tisztaágyneművártaazágyon.

–Nemvagyabbanazállapotban,hogyegykanapénaludj–mondta.

Sethodafordulthozzá.Tudta,hogyazarca túlsokmindentelárul,éshogyWaverlyaszájaformájábólispontosantudja,mitérez.

–Jóéjt–mondtaWaverly,ésmegfordult,hogyvisszamenjenasajátszobájába.Amikorbecsuktaakettejüketelválasztóajtót,mégvisszanézett.

–Jóéjt–mondtaSethazüresfolyosónak.

ATÁMADÁS

Kieranszélesmosollyalazarcánpillantottvégigagyülekezetén.Mégvasárnaponkéntsemszokottennyire tele lennia terem,mégúgysem,hogykötelezővétettearészvételt.Majdnemmindegyikszékenültek.MégWaverlyisittvolt:aközépsősorbanült,kékruhá-ban,ésőtnézte.Voltvalaminehezenmeghatározhatóapillantásában.Talánbocsánatkérésbujkáltbenne?Esetlegbűntudat?Lehet,hogyrosszuléreztemagátabeszélgetésükmiatt,ésazértjöttmael,hogyjóvátegyeadolgot.

Kieranmakülönösenenergikusanéreztemagát.Ahangjatisztábban,aszavaierőtelje-sebbencsengtek.Jókedvűvolt,ésnyitott.Tudta,hogymaképesleszmegszólítaniőket.

–Gondolkodtatokmárazon,hogymiértittvagytok,ezenahajón,ésnemaFöldönkellküzdenetek az életben maradásért, miközben az a szemetek láttára változik sivataggá?Gondolkodtatokmárazon,hogyavéletlenekmicsodaegybeesésekellettahhoz,hogyré-szeseilehessetekazemberiséglegfontosabbküldetésének?

Kieranmegköszörülteatorkát,éstekintetétapódiumszéléreszegezte.Végigsimítottaszószékoldalán.Keménynekésvalóságosnakérezteafátatenyerealatt.

–NéhányanmégemlékeztekArthurDietrichtörténetére,ugye?Emlékeztekarra,hogyaszüleinekegyrozogateherhajónkellettáthajózniukazAtlanti-óceánt?Arosszminőségűbenzintől a hajó motorja Grönland partjaitól ötszáz mérföldre tönkrement, és hat hétighánykolódtakazÉszaki-tengeren,amígegyarrajárócirkálóelnemvontattaőketÚj-Skó-ciába.Sajátmaguknakkellett ivóvizetpárolniuk,ésaztették,amitahálóikkalki tudtakfogni.Ezutánkeresztülkellettvonatozniukakontinensen,deúgy,hogyavasútikocsikte-tejénutaztak,éjjelafagyoshidegben,nappalaperzselőkánikulában,mígmegnemérkez-tekChicagóba,ahollekellett tenniükegysorgyötrelmesalkalmasságivizsgát,újramegújrabizonyítaniukkellettaziskolázottságukatésatudásukat,mígvégülrésztvehettekegyirdatlannagylottósorsoláson.Detudtátok,hogyatörténetittmégnemértvéget?Nembi-zony,ugyanisazelsőkörbennemválasztottákkiőket.Várólistárakerültek,ésmajdnemvisszamentekNémetországba,hiszencsupánkéthétvoltaküldetéskezdetéig.Végülmég-isúgydöntöttek,hogymaradnak,éstudjátok,mitörtént?Azokazemberek,akikethelyet-tükválasztottak,azEmpyreumindításaelőttnégynappaléletüketvesztettékegyrablótá-madásban. Így lettekGunther ésEdithDietrichmérnökökazEmpyreum legénységénektagjai.

–Gondolkodjatokelezenegykicsit.Gondoljátokel,mennyimindensülhetettvolnaelbalul,demégsemígy történt.–Kieranfelemeltemindkétkezét,mintakimeglepődik.–Van,akierreaztmondja,szerencse,dealelkemaztsúgja,hogyaszerencseeztnemma-gyarázzameg.Ésgondoljatokatöbbiektörténetére,arra,hogymindnyájuknakfoggal-kö-römmel kellett küzdeniük azért, hogy feljussanak erre a hajóra.A szüleitekről beszélek.Azénszüleimről.–Láttaarcukon,hogyelgondolkodnak,hogyaszékükbenülvevissza-utaznakazidőben.–Számomramindezegyetlendolgotjelent.Ezahajóazotthonunk.Ezahajó a végzetünk.Mindnyájan egyhatalmas terv részei vagyunk.Ésminden, amit te-szünk,ennekatervnekamegvalósításátsegíti.Mindnyájanazttesszük,amittennünkkell,

éspontosanúgy,ahogytennünkkell.Ezérttudomalelkemmélyén,hogynemfogunkel-bukni.

Ittelhallgatott,elégsokáigahhoz,hogyhallhassaasajáthangjátvisszaverődniafalak-ról.Avilágonmindennéljobbanszeretteezeketapillanatokat,ezeketacsendeketaprédi-káció közben, amikor tisztán érezte Isten jelenlétét a helyiségben. Rengeteg szeretetet,rengetegjóságotérzett.Örült,hogyWaverlyiseljött.Alányrapillantott,néztegyönyörű,oválisarcátéshatalmasszemét,amelyegyenesenőrászegeződött.Látta,hogyalányerő-sengondolkodikvalamin.Vajonsikerültmegérintenieaszavaival?

–Érzitek?–suttogtaamikrofonba,majdmegállt,ésmegvárta,amígelragadtatottkö-zönségéneknémaságamegtöltiateremlevegőjét.–Érzitekennekazüzenetnekazerejét?Remélem,hogyegésznapéreznifogjátok.Remélem,hogyegészenholnapreggeligéreznifogjátok,amikorújratalálkozunk,hogyismétmegerősítsükahitünket.

Mostjöttakedvencrésze.Kilépettapódiummögül,felemeltemindkétkezét,ésaztki-áltotta:

–Mostrajtatokasor,hogybeszéljetek!Kérlektiteket,hogyhavanvalami,amiaggasztvagyemészt,lépjetekelőre,ésosszátokmegvelünk!

Megdöbbent,amikorWaverlyhabozásnélkülfelállt.

–Aggaszt,hogymégmindignemtartottunkválasztást–mondta,ésegyenesenaszemé-benézett.–Ahajóndemokráciánakkelllennie.AzonnalfelkellállniaaKözpontiTanács-nak.

AszavakpengeélesjégszilánkokkénthasítottakKierandobhártyájába.

DeWaverlymegszólalásacsupánazelőszelevoltaközelgőlavinának.AteremközepénfelálltSarahHodges,haragostekintetétKieranreemelte,ésgonoszulelvigyorodott.

–Aggaszt,hogyKierantitkolózik.Egyterroristavanahajón.Tudnunkkell,mitörténik.

Kieranmárnyitottavolnaaszáját,hogyválaszoljon,deekkorMelissaDickinsonisfel-állt,ésaztmondtaamagavékonykahangján:

–Aggaszt,hogyKieranAldenbíróiítéletnélkülbörtönözbeembereket.

Olyanvolt,mintegyrémálom.

Kieranegydarabigcsakbénultanbámultaaháromlányt,majdWaverlymegköszörülteatorkát.

–Kierannagyszerűmunkátvégzett–mondtahangosan.Immárazegészhallhatósághozintézteaszavait.–Dehozzánkhasonlóanőtismegviselteatámadás.Hogyanvárhatnánkel,hogyegymagacipeljeahajó irányításával járó felelősségetés feladatokat?Pihenésrevanszüksége.–Összetalálkozottatekintetük.–MindezektudatábanfelkéremSarahHod-gest,hogyinduljonKieranellenakapitányválasztáson.

–ÉnpedigjelölömWaverlyMarshalltaKözpontiTanácsba.

Hirtelenóriás hangzavar támadt, ahogymindenki elkezdte bekiabálni a jelöltek nevét

különbözőposztokra.

Eztazegészetelőreeltervezték.Nemazértjöttek,hogymeghallgassákaprédikációját.Azértjöttek,hogymegdöntsékahatalmát.

–Várjatok!Várjatok!–ordítottaKieran.Nemakart ennyireharagosnak tűnni,de ígylegalábbelhallgattak.Mindakétszázötvengyerekodafordult felé.–Hogyantarthatnánkválasztásokat,miközbenegyterroristavanahajón?

–Egyetlennapeléghozzá–kiáltottaodaWaverlyatömegfejefölött.–Hamegválasz-tanak,holnapestemármegtarthatodazeligazítástaKözpontiTanácsnak,akikelkezdhet-nekmentesíteniaterhekalól.

KierangyűlölteWaverlyt,amiértazúgyállítottabeadolgot,minthaszívességettenneneki.

SarahHodgeselkezdettpapírcédulákatosztogatni.Többszázcetlivoltnála,ésagyere-kekmohónkapkodtákszétőket.KieranWaverlyrenézett,akiszemrebbenésnélkülálltaatekintetét.Akönyörületnekaszikrájasemlátszottazarcán.Azutolsómorzsájaiselillantannakacsodálatnak,amitKieranvalahaalányirántérzett,ésegyszerrerájött,hogyazakét,szépnagyszem,azaszívalakúáll,azokamagasarccsontok,azamézszínbőr–való-jábanazellenségarca.

–Apapíronajelöltekvitájánakmenetrendjétolvashatjátok–kiáltottaSarahHodges.–Mindenegyesvitautánszavazhatunkanekünklegjobbantetszőjelöltre. ÍgynéhányóraalattfelállhataKözpontiTanács.Délutánaztánválasztunkegybékebírót,estepedigsortkerítünkakétkapitányjelöltvitájára.Tehátleszidődfelkészülni,Kieran.

–Nincsenszükségemidőreahhoz,hogyfelkészüljek!–mondtadühösenKieran.

–Jó–mondtaSarahboldogan.

Kieranegydarabigcsakbámultaalányarcánszétterülőpimaszvigyort,majdhitetlen-kedvemegráztaafejét.

Deaztánatömegrepillantott,ésnemtudtanemészrevenni,hogymennyirelelkesek.Agyerekek fel-alá járkáltak, tanulmányozták a vitabeosztást, izgatottan beszélgettek egy-mással.Mégsohanemtűntekilyenélénknek.Ezekagyerekekakartákaválasztást.

Hamegpróbáljamegakadályozni,azzalbiztosanelveszítiakapitányiszéket.

–Meghajlokalegénységakarataelőtt–mondtahangosan,hogymindenkihallja.Sarahgonoszmosollyalnekiisátnyújtottegypapírt.Elvette,ésazegymásszavábavágvakiabá-ló,izgatotttömegetotthagyvavisszamentazirodájába,hogygondolkodhasson.

Lehajtottafejétazíróasztalára,ésbecsuktaaszemét.Eljötthátapróbatételideje.

Vettnéhánymélylélegzetet,ésmegpróbáltmegnyugodni.

Szükségemvanahitemre,mondtamagában.Hinnemkell,hogyezaválasztásisrészeazŐtervének.

Demivan,haveszítek?–gondolta.

Nemveszíthetek,mondtamagában.Azasorsom,hogykapitánylegyek.Különbenmiér-telmevoltennekazegésznek?

Megnyugodott,ésmirevisszamentazelőadóterembe,aholéppenkezdődtekaviták,ké-szenálltarra,hogyszembenézzenakihívóival.

Körülbelülhuszonötenülhettekaszínpadon,őkvoltakazok,akikversenybeszálltakaKözpontiTanácshétszékéért.Aligvárták,hogyelmondhassák,megválasztásukeseténmitcsinálnánakjobban.Kieranderekasantűrteasok-sokkritikát,melyeknagyrészeabbólfa-kadt,hogyakritikusképtelenvolthelyesenfelmérnialegénységésahajóképességeit.

AlegnevetségesebbjavaslatAdamMizrahiválasztásibeszédébenhangzottel:

–MárholnaputolérhetnénkazÚjLátóhatárt,hateljessebességrekapcsolnánkahajtó-műveket.

Afiatalabbgyerekekkitörőlelkesedésseléstapsviharralköszöntöttékazötletet,deKie-ranlátta,hogyazidősebbekmárkevésbélelkesek,hiszenőktudták,milyenkövetkezmé-nyekkeljáramegnövekedettnehézkedésaszervezetre.

ArthurDietrich,akiszinténindultaKözpontiTanácsegyikszékéért,felállt,ésbelené-zettAdamszemébe.

–Nemcsak a gravitáció testünkre gyakorolt hatásaimiatt nem gyorsíthatjuk tovább ahajót,hanemmertanagyobbgyorsulássalaztkockáztatnánk,hogyamélyűrrészecskéiát-szakítjákahajótestet.BennevanaRepülésiésnavigációskézikönyvben,haesetlegérde-kel.–Ettőlelcsendesedettatömeg,ésArthurodafordultagyerekekhez:–AKözpontiTa-nácsbankelllennielegalábbegyolyanembernek,akitisztábanvanahajóműködésével,valamintnaprakészinformációivannakaterroristáról,ésarról,hogymikénttervezzükazösszecsapástazÚjLátóhatárral.Énilyenembervagyok,ezértszavazzatokrám.

ArthurjelentőségteljesenKieranrepillantott,ésőtudta,hogyafiúmegbízhatóközvetí-tőjelenneatanácsban.Nagyonremélte,hogymegválasztják.

EzutánWaverlykezeemelkedettalevegőbe,ésahallgatóságrákezdettfigyelni.

–MindenkimásnáltöbbettudokazÚjLátóhatárparancsnokistruktúrájáról,azonkívülismeremahajóalaprajzátésazottkialakultpolitikaihelyzetet.Atámadáselőkészítéséhezfelbecsülhetetlensegítségetjelenteneatapasztalatom.

–Otthagytadaszüleinket!–kiáltottaekkorMarjorieegyikkishűségesfegyverforgatójahátulról.Többenegyetértőénsipítoznikezdtek,Marjoriepedigelégedettenvigyorgott.

–Tiugyanúgyotthagytátokőket–vágottvisszaWaverly,ésvillámokatszórtaszeme.

Úgy tűnt, erre nem tudnakmitmondani, ezért elhallgattak.Volt azonban néhány fiú,akiketnemelégítettkiaválasz.

–Megsempróbáltadkideríteni,kivanmégéletben!–kiáltottaegytizenkétévessrác,akirőlKierantudta,hogyfogalmasincs,mitörténtaszüleivel.

–A te testedbenhánygolyólyukvan?–kérdeztemérgesenWaverly, és félrehúzta azinge gallérját, hogymegmutassa a vállán éktelenkedő csúnya, vörös heget. –Ezt akkor

szereztem,amikoraszüleinketpróbáltammegmenteni.Ésmegismentettemvolnaőket,hanemrepkednekkörülöttempisztolygolyók.

–Otthagytadőket–kiáltottaMarjorieWilkins.Bárővoltazegyiklegelszántabbtámo-gatója,Kieran nem igazán kedvelte a lányt.Mindig csúfondáros arcában bujkált valaminehezenmegfoghatógonoszság.

–SarahHodgeséséntaláltukki,hogyanmenekítsükkialányokatarrólahajóról.Sa-manthaStapleton az életét áldozta azért, hogykiszabadulhassunk–mondtaWaverly, ésmajd’keresztüldöfteMarjorie-tatekintetével.–Azt,hogymaittülhettekebbenaterem-nek,nekünkköszönhetitek.

Úgytűnt,erresenkinemtudmitmondani.

Miutánvégetértavita,alegénységfelsorakozottateremvégében,ésmindenkibeütötteazáltalaválasztotthétnevetegyszámítógépbe,amelyikegybőlösszesítetteisazeredmé-nyeket.KierannéhánybarátjabekerültaTanácsba.ArthurtésTobinAmestismegválasz-tották–őtagyerekekegyidejeTobindoktornakszólították–,valamintazegyiktisztjét,HarveyMarkemet.Harveyfejérőlmárlekerültakötés,ésúgynézettki,mintakiteljesenmeggyógyult.Bárrezgetia léc,Waverly isbekerült,ésmégtöbbolyangyerek,akik in-kábbőhozzáhúztak,mintKieranhez:ottvoltAliaKhadivi,akihűségesbarátnőjevoltWa-verlynek, aztánMelissaDickinson, az a lány, aki a kisebbekre vigyázott, és akimindigmegvédteWaverlyt, amikor a többiek becsmérelték.A tanács hetedik tagjaSealyArndtlett,Sethforrófejűcimborája.Kierannekelszorultaszíve.Atámogatóikisebbségbenlesz-nekaTanácsban.Arthurnaknagyonmeggyőzőenkellérvelnieavitákban.

Abékebíró-választásvégtelenülhosszúranyúlóvitájautánalegénységazötjelöltkö-zül szerény többséggel Bobby Martint választotta. Kieran próbálta nem kimutatni,mennyirenemörülazeredménynek.Bobbymeglehetősenkiszámíthatatlanfiúvolt,ésKi-eransohanemtudtabiztosan,kinekazoldalánáll.Őrültségnektűntegyolyanfiúkezébeadniazigazságszolgáltatást,akimégcsaknemisborotválkozik.Csakhogyazidősebbfiúkmármindbetöltöttekvalamilyentisztséget:őrökvoltak,esetlegaKözpontiTanácstagjai,vagyaközpontivezérlőbenteljesítettekszolgálatot.Egyszerűenelfogytakakamaszok.

KieranharagostekinteteWaverlytkeresteateremben,ésamikormegtalálta,meglepőd-velátta,hogyalányisőtnézi.Odabiccentettneki,mertakármitisgondolterrőlahelyzet-ről,tudta,hogykénytelenleszegyüttdolgoznivele.Deaztistudta,hogyhiábaerőltetettmagáranyugalmat,Waverlypontosanlátja,mennyiredühös.Soha,semmitnemtudottel-titkolnielőle.

Miutánvégetértazalacsonyabbpozíciókértindulójelöltekvitája,Waverlyfelmentazüresszínpadra,ésmegfogtaamikrofont.

–Eljöttakapitányjelöltekvitájánakideje.MegkérnémSarahHodgest,hogyjöjjönfelaszínpadra.

Sarahakarjátlóbálvalépettodaapódiumhoz,mintakifizikaiösszecsapásrakészül.El-vetteWaverlytőlamikrofont,demielőttmegszólaltvolna,mégmegeresztettKieranfeléegygyűlöletteltelimosolyt.

–Amintazt ti is tudjátok,néhánynapjamindenféle tárgyalásés ítéletnélkülbebörtö-nöztek,megfenyegettekésárulónakbélyegeztek.Hanemakarjátok,hogyveletekismeg-történhessenugyanez,szavazzatokrám.KieranAldennemkapitány.Kieranegydiktátor,ésamidolgunk,hogymegállítsuk.

Kierantmajdszétvetetteadüh,ahogyaSarahszájábólelhangzórágalmakathallgatta.Ijesztővolthallani,hogyvalakiilyengyűlölettelbeszélróla,deamikoratömegrepillan-tott, látta,hogysokankétkedésselhallgatjáka lányt.Minél továbbbeszélt–arról,hogymikéntgyorsítanáfelazÚjLátóhatárüldözését,éshogyanvégeznékiAnneMathertésaKözpontiTanácsátmindazért,amittettek–annálkevésbékeltettealkalmasvezetőbenyo-mását,ésannálinkábbtűntdühös,ijedtkislánynak,akinekfogalmasincsafeladatnagysá-gáról.Abeszédetmegtapsoltákugyan,deKierantudta,hogyőennélsokkaljobbattud.

Amikor fellépett a színpadra, a fiúk egy része a terem végén állóArthur vezetésévelhangosantapsolniéséljeneznikezdett,amitőlmárismagabiztosabbanéreztemagát.

–Kétségkívül érdekes történet volt, amit SarahHodges elmesélt rólam –mondta, éspróbált inkább gúnyosnak, mint haragosnak tűnni. – Azért nevezem történetnek, mertegyetlenmondatasemvoltigaz.Hodgeskisasszonytazértcsukattamle,mertolyanfontosinformációttartottvissza,amelysegíthetettvolnaSethArdvaleésaterroristakézrekeríté-sében.Nagyonfontos,hogykiszabadítsukaszüleinket,ésnagyonfontosazis,hogyfenn-tartsukahajóműködését,devanvalami,amiszámomramégennélisfontosabb:mégpe-digaz,hogyéletbenmaradjatok.MaxBrentetmegölték.Őrültekrohangálnakahajón,ésgyilkoljákalegénységet.Rosszulgondolom,hogybármiáronkézrekellkerítenünkőket?Rosszulgondolom,hogymindentmegkelltennem,hogyazigazságszolgáltatáseléállít-samezeketazembereket?

Arthurekkorüdvrivalgásbantörtkihátul,mireatöbbiekistapsolniéséljeneznikezd-tek.

–Nézzétek–mondtaKieran,majdmegvárta,amígelülataps.–Tudom,hogynemvol-tamtökéleteskapitány.Követtemelhibákat.Akárcsakti,éniscsakegygyerekvagyok,aki felnőtteknek valómunkát végez. És bár adódtak nehézségek, biztos vagyok benne,hogysenkiezenahajónnemtudtavolnajobbancsinálniadolgot.

Újabbtaps.Atömegmármostizgatottabbnaktűnt,mintSarahbeszédealatt.Alányazelsősorbanült,ahomlokátráncolvanézteKierant,ésközbenakörmétrágta.

–Deamimégfontosabb:nemlennehelyes,haegyilyenválsághelyzetkellősközepénváltanánkleavezetést.Hónapokótavezetemahajót.Tudom,miveljárafeladat.Ismeremaz Empyreumot. A jelenlegi veszélyhelyzetben katasztrofális következményekkel járnaegyvezetőváltás,nemcsupánahajó,deamentőakciószempontjábólis.

–Máreziselegendőoklennearra,hogyengemválasszatokkapitánynak–mondtaKie-ranszerényen.–Devanvalami,amitalánmégezeknélisfontosabb.–Ittrövidhatásszü-netettartott,ésvégigpillantottazarcokon.Mindenkiőtnézte,ésbárvoltak,akinekkétel-kedéstükröződöttaszemében,alegtöbbenkíváncsianésbizakodvahallgatták.

–Senkineknincsolyanhatározottelképzeléseahajójövőjéről,mintnekem.Fogtamezt

aszedett-vedett,tehetetlenlegénységet,éselértem,hogyműködtetnitudjukahajót.Néz-zétek,ilyenrövididőalatthovajutottunk!Deeznemazénérdemem.Hiszem,hogyazértvoltunkképesektalpraállni,mertvégülelfogadtuk,hogyvanegyközöscélunk.Közösenlétrehozunkegyújerkölcsivilágképet,ésnemtudomszavakkalkifejezni,mennyiremeg-tisztelőszámomra,hogyeszköze leheteksorsunkbeteljesülésének,vagyisannak,hogyakövetkezővilágteremtőilegyünk.

Ahallgatóságezúttalelgondolkodott,mielőtttapsolnikezdett,deaztánnéhánymásod-percmúlvakitörtahangoséshosszantartóéljenzés.Kieranbólintott.Biztosvoltbenne,hogymegválasztják.

Aszavazásnéhánypercigtartott,ennyiidőrevoltszükségahhoz,hogyalegénységmin-dentagjabedobjaasajátszavazócédulájátegydobozba.Aszavazatokösszeszámlálásaisgyorsanment,ahárom,egymástólfüggetlenszámlálóaközönségelőtt,aszínpadonössze-sítetteazeredményeket.Sarahhunyorogvafigyelteaszámlálást,ésidőnkéntdühöspillan-tásokatlövelltKieranfelé.Kieranazelsősorbanült,ésbárpróbáltmagabiztosnaklátsza-ni,aggódott.Mihezkezd,hatöbbénemőleszakapitány?Abbansemvoltbiztos,hogyazéleténekleszúgybármiértelme.Győzniekell.

Győznifogsz,mondtaahangazelméjemélyéről.

Kihúztamagát.Hovalettahite?Haténylegazasorsa,hogyelvezesseazEmpyreumotazÚjFöldre,ahogyhitte,akkortermészetesengyőznifog.Nincsmitőlfélnie.

Amikoraháromszavazatszámláló–HarveyMarkem,AliaKhadiviésMelissaDickin-son–végreodaléptekamikrofonhoz,aterembenelültamorajlás,ésmindenkivárakozvanézteőket.

Akipirult,narancssárgahajúHarveymegköszörülteatorkát.

–SarahHodgeskilencvenegyszavazatotkapott.KieranAldenszáznegyvenkilencet.Ki-eranAldena…

Harveyhangjabeleveszettakirobbanótaps-éséljenzésviharba.Kieranfelállt,ésahogyfelsétáltalépcsőnapódiumhoz,atapsatetőfokárahágott.Nemtudtamegállni,hogynemosolyodjonel.LepillantottSarah-ra,éslátta,hogyalánykarbatettkézzelülaszékén,ésmogorvánnézmagaelé.Waverlynéhánysorralmögötteült,ésnemtűntmeglepettnek.

–Köszönöm,köszönöm–mondtaKieran,ésmosolyogvafelemelteakezét,hogycsen-detkérjen.Beleteltnémiidőbe,amígabbamaradtazéljenzés,ésagyerekekleültekésfi-gyelnikezdtek.–Előszöris,szeretnémmegköszönniWaverlyMarshallnakaválasztásöt-letét.

Waverlyközömbösennézte.Hafelistűntnekiagúny,nemmutattaki.

–Szeretném,hatudnátok,hogytovábbvezetemahajót…

Ekkornéhányanköhögnikezdtekhátul,ésKieranelhallgatott,hogymegvárja,amígbe-fejezik.Azonbanaköhögésnemmaradtabba,éppenellenkezőleg:újabbésújabbgyere-kekretörtrá.Néhányanközülükfelisálltak,ésazarcukelékaptákakezüket.

Aztánösszeestek.

Kieranmegfeledkezettabeszédéről,ésnézte,hogyanterjedhátulrólelőrearosszullétateremben. Egyre több gyerek kezdett fintorogni, köhögni, hogy aztán könnyezve kétrétgörnyedjenek,ésleessenekaszékükről.Mintvalamihullám,úgytörtelőreadologaszín-padfelé.

–Kifeléateremből!–kiáltottaKieranamikrofonba.Azelölállókértetlenülnéztekrá.–Mindenkiazonnalhagyjaelatermet!

–üvöltötte.–Kifeléazelsőajtókonkeresztül!Valamilyengázkerültalevegőbe!Gye-rünk!

Óráknaktűnt,mireagyerekekfelálltak,körülnéztek,meglátták,ahogyhátulatársaikatorkukhozkapnakésfuldokolvaaföldrezuhannak,ésvégremegértették,mirőlbeszélKi-eran.

Azelőadóterembenkitörtafejetlenség.

Kieranvégigpásztázta tekintetévela tömeget.ElőszörWaverlyt láttameg,akikétkis-lánnyaladerekánbotladozottalegközelebbikijáratrelé.AztánSarahHodgestpillantottameg,akiegykisfiúthúzottmagamögött,miközbenazingegallérjávaleltakartaazorrátésaszáját.

AztánmegláttaArthurt.

Afiúaszékekköztifolyosóközepénfeküdtahátán,széttártkarokkal.

Kieranegypillanatigsemgondolkodott.

Leugrott a színpadról, belevetettemagát a tömegbe, és elkezdte átverekednimagát avállakésizzadthomlokokerdején.Márcsakhatméter.NemláttaArthurtaszembőltódu-ló tömegtől. Végeláthatatlan sorban rohantak el mellette a rémült, könnyező gyerekek.Rettentő,marófájdalomnyilalltatorkába,aszemébe,agyomrába.Olyaníztérzett,mintamilyenamegbuggyantnarancslénekvan.Nagyonközelvoltahhoz,hogyelhányjama-gát,deaztánrájött,hogynemszabadlevegőtvennie.Összeszorítottaaszáját,éseltökélte,hogykibírjalevegőnélkül.Újrafejestugrottaszembőlérkezőgyerekáradatba–méghá-romméteréshamarosanminthaegyszőkefejetpillantottvolnamegapadlón.Akövetke-zőpillanatbanaztán teljesenszemelőlveszítettArthurt,dement továbbvakonelőre,ésvégülbelebotlottafiúba.

Megpróbáltaelkapniakezét,denemsikerült,aztánújrapróbálkozott,ésezúttalbele-akadtazujjaArthurbőrövébe.Megmarkoltaazövét,ésaddighúzta,amígamásikkezévelafiúderekaalátudottnyúli.Aztán,magasemtudta,hogyan,deaválláraemelteArthurt,ésfutnikezdettvele.

Hasogatottatüdeje.Méghúszmásodpercsemteltelazóta,hogyvisszatartottaaléleg-zetét,deacipekedésmiattmárisoxigénértkönyörögtekaz izmai.Harcolt a létfenntartóösztönnel,amelypróbáltarávenni,hogyvegyenlevegőt,éstekintetétaméglegalábbhúszméterrelévőkijáratraszegezte.Szintemársemmitnemlátottakönnytőlésafájdalomtól,ígytapogatózvahaladtelőre.Alábávalkövetnikezdteazegyikszéksort,ésvégülottálltazajtóelőtt.

Vállávalkilökteazajtót,éskitántorgottafolyosóra,amitelevolthányó,köhögőéssírógyerekekkel.Zihálvaodabotorkáltalifthez.Mégmindigaligbírtlevegőtvenni,úgyérez-te,összeszűkültésfeldagadtatorka.Érezte,ahogykörbeveszikaliftbebezsúfolódógye-rekek.Mireakinyílóliftajtómögöttmegpillantottaakórházbantombolófejetlenséget,Ki-erankörülelszürkültavilág.A fogadórész televoltkétségbeesettgyerekekkel, egyetlenszékvagyágysemvoltszabadon.ÓvatosanlefektetteArthurtaföldre,majdfelállt,hogymegkeresseTobint.

Hirtelenörvényléstérzettagyomrában.

Hangosreccsenéshallatszottazsúfoltteremben,ésegyszerremindenkielhallgatott,ésazajforrásátkezdtekeresni.AztánKieranrájött,hogyasajátfejeokoztaazajt,amikorafémpadlónakcsapódódott.Nemérzettsemmit.

AKÖZPONTITANÁCS

Waverlyaközpontivezérlőfelétartott.Egynappalatámadásutánkísértetiescsendbeburkolózottahajó.Alegénységenúrrálettafélelem,ígyalegtöbbenfélretettékazelvég-zendőfeladatokat,ésinkábbaszállásukonhúztákmegmagukat.Waverlynekmégmindigfájtatorkaésaszemeamérgesgáztól,deatöbbiekhezképestszerencsésenmegúsztaadolgot.Sokan,köztükKieranésArthurisrosszabbuljártak,őkmostoxigéntkaptakakór-házban.Nagyjábólezvoltminden,amittudnilehetett.

Waverlybefordultasarkon,éslátta,hogyújabbgraffitikerültfelaközpontivezérlőfa-lára.ArajzaKözpontiTanácshéttagjátábrázolta,akikelőttegyobszcéndolgokrakészü-lőalaktérdeltnégykézláb.Waverlyértelmezésébenezutóbbicsakisőlehetett.

Tanácstagkéntazleszazelsődolga,hogykitakaríttatjaeztazátkozottfolyosót.

Vettegymélylélegzetet,ökölbeszorítottaakezét,ésbekopogottaközpontivezérlőaj-taján.Hallotta,ahogyfelbúgakameramotorja,ésamikorfelpillantott,egyfeketelencsenézettfarkasszemetvele.

–Miaz,Waverly?–szólaltmegSarekHassanhangjaahangszóróból.

–Szeretnémhasználniakommunikációsrendszert,hogyösszehívjamaKözpontiTaná-csot.

Ezcsakürügyvolt.Máshonnan ismegtehettevolnaabejelentést,deWaverlyszerettevolnatudni,mifolyikahajón.

Néhánymásodpercmúlvakinyíltazajtó.KieranésArthurnélkülsötétnekésüresnektűntaközpontivezérlő.AparancsnokicsapatbólcsakSarekvoltitt,akiahelyénült,afőkommunikációspultmellett.Kieranelsőszámúcsatlósa,MattAllbrightSarekmögöttállt,ésafiúképernyőjétnézteavállafölött.

–Kicsináltaaztagraffitit?–kérdezteWaverly,éspróbáltnyugodtnaktűnni.

–Egyfeketekapucnisvalaki–mondtaSarek,ésúgytűnt,őtisbosszantjaadolog.–Deamúgymostezalegkisebbgondunk.

–Melyikállomásthasználjamabejelentéshez?–kérdezteWaverly.

Sarekakapitányiszékfelébököttafejével,Waverlypedigleült,felvetteafejhallgatót,ésbekapcsoltaamikrofont.

–Figyelem! IttWaverlyMarshall beszél.ÖsszehívomaKözponti Tanácsot.Kérem aTanácstagjait,hogyötpercmúlvajelentkezzenekatanácsteremben.

Waverly ezután ülve maradt, és a folyosón keresztül a monitorra pillantott, amelyikannyira lekötötte Sareket ésMattét.Aképen az előadóteremhez vezető folyosó látszott.Nyilvánagáztámadásértfelelősterroristátkerestékavideofelvételeken.

–Felvettekvalamitakamerák?–kérdezte.

Sarekdühösenodafordult,deminthalenyugodottvolna,amikorlátta,hogyWaverlyag-

godalmastekintettelnéziaképernyőt.

–Egyikkamerasemvettfelsemmit.

–Valahogyhatástalanítjaőket–mondtaWaverly.

–Igen–mondtaSarekkelletlenül,majdMattrepillantott,akiközömbösarccalnézteamonitort. – Előretekerte a felvételt egy olyan részhez, ahol hosszúmásodpercekig csakegynagyfehérséglátszott.–Úgygondoljuk,hogyamerrejár,lézerrelbelevilágítakame-ráklencséjébe.Sokszorláttukeztafehérvalamit,mielőttrájöttünk,milehet.

–Vagyisnincsenrólaegyetlenképünksem?

–Olyannincs,amijólennevalamire–mondtakomoranSarek.–Mindösszeannyittu-dunk,hogynagydarab.

Megnyomottegygombot,ésaképernyőnegykapucniskabátbaöltözötthatalmasalakjelentmeg.Akimerevítettképenazilletőéppenmagasbaemelteakezét,ésabennelévőeszköztakamerárairányította.Akapucniteljeseneltakartaazarcát.

Waverlymegrázta a fejét, pedig tudta, hogy igazából semmi jelentősége az egésznek.Nyilvánvalóvolt,hogyhaegyidegentlátnakahajón,akkorazaterrorista,ésbármelyikgyerekazonnalfelfogjaismerni.Akkorviszontmiértpróbáljatitokbantartaniakilétét?

–HogyvanKieran?

–Egy-kétnaponbelülfelépül.Arthurúgyszintén.

–Sikerültkideríteni,mivoltezagáz?

Sarekmegráztaafejét.

–Azbiztos,hogynemaraktárbólvan.Alaborbankészíthette.Úgygondoljuk,hasonlólehetahhozazanyaghoz,amitaFöldöntömegoszlatásrahasználtakaVízháborúkidején.Nemhalálos,deharcképtelennétesz.

–Miértcsinálja?–hallottaWaverlyMattmély,baritonhangját.–Miértnemvégezve-lünk?

–Figyelmeztetésnekszánta–mondtaWaverly.–Próbálránkijeszteni.Legközelebbva-lamiveszélyesebbanyagotfoghasználni.

MattésSarekösszenéztek.

–Miaz?–kérdezteWaverly.–Mivan,fiúk?

Mattelszántanbámultaaképernyőt.SarekelkerülteWaverlypillantását.

–KezdődikaKözpontiTanácsülése–mondtaWaverly–,úgyhogymennemkell.Hael-hallgattokelőlemvalamit,tájékoztatnifogomabékebírót,hogyhátráltatjátokahivatalosvizsgálatot.

–Oké–emeltefelakezétSarek.–Voltegyüzenet–tettehozzá,ésMattrepillantott,aki levettegykulcsotanyakánlógóláncról,ésodamentakapitányszékemögöttiszek-rényhez.Kinyitotta,éselővettegypirosfémbögrét,olyat,amilyenbőlaföldekendolgozók

szoktákinniavizet.Afémdobozátlátszóműanyagzacskóbavoltcsomagolva.

–Eztazelőadóteremvégébenlévővilágítószobábantaláltuk.

Waverlyelvetteabögrét,amireegyvastag,feketebetűkkelírtüzenetvolterősítve.

ATÁMADÁSOKADDIGFOGNAKSÚLYOSBODNI,AMÍGNEMKÖTTÖKBÉKÉTAZÚJLÁTÓHATÁRRAL.

–Békétkötni?–mondtaWaverly.–Mégishogyankössünkbékét,amikormégazüze-neteinkresemválaszolnak?

Sarakarcaelkomorodott,denemmondott semmit.Waverlymegjegyezte adolgot,deúgydöntött,eznemamegfelelőidőarra,hogytovábbszorongassaafiút.

Odalökte a bögrétMattnek. Az üzenetet ugyanazzal a kicsavart logikával írták,mintamivelAnneMathergondolkodott.Lehet,hogyőmagadiktáltaezeketaszavakat.

–Mindenrőltudniakarok,amitennekarohadéknakafelkutatásaérdekébencsináltok–mondtaWaverlyMattnek.–Gyerevelem.

–Most?

–JelentéstteszelaTanácsnak–vakkantottaWaverly,ésazsemérdekelte,hahatalmas-kodónaktűnik.–MiutánMattvisszajött,teiselmondod,amittudsz,Sarek.

SarekhabozvanézettWaverlyre,dealányaddigálltaapillantását,mígvégülbeleegye-zőenbólintott.

Waverly kiviharzott a központi vezérlőből, és végigsietett a tanácsterembe vezetőhosszúfolyosón.AterembenmárottvártaTanácstöbbitagja.Kupolamagasodottahelyi-ség fölé, melyen keresztül még látni lehetett a nebulát, amiből nemrég szabadultak ki.Azonkevéstermeközétartozottezahajónak,ahonnétmajdnem360fokoskilátásnyíltacsillagokra.Anebulahatalmasvolt,rózsaszín,ésmesszirenyúlócsápokindultakkiakö-zepéből.Waverlyösszeborzadt,éselfordultacsillagködtől.

AliaKhadiviazasztalnálült,ésegynagy,türkizkékgyűrűttekergetettazujján.Hatal-mas,sötétszememeg-megcsillantalámpafényben.TobinAmestarkóratettkézzelültAliamellett,éskamaszosannagy,barnaszemévelgyanakodvafigyelteMattét.MelissaDickin-son,SealyArndtésHarveyMarkemazasztalmásikvégénélsorakoztak.Melissaegészeneltörpültakétóriásifiúmellett,deezszemlátomástnemzavarta.Szégyenlősenrámosoly-gottWaverlyre,amikorazleültazasztalfőnállóüresszékre.

–Köszönöm,hogyeljöttetek–mondtaWaverly.–SajnosArthurDietrichmégnincsab-banazállapotban,hogyeltudjonjönni,demajdőiscsadakoznifog.MattAllbrightazértvanitt,hogytájékoztassonminketaterroristakézrekerítésreérdekébenfolytatottnyomo-zásállásáról.Matt?–fordultodaWaverlyaszékévelafiúhoz.

Mattnéhánymásodpercigcsakbámultnémánmagaelé,deaztánmegköszörülteator-

kát.

–Az a helyzet, hogy nagyon kevés nyomunk van.A videofelvételeken gyakorlatilagalig látszik, ezért nem sikerült kiderítenünk, hol lakik, hogyan jut ételhez és vízhez, éshogykapcsolatbanáll-eazÚjLátóhatárral.

–Értem–mondtaWaverly.–Deottvannakazokafehérképkockák.Azoksegítségévelkövethetitekamozgását.

–Lehet–válaszoltaMatt–,denehézkiszúrniezeketazegykétmásodpercigtartóvilla-násokat.Többnapnyivideofelvételtkellenevégigpörgetnünk,ésegyjórészüketvalószí-nűlegnemvennénkészre.Ezértinkábbarraösszpontosítunk,hogykiderítsük,kapcsolat-banáll-eAnneMatherral.

–Ellenőrzitekakifeléirányulórádióadásokat?–kérdezteWaverly.

–Léteznekolyantitkosításimódszerek,amikkelháttérsugárzásnaklehetálcázniegyrá-dióbeszélgetést.Egyelőrenemészleltünkahajóról induló jeleket,de feltételeznünkkell,hogyaterroristanálunknagyobbtechnikaitudássalrendelkezik.

–ÁtkutattátokazEmpyreumot?

–Mindennappárosőrségjárjaahajót.

–Véletlenszerűenhatározzátokmeg,hogymikorhovamentek?–kérdezteWaverly.

Mattnemválaszolt,csaknézettWaverlyreértetlenül.

–Haelakarjátokkapni,kiszámíthatatlanulkellmozognotok–mondtaWaverly.Meg-lepte,hogyKierannemgondolterre.–Azonkívülnemszabadközbenbeszélgetnetekészajtcsapnotok.Hahallja,hogyjöttök,könnyenodébbtudállni.

Mattbólintott,denyilvánvalóannemtetszettneki,hogyígyszámonkérik.GyanakvóanméregetteWaverlyt,akiarrakövetkeztetett,hogyafiúhasonlóvéleménnyelvanróla,mintKieran.

Aliaelőrehajolt,ésfelemelteazegyikujját.

–Valamelyikrejtekhelyétsikerültmegtalálni?–kérdezte.

–Ahajtóműtermenésalaboronkívülseholnemtaláltuksemminyomát.Úgygondol-juk,mostmáróvatosabb,ésnemmegyvisszakétszerugyanarraahelyre.–Mattelhallga-tott,mintakinemtudjabiztosan,folytassa-e.Atanácscsendbenvárt,minthaWaverlyhezhasonlóanmindnyájanmegérezték volna, hogy könnyen elveszíthetikMatt bizalmát, haerőltetikadolgot.–Igazábóltaláltuknéhánynyomot,deúgygondoljuk,hogyazokSethArdvale-tőlszármaznak,őtáborozottott.

–Holvannakezek?–kérdeztehatározottanSealy.

–Atűlevelűcsarnokban.Azesőerdőszinten.

–Honnantudjátok,hogySethtáborozottezekenahelyeken,ésnematerrorista?–kér-dezteMelissaDickinson,akiszemlátomástzavarbajöttasajáthangjától.

–Azért,mertvisszakerestükafelvételeket,ésláttuk,hogySethaz.

–Akkormiértnemkaptátokmégel?–kérdezteSealy.Sethazótaabögyébenvolt,hogyasittenösszeverekedtek.

–Rengetegfelvételtkellátnéznünk–mondtaMatt.–Ahajóbiztonságirendszerétnemarratervezték,hogyszökevényeketkutassanakfelasegítségével,hanemhogymeghatáro-zotthelyenésmeghatározottidőbentörténtbaleseteketvagybűncselekményeketvizsgál-janakkivele.Azegészhajóbevankamerázva,mindent,amitcsinálunk,rögzítarendszer.Eztmindátkellnéznünkahhoz,hogymegtaláljukSeth-et.

–A terroristáraösszpontosítsatok–mondtaWaverlyegykicsit túlságosan isgyorsan.Nemvetttudomástarászegeződőkíváncsitekintetekről.–Jelenleghányanőrjáratoznak?

–Hatpáremberrelmindennapáttudjukfésülniahajót.

–Eznemelég–emeltefelakezétWaverly.–Többtisztrevanszükség.

Matt leszegte az állát, és nem válaszolt, amitWaverly hallgatólagos beleegyezésnekvett.

–Aztakarom,hogytoborozzatokmégembereket.Kétszerennyiemberkell.Ésúgyál-lítsátokösszeafelderítőcsapatokat,hogyegytapasztaltabbésegykevésbétapasztaltfiú–ekkorhirtelennagyszerűötletetámadt–vagylánylegyenpárban.Azidősebblányokkö-zülistoborozzatok.Semminemindokolja,hogycsakfiúklehessenektisztek.

Mattnekszemlátomástnemtetszettazötlet,dehallgatott.

–Jóötlet.Fogokisjelentkezni–mondtaAlia,ésrámosolygottMattre.

–Énis–vágtaráMelissaDickinson,ezúttalbármifélehabozásnélkül.

–Van valami, amitmég szeretnél elmondani,Matt? – kérdezteWaverly.Úgy érezte,kissémegszorongatta a fiút, ezértmost próbált valamivel kedvesebb hangotmegütni. –Mindentovábbiinformációtnagyraértékelünk.

Néhánypillanatraösszeszorultafiúállkapcsa,deaztánsikerültmegszólalnia.

–Kieranjóvezető.Csodálatosmunkátvégez–mondta.

–Köszönjük,Matt–mondtaWaverly,éselmosolyodott.–Beküldenéd,kérlek,Sareket?

MiutánMattkimentateremből,Waverlykörbepillantottazasztalkörülülőtanácstago-kon.Melissameg-megvillanótekintetteellentétbenálltazzalanyugalommal,amitazar-cáraerőltetett.Acsendes,gyámoltatlannaktűnőlánylelkébenalighanemkomolyviharoktomboltak.HarveyMarkemakörmétrágta,ésközbenazasztalközepétfixíroztaatekinte-tével.Narancssárga szeplőkvirítottak azorrakörül, ésbár a földekenvégzettmunkátólmegizmosodott, vonásai még lágyak és kisfiúsak voltak. A Harvey mellett ülő Aliahosszú,sűrűfeketehajávalésolívaszínbőrévelúgynézettki,mintegymórhercegnő.Wa-verlyörült,hogyalánycsendesállhatatosságávalerősítiatanácsot.Sealykomortekintet-telbámultkiazablakon,világosbarnadróthajakócosanmeredezettafején.Waverlyfur-csállta,hogyafiútegyáltalánbeválasztottákatanácsba,lévénhogyővoltSethegyikleg-hűségesebbembere.Bízottbenne,hogySealymegválasztásaazt jelzi,hogya legénységegyrészetitokbantámogatjaSeth-et.

Mindenkikihúztamagátaszékében,amikoramogorvaésbizalmatlanSarekbelépettatanácsterembe.Megsemvárta,hogykérdezzenektőle,csakodamasírozottazegyiküresszékhez,hangospuffanássalledobtamagát,ésmárisrákezdett.

–Nézzétek,hónapokótadolgozomKierannelaközpontivezérlőben,ésőazegyetlen,akiegybentudjatartanieztalegénységet.–Végigjárattaatekintetétatanácson,majdmi-utánmegállapodottWaverlyn,ígyfolytatta:–Tudom,hogyvan,akitzavarnakaprédikáci-ói,meghogyerőltetieztavallásosdolgot,deazárvánmaradtgyerekeknekszükségükvanvalamiilyesmire.Különbenteljesenkétségbeesnének.

Waverly figyelmesennézteSareket, éshirtelen rájött,mennyireértelmes isa fiú.Sőt,egykicsitmégsikerültismeggyőznie.Azonkaptamagát,hogyaztmondja:

–Alighanemigazadvan,Sarek.

A fiú tekintetébenmeglepetés csillant,majd feszült ráncok jelentekmegahomlokán.Úgyfestett,mintakinagyonvívódikvalamin.Talánvanvalami,amitszeretneelmondania tanácsnak, de a Kieran iránti lojalitása visszatartja.Barátságosnak kell lennünk vele,gondoltaWaverly.

–Vanvalami,amirőlszeretnéltájékoztatniminket?–kérdeztehalkan.

Afiúbizonytalanulmegráztaafejét.

Waverlynéhánymásodpercigazarcátfürkészte,majdtalálomramegkérdezte:

–EsetlegvalamihírazÚjLátóhatárról?

Sareknekmegvillantaszeme,ésminthaegypillanatraelakadtvolnaalélegzete.

–Elkellmondanod,hatudszvalamit–mondtaWaverly.Azegésztanácsafiútnézte,várták,hogymegszólaljon.

–Nagyjábólkéthéttelezelőtt…–kezdte,majdismételhallgatott,éstekintetétazasztal-lapraszegezte.Aztánvettegymélylélegzetet,ésígyfolytatta:–AnneMatherkapcsolatbalépettazEmpyreummal,ésKierannégyszemköztbeszéltvele.

Mather nevének hallatánAliának elakadt a lélegzete,MelissaDickinson elfehéredett,Waverlynekpedigelkezdettverejtékezniakeze.

–Tudod,mirőlbeszéltek?–kérdeztehalkan,ésbeletörölteatenyerétanadrágjába.

–Békét akar kötni –mondta szégyenkezve Sarek. –Azt akarja, hogyKieran nézzenmegvalamivideót,amiJoneskapitányrólszól,ésaztántárgyaljanakatúszok…vagyisaszüléinkszabadonengedéséről.

Fájdalmascsendtelepedettateremre.

–ÉsKieran…–kezdteWaverly,majdvettegymélylélegzetet,ésvártegykicsit,hogyelmúljonaremegésahangjából.–KieranteljesítetteMatherkérését?

–Nemtudom–mondtaSarek.–Azótanembeszéltvele.

–Tudnálróla?

– Telj és hozzáférésem van a hajó kommunikációs rendszeréhez. Ha valaki üzenetetküldvagyfogad,arróléntudok.

–Ésmiahelyzetatámadásóta?–kérdezteAlia.Éppenolyanzaklatottnaktűnt,mintahogyWaverlyéreztemagát.Anőnevénekapusztaemlítésevisszahoztaazemlékeket:afurcsa, puritán szokásokat, Mather megfejthetetlen értelmű mondatait, azt, ahogy be-gyógyszereztékőket,éselraboltákapetesejtjeiket.Olyansebekvoltakezek,amelyeksohanemfognakbegyógyulni.–Azótajelentkezett?

–Nem–mondtaSarekde…Nemlepődnékmeg,hahamarosanhallanánkfelőle.

Atanácssíricsöndbeburkolózott.VégülAliatörtemegahallgatást.

–KaptunkegylehetőségetMathertől–mondta.–Hónapokótaüldözzükeredménytele-nülazÚjLátóhatárt.Talánközelebbkerülhetünkhozzá,haúgyteszünk,minthabelemen-nénkajátékába.

Mindentekintetőrászegeződött.

–Azthiszem,Kieraniseztalehetőségetmérlegelte–mondtaSarek.

–Egyedül–mondtaWaverlykeserűen,deazonnalmegisbánta,amikorlátta,hogySa-rekgyanakodvamérivégig.Megkell tartaniamagánakazeffélemegjegyzéseket,haaztakarja,hogyafiúegyüttműködjönatanáccsal.

–Megvannaknekedezekavideók?–kérdezteSealy,ésszürkeszemétSarekreszegez-te.Őláthatóannehezebbenbocsátottamegatitkolózástafiúnak,mintatanácstöbbitagja.SealyindulatoshangjáthallvaWaverlyráeszmélt,hogyvalójábanőisdühös.Tudniakel-lettvolnaróla,hogyMatherkapcsolatbanlépettahajójukkal.Azegészlegénységnektud-niakellettvolnaróla.

–Készítettemegymásolatotaüzenetről–mondtaSarek.

–Megkellnéznünk–mondtaHarveyMarkem.Ezvoltazelsőalkalom,hogymegszó-lalt.MivelegyikevoltaSethcellájánálszolgálatotteljesítőőröknek,Waverlynemtudta,kinekazoldalánáll–Kieranénvagyatanácsén.Demostúgytűnt,hajlandószembeszállniakapitánnyal.–Idetudnádhozniavideót,hogymegnézhessük?

Waverlyhosszúidőótaelőszörkezdettreménykedni.Pontosanegyilyentanácsravoltszükségeahajónak.

–Nemvagyokbiztosbenne,hogymegtehetem–mondtalassanSarek.

–Micsoda?–visítottfelMelissaDickinson.–Havanvalami,amiközelebbvihetaszü-leinkhez,aztodakelladnod.

–Kieran nem véletlenül tartottamegmagának –mondta Sarek. –Már így is többetmondtam,mintamennyitkellettvolna.Nemtehetemeztvele.

Felháborodottkiáltásoktöltöttékmegatanácstermet,mireWaverlyfelemelteakezét,ésaztmondta:

–Hé,hé!Várjatok!–Atanácstagoklassanelhallgattak,ésmindenkiWaverlyreszegezte

atekintetét.–Sareknekigazavan.Kieranahajóválasztottkapitánya,ésnekünktisztelet-benkelltartanunkadöntését.

Sarekarcárólegyszerremindenbizalmatlanságeltűnt,sőtméghalványanráismosoly-gottWaverlyre.Waverlyabizalmábaférkőzött,legalábbisegyelőre.

–Kieranhamarosanelégjólleszahhoz,hogybeleegyezésétadjaadologhoz.

–Énnemakarokegyezkedniazzalanővel–mondtaAlia,ésmáskorbársonyoshangjahidegenéskimértencsengett.

–Egyetlenkövetelésétsemfogjukteljesíteni–csattantfelWaverly.–Deelhitethetjükvele,hogyhajlandóakvagyunkazőszabályaiszerintjátszani.

Erremindenkifelkaptaafejét.Ateremelcsendesedett,ésezacsendkülönlegesjelentő-séggelruháztafelWaverlyszavait.

–Úgyteszünk,minthaegyüttműködnénkvele–mondtaelszántan.–Azutánpedigmeg-öljük.

AZOBSZERVATÓRIUM

Seth-nekhiányzottWaverly.Egylégkifúvómellékuporodvafeküdtazatmoszféravezér-lőben,éshagyta,hogyabordáit feszítő rettenetes fájdalmatátjárja a forró levegő.Puhaágyra ésmelegételrevolt szüksége, csakhogyezekközül egyikhez sem foghozzájutni.Waverlymindennaphagyottnekiszendvicsetéshidegsalátátazelőremegbeszélthelye-ken.Tegnapegycsirkésszendvicsésnéhányszilvavártaa15.szinten,akülsőlépcsőházajtajamellett,demiremegtalálta,gyakorlatilagmindkettőmegvoltfagyva.Ettőlfüggetle-nülperszenagyonhálásvoltazélelmiszercsomagokért.Waverlycsomagjainkívülmégabioszféraszintenmegtermőzöldségekbőltudottenni,deazokkalsemtudottjóllakni.

Megkordult agyomra.Mégnéhányperc, ésWaverlymegérkezik avacsorával azob-szervatóriumba.Acsillagvizsgáló egykupolás, üvegtetejű teremvolt, ami azt jelentette,hogymeglehetősenhidegvoltodabent,ennélfogva–ésmertsenkinemjártarra–ideálisrejtekhelynekéséléskamránaktűnt.

Sethtudta,hogypihenniekellene,amígelnemindulavacsorájáért,csakhogyvadulza-katoltazagya.Egyfolytábanapotyautasjártafejében.Valahányszorelhaladtakabúvóhe-lyemellett, sikerült elkapnia egy-egy beszélgetésfoszlányt, és bár az okára nem jött rá,egyértelművolt,hogyagyereketjobbanfélnek,mintazelőtt.Nagyonszerettevolnatudni,mi vanWaverlyvel, de egyedül a szendvicsek felbukkanásából tudott következetni arra,hogyvalószínűlegnincsenkomolyabbbaja.Akövetkezőmelletttalánhagymajdegyüze-netet.

Lehunytaaszemét,ésmegpróbáltelaludni.Waverlyarca jelentmegelőtte,az,ahogymosolyogniszokottrá.Sohanemnyílt,szélesmosollyal,haneminkábbúgy,mintazokazemberek,akiképpenpróbálnaknemmosolyogni.Egynapelfogjaérni,hogyWaverlyiga-zábólrámosolyogjon,határoztaelmagában.Látniakarta,hogyannézkiWaverly,amikorboldog.

Valószínűlegmostéppenazobszervatóriumbatartavacsorájával.Ezvoltazahely,aholazelőttösszejártakaszerelmesek.Nemakilátásmiatt–azugyanolyanvolt,mintatöbbi,hajóablakkal rendelkezőhelyiségben–, hanemmert itt nyugalomvolt, és apárokkicsitmagukban lehetettekasötétben.Vajon jelentvalamit,hogyWaverlynekazobszervatóri-umraesettaválasztása?Nem,mondtamagábanSeth.Mivelnemvoltakfelnőttekahajón,agyerekekbárhovaelvonulhattak,hakettesbenakartaklenni.Senkisemjártmárazob-szervatóriumban.Egyetlendolgotlehetettottcsinálni–karbantartaniaztazelsőszenzor-sort–,csakhogyazszintesemmilyenkarbantartásranemszorult.

Seth-nekkipattantaszeme.

Rájött,hogyankommunikálapotyautasazÚjLátóhatárral.

Azelsőszenzorsoregynagyhatótávolságúérzékelőeszközvolt,amelyazűrbenlebegőobjektumokkikerülésébensegítetteanavigációsrendszert.Nagysűrűségűelektromágne-sesvillanásokatbocsátottki,ésészlelte,haamágnesessugárvisszaverődöttegytárgyról.Arendszertkülönösebbnehézségeknélkülátlehetalakítaniúgy,hogyképeslegyentitko-

sítottüzeneteketküldeniésfogadni.Afőkezelőszervekugyanaközpontivezérlőbenvol-tak,deahajóorrbanisvoltegykéziirányításraszolgálópult.

Ahajóorrebbenazesetbenegészpontosanazobszervatóriumotjelentette.

Ahogyteltekamásodpercek,Sethegyrebiztosabbvoltbenne,hogyaterroristaazelsőszenzorsorsegítségévelkommunikálamásikhajóval.Egészegyszerűenezvoltazegyet-lenlehetőség.Valószínűlegazegésznapotacsillagvizsgálóbantölti,ésvárjaazÚjLátó-határrólérkezőüzeneteket.

Waverlypedigegyenesenodatart.

Seth-enegyszerreúrrálettarettegés.Azobszervatóriumbakellmennie,deazonnal.

Miutánmegbizonyosodottróla,hogynincsensenkiakülsőlépcsőházban,futnikezdettfelfelé,ahajóorrba.Aligkapott levegőt,ésabordái is iszonyatosanfájtak,demostcsakegyetlendologérdekelte:hogyhamarabbodaérjen,mintWaverly.Afolyosóncsendho-nolt,amikorlábujjhegyenodalopózottazobszervatóriumajtajához.

Képtelenvoltszabadulniagondolattól,hogyelkésett.

–Nelegyélparanoid–mormoltamagaelé.

Afejétbedugvabelesettasötétterembe.Nemhallottsemmit,éslátniiscsakafélkörberendezettszékeketlátta,melyekmindacsillagvizsgálóüvegkupolájafelénéztek.Nevetsé-gesnektalálta,hogyaföldimérnökökazthitték,szükségleszegyilyenhelyiségre.Hacsaknemvoltmuszáj,alegénységnemnézettkiahajóablakokon,hiszenamindigugyanolyancsillagokcsakaztjuttattákazeszükbe,milyenmesszevannakaFöldtőlésannakállandó-anváltozóegétől.Inkábbmindenkipróbáltbefeléfigyelni,anövényekreésazállatokra,egyolyanbolygóemlékeire,amelyetévtizedekkelazelőttmagukmögötthagytak,ésame-lyetsohatöbbénemfognaklátni.

Sethelbújtazegyikszéksormögé,ésfigyelnikezdteazajtót.Dohos,állottvoltaleve-gő a teremben, mintha régóta nem szellőztettek volna. Kieran valószínűleg úgy próbálenergiátmegtakarítani, hogy csak a gyakranhasznált helyiségekbenkeringeti a levegőt.Tekintve,hogyahajtóműveknemolyanrégenmajdnemtúlhevültek,eznemisvoltrosszötlet.Sethkénytelenvolt beismerni, hogyKierannem is végezte annyira rosszul a dol-gát…

Sethmozdulatlannámerevedett.Hallottvalamit.Detényleghallotta?Vagylehet,hogymegérezte?Valami,közelahátamögött.Talánakilélegzettlevegőkavartalégörvény.Ta-lánegymásiktestszaga.

Megakartfordulni,deekkoregyacélerőskézelkaptaanyakát.

–Nemtudom,hogycsinálod,hogymindigmegtalálsz, tekisszarházi–sziszegteegyrekedthang.Sethpróbáltakiszabadítanimagátaférfiszorításából,deazirtózatosanerősvolt.Akönyökhajlatába fogtaSethnyakát, éselszorította a légcsövét.Sethérezte,hogynemjutfrissvérazagyába.Vörösfoltokjelentekmegaszemeelőtt.–Ezúttalmegkell,hogyöljelek– tettehozzáahangkedvesenéscsitítóan.–Sajnálom,kölyök.Nemveledvanbajom.

Megfogokhalni,gondoltaSethhiggadtan.Úgyérezte,minthaazarcafeldagadtvolnaafejébenrekedtvértől.Atorkateljesenösszeszűkült.Vadulkapálózottalábával,miközbenpróbáltalejjebbrángatniaférfikarjátalégcsövéről.Aztánérezte,ahogyazelméjelassanbecsukódik,avégtagjaipedigelernyednek.

Aztánhallotta,ahogykattanazajtónakilincs.

Utolsóerejévellököttmégegyetmagán,hogyaférfineazajtófeléálljon,nelássaabe-lépőWaverlyt.Támadójánakvastagkarjakörékulcsoltaakezét,hogyígyenyhítsenegykevesetaszorításon,majdtesténekegészsúlyávalhúznikezdtelefeléaférfi,ígyazkény-telenvoltkissémeggörnyedni.

Fuss,gondolta,miközbenérezte,ahogyazürességszirmotbontakoponyájában.Kér-lek,fussel.

Ekkormeghallottaaféméscsonttalálkozásátjelzőémelyítőpuffanást,ésanyakakörüllazultaszorítás.

–Tekiskurva–mordultfelaférfi.–TeöltedmegShelbyt.

Sethérezte,hogyzuhan.Akövetkezőpillanatbanapadlónfeküdt,éssemmegmozdul-ni, sem a szemét kinyitni nem volt képes.Hallotta, hogyWaverlymeglepetten felkiált,majdfuldokolnikezd.

Megfojtja.

Úgyjelentmegelméjébenagondolat,mintegytermészettudományostény.Semmisemgyorsabbafénynél,Waverlypedighaldoklik.

Négykézlábvagyok,tudatosultbenne.Fényesfoltokvillództakaszemeelőtt,miközbenjobbra-balradülöngélt.Nagynehezenmagábaszívottegykisoxigéntafeldagadtlégcsö-vénkeresztül,majdsikerültelőszörazegyik,majdamásiklábátiskiegyenesíteniemagaalatt.Amikor felállt, azegész teremmegbillentvele,debelekapaszkodott azegyik széktámlájába,ésbotorkávaelindultabbaazirányba,ahonnétWaverlyfuldoklásahallatszott.

Abal lábaelőtt egy jókora csavarkulcshevert, olyan,mint amivel a traktorkerekekenszoktákmeglazítaniacsavarokat.Waverlyszerszámövébőleshetettki,gondolta.Ésvaló-ban,megpillantottamagátazövétis,Waverlyjobbra-balravonaglócsípőjén.Sorrahullot-takkibelőleacsavarokésacsapszegek,ahogyalábamagatehetetlenülrángatózottapad-lón.Ahatalmasférfifölébetérdelt,hogytesténekteljessúlyávalanyakáranehezedhessen.

Seth-benfellángoltaharag,ésegyszerremegfeledkezettavégtagjait lebénítógyenge-ségről,ésarról,hogyazegészhelyiségtáncoltkörülötte.Felvetteafölrőlacsavarkulcsot,tettkétlépéstaférfifelé,ésteljeserőbőllesújtott.

Avilláskulcsvégeleszakítottegydarabotaférfifejbőréből,akimeglepettenfordulthát-ra.

Sethsohaéletébennemlátottilyenszörnyeneltorzultarcot.Aférfiorraráncosvolt,aszemevéresnekésvizenyősnek látszottagyenge fényben,alsóés felső fogsoramegcsi-kordultegymáson,aszájasarkábannyálcsillant.Sethújralesújtottacsavarkulccsal,deaférfielhajolt,őpedigelvétetteazütést.Érezte,ahogykicsavarjákakezébőlaszerszámot.

Aférfiekkormegfordult,ésafejeföléemelteacsavarkulcsot.Haezzeleltaláljaakopo-nyáját,Sethmeghal.Sethtettegylépésthátra,majdmégegyet,amígWaverlymeleglábátnemérezteatalpaalatt.Ekkorleguggolt,ésháttalráfeküdtWaverlyre.Meghalt,futottátazagyánagondolategyrettenetespillanatig,miközbenakezétWaverlyarcáratette.

Életébennemérzettmégolyanboldogságot,mintamikorWaverlymeleglélegzetevé-gigsimítottazujjain.

Lehunytaaszemét,ésvártaahalálosütést.Azütésazonbanelmaradt,éshelyetteegymeglepettkiáltásthallott.Felemelteafejét,ésaztlátta,hogyegyhihetetlenülpúposalaksajátmagávalverekszik.Aférfifelüvöltött,ledobtaacsavarkulcsotaföldre,ésakezével,amivalamitőlvéresvolt,hátbavágtamagát.Aztánegykicsitoldalrafordult,ésSethmeg-pillantottaahátát,ésegyszerremegértette,mitörténik.

Egyfiúcskatapadtaférfihátára:lábátaderekakörékulcsolta,vékonykakarjávalpedigkétségbeesettenszorítottaanyakát.Aterroristaazépkezévelafiúhátátcsapkodta,akitelitorkábólüvöltött.Seth,hanehezenis,demegértette,mitmond.

–Megöltedazanyukámat!Megöltedazanyukámat!

–Seth–suttogtaegyhang,ésamikorSethlenézett,látta,hogyWaverlylevegőértkap-kodvanézrá.–Segítsneki!–nyögte,mielőttújrafuldokolnikezdettvolna.

Sethújrafelvetteacsavarkulcsot,ésremegvefelállt.Aférfiekkormegindulthátrafelé,ésnekinyomtaahátáncsimpaszkodókisfiútakupolaüvegfalához.Afiúfejehangoskop-panássalcsapódottnekiahidegüvegnek,mégegyszerfelnyögött,majdaföldrerogyott.Aférfi lenézett, elképedve végigmérte a fiúcskát, majd éppen fordult volna meg, amikorSethmindenmaradékerejétösszeszedvelesújtottrá.Acsavarkulcsnagyerővelcsapódottnekiahatalmasférfihalántékának.

AszerszámúgyrezgettSethkezében,mintvalamiharangnyelv.

A férfi Seth-re emelte döbbent, vizenyős tekintetét,majd térdre rogyott.Bár a szememégnyitvavolt,távolinaktűntatekintete.Vékonyvércsíkcsordultvégigazállán,azutánarccalapadlórazuhant,ésrángatóznikezdett.

Seth nem emlékezett,mikor dobta el a csavarkulcsot, ésmászott el a terem végébenlévőkommunikációspanelhez,csakannyittudott,hogyisméttérdel,éshogyavészjelzőgombjamajdnemmásfélmétermagasanvan.Fogalmasemvolt,hogyanfogjaelérni.Vé-gül valahogy sikerült felemelnie a jobb kezét, és a tenyerével kitapogatta a vészjelzőgombját.Felvillantaképernyő,ésSarekHassandöbbentarcanézettvisszaSeth-reamo-nitorról.

–Segítség–préseltekimagábólSeth.

Hallotta,hogySarekutasításokatadvalakinek.Jönnek,éssegítenek.Visszaakartmász-niWaverlyhez,detúlsokvoltapirosfolt,ésWaverlytúlmesszevolt.Azoldalárafeküdt,lehunytaaszemét,ésvárta,hogymegérkezzenasegítség.

HARMADIKRÉSZ

AZIGAZSAG

„Abosszúegyfajtavadontermőigazság:mennélinkábbhajlamosráazemberiter-mészet,annálinkábbszükséges,hogyatörvénykigyomlálja.”

FrancisBacon,1561-1626

AFELÉPÜLÉS

Kierannemértette,hogyhogyanférbeleezarengetegfájdalomakoponyájába.Aha-lántékábólkiindulógyötrelmeslüktetésazágyfejénéllévőhajóablakonkeresztülkiáram-lottavilágűrfeketeürességébe.Ekkoregykislánylépettbeakórterembe,akimegvágtaazujját.MegmutattaasebetTobinsegítőinek,majdazegyikükelindultvelealefüggönyö-zöttvizsgálófelé,hogyellássa.Ahogyelhaladtakazágyaelőtt,akislánymegállt,ésszé-gyellősenKieranremosolygott.Kieranújrafeltettemagánakakérdést,hogyahajóterve-zőivajonmilyenmegfontolásbóltettékazágyaknagyrészétaközpontikórterembe,szem-be a bejárati ajtóval, hogy bárki, aki belép, tökéletesen rálásson a betegekre.Megalázóvoltennyirebetegneklenniegyátjáróházban.

–Miahelyzet,nagyfiú,jöhetegykismorfium?–kérdeztemegintTobinAmes,ésbőr-keményedésesujjávalkitapintottaapulzustKierancsuklóján.

–Jöhet–bólintottvégülKieran,ésfigyelte,ahogyTobinszakszerűmozdulatokkalelő-készítiafecskendőt,majdakönyökhajlatánálbeleszúrjaavénájába.

Afájdalomveszítettazerejéből,keresztüllebegettahajótesten,ésösszegyűltahajóab-lakelőtt.OnnanfigyelteKierant–várta,hogyelmúljonamorfiumhatása,ésvisszatérhes-sen.

–Nemértem,miértvártáleddig–ráztamegafejétTobin.

–Úgygondoltam,amorfiumkicsiterősanyagegyfejfájáshoz.

–Attólfügg,milyenfejfájásrólvanszó.

–Honnantudjam,mennyirefáj,hanemvárommeg,amígkimegyamorfium?–kérdez-teKieranolyanhangon,mintakibevanrúgva.Majdnemannyirautáltaamorfiumot,minta fájdalmat. A morfium eltompította az agyát, felkavarta a gyomrát, zavarodottnak ésgyengénekéreztemagáttőle.Rémálmaivoltakmiatta;rémálmok,melyekbenWaverlyki-nevette, rémálmok,melyekbenSarahvádlónmutogatott rá,ésa legrosszabb: rémálmok,melyekbenbezártákalégzsilipbe.Láttaalégzsilipablakánkeresztül,hogySethbenéz,el-vigyorodik,majdujjátazsilipnyitógombjárateszi.Amorfiumjobbvoltafájdalomnál,decsakegykicsit.

–Jónagyadagotbekaphattálabbólagázból–mondtaTobin.–Vagymégazlehet,hogyérzékenyebbvagyrá,mintatöbbiek.

–Őkhogyvannak?–kérdezteKieran,éselhessegettemagátólTobinfelvetését,misze-rintgyengébblenneatöbbigyereknél.Pedigazvagyok,gondolta.Sokkalerősebbvoltam,demostgyengevagyok.Azért,mertSethArdvaleannyiidőnátéheztetett.

–Nagyjábólkiheverték–mondtaTobin,majdhüvelykujjávalaKieranmellettiágybanfekvőArthurrabökött.–Tikettenvagytokalegrosszabbul.

KieranodafordultArthurhoz,akiéppenegy tál levest szürcsölgetett.Afiú látta,hogyKieranőtnézi,ésbiccentett.

–Visszajöttmárahangod?–kérdezteKieran.

Arthurmegráztaafejét.

–Borzasztó,amitagázahangszálakkalművelt–mondtaTobin,ésaszokásostempójá-bankörbecsoszogottKieranágyakörül.Afejétmindiglehajtvatartotta,mintakivállvono-gatás közbenúgymaradt. –Szteroidokat adokneki, és reménykedem,hogyvisszajön ahangja.Ennéltöbbetnemtehetek.

–Honnantudod?–kérdezteKieran.

–Honnantudokbármitis?Olvasomatankönyveket.Nézemazoktatóvideókat.

–Borzasztólehet,hogynemtudszbeszélni–mondtaKieranArthurnak.

Arthurmegvontaavállát,ésszemétgúnyosanazégnekemelte,minthaahangjaelvesz-tésenemjelentenekülönösebbtragédiát.Tekintve,hogyáltalábanamúgysembeszélt,ezvalaholérthetővolt.

Kieranvisszadőltapárnájára.Most,hogyelmúltafájdalom,végretudottmásonisgon-dolkodni.Miközbenőazágyatnyomja,Waverlyvalószínűlegmindentmegtesz,hogyalá-ássaatekintélyét.Főlegezértakartlejönniamorfiumról–kiakartaderíteni,képes-eel-hagyniakórházat.Haaddigmarad,amígTobinszeretné,Waverlynekelégidejeleszarra,hogymegszilárdítsaahatalmát.

Valószínűlegebbenapercbenismesterkedikvalamiben.

Lelöktemagárólatakarót,ésdülöngélvefelkeltazágyból.Egyikkezévelbelekapaszko-dottazágyrácsba,éstettegybizonytalanlépéstakijáratfelé.

–Temegmégismitcsinálsz?–szaladtodaTobinegycsiptetősírólappalakezében.–Feküdjvissza!

–Csakgyorsanbenézekaközpontivezérlőbe.

–Sarekkézbentartjaadolgokat–mondtaTobin,ésmegpróbáltavisszanyomniKierantazágyra,deazellenállt.

–Énvagyokennekahajónakakapitánya–mondtaKieran,ésközbennagyokatpislo-gott. Hirtelenmegváltoztak a színek a teremben, zöldből kék, aztán piros és sárga lett,méghozzáolyangyorsasággal,minthavalakibekapcsoltvolnaegyrendőrségivillogót.

–Akapitánynakisbekelltartaniaazorvosutasításait–mondtaTobin,éskeresztbefon-taakarját.Mégmondaniakartvalamit,ámekkormegszólaltazirodájábanariasztó.

Valamibajvan,gondoltaKieran.Megvárta,amígTobinberohanazirodájába,majdbi-zonytalanléptekkelelindultazajtófelé.Márcsaknéhánygyerekvoltakórházban,főkéntkisebbek,akikmégmindigasztmaszerűtüneteketprodukáltakatámadástól.Azegyikkis-lányijedtenbámultaKierant,ésközbenaplüssmackójafülétszopogatta.Kieranodainte-getett neki. Valószínűleg részegnek nézhette, ezért megpróbálta összeszedni magát, ésamennyiretudott,méltóságteljesenkimenniazajtón.

Amikorkilépettaliftből,arrasememlékezett,hogyanszálltbe.Úgylátta,minthalük-

tetneaközpontivezérlőhözvezetőfolyosó–kitágultak,majdújraösszeszűkültekafalak.Úgy érezte,minthamár egyórája nézné az irányító ajtaját,mire végre odaért.Hallotta,ahogyfelbúgafejefölöttikameramotorja,majdegycsengetéskíséretébenkinyíltazajtó.

–Szólj,habeértélakórházba–vakkantottaSarekamikrofonba,majdcsatornátváltott.–Harvey!Abörtönbenvagytokmár?

–Mindjárt–mondtaHarveyzihálva.–Nagyonnehéz!

–Leküldökmajdegyorvosicsapatot.Demegkellkötöznöd,mielőttbárkitaközelébeengedsz.–Sarekfelnézett,ésamikormegláttaKierant,izgatottanintettneki.

–Mifolyikitt?–kérdezteKieran,éskinézettahajóablakokon.Egészenbiztosvoltben-ne,hogyafejfájásaideiskövette,ésmostislüktetvevárráodakint.

–WaverlyésSethelkaptákaterroristát!–mondtaSarek.

–Micsoda?WaverlyésSeth?–kérdezteKieran.Egypillanatraelveszítetteazeszméle-tét, ésmajdnemösszeesett, devalahogyalákerült egy szék.Felpillantott, és látta,hogyMattAllbrightmagasodikfölé.Afiúelengedteaszéktámláját,éskurtánodabiccentettKi-erannek.

–Csúnyánelintézteőket–mondta.Kieranbelelátottazorrába,látta,hogyanrezegnekbenneaszőrszálak,miközbenbeszél.–Ésaztakissrácotis,PhilipGrieget.

–Nincseneszméleténél–vágottközbeSarek,ésegyikkezévelmegfogtaafejhallgatójahangszórórészét.–WaverlyésSethholmagukhoztérnek,hogyelájulnak.

–Azelőbbnemvoltakottakórházban–mondtaKieran.Vagymégis?Amorfiumjob-banelkábította,mintvárta.

–Mostviszikbeőket–mondtaSarek,majdújraHarveyhangjaszólaltmegafejhallga-tóban.–Igen!Bentvan?Rendben,szólokTobinnak.

Sarekhívtaakórházat.

–Miaz?Nincsenszabadkapacitásom–jelentkezettbeTobin.

–Kérekegyorvostasittre–mondtaSarek.

–Aterroristavárhat–üvöltötteTobin.–Alegénységháromsúlyosansérülttagjavárja,hogyellássukőket.

Kieranbiztosanelkerülteőket.Kábánültaszékében.SethésWaverlyrátaláltakaterro-ristára.Akétlegnagyobbellenségébőlhamarosanünnepelthősöklesznek.

Mindenkihülyénekfognézni.

–Párpercetörténtazegész–mondtaSarekizgatottan.–Fogalmamsincs,hogyan,deWaverlyésSethmegtaláltákafickótazobszervatóriumban.

–Az obszervatóriumban –mondtaKieran halkan.Azelőttmindig oda hívta randizniWaverlyt.Összebújtakegytakaróalatt,néztékacsillagokat,csókolóztak.MostSeth-telta-lálkozottugyanott.–Mitkerestekott?

–Gondolom,aterroristát.

–Nem–mondtaKieran,ésbelebokszoltalevegőbe.–Véletlenülbotlottakbele.

–Hogyérted?–kérdezteértetlenülSarek.

–SethésWaverlyösszefogtak–mondtaKieran.Halkéserőtlenvoltahangja.–Azérttalálkoztak az obszervatóriumban, hogy engem tönkretegyenek. Nem értitek? Az egészválasztásSethötletevolt.ŐirányítjaWaverlyt.Véletlenültaláltákmegaterroristát.

–Lehet–mondtaMattlassan.–De…

–Nemlehet–mondtaKieranakadozónyelvvel.–Ezbiztos.Tudom,hogyeztörtént.

–Éshonnantudod?–kérdezteSarek.

–Egyszerűenígyvan–mondtaKieran,majdmegráztaafejét,hogykicsitösszeszedjeagondolatait,demajdnemkiesettaszékből.

–Azthiszem,főnök,nekedmostnemkelleneittlenned–szólaltmegMattfeje,amelymégmindigKieranéfölöttlebegett.–Szerintemmégnemvagyjól.

–Tiistönkreakartoktenni–mondtaKieran,majdfelszisszent.–Nemúgyértettem.

–Viddvisszaakórházba–mondtaSarekMattnek.

–Nebeszéljetek rólama fejem fölött.Nemvagyokgyerek –mondtaKieran, demárérezteis,hogygurítjákvégigafolyosón.Nemvoltbiztosbenne,hogyülvevagyfekvevi-szik,mivelnéhaaplafont,néhaafolyosóoldalátlátta.

VégülMattbegurultveleakórházba,aholhatalmasfejetlenségfogadtaőket.

Waverly az ő ágya melletti ágyon feküdt, a lány másik oldalán pedig Seth-et látta.Mindkettejükszemecsukvavolt.Atorkukatrettenetes,lilazúzódásokborították,ésmind-kettenhörögveésszaggatottanvettékalevegőt.Azágyukmellettioxigénpalackokbólát-látszócsövekkígyóztakazorrlyukaikba.Waverlyborzasztóansápadtvolt.

Aszomszédosszobábólrémeshangokhallatszottakki.Tobinéskétmásikfiúazegyikágyföléhajoltak,ígyKierannemlátta,kifekszikelőttük.Mindösszekét,meg-megreme-gőaprólábfejetlátott.

–Kiaz?–kérdezte.

–PhilipGrieg–suttogtavalaki.Kieranmegfordult,és látta,hogyWaverlyőtnézi.Alánynakborzasztóanvéresvoltaszeme.–Megmentetteazéletünket.

–Vigyélodahozzá–mondtaKieran,ésMattengedelmesenáttoltaaszobába.Kierankimászottaszékből,nekitámaszkodottafalnak,éselbotorkáltakicsimagánkórteremvé-gébe,mígvégülmegpillantottaPhilipet.

Akisfiúbalszemeúgyfelvoltdagadva,hogymajdnemkiesettazüregéből.Aszájasar-kábanfehérhabcsillogott,avégtagjairemegtekésrángatóztak.Mindkétorrlyukátalvadtvérborította,ésborzalmasnyögésekéshörgésektörtekfelatorkából.Irtózatosvolthall-gatni.

–Miabaja?–kiáltottaKieran.Márakkormegrémült,amikorbelépettaszobába,deavércsakmostfagyottmegazereiben,ahogyTobinAmesránézett,éslátta,hogyennekazokosfiúnak,akiolyanjólelláttaahajóorvosifeladatokatazEmpyreumon,könnybenázikazarca.

–Azthiszem,vérzikazagya–mondtaTobin,éskitörtbelőleazokogás.–Nemtudoksegítenirajta!Nemtudok!

–Miértnem?–üvöltötteKieran.Hirtelenelmúltamorfiumhatása,megtudottállniasajátlábán,éselméjeegyetlendolograösszpontosított:PhilipGriegéleténekmegmentésé-re.–Mitcsinálnaegyorvos?

–Meglékelnélakoponyáját!

–Akkorcsináld!

Döbbentcsöndlettaszobában,ésmindentekintetKieranreszegeződött.Afiúmosttel-jesennyugodtvolt.

–Hátnemérted?–kiáltottaTobin.–Mostanáigmindentmegtaláltamakézikönyvben,amireszükségemvolt!Deagyműtétekheznincsenoktatóvideó!

–Egyértelműenlátszik,hogyhanempróbálodmeg,meghal.

–Meghal,hamegpróbálom.

–Adjnekiegyesélyt–mondtaKieran.

TobinnéhánymásodpercigcsakálltmozdulatlanulPhiliprángatózótestefölöttállt,éshangosanzihált.Rövidnyakánkidagadtakazerek.

–Rendben–szólaltmegvégül.–Kérekegyborotvátésegyszikét,és…jódot.És…nemtudom.Keressetekegyfúrót.

Akétsegítőjecsakbámultrátátottszájjal,amígTobinelnemüvöltöttemagát:

–Gyerünk!Nincsidőnk!

Odamentamosdóhoz,beszappanozta,ésegykisfehérkefévelakönyökéiglesikáltaakezét.Azegyiksegédjefelhúztaráagumikesztyűt,közbenamásikbetoltegykocsit,teleijesztőbbnélijesztőbbésbonyolultabbnálbonyolultabbeszközökkel.

–Visszakellszereznünkafelnőtteket–mondtaKieranhalkanmagaelé,deaztáneszé-bejutott,hogyvannakfelnőttekahajón.Agyengélkedőbenfekszenek,éspróbálnakfel-épülniasugármérgezésből.–VictoriaHandazöntudatánálvan?–kérdezte,desenkinemválaszolt.

–Fordítsátokmeg!–mondtaTobin.

Segítőióvatosanmegfordítottákasoványésvékonyfiút,ésalélegzetükiselállt,amikormegpillantottákatarkójánéktelenkedőhatalmasduzzanatot.Olyanvolt,mintegyrettene-tes léggömb.Rengetegvérgyűlhetettösszeebbenakicsikoponyában.Tobin lehunytaaszemét, összeszorította a száját, és az összes levegőt kifújta a tüdejéből. Ezután segítőiműtősmaszkoterősítettekaszájaésazorraelé.

–Mindenkikifelé–mondtaTobin.

–Nemkellsegítség?–kérdezteelképedveazegyiksegédje.

–Képtelenvagyokmegcsinálni,hanéznekközben.

MattmegfogtaKierankönyökét,éskivezetteaszobából.Odaakartakísérniazágyához,deKieranmegmakacsoltamagát.

–Nézzükmegafelnőtteket–mondta.

Matt erősenmarkoltaKierankönyökét,miközbenelhaladtak azorvosi szoba előtt, ésbeléptekazutánakövetkező terembe.A tágashelyiségbennyolcágysorakozott egymásmellett,ésmindegyikenegy-egybetegfelnőttfeküdt.Kieranmárhetekótanemnézettfe-léjük.Kettenközülüklélegeztetőkészülékrevoltakkapcsolva,amifelfújtaamellkasukat,ésettőlúgynéztekki,mintarongybabák.Tobinanyjavoltazegyik.Nemcsoda,hogyafiúszintesohanemhagytaelakórházat;keményendolgozott,hogymegmentseatársait,hamárasajátanyjánnemtudottsegíteni.Az,hogysikerültéletbentartaniukezeketafel-nőtteket,jólmutatta,mennyireokosakéstalálékonyakvoltakőésasegítői.

AteremtúlsóvégébenfeküdtVictoriaHand,azEmpyreumorvosicsapatánakegyetlentúlélőtagja.Anővérágyamellettottültafia,Austen.Gyakorlatilagápolókéntdolgozottakórteremben,atöbbiolyangyerekkelegyütt,akiknekmégittfeküdtekaszülei.

–Hogyvan?–kérdezteKieran.Amikormegláttaakapitányt,Austenkihúztamagátaszékben,ésmegdörzsölteaszemét.

–Napihúszórátalszik–mondta,ésmegszívtaazorrát.–Mindennapcsináloknekidi-alízist.

–Honnantudod,hogyankelldialízistcsinálni?

–Őmondta.

–Vagyisbeszél?

–Tudunkkérdeznitőle,amikorébrenvan.

Ezmegmagyarázza,miértműködikolyanjólakórház.

Kierananőföléhajolt,ésmegfogtaakezét.

–Vickie?Vickie,ébredjenföl.

Egypillanatramegrebbentanővérszempillája,deaztánújralecsukódott.Puffadtvoltabőre,ésminthahúszévetöregedettvolnaatámadásóta.Résnyirekinyitottaaszáját.

–Kieran–leheltealighallhatóan.

–Vickie,vanegysúlyosfejsérültünkamásikkórteremben.

Anőszemeújralecsukódott,mireKieranletérdelt,ésafüléhezszorítottaaszáját.

–TobinAmesmindjártmeglékeliPhilipGriegkoponyáját–mondtahangosan.

Anővérszemekipattant,ésegyenesenKieranrenézett.

–Kizárt, hogy az anyja beleegyezzen – kezdte, de aztán valószínűleg eszébe jutott,hogyPhilipanyjameghalt.

–Hahozokegytolószéket…–kezdteKieran,deanőmáreliskezdettkikászálódniazágyból.Austenmögéjeugrott,ésmegtámasztottaahátát.

–Biztos,anya?

–Igen–nyögteVictoria.–Csakvigyetekoda.

Most,hogyfelegyenesedett,ésalámpafényemegvilágítottaafejbőrét,Kieranészrevet-te,hogyanővérhajaszinteteljesenkihullott.Azösszesbordájaátütöttavékonykórháziköntösön,olyanvolt,minthabotokbóléspálcikákbólállnaateste.

Austen,miközbenidegesenharapdáltaaszáját,hozottegytolószéket,Mattpedigbele-emelteVictoriát.Anőekkoregypillanatraelveszítetteazeszméletét,oldalradőltaszék-ben,éshíg,vízszerűhányásbuggyantkiaszájábólaköntösére.

–Anya!–kiáltottaAusten.

–Csakazértvan,mertfelegyenesedtem–mondtaVictoriaalighallhatóan.

Aközpontikórterembenmindenkiabbahagyta,amitcsinált,ésdöbbentennézte,ahogyVictoriátáttoljákaműtőbe.Kieranazajtóüvegénkeresztüllátta,hogyTobinéppenborot-váljaPhiliphaját.Victoriafelvettazasztalrólegyműtősmaszkot.

–Teddrám–mondtaafiának,akiengedelmesenföléhajolt,ésaggodalmasarccalazanyjafüléreakasztottaamaszkot.

–Teisfölveszed–mutatottMattra,akigyorsanmagárakapottegyet,majdbetoltaVic-toriátaműtőbe.Austencsakállt,ésnézteőket.Látszott,hogysemmiképpensemakarbe-menni.

Kieranazajtóüvegénkeresztülfigyelte,mitörténik.Tobinmegkönnyebbültenkiáltottfel,amikormegláttaVictoriát.Mattazágyfejéheztoltaanővért,hogyjóllássaszegényPhilipdeformálódottkoponyáját,majdgyorsankimentaműtőből,ésmegálltKieranmel-lett.Együttnézték,ahogyVictoriaafiúramutat,Tobinpedigfigyelmesenhallgatja.AztánTobinfelvettegyjóddalátitatottnagygézt,éselkezdtebekennivelePhilipfejét.Amikorezzelmegvolt,felvetteazszikétatálcáról.Azarcánpatakokbanfolytleaveríték.

–BátorezaTobin–mondtavalaki,ésamikorKieranmegfordult, látta,hogySethazágyábólfigyeli,mitörténikaműtőben.–Énbiztosannemlennékráképes.

–Énsem–suttogtaWaverly,akikönnybelábadtszemmelnézteajelenetet.

Bárbeszélnimégmindignehezentudtak,szemlátomástelkezdtekhatniagyógyszerek.

Kieranodabotorkáltazágyához,ésközbennemvetteleaszemétSeth-ről,akirezzenés-telenarccalálltaatekintetét.Azlátszott,hogySethsokatfogyott,deezperszecsakmégjobbankihangsúlyoztaazizmaitésfinomarccsontját.Hogylehetnekazeffélekülsőségekekkorahatássalegyolyanértelmeslányra,mintWaverly?

–Matt–mondtaKieran,ésujjávalintettafiúnak,akiegyenesháttallehajolthozzá.–

Menjleabörtönbe,ésmonddmegazőröknek,hogyértesítsenek,hamagáhoztértaterro-rista.Senkisembeszélhetvele,amíglenemérek–súgtaKieranafülébe.

–Rendben–mondtaMatt.

–Éshozzmagaddalnéhányőrt.

MatthidegenSeth-renézett,ésbólintott.

–Gondolom,megyekvisszaasittre–mondtaSeth,pedigbiztosannemhallotta,amitKieranMattneksúgott.

–Tárgyalásnélkülsenkisemmegyasittre–mondtaWaverly.–Ugye,Kieran?

Kieranelengedteafülemellettakérdést,éscsakbámultmagaelé.

–Sethrájött,hogyankaphatjaelaterroristát–csattantfelWaverly.

–Átalakítottaazelülsőszenzorsort,azzalüzentazÚjLátóhatárnak–közölteSethtár-gyilagosan.–Nemértem,hogynemjutottkorábbanazeszembe.

Annyiraönteltenbeszélt,hogyKieranlegszívesebbenotthelybenbefejeztevolna,amitaterroristaelkezdett.

–Hogykerültetekoda?–kérdeztehalkan.

Zavart csend következett.Kieranmegfordult, és látta, hogyWaverlymakacsul össze-szorítjaaszáját,ésakezétnézi.Aztánlassanbelenézettaszemébe,ésnyugodthangonaztmondta:

–ÉteltvittemSeth-nek.

–Fenyegetéshatására–vágottközbeSeth.–Kényszerítettemrá.

–Engemsenkisemkényszeríthetsemmire–mondtaWaverly,ésszúróspillantástvetettSeth-re, majd odafordult Kieranhez. – Azért tettem, mert azt gondoltam, nem kellenevisszamennieabörtönbeazokután,hogyláttam,hogyanbánszSarah-val.Aztgondoltam,veszélybenvan,ezértsegítettemnekielrejtőzni.

–Milyenkedvestőled–mondtaKieran,éselfordult.VégtelenültaszítónakéreztemostWaverlyt.

HamarosanMattlépettbeakórházba,sarkábanazidegesneklátszóHarveyMarkemmelésHiroMazumotóval.

–Matt,Hiro,vigyétekSeth-etacellájába–mondtaKieran.Akétfiúelőszörtanácsta-lannaktűnt,deamikorHiromegfogtaSethkarját,azlevettemagárólazoxigéncsövet,ésviszonylagengedelmesenfelkeltazágyból.Meglehetősenbizonytalanulálltalábán,ezértKieranméghozzátette:–Vigyetekmagatokkalegyoxigénpalackot.

SzabadkezévelHiromegfogottegypalackot,éselindultSeth-telazajtófelé.

–Harvey–mondtaKieran–,letartóztatomWaverlytazigazságszolgáltatásakadályozá-sáértésszökevényrejtegetéséért.

Harvey vonakodvamegfogtaWaverly karját,mire az felháborodottan felkiáltott.Wa-

verlynekátfutottazagyán,hogyküzdenifog,deaztánbelátta,hogyúgysemgyőzhet,ígylassanfelállt.Harveyfelvetteazoxigéntartályát,ésazajtófelékezdtetolnialányt.

–Rosszulvagyunk,Kieran–mondtaWaverly.Kieranhallotta,hogykattogalánytorka,amikorlevegőtvesz.–Kórházbanlenneahelyünk,nembörtönben.

–Kaptokorvosiellátást–mondtaKieran.

Sethéppenazajtónálvolt,demegállt,éssikerültvisszatartaniaakétkísérőjétannyira,hogyhátrafordulhasson,ésegygyilkospillantástlövellhessenKieranfelé.

–Nemvagyjobb,minténvoltam–mondta,mielőttazőrökneksikerültkivonszolniukakórteremből.

Miutánmindkettentávoztak,Kieranbalrafordult,éslátta,hogyArthurkékszemeegye-nesenrászegeződik.

–Nincsmásválasztásom,Arthur.Ugye,tudod,hogynincs?

Arthurelfordult,ésmagárahúztaatakaróját.Kieranekkoraműtőajtajáraszegezteate-kintetét,amelymögöttTobinésVictoriaPhilipéletéértküzdött.Jelenpillanatbanegyedülakisfiúsorsaérdekelte.

ASZABADULÁS

–Túlságosanbetegekvagyunkahhoz,hogyittlegyünk–mondtaWaverlyHarvey-nak,miközbenazvégigvezetteafolyosón.Hiábahangzottúgyadolog–mégsajátmagaszá-máraismintvalamikifogás,tudta,hogyténylegezahelyzet.Aszteroidok,amiketTobinbelépumpált,segítettek,hogymagáhoztérjen,demi lesz,haelmúlikahatásuk?Atorkabelsőoldalaújrafeldagadhat,éslehet,hogymegfogfulladni.Fekvésrevoltszüksége,ésorvosiellátásra.Sethhátánkívülsemmitnemlátott.Afiúdülöngélvebotorkáltakétőrközött.Waverlyattólfélt,hogybármelyikpillanatbanösszeeshet.

–Nemviccelek,Harvey.Majdnemmeghaltunk!

–Tudom.ÖsszehívomaKözpontiTanácsot.Tartski–suttogtaHarveyaszájasarkából,ésbeterelteWaverlytacellákközöttvégigfutófolyosóra.

Waverlybenézettajobboldalielsőcellába,éslátta,hogyaférfi,akimajdnemmegölte,apriccsenfekszik,éshangosanhorkol.

–Nemakarokaközelébenlenni–mondtaösszeborzadva.

–Nemfogjatudni,hogyittvagy–mondtaHarvey.

Waverlymegbotlott,ésmajdnemtérdrezuhant,deekkorHarveyfelnyalábolta,elcipelteasorvégénlévőutolsócelláig,éslefektetteapriccsre.Waverlytmeglepte,hogyilyenerősafiú.AcellájapontszembenvoltSeth-ével.

Ezaztjelentette,hogylátnifogjákegymást,éstudnakmajdbeszélniis.Kieranegyálta-lánnemfogörülniennek.EztvalószínűlegHarveyésamásikkétőristudták.VajonígyakartaktiltakozniKierantisztességteleneljárásaellen?

Mozdulatlanulfeküdt,amígHarveyrögzítetteazoxigéncsövetazorraalatt.Némimeg-könnyebbüléstérzett,amikorafiúmegnyitottaapalackot.

–Jólvagy?–hallotta,ésamikormegfordult,látta,hogySethőtnézi.Afiúiskaptamárazoxigént.Aszeme fehérjepirosvolt abevérzésektől, abőre teljesenelszürkült.Vajonnekiisilyenaszíne?Azőzúzódásaiisennyirecsúnyák?

–Azthiszem,igen–felelteWaverly,demégmindigkivoltfulladvaabörtönbevezetőúttól.–Éste?

–Éppenmostpróbáltmegfojtaniegygorilla,úgyhogyigen,nagyszerűenérzemmagam.

Waverlyaplafonraemelteatekintetét,mertképtelenvoltelviselniSethsérüléseinekalátványát,debecsuknisemmerteaszemét.Attólfélt,hogyújraelzáródikatorka,ésmeg-fulladálmában.

Mégmindig ijedtvagyok,ennyiazegész,próbáltanyugtatnimagát.Azalvásmeg foggyógyítani.

Ám valahányszor lehunyta a szemét, a férfi dühtől eltorzult, állatias arca jelent megelőtte,amintacélkarjávalatorkátszorongatja.Mindenegyesrészletbeleégettatudatába:

aférfimagashomloka,tág,zsírospórusai,bűzöslehelete,azarcánvégigcsorgóizzadság,amely néhánymásodpercremegállt az orra hegyén, aztán potyogni kezdett az arcára, anyakára,ahajára.Ujjaimegreccsentettékacsigolyáit,hallotta,ahogymegrepedalégcsö-ve.Elfelejtette,hogySethottvanaszemközticellában.Elfelejtette,hogyabörtönbenvan.Haldoklott, és egyedül volt a gyilkosával.Rugdalózott a lábával, próbált kiszabadulni aszorításából,deaférfielképzelhetetlenülerőséshatalmasvolt.

PerszeWaverlymárkorábbanismegtapasztalta,miazafélelem,dearettegés,amelyéleténekutolsómásodperceibenfogtael,újvoltszámára.Ezarettegéskiürítette,megaláz-ta,emberilénybőlürestüdővééserekkéalacsonyította.Szürkeködkezdettbeúsznialátó-határaperemén,ésegyhangafejébenaztüvöltötte:Meghalok!Mindjártmeghalok!

Amikora támadásutánmagához tért akórházban,nemérezte a saját testét.Emberekhajoltakfölé,rólabeszéltek,kiabáltakhozzá,deőnemtudottszólnihozzájuk.Nemvoltbiztosbenne,hogyugyanabbanavalóságbanvannak.Őkéltek,őpedighalottvolt.

Aztánelfordítottaafejét,mertmegláttaSeth-et,amintaszomszédágybólnéziőt.

Visszajöttem,gondolta.Megintélek.

ÉsmindezekutánKieranleküldteerreahideg,elhagyatotthelyre.Kieranszáműzte.

Tényleggyűlölhet.

Megrázta a fejét, és az arca azonnal össze is rándult a tarkójába nyilalló fájdalomtól.Érezte,hogykönnycseppekgördülnekvégigazarcaoldalán,majdvégigfolynakahalánté-kán,beleahajába.Azttudta,hogyKieranmárnemszereti.Ezegyidejeegyértelművolt,ésőelisfogadta.Csakhogyimmárazellenségevolt.

Tudtam,hogyezmegtörténhet,mondtamagánakdühösen.Zavartaasajátszomorúsága.Szerettevolna,haeljönvégreazazidő,amikornemarégiéletétgyászolja,ésnemfoglal-kozikannyitajövővel.Egyszercsakmegkeményedikmajdannyira,hogynefájjontöbbéadolog.Érezte,hogymintakicsavartpálmábanarostok,melyekfokozatosanmegadjákmagukat,őbenne iskezdmegtörnivalami.Mi történik,hamajdvégreengedanyomás-nak?

–Megfogokőrülni–suttogta,éskinyitottaaszemét.

Úgytűnt,minthasokidőteltvolnael.Lehet,hogyelaludt?Valakilekapcsoltaavilágí-tást.Mostfélhomálybaburkolózottacellája,egyedülafémmosdókagylófölöttikiségővilágított.Azoxigéncsősziszegésétőleltekintveteljesvoltacsend.

–Nemfogsz–mondtaSeth,ésWaverlyodafordultafiúfelé.

Sethapriccsénfeküdt,onnannézteWaverlytaderengőfényben.Egészenbehorpadtahasa,ahogyzihálvavettealevegőt.Halványanelmosolyodott.

–Azokután,aminkeresztülmentünk–mondtaWaverly, leküzdvea torkátszorító fáj-dalmat–,előbb-utóbbösszefogunkomlani.

–Ésakkor?

Waverlymegráztaafejét,majdfelkiáltottanyakábanyilallófájdalomtól.Odakapotta

torkához.Mindencsontésizomégettbenne.Halettvolnaegyőrvagyápolóaközelben,kértvolnafájdalomcsillapítót,denemvolt.

–Ésakkor–suttogta.–Megkönnyebbülésleszmegőrülni.

–Lehet–mondtaSeth,ésmegvontaavállát.–Deteakkorsemfogsz.

–Honnantudod?

–Mertmárrégmegkellettvolnaőrülnöd.

Waverlylehunytaaszemét.TalánigazavoltSeth-nek.Denéhamégisaztkívánta,bár-csak feladhatná az egészet, és elfelejthetne mindent, amiért most úgy érezte, harcolniakell.Bárcsakátadhatnávalakimásnak,haddaggódjonhelyetteaz.

–Waverly–suttogtaSeth.

Waverlyafiúfeléfordult.

–Atűlevelűcsarnokban,aborókabokroknálelvanásvaegyzsák.Egymagyalágjelziahelyét.Egycsomópirosbogyó.Könnyűészrevenni,hatudod,mitkellkeresni.

–Mirőlbeszélsz?–ráncoltaWaverlyaszemöldökét.

–Szükségedleszarra,amibennevan,haesetlegvalamirossztörténne.

–Mivanbenne?

Afiúmegráztaafejét.Abból,hogynemakarjakimondani,Waverlytudta,miaz.

–Nemfogodáigfajulniadolog–mondtahalkan.

Sethhitetlenkedvenézettrá,ésWaverlyazonnalrájött,mennyirenaivésgyerekesdologvolteztmondania.

Bekapcsoltafolyosóvilágítás,ésWaverlyhallotta,hogyvalakijön.MeglepetéséreTo-bin Amest pillantotta meg a cellája ajtajánál. Kissé bizonytalanul állt a lábán, látszott,hogyteljesenkimerült.Egyfecskendőttartottakezében.

–Mégegykisgyulladáscsökkentőtahölgynek?–vontafelaszemöldökét.

–Rendben–mondtaWaverly.

Tobinelőhúzottegykulcsotazövéből,éskinyitottaacellaajtaját.Amikorátlépettakü-szöbön,kigyulladtakalámpák,ésWaverlyhunyorogvanézettafénybe.Tobinmegtörölteavállátalkoholosvattával,majdbeleszúrtaatűtazizomba.

–Jólcsinálod–suttogtaWaverly.

Tobinnemvetttudomástadicséretről,helyetteWaverlykezébenyomottnéhánytablet-tátésegypohárvizet.

–Afájdalomra–mondta.

Waverlynéhánymásodpercigfürkészvenézteazarcát,majdmegkérdezte:

–Hogymentadologakisfiúval?Philippel?

–Temégnemláttálannyivért–mondtaTobin.–Demostelférazagyaakoponyájá-ban.

–Rendbefogjönni?–kérdezteSethafolyosótúloldaláról.

Tobinmegráztaafejét.

–VictoriaHandszerintelképzelhető,hogytúléli,devalószínűlegsohanemleszarégi.

Waverlyfelnyögött,ésújabbkönnycseppekgördültekvégigazarcán.

–Hé.–Waverlyérezte,hogyTobinmegfogjaazállát,ésfelnézettafiúra.–Asírásttar-togasdkésőbbre,oké?Ajelenlegiállapotodbannemkellenefelzaklatnodmagad.

Waverlybólintott,éselgyötörtlégcsövénkeresztülmélyenbeszívtaalevegőt.

Tobinkimentacellából,bezártamagamögöttazajtót,majdmegálltSethcellájaelőtt.

–Engednifogod,hogyellássalak?Nemfogszbalhézni?

–Miaz,félsztőlem?

–Félkézzeleltudnálintézni–mondtaTobinkertelésnélkül.

–Tévedsz.Nemtudnálak–válaszoltaSeth,ésfelemelteernyedtkarját,hogymegmu-tassa,mennyiregyenge.

–Négyőrállafolyosóvégén,szóvalesélytelen,hogymeglépj.Csakmondom.–Tobinbedugta a kulcsot a zárba,majd belépett Seth cellájába.Odaadta a fiúnak a tablettákat,amiketazazonnal,víznélküllenyelt.Amikorbeadtanekiazinjekciót,Setharcaösszerán-dultafájdalomtól.

–Anyámasszonykatonája–mondtaWaverly.

–Nemmindenkineklehetolyanemberfelettiszuperereje,mintegyötvenkilóslánynak–felelteSeth.

–Nagyonviccesekvagytok–mondtaTobin,majd akkorát ásított, hogymajdnemki-esettasajátszáján.

–Menjaludni–parancsoltráWaverly.

Tobinbólintott,majdkicsoszogottSethcellájából.Elindultafolyosón,deaztánmegállt,ésmegfordult.

–Csakhogy tudjátok,szerintemszemétségvoltKierantől,hogybezárt titeket,miutánelfogtátokaterroristát–mondta,majdkisséoldalrabillentetteszögletesfejét.–Ettőlfüg-getlenülelégnagygyökérvoltál,amikorteirányítottadahajót,Seth.

–Köszönömatámogatást–mondtaSethnyájasan.

–Akkorisazvoltál–erősködöttTobin,éselőreszegteazállát.

–Ja,tudom!–mondtaingerültenSeth.

–Hanekembetudodismerni,talánaztöbbieknekismennifog.Jelentsbe,hogytámo-gatodKierant,ésakkorvégetérhetneezazegész.

–Szerintedműködne?–kérdezteSethkétkedve.

–Egypróbálkozástmegért–vontvállatTobin,majdegyújabbásításközepettetovább-indult,ésalakjanéhánymásodpercmúlvabeleveszettacellákközöttmegülősötétbe.Wa-verlyszerettevolna,havilágosabbvanabörtönben.Hidegacéléskérlelhetetlenélekvet-tékkörül,nemlátottegyetlenpuhavagymelegfelületetsem.

–Lehet,hogyigazavan–mondta.–Lehet,hogyKierancsakbiztosraakarmenni,hogynemszervezelmegintzendülést.

–Ó,tényleg?Éstehogyanfogodjóvátenniabűneidet?

–Lehet,hogynekemisbocsánatotkellenekérnem–mondtaWaverlyelmélázva.

–Tehátúgygondolod,hogyhibavoltsegíteninekem.

Waverly a fiúra pillantott, és látta, hogybánat és sértettség bujkál az elgyötört, véresszemében.

–Nem,Seth–mondta.

Attól,hogyhangosankimondtaafiúnevét,minthavalamimegmozdultvolnabenne,ésúgylátta,hogyugyaneztörténikSeth-tel.Afiútekinteteellágyult,pofacsontjajobbanbe-lesimultazarcába.Beleharapotta felsőajkába.HanemSethArdvale-ről lettvolnaszó,Waverlyaztgondoltavolna,hogyegyolyanemberarcátlátja,akimindjártsírvafakad.

Addig nézték egymást a két cellasort elválasztó folyosónkeresztül, amígújra ki nemaludtakafények.Most,hogymegkaptaaszteroid-injekcióját,Waverlymárnemféltattól,hogyálmábanmeghalhat,ésegyszerrerájött,mennyireálmos.Érezte,hogyleragadnakaszempillái,ésvégülmegadtamagát.

Amikor felébredt,AliaKhadiviolajbogyó formájúarcátpillantottamegelőször,akiacellarácsaiközülnézte.

–Jólvagy?–kérdeztealány.

–Fáj–nyögteWaverly.Száraznakéssebesnekérezteatorkát.–Kérekvizet.

–Őrök!–kiáltottaAlia,ésnéhánymásodpercmúlvamegjelentHiro.AliaWaverlycel-lájánakzárjáramutatott,mirearezzenéstelenarcúfiúkötelességtudóanelővetteamegfe-lelőkulcsot,éskinyitottaazajtót.

Aliaodalépettafalicsaphoz, teleengedettvízzelegyműanyagivópoharat,majd letér-deltWaverlymellé,nagyonóvatosanmegemelteafejét,ésaszájáhozillesztetteapohárperemét.Avízhidegvolt,Waverlytisztánakésédesnekérezte.

–Még–nyögte,miutánhatalmaskortyokkalmindetmegitta.

Aliaaddighordta azágyhozazújabbésújabbbögrevizeket, amígvégre elmúltWa-verlygyötrőszomjúsága.Aztánleültapriccsszélére,ésmegfogtaWaverlykezét.Meghittésvigasztalóérzésvolt,ahogyszáraztenyereWaverlyhidegujjaihozért.

–Szereztemegyvégzéstabékebírótól,miszerintkikell,hogyengedjenek.Tobindoktorodakintváratolószékkel,hogyvisszavigyenakórházba.

–Hogyancsináltad?–mosolyodottelWaverly.

–Nagyonegyszerűen–válaszoltaAlia,ésnekiismosolyrahúzódottaszája.–Seth-etsemmilyenbűncselekménnyelnemvádoltákmeg,ezértnemminősültszökevénynek,ami-korsegítettélneki.

–ÉsakkorSethiskijöhet?

Waverlyhallotta,hogyafiúfelvihogaszemközticellában,deAliátólnemláttaőt.

–Nem,mertKieranvégülvádatemeltellene.

–Miszerint?–kérdezteSethérdeshangon.Felkönyökölt,deabból,ahogymeg-megrán-dultafeje,Waverlytudta,hogykomolyerőfeszítésébetelikamozdulat.

Aliaegypillanatraelbizonytalanodott,majdamikorodafordultSeth-hez,Waverlyegymásodpercremegláttaafiút.Mégmindigszürkevolt.Aszemefehérjerózsaszínmasszá-naktűnt,aszájakivoltszáradva.Rosszabbodottazállapota.

–Kierangyilkosságikísérlettelvádol–mondtaAlia.

–Vállalom–mondtaSeth,majdvisszarogyottapriccsre.

–Ápolásraszorul–mondtaWaverly.

–Látom–mondtaAlia.–Kérnifogomabékebírót,hogyvitesseátakórházba,ésőriz-zékotttovább.–OdafordultSeth-hez.–Meddigbírodmég?

–Innomkell–mondtaSeth,ésmegpróbáltfelállniapriccséről,detúlságosangyengevolt,ésvisszahanyatlott.

–Hiro!BekellmennemegypercreSethArdvale-hez–mondtaAlia,miremegjelentHiro, kiengedteWaverly cellájából, és Seth-éhez kísérte. Kinyitotta az ajtót, ésmegálltSeth fölött. Egyik keze a gumibotján, amásik az övére akasztott könnygázos palackonvolt,deteljesenfölöslegesvoltanagyóvatosság.Seth-nekahhozisaligvoltereje,hogyamikorAliaodatartottanekiavizespoharat,felemeljeafejétapárnáról,ésigyon.

Hirtelendühöskiáltáshallatszottafolyosóról:

–Semmiértelme,hogyfogvatartsatok!

–Magáhoztért–mondtaWaverly,ésmegborzongott.

–Nagyonijesztő–rezzentösszeAlia.–Ahogynézettrám,amikorelmentemacellájaelőtt.SzerintemmegismertazÚjLátóhatárról.

–Teemlékszelrá?

–Nem–ráztamegafejétAlia.

–Mikorhallgathatjukki?

Aliaarcaelkomorult.

–Kieranegymagaakarjakihallgatni.

–Azthiszi,hogykapitánykéntjogavanhozzá?

–KiakarjazárniaKözpontiTanácsot.

–Errőlszósemlehet–mondtaWaverly.Úgyérezte,minthaavízfelhígítottavolnaazereibenavért.Haszédültis,demárfeltudottülni.–AKözpontiTanácsnakrésztkellven-nieakihallgatáson.

–Keresztülkelljutnunkazőrein–mondtaAlia,ésHiróranézett,akielkaptaatekinte-tét,ésúgytett,minthasüketlenne.

–Majdasajátőreinkmegoldják–mondtaWaverly.

–HáborútakarszindítaniKieranellen?–vontafelAliaaszénfeketeszemöldökét.

–Őaz,akiháborútindítottellenünk.

Waverlyekkorlépésekethallott,ésTobinAmestűntfelafolyosónegykerekesszékkel.

–Készenállszazutazásra?

–ElőbbnézdmegSeth-et–mondtaWaverly.

–Állandóorvosimegfigyelésalattkellenelennie–csóváltamegafejétTobin,miutánmegláttaafiúarcszínét,ésmeghallotta,hogyanveszialevegőt.

–HogyvanPhilip?–suttogtaSethtorokhangon.

–Életbenvan–mondtaTobinkomoran.–HaértenékazEEG-készülékhez,meg tud-námmondani,hogymilyenállapotbanvanazagya,denemértek.Úgyhogyvárunk.–Ez-utánHirórapillantott,akimégmindigafalatbámulta.–Engedjodaabetegemhez.

Tobindoktor,gondoltaWaverly.Csakmagáravállaltahátaszerepet.Nyilvánvalóvolt,hogynemkönnyűszívvel,hanemkeserűelszántsággaltette.Eltökélte,hogygyorsanfogtanulni,éshelytfogállni.

TobinbelevilágítottSethszemébeéstorkába,majdelővettazsebébőlegyfecskendőt.

–Azthiszem,ebbőlkellenifogmég.

Sethközönyösenfogadtaaz injekciót, testemozdulatlanul feküdtapriccsen,csupánamellkasahullámzott,ahogybeszívtaéskifújtaalevegőt.

–Mindjártvisszajövök,ésbekötöknekedegyinfúziót–mondtaTobin.–Folyadékraéscukorravanszükségedahhoz,hogymegerősödj.

–Tevagyazorvos.

– Bárcsak az lennék – mondta Tobin, majd Hiróra pillantott, aki kinyitotta, azutánvisszazártaSethajtaját.TobinezutánvégrebelépettWaverlycellájába.Segítettnekifelül-ni,majdahónaalányúlvabeültetteatolószékbe.

–Kijuttatlakinnen–mondtaWaverlySeth-nek,miközbenTobinelindultveleafolyo-són.

–Oké–válaszoltaSeth,deWaverly láttaaszemében,hogynemhisziel,hogyképesleszrá.

Ahogyközelebbértekaférficellájához,akikishíjánmeggyilkolta,Waverlybalradőlt,ésbelekapaszkodott akerekes székkarfájába.Zihálvakezdtevenni a levegőt, ésérezte,ahogyahalántékánlévővékonyhajszálakonvégigcsorogaveríték.Sajátrettegéséneksza-gaködkénttöltöttemegkörülöttealevegőt.

Húzdkimagad.Nemláthatilyenállapotban.Waverlykiegyenesedett,mindkétkezétacombjaalászorította,ésamikoraférficellájáhozértek,kényszerítettemagát,hogybenéz-zen.

Aférfimozdulatlanulült,csuklójánbilincsvolt,kétökle,mintkétsúlyoskőpihentatérdén.Fejétbehúztahatalmasvállaiközé,ésvastag,barnaszemöldökealólbámultkiafolyosóra.Lélegzetvételnél először felfújta a száját,majd egészen furcsamódonbeszip-pantotta.Aharagtólmegremegett azarca,amikor felismerteWaverlyt.Fekete szemébenvadharagtombolt,ahogytekintetévelkövetteacellájaelőtttovagördülőlányt.Úgynézettki,mintegyvadember.

–Állj!–mondtaWaverly,akifélelemhelyetthirtelencsakharagotérzett.–Fordítsodafelé.

Tobinszónélkülengedelmeskedett.

–Halálrafoglakijeszteni–mondtabeleWaverlyaterroristahúsosarcába.Hangjában,bármégmindigvékonyéserőtlenvolt,gyilkosindulatbujkált.Aférfikeresztülnézettraj-ta, ahátamögötti rácsotbámulta.–Olyan fájdalmat fogokokoznineked,hogybármirehajlandóleszel,csakhogyabbahagyjam.Ésélveznifogom.

Aférfitekinteteegypillanatraösszetalálkozottazövével,deaztánugyanúgybámultto-vábbasemmibe.Waverlymégistudta,hogyeljutotthozzáazüzenet.Vanvalami,aminaférfielgondolkodhat,éshamajdWaverlyvisszajön,márnemleszilyenbátor.

ABESZÉLGETÉS

Kierana terroristával szembenültegyösszehajtható fémszéken.Nemérdekeltemárafejfájás, ami,mióta elhagyta a kórházat, bosszantó sajgássá szelídült.A férfi,miközbenaprószemeitKieranmellkasáraszegezte,hangosanszuszogvaszívtabeésfújtakialeve-gőt szőrös orrán keresztül.Nem volt hajlandómegszólalni.A cellája hátsó falánál lévőcsapbólfolyamatosancsöpögöttavíz,amimeglehetősenbántottaKieranfülét.

–Miaküldetésed?–kérdezteújraKieran,demegintcsakhallgatásvoltaválasz.

Kieranasajátbőréntapasztalta,hogyhaelégideigtartanakvalakitegyedülbezárva,azvégülbárkivel,akáralegádázabbellenségévelishajlandóleszszóbaállni.Talánmégnemteltelelégidőahhoz,hogyamagánykikezdjeaférfiakaraterejét,deKierantudta,hogynemvárhat tovább.Lehet,hogya terroristacsapdákat rejtettelahajón.Bekell jutniaaférfifejébe,méghozzágyorsan.

–MaxBrent–mondtaKieran,éshagyta,hogyleülepedhessenkettejükközéezanév.–Ígyhívtákafiút,akitmegmérgezett.Tizennégyévesvolt.Szeretgyerekeketölni?

AférfimalacszemeKieranarcáratévedt.

– És Philip Grieg. Egy árva kisfiú, aki mindenhova magával vitte a plüssmackóját.Olyanerővelütöttemeg,hogybevérzettazagya.Mársohanemleszolyan,mintazelőtt.Büszkemagára?

Ettőlminthamegmozdultvolnavalamiaférfiban.Kisséellágyultatekintete,ésszomo-rúanaztmondta:

–Nemtudtam,hogyilyenkicsi,csakamikormárapadlónfeküdt.

Megszólalt!Kieranmegpróbáltaelrejteniazizgatottságát.

–Ésmegpróbáltamegfojtanialegénységkéttagját,kéttizenötévesgyereket–folytat-ta.

Aférfinekerreelsötétültatekintete.

–Azakiskurvamegérdemelte.

–Ó,valóban?–mondtaKieran,miközbenkényszerítettemagát,hogyhiggadtmarad-jon.–Ésmiért?

–Mertmegöltea…barátomat.Hidegvérrelmeggyilkolta.

–IsmeremWaverlyt,éssohanemtettvolnailyet,hacsaknemgondoltaúgy,hogymegkelltennie.

–Shelbynemvoltrosszember.

–Úgygondolja,hogyWaverlynekhagyniakellettvolna,hogyAnneMatherazttegyenvelük,amitakar?Úgygondolja,hogynemlettvolnaszabadmegszöknie?

–Alányaitoktartoznaknekünk,azokután,hogyalegénységetekterméketlennétetteaz

asszonyainkat.

–Mirőlbeszél?

–Ne tegyélúgy,minthanemtudnád–mondtaa férfimegvetően.–Tönkretettétekazasszonyainkat.

–Ésmégishogyancsináltuk?

–Hibásanküldtétekátagyógyszerképletét.Azthazudtátok,hogykipróbáltátok,éstel-jesenbiztonságos.

–AnneMatherutasítottarra,hogyeztmondd?

–Aztsemtudja,hogyittvagyok.

–Nyilvánvalóantudja.Miértmentélazobszervatóriumba,hanemazért,hogykapcso-latbalépjvele?

–Szeretemnézniacsillagokat–mondtaaférfiközönyösen.

–Aztállítja,hogyalegénységünkrosszképletetküldöttátmaguknak.Nemtesztelték,mielőtthasználnikezdtékvolna?Ennyireostobáklettekvolna?

–Megbíztunkbennetek!–üvöltötteaférfiolyanerővel,hogyKierannekcsengenikez-dettafüle.Felpattantapriccséről,dealáncacsuklójánvisszatartotta.ÚgynézettKieran-re,mintakikészlenneotthelybenvégeznivele.

Kieranaligláthatóanelfordítottaafejét,ésmegbizonyosodottróla,hogyHiromégmin-digottállmögötte,éskészenlétbentartjaagumibotját.Kifújtaalevegőt,éslassanmeg-nyugodott.

–Méghaigazis,amitállít,akkorsincsenjogamegölnikétgyereket.

A férfimélyenbelenézettKieranszemébe,ésmintakinemhajlandó többetmondani,becsuktahúsosszáját.

Kieran felállt, és intettHirónak,hogynyissakiacella ajtaját.Hadd főjöna terroristaegykicsitasajátlevében.

AbörtönbejárataelőttHarveyéskétmásikőrálltafolyosón,mindhármangumibotok-kaléskönnygázzalvoltakfelfegyverkezve.

–Senkisemlátogathatja,senkisembeszélhetvele,világos?–vakkantottaKieran.

–Persze–mondtaHarveyKierannek,dehamarelfordítottaatekintetét.AfiútagjavoltaKözpontiTanácsnak,ésKieranúgysejtette,ezmárispróbáratetteazirántatanúsítotthű-ségét.Megfordultafejében,hogytalánegykevésbéfontosfeladattalkellenemegbízniaafiút,deaztánarragondolt,hogyúgycsakmégjobbanelidegenítenémagától.

Azirodájábavisszaérvekinyitottaazasztalalegalsófiókját.AMathervideójáttartalma-zópendrivepontosanotthevert,aholhagyta.Abbanbízott,hogyanőújrafelfogjavenniveleakapcsolatot,ésmegpróbálja rábeszélni,hogynézzemega felvételt,deazótanemkereste.Pedigakkortalánkiszedhetettvolnabelőlevalamit.

Belépettaközpontivezérlőradarrendszerébe,ésmegnézteazÚjLátóhatárhelyzetét.13milliókilométerreljártakelőttük.Sikerültmajdnemfélmilliókilométerrelcsökkentenieatávolságot,dehaígyhaladnaktovább,mégígyislegalábbegyév,amígutolérikőket.Ésutánami lesz? Ha utol is érik őket, a legénysége annyira gyenge lesz az ödémától, azizombántalmaktól ésaz ízületikopástól,hogyesélyük sem lesz felvennivelükaharcot.Mindenefájt,ésláttaatöbbiekarcán,hogyőkisugyanúgyszenvednek.

Próbáltrájönni,hogyantudnákanélkülmegtámadniamásikhajót,hogymegölnékasa-ját szüleiket.Már vagy egy tucatnyi forgatókönyvet végigpörgetett magában, de mind-egyikkivitelezhetetlenvolt.Haúgydönt,lerohanjaazÚjLátóhatárt,csakanagyobbgye-rekeket tudjabevetni,aminegyven, legfeljebbötvenembert jelent.Felkellene jutniukahajóra,éserővelkiszabadítaniukaszüleiket.CsakhogyMatherkomolylépéselőnybenvanhozzájukképest.FigyelemmeltudjakövetniazEmpyreumhelyzetét,ígykizárt,hogyész-revétlenülmeg tudjákközelíteni a hajóját.Aző térfelén folyna azütközet, ígymindentalaposanelőtudnakészíteni.Ésamialegrosszabb:fogalmuksemlenne,merrekeressékaszüleiket.Minéltöbbetgondolkodottadolgon,annálbiztosabbvoltbenne,hogynyílthad-viselésselnemgyőzhetnek.

Bár bizseregni kezdett a gyomra attól, amire készült, belépett a nagy hatótávolságúkommunikációsrendszerbe,éshívnikezdteazÚjLátóhatárt.Egysárgásbőrűnőarcaje-lentmegamonitoron.

–BeszélniakarokAnneMatherrel–mondtaKieran.

–Aztazutasítástkaptam,hogykérdezzemmeg,megnézted-eavideofelvételeket,ami-ketküldött.

–Mégnemvoltidőm.Egyterroristavanahajónkon,azzalkellettfoglalkoznunk.

–Aztazutasítástkaptam,hogytájékoztassalak,apásztornemelérhető.

–Csakkérdezniakaroktőlevalamit.

–Amígmegnemnézteda…–Anőafejhallgatójáhozemelteazegyikkezét,majdújraKieranrefüggesztetteszíntelenszemét.–Kistürelmedetkérem.

Aképernyőrőlhirteleneltűntanő,ésahelyénMatherkövérkés, rózsaszínarca jelentmeg.

–Szervusz,Kieran.

–Elfogtukazemberét.

–Milyenemberemet?–vontafelanőaszemöldökét.

–ANeander-völgyit,akimegpróbáltaeltéríteniahajónkat.Rácsmögöttvan.

–Aztakarodmondani,hogyalegénységemegyiktagjaazEmpyreumonvan?–kérdez-teMather,ésmeglepettenpislogott.

Kieran figyelmesen nézte a nő arcát, kereste az árulkodó jeleket.Mather a homlokátráncolvanézettmagaelé,ésúgyfestett,mintakiegyáltalánnemörülahírnek,hogyazegyik embere engedély nélkül eltávozáson van.Vagy tényleg nem tudott a terroristáról,

vagyszületetthazudozóvolt.

–Nemáruljaelanevét,denagydarab,durvaarcú,kopaszodó…

–Jake–suttogtaalighallhatóanMather.–JacobPauleymárjóidejenemjelentkezettfeladatteljesítésre.Azthittem,depressziós,azértnemhagyjaelaszállását.

Eznyilvánvalóan hazugság volt.AzÚjLátóhatár ugyanolyannagy és bonyolult hajóvolt,mintazEmpyreum.Alegénységmindentagjánakalapvetőfontosságúfeladataivol-tak,melyekelhanyagolásáértszigorúelmarasztalásjárt.Nem.Egészbiztos,hogyMatherküldte,vagylegalábbisrégótatudottróla,hogyittvan.

–Feltételezem,hogymegnéztedavideókat–mondtaanő.

–Nem,éshatudniakarja,nemisszándékozommegnézni.

–Azthittem,szeretnétekvisszakapniaszüleiteket–vontafelMatheraszemöldökét.

–Honnantudjuk,hogyegyáltalánéletbenvannak?Semmilyenbizonyítékotnemmuta-tott.

Matherbólintott,éselfordítottaatekintetétaképernyőről.

–Igazadvan.Érthető,hogybizonyítékotszeretnél.–Előrehajolt,összeérintetteakétte-nyerét, ésegymáshoz szorította azujjhegyeit.Úgymeredeztekazujjai,mintöt tüske.–Miutánmegnéztedavideókat,átadomatúlélőkegyrészéneknévsorát.Aztán,ahogyha-ladnakelőreatárgyalások,továbbineveketkaptok.

–Nemhagyom,hogymanipuláljon…

– Azt álmomban sem reméltem – mondta Mather egy önelégült vigyor kíséretében,majdelsötétültaképernyője.

Gyűlöletesegynőszemélyvolt,demár legalábbnemtettúgy,minthaabarátja lenne.Kieran gyanakodva méregette a pendriveot. Nem tudta, mi van rajta, de félt tőle.Mármajdnemvisszadobtaafiókba,amikoreszébejutottagraffitiaközpontibunkerfalán,amihősneknevezteSethArdvale-tésWaverlyMarshallt.Sarekmegtaláltaafelvételt,amelyi-kenlátszikaművész,deazlepedőbeburkolózott,ésmégaztsemlehetetteldönteni,hogyfiú-evagylány.Lesitteltjükahőseinket?–kérdezteanagy,kékbetűkkelfelfestettmondatafalon.Kieranhelyzetealegjobbindulattalisingatagnakvoltnevezhető.

Hasikerülnekiszabadítanaatúlélőszülőket,többésenkisemkérdőjeleznémegatekin-télyét.

Kézbevetteapendrive-ot,ésforgatnikezdteazujjaiközött.Érezte,ahogyfelkavarodikagyomra,éskellettnyelnieegynagyot,hogyneöklendezzen.

Istenem,mittegyek?Valamiútmutatásértesedezett,deakétkedéstúlságosanerősvoltaszívébenahhoz,hogymeglássaahelyesutat.

Ekkoregyhirtelenmozdulattalbelökteapendrive-otaszámítógépébe,ésbekapcsolta.

Joneskapitánymosolygósarcajelentmegamonitoron.Nagyonfiatalvoltafelvételen,ahajamégélénkvörösenlángolt.KierannekfurcsavoltígylátniaJonest,hiszenővilág-

életébenőszhajjalismerte.Ugyanabbanaszékbenült,mintamibenmostő,ahátamögöttugyanazaGoya-festménylátszott,mintamiőmögöttelógottafalon.AlátványtólKierantmegcsaptaamúlandóságszele,ésmegborzongott.Akapitánynakmégnemvoltszakálla,ígysemminemtakartasunyiarcátéskeskeny,kisgödörbenvégződőállát.Minthanemisőlettvolna.

–Eznemfogodelhinni,Anne–mondtaJoneskapitány.

–Megtaláltátok?–kérdeztelelkesenMather,akinemlátszottafelvételen.–Megtalál-tokaképletet?

–Azelőzeteskísérleteklenyűgözőek!Nemakartunkhinniaszemünknek!

–Mikorpróbáljátokkiemberen?

–Énazemberkísérletekrőlbeszélek!Számítottunkrá,hogyagyógyszerstimuláljaape-tefészket,csakhogyúgytűnik,apetesejtekminőségétisjavítja!Márvannakmagzataink!

–Tejóságosisten!Ésnövekednek?

–Gyönyörűen,Anne!–Joneskapitányboldoganmegdörzsölteazarcát.–Átküldömaleírást,amialapjánszintetizálnitudjátokazanyagot.

–Maestetízimátfogokmondaniértetek,Edmond.

Joneselhallgatott–pillanatnyiszünetvoltcsupán,amialatthűvösfényváltottafelalel-kesedéstatekintetében–,majdújramegszólalt:

–Jó.Köszönöm.Teddazt.

Váltottaképamonitoron,azúj felvételenmárápolatlanszakállborította Joneskapi-tányarcát.Ahalántékamégnemőszült,ésaszemétsemhálóztákbeazerekúgy,mintké-sőbb,azarcánülőmegvetőkifejezésmégisutálatossátette.

–Hogytehettedeztvelünk?–sírtfelAnneMather.Kieranaztkívánta,bárcsakláthatnáazarcát.Szerettevolnalátni,ahogysír.

–Sajnálom,amitörtént,Anne.Elsemtudommondani,mennyiresajnálom!–mondtaakapitány.Csakhogyegyáltalánnemúgynézettki,mintakisajnálja.Leginkábbbosszúsnaknézettki.–Deazzalvádolniminket,hogyszándékosanszabotáltuk…

–Visszavonom!–kiáltottaMather.–Visszavonomagyanúsítást,éssohasenkinemfoghallaniróla.Csakarrakérlek,hogysegíts!Fogyazidőnk,Edmond!

–Fiatalgyerekekvannakahajón.Acsontjaikmégnövésbenvannak.Azorvosainksze-rintkatasztrofáliskövetkezményekkeljárna,hanövelnénkagyorsulást…

–Azmégúgyiscsaktöredékelenneaföldig-erőnek,Edmond.Teistudod,hogyates-tükennélsokkalnagyobbnehézkedésselismegbirkózik!

–Demilesz,amikorújralelassulunk?Nemtudhatjuk,azmilyenhatássallenneafejlő-désükre.Hacsakmi,felnőtteklennénk…

–Hazudsz!Kifogásokatkeresel!Nemakarsznekünksegíteni!

–Gondolnomkellalegénységemre,Anne.

–MagatoknakakarjátokazÚjFöldet,hogyvalóraválthassátokabetegeselképzelései-teketatökéletestársadalomról.Nemakarjátok,hogymiisottlegyünk.

–Anne–kezdteakapitány,ésKieranmostelőszörhallottnémiegyüttérzéstahangjá-banjobbanismerszannál,hogykomolyanaztgondold…

Ittugrottafelvétel,minthaegyrésztkivágtakvolna.

–Edmond,többmintötszázlépésbőlálltavegyületszintetizálásánakfolyamata.Ami-koradöntő lépéshezértünk,azutasításaitokatkövetveegyolyanmérgetállítottunkelő,amikifejezettenafogamzóképességünkettámadtameg.Mekkoraazesélye,hogyezmeg-történjen?Hogyantudodmegmagyarázniadolgot?

–Nemtudommegmagyarázni–mondtaakapitány,miközbenkifejezéstelenarccalbá-multakamerába.

–Szabotázstörtént.Ezazegyetlenmagyarázat.

–Hátnemérted,hogyagyerekeinkegészségemostfontosabb,mintvalaha?–esedezettakapitányösszekulcsoltkézzel.–Nemkockáztathatjuk,hogyvalamibajukesik.Akülde-téssikerevagykudarcamúlikezen.

–Teispontosantudod,hogynemleszeléggyereketekaküldetéshez.TeljeslétszámbankellmegérkeznünkazÚjFöldre.

–Megleszalétszám,haalányainkelégfiatalonteherbeesnek.Alogisztikaicsapatommárdolgozikaproblémán.

–Logisztika!Énarrólbeszélek,mihelyesésminem!

–Szóvalmegintitttartunk?Azthiszem,végreelkellenefogadnunk,hogyazerkölcsvi-szonylagos.–Joneskapitányarcahatalmasranőtt,ahogyközelhajoltakamerához.Kieranlátta a homlokán tátongó pórusokat és izzadságcseppeket. – Helyénvaló lenne segíteninektek,Anne,deméghelyénvalóbb,hogymegvédjükagyerekeinket,ésgondoskodjunkróla,hogyeljussanakazÚjFöldre.

–Biztospusztulásra ítélszminketazért,mertvanegyminimálisesélyeannak,hogyagyorsuláskártteszagyerekekben.

–Hateígylátod…

–Mindenreményünkszertefoszlott–mondtaMather,ésatestetlenhangmegremegettakétségbeeséstől.–Nekünkvégünk.Hogyanfogodelbírniennekasúlyát?

–Majdarragondolok,hogyajövőnemzedékeiérttettem.

–Úgymaradszmegazemberiségemlékezetében,mintazÚjFöldelsőháborúsbűnöse.

Egypillanatraelkomorultakapitányarca,deaztánJonesmegráztaafejét.

–Nem,Anne.AzÚjFöldönsenkinemfogemlékeznierre.

Újraváltottakép,ésamostaniAnneMatherjelentmegKieranmonitorján.Hajataka-

roskontybavolttűzveafejebúbján,szépvonalúorravégénszemüvegült.

–Meggyőződésem,hogyJoneskapitány tudott a szabotázsról, sőt, jóvá ishagytaazt.Detegyükfel,hogymégsemígyvolt.Nemgondolod,Kieran,hogymiutánértesültróla,nekiésazEmpyreumlegénységénekmindentmegkellettvolnatennie,hogyhelyrehozzákadolgot?Nemezlettvolnaazemberségesviselkedés?

Kieran fészkelődni kezdett a székében. Számított rá, hogyMathermanipulálni fogja.Arraazonbannem,hogyennyireügyesen.

–Mivelakapitányotokvisszautasítottaasegítséget,ésmivelnemcsakránkvártbiztospusztulás,deazÚjFöldbenépesítésénekküldetéseisveszélybekerült,nemvoltmásvá-lasztásunk,minthogymegtámadjukahajótokat,ésmegszerezzükazt,amireatermékeny-ségvisszaállításáhozszükségünkvolt.–AnneMatherelmosolyodott,ésfurcsaörömültkiazarcára.–Mostmajdnemszázkisbabánk,éstöbbmintszázvárandósanyukánkvanafe-délzeten.Aküldetésbiztonságbanvan,deajövőmégbizonytalan.Arrakérlek,hogytájé-koztasd a legénységedet az igazságról,mondd el nekik,mi történt. Ha nem is tudjátokmegbocsátani,amittettünk,legalábbértenifogjátok,miérttettük.Éshiszem,hogyazel-következő nemzedékek képesek lesznekmegbocsátani elődeik hibáit, és békében együttélhetnekmajdazÚjFöldön.

Kierandöbbentendőlthátraaszékében.

Joneskapitányannyiévenkeresztülhazudott?

Aztértette,hogyakapitánymiértnemsegítettazÚjLátóhatáron,deahazudozástmárnem.JoneskapitánytizenhatévenkeresztültitkoltaazigazságotazEmpyreumlegénységeelőtt.Teremtettegykétségbeesettéselkeseredettellenséget,éssohanemtájékoztattaale-génységet arról, hogyegynapmegtámadhatják ahajót.Kieranvilágéletében szerette éscsodáltaakapitányt.Demostnemtudta,mitgondoljon.

Semmisemigazolhatjaatámadástésazesztelenöldöklést.Dehaigaz,amitMatherál-lít…

Megnyomtaagombotakommunikációspulton,éshívnikezdteazÚjLátóhatárt.Ezút-talmagaAnneMatherjelentkezettbe.

–Gondolom,megnéztedavideót–mondta,ésfelvontaazegyikszemöldökét.

–Igen.

–És?

–Mitakartőlem?

–Beismerést.

–Miről?Úgygondolom,Joneskapitánysemmirosszatnemcsinált.Őcsupánalegény-ségétvédte.

–Éstemitcsinálsz?Gyorsítottál.Megtetted,amireőnemvolthajlandó.Ezeszedbeju-tottmár?

Kierandöbbentennézettmagaelé.Mivanakisgyerekekkel?Vajonnemesett bajuk?Rájött,hogyidejecsökkenteniagyorsulást.Amúgysemváltbe.

–Megtettem,amirekért–mondtaMathernak.–Küldjeátalistát.

–Rendben–mondtaMather,éselsötétültakép,majdnéhánypillanatmúlvaötnévje-lentmegamonitoron.Kieranszememohónfutottavégigasorokat, reménykedett,hogyazanyjaneveisottlesz.Nemvolt,deettőlfüggetlenülelmosolyodott.Megnyomtaaköz-pontivezérlőhívógombját,ésakövetkezőmásodpercbenSarekarcajelentmegaképer-nyőn.

–Sarek,mostkaptamegylistátAnneMathertőlnéhánytúlélőnevével.

–És?–kérdezteSarek,ésbeleharapottazajkába.

–Rajtavanazapukád.

RABOK

Sethahátánfeküdt,egyikkarjávaleltakartaaszemét.Valamivelkönnyebbnekérezteacsontjait, és kevésbé volt fáradt, amiből arra következtetett, hogyKieran csökkentette agyorsulást.Testénekmindenporcikája,kezdveazizmaitólazízületeinátegészenabőréig,megkönnyebbültenlélegzettfel.Márcsakebbőlakínkamrábólkellenekijutniavalahogy.Bármilyenkönnyűnekiséreztemagát,mégmindigegykeményfémpriccsenfeküdt.Ésafüleismegfájdult.Aterroristaórákótaugyanaztadalténekelgette–valamirégivallásoséneklehetett–,ésSethúgyérezte,megfogőrülni,hasürgősennemhagyjaabba.

–Hé!–kiáltottakiafolyosóra.Atámadásmiattmégmindigrecsegettahangja.–Fogjamárbe!

Egy pillanatra abbamaradt a dudorászás, de aztán újrakezdődött, ezúttal egy hanggalmagasabban.

–Atemplomikórusragyakorol,seggfej?–kiáltottaSetholyanhangosan,amennyirele-gyengültszervezeteengedte.–Aztmondtam,pofabe!

–Tefogdbe,tekisgyökér!–üvöltöttevisszaaférfi.Napokótaezvoltazelsőalkalom,hogySethbeszélnihallotta.

–Jé,egycrô-magnoniősember,akitudbeszélni!–kiáltottaSeth.Meglepetéséreagoril-lafelnevetett.

Sethszeretettvolnafelállni,ésinniegypohárvizet,deakarjábóllógócsövekmiattezigenkörülményeslettvolna.Ráadásulnemisvoltszükségevízre.Miutánbeleszúrtaatűtakézfejébe,Tobinelmondta,hogyazinfúziótartalmazzaazösszestápanyagotésfolyadé-kot,amireszükségevan.

–Miértnemkaphatoksimáncsakegykiscsirkét?–kérdeztetőleSethalighallgatóan.

–Nemmenne le a torkodon. Csúnyánmegsebezte a terrorista. Csak folyadékot kap-hatsz.–TobinfelhúztaSethingét,szemügyrevetteabordáitborítócsúnyazúzódásokat,azutánbeletúrtSethfélhosszú,szőkehajába,ésmegkeresteakopaszfoltot,aholazössze-varrtvágásvolt.–Úgylátom,szépengyógyul.

–Waverlyelmondta…

–…hogyösszevert?Igen.Milyenérzésazinfúzió?

–Isteni.

–Egyelőreezamenü,aztánmajdjöhetasültcsirkemegazokra,rendben?Csakfeküdj,éshagyd,hogygyógyuljonatested.

AzegyhelybenfekvéssohanemtartozottSethArdvaleerősségeiközé.

Atorkasokkal jobbanvolt,dekiabálnimégmindignemtudott,ezértegyfémtálcávalkezdte verni a cellája rácsait. Hallotta a közeledő bakancsos lábak zaját, aztán HarveyMarkemjelentmegarácstúlsóoldalán.

–Igen?–kérdezteHarvey.Sokkalbarátságosabbvele,mintazelőtt.Sethúgysejtette,ezazértlehet,mertelkaptaaterroristát.Sokanvoltakvelebarátságosabbakemiatt.Setharrólmársenkineknemszámoltbe,hogyaterroristaisugyanúgyelkaptaőt.

–Hamárhallgatnomkellaztarohadékot,miértnemviszelátegyolyancellába,ahon-nétláthatomis?–kérdezte.

–Minek?Nemvalamiszéplátvány.

SethbelenézettHarveynyílt,őszintearcába,ésmegpróbáltaeldönteni,vajoncélraveze-tőlenne-e,haelárulnáazigazat.Rövidtanakodásutánaztánarrajutott,hogynincsenerejehazudni.

–Talánmondananekemvalamit.

–Miértmondana?–ráncoltaösszeahomlokátHarvey.Bármilyennagyraisnőtt,ettőlazarckifejezéstőlújrakisfiúnaktűnt.

–Mindkettenbevagyunkzárva.Talánúgyérezné,sorstársakvagyunk.

–Ó–mondtaHarvey.Rágcsálnikezdteaszájasarkát,majdnémigondolkodásutánbe-dugtaakulcsotSethcellájánakajtajába.–Havalakikérdezi,büntetésbőlvittelekát.

–Ésmiértkaptamabüntetést?

–Mertilyenátkozottuljólnézelki.–HarveySethföléhajolt,aválláravetteafiúkarját,ésfelültette.–Rendben?

–Ja–mondtaSeth,ésmegfogtaazinfúziósállványt.–Csaklassan.

Harveyfelnyögött,ésaddighúztaSethkarját,amígsikerülttalpraállítania,majdlassankibotorkáltakafolyosóra.

–Kieranlelassítottaahajót?–kérdezteSeth.

–Ja.Nekemisjobbmostahátam.

Sethnapokótamostelőszörálltasajátlábára,ígymosttudatosultcsakbenne,mennyiregyengeisvalójában.Nemvoltbüszkeadologra,ezértnagyraértékelte,hogyHarveyta-pintatosanelfordítjaatekintetét,ésinkábbaföldetbámulja.

–Ésamúgy–szedteösszeabátorságátHarvey–ténylegtevittélbeaközpontibunker-ba,miutánleütöttek?

–Ja–nyögteSeth.

–Rendesvolttőled.

–Negondold,hogynemfordultmegmásisafejemben–mondtaSeth.

–Akkormiértcsináltad?

–Mertszánalmasannéztélki.

–Kösziszépen.

Sethhirtelenzavarbajött,ésazüreszárkákatkezdtenézni,amelyekmellettelhaladtak.

VégülHarveybetámogattaagorilláévalszemközticellába,és lesegítetteapriccsre.Egybocsánatkérőmosolykíséretébenbezártaazajtót,majdelment.

Aférfiazárkapadlójánült,ésazágynaktámaszkodott.Ködöstekintetétaplafonrasze-gezte,ésmégmindigakedvencénekétdúdolgatta.Valamifurcsaátszellemültségültkiazarcára,amitőlolyanbenyomástkeltett,mintakinemteljesennormális.Sethfelismerteeztaz arckifejezést. Számtalanszor láttamár a tükörbe nézve.Azok néztek így ki, akikneknemvoltvesztenivalójuk.Azok,akikmárcsakösztönbőlcselekedtek,mivelagondolko-dástúlnagyfájdalommaljárt.

–Nemgond,habekapcsolódom?–kérdezteSeth.

Aférfielhallgatottegypillanatra,deaztánkezdteelölrőlazegészet.

Hogyan lehet rávenni valakit, hogy beszéljen? Seth nemvolt az a kifejezett társaságiember,mindigirigyelteazokat,akikképesekvoltakmegnyílniésgátlásoknélkülbeszélnimagukrólmásoknak.Aztvetteészre,hogyettőlatöbbiemberisbeszélnikezdett.

–Magamegatársaiaztántudják,hogyankelljóelsőbenyomásttenni–mondtaSeth.–Ténylegkiválórajtaütésvolt.Nagyonhatékony.

Afickótovábbénekelt,ésközbenakezétbámulta,amitakéttérdeközészorított.

–Azapukámmagamegabarátaimiatthaltmeg–folytattaSeth.–Azótaegyedülva-gyok.Nagyonhálásvagyok,sokattanultamsajátmagamról.

A férfi valamivel halkabban kezdett énekelni, és teljesen mozdulatlanná merevedett.Olyanvolt,mintakifigyel.

–Azanyukámatévekkelezelőttelveszítettem–szólaltmegújraSeth,miközbenapla-fontnézte.Tudta,hogyharánézneaférfira,azonnalelárulnámagát.–Állítólagalégzsi-lippel történt valami. Négyéves voltam. Nem nagyon emlékszem rá. Csak a fényképekmaradtak.

–Együttérzésrevágysz?–mordultfelagorilla.

–Csakpróbálomelütniazidőt–mondtaSeth,ésigyekezettnemkimutatni,mennyireizgatott,amiértszórabírtaaférfit.

–Nemérdekel.

–Akkornefigyeljen–csattantfölSeth.

Aférfitovábbfolytattaazéneklést.

Sethismétaplafonraszegezteatekintetét,éskitapogattaakezénabőrkeményedéseket.

–Furcsa,hogymikhiányoznakazembernek.Anyacsináltaalegjobbforrócsokitavi-lágon.Nagyonkrémesvolt,vastagcsokibajszomletttőle.Mindignagyonviccesennyal-tamle,csakhogymegnevettessem.Miutánmeghalt,apa ismegpróbálkozottadologgal,deazövétképtelenvoltammeginni.Amikoraztánnagyobbvoltam,és ismegpróbáltamelkészítenianyaforrócsokiját,desohanemlettolyan.Szerintemőtettbelevalamititkoshozzávalót, talánvalamifűszert,vagyegykiskecsketejet,nemtudom.Detény,hogyaz

övévoltalegjobb.Mamáregyáltalánnemiszomforrócsokit.

MireSethamondatvégéreért,abbamaradtazéneklés.

–Sokatnevetett–mondta,majdlehunytaaszemét,ésfelidézteazanyjakönnyedkaca-gását.Ezekanevetéseksohanemtartottaksokáig,demindigfelvidították.Szeretteprodu-kálni magát az anyjának. Körbetáncolta pizsamában, összevissza ugrándozott, és addiggrimaszolt,amígazanyjamegnempuszilta.–Miutánanyameghalt,senkinemnevetettaházban.Aztapámigazi…Holtakrólvagyjót,vagysemmit,deazapámazafajtaseggfejvolt,akiszerintanevetésagyengeségjele.Azthiszem,ebbenőráütöttem,mertnemtu-dokolyanembertahajón,akivalahaképesvoltmegnevettetni.

–Lehet,hogycsakszomorúvagy–mondtaagorilla.

Sethegypillanatramegdöbbentazegyüttérzőszavakon,deaztángyorsanösszeszedtemagát.

–Lehet.

–Nemtudtam,hogyárvavagy.

–Azvagyok.–Sethtorkafájtasokbeszédtől,ezértvisszatartottaalélegzetét,ésvárta,hogyújramegszólaljonaférfi.

Sokáigvárt,ésmármajdnemelaludt,amikoraférfivégülmegszólalt.

–Énisárvavagyok–mondta,ésolyanmélyvoltahangja,minthaegyenesenaszélesmellkasaközepébőlszakadtakvolnafelaszavak.–AzanyukámmégaFöldönmeghalt,azelőtt,hogyfelkerültünkvolnaazÚjLátóhatára.Megharaptaegykutya,mipedignemtudtunkantibiotikumotszereznineki.Eltudodeztképzelni?Csakegykispenicillinrelettvolnaszükségünk,ésaztsemtudtunkszerezni!Ebbemajdnembeleőrültem.Azthiszem,apaezértakartannyirafeljutniahajóra–hogymindiglegyenmellettünkegyorvos.

–Mitörténtazapjával?–kérdezteSeth.

–Veserák.Tizenkétévesvoltam.

–Azszívás.

–Rendbenfelnőttem.Azemberekgondoskodtakrólam.

–Azbiztos,hogy felnőtt. –mondta Seth tettetett elismeréssel a hangjában. –Milyenmagas?

–189centi.

–Tényleg?Magasabbnaktippeltemvolna.

–Temilyenmagasvagy?

–Körülbelül182.

–Mégnőnifogsz.Haaddigmegnemöletedmagad.

–Érdekeseztattólhallani,akimegpróbáltmegölni.Kétszer.

–Aznemnekedszólt.

–Énnagyonúgyéreztem,minthanekemszólna.–Sethegypillanatramegfeledkezettarról,mitpróbálelérniezzelazegésszel.Legszívesebbenráüvöltöttvolnaaférfira,szeret-tevolnapusztakézzelmegfojtani.

–Hát,sajnálom–mondtaa fickó,majdmocorognikezdett,amitőlhangosanmegnyi-kordultapriccs.Kinyújtottaalábát,ésacipőjetalpaegészenacellarácsáigelért.–Csakpróbáltaméletbenmaradni.

–ÉsWaverlytismegpróbáltamegölni.

–MegölteShelbyt.

–Azkivolt,akedvenckisbáránya?

–Abátyámvolt–mondtaférfi.Voltvalamifurcsa,sebzettélahangjában,amitőlegé-szenkisfiúsáncsengtekaszavai.–Nemvoltunkvérszerintitestvérek.Apahalálautánaszomszédokvettekmagukhoz,ésShelbyazőfiukvolt.Sokgyerekrosszulviseltevolna,haegyújsrácköltözikbehozzájuk,deShelbymegölelt,ésaztmondta:„Mindigisszeret-temvolnaegytestvért.”Ezalegelsőnaptörtént.Szerintemsajnált,amiértelveszítettemazapukámat,éssegíteniakart.

–Rendessráclehetett–mondtaSeth,amikoragorillaelhallgatott.

–Nagyszerűsrácvolt–csattantfelvédekezőénaférfi.–Azvoltcsakabaj,hogyoda-voltMatherpásztorért,ésmegcsináltmindent,amirekérte.

–Miért,maganem?

–Apásztornemnagyonfoglalkozottvelem–mondtaaférfi,deSethúgyvettekiasza-vaiból,hogyszeretettevolna,haezmáshogyvan.

–Akkormiértküldteide?

AférfiegyenesenbelenézettSethszemébe,Sethpedigmindenigyekezetévelazonvolt,hogyálljaagorillatekintetét.

–Mibenmesterkedsz?–kérdezteaférfi.

–Tessék?–válaszoltaártatlanulSeth.–Azthiszi,hogyvalamikémvagyok?

Aférfiösszevontaaszemöldökét,ésSeth-rehunyorított.

–Higgyen,amitakar–mondtaSeth,ésazoldalárafordult,hogyaludjon.Acellájasö-tétségbeburkolózóhátsófalátbámulta,arozsdamentesacélmosdót,ahorpadtszekrénytasarokban.Csakazérthallgatottel,hogybeszéltesseagorillát,demostúgyérezte,mentenleragadaszeme.Végülúgydöntött,jobb,hanemerőltetitovábbadolgot,éshagyta,hogymagávalsodorjaazálom.

Fémcsikorgásraébredt,ésamikormegfordult,Kierantpillantottamegaterroristacellá-jában.Egyszékenült,aférfipedigféliglehunytszemhéjaalólfigyelte.Mivelőmagaiskeménylegényvolt,Sethtudta,hogyagorillacsupánafélelmétpróbáljaleplezniazag-resszívtesttartással.Talánjóisvolt,hogyféltKierantől.

–Szükségevanorvosiellátásra?–kérdezteKieran.

Seth akaratlanul is felnevetett.Mióta bezáratta, Kieran egy nyomorult gézcsíkot semajánlottfelneki.Kierankifejezéstelentekintettelrápillantott,majdHarvey-ranézett,akiahátamögöttállt,ésösszekulcsoltkézzelvigyáztaagorillamindenmozdulatát.Sethtudta,hogyHarveynakmegkellmajdindokolnia,miérthelyezteátebbeacellába.

SethalaposanszemügyrevetteKierant,akivalahogykisebbnektűntaszokásosnál.Zöl-desszínűvoltabőre,éshunyorgottalámpafényben.Nemkeltetteegészségesemberbe-nyomását.

–Hogyvanafeje?–kérdezteKieran,deaterroristarásemhederített,csaknémánbá-multegypontotavállafölött.

–Majdszólokazegyikápolónak,hogyhozzonlefájdalomcsillapítót–mondtaKieran.–Aztishagyniakell,hogymegmérjealázát.Tudnunkkell,nemfertőződött-eelasebe.

–Mitérdekeltéged,hogyvagyok?–fröccsentfölaférfi.–Hagynodkellettvolna,hogymeghaljak.

–Hahagytamvolna,mostnemtudnékbeszélnimagával.

–Semmitsemfogszmegtudnitőlem.

–Tudom,kimaga–mondtahízelegveKieran.–MagaJakePauley.Mathermondta.

Setherrefelkaptaafejét.Fogalmasemvoltróla,hogyKierankapcsolatbanvanamásikhajóval.

Agorillatanácstalannaktűnt.Nyilvánnemszámítottarra,hogyMatherbármilyeninfor-mációtkiadróla.

–Megpróbáltamfelhasználnimagát–folytattaKieran.–Túszcserétjavasoltam.Aszü-leinketcserébemagáért.DeMatheraztmondta,nemérdekli,mitcsinálokmagával.

Sethészrevette,hogyagorillaszemealigláthatóanfelvillan.

–Nagyondühösmagára, amiértmegölt egygyereket, többmásikatpedigmegpróbáltmegölni.

AférfiszemeKieranrevillant,majdegypillanatramegállapodottSeth-en,végülvissza-tértaKieranvállafölöttlebegőponthoz.

–Ennek fényébennemértem,miértpróbál lojálismaradnihozzá–mondtaKieran.–Matheregyszívtelenrohadék.

–ŐIstenasszonya–felelteaférfi.

–Úgytudom,ártatlanokatölnibűn.

–Nemgondolta,hogyazegészlegénységottlesz–kezdteaférfi,deaztánelhallgatott.

–Asiklódokkban?–kérdezteKieran,túlságosantürelmetlenül.Vártegykicsit,deater-roristacsakhallgatott.–Szóvalnemakartalemészárolnialegénységünket?

Aférfiösszeszorítottaaszáját,ésafalatbámulta.

–Akkormiértnyitottakialégzsilipetasiklódokkban?

Nemjöttválasz.

–Miaküldetése,Jake?–kérdezteKieran.

–Nincsenküldetésem–válaszoltaJake,deaztánújrabecsuktaaszáját,ésmegráztaafejét.

–Tudnomkell,miaz,Jake.Veszélybenvanmégalegénységem?

Aférfinemválaszolt,csakbámultatovábbapontotKieranvállafölött.

–Mittudelmondaniatúszokhelyzetéről,Jake?HoltartjákőketfogvaazÚjLátóhatá-ron?–Kieran hangja ezúttalmegremegett a türelmetlenségtől. –Ők a szüleink.Ki kellőketszabadítanunk!

Jakecsakültapadlón,ésbámultmagaelé.

Kieranfelállt,odahajoltaférfihoz,ésfelemelteamutatóujját.

–Neáltassamagátazzal,hogyazidőkvégéigmegtudomvédeni.Kétszázötvengyerekvan ezen a hajón, akik bármitmegtennének, hogy kiszedjenekmagából valamit. És énnemfogomavégtelenségigvisszatartaniőket.Kivéve,hakapokmagátólvalamihasznál-hatóinformációt.

–Sajnálom–mondtaagorilla,ésatekinteteösszetalálkozottKieranével.Kieranfelállt,intettHarvey-nak,hogynyissakiacellaajtót,majdkivonultazárkából.Afolyosórólmégvisszanézett,denematerroristára,hanemSeth-re.

–Nemnagyonszeretimagát–kuncogottSeth.

–Úgylátom,tégedsem–nevetettJake.

–Ja,azthiszi,hogymegpróbáltammegölni.

–Ésígyvolt?

Sethleszegteazállát,vettegymélylélegzetet,éskizártaatudatábólannakanapnakazemlékeit.

–Ráakartamijeszteni,háthaattólmegjönazesze.Úgyhogymegfenyegettem,hogyki-hajítomalégzsilipen.

–Talánnemártottvolnakicsitjobbanátgondolniadolgot.

–Ja,szerintemse–mondtaSethegykeserűvigyorkíséretében,majdazoldalárafor-dult,ésakarjárahajtottaafejét.–MagátnemMatherküldte,ugye?

JaketekinteteSethcellájánakfalárasiklott.

–Önállóakcióvoltazegész?Valamielőléptetésrejátszik,vagymi?

Aférfinagyotsóhajtott.

–Nemvoltidőmvégiggondolni.Láttam,hogyindulasikló,ésfelkaptamegyEgyEm-berest.LeginkábbWaverlyMarshallt akartammegölni.Csakamegfelelőpillanatravár-

tam.

Sethnyeltegynagyot.Ebbenapillanatbannagyonnehezéreesettleplezniaférfiirántérzettgyűlöletét.

–Ja,Waverlynagyhülyetudlenni–vetetteodaSeth.–Eléggénagyravanmagával.

–Mostmár vannak családok azÚjLátóhatár fedélzetén –mondta a gorilla hűvösen.Úgybeszélt,minthaegyrégótabegyakoroltszövegetmondanafel.–Megkellőketvéde-ni.

–Vannakgyerekei?

–Nem–feleltekeserűenaférfi.–Nincsenekgyerekeim.

–Mégismegakarjavédenimásokgyerekeit.Ezszépdolog.

–Shelbyisezttettevolna.

–Ésmagapróbálméltólenniazemlékéhez–mondtaSeth,minthacsakbeakarnáfejez-niaférfigondolatait.Atorkakezdett rettenetesenégni.Muszáj leszszüntetet tartania.–Valószínűlegtetszenenekiadolog.

–Remélem–mondtaaférficsendesszomorúsággalahangjában.

–ÉsehhezmiértkellettmegmérgeznieMaxet?–kérdezteSeth,majdamikoraférfirá-nézett,felemelteazegyikkezét.–Azthiszem,érthető,hogyérdekel.

Agorillaleszegteazállát.

–Nemtudhattam,hogynemláttatok-emeg–mondta,ésmegnyúltaszája.

–Énegészvégigaludtam.ÉsMaxisaztmondta,hogysemmitsemlátott.

–Biztosrakellettmennem.Titeket akartalakmegtennibűnbaknak,dehaelmondtátokvolnaatöbbieknek,hogypotyautasvanahajón,azveszélybesodortavolnaaküldetése-met.

–Tehátmégiscsakvanküldtetése–mondtaSethmintegymellékesen.–ÉsszándékosankergetiKierantazőrületbe.Eztetszik.

Aférfielmosolyodott,amitőlkivillantakafogaiközöttlévőháromszögalakúrések.

Azthiszi,barátokvagyunk,gondoltaSeth,éshanyattdőltapriccsen.Azostobabaromnemissejti,hogynekilőttek.

AZÖSSZECSAPÁS

Kieranazíróasztalamögöttült,mutatóujjávalütemesenverteazasztallapot.Akövetke-zőpillanatbanaztánhirtelenelőrehajolt,ésmegnyomtaakórházhívógombjátakommuni-kációspanelen.

–Tobin?Tudunkbeszélni?

–Ittvagyok–mondtaTobin,ésazarcamegjelentaképernyőn.Úgynézettki,mintakinapokótanemaludt.

–VanvalamiváltozásPhilipállapotában?

–Nincs.Victoriávalazonvagyunk,hogymegtanuljukhasználniazEEG-gépet.Amintsikerül,készítekegyfelvételt,ésakkorlátnifogomazagyfunkcióit.

–Victoriasegít?

–Próbál.Párórátvanébrenegynap.Sokmindentnemtudcsinálni.

–Philipönállóanlélegzik?

–Méglélegeztetőgépenvan.Amintelégerősnektűnik,megpróbáljuklekapcsolni.

–Majdhívjál,rendben?Ottakaroklenni–mondtaKieran,majdmegszakítottaakap-csolatot.

Annyimindenmiattkellettaggódnia,annyimindentőlkellettfélnie,Kierantazonazéj-szakánmégisPhilipfeldagadtfejének,kidülledőszemeinek,ésamarionettbábukéntrán-gatózóvégtagjainakemlékenemhagytaaludni.Nemlettvolnaszabadrábízniaegyennyi-reveszélyesfeladatotegyilyenfiatalgyerekre.Persze,akkormégegyáltalánnemtűntve-szélyesnekafeladat.

Waverlymiattváltazzá.MertWaverlyolyandolgokatcsinált,amiketnemkellettvolna.Hanemígytesz,Philipnekmostkutyabajasemlenne.

MostvalószínűlegéppenaKözpontiTanáccsaltalálkozik.SzerencséreArthurmeggyó-gyultannyira,hogyrésztvehessenatanácskozásokon,ésbárbeszélnimégmindigaligtu-dott,betudottszámolniKierannekagyűlésekről.KieranígyWaverlymindenlépésérőltu-dott,afenyegetéstehát,amitalányjelentetett,egyelőreelhárult.

Vagymégsem?Aszállásárólaközpontivezérlőfelétartvaegykülönösenrikítógraffitimellettvittelazútja.Afalfirkaőt,WaverlytésSeth-etábrázolta–őmagávaljátszott,mi-közbenalányésSethaterroristávalverekedtek.Kiavalódivezetőnk?–kérdezteaképalattafelirat.EgynéhánynappalkorábbanszületettgraffitiSeth-etörökítettemegacellá-jában.Ígymondunkköszönetétahőseinknek,hirdetteafelirat.Elképelhető,hogyazelzá-rássalnéhányemberszemébenmártírtcsináltSeth-ből,demimásttehetettvolna?

–Kikell szabadítanomaszüleinket–mormoltamagaelé.–Senki sempanaszkodhattöbbet,hakiszabadítomőket.

Báregésztestébenremegett,ésgyorsan,kapkodvavettealevegőt,kényszerítettemagát,

hogy előrehajoljon, bejelentkezzen a nagy hatótávolságú kommunikációs rendszerbe, éshívnikezdjeamásikhajót.

Ahívásraazonnalválaszoltak,ésegynyájaskinézetűférfijelentmegKieranképernyő-jén.

–Empyreum,ittazÚjLátóhatárbeszél.

–SzeretnékbeszélniAnnaMatherrel.

–Megnézem,ráér-eapásztor–mondtaaférfi.

Nemteltelsokidő,ésMatherarcatűntfelamonitoron.Kieranmegelégedésselnyug-tázta,hogyanőfáradtnakéselgyötörtnektűnt,mintakinapokótanemaludt.

–Szervusz,Kieran.Remélem,jóhíreidvannak.

–Tudniakarom,mikafeltételei.

–Rendben–mondtaanő,ésrákönyököltazasztalára.–Előszöris,védettségetakarok.

–Kinek?

–Magamnak.Mivelénvagyokennekahajónakavezetője,hamegpróbálnálháborúsbűnösnekbeállítani,azzalazegészlegénységembecsületétsértenédmeg.Addignemleszbéke,amígnemhagyunkfelakölcsönösvádaskodással.

–Majdmegfontolom.

MatheregyszúróspillantástlövelltKieranfelé,deazértfolytatta.

–Biztosakaroklenniabban,hogyamikorelérünkazÚjFöldre,mindkéthajóegyenlőfeltételekkelvehetrésztaterületfelosztásában.

–Pár száz ember között kell elosztani egy egész bolygót.Gondolja, hogynagyvitáklesznek?

–Sokmindent nem tudunk az ottani ökoszisztémákról,Kieran. Lehet, hogy alig leszmegművelhető föld.Nem engedhetem, hogy az embereimnek valami sivatagban kelljentengődniük.

–Rendben.Ezteltudomfogadni.

–Továbbá,akéthajóképviselőiéventelegalábbegyszergyűljenekmajdössze,cserél-jenekinformációt,ésdöntsenekközösenabolygóvezetésétérintőkérdésekről.Agyűléstfelváltalássavendégülakéthajóvagyakétkolónia.

Kierannekekkoreszébejutott,hogyazonkívül,hogykapjákvisszaaszüleiket,semmi-lyenfeltétellelnemkészült.Nemhagyhatja,hogyMathermagáhozragadjaazirányítást.

–Matherpásztor…

–SzólítscsakAnne-nek.

Kierannagyotsóhajtott,szörnyenidegesítetteanőbarátságoshangszíne.

–Kérem,hogyküldjeátafeltételeitegyszövegesdokumentumban,hogymegtudjam

vitatniazembereimmel.

–Azembereiddel?–kérdezteanőegyelbizakodottmosolykíséretében.

–AKözpontiTanáccsal–mondtaKieran,csakhogyidőtnyerjen.–Alegénységemmel.Nemlennehelyes,hanélkülükhoznámmegafontosdöntéseket.

Matherhátradőltaszékében,ésközbenKieranarcátfürkészte.

–JóaviszonyodaKözpontiTanáccsal?

–Természetesen–felelteKieran,éskényszeredettenelmosolyodott.

Anőbólintott,deKierannekazvoltazérzése,hogynemhiszneki.

–Aterrorista–Jacob–végülmégiscsakkapcsolatbalépettmagával?–kérdezteKieran.Máskülönbenmiértkételkedneabban,amitmond?

Mathernekmegvillantaszeme,deazarcamerevésmozdulatlanmaradt.

–Nem.

–Pedigazelőbbúgybeszélt,minthaazthinné,tudvalamitahajómról.

–Sajnálom,haígytűnhetett.Nemtudok.Ajóviszonnyalkapcsolatoskétségeimasajáttapasztataimból fakadtak.Mintmindenkormányzó testületet,őket is ahajtja ahatalom-vágy.

–Magapedignemszívesenadnekikebbőlahatalomból–mondtaKieran.

–Nemmindigtetsziknekik,amitcsinálok,deegyvezetőnéhakénytelennépszerűtlendöntésekethozni.Degondolom,eztmármagadismegtapasztaltad.

Kieranésanőegyhosszúpillanatrafarkasszemetnéztekegymással.Mathernekaggasz-tóan jó megérzései voltak, és pontosan tudta, mivel tudja kibillenteni Kierant. Ebből aszempontbólWaverlyreemlékeztetteafiút.Csakhogyegyvalamitazértelárult,nemigaz?Attólfél,hogyháborúsbűnöskéntbíróságeléállítják,jöttráKieran.Mihezkezdhetnékez-zel?

–Átküldömegydokumentumbanafeltételeimet,Kieran.Nyugodtantanulmányozzátokátőket,azutánújrabeszélünk.

–Várjon–mondtaKieran.–Atárgyalásoknemfolytatódnak,amígmegnemkapomahajójánfogvatartottszemélyekteljesnévsorát.

Matherfelsóhajtott.

–Azonkívülaztakarom,hogymindenfogolykészítsenegyvideóüzenetet.Hogyasajátszemünkkelláthassuk,milyenkörülményekközötttartjákőket.

–Ezidőbefogtelni.

–Huszonnégyóránbelülakarom.Ésajánlom,hogyjóegészségbenlegyenek,különbenúgyfogbevonulniatörténelembe,mintazÚjFöldelsőháborúsbűnöse–mondtaKieran,ésmielőttanőválaszolhatottvolna,megszakítottaakapcsolatot.

Haddfőjönkicsitalevében,gondoltaelégedetten.

Ekkormegszólaltakommunikációspanel.Arraszámított,hogyMatherhívja,deami-korelőrehajolt,látta,hogyakórházbólkeresik.Megnyomtaafogadógombot,ésaképer-nyőnmegjelentTobin.

–Kinyitottaaszemét–mondta.

–Azonnalottvagyok.

Végigbotorkált a folyosón, aztán le, a lépcsőn.A kórházba belépve látta, hogyTobinPhilipföléhajol,ésakisfiúoválisarcátfigyeli.Philipüveges,fénytelentekintettelbámul-taaplafont,ésúgynézettki,mintakisemmitnemfogfelakülvilágból.

–Tudbeszélni?–kérdezteKieran.

–Alégzőkészülékkelatorkábanbiztosannem–mondtaTobin.–Megpróbálhatomki-húzni.

–Aznemveszélyes?

–Amúgyiskihúztamvolna.Csakúgyderíthetjükki,tud-eönállóanlélegezni.

–Akkorcsináld–mondtaKieran,éshátralépett.Tobinóvatosankioldottegykapcsotacsőkörül.APhilipágya fölött lévőkészüléksípolnikezdett,deTobin ingerültenkikap-csoltaagépet, ésodatartottaazarcátakisfiúéhoz,hogyérezze, lélegzik-e.Kieran látta,hogyPhilipmellkasamegemelkedik és lesüllyed, aztánmásodpercekig tartó gyötrelmesmozdulatlanságkövetkezett,majdújraemelkedniéssüllyednikezdett.Tobinmégellenőr-zöttnéhánydolgot,azutánmegkönnyebbültenKieranrenézett.

–Úgytűnik,rendbenvan.

PhiliptekinteteegypillanatraátkúszottTobinarcára,ésfigyelte,ahogybeszél,deaztánújraaplafontkezdtebámulni.

–Philip–mondtaTobin–,lefogadom,hogyszeretnélmármegszabadulniattólacsőtőlatorkodban,ugye,kispajtás?

Afiúlehunytaéskinyitottaaszemét.Úgytűnt,jelenlegezalegtöbb,amireképes.Kie-rantFelicityrégibabájáraemlékeztette–Felicityvoltazalány,akiúgydöntött,azÚjLá-tóhatáronmarad.Valahányszorahátárafektette,ababaszemeijesztő,gépiesmozdulattallecsukódott.VajonottvanmégPhilipazokmögöttaszemekmögött?–töprengettKieran.

–Egyetlenmozdulattalfogomkihúzni,rendben?–mondtaTobinhangosan,miközbenhatározottanmegmarkoltaalélegeztetőcsövet.–Kifelékellfújnodalevegőt,amikorcsi-nálom.

–Csináltálmárilyetkorábban?–kérdezteKieran.

–Csendet–mondtaTobin.Kierantisztábanvoltvele,hogyalegtöbbdolgot,amitcsi-nált,Tobinéletébenelőszörcsinálta,éshogyegyetlenmódontudtamegnyugtatniabete-geit,mégpedigúgy,hatökéletesenmagabiztosnakmutattamagát.

Tobinmegvárta,amígPhilipelkezdikifújnialevegőt,majdegygyorsmozdulattalki-

húztaacsövetatorkából.Afiúfelköhögött,ésaszáraz,gyengeköhögéstőlrázkódnikez-dettaválla.Miutánabbahagyta,Tobinfelvettegyszórófejesüvegetazágymellettiasztal-ról,gyengédenkinyitottaafiúszáját,ésfinompermetetspricceltatorkába.BárPhilipneksavanyúvoltalehelete,Kieranközelhajolthozzá.

–Hallasz,Philip?–kérdezte,éspróbáltamegőriznianyugalmát.Philipszájakinyíltésbecsukódott,amitőlúgynézettki,mintegyhal.Kieranmégközelebbhajolt,ésaválláratetteakezét.Vékonynakéstörékenynekérezteafiúcsontjait.

Philiphalkanfelnyögött,deKierannemértette,mitmond.

–Többvizet–mondta,ésTobinpermetezettmégegykevesetafiúszájába.Philiplas-sanösszeérintetteazalsóésafelsőajkát.

–Fény–suttogtaPhilip,ésúgypislogott,minthaalámpafénybelevilágítanaaszemébe.

–Veddlejjebbavilágítást–mondtaKieran,mireTobinmegnyomottegygombotafa-lon,ésaterembenafelérecsökkentafényerő.

–Villanás–mondtaPhilip,ésújrafelköhögött.–Fényvillanás.

–Villogófényeketlátsz,Philip?–kérdezteaggodalmasanTobin.

PhilipTobinfeléfordítottaafejét,deakétszememinthatúlmesszelettvolnaegymás-tól,ésKieranmostvetteészre,hogyapupilláiiseltérőméretűek.

–Ajobboldalon.

–Azthiszem,félrebeszél–mondtaTobin.–Hagynunkkellenepihenni.

Kieranbólintott,ésmárindultvolnael,dePhilipkinyújtottafeléakezét.Kierangyen-gédentenyerébefogtaakisfiútenyerét,majdodahajoltafüléhez,ésbelesúgta:

–Nemtudom,Philip,hallasz-e,desajnálom.Sajnálom,hogyilyenhelyzetbehoztalak.Nemszabadottvolna.

–Televanvelükajobboldal–suttogtaPhilip.–Aplafonban.

–Philip.Hallaszengem?

–Ó,Istenem.–Philipnekelkerekedettaszeme,ésgyorsan,zihálvakezdtevennialeve-gőt.–Sohanemfognakmegbocsátaninekünk.

Kieranérezte,hogyTobinmegfogjaakarját.

–Hagyjuk,haddpihenjen.

–Mitmond?–kérdezteKieran.Egyszerrefáznikezdett,aszívepedigvadulkalapált.

–Nincsenmagánál–mondtaTobinmentegetőzve.–Olvastamerről.Kómásbetegeknélelőfordul.Álmábanbeszél.Értelmetlendolgokat.

–Olyan,minthaálmodna?

–Olyasmi–mondtaTobinszomorúan.–Deönállóanlélegzik.Ezjójel.

Tobinnagyongyengédenés tapintatosanbeszéltKierannel.A fiúekkor rájött,hogya

másikhallottaabocsánatkérést,amitPhilipfülébesúgott.

–Habármiváltozásvan,szólj,rendben?

–Azonnalszólok–bólintottTobin,ésvisszafordultPhiliphez.Kieranekkorészrevette,hogyTobinnakhatalmasranőttekavállizmai.Egésznapabetegeketemelgeti,döbbentrá,hogybeadhassa nekik a gyógyszereiket, vagy segítsen elhelyezkedni az ágyban.Nagyonkimerítőlehet.Sohanempanaszkodik.

–Azt hiszem, kapitányi pályafutásom legjobb döntése volt, hogy téged neveztelek kitisztiorvossá–mondtaTobinnak.

Tobinettőlannyirazavarbajött,hogyképtelenvoltKieranrenézni,inkábbintett,hogymenjenel,majdhátatfordítottneki,ésírnikezdettvalamitPhilipkartonjára.Ahogyelfor-dult,Kieranegykönnycseppetlátottmegcsillanniafiúszemesarkában.Azegészlegény-ségbőltalánTobinvoltazegyetlen,akihozzáhasonlóanképesvoltfelmérni,micsodafe-lelősségnyomja a vállukat.Emberéletekmúltak a döntésein, fáradhatatlanul kellett dol-goznia, ésmindezért a legritkább esetbenkapott köszönetet.Bárcsak lett volnavalaki ahajón,akiaszemébemondjaKierannek,hogyőisjólvégziadolgát.Bárcsakmegerősítet-tevolnavalakiabban,hogynemhalmozhibáthibáraakezdetektőlfogva.Csakhogymos-tanramárrájött,hogyegykapitánynemszámíthatefféledicséretrevagybátorításra.

Egyszermegkérdezte a hangot, amimeg szokta látogatni, hogy szerinte jól végzi-e adolgát,ésahangaztválaszolta,amitKieranhallaniakart.Demivan,gondoltaKieran,haazegészetcsakéntaláltamki?

Amikorvisszaértazirodájához,Waverlyazajtóelőttvárta.

–Beszélnünkkell–mondtaalány,ésmakacsulösszeszorítottaazajkait.Ahangjamégrekedtesvolt,deazúzódásaimáregészenelhalványultak,ésújraegészségesnektűnt.

–Mostnemérekrá.

–Egypercazegész.

Kieranfelsóhajtott,dekinyitottaazirodájaajtaját,ésfélreállt,hogyWaverlybeléphes-sen.Alányszónélkülbemasírozottahelyiségbe,ésleültazasztalelőttállószékbe.Kie-ranisleültasajátjába,majdWaverlyrefüggesztetteatekintetét,ésvárt.

–AKözpontiTanácstalálkozniakaraterroristával–mondtaWaverly.

–Ezlehetetlen.

–Miért?

–Biztonságiokokból.

–Afogvatartottakfizikaiésmentálisállapotánakellenőrzésecéljábólatanácsnakjogavantalálkozniahajónfogvatartottmindenrabbal.Hajószabályzat,negyvenkettedikoldal.

–Aggódtok,nemhiányzik-enekiamamája?

–Semmilyentörvényeseszközzelnemakadályozhatodmeg,hogytalálkozzunkvele.

Kierantekinteteakapitánykönyvespolcánállóhajószabályzatrasiklott.Waverlyvelel-

lentétbennekinemvoltidejearra,hogyáttanulmányozza.

–Ennekutánakellnéznem–mondta.–Várhatpárnapotadolog?

–Nem.

–Nemronthatszrámcsakígy.

–Pedigaztcsinálom.

–Mikorlettbelőledilyenhülyepicsa?

Mireészbekaphatottvolna,márkicsúszottaszáján.Deettőlfüggetlenigazavolt.Wa-verlykövetelőzőlett,ostobaéskibírhatatlan.

–Minekneveztél?–kérdezteWaverlyolyanhangon,hogyaszavakszinteégettékKie-ranfülét.

–Olyan helyeken járkálsz, ahol semmi keresnivalód, olyan dolgokba ütöd az orrod,amikhezsemmiközöd.

–Ahajóműködtetéséhezmindenkinekegyformánközevan–mondta,ésazindulattólmegbicsaklottahangja.–Ezademokrácialényege.

–Attólmégnemcsicskáztathatsz.

–Szólszaverőembereidnek,hogyengedjenekbeminket,vagysem?

–Úgy,hogyfogalmatoksincsahelyzetről?Úgy,hogysemmiféleinformációtoknincsena fogvatartottról?Beakartokhozzá rontani, és tönkretennimindent?–Kieranmostmármagábólkikelveüvöltött.Érezte,hogyegyreforróbbésvörösebbazarca.

–Semmit sem sikerült kiszedned belőle! – csapott beleWaverly a levegőbe. –Haddpróbáljukmegmi!

–Mibőlgondolod,hogynemmondottsemmit?

–Szerintedazőreidneknincsenfüle?

Harvey.Nyilván jelentetta tanácsnak.Waverlyneksikerültamagaoldaláraállítaniazegyikleghűségesebbőrét.Kieranféliglehunytaaszemét,úgyfigyelteWaverlyt…Alányösszekulcsoltaakarjátamelleelőtt.Lábávalfolyamatosandoboltapadlón,amitőlKieranviszontafogátkezdtecsikorgatni.

–Nemfogszmégtöbbgyereketveszélybesodorni–mondtavégül.Szavaival,akáregykéssel,próbáltamegkeresniWaverlylegérzékenyebbpontját.

–Mirőlbeszélsz?–Waverlynekelszürkültazarca,alábapedigmegálltalevegőben.

–Tetehetszróla,hogyszegényPhilip…–Kierannemfejeztebeamondatot.

–Hogytehetnékénróla?Véletlenvolt,hogyottjárt!Nemhibáztathatszazért,mert…–mondtaWaverly,deamondatközepénelhallgatott.NéhánymásodpercigcsakbámultKie-ranrenyitottszájjal,aztánaszemeilassanapró,feketepontokkászűkültek.

Kieranpróbált kitalálni valamit, amivelmenthetné ahelyzetet, deközben tudta, hogy

minéltovábbgondolkodik,annálgyanúsabblesz.

–RámállítottadPhilipet–mondtaWaverlyhalkan.–Követett,ésjelentettneked.Ígyvolt?

–Dehogy–mondtaKieranolyanhangon,minthamagaafelvetésisnevetségeslettvol-na.Haakartvolnasemtűnhetettvolnaennélhiteltelenebbnek.

Waverlyfelállt.

–Hazudsz.

Kieranfelemelteamutatóujját,ésWaverlyarcafelébököttvele.

–Megvoltráazokom.

–Tehátbeismered.

–Mostmeg fogsz próbálni meggyőzni arról, hogy nem segítettél Seth Ardvale-nek?Komolyan,Waverly?–Kieranismétüvöltött.Csengettafüleasajátszavaitól.Valamiát-kattantbenne,ésnemtudott leállni.–Akkorisveleakartál találkozni!Nemti találtátokmegaterroristát!Aterroristataláltmegtiteket!

–Majdnemmegölt!–károgtaWaverly.–Inkábbnemtaláltamvolnameg,elhiheted!

–Hagydeztadumát!Politikaiértelembenennéljobbannemisjárhattatokvolna!

–NaprólnapraegyrejobbanhasonlítaszAnneMatherre!–AzutolsószónálWaverly-nekmegbicsaklottahangja,ésa torkáhozkapott.–Arrahasználodapulpitust,hogyát-mosdazemberekagyát.

–Afelszínentartomőket!Másképpenbelefulladnánakakétségbeesésbe!

–Hanem lenne ittnekikKieranAlden,amessiás,hogymutassaazutat?– sziszegteWaverly.–Undorítóvagy.

Kieranfelpattantaszékből,hogypofonüsseWaverlyt,deazutolsópillanatbanmegálljtparancsoltmagának.

Waverly isfelállt.Aszemekivörösödött,ahajaazégnekállt,azorrcimpájaremegett,ahogyalevegőtvette.Mindkétkezétökölbeszorította,mintakiarrakészül,hogymindjártleütiamásikat.Szintesercegettköztükalevegő,ahogyhosszúmásodpercekigfarkassze-metnéztekegymással.VégülWaverlymegfordult,éskiviharzottazirodából.

VADONTERMŐIGAZSÁG

–Nemegyezettbele–mondtaWaverlykeserűen,amikorvisszaértatanácsterembe.

Atanácstöbbitagjakomorbeletörődésselvettetudomásulahírt.AliaésMelissaszo-morúanWaverlyremosolyogtak,amikorazleültaszékére.

–Nekemkellettvolnamennem–mondtahörögveArthur.

–Nem,fontos,hogytovábbraismegbízzonbenned–mondtaWaverly,éshalványanafiúramosolygott.

Sírniszeretettvolna.Sikoltaniésbelerúgnivalamibe.Decsakannyittehetett,hogybe-lenyúlt azsebébe, éskitapintotta azott lapulóeszközt.Használni fogom,mondtamagá-ban.Ígyvagyúgy,dehasználnifogom.

AliaelgondolkodvanézteazüvegkupolánkeresztülazaprócsillagokkalteliTejútrend-szert.HarveyésMelissaakezüketbámulták.TobinAmestszemlátomástfelkavartaahír,és idegesen rágcsálta a körmét, miközben félig lehunyt szemmel gondolkodott. SealyArndtsimáncsaktajtékzottadühtől.

–Tehát–szólaltmegAliaamagabársonyoshangján–ezekszerintlekellmennünk,éserőszakkalkellbejutnunkhozzá.

–AzokazőrökhűségesekKieranhez–csóváltamegafejétHarvey.–Nemszegülnénekszembeaparancsával.

–Vagyiserőszakbatorkollhatnaadolog–mondtaelborzadvaWaverly.Máreddigistúlsokvérfolyt.

–Miahelyzetabékebíróval?NemkérhetnénkmegBobbyt,hogysegítsen?–kérdezteTobin.–Használjukki,hamáregyszeramioldalunkállatörvény.

–Behívhatjuk?–kérdezteArthur.

Melissaodamentarádióhoz,ésmegkérteaközpontivezérlőbenlévőSareket,hogyke-ressemegBobbyMartint.Amígvártak,Waverlyelmondtaatöbbieknek,hogyPhilipKie-ranutasításárakövetteőt,ésmindenlépésétfigyelte.

–Kierankémkedettutánad?–kérdezteMelissaelkerekedettszemmel.

–Ezténylegmeglep?–kérdezettvisszaWaverly.

–Nem hibáztathatod – hörögteArthur. Egyszerreminden tekintet őrá szegeződött. –MeglátogattadabörtönbenSethArdvale-t.Mitgondoltál,hogyan fogerre reagálniKie-ran?

–Ésszerűen.Egyetlenegyszerlátogattammeg.

–Ésazobszervatóriumbaisazértmentél,hogytalálkozzatok–mondtaHarvey,ésha-talmasszemétWaverlyreemelte.

–Akkorszerintetekelfogadható,hogyegymásutánkémkedünk?–csattantfelWaverly,

majdrátörtaköhögés.Mégmindigsebesésérzékenyvoltatorka.

–Mindnyájanfélünk–mondtaAlia.–Ésfélelemhatásáraazemberekszörnyűdolgokatművelnek.

–Deakkorsemtiporhatjuklábbalegymásjogait–mondtaWaverlyeltökélten.

–Persze,ideálisesetbennem–mondtaArthurhalkan.–Csakhogyamihelyzetünkbensemmiideálisnincs.

Waverlyelszomorodott,ésegyideigcsakhallgattaatöbbieket.Hamarosanaterroristáraterelődöttabeszélgetés.

–Előre összekell írnunk akérdéseinket –mondtaTobin. –Nemmehetünkbehozzáúgy,hogynemtudjuk,mitakarunkkérdezni.

–KapcsolatbanvoltazÚjLátóhatárral–szólaltmegWaverly,miremindenszemrásze-gődött.–Talántudvalamiarról,mifolyikahajón.

–Igen–mondtaAlia.–Talántudja,holtartjákfogvaaszüleinket…

–Éshogyanőrzikőket–mondtaHarvey.

Arthurelővettegyhordozhatószámítógépetatáskájából,éselkezdteleírniakérdéseket.Mégakkorisezendolgoztak,amikorBobbyMartinmegérkezett.Afiúmeglehetősenki-merültnektűnt.Olajszínűbőrétőlélesenelütöttszőke,kócoshaja,amelymostbelelógottasápadtkék szemébe.Egy napon talánmégSethArdvale-nél is jóképűbb lesz, állapítottamegWaverly,miközbennézte,ahogyafiúkihúzmagánakegyszéket,ésleülazasztalhoz.Egyelőreazonbancsakegykisfiúvolt.Aszagábólítélveéppenbirkatrágyátteríthetettszétakrumpliföldön,amikorhívatták.

–Gondolom,arabrólvanszó–mondta,miközbenArthurrapillantott.Szemlátomástaztfeltételezte, hogyő aKözpontiTanácsvezetője.Waverlyt bosszantotta adolog, denemfoglalkozottvele.

–Beszélniakarunkvele–mondtaolyanhatározotthangon,hogyBobbykénytelenle-gyentudomástvenniróla.–Kiakarjukhallgatni.

–Azthittem,Kieranmárelkezdteakihallgatását–mondtaBobby,ésatekintetekörbe-jártazarcokon.

–Aztgondoljuk,hogymi…hatékonyabbantudnánkcsinálni–mondtaSealy.Összekul-csoltabütykösujjait,ésakönyökévelrátámaszkodottazasztalra.–Egykicsitgyorsabbanavégérejárnánkadolognak.

–Ésmiszükségvanrám?–kérdezteBobby.Mostpontolyannyivákolósvoltahangja,mintakorabeligyerekeknek.

–Kierannemhajlandóbeengedniminkethozzá–mondtaAlia.

–Márpedigafogvatartásravonatkozószabályokértelmébenjogunkvan–kezdteWa-verly,deBobbyleintette.

–Kéremaszabályzatot–mondtaArthurnak,akiodafordultahátamögöttlévőpolchoz,

éslevetteakötetet.

–Negyvenkettedikoldal–mondtaWaverly,miközbenBobbyakönyvetlapozgatta.Afiúráharapottazalsóajkára,úgyolvastavégigavonatkozóbekezdést.Őis,ésazegészte-remnémahallgatásbaburkolózott,amígaszavakpontosjelentéséngondolkozott.

–Törvényesennemakadályozhatjameg,hogytalálkozzatokarabbal–mondtavégül.

–Akkormenjünkle–mondtaWaverly.–Moströgtön,mielőttKierankitalálvalamit,amivelmegállíthat.

Aliafelállt,körbepillantottaszobában,ésvárakozóannézetta többiekre.Sealyodalé-pett az ajtóhoz,kinyitottaAliának,majdő iskilépett rajta.HarveyésMelissakövették.Tobin ésArthurvonakodtak a leginkább, ésWaverlyőszintén sajnáltaőket.MindkettenközelálltakKieranhez,ésnemakartakösszevesznivele.Csakhogy,haösszekellveszni-ük,arrólegyedülKierantehetmajd.Waverlyhagytaelutolsókéntatermet,majdmiutánkilépettazajtón,Bobbyutánszaladt,akiéppenakoszoskezéttörölgetteanadrágjába.

–Nemilyenkoszosankellenecsinálnomazilyesmit–mondtazavartanafiú.

–EmlékszelConnorbékebíróra?–mosolyodottelkedvesenWaverly,ésfelidéztemagá-banaférfit,akiminthaállandóanegydarabkenyeretrágcsáltvolna.Connorévekkelatá-madás előtt meghalt, és az egész legénység ott volt a búcsúztatásán.Waverly szomorúvolt,hogyaférfimárnemél,deközbenarragondolt,talánjobbis,hogynemértemegatámadást. Akkorment el, amikormégmindenki azt hitte, hogy ez egy békés küldetés.Hogy biztonságban vannak. –Mindig koszos volt a körme. Te viszed tovább a hagyo-mányt.

–Lehet–mondtabizonytalanulBobby.

Alefelévezetőútigennyomasztóvolt.Csípős,áporodottszagterjengettaliftben–az,amit akkor árasztanak magukból az emberek, amikor félnek. Waverlynek átfutott azagyán,hogynekiisfélniekellene,denemfélt.Türelmetlenvolt.

Amikorlátták,hogyközeledikaKözpontiTanács,abörtönelőttállóőrökkihúztákma-gukat,ésamellkasukhozszorítottákapisztolyukat.SzóvalKieranvégülelővetettevelükafegyvereket,gondoltaWaverly.

–Abörtönbetilosabelépés–mondtaHiroMazumotorezzenéstelentekintettel.

BobbyMartinelőlépett,belenyúltazsebébe,ésegyjelvénytnyomottHiroorraalá.Wa-verlyelsemtudtaképzelni,honnanszerezhette.

–Énvagyokabékebíró,ésparancsolom,hogyálljatokfélreazútból.

–CsakKieranAldenparancsáraállunkfélre–mondtaAliJaffar,ésmogyoróbarnate-kinteteidegesensiklottátegyikarcrólamásikra.

–Hanemálltokfélre,mindkettőtöketletartóztatlak.

–Ahajószabályzatakimondja,hogyjogunkvantalálkozniarabbal–mondtaArthurre-szelős,beteghangon.Elővetteaszabályzatot,ésamegfelelőoldalnálkinyitvaodanyújtot-taazőröknek.

Hiroelvetteakönyvet,ésolvasnikezdteavonatkozórészt.Aliamásikfiúmögéállt,ésátlesettavállafölött.Szemlátomástegyiküksemtudta,mitévőklegyenek.

–AKözpontiTanács és abékebíró áll előttetek,ketten ahajó irányító testületeiből –mondtaWaverly.–Kieranszavanemerősebbamiénknél.Kierannemahajóteljhatalmúura.

Hirofelsóhajtott,ésmegráztaafejét.

–Bárcsakkitudnánakjönniegymássalazemberek–mormoltamagaelé,deennekelle-nérefélreálltazútból,éshagyta,hogyWaverlyékbemenjenek.

Abörtönbenállottizzadságszagterjengett.Aterroristaapriccsénfeküdt,akarjávalelta-kartaaszemét,úgyaludt.Nyitvavoltaszája, ígykilátszottakmegbarnult,szuvasfogai.Olyanhangokatadottki,mintegyvadállat.

–Ébresszétekfel–mondtaWaverlyazőröknek.

Hiromegütögetteacellarácsátapisztolyamarkolatával.

–Hé!Látogatóiérkeztek!

Aterroristamegdörzsölteaszemét, lassan, ráérősenmegnyaltavastag,kicserepesedettszáját, majd a következő pillanatban észrevetteWaverlyt a rács túlsó oldalán. Hirtelenmegkeményedettazarca,felült,ésgyilkostekintettelkezdtebámulnialányt.

–Bilincseljétekmeg!–mondtaWaverlyhalkan.

Alimegálltazárkaelőtt,pisztolyánakcsövétafogolyfejéreirányította,Hiropedigki-nyitottaacellaajtaját,ésbelépett.

–Felállni!–mondta,ésa terrorista,miközbenszemétegyetlenpillanatrasemvette leWaverlyről,engedelmeskedett.

–Bilincseldabokájátapriccslábához!–mondtaWaverly.

Afogolyarcaaligláthatóan,demegrezzent.Waverlytudta,hogykezdmegrémülni.AliátnyújtottHirónakkétbilincset,azpedigaterroristamindkétbokájátafémágyhozbilin-cselte,amitvastagcsavarokrögzítettekapadlóhoz.Aférfifurcsánszéttártlábakkal,hátratettkézzelültazágyon.Teljesenkiszolgáltatottvolt.

–Waverly–suttogtavalaki,ésamikorWaverlymegfordult,legnagyobbmeglepetéséreSeth-etpillantottamegahátamögöttlévőzárkában.

–Azthittem,teasormásikvégénvagy–mondtaWaverly.Nemakarta,hogySethvé-gignézze,amitörténnifog.

–Timegmitcsináltok?–kérdezteSeth.Mégmindiginfúzióravoltkötve,ésnemvoltvalamijószíne.

–Felteszünkneki néhánykérdést –mondtaWaverly, és felszegte az állát,mint aki amagarészérőlbefejezteabeszélgetést.

Sethfélrebillentetteafejét,ésalányarcátfigyelte.

–Ugye,nemarrakészülsz,amiregondolok?

–Hagyjálbékén–mondtaWaverly, éselfordult.Őakart elsőkéntbelépni a terroristacellájába.Őakartafeltenniakérdéseket.

Odalépettafickóhoz,elégközelahhoz,hogyérezzeaszájábóláradóállotthagymasza-got. Látta a rövidre vágott hajszálak között megcsillanó verejtékcseppeket a fejbőrén.Érezteatestszagát,amelymélyenbelemartazorrába.Odalépetthozzá,hagyta,hogyafér-fiérezzeajelenlétét,hagyta,hogygyűlölje,ésvárta,hogysikerüljönannyiralecsillapíta-niaasajátharagját,hogymegtudjonszólalni.

–Felfogunktenninéhánykérdést–mondtaremegőhangon.–Magapedigválaszolnifográjuk.

Aférfigúnyosanfelnevetett.

Waverly ekkor előhúzott a zsebéből egy elektromos sokkolót. Hallotta, ahogy a hátamögöttmeglepettenösszesúgnak a többiek.Alia fürkészvenézte.Melissa kifejezéstelenarccalbámulta.Asokkolótapánikbaesetthaszonállatokonszoktákhasználni,ígyszoktákmegakadályozni,hogykárttegyenekmagukban.Ahhozelégerősvolt,hogyleterítsenegykecskét,deegyembertnemtudottvolnakiütni.Ugyanakkoregyembernekiskomolyfáj-dalmattudottokozni–gyötrelmes,mély,idegekighatolófájdalmat.

–Ezzelnemértekegyet–mondtaBobby,éstettegylépéstWaverlyfelé.

–Tudniakarom,hogyéletbenvannak-emégaszüleink–mondtaWaverlyaterroristá-nak.Tudta,hogyezmegfogjaállítaniBobbyt,akinekaszüleieltűntkéntvoltaknyilván-tartva.

Bobbymegistorpant,ésvárta,mitválaszolaférfi.Atanácstöbbitagja,sőt,Kieranőreiislélegzetvisszafojtvanéztékajelenetet.

–Nemtudom–mondtaafogoly.

Waverlyodanyomtaasokkolótaférfinyakához,ésmegnyomtaagombot.Aterroristafelüvöltött,ésegésztestébenmegrázkódott.Waverlyorrátmegcsaptaazégetthússzaga,ésamikorelhúztaakészüléket,látta,hogyaférfibőreV-alakbanmegégett.

–Necsináld,Waverly!–kiáltottaSethrekedthangonaszemközticellából.

–Életbenvannakmégaszüleink?–kérdezteWaverly,ésismétafogolyhoznyomtaasokkolót,denemhúztamegaravaszt.Mégnem.

Aférfiösztönösenelhúzódott,dehalkanaztmondta:

–Azthiszem.

–Holtartjákőketfogva?–kérdezteWaverly.

Aférfiösszeszorítottaaszáját,tekintetétpedigmakacsulapadlóraszegezte.

–Hol?–üvöltötteWaverlyafülébe,ésmegintmeghúztaaravaszt.Érezteabizsergést,ahogyazáramakészülékbőlátömlöttaférfitestébe,ésgörcsösenráznikezdte.Aterroris-tafelüvöltött,arcagyötrelmesgrimaszbatorzult.Waverlyemlékezett,hogyanszorítottael

a férfi a légcsövét, éshogyannézettbelea szemébe,miközbenazt suttogta:„Megöllek,ahogyteismegöltedShelbyt”.Emlékezettrá,ahogyelfogadtaatényt:megfoghalni,ésezazemberleszagyilkosa.Emlékezettrá,ahogyaférfirávette:adjaföl.Milyenkönnyenföladta.Tejóég,mennyiregyűlölteeztazembert.

Mégiselengedtearavaszt,ésaférfitesteabbahagytaarángatózást.Aterroristafelnyö-gött.

–Holvannak?–kérdezteWaverlyhalkan.

–Nemtudoksemmilyenújhelyszínről–mondtaaférfilevegőértkapkodva.–Valószí-nűlegmégazatmoszféravezérlőbenvannak.

–Matherennélóvatosabb.Átvitetteőketmáshova.Ebbenbiztosvagyok.

–Nemtudom!

Waverlybeleeresztettegyújabbadagot,aterroristapediggyötrelmesenfelsikoltott.

–Kérlek,necsináld,nagyonkérlek–nyögte,miutánWaverlyelengedteagombot.

–Mondjael,holvannakarabok!

–A…aszennyvízfeldolgozóbanvannak!Azajtóklevannakláncolva!Csaklángvágó-valfogjátoktudnikiszabadítaniőket!

–Honnantudja?

–Apásztor…átakartavinniőketvalahova,aholhosszabbideigmaradhatnak,ezértát-alakítottákaszennyvízfeldolgozót.Valószínűlegmostanramárátvittékőket.

–Biztosez?–kérdezteWaverly,ésmeglóbáltaasokkolótaférfiarcaelőtt.

–Esküszöm–mondta a férfi, és esdekelve járatta körbekék szemét a tanács tagjain,együttérzőpillantásokutánkutatva.–Ezazigazság.Ottvannak.

WaverlyAliárapillantott,akibiccentettafejével.Úgytűnt,mintakihiszaférfinak.

–Hogyanőrzikőket?–kérdezteWaverly,ésaférfitarkójáhoznyomtaasokkolót.

–Csaknéhányemberrel,azthiszem–mondtakönnyekközöttaférfi.–Mivelmárnemvagytokahajón.

–Milyenapolitikaihelyzet?–kérdezteWaverly.

–Akkorjöttemel,amikorti.Semmivelnemtudoktöbbet,mintti.

–Folyamatoskapcsolatbanvoltvelük.

–Nemvoltam.

Waverlynekinyomtaasokkolótaférfigerincének,ésmegnyomtaagombot.Azfelüvöl-tött,deWaverlyezúttalnemhagytaabba.Aterroristarángatóznikezdett,afejeelőre-hátrabicsaklott,aszájábólfröcsköltanyál.AmikorvégülWaverlyelengedteagombot,mozdu-latlanul,behúzottnyakkal,ernyedtenültazágyon,fejétlelógattaakéttérdeközött.

–Vizet–mondtaWaverly.

Aliodamentamosdóhoz,megtöltöttvízzelegyműanyagpoharat,ésodaadtaWaverly-nek.Waverlyafogolyfejéreöntötteazegészet,amitőlazmegrázkódott,éshangosanfel-röfögve,mintegydisznó,magáhoztért.

–KapcsolatbanvoltazÚjLátóhatárral,ígyvan?

Könnycseppekgördültekvégigazarcán,debólintott.

–Ésmittudottmegazottanihelyzetről?

–Mitakarszhallani?

–Azigazat.Amikorelmentünk,Matherszénájanemálltvalamijól.

–Mégmindigőirányítjaahajót–mondtaaférfi,éslehunytaaszemét.

–Valamitelhallgatelőlünk.–Waverlybelenyomtaasokkolótaférfiágyékába,ésegye-nesenbelenézettazarcába.Patakokbanfolytaférfikönnye,miközbenpróbáltakifürkésziWaverlyarckifejezését.Egésztestébenremegett.Waverlyérezte,hogyaholhozzáérasok-koló,aférficombjábanmegfeszülnekazizmok.–Mondjonelmindent,amittud.

–Mathernincsenjóviszonybanagyülekezetelöljáróival.EztSbelbymondtaegyszer.Bármikormegfoszthatjákahatalmától.

–Igazatbeszél?

–Igen–nyöszörögteaférfi.

Waverlymégismeghúzta a ravaszt.A férfi csaküvöltött ésüvöltött, deWaverlynemhagytaabba.Nézte, ahogya fájdalomtóleltorzulazarca,nézte, ahogymagatehetetlenülrángatóznak a lábai, nézte, ahogy a testét újramegújra összerántja az elektromos áramacélmarka.Aztánbugyogóhangotadottki,éshabzanikezdettaszája,deWaverlymégek-korsemhagytaabba,csakamikorvalakimegfogtaakezét.Felnézett,ésAliadöbbentar-cátpillantottameg.

–Elég lesz –mondtaAlia. Sápadt volt, a szájameg-megremegett, ahogy elvonszoltaWaverlytazokogófogolytól.

Waverlyengedte,hogykivezessékacellából.Csakmostérezte,mennyireremegalába.Nézte, ahogyAli eloldozza a bilincseket, és végigfekteti a férfit az ágyon.A terroristamindenmozdulatra,mindenérintésreösszerándult,úgynyöszörgött,mintegycsecsemő.MiutánAlilefektette,felhúztaalábát,magzatpózbahelyezkedett,ésaszájáhozemelteakezét,mintakimindjártszopnikezdiazujját.

AKözpontiTanácstöbbitagjakicsoszogottabörtönből.Tekintetüketapadlóraszegez-ték,némizavartköhécseléstőlésacipőtalpaknyikorgásátóleltekintvesemmilyenhangotnemadtakki.Waverlymegvárta,amígelmennek,majdSeth-hezfordult,akiúgynézettrá,minthamostlátnáelőször.

Kinyitottaaszáját,demivelnemjöttkibelőlehang,sarkonfordult,éskimentabörtön-ből.Ekkormégnemtudta,miezazérzés.Nemtudta,miezazürességamellkasában,miezasúly,amilefeléhúzzaakezétésalábát,miezaszürkeköd,amirátelepedettazelmé-jére.Azelőttsohanemérzettilyet.

Aztánaznapéjjel, amikorálmatlanul feküdtazágyában, rájött,hogyezazérzésnemmás,mintamélységes,jóvátehetetlenszégyen.

Sethvégignézteazegészet.

UTALÁSOK

Sethazoldalánfeküdt,ésJacobotbámulta,akimárórákótanemmozdult,csakültazágyánösszekuporodva,ésvalamiérthetetlendaltdúdoltmagaelé.Szemlátomástmeghá-borodott.Denemezvoltaz,aminyugtalanítottaSeth-et.Aznyugtalanította,amitálmábannyögdécseltvagykiabált.Eleinteértelmetlengagyogásnaktűnt,deaztán,ahogyhozzászo-kottafüle,kezdtemegérteniaszavakat:„Égnifogalány,Shelby”.

Valamirettenetesdologvoltkészülőben.Jakekészülvalamire,nekipedigmuszájértesí-tenievalakit.

–Őrség!–hörögteSeth,ésafémtálcájávalvernikezdteacellájarácsait.–Őrség!Segít-ségrevanszükségem!

Ezzelmárkorábbanismegpróbálkozott,deőreialighanemújutasításokatkaphattakKi-erantől,mert senki semreagált.Senki semszólthozzá.Senki rá semnézett, amikorbe-csúsztattákazételtazárkájába.Úgyéreztemagát,mintegycsapdábaesettállat.

–Hé!Orvosisegítségrevanszükségem!–Üvöltenipróbált,aztremélte,erretalánlép-nekvalamit.Valójábanjobbanéreztemagát,miótaújraevett,dehaTobinlejönne,hogy„orvosisegítséget”nyújtsonneki,veletudnabeszélni.

–Mindenkihalottezenahajón.–Aszavakbóláradtazönelégültgőg.

Sethlapockáiközöttvégigfutottahideg.

Jakeszájábóljöttahang,mégistávolinaktűnt,minthavalakimásszólnarajtakeresztül.Atekinteteisfurcsánködösvolt,alsóajkabénultanlógottlefelé.

Sethdöbbentenbámultaférfira.Érezte,hogykiszáradaszája.

–Hogyérti?

–Úgyértem,hogyneizgasdmagad.Teljesenfölösleges.Márnemszámít–mondtaJa-cob.MostnézettelőszörSeth-re,miótaWaverlymegkínozta.Ajkátfelhúzta,amitőlkilát-szottakbarnafogai,pofacsontjamegemelkedett,szememegcsillantalámpafényben.–Ha-marosanmindenmindegylesz.

–Miért?–kérdezteSeth.–Jake?

–Jobb,hanemtudod.Elég,haelhiszednekem.

–Miért,mit csinált? – Seth próbáltmohó, cinkos érdeklődéstmutatni,mint aki nemakarja,hogykihagyjákabalhéból.Meglehetősenátlátszópróbálkozásvolt,éstartotttőle,hogyJakeátlátrajta.–Ahajtóművek.Valahogytönkretetteahajtóműveket?Vagyareak-torokat?

–Mineknekedorvosisegítség?–kérdeztegyanakodvaJake.–Úgytűnsz,mintakineksemmibaja.

–Azért…–Sethmegtörölteazarcátakezével,hogynyerjenegykisidőt.–Azért,hogymegüzenjem a többieknek, hogy a Központi Tanács kínozza a fogvatartottakat. Lehet,

hogyénleszekakövetkező.

–Tégednemutálnakannyira.

–Nemvagyokvalaminépszerű.

Jacobfelnevetett,ésmegcsóváltaafejét,minthacsakaztmondaná,butafiú.

–Ugyanmár.Mondjael,mittaláltki!Kinekmondanámel?

–Miértakarodtudni?

–Azért,mertunatkozom–mondtaSeth,detudta,hogyatürelmetlenségahangjábanel-árulja.–Elszórakoztatna,hatudnám,hogyhamarosanannyiezeknekarohadékoknak.

–Aztakarom,hogymeglepetés legyen–mondta Jack, és ismétmegvillantottavérfa-gyasztómosolyát.

–Areaktoraz,ugye?Csináltvalamit,amitőlbeindulazónaolvadás.

Jakeelfordult,mintakitmárnemérdekeladolog,ésújraénekelnikezdteabaljós,dal-lamtalanénekét.Előre-hátradülöngéltazágyon,kétkezétacombjaalászorította,ésegytávolipontotbámult.Akínzásrosszvolt,denemtartottolyansokáig,ésnemismétlődöttmeg.Egyépelméjűemberennyibenembolondultvolnabele.Deperszeegyépelméjűem-berelevenemgyilkolászikgyerekeket.Lehet,hogyafickóelevenemvoltszázas,ésWa-verlysokkolójacsakazutolsócseppvoltapohárban.

Amikorabbahagytaazéneklést,Jackaztmondta:

–Kezdirámhozniafrászt.

Jakeerremegintelmosolyodott.Ahomlokaverítékbenúszott, a levegőtpedignedve-sen,szörcsögvevette,minthanehezéreesnekeresztülpréselniazoxigéntahúsostorkán.

–NemShelbyvoltazegyetlen,akitelveszített,ugye?–kérdezteSeth.Futómegérzésvoltcsak,demegkellettpróbálniaszórabírniJake-et.

–Aszüleimet iselveszítettem.Mármondtam–válaszolta Jakeolyanhangon,minthagondolatbanvalaholmásholjárna.

–Nem.Eznemolyanrégentörtént.Valakimástiselveszített.Igaz,Jake?

Jakehosszú ideigúgyült az ágyon,mint akinem ishallotta akérdést.Amikor aztánújraodafordultSeth-hez,kétnedvesfoltcsillantmegazarcán.

–Egészéletébenannyitszeretettvolnacsak,hogyanyalehessen–mondtavégülaférfi.Elbicsaklottahangja,állátbelefúrtaamellkasába.–AzénGinnymvoltazegyetlenazÚjLátóhatáron,akineksikerültteherbeesnie.

Sethvisszafojtott lélegzettelnézte, ahogya férfi újraéli amúltat, és arcánárnyékkéntsuhannakátabánatésafájdalomemlékei.

–Előszörannyiraboldogokésbüszkékvoltunk.Elmondtunkmindenkinek,ésmindenkigratulált.Reménytadtunknekik.Matherpásztormégegyprédikációtismondott,amiró-lunkszólt.Ginnytúgyhívta,azújÉva.Énpedig,gondolom,azújÁdámlehettem.

Jakekihúztamagát,éselmosolyodott,ahogyfelidézteapillanatot.

–Énazthittem,nincsenekgyerekekazÚjLátóhatáron–mondtaSethhalkan.

Jakearcáróleltűntamosoly.Seth-repillantott,deúgy,ahogyaragadozónézazáldoza-tára.

–Nincsenekis.

–Elveszítetteababát–mondtaSethhalkan.Mármajdnemmegsajnáltaeztazösszetört,zavarodottembert.

Jakeatenyerébetemetteazarcát.

–Ésmégegyetésmégegyetésmégegyet.

Sethnemmondottsemmit,csaknézte,ahogyJakezihálvaveszialevegőt.

–Egyidőutánminthakihunytvolnabenneafény–nyögtekivégülJack.–Nemmo-solygotttöbbet,aztánnemisbeszélt,aztánnemkeltkiazágyból.Nemtudtam,mitévőle-gyek.Azthittem,majdjobbanlesz.De…

Sethmegakartakérdezni,mitörténtGinnyvel.Sejtetteaválaszt.

–Csakpróbálomjóvátenni–motyogtaJakeatenyerébe.–Azösszeshalottkisbabán-kat.Azösszeskisbabánkat,akikmegsemszülethettek.Kell,hogylegyenvalamimódja,hogykiegyenlítsükaszámlát.Azokután,amitvelünktettek.

–Maxmeggyilkolásakiegyenlítetteaszámlát?

–Azcsakakezdetvolt.

–Maxmégnemisélt,amikorezazegésztörtént.

–Deazapjaigen–mondtaJakegyötrelmeshangon.–Mostmegtudja,milyen,amikormeghalagyereked.

–Maxapukájameghalt a támadásban.–Seth-nek semmilyenelégtételtnem jelentett,hogyeztkimondhatta.

Jakeerresemmitnemmondott.

Seth csakbámult rá, éshosszúmásodpercekig észre semvette, hogy remegadühtől.Felfordultagyomraettőlazostoba,vakbosszúvágytól.Őisugyaneztcsináltaazapjaha-lálaután.Kierantbüntettemindenért,amitönkrement.Ettőlegyideigjobbanéreztema-gát,deaztánezelmúlt,éscsakarravágyott,hogyvalahogykikeveredjenebbőlazundorí-tófeketelabirintusból,amitsajátmagánaképített.

MostWaverly is egy ilyen labirintusbanbarangol.Seth látta a száján, amelyvigyorrahúzódott,amikorhozzányomtaasokkolótJakenyakához.Láttaaszemén,amelyfényesenragyogott,miközbenazégetthúsbólfelszállóvékonyfüstcsíkotnézte.Látszólaginformá-ciótakartkiszednia terroristából,deSeth tudta,mirőlszóltazegészvalójában.Túlsokmindentkellettkiállnia.Valamieltöröttbenne.Kihunytbelőleazemberség,ésátadtahe-lyétazállatiasösztönöknek:azölni,megsebesíteni,megcsonkítaniéstúlélniparancsának.

DeSethtudta,hogyWaverlynekmajdeszébefogjutniapillanat,amikorbúcsútintettanemesebbikénjének,mintahogyőtiskísértettékaszörnyűségek,melyeketKieranneltett.Nincsannálrosszabb,mintamikortudatáraébredazember,milyenmélyremerültazem-bertelenségben.

Ezaférfimélyebbremerült,mintamilyenmélyreSethvagyWaverlyvalahafognak.

–Azelőtt én is hittem a bosszúban –mondta Seth, mintha csak társalogni akarna. –MegkínoztamKieranAldent,megbüntettemahibáiért,gondoskodtamróla,hogyszenved-jen.Egyszörnyetegvoltam.Mindencsakegyrerosszabblett,egyre többellenségetsze-reztemmagamnak,egyrenőttagyűlölködésahajón,egyretöbbokotadtamabosszúra.Ésnézzemeg,hova jutottam.Kieranveszélyesnek tart,és igazavan.Veszélyesvoltam.Demostittülökasitten,miközbenénlehetnékennekahajónakakapitánya.Éshavisszaisjönnekvalahaafelnőttek,éstöbbé-kevésbéújranormálisanmennekmajdadolgok,akkorsemfogmegbíznibennemsenki.Tönkretettemazéletemet,csakmertaztakartam,hogyvalakiszenvedjen.

–Mostpedigrajtaasor,hogybosszútálljon–mondtaJakeegytorzmosolykíséreté-ben.

–Éncsakazttudom–felelteSeth,éspróbáltminélmeggyőzőbbnektűnni–,hogyago-noszságommal csak egyre jobban elrontottammindent,miközben javíthattam is volna adolgokon,hakedvesvagyok.

–Atekorodbanméghisznekagyerekekatündérmesékben.

–Ezszíntisztalogika,ember.

JakeSeth-resandított,ésféligelmosolyodott.

–Tevagyazegyetlen,akitsajnálnifogok.

–Miértfogsajnálni,Jake?Mirekészül?

–Majdmeglátod–mondta.Újraottvoltazamosolyazarcán–azafurcsa,üdvözültmosolyazonagroteszkarcon.Jakeelfordult,ésdúdolnikezdtemagánakaztabizarrdal-lamot.Sethképtelenvolt levennirólaaszemét,ésmiközbenazösszetörtférfiénekléséthallgatta,érezte,hogyolyanerővel ragadjaamélybea tehetetlenségörvénye,mintmégéletébensoha.

SÉRÜLÉS

KieranmégakkorisaWaverlyvelfolytatottvitájukondühöngött,amikormásnapbelé-pettabörtönbe,hogyújrakihallgassaa terroristát.Elhaladtkétmegbízhatóőre,HiroésAlimellett,akikmavalahogyzárkózottnakésgondterheltnektűntek.AmikorodaértJakecellájához,ésbenézett,aztlátta,hogyaférfiaföldön,azoldalánfeksziklehunytszemmel,éskétkezétatérdeközészorítvareszket.

–Jake?–kérdezteKieran.

Aférfinemreagált.

–Ali!–kiáltottaKieran.AfolyosótúlsóvégénAlinagyotsóhajtott,ésodamentaterro-ristazárkájához.LáthatóankerülteKierantekintetét.

–Miótacsináljaezt?

–Körülbelülhuszonnégyórája.

–Miértnemszóltatok?

AfiúmegálltKieranelőtt,kinyitottaaszáját,minthamondaniakarnavalamit,deképte-lenvoltmegszólalni.

–Kieran–suttogtavalakiahátamögül.Kieranmegfordult,éslátta,hogySethArdvalebeszél hozzá.Seth a cellája rácsába kapaszkodott, és esdeklően nézett rá. –Beszélnünkkell.

Kieranhátatfordítottafiúnak.

–Beteg?–kérdezte.Aférfiúszottaverítékben,ésbárcsukvavoltaszeme,Kieranlát-ta,hogyaszemhéjaalattmozogaszemgolyója.Úgynézettki,mintakirosszatálmodik.

–Nem–mondtaAlikelletlenül.–IttvoltaKözpontiTanács.

KieranAlirameredt,akiöntudatlanulishátráltegylépést.

–Mitörtént?–hörögteKieran.

–Kieran–suttogtaSeth,amígAlitétovázott.–Ténylegbeszélnünkkell.

KieranmegfogtaAlikarját,ésvisszavezetteafiútazőrhelyre.Hiroazótaisottállt,te-kintetétazüresfolyosóraszegezte.

–Azonnaltudniakarom,mittörténtitt.

Azőrökidegesenméregettékegymást,végülAlivoltaz,akimegszólalt.

–WaverlyMarshalllehoztaBobbyMartint–mondtalassan.–Aztmondták,szabályel-leneslenne,hanemengednénkbeőket.

–Miértnemhívtatok?

–Akartunk,de…–AliHirórapillantott,akiaggodalmasarccalhallgattaabeszélgetést.

–Waverlyaszüleinkrőlkezdtekérdezni–mondtaHiro.–Elfelejtettelekfelhívni.Halla-niakartam,mitmond.

–MitcsináltveleWaverly?–kérdezteKieran,ésegyrejobbanelfogtaabalsejtelem.

–Megráztaegybirkasokkolóval–mondtaszégyenkezveAli.

–Miértnemhívtatok?–Kierantmajdnemszétvetetteadüh.Akétőregyreijedtebbnektűnt.

–Féltünk–mondtaHiro.–Tudtuk,hogymérgesleszel.

–Aztreméltétek,hogynemfogommegtudni.

MindkétfiúúgynézettKieranre,minthaaztvárnák,hogyazelőveszegyvonalzót,ésakörmükrecsapvele.Ezekcsakgyerekek,gondoltaKieran.Kisfiúk,akikféltek,hogybajbakerülnek.

Kieranlehunytaaszemét,ésfelsóhajtott.Hogyanvezessenelegyhajót,haazőreiúgyviselkednek,mintanyolcévesek?

–Addidearádiódat!–mondtavégülHirónak.Hiroátadtanekiazadóvevőt,Kieranpe-digmegnyomtaazadásgombot.–Sarek,küldjlekétújőrtabörtönbe.

–Pihenőtkapunk?–kérdeztereménykedveHiro.

Kieran felnevetett, majd kirántotta a kulcsokat először Ali övéből, aztán Hiróéból.Mindkettőjüktőlelvetteapisztolyt,éselzártaazasztalmögöttállófémszekrénybe.

–Felmentelekaszolgálatalól.Mentekvisszadolgozniaföldekre.

Hirolesütötteaszemét,mintakitudatábanvanannak,hogymegérdemliabüntetést,deAlifelszegteafejét,ésdühösenKieranrenézett.

–Hanemlennélekkoragyökér,azembereknemfélnénekelmondaninekedazigazat–mondta.

Kieran elengedte a füle mellett a mondatot, és visszament a cellákhoz. A terroristaugyanottfeküdt.

–Kieran,kérlek–suttogtaSeth,ésarácsokközöttmegpróbáltamegfogniKierankarját.–Tudokvalamit,amitnekedistudnodkell.

–Akkormonddel–válaszoltaKieran,anélkül,hogyránézettvolna.

–Ittnemlehet–mondtaSeth,ésszemétafogolyraszegezte,akikezdettébredezni.

–Jake?–kiáltottaKieran.–Énvagyokaz,Kieran.

Aférfinemmozdult.Kieranhalkankinyitottaazárkaajtaját,ésóvatosanbelépett.Abe-járatközelébenmaradt,haesetleghirtelenfelugranaaterrorista.

–Jake–suttogtaKieran.

Aférfinakkipattantaszeme,ésolyanmeglepettarcotvágott,minthaelőszörlátnáacel-lájafalait.

–Sajnálom,Jake.Nemtudtam,hogyeztfogjákcsinálnimagával.

Aférfiaddigjárattakörbeatekintetét,amígmegtaláltaKierant.

–Higgyennekem.Waverlynemkapottengedélyt,hogyeztcsinálja.Nagyonsajnálom.

–Nemhiszem–mondtaaférfisíróshangon.

–Elfogadhatatlannaktartomakínzást.Énsohanememeltemkezetmagára,igaz?

–Józsaru,rosszzsaru.Eztígyhívják.

–Mithívnakígy?

–Azegyikeljátssza,hogyazellenséged,amásikmeghogyabarátod–mondtaaférfiolyanhangon,minthamárszázszorelismételteésbegyakoroltavolnaezeketaszavakat.–Ígyszoktákcsinálni.

–Waverlynemabarátom–mondtakétségbeesettenKieran.Mindenmunkaéserőfeszí-tés, amivel a terrorista bizalmát igyekezett megszerezni, kárbeveszett. – Mi nem dol-gozunkegyütt.

Aférfiürestekintetteléskifejezéstelenarccalnézettrá.

–Hívokmagának egy ápolót, rendben? – kérdezteKieran. Jake eltakarta a kezével aszemét,Kieranpedigkilépettacellából,ésbezártamagamögöttazajtót.

–Kérlek,Kieran–suttogtaSeth.–Engedjkipárpercre.Mondanomkellvalamit.

–Menjapokolba–mondtaKieran,azzalelment.

Miutánutasította azújőröket,hogyhívjanakápolót a fogolyhoz,KieranegyenesenaKözpontiTanácshozment.Amikorbelépett,ésmegláttaArthurtazasztalnálatöbbiekkel,hirtelen leesett neki, hogy az egyik legjobb barátja sem árulta el neki,mi történt a fo-gollyal.KieranláttánArthurnakkiszököttavérazarcából,ésazasztalszélétkezdtebá-mulni.Hamarosana többi tanácstag isészrevette,hogyKierana terembenvan,ésabe-szélgetésmorajlássáhalkult,majdbeálltazavartcsend.

–Szervusz–mondtaWaverly.Ővoltazegyetlen,akinnemlátszottfélelemvagyijedt-ség.

–Hallottam,voltatokabörtönben–mondtaKieran.

–Jogunkvolthozzá–válaszoltaWaverly,éselőreszegteazállát.

–Ésakínzás?Ahhozisjogotokvolt?

Waverlyarckifejezésemegváltozott;nyilvánvalóannemtetszettneki,hogyKieranaztaszóthasználta.

–Nemokoztamnekimaradandókárosodást.

–Atesténektalánnem.

–Azttettem,amittennemkellett.

–Ezenahajónnemkínzunkmegsenkit.Ezttemondtadegyszer.–Kieranijesztőenhal-

kanbeszélt.–Álszentvagy,Waverly.

Waverlylepillantottakezeire,melyekazölébenhevertek,ésegymásttördelték.

VégülArthurvoltaz,akimegszólalt.

–Nemakarodtudni,mitderítettünkki?–kérdezte.

Kierancsaknézteafiút,ésúgyérezte,minthakéstforgatnánakaszívében.Nemhitte,hogyArthurképesleszösszeállniWaverlyvel.

–Matherpozíciójameglehetőseningatag–mondtaArthur.–Rosszaviszonyaagyüle-kezetelöljáróival.

Kieranszeretteeltagadniazinformációfontosságát,denemtudta.Ezzelméglehetkez-denivalamit.

–Azonkívül–mondtaWaverlymegtudtuk,hogyaszüleinketaszennyvízfeldolgozóbantartjákfogva.

–És?

–Aharcszempontjábólnemrosszhely.

Kieran lenézett az asztalra.A tanács éppenazÚjLátóhatár alaprajzát tanulmányozta,amikorőbelépett.

–Nemfogunkharcolnivelük–mondtahalkan.

Egyszerrecsendlettateremben,ésmindentekintetőrászegeződött.VégülAliaKhadi-vivoltaz,akimegszólalt.

–Ugye,nemaztakarodmondani,hogyegyezkednünkkelleneAnneMatherrel?

–Ezazegyetlenlehetőség–mondtaKieran.TekinteteösszetalálkozottArthuréval,deazlesütötteaszemét,ésazasztalonheverőalaprajzotkezdtetanulmányozni.

–Átfogverni,Kieran–mondtaWaverly.

–Csakazthiszi,hogyátfogverni–felelteKieran.

–Sohanemfogjaelengedniaszüleinket–mondtavalakiasarokból.Kieranodafordult,ésSarahHodgesrosszallópillantásávaltaláltaszembemagát.Sarahgörnyedtháttalültaszékén,kócos,vöröshajarendetlencopfbafogvalógottleavállán,ésúgynézettKieranre,mintannakidejénafizikatanárára.SarahHodgesnemisvolttagjaaKözpontiTanácsnak!Mégismilyenalaponvehetrésztezenanevetségesgyűlésen?

–SemmiesélyünkMatherlegénységeellen–mondtaKieran.

–Havanegyjótervünk–kezdteWaverly,deKieranleintette.

–Temondtad, hogy nagyon ravasz.Ha tényleg az,miért gondolod, hogy le tudnánkgyőzni?

–Nemszámítmajdrá,hogy…–mondtaAlia,deKieranőtisfélbeszakította.

–Közvetlenközelrőlnéztemvégigatámadást,éshiggyétekel,AnneMatherzseniális

hadvezér.Kizárt,hogylegyőzzük,főlegasajáttérfelén.Anélküllegalábbisbiztosannem,hogynehaljonmegegycsomógyerek.Felvagytokkészülveerre?–mennydörögteKie-ran,akinekhangjátfelerősítettékakupolásmennyezetüvegablakai.Hidegnekéstávolinaktűntekafejükfölöttacsillagok.

–Talánigazadvan–mondtavégülArthur,majdfelállt,ésegyikkezévelazasztalratá-maszkodott.–Dejóesélyünkvanaztfeltételezni,hogyMathermegpróbáljamajdelfog-lalniahajónkat,amikortalálkozunk.Ahatalommegszállottja,éstudjuk,hogyazÚjFöl-dönugyanaztapapiuralmatakarjamajdmegvalósítani,mintamitahajóján.Teképeslen-nélazuralmaalattélni?Merténbiztosannem.

KierandöbbentennézettArthurra.Afiúnyíltanszembeszegültvele,ráadásulapolitikaiellenfeleiszemeláttára.Errenemvoltmentség.

Atanácsminthamegéreztevolnaafeszültségetakétfiúközött.Zavartcsendkövetke-zett,majdvégülWaverlyisfelállt.

–A tárgyalás és az egyezkedés jó A tervnek, Kieran, de fel kell készülnünk a leg-rosszabbra.Ésmostéppenaztcsináljuk–mondtahalkan,éssorrabelenézettazösszesta-nácstagszemébe.Csendereszkedettateremre,mindenkihallgatott,mégSarahis,akiel-gondolkodvanézteWaverlyt.

–VagyisezaBterv?Kijelentitek,hogycsakakkortámadjátokmegahajót,haatárgya-lásoknemvezetnekeredményre?

Waverlykörbepillantottazasztalkörül.Vonakodvaugyan,deatanácsösszestagjabó-lintott.

–Rendben,akkorszövögessétekcsakakis terveiteket–mondtaKieran.Azegész ta-nácshozintézteaszavait,ámaharagjaArthurnakszólt.–Denagyonalaposanmegkellmajdgondolnom,átadom-enektekafegyvereket.

–Rendben–válaszoltaWaverlyegyrejtélyesmosolykíséretében.

AmosolymegrémítetteKierant,demielőttezbárkinek feltűnhetettvolna, sarkon for-dult,ésfaképnélhagytaatanácsot.

Amikorbelépettaközpontivezérlőbe,Sarekizgatottanpillantottfelaképernyőjéből.

–ÉppenmostkaptunkegyhatalmasvideófájltazÚjLátóhatárról.

–Külddátazirodámba–mondtaKieran,majdkifordultazajtón,végigszaladtafolyo-són,remegőkézzelbeütötteabelépésikódotazirodájaajtajánlévőbillentyűzeten,ésoda-rohantazasztalához.

Tucatnyikisképjelentmegaképernyőjén,arcok,akikethónapokótanemlátott.Mély-ségesszomorúságéssóvárgáskerítettehatalmába.Megszámoltaaképeket–negyvenhattúlélő.

Csaknegyvenhat?Atöbbmintháromszázötvenfelnőttbőlnegyvenhatanmaradtakélet-ben?Hosszúpercekigképtelenvoltbármitiscsinálni;aszívehevesenkalapáltamellkasá-ban,deatestetöbbirészébőlkiszálltmindenerő.Tudta,hogyóriásiakaveszteségek,de…

felfoghatatlanvolt,hogyeza többmintháromszázember,akiketegészéletében ismert,egyszerűenmegszűntlétezni.Eszébejutottaborzalmasjelenetajobboldalisiklódokkban.Újraátélteatehetetlenséget,amitakkorérzett,amikorhiábapróbáltameggyőzniafelnőt-teket,hogynemenjenekoda.Újraátéltearettenetespillanatot,amikorkinyíltakalégzsili-pek,ésavákuummajdnemateljeslegénységetkiszippantottaavilágűrbe.Ésmostottpö-rögnek,némán,ahidegben.Ésazidőkvégezetéigottfognakpörögni.

Negondoljerre,Kieran.

Elkezdettmélyeketlélegezni,ésamikorvalamelyestalábbhagyottadöbbenetésagyász,kényszerítettemagát,hogyközelebbrőlmegnézzeakisképeket.Most,hogyelérkezettapillanat,rákellettjönnie,hogyborzasztóanfél.Haazanyjaarcanemleszottatúlélőkkö-zött…

ReginaMarshall,HarvardStapleton,KálikHassan,GuntherDietrich–sorratűntekfelaképernyőnabarátaiszülei,ésKieranmindegyikarcláttánnagymegkönnyebbüléstérzett.Deahogyegyre lejjebbgörgette akisképeket,mind jobbanelszorult a szíve, és érezte,hogykönnycseppekszúrjákbelülrőlaszemhéját.Nemvoltott.Azanyjaarcanemvoltatúlélőkközött.Azapjáésem,deabbannemisreménykedett.

AképernyőaljánMatherarcátpillantottameg.

Rákattintott.

–IttláthatodazEmpyreumösszestúlélőjét,Kieran,kivéveegyet–mondtaMathertet-tetettmegbánással.–Azédesanyádvideójátaddignemküldömát,amígnemtalálkozunkakoordinátákon,amelyeketmostátküldők.

Elsötétültaképernyő.

Életbenvoltazanyukája!Életbenvolt!DeKierangyorsanráeszmélt,hogyazüzenetje-lentmégvalamit.Azt,hogyazapukájamárnemél.

Régóta sejtette,hogyazapjanemélte túla támadást,demost,hogybiztosan tudta…úgyérezte,minthamegfagynaalelke.

Képtelenvoltelkezdeniazérzéseivelfoglalkozni.Sírniakart.Tudta,hogysírniakelle-ne,vagylegalábbordítania.Ehelyettazonbaninkábbegymásutánlejátszottaavideókat.Bárafoglyokegytőlegyigelgyötörtnektűntek,szemlátomástneméheztettékőket.Mind-nyájanelmondtákakamerának,hogymennyireszeretikagyerekeiket,hogyneaggódja-nak,éshogyhamarosanegyüttlesznek.Éshogyneféljenek.

HarvardStapletonvideójakülönösenmegrázóvolt.Aférfinagyonmegöregedett,vörösszemealattmélyráncokhúzódtak.Ahangjaismegváltozott,rekedtebb,gyengébb,szomo-rúbb lett. Kieran mélységes sajnálatot érzett a férfi iránt. Harvard két olyan emberneküzent–alányánakésafeleségének–,akikmindkettenhónapokótahalottakvoltak.

–Erősvagy,Samantha–mondtaHarvard.–Nemaggódommiattad.Tudom,hogykiju-tottál,ésjólvagy.Detianyukáddalbiztosanaggódtokmiattam.Jólvagyok.Nehézitt,deadnakenni,ésorvosiellátástiskapunk.Fizikailagjólvagyok.Azalegrosszabbazegész-ben,hogynagyonhiányoztok.Aligvárom,hogyújraláthassalaktiteket.

Kieranatenyerébetemetteazarcát,észokognikezdett.Sirattaazelpusztítottcsaládo-kat, sirattaagyerekeket,akiksohanemfogjákkiheverni,ami történt.Éssirattaa jövőt.Eddig nem engedtemegmagának, hogy azon szorongjon, hogyan lesz ezután, demostkénytelenvoltfeltennimagánakakérdéseket.Hogyanfogjakiszabadítaniaszüleiket?Éshasikerül iskiszabadítaniőket,hogyan tudnakmajdegyüttélniazÚjFöldönezekkelagonoszemberekkel,akikennyiéletetkioltottak?

Mireazutolsóvideónakisavégéreért,Kieranelméjeismétamegszokottvágányokonzakatolt,amivalamennyiremegnyugtatta.Rengetegdolgavolt,feladatok,amelyeketmegkelloldania,ésnemengedheti,hogyagyászésaszomorúságbármibenishátráltassa.El-küldteavideókatSareknek,ésutasította,szóljonatúlélőkgyerekeinek,hogymegnézhetikafelvételeket.

–Denemmonddelsenkinek,hogyrajtukkívülnincstöbbtúlélő.

–Micsoda?Ennyienvannak?–kérdeztedöbbentenSarek.

–Igen–felelteKieran,miközbenafiatalabbfiúhatalmasranyíltszemeitnézteamoni-toron.

Sarekmegráztaafejét.

–HívdazÚjLátóhatárt–mondtaKieran,deSareknemmozdult.–Sarek?

–Rendben–mondtaafiúhalkan,ésbontottaakapcsolatot.

Kierannekcsakmostesettle,hogySareképpenmosttudtameg,hogymeghaltazanyu-kája.Ésőmégannyitsemmondott,hogysajnálja.

Jóvá fogomtenni,gondoltaKieran,deközbenérezte,hogymársohanemfogja tudnimegmondaniSareknek,mennyiresajnálja,Sarekpedigsohanemfogjameghallgatni.Kez-dekmegkeményedni.Nemvagyokmárugyanazazember.

Sípolást hallott, és a következő pillanatbanmegjelentAnneMather gyűlöletes arca amonitoron.Kierankomortekinteténekláttánanőfelvontaaszemöldökét.

–Pontosanettőlféltem.Azokavideókéletrekeltettékadémonaidat.

–Megnéztemakoordinátákat,amiketátküldött–mondtaKieran,éselengedteameg-jegyzést a füle mellett. – Rendben vannak.Ma este a találkozási pont felé vesszük azirányt,ésnéhánynaponbelülelfogjukérni.

–Amintlátom,hogyiránytváltoztattatok,átküldömahiányzóvideót–mondtaMather,ésmárnyúltvolnaakommunikációskonzolhoz,hogymegszakítsaakapcsolatot,amikorKierangyorsanmegjegyezte:

–Gondolkodtamabékekötésfeltételein.

Mathernekmegvillantaszeme.

–Nemtudomgarantálni,hogynemfogjákmegvádolniháborúsbűnökkel.

Anőhátradőlt,éshunyorítvaméregetteKierant.

–Azembereimnagyoncsalódottaklesznek.

–Ó,aztazértnemhiszem.–Kieranúgyköpöttkimindenszót,mintakeserűepét.

Mathernekegyetlenvonásasemrezzent,deazarcábólkifutottavér.

–Tudja,Matherpásztor–mondtaKieranhalkan–,szerintemsokanvannakahajóján,akikneknemtetszett,amitazEmpyreummalcsinált.

–Megértik,amittettem.Tudják,hogynemvoltmásválasztásom.

–Megértik,hogyárvaságrajuttatottkétszázgyereket?–kérdezteKieran.–Azaztjelen-tené,hogyazegészlegénységeolyanmélyresüllyedt,mintmaga.Eztpedignemtartomvalószínűnek.

Mathernekmostelőszörfogalmasemvolt,mintmondjon.Tátottszájjalbámultbeleaképernyőbe,vizenyősszemeitanácstalanulcsillogtak.

–Elkelldöntenie,mennyireleszképmutatóésálszent.Kockáztatjaazegészbékeszer-ződéstcsakazért,hogyAnneMathertatörvényföléhelyezze?

–Én…

–Mitfogszólnihozzáalegénysége?

–Álljukmegegypillanatra.

–Hogymutatmajdadologatörténelemkönyvekben?

Mather nem válaszolt, és amikor Kieran ránézett, mintha megfagyott volna az arca.Megleptem,jöttráKieran.Nincsenhozzászokvaameglepetésekhez.

–Rendben,Kieran–szólaltmegvégülMather,akinekennyiidőelégvoltahhoz,hogyvisszanyerjemegszokott,hűvösnyugalmát.–Elmondtad,amitszerettélvolna.

–Elölrőlkezdjükatárgyalásokat.Átküldömazénbékefeltételeimet.Aztán,hamajdazEmpyreumösszes túlélőjebiztonságbanvisszatértahajónkra,elkezdhetjükmegbeszélni,mihezkezdjünkamagaháborúsbűneivel.Érthetőenfejeztemkimagam?

Kieranmégazelőttbontottaavonalat,hogyadöbbentMatherbármitismondhatottvol-na.

NEGYEDIKRÉSZ

SZIKRA

„Előszöravillámlásérkezik,aztköveticsakamennydörgés”

Voltaire

GYAKORLÁS

Nagyonhidegvoltatűlevelűcsarnokban.Waverlycsakakkorszeretettittlenni,amikorműködtekahősugárzólámpák,demostsötétrevoltszüksége.Egykönnyű,összecsukhatólapátotszorongatottaköpenyealatt,miközbenbesétáltafenyőkközé.Tudta,hogyabiz-tonságikamerákmindenmozdulatátfigyelik.Kapucnispulóvertviselt,viszontmégmin-digbicegett,ígyszintebiztosravette,hogyfelfogjákismerni.Atorkaviszontmármajd-nemteljesenmeggyógyult.Többmintegyhétteltatámadásóta,ésnaprólnapraerősebb-nekéreztemagát.

Amikorelérteaborókaligetet,bemászottazágakalá,bekapcsoltaazseblámpáját,ésatalajtpásztázvakeresnikezdteapirosbogyóságat.

Tizenöt különböző borókafaj élt a ligetben, ráadásulminden fajból több példány, ígymeglehetősensokáig tartott,mirekétoregoniborókaközöttmegtaláltaSethmagyalágát.Körbeölelteafrissfenyőillat,ésbármeg-megborzongottahidegtől,Waverlynekjólesett,ahogyaropogóslevegőazarcátsimogatta.Félrerúgtaamagyalágatazútból,ésbelevágtaa lapátot a fagyott földet borító tűlevélszőnyegbe. Sokkal keményebb volt a talaj,mintgondolta.Azistenértkellettpontideelkaparnod,gondolta,majdegésztestévelnekivesel-kedettazásásnak.Hamarosanvékonyverítékrétegborítottabeahátát,amitőlmégjobbanfázott.Zsibbasztó,gépiesmunkavolt,ígyagondolataivisszakanyarodtakoda,aholazel-múltkétnapbanjártak.

–Necsináljsemmihülyeséget–mondtaazanyjaavideón.Waverlyújramegújraleját-szottaafelvételt,órákonátnézteéshallgattaazanyukáját,éspróbáltrájönni,milyenálla-potbanlehet.Reginabátranmosolygottakamerába,ahangjaszintemárvidámancsengett,mégis volt valami furcsa a viselkedésében.Abban, ahogymeg-megrándult a bal szeme.Abban,ahogyújramegújrakinézettaképbaloldalán,minthaafelvételtkészítőszemélyjóváhagyását várná.Waverly nem tudta,mire számítson, amikor egy üzenet kíséretébenSarekelküldtenekiavideót.Azüzenetbenazállt,AnneMatherKieranutasításárakészít-tetteelafelvételeket.Előszörborzasztóanboldogvolt,deahogyalaposabbanmegnézteavideót,aggódnikezdett,ésezazaggodalomcsakerősödött,ahogyújramegújramegnézteazüzenetet.Voltvalamifurcsaazanyjaviselkedésében.Valami,amitőlolyanérzésevoltWaverlynek,minthanemönszántábólmondaná,amitmond.

Újabbok,hogyfolytassaazásást.

Olyan harminc centimélyen járhatott a lapát, amikor beleütközött valami keménybe.Waverlyanagyobb,megkeményedettfölddarabokegyrészétlekapargattaaszerszámmal,azutánletérdeltaföldre,ésaddigsöprögetteaföldet,amígbelenemakadtakezeegyhe-vederbe.Amilyenerősencsaktudta,húznikezdte,ésanehéztárgylassanmegindultfölfe-lé.Akövetkezőpillanatbanaztánhirtelenkiszabadulta talaj fogságából,ésWaverlyha-nyattvágódottaföldön.

Aszájábavetteazseblámpavégét,kinyitottaazipzárt,éspontosanazttaláltaatáská-ban,amireszámított:kéttucatpisztolyt,ésszámolatlanulsoktöltényt.

MiértástaelezeketSeth?Ésmikor?

Waverlyegyikkérdésresemtudtaaválaszt,deegyelőrenemisezvoltalegfontosabb.Kieran az Empyreumon található összes fegyvert elrejtette, és még Arthur sem tudta,hova.Ezvoltminden,amimaradt.

Waverlyigyekezettminélgyorsabbankijutniatűlevelűcsarnokbólafolyosómelegébe.Válláravetteazsákot,ésahogyelindult,apisztolyokmindenlépésnélnekiütődtekacsí-pőjének.Borzasztóannehézvoltatáska,ezértcsaknagyonlassantudotthaladni,mégissi-került anélkül elérnie a siklódokkig,hogybárkivel találkozott volna.Fogalma semvolt,hogyanakadályoztavolnameg,hogyKieranembereibelenézzenekazsákba.Kieranalig-hanemtudta,hogyamentőcsapattagjailőfegyvertfognakmajdhasználni,deWaverlynekmostnemvoltkedvefoglalkozniadologgal.

AmikorWaverlymegérkezett,Arthurakiválasztottsiklópilótafülkéjébenült,éselgon-dolkodva tanulmányozta az irányítópultot. Olyan volt, mintha memorizálni próbálná akapcsolókésgombokhelyzetét.

–Hányvan?–kérdeztekomoran,amikorhallotta,hogyWaverlybelép.

–Huszonnégy–válaszoltaWaverly.

–Aztöbb,mintamennyireszükséglesz.

–Elvisszükmindet.Jóleszaszülőknek,hatűzharcárántudunkcsakkijutni.

–Jóötlet–mondtaArthur,éshangosannyeltegyet.Láthatóannyugtalanítottaacsatagondolata.Csak annyitmondott a saját videóüzenetéről, hogy az apja soványabbnak ésidősebbnek tűnt rajta, deWaverly tudta,mennyi aggodalom rejtőzik emögött a két szómögött.Arthurmagaissoványabbnakésidősebbnektűnt.

–Mikorérjükelatalálkozóhelyet?–kérdezte,ésleültamásodpilótaszékébe.Képtelenvoltszabadulniagondolattól,hogynekikelleneapilótaszékbenülnie,detudta,hogymi-után hónapokon keresztül vezette azEmpyreumot,Arthur egész biztosan el fogja tudniirányítaniasiklótazÚjLátóhatárhoz.Azvoltaterv,hogyleszállásutánArthurahajóbanmarad,ésottvárjameg,amígWaverlyésatámadócsapatkiszabadítjákafelnőtteket.

–Nemmehetekaközpontivezérlőközelébe–mondtaArthur,ésmegvontaavállát.–SarekésKieranpedignembeszélnekvelem.–Afiúolyanarcotvágott,minthaKieranha-ragjaelbizonytalanítottavolna.

–Helyesencselekszünk,Arthur.Azttesszük,amittennünkkell.

–Csakolyanjólenne,haeztmegtudnánkértetniKierannel.

–Mármegpróbáltuk.

–Biztos?Igazánmegpróbáltuk?–Arthurszemeihatalmasnaktűntekaszemüvegemö-gött.ÚgymeredtekWaverlyre,mintkétkékfényűzseblámpa.

– Ismered–mondtaWaverly,ésmegráztaa fejét.Apisztolyokkal telizsákot letetteapadlóra.–Tudod,mennyiremakacs.

–Nemtetszik,hogyígybecsapjuk.

–Nemcsapjukbe–mondtaWaverly,ésfelszegteazállát.–Tudja,mitcsinálunk.

–Teismakacsvagy–mondtaArthur.

–Jódologamakacsság,haigazavanazembernek.–WaverlyodahajoltArthurszéké-hez,ésmegfogtaafiúkarját.Arthurmégmindignagyonfiatalvolt,deWaverlymárérezteaférfikorsarjadóizmaitazujjaalatt.Kezdettfelnőni.Mindnyájankezdtekfelnőni.–Elbi-zonytalanodtál?

–Mindigmindennelkapcsolatbanelbizonytalanodom.Sokatagyalokadolgokon.

–Ésaztgondolod,hogyhelytelenülcselekszünk?

–Azalapján,ahogyAnneMathereddigviselkedett,nem.

–De…

–Ugyanaztfogjukcsinálni,mintamitőcsinált.

Waverlyelhúzódottafiútól,éselfintorodott.

–Tenemismeredaztanőt…–kezdte,deArthurfélbeszakította.

–Erőszakkalpróbáltamegoldaniaproblémákat.Miiserrekészülünk.

–Csakakkor,haKierantervenemválikbe–emlékeztetteWaverly.

–Mitjelentaz,hogynemválikbe?

–Micsoda?

–Hogyandöntjükmajdel,hogynemváltbeaterve?

–Ha visszakapjuk a szüleinket, lefújjuk a támadást –mondtaWaverly, de hallotta anyugtalanságot a saját hangjában.Arthur szájából bonyolultnak tűnt az egész, őviszontszerettevolnaaztgondolni,hogyegyszerű lesz.DeperszeArthurnakvolt igaza.Semmisemilyenegyszerű.

–Mivan,haatúszcseretovábbtartannál,mintamireszámítunk?–kérdeztefelélénkül-veArthur.–Mivan,haMathercsaktíztúsztadát?Mivan,haKieranvéletlenülelárulja,hogymiisottvagyunk?

OdapördültWaverlyfeléaszékével,ésfejétráhajtottaaszékháttámlájára.Alulrólnéz-vefurcsánidomtalanvoltazarca.

–Ezekadolgokszintesohanemegyértelműek–mondta.

–Hamajdeljönazideje,meghozzukaszükségesdöntéseket.

Arthurnagyotsóhajtott.

–Ködbenleszünk.Ijedtekleszünkészavarodottak.

–Bátrakleszünk–mondtaWaverlyhatározottan.MegfogtaArthurkezét,ésmegvárta,amígafiúránéz.–Ottleszek,ésegyüttvégigcsináljuk.

Arthurpislogottegyet,denemmondottsemmit.

–Ne felejtsdmajd el gyakorolni a célzást –mondtaWaverly, csak hogymegtörje acsendet.

Arthur benyúlt a zsákba, és szemügyre vette a pisztolyokat.Mindegyiknek a tetejéreegytávcsőszerűszerkezetvoltszerelve.

–Ezekkelalézerirányzékokkalnemlehetolyannehéz–mondtaArthur.–Sethjólvá-lasztott.

–Lézerirányzékok?–kérdezteWaverly,éshirtelenostobánakéreztemagát.

–Ezekvadászpisztolyok.–Arthur felvette azegyiket, a siklóhátsó falára irányította,majdmutatóujjávalóvatosanmegnyomtaaravaszt.Egyapró,pirospontjelentmegafa-lon.–Látod?Odafogbecsapódniagolyó.

–Ígyténylegkönnyű–mondtaWaverly,éshirtelenelbicsaklottahangja.Eszébejutott,hogylehet,hogyújraölniekell.Végignézni,ahogykiszállbelőlükazélet,éselvéreznek.Hirtelenúgykiszáradtaszája,hogyaligbírtnyelni.Valahogyazegész tervezgetésalattnemgondoltazölésre.Márpediglesznekemberek,akikmegfognakhalniazÚjLátóhatá-ron.Nemleszidejetétovázni,hacsaknemakaresélytadniarra,hogyőktüzeljenekelő-ször.Látta,hogyArthurőtnézi,ezértkihúztamagátaszékben,ésrámosolygottafiúra.

–Nemigazságos,hogyvisszakellmennedoda–mondtaArthur.

–Mársemmisemigazságos–válaszoltaWaverly.–Deigazságotfogunktenni.Vissza-szerezzükaszüleinket,ésbárkiazutunkbaáll,azt…–Nemfejeztebeamondatot.Nemakartahallanisajátmagát,ahogykimondja.

Jogukvoltmindenhez.Megtámadtákőket,tönkretettékazéletüket,elszakítottákőketaszüleiktől,elraboltákajövőjüket–végtelenvoltabűnlajstrom.Ésmivanazokkalavide-ókkal, amikre mégmindig hiába várnak a gyerekek?Mather csak negyvenhat felvételtküldöttát,éshiábaverttanyátegycsapatfiúéslányaközpontivezérlőközelében,csaknemérkeztekújhírek.AzEmpyreumazárvákhajójalett,gondoltaWaverly.Ésezértasa-játkezévelakartvégezniAnneMatherrel.

Nagyonvártamár.

Gyakranálmodtaazt,hogyvégigkergetiazokatazőröket,felügyelőnőket,orvosokatésnővéreketazÚjLátóhatárfolyosóin,akikolyansokmindentőlmegfosztottákőtésatöbbilányt.Gyakranálmodtaazt,hogybelenézameglepettarcukba,meghúzzaaravaszt,azokpedig térdre rogynak.Álmában hallotta, ahogy fuldokolni kezdenek a saját vérüktől, éselőtörtorkukbólazagurgulázóhang.Álmábanlátta,ahogymagukelétartjákakezüket,mintha a vékony hús és a csontmegállíthatná a golyót.Vagy a golyókat.AnneMathermindigafolyosóvégénállt,egyedülésvédtelenül.Felemelteakezét,mintakiimádkoznikészül,ésrázendített,hogy„Istenéabosszúállás!”,ésekkorWaverlybeleeresztetteago-lyókat.Agolyókvörös rózsákat festetteka fehér selyempalástjára, azarcátpedig finomvérpermettelterítettékbe.

ArégiWaverlyelborzadvaébredtvolnaebbőlazálomból,deazújWaverlyrendreazon

kaptamagát,amikorkinyitottaaszemét,hogymosolyog.

Azőhibája,nemazenyém,gondolta.Őtettazzá,amivagyok.

–Megyek,megpróbálokkiszednivalamitSarekből–mondtaWaverly.

–Semmitnemfogmondani.

–De,fog–válaszoltaWaverly,azzalkimentapilótafülkéből.

Lassankezdett ébredezni ahajó.Ahogyvégigsietett aközponti vezérlőhözvezető fo-lyosón,Waverlylátta,hogycsipásszeműfiúéslányokindulnakkötelességtudóanaregge-liszertartásra.Hiábakaptákelaterroristát,Kierantovábbraismegtartottaakötelezőnapigyűléseket.Waverlysohanemmentelrájuk,ésnemértette,Kieranmiértnembüntetimegezért.Talánazoknakazidőknekazemlékérevoltilyenelnéző,amikormégjelentettnekivalamitWaverly.

A központi vezérlő elé érveWaverlymegnyomta a csengőt, és várt. Hallotta, ahogymegmozdultakamera,ésvárakozásteljesennézettbelealencsébe.

–Menjel,Waverly–hallottaSarekfáradthangját.MiótaArthurnemdolgozottaköz-pontivezérlőben,kétszerannyifeladathárultrá.

–AKözpontiTanácsnakjogavantudni,mikorérjükelatalálkozásipontot,Sarek.

–Aztaparancsotkaptam,hogynembeszélhetekveled.

–Hanemengedszbe,elmondomKierannek,hogylehallgatodaMatherrelfolytatottbe-szélgetéseit.

–Nemhinneneked.

–Olyanrészletekettudok,amikcsaktőledszármazhatnak,Sarek.Úgyhogyengedjbe.

Waverlytürelmesenmegvárta,amígkinyílikazajtó,majdbelépett.

Sarekkimerültnektűnt,ésolyanszagotárasztott,mintakinapokóranemfürdött.Wa-verlyleültahozzálegközelebbésőszékbe,ésazelőttelévőszámítógépföléhajolt.

–Sajnálom,hogykénytelenvoltamnyomástgyakorolnirád…

–Dehogysajnálod–mondtaafiúkeserűen.Waverlyúgylátta,hogyafáradtságonkívülvalamimásbajaisvanSareknek.Aszemepiros,ahangjapedigrekedtesvolt.Úgynézettki,mintakisírt.

–Miabaj?

–Semmi–válaszoltaafiúhalkan.

–Tetudszvalamit,Sarek–mondtaWaverly.–Veszélybenvanahajó?

–Nemjobban,minteddig–felelteSarekszomorúan.

–Kaptálvideótazapukádtól,ugye?–próbáltaWaverly jobbkedvrederítenia fiút.–Lehet,hogyazanyukádtólisfogszkapni.

SarekbelenézettWaverlyszemébe,ésalánymegpillantottaatekintetébenlángolóhara-

got.Waverly felismerteazérzést–agyász tehetetlendühevoltez.Sarekelfordítottaésmegráztaafejét.Waverlylátta,hogyösszeszorulazállkapcsa,éspróbáljavisszatartaniakönnyeit.

–Jaj,Sarek,sajnálom.

Afiúmegráztaafejét.

–Nemakarokbeszélniróla.

Waverlynémánültafiúmellett,átjártaSarekfájdalma.Azegészteremnekszomorúság-szagavolt,minthaSarekúgyárasztanámagábólabánatot,mintapézsmát,nyomothagy-vamindenütt,amerrejár.

–Mindkettőnknekéletbenmaradtazegyikszülője–szólaltmegvégülWaverly.–Úgy-hogykikelltalálnunk,hogyanhozzukkiőketonnan.

–Kieranelmondta,mitfogtokcsinálni.

–Jó.Ésmikorleszatalálkozó?Tudnomkell.

–Negyvennyolcóra–csattantfölSarek.–Mostpedigkifelé.

–Ténylegnagyonsajnálom,Sarek–mondtaWaverlyhalkan.

–Aztmondtam,hogylégyszíves,menjel–ismételtemegafiú,ésnemnézettWaverly-re.

Mivel nyilvánvaló volt, hogySarek nem szeretné, hamaradna,Waverly egyetlen szónélkülkiment.

Azegésztestebizsergettafélelemtől.Kétnap,ésújralátjaazanyukáját!Máslehető-ségregondolnisemmert.

Aközpontivezérlőbőlegyenesenasiklódokkbament,aholaKözpontiTanácsésakül-detésrejelentkezőötönkéntesvárta.Azértgyűltekittössze,hogygyakoroljákarohamot.Nagyonsokgyerekjelentkezett,hogyszeretnerésztvenniatámadásban,deatanácsúgyhatározott,hogyagyorsaságkedvéértkisszámúcsapattalfognaktámadni,éséletkoralap-jánválasztottakazönkéntesekközül.

–Köszönöm,hogyeljöttetek.Mosterősítettékmeg,hogyatalálkozóavártidőpontban,negyvennyolcóramúlvavárható.

Morajláshullámzottvégigatömegen.Alia,SarahésMelissanagyoneltökéltarcotvág-tak.Melissánakvörösésduzzadtvoltaszeme.Waverlygyanította,hogyszegénylányaz-ótasír,hogyháromnapjamegérkeztekavideók.Semazapjáról,semazanyjárólnemtu-dottsemmit.Sarah,akiszinténnemkapottvideót,dühösnektűnt,Aliapedigegyszerűenfásuknaklátszott.

–Vanvalakinekkérdése,mielőttelpróbáljukatámadást?–kérdezteWaverly.

Elvégeztékazutolsósimításokatahaditerven,ésátismételték,kinekmileszafeladataésapozíciója.Nagyjábólfélóráigtartott,amígmindentmegbeszéltek.

–Vanmégkérdés?–mondtaWaverly.

Aliaelmosolyodott,deazajkairemegtek.MelletteDeboraMombasaállt–akávébarnabőrűlánynemisszámítottarra,hogyüzenetetkap,deaboldogság,amitaszerencsésebbgyerekekéreztek,minthaelmélyítettevolnaagyászát.SarahHodgesaszájátharapdálta,ésindulatosanjártattakörbeatekintetétadokkban.MelletteRandyOrtegaállt,egykerekarcú,magasfiú,akinekszélesvállaésnagy,barnatenyerevolt.ValamitsúgottSarahfülé-be,akiettőlszemlátomástmegenyhült,éshalványanRandyremosolygott.Waverlygyaní-totta, hogySarah és a fiúközött valami óvatos románcvankibontakozóban.Senki semkérdezettsemmit,ésWaverlyegyidőutánkezdteúgyérezni,hogymárcsakhalogatjaadolgot.

–Rendben–mondtavégül.–Azthiszem,mindnyájanjólmegjegyeztükatervet.Indul-junk.

Meglehetősen ostobán éreztemagát,miközben végigrohant a szennyvízfeldolgozóhozvezetőüresfolyosókon,ésközbenúgytett,minthaegypisztolylenneakezében.Aliama-gabiztosanszaladtacsoportélén,mindensaroknálfelvetteapozícióját,kihajolt,ésképze-letbelipisztolyávallelőtteaképzeletbelitámadót.SarahésRandyalkottákahátvédet.Mi-korelértekaszennyvízfeldolgozóhoz,mindegyikbejáratnálmegállthárom-háromgyerek,egynégyfőscsapatpedigodarohant, ahola feltételezésükszerinta szüleiket fogva tartókonténerlesz.Waverlybeizzítottaazívhegesztőt,amitaszerszámterembőlhozott.Neki-állt elvágni a vastag acélreteszt, ami pont olyanvolt,mint amilyeneket azÚjLátóhatármarhakonténereinlátott.Úgyérezte,márlegalábbegyórájadolgozikareteszen,deami-korazvégremegadtamagát,Sealyfelkiáltott:

–Négyperc!Szupervagy,Waverly!

Acsapattapsolnikezdett,deWaverlytúlkiabáltaahangzavart:

–Mégcsakfélútonvagyunk!Gyerünk!

Egymásikútonjutottakvisszaasiklódokkba.Waverlytudta,hogyezazegészküldetéslegveszélyesebbés legkiszámíthatatlanabb része.Szintebiztos,hogy fegyverrelkellutattörniükmaguknak,ésWaverlytisztábanvoltvele,milyensokmindenvan,amibalulüthetki. Ugyanezt érezte, mielőtt megszökött volna Mather fogságából – gyomorbizsergés,szájszárazságésarettegés,amelyminthakitöltöttevolnaatüdejét.AmikorelmenekültekazÚjLátóhatárról,elveszítetteSamanthát.Mostkitfogelveszíteni?

Nemgondolhatszerre,figyelmeztettemagátdühösen.Elkellhinned,hogysikerülnifog,máskülönbenkizárt,hogysikerüljön.

Aszabadítóakciópróbájaösszesen tizenkilencpercig tartott,Waverlymégisaggódott.TizenkilencpercbővenelégMathernekahhoz,hogylépjenvalamit.

Agyakorlatutánatanácsésazönkéntesekvisszamentekaraktárdokkba,éspárosávalgyakorolni kezdték a fegyverhasználatot. Egy vastag acéllapra céloztak, és Waverlyugyanaztazélvezetet,ugyanaztafurcsaörömötláttaazarcukon,valahányszormeghúztákaravaszt,amitőérzettazokbanavéresálmaiban.Vajonakkoriseztérzikmajd,amikorélettelenfémhelyettemberekrelőnek?

Miutánelhasználtakannyilőszert,amennyitfelmertekáldozni,végetértagyakorlás,és

agyerekekelmentekaludni.Waverlyösszeszedteapisztolyokat,ésvisszavitteőketasik-lóra. Kísérteties érzés volt végigmenni a hajón –mintha az Empyreum egy olyan uni-verzumhoztartozna,aminekő,Waverlymárnemvoltarésze.Asimafémfalak,azesőer-dőföldillata,amimégitt,föntisérződött,aszellőztetőrendszerbenáramlólevegőhalkfü-tyülése,ahajtóműveksohanemszűnőmorajlása–mindezegyszempillantásalattsemmi-véfoszolhat.Vagyazislehet–sőt,ezmégvalószínűbb–,hogyőmagafognyomtalanulelpárologni.Testénekminden rostjátvédtelennekés sérülékenynekérezte,minden sejtjetisztábanvoltvele,hogytalánmárcsaknéhányóravanhátraazéletből.Aztakarta,hogysikerüljönaküldetés.Hittbenne,hogysikerülnifog.Delátta,mitörténtSamanthávalazÚjLátóhatáron.Tudta,hogyőismeghalhat.

Mindenitől elbúcsúzott, kivéve attól az embertől, akitől a legjobban szeretett volna.Nekiugyanisképtelenvolt a szemébenézni.Akínzás emlékeitWaverlymélyenelzártamagában–csináltegyerős,biztonságosdoboztafejében,ésodarejtetteazegészet,ésaz-ótasemnyitottafeladoboztetejét.Nemakartaújrahallaniafogolyüvöltését,látniafáj-dalomtóleltorzultarcát,érezniafélelemnedvesszagát,amiott,akkor,aférfifölöttállvamegcsaptaazorrát.Setharcátazonbannemtudtaelfejteni.Nemtudtaelfejteniaztamély-ségesmélysajnálatot,amivelutánanézett rá.Minthaakkordöbbentvolnará,hogyWa-verlynemazalány,akinekhitte.Waverlytudta,hogynemaz.Különbenmegsenkisemtökéletes.CsakhogyazonanaponWaverlyelveszítettvalamit,amirőlegészenaddignemissejtette,hogyabirtokábanvan.Sethegészenaddig tisztelteésnagyrabecsülteőt.Deennekvége.Merthogyantisztelhetnéazokután,hogyvégignézte,ahogykéjesvigyorralaférfiágyékábanyomjaasokkolót?Hogyantisztelhetnéezekutánbárki?

Ésezúttalegyedülmagáthibáztathatta.

Ennek ellenére szeretett volna elbúcsúzni Seth-től. Szeretett volna szerencsét kívánnineki.Szeretettvolna…Nemtudta,mitszeretne.DeképtelenvoltSethszemeelékerülni.Ígyaztánkifordultasiklódokkból,ésvisszamentaszállására.Főzöttmagánakegykisba-bot,összetörte, és fűszereknélkülmegette.Ezután lekuporodott akanapéra, felütötte azanyjaegyikréges-régidetektívregényét,ésanélkül,hogyfelfogtavolnaaszavakjelenté-sét, olvasni kezdett. Amikor aztán elindult lefeküdni, megállt a szobája ajtajánál, éshosszasanbámultbeleasötétbe.MegpróbáltaelfelejteniSeth-et.Megpróbáltaelfelejteniafoglyot.AnneMathert.Mindent.Megpróbáltaelfelejteniönmagát.

AZUTOLSÓÁMEN

–Köszönömmindenkinek,hogyeljött–mondtaKieranapulpitusrólamegfogyatkozotthallgatóságának.Neméreztemagábanaz ihletet ehhezamaiprédikációhoz.Túlságosanfélt.

–Holnapkorareggel,atámadásótaelőször,találkoznifogunkazellenségeinkkel.Bí-zombenne,hogyezúttalbékésenzajlikmajdleatalálkozás.Tudom,hogybosszútszeret-nétek.Énisaztszeretnék.Denekemazadolgom,hogymegvédjelektiteket.Ezértmeg-próbálokmegegyeznivelük,ésbékésútonlezárniakonfliktust.Haeznemsikerül…

–Akkormi lesz?–kiáltottavalakia teremhátuljából.–Lehajolsz,ésmegcsókolodaseggüket?

Kieranelképedvenézett fel apulpitusról.Tekintetévelvégigpásztázta ahallgatóságot,deaszínpadilámpákfényétőlnemlátottelahátsósorokig.

–Nem–mondta.Lepillantottazelőremegírtbeszédére,ésegyszerrenagyongyengé-nek,erőtlennekérezte.Keménykisgalacsinnágyűrteapapírt,éshátrahajítottaavállafö-lött.Voltak,akiknevettek,néhányankihúztákmagukataszékükben.–Nem.Hanemad-jákátazonnalaszüleinket,vagymegpróbáljákelfoglalniahajót,vagybármilyengyanúslépésttesznek,akkor…megállapodtunkaKözpontiTanáccsal,hogyebbenazesetbenerő-szakkalszabadítjukkiőket.

Füttyögés és kiáltozás hallatszott a teremvégéből, és a következő pillanatbanmár azegészgyülekezetállvatapsoltéskurjongatott.

–Megöljükőket!Mindetmegöljük!–kiabáltatúlvalakiazéljenzést.

–Matherfejétakarjuk!Matherfejétakarjuk!–kezdtekántálninéhányfiú.

Hamarosanazegészközönségegyüttüvöltöttahangadókkal,ésatermetmegtöltötteavérszomjasdüh.

MarjorieWilkinsésahúgaaszékeikenálltak,azelsősorban,ésfelemeltkézzelüvöl-töttékbeletehetetlenharagjukatalevegőbe.NemkaptakvideótazÚjLátóhatárról.Való-színűlegugyanezállhatottalegtöbbgyerekharagjánakésdühénekhátterében–bárkivad-emberréváltozna,havégigkellenenéznie,ahogyabarátaiéletjeletkapnakaszeretteiktől,őkviszontnem.

Mertvademberekvoltak,ehheznemfértkétség.Kivörösödöttfejjelüvöltöttek,azök-lükkelvertékalevegőt,percekalattrekedtrekiabáltákmagukat.Kieranelképedvebámul-ta őket. Nem ismert rájuk. Fogalma sem volt, hogyan szóljon hozzájuk. Amikor vala-mennyiresikerültösszeszedniemagát,fejeföléemelteakezét,ésbeleüvöltöttamikrofon-ba:

–Elég!Abbahagyni!Hagyjátokabba!

Atömeglassanelhallgatott,mindenkivárakozásteljesennézettrá.

–Tudom,hogybosszút akartok állni azért, amit velünk tettek.Én is ugyanezt szeret-ném.

–Akkormeg?–kiáltottaMarjorie,miretöbbennevetnikezdtek.

–Hagyjukazegyezkedést!–üvöltötteazegyikfiúazelsősorból.–Intézzükelőket!

Többenegyetértőénkurjongattak.

–Megkellpróbálnotokésszerűengondolkodni!–harsogtatúlőketKieran.–Mindnyá-jan szeretnék megbüntetni őket, de egy olyan csatában, amit az ő hajójukon vívunk,könnyenlehet,hogyőkbüntetnénekmegminket.

–Gyáva,gyáva!–kiáltottavalakiateremvégéből,éstöbbencsatlakoztak,előszörcsakhalkan,deaztánegyrehangosabban,éshamarosanazegészgyülekezettelitorokbólkia-bált.NéhányanKieranvédelmébenüvöltöztek,dealegtöbbentámadták.

Kieran lenyalta az izzadságot a felső ajkáról. Sós, állapítottamegmagában.Álltmárugyanitt,ugyanezekelőttazemberekelőtt,akikugyanígyellenefordultak.Ismerteeztarettegést,ésegyszermármajdnemlegyőzte.

Nem,mondtamagában.Nem.

–Fogjátokbe!Mindenkifogjabe!–üvöltötteamikrofonba.MarjorieWilkins,rásemhederítve,felálltaszéketámlájára,ésrávetettemagátegyfiúra,akikioltottnyelvvelgú-nyolódottKieranen.AfiúkönnyedénleráztamagárólMarjorie-t,akileesettaföldre.Kie-rantelöntötteaharag.–FOGJÁTOKBEAPOFÁTOKAT!–üvöltötteújratelitorokbólamikrofonba.

Olyanerővel robbantkiahangjaahangszórókból,hogy félbeszakadtakiabálás,ésagyerekekmeglepettennéztekfelrá.

Kieranhagyta,haddnézzék,ésmegvárta,amígacsendhullámelériateremhátsófalait.Amikorújramegszólalt,nyugodt,határozottéshalkvoltahangja.

–Haazthiszitek,hogybesétálhattokoda,lelőhettekegycsomófelnőttet,aztánszépenvisszajöhettekazEmpyreumraaszüleitekkel,akkorhatalmasattévedtek!–Kieranleemel-teamikrofontazállványáról,majd leugrottaszínpadról,éselindultaszéksorokközött.Mindenkinek,akimellettelment,belenézettaszemébe.–Énláttam,mittettekaszüleink-kelazelsőtámadásnál,éstudom,hogysemmiesélyünkellenük.Jólenne,haeztfelfogná-tokvégre.

Kezdettdühösmorajlástámadni,deKieranbeleüvöltöttamikrofonba,ígymégcsírájá-banelfojtottaazújabbhangzavart.

–Ésmindenkielmehetafenébe,akiaztgondolja,hogygyávavagyok!HolnapteljesenegyedülátmegyekazÚjLátóhatárra,hogytárgyaljakazokkalagyilkosokkal.Simánmeg-ölhetnek,haakarnak.Ésmiértneakarnának?Semmitsemérnekikazéletem.

Elértateremvégébe,aholaddigraelhallgattakagyerekek.Alegtöbbenzavarbajöttek,amikorbelenézettaszemükbe,devoltaknéhányan,akikpökhendivigyorralválaszoltak.

–MegmondtamAnneMathernek,hogynembiztosítoknekivédettségetaháborúsbű-

nökvádjaalól,semezenahajón,semazÚjFöldön.Jóokavanarra,hogymegszabadul-jontőlem,mégis,azéletemetteszemarra,hogynemfog.

Megkeresteatömegbenagúnyos,ellenségestekinteteket,ésmiközbenelindultvissza,aszínpad felé, mindegyikbe hosszan belenézett. Voltak, akik megpróbáltak farkasszemetnéznivele,devégülmindenki lesütöttea szemét.MarjorieWilkins,akinekelszakadtazingeazeséstől,zavartanéskiábrándultannézettrá.

– Itt az ideje, hogy felnőjetek. Biztosan örülnétek egy végső, nagy összecsapásnak,olyannak,mint amiamesekönyvekbenvan, csakhogyeznemmese.Ezháború.A sajátszememmelláttam,ahogyaszüleinkkirepültekalégzsilipen,úgyhogynekemelhihetitek,hogyaháborúbannincshappyend.

Kettesévelszedvealépcsőketvisszamentaszínpadra,éslepillantottagyülekezetre.Agyerekekmegszeppenve,némánnéztekvisszará.ÉsekkoraztmondtaKieran:

–Imádkozzunk.

Legnagyobbmeglepetésére,hakelletlenülis,demindenkilehajtottaafejét.

Aszertartáshátralévő részebékésenzajlott,bárKieranészrevette,hogynéhányanki-mentekateremből.Elhatározta,hogynemtörődikvelük.Lehet,hogynemmindenkiállazőpártján,demostnemezalényeg.Azemberekálruhábaöltöztetettszörnyetegek,ezde-rülkiatörténelemkönyvekbőlis.Abékeazonbanmindigjobb,mintaháború.Helyesenteszi, hogymegpróbál beszélniMatherrel, és nem fogja engedni, hogy a jövőben bárkiújramegkérdőjelezzeazigazát.

Miutánelmondtaavégsőáment,átmentaközpontivezérlőbe,elfoglaltahelyétakapitá-nyi székben, és ahosszúhatótávolságú radarképernyőjénvillogó, egyreközeledő fény-pontra pillantott. Ez a pont volt azÚjLátóhatár, és ha eléri a képernyő közepét, akkorolyanközellesz,hogyazhajóablakonkinézveislátnilehetmajd.Ésakkorelkezdődik.

Amikorelérkezettazeste,Kieranegyedülindultelaszállására.Szárazkenyeret,hidegcsirkét,fügétésnyersspárgátvacsorázott,ésmiközbenazízetlenfalatokatrágta,tekinte-tétahajóablakbanfénylőcsillagokraszegezte.Szeretettvolnaaludni,deönkéntelenül isújramegújrasorravetteabékekötésfeltételeit,amiketnapközbenmegtanultkívülről.Ti-szábanvoltvele,hogybármennyitisgyakorol,nemleszkönnyűadörzsöltMatherreltár-gyalni.Mégis, jobbanéreztemagát attól, hogy legalább tudta,mit akarmondani. Ígyeltudtahitetnimagával,hogylegalábbegykevésbefolyásavanadolgokra.

Hajnalbanmegfürdött,felvettealegjobbruháját,majdbementaközpontivezérlőbe,ésleültSarekmellé,akiatalálkozásipontfeléirányítottaahajót.Sarekkimerült,végletesentúlhajtottöregemberbenyomásátkeltette.Kierannekújraeszébejutott,mennyirehiányziknekiArthur.Nagyonfájtnekiabarátjaárulása,mostmégisszerettevolnaátbeszélniater-vétafiúval.AtudálékosArthurbanmegvoltazaképesség,amicsakkevesekben:legyenszó bármilyen tervről,minden lépést alaposan körbejárt,megfontolt, és képes volt egy-szerretöbbnézőpontbóllátniadolgokat.Kétolyangyerekvoltahajón,akitudottígygon-dolkodni,ésmostmindakettőegyolyantámadáselőkészítéséndolgozott,amihezőnemadtaabeleegyezését.Azonbanmost,hogyközeledettapillanat,amikorátkellszállniaaz

ellenségeshajóra,Kierantulajdonképpenörült,hogyvanegycsapatgyerek,akikkészekerőszakkalválaszolniazerőszakra.

–Izgulsz?–szakítottakiSarekatöprengésből.Afiúnakannyirakarikásvoltaszeme,minthabehúztakvolnaneki,aszájakörülpedigúgyráncolódottabőr,amitKieraneddigcsakidősfelnőtteknéllátott.Sarekagyondolgoztamagát,ésbármitiscsináltKieran,bár-mennyiszerisajánlottafelMattAllbright,hogyátvesziazirányítást,Sarekcsakidegesenmegráztaafejét.Kieransejtette,hogyazért,mertamúgysemtudnaaludni.Sarekaddigottfogülni,abbanaszékben,amígaz.apjakinemszabadulazÚjLátóhatárfogságából.

–Miértisizgulnék?–kérdezteKieran,éselvigyorodott.

–Mertbeszélnifogszazzalanővel.Megmertfellépszannakahajónakafedélzetére.

–Persze,hogyizgulok.

–MivanaKözpontiTanáccsal?–kérdezteSarek,éstűnődvenézteKierant.

–Milennevelük?–kérdezettvisszaingerültenKieran.

–Készenállnak?

–Nem–nevetettKieran.–Deőkazthiszik,igen.

–Hát–mondtaszomorúanSarekazmárfélsiker.

– Ígérdmeg nekem, hogy nem nyitod ki nekik a dokkoló légzsilipjét, amíg azt nemmondom,hogyMatherbecsapott.Megígéred?

–Átprogramoztamazsilipet.Csakakkortudnakfelszállni,haéninnenkinyitomazaj-tókat.

–Jó.–Akét fiúösszenézett,éshosszúmásodpercekigkifejezéstelenarccalbámultákegymást,majdKieranösszeszedtemagábanabátorságot,éshozzátette:–Nemtudom,mi-hezkezdenéknélküled.

–Ja,persze.

–Komolyanmondom.

–Fogdbe.

KieranszerettevolnamegölelniSareket.Egyszerre rátörtagondolat,hogy talánmostlátja utoljára ezt a fiút, aki a hónapok óta tartómegpróbáltatások közepette mindvégigmelletteállt.Detudta,hogySareknemszeretné,hogymegölelje.Nemszeretteazérzel-gősséget,megkülönben is,Kieransemakartabeleélnimagátabba,hogymameghalhat.Attólcsakmégjobbanmegijedne.Éstudta,hogynemgyőzhetileMathert,haeluralkodikrajtaafélelem.ÍgyaztáncsakmegveregetteSarekhátát,ésaztmondta:

–Hamarosantalálkozunk.

–Ja–mondtaSarek,ésvisszafordultaképernyőjéhez,minthaeziscsakegyolyannaplenne,mintbármelyikmás.

Kierankilépettaközpontivezérlőből,éselhaladtafalathosszanbeborítógrafiitikelőtt,

melyekközöttvoltolyan,amelyikgyávaféregnek,volt,amelyikbehódolóhadvezérnek,volt,amelyikgonoszdiktátornak,ésvolt,amelyikszentnekábrázolta.Lementalépcsőnabaloldalisiklódokkba,ésmegpillantottaWaverlyt,akiidegesenjárkáltfel-aláazegyikle-eresztett rámpávalvárakozósiklóelőtt.Ahogyközelebblépett, látta,hogya lányszegy-csontja fölött izzadtságcseppek csillognak, a szeme körül pedig fényesen feszül a bőr.Olyanközelvolt,hogymárasamponjaillatátisérezte,amikorWaverlyvégreészrevette.Félméterretőlemegállt,abbahagytaajárkálást,ésbelenézettKieranszemébe.

–Készenálltok?–kérdezteKieran.Feszültnekhallottasajátmagát,demárnemérzettharagot.Tudtaésérezte,hogyeljöttazigazságnapja.

–Halálragyakoroltukmagunkat–mondtaWaverly.–Azthiszem,készenállunk.

–Jó.–Kieranrugdosnikezdteapadlótacipőjeorrával.–Ésakkormegvárjátok,amígszólok,ugye?

–Persze.

–Talánmondanomsemkell,de…–KieranWaverlyrepillantott,éslátta,hogyalányfi-gyel. Nem volt védekezés vagy ellenállás a tekintetében.Mint mindig, most is próbáltsztoikusnaktűnni,delátszott,mennyirefél.–Valószínűlegmegölnek,haafedélzetrelép-tek,amígtartazegyezkedés.

–Megvárjuk,amígszólsz,Kieran.

–Akezedbeadomazéletem.

–Tudom–mondtaWaverlyhalkan,denemnézettafiúszemébe.

Olyanvolt,minthamégakarnamondanivalamit,deaszavaknemjutottakkiaszáján,ésnemértekelKieranig.Kieranmegfordult,hogyelinduljon,deekkorWaverlyhirtelenodaugrotthozzá,átkaroltaavállát,ésmagáhozszorította.

Kierandöbbenetébenelőszörmozdulnisemtudott,deaztánakétkarjahamarahelyérekerült,ésátölelteWaverlyt.Olyanvoltazillata,mintamireemlékezett,ésmajdnemolyanvoltazöleléseis,csupánarégilágyságahiányzott.Csakálltakasiklóelőtt,ésszorítottákegymást…Kierannemtudta,mennyi ideig.Nemtudta,másodpercekvagypercekteltekel,mígvégülWaverlyelengedte,megtörölteaszemét,megfordult,ésbefutottasiklóba.Kierannézte,ahogyeltűnikasiklógyomrában,éseszébejutottazarettenetesnap,amikorvégig kellett néznie, ahogyWaverly beszáll egymásik siklóba, ami aztánAnneMatherrettenetesbirodalmábavitte.AzonanaponkönyörgöttWaverlynek,hogymaradjon,hogyszálljonkiasiklóból,hogynemenjen.Mostisszeretettvolnaugyanezértkönyörögni,deehelyettmegfordult,éskimentasiklódokkból.Acsoszogásátóleltekintvetökéletescsendhonoltafolyosón.

Keresztülvágottahajón,belépetta jobboldali siklódokkba,ésodamenta légzsiliphezlegközelebbállóhajóhoz.Megnyomottegygombot, ésa rakodórámpa lassan leereszke-dett.Anyitódószelepekészárakolyanhangotadtakki,mintamegrepedőtojáshéj.Asik-lótmostelőszörnyitottákkiazóta,hogyaFöldönbeemeltékazEmpyreumgyomrába,ígyodabentmindenősrégi ragaszó-ésszigetelőanyag-szagotárasztott.Kieran leültapilóta-székbe,ésbejelentkezettaközpontivezérlőhöz.Sarekegyrövidhorkantássalnyugtáztaa

kapcsolatlétrejöttét,azutáncsaknéma,feszült,várakozásteljeslélegzésehallatszott.

Kieranaradartfigyelte,azt,ahogyazÚjLátóhatárt jelzővillogópontegyreközelebbúszikaképernyőközepéhez.Végülakéthajóolyanközelkerültegymáshoz,hogybekap-csoltazEmpyreumütközéselkerülőrendszere.Kieranképernyőjénvillognikezdetta„Kö-zeledőobjektum”felirat,vibráló,halványzöldfénnyelárasztvaelazegészpilótafülkét.

–Ittvannak–mondtaSarek.

Kieranúszottaverítékben.Bekapcsoltaahajtóműveket,aztánösszedörzsölteakétte-nyerét,háthaattólabbamaradakézremegése.Felbúgtakamotorok,ésasiklóelemelkedettatalajtól.Kieranlassanszembefordítottaagéporrátalégzsilipajtajával.

–Sarek–mondta,deazajtómárnyíltiski.Amilyenóvatosancsaktudott,belebegettasiklóval a légzsilipbe.Előszörakattanáskövetkezett, amivel ahidraulikaahátamögöttbezártaazajtót,azutánahalkrobbanás,amivelalégzsilipbenmaradtlevegőkiáramlottavilágűrbe.Kieransiklójátkörülölelteajegesvákuum.Kinyíltazsilipkülsőajtaja,ésKier-annekösszeszorultagyomra.

–Istenem–nyögte.AzÚjLátóhatárhatalmastömegeminthacsakméterekre lebegettvolnatőle.Ahajónémánvárta,hogyelnyeljeasiklóját.Hirtelenelbizonytalanodott,vajonmegtudja-ecsinálni.Aztánrájött,hogymárcsinálja is.AsiklóúgydugtakiazorrátazEmpyreum légzsilipéből, mint az üregéből kimerészkedő gyík. Még néhány méter, ésnincsvisszaút.

–Sarek–nevetettfelidegesenKieran–,mondd,kérlek,hogynemleszbelőlemember-áldozat.

–Hát,lehet,hogyténylegigaz,amitbeszélnek–mondtaSarek.

–Ésmitbeszélnek?

–Azt,hogymessiásnakképzeledmagad.

Kieranelmosolyodott,ésvégülkimondtaazt,amiteddigképtelenvolt.

–Szeretlek,barátom.

Zavartcsendkövetkezett.SareknemnézettKieranszemébe,deaztánelmosolyodott,ésminthafelderültvolnaazarca.

–Nemvagyazesetem.

–Eztúgyveszem,hogyteisszeretsz–nevetettKieran.Sarekarcáróleltűntamosoly,éslátszott,hogyakönnyeivelküszködik.

–Legyélóvatos,rendben?

MielőttKieranválaszolhatottvolna,Sarekbontottaakapcsolatot.

Kieranmagáramaradt.

AZÜNNEPSÉG

KieranberepültasiklóvalazÚjLátóhatárlégzsilipébe,ésvisszafojtottlélegzettelvárta,hogy becsukódjanakmögötte az ajtók. Aztán kinyílt a belső ajtó, és meglepődve látta,hogyadokktelevantapsolóéséljenezőemberekkel.Idegesenletetteasiklót,majddöb-bentennézteapilótafülkeablakánkeresztülazegyszerűfehérköpenyt,feketenadrágotésszandáltviselőcsoportot.Soknőkisbabáttartottakarjában,ésazőaprókezükkelinteget-tekKierannek.AnnaMatheragyülekezetközepénállt,ésúgymosolygott,minthaarégennemlátottfiaérkezettvolnahaza.

Kieran lement a sikló rámpáján, és egyenesenMather karjaiban találta magát. A nőmeglepőenalacsonyésgalambszerűvolt.Azarcbőrerózsaszínvoltéssima,bárafelszínalatt kirajzolódott a hajszálerek hálója. Az orra fénylett, a fogai pedig sárgásak voltak,minthamegfogtavolnaőketateavagyakávé.Kierantnemcsakanőtermeteleptemeg,hanemnyilvánvalóesendőségeis.Öregszik.Gyengül.Egynapmegfoghalni.Egészened-dig úgy gondolt rá, mint egy időtlen márványoszlopra, egy démonszerű istennőre, akitgyűlölt,ésakitőlfélt.

MathermindkétoldalrólarconcsókoltaKierant,majdmegfogtaakezét,ésszembefor-dítottaatömeggel.

–MutassukmegKieranAldennek,hogyanüdvözöljükazÚjLátóhatáronaszívesenlá-tottvendégeket!

Az emberek fülsiketítő éljenzésben törtek ki.Waverly és a többi lány is aztmondta,hogy a legénységet legyengítették az alacsony gravitációban eltöltött évek, ám ezmostegyáltalán nem látszott. Mindenki egészségesnek és erősnek tűnt. Kieran megpróbáltamegszámolniőket–nemlehettektöbbenötvennél,deahangjukmegtöltötteasiklódok-kot.Nemtudta,mitévőlegyen,ígyvégülodaintettnekik.Zavarbanvolt,éssejtette,hogyAnneMatherpontosaneztakarja.

–Beszélhetünk?–kérdezteanőtől.Érezte,hogycsuromvízazinge,ésatenyereisra-gadtaz izzadtságtól.Hiábavolta lelkesfogadtatás,mégsohaéletébennemféltennyire.Felvontaaszemöldökét.Aztakarta,hogyMather lássa,nincsenhatással ráaszemfény-vesztés.–Azünneplést…korainakérzem.Mégnemállapodtunkmegafeltételekről.

–Mindentamagaidejében.Szeretnélekelőszöregykisfogadássalüdvözölniafedélze-ten.

Kierannyitottavolnaaszáját,hogytiltakozzon,deekkorramárkörbevetteegycsomónő,akikelkezdtékkeresztülterelniadokkon,ésközbenarrólduruzsoltaka fülébe,hogymennyireörülneka látogatásának,éshogymilyen jó itt látniegy ilyen jóképű fiatalem-bert,akiifjúkoradacáramártudűrsiklótvezetni!Ezigazánrendkívüli!KieranAnneMat-herrepillantott,akiacsoportvégénjött,ésbárazarcánmosolyült,atekintetefeszültvoltéséber.

Alépcsőházhozvezették,éselindultakvelefölfelé.Kieranhátrapillantott,éslátta,hogy

hosszúsorbankígyóznakmögötteazemberek.Hallotta,hogyvalamiténekelnek,deúgyvisszhangzotta lépcsőház,hogyaszövegetnemértette.Adallamvalamennyire ismerősvolt,ésazegészkezdettegyrevalószínűtlenebblenni.Nemilyenfogadtatásraszámított,ésegyrejobbankóválygottafeje.

Aközpontibunkerbavezették,aholapriccsekhelyénfehérterítővelborítottebédlőasz-talokálltak.Azegészteremfelvoltdíszítve:pálmalevelek,páfrányok,liliom-,nőszirom-,és napraforgócsokrok pompáztakmindenhol.Valakimegfogta a kezét, és odafordított amosolygóMather felé.Anőegy színpad feléhúzta,melyenegyhosszú,keskenyasztalállt,azasztalkörülpedigegytucatbarátságtalanarcúidősebbférfiésnőült.Kieranleültazüresenállószékre,éppenapódiummellé,ésgyanakodvafigyelteAnneMathert,akiakezétfelemelvecsendreintetteatömeget.

Az egészet alaposanbegyakorolhatták,mertmikor elcsendesedett a terem, valaki egydallamot kezdett dúdolni, amibe aztán mindenki bekapcsolódott. A három szólambanmegszólalókórusugyanazokatalatinszavakatismételgette,ésbárszépvoltadal,Kierantegyreerősebbenahatalmábakerítettevalamifélebalsejtelem.Furcsahasadásálltbeava-lóságoshelyzet,ésaközött,amiitttörtént.Minthaezekazembereknemlennénekhajlan-dóak elismerni azokat a rettenetes dolgokat, amiket elkövettek. Hogyan fog tudni ígyegyezkednivelük?

Amikorvégetértadal,AnneMatherodalépettapódiumhoz.Lemosolygottatömegre–agyülekezetére,eszméltráKieran–ésaztmondta:

–Donanobis pacem. „Adj nekünk békét.”Azt hiszem, ennélmegfelelőbb szavakkalnemiskezdhetnénkeztanapot.Mosthajtsuklefejünket,ésadjunkhálát,amiértittlehetköztünkKieranAldenbarátunk.

Aterembenmindenkiengedelmesenlehajtottaafejét.Kieranösszefontaakarját,deaszemétegyetlenmásodpercresemvetteleMatherről.

–Békelegyenveletek–mondtaagyülekezetnek.

–Békelegyenveletek–visszhangoztákazemberek.

–Uram–folytattaMather,ésazégnekemelteakétkezét,mintha Istenott lebegneapulpitusfölött,ésőmegakarnáérinteni–,buzgalommalkérünk,hogytevezéreldazEm-pyreum küldöttével folytatott tárgyalásokat, hogy leszármazottaink békében élhessenekmajdegyüttazÚjFöldön.Arrakérünk,hogy legyélvelünkennélazasztalnál.Arraké-rünk,hogysegítsnekünkkérdezni,éssegítsválaszolni,hogymegérthessükegymást.Éshanemtúlnagykérés,fondkörénkafelebarátiszeretetkötelékét,hogyegyüttdicsérhes-sükaneved.Ámen.

–Ámen–válaszoltaatömeg.

Ateremvégébenlévőajtókkinyíltak,ésMatherembereiételektőlroskadozókocsikattoltakberajtuk.SzárítottésfrissgyümölcsötkínáltakKierannek,datolyávalésmogyoró-valtöltöttkenyeret,hideggarnélarákotéspitét.Kieranmindenbőlvettegykeveset,detúl-ságosannyugtalanvoltahhoz,hogyegyen.Alentiasztaloknálülőemberekkedélyesenbe-szélgettek egymással, jókedvűen veregették egymás hátát. Kieran időnként azt érezte,

hogyvalakifigyeliatömegből,demireodafordult,aztlátta,hogymindenkiújraaszom-szédjávalnevet,minthaéppenakkormeséltekvolnaegymásnakegynagyszerűviccet.

Ezazegészcsakszínjáték,gondolta.Eznemigazi.

Ekkorfelálltaszékéből,mireatömegazonnalelcsendesedett,ésvisszafojtottlélegzet-telfigyelte,ahogykeresztülvágaszínpadon,ésodalépazasztaltúlsóvégénélülőMather-hez.Kieranlátta,hogykétnagydarabférfi,akikeddigateremvégébenálltak,mostelőre-sietnek,ésmegállnakaszínpadközelében.Anélkül,hogytudomástvettvolnaróluk,oda-hajoltMatherhez,deolyanközel,hogyazorrábanérezteakenyérszagát,amitanőéppenrágott,ésafülébesúgta:

–Mostazonnallátniakaromafoglyokat.

–Demindenkiannyiraboldog,hogyittvagy–mondtaanő,ésmegrebegtetteaszem-pilláját.–Aztakartam,hogyrészeseilegyenekennekanagyszerűpillanatnak.

Nemszórakoznijöttem–sziszegteKieran.–Magánakmegnekemrengetegmegbeszél-nivalónkvanegymással.

–Tisztábanvagyokvele–mondtaMather.–Deazudvariasságaztkívánja,hogymeg-felelő ünnepélyességgel fogadjuk a hozzánk ellátogató diplomatákat. De, gondolom, tenemismeredmárezeketarégiföldiszokásokat.

Miértilyennehézszótérteniezzelanővel?

–Most azonnal látni akarom a foglyokat, utána pedig használni akarom valamelyikkommunikációsállomásukat.

–Ó.–MatherféligodafordultKieranhez.–Ésmiért?

–Várjákabejelentkezésemet,hogybiztonságbanmegérkeztem.

–Rendben–mondtaMather,ésszelídenelmosolyodott.–Aminttudom,arendelkezé-sedrebocsátomazegyikállomásunkat.

Azzalaszájábatettegyolajbogyót,ésülttovábbaszékén.

Kierankörbenézett,ésúgyérezte,csapdábakerült.Elmebajvoltezafogadás.Mégelsemkezdődöttazegyezkedés,deúgyérezte,minthaMathervalamifurcsa,megfoghatat-lanmódonmárislegyőztevolna.

Mertarraszámít,hogyudvariasleszek,ébredtráegyszerre.Nemgondolja,hogyjelene-tetfogokrendezni.

Hirtelenötlettőlvezérelveodalépettapódiumonállómikrofonhoz,ésbekapcsolta.

–Halló?–mondta,éshangjafelharsantahangszórókból.Szempillantásalattcsendlettateremben.Mégafelszolgálókisabbahagyták,amitcsináltak,ésőtnézték.

–Habefejeztékeztazőrültelőadást,szeretném,haodakísérnénekafoglyokhoz.Most.

AnneMatherrezzenéstelenarccalfigyelte,mitcsinál,denemmozdultmeg.

–MOST!–ordítottaKieranamikrofonba.Ahangszórókközelébenülőemberekfelki-

áltottak,ésafülükhözkaptákakezüket.

Matherfelállt,lehajítottaaszalvétájátazasztalra,ésodaviharzottKieranhez.

–Ezekazemberekrengetegetdolgoztakazért,hogy…

–MOST!–üvöltöttetorkaszakadtábólKieran.Amikrofonbegerjedt,ésasípolásmint-haazagyáighatoltvolna.

MatherdühösenKieranrepillantott,majdelvetteamikrofontapódiumról.

–Sajnálom, de a díszvendégünknekmostmennie kell –mondta,majd lemasírozott aszínpadról,ésKierannelasarkábankivonultateremből.

–Búcsúztatódallaliskészültek–súgtaodaMatherKierannek.–Hiábavalóvoltazasokgyakorlás.

–Teljesenhülyéneknéz?Azthiszi, le tudvenni a lábamrólnéhánydallalmeg finomételekkel?

–Aztakartam,hogyérezdamegbecsülésünket.

–Aztakarta,hogyegyidiótánakérezzemmagam–sziszegteKieran.

MatheregysértettpillantástlövelltKieranfelé,akiebbenapillanatbanannyiragyűlölteanőt,hogypusztakézzelmegtudtavolnaölni.

MatheraközpontivezérlőhözvezetteKierant, amivalahogysokkalnagyobbnak tűnt,mintazEmpyreumirányítója.Ateremtelevoltmunkájukatvégzőemberekkel,mindenkicsináltvalamit,vagyéppenutasításokatadottkia fejhallgatójába.MennyirehatékonyanésolajozottanmennemindenazEmpyreumon,hanekiisennyimegbízhatófedélzetitiszt-jelenne!Mathermégebbőlaszempontbóliselőnybenvolt.

–HívdazEmpyreumot–mondtaMatheregyalacsony,fáradtnőnek,akikurtabiccen-tésselvettetudomásulaparancsot.

–Előszörlátniakaromafoglyokat–mondtaKieran.

–Aztmondtad, először tájékoztatnod kell őket, hogy épségbenmegérkeztél – feleltemeglepettenMather.

–Igen,miutánláttamafoglyokat.

–VonalbanazEmpyreum–mondtaanőMathernek.

Mathervárakozásteljesenfelvontaaszemöldökét.

Arra,amieddigtörtént,nemvolttitkoskód,éspontosanleírnisemlehetett.Kieranel-vetteanőtőlafejhallgatót,ésaképernyőföléhajolt,aholmegjelentSarekarca.

Sarekmegkönnyebbültenfelsóhajtott,amikormegláttaKierant.

–Jólvagy–mondta.

–Énjólvagyok,deafoglyokatmégnemláttam.

Sareknekelkomorultazarca.

–Miértnem?

–Nemtudom–válaszoltaKieran,ésegyszerrevégtelenülalkalmatlannakéreztemagátafeladatra.Egyjobb,ügyesebbvezetőmárelértevolta,hogyodavigyékafoglyokhoz.Őviszontcsakelrontottmindent.Márisborultazeredetiterv.–Húzzákazidőt.

Sarekhosszúmásodpercekignemmondottsemmit,csakfürkészteKieranarcát,mintavalamititkosüzenetpróbálnaleolvasniróla.

–Hogyhaladnakatárgyalások?–kérdeztevégül.

–Mégelsemkezdődtek.

–Akkormenjvissza–mondtanémihallgatásutánSarek.

–Hagondolod,bemehetünkazirodámba,ésmegihatunkegyteát,Kieran–szólaltmegahátamögöttAnneMather.

–Nemteázni jöttem!–üvöltötteKieranolyanhangosan,hogyakommunikációsállo-mástkezelőnőfelugrottaszékéből.–Hanemvezetazonnalafoglyokhoz…

–Ugyan, édes fiam, egyegyezkedésnem ígynézki.Először te adsznekemvalamit,amireszükségemvan,azutánénisadokvalamit,amirenekedvanszükséged.Ésehhezidőkell.

Kieranrávágottapultraazöklével.Mostazonnalelkelldöntenie,mitcsináljon.Ami-korbelenézettSarekszemébe,látta,hogyamásikfiúfelvonjaaszemöldökét.

–Bírjátokmégkiegykicsit,Sarek–mondtavégülKieran.Istenem,add,hogyezlegyenahelyesdöntés.

Sarekbólintott,aztánnyeltegynagyot.

HirtelenazEmpyreumvészszirénájánakhangjaharsantfelarádióhangszóróiból.AnnaMatherfelálltakapitányiszékből,ésodasietettamonitorhoz.Sarekeltűntaképernyőről,deKieranláttaazárnyékából,hogyafiúide-odaszaladgálaközpontivezérlőhátsófalá-nál.Aztánhallatszott,hogybemondvalamitazEmpyreumhangosbemondójába,decsakahangjábanbujkálókétségbeeséstlehetetkivenni,magátazüzenetetnem.Végülújrameg-jelentaképernyőn.

–Balesettörtént–kiáltottazihálva.–Azegyikkombájnmegsebesítetteagyerekeket.

–Felajánlhatomasegítségünket?–kérdezteAnneMather.

SarekKieranrenézett,KieranpedigAnneMatherre.

–Nálunkegyetlenorvossincsenafedélzeten–mondtaKieran.

–Hozzátok át a sérülteket! –mondtaMather. –Át tudjátok hozni őket egy siklóval,vagymenjünkátértük?

–Áttudjukvinniőket–mondtaSarek–,haazorvosaiktudjákfogadniőket.Súlyosnaktűnik.

– Leküldök egy orvosi csapatot a siklódokkba –mondtaMather, és odabiccentett az

egyiktechnikusnak,akihalkanbeszélnikezdettamikrofonjába.

–Köszönöm–mondtaKieran,ésacombjáraszorítottaahidegtenyerét.–Nagyonne-hézorvosnélkül.

–Milenne,haelmennénkvalahova,aholtudunkbeszélgetni?–kérdezteMather,éski-vezetteKierantaközpontivezérlőből,át,aszomszédbanlévőirodájába.

Ahelyiségelrendezésemegegyezettasajátirodájáéval,deezvoltazegyetlenhasonló-ságakétszobaközött.Matherirodájánakfalánhímzettszőnyegeklógtak,amikotthonosmelegségetsugároztak.Voltviszontvalamifurcsaabban,ahogyatárgyak–ajegyzetfüze-te,anaplója,egyképkeret– tökéletes rendbensorakoztakazasztalán,ahogyakönyvekpontosanazasztalsarkaihozvoltakigazítva,ahogyatolléppenajegyzetfüzetközepénhe-vert.Mindenpontos,kiszámítottéstökéletesvolt,minthanemisemberdolgoznaitt,ha-nemegygép.

–Kérszteát?–kérdezteMather.

–Aztkérem,hogyvigyenafoglyokhoz–mondtaKieran.

–Előszörbeszélniakarokazajánlatodról.Egyszerűennemtudomelfogadni.

–Azajánlatomvégleges.

–Nemtudommegígérni,hogyalegénységemmajdegymásikföldrészenfogleteleped-ni.Mintmáremlítettem,nagyonkevesettudunkazÚjFöldidőjárásáráról.Könnyenlehet,hogyaligtalálunkletelepedésrealkalmasterületet.

–Nemakarom,hogyazembereiazénembereimközelébenlegyenek.

–Mégvannegyvenkétévünk,hogytúltegyükmagunkatamúltszerencsétlentörténése-in.

–Szerencsétlentörténések?Úgybeszél,minthamagánaksemmiközenemlenneahhoz,amitörtént.

–Követtem el hibákat, Kieran.Mint vezető, biztosan te is tapasztaltadmár, hogy azaprótévedésekmilyenkönnyenvezethetnekkatasztrófákhoz.

Kierangyűlölettelbámultanőre.Mostmáregyáltalánnemfélt.Egyetlendolgotérzett:végtelenharagot.

–Hamostazonnalnemviszafoglyokhoz,elmegyek.

MatherálltaKierantekintetét.Apró,szürkegombostűkkészűkültaszeme.

–Hamegengeded,előszörszeretnémmegvárni,mitcsinálnakabarátaid.

–Abarátaim?

–Apartraszállóegység,amitaziméntutasítottálindulásra.Hamarosanideérnek.Meg-látom,mitcsinálnak,ésmajdannakfényébeneldöntőm,láthatod-eazédesanyádat.

–Azoksérültgyerekek–mondtaKieran.Próbáltfelháborodottnaktűnni,detudta,hogykihallatszikahangjábólafélelem.–Semmitsemtudnakcsinálni.

–Majdmeglátjuk–mondtaanő,ésszórakozottanelmosolyodott.

ALEGJOBBTERV

Waverly odahajolt Sarah hordágya fölé, és betűrte a lepedő szélét a lány lába alá.AKözpontiTanácstagjaibetáraztákapisztolyaikat,ésasiklódokkotmegtöltötteazizgatottvárakozás.

–Tegyélmégmagadrafestéket,Alia–mondtahalkanSarah,ésodabiccentettalánynak.Alia a siklómellett állt, és a fekete festéktől olyan volt a szeme,mint két fekete lyuk.Gyönyörűvoltésfélelmetes.

–Harcifestés–mondtaWaverlySarah-nak,akihalkanfelnevetett.

–Úgynézekki,mintakimegsebesült?–kérdezte,éslejjebbhúzogattaafélfejétbeta-karó,pirosrafestettkötést.

–Haddnézzem,mennyirefáj–válaszoltaWaverly.

Saraholyanarcotvágott,mintakinekrettenetesnagyfájdalmaivannak.

–Jólesz–mondtaWaverly.–Amúgysemkellsokáigszínészkednünk.

–Azbaj,haénmárnagyonváromeztazegészet?–kérdezteSarahegyördögivigyorkíséretében.

–Igen–mondtaWaverlyhalkan.–Holapisztolyod?

–Acombomnál.

WaverlybetoltaSarahhordágyátDeboraMombasaésRandyOrtegaközé,majdodaszí-jaztaaraktérfalához.Akétmásikgyerekiscsirkevérbeáztatottkötéseketviselt.Deboranyugodnaktűnt,deRandyzihálvavettealevegőtafélelemtől.

–Jólvagy?–kérdezteWaverly.

Randynemmondottsemmit,csakbólintott.

Waverlybelépettapilótafülkébe,ésleültArthurmelléamásodpilótaszékébe.Afiúide-gesen babrált a kapcsolókkal és a gombokkal. Waverly egy pillanatra elgondolkodott,hogyArthurvajonténylegcsinálvalamit,vagycsakpróbáljaelterelniasajátfigyelmétar-ról,amiezutánfogkövetkezni.

–Készenállsz?

Arthurmegnyaltaaszáját,ésbólintott.Odanyúltafejhallgatójához,ésmegkérteSare-ket,hogynyissakia légzsilipet.Waverlynagyon figyelt,hogyhaesetleghibáznaa fiú,azonnal át tudja venni az irányítást. De Arthur mindent úgy csinált, ahogy az a nagykönyvbenmegvanírva.Waverlyakáraztishihettevolna,hogyezasokadikrepülése.

Miutánkinyíltalégzsilipajtaja,Arthurkikormányoztaasiklótadokkból,majdiránybafordította.Azértabaloldalidokkbólindultak,mertezközelebbvoltazÚjLátóhatárkór-házához,ésbíztakbenne,hogyettőlhihetőbbleszafedőtörténetük.Most,hogymárelin-dultak,Waverlyegyszerrenagyonátlátszónakérezteamesét.

ArthurátrepültasiklóvalazEmpyreumívefölött.AhajótestbőlkiállókupolákazokraahomokdűnékreemlékeztettékWaverlyt,amiketaFöldrőlkészültfényképekenlátott.Aké-peketAmandamutattaneki,azazasszony,akimagáhozvetteőtazÚjLátóhatároneltöl-tötthónapokalatt.AmandaaztpróbáltamegmutatniWaverlynek,mennyireváltozékonyvoltasivatagitájaRégiFöldön.Waverlyarragondolt,vajonmitörténhetettAmandávalésMathertitkárával,Jessicával,akikmindkettensegítetteknekiaszökésben.Lehet,hogyAnneMatherbebörtönözteőket,vagyvalamimégrosszabbatcsináltvelük.Mostdöbbentcsak rá, hogy egészen mostanáig egyáltalán nem is gondolt rájuk. A két nő része voltazoknak a borzalmaknak, amiket Waverly örökre el akart felejteni, ezért aztán őket isszáműzteazemlékezetéből,pedigazéletétköszönhettenekik.

AzÚjLátóhatárbizarrholdkéntemelkedettkiazEmpyreummögül.Szürkefémtesteazég nagy részét elfoglalta. Ahogy közelebb értek,Waverly ki tudta venni a hajóablakokmögött elhaladó emberekkörvonalait.Úgy tűnt,mint akik észre semveszik a közeledősiklót.

Waverlytahajópusztalátványátóliskiverteavíz.AzÚjLátóhatárpontosanúgynézettki,mintazEmpyreum–miértláttamégisolyangonosznakmindenrészletét?Minden–aszürkeburkolat,aszabálytalanalakúhajótest,ahajóablakokszázaibólkiáradófény–fé-lelmetes és taszító volt. Hogy elterelje a figyelmét,Waverlymegpróbált inkábbArthurmanővereireösszpontosítani.AfiúóvatosanazÚjLátóhatárdokkjánakhatalmasajtajaeléirányítottaahajót,ésazajtómagátólkinyílt.

Ezaz,mondtamagábanWaverly,miközben a sikló lassanbelebegett azÚjLátóhatárgyomrába.Összevisszavertaszíve,akezepedigolyanvolt,minthajégbőlfaragtákvolnaki.

A kinyíló belső ajtómögött egy csoport orvos és ápoló várta őket.Köpenyt és fehérkesztyűt viseltek.Waverly furcsa arcú idegeneknek látta őket, és egytől egyig gyűlöltemindegyiket.Módszeresenvégigjártattatekintetétazegészdokkon,denemlátottfegyve-resőröket.Ennyirekönnyenmenneadolog?

Nem,mondtamagának.AnneMatherrelsemmisemmegykönnyen.

ArthuridegesenWaverlyrepillantott,majdmegnyomtaarámpaleeresztőgombját.Wa-verlyhallottaaműködésbelépőhidraulikasziszegését.Átmentazutastérbe,aholaroham-osztag tagjaimár felálltakaszékükből.Sealykibiztosítottaapisztolyát,ésbelenézettazirányzékba.HarveyMarkemamellkasáhozszorítottaapisztolyát,ésolyanerővelmarkol-ta,hogybelefehéredtekazujjai.Mivelővolt a legnagyobb, aző feladatavolt cipelni azsákot, amibena tartalékpisztolyokvoltak, és amit szorosanahátára szíjaztak.MelissaDickinsonmár felvette apozícióját a lépcső tetején,pisztolyánakcsövét lefelé irányítvakészenálltarra,hogyfedezzeacsapatot.

–Gyerünk–súgtanekiWaverly,éselindultle,araktérbe,aholazorvosokésazápolókmárkörülálltákabetegeket.Egykistermetűférfiorvoséppenarrakészült,hogybelevilá-gítson Sarah szemébe, amikor egy rászegeződő pisztolycsővel találta szembemagát. ARandymellettállókétnővérnagyotsikoltott,amikorafiúfelállt,ésrájukszegezteapisz-tolyát.Azorvosicsapattöbbihattagjacsakálltdöbbenten,éstátottszájjalbámultmaga

elé.

Waverly nem törődött az utolsó néhány lépcsőfokkal, hanem leugrott a raktérbe, és aköpenyenyakánálfogvamegragadtaazegyiknővért.

–Holvannakazőrök?

AnőcsaknézettWaverlyre,ésbármozgottazállkapcsa,nemjöttkihangaszáján.Wa-verlyanyakáhozszorítottaapisztolycsövét.

–Aztkérdeztem,hol…

–Nincsenekőrök–nyögteanő.

–Hazudsz!–ordítottaWaverlyazarcába.

– Igazatmond– szólaltmegamögötte állóegyikorvos.–Matherpásztornemadottmellénkőröket.

WaverlytekinteteazorvosrólSarah-rasiklott,akimárfelálltahordágyáról,ésgyana-kodvaméregetteaférfit.

–Mindenkikapjaelatúszát!–kiáltottaWaverly,azzalmegragadtaalegközelebbállóorvosgallérját,ésapisztolyacsövéta lapockáiközészorítva tolnikezdtemagaelőtt.Aférfinakrövidhajavolt,ésWaverlylátta,ahogyazizzadságlecsorogafejbőrén,végigatarkóján,majdeltűnikazingegallérjában.Akezeerősenremegett,ésaligkapottlevegőt,ahogyvégigbotorkáltWaverlyelőttarámpán.

–Indulás!–üvöltötteWaverlyolyanhangosan,hogybelesajdultatorka.

Elindultakadokkbejárata felé,ésvalahányszorelhaladtakegysiklómellett,Waverlyhátrafordult,arraszámítva,hogyazaddigottrejtőzőőrökelőugranak.Úgytűntazonban,hogy rajtukkívül senki sincsadokkban.Azakcióelőttnemgondoltbele,milyenérzésleszújraahajónlenni.Rátörtaklausztrofóbia,úgyérezte,sarokbaszorították.Egyhajszálválasztottaelattól,hogypánikbaessen.Ezazahely,aholazttettékvele.Nemlettvolnaszabadidejönnie.Vettnéhánymélylélegzetet,valahogyúrrálettapánikon,ésmegpróbáltazelőttükállófeladatraösszpontosítani.

Gondnélkül jutottakela siklódokkajtajáig.Sarahelőrement,hogykinyissa.Waverlyvisszafojtottlélegzettelvárta,mikorrontanakbeaterembeazőrök,deazajtóntúlcsakakihaltfolyosóvártaőket.

És az egész út ilyen volt. A túszokat pajzsként használvaminden sarok és ajtó előttalakzatbarendeződtek,deseholnemütköztekellenállásba.Mégegyszerűkarbantartókkalsemtalálkoztak.Tökéletesenkihaltakvoltakafolyosók.

Waverlytudta,hogyateljesenautomatizáltszennyvízfeldolgozóéskörnyékeahajóel-hagyatottabbrészeiközétartozik–azEmpyreumoniscsakakkorment levalaki ide,hamegkellettjavítanivalamit–mégis,furcsanyugtalanságkerítetthatalmába.Aszíveolyanhevesenzakatoltamellkasában,hogyazonsemlepődöttvolnameg,haatúszishallja.Őmindenesetrehallottaaférfilélegzetvételét,azt,ahogyalevegődurvakenderkötélmódjá-rakeresztülküzdimagátatorkán.Időnkéntmeg-megtorpant,dehagytaWaverlynek,hogy

irányítsa,ésbekanyarodjonveleasarkokon.Kétkezétvállmagasságban tartvabotorkáltelőre.

Amikorazegyikhosszúfolyosóvégénmegpillantottákaszennyvízfeldolgozóajtaját,acsapatmegállt,ésfelmérteaterepet.Hátborzongatóancsendesvoltminden.

–Mitgondolsz?–szólaltmegvalakiWaverlymellett,amitőlWaverlyszívekishíjánki-esettahelyéről.

Odafordultahangirányába,éstekinteteösszetalálkozottAliáéval,akiszinténegyfehérköpenyestúszttartottmagaelőtt.Feketeszemébenaggodalomtükröződött.

–Nemtetszikeznekem–mondtaWaverly.

–Nemlehet,hogyegyenesenbelesétálunkvalamicsapdába?–kérdeztehalkanAlia.

–Haezcsapda,akkormárbelesétáltunk–mondtaWaverly.

–Hovamegyünk?–kérdezteRandytúsza.

–Pofabe–sziszegteRandy.

–Deenneksemmiértelme!–kiáltottaaférfikétségbeesetten.

–Felismerlek–mondtaAlia.Halálosannyugodtvoltahangja.–Tekábítottálel,mi-előttkivettékvolnaapetesejtjeimet.Egyokotmondj,hogynelőjelekagyon.

AférfiAliárapillantott,éselhallgatott.

–Gyertek–mondtaWaverlyhalkanatöbbieknek.–Menjünk.

Mindenki felvetteapozíciójátaszennyvízfeldolgozóbejárataelőtt,majdSarahodalé-pettazajtóhoz,hogyfeltörjeazárat,delegnagyobbmeglepetéséreaznyitvavolt.

–Ezmegmi?–nézettkérdőenWaverlyre.

Waverlymegráztaafejét.

Sarah megnyomta a nyitógombot, és az ajtó félrecsúszott. Waverlyt fejbe vágta aszennyvízfeldolgozássaljárónyirkos,fullasztóbűz,aszivattyúkésszűrőkfülsiketítődü-börgése,azubogóvízmorajlása.

A csapat belépett a helyiségbe, és legyezőállásba rendeződött.Amásodperc töredékealattfelmértékahelyzetet.

Senkisemvoltaszennyvízfeldolgozóban.Üresvoltaterem.

–Miez?–mondtavalakiWaverlymögött.–Miez?

–Ne!–kiáltottSarah.Ellöktemagátólatúszát,ésanőaföldreesett.

Waverlyodafordultazorvoshoz,ésazarcánakszegezteapisztolyacsövét.Aférfifel-nyüszített,ésmindkétkezétafejeföléemelte.

–Holvannak?

–Kicsodák?–kérdeztenyöszörögveaférfi.–Kitkerestek?Mindentelmondok.

–Hol vannak a szüleink? – üvöltötteWaverly, és tett előre két lépést, amitől a férfikénytelenvoltnekihátrálniamögöttelévőfalnak.

Azorvosmegráztaafejét.

–Nincsenekitt.Sohanemisvoltakitt.

–AkkormiértmondtaJake–kezdteWaverly,degyorsanelhallgatott.

–Waverly–lépettközelebbSarah.–Milegyen?

–Akamerákonkeresztüllátták,hogyidejöttök–szólaltmegazegyiknővér.Közepestermetűvolt,éskihívóannézettWaverlyre.–Abiztonságiakmárútonvannak.

–Hol vannak? – kiáltott ráWaverly az orvosra, akinek nekiszegezte a pisztolyát. –Azonnalelmondod,különbenveledfogokpéldátstatuálni.

–Jaj,istenem–nyögteaférfi.Waverlylátta,hogyegynedvesfoltkezdszétterjedniazágyékánál,majdegykispocsolyajelentmegalábánál.–Azthiszem,abörtönbenvannak.

–Abörtönben?–kiáltottaSealy,ésolyanerővelcsapottráapisztolyamarkolatávalafémfalra,hogymégsokáigvisszhangzottadörrenés.–Kizárt,hogybejussunkoda.

–Mennünkkell–mondtaAliamegsemmisülve.–Waverly,mennünkkell.

–Igazavan–mondtasírihangonSarah.–Mindjártideérnek.

Waverlyfelüvöltöttatehetetlenségtől,ésbeleeresztettegygolyótafalba,néhánycenti-méterrelazorvosfejefölött,aztánmégegyetésmégegyet.Sípoltafülealövésektől.Azorvosmagaelékaptaakezét,ésafélelemtőlrángatózvaaföldrerogyott.Waverlyugyan-aztérezte,mintazokutánarémálmokután–borzalmaskielégültséget,amiértmegbüntet-hetettvalakit.Deakielégültséghezezúttalvalamisavanyúízistársult,ésamikorlepillan-tottamutatóujjára,látta,hogyazrángatózvafeszülnekiaforrófémnek.

–Rendben–szólaltmegvégül.Ahangjarekedtvolt,denyugodt.–Menjünk.Hagyjá-tok itt a túszokat.Nélkülük gyorsabban tudunk haladni. –A halálra rémült orvosmeg-könnyebbülvehunytaleaszemét,decsakaddig,amígWaverlyhozzánemtette:–Kivévetéged.Tevelünkjössz.

Aférfiazösszeomlásszélénvolt,dehagyta,hogyWaverlyfelrángassaaföldről,éstol-nikezdjemagaelőtt.Ruhájánmindenüttátütötta jegesveríték,egésztestébőlarémületcsípős,fojtogatószagaáradt.Reszketvetetteegyiklábátamásikután,vizeletbenázószö-vetcipőjénektalpanedvesennyikordultapadlón.

Waverlyésatúszmentekelöl,deahogykiértekafolyosóra,Waverlyafalhoznyomtaaférfit,megvárta,amígatöbbiekutolérik,azutánbezártaaszennyvízfeldolgozóajtaját,ésszétlőtteazárat,hogyatöbbitúsznetudjonutánukjönni.Ezutánújramegragadtaavéde-kezésreképtelenférfigallérját,ésfutnikezdettabarátaiután,akikmárjóvalelőrébbjár-tak.

–Maradjunkegyütt!–kiáltotta,mireasortvezetőRandyOrtegamegálltakövetkezősarkon,amiutánasiklódokkhozvezetőfolyosókezdődött.

EgyárnyéksuhantátRandymögött,mireWaverlymagaelérántottaatúszát,éselordí-tottamagát:

–Vigyázz!

Randyvillámgyorsanmegfordult,deakanyarmögülkinyúltegykéz,elkaptaapiszto-lyacsövét, éskicsavartaakezébőla fegyvert.Randyhanyattesett, ésmire feltápászko-dott,máregyfeketepisztolynézettfarkasszemetvele.Egysovány,pólóbaéstúlméretezettnadrágbaöltözöttférfi lépettkiakanyarból.SzürkeszemétWaverlyreszegezte,ésmélyhangonaztmondta:

–Dobjátokelafegyvert.

Waverly még szorosabban megmarkolta a túsz gallérját, és a férfi szájába nyomta apisztolyt.

MACSKAÉSEGÉR

–Bárcsaknelenneszükségerre–mondtaAnneMatherKierannekazasztaltúloldalá-ról.Kieranakettejükközöttlévőmonitortnézte,aminWaverlyésarohamcsapatnéztekfarkasszemetegyfelfegyverzettférfival.

–Asarkontúlnyolcmásikemberemvárjaőket,Kieran.Remélem,Waverlyjódöntésthoz.

Kieran látta,hogyWaverlyafegyverétdörzsölgeti,ésközbenaférfitnézi,akiRandyOrtegahalántékáhozszorítottaapisztolyát.Kérlek,Waverly,necsináljsemmihülyeséget.Tudta,hogyvalamiilyesmifogtörténni.Majdnembiztosvoltbenne,hogynemfogsike-rülniadolog,mégisrábólintottazakcióra,mertmegakartamutatniMathernek,hogyhaj-landószembeszállnivele.Mostrájött,hogycsakrontottahelyzetükön.Egyrakásszeren-csétlengyereknektűntek,akiknekfogalmuksincs,mitcsinálnak.

AnneMatherkikapcsoltaamonitort.Kieranfelpillantott,ésbelenézettanőkárörvendőarcába.

–Miértkockáztattaazorvosaiéletét?–kérdezte.

–Nemvoltvalódiveszély–mondtaanő,ésmocorognikezdettaszékében.Nyilvánva-lóvolt,hogyhazudik.

–Gondolta,megszabadulnéhányellenségétől?

–Tudom,hogymérgesvagy–mondtavégülMather.–Énisazlennékahelyedben.

–Habántjaőket…

–Semmibajuknemesik,amígegyüttműködnek.Szépenvisszakísérjükőketasiklójuk-hoz–mondtaMather,és felemeltazasztalrólegydíszes teáskannát,kitöltöttkétcsészekamillateát.Az egyik csészét odanyújtottaKierannek, és addig tartotta előtte,míg az elnemvette,majdszándékosankinemejtetteakezéből.

–Lehet,hogynéhatrükköztemegykicsit–mondtaMather,ügyetsemvetveacsöröm-pölveasztalrahullócsészére,ésakifröccsenőteára–,demindigőszinténmegmondtam,hogymitakarok.Acélomabéke,ésszeretném,haatiédisazlenne.

–Akkormiért húzza az időt? – kérdezteKieran, és olyan erővel csapott az asztalra,hogymegfájdultacsuklója.

–Hogykiterítsétekalapjaitokat–mondtaMather,éshalványanelmosolyodott.–Tud-tam,hogykészültökvalamire.Elakartamhárítaniaveszélyt,mielőttbármibenisengedekneked.Mostegyenlőfélkéntállunkszembenegymással.

–Eznemigaz.Kezdetektőlfogvamagavannyerőhelyzetben.

MatherfürkésztekintettelnézteKierant.Voltahalántékánegyősztincs,amitfolyama-tosanrezegtetettahátamögöttlévőlégbefúvó,ésezkizökkentetteKierantazerőszak-fan-táziáiból.

Próbálfeldühíteni,jöttrá.Aztakarja,hogymérgeslegyek,ésnetudjakgondolkodni.

–Látni akarom a foglyokat –mondta, és felállt az asztaltól. –Máskülönben azt kellgondolnom,hogybajukesett.

–Előszörszeretném,hamegállapodnánkabékeszerződésfeltételeiben.

–Nem–mondtaKieran,ésvárakozvanézteanőt.

–Semmiokomnincs,hogymegbízzambenned.

–Megtámadtaahajónkat,megöltea legénységünknagyrészét,elraboltaa lányainkat,orvosiértelembenmegerőszakoltaőket,bebörtönözteaszüleinket,ésezekutánképesbi-zalomrólbeszélni?

–Abizalomabékealapköve.

–Mondjonegyetlenokot,hogyénmiértbízzammegmagában.

Szinteizzottköztükalevegőakialakultpatthelyzettől.VégülMatherrácsapottatenye-révelazasztalra,ésfeltápászkodott.

–Rendben,Kieran.Elviszlekafoglyokhoz.

Kieranlegnagyobbmeglepetéséreanőodamentazajtóhoz,ésintett,hogykövesse.Félórával ezelőttmégaztgondoltavolna,kezdaző javárabillenni ahelyzet, demostmártudta,kivelállszemben,ésmiközbenkétőrkíséretébenelindultMatherután,szintebiztosvoltbenne,hogyéppenmostsétálbeleegyújabbcsapdába.

AliftbenMathermegnyomtaabelsőkommunikációsrendszergombját.

–Megyünklefelé–mondtavalakinek.

–Igenis,pásztor–válaszoltaahangavonaltúlsóvégéről.

–Hovamegyünk?–kérdezteKieran.Egyetlenpillanatra sem tudottmegfeledkezni amögötte álló két nagydarab férfiról, és a kezükben szorongatott pisztolyokról. Egyetlenszótsemszóltak,ésannaksemadtáksemmijelét,hogyhallgatnák,mitbeszélnekMather-rel,ámettőlcsakmégfenyegetőbbvoltajelenlétük.

–Abörtönbe–mondtaMather.–Jobbkörülményekközöttszerettükvolnaelszállásolniőket,deaszállásszintennemlettekvolnabiztonságbon.

–Eztmeghogyérti?–kérdezteKierandühösen.

–Sajnosvannakahajónolyanok,akimégmindignagyondühösek,amiértazEmpyre-umterméketlennétettminket.Őkakárvértisontanánakabosszúkedvéért.Deháttetalál-koztálisazegyikükkel.HogyvanJacob?

–Egészjól–mondtaKieran.–Feltéve,haazelmebajtnemszámítjuk.

–Ó,Jacobnemőrült–mondtaMather,éskedvesenmegráztaafejét.–Őcsupánmeg-hasonlott.Nagykülönbség.

–Szegénykisgyerekgyilkos.

–Mirőlbeszélsz?–nézettMatherszúrósanKieranre.

–MegmérgezteMaxBrentet. Tizennégy éves volt.Azonkívül pudingot csinált PhilipGriegagyából.Lehet,hogynemérimegatizedikszületésnapját.

Mathernek tátvamaradt a szája, amandula alakú nyílásbanmegvillant ametszőfoga.Nekidőltafalnak.

–Nemtudtam–mondta,miközbenmegkapaszkodottazegyikőrkarjában.

–Nyilván–mondtaKierankeserűen.–Főleg,hogyvégigkapcsolatbanvoltak.

–Énnemmondtamneki,hogyöljönmegbárkitis.

–Demagaküldteahajónkra.

–Nem.Hiddel,hogyneménküldtem.Sajátszakálláracsinálta.

A liftmegállt,kinyíltazajtaja,ésMather intettKierannek,hogykövesse.Mégéppencsakráfordultakabörtönhözvezetőfolyosóra,amikorKieranorrátmegcsaptavalamifur-csa,kellemetlenszag.Hangokatishallott,halk,morajlóbeszélgetést,ésbáregyikhangrólsemtudtamegállapítani,kiheztartozhat,ígyegyüttazotthonátjuttattákeszébe.

AbejáratotőrzőfegyveresekfélreálltakMatherútjából,akibelépettabörtönbe,ésafo-lyosóramutatott.Kierankövette, ésakövetkezőpillanatbanéljenzésésüdvrivalgás törtki.Atizenkétcellásbörtöntúgyalakítottákki,hogyegycellábanegyembertlehessenel-zárni,Matherazonbannégyesévelzsúfoltabeafoglyokatazárkákba.Apadlónhálózsá-kokhevertek szanaszét,minden felületet szennyes ruhákborítottak.Áporodott állatkert-szagterjengettafolyosón.

Arácsokközülkezeknyúltakki,megfogtákKieraningét,megveregettékahátát,bele-kapaszkodtakakarjába,ésközbenmegállásnélkülzáporoztaakérdések.

–Láttadalányomat?…aférjemet?Jólvannakagyerekeim?

Végetnemérő,kétségbeesettkérdések,ésasokismerős,kedves–bárelgyötörtésszür-ke–arc.Kieranszeretettvolnamegállni,hogymegcsókoljonmindenkezet,ésmegvála-szoljonmindenkérdést,deazőröknemengedték.

Afolyosóközepénél járhattak,amikorReginaMarshallelkaptaakarját.Anőhalálsá-padt volt, ésmég a többieknél is soványabb ésgyengébb,mégis olyan erővel szorítottamegKierankarját,hogyafiúfelszisszent.

–Annyiraörülök,hogylátlak,Kieran.HogyvanWaverly?SikerültvisszajutniaazEm-pyreumra?

–Igen–válaszoltaKieran.Megdöbbentette,milyenrosszállapotbanvanazasszony.

–Csókoldmeganevemben–mondtaReginasóvárogva.–Monddmegneki,hogyha-marosanotthonleszek.

–Megmondom–suttogtaKieran.

AkövetezőcellábanKieranmegpillantottaKálikHassant,akiatöbbiektőlvalamiveltá-volabb,hátulállt.Ő,ésGuntherDietrichisnémánnézték,ahogyKieranazárkájukeléér,

majdGuntherkérdőenfelvontaaszemöldökét.

–ArthurésSarekisjólvannak!–kiáltottaodanekikKieran.

Kálikösszekulcsoltaésmegcsókoltaakétkezét,Guntherpedig lehunytaaszemét,ésboldog,megkönnyebbültmosolyterültszétazarcán.

–Holvanazanyám?–kérdezteKieranazegyikőrtől,deazcsakmegvontaavállát.ÁmekkorKieranmegpillantottaazédesanyjacsontos,piroskezéta folyosóvégén lévőcellarácsaiközött,ésfutnikezdett.

–Kieran!–kiáltottaazanyukája.

–Anya!–kiáltottaKieran,ésamikorodaértacellához,megragadtaaznőkezét,ésará-csokonkeresztülcsókolgatnikezdteazarcát.

Azasszonynaknagyonmegnőttahaja,szőketincseiafejetetejérőlhatalmashajkoroná-bafogvalógtakleegészenaválláig.Azarcabeesettvolt,borostyánsárgaszemekörülsö-tétkékkarikákéktelenkedtek.Azorráthajszálerekfinomhálójaborította,abalszemesar-kában pedig egyvéres folt látszott, ami alighanema támadás alatt elszenvedett dekom-pressziókövetkeztébenalakultki.Deélt.Egybenvolt,éslélegzett.

Kieranakétkezeközéfogtaazanyjaarcát.Azelőttkényelmetlenülmeghittnekéreztevolnaamozdulatot,demostnemvágyottmásra,csakhogymegérintseazanyukáját,mertmégmindigaligakartaelhinni,hogyottállelőtte.Vékonyéspergamenszerűvoltabőre.Annyiratörékenynektűnt.

–Miérttégedküldtek?–kérdezteanő,ésmegszorítottaKierankezét.–Ezazegésztúlveszélyesegykorodbelifiúnak.

–Anya…

–Hogyvanapád?–vágottKieranszavábaazanyja,ésbeleharapottazajkába.Egyda-rabkalevolttörveazegyikmetszőfogából.–Biztosannagyonaggódik.

Kieranelvetteakezét.Tehátnemtudta.Egyiküksemtudta.Végignézettarácsokközülkilógóarcokonéskezeken.Hogyanmondjamegnekik?Mitmondhatna?

–Apa…–kezdte,deképtelenvoltbefejezni.

Az asszony belenézettKieran szemébe, azután végigsiklott a tekintete a fia arcán, ésmindentkiolvasottbelőle.

–Nemkellkimondanod–bólintottelgyötörten.

–Sajnálom–suttogtaKieran,éshomlokáthozzászorítottaahidegrácshoz.

–Reménykedtem–mondtaazasszonyrekedten.–Deközbentudtam.

–Asiklódokkbanvolt,amikor…

–Pszt–Kierananyjaafiúszájáhozérintetteazujját.–Nemondjsemmit.

–Kieran–hallottaKieranAnneMatherhangjátahátamögül.–Megkaptad,amitkértél.Folytathatjuk?

–Matherpásztor–mondtaKierananyjahalkanés tiszteletteljesen.–Magahozta ideKierant?

Kieranmeglepetten pillantott az anyjára.Az asszony reménykedve, csillogó szemmelnézteMathert.Kieranellépettarácsoktól.

–Nagyonszerettevolnalátnimagát–mondtaMather,majdKieranlegnagyobbmegrö-könyödésérebenyúltacellába,ésmegfogtaazanyjakezét.–Hűségesfiú.

–Tudom.–LertaAldenszégyenlősenelmosolyodott.–Köszönöm.

–Anya…–kezdteKieran,deamikorazanyjárapillantott, rájött,hogyamitkérdezniakar, azt nem lehet szavakba önteni. Léna megváltozott. Volt benne valami új. Valamiijesztő.–Szeretném,haazanyukámisjelenlenneatárgyalásnál–mondtavégül,mireazanyjaboldoganrámosolyogott.

–Mitszólszehhez,Léna?–kérdezteMather.–Szeretnélottlenniafiadmellett,aziro-dámban?

–Ó,igen!–válaszoltalelkesenLéna.Hátralépett,amígazőrökkinyitottákacellájaaj-taját,aztánkilépettafolyosóra.Sütöttrólaakislányosjókedv,ahogyelindultAnneMat-herutánakijárat felé.Elhaladtában rámosolygott a többi rabra, akikvisszamosolyogtakrá,deközbennemszűntekagyerekeikrőlkérdezgetiKierant.

HirtelenötlettőlvezérelveKieranazutolsópillanatbanmegállt, ésa foglyok felé for-dult.

–AgyerekeitekbiztonságbanvannakazEmpyreumon–mondtahangosan,mireazem-berekéljenezniéstapsolnikezdtek.

Kieranmegfordult,hogytovábbinduljonMatherután,deekkorminthaegyütéstérzettvolnaaszegycsontjánál.Megláttaugyanis,hogySamanthaStapletonapjalerogyacellájapadlójára,ésamegkönnyebbüléstőlzokognikezd.HarveyStapletonKierannelvoltatá-madásnapján,ésőhívtaafelnőtteketasiklódokkba,ahololyansokatlelőttekközülük.AzerősésbátorHarvey-bólmostanraszintesemmisemmaradt–aférfiolyangyengénekéstörékenynektűnt,hogyKieranattóltartott,akárbeleishalhatnaalányahalálhírébe.

Mathert követve kilépett a börtön kapuján, de közben ügyelt arra, hogy véletlenül senézzenHarvey-ra.Nemakarta,hogyaférfiészrevegyerajtaabánatot.

LénaAldenegészútonfogtaafiakezét.Azirodábaérvetisztelettudóbiccentésselelfo-gadottMathertőlegycsészeteát,majdleültazegyikszékbe,éskíváncsianfigyelnikez-dett. Mather melegen rámosolygott, ő pedig, boldogan, amiért tudomást vettek róla,visszamosolygott.

Elraboltaanyalelkét,döbbentráKieran.Egypillanatraelszürkültkörülötteaszoba,észsibbadtnak,használhatatlannakérezteazajkait.

–Kieran–kezdteMather,ésfelvettazasztalrólegyhordozhatóelektronikusolvasót.–Áttanulmányoztamafeltételeidet.–Előszörkérdeznékvalamit–emeltefelakezétKie-ran.

–Rendben–mondtaMather,azzalvisszatetteazolvasótazasztalra,ésnyájasanKie-ranremosolygott.

–Miértvelemegyezkedik?–kérdezteKieran.

–Hogyérted?–kérdezteMather,ésacsodálkozástólegypillanatranyitvamaradtaszá-ja.

–Egycsomófelnőttvanahajón,akikkeltárgyalhatna,demagamégisengemválasztott.Miért?

–Mert…tevagyazEmpyreumkapitánya!Kilennejobbnálad?Nagyontehetségesfia-talembervagy.

Kieranhunyorítvadőlthátraaszékében.Fogalmasemvolt,milyenválaszraszámított,deettőla szánalmashízelgéstől idegesés feszült lett.Waverlypróbáltamegértetnivele,mennyireveszélyesezanő,ésbármennyireisfájteztmostbeismernie,Waverlynekigazavolt.Minden,amiezenanapontörtént,Mathertúlerejétbizonyította.

–Eznemfogmenni–mondtaKieran,ésfelálltazasztaltól.–Nemvagyokalkalmasafeladatra.

–Eztkorábbanismondhattadvolna…

–Nemvagyokjogász.Semmitnemtudokaszerződésekről,vagy…

–Neishallgassonrá,Matherpásztor–legyintettLéna.–Afiamnagyonügyes!

–Eznemigaz.Túlságosanfiatalvagyok–mondtaKieranMathernek.–Valamelyikfel-nőttelkelltárgyalnia.

–Kieran–csattantfelMather,ésdühösenfelálltazasztaltól.–Hetekenáttartóelőké-születekelőztékmegeztatalálkozót.

–Azértvelemakartárgyalni,mertazthiszi,hogycsakegyostobagyerekvagyok,akibármitaláír,csakhogyvisszakapjukaszüleinket.

–Márbebizonyítottad,hogynemvagyostoba–hízelgettMather.–Bíznodkellenema-gadban.

–Bízommagamban.Ésúgyítélemmeg,hogynemfolytatódhatnakatárgyalások.

Kieranodalépett az anyjához, hogy felsegítse a székből, amikorhirtelen fényvillanástlátott.Elveszítetteazegyensúlyát,ésvalamivisszanyomtaaszékébe.

VILLANÁS

Waverlynekbizsergettafejbőre,miközbennézte,ahogyaférfiRandyfejéhezszorítjaapisztolyacsövét.Neöldmeg,villantakfelaszavaka fejében,de tudta,hogykönyörgésnemsegít.

Nekinyomtaapisztolyátatúsznyakához,mireazhangosanfelnyögött.

–EngeddelRandyt–sziszegte,ésazujjarácsúszottaravaszra.–Különbenmegölömadrágalátosorvosotokat.

–Hamegölöd,nemjuttokkiélveahajóról–mondtaaférfi,éshűvösenelmosolyodott.–Haviszonténölömmegeztafiatalembert,csupánannyitörténik,hogymégeggyelke-vesebbenlesztek.Nemvagyabbanahelyzetben,hogyalkudozz.

–Halelövöd,megöllek–mondtaSarah.

–Várjatok–mondtaekkoraférfivalakinek,akiasarkontúlállhatott,aztánújraWa-verlyrenézett.–Nyolcmesterlövészvárakozikmögöttem,devisszatartomőket,mertnemakaroklövöldözéstakülsőburkolatközelében.Ezérthető?

Waverlynemválaszolt,csaknézteaférfit,akiminthaegyretávolabbkerültvolnatőle,minthakezdettvolnakiszakadniavalóságszövetéből.Nekimostazanyukája,ésnemva-lamiszánalmas,halálrarémültorvosmellettkellenelennie.Nekimostasiklóhozkellenekísérnieazanyukáját,hogyhazarepüljenek.

–Waverly–mondtaaférfi,ezúttalkedves,lágyhangon.Honnantudjaanevemet?–fu-tottátWaverlyagyán,deaztáneszébejutott,hogyezenahajónalighanemmindenkiisme-ri.–Márcélbavettükasiklódlegénységét.

–Habántódásukesik…–kezdteWaverly.

–Matherpásztor azt azutasítást adta,hogyhanemszükséges,neöljünkmeg senkit.Éppenzajlanakabéketárgyalások.Nemgondoljátok,hogyezhátráltathatjaadolgot?

Waverlyaférfitfigyelte,közbenazujjaidegesenrángatózottaravaszon.

–Mostpedigmindnyájan letesziteka fegyvert, rendben?–vonta fel a szemöldökét aférfi.

–Holvannakafoglyok?–kérdezteDebora,akiWaverlymögöttállt.Nyugodtéshatá-rozottvoltahangja,ésWaverlyelsemtudtaképzelni,hogyanképesilyenhiggadtmarad-ni.

–AzEmpyreumlegénységéregondolsz?–Aférfimegvontaavállát.–Nemitt.

–Hovavittétekőket?–kérdezteWaverly.

–Dobdelapisztolyt,édes,éselmondom.

Waverly keze mintha összenőtt volna a pisztoly markolatával. Úgy érezte, képtelenmegmozdulni. Mintha már évezredek óta állna mozdulatlanul ugyanazon a helyen. Ha

Arthurtelkapták,nekikvégük.Igen,sikerülthalálrarémítenieeztazorvost.Úgyremegett,hogyösszecsuklott a térde, sőt, ha akarnál, le is lőhetné, hogymegbosszulja, amit a lá-nyokkaltett.Ésutána?Őbiztosanmeghalna,ésabarátaiis.Egyetlenválasztásukmaradt.

Elengedteazorvost,akirongybábukéntcsuklottösszeafaltövében.Azutánleguggolt,ésanélkül,hogyegyetlenpillanatraislevettevolnaaszemétaRandymellettállóférfiről,aföldretetteapisztolyát.

–Rúgdelmagadtól–mondtaaférfi,ésmégerősebbennekinyomtaafegyvertRandyfejének.

Waverlyengedelmeskedett.

Hallotta,ahogyatársaifelhördülnekahátamögött,deugyanakkorláttaahálátRandyszemében.Randyletérdeltaférfielé,éskétkezétamagasbaemelte.Mekkoraostobaságvolt,gondoltaWaverly.Hogyhihettükel,hogysikerülhet?

–Sohanemvoltakittatúszok–mondtavégülaférfiWaverlynek.–Eztakartadtudni?

VagyisJacobhazudott.Hiábakínoztameg,hiábaüvöltöttafájdalomtól,végülcsaknemmondtaelazigazat.

–Úgyszólaparancsom,hogykísérjelekvissza titeketa siklódokkba,aztánküldjelekvisszaahajótokra.Mitgondoltok,gyerekek,mennifogadologvérontásnélkül?

Waverlylátta,hogyHarveybólint,mintegyalázatoskisfiú,akitleszidottatanára.

–Akkornagyonlassantegyelemindenkiapisztolyátapadlóra,éslépjeneltőleötlé-pést.

–Éshanemcsináljuk?–kérdezteDebora.

–Akkormegtudod,milyenérzésaz,havalakimeghalmiattad–mondtaaférfi,ésavál-lánálfogvamegráztaRandyt.Randyfelnyögött,ésbecsuktaaszemét.

Waverlyhallotta,hogyegyfémtárgytompakoppanássalapadlóraesik,ésamikorhátra-nézett,aztlátta,hogySarahlassanelhátrálapisztolyától.Alányszemébengyilkosindulatvillant,ésamikorösszenéztek,Waverlytudta,hogymajd’szétfeszítiadüh.Veszítettek,éseztmindkettentudták.Demiahelyzetatöbbiekkel?

Újabbkoppanáshallatszott,aztánmégegyésmégegy,mígvégülazegészakciócsoportfegyvertelenüléstehetetlenülnézteaférfit.

Azbólintott,ésegyszerrefegyvereseközönlöttékelafolyosót–fegyveresek,akikfélel-metesrutinnalésösszeszokottsággalmozogtakegyütt.KörbevettékWaverlytésacsapa-tát,ésagyerekeklapockájárairányítottákafegyvereiket.Waverlynekminthacseppfolyós-sáváltvolnaagerinceafélelemtől,amikoracsoportotvezetőférfitalpraállítottaRandyt.

–Gyerünk. Semmi hirtelen mozdulat. Az embereim nagyon forrófejűek – mondta afegyveres,ésaférfiaklassanasiklódokkfelékezdtékterelniWaverlyéket.

Amikorodaértek,Waverly látta,hogyadokkajtajanyitva,MelissaésArthurpedigasiklómellettállnak.Akezükatarkójukonvolt,éselkeseredettennéztekmagukelé.Wa-

verlyfelismerteazegyiknőtazEmpyreumellenitámadásból;fura,pirospozsgásarcabe-leégettazemlékezetébe.AnőnemnézettWaverlyre,amikorazelindultfelé.

–Sajnálom–mondtaArthur,amikorWaverlyelégközelért.–Elrejtőztekadokkban,mielőtt leszálltunkvolna.Amikormegelmentetek, ránk rontottak.Még tüzelni semvoltidőnk.

–Semmibaj–mondtaWaverly.

–Csöndlegyen–förmedtráamögötteállóférfi.

A fegyveresek félreálltak az útból, és pisztolyt szegezve a gyerekekre végignézték,ahogyWaverlyésa többiek lassan felmenneka rámpán,azutánazutastérbevezető lép-csőn. Sarah dühös volt és csalódott, de azértmegfogta Randy kezét, aki elkeseredettencsóváltaafejét.Deboraakörmétrágta,ésközbenapadlótbámulta.Alianemszóltsem-mit,csaknézettmagaelétávolságtartó,kifejezéstelenarccal.Sealyvalamiértnagyonfia-talnaknézettki,valahogyúgy,mintegytízéveskisfiú,akitéppenmegbüntettekvalamiért.Harveynaklángoltazarca,ésremegettaszája,amikorleültaszékére.

Afegyveresekfőnökefelmentutánukazutastérbe,ésmegkérdezte:

–Gondolom,nemszeretnétek,hogyazegyikemberemveletekmenjen,éselvezesseasiklótazEmpyreumra.

–Nem–mondtaWaverly.

–Rendben–válaszoltaaférfi.–Ugye,nemlesztöbbhasonlópróbálkozás?

Waverlylenézettacipőjére,majdmegráztaafejét.Gyengénekésmegalázottnakéreztemagát.Ostobának.HallgatniakellettvolnaKieranre.Tudhattavolna,hogynemfogsike-rülni.Ahaditervről,amitolyanzseniálisnaktartottak,kiderült,hogygyerekesostobaság,amifabatkátsemér.

–Gondolom,aztmondanomsemkell,hogyhaodakintrőlpróbálkoztokmegvalamios-tobasággal,mondjukmegpróbáltokkárttenniahajótestben,azonnalvégzünkaszüleitek-kel.Érthető?

AférfivárakozóanArthurranézett,végülafiúbólintott.

–EgyenesenvisszamegyünkazEmpyreumra.

–Helyes.Egynaptalánelfelejtjükeztazegészet,ésbarátokleszünk.

–Menjapokolba–mondtaSarah.

Randymegmerevedettaszékében,ésrettegvepillantottaférfira.Aréginyugalomnakéseltökéltségnekimmárnyomasemvoltaszemében.Waverlylátta,hogyafiútmegvál-toztattaafejéhezszorítottpisztoly.Létezikarettegésnekolyanfoka,amitőlmásemberle-szel.Waverly rádöbbent, hogyugyanez történt azorvossal, amikor lőni kezdte a falat afejefölött.Ettőlazonbanneméreztejobbanmagát.Ocsmányvoltazegész–azis,amitőkcsináltak,ésazis,amitvelükcsináltak.Ocsmány,betegesésrosszvoltazegész.

–Abiztonság kedvéért követni fogunk titeket.Ha valami gyanúsat csináltok, belétek

megyünk.

–Attóltiismeghaltok–mondtaSarah.

–Dehogyis.Azorrkúpunkkibírjaazütközést.Majdegyfinom,puharésztcélzunkmegasiklótokon.Észresemveszitek,ésmárvégetekislesz.

Waverlyaférfi fanyarábrázatárapillantott,ésrájött,hogyazegyetlenpercigsemfélttőlük.Egyrakáskölyköt lát,akik fegyverekkel játszadoznak.Semmilyenveszélytnemje-lentünkaszámára.

Arthurbementpilótafülkébe,Waverlypedigutána.

–Láttadőket?–kérdezteArthur,miutánmindkettenelfoglaltákahelyüket.–Láttadaszüleinket?

Waverlymegráztaafejét.

–Nemvoltakottaszennyvízfeldolgozóban,ugye?

–Hazudottnekünk.Hiábabántottam,hazudott.

Arthurbekapcsoltaahajtóműveket.

–Vagyazislehet,hogynem.

WaverlyértetlenülnézettArthurra.Afiúsápadtvolt,ahajacsatakosan fénylettaz iz-zadságtól,mégis,voltvalamikomorfenyegetésa tekintetében,amitőlméltóságteljesbe-nyomástkeltett.Waverlyegypillanatramegláttabenneaztazértelmes,bátorférfit,akivéegynapmajdválnifog.

–Emlékezzvissza, Jacobelőszöraztmondta,hogynem tudja,holvannaka túszok–folytattaArthur.–Lehet,hogyténylegnemtudta.

–Deéntovábbbántottam.

–Ezértaztánhazudott.Aztmondta,amirőlaztgondolta,hogyhallaniszeretnéd.

Kinyílt előttüka légzsilipajtaja, ésArthur finommozdulatokkal felemelte a földről ahatalmasvasmadarat.Waverlylehunytaaszemét.Érezte,ahogyagyorsulástólelmozdulasúlypontja a székben, azutánhallotta a zsilipből távozó levegő sziszegését.Amikorújrakinyitottaaszemét,akülsőajtókmárféligkinyíltak,ésfeltárultmögöttükavilágűrfeke-te,flitteresfüggönye.Amiótaazeszéttudta,ezafüggönyborítottabeazotthonát.Olyanérzésvoltacsillagokatnézni,minthaasemmitnézné.

–Ennyi,vége–mondtaWaverlygyászosan.

Ésezvoltazapillanat,amikornembírtamár tovább,éssírnikezdett.Anagy,kövérkönnycseppek kicsordultak a szemén,majdmegkapaszkodtak az arcán.Ahogy letörölteőket a kezével, tökéletes kis gömbökké formálódtak, és ellebegtek a levegőben.Arthurúgytett,mintasemmitnemvenneészre.Egycsődtömegvagyok.Sohasemminemsikerül.

–Ottvannak–mondtaArthur,ésaképernyőfelébököttazállával.Waverlylátta,hogyazÚjLátóhatárbólelőbukkanósiklóegyenesenazEmpyreumjobboldalafelé tart.Mégannakacingár,önelégülthólyagnakazalakjátiskitudtavenniapilótafülkében.

–Gyűlölöm–suttogta.

Arthur szótlanul átrepült ahajóval azEmpyreum fölött, és elindult abaloldali sikló-dokkfelé.

Akövetkezőpillanatbanolyanerővellöktevalamielőreasiklót,hogyWaverlykiesettaszékéből,ésnekizuhantapilótafülkeablakának.

–Figyelj oda,mit csinálsz! – kiáltotta odaArthurnak,miközben a fejét dörzsölgetvevisszakapaszkodottaszékébe.–Jézusom.

–Nemcsináltamsemmit!

–Akkorbelénkjöttek?–kiáltottaWaverly,ésahátsókamerákképérepillantott.

Képtelenvolt értelmezni, amit látott.Minthamilliónyikonfetti –háromszögek,négy-szögek,szabálytalanalakúésmegvetemedettsíkidomok–kavargottésörvénylettvolnaavilágűrben.AzEmpyreumirányábólindultak,ésezüstésaranyragyogássaltávolodtakahajótól.

–Ezmegmi?–kérdezte,majdaképernyőtvakítóvillanásfehérítetteel,ésmégtöbbkonfettijelentmegazEmpyreumkörül.Fémeskopogáshallatszottasiklókülsőburkolatafelől,ésagyerekekfelsikoltottakazutastérben.

–Ne!Ne!–üvöltöttevalaki.–Ne!Ne!Ne!

Waverlykicsatoltaabiztonságiövét,éshátrarohantazutastérbe,aholmindenkiabalol-dali ablakoknál állt. Sarah magán kívül volt, az egész teste remegett, záporoztak akönnyei.

–Hogytehettékezt?Hogytehették?–sikoltotta,miközbenújabbvillanásborítottava-kítófénybeazutasteret.

Waverlynekégnikezdettaszeme.Lehunyta,ésamikorújrakinyitotta,sötétségetlátottmagakörül.Azegészsiklósötétségbeburkolózott.Vagymegvakultvolna?

–Mitörténik?–kiáltotta,miközbenkitapogattaSarah-t,ésmegkapaszkodottabarátnő-jevállában.

–Nemlátok!Nemlátok!–kiáltottavalaki,talánHarveyvagySealy.

–Nenézzetekbele!–sikoltottaDeboraMombasa.–Forduljatokel!

–Miez?–üvöltöttebeleWaverlyahangzavarba.–Mitörténik?

–Megölnekminket!–mondtazokogvaSarah.–Felrobbantják!FelrobbantjákazEmpy-reumot!

VAKSÁG

Hiába takarta el a szemét, amikor Mather irodáját elárasztotta a hajóablakon betörőfény,avillanás így iselvakítottaKierant.Körbenézetta szobában,decsakalaktalanár-nyékokatlátottmagakörül.ValahogyígyképzelteelannakidejénPlatónbarlangjátafilo-zófiaórán.Égettéskönnyezettaszeme.Megvakultam,állapítottamegmagában tárgyila-gosan.Láttaazanyjakörvonalait,ahogyelindultahajóablakfelé.

–Forduljel,anya!–üvöltötte,miközbenkétújabbvillanásborítottforró,fehérfénybeaszobát,majdatenyerébetemetteazarcát.

–Donald!Merin!–kiáltottaMatherazőröknek.–Mitörténik?

–Nemtudom,pásztor–mondtaegynőihangafolyosóról.

Kieranhallotta,ahogyMathertapogatózvakeresvalamitazasztalán,majdnéhánymá-sodpercmúlvafelzúgottarádió.

–Központivezérlő,jelentést!–kiáltottaMather.

–AzEmpyreumaz,asszonyom–mondtaegykétségbeesettférfiavonaltúlsóvégéről.–Robbanástörtént.

–JóságosIsten!Sohanemfogjákmegbocsátaninekünk!–Matherönuralmánaknyomasemvolt,anőkétségbeesettensikoltozott.–Ahajtóművekazok?Távolodjunktőlük!

–Nemahajtóművek!Azthiszem,a robbanásahajótest jobboldalán történt, a sikló-dokkésalaboratóriumszintkörnyékén!

–Hívdőket!–üvöltötteMather.

Kieranpislogottegyet,ésamikorkinyitottaaszemét,sikerültkivennieanőalakját.Rá-ugrott,ésszerencséjéreéppenatorkátkaptaelakezével.Ujjaivalkitapintottaanőnyaká-nak puha, formálható húsát,majd teljes erejévelmegszorította.Mather belemélyesztettekörmeitakezébe,ésKieranérezte,ahogyamelegvérvégigfolyikacsuklóján.Mégsemengedteelatorkát;kétségbeesettenszorította,egészenaddig,mígnemvalakifelnemkap-ta,éslenemhajítottaapadlóra.

–Ne!–üvöltötteMather.Kieranfelnézetta földről,éskétalakotpillantottmeg,akikegypisztolynak látszó tárgyat próbáltakkitépni egymáskezéből. –Ne lődd le,Donald!Csakpánikol!

–Megpróbáltmegfojtani!

–Kötözzétekmeg,ésfektessétekadíványra.

Kieranérezte,ahogyösszekötözikakétkezétahátamögött,majdnégyerőskézaleve-gőbeemeli,ésletesziegykeményágyra.Gyengédujjakatérzettazarcán,azanyjaujjait.

–Miérttámadtadmegapásztort?–kérdezteazanyja.

Kierannagynehezenkinyitottaaszemét,éssikerültkivennieazanyjaalakját.

–Anya?Látsz?–kérdezteaföléhajolóasszonytól.

–Nemtúljó.

–Mitláttálahajóablakban?

–Láttam,ahogyfelrobbanazÚjLátóhatár.

–AzÚjLátóhatár?Anya,ezazÚjLátóhatár.

–Dehogyis,édesem,miazEmpyreumonvagyunk–mondtasomolyogva.

–Nem,anya.AzÚjLátóhatáronvagyunk.AzEmpyreum…Elcsuklottahangja.Egy-szerrefelfogta,mitörtént,ésminthahárommétertzuhantvolnaalattaazágy.Egypercenátmindenerejétlekötötte,hogysikerüljönlevegőtvennie.Minthaolajosverítékborítottavolnaatorkát,ésfurcsaforróságotérzettazarcán,amihamarosanégetnikezdteafüleit.Azthitte,elfogájulni,debeleharapottazajkába,éshamarosanelfutottaaszájátavérfé-mes íze.Amikormár úgy érezte, tud beszélni, kinyitotta a száját, és azonkaptamagát,hogyaztüvölti:

–Tekurva!Teőrültkurva!Megöltedőket!

Valakipofánvágta,ésamikorfelnézett,látta,hogyottállfölötteazegyikőr.

Azanyjanemmondottsemmit.Nemcsináltsemmit.

–Nebántsd,Donald!–mondtaMather.–Sokkotkapott!

Kieran érezte, hogy valaki megfogja a térdét, majd közvetlen közelről hallotta AnneMatherhangját.

–Esküszömneked,Kieran,hogynemtudtam,mirekészülJacob.

MatherhangjánakhallatánKierantestétvalamialaktalandühkerítettehatalmába.Szin-tereflexszerűenemelkedettfelazágyról,ésteljeserővellefejelteanőt.Azütközéserejé-tőlelzsibbadtahomloka,ésfájdalmasanmegrándultanyaka.AszobátmegtöltötteMatherőreinekkétségbeesettkiáltozása.

–Pásztor!Matherpásztor!

Kieranhallotta,hogyanőapadlónnyögdécsel.Mégmegpróbáltbelerúgni,deaszemesarkábólmárlátta,ahogyazegyikőrfölébetornyosul.Akövetkezőpillanatbanirtózatoserejűökölcsapássújtottleafejére.Minthafényvillantvolna,azutánteljessötétségborultaszobára.

–Lelépni,Donald–mondtaMatherlevegőértkapkodva.–Jólvagyok.

–Nemvagyjól!

–Csaklevegőhözkelljutnom.

–Veszélyesafiú.

–Menjkiaszobából,Donald.

–Dehátmiértvéded?–kérdezteaférfielképedve.

–Mertőazegyetlenreményünk,teostoba.

–Matherpásztor–szóltegyhangarádióból.–VonalbanazEmpyreum.

–Mifolyikott?–hallottaKieranMatherzihálóhangját.–Jólvagytok?

–Kierannelakarokbeszélni!HolvanKieran?–AhangjaalapjánSarekazösszeomláshatáránvolt.

Kieranfelült.

–Haddbeszéljekvele.

Hallotta,ahogyMatherodaléphozzá,majdérezte,ahogylehajoltvagyletérdeltelőtte.

–Hozoknekedegyfejhallgatót,jó?

–Jó–sziszegteKieran.

–Nemfogszmegintrámtámadni,ugye?

–Nem–mondtaKieran,bárnemvoltbiztosbenne,hogyképesleszuralkodnimagán.

Megpróbáltaelviselni,ahogyanőujjaikörbetapogatjákafülét,azutánráhelyezikafej-hallgatót.Undorítóvoltazérintése,ennélazisjobblettvolna,hafelpofozza.Amikorrajtavoltafejhallgató,anőfeléköpött,deérezte,ahogyasajáttérdérehullanyála.

–Kieran?–hallottaSarekkétségbeesetthangját.

–Mitörténik?

–Dekompresszióazegészjobboldalon!

Kieranbólintott,ésközbenpróbáltgondolkodni,dezsibbadtésbénultvoltazagya.

–Mitcsináljak,Kieran?–sikoltottaSarek.

–Nemtudom–mondtaKieran,éstudta,hogycserbenhagyjaabarátját.

–Kikellhoznodőket.–Ahang irányából ítélveMather előtteült. –Azegészhajónmegszűnhetanyomás.

Kieranúgyremegett,mintanyárfalevél.

–Lezártálmindenrekeszfalat,amitlehetett?–kérdezte.

–Azösszesolyatlezártam,aholszintebiztos,hogynemvoltsenki.

–Mindegyiketlekellzárnia–mondtaMather.–Nemvárhat.

–Semmitnemhiszekel,amitmond–sziszegteKieranMatherarcába.–Sarek,próbáljmegtalálnimindenkit,akiazonarészenlehet.

–Az Isten szerelmére,Kieran!–kiáltottaMather.–Feláldozolmindenkit azért,hogymegmenthessegyvagykétembert!Zárasdleaválaszfalakat!

Kieranérezte,hogyvalaki lehúzza rólaa fejhallgatót.Utánakapott,ésaddigpróbáltatapogatózvamegtalálni,amígmegnemhallottaazanyjahangját.

–Sarek?IttLénaAlden,Kierananyukája.Megismeredahangomat?

–Igen–válaszoltatétovánSarek.

–Azonnal le kell zárnod az összes válaszfalat, különbenmegölszmindenkit a hajón.Zárdleőketmost.

–Rendben–mondtaSarek,debizonytalanvoltahangja.

–Azutánmegkereshetiatúlélőket–mondtahalkanMather.

–Pofabe!–Kieranmegpróbáltfelállni,dehirtelenlegyűrhetetlensúlynehezedettavál-lára.Azegyikőrleszorítottaaföldre,deúgy,hogymozdulnisembírt.–Semmijogauta-sításokatosztogatnialegénységemnek!

–Tudom–mondtaMather.

–Lezártadaválaszfalakat?–kérdezteLénaSarektől.

–Igen–válaszoltasírvaSarek.

–Rendben.Most lépjbeabiztonsági rendszerbe,és teremről teremre fésüldvégigazegészhajót, éskeresdmega túlél őket–mondtaLéna.–Küldjélmindenkit aközpontibunkerba,rendben?

–Nagyonjó,Léna–mondtaMather.

–Miértcsináljaezt?–törtkiazokogásKieranből.–Miértgyilkolminketmégmindig?

Kierankérdéséresenkisemválaszolt.

CSAPDÁBAN

Abörtönben csend volt. Seth az ágyán feküdt, és Jake horkolását hallgatta.Volt egynagy,véressebaszájabelsőoldalán,ésegyfolytábanaztpiszkáltaanyelvével.Amikoridegesvolt,vagyfélt,rendszerintbeleharapottaszájába,ésnéhaaddigrágtaahúst,amígvérezninemkezdett.Rettenetesésfájdalmasszokásvolt,deamikorkissrácvolt,segítettabban,hogymegacélozzamagát,éskönnyebbenel tudja rejteniea fájdalmát,aharagjátvagya szégyenét.Aztánamikorcsókolóznikezdett lányokkal, felhagyottadologgal,demostújrakezdte,mert tudta,hogyvalamiborzasztóvankészülőben.Ebbenbiztosvolt–ugyanolyanbiztos,mint annak idején, avészjelző szirénák felharsanásakor abban, hogymeghaltazapja.Jakekészültvalamire,ésemberekfognakmeghalni.

Hagyta,hogyagondolataiegyfájdalmasfordulattalvisszakanyarodjanakWaverlyhez.Waverly azótanem látogattameg.Egyszer sem.Vajon feldühítette, amikormegpróbáltamegakadályozni,hogymegkínozzaJake-et?Lehunytaaszemét,ésmegpróbáltakitörölniemlékezetébőlamozdulatot,amivelWaverlyJakegerincéhezszorítottaasokkolót.Meg-próbáltaelfelejteniaWaverlyarcárakiülőmosolyt,akisráncokatazorrán,akivillanófo-gait.NemminthaSeth-neknelettvolnaismerősazakésztetés,aminekhatásáraWaverlyaddiggyötörteJake-et,amígazüvölteniésvonaglanikezdett.Túlságosanisjólismerte–olyan jól, hogy azt is tudta,Waverly soha nem fogja tudni elfelejteni, amit tett.Valamiolyattudottmegmagáról,amijobblettvolna,hatitokbanmarad.

ÉsSeth-nekisrosszvoltígylátniőt.Annyiranemvoltnaiv,hogyazthiggye,Waverly-neknincsensötétoldala.Persze,hogyvolt.Sethegészéletébenmegvoltgyőződveróla,hogymindenkinekvagyegysötétoldala,éshogymindenkibőlelőlehethozniazemberte-lenséget.Ezveleissokszormegtörtént.Végignézte,ahogyazapjávalismegtörténik.Nálalassan, szinte észrevétlenül történt adolog,mintha rák rágtavolt a lelkét.Végül árnyékborultahomlokára,és többénemtudottmosolyogni,mégasajátfiárasem.Waverlyvi-szont–velenem lettvolna szabadmegtörténnie.Sethbármitmegadottvolna,havisszatudjacsinálniadolgot,haWaverlytvisszatudjaváltoztatniolyanná,amilyenazelőttvolt.Hamegtudjatanítaniújraegyszerűneklenni.

–Csakhogyezekazidőkmárnemjönnekvissza–mondta,ésfelébresztettemagát.Rá-jött,hogyfélálombanvolt,ésWaverlyrőlálmodott.Barnahaj,barnaszem,világosbarnabőr –mindene barna volt. Nem volt húsa.Waverly szépsége az alakjából áradt, abból,ahogymozgott,abból,ahogynézett.Azőszépségecsendesésrejtélyesszépségvolt.Sethszívesentöltöttevolnaazegészéletétatanulmányozásával.

Deperszeazislehet,hogySethegyromantikusidióta.

–Ez nem szerelem–mondtamagának, inkább csakmegszokásból.Valójában csak afájdalmat akarta enyhíteni, amitWaverly távolmaradásamiatt érzett.Mert hol vanWa-verly?Haigazivolt,amitazonazéjszakán,alakásánlátottrajta,akkorholvanmost?

Fogdmárfel,hogynemviszonozza,mondtamagának.

AmikorJakecellájafelépillantott,észrevette,hogyaférfimosolyogvanézi.

–Üdv–mondtaSeth.FéltazegyrezavarodottabbáéseszelősebbéválóJake-től.Márjóidejenempróbáltbeszélgetnivele.Érvekkelsemmiresemment,ésbárhogyispróbáltin-formációtkiszednibelőle,mindösszeannyitértel,hogyhallgathattaaférfiködösfenye-getőzéseit,amiknekáltalábansemmiértelmüknemvolt.–Miótavanfent?

Aférfimegvontaavállát.

–Beszéltélálmodban.

–Ja,szoktam.

–Aztmondják,azakreativitásjele–mondtaJake.–Kreatívvagy?

–Nem–mondtaSeth.

–Kár–felelteJake.–Énsemvagyokaz.

Hirtelenmegremegett a padló Seth talpa alatt, és a távolbólmennydörgés hallatszott.Olyan volt, mint amikor Jake elállította a segédhajtóműveket, csak hangosabb. Aztánújabbrobbanáskövetkezett,ésmégegy,ésmégegy,mindegyreközelebbről.

Jakefelálltazágyáról,megfogtaacellájarácsát,éselvigyorodott.

–Miez?–kérdezteSeth,ésőisfölállt.

–Mondtam,hogyközeledik–válaszoltaJake.–Hátmostittvan.

–Miez?–üvöltötteSeth.Keresztülrohantacelláján,ésteljeserejévelnekiugrottazaj-tónak.Haelégerősennyomná,meg tudnáhajlítani avasat, éskiszabadulhatna.Azajtóazonbanegyetlenmillimétertsemengedett.–Azistenverjemeg,Jake,mondjameg,mitcsinált!

–Ráfogszjönni.–Jakeoldalrabillentettehatalmasfejét,ésvárakozvanézteafolyosót.Úgynézettki,mintvalamiősember.Sokkaltöbbkeresnivalójalettvolnaegybarlangban,mintegyűrhajón.

–Mifogtörténni?–kérdezteSeth,ésolyanérzésevolt,minthavalakiegypadlóbafúrtlyukonkeresztülkiszívnáavértatestéből.

–Nemtudom–mondtaszórakozottanJake,miközbenaprószemeibenavárakozásfák-lyájalobogott.

–Miaz,hogynemtudja?–Bekapcsoltakavészfények,ésbizarrárnyékokatfestettekacellákraésafolyosóra.–Hogylehet,hogynemtudja?

–Neméncsináltam–mondtaJake.

Mélymorajlásfutottvégigahajón,amelyminthasajátakarattalrendelkezővadállattáváltozottvolna.Sethérezte,ahogyalábaalattmegmozdulazacél.Acellájarácsainyiko-rogvapróbáltakellenállniazőketfeszítőerőnek.Ahajókezdtemegváltoztatniazalakját,kezdettbehorpadni.HolvanWaverly?Holvannakagyerekek?

Recsegéshallatszottahangszórókból,majdSarekéleshangjatöltöttmegabörtönt.

–Mindenkiazonnalaközpontibunkerbe!

–Hé!–üvöltöttkiSethafolyosóra.–Hé!Nemhagyhattokitt!Őrök!

Hiábafülelt,semmitnemhallott.Kieranembereielhagytákvolnaazőrhelyüket?Ittfogmeghalni,abörtönben,kettesbenezzelazelmebeteggel?

Nincsittsemmikeresnivalóm,döbbentrá.Megfizettemmindenért,mostkiakarokjutni.

–Hallotok?–kiáltotta.–Kiakarokmenni!Nemtehetitekeztvelem!

Ekkorhallotta,hogykinyílika folyosóravezető ajtó, ésmegkönnyebbülten térdre ro-gyott.Néhánymásodpercmúlva,amikorközelebbértekaléptek,újrafelállt.

–Hálaistennek–kezdte,deaztánmeglátta,hogykiérkezik,ésnemtudtabefejezniamondatot.

Egy alacsony, rovararcú nő támolygott végig a cellák közti folyosón. Sovány volt éscsontos,ésúgyjártkörbeaszeme,minthabármelyiksarokbóllecsaphatnavalamiláthatat-lanellenség.Egyhatalmasfűrésztcipeltmagával,olyannagyot,hogyújramegújramegkellettállnia,hogykifújhassamagát.

–Édesem,hátmitcsináltál?–kérdezteJakegyengéden.

–Nemfontos–mondtaanő.–Kijuttatlakinnen.Csakezszámít.

Jakeelőrehajolt,ésmegcsókoltaahomlokátarácsokközött,deanőmintharásemhe-derítettvolna.

–Álljfélreazútból–mondta.

Seth-et,akidöbbentenbámultaa jelenetet,egyetlenpillantásrasemméltatta.Kísértet-szerű,nemevilágivolt.Sethnyeltegyet,deaszájateljesenkivoltszáradva.Hogylehetettekkorahülye?Hogylehetettekkoraistenverteidióta?

Jakehátralépett,ésafelesége–akiannakidejénállítólagannyirakétségbeesettamegnemszületettgyermekeimiatt,ésakitolyannagyongyászoltJake–bekapcsoltaafűrészt.

AszerszámvisításapengekénthatoltkeresztülSethhallójáratán,akikénytelenvoltafü-léretapasztaniaakezét,ésúgynézniaszanaszétszóródószikrákat.Ötteljespercbetelt,mireanőkeresztülvágtaazelsőrácsot,azutánelővettegyújpengétavállánlógózsákból.Összesennégyhelyenvágtaátazacélt,majdkiemeltkétrácsot,Jakepedigkeresztülpré-seltemagátalyukon.

–MostSeth-et–mondtaJakeanőnek.Seth-nekmégmindigcsengettafüle,ezértalighallotta,mitbeszélJake,deaztlátta,hogyaférfigyengédenmegfordítjaafeleségét,hogymegmutassanekiaketrecbezártrémültfiút.AnőtetőtőltalpigvégigmérteSeth-et.

–Nincsidő–mondtahűvösen.

–Édesem,ezcsakegygyerek–mondtaJake.

–És?Azőélete többetér,mintamiénk?Gyerünk!– rikoltottaanő,azzal ledobtaaföldreafűrészt,éshúznikezdtemagautánJake-etakijáratfelé.

–Valakimajdlejönérted–mondtaJakeSeth-nek.

–Senkisemfoglejönni–válaszoltaSethnyugodtan.–Pánikbanvannak.Megfeledkez-tekrólam.

–Áhh–mondtaJake,demegfordult,ésfutnikezdettafeleségeután.

–Hé!–kiáltottautánukSeth.–Haelmennek,énténylegmeghalok.

Hallotta,ahogykinyílik,majdbecsukódikabörtönajtaja.Itthagyták.

Deitthagytákafűrésztis.CsaképpenSethnemérteel.Sikerültkipréselniealábátará-csokközti résen,ésa lábujjávaléppenhozzá tudottérniafűrészpengéjéhez.Talánhaamásiklábávalpróbálná,ésmégerősebbentolná…

Húszrettenetespercbetelt,mirealábujjátapengebelsőoldalánide-odahúzogatvasi-kerültolyanközelhúzniaafűrészt,hogyamutatóésahüvelykujjávalmegtudtafogniavégét.Mirevégzett,testénekmindenizmaégett,acsípőjepedig,mivelmindvégigbevoltszorítvakétrácsközé,teljesenkisebesedett.Kétujjávalóvatosanodahúztaarácshozafű-rész,ésvégülsikerültkézbevennie.

A szerszámnem fért át a rácsokközött, ezért lehetetlen testtartásban, a cellájából ki-nyúlvakellettmegfogniaéstartania.Nekidőltarácsoknak,jobbkezévelfelemelteanehézfűrészt,majdbekapcsolta.

Agyáighatoltarettenetesvisítás,pillanatokonbelülmegfájdulttőleafeje,ésszintele-hetetlenvoltegyhelybentartaniazacélrácsbabele-belekapószerszámot.Ámamikorszik-ráznikezdettafém,Sethösszeszedtemindenerejét,ésaddigszorítottaafűrésztarácshoz,amígsikerültegykismélyedéstejtenierajta.Elteltöt,aztántízperc,ésSethféligátvágtaazelsőrácsot.

Túlságosantompaapenge.Anőmindegyikrácshozújpengéthasznált.

Tekintetévelmegkeresteanőzsákját,deazafolyosóközepénhevert,ésesélytelenvolt,hogyelérje.Éskülönbenis,lehet,hogyüres.Megpróbáltakiverniafejébőlatartalékpen-géket.

Azegésztesteverítékbenúszottazerőlködéstől,ésmostminthahűvöslevegősimítottvolnavégigacsatakosarcán.

Akövetkezőpillanatbanmárazegésztestéveléreztealégmozgást,annakellenére,hogyegyetlenszellőztetőnyílássemvoltaközelben.Nemvoltmásmagyarázataszélre,minthogylyukkeletkezettazEmpyreumhajótestében,ésmostodaáramlikalevegő.

–Istenem–mondta,ésmégerősebbennekinyomtaafűrésztarácsnak,ámazhirtelenkiugrottakezéből.Bénítófájdalomhasítottakezébe,ésamikorlepillantott,látta,hogyamutatóésaközépsőujjaegészenlehetetlenhelyzetbenállnak.Afájdalomvégighömpöly-göttakarján,ésfelüvöltött.Percekigcsaknyöszörögöttésnyelteakönnyeit,majdamikorvégremagáhoztért,ésfelpillantottarácsra,rájött,mitörtént.Apengetúlhevültasúrló-dástól, eldeformálódott, és beszorult a vágatba. Elveszítette a pengéjét, a fűrésze pedighasználhatatlanullógottarácstúloldalán.Végképpsemmiesélyenemvoltarra,hogyki-szabaduljon.

Üvöltenikezdett,ésüvöltöttésüvöltött,ahogycsakasebesülttorkánkifért,háthameg-

halljavalaki.Aztánmárnemjöttkihangatorkán,ésösszeesett.

Máskorisféltmáréletében,deazsemmisemvoltehhezarettegéshezképest.Csapdábaesettállatvolt,akihamarosanelpusztul.

PÁNIK

–Hovamenjek?Hovamenjek?–sikoltoztamegállásnélkülArthur.Waverlyajobbsze-méreszinteteljesenmegvakult,deamitaballallátott,azelégvoltahhoz,hogyvisszaka-paszkodjonapilótafülkébe.Arthurremegveültakormánymögött,éselkerekedettszem-melkapkodtaalevegőt.

–Hogynézkiahajótesttöbbirésze?–kérdezteWaverly.Ahatalmashajóminthaéppentovaúszottvolnaasiklóalatt,demárnembízottasajátszemében.

–Ezazoldaltalánnemsérültmeg.Dehatalmasvoltarobbanás.–Arthurnakelcsuklottahangja.

–Segítnünkkellkijutniakicsiknek.

–Demivan,hamár…

–Kinemerdmondani!–kiáltottaWaverly.–Fogdbe,ésviddodaasiklót!

Arthurletöröltegykönnycseppetazarcáról,Waverlypedigvettegynagylevegőt.

–Sajnálom.

–Abal oldali siklódokkvalószínűlegmégép–mondtaArthur.Most nyugodtabbnaktűntahangja,ésamikormegnyomtaagyorsítót,asiklósimánésmagabiztosanindultmegelőre.

– Te látsz? – kérdezte pislogvaWaverly. Még mindig csak foltokat látott, de lassankezdtekvisszatérniaszínek.

–Amonitoronláttamarobbanást,úgyhogysemmibajaaszememnek.

–Holvanamásiksikló?

–Szerintemelpusztult–mondtaArthur.–Úgyláttam,hogyelnyelteőketarobbanás.

Azahajócsupánnéhányszázméterrevoltazövékétől.Hajszálonmúlt,hogyőknemúgyvégezték,nyilalltbeleWaverlybeafelismerés.

Felvettearádiófejhallgatóját,éshívtaazEmpyreumközpontivezérlőjét.

–Sarek?–mondta.

–Holvagytok?–hallatszottSarekkétségbeesetthangja.

–Jólvagy?–kérdezteWaverly.–Mitörtént?Holvanalegénység?

–Énjólvagyok,mindenkitberendeltemaközpontibunkerba.

–Megsérültabaloldalisiklódokk?

–Nemhiszem.Arobbanásajobboldalontörtént.

Abörtönajobboldalonvolt.

–Sarek!–sikoltottaWaverly.–Mivanabörtönnel?Megsérült?

–Nemtudommegmondani.Nagyoninstabilahajó.

–KikellengednedSeth-et!

–Lezártamaválaszfalakat,Waverly.Nemtudomkiengedni.

–Akkornyisdkiőket!

–Ésakkormilesz?Bevanzárvaegycellába,ésnincslentsenki,akikkitudnáengedni.

–Akkorvalakineklekellmennie!

–Kinek?–kérdezteSarekkeserűen.

–Majd én lemegyek.Te csakküldjmindenkit a baloldali siklódokkba.Ki kell juttat-nunkagyerekeket.–Elfacsarodottaszíve,ahogyeztkimondta.Egyetlenhelyremehettek:AnneMatherátkozotthajójára.

–Rendben–mondtabizonytalanulSarek.

–Biztos,hogyMatheregészvégigerrejátszott–mondtakomoranArthur.

–Ésmiegyenesenbelesétáltunkacsapdájába.–Waverlybelebokszoltaszékeháttám-lájába.–Ésmostmindenkitazuralmaaláfoghajtani.

–Nem–mondtaArthur.–Mostazéletéértfogküzdeni.Igazamvan?

Waverlyelgondolkodvanézteafiúarcélét.Mindenthomályosanéselmosódottanlátott,aztazonban,ahogyArthurösszeszorítjaaszájátésteljeserejévelmarkoljaabotkormányt,tisztánkitudtavenni.

–Igazadvan.

–Elkapjukarohadékot.

–Sajátkezűlegfogommegölni–mondtaWaverly,ésökölbeszorítottaakezét.

Arthuroldalrapillantott,denemmondottsemmit.

A sikló követte az Empyreum ívét,míg végül látóhatáron belülre került a siklódokk.Arthurcsináltegybukfencetahajóval,majdmegcéloztaahatalmasajtókat.Waverlylátta,hogyremegnekazujjai,ésolyanerősenharapjaaszáját,hogyelfehéredettazajka,mégis,egytapasztaltpilótamagabiztosságávalvezettebeasiklótalégzsilipbe.Amintasiklóaljahozzáértadokkpadlójához,Waverlykipattantaszékéből,éslerohantarámpáról.Odakintőrültfejetlenségfogadta.

Sok gyereketmár átmenekítettek a központi bunkerből a siklódokkba.A legkisebbekkétségbeesettenzokogtak,anagyobbakközülnéhányanletérdeltekhozzájuk,éspróbáltáknyugtatgatni őket, de majdnemmindenki sokkos állapotban volt. Sokan voltak, akinekvérzettafüle.Arobbanás,melynekhangjátavilágűrvákuumábannemlehetetthallani,afedélzetenmindenbizonnyalfülsiketítőénhangosvolt.

–A naplómat akarom! – jajveszékelt egyMaysie Fisher nevű kilencéves kislány, akimindkétszülőjételveszítetteatámadásban.–Abbanvananyáékfényképe!

AholtsápadtSarahekkorodalépettWaverlymellé,ésremegőhangonmegkérdezte:

–Teisérzed?

–Mit?

–Eztaszelet–mondtaSarahhűvösen.

Sarah-nakigazavolt.Alevegőténylegmozgott,gyengédensimogattaWaverlyarcát.Asiklódokkbannemvoltakszélturbinák,ésszellőztetőnyílássemvoltaközelben.Egyetlenokalehetettalégmozgásnak:azEmpyreumrólszököttalevegő.Ahajóhaldoklott.

–TejóIsten–nyögteWaverly,ésfutnikezdettadokkkijáratafelé.–Mennemkell.

–Tessék?–kiáltottutánaSarah.–Hovamész?Megőrültél?

–Sethcsapdábaesett!–üvöltöttehátraWaverly,ésfutotttovábbaszélirányába.–Nevárjatokránk!

–Nemisfogok!–kiáltottadühösenSarah.–Nekedelmentazeszed!

Miközbenaliftekfeléfutott,Waverlytalpaalattmegremegettapadló.Kétségbeesettennyomogattaahívógombot,dealifteknemműködtek.Biztosanavészhelyzetmiatt.

Akkormaradnakalépcsők.

Megiramodottalépcsőházirányába,ésafokokatkettesévelszedverohannikezdettlefe-lé.Mégsohaéletébennemfutott ilyengyorsan, amegerőltetéstőlmindkét lábábanégnikezdtekazizmok.Nemtörődöttafájdalommal,csakisSeth-retudottgondolni,akiacellá-jábazárvavártaahalált.Nemhagyhatja,hogyígyvégezze.

Aszíveúgyvert,hogymajd’kiszakítottaamellkasát,ésalábaisremegettamegerőlte-téstől,mégis,úgyérezte,hogyavégtagjaibanlévőmindenegyesidegszálfolyamatosma-gasfeszültségalattáll.Alábaigyorsabbanfutottak,mintahogyővettealevegőt,devala-hogysikerülttartaniaaziramotazelsőválaszfalig.Egyáthatolhatatlanacélajtózártaelalefelévezetőutat.Waverlymegkeresteazajtómellettlévővészhívót,ésmegnyomtarajtaagombot.

–Sarek?

–Miaz?

–Nyisdkiaválaszfalatatizenkettedikszinten.

–Nem.

–Csakegymásodpercre,hogybeszaladhassak.

–Ezzelazegészhajótveszélybesodornád,Waverly.

–Veszélybesodornám?Ezkomolyangondolod?Ezahajómárelsüllyedt,Sarek.Vége.Tenemláttadkívülrőlarobbanást,énviszontigen.Hiddel,hogyeztahajótestetmárnemlehetmegjavítani.Nemtehetünkmást,minthogykimentünkannyiembert,amennyitcsaktudunk.

Waverlyhallotta,ahogySarekfelsóhajt,deaztánrésnyirekinyíltaválaszfal,ésfeltárul-takalefelévezetőlépcsőfokok.Atúloldalonerősebbvoltalégmozgás,ésahirtelenlég-

nyomáskülönbségtőlbedugultafüle,degondnélkülbelehetettlélegeznialevegőt.

MégötszörfolytattákleSarekkelugyaneztapárbeszédet.Sarekmindenegyesemelet-nélnekiállt tiltakozni,Waverlypedigmindenegyes emeletnél addigkönyörgött, amígafiúkinyitottaaválaszfalat.Valahányszorújszintreért,hátborzongatómegfellebbezhetet-lenséggelzáródottbemögötteazajtó,ésWaverlykezdettráébredni,mekkorakockázatotvállalt.Minéllejjebbértahajógyomrába,annálnehezebbenvettealevegőt,annáljobbankóválygottafeje,ésannálerősebbenszédült.Alevegőegyreritkábbéshidegebblett.

Mivan,hamár…Nemengedtemagának,hogybefejezzeagondolatot.

Méggyorsabbanfutott,dekezdtecserbenhagynialátása.Egyrehomályosabblettkörü-lötteminden.Mármajdnemelérteazutolsóválaszfalat,amikormegbotlottasajátlábában,ésegyféllépcsőfordulótzuhantlefelé.Aválaszfalonlandolt,néhánymásodpercigkábánfeküdtafémajtón,deaztánahomlokánvégigfolyóvérmagáhoztérítette,ésfelült.Afém-lépcsőkélessarkacsúnyánfelhasítottaatérdét,ésamikorvégigsimítottahomlokán,meg-lepődveállapítottameg,hogyegymélyvágáshúzódikahajvonalánál.Remegőkézzelvé-gigtapogattaakarját,alábát,abordáit,agerincét,denemtöröttelsemmije.

Egyörökkévalóságnaktűnt,mirefeltudottállni,ésodatudottbicegniazrádióhoz.

–Sarek–mondtalevegőértkapkodva.–Nyisdkiazutolsóválaszfalat.

–Nemtehetem,Waverly.

–Muszájeztmindenegyesalkalommalvégigcsinálnunk?

–Mostmásrólvanszó.Mostténylegnemtehetemmeg.

–Mirőlbeszélsz?

–Nincsenelektromosságalejjebblévőszinteken.Nemműködnekaszenzorok.

–Deazajtókattudodmozgatni,nem?

–Fogalmamsincs,van-elevegőatúloldalon.

Waverlyérezte,hogyahomlokárólelkezdbelefolyniavérajobbszemébe.

–Milenne,haegyszerűenkinyitnád,ésakkormegtudnánk,van-eottlevegő?–kérdez-te,ésdühösenletörölteavért.

–Nemakarlakmegölni.

–Sarek.AKözpontiTanácstagjakéntparancsolom,hogynyisdkiezaválaszfalat.–Is-métnemlátottsemmitaszemébefolyóvértől,ezértbelemélyesztettekörmétaköpenyébe,ésleszakítottegycsíkotazaljáról.–Sarek,komolyanbeszélek!Nyisdkiaztarohadtaj-tót!–üvöltötte,miközbenahomlokakörétekerteavászondarabot.

–Waverly–mondtaSarek,éselcsuklottahangja.–Asiklókmárindulnak.

–Eszemágábasemvoltilyetkérnitőled.

–Dehogyanjuttokfel,haénmárnemleszekitt?

–Mielőttelindulsz,nyisdfelazösszesválaszfalat.

–Aztnemtehetem.

–Visszazáromőket,mielőttelhagyomahajót.

–Feláldozodahajótegyetlenemberért.

Waverlyerrehirtelennemtudottmitmondani.Helytelenülcselekedett,ésezttudtais.Semmisemvoltfontosabbaküldetésnél,ebbőlkövetkezőenpedigsemmisemvoltfonto-sabbahajóntalálhatónövényeknél,melyekközülrengetegethiábaiskerestekvolnaazÚjLátóhatáron.Ésperszeottvoltakmégacsirkék,akecskék,améhek,ahangyákésahalak.Őkmindodaveszhetnek.Sethviszontottvolt,lent.Éslehet,hogyéppenhaldoklott.

–Őegyfontosember–mondtaWaverlyvégül.

–Ennyiresenkisemfontos.

–Deigen,haahajónakmárannyi.Ésennekannyi,Sarek.–Akkoraerővelvágottráazintercombillentyűzetére,hogyagombokfelsértettékazujjait.–Nyisdkieztarohadtaj-tót!

Olyansokáignemérkezettválasz,hogyWaverlykezdteaztgondolni,Sarekitthagytaőtmeghalni.Deaztánrésnyirekinyíltazajtó.Alevegőolyandühödtenzúdultkiazegyreszélesedőnyíláson,hogyWaverlyelőszöraztgondolta,atúloldalonmáravákuumvárja.Denem,tudottlélegezni.Nagyonritkaéshidegvoltalevegő,deahhozelég,hogyneful-ladjonmeg.

Waverlylerohantazutolsónéhánytucatlépcsőn,majdmegiramodottaraktárdokkbejá-rata felé. Kinyitotta a hatalmas terem ajtaját, és végigpillantott az egymáson sorakozó,hosszú sorokba rendezett óriási tároló konténereken. A ki-kihunyó tartalékvilágítás föl-döntúli,hátborzongatófénybeburkoltaezeketazacélhegyeket,melyekhosszanelnyúltakateremhátsórészefelé.Waverlyolyangyorsanlépdelt,amilyengyorsancsakengedteaszíveésatüdeje.Érezte,ahogyatérdénlévővágásbólszivárgóvérátáztatjaazokniját,denemfoglalkozottvele.Nemfoglalkozottazzalsem,hogymennyirefájnakasebei.Csakazszámított,hogyeljussonSerhez.

MinélközelebbértazEmpyreumjobboldalához,annálközelebbkerültahajótestentá-tongólyukhoz.Éreztealyukjelenlétét;érezte,hogycsakarravár,hogymagábaszívja.

Egyörökkévalóságnak tűnt,mirekeresztülvágottahatalmascsarnokon.Egyszermeg-próbáltfutni,deazonnalvibrálófeketepontokjelentekmegaszemeelőtt,ezértkénytelenvoltmegállni.Hamégjobbanmegerőltetiaszívétésatüdejét,elfogájulni,ésájultansen-kinekazéletétnemlehetmegmenteni.Ígyaztánlassanlépdelt,éstekintetétatávolbasze-gezte,aholapárhuzamoskonténersorokösszetalálkoztak.Hogyishívjákezt?Pedigtanul-tákrajzórán.

Távlatpont.Nemvetteleaszemétateremtúlsóvégéről,aholatérminthaösszezsugo-rodott,ésegyetlenpontbasűrűsödöttvolna.

Zavarosangondolkodom,mondtamagában.Egyhelybenjárazagyam.

Egyikláb,másikláb,aztánmegintazegyik,ésmegintamásik,ésígytovább.Túlkicsi-ketlépett.Olyannagyvoltezaterem.Olyansoklépéstkellettmégmegtennie.

Egyszermegbotlott, és a földre esett. Zsibbadt volt a nyelve, úgy érezte,mintha egynedvesrongyottartanaaszájában.Megnyaltaazajkát,ésérezte,hogyszárazéscserepes.

Aztánészrevette,hogyújrajár.Talponvolt,ésújrajárt.Atávlatpontkiszélesedett.Márláttaatávolságotakonténersorokvégeközött.Mármajdnemottvolt.

Hamarabbelérteahegygerincekvégét,mintremélte.Azonkaptamagát,hogyateremvégénáll,ésafalatnézi.Ittvagyok,futottáthalványanazagyán.Sikerült.

Nemtudta,melyikajtóvezetabörtönbe,ezértelindultalegközelebbifelé.Kinyitotta,ésolyanerővelvágottazarcábaahideg,hogyegypillanatraazthitte,egyenesenavilág-űrrenyitottajtót.Ajobboldalilépcsőházvolt.Egyfordulóvallejjebbmárabörtönhözve-zetőfolyosónakkellkezdődnie.

Bármilyentávolinakistűntazalattalévőszint,Waverlylábailebotorkáltakalépcsőn,akezeelőrenyúlt,ésmegfogtaakilincset,atestepedigkeresztülhaladtazajtón.Azajtóegyfolyosóranyílt.Abörtönbejáratánálállóelhagyatottőrhelyvégtelenültávolinaktűnt.

–Hallasz?–suttogtaWaverlybeleasötétbe,majdelindultelőre.

Járásközbenújramegújranekikelletttámaszkodniaafalnak.Aplafonraszegezteate-kintetét,mertfélt,hogyhalenézapadlóra,összeesik.Amikoraztánajobbkezénélmegje-lent végre a börtön ajtaja, nem akart hinni a szemének.Hogyan sikerült idáig eljutnia?Most,hogytisztánérezte,menyireritkaittalevegőésmilyenszaporánveraszíve,rájött,hogyalehetetlenrevállalkozott.Hogyanfogvisszajutniasiklódokkbailyenállapotban?

Mindegy,mostSethvoltalegfontosabb.

–Hallasz?–motyogtamegint,pedigkiabálniakart.Kísértetieséselhagyatottvoltabör-tön,akáregysíremlék,ésWaverlyattóltartott,hogyelkésett.DeakövetkezőpillanatbanmárSethcellájaelőttállt,ésarácsokközöttlesettbefelé.Nemláttaafiút.

–Seth–suttogta.

Egyalakrajzolódottkiacellatávolabbi,sötétbeburkolózósarkából.SethArdvalevoltaz.Összekuporodvafeküdtapadlón.

–Waverly?–kérdezteSeth.–Miazistentcsinálszitt?

–Idejöttem–mondtaWaverlyvalakimásnakahangján,valaki olyanén, akipapírvé-konyvolt.–Ittvagyok.

–Teidióta–mondtaSeth,deközbennevetett.Talpraugrott,ésodaszaladtarácshoz.–Tehülyeidióta.

–Szívesen,tesegg–nyögtemégkiWaverly,mielőttelveszítettevolnaazeszméletét.

FŰRÉSZLAP

Sethnemhittaszemének.WaverlyMarshallottfeküdtelőtteaföldön.Úgynézettki,mintakitmegvertek,ahalántékánlévőhevenyészettkötésbőlbarnásfolyadékcsordogált,hogyaztánvégigfolyjonazarcán.Mindenerejételhasználta,hogylejussonide.

–Kevésalevegő–motyogtaSethmagaelé.Azt,hogymennyirekevés,csak.mostvetteészre,miutánfelkeltaföldről,ésidejöttarácsokhoz.Kóválygottafeje.Nemcsoda,hogyWaverlyelájult.–Waverly!Ébresztő!Hé!

Waverlymegsemmozdult.

Sethkinyúltarácsokközött,decsakalábszárátérteel.Megböködte,megütögette,dehiába.Végülodamentacellasarkábanállócsaphoz, teletöltöttegypoharathidegvízzel,ésWaverlyarcábaborította.

Waverlykinyitottaaszemét,ésmeglepettennézettSeth-re.

–Mivan?

–Mitkereselitt?–kérdezteSethlevegőértküzdve.

–Azértjöttem…–Megdörzsölteahomlokát,minthahasogatnaafeje.–Hogykivigye-lek.

–Holvannakakulcsok?

–Kulcsok?–kérdezteWaverlyértetlenül.

–Hogykinyisdazajtót–mondtaSeth,ésborzalmaselőérzetetámadt.

–Nemelektronikusannyílik?–kérdeztebizonytalanulWaverly.

–Nincseneknáladakulcsok?

–Nemtudtam,hogy…–Sethbiztosvoltbenne,hogyhanemlenneennyirekimerült,Waverlyelsírtavolnamagát.

–Jézusom,Waverly!–Belebokszoltalevegőbe,ésamozdulattólkishíjánhanyattesett.

–Annyirahülyevagyok–mondtaerőtlenülWaverly.

Sethmegráztaafejét,majdleültaföldre,ésnekitámasztottaafejétarácsnak.

–Jobb,hamostelindulszkifelé–mondta.Érezte,hogyharagudniakelleneWaverlyre,deahhoztöbboxigénrelettvolnaszüksége.Megkülönbenis,márbeletörődöttamegmá-síthatatlanba.

Waverlykörbenézett,ésészrevette,hogyJacobcellájaüres.

–Hogyanjutottki?

–Afeleségemegszöktette–mosolyodottelSeth.

–Afelesége?–ráztamegafejétWaverly.–Hogyan?–kérdeztezihálva.–Őasiklóval

jött,deafelesége…

–Lehet,hogyakkorjött,amikormegtámadtákahajót…–mondtaSeth,ésnéhánymá-sodpercreelhallgatott,hogylevegőhözjusson–,ésittmaradt.

–Álmombansemgondoltamvolnaerre–suttogtaWaverly.

Setharraszámított,hogyWaverlytjobbankifogjaborítaniadolog,deazoxigénhiány-tólalighanemvalamilyenmódosulttudatállapotbakerült.Kacsintvapislogott,ésláthatóannehezéreesett,hogyfókuszáljonaszemével.

Waverlyavérestérdéretámaszkodvanagynehezenfeltápászkodottaföldről,ésodatá-molygottarácsbabeleszorultfűrészhez.

–Ezthasználták?

Sethfelállt,amitőlismétkóvályognikezdettafeje.Lehet,hogyősemvoltteljesenma-gánál,mertteljesenmegfeledkezettafűrészről.

–Nézdmegatáskát!–mondta,éshirtelenhatalmábakerítetteareménykedés.

–Ezt?–Waverlyodabotorkáltakishátizsákhoz,ésfelvette.Belenyúlt,éselőhúzottbe-lőleegyfényeskorongot.–Miez?

–Egyfűrészlap!Cseréldki!Beletudodtenni?

Waverlyletérdeltarácselé,amelyikbebeleszorultafűrész.Ahogyavérestérdehozzá-értapadlóhoz,azarcaösszerándultafájdalomtól.Lassanésügyetlenülnekiálltleszerelniafűrészrőlaféligleszakadt,meghajoltlapot.Többszörismegvágtaazujját,mirenagyne-hezensikerültkiszabadítaniaaszerszámotarácsésafűrészlapfogságából.Ezutánmeg-próbáltakirángatniamegvetemedett lapotahasítékból,amitSetharácsbavágott,deazmegsemmoccant.

–Nemszámít–motyogtamagaelé,ésrátetteazújlapotafűrészre.

–Hogyhogynemszámít?–kérdezteSeth.

–Miért nem vágtad szét simán a zárat? – kérdezte,majd felemelte a fűrészt,megtá-masztottaacsípőjén,ésodabotorkáltakulcslyukhoz.–Ottcsakzárnyelvetkellelvágni,nem?

–De–mondtaSeth,ésrendkívülostobánakéreztemagát.

Waverlynekinyomtaanehézszerszámotazárnak,ésbeindította.Afűrészegyerősrán-dulássaléletrekelt,ésbelekapottafémbe.Waverlyhunyorogvanézteaszikraesőt,ésva-lahányszor valamelyik tűzforró szikra a bőréhez ért, felmordult. Az egész rettenetesenhangosvolt,ígySethafüléreszorítottkézzelnézte,ahogyWaverlydolgozik.

Waverlyúgydülöngélt,minthabelennerúgva.Zihálva,kétségbeesettenvettealevegőt.Sápadtvolt,ésminthakezdettvolnabekékülniaszája.Sethelsemtudtaképzelni,mitőlvanmégegyáltalánmagánál.

Amikor sikerült átvágniaazárat,Waverlyegyszerűen lehajítottaa fűrészta földre, ésóvatosanmegpróbáltakinyitniazajtót.Azajtókitárult,ésWaverlyakövetkezőpillanat-

banmárSethkarjaibanvolt.

–Köszönöm–súgtaSethWaverlyhajába.

–Neköszöndmeg.

Ahogy magához szorította, Seth érezte Waverly szívverését, és a mellkasa szaporaemelkedésétéssüllyedését.Vagyegypercigálltakígyegymásbakapaszkodva,majdSethmegfogtaWaverlykezét,éshúznikezdtemagautánafolyosón.

–Nemhiszem,hogymeg tudomcsinálni–mondtaWaverlyzihálva.–Olyanmesszevan.

–Fogdbe–csattantfölSeth.

–Olyanfáradtvagyok.

–Nemvagyokrákíváncsi.Gyerünk!–mondta,azzalelkezdtefelfelétolniWaverlytavészfényekbenúszó fagyos lépcsőházban,majdmiutánelértékakövetkezőszintet,eltá-mogattaaraktárdokkajtajáig.Hihetetlenülhidegvoltaraktárban,ennekellenérebetoltaWaverlytahatalmasterembe.Haszükségleszrá,aválláraveszi,bárnemvoltbennebiz-tos,hogyelbírja.Aligmaradtoxigénalevegőben,éscsontighatoltahideg.Kétségbeeset-tenjártattavégiga tekintetétasorbaállítottkonténereken.Bárcsaktudná,melyikkonté-nerbenvannakazoxigéntartályok.Denemtudta,nekiállnimegkeresnipedigőrültséglettvolna.

Sethkezdettegyrefurcsábbtudatállapotbakerülni.Azegyetlendolog,amitfelfogottakülvilágból,Waverlycipőtalpánakanyikorgásavolt.Alátómezejéneknagyrészeelsöté-tült,egyedülközépen látottegyfényespontot,ott,aholakonténersorokösszeérteka tá-volban.Amesszi távolban.Ahihetetlenülmesszi távolban.Ekkor észrevette, hogyWa-verly övét markolja, és már csak ő tartja talpon a lányt. Amikor aztánWaverly végülösszecsuklott,Seth lefektettea földre,épkezévelmegfogtaabokáját, éshúznikezdteaszemköztifalfelé.VagyWaverlyvoltrettenetesennehéz,vagyővoltrettenetesengyenge.

EkkoregydalcsendültfelSethfejében,egyicipicipókrólszólódal,amitazanyukájaénekelt neki kiskorában.Egy icipici pók felmászott az ereszen…Egy icipici pók felmá-szott…–szóltafejébenazelsősor,akáregyvégtelenítettmagnószalagon.Szörnyengyer-mekded,idegesítőéselviselhetetlenvoltadal,ésSethnagyonszerettevolnaelhallgattat-ni,deaztánazonkaptamagát,hogyamondókaritmusáralépked,ígyhagyta,haddszóljontovább.

Hogymennyiidőbetelt,amígkeresztülvágtakaraktárdokkon?ErreakérdésreSethké-sőbbsemtudtaaválaszt.Ugyanúgylehetetttízperc,mintkétóra.Akárhogyis,végülotttaláltamagátazajtóelőtt,ésazajtótkinyitvakilépettalépcsőházba.

–Waverly–mondta,ésasíráshatáránvolt.–Nemtudlakvinni.Akezem…

Azujjairettenetesenfeldagadtak,éskezdtekelkékülni.

–Muszájfelébredned.Waverly?

Letérdeltmellé, ésmegpróbáltamagához téríteni, először kisebb ütésekkel,majd egy

jókorapofonnal,dehiába.

–Oké–mondtakifulladva.–Végülisteegysoványlányvagy.

AcsuklójánálfogvafelültetteWaverlyt,aztánnekitámasztottaafalnak,ésmindenerejétösszeszedveaddigtoltafelfelé,amígakarjátátnemtudtavetniajobbvállán.Épkezévelátkaroltaaderekát,ésreménykedett,hogyezeléglesz.

– Istenem–nyögte, ahogy repedtbordái felsikoltottakWaverly súlya alatt.Egyszerreegyetlépett,ésmindenlépcsőfokutánmegálltpihenni.Apókosmondókaolyankitartóanszólt a fejében,hogykezdte a fülével ishallani–Egy icipicipók…Egy icipicipók…–énekelteazanyjaasüvítőszélben.

Végtelennek tűnő küzdelem után Seth azt érezte, hogy a feje nekiütődik valami ke-ménynek.Amikorfelnézett,rájött,hogyegyválaszfalaz.Annyirameglepődött,hogyleej-tetteWaverlytalépcsőre,akinagyotkoppantaföldön,éshalkanfelnyögött.

–Neharagudj – suttogta,majdodavonszoltamagát az intercomhoz, ésmegnyomta agombot.–Nyissátokkiaválaszfalat–mondtaalighallhatóan.–Légyszíves.

Nemérkezettválasz.

–Légyszíves–mondtaújra.–Csapdábaestünk.

–Halló!–hallottaSarekhangjátahangszóróból.–Waverly?

–Ittvanőis–mondtaSeth.–Nyisdkiazalsóválaszfalat.

–Hihetetlen,hogytimégéletbenvagytok–mondtadöbbentenSarek.

–Gyorsan!–Sethmegpróbáltkiabálni,decsakannyitértel,hogyirtózatosnyilallásha-sítottafejébe.Tudta,hogyhamostelájul,mindkettenmeghalnak,ezértkényszerítettema-gát,hogyvegyennéhánymélylélegzetet,amitőllassanenyhülnikezdettafejfájása.

–Készüljetekfel,hogyleszegykisszél–mondtaSarek.

Lassankinyílt.azajtó,ésmeleglevegővágottSetharcába.

AcsuklójánálfogvahúznikezdteWaverlyt.Waverlyfejenekiütődöttalépcsőfokoknak,deSeth-neknemvoltválasztása,keresztülkellettvonszolniaalánytaválaszfalvonalán.Amikorátértekatúloldalra,újrahívtaSareket.

–Rendben,bezárhatod–mondta.

Azajtólassanbecsukódott,ésaszélviharaligérezhetőszellővészelídült.

Itt,hasokkalnemis,dejobbvoltalevegő.Sethérezte,hogylassulaszívverése,ésafejfájásaiscsillapodottegykeveset.PárpercelteltévelWaverlykezdtevisszanyerniaszí-nét,ésalégzéseismélyültéslassult.Sethismétmegütögetteazarcát,ésmegpróbáltafel-ébreszteni.

–Waverly,édes,feltudszkelni?

Waverlyösszecsuktaéskinyitottaaszáját,denemválaszolt.

Sethfelpillantottatízszinttelfölöttüklévőkövetkezőválaszfalra.

–Semmiség–mondtaelkeseredetten,ésfelnyaláboltaWaverlyt.

Azizmaiüvöltöttekafájdalomtól.Afejfájásaújulterőveltértvissza,olyanvolt,minthavalakiököllelvernéakoponyájabelsejét.Mindenlépcsőnélfelnyögött.Mégsohaéletébennemerőltettemegmagátennyire,depontosan tudta,mi történne,hamegállna.Ezért in-kábbnemálltmeg.

Amikor elérte a következő válaszfalat, leültette Waverlyt a földre, és megnyomta agombotazajtómellett.

–Sarek?Nyisdakövetkezőt.

Nem jött válasz, csak kinyílt az ajtó, és újabb adagmeleg levegő zúdult rájuk.Mostsokkalerősebbvoltaszél,ésSeth-nekmindenerejéreszükségevoltahhoz,hogyfelvon-szoljaWaverlytalépcsőn.Ezalevegőazonbanmártelevoltoxigénnel,ésSethmohónte-leszívtaveleatüdejét.

–Zárd be –mondta,miutánWaverly lábfejét is áthúzta a válaszfal vonalán.Az ajtóhangtalanulahelyérecsúszott.

Sethlerogyottaföldre,éscsakfeküdtott,ésszívtabeésfújtakieztacsodálatosleve-gőt,éssemmimásranemtudottgondolni,csakabennelévőrengetegoxigénre.Afejfájásanemenyhült, és az izmai is ugyanúgy rángatóztak, de tisztábban tudott gondolkodni, ésúgyérezte,képesfolytatniazutat.

Hallotta,hogyWaverlyfelnyög,ésamikorfelült,aztlátta,hogyalányeltakarjaasze-métakezével.

–Waverly–mondta.–Jólvagy?

–Hogyjutottam…–Waverlykörbenézett,éslassanfelfogta,holvannak.–Te felhoz-tál?

–Ja–mondtaSeth.

–Sajnálom.Énpróbáltam.

–Tudom–mondtaSeth,ésfeltápászkodottaföldről.Bárerősenremegettalába,habi-zonytalanulis,desikerültmegtartaniamagát.–Gyere–nyújtottaakezétWaverlynek.

–Milyenmesszevagyunk?–kérdezteWaverly,miközbenegyikkezévelSeth-be,amá-sikkalakorlátbakapaszkodvafelállt.

–Félútonlehetünk.

–Oké–mondtaWaverly,éselindultSethutánalépcsőn.

Csendben,némánvánszorogtakfölfelé,csakacsoszogásukésazihálólélegzetvételükhallatszott.Sethanyakábanérezteapulzusát.Hihetetlenülgyorsanvertaszíve,akörmeikörülkékesvoltabőr,aszájaszárazvoltésragacsos.Waverlybizonytalanulálltalábán,ésalevegőtisszaporánészihálvavette,deúgytűnt,leszelégerejeavisszaúthoz.

Akövetkezőválaszfalnálmégerősebbvoltaszél.Alevegőbársonyosvolt,azízeakárpedigakárareggelibúzamezőké.Sethegyszerűenképtelenvoltbetelnivele.

–Ezmárjobb–mondtaWaverly,miutánezazajtóisbecsukódottmögöttük.

Nemindultakrögtöntovább,csakálltakegymásmellettalépcsőfordulóban,éspróbál-tákösszeszednimagukat.Seth érezte, ahogyavégtagjaibavisszatér az erő, ésmintha afejfájásaisenyhültvolna.Újratudottgondolkodni.

–Miértjöttélleértem?–kérdeztevégül.

–Hogyérted?–nézettWaverlykihívóanafiúra.

–Úgyértem,hogykockáratettedazéletedet,hogykihozzál.Miért?

Waverlyelképedvenézettmagaelé.

–Teismegtettedvolnaértem,nem?

–Éntudom,hogymiérttettemvolnamegérted.Dearravagyokkíváncsi,hogytemiértcsináltad.

–Temiértcsináltadvolna?–kérdezteWaverlykihívóan.

Hosszúmásodpercekigcsakbámultákegymást,végülSethnembírtatovább,éselfordí-tottaatekintetét.

–Rendben.Akkormondd,hogynemakarszbeszélniróla–mondta,ésWaverlytkike-rülveelindultfelfeléalépcsőn.

–Egyegyszerűköszönömismegtettevolna–sziszegteWaverly.

–Teistudod,hogyeznemigaz–fordulthátraSeth,ésegysötétpillantástlövelltWa-verlyfelé.Waverlyösszeszorítottaaszáját,éskétvonaljelentmegakétszemöldökekö-zött.

–Tudod–mondta,miközbenakettejükközött sorakozó lépcsőfokokatnézte–,ezazantiszociálisdolog,amitnyomsz…márlejárt.

–Pedigúgytűnsz,mintakinekbejön.

–Eztmeghogyérted?

–Pontosantudod,hogyértem–mondtaSethzihálva.–Csakzavar,hogykimondtam.

–Ezigaz.Zavar.–Waverlymostúgybeszélt,mintegyelkényeztetett,sértődöttkislány.–Beképzeltvagy,nemhallgatodmeg,amitmásmond,aztáncsodálkozol,hogybeakar-nakzárni,ésmesszeakarjákhajítaniakulcsot!

–Mégismitképzelsz?–pördülthátraSeth.–Azthiszed,atedolgodmegszelídíteniacivilizálatlanvadembert?Énnemvalamimeseszereplővagyok.

–Mintahogyénsem–mértevégigWaverlykarbatettkézzelSeth-et.–Ésbűnözőkre-habilitációjávalsemfoglalkozom.

–Netegyélúgy,minthatesohanemtévedtélvolnaátasötétoldalra–mondtaSeth.–Láttam.

Waverlyekkorminthahirtelenösszementvolna:apró,aszottkisteremtménnyézsugoro-

dott.Sethszerettevolnavisszaszívniamondatot,demárkésővolt.Waverly lehajtottaafejét,minthanemakarná,hogyafiúránézzen.Sethnemtehetettmást,minthogymegfor-dult,éstovábbindultalépcsőn.

Hallotta,ahogyWaverlymögöttekapaszkodik,deminthamégazihálásaisacsoszogá-saiselcsendesedettvolnaattól,amitmondottneki.Barom,mormoltamagábanSethmin-denegyeslépcsőfoknál.Barom.Barom.Barom.

Azutolsó válaszfalnálWaverly odaszaladt az intercomhoz, ésmegnyomta a központivezérlőgombját.

–Sarek?Nyisdki!

–Rendben–válaszoltaSarek,ésazajtófélrecsúszott.Atúloldalonugyanolyanlégnyo-másvártaőket,ésittmáralevegősűrűségesemkülönbözött.

Amikorbezárultmögöttükafal,Waverlyodalépettafelsőintercomhoz,ésújraSarekethívta.

–Találkozunkasiklódokkban,rendben?

Nemjöttválasz.

–Sarek?

Waverlyvártnéhánymásodpercet,majdodafordultSeth-hez.

–Márbiztoselindult–mondta.

–Bárcsakelmehetnénkaszállásszintrepárdologért–mondtaSethsóvárogva.Voltegyképeazédesanyjáról,ésnagyonszerettevolnamagávalvinni.

–Azjólenne.–Waverlyhangjábólelpárolgottaharag.EgymásranéztekSeth-tel.

–Waverly–szólaltmegSeth.

–Elég–emeltefelakezétWaverly.

–Éncsak…sajnálom.

–Mondtam,hogyelég!–csattantfelWaverly,deaszemébenbűntudatcsillant.–Hall-gatnomkellettvolnarád.

–Azazember…azazembermegöltegygyereket.Megérdemelte.

–Talán–mondtaWaverly,deatekinteteugyanolyanzaklatottmaradt.Mindkettentud-ták,hogynemazalényeg,megérdemelte-e,vagysem.–Azthazudtammagamnak,hogycsakinformációtakarokkiszednibelőle,deeznemvoltigaz.

–Akkormiértcsináltad?–kérdezteSeth.

Waverlynekmegremegett a szája, a fejepedigoldalrabillent, ésúgy lógott anyakán,minthaagerincemárnembírnátovábbtartani.

–Mertjólesett–mondtavégül.

SethWaverlyvállára tetteakezét.Tudta,hogyeznemsokatér,defogalmasemvolt,

mitmondhatna.

Waverlysemmondottsemmi,ésnemisnézettrá,deSethérezte,hogyegykicsitenyhülafeszültségazizmaiban.

Némacsendhonoltasiklódokkban,amikorbeléptek.Kétsiklómárelment,deegyhar-madik indulásrakészenvárakozott a légzsilip ajtajánál.SarahHodgeskarba fontkézzelálltarámpaaljánál,ésmérgesentoporgott.Waverlyelindultasiklófelé,Sethpedigkövet-te.Mostelőszörgondoltbele,mikövetkezikezután.

–Gondolom,mostmindenkiátmegyazÚjLátóhatárra–mondta.

–Vagyaz,vagyahalál–vontamegavállátWaverly.–Ennekahajónakannyi.

–Ja–mondtaSeth.–Deakkor,gondolom,mostantólazazelmebetegnőfogdirigálni.

–Valószínűleglefogcsukni.

–Tényleg?

–Talánabörtönbentalálkozhatomanyával.VagyAmandával.

–KiazazAmanda?

–Ővoltazegyik,akisegítettmegszökni.

–Szerinted ez lesz?Mész a sittre a többi bajkeverővel együtt,mindenkimásnak pe-dig…

–Úgykellviselkednie,mintIstenszelídbáránykájának–fejeztebeWaverlydühösenamondatot.–Ötpercigsemfogodkibírni.

–Akkorzároshatáridőnbelültalálkozunkmajdabörtönben–mondtaSeth,deakövet-kezőpillanatbanmegtorpant.Támadtegyötlete.WaverlyekkormárbicegvefutottSarahfelé,ígySeth-nekigencsakmegkellettiramodnia,hogynéhányméterreasiklóelőttutol-érje.

–Nemgondoltam,hogymegfogszvárni–mondtaWaverlySarah-nak.

–Márvagyegytucatszormajdnemelmentek–mondtarosszallóanSarah,majdodafor-dultSeth-hez:–Remélem,boldogvagy.Majdnemmeghaltam,csakazért,hogyWaverlykihozhassontéged.Ráadásulmegsemérdemelted.

–Énisörülök,hogyéletbenvagy–mondtaSeth.

Waverlyelindultarámpán,ámSethmegfogtaakönyökét.

–Mivan?–kérdeztemérgesenWaverly.

–Valamitmondanomkellneked–sziszegteSethafogaiközött.

–Majdmonddelafedélzeten!–WaverlymegpróbáltakiszabadítanimagátSethszorítá-sából,dea fiúavállára tetteakezét.Waverlykeménynek,dekicsinekéreztemagát, ésamikorSethhúznikezdtemagafelé,beletámolygottakarjába.

–Eznemamegfelelőpillanat!–kezdteWaverly.

–Mondanomkellvalamitneked,éstemegfogszhallgatni.

–Tessék?–kiáltottaWaverly,ésSarah-ranézett,aztánasiklórakterébevezetőrámpára–mindenhova,csakSeth-renem.–Indulnunkkell!

–Nemérdekeltöbbé,hogynemvagyokelégjóhozzád–mondtaSeth.

–Mirőlbeszélsz?–kaptafelafejétWaverly.

–Aztmondtam…–SetholyanközelhúztamagáhozWaverlyt,hogyalélegzeteafruf-rujátsúrolta–,hogynemérdekel,hogynemvagyokelégjóhozzád.

Waverlycsakbámultrátátottszájjal,ésezegyszerfogalmasemvolt,mitmondhatna.ÍgyaztánSethmegcsókolta.

Nemúgy indult a csók, ahogyelképzelte.Semgyengéd, semszeretettek, semkedvesnemvolt.Dühösvolt,mohóéskétségbeesett.Waverlyelőszöregésztestébenmegfeszült,deaztánapránkéntmegadtamagát,ésvégülőismohónSethszájáraszorítottaaszáját.

–Azistenszerelmére–mondtaSarah.–Gyertekmár!

Waverly kiszakította magát Seth öleléséből, majd tett két lépést hátrafelé. Láthatóanzaklatottvoltésfeldúlt.

–Énnemmegyek–mondtaSeth,éslelépettarámpáról.

–Micsoda?–kiáltottaWaverly.–Miazistenrőlbeszélsz?

–Énnemmegyek,Waverly–ismételtemegSeth.

–Ahogygondolod–mondtaSarah,ésmegnyomottegygombotarámpairányítópanel-ján.

Arámpaemelkedikezdett,ésWaverlytérdrerogyott.

–Miazistentcsinálsz?

–Mégnemtudom–mondtaSeth.–Dejobbígy,hogytesem.

–Eztnemhiszemel!–üvöltötteWaverly,ésmegindultazirányítópanelfelé,deSarahelkaptaaderekát,ésvisszatartotta.–Seth!Miazistenfolyikitt?

–Hamarosantalálkozunk–kiáltottaSeth.

Waverlylehasaltacsukódórámpára,ígySethmégláttaazarcát,amivörösvoltaharag-tól.

–Megölödmagad,ésénsohanemfogoknekedmegbocsátani!SethArdvale,egybe-képzeltfaszfejvagy!

Arámpamármajdnembecsukódott,ésSethtudta,hogyhamégmondaniakarvalamit,aztmostkellmondania.Denem találta a szavakat, ígyvégül csak felemelte akezét, ésmegpróbáltrámosolyogniWaverlyre.Waverlyelképedve,könnybelábadtszemmelnézteSeth-et.

Néhánymásodpercmúlvabecsukódottarámpa,majdbeindultakahajtóművek.Asikló

felemelkedett apadlóról, lassanbelebegett a légzsilipbe,végülbezárultmögötteazsilipajtaja.Waverlyelment.

Beképzelt,ízlelgetteaszótSeth.EztmondtaráWaverly,ésnekitetszett.

Megfordult, ésmiutánvetett egyutolsó pillantást azotthonára – a falakmentén lógóüresEgyEmberesekre,asiklókra,melyekőskorimadarakmódjáragubbasztottakegymásmellettapadlón,afejefölöttnémánvillódzólámpákra–elindultalegközelebbiEgyEm-beresfelé.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

ŐszintehálámVictoriaHanley-nekésMichaelRyannek,amiértelolvastákakéziratot,és megosztották velem az értékes észrevételeiket. Köszönök mindent az én csodálatosügynökömnek,KathleenAndersonnak.KöszönetilletiJenniferWhist,MollieTravert,Ra-chelEkstromot,SarahGoldsteintésaSt.MartinPressteljesvarázslócsapatát.

TARTALOM

ELSŐRÉSZÖNHITTSÉGMENEKÜLÉSHŐSAVEZETÉSNEHÉZSÉGEIANYOMGALENÉSEDDIEAMÚLTJELEKHIVATALOSNYOMOZÁS

MÁSODIKRÉSZHATALOMÚJSZABÁLYOKNEMHIVATALOSNYOMOZÁSAPÁSZTORASZAKADÁRALÁNYATÁMADÁSAKÖZPONTITANÁCSAZOBSZERVATÓRIUM

HARMADIKRÉSZAZIGAZSAGAFELÉPÜLÉSASZABADULÁSABESZÉLGETÉSRABOKAZÖSSZECSAPÁSVADONTERMŐIGAZSÁGUTALÁSOKSÉRÜLÉS

NEGYEDIKRÉSZSZIKRAGYAKORLÁSAZUTOLSÓÁMENAZÜNNEPSÉGALEGJOBBTERVMACSKAÉSEGÉRVILLANÁSVAKSÁGCSAPDÁBANPÁNIKFŰRÉSZLAP

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS