antik athén napi öt drachmából

ANTIK ATHÉN

napi öt drachmából

AthensCh1_pp01-19HU.qxd:t&h-guides 5/18/09 1:00 PM

philip matyszak

72 képpel, 14 színes melléklettel

SCOLAR

ANTIK ATHÉN

napi öt drachmából

AthensCh1_pp01-19HU.qxd:t&h-guides 5/18/09 1:00 PM Page 3

I.

megérkezés 6

Thermopülai § Delphoi § Attika § Marathón

II.

PeIRAiEUSz 20

A kikötôk § Peiraieusz népe § A Hosszú Falak

III.

tájékozódás 30

Utcáról utcára § Hol szálljunk meg? § Az athéni társadalom

IV.

Szabadidô 48

Az Akadémia § Kakasviadalok és kocsmák § Vásárlás § Pénz

V.

ISMERKEDJÜNK A HELYIEKKEL 58

Hüperbolosz § Periklész § Szókratész § Thuküdidész § Pheidiasz

Aiszkhülosz § Szophoklész § Arisztophanész

VI.

PROGRAMOK 69

Reggel a Pnüxön § Egy délután a színházban § Esti szümposzion

tartalom


VII.

AZ ISTENEK VÁROSA 84

Héphaisztosz és barátai § Athéné és a Panathénaia

Az eleusziszi misztériumok § Boszorkányság és babonaság

VIII.

BEAVATÁS 103

Katonáskodás § Temetés § Házasság

IX.

LÁTNIVALÓK 109

Az Agorán • Buleutérion • Tholosz • Királyi csarnok (Sztoa Basziliké)

Zeusz Eleuthereosz oszlopcsarnoka • Hipparkheion • Tarka csarnok

(Sztoa Poikilé) • Déli csarnok § Az Akropoliszon • Propülaia

Erekhtheion • Parthenón

Hasznos kifejezések 126

Szerzôi megjegyzés 129

Illusztrációk forrása 130

Idézetek forrása 131

Név- és tárgymutató 132


Lovas. Nem feltétlenül hordanak lándzsát, de ha veszélyes területeken utaznak, biztosabbegy nagyobb csapathoz csatlakozni

[6]

THERMOPÜLAI

G ÖRÖGORSZÁGBAN A LEVEGÔ HÍRESEN

kristálytiszta, úgyhogy a szerencsésutazó már a távolból, a Maliai-öböl kékvizérôl megláthatja az Athénba vezetôutat. Az öböl felôl nézve délnyugat feléfeldereng a felhôk koszorúzta Oita hegy,elôttünk pedig a Thermopülai-szorossziklái virítanak.

Tavasz van, a tengerparti sziklák mö -gött 1300 méteres magasságba emelkedôKallidromosz hegy lankáinak tölgyerdôifriss, hívogató zöldbe öltöztek. Az Athén-ba vivô út itt kezdôdik, azon a ponton,ahol egy emberöltôvel korábban egymásik látogató igen „meleg” fogadtatás-ban részesült a „forró kapuknál” (ezt je -

len ti ugyanis a thermopülai szó). A ven-dég a perzsa Xerxész volt, „a királyok ki -rá lya”, akit tízezer „halhatatlanja” kísért,és akinek a görögök ellen indított had-járata e helyen torpant meg elôször. A spár taiak küzdelme Thermopülainálaz egyik leghíresebb ütközete a gö rög–perzsa háborúknak – azon harcoknak,melyek révén Athén 431-ben önmagalett: a város, ahol bármi megtörténhet.Ezért illô, hogy utazásunk itt kezdôdjék,a tengerpartnál, ahol eltemették Leóni-daszt és a háromszáz spártai hôst. Elsômegállónk egy veszélyes partszakasz:az Anthela mellett húzódó szûk partisáv. Anthela kicsiny falu, s a nyugati kapu(vagy szoros) sziklái közt húzódó szur-dokban fekszik. Ez a kapu esik a legnyu-

I. MEGÉRKEZÉS

Thermopülai § Delphoi

Attika § Marathón

Utazó pár. Lábuk meztelen – sok athéni egészéletét lábbeli nélkül éli le


gatabbra a három átjáró közül, melyeketa természet a Thermopülai-szorost al ko -tó sziklákba vájt. Elsô feladatunk az lesz,hogy szállást találjunk, mivel a területmég ma, negyven évvel a csata után issok turistát vonz. Gyakran komoly, hos s zú hajú urak tûnnek fel, hogy leró-ják tiszteletüket nagyszüleik sírjánál.Leónidasz, Spárta királya tudta, hogyöngyilkos vállalkozásra vezeti katonáit,ezért személyesen választotta ki ôket.Ügyelt rá, hogy csak olyanokat vegyenmaga mellé, akiknek volt fiúgyermekük,így „magjuk nem szakadt meg”. A spár -tai ak néhány értékes napra feltartóztat-ták Xerxész hatalmas hadát, miközbenGörögország többi része lázasan készülta védekezésre. A háromszázak leszárma-zottai el tudnák mesélni az utolsó embe-rig folyó csata történetét – de valószí -nûleg nem mondanak majd semmit. A spár taiak ugyanis igen szûkszavú, azazlakonikus emberek. Tulajdonképpenôket illették elôször ezzel a szóval, mely-nek eredeti jelentése: lakóniai. MárpedigLakónia (Lakedaimón) a görög föld azonterülete, ahol Spárta fekszik.

Ha valaki beszédbe elegyedik egy spártaival– legyen bár egyike a legjelentéktelenebbek-nek –, lehet, hogy kijelentéseinek legnagyobbrésze nem fog jelentôsnek mutatkozni, deegyszerre csak, amint beszélgetés közbenalkalom nyílik rá, ez a mi emberünk – akár-csak egy ügyes gerelyvetô – odavet egy min-denképpen méltánylandó tömör és erôteljeskifejezést, úgyhogy a másik fél szinte törpévézsugorodik mellette.

PLATÓN, PRÓTAGORASZ (342)

M E G É R K E Z É S

[7]

Ha alaposan meg akarjuk ismerni a Ther mopülai-szorost, akkor utunkatAnthelától nyugatra kell kezdenünk, ahola Szperkheiosz folyó a trakhiszi sziklákközelében a tengerbe ömlik. A hát térbenmagasodik az Oita hegy, ahol a legendaszerint Héraklész (a rómaiaknál Hercu-les) meghalt, miután elvégezte tizenkétfeladatát, munkáját. Halotti máglyájárólbizonyára nagyszerû kilátás nyílt Ther-mopülaira, és arra a helyre is, ahol Leóni-dasz harcolt – a spártai királyt Héraklészegyenes ági leszármazottjának tartották.A perzsák a Szperkheiosz és a kis Aszó-

��

TÉNYEKTHERMOPÜLAIRÓL

Bár a hely az évezredek során számos nagy csata színhelye volt, a „forró kapuk” név a közelben található, vulkanikus eredetû

forrásokra utal.�

A csatát két spártai katona élte túl –egyikük efölött érzett szégyenében

késôbb öngyilkos lett.�

Nagyobb ütközetek elôtt a spártaiak megszállott módjára

csinosították a hajukat.�

A csata után Xerxész megparancsolta,hogy Leónidasz fejét tûzzék karóra.

�

Thermopülainál négyszáz thébai isfelsorakozott, de ôk megadták

magukat.


posz folyók közti síkságon táboroztak le,innen csak rövid séta a domb, ahonnanXerxész figyelemmel kísérte a csatát – azuralkodó idônként felugrott döbbeneté-ben és haragjában, amiért a spártaiakmindig visszaverték a csapatait.

Maga az ütközet kissé keletebbre zaj-lott, Anthelán túl, ahol a Kallidromoszhegy egy lankásabb nyúlványa jóvoltá-ból nagyjából 10 méter szélesre tágul a szoros.

Itt, a középsô kapunál egy fal romjailáthatók, a görögök e helyen foglalták elelôször állásaikat. Késôbb kelet felé szo-rultak vissza, és itt harcoltak az utolsóemberig. A hôsök emlékét az alacsonydombon egy kôoroszlán ôrzi.

Ha továbbmegyünk, a keleti kapunálhárom márványoszlopot találunk. Azelsôn egy vers olvasható Megisztiasz, a látnok emlékére, aki megjósolta a vere-séget, mégis úgy döntött, ott marad a há -romszázzal. A verset a jós barátja, Szimó-nidész, a nagy elégiaköltô írta, aki húszévvel a csata után hunyt el Athénban.

Szperkheiosz folyamán átkelve megölte a méd had hôsi Megisztiaszt: sírja ma itt ez a hely.Tudta, mivel jós volt: jön a vég, ám Spártakirályátcserbenhagyni, ezért mégsem akarta e hôs.

SZIMÓNIDÉSZ VERSE

A második oszlop a perzsák elleni hábo-rúban küzdô görög harcosoknak állítemléket: „Szép Peloponnészosz föld jérôlnégyszer ezer hôs / vítt hárommillióshadsereg ellen e helyt.” A harmadikat


[8]

külön Leónidasz embereinek állították,és ez az egyszerû üzenet áll rajta: „Itt fek-szünk, vándor, vidd hírül a spártaiak-nak, / megcselekedtük, amit megköve-telt a haza.”

Miután megtekintettük az emlékosz-lopokat, ha van még idônk, térjünk visz-sza a Kallidromosz hegyen át vezetôkanyargós ösvényhez. Ez az Anopaia-ösvény, amely az azonos nevû dombonfut, és amelyet a szintén Anopaia nevûpatak kísér a tengerhez. Itt bejárhatjukazon több ezer perzsa „halhatatlan” útját,akik bekerítették Leónidasz seregét, ésezzel megpecsételték sorsukat. Elég fur-csa módon a thermopülai kirándulásegy földbôl kibukkanó, tükörsima szik-ladarabnál ér véget, amelyet a helyieknemes egyszerûséggel „fekete fenék” né -ven emlegetnek.

Miután visszatértünk Anthelába, sze-rezzünk egy szamarat, és pakoljunk beegy köpenyt (a görögök kevés ruhát vi -sel nek, és nem igazán adnak az öl tö zé -kük re – a himation nevû felsôruha min-den, amit néhány útitársunk hord).Szük ségünk lesz még egy strapabíró láb-belire, egy széles karimájú kalapra ésnémi ennivalóra, ami kitart Delphoiig.Itt az ideje megismerkedni a görög utak-kal – és ekkor gyorsan rá is jövünk, miértválasztják a tapasztalt utazók inkább a tengeri utazást…

DELPHOI

A Z ÚT – HA A KANYARGÓS HEGYI

ös vény egyáltalán megérdemli ezt a nevet – pontosan déli irányba visz, oda,


I. A fenséges Athéné Parthenosz. Mint mindig, most is viseli sisakját és pajzsát, de ezúttal letettedárdáját, és kinyújtott kezében a gyôzelem istennôjét, azaz Nikét tartja. A Parthenónon belüli,aranyból és elefántcsontból készült szobra a leghíresebb, de a városban amúgy számtalan áb rá zo lása látható.

AA PLATES I pp1-8HU.qxd:t&h-guides 5/18/09 2:32 PM Page 1

ahol a mítosz szerint Zeusz sasmadaraimegtalálták a világ közepét. Itt az óriásiParnasszosz hegy tekint le a mezôkre, a Korinthoszi-öböl irányában pedig olaj-fák nônek. A Parnasszosz Apollón istenotthona, aki Delphoiban jósnôjén ke resz -tül szólni is képes hozzánk. Eme mí to szokövez te földön, Delphoi elôtt ágazik az útháromfelé; itt találkozott Oi di pusz (igen,a komplexusos!) az ap já val, majd meg -ölte, mivel nem tud ta, va ló jában ki is ô.

Delphoi felé tartva rög vest kiderül,miért ta nácsos magunk-kal vinni egy jó erôsbotot, illetve szamarat a csomagok ci pe léséhez.A Parnasszosz majdnem2500 méter magas, az útpedig olyan meredek éssziklás, hogy Pau sza ni -asz, aki csak nem fél év ez -reddel ké sôbb jár majderre, fel is fogja pa na szol -ni, hogy „na gyon nehe-zen járható még egy erôs és mozgékonyembernek is”. De megéri a fáradságot,mivel itt, egy magnóliafákkal övezettlankásabb területen fekszik Delphoi, a püthói játékok színhelye, az antik világleghíresebb jósdája.

Delphoiban állandó a zsúfoltság, deleginkább akkor, amikor a Püthia, Apol-lón papnôje kinyilatkoztatja jövendölé-seit. (Erre minden hónap hetedik nap-ján kerül sor, kivéve télen, amikorApol lón távol van, és máshol élvezi a me legebb klímát.)

Ha nem akarunk egy napnál továbbmaradni, nem tanácsos a püthói játékok


[9]

idején jönni, mert olyankor elviselhetetle-nül nagy a tömeg. Ugyanakkor perszemegéri megtekinteni e rendezvényt, aholmûvészeti és sporteseményeken szóra-kozhatunk, valamint zenei versenyekbenis gyönyörködhetünk. (Fuvolajátékra neszámítsunk! E hangszert általában teme-tések és nagy ivászatok alkalmából szó lal -tat ják meg; nem illik a test moz gás hozkapcsolódó já té kok hoz.) Rendeznek ko -csi ver senyeket, és olyan fu tó versenyt is,amelyen a versenyzôknek teljes fegy -

verzetben kell rajthoz áll-niuk. A versenyek idejéntovább duzzad az amúgyis nagy tömeg – ekkormeglehetôsen nehéz ér té -kelni Delphoi szépségét.

A játékokat Kr. e. 582óta minden ne gye dik év -ben megrendezik, de hanem ez idô tájt látoga-tunk ide, akkor is megérimegtekinteni a színházat.

A domboldalban lévô természetes mélye-désben több ezer nézô foglalhat helyet.Innen nemcsak a színpadot, ha nem mö -göt te a lélegzetelállító, festôi panorámát isláthatják. Menjünk fel a színháztól balraesô, kanyargós ösvényen az atlétikai ver-senyek helyszínéhez. A stadiont lejtôshely re építették; északi oldalát a hegybevájták, míg déli része egy mesterséges te -raszon helyezkedik el. A futópálya haj tûalakú, egyik végén a kô ben kis mé lye dé -sek vannak, a futók ezt használják „start -gép”-ként. Az alant elterülô vidék, halehet, még a színházból elénk táruló pano-rámánál is pompásabb látványt nyújt.

A Delphoi és Tithorea közöttvezetô út korántsem végig

hegyes-völgyes. Sôt azt mondják, hogy a 25 mérföldes

távolság jelentôs részét hajdan jármûvel is meg

lehetett tenni

PAUSZANIASZ,GÖRÖGORSZÁG LEÍRÁSA

(10,5)


Sétáljunk egy kicsit a kincstárak kö -zött. Delphoiban a városoknak saját,Apollónnak ajánlott kincsesháza van.Ha egy város anyagi helyzete megrendül,visszakérheti a kincseket – az istenségetnem nagyon érdekli, amíg kamatostulpontosan visszakapja az összeget. Del -phoit, eme furcsa települést ezért hívhat-ták késôbb – meglehetôsen tiszteletle -nül – az ókori Görögország „nemzetibankjának”. Minden város megpróbáljakincsesházával felülmúlni a többit. Eznem az építmény kirívó méreteiben,esetleg nagyzolásban nyilvánul meg (eztaz isten tiltja!), inkább a kincsesházkülönleges építészeti kialakításában – ezegyben azt is sugallja, hogy az adott tele-pülés sokkal pazarabb épületet is emel-hetne, ha éppen akarna.

A legszebb példa erre természetesen azApollón temenoszán (udvarán) álló at hé -


[10]

ni kincsesház. A kicsiny, dór stílusú épü-let (lásd: 118. oldali ábra) pároszi már-ványból épült. (Párosz szigete ra gyo gó,finoman szemcsézett, már-már áttetszô,hófehér márványáról híres.) Az elül sô éshátsó homlokzatot mozgalmas frí zekborítják, melyeken megjelenik Thésze-usz, a Minótaurosz legyôzôje, az athé-niak egyik hôse. Az épület falai óriásifaliújságként is szolgálnak, ahol az athé-niak elhelyezhetik tiszteletüket kifejezôés hálaadó felirataikat. Itt tartják azonkincseket is, amelyeket akkor ajánlottakfel hálaajándékul, amikor legyôzték aperzsákat. A Püthia ugyanis visszautasí-totta a valódi hadi zsákmányt, állítólagazért, mert azt Themisztoklész hozta el– az athéni hadvezér késôbb a perzsák-hoz menekült.

Az athéniak – hasonlóan más görögpolgárokhoz, illetve a tengerentúli görög

Jellegzetes delphoikincsesház – a képen a sziphnosziaképülete


kolóniák lakóihoz – a környéken másholis állítanak szobrokat és elhelyeznekáldozati emlékeket. Ezek lehetnek pél-dául a legyôzött ellenséges hajók orr-részei vagy a zsákmányolt bronzpajzsok.E tárgyak emlékeztetnek arra, hogyAthén nem csupán a kultúra, az oktatásés a mûvészetek központja, hanem egybirodalom ura is.

Ezután menjünk tovább az athéni kin-csesház mellett futó Szent úton, és csat-lakozzunk az olajágat vivôk csapatához –ôk a templom felé igyekeznek, hogyApollón istentôl jósnôjén, a Püthián ke -resz tül megtudakolják a jövendôt. A jós-latkérés komoly ügy. Városok vagy akárbirodalmak kérnek tanácsot há bo rú ésbéke dolgaiban, ezért nem vallana böl-csességre holmi jelentéktelen kérdésselzaklatni Apollónt. Ha kicsit beleolva-sunk a görög mitológiába, láthatjuk,milyen veszéllyel jár, ha felhívjuk ma -gunk ra egy olümposzi isten figyelmét.


[11]

Akiket kiválasztottak arra, hogy a jós -nô elé lépjenek, elôször egy pelanosz ne -vû áldozattal jelzik, miért is jöttek (azáldozatnak vértelennek kell lennie; a kész pénz tökéletesen megfelel). Akik-nek megengedik, hogy Apollón elé tár-ják jövôt faggató kérdésüket, továbbiszertartásokat kell elvégezniük, hogymegtisztítsák lelküket és gondolataikat.Amikor ezzel is készen vannak, a Szentúton felmennek Apollón oltárához, aholegy megerôsítô áldozatot mutatnak be,az úgynevezett prothüsziszt (ehhez álta-lában fekete kost használnak). A jóslat-kérésre kijelölt napokon az áldozatot a delp hoi hatóságok mutatják be a jós-latkérôk nevében, más napokon viszontmaga a jóslatért folyamodó. Vagy méginkább a proxenosz – az idegenek inkábbígy, közvetett módon mutatnak be áldo-zatot más városok oltárainál. (A proxe-nosz tisztség régi hagyomány; a görögvárosok kiválasztanak egy-egy polgártmás városokban, hogy ô közvetítsen ottvendégeskedô polgáraik és az idegenváros hatóságai között. A pozíció körül-belül a konzuli tisztségnek felel meg.Miután megérkeztünk Athénba, jó, harögtön azzal kezdjük, hogy megtudakol-juk a minket képviselô proxenosz nevétés címét.)

A második áldozat bemutatása során a legkisebb hibát sem szabad elkövetni. A Párhuzamos életrajzok címû mûvérôlismert Plutarkhosz (ô is delphoi papvolt) arról tájékoztat minket, hogy Apol-lón „egyáltalán nem fog válaszolni, ha azáldozati állat nem remeg minden ízébena lábától fölfelé, miközben bort öntenek

Jóslatkérés csak saját felelôsségre


a fejére.” Végül még egy áldozatot szük-séges elvégezni a templomban, az adü-ton bejáratánál. (Az adüton a templommegszentelt része, ahová csak engedély-lyel lehet belépni; a szó azt is jelenti: tilosbelépni.) A kérdezôket egyesével vezetikbe a prophetai, azaz a próféták, akik segí-tenek értelmezni, mit üzent az isten köz-vetítôjével, a Püthiával.

Az sem hihetô, hogy az isteni gondviseléscsak a jövôbe látás tekintetében lenne rossz-indulatú.

PLUTARKHOSZ, MORALIA

Ha arra számítunk, hogy valami regé-nyes, föld alatti barlangba kerülünk, aholkábító gôzök törnek fel, és egy bódultjósnô értelmetlen szavakat kántál, amitmajd valaki „megmagyaráz”, akkor csa-lódni fogunk. Valójában a zarándok nemis látja a jósnôt, aki egy elzárt helyiség-ben tartózkodik – ráadásul a Püthia egyátlagos nô. Precízen betájolt tripusz(háromlábú edény) elôtt ül; nem sokkalkorábban a hegyekben eredô Kasztaliaforrás vizében rituálisan megmosako-dott, majd babérleveleket és árpalisztetégetett Apollón oltáránál. Most pedig(miután kis kamrájában meditált) egyikkezében babérágat tartva számol be láto-másairól, amelyeket a kérdés elhangzásaután hallott és látott.

Ha a kérdezô rendkívül alapos föld-tani ismeretekkel rendelkezne, talán el -mélázna a Parnasszosz mészkôtömegealatt fekvô szénhidrogénrétegek termé-szetén. A Kasztalia forrás föld alatti tevé-kenysége következtében édeskés illatú


[12]

gáz, etilén termelôdik. Némi etilén belé-legzése enyhe eufóriát okoz, egyben úgyérezzük, mintha igen tisztán látnánk a dolgokat. Ha épp a természetfölöttivelpróbálunk kapcsolatba lépni, bizonyáranem hátrány, ha elôtte hagyjuk, hogy eza gáz megtöltsön egy kamrát – mondjuka jóslatkérések idején.

Bár nem gyakran vagy adott idôben, denéha, mondhatni véletlenül megtörténik.Akik válaszért érkeznek a jósdába, azok úgytalálják, hogy a várakozásra kijelölt helyisé-get olyan illatok töltik be, amelyet a világegyetlen parfümje sem múlhat felül.

PLUTARKHOSZ, MORALIA

A delphoi Apollón, a zene és a jóslás istene, az Olümposz kegyeltje


Minthogy a Püthia látomásai sokszorhomályosak, egy közvetítônek kell a hallottakat valamiképpen értelmez-nie. Amikor a lüdiai Kroiszosz (vagyisa mesésen gazdag Krôzus) megkér-dezte, vajon megtámadja-e a perzsákat,azt a választ kapta, nagy birodalombukik el, ha így tesz. Sajnos Apollónelfelejtette megüzenni, hogy ez a biro-dalom Kroiszosz országa lesz, nempedig a perzsáké, de erre végül Kroi-szosz maga is rájött. Talán a jósdánálépp most várakozó spártaiak az irántszeretnének érdeklôdni a Püthiától,indítsanak-e háborút Athén ellen.Apol lón – mi már tudjuk – azt vála-szolta, ha így tesznek, ô a spártaiakoldalán harcol majd. És amikor a há bo -rú egy év múlva kitör, az isten meg istartja ígéretét: nyilaival pestisjárványtokoz, és megtizedeli Athén lakosságát.

Apollón persze az athéniakat is segí-tette már, amikor azt mondta nekik a jós nôn keresztül, bízzanak a „fából épí-tett falakban”, vagyis három-evezôsoroshajóikban, amelyek valóban le is gyôz-ték a perzsákat a szalamiszi ütközetben.És a jósisten tanácsolta nekik azt is, hogyimádkozzanak a szelekhez – nem sokkalkésôbb egy hatalmas vihar semmisítettemeg a perzsa flotta nagy részét.

Delphoiban az utazó olyan tanácso-kat is kaphat, amelyekrôl igazán el -mond ható, hogy kiállták az idô próbá-ját. Két, mára aforizmává vált jóslatrólis tudunk. Az elsô: „Ismerd meg önma-gad” – ezt a tanácsot a fiatal Szókratészkapta. A má so dik: „Semmit sem túl sá -gosan” – ez bi zo nyára a ren ge teg cso -


[13]

magra utal, amit a ne hezen járható útonkell magunkkal cipelnünk a Boiótiai-síkság felé vezetô úton, majd továbbAttika felé. Útközben, ha van rá idônk,álljunk meg a Helikón hegynél, a mú -zsák és a híres Hippokréné forrás föld-jén, melyre késôbb oly sok romantikusköltô hivatkozik „ihletô forrásként”. Haszerelmi kalandra is vá gyunk, észre fog-juk venni, hogy a boiótiai nôk ugyan -olyan híresek a szépségükrôl, mint aboiótiai férfiak a tompa eszükrôl – de hamindez igaz is, azért legyünk óvatosakaz általánosítással.

��

TÉNYEK DELPHOIRÓL

A delphoi jósdát állítólag akkoralapították, amikor látomásai

támadtak egy pásztornak, aki a völgybe tévedt.

�

A jósda már HoméroszOdüsszeiájában is szerepel, tehát Kr. e. 800-ban már mûködött.

�

Ha valaki egy másik személy nevében tesz fel kérdést, a választ

írásban kapja. Egyébként akérdezônek szóban felelnek.

�

A Püthia nem titkolja el, de nem isfedi fel a valóságot – hanem meg -mutatja, hogyan lehet megtalálni.


VI. Az Akropolisz közeli képén jól kivehetô, hogy a domb miért nemcsak egy vallásiépületkomplexum, hanem félelmetes erôdítmény is. A függôleges falak miatt meg közelítéséhez az egyetlen út a Propülaiához vezetô rámpa. Ötven évvel ezelôtt az athéniak e dombon vívtak élethalálharcot a perzsák ellen. Az ellenség ugyan megsemmisítette az Akropoliszt, de késôbb újjáépítették, és még tündöklôbb lett, mint az eredeti.

AA PLATES I pp1-8HU.qxd:t&h-guides 5/18/09 2:32 PM Page 8

ATTIKA

A KNASSZOSZ ÉS A HELIKÓN AHHOZ

a hegylánchoz tartoznak, amelyheza Parnész hegy is – utóbbi a Boiótiai-sík-ság keleti részén emelkedik. Ha ezen isátjutottunk, akkor tulajdonképpen mármeg is érkeztünk Athénba. Utunk (azAttikába vezetô három fô útvonal közül


[14]

az egyik) a Panakton erôd mellett vezet.Az athéni ifjak katonai kiképzésük része-ként itt teljesítenek helyôrségi szolgála-tot. Minthogy Attika félsziget, és azathéni ak a tenger felôl biztonságbanérez hetik magukat (hiszen ôk tartják el -len ôrzésük alatt a vizeket), csak az észak -nyugati oldalon van szükség véd mû vek -re. Ezek az erôdök több kilométernyi

A GÖRÖG ÁBÉCÉ

Α α alfaΒ β bétaΓ γ gammaΔ δ deltaΕ ε epszilonΖ ζ dzétaΗ η étaΘ θ thétaΙ ι iótaΚ κ kappaΛ λ lambdaΜ μ mûΝ ν nûΞ ξ ksziΟ ο omikronΠ π piΡ ρ róΣ σ szigmaΤ τ tauΥ υ üpszilonΦ φ phiΧ χ khiΨ ψ psziΩ ω ómega

��

A görögök készségesen elismerik, hogy az írás

mûvészetét a föníciaiaktól tanulták, bár némileg

azért változtattak az eredetin. Elôször is magán -

hangzókat iktattak a betûsorba (ezeket

a föníciaiak nem jelölték), valamint módosítottak

az írásképen, sok betût például az oldalára

döntöttek. Ezt azért tehették meg, mert a görög

betûk egyszerûen hangokat jelölnek, míg

a föníciaiak részben piktogramok voltak.

Az a hangként ejtendô betû neve alef, jelentése

pedig ökör, ennek megfelelôen apró, szarvakkal

ellátott ökörfejjel jelölték. A b ejtésûé pedig beth,

jelentése ház (mint a beth lehem kifejezésben,

ami annyit tesz: „a kenyér háza”), jele pedig egy

kéttetôs kis ház volt.

A világ egyik legrégebbi ábécéje egyben

a legmaradandóbb betûsor is, hiszen csaknem

változatlan maradt a XXI. századig eltelt több

évezred alatt. Az idôk során több betû szim -

bolikus jelentést kapott, így például a titokzatos

pi (3,1415926) vagy éppen az ómega

(egy dolog alfája és ómegája valaminek

az elejét és a végét jelenti).

A Z „ Ö K Ö R H Á Z ”, A V A G Y H A A G Ö R Ö G Á B É C ÉI S K Í N A I U L V A N


távolságra fekszenek a várostól – ekkép-pen emlékeztetve arra, hogy Athén nemcsupán egy város, hanem állam is –, és azathéniak jó része – a kereskedôk kivéte-lével – a szigorúan vett városhatárokontúl, az Attikai-félszigeten lakik. Általábancsak a nagyobb ünnepek alkalmávalmen nek be Athénba, vagy hogy szavaz-zanak, esetleg megvásárolják a helyi pia-con nem kapható árukat; de a legtöbbathéninak az otthont a démosz jelenti,vagyis az a kisebb közösség, ahol név-jegyzékbe vették. Athénnak a félsziget2400 km2-nyi területénnagyjából 140 ilyen dé -mo sza van, melyekneklélekszáma száz és né -hány ezer fô közöttmozog.

Az athéniak igen kiter-jedt nagycsaládjaik (ezekneve phratria; gyakranegy kisebb család, azazgenosz irányítja ôket) és démoszuk nevealapján azonosítják magukat. Rendkívülfontos számukra, hogy melyik démosztagjai, ezért ezt a nevükben is feltüntetik.Tehát egy átlagos athéni például ígymutatkozik be: az Araphén démoszbatartozó Kleón, Hipparkhosz fia. Mindenathéni tagja a tíz törzs valamelyikének,melyek egy-egy mitológiai hôs nevét vise-lik. Ez a rendszer nem ôsi örökség; a phü-léket ugyanaz a Kr. e. 508-ban bevezetettreform eredményezte, amely a démoszokjelenlegi rendszerét is kialakította.

Attika a városok és falvak félszigete,ahol alig látni magányosan álló, tanyasijellegû házat. Megszokott dolog, hogy


[15]

egy módosabb athéni család több kisebbföldterületet is birtokol, amelyek folya-matosan cserélôdnek a házasságok, a ha lálesetek és a család pénzügyi hely -ze té nek függvényében – de a föld tu laj -donjoga gyakorlatilag mindig a családdémoszához tartozó személynél ma rad.A démoszok nem egyszerûen csak po li -ti kai egységek; minden dé mosz nak meg-vannak a maguk jellegzetességei.

Ha valakinek elintéznivalója akad azegyik démoszban, azonnal rájön, hogysokkal könnyebb a dolga, ha segítséget

kér a démarkhosztól. A dé markhosz választotttisztségviselô, egyfajtapol gármester, aki fel-ügyeli a démosz fonto-sabb ügyeit, regisztrálja a felnôttkorba lépett fia-talokat, és meghatározza,ki szavazhat a népgyûlé-sen. A démarkhosz (csak

férfi lehet, mint a görög közélet összesszereplôje) a közösségnek mindig fon-tos, jó összeköttetésekkel rendelkezôtagja, akivel megéri jó viszonyt ápolni.

Az ikáriaiak és az ikáriai démosz megkoro-názza Nikónt, a démarkhoszt, amiért a Dio-nüszosz tiszteletére rendezett ünnepséget ésjátékokat illô módon megrendezte

1888-BAN MEGTALÁLT IKÁRIAI FELIRAT

A kozmopolita várossal ellentétben a fél-sziget belseje nem igazán ismert az ide-genek elôtt. A száraz vidék nem kedvez a mezôgazdaságnak. A Parnészt al ko tósziklagerinc a táj részét képezi egészen

(…) e gonoszAchárni vének, e kérges, szivós, E tölgykemény

Marathon-bajnokok (…)

ARISZTOPHANÉSZ, AZ ACHARNAEBELIEK

(181–183)


a marathóni síkságra tekintô Pentelikoszhegyig. A talaj terméketlen, sziklás, köves,ezért a lakosok például szénégetésbôl,bôrcserzésbôl élnek. Elterjedt mesterség a méhészkedés, és az athéniak igen büsz-kék az itt termô olajbo-gyó minôségére is. Egylegenda szerint Po szei -dón és Athéné egy alka-lommal versenyre keltek,ugyan ki legyen Athénvédôistene. A fér fiak Po -szei dónt választották, dea nôk leszavazták ôket,így Athéné nyert – és cse-rébe megajándékozta földjüket az olaj-bogyóval.

Athén gyakran kényszerül búzaim-portra. A gabonát általában a Fekete-ten-ger környékérôl szerzik be, ahol sokkaljobb a termés. Ennek ellenére a gazdál-kodás eszményített életforma, és mindenathéni szeretne földhöz jutni. A mûvelésalá vonható területek minôsége legalábbolyan változatos, mint maga az attikaividék. Így aztán a birtokok ára a földminôségétôl és a terület méretétôl füg gô -en 10 és 500 drach ma között mozog.


[16]

A füge jól terem errefelé, de csak bizo-nyos területeken. Mivel meg akartákakadályozni, hogy e földeket a gazdagokfelvásárolják, majd a termést eladják,Szolón (egy korai törvényhozó) megtil-

totta, hogy az athéni szá-rított fügét Görögorszá-gon kívül adják el. Ez a rendelkezés biztosítja,hogy mindenkinek jus-son a gyümölcsbôl. Havalaki feljelentett egyfügecsempészt, az köny-nyen el nyer hette a ható-ságok jóindulatát. A szü-

kophanta (vagyis „fügebesúgó”) szó ígylett a hatalmasok talpnyalóinak szino-nimája.

Attika útjain gyakran találkozhatunkhermákkal; ezek Hermészre, az utazókés a kereskedôk védôistenére utalnak.Ilyen szobrok állnak a démoszokat At hén -nal összekötô utak mentén. Az oszlopoktetején az isten mellszobra látható, míga négyzetes talapzaton felkiáltójelkéntmeredezik egy égnek álló hímvesszô (aszerencse és a termékenység jelképe).Alatta pedig a következô pa rancs olvas-

Megvolt az én víg életem falun,

Bô, csíntalan, kényelmes gazdaság,

Méhvel, juhval, szürettel duzzadó (…)

ARISZTOPHANÉSZ, A FELHÔK (46–48)

Ekével szántó paraszt, mellette felesége vet


XIV. Anya és fia. Athéné lehajol, hogy átvegye Gaiától, a Földanyától a kis Erekhthonioszt. A gyermek a földtôl (khthonosz) fogant ott, ahol Athéné eldobott egy spermafoltos gyapjúdarabot,miután Héphaisztosz sikertelenül próbálta elcsábítani az istennôt. Erekhthonioszból király lett, ô minden athéni férfi tiszteletbeli ôse.

AA PLATES II pp9-16HU.qxd:t&h-guides 5/18/09 2:27 PM Page 16

ható: „Menj utadra, és legyenek helyesgondolataid!”

Az utakon óriási a forgalom, sok a sze-kér és a gyalogos. A parasztok a városi-aknak termelt zöldséget hozzák, az ipa-rosok és kereskedôk pedig az egyesdé moszok saját piacaira igyekeznek. Azátlagos athéni meglepôen gyakran jár-kel a városban valamilyen üzlet vagy éppcsak a szórakozás kedvéért, és nem iga-zán zavarja, ha akár negyven kilométertkell megtennie egy-egy séta alkalmával.Néhányan szandált húznak, ha menniükkell valahova, de sokan csak úgy mezít-

láb indulnak el. Otthon sosem viselneklábbelit, és egyesek egész életükben nemhúznak a lábukra semmit. (A közelebbidémoszok közül több inkább Athénbantartja gyûléseit, mivel köztudott, hogy a tagok jó része Athénban él, nem adémoszában – így tehát megspórolhat-nak némi sétát.)

Az athéniak közül amúgy sokan járjáka démoszokat, amelyeknek sajátos, csakrájuk jellemzô kulturális, gazdasági ésvallási életük van. Az év bizonyos szaka-szaiban akár ugyanannyi ember tartSzunionba, Rhamnoszba és Eleusziszba,mint Athénba.

Ha kíváncsiak vagyunk a démoszokéletére, legjobb, ha Rhamnoszba me -gyünk. Ez a démosz a marathóni öböl-tôl északra, egy védett tengeröbölbenfekszik. Megér egy látogatást a rhamno-szi templom és szentély, melyek a dé -mosz északi részén található nekropoliszmellett épültek. Különösen igaz ez, ha a temp lom istennôjével, Nemeszisszelakad valami dolgunk. Ô torolja meg a bûnösökön a vétkeiket, különösen agôgöt. A templomban megcsodálhatjukNemeszisz szobrát, melyet Agorakritoszkészített egy gigantikus márványtömb-bôl. A márványt a perzsák hozták ma -guk kal az egyik hadjáratuk során, és azthitték, majd az Athén fölött aratott gyô-zelem emlékmûvét faragják ki belôle.

A szentélybôl csodás kilátás nyílik azöbölre, ezt különösen azok értékelik,akik megtalálták lelki békéjüket, mivelvalahogy le tudták csillapítani az istennôbosszúvágyát. Rhamnosz jó szolgálatottehet, ha gyorsan el akarunk érni At hén-


[17]

Az oldalnézetbôl fényképezett hermán világosanlátszanak a „méretek”



[18]

��

TÉNYEK ATTIKÁRÓL

Sok attikai démosz valamilyen virágvagy más növény nevét viseli.

�

A gyerekeket hétéves korukbanveszik fel a démosz névjegyzékébe.

�

A gyôztes csaták emlékmûveittropaionnak hívják, innen ered

a trófea szó.�

Attikán sztadionban mérik a távolságot (ez kb. 200 méter,

amint azt egy modern stadionban is ellenôrizhetjük).

�

A harcias acharnaiak lenyûgözôtemplomot építettek Arész

hadistennek.�

Dionüszosz, a bor istene, állítólagEleutherai démoszban született.

�

Attikát már legalább 5000 évvelPeriklész kora elôtt is lakták.

�

A marathóni öbölben az ellenségeshajóhadak nagyon könnyen

horgonyt tudnak vetni, mivel a Künosszura-félsziget távol tartja

az északnyugati szeleket.

ba, mivel a démosz kis kikötôjébe érke-zik a gabona a szomszédos Euboia szige-térôl. A gümnaszion, a színház és a fel -legvár kiválóan bizonyítják, hogy azathéni polgárok gazdag és teljes életetélhetnek anélkül is, hogy betennék a lábukat a városba.

MARATHÓN

R HAMNOSZTÓL 12 KILOMÉTERRE

délnyugatra találunk egy másikapró démoszt, az Agrieliki hegy közelé-ben fekvô Marathónt. A terület vízbengazdag, sokan termesztenek itt zöldséget a több mint 60 kilométerre levô Athénpiacára. E csendes városkában nem sokjel utal arra, hogy egy emberöltôvel ez -elôtt az európai civilizáció menetét meg-határozó esemény színhelye volt.

Sétáljunk jó másfél kilométert az at hé -ni fôút irányába, ahol kisebb az Agrie-liki és a tenger közötti távolság, és aholHéraklész szentélye áll az út mentén.Most ott állunk, ahol az athéni sereg – a nagy, kerek pajzsuk (hoplosz) alapjánhoplitáknak nevezett katonák – gyüleke-zett, hogy összecsapjon az óriási perzsahaddal. Az ellenség Athén elfoglalásárakészült, s ha terve sikerrel járt volna, csí-rájában fojtja el a kulturális és politikaiújításokat.

A perzsák nyolc sztadionnal arrébb áll-tak hadrendbe. Az íjászok az ideghezillesztették nyilaikat: ab ban bíztak, hogylesöpörhetik az athéni gyalogságot,mielôtt az a per zsa vonalak közelébe ér.Arra azonban nem szá mítottak, hogyamikor kilövik a nyilaikat, az athéniak


ôrült rohanásba kezdenek. (Itt fizetôdikki az a bizonyos teljes fegyverzetben ren-dezett futóverseny!) A nyilak így elsüví-tettek a görögök feje felett, akik ezutána könnyû páncélt viselô perzsák soraiközé gázoltak.

A csata helyét könnyû megtalálni,mivel a marathóni síkság közepén nagyföldhalom áll (az ún. szorosz), itt hantol-ták el a 192 athéni halottat. A harcbanelesetteket általában a városban szoktákelte metni, de e hôsöket meg tiszteltékazzal, hogy ott nyugod-hatnak, ahol életüketáldozták a hazájukért. 50méter átmérôjû, 10 mé -ter magas em lék mû vü ketnem lehet eltéveszteni.

A gyönyörû márvány-oszlop, a tropaionnaknevezett gyôzelmi emlékmû a csatarendazon szárnyánál áll, ahol az athéniak a maguk javára fordították a gyôzelmiesélyeket. Nem messze innen hosszúárok húzódik: a több mint 6000 elesettperzsa holttestét dobták ide mindenfélegyászszertartás nélkül. Az athéniak had-vezérének, Miltiadésznak is van itt egykisebb, különálló sírja. Miltiadész ugyannem vesztette életét az ütközetben, de

kérésének megfelelôen egykori gyô zel -me színhelyén te mették el.

Ha szeretnénk valamilyen emlékethazavinni, csak át kell mennünk a Kha-radra túlsó partjára, és körülnézni a folyót szélesen övezô mocsárban.A gyôz tes athéniak ide szorították be azellenséget, s amelyik perzsa nem ért el a hajókig, az itt megfulladt. A sportosabbkedvû férfiak levetkôzhetnek, és lefut-hatják a Marathón–Athén távolságot,utánozva ezzel Pheidippidészt, aki meg-

vitte a városba a gyôze-lem hírét. (Igaz, Pheidip-pidész annyira kimerülta futásban, hogy meg-halt, ezért tettének töké-letes utánzása nem aján-lott.) Tudnunk kell, hogyaz athéni nôknek hang-

súlyozottan tilos ruha nélkül végeznitestgyakorlatokat (a spártaiakkal ellen-tétben).

Akik kevésbé rendhagyó módon akar-ják megközelíteni Athént, azok béreljékki az öbölben cirkáló számos halászhajóvalamelyikét, és élvezzék a hajókázást a Szunion-fok körül. Útközben az éppenépülô Poszeidón-templomot is megcso-dálhatják.


[19]

Miltiadész állíttatott engem, a kecskelábú arkadiai Pánt,

a médek ellenségét, az athéniak barátját

FELIRAT EGY PÁN-SZOBRON

MARATHÓNNÁL


antik athén napi öt drachmából

Documents