2014 / 3. – karácsony

Anyakönyvi hírekA Veresegyházi Református Egyházközségben a 2014. évben

A keresztség sákramentumában részesedett:Hinkó András Márton, Hinkó Barna, Hinkó Nándor, Csőri-Czinkos Vince, Lukács Adél, Stum Áron, Benner Dorián, Wágler Benett András, Wágler Dominik, Ferenczi Júlia, Fodor Anna, Kiss Tia Rebeka, Gál Gréta Laura, Teréki-Papp Dániel, Kovács Zsolt, Ferkó Dalma, Ridavics Milán, Ádám Annabella, Ádám Hunor, Juhász Botond, Szabó Natasa, Jakab Laura, Terebesi Lukács László, Hegedüs Tamás Hunor, Gyapjas Teodóra.

Konformációja során Jézus Krisztusba vetett hitérôl a gyülekezet elôtt bizonyságot tett:Fukk Anna, Gherghe Attila Ádám, Kovács Dániel, Lengyel Inez Adrienn, Málik Melinda, Purczeld Szilvia Ágota, Sulyán Bálint Pál, Dorner Angelika Boglárka, Kiss Ágnes, Dr. Lajos Beáta.

Házasságot kötött:Tóth Zoltán és Papp Rege Sugárka, Hamacsek Ákos és Gerlei Judit, Puskás Péter és Kiss Adrienn, Visontai Csaba és Báthory Anna Zsófia, Kiss József és Kiss Ágnes, Nazimeczki Norbert és Lukács Veronika, Böhmer Viktor László és Bárdi Tímea.

Az Úr Jézus áldása kísérje életüket!

A feltámadás reménységében vettünk búcsút:Szabó Imréné (Vank Julianna), Demeter Imre, Kardos Jenőné (Szandi Zsuzsanna), Kristin István, Szász Gergely, Vas József, Jakab János, Jakab Jánosné (Otoltics Julianna), Sulyán Jánosné (Porkoláb Mária), Jakab Lászlóné (Ujvári Zsuzsanna), Gál József, Molnár Ferenc, Papp Margit, Kiss Lajosné (Pomozi Julianna), Kulik Istvánné (Sós Eszter), Petrovics Lajosné (Tóth Erzsébet), Haraszti István, Németh László, Balog Józsefné (Makovics Julianna), László Mihály, Tamás János, Fődi Sándor, Szabó János Károly, Miháli Istvánné (Ujvári Julianna), Czondi Margit (Nagy Margit), Gallai Lászlóné (Mercz Ilona), Kovács Benjámin, Kaposi János, Plachy Gyuláné (Kovács Ildikó), Murvai Károly József, Szabó Józsefné (Szigeti Ilona), Nagy Eszter Ágnes, Panek Antal, Séllei Andrásné (Szabó Eszter Ilona), Béni Istvánné (Ujvári Eszter) testvéreinktől.

Az Úr Isten adjon vigasztalást a gyászban sebzett szíveknek!

Állandó alkalmainkHétfô15.00–18.00 - hivatali idő

KeddA hónap 1. keddjén: 10.00 - bibliaóra az Idősek Otthoná ban, 10.45 - bibliaóra az Őszikék ÖregotthonbanA hónap 2. és 4. keddjén: 10.00 - baba-mama klub a gyülekezeti terembenA hónap 1. keddjén: 18.00 - tanári bibliaóraA hónap 2. keddjén: 18.00 - presbiteri bibliaóraA hónap 3. keddjén: 18.00 - családi bibliaóra

SzerdaA hónap 1. szerdáján: 18.00 - Nőszövetség18.00 - felnőtt káté

Csütörtök15.00–18.00 - hivatali idő18.00 - bibliaóra19.00 - kórus

Péntek15.00 - kisifi16.00 - kiskáté17.00 - nagykáté18.00 - ifjúsági bibliaóraA hónap 1. péntekén: 19.00 - női bibliakör

Vasárnap10.00 - istentisztelet és gyermekistentiszteleta hónap 3. vasárnapján: 15 órakor Családi vasárnap

Kiadja: A Veresegyházi Református Egyházközség (2112 Veresegyház, Kálvin

tér 2. tel.: 28-385-352). Felelős szerkesztő: Fukk Lóránt lelkipásztor, Fukász

Lászlóné iskolaigazgató. Szerkesztők: Kovácsné Éles Edina lelkipásztor, Tóbiás

Csaba Sándor presbiter, Ladjánszki Zoltán presbiter, Komjáti Rudolf gyülekezeti

tag. Köszönet a lap elkészítésében közremûködô testvéreknek. Köszönjük Szalay

Bélának és munkatársainak (Pslarsson) a sokszorosításban nyújtott segítséget. A

lap kiadási költségeinek támogatására persely kerül kihelyezésre

Áldás, békesség!

Áldás, békesség!„Ti magatok is mint élô kövek épüljetek fel lelki házzá…”

(1Pt 2,5/a)

a Veresegyházi református egyházközség és a kálVin téri református általános iskola kiadVánya

2014/3. KarácsonyA tartalomból:

GyüleKezet

Éves beszámoló

Hitvallásainkból

Eljött (vers)

Könyvajánló2–3. oldal

Apa mesét mond

Kérdez a gyermek

Hol lakik isten?4. oldal

isKola

Örvendjetek, keresztyének

5. oldal

Fogadalmat tettek…

Kálvin emlékfutás

Ôszutó szavalóverseny6–7. oldal

Bolyai csapatverseny

Természettudományoskirándulások

Tea tejjel?

Adventi koncert és vásár

8–9. oldal

Tatai Eszter tanárnô

Családi vasárnap

Gyerekkuckó10-11. oldal

Karácsony„Kezdetben volt az Ige…”

(Jn 1,1a)

Amikor a Karácsony csodájáról beszélünk, ak-kor legtöbben csak odáig tudnak visszatekinteni, amit Máté és Lukács evangéliumaiban történet-ként olvashatunk. Gábriel angyal megjelent Za-kariás papnál a templomban, hogy a „hírnök”, Keresztelő János születéséről szóljon, majd Máriá-hoz is elment Názáretbe, hogy megjelentse neki a Megváltó érkezését. Csakhogy ez a két evangéli-um hosszas nemzetségtáblázatokban tekint vissza évszázadokra, sőt évezredekre. Máté Ábrahámig, míg Lukács egészen Ádámig vezeti vissza Jézus Krisztus családfáját. János azonban mindenkinél tovább megy, és a kezdetekről beszél. A teremtő Igéről, a teremtés előtti isteni időkről, ahol Krisz-tus már ott volt az Istennél. Arról, hogy Mennyei Atyánk szent Fiában már akkor gondolt ránk, mikor még létre sem jött ez a világ.

A magunk rész szerint való, töredékes emberi mértéke szerint csak igen kevesen vannak, akik képesek túllátni saját „pillanatnyi” életük határa-in. Azt talán még el tudjuk fogadni, hogy éltek a nagyapáink, nagyanyáink, hiszen ismertük őket, de csak úgy tudunk gondolni rájuk, mintha mindig is öregek lettek volna. Az előttük lévő generációk pedig a távoli, ködös múltba vesznek bele. Mintha csak velünk kezdődött volna a vi-lág. Pedig ők is megszülettek. Voltak gyermekek, fiatalok, vágyakat kergető és megvalósító felnőt-tek, majd elfogyatkozó idősek. Belőlük nőtt ki a mi életünk. Nekik is volt Adventjük, Karácso-nyuk. Ők is várták, visszavárták Jézus Krisztust.

Ádámtól Józsefig, az első Karácsonytól a mai napig minden nemzedék hívőit az a reménység éltette, hogy megláthatják a Szabadítót, akinek jöttét próféták hirdették. Az ő életükön keresztül is megmutatta Mennyei Atyánk szeretetét ember gyermekei felé, hiszen ők adták át nemzedékről nemzedékre a hitet egészen addig, míg eljutott hozzánk.

Isten Krisztusban mindig is szerette az embert. Bennünket szeretett, minden bűnünk, nyomorú-ságunk ellenére. Úgy szeretett, hogy Krisztusban önmaga legbensőbb lényegét adta, hogy aki hisz, el ne vesszen. A Karácsony, az Ige testté létele, ennek a szeretetnek a számunkra is érzékelhető megvalósulása. Megéli ezt minden nemzedék a maga várakozásában, amikor hit által a mi szí-vünkben is valósággá lesz az öröm. Mert tudjuk, hogy már eljött, és újra eljövendő a mi Urunk. Közénk jött kicsiny gyermek képében egy nyo-morúságos jászol bölcsőbe. Köztünk élt, tanított, gyógyította a világ minden fájdalmát, majd éle-tét adta a kereszten, hogy bűneinkből megvált-son. Meghalt, de feltámadott és a mennybe ment értünk, hogy helyet készítsen az Atyánál. Ő, az öröktől fogva való, emberi formát vett föl, meg-alázta magát és engedelmes volt, hogy mindenek ítélője legyen. Ígérete szerint pedig eljön újra.

Adventben élünk ma is. De nem az ünnepet, a fenyőfát, a Jézuskát várjuk, hanem a Dicsőség Urát, aki nemzedékről nemzedékre magához gyűjti, akik hisznek benne. Nyissuk hát meg szíveinket előtte, hogy mi is megváltottai lehes-sünk, és földi létünk szegény jászlába ma is meg-szülessen Krisztus.

Fukk Lóránt lelkipásztor

Guido Reni – Szent József a gyermek Jézussal (részlet - kb. 1620.), Hermitage, Szentpétervár

2 gyülekezet 2014 / 3. – karácsony 2014 / 3. – karácsony gyülekezet 3

Eljött!Hosszú az út.A hőség, a kövek, a napúgy harap húsomba, hogy fájminden lélegzetvétel.És lépésről lépésre ott a kétely:Vajon nem hiába teszem?Ez nem hópihés magyar karácsony.Nincs fenyőfa, ajándék, villódzó fények,csak sípoló tüdő és poros lényeg,mint akkor Józsefnek, s Máriának.Föl, Betlehembe!

Csak annak lesz ünnep, aki megy,bár ezer hegy tornyosul előtte.Mindnél magasabban tündököl a csillag.Vezet, húz magával hívőt, bölcseta jászol mellé a porba,hogy leborulva imádjuk Krisztust végre.Eljött! Az Atya megígérte.

Veresegyház, 2014. AdventjénFukk Lóránt lelkipásztor

Két mondat – két életcélAz első mondat: Óriásplakátok az útmentén egy kigyúrt

felkarú fiatalembert és egy trendi sminkes hölgyet mutatnak nekünk. Újra villalakók kerestetnek. A hirdetés szlogenje: „a kísértés bevisz”. A szójáték valóban kifejező és beszédes. Kivá-lóan leírja azokat a cselekményeket, párbeszédeket, konflik-tusokat, amelyeket a show szereplői hoznak létre maguknak és a többieknek. Illetve inkább maguk ellen, mások ellen: gúnyolnak, kötekednek, megbántanak, kiközösítenek, meg-aláznak. A népszerűségért válnak meg ruháiktól, értelmetlen testiségbe ugranak, mintha csak játszanának. Nem kell vallá-sos embernek lenni ahhoz, hogy láthatóvá váljon, hogy a cél a társadalmi erkölcsi alap alatt álló hokedli kirúgása. Győz-zön a romlottabb, bunkóbb, faékebb egyed. A kérdés a végén csak az, hogy mi marad meg a győztesnek és a veszteseknek a kiköltözés után. Az elveszettség, csalódottság, jövőtlenség vagy a szerelem, barátság, társak, melynek rendszerét oly lát-ványosan parodizálták.

A második mondat: Néhány nappal ezelőtt egy rendkívül különleges interjút olvastam egy gazdasági témákkal foglal-kozó netes újság oldalán. Az újságíró a világ egyik legfon-tosabb üzleti gondolkodóját, Clayton Christensent faggatta a fejlődésről, innovációról, munkahely teremtésről. Ahogy ez a komoly tudással rendelkező embereknél lenni szokott, Christensen tömören és világosan mondta el elméleteit, meg-látásait a gazdaság összefüggéseiről. Érthetően tárta elénk a financiális mutatókból kiolvasható okos és téves következte-téseket, az elméleteket (többek között az ő elméleteit is) hi-básan alkalmazó üzletemberek és vállalatok tevékenységének következményeit. Elmondta, hogyan tudnánk a fejlesztések révén még több embernek munkát és megbecsülést nyújtani. De nem ezekért ragadott meg a leírt beszélgetés. Az utolsó mondatával olyan egyszerűen helyezte el magát a világban, hogy az szíven ütött. Szó szerint idézem, mert így tökéle-tes: „Ha nőnek a számok, akkor azt hihetjük, hogy jobban

csináljuk a dolgunkat. Ez alapján kialakulhat egyfajta hie-rarchia érzete is, hogy azok az emberek, akik nagyobb szá-mokért felelősek, fontosabbak, mint akik kisebb számokért. Én egy vallásos ember vagyok, és azt hiszem, hogy Istennek végtelen a tudása mindenről, nem kell aggregálnia semmit, csak az embert nézi. És ha meghalunk, utána az interjún azt az egyet fogja tőlünk kérdezni, hogy betettelek egy adott helyzetbe, ott hogyan segítettél a többi embernek, hogy érté-kesebbé, jobb emberré váljanak.”

Berezvai Gábor presbiter

Bármit adsz ami nem te vagy, semminek se tekintem, mert nem ajándékot kívánok én, hanem téged magadat. Amint te sem elégednél meg azzal, hogy minden tied legyen, de én ne ugyanúgy, nekem sem telik örömöm semmiben, amit adsz, ha magad nem adod.

Kempis Tamás: Krisztus követése IV:8

Keresztyén módon élni: lehetetlen. Keresztyén módon csak meghalni lehet.

Hamvas Béla

– Későre jár. Feküdjünk le.– Későre jár – bólintott a mester. – Ébredjünk föl.

Ismeretlen szerző „Mivel mindent Isten tesz, nekem mindent meg kell tennem” (kicsinyeinek szolgálatában is).

Barth Károly gondolatát idézi és kiegészíti Gyökössy Endre

Isten szava a csend. Olyan halkan szól, hogy az már szinte a csend maga.

Visky Ferenc

Uram – bátorítasz: „Én vagyok, ne féljetek!” Hinni, remélni, szeretni annyi, mint nem félni. Bátorságot élethez, halálhoz te adsz Istenem.

Mácz István

KönyvajánlóHárom gondolat egy regényrôl:Szilágyi István: Kô hull apadó kútba

Regények között egészen különleges helyet foglal el (ná-lam is, és a szépirodalmi kánonban is) ez az először 1975-ben, Bukarestben megjelent könyv. Aki szereti Németh László gondolkodásmódját, stílusát, lélekelemző- és kutató írásmű-vészetét, de Móricz Zsigmond falu, nép- és társadalomismere-te is lenyűgözi, izgatja, hasonlóan Arany János balladáihoz, az az olvasó nagy eséllyel hatása alá kerül ennek a – röviden szólva – szerelmi drámának, tragikus, bűn és bűnhődés jel-legű történetnek.

Egy múlt század eleji erdélyi (partiumi vagy mezőségi) kis-város és egy szomszédos falu református közegében és kö-zösségében járunk, ahol szerzőnk segítségével megismerni és megérteni szándékozunk egy tiltott szerelmi viszony körül-ményeit, családi hátterét, előzményeit és életpusztító követ-kezményeit – úgy, hogy közben katartikus élmény, és sokszor ízes, remek humor ajándékát kapjuk…

Tóbiás Csaba Sándor presbiter

„Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, Üdvözítô Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsôség most és az örökkévalóságban!” (2Pt 3,18)

A Veresegyházi Református Egyház-község 2014. éve

Hát, ez is egy megfeszített esztendő volt, és még véget sem ért. Nem újévi, csupán adventi a számvetés. Ha meg akar-nánk vonni a mérleget, akkor az előző évekhez hasonlóan, gazdaságilag és számadatokban ez egy rendkívül sikeres év volt. Növekedtünk, amíg szinte mindenünnen a fogyás hírei érkeznek hozzánk.

A népszámlálás kiértékelt adatait tanulmányozva Veres-egyház azon néhány település közé tartozik az országban, ahol nem csökkent az elmúlt tíz évhez képest a reformátusok száma, hanem egy kicsit még talán több is lett.

Kiteljesedett az iskolánk, és immár mind a nyolc évfolya-mon vannak gyermekek.

Hét gyötrelmes esztendő után csaknem teljesen elkészült, és augusztusban felszentelésre is került a parókia.

Az Önkormányzat ismételt segítségével újabb négy tanter-met sikerült felépíteni, és ezzel minden osztálynak megvan a maga helye. Idén először nem csak a saját erőnkre kellett hagyatkoznunk, mert az Emberi Erőforrások Minisztériumá-tól is kaptunk támogatást az építkezéshez.

A város támogatásával elkészült a református temető utcai frontjának impozáns, évszázadokra szóló kerítése, és folya-matban van a ravatalozó felújítása is.

…és vasárnapról vasárnapra megtelik a templom is. Nyá-ron öt héten át tartottunk gyermek és ifjúsági táborokat. Talán még egyetlen evangélizációs hetet sem kísért akkora érdeklődés, mint az idén novemberit.

De ezek csupán a külsőségek. Nem ez a lényeg. Bármit mondanak is rólunk az emberek – jót vagy rosszat – egyedül az a fontos, hogy növekedtünk-e a kegyelemben, és Jézus Krisztus ismeretében? Látszik-e rajtunk, hogy hozzá tarto-zunk? Több-e a hitünk valósága annál, hogy megtartjuk a megszokott alkalmakat? Van-e igazi, bensőséges közösségünk az Úrral? Tanítványok vagyunk, akik készek mindent felad-va, Jézus nyomában járva építeni a szentek közösségét; vagy csak kritizáló, szálkákat kereső farizeusok?

Lelki kő csak lelki kőre épülhet. Mindenek alapja pe-dig a Krisztus. Aki benne növekedik, annak lesz áldott, szép virága; másoknak is javára szolgáló termése. Békessége, szeretete, megbecsülése a városban, a felekezetek között, a gyülekezetben, az iskolában, házunk népe körében. Amikor megbecsüljük, amit az Úrtól kaptunk, akkor leszünk készek arra, hogy egymást is becsülni tudva növekedjünk a kegye-lemben, a szeretetben, az ismeretben. Akkor leszünk érdek-lődő vallásos emberekből odaszánt életű gyülekezet. Adja Isten, hogy 2015-ben ez is valósággá legyen bennünk!

Fukk Lóránt lelkipásztor

HitvallásainkbólHeidelbergi Káté

35. Mit jelent az, hogy „fogantatott Szentlélektől, szü-letett Szűz Máriától”?

Azt, hogy Isten örök Fia, aki valóságos és örök Isten, és az is marad,1 Szűz Mária testében és vérében, a Szentlélek munká-ja által valóságos emberi természetet vett magára,2 mert így lehetett Dávid valóságos utódja,3 s embertársaihoz minden-ben hasonló,4 kivéve a bűnt.51Jn 1,1; Róm 1,4; 9,5 • 2Jn 1,14; Gal 4,4; Mt 1,18.20; Lk 1,27.35 • 3Zsolt 132,11; Róm 1,3 • 4Fil 2,7 • 5Zsid 4,15

36. Mit használ neked Krisztus szent fogantatása és születése?

Azt, hogy ő közbenjárónk, aki ártatlanságával és tökéletes szentségével Isten előtt elfedezi bűneimet, melyekben fogan-tattam.11Zsid 2,16–17 • 2Zsolt 32,1; 1Kor 1,30

Második Helvét Hitvallás

Jézus Krisztusról, az igaz Istenről és emberről, a világ egyedüli Megváltójáról

1. Hisszük és tanítjuk, hogy Istennek Fiát a mi Urunk Jézus Krisztust, az Atya öröktől fogva eleve kijelölte vagyis eleve rendelte a világ Megváltójául és hisszük, hogy Ő született, nemcsak akkor, midőn szűz Máriából testet öltött magára és nemcsak a világ alapjának letétele előtt, hanem a teljes örökkévalóság előtt, még pedig az Atyától, kibeszélhetetlen módon. Mert Ésaiás ezt mondotta: Az Ő nemzetségét kicsoda beszélhetné meg? (Ésa. 53,8) Mikeás pedig ezt: Az Ő szárma-zása eleitől fogva öröktől fogva van. (Mik. 5,2) János is azt mondja az evangéliomban, hogy: Kezdetben vala az Ige és az Ige vala Istennél és az Ige Isten vala. (Ján. 1,1) Következés-képpen a Fiú, istensége szerint egyenlő és azonos lényű az Atyával, igaz Isten; nem elnevezés, vagy fiúvá fogadás, vagy bizonyos tisztelet következtében, hanem lénye és természete szerint, amiként János apostol újólag mondja: Ez az igaz Isten és az örök élet. (1 Ján. 5,20) Pál apostol is így szól: A Fiút tette mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, aki az Ő dicsőségének fényessége és lényének képmása és a min-denséget fenntartja hatalmának szavával. (Zsid. 1,2-3) Maga az Úr így szól az evangéliomban: Atyám! dicsőíts meg engemet Temagadnál azzal a dicsőséggel, amely dicsőségem volt e vi-lág letétele előtt Tenálad. (Ján. 17,5) És az evangéliomban egy másik helyen ez van megírva: A zsidók meg akarták Jézust ölni, mivelhogy Istent saját Atyjának mondotta, egyenlővé tevén magát az Istennel. (Ján. 5,18)

Nincs az embernek olyan nyomorúságos lelki vagy fizikai állapota, amikor ne találna valakit, aki nála még sokkal ne-hezebb helyzetben van. És óriási erőt ad, ha akkor még tudsz is valakinek segíteni.

Jókai Anna

4 gyülekezet 2014 / 3. – karácsony

MegszületettMegszületett. Éjszaka volt és ragyogtak fenn a csillagok. Én hiszem a szép csodát, Hogy kedvéért kigyúlt egy égi lámpa És jötte szűzen érte Máriát.Megszületett. És élt harminchárom évet. Én hiszem a bús csodát, Hogy kereszten halt, feltámadott És elevenen a mennybe szállt.Megszületett.

Sipos Domokos

Apa mesét mondApa beül autójába és hazaindul. Nem kis ingerültség van ma benne, egy-részt főnöke többször számon kérte és szembesítette elmaradásaival. Ráadásul igaza volt. Apa vezet és türelmetlen, minden közlekedőhöz van hozzáfűzé-se: lassú, versenyző, határozatlan, tola-kodó, nem jelez irányt. Különben sem lehet haladni, pedig már otthon kéne lennie. Megígérte, hogy 7-re hazaér. De ma sem megy. Mert sokáig benn volt, sok az e-mail. Apa hazaér, puszi min-denkinek, már aki elé jön, a többieket csak szólongatással lehet megtalálni. Milyen napod volt Anya, mert nekem borzalmasan sűrű. Anyát nem érdekli, szembesíti Apát ígéretével, hogy 7-re ha-zaér. A leckét ki kell kérdezni, a házit le kell ellenőrizni, egyikkel verset kell tanulni, a másik meg nem érti a matek feladatot. Apa ebben Te vagy jó, mond-ja Anya. Apa legszívesebben a TV elé ülne, kikapcsolná az agyát, csak nézne ki magából. Átöltözik, kicsit elüldögél a WC-n, majd beleveti magát a gyerekek kikérdezésébe, felkészítésébe, megma-gyarázásába (bár az elején még Apa sem érti a matek feladatot). Aztán újabb haj-sza: fürdés, pizsama, lefekvés. Micsoda? Te még nem mostál fogat? Na, azonnal! Ha nem haladtok, nincs mesélés! Aztán Apa is lassít, mese van a soros kedvenc könyvből, folytatásokban, mert Apa is szereti (titkon már várja az estét, mert Ő is izgul, mi a fejlemény). A nagyok már maguknak olvasnak, villanyt leol-tani, alvás. Feküdj mellém, kéri a legki-sebb. Jön Apa. Sötét mesét mondj. Apa mond, lekapcsolt lámpa mellett a sötét-ben. És mesél a gumicukor fejű bácsiról,

a lapát arcú kutyáról, és a büdös szájú sárkányokról. Apa csakúgy mesél, fej-ből. Vannak napok, amikor Ő is kicsit belealszik, ilyenkor az álmát is meséli. De ha ébren marad, rájön, hogy sem-mi nincs ennél fontosabb. Csak a mellé fekvés és a sötét mese, és a csendes szu-szogás, amikor Apa mesét mond.

Berezvai Gábor presbiter

Kérdez a gyermek„Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett, Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hidegszívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia. Elhagyta érettünk az egeket. Ugye-e, apukám, nagyon szereted?”Az apa nem szól. Olyan hallgatag. De a kis kedvenc nem vár szavakat, Odaszorítja vállára meleg, kipirult arcát, s tovább csicsereg. „Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény, és ott aludt az állatok helyén, szűk istállóban. Nem is érthetem. Milyen meleg ágyacskám van nekem, pedig csak a te kis lányod vagyok. S Ô, Isten Fia, Ô, a legnagyobb, szalmán feküdt, amikor született. Ugy-e, apukám, nagyon szereted?”Kint csillagfényes hideg este… tél… Bent apja ölén kis leány beszél. „Ott se nyughatott szalma-fekhelyén. Futniuk kellett éjnek-éjjelén. Halálra keresték a katonák. Menekültek a pusztaságon át. Milyen keserves útjuk lehetett. Ugy-e, apukám, nagyon szereted?”Az apa leteszi a gyermeket. „Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?” Nem bírja már, el kell rohannia. A jászolban fekvő Isten Fia karácsonyesti képe kergeti. Feledte és most nem feledheti. Most a szeméből könnyre-könny fakad. Most vádakat hall, kínzó vádakat. Elmenekülne még, de nem lehet. Most utolérte az a szeretet.S míg a szívébe égi béke tér, mintha körül a hólepett, fehér tetők, utak felett távol zene, angyalok tiszta hangja zengene szívet szólongató, szép éneke: „Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?”

Túrmezei Erzsébet

Hol lakik Isten?A tanító egyszer megkérdezte a gyerme-kektől:– Tudjátok-e, hol lakik Isten?Nem tudjuk, milyen lelkülettel kérdez-te, mindenesetre néhány tanuló jelent-kezett.– A mennyben – mondta az egyik.– A tiszta szívben – mondta egy másik.– A főutcán, balra az utolsó házban! – kiáltotta a kis Marci. A tanító mosolyog- va megkérdezte, hogy miért gondolja ezt.– Amikor az apukámmal arra sétáltam – mesélte a kisfiú –, apa a következő-ket mondta: „Ennek a szegény ember-nek, aki itt lakik, nyolc gyermeke van, cipész a mestersége, és ő tartja el a vak nagyapát is. Gyakran látnak szükséget, mégis boldogan és békességben élnek együtt. Tudod miért, Marci? Mert ott lakik Isten.”

Karácsonyi énekszóMikor Jézus született,Angyalok így énekeltek:

„Az Istennek dicsőség,Embereknek békesség!“

Folytassuk az éneket,Hogy mindenki hallja meg!

Gerzsenyi László

Örvendjetek, keresztyének, Nyíljatok meg nyelvek szívek, Az idvesség Istenének Mondjatok áldást, minden hívek! Felváltatott nagy örömmel A haláltól való félelem, Mit véghetetlen érdemmel Meggyőz az isteni kegyelem.

A Megtartó ma született, Az örök Isten emberré lett, És ma visszaszereztetett Az igazság s elvesztett élet. Kiküldé szerelmes Fiát Istenünk a teljes időben, Hogy a kezes a bűn díját Fizesse s szenvedje testében.

Ó, imádandó titkai Ama békesség tanácsának, Ó, nagyhatalmú dolgai A menny és föld szabad Urának! Aki által teremtetett S lett minden serege az égnek, Az Ige testté született, Személye az egy Istenségnek.

Ennek örülnek az egek, A titkok mélységén bámulnak, Hirdetik angyal-seregek Jézust, s előtte leborulnak. A Magasságost tisztelik, A földön békességet zengnek, És ünnepnappá szentelik Megjelenését az Istennek.

Áldom én is szent nevedet, Én királyom, szenteknek szente, És vígan ülöm ünneped, Ó Jézus, Istennek felkentje! Magasztalom Felségedet És imádlak szent félelemmel, De egyszersmind szerelmedet Megölelem igaz hitemmel.

Pálóczi Horváth Ádám(Református Énekeskönyv – 324. dicséret)

Elkészülta Kálvin Téri Református Általános Iskola tanulóinak munkáiból összeállított 2015. évi asztali naptár.

Szeretettel ajánljuk a családoknak.

A naptár ajánlott ára: 2300 Ft.

Megvásárlásával iskolánk alapítványát támogatja.

2014 / 3. – karácsony iskola 5

Kálvin Téri ReformátusÁltalános Iskola Veresegyház„Ti magatok is mint élô kövek épüljetek fel lelki házzá…”

Róm 8:6b

„Üdvözítô született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában” Lk 2,11

Örvendjetek, keresztyének

Sandro Botticelli – Királyok imádása (részlet, kb. 1478–82. National Gallery of Art – Washington)

vegyes csapatoknak kellett váltófutás formájában teljesíteni. Külön élmény volt a „tanárcsapat” lelkes és eredmé-nyes részvétele a 7-8.osztályosok verse-nyében. A versenyt megelőző napok esős, borús időjárása ellenére, szombat-ra egy nagyon szép, napsütéses nap lett elkészítve számunkra.

A verseny helyszíne a „Búcsútér” volt. A pálya kijelölésében, a hangosításban a Gamesztől kértünk és kaptunk kor-rekt segítséget, felajánlva további hely-színi lehetőségeket a jövőben. A verseny reggel kezdődött. Az évfolyamok, csa-patok folyamatosan érkeztek a helyszín-re, az előzetes beosztások szerint. Rövid ismertető és bemelegítést követően el-indultak a váltók. A saras pálya és a nehéz terepviszonyok ellenére, jó volt látni, hogy mindenki a nehézségek elle-nére a tőle telhető maximumot nyújtja. Mind futásban, mind pedig szurkolás-ban az osztályok megtettek mindent. Jó volt „kálvinosnak” lenni.

Az ünnepélyes eredményhirdetésre hétfőn a reggeli közös áhítatot köve-tően a templomban került sor, ahol a győztes osztályok (2.b, 4.b, 6.b, 8.b ) emléklapot vehettek át Márta nénitől. A visszajelzések mindenki részéről jók voltak, valamennyien jól éreztünk ma-gunkat, az egész délelőtt egy kellemes iskolai élménnyel zárult. A nyolcadiko-sok már most jelezték, hogy jönnének jövőre is, mint „régi kálvinosok„. Az len-ne a cél, hogy a Kálvin Emlékfutást egy maradandó versennyé tegyük. Szeret-nénk, ha a jövőben a szülők, családok , környékbeli iskolák is a meghívottak között lennének és egyaránt részt ven-nének iskolánk e programjában!

Győri Zoltán testnevelő tanár

Ôszutó szavalóversenyVers, nekünk – lélektôl, lélekig

Hálásan gondolhatunk arra, hogy vannak olyan jó hagyományai iskolánk-nak, amik évről évre „bejelentkeznek”, építik szívünket, lelkünket, értelmün-ket, Isten, egymás és az örök értékek felé fordulásunkat. Ilyen esemény és áldott lehetőség volt idén is az Őszutó szavalóverseny. A felsős verstolmácsoló-ink között – zsűritagként - újra részese lehettem magam is annak az élmény-nek, hogy hallhatjuk és láthatjuk sok diákunkat egy évvel „idősebben”, egy-re felkészültebben, hozzáértőbben és csiszoltabban versenyezni. Akadtak olyanok is a versmondók között, akik korábbi versenyeken voltak meggyőzőb-bek. Jöttek újak, értően formázva szót, hanglejtést, mimikát, belsővé tett gon-dolatot és érzést…

Idén Dsida Jenő, Szilágyi Domokos és Áprily Lajos műveit hozták közénk, és közelebb hozzánk, kis- és nagyobbacska kamaszaink. Köszönet érte!

Tóbiás Csaba Sándor verskedvelő presbiter

Beszámoló az alsó tagozatrésztvételérôl

Iskolánk idén november 28-án ren-dezte meg az immár hagyományra visszatekintő Őszutó Szavalóversenyt. A megmérettetésre az alsó és felső év-folyam mindegyik osztálya elküldte legfeljebb nyolc delegáltját. A verseny-kiírásnak megfelelően az alsó tago-zat döntősei olyan verseket szavaltak, amelyeknek tematikája állatokkal volt kapcsolatos. Eddigi tapasztalataink azt mutatták, hogy évről évre egyre job-ban felkészült gyerekek neveznek be a versenyre. Ez a tendencia idén is folyta-tódott, hiszen nagyon szépen elszavalt, illetve elmondott verseket hallhattunk akár ugyanattól a gyermektől „bárány- és farkasakcentussal” interpretálva. Több esetben nehéz döntés elé állítot-ták a zsűri tagjait azok a versenyzők, akik parádés előadásukkal elkápráztat-ták a hallgatóságot. Az előadók mosoly-gó tekintete, a releváns gesztusok mind arról tanúskodtak, hogy a versmondók legalább annyira élvezték ezeket a pilla-natokat, mint a közönség.

Az eredményhirdetés alkalmával évfolyamonként kiosztásra került egy-egy első, egyes évfolyamokon két-két második és harmadik díj, valamint egy különdíj is. Ugyanakkor a többi ver-senyző sem szomorkodhatott, hiszen mindenki oklevéllel térhetett haza. Ez-úton is köszönettel adózunk a verseny szervezőinek valamint támogatóinak, és természetesen a lelkes gyerekeknek és felkészítőiknek.

Reméljük, hogy jövőre is lehetőség nyílik e hagyományőrző szavalóverseny megrendezésére.

Kiss Magdalénamagyar nyelv és irodalom szakos tanár

Gyôztesek és helyezettek:

Alsó tagozat:1. évfolyamI. Dorner Angéla RékaII. Varga Nóra Nelli, Kiss BíborkaIII. Rátkai Nóra, Kármán Zsombor2. évfolyamI. Kiss Enéh A., Csőri-Czinkos KamillaII. Tóth LauraIII. Mile Hunor Attila, Hammerl Lara3. évfolyamI. Baranyai Virág, Hangai BarnaII. Biró Örs, Kozma Boróka MirjamIII. Bors Lili, Hangai Boglárka, Almási Hunor4. évfolyamI. Varga Zétény, Boga Zsuzsanna AnitaII. Lapu OrsolyaIII. Benkő DánielZsűri: Kiss Magdalena elnök,Sándor Csilla, Kovács Zsuzsanna, Kármán Bernadett, Unyi Péter – diákpresbiter

Felsô tagozat:5. évfolyamI. Varga NándorII. Terebesi Zsófia, Kozma Levente R.III. Fábián Flóra Magdolna, Takács Ádám6. évfolyamI. Lászlóffy EmmaII. Juhász János, Virágh GyöngyvérIII. Ágotai Zsuzsanna I., Dióssi Bianka S.7. évfolyamI. Kozma Ferenc SándorII. Fukk Sára, Ertinger Gabriella F.III. Korcsik Andrea, Dénes Csenge N.Különdíj: Uszkai Eszter Evelin8. évfolyamI. Kertész FanniII. Szirtes BenedekZsűri: Fukk Lóránt – elnök,Hargitai Csilla, Birgány Réka

Fogadalmat tettek az új tanulók és munkatársak

Intézményünk életében az egyik leg-felemelőbb ünnepünk a FOGADALOM-TÉTEL napja. Imádságos szívvel készü-lünk erre az alkalomra: akik fogadalmat tesznek, és azok is, akik jelen vagyunk az ünnepélyes órában.

Az igehirdetés bíztató, útmutatást adó gondolatai után elhangzik az eskü, mely elköteleződést és erős köteléket je-lent! Összetartozunk! Együtt Isten népe vagyunk! Jézus Krisztus követőiként hitben és legjobb tudásuk szerint szol-gáljuk Isten dicsőségét!

Aztán az ünnepi órát követik a hét-köznapok. Jönnek a próbák, a nehézsé-gek: gyermeknek felnőttnek egyaránt. Ekkor mutatkozik meg igazán hitünk ereje, ha tudunk erőt meríteni, ha tud-juk, van segítségünk, van kihez folya-modni. Istennel járva könnyebbül a teher, oszlanak a felhők, eltűnik a ho-mály.

Kívánom, hogy legyen mindenki, aki az intézményünkhöz tartozik, ré-szese annak a boldog megtapasztalás-nak, hogy Isten gyermekei vagyunk, és mindnyájunkat egyformán szeret.

Fukász Lászlóné intézményvezető

Fogadalmat tettünk…

A fogadalomtétel úgy a saját, mint a kisfiam életében egy új fejezet kezdetét jelentette. Jómagam már részt vettem hasonlóan megható rendezvényen, amikor az állampolgári eskütétel al-kalmával magyar hazámnak fogadtam hűséget. Ebben az esetben viszont az esemény súlyát növelte, hogy nem egy világi hatalomnak, hanem a keresztyén egyháznak tett eskümben köteleztem

magam, hogy munkámmal, életemmel Istent és református egyházunkat fogom szolgálni. A fogadalomtétel ünnepélyes körülmények között zajlott, megható volt látni a kis elsős diákokat, akik kö-zött az én kisfiam is jelen volt, amint elmondják az eskü szövegét. Nekik ez egy ünnepi pillanat, amelyre évek múl-tán is emlékezni fognak, viszont az általuk elmondott eskü szövege legin-kább ránk, szüleikre helyezi a felelősség súlyát. Ők még túl kicsik ahhoz, hogy az eskü szövegének minden mondatát megértsék és teljes mélységében értel-mezni tudják. A mi felelősségünk, hogy a továbbiakban úgy irányítsuk léptei-ket, hogy tiszteletben tartsák Isten tör-vényeit, a Jézus Krisztus példája szerint éljenek, úgy munkálkodjanak, hogy református egyházunknak és magyar hazánknak hasznos részei legyenek. Az elsős kisdiákokkal együtt fogadalmat tettek az iskolánk nagyobb évfolyama-iba érkező új diákok is. Reménykeltő látvány, hogy iskolánk új diákokkal gyarapodik, miközben hazánk nagyon sok iskolájára a diáklétszám folyamatos csökkenése jellemző. A felnőtt dolgozók fogadalomtétele számomra kiemelkedő fontosságú volt. Egy ilyen esemény, az ünnepélyes kereteken túlmenően, egy új korszaknak a kezdetét, ugyanakkor egy réginek a végét jelenti. Ilyenkor jó ha az ember visszatekint a múltba, el-gondolkodik, hogy milyen fejezetet zár le és bizalommal tekint abba a jövőbe, amelynek kezdetét ez a fogadalomtétel jelzi. Minden ember életében adódnak olyan pillanatok mikor döntéseket kell hoznia, szakítania kell a múlttal egy jobb jövő reményében. Ilyen pillanatok-ban mindig Isten segítségét kérem ah-hoz, hogy a lehető legjobb döntést meg-hozhassam. Eddigi életutamat felidézve Isten segítsége volt az, amely hozzásegí-tett ahhoz, hogy a kellő időben a lehető legjobb döntéseket meghozzam, életem minden lépésén érzem az Ő oltalmazó segítségét. A fogadalomtétel másik üze-nete számomra, hogy tehetségemmel, ezzel az Istentől kapott ajándékkal nem öncélúan magam rendelkezem, hanem Istent szolgálom, a rám bízott gyerme-kek iránt a legnagyobb felelősséget érez-ve. Öröm számomra, hogy a jövőben tehetem mindezt egy olyan egyházi is-kolában, ahol betartják és betartatják a keresztyén értékrendet. Ugyanakkor a fogadalomtétel bizonyos szorongást is gerjesztett bennem, aggodalmat, hogy képes leszek arra, hogy megfeleljek az

új kihívásoknak. Tudom, hogy minden esetben akadnak nehézségek, melyeket le kell küzdeni. Ilyenkor jó, ha úgy te-kintünk ezekre a nehézségekre, mint olyan próbatételekre, melyek megacé-lozzák akaratunkat és megedzenek, ké-pessé tesznek minket a még nagyobb nehézségek leküzdésére. Isten segítségét kérem, hogy erőt adjon ahhoz, hogy minden tekintetben megfeleljek az új kihívásoknak és betarthassam a meg-tett fogadalmat.

Fülöp Zsolt szülő, tanár

A Fogadalom-tételrôl

A Fogadalomtétel napja nemcsak Zalánt, hanem az egész családot nagy várakozással töltötte el. Zalán a kezde-tektől fogva ebbe az iskolába szeretett volna járni. Ezen esemény által valóban ehhez az iskolához és ehhez a közös-séghez tartozik. A bizonyságtétel előtt sokszor kérte, hogy mondjuk el a foga-dalom szövegét, és nagyon izgult, hogy minden rendben fog-e menni. Az ün-nepség után boldogan és hitben meg-erősödve tértünk haza.

Deák-Varga Ildikó (Deák Zalán édesanyja)

Kálvin emlékfutás

Idén először, 2014 október 18-án, szombaton került megrendezésre isko-lánkban az első „Kálvin Emlékfutás”. Testnevelők arra gondoltunk, hogy sze-retnénk iskolánkban egy hagyomány-teremtő sportprogramot létrehozni. To-vábbá az emlékfutás egyik kiemelt célja, hogy felismerjük, hogy Re-formálódni jó! – templompadban, iskolában, a belső szoba csendességében és a friss levegőn egyaránt. Avagy: ép testben ép lélek!

A „Kálvin Emlékfutás” alkalmával a közösségi futás élményét szeretnénk erő-síteni egy iskolai megmozdulás keretein belül. A futással Kálvin János születé-sének 505. évfordulójára emlékeztünk. A versenyt megelőző hetekben a diákok nagy lelkesedéssel készültek a verseny-re. Rövidebb- hosszabb távokon szinte napi rendszerességgel gyakorolták a vál-tást. Igyekeztek jól felkészülni a verseny-re, fontos volt számukra, hogy ki kerül be az osztályok válogatottjaiba.

Az 1-2., 3-4.,5-6., 7-8. évfolyamok osz-tályai versenyeztek egymással. A kijelölt pályát, és távot osztályonként 8-10 fős

2014 / 3. – karácsony iskola 76 iskola 2014 / 3. – karácsony

2014 / 3. – karácsony iskola 9

Adventi hangverseny „A sötétség szűnni kezd már, az a csillag eljön hozzád, véget ér a gyász a sóhajtás.” – énekeltük kicsik, nagyok kánonban- kifejezve az adventi várakozás gondolatát. Ezt je-lezték a fel-felgyulladó piciny fények is. Mert ahol fény szüle-tik, ott megszűnik a sötétség. Mert a karácsonykor megjelenő Világosságra várunk, aki meg tudja törni a körülöttünk és bennünk lévő sötétséget. Az énekszóval elmondott imádsá-gok is ezt szolgálják.Jó volt hallani a kicsik lelkes éneklését, melyben a betlehemi mezőkről, pásztorokról, kis Jézusról énekeltek. A nagyobbak már komolyabb hangvételű énekeket adtak elő a Teremtő Atyáról, Jó Pásztorról és az emlékezetes csillagfényes éjszaká-ról. Nagy élmény volt, amikor az összes (közel 80) gyerek együtt hirdette az Örömhírt a külön erre az alkalomra ver-buválódott „zenekar” kíséretével.A felnőtt énekkar is gyönyörűen énekelt, megjelenítve az angyalok kórusát, Isten-imádatra buzdítva a jelenlévő gyüle-kezetet. Külön színfoltja volt a hangversenynek az iskolában tanító pedagógusok közös éneke, akik ily módon is próbál-ták átadni a karácsony örömüzenetét tanítványaiknak és a hallgatóságnak.Befejezésként a „Csendes éj” dallamai csendültek fel a jelenlé-vők közös énekeként.Karvezető társammal, Fukkné Fukász Enikővel nagyon há-lásak vagyunk Istennek ezért az alkalomért, és köszönetet mondunk mindazoknak, akik segítettek a felkészülésben, a hangverseny megszervezésében és lebonyolításában. „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békes-ség, és az emberekhez jóakarat.” (Lukács 2, 14)

Révész Éva

Adventi ajándék

Családom mindig gondosan készülődik advent idején a közelgő ünnepre. A várakozás hangulatát persze mindig a lá-nyok határozzák meg, a kisfiamra és rám szinte észrevétlenül ragad ránk a készülődésük melegsége. A feleségem az elcsen-desedést sugározza. Sokat munkálkodik ilyenkor (is) a szere-tet személyes és közösségi kifejeződéséért is. Mert ezzel igenis sok dolog van. Végig tud sütni több tepsi mézeskalácsot úgy, hogy a gyerekek közben folyton útban vannak, sőt ennek még örül is. Félbeszakítja a sütést, csak hogy engem megölel-jen. Kézműves ajándékokat gyárt éjszakánként, akkor is ha ettől ő lesz fáradt. Örömmel ajándékozza meg azokat, akik

nem is tudják viszonozni, és elmegy a gyülekezet olyan al-kalmaira is, ahol a szíve mellett a két kezére is szükség lehet.

A kislányom gyermeki várakozása színessé teszi az adventi időszakot. Elnézem, ahogy az öccsét is kitanítva alkot, díszít, énekel, zenél, vár és hisz. Olyan öröm van a szívében, amit a felnőttek már csak ritkán éreznek. Ő még képes kitárni a szívét mások felé és ezt olyan szeretettel teszi, ami irigylésre méltó. A gyülekezet gyermekkórusában énekel, s mire a sok-sok próba után megszólal a templomban az adventi hangver-seny, tudom, hogy benne már kész a karácsony, érti és érzi, hogy a szívének a titka Jézus.

Édesapaként a családban és a gyülekezetben is azt élem át, hogy a körülöttünk rohanó világban ez a két „intézmény” biztosítja az egyensúlyt. Az elcsendesedést, az örömet és a sze-retetet itt kapom meg. Az adventi hangverseny, a családunk számra és a gyülekezet életében is fontos állomása a karácso-nyi várakozásnak. Felemelő élmény, amikor a gyermek és a felnőtt kar együtt énekel és imádságukat, ami a zene nyelvén szólal meg, a családokból álló gyülekezet együtt hallgatja, az utolsó éneket pedig még együtt is énekli. Évek óta most már ez komoly hagyomány a gyülekezet életében, és épp ezért nem értem, hogy a hozzánk tartozó családok közül miért nincs ott mindenki. A hangverseny szellemisége, lelkisége Isten dicsősége után a gyülekeztünk egységéről is szól. Cso-dálatos, ahogy egyszerre mutat felfelé és egymás irányába is ez a koncert. Kívánom, hogy ezt minél többen értsék meg, él-jék át és ennek legyünk mindnyájan részesei, akik egy hiten vagyunk és hasonló a gondolkodásunk.

A befogadó szívű közösség nevében köszönjük a kóru-sunknak a szolgálatát, a hangszeres tanítványoknak a felké-szülését, a tanárok kórusának külön előadását, az alkalmat színesítő és elmélyítő versmondást és különösen a két karve-zető folyamatos, áldozatos munkáját.

Baranyai Virgil

Kedves Szülôk!„Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” Zsolt 68,20

2014. december 13-án Adventi jótékonysági vásárt tartot-tunk, mely nagyon szép eredménnyel zárult. Szeretettel kö-szönöm meg a sok-sok munkát mindazoknak, akik segítették ajándékkészítéssel, támogató, odaadó munkájukkal, részvé-telükkel a piaci kirakodást.

Fukász Lászlóné intézményvezető

Bolyai anyanyelvi csapatverseny – 2014

Iskolánkban már hagyomány, hogy a magyar nyelvtant kedvelő diákok – 4.-től fölfelé – a tanév kezdetétől céltuda-tosan készülnek az országos szervezésű Bolyai anyanyelvi csa-patversenyre.

A verseny népszerűségének egyik oka, hogy a nyelvünk-ben rejlő játékosságot és logikát helyezi előtérbe, másik vonz-ereje pedig a csapatmunka élménye.

November 7-én délután vettünk részt a Kelet–Pest megyei körzeti fordulón. A 6. évfolyamról két csapat, a 4., 5., 7. és 8. évfolyamról egy-egy csapat képviselte iskolánkat.

A gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnáziumban nagy-szerű fogadtatásban volt része tanárnak–diáknak egyaránt.

Kiemelkedő eredményt ért el 7. évfolyamunk csapata: Fukk Sára, Puha Dorottya, Sárkány Zsófia és Törőcsik József tanulók a 43 résztvevő közül 3.-ok lettek, 1 pont-tal elmaradva a 2. helyen végző csapattól.

November 17-én vehettünk részt az ünnepélyes eredmény-hirdetésen, Budapesten, a Szent István Gimnáziumban.

Birgány Réka magyar nyelv és irodalom szakos tanár

Kirándulás a PlanetáriumbaDecember 1-jén iskolánk 3. évfolyama a Természetvédelmi Hivatal programja keretében a Planetáriumba látogatott. Mindannyian nagy izgalommal készültünk erre a napra. A kirándulás célja az volt, hogy a gyerekek megismerjék az Univerzumot. A Planetárium körfolyosóján szakszerű idegen-vezetéssel megnézhettük az állandó kiállítást a Naprendsze-rünkről. Körülbelül egy órás előadás keretében, a kupolás teremben megnéztük Az élet bolygója: a Föld című előadást bolygónk kialakulásáról, fejlődéséról, a napszakok, évszakok váltakozásáról. Már a terem is elkápráztatott bennünket, és ezt még tovább fokozta a planetárium-gép különleges látványa. A gyerekek az itt tanultakat később, több tantárgyban (föld-rajz, biológia, fizika) is hasznosíthatják. Köszönjük az iskola vezetésének, hogy lehetővé tették ezt a nagyszerű kirándulást!

Ráki Márta földrajz szakos tanár

Barlangtúrán voltunk…December 5-én barlanglátogatáson vehettünk részt az

5.a osztállyal. Nem csak a gyerekek, de számomra is tanul-ságos élmény volt: nem tudtam róla ugyanis, hogy Budán találhatóak cseppkőbarlangok. Első úticélunk Magyarország leghosszabb barlangjához, a Pál-völgyi barlanghoz vezetett. A karsztvíz vájta, közel 30 km hosszan kanyargó labirintus-képződményből 500 métert ismerhettünk meg kiváló veze-tőnk kíséretében, aki a gyerekek nyelvén mesélt a barlang 100 évvel ezelőtti felfedezéséről. Nagyon inspirálóan hatott, ugyanis egy a gyerekek korabeli kisfiú talált rá először. De ezen kívül hallhattunk a denevérek téli túlélési technikáiról, a második világháború bombázásai alatt itt megbúvó polgári

lakosságról és természetesen a cseppkőképződés rejtelmeiről is. A kis felfedezők lelkesen vették a meredekebb lépcsős aka-dályokat is és a sötétben sem ijedtek meg a barlang igazi fényviszonyai között. Második állomásként a Szemlő-hegyi-barlangba látogattunk el, ahol az előzőtől eltérően nem a cseppköveké volt a főszerep, hanem a hévizes eredetre utaló kőrózsáké és borsóköveké. Az alakzatok meseszerű elnevezése beindította a gyerekek képzeletét is. A levegő kellemes 12 fokos hőmérséklete tüdőbetegek számára is gyógyító hatású, és ugyanakkor a barlang csöndje megnyugtató terápiára is alkalmazható, amit mi magunk is tapasztalhattunk. Mara-dandó élményekkel gazdagodtunk ezen a remek csapatépítő kiránduláson.

Tatai Eszter angol nyelv szakos tanár

Tea tejjel??? Ez rosszul hangzik!!!– De ha már az angolok így isszák…

A gyerekek számára a tea tejjel (na de citrom nélkül!!!) elég visszásnak hat, de érdekesnek is – valahogy ilyen a nyelvta-nulás is. Egy idegen nyelv – még az angol is, amit nap, mint nap hallhatunk – furcsának, idegennek hat, de én hiszem azt, hogyha már ismerjük a kultúrájukat, a szokásaikat, az embereket akkor már érdekes! Ami pedig már érdekes, azt érdemes és könnyű is tanulni.

Ebből a gondolatból született meg az idén először, hogy adventi nyelvi teadélutánt szervezzünk a felső tagozatos ta-nulók számára, illetve a negyedikes gyerekeknek is lehetősé-get biztosítsunk, hogy belekóstoljanak a felsősök eseményi-be. A cél az volt, hogy a nyelvtanításban szereplő kulturális ismeretek átadását még kézzelfoghatóbbá és „ízlelhetőbbé” tegyük a gyerekek számára. A német és az angol nyelvet ta-nuló gyermekek az általuk nem tanult nyelvből is kaptak egy kis ízelítőt.

A teadélutánon megkínáltuk a gyerekeket igazi angolosan elkészített tejes teával (amit már nagy izgatottsággal vártak egy héten át), illetve a német nyelvterületen is közkedvelten fogyasztott gyümölcsteával. Természetesen csak akkor kapták meg a gyerekek az italokat, ha azt angolul, vagy németül kérték. Ez sok vidámságra adott lehetőséget, de biztosak va-gyunk benne, hogy ezentúl teljes magabiztossággal fognak tudni igazi angol teát kérni az egész család számára angolul is és németül is!

A teázást közös angol és német karácsonyi daltanulás kö-vette, amelyből mindenki igazán kivette a részét függetlenül attól, hogy éppen melyik nyelvet tanulja. A közös éneklést egy, a dalokhoz kapcsolódó vetélkedő követte, amely során a feladatokat csapatokban oldották meg a gyerekek. Ennek az izgalmait egy kis sütizéssel zártuk, amit természetesen szintén angolul és németül kellett kérniük (ez már sokkal jobban ment!!!). Itt az angol konyhát a muffinnal, a német konyhát pedig a stollennel jelenítettük meg.

Rendezvényünk nagyon nagy érdeklődést keltett a gyere-kekben és reméljük, hogy mindenki, aki ott részt vett, öröm-mel emlékszik vissza erre az eseményre. Mindenkinek áldott karácsonyt kíván az iskola nyelvi csapata!

Oláh Tündeidegen nyelvi szakmai munkaközösség-vezető

8 iskola 2014 / 3. – karácsony

2014 / 3. – karácsony iskola 11

GyEREKKUCKó

A négy gyertyaEgyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.

Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első : - ÉN VAGYOK A BÉKE ! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem,

el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy véko-nyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tün-döklő lángra.

A második azt mondta: - ÉN VAGYOK A HIT ! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme

tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a

lángot. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: - ÉN A SZERE-

TET VAGYOK ! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek

velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám.

Ezzel ki is aludt. Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három

kialudt gyertyát, felkiáltott: De hát mi történt? Hiszen nek-tek égnetek kéne mindörökké!

Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: - Ne félj! Amíg ne-

kem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. - ÉN VAGYOK A REMÉNY !

A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyer-tyát, s lángjával új életre keltette a többit.

Add, Urunk, hogy soha ne aludjon ki bennünk a remény! Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet és a béke lángját! Ámen.

Egyszer volt,……hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki szülei-

vel és 2 testvérével élt egy boldog családban. Egy szép hóesé-ses téli estén együtt ülték körül az asztalt, hogy közös erővel levelet írjanak az Úr Jézusnak. A kislány szomorúan ült a papír mellett, miközben testvére játékok nevének százait ve-tette a fehér papírra.

A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt és meg-kérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem. A kislány válasz helyett a könnyeivel küszködött, de azért nagy nehezen elárulta, hogy azért pityereg, mert ő egy na-gyon nagy dolgot szeretne kérni karácsonyra. Anyukája meg-nyugtatta, hogy egyetlenegy olyan személy létezik a világon, aki mindent meg tud tenni. Ez pont az a személy, akinek a levelet kellene írnia.

A gyermek kissé megnyugodott és a következő sorokat írta: „Drága Úr Jézus! Én most először írok Neked, mert anyukám azt mondta, hogy Te mindent megtehetsz. Én egy nagyon nagy ajándékot szeretnék kérni Tőled. Na-gyon szeretem a nagyapámat, aki nagyon beteg, és már a doktor bácsik sem tudják meggyógyítani. Amióta be-teg, már nem játszik velünk, és mosolyogni sem moso-lyog. Én azt szeretném karácsonyra, hogy a nagyapám legalább még egyszer rám mosolyogjon.”

Teltek, múltak a hetek, és elérkezett a Szenteste. Mindnyá-jan együtt állták körül a karácsonyfát, a nagyapa pedig a karosszékben ülve, éppen hogy csak látta a karácsonyi gyer-tyák lobogó fényét. Érzéseit kimondani, a tüdejében elhatal-masodó daganat miatt már nem tudta. A rengeteg játék, ru-hanemű és csokoládé mellett, persze a nagyapának is jutott egy masnival átkötött kis doboz. Az egész család odagyűlt a fotelja mellé, és mindenki kíváncsian várta – vajon mit kap a papa.

A bácsi kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt. Mindenki türelmetlenül várta, hogy mit tartalmaz a borí-tékba rejtett papír. A nagymama a következő sorokat kezdte felolvasni:

„Drága Úr Jézus! Én most először írok Neked…”A kislány rögtön megismerte a levelet, amit néhány hete

ő írt. Felnézett a nagyapjára, aki most őt nézte, szájának szeg-letében egy apró kis mosollyal. Ez volt a nagyapa életének utolsó mosolya, ami csak a kislánynak szólt. Ez a kislány azóta tudja, hogy Jézusnak soha semmi sem lehetetlen!

Az idei tanévben a családi vasárnapra való készülődés vala-hogy más volt számomra, mint az ezt megelőzőek. Nyolcadik osztályosok lettünk. Hihetetlen, hogy mennyivel másabb most a gyerekekkel, mint tavaly vagy tavalyelőtt. A lányok nagyon szívesen és aktívan vették ki a részüket a készülődés-ben, ötletelésben. A témánk a másság a világ nézőpontja sze-rint, ami egység Jézus Krisztusban. Hiszen mindannyian má-sok vagyunk, de Krisztus a Mi Urunk, így szeret bennünket, olyannak teremtett minket amilyenek vagyunk. Fogadjuk el egymást olyannak, amilyennek megteremtett bennünket

Urunk. Ez sokszor nehéz, de amennyiben segítséget kérünk, Urunktól Ő bármikor segít, és előre viszi életünket. Úgy éreztem szívesen vettek részt a gyerekek, átérezték az előa-dott „darab” mondanivalóját és egymáshoz is nagy szeretettel elfogadással álltak. Jó volt velük együtt dolgozni, közösen gondolkozni. Igazán elmélyültnek láttam őket a próbák és az előadás alatt is. Remélem, akik látták és hallották büszkék voltak NAGY gyermekeinkre. Istené legyen a dicsőség!

Szabó-Ambrus Vera 8. a osztályfőnöke

Az utolsó családi vasárnapunkBemutat-koznaktanáraink…A Kálvin Téri Református Általános Iskola pedagógusai közül Tatai Esztert ismerjük meg, aki 3–8. évfolyamokban tanít angolt, (kivéve a 6. osz-tályban) és az 5.a „napközise”.

— Lelkészcsaládból jössz, hogyan lettél pedagógus?A gyülekezeti környezet megadta a kellő alapot már kis-

koromban ahhoz, hogy hozzászokjak a nyüzsgéshez körü-löttem, így abban biztos voltam, hogy valamilyen módon emberekkel szeretnék foglalkozni. Tudom, hogy lelkészgye-rekeknél gyakori a „pályakövetés”, ennek megfelelően én magam is felvételt nyertem a teológiára, mégis Isten végül gyermekek közé helyezett. Igazából végig az egyetem alatt Ő rendezte így az eseményeket, amik megérlelték a lelkem is erre a pályára. Mi sem bizonyítaná/igazolná Isten kitartó munkáját jobban, mint az a tény, hogy gimnazista korom-ban erre az egy hivatásra mondtam csak, hogy nem szívesen választanám a jövőben.

— Hogyan (mikor) kerültél a Kálvin Téri Református Általános Iskolába?

2013 júniusában végeztem az egyetemen és szeptember-ben már munkába is állhattam a refiben, ami bölcsészek esetében – valljuk be – igen jó teljesítménynek számít pálya-kezdés szempontjából. Egy évvel korábban jártam először a veresi gyülekezetben egy evangelizációs hét folyamán, édes-apámat kísértem el. Márti néni és Lóránt bácsi körbevezet-tek minket a kisépületben, és már akkor érdekes vonzerővel hatott rám, látva a folyosókon a gyerekholmikat. Ez a hely teljesen más volt, azokhoz képest, ahol eddig tanítanom kel-lett az egyetemi gyakorlatok során. Azon a bizonyos 2013-as nyáron az Úr Jézus valóban a lelkemre beszélt és habár saját alkalmasságomat kétségbe vonva is, de az utolsó utáni pilla-natban augusztus végén elküldtem az önéletrajzomat, amire szinte azonnal jött is a bíztató válasz.

— Milyen volt az első találkozás a refis diákokkal?Nagyon szokatlan – de a szó legpozitívabb értelmében!

A kis másodikosok minden eddigi félelmemet és negatív tapasztalatomat felülírva jöttek oda hozzám és öleltek meg, mikor még nem is ismertek. Első „igazi” angol csoportom is szeretettel fogadott, hamar összeszoktunk és az aránylag kis korkülönbség ellenére – vagy annak köszönhetően? – köz-vetlenebb a kapcsolatunk. Az általános iskolás korosztály kö-zött úgy érzem, megtaláltam a helyem és nem kell a hitemet sem rejtegetnem.

— Minden (keresztyén) pedagógusnak szüksége van fel-töltődésre, megerősítésre mind szakmailag, mind lelki-leg ahhoz, hogy munkáját szolgálatként tudja végezni. Honnan merítesz erőt?

A hatvani buszos ingázás talán sokak szemében fárasztónak

tűnhet, mégis azt kell mondanom, hogy ez az idő a legtartal-masabb, amit hét közben Istennel tudok tölteni. Nap elején kellő idő ahhoz, hogy az Ige megerősítsen, nap végén pedig letehetek mindent az Ő kezébe. Másik fontos eszköz, ami által feltöltődök, az a zenés Isten-dicsőítés. Rengeteg nehéz helyzetben inspirált ez által és érintett meg leginkább az Úr Jézus és hozott vissza a közelébe. Óriási ajándéknak tekin-tem, hogy gitározhatok és ezen keresztül is építhetem saját gyülekezetem és az iskolai szolgálatom során is hasznos esz-köznek bizonyult eddig is az angolórákon és rendezvényeken.

— Ha meg kellene fogalmaznod egyfajta hitvallást, ami nagy megtapasztalása az életednek, mi lenne az?

Isten képes – és szeret – belevinni olyan helyzetekbe, ami-ken keresztül rádöbbenünk, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint azt saját magunkról feltételeztük volna vagy saját erőnkből képesek lettünk volna („Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” 2Kor 12,9a). Ha hajlandóak vagyunk engedelmeskedni en-nek a hívásnak, akkor Ő olyan „hatalmas és megfoghatatlan dolgokat” mutat, amelyekre nem is gondoltunk volna (ld. Jer 33:3) – saját magunkkal kapcsolatban is. Az erő mellett pe-dig, mindig ad a feladathoz munkatársakat is. Az Úr Jézus ér-deme az, hogy a megfelelő irányba terelt és nem mondott le rólam, akkor se, amikor leginkább ellenálltam, és tudta, mi a jó nekem. Minden, amit a félelmek és kétségek hatása alatt feltételeztem magamról, arról megmutatta, hogy csak hamis önismeret és hazugság volt. Bizalom kell ahhoz, hogy eldönt-sük, kinek hiszünk az életünkkel kapcsolatban: a Terem-tőnknek vagy a „hazugság atyjának”. Ezt tanulom még én is.

— Adventben utakat járunk be. Jézus születésének ün-nepére készülünk. Hová szeretnél - lelkileg - megérkezni ezen a karácsonyon?

Ez az első olyan adventi időszak, amikor rádöbbentem, hogy nekünk, keresztyének számára a várakozás nem szűkül le erre a pár hétre, mivel mi az „Úr napját” várjuk, amikor is eljön a felhőkön másodjára is Megváltónk, mint dicső ki-rály. Nem az alvó babát várjuk már, hanem az igaz Bírót. Ide szeretnék eljutni, hogy ne félelemmel várjam azt a napot, hanem készen állva, szolgálat közben, mint aki tudja, hogy a helyén van, hogy elnyerje gazdája jutalmát.

— Karácsony szent ünnepén jó adni és kapni. A menny legdrágább, örök ajándéka, Jézus Krisztus. Mit adha-tunk mi Jézusnak?

Kedves gyerekkori karácsonyi énekem dalszövege jut eszembe: „ajándékul mit adhatnék én most Tenéked? Csak hálakönnyeimet.” Valóban olyan Kincsünk van, amit/Akit ingyen kaptunk, mivel nem tudtuk volna megfizetni az árát. Hálából viszont odaszentelhetjük magunkat erre a szolgálat-ra: „Azt mondod, hogy hirdessem szerelmed szavát, Egy egész életen át, az évnek minden napján.” (Karácsony estéjén c. dal) Ezt szeretném megélni még mélyebben és őszintébben a jövő évben is.

Kedves Eszter néni! A mi megszületett Jézusunk vezessen téged minden utadon, szolgálataidban, egész életedben!

Kovácsné Éles Edina lelkipásztor

10 iskola 2014 / 3. – karácsony