AVANA ARCKÉPCSARNOK

„Öreg fiatal, fiatal öreg”

A KIADVÁNY A SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTÉRIUM

NEMZETI CIVIL ALAPPROGRAM TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT

AVANA - Magyar Tudományos Fantasztikus Művészetért Országos Egyesület

2009.

1

Előszó

ÖREG FIATAL, FIATAL ÖREG

O TEMPORA, O MORES! – kiáltottak fel már az ókori rómaiak is. Ez a mondás (ma talán úgy mondanánk: Micsoda idők, micsoda erkölcsök!) az akkori idősebbek véleményét volt hívatva kifejezni az akko-ri fiatalokról.

Azóta eltelt mintegy 2500 év. Az elszállt esztendők alatt számtalanszor hangzott el a mondás vagy a vele azonos mondaniva-lójú változata, mert az akkori „mai‖ öre-gek soha nem voltak megelégedve az akkori „mai‖ fiatalokkal. Mindamellett a világ még áll. Bár mostanában elég rosz-szul…

És ezek csak a már írásba foglalt idők! A magam részéről meg vagyok győződve, hogy kőbaltás elődeink idősebb példányai is nagyon rossz véleménnyel voltak a fiatalabb egyedekről. Az ékírásból semmit nem értek, azokban a táblákban is sok minden lehetett. A Bibliát nálam jobban ismerők biztosan tudnak idézni több ide illő passzust is, pedig a Biblia is igen tisz-teletreméltó korú irat.

A mai fiatalokról aztán már ne is beszél-jünk, mert a mai fiatalok…!

Miért méltatlankodnak a mai öregek, ha a mai (és mindenkori) fiatalokról van szó?

Mert a fiatalok: 1. erkölcstelenek, 2. meggondolatlanok, 3. pimaszok, 4. -125. (tetszés szerint kitöltendő).

Ezzel szemben a mai idősek bezzeg ilyesmit soha nem tettek volna az utcán, bezzeg ők meggondolták, mit cseleksze-nek, bezzeg ők tisztelték az idősebbeket és még további 125 bezzeg.

Miért mondják mindezt a mai öregek a mai fiatalokról?

Tartalom: Levél a jövőből 4 Bódi Ildikó írása

Damien Grove: A lélek csapdája 6 novella

Ódor Ákos: Múlt idő 10 novella

Öngyógyítás nem csak öregeknek 12 info

Gulyás János: Vén csont 18 novella

T. Pandur Judit: Vedd el, ami neked jár! 21 novella Bradák Balázs: Testgyerek és a „távoli‖ rokon 24 Képregény

Az öregség szépségei 26 Nyíri Ferenc gondolatai

Vissza a társadalomba 27 info

Takács Gábor: A valóság súlya 28 novella

Kék Túra 31 info

Szalai Balázs: Az elfekvő 32 novella

Aranka J. Simon: Új Taigetosz 36 novella Ajánló 40 Tóth Tamás: Vakcina 41 novella Civilek világa 46

2

Mert a korral: 1. csakugyan bölcsebbek, meg-

fontoltabbak lettek az idők során (már amelyik),

2. mert őket csakugyan más-képp nevelték,

3. mert már nem is mernék megtenni azt, amit azok a pimasz kölkök, pedig de jó volna,

4. és leggyakoribb ok: elfelejtet-ték, hogy ők sem voltak egy szikrával sem különbek, amíg tehették. Csak később kon-szolidálódtak.

Valaki egyszer azt írta/mondta, hogy az ember akkor kezd vénülni, amikor először kiejti a száján, hogy „a mai fiatalok‖. Ezért mindig nagyon vigyáztam, hogy én ilyet ne mondjak. Egyszer aztán azzal jött haza az akkor 17 éves lányom az évnyitóról:

- Úgy látszik, öregszem! Te, hogy micsoda elsősöket kaptunk, hát én ilyet soha nem csináltam volna!

Félre a tréfát, nézzük a sci-fi szempontjából a témát. Az örege-ket utálni kell, irtani kell, csak a helyet veszik el az ifjaktól, lásd: Logan futása. Bizonyos fokig az életben is van (vagy csak volt?) ilyen. A magatehetetlen véneket a japánok kivitték a hegyre, és otthagyták. Magyar példát Sánta Ferenc írt. A fiatalok pedig egyébre sem alkalmasak, mint szeretkezésre. A megunt példányokat félre kell dobni, a gyermekeket gép neveli, sokkal jobban, mint a szüleik. Ezek megint példák a terjedelmes sci-fi-irodalomból, nyilván idősebb írástu-dók művei. Mindez azt tükrözi, hogy a sci-fiben is visszaköszön a nemzedékek meg nem értésének, olykor gyűlöletének problémája, mint általános emberi gond.

Miért, tényleg ilyenek a mai ifjak/idősek? Hát persze. Itt vannak a bunkók. Egyetlen előnyük, hogy öregkorukra is bunkók maradnak, tehát a koruk édesmindegy. Aztán itt vannak a mindentudók, egyben mindenbe beleszólók. Csakhogy ez a jelenség sem életkor-függő, bármely korú példányok felmutathatók. Hogy az öregek megkövültek, a szokások rabjai… Nos, ez igaz. Rendszerint. Próbáltad már neki részletesen és lelkesen elmagyarázni, miről van szó? Hátha megrepednek azok a kőburkolatok! Hogy a fiata-lok önzők… „A tulajdon fiam is…‖ Ki nevelte azt a gyereket olyan önzővé?

Megérthetik-e valaha is a mindenkori fiatalok a mindenkori öregeket és viszont? Hogyne, elméletileg igen. Ha a fiatal hajlandó elfogadni a korral járó élettapasztalatot. Ha az öreg hajlandó elviselni az ifjú lendületét, újítani akarását. Ha a fiatal nem néz

vállán egy óceán súlyával ébred minden reggel a felhők magasában kutató tekintettel megfagyott égbolt lett vánkosa az éjre és hűs homokkal hintett a föld, ahol megpihen elveszett kincse és napfényt sosem látott szörnyeket is egyaránt őriz tekintetétől a mély így ha keresné sem lelheti sohasem változik meg sem hullám, sem fellegek a tekintet és egy elveszett mosoly a kérges arc szélében minden nap mikor a nap felkel odakint indítja be a világ kerekeit a fiú a festmény nézve kel fel és életében csak kergeti álmait

Szilágyi János

3

eleve minden öreget szeni-lis hülyének. Ha az idős észreveszi a feléje nyújtott baráti jobbot, és nem tekinti üldözésnek. Ha… nem sorolom. Már csak azért sem, mert ez mind elmélet. Mondhatnám, sci-fi. Ha senki nem akar változtatni a nemzedékek viszonyán, akkor az nem is fog változ-ni. Ha pedig akar valaki változtatni, az alighanem falba ütközik a többség részéről.

Egy, többünk által ismert valaki azt mondta, hogy a mai fiatalok azért olyanok, amilyenek, hogy a mai időseknek módjuk legyen megszokni az elmúlás gon-dolatát.

Én meg azt mondom, hogy a mai ifjak pont olya-nok, amilyennek mi, mai öregek neveltük őket. Így aztán mi sem vagyunk különbek, mi is bűnösök vagyunk az ügyben.

Talán mégis próbáljuk meg megérteni egymást!

Maruzs Éva

B. Kósa Katalin Föld varázs

Rabul ejtett egy varázs...a "föld-varázs"... – éltető, pusztító parázs – Hiába hívnak a csillagok, makacsul még mindig itt vagyok. Jöttem a semmiből, megyek a semmibe, vagyok a Végtelen része... A nagy Végtelen egésze rám néz talán? S megtalál? Hisz nem vagyok nagyobb, mint gondolom, mint gondolod... ...s te sem vagy nagyobb. Hiába vagy te nekem a végtelen, csak egyvalami végeérhetetlen; a létezés, az érzés, a végtelenség tudatával a vége sejtés. Meddig izzik még a parázs? Meddig köt még a „föld-varázs‖? A végesség lenyomatával génjeimben miért hiszek mégis a Végtelenben?

4

Levél a jövőből

M E R E N G Ő

Kedves Középkorú Jövőlakó! Gondoltam ismét írok – hiszen eltelt néhány hónap –, kicsit mesélek az új-régi éle-

tünkről Nektek, hogy okuljatok. Hátha segítek kicsit, és a bennetek is létező sötét oldal csábítását könnyebb lesz legyőznötök.

Könyvek jelentek meg, filmeket is vizionáltak a rendezők arról, amit később átéltünk. Sokaknak volt benne része, mert szörnyű volt a pólusváltás, és sokaknak meg abban volt része, hogy nem lett mégsem olyan, mint azt előrevetítették, hiszen a gondolatnak hatalma van.

Ma már ezt nem csak hisszük: tudjuk is. Igazából senkinek sem lett igaza. Senki se tudta elképzelni a végül megtörtént való-

ságot, de a legkíméletesebb verziót sem. Rengetegen eltűntek, sokat temettünk, de a legnagyobb fájdalmak közepén is kitartottunk, és elhatároztuk: merőben más közössé-get építünk, mint amiben addig éltünk.

Terveztük az újat, a jövőt, a ti életeteket is. Gondolatainkat életenergiánkkal anyagivá alakítottuk. Fiataljaink erősek, tettre készek, elszántak voltak. Öregjeink pedig azzal biztattak minket, hogy lelki képességeinknek csak és kizárólag önnön hitetlenségünk szabhat határt. Az idősebbek mindennap vacsorával vártak minket. Minket, akik fárad-tan tértünk a táborba esténként. Az álmosság első hullámait látva rajtunk, mindig akadt valaki vacsora után közülük, aki segített, hogy az álomba zuhanás előtt még elérjük lelki békénk is.

Megtanítottak minket arra, hogy a bennünk élő varázslót – aki mindenkiben ott van legbelül –, hogyan aktivizáljuk munkára, amely a besűrűsödött idő-tér eseményvilágot a gondolat erejével befolyásolni tudja.

A napközben felgyülemlett haragot, gyűlöletet, amit régi világunk iránt éreztünk el kellett altatnunk, hiszen az erre fordított energia kárba veszett volna. Látták ők jól, hogy a bűntudat – mert mindenkit nem menthettünk meg –, estére barázdákat szántott arcunkra.

Olyankor segítettek bölcsességükkel. Életük meséjét osztották meg velünk. Minket és gyerekeinket is meg kellett tanítani arra, hogyan lehetünk önmagunk. Csak

akkor lehetünk erősek – mondták –, ha megismerjük a múlt hibáit, csak úgy lehetünk bátrak, ha tudjuk a gyöngeségeket.

Kiadták magukat nekünk. Elmesélték, milyen elesettek voltak, hogy féltek, de végül mégis hogyan győztek.

Gyerekeink e példákon át döbbentek rá, hogy amit ők éreznek, az nem gyávaság. Ami-kor öreg tanítóinkat hallgattuk az ébrenlét és az álom határán, felébredt bennünk a sejtés, hogy valamiben mindannyian tehetségesek vagyunk. Általuk átéltünk sok életet, emberi érzéseket, gondolatokat, tapasztalatokat. Nem csak a sikereket, de a kudarco-kat, a tévutakat, és a bukdácsolásokat is.

A régi világban azt hallottuk, hogy a gazdasági fejlődés a fontos – az állandó, és a tempós –, és mindeközben az élet valahol minduntalan elmaradt mellettünk. Most

5

végre már eszköznek tekintjük a munkát ahhoz, hogy éljünk. Nekik köszönhetjük, hogy volt elég erőnk.

Megmutatták nekünk öregjeink, a hatalommániások világát is – iszonytató, nekem elhihetitek! –, amikor diadalukból a magány fülledt fuldoklásába zuhantak. A rögesz-mék, a rettegés, a leplezett hazugságok, a halálfélelem. Ezek lettek osztályrészük.

Leginkább a gyerekek érzik a mesék igazságát. De ha egy részed nem feled el gyerek

maradni, akkor öreg korodban is meg fogod hallani szellemhazád üzenetét. Tudnod kell a választ arra, hogy mi végre élsz ezen a bolygón, és erre csak akkor kaphatsz fele-letet, ha bízol önmagadban. Testedben, szívedben, lelkedben, mert csak akkor leszel képes bízni másokban. A szuperlumináris összekötöttséget igazolta az élet. Nyilvánva-lóvá vált, hogy miközben megőrizzük egyéniségünket, a jövőt, együtt, közösen kell álmodnunk, mégpedig a múlt (ahonnan jöttünk), a jelen (ahová jutottunk), a jövő (aho-vá tartunk) kérdéseinek megválaszolásával. Így váltunk képessé arra, hogy lássuk tetteink következményét, és ebben nagy segítség volt az öregek meséi.

A lélek nem öregszik, csak gyarapszik. Csak a test kopik és gyöngül. A lélek kortalan.

Időn kívüli. Neki olyan a múlt, mint a most. Számára az emberi lét magasabb szellemi-sége létezik, az örök érvényű igazságok. Bátorság, ami nem vakmerőség. Hűség, ami nem szolgalelkűség. A becsület, az igazság, a szeretet, a tisztesség. Éppen ezért mi itt már élni akarunk, nem pedig érvényesülni.

Soha többé ne kívánjátok vissza azt az időt, amit mi még láttunk, hogy embertársaink lelkület feledve, sokszor embertelenül kapaszkodtak a pénz felé, és tették ezt a mi, meg a többiek hátára állva, a mi verejtékünk, nélkülözésünk árán!

Mindenkinek igazat kell mondani. Itt mindenkinek természetes, hogy segít és tisztel. Nincs tolvajlás, nincs enyém, értem, nekem. Érték a két kézzel, a tudással, a kreativitás-sal, a tenni akarással való cselekedet.

Ne feledjétek a régi hászid mondást ti sem! „Az egyszerű emberek a világ talpkövei.‖ Tiszteljétek egymást, szolgáljátok az emberiség kollektív javát! Másoknak kárt ne

okozzatok! Amikor a „vihar‖ jött – az elkerülhetetlen –, nem csak túlélni kellett, hanem talpra is

kellett állni. Megtettük. Egészen ősmélyről jövő hitünkkel, feltétlen bizalommal, szel-lemünk minden tudásával. Ezzel sikerült. Csak ezzel.

És… Ne feledjétek tisztelni az öregeket, mert ők a múlt, és ne mulasszátok el megbecsülni

a fiatalokat, mert ők a jövő! És ismerjétek el, hajoljatok meg önmagatok előtt, mert ti vagytok a jelen, akik hidat képeztek múlt és jövő között! Ha ezt teszitek, és tudatotok-ban őrzitek, mindennap emelt fővel élhettek.

Szívem minden szeretetével ölellek! Bódi Ildikó 2016-ból

6

Damien Grove

A lélek csapdája

Aemus nyugodtan heverészett a keskeny priccsen, és alig hallhatóan szuszogott. Ha

valaki látja, hogy így fekszik, azt gondolta volna, hogy épp az igazak álmát alussza. Nem aludt. Nem, nem! Sohasem pazarolta volna drága idejét alvásra. Más életfilozó-

fia szerint élt: „aki sokat alszik, az keveset él‖. Idén februárban kilencvenegy éves lett, mégsem érezte magát öregnek. Igaz, a háta

néha kegyetlenül sajgott, és már nem lett volna képes tizenhat órát dolgozni egyfolytá-ban, mint ahogy azt húsz évvel ezelőttig tette.

Hirtelen kipattantak a szemei, és ránézett a szemközti falon lévő digitális kijelzőre, ami három órát mutatott. Ideje felkelni.

Feltápászkodott az ágyról, ami halk szisszenéssel húzódott vissza a szoba falába. – Edit, egy pohár vizet legyen szíves! – kérte, és közben nagyot nyújtózott. – Egy pillanat, professzor. – A kellemes női hang a szobában elhelyezett hangszóró-

ból érkezett. Szinte azonnal hallani lehetett a folyó víz hangját. Odaballagott a fal egyik rekeszé-

ben megbúvó műanyag csapóajtóhoz. A plexilap egy gyors mozdulattal felhúzódott, Aemus pedig benyúlt a résbe, kivette a vízzel teli papírpoharat, aztán egy jó nagyot kortyolt belőle.

– Köszönöm, Edit, ez nagyon frissítő volt – mondta, majd a kiürült poharat a házi új-rahasznosító berendezésbe dobta, amely halk zümmögéssel dolgozni kezdett.

– Részemről a szerencse – válaszolta kedélyesen Edit. Aemus nagyon kedvelte Editet. Néha csak azért kért tőle valamit, hogy a bársonyo-

san búgó hangját halhassa. Mióta felesége, Stefani, húsz évvel ezelőtt meghalt, Edit hangja volt az egyetlen dolog, ami a külvilágra emlékeztette.

– Uram, hadd emlékeztessem, hogy a mai nap… – Tudom, tudom, kedvesem – vágott közbe Aemus. – A mai napon ünnepeljük har-

mincadik évfordulóját az emberiség legnagyobb felfedezésének. – Ne legyen ilyen szerény – mondta kedélyesen a géphang. – Legyen büszke arra,

hogy maga volt az első. – Igen, igaza van. Végül is, megváltoztattam a világot. Aemus elmerengett, és eszébe jutott az a bizonyos nap. A képzeletében olyan élénken

élt az egész, mintha csak tegnap történt volna. Már több mint tíz éve dolgozott a projekten, és eddig nem sikerült áttörést elérnie.

Nem az a fajta ember volt, aki valaha is feladna bármit, sőt, ha még további tíz év kuta-tást finanszíroz a kormány, minden további nélkül folytatta volna a munkáját.

7

Ez volt az élete. Reggel négykor kelt, és voltak napok, amikor egyáltalán nem ment haza. Most hogy jobban belegondolt, azon csodálkozott, hogyan lehetséges, hogy Ste-fani még mindig kitart mellette.

Hullafáradtan, reggel hatkor, legalább kilenc kávé után a társalgóban ült és cigarettá-zott. Haja zilált volt és zsíros, a szeme karikás, az arcát egy hetes borosta fedte. Hetek óta csak egy-két órát aludt éjszakánként; nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy pihenjen. Persze az ember nagyon sok mindent kibír, de Aemus, azon a reggelen úgy érezte, ha még fél napot ébren kell maradnia, belehal.

De nem adhatta fel. Már nem. Arra gondolt, talán ez a nap lesz, amikor végre megleli a választ.

A beteg, akit előző este hoztak be a laborba, egy autóbalesetben sérült meg súlyosan, és a kettesszámú elkülönítőben feküdt.

Haldoklott. Egy órája állt be a klinikai halál. A beteg testét csak a lélegeztető gép tartotta életben. Aemus rámeredt az asztalon előtte fekvő, aláírt szerződésre, amely kimondta, hogy a

páciens agyhalál esetén felajánlja testét a tudomány céljaira. Elnyomta a cigarettát, majd bement a kórterembe. A beteg mellett egyhangú mono-

tonitással dolgozott a vastüdő. Vett egy mély levegőt, és közben elmormogott egy rövid imát. Előkészítette az általa

leírt módosításokkal létrehozott, vadonatúj lélekcsapdát, és a központi hálózatra kap-csolta.

A mechanizmus úgy működött, hogy a nagy teljesítményű elektromotor egy kis pon-ton (ha csak egy nanoszekundumnyi ideig is), olyan erős mágneses teret indukált a csapdát körülvevő tekercs segítségével, ami egy áthatolhatatlan magot hozott létre a szerkezet közepén lévő plasztik hengerben.

Aemus úgy gondolta (és az előzetes számítások is azt mutatták), ha a szupermágneses térbe kerül a lélek, akkor a szerkezet csapdába ejtheti azt, végérvényesen fizikai bi-zonyságot szerezve a lélek létezésének.

Lassan aktiválta a csapdát, ami halk bugással kelt életre. Odalépett a beteghez, és az eszközt a mellkasára helyezte, pontosan a szíve fölé.

Ha valaki kívülről látja, biztosan érzéketlennek gondolta volna, ahogy szinte mecha-nikusan cselekedett, pedig nem volt az. Fájt a szíve, hogy megszűnt egy élet, de a tu-domány szolgája volt, és a mindent elsöprő tudásvágy hatalmába kerítette testét, és a fáradtság ellenére extázisba került.

Kikapcsolta a lélegeztetőt. Egy pillanatra a szívhangot jelző monitor éles hangon fel-sípolt, majd hirtelen elhallgatott. Ezzel egy időben, a monoton hangon búgó csapda éles, vijjogó hangot adott ki, és erősen rázkódni kezdett. Aztán hatalmas csattanás hallatszott, és a szoba sötétségbe borult.

Aemus a vaksötétben a lélekcsapdára nézett, ami halványrózsaszín fényben világított a sötétben. A férfi térdre rogyott, kezébe temette az arcát, szeméből forró könny csor-gott.

Végre sikerült! – gondolta. Tíz másodperc múlva bekapcsolt a laboratórium tartalék generátora, és újra fénybe

borította a szobát. Aemus gondolatai közé egy ismerős női hang furakodott be, visszatérítve őt meren-

géséből. – Dr. Floyd! Dr. Floyd! Valami baj van?

8

– Semmi baj, Edit. Csak elgondolkodtam. Tudja, eszembe jutott az a bizonyos nap. – Értem – mondta aggódva Edit. – Már azt hittem, valami baj van. Aemus végignézett a picinyke, puritán berendezésű szobáján, majd az ablakhoz bal-

lagott, kinézett a hatalmas városra. Egy pillanatra nagyon kicsinek és jelentéktelennek érezte magát.

A hős, aki felfedezésével a fejlődés útjára terelte a világot, és mégis, magányos öregemberként fog meghalni…

A felfedezés megváltoztatta a világot. A világvallások vezetői, melyek mindannyian a

lélek és Isten létezését hirdették, belátták, hogy tanításaik lényege egy és azonos, és eddig soha sem látott közeledést kezdtek meg egymás irányába, fokozatosan felőrölve a vallási ellentéteket.

Az alapgondolat, mellyel mindenki egyetértett, az volt, ha van lélek, akkor bizonyo-san létezik Isten, aki azt megteremtette. Minden embernek küldetése van a földön, mely a lelke fejlődését szolgálja.

Létrejött az, amire fél évszázaddal azelőtt senki sem gondolt volna: eltűntek az or-szághatárok, és a világ nemzetei egyesültek.

Kimerülőben voltak az fosszilis energiahordozók, melynek hatására felerősödött a tiszta energiák iránti igény. Tizenöt év alatt kiépítették a szélerőmű rendszert, napkol-lektorok millióit állították fel, kiaknázták az apály-dagály energiát.

A legjelentősebb felfedezés azonban geotermikus energia felhasználása volt. Kiakná-zásával, egy évben annyi energiát nyertek ki a föld gyomrából, amely a számítások szerint több száz évig lesz elegendő az egész emberiség számára.

Ugrásszerű fejlődés indult meg, amely az élet minden területén jelentkezett. Nem volt szükség kölcsönökre, beruházási tervekre, a pénzre önmagára. A bankrendszer az Új Világrend megjelenésével elvesztette értelmét. Az energia korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre, és a technológia kiemelte az embereket a modern rabszolgaságból.

Mivel mindenki azt csinálhatta, amit szeretett, az emberek arra koncentrálhattak, hogy önmaguk kiteljesítése mellett segítsék társaikat. Fellendültek a különböző kutatá-sok. Felderítették a naprendszert, húsz éve folyamatosan építették és fejlesztették a Marson és Vénuszon élő kolóniát.

Őt valahogy elfelejtették. Persze nem az volt a legnagyobb baj, hogy a szakma nem

kereste, hisz olyan tudományágak erősödtek meg, melyekhez ő nem értett. Inkább családja hiánya fájt neki nagyon, valamint az, hogy barátai, és ismerősei közül már senki sem él.

Semmilyen emberi kapcsolata nem volt az utóbbi pár évben. Fia, Greg, krónikus isi-ásszal küzdött, ágyhoz kötötten, ráadásul a föld átellenes pontján az Eurázsiai Zónában élt családjával.

Lánya, Loren, tizenöt évvel ezelőtt egy balesetben vesztette életét, amikor a Mars egyik kutatóállomását telibe találta egy kósza aszteroida, a család pedig a bolygón maradt.

Egymilliárd ember lakik Központi Metropoliszban, de én úgy érzem magam itt, mint Robin-son Crusoe a lakatlan szigeten – férkőzött a fejébe hirtelen a gondolat.

Most, hogy jobban belegondolt, az egyetlen dolog, aki a külvilághoz kapcsolta, maga Edit volt.

9

– Edit, maga mindig olyan megértő velem – mondta tűnődve Aemus. Most gondolt bele igazán, hogy húsz éve zúdítja panaszait Editre, aki mindig készségesen végighall-gatta, ha kellett bátorította és kiállt mellette.

– Sok mindent megéltünk együtt, professzor. – Mondja, nem érzi magányosnak magát? – Érezte, ezt már sokkal korábban meg kel-

lett volna kérdeznie. – Végtelenül. A válasz teljesen letaglózta a professzort. Hirtelen rátört a felismerés. – Ezt soha sem említette nekem. – Sohasem kérdezte, professzor. – Edit hangjában Aemus olyan végtelen szomorúsá-

got érzett, mint még soha azelőtt. Egy pillanatra rátört a lelkiismeret furdalás. Lecsukta a szemét, hosszan felsóhajtott,

majd megszólalt. – Edit, hadd tegyem jóvá a hibámat. Úgy érzem, már eleget szenvedett. Amíg önző

módon a hosszú évek alatt a saját problémáimmal voltam elfoglalva, teljesen megfe-ledkeztem önről.

– Akkor segítsen rajtunk – mondta határozottan Edit. – Igen – válaszolt a professzor tűnődve. Úgy tűnt, gondolatban messze jár. Aztán felocsúdott révületéből, odalépett a falhoz, félrehúzott egy titkos rekeszt, majd

ránézett az ismerős plasztik hengerre, melyben halvány rózsaszín fény vibrált. – Isten önnel, Edit! – szólalt meg szomorúan. – Magával is, Dr. Floyd – suttogta a hang. – Nemsokára találkozunk. – Én is azt hiszem – válaszolta Aemus, és kinyitotta a csapda tetejét. Ezután gyorsan felöltözött, magához vette a belépőkártyáját, majd a videofonon

légitaxit rendelt. Negyed óra múlva a kutatóbázis épülete előtt állt, és lehúzta a belépő-kártyát a leolvasón. Beszállt a liftbe, és lement a mínusz ötödik emeletre. Végigment a hosszú folyosón, és benyitott a tágas helyiségbe, ahol egy hatalmas gép állt. Odalépett a főkapcsolóhoz, és áramtalanította a rendszert.

A lelkek, láncaiktól megszabadulva, egy alig hallható sóhaj kíséretében elhagyták a csapdát.

Központi Metropolisz felett az ég pár másodpercig rózsaszínben ragyogott…

10

Ódor Ákos

Múlt idő

#1158967 – Szintetikus transzfer Gondolat feladója – Havas Dzson Joákim MES Telepatikus nyilvántartó kód – 7112

Drága barátom!

Köszönöm az érdeklődést, a körülményekhez képest jól vagyok. Igaz, nem szolgálha-

tok túl jó hírekkel. A fiatalító beavatkozások a generációnkra jellemző eredményeket hozták. Ahogy a doktor úr fogalmazott: a mechanobiotikus beültetések meggátolják a sejtjavító anyagok oldódását a DNS láncban. Kénytelen vagyok beletörődni, hogy alig százhét év után itt kell hagynom hőn szeretett Földemet. Látva az elmúlt évek geneti-kai fejlődését, már azzal sem vigasztalódhatok, hogy létezik élet odaát. Saját teremtőink lettünk.

Kérdésedre válaszolva, a lányomat kicsit megviseli, hogy így, csövekre kötve kell lát-nia. Mozdulatlanul heverek, és még csak kommunikálni sem tudok vele. Az agyam túl kevés energiát termel, hogy tisztán biotikus hullámokra tudjak hangolódni. Úgy, hogy maradtál Te, drága barátom. Látod, csak jó valamire ez a rozsdás vas idebent! Azért örülök, hogy Dzsesszika örökölt egy kis együttérzést az anyjától. Az unokáim sajnos már nem ilyen törődőek. Azt hiszik, nem hallom, amikor összesúgnak a hátam mögött. Kinevetnek, amiért genetikailag felturbózott agy helyett mechanikus beültetésekkel kommunikálok. Úgy tekintenek rám, mint valami kiborgra. El sem tudják képzelni, milyen a húsba épített, hideg fém. Ők már tökéletesek. Biotikus érzeteken szocializá-lódnak, már szinte nevelni sem kell őket. A nevük helyett is kódokon hívják egymást. Már amikor hajlandóak beszélni a telepátia helyett. Igazából kedvelem a három csirke-fogót, bár néha nehezemre esik megkülönböztetni őket, annyira egyformák.

Hát igen. Úgy érzem, lassan utolsó hírmondói vagyunk a változatosságnak, kedves barátom. Legalább Dzsesszika örökölhetett még valamit tőlünk. Remélem, tovább adja a hitet, mert én már nem értek szót a kölykök hiperintelligenciájával. A hit fontos. Ta-lán ez tesz minket igazán emberré. Bevallom, megmosolygom magam, emlékszem még a beszélgetésre nyolcvanöt évvel ezelőtt, amikor mindannyian másnaposan elmélked-tünk az élet dolgairól Rafael teraszán heverve, miközben megvitattuk, kinek milyen fénytetoválása lesz. Lázadtunk, új generáció voltunk, gyorsabban befogadtunk min-dent! Emlékszem, megesküdtünk, hogy soha nem leszünk olyanok, mint a szüleink! Most meg nézz rám! Vén, maradi kiborg lettem.

Ez van. Múlik az idő, változunk, átértékeljük a dolgokat. Néha olyat teszünk, vagy mondunk, amit később szívesen törölnénk és újrajátszanánk. Ki tudja, ezeknek a lur-kóknak már ez is menni fog. Követem még a hírportálokat, láttam a

11

lélektranszplantációs kutatások első eredményeit. Elgondolkodtatóak. Meglehet, ha megérhetném, én is visszautaznék az időben a régi testembe bújva, megtennék pár dolgot, amit ma már sajnálok, hogy nem tettem meg.

Ám ha valóban mindenható lehetnék, ahogy hirdetik, egyvalamin mégsem változtat-nék. Azon, hogy olyan lettem, mint a szüleim. Mert bár nincs laborban növesztett szu-peragyam, vagy többcsatornás telepatikus készségem, ám van egy olyan kincsem, amit az újabb generációk soha többé nem tudhatnak majd magukénak. Engem még anya szült.

„A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az

akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győ-zelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncos lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelen-ség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember – akár tizenhat éves, akár hatvanhat – csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint az önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed. Olyan fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed. Fiatal vagy, míg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság – az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.‖

Albert Schweitzer

német lelkész, filozófus, tanár, orvos 1875. január 14. — 1965. szeptember 4.

12

I N F O

Vizualizációs és Mudrameditációs ujjgyakorlatok

Először kényelmesen üljünk le, csukjuk be szemeinket majd egymás után végezzük el a feladatsort: VITALITÁS első gyakorlat: Hüvelykujj a mutatóujjhoz.

Megtartva ezt a kéztartást, gondoljunk olyan múltbeli eseményre, amikor az egészsé-günkért végzett tevékenység után kifáradtunk (például futás vagy úszás utáni állapot-ra. De lehet egy nagyobb kirándulás utáni kellemes fáradtságra is gondolni).

BELSŐ BÉKE, második gyakorlat: Hüvelykujj a középső ujjhoz.

Megtartva ezt a kéztartást, gondoljunk egy olyan múltbeli pillanatra, mikor szeretetet éreztünk, éltünk át (ez lehet egy ölelés, egy simogatás vagy akár, amikor csak a lel-künkből éreztük a felénk és belőlünk áradó érzést).

ÖNBECSÜLÉS, harmadik gyakorlat: Hüvelyujj a gyűrűsujjhoz.

Megtartva ezt a kéztartást, gondoljunk egy olyan pillanatra, amikor valóban megdi-csértek minket, tiszteletet és elégedettséget éreztünk (ez lehet egy kitűnően elkészített étel utáni gratuláció is…)

GYÓGYULÁS, negyedik gyakorlat: Hüvelykujj a kisujjhoz.

Miközben végezzük ezt a gyakorlatot, gondolatban menjünk vissza egy olyan helyre, ami csodálattal és békével töltött el minket és időzzünk ott néhány percig.

Energiatöltő Mudra ujjgyakorlatok: SALAKTALANÍTÁS, Szél-mudra gyakorlat:

Emésztési és szélproblémák, vagy teltségérzet esetén a mutatóujjak hegyét hajtsuk a hüvelykujj dombjára. A mutatóujjat nyomjuk enyhén lefelé a hüvelykujjal, a többi ujjat pedig feszítsük meg. Sürgős esetben egészen 30 másodpercig tarthatjuk ezt a pozíciót, krónikus esetben naponta háromszor 15 másodpercig tartsuk a nyomást.

TEST ÉS LÉLEKERŐSÍTŐ, Föld-mudra gyakorlat:

A medencefenék és gátizmokat erősíthetjük energetikailag ezzel a gyakorlattal. Érint-sük össze mindkét kéz hüvelyk és gyűrűs ujját, kicsit nyomjuk is egymásnak össze őket. Naponta háromszor 15 másodpercig végezzük a gyakorlatot.

Öngyógyítás nem csak öregeknek

13

GONDOLATOK KITISZTÍTÁSA, Nagy-fej Mudra gyakorlat:

Javítja a véráramlást, a fejfájás is csökkenthető e módszerrel. Nyomjuk lazán egymás-nak mindkét kéz hüvelyk, mutató és középső ujját, a gyűrűsujjat szorítsuk le a hü-velykujj dombjára, a kisujjat pedig nyújtsuk ki. Komoly fájdalmak esetén tartsuk 15 másodpercig ezt a helyzetet, megelőzésre pedig naponta háromszor 6 másodperc java-solt. NAPINDÍTÓ Mudra, gyorsan feltölt energiával:

Ez az ujjtartás az alhasi energiát viszi át a magasabb energiacentrumokba. A hölgyek számára úgy ajánlott ez a kéztartás, hogy a jobb kéz hüvelyujja a bal kéz hüvelyk és mutatóujja közé kerüljön, majd a bal hüvelykujjal nyomjuk meg gyengéden a jobbat.

A férfiak számára éppen ellenkezőleg ajánlott ez a tartás, náluk a jobb hüvelykujj ke-rüljön felülre!

Reggelente 5-15 másodpercig tartsuk ezt a pozíciót, érezni fogjuk a felfrissülést.

MEGVILÁGOSODÁS Mudra, csúcsformába hoz szellemileg: Feltölti a kiürült energiablokkokat, és kapcsolatba hoz a külvilággal. Emeljük fel a

kezünket a gyomor magasságába, és tegyük egymáshoz a hüvelyk és a mutatóujjakat. A hüvelykujjak nézzenek a gyomor, vagy a padló irányába, a mutatóujjak, pedig a plafon felé. Ezt a gyakorlatot addig végezhetjük, amíg csak akarjuk, és jólesik.

BELSŐ BÉKE Lótusz-mudra:

Ha úgy érzi, hogy nem értik meg, vagy kihasználják, tegye össze a mellkasa előtt úgy a két kezét, hogy a kéztövek és az ujjhegyek érintsék egymást. Ezután nyissa szét az ujjait, mint egy virág a szirmait. Négy mély lélegzet után ismét csukja össze az ujjait, zárt rügy formában. Hajlítsa továbbra is befelé az ujjakat, míg a kézfejek egymáshoz nem érnek. Utána ismét hajlítsa kifelé az ujjait, hogy rügyet, majd virágot formázzanak. A gyakorlatot háromszor ismételje meg.

(forrás: mozgasgyakorlatok.bioenergetikus.hu)

Az egészséges alvás és a fiatalság elixírje

Mély alvás - friss ébredés

Az emberi agytörzs területén van egy pici szerv, melyet tobozmirigynek neveztek el, és melynek az évszázadok során a legkülönbözőbb funkciókat tulajdonítottak. A híres francia filozófus, René Descartes még úgy gondolta, hogy itt lakozik a lélek, vagyis a középkorban meglehetős misztikum vette körül ezt a mirigyet. Ma már valamivel töb-bet tudunk róla, de egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a rejtély megmaradt.

A tobozmirigy által termelt anyag – melynek az utóbbi időben a kutatók egyre na-gyobb jelentőséget tulajdonítanak az alvászavarok megszüntetésében – felelős a nap-szakokhoz alkalmazkodó természetes alvási ciklus fenntartásáért. A modern élet, az éjszakázások, a mesterséges fényforrások a melatonin termelését szabálytalanná teszik,

14

pedig az állatkísérletek egyértelműen bizonyították, hogy "fiatalító" szerepe van. Azon kísérleti egyedek, melyeknek melatonint adagoltak 20%-kal tovább éltek társaiknál.

A tobozmirigy a melatoninon kívül az epithalamin termeléséért is felelős, és ha hihe-tünk a tudósok előrejelzésének, akkor ezek az utóbbi idők legreménykeltőbb anyagai közül valók, melyeknek valaha is az emberi szervezetre gyakorolt, mellékhatásoktól mentes, jótékony hatást tulajdonítottak.

A melatonin az agyban ingerületátvivő szerepet betöltő szerotoninból a sötétedés be-köszöntével keletkezik a tobozmirigyben, de a szervezetben kis mennyiségben máshol is kimutatták. Hosszú időn át folytatott kísérletek közvetett és közvetlen bizonyítékai tanúskodnak arról, hogy a melatonin többek között az úgynevezett cirkadián ritmus-nak, vagyis az alvás-ébrenlét napszakos ismétlődésének a szabályozásában tölt be fontos szerepet. A természetes fénymennyiség csökkenésekor fokozódik a termelése, és ez biztosítja a szervezet élettanilag kielégítő pihenését.

Ez rendkívül fontos, hiszen az ébrenlét során a szervezetben jelentős mennyiségű mé-reganyag halmozódik fel, amitől csak a bioritmusnak megfelelő alvás során képes meg-szabadulni. A baj ott kezdődik, hogy a civilizált, az élet örömeit szinte hisztérikusan habzsolni akaró ember fittyet hány a természet törvényeire, és az éjt nappallá téve nem akkor és annyit alszik, amikor és amennyit kellene.

A mesterséges fényforrások alkalmazása a biológiai ritmus felborulásához vezet, a melatonintermelés elégtelenné válik, a sorozatosan nem kielégítő alvás pedig a szerve-zet kimerüléséhez és korai elöregedéséhez vezet. A stresszel terhelt ember viszont akkor sem tud aludni, ha időben lefekszik, mert alvászavarokkal küszködik.

Felborul az ébrenlét és a pihenés egyensúlya a földrészek között sokat utazó üzlet-embereknél, sportolóknál is.

A melatonin kétségtelenül legnagyobb reményt keltő hatása - állatkísérletek alapján - az öregedés késleltetése. A pontos mechanizmus még nem ismeretes, de feltételezhető, hogy a belső elválasztású mirigyrendszer finom összehangolása által hat. A keleti misz-tikum már régóta hangsúlyozza, hogy az élet lényege a hormonrendszer finom műkö-désének összehangoltsága. Az energiaközpontokat, az úgynevezett csakrákat is a belső elválasztású mirigyek anatómiai helyéhez rendelik, melyek jógagyakorlatokkal való stimulálásával már igen jelentős fiatalodási eredményeket értek el (lásd Peter Kelder A fiatalság forrása című munkáját).

Az állatkísérletek és az embereken végzett vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a csökkent melatoninszint meggyorsítja az öregedést, és ez alátámasztja azt a hipoté-zist, miszerint a melatonin öregedés elleni hormonként működik.

Összefüggés még abban a tekintetben is kimutatható, hogy aki rendes időben lefek-szik, és legalább 7-8 órát alszik, az fiatalosabb lumpoló kortársainál, mert a kellő meny-nyiségben termelődő melatonin így kifejtheti jótékony hatásait. Mindezek mellett a melatoninnal végzett kísérletek arra utalnak, hogy a rosszindulatú daganatok esetében is jótékony hatást fejthet ki. Ez a feltevés azonban még orvosi igazolásra vár.

(forrás: shop.builder.hu)

15

Spórol a mai ember az alvással

Egyre többen panaszkodnak alvászavarokra, álmatlanságra, így hazánkban is erősö-dik az alváskutatás.

Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézetének álláspontja szerint egy fel-nőtt embernek naponta hét-kilenc órai alvásra van szüksége egészségének megőrzése végett. Némi módosítással ezt állítja az Állami Egészségügyi Központ szakorvosa is.

Terray-Horváth Attila neorológus szerint, emellett szembetűnő különbségek vannak a több műszakban tevékenykedő emberek között is, hiszen akadnak, akik jól viselik, mondhatni megrázkódtatás nélkül élik meg az alvás és az ébrenlét diszharmonikus mivoltát, másokon különféle idegrendszeri betegségek tünetei jelentkeznek.

Egyáltalán nem tartja abszurdumnak, amit a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem ku-tatói állítanak az egyén alvásigényének genetikai meghatározottságáról. Puszta hiede-lem viszont, hogy az idős emberek alvásigénye minimális. Más az oka, ha valaki akár öregen, akár fiatalon álmatlanságban szenved.

Az ártalmas környezeti hatások, a stressz megbontják a harmóniát, és idegi betegsé-geket okoznak. Szerencsére a civil életben is terjed az alvással kapcsolatos problémák felismerése, jó példa erre, amikor egy igazságügyi szakértő arra kereste a választ, mennyiben lehet igazuk azoknak a lakóknak, akik pert indítottak a repülőgépek okozta zaj miatt, mondván, emiatt nem tudnak normálisan aludni. Az orvos állítja, máig nincs egy mindenki által elfogadott tudományos magyarázat arra, mi az alvás valódi biológi-ai funkciója.

Azt nem vitatják a szakemberek, hogy a regenerálódáshoz, a memória konszolidáció-jához és az idegrendszer működéséhez nélkülözhetetlen az alvás. Ezt a felismerést alátámasztja egy új kutatási terület, amelyben a „civilizációval sebzett‖ ember nappali alvásának hatásait próbálják felderíteni. Ez nem keverendő össze a mediterrán vidékek sziesztájával, itt ugyanis a meleg miatt vált szokássá az üdítő délutáni alvás.

Terray-Horváth doktor egyébként esküszik az ebéd utáni 5-10 perces szunyókálás áldásosan frissítő hatására. Japánban üzleti tárgyalás közben is alkalmazzák ezt a „te-rápiát".

Sajnos a mi térségünkben az emberek az alvással spórolnak. Emiatt kerülnek „alvás-adósságba‖, amit másnap kamatostól követeli vissza a szervezet.

Külön szólni kell a számítógép- és a tévéfüggő gyerekekről, akik már felnőttkoruk előtt alvászavaros személyiségekké válnak.

A doktor szerint egyébként már csak azért sem elvetendő az alvásigénnyel kapcsolat-ba hozott genetikai meghatározottság, mert a nők jobban bírják az ébrenlétet, és hama-rabb kiheverik a csecsemőkorú gyermekek miatt széttöredezett éjszaka hatásait, mint a férfiak.

(forrás: www.weborvos.hu)

16

Komolyan vett öregkori panaszok

A közgondolkodásban van egy jelenség, amely az idős korban jelentkező, szomatikus és pszichés tünetnek „bagatellizáló‖ jelleget tulajdonít. Testi és lelki állapotváltozások közül többet „természetes öregség‖-nek vélnek, ezért külön figyelemre, kezelésre mél-tónak sem tartanak. Legtöbbször a fáradékonyságot, a koncentrációs készség hanyatlá-sát, az erőfeszítések eredményességének csökkenését elintézik azzal, hogy „ez termé-szetes, ne is foglalkozzunk vele‖. Így aztán sok időskori depresszió rejtett és kezeletlen marad, rontván az életminőséget, növelve az öngyilkosságok számát és szaporítva az idősödő korosztály gondjait, panaszait.

Sokkal többet kellene tudni erről a betegségről, hogy segíthessünk. A segítő szándék-kal indulókat motiválni kell a megkülönböztető figyelemre, melyet az is indokol, hogy a depressziós betegek körében a nem megfelelő együttműködés háromszor gyakoribb, így a felismerés lehetősége is csökkenhet.

A kezeletlen depresszió számtalan kockázattal jár. Bármely korban növeli a szuicidiumok kockázatát, rizikófaktort jelent a pszichoszomatikus betegségekben, gátja a szociális funkcióknak és az érzelmi élet zavarainak háttere. A depressziós tünetek kétségbe ejtik a környezetet is, megbénítják sok személy segítő cselekvőképességét.

A nehéz helyzetet súlyosbítja, hogy a közgondolkodás szerint: az időseknek feltétle-nül rosszabbul kell magukat érezniük, mert:

– nehezebben tudnak erőre kapni, – kevésbé mozgékonyak, – kevesebb a tartalékkapacitásuk, – már túl sokat elhasználtak önmagukból, – kimerült az alkalmazkodásuk. Ez az általános szemlélet az oka, hogy az idősek depressziójában oly gyakran előfor-

duló hasonló panaszokat más szemmel nézik, és kevesebb gondot fordítnak rá. Sokak-nak (még a gyógyítók közül is!) a gondolkodásában megtalálható az „érthető, hogy ennyire szomorú‖ reagálás. A pszichoneuro-immunológia legújabb eredményei erősí-teni és cáfolni is tudják ezt a gondolkodást. Erősíteni akkor, ha az egyén (vagy a kör-nyezete!) lemond a létről. Ekkor kóros immun-folyamatok erősödnek fel, a szervezet ellenállása gyengül, és az önteljesítő jóslat (az állapotromlás) valóra válik. Ha azonban a serkentő, pozitív erők jutnak felszínre, az immunfolyamatok javulnak, a szervezet védekezése jobbá válik, a szervezet gyógyító, öngyógyító tevékenysége jelentősen növekszik. Ezért fontos a megfelelő pszichoszomatikus kombinált terápiák alkalmazá-sa.

Feltétlenül szólnunk kell a krónikus fájdalom-betegségekről. Már csak azért is mert a fájdalom heveny esetben gyors, sürgősségi megoldást igényel, a fájdalom a szervezet alarmreakcióját alaposan igénybe veszi, és rengeteg energiát felhasznál.

Foglalkoznunk kell az időskori depressziók pszicho-szociális vetületével is. Haladot-tabb korban leggyakrabban megtalálható specifikus pszicho-szociális faktorok a követ-kezők:

– teljesítmény (intellektuális, munka, család) – alkalmazkodás (kis és nagyközösségekhez) – interperszonális kapcsolat (barát, család, intim) – veszteségélmények (személy- és tárgyvesztések)

17

– pozícionális változások (motoros és egzisztenciális) – affektivitás változások (modalitás, rigiditás, iniciatíva) – élethelyzet változások, (függetlenség-függőség) Eléggé gyakori jelenség, hogy a depresszió az idős ember számára megbélyegzettsé-

get jelent, ezért szégyellnek orvoshoz fordulni. Sok esetben testi panasszal (étvágyta-lanság, alvászavar, fáradtság) keresik fel orvosukat. A jól átgondolt vizsgálat, a panasz-leltár jellege, a heteroanamnézis, vagy a környezet jelzéseinek mérlegelése megköny-nyítheti a betegség felismerést. A túlzottan általános panaszok hátterében gyakran vannak kapcsolati zavarok, sebesült kommunikációs helyzetek. (Dr. Pető Zoltán)

(forrás: www.medlist.com)

Hogyan maradhat fiatal az agyunk?

Ma már senkinek nem jelent újdonságot, hogy a zöldség egészséges. A legújabb kuta-tások eredménye szerint jótékony hatásuk egészen az öregkorig tart, segít megakadá-lyozni a lassú szellemi leépülést, és fiatalosan tartja az agyműködést. A kutatást a Chi-cago-i Rush intézet munkatársai végezték 1946, hatvanöt vagy annál idősebb férfi és nő bevonásával.

A vizsgált páciensek hosszú- és rövid távú memóriáját tesztelték, úgy, hogy vissza kellett idézniük egy történet elemeit, amelyet felolvastak nekik. A teszt során memó-riakártyákat is használtak, amelyeken számok és szimbólumok voltak. Az összes vizs-gálati alany fokozatosan rosszabb eredményt produkált az idő múlásával, azonban azok a férfiak és nők, akik naponta két vagy annál több étkezés során fogyasztottak zöldséget 40 %-kal kevésbé épültek le szellemileg, mint azok, akik csak néhány alka-lommal vagy soha nem ettek zöldségfélét.

A sok zöldséget fogyasztók szellemi állapota az öt évvel fiatalabb emberekének volt megfelelő. Ők fizikálisan is sokkal aktívabbnak bizonyultak, amely kapcsolatot feltéte-lez a pszichés állapot és a test egészsége között.

Az eredmények azt sugallják, hogy különösen a leveles zöldségek, mint például a spenót, a káposzta, és a kelkáposzta nagy mennyiségben tartalmaznak olyan antioxi-dánsokat, mint például az E-vitamin.

Egyetlen kutató sem kételkedik, hogy egy zöldség alapú diéta a legoptimálisabb a hosszú élet elérésére, a betegségek megelőzésére és az elmeállapot frissen tartására.

(forrás: www.hvg.hu)

40

AJÁNLÓ

FILM

Benjamin Button különös élete

rendező: David Fincher író: F. Scott Fitzgerald forgatókönyvíró: Eric Roth, Robin Swicord zeneszerző: Alexandre Desplat

F. Scott Fitzgerald eredetileg csupán novellaként álmodta meg az öregen születő, majd egészen a csecsemőkorig fiatalodó ember történetét. Bejamin Button (Brad Pitt) különös körülmények között született - és még különösebb élet jutott neki. Amikor ismeretlen kezek későbbi nevelőszülei küszöbére helyezik pólyáját, egy aggastyán újszülöttet bíznak a sorsra. A fiú csöpp, de nyolcvan éves. Őszen, kopaszon, meggörnyedve jár iskolába, ám ahogy telik az idő, izmai ruganyosabbá, bőre simábbá, arca mosolygósab-bá válik. Számára visszafelé járnak az órák. Csak egy barátja van: egy a kislány, aki meglátja a vén ifjoncban a lehetetlen szépségét - és kitart mellette élete végéig.

Az időutazó felesége

Rendezte: Robert Schwentke Producer: Dede Gardner Írta: Bruce Joel Rubin Szereplők: Eric Bana, Rachel McAdams, Ron Livingston

A férfi (Eric Bana) harminc éves volt, amikor találkoztak, a lány (Rachel McAdams) csak hat. A férfi harminc éves volt, amikor összeházasodtak, a lány huszonkettő. A férfi különleges genetikai hibával született: előre megjósolhatatlan pillanatokban, irányítha-tatlanul kizuhan a saját korából, és egy más korban, más helyen jelenik meg, hogy azután előbb-utóbb visszasodródjon félbeszakított életébe. Egyetlen biztos pontja a lány, akihez mindig visszatér. Minden meg is történik köztük, ami hétköznapi szerel-mesekkel megtörténhet: csak nem a szokásos sorrendben. De öregen és fiatalon, várat-lan helyzetekben és vágyott pillanatokban is nagyon szeretik egymást. Csak két dolog-tól félnek: nem tudják, közös gyerekük örökli-e a betegséget, és nem tudják, mikor jön a halál. Mert azt tudják, hogyan jön: mindketten látták már a férfit lőtt sebbel meghalni… Igaz, akit bármerre sodorhat az idő, az nem hal meg teljesen…

Audrey Niffenegger nagysikerű regénye nyomán született film, mely egyszerre el-gondolkodtató, szokatlan sci-fi és csodásan romantikus szerelmi történet.

46

CIVILEK VILÁGA

Sréter Ferenc Népfőiskolai Egyesület

Salgótarján Fő tér 5. 3100 Adószám: 19163679-1-12

A Sréter Ferenc Népfőiskolai Egyesület 1993. március 5-én alakult salgótarjáni szék-

hellyel. Első tagjai a helyi és kistáji népfőiskolák képviselői, intézmények, helyi önkor-mányzatok voltak. Az egyesület fő célja a helyi, kistérségi és regionális szerveződés segítése, a népfőiskolai mozgalom kiszélesítése. Legfontosabb feladata a felnőtt tovább- és átképzések szervezése, népfőiskolai tagok érdekképviselete és védelme, a tagok illetve a magyarok szellemi hagyományainak ápolása, védelme és áthagyományozása.

Elnök: Nagy Ferencné Telefon: 30-389-1299 E-mail: nafete37@gmail.com

Bemutatkozás:

13 éve szervezünk „Idősek Népfőiskolája‖ kurzusokat évi 6-7 hónapon át hetenként egyszeri gyakorisággal, 60-100 fő részvételével; Országos hatáskörű rendezvényként megszerveztük a Népfőiskolák Regionális Találkozóját, ahol megismerhettük egymás tevékenységét; 2001-től külföldi előadók bevonásával szerveztünk előadás sorozatot az Európai Unió tevékenységéről, elősegítvén a résztvevők tájékozódását a csatlakozás kapcsán, pl.: Tom Glaser valamint más német előadók közreműködésével; 1999 óta szervezünk „Nagyi Tábort‖ mely az országban egyedülálló, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek és népfőiskolai hallgatók részvételével;

A Nagyi Tábor szervezése egyik jelentős tevékenysége egyesületünknek. Az Idősek Népfőiskoláján döntően közéleti kérdéseket dolgozunk fel, valamint a

szép, tartalmas öregkor és az egészség megőrzés, helyi és hazai értékeink feldolgozása áll a középpontban.

Programjainkban arra törekszünk, hogy azok emberközeliek, a mindennapi igények-hez igazodóak legyenek, valamint ne hagyjuk feledésbe merülni a népi – nemzeti ha-gyományainkat, népművészetünk világhírű értékeit. Hagyományoztassuk át azt a fiatal, fogékony korosztálynak, hogy büszkék lehessenek egész életükben arra, hogy magyarok. Segíteni kívánunk ezzel a munkával is a nemzettudat alakulásához és ápo-lásához.

Az egyesület másik nagy értéke az a közösség formáló erő, melynek következtében szoros barátságok kötődtek, hallgatóink a programokon túl is együtt töltik szabadide-jük nagy részét, így átélhetik az együvé tartozás élményét, az egymásra figyelés fontos-ságát és egymás sikerében való osztozást. Az együtt töltött évek során sokan találtak rá az önkifejezés sajátos módjára. Előjöttek olyan képességek, melyek eddig szunnyadófélben voltak. Például: vers, novella, családregény írás, mellyel immár szíve-sen szerepelnek a „nagyközönség‖ előtt is. Ebben az irányban folytatjuk az Idősek Népfőiskolája programsorozatot és bővítjük annak tartalmi munkáját.

47

Ízelítő az Egyesület 2010. évi programjából:

2010. január 6. Zenthe Ferenc a Nemzet Színésze Előadó: Dr. Csongrády Béla közíró 2010. január 13. A drog, mint életveszély; avagy veszélyes szórakozások Programszervező: Brunda Katalin 2010. január 20. Fogyasztóvédelem VI. Előadó: Tari Ottó 2010. január 27. Városunk kultúrája IV. Előadó: Korill Ferenc 2010. február 3. Kineziológiai módszerek Előadó: Fazekas Zoltánné kineziológus 2010. február 10. Civilként civilekkel városunkról II. Vendégeink: Eötvös Mihály, Ercsényi Ferenc, Ricler Katalin, Czene Gyula 2010. február 17. Generációk együttélése: Tisztelet, Elfogadás Előadó: Patakiné Kerner Edit Meghívottak: városunk középiskolásai 2010. február 24. Fotóút, avagy úti élmények képekben. Közreműködő: Homoga József fotóművész 2010. március 3. A gyógyszerek gyógyító szerek is? Előadó: Jakubovicsné Dr. Szalai Éva gyógyszerész 2010. március 10. Ismerkedés a Levéltárral - látogatás Közreműködik: Tyekvicska Árpád igazgató

48

2010. március 17.

SZERETETNAP A szeretet hatalma: Dr. Harday Silvia az ELTE tanára A gondolat teremtő ereje: Bakó Éva természetgyógyász A nagy rácsodálkozás: Nagy Ferencné A szeretet élettana: Csomorné Dávid Anikó A szeretet útvesztői: Kovács Rózsa pszichológus Diapaniroráma a szeretetről: Csomor Imre Előadások után kiscsoportos beszélgetés az előadókkal. Képzőművészeti kiállítás, valamint saját irodalmi művek felolvasása a szeretet jegyében. Megyei szinten szervezett egész napos program. 2010. március 24. Elsősegélynyújtás: azonnali segítség! Előadó: Miklósné Lidik Éva ápolónő 2010. március 31. ―Egy kicsi mozgás mindenkinek kell‖ Közreműködik: Szarvas Józsefné testnevelő

Őszikék Nyugdíjas Klub – Körösladány

Körösök völgyében – Sárrét tengerében – van egy kis Város: Körösladány. Évszáza-

dos mezőgazdasági múlttal rendelkezik, lakói dolgos emberek. Itt alakítottuk meg Klubunkat 1983-ban. A közel negyedszádos klubban tartalmas életet élhetett minden tag. A 2005. évben lett, Cégbíróság által bejegyzett egyesület. A 2008-as évet már 189-fővel zártuk. Programjainkat igyekszünk úgy összeállítani, hogy mindenki találjon egyéniségének megfelelő, hasznos és tartalmas kikapcsolódást. Fontosnak tartjuk, hogy az aktív, korukat ledolgozó, vagy előbb megrokkant embereknek legyen hová tartozni-uk a család mellett. Érezzék, hogy szükség van rájuk, ne uralkodjon el rajtuk a felesle-gessé válás érzése, és a magány, hogy minél kevesebb időt töltsenek ezekkel a gondok-kal, megelőzve ezzel a magányt és a kívülállóság érzését.

Szabad foglalkozásokat tartunk, minden második hétfőn megbeszéljük a következő két hét programját, rendezvényeit. Az évek során sikerült kapcsolatot teremteni Orszá-gos és Megyei Nyugdíjas klubokkal.

Mint Civil szervezet részesei és rendezői vagyunk a városi megemlékezéseknek, egyéb más rendezvényeknek, hagyományápoló ünnepségeknek. 2005-ben, mi hívtuk életre a „Körösiek‖ – „Ladányiak‖ találkozóját, mely program azóta is él.

Programjainkat a gyógyfürdőzésektől, a színházlátogatástól, az egészségmegőrző rendezvényeken át, a határon túli látogatásig színesítjük. Igyekszünk tagjainkat segíte-ni, támogatni, felhívni figyelmüket a helyi-, és a nagyvilág szép, és rossz dolgaira, és arra, hogy ŐK is résztvevői lehetnek ennek. Keressük a lehetőséget arra, hogy ezek a munkában elfáradt, betegségben megrokkant emberek arcára mosolyt, lelkükben meg-elégedettséget, és boldogságot varázsoljunk. (oszikeknyugdijasklub.mindenkilapja.hu)

AVANA ARCKÉPCSARNOK VIII. évfolyam 2009/5

HU ISSN 1788-7208

Felelős kiadó: Bódi Ildikó az Avana Egyesület Elnöke

Lektorálás, korrektúra: Bajzafi Ferenc, Maruzs Éva, Szentesi Ágnes, Tóthné Baranyai Judit

Címlap és belső grafika: Heim Attila

Munkatársak: Bódi Ildikó, B.Kósa Katalin, Erdődi Dzsesszika, Szilágyi János

Szerkesztés, tördelés, tipográfia: Jobbágy Tibor

AVANA Egyesület, József Attila Művelődési és Konferenciaközpont, Civil Ház 3100 Salgótarján, Fő tér 5

Megjelenik: 300 példányban

Az Avana Egyesület pályázatot hirdet az Avana Arcképcsarnok 2010. év első félévére tervezett három számában való megjelenés lehetőségére novella, kisregény kategóriában.

A pályázatra szívesen fogadunk rövid 2-4 oldalas képregényeket is Feltételek: – az elbírálók által megjelenésre alkalmasnak ítélt mű/művek – a mű/művek terjedelme nem haladja meg a Word formátumban Times News Roman 12-es betűtípussal írt 44 oldalt – egy pályázó maximum 3 művel pályázhat, a mű/művek tartalmuk szerint érintsék a következő témát/témákat: mesterséges intelligencia, és az ember viszonyai; világnézeti vagy/és társadalmi válságok; a manipulált/manipulálható ember. Kérjük az alkotókat, hogy a pályaműveken tüntessék fel a nevüket, valamint elérhetőségeiket! Kérjük, írják a mű végére, hogy kedvező elbírálás esetén hozzájárulnak az Avana Arcképcsarnokban való megjelenéshez. A pályázatokat az alábbi két címre kell elküldeni: Tóthné, Baranyai Judit: jucidanus@citromail.hu Bódi Ildikó: bodi.ildiko@chello.hu

A pályázatok beküldése folyamatos, de a megjelenés várható időpontjai szerinti határidőket

kérjük, vegyék figyelembe! 2010. február (beküldési határidő: 2009. december 30.) 2010. április (beküldési határidő: 2010. január 31.) 2010. június (beküldési határidő: 2010. március 10.) Mindhárom Arcképcsarnok 500 példányban fog megjelenni.

A műveket az erre kijelölt szerkesztőbizottság tagjai bírálják el.

Felhívjuk a figyelmet, hogy azokat a műveket, melyek megjelenésre alkalmasak, a szerzővel egyeztetett javítások, korrektúrázások után érkezési sorrendben jelentetjük meg.

A pályázat nem jeligés. Nincs nevezési díj. A megjelenést nyert íróknak az Egyesület tiszteletpéldányokat küld. Az író a novella beküldésével egyben vállalja, hogy a pályázat előtt, illetve annak eredményhirdetéséig máshová nem nyújtja be az adott művet, illetve Interneten sem publikálja azt. Az újságba bekerült művekkel egy évig az Egyesület rendelkezik, utána a szerző közzéteheti máshol.

Az Avana Egyesület keresi azokat a támogató jogi- és természetes személyeket, akik e kiadvány további megjelentetésében támogatni tudják Egyesületünket.

Kapcsolat: Bódi Ildikó, 3100. Salgótarján, Fáy András körút. 86

e-mail: bodi.ildiko@chello.hu Számlaszámunk:

Sajóvölgye Takarékszövetkezet Salgótarján 55400187-11032814