Nyiri Istvánné összeállítását felhasználva átdolgoztaBURAI LÁSZLÓNÉ és DR. FARAGÓ ATTILÁNÉ

HÉTSZÍNVARÁZS

OLVASÓKÖNYV2. OSZTÁLYOSOKNAK

Tizenharmadik, kerettantervre átdolgozott kiadás

CELLDÖMÖLK, 2003

Az Oktatási Minisztérium az 5/1998. (II. 18.) MKM számúrendelet 6. § (3.) bekezdése alapján a Hétszínvarázs c. kiadványt

T 510.943 – H/1999. szám alatt jóváhagytaés tankönyvvé nyílvánította.

IllusztráltaRÉNYI KRISZTINA

Ferenczy Noémi-díjas

FotókMagyar Távirati Iroda

SzerkesztetteEsztergályos Jenô

Réti Éva

AP–211/10

ISBN: 963 464

APÁCZAI KIADÓ9500 Celldömölk, Széchenyi utca 18.

Tel.: 95/525-000 fax: 95/525-014Felelôs kiadó: ESZTERGÁLYOS JENÔ ügyvezetô

Nyomdai elôkészítô munkálatok: MÉDIA COLOR KFT. GYÔRNyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt.

Felelôs vezetô: György Géza vezérigazgatóA nyomdai megrendelés törzsszáma: 6959.49.01

I. FEJEZET

SZÓL A CSENGÔ, KEZDÔDIK AZ ISKOLA

SZEPTEMBER

Szilvaszedés... Szôlô-szüret!Kigyúltak a pásztortüzek.Nyit a Tudás Kapuja:kezdôdik az iskola!

Tamkó Sirató Károly

3

Iskola, iskola,ki a csoda jár oda?A takács, a kovács,a kômûves meg az ács,a kardjával odajárkese lovon a huszár!

Itt tanulta meg az á-tés a matematikát,itt tanulta meg az ó-t,mennyi szálat fon a pók.Itt tanulta meg az í-t,hogy a rózsa kivirít,hogyan írja le az ú-t,s a Dunántúl csupa púp,pörögtek az ô-k, az û-k,mint a fényes köszörûk.

Itt kezdte a hóember,jaj, de szép a december!Itt sütötte meg a péka legelsô kenyerét,

itt tanulta meg a csôsz,mikor sárgul meg az ôsz,minden ember itt tanultameg, hogy mennyit ér a munka,é-t is, b-t is, c-t is,itt tanulok én is!

Kinyújtom a kezemet,ha ugyan elérema kilincset, s bemegyekpirosan, fehéren,körülöttem karikábankürtös-fürtös kobakok,itt tanult meg a halász iskészíteni csónakot,itt tanulta meg az á-tés a matematikát,itt tanulta meg az ó-t,hogyan kötik a csomót,meg a d-t, meg a t-t,emberek becsületét!

Gyurkovics Tibor

ISKOLA-NYITOGATÓ

4

– Kelj föl, Cir-mos, mert már ahá-tad-ra süt a nap! – kel-te-get-temacs-ka-ma-ma kis-fi-át.

A kis-ci-ca a-zon-ban a pap-lan a-lá bújt:

– Nya-u, nya-u, a-nyács-kám,hadd fe-küd-jem még a bal fü-lem-re is!

Macs-ka-ma-ma rá-szólt:– Ej-nye, mi-a-u, mi-a-u! Azt a-ka-

rod, hogy el-késs az is-ko-lá-ból?De-hogy a-kar-ta ezt a kis-ci-ca.

Gyor-san föl-kelt, meg-mos-dott ésfel-öl-tö-zött. Vál-lá-ra vet-te a tás-ká-ját.

– Az is-ko-lá-ban jól vi-sel-kedj, ci-cus-kám! Ren-de-sen menj azú-ton! Fi-gyelj és fe-lelj o-ko-san! –mond-ta macs-ka-ma-ma.

A kis-ci-ca nem ké-sett el a macs-ka-is-ko-lá-ból, mert nem bá-mész-ko-dott el út-köz-ben se-hol, ve-re-bet sem ker-ge-tett. Az is-ko-lá-banmind-járt be-ült a pad-ba. Ki-vet-tea köny-vét, és még egy-szer át-ol-vas-ta az ol-vas-mányt. Az-tán be-jött a ta-ní-tó bá-csi, és ki-kér-dez-te a lec-két. A mi kis Cir-mos ci-cánk úgy fe-lelt, mint a víz-fo-lyás.A ta-ní-tó bá-csi meg is di-csér-te:

– De-rék kis-ci-ca vagy! – mond-ta. A kis Cir-mos a-lig vár-ta, hogyha-za-ér-kez-zék.

Sebôk Zsigmond

CI-CA-IS-KO-LA

5

Sehallselát Dömötörbuta volt, mint hat ökör,mert ez a Sehallselátkerülte az iskolát.

Azt gondolta, hogy a péka pékhálót szövi rég,és kemencét fût a pók,ottan sülnek a cipók.

Azt hitte, hogy szûcs az ács,zabszalmát szô a takács,sziklát aszal a szakács,libát patkol a kovács.

Míg más olvasott meg írt,ô csak ordítani bírt,megette a könyvlapot,s utána tintát ivott.

Csak azt mondom: Dömötörbuta volt, mint hat ökör,mert ez a Sehallselátkerülte az iskolát.

Weöres Sándor

6

SEHALLSELÁT DÖMÖTÖR

Egy kis-fi-ú na-gyon sze-re-tett vol-na fecs-ke len-ni. Azt hi-szi-tek, ta-lán szú-nyog-pap-ri-kás-ra é-he-zett?Ó, de-hogy! A-zért, mert azt hit-te,ak-kor nem kell ne-ki ta-nul-ni.

No-hát, sze-ret-tem vol-na, ha teg-nap lát-ja ez a kis-fi-ú, a-mit én lát-tam. Azt lát-tam, hogy ho-gyan ta-nít-ja a nagy fecs-ke a pi-cit rö-pül-ni. Fecs-ke-a-nya ki-pa-ran-csol-ta afi-ó-ká-it a fé-szek-bôl a tor-nác pár-ká-nyá-ra. Úgy gub-basz-kod-tak otta buk-sik, mint az is-ko-lás gye-re-kek a pad-ban. Fecs-ke-a-pó pe-digki-ült az e-per-fá-ra, és on-nan pa-ran-csol-ga-tott:

– Gyer-tek, csak csi-cse-ri! Bát-rancsak, fi-cse-ri!

Hár-man szót is fo-gad-tak, és át-lib-ben-tek fecs-ke-a-pá-hoz. Ha-nem a ne-gye-dik buk-si csak li-he-gett, pi-he-gett, a szár-nyát is meg-e-mel-te egy ki-csit, de az-tán csakvisz-sza-lé-pett a pár-kány-ra. Csi-cser-gett ke-ser-ve-sen, hogy a rö-pü-lés nem ne-ki va-ló tu-do-mány.

– Nem szé-gyel-led ma-gad? –kop-pan-tot-ta meg fecs-ke-a-nya afe-je búb-ját. És ta-szí-tott raj-ta ak-ko-rát, hogy nyak-le-ves-nek is be-il-lett. Er-re az-tán még-is-csakszárny-ra ka-pott a buk-si.

– Mesz-sze, mesz-sze, mesz-sze? –ki-a-bált két-ség-be-e-set-ten, a-hogya le-ve-gô-ben buk-dá-csolt.

– Er-re, er-re, er-re! – biz-tat-ták az ap-ja, meg a test-vér-ké-i az e-per-fá-ról.

Tíz-szer tet-ték meg azu-tat egydél-e-lôtta kis-fecs-kéka tor-nác-ról1

az e-per-fá-ig,meg visz-sza.Ak-kor az-tánaz ö-re-gek aztmond-ták, hogy e-lég eny-nyi tu-do-mány egy nap-ra. Más-nap a-zon-ban már a ház-te-tô-re is ki-hoz-ták a fi-a-ta-lo-kat. Har-mad-nap pe-dig már a szom-széd-bankós-tol-gat-ták a le-gyet, hogy ottjobb í-zû-e, mint ná-luk.

Azt is lát-tam már, mi-kor a gó-lyata-ní-tot-ta a fi-át bé-kát en-ni. Az a-nya-gó-lya rö-pült e-lô-re a bé-ká-vala csô-ré-ben, a fi-a u-tá-na. Két-szer-há-rom-szor meg-ke-rül-ték a ké-ményt, ak-kor az a-nya-ma-dár föl-jebb röp-pent, és ki-ej-tet-te csô-ré-bôl a bé-kát. A gó-lya-fi-ók-nak röp-té-ben kel-lett ezt el-kap-ni. Ha nemsi-ke-rült ne-ki, ak-kor az any-jameg-bú-boz-ta. Tyúk-a-nyó-nak issok ba-ja van a csir-ké-i-vel, míg ki-ta-nít-ja ve-lük az is-ko-lát, mert akis-csir-ké-nek is ne-héz fe-je vankez-det-ben.

Bi-zony, bi-zony, min-den-ki-nekta-nul-ni kell, ha tud-ni a-kar.

Móra Ferenc

1tornác: a falusi ház nyitott, folyosószerû része

7

MA-DA-RAK IS-KO-LÁ-JA

8

Kap-tam a-pu-kám-tól egy ra-dír-gu-mit, szép zöl-det. Ha ce-ru-zá-

val í-rok va-la-mit és el a-ka-romtün-tet-ni, csak jól, jól, jól megkell dör-zsöl-ni, és volt í-rás,nincs í-rás. Mint a va-rázs-lat-ban.Csak na-gyon kell vi-gyáz-ni, nemsza-bad túl so-kat ra-dí-roz-ni ve-le, mert ki-lyu-kad az ir-ka1.

De én o-lyan cso-dá-la-tos ra-dírt sze-ret-nék, a-mi-vel nem-

csak azt le-het ki-ra-dí-roz-ni, a-mitle-ír-tam, ha-nem azt is, a-mit ki-mond-tam. Mert ha vol-na egy i-lyen ra-dí-rom, ak-kor ki-ra-dí-roz-nám, hogy Fe-ri-nek azt mond-tam, hogy te u-tá-la-tos hü-lye.Meg: te i-rigy ku-tya. És azt is ki-ra-dí-roz-nám, hogy nem fo-gok ját-sza-ni ve-led, és add visz-sza a fo-ci-mat! De az i-lyen cso-dá-la-tosra-dír-gu-mi-val se sza-bad na-gyon so-kat ra-dí-roz-ni, ne-hogyki-lyu-kad-jon a ba-rát-ság.

Fehér Klára1irka: vékony, iskolai füzet

A CSO-DÁ-LA-TOS RA-DÍR-GU-MI

Ka-ti-nak két zöld ce-ru-zá-ja volt.Ró-zsá-nak egy sem.

– Add i-de, kér-lek, az e-gyik zöldce-ru-zá-dat! – for-dult Ró-zsa Ka-ti-hoz.

– Majd meg-kér-dem é-des-a-nyám-tól, meg-en-ge-di-e – vá-la-szol-ta Ka-ti.

Más-nap Ró-zsa meg-kér-dez-te:– Meg-en-ged-te a-nyu-kád?Ka-ti só-haj-tott, és így szólt:– A-nyu-kám meg-en-ged-te, de

nem kér-tem en-ge-délyt a bá-tyám-tól.

– Per-sze, per-sze... kérj hát en-ge-délyt a bá-tyád-tól is!

Más-nap is-mét meg-kér-dez-teRó-zsa:

– Nos, meg-en-ged-te a bá-tyád?– Meg-en-ged-te, de at-tól fé-lek,

hogy ki-tö-röd a ce-ru-za he-gyét!– Na-gyon vi-gyá-zok majd rá!– Vi-gyázz is, kér-lek! Ki ne he-

gyezd! Ne nyomd e-rô-sen! A szád-base vedd! És ne raj-zolj ve-le so-kat!

– Csak ép-pen a zöld fü-vet és akis fa-le-vél-ké-ket kell ki-szí-nez-nem.

– Ó, az sok lesz!Ró-zsa Ka-ti-ra né-zett, és fél-re-

hú-zó-dott.Nem nyúlt a ce-ru-za u-tán.– Na, mi a ba-jod? Ott a ce-ru-za!

– szólt Ka-ti.– Kö-szö-nöm, nem kell.

A rajz-ó-rán az-tánmeg-kér-dez-te ata-ní-tó né-ni:

– Ró-zsács-ka, ate fá-i-don mi-értké-kek a fa-le-ve-lek?

– Nincs zöld ce-ru-zám.– Hát mi-ért nem kér-ted köl-

csön a ba-rát-nôd-tôl a zöld ce-ru-zát? – Ró-zsa nem fe-lelt, Ka-ti vö-röslett.

– O-da a-kar-tam ad-ni, de Ró-zsanem fo-gad-ta el – mond-ta Ka-ti.

A ta-ní-tó né-ni e-lô-ször az e-gyikkis-lány-ra né-zett, az-tán a má-sik-ra, majd így szólt:

– Jó szív-vel adj, hogy a-mit adsz,azt el is fo-gad-has-sák!

Oszejeva nyomán

9

KÉK SZÍNÛ FALEVELEK

Horgasinamat1 verdesôtarisznyámban palavesszô2,palavesszô s palatábla3...Így indultam valamikor,legelôször iskolába.

Le az utcán, büszkén, bátranlépdeltem a tarisznyámmal.

– Hova viszed, ugyanbiza, azt a legényt, te tarisznya? –Tréfálkoztak a felnôttek,akik velem szembejöttek.

Máskor pedig ilyenformánmosolyogták a tarisznyám:– Éhes lehet a tudásraaz, akinek ilyen hosszú, ilyen nagy a tarisznyája...

De csak mentem, még büszkébben,míg az iskoláig értem.Az iskola kapujábangyökeret vert a két lábam.

S álltam, míg csak bátorítószóval nem jött a tanító.Rám mosolygott: – Ej, kis legény,gyere fiam, bátran, ne félj!

Kézen fogott, bevezetett.Emlékszem, be melegem lett.Évek teltek, múltak, de még most is érzem olykor-olykorjó tanítóm meleg kezét.

Kányádi Sándor

1horgasín: a térdhajlatban lévô vastag ín2palavesszô: világos palából készített rudacska,

palatáblára való íráshoz3palatábla: keretezett (fekete) palalemez, írás gyakor-

lására

10

KICSI LEGÉNY, NAGY TARISZNYA

Kezdôdne a tanítás. Molnár tanítóbácsinak egyre az a tizennégy gye-rek jár az eszében, akik most otthonkuksolnak az ágyon, maguk alá hú-zott lábbal, és néznek ki az ablakon.A szegény kis mezítlábasok úgy nô-nek majd fel, hogy alig tudnak töb-bet, mint végigbetûzni az ábécét.Molnár tanító bácsi gondolataimessze túlszállnak az iskola falán.

A padok elé lép. A gyerekek elcsen-desednek.

– Kinek van közületek két pár ci-pôje? – emeli fel a hangját.

Pillanatnyi mozdulatlanság. Végrea középtájon felnyúlik egy kéz. Az-után kettô.

– Többnek nincs? – néma hallga-tás a válasz.

– Milyen jó lenne – folytatta –, haegyütt ülne ismét az egész osztály,és az otthon maradt mezítlábasok-nak nem kellene arra várniuk, hogya tavaszi nap felmelegítse a földet.

Elhallgat. Vár. Végre a másodikpadból feláll egy fiú.

– Én odaadom Köles Pistának a ci-pômet, amíg eljön az iskolába –mondja csöndesen.

– Hát te? Hiszen neked is csak egyvan! – néz az elnyûtt1 kiscipôre. – Tehogyan jössz iskolába?

– Korábban indulok el hazulról, va-laki majd visszaviszi a cipôt Pistának.Mire kezdôdik a tanítás, ô is ideérhet.

A tanító bácsi odamegy a kisfiú-hoz, állánál fogva gyöngéden fel-emeli lehajtott fejét.

– Ember lesz belôled, Lali!Egyszerre öten is felugranak a pa-

dokból:– Én is odaadom a cipômet!– Én is! Én is!Egy perc múlva az egész osztály

ott tolong a tanító bácsi körül, akitalán még soha ilyen boldog nemvolt, mint ebben a zsongásban.

Egy kis idô múlva két gyermekmegy a dombon fölfelé. Kezükbenmadzaguknál összekötött cipôkhimbálódznak.

A tanító bácsi csak áll, és nézi aziskolába igyekvô gyerekeket. Nézi acsodát. Mennyi jóság fér el egycsöppnyi gyermekszívben...

László Gyula

1elnyûtt: használt

11

RÉGI TÖRTÉNET

Sohasem felejtem el, amikorPálistók Peti, a kis bicebóca elôszörkocogott be az iskolába. Ôsz végevolt már.

A kis bicebóca lenhajú, búzavirágsze-mû, velem egyidôs fiúcska lehetett.Mind a két hóna alatt mankó1 volt.Nem is annyira ment, inkább úgy oda-ugrált a tanító úr elé, mint a veréb.

– Mit akarsz, fiacskám? – kérdeztetôle a tanító úr barátságosan.

– Iskolába szeretnék járni –mondta bátran.

– Kicsit megkéstél, gyermekem.– Most kerültem a városba. Itt

vannak a bizonyítványaim.A tanító úr belenézett az írásokba,

és megcirógatta a gyerek fejét.– Hát az édesapád miért nem jött

el veled?A bicebóca féloldalt szegte a fejét.– Nincsen nekem sem apám, sem

anyám. Elhaltak idegen városba. Anagyapám vett magához, ô idevalósi.

– Hol csinálok én neked helyet,mikor úgyis alig férünk? Tudod mit,fiam? – szánta meg a tanító úr. –Kvártélyozd be magadat2 a kuckó-ba. Úgyis ott van ilyenkor a jó világ.

Nagy boglyakemencéje volt az is-kolának. Az új deák3 odanézett, ésörült.

– Ez nagyon jó lesz – mosolyo-dott el Pálistók Peti, és indult a he-lye felé nagy mankókopogással. Ottaztán meg se mukkant az óra végé-ig. Akkor odakopogott a tanító úrelé, és engedelmet kért tôle, hogyôneki ne kelljen hazamenni délre.Nagy messzire laknak, túl a váro-son, oda-vissza meg se lehetne ten-ni az utat délutánig még rendes lá-bú embernek sem.

– Én pedig csak olyan bicebócavagyok – tette hozzá egy kicsit bána-tos mosolygással.

12

A KIS BICEBÓCA(részlet)

– Maradni maradhatsz, fiam –mondta aggóskodva4 a tanító úr –de hát enned is kellene ám valamit.

– Van mit ennem – sietett bicebó-ca a megnyugtatással.

Belenyúlt a ruhája egyik feslésé-be, és kimarkolt belôle néhányszem kökényt.

– Jó ez – mosolyodott el a bice-bóca –, csak sok legyen belôle. Arigók is szeretik.

No, én nem szeretnék kökénytebédelni – gondoltam magambandélben, mikor ebédeltem. Kivettema tálból egy lekváros buktát, és be-lecsúsztattam a zsebembe. Aztánazt mondtam: énnekem most na-gyon kell sietnem az iskolába.

Siettem is, hogy el ne hûljön abukta, mire odaérek.

Csöndesen nyitottam be az ajtót:– Ezt teneked hoztam.

Bukta.– Tudom – mosolyodott el,

és mindjárt bele is harapott. –Szeretem.

Ezalatt Gyuszi is besom-polygott az ajtón, és odaálltelébünk.

– Hoztam neked valamit.Dobostorta.

Egy másik fiú fügét hozott,a harmadik almát, a negyedikmákos kalácsot, kisvártatvaúgy be volt terítve az egészpadka, akár egy cukrászboltkirakata. A kis bicebóca pedigzavartan kapkodott hol azegyikhez, hol a másikhoz:

– Ez az enyém? Mind az enyém?De hát mit csináljak én ezzel a sokmindenfélével?

Azt hiszem, soha olyan jók nemvoltunk az iskolában, mint azon adélutánon... Négy óra után egészfalkában kísértük végig a kis bicebó-cát az utcákon.

Móra Ferenc

1mankó: a sánta vagy sérült lábú ember hóna alá il-leszthetô botszerû támasz

2kvártélyozd be magad: helyezkedj el, telepedj oda3deák: diák, tanuló4aggóskodva: aggódva, féltve valakit

13

Érdekes, de amióta isko-lába járok, a felnôtteketegyetlen dolog érdekli.Mindenki megkérdezitôlem:

– Aztán szeretsz-eiskolába járni?

Én elôször azt vá-laszoltam, hogy

nem tudom.Akinek ezt vá-

laszoltam, az össze-csapta a kezét, és egészen odavolt.Hogy miért nem szeretek iskolábajárni? Talán nem szeretem a tanítónénit? Pedig nem azt mondtam, hogynem szeretek iskolába járni, csak azt,hogy nem tudom. Mert ez az igazság.

Van, amikor szeretek iskolába járni,és van, amikor nem.

Amikor a tanító néni olyat kérdez,amire senki sem tud felelni, csak én,akkor szeretek iskolába járni. Ha énhajítom a legmesszebbre a kislabdát,és a Magda néni azt mondja, ejha!,akkor szeretek iskolába járni.

És akkor is jó, amikor a folyosón ta-lálkozunk az Attilával, akivel sajnosnem egy osztályba járunk. Ilyenkorodakiabálunk egymásnak, hogy szia,kifli, szia, bödön! Ezen csak mi kettennevetünk, a többiek nem is érthetik.Mert az óvodában nekem a kifli volt ajelem, az Attiláé meg bögre, de ô min-dig összetévesztette a bödönnel.

És akkor is szeretek iskolába járni,

mikor a tanító néni felemeli a füzete-met és megmutatja a többieknek,hogy nézzétek, így kell ezt ügyesenmegcsinálni!

Szóval, sokszor szeretek iskolábajárni, de van, amikor nem szeretek.

Amikor olyan sokáig kell egy hely-ben ülni, hogy a lábam már nem bír-ja, és elkezd magától dobogni a padalatt, és rám szólnak, hogy ejnye, Da-ni, akkor nem szeretek iskolába járni.

Amikor sehogy se akar vége lenniaz órának, és muszáj egy picit harap-nom az uzsonnámból, és a mögöt-tem ülô árulkodó rákezdi, hogy taní-tó néni kérem, a Dani megint eszik,akkor nem szeretek iskolába járni. Ésha a többiek nevetnek ezen, akkorpedig annyira nem szeretek, hogymajdnem sírok.

Meg olyankor se szeretek iskolábajárni, mikor véletlenül nem arra fi-gyelek, amire kell, hanem arra, amijobban érdekel, és a Piri néni rámszól, hogy ejnye Balázs, már megintnem figyelsz.

Mert ha én véletlenül nem figyelek,az azért még nem „már megint”, ésazonkívül Daninak hívnak. Csak ô té-veszt össze folyton a Balázzsal. Kíván-csi vagyok, mit szólna, ha én aztmondanám neki, hogy Panni nénikérem, én figyeltem.

Hát ezért nem tudok én mit vála-szolni arra, hogy szeretek-e iskolábajárni.

Janikovszky Éva

14

MÁR ISKOLÁS VAGYOK(részlet)

15

ILLEMKOCKÁKA világban nem vagy egyedül. Sok

ember vesz körül, akikkel együttkell élned, tevékenykedned. Ah-hoz, hogy jól érezd magad ember-társaid között, figyelned kell azokata szabályokat, amelyek segítik,hogy az emberek tiszteletben, bé-kességben éljenek egymással. Ezeka szabályok együttesen alkotják azillemet. Az olvasókönyv egyes feje-zeteiben azokból az illemszabá-lyokból találsz egy-egy csokorra va-lót, amelyeket fontos megismer-ned.

Az iskolai viselkedés szabályaiAz iskola az a hely, ahol sok min-

dent megtanultok, egyre okosab-bak, udvariasabbak lesztek.

✿ Figyelj az órákon, ha mondani-valód van, jelentkezz!

✿ Csintalankodással, közbeszólá-sokkal ne zavard az órát!

✿ Ne a szomszédod munkáját fi-gyeld, önállóan próbáld megoldania feladataidat!

✿ Ha segítségre van szükséged,várd meg, míg a tanítód rád figyel!

✿ Ha elkésel, kérj bocsánatot il-lemtudóan! Csendben kapcsolódjbe a munkába!

✿ Ne nevesd ki, ne csúfold azosztálytársaidat! Inkább segítsdôket hibáik felismerésében éskijavításában!

✿ Szünetekben is udvariasan vi-selkedj! Ne durváskodj!

✿ A közös játékban vagy más te-vékenységben úgy vegyél részt,hogy mindenki jól érezze magát!

Amit a köszönésrôl tudni illikA köszönéssel tiszteletünket fejez-

zük ki mások iránt.Köszönni illik:✿ minden ismerôsnek, ha össze-

találkoztok vagy elbúcsúztok egy-mástól;

✿ ha belépsz valahová vagy eltá-vozol onnan;

✿ ha együtt mész valakivel és ôüdvözöl valakit;

✿ ha neked köszön valaki!

A legelfogadottabb köszönések✿ A napszaknak megfelelôen: Jó

reggelt! Jó napot! Jó estét (éjszakát)kívánok!

✿ A felnôtteknek: Kezét csóko-lom! Csókolom!

✿ A hozzád hasonló korúaknak,közeli hozzátartozódnak, ismerô-södnek: Szervusz! Szia!

Mindig figyelj arra, hogy kithogyan köszöntesz!

A köszönés illemszabályai✿ Nézz a szemébe annak, akit kö-

szöntesz!✿ Hangosan, érthetôen köszönj!✿ Ne legyen a szádban köszönés-

kor ennivaló, édesség, rágógumi!✿ Ne felejtsd a zsebedben a keze-

det!

II. FEJEZET

BARÁTUNK A TERMÉSZET

Süss fel, napfény! Rigó rikkants!Erre tart a legszebb bakancs,benne pedig én magam!

Tóth Eszter

16

TAVASZ

– Tündérrózsa kinn a tóban,mit csinálsz ott egyedül?– Velem van a tükörképem,minden reggel felmerül,én meg nézem, egyre nézem,hogy ne legyek egyedül,míg a nap fennjár az égens mikor este lemerül:jön a szellô s mindkettônknekaltatódalt hegedül.

NYÁRBoglyasor áll kinn a réten,magas, mint az emelet,Bakot ugranak elôtteTibi meg a gyerekek.

– Versenyezzünk, ki a gyorsabb –szól a szellô, a hamis –szénaboglyák magas hátánbakot ugrom magam is.

ÔSZ

Ôszi este az ajtóbanbarna prücsök hegedül.– Miért húzod kis muzsikus,küszöbömön egyedül?

– Közeledik a hideg tél,azért jöttem én ide,Kikeletig húzom néked,ha szállást adsz télire.

TÉL

Seprûvégbôl lett a botja,szeme egy gomb meg egy kocka,kucsmája egy ócska dézsa,orra fonnyadt sárgarépa, –nem állt az utcán decembervége óta szebb hóember!

Kisütött a nap az égen,nem maradt bot a kezében,fejebúbján dézsa forgott,sárgarépa-orra csorgott,térde izzadt, könnye pergett:vége volt a hóembernek.

Faludy György

17

A NÉGY ÉVSZAK

– És most milyen hónap következik? –kérdezte Picinyke az Öreg Verébtôl.– Szeptember – felelte az Öreg Veréb.– Az ôsz elsô hónapja.

Csakugyan: a nap már nem tûzöttolyan erôsen, észrevehetôen rövidül-tek a napok, hosszabbodtak az éjsza-kák, egyre sûrûbben öntözték esôk aföldet.

Elôször a mezôre érkezett meg azôsz. Picinyke látta, ahogy az emberekbehordják szekereiken a gabonát a fa-luba, onnan pedig a városba. Hamaro-san egészen néptelen lett a mezô,csak a szél csatangolt rajta kedvéreszéltében-hosszában.

Az erdôn már sárgult, pirosodott,barnult a sok levél. A madárfészkek la-kói kis csapatokba gyûltek, a csapatokpedig nagy seregbe. Vándorútra ké-szülôdtek.

Egyre-másra megjelentek olyan ma-darak is, amilyeneket soha azelôttnem látott Picinyke. Hosszú lábú, tar-ka sárszalonkák, különös fajtájú ka-csák. Leszálltak a patakpartra vagy amocsárba, egy napig ettek, pihentek,éjjel aztán fölkerekedtek, továbbszáll-tak arrafelé, ahol delel a nap. Mocsáriés vízimadarak költöztek délre, messziészakról.

Vitalij Bianki

18

CINEGENAPTÁR(részlet)

A CINEGE CIPÔJE

19

Vége van a nyárnak,hûvös szelek járnak,nagy bánata van acinegemadárnak.

Szeretne elmenni,ô is útra kelni.De cipôt az árvasehol se tud venni.

Kapkod fûhöz-fához,szalad a vargához,fûzfahegyen lakóVarjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,nem ér rá most arra,mert ô most a csizmátnagy uraknak varrja.

Darunak, gólyának,a bölömbikának,kár, kár, kár, nem ilyenakárki fiának.

Daru is, gólya is,a bölömbika is,útra kelt azótaa búbos banka is!

Csak a cinegénekszomorú az ének:nincsen cipôcskéjemáig se szegénynek.

Keresi, kutatja,repül gallyrul gallyra:„Kis cipôt, kis cipôt!”egyre csak azt hajtja.

Móra Ferenc

Egy nyári napon apám fölmutatotta levegôbe, és így szólt:

– Ni, a gólya.Egy gólya jött szokatlanul nehéz

röpüléssel. Egyszer csak leereszti aszárnyát, és lebukik az eperfánkra.Az ágak megtöredeztek alatta, és azudvarra hullt. Csaknem élettelenülfeküdt a porban. Odafutottunk hoz-zá. Valaki meglôtte.

– Gólyát nem szokás lôni. A gólyaderék állat: pusztítja a békát, egeret,cserebogarat.

Apám bekötötte a gólya szárnyát vi-zes ruhával, puha vattával.

Szomorúan, bágyadtan feküdt.Szedtünk neki cserebogarat, de nemnyúlt semmihez.

Nagy volt az örömünk, mikor más-nap reggel már állva találtuk a ket-recben. Búsan kelepelt ott, és mikorközel mentünk hozzá, nagyokat ug-rott. Félt tôlünk. Néhány nap múlvaannyira megszelídült, hogy kíváncsi-an kukucskált ránk. Mikor ennivalótvittünk neki, már a kezünkbôl is el-vette a cserebogarat.

Akkor kibocsátottuk. Megmaradtaz udvaron, és átvette ott az uralko-dást. Rendet teremtett a verekedôkakasok között. Megszokott, jó bará-tunk lett. Ahogy a kutya ôrzi más he-lyen az udvart, úgy ôrizte a gólya amiénket.

De jött az ôsz. Az eperfa leveleimegsárgultak, lehullottak. Magasbanutazó gólyacsoportok szálltak el fö-löttünk. A mi gólyánk fél szemmelfelnézett rájuk, szomorú volt.

– Elrepülne ô is, ha tudna – mon-dotta az apám.

Alighogy ezt kimondta, a gólyamegcsattogtatta szárnyát, és egy ke-reket fordulva az udvar közepén föl-repült. Darabig a házunk fölött szál-longott, mintha búcsúznék tôlünk,aztán elrepült dél irányában, s egygólyacsoport után eltûnt a levegô-ben. Mindnyájan elkedvetlenedtünk.Az udvar puszta és elhagyatott voltutána.

Gárdonyi Géza

A MI GÓLYÁNK

20

Leültünk a nagy vackorfa alá.Anyám körülnézett, de inkább a fák

teteje, az ég felé.– Már készülôdik a nyár – mondta.– Hová készül? – kérdeztem.– Megy a vándormadarak után. Az

ôsz fülébe suttog már.– Én inkább vándormadár lennék –

mondtam anyámnak –, mert akkorôsszel elmennék, s más tavasszal jön-nék vissza. Elmennék messzire, s leg-alább látnék sok világot.

– A vándormadarak sem járnakösszevissza.

– Hát?– Mindig ugyanegy helyre mennek,

s tavasszal is a tavalyi helyükre jönnekvissza.

– Úgy tudják az utat?– Úgy! – mondta anyám.Ezen nagyon elgondolkodtam. Csodá-

latosnak tûnt elôttem, miképpen tudhategy ilyen kicsi madár, mint a fecske, olyanhosszú úton egyenesen hazatalálni.

Tamási Áron nyomán

21

VÁNDORMADÁR LENNÉK

Hangok Sarkisírnak tájról

át az délreégen szállnak

vadlúd búcsútárnyak mondva

hosszú víznekV-ben fának

Bárha Ezértjég és jajgat

hó lep úgy amindent vadlúd

válni mikormégis ôsszel

fáj a húzniszívnek halljuk

Hárs Ernô

VADLUDAK

Itt van az ôsz, itt van újra,S szép, mint mindig, énnekem.Tudja Isten, hogy mi okbólSzeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetôre,Innen nézek szerteszét,S hallgatom a fák lehullóLevelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földreA szelíd nap sugara,Mint elalvó gyermekéreNéz a szeretô anya.

És valóban ôsszel a földCsak elalszik, nem hal meg;Szemébôl is látszik, hogy csakÁlmos ô, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,Csendesen levetkezett;Majd felöltözik, ha virradReggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,Csak aludjál reggelig,S álmodj olyakat, amikbenLegnagyobb kedved telik.

Petôfi Sándor

22

ITT VAN AZ ÔSZ, ITT VAN ÚJRA...(részlet)

Tegnap reggel, amint kinyitottam azablakot, odaesik a párkányra egy szá-raz falevél. Ôsz a küldôje, szélpostás ahozója. Megcsípte már a dér ezt a leve-let. Olyan, mintha ezüst porral volnabehintve. Olvasni pedig ezt lehet róla:

Kergetem a falevelet,Hátamon hozom a telet,Mosolygós a születésem,Lucskos, sáros temetésem.

Hát ez így igaz. Az ôsz az egyik kezé-vel a nyárba fogódzik, a másikkal a tél-be kapaszkodik. Az egyik szeme moso-lyog, a másik szeme sír. Ahogy kinézeka ligetre, látom, hogy ezüstbe, aranyba,

bíborba öltöztek a fák. De ez a nagypompa nem tartós. Lekopaszítja a fákategy szellôlebbenés, és a zörgô leveleketszerteszét hurcolja. Azokkal küldi azôsz az üzenetet embernek, madárnak.

Az embernek azt üzeni:– Itt az ideje a gyümölcsszedésnek, ku-

koricatörésnek. Megérett a szôlô, lehetszüretelni, szántani, vetni.

Jön a nátha, jön a köhögés. Jó leszelôszedni a meleg ruhákat.

A madaraknak küldi az ôsz a legsür-gôsebb postát:

Készüljetek, fecske, gólya:Itt az óra indulóra!

Szomorú a kert. Bánatosak a virá-gok, érzik hervadásukat. Róluk írta Pe-tôfi Sándor:

Búsulnak a virágok,Szegénykék betegek,Nincs messze már halálok,Mert a tél közeleg.

Mire a tél megjön, már csak egy-egylevél lebeg az ágak hegyén.

Móra Ferenc

Verbôczy Antal

23

LEVELEK HULLÁSA

ÔSZ

Ki lakik a dióhéjban? –Nem lakhat ott bárki,Csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,kinyílik a csontkapuja,és cammogva elômászikvén Dióbél bácsi –csak a szádat tátsd ki!

Csoóri Sándor

24

Sárguló, ritkuló lombú fák,üresen ásító fészkek.A fák alatt egy kis legényvidáman fütyörészget.

Almát tallózgat, lomb közöttlapító almát, körtét.(Kár, hogy a dióágakata verôk összetörték.)

Megrakja zsebét, kebelét,s kiül az ôszi napra.Mellette dióval teleüldögél a kalapja.

Követ keres, két jó követ,föl sem kell állni érte.Körülötte már ott csücsülutcája kicsi népe.

Elkezdôdik a lakoma,A szomszédban lekvárt fôznek.Süt a nap, finom szilvaízillata van az ôsznek.

Kányádi Sándor

DIÓBÉL BÁCSI

OKTÓBERI LAKOMA

– Milyen kedves, kicsi almafa! –mondta mindenki, aki a kertbe lé-pett. Még alacsony, kicsi fácska volt,de olyan szép erôsnek és egészsé-gesnek látszott, olyan terebélyesenborultak szét az ágai, olyan üde zöl-dek voltak a levelei, hogy mindenki-nek feltûnt.

Végül a kis almafa nagyon önhittlett, mert mindenki annyira dicsérte,és egy napon megszólította szom-szédját, a nagy, öreg almafát.

– Milyen hajlottak az ágaid! –mondta. – Úgy szereted a földet,hogy lehajolsz hozzá?

– Talán igazad van – bólintott anagy fa. – De öregszem is. Te meg fi-atal vagy...

– Nem hinném, hogy valaha ismeghajolnak az ágaim és a derekam,és olyan leszek, mint te – szakítottafélbe a kis fa.

Nem volt szép, hogy ilyet mondott.Az öreg almafának rosszul esett na-gyon, de azért nem felelt egy szótsem.

Múlt az idô, és a látogatók mégmindig dicsérték a kis almafát. Deegyszer kertész jött a gyümölcsösbe.Létrát hozott magával, és mögötteegy kisfiú szaladt két nagy kosárral.A kertész elment a kis fa mellett, ésígy szólt:

– Szegény kis fa! Még mindig nemhoz semmi gyümölcsöt.

Aztán megállt az öreg fánál. Neki-támasztotta a létrát a fa törzsének,és felment a tetejére. Néhány perc

múlva máris visszajött. Zsebei csakúgy dagadoztak a nagy, ízes, pirosalmáktól.

– Ez a fa évrôl-évre több gyümöl-csöt hoz – nézett késôbb büszkén anagy kosár almára.

– Én ezt az öreg fát szeretem alegjobban – mondta a kisfiú –, bár akicsi fa talán szebb.

– Most már tudod, hogy miértolyan hajlottak az ágaim – mondtaaz öreg almafa a szomszédjának,amikor a kertész eltávozott a kisfiá-val. – A gyümölcseim húzzák le azágakat. Bocsáss meg – mondta azöreg fa. – Jövôre talán majd rajtad ismegterem néhány alma.

A kis almafa reménykedett, és elha-tározta, hogy az öreg almafához akarhasonlítani. Mert mi szebb és jobb,mint az, ha öregkorára ágai meghajol-nak a gyümölcsei súlya alatt?

Angol mese

25

AZ ÖREG ALMAFA

26

FAKÓ LOVON LÉPTET

LEVÉLSÖPRÔ

Fakó lovon léptet,dünnyög, dudorászgat.Számbaveszi mindenkincsét a határnak.

Megnézi a krumplit,a tengeritáblát:messzirôl meglátszik,ha jól megkapálták.

Aztán gyalogosana kertekhez kószál:leng utána egy-egyezüstfehér hajszál.

S amint megy, a fákrólalma, dió, körte,szilva, barack pottyanelébe a földre.

Nézelôdik az ôsz– mert ki is volna –,nézi, mi lenne mégvégezni valója.

S amint nézelôdik,lát egy vetôgépet,és nekilát mindjárta búzavetésnek.

Kányádi Sándor

aki éri, ráléphet.Sziszegô szélsöpri-hajtja,hullongó hóbetakarja.

Csanádi Imre

GALAGONYAÔszi éjjelizzik a galagonyaizzik a galagonyaruhája.Zúg a tüske,szél szalad ide-oda,reszket a galagonyamagába. Hogyha a Hold rá

fátylat ereszt:lánnyá válik,sírni kezd.Ôszi éjjelizzik a galagonyaizzik a galagonyaruhája.

Weöres Sándor

Köd szitál,hull a dér,lepörög a falevél.Földre szökik,szemétnek, –

Az ôszi erdô minden évben megúju-ló csodálatos színjátéka a lombhulla-tás. Szinte a szemetek elôtt, naprólnapra színesednek a levelek, változ-nak fokozatosan sárgára, vörhenyesre1

vagy éppen barnára. De amíg idáig el-jutnak, a színek ezerféle finom árnya-latát csodálhatjátok meg.

Ilyenkor az erdô a madárvonulás lá-zában ég. Mindenütt tollas utasoknyüzsögnek, fent a magas ágak közöttéppen úgy, mint a bokrok alatt. Szep-temberben mindenütt érik a feketebodza. Bogyói ezernyi madárnak kí-nálnak ízletes táplálékot.

A növények és az állatok felkészül-nek a kemény télre. A sün férgek,bogarak és más apró élôlények utánkutat az avarban. A mókus is leeresz-kedik a magasból, és makkok után ke-resgél. Hangosan bôgnek a szarvasbi-kák. De október végére a csodálatoserdei orgonakoncert fokozatosan el-hallgat. Az ôznek vastag téli csuhája2

nô a nyári helyett, és sorolhatnánk to-vább, tovább...

A csodálatos ôszi erdôben gyûjthet-tek leveleket, tollakat és terméseket.Ha csöndben megálltok egy vaskos fa-törzs védelmében, hallani fogjátok azavarban keresgetô, magok után kutatóállatok zörejét is. Ha elég óvatosakvagytok, elôcsalogathatjátok rejtekük-bôl és megfigyelhetitek a fôként éjsza-ka tevékenykedô rágcsálókat is.

Körülöttetek a természet, csak felkell fedeznetek!

Schmidt Egon1vörhenyes: vöröses2csuhája:bundája, „ruhája”

MESÉL AZ ÔSZI ERDÔ

27

(részlet)

Nyugaton, keletenvörös az ég alja.Régrôl nem kelepelkéményen a gólya.

Csóka- s varjúsereglepi el a fákat,véget a szél se veta nagy csárogásnak.

Pedig fúj, ahogyanfújni tud, novemberbirkózik a csupaszhegyekkel, vizekkel.

Bömböl a szél, süvölt,dühében már jajgat:túlcsárogják dühétcsókák és a varjak.

Kányádi Sándor

Piros a som,a csipke,dér sógor megcsípte:kerek kosárba szedjükmarékkal,lekvárt fôzünkhárom fazékkal.

Jövôre,jövôre,sokat eszünk belôle.Lekvár-bajuszt pödrünks nevetünk,lekvárcirkusz bohócaimi leszünk,mi leszünk.

Csoóri Sándor

28

NOVEMBER

LEKVÁRCIRKUSZBOHÓCAI

29

ESIK A HÓ

Szárnya van, de nem madár,repülôgép, amin jár,szél röpíti, az a gépe,így ül a ház tetejére.Ház tetején sok a drót,megnézi a rádiót,belebúj a telefónba,lisztet rendel a malomba.Lisztjét szórja égre-földre,fehér lesz a világ tôle,lisztet prüszköl hegyre-völgyre,fehér már a város tôle:fehér már az utca,fehér már a muszka1,pepita a néger,nincs Fekete Péter,sehol,de seholnincs másfekete,csak a Bodrikutyánakaz orrahegye –és reggel az utca, a muszka, a néger,a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péterés ráadásul a rádiómind azt kiabálja, hogy esik a hó!

Szabó Lôrinc

1muszka: orosz

A nap éppen lement, mikor az erdôfelett elkezdett esni a hó.

– No, anyó – mondta varjú apó a fe-leségének a nyárfahegyben –, azt hi-szem, holnap fehér abrosznál esszükaz egérpecsenyét.

Nemsokára a búzamezôk fölöttkezdtek táncolni a hópihék.

– Gyertek, gyertek – csalogatták ôketa szántóföldek –, jó ám a vetésnek a jópuha hó. Az tart meleget a búzaszem-nek, hogy meg ne fagyjon a földben.

A falu már rég elcsendesedett, mirea hófelhôk odaértek föléje.

– No, ezt a falut megtréfáljuk egy ki-csit – mondták a hópelyhek. – Reggelmaga se ismer magára, olyan fehérremeszeljük még a háztetôket is.

Voltak kíváncsi hópelyhek is. Messzeaz ég alján nagy világosság látszott.

Ott a város lámpái világítottak, s ezeka hópelyhek a várost akarták látni.

– Majd meglátjátok, hogy megbe-csülnek ott minket – mondták a falu-ra, mezôre hulló testvéreiknek. – Mégszékkel is megkínálnak, talán hintóbais ültetnek.

Azzal a kíváncsi hópelyhek elszálltak aváros fölé, s ott hullottak a háztetôkre,az utcákra, a terekre. Alig várták a reg-gelt, hogy szétnézzenek a városban.

De mire kireggeledett, akkorra a hó-pelyheknek beesteledett. Jöttek a hó-hányó munkások, megkínálták a havatseprûvel és lapáttal. Aztán rakásra rak-ták, úgy hordták ki a városból. Leko-torták a havat a tetôkrôl is, és elsáro-sodva vitték a többi után.

Mire delet harangoztak, locspocslett a városi hóból. Így járták meg a kí-váncsi hópelyhek! Az erdôk, mezôkhava pedig tavaszig megmaradt ragyo-gó fehéren.

Móra Ferenc

TALÁLÓS KÉRDÉSEK

Fehér pokróc egész földön,nem itt szövik, az égbôl jön.

Csillag fent a fellegekben,s vízzé válik tenyeredben.

HULLÓ PELYHEK

(hó)

(hó)

30

31

A képen látható madarak:

1. kék cinege2. meggyvágó3. vörösbegy4. zöldike

LÁBNYOMOK

A hóban rigó lábnyom,szép rigó-lábas minta,hármas ágacska, villa,az ajtó elôtt toporog.Ó, ha valaki nékiktökmagot hajítana!

Ezt az utat más is járta,én is megpróbálom,talán tökmaghoz vezetez a lábnyom.

Károlyi Amy

A MADÁRETETÔ TÉLI VENDÉGEI

4.

3.

2.

1.

Itt a tél. Egyre rövidebb ideig süt anap, egyre hosszabbak az éjszakák. Hi-degebb van, a rovarok elbújnak, eltûn-nek. A fecskék elrepülnek olyan vidék-re, ahol télen is meleg van, lehet elesé-get találni.

Sok madár azonban itthon marad té-lire. Sajnos, közülük sokan elpusztul-nak, mert nehezen találnak maguknakeleséget. Különösen akkor nagy a baj,ha leesik a hó, és befedi az ágakat, azavart, a földet, még a szemetet is. Ilyen-kor rászorulnak a madarak a segítsé-günkre, gondoskodásunkra. Ha megte-

heted, segíts a madaraknak!Tedd ki valahová az ételmaradékot,

adj nekik szalonnabôrkét, faggyúdarab-kát, fél almát, félbevágott diót! Ha na-gyon jó akarsz lenni hozzájuk, napra-forgómagot is kiszórhatsz. Meglátod,hamarosan sok madár szokik oda,rendszeresen várják az eleséget. Ta-vasszal pedig vidám énekükkel, a fákgondos tisztogatásával köszönik meg,hogy átsegítetted ôket a zord télen.

Vásárhelyi Tamás

Csiby Mihály nyomán

Gondoltatok már arra, hogy hány fe-hér hópihe szállingózik a szürke felle-gekbôl erdôre, mezôre? Nincs olyanember, aki meg tudná számolni, de azbiztos, hogy nagyon sok. Egykettôrefehér köntösbe öltöztetik a lomb nél-kül maradt ágakat, megülnek a bokro-kon és beborítják az erdei avart is. Haéppen az erdôben jártok havazás ide-jén, figyeljétek meg, hogyan zizeg, mi-lyen finoman muzsikál a sok ezernyilefelé hulló hópihe!

Télen néha nagyon hideg van, mégiscsodálatosan szép és érdekes a séta abehavazott erdôben. A friss hótakaróolyan, mint egy óriási nyitott képes-könyv, de ha olvasni akartok benne,meg kell ismerkednetek a hóba írt kü-lönös „betûkkel” is. Az apró lábnyo-mokból álló, kanyargó füzér az erdeiegér éjszakai útjáról árulkodik. A tapsi-füles mezei nyúl ugrásainak jellegzeteslenyomatai is jól látszanak a fehér taka-

rón. A szajkó az erdô elsô számú ôre.Az ô lábnyomai mellett jól látszanak azághegyek lenyomatai is, amint elru-gaszkodott. A fenyôfák alatt néha elô-forduló szôrgombócok az erdei füles-baglyok táplálékmaradványait rejtik.

A zord tél kemény próba elé állítja anövényeket és az állatokat. A madaraknappal vegyes csapatokba verôdve ke-resgélik a fák kérge alatt vagy az avar-ban elrejtett rovarpetéket és bábokat.Felborzolják tollaikat, és együtt éjsza-káznak, hogy melegen tartsák magu-kat. Az ôzek is csoportokban keresnekmenedéket. Ôk hajtásokkal táplálkoz-nak. Az erdei pocok levelekért és gyö-kerekért csatornákat ás a hó alatt. Asün levelekbôl és fûbôl készített fész-kében alszik.

A tûlevelû erdôk melegen tartják a nö-vényeket, de akadályozzák az állatokatabban, hogy táplálékukat megtalálják.

Schmidt Egon

32

MESÉL A TÉLI ERDÔ

róka

mókus

nyúl

Hideg szél fúj, hogy az embermajd megdermed.

Kinek jó ez? Csak a kövérhóembernek!

Szeme szénbôl, az orra megpaprikából,

lába nincs, de minek is, haúgy sem táncol?

Ütött-kopott rossz fazék atökfedôje,

megbecsüli, hiszen jó leszmég jövôre;

seprûnyél a nagyvilágisétapálca,

el is mehetne, ha tudna,vele bálba.

Ilyen ô, az udvarunkonnagy gavallér,

bár rajta csak ujjal rajzoltaz inggallér,

mégse fázik, mikor mindenmajd megdermed,

el is mennék, ha lehetne,hóembernek!

Csukás István

33

HÓEMBER

HIDEG SZÉL FÚJ

Verbôczy Antal

Tündér Holdnak udvarábaél egy ifjú zúzmarás fa,

zúzmarás fa.

Csupa csipke, csupa fodor,mint egy menyasszonyi csokor,

csupa fodor.

Mókus iramodik neki,ágát rigó rezegteti,

rezegteti.

Pirkadattól napszálltáigúgy tündököl, mint a jáspis1,

mint a jáspis.

Vôlegényét várja: jön-e?!S befedi a hó függönye,

hó függönye.Utassy József

1jáspis: vörös, sárga vagy barna színû ékkô, drágakô

A fák nem fáznak. Úgy legalábbisnem, ahogy az állatok, emberek. Nemvacognak, nem dideregnek. Nem fájnekik a hideg, ha belepusztulnak sem.

A mi fáink ritkán is pusztulnak bele atélbe. A kényesebb gyümölcsfák, mintamilyen a diófa, a mandula – könnyenkifagynak a kemény teleken, kivált acsemeték. A bükkfák, a tölgyfák, a nyír-fák, a fenyôfák állják a hideget. Kevés-bé bírnák, ha annyi víz lenne a tör-zsükben, ágaikban, mint tavasztólôszig: akkor rakásra repedeznének.Lombhullás elôtt ezért a gyökerek máralig vesznek fel vizet.

A fenyôk télire sem vetkôznek ki tû-leveleikbôl – kivéve a vörösfenyôt –,de azért ôk is alusznak téli álmot. Haj-tásaik nem nônek, törzsük nem vas-tagszik: ilyenkor ôszi önmagukat ôrziktavaszig.

Varga Domokos nyomán

34

ZÚZMARÁS FA

A TÉL

Összenôtt a föld az éggel,csupa fehér, csupa szürke.Ég és föld közt oszlopkéntfeszül a kémények füstje.

Farkasordító hideg van.Csattog a fagy, mint a fejsze.Kibújni a jó melegbôlkinek volna kedve, mersze?

Szégyen volna mégis-mégisegész nap bent rostokolni:mire való a csizmameg az a sok meleg holmi?

Lám, a varjú milyen bátor,se csizmája, se bundája,mégis kiül károgni afehérlombú diófára.

Kányádi Sándor

Betemetett a nagy hóerdôt, mezôt, rétet.Minden, mint a nagyanyó haja,hófehér lett.

Minden, mint a nagyapóbajsza, hófehér lett,csak a feketerigómaradt feketének.

Kányádi Sándor

35

TÉL DEREKÁN

BETEMETETT A NAGY HÓ

Csókai csókánakMi jutott eszébe?Föl szeretett volnaÖltözni fehérbe.Unta szegény jámbor,Hogy ô télen-nyáron,Örökkön-örökkéFeketében járjon.

Ahogy így tûnôdikÁghegyen a csóka,Arra ballag éppenCsalavér, a róka.Attól kér tanácsot,Mit kellene tenni,Hófehér galambbáHogy kellene lenni.

„Nincsen annál könnyebb” –Neveti a róka –,„Fürödj meg a hóban,Te fekete csóka!

Olyan fehér galambLesz rögtön belôled,Hogy magam sem tudom,Mit higgyek felôled.”

Nagyeszû rókánakSzótfogad a csóka,Nagy vígan leugrikAz ágról a hóba.Az orra hegye seLátszik ki belôle,Kérdi is a rókát,Mit hisz most felôle?

„Azt hiszem, galamb vagy” –Csípte meg a róka,S csapott nagy ozsonnátBelôle a hóba. –Róka-csípte csóka,Csóka-csípte róka –Így lett fehér galambA csókai csóka.

Móra Ferenc

36

A CSÓKAI CSÓKA

A tél szép... Ilyenkor virágcserepetszedek elô. Megtömöm földdel. Ve-tek bele mindenféle virágmagot.Odaállítom a kályhám közelébe, ésöntözöm.

Az idén tulipánhagymát is tettem acserépbe. Öntöztem. És míg odakünnzúgott a hózivatar, álltam a kályhamellett, és néztem a cserepeimet.

Egy szerdai napon rozsdaszínbenjátszó zöld gombocska emelkedett kia cserép közepén. Örömmel néztem.Az én tiszta, szép, piros tavaszi virá-gom a kályha mellett elhitte, hogy ta-vaszodik. Fölébredt. (...)

Nôtt napról napra. Végre egy febru-ári napon kinyitotta üde, piros virá-gát. Sárban fogamzott1. Sárban nôtt.És mégis égi fenségben pompázik.

A folyosóról a kis Eszter jön. Hármatkoppant.

– Bejöhetsz, Eszter!Belép. Meglepôdéssel fordul szeme

a virágra.– No, mi az, Eszter? Ismered-e?– Tulipán – feleli mosolyogva.És tekintete gyönyörûséggel áll a vi-

rágon.Ez a kislány is olyan, mint a tulipán.

Az arca gömbölyû. Üde piros. Mindigpiros és mindig mosolyog. A szeme fe-kete. A nyolcéves tulipán nézi a nyolc-hetes tulipánt.

Gárdonyi Géza

1fogamzik: fejlôdni kezd, életre kel

37

A TULIPÁN

A NAGY TERMÉSZET

De szép is anagy természet,hol haldoklik,hol meg éled!Hóból víz lesz,vízbôl hó lesz...

Más szavunk semlehet erre:

így is jó lesz,úgy is jó lesz!

Tamkó Sirató Károly

(részlet)

38

Alszik a hóbana hegy, a völgy;hallgat az erdô,hallgat a föld. (...)

Egyszerre mégisrezzen a táj:hármat fütyülegy kis madár.

Háromszor hármatlüktet a dala,vígan, szaporán, mintéles fuvola.

Az a fuvolása Nyitnikék!Már kezdi is újraaz énekét: (...)

Nyitni kék, fütyüli,nyitni kék,szívnek és tavasznaknyílni kék! (...)

Szabó Lôrinc

NYITNIKÉK

FEKETE TARÉJÚSZÁNTÁS

(részlet)

Fekete taréjú szántás,aranyos taréjú felhô,friss füvek, rügy az ágon,tócsákat ringat a szellô.

Foltokban a hó a földön,ibolya ömlik a völgybe;mintha csak kék zománccal lenne a domb leöntve.

Juhász Ferenc

Ébredj,új tavasz,jégtörô,sugaras,

gallyat gombosító,rügyet rojtosító,

mindenfélemadarakatvíg versre tanító!

Csanádi Imre

TAVASZ-ÉBRESZTÔ

A föld még füvetlen, barna, szomo-rú. Az árokban, s bokrok között mégott a tél csillogó köpenyének egy-egyfehér foszlánya. Sehol egy bogár, se-hol egy lepke, sehol semmi élet. Csaka varjak keringenek és kiáltják:

– Kár, kár! – s tovaszállnak.S íme ebben a csendes világban egy

csoport apró, fehér virágot pillantot-tam meg egy kis földsüppedék olda-lán. Egy csoport friss virágot, amintüdefehéren állanak kis kétleveles zöldruhájukban. Hóvirág! A tavasz elsôszülötte!

Gárdonyi Géza

Tavasszal felébred az erdô. A fák ki-zöldülnek, és a frissen kikelt hernyókazonnal pusztítani kezdik a zsenge le-veleket.

A költözô madarak visszatérnek ésegyre többet énekelnek. Szinte muzsi-kál az erdô ilyenkor. Hívják a párjukat,védik a területüket. A hím kék cinegeaz udvarlás során hernyókkal eteti pár-ját. A szajkó szorgosan építi fészkét szá-raz gallyakból. A nôstény szalonkát aliglehet észrevenni, ahogy ül a tojásain,oly ügyesen elrejtette fészkét az ellen-ségei elôl.

A téli álmot alvó emlôsök és rovarokis felébrednek. A kis sün azonnal rova-rokat keresgél az avarban. Az emlôsökkicsinyei általában tavasszal születnek.Így teljesen kifejlôdnek, mire a követ-kezô tél beköszönt.

A legtöbb erdei növény tavasszal fej-lôdik és virágzik, mert késôbb a fák el-fogják tôlük a fényt. A virágok közül el-sônek a hóvirág kukucskál ki a földbôl.Gyorsan ledobja hópaplanát, és viszi atavasz hírét az embereknek. Virágzik azibolya, a sárga kankalin, a gyöngyvirág.Sok lombhullató fa elôbb virágzik, éscsak azután hajt leveleket. Amíg azágak csupaszok, a szél könnyebbenszállítja a virágport.

Ahol az illatos virágok kinyílnak, ottmegjelennek a szorgalmas méhek is.Sokan élnek együtt egy méhállamban.Sejtet és lépet építenek a kicsinyek szá-mára. A királynô rakja le a petét, és adolgozó méhek etetik a petébôl kikeltlárvákat.

A tavaszi napsugár bizonyára benne-teket is kicsalogat az erdôbe!

Schmidt Egon

39

HÓVIRÁG(részlet)

MESÉL A TAVASZI ERDÔ

Zöldülni tanul a fû,nô, növekszik egyre, nézd!S mit csinál a napsugár?Tanulja a napsütést.

Bólogat a hóvirág,szél tanítja rá – na nézd!Hát a szagos ibolya?Tanulja a kékülést.

Hazaszáll a fecskepár,a szúnyogoknak hada, nézd!Még csak zirrenni sem mer,tanulja a remegést.

Zörögni is elfelejterdô alján a haraszt,némán figyel: a világmost tanulja a tavaszt.

Szilágyi Domokos

40

Napos mohánmelegszik abotszemü kiscsigabiga;korán kibujts most vár, pihen,fél és örül,mint a szivem,nem tudva: ittvan-e a tél,vagy új tavaszthoz már a szél;nem tudja még,mi a világ:ibolya? vagycsak hóvirág?

Szabó Lôrinc

CSIGABIGA

MÁRCIUSI VERSIKE

TAVASZ

Tavaszt csörög a szarka,tavaszt.

Zöldülni kezd a barnaharaszt.

Zsendülni kezd a zsengehatár.

Erôre kap a gyöngebogár.

Szelídülnek az ordasszelek.

Barkákat hány a bokrosberek.

Bukfencet vet a játszipatak.

Már csak a hegyen látnihavat.

Kányádi Sándor

Tavasz felé egy szép napon megfog-ták tyúkanyót az udvaron, és bevittéka szobába.

– Jaj! Jaj – kiabált a tyúkanyó –, se-gítség, kakasok! Pecsenyének visznek!

De hiába volt a nagy ijedség: a tyúk-anyót nem pecsenyének vitték, hanemráültették egy szakajtókosárra, tizenöttojásnak a tetejébe.

– Ezt már szeretem – szólott a tyúk-anyó mosolyogva.

És jókedvûen terjesztette szét me-leg, puha szárnyait, betakarta a szépfehér tojásokat a szakajtóban1.

A harmadik hét végén így szólott:– No, holnap kikelnek az én kis csi-

béim – hallgatózott, hogy mozognak-e.Nem mozogtak.– Ejnye, de furcsa – szólott a tyúk-

anyó a fejét csóválgatva.A negyedik héten már annyira türel-

metlen volt, hogy leugrott a fészkérôl,és megnézte a kalendáriumot2.

Persze, hiába nézte. A tyúkok nemértenek az ábécéhez, és így hiába né-zik a kalendáriumot.

Azután visszaült a tojásokra.

A negyedik hét végén mozgolódásés kopogás hallatszott a tojásokból.

Az egyik tojás egyszer csak felrop-pant, és egy kis sárga fej pislogott kibelôle.

– Sáp, sáp! – mondta –, jó napotédesanyám!

– Nini! – felelte a tyúk csodálkozva–, de furcsa csirke vagy te!

Aztán fölroppant a másik tojás is, ésabból is kimászott egy aranyos kis sár-ga apróság.

– Sáp, sáp! Jó reggelt! – szólott rá-pislogva tyúkanyóra. És kikeltek a to-jások egymás után mind.

– No – szólott akkor a tyúkanyó –,azt látom, hogy nem az én gyerekeimvagytok, hanem valami kacsáé, demindegy: az én szívem melegénél nôt-tetek eddig, nôjetek tovább s fölnevel-lek benneteket szeretettel. (...)

Fel is nevelte valamennyit szépen.Derék gömbölyû kacsák lettek.

Ha eljöttök hozzám, megláthatjátokaz udvaromon, micsoda szép kacsákatnevelt nekem a tyúkanyó.

Gárdonyi Géza

1szakajtó: gyékénybôl font kosár2kalendárium: naptár

41

TYÚKANYÓ MOSTOHAGYEREKEI

MÉLY ERDÔN IBOLYA-VIRÁG

Mély erdônibolya-virág,elrejt jóla boróka-ág.

Minek is rejt az az ág.Gyere, tágas a világ,mély erdônibolya-virág.

Weöres Sándor

(részlet)

A rét a pa-tak menténtele van mársárga, fé-nyes levelûvirággal. Agólyavirágaz. Mikor agólyavirág

megjelenik, már akkor várjuk a gó-lyát. Az igazi tavaszt a gólya hozzameg. Tavaly már József-napkor virí-tott a gólyavirág, és néhány nap múl-va rá megérkezett a gólya. Az idéncsak gyümölcsoltókor láttam az elsôgólyavirágot a Tuli gyerek kalapján.De késett a gólya is.

– Valami bajba kerülhetett – véleke-dett Fodor András.

M e r tcsak egy gólyapár

lakik nálunk, és az a Fo-dor Andrásék házán lakik.

Gólyameggondolás szerint FodorAndrás a legbecsületesebb ember afaluban, és a vadász a leggonoszabb.Ha Fodorék járnak a réten, a gólyanem is repül föl a vízbôl, csak éppenhogy rájuk tekint, de ha a vadászmegy arra, bármilyen messze is járôtôle, ijedten kanyarodik fel a ma-gasba. Az nem is jó ember; villámlanitud meg mennydörögni. Hát egy na-pon hallom ám a veres Gál gyerekhangját, amint kiabálja az ablakomalatt:

– A gólya! A gólya!Hát csakugyan itt a gólya. A nyakát

meg lábát hosszan elnyújtva, lassanés méltósággal kereng a magasban.Egyre alább és alább ereszkedik, ésleszáll egyenesen a Fodorék házára.Megáll ott a fészek szélén, és elége-detten, vidáman kelepel.

A szomszédok összefutnak. A szépSzabó Magda is kiáll a konyhaajtóba.A tenyerét a szeméhez tartja: nézimosolyogva a gólyát. A gólya lengôugrásokkal jár ide-oda a fészke kö-rül.

– Hát a feleséged hol marad, hej! –kiáltja fel hozzá a bakter1.

42

GÓLYA, GÓLYA, GILICE

– Az késôbb jön – magyarázza Fo-dor András –, késôbb jön az asszo-nyokkal.

És míg a gólya fészkének örülve ug-rál a háztetôn, a gyerekek lenn azudvaron fél lábon táncolva éneklik:

Gólya, gólya, gilice!Mitôl véres a lábad?Török gyerek megvágta,Magyar gyerek gyógyítja...

A napfény szelíden áradt alá a fel-hôk közül. A faluban mintha ünnepvolna. Még az öreg, nagy szakállú,vak koldusunk is megáll a kocsiútközepén. Nyugodt és méltóságos ar-cával a gólya felé fordul, és a kezét afüléhez emeli, hogy jobban hallja akelepelést.

Gárdonyi Géza1bakter: vasúti pályaôr

43

A PACSIRTA

Ki ne ismerné a széles országútonszaladgáló kis búbos pacsirtát? Barnakabátkájukban lapulva haladnak elô-re, amikor feléjük közeledünk, csakhegyes kis bóbitájuk mered felénk.Néha finoman elnyújtott hívóhangju-kat hallatják, amirôl kedvesen hangzópipiske nevüket is kapták.

A búbos pacsirta egész évben ná-lunk van, a fészke környékét sosemhagyja el. Néha a magasban keringvedalol, legszívesebben mégis a földközelében trillázik.

Schmidt Egon nyomán

Egy áprilisi reggel édesapánk csende-sen kinyitotta a szobánk ajtaját, és köz-ben ébresztgetett bennünket.

– Halljátok csak, ti álomszuszékok, ven-dégeink érkeztek az éjszaka! Hallgassátokcsak, hogy köszöntenek benneteket!

A tornácról a hajnali csendességbenédesen csicsergett be a köszöntô:

Fityfiritty, fityfiritty,kikelet kivirít.Terike, gyere ki,Ferike, gyere ki,csicseri, csicseri.

Megjöttek a fecskéink!Még abban az órában hozzáfogtak a fé-

szekrakáshoz. Az eresz szögletében ra-gasztották meg gömbölyû kis fészküket,maguk gyúrta sárból, szalmatörekbôl1.Nincs az a kômûvesmester, aki fürgéb-ben dolgozna náluk. S ahogy a sarathordták, rakták, simogatták, gömbölyí-tették, minden mozdulatuknál mondtakvalamit:

– Vakolat van-e még?– Van elég.– Add errébb!– Fuss szalmáért, picike!– Hozom én ízibe.– Hocc ide!– Cvikk, cvikk, cvikk!

– Mi tetszik?– Jó ebéd tetszenék.– Mi legyen az ebéd?– Bogaracska, legyecske.– Kisfecske, gyere csak a kertbe, gye-

re, gyere!Azzal huss, ki a kertbe, ahol igazán te-

rített asztalt találtak. Csak a szájukat kel-lett tátogatni, szinte magától hullott be-le a sok bogár. El is pusztították ôket egyhét alatt, úgy, hogy aranyért se lehetettvolna találni egyet közülük. Még az ut-cánk tájékáról is eltakarodott a sok bo-gár, olyan rendet tudtak tartani a mi kiszselléreink2.

Móra Ferenc

Miért térnek vissza tavasszal a fecs-kék régi fészkükre?

A vándormadarak kitûnôen tájékozód-nak, és nemcsak abba az országba, vá-rosba vagy faluba térnek vissza, ahol ki-bújtak a tojásból, de még a régi fészketis megtalálják, ahol maguk is felnöve-kedtek. Ha szerencsésen visszatérnek aszülôk is, rendszerint övék lesz a régi fé-szek, és a fiatalok valahol a közelbenépítenek új otthont maguknak.Az öreg fecskék ekkor már nemismerik meg régi fiókáikat, és ép-pen úgy elkergetik ôketa fészek környé-kérôl, minthateljesen idege-nek lennének.1szalmatörek:a gabona kalászának,szárának apró részei 2zsellér: bérért dolgozóm e z ô g a z d a s á g imunkás

44

A FECSKÉK

A nap lement. Benépesült a levegôzümmögô bogárral.

A göröngyös, kátyús úton egy szekérballag csendesen. De egyszer csak na-gyot zökken, s a rajtaülôk felriadnak.

– Hophó! Eltört a tengely! – hang-zott az egyik utas szava. Csakugyan le-ült a szekér hátsó fele. A másik utas le-ugrott.

– Nagy baj! – dörmögte fejét vakarva.– Megroppant biz az, kátyúba estünk.Most már mit csináljunk? Ha legalábbvalami fa volna, valami husáng1, hogyátköthetnôk vele.

– Van is itt! Furcsa táj ez erre!– Nem nô itt meg a fa, csak a nadra-

gulya2!– Haj, haj! Mihez fogjunk, mihez?– Emelem én a szekeret – ajánlkozott

az egyik –, föl is tartom addig, míg fátérünk. Kend pedig vezesse a lovakat!

Bizony jó darabon kellett vinni a sze-kér hátulját, s fa még sehol sem volt.Mind a ketten lihegtek a fáradtságtól.

– Ahol ni! – kiált fel egyikük. – Ottbólingat egy kis vékony nyárfa. Ne-künk való éppen...

– No hát, ne legyen ez az egy sem...Kiváglak, hogy ne búslakodj itt magad-ban – dörmögte a haragosabbik.

Elôkereste a fejszét, s átugorván azútszéli árkot, nekivágott a növendékfának.

Az összerázkódott. Gallyai is meg-roppantak a fejsze csapásai alatt. Egymadár szállt fel róla. Megriadva, skétségbeesetten röpködte körül anövendékfa koronáját. Madárfiókáksíró csipogása felelgetett a fölkerge-tett öreg madárnak.

– Jó lesz-e tengelydorongnak? – tü-relmetlenkedett a másik.

– Jó biz az – szólt a fejszés atyafi ked-vetlenül –, csakhogy baj van!

– Már megint?– Hát izé... fészek van rajta.– No és aztán?– Ej, lánchordta! Hát, csak nem vág-

hatom ki! Mi lenne az apróságokból?Nem hallja kend, milyen szomorúancsipognak?

– De bizony hallom szegénykéket.Csakhogy aztán velünk mi lesz?

– Mi lesz? Hát mi lenne? – felelte afejszés atyafi. – Majd tolom én még aszekeret egy darabon.

Úgy is volt. Haragudott ugyan egy ki-csit, amint megint a tengelyt fogta kétrétgörbülve. De csak tolta a szekeret. A ma-darak szomorú csipogása fülében hang-zott mindig. S valami azt súgta a szívé-ben: mégiscsak jól tette, hogy azt a ma-dárfészkes növendék fát ki nem vágta.

Mikszáth Kálmán1husáng: dorong, bot2nadragulya: mérgezô növény

45

MADÁRFÉSZEK

Még iskolás fiú vol-tam. Az iskolának renge-

teg nagy udvarát, ott, aholkikövezve

nemvolt,

elleptea széki-

f ûmeg

a kutyakapor. Azt a telket felosztottukmagunk között egyenlôen. Ki-ki felás-ta a magáét. Akinek nagyon homokos

rész jutott, nem restellt talicskával ki-menni a mezôre, s onnan hozni jótelevény földet. Összehordtunk aztáninnen-onnan mindenféle virágpalán-tát. A kikanyargatott virágágyakat be-szegélyeztük tengerifûvel, aminekszép virága van. A kert végébe víztar-tót ástunk, hogy legyen öntözôvizünk.S nyár derekára pompás kert díszlettaz iskola udvarán. Ott töltöttük mindvalamennyien az üres idônket, neki-vetkôzve, gyomlálva, kapálva.

Hát ti ezt nem tudnátok megtenni?Jókai Mór

46

Szántogatók dala száll,égig evez a madár,méz-illatú libegésselközeleg a nyár.

Napsugár a levegôben,tündököl a rét, kincseit az ifjú tavaszbôven önti szét.

Fényes idô lelke jár,belepezsdül a határ,lengjünk, mint a harang nyelve,énekelve már!

Weöres Sándor

HOL KEZDTEM A KERTÉSZKEDÉST?

NAPSUGÁR A LEVEGÔBEN

KÉK A HAJNALKék a hajnal, kék,harmat hinti még.

Éledezô tarka mezôtavaszi csokra szép!

Kék fönn az ég!Kék fönn az ég!

Tavaszi szellô fújja hátunk,ragyog a kikelet, örül a lég!

Nóta, meg ne állj,szállj te, szállj te, szállj!

Fütty kanyarúl, arc kipirúl,szapora móka vár!

Zeng, zsong a táj!Zeng, zsong a táj!

Viola-kedvünk, szöcske-lábunk,röpül a cinege, dalol a száj!

Weöres Sándor

ÜLTESS FÁT!

Ültess fát! Hogyha mást nem, lom-bot ád. Árnyékában megpihenhetsz,gondot ô visel reád. Jó tavasszal nyitvirágot, messze érzed illatát. Kis ma-dárka száll reája, ingyen hallgatodszavát. Ültess fát!

Jókai Mór

ERDÔBEN

Sötétzöld sátorosErdôben járok.Kevély tölgyfák alattSzerény virágok.

A fákon madarak,Virágon méhek.Ott fönn csattognak,Itt lenn döngicsélnek.

Petôfi Sándor

47

ILLEMKOCKÁKJó tanácsok a kiránduláshozMinden évszakban kellemes és hasz-

nos idôtöltés a kirándulás. Gyönyör-ködhetünk a természetben, mélyeketlélegezhetünk az egészséges, friss le-vegôbôl, s közben megmozgathatjukminden porcikánkat. Ha megfogadodtanácsainkat, jól érzed majd magad akiránduláson.

✿ Mindig az idôjárásnak megfelelô,kényelmes öltözékben indulj útnak!

✿ Járj nyitott szemmel és füllel,mert így bizonyára sok új ismerettelgazdagodsz!

✿ Az udvarias viselkedés szabályai-ról a kirándulás ideje alatt se feled-kezz meg!

✿ Légy óvatos, se magadat, se má-sokat ne sodord veszélyes kalan-dokba!

✿ Ne zavard az erdô csendjét, nyu-galmát, mert az növények, állatok élô-helye, melyet óvni, védeni mindenki-nek kötelessége!

✿ Ne háborgasd a fészkeket és azállatokat, ne szedd le a növényeket!

✿ Ne térj le az ösvényekrôl, és nekóstolj meg semmilyen növényt, gom-bát!

✿ Csak a kijelölt helyen – felnôttfelügyeletével – rakj tüzet!

✿ Fedd le földdel a kialudt tüzet, ésvidd haza a szemetet!

MÁJUSI MONDÓKA

Kôrôl kôre bukfencezika patak.

Ágról ágra röppennek amadarak.

Dombról dombra száll a szellôszaporán.

Nyáj kolompol a szelíd domboldalán.

Benépesül, zeng, zsibong anagy határ,

kapaélen táncot jár anapsugár.

Ég a munka. Mindenkinekdolga van.

Csak a juhász s a pacsirtafurulyázgat gondtalan.

Kányádi Sándor

ÉGI FAGYLALT

Ég, ég, fényes ég,óriási nyári kék.Most egy felhô felszalad,csupa jég és csupa hab,mintha látnál óriásitejszínfagylalt-tornyokat.

Nem sokáig bírja nyáron,úszni kezd az égi tálon,olvad, olvad, szétcsepeg,itt a zápor, cseppre csepp.

Nemes Nagy Ágnes

48

A nyár talán a legélénkebb évszak azerdô életében.

Az erdôk legvidámabb lakói a mada-rak. A legszebb hangú madaraink: afülemüle, a pinty, a cinegék és a töb-biek. A sûrû lombsátor megvédi és el-takarja a fészkelô madarakat és a fiatalemlôsállatokat. A kis madárkák szor-galmasan táplálják fiókáikat. Többénekesmadár fiókái, melyek tavasszalkelnek ki a tojásból, már elhagytákfészküket. A szülôk a nyár folyamánmég egy fészekaljat felnevelhetnek.Nyáron sok repülô rovart találhatunkaz erdôben. Ezek a denevéreknek éssok, fiókáit etetô madárnak fontos éle-lemforrásul szolgálnak.

Az ôzgidák májusban vagy júniusbanjönnek a világra. Pettyes bundájukszinte láthatatlanná teszi ôket az ár-nyékos erdôben. A rókakölykök gyak-ran játszanak az odújuk elôtt. Játékközben erôsödnek, látásuk, hallásuk,szaglásuk élesedik. Találkozhattokmég sok-sok kedves lakójával az erdô-nek, így a hazai erdôk legnagyobb va-don élô állatával, a szarvassal is. Szép,kecses mozgásáról, ágas-bogas csont-koronájáról könnyen felismerhetitek.A sûrû bozótos erdôben tanyázik avaddisznó. A kannak félelmetes agya-rai vannak. A vaddisznó kismalacainakháta csupa csík, ami a rejtôzködésbensegít. A kicsinyeit féltô anyadisznómég az embert is megtámadja.

A virágzó növényekben megjelen-nek a termések. A borostyánnak nyá-ron új levelei fejlôdnek.

Ha csöndben, figyelmesen jártok azerdôben, sokféle állattal találkozhat-

tok. Ne akarj azonban mindent egy-szerre megismerni! A legtöbb állat el-rejtôzik, ha hallja, hogy ember közele-dik felé. Ezért érdemes csendben ülni,és akár egy-két órát várni, hátha elô-jönnek.

Schmidt Egon

49

Tudjátok-e mit susognakaz erdôben a lombok?„Gyertek aludni árnyambati elfáradt vándorok!”

S tudjátok-e mit énekelfáradt vándor és madár?„Szép az erdô, szép a mezô,gyönyörû a nyári táj!”

Zelk Zoltán

MESÉL A NYÁRI ERDÔ...

NYÁR(részlet)

50

A PITYPANG MESÉJEA virágok tündére egy napon sorra

meglátogatta az alattvalóit, megkér-dezte tôlük, nincs-e panaszuk, kéré-sük, kapnak-e hûvös reggeli harmatot,kedvesen játszadozik-e velük az estiszél, fölkeresik-e ôket a pillangók.

A kényes kerti virágok sorra el-mondták panaszaikat. A rózsa arrakérte a tündért, intézze úgy, hogy aviola illata ne legyen olyan fûszeres –mert irigy volt ez a kerti rózsa. Irigyel-te a viola édes illatát. Azt szerette vol-na, hogy az emberek csak az ô illatá-ban gyönyörködjenek.

A virágok tündére jószívû volt,amint az egy tündérhez illik. Megszid-ta hát az irigy rózsát, és megsimogattaa hallgatag, csöndes violát. A százszor-szép arra kérte a tündért, növesszenneki töviseket, hogy az emberek nehe-zebben tudják leszakítani. A liliom éle-sebb kardokat kért. Az estike meg aztszerette volna, ha ô nem este, hanemreggelenként nyílna, illatozna.

A tündér zokon vette a virágokhozcsöppet sem illô sok kérést meg pa-naszt. Rosszkedvûen ment el a kert-bôl. Elhatározta, hogy egyhamar nem

látogatja meg ismét az elkényeztetettvirágokat. Lehorgasztott fejjel balla-gott hazafelé az erdôben.

Így történt, hogy meglátta az út szé-lén a porban virító pitypangot.

Megállt elôtte:– Mondd, kedves pitypang, nincs va-

lami kérésed, parancsod?A pitypang csak ingatta sárga fejét,

hogy nem, nincs sem kérése, sem pa-nasza.

– Nem kívánsz magadnak jó illatot?Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak le-szakítani a gyerekek?

Nem, a pitypang nem kívánt sem-mit, de mikor a tündér továbbment,felsóhajtott. Meghallotta a tündér apitypang sóhaját, visszafordult:

– Talán mégis szeretnél kérni vala-mit, pitypang?

– Hiába minden, tündér, az én bána-tomon te sem tudsz segíteni – mond-ta a pitypang. – Messze földrôl kerül-tem ide, ebbe az országba. Meggyöke-reztem itt. Tudom, hogy soha többénem láthatom a hazámat. De haeszembe jut a régi táj, mindig nagyonszomorú vagyok. Csak legalább a gyer-mekeim elmehetnének..., de hát azok-nak sincs szárnyuk!

Gondolkozott egy kicsit a tündér.Mert csodatevô, nagy hatalma volt, úgyintézte, hogy a pitypang bolyhos fiacs-kái, leánykái – a termésbóbiták – ezen-túl apró szárnyakkal szülessenek. A bó-biták apró szárnyába belekap a szél, rö-píti ôket hegyen-völgyön át. Messziföldre elkerülnek, s ha jó szél fúj, apitypang egyik-másik fia, lánya vissza-röpülhet a régi, elhagyott hazába is.

Tompa Mihály

A hangyabolyHangyabolyra gyakran bukkanunk.

A hangyaboly körül szorgoskodó han-gyák sokaságát mindenki láthatta már.Van olyan hangyafaj, amely a földbenvagy a kövek alatt tanyázik. Van, ame-lyik a korhadó fából, levéltörmelékek-bôl a fák alatt épít bolyt. Akad olyan,amelyik öreg, odvas fába telepszik.

Bárhol és bármibôl is épül a hangya-tanya, sok folyosó és kamra osztja ré-szekre. Minden kamrának más afeladata: egyikben petéket tartanak,másikban lárvákat nevelnek. A harma-dikban hulladék gyûlik össze, a negye-dik meg tápanyagraktár is lehet.

Csecsemôgondozás hangyáéknál A hangyaanya alkalmas fészkelôhe-

lyet keres, és ott lerak néhány petét. Apetékbôl elsôként kikelô lárvákat ma-ga gondozza mindaddig, amíg azokfelnônek, és segíteni nem kezdenek akisebbek gondozásában. Ezután mármagát az anyát is gondozzák.

A hangyadajkáknak sok a dolguk. Apetéket naponta többször tisztogat-ják, nyalogatják. A lárvákkal is nagyonsokat kell bajlódni. Ha odakint nagy a

hideg az összes lárvát lecipelik a bolymélyébe, ahol melegebb van. Ha kinnmelegebb az idô, ismét felhordják alárvákat a boly felsô részébe. Még aszabadba is kiviszik ôket, ha nyugodtaz idô, ha szépen süt a nap. Amint el-lenség közelít a bolyhoz, azonnal fel-kapják, és a legbiztosabb helyre, aboly mélyére menekítik a védelemreszoruló kicsinyeket!

Jó étvágyat!Azok a hangyák, amelyek a kicsinye-

ket gondozzák, nem mennek ki abolyból eleséget gyûjtögetni. Mások-nak is sok munkájuk akad odabenn.Ezeket a gyûjtögetôk táplálják. A gyûj-tésbôl hazatérô hangyáktól a többiekúgy kérnek ennivalót, hogy csápjaik-kal „kopogtatnak” a másik testén. Ad-dig nem hagyják abba a kopogtatást,amíg jól nem laknak.

TetûtehenészetFigyeljük meg: ha cukrot szórunk a

földre, rövidesen egész sereg hangyaveszi körül. A hangyák nagyon szeretikaz édességet. A természetben is igye-keznek édességet szerezni. Több le-véltetû testén idônként édes nedv ke-letkezik. Ezt annyira szeretik a han-gyák, hogy még a levéltetvek ápolásá-ra is vállalkoznak. A levéltetveketbenn, a bolyban tartják. Idônkéntazután a tetveket „fejni” kezdik. Addigsimogatják a náluk jóval kisebb állato-kat, amíg azok édes nedvet nem bo-csátanak ki a testükbôl.

Szécsi Katalin

51

PARÁNYI BÖLCSÔLAKÓK

KISZÁMOLÓ

Csizma, csizma, csizmadia,a cipô a csizma fia,facipô, fatopán,fapapucs terem a fán.

Fa a sarka, fa a talpa,fából faragta a balta,tipegô, topogó,te leszel most a fogó.

Dénes György

MADARAK VOLTUNK

Madarak voltunk,földre szálltunk,búzaszemetszedegettünk,jött a vadász puskájával,agyonlôtte golyójával.Hány szemet ettél meg,te meg te?

Népköltés

KATICABOGÁRKA

Katicabogárka,nyisd ki a ládádat,mutasd meg fehér rokolyádat!Ha nem mutatod meg,sós kútba löklek,onnan is kiveszlek,malom alá teszlek,ott meg összetörlek.

Népköltés

ESS, ESÔ, ESS

Ess, esô, ess!Karikára ess!Az én hajam olyan legyen,mint a csikó-farka,még annál is hosszabb,mint a Duna hossza!Még annál is hosszabb,mint a világ hossza!Krumpli bokrosodjék,búza szaporodjék,ess, esô, ess,karikára ess!

Népköltés

52

KISZÁMOLÓK, MONDÓKÁK

HÉJA, HÉJA, LAKATOS!

Héja, héja, lakatos,látom, lábad ripacsos.Addig libát nem adok,míg a lábad ripacsos.Csörlôre, csattogóra,ángyomasszony ablakára.

Héja, héja, lakatos,látom, lábad maszatos.Addig csirkét nem adok,míg azt el nem takarod.Csörlôre, vaskapura,ángyomasszony ablakára.

Héja, héja, vaslapát,el ne lopd a kis libát!Tudom, hol lakik az apád,Budába, Bécsbe,lyukas kemencébe!

Népköltés

III. FEJEZET

A MESÉK BIRODALMA

Elhajózunk messze,a nagy idegenbe,Meseország közepébe,egy tündérszigetre.

Várnai Zseni

53

54

AZ ÉGIG ÉRÔ MESEFAVolt egyszer a világon egy öregember.

Nem volt neki senkije. Talált egyszer egyszem babot, elültette az udvarába. Hát abab kikelt, elkezdett nôni. Nôtt, nôtt, na-gyon nôtt. Addig nôtt, hogy egy szép magasfa lett belôle. De nem állt meg akkor sem,hanem mindennap tovább nôtt. Fölért azégig.

Hát ott nem bírt tovább nôni, hanem csakterjedni. Gyönyörû szép ágakat eresztett, ésminden ágából kiság is hajlott. Az öregem-ber nagyon megörült, mert jó hûvös lett azudvarában. De még csak akkor lett nagy aboldogsága, mikor az égig érô fa elkezdtehullajtani a meséket. Nem unta már magát!Annyi mese termett a fán, hogy hallgatni semgyôzte. Teli lett vele az udvar, a falu, a város,az egész világ!

Egyszer történt, hogy a fa tetején, de éppa közepén nôtt egy szem bab. Ez a bab meg-érett. Leesett a fáról, és lett belôle egy szép-séges kisfiú. Az öregember elnevezte Bab-szem Jankónak.

Hiába örült neki. Babszem Jankó nemakart nála maradni. Elindult a világba. Aztmondta, neki mennie kell, mert várják agyerekek.

Azóta vándorol, mindenhova benéz, min-denütt mesél. Csak látnátok, hogy fölcsigáz-za a gyerekeket! Ôt hallgatják éjjel-nappal.

Legyen holnap a ti vendégetek!

Magyar népmese

Egy kis búbos pacsirta meglátott egytô rezgôfüvet.

– Azt a füvet én gyökerestôl kihú-zom – mondta hetvenkedve a többimadárnak.

A fû nagy volt, a búbos pacsirta kicsi-ke. A madarak nem hitték, hogy bol-dogul egyedül.

– Gyönge vagy te ahhoz – csúfolták.Erre a kicsi pacsirta megmérgesedett,

s leröppent a fáról a fû mellé. Csôrébevette a rezgôfû szárát, s nagyot rántottrajta.

A fû meg sem rezdült.– Minek erôlködsz, hiszen úgysem

bírsz vele – mondták a madarak.De a búbos pacsirta csak nem tágí-

tott. Próbálta jobbról, próbálta balról.Mikor ötödszörre rugaszkodott neki,a fû szára elszakadt, a kis pacsirta pe-dig hanyatt esett.

A madarak úgy kacagtak, majd lefor-dultak a fáról.

Elszégyellte magát erôsen a búbospacsirta. De nem akarta megvallani, hogy felsült. Hencegve azt csicseregtehát:

– Én is így akartam! Én is így akar-tam!

Kolozsvári Grandpierre Emil

55

A BÚBOS PACSIRTA MEG A REZGÔFÛ

Hol volt, hol nem volt, volt egyszeregy farkas, egy róka, meg egy nyúl.

Versenyeztek, ki tud nagyobbat ugrani.– Ugorjunk árkot! – mondta a róka.Hosszú, széles árok volt az erdô szé-

lén. Odaállt a róka az árok partjára, ésígy szólt:

– Hosszú lábam, rövid fülem, lom-pos farkam, hopp! De nagy ez az árok!– zsupsz, már bele is esett.

Utána a nyúl ugrott.– Hosszú lábam, hosszú fülem, suta

farkam, hopp! De nagy ez az árok! –ügyesen átugrotta, futott tovább,mintha puskából lôtték volna ki.

Utoljára ugrott a farkas.– Hosszú lábam, hosszú fülem,

hosszú farkam, hopp! De nagy ez azárok! – odapottyant ô is a róka mellé.

Mély volt az árok, nem tudtak kijön-ni. Már nagyon éhesek voltak.

– Ide hallgass! – szólt a róka. – Hasegítesz kimászni, kihúzlak téged is.

– Jó lesz biz az – állt rá a farkas.A hátulsó lábaira ágaskodott, a róka

felkapaszkodott a hátára, és egy ugrás-sal kinn termett az árok szélén. Úgy el-szaladt, hátra sem nézett.

Még most is várja a farkas a rókát, haazóta meg nem unta.

Magyar népmese

56

UGORJUNK ÁRKOT!

A nyuszinak elfogyott az ennivalója, út-nak indult hát, hogy szerezzen valamit.

Egyszer csak boldogan kiáltott fel:– Hohó! Két répát találtam!Csak az egyik répát ette meg. A má-

sik megmaradt. Azt gondolta a nyuszi:„Az ôzikének bizonyára nincs mit

ennie. Elviszem neki ezt a répát, haddlakjék jól!”

Szaladt a nyuszi az ôzike házához,de az ôzike nem volt otthon. Otthagy-ta hát a nyuszi a répát. Az ôzike azértnem volt otthon, mert ô is éppen ele-ség után járt. Talált is ennivalót, ésörömmel vitte haza.

Amikor visszatért a házába, megláttaa répát, és nagyon elcsodálkozott:

– Hát ez hogy került ide?Az jutott eszébe:– A nyuszinak bizonyára nincs mit

ennie. Elviszem neki ezt a répát, haddlakjék jól!

Szaladt az ôzike a nyuszi házához. A nyuszi azonban már jóllakott, ésaludt édesen. Az ôzike nem akarta föl-kelteni a nyuszit, letette hát a répát, éselment. Fölébredt a nyuszi, s nagyranyitotta a szemét csodálkozásában:

– Ejnye, visszakerült a répa! Nohát!– gondolkozott egy keveset, aztán el-mosolyodott.

– Milyen jó az én barátom!

Kínai népmese

57

A NYUSZI, AZ ÔZIKE, MEG A RÉPA

A HOLLÓ ÉS A RÓKA

Sajtot talált a holló, fölvitte a fára.Róka koma a sajtot nagyon megkívánta.

Magas a fa, magasan ül a holló rajta.Csôrébôl a zsákmányt azért is kicsalja!

„Holló asszony – szól neki –, örülök, hogy látom;nincs kegyednél gyönyörûbb madár a világon!”

Csönd. A holló nem felel, épp csak egyet illeg.Rá a róka: „ Tollánál, termeténél nincs szebb!”

Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot.A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog.

Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja:„De mit ér a szépség, ha rút1 hozzá a hangja!”

„Rút a hangom? – a hollót elfutja a méreg,s károgni kezd. – Ez neked nem elég szép ének?”

„De még milyen!” – nevet a róka, és a sajttal,mit a holló kiejtett, vidáman elnyargal.

La Fontaine2

1rút: nagyon csúnya2La Fontaine (ejtsd láfonten):

francia író

58

Az üveghegyen innen, a selyemrétentúl, volt egy rengeteg erdô. Ebben arengeteg erdôben, annak is a kellôsközepében élt egyszer egy öreg med-ve. Ennek az öreg medvének volt kétfia. Ezek egyszer elhatározták, hogy el-mennek világgá szerencsét próbálni.Odaálltak az anyjuk elé, elbúcsúztaktôle illendôen. Az öreg medve meg-ölelte a fiait. Lelkükre kötötte, hogysoha el ne hagyják egymást.

Megfogadták.Azzal nekicammogtak az erdôirtás-

nak, onnan meg a szántóföldnek.Mentek, mendegéltek. Egyszer azon-ban elfogyott az ennivalójuk.

Szomorúan kullogtak egymás mel-lett.

– Hej, de ehetném, testvér! – szólaltmeg a fiatalabb.

– Én is! – lógatta buksi fejét a másik.Amint mentek, mendegéltek, nagy

kerek sajtot találtak, de nem tudták el-osztani igazságosan. Irigyen civakod-tak, huzakodtak, morogtak, amikorközibük toppant a róka.

– Min vitatkoznak, medve komák? –kérdezte a Ravaszdi.

Elmondták.– Sebaj! Majd elosztom én igazságo-

san!– Jó lesz bíz az, jó lesz! – hagyták

helyben a dörmögôk.Azzal fogta a róka a sajtot, eltörte

kétfelé. Úgy intézte, hogy az egyik feleszemlátomást nagyobb legyen a má-siknál.

Fölmordult egyszerre mindegyikmackó:

– Ez nagyobb!– Csak lassan, mackók! Türelem!Azzal jó darabot leharapott a na-

gyobb félbôl. Most meg a kisebb lett anagyobb.

– Így se jó! – békétlenkedtek a mac-kók.

– Ugyan, ne türelmetlenkedjetekmár! Értem én a magam mesterségét!

Le is harapott a nagyobb darabbólegy jókora falatot.

Most megint az lett a kisebb.Így ment az osztozkodás addig, míg

a róka alaposan jóllakott. A két med-vebocsnak alig-alig maradt a sajtból,mikorra egyforma lett a két darab.

– No, jó étvágyat, medvebocsok! –mosolygott a róka, és otthagyta ôketfaképnél.

Magyar népmese

59

OSZTOZKODIK A RÓKA

Élt messzi Afrikában egy kiselefánt.Olyan csökönyös1 volt, olyan makacs,hogy azóta is emlegetik. Egyszer sétál-ni indult az elefántcsalád.

– Gyere velünk! – hívta elefántapja.– Nem megyek! – rázta a fejét a csö-

könyös kiselefánt.– Gyere! – hívta az anyja.– Nem megyek!– Gyere! – hívták a testvérei.– Nem!Megunták, otthagyták, egyedül ma-

radt a kiselefánt. El is unta magát ha-marosan. Akkor meg azért haragudotta világra. Azt mondta mérgében:

– Nem is leszek én elefánt többé!Hanem mi legyek?Arra szökdelt egy gazella. Nézte a

kiselefánt, megirigyelte a szép karcsútermetét, sebes futását.

– Tudom már, mi leszek! Gazella le-szek!

Azzal nekiállt, és elkezdett gazellamódra szökdelni. Addig szökdelt,amíg vastag oszloplábai össze nem

akadtak, és föl nem bukfencezett. Föl-tápászkodott, és azt mondta magában:„– Nem is olyan jó gazellának lenni.Inkább majom leszek.”

Tovább sétált, míg egy majomcsapa-tot nem talált. Odakiáltott nekik:

– Én is majom akarok lenni! Játssza-tok velem!

No, több se kellett a haszontalanmajmoknak! Körülvették a kiselefán-tot, ki a fülét cibálta meg, ki a farkát,dögönyözték, csiklandozták, kókusz-dióval hajigálták. Elunta a kiselefánt,sértôdötten odébbállt.

Egyszer csak egy szép, tarka tollú pa-pagáj röppent fel elôtte.

– De most már igazán tudom, mi le-szek! Papagáj akarok lenni! Taníts megengem repülni, hallod-e?

– Megtanítalak én szívesen! – állt ráa csínytevô papagáj.

– Gyere csak utánam!Elvezette a kiselefántot a folyóhoz, a

meredek part szélére. Megállt a magasparton, elrugaszkodott, és felröppent.

– Így kell, ide nézz!– Hiszen ez semmi! – rikkantott a

kiselefánt, és ô is elrúgta magát a part-tól. Belepottyant persze a folyóba.Nagy nehezen kivergôdött a partra,csupa víz volt, csupa hínár, csupaiszap. Azt dörmögte nagy mérgesen:

– Mégiscsak elefánt maradok in-kább!

Aztán elcsörtetett az erdôbe, hogymegkeresse a családját, hátha mégegyszer sétálni hívják.

Afrikai népmese

1csökönyös: makacs, nyakas, konok

60

A CSÖKÖNYÖS KISELEFÁNT

Ôsz van. A ravasz róka azt gondoljamagában:

„A vadkacsák útra készülôdnek. Leme-gyek a folyópartra, fogok egy kacsát.”

A bokrok között odalopakodott, lát-ja: csakugyan egész sereg kacsa gyüle-kezett össze a folyóparton. Egy kisvadkacsa ott álldogált éppen a bokortövében, lábacskájával szárnya alatttollait rendezgeti.

Hopp – a róka elkapja a szárnyát!A vadkacsa nagyot rántott rajta, és

kitépte a szárnyát a róka szájából.Csak a tolla maradt a róka fogai kö-zött.

– Ejnye! – bosszankodik a róka. –Hogy kitépte magát!...

A csapat megriadt, szárnyra kapott,és felrepült.

A kis vadkacsa pedig ott maradt: el-törve a szárnya, kitépve a tolla.

Elrejtôzött a nádasban, jó messzire aparttól.

Korgó gyomorral tért haza a róka.Tél van. A ravasz róka azt gondolta

magában:„Befagytak a vizek. Most már nem

menekülhet elôlem az én vadkacsám:akárhova megy, nyomot hagy a havon,én pedig követem a nyomát.”

Lement a folyó-partra – jól sejtette:az úszó-hártyáslábacskáknyomot hagytaka parti hóban. A vadkacsa megint ott üldögélt a bo-kor tövében. Már kinôtt a tolla.

A közelben forrás bugyogott a földalól, körös-körül megolvasztotta a jeget.Lék támadt a folyón, pára szállt belôle.

A róka rá akarta vetni magát a vadka-csára, de az egy csapásra eltûnt a lék-ben, a jég alatt.

– Ejnye! – mérgelôdik a róka. – Ezmegfulladt!...

Éhesen kullogott haza.Tavasz van. Azt gondolja a ravasz róka:„Olvad a jég a folyón. Elmegyek,

megkeresem a vízbe fúlt vadkacsát.”Leér a folyópartra – a vadkacsa ott

úszkál a vízre hajló bokor alatt; él,semmi baja!

A télen, amikor lebukott a jég alá, atúlsó part mentén kibukkant – ott isvolt egy lék.

Így húzta ki a telet.– Megállj csak! – bosszankodik a ró-

ka. – Várj csak, mindjárt utánad ug-rom a vízbe!...

– Hiába, hiába, hiába! – hápogta avadkacsa.

Felrebbent a folyóról, éselrepült.

A hosszú télben meggyó-gyult a szárnya, és tavasszalúj tollacskái nôttek.

Vitalij Bianki

61

A RAVASZ RÓKA MEG AZ OKOS VADKACSA

Volt a világon egy szegény asszony,annak volt egy kiskakasa. Csak ott ke-resgél-kapirgál a kiskakas a szeméten,egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt.Arra megy a török császár, meglátja akiskakasnál a gyémánt félkrajcárt, aztmondja neki:

– Kiskakas, add nekem a gyémántfélkrajcárodat!

– Nem adom biz én, kell a gazda-asszonyomnak!

De a török császár erôvel is elvettetôle, hazavitte, betette a kincseskamrá-jába. A kiskakas megharagudott, fel-szállott a kerítés tetejére, elkezdett kia-bálni:

– Kukurikú, török császár, add visszaa gyémánt félkrajcárom!

A török császár, csak hogy ne hallja,bement a házba, de akkor meg a kiska-kas az ablakába repült, onnan kiabál-ta:

– Kukurikú, török császár, add visszaa gyémánt félkrajcárom!

– Eredj, te szolgáló, fogd meg azt akiskakast, hogy ne kiabáljon, vesd be-le a kútba!

A szolgáló megfogta, kútba vetette.De a kiskakas csak elkezdi a kútban:

– Szídd fel, begyem a sok vizet, szíddfel, begyem a sok vizet!

Arra a begye mind felszítta a vizet akútból.

A kiskakas megint felszállott a törökcsászár ablakába:

– Kukurikú, török császár, add visszaa gyémánt félkrajcárom!

Megint azt mondja erre a török csá-szár a szolgálójának:

– Eredj, te szolgáló, fogd meg azt akiskakast, vesd bele az égô kemencébe!

A szolgáló megint megfogta a kiska-kast, s az égô kemencébe vetette. De akiskakas megint csak elkezdi:

– Ereszd ki, begyem, a vizet, haddoltsa el a tüzet! Ereszd ki, begyem, avizet, hadd oltsa el a tüzet!

Erre a begye mind kieresztette a vi-zet, eloltotta a tüzet. Akkor megintcsak felszállott az ablakba.

– Kukurikú, török császár, add visszaa gyémánt félkrajcárom!

Még nagyobb méregbe jött erre a tö-rök császár.

– Eredj, te szolgáló, fogd meg azt akiskakast, vesd bele a méhkasba, haddcsípjék agyon a darazsak!

A szolgáló belevetette a kiskakast améhkasba. Ott megint elkezdi akiskakas:

– Szídd fel, begyem, a darázst, szíddfel, begyem, a darázst!

Erre a begye mind felszítta a darázst.Akkor megint felszállott a török csá-szár ablakába.

– Kukurikú, török császár, add visszaa gyémánt félkrajcárom!

Már a török császár nem tudta, mitcsináljon vele.

62

A KISKAKAS GYÉMÁNT FÉLKRAJCÁRJA

– Eredj, te szolgáló, hozd ide azt akiskakast, hadd tegyem ide a bô bu-gyogóm fenekébe!

Akkor a kiskakas megint csak elkezdi:– Ereszd ki, begyem, a darázst, hadd

csípje meg a farát! Ereszd ki begyem, adarázst, hadd csípje meg a farát!

A begye mind kieresztette a darázst,azok jól megcsipkedték a török csá-szár farát. Felugrik erre a török csá-szár.

– Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis-kakast; vigyétek hamar a kincseskam-

rába, hadd keresse meg a maga gyé-mánt félkrajcárját!

Bevitték a kiskakast a kincseskamrá-ba, ott megint elkezdi a maga nótáját:

– Szídd fel, begyem, a sok pénzt;szídd fel begyem, a sok pénzt!

Erre a begye mind felszítta a törökcsászár három kád pénzét. A kiskakashazavitte, odaadta a gazdasszonyának;gazdag asszony lett belôle, még máigis él, ha meg nem halt.

Magyar népmese

63

Messze az Óperenciás-tengeren istúl, egy kis kunyhóban élt egy öreg ha-lász zsörtölôdô feleségével. Egy na-pon szép halat fogott az öreg.

– Eressz el engem, jó ember, hálábólteljesítem minden kívánságod! – ígyszólt a hal, s a jószívû öreg halászvisszaengedte a vízbe, s aznap hal nél-kül ment haza.

Elmondta a feleségének, mi történt atengerparton. Az asszony visszaküldte,hogy kérjen a haltól a kunyhójuk he-lyett egy szép házat.

Elmondta a halász a felesége kíván-ságát a halnak, az meg így felelt rá:

– Menj haza, öreg halász, otthonvár már a szép ház!

Így is történt: mire a halász hazaért,az öreg kunyhó helyén szép ház állott.

Örült az öreg halász a szép háznak,de a felesége új kívánsággal hozako-dott elô:

– Kastélyt kérj nekem a haltól!Újra lement hát a halász a tenger-

partra, és elmondta a halnak az asz-szony új kívánságát. A hal csak azt felelte:

– Kapzsi a te feleséged, de menjcsak haza, már vár a kastély.

Így is lett. Mire a halász haza-ért, a szép ház helyén hatalmaskastély állott.

Ezzel sem elégedettmeg azonban a halászfelesége. Azt vette afejébe, hogy ô király-né akar lenni. Ment aszegény halász, el-mondta a halnak azasszony kívánságát.Erre aztán mérges letta hal. Azt mondta:

– Nemcsak kapzsi,hanem gonosz is a tefeleséged. A másokmunkáján akar ural-kodni, nem érdemelmást, csak kunyhót.

Mire a halász haza-ért, a kastély helyén arégi, rozoga kunyhófogadta.

Magyar népmese

64

A HALÁSZ ÉS A NAGYRAVÁGYÓ FELESÉGE

Egyszer volt, hol nem volt, volt a vilá-gon egy kis madár. Ez a kis madár egy-szer nagyon megunta magát, rászállt egykóróra.

– Kóró, ringass engemet!– Nem ringatom biz én senki kis mada-

rát!A kis madár megharagudott, elrepült.

Amint ment, mendegélt, talált egy kecs-két.

– Kecske, rágd meg a kórót!Kecske nem ment kórórágni, kóró

mégse ringatta a kis madarat. Megintment, mendegélt a kis madár, talált egyfarkast.

– Farkas, edd meg a kecskét!Farkas nem ment kecskeenni, kecske

nem ment kórórágni, kóró mégse ringat-ta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár,talált egy falut.

– Falu, kergesd el a farkast!Falu nem ment farkaskergetni, farkas

nem ment kecskeenni, kecske nem mentkórórágni, kóró mégse ringatta a kis ma-darat.

Megint ment, mendegélt a kis madár,talált egy tüzet.

– Tûz, égesd meg a falut!Tûz nem ment faluégetni, falu nem

ment farkaskergetni, farkas nem mentkecskeenni, kecske nem ment kórórág-ni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár,talált egy vizet.

– Víz, oltsd el a tüzet!Víz nem ment tûzoltani, tûz nem ment

faluégetni, falu nem ment farkaskerget-ni, farkas nem ment kecskeenni, kecskenem ment kórórágni, kóró mégse ringat-ta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár,talált egy bikát.

– Bika, idd fel a vizet!Bika nem ment vizet inni, víz nem

ment tûzoltani, tûz nem ment faluéget-ni, falu nem ment farkaskergetni, farkasnem ment kecskeenni, kecske nem mentkórórágni, kóró mégse ringatta a kis ma-darat.

Megint ment, mendegélt a kis madár,talált egy furkót.

– Furkó, üsd agyon a bikát!Furkó nem ment bikaütni, bika nem

ment vizet inni, víz nem ment tûzoltani,tûz nem ment faluégetni, falu nem mentfarkaskergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske nem ment kórórágni, kórómégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár,talált egy férget.

– Féreg, fúrd ki a furkót!Féreg nem ment furkót fúrni, furkó

nem ment bikaütni, bika nem ment vizetinni, víz nem ment tüzet oltani, tûz nemment faluégetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas nem ment kecskeenni,kecske nem ment kórórágni, kóró mégseringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár,talált egy kakast.

– Kakas, kapd fel a férget!Szalad a kakas, kapja a férget; szalad a

féreg, fúrja a furkót; szalad a furkó, üti abikát; szalad a bika, issza a vizet; szalad avíz, oltja a tüzet; szalad a tûz, égeti a fa-lut; szalad a falu, kergeti a farkast; szalada farkas, eszi a kecskét; szalad a kecske,rágja a kórót; a kóró bezzeg ringatta a kismadarat.

Ha még akkor se ringatta volna, az énmesém is tovább tartott volna.

Arany László

A KÓRÓ ÉS A KIS MADÁR

65

Hol volt, hol nem volt, hetedhét or-szágon meg az Óperenciás-tengerenis túl, volt egyszer egy király. Olyanhatalmas volt, hogy ha messzirôl lát-ták is, reszkettek tôle az emberek,mint a nyárfalevél. Ha prüszkölt, lo-vas emberek vitték hírét az egész or-szágba, aztán aki nem mondta: „AdjIsten egészségére”, az mindjárt halálfia volt.

Mondta ismár min-

denki, csakegy juhász-legény nem

akarta mon-dani sehogy

se. Na, rögtönvitték a királyelé, hogy íté-letet mond-jon rá.

De akárho-gyan paran-

csolta a király, ajuhász mégsem kí-vánta egészségérea prüszkölést. Aztmondta, majd ak-

kor, ha a király neki-adja a lányát!

A királylány szívesen hozzámentvolna a juhászhoz, mert az igen szépvolt. Két csillag ragyogott a szemé-ben. Azonban a király nem akarta alányát hozzáadni. Megparancsolta akatonáinak, hogy vessék a juhászt amedve tömlöcébe. Úgy is tettek. Deamikor meglátta a juhász csillagsze-mét, a lábához feküdt, aztán kezétnyalogatta. Reggel, amikor a strázsabement, a juhásznak semmi bajanem volt: fütyült, dalolt, s a medvetáncolt hozzá. Még a király is csudá-jára ment a dolognak.

De azért most se adta hozzá a lá-nyát, hanem megparancsolta, hogyvigyék a juhászt a sündisznók börtö-nébe. De ezek se bántották, amikor aszemébe néztek. A juhász meg elô-vette a furulyáját. A sündisznók mégreggel is táncoltak, amikor a strázsabelépett.

Megint odahívták a királyt. Nézte,csudálta a dolgot, de azért most se ad-ta hozzá a lányát, hanem azt paran-csolta, hogy vessék egy gödörbe, százéles kasza közé.

No, elvitték és bedobták egy gödör-be, száz éles kasza közé. De most se

66

A CSILLAGSZEMÛ JUHÁSZ

lett semmi baja, mert két szeme világí-tott, aztán estében addig kalimpálód-zott, amíg jó helyre nem esett. Reggelmár ott ült a gödör szélén, és furulyá-zott.

Hát most már belátta a király, hogyígy nem boldogul a juhásszal, azértgondolt egyet. Befogatott a hintóba,és maga elé ültette a juhászt.

– No – azt mondja a király –, nekedadom ezt az ezüsterdôt, ha azt mon-dod: adj Isten egészségére!

– Nem mondom én – azt mondja ajuhász –, ameddig nekem nem adja alányát.

Megint továbbmennek. Egyszer oda-érnek egy gyémánttóhoz.

– No – azt mondja a király –, ezt isneked adom, ha azt mondod: adj Is-ten egészségére!

– Nem mondom én – azt mondja ajuhász –, még most se, csak majd hanekem adja a lányát!

– No, hát legyen a tiéd! – mondja akirály.

Hazamennek, aztán a király mind-járt kihirdette az egész országban,hogy férjhez adja a lányát, aki akar, jöhet vendégségbe. No, lett is lakoda-lom, hét országra szóló!

Az elsô tál éppen tormás hús volt. Atorma nagyon erôs volt, hát a király ak-korát prüszkölt, hogy olyant még soha!

– Adj Isten egészségére, adj Istenegészségére! – kiabálta mindegyre ajuhász, amikor már a többiek el is hall-gattak.

– Jaj, ne mondd már annyit, inkábbneked adom a fele királyságomat is!

Na, mindjárt meg is koronázták ôtis, meg a feleségét is, aztán még mostis uralkodnak, ha meg nem haltak.

Magyar népmese

67

Valamikor régen, mikor még százesz-tendôs kislány voltam, elmentem akerek tóba ibolyázni. Amintszedegettem az ibolyát,egy kecske bújt ki a vízalól. Nekilátott az ibo-lyát legelni elôlem.De mikor meglát-ta a cserfalevelesrokolyámat1, aztkezdte el legelni.Mérgemben ak-korát ütöttem afejére a fûzfa sípom-mal, hogy elrepült. Igenám, de az én cserfaleveles ro-kolyám is a szájában volt, ígyén is repültem vele.

Mikor a nagy óceán fölött repültünk,hirtelen kipottyantam a rokolyámból.Szerencsére egy nagy bálna fejére es-tem. Hogy a hullámok le ne sodorja-nak, belebújtam a bálna orrlyukába.

Az ibolya illata alighanem csiklan-dozta a bálna orrát, mert akkoráttüsszentett, hogy az égig repített, ép-pen egy fecske hátára.

A fecskét megnyergeltem, hátán haza-repültem.

Eresz alatt megpihentem, egy fecs-két megvendégeltem.

Eddig tart a csalimese.Magyar népmese

1rokolya: szoknya

68

CSALIMESE

Jancsi kapált az apjával. Nem köny-nyû dolog a kapálás. Jancsi elfáradt.

Meleg volt. A Maros kutya ott feküdta hûsön, a körtefa alatt.

Jancsi megtörülte a homlokát, és ígyszólt:

– Hej, édesapám, de jó volna, hakutya volnék!

– Hát csak légy – felelt az apja –,próbáld meg!

Jancsi letette a kapát. A Marost el-kergette a körtefa alól, s maga feküdtoda.

Onnan nézte, hogy az apja hogyankapál.

Az idô már délfelé járt. Jancsinak aszeme majd kiesett az éhségtôl.

Végre nagy nehezen megérkezik azebéd. Az apa leteszi a kapát, és odaüla fa alá.

– Lássuk – mondja –, mi a leves!– Bableves – mondja örömmel

Jancsi.– Csitt – szól rá az apja –, a kutya

nem beszélhet.S enni kezd.– Hát én nem kapok? – kérdi

Jancsi.– Hol hallottad azt,

hogy a kutyának le-ves jár? Mondtammár, hallgass, mert tebeálltál kutyának: ku-tyának nincs szava.

Hallgatott Jancsi, de szomorúan.Következett a fôzelék.Abban volt hús is. Az apa megette a

fôzeléket, a húst is. A csontot odadob-ta Jancsinak.

Akkor már Jancsi sírva fakadt.– Nini – mondja az apa –, hát mi ba-

jod?– Édesapám – feleli Jancsi –, nem

kívánok tovább kutya lenni, mert hamég tovább is kutya vagyok, a tésztá-ból se jut.

Így került ki aztán Jancsi a kutya-ságból.

Gárdonyi Géza

69

MEGJÁRTA JANCSI

Volt egyszer egy szegény asszony sannak egy leánya. Olyan szegényekvoltak, mint a templom egere. Mikorettek, mikor nem. Hej, elbúsulja ma-gát a leány. Ô bizony többet nem éhe-zik, elmegy szerencsét próbálni. Na, elis ment, s addig ment, mendegélt, mígegy rengeteg nagy erdôbe ért. Ott azerdôben találkozott egy öreg asszony-nyal. Köszönt neki illendôképpen:

– Adjon Isten jó napot, öreganyám!– Adjon Isten neked is, édös lányom.

Hol jársz itt, ahol a madár sem jár?Elkesergi a lány az ô búját, baját. Azt

mondja rá az öreg asszony:– Sose búsulj, édös lányom. Nesze,

adok neked egy kis fazekacskát. Csakazt kell mondanod: „Fôj, fazekacs-kám!“ – s egyszeribe megtelik kásával.Aztán ha elég volt a kása, csak aztmondjad: „Elég már, fazekacskám!”– s egyszeribe vége a fövésnek.

Megköszönte a leány az ajándékot,hazaszaladt nagy örömmel, s mindjártkipróbálta a fazekacskát.

Csak azt mondta: „Fôj, fazekacskám!“– hát az egyszerre megtelt kásával.

Fôtt, fortyogott a kása, aztán szólt ne-ki: „Elég volt, fazekacskám!” – végevolt a fövésnek.

Bezzeg jó dolguk volt ezután: ehet-tek kását, amennyi csak beléjük fért.

Hanem egyszer mi történt? Az tör-tént, hogy a leány elment hazulról. Azanyja meg közben megéhezett. Szólthát a fazekacskának: „Fôj, fazekacs-kám!” Hiszen fôtt, fortyogott a faze-kacska. Egy szempillantásra megteltkásával, másik szempillantásban ki isfolyt belôle a kása. Mert hogy az asz-szony elfelejtette, hogy mit kell mon-dani, csak folyt a kása. Megtelt vele akonyha, aztán az egész ház. Onnét ki-folyt az udvarra, az udvarról az utcára,s hej, Uram, Teremtôm! Megteltek aházak mind kásával! Még ez sem elég.A házakban sem fért a kása, rettentônagy hegy kerekedett belôle. Na sze-rencse, hogy a leány hazajött, s megál-lította a fazekacskát, különben azegész világ egy nagy-nagy kásahegylett volna.

Itt a vége, fuss el véle!Magyar népmese

70

A KÁSAHEGY

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhétországon is túl, volt egy gazdag, büsz-ke ember. Elküldte egyszer a két kisfi-át a szomszéd faluba a vásárba, hogyvegyenek maguknak egy-egy furulyát.Az ember tudta, hogy egy furulyánaknégy-öt forint az ára, de a gyerekek-nek adott nyolc-nyolc forintot, hogyvegyenek maguknak valami nyalánk-ságot is.

Ment a két fiú nagy büszkén, hogynekik milyen sok pénzük van. Talál-koztak másokkal, szegényebbekkel,akiknek csak egy vagy két forintjukvolt. Vagy éppenséggel egy sem, csakmentek a vásárba nézelôdni. Nagyonnagyra volt vele a két fiú, hogy ônekikmilyen sok pénzük van.

Mikor odaértek a vásárba, megtalál-ták a furulyaáruló embert. Azt kérdi anagyobbik fiú:

– Mit kér egy ilyen furulyáért?Hát az ember adta volna négyért is,

de gondolta, hogy ötöt kér, s aztánegyet elenged. Öt forintot kért.

A fiú nézegette egy kicsit a furulyát,s azt kérdezte az embertôl:

– Ideadja nyolcért?

Az ember nagyot nézett, de gyorsanrámondta:

– Add ide a pénzt!– Az öcsémnek is ad egyet nyolc fo-

rintért?– Add ide a pénzt!Odaadták, megkapták érte a furulyá-

kat, s elkezdték fújni. Odamentek a töb-bi gyerekhez, s dicsekedve mondták:

– Lám, hogy becsaptuk azt az em-bert! Öt forintot kért, s elcsaltuk tôlenyolcért!

Így aztán a hír eljutott haza az apjuk-hoz is. Az szégyellte magát, hogy nekimilyen buta fiai vannak. Máig is élnek,ha meg nem haltak!

Magyar népmese

71

ILLEMKOCKÁKAz étkezés illemszabályai

✿ Étkezés elôtt mindig mosd meg akezedet!

✿ Nyugodtan és egyenesen ülj a he-lyeden! Ne támaszkodj könyököddel azasztalra, és ne hintázz a székeden!

✿ Kívánj jó étvágyat asztaltársaidnak!✿ Ne szürcsöld a levest!✿ Az ételt az evôeszközzel tedd a

szádba! Tele szájjal ne beszélj!

✿ A kést csak vágásra, kenésre hasz-náld!

✿ A csontokat tedd a tányérod szé-lére! A kenyérszeletet ne harapd, ha-nem a tányér fölött törj le belôle aprófalatokat!

✿ Ha végeztél, köszönd meg azételt, de csak akkor állj fel az asztaltól,ha már a többiek is befejezték az étke-zést!

FURULYAVÁSÁR

Hol volt, hol nem volt, volt egyszeregy szegény ember meg a felesége.Szerették, megértették egymást, de anagy szegénység miatt néha azértösszezördültek.

Egyszer az asszony elôbb ért haza amezôrôl, mint a férje, és azon törte afejét, mit fôzzön vacsorára. Végül egykis leveshez tett föl vizet. Arra gondoltközben, hogy miért is olyan szegé-nyek, miért nem tudja egyszer meg-lepni az urát egy jó vacsorával.

Amint ezt gondolta, hát egy tündérszállt eléje. A tündér így szólt:

– Nem bánom, legyen három kíván-ságod, majd meglátom, mennyi eszedlesz magadhoz.

Azzal el is tûnt, ahogyan jött.Az asszony hitt is meg nem is a szemé-

nek és a fülének, de azért az elsô kíván-ság már megszületett a fejében. Egy szálkolbászt kívánt. Abban a pillanatbanmár szállt is le a kéménybôl egy lábas,benne a szép szál kolbász. Oda kellettcsak tenni a tûz fölé a lábast.

Mikor az ember hazaért, nagyon el-csodálkozott. Az asszony elmondta,

mi történt, hát mindjárt elkezdtek ta-nakodni, mi legyen még a két kíván-ság. Az ember lovat, tinót, malacotakart, az asszony meg mást. Nem tud-tak megegyezni. Csak vitáztak, minthaéhesek sem lettek volna.

Az ember rá akart gyújtani, tömködtea pipáját, nyúlt a parázsért, de olyanügyetlenül csinálta, hogy feldöntötte alábast a kolbásszal.

Megijedt az asszony, kapkodott,hogy kirántsa a kolbászt a tûzbôl, ésszidta az urát:

– Nôtt volna inkább az orrodra,mint a tûzbe fordítod ezt a kolbászt!

Na hiszen, ez kellett csak! A kolbászmár ott is lógott az ember orrán, leegészen a térdéig.

Megijedt a szegény asszony, próbál-ta, hogy leszakítja a kolbászt a férje or-ráról, de az úgy odanôtt, hogy le nemlehetett szakítani azt onnan.

– Majd levágjuk – mondta az asszony.– De én nem engedem – feleselt az

ember –, most már, ha így van, kíván-juk vissza a lábasba, s aztán kész!

– De hát a tinó, a ló meg a malac! –így az asszony.

Az ember erre azt felelte:– De hát ilyen bajusszal csak nem

járhatok, te se csókolsz meg, ha kol-bász lóg le az orromról!

Na, végül csakugyan az lett a harma-dik kívánság, hogy a kolbász menjenvissza a lábasba.

Most már vacsorához láthattak, denem nagyon ízlett szegényeknek a jófalat. Még mindig azon zsörtölôdtek,ki volt az oka, hogy ezután is már csakolyan szegények lesznek, mint voltak.

Magyar népmese

A HÁROM KÍVÁNSÁG

72

Két koma elhatározta, hogy vacsorá-ra pecsenyét eszik. Vettek a mészáros-nál egy nagy darab húst, és megsütöt-ték. Lett belôle három kiló pecsenye.Letették a pincébe, s elmentek borért.Mire megjöttek, s nagy vidáman asz-talhoz akartak ülni, a pecsenye eltûnt.

– Hova lehetett? – töprengett Frisskoma.

– Hova? Ugyan hova? – visszhangoz-ta a másik.

Ahogy ilyenformán a fejüket törték,elôsompolygott a macska.

– Az ette meg! – mutatott rá Friss ko-ma. – Látom a lomha járásán.

– Megmérjük! – mondta Okos koma.Csakugyan megmérték, s a macska

éppen három kilót nyomott.– No – szólalt meg Friss koma –, a

pecsenye hát megvolna.– Meg – hagyta rá Okos koma –, de

hol a macska?Kolozsvári Grandpierre Emil

73

A PECSENYE

Történt egyszer, hogy Mátyás királyegy rengeteg erdôben vadászott. Dél-tájban, amíg a szakács az ebédet készí-tette, Mátyás vadat ûzve elszakadt tár-saitól, és eltévedt. Hiába kereste a töb-bieket, egészen belefáradt a bolyon-gásba, míg végre egy pislogó fény ma-gányosan álló, barátságos kunyhóhozirányította.

No, gondolta, itt szállást kérek éjsza-kára. Egy öreg anyóka nyitott ajtót.

– Adjon Isten jó estét, édes öreg-anyám! – köszönt rá a király. – Eltéved-tem, sehogy sem találom a társaimat.

– Adjon Isten neked is jó estét, édesfiam! – fogadta barátságosan az anyóka.– Ha világosban nem találtad, a sötét-ben még úgy sem leled az utat. Itt egylóca, ezen elalhatsz reggelig. De va-csorát nem tudok adni!

Az anyóka, látva, hogy vendégénekszeme csak úgy kopog az éhségtôl,egyetlen tyúkocskáját levágta, megko-pasztotta, és finom levest fôzött belôle.Megmelegedett Mátyás szíve, amikor azanyóka eléje tette a párolgó, jóízû le-

vest. Megszámlálta, hány aranyló zsír-csepp gyöngyözik a tetején, és így szólt:

– Tudd meg, öreganyám, én Mátyáskirály vagyok. Szeretném meghálálni,hogy betévedt vendéged kedvéértegyetlen tyúkocskádat feláldoztad.Annyi aranyat kapsz tôlem, ahány zsír-csepp sárgállik a levesed tetején!

– Ó, fiam, ne haragudj rám, hogynem ismertelek fel, és királyhoz illôenmeg sem tiszteltelek!

Mátyás elôvette erszényét, és híjanélkül kiszámolta az anyóka asztaláraaz ígért aranyakat. Épp ekkor toppan-tak be a király vadászai.

– Jaj, királyunk, az egész erdôt bejár-tuk, egész éjjel kerestünk! Hogy ag-gódtunk érted!

Közben meglátták az asztalon a halomaranyat, és Mátyás elmesélte nekik, mi-ért kapta az anyóka a gazdag jutalmat.

– No – gondolta magában a királyszakácsa –, fôzök én olyan zsíros le-vest, hogy nem gyôzi nekem kiszámol-ni az aranyakat a kincseskamrájából!

Visszatérve a palotába a szakács mármásnap elkészítette a tyúkhúslevest.Ahogy feltálalta, Mátyás azon nyom-ban kitalálta, hogy honnan fúj a szél,és éktelen haragra gerjedt:

– Te szakács! Elrontottad a levest,ehetetlen, csupa zsír az egész! Mehetsz,amerre látsz! – mondta.

Lógó orral hagyta ott az udvart a sza-kács, aki sok aranyat akart, de semmitnem kapott.

Magyar népmese

74

MÁTYÁST MEGVENDÉGELIK

Mátyás király útra készülôdött. Meg-kérdezte hát udvari csillagászát, mi-lyen idô várható. A csillagász elôvettea látcsövét, vizsgálódott valamelyest aderült égen, aztán így szólt:

– A Nap sugarának rezgése, a felhôkperemének színe mind azt mutatja,hogy szép idô lesz.

A király annyira bízott a csillagászá-ban, hogy még kabátot sem vitt magá-val, hiába szidta a felesége.

Ahogy mentek, egy rétre értek. Azona réten egy juhász legeltette a nyáját.Mikor a szamár meglátta a díszes kísé-retet, hátracsapta a fülét, és harsányanhármat ordított.

– Mit hirdet a szamarad? –kérdezte tréfásan a király a ju-hászt.

– Amikor ilyenformán ordít,mindig esô lesz – felelte a juhász.

Mátyás a csillagászhoz fordult:– Hallod-e te nagy tudós, most

is azt mondod, hogy szép idôlesz?

A csillagász megint elôvettea látcsövét, vizsgálódott körös-körül az ég alján, s így szólt:

– A levegô remegése, a fa-levelek csillogása, vala-mint a barázdabillege-tôk billegése mind aztmutatja, hogy szépidô lesz.

Óvta a juhász a ki-rályt, forduljon visz-sza, különben meg-ázik. De a király nemhallgatott rá. Nem halad-tak egy fél órát sem, nyakuk-

ba zúdult egy kiadós nyári zápor. Má-tyás akkorát tüsszentett, majd levált azorra. Pedig szép, nagy orra volt, kárlett volna érte. Aztán kimondta az íté-letet:

– A csillagász szamár, a szamár csil-lagász.

Meg is vette a szamarat a juhásztól,és soha útra nem kelt anélkül, hogyvéleményét az idôjárásról meg ne tu-dakolta volna.

Magyar népmonda

75

AZ IDÔJÓS

Egyszer volt, hol nem volt, volt egymolnárnak egy takaros, okos leánya.Olyan okos volt, hogy hetedhét or-szágra elment a híre. Meghallja ezt akirály. Odaizen, hogy van neki a padlá-sán százesztendôs kendere, fonja megazt aranyfonálnak.

A leány erre visszaizen, hogy van ne-kik egy százesztendôs sövénykeríté-sük. Csináltasson a király abból arany-orsót, akkor szívesen megfonja azaranyfonalat. Mert azt csak nem kíván-hatja a király, hogy a drága aranyfona-lat haszontalan faorsón fonja meg.

Tetszett a királynak a felelet. Megintizen a leánynak. Van neki a padlásonegy lyukas korsója, foltozza meg, hatudja.

Megint visszaizen a leány, hogy for-díttassa ki a király a korsót. Mert az

öregapja se hallott olyat, hogy a színé-rôl foldoztak volna meg valamit.

Ez a felelet még jobban megtetszett akirálynak. Most meg már azt izente,hogy menjen el a leány ôhozzá. Demenjen is, meg ne is, köszönjön is megne is, vigyen ajándékot is, meg ne is.

Erre a leány elkérte az apjától a sza-marát. Felült a hátára, úgy ment a ki-rály elébe. Otthon egy galambot meg-fogott, két szita közé tette, és elvittemagával.

Mikor aztán a király elébe ért, egy szótsem szólt, hanem meghajtotta magát,aztán a galambot a szita közül elrepítet-te. Így aztán ment is, nem is; köszönt is,nem is; vitt is ajándékot, nem is.

A király úgy megszerette az okos le-ányt, hogy mindjárt elvette feleségül.

Magyar népmese

76

AZ OKOS LEÁNY

Volt egyszer egy pásztorfiú. Olyanokos volt, hogy még a királyhoz is el-jutott a híre.

Hívatta a király, és azt mondta neki:– Válaszolj három kérdésemre! Ha

megállod a próbát, fiammá fogadlak,örökösömmé teszlek. Elôször ismondd meg nekem, hány csepp vízvan a tengerben!

A fiú így válaszolt:– Uram királyom, csak arra kérlek,

állítsd meg a világ minden folyóját. Nehordjanak több vizet a tengerbe, mígmeg nem számolom, hány csepp vanbenne.

Tetszett a királynak a válasz. Adta isfel mindjárt a következô kérdést:

– Meg tudod-e mondani, hány csil-lag van az égen?

A fiú erre egy ív papirost kért. Tele-pötyögtette parányi fekete pontokkal.

Káprázott tôle a szeme, aki látta. Oda-adta a királynak:

– Ennyi. Csak épp össze kell számol-ni.

A király ezzel a válasszal is meg voltelégedve. Feltette a harmadik kér-dést is:

– Még csak azt mondd meg, haolyan okos vagy, hány percbôl áll azörökkévalóság!

A pásztorfiú kimutatott az ablakon:– Ott az a nagy hegy. Minden száza-

dik esztendôben rászáll egy kismadár.Hozzáfeni a csôrét. Mikorra az egészhegyet elkoptatja, akkor telik le az el-sô perc az örökkévalóságból.

A királynak tátva marad a szája.– Megálltad a próbát – szólt végre,

mikor magához tért az ámulatból. S azokos pásztorfiút királyfivá tette.

Grimm testvérek

AZ OKOS PÁSZTORFIÚ

77

Hol volt, hol nem volt, hetedhét or-szágon túl, ahol a kis kurta farkú malactúr, volt egyszer egy szegény ember, an-nak felesége és három leánya. Egyebüksem volt a világon, mint egy kis mala-cuk, no, hanem azt dajkálták is ám! Jókövérre meghizlalták, hogy majd kire-pedt. No, hogy kárba ne menjen a ma-lacuk, leölték, megperzselték, szalon-náját, húsát, kolbászát a füstre tették, sa télen át szép lassacskánmeg is ették. Tavasszal amalacból nem volt egyéb,csak a kis gömböc.Mondta egyszer a szegény asszonyaz idôsebb leányá-nak:

– Eredj, leányom,menj fel a padlásra,s hozd le a kis göm-böcöt.

Felmegy a leány,le akarja venni a kisgömböcöt, de ahogy hoz-zányúl, csak megszólal a gömböc:

– Mit akarsz, hé, meg akarsz enni?Majd megeszlek én! – s azzal hamm! –bekapta.

A szegény asszony nem tudta elgon-dolni, hogy hol marad olyan sokáig aleánya, küldi a középsôt, menjen anénje után, hozzák már azt a gömbö-cöt. Felmegy a leány, de ez is éppenúgy járt, mint a nénje: a kis gömböchamm! – bekapta.

Hej, mérgelôdött a szegény asszony!Hogy ô még ilyet nem látott, hogyilyen sokáig odamaradjanak amiatt ahaszontalan kis gömböc miatt.

– Eredj, leányom – mondja a legki-sebb leánynak –, szólj a nénéidnek,hogy hozzák már a gömböcöt, merthátrafordítom a sarkukat!

Felmegy a kislány nagy sebesen, no deha felment, nem is jött vissza: a kis göm-böc ôt is hamm! – bekapta.

Várja, várja a szegény asszony a leányait,de hiába várja.

– No ’iszen, megálljatok, majd lehoz-lak én titeket gömböcöstül, mindenestül!

Felszaladt a létrán nagy haraggal, node ha felszaladt, ott is maradott, a kis

gömböc ôt is hamm! – bekapta, hogyaz orra hegye sem látszott ki.

Jön haza a szegény ember, hátnincs se asszony, sevacsora. Keresi, kia-bálja: „Hé, asszony,

hé, hol vagy, merre let-tél?” Kiabálta a leányait, hí-

rük-poruk sem volt. Benézettaz ágy alá, a kályha mögé, fel-

kajtatott minden zeget-zugot,nem voltak sehol. Aztán felment a

padlásra, hátha ott vannak. Ott meglát-ja a kis gömböcöt. Gondolja magában,majd segít magán, levágja a kis gömbö-cöt, s lesz vacsora, ha nincs is itthon azasszony. De ahogy odament, a kis göm-böc mérgesen rákiáltott:

– Mit, te is meg akarsz enni? Abbólnem lesz semmi! – s hamm! – bekaptaa szegény embert is.

No, hát az Isten csudája volt eddigis, hogy a kis gömböc le nem szaka-dott; négyet még csak elbírt valahogy,de mikor a szegény embert is bekapta,puff, leszakadt, s leesett.

Aztán elkezdett gurulni, legurult a

78

A KIS GÖMBÖC

79

létrán, ki az udvarra,az udvarból ki az utcá-ra, ottan utolért egysereg kapás embert, sasszonyt, s azokat isbekapta. Továbbgu-rult, ki az országútra,ott szembejött veleegy regiment katona,azt is bekapta. Még ezsem volt elég a telhe-tetlen gömböcnek.Gurult tovább, s az útszélén bekapott egykondásfiút, aki éppenjavában ette a paprikásszalonnát.

No, hanem a kondásfiúval megjárta. Egy jó hegyes fanye-lû bicska volt a kondásfiúnál, s amikor éppen bekapta, a késmegakadott a szájában, végighasította. Egymás után ömlöt-tek ki a katonák, a kapás emberek, a szegény ember s afelesége meg a három leánya. Aztán futott mindenki,

amerre látott. Otthagyták az árok széléna kirepedt kis gömböcöt.

Ha a kis gömböc ki nem repedtvolna, az én mesém is tovább

tartott volna.

Benedek Elek

EGY SZEM BORSÓT ÜLTETTEM

– Egy szem borsót ültettem,megette a kis madár.– Hol az a kis madár?– Elbújt a nagy fûbe’.– Hol az a nagy fû?– Levágta a nagy kasza.– Hol az a nagy kasza?– Kert felé van akasztva.– Hol az a nagy kert?– Elégette a nagy tûz.– Hol az a nagy tûz?– Eloltotta a nagy víz.– Hol az a nagy víz?– Megitta a kis bika.– Hol az a kis bika?– Levágta a nagy fejsze.– Hol az a nagy fejsze?– Sarokba’ a helye,kuporodj melléje!

Népköltés

EGY, ÉRIK A MEGGY

Egy, érik a meggy,kettô, feneketlen teknô,három, majd haza várom,négy, biz oda nem mégy,öt, esik a köd,hat, hasad a pad,hét, múlik a hét,nyolc, kenderkóc,kilenc, kis Ferenc,tíz, tiszta víz,tizenegy, áldomás,tizenkettô, vak Tamás, tizenhárom vasas járom,a nyakadat belezárom,tizennégy, dongólégy,tizenöt, idejött,tizenhat, elszaladt,tizenhét, tíz meg hét,tizennyolc, magas a polc,tizenkilenc, iszik Ferenc,húsz, csirkezúz,búzát, rozsot összezúz.

Népköltés

EGY, KETTÔ, HÁROM, NÉGY

– Egy, kettô, három, négy,te kis leány, hova mégy?– Zöld erdôbe virágért.– Minek az a virág?– Szitát kötögetni.– Minek az a szita?– Tejet szûrögetni.– Minek az a tej?– Vajat köpülgetni.– Minek az a vaj?– Aranykocsit kenegetni.– Minek az az aranykocsi?– Márványkövet hordogatni.– Minek az a márványkô?– Kis palotát építeni.– Minek az a kis palota?– Sok szép játszó gyermeketbeleültetgetni!

Népköltés

A TÍZÉVES ROHAN

A tízéves rohan,a húszéves szalad,a harmincéves siet,a negyvenéves halad,az ötvenéves ballag,a hatvanéves baktat,a hetvenéves meg-megáll,a nyolcvanéves botorkál,a kilencvenéves alig áll, alig él,a százéves, ha megéri,bizony csak üldögél.

Népköltés

HÉTFÔN HEVERÜNK

Hétfôn heverünk,kedden keverünk,szerdán szemelünk,csütörtökön csücsülünk,pénteken pipálunk,szombaton szitálunk,vasárnap titeketvendégségbe várunk.

Népköltés80

FELELGETÔK, SOROLÓK

81

IV. FEJEZET

OTTHON, CSALÁD, SZERETET

Gyermekük én vagyok,ugrálok, táncolok,mint a nap sugára,szüleim mosolyacirógat, rám ragyog.

Népköltés

Este jó, este jó,este mégis jó.

Apa mosdik, anya fôz,együtt lenni jó.

Ég a tûz, a fazékvíznótát fütyül,

bogárkarika foroga lámpa körül.

A táncuk karikás,mint a koszorú,

meg is hal egy kis bogár:mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc,táncol a plafon,

el is érem már talán,olyan alacsony.

De az ágy meg a székmesszire szalad,

mint a füst, elszállnak afekete falak.

Nem félek,de azértsírni akarok,

szállok én is, mint a füst,mert könnyû vagyok...

Ki emel, ki emel,ringat engemet?

Kinyitnám még a szemem,de már nem lehet...

Elolvadt a világ,de a közepén

anya ül és ott ülökaz ölében én.

Zelk Zoltán

82

ESTE JÓ, ESTE JÓ

A CSALÁDRÓL„Én jónak tartom, hogy mindenki-

nek van családja. Azt jelenti a családszó, hogy több személybôl áll: apuká-ból, anyukából és gyerekekbôl. Min-den gyerek szereti a szüleit, és min-den szülô szereti a gyerekeit. Az isko-lából minden gyerek hazavágyik. Elô-ször is azért, mert éhes, aztán megazért is, mert hiányoznak a szülôk.”

„Én valahogy a családot szeretem alegjobban, mert az összes többi emberidegen. De én az anyukámat szeretema legjobban, mert ô hozott a világra.”

ANYURÓL„Életemben elôször anyukámat is-

mertem meg. Aztán valami nagy ár-nyék jelent meg, hát ez volt az énapukám. Majd jött a közösség, azóvoda meg az iskola, aztán nagyobblettem, és megismerkedtem az egészvilággal.”

„Anyu melengetett, mikor kicsi vol-tam. Én nagyon kedvesnek, aranyos-nak és jószívûnek találom anyucit. A szeme éjjeli csillag. A szíve, mint a tûz.”

„Az anyukám ha hazajön, akkor min-dig elkezd dolgozni. Sokat fôz, mos,takarít. Nincs olyan nap, amikor nemdolgozik. Mindig fáradt.”

APURÓL„Az apa örömet, boldogságot jelent.

Az apa egy férfi, akinek gyereke van.Az apa attól fogva apa, mikortól meg-születik a gyereke. Az apa pénzt keres,gondoskodik a családról.”

„Az apa a családban sokat számít,mert ô erôs és sok mindenhez ért. Ôtudja kicserélni a villanykörtét. Sokatdolgozik.”

„Az apa jelenti az erôt, a védelme-zôt, az igazi férfit. Én szeretem, és ô isszeret engem.”

„Én csak annyit tudok mondani,hogy az apa nagyon sokat jelent.”

Sok hasonló, kedves és ôszinte val-lomást olvashattok még a Mi mond-tuk... Anyuról és a Mi mondtuk... Apu-ról címû könyvbôl.

83

MI MONDTUK...(részletek)

A konyhában duruzsolt a tûz, züm-mögve forrt a víz, és rotyogott a jó va-csora: paprikás krumpli. A háromgyerek ott lábatlankodott1 a tûzhelykörül. Boldog várakozással szimatol-tak az étel párájába, s füleltek az ajtófelé. Nemsokára hazaérkezik a Papa,belép teljes fényességében. Mert aPapán minden fénylett a gyárban rá-rakódott zsiradéktól és faggyútól2. Ci-pôje, a cipôbe fûzött vastag spárga3,nadrágja, a térdére öltött védôfolttal,de még a sapkája is úgy át volt itatva,hogy ki lehetett volna olvasztani,mint a szalonnát.

Ezen a szombaton az idô múlt, a Pa-pa késett. Mama aggódva nézett a ke-rek bádogórára, amely fejjel lefelé ter-peszkedett egy pohárban, a konyha-

szekrény tetején. Furcsa óra volt, csakakkor járt, ha égnek állt a két sárgarézlábacskája...

Vacsora után a Mama hokedlire4 tet-te a kisteknôt5, s belezúdította a melegvizet. Kezdôdött a vidám szombat estipancsolás. Elôször Attilát fürdettemeg. A kisfiú aprókat sikongott, éseszeveszett örömmel paskolta a vizet.

Fürdés után a három gyerek méghancúrozott az ágyban, majd elalud-tak. Csönd lett. Kinn havas és sötét,bent meleg és párás csönd.

József Jolán

1lábatlankodik: ténfereg, sündörög, útban van2faggyú: kérôdzô állatok zsírja3spárga: madzag, zsineg4hokedli: támla nélküli négylábú konyhaszék5teknô: fatörzsbôl készített vályúszerû eszköz

84

A CSALÁD(részlet)

József Attila családja

Ej mi a kô! tyúkanyó, kendA szobában lakik itt bent?Lám, csak jó az Isten, jót ád,Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,Még a ládára is fölszáll,Eszébe jut, kotkodákol,S nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!Mint a galambot, etetik.Válogat a kendermagban,A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hátJól megbecsûlje kend magát,Iparkodjék, ne legyen ámTojás szûkében az anyám.

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,Hadd beszélek mostan veled,Régi cseléd vagy a háznál,Mindig emberûl szolgáltál.

Ezután is jó légy, Morzsa,Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,Élj a tyúkkal barátságba’...Anyám egyetlen jószága.

Petôfi Sándor

85

ANYÁM TYÚKJA

Két asszony vizet húzott a kútból.Késôbb odajött hozzájuk egy harma-dik asszony. Öregapó pedig leült a kö-zelben egy kôre pihenni. A két asz-szony így dicsekedett egymásnak:

– Az én fiam olyan ügyes és erôs,hogy senki sem léphet a nyomába.

– Az enyém meg úgy énekel, mint acsalogány. Senkinek sincs olyan hang-ja – mondja a másik.

A harmadik csak hallgat.– Hát te nem mondasz semmit a fi-

adról? – kérdezik az asszonyok.– Mit mondjak? Nincs rajta semmi

különös.Fogják az asszonyok a teli vedret1, és

elindulnak. Az öregember követi ôket.Mennek az asszonyok, meg-megáll-nak. Fáj a kezük, kiloccsan a víz, húz-za a hátukat a veder.

Három fiú vidáman szalad velükszembe.

Egyik bukfencezik, cigánykerekethány, nagyon tetszik az asszonyoknak.

A másik úgy dalol, mint a csalogány,hallgatják is az asszonyok.

A harmadik az anyjához fut, fogja akét nehéz vedret és viszi.

Kérdik az asszonyok az öregembert:– No, mit szól hozzá? Milyenek a fia-

ink?– Aztán hol vannak azok a fiúk? Mert

én csak egy olyan fiút látok, aki anyjá-nak igaz gyereke.

Oszejeva1veder: vödör

86

A FIÚK

Madzagra kötve egy kulcs. A kulcs pe-dig azért van madzagon és Zelma nya-kában, mert másképp mindig elveszte-né. Nem tudna bemenni a lakásukba,és fagyoskodhatna kint az ajtó elôtt.

Egyszer hazakísértem. Zelma elmesél-te, hogy a kulcs nagyon fontos, mert amamája a gyárban dolgozik. És az anyu-kája már sosincs otthon, amikor ô föl-ébred. Ezért Zelmának mindig otthagyegy cédulát az asztalon, hogy mit csinál-jon, ha fölébred. Mosakodjon meg, reg-gelizzen, és üljön le tanulni. Senkit bene engedjen. Ha csöngetnek, szóljonki, hogy ki az, és csak annak nyisson aj-tót, akinek megismeri a hangját. Más-nak ne.

Zelma elôtt mindig ott áll a csörgôóraaz asztalon, hogy tudja, mikor kell nekiebédelni, és mikor kell neki az iskolábaindulni. És akkor sincs mindig otthon amamája, amikor Zelma hazaér az iskolá-ból. És ha nem volna a kulcs a madza-gon a nyakában, fagyoskodhatna kint azajtó elôtt.

Gyöngyi megkérdezte egyszer tôle,hogy miért nem aranyláncra köti a kul-csát.

– Mert így jobb – mondta Zelma.– De úgy szebb volna – válaszolta

Gyöngyi.– Igen, de az aranylánc elszakadna,

és elveszne a kulcs – mondta Zelma.– Miért nem szakad el az én aranylán-

com? – kérdezte Gyöngyi.Erre Zelma nem tudott mit válaszolni.– A madzag csúnya – mondta Gyön-

gyi.– Ha csúnya, ne nézz rá – válaszolta

Zelma.

Zelma madzagja nem dísz, ezértmindig elrejti a blúzában. De sokszorelôbújik onnan. Bandi meg is rántottaegyszer, úgy, hogy fájt.

Gyöngyi nyakláncát senki sem merimegrántani, mert az aranyból van. Ésaz biztos elszakadna. És biztos nagyondrága.

Németh István

87

MI VAN ZELMA NYAKÁBAN?

Zsuzsi szépen növekedett, láttamanyukámon. Persze jó kis dolga vananyukám hasában, csak szunyókál, hall-gatja a szíve dobogását. Sokat rugdaló-zik. Anyukám megmutatta. Odatehettema tenyerem a hasára, és éreztem Zsuzsitalpacskáját. Kicsit meg is csiklandoz-tam, de nem szólt semmit. Persze a bu-rok megvédi ôt mindentôl: tudtam én!

Anyukámmal megbeszéltük, hogymajd együtt szoptatunk. Ô leül a fotel-ba, és az egyik karjára veszi Zsuzsit. Énmellé ülök, és a másik karjára hajtom

a fejem. És együtt figyeljük Zsuzsit. A kisbabákon naponta látható egy-egyújdonság. Rajtam kettô is volt napon-ta, így mondta anyukám.

Apukám kitapétázta a gyerekszobát,mert én nagyon telefirkáltam, amikorkicsi voltam. Azért is jó, hogy mosttiszta lett a fal, mert legalább Zsuzsi isfirkálhat rá, majd ha megszületik.

Egyszer csak jelentkezett. Pont éjjel ju-tott eszébe! Várhatott volna reggelig!Apukám bevitte anyukámat a kórházbataxival. Bebújtam anyukám ágyába, és afejemre húztam a takarót. Jó anyu-szagavolt. Kár, hogy elfelejtettem megkérdez-ni, fáj-e a gyerekszületés. Amikor meg-szólalt a telefon, kiugrottam az ágyból.Engem hívtak. Anyukám volt a vonal túl-só végén, és a kettônk titka volt, amitmesélt a kistestvéremrôl. Annyira szorí-tottam a kagylót, hogy megizzadt a te-nyerem. Folyton törölgettem a pizsa-mámba. Anyukám azt mondta, telefonál-jam meg a nagymamáéknak az újságot.

– Halló! 2357-962? Mama! Figyeljcsak! Azt akarom mondani... megszü-letett a Zsuzsi. És fiú!

Nagy Katalin

88

NAGYON KIS FIÚK DALA

Anya kezét fogni jó,száraz és meleg.

Kerül árok és gödör,ha vele megyek.

Anya kezét fogni jó,hogyha kutya jön,

anya kicsit mosolyog,a kutya köszön.

Anya kezét fogni jó,hogyha hull a hó.

Egy szavára elkerülminden hógolyó.

Kék köténye az öböl,én meg a hajó.

Hajózik a képzelet,alszik a hajó.

Károlyi Amy

VICCES EZ A ZSUZSI

A reggeli szertartás1 csodálatos volt.Én az ajtóban álltam, apám a fürdô-szoba nagy ovális2 tükre elôtt. Hatal-mas alak, felsôtestén nem volt sem-mi. Megnézte az arcát a tükörben, az-tán elôvett egy óriási pamacsot. Egytubusból fehér kis kígyót nyomott azujjára, elkente az arcán. Most kezdô-dik a játék – gondoltam. Kezdôdöttis. A pamacsot a csap alá tartotta, ésaz arcát kezdte dörzsölni vele. Nagyfehér habot vert, az egész arcát be-födte.

– Na, csináljunk bohócot – fordultakkor felém apám. Aztán én a mutató-ujjammal kihúztam a száját, letöröl-tem a habot a barkója3 mellôl. Apámnevetett. Vonásokat húztam fehér hab-bal az arcára. Ô meg szónokolt4:

– Figyelem! Figyelem! Itt látható ameztelen bohóc. A nagy bohóc, min-den idôk legnagyobb fehér bohóca!Szája piros, füle nagy, olyan, mint egytengernagy.

– Elvarázsoltam a szobát – mondta.– Most úszunk a nagy tengeren. Balrólhatalmas hullámok úsznak felénk, so-dorják a hajót.

Belebukott a mosdóba, mintha nagymélységeket mért volna.

– Süllyedünk! Vigyázat! Kapaszkodjaz ajtófélfába! Érzed, hogy imbolyog?

Bizony, éreztem. Éreztem, hogy el-dôl az egész szoba, süllyedünk.

– Kapaszkodj, na! Vigyázat! Süllye-dünk! Nagy fehér bohócok utaznak ahajón. Nehogy a kezükbe kerülj! – éselkezdett kergetni. Futottunk. Tud-tam, hogy az apám, de hátha mégis...

Mégiscsak az a veszélyes fehér bohóc,aki megfog engem.

– Segítség, segítség! – ordítottam.Apám aztán visszament a fürdôszo-

bába, megborotválkozott, lemosta ahabot.

Az óvodában unalmas volt a játékehhez képest. Sorba álltunk, ettünk,lefeküdtünk. Közben az óvó nénimegkérdezte tôlem, ki az én apám.

– Bohóc – mondtam – Nagy fehérbohóc...

A gyerekek nevettek...– A te édesapád, úgy tudom... – és

megnézett egy nagy könyvet, minthaaz a nagy könyv tudhatná, ki nekem azapám... – Igen. Hajómérnök. Mi len-ne, ha mindenki mást mondana, mintaz igazság?

Ráhagytam. Úgysem érti!...Tudtam, hogy reggel újra kezdjük...Fogalmatok sincs, hogy mi ketten...hogy mi ketten...

Gyurkovics Tibor

1szertartás: hagyományos cselekedet2ovális: tojásformához hasonlítható3barkó: a fül mellett lefele nyúló, keskeny, rövidre

nyírt szakáll4szónokol: beszédet mond

89

A NAGY FEHÉR BOHÓC(részlet)

Amikor megszülettem, apukám haza-vitt bennünket a kórházból. Csak elôbbmég behozott egy hatalmas virágcsok-rot. Anyukámnak adta. De az ô kezébenmár én voltam és a kisbôrönd, a babake-lengyével. Apukám átvett engem. És rög-tön a fejemre húzott egy sapkát. Még so-se volt sapka a fejemen, és nagyon utál-tam, hogy most van. De nem tudtam le-venni, mert még nem azt fogtam megamit akartam, hanem ami éppen sike-rült. Például a fülemet. Jól megfogtam,megmarkoltam, és már sírtam is miatta.

Apukám csodálkozott. Anyukám le-vette a sapkát, ô megérti, amit sírok.Amikor hazaértünk, apukám kisegítet-te a taxiból anyukámat és a virágot.Anyukám meg kivett engem.

A lakásban letettek a kiságyamra.Anyukám azt mondta, most tisztábatesz, mert hátha bepisiltem. Én bizto-

san tudtam, hogy igen, csak nem szól-tam. Minden apróságért nem sírok!De azért nagyon örültem, amikor ki-bontott a pólyából. Nyújtózkodtam,nyújtózkodtam... Fázni kezdtem. Holvan már az a jó kis száraz pelenka?

– Hol van a száraz pelenka? – kér-dezte anyukám is.

És apukám rögtön tudta, hogy a ta-xiban maradt a kisbôröndben. Márisindult az üzletbe újért. Anyukám elso-rolta, mi minden tartozik a babakelen-gyéhez. Le is rajzolta, hátha az önki-szolgáló boltba megy apukám.

Addigra éppen megérkezett a taxiso-fôr. Hozta vissza a kisbôröndöt.

Én közben már újra bepisiltem. El-kezdtem csuklani. Anyukám kicsit meg-ijedt. Apukám is. A taxisofôr ajánlotta,hogy takarják már be azt a gyereket.

Nagy Katalin

90

Nô, nô, nô, kisdedecske,gyönyörû gyöngyöcske.Rózsafa bölcsôd legyen,feküdj benne csöndesen.Lepedôd a szivárvány,pipi-pipi, pici lány.S körülötted ékesenaranypára reszkessen.Diófalomb takarjon,hulló csillag csókoljon,szelíd szellô neveljen,liliomszál öleljen.Selyemszál simogasson,öröm pirosítson.Hím pillangó hímezzen,selyembogár öltöztessen,a verôfény melegítsen.

Népköltés

NÔ, NÔ, NÔ, KISDEDECSKE

KETTÔNK TITKA

– Jó éjszakát! – mondta apu.– Jó éjszakát! – mondtam én –, de

kérlek, hagyd égve a villanyt!– Alváshoz nem kell villany. Sokkal

nyugodtabban pihensz sötétben.– De kérlek szépen, hagyd égve a vil-

lanyt!– Csak nem félsz a sötétben?– Nem félek.

– Nincs mitôl. Sötétben a szobaugyanaz marad, ami világosban volt.Ugyanott van az asztal, a szék, a mac-kó, a tanulóasztalod, a könyveid.

– De kérlek, hagyd égve... én nemfélek, csak látni akarom, hogy a sötét-ben is ugyanolyan a szoba.

Fehér Klára

91

SÖTÉTSÉG

ESTE

Este minden nagyobb lesz,inognak a lámpák,sötétbársony szájukathegyek, fák kitátják.

Este minden eleven,mozdul a fa törzse,ugrik elém hirtelen,derekamra ütne.

Este benn a szobábanrossz egyedül lenni,még rosszabb az udvaron,nem merek kimenni.

Este még a kutyák is,a kutyák is félnek,ugatják a hordóbólkiömlô sötétet.

Horgas Béla

92

ALTATÓ

Lehúnyja kék szemét az ég,lehúnyja sok szemét a ház,dunna alatt alszik a rét –aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja fejét,alszik a bogár, a darázs,vele alszik a zümmögés –aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,s míg szendereg a robogás,álmában csönget egy picit –aludj el szépen, kis Balázs.

Alszik a széken a kabát,szunnyadozik a szakadás,máma már nem hasad tovább –aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a lapda, meg a síp,az erdô, a kirándulás,a jó cukor is aluszik –aludj el szépen, kis Balázs.

A távolságot, mint üveg-golyót, megkapod, óriásleszel, csak hunyd le kis szemed –aludj el szépen, kis Balázs.

Tûzoltó leszel s katona!Vadakat terelô juhász!Látod, elalszik anyuka –aludj el szépen, kis Balázs.

József Attila

Egy téli estén édesapám azt kérdez-te tôlem: mit szólnék hozzá, ha iskolá-ba adna...

Drága jó édesanyám az ölébe hú-zott, és megcirógatta a bozontomat.

– De ilyen télben nem adom ám kiszegénykémet a házból. Dehogy eresz-tem ki ebbe a vad idôbe! Hóban el-bukhatna, jégen elcsúszhatna, rosszgyerekek megkergethetnék, kutyákmegszaggathatnák. Ne félj, kincsecs-kém, megtanítalak én téged írni, ol-vasni...!

Akárhogy fûtöttük a búbost, a szobaablaka egész télen át ki nem engedett.S ez a befagyott ablak volt az én pala-táblám, édesanyám gyûszûs ujja rajtaa palavesszô. (...)

Sokat sírtunk, sokat kacagtunk azona télen. Voltak gonosz, makacs betûk,amelyek nem akartak szót fogadni. Ésvoltak kedves, derék, barátságos be-tûk, amiket az én ügyetlen ujjaim isegyszerre elô tudtak hívni. (...)

Az O betûre mindig úgy fogok gon-dolni, mint áldásra nyitott szájra. Eztkedveltem legjobban, mert ez volt alegkönnyebb. Le tudtam írni a szám-mal is: csak rá kellett lehelnem egészközelrôl az ablakra. Egyszer ugyanodafagyott az orrom hegye, de édes-apám megvigasztalt azzal, hogy maradabból elég, ha a fele lefagy is.

Egy estén ezt a szót kapartam bele ajégvirágok mezejébe: . Édes-apám odaállt mögém a mécsessel,hogy jobban lássa, mit dolgozom.

– Te, az S-et megfordítva írtad – kaca-gott édesapám. – Így kell azt írni.

Azzal a körmével egy rendes S betûthasított az ablak jegébe...

S ha gyorsan írok, most is sokszormegesik velem, hogy megfordítvaírom az S-et. S amikor észreveszem ahibát, mindig teleszalad a szememkönnyel, és megcsókolom a szívem-mel a ráncos kezet, mely a kígyóbetûtelôször mutatta meg nekem.

Móra Ferenc

KINC S

93

HOGYAN TANULTAM MEG OLVASNI?(részlet)

Mire kiértünk a télbôl, én márannyira elôrehaladtam a tudomá-nyokban, hogy úgy olvastam a kalen-dáriumot, mint a vízfolyás. Piacról,boltból, ha újságpapírban hoztunkvalamit, arra én mindjárt rávetettemmagam. Ha az ablakon keresztül meg-láttam, hogy nyomtatott papirost visza szél az utcán, én addig szaladtam,míg meg nem fogtam.

Az édesapámnak nem nagyon tet-szett ez a nagy mohóság.

– Nem való az, fiam, hogy te min-den tücsköt-bogarat összeolvasol.Ôszre, ha Isten éltet, beadlak a váro-si nagy iskolába. Ott majd megtaníta-nak rá, mi való neked, mi nem. Addigpedig szétnézünk a padláson, vala-melyik sarokban. Vannak ottan min-denféle szép tudományos könyvek,azokat olvasgassad.

Szaladtam én a padlásra mindjárt, s

olyan nyaláb könyvvel mászkáltam le,hogy csak úgy nyögtem bele. Kerge-tett is vissza velük édesapám:

– Csak egyesével, fiamuram! A levestse keverjük össze az uborkasalátávalmeg a mákos csíkkal, hanem külön-külön esszük, nem ronthatjuk el agyomrunkat.

Elszomorodva hurcoltam vissza akönyveket, csak a legvastagabbathagytam odalent. Az legalább a ma-gyarok történelme volt. Aztán jötteka többi okos könyvek. Persze egy szótsem értettem belôlük. De azért fönn-hangon olvastam ôket az udvar köze-pén. A galambok odaszálltak a pa-lánkra, és halk turbékolással nevet-géltek rajtam.

Öreg kakasunk azonban méltóságosléptekkel odaállt elém. Kissé balra ko-nyította a fejét, és fél szemét lefogvahunyorított rám a másikkal.

– Mi lelt téged, kisfiú? – vágott a lá-bam szárához.

Odatartottam eléje a könyvet. Csí-pett rajta egyet-kettôt. Aztán hirtelenhátat fordított. Csak úgy lobogott fe-kete tolla fölött vérvörös taraja és rop-pant hosszú szakálla.

Aztán világgá kürtölte a szemét-dombról, hogy milyen ostoba terem-tés a kisgyerek. Könyvbôl tanulja a ku-korékolást.

Így viaskodtam az okos könyvekkel.Szülém egy reggel, amikor a piacrólhazajött, odaintett magához.

– Nézd, mit hoztam neked, cselé-dem – húzott elô a kötôje alól egyszép tarkabarka könyvet.

94

A KÖNYVVÉ VÁLT KAKAS

– Apádnak most nem kell megmu-tatni, lelkem. Ez nem nagyon tanulsá-gos könyv. Csak szép kitalálások van-nak benne.

Sietve az ingderékba bújtattam akönyvet, csak a sövény tövében mer-tem kinyitni.

– E-zer-egy-éj – olvastam az aranyostábláján a címét, nemcsak a számmal,hanem az ujjammal is. Azóta sem örül-tem úgy könyvnek, mint ennek. Csaknagyon szerettem volna eldicsekednivele valakinek. Az ám, de kinek?

Eszembe jutott az öreg fekete kakas.Kerestem, de sehol se lehetett megta-lálni. Szaladok szülémhez, újságolom

neki. Egyszerre csak befogja a számata kezével.

– Hallgass, te! Eladtam a kakast. En-nek az árán vettem neked ezt a szépkönyvet. Egy kukkot se kell róla szól-ni. Majd nekem olvasol belôle valamiszépet.

Móra Ferenc

95

ARANYABLAK

Nyugvó Nap fényétôrzi az ablak.Kisleány olvasháttal a Napnak.

Leckét betûzget,szókat tagolgat:a betûk szóváösszefonódnak.

Szavakból meseszövôdik lassan,kisleány olvasaranyablakban.

Károlyi Amy

Nem találtam a piros ceruzámat. Ke-restem mindenütt, de nem bújt elô.

– Mert rendetlen vagy – mondtaanyuka.

– Én nem vagyok rendetlen – mond-tam –, a piros ceruza az oka. Miértnem szól, hogy hol van?

– Jó – mondta erre anyuka –, majdlegközelebb veszek neked egy beszélôpiros ceruzát.

És legközelebb igazán vett nekemegy beszélô piros ceruzát. Betettem atolltartómba, és nagyon örültem neki.Délután hazajöttem az iskolából. Apu-ka kérdezte:

– Mi újság volt az iskolában?Azt mondtam, nem volt semmi.Hát abban a pillanatban megszólalt

a táskámban egy cincogó hangocska:– Valami azért csak volt.– Mit mondasz? – kérdezte apuka.– Semmit se mondtam – feleltem ijed-

ten, és odasúgtam a piros ceruzának:

– Nem maradsz csöndben mindjárt?A piros ceruza azonban egy csöppetsem maradt csöndben. Rákezdte:

– Már miért ne beszélnék? Te akartálbeszélô ceruzát. Talán azt se mondjamel, hogy óra alatt firkáltál? Talán azt seáruljam el, hogy tízszer leírtad, hogyPintye Zsuzsikát fogod elvenni felesé-gül?

– Hallgass! – kiabáltam rá, és érez-tem, hogy pirosabb lettem, mint a pi-ros ceruza. Szerencsére a szomszédbácsi becsöngetett, megkérte apukát,hogy adja kölcsön a villanyfúróját. Ésmég azt is kérte, hogy írja fel a mosó-gépszerviz telefonszámát.

– Máris, csak keresek egy ceruzát! –mondta apukám.

– Tessék, nekem van – és gyorsanodanyújtottam a piros ceruzát. – Ésnem is kértem vissza.

Fehér Klára

96

A BESZÉLÔ CERUZA

97

ARANY LACINAKLaci te,Hallod-e?Jer ide,Jer, ha mondom,Rontom-bontom,Ülj meg itten az ölemben,De ne moccanj, mert különbenMeg talállak csípni,Igy ni!Ugye fáj?Hát ne kiabálj.Szájadat betedd,S nyisd ki füledet,Nyisd ki ezt a kis kaput;Majd meglátod, hogy mi futRajta át a fejedbe...Egy kis tarka lepke.Tarka lepke, kis mese,Szállj be Laci fejibe.

Volt egy ember, nagybajúszos.Mit csinált? Elment a kúthoz.De nem volt viz a vederbe’,Kapta magát, telemerte.És vajon minekMeritette megAzt a vedret?Tán a kertetKéne meglocsolnia?Vagy ihatnék?... nem biz a.Telt vederrel a kezébenA mezôre ballag szépen,Ott megállt és körülnézett;Ejnye, vajon mit szemlélhet?Tán a fényes délibábot?Hisz olyat már sokat látott...Vagy a szomszéd falu tornyát?

Hisz azon meg nem sokat lát...Vagy tán azt az embert,Ki amott a kendertÁztatóba hordja?Arra sincsen gondja.Mire van hát?Ebugattát!Már csak megmondom, mi végettNézi át a mezôséget,A vizet mért hozta ki?Ürgét akar önteni.Ninini:Ott az ürge,Hû, mi fürge,Mint szalad!Pillanat,S odabenn van,Benn a lyukban.A mi emberünk se’ rest,Odanyargal egyenestA lyuk mellé,S beleöntéA veder vizet;Torkig tele lett.A szegény kis ürgeEgy darabig türte,Hanem aztán csak kimászott.Még az inge is átázott.A lyuk száján nyakon csipték,Nyakon csipték, hazavitték,S mostan...Itt van...Karjaimban,Mert e fürgePajkos ürgeTe vagy, Laci, te bizony!

Petôfi Sándor

Amíg kicsi voltam, nem értettem,hogy az egyik nagymama az apukámanyukája, a másik nagymama pedig azanyukám anyukája.

Amíg kicsi voltam, nem értettem,hogy az egyik nagypapa az apukámapukája, a másik nagypapa pedig azanyukám apukája. Amióta nagy va-gyok, tudom, ki kinek az anyukája, éski kinek az apukája, és ki kinek a gye-reke. De Micike, a testvérem még ki-csi, és nem tudja.

Pedig ez igazán egyszerû.Mondtam is Micikének:Akár hiszed, akár nem, apu az egyik

nagymama és nagypapa fia, anyu pe-dig a másik nagymama és nagypapa lánya.

Janikovszy Éva

Nagymamád és a nagypapád a tenagyszüleid. Vigyáznak rád, amikor aszüleid nem érnek rá. Bizonyára sokszép mesét hallottál már te is tôlük.

98

AKÁR HISZED, AKÁR NEM

A nagymamánál jó,csak ott jó igazán.A nagymamának sok keze van,de ez igaz ám!

Egyik kezével fôz,a másikkal mosogat,a harmadikkal fejemenegy dudort borogat,

a sokadik kezévelkinyitja a tehénen a csapot,s a tehénbôl márisfriss, meleg tej csobog.

A nagymamánál jó,mert ott van nagyapa,aki a mezôrôl tücsökszavúestét hoz haza.

Fecske Csaba

NAGYMAMÁNÁL

Bizony, már magam is öregszem, ésmég mindig emlékszem a jó nagyapóra.Pedig akkor még kisgyermek voltam.

Nagyapó nagyon kicsi és gyöngevolt. Nem is igen járkált, csak üldögélta nagy karosszékben. Jó idôben a tor-nácon sütkérezett, szeles, esôs napo-kon a kályha mellett üldögélt. Sehogysem tudtam fölérni ésszel, hogy ugyanmiért tôle kérdezik meg, mi legyen azebéd. Ha egyszer elszendergett, min-denki lábujjhegyen járt, suttogva be-szélt. Egyszer, mikor édesapám aztkérdezte tôlem, mi szeretnék lenni, kiis mondtam, ami a szívemen volt:

– Nagyapó szeretnék lenni!– Ugyan miért?– Mert ô semmit sem dolgozik, még-

is mindenki a kedvét keresi.Édesapám elkomolyodva nézett rám:– Hát aztán, te azt hiszed, hogy ez

nincs rendjén?– Én nem tudom – mondtam egy ki-

csit megszeppenve –, de édesapám aztszokta mondani: aki nem dolgozik, neis egyék!

Aznap délben nekem nem terítettek.Rózsás kis tányérom, madaras kis

poharam nem volt az asztalon.

– Hát én? – kérdeztem ijedten.– Te nem kapsz ebédet – kanalazta

édesapám a levesét. – Aki nem dolgo-zik, ne is egyék!

– De én még nem tudok dolgozni! –borultam sírva az asztalra.

– Nagyapó pedig már nem tud dol-gozni – simogatta meg apám a haja-mat. – Belátod már, buksi, milyen ok-talanságot beszéltél?

Elszégyelltem magam, és most márnem esett jól az ebéd, akárhogy unszol-tak is. Alig vártam, hogy megölelhessemnagyapót, és bocsánatot kérjek tôle.

Móra Ferenc

99

MILYENEK A NAGYAPÁK?

Mint a termô, gazdag ág,olyanok a nagyapák,karjukon mint bimbók ülnekgyermekek és unokák.

Mint a kerek, friss cipók,olyanok a nagyapók,ízesek is, melegek is,bár nem boltban kaphatók.

Mint az ágy lágy paplana,olyan minden nagyapa,betakargat, elaltatgat,vigyáz reád éjszaka.

Mint a lombos almafák,olyanok a nagyapák,gyümölcsük az unokáknakérlelik egy élten át.

Hárs László

NAGYAPÓ

(részlet)

Csoszogihoz, az öreg suszterhez egygyerek állított be, szalmaszínû hajánhátracsapott sapkában. Kiskabátjátnagy emberre szabták, nem kisgyerek-re. A kabát alatt lógott a nadrág. Száravége ott harangozott a boka fölött. Ésa cipô! Igen, a cipô. Azt már javítanihozta a gyerek.

– Jó napot! – mondta, amikor belé-pett. Csoszogi, az öreg suszter csakszemével nézett oda, meg sem mozdí-totta a fejét.

– Mit akarsz? – mormogta.– A mama küldött, tessék megjavíta-

ni a cipômet – felelte a gyerek. – A ma-ma mondta, hogy foltot kell rátenni,és akkor tart még.

– Hol a cipô?– A lábamon.– Talán a lábadhoz varrjam a foltot?– Nem, mindjárt levetem – azzal a

gyerek, úgy állva, lerántotta egymásután a cipôt. Csoszogi kivette a kezé-bôl, de adta is vissza.

– Ezen a cipôn nem lehet segíteni!– De a mama azt mondta, csak egy

foltot kell rátenni.– Nem lehet. Nem állja a varrást.

Kérge sincs.A gyerek könyörgô hangon megszó-

lalt:– De a mama küldött, amikor el-

ment a moziba, hogy hozzam el a Cso-szogi bácsihoz, majd meg tetszik csi-nálni, ideadta a pénzt is.

– Úgy! Hát mondd meg az anyád-nak, azt üzeni a Csoszogi bácsi, vigyea cipôdet a moziba, majd ott megcsi-nálják!

A gyerek erre még jobban megijedt,szinte siránkozni kezdett.

– Nem moziba ment a mama, ha-nem az Újpesti moziba takarítani!

– Te vagy annak a Vanicseknének afia?

– Én.– Neked van öcséd is?– Van. Meg egy húgom is.– Hol van az a cipô? – kérdezte, és

lerakta a kezébôl a kaptafára szegezettfelsôrészt.

Nézte a cipôt, forgatta, nyomogatta,miközben csóválgatta a fejét. Aztán seszó, se beszéd, hozzálátott. Óriási da-rab foltokat rakott az oldalára meg atalpára különbözô elhasznált bôrök-bôl. Végre vagy másfél óra múltán is-mét lábbelinek lehetett használni amestermûvet.

– Nesze, itt van!A fiú örült a cipônek:– Köszönöm! – és már húzta is fel.

Félénken feltette a kérdést:– Mit kell fizetni?– Húsz fillért.– Tessék, Csoszogi bácsi!Egy ötvenfilléres lapult Csoszogi

markában. Csoszogi megnézte, elôvet-te az asztalfiából a pénztárcáját és be-leejtette. Majd darabonként olvasva,kiszedett nyolcvan fillért, és bele-nyomta a gyerek tenyerébe.

– Itt van vissza.A gyerek számolni kezdett. Végül

megszólalt:– Csoszogi bácsi, többet tetszett visz-

szaadni. Én ötvenfillérest adtam, Cso-szogi bácsi pedig pengôbôl adott vissza.

100

CSOSZOGI, AZ ÖREG SUSZTER(részlet)

101

Csoszogi, az öreg suszter rátámadt agyerekre. Mintha egészen dühbe gu-rult volna:

– Fogd mindjárt a pénzt! Nem mégymindjárt!?

A gyerek megriadt, és kihátrált az aj-tón. De Csoszogi, az öreg suszter mégsokáig mormogott magában, minthavalóban nagyon haragudna.

József Attila

Balázs bácsi óraláncán egy régi négy-krajcáros fityegett.

Ennek története volt. Egy este ígymondta el nekünk.

– Szegény asztalosmester volt az énédesapám. Mi, gyerekek mezítláb sza-ladgáltunk a porban. Nyalánkságra so-sem kaptunk egy krajcárt sem.

– Szerettem volna legalább egyszeregy krajcárra szert tenni, hogy azt ve-hessek rajta, amit akarok.

Egyszer nagy dolog történt. Édes-apám egy zsebkendô aprópénzt ho-zott haza. Valami munkájáért csupanégykrajcárosokkal fizették ki. Az asz-talra öntötte a pénzt, és megengedte,

hogy játsszam vele.Beborítottam velükaz asztalt. Aztán

hosszú sorba állítot-tam ôket, majd csilla-

got, falut, tornyotépítettem belô-lük. Végre rámszólt édesapám,hogy söpörjema pénzt egy zacs-kóba. Bele is sö-pörtem, de az

utolsó darab a mar-komban maradt,onnan a zsebembecsúszott.

Egyenesen a bolt-ba vágtattam. Ottigen sokan voltak.Gondoltam, amíg

várakoznom kell,kiválasztom: mitvegyek.

Míg várakoztam, azalatt csuda tör-tént. A négykrajcáros a markombaneleinte csak meghúzta magát –, ha-nem aztán elkezdett roppant nehézlenni.

Minél tovább gondolkoztam, az ar-com annál jobban égett, s annál nehe-zebb lett a kétgarasos. Már fájt a ke-zem, a karom, a vállam, a hátam, a fe-jem, de kivált a szívem.

Végre rám került volna a sor. Márcsak egy leány volt elôttem. Hanemakkor aztán úgy megijedtem, hogyusgyé! Ki a boltból. Meg sem álltamhazáig.

Berontottam a szobába, odarohan-tam édesapámhoz, és sírva tettem te-nyerébe a borzasztóan nehéz kétgara-sost.

Nem tudtam egy szót se szólni, de ôkitalált mindent.

– Miért hoztad vissza? – kérdeztekomolyan.

– Mert nagyon nehéz... – zokogtam.Ekkor aztán így szólt hozzám édes-

apám:– Ez a kétgarasos a tiéd lesz, ôrizd

meg, és emlékezzél a mai napra, ésjusson eszedbe, hogy milyen nehéz azilyen kétgarasos.

– Hát, fiaim – végezte beszédét Ba-lázs bácsi –, így jutott hozzám a kétga-rasos, hogy örökre nyomja a lelkemet.Megmutatta a becsületes, szorgalmasélet ösvényét, amin haladtam egészéletemben.

Móricz Zsigmond nyomán

102

A NEHÉZ KÉTGARASOS

103

Kicsi kínai fiúcska volt Liu.Édesapja már kora reggel dolgozni

ment a gyárba, édesanyja meg a szán-tóföldre indult, kapával a vállán.

Liu otthon maradt egyedül a házban,és a világon semmi dolga nem volt.

Elhatározta, hogy ô is dolgozik vala-mit. Kapát, seprût keresett elô, és ki-ment az udvarra.

Az udvaron temérdek sok kô és sze-mét volt. Liu szépen felsöpörte az ud-vart, a köveket kosárba gyûjtötte, és aház közelében folydogáló patak part-jára hordta.

Aztán vette az ásót, és virágágyakatcsinált. Mikor elkészült, Liu magot ve-tett beléjük, vödörben vizet hozott, ésgondosan megöntözte valamennyit.

Miután evvel is elkészült, szép tisztá-ra megmosta a kezét.

Akkor aztán leült pihenni a fa alá.Liu édesapja délután hazajött a

munkából, és mindjárt megkérdezte:– Ki hozta rendbe az udvart?Liu így válaszolt:– Tíz kis barátom segített nekem.Aztán az édesanyja is hazajött a szán-

tóföldrôl, és ô is megkérdezte:– Ki csinálta ezeket a virágágyakat?Liu megint csak így válaszolt:– Tíz kis barátom segített nekem.– De hát hol van a te tíz kicsi bará-

tod? – csodálkozott az anyja és azapja.

– Nézzétek! – szólt Liu, és felemeltekét kezét. – Az én tíz ujjam az én tíz ki-csi barátom!

Kínai mese

TÍZ KICSI BARÁT

Amit most elmesélek, az nem matörtént, hanem valamikor réges-ré-gen. De azért mégse olyan régen,hogy nem emlékeznék rá.

Az utcákon már akkor is nagy volt alárma és a tolongás. Autók száguldoz-tak, villamosok csengettek, az embe-rek siettek a dolguk után. Bizony na-gyon kevesen vették észre azt a kis-lányt, aki lassan lépegetett a sok em-ber között, idônként lenézett a földre,vagy jobbra-balra tekingetett, mint akielvesztett valamit. Úgy látszik, nem ta-lálta meg, amit keresett, mert egyszer-re pityergôsre fordult arcocskával lé-pett a sarki rendôrhöz.

– Rendôr bácsi, kérem, anyukám el-vesztette a mesét, amikor hazajött apéktôl. Nem tetszett megtalálni?

– Én ugyan nem láttam, de talán

odaát a pék bácsi tud róla valamit, haegyszer tôle jött a mamád.

A kislány átment a pékhez.– Kedves pék bácsi, anyukám elvesz-

tette a mesét. Nem tetszett megtalálni?– A mesét? – csodálkozott a pék. –

Hogyan történhetett ez?– Úgy volt, hogy anyukámnak elfo-

gyott a pénze. Az utolsó filléreiért mégkenyeret hozott, és amikor azt is meget-tük a kistestvéreimmel, kértük anyukát,hogy meséljen valamit. Erre ô sírni kez-dett, és azt mondta, hogy ne haragud-junk, nem tud mesélni, mert amikor ha-zafelé jött, az úton elvesztette a mesét.Úgy sírt szegény anyukám, hogy észresem vette, amikor kiszöktem. Keresem,hátha megtalálom az elveszett mesét.

– Éppen jó helyen jársz – felelte apék –, most jut eszembe, hogy anyukáditt vesztette el a mese egyik felét, ami-kor kenyeret vásárolt. A mese a lisztes-ládába hullott. A segédem nem vetteészre, hogy a lisztben van, és kenyeretsütött belôle. Itt a kenyér, vidd haza,megtaláljátok benne a mese egyik felét.A másik fele alighanem a fûszeresnélmaradt. Vidd csak át neki ezt a cédulát,bizonyára megtalálja.

A boltos elolvasta a cédulát, elmoso-lyodott, és így szólt:

– Már emlékszem anyukádra. Sokáigállt itt, és nézte a kirakatokat. Addig néz-

te, míg csak hullani nem kezdtek sze-mébôl a csillogó gyöngyök... A fiamösszeseperte ôket. Becsomagoltaegy nagy csomagba, és vártuk: majdcsak érte jön valaki.

Azzal hátrament a raktárba, ésnemsokára egy nagy csomaggaltért vissza.

104

AZ ELVESZETT MESE

– Itt van, vidd szépen haza, bizonyosanmegtaláljátok benne a mese másik felét.

A kislány szépen megköszönte, ésboldogan sietett haza. Édesanyja márijedten kereste mindenfelé.

– Megtaláltam a mesét, amit elvesz-tettél! – kiáltotta már messzirôl a kis-lány. – A péksegéd bedagasztotta a ke-nyérbe, a boltos bácsi meg felfogta akönnyeidet, és becsomagolta ebbe acsomagba.

Édesanyja ölbe kapta a kislányt, ésbementek a szobába. Itt felvágták a ke-nyeret, és izgatottan kibontották a

csomagot, amiben mindenféle finomennivaló volt.

Amikor már valamennyien jóllaktak,anyuka felugrott és vidáman kiáltotta:

– Gyerekek, valóban megtaláltuk azelveszett mesét! Benne volt a kenyér-ben és a csomagban.

A két nagyobb gyermeket maga mel-lé ültette, a legkisebbet pedig az ölébe,aztán mesélni kezdett. Lassan besötéte-dett, az égen szikrázva kigyúltak a csil-lagok, a mese pedig mint szétáradó,puha takaró borította be a gyerekeket.

H. László Erzsébet

ILLEMKOCKA

A rend, a tisztaság legfontosabb szabályaiÖltözeted és tested ápoltsága, szemé-lyes tárgyaid rendezettsége sok min-dent elárul rólad. A jó közérzet alapja arendszeres tisztálkodás és a rendszere-tet.

✿ Naponta fürödj meg, hetente mosshajat és vágd le a körmöd!

✿ Ne feledkezz meg a reggeli mosa-kodásról, és étkezés után moss fogat!

✿ Naponta többször is fésülködjmeg! Ügyelj ruhád és cipôd tisztaságára!

✿ Étkezés és tanulás elôtt moss ke-zet! Vécéhasználat után alaposan mosdmeg a kezed!

✿ Ügyelj arra, hogy a tanuláshozszükséges felszerelésed mindig rendbenlegyen!

✿ Vigyázz füzeteidre, könyveidre,hogy ne legyenek piszkosak, gyûröttek!Legyen mindig elegendô hegyes ceruza,toll, radír nálad!

✿ Tartsd rendben íróasztalod, köny-veid és játékaid!

HÁZIMANÓK(részlet)

Anyu megjött. Nézz oda!Tükörfényes a szoba,csillog-villog az edény,széntartóban ott a szén.Ejnye! – mondja –, ez csoda!Mitôl fényes a szoba?Az asztalt kik terítették?Virággal kik díszítették?

Kik tették rá azt a körtét?A cipômet kik törölték?A padlómat kik söpörték?Már tudom: a házitörpék.Nem szól többet, csókot ad,nincsen nála boldogabb.Hogy a rendet ki csinálta?mit gondoltok, kitalálja?

Eva Sonntag

105

V. FEJEZET

SZÜLÔFÖLDÜNK, KÖRNYEZETÜNK

Nálad kedvesebb táje világon nincsen,édes szülôföldem,te legdrágább kincsem!

Molnos Lajos

106

Hazám, hazám, édes hazám!Bárcsak határod láthatnám!

Látom füstjét, de csak alig,hogy az égen sötétellik.

Anyám, anyám, gyújts gyertyára!Hozzád megyek vacsorára.

Forralj nekem édes tejet,apríts belé lágy kenyeret!

Hadd egyem egy víg vacsorát,milyet édesanyám csinált.

Népköltés

107

HAZÁM, HAZÁM, ÉDES HAZÁM!

Akár a fûszeres, reggel hatkor ha nyit,kitárja a falu ódon ablakait.

Köszönt a sok virág, meggyszínû háztetôkmegemelt kalappal várják az érkezôt.

Zeng a madárdal is: koncert az almafán;megjöttem, itt vagyok, köszöntlek, szép hazám.

Fecseg a kis patak, sok titkot fölfedez,reggel a kakukk szól: hajnal van, ébredezz!

Illatukat küldik fentrôl a fenyvesek,a hegyek sörénye a szélben megremeg.

Zúg a tavasz szele, virágok hajlanak,köszöntôénekre nyitom az ajkamat.

Akár a fûszeres, reggel hatkor ha nyit,kitárja a falu ódon ablakait.

Köszönt a sok virág, meggyszínû háztetôkmegemelt kalappal várják az érkezôt.

Cselényi László

108

FALUM

NYÁRI ESTEÁrnyak sora ül a réten.Nyáj zsong be a faluvégen.Zúg-dong sürü raj a fákon.Békák dala kel az árkon.

Bim-bam! torony üregébenérc-hang pihen el az éjben.

Csillag süt a szeder-ágra.Lassan jön a pásztor álma.Rezgô fü a feje-alja.Nyár-éj ege betakarja.

Bim-bam! torony üregébenérc-hang pihen el az éjben.

Weöres Sándor

Beteg volt a kislányom, pedig sem-mije se fájt. Csak étvágya nem volt,meg aludni nem tudott.

– Bizony vérszegény ez a kislány –veregette meg a doktor bácsi Panka sá-padt képét. – No de majd segítek ezena városi kisasszonyon. Nem kell nekimás orvosság, csak reggelire rigófütty,ebédre tücsökhegedülés, vacsorárameg kolompszó.

Nagyot néztem az orvos szavaira,de aztán megértettem. Szedtük-vet-tük a sátorfánkat, s másnap már kintvoltunk a pusztán. Sárgarigók kö-szöntöttek bennünket, mikor harma-tos hajnalon megállott kocsink a fe-hér tanya elôtt. S uramfia, Pankánakaz volt az elsô szava, ahogy beugrottaz eresz alá:

– Jaj, apuskám, odaadnám a töröttlábú babámat egy pohár friss tejért.

No, a Bimbó tehénnek még ababa sem kellett, mégis adottfriss tejet. Nem is egy pohár-ral, hanem kettôvel. Örö-mömben visszafütyültema sárgarigónak:

– Áldja meg az Isten azta tudós doktor bácsit!Már látom, hogy hasz-nál az orvossága. Hát mégha a tücsökmuzsikamegszólal ebédre!

Azért persze egy ki-csit messzebb kellettmenni. Aranyos bú-zaföldeken, árnyasgyümölcsösökön, vad-virágos réteken keresz-tül. Messzirôl hallottam,

hogy milliom tücsök pengeti hegedû-jét a tiszteletünkre:

– Ki-rí, ki-rí-ki-rí?Ki-rí? Hát bizony Panka volt az, aki

majd ríva fakadt már az éhségtôl. Énugyan nemigen tudtam enni az öröm-tôl, de ô megfelelt az én részemnek is.

Öreg diófák árnyékában hevertükkeresztül a délutánt, s hazafelé kolom-polt a csorda, mikor a pázsiton nekiül-tünk a vacsorának. Biz az csak húsosszalonna volt, meg friss túró. De olyanjóízûen evett belôle Panka, hogy örömvolt nézni.

Két hét sem telt el, piros lett a kislá-nyom arca, mint a rózsa. Azóta min-den sápadt városi gyereknek meremezt az orvosságot ajánlani: reggelire ri-gófütty, ebédre tücsökhegedülés, va-csorára kolompszó.

Móra Ferenc

109

A JÓ ORVOSSÁG

A mikis fa-

lunk va-lóságos

erdô asok gyü-

mölcsfától.Eperfa min-

den udvaron,százados diófák

a kertekben, alma,körte s töméntelen szilvafa az

összes telken. Hanem a mi eper-fánk mégis magasabb mindannyinál.

Volt az udvaron valami domb, majd-nem olyan magas, mint a ház. Annak ahegyiben nôtt az én derék eperfám. Sennek a hegyibe valósággal odanôt-tem én is.

Körülöttem csipogtak a verebek, ésfinnyásan válogatták a mézédes epret,dongtak a méhek, s még jobban ké-nyeskedtek a darazsak. Száz szemet iskörülzsongtak, míg meglelték a legfi-nomabbat. Nagy ínyencek ám ezek!

Lent a földrôl a kacsák gyûltek alám,s fecsegve kiabáltak fel hozzám:

– Tass, tass, minekünk is juttass!Nem sajnáltam, megráztam egy-egy

nagy ágat, s hullott a sok pompás, feketeeper. Csirke, jérce, tyúk mind odafutot-tak rá, s felkapkodták válogatás nélkül,porral, kaviccsal, tojáshéjjal vegyesen.

Nagy lármát csaptak odalent, mert akotlós sem hagyta magát, és veszeke-dett velük:

– Kot, kot, kot, kot – kot, kot, kot!Az öreg gúnár sem bírta megállni,

hogy rájuk ne szóljon fölényesen:– Gá, gá, gák, izgágák!De hát akármennyi is volt az eper,

egykettôre felszemelte a sok telhetet-len. Akkor aztán a tyúkok, csirkék, li-bák elkotródtak másfelé kapargálni, ke-resgélni fû között, szemét közt, csak akacsák maradtak ott a közelben. S mi-kor tiszta volt a láthatár, felleselkedtekhozzám félszemmel, s megszólítottak:

– Tass, tass, most hullass!No, de nem azért volt nekem odalent

a földön jeles barátom az öreg Rontó, avén házôrzô, hogy ne segítsen rajtam.

Füttyentettem neki, s lekiáltottam:– Rontó, hé, hess a kacsákat!A jó öreg bundás elôcsörtetett, s rá-

juk rikkantott.Szaladt a sok kacsa, csak úgy gurul-

tak lefelé, hanyatt-homlok a dombról.Rontó meg leheveredett a váram kapu-jába, a fám tövibe. S ôrizte a csöndet.

Így aztán nekilendülhettem a néze-lôdésnek. A nagy, sima alföld kitárvakörülöttem.

Aranyos már a búza, s elborítja azegész világot. Itt-ott zöldell ki belôleegy jó tábla tengeri, meg a repce skolompér1.

Ez a nagy világ körülöttemolyan sima és olyanhatalmas, beláthatat-lan, mint a tenger.

Móricz Zsigmond

1kolompér: krumpli110

AZ EPERFÁN

Egyszer meggyulladt Andrisék há-za. Magasan csaptak föl a lángok. A faluban nagy volt a szaladgálás.Félreverték a harangot. Az emberekkannákkal, sajtárokkal1 rohantak atûzhöz. Andrisék háza akkor már lán-golt. Közel se lehetett menni hozzá.

A másik percben már az istálló te-tején futott a láng.

Az istálló tetején az ajtó az udvarfelôl nyitva volt. Azon az ajtón egy-szer csak megjelenik Micó macska.Abban a pillanatban jelent meg, ami-kor a láng a tetôre futott. A szájábanaz egyik kölyke lógott.

Aggodalmas szemmel nézett széj-jel. A kis kölyökmacska ahogy lógott,szétterpesztette a négy lábát, és az islefelé nézett. Micó háttal ereszkedett

le a falon. Letette a kölykét elénk aföldre.

Aztán újra felszökött a falon, ésmegint megjelent egy kis kölykével.Azzal is lekúszott.

A láng akkor hirtelen elborította azegész tetôt. Recsegett, ropogott, pat-togott a tetô. A levegô szinte forrt azudvaron is.

De Micó mégiscsak megint fölfu-tott a falra. Az ajtó akkor már nem islátszott. Keserves nyávogással ugráltide-oda a lángok közt, a fal peremén.Aztán nagy szökkenéssel beugrott alepedô nagyságú vörös lángok közé.

Vártuk, hogy elôjön-e. De nem jöttelô többé.

Gárdonyi Géza

1sajtár: fából készült kisebb dézsa, a fejéshez használják

111

MICÓ

Az én Panka lányom nagyvárosbanszületett. Sehogy se tudta megérteni,milyen volt az a kisváros, ahol én szü-lettem. Egyszer aztán vasútra ültet-tem, és hazavittem abba a kisvárosba.Apám, anyám még most is ott élnek,ôket látogattuk meg.

Ahogy kiszálltunk a vonatból, Pankafülét megütötte a nagy csend.

– Nini, itt nem csöngetnek a villa-mosok?

Nem ám, mert itt nem szaladgál azutcán villamoskocsi. El se férne a kes-keny utcákon. Aztán meg nem is volnaneki kit vinni. Ki hova igyekszik, gya-log is mindjárt odaér.

Az árokparton szép fehér libák lege-lésznek, és kíváncsian meresztik fe-

lénk hosszú nyakukat. Ugyan ki lehetez a pesti kislány?

– Papatyi, ki-ki-ki, papatyi, ki-ki-ki?Panka barátságosan intett nekik a pi-

ros napernyôjével.– Én Panka vagyok, nagyon örülök

nektek, meg a szép kék égnek, megezeknek a szép fehér házaknak, megennek a szép zöld fûnek.

Nagyapó már kint várt bennünket akapuban. Harmatos rózsabokréta vana kezében, azzal köszönt bennünket.

– Jaj, nagyapó – tapsikol neki Panka–, tinektek még rózsátok is van?

– Van bizony még rózsás kertünk is.Nem úgy van ám itt, mint a nagyváros-ban. Nem is ház az itten, amelyiknekkertje nincsen.

Nagyanyó mindjárt ölbe kapta a kisu-nokáját, és szaladt be vele a tiszta

szobába. Ott is a legpuhább pár-nás székbe ültette, azt is az asz-

talhoz gurította vele:– No, gyöngyvirágom, ez lesza te ablakod.

– Minek nekem az ablaknagyanyó?

– Innen nézelôdhetsz ki az ut-cára, mikor unod magad. El-

látni ám innen messzire.El bizony, mert

itt emeletes há-

112

A MI KIS VÁROSUNK

zak nemigen integetnek az ember sze-mének. Nagy kôfalak nem vetnek ár-nyékot, nem fogják el az áldott na-pocskát a virágos akácok sorától.

– Nagyanyó – fordult vissza Panka azablaktól –, miért nem jár itt annyi sokember az utcán, mint minálunk?

– Azért, fiam, mert itt nincsen olyansok ember.

– Gyerünk ebédelni, lelkeim – lépettnagyapó a szobába –, mert húzzák alevesnótát.

Delet harangoztak a toronyban. Bim-bam-bum, bim-bam-bum: kongott nagyméltóságosan az öreg harang.

Ebéd után szunnyajtott Panka egykicsit a kertben, a hûvös lugasban.

Nagyfejû mákvirágok cirógatták,pillangók legyezték, méhecskék dön-gicséltek neki.

Aztán elmentünk nézelôdni a város-ba. A házak elôtt most már sokkaltöbb embert lehetett látni. Dolgukatelvégezve kiálltak egy kicsit a kapuba,kiültek a ház elé a padra tereferélni,friss levegôt szívni. Innen is, onnan isbarátságosan integettek felénk.

– Ismernek ezek minket, apám? – tu-dakolta Panka.

– Kisvárosban mindenki ismeri egy-mást. Majd meglátod, egy-két napmúlva te is ismered még a szomszédmacskáját is.

Móra Ferenc

113

ICIPICI MESE(részlet)

Fordítottam lábama hazai tájnak,tudtam: otthon sudárjegenyefák várnak.

Icipici házunkkapujába lesve,édesanyám is várminden áldott este.

Icipici kutyámfutva jött elébem,vakkantva köszöntött:végre hazaértem...

László Gyula

A városban mindenféle van! Nagy kirakat-ablakok,mögöttük hosszú selyem, piros süveg a majmon!Mennyi lárma! villamos csörömpöl, gépkocsi morog,éjjel, éjjel távoli zeneként hallom.

A városban toronyóra, száz villanyóraeste ragyog, mint a holdvilág!A sarkon rendôr, a lépcsôn szunnyadó anyóka,s a ligetben mennyi virág!

A városban könnyû, könnyû boldognak látszani,pedig tilos a gyepre lépni, tilost jelez a lámpa szeme.Tilos, tilos, tilos, ki jön velem játszani?Sapkám hova lett? és én megvagyok-e?

Weöres Sándor

FALUSI FIÚ A VÁROSRÓL BESZÉL

KICSI FALUBÓL VALÓ VERS

ILLEMKOCKÁK

Nagyváros, nagyváros,hol az út is járda,ott szeretnék járnién is iskolába.

Villamossal mennék,mikor esô esne,cipôt sem pucolnékminden áldott este.

Ellaknék én benned,nagyváros, nagyváros,mert a mi kis falunksokszor bizony sáros.

De van egy hû kutyáms két kicsi bárányom,búsulnék, ha tôlükel kellene válnom.

Talán még sírnék is,ha senki sem látja,s ki járna helyettema mi iskolánkba?

Nagyváros, nagyváros,ne csábíts te engem,maradok holtomig,itt, ahol születtem!

Kányádi Sándor

Közlekedési szabályok és tanácsokA közlekedés szabályait mindenkinek,mindenhol be kell tartania.

Utazás vonaton, autóbuszon, villamo-son, metrón

✿ Csak érvényes jeggyel vagy bér-lettel utazz!

✿ Soha ne szállj le (vagy föl) mozgójármûre!

✿ Ne tülekedj a felszálláskor!✿ Add át ülôhelyedet az idôseknek,

a kismamáknak, a sérült (fogyatékos)embereknek!

✿ Csak hosszabb utazás alatt egyél,de közben ne szemetelj!

✿ Hangoskodással, fölösleges moz-golódással ne zavard az utasokat!Gyalogos közlekedés

✿ Mindig a járda jobb oldalán ha-ladj!

✿ Csak akkor menj át a gyalogátke-lôhelyen a túloldalra, ha zöld a lámpa!

✿ Nagy tömegben ne lökdösôdj!

114

Hazánk fôvárosa Budapest. Azértlett fôváros, mert országunk legna-gyobb, legjelentôsebb, legforgalma-sabb városa. Itt látható az Országház,más néven a Parlament. Itt ôrzik a ko-ronázási jelképeket: a koronát, a jo-gart és az országalmát. Az épület a Du-na bal partján magasodik. Hatalmaskupola és csúcsos kôcsipkék díszítik.Szobrai büszkén nézegetik magukat avén Duna tükrében. A Duna-partonés a Gellért-hegyen rendezik meg

augusztus 20-án – Szent István királyünnepén – a sok százezer embert el-kápráztató, színpompás tûzijátékot.

A Duna két részre osztja a várost.Budapest híres a hídjairól: kilenc kar-csú híd ível át a Duna fölött, össze-kötve a város két részét, Budát és Pes-tet. A legrégibb és legszebb hidunk aLánchíd. Pilléreit két-két kôoroszlánôrzi. Építtetôje gróf Széchenyi István,a múlt században élô, kiváló magyarfônemes.

115

HAZÁNK SZÍVE: BUDAPEST

A Duna jobb partján Buda nevezetes-ségeivel ismerkedhetünk meg. A gyer-mekvasúttal felkapaszkodunk a Szabad-ság-hegyre, majd a János-hegyi kilátóto-ronyból csodálhatjuk a budapesti pano-rámát.

Utunk innen a budai várba vezet. A hegy tetején épült fel az egykori kirá-lyi palota.

A várnegyed szûk utcáit több százéves épületek szegélyezik. Közöttükmagasodik a Mátyás-templom karcsútornya. A Halászbástyáról letekinthe-tünk a Duna túlsó partján épült Pestre,

jobbra pedig a Gellért-hegyet láthatjuk.A Gellért-hegy oldalában áll Szent Gel-lért szobra. A hegy tetejét a Citadellavaskos falai keretezik. A hegy Gellért térfelôli lábánál – a Szikla-kápolna elôtt –emelkedik államalapító Szent István ki-rályunk lenyûgözô méretû szobra.

A Gellért-hegyrôl páratlanul szép ki-látás nyílik a városra. Különösen estefenséges a látvány, amikor ragyog a vá-ros ezernyi fénye. A Duna olyan, mintaz éj királynôjének uszálya. Sötét tükré-ben a fények, mint megannyi csillag,vibrálnak.

116

BUDA

A Gellért-hegyrôl leereszkedve azErzsébet hídra érkezünk. Sétáljunkát rajta a pesti oldalra!

A közelben magasodik a NemzetiMúzeum épülete, innen indult1848. március 15-én a forradalom.

A távolabb lévô Hôsök terén áll amillenniumi emlékmû. Mögöttehatalmas park terül el, a Városliget.Télidôben a Városligeti-tó mûjég-pályáján korcsolyázók siklanak. Ta-vasszal aztán, ha elolvad a jég, acsónakázók veszik birtokukba a ta-vat. A tó partján az erdélyi Vajdahu-nyad várának kicsinyített mása áll,amely a Mezôgazdasági Múzeum-nak ad helyet.

A Városligetben találjuk még a Vi-dámparkot, a Fôvárosi Állat- és Nö-vénykertet és a Fôvárosi Nagycir-kuszt is.

117

PEST

– Apám – így szólt a kis bálna–,hadd mehessek el a bálba.– Nem mehetsz el, fiam, Péter,nem vagy még egy kilométer.

Mért tanulnak a kis vércsék?Azért, hogy a leckét értsék.Tanítójuk egy hasas,pápaszemes, lomha sas.

Csak füvön él a kis zebra,de most rákapott a zabra,végül is elvitték Szobra,ott oktatják szebbre-jobbra.

Devecseri Gábor

118

ÁLLATKERTI ÚTMUTATÓ(részlet)

VI. FEJEZET

JELES NAPOK, ÜNNEPEK

Ünnepre jöttünk ma ide,nagy az örömünk, mosolyog a szemünk.Kívánunk boldog életet,sok szépet, kacagást, derût és szeretetet.

Népköltés

119

Tudjátok-e, hogy a Mikulás csak-ugyan élt, sok száz esztendôvel ez-elôtt? Myra városában lakott, amelyma Törökországban található. Püspökvolt, és valójában Miklós volt a neve.Tudjuk róla, hogy csendben, bôkezû-en segítette a szegényeket. Letette azajándékot, és máris eltûnt, nehogybárki is felismerje.

Élt Myrában ekkortájt három, pártá-ban maradt leánytestvér. Azért nemmentek férjhez, mert nem volt hozo-mányuk. A hozomány jókora pénz-összeg volt akkoriban, amit a férjhezmenô lány vitt magával a házasságba.Csakhogy ennek a három lánynakegyetlen fillérje sem volt, így aligha

házasodhattak volna össze választott-jukkal hozomány nélkül.

Egy este a legidôsebbik nôvér halkmotozást hallott az ajtón kívül. Oda-szaladt, és kinyitotta az ajtót. Hát egyzacskó pénzt talált a tornácon. Kihagyhatta itt? – tûnôdött. És milyengyorsan elfutott! Semmilyen jel nemmaradt utána. A leány most már ter-mészetesen férjhez mehetett a fiatal-emberhez, akit szeretett. Nemsokára amásik két nôvér is csinos hozománytkapott. Fogalmuk se volt róla, ki is le-hetett a jótevôjük. Habár a legkisebblány, amikor felrántotta az ajtót, méglátott egy vörös palástot és egy magassüveget eltûnni a fák között. Mi perszetudjuk, hogy az ismeretlen adakozóSzent Miklós volt.

Az idôk során Szent Miklós alakja ki-csit megváltozott. Vörös püspökpa-lástjából fehér prémes piros bundalett, püspöksüvegébôl kucsma, aSzent Miklós névbôl pedig Mikulás.

Úgy gondol rá minden gyerek, minta nagy ajándékozóra, aki nem csakszóval hirdeti a karácsonyi szeretetet.

Linda Fennings120

Erdômélyen farakás,ott lakhat a Mikulás.Piros arca, mint a kalács.Szakálla, mint a faháncs.

Csalogasd ki, énekelj,mint kerengô hópehely.Dalolj, dalolj havakat,álmodj paplanod alatt.

Ne lesd meg a Mikulást,rajta varázsos palást:úgy látsz át a süvegén,mint az ablak üvegén.

A puttonya félvagon,szánja vihar a havon,éjszakába ne tekints –meglesz reggelre a kincs.

Ott lakik ám a kalácsízében a Mikulás.Szeme, mint a hópehely.hogyha csillog, énekelj!

Veress Miklós

MESE A MIKULÁSRÓLMIKULÁS-NAP

SZENT MIKLÓS

KARÁCSONYI ÉNEK

Nem alszik még kis Jézuska,lágy szalmában fekszik ébren.Három csillag áll fölötte,mosolyogva fönn az égen.

Szól egy csillag két társának:„Nem mennénk le Jézuskához?Melengessük, hátha fázik!...Keljünk útra jászolához.”

Így beszélnek, jôdögélnekégi útról, földi útra.Kis Jézuska jászoláhozvisz a három csillag útja.

És odalent, már az ajtón,fûszállal kis bárány tér be,s így szól: „E füvecskét hoztamén Jézuska örömére.”

Zelk Zoltán

SZÉP KARÁCSONY

Itt van a szép, víg karácsony,élünk dión, friss kalácson:mennyi fínom csemege!Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ágacsillog-villog: csupa drága,szép mennyei üzenet:Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,kályha mellett körben ülnek,aranymese, áhitatminden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek,és kántálva ráköszönneka családra. Fura nép,de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átéga szemeken, a harangjátékszól, éjféli üzenet:Kis Jézuska született.

Dsida Jenô

121

A SZERETET ÜNNEPE: KARÁCSONY

A kará-csony az öröm,

a szeretet, a megbé-kélés ünnepe, amikor elfeledjük az em-berek között elszenvedett bajokat,bosszúságokat. Mintha karácsonyestemindannyiunkba egy kis angyal bújna.Ezen az estén apró figyelmességekkelajándékozzuk meg szeretteinket.

Karácsonykor született meg a kis Jé-zus, Mária és József gyermeke. Ez a napaz örök újjászületés ünnepe, melyhezszámos régi népszokás kapcsolódik.Magyarországon hagyománnyá lett abetlehemes játék, amelyben Jézus szü-letésének eseményei elevenednekmeg. Találkozhatunk a szállást keresôSzent Családdal, a pásztorokkal, a há-rom napkeleti bölccsel. A népszokásokközül talán mégis a legelterjedtebb afeldíszített fenyô, a karácsonyfa állítása.

Az elsô gyertyafényes karácsonyfatörténete is több évszázadra nyúlikvissza, Luther Márton1 ünnepelte így

gyermekeivel a karácsonyt. A hagyo-mány szerint Luther Márton kint sé-tált a téli erdôben, gyönyörködött ahóborította fenyôkben, a szikrázócsillagokban. El akarta mesélni a csa-ládjának amit látott, s nem találván rászavakat, behozott a szobába egy fe-nyôfát, és pici, csillogó gyertyákkal vi-lágította ki. Karácsonyi verset is írtgyermekeinek, a Mennybôl jövökmost hozzátok kezdetût.

1Luther Márton: ô fordította németre a Bibliát

Mennybôl jövök most hozzátok,jó hírt mondok, jer, halljátok,mert nagy örömöt hirdetek,méltán ujjong ma szívetek.

A megtartó ma született,ég-föld örül ma veletek.Egy ártatlan kis csecsemô,egész világ üdve lesz ô.

Luther Márton

122

A HÁROMKIRÁLYOK NAPKELETRÔL

A háromkirályok napkeletrôlbezörgettek minden házba:„Melyik a betlehemi út,te kedves fiú, te leányka?

De nem tudta ifjú és nem tudta vén,és tovább ballagtak hárman;egy csillagocskát követtek ôk,mely tündöklött kedves-vidáman.

És József háza fölött megállt.Ott bementek, meghajoltak:a kis borjú rítt, a gyermek sírt,s a háromkirályok danoltak.

Heinrich Heine

KARÁCSONY

ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁGOK

Pulyka melle, malac körme,liba lába, csôre –,

mit kívánjak mindnyájunknakaz új esztendôre?

Tiszta ötös bizonyítványt,tiszta nyakat, mancsot,

nyárra labdát, fürdôruhát,télre jó bakancsot.

Tavaszra sok rigófüttyöt,hóvirág harangját,

ôszre fehér új kenyeret,diót, szôlôt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,ördögbôr nadrágot,

a lányoknak tût és cérnát,ha mégis kivásott.

Hétköznapra erôt, munkát,ünnepre parádét,

kéményfüstbe disznósonkát,zsebbe csokoládét.

Trombitázó, harsonázó,gurgulázó gégét,

vedd az éneket a szádba,ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,mint vízzel a teknô,

mint negyvennyolc kecske lába,százkilencvenkettô.

Weöres Sándor

123

ÚJÉV NAPJA

Serceg a zsírsül a fánk.Fényessárgaserpenyôbôlragyog ránk.

Illatozik,nô, dagadaz orrunkatcsiklandozójó falat.

Már a tálonsok a fánk.Fehér cukor-felhô alólnevet ránk.

Ránk nevet ésinteget.Itt a farsang,vidám farsanggyerekek.

Osvát Erzsébet

SÜL A FÁNK

Itt a farsang, áll a bál,keringôzik a kanál.Csárdást jár a habverô,bokázik a máktörô.

Dirreg-durrog a mozsártáncosra vár a kanál.A kávészem int neki,míg az ôrlô pergeti.

Heje-huja, vigalom!Habos fánk a jutalom.Mákos patkó, babkávé,értünk van a parádé.

Gazdag Erzsi

De érdekes volna,ha kutyabál volna,s farsang napjánminden kutyabálba kutyagolna.Nagy kutya is,kis kutya is,kit csíp még a bolha.

Komondor kényelmes,lassú táncot ropna,Puli Pali csárdást,ahogy meg van írva;sötét szôre, bozontjaa szemébe lógna.

Csau csacsacsázna,a foxi bokázna,a többi vén kutya megleülne a hóba.

Csoóri Sándor

124

ITT A FARSANG

FARSANG

FARSANGNAPI KUTYABÁL

Talpra magyar, hí a haza!Itt az idô, most vagy soha!Rabok legyünk, vagy szabadok?Ez a kérdés, válasszatok! –A magyarok istenéreEsküszünk,Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,Jobban ékesíti a kart,És mi mégis láncot hordtunk!Ide veled, régi kardunk!A magyarok istenéreEsküszünk,Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk!

Petôfi Sándor

125

NEMZETI DAL(részlet)

MÁRCIUS 15.

ILLEMKOCKÁK

Fontos tudnivalók az ünnepi viselke-désrôl és öltözködésrôl

Az ünnepnapokon valamilyen jelentôstörténelmi, egyházi eseményre, neve-zetes személyiségre emlékezünk.A családi ünnepeken az összetarto-zást, az egymás iránti szeretetünket fe-jezzük ki. Az ünnepi alkalomra márelôre készülôdünk. Öltözetünkkel ésviselkedésünkkel is kifejezzük az ün-nepelt iránti érzéseinket.

✿ A nemzeti ünnepeinken rende-zett megemlékezéseken öltözz az al-kalomhoz illô ünneplô ruhába!

✿ Vigyázzban állva énekeld a Him-nuszt és a Szózatot! Hallgasd végig fe-gyelmezetten az ünnepi mûsort!

✿ Családtagjaidat, barátaidat kö-szöntsd virággal, apró ajándéktárgy-gyal születés- és névnapjukon! Azajándékot ízlésesen csomagold be, avirágot viszont papír nélkül vagy dísz-csomagolásban nyújtsd át!

✿ Ha téged ünnepelnek, ne tegyélmegjegyzést az ajándékodra, fogaddörömmel, és köszönd meg! Ne fe-lejtsd! Nem az ajándék értéke a fon-tos, hanem a figyelem és a szeretet,amellyel adják!

LOCSOLÓVERSEK

Szépen kérem az anyját,adja elô a lányát,hadd locsolom a haját!Hadd nôjjön nagyra,mint a csikó farka,még annál is nagyobbra,mint a Duna hossza!

Népköltés

Toppants, kicsi lányka,bújj bé a kamrába,hozz ki egy pár tojást,tedd a tarisznyámba.

Népköltés

126

HÚSVÉT

Ákom-bákom berkenye,Szagos húsvét reggele.Leöntjük a virágot,Visszük már a kalácsot.

Népköltés

Rózsafának tövébôlrózsavizet hoztam,az lesz ma a legszebb kislány,akit meglocsoltam.Drága kislány, gyöngyvirágom,ma van húsvét napja,meglocsollak, mosolyogjál,mint egy piros rózsa.

Népköltés

127

ANYÁK NAPJA

ANYÁMNAK

BUBA ÉNEKE

Ó, ha cinke volnék,útra kelnék,hömpölygô sugárbanénekelnék –minden estemorzsára, buzáravisszaszállnékanyám ablakára.

Ó, ha szellô volnék,mindig fújnék,minden bô kabátbabelebújnék –nyári éjen,fehér holdsütésbenelcsitulnékjó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnékkerek égen,csorogna a földresárga fényem –jaj, de onnanvissza sose járnék,anyám nélkülmindig sírdogálnék.

Weöres Sándor

Hogyha virág lennék,ölelnélek jó illattal;hogyha madár lennék,dicsérnélek zengô dallal;hogyha mennybolt lennék,aranynappal, ezüstholddal,beragyognám életedet csillagokkal.

Virág vagyok: ékes,piros szirmú, gyönge rózsád,madár vagyok: fényesdalt fütyülô csöpp rigócskád,eged is: szépségesaranynappal, ezüstholddal,beragyogom életedet csillagokkal.

Pákolitz István

128

A játék.Az különös.

Gömbölyû és gyönyörû,csodaszép és csodajó,nyitható és csukható,gomb és gömb és gyöngy, gyürû.Bûvös kulcs és gyertya lángja,színes árnyék, ördöglámpa.

Kosztolányi Dezsô

VII. FEJEZET

VAKÁCIÓVÁRÓ

A háznál vendégek voltak. A gyere-kek a rossz idô miatt nem mehettek kijátszani. Kérték nagyapót, hogy mond-jon nekik valami jó játékot.

– Hányan vagytok? – kérdezte nagy-apó.

– Nyolcan.Nagyapó adott nekik nyolc kis papi-

rosszeletet.– No – szólott –, üljetek le sorba

egymás mellé! Egyik írjon egy kér-dést a papirosára, a szomszédja pe-dig írjon egy feleletet arra a kérdésrea maga papirosára! A kérdés így kez-dôdjék: Mire jó?

Az írás hamar elkészült. A gyerekekfel is olvasták. Ez volt a négy kérdés ésnégy felelet:

1. Mire jó az éjszaka?– Arra, hogy aludjunk.2. Mire jó a rétes?– Arra, hogy megegyük.3. Mire jó a könyv?– Arra, hogy olvassanak belôle.4. Mire jó a cipô?– Arra, hogy a lábunkra húzzuk.

– No, most keverjétek össze a cédu-lákat! Akinél kérdés van, kérdezzen.Aki hozzá legközelebb van, az olvassará a feleletet. Lett is nevetés, mikor akérdések és feleletek így találkoztak:

1. Mire jó a rétes?– Arra, hogy a lábunkra húzzuk.2. Mire jó az éjszaka?– Arra, hogy megegyük.3. Mire jó a könyv?– Arra, hogy aludjunk.4. Mire jó a cipô?– Arra, hogy olvassanak belôle.

Ahányszor másképpen álltak a gye-rekek, annyiféleképpen keveredett akérdés a felelettel.

Gárdonyi Géza

Próbáljátok meg ezt a játékot! Találja-tok ki ti is érdekes kérdéseket, és vála-szoljatok rá!

MIRE JÓ?

129

A sárkány keresztvázához a pajta fa-lában találtam jó nádat. Eresztôzsine-get Harasztiról vittem. Eljött a fölbo-csátás reggele.

Kimentem a nagybátyám kukoricásamelletti tarlóra. Ott legeltettek a gu-lyásgyerekek. Remek szél fújt északrólkeletre. Azonnal fölszállt a sárkány.Volt nagy hujjogatás.

Egyre magasabbra engedtem, ide-oda futkározva a tarlón. Végül legom-bolyodott az összes zsinegem. A sár-kány lapos szögben, mégis elég maga-san táncolt jobbra-balra a levegôben.

A gyerekeknek annyira tetszett asárkányozás, sorra elkérték tôlem azsineg tartóbotját. Szívesen odaad-tam, hadd szórakozzanak: a tehenekjóllaknak sárkányeregetés közben is.Addig én ôriztem ôket.

Mikor már mindnyájan kipróbálták,visszaadták nekem a zsineg végét. Énmeg untam már tartani, hirtelen ötlet-tel rákötöttem egy kukoricaszárra. A sárkány fönt zizegett. Nem volt aszél olyan erôs, hogy engedni kellettvolna neki. Egy ideig néztem, élvez-tem a táncát, aztán be-szélgetni kezdtünk. A te-henek is arrébb lépeget-tek. A sárkánnyal nem tö-rôdött senki.

Szaladt a délelôtt. Egy-szer csak fölkiáltott Mag-lics Pista:

– Józsi, szökik a sárkány!Odanézek: sárkányom

egyre távolodott a kukori-catábla fölött. Addig rán-gatta a tengeriszárat, hogy

az az ízelôdésnél eltörött. De voltannyi súlya, hogy a zsineget kifeszítse.Pontosan annyi súlya volt. Ha keve-sebb, ha több, a sárkány végül is le-esik. Nem esett le. Röpült, egyenlete-sen emelkedett és távolodott. Rohan-tam utána a tengeritáblán át, háthamegakad egy magas akácfában. Csak-hogy olyan akácfa már nincs a földön,mely egy ötven méterre emelkedettsárkány útjába állhatna.

Föladtam a harcot. Tehetetlenülnéztem, hogy tûnik el a látóhatár vég-telenségében.

A gulyásgyerekek nagyon rendesekvoltak. Vállamra tette a kezét BôszePista:

– Ne búsulj, Józsi, van még nád aPista bátyád pajtájában. Holnap csi-nálsz másik sárkányt.

Mégse csináltamtöbbé sárkánytazon a nyáron.

Tornai József

130

ELRÖPÜLT A SÁRKÁNY

MA SZÍVÜNK ÜNNEPEL(részlet)

Ma nem tanulni jöttünk,ma szívünk ünnepel,a hálát, amit érzek,miképpen mondjam el?

Mi már Tôled sokat kaptunk,de tôlünk Te keveset.Az arcodból, a hangodbólsugárzik a szeretet.

Fogadd tôlem ezt a csokrot,mit kötött a szeretet,hála, hála, mindig hála,jó tanítóm, teneked.

Donászy Magda

131

PEDAGÓGUSNAP

KÖSZÖNTÔPEDAGÓGUSNAPRA

Rózsát hoztunkköszöntônek,pedagógusnapra,tudjuk, hogya tanár bácsiörömmel fogadja.

Piros rózsaa mi hálánk,és köszönjük szépen,hogy tanítottjóra-szépreegész hosszú évben.

Gondoljon majdszeretettelerre az osztályra,rózsát hoztunkköszöntôül,szívbôl szól a hála.

Sass Ervin

Én sok mindent tudok, ha akarok.Ma éppen azt játszom, hogy zajt csa-

pok.Dübörgök, kattogok, zakatolok, azt

játszom, hogy én egy vonat vagyok.Nyafogok, ugatok marakodok, azt

játszom, hogy én egy kutya vagyok.Csipogok, fütyülök, csivitelek, mert

én most énekes rigó leszek.Csámcsogok, habzsolok, nyalako-

dok, mert én most éppen egy malacvagyok.

Dudálok, berregek, kanyarodok, aztjátszom, hogy én egy autó vagyok.

Köhögök, tüsszögök, szipákolok, aztjátszom, hogy szörnyen náthás vagyok.

És most egy nagyot hallgatok, mertazt játszom, hogy hal vagyok.

És most nem dübörgök, kattogok,zakatolok, nyafogok, ugatok, mara-kodok, csipogok, fütyülök, csivite-lek, csámcsogok, habzsolok, nyala-kodok, dudálok, berregek, kanyaro-dok, köhögök, tüsszögök, szipáko-lok, én most csak hallgatok, hallga-tok, hallgatok, hallgatok... hallga-tok... hallgatok...

Marék Veronika

132

GYERMEKNAP

ZENÉS ÉBRESZTÔ

JÁTSZOM(részlet)

Rigókórus fenn a fánnektek énekel talán?Gyermeknaprazengenekünnepi karéneket.Ébresztô ez,hajnalividám hangjukhallanimindenfelôl,minden fáról,nyírfaágról,bükkfaágról.

Ébredjetek,Ébredjetek!Várnak már ajátszóterek!Vidámparkbanautók,állatkertbena mackók,sürgönydrótonfecskék frakkban,erdôben gombákkalapban.Vár a pitypang bóbitája,repítsétek messzi tájra.

Osváth Erzsébet

133

A SÁRKÁNY

Hívjátok agyerekeket:sárkányokateregetek.Egyik tarka,mint a szarka,annak felhôtsúrol farka,viszi a szellô,viszi-viszi mindet,egyike-másikavisszatekinget,hallik, minthasárkányszáj:hív, hogy utánaszállj, szállj, szállj!

Szilágyi Domokos

JAJ, DE SZÖRNYÛ

Jaj, de szörnyû bánat bánt:bezárták az iskolát!Túlélem-e, nem tudom,lakat lóg az ablakon.

Jaj, de szörnyû bú kínoz,nap süt, aztán zápor mos,játszom, alszom, s ez alattszegény szívem megszakad.

Ha ôszig még elélek,amit nagyon remélek,nem szenvedek én tovább:kinyitom az iskolát!

Csukás István

BARANGOLÓK

Gyöngy az idô, vándoroljunk,nincs szekerünk, bandukoljunk,

lassu folyó ága mellettjárjuk a halk fûzfa-berket,este a láb gyönge, fáradt,lombok alatt nézünk ágyat.Szöcske-bokán jô az álom,száll a világ lepke-szárnyon.

Weöres Sándor

Jó tanácsok a szabadidô hasznos eltöl-téséreA könyv igaz, jó barát. Szórakoztat,mert sok érdekes dolgot megtanulhatszbelôle. Az egyik legszebb ajándék.

✿ Vigyázz a könyvre! Míg olvasod, te-gyél rá védôborítót, és használj könyv-jelzôt!

✿ Ne firkálj a könyvekbe! Észrevéte-leidet írd külön füzetbe, az író, a könyv-cím és az oldalszám megjelölésével!

✿ A kölcsön kapott könyvre különö-sen vigyázz, ha kiolvastad, add vissza atulajdonosának!

Szabadidôdben látogass el moziba,bábszínházba, színházba, hangverseny-re is!

✿ Ezek ünnepi alkalmak, ezért öltö-zeted is legyen ennek megfelelô!

✿ Mindig érkezz pontosan, hogy nezavard a többi nézôt és a mûvészeket!

✿ Elôadás alatt ne beszélgess, neegyél, ne zörögj, és ne kiabálj bele amûsorba! Akkor se állj fel, ha nem jóllátod, hogy mi történik!

✿ Nem illik a lábadat a székre felten-ni, szemetelni, az elôtted ülô székétrugdosni vagy arra rákönyökölni!

✿ Ha tetszett az elôadás, köszöntsd amûvészeket tapssal!

✿ Nem illik a többieket letaposvaazonnal a ruhatárba rohanni, és ott to-lakodni, hogy mielôbb távozhass.

A fürdôzés a legkellemesebb, de sajnosa legveszélyesebb nyári idôtöltés.

✿ Csak akkor menj a mély vízbe, havan felnôtt veled, és mindketten jól úsz-tok!

✿ Felhevült testtel ne ugorj vízbe,végzetes baleset érhet!

✿ Fokozatosan szoktasd magad anyári napsugárhoz, súlyos következmé-nyei lehetnek a túlzott napozásnak!

✿ A strandon mindenki szeretné jólérezni magát, ezért rendetlenkedéssel,hangoskodással ne zavard mások pihe-nését!

✿ Ne fröcsköld másokra a vizet!✿ A gyógymedencékben és a kisgyer-

mekeknek fenntartott medencékbenne fogócskázz, ne ugrálj!

✿ Mielôtt a vízbe mész, használd aWC-t! Fürdés elôtt és után gondosanzuhanyozz!

✿ Vigyázz a növényekre, a rendre; neszemetelj!

134

ILLEMKOCKÁK

I. Fejezet. Szól a csengô, kezdôdik az iskola . . . . . . . . 3Szeptember – Tamkó Sirató Károly . . . . . . . . . . . . . . 3Iskola-nyitogató – Gyurkovics Tibor . . . . . . . . . . . . . 4Cicaiskola – Sebôk Zsigmond . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Sehallselát Dömötör – Weöres Sándor . . . . . . . . . . . 6Madarak iskolája – Móra Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . 7A csodálatos radírgumi – Fehér Klára . . . . . . . . . . . . 8Kék színû falevelek – Oszejeva nyomán . . . . . . . . . . 9Kicsi legény, nagy tarisznya – Kányádi Sándor . . . . . 10Régi történet – László Gyula . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11A kis bicebóca (részlet) – Móra Ferenc . . . . . . . . . . 12Már iskolás vagyok (részlet) – Janikovszky Éva . . . . 14Illemkockák – Köszönés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

II. Fejezet. Barátunk a természet . . . . . . . . . . . . . . . . . 16A négy évszak – Faludy György . . . . . . . . . . . . . . . . 17Cinegenaptár (részlet) – Vitalij Bianki

(fordította Rab Zsuzsa) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18A cinege cipôje – Móra Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . 19A mi gólyánk – Gárdonyi Géza . . . . . . . . . . . . . . . . 20Vadludak – Hárs Ernô . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21Vándormadár lennék – Tamási Áron nyomán . . . . . 21Itt van az ôsz, itt van újra (részlet) – Petôfi Sándor . 22Levelek hullása – Móra Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . 23Ôsz – Verbôczy Antal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Dióbél bácsi – Csoóri Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . 24Októberi lakoma – Kányádi Sándor . . . . . . . . . . . . . 24Az öreg almafa – Angol mese

(fordította Wiesner Juliska) . . . . . . . . . . . . . . . . . 25Galagonya – Weöres Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26Fakó lovon léptet – Kányádi Sándor . . . . . . . . . . . . 26Levélsöprô – Csanádi Imre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26Mesél az ôszi erdô (részlet) – Schmidt Egon . . . . . . 27November – Kányádi Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28Lekvárcirkusz bohócai – Csoóri Sándor . . . . . . . . . 28Esik a hó – Szabó Lôrinc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29Hulló pelyhek – Móra Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . 30Találós kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30A madáretetô téli vendégei

Vásárhelyi Tamás – Csiby Mihály nyomán . . . . . . . 31Lábnyomok – Károlyi Amy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31Mesél a téli erdô – Schmidt Egon nyomán . . . . . . . 32Hóember – Verbôczy Antal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33Hideg szél fúj – Csukás István . . . . . . . . . . . . . . . . . 33Zúzmarás fa – Utassy József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34A tél – Varga Domokos nyomán . . . . . . . . . . . . . . . 34Tél derekán – Kányádi Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . 35Betemetett a nagy hó – Kányádi Sándor . . . . . . . . . 35A csókai csóka – Móra Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . 36A tulipán (részlet) – Gárdonyi Géza . . . . . . . . . . . . 37A nagy természet – Tamkó Sirató Károly . . . . . . . . . 37

Nyitnikék (részlet) – Szabó Lôrinc . . . . . . . . . . . . . . 38Tavaszébresztô – Csanádi Imre . . . . . . . . . . . . . . . . 38Fekete taréjú szántás – Juhász Ferenc . . . . . . . . . . . 38Hóvirág – Gárdonyi Géza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39Mesél a tavaszi erdô – Schmidt Egon . . . . . . . . . . . .39Tavasz – Szilágyi Domokos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40Csigabiga – Szabó Lôrinc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40Márciusi versike – Kányádi Sándor . . . . . . . . . . . . . 40Tyúkanyó mostohagyermekei (részlet) – Gárdonyi Géza 41Mély erdôn ibolya-virág – Weöres Sándor . . . . . . . . 41Gólya, gólya, gilice – Gárdonyi Géza . . . . . . . . . . . . 42A pacsirta – Schmidt Egon nyomán . . . . . . . . . . . . . 43A fecskék – Móra Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44Madárfészek – Mikszáth Kálmán . . . . . . . . . . . . . . . 45Hol kezdtem a kertészkedést? – Jókai Mór . . . . . . . 46Napsugár a levegôben – Weöres Sándor . . . . . . . . . 46Kék hajnal – Weöres Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46Illemkockák – A kirándulás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47Ültess fát! – Jókai Mór . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47Erdôben – Petôfi Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47Májusi mondóka – Kányádi Sándor . . . . . . . . . . . . . 48Égi fagylalt – Nemes Nagy Ágnes . . . . . . . . . . . . . . . 48Mesél a nyári erdô – Schmidt Egon nyomán . . . . . . 49Nyár (részlet) – Zelk Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49A pitypang meséje – Tompa Mihály . . . . . . . . . . . . . 50Parányi bölcsôlakók – Szécsi Katalin . . . . . . . . . . . . 51Kiszámolók, mondókák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52Kiszámoló – Dénes György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52Madarak voltunk – Népköltés . . . . . . . . . . . . . . . . . 52Katicabogárka – Népköltés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52Ess, esô, ess – Népköltés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52Héja, héja, lakatos! – Népköltés . . . . . . . . . . . . . . . 52

III. Fejezet. A mesék birodalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53Az égig érô mesefa – Magyar népmese . . . . . . . . . . 54A búbos pacsirta meg a rezgôfû –

Kolozsvári Grandpierre Emil . . . . . . . . . . . . . . . . 55Ugorjunk árkot! – Magyar népmese . . . . . . . . . . . . 56A nyuszi, az ôzike meg a répa – Kínai népmese . . . . 57A holló és a róka – La Fontaine . . . . . . . . . . . . . . . . 58Osztozkodik a róka – Magyar népmese . . . . . . . . . . 59A csökönyös kiselefánt – Afrikai népmese . . . . . . . . 60A ravasz róka meg az okos vadkacsa – Vitalij Bianki 61A kiskakas gyémánt félkrajcárja – Magyar népmese,

Arany László feldolgozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62A halász és a nagyravágyó felesége – Magyar népmese 64A kóró és a kismadár – Arany László . . . . . . . . . . . . 65A csillagszemû juhász – Magyar népmese . . . . . . . . 66Csalimese – Magyar népmese . . . . . . . . . . . . . . . . . 68Megjárta Jancsi (részlet) – Gárdonyi Géza . . . . . . . . 69A kásahegy – Magyar népmese . . . . . . . . . . . . . . . . 70

135

TARTALOMJEGYZÉK

Furulyavásár – Magyar népmese . . . . . . . . . . . . . 71Illemkockák – Étkezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71Három kívánság – Magyar népmese . . . . . . . . . . . 72A pecsenye – Kolozsvári Grandpierre Emil . . . . . 73Mátyást megvendégelik – Magyar népmese . . . . . 74Az idôjós – Magyar népmonda . . . . . . . . . . . . . . . 75Az okos leány – Magyar népmese . . . . . . . . . . . . 76Az okos pásztorfiú – Grimm testvérek . . . . . . . . . 77A kis gömböc – Benedek Elek . . . . . . . . . . . . . . . 78Felelgetôk, sorolók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80Egy szem borsót ültettem – Népköltés . . . . . . . . . 80A tízéves rohan – Népköltés . . . . . . . . . . . . . . . . 80Hétfôn heverünk – Népköltés . . . . . . . . . . . . . . . 80Egy, kettô, három, négy – Népköltés . . . . . . . . . . 80Egy, érik a meggy – Népköltés . . . . . . . . . . . . . . . 80

IV. Fejezet. Otthon, család, szeretet . . . . . . . . . . . . . 81Este jó, este jó – Zelk Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . 82Mi mondtuk... (részletek) A családról . . . . . . . . . 83Anyuról. Apuról – Macskássy Kati – Fekete Anna . 83A család (részlet) – József Jolán . . . . . . . . . . . . . . 84Anyám tyúkja – Petôfi Sándor . . . . . . . . . . . . . . . 85A fiúk – Oszejeva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86Mi van Zelma nyakában? – Németh István . . . . . . 87Vicces ez a Zsuzsi – Nagy Katalin . . . . . . . . . . . . . 88Nagyon kis fiúk dala – Károlyi Amy . . . . . . . . . . . 88A nagy fehér bohóc (részlet) – Gyurkovics Tibor . 89Nô, nô, nô, kisdedecske – Népköltés . . . . . . . . . . 90Kettônk titka – Nagy Katalin . . . . . . . . . . . . . . . . 90Sötétség – Fehér Klára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91Este – Horgas Béla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91Altató – József Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92Hogyan tanultam meg olvasni? (részlet) – Móra Ferenc 93A könyvvé vált kakas – Móra Ferenc . . . . . . . . . . . 94Aranyablak – Károlyi Amy . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95A beszélô ceruza – Fehér Klára . . . . . . . . . . . . . . 96Arany Lacinak – Petôfi Sándor . . . . . . . . . . . . . . . 97Akár hiszed, akár nem – Janikovszky Éva . . . . . . . 98Nagymamánál – Fecske Csaba . . . . . . . . . . . . . . . 98Nagyapó – Móra Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99Milyenek a nagyapák? (részlet) – Hárs László . . . . 99Csoszogi, az öreg suszter (részlet) – József Attila 100A nehéz kétgarasos – Móricz Zsigmond nyomán 102Tíz kicsi barát – Kínai népmese

Mészöly Miklós feldolgozása . . . . . . . . . . . . . 103Az elveszett mese – H. László Erzsébet . . . . . . . 104Házimanók (részlet) – Eva Sonntag

Nemes Nagy Ágnes fordítása . . . . . . . . . . . . . 105Illemkockák – Rend és tisztaság . . . . . . . . . . . . . 105

V. Fejezet. Szülôföldünk, környezetünk . . . . . . . . . 106Hazám, hazám, édes hazám! – Népköltés . . . . . 107

Falum – Cselényi László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108Nyári este – Weöres Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . 108A jó orvosság – Móra Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . 109Az eperfán – Móricz Zsigmond . . . . . . . . . . . . . 110Micó – Gárdonyi Géza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111A mi kis városunk – Móra Ferenc . . . . . . . . . . . . 112Icipici mese (részlet) – László Gyula . . . . . . . . . 113Falusi fiú a városról beszél – Weöres Sándor . . . 114Kicsi faluból való vers – Kányádi Sándor . . . . . . 114Illemkockák – Közlekedés . . . . . . . . . . . . . . . . . 114Hazánk szíve: Budapest . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115Buda . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116Pest . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117Állatkerti útmutató (részlet) – Devecseri Gábor . 118

VI. Fejezet. Jeles napok, ünnepek . . . . . . . . . . . . . . 119Mikulás-nap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .120Mese a Mikulásról – Veress Miklós . . . . . . . . . . . 120Szent Miklós – Linda Fennings . . . . . . . . . . . . . 120A szeretet ünnepe: karácsony . . . . . . . . . . . . . . 121Karácsonyi ének – Zelk Zoltán . . . . . . . . . . . . . . 121Szép karácsony – Dsida Jenô . . . . . . . . . . . . . . . 121A háromkirályok napkeletrôl – Heinrich Heine

Fazekas Anna fordítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122Karácsony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122Újév napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123Újévi jókívánságok – Weöres Sándor . . . . . . . . . 123Sül a fánk – Osváth Erzsébet . . . . . . . . . . . . . . . 123Farsang . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124Itt a farsang – Gazdag Erzsi . . . . . . . . . . . . . . . . .124Farsangnapi kutyabál – Csoóri Sándor . . . . . . . . 124Március 15. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .125Nemzeti dal (részlet) – Petôfi Sándor . . . . . . . . 125Illemkockák – Ünnepek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125Húsvét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126Locsolóversek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126Anyák napja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127Buba éneke – Weöres Sándor . . . . . . . . . . . . . . 127Anyámnak – Pákolitz István . . . . . . . . . . . . . . . . 127

VII. Fejezet. Vakációváró . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128Mire jó? – Gárdonyi Géza . . . . . . . . . . . . . . . . . 129Elröpült a sárkány – Tornai József . . . . . . . . . . . 130Pedagógusnap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131Ma szívünk ünnepel (részlet) – Donászy Magda . 131Köszöntô pedagógusnapra – Sass Ervin . . . . . . . 131Gyermeknap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132Zenés ébresztô – Osváth Erzsébet . . . . . . . . . . . 132Játszom (részlet) – Marék Veronika . . . . . . . . . . 132Barangolók – Weöres Sándor . . . . . . . . . . . . . . 133A sárkány – Szilágyi Domokos . . . . . . . . . . . . . . 133Jaj, de szörnyû – Csukás István . . . . . . . . . . . . . 134Illemkockák – Szabadidô . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134

136