Finta KataFinta KataFinta KataFinta Kata

ANNA HÁROM LÁNYA

Finta Kata

Anna három lánya

Szerzői kiadás, 2010

3

TARTALOM

TemetésAz otthonTragédia

Apa rokonságaGimnáziumi évekMúlik az idő

MindenszentekElső szerelemAz első bál

Petra házasságaIldikó, Anna barátnőjeJelentkezik az első unoka

ÓvónőképzőAnyai aggodalmak

Második unokaBetegségHűtlenségUnokák

Lyuk a fürdőszobánSzalonnasütés

DöntésMegyek Amerikába!

Egy év múlvaVéletlen találkozás

Új állásbanAnna távoli unokái

BarátságVáratlan fordulat

4

Anna három lánya

Temetés

ÁLLNAK A SÍRGÖDÖRNÉL, – kisírt szemel, meggyötört fiatalédesanyjukhoz szorosan simulva. Anyjuk fekete gyász-ruhájában, sápadt arcán gyötrelem és félelem, szemei márszárazak, elsírt könnyeiről kivörösödött arca árulkodik.Kezét kalapjához emeli, a langyos tavaszi szél által meg-lebbentett fátylát igazítja helyére. Erős vállai meggör-nyedve, a fájdalomtól mintha nehéz életének egész súlyáthordaná a hátán.

Anna három tizenéves kislányával áll a barátok, isme-rősök karéjában, akik megjelentek a tragikus körülmé-nyek között véget ért családapa temetésén, hogy részvétü-ket, együttérzésüket kifejezzék az asszonynak, aki súlyosesemények után elveszetten, reménytelenül tekint le amélybe, immár koporsóban fekvő férjére, aki önkezévelvetve véget életének, búcsúszavak nélkül hagyta itt acsaládját. Szomorúan néz kedves lányaira, akik életko-rukhoz igazán nem illő, mélyfekete ruhában állják körülanyjukat, szorosan fogják a kezét, attól tartva, nehogyelhagyja őket.A kisváros temetőjében a délutáni napsugár fénye

átszűrődik az illatozó akácfák lombjai-virágai közül, ma-

5

darak vidám raja zengi mindennapos dalát, nem törődve agyászolók hangulatával.Az egyszerű szertartás lassan végefelé közeledik,

hiszen a katolikus vallás előírásai szerint nem jár egyházitemetés annak, aki nem természetes hallállal, hanem sajátakaratából, önkezével vet véget életének. Egy ismerősfiatal lelkész mondja el az imát a koporsónál, akit azasszony fölkért rá.

„Könyörögjünk. Isten, kinek sajátja mindenkor az irgal-mazás és bocsánat, alázatosan könyörgünk Máté szolgádlelkéért, akit ma az életből kiszólítottál: hogy ne engedd őtaz ellenség hatalmába jutni, s ne feledkezzél meg örökreróla; hanem a szent angyalok fogadják őt s vetessék a para-dicsomi hazába, hogy mivel benned reménylett és hitt, nejusson a pokol büntetésére, hanem nyerje meg az örökké-tartó örömöket.”*

Az özvegy áll, szemével mereven a széltől lobogtatottgyertyalángokra tapadva, száját keményen összeszorítvanézi, hogyan hullanak a koporsóra a rögök, örökre elvá-lasztva őt élete párjától. Lányai kezét szorosan tartva,egy-egy szál virággal együtt, tétova léptekkel közelíteneka sírgödör felé, és néma szavakat rebegve dobják le amélybe a férjre és apára, aki magára hagyta őket rettene-tes félelmükkel.

Miután a fiatal pap szenteltvízzel hinti be a koporsót,elsőnek indul a gyászoló családhoz részvétét nyilvánítani.Egyenként megfogja kezüket, vigasztaló szavakat intézvehozzájuk. Utána a kisváros lakói sorban járulnak eléjük,hogy kifejezzék együttérzésüket.

* Idézet a Magyar-latin MISSZÁLE-ból (Szent István-Társulat kiadása).

6

Vége a szertartásnak, elfogynak az ismerősök, már csakaz érintett két család marad a színes koszorúkkal borítottfriss sírhant közelében. Az öngyilkos férj hozzátartozóielkülönülten, az ellenkező oldalon álltak a temetés alatt,nem tudni miért, ezzel is kinyilvánítva gondolataikat,mintha az özvegyet okolnák a történtekért. Aztán lassanelindulnak előbb a férj rokonsága, majd az özvegy, háromlányával és nagynénjével, otthagyva az elcsendesedettsírkertet.Taxi állt a temető kapujánál, vezetője ott várakozott

rájuk. Amint megpillantotta őket, kinyitotta a Lada hátsóajtóit, udvariasan segítette a négy nő elhelyezkedését, ígyindultak haza, elárvult otthonukba. Egyedül az asszonykeresztanyja maradt a szomorú családdal.

Az otthon

A KÉTSZINTES LAKÁS az új városrészben épült, a településtkét részre osztott vasúti síneken túl. Még szinte be semfejeződött az építkezés, épp elég munka vár arra, hogyteljesen elkészüljön az otthonuk, de már beköltözhettek,mivel a földszinten a konyha és mellékhelyiségek, egynagy nappali, a félemeleten két kisebb hálószoba már lak-ható állapotba került.

Az özvegy elgondolkodva nyitotta ki a ház kapuját,majd a bejárati ajtót. Szemében könnyek gyűltek, amintátlépte a küszöböt. Eszébe jutott, hogy mennyi áldozat,utánjárás, és munka kellett hozzá, hogy végre saját, ké-nyelmes otthonuk legyen. És ezután már minden, de min-den feladat rá, egyedül őrá hárul: a ház befejezése, azudvar, a kiskert betelepítése a lányok felnevelésének,taníttatásának minden gondjával…

7

Korábban szűkös, földszintes, nyirkos udvari lakásbanéltek, közel a város központjához, ott jöttek világra a kis-lányok. Nagy áldozatok árán sikerült kölcsönökkel, ren-geteg munkával, sok-sok lemondással elérni, hogy álmukvalóra váljon, és végre az elképzelt ház, a megálmodottotthon építését elkezdjék. Az igazsághoz hozzátartozik azis, hogy emiatt a házaspár többször is összeszólalkozott.Anna mindent megmozgatott, hogy álma megvalósuljon,ezért állása mellett mindenféle különmunkát keresettmagának. Az is előfordult, hogy a közeli iskolában télen akazán fűtését, és a takarítást is ellátta, úgy gyűjtögetteössze apránként a nagy kiadások fedezetét. A férj viszonttermészeténél fogva félénk, túlságosan borúlátó beállított-sága miatt ódzkodott ettől a nagy lépéstől, és állásamellett alig vállalt még az építkezéssel járó gondokból isvalamit.

Amikor Anna gondolatban idáig jutott, elhessegettelelki szemei előtt megjelenő képeket és behívta Zsófikát,a keresztanyját, aki felnevelte őt, és kislány korától anyjavolt édesanyja helyett is. Mindig úgy gondoskodott róla,mintha saját gyermeke lenne; szeretetben nőtt fel a köze-lében, amiért mindig hálás maradt neki, és ezt igyekezettmindig ki is fejezni, amikor módja nyílt rá.Most is azonnal eljött hozzájuk, amint Máté szörnyű

tettéről értesült, s mellettük áll, hogy átsegítse őket anehéz napok gyötrelmein. Zsófika közel a hatvanhoz is,jó erőben van, derűs, kedves asszony, aki most leemelikissé őszülő haját eltakaró fekete kalapját, leveti gyászosruháit, majd házi köntöst ölt magára. Gondoskodásávaligyekszik a család szomorúságán enyhíteni. A nappaliszobában – mintha idegenek volnának – tétován várakoz-nak mindnyájan, ahonnan nagy üvegezett ajtó nyílik a

8

verandára, ezen túl is, az egész fal üvegezett ablakain át adélutáni nap sugarai barátságossá teszik az otthonosanberendezett tágas szobát. Egyik oldalt fehér gyapjútakaró-val borított kényelmes heverő foglalja el a falrészt, előttekicsi asztal, oldalt két fotellel. Szemben egy, valamikorjobb napokat látott, faragott szekrény, üvegezett ajtókkal,ahol étkészleteket, poharakat tartanak. A szoba közepénnagy családi asztal, körberakva kényelmes karosszékek-kel.Zsófika siet a konyhába, kinyitja a hűtőszekrényt,

ásványvizet, a szekrényből poharakat, tálcát tesz a terítettasztalra.

– Gyertek, üljetek le, igyunk egy pohárral, aztánelkészítem a vacsorát. Addig öltözzetek át ti is kényelmesruhába.Anna zsebkendővel a szemét törölgetve közeledik felé,

szeretettel öleli át. – Mi lenne velünk, ha te nem volnálnekünk? Igaz, a temetésen sok ismerős és barát megje-lent, de most nélküled itthon teljesen magunkban len-nénk. Nem lehetek neked eléggé hálás, amiért ilyen sze-retettel gondoskodsz rólunk. – Szorosan ölelve kereszt-anyját, arcon csókolja.– Egy szót se erről. Nekem annyira természetes, és

örülök, ha veletek lehetek. Csak nem hagyhatnálak ben-neteket magatokra ilyen bajban… Egy perc nyugtom nemvolna tőletek távol.

A kislányok sorban hozzásietnek, mindenki ad egy-egypuszit Zsófi néni arcára. Aztán szófogadóan vonulnakátöltözni, ki-ki a szobájába, majd szokásukhoz hívensegítenek a terítésnél, asztalra hordják az étkezéshezszükséges kellékeket.

9

Zsófi közben fölszeleteli az előre elkészített sültet,tálalja a salátákat, kenyeret szeletel, mindezt a lányokviszik a szobába, míg Anna magábaroskadva ül a nagyasztal mellett, és nem tudja, mit kezdjen magával…Túlzás volna azt állítani, hogy jóízűen, de kényszere-

detten hozzákezdenek a vacsorához, amikor már Zsófikais leült melléjük, mindnyájukat noszogatva, hogy egye-nek valamit, mert hiába minden, éhezéssel semmit semlehet megoldani, ami már megesett, azt nem lehet megnem történtté tenni.

Anna törölgeti a szemét, és mindig azt ismételgeti:Miért? Miért tetted ezt velünk, Máté? Mi történt egyszer-re, hogy szótlanul, búcsú nélkül hagytál itt bennünket?

Vacsora után még sokáig ültek hosszú hallgatásbaburkolózva, miközben Zsófi helyet készített az asztalon,majd sorban elővarázsolta az édességeket, a lányokkedvenc süteményét, végül a torta is asztalra került.Mindnyájan szeretik az édességet, most mégis alig csipe-gettek belőle, – arcukon bánattal tekintettek a semmibe,mintha valahonnan gyógyírt várnának fájdalmukra.

Csendben együtt mondták el az asztali áldást, aztán azűrös-szomorú nap fáradalmaitól ellankadva, a lányok el-köszöntek, és visszavonultak az emeleti hálószobájukba.Sokáig egyikük sem tudott elaludni. Csendben, döbben-ten gondoltak a tragédiára, szemük előtt mindig megje-lent az a kép, ahogyan apjukat meglátták a pincében – akiképes volt búcsú nélkül itthagyni őket – felakasztvamagát az egyik gerendára. Rettenet ült ki arcukra, amikoreszükbe jutott; most is hallgattak, nem beszélgettek, de eza kép állandóan, egyre előttük lebegett…

10

Anna a nappaliban ágyazott magának a széles heverő-re, a másik emeleti hálót Zsófikának rendezték be, akihosszabb időt tölt majd náluk.Mielőtt Zsófika elvonult volna, a két nő lefekvés előtt

helyet foglalt az öblös karosszékekben, majd a szomorúeseményt elevenítették föl.

Tragédia

ZSÓFIKA KEZÉBEN tálcát egyengetve ül le a teázó asztalmellé, félédes Martinit tölt két nagy, citromszeletekkeldíszített pohárba. Megfogja Anna kezét, megsimogatja,igyekszik mély gyászából kizökkenteni, aki mereventekint maga elé. Megérti szomorúságát, tudja, milyenmegrázó eseményeket kellett átélnie, és azt is, milyennehéz idő vár még rá, magára maradva a lányok felneve-lésének minden gondjával.Éjszakába nyúlóan beszélgettek az elmúlt esztendőkről.

Máté külsőleg jóvágású, magas, barnahajú férfi, feketeszemekkel, azt ugyan nem lehetett róla elmondani, hogysportos, inkább sovány, beteges alkatú volt. Mindig sze-retett divatosan öltözködni, s ha valahol megjelent, min-denütt jó benyomást keltett csendes, szerény modorával.Zsófika házasságuk kezdetétől magábazárkózott em-

bernek ismerte, arra azonban sosem gondolt, hogy amittett, nem természetes következmény, hanem beteges haj-lamából eredt. Nem első eset, amit most tett. Csak néhányéve, amikor egy alkalommal megpróbálta eldobni az éle-tét; akkor is csak a véletlen mentette meg. Anna vette át aszót.

– Akkor ugyanis épp’ jókor érkeztem haza az irodából,Máté kabátja a fogasra akasztva, de őt sehol nem láttam.

11

Benyitottam a hálószobába, ágyban fekve, furcsán ránga-tózva találtam. El se tudtam képzelni, miért feküdt leilyen korán, világos nappal? Szemei lehunyva, azt hittem,alszik, de hiába próbáltam ébresztgetni, nem reagált sem-mire, sápadt arcát megveregetve sem akart magához térni.Rémülten vettem észre az ágya előtti üres poharat és agyógyszeres dobozokat… Az ájulás környékezett, amikoreszembe jutott, hogy a mentőket kell hívnom. Talán tízperc se telt el, amikor csöngettek. Bevezettem őket a szo-bába, nem vártak magyarázatra, azonnal megállapítottáknála a gyógyszer-mérgezés jellegzetes tüneteit. Hordágy-ra fektetve, a mentőautó riasztóját bekapcsolva siettek akórházba.

Sokáig élesztgették, gyomormosást kapott, utána dep-ressziós állapota miatt hosszú órákig nem tért magához.Másnap, amikor meglátogattam, még mindig olyan álla-potban találtam, hogy alig ismert rám; hónapokig kezel-ték súlyos depressziója miatt. Akkor tudtam meg, hogycsaládjukban nem első eset, ami vele történt.Állapota csak lassan kezdett javulni, nagyon hosszú idő

után foglalhatta el ismét a munkahelyét. Azonban azállandó borús hangulata ezután sem változott. Ismerő-seinek, munkatársainak is feltűnt a zárkózott magatartása,nem szeretett társaságba járni, nem barátkozott senkivel,sosem nevetett, amikor mások jókedvűek voltak, vagyvicceket meséltek egymásnak.

Itthon a kislányok szeretettel vették körül, igyekeztekkedvében járni, de nem oldódott fel, mindig rossz hatás-sal volt a családra bánatos arcával, kellemetlen hangulatamiatt. De mit tehettünk ellene? Megszoktuk.

Munkáját ugyan elvégezte, de állandóan valami bizony-talanság és lassúság jellemezte tevékenységét. Otthon,

12

amikor csak tehette, lehetőleg elhúzódott mindentől, nemszeretett a ház körül dolgozni, pedig az öttagú család el-látása éppen elég munkát jelentett volna mindkettőnkszámára. Aztán egy kis fizikai mozgás, erőpróba jót tettvolna a kedélyállapotára is. Éreztem, tudtam, hogy min-den gond egyedül rám hárul, ezért igyekeztem szépszeré-vel rávenni, hogy vegye ki részét a ház körüli feladatok-ból, de jóindulatú fáradozásom sem járt sikerrel. Amikorhozzákezdtünk a ház építéséhez, azt hittem, hogy őt isegy kicsit majd feldobja a gondolat, hogy kertes, kényel-mes otthonunk lesz, s talán kiveszi részét a teendőkből.Sok olyan munka várt ránk, amit magunk is elvégezhet-tünk volna, ő azonban kivonta magát mindenből, fej-fájásra, migrénre hivatkozott és a legnagyobb munkaközben is képes volt félrevonulva pihenni.Első öngyilkossági kísérletét követően igyekeztem elő-

le eltüntetni a gyógyszereket, nehogy megismételje tettét,de sosem gondoltam rá, hogy még egyszer megteszi. Arraazonban nagyon vigyáztam én és a lányok is, hogyérzékeny természete miatt ne bántsuk meg semmivel.Munkatársai erről az oldaláról nem ismerték, hiszen nem

panaszkodtam senkinek a nehéz természetéről, amiértitthon sokat el kellett tűrnünk tőle. Aztán egy alkalom-mal, nem sok idővel a jóvátehetetlen tette előtt, konflik-tusba keveredett a munkahelyén. Történt ugyanis, hogy araktárépület felső ablakát reggel nyitás előtt betörve talál-ták, és egy kisebb kerti gép eltűnt onnan. Hogy miért,nem tudni, őt is kifaggatták. De nem egyedül őt, minden-kit, ami szokás és természetes ilyenkor. Lehet, hogy főnö-ke nem olyan kesztyűs kézzel bánt vele, mint ahogyanállapota miatt kellett volna, de az a beszélgetés nagyonmegviselte, azt én is észrevettem rajta.

13

Otthon keserűen kezdett nekem panaszkodni, mivelúgy érezte, mintha őt gyanúsítanák azzal, hogy a gépetelvitte a raktárból. Már pedig ez igazán nem vallott volnará, becsületességét nem lehetett kétségbe vonni. Mintkésőbb kiderült, egészen másvalaki tört be a raktárba. Aztmost már nem lehetett megállapítani, hogy ez vezetett-eoda, hogy elkeseredésében vetett végett életének, vagyettől függetlenül is megtette volna. De utólag elképzel-hető, hogy nála ezzel betelt a pohár, és eldobta életét.

Már mindketten elfáradtak, mégis, Anna úgy érezte,hogy el kell mondania minden bánatát kedves kereszt-mamájának. Rózsika ismét megtöltötte a két poharat, ki-itták, elhatározták, hogy Anna befejezi, amit elkezdett.

AZON A VÉGZETES NAPON, az irodából jókedvűen, csoma-gokkal megrakva érkeztem haza, mivel útközben bevásá-roltam a közeli élelmiszerüzletben. Jó vacsorával akartammeglepni a családot. A bejárati ajtót zárva találtam, amiugyan feltűnt nekem, mert Máté mindig korábban végez,mint én, és máskor ő vár itthon engem. A csomagokatlepakolva, a lakásban sem mutatta jelét semmi, hogyvalaki itthon tartózkodna. Levettem és felakasztottam azelőszoba fogasára kabátom-sapkám, kibújtam a cipőmből,felvettem a kényelmes papucsomat, majd szólongatnikezdtem a férjemet, hátha mégis itthon lenne. Vidámanjártam végig a nagy lakást, előbb a földszinten, majd azemeleten, s úgy szólongattam: hahó, hahó, ki van itthon?,de nem kaptam választ. Arra gondoltam, talán dolgaakadt, és később jön haza, nem is kerestem tovább, indul-tam a konyhába vacsorát készíteni. Előszedtem a hűtőbőla nagy jénai tálat a fóliában előre fűszerezett hússzeletek-kel, bekapcsoltam a sütőt, a tálat betoltam, majd hozzá-fogtam a saláták előkészítéséhez.

14

Balassi Bálint Gimnázium

A lányok a város jó hírnevű gimnáziumába jártak,Petra, a legidősebb harmadikos, mindkét húga ugyanott, amásodik osztályt végezte, ugyanis Réka, a középső lány –aki korábban történt betegsége miatt egy évet késett –ezért a középiskolába már egy osztályba iratkozott beIvettel. Szokásukhoz tartozott, hogy egymást bevárják,most is együtt indultak hazafelé a suliból. Útközben jóhangulatban beszélték meg napi élményeiket, majd azajtón belépve, mindhárman egyszerre, lelkendezve ug-rottak édesanyjuk nyakába – aki főzés közben jókedvűendudorászott a konyhában. Egymás szavába vágva, mesél-ték el neki a napi élményeiket.Már majdnem elkészült a vacsora, amikor feltűnt előbb

Ivettnek, aki talán legjobban ragaszkodott apjához, az aszokatlan eset, hogy – apjuk nincs még otthon. Anyjáratekintve kérdezte: – Apa még nem jött haza?

15

– Valami közbejöhetett neki – szólt Anna, aztán nyu-godtan folytatta a munkáját.

Nemsokára arra kérte a lányokat, valamelyikük menjenle a pincébe, hozza föl onnan a nagy piros zománcozottfazekat, ami a konyhai szekrénybe nem fér be, ezért tart-ják ott. Abban főzné meg a zsenge csemegekukoricát. Alányok készségesen, szinte mindhárman egyszerre futot-tak lefelé a lépcsőn.Alig telt el egy-két perc, amikor lentről vészjósló sikol-

tásokat és kiáltozást hallott. Majdnem szívrohamot kapottaz ijedségtől, nem tudta mire vélni, mi történt. Talán le-esett valamelyik, és megütötte magát, ezért ijedten futottutánuk. Szinte megkövült, amikor látta: vele szemben aférje ott lóg a pince túlsó felén felakasztva, rettenetesábrázattal… Ivett, aki a legérzékenyebb hármuk közül,ájultan rogyott a földre, a két idősebb hátrahúzódva, azajtónál – szemüket kezükkel letakarva – jajveszékeltek,amikor Anna belépett a pince ajtaján. Neki sem kelletttöbb, kezét szeme elé tartva, aléltan omlott a két lányra,de Petra fölemelte, és kétségbeesetten kérlelni kezdte,mire föleszmélt.Ivettet gyorsan fölkarolva hárman vitték fel a lépcsőn,

majd a nappaliban a pamlagra fektették, és hideg boro-gatást téve homlokára, élesztgetni kezdték. Nemsokáramagához tért. Rémült pillantásán látszott, most is magaelőtt látja a képet, amitől annyira megrémült, hogy esz-méletét vesztette. Anna kérte Dórát és Jolánkát, marad-janak mellette, gyorsan mentőkért telefonált. Azok előbbszabadkoztak: ha már nem él, nem illetékesek a szállí-tására, azonban mégis kiszálltak, mivel a kétségbeesetthang miatt újabb tragédiára gondolhattak.

16

AMIKOR a két asszony a múlt történéseire visszatekintveidáig jutott, az óra már jóval elütötte az éjfélt, ezért aludnitértek. Annának azonban nem jött álom a szemére, csakforgolódott az ágyban. Azon törte a fejét, hogyan rendezibe ezután egyedül az életét, sikerül-e fölnevelni lányait asúlyos megrázkódtatás után. Már hajnalodott, amikornyugtalan álomba szenderült, és még álmában is csakriasztó képek tolultak elé.

ZSÓFI jobban tartotta magát a többieknél. Bár ő sem aludtsokáig, de az órát beállította, hogy idejében fölkeljen, és alányokat iskolába indítsa. Tudta, hogy keresztlányánaksem lehetettek nyugodt álmai, és lehet, nem ébred föl idő-ben. Márpedig az élet megy tovább, bármi is történt velük.Felfrissítette magát a fürdőszobában, belebújt a házi-

ruhájába, és mire a lányok fölébredtek, terített asztalon areggelivel várta őket. Kakaót készített, hozzá friss-ropogóspéksüteményt hozott a közeli pékségből. Ugyan mind-nyájan elgyötörtnek érezték magukat az elmúlt napokeseményei után, mégis jó étvággyal fogyasztották az ételt.Zsófi néni vajas-szalámis zsemlét, mellé almát csomagoltnekik, úgy indultak el, iskolaköpenyükön egy-egy feketeszalaggal, tömött táskáikkal a gimnáziumba. A kapubólhosszan figyelte, ahogyan egymásba kapaszkodva, sietősléptekkel haladtak a járdán, szíve megtelt irántuksajnálattal és szeretettel.Anna későn ébredt fel nyugtalan álmából, már fél ki-

lencre járt, amikor frottír-köpenyben és papucsban meg-jelent a konyhában. Örömmel fogadta el az elkészítettfeketét és a reggelit. Hálásan megköszönte keresztanyjá-nak, amiért ilyen szeretettel veszi körül őket.

17

Mivel Anna szabadságot kért, a reggeli edény elmoso-gatása után kiültek a kertre néző erkélyére, egymássalszemben és sokáig csendben, magukba mélyedve hallgat-ták a fákon csivitelő madarakat. Csend és nyugalomhonolt a környéken, a kert fái választották el őket a szom-szédoktól. Ilyenkor alig van forgalom ebben a csendesutcában. Kis idő múlva Anna törte meg a csendet, mi-közben fázósan húzta össze magán a vállára dobott kötöttkabátkát. – Mondd, keresztmama, ilyen szörnyű eseménymennyi időre zökkenti ki az embereket a normális élet-ből?

– Nem tudom kislányom, de arra kérlek, igyekezzminél előbb túljutni a nehezén, mert lányaid sorsánakirányítása most már egyedül rád vár. – Maga felé húzta,és megfogta Anna kezét, szemébe nézett és úgy mondta:– Tudod, hogy én mindenben segítek, de nem vállalhatokfel helyetted mindent, az anyai feladatok rád várnak. Jóltudod, hogy a lányok mennyire ragaszkodnak hozzád, sha téged elcsüggedve látnak, számukra nem hoz meg-nyugvást. Nekik pedig tanulniuk kell, nemsokára vége azévnek, Petra jövőre negyedikbe lép, érettségi előtt áll. Akét húgának is szorgalmasan kell tanulni, ha az életbenmeg akarják állni a helyüket, s tudom, hogy utána főisko-lán szeretnének továbbtanulni. Nagy szerencséd, hogymindhárman értelmesek és szorgalmasak, legalább ezzelmegkönnyítik a helyzetedet. Tudod, hány családnál jelentgondot, ha csemetéik, lustaságból vagy tehetség híjánrossz eredményeket érnek el az iskolában.

18

Apa rokonsága

A GYÁSZOLÓ CSALÁD csak rövid ideig maradhatott nyug-ton a rokonoktól. Egy délután – minden bejelentés nélkül– beállított hozzájuk: Máté két nővére, Anna sógornői.Különleges természetű, mellette igen temperamentumoshölgyek lévén, nem adtak rá okot, hogy valaki örüljön alátogatásuknak. Fagyos üdvözlés után, amikor bekísértékőket a nappaliba, Anna és Zsófi jelentőségteljesen össze-nézett. Érezték, hogy kellemetlen percek várnak rájuk.

Annának eszébe jutott, hogy már fiatalasszonyként, azelső öngyilkossági kísérlet idején is, őt okolták minden-ért. Amikor értesültek arról, mi történt Mátéval, és kór-házba került, fölkeresték Annát, és ahelyett, hogy együtt-érzőn, rokoni szeretettel vették volna körül, kíméletlenülletorkolták, szitkozódtak vele. Akkor is rettenetes órákatélt át miattuk Anna, alig tudta kiheverni a rázúduló sérté-seket. Még jó, hogy amikor az eset történt, Petra éppenhazaérkezett az iskolából, aki fiatal volta ellenére közbe-lépett, és határozottan fölkérte őket, hagyják magára azédesanyját. Morgolódva bár, de elkotródtak az otthonuk-ból. Petra alig tudta megvigasztalni.

Azt mondta neki: – Tudod milyenek, egymással is foly-ton veszekednek, nem ismerik a normális emberi kapcso-latot sem. Egy alkalommal szemtanú lehetettem, hogyfelnőtt létükre valamilyen csekélység miatt valósággalösszeverekedtek. Mindennek ellenére, Annát nagyonmegviselte a találkozás, és csak nehezen tette magát túl atörténteken.

Családjukban állandó a hangos vita, ellenséges hangulat,talán éppen ezért lett olyan csendes, mélabús az öccsük,Máténak és az anyjuknak is sokat kell eltűrni miattuk.

19

Anna sosem kedvelte a társaságukat, mivel még vélet-lenül sem hagyják ki, hogy meg ne bántsák őt valamivel,ha találkoznak. Ebben a szerencsétlen helyzetben, most isőt okolták a történtekért.Klári, az idősebb, robosztus testalkatával, mint mindig

rövidre vágott, most is gondozatlan, szétzilált, vörösrefestett hajával, hatalmas lábaival és hanyag öltözékévelnem csodálnivaló, hogy vénlány maradt – gondoltaZsófia, amint ránézett a nőre. Ahogyan belép az ajtón,vállát az ajtófélfának támasztva, kezeit mellén keresztbetéve, hideg, gyulladásos halszemét gúnyosan összehúzva,homlokát ráncolva néz körül a tiszta lakásban, megrántjavállán a blúzt, amely olyan, mintha másra szabták volna,és köszönés helyett érdes, durva hangján csak úgy melles-leg megszólal: – De jól jártatok, hogy öcsénk mindezt aszép házat, berendezve, itthagyta rátok örökségül. Mostaztán kedvetekre urizálhattok benne!

Anna szelíd hangon próbálta leszerelni. – Azt hiszem,jobb lenne, ha beljebb mennénk a nappaliba, s szeretném,ha nem tekintenétek engem ellenségnek, bármilyen prob-lémátok volna, megbeszélhetjük odabent, emberi hangon.Klári szinte forrt a méregtől, arca kivörösödött, két

szeme közt mély ráncai összehúzódtak, mintha sógor-nőjének halk hangját sértésnek, és rendreutasításnak fogtavolna föl. Már-már ismét szólni akart, de húga megelőzte.Joli megérezte, hogy nővére máris túlzásokba bonyo-

lódott, ilyen módon semmi esetre sem érhetik el a célju-kat, ezért igyekezett közbelépni. Ő talán apjára hasonlít,sötét bőrű, eredetileg fekete haja egészen szalmasárgárafestett, tövénél jócskán eredeti színét hirdetve, csapzottanlóg a vállára, ami nagyon nem illik hozzá. Sötét szúrósegérszemei közel állnak egymáshoz, ráadásul bal szemére

20

kissé kancsal. Ő ugyan férjhez ment, de a természete nemkülönb a nővérétől, ha teheti, igyekszik beszéd közbenmindenkit sértegetni, ki tudja, miért. Vastag, fekete szem-öldöke orra fölött majd’ összeér, ezért amikor ránézvalaki, szinte nevethetnékje támad, mivel arcának külön-böző részei sehogyan sem illenek össze. Egyikük semúgy látja a világot, a felmerülő gondokat, mint mások.Azonban most Jolinak eszébe jut nővére modortalansága,trágár beszédmódja, aki talán épp lehetetlen természetemiatt maradt vénlány. Most mégis túlzottnak véli nővéreviselkedését, igyekszik csillapítani, nehogy idejekorán el-szabaduljon a pokol.

– Gyere Klórikóm – szól halkan, a maga északi táj-szólásában – ne paprikázzad fel magad. Beszéjjük meg,amér gyüttünk, oszt mennyünk haza.Klári mindig, mindenkire haragszik, senkiről nincs jó

véleménye, azért most mégis hallgat a húgára, ismét rántegyet vállán, – jó van, no, ha siecc – aztán elindul Joliután, aki már a nappali felé tart.

Zsófi mindezt végighallgatta a konyhában. Úgy érzi,közbe kell lépnie, nehogy még jobban elmérgesedjen ahelyzet. Tálcára poharakat készít, kistányérokat, majd egytál pogácsát rak a tálra, amit délelőtt sütött, beviszi, és azasztalra helyezi.

Teletölti a poharakat jeges teával, és kedvesen kínálvaszól a jövevényekhez. – Tessék, kóstoljátok meg a frisspogácsát, aztán mondjátok el, mi járatban vagytok. Re-mélem, rokonokhoz méltón tudjátok megbeszélni a gond-jaitokat. Máté öngyilkossága mindnyájunkat sújtott, amitörtént, azon segíteni senki sem tud már, ne súlyosbítsá-tok a helyzetet, a fájdalmat, legalább a kislányokra legye-tek tekintettel.

21

Klári és Joli összenéz, s mivel a nővér nagyon szereti apogácsát, nem tud ellenállni, s miközben nagy kezeivel atál felé nyúl, még egy torz mosolyt is megerőltet magá-nak.

– Ez a pogácsa nagyon fínom lehet. Ki sütte eztet?– Én készítettem a tésztát, de a lányok segítettek ki-

szaggatni, és tepsire rakni. Foglaljatok helyet, aztán egye-tek, ne kínáltassátok magatokat.Végre, rövid időre csend lett. Mindenki a pogácsa után

nyúlt, aztán belekortyoltak a teába.Zsófinak ugyan sikerült lecsendesíteni a vihart, még-

sem tudta megállni a két nővér, hogy ne sértegessékAnnát.

Szerencsére nem maradtak sokáig. Lecsendesedvementek el, és látszólag letettek arról a tervükről, hogytestvérük után örököljenek. Anna bemutatta nekik a hiva-talos okmányokat, amelyekkel bizonyította, hogy a lá-nyok részére születésüktől fogva, havonta pénzt tett félre,elővette a bankkal kölcsönre kötött szerződést, ezekbőlépült fel a ház, s annak részleteit ő fizeti továbbra is, ezértarról szó sem lehet, hogy abból ők részesedést várjanak.

VACSORA UTÁN, amikor a lányok nyugovóra tértek, a kétnő kiértékelte az eseményeket. Anna kezdte. – Látod,keresztmama, most sem a testvérük elvesztését siratják,hanem bűnbakot keresnek. Klári, a vénlány hangoztatta,hogy én vagyok az oka mindennek. Azzal vádoltak, mertnekem kellett a nagy lakás, és ebbe rokkant bele a test-vérük. Én meg arra gondoltam: szegény Máté, amikorcsak tehette, az építkezés környékét is elkerülte, tehát azigazán nem árthatott meg neki.

22

Gimnáziumi évek

VÉGET ÉRT az iskolai év. A lányok örömmel robbantak beaz ajtón, kezükben lobogtatva az értesítőket, a jutalom-könyveket és dicséreteket. Anna meghatottan, arcán bol-dog mosollyal, büszkén írta alá szorgalmas lányai bizo-nyítványát.

Balról: Ivett, Petra, Réka egy kiránduláson

Lassan-lassan már a szörnyű esemény mellett, a sajáttovábbi életükön is eltöprengtek. Petra azonnal kijelen-tette, hogy a nyári szünidőben dolgozni szeretne. Arrakérte anyját, segítsen valamilyen diákmunkát találni neki,mivel jó összeköttetései vannak a városban. Már Réka isbetöltötte a tizenhatodik életévét, azt mondta, ő is szíve-sen vállalna valamilyen könnyebb munkát a nyáron, leg-alább egy hónapra, úgyis elég ideje marad pihenésre.

Ivett szomorúan vette tudomásul, hogy semmiképpensem helyezkedhet el, mivel csak őszön lesz tizenhat éves,

23

azonban azzal vigasztalódott, hogy itthon is segítségérelehet édesanyjának a házkörüli munkában.

Petra és Réka a közelben nemrég’ megnyílt hatalmasélelmiszer-áruházban talált állást egy-egy hónapra.Örültek, mivel ott is együtt lehetnek, azon kívül alkalomnyílik akciós élelmiszerek vásárlására. Na, nem azért,mintha annak rossz lenne a minősége, hanem a nemrég’nyílt cég ezzel csalogatja magához a vásárlókat.Két hét telt el az iskolai szünidőből, amikor már beáll-

hattak a dolgozó diákok sorába. Igaz, reggel korán kellettkelniük, mivel hét órakor kezdődik a munka, de dél-utánonként otthon együtt lehetett a család. Naponta haza-indulás előtt anyuka által összeírt élelmiszert mindig őkvásárolják meg, és csomagokkal megrakodva térnek haza.Naponta megvolt a vacsora, nem kellett otthon sokatfőzőcskézni, inkább csak hétvégeken, meg különlegesalkalommal, ha vacsoravendéget vártak.

Ezért aztán Zsófinak is kevesebb munkája akadt akonyhában. Igaz, talált magának így is tennivalót, a házatkörülvevő területet szépen kezdte rendbe tenni, az építke-zésnél összegyűlt szerszámokat és egyebet az ideigleneskis fabódéban helyezte el, mellé borostyánt ültetett, mivelazt a részt nem sok napfény éri, és a tavasszal földbe tetthajtások már fölfelé kúsztak a deszkákon. A kert kisebbrészén zöldségfélét, virágot és fűszernövényt ültetett. Ígyis maradt egy nagyobb tér arra, amit fűvel vetett be; azépítkezésből maradt hulladék-deszkákból a nagy fa alásaját kezűleg összetákolt egy nagy asztalt, két oldalt pa-dokkal, ahol jó időben még ebédelni is lehet. Az egyiktávoli sarokban szalonna- és hússütőt, meg bográcstartóteszkábált össze, hogy néha nyári estéken majd a szabad-ban készüljön a vacsora.

24

Múlik az idő

GYORSAN elszállt a nyár, majd a következő év is. Petrakitűnő eredménnyel érettségizett. Jó érzékkel bírt anyelvtanuláshoz, ezért sikerült két nyelvből: franciából ésnémetből megszerezni az alapfokú nyelvvizsgát. Ezérthatározta el már korábban, hogy nyelvtanári pályátválaszt, két helyre adta be a jelentkezését, az első helyrőla nyár folyamán már megkapta a fölvételről az értesítést,ezért a következő tanévben már a fővárosban folytatja atanulmányait.

Lassan gyógyulni kezdtek a fájó sebek. Édesanyjuknem akarta, hogy lányai vidéki szokás szerint egy évigfekete gyászban járjanak. Azt tartotta, hogy attól függet-lenül is, mindnyájuknak fájdalmas az apa elvesztése.

Ivett a legérzékenyebb hármuk közül, örökölte apjavisszahúzódó természetét, ő állt legközelebb apjához,ezért nehezen tudta feldolgozni az elvesztését. Annagyakran aggodalommal figyelte, amikor két nővére márörömmel kereste a baráti társaságot, csapatostól mentekmoziba, szórakozni, de ő – amikor csak tehette – tanul-mányaira hivatkozva kihúzta magát mindenből, inkábbotthon magányosan a könyveket bújta.A két lány időnként barátnőkkel érkezett, vagy ők men-

tek látogatóba ismerősökhöz. Többször észrevette Anna,hogy már titkokat őriznek magukban. Nem akarta őketfaggatni, bármennyire is féltette őket, de megbízott ben-nük, néha mégis kivárva a kellő pillanatot, érdeklődöttutánuk. Tudta, hogy a három nővér minden belső titkátmegtárgyalja egymással, ami viszont megnyugtatóanhatott rá.

25

A lányok egyik este már túl voltak a szokásos esti fürdő-szobai teendőkön, és frissen jöttek hozzá az esti búcsú-puszira, majd pihenni tértek. Anna azon tűnődött, és meg-említette Zsófikának, hogy jövőre már a másik két lányais kinövi a gimnáziumot, és pályaválasztásuktól függőenlehet, hogy távol tanulnak majd az otthontól. Sokáigbeszélgettek a jövőről, latolgatva az esélyeket. Anna széparcán, szeme körül finom, alig észrevehető ráncok jelen-tek meg – hajában itt-ott néhány fényes szál árulkodott agondokról – és beszélgetés közben szemei a távolbarévedtek.

– Tudod, keresztmama, gyakran eszembe jut, hogyanalakult volna az életünk, ha Máté köztünk marad… Igaz,valamennyire a gondok nagy része úgyis nekem jutottvolna, de közben apjuk boldogan figyelhetné a szép,lassan nővé érett lányai fejlődését, tanulmányi sikereiket.– Ne búsulj, kislányom. Te semmiről se tehetsz. Meg-

tetted a magadét, sőt, embert próbálóan többet vállaltálmagadra, hogy a lányaid semmiből ne érezzenek hiányt.

Anna mélyet sóhajtva csak annyit mondott: – Tudom.Megtettem, amit lehetett. Viszont neked köszönhetemkeresztanyám, hogy mindez sikerült, mivel így az irodaimunkám mellett egyéb feladatokat is elvállalhattam.Hányszor hoztam haza nagy táskákkal a külön munkát,amit itthon, éjfélekig kellett elvégeznem, hogy határidőrekészen legyek mindennel, amit rám bíztak. Nem voltkönnyű, de jóérzéssel tölt el, hogy megadhattam mindenta lányoknak, amire szükségük lehetett.Zsófika megsimogatta Anna arcát, megcsókolta őt;

ajánlotta, hogy menjenek aludni, mert az idő igencsakkésőre jár.

26

Mindenszentek

MINDNYÁJUK számára, szinte minden alkalommal, meg-rázó eseményt jelentett a temető látogatása. Anna szépsíremléket állított a temető árnyékos részén, és rendbentartotta férje sírját. Amikor csak tehették, együtt mentek atemetőbe, gondosan helyezték el a virágokat a vázában,utána együtt imádkoztak. Évente Mindenszentek ünnepénaz egész család együtt vonult ki a temetőbe, a lányoksokáig nézték a virágokkal borított sírokat, az emlékezésgyertyáit, fájón emlékeztek édesapjukra. A már begyó-gyult sebek újra felszakadtak, siratták apjuk elvesztését.A város temetője pompázott a virágoktól, a mécsesek ésgyertyák lobogó lángjától. Csendben ballagnak az embe-rek, a családok együtt, mások magányosan, mindenki ma-gába zárkózva elmélkedik szeretteiről, akik itt nyugsza-nak némelyek egyszerű, mások díszes sírboltban, fájóemléket hagyva maguk után.

Első szerelem

PETRA A FŐISKOLÁN is kitett magáért. Szorgalmasantanult, nem hiányzott az előadásokról, sorra gyűjtötte a jóeredményeket. Nem telt el sok idő, amikor közelebbiismeretségbe került egyik évfolyamtársával. Úgy történt,hogy egy kellemes őszi délután szokása szerint, órák utánleült a közeli parkban, élvezve a tavaszi napfény sugarát,nézegette a jegyzeteit. Koptatott farmert és fekete garbótviselt, sűrű, barna göndörhaját összekócolta a szél; gyen-ge testalkata miatt háta kissé meghajlott, ahogy a kezébentartott jegyzeteit tanulmányozta. Ápolt kreol arcábólborostyánszínű szemével föltekintve látta, hogy az évfo-

27

lyamról már ismerős Dávid közeledik feléje, és megálltelőtte. Petra zavarba jött, erre nem számított. A fiú oda-érve, udvariasan kérdezte: – Nem zavar, ha leülök melléd,kicsit beszélgetni?

A szemébe hullott hajszálait kisimította homlokából –miközben fölemelte a padon szétrakott könyveit – úgyválaszolt: – Tessék, ülj le.Előadások alatt már több alkalommal észrevette, hogy

a fiú figyeli őt. Neki is tetszett, mert rendes öltözékben éshagyományos frizurával látta mindig, nem követte alezseren öltöző, csapzott hajú fiatalokat. Fekete, csillogószemei szinte megbabonázták, amikor észrevette, hogysokáig rajta tartja a tekintetét. Amolyan száznyolcvanmagas alkatával jó benyomást keltett, ha nem is izmos, dejóvágású fiúnak tartotta. Ő azonban mindig elkapta aszemét, nem volt szokása kacérkodni.

Most a tananyagról beszélgetve, gyorsan teltek a per-cek, kezdett hűvösödni, ezért Petra fölállt és kijelentette,hogy mennie kell.

– Elkísérlek a kollégiumig, ha megengeded.– Nem bánom, addig is beszélgetünk.Ezután reggelenként megvárta Dávid, együtt folytatták

útjukat a főiskolára, és igyekeztek az órák után is találkozni.Petra azonban nem akart vele mindig kettesben mutat-

kozni, ezért barátnőjét, évfolyamtársát kérte rá, – akivelegy kollégiumi szobában lakott –, hogy tartson velük egy-egy filmet megnézni, vagy cukrászdában fagylalt vagytea mellett beszélgetni. Tetszett a lánynak, hogy a fiú nemfogyaszt alkoholt, ami ritkaságszámba megy, mivel tudta– bár a szabályzat tiltotta –, hogy az évfolyamtársai közülsokan kocsmába-vendéglőbe járnak, és gyakran lerésze-gedve térnek vissza a kollégiumba.

28

Az első bál

ELÉRKEZETT A KÖVETKEZŐ ÉV. Letelt a gyászév is, ezért akét lány szalagavatóját és az érettségi bankettjét már aszokásos módon ünnepelhették. Kapóra jött Annának,hogy éppen előtte jelentős összegű jutalmat kapott akülön végzett munkáért, – ennek köszönhetően könnyeb-ben megoldotta az előtte álló anyagi gondokat. A bankett-re mindhárom lánynak báli-ruhát, kicsit magasított sarkúfélcipőt vásárolt. Petra megkérdezte édesanyját, meghív-hatja-e erre a napra a fiúját, Dávidot, mivel szeretnébemutatni a családnak.

– Természetesen, kislányom, szívesen látjuk, én isörülök, ha megismerhetem.Dávid már az ünnepség előtti napon megérkezett, a

város egyetlen szállodájában foglalt magának szobát.Nem jelentett gondot számára, mivel szülei jó anyagikörülmények közt éltek, és egyetlen gyermekük számáramindent megadtak. Amint rendbe szedte magát, felhívtatelefonon Petrát, hogy szeretné tiszteletét tenni a család-nál. Ezt előre megbeszélték, és otthon a két húga nagyizgalommal várta a gavallért, akiről eddig nővérük elejtettszavaiból már hallottak.Nemsokára megszólalt a kapu csengője, megjelent –

divatos utcai ruhában – csinosan öltözve a fiatalember,kifogástalan modorral bemutatkozott a család valamennyitagjának. Ebéddel várták, utána a fiatalok sétára indultak,és megismertették a város nevezetességeivel a vendéget.

Természetesen a gimnázium felé indultak, aztán meg-mutatták a szobrokkal, hatalmas fákkal beültetett ligetet.A fiú hazakísérte a lányokat és a kapuban azzal búcsúz-tak, hogy a bankett kezdete előtt fél órával értük jön.

29

A csinos lánykák izgalommal készülődtek a nagy nap-ra, nem kevésbé Anna, aki gondoskodott a szép ruhákrólés hozzávaló kiegészítőkről. A városközpont jó hírnevűszövetkezeti szalonjában készült a lányok jól szabotthosszú báli ruhája.Amikor a hatalmas díszterem ajtajában meglátták őket,

csodálkozva figyelték a feltűnően csinosan öltözötttársaságot. Elöl egymás mellett ment a két fiatalabb lány.Réka sötétszőke, gyöngyökkel ékesített hosszú haja avállára omlott, a naptól szépen lebarnult mosolygó arcá-ban szeme borostyánként ragyogott.

Karon fogták egymást Ivettel, akinek haja kicsit vörö-ses, arca érzékenyen fehér, orra mellett néhány pici szep-lővel, ajka mellett gödröcskék, enyhén pisze orrával ésbájos mosolyával mindenki tetszését megnyerte. Smaragd-zöld szemei szégyenlősen félig lehunyva, hosszú szem-pillái beárnyékolták; mindez anyai nagymamájától egyet-len öröksége. Belépéskor a suhogó, nyers-selyembőlkészült hosszú ruhájukban tündökölve a teremben lévőkmindkettőjüket alaposan megnézték.Dávid – kifogástalan sötét öltönyében, vajszínű selyem-

ingben, nyakkendővel, fényes lakkcipőben, jól fésülten –Petrát karonfogva vezetve, büszkén húzta ki magát acsinos hölgyek között. Karján a lány magas sarkú cipőbenlépett a terembe, világoskék hosszú ruhájában, amelykiemelte napbarnított bőrét és fekete csillogó szemét. Ahosszú ruha még a szokottnál is karcsúbbnak tüntette fel.Dús, sötétbarna, természetes hullámos haja egyik oldalánelőre, másik oldalt hátrafelé omlott a vállára. Arcára kiülta boldogság varázsa, hogy végre családja mellett a sze-relmével együtt léphet be az ódon vármegyeháza díszes,csillároktól ragyogó báltermébe.

30

Mindegyikük frizurája a házhoz hívott fodrász mester-műve. Hajukba erre a célra vásárolt apró csillogó díszekettűztek. Zsófika középlila, testhez simuló, hosszú selyemestélyi ruhájában, Anna azúrkék kétrészes nehézselyemestélyiben, magas sarkú cipőben kísérte a társaságot.Pincér jött elébük, és az előre lefoglalt asztalhoz vezet-

te őket, ahol párnázott, kényelmes karosszékben foglaltakhelyet.

Mindnyájan jól érezték magukat; a két ifjabb leányzókésőbb, amikor a zenészek elkezdték a játékot, az iskolá-ból ismerős fiúkkal, osztálytársaikkal táncoltak. AnnaZsófikával együtt figyelte, milyen jól érzik magukat azimmár felnőttnek számító lányok. Kicsit aggódva néztePetrát, aki Dávid karjaiban szinte önfeledten táncolt.Eszébe jutott: ha ez a kapcsolat komolynak bizonyul,nemsokára esküvőre készülhetnek…

RÉKA ÉS IVETT a nyári, egyhónapos munka, majd pihenésután szintén a fővárosba készül, ahová óvónőképzőbejelentkeztek, és már fölvételt nyertek. Anyjuk sokat gon-dolkodott azon, együtt beszélték meg keresztmamával,hogy ha mindhárom lány kollégiumi díját kiszámolják,inkább érdemes lenne nekik albérletet szerezni. Akkoregyütt lehetnének, és talán számukra alkalmasabb lenneegy magánlakás kényelmét élvezni, mint zsúfolt kollé-giumi szobában évekig összeszorulva tanulni.Sok utánjárással sikerült a főiskola közelében albérleti

szobát találni, ahol az ablakok a folyóra néznek. Egyedül-álló, dolgozó nő adta ki a tágasabb szobáját fürdőszobahasználattal. Mivel a tanulás úgyis elfoglalja idejük nagyrészét, ezért azt is megengedte nekik, hogy időnként anappaliban nézzék a televíziót, és egy-egy gyors vacsorát

31

készítsenek a konyhában, vagy megmelegítsék az ételt amikróban. A jól nevelt, csendes lányok igyekeztek nemzavarni a kedves háziasszonyuk nyugalmát, s ha idejükengedte, még segítettek is neki.

Balról: Ivett, Petra, Réka a fővárosi albérletben, tanulás közben

A háziasszony kedves, kulturált nő benyomását kelti,Anna úgy érezte, megbízhat benne, és aki talán kérésnélkül is vigyázni fog a lányaira. Abban állapodtak meg,hogy a lányok havonta egyszer hétvégére utaznak haza,hogy a tanulmányaik zavartalan lehessen, ő szintén ha-vonta egyszer meglátogatja őket. Hivatali teendői mellettugyanis több helyen vállalt olyan munkát, amivel kiegé-szítheti a fizetését, mivel a teljes jövedelme és férje után a

32

lányok részére kapott csekély árvajáradék nem fedeztevolna a kiadásokat.

Zsófika a tragikus eset bekövetkezte óta szinte állandójelleggel együtt maradt Annával. Egyedül vagy időnkéntmindnyájan elmentek az ország északi részén lévő bánya-városkába, megnézni a lakást. Ilyenkor letörölgették aport, kiszellőztettek, átnézték a postát, s ellátták, ha akadtvalami intéznivalójuk.

ANNA EGYIK látogatása alkalmával szomorú lányokattalált, együtt búslakodtak a szobában. Előbb nem szóltakróla, végül mégis csak kibökték, hogy Petra összeveszettDáviddal, ami nagyon megviselte őt, a két húga pedigőszintén vele érzett.

Este bizalmasan közölte édesanyjával, mi történt.– Tudod, anyukám, már három éve járunk együtt

Dáviddal. Eddig mindig tartózkodónak ismertem, mostazonban nem elégelte meg az eddigi találkozásokat, min-denáron többet szeretett volna elérni, mint amiben márkorábban megállapodtunk, hogy csak a főiskola elvégzéseután, ha összeházasodunk, akkor élünk nemi életet. De őfogadkozott, hogy vigyázni fog, és arról akart meggyőzni,hogy ma már nem úgy van, mint régen, és a többiek isúgy élnek a kollégiumban.Én viszont ragaszkodtam ahhoz, hogy előbb fejezzük

be a főiskolát, utána csendben összeházasodhatunk. Igen,csendben, mert én és húgaim is tisztában vagyunk azzal,hogy neked mit kell vállalnod azért, túlmunkákat és sokmindent, hogy mi tanulhassunk, és diplomát szerezzünk,ezért nem akarunk majd nagy lakodalmat sem. Ha szeret-jük egymást, akkor nem számítanak a külsőségek, és sze-rényebb körülmények között megtarthatjuk az esküvőt.

33

Tudod, anyukám én is szeretem Dávidot, de tartok akövetkezményektől, egyébként sem akartam, hogy márlányként rám unjon, vagy ha ő nem tartja a szavát, akkorszakítsunk.Anna örült, hogy lánya nem ugrott be a fiú győzködé-

sének, arra gondolt, ha komoly a szerelem, úgyis kitarta-nak egymás mellett.

TELTEK A HÓNAPOK, – legközelebbi találkozás alkalmával,Petra mosollyal ajkán tekintve anyjára, azt mondta: –Egyszer csak bejelentette magát Dávid telefonon, és azadott időpontban vörös rózsacsokorral a kezében állt megaz ajtóban, és töredelmesen bocsánatot kért tőlem. Persze,kibékültünk. És akkor a kedves húgaim összeszedtékmagukat, sétálni indultak, hogy mi zavartalanul beszél-hessük a jövőnkről.

Petra házassága

KÉT ÉV MÚLVA befejezte a főiskolát. Késedelem nélkülletette a vizsgákat, egyszer sem kért halasztást. Kiválóeredményét tartalmazó diplomáját megkapta, és sikerültaz ifjú párnak egy alföldi nagyvárosban, ahol Dávid csa-ládja él, egy intézetben állást kapni. Eleinte igazán zavar-talanul, nagy szerelemben éltek, bár Petrát időnkéntzavarták férjének – szerelmi téren – annyira furcsa ötletei.Egyelőre nem beszélt róla, sem anyját, sem a húgait nemakarta, illetőleg szégyellte erről tájékoztatni. Gondjaivalmagában viaskodott.

Nagyon hiányzott neki a megszokott környezet, édes-anyja és húgai is. Úgy vette észre, hogy újabban Dávidnem szívesen megy vele látogatóba a családjához.

34

A szülők nagy lakást tartottak fenn, vállalkozás kereté-ben anyja főleg mézes süteményeket gyárt otthon egy el-különített épületben, és azokat szállítják megrendelőik-nek, és piacon is forgalmazzák. Ebből szép jövedelem fo-lyik be a pénztárukba. Amikor arra gondolt, hogy otthonszerény körülmények között, mindig takarékosan éltek,bizony Petrának is tetszett a számára fényűző életmód,hogy soha sem kellett takarékoskodni, eleinte ugyanisgavallérosan ellátták a fiatal házaspárt mindennel, bár-mivel, amire szükségük lehetett.Rebeka asszony erős testalkatú, határozott fellépésű

asszony, aki mindig, mindenben saját akaratát viszi vég-hez, nem tűr ellentmondást a családjában. Szúrós szürkeszemei, bozontos sötét szemöldöke, erősen őszülő hajko-ronája csak megerősíti szigorú természetét, közelébensenki, főleg az ifjú asszony nem sok megértésre számít-hat, ami hamarosan világossá válik a közéjük becsöppentfiatalasszony előtt is.

Ildikó, Anna barátnője

ANNÁNAK nehéz élet jutott osztályrészül. Hiába, aki egészéletében annyit fáradozott, az nem tud megszabadulnigondjaitól. Úgy látszik, ez a sors öröklődik. Nemrég’ avárosközpontban összefutott Ildikóval. Régi ismeretségmár, Ildikó hosszú évek óta ismeri Annát és családját,együtt érzett velük akkor is, amikor a súlyos tragédia be-következett. Igaz, mióta kiköltöztek a távoli városrészbe,az új házba, ritkábban találkoznak, mint korábban, de abarátság nem szűnt meg köztük.

35

Ildikó nagyon szerette a város határában berendezettkertjét, ahol a fák már termőre fordultak. Nagy, fűvelborított területen, árnyékban parkolt a nagy autó. A kertközeli részén szalonna- és hússütésre, bográcsgulyásfőzésére alkalmas helyet alakítottak ki.Ildikó épp’ a vasárnapi gulyás-főzéshez szükséges

vásárlást intézte, amikor összefutott Annával és Petrával,aki néhány napra látogatóba érkezett édesanyjához. Ildikókapott az alkalmon és meghívta őket, jöjjenek el, tölt-senek együtt egy vasárnapot a szabadban. Megköszöntéka lehetőséget, Anna arra gondolt, jót tesz mindenkinek akikapcsolódás kint a tiszta levegőn.

Vasárnap bepakolták az autóba a kiránduláshoz szük-séges kellékeket, Ildikó korábban elindult, megállt a jónevű cukrászda előtt az előre megrendelt hatalmas tálcasüteményért. Kiegészítésnek szánta a tartalmas bogrács-gulyás után. Úgy időzítették a találkozást, hogy mire avendégek megérkeznek, már ne legyen sok gondjuk a fő-zéssel. A gulyás már rotyogott a tízszemélyes katlanban,amikor Ildikó férje szorgosan kevergette és ízlelgette,aztán megérkezett Anna Petrával, mivel a két fiatalabblány éppen valamilyen táborban nyaralt, Zsófika megnéhány napra hazament a házat megtekinteni.

A füves részen terítettek egy asztalra, a kondérbólforrón meregették nagy tálkákba az ízletes gulyást, amibecsipetkét is belefőztek. Evés közben beszélgetés folyt, deIldikó észrevette a kedves fiatalasszonyon a levertséget,valahogy más volt, mint korábban, amikor megismerte őt,mint diáklányt, éppen ezért olyan témát hoztak elő, amitalán fölvidítja, és kizökkenti őt a gondjaiból.

Kellemesen telt a délután, alkonyatkor indultak haza.Utána aztán megint sokáig nem találkoztak.

36

Jelentkezik az első unoka

PETRA ANYAI ÖRÖMÖK ELÉ NÉZ. Azonban ezt az időszakotanyósa már alaposan megkeserítette számára. Ugyanis aziskolai tanítás után hazaérkezve, állapota miatt időnkéntjól esett volna neki lepihenni, azonban anyósa elvártatőle, és ellentmondást nem tűrő modorban hozta tudomá-sára, hogy segítenie kell a mézes-puszedlik készítésénél.Amikor jól érezte magát, ment szó nélkül, hiszen otthonédesanyjától örökölte szorgalmát, azonban – főleg, ter-hességének végefelé – bizony nagyon nehezére esett későestig fönt maradni, megállás nélkül rakosgatni tálcákra azapró süteményeket és emelgetni a nehéz edényeket. Nemegy alkalommal durván lehordta őt anyósa: – Ne kényes-kedj nekem, a munka senkinek sem árt! – ez a szavajárása.Petra pedig szótanul tűrte, és erről a családjának sem

tett említést, amikor találkoztak.Egy alkalommal azonban – amikor Anna látogatóba

ment hozzájuk – kérdés nélkül is látta, mi a helyzet, s ezaggodalomra adott neki okot, emésztette magát lányanehéz helyzetén. Persze, a húgai is hamarosan tanúilehettek, milyen sors jutott nővérüknek.

MEGSZÜLETETT Anna első unokája; szabadságot kért, egyhónapra elutazott segíteni a lányának. Ekkor már igenkellemetlen tapasztalatokat szerzett a vő családjáról,lehetetlen szokásaikról és leánya helyzetéről.

A kisfiú a keresztségben a Gábor nevet kapta. Erre azalkalomra a két lány is anyja után utazott. Az anyós kitettmagáért, nem akart fukarnak mutatkozni – nagy lakomátcsapott, vendégeket hívott a keresztelőt követően. De aztnem tudta eltitkolni, hogy mindezt csak a látszat kedvéért

37

teszi. A kicsi egészségesen jött a világra, szépen fejlődött,de a lánya legyöngült, bájos arcán a szenvedések nyomaiegyre szembetűnőbben jelentkeztek. A terhesség miattfölszedett kilók mind lefogytak róla, a korábbi ruháilötyögtek rajta, és szülés után egészsége csak lassan,nehezen állt helyre. Anyósa pedig még a nászasszonyaelőtt is megjegyzéseket tett, hogy ő bezzeg szülés utánmindjárt fölkelt, és úgy dolgozott, mintha semmi semtörtént volna, hiszen a szülés nem betegség. Ezek azérzéketlen megjegyzések sok fájdalmat okoztak Annának.Aggódott azért, mi lesz a lányával ilyen környezetben?

Óvónőképző

RÉKA ÉS IVETT továbbra is a fővárosi albérletből járt a fő-iskolába. Szorgalmasan tanultak, végül ők is megkapták adiplomájukat. Erre az alkalomra Anna egy kibővítettcsaládi ünnepet rendezett otthonában, amire Petrát is meg-hívta Dáviddal, és természetesen együtt a szüleivel. Őkazonban nem jöttek, még ki se mentették magukat, csak afiatalok érkeztek meg, az akkor már másfél éves kisfiúval.

Szolid, de emlékezetes, svédasztalos vacsorát rendez-tek. Mindent gondosan, rendben készítettek elő. A föld-szinti tágas nappaliban terítettek meg a kinyitható nagyebédlőasztalon. Többféle sült, különféle hideg salátás-tálat helyeztek a földíszített asztalra, amihez a két fiata-labb lány nagyon értett, ők mindig az egészséges táplál-kozást tartották szem előtt, ennek ellenére Rékán nemlátszott meg, mivel ő a két lánytestvér karcsúságávalszemben kicsit dundinak hatott. Ezt néha szerette volnatakargatni, de édesanyja azt a véleményét hangsúlyoztaelőtte, hogy nem a deszka-soványság a tetszetős, hiába

38

divat, egy kis kerekdedség inkább előnyére, mintsem hát-rányára válik egy nőnek. Éppen ezért többféle édességetés desszertet készítettek a tálalóasztalra, amiből tetszésszerint válogathatott mindenki, aki nem féltette az alakját.

Anyai aggodalmak

LEZAJLOTT a családi ünnepség, de Anna aggodalma nemmúlt el, mivel lánya már teljesen megváltozott. Mostaná-ban sosem látta őt olyan kiegyensúlyozottnak, amilyen-nek korábban ismerte. Bár Dávid előttük igyekezett udva-riasan bánni vele, Anna megérezte, hogy köztük sincsminden rendben. Petra azonban nem panaszkodott.

Elmúlt az ünnep, a két fiatal lány helyben kapott állást,ezért szeptembertől már a családi otthonból jártak mun-kába. Anna kicsit felszabadult a rengeteg kiadástól, ami atanulási idejük alatt bizony nagy terhet jelentett számára,mert hosszú évekig különmunkákkal tudta fedezni akiadásokat. Persze, a házépítési kölcsönt még mindigtörlesztenie kell. Most ismét együtt élvezték az otthonkényelmét a családi házban.

Petra és Dávid nem maradt sokáig, néhány nap múlvahazautaztak, pedig mindketten tanárok lévén, a nyáriszabadságot tovább is élvezhették volna, amit Anna szóváis tett előttük. Azonban Petra megsúgta anyjának, hogyhaza kell térniük, mert anyósa nyáron is elvárja tőlük arendszeres segítséget a vállalkozásában. Persze, ezértnem kapnak semmit, illetve csak azt, hogy a nagy házemeletén egy-két szobát használhatnak. Az állandó segít-ségben természetesen nem kellett részt vállalni Dávidnak,ő mindenben kivételt élvezett, ami viszont rosszul esettPetrának.

39

Második unoka

KICSI GÁBOR alig múlt két éves, amikor megérkezett ahúga, a gyönyörű, fekete hajú, fodros combú kislány, akitZsanettnek kereszteltek. Mindenki örült a családban azegészséges gyermek születésének. Anna ismét egy hóna-pot a lányánál töltött, hogy segítségére legyen, de a ke-resztelőre Réka és Ivett is megérkezett, akik csak néhánynapig maradtak. Nekik sem tetszett az a légkör, amifogadta őket. Petrán sem látszott az elvárható boldogság.Anna arra kérte, a két gyerekével töltse náluk a GYESidejét. Ezt Petra kitörő örömmel fogadta, meglátszott rajtaa felszabadultság öröme. Több napos vita, majd hangosveszekedés után az anyós is beleegyezését adta, biztosancsak azért, mivel arra gondolt, mostanában úgysem vennénagy hasznát a fiatalasszonynak, s neki sem kellene ma-gát törnie, hogy a két kicsi gondozásában részt vállaljon.Petra boldogan csomagolt, és készülődött az utazásra.

Otthon egész más környezet vette őket körül. Húgai öröm-mel vettek részt az újszülött és a szépen fejlődő Gáborgondozásában, Petra pedig végre kipihenhette magát,senki sem háborgatta és késztette őt erejét meghaladófizikai munkára. Dávid hazautazott, mivel az új iskolai évideje elkezdődött, ők továbbra is boldogan pihentek és jólérezték magukat a család szerető gondoskodását élvezve.

Nem tartott sokáig az öröm, mivel állandóan, szintenaponta érkeztek a telefonhívások az Alföldről. Hol aférje, hol anyósa noszogatta Petrát, ne maradjon el olyansokáig, azzal is megtoldva, hogy nem illik a férjet annyiidőre magára hagyni, meg különféle érveket hozott föl.Fél év elteltével aztán megjelent Dávid családja a nagyautójukkal, és szinte erőszakkal vették rá, hogy menjenek

40

vissza, pedig nyugodtan maradhattak volna, mivel sem-miben nem szenvedtek hiányt.

Anna és a lányok sem akartak beleszólni Petra dolgába;arra gondoltak, a fiatal házasok döntsenek saját sorsukról.Petra pedig nem akart ellenkezni, elhatározta, hogy vissza-megy. Egyébként Dáviddal szerették egymást, csak azthiányolta, hogy erős akaratú anyósának Dávid soha nemmondott ellent, ezért félt az ottani körülményektől, s érez-te, hogy ami abban a házban uralkodik, semmi jóra nemvezet számára.

Betegség

GONDJAIK SZAPORODTAK; a férj megbetegedett, fél test-része szinte egyszerre lebénult, egyedül sem enni, sem jár-kálni nem bír. A fiatalasszony gondosan ápolja szklerózismultiplexben szenvedő, egyébként is nyűgös betegét, akielvárja, hogy körülugrálja és kényeztesse őt. Petra min-dent megtesz, hogy állapota javuljon. Hosszú ideig tartotta súlyos állapota, majd a kezelések, gyógyszerek hatásáralassan javulni kezdett, de közben eltelt több mint két év.Persze, semmi sem maradhat tikokban, anyósa egyszerelszólta magát, hogy a fiánál ez nem először fordult elő,évekkel ezelőtt ezzel a betegséggel már kezelték őt. Petrameghökkent, amiért ezt neki házasságuk előtt senki semtette szóvá, és félt, – ki tudja, a gyerekekre is milyenhatással lehet, hátha örökölhetik apjuk betegségre valóhajlamát? Persze, utólag mit érne vele, ha ezt szóvátenné?

A férj ingerlékeny lett, holott mindent megkapott, amitel lehet képzelni. Gyakran feleségével udvariatlanul, go-

41

rombán beszélt. Ezért a helyzet nem javult, inkább rom-lott a házastársak között. Addig, amíg Petra dolgozott,középiskolában német nyelvet tanított, mindkét kisgyer-mekét maga hurcolta az óvodába, mégis otthon elvártáktőle, hogy férjét egyedül ápolja, mivel anyósa nem haj-landó részt vállalni ebben, mondván, hogy ez kizárólag afeleség kötelessége! Mindenképpen arra akarták őt rá-bírni, hagyja ott az állását, bejelentik anyósa vállalkozá-sába, töltse idejét sütemények készítésével, és a férjeápolásával.

Szerencsére, erre még nem tudták rávenni a különbenerősen befolyásolható nőt, azonban ebben az időben Petragyakran felhívta telefonon az édesanyját és gondjait-bánatát sírva panaszolta el neki.

Hűtlenség

A FÉRJ ÁLLAPOTA időnként javult, aztán ismét minthavisszaesne. Egy ideje már járóképes, a lépcsőn egymagatámaszték nélkül is lemegy, sétálgat a ház kertjében,azonban – hogy a betegség látszatát fenntartsa és sajnál-tassa magát – mások előtt mindenhová tolókocsiba ülve,vagy a család autóján közlekedik.

Petra csodálkozva veszi észre, hogy egy alkalommal –kísérő nélkül – elindul Debrecenbe gyorsvonattal, aho-gyan a feleségének előadta: hivatalos tárgyalásra, valami-lyen számítógépes program ügyében. Nemsokára azon-ban kiderül, hogy egészen más célzattal látogatja újabbanDebrecen városát. Amíg Petra édesanyjánál tartózkodott agyerekekkel, férje – az Internet segítségével – megismer-kedett egy férjes asszonnyal, akit Petra távollétében –még a lakásban is fogadott. Mint később kiderült, rend-

42

szeresen találkozgattak, még az sem zavarta őt, hogyszülei jelenlétében teszi mindezt.Ahogy telt az idő, Petra egyre különösebb történések-

nek lehetett tanúja. Amikor visszament, és elfoglaltaállását, amíg az iskolában töltötte az idejét, hazaérve –nem is egyszer – idegen nőt talált otthon férjével egy szo-bában. Mindig kitaláltak valami ürügyet, közös munkátvállaltak, stb., amit felhozhatnak ennek okául, azonbanezt Petra már nem hitte el, kezdett minden világossá válnielőtte.

Mindennek ellenére, Dávid otthon elvárja az amúgy istúlterhelt feleségétől, hogy maximálisan kiszolgálja őt.Férjének a helyi egyetemen fennálló munkaviszonya vala-milyen módon megszűnt, egyre hosszabb időt tölt otthon,de meg sem említette neki, miért nem megy be a munka-helyére, az is megfordult a fejében, talán felmondtakneki, vagy ő hagyta ott az állását? Petrának feltűnt, hogyismét otthon, a számítógépén készít különféle programo-kat, egyszer aztán rákérdezett, mi ennek az oka, de csakkitérő válaszokat kapott, ami őt igazán nem nyugtattameg.

Unokák

ANNA MINDENT megtenne azért, hogy a lányának segítsé-get nyújtson, azonban nehéz a helyzete, mivel ilyen távol-ságból nem sokat tehet; a telefon pedig egyre sűrűbbenmegcsörrent, és Petra kimerültségét a hangján kérdezésnélkül mindig megérezte. Időnként leutazott hozzá, samiben tehette, segítette, de az ott tapasztalt körülménye-ket minden látogatása után egyre súlyosabbnak érzékelte.

43

Unokái már óvodába-iskolába jártak, ezért az iskolaiszünidőben elhozta őket, hogy otthonában legalább addignyugodt körülmények között kipihenjék zűrös életükmindennapjait a kisváros sokkal tisztább levegőjében.Rékát és Ivettet is bántotta nővérük helyzete, együtt

aggódtak nemcsak hárman, hanem Zsófikával, aki mostis, amikor csak tehette, eljött hozzájuk, és olyankor rend-be tette a házat és környékét. Ugyanis mindhárman dol-goznak, a lányok – mivel az óvónői fizetésüket csaknemfölélik, abból alig tudtak félretenni, minden alkalmatmegragadtak, hogy távollévő kolléganőik helyettesítésétvállalva, nagyobb jövedelemre tegyenek szert.

Anna is túlórázik a munkahelyén – amikor csak tehette– még most is gyakran hazavitt munkát, mivel mindenforintra szükségük van, hogy anyagilag is támogatni tudjanehéz körülmények között élő lányát.Sokszor eszébe jutottak azok az idők, amikor lányai

még kicsik voltak, gyakran otthon kellett maradnia, svalamilyen betegség miatt nem vihette őket óvodába,olyankor – még a régi, nedves és hideg lakás kamrájábavitte be rozoga írógépét, hogy senki álmát ne zavarja – ésott gépelte, nem egyszer a százas oldalszámú munkát,hogy keresetét kiegészítse vele.

Most már kellemes környezetben, egészséges lakástmondhat magáénak, ahol felnőtt lányai, és amikor lehet,unokái is, igazán jól érezhetik magukat. Nagyot sóhajt,mert eszébe jutott, mennyit gürcölt, dolgozott azért, hogya család egészséges körülmények közé kerüljön és ottegyütt kényelemben élhessenek. S mi lett a vége? Férjebelefáradt, bár ez a kifejezés nem igazán illik rá, hiszengyenge alkata és depressziós tünetei miatt igazán nemerőltette meg magát.

44

Az élet úgy hozta magával, hogy most egyik lánya távolél tőle, érte aggódnak mindnyájan. Mindig azért imád-kozik, hogy legalább a két fiatalabb lánykája megtalálja ahelyes utat, és a nyugalmas életet.

Azt még nem vette észre, hogy a lányok valamilyenszerelmi kapcsolatra leltek volna. Egyelőre elfoglalta őketa munkájuk, nagyon élvezik a kisgyerekekkel való foglal-kozást. Igaz, sokat vállalnak ők is a helyettesítésekkel, defiatalok, elbírják a nagy hajtást. Nem sok idő jut nekikszórakozásra, néha megnéznek egy-egy jónak ígérkezőfilmet a moziban, de leginkább a város könyvtárábólkölcsönzött könyvek jelentik számukra a kikapcsolódást.

A két lány titokban tartott elhatározásáról azonban egye-lőre nem tudott, hogy amint tehetik, külföldre utaznak.Ehhez a gondolathoz, persze egy kellemetlen helyzetsegítette hozzá őket.Történt ugyanis, hogy nővérük egyre türelmetlenebbül

viselte már a súlyos helyzetét, itthonléte alkalmával, ami-kor arról beszéltek, hogy maradjon itthon a gyerekekkel,vállaljon munkát helyben, hiszen a gyerekek itt is járhat-nának óvodába-iskolában. De ő nem tudott elhatározásrajutni, teljesen kiborult, de annyira, hogy szokásuk ellené-re, alaposan összevesztek. Petra annyira megfeledkezettmagáról, hogy majdnem megütötte szóváltás közbenIvettet. Ez egymás közt maradt ugyan, utána ki is békül-tek, megbocsátották elhamarkodott tettét, mégis a tüskebennük maradt, hiszen ők aggódnak, küzdenek, segítenekrajta, pénzzel és mindennel, amivel lehet, azt is vállalnák,hogy itt éljen velük, ahol kevesebb gondja lenne. Sehogysem értették az erre való reagálását. Ekkor döntötték elegymás közt, hogy amint lehet, sorsukat maguk fogjákirányítani, nem akarnak részt vállalni nővérük gondjaiból,

45

aki tulajdonképpen nem honorálja megértésüket, és asegítségüket, már úgy néz ki, mintha nem akarna magánsem segíteni.

Lyuk a fürdőszobán

ANNA LAKÁSÁBAN esténként egyre gyakrabban csörög atelefon, amikor Petra jelentkezik, és sírva panaszolja elújabb bánatát és panaszait anyjának. Most már kezd rá-jönni, hogy olyasmit várnak el tőle, amire fizikailag nemképes, és lassan azt is belátja, hogy bábként kezelik őtférje otthonában. Anyósa erőszakosan viszi keresztülminden akaratát, de férje sosem áll melléje, apósa: Edepedig nem mer szembeszállni asszonyával, s hogy elke-rülje a civakodást, a vitát, inkább elhúzódik és hallgatás-ba mélyed.

Ekkor Anna – egy elkeseredett telefonbeszélgetés után– elhatározta, ismét meglátogatja a lányát, látni akarja, mitörténik körülötte. Mint mindig, amikor gondja adódik,most is szeretne valahogyan segíteni rajta, bár ismerve acsaládot, nem sok reményt fűzött hozzá. A lányok is meg-ígérték, hogy a nyár folyamán kiveszik a szabadságukat,és ők is meglátogatják majd a nővérüket.

A hosszú utazás után fáradtan szállt le a vonatról Anna,és nagy csomagokkal érkezett a ház elé, ahol lánya él.Anyai szeretettel ölelte keblére szenvedő gyermekét, ésörömmel üdvözölte kedves unokáit. Szomorúan látta,hogy Petra legutóbb otthonról kipihenve, jó kedéllyel tértide vissza, most azonban már rövid idő alatt, láthatóanlerobbant állapotban van. Szeme vörös a sírástól, lefo-gyott, lehangolt.

46

Petra lesegítette anyjáról a kabátját, kalapjával együttfelakasztotta az előszoba fogasára. Felmentek és leültekaz emeleti szobában, Petra nem bírta halogatni, azonnalnekifogott és elmondta anyjának, milyen helyzetben él.– Dávid egyre tűrhetetlenebb. Diplomás ember létére

olyan dolgokat művel, amit már egyre nehezebben tudokelviselni. Rendszeresen találkozik egy asszonnyal, amikorkiteszem a lábam a lakásból. Képzeld! Nem is tudom,hogy fogalmazzam meg; alig egy hete, hogy takarításkoregy életnagyságú gumibabát találtam, a szobájában őriz-gette gondosan eldugva. Először azt se tudtam, mirevaló… Én a dobozát kidobtam a szemétbe. Amikorhazajött, durván nekem támadt. Felelősségre vont, hogymerészeltem ezt megtenni? Csak később derült ki, miértharagudott meg ezért. Aztán rákérdeztem arra, minektartja itthon a meztelen gumibabát? Azt válaszolta, hogysemmi közöm hozzá, azzal szerelmeskedik, akivel vagyamivel kedve tartja! Hallottál már ilyet, anyukám?Később szóba került Dávid anyja előtt is az eset.

Flegmán csak annyit mondott: – A fiam azt csinál, amineki jól esik. Én nem szólok bele a dolgaiba, és azt aján-lom, mások se törődjenek vele!– Anyukám elhűlt bennem a vér, amikor ezt hallottam.

Csak azt nem értem, miért jöttek le értem a nagy autóval,miért kellett tőled olyan gyorsan elhozni bennünket, hanem tud családapához méltó életet élni, és legalább agyerekek előtt normálisan viselkedni.– Mondd, természetes dolog az, ha valaki guminővel

vezeti le az érzelmeit? – Már fogytán az erőm, nem tudokilyen körülmények között élni. Csak az a baj, hogy nemlátok megoldást, hogyan tudnék változtatni rajta, nincsmódomban lakást szerezni, hogy itt hagyhassam az

47

egészet, és saját életemet élhessem, nyugodt körülményekközött magam neveljem a gyermekeimet.

– Kislányom, amit hallottam, valamilyen ferde hajla-mot takar. Amiben élsz, azt nem lehet életnek nevezni.Változtatnod kell rajta, de ezt csak te, egyedül dönthetedel. Amiben tudok, segítek neked. A lakás felújításához miis hozzájárultunk, hiszen kicsi korotoktól fogva, havontavittem a forintokat a bankszámlára, hogy felnőve, a lakásmegteremtéséhez legyen pénzetek. Te ezt megkaptad.Csak emlékezz rá, amikor figyelmeztettelek arra, foglal-játok írásba, milyen arányban járultál hozzá a házuk bő-vítéséhez. Ha válásra kerülne a sor, ki kell fizetniük arészedet. Gondolkozzál el rajta, és ha úgy döntenél, ebbensegítek neked, bár nehéz lesz, mivel erről nem készültsemmiféle írásbeli dokumentum. Hiába győzködtelek,akkor a szerelem elvakított téged is, mint általában máso-kat, és nem hitted el, hogy a megegyezés hiányában mi-lyen veszteség érhet téged. Bizony, a házasság megkötéseelőtti szerződést komolyabban kellene felfogni.

ANNA ÉS PETRA a két gyereket ágyba fektette, éppen be-fejezték a mesét. Most érkeztek meg a lányok. Koraőszlévén, kabátjukban is fázósan húzták össze magukat.Petra eléjük szaladt, le a lépcsőn, és kart-karbaöltve jöttekédesanyjukat üdvözölni. Örömmel ölelték át egymást, dehamar tanúi lettek nővérük egyre súlyosbodó helyzeté-nek, mivel már előttük sem tudta magában tartani a bána-tát. Eddig ugyanis gondjairól csupán Annától értesültek.

Lepakolták úti holmijukat, aztán elhelyezkedtek ameleg szobában. Az emeleten nem tartózkodott senki,Petra azt se tudta, jelenleg hol lehet Dávid, mivel nemszokta vele közölni, anyósa meg apósa kint rakosgatnak a

48

műhelyben, ezért nyugodtan beszélgettek, senki semhallja rajtuk kívül, miről esik szó köztük.

– Jó, hogy itt vagytok, legalább most nem jön értemRebeka, hogy menjek neki a nagy edényeket tisztítani éshelyrerakni, mert máskor mindig megvár a nehéz munká-val. De nem is erről akarok beszélni.

Képzeljétek, amikor legutóbb otthonról megérkeztemide, két nap múlva egy délután idegen nővel találtamDávidot a lakásban. Csak azt nem tudom, miért kellettvisszajönnöm, ha másvalakivel szórakozik, és ilyen lég-körben érzi jól magát. Talán emlékeztek rá, hogy nem ön-szántamból jöttem vissza, szinte erőszakkal cipeltek idekocsival, a gyerekekkel együtt. Itt pedig ilyen kellemetlenmeglepetések vártak engem.

Közben megérkezett a férj, futtában üdvözölte a vendé-geket, aztán félrevonult a másik szobába, és a számító-gépén kezdett babrálni valamit.

Egy darabig még beszélgetnek, aztán Petra vacsorátkészített, evés utána lefekvéshez készülődtek. A két lányegyütt ment a fürdőszobába. Zuhanyozás, tisztálkodásközben mindenféléről szó esik köztük. Megdöbbenvevették tudomásul, amit nővérük elmondott nekik. Amikorelcsendesedtek egy rövid időre, valami neszezésre figyel-tek föl, Ivett kinéz az ajtón, de senkit se látott a közelben.– Itt csend van, nincs senki a folyosón, szólt odaRékának.

Lefeküdtek, kipihenték a hosszú utazás fáradalmait.Napok múlva Anna egyedül zuhanyozott a fürdőszobá-

ban, amikor ő is fölfigyelt valamilyen gyanús neszre.Olyan volt, mint amikor a villanykapcsolót felkattint-gatják. Kinézett az ajtón, de ő sem látott senkit a közel-ben. Megemlítette a lányoknak, s akkor mondták el neki,

49

hogy ők is hallottak valamilyen zajt. Ezután már határo-zottan figyelni kezdtek, amikor a fürdőszobába mentek.Anna tüzetesen átvizsgálta a fürdőszoba falait, és észre-vette, hogy a falon egy kicsi lyuk található, benne huzal-lal. Nem hagyta nyugodni, mi lehet az, ezért szóba hozta,mikor Edével találkozott a reggelinél, aki csak annyitmondott, hogy a fia valóban megkérte őt, hogy fúrjonlyukat a falon, s vezesse be a huzalt, amit ő adott neki. Dehogy miért kellett, arról nem világosította fel, igaz, nem iskérdezte. Kicsit érthetetlen a magyarázat, de elhitték neki.Aztán Anna kérdőre vonta a vőt is, aki gúnyosan a sze-

mébe nevetett. Végül kisült, hogy a fiú videóra veszi fel afürdőszobában látható eseményeket, a meztelenre vetkőz-ve fürdőző nőket, és a számítógép monitora segítségévelnézi, mint a moziban, mi történik ott.

– Egy világ omlott bennem össze. Micsoda ferdehajlam, hogy ilyenekben éli ki magát valaki? Majd’ el-süllyedtem szégyenemben, amikor megtudtam, hogyengem meztelenül bámulhat a vőm, vagy bárki más. Alányaim pedig mélyen megbotránkoztak, amiért velük isezt tette.

Rebeka, a ház asszonya minderre csak kérdéssel vála-szolt: – Mi van abban, ha a fia szereti a pucér nőket szem-lélni?

Anna ezután hamar befejezte a látogatást, lányaivalegyütt sietősen összepakoltak, és vonatra ültek.

Szalonnasütés

NYÁRON, a városban járva, Anna meglátogatta Ildikót.Náluk is nagy zsivajt talált, szokás szerint ott nyaraltak azunokák, tele a ház velük. Beszélgetés közben eszébe

50

jutott Annának: most náluk is otthon van a két lány, és ottvakációzik a két unoka: Gábor és Zsanett, jó lenne meg-hívni a családot. Nagy öröm lesz az unokáknak a gyer-mektársaság. Ildihez fordulva mondja: – Meghívlak ben-neteket, az egész családot szombat délutánra, egy kertiszalonnasütésre. – Épp a közelben zsibongtak az unokák,Edit és Dénes, mikor meghallották, ujjongtak örömükben.– Jaj de jó lesz, elmegyünk, Anna néni! – Ezzel meg-történt az egyezség, megállapodtak abban, hogy két napmúlva, szombaton délután négy óra körül találkoznak.

Szombaton édességekkel, süteménnyel fölszerelve,érkezett Ildikó népes családjával. Zsóka (a lánya) igazánjól mutatott mélyen kivágott könnyű nyári ruhájában, amikiemelte napbarnított bőrét. A hat éves Edit arasznyi hú-zott szoknyája és a vajszínű kis blúza különösen tetszettneki, mivel otthon megnézte magát a tükörben és nagy-mamája megdicsérte, milyen jól áll neki. Erre kétszer ismegpördült a tükör előtt, úgy örült a hallottaknak. Dénesmár kilenc éves, rövidnadrágot, és kihajtott világoskékblúzt viselt, amiben ő is jól érezte magát. Itthon tartózko-dott Ildikó két fia, akik szintén megjelentek a szalonna-sütésen. Megállapodtak abban, hogy segédkezni fognakaz előkészítésnél, a tűzrakásnál, nyársra húzzák a szalon-nát és a sütésnél is jeleskedni óhajtottak.

Telefonon bejelentették érkezésüket, ezért néhányanmár a kapuban várták őket, mikor a nagy létszámú ven-dégsereg kiszállt az autóból, ahová csak úgy fértek be,hogy a két gyerek lebújt, ne látszódjanak kívülről. A gye-rekek még nem ismerték egymást, ezért sorban bemutat-koztak egymásnak.Anna a lányokkal a kertre néző nagy verandán már

terített asztallal várta vendégeit, mindent előkészítettek,

51

nagy tálakban összevágott hagyma, paprika és paradicsom,szalonna felszeletelve, de valóban a fiúkra várt, hogyszakszerűen bevagdalva, nyársra húzzák a darabokat. Akert végében állt egy kicsi kamraféle, ott halmozódott felmindenféle faág, és nagyobb hasáb. A két nagyfiú néhánynagy hasábot kisebbekre vágott, és nagy kosárba rakva, atűzfészek kijelölt helyére, a szalonnasütőhöz hordta.Szakszerűen feltornyozták a fákat, nagy lánggal égett,már vígan pattogott a tűz, meg kellett várni, amíg a vasta-gabb fadarabok vörös parázzsá izzanak, aztán a gyerekeksorban nagy rönkökön körülülték a tüzet, és kezdődött aszalonnasütés rituáléja. Mindenki kapott egy-egy tányé-ron, hagymával megpakolt kenyérszeletet, arra csöpögtet-ték a szalonnáról lecsurgó zsírt. Némelyiké egész kormoslett, mivel nem a parázs, hanem a láng fölé tartották anyársat, ezért kormos lett, de őket nem zavarta.

Amikor már mindenkinek megpirult a szalonnája,asztalhoz ült a társaság. A nagy létszám miatt a kicsikkülön kisasztalt ültek körül, úgy falatoztak jóízűen akülönleges csemegéből. Már kezdett alkonyodni, szúnyo-gok zümmögtek körülöttük, ezért a tüzet újból föl kellettéleszteni. Közben az erkély lámpáit lekapcsolták, mivelarra sereglett a szúnyograj.Vacsora után különféle üdítőkből és ásványvízből kor-

tyolgattak, a felnőttek sört ittak. Sokáig beszélgettek méga kellemes nyári estén, már hűvösödött az idő, amikor avendégek megköszönve a vendéglátást, elbúcsúztak a há-ziaktól azzal, hogy ők is látogassanak el hozzájuk, amígitt vannak az unokák, akik nagyon összebarátkoztak.

52

Döntés

PETRÁBAN KEZDETT érlelődni a gondolat, hogy már nemtartható tovább a jelenlegi helyzete, beadta a válópert,kérte a házasság felbontását. Indokait kissé becsoma-golva, azt kérte, hogy gyermekeit ő szeretné nevelni,természetesen olyan feltétellel, hogy abban a férj is résztvehessen, ezen túl a lakásbővítéshez adott hozzájárulásösszegének megtérítésére is bejelentette az igényét.

Dávid a gumibabát még a per kezdetén eltüntette, tán’félt, hogy Petra felhasználja ellene az eljárás folyamán.Ezért kérdőre vonta a feleségét. – Hová tüntetted a do-bozt, amiben a gumibabát vásároltam?– Kidobtam a szemétre, mit gondolsz, minek őrizget-

tem volna? – Dávid fellélegzett, hogy már ellene nincsbizonyíték!, de Petrának eszébe sem jutott volna ezzelmegszégyeníteni gyermekeinek apját.

Nem sikerült megegyezni a lakáshoz adott összegvisszatérítése ügyében sem, sőt kinevették, hogyan kép-zeli? Azért fizessenek, hogy el akar onnan menni? Mehet,ha akar, de pénz nélkül, és a gyerekeket sem viheti magá-val! Jó pénzzel, minden hájjal megkent ügyvédet fogad-tak, aki a férj bűneit mind letagadta, sőt, úgy állította be,mintha Petra egyáltalán nem járult volna hozzá a ház bő-vítésének költségeihez. Ő pedig gyengének érezte magátahhoz, hogy megfelelő érveket tudjon felhozni, írásosbizonyítékokkal pedig nem szolgálhatott. Ki gondoltavolna, hogy arra szüksége lehet, hiszen a házasság meg-kötése előtt jólétet ígértek neki. Másként, a pénze nélkülpedig hogyan költözhetne el ebből a földi pokolból,amiben itt él.

53

Nem maradt más választása, mint belenyugodni, hogyott kell élnie két gyerekével az egyik szobában, míg a fér-jének két tágas szoba jutott mellette, az emeleti részen. Ottszenved tovább, látva azt is, hogy immár véglegesen oda-költöztette a debreceni asszonyt, aki közben elvált a férjétől.Ráadásul nemsokára megszűnt az állása, teljesen kilá-

tástalan helyzetbe került. Képes még azt is elvállalni, hogyanyósa részére hetenként néhány hajnalon a garázsból őhúzza ki a nehéz, megpakolt furgont, amiben a piacrahordja a süteményeket eladni. Erős testalkatú férfinek isóriási erőpróbát jelentene, nem még egy olyan törékenyalkatú nőnek, amilyen ő! Ezért naponként ötszáz (!)forintot fizet neki az anyós, de kénytelen azt is elvállalni,más jövedelem híján.

És mégis, amikor szóba került, hogy költözzön az édes-anyjához, legalább ideiglenesen, erre nem mutatott haj-landóságot. Úgy látszik, ki tudja miért? – mégis ragasz-kodik ahhoz a férfihez, aki vele így elbánt? Mások előttérthetetlen, amiért képes nap-mint nap, továbbra is eltűrnia megaláztatásokat, amiben részesül abban a lakásban.

Igaz, ott nagy házban lakhat, szép nagyvárosban él, aztmondja, hogy a régi otthonát és a kisvárosi körülménye-ket már nem bírná megszokni. De ott maradni, ilyenkörülmények között, azt hogy tudja elviselni? Erre anyjaés húgai nem találtak választ.

Ilyen esetre mondják – ami helytálló –, hogy ha eztválasztja önként, akkor vessen magára.

Persze, kívülállónak nehéz megérteni, miért nem fogjaföl egy diplomás, értelmes fiatal nő, hogy neki kell vál-toztatni ahhoz, hogy nyugalomban éljen a gyermekeivel,hiszen olyan sok nő marad egyedül és boldogul, neveli éstaníttatja a gyermekeit. Mért nem érez magában annyi erőt?

54

AMIKOR csak tehette, Anna elhozta magához a gyere-keket, akik bizony fizikailag és lelkileg is megsínylették alehetetlen helyzetüket; igyekezett rendbe hozni őket, jóellátást kaptak Anna nagymamánál, felruházta, mozibavitte őket, az északi határ mellett élő rokonokhoz együttlátogattak, hogy megismerjék a rokonaikat. Gyakran útrakeltek és egész napos kirándulás keretében megnézték afővárosi állatkertet, vagy jegyet váltott egy-egy cirkuszielőadásra. Utóbbi években már minden nyáron magávalvitte őket valamelyik fürdőhelyre, hogy mint mások, ők isnyaraljanak az iskolai szünidő alatt.Amíg a lányok itthon tartózkodtak, ők is segítettek any-

juknak és Petrának, de lassacskán megunták a helyzetet,még távolról sem tudták elviselni nővérük gyötrődését,különösen azután, amikor egy alkalommal teljesen kibo-rult itthon, mindnyájukat megsértette, magából kikelvekiabálta: ne törődjenek vele, mert ő nem marad itt, igen isvisszamegy, és ott él továbbra is.

– Jó, menjél, ha ez neked jobb! – Mit mondhattakvolna neki mást?Szomorú őszi nap volt éppen, másnap együtt indultak

ismét a temetőbe. Petra teljesen magábaroskadva letérdeltapja sírjára és megállíthatatlanul zokogta el ott a bánatát.Anyja és húgai nem tudtak vele mit kezdeni, látták, hogyvigasztalhatatlan, teljesen kiborult. Sokáig maradt, aztánamikor csendesen eleredt az eső, térdelő helyzetéből fel-emelték, két oldalt karonfogva indultak hazafelé.Otthon csend fogadta őket. Vacsorát tálalt Zsófi, aztán

mindenki elvonult a szobájába, de az álom sokáig mind-nyájukat elkerülte.

55

Megyek Amerikába!

NEMSOKÁRA történt, hogy a két lány megismerkedett egy,az Egyesült Államokból hazalátogatott családdal. Beszédközben szó esett arról, hogy amerikai ismerősük háromkisgyermekéhez – megfelelő ellátás és fizetés ellenében –képzett magyar nőt keres gyermekfelügyelőnek. A kéttestvér összenézett. Már szóba került köztük, hogy külföl-dön is kereshetnének állást, de nem tudták, hogyan fog-janak hozzá a megvalósításához. Ivett ugyan nem érzettkedvet itthagyni a várost, otthonát és anyját, egyébként isfélős a természete, különben sem tudta elképzelni, hogyteljesen idegen helyen éljen. Azonban Réka kapott azalkalmon. Elkérte a címüket és telefonszámukat, és annyitközölt velük, hogy érdekli az állás, és lehet, hamarosanjelentkezik.

Este szóvá tette Annának, azt kérdezte: – Anya, mitszólnál hozzá, ha kimennék Amerikába? – Anna azt hitte,tréfál vele. Itt akarsz hagyni, elmennél a világ végére?Istenem! – fakadt ki, majdnem sírva. Aztán kissé lecsende-sedve folytatta: – Ne haragudj kislányom, olyan hirtelenjött, el sem tudom képzelni, hogy olyan távolságbanéljünk egymástól!

Réka kissé megijedt, amiért anyját ilyen helyzet eléállította. – Kérlek, mama, ne haragudj rám, de ezt az al-kalmat nem szalaszthatom el. Tudom, ha végiggondolod,te is megértesz engem, hogy szeretnék világot látni, ésolyan helyen dolgozni, ahol megfizetik a munkámat, éstalán téged is tudnálak anyagilag támogatni. Annyithallottam és olvastam arról, milyen más ott az élet, nemolyan, mint itthon, szegény kis hazánkban. Úgy érzem,ott tudnám hasznosítani és továbbfejleszteni a nyelvtudá-

56

somat, s ha alkalom kínálkozik rá, talán szerezhetek ma-gamnak másik diplomát is. Úgy érzem, máshol is meg-állnám a helyem. Talán mindnyájunknak jó lenne.

Egyébként sem döntöttem még, de tetszik az ajánlat, ésnem biztos, hogy később élhetnék vele. Még utána kellnéznem, mennyi időre engedélyezik a kinti munkaválla-lást, talán csak egy évre, utána vagy meghosszabbítják avízumot, vagy nem. Majd telefonon gyakran beszélge-tünk. Annyi időt már csak kibírnánk mindnyájan?

Anna könnyeit törölgetve ölelte át a lányát. – Tudom,kislányom, szeretnél világot látni, érthető, és azt istudom, ott is megállod a helyed, hiszen valóban beszélszangolul, a gyerekekhez értesz, szeretettel foglalkoztálitthon is velük. Egyébként, úgy neveltelek, tudom, nemkell téged féltenem. Mégis… mégis, nehéz a gondolat,hogy távol leszünk egymástól.

Este a lányok összedugták a fejüket a szobájukban,sokáig beszélgettek. Ivett nem akarta elkedvetleníteninővérét, de benne is rossz érzést keltett a gondolat, hogyimmár egyedül marad, mivel Rékával úgy éltek eddig,mintha ikertestvérek lennének. Születésüktől fogva min-dig, mindenütt együtt voltak, egy iskolában, sőt, a gimná-ziumi éveket már egy osztályban tanulták végig, azonosbarátokkal szórakoztak, ráadásul még munkahelyük isugyanaz.– Mi lesz velem? – nézett szomorúan nővérére – ha Te

is itt hagysz engem? Egyedül leszek, hogy fogom meg-szokni nélküled, hiszen mióta az eszemet tudom, nemmozdultunk egymás mellől. Olyan űrt hagysz magadután, nem tudom, mivel fogom pótolni.

57

– Tudod mit, megígérem, ha beválik a számításom, ésjól érzem magam odakint, akkor neked is szerzek állást,és te is kijöhetsz utánam.

– Jól van, ne érts félre, nem akarlak lebeszélni a terved-ről, mivel szeretlek, és megértem a szándékodat. Nekemis jó érzés, ha valamit el akarsz érni, és azt sem akarnám,hogy miattam lemondj a tervedről. Ha jónak látod, akkormiért ne próbálnád meg? Csak éppen most nem tudom el-képzelni, milyen lesz az életem, ha nem vagy mellettem.

Ezekkel a gondolatokkal hajtották fejüket álomra.

Egy év múlva

OTTHON Anna és Ivett örömujjongással fogadta Rékát,amikor néhány hétre hazalátogatott távoli második ottho-nából. Sírva-nevetve ölelgették egymást. Igaz, hetenkéntgyakran beszélgettek telefonon, mindenről értesültek, amivele történik a távolban, mégis más, hogy most itthonláthatják és örülhetnek egymás közelségének. Éjszakábanyúlóan hallgatták Réka élményeit.Együtt látogatták meg a rokonokat, első útjuk termé-

szetesen a nagynénihez vezetett, mivel most már a kisebbháztartás miatt nem tartózkodik állandóan náluk. Zsófikakezeit összecsapva álmélkodott, milyen jól néz ki Réka.– Úgy nézel ki, mint egy színésznő! Meg sem ismerné-

lek, ha utcán találkozunk össze!Viszont nem mentek az Alföldre meglátogatni a nővé-

rüket, mivel válás után nagyon összeszorulva él ott a kétgyerekkel. A következő héten azonban – már kezdődik aziskolai szünet – Petra jön hozzájuk a gyerekekkel. Nagyterveket szőttek arra az időre, amikor az egész családegyütt lesz, elhatározták, hogy Zsófi is újra itt marad náluk.

58

Ivett kivette a szabadságát, nyáron kevés az óvodás,ilyenkor felváltva tölthetik otthon az időt. Együtt jártak avárosba mindenhová, barátnőkkel, ismerősökkel találkoz-tak, és kellemes órákat töltöttek el egymás társaságában.

Véletlen találkozás

ANNA BARÁTNŐJE éppen a város művelődési központjábanjárt, az emeleti könyvtárban cserélte ki az elolvasottkönyveket, amikor a kapuban összetalálkozott Rékával.

– Kit látnak szemeim? Nocsak! Te vagy az, Réka! Oly’régen láttalak, alig ismerlek rád – tette föl egymás után akérdéseit, miközben örömmel ölelték át egymást.

– Bizony, teljes életnagyságban én vagyok.– Lefogytál, olyan csinos, karcsú lettél, és elegáns. Mi-

kor érkeztél haza, meddig maradsz? És végleg, vagy csakszabadságra, látogatóba jöttél haza a mamádhoz? Hogyérzed magad? Gyere, üljünk le a szomszédos cukrász-dába, mondd el, hogy élsz odakint, válaszolj a sok-sokkérdésre, amit föltettem neked.

Kart-karbaöltve érkeztek a kis cukrászdába, leülnek afinomságairól híres hely egy elszigetelt részébe, kisasztalka mellé.

– Te mit kérsz, Réka? Nagyon finom a forró csokijuk,én azt rendelek.

– Nekem is jó lesz, Ildikó néni, bár én leszoktam azédességről, de most ez különleges pillanat, itthon újra, aszülővárosomban megengedhetem magamnak.

A fodros-kötényes fiatal felszolgáló hozta ki a rende-lést és elkezdték hosszú beszélgetésüket.

– Nagyon jól érzem magam – mondja Réka, miközbenmegkeveri a gőzölgő, vanília illatot árasztó csokoládét –,

59

de igazán hosszú idő kellett hozzá, hogy megismerjem azottani életet. Persze, a jót hamarabb megszokja az ember,mint fordítva. Egy magyar házaspár három kicsi gyere-kére vigyázok. Amikor kimentem, a legkisebb kilenc-hónapos volt, a következő két-, a legidősebb négyéves.Tetszik tudni, Ildikó néni, hogy…– Szólíts csak Ildikónak, és tegeződjünk, úgy könnyebb

beszélgetni, hiszen lányom iskolatársaival és kollégáivalis mind tegező-viszonyban vagyok.– Köszönöm, tehát tudod, Ildikó, hogy óvónőképzőbe

jártam húgommal együtt, a kisgyerekeket közel érzemmagamhoz. Mégis, kezdetben a pici gondozásától kissétartottam, de hamar belejöttem, és hozzáedződtem a kintiszokásokhoz.

Tény, hogy nem lehet összehasonlítani azt az életet, amiénkkel. A háztartások mindenféle gépekkel vannak föl-szerelve; annyira természetes, hogy már én is autót veze-tek, amit mindjárt rendelkezésemre bocsátottak, azzalvittem-hoztam a legnagyobb gyereket óvodába, azzaljártam bevásárolni, meg ahova szabadidőmben óhajtot-tam, használhattam. Persze, a közelbe én is kerékpárraljárok, amikor nem kell a gyerekeket magammal vinni.Megfigyeltem, hogy ott sokkal többen közlekednek bicik-livel, amikor nem cipelnek csomagot vagy gyerekeket,azzal közelítik meg a céljukat.

A ruhafélét majdnem úgy veszik és váltják, mint itthonaz eldobható papír-zsebkendőt. Minden olyan más. Amifontos, nincs olyan hajsza, mint nálunk, és annyira termé-szetes, hogy kényelmesen végeznek mindent. Az életheztartozik a szórakozás, a mozi, a színház, a kikapcsoló-dás… Az emberek nem cipelnek olyan súlyos gondokat avállukon – és a kezükben sem – teszi hozzá nevetve –,

60

mint nálunk, ez meglátszik rajtuk, nem fáradtak, inkábbfelszabadultak, a nagy strapa nincs az arcukra írva, leg-többjük kiegyensúlyozott, és kedélyes.

Egyébként csak szabadságra jöttem, anyukát látogatni,ami bizony még akadályokba ütközhet.

– És hogy állunk a fiúkkal, – megkérdezhetem?– Természetesen. Igen, nemrég’ megismerkedtem vala-

kivel, aki igazán nagyon szimpatikus, és közel áll hoz-zám, azonban még nem döntöttünk a jövőnkről, csupánbarátság köt egymáshoz bennünket; szabadidőnket együtttöltjük, járunk szórakozni, vendéglőbe, kirándulni, éssegít megismerkedni a várossal, környékével, az amerikaiélettel. Természetesen, már a fővárosba is ellátogattunkrepülőgéppel, persze egy-két nap alatt nem lehet mindentfölfedezni abban a hihetetlenül hatalmas városban.

Még sokáig beszélgettek. Réka tette föl azt a kérdést,hogy mivel tölti idejét mostanában Ildikó?– Éppen ilyen ügyben jártam a Művelődési Központban,

ahol találkoztunk… Egyik kötetem bemutatója lesz nem-sokára, annak részleteit beszéltem meg az igazgatónővel.

Réka örömmel újságolta, hogy ott kint az emberek kivannak éhezve a magyar szóra, a magyar könyvekre. Meglehetne oldani, hogy kaphassak néhány címet vagy köte-tet, amivel az ismerőseimet megörvendeztethetném?

– Nagyon szívesen. Tudod, aki arra adja a fejét, hogyírni kezd, aztán sok-sok munkája lassan fölhalmozódik,annak legnagyobb öröme, ha másokkal is megoszthatja agondolatait.Ildikó előveszi táskájából az apró névjegyét, átadja,

ahol a telefonszám mellett ott található az e-mail címe is.– Ha akarod, küldök neked kortárs magyar irodalmat.Most jelent meg több kötetem, ami olvasható a világhálón

61

is. Azonban legfőbb vágyam, hogy olyan kiadót találjak,amely nyomtatásban adná ki a könyveimet.– Jaj, de jó, hogy szóba hoztam. – Aztán ő is előveszi a

névjegyét, átadja. – Ígérem, hamarosan jelentkezni fogok.Öröm volt látni a lányt, annyira földobódott, jó a han-

gulata, egészen más, mint korábban. Elbúcsúztak egy-mástól, Ildikó minden jót kívánt neki, azzal, hogy sikerül-jenek a tervei ott, a messze választott új hazában.

IVETT TANULT nővére elrontott házasságából. Réka követ-kező látogatásakor megérlelődött benne az elhatározás,hogy ő is kimegy, és ott kezd új életet. Nővére elmondtaneki, akad állás számára, az ott élő magyar családokszívesen alkalmaznak magyar lányokat, neki sem kellitthon tovább kínlódnia. Úgysem képes nézni nővéregondjait, édesanyja kínlódását. Réka ígéri, hogy hama-rosan szerez neki helyet.

Új állásban

MÁR nem gyermekcsősz Réka, hanem egy kisváros óvo-dájában sikerült elhelyezkednie, ráadásul olyan helyen,ahol igen sok Magyarországról elszármazott család él, ésszívesen adják olyan helyre gyermekeiket, ahol magyaróvónőt is alkalmaznak. Ő pedig igazán örül annak, hogyvégre ismét saját tanult szakmájában dolgozhat, kisgyer-mekek között.Reggel sorban érkeznek a szülők a kicsikkel, a négy-

évesek már ovi-busszal járnak, két-három gyermeketmindig egy-egy szülő kísér reggel az óvodába, ugyanúgydélután is együtt térnek haza. Mások autóval járnak,szintén ismerős gyerekekkel. Így a szülőknek nem kell

62

minden nap annyi időt tölteni az utazással, mivel csaknéhány naponként kerül rájuk a sor.

Kicsi településen, nagyváros közelében él most. Érde-kes, hogy otthon, szülőhazájában mennyi gondot okoz azembereknek, ha gyermekhiány miatt bezárnak egy-egyóvodát-iskolát. Itt sincs mindenütt, minden nap buszonvagy autóval hozzák-viszik csoportosan a kicsiket.

Posta sincs mindenütt. Egy autó jár körben több kisebbtelepülést, az ott lakók tudják, hány órára várják, és azmindig pontosan megjelenik, hozza és viszi a küldemé-nyeket, csomagot, újságot és magazinokat, levelet, néhapénzt, sőt mást is, amire kérik. Általában a kertek végé-ben állítják fel a postaládákat, és ott helyezik el az érkezőpostát, és ott közlik, ha valamilyen postai küldeményükvagy kívánságuk van. Gyorsan megy minden. Csak be-csenget, aprót mindig tart magánál, fizetnek, és már megyis a következő helyre, ahol nincsenek otthon, ott apostaládába rakja le a küldeményeket.

Réka arra gondolt, hogy a helyét átadhatja Ivettnek, hamég mindig érdeklődik az ottani élet után. Elhatározta,hogy legközelebbi alkalommal szóvá teszi neki.Közben eszébe jutott, miről beszélt édesanyja barátnő-

jével, a cukrászdában, amikor otthon találkozott vele.Gyorsan elővette a hordozható számítógépét és feladottegy e-mailt, amit Ildikó már másnap fölfedezett a számí-tógép képernyőjén, amint betekintett a postaládájába:

„Kedves Ildikó! – Hamarosan egy összejövetelt tartunk,ahol a Magyar-klubtagok találkoznak. Jó lenne, ha addigkaphatnék valamilyen anyagot tőled. Biztosan sokan örül-

nének az írásaidnak. Ildikó, ha lehet, küldjél olvasnivalót, ésközöld azokat az Internet címeket, ahol megtalálhatók azalkotásaid. Az eredményről majd hamarosan tájékoztatlak.

Csók: Réka”

63

Este eszébe jutott, hogy ideje volna felhívni telefononaz édesanyját. A szokásos tájékoztatás után Ivett vette fela kagylót, s akkor említést tett neki a fejleményekről.

Húga elmondta neki, hogy dolgozik, hajtja magát, túl-órákat vállal, hogy besegítsen anyjának. Fáradt és kedvet-len, lassan már nem bírja elviselni az itthoni terheket.Ezért örült Réka ötletének, és elhatározták, hogy mind-ketten megteszik a szükséges előkészületeket arra, hogymielőbb ő is kivándoroljon.

Ildikó pedig még aznap megírta levelét és összeállítottakedvenc novelláit-verseit, és azt az összefoglalót, aholfelsorolva láthatók az Interneten már megjelent kötetei,rajta feltüntetve azok a honlapok, ahol lehet olvasni amunkáit. Mindjárt az egészet továbbította a számító-gépen.

RÉKA SZERELME. – Talán egy éve, hogy a család révén,ahol korábban dolgozott, fogadáson megismerkedett egyfiatalemberrel. Amikor meglátták egymást, úgy érezték,szerelem első látásra. Azonban utána hosszabb ideig nemtalálkoztak, csak mindketten keresték az alkalmat rá,hogy végre valahol ismét összejöjjenek. Rékát az a családhozta össze, akiknek a gyerekeire először vigyázott. Is-merik Paul szüleit, s a lányt is, ezért nyugodt lelkiismeret-tel vállalkoztak rá, hogy közelebb hozzák őket egymás-hoz.Leginkább vendéglőben vagy más szórakozóhelyen

szoktak találkozni. Lassan már két éve járnak együttPaullal, aztán amikor a fiú Kanadában helyezkedett el, őis elkísérte. Ma már elválaszthatatlanok egymástól.

A fiú nagypapája magyar származású, egy alföldivárosból vándoroltak ki. Már megismerkedett a szüleivel

64

is, akik szívesen maguk közé fogadták. A nagypapával istalálkozott, érdekes, igazi, alföldi típusú férfi, nagybajuszt visel és pipázik. Találkozásuk alkalmával szíve-sen érdeklődött az otthoni életről és örömmel hallgatta afiatal lány beszámolóit.

Pault fiatal korától érdekelte a festészet és az irodalom,már gyermekkorában minden található felületre rajzolt, ésfestett, több rövid írása megjelent különféle magazinban.Ezért szülei művészeti középiskolában taníttatták, majd afőiskolát is elvégezte. Tehetséges, gyorsan készülnek amunkái. Akvarelljei és olajfestményei már több kiállítá-son elismerést szereztek a nevének. Rékáról is festett egyképet, ahol egy liget fái alatt, padon ülve, kezében köny-vet tartva látható. Névnapjára ezzel a képpel ajándékoztameg őt.

Csendes, udvarias fiatalember. Kicsit idegenül ejti ki amagyar szavakat, hiszen a mamája amerikai. Hamar közelkerültek egymáshoz, mivel a természetük nagyon össze-il lő. Hasonló az ízlésük, szórakozásban is megegyeznek anézeteik. Kanadába követte őt Réka, ezért az óvodai állá-sát egyelőre szünetelteti. Összeköltöztek; mivel a kapcso-latuk tartósnak bizonyult, ezért nemsokára véglegesen isösszekötötték életüket. Egy kis templomban tartották azesküvőt, ahol csak a szülők és nagypapa jelent meg.

ÜNNEPSÉGRE meghívót kapott a fiatal pár. Március 15-érerendezett a Magyar Klub összejövetelt. A városnak egycsendes, ligetes részén állt a ház, magyar zászlókkal föl-díszítve, terített asztallal várták a vendégeket. Egy idős úrelőadást tartott, szépen beszél magyarul, s nagyon jólismeri a történelmet; magyar szakos tanár lehetett aktívkorában. Meghatódva tapsolták meg a beszédet, sokuk-

65

nak könnyes lett a szeme, Réka is meghatottan törölgettea könnyeit, amikor a magnóban felhangzottak a MagyarHimnusz szólamai.

Utána magyaros ételeket szolgáltak föl, és barátságoshangulatban telt az idő. Réka említést tett a Magyarorszá-gon élő kedves ismerőséről, akinek már több kötete jelentmeg az Interneten, utána az otthon sokszorosított iratokatés címeket osztotta szét a megjelentek között. Nagyörömmel fogadták.

Nemsokára jelentkezett Réka, kedvesen arról tájékoz-tatta idős barátnőjét, hogy a nagyszabású magyar-talál-kozón szétosztotta barátai között a kapott irodalmat.Megadta a hozzáféréseket is. Azzal zárta levelét, hogysikerült felfedezni egy kiadót, aki szívesen vállalná egyregény nyomdai elkészítését. Ígéretet tett rá, hogy hama-rosan jelentkezik ebben az ügyben; minden jel arra mutat,hogy sikerül az első kötetet az itteni magyarok támogatá-sával kiadatni.

Olyan öröm érte Ildikót, amiben nem is reménykedett.Megköszönte Réka kedvességét, és nagy izgalommalvárta a fejleményeket.

Nem kellett sokáig várnia, levélben érkezett a meg-keresés, és a kiadó kéri az első kéziratot megtekintésre,amelynek áttanulmányozása után ismét jelentkezik.

Anna távoli unokái

EGY ÉV MÚLVA. – Rékának ikerkislányai születtek. Boldo-gan élnek, Paul közelben lakó szüleinek szeretete sokatjelent a kis család számára. A kicsik egészségesen, szé-pen fejlődnek édesanyjuk szakszerű és gondos felügye-

66

lete mellett. Férje családja befogadta Rékát, szeretettelveszik körül, örülnek a kis unokáknak.A nagy távolságokat repülőgéppel győzik le. Különben

ott nem megy ritkaságszámba, hogy neki is, a férjnek iskülön kocsija van. Réka kis Volkswagent, férje BNV-tvezet, ha együtt utaznak, azzal megy a család, miveljobban elférnek benne mindnyájan.

Most Kanadában élnek. A két lánytestvér gyakran láto-gatja egymást, leginkább Ivett jön hozzájuk, Kanadába.Egy ízben már nem egyedül érkezett, mivel időközben őis társra lelt. Megismerkedett egy, szintén Magyarország-ból elszármazott fiúval, aki annyira amerikai, hogy né-hány év után már csak töri a magyar nyelvet, mivel a kör-nyezetében nem is hall magyar szót. Azonban Ivett ked-véért ismét szorgalmasan gyakorolja a magyar nyelvet.Jack vele egyidős, elektromérnök, de számítástechnikai-automata szakon is képesítést szerzett, édesapja hatalmasüzemében vezető beosztást tölt be. Jól keres, anyagigondjaik nincsenek. Ezért Ivett nem ment nővére utánKanadába, hanem Amerikában telepedett le, de a kapcso-latot tartják, gyakran meglátogatják őket.

ANNA mindkét lánya ma már világlátott, boldog asszony,akik tudják, mit akarnak, és kellemesen élnek kint az újhazában, de gyakran nosztalgiával gondolnak a távoli kisotthonra, ott élő szeretteikre.Rékával elhatározzák, hogy a következő karácsonyra

most már párosával, családostól hazalátogatnak, és a teljesközeli rokonságot összekolompolják, hogy mindnyájanegyütt töltsék az ünnepeket.

67

Barátság

ANNÁNAK nehéz élet jutott osztályrészül. Hiába, egészéletében annyit fáradozott, nem tud szabadulni gondjaitól.A városközpontban nemrég’ összefutott Ildikóval. Szokásszerint betértek egy kávéra a kis cukrászdába, Annakiöntheti lelki fájdalmait barátnőjének.

Csendben beszélgettek. Anna fáradt, egész életébensúlyos terheket kellett elviselnie. Úgy látszik, ez már ígymarad egész életében. Aki súlyos terheket viselt, gyakrantovábbörökíti gyermekeire. Fájnak a lábai, egy csomóegészségi problémája akad, de elérve a nyugdíjas kort,mégis olyan terheket kell cipelnie, amiről nem tudhatja,meddig lehet kibírni. De hordja, viszi vállán az egészcsalád gondját-baját, magát nem kímélve.

Hiába tudja, hogy két lánya a távoli kontinensen meg-találta számítását, és boldogok, hiszen párjukra leltek.Talán, talán ők, ott jobban boldogulnak, mint itthon anővérük, aki képtelen magán segíteni, és élete teljesen ki-látástalan, ami miatt anyja egy percre sem lehet nyugodt.Néha ezért úgy érzi, hogy már ő is depresszióra hajlamos,bár mindig bízott a jövőben, és a legsúlyosabb gondokközött is megtalálta mindig a mélyből a kiutat, de mostvalahogy olyan mélységbe süllyedt a lelkivilága, és nemtudja, hogyan segítsen a bajbajutott lányán, kis unokáin,akik bizony alapvető szükségleteiket is nélkülözni kény-telenek. Ugyanis a másik, szívtelen nagyanyjuk nyugod-tan nézi – talán még élvezi is – súlyos helyzetüket.

Ildikó hiába próbált lelket önteni belé, minden hiába-való. Barátnője teljesen maga alatt van. Úgy érzi, mindenés mindenki ellene esküdött, képtelen valamit kezdeni,

68

hogy a családja ne essen szét. Minden, de minden olyanhiábavaló…

Váratlan fordulat

EGY VASÁRNAP, úgy érzi, mindenképpen találkozni akar alányával, aki előző nap újra kiöntötte lelkét telefonon,meg kell látogatnia, nehogy azt érezze, teljesen magáramaradt… Vonattal utazott Budapestre. Amint megérke-zett a Keleti pályaudvarra, leszállt a szerelvényről. Éppenindult volna a másik pályaudvarra, lihegve a nehézbőrönd cipelésétől, kicsit megállt, maga mellé tette, hogykifújja magát, közben nézi a feliratokat, azt latolgatja,melyik metróvonalon kell továbbmennie, amikor előtte,mint a mesében, ott terem egy elegánsan öltözött, jóvágá-sú középkorú úr, meglátja a táskát, s gondokba merültarcát, odamegy hozzá, és udvariasan megkérdezi: Asszo-nyom, segíthetek?Anna előbb csodálkozva méregeti, talán ismeri? Arra

gondol, mit tegyen, miközben a férfi kalapját megemeli,majd bemutatkozik. – Ne haragudjék, de nekem annyiraismerős, és úgy látom, egyfelé tartunk. Szívesen segítek,viszem a csomagját, ha megengedi.

Anna magában gondolkodik, honnan ismerheti a férfi,aztán túlteszi magát. – Nem mindegy? – Új ismerőse FeketeDénes jóvágású, amint a beszélgetésből megtudja, egy cégvezetője. Jó állása, összeköttetései vannak, de magányosanél. A következő átszállásnál ajánlatot tesz Annának.– Jöjjön, épp’ ebédidő van, nem messze egy ismerős

vendéglőben jó lenne megebédelni, mielőtt folytatná útjáta távoli városba. Meghívom, ebédeljen velem, éppen odakészülök.

69

Anna arra gondol. Miért ne? Hiszen ráér, senki sevárja, senkinek sem hiányzik, annyira mindegy, mikorindul és érkezik majd a lányához.

– Köszönöm, elfogadom a meghívást – válaszol akérdésre, és arcán mosollyal fordul a férfihez. – Tulaj-donképpen én is megéheztem, éppen arra gondoltam,hogy majd a vonaton megeszem a szendvicsemet, amitmagammal hoztam.A következő metró-megállóban leszállnak, a férfi egyik

kezében a táskával, megkérdezi: – Ne vegye tolakodás-nak, de megengedi, hogy karon fogjam? Látom, bizony-talanul mozog a nagy sokadalomban. – Ezzel választ semvárva, másik kezével belekarol, és úgy folytatják útjukata közeli vendéglő felé.A férfi otthonosan nyit be a kis vendéglő előterébe. A

ruhatárban leteszi kabátját, megszabadul a csomagtól,lesegíti Anna kabátját, majd bevezeti az étterembe. Aférfi körülnéz, mire ismerős pincér jelenik meg, és jobbravezeti őket a nem messzire levő sarokban elhelyezettkétszemélyes asztalhoz, és hellyel kínálja a vendégeket.

Elhelyezkedés után Dénes az asszony kezébe adja azétlapot, válasszon róla, közben ő is tanulmányozni kezdia másikat. Hangosan sorolja a fogásokat, majd megáll, ésazt mondja, hogy itt nagyon finom újházi tyúklevestkészítenek, annál marad, és ha tetszik, Annának is ajánljaugyanazt. Anna örül az ötletnek, úgysem gyakorlott avendéglői szokásokban, beleegyezőn mondja: ugyanaztkéri.

Megjön a pincér, a férfi rendel, leves után bécsi-szeletetkérnek finom körítésekkel, és vegyes salátával, majdkávét és egy üveg Debrői hárslevelűt, miután megkér-dezte, szereti-e Anna az enyhén keserédes borfajtákat.

70

Nemsokára hozza az ebédet a pincér, és jó étvágyatkívánva, távozik. A szépen megterített asztal mellett jó-ízűen fognak hozzá a leveshez. Igaza van ennek a férfi-nek, gondolja Anna, mert valóban nagyon ízletes a leves,sok finom hússal és házias csigatésztával, zöldséggel.Még a felénél se tart, és már szinte jóllakottnak érzimagát. Arra gondol, hogy a második fogást már nem istudja megenni.

Azonban olyan kellemesen beszélgetnek, lassan élvez-ve a jó ízeket, hogy az idő gyorsan halad. Később, amikora pincér megjelenik a tálcán gőzölgő második fogással,mégis hozzáfognak. A pincér poharakba tölti a csillogóitalt, majd távozik. Lassan fogyasztják a gusztusosan tálaltételt. Végül Annának is csak kevés burgonyakörítés ma-rad a tányérján. Dénes fölemeli poharát, az asszony felényújtva, mélyen szemébe néz, úgy koccint vele. – Kedvesegészségére Anna, és találkozásunk örömére! – Anna isfelé nyújtja poharat, mosolyogva mondja: köszönöm.Amikor a habos, gőzölgő kávé elfogy, Anna órájára

néz.– Köszönöm a vendéglátást, a finom ebédet. Nekem

sajnos, indulnom kell, talán elérem a következő vonatot,amivel még sötétedés előtt a lányomhoz érkezhetem.

– Megértem, természetesen elkísérem. – Együtt men-nek a pályaudvarra. Dénes felviszi a csomagot a lassanbefutó vonatra, elhelyezi, majd forró kézcsókkal búcsúzikel az asszonytól, aki zavarában körülnéz, hogy valakinem figyeli-e, hiszen neki mindez, ami vele most törté-nik, annyira új, szinte ismeretlennek tűnik. Olyan azegész, mintha nem is vele történnék, mintha mindezt csakfilmen látná.

71

A férfi – Anna kezét még mindig tartva – a szemébenéz. – Köszönöm, hogy velem maradt, elfogadta a meghí-vásomat. Szeretném, ha visszafelé utazásakor is talál-koznánk. – Tárcájából névjegykártyát húz elő, átadja azasszonynak. – Kérem, indulása előtt telefonon tájékoz-tasson, mikor várjam itt, az állomáson.

Anna pironkodva bár, de beleegyezik, és a vonatról le-szálló férfit nézi az ablakból, barátságos mosollyal búcsútint felé.

Leül, szemközt a vonat menetirányában, aztán végig-gondolja, mi minden történt ma vele. Ilyesmire mégálmában sem gondolt. Vajon lesz-e folytatása, vagycsupán egy kellemes találkozásként marad meg benne amai nap? Aztán előveszi kézitáskájából a könyvet, amitmagával hozott, és a vonat megérkezéséig elmerül atörténetben. Néha kinéz az ablakon, merengve figyeli avonat mellett elfutó alföldi síkságot, az állomásokat ésazon tűnődik, milyen órák várnak rá a lányánál?

Csodálkozására, az állomáson Petra várja. Azt mondta,nem emlékszik biztosan, melyik vonattal fog érkezni,ezért a délihez, és ehhez is kijött, hogy segítsen neki a le-szállásnál.

Autóbusszal mentek a lakásra. Csodák csodája, ottcsend és látszólagos nyugalom fogadta őt. Anna elváltférje nincs otthon, a szülők pedig behúzódtak saját szobá-jukba, békén hagyva őket.

Az unokák nagy örömujjongással köszöntötték nagy-mamájukat, aki a bőröndből játékot és egyéb ajándékotvarázsolt elő. Minden darabért sok puszit kapott, és bájosarcukról igazi öröm sugárzott. Mintha itt is megváltozottvolna valami. Lehet, hogy ma nemcsak őt érintette volnameg valami furcsa változás?

72

A találkozásról nem szólt a lányának, aki kicsit derül-tebb hangulatban hozzáfogott ahhoz, amiért arra kérteanyját, hogy jöjjön el őt meglátogatni, mivel fontos mon-danivalót tart számára. Kényelmesen elhelyezkedtek ésPetra egy nagy lélegzetvétel után elkezdte.

– Tudod, anyukám, végre kaptam állást. Vége annak,hogy hajnalonként az anyósomnak húzogassam ki a ga-rázsból a nehéz furgonját, és megalázva fillérekért cseléd-kedjek neki. Visszahívtak az iskolához, ahol dolgoztamGYES előtt, mert hirtelen eltávozott a nyelvtanár, éseszükbe jutottam. Telefonon kértek, menjek be, és hanincs jobb állásom, szeretnék, ha kisegíteném őket, s úgynéz ki, utána véglegesítenek. Ráadásul találkoztam azzala kollégával, aki még fiatalasszonyként udvarolt volnanekem, de én akkor még fülig szerelmes voltam Mátéba,nem törődtem vele. Közben ő is megnősült, de egy éveelváltak, mivel a felesége megcsalta, és most a kislányá-val él saját lakásában. Már többször találkoztunk. –Miközben ezeket elsuttogja anyjának, fölnéz rá könnyesszemével, arcán a megnyugvás mosolyával.

Anna szeretettel simogatja lánya arcát, magában arragondol: lehetséges, előfordulhat velük ilyen, hogy egynap alatt ennyi minden megváltozzon? Úgy látszik, lehet-séges.Petra elmélázva folytatta: – Jövő héten már átköltözöm

Gáborkámmal és Zsanettel hozzá, és akkor a kollégámnyolc éves kislányával együtt öttagú családot alkotunk.Úgy érzem, vége a hosszú lidércálomnak, amiben azutóbbi évek alatt éltem. Anyukám, el sem tudom hinni,hogy Miklósnak háromszobás, erkélyes lakása van abelvárosban, ott élhetek Gáborkámmal és Zsanettel, ahol

73

téged is mindig szeretettel várunk mindnyájan, ha látoga-tóba jössz hozzánk.Másnap Anna nyugodt szívvel búcsúzott szeretteitől.

Indulás előtt telefonon tárcsázta a névjegyen láthatószámot, megbeszélték a találkozás idejét.A fővárosba érve, Dénes is fölszállt a vonatra, egészen

hazáig elkísérte Annát. Az út bizalmas beszélgetésbentelt, mintha már régi ismerősök volnának. Családjukról,barátokról, a mindennapi munkáról, és mindenféléről szótejtettek, nem fogytak ki a mondandókból. Anna meg-tudta, hogy Dénes is csalódott párjában, évekkel ezelőttváltak el útjaik, azóta a munkába temetkezett. De hiány-zik neki valaki, aki otthon várja őt, akivel megbeszélhetia gondjait. Hangsúlyozta, hogy nem háziasszonyt vár –lakását rendben tartja a bejárónő, hanem megértő társravágyik, aki vele érez, akivel együtt járják életük továbbiútját szeretetben, békességben.

Néhány találkozás után elhatározzák, hogy összeköl-töznek. Most két helyen élnek: hét közben – amíg Dénesa munkahelyén tartózkodik – az ő kicsi pesti garzon laká-sában elfoglalja magát, közben ismerkedik a fővárossal;hétvégenként pedig Anna kényelmes vidéki házábantöltik majd az időt.

Úgy látszik, végre megtalálták egymást… Nem tervez-nek előre semmit, nem akarnak csalódást okozni maguk-nak, sem a másiknak. Jól megvannak egymás társasá-gában, és ez végre megnyugvást hoz mindkettőjüknek.

Az asszony, aki egész életében csak gürcölt, másokértdolgozott, aggódott és túlontúl sokat szenvedett, mostvégre pihen, kényelemben él. Budapesten fürdőkbe jár, ésismerkedik a várossal. Megnéznek egy-egy jó darabotvalamelyik színházban, ha kedvük tartja. Nyugodt lehet

74

aggódó lelke, mivel körülötte sok év után, végre minden-ki révbe ért.

Kedves keresztmamája örül, aki látja, hogy a lány, akitő nevelt, akinek anyja volt anyja helyett is, és az ő kis-lányai végre megtalálták párjukat, ma már gondtalanulélnek, ha a két nagyobb lány távol is él az édesanyjától ésa hazától.

Azonban minden évben nagy családi találkozást ren-deznek: lehetőleg nyáron, amikor itthon találkoznak,vagy a távoli kontinensen, amikor a két, hazájától távolélő lány családja várja mindnyájukat, a kis hazájukbólérkező szeretteiket.

Most, ebben az évben karácsonykor éppen az édesany-juk vidéki kellemes házában jön össze a rokonság. Ittünneplik meg Anna és Petra esküvőjét, és azt, hogy végremindnyájan révbe értek.

� Vége �

75

A szerző

Megjegyzés: regényem témája kitalált történet, szereplőit magamalkottam. Aki mégis magára ismerne, az csak a véletlen műve lehet…