76 HVG EXTRA

TUDOMÁNY

Észérvek szerző: Bőhm Kornél

AMIKOR AZ ELME DÖNT

77PSZICHOLÓGIA

TUDOMÁNY

Az intuíció legyőzheti a racionalitást, máskor a józan paraszti ész diadalmaskodik a vágyak felett. Három eset illusztrálja, hogy elménk folyamatosan egyensúlyoz, hatalmat gyakorol döntéseink felett, és ha szerencsénk van, befolyását jó ügyek szolgálatára fordítja.

Egy 1949-ben történt tragikus eset nagyot lendített a racionálisan gondolkodó agy

kutatásán. A pusztító montanai erdőtűz oltá-sára kivezényelt tűzoltóbrigád halálát lelte, ám a parancsnok, Wag Dodge sértetlenül megúszta. A többiek a parancsát negligálva a vesztükbe rohantak. Dodge elsőre szintén fejvesztve menekült a  megállíthatatlanul közeledő tűz elől, majd hirtelen felismerte, hogy nem lehet gyorsabban futni, biztonságos területre érni, mindenképpen utoléri őket a  tűz. Ekkor egy gyufával maga is tüzet gyújtott, kiégetett, majd eloltott egy testhossznyi füves területet, hasra vetette magát a  hamuba, és egy vizes zseb-kendőt az arca elé tartva megvárta azt a  30 másodpercet, amíg átrobogott felette a tűzfal. Ezt a túlélési stratégiát nem tanították, ha úgy vesszük, a  többiek menekülése volt a  kézen-fekvő stratégia. Hogyan tudott Dodge ellenállni a pánikszerű menekülési ösztönnek? A pánik beszűkíti a gondolkodást, beszűkül az érzékelés, a bajba kerülők csak a problémára és a mene-külési útra tudnak koncentrálni. A parancsnok képes volt azonban leszámolni a  félelmével, miután egy pillanat törtrésze alatt megértette, hogy az nem szolgál már számára haszonnal a  vészhelyzetben. Az érzelmi agy csak a  köz-vetlen változókra képes figyelni, a  racionális agy számára viszont kitágul a lehetőségek köre. Dodge tehát elméje tudatos részéhez fordult, és gátat tudott vetni az elemi ösztöneinek, ez volt a  túlélés záloga, az ész hatalma az ösztönök felett.

Másodperces infókA másik ismert baleset 1989-ben, a  United Airlines egyik repülőgépével történt. Az egyik hajtómű leállása, ha nem is gyakori, de túlél-hető változata a gépek meghibásodásának, itt azonban a gép irányíthatatlanná vált, a rend-szerből elszökött a hidraulikai nyomás. A szár-nyakon lévő két tartalék motor működött, de a repülőt sem jobbra, sem balra, sem fölfelé, sem lefelé nem lehetett mozdítani. A  pilóta zseniális helyzetfelismeréssel arra jutott, hogy a jobbra-balra haladást a szárnyakon lévő mo-torok ellentétes intenzitású kezelésével oldja meg. (Ahogyan például egy kajakot fordítunk erőteljes húzásokkal az egyik oldalon.) A föl-le mozgást pedig, a hétköznapi logikától függet-lenítve, gyorsításokkal és lassításokkal oldotta

meg. Ezzel a vészmegoldással, Dodge tűzoltó-hoz hasonlóan, Haynes kapitány is iskolát te-remtett, még akkor is, ha nem volt teljes happy end: a  gép a  kényszerleszállásnál, rengeteg halálos áldozatot követelve, darabokra tört, de az utasok többsége és a pilóták túlélték a bal-esetet. Az utólagos elemzés megállapította, hogy a pilóták percenként 30-60 új gondolati egységet közöltek egymással, vagyis sokszor másodpercenként új információkat kellett feldolgozniuk. A tudatos nyugalom, az érzel-mek legyőzése itt is csodát tett az elképesztő információtúláramlás, valamint az érthető és teljesen indokolt halálfélelem ellenére. (Ké-sőbb, a hasonló paraméterekre beállított szi-mulációs gyakorlatkor a próbálkozó kollégák rendre a földbe csapták a gépet, nem sikerült elérniük a leszállópályát sem.)

Válassz balesetet!A józan döntések nem mindig juttatnak azon-ban helyes eredményre. Számos kísérlet eseté-ben úgy tűnik, hogy a morális döntés éppenség-gel szembemegy a józan ésszel. Joshua Greene, a  Harvard Egyetem idegtudósa mesterséges döntési helyzetbe hozta alanyait. Az 1999-es kísérlet résztvevői egy megállíthatatlanul száguldó vonatszerelvényt váltóátállítással új sínpárra tehettek. A  szerelvény öt gyanútlan pályamunkás felé rohant, a  másik sínpáron csak egy ember tartózkodott: a kísérleti alanyok természetesen úgy döntöttek, hogy az egy ha-lálos áldozatot követelő balesetet „választják”.

Dan Ariely: Urai vagyunk döntéseinknek?

józan ész

78 HVG EXTRA

TUDOMÁNY

A helyzeten alig változtatva aztán az öt pálya-munkás életét úgy lehetett csak megkímélni, ha egy nagydarab embert a sínre löknek egy felüljá-róról. Az aktív közreműködés már nem tetszett a kísérleti alanyoknak, noha a halálos áldozatok számát ugyanúgy egyre redukálhatták volna. A józan ész itt nem tudott már hatalomra ver-gődni az érzések felett – talán jobb is így.

A szabadság zsarnokságaA francia forradalom tetőpontján, a  guillo-tine szorgos csattogása közepette hivatkozott a jakobinus diktatúra arra, hogy a zsarnokság szabadsága helyett a szabadság zsarnokságát képviseli. Hasonló dilemmával számtalanszor küzdünk, például a  szülők is akkor, amikor pontosan tudják, hogy mi a  gyermek érdeke, és hatalmuknál fogva keresztül is viszik azt, még akkor is, ha ez nem vág egybe a csemete éppen aktuális vágyaival. Vannak ugyanis olyan léthelyzetek, amikor az igazunk és a közös ér-dekeink biztos tudatában muszáj a döntést ke-resztülvinni, és nincsen út sem a meggyőzésre, sem pedig a demokratikus szavazásra. Ha fel-ismerünk egy vészhelyzetet, mindenáron meg akarjuk szüntetni azt, és mindent elkövetünk,

hogy megakadályozzuk a  tragédiát, még ha ehhez hatalmi szóhoz, eszközhöz kell is folya-modnunk. Hivatkozási alap lehet természete-sen a tapasztalat, a felelősségviselés, a kétségek nélküli, biztos helyzetmegítélés, de végső soron az autoritásunkat vesszük ilyenkor elő. A szelíd kényszert alkalmazza a cégmenedzsment is, ha az általa már megfontolt és elfogadott straté-giát kell átvernie a változásnak automatikusan ellenálló, azt bizalmatlanul fogadó dolgozókon.

OLVASNIVALÓ

Dan Ariely: Kiszámíthatóan irracionális, Gabo Kiadó, 2011.

Jonah Lehrer: Hogyan dön-tünk? Akadémiai Kiadó, 2012.

A józan döntések nem mindig

juttatnak helyes eredményre.

Jó cél, saját érdekből

„A nagyság ára a felelősség” – Winston Churchill mindig fején találta a szöget, pedig hol volt még akkoriban a CSR, vagyis a társadalmi felelősségvállalás divatja. A jótékonykodás régi jellemzője az európai civilizációnak, és nyilvánvaló az is, hogy akinek több a java, nagyobb vagyon, nagyobb hatalom összpontosul a kezében, nagyobb felelősséget is visel a közjóért, az elesettebbek boldogulásáért, tágabb értelemben a fenntarthatóságért, a környezet megóvásáért. A közvélemény, a civil társadalom képes nyomást is gyakorolni, hogy a tőkeerős vállalatok vegyenek részt a társadalmi problémák enyhítésében. A cégek részben tehát saját jól felfogott érdekükben használják jó célra a hatalmukat, egyre nagyobb számban dolgoznak ki fenntarthatósági, CSR-programot, odafigyelnek saját működésük környezeti hatásaira, dolgozóik élet- és munkakörülményeire, az ergonómiára, és a további érdekgazdák szempontrendszerére, még akkor is, ha mindez tetemes többletkölt-séggel jár. Ma már az a jellemző, hogy a csúcsgazdagok is élen járnak a jótékony-sági programokban. A jó célra használt hatalom misszió is. A világ leggazdagabb emberének tartott Microsoft-alapító Bill Gates alapítványa a harmadik világ egész-ségügyi felzárkóztatását tűzte zászlajára, Mark Zuckerberg, a Facebook milliárdos tulajdonosa szeretetszolgálatokat támogat dollármilliókkal. Jóllehet az evolúciós észérv épp ellenkező döntést sugallna, több hazai milliárdos is a teljes vagyon örökítése helyett a fennmaradó 5-10 százalékot is elégségesnek érzi az utódokról, a családról gondoskodás érdekében.

józan ész