Az ápolási szakfelügyelet,mint hatósági tevékenység

Bajkóné Tóth ErzsébetFMKH NSZSZ vezető ápoló

Egészségügyi alapellátási szakmai nap Székesfehérvár

2012.06.07.

A 150 éves török hódoltságot követő évtizedekben a magyar lakosság egészségi állapota katasztro-fálisnak volt mondható.

A nyomorúságos körülmények között élő, rágcsálókkal teli lakásokban lakó, alultáplált, éhező, fertőzött ivóvizet fogyasztó, élősködőkkel fertőzött lakosságot súlyos járványos betegségek tizedelték. A XVIII. századból származó adatok szerint a különféle járványokban elhunytak száma másfél millióra tehető.

A magyar tisztiorvoslás története

A helyzet súlyosságát felismerve a Magyar Királyi Helytartótanács 1724-ben arra kötelezte a megyéket és a jelentősebb városokat, hogy fizetett orvosokat alkalmazzanak a szegény betegek ingyenes gyógyítására, és néhány járványügyi feladat ellátására. Később ezt a tevékenységet kiterjesztették a közegészségügyi állapotok megfigyelésével, és „a viszonyok megjavításának szorgalmazásával”. Erre a feladatra ún. „megyei physicusokat” bíztak meg.

A magyar tisztiorvoslás alapító okiratát 1752-ben adták ki, majd 1770-ben jelenik meg az első magyar egészségügyi törvény. Ezen a törvényen, és kiegészítő szabályzatain alapult a magyar egészségügyi közigazgatás 1849-ig.

Ennek a törvénynek egyik kiegészítése fogalmazta meg a városi physicusok feladatait, egy másik kiegészítés pedig országos főorvosi pozíció megszervezéséről rendelkezett. Az első országos főorvosi státuszt 1786-ban létesítették azzal a céllal, hogy ellenőrzést gyakoroljon a „physicusok” fölött.

A magyar egészségügy eredményeit az 1848-as szabadságharc leverése megtörte, mindent elölről kellett kezdeni.

Az 1876-ban lépett életbe XIV. „törvényczikk” a „közegészségügy rendezéséről”, és a magyar egészségügy lassú, de fokozatos fejlődést mutatott, melyet ismét derékba tört az I. világháború, miután harmadszor, majd a II. világháború, ami után negyedszer is mindent újra kellett kezdeni .

Az ország és az egészségügy romokban hevert.

A megmaradt és a rendszerbe visszatért tisztiorvosok emberfeletti munkát végeztek, és a közegészségügy újra fejlődésnek indult. Azonban a szovjet típusú közegészségügyi rendszer kialakítása után fejlődése megtorpant, a lakosság egészségi állapota pedig jelentősen romlott. Megérett az idő a közegészségügy-járványügy reformjára, mely az 1990-es években vette kezdetét. A rendszerváltást követően a Magyar Köztársaság első kormánya korszerű közegész-ségügyi ellátó, szakfelügyeleti, és szakirányítási intézményrendszer létrehozását tűzte ki célul. 1991-ben megszületett az ÁNTSZ.

Az első olyan rendelet, mely a betegápolás kérdéseivel foglalkozott, II. József idején jelent meg. Ebben az időben a betegápolásra jelentkezőktől nem vártak el szakmai tudást, csak írni-olvasni kellett tudniuk, valamint egész-ségesnek és tiszta erkölcsűnek kellett lenniük.

A betegápolás ügyét az 1848-as szabadságharc lendítette előre, de csak 1885-ben hozták létre a Betegápolónői Intézetet, mint oktató és mód-szertani központot.

A magyar betegápolás története

1906-ban megalakult a Magyarországi Betegápolók Országos Egyesülete. A szervezett hazai ápolóképzés kezdetén a magyar képzés azonos szinten volt az európai követelményekkel, de a képzés és a szaktudás a századfordulóra már jelentős lemaradást mutatott. A kórházépítési programot nem követte az ápolóképzés, és intézményeinek fejlesztése.

1920-ban a debreceni Egyetem Orvosi Kara mellett felállították az Ápoló és Védőnőképző Intézetet, ahol 2 éves képzés után állami oklevéllel elismert ápolónőket bocsátottak ki.

1927-ben az Országos Közegészségügyi Intézet kidolgozta az egységes ápolónő és védőnőképzés alapelveit.

1950 után évtizedekig egészségügyi szakiskolák-ban képezték az ápolókat.

1965-től az egészségügyi szakközépiskolák és szakiskolák nappali képzési formái megkezdik működésüket.

1988-ban Budapesten az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán megalapították a diplomás ápolóképzést.

Hazánkban az ápolás szakfelügyeleti tevékenység alapjainak lerakása, és elsőként történő gyakorlati alkalmazása Kossuth Zsuzsa nevéhez köthető.

1849. április 16-án Kossuth Lajos azzal ismerte el, hogy a nők alkalmasak az ápolói munkára, hogy kinevezte országos főápolónővé húgát, Meszlényiné Kossuth Zsuzsannát.

Főnővéri kinevezésekor az ő hatáskörébe került az akkor létrehozott Országos Kórodai Főápolónői Intézet, melynek feladatai az alábbiak voltak: az ápolónői kar nyilvántartása az országos ügyek összehangolása a kórházi ápolási munkához szükséges felszerelések

begyűjtése, tárolása, szétosztása

Az ápolás szakfelügyelet története

A tábori kórházak igazgatóitól kért tájékoztatás alapján megkezdi a kórházszervezési tevékeny-ségét.

Felhívással fordul a nőkhöz, hogy jelentkezzenek önkéntes ápolónak.

A Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osz-tályától kapott intézkedési jogkör alapján ő lesz az ápolásra jelentkező nők szakmai és fegyelmi elöljárója.

Feladata volt az ellenőrzés, így javasolhatta, hogy hozzanak létre tábori kórházakat.

Az Országos főápolónő „hatósági” tevékenysége

Az Egészségügyi osztály által szervezett szemle-utak alkalmával szinte minden egészségügyi intézményt felkeresett.

Csaknem 70 új tábori kórház létrehozására tett javaslatot.

Segítséget nyújtott felszerelésükben. Megszervezte a női személyzetüket. Külön figyelmet szentelt a fogságba esett

sebesültek gondozásának.

Az Országos főápolónő „hatósági” tevékenysége 2

A közegészségügyi-járványügyi felügyelet ‘90-es években indult reformja kapcsán a Magyar Köztársaság első kormánya elhatározta egy korszerű egészségügyi ellátó, valamint szakfelü-gyeleti és szakirányítási intézményrendszer létre-hozását.

Az új szervezet alapvető célkitűzései:

a magyar nép további fogyásának megakadályozása, elsősorban az idő előtti halálozás csökkentésével

A szervezet elnevezése tükrözze, hogy a nép egészségügyének szolgálatában áll

Az ápolás szakfelügyelet története/2

Vissza kell állítani az országos tiszti főorvos által irányított rendszert, és abba a közegészségügyi és járványügyi tevékenység mellé ismét be kell vonni az egészségvédelmet, és az egészségügy területén dolgozók szakmai felügyeletét.

Ezeken az alapelveken nyugodott az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény, valamint a 7/1991. (IV.26.) NM rendelet az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szervezetéről és működé-séről.

E rendelet 4. § (1) bekezdése kimondja, hogy a megyei tisztifőorvos vezeti a megyei intézetet, szakmai irányítást gyakorol az illetékességi területén működő városi intézetek felett, valamint állandó és eseti szakfelügyelőket bíz meg.

4. § (3) bekezdés kimondja, hogy a megyei intézet keretében működik a megyei vezető ápolónő, és a megyei vezető védőnő.

Ugyanakkor a fenti rendelet 5. §-a, - mely a Szolgálat hatósági jogköreinek gyakorlásáról rendelkezik – hatósági jogkör gyakorlására jogo-sult munkakörök felsorolásánál nem említi a megyei vezető ápolónőt.

Az, hogy a megyei vezető ápolónői munkakör nem lett nevesítve a hatósági jogkört gyakorló munkakörök között, évekre meghatározta az ápolási szakfelügyeleti tevékenység elfogadott-ságát, elismertségét.

Ugyanezen rendelet 2005.01.01. módosítása oldotta csak föl ezt a problémát, azzal, hogy az 5.§ (4) bekezdése kimondja, hogy a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló külön jogszabályban előírt végzettséggel és szakképesítéssel rendel-kezők közül az országos tiszti főorvos által meghatározott feladatot ellátó köztisztviselő az OTH-ban, a megyei, illetve a városi intézetnél jogosult hatósági jogkör gyakorlására amennyiben:

• a) rendelkezik közigazgatási, illetve azzal egyenértékű szakvizsgával, vagy annak letétele alól mentesítették és

• b) legalább egy éves köztisztviselői jogviszonnyal rendelkezik a szolgálatnál.

E rendelet 4. § (3) bekezdése szerint az ápolási tevékenység szakmai irányítását és felügyeletét az OTH keretében működő országos vezető ápoló látja el, és e paragrafus nevesíti először a városi vezető ápoló(nő) munkakörét, amikor kimondja, hogy a megyei intézetben megyei vezető ápoló(nő), a városi intézetben városi vezető ápoló(nő) működik.

Ez már nagyon időszerű volt, hiszen 2005-re minden megyei intézetnél volt megyei vezető ápoló, és gyakorlatilag valamennyi városi intézetnél városi vezető ápoló.

Az egészségügyi szolgáltatók szakmai felügyele-téről szóló 15/2005. (V.2.) EüM rendelet 10. § (1) bekezdése pedig rendelkezik arról, hogy az ápolás szakmai felügyeletét az országos, megyei, és városi vezető ápoló az ÁNTSZ szervezeti keretein belül látja el külön jogszabályban meghatá-rozottak, illetve e rendelet előírásai szerint.

Ez a rendelet határozza meg, hogy a szakfelügyelő szakfelügyeleti tevékenysége során vizsgálja:

a) a megelőzés, kórismézés, a gyógyítás, az ápolás, a gondozás, a rehabilitáció és az orvosi szakvélemé- nyezés szakszerűségét, eredményességét, minőségét,

b) az egészségügyi jogszabályok,valamint szakmai irányelvek, protokollok és módszertani levelek előírásainak végrehajtását,

c) a feladatok ellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket

e) az ügyeleti-készenléti ellátás rendjét és összhangját

Kossuth Zsuzsa országos főápolónői tevékenységét, és a 15/2005. (V.2.) EüM rendelet 6. § (2) bekezdésében meg-fogalmazottakat összevetve érthető, hogy miért köthető az ő nevéhez az ápolás szakfelügyelet megjelenése Magyarországon.

Az ő munkássága óta 156 év telt el, amíg az ápolási szak-felügyelet a tisztiorvoslás keretein belül jogszabályok mentén végzett, elismert, hatósági tevékenységgé vált.

A 7/1991. (VI.26) NM rendelet 4. § (3) bekezdés rendelkezett arról, hogy az ÁNTSZ megyei intézetei keretében működik megyei vezető ápoló(nő). Az ápolási szakfelügyeletet az egészségügyi ellátáson belül sokáig egy személyben látta el, ami hatalmas feladat volt.

Munkája hatékonyabbá akkor vált, amikor beléptek a rendszerbe a városi vezető ápolók. (1998. április)

A megyei vezető ápoló hatáskörébe a fekvőbeteg és a járó beteg szakellátás, a bentlakásos szociális otthoni ellátás ápolási szakfelügyelete tartozott.

Az ápolási szakfelügyelet, változásai, eredményei (1991- 2010)

A városi vezető ápoló hatáskörébe az alapellátás egységei kerültek. (Fejér megyében két városi vezető ápoló tevékenykedett.)

Az ellenőrzésekhez formanyomtatványt használtak, mely nem jegyzőkönyv, hanem feljegyzés volt.

Mindösszesen 3-4 oldal terjedelmű, és az alábbiakat tartalmazta: A körzet jellemzőinek, a szakdolgozóra vonatkozó

adatoknak, a dokumentációnak, a rendelő higiénés jellemzőinek, az anyagellátottságnak a vizsgálatát, valamint a veszélyes hulladék kezelésének, a sterilizálásnak a módját, és a védőeszközökkel való ellátottságot, és azok használatát.

A szakdolgozóra vonatkozó adatok között vizsgálták a munkaszerződések és a munkaköri leírások meglétét. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert a praxisprivatizációk ebben az időben zajlottak, és sok dolgozó ezekkel nem rendelkezett.

Ugyancsak ebben az időben lett hatályos a 27/1998. (VI. 17.) NM rendelet az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek alapnyilván-tartásáról, és működési nyilvántartásának szabá-lyairól, valamint a 28/1998. (VI.17.) NM rendelet az egészségügyi szakdolgozók továbbképzésének szabályairól. E két jogszabály nagy mértékben befolyásolta a szakfelügyelet tevékenységét.

Az indulás kezdeti nehézségeinek leküzdése után 2001-től nyílt lehetőség létszámfejlesztésre, és az országos vezető ápoló szakmai irányítása mellett megkezdődött az ápolási szakfelügyelet egységes szemléletének kialakítása.

Az ÁNTSZ akkori struktúrájának megfelelően az ápolási szakfelügyelet is országos, megyei, és városi szinten látta el a feladatait.

2003-ban az ellenőrzésekkor használt feljegyzés helyett bevezetésre kerültek az egységes tartalmú és formájú ellenőrzési jegyzőkönyvek.

Az ápolási szakfelügyelet, változások, eredmények (2001-2011)

A kérdéskörök kibővültek, az ápolás személyi és tárgyi feltételei meglétének ellenőrzése mellett nagy szerepet kapott az ápolói tevékenységek vizsgálata, különös tekintettel a szakfeladatok ellátására, az ápolók feladatellátásához szükséges higiénés és szakmai környezeti feltételek meglétének ellenőrzése, a minőségbiztosítás, az ápolási folyamat, és az ápolási dokumentáció tartalmának, vezetésének ellenőrzése.

Ugyanakkor számos, az egészségügyi igazgatás ellenőrzési körébe tartozó feltétel meglétét is vizsgáltuk, velük párhuzamosan.

Mindezek következtében a jegyzőkönyveink terjedelme lényegesen megnőtt.

Az ápolási szakfelügyelet 2007-ig, a regionális intézetek létrehozásáig rendkívül szervezetten, és az ápolás minőségének javításában jelentős eredményeket felmutatva működött.

A regionális intézetek létrehozása után eredmé-nyessége megtorpant. Egyrészt jelentős létszám-csökkenés történt a szakfelügyelő ápolók körében, másrészt a feladatok úgy strukturálódtak át, hogy az adott személyi állománnyal nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehetett azokat ellátni.

A régiós vezető ápoló szakfelügyeleti tevékeny-ségéhez a kistérségi vezető ápolók jelentős segítséget nyújtottak, a saját feladataik ellátása mellett.

Minden szakdolgozó rendelkezik szabályos, aktualizált munkaszerződéssel.

A munkaköri leírások névre szólóak, a feladat, felelősség, hatáskör szabályozott, aktualizálásuk megtörténik.

A munkakör betöltéséhez szükséges szakképesí-téssel a szakdolgozók rendelkeznek.

A dolgozók működési nyilvántartásba vétele megtörtént, regisztrációs kártyával rendelkeznek, megújításuk folyamatos.

Az ápolási szakfelügyelet eredményei - nem csak - Fejér megyében

Továbbképzésen való részvételük biztosított, sok esetben támogatott is, a kreditpontok gyűjtése folyamatos.

Az ápolási dokumentációt az előírt tartalommal vezetik.

A vezető ápolók személye és tevékenysége az egészségügyi ellátás minden területen elfogadott, különösen abban az esetben, ha az ápoló igazgatási tevékenysége kapcsán részt vesz a működési engedélyezési eljárásokban is.

A bentlakást nyújtó szociális intézményekben az ápolási dokumentáció vezetése elfogadottabb, tartalmában informatívabb lett.

Az ápolók-gondozók munkaköri leírásaiban megjelent a feladatok szakképesítésnek és szakmai kompetenciáknak megfelelő megosztása.

(szakápolási feladatok végzése) Az intézményvezetők részéről szemléletváltás

indult el az „ápolás vagy gondozás-e a végzett tevékenység” kérdésben.

Nőtt az ápolást-gondozást nyújtó intézményekben az egészségügyi szakképesítéssel rendelkező ápolók aránya.

Az intézményvezetők igénylik, és kérik is ápolási-gondozási, és dokumentáció vezetési kérdésekben az ápolási szakfelügyelet javaslatait, véleményét.

A fekvőbeteg szakellátás területén nagy jelentőségűek voltak a komplex ellenőrzések, azok eredményei, és az eredmények ismeretében hozott intézkedések.

Ugyancsak nagy feladatot jelentettek, és ápolás szakmai szempontból jelentős eredményeket hoztak az ápolók klinikai transzfuziológiai tevékenységét infúziós tevékenységét decubitus ellátást hospice ellátást betegbiztonságot vizsgáló célellenőrzések.

A Fejér Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve három kistérségi intézet munkáját irányítja és koordinálja. Jelenleg 1 kistérségi intézetnél nincs vezető ápoló. Feladatát a másik 2 kistérség vezető ápolói látják el.

Az ellenőrizendő egységek számát, a szakdolgozói létszámot, valamint a 2011-ben végzett ellenőrzések számát a következő diákon mutatom be.

Ápolás szakfelügyelet Fejér megyében

Szakfelügyeleti hatósági tevékenységünket a 2004. évi CXL törvényben (továbbiakban KET) meghatá-rozottak szerint végezzük.

A 12.§ (1) bekezdés kimondja, hogy a közigaz-gatási hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyekben e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) Közigazgatási hatósági ügy: A) miden olyan ügy, amelyben a közigazgatási

hatóság ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt, vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenőrzést végez.

Hatósági tevékenységünk jogszabályi alapjai

Jegyzőkönyveinkre, hivatalos feljegyzéseinkre a KET 39. § előírásai vonatkoznak.

Hatósági ellenőrzéseink során a KET VI. fejezetében a hatósági ellenőrzés cím alatt leírtak alapján járunk el.

Az ügy érdemében kibocsátott végzéseink, hozott határozataink, a KET 72. § (1) bekezdés előírásai szerint,

Szakhatósági állásfoglalásaink a KET 44. § alapján készülnek.

a) az egészségügyről szóló 1997.évi CLIV. törvény

b) az egészségügyi hatósági és igazgatási tevé- kenységről szóló 1991.évi XI. törvény

c) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról, a népegészségügyi szakigazgatási

feladatok ellátásáról, valamint a gyógyszeré- szeti államigazgatási szerv kijelöléséről szóló 323/2010. (XII.27.) kormány rendelet

d) a 2004.évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól

Az ápolási szakfelügyeletet ellátó vezető ápolók tevékenységét meghatározó fontosabb jogszabályok

2011. január 1-től a kormányhivatalok létrejöttével megváltozott szervezeti struktúránk, elnevezésünk, státuszunk. A régiók megszűntek, visszaállt a megyei, maradt a kistérségi struktúra.

Az ÁNTSZ megyei intézetei a kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerveként működnek, a dolgozók kormányhivatalnokok.

Az ápolói szakterületet érintő népegészségügyi szakigazgatási feladatok szakmai irányítását és koordinálását az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Egészségügyi Igazgatási Főosztály keretében az Ápolási Szakfelügyeleti Osztály végzi, melynek vezetője az országos vezető ápoló.

Az ápolási szakfelügyelet változásai 2011.

A megyei és fővárosi kormányhivatalok népegész-ségügyi szakigazgatási szerveiben

megyei/fővárosi vezető ápoló, a kistérségi népegészségügyi intézetekben kistérségi vezető ápoló működik.

Szakfelügyeleti munkánkhoz a tárgyi és környezeti feltételek adottak. Problémát időnként a gépkocsik kevés száma okoz. Ennek esetenként a tervezett ellenőrzések látják kárát, hiszen a határidős eljárásokat teljesíteni kell. A hivatali gépkocsikat a jogosultsággal rendelkező dolgozók maguk vezetik.

A tisztiorvoslás és a magyar közegészségügy változásainak megújulásának trendjét az ápolás szakfelügyelet is követi.

Az első 1991-2001-ig terjedő időszak tisztiorvosi szolgálaton belüli helykeresés, az ápolás szakfelügyeleti rendszer kialakításának, alapjai lerakásának elfogadtatásának az ideje volt.

2001-2007-ig terjedő időszak az erőtejes szakmai fejlődés eredményes időszaka volt.

A 2007-2010 közötti időszakot a struktúra átalakítása miatt némi megtorpanás jellemezte, de szakmai szempontból fontos, jelentős eredmények születtek.

A negyedik megújulás napjainkban történik. Az építkezés, helykeresés korszaka rég lezárult,

az ápolás szakfelügyeletben az egységes szemlélet érvényesül.

Tevékenysége, eredményei elfogadottak. Az egészségügyben lezajló változások az ápolás

szakfelügyelet terén is igénylik a megújulást. Az egészségügyi ellátó rendszer változásai okán

a jogszabályi előírások betartása mellett egyre inkább előtérbe kerül a szakmai szabályok betar-tásának és betartatásának fontossága az ápoló ápolási tevékenységében. Meglévő feladataink mellett ellenőrzéseink során ezek ellenőrzésére kell fokozott hangsúlyt fektetnünk.

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!