Csorba Piroska: MESÉLJ RÓLAM

Mesélj anya,milyen voltam,amikor még kicsi voltam?Az öledbe hogyan bújtamés tehozzád hogyan szóltam,amikor még nem volt beszédem?Honnan tudtad mit kívánok?Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam!Hogy szerettél?Engem is karodba vettél,meleg tejeddel etettél,akárcsak a testvéremet?Gyönyörködtél akkor bennem?

Úgy neveztél: kicsi lelkem?És amikor még nem voltam,a hasadban rugdalóztam,tudtad-e, hogy milyen leszek,milyen szépen énekelek?Sejtetted, hogy kislány leszek?Mesélj anya,mesélj rólam!Milyen lettem,amikor már megszülettem?Sokat sírtam vagy nevettem?Tényleg nem volt egy fogam sem?Ha én nem én lettem volna,akkor is szerettél volna?

Flowers: Anya

Annyi szépet láttam márAnnyi érzés rám találtKöszönöm a féltő perceketAnya kérlek vigyázz rámVígasztalj ha nagyon fájNe lássa könnyem senki más

Annyi éjjelen örzöd álmomatHa beteg aszívem Könnyed símogat mindigVigyázz rám

Legyen áldott minden perced szépŐrzöm álmod álmodj szép mesétAnya kérlek légy mindig velemSoha ne múljon ez a perc

Annyi nehéz pillanatAnnyi nehéz gondolatNem látom arcodon ha fájEz a dal csak érted szólA szeretet mi válaszolSímogat a hangod, oly nyugtató

Nagy Ferenc Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.Csupa virágból van, merő napsugárból..Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,Örömében sir az, aki e szót hallja.Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.A amikor a szíved már utolsót dobban,Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.Mehetsz messze földre, véres harcterekre,Ez a szó megtanít igaz szeretetre.Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,Hogyha elrebeged, már ez is imádság.És ha elébed jön könnyes szemű árva,E szóra felpattan szíved titkos zárja.Drága vigasztalás ez a szó, ez a név,Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,Ha keblére borulsz, és el kinek mondod?S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,Virágos sírdombon a könnyed megered.Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,Nekem a legdrágább ezen a világon.

Köszönöm

Köszönöm, hogy teremtettélKöszönöm, hogy teremtettélAz anyaméhben is ismertél,Csillagok fényénél formáltálSzerető Atyámmá igazultál.

Köszönöm, hogy gondviseltélÉveimhez jót reméltélSzívembe ültettél rendetÖrökzöld hömpölygő csendet.

Köszönöm, hogy hozzám szóltálIgéden át rám találtál,Szememben tornyot emeltélTűz-lángú ostorral szerettél.

S köszönöm, hogy éjt is adtálSebeimre felhöt raktál,S míg vánszorogtam kebleden átRám lehelted a hold bánatát.

Áldás a szülökreVan hely, hol minden kicsi székenNevetve ültem egykoron.S tipegő léptem, gügyögésemMosolyt rajzolt az arcokon.

Van ház, ahova tartozom,Más otthonba sohse térek,Bármely családhoz, minden házbaCsak, mint idegen, úgy lépek.

Valakiket: a szüleimetEléggé meg nem áldhatom,Valakinek, ha százszor élekAdósságom le nem róhatom.

Jó anyámnakJó anyámnak két kezéreCsókjaimat hintem én,Ezzel a két dolgos kézzel,Áldd az Isten amíg él,Jó anyámnak két kezét,Álld meg Isten jó szívét,Két kezét, jó szívét,Áldd meg Isten amíg él,Amíg él.

Ez a két kéz estenkéntHogyha gond, bú, baj elér,Elsimítja homlokodrólA búbánat fellegét.Jó anyámnak két kezét,Áldd meg Isten jó szívét.Két kezét, jó szívét,Álld meg Isten amíg él,Amíg él.

Anyák napjáraHa én nagy leszek, Te kicsitiéd lesz a babakocsiÉn dolgozom, Te játszolvárat építesz, fára mászol

Leviszlek a játszótérre,lepkét kergetni a rétre,Boltba is én megyek,veszek tejet, kenyeret,banánt is mert szereted.Hazaérek, ölbe veszlek,úgy SZERETLEK, úgy SZERETLEK

Anyukám szeretlek

Anyák napján Tégedvirággal köszöntelek,és csak annyit mondok:Anyukám, szeretlek!

Anyukám szeretlek,virággal köszöntelek,mint a gyönge gyökéra jó anyaföldet

Gondoztál nap, mint napaztán évről, évre.Tanítottál dalra, szóra,szívre szépre.

És ma anyák napjánmint a mag a földet,életadó anyám,virággal köszöntelek

Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senkiMint az édesanyám tud engem szeretni.Akármit kívántam megtette egy szóra,Még a csillagot is reám rakta volna.Mikor a faluban iskolába jártam,Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.El nem turte volna o azt semmi áron,Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.Éjjel - nappal orzött mikor beteg voltam,Magát nem kímélte, csak értem aggódott.Mikor felgyógyultam, fáradt két szemébenÖrömkönnynek égtek, s csókolva becézett.Én Istenem áldd meg, orizd az anyámat,Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.Lássak a szemében boldog örömkönnyet,Ne lássam én soha búsnak, szenvedonek.

Az édesanya

Nincsen a gyermeknekOlyan erös vára,Mint mikor az anyjaöt karjaiba zárja.Nincsen örzöbb angyalAz édesanyánál,Éberebb csillag sincsSzeme sugaránál.Nincs is annyi áldásAmennyi sok lenne,Amennyit az anyaMeg ne érdemelne.

Úgy repültem

Úgy repültem, mint a madár!Pedig szárnyam sincsen.Virágot is hoztam Neked!Pedig kertem sincsen.A szeretet az én szárnyamSzívem az én kertem.Anyák napján köszöntelek,Édesanyám, lelkem!

Köszöntö

Egy kis verset súgott nekemA szereto szívecském,Megtanultam s el is mondomÉdesanyák ünnepén.Reggel imám azzal kezdem,Este azzal végzem,Az én édes jó anyámatÁldd meg s tartsd meg Isten.  Édesanyám

Reggel óta tanakodtam,Mit mondhatnék tenéked,Olyan szépet gondoltam ki,Hogy elmondani nem lehet.Nem találtam rá szavakat,Még verset sem találtam,Minden, amit elmondhatnék,Itt van egy szál virágban.

 Anyám

Anyám könnye fürösztgetettHa az élet beszennyezett.Az öröme napsugár volt,Rajta volt az egész égbolt.Az o nyelve, anyanyelvem,Az én élo örökségem,Édesanyám én szeretlek,S ma is szívbol köszöntelek.

Gazdag Erzsi: BIZTATÁSEgy parányi ökörszem,mint az ujjbegyem, itt ni!Ilyen parányi, s márisszeretne felrepülni.Szeretne felrepülni,anyjával együtt szállva,galagonyabokorróla csipkebokorágra.A csipkebokorágróla gilicetüskéig,a gilicetüskétolvissza, a fészekéig.Szárnyait próbálgatja,de nem jön meg a mersze.Jó anyja biztatgatja:Nincs messze már a messze!Mutatja, szárnyát nyitva:Így csináld, fiam, így ni!Én is ekkora voltam,mikor kezdtem repülni.

Rákos Sándor: NAGYANYÓ

Nagyanyó fürge, mint a csík.Hajnalban kél, friss harmattal mosakszik.Láttad-e már az ablaknál?Gyuszujével a fényes tu föl-leszáll.Gyuszujével a fényes tu föl-leszáll,nagyanyó varr. Rámosolyog a selyemfonál.Bizony fürge, mint egy kisleány:délelott foz, varrásba fog délután.Vajon nagyanyó mit gondol,míg lábánál a cirmos alkony dorombol?Fejet csóvál s a fonálra visszamosolyog:Surranj, selyemfonalacskám, sok még a dolog!

Köszöntő

Egy kis verset súgott nekemA szerető szívecském,Megtanultam s el is mondomÉdesanyák ünnepén.Reggel imám azzal kezdem,Este azzal végzem,Az én édes jó anyámatÁldd meg s tartsd meg Isten.

HálaadásDsida Jenő

Köszönöm Istenem az édesanyámat!Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.Áldott teste, lelke csak érettem fárad,Köszönöm Istenem az édesanyámat!Köszönöm a lelkét, melyből reggel, esteimádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban itt e földön senki sem szerethet jobban! – Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,Istenem köszönöm az édesanyámat!Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,Aki oltalmadat, vigaszodat várja.Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!Áldd meg édesanyám járását-kelését,Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

Az én édesanyám

Az én édesanyámGalamblelkű asszony,

Életfáján IstenSok rózsát fakasszon.

Sugaras a lelkeS a szíve nemesfémEz drága színaranyAz meg szelíd napfény.

Megszokott imájátMikor mondogatjaAz égben is értemJár a gondolatja.

Én édes jó anyámnakFöldön párja nincsenNagy szeretetéértMind a két kezévelÁldja meg az Isten.

Áldd meg Isten

Ki az, aki ápolSzületésem óta,Testemet, lelkemetA bajtól is óvja?

Ki tanított engemIsten szent nevére,S ha baj vagy bánat ér,Ki ölel szívére? 

Könnyes lesz a szemem,Ha róla beszélek,

Az én édesanyámEz az áldott lélek.És szívemnek nincs szebbKívánsága, vágyaCsakhogy őt az IstenEzerszer megáldja.

Gyermeki köszöntő

A hóvirág fehér csillag,Vele a tavasz kacsingat,Kék csillag az ibolya,O a tavasz mosolya.

Ahány virág van a réten,Számlálj te is annyit évben,S mint a virág maradj vidámÉs fiatal, édesanyám!

Állj meg vándor!Légy akárhol,Tartsál velünk,Anyákat köszöntjükÉletükre áldást kérünk,Kiket úgy szeretünk.

Isten adjon minden jót,Meghallgatva a gyermeki szót:Éltesse az anyákat,Fogadják a hálánkat.

Ima

Mennyei jó Atyám, őriző pásztorom,Kelő nap fényénél hozzád fohászkodom.Fejet hajt előtted a fűszál, virágszál,Hálát adok néked, hogy reám vigyáztál.

Ne hagyj el engemet édes jó Istenem.Oh, ha te vagy velem, kicsoda ellenem?Függeszd őrző szemed édes jó anyámra,Hints áldást fejére, a lába nyomára.

Névnapi köszöntő

Forró dobogásátHalod-e szívemnek?Minden dobbanásaAzt mondja: szeretlek.

Szeretlek szívemnekTiszta szent lángjávalIgaz szeretettel,Gyermeki hálával.

Drága neved napjánÍm, elődbe állok…A legjobb anyánakMinden jót kívánok.

Reggeltől napestigFáradozol értünk,Erős két karoddalÓvod a mi éltünk.

Áldja meg az IstenKi minket így szeret!Áldja meg az IstenMinden lépésedet!

Édes jó anyám

Édes jó anyámAz az imádságom,Égben lakó jó IstenünkRád nagyon vigyázzon.

Szórja be útadatGyönge violával,Jutalmazó két kezénekMinden áldásával.

Egy szívem van…

Ha száz szívem volna:Mind érted dobogna,Szelíd arcod mind a százbanNapfényként ragyogna.

Áldjon meg az IstenJártadban, keltedben.Hová nézel a virág isOtt nyíljék legszebben.

Nincs több, csak egy szívem,Csak egyetlen egy van:

Ám, de százzal sem tudnálakSzeretni már jobban.

A te neved zengiMinden dobogása…Szálljon reád édesanyámAz Isten áldása!

Anyák napjára

Színe szárnyú kis madárkaCsicsereg az ágon,Tarka szegfű mosolyog aMeleg napsugáron.

Virág, madár, s az én szívemŐszintén kívánja:Édes anyát a jó IstenÉltesse, megáldja.

Öntözgetem

Öntözgetem rózsafámat,De nem is hiába,Anyáknapja ünnepére,Kihajt minden ága.Nyílik kelyhe rózsa szálnak,Úgy tűzöm a kebeléreAz édes anyámnak.

Kis madárka szólj az ágon,Gyönyörűen, szépen,

Ne legyen ma bánat az énJó anyám szívében.Dalod után enyhül minden bánat,Dalolj, dalolj kis madárka,Az édes anyámnak.

ÉdesanyámNagy Ferenc

Van egy szó, van egy név ezen a világon,Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.Csupa virágból van, merő napsugárból..Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,Örömében sir az, aki e szót hallja.Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

A amikor a szíved már utolsót dobban,Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.Mehetsz messze földre, véres harcterekre,Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,Hogyha elrebeged, már ez is imádság.És ha elébed jön könnyes szemű árva,E szóra felpattan szíved titkos zárja.

Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,Ha keblére borulsz és el kinek mondod?

S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,Virágos sírdombon a könnyed megered.Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,Nekem a legdrágább ezen a világon.Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

Este

Mielőtt nyugodni mennélImádkozzál gyermekem. így szól jó anyám szelídenminden este énekem.

Imám elvégezve szépenJó anyám megdicsér,Homlokomra adja csókjátÉs aztán nyugodni tér.

De én nem, én kezeim mégJobban összekulcsolom,S hálás szívvel jó anyámértIstenhez imádkozom.

Ágh István: Virágosat álmodtam

Édesanyám,virágosat álmodtam,napraforgóvirág voltam álmomban,édesanyám,

te meg fényes nap voltál,napkeltétolnapnyugtáig ragyogtál.

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jóeste mégis jó.Apa mosdik, anya foz,együtt lenni jó.

Ég a tuz, a fazékvíznótát fütyülbogárkarika foroga lámpa körül.

A táncuk karikás,mint a koszorú,meg is ha ehy kis bogár:mégse szomorú.

Lassu tánc, lassu tánctáncol a plafon,el is érem már talán, olyan alacsony.

De az ágy, meg a székmesszire szalad,mint a füst, elszállnak a fekete falak.

Nem félek, de azértsírni akarok,

szállok én is mint a füst,mert könnyû vagyok...

Ki emel, ki emelringat emgemet?kinyitnám még a szemem,de már nem lehet....

Elolvadt a világ,de a közepén anya ül és ott ülökaz ölében én.

Ratkó József: Zsoltár

Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő.

Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal - harmadnapra föltámadnak, mire virradna. Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség, s adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját.

József AttilaNem tud úgy szeretni a világon senki Mint az édesanyám tud engem szeretni. Akármit kivántam megtette egy szóra, Még a csillagot is reám rakta volna.

Mikor a faluban iskolába jártam, Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam. El nem tűrte volna ő azt semmi áron, Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.

Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam, Magát nem kimélte, csak értem aggódott. Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.

Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat, Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot. Lássak a szemében boldog örömkönnyet, Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek

Antoni Sándor:Köszöntő anyák napjára

Virágot és szeretetet hoztunk anyák napjára, Kik életet és szívet adtak nekünk e világra. Köszönet és hála, amit adni tudunk, Felejteni őket sohasem fogunk. "Édesanyám", ez a szó a legszebb talán, Mit először mondunk Édesanyánk karján.

Köszönjük a szívet és az életet,

Mindent és azt, hogy fölneveltetek. Egy életen át mondjuk "Édesanyám", Te vagy az ki éjjel, nappal vigyáztál rám. Szeretnénk ezt mind, mind megköszönni, Elfáradt kezetek milliószor megcsókolni.

Köszönettel, hálával tartozunk nektek, Kik az éjszakákat nappallá cseréltétek. Anyák napján nektek mindent köszönünk, Sokáig maradjatok még velünk. Mint napsugár az életünket ragyogja át, Velünk vagytok az élet viharán.

Édesanyám te tanítottál meg járni, beszélni, Minden este kiskezem imára kulcsolni. Sok éjszakát őrködtél felettem, Fáradhatatlan jóságodat köszönöm ezerszer. Talán nem is tudjuk mind ezt megköszönni, De szívből tudjuk őket mindezért szeretni.

Sokan vagyunk kiknek szíve elszorul, Nem tudjuk köszönteni őket, felettük sír domborul. Sohasem múlik el az a szeretet, Mikor még együtt voltunk veletek. Minden este, reggel hozzád szól imánk, A Jóistent kérjük, helyettünk ő vigyázzon rád.

Gondolatban mindig velük vagyunk, Csendben értük egy imát mondhatunk. Sírjukra virágot és emlékezést viszünk, Őket édesanyákat, sohasem felejtünk. Köszönet és hála nektek mindenért, a Jóisten áldása szálljon rátok mindezért.

Pető Csilla.Édesanyámnak

Megköszönném, de nem lehet, Mióta megszülettem itt vagy Velem. Először Te mosolyogtál a szemembe Éjjeleken vigasztaltál, sok-sok szeretettel.

Megköszönném, de nem lehet, Óvó tekintetteddel kísérted, minden léptemet. Nem múlt el nap, nem múlt el pillanat, Szemem sarkában mindig láttalak.

Az első szavam, az első léptem csak a Tied, S még kamaszként is gyakran megöleltelek. Ha visszanézek eddigi életutamon, Minden állomáson ott vagy valahol.

Mindig jó voltál, mindig szerettél, Feltételek nélkül öleltél, öleltél. Feláldoztál mindent, csak hogy boldog legyek, Megköszönném ezerszer, de nem lehet.

Az égnek hálát adok, letérdelek eléd, Hogy ilyen csodálatos anyát adott nekem az ég. Szerető karommal még mindig ölellek Téged, Óvó tekintettemmel szeretlek, vigyázlak, féltelek míg élek.

Katona Bálint: Édesanyámnak, egy pici vers

Egy csokor virág, Se lenne elég, Anyák napján, Anyánk kezén.

Neked köszönjük életünket, Szívből szeretjük éltetőnket. Édes anyánk szeretünk téged, Sokáig dobogjon a kis szíved!

Nélküled, nem lenne rend, S akkor soha nem lenne csend. Összetartod a családot, Minden gondunkat megoldod.

Egy pici vers, Se lenne elég. Talán a szeretet, Mely összetart még.

Budai Judit: Köszönet az Édesanyának

Hogyan tudnám én azt megköszönni, ami mindent értem tettél? Hogy éltél-haltál értem, akármerre mentél.

Adtál nékem biztonságot-szeretetet, bármilyen bánatos is voltál, kimutatni nem akartad soha, minden rossztól óvtál.

S`ha tán mégis egyszer rosszalkodtam, nem bántottál sohasem, átöleltél-megpusziltál, és szárítottad könnyeim.

Bármerre is vitt az élet, kezem fogtad szorosan, irányítottál a jó útra, ezt köszönöm hálásan! Védtél minden bánat elől, a kis tipegőkben, s`most is érzem védő kezeid, mikor állok-járok nagy cipőkben.

Jöttél-mentél sokat a nagy világban, s`engem hurcoltál a hátadon, akármilyen stresszben voltál, mindig meghallgattad bánatom. Annyi mindent kéne nékem nálad megköszönni, annyi papir nincs a földön, hogy azt lelehessen írni. Ezért összefoglalnám egy mondatban hogy mi is ám a lényeg,

Veres Csilla - Néked álmodom, anyu

Neked álmodom, anyua napnak sugarátlágy tavaszi szélbenaz aranyszínű ruhát.

Néked álmodomaz égbolt gyöngyeit,mint fürge tündérekapró könnyeit.

Elhozom néked, anyua hulló csillagot,zsendülő mezőről,az édes illatot.

Elhozom én onnanméhecskét, virágot,s megálmodom néked,az egész világot.

Kuczka Péter: Anyám keze

Az én kezem még fehér,mint a kenyér béle,mind a kettõ belefér,Anyám tenyerébe.

Barna az õ tenyere,mint a kenyér héja,puhán simogat vele,arcom simogatja.

Este, ha a lámpa ég,s mégsem látja senki,barna, jóságos kezét,kötényébe ejti.

Szeme nagyon messze nézés a lámpa fénye,mint az édes, sárga méz,csorog szép kezére.

Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél

Velem voltál örömömben,velem voltál bajban,velem voltál, ha sírtam,velem, ha kacagtam.

Meséltél és meséltéligazakat, szépet,kívántam, hogy a mesédsose érjen véget.

Mit adtam én cserébe?Te azt sose kérted,de talán a két szememelárulta néked.

Károlyi Amy: Nagyon kis fiúk dala

Anya kezét fogni jó,száraz és meleg.Kerül árok és gödör,ha vele megyek.

Anya kezét fogni jó,hogyha kutya jön,anya kicsit mosolyog,a kutya köszön.

Anya kezét fogni jó,hogyha hull a hó.Egy szavára elkerülminden hógolyó.

Kék köténye az öböl,én meg a hajó.Hajózik a képzelet,alszik a hajó.

Pákolitz István: Anyámnak

Hogyha virág lennék, ölelnék jó illattal; Hogyha madár lennék, dicsérnélek zengõ dallal;

hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüstholddal, beragyognám életedet csillagokkal.

Virág vagyok: ékes piros szirmú, gyönge rózsaág; madár vagyok: fényes dalt fütyülõ csöpp rigócskád;

eged is: szépséges aranynappal, ezüstholddal, beragyogom életedet csillagokkal.

Mészáros Piroska: Köszöntő

Anyukám jó reggelt, Így köszönt a lányod,Nyílnak már a réten tarkaszín virágok.

Úgy ver most a kis szívem, kalimpál, mint motor,Kislányod helyett beszéljen a csokor.

Árkon át futottam, néked hogy kinyíltanAnyák ünnepére  köszöntőül hozzam.

Ámon Ágnes: Anyák napjára

Ébresztem a napot, hogy ma szebben keljen.Édesanyám felett arany fénye lengjen.

Ébresztem a kertet, minden fának ágát,Bontsa ki érette legszebbik virágát.

Ébresztem a rigót s a vidám cinegét,dalolja mindegyik legszebbik énekét.

Ébresztem a szívem, forróbban dobogjon,az én Édesanyám mindig mosolyogjon!

Nevet az ég

Nevet az ég tiszta kéken, május napja fenn az égen,csillog, villog mint a láng, arany fényét önti ránk.

Bizony bőven öntse is csak, megérdemli ez a szép nap.

ki nem tudja, hát most hallja, Édesanyák napja van ma!

Kispajtások induljunk hát, igyekezzünk, sok a dolgunk,tömérdek a jó kívánság, amit mi ma szerte hordunk.

Fogjunk össze mindannyian, így jutunk csak sokra,mi kezünk az Édesanyák ünnepnapi csokra.

Köszöntsük fel valamennyit, hajoljunk meg mélyen,így kiáltsunk ünnep van ma!Minden drága Édesanya, éljen, éljen, éljen!

Fazekas Anna: Köszöntő

Hajnaltájban napra vártam, hűs harmatban térdig jártam.Szellő szárnyát bontogatta, szöghajamat felborzolta.

Hajnaltájban rétre mentem, harmatcseppet szedegettem,Pohárkába gyűjtögettem, nefelejcsem beletettem.

Hazamentem, elpirultam. Édesanyám mellébújtam,Egy szó sem jött a nyelvemre, könnyem hullt a nefelejcsre.

Édesanyám megértette, kicsi lányát ölbe vette,Sűrű könnyem lecsókolta, kedves szóval, lágyan mondta:

„Be szép verset mondtál lelkem! Be jó is vagy kicsi szentem!”s nyakam köré fonva karját ünnepeltük Anyák napját!

Dankó László: Vers Anyámnak

Odaállok elé, meghatottan szépen, még a kék is kékebb ma a fényes égen.

A virág a mezőn illatosabb máma,pillangókat röptet szarkaláb, a mályva...

Csokorba kötöttem szavaimat régen, elmondani mégis oly nehéz most nékem.

Végül a szám nyílik pár ünnepi szóra:a vers, a dal, az ének jó Anyámnak szól ma!