AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJAXXIV. évfolyam 13. szám. 2013. július 1. Ára 0,80 lej

Minden református egyháztag sajátjának tekinti a Heidelbergi Káté vallomását: „Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok”. Része közös református öntudatunknak, meghatároz bennün-ket, konfi rmandus korunk óta ismerjük, és az idei jubileumi év felerősíti bennünk e vallomás értelmét. Ezért választotta e vallomást vezérgon-dolatul a Székelyudvarhelyi Református Egy-házmegye is a június 8-án tartott káté ünnepére.

Az ünneplés aktualitását a káté adta. Cél-csoportnak azokat a fi atalokat tekintettük, akik 2013-ban konfi rmáltak/konfi rmálnak. Az egy-házmegye nyilvántartása szerint 309 ifjúról van

Bekő István

(Folytatása a 3. oldalon)

1963-at írtak. Brassó belvárosá-ban a romboló buldózerek fülsértő lármája hallatszott. Zúgtak a gépek, keserűen hallgattak az emberek. Le-dőlt a torony, omoltak a falak, majd síri csend borult a tájra, a porfelhő is leülepedett. A város szívében ke-letkezett romhalmazt sietve hordták az egymás után sorjázó teherautók. Sietni, sietni! – ez volt a hatalom parancsa, hogy nyoma se maradjon ennek a rettenetes rombolásnak.

Emberünk egy teherautó kor-mánya mögött ült, hordta a tör-meléket ki a városból. Annyi sok társával együtt őt is kirendelték a munkára. Nem az ő temploma volt.

Lerombolt templom – felépült gyülekezetek

Brassóban a belvárosi templomban június 2-án ünnepi istentisz-telet keretében emlékeztek az egykori templom lebontásának 50 éves évfordulójára. A megemlékezés alkalmával a templomépítő Molnár János lelkipásztor munkásságának elismeréseképpen emléktáblát ál-lítottak. Az alkalmat az általa alapított, idén 150 éves fennállását ün-neplő Brassói Magyar Dalárda énekes szolgálata tette ünnepélyessé.

szó. Ők azok, akik a káté 450. évében a leg-többet foglalkoztak egyházunk hitvallásával. Velük kívántunk találkozni, ünnepelni, együtt kifejezni, hogy mindannyian a református egy-ház élő tagjai vagyunk.

Az ünnepség két részből állt: templomi és szabadtéri. Az Európa-szerte két hete tartó eső az utolsó percig kérdésessé tette a szabadtéri rendez-vényt, azonban a mintegy háromszáz résztvevő

A káté ünnepe Székelyudvarhelyen

Azért gyűltünk össze, hogy kifejezzük mély-séges felháborodásunkat az iránt, hogy 23 év-vel a kommunista diktatúra bukása után, egy magát európainak valló országban még mindig az igazságtalanságnak vagyunk kitéve – olvasta nemrég Kató Béla azt a nyilatkozatot, amely-ben a református egyház nyíltan tiltakozott a kolozsvári Kétágú templom mögött elkezdett építkezés ellen. Amint korábbi lapszámunkban írtuk, az Egyházkerület, valamint a kolozsvári alsóvárosi gyülekezet képviselői közösen tün-tettek azért, hogy a Kétágú templom háta mö-götti telken megakadályozzák az építkezések folytatását.

A történet még 1964-ben kezdődött, ami-kor az alsóvárosi gyülekezet odaajándékozta a 4380 négyzetméteres telkét az államnak. Köz-tudott, hogy az 1948-as államosítást követően is a kommunista hatalom mindent megtett annak érdekében, hogy az egyházak befolyását csök-

Egyház és törvények nem számítanak, a sportkomplexum igen

Somogyi Botond

(Folytatása a 6. oldalon)

Itt nem az ő hite szerint imádkoz-tak. Mégis valami belső nyugta-lanság bántotta. Amikor a városon kívül kiürítette a törmeléket, sze-mébe csillant valami. Két fényes tárgyat, két réz falilámpát talált. Sietve rejtette el, nehogy valaki meglássa. Otthon is hosszú éveken át rejtegette, őrizte. Senkinek sem mert szólni róla…

A napokban bekopogott a pa-rókiára egy asszony. Románul be-szélt. Hozta a két lámpát és ezt a történetet. Az apja halálos ágyán kérte erre, hogy lelke megnyu-godhasson, hogy jóvátehesse azt a munkát, amit annak idején rákény-szerítettek.

Molnár János, az építő lelkipásztor

Így rombolták le három nap alatt a proletárdiktatúra idején a „demokrácia és a dolgozó nép ér-dekében” Brassó városának egyet-len református templomát, amely a város egyik ékessége volt. Az Al-pár Ignác műépítész tervei alapján készült, két év alatt felépült temp-lomot 1892. aug. 24-én avatta fel Szász Domokos püspök. A nagy mű szorgalmazója Molnár János lelkipásztor volt, aki 43 évig te-

Kovács Páska Edit, Jári Zsolt

(Folytatása az 5. oldalon)A kommunista hatalom gyorsan el akarta tüntetni a templomot

2

Barangolások bibliai tájakon

Pál másfél évig munkálkodott e gyüleke-zetben. Nem volt könnyű itt a szolgálat, hisz súlyos kudarc után egyedül érkezett ide. De Isten csodát tesz, és nagyon megáldja Pál mun-kálkodását. Munkát keresve bukkan Akvillára és Priscillára, akikkel nemcsak a közös munka, hanem mindenekelőtt a Krisztusban való hit köti össze. Innen is láthatjuk, hogy ne csüg-gedjünk el nehéz helyzetekben sem. Hisz Isten vezeti az életünket. Bízzunk jobban Istenben, bízzuk rá egész életünket.

Korinthus olyan város volt, amiben min-dent meg lehetett találni. Mivel kikötő- és kereskedelmi város volt, imádták itt a pénzt és a testi gyönyöröket is. De az evangélium-nak mindenütt fel kell hangoznia, mindenki-nek kell hallania a világ Üdözítőjéről, Jézus Krisztusról. És nemsokára e bűnfészekben megszületik a keresztyén gyülekezet. Csak épp hirdetni kell nekik az igét. Legyen ez bátorítás a mi számunkra egy olyan időben, amikor egyre több szó esik a gyülekezetek apadásáról, az istentelenség terjedéséről. Merjük hinni, hogy Istennek a mi falunkban vagy városunkban is sok népe van vagy lesz. S Isten ennek a nagy népnek az összegyűjté-sében minket is fel akar használni. A kérdés csak az, hogy készek vagyunk-e elindulni

Korinthus II.

az emberek felé, és tudjuk-e vinni nekik az evangéliumot?

Az ördög nem alszik, szoktuk mondogatni, és ez így igaz. Ezt látjuk a korinthusi gyüleke-zetben is. Csoportosulások, klikkek alakulnak, s mindegyik csoport egy-egy olyan szolgának a nevét tűzi zászlajára, aki a gyülekezetben szol-gált. A baj nem is az volt, hogy ezek az em-berek szimpatikusak voltak számukra, hanem az, hogy ez a szimpátia szembeállította őket egymással. Óriási baj az egy gyülekezetben, ha már nem úgy látjuk a másik embert, mint test-vért, hanem mint ellenfelet, mint aki egy má-sik táborba tartozik. Mi fájdalmasan éljük meg Krisztus egyházának különböző felekezetek-re való szakadozását. De ugyanakkor tudjuk, Krisztusnak csak egy egyháza van, mi ebben az egyetemes egyházban hiszünk, annak ellenére is, hogy azt a valóságban nem látjuk.

Pál e levélben szép és kifejező képeket használ arra, hogy a gyülekezet egységét ki-fejezhesse. E képekkel rendbe akarja hozni a gyülekezet tagjainak Istenhez, egymáshoz és a vezetőkhöz való viszonyulását. Az első dolog, hogy az igehirdetők, lelkipásztorok olyan gaz-dákhoz hasonlítanak, akik vetnek, majd később öntöznek. Nekik tudatosítani kell, hogy a mező, a föld, vagyis a gyülekezet nem az övék. A má-sodik képben Pál a gyülekezetet egy épülethez hasonlítja, aminek a fundamentuma maga Jézus Krisztus. Az építők változhatnak, építési stílu-suk, technikájuk is különböző lehet, az épület azonban ugyanaz marad. Az építőknek csak arra kell vigyázniuk, hogy munkájuk Isten ke-gyelmén és ne emberi bölcsességen nyugodjék. A legszebb kép azonban az, hogy minden egyes hívő ember a Szentlélek temploma. Ők együtte-sen beleépülnek abba a csodálatos építménybe, amit Isten országának nevezünk. Ezt kell lássa az egész világ, s ezért ott nem történhet akármi, ott minden az Isten dicsőségét kell szolgálja, ott békesség és szeretet kell uralkodjon. Mert a templomot be lehet mocskolni, meg lehet szentségteleníteni. Isten őrizzen minket ettől.

A korinthusi gyülekezet sem volt tökéletes közösség. Sok baj, nyomorúság volt. Súlyos

bűnök is előfordultak a gyülekezetben. A kö-zösség ezt a jelszót tűzte zászlajára: mindent szabad, elvégre Krisztus szabadságra hívott el minket.

Pál apostol ezért keményen lép fel a bűn el-len, és azt mondja, az ilyet ideiglenesen ki kell zárni a gyülekezet közösségéből, mert ha benn marad, akkor a többieket is megrontja. Krisztus azért halt meg, hogy véget vessen a mi bűnben élő létünknek. Jézus azért ontotta vérét, hogy minket megváltson. A bűnnel szembeni harc egy szüntelen küzdelem az életünkben. A meg-igazításunk egyszeri esemény, de a megszentel-tetésünk egy életen át tartó folyamat. És ezen az úton nincs megállás, egyre jobban kell hasonlí-tanunk Krisztus ábrázatához.

Bajok voltak ebben a gyülekezetben az úr-vacsorával is. Pál apostol megpróbál ebben a kényes kérdésben is eligazítást adni. Az első század gyülekezeteiben még nem vált el egy-mástól a rendes étkezés és a sákramentumi, ezért az úrvacsorát megelőzte egy szeretetven-dégség, ahol a hazulról hozott ételét minden-ki elfogyasztotta. Az is gondot okozott, hogy a gazdagabb emberek előbb érkeztek, mint a szegény szolgák, akiknek későig dolgozni kel-lett. A gazdagok addigra már jóllaktak étellel, itallal, s a szegényeknek sokszor semmi sem maradt. Nyilván, hogy volt bennük egy adag keserűség, s mindnyájan érezték, így nem le-het úrvacsorázni. Ma már nem így tevődik fel a kérdés, de úgy igen, hogy lehet-e úrvacso-rázni, ha nem vagyunk tekintettel egymásra? Lehet-e úgy úrvacsorázni, ha nincs békesség egymás között, ha veszekszünk, ha meg va-gyunk keseredve? Nyilván nem lehet. Ezért fontos minden úrvacsorázás előtt az önvizsgá-lat, hogy ne legyünk az Úr asztalának méltat-lan vendégei.

Olvasandó igék: 1Kor 1,9–10.23, 2,3, 3,5–6.9.16, 5,7, 11,27.

Lőrincz István

Bencze Mihály

Szülőföld

Pillám elválni készülő falevél,élethosszat morzsolta a felhőket.Homlokról a porba gördülő harmat,csendesen úsztatott szögesdrót vonat,rabmunkával siratom az ősöket.Pillám a postán felejtett zárt levél.

Ott fenn pacsirta kottázza álmaim,varjakat terem az ősi szántóföld.Nincs sors, csak az aknára terelt vágyak,örök körforgásban recsegő ágyak,omló templom falába izzadt Szentföld.Ott fenn kereszt. A pacsirta szárnyain

színek oszlanak, földre borul a csend,hol sercegő csillaghullásban állok.És átfolynak rajtam az évezredek,csipkedő verebek, leprás vérebek.Nekem maradni kell, hát fénnyé mállok,színek oszlanak, porlik a kő s a rend.

Az ókori Korinthus városának maradványai

3

tanúskodhat, hogy az ünnepség idejére szünetelt az eső Székelyudvarhelyen. Istennek adunk hálát minden napsugárért, amely a május 8-i rendez-vény ideje alatt Székelyudvarhelyre sütött.

A székely ruhában érkező fi atalok a refor-mátus kollégium udvarán gyülekeztek. Innen indult az ünnepi menet harangzúgás kíséretében a templomba. Ó, Sion ébredj, töltsd be küldeté-sed... zengett a templomi énekszó, majd Iszlai Béla, parajdi gyakornok lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a gyülekezetnek.

Hagyományos egyházi énekeink-hez a kollégium zenekara biztosította a zenei kíséretet, a kollégium kórusa pedig fi atalos hangon emelte az ünnep színvonalát. Kántor Csaba esperes és Tőkés Zsolt főgondnok üdvözlő sza-vait Pitó Zsolt lelkipásztor előadása követte az egyházba való betagoló-dásról. A Himnusz eléneklése után a szabadtéri ünneplés következett.

Ennek első részét a református körmenet képezte: 450 méter a 450 év emlékére. A székely ruhás ifjú sereg

A káté ünnepe Székelyudvarhelyen(Folytatás az 1. oldalról) a „Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok” zászló

mögé sorakozott fel. Egyházi énekeinket énekel-ve léptük meg a 450 méteres ünnepi távot.

A szabadtéri ünnepség a kol-légium udvarán folytatódott, ahol együtt énekeltünk a Somos zene-karral, és közösen válaszoltunk négy kérdésre:

– Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?

– Mi az igaz hit?– Te miért neveztetel keresztyén-

nek?– Mit hiszel az egyetemes ke-

resztyén Anyaszentegyházról?„Szent hitünkről vallást tettünk” – hangzott

az ifjak éneke. Az ünnepi alkalomra egybegyűl-teket közös fotó örökítette meg.

Szívből kívánjuk, hogy Isten áldja meg er-délyi magyar református népét, és erősítse hité-ben az új nemzedéket, hogy mindenkor büsz-kén tudja vallani: a református egyháznak „én is élő tagja vagyok”.

Református körmenet: 450 méter a 450 év emlékére

Az ünneplés az iskola udvarán folytatódott

A komlódi műemlék templom harangja két alkalomra hívta Isten Igéjének közelségébe a kicsiny település reformátusait.

Először a koporsó mellett kerestük Isten vigasztalásának erejét. A komlódi gyülekezet

Gyász és ünnep Komlódon

A kisebbség majd többséget győz?

A politikusok nyilatkozatai következete-sen kerülik Európa jövőjének legnagyobb problémáját. Ha valaki azt állítaná, hogy amelyik társadalomban meggyengül a hit, az a társadalom rövid idő alatt fi zikailag is megszűnik, még a keresztyének részéről is erős fejcsóválásban részesülne.

– Azért ez mégis túlzás, ilyent nem lehet mondani – mondanák többen.

De van néhány olyan tény, amit senki sem tagadhat.

Amelyik társadalomban a hit meggyen-gül, vele egyenes arányban gyengül meg a közerkölcs. Ahol a közerkölcs meggyengül, a családok társadalmi szerepe is meggyengül, egyre kevesebb lesz az életre szóló házasság. Ahol az életre szóló házasság aránya lecsök-ken, nem születnek gyermekek. Ha nem szü-letik megfelelő létszámú gyermek, néhány évtized alatt kipusztul az illető társadalom. Mind a négy tétel tagadhatatlan.

Ahhoz, hogy egy társadalom lélekszáma stabil maradjon, a nők szaporodási aránya 2,2 kell hogy legyen. Ma Nyugat-Európá-ban ez az arány átlag 1,5, de vannak népek (tudomásom szerint ilyen a spanyol), ahol épp hogy eléri az 1,2-t, tehát nemzedéken-ként felére csökken a nép lélekszáma. Olyan mindegy tehát, milyen gazdasági színvona-lat tud magának és gyermekeinek teremteni a kihalófélben lévő társadalom, rövidesen nem lesz, aki azt élvezze. Pontosabban lesz: a bevándorló idegenek, akik nem félnek a gyermekáldástól, hálásan fogadják majd ennek az eredményeit.

De még ez sem igaz. Ahogy elérik – ma Európában ez nagyon hamar fog bekövet-kezni – az illető országban a számbeli több-séget, megtámadják az őslakó népet, fi atal, friss önzéssel el is nyomják, és rövid úton befejezik a folyamatot. Aki nem hiszi, gon-doljon Erdély történelmére.

Ez Európa politikai vezetőit nem foglal-koztatja?

Varga László

harangozójának temetésére az oroszfájai szom-széd gyülekezetből is sokan eljöttek. Polgár Já-nos 43 évig volt harangozó, feleségével együtt – Anna nénivel –, aki a gyülekezet gondnoka. Úgy álltak a közösség élén, hogy nemcsak a magyar reformátusok, hanem a román ortodo-xok is tisztelték és megbecsülték őket.

Délután a presbiteri konferenciára a Görgényi Egyházmegye Felső-Maros menti

gyülekezeteiből érkez-tek meghívottak. Szász Attila esperes igehir-detése során elmond-ta: mindannyian Jézus hajójában vagyunk. Viharvert ez a hajó, de nekünk így drága, ugyanakkor féltjük jö-vőjét és imádkozunk érte. A továbbiakban az igehirdető arról szólt, milyen szánalmas az a nyáj, ahol nem ismerik fel a pásztort, és milyen szánalmas az egyház, ahol nem ismerik fel Jézust.

Istentisztelet után Benkő Mihály, ma-rosvécsi lelkipásztor, a Mezőörményesi Missziós Egyházközség volt lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követő-en Kelemen Attila teológiai tanár, inaktelki lelkipásztor tartott előadást Aktuális presbiter címmel. Az előadó hangsúlyozta: gyülekeze-tet csak úgy lehet építeni, ha a lelkipásztor és a presbiter munkatárs összhangban munkál-kodnak. Előadás után az inaktelki diakóniáért felelős presbiter asszony, a vallásoktatásért fe-lelős presbiter asszony, valamint egy körzetfe-lelős presbiter gyülekezetépítői munkájukról számoltak be. A konferencia közös vacsorával zárult. Illesse köszönet Polgár Anna gondnok asszonyt és a vendégszeretetről tanúskodó komlódi gyülekezetet.

Szép EduárdSzász Attila esperes a gyülekezeti tagok és meghívottak körében

4

A templom fennállásának 680 éves évfor-dulója alkalmából kétnapos hálaadó ünnep-ségre került sor június 1–2-án Somkeréken.

Hálaadás – ezzel a szóval adta meg az ün-nepély alaphangját Felszegi Imre lelkipásztor a szombati istentiszteleten. Idézte Kádár Jó-zsefnek Szolnok-Doboka vármegyéről írt mo-nográfi áját, amelyben az áll, hogy 1333-ban a somkeréki templom már állt. Ettől az első írá-sos említéstől számítva, idén a templom 680 éves. „Hálát kell adnunk Istennek azért – mondta a helyi lelkipásztor –, mert Isten megáldotta a ta-valy elkezdett munkálatokat, és így az ünnepségre sikerült kijavítani a templomot, az imaházat, a parókiát, vala-mint megszépíteni a temp-lomkertet.

Ez ünnepségre valóságos »ékszerekkel«, a templom falaira helyezett kilenc lám-pával gazdagodott templo-munk. Ezek művészi festé-sében gyönyörködhettünk, amely Bráda Tibor és Deák Ilona budapesti Munkácsy-díjas festőművészek alkotá-sa. Ugyanígy a somkeréki egyháznak adott ajándék volt az Orbán Enikő és László által az első világháború hő-seit hirdető emléktábla a templomkertben álló emlékoszlopon.

Hálát kell adnunk Istennek azért is, hogy az idei falutalálkozón is együtt lehetünk, ez pedig az összetartozást erősíti bennünk” – zárta be-szédét a lelkipásztor.

Az összetartozásról és a menedék városok jelentőségéről beszélt Kató Béla püspök is ige-hirdetésében. A közös úrvacsorázást követően Lászlóné Varga Judit könyvbemutatójára ke-rült sor. Hargita Megye Tanácsának támogatá-sával, a Hargita Megyei Hagyományőrzési For-rásközpont kiadásában jelent meg A somkeréki

református templom története négy nyelven: magyarul, románul, angolul és németül.

A két nap során a helybeliek nagy szeretet-tel fogadták a budapest-pasaréti gyülekezet kó-rusát, a hollandiai apeldoorni testvérgyülekezet tagjait, valamint a számos meghívottat, akik Erdély különböző részeiről érkeztek.

Szombaton délután ökumenikus isten-tisztelet keretében Machiel Oppenhuizen, az apeldoorni Sámuel-templom lelkipásztora

prédikált. Istentisztelet után Székely József, kolozsvár-alsóvárosi lelkipásztor előadást tar-tott a magyar–holland kapcsolatokról.

Vasárnap folytatódott a hálaadás és az együttünneplés. A délelőtti istentiszteleten Földvári Tibor, a budapest-pasaréti gyüleke-zet lelkipásztora hirdette az igét. Majd Juhász Tamás teológiai professzor tartott előadást a Heidelbergi Káté 450 éves születésének év-fordulóján: Mit használ neked? A Heidelbergi Káté jelentősége egyházunk és a magyar re-formátus ember életében címmel. Az előadást énektanítás követte. Lászlóné Varga Judit

Hálaadás, összetartozás és élni akarás Somkeréken

Életünk sötétebb korszakaiban szorongóvá, rosszkedvűvé, cél nélkülivé válhatunk, s ilyen-kor mindig jó, ha megtapasztaljuk a fényt, a vilá-gosságot. Így van ez lelki életünkben is, mennyei világosság nélkül áldáshordozók nem lehetünk. Hasonló üzenetet hordozott egyházmegyei kon-ferenciánk is, mert hiszem, hogy egy fénysugár mennyei világossággá vált szürke, szorongások-kal teli hétköznapjaink között. Áldott alkalom volt, mert tapasztalhattuk Isten dicsőségét, Is-ten fi gyelmeztető szava által ráállhattunk ismét a Kősziklára, s így érezhettük: bizonyára „befed Isten karja itt”. Vasárnap délután mozgalmassá vált a szászrégeni templomudvar, hisz kb. 120 asszonytestvérünk érkezett konferenciánkra

Van hely énnálam, állj a kősziklára!Nőszövetségi konferencia Szászrégenben

egyházmegyénk gyülekezeteiből. Jó volt látni, hogyan beszélgetnek régi ismerősök, és hogyan kötődnek újabb ismeretségek. Az istentisztelet, melyen Szabó László marosvásárhelyi lelki-pásztor szolgált a Lk 14,11–14 ige gondolatai alapján, felkészített az előadásra, melyet dr. Pongrácz Mária családorvosnő tartott a Közép-Afrikai Köztársaságban eltöltött szolgálatáról, tapasztalatairól, arról a saját és a mások életében levő sokrétű szenvedésről és fájdalomról, melyet enyhíteni próbált ottléte alatt. Molnár Helén lelkipásztor ismertette a kerületi nőszövetség berkeibe került bonyhai Bethlen-kastély törté-netét és új rendeltetését, melynek megvalósítá-sához asszonytestvéreink imádságaira és segítő-

készségére is szükség lesz. Az előadásnak és a bonyhai Bethlen-kastély bemutatásának célja az volt, hogy az élet tiszteletére, szeretetre, össze-fogásra és cselekvésre, adakozásra buzdítson. Jó volt megtapasztalni, hogy nemcsak „én” létezem a magan nehéz életsorsával, hanem vannak ná-lamnál szegényebbek anyagiakban és lelkiekben egyaránt. Megtanultunk ismét helyesen értékelni dolgokat, és megbecsülni azt ami van. Végül ta-nácsként hangzott a következő gondolat: „Amit teszel: örömmel tedd, imádkozz érte és bízd Is-tenre az eredményt.” (Spurgeon)

Köszönet a szervezőknek, Tamás Orsolya lelkipásztornőnek és a szászrégeni nőszövetség tagjainak, akik ez alkalommal is megéreztették mindnyájunkkal a krisztusi lelkület áldásait, és azt is, hogy Mártákként és Máriákként áldásos Jézus közelében lenni és élni.

Takács Malvin

megzenésítette a Heidelbergi Káté első felele-tét, s a kedves, magyaros hangzású dallammal a gyülekezet többször is elénekelte az ismert hitvallásszöveget. Az istentisztelet a pasaréti gyülekezet ötven tagú kórusának bizonyságté-telével zárult.

Az eseményen jelen volt Vincze Minya István kalotaszegi esperes, Somkerék egy-kori lelkipásztora, aki köszöntő beszédében elmondta: „az a legszebb templom, amelyik tele van.

Néhányan attól féltünk, hogy a záró alka-lomra már kevesen fogunk összegyűlni, de az

Úr csodásan működik, és csodálatosan szép számban gyülekeztünk össze, a két nap alatti immár negyedik is-tentiszteletre.” A gyülekezet jelenlétével is kifejezte Var-ga László Somkerék egykori lelkipásztora iránti szeretetét és mély tiszteletét. Ugyanis a 85 éves pap bácsi prédikált, s a gyülekezet szívvel-lélekkel hallgatta helytállásra, Istenbe vetett bizalomra buzdító sza-vait. A prédikációt követően Lászlóné Varga Judit Mitől magyarabb az 55. zsoltár? Kodály Zoltán Psalmus Hun-garicusának aktualitása cím-mel tartott előadást.

Istentiszteletet követően a falu egykori lelkipásztora, Varga Laci bácsi a követ-kező mondattal búcsúzott a jelenlevőktől: „ez a gyüleke-

zet él, ezzel a jó érzéssel megyek el Somke-rékről”.

Élni akarását fejezte ki a gyülekezet azzal is, hogy a jelenlévő vendégeknek somkeréki templomos kézimunkát, valamint magyar és holland nyelvű házi áldást ajándékoztak. Az ifjak pedig mindenkinek képeslapot adtak át, melyen a következő szöveg olvasható:

„Istenedtől kapott hitedhez,Szüleidtől tanult anyanyelvedhez,Őseidtől örökölt szülőföldedhez,Ne légy hűtlen soha.”

Felszegi Imre

Az ünneplők és meghívottak körében a templomból kilépő Felszegi Imre somkeréki lelkipásztor és Kató Béla püspök

5

(Folytatás az 1. oldalról)

vékenykedett a városban. Hivatalos megerősí-tése után beköszöntő szónoklatát 1850. június 2-án mondta el a gyülekezet szerény imaházá-ban. Templomuk nem volt. A városban minden szempontból háttérbe szorított magyar refor-mátus protestáns közösség akkortájt 800–900 főből tevődött össze. Az imaház, amely egyben iskolateremként is szolgált, egy olyan épület-ben volt, amelynek emeletes utcai részét bér-házként hasznosították. Ennek jövedelméből és a hívek adományaiból tartották fenn az eklézsi-át. Az imaház mellett he-lyezkedett el a kisméretű papi lakás. 1853-ban a lel-késztanító megszervezte az ipari tanulók vasárnapi iskoláját. Maga látta el az iskolában a tanítói munkát és a kántori tevékenységet is. 1859-ben létrehozta az egyházi népkönyvtárat, az első magyar könyvtárat a városban. 1863-ban a Református Dalárda ala-pításán fáradozott. Ebből fejlődött ki a mai napig is éneklő Brassói Magyar Dalárda. Ettől kezdve ren-deztek dalárda bálokat, melyeknek jövedelméből létesítette a Református Iskola Alapot. 1857 folya-mán megalakította a Magyar Olvasóegyletet, majd a Magyar Kaszinót. Megkezdte munkáját a Női Segédegylet, amelyből 1879-ben létrejött a Magyar Protestáns Nőegylet.

Az időközben háromezer lélekre népese-dett, komoly értelmiséggel büszkélkedő egy-házközséget Szász Domokos püspök a tizenkét első erdélyi református egyházközséggel egy sorba emelte. A régi imaház így a közösség szá-mára egyre szűkebbnek bizonyult, elérkezett a régi dédelgetett terv megvalósításának ideje: a gyülekezet felemelkedését jelképező templom építése.

A pazar épületnek a két világháború és Trianon sem ártott, de az épület sehogy

Lerombolt templom – felépült gyülekezetek

sem tetszett a kommunis-ta hatalomnak: a Carpaţi Vendéglátóipari Tröszt szál-lodájának kibővítése céljá-ból a város vezetőségétől a templom, a parókia és az elemi iskola lebontását kö-vetelte. A politikai nyomás hatására a város vezetősége tudomásul vette a városren-dészeti tervet, és közölte az egyház vezetőivel a feltéte-leket.

Katonák hordták szét a templomot

Az 1963. febr. 16-án tartott presbiteri ülésen felolvassák a hivatalos átiratot, mely szerint a templomot lebontják. A következő ülésen, 1963. június 11-én részt vett dr. Nagy Gyula püspök, Dávid Gyula püspökhelyettes és jó né-hány erőszakos elvtárs. A presbiterek próbáltak el-lenállni és az első megbe-szélésen a javaslatok ellen szavazni, de akkora volt a nyomás, hogy a követ-

kező alkalommal el kellett fogadni a tényeket. Albu Dezső és Szabó Károly lelkipászto-rok, valamint Csia Pál nyugalmazott lelkész minden szóbeli és írásbeli próbálkozása hiábavalónak bizo-nyult.

Ezután kezdődött el az épületek szisz-tematikus bontása. Többnyire katonák végezték a munkát: a brassói református

magyarság végbástyáját, a város egyik ékes-ségét a földdel tették egyenlővé. Ma csak egy tábla emlékeztet, hogy itt hajdan templom állt. A helyén az Aro Hotel vendégei kényeztetik magukat. A városvezetés azon ígéretének, mely szerint új templomot építenének a bras-sói reformátusságnak, természetesen nem tett eleget. Ehelyett végül az Andrei Şaguna sé-tányon egy tornatermet adtak, amelyhez utó-lag torony és harangozói lakás épült. A régi templom hangulatát és emlékét a mai belvá-rosi templom berendezése őrzi: a szószéket, az orgonát és a padokat sikerült a rombolók keze elől kimenekíteni.

Nagy megpróbáltatás volt ez az esemény nemcsak a reformátusok, hanem az egész bras-sói magyarság számára is. Az idő malmai őröl-nek: ma a lebontott templom helyett háromban szól Isten Igéje.

Emlékezés a rombolásra

Egyszerre kondultak meg Bras-só harangjai a belvárosi templom-ban, ahol azon borzasztó ítéletről és tragikus következményeiről emlékeztek meg, amelyet 50 évvel ezelőtt mondott ki a diktatórikus román állami vezetés: le kell bon-tani a város 1892-ben épített refor-mátus templomát, a hozzá tartozó iskolával és parókiális épületével együtt. Ebben az együttérző han-gulatban hirdette Kántor Csaba püspökhelyettes Istennek vigasz-taló Igéjét.

Az igehirdetés után Ősz Előd egyházkerületi levéltáros ismer-tette a város reformátusságának küzdelmes századait, a többi felekezettel való viszonyát és a gyülekezet áldozatkészségét, amely a templom felépítésében csúcsosodott ki. A templomépí-tő lelkipásztor életét és munkás-ságát méltatta a róla elnevezett Sepsi-Nagybaconi Molnár János Emlékbizottság tagja, dr. Szörényi Mariann. Az előadásokat a helyi

gyülekezet konfi rmandusainak éneke, az Imre Zsuzsa tanárnő ál-tal vezetett citerás csoport énekes-zenés műsora, illetve Kovács Edit szavalata gazdagította.

Ezt követően a templomrom-bolás régi emlékei által okozott könnyeket Rácz Márta és Barabás György szemtanúk emlékezései fakasztottak. A régi sebekről ta-núskodtak Szabó Károly Attila emlékezései is, amelyeket Vass Ferenc gondnok olvasott fel. Lel-ki vigasztalást a 150 éves Brassói Magyar Dalárda felcsendülő zsol-tárai nyújtottak.

Az istentisztelet záró momen-tumaként leplezték le a Sepsi-Nagybaconi Molnár János tisztele-tére állíttatott emléktáblát, amelyet Vetró András szobrászművész ké-szített. A székely himnusz elének-lése után minden jelenlevő megte-kinthette a régi fényképekből álló kiállítást, illetve a Ferencz Ágnes, Ábrahám Jakab, Ábrahám Imo-la, illetve a Vetró-Bodoni Sebes-tyén András helyi képzőművészek munkáit.

Jári ZsoltBevonulás a templomba: a megemlékezésen Kántor Csaba püspökhelyettes hirdetett igét

Az egykor lerombolt templom helyén ma ez látható

6

Egyház és törvények nem számítanak, a sportkomplexum igen(Folytatás az 1. oldalról)

kentsék, megmaradt ingó és ingatlan vagyonát pedig elvegyék. Ennek tudható be az is, hogy az akkori presbitérium aláírásával megszületett egy adományozó levél, amelynek értelmében az egyház „önként” adta oda földjét az állam-nak. Sajnos, akkor ezt az adománylevelet az egyházkerületi elnökség is megerősítette, csu-pán az egyházmegyei közgyűlési jóváhagyást ugrották át.

A 90-es változásokat követően a restitúciós törvények megjelenésével az egyházközség vezetősége visszaigényelte az említett terüle-tet, amelyet a 60-as évektől kezdve a Viitorul Sportiskola használt (a salakpályán edzéseket tartottak, télen sokszor korcsolyapálya műkö-dött). Tekintettel azonban arra, hogy létezett az adománylevél, az ügyvédek pedig nem tudták bebizonyítani, hogy az ingatlant erőszakkal vették el, a román törvényszéken a pereket az egyház rendre elvesztette. Nem történt ez más-képp Strasbourgban sem: az Emberi Jogi Bíró-ságon sem adtak igazat a reformátusoknak.

Jelenleg a telek a Tanügyminisztérium tu-lajdonában van, és egy olyan terv megvalósu-lása körvonalazódik, amelynek következtében nemcsak a 200 éve épült műemlék templom környezete sérül, de a felszín alatti munkála-tok miatt környéke és állaga is veszélyeztetett. A néhány éve elkezdett munkát egy évig az a tény késleltette, hogy az ásások során régészeti leleteket találtak.

Kudor Pál András, az egyházközség fő-gondnoka szerint hiába kérték hivatalos levél-ben a tájékoztatást, a Kolozs megyei régészeti intézet illetékesei nem akarták elárulni, hogy milyen leletekre bukkantak a műemlékvédelmi övezetnek számító területen. Az információkat arra hivatkozva tagadták meg, hogy a telken a Tanügyminisztérium megbízásából építkező cég és a régészeti intézet között megkötött szer-ződés értelmében az adatok bizalmasak.

Kudor Pál András tudomása szerint a feltá-rást végző régészek római kori épület marad-ványait és római kori szarkofágot találtak. A terület régészeti mentesítését azonban az illeté-

kesek siettették, hogy a megkezdett építkezést minél hamarabb folytatni tudják.

A munkálatok különben nem indulhattak volna el, ha a törvények értelmében az épülő telek szomszédjait (így a református egyházat is) nem kérdezték volna meg. A presbitéri-um azonban írásos beleegyezését adta, hogy a templom tőszomszédságában megkezdődhes-sék az építkezés. Csakhogy az eredeti tervek-kel ellentétben a kivitelezés alkalmával teljesen más épületet kezdtek felhúzni.

Egy 2007-ben megszületett törvény értelmé-ben bizonyos területeket (amelyek zöldövezet-ként vannak feltüntetve) csupán 10%-ban lehet beépíteni – magyarázza Virgil Pop műépítész, a Kolozs megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság képviselője. Amint látható – mutat körbe kezével a szakember – a telek legalább 90%-át építették már be. A törvényt tehát nem tartották be. Rá-adásul a helyi műemlékvédelmi bizottság nem is adta beleegyezését a terv megvalósításához. A jóváhagyás Bukarestből érkezett meg.

Több törvényt is semmibe vettek azok, akik a tervet kigondolták és az építkezéseket elkezd-ték. A még szomorúbb azonban az – panasz-kodik Adorjáni László lelkipásztor –, hogy az

eredeti tervektől el-térően mélygarázst is építenek. Ezért a telek végében folyó Malom-árok miatt a leásás következ-tében óriási tócsák keletkeztek. A vas-betonfalak hetek, hónapok óta méte-res vízben állnak. A vizet szivattyúzzák – mindhiába. Ador-jáni szerint a mun-kálatok nagy kárt okoznak: a templom állaga romlik, rövid időn belül veszély-be kerülhetnek az alapok is, hiszen a templom sportpálya

felőli oldalán vannak csak repedések. Esztéti-kailag pedig megengedhetetlen, hogy az Úr há-zától csupán 10 méterre épülő sportkomplexum (eredetileg a tanfelügyelőség székházát szerették volna felépíteni) a templom ereszével azonos magasságban legyen. Ezért olvasható a tiltako-zás szövegében is a következő: „őseink azért nem építették be a templomaink körüli tereket, mert épületeink érteke és szépsége nemcsak a belső berendezésben vagy festésben rejlik, ha-nem teret akartak engedni annak az épített ér-téknek, amely csak perspektívában mutatkozik meg, és így mutatja meg a szépségét”.

A történetnek eddig azonban csak az egyik oldalát mutattuk be. A másik talán fájdalma-sabb az előbbinél. Az eredeti tervet ugyanis – amelyet idővel megváltoztattak – évekkel ezelőtt az a Péter Tünde tálalta az alsóvárosi gyülekezet presbitériuma elé, és továbbra is szorgalmazza az építkezést, aki évek óta Ko-lozs megye főtanfelügyelő-helyettese. S bár a helyi műemlékvédő bizottság elutasította a ter-vet, a bukaresti hivatal – Kelemen Hunor kul-turális és örökségvédelmi miniszter idején, aki jelenleg az RMDSZ elnöke – mégis jóváhagyta. Az ügy pikantériájához tartozik egyesek szerint az is, hogy Péter Tünde fi a, Pal Peter – a Kolozs megyei román demokrata párt tisztségviselője – Emil Boc polgármester egyik közeli munka-társa, akit a városvezető miniszterelnöksége idején magával vitt Bukarestbe. Az említett fő-városi műemlékvédelmi jóváhagyás is abban az időben született.

A helyi román sajtó teljes hallgatása mellett Emil Boc, aki jelenleg újra a kincses (?) város polgármestere, megígérte, foglalkozik az ügy-gyel, és olyan megoldást próbál találni, amely mindkét fél számára kielégítő. Egyelőre az ügyben semmilyen előrehaladás nem történt. Egyesek azonban tudni vélik, hogy az állami pénzből felépülő ingatlannak – amely sport-komplexumként kellene a polgárok javát szol-gálnia – rendeltetését idővel megváltoztatják, valakinek a kezébe olcsón átjátsszák, hogy az majd többcsillagos szállodaként működtesse azt. Ismerve a romániai viszonyokat, semmi sem elképzelhetetlen.

A tüntetést a templom kertjében rendezték, amelyen fi atalok és idősek egyaránt részt vettek. A kolozsvári román média a tiltakozó megmozdulást szokásához híven elhallgatta

Mikrofonok előtt: Kató Béla püspök és Adorjáni László lelkipásztor ismertetik az egyház álláspontját

7

A Kolozsvári Református Kollégium má-sodik féléve is a munka, a tanulás, ugyanakkor az eredményesség jegyében zajlott. A csendes napok alkalmával Pásztori K. István teológiai tanár az „élet nehézségeivel” humorizált. Viski Krisztina orvosnő az alternatív gyógymódok és a keresztyén hit határát próbálta megrajzolni, rávilágítva arra, hogy jó nekünk odafi gyelni arra is, hogy az aki gyógyít, milyen lélekkel teszi. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem küldöttsége átfogó bemu-tatót tartott az egyetemi karok kínálatáról, segítve a kollégistákat abban, hogy mielőbb kiválasszák ma-guknak azt a szakot, amin tovább szeretnének tanul-ni. Dr. Kovács Zoltán tanár Facebook-generáció címmel tartott előadást, szembesítve az ifjúságot azokkal a korjelenségnek számító új magatartásfor-mákkal, amelyek nehezítik a generációk közötti kom-munikációt. Áhítatot követően iskolánk három „dalos pacsirtája”, Kis Lukács Bernadett, Antal Zsuzsa és Fekete Róbert az ifjúságot operarész-letekkel szórakoztatta.

Diákcsere-program, tantárgyversenyek

Év elején diákjaink két dologra készültek nagy odaadással: a tantárgyversenyekre és a diákcsere-programra. Iskolánk öt anyaországi református gimnáziummal tart fenn diákcse-re kapcsolatot, aminek köszönhetően minden tanévben tíz diákunk tölthet két hetet Magyar-országon. Idén Kovács Andrea és Bogya Tí-mea voltak a Debreceni Kollégiumban, Bene Emőke és Bakó Beáta a miskolci Lévay József Református Gimnáziumban, Székely Magor és Izsák Róbert a Gödöllői Líceumban, Usz-kai Borbála és Kacsó Hanga a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnáziumban és Lengyel Ildi-kó Márton Melindával a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban töltöttek két

hetet. A program keretében ugyanúgy a fenti gimnáziumokból 10 magyarországi diák is-merkedhetett iskolánk életével. Külön öröm számunkra, hogy az ősztől minden tanévben 6 holland diák érkezhet egy hétre hozzánk és ugyanígy mi is 6 diákot küldhetünk Hollandi-ába tapasztalatcserére.

A tantárgyversenyek tekintetében diákjaink idén is kitűnő eredményeket értek el. Magyar irodalomból Kolozs megyét V.-ben Burchart Zsó-fi a és XI. osztályban Tasnádi István képviselték az országos olimpián. Tasnádi István országos harmadik helyezést ért el. Az „Aranka György” nyelvművelő vetélkedő országos szakaszán Tas-nádi István különdíjat kapott, Czirmay Ágota pedig továbbjutott a Győrben szervezett döntőre. Oláh Szilárd X. osztályos tanuló az „Atlantisz ha-rangoz” országos szavalóversenyt nyerte meg, di-cséretben részesült a „Kriza János” balladamondó verseny országos szakaszán és II. díjat kapott az „Aranka György” nyelvművelő verseny „Versben bujdosó” szakaszán, ahol Buchmann Wilhelm XII. osztályos diákunk dicséretes lett. A kollégi-um ifjúsági csapata (Bányai Csaba, Oláh Szilárd és Tasnádi István) megnyerte a kolozsvári magyar iskolák számára hagyományosan szervezett 1848-as vetélkedőt. A három fi úból álló csapat az őszi 1956-os vetélkedőn II. helyezést ért el, de külön-külön is ügyeskedtek, ugyanis a műemlékismereti

vetélkedőn Tasnádi István I., Bányai Csa-ba és Bogya Tímea II. díjat kaptak. Szin-tén II. díjban része-sült Konrát Kristóf és Tasnádi István az „1948-as hősök a Há-zsongárdban” című pályázaton. Az „Adj király katonát” című történelmi vetélke-dőn Marin Lilla VII.-es diákunk az első dí-jas csoport tagja volt.

Az iskola az er-délyi és király há gó-melléki református

Lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az ÚrnakA kolozsvári kollégium sikerei

gimnáziumok bibliaismereti vetélkedőjén is ügyeskedett, hiszen a Rácz Szabolcs, Székely Norbert, Bányai Csaba és Tasnádi István tanu-lókból álló csapat első helyezést nyert.

Az országos ökumenikus (katolikus, unitá-rius és református) vallásolimpiát idén Nagy-váradon tartották. Iskolánk itt is több díjat szerzett: VII. osztályban Marin Lilla Vivienne országos negyedik lett, Bíró Anna IX.-es és Demeter Lídia X.-es diákok országos harma-dik díjat kaptak.

A kolozsvári egyetem önképzőköre által szerve-zett földrajzi vetélkedőt is megnyertük, a csapat Konrát Kristóf, Győrfi Szabolcs és Tasnádi Ist-ván tanulókból állt össze. A német nyelv „szerel-mesei” sem hagyták ma-gukat. Szigeti Evelin az országos német olimpia országos döntőjén II. dí-jat kapott. Ungvári István X.-es diák a megyei sza-kaszon III. díjas lett.

Nagyon szép eredmé-nyekkel büszkélkedhetünk az elemi osztályokban is, ahol Makkai Mária taní-tó néni osztályából Dávid

Anna, Gombár Anna, Darabont Csenge és Tol-nai Kincső a „Mesék szárnyán” országos mese-vetélkedő nagyváradi döntőjén hatodik helye-zést értek el.

A kórus tovább öregbíti iskolánk hírnevét

Székely Árpád igazgató-karnagy vezeté-sével a kollégium kórusa sok örömöt szerzett a kendilónai, bánffyhunyadi, detrehemtelepi, kisbácsi, magyarrégeni, gegesi és havadi gyü-lekezetek tagjainak. Részt vett a Romániai Da-losszövetség kórustalálkozóján, koncertezett a Kolozsvári Rádióban, a Duna Televízió kará-csonyi műsora számára koncertfelvétel készült, ám ennél nagyobb kihívás volt a kórusolimpia is. A Bukarestben tartott országos szakaszon egyházunk örömére és a kollégium hírnevének öregbítésére második díjat szerzett!

Rendkívüli alkalom volt a kórus számára az áprilisi gödöllői fellépés, ahol az ottani re-formátus líceum meghívásának tettek eleget. Idén, április első hetében a kisdiákok kórusa is nagy sikert aratott a Dalosszövetség sepsi-szentgyörgyi kórustalálkozóján.

Az utánpótlás biztosított

Nagy örömet jelentett iskolánk számára, hogy a ballagást megelőző héten tartott felvéte-lire szép számban jelentkeztek tanulók, akikről hisszük, méltó utódai lesznek az elballagott di-ákoknak. Tanév végén szeretnénk megköszönni egyházunknak a támogatást és lelkipásztoraink-nak azt a bizalmat, amivel a diákokat iskolánk felé irányítják. Hálásak vagyunk azért is, hogy 41 lelkipásztor családból származó gyermek ta-nul tanintézményünkben.

Kovács Tibor

A kollégium kórusát nem csak itthon, külföldön is ismerik

Kollégista diákok a marosvécsi kertben

Hírek – Események

ISSN–1223–8848

ÜZENETAz Erdélyi Református Egyházkerületgyülekezeti lapjaA szerkesztőség címe: 400079 KolozsvárKirály utca (str. I. C. Brătianu) 51. sz.Telefon: 0264/599 800Fax: 0264/595 104Drótposta: uzenet@reformatus.roHonlap: http://uzenet.reformatus.roFőszerkesztő: Somogyi BotondKéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.

Készült az Erdélyi Református Egyházkerület

Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában.

Felelős vezető: Dávid Zoltán Olvasószerkesztő: Sztranyiczki Mihály Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos Tördelés: Czirmay Ágnes

Két ünnep, fél év, egy gyülekezet

Az elmúlt fél év alatt két rendkívüli ünnepi alkalom is volt a Négyfalusi Egyházközség-ben: egyrészt tavaly november 11-én ünne-peltük gyülekezetünk fennállásának 125 éves évfordulóját, ebből az alkalomból újítottuk fel a templomot. Ezen az alkalmon velünk ünne-peltek a négyfalusi testvéregyházak, valamint a testvérgyülekezeteink képviselői is Erdővi-dékről, Kárpátaljáról, a Felvidékről, a Vajda-ságból és Magyarországról, valamint a holland testvérgyülekezet küldöttsége. Három táblát is felállítottunk: egyik a gyülekezetben szolgáló lelkészek névsorát örökítette meg, a második új énektábla. A harmadikat, amely nem fából, hanem márványból készült, a templom bejárati oldalán helyeztük el, s amely templomunk fel-újítási alkalmait ismerteti.

A második ünnepi alkalmunk rendkívüli adományhoz kötődik. Egy hagyományos orgo-na lehetőségét ajánlotta fel gyülekezetünknek 2011 végén Lothar Schullerus svájci refor-mátus lelkész, aki korábban barcaszentpéteri szász-evangélikus lelkész volt. E sorok írójával közös területen szolgálva, mély barátság ala-kult ki közöttünk. E nagyszerű adományozó az orgonaszentelés alkalmával elmondta: a déd-nagyanyja különös barátságot érzett a széke-lyek iránt, innen jött az elhatározás, hogy ezen emléket megtisztelve orgonát adományoznak egy református gyülekezetnek. „A hangszerek királynőjének élnie kell, szólnia kell – mondta Lothar Schullerus –, ezért örül annak, hogy ez az orgona Négyfaluba került.”

Az orgonát 1902-ben Karl Einschenk híres brassói orgonaépítő készítette (az Einschenk család leszármazottjai ma is élnek Brassó-ban). Karl Einschenk ötödik épített orgonája egymanuálos, 3 regiszteres hangszer. Megépí-tése óta a Szeben megyei Mihályfalván szol-gált, egészen a 80-as évek közepéig. A szász gyülekezet elnéptelenedésével az orgonajáték is elnémult. Szomorú és megdöbbentő tapasz-talat volt személyesen látni, ahogy egy romos és elárvult templomban leszerelték a magára maradt orgonát.

Lothar Schullerus 20 000 euró értékű ado-mányából sikerült megvásárolni ezt a hagyo-mányos orgonát. A felújítási költségek 15 000 euróba kerültek, a munkálatokat Barbara Dutli svájci asszony vezetésével a szászhermá-nyi orgonajavító műhely munkatársai, a hango-lást pedig Magyar Árpád szakértő végezte. Az orgonaszentelési ünnepi istentiszteletre május 25-én került sor, melyen igét hirdetett Kántor Csaba püspökhelyettes. Soli Deo Gloria – Iste-né legyen a dicsőség!

Márk László Gyula

A Kolozs megyei Györgyfalvi Egyházköz-ségben zajlott a 10. holland–magyar lelkészto-vábbképző, amelynek témája „A lelkipásztor identitása” volt. Dietrich Bonhoeffer szöve-gek tanulmányozása segített a téma körüljá-rásában. A továbbképző előadói Wilken Veen hollandiai lelkipásztor és Visky S. Béla lelki-pásztor voltak. Erdélyi lelkipásztorok a kom-munizmus korában, holland szemmel címmel Henk van de Graaf rotterdami nyugdíjas lel-kipásztor tartott előadást. Ezt követően mind holland, mind magyar részről szóba került az erdélyi átvilágítás módszere, amellyel kapcso-latban a jelenlevők kérést intéztek az Igazgató-tanácshoz. A levélben az aláírók kifogásolják, hogy az átvilágított személyekről a bizottság az Értesítőben közzéteszi az eredményeket. Szerintük mindennek nem a nyilvánosság előtt a helye.

Márton János bonchidai lelkipásztor Sógor Gyula egyik, 1974-ben írt igehirde-tése kapcsán tartott bevezetőt Magyar lel-kipásztor igehirdetése a kommunizmus ko-rában címmel. Louisa Vos, valamint Wim Loosman a holland lelkipásztori identitásról, Székely József kolozsvár-alsóvárosi és Só-gor Géza kányád–jásfalvi lelkipásztor a ha-zai lelkipásztor identitásáról kezdeményezett vitaindítót.

KöszönetA Diakónia Keresztyén Alapítvány Sep-

siszentgyörgyi Fiókja ezúton is köszöni a gondozóotthon felépítésére beérkezett adományokat, amelyeket pünkösdig gyűj-töttek a családi adománybögrékbe az aláb-bi gyülekezetek tagjai: Négyfalu (1403 lej), Sepsiszentgyörgy–Belváros (545 lej), Étfalvazoltán (467 lej). Isten gazdag áldása legyen az adakozó testvéreink életén és szol-gálatán!

A lelkipásztor önazonossága. Titkos átvilágítást?

Megszólalt a kálnoki orgona

Ünnepi istentisztelet keretében avatták fel nemrég Kálnokon a felújított orgonát. A hálaadó istentiszteleten Ráduly Baka Zsuzsanna lelkipásztor hirdette az igét.

A kis székelyföldi gyüle-kezetben, Kálnokon nemrég 211 lélek ünnepelt: részvé-telükkel avatták fel az 1823-ban épült orgonát. A hangszer az elmúlt 190 évben számos javításon, átalakításon esett át, az utóbbi évtizedekben azonban elnémult. Ezért volt szükség annak felújítására.

Istennek vagyunk hálá-sak, amiért olyan zeneszerető és zeneszakértő áldott lelket küldött hozzánk, mint Lukas Spinner svájci református lelkipásztor, aki a zürichi tó partjáról, Meilenből vette gondozásába az orgonán-kat. Társult hozzá az ugyancsak zenekedvelő Urs Martin Zahnd, korábban Wohlenben, ma Bernben lakó matematikaprofesszor. Ők ketten,

és azok a református gyülekezetek, amelyhez tartoznak, felkarolták a mély álmát alvó orgo-nánkat, összegyűjtöttek 11 ezer eurót, és átadták Ferdinand Stemmernek, valamint Barbara

Dutlinak, akiknek vezetésé-vel, valamint a szászhermá-nyi orgonajavító műhely lel-kes munkájának köszönhető, hogy több mint 50 év után megszólalt az orgonánk” – mondta az esemény alkalmá-val Gödri Miklós Szabolcs lelkipásztor.

Az istentiszteleten Ráduly Baka Zsuzsanna erősdi lelkipásztor a 150. zsoltár alapján hirdette az igét, Szigyártó András presbiter Csengeri Kostyák Zsuzsa kolozsvári művészt köszöntötte, aki orgonajáté-kával örvendeztette meg a jelenlevőket. Az eseményen a helyi lelkipásztoron kívül köszöntötte a gyülekezetet és a meghívott vendégeket Lukas Spinner, valamint a

helyi gyülekezet lelkipásztora, Gödri Miklós Szabolcs.

SB

Csengeri Kostyák Zsuzsa megszólaltatja az orgonát