„Az emberi arc üres erõ, egy halott me-zõ. Jól ismert követelése egy formának,amely sohasem felelt meg a testnek, másakart lenni, mint a test.” (108.) AntoninArtaud pontosan ragadja meg mondatai-ban az arc egyszerre több paradoxonát is:hogy anyagból van ugyan, de anyagszerû-sége rejtõzködõ; hogy van egyfajta állan-dósága és kimozdíthatatlansága, ami ré-mületes is lehet, mert már eleve olyan,mint egy halotti maszk; hogy behatároltkiterjedésû, és mégis behatárolhatatlanvalamilyen értelemben.

Amikor André Breton összeállítja Afekete humor antológiáját, a levél mûfajá-nak igen hangsúlyos szerepet szán: Sade,Nietzsche, Lautréamont levelei megvilá-gító erejûek: mintha a reális kommuniká-ciós helyzet hirtelen olyan energiákatnyitna meg, amelyek egyébként hozzáfér-hetetlenek voltak. Artaud rodezi elme-gyógyintézetben írt levelei hasonló ener-giákat csapolnak meg: nyilván összefügg-nek kezelõorvosa, Gaston Ferdière kezelé-si módszereivel is, aki (amellett, hogy avitatott elektrosokk-terápiát is alkalmaz-za) idõlegesen legalábbis pozitív irányúváltozást képes elõidézni Artaud állapo-tában mûvészetterápiás gyakorlataival.Artaud újra írni kezd tehát, és a rajzzal ismegpróbálkozik. A levelek „köztes” mû-faja megengedi azt is, hogy történetek, il-letve elmélkedések is beléjük ékelõdje-nek, ismétlõdõ motívumaik pedig hozzá-járulnak ahhoz, hogy a könyv az „iroda-lomként való olvasás” technikái szerint isbefogadható. (Ilyen motívumok: Artaudírországi útjának visszatérõ története, akenyérre való vágyakozás megannyi nyo-ma, amely gyógyszerek/drogok kérésébenis visszacseng, ugyanakkor egyfajta testiönmegtartóztatás igénye is.)

A Darida Veronika válogatásában éselõszavával megjelent könyv vállalja a le-velek sokféleségébõl adódó szórtságot is:„arra törekedtünk, hogy a legkülönbö-zõbb regisztereken megszólaló írásokatközöljük. Célunk nem a teljes (a franciakiadásban kétkötetes) anyag megismerte-

tése volt, sokkal inkább a sokféleség fel-mutatása.” (22.) A sokféleség magára aszemélyiségre is vonatkozik, aki a leve-lekben megszólal: életútja önmaga szá-mára is „korszakokra” bomlik, bezártságaelõtti és bezártsága utáni életre, megtéré-sei elõtti és utáni korszakokra, többször isemlített, 1939 augusztusában bekövetke-zett „halálának” elõttjére és utánjára.Artaud a szó szoros értelmében vett töb-bes személyiségként viselkedik, s ezek aszemélyiségrétegek mutatkoznak megtöbbek között a változatos címzettekhezírt levélválogatásban.

Artaud arcainak idõbeli változását ígyírja le Darida Veronika: „az Artaud-ról ké-szült fényképfelvételeken látványosannyomon követhetõ állapotának romlása.Míg a rodezi évek elején készült igazol-ványképen egy rövidre nyírt hajú, vi-szonylag nyugodt tekintetû ember nézránk, addig a kései (Ivryhez kötõdõ) fel-vételeken már egy teljesen lepusztult, tra-gikus clown jelenik meg. Artaud mindez-zel tisztában van, hiszen már 1946 elején,az espaglion-i kirándulás során, így jel-lemzi magát: »arcom egy olyan emberé,aki sokat szenvedett«.” (20–21.) Magánakaz arcnak az „anyagát”, a leveleket éppezért igen szerencsésen egészíti ki a kötetfüggelékeként két olyan prózavers-szö-veg, amely mintegy rálátást enged a fo-lyamatra, az említett arcokra: az egyik abetegségrõl és egészségrõl folytatott ke-gyetlen elmélkedés, a másik pedig az arcjelentéseit kutató szöveg – mindkettõSzabó Marcell szövegintenzitást jól meg-ragadó fordításában olvasható, ahogy ma-guk a levelek is. Itt Artaud saját rajzainaktapasztalatát is összegzi, miközben „kibe-széli” az arcaival való szembesülés törté-netét: „a vonások még nem találták megaz általuk megszabott és kijelölt formát,azt, amilyenek; mert többrõl van itt szó,mint tétova próbálkozásról, reggeltõl es-tig, tízezer vágy között, akár egy fáradha-tatlan, heveny szívdobogás tisztítótüzé-ben, az emberi arc vonásai döngölnek ésrombolnak. Ami azt jelenti, hogy az em-

126

2012/9 MINT AKIT BELÜLRÕL FESTETTEK KIAntonin Artaud: Rodezi levelek (1943–46)

Vál. és szerk. Darida Veronika. Ford. Szabó Marcell. Kijárat Kiadó, Bp., 2011.

téka

127beri arc még nem találta meg saját képét,és a festõ feladata, hogy megadja neki. Deez azt jelenti, hogy az emberi arc akként,amilyen, még önmaga nyomában jár, kétszemével, orrával, szájával, és a két fül-kagyló, a két szemüregre érkezõ válasz,mint a közeli halál kriptájának négy bejá-rata. [...] Az emberi fejek mellett néha tár-gyakat, fákat vagy állatokat is felvonultat-tam, mert még nem vagyok egészen biz-

tos a határokban, ahol az emberi test mármegállhat.” (108–109.) Itt ragadhatjukmeg Artaud arc-elképzeléseinek egyiklegfontosabb elemét: idõbeli mozgékony-ságát, változékonyságát, az önazonossághiányát – térbe kivetítve pedig azt a beha-tárolhatatlanságot, amely egy belsõ végte-len tapasztalatának feleltethetõ meg.

Balázs Imre József

RIGÁN LÓRÁND AJÁNLJAA felismerés látszólag banális: az ember olyan lény, amelynek arca van. De miért ép-

pen az arc és mondjuk nem az ágyék, a sípcsont vagy a széles hátizom? A test szóbanforgó zónájának észlelése, a jelentésekkel szabdalt arctér szemrevételezése ugyanis me-rõben különbözik a többi testterületétõl: a másik emberrel, domesztikálatlan és kiis-merhetetlen másságával mindenekelõtt az arcban szembesülök; a másikhoz való nyi-tott, fenntartások nélküli viszony az, amelynek során arc fordul arc felé. A lét rendjé-ben tehát az arc kitüntetett, vagy legalábbis „a portré […] hosszú ideig döntõen az em-ber önállításának kitüntetett formája volt” – mint azt Ön-arc-kép címû, nemrégibenmegjelent könyvében Bacsó Béla írja. Megbomlasztásával pedig korántsem csupán amûvészetben, hanem az ember lényegének a legmélyén történik valami.

Bacsó Béla: Ön-arc-kép. Szempontok aportréhoz. Kijárat Kiadó, Bp., 2012.

Balázs Imre József: Az új közép. Uni-versitas Szeged Kiadó, Szeged, 2012.

Biró Annamária: Nemzetek Erdélyben.August Ludwig Schlözer és Aranka Györgyvitája. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kvár,2011.

Darida Veronika: Filozófiai vallomások.Kijárat Kiadó, Bp., 2011.

Kántor Lajos: Konglomerát (Erdély).Kossuth Kiadó, Bp., 2012.

Keszeg Anna: Gyöngyössi János. Szöve-gek és kontextusok. Ráció Kiadó, Bp., 2011.

Krasznahorkai László: Nem kérdez,nem válaszol. Huszonöt beszélgetés

ugyanarról. Magvetõ Könyvkiadó, Bp.,2012.

Mihai Mateiu: Oameni. Casa de pariuriliterare, Buc., 2011.

Orcsik Roland: Mahler letöltve.Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2011.

Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis éle-tek. Libri Könyvkiadó, Bp., 2011.

Szabó Róbert Csaba: Fekete Dacia. Er-délyi rémtörténetek. Libri Könyvkiadó,Bp., 2012.

Szigeti Attila: A testet öltött másik. Kor-társ fenomenológiai tanulmányok. ProPhilosophia, Kvár, 2011.

Vajda Mihály: Sárkányfogvetemény.Pesti Kalligram, Bp., 2011.

KÖNYVAJÁNLÓ