az ezotéria kivitelezése 1. kötetmind többen látják be, hogy megmenekülésünk egyetlen lehet...

KUN ÁKOS

AZ EZOTÉRIA KIVITELEZÉSE

(IIII. kötet)

Mottó: „A tudás gyökere olykor keserű, de a gyümölcse édes.”

Kezünkben tartjuk, vagy a markunkba ragadtuk a világot?

2/244

Kun Ákos: Az ezotéria kivitelezése - I. kötet → Kun Elektronikus Könyvtár → http://kunlibrary.com

Ezt a könyvet a nagyvilágban szétszóródott magyarok figyelmébe ajánlom, hogy ők is meg-

ismerhessék az óhaza ezotéria terén elért eredményeit. Ez a mű azonban más nemzetek számára is hasznos lenne. Anyagi helyzetem viszont nem

teszi lehetővé műveim széles nyilvánosság elé tárását. Ezért a világhálón keresztül fordulok a külföldi érdekl ődőkhöz: Kérem, hogy aki szívügyének tekinti ezeknek az ismereteknek külön-féle nyelvekre történő lefordítását és Internetre való felrakását, adományával segítse elő az ehhez szükséges összeg előteremtését. Könyvtáramat nonprofit alapon működtetem, ezért az idegen nyelvű változatok letöltése is ingyenes lesz.

Pénzküldeményeiket a következő számlaszámra befizetve juttathatják el hozzám: HU45 1090 0028 0000 0014 3499 0019 UniCredit Bank. Közreműködésüket előre is köszönöm.

Annak érdekében, hogy a számítógéppel nem rendelkezők is hozzájuthassanak ezekhez a művekhez és a bennük található hasznos információkhoz, ez úton keresek olyan ismert hazai és külföldi kiadókat, akik vállalják könyveim nyomdai megjelentetését. Ajánlataikat az alábbi e-mail címre továbbíthatják: [email protected] vagy [email protected]

A hátsó borító szövege (1. Kötet):

Ez a könyv a szerző korábbi, hasonló tartalmú műveinek folytatása. Az „Ezoterikus körkép”-ből megismerhettük az ezotéria alapjait. „Az ezotéria kiteljesedése” a bonyolult kérdésekre is választ ad. A jelenlegi mű főként az ezotéria eredményeinek gyakorlati megvalósításával foglalkozik. Ennek során praktikus tanácsokat kaphatunk legfontosabb feladatainkkal, a tudati felvilágosítással, és a bű-nözés visszaszorításával kapcsolatban. Ezek közül legjelentősebb a készpénz megszüntetése, egy új monetáris rendszer bevezetése. Az utakon tapasztalható áldatlan állapotok megszüntetésének legha-tékonyabb módja, a luxusadó bevezetése. A munkaerő-használati adó az idősebb korosztály foglalkoz-tatási gondjait oldaná meg. A műszaki érdeklődésűek megtudhatják, hogy milyen tennivalók várnak ránk az ezoterikus kutatások terén. Végül ebben a kötetben szó esik az elektroplan megvalósításának leg-célszerűbb módjáról, melynek során megismerhetjük a Tesla-konverter rekonstruálásának egy köny-nyen járható útját.

Megjegyzés:

A gyors kiprintelhetőség elősegítésére ez a mű A/4-es formátumra tördelve került fel az Internet-re. Annak érdekében, hogy minden karakter az eredeti formájában jelenjen meg, a Szövegszerkesz-tési ismeretek című könyvemnél található betűtáblákat másoljuk be a Windows operációs rendszer Fonts mappájába. Kinyomtatás előtt a Normál nézetet állítsuk át Oldalkép, illetve Nyomtatási el-rendezés nézetre, és ellenőrizzük a sorok hézagmentességét. Ha a megnyitáshoz használt program-ból hiányzik a magyar elválasztó szótár, a tördelés nem tud érvényesülni. Ez esetben a szövegállo-mányt újra kell tördelni. (Töltsük fel a hézagos sorokat, a lap aljára tolódott címsorokat pedig küld-jük át a következő oldalra. Kevesebb gondunk lesz az elválasztással, ha a Kun Elektronikus Könyv-tár Kellékek mappájából betöltjük az MSHY_HU.USR elválasztó kivételszótárt az Office � Proof mappánkba.) Az Office 97 – 2003 szövegszerkesztő programok és a Windows 98 – Windows XP ope-rációs rendszerek kezdők számára is érthető formában leírt kezelési szabályaival, valamint a házila-gos könyvgyártással foglalkozó művem szintén az alábbi webhelyen található: http://kunlibrary.com

3/244


ELŐSZÓ Ez a könyv „Az ezotéria kiteljesedése” című művem folytatása. Fő feladata a gyakorlati tanács-

adás. Különféle ötletekkel, javaslatokkal megpróbál segíteni a jelenlegi bajainkon. Ezek a tanácsok sokakat hátrányosan fognak érinteni, így ez a mű feltehetően nem fog osztatlan elismerést aratni. Az átalakulás, az új útra lépés azonban áldozatokkal jár, ami azt jelenti, hogy ennek a folyamatnak lesznek vesztesei is. A nyertesek, a megmenekülők száma azonban jóval nagyobb lesz, ezért vállal-nunk kell a tisztulással, lemorzsolódással járó veszteséget. Ha majd tetőfokára hág az életünk min-den szféráját felforgató változás, gondoljunk arra, hogy ennek drasztikus módja, az apokalipszis sokkal nagyobb pusztítást vitt volna végbe a világunkban.

A magyar könyvszakma műveim iránt tanúsított nagyfokú közönye folytán egyelőre ez a kötet sem fog nyomtatásban megjelenni. Az elmúlt hónapokban folytatott nagyarányú szponzorkeresési akció is eredménytelen maradt. Az ipar, a kereskedelem, a szolgáltató szektor és a bankszféra in-tézményei, valamint a különböző kormányhivatalok vezetői merev elutasítással reagáltak a kérvé-nyeimre. A több mint 60 címzett közül csupán Dr. Fülöp László, a Hemotrade Kft. ügyvezető igaz-gatója tanúsított megértést a törekvéseim iránt. Pénzt azonban ő sem tudott adni, mert a közgyűlés leszavazta a támogatásomat javasló indítványát. Így egyetlen lehetőségem maradt művem nyilvá-nosságra hozására, hogy kiszerkesztés után felküldtem az Internetre, ahol a következő címen érhető el: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/ezoterik/ezkivit Nyelv: WinWord 8.0 és RTF formá-tum, WinZip-el tömörítve.

Budapest, 2000. november Sajnos az Interneten közzétett felhívásom is hatástalan maradt. Eddig senki sem jelentkezett,

hogy hajlandó lenne könyvem nyomdai megjelentetését támogatni. Időközben elkészült művem to-vább bővített változata, amely a Magyar Elektronikus Könyvtárban, a korábbi helyen található meg. A tartalom jelentős bővítésén kívül tipográfiai átalakításokra is sor került, ami nagymértékben ja-vította az olvashatóságot, és a külalak színvonalát. A könyvemben említett termékek beszerzésének megkönnyítése érdekében több helyen feltüntettem a gyártó cég nevét, címét és telefonszámát. A félreértések elkerülése érdekében ezek az ajánlások nem fizetett hirdetések. Csak olyan árucikkekre, illetve szolgáltatásokra hívtam fel a figyelmet, amelyek jelenleg a legjobbak, a legmegbízhatóbbak, és az áruk is elfogadható.

A hétjegyű budapesti telefonszámok előtt nincs feltüntetve a körzetszám, ezért vidéki hívásoknál tárcsázzuk elé az 1-es számot. Mobiltelefonnál és vidéki telefonszámoknál a zárójelbe tett számot csak belföldi hívásnál kell alkalmazni. Külföldről történő telefonálás esetén a távhívószám vezeté-kes telefonoknál (00-36)-ra, míg mobiltelefonoknál (+36)-ra módosul. Sajnos a gazdasági recesszió következtében nálunk is sorra szűnnek meg a vállalkozások. Ezért mielőtt elindulnánk a megadott címre, hívjuk fel a céget telefonon, hogy létezik-e. Az is előfordulhat, hogy időközben elköltöztek. Főleg a régebbi kiadást használóknak célszerű ezt megtenni. A megadott címeket, telefonszámokat igyekszem rendszeresen felfrissíteni, de a nyomtatásban megjelent könyveken utólag már nem tu-dok változtatni. Művem elektronikus változatában az egyes címek Könyvjelzőkkel vannak ellátva. Ezáltal az Ugrás ablakkal egy pillanat alatt megtalálhatók.

Budapest, 2001. szeptember A rendszeres bővítések sorozata 2002-ben sem szakadt meg. Erre azért is szükség van, mert az

Internetről történő letöltések növekedése azt jelzi, hogy egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a természetes gyógymódok, és az ezoterikus jelenségek iránt. Világunk rohamos pusztulása láttán mind többen látják be, hogy megmenekülésünk egyetlen lehetősége az ezotéria által feltárt jelensé-gek kihasználása. Támogatás hiányában azonban továbbra sincs lehetőség művem nyomdai megje-lentetésére. A jelen helyzetben csupán azzal tudom segíteni az olvasóimat, hogy kiszerkesztettem az anyagot A/4-es formátumra. Így otthon kiprintelve és spirálkötéssel összefűzve legalább jegyzetként

4/244


forgatható. Különböző stílusok alkalmazásával szebb és olvashatóbb lett a szövegállomány. Képer-nyőn történő olvasás esetén lehetőség van az automatikus témakeresésre. A Tartalomjegyzékben csak rá kell kattintani a keresett címszó oldalszámára, és a szövegállomány ott nyílik meg.

A formai átalakításon és tartalmi bővítésen kívül ez a változat egy újabb fejezettel is gyarapo-dott. Ebben további adalékokkal és friss hírekkel egészülnek ki a korábbi témák. A III. fejezetben megtalálható annak az UFO-hajtóműnek a működési mechanizmusa is, amelyet egy Földön kívüli civilizáció mutatott meg nekünk. Nagy előnye ennek az antigravitációs erőgépnek, hogy rendkívül egyszerű a felépítése, és nem igényel elektromos gerjesztést. Ezért megbízható, és olcsón előállít-ható. A higanycirkulációs motorhoz, a gyűrűs reaktorhoz és a kristályos hajtóműhöz képest szinte alig tartalmaz valami alkatrészt. A három imbolygó kúpból és két mágneskorongból álló szerkezet az ellenirányú gerjesztés tipikus példája. A kaszkádba kapcsolt elemek oly mértékű energiasokszo-rozódást váltanak ki ebből a szerkezetből, amely több tonnás járművek magasba emelésére is képes. Csekély önsúlya tovább szélesíti a felhasználási területét. Miután semmi olyan tartozéka nincs, amelyet ne tudnánk előállítani, bármikor elkezdhetjük a sorozatgyártását. Csupán a vezérlési módját kell megismerni, kitapasztalni, hogy navigálni tudjunk vele.

Budapest, 2002. augusztus Ebben az évben művem kiegészült egy újabb fejezettel. A IV. fejezet megírását, előzőektől való

elkülönítését az utóbbi hónapokban tapasztalt negatív fejlemények tették szükségessé. Mind nyil-vánvalóbbá válik, hogy a bajokból való kilábalás során ez az ország a nem az előre menekülés útját választotta. Már csak abban bízom, hogy az itt leírtak ráébresztik az embereket helytelen viselkedé-sükre, és az utolsó percben még elkerülhető a katasztrófa. Szerencsére nem szemléli mindenki kö-zönyösen ezt a folyamatot. Olvasótáborom növekedésével olyanok is vannak, akik hajlandóak segí-teni a munkámat. Ez úton köszönöm Papp Gábornak Dombóváron, hogy a még szélesebb körű tájé-koztatás érdekében felhívta a figyelmemet különböző cikkekre, tanulmányokra és egyéb publikáci-ókra.

Budapest, 2003. május Sajnos könyvem kiadásának ügye semmit sem mozdult előre. Továbbra sincs támogató, aki haj-

landó lenne hozzájárulni a nyomdaköltséghez. A címzettek újabban már nem is válaszolnak a leve-leimre, holott a kormányhivatalok számára törvény írja elő, hogy kötelesek reagálni az állampolgár-ok beadványaira. A jelenlegi szocialista kormány Környezetvédelmi Minisztériuma már arra sem méltat, hogy elutasítsa a kérvényemet. Mindezek ellenére tovább folyt ennek a művemnek is a bőví-tése, kiegészítése, melynek eredményeként már minden lényeges információ megtalálható benne, amit az ezotéria eredményeinek gyakorlati megvalósíthatóságáról jelenleg tudunk. Mivel az egyre nehezedő gazdasági helyzetben nem várható, hogy a legfrissebb változat nyomtatásban is megjelen-jen, elkészítettem a PDF formátumát, és felraktam a honlapomra. Ez a kivitel főleg azok számára előnyös, akik a Linux és Open Office programcsomagot használják. Ezek az ingyenes szoftverek ugyanis nem képesek a Word bonyolult formázásait tökéletesen átvenni, ezért szétzilálódik a szö-vegállomány. A PDF változatot már csak rá kell küldeni a nyomtatóra. Minden ugyanúgy fog meg-jelenni, ahogy kiszerkesztettem.

Feltétlenül kétoldalasan nyomtassuk ki, mert így is legalább 2 cm vastag, és több mint 1 kg súlyú vaskos kötet lesz belőle. Ha a nyomtatónk nem rendelkezik lapfordító rekesszel, a printelést két lé-pésben végezzük. (Először a páratlan, majd a páros oldalakat nyomtassuk. Nyissuk le a ingyenesen letölthető Adobe Reader program File menüjét, adjuk ki a Print parancsot, és a Print beviteli sáv-ba állítsuk be az Odd Pages Only1 utasítást. Utána fordítsuk meg a lapokat, és az Even Pages Only2 utasítás kiadásával folytassuk a printelést.) Ezt követően vigyük el egy könyvkötőhöz, vagy

1 Csak páratlan oldalak 2 Csak páros oldalak

5/244


mi is összefűzhetjük a Szövegszerkesztési ismeretek című művem II. fejezetében leírtak szerint. Ez a változat biztosan nem fog szétesni, lapjaira hullani. Az acélkapcsok a lapok elrongyolódásáig ki-tartanak. A kötésnél tegyünk eléje és mögéje is egy üres lapot, majd ragasszunk rá egy színes kar-tonpapírból hajtogatott borítót.

Budapest, 2004. március Miután hat éve nem adtam hírt könyveim helyzetéről, sokan érdeklődnek, hogy van-e valami

változás. Nos az elmúlt évek alatt semmi sem változott, sőt a helyzet sokkal rosszabb lett. Politiku-saink egymás ócsárlásával és korrupciós ügyleteik bonyolításával vannak elfoglalva, így nem érnek rá a természet megmentésével, az ország felemelésével foglalkozni. A gazdasági világválság miatt magánszemélyek támogatásában sem reménykedhetek. A szponzorálás világszerte rohamosan csök-ken, már a gazdagok is félnek a bizonytalan jövőtől. Támogatás hiányában pedig nem tudok tovább-lépni. Korábbi pénztartalékaim elfogytak, ezért újabb magánkiadásra nem vállalkozhatok. Miután nem csak hétköznapokon, hanem hétvégeken is megállás nélkül napi 14 órát dolgozom, így állást sem tudok vállalni, hogy így próbáljak némi pénzt összegyűjteni a nyomdaköltség fedezésére. Erre már koromnál és fokozatosan romló egészségi állapotomnál fogva sincs esélyem. Közel 20 éve munkanélküli vagyok, és egy fillér jövedelmem sincs. Nyugdíjra sem számíthatok, mivel a két évti-zednyi kihagyás miatt a minimál nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel sem rendelkezem.

A kilátásaim tehát nem túl jók, pedig ezekre a művekre mindenkinek égetően szüksége lenne. Sok olyan ötlet, tanács található bennük, ami segítene megoldani az energiaválságot, megszüntetné a környezetszennyezést, és kiemelné az emberiséget a jelenlegi erkölcsi válságból. De azok, akik ezt elősegíthetnék, nem törődnek a világ bajaival; akik meg aggódnak miattuk, azoknak nincs pén-zük. Így csak a csodában reménykedhetek. Mindezek ellenére alkotókedvem nem csökkent, műve-im az elmúlt években is tovább bővültek, tökéletesedtek. Kiadó hiányában azonban továbbra is csak elektronikus formában olvashatók. A saját könyvtáraimon, valamint a Magyar Elektronikus Könyv-táron kívül már a Magyar Digitális Könyvtárból és a Book and Walk e-könyv áruházból is letölthe-tők. Bár érdeklődőkben nincs hiány, műveim könyvesboltokban továbbra sem szerezhetők be. A Book & Walk elektronikus könyváruháznak adott interjúban részletesen kifejtettem mindazon ne-hézségeket, amelyek szinte lehetetlenné teszik könyveim nyomdai megjelentetését. Akit érdekel, ezen a címen elolvashatja: http://blog.bookandwalk.hu/?s=kun+%C3%A1kos&submit=Keress%21

Budapest, 2010. március A szerző

6/244


Frissítés: 2018. április 03. A frissített változat a Kun Elektronikus Könyvtárból tölthető le. Cím: http://kunlibrary.com A Kun Elektronikus Könyvtár a Magyar Elektronikus Könyvtárból is elérhető, a letölteni kívánt mű weblapjának FORRÁS mezejére kattintva. A http://kunlibrary.com honlapról tölthető le a 605 egzotikus gyümölcsöt és zöldséget tartalmazó 33 nyelvű album legfrissebb változata is, 11 427 képpel illusztrálva. Terjedelme: min. 700 MB. Ugyanitt érhető el a kontinentális zöldségeket és gyümölcsöket ismertető 33 nyelvű album rendszeresen frissített változata, ami jelenleg 10 616 képet tartalmaz. Terjedelme min. 600 MB. Ezen a honlapon található egy könnyűzenei slágerlista is, amely 1931-től napjainkig az összes magyar slágert tartalmazza. Az előadó nevének kiválasztása után pár másodperc múlva meghallgathatjuk, illetve videoklip formájában megtekinthetjük kedvenc dalainkat a YouTube-on. Jelenleg 7174 dal található ebben a gyűjteményben, több mint 38 672 változatban.

7/244


Ennek a műnek Az ezot. kivit-TEXT-HTML

változata az adatbázisokba történő indexelést szolgálja, a benne található szakkifejezések internetes keresését segíti elő.

Az ezotéria kivitelezése

olvasásra szolgáló Word- és platformfüggetlen nyomtatást lehetővé tevő PDF

változata az alábbi honlapról tölthető le:

http://kunlibrary.com

A Word-ös változat azoknak előnyös, akik szerkeszteni szeretnék a szövegál-

lományt, vagy fel akarják nagyítani a benne található képeket. Teljes méretben történő kiemelésük csak itt lehetséges. (Kattintsunk a képre és a Ctrl + C billen-tyűkombinációval másoljuk Vágólapra. Utána nyissuk meg a Paint programot, és a Ctrl + V billentyűkombinációval küldjük a képszerkesztő munkalapjára. Végül mentsük el JPEG formátumban.)

Olvasásra a PDF formátum a legalkalmasabb. Ez a változat ugyanúgy fog megjelenni, ahogy én kiszerkesztettem. A Word különböző változataival ellen-tétben itt nem csúszkálnak el az oldalak, a képek nem torlódnak a lap aljára. (A Word minden változata másként szerkeszti a dokumentumot. Ennek oka, hogy az elválasztó segédprogram folyamatosan korszerűsödik. Emiatt egy Word 2003-ban kiszerkesztett 600 oldalas dokumentum Word 365-ben megnyitva több mint 20 oldallal rövidebb lesz, melynek következtében az eredeti szövegmező tel-jesen szétesik. A PDF dokumentum azonban nem változik, és a világ minden számítógépén, sőt tableten is megnyitható. A Word-el ellentétben itt betűtábla problémák sem lépnek fel, mivel ez a formátum magával viszi az összes felhasz-nált fontot. A képek teljes méretben történő kiemelésére, és a szövegmező korlát-lan mértékű nagyítására azonban nem alkalmas. Az URL-ek viszont PDF-ben is aktiválhatók, ezért gond nélkül kattinthatunk a webcímekre, és rákapcsolódha-tunk az Internetre. Azért is érdemes a Word-ös és PDF-es változatot tartalmazó tömörített mappát letölteni, mert ebben olyan segédanyagok is találhatók, ame-lyek jelentősen megkönnyítik a könyv használatát.

A HTM változatot ne használjuk olvasásra, mert ebben nincsenek képek. Emiatt jelentős többletinformációtól és esztétikai élménytől fosztjuk meg ma-gunkat. Ebben a Google kereső számára készített változatban a lábjegyzetek is csak körülményesen (végjegyzetek) formájában használhatók. A szövegformázá-sok jelentős része is eltűnik, emiatt a szövegállomány nehezen olvasható. Az öm-lesztett szövegállományban az egyes fejezetek megtalálása sem könnyű, mert a tartalomjegyzék oldalszámjelölő mezői nem működnek. Összességében ez a vál-tozat nem nyújtja a könyvolvasás élményét, és rongálja a szemünket.

8/244


I. FEJEZET Ez a művem egy könyvtrilógia harmadik tagja. Az „Ezoterikus körkép”-ből megismerhettük az

ezotéria alapjait. Tisztáztuk az alapfogalmakat, és választ kaphattunk mindazon kérdésekre, ame-lyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy valaki tájékozódhasson ezen a szakterületen. „Az ezotéria kiteljesedése” a bonyolult kérdésekre is választ ad, és az elméleti ismeretek terén eljuttatja az olvasót arra a szintre, ahol ma a szakemberek állnak. A jelenlegi mű főként az ezotéria eredmé-nyeinek gyakorlati megvalósításával foglalkozik. Mivel ez a folyamat még csak az elején tart, néz-zük meg hogyan kellene elkezdeni ismereteink kamatoztatását, mi a legelső és legfontosabb felada-tunk.

Tudati fejlődés Először is el kell döntenünk, hogy mi a cél. Romba döntsük a világunkat, vagy túléljük ezt a vál-

ságos időszakot? Ha az előbbi, akkor semmit sem kell tennünk. Hagynunk kell, hogy a dolgok men-jenek a maguk útján, ugyanis jelenlegi fejlődésünk a pusztulás, a megsemmisülés irányába visz minket. Ha ez a jövő nem felel meg nekünk, akkor sürgősen el kell kezdenünk világunk átformálá-sát. Ennek során legelső és legfontosabb feladatunk a tudati felvilágosítás. Tudatosítani kell az em-berekkel életük célját, értelmét, hogy ne tehetetlen porszemként hányódjanak a világban. Ha rádöb-bennek lelkük örökkévalóságára, és tisztába kerülnek az élet valódi értékeivel, akkor nem lesznek többé kitéve a démoni erők kénye-kedvének. Nem követik vakon az ösztöneiket, megszűnik a „földhözragadtságuk”. Kevésbé lesznek manipulálhatók, önálló személyiségként döntenek a saját sorsukról. A tudati felvilágosultság megszünteti a boldogtalanságot, az elidegenedést, az elmagá-nyosodást. Az emberek nyitottak és megértők lesznek egymás iránt. Ezzel egyidejűleg az élet min-den területén ismét előtérbe kerülnek a valódi értékek. Mind kevesebben választják a bűnözés útját megélhetésük biztosítása érdekében. Az embereknek fontosabb lesz lelki tisztaságuk megőrzése, mint a testi jólétük.

Jelentősen átértékelődik a szegénység fogalma is. Szabad akaraton alapuló életmódválasztás ese-tén a szegénység nem szégyen lesz, hanem erény. Most még képtelenségnek tűnik, de a tudati felvi-lágosítás általánossá válásával a gazdagok irigyelni fogják a szegényeket, hogy vállalni merték a fejlődésnek ezt a sok szenvedéssel járó intenzív módját. Sorsunk alakulását, esetleges testi-szellemi fogyatékosságainkat nem istencsapásként fogjuk megélni, hanem egyfajta leckeként, életeink végte-len láncolatának próbaköveként. Egy angyali üzenet szerint: „Az emberiség nagy változás előtt áll. Át kell formálni a világot, és ezt saját magunk megváltoztatásával kell kezdenünk.” Azért is fontos a tudati felvilágosítás, hogy kialakuljon az emberekben az együvé tartozás, a testvériség érzése. Ez esetben megszűnik a háborúskodás a világban, senki sem fog kezet emelni a másikra.

Tulajdonképpen gondolkodásmódunknak ez utóbbi téren történő átalakulása a legfontosabb fel-tétele a továbblépésnek. Eddig azért nem kaptuk meg az emberi fejlődés negyedik szintjéhez szük-séges technikai ismereteket, mert ezek birtokában kiirtottuk volna egymást. A szubatomi energiaré-szecskékben rejlő mérhetetlen erőt és lehetőséget nem a természet megmentésére és civilizációnk felemelésére használtuk volna, hanem a világ népeinek kegyetlen elnyomására, az emberiség meg-semmisítésére. A sugárfegyverek, az időbombák és egyéb rendkívül hatékony tömegpusztító eszkö-zök felelőtlen birtoklása következtében addig háborúskodnánk egymással, amíg a fajunkat mara-déktalanul kipusztítanánk. Vélt vagy valós sérelmeink alapján ezt már most is megtehetnénk, mivel a rendelkezésünkre álló atomfegyver-arzenál a korábbi leszerelési egyezmények ellenére még min-dig harmincszorosa annak, mint amennyi a földi élet megsemmisítéséhez elegendő. Eddig az tartot-ta vissza a nagyhatalmakat egy újabb világháború kirobbantásától, hogy a nukleáris fegyverek beve-tése nem csak az ellenséget, hanem a támadó felet is elpusztítja. A sugárfegyver azonban csak a cél-pontot semmisíti meg, a tágabb környezetet nem. Nem szennyezi el a talajt, a levegőt és az élővi-zeket. Csak a bevetés helyén várható évekig tartó terméskiesés, a környezeti katasztrófa nem eszka-

9/244


lálódik. Nem pusztul el az egész élővilág az összecsapás utóhatásaként, így a tudati felvilágosultság jelenlegi szintjén semmi sem riasztaná el az emberiséget a felelőtlen alkalmazásától.

De nem csak önmagunk létét veszélyeztetnénk, hanem kozmikus szomszédainkét is. Szubatomi meghajtású interplanetáris űrhajóinkat teleraknánk fegyverekkel, és elkezdenénk más civilizációk meghódítását, a tejútrendszer gyarmatosítását. Ez a perspektíva egyáltalán nem vonzó a körülöttünk élő magasabb fejlettségű fajok számára. Ezért sem sietnek a segítségünkre, ez az oka a rejtőzködő magatartásuknak. Amíg tudatilag nem növünk fel a kozmikus embertípusra jellemző szintig, addig nem fogadnak be minket maguk közé. Ez viszont azzal a következménnyel jár, hogy nem kapjuk meg azt a technikai segítséget, amelyre égetően szükségünk lenne környezetünk, és ez által az egész emberiség megmentése érdekében. Ebből is látható, hogy mennyire fontos gondolkodásmódunk át-alakulása. A tudati fejlődés felgyorsulása létkérdés számunkra.

Miután Isten elhárította fejünk felől a meteorit-becsapódás veszélyét, és sorsunk alakítását a ke-zünkbe adta, most versenyt futunk az idővel. Egyfelől az ökológiai katasztrófa, másfelől a bűnözés rohamos növekedése szorongat bennünket. Külső segítségre nem számíthatunk, magunk erejéből kell eljutnunk a megmenekülésünket jelentő „new age” korszakba. Eközben sok szenvedés és nagy zűrzavar vár ránk, de ezeket az áldozatokat, megpróbáltatásokat vállalnunk kell, hogy szebb legyen a jövőnk, illetve, hogy egyáltalán legyen jövőnk. A tudati fejlődés az a küszöb, amit átlépve megnyílik előttünk az ajtó. Ha ezt a lépést sikerül megtennünk, többé nem hagynak bennünket magunkra. Mind a túlvilági erők, mind a Földön kívüli civilizációk megadják nekünk a továbbfejlődésünkhöz szükséges segítséget. Tevékenységünk segítése, figyelemmel kísérése azért is elkerülhetetlen, mert a szubatomi világ kellő szakértelem nélküli manipulálása nem csak a mi civilizációnkat veszélyezteti, hanem beláthatatlan következményekkel járhat az egész univerzumra nézve.

A segítségnyújtás valószínűségét erősíti meg a bennünket leggyakrabban látogató 16 Földön kí-vüli civilizáció egyikének üzenete: „A Földet elkerülhetetlen katasztrófa fenyegeti, ha az emberek nem változtatnak jelenlegi életmódjukon. Azért jövünk közétek, hogy újfajta életmintát mutassunk az emberiségnek. De ezek a változások olyan nagymérvűek és drasztikusak lesznek, hogy csak a leg-erősebbek és legkiválóbbak képesek alkalmazkodni hozzájuk. A célunk, hogy megosszuk veletek a tudást, melynek segítségével megismerhetitek és megérthetitek az energia világát. Szándékunkban áll megváltoztatni a világot, hogy az univerzumban közelebb kerüljenek egymáshoz a katasztrófát túlélt bolygók. Mindnyájatoknak új életet, új életformát mutatunk és adunk; bevezetünk benneteket a tudás csodálatos világába.”

Az apokalipszis elkerülése, és az oly sokat emlegetett Vízöntő korszakba való megérkezés után először spirituális vívmányokat kapunk, melyek alkalmazásával képesek leszünk társadalmunkat a normális követelményeknek megfelelően átrendezni. Ezt követően nyílik meg az út az új tudomá-nyos és technológiai ismeretek közlése, sugallata előtt, ami lehetővé teszi számunkra, hogy eljus-sunk az univerzum távoli tájai felé. Ha tudatára ébredünk a civilizált világ valódi értékrendjének, akkor korábbi értelemben mi is istenekké válunk, hiszen uraljuk majd a teret, az időt, az anyagot és az energiát. De ehhez erkölcsileg is fel kell nőni. Mi eredendően képesek vagyunk arra, hogy mind-azon parapszichológiai erőket életre hívjuk (pl. telepátia, teleportáció, levitáció), amelyeket a Föl-dön kívüli civilizációk rutinszerűen használnak, csak mi ezeket a képességeket elfelejtettük. Újra kell tanulnunk mindezt, és képesek is leszünk rá. Ezt követően az állati ösztönök kiélésének korából a józan belátás korába, a hatalom korából az együttműködés korába lépünk. Ez azonban csak tudati felvilágosítással teremthető meg.

Helyzetünk ismeretében a legcélszerűbb lépés az lenne, ha minden erőnket ennek a feladatnak a

megoldására koncentrálnánk. Ilyen törekvés azonban egyelőre nem tapasztalható a világban. Csu-pán spontán megnyilvánulások fordulnak elő ezen a téren. A jelenlegi körülmények között nem is számíthatunk jelentős változásra, hiszen hivatalosan támogatott, kampányszerű tudati felvilágosítás egyetlen országban sem folyik. A reinkarnáció sem része az iskolai tananyagnak. A szelídségre, az erőszaktól való tartózkodásra való nevelés ugyancsak nem jellemző a jelenlegi oktatási rendsze-rünkre. Ennek ellenére valami megindult a társadalmunkban. Az emberek lelkének legmélyén kezd kihajtani a jobb, szebb világ iránti vágyakozás csírája. Már mindenkinek kezd elege lenni az erő-

10/244


szakból, a szexuális szabadosságból, az önzésből, az érzelem nélküli rideg világból, ahol egyetlen értékmérő a pénz. Tudatuk mélyén érzik az emberek, hogy ez az út sehová sem vezet. Az univerzá-lis értékrendtől való eltávolodás, a több ezer éves erkölcsi értékrend lábbal taposása csak zűrzavart és boldogtalanságot szül.

A változások előszele legmeggyőzőbb módon a sajtóban érhető tetten, olvasói levelek formájában. A hivatásos újságírók még idegenkednek ettől a témától, de attól már nem zárkóznak el, hogy olvasó-ik ilyen jellegű élményeit a nyilvánosság elé tárják. A Nők Lapja pl. így számolt be egy terhes nő élet-szemléletének spontán átalakulásáról: „Amikor gyereket vártam, elkezdődött bennem valami fontos változás. Folyamatosan adnom kellett a testemből, az egészségemből, féltve őrzött szépségemből. Amikor a baba megszületett, hirtelen még többet kellett adnom. El kellett felejtenem azt a szót, hogy: Én. Ekkor tanultam meg, hogy sokkal többet kell adnom magamból, mint amennyi egyszerűen jól-esik. Nagyon nehéz küzdelem volt önmagammal, de amikor véget ért, minden könnyebb és egysze-rűbb lett. A gyermekem hirtelen nem ordította át az éjszakát. Ez a tapasztalat átformálta az emberek-kel való kapcsolataimat. Félretettem a hiúságomat, az önbecsülésemet, és adni kezdtem. Ezt követően csodálatos dolog történt, a környezetemtől sorra visszakaptam mindent, amit adtam.”

A transzcendentális változások iránt fogékonyabb nők tehát már kezdenek rájönni, hogy mi a követendő irány, természetadta szerepüket miként tudják legeredményesebben betölteni. A jó irány-ban történő elmozdulás bizonyítéka szexuális igényeik megváltozása is. Különböző sajtótermékek tudósításait összegezve így számolnak be az újságírók erről a jelenségről: „Új dimenziók a szexben! A minőség fontosabb! Elérkezett a gyengédség iránti vágy időszaka! Elsősorban a nőknél, de a fér-fiaknál is megfigyelhető, hogy a legszelídebb érzés szinte alapszükségletté vált. Az elmúlt évtize-dekben a szexuális csúcsteljesítmények hajszolása extázisba hozta ugyan a testet, de a lélek kielégí-tetlen maradt. Manapság mind több ember kezdi felfedezni a test és a lélek egységét, nem csak a gyógyításban, hanem a szexben is. Ennek tudható be, hogy egyre nagyobb az igény a gyengédség, a lelki szerelem iránt. Ennek módja az összebújás, a simogatás, a kedveskedés, az érzelmek kinyilvá-nítása. A nők számára eddig is fontosabb volt az elő- és utójáték, mint maga az aktus.

Az 1960-as évek által propagált szexuális szabadosság, a gyakori partnerváltás, a gyors aktusok csak ideig-óráig voltak képesek csillapítani a szexuális éhséget. Az eredmény csupán pillanatnyi mámor volt, ami nem érintette meg a lelket. A teljességre törekvő nők most testileg-lelkileg is sze-retnék jól érezni magukat a szerelmi kapcsolataikban. A gyengédség nem csupán valami kívánatos plusz, hanem alapfeltétele lett az érzéki mámornak, a tökéletes feloldódásnak. Csak így gerjed fel teljes mértékben a vágy, ettől válik a szexuális együttlét igazán élvezhetővé. Az érzelmek kinyilvá-nítása elengedhetetlen, mert csak ez töltheti meg mély tartalommal az intim órákat. Ez a törekvés végre a férfiakat is felszabadítja a teljesítménykényszer terhe alól, hiszen a férfiasság fokmérője már nem a mennyiség, hanem a minőség. A szexuális hódítások hosszú lajstroma ma már nem előnynek, hanem hátránynak számít.”

A feminista, hímsoviniszta pengeváltásoktól hangos világunkban szinte üdítően hangzik, hogy a gyengédség iránti vágy a hálószobán kívül is jelentkezik. Apró figyelmességekkel halmozzák el egymást a partnerek. Minden nap egy szál virág vagy egy kis nassolnivaló csemege, illetve pár sze-relmes sor könnyen észrevehető helyekre tűzött cédulákra írva. Meglepő mellékterméke ennek a je-lenségnek, hogy a nők már nem sietnek. Nem az első férfit akarják, hanem a legjobbat. Egyre töb-ben őrzik meg a szüzességüket tudatosan a nagy „Ő” számára. Inkább hosszabb ideig elviselik a ki-elégítetlenséget, minthogy olyan férfival álljanak össze, aki szégyellnivalónak tartja a szelíd szexet. Mind többen vallják, hogy nekik csak egy férfi kell, az igazi; és nem dobják oda magukat az első jöttmentnek csak azért, mert most ez a módi. Szükség is van erre a példamutatásra, mivel az erköl-csi szabadosság mértéke szexuális téren is minden határt túllépett. Jellemző a jelenlegi helyzetre, hogy egy menyasszonyi ruhák kölcsönzésével foglalkozó vállalkozó nemrégen így fakadt ki: „Át kell állnunk kismama szabású ruhák készítésére, olyan sok a várandós menyasszony.” Természete-sen ez a fazon is az ártatlanság szimbólumának tekintett fehér anyagból készül, mert a kuncsaftok ezt igénylik.

A szexuális szokásokon túlmenően az életmód is változóban van. A New York-i Tendencia Kuta-tó Intézet szerint mind több az olyan ember, aki önként egyszerű életmódot folytat. Elegük van a kör-

11/244


nyezetszennyezésből, a tömegtermelésből, a számítógépes forradalomból, és egy romlatlan, tiszta élet reményében kivonultak a társadalomból. Viselkedésük megváltozása arra a gondolkodásmódra ve-zethető vissza, hogy a természettel harmóniában, azt nem kifosztva kell élni; és hagyni, hogy mások is békében élhessenek a saját életterükben. Az ilyen családok főleg falvakba, tanyákra menekülnek a városból. Ott kézművességgel, állattartással foglalkoznak. Ezek az emberek azt vallják, hogy nem érdekli őket a pénz, a státusz, a karrier, a hatalom. Újabban már egy szervezet, a Rainbow Family fog-ja össze a hasonló gondolkodású embereket, családokat, és segíti őket életmódjuk kialakításában.

A pénzzel kapcsolatos felfogás is átalakulóban van. Ez már a sokak által neveletlennek és elké-nyeztetettnek nevezett ifjú nemzedéknél is megfigyelhető. Kétségtelen hogy a gyerekek világára nagy hatást gyakorol a pénz, a reklámok által sugallt hamis értékítélet, de nem mindenkire jellemző ez az életszemlélet. Ennek bizonyítéka az alábbi eset is: Gazdagék gyereke végignézett az osztály legszegényebb gyerekén, és fitymálóan megjegyezte: „Az összes ruhája nem ér annyit, mint az én márkás cipőm,” Erre a szegény fiú csak annyit mondott: „Úgy látom, hogy benned meg a cipőd ér a legtöbbet.”

Ez a fajta gondolkodásmód és viselkedés ma még csak kevés emberre jellemző, a társadalom túl-nyomó részét még nem érintették meg ezek az eszmék. A terjesztésük azonban már megindult. Az élvhajhász életmódra buzdító bulvárlapok szerkesztői ugyan még messze elkerülik ezt a témát, de az ezoterikus folyóiratok már elkezdték az újkor követelményeihez igazodó elvek népszerűsítését. Cikkeikben mind gyakrabban találkozhatunk efféle felhívásokkal: „A tiszta szeretet által vezérelt erkölcsiség inspirálja minden tettünket!” A jövőt vázoló írásokból megtudhatjuk, hogy ezen az úton haladva hová jutunk. A végtelen önzésen, haszonlesésen alapuló jelenlegi társadalmunk után egy olyan korba érkezünk, ahol: „Az emberek cselekedeteiket alárendelik a kollektív érdeknek, ugyan-akkor az egyén teljes szuverenitást élvez. A siker, a hatalom, a pénz lényegtelen lesz számunkra. Eze-ket a dolgokat csupán eszközként fogjuk használni, és nem tulajdonítunk nekik túlzott jelentőséget.”

A XXI. században a sok hamis csillogás mögött rátalálunk az élet lényegére. A következő század embere pszichikai erejét saját méltóságának megőrzéséből, és mások méltóságának tiszteletben tar-tásából meríti. Nem fogja többé embertársait kihasználni, legázolni, megalázni. A társa nem „harci kutya” lesz, aki a legkisebb súrlódás esetén a „torkának ugrik”, hanem lényének kiegészítője, törek-véseinek segítője. Ráébredünk arra, hogy a férfi és a nő egységet alkot. Soros összetartozásukat a teremtés alaptörvénye, a dualitás szabja meg. A duális egység teljessége iránti vágyakozás már ma is gyakran megérinti a magányos embereket. Az isteni állapot utáni sóvárgás időnként mindkét nemből feltör. Ezekben a ritka pillanatokban, lelkük távoli társa iránti vágyakozásban igen szép idő-szakot élnek meg egymással azok a partnerek is, akik csak a jelenlegi életükben kapcsolódnak egy-máshoz.

Az ezotéria eszméinek terjesztői nem feledkeznek meg a Teremtőhöz vezető út egyengetéséről sem: „Aki Isten közelébe akar jutni, annak saját magában kell a hozzá vezető szűk ösvényt megtalálni.” Sokak számára meghökkentő az a kijelentésük, hogy: „A szerencse és a boldogság is mérgezett, ha nem telt be a szenvedés mértéke.” A racionális megközelítés számára most még teljességgel abszurd az a megállapításuk is, hogy: „A szenvedés az az energia, amely az ércből ki-választja az aranyat, igaz énünket. A szenvedés a kudarc, a szegénység, és az üldöztetés által igaz magatartásra tanít bennünket.” Dicséretes dolog a tudati felvilágosítás szorgalmazásának ez a meg-alkuvást nem tűrő módja, de ma még nem várható áttörés ezen a téren. Mire vágyik jelenleg az egy-szerű halandó? Békére, boldogságra, örömre, kielégülésre, teljességre. Önkifejezésre a munkában, szeretetre az életben, és egészségre a testében. Szenvedésre nem. Még akkor sem, ha ez a lelki fej-lődését szolgálja. Ahhoz hogy erre is vágyjon, még sok munkára, és a jelenleginél is intenzívebb felvilágosító tevékenységre lesz szükségük az újkor apostolainak.

A bűnözés felszámolása Nagyrészt a tudati felvilágosulatlanság következménye civilizációnk legnagyobb rákfenéje, a

bűnözés is. Itt nem csupán bűnelkövetőkről, hanem egy rendkívül bonyolult és összetett problémá-ról van szó, melynek megoldása nem tűr halasztást. Az egyértelműen látszik, hogy a bajok legfőbb

12/244


forrása a pénz minden eddigi mértéket meghaladó hatalma a világ felett. A bűnözés mindent elsöprő áradatán kívül ennek tudható be az elanyagiasodás, az emberi kapcsolatok beszűkülése, az erkölcsi értékrend felbomlása, és a nyomor fokozódása is. Ha sikerül eljutnunk a hőn áhított Vízöntő kor-szakba, akkor 100-150 év múlva, a pénz megszűnésével eltűnnek ezek a problémák. Ennek az idő-szaknak a végigszenvedése azonban nem szükségszerű. Ezek a gondok már most is megszüntethe-tők lennének. Ennek módja nem is olyan nehéz.

Mivel ma még elképzelhetetlen, hogy mindenki önként, belső késztetés által indíttatva a képes-ségei szerint vegye ki részét a munkából, így azt sem lehet bevezetni, hogy a szükségletei alapján részesüljön a javakból. A „bőség kosarára”, a pénz felszámolására tehát még várni kell, ennek elle-nére már most megszüntethető lenne a pénz uralma a világ felett. Ehhez semmi másra nincs szük-ség, mint a pénzügyi alapok megváltoztatására. Létre kell hozni egy új monetáris rendszert, ahol a készpénzforgalmat egy jól nyomon követhető kompenzációs rendszer váltaná fel. Ennek alapja a fo-lyószámla lenne, amelynek megnyitását minden állampolgár és vállalkozás számára kötelezővé kel-lene tenni. Az átutalási betétszámla születésétől kezdve végigkísérné az egyént, így akár személy-azonosító számként is használható lenne. A vállalatok, illetve magánszemélyek által előállított ter-mékek, szolgáltatások, vagyis a létrehozott többletérték ára nem pénzben jelenne meg a folyószám-lákon, hanem kredit (követelés, jóváírás) formájában. A vásárolt áruért, az igénybe vett szolgálta-tásért sem pénzzel (bankjeggyel, érmével) kellene fizetni, hanem debit (tartozás, megterhelés) for-májában. Az egyenleget központi számítógépek tartanák nyilván, az igénybevétel pedig chipkártyá-val működtetett automatákkal történne.

Tulajdonképpen ebben a Neal Donald Walsch által felvetett rendszerben semmi új nincs, mivel a jelenlegi mágnesszalagos hitelkártyarend-szer lényegében ugyanígy működik. Évti-zedekkel ezelőtt készpénzkímélés céljából vezették be, és azóta meghódította az egész világot. (Jelenleg kb. 5 milliárd bankkár-tyát használnak a különböző országok-ban.) A mechanizmus tehát adva van, sőt be is van járatva. Egyetlen apró hiányos-sága, hogy viszonylag egyszerű a hamisí-tása, de ez a probléma a mágnescsík mik-rochippel való helyettesítésével könnyen megoldható. Nagy előnye ennek a fizetési módnak, hogy a bűnüldöző szervek szá-mára átláthatóvá, könnyen ellenőrizhető-vé teszi a bemenő és a kimenő pénzeket. A folyószámla ellenőrzése által nem csak azt lehet kideríteni, hogy a tulajdonosa hon-nan kapott pénzt, hanem azt is, hogy mire költötte. Egyetlen hátránya ennek a rend-szernek, hogy nem egyeduralkodó. Mellette létezik a készpénzfizetés lehetősége is, ami módot ad a pénzügyi visszaélésekre, a bűnözésre. A készpénz megszüntetésével azonban ezek a gondok egy csapásra kiküszöbölhetőek lennének, mert a lopott, rabolt értéktárgyakat nem tudnák eladni, és nem lehetne sikkasztani sem. Az illegális eredetű javakért az orgazda csak debittel tudna fizetni, amivel a bűnözők semmire sem mennének. Ezek a tranzakciók ugyanis a központi számítógépen keresztül percek alatt felderíthetők lennének, és a rendőrség még az adás-vétel lebonyolítása napján letartóz-tatná a gyanúsítottakat. Értelmetlenné válna az adócsalás is, mivel a letagadott jövedelmet nem le-het zsebre vágni, a hatóság elől elrejteni.

A debit ugyanis nem nyilvánul meg anyagilag, hanem egy fogalom, amely kizárólag a saját rend-szerében működőképes. A debit (betéti) kártya leolvasásának technikai feltételei azonban nem min-denütt adottak. A piacon pl. a 80 éves nénit nem lehet arra kötelezni, hogy vegyen magának egy bankkártya-leolvasó automatát, és azt magával cipelje azért, hogy a kertjében termett néhány kiló

13/244


zöldséget és gyümölcsöt eladhassa. Arról nem is szólva, hogy ezeken az elárusítóhelyeken nem áll rendelkezésre telefonvonal, és többnyire villanyáram sem, amihez a készüléket csatlakoztathatnák. Mobiltelefonnal kombinálva áthidalható ugyan ez a probléma, de ez még drágábbá és bonyolultab-bá tenné a kártyaleolvasó használatát. Ezekben az esetekben az eladó igényelhetne a banktól egy névre szóló csekktömböt. Az egyes szelvényekre ráírná az áru megnevezését, mennyiségét és árát, majd feltüntetné a vevő debitkártyájának számát. Ezt követően aláírattatná vele a csekket. Ezután semmi mást nem kellene tenni, mint az egyes szelvényeket vagy a betelt tömböt bevinni a bankba, ahol a rajta szereplő összeget a nevére írják.

Különösebb többletmunkával és -költséggel ez nem járna, mert a jelenleg érvényben levő rende-letek is számlaadásra kötelezik a piaci árusokat. A különbség csupán az lenne, hogy a kiállított szám-lán szereplő áru átvételét a vevő az aláírásával igazolná. Mivel a fenti ügylet bizalmi alapon bonyo-lódik, a vevő felelősséggel tartozik, hogy az elköltött összeg rendelkezésére álljon a bankban. Ellen-kező esetben büntetőjogi eljárást indítanak ellene. Annak érdekében, hogy a jóhiszemű eladót ne érje kár, a bank a csekken szereplő összeget minden esetben kifizetné, és azt az aláírójától utólag behaj-taná. Ez a rendszer az adócsalást is lehetetlenné tenné, mivel az eladó által eltitkolt számlát a bank nem írja jóvá. Ez a korábban kifizetődő manipuláció most olyan következményekkel járna, mintha az eladó az árut elajándékozta volna. A kereskedőknek tehát elemi érdekük lesz, hogy a kiállított számlákat hiánytalanul leadják a bankban, ahol az adóhatóság ezek alapján bármikor ellenőrizheti a forgalmukat.

A leegyszerűsített fizetési mód másik alternatívája az elektronikus pénztárca. Ehhez már szükség van egy elemmel működő kis kézi készülékre, amellyel az eladó leemeli a vételárat a vevő kártyájá-ról. Ez esetben nem egy számlatömböt mutat be a kereskedő a banknak, hanem a kalkulátorhoz ha-sonló méretű készülékből kiemelt memóriát (flash kártyát). Tulajdonosa az elektronikus pénztárcá-nak nevezhető chipkártyát a pénzlehívó automatákká átalakított utcai pénzkiadó automatákból tölt-heti fel. Csak addig lehet használni, amíg a rátöltött összeg el nem fogy rajta. Olyan, mint a jelenle-gi telefonkártyák. Ennek a rendszernek az az előnye, hogy nem kell a számlavezető bankkal kapcso-latot létesíteni. Nincs szükség telefonvonalra, a vevő fizetőképességének ellenőrzésére. Ez a kártya egészen kis összegű vásárlásoknál is gazdaságos, mert a fizetést nem terheli a magas kommunikáci-ós költség. Ezzel a kártyával lehetne fizetni (menetjegyet váltani) a tömegközlekedési járműveken, vagy telefonálni az utcai fülkékben. Egyelőre azonban csak az egyetemeken használják ezt a rend-szert. A diákok a diákigazolványként szolgáló chipkártyájukkal különféle szolgáltatásokat is igény-be vesznek. Ezzel fizetnek a büfékben, a fénymásolásért és az egyetem területén vásárolt könyve-kért, újságokért. Széleskörű elterjesztése most folyik. Franciaországban már 2 éve működik a Moneo elektronikus pénztárca rendszer, és az ügyfelek kezdik megszeretni azt a kényelmes fizetési módot. Sajnos a jelenlegi feltöltős chipkártyák nem személyhez kötöttek, ezért elvesztésük esetén illegális használatukat nem akadályozza jelszó. Emiatt úgy kell vele bánni, mint a készpénzzel. Vi-gyázni kell rá, és nem szabad nagy összeget tartani rajta. A nagy vásárlásokat debit-, illetve hitel-kártyával kell bonyolítani.

A monetáris alap megváltoztatása, a pénz szimbolikussá tétele az elektronikus bankrendszert is biz-tonságossá tenné. A hitelkártya-manipulációk korábbi módjait a készpénz megszüntetése eleve ér-telmetlenné teszi, ez a rendszer azonban lehetőséget teremt a biztonság további fokozására. Megfe-lelő programozással az is meggátolható, hogy a számítógépes kalózok a betétszámlán szereplő ösz-szeg átírásával bosszúból kifosszanak, vagy alaptalanul gazdagítsanak valakit. Mivel ebből a rend-szerből nem lehet pénzt kivenni, így a számokkal történő manipulálás megakadályozása érdekében nem kell mást tenni, mint utasítani a számítógépet, hogy kizárólag átutalásra szóló parancsot fogad-jon el. Így bárkinek a bankszámláján csak akkor történhet mozgás, ha a pénz valakinek a számlájá-ról jön, vagy egy másik ügyfél számlájára megy. Nem keletkezhetnek fantom összegek senkinek a kárára, vagy előnyére.

Ma már az is könnyen megoldható, hogy a számítógép kizárólag a számlatulajdonostól fogadjon el átutalásra szóló megbízást. Ezt az úgynevezett biometrikus azonosítók teszi lehetővé. Ezek közül legígéretesebb az ujjlenyomat-azonosító készülék, melynek legújabb (könnyen és viszonylag olcsón gyártható) generációja éppen elfogadására vár. A szakemberek a japán Sony cég konstrukcióját tart-

14/244


ják legalkalmasabbnak a gyakorlati bevezetésre. Az általuk kifejlesztett tenyérnyi méretű ujjlenyomat-érzékelő a bőr elektromos ellenállását is méri, így levágott ujjal sem hozható működésbe. Használata annyira biztonságos, hogy a jelenleg alkalmazott ötféle azonosító rendszer mindegyikét kiváltja, feles-legessé teszi. Az ujjlenyomat-azonosítás ugyanis annyira biztonságos, hogy 64 milliárd embernek kel-lene élnie a Földön ahhoz, hogy két azonos ujjlenyomatot találjunk.

Lengyelországban már működnek ujjlenyomat-azonosításon alapuló ATM-ek. A csalás elkerülé-se végett a leolvasó nem csak az ujjlenyomatot vizsgálja, hanem bőr redőzetét, és az ujj érhálózatát is. Használat után pedig egy törlőeszköz megtisztítja az érzékelőt, letörli róla az ujjlenyomatot. Na-gyon ígéretesnek tűnik egy dél-koreai mérnök találmánya is, amely nem a bőrfodrokat vizsgálja, ha-nem az ujj verejtékmirigyeinek elhelyezkedését. Az eljárás iránt óriási az érdeklődés a bankok részé-ről, mivel ez a fajta azonosító rendszer nagyságrendekkel olcsóbban megvalósítható, mint az ujjle-nyomat-analizálás.

A személyazonosítás másik útja a skót kutatók által kifejlesztett Stella íriszazonosító berendezés. Ez esetben egy minikamera lefényképezi a kártyatulajdonos szemét, és a szivárványhártyáján látha-tó jellegzetes színfoltok alapján összehasonlítja a központi számítógépben tárolt képpel. A 250 azo-nosítási pont ellenőrzése közben a biztonság fokozása érdekében egy beszédszintetizátor segítségé-vel beszélteti az ügyfelet. A kapott válaszokat hanganalizátorral kielemzi, és csak akkor hajtja végre a kért banki műveletet, ha a számlatulajdonos hangja is megegyezik a számítógépben tárolttal. A hanganalízis pontossága ugyan csak 1:50, de biometrikus érzékelőkkel kombináltan alkalmazva már ez is két nagyságrenddel növeli a biztonságot. Időközben más vállaltok is bekapcsolódtak az ügyfél részéről semmilyen közreműködést nem igénylő íriszazonosító eljárás fejlesztésébe. A japán OKI cég Iris PassR-S rendszere 1 méter távolságról is képes rögzíteni az előtte álló szivárványhártyájá-nak mintáját, és a képet speciális íriszkóddá alakítja át. Miután a kód tárolása csupán 512 bájtnyi memóriát igényel, az ellenőrzés nem tart tovább 2 másodpercnél.

Az íriszfelismerő rendszer nem a retina fényképét hasonlítja össze az eredetivel. A szivárvány-hártya képét a kis gödröcskékkel, árkokkal, a szövetek szálaival háromdimenziós kontúrképpé ala-kítják, majd digitalizálják. A szín nem számít, a biometrikus rendszer csak a mintázatra figyel. Ezek a jellemzők az embrionális fejlődés nyolcadik hónapjában fejlődnek ki, és többé nem változnak az életünk során. Az írisz színe viszont változhat a különböző betegségek kifejlődése, illetve megszű-nése folytán. (Erre épül az íriszdiagnosztika, amelynek semmi köze az íriszazonosításhoz.) A digita-lizálással kapott 2048 számjegyű kódot hasonlítják össze az adatbázisban tárolttal. Ha az összeha-sonlított kódok legalább 75%-ban egyeznek egymással, akkor mindössze egy az egymilliárdhoz a valószínűsége annak, hogy a rendszer téved. A 7 milliárdból tehát csupán egyetlen embernél fordul-hat elő, hogy a szeme alapján tévesen azonosítsák. Azonban ennek esélye is csupán 1%. Mivel a Földön kb. 14 milliárd szem van, ez a módszer meglehetősen biztonságosnak mondható.

Még a vakok is azonosíthatók ily módon, ha van szivárványhártyájuk. Az íriszt semmilyen mű-téttel, lézersebészeti eljárással nem lehet megváltoztatni. Az életkor, a növekedés, a testméretválto-zás sem befolyásolja. Az íriszazonosítás hanganalizálás és arcforma vizsgálat nélkül is biztonságo-sabb, mint az ujjlenyomat-összehasonlítás. Az íriszen ugyanis több mint 200 egyedi jellemző talál-ható, míg az ujjlenyomat csupán 60-70 azonosításra alkalmas elemet tartalmaz. Az összetéveszthe-tetlen biometriai jellemzőkkel rendelkező szivárványhártya felkeltette a bankszakmán kívül tevé-kenykedő biztonságtechnikai szakemberek figyelmét is. A retinaszkennert újabban védett objektu-mok beléptető rendszerénél, légitársaságoknál és a hivatalok személynyilvántartásánál is alkalmazzák.

Térhódításához jelentősen hozzájárul, hogy semmilyen együttműködést nem igényel a vizsgá-landó személytől. Még arra sincs szükség, hogy belenézzen a kamerába, mert az előtte álló készülék akkor is képes használható íriszképet készíteni róla, ha mozgatja a szemét vagy a fejét. Ezek az eljá-rások a nemzetközi terrorizmus visszaszorítására is alkalmasak lennének. Széleskörű használatukat azonban nem csak anyagi nehézségek gátolják. A nyugati országok személyiségi jogokat védő tör-vényei nem teszik lehetővé büntetlen előéletű állampolgárok ujjlenyomatainak központi tárolását. Németországban pl. a Külügyminisztérium még azt is ellenzi, hogy a gyanús útlevelekről fotókópia készüljön. A beutazó vízumot kérők adatlapjait sem lehet egy évnél tovább tárolni. Az íriszvizsgá-lattal kapcsolatos aggályok sorában nem kis szerepet játszik, hogy a szivárványhártya tájékoztatást

15/244


ad az illető betegségeiről, sőt a drog- illetve alkoholfüggőségéről. A legújabb személyazonosító módszer a retinavizsgálat, amely a szem hátsó falán található vérerek mintázatát figyeli. A leolvasó fej kis intenzitású infravörös sugarakkal világítja át a szemfeneket, és a visszaverődő fénynyalábok-ból képet készít a retinahártya láthatatlan erezetéről. Terjedését gyorsítja, hogy a retinaazonosítás biztonsága két nagyságrenddel meghaladja az íriszvizsgálatét.

A legújabb biometrikus azonosító eljárás az érhálózat-elemzés. A japán Fujitsu cég által kifej-lesztett PalmSecure készülék valójában nem más, mint egy apró infravörös kamera, melynek fó-kusztávolsága 3-4 centiméterre van beállítva. Kezünket fölé tartva érzékeli a tenyerünk érhálózatá-ból kisugárzódó hőt. Minden ember tenyerén más-más irányba futnak a bőr alatti erek. Még az egy-petéjű ikreknél sem egyezik meg az értérkép. Regisztrálás során a szerkezet több mintát is vesz tő-lünk, és ezekből képez egy átlagot. Utána már csak fölé kell tartanunk a tenyerünket, és másfél má-sodperc alatt kész az azonosítás. Mivel nem kell hozzáérnünk, ez az eljárás higiénikusabb is, és az érzékelő sem koszolódik el. Megbízhatósága igen jó. Véletlen elfogadási aránya, vagyis tévesztése 0,08 ezrelék, ami az íriszazonosítás pontosságát is meghaladja. Nem véletlen, hogy Japánban már több bank is bevezette ezt a rendszert.

A legmegbízhatóbb azonosítás az auravizsgálat lesz. Ehhez azonban még nincs megfelelő érzé-kelőnk. Ennek ellenére már most is alkalmazhatnánk a testünkből kiáramló specifikus energiasugár-zást azonosításra. A minden embernél eltérő frekvenciaspektrumú szubatomi energiasugárzás ugyan-is elnyelődik a vízben is, amitől megváltozik a struktúrája. Ennek kimutatásához nincs szükség bo-nyolult érzékelőre, mert az elpárolgott vízcseppek után visszamaradó alakzat is őrzi a vízmolekulák energiaspecifikus átrendeződését. Erre Bernd Kröplin professzor jött rá a Stuttgarti Egyetem Repü-lési és Űrhajózási Intézetében. Kísérletei során csapvízből és különböző források vízéből egy-egy cseppet helyezett üveg tárgylemezre. Megvárta, amíg a vízcseppek felszáradnak, majd ultramikro-szkóppal megvizsgálta, hogy milyen alakzat marad vissza utánuk. A csepp szélén egy finom karika alakult ki, benne egy vastagabb gyűrű, ami lehet világos vagy sötét, rojtozott, csipkés, tüskés szélű, foltos vagy pettyes, stb. Ez egy érdekes természeti jelenségnek tűnt, amelyből hasonló következte-tést lehetett volna levonni, mely szerint nincs két egyforma hópehely a világon.

A kísérlet azonban nem állt meg itt, hanem váratlan fordulatot vett. Kiderült, hogy a száradási alakzat eltérő mintázatot mutatott, amikor ugyanabból a csapvízből más-más személy cseppentett az üveglemezre. Ellenőrzésként egy kísérletsorozatot hajtottak végre, melynek során megállapították hogy egy egyetemista csoportból mindegyik diák eltérő gyűrűképet hagyott maga után. Az igazi meglepetés azonban akkor érte őket, amikor rájöttek, hogy a kísérlet megismétlése során mindenki-nél ugyanolyan, rá jellemző cseppkép alakult ki. Ennek oka, hogy testünk energiakisugárzása nem változik, az ujjlenyomathoz hasonlóan életünk végéig ugyanaz marad. Az azonosításhoz természe-tesen nem a vízcseppmintákat kell megőrizni, hanem a róluk készített fotókat. Ezekről egy számító-gépes analizáló program az ujjlenyomat-vizsgálathoz hasonlóan kiválasztja a legjellemzőbb ponto-kat, és ezeket összehasonlítja a többi vízcseppminta jellemző pontjaival. Az eredményt egy pillanat alatt közli, ami lehetőséget teremtett egy új, csalhatatlan biometrikus azonosító létrehozására. Tes-tünk energiakisugárzása ugyanis semmilyen módon nem változtatható meg, és bioenergiát csak az élő test sugároz ki magából. Ezért ezt az azonosító rendszert nem lehet megtéveszteni, a csalás lehe-tősége kizárt. Ez az eljárás ugyanolyan megbízható, mint a genetikai vizsgálat, de sokkal gyorsabb, és nagyságrendekkel olcsóbb.

Az átállás tökéletesítése érdekében meg kellene szüntetni a nemesfémek és a drágakövek érték-

mérő szerepét is, a továbbiakban az arany, ezüst, platina, a gyémánt és egyéb nemes kristályok csu-pán ipari nyersanyagként lennének nyilvántartva. Ez persze nem jelentené azt, hogy a ritkafémeket és ásványokat többé nem lehetne ékszerként hordani, de a forgalmuk kizárólag folyószámlán ke-resztül bonyolódna. Kezdetben előfordulna ugyan, hogy valaki valamilyen szolgáltatást mondjuk egy aranygyűrű ellenében végezne el, de az illető hamar rájönne, hogy ezt a gyűrűt nem lehet elad-ni, így tulajdonképpen nincs forgalmi értéke. Ahhoz, hogy bármilyen vagyontárgyunkat el tudjuk adni, előbb nyilvántartásba kellene vetetni. Az új monetáris rendszert megelőző kötelező vagyon-nyilatkozat legalizálná a már meglevő javakat, és ezt követően új vagyontárgyakat már csak eredet-

16/244


igazolás esetén lehetne nyilvántartásba vetetni, és értékesíteni. A készpénz megszüntetésével fel-számolhatók lennének a pénzkiadó automaták, és a bankpénztárak is. Ez a bankok számára tetemes megtakarítást jelentene, az ügyfeleknek pedig többé nem kellene attól tartaniuk, hogy pénzfelvétel során kilesik, majd az utcán követve leütik, és kirabolják őket. A most divatos hitelkártya-manipu-lálás is értelmetlenné válna, mert a fő motiváció, a készpénzhez jutás lehetősége megszűnne. A szá-mítógépes kredit-átirányításnak egyébként sem lenne értelme, mivel keresőprogramokkal utólag könnyen megállapítható lenne, hogy az átutalt jóváírás mely számlára vándorolt. Más terhére sem lehetne árut venni, mert a számítógép minden ügyletet dokumentál, illetve megőriz a memóriájában, így azt is, hogy ki, mit, hol és mikor vásárolt. Ebben a rendszerben az adórendőrség nyomozói egy rutinellenőrzéssel bárkiről hamar kideríthetik, hogy jövedelmi viszonyai alapján joga van-e az általa igénybe vett javak élvezetére.

Az anyagi indíttatású bűnözés, a pénzügyi visszaélések megszűnésén kívül ez a rendszer számta-lan járulékos előnnyel rendelkezne. Először is meg lehetne szüntetni a bankjegy- és érmegyártást. Világviszonylatban az így megtakarított költség dollármilliárdokra rúgna. A készpénz felszámolásá-val megszűnne a világszerte nagy kárt okozó bankjegyhamisítás. A bűnözők elesnének ettől a jöve-delemforrástól is. (A bankjegyek és a pénzérmék megszűnésével civilizációnk megszabadulna a ví-rusos és bakteriális fertőzések legfőbb terjesztőjétől. A legújabb egészségügyi felmérések szerint ma már az emberiség 90%-a magában hordozza a herpesz I, 70%-uk pedig herpesz II. vírust. Ez a döb-benetes arány főként a pénz fogdosásának, kézről-kézre adásának tudható be. A pénz a legfőbb ter-

jesztője a kötőhártya-gyulladás kór-okozójának, valamint a hepatitisz-B vírusnak is. Jelenleg az embe-riség 10%-a fertőzött ezzel a ví-russal. Kínában ennél is rosszabb a helyzet. A világ legnépesebb or-szágában minden ötödik ember magában hordozza a hepatitisz-B vírust. Rohamosan terjed a hepa-titisz-C vírus is, amelynek nincs el-lenszere. Jelenleg 170 millió ember hordozza magában ezt a halálos vírust világszerte. Gyógyításának egyetlen módja a májátültetés. De honnan vegyenek ennyi egészséges májat, és ki viseli a műtétek költsé-geit?)

Ezen túlmenően megszüntethe-tők lennének a bankok, a biztosí-tó intézetek, az adóhivatal és az illetékhivatal. Ezeket a feladato-kat egy központi elszámolási hi-vatal látná el, intelligens progra-mokkal feltöltött nagy teljesítmé-nyű számítógépek segítségével. Ezek minden beérkező jövedelem-ből automatikusan levonnák a ha-

tóságilag megállapított adót, illetéket, és az eladott termékek valamint szolgáltatások után járó for-galmi adóval együtt átutalnák a kincstár számlájára. Elmaradna a jövedelmek bevallásával, a for-galmi adók visszaigénylésével járó űrlapok gyártási költsége is, nem szólva a kitöltésükre fordított munkaórákról. Lényegesen gördülékenyebbé válna a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékok besze-dése, és a kifizetések intézése. A leegyszerűsített államapparátus jóval olcsóbbá tenné a költségve-

17/244


tési szervek fenntartását is, és emellett lehetetlenné válna a korrupció, a politikusok háttérben folyta-tott pénzügyi manipulációi.

A pénz felszámolásával megszűnnének a valuta- és devizaárfolyamokra irányuló spekulációk, sőt az infláció is. A gazdaság erősödése, illetve gyengülése nem az ország pénznemének árfolyamválto-zásában nyilvánulna meg, hanem a kreditek és a debitek egymáshoz viszonyított arányában. Ha jól megy a gazdaság, akkor több kredit jelenik meg a vállalatok, illetve a polgárok számláján, míg pan-gás esetén a debit mennyisége növekedne. Így automatikusan visszaszorulna a vásárlóerő, ami meg-akadályozná a felelőtlen költekezést. Ez alól a költségvetés sem mentesülne, ezáltal az államháztar-tás is ugyanolyan racionálisan működne, mint az állampolgárok háztartása, ahol csak annyit költ-hetnek, amennyi a családi kasszába befolyik. Az ily módon történő gazdaságszabályozás az egysze-rűségén és átláthatóságán kívül abszolút igazságos is lenne, mivel nem a kisemberekre hárítaná át a betegeskedő gazdaság talpra állításával járó terheket, hanem jövedelméhez mérten mindenki kiven-né a részét az áldozatvállalásból.

Mindezek alapján valószínűleg sokan ellenezni fogják ennek a rendszernek a bevezetését, de ők lesznek kevesebben. A becsületes emberekből álló többségnek ugyanis nincs semmi vesztenivalója. Ők a jelenlegi rendszerben is eleget tesznek állampolgári kötelezettségeiknek, így az új elszámolási mód semmilyen hátrányt nem jelentene számukra. A társadalom egészének is előnyös lenne az új monetáris rendszer, mert alkalmazásával csillagászati összegeket lehetne megtakarítani, amit a sze-gények, az elesettek megsegítésére fordíthatnánk. Ez tovább csökkentené a bűnözést, ami a vártnál jóval hamarabb elvezetne bennünket egy új, igazságos és békés társadalom megvalósulásához. En-nek alapját az az elv teremti meg, mely szerint mindenki oly mértékben részesedik a javakból, amennyit letett a társadalom közös asztalára. Ez a rendszer még nem az igazi, de mindenképpen igazságosabb, mint a jelenlegi. Az anyagi javak halmozását, a harácsolást ez a mechanizmus sem tudja megszüntetni, de megszabadítja az emberiséget a bűnözéstől, és rövid időn belül lehetővé te-

szi a jóléti állam létrehozását. Tulajdonképpen ez a rend-

szer már most is bevezethető lenne, mivel az átálláshoz szük-séges minden technikai feltétel adva van. A részletek kidolgo-zása ugyan még várat magára, de a pénzügyi szakemberek számára ez nem jelent külö-nösebb gondot. A legnagyobb problémát az okozza, hogy ez a rendszer csak akkor válik ha-tékonnyá, ha az egész világon egyszerre vezetik be. Részleges bevezetése esetén ugyanis meg-indulna a javak átmenekítése a pénzt használó országokba, illetve ezeknek az országok-nak a bankjegyei az alvilág fizetőeszközeivé válnának a pénzt nem használó államok-ban is. A készpénz felszámol-hatóságát mi sem bizonyítja

jobban, minthogy a részvénypiacon már végbe is ment a papír alapú részvények megszüntetése. A tő-kepiaci törvény előírása alapján 2004-ben bevonták a nyomdai úton előállított értékpapírokat, és kilyu-kasztva, felülbélyegzéssel érvénytelenítették őket. A dematerializált részvények elektronikus adattá váltak, egy értékpapírszámlára kerültek. A részvényeket betéti számlán tartók ezt a változást észre sem vették, míg a részvényeiket otthon tárolók beszolgáltatták papírjaikat a brókercégeknek, illetve

18/244


a dematerializálással megbízott pénzintézeteknek. Mivel ez a változás nem érintette a tulajdonosi jogokat, mindenki belenyugodott. Ugyanez várható a papír- és fémpénz megszüntetése esetén. Ag-gódnivalójuk csak azoknak lesz, akik illegálisan szerezték a pénzüket.

A készpénz felszámolása azzal az előnnyel is járna, hogy megszűnne az illegális bevándorlás a kredit-debit rendszerhez csatlakozó államokba. Ehhez csupán egy rendeletet kell alkotni, mely sze-rint bankszámlát csak személyi igazolvánnyal és állandó lakhellyel, illetve munkavállalási enge-déllyel rendelkezők nyithatnak. Ily módon az illegális bevándorló nem jut pénzhelyettesítő bankkár-tyához. Ha pedig nincs pénze, nem tud vásárolni, és előbb-utóbb éhen hal. Bűnözés útján sem képes a megélhetését biztosítani, mert az elrabolt értéktárgyakkal egyetlen boltban sem lehet fizetni. Az ugyan előfordulhat, hogy egy orrgazda vagy egy mindenre elszánt műgyűjtő átveszi őket, és cserébe megengedi a bankkártyája használatát, de az ujját nem tudja vele adni, és ujjlenyomat-vizsgálat nél-kül a kártya használhatatlan. Az ily módon történő törlesztés csak úgy valósulhat meg, hogy az orr-gazda minden egyes vásárlásnál és személyes szolgáltatás igénybevételénél (pl. hajvágásnál) jelen van. Ezzel azonban bűnjelek és tanúk sokaságát hagyja maga után, ami felhívja a bűnüldöző szer-vek figyelmét. A lebukás szinte elkerülhetetlen, mert ha az imént említett fodrászban felmerül, hogy miért kell egy felnőtt embernek más bankkártyája terhére hajat vágatni, és erre a kérdésre az illeté-keseknél keres választ, máris megjelenik a rendőrség az orrgazda lakásán, ahol szerencsés esetben még az ellopott tárgyakat is megtalálják.

Ilyen körülmények között az engedély nélküli bevándorlónak arra sincs lehetősége, hogy vissza-utazzon a hazájába, mert ezekben az országokban menetjegyet vagy üzemanyagot is csak bankkár-tyára adnak. Sorsa az őrizetbe vétel, a bűnügyi nyilvántartásba való bekerülés, és a kiutasítás. Ez-után már arra sincs lehetősége, hogy bevándorlási kérvényt benyújtva jusson be az országba, mivel egyetlen állam sem engedélyezi a területén korábban bűncselekményt elkövetők letelepedését. Eb-ben a pénzügyi rendszerben a korábban illegálisan bevándoroltak, az országban bujkálók is „látha-tóvá” válnak a hatóságok számára. Nekik azonban lehetőségük nyílik arra, hogy az addig szerzett jövedelmük felhasználásával még a készpénz megszüntetése előtt elhagyják az országot. Ezt azért is célszerű megtenniük, mert amennyiben a korábbi munkáltatójuk továbbra is igényt tart rájuk elő-fordulhat, hogy kijárja a munkavállalási engedélyüket, ami egy idő után végleges letelepedést is eredményezhet. A legális bevándorlás engedélyezésére minden esélyük megvan, mivel a nyugati or-szágok lakossága rohamosan csökken, emiatt mind nagyobb számban lesz szükségük importált munkaerőre.

A készpénz megszüntetése nem egy futurisztikus álom, mert Svédország már most is egy kész-pénzmentes gazdaságról vizionál. Azt a tervet dédelgetik, hogy teljesen megszüntetik a készpénzfi-zetést. A svéd városokban mindenütt lehet plasztikkártyával fizetni. Már a templomok is kártyaleol-vasókkal gyűjtik az adományokat. A buszokon szintén kártyával fizetnek. Amíg nálunk 25 %-ra te-hető az elfogadási arány, Svédországban 2012-ben már a háztartások 85%-a használt hitelkártyát.3 Amerikához hasonlóan az üzletek többségében el sem fogadnak készpénzt. Sőt akadnak városok, ahol a bankfiókok sem fogadnak el készpénzt. A készpénz kivezetése, a digitális gazdaságra való átállás a bűnözés visszaszorításában eredményezne ugrásszerű javulást. Ez már most is megmutat-kozik, mert amíg 2008-ban 110 bankrablás történt Svédországban, addig 2011-ben csupán 16.

A bűnözés felszámolásának leghatékonyabb módja, hogy a készpénz megszüntetésével értelmet-

lenné tesszük az anyagi indíttatású bűnelkövetést. (Világviszonylatban nem kis összegekről van szó. Statisztikai becslések szerint a bűnözők bevétele évente 1000 milliárd dollárra tehető.) Ennek meg-valósításához azonban legfelső szinten hozott politikai döntésekre, és a nemzetközi pénzügyi világ összefogására van szükség. A bűnözést megelégelő államok és helyi közösségek azonban már most is alkalmazhatnak egy célravezető módszert, a megszégyenítést, ami a pénzszerzésre irányuló ak-ciókon kívül más bűncselekmények esetén is igen hatásos. Ezt a konstruktív módszert már a közép-

3 A nyugat-európai államokban jelenleg 60-70%-ra tehető azoknak a kereskedelmi egységeknek a száma, ahol elfogadják debit-, illetve hitelkártyát. Egy MNB tanulmány szerint nálunk még 15-20 év kell ahhoz, hogy elérjük a fejlett európai országok jelenlegi szintjét.

19/244


korban is gyakran használták, gondoljunk csak a városok főterén történt kalodába zárásra. (A hűt-lenségen tetten ért asszonyokat is kalodába zárták, méghozzá pőrén, hogy nagyobb legyen az elret-tentő hatás. Képzeljük el, ha ma is alkalmaznák ezt a módszert. Nem csak a főtéren, hanem minden utcasarkon állna egy kaloda, és állandó lenne a kihasználtságuk.)

A XX. században azonban mindinkább előtérbe kerültek az emberi jogok, így a bűnözők szemé-lyiségi jogai is. Ennél fogva a megszégyenítésnek ezt az eszközét már csak a diktatórikus rendsze-rek engedhették meg maguknak. A kommunista országokban napirenden volt az eltévelyedettek „pellengérre állítása”. Bevett szokás volt, hogy a bolti szarkák nevét kiírták a bejárati ajtó melletti faliújságra. A hajdani Leningrádban a megszégyenítendő alkoholisták nevét felfestették a víztorony oldalára. Egyszer az elvtársak megkérdezték az éppen oda látogatott amerikai küldöttségtől, hogy mi a véleményük erről. „Rendkívül érdekes megoldás” – felelték.

Úgy látszik, idegenkedésük ellenére valahol a tudatuk mélyén megragadt az amerikaiakban ez a módszer, mert később ők is elkezdték alkalmazni. Az Egyesült Államokban egy futballstadion veze-tője megbundázta a meccs előtti sorshúzást, és úgy intézte, hogy a kisorsolt gépkocsit az anyósa nyerje meg, aki aztán átadta neki a nyereményt. Amikor az eset kiderült, a helyi bíróság mellékbün-tetésként arra ítélte a férfit, hogy szabadságának visszanyerése után jelenjen meg a következő évi

bajnoki döntőn egy olyan pó-lóban, amelyre ezt a feliratot festették rá: „Az előző sor-solást megbundáztam. Aljas hazug, csaló, tolvaj vagyok.” A példa követőkre talált a jog-alkalmazásban. A Maryland állambeli Salisbury-ben egy asszonyt, aki alig 10 dollár-nyi benzin tankolása után fi-zetés nélkül távozott arra ítélt a bíró, hogy egy táblával a nyakán álljon ki a benzinkút elé. A táblára ez volt írva: „El-kaptak, mert benzint loptam.” Büntetését fokozta, hogy az esetről hallva számos szülő elvitte csemetéjét a töltőállo-máshoz, hogy erkölcsi érzé-

két fejlessze. Ott aztán a bűnösre mutogatva nyomatékosan felhívták gyermekük figyelmét arra, hogy tanuljon a pórul járt asszony példájából, és sohase orozza el azt, ami a felebarátjáé. A kisvá-roson átutazók sem állták meg megjegyzés nélkül a látványt. Egyikük megjegyezte: Mi az, vissza-tért a középkor?

A közlekedési rendőrök is megunták a sok szabálytalankodást, és újabban sokkoló megoldásokat alkalmaznak. Kanadában, aki biztonsági öv nélkül vezet, annak hullaházban alkalmazott, lábujjra akasztható azonosító cédulát osztogatnak. A szabálytalankodó hazaviheti, és kipróbálhatja, hogyan fog kinézni a saját lábujján. De ez még nem minden. Addig nem engedik útjára a megdöbbent veze-tőt, amíg ki nem tölti rajta a Név, A legközelebbi hozzátartozó és Az elhalálozás oka rubrikákat. Így ha továbbra sem csatolják be az övet, a hullaházban tevékenykedőknek már nem kell az admi-nisztrálásukkal foglalkozni. A bűnözés visszaszorításnak másik útja a visszaesők szigorú büntetése. Amerika több államában alkalmazzák a „harmadszorra kiestél” szabályt. Akit harmadszor ítéltek el, annak nincs több „dobása”. Ezt követően már akkor is életfogytiglanra ítélik, ha csak áruházi lopá-son érik. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban 2,1 millió embert tartanak fogva, vagyis minden 138-ik amerikai rács mögött ül. (2010-ben nálunk is bevezették a „Három csapás” törvényt. A bíróságoknak nincs lehetőségük mérlegelésre. Aki harmadszor is lebukik, azt életfogytiglani bör-tönre ítélik.)

20/244


Már a narkósok, prostituáltak és az illegális lakásfoglalók kiűzésével sem bajlódnak a rendőrök.

Eddig havonta küldtek egy felszólítást a jogcím nélküli lakóknak, hogy hagyják el a bitorolt ingat-lant. Ezt követően polgári peres eljárást indítottak ellenük, és csak évek múlva, az érvényes bírósági határozat megszületése után tudták őket kilakoltatni. De nem sokra mentek vele, mert másnap visz-szaköltöztek. Feltörték a hatósági pecsétet, és elfoglalták a lakást. A közüzemi szolgáltatások ki-kapcsolása sem jelent megoldást, mert tűzveszélyes eszközökkel világítanak, és az alapvető higiéni-ai követelményeknek sem tesznek eleget. Ezáltal bármikor felgyújthatják vagy megfertőzhetik a környéket. Egy dél-karolinai város seriffje egyszerűen megoldotta ezt a problémát. Már az első helyszínelésnél kiűzi a renitenskedőket bűzös borzzal. Nem valódi borzokat visz magával, hanem a szintetikusan előállított váladékukat, spray formájában. Szétpermetezi a lakásban, és mindenki ha-nyatt-homlok menekül. Az elviselhetetlen bűz hetek múlva is megmarad a lakatlan házban, így me-sze elkerülik a bűnözők a korábban felszámolhatatlan rejtekhelyeket. Az új-zélandi gyártó eredeti-leg kóbor macskák elrettentésére fejlesztette ki orrfacsaró készítményét, de bűnözők kiűzésére is jól alkalmazható. Richland megye rendőrfőnöke büszkén újságolta az újságíróknak, hogy eddig már 11 helyen vetették be a borzillóolajat nagy sikerrel.

Az előbbi büntetésmódnál tulajdonképpen nem a megszégyenítés a legelviselhetetlenebb, hanem a nyilvánosságra hozatallal együtt járó kiközösítés. Normális körülmények között a megszégyenített embereket nem csak a társadalom, hanem a család is kiveti magából, és miután az ember közösségi lény, nincs nagyobb büntetés számára, mint hogy kitaszítják természetes közegéből. Ehhez persze az szükséges, hogy a bűnelkövetés mindenütt szégyen legyen az emberek szemében, és ne virtus. Ahol bocsánatos cselekménynek számít a bűnözés, ott sohasem fognak megszabadulni a bűnözők-től. A jelenlegi agyondemokratizált világunkban a börtön szanatóriummá, menedékházzá, és a bű-nözők „szakmai továbbképző intézményévé” vált. A börtönbüntetésnek ma már nincs semmi vissza-tartó ereje. Igazi büntetés csak a család, a környezet, a társadalom megvetése lehet. Nem elég lecsukni, fizikailag elkülöníteni a bűnözőket, erkölcsileg is éreztetni kell velük, hogy ha erre az útra tévednek, nincs többé helyük a tisztességes emberek alkotta társadalomban. A kiközösítést, a sem-mibevételt régen is nehezen viselték az emberek. Egy ókori bölcs így fakadt ki a könyörtelen eluta-sítás láttán: „Légy legalább az ellenségem!” Egy társadalomban üldözöttként élni még mindig jobb, mint nyugalomban, de számkivetve. Kiközösítés, erkölcsi megsemmisítés nélkül a bűnözés elleni harc eredménytelen marad.

A Gonosz hatalmát is csak az iránta mutatott közönnyel és megvetéssel törhetjük meg. Ezt

kell tenni bűnözőkkel is. Jelenleg ennek a folyamatnak éppen az ellenkezője zajlik. Ahelyett, hogy megvetnék az emberek a köztörvényes bűnözőket, követendő példaképet csinálnak belőlük. A mé-dia, a szenzációéhes újságírók rávetik magukat minden jelentősebb bűncselekményre, és reflektor-fénybe állítják az elkövetőt. Tisztességes emberek egész életen át végzett becsületes munkával ösz-szesen nem kapnak annyi figyelmet, mint amennyit egy fülön csípett zsebtolvaj elkönyvelhet magá-nak, ha írnak róla az újságok, vagy beszámol az eseményről a rádió, illetve a televízió. A nagy gaz-emberekből meg egyenesen nemzeti hőst csinál a társadalom. Ha elkapnak egy régóta körözött go-nosztevőt, miközben üdül a jól felszerelt börtönben, elkezdi írni az emlékiratait. Erről értesíti az ügyvédjét, aki nyomban összehív egy sajtótájékoztatót, és még el sem készült a „mű”, máris akad olyan kiadó, aki 180 millió forintot kínál érte. Teheti, mert biztos benne, hogy nagy példányszám-ban el tudja adni ezt a könyvet. Eközben a tudományos szakírók, az élet útvesztőiben irányt mutató művek alkotói éveken át kilincselnek anélkül, hogy kiadóra lelnének. Ha az élelmesebbje talál is va-lakit, aki hajlandó megjelentetni a könyvét, nem sok jóra számíthat. Rendszerint 60-80 ezer forint honoráriummal „kiszúrják a szemét”, és közlik vele: örüljön, hogy egyáltalán kiadják a művét. Amikor a szerencsésnek mondott szerző kiszámolja, hogy az évtizedeken át, óriási műgonddal ki-dolgozott alkotása mennyi hasznot hozott, kiderül, hogy 1 forintos órabérért dolgozott.

Ezzel szemben a nyolc általános iskolát végzett banditák néhány hét alatt összecsapott firkálmá-nyaiért sorban állnak a kiadók és a filmgyárak. Nem baj, hogy elolvasni sem lehet, mert tele van he-lyesírási és fogalmazási hibákkal. Majd szereznek egy „négert”, aki néhány ezer forintért átfésüli, „fogyasztható” állapotba hozza a gyűrött, pecsétes füzetlapra firkált ákombákomokat. Eközben az

21/244


ügyvéd már szervezi a sajtókampányt, ahol közli, hogy a busás honoráriumból meg tudják fizetni az okozott kárt, és ez esetben „más elbírálást érdemel” a védence. Ez a számítás többnyire be is válik, így a néhány évre csökkentett büntetés letöltése után az áldozataival könyörtelenül elbánt gazember irodalmi babérokkal felékesítve, és gazdagon távozik a börtönből. Ezt követően már azt a luxust is megengedheti magának, hogy tisztességes életvitelt folytasson, mivel a több százmilliós vagyon jó-val nagyobb annál, mint amennyit korábban fegyveres rablásokkal szerzett magának. Mindemellett fürdik a dicsfényben, mert a média sztárt csinált belőle. Különféle fogadásokra jár, ahol magas ran-gú politikusokkal parolázik. Senkinek sincsenek fenntartásai vele szemben, senkit sem érdekel, hogy az egész bűnüldöző rendszert közröhej tárgyává tette. Országos vezetők arra gondolnak: nem árt egy kis népszerűség, bármi áron is. A nem egészen önzetlenül tevékenykedő ügyvéd lelkiismere-te is nyugodt marad. A nyilvánosság előtt azzal ideologizálja meg mítosz- és profitgyártó ügyködé-sét, hogy: „Ja kérem, ez a kapitalizmus”. Az időközben megjelent mű pedig már tankönyvként is szolgált. Egy fiatalkorú pl. ennek alapján fosztott ki a minap egy vidéki pénzintézetet.

A nyugati országok bűnözőinek akkor sem kell aggódniuk a megélhetésük miatt, ha túlságosan lusták ahhoz, hogy életrajzi regényt írjanak. Szabadulásuk után várja őket a magas nyugdíj. Egy hol-land börtönben raboskodó pedofil rablógyilkost „pszichológiai okokból” százszázalékosan mun-kaképtelennek nyilvánítottak, ezért havi 600 ezer forintnak megfelelő összegű nyugdíjat folyósítanak neki. Nyilván na-gyon megviselte az öt gyerek puszta kézzel való megfojtása, és ez vezetett a lelki zavará-hoz. A sorozatgyilkosságért csupán 20 év börtönbüntetést kapott. A rács mögött teljes ellátásban részesül, így most nincs szüksége a bankszámlá-ján gyarapodó pénzre. 2012-ben fog szabadulni, és akkor 144 millió forint vár rá. Ily módon igyekszik feledtetni vele a társadalom a „nehéz éve-ket”, így biztosítja számára a nyugodt öregséget. A holland igazságszolgáltatás már több tucat lelki okokból leszázalékolt bűnözőből csinált ily módon millio-most.

Amerikában a börtön réme sem fenyegeti a bűnözőket. Az igazságszolgáltatás elkerüléséhez nem kell más, csak egy dörzsölt ügyvéd, aki végtelenségig elnyújtja az ügyet. Az ügyvédek törvénnyel folytatott packázása már odáig fajult, hogy újratárgyalták egy floridai férfi perét, mert az esküdtszék túl sok tagjának neve kezdődött „G” betűvel. Az esküdtszék tizenkét tagja közül hétnek a vezeték-neve volt G-kezdőbetűs, amit a fegyveres bűnöző védője nagyon aránytalannak talált. Azzal érvelt, hogy védencének alkotmányos joga sérül, ha az esküdtszék összetétele nem reprezentálja a tár-sadalmi csoportok valódi megoszlását. A bíró helyt adott a panasznak, az ügyet újratárgyalták, ami a vádlott felmentésével ért véget.

Az erkölcsi érzék hiányát illetően a külföldi bulvárlapok és kiadók is túltesznek a hazaiakon. A

CKM magazin pl. több oldalt szentelt a XX. századi kannibalizmusnak. A horrorisztikus részleteket élethűen érzékeltető leírások egyike a venezuelai Dorangel Vargasról szól, aki tavaly 10 embert gyilkolt és evett meg az Andokban. Az újságíró által a konyhaművészet költőjének titulált Vargas kényes ízlésével tűnt ki a társai közül. A tudósítás szerint jobban kedvelte a férfiak húsát a nőknél. „Érzékeny szájpadlása csak a finom, egészséges és tápláló emberhúst képes elviselni.” A megbot-

22/244


ránkoztatás fokozása érdekében szó szerint idézte a gyilkos nyilatkozatát: „Mindenki ehet, sőt min-denkinek muszáj emberhúst ennie, csak jól meg kell mosni és tisztítani.” A tanácsadás azzal folyta-tódott, hogy: „A kéz és lábfej sose kerüljön a fazékba.” Aztán azzal dicsekedett, hogy tökéletes szószt készít a nyelvből, a szemből pedig kiváló ízű és egészséges levest tud főzni. „Egy francia szakácsnak is becsületére válna!” Most életfogytiglani börtönbüntetését tölti és könyvet ír. Szakács-könyvet. A fentiek alapján sejthetjük, hogy milyen alapanyagokból. Ennek ellenére már több kiadó is jelezte érdeklődését a mű iránt, akik dollármilliókkal kecsegtetik Vargast. De öröme nem teljes, egyre csak azt hajtogatja: „Minek nekem az a sok dollár, itt a börtönben egy gramm emberhúst sem vehetek rajta.”

Azt is megtudhatjuk ebből a cikkgyűjteményből, hogy a világ kannibalizmusának igazi csillaga a japán Issey Sagawa, aki miután megölte majd elfogyasztotta a barátnőjét, tengernyi pénzt keresett, és világhírnévre tett szert. Találkozása későbbi áldozatával ártatlanul és romantikusan kezdődött, közösen verseket olvastak. Közben agyonlőtte a holland lányt, akivel a párizsi Sorbonne-on tanult. Aztán feldarabolta, és egyes testrészeit megette. Annak ellenére, hogy letartóztatták, nem állították bíróság elé, mert a francia hatóságok elmebetegnek nyilvánították. Ezt követően „gyógykezelés cél-jából” hazaszállították Japánba, ahol családi kapcsolatainak köszönhetően „teljesen egészségesnek” bizonyult. Szabadsága visszanyerése után Sagawa valóságos hőssé vált. A média sztárt csinált belő-le. 5 könyvet, köztük 2 párizsi útikalauzt írt, amelyekért tekintettel a szerző nevére szinte vereked-tek a kiadók. Később tévésztár és különféle szadomazochista filmek főszereplője lett. Hazájában gomba módra szaporodnak a rajongóit tömörítő klubok, így nem csak a pénze sokasodik, hanem a hírneve is egyre nagyobb lesz. Csodálkozunk, hogy ilyen körülmények között mind több ember vá-lik bűnözővé? Miért válassza valaki a társadalmi érvényesülés szenvedésekkel teli, lassú útját, ami-kor jóval könnyebben és gyorsabban magasabb szintre juthat. Az ehhez szükséges mintákat a média futószalagon szállítja. A vádakra, mely szerint így kitanítják, rossz útra terelik az olvasóikat, azt vá-laszolták, hogy az ő kötelességük a tájékoztatás. A híreket nem ők csinálják, ők csak tudósítanak ró-la. Vagyis teszik a dolgukat.

Ennek megfelelően igen részletesen tálalták azt a hírt is, hogy van aki a hullákat kedveli. Jáva szigetén, Purballingga megye egyik falujában meghalt egy 80 éves asszony. A temetés után a család-tagok észrevették, hogy valaki megbolygatta a sírt. Balsejtelmük beigazolódott. A kiásott koporsó-ból hiányzott a tetem. A rendőrség egy helybeli férfi házában találta meg a holttestet, felaprítva. A wokban és a dunsztos üvegekben másoktól származó emberi maradványok is voltak. A vádlott val-lomása szerint eddig három embert evett meg. Az öregasszonyon kívül megölt és megevett két be-törőt is. Áldozatainak húsát általában nyersen fogyasztotta el. Úgy gondolta, hogy így természetfe-letti erő költözik belé, és megbékél a lelke. Egy belső hang azt súgta neki, hogy legalább két embert kell megennie ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. Az egyik rabló péniszét levágva kiszárította, és a nyakába akasztva amulettként hordta. A kihallgatáson nem észleltek nála elmebetegségre utaló jele-ket. Tökéletesen tisztában volt tettével, és cselekedetét természetesnek tartotta.

Az alábbi történet hírügynökségi továbbítása a belga sorozatgyilkosságokon edződött európai új-ságírókat is megdöbbentette. Ez persze nem tartotta őket vissza abban, hogy hetekig cikkezzenek róla. A lelkük mélyén azonban érezték, hogy itt már nagy baj van, világunk tényleg a teljes rothadás felé tart. A pokoli indíttatású rituálé életben maradt főszereplőjét felelősségre sem tudták vonni, mert tettére nem találtak paragrafust. A civilizált országokban csak a halottgyalázást bünteti a tör-vény, az emberevést nem. Pedig ez történt Németországban, a XXI. század elején. A horror színhe-lye egy idilli kisváros, Rotenburg volt. Tiszta, rendezett utcák, vidám emberek. Bármerre néz az ember, mindenütt a kultúra és a polgári jólét megnyilvánulásaival találkozik. Az ódon, jól kar-bantartott házak között állt egy 35 szobás kúria, nagy kerttel. Egy kedves, szolgálatkész, középkorú férfi lakta. Az anyját haláláig kitartóan ápolta, gyermek, és kutyabarát. Komputerszakértőként tevé-kenykedett. Szakmáját még a katonaévei alatt, a Bundeswehrben tanulta. Ott példás karriert csinált, 12 év alatt a főtörzsőrmesterségig vitte. Megbízható, rendes munkatársnak, fegyelmezett katonának tartották. Leszerelése után a civil életben kamatoztatta tudását. Anyagi gondjai nem voltak.

A történet másik főszereplője egy berlini mérnök, aki a Siemens cégnél dolgozott, igen magas beosztásban. Egy fejlesztőrészleget vezetett. Munkatársai szakmai zseninek tartották. Kettős életé-

23/244


ről a környezete semmit sem tudott. Szabadidejében ugyanis gyakran látogatta a berlini szadoma-zochista bordélyokat, és ismert ügyfele volt a nyugat-berlini vasútállomás férfiprostituáltjainak. Anyagi gondjai neki sem voltak. Vezető mérnökként havi 10 ezer eurót keresett. Így megengedhette magának, hogy luxuslakásában méregdrága komputerrendszert építsen ki. Szenvedélyes internetező volt, gyakran böngészett a világhálón. Eközben talált rá a következő hirdetésre: „Keresek egy jó testi felépítésű, 18-30 év közötti férfit, aki beelegyezik, hogy levágjam és megegyem.” Hülye vicc, gon-dolhatná bárki, aki találkozott már az Internetre felrakott sok marhasággal. Nincs olyan őrült, aki ko-molyan venne egy ilyen dőreséget. De akadt. A hirdető az előbbiekben említett komputerszakértő, az áldozat szerepére vállalkozó pedig a berlini mérnök volt.

Amikor összejöttek és megkötötték a vérfagyasztó alkut, kidolgoztak egy ördögi forgatókönyvet. E szerint a főtörzsőrmester lemetszi a mérnök nemi szervét, és azt megsütve közösen elfogyasztják.

Ezt követően késszúrások-kal végez a megcsonkított áldozattal, majd feldarabol-ja, és megeszi. Így is tör-tént. A komputerszakértő kúriájának pincéjében kü-lön mészárszéket rendezett be hentesszerszámokkal és húskampókkal a rettenetes színjátékhoz. A forgató-könyvhöz hozzátartozott a rituálé videoszalagon való rögzítése is. A rendőrség rá-talált a 4,5 órás vérfagyasz-tó felvételre. Amikor leját-szották, a nyomozást veze-tő rendőrtiszt rosszul lett a látványtól. A maradék em-berhús a hűtőszekrényben várt további fogyasztásra,

akkurátusan műanyag zacskókba porciózva. A csontok és a koponya a kertből került elő, egy kis ha-lom alá ásva. Az emberevő gyilkos már a következő áldozatát kereste, amikor lecsaptak rá a rend-őrök. Tettét egy percig sem tagadta, sőt ártatlannak vallotta magát. Végül is emberölésért ítélték el. Megúszta 8,5 évi börtönbüntetéssel, de jó magaviselet esetén már 5 év után szabadon engedik. A bí-róság azért nem vette figyelembe a kannibalizmust, mert „ez a büntetőjog egy olyan határterülete, ahol nincsenek tapasztalatok”. Sokat elárul társadalmunk jelenlegi erkölcsi állapotáról, hogy a hir-detésre 200-an jelentkezzetek áldozatként, 30-an az iránt érdeklődtek, hogy részt vehetnek-e a la-komán, 15-en pedig nézőnek ajánlkoztak.

Nehogy azt higgyük, hogy egyedi esetről van szó. 2012 májusában egy japán férfi levágatta a

péniszét és a heréit, majd megfőzve felszolgálta egy vacsorapartin. A Tokióban rendezett sajátos vacsorán nagyjából 70 fizetővendég vett részt. Mao Szugijama akár kétéves börtönt is kaphatnak tettéért, valamint szeméremsértés címén 7 millió forintos bírságot fizettethetnek vele. Szugijamát és társait az egyik tokiói kerület polgármestere jelentette föl az eset után, azonban a vacsoravendégek-kel szemben nem indult eljárás, mert Japánban nincs betiltva a kannibalizmus.

☯ Korunk leghatékonyabb fegyvere, a média. Akár rossz, akár jó célokat akarunk szolgálni, az

írott és elektronikus sajtó faltörő kosként vág utat nekünk. Ugyanakkor kétélű fegyver is, amely gyakran a használóját sebesíti meg. Többször előfordult már, hogy valaki a média segítségével pró-bált az elszenvedett sérelmeiért elégtételt venni, de éppen ellenkező hatást ért el vele. Erre legismer-

24/244


tebb példa a „Cion bölcseinek jegyzőkönyve” című könyv megjelentetése, amely méltán vívta ki egy zsidó hitközség vezetőjének tiltakozását. Ezt a cári titkosszolgálat által összeállított hamisít-ványt egy csőd szélén álló kis kiadó jelentette meg annak reményében, hogy ezzel talán helyreállít-hatja megrendült anyagi helyzetét. A kiadó vezetőjének nem sokáig fájt a feje emiatt, mert ahogy megérkezett a feljelentés a Legfőbb Ügyészséghez, és erről a sajtó tudósított, az emberek megro-hanták a könyvesboltokat, és napok alatt az utolsó darabig felvásárolták a készletet. A nagy kereslet-re való tekintettel megindították az újranyomást, ami azt jelenti, hogy több tízezer darabot fognak eladni egy olyan színvonaltalan fércműből, amelyből normál körülmények között száz darabot sem vettek volna meg.

A rendőrség elrendelte ugyan a nyomozást a kiadó vezetője ellen „izgatás és gyűlöletkeltés” cí-mén, de nem sokat tehetnek ellene. Átmenetileg felfüggesztették a nyomdai munkálatokat is, de a jogi szakértők szerint a végleges betiltásnak igen kicsi az esélye. Egy demokratikus országban ugyanis az alkotmány biztosítja a véleménynyilvánítási és a sajtószabadságot, ami azt jelenti, hogy a magánvéleményét nem csak szóban terjesztheti bárki, hanem ki is nyomtathatja. Ráadásul itt nem is új gondolatokról volt szó, hanem egy múlt században született konspirációs jelentésgyűjtemény-ről, amelyet azóta jó néhány országban, több tucat kiadó jelentetett meg, különösebb következmé-nyek nélkül. A véleménynyilvánítási szabadság korlátozása azért sem járható út, mert könnyen ki lehet játszani. A gyűlöletbeszéd elleni perekben mit fog kezdeni a bíróság a kódolt, de mindenki ál-tal desifrírozható szöveggel, a kétértelmű kijelentésekkel. Hogy lehet valakit elítélni azért, mert ki-jelentése helytelenül is értelmezhető. A vádlott ügyvédjének csak annyit kell mondani, hogy: Rossz az, aki rosszra gondol – és máris lesöpri a vádat az asztalról.

A nyugati államok törvényei oly mértékben liberálisak, hogy teret engednek olyan nézeteknek is, amelyek nem egyeznek a többség véleményével, sőt évezredes erkölcsi értékeket sértenek. Talán azért teszik ezt, mert ezzel akarják bizonyítani, hogy az ő demokráciájuk annyira erős, hogy ezt is kibírja. Így jelenhetett meg náluk minden gond nélkül Hitler: Mein Kampf-ja, és Sztálin emlékira-tai. Ezeknek az országok-nak a vezetői ugyanis bíz-nak polgáraik józan ítélő-képességében, és úgy gon-dolják, hogy egyetlen nor-mális ember sem veszi ko-molyan ezeket a téveszmé-ket. A világban történtek megértéséhez, a vélemények sokszínűségének megisme-réséhez azonban szükség van ezeknek a műveknek a nyilvánosság elé tárására is. Mellesleg ezeket a köny-veket pár évvel ezelőtt ná-lunk is megjelentették, min-den különösebb visszhang nélkül. A kutya sem törő-dött velük, évekig porosod-tak a könyvesboltok polca-in. Valószínűleg ez a sors várt volna a „Cion bölcseinek jegyzőkönyve” című kiadványra is, ha egy túlbuzgó vallási vezető nem veri fel a port körülötte. Lehet, hogy nálunk nem lesznek olyan elnézőek a bírák, és a kiadót – a látszat kedvéért – némi pénzbüntetésre ítélik, de ez nem fog elégtételt szolgáltatni az oly sokat szenvedett zsidóságnak. A számukra sértő sajtótermék megjelenésének média segítségével történő akadályozásával éppen ellenkező hatást értek el.

25/244


Súlyosbítja a helyzetet a botrányos ügyek nyilvánosság elé tárásának szinte minden esetben fel-

lépő kísérő jelensége: a továbbgyűrűzés. A „Cion bölcseinek jegyzőkönyve” felhívta a hatóságok fi-gyelmét a Hitler által írt „Mein Kampf”-ra is. Ennek következtében eljárást indítottak a megjelente-tését végző két kiadó ellen, és elkobozták a megmaradt példányokat. Ily módon sikerült az emberek figyelmét felhívni erre a műre is. Ebben a helyzetben teljesen mindegy, hogy milyen ítélet születik, az érdeklődés óriási mértékben meg fog nőni e fasiszta propaganda-kiadvány iránt is. Ha a bíróság fel-mentő ítéletet hoz, akkor a kiadók árasztják el a piacot újabb példányokkal, ha pedig betiltják a to-vábbi megjelentetését, akkor szamizdatként fog terjedni. Mellesleg a „Cion bölcseinek jegyző-könyve” esetében ez már meg is történt. A rendőrség tájékoztatója szerint az eljárás megindítását követő 1 hónap alatt több kalózkiadás jelent meg. Most keresik azokat, akik reprint kivitelben újra ki-adták a betiltott művet. Ismerve az alvilág szervezettségét, ennek sikere erősen kétséges. Mindezek tetejébe már az Internetre is felkerült ez a könyv. Méltó társa lesz a csőbomba házilagos készítését, valamint a szakszerű kábítószer-adagolást bemutató műveknek.

Feltehetően hasonló sors vár a „Mein Kampf”-ra is. Ha a hatóságoknak ezt sikerülne megakadá-lyozni, a beindult negatív folyamatot ez sem állíthatja le. Ez esetben a már eladott példányok kelnek vándorútra. Közismert tény, hogy egy-egy botránykönyv kézről-kézről jár. Ha csak néhány száz da-rabot adtak el belőle, a tartalmuk ily módon több tízezer emberhez is eljuthat, ami azt jelenti, hogy a lakosság jelentős része megfertőződik a bennük foglalt fajgyűlölő eszmékkel. A sok alaptalan állítás és rágalom valószínűleg még több embert fog zsidógyűlölővé tenni, ami minden bizonnyal nem hi-ányzik ennek a hányatott sorsú népnek.

Hasonló a helyzet az uszító szólamokat tartalmazó szélsőséges folyóiratokkal. Ezek a kiadvá-nyokat olyan kevesen olvassák, hogy nem jelentenek veszélyt a társadalomra. Akik járatják ezeket a

lapokat, azoknak semmi újat sem mond a tartalmuk, mert ők már telítve vannak az önmaguk által gyártott gyűlölködő eszmékkel. Baj csak akkor keletkezik, ha egy kí-vülálló kezébe kerülnek. A fajgyű-lölő és kisebbségellenes nézetektől mentes olvasó természetesen fel-háborodik ezeknek a köröknek a véleményalkotásáról, és demokra-tikus érzelmeitől vezéreltetve moz-gósítja a hatóságokat. Ez esetben már a rendőrség és az ügyészség is kénytelen foglalkozni a leírtakkal, amiről azonnal hírt ad a média. A nyomtatott és elektronikus sajtót ugyanis a botrányok éltetik. Ma-napság csak az számít hírnek, ami felkorbácsolja az indulatokat. Így a hírszerkesztők azonnal rávetik ma-gukat minden információra, ami botránygyanús. A szokásos napi hírek senkit sem érdekelnek, ezek-

kel nem lehet növelni az eladott példányszámot, a hallgatottsági-, illetve nézettségi indexet. A tilta-kozás tehát a korábbi beidegződések útját járva nyilvánosságra kerül, amire széles néptömegek fi-gyelnek fel. Innentől kezdve beindul a negatív spirál. A kíváncsiság emberek tízezreinek figyelmét irányítja rá ezekre a szennylapokra, és innentől kezdve azok is rendszeresen olvassák, akik koráb-ban a létezésükről sem tudtak.

Vigyázni kell tehát sérelmeink nyilvánosság elé vitelével, mert a média mozgósításával egy olyan bombát biztosítunk ki, amely könnyen lehet, hogy bennünket fog megsemmisíteni. Ma egy

26/244


olyan világban élünk, amelyben a Sátán kihasznál minden alkalmat, hogy civilizációnkat a porba sújtsa. A saját magunk által alkotott törvényeket fordítja ellenünk, az általunk működtetett fejlett inf-rastruktúra manipulálásával teremt olyan helyzetet, hogy alantas szándékait érvényre juttassa. Szép dolog a demokrácia, nagyszerű találmány a fejlett hírközlés, de körültekintően kell bánni vele. Észre kell venni, hogy ezek a vívmányok nem csak használnak, hanem árthatnak is nekünk. Az iménti pél-dák is mutatják, hogy a túlvilági gonosz erők milyen körmönfont módon manipulálják a társa-dalmunkat, a lehető legrosszabb irányba. Ez ellen legtöbbet az újságírók tehetnek, akik mielőtt „meglo-vagolnak” egy hírt, végiggondolnák, hogy milyen következményekkel jár annak nyilvánosságra ho-zatala a társadalomra nézve. Ők azok, akiket a démoni erők rábírnak a fejlődés lassítására, megaka-dályozására is. Ha valaki egy pozitív gondolatot, egy előrevivő eszmét szeretne a média segít-ségével győzelemre juttatni, különféle félelmeket keltenek a közreműködésre felkért újságírók fe-jében. A legtöbbször azonban erre sincs szükség, elég ha nemtörődömségre ösztönzik őket, vagy felkeltik bennük a minden emberben fellelhető lustaságot, és máris vakvágányra futott az ügy. Ez a hozzáállás sajnos mérhetetlen károkat okoz a világban, de a földi életről, a fizikai létről alkotott is-mereteink csekély volta következtében ez ma még nem tudatosult az érintettekben.

A „hírgyártók” magatartása csak a tudati felvilágosodás előrehaladásával fog megváltozni. A lé-lekmérgezés kiszélesedése ellen azonban az átlagpolgár is sokat tehet azzal, hogy nem engedelmes-kedik a felbujtó késztetéseknek. Ha képesek vagyunk az indulatainkon uralkodni; ha a felháborodá-sunk nem lépi át a bennünket körülvevő családi-, baráti-, szakmai közösséget, akkor a gonosz erők nem érik el céljukat. Alkalmazzuk azt a taktikát, amit ők használnak velünk szemben, a pozitív megnyilvánulásaink agyonhallgattatása során. Ne hagyjuk magunkat provokálni, ne fújjuk fel a je-lentéktelen ügyeket, és főleg ne vonjunk bele olyanokat, akik semmit sem tudnak tenni a káros je-lenség felszámolása érdekében. Egy ügy csak akkor válik jelentőssé, ha jelentőséget tulajdoní-tunk neki. Az érdektelenség a negatív törekvéseket is képes elsorvasztani. Cselekedni akkor kell, ha tettlegességig fajul a dolog. Az erőszakos megnyilvánulások elfojtása is könnyebbé válik, ha nem támaszkodnak széles néprétegekre. Elszigetelődés esetén a társadalom pusztító sejtjei nem ké-pesek tovább fertőzni, és felszámolásuk után sem keletkeznek újabb gócok. Vészterhes világunkban a médiának nem fékezhetetlen fenevadként, hanem józan közéletformálóként kellene tevékenykednie.

Előrevivő adópolitika Már az eddig olvasottak alapján is látható, hogy milyen összetett és bonyolult problémákat kell

megoldaniuk a jövő szakembereinek. A legnehezebb feladat azonban a törvényalkotókra vár, mivel nekik rendkívül sok szempontot kell figyelembe venniük ahhoz, hogy pozitív, előremutató törvé-nyek, a társadalmi fejlődést elősegítő rendelkezések szülessenek. A jövőben a törvényalkotás nem abból fog állni, hogy: „Üres az államkassza, nosza vessünk ki egy új adót!” A körültekintés nélkül, esztelen módon meghozott törvények növelik ugyan az állami bevételeket, de ellehetetlenítik a tár-sadalom jelentős hányadát. Erre legjobb példa az ÁFA-törvények hazai megalkotása volt. Amíg Ausztriában és más nyugati országokban a tejet és tejtermékeket nem terheli forgalmi adó, addig nálunk még a tehén alól elvett feldolgozatlan nyerstejre is akkora adót vetnek ki, mint a luxusélel-miszerekre. Ennél fogva az utóbbi években a hazai tejfogyasztás a rendszerváltás előtti szint két-harmadára esett vissza. A szegény családok már évek óta nem tudnak tejet, tejtermékeket venni a gyermekeiknek. Ez a növekedés, egészségmegőrzés szempontjából alapvetően szükséges élelmiszer a lakosság egyharmadának megfizethetetlenné vált. Nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy belás-suk, milyen következményekkel fog ez a helyzet járni a jövő generációjának életképességére nézve.

Negatív kihatásait tekintve legalább ekkora baklövés volt a könyvek megadóztatása. Ez a külföldön is nagy megütközést kiváltott intézkedés oda vezetett, hogy a lakosság kétharmada számára már nem csak a színház, a mozi és a különféle kulturális rendezvények váltak hozzáférhetetlenné, hanem a könyvek is. Köztudott tény, hogy világszerte mind kevesebbet olvasnak az emberek. Ennek követ-keztében egyre műveletlenebbek, egyre tájékozatlanabbak, és ezáltal egyre kiszolgáltatottabbak lesz-nek. Felvilágosultság, a világ dolgaiban való jártasság, más népek szokásairól való informáltság hi-ányában ezek az emberek könnyen manipulálhatóvá válnak. Aki nem rendelkezik szilárd kulturális

27/244


alapokkal, hamarabb állítható társadalmilag káros eszmék szolgálatába, ami az erkölcsi értékrend további pusztulását eredményezi.

Ráadásul az öngyógyító, az egészséges életvitelt elősegítő könyvekre is kiterjesztették a for-galmiadó-kötelezettséget, így az emberektől elvették az egészségmegőrzés egyetlen lehetőségét is.

Az államilag finanszírozott hiva-talos gyógyítás nem sokat törődik az egészségmegőrzéssel. Ők az embereket többnyire csak akkor veszik kézbe, amikor már meg-betegedtek. A természetgyógyász-rendelők szolgáltatásai és egyéb betegségmegelőző kúrák az át-lagemberek számára megfizethe-tetlenek. Ez külföldön is így van, de ott legalább rendelkezésre áll az ezzel foglalkozó szakirodalom; így aki akarja, öntevékeny mó-don is elsajátíthatja ezeket a mód-szereket. Az autodidakta képzés útján történő gyógyulás azért is le-hetséges ezen a téren, mert sok eset-ben a természetgyógyászok sem gyógyítanak. A páciens alapos vizs-gálata, vagyis betegségeinek fe-lmérése után olyan életmódprog-ramot állítanak össze, amelynek

követésével a beteg önmagát gyógyítja meg. Nálunk azonban az állam eltorlaszolta ezt a kiutat. Olyan drágává tette a könyveket, hogy az

egészségmegőrzésnek, az öngyógyításnak ez a módja sem áll az emberek rendelkezésére. Külföldön másként ítélik meg ezt a helyzetet. Nagy-Britanniában pl. nem vetnek ki fogyasztási adót a könyvekre, napi-lapokra, folyóiratokra, sőt még a ké-pes magazinokra sem. A mindenkori kormányok azzal indokolják ezt a ha-tározatot, hogy „a tudást nem szabad megadóztatni”. Filozófiájuk, hogy egy jól működő társadalom elképze-lhetetlen jól informált lakosság nél-kül. Nálunk viszont 15% ÁFA-t ve-tettek ki a könyvekre és a folyóira-tokra. (Nem csak a bulvársajtóra, ha-nem a tudományos szakfolyóiratokra is.)4

Ezekből az esetekből is látszik, hogy egy-egy rosszul meghozott tör-vény milyen károkat tud okozni a vi-lágban. Ennek elkerülése érdekében politikusainknak alaposabban át kel-

4 Az Európai Uniós tagságunk után a kormány ezt a 15 évig fenntartott sarcot kénytelen volt 5%-ra mérsékelni. (Előtte azonban 25%-ra akarták emelni, de olyan nagy volt a szakma felháborodása, hogy ezt nem merték megtenni.)

28/244


lene gondolniuk, hogy milyen szabályzókat vezetnek be a társadalomban. A mainál is nehezebb dolguk lesz a jövő politikusainak, mivel nekik komplex törvényeket kell alkotniuk, olyanokat, ame-lyek nem csak a megcélzott vonalon eredményeznek pozitív változást, hanem az élet szinte minden területén. Az adóbevételeket növelő rendelkezéseket, pl. úgy kell meghozniuk, hogy az ne csak az ál-lamkincstárt gyarapítsa, hanem előnyös hatást gyakoroljon a környezetre, az arányos köztehervise-lésre, és más szférákra. Itt van pl. a gépkocsiforgalom feltartóztathatatlan növekedése, a környezet-szennyezés katasztrofális helyzete, a fokozatos elszegényedés, és a költségvetési hiány megállítha-tatlan növekedésének komplex problémája.

Rövidlátó politikusaink ezt a problémakört eddig meglehetősen egyoldalúan, és önző módon pró-

bálták megoldani. Az államkincstár felduzzasztására olyan adókat vetettek ki, amelyek a gazdagokat és a szegényeket egyaránt sújtották, a környezetvédelemmel pedig egyáltalán nem törődtek. A ter-mészet megmentése érdekében nem igyekeztek korlátozni a gépkocsihasználatot, mert ez őket, és a ro-koni-, baráti körüket is hátrányosan érintette volna, így nem csoda, hogy napjaink közlekedése kao-tikussá vált. Arról nem is szólva, hogy az iszonyatos mértékű gépkocsiforgalom mind szennyezet-tebbé teszi a levegőt, és ezen keresztül a talajt, valamint az élővizeket. Az Egészségügyi Világszerve-zet (WHO) felmérése alapján egyértelművé vált, hogy ma már nem az ipari üzemek szennyezik a kör-nyezetet legnagyobb mértékben, hanem a gépjárműforgalom. Napjaink legnagyobb és legveszedel-mesebb környezetszennyezője az autó. Az autók kipufogógázai bomlasztják tovább a freonok és egyéb ipari gázok által kikezdett ózonlyukat felettünk, ráadásul mind több ember válik áldozatává a közlekedési baleseteknek. (Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a levegőszennyezés kö-vetkeztében évente 3 millió ember hal meg. Háromszor annyi, mint közlekedési balesetekben.)

Ebből a helyzetből egyértelműen következik, hogy túlélésünk érdekében radikálisan csökkenteni kell a gépkocsiforgalmat. Ezt azonban nem lehet tiltó rendelkezésekkel megtenni, mert ez csorbíta-ná az emberi szabadságjogokat. Gazdaságilag sem lenne előnyös a drasztikus forgalomkorlátozás, mivel jelentősen csökkennének az állami bevételek. Ez esetben egy komplex törvény megalkotására van szükség, amely oly módon korlátozza a gépkocsiforgalmat, hogy annak a többség számára csak előnyös következményei legyenek. Ennek a törvénynek az alapja egy új adó bevezetése lenne, amely kimondja, hogy akinek a munkájához, megélhetéséhez nincs szüksége gépkocsira, aki kedv-telésből vagy azért tart autót, mert megengedheti magának, az fizessen utána luxusadót.

A gépkocsitartás nem előfeltétele a normális életvitelnek. Nélküle is jól meg lehet lenni. Aki úgy érzi, hogy nem tud autó nélkül élni, vagy a kivagyiság által vezérelve így akar kitűnni a tömegből, az a vételáron túlmenően teremtse elő a fenntartásához szükséges összeget is. Az üzemeltetési költ-ségbe ezentúl ne csak az üzemanyag ára, a biztosítási díj, és a szervizelési költség tartozzon bele, hanem ez az újfajta adó is, amely segít kiegyenlíteni a társadalmi igazságtalanságokat, és jó irányba tereli a világ fejlődését. Az életszínvonal emelkedésével az autó divatcikké vált. A mobilitás, a sza-badság jelképe lett. A divat követése az öltözködésben is nagy anyagi áldozatokat követel. Akkor fi-zessenek az autóhóbort követő is. Felületes ítélkezők esetleg azt mondhatnák, hogy ez az új adó to-vább fogja rontani a szegényebb rétegek gépkocsiszerzési esélyeit. Ez a vád azonban nem felel meg a valóságnak. A szegények autóvásárlását elsősorban nem az adók, hanem az autók magas ára, és a drága benzin teszi lehetetlenné. Akinek a vagyoni helyzete azon a határon áll, hogy éppen a luxusadó aka-dályozza a gépkocsitartásban, az mondjon le más kedvteléséről, és ily módon teremtse elő a külön-adó fedezésére szolgáló összeget. Tudomásul kell venni, hogy a passzióból történő gépkocsitartás lu-xus, amelyért áldozatot kell hozni.

Kétségtelen, hogy autót továbbra is csak a tehetős rétegek tudnak majd tartani, de erről nem ez a törvény tehet. Ez az új adónem azonban képes lesz a vagyoni különbségekből eredő feszültségeket enyhíteni azáltal, hogy a gazdagok által befizetett összegeket az állam oly módon csoportosítja át, hogy annak a szegények is hasznát látják. A jövedelemarányos közteherviselés teljesebbé tételének érdekében a luxusadó mértékének megállapításánál figyelembe kell venni a gépkocsitulajdonosok vagyoni helyzetét is. Ez esetben nincs szükség bizonytalan alapon álló jövedelemigazolások beszer-zésére, mivel a tágas, nagy sebességű, illetve nagyobb komfortfokozatú járműveket többnyire a te-hetősebb rétegek vásárolják. Így elegendő az egyes gépkocsitípusokra szorzószámokat megállapíta-

29/244


ni. A felár meghatározásánál szakértői véleményre sincs szükség, mert a gépjárművek gyári ára hí-ven tükrözi az értéküket. A befizetendő díj megállapításánál nem szabad figyelembe venni a gépko-

csi korát, mivel a használt autó ugyanúgy koptatja az utakat, ugyanúgy (sőt jobban) szennyezi a levegőt, mint az új. A luxus-adó alapja tehát minden eset-ben a szóban forgó gépkocsi-típus új ára lenne. Mellesleg ez a közlekedésre is pozitív hatást gyakorolna, mert arra ösztönö-zné a leendő autótulajdonoso-kat, hogy ne roncsokat, hanem új, korszerű, biztonságos sze-mélygépkocsikat, illetve szál-lítójárműveket vásároljanak.

Miután a komplexitásnak elő kell segítenie az államgépezet fokozatos leépítését is, ezt az adót oly módon kell kivetni, hogy egyúttal minden más kap-csolódó adó megszűnjön. A lu-

xusadót úgy tanácsos kikalkulálni, hogy magába foglalja a súlyadót, az úthasználati díjat, a környe-zetvédelmi adót, a kötelező biztosítás díját, és minden egyéb gépkocsival kapcsolatos fizetnivalót. Ennélfogva aki befizeti a luxusadót, automatikusan tagjává válik az általa megjelölt biztosítási inté-zetnek. Így nem fordulhatna elő, hogy egy baleset ártatlan elszenvedője azért nem kap kártérítést, mert a vétkes fél „elfelejtette” befizetni a kötelező biztosítást. A biztosítóknak is előnyösebb ez a megoldás, mivel nem az ügyfelektől kell havi részletekben beszedni a díjakat, hanem megkapják az államtól egy összegben. A luxusadónak tartalmaznia kellene a gépjárművek időszakos, kötelező fe-lülvizsgálati díját is. Ennélfogva senkinek sem állna érdekében, hogy elbliccelje a zöldkártya be-szerzését, így még kevesebb lenne a műszakilag meg nem felelő gépkocsi a forgalomban. Ezen adónemek összevonása azzal az idő- és idegkímélő előnnyel is járna, hogy a gépkocsitulajdonosok-nak mind kevesebb alkalommal kellene érintkezniük a hatóságok-kal. Az egy helyen történő befi-zetéssel, illetve banki átutalással végső soron lehetővé válna az ügyintéző apparátus egyszerűsít-hetősége, nem kellene annyi szer-vezetet fenntartani a különböző adónemek nyilvántartására és be-szedésére.

Ennek az összevont adónak a behajtásánál természetesen foko-zott szigorral kell eljárni, mert a befizetés elmulasztása káros kö-vetkezmények egész sorát válta-ná ki. Ezért ebbe a folyamatba célszerű lenne bekapcsolni a köz-lekedésfelügyeletet. A rendőrség csak akkor adna ki rendszámot az új gépkocsira, illetve a használt autó forgalmi engedélyét csak abban az esetben írnák át, ha a tu-

30/244


lajdonos igazolná, hogy az első havi luxusadót befizette. Ettől kezdve az adóhivatal ellenőrizné, hogy minden hónapban befolyt-e a kivetett összeg, és ha nem, felkérnék a rendőrséget, hogy a nem fizető tulajdonos járművét vonják ki a forgalomból.

A luxusadó következetes beszedése azért is fontos, mivel ez az adónem szabályozó szerepet töl-tene be a világban. Ez esetben a fő cél nem az állami bevételek növelése, hanem a környezetszeny-nyezés csökkentése, az élővilág, a természet megmentése. Ez csak oly módon érhető el, ha mind ke-vesebb gépkocsi járja a világ útjait. Ennek elérése érdekében a luxusadó mértékét mindaddig növel-ni kell, amíg a gépkocsiállomány nem kezd el lassan apadni. Az ily módon befolyt többletösszeget pedig a tömegközlekedés fejlesztésére kell fordítani, hogy tovább csökkenjen a környezetszennye-zés, és a forgalmat akadályozó zsúfoltság. Tömegközlekedési eszközökkel ugyanis azonos távolság megtétele csupán egyhuszadnyi üzemanyagot, és egytizedrésznyi helyet igényel, mint saját jármű-vel. A személygépkocsik számának csökkenése azért is sürgető, mert mint tudjuk ma már túlnyomórészt a gépjárművek felelősek az üvegházhatás fokozódásáért. Amíg 1990-ben a közlekedésből származó széndioxid-kibocsátás 58% volt, 2000-ben ez az arány elérte a 75%-ot.

Az esélyegyenlőség biztosítása miatt is szükséges a tömegközlekedés bővítését, illetve megte-remtését szorgalmazni, mert a lakosság egyharmada vagy túl fiatal vagy túl öreg ahhoz, hogy volán

mögé üljön. Ha nem teszünk semmit ezen a téren, idővel polgárjogi prob-lémák is felmerülhetnek. Az életüket féltő, türelmüket vesztett emberek a társadalmi igazságosságra hivatkozva fel fogják tenni a kérdést, hogy: „Ki-nek az érdeke fontosabb, a többségé vagy a kisebbségé? Miért kell a gép-kocsit tartó kisebbség kényelméért a többségnek elviselnie a gépjárművek okozta környezetszennyezés követ-kezményeit, az utak zsúfoltságából ere-dő balesetveszélyt, és a zajártalmat?” Az indulatok elszabadulása és a do-hánygyárak ellen indított kártérítési perek mintájára kezdeményezett vég-elláthatatlan jogi eljárások csak a sze-mélygépkocsi-állomány radikális csök-kentésével, a helyzet normalizálásával kerülhetők el. (Japánban a nagyvárosi polgárok beperelték az autógyárakat, amelyek kénytelenek voltak 1,2 mil-liárd jen kártérítést fizetni. A további pereskedések elkerülése érdekében a gépkocsigyártók 3,3 milliárd jen ado-

mányt ajánlottak fel a tokiói asztmás betegek kezelésére.) Ha a hatóságok nem hajlandóak foglalkozni ezekkel az ügyekkel, akkor mind gyakoribb lesz az

önbíráskodás. Tulajdonképpen ez a folyamat már meg is indult. 2004 novemberében valaki szöges vasdarabokat szórt az M5-ös autópályával párhuzamosan futó 5-ös számú műútra. Miután a helybe-liek hiába tiltakoztak a megnövekedett kamionforgalom ellen, az egyik lakos „kézbe vette” a dolgokat. Az éj leple alatt vascsövekből applikált szögeket szórt az útra. Egyetlen nap alatt 20 teherautósofőr tett feljelentést a helyi rendőrkapitányságon, hogy a fémtüskék kilyukasztották járművük kerekét. A tettest nem sikerült kézre keríteni. (Aki látta, az se igyekezett felfedni a kilétét.) Ezért a Fuvarozó Vállal-kozók Országos Szövetsége kiadott egy közleményt, amelyben kérik az érintetteket, ne veszélyez-tessék hegyes vasdarabokkal a közlekedés biztonságát, és elítélték a tiltakozás ilyen módját. Az akció-nak azonban meg lett az eredménye. Az eset után hirtelen megnőtt a kamionsofőrök díjfizetési ked-

31/244


ve. Többségük ma már a számukra épített autópályát használja, mentesítve az elkerülő út mentén lakókat a zaj- és környezetszennyezéstől.

A viszály elmérgesedése gyors hatósági intézkedésekkel most még megelőzhető lenne. Az állam azonban adóbevételeit féltve semmit sem hajlandó tenni ebben az ügyben. Így mind több helyen a polgárok veszik kezükbe az ügyet. Az Egyesült Államok Palm Springs körzetében pl. a helyi lako-sok úgy védekeznek a településükre zúduló forgalom ellen, hogy minden útkereszteződésbe közle-kedési lámpát szereltek. A hosszabb útszakaszokat zebrákkal szabdalták fel, és a gyalogos átkelőhe-lyeket is lámpák védik. Ezt követően az útvonal összes lámpáját piroshullámra hangolták. Így a százméterenként megállni kényszerülő kamionok legközelebb alaposan meggondolják, hogy arra menjenek. Inkább választják a közeli autópályát, és kifizetik az úthasználati díjat. Ez az önvédelmi rendszer azonban csak akkor hatékony, ha az autóút összes települése csatlakozik ehhez a mozga-lomhoz. Ekkor a belterületi forgalmat szolgáló útvonalon való áthaladás akár duplájára növelheti a menetidőt és az üzemanyag-felhasználást, ami már a távolsági fuvaroztató cégek vezetőit is meg-fontolásra készteti. Ez ellen a kezdeményezés ellen az állam semmit sem tehet, mert a közlekedési lámpák felállítása és működtetése az önkormányzatok feladat. Az igazi megoldás azonban a gépko-csik számának csökkentése, és az útadó megszüntetése lenne.

A gépkocsik számának csökkenésével a forgalmi dugókon, a zsúfoltságból, idegességből eredő baleseteken kívül megszűn-nének a parkolási gondok, és végre a gyalogosok is szabadon közlekedhetné-nek, mert nem állnák el út-jukat a járdán parkoló gép-járművek. A kismamáknak sem kellene az utcán tolni-uk a babakocsit azért, mert az autók a járdán terpesz-kednek. Újabban a bicikli-sek is gátolják a gyalogos-forgalmat. Kerékpárutak híj-án, sok helyen ráengedték a bicikliforgalmat a járdák-ra. Mind többen panasz-kodnak amiatt is, hogy a gyalogosok már a kijelölt gyalogátkelőhelyeken sem tudnak közlekedni. Ha oda-érnek egy zebrához és az út túlsó oldalára szeretnének átjutni, akkor rendszerint se előre, se oldalt nem mehetnek, mivel a bo-nyolult balra kanyarodási műveletek biztosítására mindkét irányban tilosat mutat a lámpa. Ha végre átvált az egyik, akkor sem indulhatnak el, mert a jobbra, kis ívben kanyarodó járművek ezt lehetet-lenné teszik. Mire elfogynak a gépkocsik, átvált a lámpa pirosra. Akkor sem járnak jobban, ha ilyen irányú forgalom nincs, mivel a közlekedési lámpákat gyakran úgy állítják be, olyan kevés időt hagynak az átkelésre, hogy csak futva lehet átérni a zebrán. Aki nem elég fürge, azt a türelmetlen autósok elgázolják a zebra közepén. Nem véletlenül tartják sokan, hogy a gyalogosokat másodrendű állampolgárként kezelik. Büntetik őket azért, mert nincs kocsijuk. A gépkocsigyártás mérséklődésé-vel nem fenyegetne bennünket a világ nyersanyagkészleteinek idő előtti kimerülése sem. Még az au-tóhasználattal felhagyóknak is előnyös lenne ez a változás, mert a gyaloglás vagy a kerékpárra való átszállás megszünteti a mozgásszervi panaszokat, segít megőrizni az egészséget.

Paradox módon hangzik, de ez az újfajta adó végső soron maguknak a gépkocsitulajdonosoknak is hasznos lenne. A luxusadó várhatóan igen magas összege ugyanis arra ösztönözné az érintetteket, hogy mihamarabb alkalmazzák azokat az új meghajtási módokat, amelyek megszabadítják őket az

32/244


üzemanyagköltségtől. Ez lökésszerűen felgyorsítaná az „ingyenenergiával” működő motorok fejleszté-sét. A szubatomi energia felhasználásán alapuló gépjárműmeghajtás radikálisan csökkentené a környe-zetszennyezési gondjainkat, mert az emberiség megszabadulna a legfőbb szennyezőtől, a robbanó-motoroktól. Ember, állat, növény egyaránt fellélegezne. Ettől kezdve egy új korszak kezdődne a Föld élővilágában. A villanymotorral hajtott, konverteres táplálású gépjárművek örökre mentesítenék az emberiséget a kipufogógáz okozta légszennyezéstől. Erre sokan mondhatnák, hogy ez már megva-lósult, mert a gombamód szaporodó elektromotoros gépkocsik évek óta róják útjainkat. A jelenlegi villanyautók azonban csak lokálisan tiszták, globálisan nem. Az akkumulátoruk feltöltéséhez szük-séges villamos energiát ugyanis többnyire hőerőművekből nyerik.

A globális levegőtisztulásból nemrég egy kis ízelítőt is kaptunk. A New Scientist tudósítása sze-rint a 2003. augusztusi áramkimaradás nyomán jelentős mértékben javult a levegő tisztasága az Egyesült Államokban. Mint ismert az USA északkeleti és Kanada délkeleti területein néhány napra leálltak az erőművek a nagy meleg miatti túlfogyasztás miatt. A meteorológiai mérések szerint a le-állást követő éjjel a levegő széndioxid-tartalma 90%-kal, az ózon pedig 50%-kal csökkent. Ezzel egyidejűleg 40 kilométerrel nőtt a látótávolság az érintett területen. Ez csupán 3 nap eredménye. Képzeljük el mi lesz akkor, ha az összes erőmű leáll a világon. Emellett megszűnik a gépjárművek szennyezőanyag-kibocsátása is. Olyan kristálytiszta lesz a levegő, amire emberemlékezet óta nem volt példa. Mindez nem vágyálom. A megvalósítása csak rajtunk múlik.

Az üzemanyag megszűnése népgazdasági szinten is előnyös lenne. Az állam ugyan jelentős for-galmi adótól esne el, de az energia az állami intézményeknek, gépjárműveknek sem kerülne sem-mibe, ami kompenzálná a veszteséget. A benzinkutak megszűnése pedig világszerte óriási nyers-anyag-megtakarítást eredményezne. Az üzamanyagtöltő-állomások felszámolásával megszűnik a rákkeltő hatásuk is. A Journal of Environmental Medicine5 tudományos folyóiratban megjelent fel-mérés szerint a benzinkutak és autójavító szervizek közelében élő gyerekek között négyszer akkora a leukémia kialakulásának veszélye, mint korosztályuk másutt élő tagjainál. Ennek oka a gázolajból kipárolgó benzol rákkeltő hatása. Villanymotoros meghajtású gépkocsit jelenleg is gyártanak, de ezek nem tekinthetők globálisan emissziómentesnek. Hiába táplálja őket akkumulátor, ha a feltölté-sükhöz szükséges áramot környezetszennyező barnaszénerőművekkel állítják elő.

A kőolajtermelő országoknak ez az átállás nem tetszene ugyan, de csak addig, amíg nem tudato-sulna bennük, hogy az általuk birtokolt szénhidrogénekre a vegyiparnak továbbra is szüksége lesz. Csupán annyi változás várható, hogy a világ kőolajkészleteit nem fogjuk 30-40 év alatt energiater-melés céljából elégetni, így a vegyipar 2-300 év múlva is tud majd műanyagot gyártani. Azért sem szabad a kőolajat gépjárműhajtásra használni, mert a robbanómotorok meglehetősen alacsony hatás-fokkal nyerik ki a szénhidrogénekből az energiát. Ennek következtében a civilizációnk által üzemel-tetett gépjárművek évente 560 millió tonna üzemanyagot égetnek el. A vegyipar ennek a mennyi-ségnek csak egy töredékét használja fel. Emiatt az olajkitermelő országok jövedelme csökkenni fog ugyan, de legalább az utódaiknak is lesz miből megélni, nem fenyegeti őket az olajkutak kimerülé-séből eredő elszegényedés. A világon jelenleg 200 millió tonna műanyagot gyártanak évente, de ez a mennyiség folyamatosan nő. Jellemző a műanyagok térhódítására, hogy egy 1 tonnás gépkocsiban 200 kg műanyag van. Alapanyagának 90%-át kőolaj képezi. Műanyagot ugyan alkoholból, illetve etilénből is elő lehet állítani, de jóval drágábban, mint kőolajból. A kőolaj-finomítás végtermékére, a pakurára is szükség lesz még egy darabig, mert ebből készülnek az aszfaltutak.

A társadalmi folyamatok jó irányba terelése érdekében a luxusadót nem célszerű kiterjeszteni minden gépjárműre. Általános mentességet kell biztosítani a tömegközlekedési járművek (vonatok, autóbuszok, villamosok, trolik, metró, elővárosi gyorsvasút stb.), a teherszállító járművek (kamio-nok, tehergépkocsik stb.), a haszongépjárművek (mezőgazdasági gépjárművek, úttisztító járművek, szemétgyűjtő járművek stb.) valamint a taxik és a rokkantak által használt járművek számára. Nem kellene fizetnünk a különböző szervizek szakembereinek, a szerszámaikat gépkocsival helyszínre szállító iparosoknak, és a kereskedelmi ügynököknek sem. Ennek a kategóriának a körét tovább kell bővíteni mindazokkal, akiknek a munkavégzése, a megélhetése a gépkocsihasználattól függ. A vál- 5 dzsörnöl ov inváörnment medszin

33/244


lalkozók azonban – a visszaélések elkerülése érdekében – csak akkor mentesülnének a luxusadó megfizetése alól, ha a tárgyév végén érvényes adóbevallást nyújtanak be, és az általuk fizetett jöve-delemadó meghaladja a luxusadó összegét. Ennek az előírásnak a hiányában előfordulhatna, hogy egyesek olyan cégeket hoznak létre, amelyeket nem működtetnek. Ezek a fantomcégek csupán azt a célt szolgálnák, hogy kibújjanak a gépkocsiadó fizetése alól. Mentesülnének a luxusadó megfizetése alól azok is, akik más módon, mint gépkocsival nem tudnak kimozdulni hazulról, mivel a környeze-tükben nincs tömegközlekedés. Erre azért is szükség van, mert a helyzetváltoztatás szabadsága alap-vető emberi jog, senkit sem lehet „röghözkötöttségre” kárhoztatni.

Az adómentességet azonban nem szabad ajándékba adni, mert ez egyes rétegek alaptalan gazda-godását eredményezné, ami nem segíti elő a társadalmi feszültségek enyhülését. A világ majd min-den országában veszteségesen üzemeltetett tömegközlekedési járművek esetében nincs mit tenni, mivel ezek nem képesek csökkenteni a tarifákat. Más a helyzet a nyereséges taxizással, a teherfuva-rozással és a vállalkozásokkal. Az ő esetükben csak azzal a kikötéssel szabad eltekinteni a luxusadó megfizetésétől, ha ezzel az összeggel csökkentik a fuvardíjakat, illetve a szolgáltatásaik árát. Ezáltal csökkenne az infláció, és a szállítási költségek mérséklődése élénkítőleg hatna a gazdaságra. Ennek az előírásnak a végrehajtásánál nincs szükség szigorú ellenőrzésre, mert ha a kedvezményezettek-nek csak a fele betartja a rendelkezést, akkor a többi kénytelen lesz követni őket. A törvénytisztelő vállalkozók ugyanis letörik az árakat, így a piacgazdaság törvényei kikényszerítik, hogy a vonako-dók tábora is jobb belátásra térjen. Az árcsökkentést az tenné lehetővé, hogy a kedvezményezett járművek tulajdonosainak a későbbiekben nem kellene fizetniük súlyadót, és a kötelező biztosítást sem. Az ebből eredő hiányt az államháztartás a passzióból gépkocsit tartók luxusadójából pótolná. Az adómentességet biztosító engedélyt az önkormányzatoknak kell kiállítani, max. 1 éves időtar-tamra. Erre azért van szükség, mert a helyi viszonyokat csak az adóalanyokkal közvetlen kapcsolat-ban álló hatóságok ismerik, központilag nem lehet egyénekre lebontott rendelkezéseket hozni.

Ennek az új adónemnek a bevezetése valószínűleg nem fog osztatlan elismerést aratni a társada-lomban. A hátrányosan érintett szemé-lyeknek azonban el kell gondolkodniuk azon, hogy mi a fontosabb számukra, a vagyonuk, vagy az életük. A gépkocsi-eladások száma rohamosan nő, minden évben közel 10%-kal emelkedik a for-galomban levő autók száma. Ha ez így megy tovább, akkor nem lehet kimenni az utcára, mert mindent ellepnek a gép-kocsik. Annyi lesz az autó, hogy már parkírozni sem tudnak. A közlekedésük is lehetetlenné válik, mivel nem tudnak egymástól mozdulni. Az utak teljes felületét ellepik. Több órás dugók ala-kulnak ki, a közúti közlekedés teljesen megbénul. Szakértői becslések alapján a forgalmi dugók miatti torlódások, le-állások világviszonylatban évi 100 mil-liárd dollárnyi veszteséget okoznak. Nem is szólva az utakon vesztegelő több millió gépjármű által kibocsátott szennyezőanyagról. Statisztikai becslések szerint jelenleg 34 milliárd liter üzemanyagot pazarolnak el a gépjárművek világszerte a forgalmi dugókban. Az araszoló járművek motorját nem lehet leállítani, mert ha valaki ezt megteszi, az utána veszteglők dudakoncerttel fejezik ki méltatlankodásukat amiatt, hogy nem gurult előbbre, nem töltötte ki az előtte képződött néhány centiméternyi hézagot.

Ráadásul a káosz és az elviselhetetlen forgalom következtében még több ember fog meghalni az utakon. A statisztikai kimutatások szerint világ útjain naponta 3000 ember hal meg, és min. 30 ezren megsérülnek. Az elmúlt 100 év alatt, vagyis amióta autózunk 25 millió ember vesztette életét az

34/244


utakon. A gépkocsiállomány növekedésével ez a szám meredeken emelkedni fog. A biztosítótársa-ságok számításai szerint az elkövetkező 35 évben 50 millió ember fog meghalni közlekedési bal-esetekben, annyi mint a II. világháborúban. Nem szabad elfeledkezni a közlekedési balesetek okoz-ta károkról sem, melyek jelentős része szintén a zsúfoltságnak tudható be. Csak Magyarországon évente 100 milliárd forint kár keletkezik a személygépkocsik és egyéb gépjárművek által okozott balesetekből. Ez több mint amennyi a bűncselekményekből származik. A világ más országaiban is hasonló a helyzet. Ehhez jön még a járulékos veszteség. A Világbank adatai szerint a közúti balese-tekből és halálozásokból eredő termeléskiesés min. 500 milliárd dollár kárt okoz a világgazdaságnak. A forgalomtelítődés, a gyakori dugók járulékos következménye lesz, hogy a mentők, tűzoltók, rendőrség nem tud a baleset helyszínére jutni, ami további károkat, tragédiákat okoz.

Ezen túlmenően oly mértékben elszennyeződik a levegő, hogy tönk-remegy az élet minden megnyílvá-nulása. Először a növények, majd az állatok, végül a közlekedési bal-esetek és a különféle betegségek ál-tal megkímélt emberek fognak el-pusztulni. Ennek módjáról a szakiro-dalom részletes tájékoztatót nyújt, így senkinek nem lehetnek kétségei a helyzet komolyságát illetően. (A szabadenergia birtokbavételével a környezetvédelmi gondjaink idővel enyhülni fognak ugyan, ez esetben azonban a gépkocsik száma fog ug-rásszerűen megemelkedni. Üzem-anyagköltség híján ugyanis azok is vásárolnak maguknak autót, akiket addig a magas benzin- és olajárak tartottak vissza a gépkocsihasználattól.) Ilyen körülmények között van értelme a pénzünk miatt aggódni? A világot meg kell menteni, és ez áldozatokkal jár. A szegényeknek nincs rá pénzük, az államkassza szinte mindenütt üres, így nincs más lehetőség, mint a gazdagoknak kell belenyúlni-uk a zsebükbe.

Egyébként a közlekedés terheinek jövedelemarányos elosztása ma sem szokatlan jelenség. Finn-országban a közlekedési kihágásokért nem egységes tarifájú büntetést rónak ki, hanem megvizs-gálják a szabálysértő jövedelmi viszonyait. Bekérik az adóhivataltól az előző évi adóbevallását, és a jövedelme arányában szabják meg a büntetést. Ebből kifolyólag nemrég egy húsipari vállalkozót 160 ezer euró (44 millió forint) büntetésre ítéltek sebességtúllépésért. (Egy rövid útszakaszon a megengedett 25 km/h sebesség helyett 50 km/h-val haladt.) Az Interneten üzletelő Jaakoo Rytsola szintén gyorshajtásért fizetett 80 ezer euró (20,1 millió forintos) büntetést. A Nokia cég egyik veze-tője sem járt sokkal jobban. Egy kis forgalmú útkereszteződésnél figyelmen kívül hagyta a közleke-dési lámpa piros jelzését. Ezért a tettéért 35 ezer euró (9,2 millió forint) büntetést róttak ki rá. Kíná-ban úgy próbálják a gépkocsik mértéktelen szaporodását fékezni, hogy aki új autót vesz, annak a vételár felét kell kifizetni a rendszámtábláért. Ez azonban nem más, mint burkolt áremelés. A vétel-ár 50%-os megemelése nem riasztja el a gazdagokat a gépkocsivásárlástól. A megoldás a folyama-tos teherviselés, a luxusadó bevezetése lenne.

A városi közlekedés elviselhetőbbé tételének, a tülekedés mérséklésének már most is alkalmazott

módja a „rendszámért bérlet” akció. Belgium flamand részén az elmúlt másfél évben több mint 16 ezer ember adta le gépkocsijának rendszámtábláját. Cserébe maguk és családtagjaik ingyen bérletet kaptak az ottani tömegközlekedési vállalat, a De Lijn helyi jártaira. A családi autó leállításáért in-gyenbérlet akció során a családtagokkal együtt immáron 21 ezer ember utazhat ingyen Belgiumban. Az ezzel járó terheket természetesen nem a közlekedési vállalat, hanem a költségvetés állja. A belgák úgy gondolják, hogy megér nekik ennyit a levegő tisztábbá válása, a zsúfoltság és a zajszennyezés

35/244


csökkenése. Mellesleg ilyen akció már Budapesten is volt. Aki otthon hagyta az autóját, az ingyen utazhatott a tömegközlekedési járműveken. Ez azonban csak 1 napig tartott. Az autómentes napot ugyan nálunk is meghirdetik minden évben, de ez a kezdeményezés Magyarországon süket fülekre talál. A nyugati nagyvárosokkal ellentétben Budapest gépkocsiforgalma ezen a szeptemberi napon még 1%-kal sem csökken.

A városi közlekedés normalizálásának drasztikus módját választotta Ken Livingstone, London főpolgármestere. 2003-ban hozott egy intézkedést, mely szerint a belvárosba csak 8 font illeték el-

lenében lehet behajtani. Mindenki azt hitte, hogy bele fog bukni a kezdeményezésébe. A „dugóadó” azonban beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ma már naponta 400 ezer ember hagyja otthon a gép-kocsiját, és veszi igénybe a tö-megközlekedési eszközöket. Eh-hez persze korszerűsíteni kellett az utasszállító járműveket. Elter-jesztették az arrafelé ismeretlen csuklós buszokat, bővítették a busz-sávok hálózatát, és sűrítették a járatokat. Emellett kedvezményes bérleteket és gyűjtőjegyeket veze-ttek be. Jelentősen gyorsította a jegykezelést az előre megváltható vonaljegy is. Mindezek következ-tében ma már naponta 1,1 mil-lióval több ember szál fel buszra. Napközben 40 ezerrel kevesebb autó hajt be a belvárosba, ami né-mileg mérsékli ugyan az üzletek

forgalmát, de megszűntek a dugók. A korábbi 4,6 helyett közel 12 km/h sebességgel lehet haladni a belvárosban. A reggel 7-től este 7 között kirótt behajtási illeték jelentősen csökkentette a levegő-szennyezést és a zajártalmat is. A kedvező tapasztalatok alapján már 15 ország 34 nagyvárosa ter-vezi a behajtási illeték bevezetését. Edingburg, Stockholm, Helsinki, Göteborg, Prága, Barcelona, Milánó, Torino, San Francisco és Sao Paulo már meghozta szükséges intézkedéseket, és elkezdték a tömegközlekedés fejlesztését. Oslo, Bergen és Trondheim pedig már be is vezette a dugóadót. A vá-rosi behajtási díjat egyébként először Szingapúrban vezették be 1975-ben. Azóta is kitűnően műkö-dik. Nélküle megbénulna ennek a rendkívül sűrűn lakott ázsiai városállamnak a közlekedése.

Ez a megoldás azonban csak tüneti kezelés. Csupán enyhít a gondokon, de nem eredményez gyö-keres változást. A legcélravezetőbb az önmegtartóztatás lenne, ha az emberek belátnák, hogy az élet értelme nem az élvezetekben való tobzódás. Ebben a szellemben cselekedve lemondanának azoknak a javaknak a birtoklásáról, amelyek kárára vannak a világnak, amelyek mások testi épségének ve-szélyeztetését, és életterünk pusztulását eredményezik. Ha nem hajlandóak lemondani a rendelkezé-sükre álló javak élvezetéről, akkor vállalják a vele járó fokozott terheket. Tudomásul kell vennünk, hogy a jövő igazságos társadalmában mindenki az elfogyasztott javak, az igénybe vett szolgáltatá-sok arányában részesül a terhekben. Aki nagyobb mértékben veszi igénybe a természet javait, a világ erőforrásait, annak több adót kell fizetnie utána, vagyis a pénzével enyhítenie kell a túlfogyasztással okozott kárt.

☯ Társadalmunk mind súlyosabbá váló problémája a munkanélküliség. A teljes foglalkoztatottság

hiánya az idősebb korosztály esetében nyilvánul meg legdrasztikusabban. Náluk a munkanélkülisé-

36/244


gi ráta lassan megközelíti a 100%-ot, ami abból adódik, hogy nyugdíjkorhatár felé közeledve seho-vá sem veszik fel őket. Az előrehaladott korúak gyakori egészségügyi problémáit tekintve ez a fo-lyamat még érthető is lenne, de újabban már a középkorúakat is kezdi leírni a munkaerőpiac. Éppen abban a korban, amikor szakmailag a csúcson vannak, amikor a maximumot tudják nyújtani maguk-ból. Nem csak nagy szakmai tapasztalattal, hanem kellő életbölcsességgel is rendelkeznek, így vá-ratlan helyzetekben sem veszítik el a fejüket. Ráadásul ebben a korban már családi gondok sem hát-ráltatják őket. Miután a gyermekeik felnőttek, túl vannak a betegségeikkel és az iskoláztatásukkal kapcsolatos problémákon, így teljes mértékben a munkájuknak tudják szentelni magukat. A munka-erőpiac azonban nem tart rájuk igényt. Az ok: fiatal, rugalmas, dinamikus kollektívát akarnak kiala-kítani, ami dicséretes dolog, de nem mindig célravezető. Kétségtelen, hogy az előnyös külső, a csi-nos arc vonzza a vásárlókat, az ügyfeleket, az idősebbek azonban jobban felismerik a kockázatokat. Pillanatok alatt átlátják a legbonyolultabb helyzeteket is, és nagy biztonsággal el tudják dönteni, hogy mit szabad csinálni, és mit nem. Emellett jobban tudnak bánni az emberekkel, és jobb a mun-kamoráljuk is. Nem kis szerepe van még az idősebb korosztály mellőzésében annak a szempontnak, hogy a fiatal kollégáknak jóval kevesebb fizetést kell adni, mint a több évtizedes gyakorlattal ren-delkező szakembereknek.

Ez az önös érdek azonban társadalmi szinten igen nagy veszteséget okoz. A nemzetgazdaságnak óriási kár a származik abból, hogy a termelőüzemek és a szolgáltatók a nagy tapasztalatokkal ren-delkező ereje teljében rendelkező munkaerőt nem használják ki. A társadalmi erőforrások maximális kiaknázása érdekében nem engedhető meg, hogy 40-45 éves korban a „szemétre hajítsák” az embe-reket. Ráadásul egyre rosszabbá válik az eltartott-eltartó arány. A népesség fokozatos fogyásával pár éven belül már 1:1 lesz a dolgozó/eltartott arány, ami a leggazdagabb államok nyugdíjrendszerét is finanszírozhatatlanná fogja tenni. Ebben az ütemben haladva 2050-re a nyugdíjasok jelenlegi 10%-os aránya 21%-ra nő.

Ennek megakadályozására célszerű lenne bevetni a munkaerőhasználati adót. Ennek lényege, hogy a munkaadónak a fiatal munkaerő után adót kellene fizetnie az államnak. Ez a munkabérek után fizetendő járulék fordított arányban állna az életkorral. 25-30 év között 15%, 30-35 év között 10%, 35-40 év között pedig 5% lenne. A rendszer hatékonyabbá tétele érdekében az állam a befolyó pénzt nem tenné „zsebre”, hanem ebből támogatná az idősebb korosztály foglalkoztatását. A 40-45 év közöttiek után még nem adna támogatást, de itt a munkaerőhasználati adó is 0% lenne. Az a munkáltató azonban amely 45 és 50 év közöttieket foglalkoztat, a munkabérként kifizetett összeg után 5%, az 50-55 év közöttiek esetén 10%, az 55-60 közöttiek esetén 15%, a 60-65 év közöttiek esetén pedig 20% dotációt kapna. Nálunk jelenleg az aktív korúak csupán 56 százalékának van állá-sa. Ez az európai viszonylatban rendkívül rossz arány az idősebb korosztály munkaerőpiaci mellő-zésének, és a részmunkaidős foglalkoztatás hiányának tudható be. Ez utóbbi a gyermekes anyák el-helyezkedését nehezíti meg. Emiatt a nők foglalkoztatási aránya az 50%-ot sem éri el. Miután a fia-talok és az egyedülállók nagyobb számban vannak jelen a munkaerőpiacon, mint az idősebbek és a kisgyermekes anyák, az utánuk befizetett adó bőven fedezi a két legmellőzöttebb réteg foglalkozta-tására kifizetett támogatásokat. A költségvetésnek tehát semmibe sem kerülne a munkaerőpiac ily módon történő kiegyensúlyozása. A 25 év alattiak foglalkoztatását nem szabad adóval terhelni, mert ez gátolná a pályakezdők elhelyezkedését.

Ezek az adószázalékok csupán irányadók, pontos értéküket a statisztikai adatok figyelembevéte-lével kell kialakítani. Oly módon célszerű meghatározni őket, hogy a társadalom minden korosztá-lyában százalékosan ugyanakkora legyen a munkanélküliség. Ez esetben az államnak nem sok in-téznivalója lenne ezzel az adóval. A vállalatok és vállalkozások ugyanis gazdaságossági okok miatt úgy választják majd meg az alkalmazottaikat, hogy ugyanannyi legyen köztük a fiatal, mint az idő-sebb munkatárs, így az adó és a dotáció kiegyenlíti egymást. Ez az új adónem tehát már azáltal be-töltené a szerepét, hogy megszületik, a végrehajtására az esetek többségében nem lesz szükség.

Persze az igazi megoldás az lenne, ha a munkáltatók felfedeznék az idősebb korosztályban rejlő értékeket, és nem kényszer hatására alkalmaznák őket. Ennek már vannak jelei. Amíg nálunk a 60 éven felüli munkavállalók aránya 13%, Svédországba 63%. A többi jóléti állam is jócskán megelőz bennünket ezen a téren. Japánban ez az arány 60%, Svájcban 56%, az USA-ban pedig 54%. Az

37/244


Egyesült Államokban mind több az olyan tartalmú hirdetés, hogy: „Munkatársakat keresünk negy-ven felett.” Ők már felfedezték, hogy az idős ember jó munkaerő. Nem azt nézik, hogy hány éves, hanem hogy mit tud, mennyi hasznát lehet venni. Az is köztudomású, hogy a nagy cégek főnökei mellett ősz hajú igazgatótanács áll rendelkezésre ötletekkel, trükkökkel és kiterjedt kapcsolatrend-szerrel. Nekünk azonban nem kell a tapasztalt munkaerő. Mint minden negatív statisztikában ezen a téren is élen járunk.

Magyarországon az 55 és 64 év közöttiek foglalkoztatási aránya 24%. Ennél is rosszabb a hely-zet Olaszországban, ahol csupán 18%. A szenvedés, az átélt érzelmi válságok is növelik a munkaerő értékét. Angliában és az Egyesült Államokban 500 menedzser és üzletember bevonásával végeztek egy munkaerő-értékelő vizsgálatot, amelyből kiderült, hogy azok a hölgyek, akiket megviselt a vá-lással járó érzelmi válság több mint kétszeres teljesítményt nyújtanak, mint a boldogságban úszó kolléganőik. Pontosabbak, fegyelmezettebbek, és minden energiájukat a munkájukra fordítják. Le-het, hogy nincs messze az idő, amikor a következő hirdetést olvashatjuk: „Elvált asszonyt keresünk, kiemelt fizetéssel”.

Mellesleg a fenti módon felszámolható lenne a munkavállalók más csoportjait sújtó diszkriminá-ció is. A demokratikus társadalmakban jelenleg törvényi szabályozással próbálják a munkaerőpia-con tapasztalt igazságtalan megkülönböztetéseket megakadályozni. Ennek következtében ezekben az államokban törvény tiltja, hogy a munkáltatók beírják az álláshirdetéseikbe, hogy férfiakat vagy nőket szeretnének alkalmazni. A nyugati országokban már ott tartanak, hogy a munkaadó azt sem kérdezheti meg, hogy hány éves a pályázó, van-e családja, férje, felesége, gyermekei. A problémák ily módon történő megoldása azonban korlátozza a szabad versenyt. A munkáltatónak alapvető joga eldönteni, hogy a pénzéért kit alkalmazzon. A versenyszférában tevékenykedő vállalatok nem jóté-konysági intézmények. A konkurenciával folytatott kemény küzdelemben csak úgy tudnak helyt áll-ni, ha feladataik ellátására a legmegfelelőbb embereket veszik fel. Az egyes rétegek mellőzéséből eredő feszültségeket nem adminisztratív eszközökkel kell felszámolni, hanem olyan szabályzókkal, amelyek elejét veszik az egyenlőtlenségek kialakulásának. Ennek legegyszerűbb módja az előzőek-ben ismertetett kompenzációs rendszer alkalmazása. Amennyiben a statisztikai kimutatások szerint pl. a gyermekes anyák hátrányt szenvednek a munkaerőpiacon, akkor az alkalmazásukra hajlandó

vállalatokat dotációban kell részesíteni. Ennek mértékét pe-dig addig kell növelni, amíg a kisgyermekes-, illetve a gyer-meküket egyedül nevelő mun-kanélküli anyák számaránya el nem éri a más társadalmi cso-portokra jellemző szintet.

☯ Ezen a módon megoldható

lenne a nyugati világ másik nagy gondja is, a népességcsök-kenés. Ismert tény, hogy az élet-színvonal növekedése, az elké-nyelmesedés és az önmegva-lósítás előtérbe kerülése foko-zatosan csökkenti a házasodá-si, gyermekvállalási kedvet. En-nek első jele az „egyke” kor-szak volt, amikor a szülők csak egy gyerek felnevelésére vál-lalkoztak. A mostani fiatalok

jelentős része pedig egyáltalán nem akar gyereket, minden figyelmüket a karrierépítésre fordítják.

38/244


Ezt könnyen megtehetik, mert a fogamzásgátló módszerek széleskörű elterjedése és az abortusz ál-lami engedélyezése már nem kényszeríti a nőket gyermekszülésre. (Magyarországon eddig 6 millió magzatelhajtás történt. Ez 250-szerese annak, ahányan a mohácsi vészben elpusztultak.) A gyer-mektelenségi adó is megszűnt, ami anyagilag sem ösztönzi a fiatalokat gyermekvállalásra. A csa-ládcentrikus fiatalok sem tudnak több gyereket vállalni, mert a jelenlegi támogatási rendszer ezt nem te-szi lehetővé. Az állam által folyósított családi pótlék a nevelési költségnek csupán a töredékét fedezi, így a sokgyerekes családok egyre jobban elszegényednek. Minél több a gyerek a családban, annál nagyobb nélkülözés vár rájuk. A nemzet kihalásának elkerülése érekében hozott áldozatukat a társa-dalom azzal honorálja, hogy nyomorba taszítja őket. Eközben a minden pénzüket önmagukra költő egyedülállók vígan élik az életüket.

Ennek a visszás helyzetnek a felszámolása érdekében célszerű lenne bevezetni a gyermektelen-ségi adót. Ezt minden munkaképes korú férfira és nőre kivetnék, akinek nincs gyereke. Ez az összeg azt a célt szolgálná, hogy a társadalmi igazságosság jegyében mindenki hozzájáruljon a jövő nem-zedékének felneveléséhez. Az utódokról nem gondoskodók nyugdíját ugyanis valakinek meg kell termelni, a jövő társadalmát valakinek működtetni kell. Ez az utánunk következő generáció feladata lesz, amelynek felnevelését nem lehet a nagycsaládosok nyakába varrni. Ennélfogva a gyermekte-lenségi adó sem az államkasszát gyarapítaná, hanem a társadalombiztosítási intézményekhez kerül-ne, akik kiutalnák a nagycsaládosok számára, hogy méltó körülményeket teremthessenek a jövő nemzedékének felneveléséhez. Ennek a törvénynek a megalkotása során természetesen figyelembe kell venni a biológiai adottságokat is. Így a 45 év feletti nők és az 55 év feletti férfiak mentesülné-nek a gyermektelenségi adó fizetése alól. Nem szabad kivetni ezt az adót a 25 év alatti fiatalokra sem, mert ez gátolni őket tanulmányaik folytatásában, az önálló egzisztencia megteremtésében. Az adó mértékét ez esetben úgy kell megállapítani, hogy egy gyermek után csak egy házaspár mente-süljön az adófizetés alól. Az örökbe adott gyerek után a vér szerinti szülők ne kaphassanak mentes-séget.

Azt is meg kell akadályozni, hogy egyesek nyerészkedésre, önmaguk eltartására használják fel a különböző címeken kapott hozzájárulásokat. Ezért rendeletben rögzíteni kell, hogy családi pótlékot csak munkaviszonnyal rendelkezők, illetve a munkanélküli ellátásban részesülők kaphatnak. A munkahelyi hiányzások, a gyakori kilépések megelőzése érdekében elő kellene írni, hogy a családi pótlék a ledolgozott napok arányában jár. Ezzel megakadályozható lenne a színlelt munkavállalás, vagyis az a jelenség, hogy valaki csak azért vállal 1-2 napos alkalmi munkát, hogy hozzájusson a havi gyermeknevelési juttatáshoz. Ennek az adónak a bevezetése valószínűleg azoknak fog a legke-vésbé tetszeni, akiknek valamilyen oknál fogva nem lehet gyerekük. Másként fogják azonban meg-ítélni a dolgot, ha ezt az elvonást nem adónak, hanem befektetésnek tekintik. A társadalmi munka-megosztás egyfajta módjának, amelyben mások gondoskodnak annak a nemzedéknek a megterem-

39/244


téséről, amely nyugdíjas korukban eltartja őket, és biztosítja szükségleteik kielégítését. Ezzel kap-csolatban minden bizonnyal sokan felhozzák majd érvként, hogy őket nem kell eltartani. Évtizede-ken át fizetik a társadalombiztosítási járulékot, így életük alkonyán ezt kapják vissza nyugdíjként. Ez valóban így van. A nyugdíjjárulékkal azonban csak a jogot vásárolják meg az ellátásra, és nem a gondoskodást. A pénzt nem lehet megenni. Hiába van meg ez az összeg a bankban, ha nincs aki élelmiszerré, ipari termékké, szolgáltatássá alakítsa. A statisztikai számítások szerint, ha ilyen ütemben csökken a születések száma Európában, 2300-ra a 60 éven felüliek jelenlegi 10%-os ará-nya 38%-ra növekedik. Ha kihal a társadalom, még az sem lesz, aki házhoz kézbesítse a nyugdíja-kat, vagy átutalja a bankszámlára.

☯ Ésszerű adópolitikával meg lehetne akadályozni a multinacionális vállalatok elvándorlását is,

amellyel egy-egy nemzet egész ipa-rát teszik tönkre. Először Észak-Amerikából és Nyugat-Európából költöztették át a termelő üzemei-ket a kommunista diktatúra alól felszabadult kelet-európai államok-ba. Újabban innen is továbbviszik őket Kínába, ahol a munkabér a kelet-európainak a fele. Ez a fi-zetés egyébként az amerikai mun-kabér 5%-a, így nem csoda, hogy a globális vállalatok sora telepítik át a nemrég létesített üzemeiket Kínába. Ezáltal nem csak a csúcs-technológiától, a technikai fejlő-dés lehetőségétől fosztják meg a régió országait, hanem munkanél-küliek tízezreit hagyják maguk után. Miután a Kelet-európai álla-mok mindegyike valósággal kiá-rusította az országot, a jól menő

gyárakat eladták a külföldi mamutvállalatoknak, megszűnt a nemzeti iparuk. Emiatt az elbocsátott, utcára tett embereket nem tudják foglalkoztatni. Most már arra sincs lehetőségük, hogy legalább a belföldi keresletet kielégítsék a korábbi korszerűtlen termékekkel. Ezek ugyan nem érték el a világ-színvonalat, de olcsók voltak, és biztosították a teljes foglalkoztatást az országban. Most viszont a családtagokat beleszámítva több százezer ember süllyed a nyomorba, ami radikálisan csökkenti a vá-sárlóerőt. Ezáltal a gazdaság egy olyan negatív spirálba kerül, ami a privatizáció után nemzeti tulajdon-ban maradt vállalatokat is tönkreteszi. A költségvetési szerveknél is leáll a munka, mert bevételek hí-ján, az óriási költségvetési hiány következtében az állam nem tudja kifizetni a munkabéreket. Ennek eredményeként az egész ország munkanélkülivé válik.

Ezt a teljes leépüléssel fenyegető folyamatot csak egy módon tudják a munkahelyeket vesztett országok kivédeni, a további elvándorlásokat megakadályozni, ha az importált termékekre munka-bér-kiegyenlítő adót vetnek ki. Ki kell számolni, hogy a megvásárolni kívánt termék mennyibe ke-rülne, ha náluk állítanák elő, ezt össze kell vetni a Kínából importált olcsó termék árával, és a kü-lönbözetet a munkabérre rakódó egyéb költségekkel együtt rá kell terhelni védővámként. A kínai munkások jelenlegi havibére 70-80 euró (18-20 ezer forint). Ez tizedrésze a nyugat-európai munka-béreknek. A munkabér-kiegyenlítő adó elvenné a multinacionális vállalatok kedvét a vándorlástól. Ezt követően nem azt néznék, hogy hol olcsóbb a munkaerő, hanem azt, hogy hol jobbak, kedve-zőbbek a gyártás feltételei. A munkabér-kiegyenlítő adó megszüntetné a gyermekmunkát is. Indiá-ban pl. a magánkézben levő textilgyárakban félig meztelen testű gyerekek halásszák ki a szövetet a

40/244


vegyi anyagokkal teli tartályokból. Napi 10-12 órát dolgoztatják őket vegyszergőzzel telített sötét műhelyekben, a felnőttek munkabéré-nek feléért.

Amíg a visszaköltözés nem történik meg, az így befolyt összeget a nem-zeti ipar fejlesztésére, a hiányzó tech-nológiák megvásárlására kell fordí-tani. Az ily módon előállított termék nem lesz ugyan olyan olcsó, mint a Kínában előállított, de legalább mun-kát ad az embereknek, megakadályoz-za a gazdasági összeomlást. Ez az eljárás azonban csak akkor válik ered-ményesé, ha a védővámot az érintett országok mindegyike bevezeti, külön-ben nem jön létre a kívánt vissza-rendeződés. Mivel licencként nem szokták a legújabb fejlesztési eredmé-nyeket, az élvonalbeli technológiát el-adni, az otthon előállított termék va-lószínűleg világszínvonalú sem lesz. Erre azonban nincs is mindig szükség. Csupán egy példát felhozva: a számítógépiparban a legkorszerűbb winchester kapacitása jelenleg 2 TB. Erre a terjedelemre azonban a nyugati országok technikai csodákat kedvelő és előszeretettel vá-sárló fogyasztóinak sincs szükségük. Nálunk az átlagfelhasználónak bőven megfelel a másodvonal-beli 500 GB-os merevlemez is, melynek gyártástechnológiája könnyen beszerezhető a világpiacon.

Így semmi akadálya sem lenne a székesfehérvári IBM üzemben megszüntetett merevlemezgyár-tás újraindításának. Ezáltal ismét lenne munkája az elbocsátott 3800 munkásnak. Az épület is ott áll üresen. Csupán a kutatóintézetek igényelnek nagykapacitású tárolókat, de az a néhány darab, amelyre nekik szükségük van, külföldről könnyen importálható. A munkabér-kiegyenlítő adó azonban csak akkor fog pozitív hatást gyakorolni a gazdaságra, ha a felügyeleti szervek megakadályozzák a bel-földön előállított termék ármanipulációját. Amennyiben a hazai gyárak monopolhelyzetüket kihasz-nálva a védővámmal megemelt import termék árához igazítva forgalmazzák készítményeiket, ez a fo-gyasztók megkárosítását eredményezné. Ilyenkor átmenetileg fel kell függeszteni a védővámot, és be kell engedni az országba a jó minőségű és olcsó külföldi terméket, ami nagyon hamar jobb belátásra téríti a nyereségüket ily módon növelő hazai gyártókat.

Idővel a kezdeti lemaradás is behozható lenne. A gyártásra telepített fejlesztés ugyanis előbb-utóbb korszerű eljárások kifejlesztését eredményezné, ami később lehetővé tenné világszínvonalú termékek előállítását is. Sehol sincs előírva, hogy haladó gondolatok, nagyszerű ötletek csak a nagy világcégek laboratóriumaiban születhetnek. Sőt, a technika történetét ismerve ennek éppen az ellen-kezője igaz. A világraszóló eredmények szinte mindig a kis műhelyekben, a sok nehézséggel küsz-ködő országokban születtek. Egy idő után az is előfordulhat, hogy azok a cégek jönnek hozzánk li-cencet vásárolni, akik annak idején cserbenhagytak bennünket. Ehhez azonban technikai kultúrára van szükség, ahol a jövő műszaki szakemberei felnevelődnek. Ahol nincs önálló nemzeti ipar, ott nincs fejlődés sem. A multinacionális vállalatoknak olcsó bérrabszolgákra van szükségük, és nem helyettük gondolkodó, föléjük magasodó mérnökökre. Ezért nem fognak nekünk kreatív szakembe-reket kinevelni. A jelenlegi helyzetben a korábban képzett mérnökeink is elmennek, sorra hagyják el az országot, mert a privatizációs divathullám áldozatául esett nemzeti ipar hiányában nem tudunk nekik képzettségüknek megfelelő munkát és életszínvonalat biztosítani. A privatizációs bevételek kézen-közön elfolytak, vagy a költségvetés feneketlen zsákjába kerülve semmivé váltak. Csak most kezdünk rádöbbenni arra, hogy a rövid távú célok érdekében kiárusított gyáraink a túlélés lehetősé-gétől fosztottak meg bennünket.

41/244


Az állami vállalatok felszámolásának másik égető következménye, hogy megszűnt a szakmun-

kásképzés. Szakmunkásokat nem lehet kizárólag iskolákban, osztálytermekben, laboratóriumokban képezni, mint a mérnököket. A szakmai gyakorlat megszerzéséhez műhelyre, gyárakra, jól felsze-relt, korszerű üzemekre van szükség. Hiába az elméleti képzés, ha az iskolapadból kikerült szak-munkás azt sem tudja, hol kell bekapcsolni egy esztergapadot. A szakközépiskola, illetve iparitanu-ló-iskola képtelen megoldani a szakmai képzést, mert nem tudnak beszerezni több száz millió forin-tos NC-vezérlésű szerszámgépeket, vagy egy vaskohót. Emiatt meg fog szűnni a szakmunkás-után-pótlás. Az idősebbek nyugdíjba mennek, utánpótlás pedig nincs. A multinacionális vállalatok nem képeznek szakmunkásokat, mert nekik kész szakemberek kellenek. Ha ezt nem találják meg, odébb vándorolnak, elmennek egy másik országba. Pl. Kínába, ahol nem történt rendszerváltás, nem ver-ték szét az állami vállalatokat, nem kótyavetyélték el az államvagyont.

A védővám intézménye egyébként nem új dolog. Az Európai Unió pl. a tömbön kívüli országok-ból származó termékeknél jelenleg is alkalmazza. Az ipari nagyhatalmak esetén azonban a nagytőke nyomására, valamint a gazdaság liberalizációjára hivatkozva megszüntették az áru szabad áramlás-nak korlátozását. Ezáltal valósággal tönkretették a nemzeti iparukat, melynek következményeit már most is több millió munkanélküli érzi a bőrén. Az előbbi korlátozáshoz hasonlóan a védővám meg-újított rendszere sem maradna meg sokáig. Ahogy a befolyó összegekből létrehozott belföldi vállal-kozások fokozatosan kielégítik a helyi keresletet, mind jobban csökken az olcsó bérmunkával ter-meltető multik rendelésállománya. Ez választás elé állítaná őket: vagy tönkremennek, vagy a króni-kus munkanélküliséggel küszködő régiókban létrehoznak egy-egy gyáregységet a helyi igények ki-elégítésére. Így a megtermelt áru belföldinek számítana, és nem kell utána semmilyen vámot fizetni. A profitjuk sem csökkenne jelentősen, mivel a vámmentes, olcsó árut nagy mennyiségben el lehet adni. Miután munkát, jövedelmet biztosítottak a helybelieknek, potenciális vásárlókká válva lenne aki megvegye a termékeiket.

Így egy idő után beállna az egyensúly. Megszűnne a nyomor, a létbizonytalanság, és a fejlődő or-szágok technikai lemaradása. Csupán a multinacionális vállalatok profitja csökkenne kissé. Ennek következtében a csúcsvezetők és a legkisebb fizetésű alkalmazottak közötti jövedelemkülönbség nem 200-szoros lenne, hanem csak 20-szoros. A jelenlegi profithajszát ugyanis nem a veszteséges gazdálkodás megszüntetése motiválja. A mamutcégek vezetői azért akarnak több haszonra szert tenni, hogy még nagyobb legyen a saját és a részvényeseik jövedelme. Ebben a törekvésükben nin-csenek tekintettel senkire és semmire. Önző céljukat el is fogják érni, ha az érintettek, a folyamat vesztesei nem tesznek ellene semmit.

Kiegészítő természetgyógyászati módszerek

„Az ezotéria kiteljesedésé”-ben megismerhettük az Bioptron lámpa jótékony hatását a szervezet-

re. Lézerfénnyel azonban még a polarizált fénynél is nagyobb gyógyhatás érhető el. A lézergenerá-torok nem csak egyirányú, hanem azonos frekvenciájú, úgynevezett monokromatikus fényt bocsá-tanak ki. A természetgyógyászatban a piros színű fényt kibocsátó lézerdiódák terjedtek el, mivel az iparban alkalmazott argongázos generátorok, valamint a biztonságtechnikában használt infradiódák túl erősek erre a célra. Egyetlen piros fényt biztosító diódát alkalmaznak a lézeres akupunktúrában, valamint a moxakezelés legmodernebb formájában is. Biofotonmérései alapján Fritz-Albert Popp professzor néhány évvel ezelőtt felfedezte, hogy a sejtek energiaszintjét nem kizárólag a meridiáno-kon keresztül lehet növelni, hanem közvetlen besugárzással is. Ez esetben a lágylézerkezelés nagy felületen történik, hogy a piros fény minél több sejtet stimuláljon. Ehhez a német Dieter Jossner ta-lálmányát használta, amely nem más, mint egy félkör alakú lámpatest, piros fényt kibocsátó lézer-diódákkal kirakva. A tenyérlézer kb. 10 darab egymástól meghatározott távolságban elhelyezett dió-dát tartalmaz, míg az arc és a nagyobb testfelületek kezeléséhez 128 darab diódát magába foglaló lámpatesteket alkalmaznak.

Az ily módon előálló 50 cm hosszú és 20 cm széles fénynyaláb jól használható a neurodermitisz és a pikkelysömör kezelésére. Igen gyorsan gyógyul tőle a lábszárfekély, bezárulnak a régóta nyi-tott, behegedni nem akaró sebek. Hasonlóan jótékony hatást gyakorol a lágylézer a herpesz által ki-

42/244


váltott sebekre, és az influenzára. Alkalmazásával a többi vírusos megbetegedés is már korai stádiu-mában lezárul. Ennek oka, hogy a piros fényfürdő hatására erősödik az immunrendszer, nő a vörös-vértestek aránya, és gyorsul a sejtosztódás is. Emellett oldódnak az izomgörcsök, enyhülnek a mig-rénes fájdalmak, és újra kinő a haj. Erre a célra olyan lámpatestet használnak, amely ide-oda pász-táz, hogy minél több sejtet érjen a fény. Kemoterápián átesett betegeknél 4-10 alkalommal történt kezelés esetén mérséklődött a hajhullás. Akik a terápia előtt veszik igénybe a lézeres kezelést, azok-nál a hajhullás teljesen el is maradhat. A lágylézer oly mértékben megnöveli a sejtek energiafel-vételét és vérellátását, hogy az érelmeszesedés, a cukorbaj és a baktériumfertőzések miatt elhalt szö-vetek (az úgynevezett nekrózisok) is elevenné válnak. Lábujjelhalás esetén is újraéleszthetők a szö-vetek, de akadt olyan beteg, akit lábának amputálásától mentett meg a fénykezelés.

A közepes felületű lézerrel jól gyógyíthatók a rándulások, a vérömlenyek, ficamok és gyulladá-sok. A teniszkönyök 10-15 kezelés után eltűnik. Jól bevált ez a módszer szemödéma, akut arcüreg-gyulladások, gyerekek hiperaktivitása, valamint a szájnyálkahártya gyulladásainak kezelésénél is. Orosz klinikákon lágylézeres terápiával már asztmát, gyulladásos bélbetegségeket, gyomorfekélyt, ízületi- és anyagcsere-betegségeket is gyógyítanak. Ezt az teszi lehetővé, hogy a monokromatikus fény kedvező hatást gyakorol az egész szervezetre. Dieter Jossner szerint gyakorlatilag nincs olyan betegség, amelyet a lézerterápia ne enyhítene. Popp professzor egy érdekes felfedezéssel is gyarapí-totta ezirányú ismereteinket. Vizsgálatai során megállapította, hogy ha zavar lép fel a sejtben, meg-növekszik az energiakibocsátása, egészen az elhalásáig. A sejt a maradék energiáját egyetlen utolsó fellobbanásban kisugározza. (Mellékesen megjegyezve lehet, hogy ez a jelenség okozza azt, hogy a haldoklók többsége közvetlenül a halála előtt felélénkül, és sokkal jobban érzi magát.) A lézerkeze-lés azonban pótolni tudja az energiaveszteséget, így a sejtnek lehetősége nyílik önmaga megújításá-ra. A lézerterápia a beteg sejtek energiaszintjét a két-háromszorosára is képes megnövelni.

A lágylézer-terápia kiváló eredményei nem a placebohatáson alapulnak. Ezt az időközben vég-zett állatkísérletek egyértelműen igazolják. A dakszlik bénulását okozó porckorongsérv pl. hagyo-mányos módszerekkel nem kezelhető, lézerrel azonban könnyen elmulasztható. Ez a módszer meg-kímélte az ínhüvelygyulladásban szenvedő lovakat is attól, hogy hat héten át az istállóban álldogál-

janak. Antibiotikumokat és egyéb gyulladásgátlókat sem kellett adni nekik. Mind embereknél, mind állatoknál a nagy felületű lézer-kezelés hatására az ínysérülések és -gyulladások is kétszer-három-szor gyorsabban gyógyultak a szokásosnál. Ezzel jelentősen ler-övidíthető az az időszak, ami alatt a páciens csak folyadékot fogyaszthat. A módszer kidolgo-zói szerint azonban az ily módon elérhető gyógyulások csak akkor válnak tartóssá, ha az illető ter-mészetes életmódot folytat. Nem fogyaszt húst, nincsenek káros szenvedélyei, és sokat mozog; főleg a napon, mivel a nap ha-sonló hatást gyakorol a bőrre, mint a lézerfény. Egyébként a lágylézer magyar találmány. Az elvét Mester Endre professzor dolgozta ki. Ennek ellenére ná-

43/244


lunk nem terjedt el. Mint a legtöbb találmányunkra, erre sem tartottunk igényt. Külföldön azonban annál nagyobb sikert ért el ez az eljárás. Nyugat-Európában már erre alapozó kórházi osztályok is működnek.

☯ Dr. Mester Endre professzor, 1966-ban egy orvosi hetilapban publikálta eredményeit. Itthon

azonban nem kellett senkinek. Legalábbis egy darabig, mivel ebben az esetben is megismétlődött az jól ismert jelenség, hogy miután az egész világban elterjedt a magyar találmány, végül mi is beáll-tunk a sorba, utolsóként. Több évtizedes késéssel a lágylézer terápiát mi is elkezdtük alkalmazni. Nálunk nem ide-oda pásztázó sugárforrást készítettek belőle, hanem egy rúd alakú lámpát, egyetlen diódával a végén. A Safe Laser-nek nevezett készülék kifejlesztője Dr. Rózsa Károly volt. A vörös színű lézerdióda, a két ceruzaelem és a tápáramkapcsoló fémhengerbe helyezése nem okozott prob-lémát. A gondot az okozta, hogy ezzel a kézben tartott eszközzel könnyen a magunk vagy mások szemébe világíthatunk, ami szemsérülést okoz. Ezt a veszélyt a fejlesztő úgy hárította el, hogy a lé-zersugarat egy lézerdióda elé helyezett összetett lencsével kissé szétszórta.

A Safe Laser három változatban kapható. A Safe Laser 30 típusú készülék meglehetősen gyen-ge, ezért legtöbb helyen a Safe Laser 150 SLL típust alkalmazzák, melynek teljesítménye 150 mW. (Leginkább egy kisméretű rúdlámpához hasonlít.) Alkalmazási területe igen sokrétű:

� fül-orr-gégészet � allergia (szénanátha, fülgyulladás, garatgyulladás, stb.) � sebgyógyítás (lábszárfekély, felfekvés, sebek, égési sérülés, herpesz, övsömör, gyulladáscsök-

kentés, visszér, stb.) � kozmetika, bőrgyógyászat (bőrgyulladás, akné, övsömör, ekcéma, herpesz, kopaszodás, ránc-

talanítás, stb.) � sportmedicina (sportsérülések, izomfájdalmak, fájdalomcsillapítás, stb.) � reumatológia (ízületi fájdalmak, -gyulladás, gerincfájdalmak, meszesedés, stb.) � fogorvoslás, szájsebészet (fogínysorvadás, szájüregi gyulladás, afta, stb.) � állatorvosi praxis (fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, sebgyógyítás, biostimuláció, stb.)

Az orrlyukba tolható sugárszűkítő adapter segítségével az orr nyálkahártya bevilágítására is alkal-mas. Mivel az orr nyálkahártyáján legvékonyabb a bőr, itt érhetők el leghatékonyabban a vérerek. A vér kezelésével, energetizálásával csökkenti az infarktus, sztrók, trombózis kialakulásának valószí-nűségét, és gyógyítja a szénanáthát, csökkenti a vércukorszintet. A Safe Laser 150 SLL ára: 189 000 Ft. Részletes ismertetése az Interneten több webhelyen is megtalálható. Ezek egyike itt olvasható: https://www.egeszsegbolt.hu/termekek/31852/safe_laser_150_sll_lagylezer_keszulek_ajandek_orrkezelovel/

Legnagyobb teljesítményű változata az 1 db infra lézerdiódát és 4 db piros lézerdiódát6 tartalma-zó Safe Laser 500. Teljesítménye 500 mW. Ezzel már mélyrétegű gyógyításokat is végezhetünk, mert a láthatatlan fényt kibocsátó infravörös lézerdióda sugara 8 cm mélyen is érezteti gyógyító ha-tását. Így kiválóan használható különféle mozgásszervi betegségek gyógyítására. Gyulladáscsök-kentő hatása folytán csillapítja a fájdalmat, és gyorsítja az izmok, inak, ízületek gyógyulását. Az ízületi porcfelszínek és a porcok regenerálásra is alkalmas. A gerincoszlop betegségei (pl. a lumbá-gó) kezelhető vele. Fogászati kezelések, szájsebészeti műtétek, fogbeültetés után a lágy- és csont-szövet gyógyulását felgyorsítja. Fog implantátumok körül segíti a hámtapadást (csontosodási fázis) akár az arcon átvilágítva is. Ára webáruházakban: 399 000 Ft. Részletes ismertetése ezen a webla-pon található: http://www.safelaser.hu/index.php/2015-03-19-09-46-12/keszulekek?id=16 Ez a vál-tozat már nem ceruzaelemmel, hanem beépített akkumulátorral működik, amelyhez töltőt is mellé-kelnek. Mindhárom változatot egy hatalmas faládában szállítják, ami meglehetősen sok helyet fog-lal a szekrényünkben.

6 A piros LED-eknek itt nincs gyógyhatásuk. Ezek közönséges világító diódák, amelyek a kezelés helyét határolják kör-be. Erre azért van szükség, mert az infra lézerdióda által kibocsátott fény nem látható.

44/244


☯ Az előző két könyvben részletes képet kaphattunk a jelenleg ismert természetes gyógymódokról,

de ezekből nem derült ki, hogy milyen módon kellene ezeket széles körben alkalmazni. Mivel egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a szelíd gyógymódok terjedését semmi sem képes megakadályozni, az egészségügyi hatóságoknak fel kellene készülniük ezek intézményesítésére. Felhasználva a kínálkozó lehetőséget, a természetgyógyászati eljárásokat nem a korábbi betegellátó rendszerbe kellene beillesz-teni, hanem létre kellene hozni egy új, alapjaiban megreformált rendszert. Erre elsősorban a kiadások csökkentése érdekében lenne szükség. Ez a gyógyító eljárás ugyanis lehetőséget ad az egészségügyre fordított források radikális csökkentésére, ami a költségvetési egyensúly megőrzése, megteremtése ér-dekében a világ minden államában égető szükséglet. Bevezetése jelentős kockázattal sem járna, mi-vel egy kipróbált rendszer, a jól bevált kínai módszer átvételéről van szó.

Ennek lényege, hogy a kínai orvos évente négyszer berendeli a körzetébe tartozó családok tagjait, és alaposan megvizsgálva őket felméri szervezetük bioenergia-szintjét. Ezt követően harmonizálja a meridiánrendszerüket, helyreállítja szervezetük energiaegyensúlyát, meggátolva ezzel a kezdődő be-tegségek kifejlődését. Szükség esetén méregtelenítő teákat, immunrendszer-erősítő gyógyfüveket vagy egyéb természetgyógyászati kúrát ír elő. Ha mindezen óvintézkedések ellenére valaki meg-betegszik, akkor az orvosnak ki kell mennie a pácienséhez, és köteles őt ingyen meggyógyítani. A kínaiak ugyanis úgy gondolkodnak, hogy azért betegedtek meg, mert az orvosuk nem végzett alapos munkát, nem derítette fel a lappangó betegségüket. Ilyenkor úgy járnak el, mint a rossz munkát végzett iparossal; visszarendelik őt, és a saját költségére kijavíttatják vele a hibát. A betegellátási pénztár évről évre rohamosan növekvő hiányán túlmenően azért is szükség lenne a reformra, mert egy WHO-felmérés szerint a magyar egészségügy fejlettsége a 105. helyen áll a világ országainak rangsorában. Olyan országok is megelőznek bennünket ezen a téren, mint Afganisztán, Mongólia vagy Botswana. Amíg Japánban a várható élettartam 74,5 év, nálunk csupán 64,1 év. A kínai orvos-lás szerint a gyógyítás legalacsonyabb szintje, akkor kezelni a bajt, amikor már kialakult.

Miután a betegségmegelőzés költsé-ge csupán töredéke a gyógyításra fordí-tott összegeknek, ennek a módszernek a bevezetésével akár egy nagyságrendnyi csökkentést is el lehetne érni az egész-ségbiztosítási kiadásokban. Horribilis összegeket lehet megtakarítani azáltal is, hogy a természetes gyógymódok al-kalmazásánál nincs szükség méregdrága gyógyszerekre. A bioenergia ingyen van, helyreállítása, fokozása nem igényel költséges eszközöket, így a betegellátó intézmények dologi kiadása minimálisra csökken. Ebben a rendszerben a biztosító fizetné a megelőzéssel kapcsolatos ki-adásokat, a gyógyítással kapcsolatos költ-ségek pedig a háziorvosokat és a kór-házakat terhelnék. Ez alól csak akkor mentesülnének, ha a betegség bizonyít-hatóan a páciens hibájából következett be. Ilyen ok lehet egészségromboló életmód (pl. ivás, dohányzás, kábítószer-fogyasztás, helytelen táp-lálkozás) folytatása, vagy az óvatlan magatartás következtében fellépő balesetek. Ekkor a páciensnek kell fizetnie a gyógyításával járó összes költséget, ami rákényszerítené őt, hogy törődjön az egész-ségével, a biztonságával. Ráébresztené az embereket arra, hogy felelősséggel tartoznak saját életü-

45/244


kért. A jelenlegi egészségbiztosítási rendszer nem csak pazarló, hanem igazságtalan is. Miután min-den gyógyítással kapcsolatos költséget megtérít, egyáltalán nem ösztönzi az embereket egészségük megőrzésére, azt pedig aki ezt megteszi bünteti azzal, hogy vele is ugyanakkora járulékot fizettet, mint felelőtlen embertársaival. A jövő igazságos társadalmában nem lehet egymás rovására élni. Aki felelőtlenül él, vagy nem képes magán uralkodni, annak tudomásul kell venni, hogy nem csak a másokban, hanem a saját magában okozott kárt is meg kell térítenie, ennek költségét nem varrhatja a társadalom nyakába.

☯ 1999 végén Magyarországon is hivatalos gyógymóddá nyilvánították a homeopátiát. Jövőre ná-

lunk is elkezdik egyetemi kereteken belül oktatni ezt a gyógymódot, a már praktizáló orvosok pedig szakvizsgát tehetnek homeopátiából. Ezzel egyidejűleg engedélyezték a gyógyszertárak számára a homeopátiás szerek forgalmazását. Egyébként Magyarországon korábban sem volt ismeretlen a homeopátia. Ezt a kezelési módot Bakody József honosította meg nálunk az 1831-32 évi kolerajár-vány idején, nagy sikerrel. 1263 betegből 1188-at sikerült kigyógyítani a kolerából, míg a hagyo-mányos módszerekkel kezelt betegek 90%-a belehalt a betegségbe. Eredményei külföldön is feltű-nést keltettek. Az 1860-as években Magyarországot a homeopátia fellegvárának tartották Európá-ban, ami azt eredményezte, hogy a klasszikus orvoslással egyenrangúvá vált. A budapesti orvosi egyetemen két homeopátiás tanszék létesült, és a két világháború között három homeopátiás gyógy-szertár is működött a fővárosban. 1935-ben Budapesten tartották a 10. nemzetközi homeopátiás kongresszust. A kommunista diktatúra azonban derékba törte ennek a gyógymódnak a karrierjét. A hatalom ateista alapon álló urai az összes ezoterikus jelenséggel együtt a homeopátia gyakorlását is betiltották. Erre egyébként sem lett volna mód, mivel a gyógyszergyárak államosításával megszün-tették a homeopátiás szerek előállítását is. Fél évszázadnak kellett eltelni ahhoz, hogy a tiltást visz-szavonják, és végre nálunk is elfoglalja ez a gyógymód a méltó helyét.

Boldogságkeresés Az előző két könyvben részletes képet kaphattunk a boldogság fogalmáról, és arról, hogy a jelen-

legi körülmények között miért válik ez az érzés sok ember számára elérhetetlenné. Most olyan ötle-tek, felismerések, praktikus tanácsok következnek, amelyek segítenek megváltoztatni ezt az állapo-tot. Alkalmazásukkal könnyebben fogunk boldogulni ezen a téren, mert tisztában leszünk a korláta-inkkal és a lehetőségeinkkel. A legtöbb embernek a párkapcsolatok rendezettsége jelenti a boldog-ságot. Mindent meg is tesznek ennek érdekében, de gyakran eredménytelenül. A kezdeményezés so-rán a férfiakat éri a legtöbb kudarc, mert még mindig nem vették tudomásul, hogy ezen a téren a nők döntenek. Sok férfi azt hiszi, hogy ő választotta ki a neki tetsző nőt, holott ez éppen fordítva történt. A párkapcsolat létrejötte nem az aktív férfinak, hanem a passzív nőnek köszönhető.

Kirsten Kruck, a Max Planck Intézet viselkedéspszichológusa szerint: „A nők a megpillantást követően a másodperc ezredrésze alatt döntenek a férfi sorsáról. Kb. 1 perc elteltével számíthat rá a »teremtés koronája« hogy számára is megnyilvánuló módon észreveszik őt, és akkor megkockáz-tathat néhány kihívó pillantást a hölgyre. Ha pedig megjelenése és viselkedése megnyerő, úgy a má-sodik percben már kinyithatja a száját. A harmadik percben az is eldől, hogy szóba jöhet-e a férfi, mint szerelmi partner, vagy sem.” A józan ész alapján döntő férfiak számára az a legérthetetlenebb ebben a folyamatban, hogy az első látásra, egy szemvillanás alatt meghozott ítélet a legtöbb esetben később sem változik. Egy Goethétől származó aforizma így fejezi ki ezt a jelenséget: „A nő mindig megmarad első érzésénél”. Hiábavaló a férfi imponálási igyekezete, sorsa az első 3 percben eldől. Negatív döntés esetén az „erősebb nem” legkitartóbb képviselőjének ostroma is hidegen hagyja a nőt. Kevésbé rámenős férfiak eddig sem jutnak el, mert mire rászánják magukat a megszólításra, a nő már döntött, és egy kurta „nem”-mel elintézi a dolgot. Ez persze csak az érdek nélküli, szívből jövő kapcsolatteremtésre igaz. Amennyiben a döntést a pénz, az anyagiak befolyásolják, akkor min-den másként alakul. Ilyenkor a több millió éven át kialakított természetes ösztönök háttérbe szorul-nak, és a nők úgy viselkednek, mint a prostituáltak.

46/244


Lelki kisugárzásunk életünk más terén is hasonlóan gyors döntést vált ki embertársainkból. Sze-

mélyzetisek munkáját tanulmányozó kutatók szerint a beszélgetés első 15 másodpercében eldől, hogy a munkaadó hajlandó-e alkalmazni a jelentkezőt a meghirdetett állásra. Az önéletrajznak, a szakmai tapasztalatnak csak akkor van jelentősége, ha a munkaadó pozitív döntést hozott. Ezt köve-tően a biztonság kedvéért ellenőrzi a pályázó szakmai alkalmasságát, mert ha a választottja nem tudja ellátni leendő munkakörét, akkor a gazdasági érdek felülkerekedik az egyéni érzelmeken. Szimpátia nélkül azonban hiábavaló minden igyekezet, mert a munkáltatók nem szakértelmet vásá-rolnak, hanem egyéniséget. Az előbbi ugyanis hamar elavul. Az ember viszont megmarad lelkének minden megnyilvánulásával, amelyet aztán viselkedésnek, képességnek, intelligenciának, szorga-lomnak, toleranciának, együttműködő-képességnek és még sok egyéb olyan tulajdonságnak neve-zünk, amelyek döntően befolyásolják egy ember munkahelyi alkalmazhatóságát.

Sok férfi számára érthetetlen a nők eltérő viselkedése, és ezt lelki okokra vezetik vissza. A leg-újabb tudományos kutatások azonban kiderítették, hogy ennek nagyon is valós okai vannak. Az élettani vizsgálatok feltárták, hogy a nők beszédközpontjában 25%-kal több sejt van, mint a férfia-kéban. Ennek tudható be, hogy a nők verbális képessége jóval fejlettebb, mint a férfiaké. Ugyancsak 25%-kal több sejtet találtak a nők megfigyelőközpontjában, ami arra ad magyarázatot, hogy miért tudnak egy pillantás alatt mindent felmérni, ha belépnek egy helyiségbe, vagy megpillantanak egy férfit. Képességek tekintetében tehát meghatározó jelentősége van az agysejtek megoszlásának. Hi-ába nagyobb a férfiak agyveleje 150 cm3-rel, ha a többlet nem ott halmozódik fel ahol kellene, nem tudnak versenyre kelni a nőkkel. Svéd kutatók szerint a nők arcfelismerő készsége is jobb, mint a férfiaké. Ennek nemükből eredő okai vannak. Az anyák évmilliókon át gyerekeik szemét figyelték, ha valami baj volt. A szem ugyanis abban az esetben is tájékoztat a problémáról, ha a gyerek még nem tud beszélni. Ez a szemkereső képesség tevődött át később az arc figyelésére.

Némi vigaszt nyújt a férfiak számára, hogy nekik viszont fejlettebb a cselekvőképességük. Amíg a nők lassan döntenek, és nehezen szánják el magukat a cselekvésre, a férfiak gyorsan és határozot-tan lépnek fel. Ennek oka is a múltba keresendő. A család védelme, a külső támadások elhárítása a férfiak feladata volt, így az ő adottságaik ezen a téren fejlődtek. Ugyancsak a régmúltból eredő munkamegosztásnak tudható be a férfiak jobb tájékozódási képessége. Az élelmiszer előteremtése során sokszor kilométereken át kellett üldözni a vadat, és utána haza kellett találni az erdőből Ez az évmilliók át folytatott tevékenység kellőképpen kifejlesztette a férfiak térbeli eligazodó-készségét. A nők viszont szinte egész életüket otthon töltötték, így nem tudott kifejlődni bennük a térképszerű tájékozódási képesség. Ennek tudható be, hogy ha egy nő elindul a számára ismeretlen városban, egy idő után nem talál haza, vagy ha egy forgalmas téren feljön a metró-aluljáróból, fogalma sincs róla, hogy hol van. Eligazító táblák nélkül képtelen lenne eldönteni, hogy melyik lépcsőn kell fel-menni, ha el akar jutna a tér másik sarkára. Nem véletlenül született ez a vicc a nőkről:

− Ha a tizedik emeletről leveti magát egy férfi és egy nő, melyik ér hamarabb földet?

− A férfi! A nő ugyanis útközben eltéved. Amerikai kutatók nemrég felfedezték, hogy a nők látószerve is fejlettebb. Színesebben látnak, mert a szemük több árnyalatot képes megkülönböztetni. Ez a képességük is az evolúció során fejlődött ki, mert segítette őket a gyűjtögetésben. Az Arizonai Egyetem tudósai különböző kontinenseken 236 ember DNS-ét vizsgálták meg. Ennek során kiderítették, hogy a vörös színtartomány érzékelé-séért felelős OPN1W jelű gén az X kromoszómán található. Mivel a nők szervezetében ez a kromo-szóma két példányban van jelen, finomabban érzékelik a vörös színtartományt, mint a férfiak. Ezért ősanyáink jobban boldogultak az érett gyümölcsök, bogyók gyűjtögetésében.

☯ „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek IV. fejezete részletesen foglalkozott az emberiség különböző

szintekre jutásával, attól függően, hogy ki mely szférából érkezett. Az olvasottak tükrében sokan megpróbálnak náluk fejlettebb emberekkel kapcsolatot keresni, ami nem minden esetben célraveze-tő. Ennek okát könnyen beláthatjuk, ha megnézzük, hogy milyen cél vezérli az egyes szférabeliek életét. Az első négy csoportba tartozók életviteléről sokat tudunk, hiszen ide tartozik az emberiség 95%-a. Az alsóbb szférabeliek fő törekvései, ösztöneik kiélése, az anyagi világhoz való kötődésük

47/244


jól ismert. Ennek ellenére nem ők használják ki leginkább a fizikai világ nyújtotta lehetőségeket. Itt a Földön teljes életet az ötödik szférabeliek élnek. Munkájuk, választott hivatásuk mellett ragasz-kodnak a családhoz, a gyerekekhez és minden értelmes célhoz, amit a fizikai élet nyújthat az em-bernek. Ők azok, akik leginkább képesek élvezni az életet. Az étkezésben ínyencek, a szeretkezés-ben mesterek. Nem véletlen, hogy oly kívánatosak embertársaik szemében, és oly sokan szeretné-nek szert tenni az ezen a szinten állókra. Az ötös szférabeli nők tulajdonságait, életvitelét legjellem-zőbb módon Nastassja Kinski amerikai színésznő, és Szily Nóra magyar tévériporter testesíti meg7.

E szint felett már ne keressenek maguknak társat azok sem, akik a legértékesebb partnerre vágy-nak. Nem azért, mert a hatos és hetes szférából jöttek olyan kevesen vannak, hogy úgy sem találná-nak rájuk, hanem azért, mert nem érdemes. A hatos szférabeliek kizárólag a munkájuknak élnek. Mindent, így a családi életüket, a boldogságukat is a hivatásuknak vetik alá. Életüket küldetésük tel-jesítésének minden áron való vágya vezérli. Nagy áldozatokkal jár egy ilyen emberrel együtt élni, az ösztönvilág rabjai meg se próbálkozzanak vele. A hetes szférabeliekkel azért nem érdemes kap-csolatot teremteni, mert születésük pillanatától kezdve halálra vannak ítélve. Az ő sorsuk a keresztre feszítés, ami azt jelenti, hogy ezek az emberek életük derekán mártírhalált fognak halni. Mostaná-ban természetesen nem keresztre feszítés útján végzik ki őket, hanem a kor ítélkezési szokásainak megfelelően. Ennek legjellemzőbb példája Tóth Ilona szigorló orvos halálra ítélése, akit az 1956-os magyar forradalom mártírjaként ártatlanul akasztottak fel. Jézushoz hasonlóan ő sem védekezett a rágalmak ellen. Minden vádat magára vállalt, hogy ezzel is mentse a társait. Hetedik szférabeli férfi már alig található a Földön. A nagyravágyó nőknek azért sem célszerű utánuk kutatni, mert velük eleve nem lehet egy életre szóló házasságot kötni. A kívülálló szemével nézve tiszteletre méltó do-log lehet egy világhírű személy özvegyének lenni, ha valaki a szenvedésekkel teli élet után képes elviselni az évtizedekig tartó magányosságot. A túl nagy megtiszteltetésnek örvendő ember özvegye ugyanis nem mehet újra férjhez anélkül, hogy cselekedete ne lenne közmegvetés tárgya.

A partnerkapcsolat szempontjából legvonzóbb ötös szférabeliek ma sem mennek ritkaságszámba, de az igazi aranykoruk korábban volt. Az ötödik szférából (korábban már említett történelmi okok miatt) a XIX. század elején kezdtek tömegesen leszületni a lelkek a Földre. A folyamat a XX. szá-zad kezdetéig, kb. 100 éven át tartott. Az 1970-es, ’80-as évekig tevékenykedtek nálunk jelentős számban. Ebben az időszakban meghatározó szerepet töltöttek be a kultúrában, a sportban, az ipar-ban, a tudományos életben, sőt a politikában is. Nem véletlen, hogy a világ ez alatt a másfél évszá-zad alatt fejlődött a legtöbbet. Ennek a korszaknak az utolsó képviselői közül Magyarországon Tolnay Klári, Amerikában pedig Katharine Hepburn a legismertebb. Mellesleg az ötös szférába tar-tozók igen fejlett kommunikációs képességgel rendelkeznek. Igazi társasági emberek. Érdemes oda-figyelni arra, amit mondanak, és ahogy mondják.

Érdekes módon ez a készség már nem mutatkozik meg a hatos szférában. Itt a Földön az ezen a szinten állók kommunikációs készsége többnyire le van blokkolva. Ennek feltehetően az az oka, hogy az ügy amit képviselnek, nem tűri a szószátyárkodást. A hatos szférabeliek túlságosan fajsú-lyos dolgokkal foglalkoznak, amelynek idő előtti nyilvánosságra kerülése zavart okozna. Ezt ők maguk is érzik, ezért igyekeznek a háttérben maradni. A velük együtt élők azt tartják róluk, hogy csak akkor beszélnek, ha mondanivalójuk van. A hetes szférabeliek nem küszködnek ugyan gátlá-sokkal, de ők meg rébuszokban beszélnek. A példázatok, szójátékok, a mondat végi rímek igen ma-gas röptűvé teszik a beszédüket, és ez a nyelvezet az egyszerű emberek számára érthetetlen. A kifi-nomodott ízlés megmaradt ugyan a hatos szférabelieknél is, de ez a típus már a gasztronómiai élve-zetekről is képes lemondani, ha érdekei, küldetésének teljesítése ezt kívánja. A hetes szférából érke-zett lelkek minden tekintetben puritán életmódot folytatnak, nekik a földi világ által kínált élvezetek semmit sem jelentenek. A szexnek is eltérő módon hódolnak a különböző szférákból jöttek. Az al-sóbb szinteken állóknál vad és fékezhetetlen. A felsőbb szinteken ez a tevékenység erősen elnyúj-tott, és inkább hasonlít a kozmikus egyesülésre, mint az állati párzásra. A hetedik szférabeliek már

7 Az említett nevek nem holmi kinyilatkoztatás eredményei. Nem jelenti azt, hogy ezek a személyek ténylegesen ezek-ből a szférákból érkeztek. Ők csupán az egyes szférákra jellemző vonások legélethűbb hordozói. Az ő magatartásuk, életvitelük testesíti meg leginkább az egyes csoportokra jellemző tulajdonságokat.

48/244


képesek lemondani a szexuális élet nyújtotta örömökről is. Ők többnyire úgy távoznak ebből a vi-lágból, ahogy jöttek, szűzen.

Ahhoz, hogy a magasabb szférabeliek eleget tudjanak tenni küldetésüknek, megfelelő társra, ön-zetlen segítőkre van szükségük. A nagyravágyó emberek (különösen a ragadozó típusú nők) azon-ban kifejezetten vadásznak rájuk. Esélyeiket növeli, hogy a primitív emberek sokszor igen előnyös külsővel rendelkeznek. Erre szükségük is van, mert az eszükkel, intelligenciájukkal nem tudnának érvényesülni az életben. Belső értékek híján boldogulásuk egyetlen lehetősége a szépségükből, a tö-kéletes testükből eredő helyzeti előnyük kihasználása. Miután a magasabb szférabeliek is hús-vér lények, így gyakran beleesnek ebbe a csapdába, ami nem csak a munkájukat gátolja, hanem pokollá teszi a magánéletüket is. Mint a továbbiakban látni fogjuk, az ilyen szerencsétlen kapcsolatok tra-gédiával is végződhetnek. A magasabb szférabeliek életének zátonyra futása csak egy módon kerül-hető el: fokozott éberséggel, a partnerek gondos megválogatásával. Érdekes módon a kirívóan ma-gas szintkülönbségtől később a fejlődésben alacsonyabb szinten álló partner is szenved. Tanulság-képpen nézzük meg, hogyan nyilatkozott erről a helyzetről egy primitív lélekkel rendelkező nő Jane Sacks: Rendes fiú című könyvében.

Elöljáróban az írónő leszögezi, hogy regénye hősnője a végén kinyírja az összes rendes udvarló-ját. Ehhez a végkifejlethez egy tudatalatti késztetés, a kiforratlan lelkek sajátos gondolkodásmódja, ösztönvilága vezetett. Az események nyomon követésével egyre világosabbá válnak a folyamat mozgatórugói. A főszereplő kendőzetlen stílusú kitárulkozása alapján egyértelművé válik, hogy a vele kapcsolatba lépők élete törvényszerűen alakult így. A primitív lelkekben uralkodó vad ösztönö-ket nem lehet elnyomni, hosszú távon nem lehet rajtuk uralkodni. Minél tovább elfojtják őket, annál pusztítóbb lesz a kitörésük. Az alacsony szinten álló lélek nem képes elviselni a nála fejlettebb lelkeket. Minél magasabb szinten áll a másik, annál kirívóbbá válik az ő primitívsége, ami elemi erővel irritálja őt. Ezért a torzult lelkű személy mindig azok ellen rohan ki, akik a legkedvesebbek, a leginkább nagylelkűek vele szemben, mert ezek higgadtsága, nyugalma és tartása mellett még kiál-tóbb az ő érzelmi zűrzavara. Mivel nem képes elérni az ő szintjüket, előbb tudat alatt, később már tudatosan is a saját érzelmi mocsarába próbálja lerántani őket. A végleges megoldást abban látja, hogy elpusztítja az útjába kerülő fejlett lelkeket, így próbálván megszabadulni az eléje tartott „tü-körtől”. Ez nem csak a nőknél van így, hanem a férfiaknál is. Aki látta a „Szelíd motorosok” című filmet Peter Fonda főszereplésével, az érti, hogy miről van szó.

A fenti regény hősnője így magyarázta azt a sajátos belső késztetést, ami őt ide vezette: „Péter jóravaló gyerek volt. Szeretetre méltó, figyelmes, alkalmazkodó, nem követelőző, és mindig nagyon igyekezett, hogy a gyönyörök netovábbját nyújtsa az ágyban. Ennek ellenére már alig vártam, hogy lerázhassam.” Az írónő szerint sokan kérdik tanácstalanul: Vajon miért nem vonzódom a derék fér-fiakhoz? Miért van az, hogy amikor a véletlen egy jótét lélekkel hoz össze, a kezem-lábam töröm, hogy megszabaduljak tőle? A főszereplő szerint: „Mert álmosító az ilyen fazon társasága, és az em-ber könnyen beleragad, mint a dongó a mézbe. A legtöbb lány inkább korommal kenné be a képét, ócska ruhát húzna magára, mintsem hogy szóba álljon egy efféle talpig becsületes muksóval. Nem arról van szó, mintha a rend, a tökéletesség ezen őrei egytől egyig szerencsétlen fráterek volnának. Szó sincs róla. Nem mind olyan unalmas fej, mint ahogy hírlik. Jártam már rendes ürgével, aki egy világlap külföldi tudósítója volt. A másik kabarészínészként aratott tapsviharokat, sőt akadt köztük menő dzsesszgitáros is. Az illedelmes fiúk kiváltják belőlünk, hogy viszonzásképpen mi is nyájas-kodunk, vagy épp fordítva, pimaszkodunk velük, mert nem tudjuk elviselni a szakadatlan béketűré-süket, a kikezdhetetlen jó kedélyüket, állandó derűs nyugalmukat. Vagy a legjobbat, vagy a legrosz-szabbat, de mindenképpen a legkibírhatatlanabbat hozzák ki belőlünk. Én többnyire a negédeskedés hibájába esem. Amint egy ilyen előzékeny hapsi társaságába kerülök, azonnal átveszem a stílusát, és kibújik belőlem a tündibündi. Elveszítem az egyéniségemet, a valódi énemet. A barátnőmmel tár-salogva fesztelenül érzem magam, nem győzök poénkodni, csúfondároskodni. Disznó vicceket me-sélek, gátlástalanul kipakolom a gonosz pletykákat. Szelíd kis barátaim ekkor rám sem ismernének. Ilyenkor jól érzem magam. Talán ezért menekülök a jámbor fickók elől a barátságtalanok karjába.”

A regény véres kezű hősnője végül egy durva bérgyilkosban találta meg a hozzá illő férfit. „Ugyanazért kedvel engem, amiért én is kedvelem a kiállhatatlan tagokat. Az ilyeneknek meg lehet

49/244


mondani az igazat. Nem kell attól tartani, hogy a harmatos lelkük kikészül, ha mondjuk kedvem szottyan belerúgni a metró lépcsőjén előttem vánszorgó tuskóba, vagy ha a vágyamat keresetlen sza-vakba öntve alpári módon fejezem ki magam. Számomra rém unalmas dolog a rendes fiúk pátyol-gatása. Tárasságukban nem tehetem meg, hogy böfögjek, szellentsek, vagy ha úgy tartja kedvem, törjek-zúzzak.” Ebből is látszik, hogy nem lehet egy lelket kirángatni abból a világból, ahová tarto-zik. Akár önmaguk, akár mások próbálkoznak ezzel, az eredmény csak látszólagos és átmeneti lesz. A szerepjátszás nem tarthat sokáig, mert valódi énje elemi erővel húzza őt vissza arra a szintre, ahonnan jött. Ha kell, rombol, gyilkol, de vissza akar térni arra a fokozatra, ami őt megilleti. Neki az az otthona, oda tartozik. Ösztönösen érzi, hogy ha nem tombolja ki magát, ha nem teljesedhet ki a maga primitív szintjén, akkor később sem lesz képes elmozdulni erről a fokozatról.

A tombolás mértéke nagyban függ a primitív ember hatalmától. Egy zsarnok esetében ez az ösz-tön már népirtásban nyilvánul meg. Teljhatalmát kihasználva a diktátor tűzzel-vassal irtja a nála kü-lönbeket. Ennek tudható be a pokolból nyakunkra küldött zsarnokok népirtása is. Sztálin sem volt képes elviselni a nála értelmesebb embereket, ezért módszeresen irtotta a nemzet kiválóságait. A Szovjetunió által megszállt területeken is ezt tette. Leggyalázatosabb tette a lengyel értelmiség lefe-jezése, amit azzal tetézett, hogy a mészárlást rákente a németekre. Csak a kommunizmus bukása után derült ki, hogy 1940-ben, Katyńban 20 ezer mérnököt, orvost, tanárt és egyéb értelmiségit gyilkoltak meg az NKVD tisztjei. Pol Pot is ezt tette Kambodzsában. A vörös khmerek hatalomra jutása után 1975 és 1979 között a gerillavezér 2 millió embert öletett meg csak azért, mert nem tud-ta elviselni, hogy különbek nála. A 8 milliós Kambodzsa teljes értelmiségi rétegét kiirtotta vagy éh-halálra kárhoztatta.

A primitív emberek sajátos jellemzője még, hogy nem szeretik a zenét. A zene ugyanis harmóni-át, kiegyensúlyozottságot, tökéletességet közvetít a hallgatója felé. Minél színvonalasabb a szétára-dó muzsika, annál jobban irritálja őket. A komolyzenétől kifejezetten iszonyodnak. Csak a vad, disszonáns, csörömpölős „zenét”, a fülsértő lármát, a dallamtalan üvöltést kedvelik. Az ő lelkivilá-gukat ugyanis ez tölti ki, így örömüket is ebben lelik. Kedvelt műfajuk még a gagyipop. Ők terem-tették meg korunk könnyűzenei életének sajátos jelenségét: a papírzsebkendő-sztárokat. A színvo-naltalan lelket csupán a színvonaltalan, tukci-tukci zene tudja szórakoztatni. Csökevényes agyuk csak a zsibbasztást tűri, a tágítást nem. A lélekemelő, igényes zene menekülésre készteti őket. Őket csak a majomzene szórakoztatja. Partnereik kiválasztásában is hasonló irányelveket követnek. A primitív nők nem szeretik az okos, intelligens férfiakat. Ők a laza, pörgős, jó dumájú, sármos férfia-kat keresik. A belső értékekkel nem törődnek, mivel ilyesmivel ők sem rendelkeznek. Azért is kerü-lik az értékes embereket, mert mellettük görbe tükörként nyilvánul meg a primitív lelkük, saját bel-ső ürességük.

Jellemző megnyilvánulása ennek a világnak, hogy a bunkók mindenkit tegeznek. A magázódás során ugyanis önkéntelenül meg kellene adni a másiknak egy bizonyos tiszteletet, amitől ők irtóz-nak. Nem tudják elviselni, ha valaki különb náluk. Mindenkit le akarnak rángatni a saját szintjükre. Mellesleg a primitív ember nem tűri a tanácsadást sem. A jóindulatú útmutatást személye iránti tá-madásnak tekinti. Azt hiszi, hogy ostobának nézik, ezért mondják meg neki, hogy mit tegyen. Miu-tán tisztában van vele, hogy szellemi képességei enyhén szólva kívánnivalót hagynak maguk után, dühbe gurul, és gorombáskodni kezd a jótevőjével. Ilyenkor két dolgot tehetünk. Vagy elviseljük a mocskolódásait, sőt sok esetben a tettlegességbe torkolló reagálását; vagy sorsára hagyjuk őt, és en-gedjük, hogy az óhatatlanul elkövetett hibái által a saját kárán tanuljon. Ez esetben azok a szenve-dések segítik a fejlődését, amelyeket a hozzá hasonló szintű emberekkel összetűzésbe kerülve él át.

Fejlődésünk buktatói

A statisztikai adatok szerint ma a 45-65 év közötti – érettségivel nem rendelkező – férfiak halá-lozási aránya majd kétszerese az érettségizetteknek. Nyugaton szintén jókora a szakadék a társada-lom különböző rétegei között. Angliában egy segédmunkás 10 évvel hamarabb hal meg, mint egy diplomás. Még akkor is, ha nem iszik, nem dohányzik. A magatartástudományi kutatások szerint ennek oka az egyén személyiségében keresendő. Minél műveltebb, minél iskolázottabb valaki, an-

50/244


nál tudatosabban keresi a helyes életmód kialakításának lehetőségeit. Igyekszik megszabadulni a káros szenvedélyeitől, és fokozatosan áttér a helyes táplálkozási módra. Egészségének tudatos kí-mélése, megőrzése mellett elsajátítja a stresszoldó, konfliktuskezelő technikákat. Helyzeti előnyét kihasználva ezt már gyermekkorban, a családban, a többnyire értelmiségi szüleitől tanulja meg. Az alacsony iskolai végzettségűek azonban általában tanulatlan szülők gyermekei, akik jóval kevesebb ismerettel rendelkeznek ezen a téren. Egy magas szinten álló társ, egy kulturált élettárs még sokat segíthetne rajtuk, de érthető okokból senki sem szeret lefelé házasodni.

A hátrányos helyzetűek tehát a tudatlanságuk, a tanulatlanságuk áldozatai. Az iskolai nevelés is sokat javíthatna ezen a helyzeten, de az iskolákban ma még nincs életvezetés tantárgy. Sokszor ma-guk a tanárok sem tudják, hogyan kellene élni a világban. Aki nem hozta magával a családi környe-zetből, az azt sem tudja, miként kell kulturáltan kifejezni a nemtetszését. Gyanakodva kezeli mások övétől eltérő szokásait, véleményét. Az ismeretlenről eleve rossz szándékot feltételez. Az ebből eredő konfliktusok gyakran torkolnak fizikai összetűzésekbe, ami szintén rontja az alacsonyabb sor-ban élő népcsoportok túlélési esélyeit.

Az iskola nem ismeri fel, hogy ennek a rétegnek a gyermekei otthon nem sajátították el ezeket a készségeket, ezért ahelyett hogy megtanítaná rá őket, folyamatosan bünteti a beilleszkedésre képte-leneket. Az ebből eredő stressz, kisebbrendűségi érzés már kezdettől fogva hátrányos helyzetűvé alacsonyítja őket. Ebből a helyzetből aztán később sem tudnak kitörni. Már kora gyermekkorban ki-alakul bennük a krónikus stresszállapot, ami arra késztet, hogy a deviánsnak minősített valóban de-viánssá váljon. Ilyen körülmények között az egyén minél hamarabb szabadulni akar az iskolától. Már 14 éves kora előtt kimarad az oktatásból, vagy nem akar tovább tanulni. Ezzel egész életére el-vágta magát azoknak a magas szintű ismereteknek a megszerzésétől, amelyek segíthetnék őt az át-lagéletkor elérésében. Magas szintű képzés hiányában csak rosszul fizetett munkát végezhet, vagy egészségre ártalmas munkakörülmények közé kerül. Az alacsony jövedelme miatt nem tudja megfi-zetni a meglehetősen drága táplálék-kiegészítőket, ezért előbb-utóbb hiánybetegségek is kialakulnak nála. Kilátástalannak tűnő helyzetét mértéktelen evéssel, alkoholfogyasztással, dohányzással pró-bálja feledtetni. Az ebből eredő elhízás és szenvedélybetegségek azonban még elviselhetetlenebb helyzetbe sodorják.

Egy széleskörű ismeretekkel rendelkező értelmiségi viszont át tudja minősíteni, újra tudja érté-kelni a helyzetét. A legkilátástalanabbnak látszó problémát sem tartja eleve megoldhatatlannak. Tisztában van vele, hogy a kihívások, a konfliktusok a személyiség fejlődésének legfőbb hajtóerői, de csak akkor, ha képesek vagyunk a kezelésükre. Így a nehéz élethelyzetekből, a reménytelennek tűnő szituációkból is sikerül kievickélnie, nem adja meg magát a „sorsnak”.

Ez a jelenség szorosan összefügg a lelki fejlődéssel. A magasabb szinten álló lélek már sok ne-héz helyzetet élt át az előző életeiben, így szert tett némi rutinra a gondok elhárításában. Ahogy a Biblia írja: „Az eszes meglátja a bajt, és elrejti magát; a bolondok pedig nekimennek, és kárát vall-ják.” Úgy is felfogható ez a jelenség, hogy az alacsony szinten álló lélek nem rendelkezik megfelelő tapasztalatokkal az életről, így szinte belső kényszert érez a tapasztalatgyűjtésre. Önkéntelenül is belesodródik az „élet sűrűjébe”, hogy az átélt szenvedések által fejlődhessen. Ebből egyesek azt a következetést vonhatnák le, hogy nem tehetünk semmit az alacsonyabb néprétegek felemelése érde-kében, hiszen ez a sorsuk. A származásukból eredő körülményeiken valóban nem sokat változtatha-tunk, de az iskolai nevelés jelentősen csökkenthetné a lépéshátrányukat. Fejlődni nem csak állati szenvedések közepette lehet, hanem kulturáltan, emberhez méltó körülmények között is. Aki na-gyon mélyre süllyed, annak nem fejlődik, hanem megtörik a lelke, és ezáltal még mélyebbre zuhan. A követező életében alacsonyabb fokra sorolódik, még rosszabb körülmények közé születik le. Össztársadalmi méretekben ez a jelenség jelentősen lelassítja civilizációnk fejlődését, amelynek végső soron mindnyájan kárát látjuk.

☯ Jól jellemzi a társadalom peremén élők sorsukba való beletörődését Koblencz Zsuzsa cikke,

amely a Népszabadságban jelent meg Horvátné ágya címmel:

51/244


Ha a bevált sémákat tekintjük, semmi nem indokolja, hogy Horvátné ágyának históriáját a nyil-

vánossággal megismertessük. Horvátné ugyanis nem afféle szépasszony, akinek ágya izgalmas eseményekkel hozható összefüggésbe. Nem is fiatal már. Elmúlt ötven, s egy vállalkozó kertészeté-ben dolgozik 10-12 órát is naponta, hogy a nyugdíjhoz a jogosultságot megszerezze. Horvát úr rok-kantsági járadékot kap. Evégett időről időre meg kell jelennie a felülvizsgálaton, ahol megállapítják, javult vagy romlott-e az állapota. Horvát úré garantáltan romlik. Két éve azzal bocsátotta útnak a fe-lülvizsgáló főorvos, hogy a mája szinte alig működik, s ha nem hagy fel a pálinkázással, hát fél év múlva – vagy még hamarabb – búcsút inthet az árnyékvilágnak. Horvát úrban azonban ott munkál-hat valami őserő, mert bár a leletei egyre rosszabbak, ő maga úgy él, mint akit nem legyinthet meg a halál. Igényei már nincsenek, egyedül a napi pálinkaporciójához ragaszkodik.

Horvátné ehhez rég hozzászokott, de neki vannak még igényei. Egy új ágyról kiváltképpen sokat álmodott az utóbbi hónapokban, de a félretett pénzhez – amiből szűkösebb napokon gyakorta le kell csípni valamennyit – nem mert erőteljesebben hozzányúlni. Egészen addig, amíg a két héttel ezelőt-ti nagytakarítás napja el nem érkezett. Akkor ugyanis olyan dühvel taszította félre az anyjától örö-költ, kiszolgált rekamiét, hogy annak egy csöndes nyekkenéssel kitört a lába. Ez a sötétbarna és zöld csíkokkal díszes rekamié kihúzott állapotában igyekezett jól szolgálni a házaspár éjszakáit, de hivatásának egyre kevésbé felelt meg. De mint említettük, Horvát úrnak nem voltak igényei. Ezért a kitörött lábra is csak rálegyintett: eszében sincs azzal kínlódni, hogy visszaszögelje, de különben sem lehetne, mert szilánkosra tört a vége. Végül azt javasolta, rakjanak a láb helyére téglát. Horvátné hirtelen nem tudta eldönteni, hogy a javaslat hallatára először kétségbeesetten elkezdjen jajveszékelni, vagy hozzon be egy téglát, és azt teljes erőből vágja hozzá tökéletlen hites urához. Végül kiviharzott a konyhába, elővette rejtekhelyéről a pénztartalékot, s azonmód, takarításhoz való ruhában elindult ágyat venni.

Fenyőbútorról ábrándozott mindig, de előbb végigzarándokolta a kisváros mindhárom bútorüzle-tét, hogy másféle ágyakat, heverőket is szemrevételezzen. Nem hitt a szemének, amikor az utolsó boltban azt látta, hogy épp a fenyőbútorokra hirdettek akciót. A dupla ágyat tizenkilencezer-kilencszázért kínálták. Nagy lélegzetet vett, és megfogadta, hogy ágy nélkül innen semmilyen kö-rülmények között nem távozik. Tíz perc múlva azonban már erős kétségei voltak elhatározását ille-tően. Kiderült, hogy az akciós vételár csak az ágykeretre vonatkozik. Ehhez meg kell még vásárolni a beléje helyezhető deszkasorokat, valamint két matracot is. Házhoz szállítással együtt végül 62 ezer forintba került az ágy.

Horvátné egyedül rángatta a fészer mögé a kiérdemesült rekamiét – amibe majd beleszakadt. Horvát úr eközben a kocsmában időzött. Az asszonynak az ágyvégekkel is meggyűlt a baja. Mire az egyiket sikerült beakasztania, a másik kidőlt. De mindenképpen látni akarta az összerakott szép, új ágyat, úgyhogy még akkor sem adta fel, amikor az alacsonyabb támla rádőlt a lábfejére. Leült, hal-kan sírdogált egy kicsit, aztán folytatta az összeszerelést. Este szó nélkül feküdtek le. Horvát úr nem tett semmilyen észrevételt, Horvátné pedig, amikor épp nem jutott eszébe a pénz, boldognak és szinte elégedettnek érezte magát. Éjfél elmúlt már, amikor robajra ébredt. Férje alól egy lendületes megfordulást követően kidőltek a deszkák. Horvát úr ott ült a padlón, a kettéhajlott matrac alján, és éktelenül káromkodott.

Segítsél már – kiabálta. – Fáj a vállam, nem bírok kikapaszkodni, nem látod! Az asszony felkelt, kirángatta a férfit a gödörből, és összerakta újból az ágyat. Másnap éjjel mindez megismétlődött, mert az átkozott ágydeszkák ugyanúgy kicsúsztak. Harmadnap elment reklamálni az üzletbe. Kijött az asztalos, aki mindent rendben talált. Semmi nem volt rövidebb vagy hosszabb a kelleténél, nem lehetett mit kijavítani. Az ördög bújik éjszakánként az ágyba – kacsintott az asztalos, mielőtt távo-zott. Negyednap Horvát úr megint a padlón találta magát, de most már bömbölt, mint a sebesült tig-ris, és fejszével akart nekimenni az ágynak. Reggelre kelve Horvátné kiment a sufniba, ahol egy csúf, öreg de masszív szekrényben tárolták a szerszámokat. Leakasztotta a két szekrényajtót, beci-pelte a szobába, s keresztben ráfektette az ágydeszkákra, majd rájuk helyezte a matracokat. Éjjel csend volt, nem mozdult semmi, Horvátné könnytelen szemmel meredt a sötétbe, miközben arra gondolt: „Van egy 62 ezer forintos ágyam, és szekrényajtókon alszom.” Amikor már azt lehetett hinni, hogy elaludt, Horvát úr felmordult: „Ennyi idő alatt már megtanulhattad volna asszony, hogy

52/244


vehetünk mi százezerért is ágyat, nekünk csak rosszabb lesz.” Mi valahogy ilyennek születtünk. Ez volt az a pont, amikor Horvátné hangosan felzokogott.

Érdekes hírek

A reform gondolatoknak tág teret engedő Egyesült Államok az ítélkezés terén is sok meglepetés-sel szolgál. Új-Mexikóban egy helyi bíró új fejezett nyitott a büntetés-végrehajtásban. A precedens jogalkalmazás alapján a törvényszegőket ezután thai chi meditációra is ítélhetik az egész országban. A liberális szellemiségű Santa Fé bírónője, Frances Gallegos választás elé állítja a fiatalkorú bűnö-zőket: vagy börtönbe vonulnak, vagy elsajátítják, és folyamatosan gyakorolják ezt az egészségmeg-őrző és meditációs gyakorlatokból álló módszert. Elmondása szerint a hagyományos bűnmegelőző, bűnleszoktató módszerek megbuktak, és ennek legszembetűnőbb jele a visszaesők nagy aránya. A bírónő előzőleg kikérte a keleti gyógyászatban jártas pszichológus, Mark De Francis véleményét. Azóta szent meggyőződése, hogy az ázsiai hagyományok megtanítják az embereket lecsendesedni, „megtalálván a külső ellenség helyett a belsőt”, hogy az elítélt azzal „viaskodjon”. Ha így haladunk tovább, nemsokára az Agykontroll is a büntetés-végrehajtás része lesz. A gyakorlatokon elsajátított mély meditáció rádöbbenti a bűnözőket ember mivoltukra, és jó útra téríti őket.

☯ A ma használatos biometrikus azonosító módszerek közül a legelterjedtebbek ujjaink bőrlécrend-

szerét ellenőrzik. Nem véletlenül. Ezek az egyénre jellemző, megismételhetetlen kombinációt al-kotnak, ami megfelelő készülékkel meglehetős biztonsággal azonosítható. Osztrák fejlesztők azon-ban tovább tökéletesítették az ujjlenyomat ellenőrzését. Az általuk kifejlesztett bőrbe látó NANO leolvasó módszer nemcsak az ujjak felszíni mintázatát, hanem a bőr alatti szövetrétegek egyedi jel-lemzőit is felismeri. A Nanoident nevű cég mérnökei szerint az ujjakat azonosító jelenlegi készülé-kek általában csak a bőr külső felületét pásztázzák végig, így akár meg is téveszthetők, például más-ról levágott, illetve szilikonból előállított műujjakkal. A bőr alá látó szkennerek azonban az ilyen trükköket kiszűrik. A leolvasó szenzora ugyanis több különböző hullámhosszú fénysugarat bocsát ki, és ezáltal 4 mm mélységig feltérképezi a bőr alatti területeket is. Így azonosítja például az erek lefutását, sőt, színe alapján a vér hemoglobintartalmát is megméri. Egyértelművé válik tehát, hogy élő ujjról van-e szó, vagy sem.

Ennek a módszernek az alkalmazása nagymértékben fokozza a rá épülő biztonsági rendszerek megbízhatóságát. A Nanoident fejlesztői most azon dolgoznak, hogy az azonosítót különféle elekt-ronikai eszközökbe építsék be. Fő céljuk a képernyőfelületekbe integrálás, hogy a PDA-k, a notebookok, vagy az asztali PC-k felhasználói jogosultság-ellenőrzéséhez ne legyen szükség külön eszközre. Ezt követően nem kell leolvasó készüléket alkalmaznunk ahhoz, hogy beléphessünk a számítógépünkbe. Elég a monitor sarkára helyezni az ujjunkat, és máris végbemegy az azonosítás.

☯ Az ezoterikus kutatások melléktermékének tekinthető az a diagnosztikai megfigyelés, mely sze-

rint a különböző frekvenciájú agyhullámok termelődése erősen függ az életkortól. Egy újszülött 6 hónapos koráig általában fele-fele arányban produkál delta és théta hullámokat. 1 és 3 éves kor kö-zött már a théta dominál. Ezt követően a delta hullámok fokozatosan csökkennek, és helyette meg-jelennek az alfa és a béta hullámok. 17 és 60 év között a delta hullámok eltűnnek, az alfa és a béta hullámok aránya pedig azonos lesz. 60 éves kor felett a béta hullámok dominálnak, és már csak ke-vés alfa mérhető. Főként annak tudható be az időskori álmatlanság, és hogy a csecsemők oly mé-lyen alszanak. Erre vezethető vissza az energiahiány, az időskori elerőtlenedés is.

☯ A felkelő nap országában a szerzetesek már a középkorban azt tanácsolták a betegségből lábado-

zóknak, az ideg- és elmebetegeknek, hogy hallgassák a természet hangjait; a víz csobogását, a rova-rok zümmögését, a szellő suttogását, a madarak énekét. Japánban a pszichológusok kezdeményezé-

53/244


sére két éve működik egy különleges telefonvonal, amelyen a Hokkaido-szigetek élővilágának „ze-nebonáját” hallgathatják az érdeklődők. Egy közvélemény-kutatás szerint ez a szolgáltatás igen nagy népszerűségnek örvend; esténként japánok milliói tárcsázzák az ismert számot, hogy belehall-gassanak a természet varázserejű muzsikájába. A telefonszolgálat sikerét megirigyelték a zeneműki-adók; és kazettán, valamint CD-n is megjelentették a biozenét, amely a zeneboltok sikerlistáján ta-valy az élre került.

☯ Brain training

Szeretné megtudni, hogy hány éves az agya? Az alábbi angol nyelvű utasításokkal ellátott kínai honlapon megtudhatja. A tesztet a Start gombbal lehet elindítani. Utána visszaszámlálás követke-zik, és megjelenik néhány szám karikákba írva. A számok csak egy pillanatra láthatók. Ez alatt meg kell jegyezni a sorrendjüket és a helyzetüket. Aztán visszajönnek a karikák, számok nélkül. Most növekvő számsorrendben rá kell kattintani a karikákra. Ha nem sikerül eltalálni a helyes sorrendet, megjelenik egy „X” törlő jel. Egymás után tízszer lehet próbálkozni. Utána a program átlagszámí-tást végez, és kiírja, hogy hány éves az agyunk. Az eredmény megbízható, akár tudományosnak is tekinthető. (Ne felejtsük el, nem a számokat kell megjegyezni, hanem a sorrendjüket, arra kell em-lékezni, hogy növekvő sorrendben hol helyezkednek el! A szabályok pontos ismerete azért fontos, mert ezt a tesztet nem célszerű megismételni. Másodszorra ugyanis már könnyebben megjegyezhe-tők a számok helyzete, ami meghamisítja az eredményt.) Webcím: http://flashfabrica.com/f_learning/brain/brain.html

Egy szakemberek által összeállított teszttel az IQ szintünket is megállapíthatjuk. Ennek során 30 tesztábra feladványát kell megoldani, és a műveletre fél óra áll rendelkezésünkre. Előre haladva az ábrák egyre bonyolultabbak, de nem megoldhatatlanok. A helyes részábra kiválasztásához logikus gondolkodásra van szükség. Ha rájövünk a meglevő részábrák közötti összefüggésre, akkor köny-nyen kitaláljuk, hogy melyik hiányzik belőle. (Hasonlítsuk össze őket balról jobbra, majd fentről le-felé.) Sajnos a bizonyítvány kiállítása pénzbe kerül. 2000 Ft-ot kell elküldeni SMS-ben az üzemel-tetőnek. Ennek ellenére már közel 3 millióan vették igénybe ezt a szolgáltatást. A numerikus intel-ligencia IQ tesztje webkapocsra kattintva a matematikai képességünket is tesztelhetjük. (Az előbbi díj kifizetése után ezt a tesztet már ingyen használhatjuk.) Mivel ezen a téren évtizedek óta világmé-retű felmérések folynak, megtekinthetjük azt is, hogy az egyes országok lakosságának mekkora az IQ szintje. Webcím: http://www.iq-teszt-2012.hu/hu-HU/default.aspx

Az Interneten található tesztekkel a reflexünket is ellenőrizhetjük. Nyissuk meg az alábbi web-

címen található tesztábrát: http://people.inf.elte.hu/csala_g/MultitaskingTest.htm A bal egérgomb-bal kattintsunk a piros négyzetre, és ide-oda mozgatva próbáljuk elkerülni a kék négyzetekkel, illet-ve téglalapokkal való ütközést. Az ábra fekete széléhez sem érhetünk hozzá. Nem lesz könnyű, mert közben a kék négyzetek is összevissza mozognak. A közismerten jó reflexszel rendelkező vadászpi-lóták sem tudják két percnél tovább csinálni ezt a tesztet. (Ne kapkodjunk, mert akkor biztosan üt-közni fogunk. Itt nem gyors mozdulatokra, hanem jó manőverezési készségre van szükség. Most szabad gyakorolni. Ha már jól kiismertük a működését, végezzünk még egy próbát. Autóvezetők-nek kifejezetten hasznos a gyakorlás.)

☯ A lélek nem csak korlátlan parapszichológiai képességekkel rendelkezik, hanem a memóriája is

tökéletes. Mindent megőriz, mindent elraktároz, amit valaha hallottunk, láttunk, éreztünk. Ez azon-ban a mindennapi életünkben inkább káros, mint hasznos, mivel nehezíti agyunk aktuális teendőkre való koncentrálását. Ezért a bal agyfélteke csak az eseményekből leszűrt tanulságokat kapja meg a lélek által uralt jobb agyféltekétől, illetve olyan kulcsfontosságú információk, benyomások rögzül-nek benne, amelyekre a mindennapi életében elengedhetetlenül szüksége van. Vannak azonban olyan emberek, akik az átlagosnál nagyobb mértékben állnak kapcsolatban agyuk jobb féltekéjével,

54/244


és ezáltal különböző parapszichológiai képességekre tesznek szert. Ez a kapcsolatteremtés részlege-sen (pl. a memóriára kiterjedően) is megnyilvánulhat.

Ezt bizonyítja Daniel McBride hihetetlen képessége. Ez az angol férfi mindenre emlékszik, ami valaha történt vele, vagy csak megfordult a fejében. Nyilvános fellépései során egyszer megkérdez-ték tőle, hogy mikorra esett egy bizonyos 15 évvel ezelőtti esemény. Amikor McBride azt felelte, hogy péntekre, a kérdező a fejét rázta. Nem igaz, mert csütörtökre. – mondta. Péntekre a házasság-kötésének időpontja esik. Erre előszedték a régi naptárakat, és kiderült, hogy McBride-nak volt iga-za. A férfi képességei nem korlátozódnak dátumokra. Mi sokszor azt sem tudjuk, hogy tegnap mit ebédeltünk. Ő viszont tisztán emlékszik rá, hogy az elmúlt 40 évben mit evett reggelire, ebédre, va-csorára. Csak ki kell keresni a naptárban egy dátumot, és megmondja, hogy milyen napra esik, s mi volt a napi menü. Ezen túlmenően arra is tökéletesen emlékszik, hogy milyen műsort hallott aznap a rádióban, mit nézett meg a televízióban. Még az időjárást is fel tudja idézni. Gondolkodás nélkül megmondja, hogy az elmúlt 40 év bármely napján milyen volt az idő. Válasza pontosan megegyezik a meteorológiai feljegyzések aznapra szóló jelentésével.

McBride nem áll egyedül ezzel a képességével. A német Uli Vogel pl. úgy olvas, hogy valóság-gal lefényképezi agyával az oldalakat. Találomra kiválasztottak egy 500 oldalas könyvet, és elolvas-tatták vele. Nem olvasott lassabban, mint bárki más. Aztán nyilvánosság előtt megkérték, hogy is-mertesse a tartalmát. Erre szóról szóra felmondta az egész könyvet. A kétkedők a kezükben tartották a művet, és betűről betűre ellenőrizték az előadást. Csupán 12 apró hibát ejtett. Eddig 1529 könyvet olvasott el, és mindegyiknek minden mondatára emlékszik. Rendkívüli képességei ellenére buszso-főrként dolgozik, mert irtózik az értelmiségiek társaságától. A dán Per Jensen azokra emlékszik rendkívül jól, akiket 5 éves kora után látott, illetve amit hallott. Próbaként elvitték egy színházba, de nem a darab szereplőire kellett visszaemlékeznie, és nem is a párbeszédekre, illetve a hosszú mono-lógokra. A szünetben bemutattak neki 393 találomra kiválasztott nézőt. Másnap megkérték, hogy ír-ja le ezeknek a néhány másodpercig látott embereknek a kinézetét. Közülük 389 személy külsejét tökéletes hűséggel ismertette. A maradék 4 néző visszaidézése során is csak jelentéktelen hibákat ejtett.

☯ Az ezotériától hideglelést kapó hivatalos tudományt egy újabb titokzatos eset bosszantja. A Csád

Köztársaság és Szudán határán, a Szaharában található egy oázis, ahol különleges datolya terem. A kereskedőkaravánok gyakran megállnak a Fayar-oázisban, hogy kipihenjék magukat. Friss gyü-mölcsre vágyva a datolyafák termésével üdítik fel magukat. A helybeliekkel elbeszélgetve feltűnt nekik, hogy milyen sok közöttük az okos gyerek. Szinte mindegyikük valóságos zseni volt, annak ellenére, hogy soha nem jártak az oázison kívül. A 2001. október 24-én arra járt karaván elhíresztel-te az esetet a csádi fővárosban is, ahonnan tovább került a szomszédos országokba. A szóbeszéd a BBC egyik tudósítójának az érdeklődését is felkeltette, aki egy színes riport formájában széles nyil-vánosság elé tárta az IQ-növelő datolyáról szóló beszámolót. Fokozta a rejtélyt, hogy az oázisban járt kereskedők is feltűnő változást tapasztaltak agyuk működében. Miután visszaérkeztek az útról, úgy vágott az eszük, mint a beretva. Négy kereskedőből kettő már a megérkezése után igen jó üzle-teket kötött. A harmadik felhagyott a kereskedéssel, mert a csádi fővárosban kapott egy nagyon elő-nyös állást. A negyedik is pályát változtatott. Távolból elkezdett spekulálni a pretoriai és párizsi tőzsdéken. Néhány nap alatt valóságos „részvényrablást” hajtott végre, soha nem látott hozamözön-ben volt része. Érthetetlen módon mindig megérezte, hogy másnap hogyan alakulnak a részvényár-folyamok, és ennek megfelelően vásárolt, és adott el papírokat. Az előrejelzései soha sem csalták meg.

Mivel a nem mindennapi datolya híre nagy port vert fel az egész világon, a kairói egyetem kuta-tócsoportot küldött a Fayar-oázisba. Miután a kutatók sok viszontagság után megérkeztek a hely-színre, elkezdték felmérni az ott lakók szellemi képességeit. Döbbenten állapították meg, hogy a többségükben teljesen iskolázatlan, analfabéta felnőttek intelligenciahányadosa jócskán felülmúlta a környező országokban lakókét. Ennél is nagyobb volt a csodálkozásuk, amikor a gyerekeket vizs-gálták meg. A 21 fiú és lány IQ-ja elérte a zseni szintet. Közülük a legfiatalabb 9, míg a legidősebb

55/244


is csak 16 éves volt. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a hihetetlen eredmények a helyben termő datolya fogyasztásának tudhatók be. Vittek is belőle mintát Kairóba, de a vegyelem-zések semmiféle különleges anyagot nem mutattak ki benne. Erre meglehetősen hosszadalmas és költséges, atomi részecskékre is kiterjedő vegyelemzésnek vetették alá őket. Mindhiába. Semmi olyan anyagot vagy izotópot nem találtak benne, ami a más helyen termelt datolyákból hiányozna.

Időközben olyannyira elterjedt a csodadatolya híre, hogy a környező országokban lakók való-sággal megrohamozták a kis oázist. Sokan csak azért indultak el, hogy a varázsdatolya magját meg-szerezzék. 2002 őszén a szudáni kormány már azt fontolgatta, hogy az egész környéket zárlat alá veszi, és katonai kordont von köré. Ebben csak az akadályozta meg, hogy Szudán és Csád között a mai napig nincs pontosan kijelölve a határvonal. A régi gyarmati térképeken csupán tíz kilométeres pontossággal határozható meg, hogy hol húzódik a határ. Ezért a csádi kormány is magáénak vallja a Fayar-oázist. Mellesleg a „datolya ügy” kipattanásáig senki sem törődött ezzel a területtel. Mivel ezen a környéken nem található semmilyen ásványkincs, mindkét kormányt hidegen hagyta az ott lakók sorsa. Ők maguk sem tudták, hogy mely ország polgárai. Talán éppen a felfokozott intelli-genciájuknak tudható be, hogy ebből a helyzetből sokszor hasznot húztak. Mindkét országból be-szerezték a szükséges papírokat, majd amikor Szudánból érkeztek hozzájuk hivatalnokok, csádinak; míg a csádi bürokraták előtt szudáninak vallották magukat. Az idegenek előtt pedig Fayar-oázis-beliként mutatkoznak be.

Mivel a vegyelemzések nem tárták fel a titok nyitját, egy dél-afrikai amatőr kutatócsoport azzal a céllal érkezett a helyszínre, hogy tanulmányozzák az oázis kútjainak vizét. A kudarc után ugyanis sokan arra gondoltak, hogy az agyműködésre gyakorolt kedvező jelenség nem a datolyának, hanem az ivóvíznek tudható be. A karavánok vándorai, a kereskedők ebből is bőven ittak, így akár ez is okozhatta az intelligenciahányadosuk növekedését. A csalódás csak fokozódott, amikor ez a feltéte-lezés is megdőlt. A magukkal hozott műszerek kimutatták, hogy ebben sincs semmilyen szokatlan anyag. A biztonság kedvéért azért küldtek belőle mintát egy dél-afrikai laboratóriumba. A központi vizsgálat eredménye ugyanaz lett. Az összes ásványanyagból pontosan annyi van benne, mint Sza-hara többi oázisának vizében. Közben a legokosabb fayari gyerekeket elvitték Kamerunba. Közülük az egyik arab fiú két hét alatt úgy megtanulta az ottani hivatalos nyelvet, a franciát, hogy az újság-írók összes kérdésére válaszolni tudott. Egy másik 11 éves gyerek minden intelligenciatesztet ra-gyogóan teljesített, amit csak kitaláltak az értelmi képesség mérésére. Két gyerek eljutott Európába is. Egyikük a párizsi Sorbonne egyetemen tartott előadást 40 kiválasztott pszichológusnak, agykuta-tónak és a viselkedéstan elismert szaktekintélyeinek. A másik fiút Londonba vitték, ahol mindössze 28 nap alatt elsajátította az űrfizika és az űrhajózástan alapjait.

Ezek az esetek tovább fokozták az érdeklődést az oázis iránt. Amerikai kutatókban felmerült, hogy az olajfák körüli talajban van valamilyen gázszivárgás, és ez stimulálja az agyműködést. Mindjárt be is mutattak egy gázkeveréket, ami ilyen hatást vált ki. A helyben elvégzett ellenőrzés azonban botrányos eredményre vezetett. Az önként jelentkező egyetemi diákok a gáz kismértékű belélegzése után egyáltalán nem úgy viselkedtek, mint akinek megnőtt az értelme. Éppen ellenkező-leg. Ostobán nevetgéltek röhögtek, sőt ugattak. A sok kudarc és tanácstalanság folytán a kutatókat már valósággal sokkolja a datolyaügy. A leginkább az zavarja őket, hogy az UFO-jelenséghez ha-sonlóan nem tudják „szőnyeg alá seperni” az egészet, mert ma is létezik, és bárki által ellenőrizhető a hatása.

Lehet, hogy nem alaptalan az aggodalmuk, mert ez esetben is egy ezoterikus jelenséggel van dol-guk. Ezt a sajátos hatást feltehetően egyfajta földsugárzás váltja ki, ami csak itt nyilvánul meg. A speciális frekvenciaspektrumú mágneses sugarak elnyelődnek a talajvízben, ami a fákba felszívódva bekerül az oázis egyetlen gyümölcsébe, a datolyába is. Minden bizonnyal ez okozza az agysejtek nagy hatásfokú, rendezett működését. Jelentős lépés lenne az ügy kivizsgálásában, ha mind a dato-lyából, mint az ivóvízből nagyobb mennyiséget átszállítanának egy másik kontinensre, és ott önként jelentkezőkön kipróbálnák a hatását. Ha náluk nem, vagy kevésbé érzékelhető az intelligenciahá-nyados növekedése, akkor egyértelműen a helyi földsugárzás váltja ki ezt a hatást. Ennek elemzése azonban még várat magára, mivel jelenleg nem rendelkezünk olyan műszerrel, amellyel a Yang jel-legű éteri sugárzást mérni tudnánk.

56/244


☯ Nemrégiben egy új gyógymód indult hódító útjára Németországban, a hidegkamrás terápia. Az

első hidegkamrát 1984-ben nyitotta meg egy Bad Seebruch-i orvos, Reinhard Fricke. A kamrá-ban -110 oC-os hideg van, amely egyébként hasonlatos a naprendszerben uralkodó átlaghőmérsék-lethez. A gyógyulni vágyók fürdőruhában és arcuk elé kötött maszkkal lépnek be a kamrába. Fagy-veszély nem fenyegeti őket, mert csupán 2-3 percet töltenek bent. Mozogni sem szükséges, csupán szaporábban kell venni a levegőt. A garatnyílásban keletkező pára megfagyását az orr- és szájvédő maszk akadályozza meg. A sokkszerű hideg hatására a beteg izmai ellazulnak, és az ízületei mozgé-konyabbá válnak. Ennek következtében javul a vérellátása, melynek eredményeként kimosódnak az ízületekben és egyéb testszövetekben felhalmozódott mérgek. Ennélfogva ez a gyógymód elsősor-ban a reumásokon, a pikkelysömörben és a neurodermitiszben szenvedőkön segít. Ígéretes eredmé-nyekkel jár depresszió, idült alvászavar és fejfájás esetén is. Nem ajánlott viszont magas vérnyo-más, szervi szívbaj, vérellátási zavarok, allergiás rohamok, hidegre való túlérzékenység, valamint vese- és hólyagbántalmak esetén. A kezelés 10-12 napig tart, és naponta kétszer (reggel és délben) kell alkalmazni. A tapasztalt betegek szerint az alacsony hőmérséklet csak az első három alkalom-mal kellemetlen. Egyetlen hátránya ennek a minden mellékhatástól mentes kúrának, hogy kissé drá-ga. Egyébként az egész testre kiterjedő hidegkamrás terápia japán találmány. Még az 1980-as évek elején fejlesztették ki, de a hideget gyógyászati célra már az ókori görögök is alkalmazták. Jelenleg hozzánk legközelebb Ausztriában alkalmazzák ezt az eljárást, a tiroli Bad Häringben és a karintiai Bad Eisenkappelben.

☯ A fogszuvasodás elkerülésének leghatékonyabb módja a megelőzés. A rendszeres fogmosás, a

cukros ételek fogyasztásnak mellőzése nagyban hozzájárul a fogak épségének megőrzéséhez. A fog-romlás azonban ennél összetettebb probléma. Nagyban befolyásolja a nyomelemhiány, a fluor elég-telen bevitele is. Ezért egyes országokban, pl. Svájcban fluorral dúsítják az ivóvizet, és a kisgyere-keket rendszeres fluorpótlásban részesítik. A kutatók rájöttek arra is, hogy a fogromlásban nagy sze-repet játszanak a baktériumok, amelyek tejsavat termelve megtámadják a fogzománcot. A bostoni Forsyth Intézetben élelmiszerbe kevert vakcinával tették harcképtelenné a sterptococcus mutáns baktériumot. Ez a kórokozó egy olyan ragasztóanyagot termel, amely a mikrobát a foghoz tapasztja, így segítve elő a romboló tevékenységét. Az ellenanyag csak a ragasztó-kiválasztást akadályozza meg. Alkalmazását másfél éves kortól javasolják. Egy floridai orál-biológus szerint genetikailag módosított streptococcusokkal kell kiszorítani a szájüregben egyébként honos normál baktériumo-kat. Ezek nem termelnek tejsavat, így megszűnne a fogzománc-károsító hatásuk.

A legújabb kísérletek már a biológiai fogpótlást tűzték ki célul. Egy washingtoni laboratórium-ban kihúzott bölcsességfogakból nyert őssejtekkel kísérleteznek. A sejttenyészet tápoldatához csont-képzésben nélkülözhetetlen anyagokat is adagoltak, majd kísérleti állatok ínye alá ültették őket. Két hónap múlva a kihúzott fog helyén valódi csatornával rendelkező fognyúlvány képződött. Kár, hogy a kutatóink nem olvassák az ezoterikus irodalmat, mert akkor tudnák, hogy ez a cél egyszerűbben is elérhető. Az állkapocs koncentrált energiával való besugárzása szintén képes megindítani az új fog sarjadását. Egyébként ez természetes körülmények között is végbemegy. A több száz évig élő Föl-dön kívüli civilizációknál kb. 120 évente lezajlik egy teljes fogváltás. A sejtekhez hasonlóan a fogak sem örök életűek. Egészséges életvitel esetén is tönkremennek, mert elkopnak, besárgulnak. Amíg a testsejtjeik hétévente cserélődnek le, a fogak megújulására az 1000 éves élettartamuk alatt, a tejfog-váltással együtt max. nyolcszor kerül sor.

Mindez nem vonatkozik a „kis szürkékre”. Nekik ugyanis nincsenek fogaik. Testük szauroid jel-legéből és növényevő táplálkozásukból eredően az ő rágószervük egy-egy patkó alakú kemény íny, ami a sejtmegújulással együtt frissül fel. Érdemes még megemlíteni a Földön is sokáig honos több mint 3 méter magas óriásokat. Fajuk utolsó példánya kb. 3000 évvel ezelőtt pusztult ki, illetve er-kölcstelen, élősködő életvitelük miatt kiirtották őket a bennünket felügyelő Földön kívüli civilizáci-ók. Az ő fogazatuk dupla soros volt, ami azt jelenti, hogy alul és felül is 2 × 16, azaz 32 foggal ren-

57/244


delkeztek. A nagyobb testtömeggel járó többszörös mennyiségű táplálék elfogyasztása ugyanis ala-posan igénybe vette a rágószervüket, és a fokozott követelményt az evolúció csak a fogak megket-tőzésével tudta kielégíteni. Náluk tehát minden fog mellett állt egy másik is. Emellett mind a kezü-kön, mind a lábukon hat-hat ujjal rendelkeztek. Mellesleg ilyen koponyákat, fogmaradványokat, csontvázakat mind nagyobb számban találnak a régészeink, de mint minden megmagyarázhatatlan jelenséget, ezt is elhallgatják.

☯ Az Egyesült Államok második legnagyobb kórházában hivatalosan is bevezették a kézrátétes

gyógyítást. Az első próbálkozások 30 évvel ezelőtt kezdődtek. A „csendes forradalom” elindítója egy fiatal amerikai ápolónő, Dolores Krieger volt, aki folyamatosan képezve magát meredek ívű karriert futott be. Ma már professzorként tevékenykedik, és eddig 80 ezer ápolónő sajátította el a vezetése alatt ezt a módszert. A New York-i Columbia Presbyterian Hospital alternatív gyógyászati osztályának vezetője, Jerry Withworth maga is végez kézrátételes energetikai kezeléseket. A kórház 1400 ággyal és 3000 alkalmazottal rendelkezik. Az intézményen belül önálló osztálya van a komp-lementer medicinának, 55 munkatárssal. A gyógyító érintésnek nevezett módszert elsősorban króni-kus hátfájás, migrén, stresszbetegségek és szorongásos zavarok esetén alkalmazzák, de jó eredmé-nyeket értek el vele a daganatkezelésben, és az idősgondozásban is. Újabban bypassműtéteknél is használják. Miközben a sebészek a beteg felnyitott mellkasában dolgoznak, a gyógyító érintéssel foglalkozó nővér a páciens fejénél ül, és köröző mozdulatokat tesz a feje fölött. Ez az eljárás segít a betegnek ellazulni altatás közben, és megőrzi az energiamezejét. Gyakran kezeli a szívpumpában levő vért is, mert a bioenergiával dúsított vér növeli a páciens erőnlétét, és lerövidíti a lábadozás időszakát.

A tudományos áttörést egy kaliforniai tanulmány megjelenése eredményezte, amely a klasszikus kettős vakteszt alkalmazásával egyértelműen bebizonyította a gyógyító érintés hatásosságát. A vizs-gálat során a módszer kiemelkedően sikeresnek bizonyult a sebgyógyítás felgyorsításánál. Ezzel együtt csökkent a szövődmények száma, és enyhültek az operáció utáni fájdalmak. Eddig több ezer beteg részesült ilyen jellegű kiegészítő kezelésben. A gyógyítók Taj chi8 és Chi kung9 gyakorlatok végzésével őrzik meg, illetve növelik szervezetük bioenergia-szintjét. Nálunk ennek a fajta kezelés-nek a bevezetése egyelőre elképzelhetetlen, az amerikai kórházakban azonban haladnak a korral. Alkalmazásba vételénél nagy szerepet játszott az is, hogy ez az eljárás rendkívül olcsó, mondhatni semmibe sem kerül. Ezt, valamint az eredményeket látva ma már a világ 68 országában tanítják ezt a módszert, Franciaországtól kezdve Finnországon és Iránon át egészen Kenyáig. Terjedését az is elősegíti, hogy a kézrátétes gyógyításnak mind az öt földrészen ősi hagyományai vannak.

☯ Az akupunktúra és a homeopátia után az Agykontrollal is kezd megbarátkozni az orvostudo-

mány. Ez a változás az általuk végzett tudományos vizsgálatoknak köszönhető. Lassan rájönnek ar-ra, hogy az Agykontroll nem világnézet, hanem egy tudományosan megalapozott problémamegoldó módszer. Mentális technikacsokor, melynek megalkotását az emberi elme néhány alapvető működé-si törvényének felismerése tette lehetővé. A kísérletek célja nem az autogén módszerek hatékonysá-gának bizonyítása volt, de az eredmény egyértelműen igazolta az agy minden irányú teremtő erejét. Amerikai kutatók kíváncsiak voltak arra, hogy az agy képes-e növelni az izomerőt. Csak nehéz tor-nagyakorlatokkal tudjuk izmaink erejét növelni, vagy képzeletben elvégzett gyakorlatokkal is. Gueng Yue az Ohio-i Cleveland Klinikai Alapítvány orvosa abból indult ki, hogy miután az agy irá-nyítja az izmok működését elektromos jelek segítségével, a gondolatban küldött utasítás is képes aktiválni a neuronokat. Az izmok idegsejtjeinek ingerlése fizikai mozgás nélkül is kiválthatja a kí-vánt fiziológiai folyamatot.

8 táj csi 9 csi kung

58/244


A vizsgálatokba egy fiatalokból álló tízfős csoportot vontak be. Feladatuk az volt, hogy hetente

öt alkalommal gondolatban feszítsék meg a bicepszüket olyan erősen, ahogyan csak tudják. A kuta-tók a tréning alatt rögzítették az alanyok agyának aktivitását, és hogy biztosan ne feszülés okozza az izomerő-növekedést, nyomon követték a kar izomsejtjeinek elektromos aktivitását is. A program so-rán kéthetente mérték az önkéntesek izomerejét, amely néhány heti képzeletbeli torna után 13,5%-os növekedést mutatott. A kísérlet abbahagyása után ez az állapot még három hónapon át fennma-radt. A kontrollcsoport tagjainál, akik nem vettek részt semmilyen tornában, semmiféle változást nem tapasztaltak. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy ha rávesszük az agyunkat, küldjön mi-nél erősebb utasítást a szóban forgó neuronokhoz, az önmagában is erősíti a környező izmokat. A tudósítás azzal zárult, hogy hamarosan bezárhatnak a fitnisztermek, és elkezdődik a lusták diadalútja.

Ha kutatóink így haladnak tovább, a későbbiek során még nagyobb meglepetésben lesz részük. A kísérletek agyfrekvenciára koncentrálásával kiderül majd, hogy nincs szükség elektromos impulzu-sok gondolatban való küldésére sem. Elég, ha lecsökkentjük az agyfrekvenciánkat, és elképzeljük a kívánt hatást. A hit és a vágy megléte esetén az elvárás megteremti számunkra az eredményt. Ez már egy szabályos Agykontroll gyakorlat. Innen már csak egy lépés a szubjektív világ felfedezése, a parapszichológiai erők mozgásba hozása. Nagy megrökönyödést fog kiváltani annak felismerése, hogy pusztán a gondolatainkkal mi mindent tudunk elérni. Agyfrekvenciánk lecsökkentése által bir-tokba vehetjük az egész univerzumot, kihasználhatjuk azokat a fizikai jelenségeket, amelyekről egyelőre tudomásunk sincs. A szubjektív világ megismerését a véletlen is segíti. Svájci ideggyógyá-szok akaratlanul „halálközeli élményt” idéztek elő egy nőnél. Az agyához elektródokat kötöttek, hogy megállapítsák pontosan hol keletkeznek az epilepsziás rohamai. A német Bild der Wissen-schaft-Online beszámolója szerint valahányszor a jobb agyfélteke gyrus angularus nevű agyteker-vényét ingerelték, a betegnek olyan érzése volt, mintha elhagyná, és felülről nézné a testét. Úgy tű-nik, hogy az agynak ez a része lélekkiléptetést vált ki. Ingerlése által a lélek elhagyja a testet, az elek-tromos sokkolás időtartamára különválik tőle.

☯ Amerikában a David Lipscomb University két munkatársa érdekes következtetésekre jutott az

emberek világnézetének alakulásával kapcsolatban. Az összegyűjtött adatokból az derült ki, hogy akiket eddigi életükben nem ért megrázkódtatás, azok világnézetüket tekintve szabályos képet mu-tattak. Sem a vallás, sem az ezotéria iránt nem érdeklődtek különösebben. A parajelenségek létezé-sét illetően különösen kétkedőnek bizonyultak a vallásos emberek. Ám azoknál, akiknek az élete az utóbbi időben kellemetlenül alakult, merőben más kép rajzolódott ki. Az ateisták elkezdtek érdek-lődni Isten, és a paranormális jelenségek iránt. A hit révén próbáltak fogódzót, kiutat találni az ösz-szekuszált életükből. A meglepetést azonban nem ez okozta, hanem a hívők reagálása. A sorscsa-pások hatására a vallásos emberek hite gyengült a földöntúli lények mindenhatóságában, és mind jobban megnyíltak a földi világgal szorosabb kapcsolatban álló ezotéria világa előtt. Mindez arra utal, hogy a nem várt események bekövetkezte elbizonytalanítja az embereket eddigi világszemlé-letük helyességét illetően, és sokszor öntudatlanul elkezdenek más magyarázatok után kutatni. Ez a jelenség azonban csak a „vasárnapi” hívőkre jellemező. A szilárd hittel rendelkezők, valamint a fa-natikusok Istenbe vetett bizalmát a különféle megpróbáltatások nem gyengítik, hanem erősítik. Ők továbbra is elutasítják a parajelenségeknek még a gondolatát is, semmilyen módon nem hagyják meggyőzni magukat ennek a világnak a létezéséről.

☯ Csak az az ember válhat minden csábítás ellen felvértezetté, aki átkelt a szenvedély világának

minden tüzén. Nehéz a szenvedélyek rabságából szabadulni. Ez sokszor a szenteknek sem sikerül. Pál apostol így vallott erről: „Akarom ugyan a jót, de a rossz cselekszik bennem.” Az átlagember meg sem kísérli szenvedélyei leküzdését. Egy kanadai férfi pl. 20 hónapos börtönbüntetésének 24 hónapra való felemelését kérte, mert a 2 évnél kevesebb időtartamra ítélteket a helyi börtönbe zár-ják, ahol nem lehet dohányozni. A legalább 2 évre ítélt veszélyes bűnözőket viszont központi bör-

59/244


tönben őrzik, ahol engedélyezett a dohányzás. Fellebbezésének eleget tett a bíróság. Nagy örömére a súlyosbított ítélet lehetővé tette számára a dohányzást.

☯ Dr. Mitch Krucoff, az észak-carolinai Durham Duke University orvosa meglepő tanulmányt tett

közzé. 150 akut szívbántalmakban szenvedő beteget öt csoportra osztott, és azt vizsgálta, hogyan csökkenthető bizonyos beavatkozások, pl. a szívkatéterezés kockázata. A páciensek első csoportja szokásos kórházi kezelésben részesült. A második, harmadik és negyedik csoport emellett relaxáci-ós gyakorlaton, imaginációs terápián, valamint érintésterápiás foglalkozáson vett részt. Az ötödik csoportba tartozó betegek semmit sem csináltak. Csupán az különböztette meg őket az első csoport-tól, hogy imádkoztak értük. Világszerte több ezer keresztény, buddhista és zsidó hívet kértek fel ar-ra, hogy imádkozzanak ezeknek a betegeknek a gyógyulásáért. A kutató orvos legnagyobb megdöb-benésére a legjobb eredményeket ez a csoport produkálta, ráadásul a gyógyulás is itt volt a leggyor-sabb. Szakmai körökben is nagy megrökönyödést váltott ki ez a fejlemény, ezért az orvosok elhatá-rozták, hogy a kutatást nagyobb csoportokkal tovább folytatják.

Ennek során egy holland professzor arra is rájött, hogy a különböző módon végzett imádkozás közül a kézrátételes imádság a legnagyobb hatású. Ő magas vérnyomásban szenvedő betegeket osz-tott három csoportra. Az első csoport tagjaiért név szerint, de távollétükben imádkoztak. A második csoport tagjainak gyógyulásáért a templomban kézrátétellel imádkoztak. (A fohászt mondó személy a beteg fejére, vállára tette a kezét.) A harmadik csoport is megkapta azokat a hipertónia ellenes sze-reket, mint az első kettő, de értük nem imádkozott senki. Ők a jelenleg általánosan alkalmazott gyó-gyító eljárásban részesültek. A professzor nem akart hinni a szemének az eredmény láttán. A máso-dik csoport tagjai kiugróan magas arányban gyógyultak meg. Valamivel szerényebbek voltak az el-ső csoport mutatói, míg a leggyengébb eredményt a kizárólag gyógyszeres kezelésben részesültek produkálták.

Ezzel párhuzamosan a Johns Hopkins Egyetem tudósai kimutatták, hogy a rendszeresen temp-lomba járó emberek ritkábban betegednek meg, mint azok, akik messze elkerülik Isten házát. Más vizsgálatok szerint az imádság lelki erőt ad, csökkenti az aggodalmat, az élettel szembeni elégedet-lenséget. Az imádság enyhíti az alkoholizmust, a depressziót és a kábítószer-függőséget is. A leg-meglepőbbek azonban a dohányzásról leszoktató klinikák jelentései voltak, amelyek szerint „az erő-sen vallásos résztvevők között a gyógyultan távozók aránya rendkívül magas volt”. Ebben nem a hívők akaratereje játszott szerepet, mert a saját bevallásuk szerint ugyanolyan gyarló módon visel-kedtek, mint a többiek. Egészen más vezette őket sikerre. Egyikőjük ezt nyilatkozta: „Az erőt ehhez teljes egészében kívülről kaptam”. Az imádság mellett a könyörületesség is segít. A Miami Egyetem vizsgálatai szerint az AIDS-betegek közül jóval kedvezőbb azoknak az állapota, akik gyakorolják a vallásukat, és önkéntesként segítenek a többi betegnek.

A kutatók zavarát nem kis mértékben fokozták azoknak az orvoskollégáknak az élménybeszámo-lói, akik különböző kórházakban tevékenykedve azt tapasztalták, hogy imádkozó betegeik sorra épültek fel a gyógyíthatatlannak nyilvánított betegségekből. Mivel semmilyen természeti törvénnyel nem voltak képesek megmagyarázni a történteket, gyógyulásukat csodának tekintették. Olyan is akadt közöttük, aki a meglepetéstől erre a kijelentésre ragadtatta magát: „Az ima az egyetlen erő a világon, amely látszólag képes legyőzni a természeti törvényeket.” Ha ezek a vizsgálatok és fel-ismerések a tudomány más területeire is átterjednek, ez alapjában fogja megingatni a materialista életszemléletet. A bizonyítékok láttán ateista tudósaink a végén még kénytelenek lesznek elismerni, hogy Isten létezik.

☯ Hitetlen tudósainknak nem csak Isten létezésével kell megbarátkozniuk. Előbb-utóbb kénytelenek

lesznek elismerni a Földön kívüli civilizációk létét is. Erre a gabonaköröket vizsgáló tudóstársaik késztetik őket. A hivatalos tudomány évtizedeken át nem vett tudomást a földönkívüliek látogatá-sairól, itteni tevékenységükről. Így a gabonakörök formájában eljuttatott üzeneteik is teljesen hidegen hagyták őket. Napjainkra azonban oly nagy lett a felhajtás a gabonakörök körül (Amerikában már egy

60/244


nagyszabású filmet is forgattak erről a témáról), hogy lépni kell-ett ebben az ügyben. Gondolták, megvizsgálják ezeket a köröket, és kiadnak egy tudományos cáfo-latot, ami egyszer s mindenkorra véget vet ennek az „áltudomá-nyos hisztériának”. A dolog azon-ban fordítva sült el. A vizsgálat nem a várt eredményt hozta. Ki-derült, hogy mégsem tréfás ked-vű hamisítók csínytevésről van

szó, hanem, érthetetlen fizikai jelenségek” sorozatáról. A kételkedés zsilipét egy fiatal tudósnő, Diane Conrad nyitotta meg. Geológiai tudását felhasz-

nálva mintát vett az egyik gabonakör talajából, és otthon analizálta. Legnagyobb meglepetésére üledékes kőzetre jellemző tulajdonságokat fe-dezett fel rajta. Ezeket olyan meleg kőzetek ton-nái hozzák létre, amelyeket a Föld magjának hője előkezelt. A gabonakörön kívüli talaj azon-ban telesen normálisnak mutatkozott. Nyilat-kozata szerint: „A körön belüli talaj 600-800 oC-os hőségnek volt kitéve. Érthetetlen azonban, hogy eközben a növények nem égtek el, sőt még csak meg sem pörkölődtek. Pedig ilyen hőmér-sékleten minden növény hamuvá válik.” Egy San Diego-i kutatóintézetben megismételték a vizsgálatot. A kutatók nem akarták elhinni, hogy felszíni talajmintáról van szó, mert szakmai ta-pasztalataik szerint a rá jellemző tulajdonságo-kat csakis olyan üledékkőzetekben tudták kimutatni, amelyek évmilliókon át magas hőmérsékletnek és nyomásnak voltak kitéve.

Robert C. Reynolds a Dartmouth College világhírű professzora is megerősítette a vizsgálat ered-ményét. Jelentést azzal zárta, hogy. „Jelen tudásunk alapján nem vagyunk képesek megmagyarázni

ennek a geológiai anomáliának a keletkezését.” Ezt követően W. C. Levengood biofizikus meg-vizsgált néhány gabonakörből származó kalászt. Megdöbbent, amikor a növények szárán levő cso-mókban gombostűfejnyi lyukakat fedezett fel. Úgy véli, hogy a hirtelen felmelegedés követ-keztében a szalmaszálban levő nedvesség gőzzé alakult. Ez kitágította a szárat. A nagy anyagsű-rűségű csomókat azonban nem tudta a gőz tágítani, ezért lyukakat vágva rajta eltávozott. Sejtése sze-rint „nagy intenzitású mikrohullámú energia” le-het a tettes, mert ismereti szerint csak ez az ener-gia hevít belülről kifelé. A gabonakörön kívüli szalmaszálakban ezeket a lyukakat egy esetben

sem tudták kimutatni. Levengood azt is megvizsgálta, hogy a „mikrohullámú sugárzás” befolyá-solta-e a magképző és zsendülési képességet. Nagyon meglepődött, amikor azt tapasztalta, hogy a besugárzott magvak 50%-kal gyakrabban csíráztak ki, mint a körön kívüli kalászok magvai. Ráadá-sul a különös hajtások sokkal jobban tűrték a víz- és fényhiányt, mint a kontroll csoport tagjai.

61/244


Ez az eredmény felkeltette a farmerek és nagy-

birtokosok figyelmét is. Közbenjárásukra a Pine-landiai Biofizikai laboratóriumban kidolgoztak egy új eljárást, amit MIR-nek neveztek el. A molekuláris impulzusválasz egy olyan sugárke-zelés, amely ugyanazt a hatást váltja ki, mint amit a gabonakörökben észleltek. A kísérleti gaz-daságokban már nagyüzemi méretekben folyik a normálisnál gyorsabban növő gabonamagvak tesz-telése. Ezek az eredmények a The Sunday Times kulturális mellékletében jelentek meg 2002. szeptember 15-én. A cikk címe ez volt: „Valami elkezdődött, amit nem lehet többé megállítani!” Ma már több helyen folynak ilyen kísérletek. Angol kutatók tapasztalata szerint, hogy a szubatomi energiával kezelt magvak ötször gyorsabban kezdenek el csírázni és növekedni, mint a kezeletlenek.

Sokkal nagyobbá és egészségesebbé, a kár-tevőkel szemben ellenállóbbá válnak. Bővebb termést hoznak még akkor is, ha az átlagos-nál jóval kevesebb vizet és fényt kapnak. Ennek a felismerésnek a felhasználásával ki-etlen pusztaságokat, sőt a sivatagokat is ter-mővé lehetne tenni, ami megszüntetné az éhínséget a fejlődő országokban, Afrika félsi-vatagos területein. Ők is készítettek egy olyan készüléket, amellyel az UFO-sugárzást mes-terségesen is elő lehet előállítani. Az „ion-laviná”-nak nevezett generátor jelenleg sza-badalmaztatás alatt áll.

Úgy tűnik, hogy civilizációnkban a para-digmaváltás kiváltója, fő motorja nem a tu-domány, és nem a politikusok lesznek, ha-nem a haszonszerzés. Amennyiben a pénz-

ügyi befektetők meglátják a parajelenségekben az extraprofit lehetőségét, azonnal melléállnak. Ha a tudomány nem hajlandó elismerni a jelenség létét, akkor átnevezik. (Jelen esetben a mágneses ener-giával való kezelést „molekuláris impulzusválasz”-nak keresztelték el.) Így mindenki megnyugo-dott, és a hatóságok sem tudnak piszkálódni. Aki kételkedik a minősítésben, bizonyítsa be, hogy itt egy úgynevezett parajelenség alkalmazásáról van szó. Ehhez nem rendelkezik sem műszerekkel, sem megfelelő ismeretekkel. Ebből is látszik, hogy nem tudjuk megtagadni önmagunkat. A pénzért, a többlethaszonért mindenre képesek vagyunk. Még a végén a természetet is megmentjük a pusztu-lástól. De csak akkor, ha meggazdagodhatunk rajta.

Könyvajánlat

A korábbiakhoz hasonlóan itt is egy olyan könyvről lesz szó, amely nem mostanában született, de tartalma aktuálisabb, mint valaha. A címe: Az igazság fényében, a szerzője: Abd-Ru-Shin. (Ez írói álnév, amely valójában egy német szerzőt takar.) A háromkötetes mű első kötete az erkölcsi romlás érzékeltetésével kezdődik: „Viharos gyorsasággal pusztulnak az erkölcsi értékek. A korábban csak undort és megvetést kiváltó dolgok nagyon gyorsan természetessé váltak, és ma már senki sem botránkozik meg rajtuk.” Anélkül, hogy az erkölcscsősz szerepébe esnénk, idézzük egy híres szí-nésznő kijelentését ennek a megállapításnak az alátámasztására. Amikor megkérdezték tőle az új-ságírók, hogy magas jövedelme és a világhírnév birtokában mi szüksége volt arra, hogy a Playboy magazinban pucéran mutogassa magát, ezt válaszolta: „Valami újat akartam adni magamból a ra-

62/244


jongóimnak”. Tettével kapcsolatban a legcsekélyebb mértékű erkölcsi gátlás sem merült fel benne, és ami a rajon-góit illeti, ők sem botránkoztak meg ezen a dolgon.

Aki akarja, már egyetemi szinten is űzheti ezt a mesterséget, mivel az Egyesült Államok egyik felsőfokú tan-intézményében fakultatív tárgyként ok-tatják a sztriptízt. A diáklányok tucat-jával jelentkeztek erre a szakra, és mint leendő családanyák, nagyon megörül-tek ennek a lehetőségnek. Tényleg igaz, hogy az ilyesmi ma már természetes-nek mondható. Ebben az egészben nem a meztelenkedés a kétségbeejtő, mert egy szép női testben nincs semmi kivetnivaló. Maga a jelenség ad okot az aggodalomra. Már azok sem tartják szükségesnek az erkölcsi értékek meg-tartását, akiknek ez kötelességük lenne. A nemzet példaképei is úgy viselkednek, mint az átlagem-ber. Ahelyett, hogy erkölcsi iránymutatást, cselekvési modellt szolgáltatnának, mindinkább utat en-gednek állati ösztöneiknek, és lassan negatív példaképpé válnak. Ez züllesztő hatást gyakorol a tár-sadalomra, mivel az egyszerű embereknek példaképekre, bálványokra van szükségük, viselkedési mintára, amit követhetnek. A negatív példák emberek tömegét tévesztik meg, és térítik rossz útra.

Az átlagemberek tömege természetesen boldogan követi eszményképeit, sőt túl is tesznek rajtuk. Eközben olcsó filozófiát gyártanak a nemi ösztönből fakadó kilengéseik megideologizálására, hogy leplezve vagy leplezetlenül mindig új tápot adjanak a számtalan alakot öltő vágynak. Ebben készsége-sen segíti őket a bulvársajtó, amely buzgón hangoztatja, hogy: „A vágynak ellenállni egészségte-len!” – amit jól megfizetett „szakértőkkel” bizonyítanak. Az erkölcstelenség korszelleme áthatja a művészeteket is, ami tovább fokozza ennek a kóros jelenségnek a terjedését. Nem véletlen, hogy manapság gyakran találkozunk efféle filmkritikákkal: „Ebben a modern szerelmi történetben a fiata-lok összetalálkoznak, majd a harmadik menet után már be is mutatkoznak egymásnak. A szülői ház, a társadalmi kapcsolatok ábrázolása ezúttal kissé háttérbe szorul, de bőséggel kárpótol minket, hogy a szerelmesek már a film második percében egymásra lelnek, mint a nyulak.”

Jellemző a közízlésre, hogy London színházi világában viharos sikere van egy meglehetősen gro-teszk produkciónak. Két ausztrál komikus kasszasiker-rekordokat döntöget virtuóz hímvessző mutat-ványaival. A péniszpantomimnak is nevezhető produkció megnyitásaként letolják nadrágjukat, majd saját kezűleg mintázzák meg egyebek közt a Loch Ness-i szörnyet és az Eiffel-tornyot abból, ami-jük van. A tudósító a végén záró poénként megjegyzi: „Ezek után otthon nyilván már csak a pizzai ferde toronyra futja.” Az anyagiak terén ennél is lazábbak az erkölcsök. A minap pl. Németország-ban felelősségre vontak egy ismert sportvezetőt, hogy már egy évtizede évi 300 ezer DM fizetést vesz fel szaktanácsadóként, holott 1995 óta egy sornyi tanácsot sem láttak tőle. A bűnbánat legcse-kélyebb jelét sem mutató sportszakember ezt nyilatkozta az ügyet firtató újságíróknak: „Mindenki ott kaszál, ahol tud; én sem vagyok ellensége a pénznek.” Egy olasz politikus 200 km/h sebességgel száguldott az autópályán a forgalommal szemben. A rendőrségen így védekezett a nős honatya: „A szeretőmhöz siettem. Ötven éves vagyok, és jogom van hozzá!” Ilyen laza erkölcsök mellett lehet-e csodálkozni azon, hogy a bűn, az erőszak, a korrupció teljesen elönti a világot, a környezet gátlásta-lan szennyezése pedig civilizációnknak már a létét is veszélyezteti.

Erkölcsi értékrendünk megsemmisülése a mindennapi életünkben is lépten-nyomon tetten érhető. Régen, főleg vidéken a kenyér nemcsak táplálék volt, hanem az élet szimbóluma. Mielőtt megszeg-ték, a késsel keresztet karcoltak rá. Ha egy darabja leesett az asztalról, felvették, és megcsókolták.

63/244


Azóta sokat változott a világ, de sajnos nem a kívánatos irányba. Nemrég a Rózsadombon az egyik

Mercedes kereke egy vekni kenyérrel volt kitámasztva. Nem ritka az sem, hogy a gye-rekek egymásnak rugdosva fo-cilabdának használják a meg-száradt kenyeret. Még az elő-ző generáció is azt tartotta, hogy tilos eldobni a kenyeret. Csak annyit sütöttek, illetve vettek belőle, amennyi elfo-gyott. Amíg korábban a ke-nyér szentnek, az éhínségtől megmentő tápláléknak számí-tott az emberek szemében, ma már annyi becsülete sincs, mint a kukába hajított rothadt al-mának. Ugyanezt tesszük min-den értékkel, ami körülvesz bennünket. A pénzen kívül sem-

mit sem tisztelünk. Kultúránk megőrzésének elengedhetetlen feltétele hagyományaink tisztelete. Kulturálatlan viselkedésünk, elállatiasodásunk törvényszerű következménye múltunk semmibevétele, legszentebb hagyományaink lábbal taposása.

Hogy ez a folyamat hová vezet, arról a könyv további részében olvashatunk. A szerző szerint jelen-legi magatartásunk alapján elkerülhetetlen az apokalipszis, Isten beavatkozása életünk további mene-tébe: „Közel az isteni igazságszolgáltatás. A tisztulás megindult. Minden a Fény elé állíttatik, hogy meg-nyilvánuljon a valódi értéke, és megítéltessék. A Fény a legrejtettebb dolgokat is feltárja, hogy min-den a maga valóságában megmutatkozzék. Ezáltal mindenki számára világossá válik, hogy mi a Jó, és mi a Rossz.” Lelepleződnek az üres szavak is. Egyértelművé válnak politikusaink és egyéb felelős vezetőink könnyelmű ígérgetései. Kiderül, hogy a demagóg szónoklatok mögött egyéni érdekek hú-zódnak meg. Az országos vezetők túlnyomó része csak zsebének degeszre tömésével törődik, míg a másik része a hatalomvágyát igyekszik kiélni. „Elérkezett a számadás időszaka. Mindenkinek felel-nie kell a tettéért, bűnhődnie kell a hamisságáért, bűnös cselekedetéért. Rosszul sáfárkodtunk a ránk bízott értékekkel, a világgal. Isten türelme immár elfogyott. Szent haragja lesújt a bűnösökre, azokra, akik az emberiséget saját érdekükben manipulálták, kihasználták. Isten felnyitja mindenkinek a sze-mét, hogy az emberek meglássák azokat a téves nézeteket, tanokat, amelyek elhomályosítják, be-mocskolják a szent igazságokat. Hamarosan ránk köszönt a felismerés ideje, és ami téves, megdől. A világosság felé történő mozgásban szét fog zúzódni, el fog égni minden, ami nem viseli el a su-gárzást. De ami a fénnyel összhangban van, az kivirul és megerősödik.

A Rossz szabadon engedése most mindent a túlérésig fokoz, hogy azután megrothadva nyil-vánvalóvá váljon, hogy mi az, ami pusztulásra ítéltetett. Ezáltal felszabadul a Jó, és teret kapnak a pozitív törekvések. Eközben be fogjuk látni, hogy milyen kicsik és erőtlenek vagyunk a Teremtő-höz képest. Világossá válik mindennek a tarthatatlansága, amit az ember eddig alkotott, szembeötlően napvilágra kerül tehetetlenségünk bizonyítéka.” Korábban oly nagyra tartottuk magunkat, hogy még a természetet is le akartuk igázni, ami később teljes katasztrófába sodort bennünket. Mindezek tete-jébe még azt is elvártuk, hogy a Mindenható megáldja tákolmányainkat. Elvakultságunkban Isten nevét is belekevertük a környezetromboló praktikáinkba. Papjaink szentelt vízzel locsolták meg a természetet károsító létesítményeinket, sőt még a fegyvereinket is megáldották.

„Most életünkkel fizetünk azért, mert nem engedtük az isteni törvények érvényre jutását, és beszennyeztük, tönkretettük a világunkat. Háborúk, tűzvész, éhínség, földrengések, járványok, va-lamint az időjárás szélsőséges megnyilvánulásai egyre több ember életét fogják kioltani, és az anyagi kár is mind nagyobb lesz.” 2003-ban csupán a rendkívüli kánikula következtében 21 ezer ember halt

64/244


meg világszerte. A bűnözés, a terrorizmus is egyre nagyobb súllyal telepszik ránk. A bűnelkövetők arctalanná, elérhetetlenné válnak, ami nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogy ennek a folyamatnak az igazi irányítói nem itt, hanem a túlvilágon keresendők. A sok tragédia, a mind nagyobb veszteség megtanítja a gazdagokat nélkülözni, a hatalmasokat rettegni, és a hitetleneket hinni. „Már vasmarok-kal szorít bennünket korábbi tetteink minden következménye. Ekkor beindul a nagy változás, meg fog tisztulni a Föld, és az egész világ. A megtörtek Istenhez fognak fordulni, mert már csak benne re-ménykedhetnek. Belátják, hogy a Teremtés Isten akaratából keletkezett, és csak az ő törvényei által működik. Fennmaradásunk egyetlen lehetséges útja, az univerzális törvények követése.

A folyamat végén a Sátán és csatlósai 1000 évre megkötöztetnek, hogy béke és rend legyen a vi-lágban. Az elkövetkező 1000 év az emberiség iskolája lesz, ahol meg fogjuk tanulni, hogyan kell civilizált emberekhez méltó módon gondolkodni, cselekedni, élni. Csak ezáltal tudjuk teljesíteni a ránk bízott feladatokat, csak így tudjuk betölteni a szerepünket az univerzumban, és csak így lehe-tünk maradéktalanul boldogok a saját életterünkben. Ebben az időszakban egyedül Isten akarata fog uralkodni. Ez alatt nem csak tanulni fogunk, hanem megtudjuk azt is, hogy mit is ér a mi hatalmunk az övéhez képest, és mi a különbség az általunk létrehozott, s az általa újrateremtett világ között. Ez az iskola azért nyúlik olyan hosszúra, hogy utána már ne hibázzunk. A rendelkezésünkre álló 1000 év alatt oly mértékben meg kell szilárdítanunk az erkölcseinket, annyira meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat, hogy többé ne süllyedhessünk vissza arra a szintre, ahol most állunk.” Ez eset-ben ugyanis civilizációnk végleg megsemmisíttetik, nem lesz többé helyünk a Föld felszíni világá-ban. Ekkor már nem segít a kérés, a jajgatás, hiszen egy évezredet kaptunk a felemelkedésre. Ment-hetetlenül eltűnünk mi is a szakadékban, és átadjuk helyünket egy új, életképesebb civilizációnak.

A new age a kereszténység legnagyobb kihívása

Nincs olyan mozgalom a világon, amely különböző körökben nagyobb vitát váltott volna ki,

mint a new age10. Ahogy ennek a rovatnak a címe is mutatja, a nyugati egyházak is intenzíven fog-lalkoznak vele. Keresztény szakírók szerint: „A new age nem más, mint a keleti miszticizmus, a nyugati materializmus, a tudomány, a babonák, a fizika, a metafizika, az ősi bölcsesség és a modern gondolkodásmód suta keveréke. A legegyszerűbb lenne, ha mi keresztények a new age mozgalmát naiv és ártalmatlan tévedések gyűjteményeként fognánk fel, és úgy tennénk, mintha nem is létezne. Nekünk azonban ezt a mozgalmat nagyon komolyan kell vennünk.”

John R. W. Stott így foglalta össze ennek okát: „A new age érdeklődésének középpontjában az ember személye áll. Isten helyett az emberi ént tapasztalja meg, sőt mi több, az embert istenként tiszteli. Azt hirdeti, hogy az embernek tudatára kell ébrednie isteni természetének, fel kell élesztenie szunnyadó képességeit. A new age követői szerint az újjászületés nem az erkölcs és a viselkedés megváltozását jelenti, hanem az emberi tudat átalakulását, az ember Istentől származó képességei-nek felfedezését, fejlesztését. Az ember vétke azonban nem a tudatlanság, hanem a bűn! A segítség pedig nem a bensőnkből érkezik, hanem kívülről. Az igazi evangélium, a hamisítatlan örömüzenet nem azt hirdeti, hogy az embernek tudatára kell ébrednie saját isteni természetének, hanem hogy Jé-zus Krisztus eljött közénk, hogy megmentse a bűnösöket. Választanunk kell a két egymással ellen-tétes evangélium között. Az egyik oldalon a new age hamis evangéliuma áll, melynek középpontjá-ban az én személyem, lehetőségeim foglalnak helyet; a másik oldalon pedig az igaz evangélium áll, amely Istenre összpontosít. Az Atyára, aki szeret, a Fiúra, aki meghalt értem, és a Szentlélekre, aki bennem él, és új emberré formálhat engem. A két evangélium összebékíthetetlen. A valódi újkort Jézus Krisztus hozza majd el újbóli földre jövetelével. A new age csupán hamisítvány, csalás!”

David Marshall egy egész könyvet írt erről a témáról A new age a kereszténység legnagyobb ki-hívása címmel, amelyet ezekkel a kijelentésekkel vezet be: „A new age veszélyeit nem ismerte fel a nyugati világ. A kereszténység meglepően naivnak és tájékozatlannak bizonyult. A keresztény teo-lógusok ugyan tekintélyes számú könyvet jelentettek meg az újkor mozgalma ellen, de sajnos első-

10 nyú édzs = új kor

65/244


sorban az érzelmeikre támaszkodtak. Ideje azonban alaposan tanulmányozni ezt a mozgalmat, és megcáfolni a téves információkat. A keresztényekre nagy küzdelem vár. Hitünk ellenségei nem csak az egyházon kívül, hanem már az egyházon belül, az egyház testéből is támadást indítottak elle-nünk. A new age sikerének egyik titka, hogy sokoldalú, érdeklődése nem ismer határokat. A mozga-lomnak számos működési területe, arculata és korszaka van. Egyes szervezeteinek, pl. a Greenpeace mozgalomnak léteznek látszatra ártalmatlannak tűnő elemei is. Ezzel szemben kifejezetten káros te-rülete az okkultizmus, amely milliókat csalogat a mágia sötét világába. A XX. század végén a nyu-gati társadalom legnagyobb problémája, hogy az emberek mindent elhisznek, amit elég meggyőző-en és magabiztosan tálalnak fel nekik. A new age beépült Hollywoodba, a televízió műsorpolitiká-jába, a nyomtatott kiadványok világába, a kereskedelembe, és az üzleti életbe is. Irányítója lett min-den eszköznek, amely valamilyen módon befolyásolhatja nézeteinket és viselkedésünket, hiszen a felsorolt intézményektől függ jövőnk, karrierünk és anyagi helyzetünk. A new age arról akar meg-

győzni bennünket, hogy a Jézus által képviselt Halak korszakot a Vízöntő korszaka fogja felvál-tani, és a fordulat forradalmibb lesz a reneszánsz s a reformáció által előidézett változásoknál is. Át fogja alakítani az élettel és bolygónk jövőjével kapcsolatos hagyományos felfogásokat. Fel-vetném azonban a kérdést, va-jon a keresztények csakugyan készek feladni Jézus Krisztus vallását?”

A válasz megadása előtt a szerző ismerteti a new age ke-letkezésének körülményeit, fel-tárja a gyökereit. Ezeket a hin-duizmusban és a buddhizmus-ban találja meg, melyekről el-mondja, hogy gyors terjedésük titka: nagyon könnyen alkalmaz-kodnak bármely ország kultúrá-jához és vallásához. A new age kifejezés 1977-ben keletkezett, így a tanok egyvelege végre ne-vet kapott. Keresztény kutatók

viszont kiderítették, hogy már 1966-ban, egy nemzetközi hindu konferencián elfogadták az egész világot átfogó hindu evangelizáció tervét. A gurukat választották ki első evangelizátoruknak, akik ezt

66/244


követően tömegesen vándoroltak a nyugati országok nagyvárosaiba, hogy népszerűsítsék a keleti tanokat. Követőik tábora rohamosan növekedett, így az 1979-es hindu világkongresszuson az elnök ezt nyilatkozta: „Nyugaton folytatott missziónk fantasztikus sikereket ért el. A hinduizmus a világ uralkodó vallásává válik, a kereszténység napjai meg vannak számlálva.”

Ezt követően a szerző kitér saját tapasztalataira ezen a téren. Nem tagadja, hogy a new age hívei nagyon kedvesek tudnak lenni. „Gondot fordítanak az emberek jólétére, egészségére. Természetba-rátok. Már maga a mozgalom neve a new age, vagyis »új kor« is buja völgyek, dús lombú erdők, csodálatos naplementék, és más vonzó természeti látványosságok képzetét varázsolja elénk. A való-ság azonban az, hogy a new age szoros kapcsolatban áll a spiritizmussal, a varázslással, és csak egy lépés választja el a sátánizmustól.” Elfogultságában odáig ragadtatja magát, hogy a jógát is az em-beriség megrontójának nevezi: „A jóga minden fajtája megfosztja az embert a logikus gondolkodás képességétől, agymosást végez, így lehetővé teszi a démonoknak, hogy uralmuk alá hajtsák az em-beri elmét.” Ennek folyamatát ily módon vázolja: „A meditáció célja a jógagyakorlatok során az el-me kiüresítése. Ez nagyon veszélyes folyamat. Hasonló egy ajtó kinyitásához. Amikor ez az ajtó ki-nyílik, bármi behatolhat az agyba. Az ember többé nincs abban a helyzetben, hogy ellenőrzése alatt tartsa az eseményeket.” Rosszallásának fokozásaként megjegyzi még: „A jóga legnagyobb csalása, hogy manapság egyszerű testgyakorlatként népszerűsítik. A new age mozgalom híveinek nagy része éppen a jóga közvetítésével kerül az okkultizmus hálójába.”

Ennek az ellenszenvnek feltehetően az az oka, hogy a Hatha jóga által előírt testhelyzetek erede-tileg szakrális szimbólumok voltak, melyek segítségével a gyakorlatozó meghatározott hindu isten-ségekhez fordult. Őket imádva hívta le az erejüket, és kérte a segítségüket. Ez tény azonban önma-gában nem teszi elítélendővé ezt a módszert, mivel semmi bizonyíték sincs arra, hogy ezek az iste-nek ártani akarnának nekünk. A brahmanizmus többistenhite ellen sem lehet kifogásunk, hiszen a keresztény vallásban is számos angyal, arkangyal, kerub és szeráf segíti a Teremtőt. Felépítését te-kintve a brahmanizmus csupán annyiban tér el a kereszténység által hirdetett mennyei hierarchiától, hogy ők a mindenható Brahma segítőit magasabb tisztségre emelték. Az egyes vallások esetén nem azt kell nézni, hogy minek nevezik az isteneiket, mert minden fohász, minden ima ugyanahhoz az istenhez, a Mindenhatóhoz jut el. A túlvilágról érkezett segítség megítélésének legfontosabb szem-pontja, hogy honnan, melyik oldalról jött. Jó, vagy a gonosz erők állnak-e a szolgálatukban.

A TM-meditációt azzal vádolják, hogy a mantrák egy-egy démon nevét jelentik. Ez azonban szintén nem bizonyítható. Ezek az ősi szanszkrit szavak isteni eredetű lények nevét is jelölhetik. Egyébként a démonvilágban sem minden lény ártalmas. A természetet irányító; a fákban, felhőkben, erdőn, mezőn élő dévák többnyire jóindulattal viseltetnek az emberek iránt. Amíg az életterünket át-

szövő láthatatlan világo-kat alaposan meg nem is-merjük, addig nem tudunk határozott véleményt mon-dani ezekről a dolgokról. A keresztény oldalról hir-detett szemellenzős véle-mény fejlődésünkre néz-ve legalább olyan káros, mint az álpróféták szem-fényvesztő, romlásba dön-tő tevékenysége. A XX. század végére szinte ki-bogozhatatlanul összeke-veredtek az értékek a vil-águnkban, így az alapta-lan, elhamarkodott vádas-kodások nem segítenek. A szétválogatás, a meg-

67/244


tisztítás, a rendcsinálás csak közös erővel, összefogással lehetséges.

Ez a munka azonban nem lesz könnyű, mivel a new age-et behálózó, az eszményét beszennyező tanok képviselői keményen védeni fogják elfoglalt helyüket az új világban. Az egy igaz Isten mellett elkötelezett hívők csak összefogással akadályozhatják meg a káros eszmék térhódítását. A kereszté-nyek viszont ahelyett hogy egyesítenék erőiket, egyre inkább szétforgácsolják önmagukat. Mind több kisegyházra oszlanak, miközben egymást szapulják. Az adventisták és a baptisták pl. nem tekintik igaz hitűeknek a katolikusokat, mert ők nem szombaton tartják a heti pihenőnapot, hanem vasárnap. Az evangélikusoknak az a bajuk a római katolikusokkal, hogy elvesznek a ceremóniákban ahelyett, hogy az evangéliumban leírtakra koncentrálnának. Ezek a látszatproblémák, az infantilis huzakodások meggyengítik őket, és elterelik a figyelmüket az igazi ellenségről, a világunkat mételyező démoni erők áldatlan tevékenységéről.

Visszatérve a new age bírálatához hasonlóan lesújtó a szerző véleménye az asztrológiáról. Érvei-nek alátámasztására hosszasan sorolja a jövendőmondó asztrológusok baklövéseit. Efeletti ujjongása minden bizonnyal kisebb volna, ha tisztában lenne vele, hogy jövőnk alakulását a szabad akarat is befolyásolja. Emiatt még Isten sem tudja pontosan megmondani, hogy milyen jövő vár ránk. A pla-nétaállások csak tendenciákat valószínűsítenek, amelyek vagy megvalósulnak, vagy nem. Az egyes égitestek által kisugárzott szubatomi energiahullámok ereje oly csekély, hogy fizikailag senkit sem képesek semmire sem kényszeríteni. Ezek a sugarak a lélekre és a tudatalattira hatva befolyásolnak minket, de ezt a késztetést a tudatos bal agyfélteke bármikor leállíthatja, vagy akár az ellenkezőjére is változtathatja. Az asztrológiától való elrettentés fokozására végső érvként még felhozza, hogy a Biblia szerint: „A csillagok vizslatói sugallataikat a démonoktól kapják. Ez a fajta közvetítés csak előjátéka a lelkekkel való szorosabb kapcsolatnak, ami később megszállottsághoz vezet.”

Nem ilyen egységes a kép az ezotéria más területein. A természetes gyógymódok terén a new age ellenzői sokkal engedékenyebbek. Elítélik ugyan a távol-keleti gyógymódokat, így pl. a tudomá-nyosan elismert akupunktúrát, de helyeslik a homeopátia és a vegetarizmus terjedését. Engedékeny-ségük nyomatékosítására felhozzák még: „Naivitás lenne azt gondolni, hogy a new age mozgalmá-ban minden rossz és gonosz.” Elismerőleg szólnak arról, hogy a new age iránt érdeklődő eljut oda, hogy „legalább foglalkozni kezd a lelkével”. Módszerei lehetővé teszik a pozitív önkép kialakulá-sát. Tagadhatatlan haszna new age-nek, hogy kivezeti az embereket az ateizmusból. A legnagyobb haszna azonban az, hogy felébreszti az egyén felelősségtudatát; rámutat arra, hogy a környezetvéde-lem egyetemes emberi feladat; és elősegíti a világbékét.

Ezt követően a modern gondolkodás számára is elfogadható érveket sorol fel a szerző annak alá-támasztására, hogy milyen társadalmi jelenségek járultak hozzá a new age terjedéséhez. Az első a ma-terializmus elleni lázadás volt. A materializmus sok kárt tett az egyházaknak, mert háttérbe szorítot-ta a vallást, de az 1990-es években ismét divatossá vált lelki dolgokkal foglalkozni. Habár mindenki szorgalmasan hajlongott tovább a Mammon előtt, a II. világháború utáni évtizedek radikális anyagi-assága ellenállást váltott ki a társadalomban. A különféle gazdasági „izmusok” növelték ugyan az életszínvonalat, de nem tudták kielégíteni az emberi lélek vágyait. Emiatt a nyugati országok polgá-rai megcsömörlöttek a materializmustól, és tömegesen csatlakoztak az ezoterikus tanokhoz. A mate-rializmus lehetővé tette ugyan az anyagi világ élvezetében való elmerülést, de az üresség, a gyökér-telenség érzését hagyta maga után. A gyökértelenség, a sehová sem tartozás érzésével szemben a new age azt a tudatot fejlesztette ki az egyénben, hogy egy vég nélküli lánc része, amely hozzákap-csolja őt minden idők lelki megvilágosodást elért tanítóihoz. Az embernek szüksége van egy beépí-tett útjelzőre. A materializmus azonban nem jelöl ki semmilyen irányt. Aki követi ezt az irányzatot, egy idő után rájön, hogy végállomás sincs. Minden siker viszonylagos, és az eredményeknek nincs semmi jelentőségük, mert az egész élet értelmetlen. Az emberek azonban semmitől sem rettegnek jobban, mint attól a gondolattól, hogy az életüknek nincs értelme. Ha felébred bennük a gyanú, hogy cél nélkül élnek, kapva kapnak az élet értelmének bármilyen magyarázatán.

Nem kis mértékben járult hozzá az ezoterikus gondolatok elfogadásához az elveszettség érzése. Az 1960-as és ’70-es évek nemzedékei társadalomellenes lázadásuk során felelőtlenül eltaposták a keresztény hagyományok és a korábbi erkölcsi értékrend még megmaradt korlátait is. Így a további-akban nem maradt semmi útjelző, fogódzó a modern kor embere számára. Súlyosbította a helyzetét

68/244


az elmagányosodás. A falusi közösségeket felváltották az urbánus központok, ezért a nemzedékekre épülő családi kapcsolatok felbomlottak. Az egyén elszigeteltté, társtalanná vált. Az ember azonban társas lény, vágyik arra, hogy tartozzon valakihez vagy valamihez. Így kapóra jöttek a különböző izmusok, valamint a new age mozgalom, amely ráadásul önmegismerést és felvilágosítást is ígért. Az 1980-as évekre a hagyományos erkölcsi normák darabokra törtek. A szexuális forradalom ledön-tött minden korlátot az érzéki vágyak gátlástalan kiélése előtt. A szabadosság azonban egy idő után csömört váltott ki, az erkölcsi összeomlás pedig zavart és nyugtalanságot okozott. Ennek az életér-zésnek a következményeként mind intenzívebbé vált az önmarcangoló aggodalom, a szörnyű két-ségbeesés, a tudathasadás, a stressz, az önmagunkkal való meghasonlás érzése. „Mindez olyan kö-rülményeket teremtett, amelyben minden életcélt és önmegismerést ígérő mozgalom sikert aratha-tott volna. Ez esetben a társadalmi válságot a new age használta ki.”

A bírálatokat összegezve a keresztény szakírók a new age mozgalmat a csalás háromszoros hit-vallásának nevezik. „Az első csalás a reinkarnáció tana, amely szerint nincs halál, az ember folyto-nos újraszületésre ítéltetett (a hinduizmus szerint kárhoztatott).” Tagadják, hogy a reinkarnáció nyo-mai fellelhetők lennének a Bibliában. Jézusnak azt a kijelentését, hogy „a Messiás eljövetelét meg fogja előzni Illés eljövetele” ezzel a ködös elmélettel próbálják félremagyarázni: „A zsidó hitben élt a megtestesítő személy képe, aki Isten választottja, és aki Isten akaratát képviseli, vagy a választott népet, vagy mindegyiket. Ilyen szereplők a Bibliában Ádám és Éva, Mózes, Dávid király, Illés pró-féta, s a várt Messiást is részben ilyen megtestesítő személynek képzelték. A korporatív személyek között kapcsolatot éreztek; őket összetartozónak, részben felcserélhetőnek is hitték. Egymás és a Messiás előképének tartották őket. Jézus tehát nem arra gondolt, hogy Illés lelke újra leszületett volna Jánosban, hanem arra, hogy az új prófétát megtestesítő személyiségen ugyanaz a karizma je-lent meg, amely már Mózest is felkereste küldetésre.” Ez a bonyolult és kissé zavarosnak tűnő fej-tegetés valószínűleg nem sok embert fog eltántorítani a reinkarnációs magyarázattól. No de most lássuk a következő „csalást”.

A második, hogy: „Az ember önmagát Istenhez hasonlítja, olyan képességeket hív elő magából, amelyek Istenhez teszik hasonlóvá.” Ennek kétségbe vonása azért érthetetlen, mert a Biblia egyér-telműen kijelenti, hogy „Isten az embert saját képmására teremtette”. Ha pedig önmagát másolta, nem zárható ki, hogy a testi adottságaival együtt a pszichikai képességeit is átadta. Ha ez nem így lenne, akkor nem érkeznének hozzánk ilyen üzenetek a túlvilágról: „Minden képességetek Istentől származik, ezért használjátok azokat a legjobb tehetségetek szerint.” A harmadik csalás, hogy: „Sa-ját énünk megismerése juttat el bennünket a megváltásig.” Ennek következtében az emberiség ké-pes lenne elkerülni önmaga elpusztítását. A tudati felvilágosítás lehetőséget ad a túlélésre, az apoka-lipszis elkerülésére. Ezt az állítást nem csupán a meggyőződésük mondatja a new age híveivel. Az utóbbi időkben napvilágra került ősi információk (pl. holt-tengeri tekercsek, Mózes első öt könyvé-be kódolt rejtett üzenetek, több ezer éves múltra visszatekintő indián legendák) mind azt sugallják, hogy a II. évezred végére jósolt katasztrófa nem elkerülhetetlen. Ezt a tényt azonban a keresztény hívők nem hajlandóak elismerni. A bizonyítékok tanulmányozására irányuló ösztönzéseket azzal a sommás kijelentéssel utasítják vissza, hogy: „Nem sok értelme van a hitnek, ha az ember örökké ké-telkedik.”

A bigott, szemellenzős emberek, a fanatikus hívők egyáltalán nem törődnek a tényekkel. Elol-vasni sem hajlandóak a világ keletkezésével és működésével kapcsolatos tudományos felismerése-ket. Egyfolytában a Bibliát lobogtatják, hogy csak az létezik, ami abban le van írva. Nem képesek felfogni, hogy ez a mű majdnem 4000, illetve 2000 éve született, így eleve nem lehetnek benne ko-runk felismerései. Arra hivatkoznak, hogy a Biblia a jövőnkkel kapcsolatban is tartalmaz utalásokat. Arra azonban nem gondolnak, hogy ezek a jóslatok jövőnknek egyfajta, legvalószínűbb alakulására vonatkoznak. Megrögzötten hisznek az apokalipszis bekövetkeztében. Szinte epekedve várják, hogy jöjjön már a megsemmisülés (amit ők természetesen elkerülnek, mert a kiválasztottak táborába fog-nak tartozni). Meg sem fordul a fejükben, hogy Istennek nem célja az értelmetlen pusztítás. Ha egy kis reményt lát a megtérésre, akkor kész megkegyelmezni nekünk. Ninive lakóit sem pusztította el, pedig már kimondta felettük az ítéletet. A megbánás, bűnös életmódjuk feladása megmentette a vá-

69/244


ros lakóit. Isten nem fogja csak azért is elpusztítani a világot, hogy neki legyen igaza. Ha látja, hogy jó útra tértünk, van remény a megváltásunkra, akkor rajtunk is meg fog könyörülni.

Nem zárható ki, hogy már a „mentőcsónakot” is elküldte hozzánk, de a szemellenzős hívei nem hajlandók belekapaszkodni. Úgy viselkednek, mint az együgyű parasztember a bajban. Azok kedvé-ért, akik nem ismerik a történetet: „Árvíz van. János bácsi a háza tetején ül, már a derekáig ér a víz. Arra jön egy csónak, fölkiabálnak az öregnek: János bácsi! Jöjjön kimentjük! Nem, nem – mondja az öreg. Vigyáz énrám a Jóisten. Egy idő után János bácsit teljesen ellepi a víz, és megfullad. A túl-világon panaszra megy az angyalokhoz: Azt ígérték, vigyáz rám az Úristen! Szent Péter válaszol: János bácsi, küldtünk egy csónakot…!”

Modern hit

A Biblia meglehetősen régi alkotás. Mint tudjuk, az Újszövetség közel kétezer éves, az Ószövet-

ség pedig még ennél is régebbi, kezdete az i. e. 1900-ra tehető. Ábrahám és Jézus születése között 3×14, azaz 42 nemzedéknyi idő telt el. Természetes tehát, hogy a Biblia meglehetősen régi beszéd-stílus szerint, és az akkori kornak megfelelő ismeretek alapján írta le azokat a törvényeket, amelyek mind a mai napig igazgatják az életünket. Ez persze nem von le semmit a Biblia értékéből, de a mo-dern ember számára sokszor érthetetlen nyelvezete számos embert elriaszt attól, hogy tanulmányoz-za a régi korban íródott szent könyveket. A Biblia modern nyelvjárásnak megfelelő átfogalmazására senki sem vállalkozik, de nincs is rá szükség. A helyszín, a szituáció ugyanis megváltoztathatatlan, az ókor eseményeit lehetetlen az atomkorba áthelyezni. Szerencsére az elmúlt évszázadok során a Biblia szelleme már kellőképpen belénk ivódott, a generációkon át tartó vallásos nevelés kiváltotta azt a hatást, amelyet Isten az alaptörvények átadása, és Jézus küldetése által kívánt elérni. Ezért a ma embere már más jellegű vallást igényel. Civilizált társadalmunk számára már magától értetődő-ek azok az erkölcsi és egészségügyi tilalmak, amelyekre az ókori népeket még meg kellett tanítani. Az atomkor emberét viszont egyre több olyan hatás éri, amellyel nem tud mit kezdeni. A régi törvé-nyek az új problémákra már nem adnak választ, új törvények pedig nem léteznek, így sehol sem tudja azokat elsajátítani.

Ezt felismerve nagyon valószínű, hogy a vallás néhány évtized múlva gyökeresen át fog alakulni, a régi értékeket megtartva modern nyelven, modern ismeretekkel kiegészítve fogja az embereket a korunkhoz igazított erkölcsi törvényekre, a korszellemnek megfelelő magatartásra oktatni. Feltéte-lezhető az is, hogy a jövőben a hit nem fog szorosan a templomokhoz kötődni. A felvilágosult em-ber nem külsőségekben lesz vallásos, hanem lélekben és tetteiben. Tudniillik nem attól lesz valaki igaz hívő, hogy állandóan a templomokat bújja, és „szent fazék” módjára fűnek-fának papol a hit-ről. Az ilyen emberek hitvallása Istenről nem más, mint szájgyakorlat. Ma még sokan vannak, akik „vizet prédikálnak, és bort isznak”; azaz térden állva ájtatoskodnak Isten előtt, a templom falain kí-vül viszont saját családtagjaikat is meg tudnák fojtani egy kanál vízben. Isten az álszenteskedőket megveti, számára igaz értéket csak a lélek mélyén rejlő és a cselekedetekben megnyilvánuló hit jelent. Az sem mindegy, hogy cselekedeteink milyen indíttatásúak. Nem kevés azoknak az embe-reknek a száma, akik csak azért tesznek jót vagy kerülik a rosszat, mert szolgalelkűek. Olyanok is akadnak, akik jutalomként a Mennyországba szeretnének jutni, vagy egyszerűen gyávák, és félnek Isten büntetésétől. A maguk hasznát keresők, a meghunyászkodók imája abból áll, hogy égnek for-dítják a szemüket, és kuncsorognak: „Uram segíts meg!” Ezután kenetes ábrázattal várják a meny-nyei erők támogatását, és a Paradicsomba való bebocsáttatást. Üdvözülésre azonban csak azok szá-míthatnak, akik mindenféle befolyás nélkül, önös érdekektől mentesen, meggyőződésből szolgálják az Urat.

Nem ritka jelenség a vakbuzgóság, amikor valaki a forma ketrecébe zárva mutogatja magát, mint igaz hívőt. Ez a hamis igyekezet csak arra jó, hogy a többieket elkápráztassa. Azt a benyomást akar-ja kelteni a környezetében, hogy ő példamutató buzgalommal teljesíti a szent kötelességeket, hiszen betart minden apró-cseprő formai részletet. Az alázatos hűség azonban sokszor csak álca, amely lep-lezi a hamisságot, a bűnös vágyakat és törekvéseket. Ez a folyamat egyébként nagyon hosszú múltra tekint vissza a keresztény egyházakban. A formarögzítésben már a zsidó farizeusok odáig jutottak,

70/244


hogy szinte lépni sem tudtak anélkül, hogy ahhoz valami kapcsolódó törvényt hozzá ne rendeljenek. Mindenféle általuk kitalált szabályzattal és részletekkel terhelték önmagukat s népüket ahelyett, hogy az igazi, szent törvények benső lényegét élték volna meg. Aki nem fért bele az általuk kreált formába, az ellen tűzzel-vassal küzdöttek. Rövidlátóságuk odáig ragadtatta őket, hogy magát a Megváltót is kiközösítették a zsidó gyülekezetből.

A kereszténység kezdetén még volt némi értelmük a dogmáknak, mert a Római Birodalom buká-sát kísérő zavaros időkben megóvta az eszmerendszert a felhígulástól. Később azonban az egyházi vezetők sok vitás kérdésben egymással sem jutottak közös nevezőre, és éppen azt felejtették el, ami a hit lényege: az Istenhez fordulást. Egy idő után hitvitáik eldöntésében nem a Mindenhatótól kértek tanácsot, nem belőle merítkeztek, hogy megvilágítsa elméjüket, hanem elvesztek a liturgiák, a kere-tek, a formák között. Istennek szóló fohászaik során egyre inkább a formát élték meg, és nem a lé-nyeget. Saját tekintélyüket, önnön szavukat megkérdőjelezhetetlenné tették, így minden, amit ki-nyilvánítottak, az ő látásmódjukat, önös érdekeiket tükrözte vissza. A hitbéli dogmákhoz mind in-kább hozzátapadt az egyházi méltóságok erőszakos törtetése, gőgje, benső énjük tökéletlensége. A középkorban már annyira belerögzültek saját dogmáikba, hogy elvesztették valódi hitüket, és már csak külsőségekben szolgálták az Urat. Ez a folyamat oda vezetett, hogy a szeretet és Isten nevében elítélték hittársaikat, ezreket idéztek az inkvizíció elé, megkínoztak és élve elégettek mindenkit, aki megingatta a formák mindenhatóságát.

Ilyen körülmények között törvényszerűnek mondható, hogy az addig egységes keresztény egy-ház bomlásnak indult. Az egyházszakadás, a reformáció, kisegyházak alapítása és a new age mozga-lom által propagált modern hitvallás mind arra figyelmeztetnek, hogy senki sem sajátíthatja ki ma-gának a hitet. Ez az örök érték mindig újabb és újabb formát és keretet keres magának, hogy tartal-mával a maga szintjén mindenkit éltethessen. A formák és előírások szaporodása, az egyes hittételek önkényes kiegészítése az évszázadok során mind bonyolultabbá tették a vallásgyakorlást. A kompli-kált és nehezen érthető téziseket tartalmazó tan azonban nem igazi vallás, hanem az egyházi szerve-zetek által kitalált elméleti okoskodás. Az isteni eredetű vallás egyszerű elvekből épül fel, hogy bár-ki könnyen megérthesse, és magáévá tehesse. A jelenlegi vallásokat papjaik olyan szövevényessé és nyakatekertté tették, hogy nem csoda, ha manapság alig akad hívük. Az emberiség túlnyomó részét tehát jelenleg a különféle egyházak fosztják meg a vallás igazi értelmétől, a hittől.

Kezdetben a vallás kereteinek megteremtése azt a célt szolgálta, hogy azok az egyszerű emberek is hozzáférhessenek a hit lényegéhez, akik csak formákhoz kötötten képesek élni. A külsőségek se-

gítették őket, hogy a tartalomból minél többet magukba emelhessenek. Korunk embere azon-ban a hitet már önmagában is képes megélni. Az ima lényege az Istenre hangolódás, és mindegy, hogy milyen külsőségek között hangzik el. Az Istenről mit sem tudó primitív dzsungellakók imái ugyanúgy eljutnak hozzá, mint a muszlimok napi ötszöri letérdelés során elküldött fohászai, ha előtte békét teremtenek a lelkükben, és nem éreznek gyűlöletet mások iránt. Mert nem a szavak, hanem a benső töltés az, ami meghallgatásra talál. Őszinte, szívből jövő imádság esetén a felszálló fohá-szokból, gondolatokból, sóhajokból felerősödve kiválik a lényeg, ami a legnagyobb távolságon is áthatol. Az átélés nélkül eldarált ima azonban süket fülekre talál, áhítat hiányában hatástalan marad.

Az imádság azért is fontos, mert az angyalok kéretlenül nem avatkoznak bele az életünkbe. Az őrangyalok megvédenek bennünket minden olyan veszedelemtől, ami nincs előírva a sorsunkban. A karma ellen nem tehetnek semmit, de a véletlen bajokat, baleseteket elhárítják a fejünk fölül. Ön-

71/244


magunktól szintén nem tudnak megvédeni minket, mivel mindenkinek jogában áll elrontani a saját életét. A számunkra biztosított minden irányú szabadság folytán nem csak előre, hanem visszafelé is fejlődhetünk. (Ha nekünk úgy jó. Az ostobaságaink következményeitől sem védenek meg minket, hogy tanuljunk belőlük.) Sorsunk jobbá tétele érdekében azonban sokat tehetnek. Ezt viszont kérni kell. Maguktól nem teszik meg. Azért sem, mert ok nélkül nem avatkozhatnak senkinek az életébe. Ha egy ateista úgy véli, hogy a saját erejéből is boldogul a világban, ennek kipróbálásában, megta-pasztalásban nem zavarhatják meg. Akarata ellenére senkit sem rángathatnak előre a fejlődés útján. Ki kell nyilvánítanunk, hogy szükségünk van a segítségükre, nem bánjuk, sőt elvárjuk a közremű-ködésüket.

A kérés azonban hiábavaló, ha nem érdemeljük meg a segítséget. Aki Isten segítségével akar előbbre jutni, annak Istenek tetsző életet kell élni, és fohászkodnia kell a jóindulatú szellemekhez. A szívből jövő ima, a pozitív célokat szolgáló kívánság előbb-utóbb meghallgatásra talál. Egyetlen fo-hász többnyire nem használ. Ahhoz, hogy az angyalok lássák az eltökéltségünket, szándékunk ko-molyságát, kitartóan kell imádkozni. A hőn óhajtott cél elérése érdekében türelmesnek kell lennünk. A fizikai világban sem kapunk meg mindent azonnal. Mindenért meg kell küzdeni, szenvedni. A túlvilágon sem szórják két kézzel az ajándékot. Ennek a szférának a segítségét is ki kell érdemelni. Csak a Sátán teljesíti azonnal a kívánságunkat, de abban nincs köszönet. Mindennapi tetteinkkel, vi-selkedésünkkel, Isten iránti elkötelezettségünkkel méltóvá kell válni a segítségnyújtásra, ami kitartó kérés, megszólítás esetén nem marad el.

Gyors segítség csak akkor érkezik az isteni szférától, ha másokért imádkozunk. A mások érdeké-ben folytatott önzetlen ima tízszer olyan hatékony, mint amikor saját magunkért imádkozunk. Ez a cselekedet ugyanis a nagylelkűségnek egy olyan ritka megnyilvánulása, amit nagyra értékelnek a túlvilágon. Kevesen képesek olyan emberért könyörögni, akihez nem fűződik rokoni, baráti vagy valamilyen érdekkapcsolatuk. Ebben az elidegenedett világban senki sem törődik az embertársával, felebarátjával, így ez a fajta ima felértékelődött az angyalok és a fénylények szemében. Ilyenkor ar-ra is ügyelnünk kell, hogy erről a közreműködésről később sem szerezhet tudomást az illető. Az ál-talunk kieszközölt túlvilági segítséget nem válthatjuk „aprópénzre”. Soha, semmikor nem közölhet-jük vele, hogy szerepünk volt a megsegítésében. Azért sem, mert erről nem szerezhetünk bizonyos-ságot. Ezekre a titkokra csak a túlvilágon derül fény.

Az imába való belemerülés, a révület sok rokon vonást mutat a meditációval. A jól imádkozó em-ber sokszor ugyanazt kapja, mint a meditáló: mennyei energiát, amellyel feltöltekezve meggyógyul a teste, és kívánságának megfelelően alakul a környezete. Ez a változás azáltal következik be, hogy a magunkba fogadott isteni energia megnöveli a hitünket, amely képes arra, hogy mozgósítsa a vi-lágunkban tevékenykedő jóakaratú erőket. Ezek a lények arra is képesek, hogy megvédjenek ben-nünket a gonosz erők felénk nyúló csápjaitól, és harmóniával eltöltve, boldoggá tegyenek minket. Miután az ima tudományos hatásmechanizmusát az ókori emberek nehezen értették volna meg, Is-ten a formák megteremtésével sietett a segítségükre. Kérésük meghallgatásaként olyan feltételeket szabott, hogy azok teljesítése közben lélekben megtisztulva, és kellő áhítattal közelítettek a meny-nyek országához. Amikor valaki letérdel, és összekulcsolja a kezét vagy homlokával a földet érinti, vagyis meghajol annak hatalma előtt, akitől segítséget kér, az olyan alázatot él át ezáltal, ami előse-gíti az imája célba juttatásához szükséges áhítat elérését.

Ám a formák lassan kiüresedtek, elveszítették tartalmi lényegüket, és azt a szellemiséget, ami eredetileg éltette őket. A rituálék megmaradtak ugyan mint vázak, de ezek már csak arra jók, hogy a forma börtönébe zárják a hívőket. Miközben a halottá vált liturgiákat erősítgetjük ebben a szűk ket-recben, eltűnik a vallás igazságtartalma, elmarad az isteni üzenet megszentelődése. Ilyen körülmé-nyek között érthető, hogy a templomba járás elvesztette spirituális értelmét, és közösségi esemény-nyé vált. A gyülekezet tagjait nem a vallás mély értelme foglalkoztatja, hanem az, hogy vajon mit szólnak a többiek, ha nem a társadalmi elvárásoknak megfelelően cselekszem. A hit sem képes már betölteni eredeti szerepét, mert napjainkra érzelgős ájtatosság lett belőle.

Meglehetősen groteszk megnyilvánulása a katolikus egyháznak a bűnbocsánat intézménye is. A bűnbe esett hívő elmegy a templomba, meggyónja bűneit, mire a pap Isten nevében megbocsát neki. „Mondj el tíz Miatyánkot, tíz Üdvözlégyet, adakozz bőkezűen az Úr házának, és bűneid alól fel-

72/244


mentést nyersz!” Aztán a hívő nyugodtan folytathatja bűnös életét. Egy idő után, ha ismét sok van a rovásán, megint elmegy a templomba, meggyónja bűneit, meghallgatja a pap korholását, majd ott-hon elmormolja néhányszor a Miatyánkot, és az Üdvözlégy Máriát. Ezzel újra tisztára mosta a lel-két. Ez olyan, mint egy pénzbedobós automata. Meghatározott tarifáért a bűnök töröltetnek. Nem sokban különbözik a középkorban árusított „búcsúcédulától”. Akkor az is elég volt, ha a bűnös ki-nyitotta az erszényét, penitenciát nem róttak ki rá. Ez az egész nem más, mint bohóckodás. A mély megbánás, a rossz cselekedet jótettekkel való ellensúlyozása képes ugyan törölni a büntetést, de né-hány imádság gyors elhadarása nem mentesít bennünket bűneink következményei alól.

Nem kevésbé ártalmas a bűnbeesés megítéléséhez való hozzáállásunk. A keresztény egyház tanítá-sai szerint: „Tiltás nélkül nincsen bűn.” Ennek alapján a felvilágosítás, az erkölcsi prédikáció kifeje-zetten káros. Erről a visszás helyzetről szól az a klasszikus történet, amelyben a misszionárius erköl-csös életre tanítja a kannibálokat. Az egyik megkérdezi: „Mondd, ha nem tudom, hogy az emberevés bűn, akkor is bűnös lennék?” Erre a pap: „Ha nem tudod, hogy bűn, amit cselekszel, Isten előtt ártat-lan vagy.” Kár, hogy nem így van. A túlvilágon is hasonló törvények uralkodnak, mint a mi világunk-ban. Eszerint: „A törvény nem tudása nem mentesít annak következményei alól.” Ezért is olyan fon-tos a felvilágosítás, az ezoterikus tanok, a transzcendentális világ megismerése. Nézzünk csak körül a világunkban, hogy mennyi szerencsétlen ember szenved körülöttünk. Mivel nincsenek tisztában a karma törvényeivel, sejtelmük sincs róla, hogy mi az oka balsorsuknak. Oktondi állat módjára szen-vednek, holott ha tudatában lennének tettetik következményeinek, el is kerülhetnék a bajt.

Úgy látszik a katolikus egyház képtelen tanulni a hibáiból. Luther Márton idején a búcsúcédulák árusítása újabb egyházszakadáshoz vezetett. A görögkeleti egyház létrejötte után sorra születtek meg a reformeszméket valló keresztény egyházak. Megszűnt a katolikus egyház egyeduralma a nyugati világban. A bűnbocsánat jelenlegi intézménye pedig az ezoterikus eszméknek, a buddhista vallásnak nyitott utat Európában. A brahmanizmuson alapuló buddhizmus ugyanis nem terjeszt tév-eszméket. Nem vezeti félre az embereket, nem sza-porítja a bűnlajstromukat alaptalan megbocsátások-kal. A vallás nagyban befolyásolja az emberek élet-felfogását. Olyan az életünk, amilyen az életfilozó-fiánk. Amíg a kereszténység leplezi, a brahmaniz-mus felfedi az élet titkait. Ezért tartják sokan olyan vonzónak a keleti bölcsességet. Egyébként a budd-hizmus valójában nem vallás, hanem egy olyan fi-lozófia, amely arra int, hogy vállaljunk felelősséget az életünkért. A buddhista eszméket valló kínaiak azt mondják, hogy: „Az embert nem az ég pusztítja el; Magunkat öljük meg azzal, hogy az örök törvé-nyeket áthágjuk.” Ebben a hozzáállásban nyoma sincs az isteni megbocsátásnak. Ez az élettapasz-talatokon alapuló mondás egyértelműen arra utal, hogy minden bűnükért fizetni kell, senki sem men-tesít bennünket tetteink következményei alól. Hiába „nyerünk” tehát bűnbocsánatot lelkünk földi gondozójától, az égi Atyát ez nem kötelezi sem-mire.

A jelek szerint hamarosan ezek a problémák is megszűnnek, mert mind kevesebben érzik szüksé-gét annak, hogy templomba járjanak. A világsajtó keresztény egyházakat bíráló cikkeiből kiderül, hogy a nyugat-európai országokban a lakosság 4-5%-a jár csak templomba. Oroszországban ez az arány még ennél is kisebb, csupán 2%. Csak Né-metországban évente 300 ezren fordítanak hátat az

73/244


egyháznak. Az újságírók már arról cikkeznek, hogy az európai templomok turistalátványossággá váltak, egy letűnt korszak emlékei. Egyre több ember fordít hátat a hitközségének függetlenül attól, hogy melyik társadalmi osztályba tartozik. Sokak számára a vallás már nem hit, hanem hovatartozás kérdése. Pedig a kereszténység a legfőbb világvallások közé tartozik. A világon 1,7 milliárd ember hisz Istenben és Jézus tanításaiban.

Nem csak a fiatalok ábrándulnak ki intézményesen a vallásukból, hanem az idősek is. Az angol The Guardian című újság megállapítása szerint: „Ahogy az idősek előrehaladnak a korban, úgy csökken az Istenbe vetett hitük.” Ez a megállapítás megdöbbenést okozott az egyházi vezetőkben is, mert eddig az öregeket tartották egyre fogyatkozó létszámú gyülekezetük oszlopos tagjainak. Svéd-országban ennél is rosszabb a helyzet. 1947-ben a lakosság 87%-a hitt Istenben, 2001-ben már csak 46%. Sokan azzal indokolják távolmaradásukat, hogy az egyházak nem tudnak segíteni napi prob-lémáik megoldásában. A papok meg azt mondják, hogy ez nem az ő dolguk. Érdekes módon az iro-dalomban nem következett be ez a hanyatlás. Az utóbbi 20 évben a különböző regényekben, színda-rabokban, tanulmányokban és a sajtóban többet írtak Jézusról, mint a megelőző 2000 évben össze-sen. Ez is azt jelzi, hogy az embereknek nem Istennel, a Megváltóval vagy a hittel van problémájuk, hanem a hitterjesztés módjával. A keresztény egyházak begyöpösödött középkori hagyományai, a megújulás hiánya idegeníti el az embereket a vallástól.

Mivel a történelmi egyházak nem tudnak, és nem is nagyon akarnak magyarázatot adni korunk rohamosan szaporodó kihívásaira, az emberek elfordulnak a vallástól. Sokan nem tapasztalják, hogy szellemileg gazdagabbá vagy felvilágosultabbá válnának azzal, hogy templomba járnak. A kiábrán-dult hívők egy csoportja így nyilatkozott: „Egy idő után teljesen hidegen hagytak bennünket az üres szavak, a gépiesen végzett szertartások. Nem véletlen, hogy mind többen térnek át más hitre, válnak buddhistává vagy mohamedánná. Az afrikai-, ázsiai- és latin-amerikai országokban élők pedig tö-megesen térnek vissza törzsi és kultikus hitrendszerükhöz. A kereszténység sokuk számára már csak lepel, amely mögött bálványimádás folyik, sámánista szertartások zajlanak. Egy ausztrál napilap, a The Age kétségét fejezi ki amiatt, hogy ezek a pótmegoldások kielégítenék az emberek lelki szük-ségleteit. A keresztény egyházakról szóló beszámolójukat ezzel zárják: Ez lenne a megoldás? Nyil-vánvalóan nem. A tarthatatlan helyzet láttán mind egyértelműbbé válik, hogy ezen a téren is radiká-lis változtatásokra van szükség.

Az Istennel való kapcsolat helyreállítása érdekében a jövőben meg kell szabadulnunk a kiürese-dett formáktól, és vagy újakat kell létrehozni helyettük, vagy tudatosítani kell az emberekben, hogy a saját templomát mindenki magában hordja, és ma már nincs szükség erre a támaszra. Új, mo-dern formák teremtése esetén viszont olyan keretet kell alkotni, amely racionális alapon élteti a lé-nyeget, az Isten és ember közötti szent kapcsolatot, s mindenki számára segít azt belső természeté-ben átélni. Jézus már kétezer évvel ezelőtt megjövendölte ennek a kornak az eljövetelét. A Biblia szerint így szólt a szamaritánus asszonyhoz. „Mondom néked asszony, eljön az idő, amikor az em-berek Istent nem a templomokban fogják keresni, hanem a lelkükben és az igazságban imádják.” A harmadik évezred minden tekintetben meg fogja változtatni az emberek életét, de hitre mindig szük-ség lesz, és mindig lesznek, akik a hitet hivatásszerűen fogják tanítani, mert az emberi humánum nem terjed magától, azt terjeszteni kell. A vallásos tárgyú könyvek hangvétele is előreláthatóan meg fog változni. A jelenlegi sokak által kenetteljesnek, hozsannázónak tartott stílus közérthetővé, ke-vésbé szenteskedővé válik, és egyre inkább tudományos alapon fogja megközelíteni a hitet. Univer-zális ismereteink kiszélesedésével a tudás jobban elő fogja segíteni Isten tiszteletét, mint a hit. Ezt követően az emberek megszabadulnak téveszméiktől, dogmatikus nézeteiktől.

A vallás tehát nagy valószínűséggel nem fog megszűnni, csak az egyház szerepe és jellege válto-zik meg. Az sem zárható ki, hogy az egyes vallások értékes tanait összegezve idővel létrejön egy egységes világvallás a Földön. Ez az ökumenikus vallás mentes lesz minden korábbi szertartástól, és tevékenységét nem korlátozzák többé áthághatatlan vallási dogmák. Az emberiség a vallásnélkü-liségből haladt a fetisizmuson (egyes tárgyak bálványként való tisztelete), a totemizmuson (egyes növények és állatok tisztelete) át előbb a politeizmus (többistenhit), majd a monoteizmus (egyisten-hit) felé. Most éppen a vallási fejlődés legmagasabb foka, a Mindenható általános elismerése előtt

74/244


állunk. Az EGY tiszteletével megszűnik a Teremtő különféle neveken való említése, ami a világval-lások egyesülését fogja eredményezni.

Ennek hatására valószínűleg megszűnnek a hitbéli ellentétek, és a Föld nem egy országában még ma is dúló vallásháborúk, mert az emberek rájönnek arra, hogy minden vallásnak egy közös istene van, és a hit lényege nem a vallásgyakorlat módjában keresendő. Mindnyájan ugyanahhoz az Is-tenhez imádkozunk, csak másképpen. Egyes egyházi csoportosulások szemellenzős önteltsége te-hát alaptalan. Egyik vallás sem alábbvaló a másiknál, mivel mindegyik ugyanannak az igazságnak a kifejezője. Minden vallás az Igazság része, a nagy egészből ragad ki részleteket. A vallásos hit lé-nyegét a halálközeli élményt átélt személyek tudják a legpontosabban megfogalmazni, akik szerint: Isten felette áll minden vallásnak, mert Isten maga a vallás. A religio sem vallást jelentett erede-tileg, hanem kapcsolódást, az EGY-be való visszatérést.

Földünkön több ezer vallást, és vallási csoportosulást tartanak nyilván. Ezeknek hívei semmiben sem értenek egyet egymással, de abban igen, hogy csak egy Isten létezik. Az évezredek óta folyta-tott ellenségeskedés fő oka az, hogy ezt az istent mindegyik vallás másként nevezi. Pedig a nevének semmi jelentősége sincs, mert ugyanarról a személyről van szó. Miközben a keresztények vagy az iszlám hívei az egy igaz Istenről beszélnek, rá gondolnak. A vita, veszekedés, ellenségeskedés, erő-szakos hittérítés arra vezethető vissza, hogy másként hívják. Az egyszerű hívő azt hiszi, hogy a má-sik vallásnak más istene van, mert nem úgy nevezik, mint az övét. Ez a nézeteltérés, feszültségfor-rás azonban könnyen feloldható. Hívjuk Istent mi is úgy, ahogy a Földön kívüli civilizációk: EGY-nek. A világot irányító különböző rendű és rangú istenek is ezt tanácsolják nekünk. Amikor kérni akarunk tőlük, azt mondják, hogy imáinkat ne hozzájuk, hanem a Mindenhatóhoz intézzük. Nem ő fog segíteni rajtunk, de hozzá kell fordulnunk. Az istenek és az angyalok ugyanis tisztában vannak azzal, hogy az univerzumot a Mindenható teremtette. Belőle származik minden, ami létezik. Ő a legtökéletesebb, a leghatalmasabb, így mindenki aki alatta áll, őt szolgálja. A galaxisokat, naprend-szereket, élő bolygókat irányító fénylények, vagy ha úgy tetszik a szentlelkek is. A bennünket fel-ügyelő fejlettebb civilizációk sem vitatják az EGY létét, és szükség esetén ők is hozzá fohászkod-nak.

Nekünk is ezt kellene tennünk, és akkor egy csapásra megszűnnének a világban a vallási villon-gások, és közös egyetértésben tisztelnénk a legfőbb istent, a Mindenhatót. Ha nevet adnánk Isten-nek, azzal kinyilvánítanánk, hogy sok isten van, és közülük mi azt az egyet tekintjük teremtőnek. Ezzel azonban nem a Mindenhatót imádnánk, hanem egy alattvalóját, egy segítőjét, valamely fejlet-tebb civilizáció vezetőjét, aki annak idején eljött hozzánk, hogy terjessze a hitet a Földön. Ő azon-ban nem isten, még ha istennek szólíttatta is magát, mert mindenható isten csak egy van. Az EGY azonban nem képes minden ember ügyében személyesen eljárni, mert az univerzumban min. 125 milliárd galaxis, csillagrendszerenként legalább 200 milliárd csillag, és ötször ennyi bolygó van. A földönkívüliek szerint ebből a nagyságrendileg 1023 (100 000 000 000 000 000 000 000) bolygóból több mint 70 millión élnek értelmes lények.11 Ha ők is annyian vannak mint mi, akkor a Mindenha-tónak 500 000 000 000 000 000 ember életét kellene a nap minden percében figyelemmel kísérni.

Emellett segítenie kell alacsonyabb rendű élet fejlődését. A földönkívüliek közlése szerint a tejút-rendszerben kb. ezer élettelen égitestre jut egy olyan csillag, amely életet hordoz, azaz valamelyik bolygóján kifejlődött az élet. Az élő bolygók közül csak minden kétezerötszázadikon alakul ki intelli-gens faj. Ezt az adatot az univerzumra vetítve a világegyetemben 40 trillió, azaz 40 000 000 000 000 000 (4 × 1016) élő bolygó van, vagyis olyan égitest, amelyen az élet valamilyen megnyilvánulása megfi-gyelhető. Ráadásul ott vannak a párhuzamos univerzumok, melyekből min. 12 van, de a számuk el-érheti a 36-ot is. Ezekre legalább annyi figyelmet kell fordítani, mint ránk. Nyilvánvaló, hogy ez képtelenség. Ennek a feladatnak az eredményes ellátásához a Mindenhatónak segítőkre van szüksé-ge. Az elvi irányítást a különböző szinteken álló fénylények látják el. Mi azonban velük nem talál-kozhatunk, mert láthatatlanok. Az általunk korábban látott istenek valójában nálunk fejlettebb civi-lizációk küldöttei voltak. Ők is a Mindenható segítői, és a Teremtő felhatalmazása alapján joguk 11 Egy földönkívüli civilizáció szerint: „A Föld olyan, mint egy homokszem a tengerpart strandján. Rajtunk kívül még rengeteg világ létezik az univerzumban.

75/244


volt magukat istennek neveztetni. Azt azonban sohasem kérték tőlünk, hogy őket imádjuk. Mind-egyikük arra tanított bennünket, hogy az egy igaz Istenhez fohászkodjunk.

A zsidó népet irányító isten is azért nem volt hajlandó elárulni nevét Mózesnek, hogy az általa kiválasztott nép ne hozzá, hanem a legfőbb istenhez imádkozzon. Mi azzal követtük el a hibát, hogy mindenáron meg akartuk tudni a Mindenható nevét. Elődeink azzal érveltek, hogy ha nem ismerik valakinek a nevét, nem tudnak közeledni a viselőjéhez. Neki azonban nincs neve. Miután tovább erőltettük a megszólítását, elárulták, hogy a saját nyelvükön mit jelent a Mindenható. Mivel a hit terjesztését kontinensenként, földrajzi régióként más-más civilizáció végezte a Földön, nyilvánvaló, hogy más neveket mondtak nekünk. Igaz isten azonban csak egy van, ezért minden vallás meg volt győződve arról, hogy az övé a valódi. Ez még önmagában nem lett volna baj, de a legfőbb vallási vezetők híveik számára kötelezően előírták, hogy az általuk igaznak tartott hitet tűzzel-vassal ter-jesszék a más vallású „hittelen pogányok” között. Ez vezetett a katolikus egyház által Szentföldre indított keresztes hadjáratokhoz, Spanyolország mórok általi meghódításához, és Kelet-Európa tö-rök megszállásához. Ázsiában sem volt jobb a helyzet, mert ott is számos vallás vetélkedett a híve-kért, a lelkek „megmentéséért”. Ennek során több száz millió ember életét oltották ki.

Mindez egy félreértés miatt történt. Évszázadokon át gyilkoltuk egymást értelmetlenül, sőt ma is ezt tesszük. Mindez elkerülhető lett volna, ha nem isten nevéhez ragaszkodunk, hanem annak kinyil-vánításához, hogy csak egy igazi isten létezik. Ezzel más vallások hívei is mélyen egyetértettek volna. Az iszlám és a kereszténység esetében a kölcsönös megértést a közös alapok is elősegítik. Mind a muszlimok, mind a keresztények hisznek az első emberpár, Ádám és Éva isten általi teremtésében, és mindkét vallás hívei Ábrahámot tartják ősatyjuknak. A Biblia és a Korán tartalma is nagyon hasonló. Mindkét mű szeretetre, megértésre, példamutató életmódra ösztönzi híveit. Az ellentétek a későbbi vallásértelmezésből, és Isten eltérő nevéből adódtak. Az alsóbb rendű istenek imádata azért is veszé-lyes, mert sok közöttük a hamis isten. Ne feledjük, hogy Lucifer is isten. A pokol küldöttei, a mágia gyakorlói istenként imádják a Sátánt. Ők hozzá fohászkodnak, tőle remélnek segítséget. Az EGY azonban mindezen istenek felett áll, és megtartó képességéhez semmi kétség sem fér. Igaz szándéká-nak, végtelen szeretetének fényes bizonyítéka az univerzum léte, sok millió civilizáció megteremtése, és fejlődési feltételeik biztosítása. Így nekünk is őt kell Urunknak tekintenünk, mert ő az, aki minde-nek felett áll. A névvel pedig nem kell törődni. Azért sem, mert egyébként is számtalan neve lesz az Úrnak, mivel az „Egy” minden nyelven mást jelent. Ez is azt bizonyítja, hogy nem az elnevezésen van a lényeg, hanem azon, hogy nevének kiejtése során kire gondolunk.

A megreformált Szentírással együtt ki kellene adni egy bibliamagyarázatot is. Különösen az Ószövetség de az Újszövetség is tele van olyan tanításokkal, amelyek ma már érthetetlenek. Példa-ként kiemelve egyet a XXI. század embere már nem tud mit kezdeni Mózesnek azzal az intelmével, hogy: „Ne főzd meg a gödölyét az ő anyja tejében!” Először is azt sem tudja, hogy mi az a gödölye. Ha veszi magának a fáradságot, és kinyomozza a kihalt szavak lexikonában, akkor sem lesz tőle okosabb. Arra gondol, hogy itt valami állatbarát rendelkezésről van szó. Mózes azonban nem az ál-latvédő egyesület ókori elnöke volt. Ő egy pogány rituálétól óvta a népét. A kecskegida anyjának te-jében való megfőzése hozzátartozott az ókori népek termékenységi rítusához. Akkoriban ez az inte-lem nagyon is aktuális volt, hiszen Mózes távollétében az Isten által igaz hitre térített zsidó nép egy része is elkezdte imádni az aranyborjút. Ma már a bálványimádás is leegyszerűsödött. Korunk em-berének nem kell lexikonokban kutatni egykori pogány szertartások után. A mi generációnkban szinte mindenki Mammont, a pénz istenét imádja.

Egyébként az univerzális vallás nem idegen tőlünk, már régóta vannak hívei itt a Földön is. Az iráni eredetű bahái12 vallás 1844 óta hirdeti a sokféle hiten keresztül megvalósuló új egységes vallást. Lev Tolsztoj a vallás legnagyobb és legtisztább formájának nevezte. Az alapító neve után baháinak nevezett vallás nem szűkült le földrajzi régiókra, mint a kereszténység, az iszlám vagy a budd-hizmus. Az egész világon vannak hívei. Az Encyclopedia Britannica szerint a kereszténység után a bahái a legkiterjedtebb vallás a világon. A Föld 250 országában vannak jelen, és írásaikat eddig 750 nyelvre fordították le. Kis közösségeik több mint 110 ezer városban és faluban találhatók meg. Az 12 Eredeti írásmódja: bahá’í

76/244


Egyetemes Vallás híveinek nincsenek papjaik, mert azt tartják, hogy korunk embere már képes felku-tatni Isten kinyilatkoztatásait, és határozni tud az élet dolgairól. Ennek szellemében nem térítenek, senkit sem próbálnak meg rávenni arra, hogy a különféle istenek feletti EGY-et tisztelje. Az érdek-lődőknek azt mondják, hogy az igazságot mindenki maga keresse. Az egyes vallásokon és felekeze-teken felülemelkedve önállóan kell eljutni a Mindenhatóhoz.

A bahái hívők nem isznak alko-holt, és nem fogadnak el adományokat kívülállóktól. Hisznek a túlvilágban, és a legnagyobb e világi bajnak az előítéletek által vezérelt gondolko-dást, cselekvést tartják. Más vallá-sokhoz képest a bahái a türelemről szól, és nem a kirekesztésről. Leg-főbb erkölcsi értékük az előítélet-mentesség ember és ember között, a férfi és a nő egyenjogúsága. Temp-lomaikban nincsenek szertartások. Imaházaik sincsenek, csupán az öt kontinensen építettek egy-egy szen-télyt, ami azt szimbolizálja, hogy az egész világon jelen vannak. Ezekbe a díszparkkal körülvett kupolás épü-letekbe bárki beléphet, senki elől nincsenek elzárva. Kötelező litur-gia helyett ki-ki a naponta elmon-dott imák, meditáció, a böjt és az aktív társadalmi szolgálat révén ke-rül közvetlen kapcsolatba Istennel. A szkeptikusok szerint ennek a vallásnak az eszmerendszere nem más, mint vágyálom, hiú ábránd. Ennek ellenére senki sincs, aki ne szeretné, hogy meg-valósuljon.

Mint minden vallás, a bahái alapítói és kezdeti hívei is állandó üldöztetésnek voltak kitéve. Elő-ször azt hirdették, hogy minden vallás alapja közös, hisz azok ugyanattól az istentől származ-nak. Ennélfogva elítélték a val-lásháborút. Ezt még elnézték nekik a hatóságok, ám amikor azt kezdték el prédikálni, hogy minden ember egyenlőnek szü-letett, letartóztatták, bebörtö-nözték, megkínozták, majd nyil-vánosan kivégezték őket. A va-gyoni egyenlőség, a másokon gyakorolt hatalom megszűné-sének már a gondolata is meg-bocsáthatatlan bűnnek számí-tott az uralmon levők szemé-ben, és a XIX. század közepén irtóhadjáratot folytattak ellenük. Ennek során több mint 20 ezer bahái hívőt gyilkoltak meg az inkvizíciót is megszégyenítő módszerességgel. A mártírok vére azonban ezúttal sem folyt hiába. Az

77/244


Egyetemes Vallás nem szűnt meg, a bahái hit új erőre kapott, és ma már 7 millió hívük van világ-szerte. Az Egyetemes Vallás tanításai szerint el fog jönni a „megígért” aki egyesíti majd a világval-lásokat. Isten küldötte a „rejtőzködő” a korábbi próféták (Ádám, Mózes Buddha, Zarathusztra, Jé-zus és Mohamed) munkáját folytatja. A bahái vallási alapítója Abdul Baha 1913-ban nálunk is járt, és azt nyilatkozta, hogy: „Budapest lesz az egyik központja Kelet és Nyugat egyesülésének, ebből a városból fog szétsugárzódni a világosság más helyek felé.”

Környezeti ártalmak

Az antibébi tabletták ösztrogéntartalma után világszerte egyre növekvő mértékben találnak gyógyszergyári hatóanyagokat a folyókban, tavakban, talajvízben, és rajtuk keresztül az ivóvízben. Először a berlini vezetékes ivóvízben fedeztek fel klórfibrinsavat. Ezt a szert az orvosok írják fel a vérzsírok csökkentése céljából. Mivel a jóléti társadalmakban mind többen szorulnak fogyókúrára, rohamosan nő a fogyasztó tablettát szedők tábora is. Számos gyógyszer hatóanyagát a páciens szer-vezete nem, vagy csak részben bontja le. Így a vizelet és a széklet által kikerül a környezetbe. A tisz-títóberendezések ezeket a vegyszereket nem képesek kiszűrni, ezért bejutnak a folyókba, onnan pe-dig a nagyvárosok ivóvizébe. A szemétlerakókból is jelentős mennyiségű gyógyszermaradvány szi-várog a talajba, mivel sokan egyszerűen kidobják a lejárt szavatosságú orvosságokat. Ezek a mér-gek már lehatoltak a talajvízig, így az ásványvízforrások is veszélybe kerültek. A bajt fokozza, hogy a jelenleg gyártott 45 ezerféle orvosságban közel 3 ezer hatóanyag van, és ebből a legmodernebb elemzési módszerekkel is csupán 60-at tudunk kimutatni. Ezek között leginkább gyulladásgátlók, citosztatikumok, röntgenkontraszt anyagok, szintetikus hormonok (fogamzásgátlók, szteroidok) és antibiotikumok találhatók. A maradék 98% gyógyszeralapanyag is beszivárgott az élővizekbe, de az arányukat nem ismerjük. Csupán a hatásuk alapján következtethetünk a létezésükre. (Budapesten évente 20 tonna gyógyszer kerül a Dunába.) A legnagyobb veszélynek ez esetben is a folyóvizek-ben élő halak és vízinövények vannak kitéve. Pusztulásuk immáron megállíthatatlanná vált, amit tovább fokoz az ipari szennyvíz folyókba engedése.

„Az ezotéria kiteljesedésé”-ben riasztó híreket olvashattunk a halak nemének megváltozásáról.

Ugyanez a folyamat megy végbe a szárazföldön, az élővizek közelében élő békák között is. Őket nem a fogamzásgátló- hanem a gyomirtó szerek „férfiatlanítják” el. Amerikai toxikológusok szerint ezt a jelenséget a világ legszélesebb körben használt gyomirtó szere, az atrazin okozza. Ez a vegy-szer az Egyesült Államok egész területén veszélyezteti a vadon tenyésző békákat, ami hozzájárulhat a kétéltűek világszerte tapasztalható visszaszorulásához. Az atrazin teszi ki az USA-ban alkalmazott gyomirtók mintegy 40%-át, és az ország gabonatermő területének háromnegyedén használják. Az amerikai környezetvédelmi minisztérium most azt mérlegeli, hogy betiltsa-e ennek a gyomirtónak a használatát. A Kalifornia Egyetemről endokrinológusa, Tyrone Hayes figyelmeztetett először az atrazin veszélyeire. Kutatócsoportja 2002. elején kimutatta, hogy a hím békák már az ivóvízben hi-vatalos engedélyezett koncentráció 1/30-ánál is feminizálódnak az atrazintól. Az atrazinnak kitett hímekben petefészek vagy több here fejlődött ki, továbbá beszűkült a gégefőjük. Erre az ellenvéle-ményen lévők azt hozták fel, hogy a vizsgálat csak egy speciális, laborcélokra tenyésztett afrikai fajra, a karmosbékára terjedt ki, így nem lehet általánosítani. Ekkor Hayes és csoportja megvizsgál-ta az Egyesült Államokban honos összes vadon élő békát is. A kutatási eredmények szerint az atrazin rájuk is ugyanolyan káros, mint afrikai sorstársaikra, amiből arra lehet következtetni, hogy a világ más tájain élő kétéltűekre is ártalmas.

Ezt követően a kutatócsoport szaklapokban is beszámolt róla, hogy az atrazin károsítja az ivar-mirigyeket, az északi leopárdbékák hímjeit pedig hermafroditává teszi. Az atrazin használatának mérséklése sem segít, mert a labortesztek szerint az ivarmirigyekkel kapcsolatos elváltozások ala-csony koncentrációnál még súlyosabbak voltak. Valószínűleg azért, mert az endokrinrendszer a hormonokat utánzó parányi koncentrációjú vegyszerekre van ráhangolva. A környezetvédelmi tárca úgy döntött, hogy felülvizsgálja az atrazinkockázatot, de az ilyen felülvizsgálatok gyakran éveket vesznek igénybe. Ha Hayes-nek igaza van, és már rendkívül alacsony koncentráció mellett is káros

78/244


hatások lépnek fel, akkor csak a teljes betiltás lehet hatásos. Egyébként az amerikai hatóságok ezzel csak követnék számos európai ország példáját, amelyek már évekkel ezelőtt tilalmi listára helyezték ezt a vegyszert.

Civilizációs létünknek, mindennapi életvitelünknek szinte nincs is olyan megnyilvánulása, ami

ne okozna kárt a környezetünknek, ne járulna hozzá a természet pusztulásához. Sokan nem sejtik, hogy az általunk keltett zajnak a madarak pusztulásában is nagy szerepe van. Angliai természetvé-dők figyeltek fel arra, hogy az énekesmadarak a városokban és a főközlekedési utak mentén egyre inkább elnémulnak. Ennek elsősorban nem az az oka, hogy a benzingőz megtámadja a torkukat, és berekednek, hanem az utcai zaj. A közlekedési eszközök okozta lármában nem hallják a másik hang-ját. A városi forgalom állandó zajában elvész a hímmadarak párcsalogató éneke, és nem hallják meg a közeledő ragadozókat és az erre figyelmeztető füttyöket sem. Ennélfogva az egymást követő utó-dok nem tudják eltanulni szüleik énekét. A némaságra ítéltetés meghiúsítja a párkeresést is, ami fo-kozza az énekesmadarak kihalási ütemét.

Az évszakok eltűnése a költöző madarakat is megzavarja, ami gyakran vezet tömeges madár-pusztuláshoz. Európából afrikai telelőhelyére tartott 200 gólya, és út közben leszálltak az izraeli Dimona vegyi üzem egyik savtároló medencéjére megpiheni. Az összes madár azonnal elpusztult. A szerencsétlenség oka, hogy a gólyák túl korán keltek útra, és a vegyihulladék-tárolók még nem voltak lefedve. A költözés időtartamára ugyanis a madarak vonulási útvonalába eső, veszélyes anyaggal teli medencéket letakarják. A gólyák szaporodása nem tud lépést tartani pusztulásuk mér-tékével. Ma már a tanyavilágban is alig látni gólyát. Gyermekeink, unokáink már csak a mese-könyvből ismerhetik meg ezt a népi folklórhoz szorosan kötődő madarat.

Nem jártak jobban azok az amerikai pelikánok sem, amelyek a szárazság miatt az élelemben szegény nyugati partvidékről az ország belseje felé igyekeztek. A kiszáradástól és súlyos legyengü-léstől szenvedő barna pelikánok éltető enyhülést adó víztükörnek nézték az autóutak tűző naptól csillogó forró betonfelületét. A hőségtől vibráló betonon történt landolás végzetessé vált számunkra. Több mint 30 madár nem élte túl a fájdalmas sérüléseket. A 43 °C-os hőségben felforrósodott útfe-lület által visszatükrözött napsugarak délibábszerűen megtévesztették őket.

A városi fények is pusztítják az állatvilágot. A Földközi-tenger görögországi partvidékén töme-gesen pusztulnak a teknősbékák az égre irányított lézerfények miatt. A homokos parton lerakott to-jásokból kikelt kisteknősök ösztönösen a legvilágosabb fényforrás, a tenger habjai felé indulnak el. Ez a természetes közeg biztosítja számukra a táplálékot és a növekedés lehetőségét. A városi fények azonban megzavarják őket. A tengerpartokra épített szórakozóhelyek, diszkóklubok neonfényei és lézeres attrakciói megtévesztik a kis állatokat, ezért ellenkező irányba indulnak el. Víz hiányában aztán kiszáradnak, vagy megeszik őket a tengeri madarak, illetve a kóbor kutyák. A fényszennye-zés, az éjszakát nappallá változtató mesterséges világítás az emberekre is rossz hatást gyakorol. A felmérések szerint alvászavart, magas vérnyomást, cukorbetegséget, sőt rákot is okozhat. Az élővi-lágnak szüksége van a világosság és a sötétség váltakozására. Ha az éjszakából nappalt varázsolunk, testünkben sok életfontosságú folyamat megzavarodik, pl. a hormonháztartásunk. A nemrég Izrael-ben végzett kutatások eredménye kifejezetten aggasztó. Kiderült, hogy éjszaka erősen kivilágított környéken az emlőrák előfordulásai aránya 37%-kal magasabb volt, mint a sötétebb városnegye-dekben élők között.

Életmódunk nem csak pusztítjuk az állatvilágot, hanem fokozatosan lesilányítjuk a génállomá-nyukat. Az 1970-es években felfigyeltek a kutatók arra, hogy az állatvilág méretrekordjai egyre csökkennek. A trófea értékét az állatnak, illetve agancsának, agyarának a mérete adta, következés-képpen előbb azokat vadászták le. Egyes állatok, így pl. a krokodilok és óriáskígyók egész életük-ben növekednek; tehát a kapitális, így legidősebb példányok elejtésével a megmaradt fiatalabbaknak egyszerűen nem volt elég idejük nagyra nőni, mivel – mint soron következő legnagyobbakat – őket is kilőtték.

E folyamat más módon is az állatok méretének csökkenéséhez vezet. Ha a legnagyobb példá-nyokat kilövik, akkor azok már nem szaporodnak, a megmaradt, genetikailag csökkent értékű pél-dányoknak az utódai viszont kisebbek lesznek. A nyakló nélküli trófeavadászat végül egyes állat-

79/244


fajok elkorcsosodásához vezet. Az afrikai elefántoknak nemcsak a mérete lett egyre kisebb, de egy-re több az agyar nélküli példány is. A ragadozók mindig a beteg, gyenge és fiatal egyedeket iktatják ki, és a legéletrevalóbbak, legerősebbek maradnak életben. Az emberi vadásztevékenység pedig pontosan ellenkező irányú a természetes kiválasztás folyamatával.

A fényszennyezés a növényvilágra is károsan hat. Eddig kevés figyelmet fordítottunk az éjszakai beporzókra. A növények beporzása ugyanis éjszaka is zajlik. Éjszaka csaknem 300 rovarfaj látogat kb. 60 növényfajt. Svájci kutatók figyeltek fel rá, hogy a mesterséges fénnyel megvilágított terüle-teken 62%-kal csökkent az éjszakai beporzók látogatottsága. Ezt a kiesést pedig a nappali beporzók nem képesek pótolni. A gyümölcstermő növényeknél emiatt 13%-kal csökkent a hozam. Az utóbbi 20 évben 70%-kal nőtt a fénykibocsátás, és a szűnni nem akaró reklámőrület következtében ez az érték folyamatosan nő.

Kényes témák Ebben az újonnan indított rovatban úgynevezett kényes témák kerülnek terítékre. Olyan problé-

mák, amelyeket korunk álságos humanizmusa igyekezett a „szőnyeg alá seperni”, agyonhallgatni. A visszásságok feloldását célszerű tanácsok fogják követni. Akadnak majd akik kíméletlennek, gúnyo-lódónak, sőt vérlázítónak találják ezeknek az intelmeknek a fogalmazási módját. Olyanok is lesz-nek, akik a későbbiekben terítékre kerülő rendellenességeket antidemokratikus, fajgyűlölő és egyéb jelzőkkel fogják illetni. Ezek a vádak azonban alaptalanok. A szókimondó stílus célja nem az indu-latok felkorbácsolása, hanem a felrázás, a gondok súlyosságának érintettekkel való beláttatása. Ah-hoz hogy a világunkat gyökeresen megváltoztassuk, jobbá tegyük, a korábban tabutémának tekintett problémákat is fel kell vetni, és meg kell oldani. Csak úgy lehet helyükre rakni a dolgokat, ha teljes mélységében feltárjuk a kedvezőtlen jelenségeket, és indulatoktól menetesen megvitatjuk káros ha-tásukat. Egy feszültségekkel terhelt társadalomban nem lehet békében, biztonságban élni, mert a felszín alatt halmozódó indulatok bármikor lángba boríthatják az egész világot.

A hatékony fejlődés előfeltétele a harmónia, a kiegyensúlyozottság megteremtése, ami szüksé-gessé teszi a rejtett problémák feltárását, megoldását is. Ahhoz hogy meg tudjuk oldani a gondja-inkat, előbb szembe kell nézni velük. Hibáink palástolása, álcázása csak elodázza a megoldást, to-vább növeli a feszültségeket. A konfliktusok felszámolásának első lépése, hogy kíméletlenül fel kell tárni a helyzetet, nevén kell nevezni a dolgokat, mert e nélkül nem tudunk lehatolni a bajok gyöke-réig. Remélhetőleg a leginkább érintettek is belátják majd ennek szükségszerűségét, és energiájukat nem a tiltakozás különféle módjaira fogják pazarolni, hanem arra, hogy a sokak által kimondatlanul is bírált hiányosságaikat megszüntessék. Ezzel önmaguknak használnak a legtöbbet, de általuk a kü-lönböző népcsoportok közötti megértés is fokozódni fog. Most lássunk egy kis ízelítőt abból, hogy ebben a témakörben milyen hangvételű írások várhatók a későbbiek során.

A fogyasztói társadalom anyagi világra koncentráló beállítottsága, a különféle termékeket ránk erőltető erőszakos reklámpropaganda, valamint a felszínes, csak a külsőségekkel törődő szemlélet-mód eredményeként mind több ember tekinti élete fő céljának testének kényeztetését. Különösen a nők járnak élen testük dédelgetésében, piperézésében. Ezáltal rengeteg időt és pénzt vonnak el a va-lóban fontos teendőktől. Földi létünk legfontosabb célja, hogy fejlődjünk, és ennek eszköze a tes-tünk. Isten azért adott testet nekünk, hogy használjuk. Ne kíméljük tehát, ne féljünk attól, hogy el-használódik. Ha tönkremegy se kár érte, hiszen sorsa úgyis a pusztulás. Csupán arra ügyeljünk, hogy életünk végéig kitartson. Ezért semmi értelme sincs testünk kényeztetésének, Kinek kíméljük magunkat, a nyüveknek? Azért futkosunk egyik kozmetikai szalonból a másikba, hogy az agyonpi-perézett testünkön a férgek nagyobb étvággyal csámcsoghassanak?

A fizikai test rendeltetése a lélek szolgálata. Arra való, hogy eszközként használjuk földi külde-tésünk során. Azért van, hogy elősegítse lelki fejlődésünket. Ne kíméljük tehát. Használjuk rendel-tetésszerűen. Életünk végén aztán levetjük, és kapunk helyette másikat. Egy újat, még tökéleteseb-bet. Testünk nem azáltal szolgál bennünket jól, ha mindentől megkímélve életünk végéig fitt és fia-talos marad. Figyelmünket ne a ráncok és az ősz hajszálak elleni harcra összpontosítsuk, hanem ar-ra, hogy földi porhüvelyünk jól szolgáljon bennünket. Ezért nyugodtan strapáljuk. Csupán arra

80/244


ügyeljünk, hogy ép és egészséges maradjon. Ne féljünk az öregségtől, a természetes elhasználódás-tól, mert testünknek ez a sorsa. Szerepét akkor tölti be optimálisan, ha a lehető legnagyobb hatás-fokkal kihasználjuk. Utána vessük a szemétre, mivel nincs már rá szükségünk.

A tudomány fetisizálása

Érdekes megnyilvánulása az emberi léleknek, hogy minél kevésbé ért valamit, annál jobban tisz-teli. Az emberek azt hiszik, hogy ha valami bonyolultan hangzik, akkor komoly dologról van szó. Hogy mi az oka ennek, nem tudni. Talán a lelkük mélyén szégyellik, hogy keveset tudnak a világ dolgairól. Az érthetetlen szavak, mondatok sokasodásával mind inkább elhatalmasodik rajtuk a tu-datlanság érzése, ezért hajlamosak hitelt adni a számukra felfoghatatlan magyarázat előadójának. Ez az önmaguk alulértékeléséből eredő reakció aztán lejutott a tudatalattiba, és ösztönszerű viselkedés-sé vált. Ennek tudható be, hogy az újkor embere nem becsüli a világos, egyértelmű magyarázatokat, az egyszerű és könnyen megvalósítható megoldásokat. Ennek a jelenségnek számtalan megnyilvá-nulását örökítette meg a tudománytörténet. Ezek egyike a cseh fiziológus, Johannes Evangelista Purkinje esete, aki már 1823-ban felvetette, hogy a teljesen egyedi ujjlenyomat alkalmas lenne a személyazonosság cáfolhatatlan bizonyítására. Ötletét azonban nem fogadták el, mert túl egyszerű-nek és érthetőnek találták. Ráadásul a gyakorlati megvalósítása sem jelentett gondot. Ha valamely módszer igénybevételéhez nincs szükség bonyolult és drága műszerekre, berendezésekre, akkor nem tekintik tudományosnak; nem alkalmazzák. Ez az eljárás csak azt követően kapott polgárjogot a bűnüldözésben, amikor egy angol tudós, Sir Francis Galton tanulmányt írt róla. Ebben mind a tíz ujjra részletes osztályozó rendszert állított fel. Ezt még megtoldotta egy kriminalisztikai értekezés-sel is, amellyel mind a szakmai bürokraták, mind a széles nyilvánosság előtt kellő tekintélyt szerzett az ügynek.

A tudományos világ annyira beleszeretett ebbe a módszerbe, hogy a XX. század végén kifejlesztett teljesen új személyazonosító módszert, a DNS-analízist is erről nevezték el. A „DNS-ujjlenyomat” vizsgálatnak azonban semmi köze sincs az ujjaink begyén található bőrfodrok analizálásához. Bonyo-lultsága és magas költségei miatt biometrikus azonosítóként sem alkalmazzák. A módszert Alec Jeffrays angol genetikus fedezte fel. Felismerése azon alapul, hogy a dezoxiribonukleinsav bizonyos részei nem génként, működnek, hanem csupán ismétlődnek a DNS mintában. Ezeknek a miniszatelliteknek az el-rendeződése szintén személyre szabott, csak egypetéjű ikreknél azonos. A vizsgálathoz elég egyetlen sejtet szerezni a gyanúsított testéből, ami nem is olyan nehéz. Bűncselekmények esetén szinte mindig visszamarad a helyszínen egy lehullott hajszál, egy vérnyom, egy sérülés következtében kiszakadt bőr-foszlány vagy sperma, amely tökéletesen megfelel mintának. A végeredmény száz százalékosan biztos-nak mondható, ezért a későbbiekben apasági kereseteknél is alkalmazni kezdték.

A tudományos magyarázat istenítésének újabb bizonyítéka, az az újságcikk, amely az ezüstről,

mint fertőtlenítőszerről ad hírt. Az indiai Ajurvéda tanításai szerint a tiszta ezüst és arany vízbe he-lyezve fertőtlenítő hatást vált ki. Ez így túl egyszerűen, ráadásul misztikusan hangzik. Hogyan? Mi-ként? Miért? – tették fel a hitetlenek a kérdést. Mivel nekik tetsző válasz nem kaptak, nem is vették komolyan az ősi tanítást, nem foglalkoztak vele. Több ezer év elteltével napjaink kutatói is felfedez-ték ezt a jelenséget, és miután tudományos köntösbe öltöztették, már mindenki elhiszi, sőt a sajtó is hírt ad róla. A tudományos szakzsargon szerint megfogalmazott változat így hangzik: „A kolloid halmazállapotú ezüst egyaránt rendelkezik antibiotikus és immunerősítő tulajdonságokkal, de a víz-ben oldódó pozitív ezüstionok a fertőzéstől való védelem mellett konzerváló anyagként is beválnak. Csírátlanító hatásának köszönhetően a sárgás színű ezüstoldat a fogpótlások és a kontaktlencsék tisztítására is alkalmas. Ha növényekre locsoljuk, elpusztítja a kártevőket, a víztartályokat pedig megszabadítja a baktériumoktól.”

A tudomány fetisizálásában maguk a tudósok járnak élen. Náluk az átlagember számára érthetet-

len magyarázatokhoz való ragaszkodást szakmai gőg, egzisztencia-féltés és egyfajta társadalmi elit-hez való tartozás vágya magyarázza. Ennek tudható be, hogy mindent túlkomplikálnak. Nem tudják

81/244


elviselni, ha valami pofonegyszerű, és könnyen érthető. Degradálónak érzik magukra nézve, ha a tudomány rejtelmeibe bárki beleláthat; ösztönszerűen ódzkodnak minden olyan elmélettől, ami egy laikus számára is azonnal felfogható. Ezért még a legegyszerűbb dolgokat is igyekeznek agyon-bonyolítani, hogy kellően „tudományos” legyen, hogy ne essen csorba a tudomány magasztos tekin-télyén. Ami mindenki számára világos, az alantas, azzal nem érdemes foglalkozni; vagy ha muszáj, akkor gyártani kell hozzá egy bonyolult elméletet, hogy csak a „beavatottak” értsék meg. Különben mi értelme lenne a több évtizedes tanulásnak, a diplomák és doktorátusok halmozásának.

Energiatermelésünk megreformálása

A hagyományos és az alternatív energiaforrások szorgalmazói közötti versengés egyre jobban ki-éleződik. Napjainkra ez a csendes vetélkedés elkeseredett küzdelemmé vált. Az indulatok elszaba-dulása érthető, mert a tét igen nagy. A bioszféra megmentésén túlmenően hatalmas profit forog koc-kán. A legfrissebb (1997-es) adat szerint a világ összes villamosenergia-termelése 13 949 TWh. En-nek 38,3%-át (5337 TWh) a szénfűtésű erőművek termelik meg. Az atomerőművekből az összes villamos energia csupán egyhatoda, 17,2% (2393 TWh) származik. Ezután következnek a vízi erő-művek 18,3%-kal (2556 TWh). A gázfűtésű erőművek 15,5%-ban (2159 TWh), az olajfűtésűek pe-dig 9,2%-ban (1282 TWh) veszik ki részüket a villamosenergia-termelésből. A legkevesebb villa-mos energiát, 1,5% a megújuló energiaforrások szolgáltatják (211 TWh). Környezetszennyezés szempontjából ennél is rosszabb a helyzet a világ összes energiafelhasználása terén. (Ebben benne van a gépjárművek által elhasznált energia, a fűtésre fordított energia stb.) 1997-ben az emberiség teljes energiafogyasztása 8743 Mtoe volt. (Million tonnes of oil equivalent = millió tonna kőolaj-egyenértékű energiamennyiség. Forrás: IEA – World Energy Outlook 2000.)

A Földön fellelhető energiahordozók közül legnagyobb mértékben a kőolajat használjuk. Ez az összmennyiség 40,5%-át (3542 Mtoe) teszi ki. Ezután jön 25,8%-os részesedéssel (2256 Mtoe) a szilárd tüzelőanyag (szén, fa és egyéb fosszíliák) alkalmazása. (Ennek 84%-át a tűzifa teszi ki, ami nem más, mint hulladék faanyag hagyományos kéményes kályhákban való elégetése. Eközben szű-retlenül dől a füst a levegőbe.) A gázfelhasználás 21,9%-os aránnyal (1911 Mtoe) csupán a harma-dik helyen áll. Ezt követi 7,1% részesedéssel (624 Mtoe) az atomenergia. A vízi erőművek az összes energiának csak a 2,5%-át adják (221 Mtoe). Legkisebb mértékben a megújuló energiahordozók ve-szik ki részüket a teljes energiatermelésből. A nap-, a szélenergia, a metanol (metil-alkohol), a nö-vényi olaj (biodízelolaj) stb. csupán 2,2% (189 Mtoe) erejéig járul hozzá a világ energiaszükségle-tének kielégítéséhez. Az iparilag fejlett országokban élők számára ezek a számok aránytalannak tűnnek, mivel náluk a villamos energia túlnyomó része vízi- és atomerőművekből származik, és alig használnak fosszilis tüzelőanyagot. A világ háromnegyedét kitevő fejlődő államokban azonban csak szilárd fűtőanyag áll rendelkezésre, a pénzhiány, és az infrastruktúra fejletlensége nem teszi lehető-vé a korszerű energiatermelő módszerek alkalmazását.

Sok környezetvédő ennek örül, pedig a jelenleg használt erőművek közül az atomerőművek szennyezik legkevésbé a környezetet. 1990-ben 420 atomreaktor működött világszerte. Ebből 112 az Egyesült Államokban, 56 Franciaországban, 47 pedig a volt Szovjetunió tagállamaiban. Azóta a számuk lassan csökken, mivel a környezetvédők ellenállása miatt nem építenek újakat, a régieket pedig fokozatosan leállítják. Pedig a korszerű, nyomott vizes hűtőrendszerű reaktorok kellő bizton-sággal üzemeltethetők, így alaptalan a félelmük a nukleáris energiahordozóktól. Az atomerőművek ellen tiltakozók arról is elfeledkeznek, hogy az erőmű sugárzó hulladékát elzárva, felügyelet alatt tartják, így a többi erőmű melléktermékével ellentétben nem kerül ki a környezetbe. Az viszont két-ségtelen, hogy bonyolultságánál fogva az összes energiatermelő eljárás közül az atomerőmű építése igényli a legnagyobb beruházást, ami csak több évtized alatt térül meg.13

13 Az atomenergiát csak az európai országokban ellenzik. A világ más államaiban nem kell számolni a lakosság tiltakozásával. Ezért 2007-ben már 439 reaktorblokk üzemelt világszerte, és az itt termelt áram az emberiség energia-szükségletének 16%-át fedezte. Számuk azonban nem nő tovább, mert jelentős részük 30-40 éves, és már nem lehet felújítani őket. Ezért több tucatnyi atomerőmű lebontásra vár. folytatását lásd a következő oldal alján �

82/244


Az atomerőmű-építés ellen szól az üzemeltetési kockázat bővülése is. Újabban reaktortámadások

miatt bekövetkező robbanástól is tartani kell. További rizikófaktor a kiégett fűtőelemek szaporodá-sa. Minél több országban működtetnek atomerőműveket, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a terroristák plutóniumhoz jutnak, amit „piszkosbomba” előállítására használnak. Nem kis ve-szélyt jelent az atomhatalmak számának szaporodása. Az eddigi tapasztalatok szerint a békés célú atomenergia-kutatás szinte mindig atomfegyver előállításába torkollott. Az atomhatalmak számának szaporodása tovább fokozza a fegyveres konfliktusok kirobbanásának, egy esetleges atomháború ki-törésének kockázatát. A végtelenségig ez az energiaforrás sem áll rendelkezésünkre, mivel az atom-erőművekben jelenleg használt Urán 235-ös izotóp csak 100 évre elegendő.

Nem kis gondot okoz a kiégett fűtőelemek tárolása, deponációja, ami tovább növeli az ily módon termelt villamos energia árát, és súlyosan veszélyezteti a környezetet. (1990-ig 120 ezer tonna fűtő-elemet használtak el a reaktorokban, és mennyiségük évente 12 ezer tonnával nő. A benne található izotópok azonban nem égnek el maradéktalanul. A kiégett fűtőelem minden tonnája 180 millió curie sugárzó anyagot tartalmaz. Veszélyességére jellemző, hogy aktivitása csak 10 ezer év múlva csök-ken az egészségre veszélytelen szintre, és 241 ezer év alatt bomlik le teljesen. Nem oldja meg a problémát a kiégett fűtőelemek dúsítása sem, mert a fel nem használt izotópok ennek során is meg-maradnak. Csupán egy esetet említve, az amerikai Hanfordban nemrég lebontott plutónium erőmű-ből 22 ezer tonna nagy aktivitású, és 500 ezer tonna kis aktivitású hulladék maradt vissza.) Óriási hátránya még ennek a fajta energiatermelésnek, hogy a magfúzió hatásfoka kisebb mint 1%, a ra-dioaktív anyagnak csupán 0,7% alakul át energiává. A többi energiatermelő módszer hatásfoka ma-gasabb ugyan, de ezek meg közvetlenül terhelik a környezetet. Az elmúlt évtizedek során igen nagy mértékben járultak hozzá a levegő- az élővizek és a talaj elszennyeződéséhez, az erdők tönkre-meneteléhez. A primer energiahordozók mennyisége is rohamosan fogy, ezen az úton haladva né-hány évtized múlva nem lesz mivel üzemeltetni a hagyományos rendszerű erőműveinket.

Az atomerőművek üzemeltetése is hamarosan lehetetlenné válik. Nemrég derült ki, hogy a glo-bális felmelegedés nem várt következménye, hogy pár év múlva le kell állítani az atomerőművein-ket. A levegő átlaghőmérsékletének rohamos növekedése miatt nyáron, a kánikulában oly mérték-ben felmelegednek a folyók, hogy ne képesek hűteni az atomreaktorokat. Ezért azok megszaladhat-nak. Az erőműrobbanás megakadályozása érdekében 2018-ban Franciaországban már két atomerő-művet is leállítottak.14 A veszteséget hőerőművek beindításával lehet ugyan pótolni, de a széntüze-lésű erőművek tovább növelik a globális felmelegedés mértékét, ami azt eredményezi, hogy az atomerőművek az év túlnyomó részében használhatatlanok lesznek. A folyók melegedéséhez ma-guk az atomerőművek is jelentősen hozzájárulnak. Hűtővízként történő alkalmazásuk során az erő-művek 20 kilométeres körzetében hőcsóva alakul ki, ami pusztítja a halakat és károsítja a folyóparti élővilágot.

Ezt az energiatermelés jövőjét meghatározó szakemberek is tudják, ezért figyelmük mind inkább az alternatív energiaforrások felé irányul. Köztük is első helyen szerepelnek a megújuló energiafor-rások, mivel ezek sohasem apadnak el, és felhasználásuk nem veszélyezteti a környezetet. Környe-zetvédelmi szempontból a legtökéletesebb és legbiztonságosabb energiaforrás a napenergia. Annak ellenére, hogy a nap sugarainak csupán 0,01 százaléka ér el hozzánk, évente olyan nagy mennyisé-gű energia érkezik a Földre, amennyit 60 milliárd tonna kőolaj elégetésével tudnánk csak előállíta-ni. A Nap egy év alatt 175 trillió kWh energiát sugároz a bolygónkra. Ennek nagy része visszaverő-dik a világűrbe, a többi a földgolyót melegíti, és fenntartja az életet. 30 billió kWh-át használ fel a fotoszintézis, melynek következtében a növényzet évente 200 milliárd tonna szén-dioxidot nyel el a légkörből. Az emberiség villamosenergia-termelése 14 billió kWh évente. Ez azt jelenti, hogy a megmaradó napenergia 1 ezreléke is fedezné a szükségletünket. Amennyiben az 1%-át használnánk fel, és ezt is csak 5%-os hatékonysággal, akkor a világon minden ember annyi energiát fogyaszthat-na, mint a gazdag országok tehetős polgárai.

14 Ennek csak a vízparton üdülők örülnek, de ők sem sokáig. 2018 augusztusában a Balaton vize partközelben 30 °C-os volt.

83/244


Ennek műszaki feltételei már régóta adottak, mivel az évtizedekkel ezelőtt gyártott szolárcellák

is képesek voltak 8-9%-os hatásfokkal villamos árammá alakítani a napenergiát. Az átállás azonban nem történt meg, melynek fő oka a szolárcellák meglehetősen magas ára. Az utóbbi években bekö-vetkezett nagyságrendnyi árcsökkenés ellenére a szénhidrogének elégetéséből nyert energia még mindig jóval olcsóbb, mint amit a szolárcellák szolgáltatnak. Ráadásul a napelemek rengeteg helyet foglalnak. Ezért jobbára épületek energiaellátására használhatók. Nem kis mértékben rontja a hasz-nálhatóságukat, hogy kizárólag napfényes időben működnek, így nem biztosítható velük a folyama-tos áramellátás. Ez az üzemmód csak akkumulátorok közbeiktatásával valósítható meg, ami még drágábbá teszi az általuk biztosított áramot.

Jelentősen hátráltatja az alkalmazásukat az is, hogy a rájuk telepedő por, korom, madárpiszok, valamint a szmog akadályozza a működésüket. Mivel nagy felületről van szó, a hatásfokcsökkenés meghaladhatja az 50%-ot is. A fényérzékeny felületre rakódott piszok rendszeres tisztítással eltávo-lítható ugyan, a napelemcellákat azonban többnyire épületek tetejére szerelik, ami nehezíti a meg-közelítésüket. A központi napenergia-hasznosítás megvalósíthatatlan. Ha az egész emberiség ener-giaigényét csak napenergiával próbálnánk kielégíteni, akkor a sivatagban, ahol legnagyobb a tartós napsütés valószínűsége 350 km hosszú és 200 km széles zónát kellene napelemekkel beborítani. Ennek az országnyi méretű napelemtáblának az előállítási költsége a világ összes országának 2 tel-jes évi GDP-jét emésztené fel. A hatásfok növelésével járó méretcsökkenés sem oldotta meg ezeket a gondokat. A kaliforniai Spectrolab kifejlesztett egy szuper napelemet, mely az elnyelt fény 36%-át alakítja át elektromossággá. Ennek előállítási költsége azonban nagyon magas. Emellett speciális hűtést igényel. A levegő, illetve a hűtővíz cirkuláltatása elviszi a többletáramot. Az alkalmazott technológia rámutatott arra is, hogy ezen az úton járva nem lehet jelentős mennyiségű energiát ter-melni. Hiába alkalmaznak speciális, a napsugár teljes spektrumát elnyelő réteget, a többletenergia túlhevíti, hűtés nélkül tönkreteszi a fényérzékelő réteget.

Ismert még a napkollektorok használata, amikor üveg- vagy fémlemezek között vizet áramoltat-nak, amely a napsugarak hatására felmelegszik. Az így nyert többletenergiát hőcserélőn keresztül nyerik ki; illetve közvetlenül, meleg víz előállítására használják. Ez az eljárás sem terjedt el széles körben, mivel a hőkinyeréshez bonyolult és drága gépészeti berendezések szükségesek. Nem kis mértékben hátráltatja az alkalmazását, hogy télen, amikor a legnagyobb szükség lenne az általa ter-melt energiára, akkor szolgáltatja a legkevesebb hőt. Ennélfogva használata csak a szubtrópusi- és a trópusi országokban számottevő, ahol főleg vízmelegítésre használják. Elméletileg egyszerűen, és időjárástól függetlenül juthatunk hőenergiához a geotermikus erőművekből, de ez a megoldás is igen nagy beruházást igényel. Ahhoz hogy a földkéreg alatti izzó magmához eljussunk, a száraz-földön 30 km, a tengerek fenekén 6 km mélyen kell lefúrni. Emellett a kiépített csőrendszer karban-tartása, valamint a víz keringetését biztosító szivattyúk üzemeltetése sem olcsó. További gond, hogy nem tudnak mit kezdeni a föld mélyéből feltörő nagy sótartalmú vízzel. Az erőműből kikerülő le-hűlt vizet jobb híján a legközelebbi folyóba engedik, ami környezetszennyezést vált ki. Az okozott kár miatt Ausztriában leállították a Fürstenfeld-i geotermikus erőművet. A döntéshez minden bi-zonnyal az is hozzájárult, hogy a geotermikus erőmű hatásfoka csupán 10%, ami meg sem közelíti a hagyományos hőerőművek hatásfokát.

Legrégebben alkalmazott megújuló energiaforrásunk a szélenergia. Földünkön egyetlen nap alatt 500 ezer TWh villamos energiának megfelelő szélenergia keletkezik a különféle légmozgások kö-vetkeztében. Ennek csupán 2%-át hasznosítjuk a jelenlegi eszközeinkkel. A tengeri közlekedésben évezredek óta használjuk a szélenergiát a vitorlás hajók erőforrásaként. Villamos áram termelésére azonban csak az 1973-as olajválság óta alkalmazzuk számottevő mértékben. 1990-ben már 50 ezer szélerőmű működött szerte a világon. A kaliforniai szélvitorlák több mint 2 millió megawattóra vil-lamos energiát termelnek évente. Németország jelenleg 13 ezer megawattnyi szélerőmű-kapacitással rendelkezik, ami a paksi atomerőmű termelésének hétszerese. Környezeti ártalommal itt sem kell számolni, a beruházási költség azonban ez esetben is magas. (Egy 84 m magas, 2 MW-os szélerőmű megépítéséhez 990 tonna betonra és 270 tonna acélra van szükség, ami megegyezik egy közepes hosszúságú vonatszerelvény súlyával. A legújabb 2 MW-os, 200 méter magas és 127 méter lapátát-mérőjű szélerőműbe pedig 1500 köbméter betont és 180 tonna acélt építettek be.) Így csak ott ér-

84/244


demes szélturbinákat felállítani, ahol állandóan fúj a szél (pl. a tengerpartokon, magas hegyeken), és a sebessége meghaladja a 25 km/órát. Dániában az összes energiamennyiségnek már a 20%-át szél-erőművek állítják elő. A szél azonban nem fúj mindig, ezért a szélerőművek képtelenek biztosítani a folyamatos áramellátást. További terjedését nem csak az állandó széljárás hiánya gátolja, hanem a lakosság ellenállása is. Főleg a sűrűn lakott Hollandiában a közelben élő emberek mind nagyobb el-lenszenvvel viseltetnek a szélturbinák iránt. Az ok, hogy sziszegő hangjuk, és a lapátokon villódzó napfény nagyon zavarja őket. A műszeres mérések eredményei szerint a turbinák ultrahangot is kel-tenek, ami szintén hozzájárul a környéken lakók rossz közérzetéhez. Újabb vizsgálatok szerint a szélerőművek zajának infratartománya is van, ami észrevétlenül károsítja a szervezetet. Az állatvé-dőknek sem tetszik a szélkerék, mert a madarak nekirepülnek, és elpusztulnak. Ausztrál ornitológu-sok panaszkodnak, hogy a tengerparton felállított sok száz szélturbina húsdaráló módjára pusztítja a vándormadarakat és a sirályokat.

A legkisebb befektetést a biomassza hasznosítása igényli. A növényekbe és a növényi maradvá-nyokba zárt napenergia vagy közvetlenül kerül felhasználásra úgy, hogy elégetik, és a keletkezett hővel melegítenek; vagy metángázt, metanolt15, illetve biodízelolajat állítanak elő belőle, amit a gépjárművek robbanómotorjában mozgási energiává alakítanak. Nagy előnye ennek a fajta üzemel-tetésnek, hogy a motor jóval kevesebb szennyező anyagot bocsát ki, mint a kőolajszármazékokkal üzemeltetett gépjárművek. További előnye még, hogy a biomassza is megújuló energiaforrásnak minősül, ami azt jelenti, hogy sohasem merül ki, évről-évre újratermelődik. A baj csak az, hogy vi-szonylag kevés biomassza áll rendelkezésre. Ahhoz hogy a világon minden egyes gépjárművet bioalapú üzemanyaggal lássunk el, a mezőgazdaságilag művelhető földterület túlnyomó részén al-koholt, illetve olajat biztosító növényeket kellene termelnünk. (A manapság oly divatos terepjáró autó egyszeri teletankolásához 204 kg kukoricát kell bioüzemanyaggá feldolgozni, melynek táp-anyagtartalma egy felnőtt ember egész évi szükségletét fedezné.)

A bioalapú üzemanyagok általános elterjedését az is gátolja, hogy repülőgépek hajtására alkal-matlanok. A repülőgépek ugyanis olyan magasságban közlekednek, ahol a környezeti hőmérséklet –50 oC-ra is lecsökkenhet, és a bioüzemanyag ilyen alacsony hőfokon besűrűsödik, megdermed. Az is gond, hogy a biológiai eredetű anyagok túl sok oxigént tartalmaznak, ami súlytöbbletet jelent. A kerozin teljes kiváltása is lehetetlen lenne. A Virgin Atlantic légitársaság 2008-ban próbarepülést végeztetett. A London-Amszterdam közötti meglehetősen rövid útra 22 tonna üzemanyagot tankol-tak egy Boeing-747-es gépbe, melynek 5%-a bio eredetű volt. Aztán kiderült, hogy ennek a csekély mennyiségű alternatív hajtóanyagnak az előállításához is 150 kókuszdiót használtak fel. Majd ki-számolták, hogy a teljes mennyiségű üzemanyag kiváltásához 3 millió darab kókuszdióra lenne szükség. És ez csak egyetlen repülőgép üzemanyag-szükséglete egy nyúlfarknyi távolságra.

Nem segíti elő az átállást az sem, hogy a szénhidrogén alapú üzemanyag előállítási költsége a kőolaj magas ára ellenére is kisebb, mint a metanolé, illetve a biodízelolajé. Ez a fajta energiaforrás csak akkor lenne versenyképes, ha az egyes államok lemondanának az üzemanyagokra kivetett igen magas forgalmi és jövedéki adókról, amire nem nagyon hajlandóak. Ennek eltörlése a legtöbb or-szágban meglehetősen nehéz helyzetbe hozná az évtizedek óta deficites költségvetést. Jelenleg az üzemanyag árának 70%-a az államkasszát gyarapítja. A dízelolaj árában pl. 20% a fogyasztási- és 50% a jövedéki adó. Ezért üldözik a hatóságok azokat, akik a gépkocsijukba repceolajat öntenek. 1 liter repceolaj kiskereskedelmi ára 0,7 euró, míg a dízelolaj töltőállomáson fizetendő ára 1,2 euró. Kétségtelen előny viszont, hogy a biodízelolaj ára az országban marad, és előállítása munkahelyeket teremt a mezőgazdaságban. Mindemellett kevésbé szennyezi a légkört. A politikusok azonban nem a jövőre, hanem a közelgő választásokra gondolnak. Veszteséges államháztartással nem lehet ha-talmon maradni.

15 A metanolt többnyire faforgácsból, hulladék fából állítják elő, erjesztéses lepárlással. Földgázból is készíthető, de ennek nem sok értelme van, mert a szénhidrogének közvetlenül is elégethetők a robbanómotorokban. Mivel fából kevés van, újabban etanolt használnak metanol helyett. Az etanol alapanyagát, az etilalkoholt termesztett haszonnövényekből (általában cukornádból vagy kukoricából) készítik, szintén lepárlással.

85/244


Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket az évelő növényként termeszthető energiafű sem.

Energiafű 1,5-2 méter magasra nő, és fűtőértéke nagyobb, mint a barnaszéné. A hektáronként 10 tonna termésű energiafű iránti lelkesedés olyan nagy volt, hogy már nálunk is 1 millió hektáron ter-vezték a termesztését. A hőerőművek üzemeltetői azonban hamar lehűtötték a kedélyeket, mert ki-derült, hogy gyors növekedése során az energiafű olyan agresszív vegyületeket is magába épít, me-lyek a tüzeléskor korrodálják a kazánt, és még a fánál is jobban szennyezik a légkört. A központi fűtéses családi házak kazánjaiban sem alkalmazható. Igaz, hogy nagyobb a fűtőértéke, mint a fáé vagy a barnaszéné, de sok salak marad vissza utána. Ezért a hagyományos kazánokban, hőerőmű-vekben nem használható. Hosszú távon megoldhatatlan problémát jelent a rengeteg salak és hamu tárolása. Építőipari alapanyagként sem tudjuk használni, mert a salakbetonra egyszer már ráfizet-tünk. Világszerte igen nagy károkat okozott ennek a francia találmánynak az alkalmazása. A 40-50 évvel ezelőtt salakbetonból épült házak idő előtt elkezdtek repedezni, és felújításuk illetve lebontá-suk milliárdokba került.

A gazdák sem lelkesednek már érte, mert rájöttek, hogy ez az agresszív növekedésű, a talajba mély gyökereket eresztő növény valósággal kiszipolyozza a földet. Ezt követően jött az energiafűz, amely naponta 3 centimétert növekszik, és a dugványok 4 hónap alatt három méteresre nőnek. Mi-vel évelő növény 30 éven át újrahajt, csak aratni kell. Termése három év után már meghaladhatja a hektáronkénti 40 tonnát is. Szennyvíz-tisztításra is alkalmas. Évente hektáronként 20-30 tonna szennyvíziszapot képes feldolgozni. Ráadásul jó mézelő növény. Aprítás után szárítják, majd elége-tik. Nagy előnye, hogy égéskor a széndioxid-kibocsátása alig 1 %, a keletkezett hamut pedig az ül-tetvények trágyázására lehet használni. Az energiafű, energiafűz, energianád és energianyárfa közös hátránya azonban, hogy nagy területeket vesz el a mezőgazdasági termeléstől, ami felhajtja az élel-miszerárakat. (AZ Egyesült Államokban az évi kukoricatermés 46%-át etanolgyárakba szállítják.) A vízgazdálkodásra szintén rossz hatást gyakorol a bioüzemanyag. A környezetvédők közül is csak kevesen tudják, hogy 1 liter repceolaj előállításához 14 ezer liter, azaz 14 köbméter vízre van szük-ség. A biomassza elégetése növeli belvízveszélyt is. Régen a fák nyesedékét, a növények fel nem használt részeit komposztálták, és a talajba fogatták. Ettől a termőföld lazává, vízáteresztővé vált. Most viszont minden növényi hulladékot elégetnek, energiát termelnek vele. A talajerő-utánpótlást pedig műtrágyával oldják meg. Emiatt a termőföld összetömörödött. Kevés csapadékot képes el-nyelni, ami növeli az árvízveszélyt és a belvizes területek nagyságát.

A megújuló energiaforrások hasznosításának jelenleg legelterjedtebb módja a vízi erőmű. Igen nagy mennyiségű villamos energiát lehet vele előállítani, de roppant nagy beruházási költséggel. Alkalmazásának azonban nem ez szab határt, hanem a duzzasztógátak létesítésével járó nagyarányú környezet-átalakítás, és a folyóvíz szintjének megváltozása. Miután a duzzasztómű gátolja a víz szabad folyását, így előtte nagyon magas, utána pedig nagyon alacsonnyá válik a vízszint, ami fel-borítja a folyómedernek és környékének ökológiai egyensúlyát. Veszélybe sodorja a mezőgazdasági termelést, a vadgazdálkodást, és létükben fenyegeti a folyó árterébe települt védett növényeket, ma-darakat. Nem szerencsés megoldás a folyó elterelése, egy duzzasztás céljára szolgáló mesterséges csatorna létrehozása sem, mert ez esetben oly kevés víz jut az eredeti mederbe, hogy aszályos idő-ben akár ki is száradhat. A probléma egész Földünkre kiterjedő hatását jól érzékelteti az az adat, mely szerint eddig 45 ezer duzzasztógátat építettünk a világ folyóin.

Az utóbbi évek kutatásai azt is kiderítették, hogy főleg a melegebb éghajlatú országokban a vízi erőművek tározójából jelentős mennyiségű üvegházhatást kiváltó gáz szabadul fel, így ez a fajta energiatermelés sem tekinthető teljesen ártalmatlannak. A vízi erőművek csak bő vizű hegyvidéki folyókra telepítve váltak be. Ausztria pl. az Alpokból alázúduló folyók energiáját kihasználva érte el, hogy energiaszükségletük 70%-át megújuló energiaforrásból fedezik. Nálunk ez az arány 3,4%.

A megújuló energiaforrások kihasználásának sajátos módja, tengeri árapály erőművek létesítése. Ez esetben a turbinák működtetéséhez szükséges vízmennyiséget az apály és a dagály közötti ten-gerszintkülönbség adja. Annak érdekében, hogy ez minél intenzívebben érvényesüljön, az erre a célra tervezett úszó szerkezetet minél távolabb kell lehorgonyozni a parttól. Az árapály erőmű tehát

86/244


nem más, mint egy mini vízi erőmű. A legnagyobb problémát itt is az üzemeltethetőség szakaszos-sága, és a magas beruházási költség okozza16. Ez esetben a villamos áram akkumulátorokban való tárolása sem biztosítja a szünetmentességet, mivel a megtermelt energiát valahogyan partra kell jut-tatni. A feltöltött akkumulátorok partra szállítása, és az üresek visszajuttatása nem jó megoldás, mert tartalék-akkumulátorokat igényel, és a szállítási költség is növeli a megtermelt energia fajlagos elő-állítási költségét. Egyetlen ésszerű módszer a keletkező áram közvetlen elvezetése, ami kábelen át történhet. A több kilométer hosszú szigetelt kábel lefektetése azonban sokba kerül, és viharok esetén könnyen elszakadhat. A világ jelenleg legmodernebb árapály erőműve Norvégia partjainál üzemel. Évente 700 MW áramot termel, a hagyományos vízi erőműveknél háromszor drágábban. A mini erőmű beruházási költsége 80 millió koronába került, és csupán 30 lakást képes árammal ellátni. Gondot okoz a karbantartása is, mert ezt csak búvárok végezhetik. Az állatvédők sem örülnek neki, mert a turbinák forgó mozgása sok élőlény pusztulását okozza.

Amerikában a Golf-áramlásból próbálnak energiát nyerni. Ez a hatalmas tengeráramlás 300 mil-lió hektoliter vizet hajt előre másodpercenként. A Floridai Atlanti egyetem kutatócsoportja már el is készítette ennek az erőműnek a kísérleti példányát. Az 5 millió dolláros állami támogatással létre-hozott turbinát 10 méterrel a víz felszíne alá helyezték, ahol legnagyobb az áramlás. A kísérlet azonban kudarccal végződött. A 2 millió dollárt érő berendezés Oregon partjainál a tengerfenékre süllyedt. Az állatvédők ez esetben is aggódnak, hogy a forgó lapátok valósággal bedarálják majd a kisebb halakat, amely odavonzza a tengeri ragadozókat. Ez valóságos vérfürdővé változtatná a ten-gerpartokat.

Ennél is esztelenebb megoldás a hullámgenerátor, ami a hullámok mozgási energiáját alakítja át elektromos energiává. A megoldás lényege, hogy a tengerek, óceánok partján építenek egy me-dencét, a felszín fölé 5 méterrel. Amikor jön a hullám, belecsobban a medencébe, ahonnan lefolyva meghajtja egy áramtermelő turbina kerekét. A dán partoknál üzembe helyezett prototípus 3-as erős-ségű szél esetén 4 MW energiát termel, és 4,3 millió euróba kerül. Izzadságszagú próbálkozásaink legújabb terméke a sóerőmű, amely a sós tengervíz és az édesvíz közötti nyomáskülönbséget hasz-nálja villamos energia előállítására. A tengervíz és a folyóvíz vegyítésével ugyanis energiát lehet termelni, ha nem is sokat. Éveken át tartó költséges kutatásokkal sikerült olyan membránt kifejlesz-teni, amely erőművi alkalmazásra is megfelel. A nemzetközi erőfeszítés eredményeként megszüle-tett első sóerőmű Oslo közelében fog felépülni, 13 millió eurós költséggel.

Nem nagy jövő vár a naperőműre sem. A délnyugat-ausztráliai Mildura hegység közelébe terve-zett óriás építmény nem más, mint egy felszálló levegős szélerőmű. Két fő egységből áll. Az egyik a lábánál elterülő 5 km átmérőjű üvegkupola, a másik a közepéből felnyúló kémény. Az energia-termelés a talpánál 170 méter széles, és 1000 méter magas kéményben megy végbe. A beeső nap-fény hatására felmelegszik az üvegkupola alatti levegő, és miután könnyebbé válik a környezeténél, felfelé áramlik a kürtőben. Mivel a környező levegő hőmérséklete 100 méterenként 1 oC-kal csök-ken, annál nagyobb lesz az áramlási sebessége, minél magasabb a kémény. Az 1 km-nél magasabb kürtő építésének azonban technológiai akadálya vannak, és fennáll a veszélye annak is, hogy egy nagyobb szélvihar ledönti. Nagy magasságban ugyanis nem csak a léghőmérséklet csökken, hanem nagyobb a szélnyomás is. A jelenleg kivitelezhető 1 km magas kéményben 55 km/h sebességgel áramlik a levegő, amely 5 db energiatermelő turbinát hajt meg. Az áramtermelő generátorok a to-rony aljában helyezkednek el, és 200 MW teljesítményt szolgáltatnak. Ha nem süt a nap, akkor a levegő melegítéséhez szükséges hőt a kupola alatti hatalmas víztároló szolgáltatja. A víz által nap-pal elnyelt hőenergia éjszaka kisugárzódik, és kisebb teljesítménnyel ugyan, de tovább hajtja a tur-binákat. Az ötlet kézenfekvő, érthetetlen, hogy eddig senkinek sem jutott az eszébe. A primer ener-gia ingyen van, a rendszer károsanyag-kibocsátása nulla, hatásfoka azonban csupán 3-4%. Jelentős mértékben hátráltatja a szélcsatornás naperőmű terjedését a tetemes építési költség is. Emellett kizá-rólag a trópusokon valósítható meg. Nagy helyigénye, a rendelkezésre álló termőföld szűkössége miatt csak a sivatagok jöhetnek szóba a telepítésénél. A mérsékelt vagy a hideg égöv alatt olyan rossz a hatásfoka, hogy a beruházási költség sem térül meg. 16 Háromszor annyiba kerül, mint a vízi erőmű.

87/244


A megújuló energiaforrások fentiekben ismertetett hasznosítási módjainak közös jellemzője a

magas kitermelési költség, és az áramellátás folyamatosságának hiánya. Az utóbbi hátrányon átme-neti tárolókkal lehet ugyan segíteni, de ezek tovább rontják a gazdaságosságot. A villamos áram tá-rolása ugyanis meglehetősen költséges művelet. Ezt a vezetékes árammal ellátott háztartásokban is nap mint nap tapasztaljuk, mivel a hordozható készülékeket csak szárazelemről, vagy akkumulátor-ról lehet üzemeltetni. A legkirívóbb árkülönbség az egyszer használható telepeknél tapasztalható. Jellemző a szárazelemek áraránytalanságra, hogy amíg 1 kilowattnyi hálózati áramért 30 forintot fi-zetünk, addig ugyanez az energiamennyiség gombelemekből kinyerve kb. 1 millió forintba kerül. Még a jóval nagyobb kapacitású rúdelemek használata is min. ezerszer annyiba kerül, mint a veze-tékes áram. A legalább 500-szor feltölthető korszerű akkumulátoroknál ez az arány már csak tízsze-res. Ez az olcsósága azonban relatív, mivel a hermetikusan zárt, minőségi akkumulátorok ára meg-lehetősen magas, nem is szólva a feltöltésükhöz szükséges készülékekről. Ahhoz hogy alkalmazni tudjuk, előbb meg kell őket vásárolni, ami nem kis beruházást igényel. Erőművek esetében a megfe-lelő tárolókapacitás biztosítása csillagászati összegeket emészt fel, amit tovább tetéz az akkumuláto-rok karbantartását, és cseréjét végző személyzet munkabére.

Mindezen problémák kiküszöbölésére a NASA szakembereiben felötlött, hogy a napenergia-hasznosítást ki kellene telepíteni a világűrbe. Ott ugyanis soha sincs éjszaka, és felhők, valamint időjárási szélsőségek sem zavarják az energiatermelés folyamatosságát. Ezen túlmenően légköri szennyezéssel, valamint az ózonréteg árnyékoló, szűrő hatásával sem kell számolni, ami együttesen azt eredményezi, hogy a Föld légkörén kívül nyolcszor akkora a hasznosítható energia, mint talaj-közelben. A napelemeket geostacionárius pályára állított műholdakra szerelnék rá, és az energiato-vábbítást is úgy oldanák meg, hogy ne legyen időjárásfüggő. Az ötlet kivitelezhetőségét jelentős mértékben könnyíti, hogy a jelenlegi korszerű szolárcellák hatásfoka eléri a 20%-ot is. Ennek elle-nére még így is több ezer tonnányi napelemet kellene kijuttatni a világűrbe egy-egy naperőmű létre-hozásához. Le lehetne ugyan csökkenteni a szükséges szolárcella-felületet, ha a fénysugarat homorú tükrök segítségével fókuszálva juttatnák rá. Ennél a módszernél azonban megoldhatatlan nehézséget okoz, hogy a nem hasznosuló hő túlmelegíti, károsítja a napelemeket.

A tokiói Shimizu cég ennél is tovább ment. Olyan naperőművet akarnak építeni a Holdon, amely 11 ezer km hosszú és 400 km széles lenne. Ez a napelemekből álló óriási gyűrű körbefogná az egész Holdat. A Luna Gyűrű teljesítménye 13 ezer terawatt lenne, ami az USA teljes áramtermelésének a háromszorosa. Gigantikus méreténél fogva ennek a tervnek a megvalósítása csillagászati összegeket emésztene fel, nem is beszélve a szállítással, összeszereléssel járó nehézségekről. Összehasonlítás-képpen a világ jelenlegi legnagyobb napelemparkja a Kaliforniába telepített Topaz 2,5 milliárd dol-lárba kerül, holott csupán 0,55 terawatt teljesítményű.

További gondot jelent, hogy a megtermelt villamos energiát a légköri viszonyoktól függetlenül el kell juttatni a Földre. Ezt először oly módon szándékoztak elérni, hogy mikrohullámokká alakítva lesugározzák egy hegytetőre vagy lakatlan sivatagba telepített antennarendszerre. Az antennák által összegyűjtött energiát aztán megfelelő berendezésekkel váltakozó árammá alakítanák át, és betáp-lálnák a nagyfeszültségű villamos hálózatba. A rendkívül erős mikrohullámú sugárzás azonban fel-tehetően a mobiltelefonokhoz hasonló egészségkárosító hatást gyakorolna az antennarendszer köze-lében élőkre, és nagy valószínűséggel zavarná a telekommunikációs műholdak adását is. Ezért úgy döntöttek, hogy lézersugarak formájában fogják az energiát lesugározni a Földre. Megfelelő bizton-sági zóna kijelölése esetén ez az eljárás már nem okozna egészségkárosodást, de ennek a megoldás-nak meg jogi akadályai vannak. Az Oroszországgal kötött csillagháborús egyezmény tiltja nagy tel-jesítményű lézerágyúk világűrbe telepítését. Az űrtechnikán alapuló energiatermelés megvalósításá-nak legnagyobb akadálya azonban az, hogy az ily módon előállított áram nagyon drága lenne. A rendszer kitelepítési költségeit is beleszámítva 1 kilowattóra energia előállítása a jelenlegi ár 8-10 szeresébe kerülne. Ez esetben tehát az energiaellátás folyamatossága átmeneti tárolók nélkül is biz-tosítható, de továbbra is fennmarad a gazdaságtalan üzemeltetés problémája.

Végkövetkeztetésként megállapítható, hogy a világon jelenleg használt energiatermelési rendsze-rek egyike sem tökéletes. Nem megoldás a szénre, mint energiaforrásra való visszatérés sem. A még ki nem bányászott szén, olaj és földgáz fűtőértéke 4000 milliárd tonna szénnel egyenértékű, ami jó

88/244


néhány évtizedig fedezné az energiaszükségletünket. Ha azonban ezeket a környezetszennyező tü-zelőanyagokat mind elégetnénk, a légkör széndioxid-koncentrációja megháromszorozódna, és az üvegházhatás következtében oly mértékű olvadás következne be a sarki jégsapkákban, hogy az óce-ánok vízszintje 10 méterrel emelkedne. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett fejlődés sem hozott megnyugtató megoldást. A korszerű energiatermelő módszerek legnagyobb fogyatékossága, hogy sokba kerül a működtetésük. Az energiatermelés környezetszennyező hatását már ki tudjuk küszö-bölni, de nem tudjuk lecsökkenteni a folyamat által igényelt ráfordításokat. Ennek következménye a magas energiaköltség, amely mind nagyobb súllyal nehezedik az emberekre.

Az elavult technológiák fejlesztése már fogyasztói oldalon is megnyilvánult. A túlbuzgó kutatók újabban már az embereket is munkára fogják. Ausztrál fejlesztők kidolgoztak egy újfajta nyomásér-zékelő lapot, amely a billentyű alá helyezve áramot termel a noteszgép gombjainak nyomogatása közben. Az így nyert áram azonban a számítógép energiaszükségletének az egytizedét sem fedezi. Mások az érintőképernyők használatakor fellépő nyomóerőből kívánnak áramot előállítani. Már a betegeknek sincs nyugtuk. Egyes kutatók felvetették, hogy a szívritmusszabályzók pulzusaiból is nyerhetnének energiát. Ha így haladunk pár év múlva a szánkba is raknak egy generátort, hogy rá-gás közben áramot termeljünk. Erotikusan túlfűtött ötletelők szerint jobban járnánk, ha nyomásér-zékelő lepedőt helyeznénk az ágyakba. Fiatal házasok esetén az egy éjszaka alatt megtermelt áram-mal másnap az ebédet is megfőzhetnék. A cipőtalpba épített piezoelektromos energiakeltő már évek óta létezik, így a járásunk már kihasználható. Most már a céltalan téblábolásunk sem teljesen ha-szontalan. Hát idáig jutottunk. Bohócot csinálunk magunkból, hogy ne kelljen az ingyenenergiát használni.

Napjainkra a megélhetési gondok okozta feszültség ugyanolyan égető problémává vált, mit a kör-nyezetszennyezés. A jelenlegi energiatermelő és energiahordozó rendszerek környezetkímélővé alakítása olyan szintet ért el, hogy a szennyező anyagok további csökkentése már csak igen költsé-ges eljárásokkal lehetséges. A technika jelenlegi szintjén megvalósítható fejlesztések többsége már megtörtént. Sem a hőerőművek kéményének szűrését, sem a robbanómotorok károsanyag-kibo-csátását nem lehet számottevő mértékben tovább csökkenteni. A pótmegoldások sem vezetettek eredményre. A szennyező anyagok nulla szintre csökkentéséhez radikális változtatásra, paradigma-váltásra van szükség az energiaiparban. Érthetetlen, hogy ebben a vészterhes időben senki nem gondol az ingyenenergia kiaknázására. Az alternatív energiaforrásokat kutató szakemberek sorra ve-szik az összes lehetséges megoldást, csak egy dologra nem gondolnak: az univerzumban mindenütt jelen levő végtelen mennyiségű szubatomi energiarészecskékre. Annak ellenére, hogy bőséges szak-irodalom áll a rendelkezésükre, eszükbe sem jut kiszabadítani az anyagba zárt energiát. Nem érdekli őket a környezetkímélő ingyenenergia. Ennek oka, hogy nem hisznek a létezésében.

Ennek a hitetlenségnek, szűklátókörűségnek tudható be, hogy az űrkutatásban sem jutnak előbb-

re. Azzal ők is tisztában vannak, hogy jelenlegi rakétáink alkalmatlanok a kozmosz meghódítására, mégsem hajlandóak az egyedül lehetséges megoldást, az antigravitációs hajtóművet alkalmazni. He-lyette különféle kényszermegoldásokat találnak ki. A kínai kutatók pl. gőzgéppel akarnak közleked-ni a világűrben. A pekingi Tsinshua Egyetem tudósai vízgőzhajtást fejlesztettek ki a műholdak szá-mára. A kísérleti stádiumban levő hajtómű két egymásba ragasztott kerek szilíciumlapkából áll, me-lyek felülete kb. 2 cm2, és 5 mm vastagok. Az egyik korong tartalmazza az üzemanyagtartályt és a gőzfejlesztő kamrát, a másik pedig a kivezető szelepet. A vizet elektromos ellenállással forralják fel a gőzfejlesztő kamrában. A keletkező gőz nagy nyomással kiáramlik, és ennek során reakcióerő lép fel. A kísérleti üzemben a prototípussal 28 m/s sebességet értek el. Egyébként jelenleg a napszelet használják hajtóerőként. A fény nyomása azonban alig haladja meg a tízmilliomod grammot négy-zetdeciméterenként. A napvitorlások vitorláit ultrakönnyű anyagból készítik, hogy ki tudják hasz-nálni a részecskenyomást.

Nem sokkal ésszerűbb megoldást kínál a NASA nukleáris programja. A hírek szerint az amerikai űrhajózási hivatal a jövőben atoműrhajóval kívánja leváltani a kémiai hajtóművel üzemeltetett raké-táit. A Prometheus-terv keretén belül megvalósítandó nukleáris reaktor létrehozására 800 millió dol-lárt kértek a Kongresszustól. A kilövésnél tervezett megoldásnál az uránium-dioxid üzemű RTG

89/244


(Radioizotóp Termoelektronikus Generátor) 2500 oC-ra melegítené fel a fedélzeti tartályokban tárolt hidrogént. A forró gáz a légkörből származó oxigénnel elegyedve 4000 oC-os lánggal égne. Kint az űrben ionhajtómű hajtaná a rakétát, ahol a töltött részecskék felgyorsításából eredő impulzusnyoma-ték szolgáltatná az ehhez szükséges erőt. Az ionhajtóművekben elektrosztatikus térben gyorsítják fel az elektromos töltésű atomokat (ionokat), a kiáramló anyag rakétaelven fejti ki a tolóerőt. A haj-tóanyagot (argon, nitrogén, higanygőz vagy levegő) először ionizálják, az atomot vagy molekulát legalább egy elektronjától megfosztják, majd az ionnyaláb az egy-két ezer voltos feszültség hatására 20-100 km/s sebességre gyorsul fel. Más hajtóművek tolóerejéhez, a földi rakétaindításoknál hasz-nált megoldásokhoz képest az ionhajtómű tolóereje is nagyon kicsi. Hatása mindössze akkora, mint-ha lágy szellő legyezné az arcunkat.

A NASA egyébként 1965-ben már fellőtt egy maghasadást hasznosító rakétát. Ezekben a mini reaktorokban azonban csak passzív maghasadás történt. A radioaktív plutónium 238 izotóp bomlá-sakor keletkező hőt használták hajtásra. Ezek a mini rakéták ugyanúgy működnek, mint a sugárhajtá-sú repülőgépek. A folyékony nukleáris üzemanyagot használó rakéta kifejlesztése még várat magá-ra. A Szovjetunió viszont már 33 ilyen kísérletet végzett az 1950-es ’60-as években. A kísérleteknek műszaki és politikai nehézségek vetettek véget. Ők már rájöttek, hogy ezen az úton nem lehet áttö-rést elérni az űrkutatásban (Ennél az öszvér megoldásnál már az egyes földönkívüli civilizációk ál-tal szorgalmazott folyékony nukleáris energia is jobb hatásfokú. A szakirodalom szerint ennek meg-valósítási módját betáplálták néhány elrabolt ember fejébe, ami megfelelő időpontban tudatosulni fog bennük. Alkalmazása azonban nem kötelező. Más civilizációknak köszönhetően ma már tökéle-tesebb, hatékonyabb, és a környezetre kevésbé veszélyes megoldások is rendelkezésünkre állnak.)

Ezek a szánalmas erőlködések azt bizonyítják, hogy a világ tudósai képtelenek elszakadni a ha-gyományos technológiáktól, alkalmatlanok egy gyökeres változtatás keresztülvitelére. Pedig a kü-szöbön álló technikai forradalomból kimaradó országok, nem csak gazdaságilag fognak hátrányt szenvedni. Nemzetbiztonsági szempontból még nagyobb veszély leselkedik rájuk. Egy esetleges ka-tonai konfliktus esetén úgy fognak járni, mint annak idején a fél Európát meghódító Napóleon. A jól ismert anekdota szerint Napóleon kidobatta dolgozószobájából Robert Fultont, a gőzhajó feltaláló-ját. Ábrándozónak, képzelgőnek tartotta; úgy vélte, hogy a gőzhajó megalkothatatlan. Tévedésének meg is lett az eredménye a trafalgari tengeri ütközetben. Itt nagy szüksége lett volna a min-den irányú manőverezési készségre. Köztudott, hogy hajói azért pusztultak el, mert a nem megfelelő szélirány következtében nem tudtak eltávolodni az angol hajók ágyútüzének ható-körzetéből.

Kiútkeresés Hiába csatlakozott már 186 állam az ENSZ

1992-ben elfogadott klímaegyezményéhez. Ehhez csatolták 1997-ben a Kiotóban aláírt jegyzőkönyvet, amely a szinten tartáson túl-menően kismértékű csökkentést is előírt. Ez utóbbi szerződést egyelőre csak 119 állam rati-fikálta. A Rio-i konferencián, végre azt is el-ismerték a politikusok, hogy: „Az emberi te-vékenység felelős az éghajlatváltozásért.” En-nek ellenére nem történt semmi. A politikusok és az akadémikusok nem a kiváltó ok meg-szüntetésén fáradoznak, hanem azzal vannak elfoglalva, hogy részletesen feltárják a klíma-változás hatásait, és felkészüljenek rá. A Magyar

90/244


Tudományos Akadémia „az extrém időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodást” javasolja. Az ENSZ „Környezet és fejlődés” címmel megrendezett konferenciáján azt is kinyilvánították, hogy: „Az erő-források kiszipolyozása visszafordíthatatlan folyamatokat indított el, tehát lassítani kell. Át kell vál-tani a fenntartható fejlődés ütemére.” A modern ipari társadalom résztvevői szüntelenül azon fára-doznak, hogy növeljék az életszínvonalat, de ezáltal életminőségük állandóan romlik. A Föld erőfor-rásainak egyre nagyobb mértékű kihasználása ugyanis tönkreteszi a bioszférát, amitől lakhatatlanná válik az életterük. Nem kis mértékben járul hozzá környezetünk pusztulásához a közöny. Az a min-denütt tapasztalható jelenség, hogy az emberek nem érzik magukénak a világot. Csak a legszűkebb környezetükkel, jobbára a családjukkal törődnek. Ami ezen kívül esik, az nem érdekli őket. Jól ér-zékelteti ezt a helyzetet ez a Goethétől származó megjegyzés: „Egy tűz martalékául esett tanya em-beri tragédia, míg az, hogy »pusztul a szülőföld« üres frázis.”

Egy ENSZ felmérés szerint a világot évente több milliárd dollár veszteség éri a klímaváltozás okozta károk miatt. 2003-ban a klímaváltozás okozta károk összege elérte a 60 milliárd dollárt. Az eddigi növekedésalapú fejlődéssel szemben a fenntartható fejlődés elve kimondja, hogy: „A gazda-sági növekedés nem öncélú, hanem a társadalom, a közösségek és az egyének érdekét kell szolgál-nia. A növekedés érdekében nem szabad a földi javakat és erőforrásokat természetes újratermelő-désüknél gyorsabban kihasználni. A jelen generációk fogyasztása nem terjedhet ki azokra a korláto-zottan rendelkezésre álló javakra, melyekre a jövő generációinak is szükségük van. A gazdaság fej-lesztése nem okozhat visszafordíthatatlan károkat a biológiai-természeti környezetben.”

A későbbi környezetvédelmi konferenciák által kidolgozott cselekvési tervet azonban nem kö-vette gyors és egyetemes végrehajtás. Főleg a legnagyobb szennyezők, a nagyhatalmak igyekeznek kibújni a vállalt kötelezettségek alól. Gazdasági érdekiekre hivatkozva megtagadták a szerződések ratifikálást, a korlátozások bevezetését. A 119 csatlakozó állam közül csupán 56 tartja be a vállalt kötelezettségeit. Ezek egyébként olyan csekélyek voltak, hogy a kiotói egyezményben rögzített kvó-ták is csupán 5%-kal tudták volna visszafogni a globális felmelegedés ütemét. (A NASA műholdfel-vételei szerint az elmúlt 134 év 10 legmelegebb éve közül 9 a XXI. századra esik. A rekordot 2010 vezet, amikor a világon az átlaghőmérséklet 14,6 °C volt.) A Grönlandon végzett mélyfúrásokból származó mintákból a tudósok megállapították, hogy az elmúlt 650 millió év alatt soha nem volt olyan magas az üveghatást keltő gázok szintje a légkörben, mint napjainkban. A folyamat leállítá-sához, illetve visszafordításához az ipari és mezőgazdasági termelést a jelenlegi szint 50%-ára kelle-ne csökkenteni, amelyre egyetlen kormány sem hajlandó. Ez ugyanis olyan ellátási, megélhetési gon-dokat okozna, amely tömeges felkelésekbe, lázadásokba torkollna. Nem is szólva a tőkés befektető csoportok ellenállásáról, a pénzügyi világ irányítóinak rosszallásáról. A profitérdekelt vállalkozások nyereségük növekedésének mérséklésébe sem hajlandóak beleegyezni, nemhogy a veszteséges terme-lésbe, gyárak, üzemek bezárásába, a termőföld egy részének parlagon hagyásába. Arról nem is szólva, hogy a nagyarányú munkanélküliség a társadalom általános elszegényedéséhez, nyomorhoz, éhínség-hez vezetne. Összeomlana a társadalombiztosítási rendszer, megszűnnének a nyugdíjkifizetések, az adók elmaradása miatt pedig működésképtelenné válna az államgépezet. Egyetlen közgazdász sem tartja kivitelezhetőnek ezt az alternatívát. Ilyen radikális változás csak a külső körülmények durva megváltozása, valamilyen katasztrófa esetén következhet be. Normál körülmények között, magunk-tól sohasem fogunk ilyen nagyarányú korlátozó intézkedéseket hozni.

Ezért más kiutat kell keresni. Nem jelent megoldást a cinikus tudósok javaslata sem. Egy magyar fizikus így nyilatkozott erről a jelenségről: „Én szeretem a klímaváltozást. Drasztikusan határt szab az emberi önhittségnek. Végre nem vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy majd kitalálunk valamit. Globális katasztrófák helyrehozására ugyanis nincsenek módszereink. Egyetlen út áll előttünk, a technikai civilizációból átlépni a zöld civilizációba. Úgy kell élnünk, mint az őzikék.” Az ideális megoldás azonban nem ez. Nem fejlődhetünk visszafelé. Nem kerülhetünk vissza az állatvilágba azért, hogy megmentsük a környezetünket. Akkor minek fejlődtünk idáig. Maradtunk volna a fán, a majmok között, és akkor most nem lenne semmi bajunk. Legalábbis környezetszennyezési gon-dokkal biztosan nem kellene szembenéznünk. Fejlődni azonban előre kell, és nem hátrafelé. A mód-szer is adva van: Követnünk kell az előttünk járó, nálunk fejlettebb civilizációk példáját. Közülük nem mindegyik pusztította el önmagát, eredeti életterét. Az univerzumban jelentős számban találha-

91/244


tók katasztrófát túlélő bolygók is. Kép-viselőik gyakran látogatnak a Földre, és eközben megpróbálnak segíteni ne-künk.

Tanácsaik azonban süket fülekre ta-lálnak. Pedig az egyedül üdvözítő út, a kozmikus energia kihasználása, és a tudati felvilágosítás. Az éteri energia felhasználása semmilyen szennyezés-sel nem jár, a legcsekélyebb mérték-ben sem terheli a környezetet. Nem rabolja ki a Föld nyersanyagkészletét, mivel nem a Földön, hanem az univer-zumban található, végetlen mennyiség-ben. John Wheeler amerikai fizikus szerint az éter energiasűrűsége 1027 joule/cm3. Einstein tömeg-energia kép-letével kiszámítva ez 1094 gramm/cm3-re adódik, ami döbbenetesen nagy ér-ték. Azt jelenti, hogy az éterben 1040-szer több energia van, mint a világ-egyetem összes galaxisában és csilla-gában. Az igénybevétele sem okoz problémát, csupán ki kell nyújtanunk

a kezünket érte. Felhasználásával mind az iparban, mind a mezőgazdaságban tovább növelhetők a termelési mutatók. Anélkül fejlődhetünk, növekedhetünk tovább, hogy ez a környezetünket terhel-né.17 A tudati felvilágosítással egyéb problémáink is megoldódnának. Megszűnne vagy legalább egy nagyságrendekkel csökkenne a bűnözés. Alább hagyna pénzhajhászás, csillapodna az emberek-ben a harácsolási vágy. Előtérbe kerülnének a valódi értékek, visszaállna a korábbi erkölcsi érték-rend. Tartalmasabbá, élhetőbbé váló világunkba mind nagyobb számban születnének vissza a régi korok értékes lelkei, kiváló személyiségei. Ők képességeik, nagy tapasztalataik révén tovább javíta-nák életünk minőségét, és egy újabb aranykor köszöntene ránk. Semmi mást nem kellene tenni, mint végre elindulni ezen az úton. Ennek egyetlen akadálya: a megvalósíthatóságába vetett hit hiá-nya.

Megnyugtató és végleges megoldást azonban csak a pénz megszüntetése fog hozni a társadalom-ban. A közgazdászok azonban a pénz nélküli világot utópiának tartják. Pedig nem is olyan megva-lósíthatatlan. A nálunk fejlettebb Földön kívüli civilizációk mindegyike túl van már a pénz mozgat-ta világon. A hírek szerint a pénz nélküli társadalom nagyon is jól működik: A tőlünk 10 fényévnyi-re élő Iarga civilizáció képviselői szerint a pénz nélküli társadalom csak kétféleképpen valósítható meg. Az egyik, hogy mindenki ugyanannyit birtokol; a másik, hogy senki sem birtokol semmit. Az utóbbi sokkal hatékonyabb. Nincs veszekedés, nincs gyanakodás, és nem kell nyilvántartani, hogy kinek mije van. Az Iargán semmiért sem kell fizetni, csak regisztráltatni kell az áru elvitelét, a szük-ségletek kielégítését. A ház, az autó, a műtárgy csak bérelhető, nem kerül használója birtokába. A regisztráció azonban életfogytiglan szól, vagyis lényegében olyan, mintha a használója a tulajdono-sa lenne. A halála után a javak visszaszállnak az államra. Így semmit sem lehet örökölni, a család-tagoknak átadni. Nincs vagyongyarapodás, nem alakulhatnak ki oligarchák. Mivel mindig minden elérhető, nincs szükség arra, hogy a lakosság készleteket halmozzon fel otthon. Ezért az áruelosztó

17 Az Aldebaran csillag körül keringő bolygón élő földönkívüliek ezt üzenték nekünk az általuk „vril”-nek nevezett éter-ről: A vril a természetben létező, mindent meghaladó erő, amiből ha meríteni tud az ember, és megtanulja irányítani, akkor az egész bolygó arculatát megváltoztathatja.

92/244


helyekről a polgárok csak annyi élelmiszert, használati tárgyat visznek el, amennyire szükségük van.

☯ Groteszk megállapítás, de jelenleg a tudomány fejlődésének legádázabb ellenzői a tudósok. A

hivatásos tudósok gördítik a legnagyobb akadályt a tudomány fejlődése elé azzal, hogy nem hajlan-dóak tudomást venni azokról a tárgyi bizonyítékokról, amelyek ellentmondanak az általuk felállított elméleteknek. Az akadémikusok közül senki sem meri kimondani, hogy paradigmaváltás nélkül nem képes a tudomány megújulni, előrelépni. A térről, az időről, az anyagról és az energiáról merő-ben új nézetekre van szükség, különben sohasem fogunk a jelenlegi szintről elmozdulni, feljebb emelkedni. A tudomány csak abba az irányba fejlődhet, amit ma ezotériának, parapszichológiának, ufológiának neveznek, de tudósaink ezeknek a szakterületeknek már az említéstől is hideglelést kapnak. Ez a gonosz erők műve. Az elmúlt évtizedek alatt a Sátánnak sikerült elhitetnie az emberi-séggel, hogy láthatatlan világ nem létezik, és nincsenek általunk még fel nem fedezett fizikai törvé-nyek. A kétkedőket, a józan gondolkodásúakat pedig azzal hallgattatta el, hogy nevetségessé tette a szellemvilággal, a földönkívüliekkel foglalkozókat. Meghazudtolta azokat, akik a létezésükkel kap-csolatos bizonyítékokkal álltak elő.

Ezért a tudósok már a saját szemüknek sem hisznek, vagy ha hisznek, gondosan titkolják. Félnek a nevetségessé válástól, a tudományos világból való kiközösítéstől. Legfőképpen azonban az állá-sukat, az egzisztenciájukat féltik. A világgazdasági válság, a természet pusztulása, az időjárási szél-sőségek miatt mind több ember veszti el az állásását, és válik munkanélkülivé. Jövedelem hiányá-ban nem tudják fizetni a lakásrezsit, a korábban felvett hitelek törlesztését, ezért egy idő után haj-léktalanná válnak. A munkanélküli a családját sem képes eltartani, nem tudja a gyerekeit iskoláztat-ni, ami egy értelmiségi szülőnek nagy csapás. Ez a sors egyetlen normális ember számára sem kívá-natos, ezért mindenki meghunyászkodik. A még állásban levők túlélésre rendezkedtek be, és igyek-szenek elkerülni a feletteseikkel való konfrontációt. Ez a félelem annyira beidegződött a kutatókba, hogy időközben öncenzúrázássá vált. Már akkor sem mernek előállni az új felismerésekkel, ha az kedvező fogadtatásra találna. Ez a körülmény negatív visszacsatolásként hat, és lebénítja a megúju-lásra törekvők maroknyi táborát is.

Ebből a helyzetből csak a politika tudná kirángatni a tudományt, hatalmi eszközökkel. Jelenlegi politikusaink azonban ugyanúgy rettegnek a paradigmaváltástól, egy merőben új világ megismeré-sétől, mint a tudósok. De ez nem mindig volt így. A német birodalmi álmokat kergető Hitler olyan politikus volt, aki komolyan vette a kozmikus üzeneteket, és az okkult tudományok alkalmazásából katonai fölényt szeretett volna kovácsolni. Német kutatók összegyűjtötték a könyvtárakban fennma-radt ősi kódexeket. A náci vezetők expedíciókat küldtek Kínába és Tibetbe, ahonnan 146 ezer ősi könyvvel, kódexszel, térképpel és papirusztekerccsel tértek vissza. Ezeket az iratokat különféle ezo-terikus társaságok vizsgálták át, és a megszerzett ismereteket rendszerezésében, kiegészítésében médiumok segítették őket. Igyekezetüket látva a földönkívüliek is bekapcsolódtak ebbe a folyamat-ba. Az Aldebaran csillagrendszer egyik bolygóján élő civilizáció felajánlotta segítségét a gyakorlati kivitelezésben. Ennek eredményeként egymás után épültek meg azok a korong alakú járművek, amelyek mind jobban hasonlítottak a valódi UFO-khoz.

Hitler azonban elvesztette a háborút, és a szövetséges légierő megtorló bombázásai megsemmisí-tették a földi UFO-kat, valamint a fejlesztésükkel, gyártásukkal kapcsolatos dokumentációt. Ezzel is úgy jártunk, mint a Tesla-konverterrel. Egyszer már működött, aztán összetörtük, és most kezdhe-tünk mindent elölről. Ez esetben az újrakezdést az is nehezíti, hogy a náci Németországnak már az említése is „vörös posztó” a jelenlegi demokratikus társadalmakban, így komolyan egyetlen politi-kus sem mer az általuk elért eredményekre hivatkozni. Pedig a saját érdekünkben meg kell tanulni különválasztani a fasiszta politikát az általuk elért műszaki haladástól. Hitler és az általa alapított Nemzeti szocialista Párt vezetői valóban fasiszta tömeggyilkosok voltak, de ezért az általuk elért, kikényszerített tudományos eredményeket nem kellene megbélyegezni. Különben úgy járunk, mint az angol hadvezetés a 70 évvel ezelőtti csúcstechnológiával. Mint ismeretes az angol hírszerzés már 1938-ban hozzájutott a német hadiipari fejlesztésekhez, de a sugárhajtóműves vadászrepülőgép, a

93/244


radar, a rádióirányítású szárnyas bomba, a ballisztikus rakéta, az éjjellátó készülék, a katapultülés és még sok más találmány kiverte a biztosítékot az öntelt katonai elemzők fejében. Ezért az „oszlói je-lentést” egy hibbant agyú diktátor habókos lázálmának nyilvánítottak. Még a V1 és V2 rakéták Londonba történt becsapódása sem józanította ki a brit hadvezetést.

Ma már ezek az eszközök a hadviselés, és a honvédelem mindennapi eszközeinek számítanak. De erre 80 évet kellett várni. Ha akkor az angol és amerikai katonai szakértők komolyan veszik és alkalmazzák a német hadiipari fejlesztéseket, akkor most jóval előbbre tartanánk. Ugyanez a helyzet Hitler ufóival. Tudósaink úgy félnek tőle, mint ördög a tömjénfüsttől. Azt gondolják, hogy egy őrült diktátor kiszabadította a szellemet a palackból, ezért minden igyekezetükkel próbálják visszatusz-kolni. Ahelyett, hogy hinnének benne, és folytatnák a félbemaradt kutatásokat. Ez esetben számít-hatnánk a földönkívüli civilizációk segítségére is. Manapság sokan nehezményezik, hogy a kezdeti aktivitás után a földönkívüliek hátat fordítottak nekünk. Mind kevesebb az ufómegfigyelés, a har-madik típusú találkozás. Erről azonban mi tehetünk. Miben segítsenek, ha nem csinálunk semmit? Világunkat az egy helyben toporgás, a szerencsétlenkedés, a tehetetlenség jellemzi. Csak egy vala-mihez értünk, a siránkozáshoz, a nyavalygáshoz, a tehetetlenkedéshez. Dönteni, cselekedni senki sem mer. Eközben világunk mind jobban pusztul, egyre mélyebbre süllyedünk a saját piszkunkban.

Láncra vert intelligencia

A nyugati országokban közismert a fejvadász cégek tevékenysége, akik nagyvállalatok megbí-zásból felkutatják a legalkalmasabb embereket a kulcspozíciók betöltésére. A kreatív elmékért, a színvonalas munkaerőért folyó harc egyre élesedik. A multinacionális cégek már az egyetemek pad-soraiban kiszemelik maguknak a tehetséges diákokat, és magas ösztöndíjakkal igyekszenek maguk-hoz láncolni őket. A diploma megszerzése után az átlagjövedelem többszörösét biztosítják számuk-ra, így a kutatóintézetek és a költségvetési szervek számára szinte lehetetlenné teszik az utánpótlás biztosítását. Ráadásul a több éve náluk dolgozó munkatársakat is elszipkázzák, magas bérajánlatok-kal magukhoz csábítják. Az állam nem tud versenyezni a multik tőkeerejével, képtelen horribilis jö-vedelmeket biztosítani az alkalmazottai számára. (Amerikában ma egy menedzser százszor annyit keres, mint egy állami hivatalnok.) Színvonalas munkaerőre, kreatív elmékre azonban az űrkutatás-ban és a hadseregben is szükség van, ezért megszerzésük érdekében újabban a törvénytelen eszkö-zöktől sem riadnak vissza. A belügyi apparátus lehetőségeit kihasználva elrabolnak, majd nyomta-lanul eltüntetnek nagy tudású szakembereket, specialistákat. A legújabb esetről Peter Van Dyke számol be a Hihetetlen folyóirat 2005. áprilisi számában (54-55. oldalak):

Eugene Wilson a híres Yale Egyetemen végezte tanulmányait, méghozzá nem is akárhogy. A ta-nárok ideális diáknak, a társai pedig követendő mintaképnek tekintették. A fiatalember harmadéves volt, és természetesen minden tantárgyból jelesre vizsgázott. Ehhez az eredményhez jelentősen hoz-zájárult, hogy a Lockhead-Martin repülőgépgyár által biztosított magas ösztöndíj következtében nem voltak anyagi gondjai. Nem kellett mellékállás után szaladgálnia, újságkihordással és egyéb te-vékenységgel biztosítania a megélhetését. Minden erejét és idejét a tanulásra fordíthatta. A szorga-lomhoz kiváló tehetség párosult, így a tanárai nagy jövőt jósoltak neki. A jóslat be is vált, csak nem egészen úgy, ahogy ő azt elképzelte. Az egyetemet ugyanis nem fejezhette be, a doktorátust nem szerezhette meg, pedig az ehhez szükséges tudás már akkor a kisujjában volt.

Tanulmányai megszakadásának oka, hogy Eugene Wilson 2002 novemberében egyszerűen el-tűnt. A szokásos emberrablás kizárható volt, mert családja nem volt tehetős, így nagy váltságdíjat nem remélhettek volna az elrablói. Az önpusztítás, bűncselekményekbe keveredés miatti lemorzso-lódás sem jöhetett szóba, mivel soha nem voltak zavaros ügyei. Nem járt tépős bulikra, nem randalí-rozott, és kerülte a kábítószeres összejöveteleket. Szinte mindig otthon vagy az egyetemi könyvtár-ban ült, és tanult vagy könyveket, tudományos szakfolyóiratokat olvasgatott. Jó kedélyű, kiegyensú-lyozott diák volt, és az eltűnése előtti napokban semmi sem utalt arra, hogy valamilyen gondja, baja lenne. Személyes tárgyait, ruháit, könyveit is hiánytalanul megtalálták a szobájában. Ez arra utal, hogy nem önként távozott, nem utazott el sehová, mert nem vitt magával semmit. Az iratait sem. Az édesanyja egy darabig azt hitte, hogy emberrablók hurcolták el, de hiába várta a zsaroló telefonhívá-

94/244


sokat. Senki sem jelentkezett. Ezért a következő fél évben privát nyomozásba kezdett, melynek során sikerült felderítenie fia utolsó napjának egyes mozzanatait. A tanúk egyike beszámolt róla, hogy eltű-nése napján, november 26-án délután 3 órakor egy országúti McDonald’s étteremből sétált ki, és be-szállt egy fekete Buickba. (Az Egyesült Államokban ez a gépkocsitípus tölti be azt a szerepet, amit Európában a Mercedes. A kormányhivatalok előszeretettel használják ezt a márkát. Itt is fekete szín-ben rendelik meg, mint nálunk a minisztériumok.) A gépkocsiban rajta kívül három ismeretlen férfi tartózkodott., és semmi nem utalta arra, hogy erőszakot alkalmaztak volna.

Ennél több információra nem tudott szert tenni, mert az FBI néhány nap után berekesztette az utána való nyomozást. A bejelentést tartalmazó akta pedig elveszett. A kongresszusnak, illetve a képviselőknek küldött leveleit a címzettek meg sem kapták, szőrén-szálán „elvesztek” a postán. Bárhová fordult egy láthatatlan falba ütközött, amely nem engedte továbblépni, nem hagyta, hogy fényt derítsen a rejtélyre. Irene, az édesanya már kis híján megőrült a tehetetlenség miatt, amikor kapott egy telefonhívást. Egy ismeretlen férfi azt közölte vele, hogy a fia remekül van, és fontos ku-tatásokban vesz részt. Végül figyelmeztette, hogy magánnyomozása veszélyezteti az állambiztonsá-got, és ezzel saját magát is bajba sodorhatja. Irene nem tudott belenyugodni abba, hogy a fiát egy ál-lami szervezet csak úgy elrabolta, és szigorúan titkos kutatásokban használja. Felsejlett benne, hogy ha az állam így biztosítja maga számára a kimagasló tehetségeket, akkor nem ő az egyedüli áldozat.

Ezért kiterjedt kutatásokat folytatott, melynek során kiderült, hogy sok száz fiatal tehetség tűnt el hasonló módon. Alaposan feltérképezte a médiában ismertetett hasonló eltűnéseket, majd kapcso-latba lépett a családtagokkal. Az azonos módszer alapján gyanítható volt, hogy ezeket az elrabláso-kat egy erre a célra létrehozott titokzatos szervezet hajtja végre. Az is kiderült, hogy nemcsak az Egyesült Államokban történek ilyen esetek. Világszerte előfordulnak hasonló eltűnések, jó néhány különleges képességekkel rendelkező személy vált „kámforrá” az elmúlt évtizedekben. Leginkább a korunk technikai színvonalát jóval meghaladó találmányok kiötlői tűnnek el, de nincsenek bizton-ságban a kiemelkedően magas intelligenciahányadossal rendelkezők sem. Az elkeseredett anya a nyomozása során rengeteg esetet és tanulságos, árulkodó részletet derített fel, amelyeket két év után nyilvánosságra hozott. Saját kiadásában megjelentett könyvébe rámutatott arra, hogy itt egy állami-lag irányított agyelszívási programról van szó. Okos, tehetséges fiatalemberek, akik fényes karrier előtt állnak egy adott szakterületen, egyszer csak nem mennek haza. Nem jelennek meg az órákon, semmilyen életjelt nem adnak magukról. Elrablásuk során rendre megjelenik egy fekete Buick típu-sú gépkocsi, benne marcona férfiakkal. Mivel hivatalosan igazolni tudják magukat, az áldozataik gyanútlan beszállnak. A „kis elbeszélgetés” után azonban már nem engedik haza őket.

Könyvének megjelenése után, 2004 szeptemberében Irenehoz hívatlan látogató csengetett be. A férfi az FBI munkatárasaként igazolta magát, és egy fél órás beszélgetés során tájékoztatta az édesanyát arról a prog-ramról, amelyben a fiát alkalmazzák. Az ügynök elmondása szerint a fiát is elrabló szervezet nemzetközi, és azért hozták létre, hogy kimagasló képességű embereket kutasson fel, és állítson az ország, illetve a világ szolgálatába. Mindez komoly állambiztonsági érdek részét képezi. A szabadpiacon ugyanis nem tudnak hozzájutni tehetséges fiata-lokhoz, mert a multinacionális cégek elhalásszák előlük a legjobb szakembe-reket. A szerényen pénzelt, államkincs-tári forrásból tevékenykedő intézmé-nyek képtelenek versenyezni az extra-profittal rendelkező világcégekkel. Ala-csony bevételei miatt az állam szinte

95/244


esélytelen ebben a küzdelemben. Már pedig a honvédelem, az űrkutatás, a világban betöltött nagy-hatalmi pozíció megtartása érdekében éppen az állami kutatási intézményeknek lenne szükségük a legtehetségesebb emberekre. Az állambiztonság és a tudományos haladás ugyanis előbbre való, mint a profithajsza, de ezt a multik nem képesek belátni.

Ezért az 1960-as években vezető politikusokban megfogalmazódott a gondolat, hogy akit pénz-zel nem tudnak megszerezni, azt erőszakkal kényszerítik arra, hogy az államnak dolgozzon. Ez per-sze nem jelenti azt, hogy rabszolgaként dolgoztatják, kizsigerelik őket. Jó körülmények között élnek szigorúan titkos, még az állami szervek által is ismeretlen létesítményekben, amelyek mélyen a föld alatt vannak. A „láncra vert elmék” tehát titkos föld alatti laboratóriumokban tevékenykednek, és mivel túl sok ismerettel rendelkeznek az ott folyó dolgokról, szinte semmi esélyük arra, hogy valaha is felengedik őket a felszíni világba. Aki nagyon tiltakozik a sorsa ellen, annak hangulatjavító dro-gokat adnak be, de az FBI ügynök állítása szerint ez a módszert nem szeretik alkalmazni, mivel ez a hatékonyság rovására megy. Az elkábított nem képes megfelelő színvonalon alkotni. A legtöbb esetben azonban erre nincs szükség, mivel ezeknek a specialistáknak a többsége munkamániás, és nem sokat törődik az életkörülményeivel. A feladat szép és érdekes, és annyira belemerülnek a munkájukba, hogy azt a szerény fizetésüket sem tudják elkölteni, amit kapnak. Egyébként is lent minden szükségletüket kielégítik. Az ilyen emberek a felszíni világban sem nagyon tudnak mit kez-deni a jövedelmükkel, mert „nem érnek rá élni”. Aki fiatalon nem szokja meg a jólétet, annak ké-sőbb már nem hiányzik. Egy idő után számukra a boldogság forrása az alkotás, az önkiteljesítés lesz. Erre pedig ezeken a helyeken korlátlan lehetőség nyílik.

Irene nem sokat tudott kezdeni a kapott információkkal, mert az ügynök neveket, helyszínt nem említett. Csupán annyit mondott búcsúzóul, hogy egyszer még büszke lesz a fiára, majd ha azt látja a tévében, hogy amerikaiak teszik a lábukat a Marsra. Az anya azonban nem hatódott meg, és to-vább folytatta a nyomozást, hogy kiderítse, hol van a fia. Ezen túlmenően minden elképzelhető fó-rumon hangoztatta, hogy amerikai kormányhivatalnokok tehetséges embereket rabolnak el, és rá-kényszerítik őket bizonyos programokban való részvételre. Ekkor az illetékesek megelégelték az asszony tevékenységét, és 2004. október 24-én Eugen Wilson anyja is nyomtalanul eltűnt. Senki sem tudja hová lett. A hivatalos nyomozás eredménytelen maradt. Csak a kis példányszámban meg-jelentetett könyve maradt meg utána. Ismerősei mind a mai napig találgatják, mi történt vele. Likvi-dálták, vagy levitték őt is a föld alá, és most együtt él a fiával?

Mindezek hallatán sokakban felmerülhet, mi szükség van erre. Hogy lehet ilyen kegyetlen és eszetlen módon megoldani a társadalmi problémákat. Csak egy bürokrata képes ilyen megoldások ki-ötlésére. Minden épeszű ember belátja, hogy a mai terrorveszélyes világban elsőrendű fontosságúvá vált az állambiztonság. A tudományos haladás, a jelenleg államilag finanszírozott űrkutatás is meg-kívánja a legjobb koponyák alkalmazását. De ezeket az embereket másként is meg lehet szerezni. Ha államérdekből ki lehet sajátítani telkeket, ingatlanokat, akkor miért nem lehet ezt megtenni a munkavállalókkal, egyes szakemberekkel is. Miért van szükség az elrablásukra. Persze egy ilyen törvény megalkotásakor rögtön felmerülnek az alapvető emberi jogok. Az, hogy az ember nem egy darab föld, vagy egy épület, amit csak úgy el lehet venni. Ez igaz, de ha egyszer el kell venni, akkor melyik megoldás a jobb? Nyomtalanul eltüntetni, vagy közölni vele és a családjával, hogy a társa-dalomnak szükség van a munkájára. Az elraboltak családtagjai nem azért vannak elkeseredve, mert a fiúk az államnak dolgozik. Még csak nem is a versenyágazatoknál alacsonyabb fizetést sérelme-zik. Kétségbeesésük oka, hogy nem tudják mi lett a gyermekükkel. Elrabolták, megölték vagy lánc-ra vert rabszolgát csináltak belőle? Ha tudnák, hogy hol van, és legalább írásban érintkezhetnének vele, mindjárt más lenne a helyzet.

Egyébként változik a világ, és emiatt változni fog a jelenlegi megítélési mód is. Ma már a multi-nacionális cégeknek sem megy olyan jól. A dekonjunktúra, az alacsony fizetőképes kereslet követ-keztében sorra mennek tönkre a nagyvállatok is. A tartósan munkanélküliek tábora minden ország-ban több milliósra duzzadt. Ilyen körülmények között egy biztos állami állás, egy stabil jövedelem szinte kívánatossá válik a munkavállaló számára, még ha nem is olyan nagy a fizetés, mint amit je-lenleg a multik fizetnek. Viszont nem fordulhat elő, hogy egyik napról a másikra utcára rakják. Emellett rendkívül érdekes, színvonalas munkát végezhet. Nem jól jövedelmező kacatot, különböző

96/244


divatterméket kell fejlesztenie nyugdíjig, hanem csúcstechnológiát. Ezt előbb-utóbb az elraboltak is belátják. A zseni egyre jobban belemerül a munkájába, és az évek múlásával már akkor sem merül el az élvezetekben, ha ezt anyagilag megengedhetné magának. Sajnálja rá az időt. Úgy gondolja, hogy ennél hasznosabb, értelmesebb dolgokkal is foglalkozhat. A nagy tehetségű emberek azért születnek a Földre, hogy segítsék az emberiség fejlődését. De erre nem lehet erőszakkal kényszerí-teni őket. Normális körülmények között önszántukból is hajlandóak feláldozni az életüket.

Mellesleg erre a humanizált kisajátítási rendszerre sem lenne szükség, ha a politikusok bölcseb-ben irányítanák az országot. Hol van az előírva, hogy az államnak kell magára vállalni az űrkutatás költségeit? Azért, hogy utána az iparvállalatok profitálhassanak belőle? Közismert, hogy az űrkuta-tásban elért eredmények néhány év után megjelennek a polgári életben is, közszükségleti cikkek formájában. Egy példát kiragadva: annak idején mennyivel járult hozzá a Du Pont cég a NASA költségvetéséhez, hogy kifejlesszék a teflonbevonatot. Pedig igen nagy hasznuk származott belőle. Eddig több száz millió leragadásgátló serpenyőt forgalmaztak világszerte ennek a technológiának az átvételével. Miért nem azok fizetik az űrkutatás költségeit, akiknek ebből a legtöbb hasznuk szár-mazik. Ha nem akarnak űrkutatással foglalkozni, akkor fizessenek kutatási adót a várható eredmé-nyek fejében. Az így befolyt kutatási hozzájárulásokból már az állam is meg tudná fizetni a jó szak-embereket, és semmi szükség nem lenne az erőszakos elvitelükre, a „láncra verésükre”.

Technikai újdonságok Az orosz űrhajósok sorra döntik meg az űrben tartózkodás korábbi rekordidejét. Az űrkutatási

szakemberek nagy gondja azonban az egészség fenntartása. A több hónapos, sőt a későbbiek során várhatóan több éves űrben tartózkodás során elkerülhetetlen, hogy egészségügyi zavarok lépjenek fel. Mivel nem adhatnak minden űrexpedícióhoz orvost, ki kellett fejleszteni egy öndiagnosztizáló és öngyógyító készüléket, melynek segítségével a legénység minden egyes tagja saját magát gyó-gyíthatja. A széles körű kutatás eredménye a Prognosz-A diagnosztikai készülék lett, melynek mű-ködési mechanizmusa a kínai akupunktúra által feltárt testmeridiánok vizsgálatán alapul. Ez a beje-lentés orvosi szenzációnak számít, mivel most fordult elő először, hogy hivatalos elismerést nyert egy határtudományos energetikai és diagnosztikai eszköz. Az alapkutatás során az orosz tudósok alaposan tanulmányozták az összes öngyógyító módszer hatásosságát, és a végén arra a meggyőző-désre jutottak, hogy mind közül a legmegbízhatóbb és leghatékonyabb a meridián-diagnosztika. Ez a módszer már korábban is ismert volt, hiszen „Az ezotéria kiteljesedésé”-ben részletesen tárgyalt BICOM és MULTICOM-technika is ennek alkalmazására épül. Ez a biorezonancián alapuló műszer azonban túl bonyolult, túl nagy, túl nehéz; így a kutatók visszanyúltak az alapokhoz, és ezek tanul-mányozásával létrehoztak egy speciális, űrbéli használatra is alkalmas készüléket.

Az 1980-as évek elején kezdődött alapkutatás során tüzetes vizsgálatnak vetették alá a Voll-féle elektroakupunktúrát, a Nakatani-féle Ryodoraku detection, illetve a szintén japán Motojama-féle Standard AMI eljárást, valamint az orosz Necsuskin által kidolgozott Test-1 Karat nevű módszert. Ennek során kiderült, hogy mindegyik eljárás során a mérőáram, valamint a mérőelektróda szöveti elváltozásokat okozott a bőrön. A vizsgált akupunktúrás pont felett ödémák, és kismértékű véralva-dás keletkezett. Ezen túlmenően a bőrfelület és a kollagénrostok pont formában szétoszlottak, és kó-ros elváltozások keletkeztek a sejtek erőműveiben, a mitokondriumokban. Meglepő módon a mito-kondriumok sérülései a meridiánokhoz hozzárendelt szervekben nagyobbak voltak, mint az aku-punktúrás pontokban. Ennek a káros jelenségnek a megszüntetése érdekében az elektroakupunktúra orosz változatánál csökkentették a mérőáramot, és kifejlesztettek egy újfajta tesztelektródát, amely egy tokba szerelve mindig azonos nyomást gyakorol a bőrre. A diagnosztizálás ez esetben is a meri-diánok (kéz- és lábujjainkon levő) kezdő és végpontjainak mérésével történik. A meridiánok töl-töttségi szintjének ily módon való megállapítása után lehet áttérni a gyógyításra, az egyes akupunk-túrás pontok elektrostimulációs kezelésére.

Ezen a téren is lényeges változás következett be, mert jelentősen növelték a kezelési ajánlatok számát. Ehhez előzőleg 1500 egészséges, és 22 ezer beteg ember bőrellenállását mérték meg, és ér-tékelték ki. Az összesen 12 millió mérési eredményt összevették a kínai akupunktúra tanításaival, és

97/244


egy számítógépes program segítségével igen részletes, szinte minden betegségre kiterjedő terápiát, kezelési javaslatot dolgoztak ki. A Prognosz-A készüléket először Volkov és Atkov kozmonauták próbálták ki. A tapasztalatokat leszűrve létrehozták a továbbfejlesztett változatát, amely 1994-ben és ’95-ben fényesen bizonyította ennek az eljárásnak a hatékonyságát. Ekkor egy Mars expedíció elő-készületeként Poljakov 432 napot töltött a MIR űrállomás fedélzetén. Visszaérkezése után az űr-hajós – a több mint 1 évig tartó súlytalanság és mozgáshiány ellenére – saját lábán hagyta el a föld-re ereszkedett űrhajót, és néhány nappal később megjelent Moszkva melletti munkahelyén. Az utó-lagos orvosi ellenőrzés egyértelműen megállapította, hogy a Prognosznak köszönhető, hogy Polja-kov e rendkívüli igénybevétel után is egészséges maradt.

A Prognosz-A eredetileg egy titkos világűrtechnikai-fejlesztés része volt, de az enyhülés követ-keztében néhány darab eljutott belőle a nyugati országokba. Német orvosok kipróbálták a minden-napi gyógyításban is, és tapasztalataik szerint remekül megállja a helyét a diagnosztikában. Még azok az orvosok is alkalmazzák, akik a hagyományos gyógyszeres kezelés hívei, mivel az egyes szervek állapota ez úton is kimutatható. Ha a beteg szerv gyógyulása megindul, ez a hozzá tartozó meridiá-nokban szintén megmutatkozik. A készülék alkalmazásának csak bizonyos mozgásszervi és ideg-rendszeri zavarok szabnak határt.

A világűrben tartózkodás számtalan bonyodalommal jár, melyek közül legnehezebben leküzdhe-

tő a gravitáció hiánya. A súlytalanság elkerülhetetlen következménye a csontritkulás. Amíg a Föl-dön egy csontritkulásban szenvedő beteg évente átlag 2% csonttömeget veszít, addig az űrben a csontrendszer leépülése elérheti a 20%-ot is. A nehézségi erő hiányának ennél is súlyosabb követ-kezménye az izomsorvadás. Mint az előzőekben láttuk Poljakov a bioenergia fokozásával, testmeri-diánjainak karbantartásával próbálta megfékezni, késleltetni ezt a folyamatot. Ennek a módszernek az alkalmazása azonban nem könnyű. Megfelelő anatómiai ismeretek hiányában nem érhető el vele a kívánt hatásfok. Poljakov orvos volt, így neki nem okozott gondot a tünetek közötti összefüggések felismerése, szervi panaszainak kezelése. Ezért továbbra is szükség van a korábbi kondicináló mód-szerekre. Ezek közül leghatékonyabb a több órán át végzett fokozott testedzés. A szívműködés megváltozása ellen azonban ez sem segít. Gravitációs vonzás hiányában a vér felszökik a felsőtestbe, melynek következménye magas vérnyomás, és vesekőképződés. Ennek elhárítására szolgál a vá-kuumnadrág, amely a felsőtestből az alsóba szívja a testfolyadékot. Nagy hátrányuk ezeknek a kényszermegoldásoknak, hogy meglehetősen fárasztóak, és sok időt igényelnek, ami hátráltatja a munkavégzést. A testedzés járulékos hátránya még az izzadság, ami a súlytalanság állapotában meg-lehetősen kellemetlenül nyilvánul meg. A keletkező verejtékcseppek felületi feszültsége miatt a ki-izzadt víz az űrhajósok testéhez tapad. Az időveszteséget csak némileg enyhíti, hogy a súlytalanság állapotában a szervezetnek elegendő 4-5 óra alvás is.

A súlytalanság a tisztálkodást is rendkívüli módon megnehezíti. A mosakodásnál vagy zuhanyo-zásnál a vízcseppeket azonnal el kell távolítani a testfelületről, hogy ne szabaduljanak el, és ne le-begjenek az űrkabinban. Tisztálkodás közben az űrhajósoknak orrcsipeszt kell viselniük, nehogy egy belélegzett vízcsepp a tüdejükbe jusson. Még a fogmosás sem történhet akárhogy, a porlasztás veszélye miatt csak habzásmentes fogkrémet alkalmazhatnak. Az étkezés is nagyon nehézkes. A kozmonauták csak tubusba, műanyag zacskóba, illetve konzerves dobozba zárt ételt fogyaszthatnak. Inni is csak tubusból lehet, de kizárólag szívószállal, hogy a vízcseppek ne repüljenek szanaszét. Az is nehezíti az étkezést, hogy a rakomány súlyának csökkentése érdekében a szilárd élelmet dehidra-tálják. Emiatt fogyasztás előtt vizet kell adni hozzá, hogy ehető állagú legyen. Ilyen körülmények között még az olyan prózai dolgok is akadályba ütköznek, mint a WC-használat. Gravitáció hiányá-ban a székleteltávolítás nem megy magától. Ezt a közönséges halandó számára természetesnek tar-tott erőt a vécékagylóba épített vákuumszivattyú pótolja. A vizeleteltávolításnál is szükség van vá-kuumra a folyadékcseppek összegyűjtéséhez. Ezt a tevékenységet egyébként meghatározott időköz-önként kell végezni, mert a súlytalanság állapotában a hólyag nem működik természetesen, nem jel-zi hogy megtelt.

Sajnos ezen az állapoton az űrkutatásban tapasztalható nagyarányú fejlődés sem tudott segíteni. A világ első űrállomása a szovjet gyártmányú Szaljut-1 volt, amit 1971-ben állítottak Föld körüli

98/244


pályára. A Szaljut-2 nem sokkal az indítás után megsemmisült. A Szaljut-3 és 5 katonai rendeltetésű volt. A Szaljut-4 és 6 alapvetően civil feladatokat látott el. Az 1982-ben felbocsátott Szaljut-7 jóval fejlettebb volt elődeinél. Mindkét végén ellátták dokkoló berendezéssel, hogy az utánpótlást és személyzetet szállító Progressz teherűrhajó könnyebben kapcsolódhasson hozzá. Ezzel párhuzamo-san folyt az amerikai űrprogram. A nagy vetélytárs 1973-ban juttatta ki az űrbe a Skylab űrállomást. A kozmonauták a holdutazásnál jól bevált Apolló űrhajók segítségével három egymást követő tur-nusban használták, és rendkívül értékes tudományos megfigyeléseket végeztek rajta. Pályafutását 1979-ben fejezte be, amikor a Föld légkörébe kerülve elégett. A harmadik generációs MIR-űrállo-mást az oroszok fejlesztették ki, és 1986-ban állították Föld körüli pályára. Modern energiaellátó egységgel és kutató eszközökkel látták el, s a lakómodulja is kényelmesebb volt. Ez az űrlaboratóri-um már hat dokkolóval rendelkezett. A hozzájuk csatlakozó zsilipkamra lehetővé tette a rendszeres űrsétákat is. 5 éves időtartamra tervezték, de 14 évig szolgált eredményesen. Végül 2001-ben a Csen-des-óceán hullámsírjába irányítva fejezte be pályafutását.

Ezt követően a két megsemmisült űrállomás szerepét egy nemzetközi vállalkozásban létrehozott objektum, az Alfa űrbázis vette át, amelyen főleg amerikai és orosz űrhajósok teljesítenek szolgála-tot. Időközben beindult az űrturizmus is. Mivel a rendszerváltás utáni gazdasági nehézségek Orosz-országot sem kerülték el, űrkutatásra is kevesebb pénz jutott. Az orosz űrkutatási hivatal úgy hidalta át ezt a nehézséget, hogy megfelelő kiképzés után hajlandó civileket is felvinni az űrbázisra. Az egyhetes űrutazás 20 millió dollárba kerül. Eddig főleg amerikai milliomosok vették igénybe ezt a szolgáltatást. Köztük a magyar származású Charles Simonyi, aki Korábban a Microsoft vezető szoft-verfejlesztője volt. Az ő nevéhez fűződik az Office programcsomag, a világszerte használt Word és az Excel programok kifejlesztése.

Ez a nagyméretű és tágas űrállomás nagyban feledtette a kezdeti nehézségeket, de nem küszöböl-te ki a súlytalansággal járó problémákat. A korszerű egészségfenntartó eszközök, berendezések csak késleltetni tudják a szervezet leépülését, és továbbra is megmaradtak a gravitációs vonzás hiányával járó kényelmetlenségek. Ezeket a gondokat csak egy módon lehet felszámolni: mesterségesen ger-jesztett gravitációs erővel. Erre a célra legalkalmasabb szerkezet az „Ezoterikus körkép” VII. feje-zetében ismertetett Yin jellegű energiasűrítő lenne, amely a jármű padlózatát gravitációs mezővel sugározza be. Ezáltal megszűnne az utastérben a súlytalanság, ami lehetővé tenné, hogy az űrbázis személyzete kint a kozmoszban is a földi körülményeknek megfelelően dolgozzon. A különböző kényelmetlenségek elkerülésén túlmenően nem lenne szükség speciális rögzítő szerkezetekre sem, amelyek a súlytalanság következtében előálló lebegést, elmozdulást akadályozzák meg. A gravi-tációs erő mesterséges pótlása főleg hosszú utazások esetén lesz elengedhetetlen, hogy a jövő űrha-jósai már ne legyenek kitéve helyrehozhatatlan egészségkárosodásnak.

Ennek a problémának a megoldására egyébként már korábban is születtek elképzelések, de ezek nem tökéletesek. Az egyik javaslat szerint az űrhajónak 1 g gyorsulással kellene haladnia a csillagközi térben, és az így fellépő tehetetlenségi erő pótolná a földi gravitációt. Ez az eljárás azonban csak a fénysebesség megközelítéséig alkalmazható. Ezt követően 1 g-vel lassítani kell az űrhajót, hogy a fé-kezéskor fellépő közegellenállás vegye át a gravitációs vonzóerő szerepét. Így azonban jelentősen le-csökkenne az utazási sebesség. A másik elképzelés szerint a saját tengelye körül forgatni kellene a ra-kétát, és az eközben fellépő centrifugális erő pótolná a gravitációs kisugárzás hatását. Ez már életké-pesebb javaslat, de ahhoz hogy kellő mértékű tehetetlenségi erő lépjen fel, óriási, űrbázis méretű raké-tára van szükség. Hátránya még ennek a módszernek, hogy miután nem valódi gravitáció keletkezik, nem lép fel a Földön megszokott Coriolis-erő, ami hosszú távon szintén élettani problémákat okozhat.

Ennél jóval egyszerűbb a Yin energiasugárzók használata, amelyek bármilyen méretű űrhajóban ellátják a feladatukat. Ez az egység jelentős mértékben növelni fogja a jármű manőverezési képes-ségét is. A padló által kifejtett gravitációs vonzás stabilizálja az űrhajó belső terét. Így ha oldalára fordul vagy hirtelen a feje tetejére áll, a személyzet ebből semmit sem fog érzékelni, sőt még a be-rendezési tárgyak sem mozdulnak el a helyükről. A mesterséges gravitáció olyan viszonyokat teremt a járműben, amilyen a Földön uralkodik. Geometriailag a földgolyó túloldalán élők is fejjel lefelé helyezkednek el hozzánk képest, ezt mégsem így érzékelik. Egy jól megkonstruált űrhajóban a

99/244


kozmoszhoz hasonlóan nincs „felfelé” és „lefelé”, pontosabban mindig arra van lefelé, ahonnan a gravitációs erő hat ránk.

Időközben az is kiderült, hogy az űrhajósok egészségét a föld mágneses erővonalainak hiánya is befolyásolja. A világűrbe kilőtt első asztronauták rejtélyes fizikai és pszichés zavarokkal küszködve tértek vissza. A vizsgálatok kiderítették, hogy hiányzott nekik a bolygónk felszínén uralkodó mág-neses erővonalsugárzás. Ezt követően mágneses teret generáló tekercseket szereltek az űrhajókba, amitől megszűntek a panaszok. Ez a probléma tehát megoldódott, ami azt bizonyítja, hogy a világ-űrben is biztosítani lehet a Földön megszokott életkörülményeket, csak előbb rá kell jönni létreho-zásuk módjára.

☯ Az előző kötetekben részletesen megismerhettük az egyiptomi Nagy Piramist, és az általa kivál-

tott fizikai hatást. Az elmúlt évtizedekben sokan megpróbálták ezt a rejtélyes jelenséget kicsinyített másolatokkal előállítani. Most egy különleges megoldásról, a sokszorosított piramiseffektusról lesz szó. Mint a legtöbb zseniális találmányt, ezt is a véletlen szülte. Sok feltalálóhoz hasonlóan Oláh Gábort is erősen foglalkoztatta a Kheopsz fáraóról elnevezett piramis titka. Sehogy se fért a fejébe, hogy a gúla, mint geometriai alakzat olyan energiát sugároz ki magából, amely jótékony hatást gya-korol az élő szervezetre. Miért nem csinálja ugyanezt a kúp, a kocka vagy a henger? Elhatározta, hogy tüzetesen utánanéz ennek a dolognak, ezért diósdi kertjében épített egy kicsinyített változatot, amit az egyik szilvafa törzse köré telepített. Nem is olyan sokára meglepő eredményre figyelt fel. A fa levelei kifényesedtek, permetezés nélkül eltűntek róla levéltetvek, és a gyümölcse szebb, ízlete-sebb lett. Nem messze ott áll tőle a másik szilvafa, mint kontrollfa, amit bizony permetezni kellett, különben a férgek ették volna meg az egyébként meglehetősen satnya termését.

Ekkor jött a nagy ötlet: Ha ez az alakzat ilyen csodás hatást gyakorol az élővilágra, akkor több piramis még erősebb effektust tudna kiváltani. Na persze nem a korábban elkészített méretben, mert ennek elhelyezéséhez az egész kert is kicsi lenne. Ezért a feltaláló elkezdte az egymás mellé helye-zett piramisok méretét csökkenteni. Végül arra az eredményre jutott, hogy a hatás sokkal inkább függ a piramisok számától, mint a méretétől. Ebből kifolyólag egészen parányi, ujjbegy méretű pi-ramisokat készített, amelyeket csúcsukkal lefelé állítva szőnyegszerűen egymás mellé rakott. Meg-született a lappiramis. A végleges, 60 országban szabadalmaztatott változat már műanyagból készült, és úgy néz ki, mint egy lábtörlő, amely nem csak hosszában, hanem keresztben is rácsozva van. Ki-próbálásánál a kísérleti „alany” egy félig elszáradt fenyőfa volt. Körberakta a fa alját lappiramisok-kal. A prototípus nem okozott csalódást. A fenyő erőre kapott, és hamarosan kizöldültek az alsó el-száradt levelei is.

Ezt követően gyümölcsös- illetve zöldséges ládák aljára helyezte a lapokat. A következmény most is meglepő volt. Az ömlesztett tárolás ellenére a ládákban levő krumpli, alma és hagyma még hónapok múlva sem romlott meg. Az apró piramislenyomatokból kiáramló Yang jellegű szubatomi energia hatására a sérült darabok nem kezdtek el rothadni, nem fertőzték meg a többit, hanem ösz-szeaszalódtak. Az erjesztett silótakarmányok penészesedését is sikerült vele elkerülni. Az is kide-rült, hogy a lapok fölé helyezett must nem erjed meg, ami határtalan távlatokat nyit a gyümölcslé-konzerválás terén. A lappiramisra állított ásványvizes palackok, nemes borok, gyümölcslevek élve-zeti értéke is nő. Igen jó eredménnyel használható a lappiramis borsó, bab, lencse és egyéb magvak előcsíráztatására. Az ily módon vetett növények intenzív fejlődésnek indulnak és többet teremnek. A kártevőkkel szemben is ellenállóbbak. A magvakat egy műanyag tálcán vagy papírlapon szétterítve legalább 48 órán át tároljuk a lappiramis mintázott oldala felett, és utána vessük el. Valószínűleg a gyógynövény-forgalmazás veszi majd legnagyobb hasznát annak a felfedezésnek, hogy a lappiramis felett szárított fű zöld marad, zöld széna keletkezik.

A lappiramisok felett áramoltatott vezetékes ivóvíznél fertőtlenítő hatást figyeltek meg, és jobb lett az íze. Az élővizek tisztítására, megmentésére is alkalmas a lappiramis, mivel tavak fenekére fektetve megakadályozza az algásodást. Szennyvíztisztításra is kiválóan használható. Ha a tározót belülről lappiramisokkal bélelik ki, akkor a szennyvíz oly mértékben megtisztul, hogy átlátszóvá válik. Emellett jelentős szagtalanító hatás is tapasztalható. A lappiramissal kibélelt házi szennyvíz-

100/244


tisztító berendezés 9 hónap alatt szagmentes tiszta vízzé alakítja a szennyvizet. Emellett a zsíros, olajos szennyeződések kevésbé tapadnak a mosdók, kádak, lefolyócsövek falára. A szennyvíztisztí-tó körül egy 20 méter átmérőjű körben 2-3 gauss térerősség mérhető. Ezen a területen a növényzet is üde és zöld. Ez a berendezés fürdőmedencék vizének kezelésre is alkalmas. A pozitív töltésű mágnesezett vízben különlegesen jó érzés fürödni. Az aktivált fürdővíz nem csak a közérzetet javít-ja. Elősegíti a vízben oldott ásványanyagok beépülést a szervezetbe, miközben fokozza a bőrön ke-resztül a salakanyag-kiválasztást. Meglepő a lappiramissal kezelt öntözővíz harmatvonzó hatása is.

A folyamatos fejlesztés, a felgyülemlett tapasztalatok további kamatoztatása egy újabb terméket is eredményezett. A szennyeződések eltávolítása során az energianyalábok vas- nitrát- és ammó-niamentesítést is végeznek a vízben. Ehhez nem szükséges semmiféle vegyszer, drága szűrőberen-dezés, és nincs hulladékvíz-kibocsátás sem. Ez a felismerés vezetett a víztisztító berendezés létre-hozásához. A feltaláló által konstruált egyszerű tisztító berendezés nem nagyobb egy százliteres tar-tálynál, és napi ötszáz liter tiszta, rendezett molekulaszerkezetű „élő” vizet szolgáltat. A víztisztító berendezés tehát a szennyvíztisztító továbbfejlesztett változata.

Van, aki az automata mosógépe forgódobját béleli ki lappiramissal, és mosó-, valamint öblítőszer nélkül mos kitűnő hatásfokkal. Ennek magyarázata nagyon egyszerű. A mágneses kezelés ugyanis csökkenti a víz felületi feszültségét. Minél kisebb a víz felületi feszültsége, annál inkább képes be-hatolni a szövet pórusaiba. A tisztítást nem a mosószer végzi, hanem a víz. A pórusokon átáramló víz választja le a szálakra tapadt szennymolekulákat, és magával viszi. Így minél kisebb pórusokba képes behatolni a víz, annál tisztább lesz a ruha. Mosószerre csak az olajos szennyeződéseknél van szükség, hogy a szennyezőanyag vízben oldhatóvá váljon. Mellesleg ugyanez a helyzet az ultrahan-gos mosógépnél is, ahol a víz apró buborékokra oszlatását nagyfrekvenciás hanghullámok végzik. Ennél a fajta mosásnál vízlágyítóra sincs szükség, mert az éteri szubatomi energiasugárzás hatására a víz ásványisó-tartalma fehér porként kiválik, és a szűrőben leülepedik. Még a vízkő is levált a fű-tőspirálról a mágneses sugárzás következtében.

Ez adta az ötletet az automata mosógépek kívülről történő vízkőmentesítésére. Köztudott, hogy a vidéki ásott kutakban található víz igen kemény. A kiemelésére szolgáló búvárszivattyút szinte évente kell javítani vagy cserélni, mert elvízkövesedik. A kútba épített lappiramis azonban kicsapja az ásványanyagokat a vízből, és ezáltal a víz megtisztul, megszűnik a lerakódás. Ezzel a módszerrel a mosógép is könnyen vízkőmentesíthető. A lappiramist kívül az oldalára erősíteni, vagy ha a mo-sógép a fal mellett áll, a falra kell ragasztani. Ezt követően nem képződik sem a fűtőbetéten, sem a forgódobon vízkő. Nincs szükség méregdrága vízkőmentesítő adalékanyagra, nem kell négy-öt-évente hívni a szerelőt, hogy cserélje ki a tönkrement fűtőbetétet. A lappiramis a falak megbontás-mentes víztelenítésére is alkalmas. Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint a fal elé lappiramisokat állítani, egymás mellé. Az apró piramisokból kiáramló pozitív szubatomi energia semlegesíti a ka-pilláris erőt kiváltó koncentrált negatív szubatomi energiát, vagyis a mikrogravitációt. Ezáltal a ta-lajból nem tud felszivárogni a nedvesség, a fal csontszárazzá válik.

Következő lépés az emberre gyakorolt hatásának vizsgálata volt. Ehhez már természetgyógyá-szokat kellett bevonni, akik pácienseik beteg testrésze alá helyezték a lapokat. A pozitív változások ez esetben is hamar megmutatkoztak. Egy minden éjjel ágyba vizelő kisfiú fekhelye alá lappirami-sokat raktak, és már az első éjszaka után száraz lepedőn ébredt. A felnőtt betegeknél prosztatabán-talmakat, magas vérnyomást, verőérszűkületből eredő lábfájást és ízületi bántalmakat szüntetett meg. Ezen túlmenően fokozta a nyiroknedv keringését, felgyorsította az anyagcserét, és megszüntette a székrekedést, valamint az ödémát. Kedvező hatást gyakorolt a cukorbetegekre, a depressziós bete-geknél pedig javította a kedélyállapotot. Daganatos megbetegedéseknél általános fájdalomcsillapító hatást is tapasztaltak, és javult a gyomor- és lábszárfekélyek, valamint a felfekvések okozta sebek gyógyulási aránya. Az akupunktőrök megfigyelték, hogy ezek a lapok javítják a kezelés hatásfokát. Igen nagy előnye ennek az eljárásnak, hogy otthon is alkalmazható. Ágy alá, szék alá, lábunk alá vagy a hátunk mögé helyezve pihenés, tévénézés közben is gyógyíthatjuk magunkat. Van aki kocsi-jának ülése alá rakja, hogy utazásai során kúrálja magát. A példát az egészséges emberek is követ-ték, mert azt tapasztalták, hogy a hosszú utak során kevésbé fáradnak el, és vezetés közben jobban

101/244


tudnak koncentrálni. A pozitív energiát kibocsátó piramisszőnyeg közömbösíti a káros földsugárzá-sokat is, ami megvédi a vezetőt az ebből eredő közúti balesetektől.

Arra azonban ügyeljünk, hogy a lappiramis ugyanúgy működik, mint a nagy piramisok. Ezek is az éteri energiát gyűjtik össze. A lappiramis is ezt teszi, ezért akinek Yang energia-túltengésből ere-dő betegsége van, azon nem fog segíteni a piramisok aljából kisugárzódó energia. Sőt, a betegsége még súlyosbodhat is. Ebben az esetben alkalmazzunk magnetopresszúrát. Ez a két kezelési mód jól kiegészíti egymást, mivel a mágnesrúddal Yin és Yang jellegű energiát egyaránt be lehet bevinni, és ki lehet vonni. Az egyes szervek, illetve meridiánok energiaállapota csak biorezonanciás méréssel állapítható meg, illetve az akupunktőrök érdiagnosztikával következtethetik ki. Ha ezek a lehetősé-gek nem állnak rendelkezésünkre, nem marad más, mint a próbálgatás.

A lappiramisok iránt egyre nagyobb az érdeklődés, már külföldön is kiterjedt vizsgálatokat foly-tatnak vele. A laboratóriumi műszeres vizsgálatok kimutatták, hogy a felette tárolt víznek megnő az elektromos vezetőképessége, a pH-értéke, és megváltozik a felületi feszültsége. Egy szenzációs je-lenségre is felfigyeltek a kutatók: hosszabb idő után a víz egy része oxigénre és hidrogénre bomlik. A lappiramissal kezelt víz oldott oxigéntartalma 1-2 nap alatt 6-8-szorosára növekszik. A pí-vízhez hasonlóan ennek a víznek a fogyasztása is javítja az életfunkciókat, és segíti a szervezet méregtele-nítését. Éjszakai gyógyításra is használhatjuk a lappiramist. A fekvő helyzetben történő kezelés leg-egyszerűbb módja, hogy a fejünk elé tesszük a lappiramist, illetve az ágy végébe állítjuk úgy, hogy a talpak felé nézzen. Ehhez az 560 mm hosszú változatot célszerű használni. A 300 x 170 mm mére-tű lappiramis a kezek kezelésére, a tenyérrel történő energiafelvételre szolgál.

A pénztárcánkat is előnyösen befolyásoló tapasztalat, hogy a lappiramissal kezelt víz hamarabb felmelegszik. Ez a jelenség annak tudható be, hogy a pozitív szubatomi energiaáramlás semlegesíti, csökkenti a gravitációs erőt, jelen esetben az anyagi részecskék közötti mikrogravitációt. Ennek ha-tására az atomok rezgése intenzívebbé válik, ami hőt kelt az anyagban. Ezt a kedvező hatást legin-kább vízzel fűtött radiátoros rendszereknél használhatjuk ki. Lakásunk alapterületét felmérve 60 négyzetméterenként szerezzünk be egy L -25 típusú lappiramist, és helyezzük a radiátor mögé úgy, hogy a mintás (piramisozott) oldala a radiátor felé nézzen. Pár napon belül a cirkuláló víz feltöltő-dik szubatomi energiával, és kb. 10%-kal csökken a fűtésszámlánk. Ugyancsak kutatói tapasztalat, hogy a lappiramist környezetünket besugárzó körtérsugárzóvá is átalakíthatjuk. Ennek módja, hogy a közepére egy fémgömböt (jobb híján egy fémgőzölt karácsonyfadíszt) teszünk. Ilyenkor nem csak felfelé érvényesül a harmonizáló hatása, hanem oldalirányban is.

Aki a későbbiek során is szeretné figyelemmel kísérni ennek a találmánynak az alkalmazási lehe-tőségeit, a http://www.lappiramis.hu weboldalon juthat hozzá a legfrissebb hírekhez. Jelen esetben a siker titka, hogy a feltaláló nem bízta szabadalmát másokra, hanem létrehozott egy saját vállalko-zást, és ő maga kezdte el gyártani a találmányát. A lappiramis anyagának és méretének egyébként nincs jelentősége. Azért készül műanyagból, mert ezt lehet a legegyszerűbben és leggazdaságosab-ban gyártani. Az alkalmazás megkönnyítése érdekében a lapokat 560 x 300 milliméteres méretben állítják elő, hogy könnyen variálhatók legyenek. Készítenek kör alakú változatokat is, virágcserepek alá. Az időközben gyógyászati segédeszközzé nyilvánított lappiramisról további információkat a Gyógyító Lappiramis Alapítványtól kaphatunk. A lappiramisok is itt rendelhetők meg, különböző mé-retekben. Címük: 2049. Diósd, Kőbányai út 10. Pf. 17. Tel: (06)-23-545 050, fax: (06)-23-380 011, e-mail: [email protected] Honlap: www.extra.hu/lappiramis Az alapváltozatok az Ufóma-gazin szerkesztőségéhez tartozó Stúdió könyvesboltban is beszerezhetők. Az 560 x 300 mm méretű lappiramis ára 3500 Ft, a 170 x 300 mm-esé 1500 Ft, az Ø 225 mm-es korongé 1900 Ft, az Ø 175 mm-esé pedig 1500 Ft. Címük: 1138. Budapest, Népfürdő u. 15/D, Tel: 359 6461. E-mail: [email protected] (A Véső utca végén van.) Használat előtt mindkét oldalát meleg mosószeres vízzel sikáljuk le, mert a fröccsöntés során használt síkpor rátapad a ruhánkra.

☯ Ugyancsak magyar találmány az energiaspirál. Ennél a változatnál egy műanyag korongon 240

apró piramis található, spirál alakban elrendezve. Erre a kialakításra az a felismerés vezette rá a fel-találót, hogy a nagy piramisokban nem homogén sugárzás, hanem csúcsból kiinduló, tölcsér alakú

102/244


energiaörvény alakul ki. Először ő is épített egy nagyméretű piramist a kertjében. A belefektetett páciensek komoly betegségekből gyógyultak ki, de a faépítmény nyáron meleg, télen pedig hideg volt. Ekkor jött az ötlet, hogy készít egy 32 cm átmérőjű korongot, amit a fájós testrészre lehet he-lyezni. Ezen az energia örvénylő áramlását a mini piramisok spirális elrendezése hozta létre. A ha-tás fokozása érdekében a két műanyag korong közül az egyik piramisaiba mágnest, a másikba rezet tett, melyek stimuláló, illetve nyugtató hatást váltanak ki. (Bővebb információ Csapó György: Csontkovácsolástól az energiaspirálig című könyvében található. Tel: 06-1-222-85553 és 06-30-973-7729. Honlap: http://www.energiaspiracsapo.hu)

Kiegészítések Az „Ezoterikus körkép”-ben és „Az ezotéria kiteljesedésé”-ben tárgyalt témák nagy érdeklődést

váltottak ki az olvasók körében. Személyes tapasztalatok híján nem mindenki tudta maradéktalanul elfogadni ezeket a megszokottól eltérő eszméket, merőben új ismereteket. Egy dologban azonban megegyezik a véleményük, szeretnének még többet megtudni az ezotéria titkaiból. Sajnos ebben a témakörben az információk nem jönnek „csőstől”, de innen-onnan érkezik egy-egy új gondolat, ami hasznos kiegészítője lehet a korábban elmondottaknak. Az is előfordul, hogy olyan negatív meg-nyilvánulás üti fel a fejét, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Lássuk most az egyes témákat teljessé tevő ismereteket, illetve a káros „kinövéseket” kritizáló megjegyzéseket.

Az ezotéria avatott szakértői szerint a „new age”, vagyis az emberi fejlődés sokak által várt új korszaka a XXI. század elején fog elkezdődni. Most lépünk rá arra az útra, melynek végén „homo noectius”-szá (magas szintű ismeretekkel rendelkező fajjá) válunk. Ettől kezdve gyökeres változá-sok várnak ránk, amelyek vagy kivezetnek bennünket jelenlegi bajainkból, vagy olyan büntető jel-legű túlvilági késztetések követik egymást, melyek civilizációnk pusztulását eredményezik. Ennek a változásnak az előszele elérte a sajtót is, így már a konzervatív beállítottságú lapok is igyekeznek megbarátkozni az ezotéria tárgykörével. A merészebbek már tanfolyamot is tartanak, több lapszá-mon át igyekeznek beavatni olvasóikat a transzcendentális ismeretekbe. Nem mindegy azonban, hogy kitől tanulunk. Egy ismert női magazin, pl. ilyen tanácsokkal látta el olvasóit az inga használa-tával kapcsolatban: „Ha az inga vízszintes irányba leng ki, akkor az nemet jelent. A függőleges irányba való kilengés pedig igent jelent.” Amennyiben a vízszintes irányú kitérés előre-hátra, vagy oldalirányú lengést jelent, akkor vajon mit jelent a „függőleges irányú” kitérés? Le-felugrálást? Na de olvassuk tovább a precízkedéssel egyáltalán nem vádolható alkalmi tanfolyamvezető okítását: „Ha jobb oldali forgásba kezd, az nagyon pozitív jelzés.” Ezek után mit csinál akkor, ha kevésbé pozitív válaszról van szó? Előre-hátra leng? Balra nem foroghat, mert az negatív választ jelent.

Az egészségügyi felvilágosítás terén sem jobb a helyzet. Egy másik női magazin pl. a természet-gyógyászattal foglalkozó rovatában ezt írta a tejről: „Ha megkóstolnánk a frissen fejt tejet, valószí-nűleg sokaknak nem ízlene. A nyerstej minden bizonnyal meg is savanyodna, mire a háztartásokba kerülne. A tejet ezért különböző technikai eljárásokkal teszik tartósabbá és ízletesebbé.” Ilyen osto-baság terjesztése mellett nem csoda, hogy képtelenek vagyunk visszatérni a természetes táplálko-zásra. E cikk szerzője soha életében nem ivott még nyerstejet, mert akkor tudná, hogy a zamata ösz-sze sem hasonlítható a pasztőrözött tej ízével. Az általa említett technikai eljárások egyike a szepa-rálás, melynek során mindent kivonnak belőle, ami finommá és tartalmassá teszi a tejet. A felhasz-nálhatóság időtartamát illetően a gyárilag „tartóssá” tett tej már másnap megsavanyodik, míg a nyerstej négy napig is eltartható a hűtőben.

Tanulni kizárólag profiktól érdemes. Kerüljük a műkedvelőket, mert ők csak összezavarnak ben-nünket. Szép dolog a lelkesedésük, de hiányos tudásukkal, kidolgozatlan módszereik továbbadásá-val többet ártanak, mint használnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szakma legjobbjai mindent tökéletesen tudnak. Ők sem ismernek mindent, és van amit ők is rosszul tudnak. Ez azonban nem az ő hibájuk. Fejlődésünk jelenlegi szintjén még meglehetősen hiányos a tudásunk. A Földön kívüli ci-vilizációk, illetve a túlvilági lények kimozdíthatnának ugyan bennünket a jelenlegi szintről, mivel nagyságrendekkel többet tudnak erről a témáról mint mi, de egyelőre nem sietnek a segítségünkre, nem árasztanak el bennünket információval. Így kénytelenek vagyunk a saját tapasztalatainkra ha-

103/244


gyatkozni, és apró szilánkokból összeállítani az ezotéria tudományának szövevényes, s nehezen ki-rajzolódó képét. Ezért sem érdemes amatőrökhöz fordulni, mert ők nem látják át az egyes jelensé-gek közötti összefüggéseket, és még azt a kevés tudást is eltorzítják, ami a rendelkezésünkre áll. Ar-ról a veszélyről nem is szólva, hogy az értelemzavar fogalomzavarral fog párosulni bennünk, mivel a laikus előadók műszaki képzettség hiányában „konyhanyelven”, homályos utalásokkal igyekeznek megfogalmazni olyan jelenségeket, amelyek pontos meghatározása a mérnököknek, fizikusoknak is komoly fejtörést okoz.

☯ Az „Ezoterikus körkép” V. fejezetéből megismerhettük civilizációnk várható jövőjét. Ebből tud-

juk, hogy a világ két részre fog szakadni: a fejlődést vállalókra, és a leszakadókra. Ez a folyamat már megindult, szembeötlő nyo-mai nap mint nap megnyilvánul-nak a világban. Az elmúlt évek során egyes országok a szegény-ség, a nyomor, a kilátástalanság, a teljes lecsúszás térségévé váltak. Városaik zsúfoltak, mocskosak, büdösek; mindent eláraszt a nyo-mor és a bűn. Ennek nyomában jár a rettegés, és a közbiztonság teljes hiánya. A lehetetlen helyzet kialakulásához hozzájárult a ré-gió elitje is, akik kivonultak a vá-rosokból, és a zöldövezetekbe, kül-világtól elzárt lakóparkokba köl-töztek. Otthonaikat mágneskár-

tyás beléptető rendszerrel, biztonsági személyzettel, és modern vészjelző berendezésekkel védik a nemkívánatos behatolóktól. Csak időnként merészkednek be kívülről átláthatatlan ablakú luxusautói-kon a városba, és egy lépést sem tesznek gyalog. Testőrökkel tartatják távol maguktól a koldusok, zsebtolvajok és egyéb molesztálók hadát. Aki teheti, menekül ezekről a helyekről. A fiatal diplomá-sok külföldre vándorolnak, így senki sem marad, aki felemelhetné ezeket a nemzeteket, megfordíta-ná ezt a folyamatot.

A legszomorúbb, hogy az ifjúság számára a züllés, a leépülés útjára lépett országok nyomora ter-mészetes és megszokott. Nem szúr szemet nekik az elszegényedés, a tömeges lemorzsolódás. Felnőtt egy nemzedék, aki nem ismeri a szociális felelősséget. Korunk fiatal nemzedékében fel sem merül a kérdés, hogy minderről ki tehet. Szerintük a koldus koldusnak született, és nem szükséges ember-számba venni. Sok fiatal így is cselekszik. Otromba szórakozásaik gyakori célpontjai a hajléktalanok. Kíméletlen zaklatásaik egyike így zajlott le Budapest utcáin: Egy 20 év körüli ficsúr aprópénzt kotort elő a zsebéből, majd a segítségnyújtás látszatát keltve rátámadt az út szélén kéregető hajléktalanra. „Itt egy húszas, de aztán dolgozz nekem! Mondd utánam: Dolgozni fogok! Dol-goz-ni! A negyvenes évei-ben járó görnyedt koldus megadóan tűrte a láthatóan jól szituált suhanc leckéztetését. A minden embe-ri méltóságától megfosztott áldozat alázatos tekintete láttán a szülei által elkényeztetett fajankó vér-szemet kapott, és felordított: Mondd már te tetű! Dol-goz-ni fogok! Itt egy húszas kapd el! Újrakezdé-si segély – hajította feléje a pénzérmét. A mögötte álló haverjai hangos röhögése közepette megje-gyezte még, hogy: Meg ne lássunk itt még egyszer! Könnyen kihúzhatod a gyufát.

Ami azt illeti a társadalom egésze sem tanúsít könyörületes magatartást a hajléktalanokkal szem-ben. „Több millió földönfutó? Hadd fusson! Amíg össze nem tapossa a gondosan ápolt gyepemet, amíg nem kerül a szeme elé, nem érdekel.” – mondják sokan. Az emberek túlnyomó részét a leg-csekélyebb mértékben sem érdekli a lecsúszott réteg sorsa. Senki sem törődik vele, hogy éheznek, vagy télen tucatjával fagynak meg az utakon. Csak az újságok adnak róluk hírt néha. Az egyik napi-lapban pl. ez olvasható: Felfaltak a kutyák egy hajléktalant! A 45 éves férfi egy elhagyott, lebontás-

104/244


ra ítélt házban húzta meg magát, ahol kóbor kutyák szétmarcangol-ták. Tetemét csak két hét után talál-ták meg, erősen oszló állapotban. A vizsgálati jelentés szerint a fe-jét, a bal lábát és a bal karját ették meg a vele egy helyiségben tartóz-kodó kutyák. A szakértők a hely-színen talált lerágott csontokból ar-ra következtettek, hogy az áldozat előzőleg kutyahúst evett. A fejlő-désben hátrább levő országokban ennél is döbbenetesebb állapotok uralkodnak. A szegénység diktálta szükség egyik groteszk megnyil-vánulása annak az indiai férfinak az esete, aki azért feküdt a vonat elé, mert nem volt pénze elüszkö-södött lábának amputálására. A sajátos műtét végbement ugyan, de a szerencsétlen ember csaknem

belehalt a súlyos vérveszteségbe, a gázolás okozta sokkos állapotot pedig sokáig nem tudta kiheverni. Egészen más a helyzet a fejlődés útját választó államokban. A kiindulási körülmények ugyan-

azok: lepusztult városrészek, elköltöző lakók, szegénység. Ezek az országok azonban nem hagyják, hogy városaik az enyészet martalékává váljanak, a körülmények nyomorba taszítsák a lecsúszó ré-tegeket. Nagyarányú beruházásokkal megmentik az „elszlumosodott” városnegyedeket, lehetőséget adnak az ott élőknek a visszakapaszkodásra. A folyamat elindítója a brit kormány volt, amely a lon-doni dokknegyed megmentése érdekében létrehozta a Városi Fejlesztési Bizottságot. A nyersanyag-igényes iparágak visszaszorulásával elkerülhetetlenné vált a londoni dokkok bezárása. Ennek kö-vetkeztében megállíthatatlanná vált a hanyatlás a kikötőnegyedben. A munkanélküliség ugrásszerű-en megemelkedett, maga után vonva a társadalmi feszültségek növekedését. 1968 és 1981 között a foglalkoztatottak száma 100 ezerről 27 ezerre csökkent. A helyzet már robbanással fenyegetett, amikor a kormány elhatározta a dokknegyed rehabilitálását. Első lépésként kisajátították és megtisz-tították a kikötőnegyedet. Utána megépítették a városrészt átszelő főutat, majd a London City repü-lőteret. Az építkezést irányító Városi Fejlesztési Bizottság következő lépése egy keskeny nyomtávú vasút, a Docklands Light Railway tervének lépcsőzetes megvalósítása volt. Az első szakaszt 1987-ben adták át a forgalomnak, és 1998-ban, a befejezésekor már naponta 70 ezer utast szállított. A vasút kiépítésében a legmodernebb technikát alkalmazták, a szerelvények automatikusan, számító-gép-irányítással közlekednek.

Ehhez persze vonzóvá kellett tenni a negyedet. Az elköltözés megállítása, illetve az újonnan be-költözők számának növelése érdekében 1981 és 1998 között 22 ezer új lakást építettek. Azért hogy a „lelakást”, az újbóli lepusztulást megakadályozzák, a bérlőknek lehetővé tették, hogy otthonaikat jutányos áron megvásárolják. Miután az épületek 45%-a magántulajdonba került, most már jobban vigyáztak rá a lakók. A vonzó, egyedi városkép kialakítása érdekében a meglevő épületeket nem rombolták le, hanem újjáépítették. A tönkrement ipari épületek homlokzatát és építészeti stílusát megtartva folyt az építkezés. Ily módon egykori raktárépületekben luxuslakásokat alakítottak ki. Az életminőség javítása céljából megtisztították a vízfelületeket, majd 160 ezer fát ültettek el, és 18 természetvédelmi területet hoztak létre. A beköltözők számának növelése érdekében sok új munka-helyet teremtettek. Ezt a csúcstechnológiát képviselő cégek, és a bankok odacsábításával érték el. A gazdasági élet fellendítését 2,3 millió négyzetméter alapterületű irodahelyiség felhúzása segítette elő. Ezeknek a korszerű, tágas irodáknak a bérleti díja jóval alacsonyabb volt, mint a Cityben, így

105/244


olyan neves cégek telepedtek le, mint a Texaco, a Morgan Stanley, a First Boston Credit Suisse, a Citybank és a Bank of China. Őket követték a neves sajtóorgánumok: a The Sun, a The Telegraph és a The Guardian. Ma már több mint 2500 cég képviselteti magát a megújult kikötőnegyedben.

A városrész rehabilitálása és a nagyszámú új munkahely folytán a lakosság létszáma 40 ezerről 80 ezerre nőt. Korösszetételük is igen kedvező. A letelepedők többsége a fiatal felnőttek közül kerül ki. Sok közöttük a yuppie (fiatal értelmiségi). Ez azonban csak a kezdet, az előrejelzések szerint az építkezések befejezése (2020 táján) már 120 ezren fognak itt élni, a foglalkoztatottak száma pedig eléri a 175 ezret. Ehhez természetesen tovább kell növelni a szolgáltató egységek számát. Ezek színvonalára jellemző, hogy már most is több szupermarket üzemel a negyedben, és jelentősen bő-vült az egészségügyi s az oktatási hálózat. Közel 4 millió fontos költséggel 5 új egészségügyi köz-pontot építettek, 6-ot pedig felújítottak. Az elmúlt 17 évben 11 általános iskolát, valamint 2 új kö-zépiskolát alapítottak, és 8 átképzési központot hoztak létre. Több mint 4 millió fontot költöttek az iskolák számítógépekkel való felszerelésére. Ennek köszönhetően ma itt a legmagasabb a 100 tanu-lóra eső számítógépek aránya az Egyesült Királyságban. A szellemi infrastruktúra növelése érdeké-ben ide helyezték az új londoni egyetemi campust, az University of East London-t is. A létesítményt 1999-ben vette birtokba 3000 hallgató. A fejlesztési tervekben az újabb bevásárló-, és szórakoztató központokat egy kiállítócsarnok és egy szálloda is kiegészíti.

A terület gazdasági fellendüléséhez jelentős mértékben hozzájárult a turizmus növekedése. A nagy múltú negyedet több mint 10 múzeum, 50 étterem és pub, továbbá számos színház és éjszakai klub működtetésével tették vonzóbbá az idegenforgalom számára. A kikötő korhű felújítása; vala-mint a számtalan evési-, ivási- és szórakozási lehetőség következtében a turisták száma 1997-ben 1,6 millióra emelkedett. A látványosságok számának gyarapítása érdekében 2000-ben ide helyezték a 800 millió fontos költséggel felépített Millennium Dome-ot. Mindezeket hallva azt gondolhat-nánk, hogy sokba került ez a városatyáknak. Ez azonban nem így van. A dokkfelújítási program ki-fejezetten nyereségesnek bizonyult a költségvetés számára. Az állam az építkezések lebonyolítására 1,7 milliárd font támogatást biztosított a Városi Fejlesztési Szövetségnek. Ehhez járult még 280 millió fontnyi saját bevétel a telekeladások után. A beruházási költség azonban sokszorosan megté-rült, mivel az előnyös működési és letelepedési lehetőség, valamint a különféle kedvezmények hatá-sára a magánszektor 1980 óta 9,1 milliárd fontot fektetett be a kikötőnegyedbe. A nyereséget tovább növeli, hogy 1999-ben tőzsdére vitték a beruházást végző cég részvényeit, ami további 551 millió

font bevételt eredményezett. A hazai állapotokat tekintve úgy

tűnik, hogy mi fejlődésünk ellenke-ző irányba halad. Körülményeink arra utalnak, hogy nem sokat törő-dünk az életterünkkel. Jól érzékel-teti ezt a helyzetet Zétényi Lilinek, a Nők Lapja főszerkesztőjének alábbi cikke: „Minden évben elmondjuk, leírjuk. Kérünk és könyörgünk. Vá-dolunk, szidunk és dicsérünk. Félő, hogy egyszer csak megunjuk, bele-fáradunk, feladjuk. Félő, hogy már fel is adtuk. Hogy már senkit sem érdekel. Legyintünk: ez egy ilyen or-szág. Igénytelen és lusta. Nemtörő-döm és piszkos. A polgár pedig öl-be tett kézzel szidja a szomszédját, a szomszéd felmenőit, a kormányt, a minisztert, az önkormányzatot, az időjárást, a magyarok istenét. És a

106/244


teraszán, a kertjében, a háza előtt burjánzik a gyom, hegyekben áll a szemét. Már észre sem veszi. Megszokta, talán már meg is szerette, ez az ő kis hazája. Ahol direkt jól érzi magát.

A polgár bejárta Európát, látta a gemütlich osztrák falvakat, a tüchtig német városokat, de mindez nem sok nyomot hagyott benne. Egyedül Svájc hozta ki a sodrából: „Nem normálisak ezek a svájci-ak. Ha a házad előtt álló fáról csak egy gallyat lemersz vágni öregem, már feljelent a szomszéd” – háborgott a minap az utcánkban egy nagyhangú polgártárs. „Azok teljesen át vannak esve a ló túlsó oldalára” – fűzte hozzá bölcsen. Mi meg jól itt maradtunk a ló egyik oldalán. Mert a magyar már csak ilyen öntudatos, nyakas fajta. Neki aztán ne mondja meg senki, mit csináljon, s mit ne. Hiába, a vérbő kuruc virtust nem lehet elfojtani. Takarítsanak a halvérű labancok, ha nincs jobb dolguk. Eb-ben a kérdésben teljes az össznépi egység, egy húron pendül a szegény és a gazdag.

A szegényebb országokban is gyönyörűen rendben tartott díszparkok várják a sétálókat. Nálunk a valaha parknak nevezett szemetes, kutyapiszkos bozótosok törött padjain a hajléktalanok vertek ta-nyát. Budaligeten ötven-hatvanmillióért árulnak egy átlagos házat, átlagos telken. Tehetős környék,

ám a hivalkodó paloták és a pedig-rés kutyák által őrzött parkosított kertek mellett szerényebb házak is találhatók szép számmal. Hétvégén aztán a polgárok fogják a szemetet, a régi rekamiét, a kiszuperált hűtő-szekrényt, a törött WC-csészét, és gondosan elszállítják a város ha-tárán túlra – úgy ötven méterre, és teljes nyugalommal lerakják az er-dőn át kanyargó, Solymár-kerekhegy felé vezető út mellé, a budai táj-védelmi körzet kellős közepére. Te-szik ezt pofátlan gátlástalansággal, fényes nappal. Trabantosok és audi-sok nagy magyar egyetértésben. Ausztriában egy szeméttelep tisz-tább, mint nálunk az átlagos turistaút a hegyekben.

Most akkor kinek beszüljünk mi a parlagfűről? Beteg gyerekekről és szenvedő felnőttekről? Kinek me-séljünk, hogy szégyen és gyalázat

az, hogy Magyarország a parlagfű európai epicentruma? Kinek magyarázzuk, hogy a „Tiszta udvar, rendes ház” felirat nem valami elavult marhaság? A rendben tartott ház az ott lakó emberek lelkének tükre. Az otthon azonban nem ér véget a kertkapunál. Az utca, az erdő, a mező, a folyók, a tavak is a hazánk. Hogyan tudatosítsuk az emberekkel, hogy a gondozott utca, falu, város az egész nemzet cé-gére. Akinek rendetlen a háza, piszkos a portája – akár a kerítésen innen, akár túl – annak piszkos és zavaros a lelke is. Angliában, de a szomszédos Ausztriában is minden ablakban virágok nyílnak, minden talpalatnyi földet kertté varázsolnak. Nálunk fillérekbe kerül a virág, az erkélyládák többsé-ge mégis kopaszon árválkodik.

Hogyan értessük meg azt, hogy amit Angliában, Németországban és a világ sok országában már több száz éve tudnak, hogy a szegénység nem mentség? Sőt, hogy a szegénynek (legyen az ember vagy ország), sokkal jobban kell iparkodnia, szorgoskodnia. Hogy igenis: segíts magadon, mert akkor, de csakis akkor, talán az Isten is megsegít. Mert ha valaki, bár fizikailag képes lenne rá, de nem se-gít magán, az mástól sem érdemel segítséget. De siralmas, megvetni való az a gazdag, aki csak fitog-tatja vagyonát ahelyett, hogy jó példával járna elő. Ahogy a szegény embert nem magasztosítja fel a szegénység, úgy aljasítja le a kosz és a rendetlenség a gazdagot is. Mert ugyanaz a sár tapad a Tra-

107/244


bantokra és a Mercedesekre. A mi sarunk. Kedves polgártársak! Ugye tudjátok, hogy a szeméttel és gyo-mokkal szegélyezett, sáros, kátyús utak biztosan nem Európába ve-zetnek!”

Magyarország Európa legked-vezőbb klímájú országa. Itt terem az egész kontinensen a legfinomabb zöldség-gyümölcs, a legacélosabb búza, itt érlelődik a világ legjobb bora. Nálunk található Európa leg-nagyobb felületű, fürdőzésre is al-kalmas tava. Ráadásul itt van a vi-lágon a legtöbb gyógyvíz, amelynek mellesleg a 10%-át sem használ-juk ki. Emellett termálvízben, és egyéb ásványkincsekben sem szű-kölködünk. Szerencsés geológia adottságú országunkban több mint 70 ezer termálkút található. Meleg-víz-forrásainkat geotermikus ener-giaként is könnyen hasznosíthat-juk, mert nálunk a furatban lefelé

haladva kétszer olyan gyorsan melegszik a földkéreg, mint Európa más országaiban. A Kárpátok hegyláncai által körülövezve védve vagyunk az Atlanti-óceán felől betörő szélviharoktól, életeket kioltó fergeteges havazásoktól, esőzésektől. Nálunk még nem pusztultak ki maradéktalanul az ős-honos növények, és a folyóvizeinkben is találhatók halak, nem úgy, mint Nyugat-Európa országai-ban. Erdeink fái is többnyire egészségesek, a fejlett ipari államok által keltett savas esők nem okoz-tak bennük helyrehozhatatlan károkat. Itt a legmagasabb a mezőgazdasági művelésre alkalmas te-rület aránya. Ennek ellenére folyókkal, tavakkal szabdalt síkvidékeinken nem ritkák a dombok, sőt a hegyek sem. Fővárosunk is páratlan környezetben fekszik. Középen kettészeli a Duna, melynek jobb partján a dimbes-dombos Buda, bal partján pedig a lapályos Pest terül el. Úgy látszik, Európa leghosszabb folyója is a kedvünkbe akart járni, mert a főváros kellős közepén egy festői szépségű szigetet alakított ki nekünk. (A város alatt létrehozott egy még nagyobbat, amit mi üdülőpark helyett gyárnegyedként használunk.)

Mindent egybevéve egyáltalán nem panaszkodhatunk a sorsra, hogy szűkmarkúan bánt volna ve-lünk. A Kárpát-medence természeti adottságai alapján minden lehetőségünk megvan rá, hogy Kána-ánná alakítsuk ezt az országot. De mi nem földi Paradicsomot, hanem trágyadombot csinálunk belő-le. Semmire sem becsüljük Isten ajándékát, azt, hogy nekünk adta a Föld egyik legszebb vidékét. Viselkedésünk alapján ne csodálkozzunk rajta, hogy fokozatosan el fogjuk veszíteni ezt az országot. A Teremtő annak adja ezt a tájat, aki törődik vele, aki gondját viseli, aki hajlandó megbecsülni pá-ratlan adottságait. Olyan gazdát keres neki, aki nem hagyja, hogy az itt felhalmozódott mérhetetlen érték ebek harmincadjára jusson, bennünket pedig vagy kiebrudal innen, vagy szolgasorsra kény-szerülünk. Újkori hódítókban biztosan nem lesz hiány, mert a történelmünk során számos ország fente a fogát erre a területre. A középkorban, a megszálló török hadsereg egyik vezére így kiáltott fel, amikor beleharapott a nálunk termett őszibarackba: „Semmirekellő hitvány ember az, aki ily gyümölcsöt termő föld birtoklásáért nem kockáztatja az életét!”

Már némi ízelítőt is kaptunk abból, hogy milyen sors vár ránk. Az egyik napilapunk riportja sze-rint így bánik az újsütetű német földbirtokos a magyar napszámosaival: „Egy uborkaültetvényen dolgoztunk, ahol emberszámba sem vettek bennünket. A német munkafelügyelő ott járt mögöttünk, és aki felnézett, annak lenyomta a fejét, hogy az uborkát nézze. Egy nagy gép ment a sorok között, és

108/244


kétoldalt kinyúltak a szárnyai. Arra hasalt rá 12-12 ember. A tűző napon szinte égette a testünket a felforrósodott fémszerelvény. A kezünk a földön volt, és ahogy ment a gép kapkodtuk az uborkát, és dobáltuk a futószalagra. Ha egy ott maradt, a német ordított. Ha több is a soron maradt, fizetés nélkül elzavarták az embert. »Nichts Robot!« – üvöltötte a német, és könyörtelenül kirúgta azt, aki hibázott. Napközben csupán egyszer kaptunk egy 15 perces pihenőt. A melegágyban, a fólia alatt volt a szállá-sunk. Férfiak és nők vegyesen, egy lavór volt a fürdőszoba.” Egy másik vállalkozónál gyümölcsöt kellett szedni: „Ha valaki beleharapott a barackba, a főnök kiköpette vele. Amikor nem volt köztünk, távcsővel figyelt minket.” Így jár az, aki nem becsüli a sajátját, az új tulajdonos majd megbecsülteti vele. Aki ma nem használja ki a lehetőségeit, attól holnap a szájába vett falatot is elvonják.

Ugyanez a nemtörődömség tapasztalható a társadalomban is. Az emberek nem csak a környe-zetükkel, hanem a környezetükben élőkkel sem törődnek. Senkit sem érdekel, hogy a több mint 5 millió munkaképes lakosságból már 1,8 millió munkanélküli. Senkit sem zavar, hogy családok száz-ezrei nélkülöznek, gyerekek tízezrei éheznek. Kezünket-lábunkat törve igyekszünk az Európai Uni-óba, miközben a saját portánkon sem tudunk rendet teremteni. Politikusaink ahelyett hogy a ki-útkereséssel foglalkoznának, állandóan civakodnak, mindenféle csip-csup ügyeken veszekednek. Nem is sejtik, hogy milyen közel állunk a teljes gazdasági összeomláshoz. Ha egy társadalom nem ren-delkezik stabil gazdasági alapokkal, könnyen mozgósítható tartalékokkal, bármikor megtörténhet a bukás. Mivel a rendszerváltás után kiárusítottuk az országot, és felszámoltuk a nagyüzemi gazdál-kodást, nincs önálló nemzeti iparunk és életképes mezőgazdaságunk. Ennek következtében teljesen ki vagyunk szolgáltatva a multinacionális vállalatok kénye-kedvének.

Ebben a helyzetben bármikor kialakulhat egy bizalmi válság, és a tőke teljesen kivonul az or-szágból. Már eddig is sok gyárat költöztettek át Kínába, a gazdasági leépülés láttán pedig a magas

adókedvezményekkel itt marasz-talt külföldi cégek is továbbáll-nak. Az összeomlás határán a la-kosságot is elfogja az idegesség. Ilyenkor elég egy rémhír, és az emberek megrohanják a bankokat, hogy kimenekítsék a megtakarított pénzüket. Mivel a bankok sem ren-delkeznek elegendő tőketartalék-kal, kénytelenek lesznek bezárni. Ez a gazdaság minden szférájában pánikot kelt, és megindul a hiper-infláció, melynek hatására a gaz-dagok is elvesztik pénzüket, és az egész társadalom elszegényedik. Argentínában két évvel ezelőtt még senki sem gondolta, hogy gimná-ziumi igazgatók és főkönyvelők fognak a kukában kotorászni, hogy így próbálják élelemmel ellátni a családjukat.18 Ha nem használjuk ki a lehetőségeinket, ha nem te-

remtjük meg a gazdaság számára a kiugrási lehetőséget, pár év múlva mi is erre a sorsra jutunk.

☯ Mindkét előző könyv részletesen tárgyalta a szponzorálást, a vele kapcsolatos visszásságokat, és

szabályokat. Ezek a kemény törvények jó néhány naiv adakozó kedvét elvették ettől a tevékenység-

18 Az argentin pénzrendszer csak azért nem omlott össze, mert a barterszövetkezetek hálózatának köszönhetően 2000-ben az ország kereskedelmének a felét „zöld” pénzben bonyolították. (Lásd Szívesség bankrendszer.)

109/244


től. Ez pedig nem szerencsés fejlemény, mert ez a törekvés civilizációnk fejlődésének elen-gedhetetlen feltétele. A segítségnyújtás szükségessége bele van kalkulálva történelmünk alakulásá-ba, egymás támogatása nélkül nem jutunk sehová. Ennek bizonyítására számtalan példát lehetne fel-hozni. Egyet kiragadva közülük hová jutott volna Richard Wagner, Liszt Ferenc és a bőkezű adako-zó II. Lajos bajor király támogatása nélkül? Vajon napjaink operakedvelői élvezhetnék zenéjét, ha korának mecénásai nem támogatták volna őt? Az alkotó emberek többsége meglehetősen élhetetlen. Csak egy dologban kiválóak, az alkotásban. Ha tökéletesek volnának, akkor nem emberek, hanem istenek lennének. Az istenek azonban nem a Földön élnek. Nekik már nincs szükségük arra, hogy fi-zikai testben fejlődjenek.

Általános adottságaikat illetően a zsenik még az átlagembereknél is alacsonyabb szinten állnak. Ennek oka, hogy akinek Isten valamiből sokat ad, azt más téren visszaveszi. Persze akadnak ki-

vételek, univerzális zsenik, de ez nagyon ritka jelenség. Kiválóság-aink zöme sok emberi gyarlóság-gal küzd, sőt néhányuk leküzd-hetetlen szenvedélyekkel terhelt. A közmondás szerint: „A tehetség előbb-utóbb kiharcolja az érvény-re jutását.” Valóban így van, ha csak a sors által emelt akadályo-kat kell legyőznie. Ha viszont egy egész nemzettel, sok millió ember értetlen közönyével, rossz-indulatú packázásával, ellenséges magatartásával kell szembeszáll-nia, akkor nem sok esélye van a sikerre. Ennek a túlerőnek a leküz-désére senkiben sincs elég ener-gia, kitartás. Hiába segítik a túlvi-lági erők, többévi, évtizednyi küz-delem után feladja a harcot. El-fogy az ereje, és felhagy a küz-delemmel. Ily módon sok kivá-lóságot veszít el a világ. Ha az alkotás az alkotó hibájából nem jut érvényre, akkor egy idő után

egy másik kiválasztott révén újra lehetőséget kapunk a kidolgozására, a gyakorlatba való átültetésére. Ez azonban nagy időveszteséggel jár, ami lassítja a fejlődésünket. Mindennek elejét lehet venni a jól átgondolt, áldozatkész szponzorálással.

Mellesleg ha az alkotás a környezet ellenállása, a világ közömbössége folytán nem képes átke-rülni a gyakorlatba, akkor a túlvilági erők nem adják át az ötletet másnak újbóli kidolgozásra. En-nek oka, hogy a mű készen áll, bármikor felhasználható. Ha ezt az illetékesek nem hajlandóak meg-tenni, akkor azon a szakterületen megáll a fejlődés. Mindaddig, amíg jobb belátásra nem térnek, egy helyben fognak toporogni. Ennélfogva ha egy szakmában már évtizedek óta nem történt lényeges előrelépés, a más szakterületeken tapasztalható áttörés elmaradt, akkor az ott tevékenykedőknek jó okuk van gyanakodni, hogy ez a saját hibájuknak, nemtörődömségüknek tudható be. Amennyiben alaposan szétnéznek a világban, előbb-utóbb megtalálják a továbblépéshez szükséges láncszemet, vagy sokszor ugródeszkát, ami aztán a kívánt magasságba repíti őket. Ezt követően nem árt, ha az illetékesek magukba szállnak, és elgondolkodnak azon, hogy az új eredmények iránti közönyükkel vagy sok esetben az évtizedekkel korábban felajánlott érték visszautasításával, illetve figyelmen kí-vül hagyásával mekkora kárt okoztak a saját cégüknek, és rajta keresztül az egész világnak.

110/244


A Teremtő minden esetben megadja nekünk mindazon szellemi értékeket, amelyek a továbbhala-

dásunkhoz szükségesek. Ő azonban nem személyválogató, illetve a célnak leginkább megfelelő személyt nem a mi elképzeléseink szerint jelöli ki. Isten az emberiséget egységes közösségként ke-zeli. Ha mi nem alkalmazkodunk ehhez, és visszautasítjuk az általa kiválasztott személy fáradozá-sának eredményét, mert nem a honfitársunk, vagy nem szakmabeli, akkor önmagunkra vessünk. A szűklátókörűség, a faji-, nemzetiségi- vagy vallási előítéletek ára a tespedés, a bénultság lesz. Sok esetben azonban ennél is egyszerűbb okra vezethető vissza egy-egy korszakalkotó alkotás, találmány visszautasítása. Nagyon gyakran előfordul, hogy az elbíráló azért akadályozza meg az ötlet alkal-mazásba vételét, mert a feltaláló nem hajlandó őt megvesztegetni, nem ajánl fel százalékos részese-dést a szabadalom hasznából.

Isten a küldetésre szánt embereket nem a tetszetős külsejük, a társadalmi hovatartozásuk vagy a nemzetiségük szerint választja ki, hanem a szándékaik, a céljaik, a vágyaik és az erkölcseik alapján. Sokszor a képességnek sincs szerepe a kijelölésben. Ennek oka a Bibliában található. Felvilágosult tudósaink nem nagyon forgatják ezt a művet, pedig modern világunk problémáira is magyarázatot találnának benne. Sőt az ősi írások tanulmányozása elvezethetné őket a bajok gyökeréhez is. Lássuk, mit ír a Biblia a Teremtő sajátos szelekciós tevékenységéről: „Azokat választja ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket; Azokat, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket; Azokat, akik a világ szemében nem előkelőek, sőt lenézettek, hogy egyetlen ember se dicsekedhessen az Úr színe előtt.” Ezért ne utasítsunk el soha senkit, amíg a munkáját meg nem tekintettük. Ne azt nézzük, hogy ki alkotta a művet, hanem azt, hogy mit alkotott.

Ezért nincs értelme a titkos kutatásoknak sem. A legzseniálisabb ötletek gyakran a legegyszerűbb emberektől származnak. Az az ország, amely elhallgatja a fejlesztési eredményeit, a saját fejlődését lassítja. Egy föld alá kényszerített kisszámú csoportnak kell kikínlódnia azokat az eredményeket, amelyeket a széles néprétegek túlvilági erők által támogatott kiválasztottjai játszi könnyedséggel összehoznak. Egy nagy közösség mindig többre képes, mint egy szűk embercsoport. Azért is érde-mes a nyilvánosságot bevonni a kutatásokba, mivel a kívülállók gyakran hamarabb meglátják a problémákat, mint az abba beletemetkezők, így könnyebben jutnak el a megoldásig is. Arról nem is szólva, hogy a siker nemcsak a szürkeállományon múlik. Széleskörű pszichológiai vizsgálatok azt bizonyították, hogy a magas IQ csak 20%-ban járul hozzá a szakmai sikerekhez. A további 80%-ban az optimizmus, a késztetés, az önbizalom, az indulatok féken tartása, az együttérzés, a türelem, a kapcsolatépítő képesség, a hit, a remény és mindenekelőtt a szorgalom segít.

A hivatásos tudósok sok esetben azért sem képesek kiugró teljesítményt produkálni, mert a kreativitás nem egyen-lő a tudással. Hiába van valakinek a kisujjában a szakma minden csínja-bínja, hiába elismert szakértője vala-mely tudománynak, ha nincs egy önál-ló gondolata, nem fog forradalmian új eredményeket elérni. A felfedezéshez, a korszakalkotó találmányok világra hozatalához nem annyira lexikális tu-dás, mint újszerű gondolkodás szüksé-ges. Összefüggéseket kell találni egy-mástól független dolgok között. Ami-kor kialakul egy új tudomány para-digmarendszere, akkor valóban a nagy tudású szakembereké, a specialistáké és a hangyaszorgalomé a főszerep. Egy idő után azonban egyre több lesz az adott rendszerbe nem illeszthető jelen-

111/244


ség, kísérleti eredmény, amelyek elkezdik feszegetni a tudományág megcsontosodott kereteit. Ekkor jön el a szabályokat felrúgó zsenik és polihisztorok kora, a nagy szintetizáló elméké, akik végrehajt-ják a paradigmaváltást. Ezen a téren azért vannak előnyben a jól felkészült autodidakták és a kívül-állók, mert mentesek az adott tudomány dogmáitól, így képesek a dolgokat újszerűen megközelíte-ni. Ez a képesség szintén isteni adomány, amely csak egy adott szituációban, a probléma felvetése-kor mutatkozik meg.

Ennél is nagyobb lehetőség rejlik a küldetéssel rendelkező emberek elméjében. Egy-egy világ-rengető alkotás vagy találmány nem véletlenszerűen születik. Ennek megtörténte bele van építve a történelmünkbe, és a túlvilági hatalmak gondosan kiválasztják azt a lelket is, akinek ezt a feladatot majd végre kell hajtani. A korszakalkotó művek létrehozására csak az képes, aki az ehhez szükséges inspirációt megkapja a túlvilágról. Ezt a helyzetet így magyarázta Jézus a Bibliában: „Sokan van-nak az elhívottak, de kevesen a kiválasztottak.” Ennek a jelenségnek legismertebb megtestesítője Leonardo da Vinci. Semmilyen iskolát sem végzett, mégis ő volt az emberiség legnagyobb polihisz-tora. Találmányainak, felfedezéseinek, műalkotásainak számát és jelentőségét mind a mai napig senki sem tudta túlszárnyalni. Pasteur sem volt orvos, mégis az orvostudomány legnagyobbjai kö-zött tartják számon. A titokban tartott kutatásoknál ezek a jelenségek kihasználatlanok maradnak, a nyilvánosságra hozatal hiánya miatt a társadalom rejtett erői nem képesek aktivizálódni. A titoktar-tást elrendelő nagyhatalmak tehát éppen attól a lehetőségtől fosztják meg magukat, amely ugrássze-rű változást eredményezhetne az adott szakterületen.

Sajnos nem csak mi emberek, hanem a gonosz erők is sokat ártanak nekünk ezen a téren. Para-

dox módon ezt gyakran úgy teszik, hogy segítik egyes találmányok érvényre jutását. Legjellemzőbb erre egy magyar fiatalember közelmúltban nyilvánosságra hozott találmánya. Ez a nagyon hamar világszabadalommá vált ötlet nem más, mint egy autópályák mentén álló óriás hirdetőtábla, amely elé a feltaláló egy póznára erősített repülőgépmodellt erősített. Az úton haladó járművekből nézve a parallaxis elv alapján úgy tűnik, mintha a repülőgép a táblára festett háttérben repülne. A tudósítás szerint ezt a szabadalmat 43 országban kezdték el alkalmazni egyszerre. Ez esetben nem az ötlet egyszerűségével van baj, mert a legzseniálisabb találmányok mindig egyszerűek, hanem a világban kiváltott következményeivel. Az ilyen jellegű ötletek gyors sikere annak tudható be, hogy rengeteg időt, pénzt és energiát vonnak el a gazdaságból, s lekötik a szakmai kapacitást, ami még nehezebbé teszi a valóban értékes találmányok érvényesülését. A gyors alkalmazásba vétel elősegítésének oka pedig a jelen esetben az volt, hogy ez az ötlet még hatékonyabbá teszi a határtalan fogyasztásra ösz-tökélő reklámkampányokat, ami sietteti az ökológiai katasztrófa bekövetkeztét a Földön.

Ezzel szemben az igazán értékes, a világot előrevivő ötletek csak nagyon nehezen jutnak érvény-re. A sötét erők ellenállása, a démoni hatalmak minden kitörési lehetőséget elfojtó ármánykodása következtében a pozitív változást kiváltó találmányok csak több évtizednyi gyötrődés, szenvedés árán képesek érvényre jutni. A forradalmi változásokat előidéző ötletek azonban többnyire még ilyen áron sem valósulhatnak meg. Ezekben az esetekben a pokoli erők minden eszközt megragad-nak, hogy a jobbító gondolatot csírájában elfojtsák, a megvalósulását drasztikusan megakadályoz-zák. Ezekről az ügyekről sokszor csak annyit tudunk, hogy léteztek ilyen kezdeményezések, de a kidolgozójuk nem járt sikerrel. Az ilyen helyzetekben az is előfordul, hogy a sátáni erők az ötlet ér-vényre jutásának megakadályozásán túlmenően a feltaláló életét is kioltják. Sajnos ezt a folyamatot gyakran az isteni erők sem állíthatják le, mert a túl korán jött, vagy túl nagy változást eredményező kezdeményezések felborítanák a történelmünket, ami fejlődésünk harmóniájának biztosítása érde-kében nem engedhető meg. Ilyenkor a pokol Istentől elrugaszkodott angyalai kedvükre kitombol-hatják magukat, és még az írmagját is kiirtják a nagyságrendnyi javulás lehetőségének.

Ezeknek az akcióknak bennünket is közelről érintő legújabb áldozata ifj. Bóday Árpád, aki a na-pokban hunyt el embertelen szenvedések közepette. „Az ezotéria kiteljesedésé”-ben részletes képet kaphattunk Bóday Árpád és fia ezoterikus kutatásokban betöltött ígéretes szerepéről. Miután az apa egy hirtelen rátört betegségben meghalt, ifj. Bóday Árpád vette át a szerepét. Éveken át tartó megfe-szített munkával sikerült a szabadenergia-hasznosító szerkezeteket reprodukálnia, sőt alkotott egy új készüléket is, a reflexrezonanciás transzformátort. Ezt az állandó mágneseket és tekercseket tartal-

112/244


mazó többletenergia-termelő áramkört a televízió is bemutatta. A „Tiltott találmányok” című film levetítése után hamarosan meghalt a 27 éves lánya. Nem sokkal később ő is életveszélyes helyzetbe került. Éppen készült kiállni a garázsból, amikor egy teherautó padlóig nyomott gázpedállal elzúgott előtte. Életét az mentette meg, hogy a zajt hallva hirtelen lefékezett. Néhány hónappal később egy piros lámpa előtt várakozott, amikor hátulról teljes sebességgel belerohant egy másik autó. A kocsi-ja totálkáros lett, de ő szerencsére kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet.

Ezt követően hasgörcsök törtek rá. Kezdetben gyomorrontással kezelték, később azonban kide-rült, hogy rákja van. A rosszindulatú daganat eltávolítása után kemoterápia következett a szokásos rosszullétekkel, ami miatt nem tudott tovább dolgozni. Félévnyi kínlódás után egy orosz természet-gyógyászhoz fordult, aki teljesen rendbe hozta. 2000 tavaszán az összes lelete negatív lett, ezért ne-kilátott újra a munkának. Néhány hónap múlva azonban rosszul lett. Rohamosan fogyni kezdett, a bőre sápadttá vált, és beszélni is alig tudott. Amikor a barátai megkérdezték tőle, hogy átadta-e munkája eredményét valakinek, csak annyit mondott: „minden összeomlott”. Az ő esetében biztos, hogy a démoni erők tevékenységéről van szó. Nálunk ugyanis a kutya sem törődik az ezoterikus ku-tatásokkal, senki sem hisz ezekben a dolgokban, így senki sem üldöz senkit ilyen jellegű tevékeny-ség miatt. A pokol urai azonban nagyon jól tudják, hogy környezetünk megmentésének, az apoka-lipszis elkerülésének ez egy járható útja, így mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne tud-junk végigmenni rajta.

„Az ezotéria kiteljesedésé”-nek IV. fejezetében szó esett a gonosz erők kedvelt zavarkeltő mód-

szeréről, az információk felhígításáról. Ennek sajátos módja a Sátánnak az a törekvése, hogy mosta-nában rendkívüli mértékben tá-mogatja a nyomtatott és elekt-ronikus média tevékenységét. Az újonnan megjelenő könyvek soha nem tapasztalt mértékű növekedésének, valamint a szin-te zsinórban születő új folyó-iratok és újságok alapításának az a rejtett célja, hogy az iga-zán értékes, használható isme-retek elvesszenek az informá-ciótengerben. Tisztában van ve-le, hogy az embereknek se tü-relmük, se pénzük nincs ahhoz, hogy átrágják magukat a nyom-tatott sajtó által termelt papír-hegyeken, hogy a sok ostoba és tartalmatlan hablatyolás kö-zött megkeressék azt a pár sort vagy néhány oldalt, ami való-ban a hasznukra válna. Sajnos egyelőre semmi sem képes gá-tat vetni ennek a folyamatnak, mert az utóbbi időben ránk zú-dult színvonaltalan lelkek ára-

data igényli a szennyirodalmat. Ennél fogva megveszik ezeket a kiadványokat, eltartják az előállító-ikat.

Hasonló célokat szolgál a könnyűzenei műveket és különféle filmalkotásokat rögzítő kazetták, CD-k, videolemezek mindent elsöprő áradata, amit csordulásig tetéz a számítógépes játékprog-ramok vég nélküli folyama. Már az utcán járva sem figyelünk a környezetünkre, mert fülünkben lóg a walkman, a diskman vagy az MP3 zsinórja, és dobhártyánkat próbára téve zsibbasztja agyunkat a

113/244


zene. Igen sok időt rabol el tőlünk korunk legújabb divatja, a mobiltelefon is. Miután állandóan kéznél van, gyakran használjuk. A legtöbb esetben azonban nem folyik rajta más, mint értelmetlen fecsegés. Már 6 milliárd embernek van mobiltelefonja világszerte. Sokaknak nem is egy, hanem kettő-három. Időközben megjelentek a négysávos készülékek is, amelyek a jelenleg használt összes frekvenciasávot átfogják. De minek annak az egész világon mindenütt használható telefon, aki hü-lyeségeket beszél rajta? Ennél is időfecsérlőbb tevékenység az SMS-ezés. 2012-ben több mint 2000 milliárd (2 × 1012) SMS-t továbbítottak világszerte. Ezeknek a rövid szöveges üzeneteknek azonban a 80%-a nem volt más, mint fiatalok idétlen játszadozása, egymás idejének értelmetlen tékozlása. Csupán a telefontársaságoknak származott hasznuk belőle, ez a méregdrága játék csak őket gazda-gítja. A műszakilag tájékozottabbak már „képben utaznak”. Általuk készített videofelvételeket töl-tenek fel különböző videomegosztó oldalakra, amelyeket aztán „kandikamera” szintjén álló kukko-lók töltenek le. Ezekben a 10 perces felvételeken többnyire csak primitív bunkók blőd ökörködései, gyomorforgató idétlenkedései láthatók. Ráadásul általában alacsony felbontású mobiltelefonnal (MMS) készítik őket, így a képminőség is csapnivalóan rossz.

Legújabb őrület az internetes blog. Régen a titokban vezetett bőrkötésű napló a fiatal lányok félt-ve őrzött kincse volt. Még az anyjuk sem pillanthatott bele. Manapság több ezren küldik világhálóra a naplójukat, szemérmetlenül világ elé tárják magánéletük legintimebb részleteit is. A blog jellem-zője még a szerkesztetlen tartalom, ellenőrizetlen információk, pletykálás és rémhírterjesztés. Járvány-szerűen terjed. 2007-ben már több mint 100 millió blogot tartottak nyilván világszerte. Számuk öthavon-ta duplázódik. Létrehozóik többnyire olyan grafomániások vagy feltűnési viszketegségben szenve-dők, akik két értelmes mondatot sem tudnak leírni, ezért véleményük kinyilvánítására a média nem tart igényt. Életben tartóik hasonlóan színvonaltalan emberek, akiket ellenállhatatlanul vonz a primitívség, az igénytelenség, a tartalmatlanság. Ezeket a beszámolókat több millióan olvassák, naponta követik a fej-leményeket ahelyett, hogy a saját magánéletükkel foglalkoznának.

A sátáni indíttatású időrablás legújabb találmánya a Facebook, az Instagram és a Viber. A Facebook jelentéktelen emberek ostoba szórakozása. Miután senki sem figyel rájuk, ezen a fóru-mon próbálják egymást fontossá tenni. Ehhez valódi értékkel nem rendelkező lájkokat használ-nak. A lájkvadászat, a magamutogatás, a szemérmetlen kitárulkozás idővel mániává válik náluk, és minden idejüket elrabolja. (Ez nem minden fórumozóra jellemző. A Facebooknak számos olyan használója is van, akik kényszerből választják ezt a fórumot. Mivel az internetezők többsé-ge itt szerzi be a napi híreket, itt keresi meg azokat a szolgáltatásokat, árucikkeket, melyekre szüksége van, kénytelenek a vállalkozásukat a Facebookra is felvinni. A saját honlapjukon ugyan-is csak kevesen találnak rájuk.)

A figyelemelterelésben vezető szerepet játszik a média. A kereskedelmi tévécsatornák valódi hí-rek helyett álhírekkel traktálják a nézőket. Mindenki tudja, hogy civilizációnk vészterhes időket él át. Ennek ellenére a kereskedelmi televíziókban az a fő hír, hogy bébizsiráf született az állatkertben, vagy valamelyik celeb részegen randalírozott a kocsijával. Aztán beleborult az árokba, de megúszta néhány karcolással. Egy huszadrangú színésznőcskét pedig ismét eljegyezték, és negyedik válása után talán újra férjhez megy. Efféle hírekben nincs hiány, mert a semmiféle érdemi teljesítményt felmutatni nem tudó médiasztárok nagy örömmel teregetik ki jelentéktelen életük minden mozzana-tát a nyilvánosság előtt. Manapság a deviancia az érték, az őszinte, tiszta, romlatlan lélek pedig ab-normális.

Ez a műsorszerkesztési mód azt eredményezi, hogy elterelik az emberek figyelmét az igazán fon-tos dolgokról, az ország, a világ bajairól. Így a naphosszat tévé előtt ülők nem kezdenek el gondol-kodni, nem keresnek összefüggéseket az események között, és nem jutnak valóságfelismerő követ-keztetésekre. A fontos hírek elhallgatása, a figyelem elterelése a politikában is jól bevált módszer az emberek lebutítására. Már egymás felvilágosítására, felrázására sincs lehetőség, mert a legtöbb csa-ládban két-három tévékészülék van, és minden családtag más műsort néz.

A helyzetet tovább rontja, hogy az információ rohamosan növekvő mennyisége között elvesznek a valódi hírek. Az álhírzuhatag egy idő után megszünteti az egészséges érdeklődést a nézőkben. A végén annyira fásulttá, depresszióssá válnak, hogy már nem csak a világgal, hanem önmagukkal sem törődnek. Ennek eredménye a jelenlegi korszellem, a nihilizmus, melynek üzenete, hogy a vi-

114/244


lág üres, értékek nincsenek, semminek semmi értelme, ne higgyünk semmiben és senkiben. A kez-detben elfogulatlan tájékoz-tató és színvonalasan szóra-koztató televízió így változott át fondorlatos, agymosó gé-pezetté. Lerombolja az em-berek gondolkodási képessé-gét, és agyatlan zombivá vál-toztat bennünket. Ráadásul a több száz tévécsatornából éj-jel-nappal ránk zúduló masz-lag egy perc nyugalmat sem enged, ami lehetetlenné teszi a befelé fordulást, az önma-gunkban való értékkeresést. Mivel napjainkban teljes inten-zitással folyik a lelkek meg-szerzéséért folytatott küzde-lem a két világ között, a démo-ni erők minden eszközzel meg-próbálják lefoglalni az embe-reket, hogy ne maradjon ide-jük a befelé fordulásra, a he-lyes életmódra ösztönző isteni sugallatok meghallgatására. Az állandó zajban és játéklázban élő em-berhez nem jutnak el a túlvilági sugallatok. A nap minden percében lefoglalt elme nem képes reagálni a magasabb rendű eszmékre, mert ezek a gondolatok kis intenzitással érkeznek hozzánk. Érzékelésük előfeltétele a külső- és belső csend megteremtése, amire manapság egyre kevesebb lehetőségünk van. Már azok sem képesek önmagukban elmélyedni, akik szeretnének ráhangolódni az isteni üze-netekre. Az utcáról beszivárgó közlekedési zaj, a percenként szirénázó mentő- tűzoltó- és rendőrségi autók, valamint a szomszédban vagy a közeli szórakozóhelyen dübörgő zenegép nem enged egy perc csendet sem nekünk.

Már az utcán sem tudunk nyugodtan végigsétálni, mert lépten-nyomon headsetes mobiltelefoná-lók jönnek velünk szemben. Úgy viselkednek, mint az eszelős futóbolondok: senki sincs mellettük, mégis hangosan beszélnek, miközben hevesen gesztikulálnak. Az egyáltalán nem zavarja őket, hogy senkit sem érdekel a magánéletük. Nem törődnek vele, hogy hangoskodásukkal másokat zaklatnak. Ugyanez a helyzet a tömegközlekedési járműveken. Azok az emberek, akiket ha leszólítanánk, még a nevüket sem lennének hajlandóak elárulni, mobiltelefonjukat szorongatva gátlástalanul harsogják a körülöttük állók fülébe magánéletük legtitkosabb részleteit. Nincs menekvés, már egy talpalatnyi hely sincs, ahová elbújhatnánk, ahol nyugalomra lelhetnénk. A pokol angyalai elviselhetetlenül felgyorsít-ják az élet ritmusát, lehetetlenné teszik az élmények feldolgozását, a belső csend megteremtését.

A szószátyárkodás a múltban is sok gondot okozott nekünk. Bölcs elméink többször figyelmez-tettek bennünket az üres, tartalmatlan beszéd veszélyeire. Még egy közmondás is született ezzel kapcsolatban: „Sok beszédnek sok az alja.” Történelmünk nagy tanítói a szócséplés drasztikus kö-vetkezményeire is felhívták figyelmünket. Jézus intelme manapság időszerűbb, mint valaha: Mon-dom néktek, minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.” (Mt. 12-36) Buddha pedig ezzel az intelemmel látott el bennünket: „A helyes beszéd azt jelenti, hogy nem fecsegünk fölöslegesen, hosszan, semmitmondóan csak azért, hogy hallhassuk a saját hangunkat.”

Visszatérve a könyvnyomtatásra, az értéktelen művek eladhatóságát jelentős mértékben növeli a

vásárlók felületessége is. Mindenki szereti az esztétikus kivitelt, ezért a vevők a leglátványosabb borítójú könyveket veszik először kézbe, és többnyire már nem is válogatnak tovább. Ennek oka,

115/244


hogy a könyvek olyan drágává váltak, hogy sokan már csak ajándékként vásárolják. Ez esetben leg-fontosabb a külső megjelenés, a csomagolás. A megajándékozott biztosan nem fogja ott helyben kiol-vasni a könyvet, így örömének mértéke a mű külső megjelenésétől (a szép borítótól, a papírminőség-től) függ. Ezt a helyzetet kihasználva a tőkeerős kiadók a silány, tartalmatlan könyveket is színes, att-raktív borítóval látják el, hogy ily módon sózzák rá a felületes vásárlókra. Eközben az értékes mű-vek előállítói be kell hogy kell érjék a kezdetleges nyomdai kivitellel, mert nincs pénzük a színvo-nalas megjelentetés finanszírozására. A többnyire fekete-fehér kartonborító természetesen nem teszi kívánatossá ezeket a könyveket, így a vásárlók kézbe sem veszik őket. Ennélfogva hiába a magvas tar-talom, ezek a művek nem jutnak el az olvasókhoz, mondanivalójuk nem válik a világ hasznára. Ilyen körülmények között arra sem lehet számítani, hogy majd a következő művével nagyobb szerencséje lesz a szerzőnek. A terjesztő ugyanis a bizományi értékesítésre átvett könyveket eladhatatlanná nyil-vánítva visszapostázza, ami nem csak erkölcsileg, hanem anyagilag is tönkreteszi a szerzőt.

Ennek hallatán bizonyára sokakban megfogalmazódik: „Mi értelme van ennek a nyűglődésnek? Keressenek ezek a szerzők is egy tőkeerős kiadót, aki majd az ő művüket is megjelenteti megfelelő nyomdai kivitelben.” Ez a gondolat természetesen a sikertelen írókban is felvetődik, de a pokol an-gyalai megakadályozzák a tartalmas művek normális úton történő nyilvánosságra jutását. Kezdet-ben olyan gondolatokat ültetnek el az elbírálók fejében, hogy egy ismeretlen hazai szerző művét nem lehet kellő példányszámban eladni. Ha az első könyves szerző nem hajlandó írói álnevet fel-venni, nem képes arra, hogy egy jól hangzó angol álnév mögött meglapulva szélhámoskodjon, ak-kor már meg is pecsételte a sorsát. Ez után következik az a sablonos műbírálat, hogy: „A műve semmi újat nem tartalmaz, így nem látszik jól eladhatónak”. Amennyiben ezt a kritikát komolyan veszi, és elkezdi bővíteni a könyvét, még leküzdhetetlenebb csapdába esik bele. A vastag kéziratot meglátva a további kiadók már szóba sem állnak vele, arra hivatkozva, hogy egy ilyen terjedelmes mű anyagilag tönkreteszi őket. Innentől kezdve arra sincs reménye, hogy talál magának egy szpon-zort, aki majd fedezi, illetve megelőlegezi a nyomdaköltséget. A gazdag emberek ugyanis vagy lus-ták, vagy rendkívül elfoglaltak, ennél fogva nincs türelmük, illetve idejük arra, hogy egy több száz oldalas művön „átrágják” magukat. Meg sem kísérlik, hogy megismerkedjenek a tartalmával, ezért kapásból visszautasítják a kérést. Ezzel a kör bezárul, marad a házilagos előállítás, az ebből adódó színvonaltalan kivitel, és a fentiekben részletezett kudarc.

Ugyanez a helyzet az Internettel is. A számítógépes világháló önmagában hasznos dolog, de mi-után bárki bármit felhelyezhet rá, nyakló nélkül jelennek meg rajta olyan információk (pl. hirdeté-sek, brosúrák, hivatalos jegyzékek stb.), amelyek senkit sem érdekelnek. Jelenleg 230 milliárd web-lap található az Interneten, és szakértői előrejelzések szerint ez a szám jövőre 250 milliárdra növe-kedik. A forgalom is szédületes. A statisztikai kimutatások szerint az Internet adatforgalma minden évben megduplázódik. 2010-ben 241,4 exabájtnyi adatot küldtek fel, és töltöttek le a számítógépes hálóról világszerte. Ebben az adattengerben képtelenség megtalálni a hasznos ismereteket. Az ér-deklődők a jelenlegi állapot láttán hamar feladják a reményt, és meg sem próbálják átválogatni ezt az irdatlan információhalmazt. Ez a káros folyamat csak önkorlátozással, józan belátással fordítható vissza, ami attól függ, hogy az érintettek belátják-e az értékmentés szükségét.

Mindezen nehézségekkel nem kell szembesülniük azoknak, akik tévtanokat hirdetnek. Az ő

könyveik akadálytalanul jelennek meg. A világunkat jelenleg uraló erők gondoskodnak róla, hogy ezek a művek ne maradjanak kiadatlanul. Ezek az írások ugyanis folyamatosan táplálják a fejlődé-sünket visszahúzó törekvéseket. Egy ilyen forrásműnek tudható be, hogy újabban a „Tényeket Tisz-telők” tiszteletre méltónak éppen nem nevezhető Társasága intenzíven foglalkozik a Bermuda-háromszög rejtélyével. Találtak a szakirodalomban egy számukra kedvező teóriát, amelynek a meg-lovagolásával, úton-útfélen való hangoztatásával igyekeznek elbizonytalanítani az embereket. Egy magyar kutató korábban kiderítette, hogy a tengerfenékből sok helyen metángáz szivárog ki, ami elnyelődik a vízben. Ezáltal a víz fajsúlya lecsökken, ami a rajta úszó testek elsüllyedését eredmé-nyezi. Sokan hallottak már róla, hogy a Holt-tenger vizébe nem lehet belefulladni. Magas sótartal-ma miatt ugyanis olyan nagy a fajsúlya, hogy az emberi test nem süllyed el benne, hanem lebeg a felszínén. A gázbuborékokban gazdag vízben viszont az édesvízben úszó testek, pl. a fából készített

116/244


hajók is elsüllyednek. Az acéllemezekből készített nagy vízkiszorítású csatahajók elsüllyedéséhez azonban vagy nagyon intenzív gázképződésre, vagy nagy kiterjedésű gázmezőre lenne szükség. Ilyen extrém gázképződést a világ egyetlen óceánjában sem figyeltek meg, és egyetlen bizonyíték, beszámoló sem létezik arról, hogy gázzal telített, buborékos vízben hajók süllyedtek volna el. Mindez csak feltételezés, habár a fizikai alapjai valósak. Csak soha nem történt meg. Ahhoz hogy ez bekövetkezzen, a hajónak le kellene horganyoznia a térségben. Ezt azonban egyetlen épeszű ka-pitány sem teszi meg. Így mire elsüllyedne, már kijut a veszélyes zónából. A Bermuda-háromszög-ben azonban nem csak hajók, hanem repülőgépek, sőt egy vadászrepülőgépekből álló egész raj is el-tűnt. Ők is a gázbuborékok miatt zuhantak a tengerbe? Erre az ellentmondásra még nem talált ma-gyarázatot az ellendrukkerek tábora.

A világunk megrontására törekvő erők a figyelmünk elterelésén, a dezinformációk terjesztésén,

és a tévhitek támogatásán kívül előszeretettel alkalmazzák a lejáratás módszerét is. Erre a célra felelőtlen embereket, tréfás kedvű, meg-gondolatlan fiatalokat választanak ki. Kezdet-ben csak búzatáblákba taposott hamisított ga-bonaköröket készítettek, és jót röhögtek azo-kon, akik bedőltek a csalásnak. A „lóvátétel” akkor kezdett károssá válni az egész társada-lomra nézve, amikor az ezoterikus kutatások lejáratását tűzték ki célul. Egy fizikusnak ké-szülő diák csínytevése előtt alaposan tanul-mányozta „az ufóhívők lelki mozgatórugóit, és a csészealj-babona terjesztésének módsze-reit”. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy „a százszázalékos hatás eléréséhez szükség van egy háttérben meghúzódó összeesküvésre. Az sem árt, ha a mű tele van tudományoskodó, vagy a tudományosság látszatát keltő kifejezé-sekkel”. Ennek megfelelően fantáziadús törté-nete azzal kezdődött, hogy betört a NASA tit-kos adatbankjába. Két napig próbálkozott, mi-re sikerült feltörni a rendszerüket. Fáradozását siker koronázta, mert hozzájutott egy szigorúan titkos információhoz, mely szerint a Galileo űrszonda értelmes élet nyomait fedezte fel a Jupiter egyik holdján. Mindezekhez kreált egy képet is az égitest felszínéről. Valódi információ híján ezt úgy ol-dotta meg, hogy egy olcsó fényképezőgéppel felvételt készített a sülés közben megszilárduló piskó-tatészta felületéről. Előtte tésztaszaggatóval kusza vonalakat, az Európa hold felszínét imitáló rajzo-latokat alakított ki rajta. A „tudományos jelentés” szövegét saját maga által kreált szakkifejezések-kel spékelte meg. A „titkos honlap” tartalmát az angol tanárával lefordíttatta, a fotókat pedig bárki által hozzáférhető dokumentumokból összeollózott „hivatalos fejléccel” ellátva beszkenneltette egy ismerősével.

Aztán az egészet flopi lemezen elküldte két szakfolyóiratnak, amelyek hamarosan le is közölték. Kísérőlevelében számítógépes kalóznak adta ki magát, és „a NASA bosszújától tartva” eleve kizárta a személyes találkozás lehetőségét. A nagyobb nyomaték kedvéért egy kis bizonytalanságot is vitt a dologba. A „jó barát” aláírással ellátott levelében megjegyezte, hogy „nem biztos az egészben. Ő nem űrkutató, ezért kéri, hogy vizsgálják meg a szerzett információ szakmai hitelességét”. A dönt-nök szerepét a szerkesztőkre bízta, és nem is csalódott a „több éves szakmai tapasztalatra épülő ma-gabiztosságukban”. A rászedett újságírók mentségére legyen mondva, hogy 10-30-szoros nagyítás-ban a leghétköznapibb tárgyakról is „vadregényes” képet lehet készíteni, olyan fotókat, amelyekről az avatott szakértők sem tudják megmondani, hogy mit ábrázolnak. Ezután következett a leleplezés. Jutalmul a fiatalember megkapta a Szkeptikusok Társaságának különdíját, amelyet a hírhedt bűvész,

117/244


James Randi alapított „parafenomének és más sarlatánok leleplezésére”. A díj átvételekor a kárör-vendő hallgatóságnak elmondta, hogy „kisebb korában ő is érdeklődött a repülő csészealjak iránt, s kíváncsisága csak akkor alakult át egészséges szkepticizmussá, amikor fizikatanárának köszönhető-en jobban megismerte a természet törvényeit.” Mindezek következményeként ma már egyetlen új-ság, folyóirat sem hajlandó ezzel a témával komolyan foglalkozni. Sikerült elérni, hogy az ezoteri-kus kutatásokban valódi eredményeket elérők sehol sem tudják nyilvánosságra hozni a felismerései-ket. A jelenlegi helyzetben egy újságíró sincs, aki hitelt adna az állításaiknak. Így világunk meg-mentésének még az a hajszálnyi esélye is megszűnt számunkra, amelyet a magányos feltalálók megszállottsága, esetleges sikere jelentett számunkra.

A szabadenergia kutatásának is sokat ártanak a szélhámosok, az ezotéria lejáratói. Többségük nem is sejti, hogy honnan ered az indíttatás. Ők ezt a tréfát csupán mulatságos átverésnek szánják. Áldatlan tevékenységük eredménye a YouTube-on tekinthető meg19: Free Energy Generator. Webcímek:

http://www.youtube.com/watch?v=KvRMptdaqOk&feature=player_embedded http://www.youtube.com/watch?v=skAePZGgpAA&feature=fvwp&NR=1 http://www.youtube.com/watch?v=EYnWWyAuVIk&NR=1&feature=endscreen http://www.youtube.com/watch?v=l1h5wjpD098&feature=endscreen&NR=1 http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=-x07DpvzunE&NR=1 http://www.youtube.com/watch?v=R_966UC1QhQ&NR=1&feature=endscreen http://www.youtube.com/watch?v=5SUvGpRdvj4&NR=1&feature=endscreen A sátáni erők fejlődésünk lassítására, világunk romlásba döntésére gyakran alkalmazzák a fe-

szültségkeltésen alapuló bomlasztás módszerét is. Ennek sikerét arra alapozzák, hogy az elszabadult indulatok rendszerint fékezhetetlenek. Egy középkori megfigyelés szerint, ha valahol valami jó készü-lődik az emberek között, ott segítőleg megjelennek ugyan az angyalok, de ezt az ördögök tüstént megneszelik, és seregestől odarontanak a készülő jóra, hogy rosszra fordítsák, magából kiforgassák, létrejöttét megakadályozzák. Különösen ünnepek előtt nő meg az effajta indíttatású békétlenségek száma, mert a gonosz erők tisztában vannak vele, hogy az emberek ebben az időszakban a legsebez-hetőbbek. Ilyenkor várják el egymástól a legtöbb szeretetet, és ha helyette sértéseket kapnak, vesze-kedésben van részük, az olyan tüskét szúr a szívükbe, ami egy életen át fáj nekik.

A szavaknak hatalmas erejük van. Egyetlen sza-vunkkal boldoggá vagy bol-dogtalanná tehetünk bárkit; Egyetlen hanyagul odave-tett mondatunkkal egy élet-re a mélybe taszíthatunk vagy felemelhetünk akár-kit. Ne engedjünk tehát a sátáni késztetésnek; vegyük észre, hogy a készülődő bé-kétlenség az alvilági erők provokációja. Vessünk gátat önmagunk pusztító indula-tainak; ne hagyjuk, hogy a gonoszt szolgáló szellemek erőt vegyenek rajtunk. A fe-lénk áradó sértésekre a sze-retet hangján válaszoljunk.

19 Lejátszásához a Flash player program szükséges, ami automatikusan elindul. Ha a hang nem hallható, akkor az integrált hangkártyát telepíteni kell. Ennek módja a „Szövegszerkesztési ismeretek” című könyvem II. kötetének: A ze-nehallgatás feltételeinek megteremtése című rovatában található. Webcím: http://kunlibrary.com

118/244


Tűrjünk, sőt ha kell nyeljünk, és ha elég kitartóak, állhatatosak leszünk, akkor káros következ-mények nélkül vonulnak el a „viharfelhők” felőlünk. Másnapra már el is felejtjük az egészet, mert a feszültségkeltés nem belőlünk származott, hanem csak általunk próbált érvényre jutni, amit önura-lmunkkal sikerült megakadályoznunk. Az ily módon megnyert „csaták” fokozatosan gyengítik a fe-kete sereg uralmát felettünk, és mind inkább kiszabadul a világ a Sátán karmai közül.

A feszültségkeltés másik módja, hogy az egymással szoros kapcsolatban álló, és valamilyen jó ügyön munkálkodó emberek között különböző félreértéseken alapuló látszatproblémákat idéznek elő. Ennek hatására az önmagát alárendeltnek vélő félben alaptalan képzelgések alakulnak ki a másik-kal szemben. A kiszolgáltatottság, a mellőzés, a semmibevevés, a lenézés feltételezése, vagy a hiúsá-gában való sértettség idővel haragot vált ki a lelkében, és támadásra ingerli. A másik fél el tudná ugyan oszlatni ezeket a téves gondolatokat, de a külső erők által teremtett kényszerhelyzetből adó-dóan erre nincs lehetősége. Csak akkor jut tudomására a dolog, amikor az üzleti, érzelmi vagy egyéb partnere nyíltan nekitámad. Sajnos ezek az inzultusok rendszerint dühös veszekedésbe torkollnak, ami nem egyszer a kapcsolat megszakítását eredményezi. A megrágalmazott fél ugyanis a nyilvánva-lóan hamis vádak hatására ugyancsak elveszti a fejét, és ő is elkezd gorombáskodni. Ebben a hely-zetben az sem segít, ha sikerülne tisztázni a vádak alaptalanságát, mivel a kölcsönös sértegetés olyan indulatokat váltott ki mindkettőjükben, amely nem teszi lehetővé a megbocsátást. Ilyenkor már azzal sem törődnek, ha elveszítik a korábban kiépített kapcsolatok minden gyümölcsét, mert az indulat elbo-rítja az agyukat, ami kizárja a logikus gondolkodást. A világunkat mételyező fekete sereg szinte kéje-legve figyeli ezeket az oktalan acsarkodásokat, és megelégedetten nyugtázzák, hogy mi is az „ő malmukra hajtjuk a vizet”.

Erről persze nincs tudomásunk, mert nem látjuk őket. Rejtőzködő magatartásuk fő oka, hogy te-vékenységük így válik igazán hatékonnyá. Tisztában vannak vele, hogy ateista világunkban az em-berek nem csak Istenben, hanem a pokol létezésében sem hisznek, ami az ő kezükre játszik. Aki nem fél az elkárhozástól, az nem tart bűnei következményeitől sem, ezáltal könnyen elveszejthető, birtokba vehető a lelke. Amennyiben megmutatkoznának a fizikai világban, ez zavart keltene az emberekben, és sokan elgondolkoznának rajta, hogy mégiscsak létezik a túlvilági létnek ez a nem éppen kellemes szférája. Ez fékezően hatna a bűnös hajlamok kiélésére, ami jelentősen rontaná a Sátán pozícióját a lelkek megszerzéséért folytatott harcban. Ezzel a helyzettel már az ókori görögök is tisztában voltak. Ezért így imádkoztak: „Zeusz atyánk! Milyen sok szenvedésétől válthatnád meg az emberiséget, ha mindenkinek megmutatnád a démont, amely üldözi.” A rejtőzködő taktika any-nyira hatékony, hogy az emberek többsége tudomást sem vesz erről a világról. A „Tanulmány az

európai értékekről” cí-mű nemzetközi kutatás eredményei szerint az emberek 70%-a hisz Is-ten létezésében, 44%-uk a mennyország lété-ben, és csak 28%-uk hisz abban, hogy van pokol.

A pokol urának mind közül a legnagyobb csel-vetése tehát, hogy tagad-ja a saját létezését. En-nek tudható be, hogy olyan sikeresen képes rombolni a világunkat. Életünknek nincs már egyetlen szférája se, aho-vá ne hatolt volna be. Munkálkodása nyomán

az emberiség norma- és értékrendszere teljesen felborult. Ördögi sugallatok hatására meglékeltük a

119/244


házasság intézményét, zátonyra futtattuk a vallást, és lábbal tapossuk a társadalmunkat megtartó több ezer éves erkölcsi értékeket. Mindezek következményeként a bűnözés soha nem tapasztalt mértéket öl-tött. Megrontónk tevékenységének fő motorja az emberi hitetlenség és felvilágosulatlanság. Úgy tűnik, hogy ez a helyzet nem egyhamar fog megváltozni. Mindenesetre nem ártana, ha az érintettek elgondol-koznának azon, hogy: Mi van akkor, ha ez a világ mégiscsak létezik? Ez esetben megéri néhány évti-zedig élvezni a bűnös úton szerzett anyagi javakat, vagy a becstelen módon gyakorolt hatalom előnye-it, ha utána a pokol tüzére vettetve örök időkig kell senyvedni miatta?

Sajnos a bennünket látogató Földön kívüli civilizáció között is akadnak ellenséges magatartást

tanúsítók. Olyan lények, akik nem szeretnék, ha túl gyorsan zárkóznánk fel hozzájuk. Ennek megfe-lelően mindent megtesznek fejlődésünk lassítása érdekében. Különösen a kilétük felderítésére, technikai eszközeik megismerésére irányuló törekvéseinket igyekeznek hátráltatni. Ennélfogva elő-szeretettel gátolják az ufológiai kutatásokat, az UFO-berepülések nyilvántartásával foglalkozó szer-vezeteket. Ezek a manipulációk nem képzelgések, mivel jól dokumentálható, sőt sok esetben mű-szeres mérésekkel igazolható zavarokról van szó. Kezdetben furcsa, diagnosztizálhatatlan betegsé-geket keltenek az ufókutatással foglalkozók szervezetében. Gyakran előfordul, hogy a munkatársak levelei nyom nélkül eltűnnek a postán. A dematerializált küldemények természetesen nem érnek célba, így válasz sem érkezhet rájuk. Szinte mindennapos esetnek számít, hogy fontos dokumentu-mok, eszközök tűnnek el az irodából, majd később a leglehetetlenebb helyekről kerülnek elő; on-nan, ahová normál körülmények között nem juthatnak.

Újabban a mobiltelefonok működését is akadályozzák. Ők ugyan már nem használják az általunk alkalmazott távközlési technikát, de jól ismerik, hiszen korábban ők is átestek a technikai fejlődés-nek ezen a szakaszán. Ezért nagy szakértelemmel, és célirányosan cselekednek. Használaton kívüli időszakban a készüléket átteleportálják a saját világukba, majd átprogramozzák. Ez a művelet csak a kimenő és bemenő hívások korlátozására szorítkozik. Nem teszik tönkre a telefont, mert akkor a tulajdonos lecserélné, hanem csak a hírközlő funkcióját nehezítik meg. Gyári hibáról sem lehet szó, mivel a bizonyítékként szolgáló példány még garanciális volt. A szervizszakemberek sem tudtak a hibára magyarázattal szolgálni. Nyilatkozatuk szerint olyan opciókat töröltek ki a készülékből, amire a használó képtelen. Az effajta beavatkozás bonyolult számítógépes dekódolást igényel, amelyre még ők sem mernének vállalkozni. Nem ritka jelenség az UFO-megfigyelések bejelenté-sére szolgáló telefonvonalak lebénítása. Ennek célja az elérhetetlenség képzetének keltése. Így próbálják elvenni az amatőr ufókutatók kedvét ennek a jelenségnek a figyelemmel kísérésétől. Ez a módszer arra is alkalmas, hogy a különböző típusú találkozásokat nyilvántartó irodákat komoly-talanná tegyék, és ezáltal az emberek figyelmét más irányba tereljék. A munkakapcsolatok befagyasztása egy idő után lehetetlenné teszi ezeknek a szervezeteknek a működését, amit tovább fokoz az emberi hitetlenség.

Egyébként a velünk szemben ellenséges magatartást tanúsító civilizációk nem is tagadják a szán-

dékaikat. A harmadik típusú találkozásokból eredő egyik üzenetük így szól: „Régóta harcolunk a Földért más civilizációkkal, és nem engedjük, hogy segítsenek nektek. Egyedül pedig nem vagytok képesek semmire. Nekünk csak jó, ha háborúztok, és pusztítjátok egymást. A szeretet nálunk nem számít semmit. Megnyugodva tapasztaljuk, hogy ti sem vagytok egységesek ebben a dologban.” Csupán egyetlen vigasztaló hír számunkra, hogy a Földön kívüli civilizációk sem tehetnek meg mindent. Az ufókutató irodák munkatársainak tapasztalatai alapján egy bizonyos ponton túl a pozi-tív túlvilági erők közbelépnek, és visszafogják a kellemetlenkedő látogatókat.

☯ Tovább fokozódtak az ellentétek a reklámfronton. A multinacionális cégek erőszakos hirdetése-

ikkel behatolnak az emberek életének szinte minden szférájába. Az összes fennálló lehetőséget megragadják, hogy vásárlóikat még intenzívebb fogyasztásra sarkallják. Ezzel egyidejűleg mind kevesebb figyelmet fordítanak a kispénzű emberekre, a leszakadók folyamatosan növekvő táborára. Ezeket az embereket azonban nem szabad leírni, semmibe venni. Már csak azért sem, mert egyálta-

120/244


lán nem biztos, hogy a társadalomnak az az értékesebb része, akik ma győztesként ünneplik magu-kat. Civilizációnk értékítélete idővel változni fog. Nem csak azokat fogják emberszámba venni, akik luxusautókon járnak, magánrepülőgépen száguldoznak, gyémántokkal kirakott mobiltelefonon társalognak, héttornyú, úszómedencés kastélyokban laknak, lakásméretű fürdőszobáikban aranycsa-pokat tekergetnek, és baldachinos ágyaikban selyempizsamában alszanak. A jelenlegi pénzközpontú világunk által favorizált erények az örök emberi értékek megismerése, az erkölcsi értékrend hely-reállítása után a szemétre kerülnek. Az univerzális értékrend kiselejtez mindent, ami talmi, ami anyagi; a világi hívságoknak nem tulajdonít jelentőséget. Egyedül a lelki-szellemi kvalitások ma-radnak fenn a rostán. Olyan értékek, amelyeket csak kitartással, fáradozással, és szenvedések árán lehet megszerezni. A pénzért vásárolható kiválóság senkit sem fog érdekelni. Így a jövőben az ember értékét nem a vagyoni helyzete fogja meghatározni, hanem lelkének fejlettségi szintje, és szívének tisztasága.

Budapest, 2000. június

121/244


II. FEJEZET A felügyeletünket ellátó földönkívüliek szerint civilizációnk egy olyan fordulat előtt áll, ami hi-

hetetlenül gyorsan fog végbemenni, és a világ társadalmát a felismerhetetlenségig megváltoztatja. Ez a fordulat a XXI. század elején veszi kezdetét, és sokan nem fognak neki örülni, mivel apokalip-tikus jellegű felfordulást okoz. Ezek a változások elkerülhetetlenek lesznek, mert a jelenlegi zsákut-cából nincs más kivezető út.

Neves gazdaságkutatók prognózisa alapján: „A paradigmaváltásba bekapcsolódó államok nagy előrehaladásra tesznek szert; a hitetlenek, a betokosodott gondolkodásúak, a váltásra képtelenek pe-dig menthetetlenül lemorzsolódnak, elbuknak. Az elkövetkező néhány évben dől el, hogy mely or-szágok, cégek határozzák meg a csúcstechnológia irányát. Kik lesznek a gyártók, kik a beszállítók, és kik a fogyasztók. Azok, akik drága pénzen megveszik azt, amit ők is előállíthattak volna otthon, sa-ját munkaerővel, ha idejében felébrednek.” Belőlük kerülnek ki az igazi vesztesek, akik az elavult technológiájuk révén egyre lejjebb csúsznak a fejlődésben, és egy idő után már nem lesz pénzük az élvonalbeli termékek megvásárlására sem. Végül az evolúció veszteseiként, nemzeti létükkel fizetnek a nemtörődömségükért, a helyüket pedig rugalmasabb, életképesebb népcsoportok veszik át. Tragi-kus sorsukért kizárólag önmagukat okolhatják, mert ebben a versenyfutásban mindenki egyszerre rajtolhat. Mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy elinduljon ezen az úton, és senki sem jut hely-zeti előnyhöz. Így aki nem akar ebbe a folyamatba bekapcsolódni, vagy lemarad, az magára vessen.

Kiegészítő természetgyógyászati módszerek Mind az „Ezoterikus körkép”, mind „Az ezotéria kiteljesedése” részletesen foglalkozott a külön-

féle böjtkúrákkal. Tisztításra azonban nem csak a bélrendszer szorul, hanem legfőbb méregtelenítő szervünk, a máj is. Agyonmérgezett, vegyszerekkel telített világunkban különösen fontos a máj időnkénti kitisztítása. Ennek leghatékonyabb módja, a gyümölcslével kombinált olajkúra. Ehhez az amerikai biofizikus, Dr. Hulda Clark által kifejlesztett eljáráshoz csupán két nap szükséges. Először egy nagyobb gyógyszertárban szerezzünk be 40 gramm keserűsót és egy csomag (6 db) 500 milli-grammos ornitinkapszulát, majd vásároljunk egy kis üveg tiszta (lehetőleg szűz) olívaolajat, vala-mint egy friss grépfrútot és egy citromot. Az első nap béltisztítással kezdődik. Felkelés után még el-fogyaszthatunk egy húsmentes könnyű reggelit, de ezt követően csak vizet ihatunk. Délután 2 órától már ez is tilos. Este 6 órakor igyunk meg 2 dl keserűsóoldatot. (Előzőleg 40 gramm keserűsót old-junk fel 8 deciliter csapvízben, és tegyük a hűtőbe.) 8 órakor igyunk meg az oldatból 2 deciliternyit. Este 10 óra előtt préseljük ki a grépfrút és a citrom levét, és egy teaszűrőn átengedve szabadítsuk meg a rostoktól. A kb. l,5 deciliternyi tiszta gyümölcsléhez keverjünk ugyanannyi olívaolajat. En-nek legcélszerűbb módja, hogy egy jól záródó befőttesüvegben jól összerázzuk. Menjünk el WC-re, és 10 órakor igyuk meg a vízszerű olajos keveréket, és közben szedjük be a 6 db ornitinkapszulát. A folyadék elfogyasztása ne tartson 5 percnél tovább. Ezt követően feküdjünk le. Helyezkedjünk el hanyatt fekve, s minél kevesebbet mozogjunk. Másnap reggel ne keljünk fel 6 óra előtt. (Ha nincs akadálya, az egész napot ágyban tölthetjük.) Ébredés után ismét igyunk meg 2 dl keserűsóoldatot, majd két óra múlva egy újabb, most már az utolsó adagot.

A kúra során az olajos keverék kihajtja a májból a lerakódásokat, amelyek a belekbe ürülnek. A májból távozó salak szemmel láthatóan különbözik a széklettől; többnyire grízszerű, olykor borsó nagyságú, zöldes színű porózus anyag. Ehhez az eredményhez azonban némi türelemre is szükség van. Aki korábban soha nem végzett semmilyen májtisztítást, annak kéthetes szünetek beiktatásával négy-öt alkalommal is meg kell ismételni ezt az eljárást, amíg ez a folyamat megindul, és már nem ürülnek salakanyagok a szervezetéből. A májlebenyek ugyanis nem egyszerre, hanem egymás után tisztulnak meg. Az első kúra gyakran nem hoz látható eredményt, mert a máj belsejében rengeteg salakanyag rakódik le, és ezektől nem lehet egyik napról a másikra megszabadulni. Pozitív válto-zásra csak később számíthatunk. Egy-egy kúra végén még nem lehet visszaállni a szokásos táplál-kozásra. Második nap este csak kevés gyümölcsöt fogyaszthatunk. Ekkorra már elmúlik minden,

122/244


kúrával járó kellemetlen érzés (émelygés, hasmenés). Mivel a méregtelenítés után enyhe bélhurut léphet fel, ezt az eljárást nem ajánlatos böjtkúra idején végezni. Eddig már több ezer ember alkal-mazta ezt a kúrát, és még senki sem számolt be komplikációkról. Ennek ellenére az érzékeny gyo-mor-nyálkahártyával vagy epekővel rendelkezőknek, illetve bélvérzéssel járó betegségekben szen-vedőknek nem ajánlják ezt a módszert.

☯ Sokan szenvednek ízületi gyulladásban, reumában és köszvényben, pedig az ízületek megtisztí-

tása még könnyebb. Egy zacskó (0,5 dg) babérlevelet forraljunk 5 percig 3 dl vízben, majd a forró főzetet öntsük termoszba, és tartsuk lezárva 3-4 órán át. Ezután szűrjük le, és negyedóránként apró kortyokban fogyasszuk el. Tilos a teát nagy kortyokban vagy egyszerre meginni, mert ez belső vér-zést okozhat! A kúra 3 napig tart, súlyos esetben 2 hét múlva ismételjük meg. Az első évben kétha-vonta végezzünk tisztító kúrát, a továbbiakban elég évente egyszer.

☯ A daganatos betegségek gyógyításában is fontos szerepet töltenek be a böjtkúrák. Ezek közül

legismertebb a Gerson-diéta, amelynek részletes leírása „Az ezotéria kiteljesedése” IV. fejezetében található. Most ismerkedjünk meg a másik legfontosabb módszerrel, a Breuss-kúrával. Ez az eljárás kidolgozójáról, dr. Rudolf Breuss20 osztrák természetgyógyászról kapta a nevét. Breuss a korábbi koplalókúrákat gyógyfüvekkel kombinálta. Módszere alapvetően azon a felismerésen alapul, hogy az éhezés során a szervezet mindent felemészt, ami nem tartozik a testhez. A rákos daganat a szer-vezettől elkülönülve él, ezért a sejtjei léböjtkúrával elpusztíthatók, megemészthetők. A daganatos sejteket a fehérje táplálja, zöldségléfogyasztás esetén azonban a külső fehérjetáplálás megszűnik. A szervezetnek viszont szüksége van fehérjére, ezért elkezdi a számára idegen és felesleges ráksejte-ket felbontani, és a fehérjeállományukat felhasználni. A zöldséglével, valamint különféle gyógynö-vényekkel végzett böjtkúra alatt napi 2,5-3 liter folyadékot kell elfogyasztani.

Gyógyteakészítésre legalkalmasabb a zsurlófű, csalán, porcsinfű és orbáncfű keveréke. A vese működésének fokozására alkalmazzák még a zsályát, a méregtelenítés elősegítésére pedig gólyaorr-füvet. A sejtlégzési zavarok elkerülésére a körömvirágtea a legalkalmasabb. A zöldséglevet három-ötödrész céklából, egyötöd rész sárgarépából, egyötödrész zellergumóból, és kevés retekből, vala-mint közepes méretű burgonyából nyerik ki. A lékészítés itt gyümölcscentrifugával történik. (Erre azért van szükség, mert minden negyed liter lében még 1 evőkanál üledék található, amely tápláléka lehet a daganatsejteknek.) A zöldséglé kiegészíthető kevés savanyúkáposzta-lével is. A kúrához ez esetben is kizárólag vegyszermentes biozöldségek használhatók. A zöldséglevet kanalanként, lassan kortyolgatva kell lenyelni. A diéta 42 napos időtartama alatt semmit sem szabad enni. A kúra befeje-zése után csak lassan lehet visszaállni a szilárd ételek fogyasztására. A diétát követő 2-4 hétben na-ponta még 6 dl zöldséglé bevitelére van szükség, hogy a szervezet a daganatsejtek maradványait is ki-takaríthassa a szervezetből. A tapasztalatok szerint műtét és sugárkezelés előtt nagyobb hatékony-sággal alkalmazható ez a kúra, mint utána. Közvetlenül műtét után nem is tanácsos belekezdeni a Breuss-kúrába. A szervezetnek 2-5 hónapos várakozásra van szüksége, hogy kipihenhesse a vegy-szeres kezelés, és a sugárterápia okozta sokkot.

☯ Ismét reneszánszát éli a piócákkal történő gyógyítás. A XIX. század derekán a köpölyözéssel

együtt nagy divat volt a piócák alkalmazása. Nem csak népi gyógymódként ismerték. A londoni kór-házakban akkortájt évente 7 millió piócát használtak fel. Jellemző a piócakúra népszerűségére, hogy a 10-20 cm hosszú orvosi piócák porcelánedényekbe rakva minden patika pultján megtalálhatók voltak, és tucatszámra vásárolták őket. A fejfájástól kezdve az elhízásig mindenre alkalmazták, pedig csak vérkeringéssel kapcsolatos betegségek, és légzési nehézségek ellen hatásos. Ez a gyűrűs férgek csa-ládjába tartozó, undorító kinézetű, nyálkás tapintású állatka azáltal fejti ki gyógyító hatását, hogy vér-

20 brajsz

123/244


rel táplálkozik. Régebben, amikor még a szabad vizek tele voltak vele, gyakran rátapadtak a fürdőzők lábára is. (Mellesleg korábban ily módon gyűjtötték őket.) Testük elől szívó-, hátul tapadó korongban végződik. Amíg nem ismerték fiziológiai hatását úgy tartották, hogy a pióca kiszívja a rossz vért, és helyette friss egészséges vér képződik. Valójában ennél összetettebb hatást gyakorol a vérkeringésre. Annak érdekében, hogy zavartalanul teleszívhassa magát vérrel, a pióca 12-féle vegyi anyagot termel ki magából. Ezek közül a hirudin és a hemetin véralvadásgátló hatást fejt ki. Ez biztosítja a vérlecsa-polás folyamatosságát az állat számára. Eközben nyálkamirigyeiből érzéstelenítő anyagot is kiválaszt, hogy áldozata ne érezzen fájdalmat, ne próbálja meg eltávolítani az élősködőt. Fertőzésveszélytől nem kell tartani, mert antibiotikumokkal is elárasztja az általa keltett sebet. Valójában ezt is a saját érdeké-ben teszi, hogy a testébe került vér ne romoljon meg az emésztés során. Egy jóllakott pióca akár fél évig is képes fenntartani magát a bélrendszerében tárolt kb. 1 köbcentiméternyi vérből. Annak érde-kében, hogy minél hamarabb teleszívhassa magát, értágító anyagot is juttat a sebre.

Tulajdonképpen ennek az igyekezetnek a közvetett hatása segíti elő legnagyobb mértékben a bete-gek gyógyulását. Az erek kitágításával ugyanis felgyorsul a páciens vérkeringése, ami kimossa az érintett szövetekben megrekedt méreganyagokat. Segít a sérült szövetekben pangó vér eltávolításában is. Az ortopédiában, a leszakadt végtagok visszavarrása során, valamint a plasztikai sebészetben gyak-ran előfordul, hogy a rendkívül vékony hajszálereket nem sikerül tökéletesen összeilleszteni. A vérto-lulás egy idő után üszkösödést vált ki, amit oly módon akadályoznak meg, hogy a pangó vért piócák-kal leszívatják. A megindult vérkeringés idővel regenerálja az ereket, ami friss oxigénnel látja el a sej-teket. Ezáltal a szövetelhalás folyamata leáll, és a beteg meggyógyul. Attól függően, hogy mely test-tájra helyezik, a pióca 10 perc és 2 óra közötti időtartam alatt szívja tele magát vérrel, majd jóllakottan leesik. A nyálmirigyei által kiválasztott vegyületek azonban még ezt követően is éreztetik hatásukat. A véralvadásgátló anyagok befolyása következtében a fogazott állkapcsával ejtett seb még legalább 10 órán keresztül vérzik, tisztul. Ezért helyezzünk rá nyomókötést. Mellékhatásként viszketés léphet fel, de ez kamillás borogatással megszüntethető. Ha a kezelést 4-5 napon át ismétlik, ez a mesterséges véráramoltatás képes fenntartani a vérkeringést a beteg testrészben a regenerálódás időszaka során. (Ez alatt új, működőképes hajszálerek képződnek a szövetekben.) Különösen zúzódásos sérüléseknél fontos a megrekedt, oxigénhiányos vér lecsapolása, ami jelentős mértékben csökkenti a fájdalmat is.

Sajnos manapság már nem olyan könnyű ezt a fajta kezelési módot igénybe venni. A XX. század elején, az intenzív gyűjtés és a fokozódó környezetszennyezés hatására az élővizekből kipusztultak a piócák. Ezért ma már mesterséges körülmények között tenyésztik őket. A világ legnagyobb pióca-tenyészete Angliában található, Hendyben. A Swansea közelében üzemeltetett farmon évente 80 ezer csillogó, fekete színű férget tenyésztenek. Érdekessége ennek a folyamatnak, hogy a növekedé-si szakaszban már nem táplálják őket, hogy az eladott piócák kellő étvággyal vessék magukat a be-tegekre. Legnagyobb felvevő piac a plasztikai sebészet. Erre a célra 30 ezer darabot adnak el. Kb. 20 ezer darabot vásárolnak a kutató intézetek, hogy a bennük található értékes vegyületeket kinyer-jék, és gyógyszerként forgalmazzák. Az igény egyre nagyobb rájuk, amihez az is hozzájárul, hogy ma már csak egy alkalommal használják őket. Az AIDS, a hepatitisz és egyéb fertőző betegségek veszélye miatt úgy kezelik őket, mint az egyszer használatos orvosi fecskendőt; használat után azonnal eldobják, elpusztítják. Miután a piócák mind nagyobb szerepre tesznek szert a természetes gyógymódokban, ne idegenkedjünk tőlük. A felhelyezésük során az általuk kibocsátott érzéstelenítő vegyület következtében semmit sem érzünk a harapásukból. (Előtte a kezelt felületet öblítsük le tiszta vízzel.) Leszedni sem kell őket, mert miután jóllaktak maguktól lepottyannak.

☯ A kiegészítő természetgyógyászati módszerek közé tartoznak a népi gyógymódok is. A gyógyí-

tásnak ez a legkézenfekvőbb módja meglehetősen összetett. Többnyire a fitoterápián (gyógyfüvek alkalmazásán) alapul, kiegészítve a vízkúra módszereivel, de sok benne a mágikus elem, a pogány szertartások maradványai, és a kuruzslás is. Ezek az avatatlanok kezében teljesen hatástalan mód-szerek azonban egyre inkább feledésbe merülnek. Vannak viszont olyan eljárások, amelyek generá-cióról generációra öröklődnek, annak ellenére, hogy meglehetősen drasztikusak. Ennek oka a rend-kívüli hatékonyságuk, amely éppen a kíméletlen alkalmazásuknak tudható be. A szemléltetés ked-

124/244


véért lássunk két betegségmegelőző módszert közülük. Az alkohol és a dohányzás egészségkárosító hatása a társadalom minden rétegében ismert, és az is köztudott, hogy ezekre az önpusztító szenve-délyekre a legtöbben fiatal korban tesznek szert. Ezt a veszélyt minden bizonnyal minden józanul gondolkodó szülő igyekszik elhárítani. Ennek módja a felvilágosítás, a szelíd meggyőzés.

Ez azonban nem mindig használ, mivel a csábítás ereje nagyobb, mint a szülők elrettentő érvei. Ilyenkor sokan a jól bevált ősi módszerekhez folyamodnak. Ennek lényege, hogy vesznek 1 dl vod-kát, és beletesznek néhány zöld mezei poloskát (málnásokban könnyen található). Lefedve néhány napig áztatják, majd amikor már kibírhatatlan szagot áraszt, leszűrve megitatják a jó szóra nem haj-ló kamasz gyermekükkel. Ez a kotyvalék olyan erős undort vált ki belőle, hogy garantáltan soha életében nem nyúl a „pohár után”. Bélfertőzéstől nem kell tartani, mert az alkohol megöli a víruso-kat és a baktériumokat.

A dohányzásról való leszoktatásra is kialakult egy hasonlóan durva, de hatékony módszer. Amikor a szülő azt tapasztalja, hogy a gyermeke többszöri figyelmeztetés ellenére is így próbálja bizonyítani „felnőtté válását”, vesz egy doboz filter nélküli, erős (kapadohányból készült) cigarettát, és az utolsó szálig elszívatja vele. Mire a végére ér, az élettől is elmegy a kedve, nemhogy a dohányzástól. Beteg-ségektől (tüdő- vagy tüdőráktól) itt sem kell tartani, mivel ez a fajta egészségkárosodás csak tartós dohányzás esetén alakul ki. Demokratikus érzelmektől túlfűtött társadalmunkban ezek a módszerek embertelennek tűnnek, és sokan elítélik őket. Kivéve azokat, akik annak idején a szenvedő alanyai voltak ennek az eljárásnak. Érdekes módon ők harag helyett hálával gondolnak szüleikre, akik első próbálkozásuk alkalmával örökre elvették a kedvüket egészségük ily módon való károsításától.

☯ Az életmódunkat meghatározó szigorúság nem csak a szeretteinkkel szemben kifizetődő. A káros

szenvedélyektől menteseknek is van mire ügyelniük. A jóléti társadalmakban szinte minden embert fenyeget egy alattomos kór, az elhízás veszélye. Szerencsére mind többen vannak, akik felismerik az indokolatlan testsúlygyarapodás egészségkárosító hatását, és fogyókúrába kezdenek. Ennek a vi-lágméretűvé szélesedő kampánynak a láttán született az az új keletű vicc, mely szerint ma már az egész emberiség éhezik. Az egyik fele azért, mert nem jut elegendő ennivalóhoz; a másik fele pedig azért, mert fogyókúrázik. Ez a megállapítás azonban túlzás, mivel egyelőre jóval többen vannak azok, akik nem törődnek vele, hogy felesleges kilókat hordoznak magukon. Ennek tényét támaszt-ják alá az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének adatai, mely szerint a különböző országokban a lakosság 36-63%-a túlsúlyos, és közülük 7-22% elhízott. Egyébként mint minden rossz dologban ezen a téren is mi tartjuk a világcsúcsot. Az 1998-as felmérés szerint nálunk a túlsúlyosok aránya: 63%, az elhízottaké pedig: 20%. Emellett a magas vérnyomásban szenvedők aránya 29%, ami 70%-kal magasabb az európai uniós átlagnál.

Sajnos a túltápláltak száma az egész világon rohamosan növekedik. Jól mutatja ezt az az adat, hogy az elmúlt évben csupán az Egyesült Államokban 400 ezer zsírleszívást hajtottak végre. A 290 millió amerikai csaknem kétharmada túlsúlyos. Közülük 4 millió szélsőségesen elhízottnak minő-

125/244


sül, több mint 50 kg a súlyfeleslegük. A túlsúllyal összefüggő betegségek kezelése 39 milliárd dol-lárba kerül az államnak, illetve az adófizetőknek. Az elváltozásokkal kapcsolatos összes egészség-ügyi kiadások elérik a 75 milliárd dollárt. Ehhez járul még a kieső munkaerő miatti mintegy 25 milli-árd dollárnyi kár. Ennél is nagyobb veszteség, hogy évente 300 ezer ember hal meg a helytelen élet-mód miatt. Az utóbbi 10 év statisztikáját alapul véve a WHO szakemberei kiszámították, hogy ha ez a tendencia nem fordul meg, akkor a jóléti államokban 2030-ra minden ember túlsúlyos lesz. Ennek tudható be, hogy manapság több ember hal meg túltápláltságban, mint éhezés következtében. Nem zárható ki, hogy egy tudat alatti késztetés is szerepet játszik ebben a kedvezőtlen folyamatban. Az emberek érzik, hogy közeleg a végpusztulás, ezért a teljes megsemmisülés előtt igyekeznek minél többet befalni, behabzsolni, magukba tömni ebből a világból. Egyébként valószínűleg ez motiválja az élvezetek minden eddigi mértéket meghaladó hajszolását is.

A kialvatlanság is hozzájárul az elhízáshoz. Amerikai tudósok felmérése szerint az elmúlt 40 év-ben az Egyesült Államokban felnőtt lakosság a korábbi napi 8 és fél óra helyett már csak napi 7 órát alszik. Emiatt magasabbá vált mind a felnőttek, mind a gyerekek testtömeg indexe. Az alvás és az éhségközpont szabályozása között ugyanis szoros összefüggés áll fenn. Kimutatták, hogy ha egy hé-ten keresztül valaki napi 4 órával alszik kevesebbet, mint az életkorából adódóan szükséges lenne, akkor a jóllakottságot jelző hormon, a leptin vérszintje jelentősen lecsökken, az étvágyserkentő hormon, a ghrelin vérszintje pedig növekedik. Ezzel együtt csökken a szövetek inzulin iránti érzé-kenysége. A felborult anyagcsere-háztartás végső esetben 2-es számú cukorbetegséget, magas vér-nyomást és metabolikus szindrómát okoz.

A 2-es számú cukorbetegség kialakulásában a zsírsejteknek is nagy szerepük van. A sovány em-berek testében levő zsírsejtek nagy mennyiségű adiponektin hormont termelnek, ami utasítja a szer-vezete, hogy a vérből glükózt kell felvenni, és zsírrá kell alakítani, vagyis a sovány testet fel kell hizlalni. A kövér emberek zsírsejtjei viszont arra kész-tetik a szervezetet, hogy a vér glükóztartalmát ne vegyék fel, ne növeljék az egyébként is nagy zsírkészletet. A felhalmozódott glükóz a vérben marad, és előidézi a 2-es számú cukorbetegséget. Sajnos a fenti tendencia nem-csak az USA-ban, hanem az összes fejlett országban, így nálunk is egyre inkább észlelhető.

Azt hogy ki tekinthető túlsúlyosnak régen nagyon egyszerű volt meghatározni. Az ideális testsúly a test-magasság centiméterekben mért értékének 1 méter feletti része volt, levonva belőle férfiaknál 10-, nőknél 15%-ot. Eszerint egy 180 cm magas férfi normális testsúlya 80-10% = 72 kg. Mivel a Broca-képlet alkalmazása az alacsony termetűeknél túl szigorúnak bizonyult, a szak-emberek bevezették a „testtömeg-index”-et. Az angol nevének rövidítése alapján BMI-nek nevezett értéket úgy kapjuk meg, hogy a kilogrammban mért testsúlyunkat elosztjuk testmagasságunk méterben mért értékének négyzetével. Ezzel a képlettel számolva a fenti testtö-meg-index: 75/1.852

= 21,9 lesz. Ez önmagában nem sokat mond. Az értékeléshez tudnunk kell, hogy ha a BMI értéke nem éri el a 18,5-öt, akkor az illető alul-tápláltnak minősül. 18,5 és 25 között normál testsúlyú, 25 és 30 között túlsúlyos, 30 felett pedig elhízott.

Ennek alapján ki-ki eldöntheti, hogy időszerű-e va-lamilyen fogyókúrába belekezdeni. Kedvcsinálóként ér-demes megemlíteni, hogy az orvosok szerint minden egyes leadott kiló 3-4 hónappal hosszabbítja meg az életünket. Akik 10 kilót is leadnak a feleslegből, azokat 20%-kal kevesebb baleset éri, és 30%-kal kisebb náluk a cukorbetegség veszélye. 40%-kal csökken annak az esélye is, hogy emész-

126/244


tőrendszerben kialakuló rákot kapnak. Ezen túlmenően 10 Hgmm-rel csökken a szisztolés, és 20 Hgmm-rel a diasztolés vérnyomásuk. Ugyancsak 10%-kal mérséklődik a koleszterinszintjük, és 50%-kal alacsonyabb éhgyomri vércukorértékkel kell számolniuk. Megéri tehát gondot fordítani a testsúlyunkra, mert ez esetben is az egészségünkről, és az életünkről van szó. Ennek veszélyét jól

érzékelteti a philadelphiai kutatók által vég-zett vizsgálat, mely szerint 5 kg súlytöbblet 8%-kal, 10 kg pedig már 18%-kal növeli meg az idő előtti elhalálozás kockázatát. 20 kg esetén ez az érték 45%, míg 40 kg körül eléri a 100%-ot. Ez azt jelenti, hogy a 40 kg feletti súlytöbblettel rendelkezőkre annyi veszély leselkedik, hogy gyakorlatilag bármely pilla-natban meghalhatnak. Addig is számtalan megaláztatást, és különféle hátrányt kell el-szenvedniük. Ezek egyike, hogy egyes ameri-kai légitársaságok pótdíjat akarnak kérni a túlsúlyos utasoktól. Ennek mértéke nem cse-kély, két jegyet kell venniük. A társadalomnak is rengeteg kára származik az elhízás egész-ségkárosító hatásából. A statisztikai adatok szerint csupán az Egyesült Államokban évi 139 milliárd dollár veszteség keletkezik az elhízásból eredő betegségek kezelése, és a kieső munkaidő miatt.

Lehet, hogy a testtömeg-indexnek is beal-konyul, mert egy londoni egyetem szakértői azzal a javaslattal álltak elő, hogy ezentúl a derékbőség és a testmagasság arányát vegyék figyelembe. 3000 ember 20 éven át tartó vizs-gálatával arra a következtetésre jutottak, hogy a derékbőség-testmagasság arány a legjobb elhízás mutató. Az optimális derékbőség-ma-gasság arány: 0,5. Ez azt jelenti, hogy egy 170 cm magas nő tartsa derekát 85 cm alatt, ha azt akarja, hogy életkilátásai jók legyenek. A felmérés arra is fényt derített, hogy a 0,8-as arány nőknél 9,5 férfiaknál pedig 16,7 évvel

rövidíti meg az életet.

☯ A testsúlycsökkentésnek számtalan módja van. Közülük a leghatékonyabbakat az „Ezoterikus

körkép” II. fejezetéből már ismerjük. Különösen nagy népszerűségnek örvendenek azok a módsze-rek, melyeknek alkalmazása nem igényel számottevő erőfeszítést. Ezek egyike az amerikai test-kontrolldiéta. Világszerte több millió ember követi a szabályait anélkül, hogy pontosan ismernék a működési mechanizmusát. Időközben egy német orvos megtalálta a tudományos magyarázatot a módszer fogyasztó hatására. Dr. Martin Noelke21 szerint az ételszétválasztó diéta hatására jelentős mértékben csökken a vér inzulinszintje. Ez azért fontos, mert az inzulin nem csupán a vércukor szintjét szabályozza, hanem egyúttal a zsírszövetek képződéséért és gyarapodásáért is felelős. Kü-lönösen fehérjedús táplálkozás esetén alacsony az inzulinszint, ráadásul étkezés után tovább fenn-marad a telítettségérzet. Szénhidrátok (cukrok, sütemények, különféle édességek) fogyasztása ese- 21 nölke

127/244


tén viszont erőteljesen emelkedik az inzulinszint. Ennek hatására néhány óra múlva jelentősen csök-ken a vér cukortartalma, aminek farkaséhség lesz a következménye. Az elviselhetetlen éhségérzet csillapítása többlet kalória-bevitelt eredményez, melynek végeredménye az elhízás. A fogyni vá-gyók tehát kerüljék a cukrozott ételeket, italokat; fehér kenyér helyett pedig teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret egyenek. Ennek rosttartalma csökkenti az inzulintermelést, és meghosszabbítja a jóllakottság érzetét.

Azért is könnyű a Testkontroll előírásait követve fogyni, mert aki nem reggelizik, soha nem érez éhséget, pedig az átlagnál kevesebbet eszik. Ennek oka szintén az inzulinszint alacsony értékében keresendő. Mivel az emésztés természetes folyamatát, a reggeli tisztulást nem zavarja meg a táplál-kozás, a hasnyálmirigynek nem kell inzulint termelnie, és nem kerül többletcukor a vérbe. Így az emésztés befejeződése után nincs ami lecsökkenjen, és maró éhségérzetet váltson ki. Valójában a vércukorszint állandósulása teszi lehetővé a fogyást vagy a testsúlymegtartást. Az elhízás fő kiváltó-ja ugyanis a csillapíthatatlan étvágy, az egyfolytában való evés, nassolás. Nem attól lesz valaki kö-vér, mert szénhidrátdús vagy zsíros ételeket eszik, hanem attól, hogy sokat eszik. Akkor sem fog meghízni, ha kizárólag süteményeken vagy tejszínhabbal dúsított tortán él, ha keveset eszik belőle. A háj az ételfeleslegből képződik. Ettől a tehertől szabadítja meg híveit a Testkontroll azáltal, hogy megszünteti az éhségérzetet.

Köztudott, hogy fogyás szempontjából fontos a rendszeres testmozgás is. Dr. Noelke ezzel kapcso-latban is szolgál egy figyelemre méltó felismeréssel. Aki különösen eredményes szeretne lenni, jól te-szi, ha éhgyomorra végzi a testedzést, mert ilyenkor meglehetősen alacsony a vér inzulinszintje. En-nek hatására sem a gyakorlatok végzése közben, sem közvetlenül utána nem kínoz bennünket az éh-ségérzet, ami azzal a következménnyel jár, hogy a mozgás során ledolgozott súlyfelesleget nem ellen-súlyozza egy azonnali táplálékfelvétellel járó kalória-bevitel. Ezzel a módszerrel egyébként kivédhető a jojó-effektus, azaz a fogyást követő gyors elhízás is, ami a régóta fogyókúrázók réme. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezentúl soha nem ehetünk édes, cukrozott ételeket. Módjával fogyaszthatunk édességeket is, de a Testkontroll szabályai szerint a fehérje- illetve szénhidráttartalmú ételeket szét kell választani, és az eltérő jellegű étkezések között legalább négy órának kell eltelnie. A fő étkezések között friss gyümölcsöt célszerű fogyasztani. A nyers gyümölcs magas enzimtartalma azonban erje-dést válthat ki a gyomorban. Teljes mértékben mentesülünk az ebből eredő kellemetlen tünetektől, ha gyümölcsöt kizárólag reggel, illetve délelőtt eszünk. Ennek a tanácsnak a követése azzal az előnnyel is jár, hogy igazodik a szervezet táplálék-feldolgozási fázisaihoz, ami további fogyást eredményez, il-letve minden különösebb fáradozás nélkül segít megőrizni az ideális testsúlyt.

Ezek a módszerek hatásosak ugyan, de lassúak és drágák. A fogyás, a test-súlycsökkentés leghatékonyabb és leg-olcsóbb módja továbbra is a kopla-lás. A radikális megoldás hívei sze-rint a legjobb fogyókúra a szegény-ség. A szegény embernek nem az a gondja, hogy miként fogyjon le, ha-nem az, hogyan töltse meg a hasát. Aki tehát nem tud parancsolni ma-gának, nem tudja megállni, hogy fe-lesleges élelmiszereket vásároljon, adja oda a pénzét a szegényeknek. Ha nem lesz pénze, nem tud enniva-lót venni magának. Ezért kénytelen-kelletlen lefogy. A szegény ember pedig végre jóllakik. Így mindketten jól járnak. Mértéktartás tekintetében példát vehetnénk az állatokról. A vörösbegy pl. pontosan annyit eszik,

128/244


amennyi testsúlyának fenntartásához szükséges. Hiába szórunk elé jobbnál jobb magvakat, hogy lak-mározhasson, csak annyit csipeget fel belőle, amennyit a szervezete fel tud használni. Ösztönösen tud-ja, hogy a túlsúly lelassítja a repülését, ami csökkenti a túlélési esélyeit.

Az ember is tisztában van vele, hogy a kövérsége jelentősen veszélyezteti az egészségét, és a bizton-ságát, de nem törődik vele. A dohányos sem hiszi el, hogy súlyos érszűkületét a nikotin okozza. Még akkor sem, amikor az egyik lábát amputálják. Tovább dohányzik, mondván: ez az egyetlen örömöm az életben. Aztán a másik lába következik. Végül az élete. Könnyebb hitegetnünk magunkat, eltorzítani a valóságot, csak ne kelljen önmagunkba nézni, és változtatni addigi szokásainkon, életünkön. Senki sem ismeri be szívesen, hogy tévedett, hogy élete nem más, mint ostoba döntések, cselekedetek so-rozata. Arra is képtelenek vagyunk, hogy meg-osszuk javainkat szűkölködő embertársainkkal. Szerzeményeinkhez annyira ragaszkodunk, hogy a szó szoros értelemben magunkba gyömöszöljük. Inkább belebetegszünk, de akkor sem adjuk oda a felesleget a rászorulóknak.

☯ A (túl)fogyasztó társadalom (tudományos

nevén a moho sapiens shopiens) egyre aggasztóbb jellemzője a kóros elhízás. Soha a történelmünk során nem voltunk olyan kövérek, mint manapság. Holnap pedig még kövérebbek leszünk. 2010-es adatok szerint a 7 milliárdnyi lakosságból 1,5 mil-liárd túlsúlyos vagy kövér. Az Európai Unió 27 tagállamában a felnőttek 60%-a és a gyerekek 20% túltáplált. Ennél is súlyosabb a helyzet az Egyesült Államokban. Amerikában 1980 és 2000 között megduplázódott az elhízottak száma. Azóta ez a probléma szó szoros értelemben még „súlyosabbá” vált. Az amerikai gyorséttermi ételek mére-

te az 1950-es évek óta megnégyszereződött. Ami nagy méret volt, az lett mára a normál adag. Ma már a mozi-pénztáraknál is lavórnyi popcorn és üdítők, fánkok gar-mada vár a nézőkre. Régen azért jártak moziba az em-berek, hogy megnézzenek egy jó filmet. Mostanában azért, hogy zabáljanak. Olyan a nézőtér, mint egy disznóhizlalda. A széksorokban nem lehet hallani a szereplők párbeszédét a hangos csámcsogástól és szürcsöléstől. Az éttermekben is jóval nagyobb adag ételt tesznek elénk, mint amire szükségünk van. Mivel a szem mindig éhesebb, mint a száj, megesszük az egészet. Egyébként is, ha már kifi-zettük, nem menjen kárba. A jól neveltek is ezt teszik, mert otthon megtanulták, hogy nem illik ételt hagyni a tányéron. A tévéreklámok szintén túlfogyasztása buzdí-tanak: Vegyél kettőt, egy áráért! vagy: Fizess kettőt, és hármat kapsz!

A tömeges méretű elhízás miatt a repülőgépek üzem-anyag-felhasználása 350 millió gallonnal emelkedett. A többletkiadás fedezésére az amerikai repülőtársaságok súlydíjat készülnek kivetni a kövér utasokra. Erre az em-beri jogok védelmezői támadásba lendültek. Szerintük a

129/244


légitársaságok szándéka a „beteg emberek diszkriminációja”. A munkaerőpiacon is hátrányt szen-vednek a túlsúlyos emberek. Vagy kevesebbet keresnek, vagy fel sem veszik őket, mert a munka-adók azt feltételezik róluk, hogy lustábbak, mint a soványak. A túlsúlyos emberek gyakrabban vál-nak bűncselekmények áldozatává is. Ennek ellenére nem történik semmilyen hathatós intézkedés ezen a téren. Sőt, az érintettek minden igyekezetükkel megpróbálják elterelni a figyelmet erről a sú-lyos társadalmi válságról. Mivel Amerikában már a populáció fele elhízott, jelentős szerepet tölte-nek be a közéletben. Fokozódó társadalmi erejükkel elérték, hogy a médiából száműzzék a kövér szót. Helyette a teltkarcsú, a molett, a duci kifejezéseket kell használni.

Az életszínvonal is jelentős mértékben befolyásolja az elhízást. Akinek nincs pénze egészséges ételekre, rossz minőségű, zsíros, kalóriadús élelmiszert fogyaszt, mert ezek olcsóbbak. A középkor-ban a gazdagok voltak kövérek, mert ők megengedhették maguknak, hogy korlátlan mennyiségű ételt fogyasszanak. Ma már a szegények kövérek. Ezt támasztja alá az OECD statisztikája szerint az európai országok közül az elmúlt húsz évben Magyarországon nőt leginkább (15,3%-kal), és Svájc-ban a legkevésbé (2,7%-kal) az elhízottak száma. A vásárlási láz is jelentősen hozzájárul a túltáp-láltsághoz. A szupermarketekben önfeledten görgetjük magunk előtt a moho sapiens elengedhetet-len mindennapi kellékét, a fogyasztói társadalom telhetetlen ördögszekerét. Közben nem gondolunk arra, hogy nem csak a testünk, hanem a lelkünk is telítődik önpusztító mohósággal. Képtelenek va-gyunk belátni, hogy a vesztünkbe rohanunk. A testünkkel együtt a szellemünk is elhájasodik, és a lomhaság a tunyaság nem engedi, hogy kihátráljunk ebből a zsákutcából. Orawecz Éva Csilla – Nők Lapja, 2013. augusztus 28. (14-17. oldalak - részlet)

☯ A modern ember egyre kevesebbet mozog. Korunk technikai vívmányai mentesítenek bennünket

minden megerőltető és kellemetlen munkától. Nekünk már nem kell rőzsét gyűjtenünk az erdőben, hogy meg ne fagyjunk; nem kell tehenet tartani és naponta kétszer megfejni, hogy tejhez és tejter-mékekhez jussunk. Nem az udvari kerekes kútból hordunk be vizet a lakásba, mert már bent van, csak meg kell nyitni a csapot. Régen, ha valami hiányzott a háztartásból, akkor gyalog vagy maxi-mum kerékpáron mentünk el a boltba, most meg már a szomszéd-ba is kocsival járunk. Mindezek következményeként alig mozgunk valamit. A legtöbb ember számára a napi mozgás kimerül a tévétől a hűtőszekrényig tartó stafétában, hogy az egyes műsorok alatt mi-nél több nassolnivalót tömhessen magába. Ma már akkor sem kell felállnunk a fotelból, ha csatornát akarunk váltani számtalan híra-dástechnikai készülékünk valame-lyikén, mivel ez távirányítóval is elvégezhető. Még a fogmosás so-rán sem kell mozgatnunk a kezün-ket, mert ettől is menetesít ben-nünket az elektromos fogkefe.

Mindezek következtében egyre enerváltabbak, egyre betegebbek leszünk.22 Az emberi test ugyanis mozgásra, és nem tespedésre te-

22 Évente 5 millió ember hal meg mozgáshiányból eredő betegségekben világszerte. Az ebből eredő kár 67,5 milliárd dollár.

130/244


remtetett. Szervezetünk nem gép, amely a mozgástól elkopik. Éppen ellenkezőleg; minél többet mozgunk, annál erősebekké válunk. A biológiában alapszabály, hogy egy szerv teljesítőképességét igénybevételének minősége és mennyisége szabja meg. Kb. 600 vázizmunk van, melyek 6 milliárd izomrostból állnak. Ha ezeket nem mozgatjuk meg naponta, nem terheljük meg kellőképpen, foko-zatosan elsorvadnak. A mozgáshiány gyakori következménye még a csontritkulás. A kalcium ugyanis még abban az esetben sem épül be a csontjainkba, ha kellő mennyiségben áll rendelkezésre. Ehhez szükség van a csontváz megterhelésére. A szervezet csak akkor kezdi el a kalcium fokozott beépítését a csontokba, ha érzi, hogy szükség van a szilárdabb vázra, vagyis ha kellő megterhelésnek tesszük ki a testünket. Nyilvánvaló tehát, hogy egészségünk fontos előfeltétele a mozgás. Ha mo-dern világunk menetesített bennünket a létfenntartással járó napi mozgástól, akkor más módon ter-heljük meg magunkat. Ennek legegyszerűbb és bárki által kivitelezhető módja a séta, a kocogás. A sétálás az ember minden egyes izmát megmozgatja, ráadásul a friss levegő felüdíti a szervezetet. Nyugalmi állapotban a hajszálerek közül csak kevés van nyitva, de erőteljes mozgás hatására, öt-venszer annyi nyílik meg, és oxigénben dús vérrel látja el a szöveteket. Intenzív testedzéskor az iz-mainkon átáramló vér 15-20 szorosára is nőhet. Ezenkívül működésbe lépnek az izzadságmirigyek is, melyek a bőrön keresztül rengeteg mérget képesek eltávolítani a szervezetből.

Nem mindegy azonban hogyan sétálunk. Az egyik kirakattól a másikig tartó kényelmes vánszor-gás nem sokat segít. Lépjünk ki állandó, erős tempóval, felemelt fejjel, és hátrahúzott vállal. (6 km/h sebességgel haladjunk. A normál gyalogos tempó sebessége 3 km/s.) Különösen jót tesz a séta étke-zés után, mivel a mozgás jobban segíti az emésztést, mint a szundikálás. Aki a kocogás mellett dönt, vigyázzon, hogy ne erőltesse túl a szívét. (Hasonló veszélyt rejt magában a túlzásba vitt aerobic is.) A naponta legalább 1 órát sétálók, illetve fél órát kocogók egyre kevésbé érzik magukat fáradtnak, elgyötörtnek, és enyhülnek az emésztési zavaraik (gyomorégés, székrekedés, aranyér). Csökken a cukorbetegségre való hajlam is, megszűnik a szívritmuszavar által keltett intenzív szívdobogás, a légzőszervekkel kapcsolatos megbetegedések (pl. a légszomj) és a duzzadt ízületek. Erősödik tőle az immunrendszerünk, kevésbé leszünk fogékonyak a stresszre, a magas vérnyomásra, és az inten-zív mozgás biztosítja a kiegyensúlyozott éjszakai alvást is. Ezen túlmenően lazítóan és kiegyenlítő-en hat a kedélyre, növeli a szellemi teljesítőképességet, fokozza az önbizalmat és az akaraterőt. Ez a hatás azonban csak akkor nyilvánul meg kellő mértékben, ha nem „walkman”-nel a fülünkön sétá-lunk. mert testi funkcióink hatékony javulásának előfeltétele a szellemi ráhangolódás. A zene szin-tén alkalmas arra, hogy megnyugtassa az idegeinket, de eltereli az agy figyelmét a vele párhuzamo-san végzett tevékenységről. A mirigyek fokozott működése következtében a naponkénti séta fiatalí-tó hatást is kivált. Javul a testtartásunk, és még az arcszínünk is megváltozik tőle. Ezt az életmódot követve egyre kevésbé lesz szükségünk orvosra, gyógyszerekre, ami jótékonyan befolyásolja a pénzügyi helyzetünket is. Egy idő után elmondhatjuk, hogy két ingyen dolgozó, és bármikor elérhe-tő orvosunk van: a jobb- és a bal lábunk.

Az intenzív gyaloglás tudományosan kidolgozott módszere a Power Walking. Ennek gyakorlása már jelentős mértékben különbözik az egyszerű sétálástól. A Power Walking edzés során 45-90 per-cen át hosszú lendületes lépésekkel kell haladni, karunk erőteljes mozdulataival segítve a lábmun-kát. Farizmunkat fokozottan megfeszítve, a comb- és lábizmaink intenzív használatával edzünk. Jel-legét tekintve hasonló, mint a kocogás, csak éppen a mozdulatok tökéletesen kontrolláltak, és nem jár az egész test folyamatos rázkódásával. Szabályos kivitelezési módja a következő: Nyújtott térd-del lépjünk ki a sarkunkra, majd a lábfejünket a talpunkon át gördítsük az ujjainkra. (A lekerekített sarkú és orrú edzőcipő jelentős mértékben könnyíti ezt a fajta járást.) Karjainkat a lépéseinkkel szinkronban erőteljesen lendítsük előre-hátra. Az alkarunkat be is hajlíthatjuk, de „bokszoló” moz-dulatokra nincs szükség. Járás közben tartsuk feszesen a farizmunkat. Az aerobic-kal és a kocogás-sal ellentétben a Power Walking csupán kismértékben megerőltető a csontok és az ízületek számára. A terhelés foka a megtett távolsággal könnyen szabályozható. 5 km/h haladási sebességgel már el-érhetjük a kívánt hatást. (A normál gyaloglás sebessége: 3 km/h.) Előnye még ennek a testedző mód-szernek, hogy bármikor és bárhol végezhető, és még pénzbe sem kerül. Nem kell méregdrága kon-ditermek nyitvatartási idejéhez és órarendjéhez igazodni.

131/244


Egyszerűsége ellenére a Power Walking igen hatásos zsírégető módszer. Sokkal jobban fogyaszt,

mint az aerobic és a megerőltető sportok, mert a zsír elégetéséhez oxigénre van szükség, s a kifára-dástól kapkodva lélegző ember kevés levegőhöz jut. Túl nagy megerőltetés esetén a szervezet egyéb-ként is könnyebben lebontható szénhidrátot használ energiaforrásként, a zsírpárnák pedig megma-radnak. Mérsékelt megterheléssel tehát hatékonyabban fogyhatunk, és nem erőltetjük túl a szívün-ket, ízületeinket. Regenerálódásra sincs szükség. Egy kiadós séta után nem kimerülten érkezünk ha-za, hanem frissen és felüdülve. Ezért előszeretettel alkalmazzák a kismamák is a terhesség alatt, és szülés után. 8 km megtétele esetén az energialeadás elérheti az 5-600 kalóriát is. Emellett intenzíven edzi a láb és a far izmait, s a porckorongok anyagcseréjének fokozásával segít megőrizni gerincünk épségét. Ezen túlmenően jelentős élettani változásokat idéz elő. Növeli a szervezet vitalitását, javít-ja az emésztést, csökkenti a koleszterinszintet, mérsékli a csontritkulást, s véd a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben. Ráadásul alvásunk ez esetben is mélyebb és pihentetőbb lesz, szelle-mileg frissebbé válunk. Hasonlóan jótékony, regeneráló hatást gyakorol a szervezetre a rendszeres úszás. Akinek módjában áll, naponta keresse fel a lakásához közeli uszodát, mert semmi sem edzi úgy a szívet és a tüdőt, mint az úszás; ráadásul ez a tevékenység is megmozgatja minden izmunkat.

☯ A hegyekben élők között mind jobban terjed a Nordic Walking. Ennek a Finnországból származó

testedző gyaloglásnak az a jellegzetessége, hogy két teleszkópszerű botot használnak hozzá. A túrá-zással ellentétben itt a botot nem a test megtámasztására, a lábízületek kímélésére használják, ha-nem a felső test megmozgatására. A kéz a botot csak elrugaszkodáskor markolja szorosan, majd azonnal ellazítja a fogást. A kar- és a vállizomzat megfeszítésének és ellazításának folyamatos vál-takozása a teljes felsőtest vérellátásának jelentős növekedését eredményezi. A csípő előrelendülésé-vel a lépéshossz automatikusan megnő, ezáltal a járás tempója gyorsabb, mint hagyományos túrá-záskor. A légzés módja is más. Az „északi gyaloglás” során két lépésen keresztül az orron át kell belé-legezni, majd három lépésen keresztül a szájon át fújjuk ki a levegőt. Az AMAS 2000 tanulmány készítői szerint az NW gyakorlóinak nem csak a testsúlyuk és zsírtömegük csökken, hanem javul a vércukor- valamint a vérzsírértékük. Egyúttal nő a vörösvértestjeik száma, és a fokozott oxigén-beáramlás következtében javul a sejtek energiatermelése. Csökken a trombózis kialakulását segítő anyagok mennyisége, és csillapodnak a krónikus fájdalmak, megszűnik a kimerültség, a lehangolt-ság. Aki szeretné elsajátítani ezt a módszert, 1300-2000 méter magas hegyekbe utazzon, mert ebben a magasságban a tiszta levegő önmagában is pozitív hatást gyakorol az egészségre.

Az NW tréningnek Ausztriában van a legtöbb híve, az osztrák túraútvonalakon lépten-nyomon ta-lálkozhatunk a gyakorlóival. A Power Walking és a Nordic Walking széleskörű elterjedése jelentősen javíthatná a halálozás statisztikát is. Köztudott, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedésekben el-hunytak száma mindenütt a világon vezeti a halálozási mutatókat. A magatartástudományi kutatások szerint a keringési megbetegedéseket nem csak a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a helytelen táp-lálkozás váltják ki. A minden mindennel összefügg elve alapján ebben más okok is szerepet játszanak. A szívinfarktus sok esetben a stresszre, a tartós reménytelenségérzésre, a kontrollvesztés állapotára, a kilátástalan jövőre vezethető vissza. Az otthonról való kimozdulás, a test- és léleküdítő mozgás sokat javíthatna a jelenlegi helyzeten.

☯ Manapság kevesen használják a káposzta csodás gyógyító hatását. Pedig ez már az ókorban is-

mert volt. Alkalmazása annyira népszerű vált, hogy egy száz évvel ezelőtti orvosi könyv ezt állította róla: „A káposzta az lesz a gyógyászatban, mint a kenyér a táplálkozásban.” Aztán az egész világon eluralkodott a kemizálás, és a népi gyógymódokat kiszorították a szintetikus gyógyszerek. A római-ak hat évszázadon át univerzális gyógyszernek tekintették a fejes káposztát. Jóformán nem is ismer-tek más gyógyszert. Belső és külső tisztítószerként, borogatásként, és sebek kezelésére használták. Alkalmazásának technikája azonban csak a XIX. század végére finomodott ki. Dr. Blanc nagy si-kerű könyve összegzi az addig összegyűlt tapasztalatokat, kiegészítve a szerző saját eredményeivel. Idézve a könyvből. „Egy teljesen betokosodott és kiürülésében gátolt tályogot kellett kezelni a beteg

132/244


lábszárán. Az elsőként alkalmazott réti zsálya hatástalannak bizonyult. Másodikként a káposztaleve-let próbáltam ki. Már félnapos kezelés után megdöbbentő és csodálatos javulást tapasztaltam. Megin-dult a gyógyulás. A bőr és a daganat, amely eddig kifejezetten száraz jellegű volt, hirtelen elkezdett bőven nedvedző, bűzös folyadékot kiválasztani, amely már az első órákban nagy mennyiségű tisztáta-lanságot mosott ki a sebből. Miután a borogatásokat folytattam, a tályog szélei besüppedtek, és szép rózsaszínűvé váltak. A láb, amely előzőleg vörös és dagadt volt, újból felvette normális színét és for-máját. Végül a tályog elhegesedett úgy, hogy a seb rendkívül szép és tiszta volt.”

A kísérletező doktor ezután orbáncot, különféle sérülések okozta sebeket, lázat kezelt e növény leveleivel, nagy sikerrel. Azt tapasztalta, hogy a káposztalevél szinte kiszívja a testből azokat az anyagokat, amelyek a betegséget kiváltották. Meglepetten tapasztalta, hogy a káposztaleveles boro-gatás megszünteti az arc- és fogfájdalmakat, a reumás panaszokat és a zsigeri gyulladásokat is. A sikeren felbuzdulva aprólékosan kidolgozta a borogatás leghatékonyabb módszerét. Először is a ká-posztalevelet mindig frissen, és nyers állapotban kell használni, minden adalék nélkül. A fejes ká-poszta vastag, zöld, külső levelei a leghatékonyabbak. (Természetesen gyógyászati célra csak vegy-szermentes biokáposzta használható, melyeket előtte meg kell mosni. Ha nem tudunk biokáposz-tához hozzájutni, menjünk ki a piacra, és az őstermelőktől vásároljunk fejes káposztát. Mivel az egyéni gazdáknak nincs pénzük drága vegyszerekre, az általuk termelt zöldség is olyan, mit a bio. Mindenesetre kérdezzünk rá, hogy alkalmaztak-e vegyszereket az előállítása során.)

Ha széles borogatást akarunk készíteni (pl. hasra, hátra, vállra), akkor a leveleket hagyjuk egy-ben. A levél szárát távolítsuk el, a hátoldalából kiemelkedő középső vastag erét pedig egy éles kés-sel faragjuk le. Utána fektessük deszkára, és egy tiszta dunsztosüveggel hengereljük át, hogy a bor-dái, erezete összezúzódjon, lággyá váljon. Felrakás előtt mártsuk kézmeleg vízbe, és belső felületét a kezelendő felületre simítva több réteget helyezzünk egymásra. Végül a pakolást kötéssel rögzít-sük. Ha a gyulladt felület kicsi, a leveleket vágjuk hosszabb-rövidebb csíkokra, és ezeket helyezzük fel. Sebeknél és tályogoknál óvatosan járjunk el. Erre a célra fiatal növények leveleit válasszuk, és a levél középső erétől jobbra s balra 3-4 cm széles csíkokat vágjunk belőle, különböző hosszúságban. Utána a csíkokat tetőcserépszerűen helyezzük fel. Így a seb mindenütt érintkezik a káposztával, és a váladék a csíkok között el tud távozni. Ügyeljünk arra, hogy gyűrődés ne képződjön, mert ez fáj-dalmat okozhat.

A borogatást normál körülmények között reggel és este cseréljük, de ha intenzív a váladékképző-dés, gyakrabban is frissíthetjük. Közben figyeljük a levél elszíneződését. Ha a káposztalevél 12 óra múlva is megtartja a zöld színét, tovább használható. Amennyiben bebarnul, akkor a genny nagyon erős méreganyagokat tartalmaz. Ez esetben gyakrabban kell cserélni a borogatást. Ha a levél sárga, száraz és hervadt lesz, akkor a betegség nagyon makacs, a méregkiválasztódás még nem indult meg, vagy az előző borogatások hatására már meggyógyult a seb. Ezt viszont minden esetben tisztulás előzi meg. E nélkül nincs gyógyulás. A káposzta nem csak gyógyítja, hanem enyhíti is a gyulladást. Tisz-tulás előtt azonban fokozódhat a fájdalom, ami a méregkiválási folyamat megindulásának tudható be.

☯ A természetes gyógymódok más bajokra is hatékony írt kínálnak. Főleg azokra, amelyek szoros

összefüggésben állnak a környezetszennyezéssel, az élelmi anyagok beltartalmi értékének csökke-nésével, és a stresszel. Közülük kiemelkedik a hajhullás, a kopaszodás, ami általában a férfiaknak okoz gondot. Legtöbbször a progeszteron (a férfi nemi jelleg kialakításáért felelős) hormon túlzott termelődése az oka, amely csak hormonkezeléssel, ösztrogén (nőihormon-adagolással) szüntethető meg. A természetes gyógymódok hívei használjanak poloskafüvet (Cimicifuga racemosa). A bo-chumi egyetem kutatói szerint ennek a gyógynövénynek az ösztrogénhez hasonló hatóanyaga képes megállítani a hormonzavarból eredő hajhullást Nők is alkalmazhatják. A kihullott haj azonban a hormonkezeléstől még nem nő vissza. Főleg akkor nem, ha a kopasz fejbőr már kifényesedett. Sok esetben azonban vitamin- vagy ásványanyaghiány okozza a hajhullást, ami nőknél is gyakran elő-fordul. Mivel a kopaszodás első jelei egyetlen férfit sem töltenek el örömmel, a nők pedig egyene-sen tragédiának tekintik, számos csodaszer került forgalomba, amelyek megpróbálják meggátolni a

133/244


folyamatot, sőt nem egy közülük a kihullott fejszőrzet újbóli kinövését ígéri. A többségük azonban teljesen hatástalan.

A bőrápoláshoz hasonlóan ez esetben is a régi, jól bevált módszerek, az otthon is fellehető nyers-anyagok hoznak csak javulást. A hajszálerek kihullásának fő oka, a hajhagymák elégtelen tápanyag-ellátása. Ez megszüntethető lenne, ha naponta megmasszíroznánk a fejbőrünket, vagy ha nem a ma-napság divatos műanyag fésűvel, sündisznó kinézetű fémszálas kefével igazgatnánk a frizuránkat, hanem sűrű szőrkefével alaposan (előre majd hátra) átkefélnénk. (Ötvenszer a tarkótól a homlokig, és ötvenszer vissza) A fejbőr bizsergése jelzi, hogy jó munkát végeztünk. Műanyag- vagy fémszálas kefét semmiképpen se használjunk erre a célra, mert felsérti a fejbőrt. Nem használ a hagymáknak a fejbőr zsírosodása, korpásodása sem, mert elzárja az oxigéntől. Ezért legalább hetente egyszer mos-sunk hajat. (Nem elég egyszer megmosni, mert első alkalommal csupán a felületi szennyeződés ol-dódik le róla. Csak a következő mosásnál tisztul meg a haj töve is. Egyetlen mosással azt érjük el, hogy a hajunkra tapadt szennyeződést beledörzsöljük a hajhagymákba.

Ha már megindult az intenzív hajhullás, sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, mert a betegségek gyógyítása mindig több időt vesz igénybe, és többe kerül, mint a megelőzés. Amennyiben szerveze-tünk nem szenved vitamin- és nyomelemhiányban, tehát egészségesen táplálkozunk, akkor fel kell élénkítenünk a hajhagymák vérellátását, hogy a hajszálerek elegendő tápanyagot tudjanak szállítani a haj gyökerének. Naponta legalább kétszer dörzsöljük vagy keféljük át a fejbőrünket. Ezt addig végez-zük, amíg kipirosodik. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne sértsük meg a hámréteget, mert akkor a bőr kisebesedik. A hajszálerek megnyitása után a hajhagymák hozzájutnak a normális működésükhöz szükséges tápanyagokhoz, mely által fokozatosan regenerálódnak. A meglevő hajszálak nem hullanak ki olyan hamar, a már kihullottak pedig újból kinőnek. Először csak kis pihe látszik belőlük, majd fo-kozatosan megerősödnek. Ez folyamat azonban csak több hetes türelmes kezelés után indul meg. Az egészséges hajhagymák ősz hajkorona esetén is sötét színű, vastag, fényes hajszálat növesztenek.

A hajszálerek megnyitásának hatékonyabb módja, hogy hidegen sajtolt, szűz olívaolajat vagy gyógyszertárakban beszerezhető tiszta ricinusolajat dörzsölünk a fejbőrünkbe. Az olaj felpuhítja a fejbőrt, így a hajszálerek elegendő vért tudnak szállítani hajhagymákhoz. (Este, lefekvés előtt papír-zsebkendővel dörzsöljük le az olajat, és mosószappannal mossuk meg a kezelt bőrfelületet, hogy ne szennyezze be az ágyneműt. Sampont ne használjunk erre a célra, mert beszívódó vegyianyag-tar-talma nem használ az éledező hajhagymáknak. Ha nem akarjuk, hogy reggelre összevissza álljon a hajunk, ajánlatos megfésülni, és megszárítani.) Egyébként a természetes életmód hívei nem hasz-nálnak vegyszerekkel és mesterséges illatanyagokkal preparált gyári samponokat. A hajukat háztar-tási boltokban beszerezhető közönséges mosószappannal mossák. Ennek nátronlúgtartalma tökéle-tesen eltávolítja a szennyeződést a hajról, és nem mérgezi hajhagymákat. Nincs benne se festő-, se illatanyag, mint a pipereszappanokban. Ráadásul az agyonreklámozott divatos samponok árának csupán negyedébe kerül.

Mivel korunk embere nagyüzemi módszerrel termesztett vitamin- és ásványanyaghiányos zöld-séget, gyümölcsöt fogyaszt, szükség van a hajhagymák tápanyagokkal való ellátására is. Erre legal-kalmasabb az almaecet. A biológiai érlelésű 5%-os almaecet több mint 20-féle vitamint és ásvány-anyagot, valamint sok fontos enzimet tartalmaz. Szinte minden megtalálható benne, amire a szerve-zetnek szüksége van. Igen gazdag káliumban, foszforban, kalciumban, de vas, klór, nátrium, mag-nézium, kén, fluor, valamint szilícium is található benne. Minden, ami a vegyszerekkel agyonmér-gezett talajon termelt zöldségben, gyümölcsben már nincs, vagy csak alig van meg. B12 vitamin azonban nincs benne. Ezért a kúra hatékonyságának növelése érdekében ajánlatos időnként tojás-sárgájával is átdörzsölni a fejbőrt. (Van, aki mézet is kever a tojássárgájához.) Jelentősen növeli a felszívódás hatékonyságát a torma. Ha frissen reszelt tormát is teszünk a tojássárgájába, a torma sziningrintartalma intenzíven csípi, marja a bőrsejteket, mely által kitágul a fejbőr, és utat enged a hajszálereknek. Emellett számos vitamint és ásványanyagot, míg az olívaolaj további fontos anya-gokat (polifenolt, antioxidánsokat) juttat a hajhagymákba. (A tormát csokoládéreszelőn pépesítsük. Erre a célra csak vegyszermentes háztáji tojás használható.) Az egyes nyersanyagok össze is kever-hetők, így kevesebb munkát és időt igényel a bedörzsölésük.

134/244


Ez a mixtúra valójában nem más, mint a világszerte ismert Bánfi hajszesz alapja. Feltalálója Bánfi

József több éves munkával kísérletezte ki ezt a receptet, miközben kipróbált minden környezetében fellelhető növényi és állati nyersanyagot. Célszerű az eredeti receptet használni, mert a drogériákban és bioboltokban kapható változat már csak ennek a masszának az alkoholban tartósított kivonatát tar-talmazza. Ez gusztusosabb ugyan, de lényegesen gyengébb, így jobbára csak féléves kezelés után mu-tatkozik a kívánt hatás. (Torma helyett jól használható a csalán szeszes kivonata is. Ezt alapos mosás után még frissen fel kell aprítani, majd 2 heti szárítást követően 40%-os szeszbe kell áztatni. Az üve-get légmentesen lezárva 3 hétig sötét helyen tartsuk, és naponta legalább egyszer rázzuk fel. Leszűrés után önmagában is alkalmazható véráramlásserkentőként. Bedörzsölés után több órán át a fejen kell hagyni, hogy hatóanyagai felszívódjanak.) A kúra hatékonyságának növelése érdekében a legtöbb hajnövesztő szer használati utasítása dunsztkötést ír elő. (A hajszesszel bedörzsölt fejbőrt fehér pa-mutkendővel át kell kötni, és egy úszósapkához hasonló műanyag sapkát kell ráhúzni. A fej pelenká-val vagy frottírtörölközővel való betakarása a megfázástól is védi a fejbőrt.) Kapható Bánfi hajszesz-szel dúsított sampon is, de ennek a hatása még az előbbinél is gyengébb.

Napjaink legnépszerűbb hajnövesztő szere a Varga-cseppek, ami szintén egy magyar feltaláló 12 éves kutatómunkájának eredménye. Ez a 19 gyógynövényből álló speciális keverék nem csak a haj-hullást állítja le, hanem 2-3 hónap alatt új hajat növeszt, és megszünteti a hajzsírosodást, illetve a korpásodást is. A visszajelzések alapján a kúraszerű használók 95%-ánál abbamaradt a hajhullás, és a haj megerősödött. Ma már 26 országban használják a Varga Miklós által kikísérletezett hajcsep-pet. Információ: Tel. +36-70-384 2841. Nálunk patikában és gyógynövényboltokban kapható.

Felvilágosult gyermeknevelés

„Az ezotéria kiteljesedésé”-ben több helyen is szó volt a fiatalok nevelési módjáról. Legtöbb

problémát a nyakló nélküli televíziózás okozza, az a világszerte tapasztalt jelenség, hogy az elfog-lalt szülő a tévékészülék elé ülteti gyermekét, és engedi, hogy válogatás nélkül minden műsort vé-

gignézzen. Ebből aztán igen komoly problémák, sőt nem egy esetben tragé-diák származnak, mivel a gyerek nem tud különbséget tenni a látottak, és va-lóság között. Egy 9 éves gyereknek alapvetően mást jelent a valóság, mint a felnőtteknek. Teljes történeteket össze-illeszteni és értelmezni csak 13-14 éves korától képes az ember, bonyolultabb eseménysorozatok értelmezésére pedig kizárólag a felnőttek képesek. Jelentő-sen rontják a gyerekek valóságérzetét az akciófilmek, ahol a hősök a legna-gyobb balesetekből is ép bőrrel, sértet-lenül sétálnak ki. Nem csoda, hogy ezek után ők is elkezdenek vagdalkoz-ni. Gyilkos szerszámokkal, sőt sok eset-ben valódi fegyverekkel támadnak tár-saikra, abban a hiszemben, hogy semmi bajuk sem történik. Hogy mennyire nincsenek tisztában a valódi fegyverek veszélyességével, arra legjellemzőbb példa annak az amerikai kisfiúnak az esete, aki miután szitává lőtte az osz-tálytársát ártatlanul azt mondta: „Nem

hittem, hogy ettől meghal.” A következményektől sem félnek, hiszen a „hősökre” nem büntetés vár,

135/244


hanem felmagasztalás. Egyébként sem kell tartaniuk a büntetéstől, mert a kiskorúak javító-nevelő intézete minden országban dugig van telve, és a hosszú várólista miatt végül is hazaküldik őket. A javítóintézeteknél is rosszabb megoldás a kiskorúak börtöne, mert itt profi bűnözők veszik kézbe őket, és képzésükkel biztosítják az utánpótlást. Ez a közeg egész életre meghatározza a sorsukat, örökre a bűn fogságában maradnak.

A problémát tehát már látjuk, a gyökerét is feltártuk, de semmit sem teszünk ellene. Mindenki ar-ra vár, hogy majd csak történik valami, idővel jobbra fordulnak a dolgok, de a híradások ennek ép-pen ellenkezőjéről szólnak. Az Egyesült Államokban pl. az elmúlt 2 év alatt már a 13. tömeg-gyilkosságot követték el fiatalkorúak, mivel senki sem hajlandó kivenni a fegyvert a kezükből, sen-kinek sincs ideje arra, hogy elkezdje nevelni őket. Nem érünk rá a gyermekeinkkel foglalkozni, mert látástól vakulásig hajtunk, hogy megkapjon mindent, amit csak kér. Kezünket, lábunkat törjük azért, hogy elkényeztessük őket; de semmit sem teszünk annak érdekében, hogy embert faragjunk belőlük. Jelentősen nehezíti a szemléletváltás bekövetkezését, hogy a sokak számára példaképül szolgáló sztá-rok sincsenek tisztában a gyermeknevelés helyes módjával. Ezt bizonyítja egy ismert filmszínész nyilatkozata: „Gyerekkoromban sokat nélkülöztem, ezért elhatároztam, hogy az én gyerekeim min-denből a maximumot kapják.” A gyerekeiket kényeztetőknek eszükbe sem jut, hogy a nélkülözések, csa-lódások, szenvedések csináltak belőlük embert; hányattatásokkal teli életük eredményezte a kitartásu-kat, a szívósságukat, a küzdőképességüket, vagyis mindazon tulajdonságaikat, melyeknek a sikerei-ket köszönhetik. Elkényeztetett utódaikból viszont semmi sem lesz, mert a jómód, a gondtalan élet nem sarkallja őket képességeik fejlesztésére.

☯ Köztudott, hogy teljesítményorientált világban élünk, és életünk minden mozzanatát ennek az el-

várásnak rendeljük alá. A jelenlegi követelményrendszer fokozott súllyal nehezedik a felnövekvő nemzedékre. A karrierépítés már az iskola-előkészítővé torzult óvodákban elkezdődik. Újabban a 4-5 éves gyerekek sem játszhatnak önfeledten, mert folyik az „életre való felkészítésük”. A vad hajsza azonban az elemi iskolában indul be igazán. 6-7 éves gyerekek testsúlyuk egynegyedét is elérő 6-8 kilós táskák alatt görnyedeznek, mivel már a betűvetés elsajátításának időszakában annyi plusz ter-het raknak rájuk, ami egy tucatnyi könyv magukkal cipelését teszi szükségessé. Az iskolai órák után nem mehetnek haza, mert otthon nincs aki vigyázzon rájuk. Így irány a napközi. Onnan rohanás a szakkörbe és különféle különórákra, nehogy az érvényesülésért folytatott világméretű versenyben lemaradjanak. Ez a hajsza csak fokozódik a középiskolában, és a felsőfokú tanulmányok végzése so-rán. Mire a mai fiatalok megszerzik a diplomájukat, illetve a diplomáikat – mert mostanában egy dip-lomával már nem sokra lehet menni – idegbeteggé válnak. Nem is csoda, hiszen évtizedeken át nem volt egy perc nyugalom sem az életükben. A nyári vakációk alatt sem tehették amit akartak, mivel vártak rájuk a képességfejlesztő táborok. Soha nem tudtak csendet teremteni önmagukban, nem ma-radt idejük a befelé fordulásra, önmaguk megismerésére. A világot sem volt alkalmuk megismerni, mert az iskolákban nem tanítják az univerzum valós működtető erőit, a háttérből irányított életet maguk az oktatók sem ismerik. Ennélfogva valójában semmit sem tudnak a világról, a sok bizonyít-vány és oklevél ellenére halvány sejtelmük sincs arról, hogy mi történik velük, mi folyik körülöttük.

Még a látható világ működésével sincsenek tisztában, mivel ezt csak könyvekből, filmekből, színdarabokból lehetne megismerni. A túlterhelt diákok azonban a kötelező olvasmányon kívül ne-migen tudnak más könyvet a kezükbe venni, és moziba, színházba, operába is csak elvétve jutnak el. De ha még szakítanak is időt egy-egy tanulságos regény elolvasására, nem mennek vele semmi-re, mert arra már végképp nincs idejük, hogy eltöprengjenek a tartalmán. Teljesítmény-centrikus környezetük nem engedi a befelé fordulást, az elgondolkodást, a részletekben való elmélyülést. Lé-pést kell tartani a többiekkel, újabb és újabb ismereteket kell befogadni. A rájuk zúduló információ-özönnel azonban nem jutnak sehová, mivel nem látják az összefüggéseket a tanultak között. Az is-kolákban „tanulógéppé” váltak, és nem gondolkodó emberré. Így nem csoda, hogy az életbe kike-rülve nagy csalódás éri őket. Hamar rájönnek arra, hogy amit az iskolában tanítottak nekik, annak túlnyomó részére semmi szükség sincs a gyakorlatban. Amire viszont szükségük lenne, arra nem ta-nították meg őket. Az „élet iskolájában” a legelemibb ismeretekkel sincsenek tisztában. Miután nin-

136/244


csenek felvértezve a rájuk leselkedő veszélyekkel szemben, már az első apró akadályban elbotlanak, és sokszor olyan súlyos lelki sérüléseket szereznek, ami egy életen át elkíséri őket.

A szakmai nehézségeken túlmenően magánéleti problémák is keserítik mindennapjaikat, mert ezen a téren még az iskolai tanulmányaikra sem támaszkodhatnak. Az iskolában nem élni tanítják meg a gyerekeket, hanem érvényesülni. Ma egyetlen iskola egyetlen tananyaga sem szól létünk ér-telméről, emberi mivoltunk céljáról; arról hogy honnan jöttünk, hová tartunk, és mi a dolgunk itt a Földön. Ennélfogva arról sem kapnak tájékoztatást, hogy miként tudják megállni helyünket az élet-ben. Ezen a téren még az igazodás, a minta követése sem segít, mivel ma már nincsenek példaké-pek. Akiknek azzá kellene válniuk, mindegyre negatív üzeneteket küldenek a környezetüknek, cse-lekedeteik alapján inkább elrettentő példaként szolgálnak. A reklámok által sugallt felszínes értékek pedig hazug, illúziókkal teli életmodelleket kínálnak.

Mindezek következtében egyre szaporodnak a kétségeik az élet értelmével kapcsolatban. Mind több fiatal jut arra a meggyőződésre, hogy fizikai létének semmi értelme, indoka sincs. Egy idő után meg is tesz mindent annak érdekében, hogy kivonja magát ebből a világból. Először csak a feledés, az átmeneti kikapcsolódás reményében nyúl az alkoholhoz, a drogokhoz. Később az élvezetek rab-jává válik, mivel ebben látja a testi lét egyetlen célját, magyarázatát. Ez az életmód azonban erköl-csi zülléshez, egészségének teljes leépüléséhez vezet, amelynek elkerülhetetlen következménye a földi világból való távozás. Ily módon több millió fiatal vész el a társadalom számára szerte a vilá-gon. Semmivé válik a sok tanulás, a szülők erőfeszítése, az iskoláztatásukra fordított tetemes állami kiadás. Mindez azért, mert nem vagyunk hajlandóak megismerni a valós világot, nem vesszünk tu-domást a körülöttünk zajló események rejtett összefüggéseiről.

A technikai fejlődés terén nagy lépésekkel haladtunk előre. Az „élet tudományában” azonban semmit sem fejlődtünk. Sőt határozottan visszafejlődtünk. Háromezer évvel ezelőtt, a görög bölcsek tevékenységének időszakában az emberek sokkal okosabban éltek, mint most. A jelenlegi generációk az életben való eligazodásban annyi segítségre sem számíthatnak, mint az elődeik. A saját tapasztala-taik és a történelem viharai által éretté vált dédszülők, nagyszülők kihalnak, így már az sincs, akitől kérdezhetnének. Így az élet nagy kérdéseire, hogy: „Ki vagyok én? Hogyan képzelem el az életemet? Kivel akarok együtt élni, és hogyan? ” – mindenkinek magának kell megtalálnia a választ. A mai fia-talok a saját kárukon jönnek rá arra, hogy milyen úton kell, illetve kellett volna járni. Addig azonban annyi hibát, olyan végzetes tévedéseket követnek el, melyek csapdájából nem tudnak szabadulni.

Boldogságkeresés

Több évezredes elnyomatásuk után a XX. század meghozta a nők számára az egyenjogúságot. A demokratikus országok mindegyike széles körű jogokat biztosít a nőknek szabadságuk, független-ségük megvédésére, a korábbi megaláztatások elkerülésére. Öntudatos hölgyeink élnek is ezzel a lehetőséggel, sőt sokak szerint már visszaélnek vele. Viselkedésük arra enged következtetni, hogy „átestek a ló túlsó oldalára”. Újabban ugyanis mind több férfi tapasztalja, hogy a nők üldözési má-niában szenvednek. Az emancipáció élharcosainak tekintett amerikai nők pl. már a férfiak létezésé-ben is szexuális molesztálást vélnek felfedezni, és vélt sérelmeik orvoslására rögtön ügyvédért sza-ladgálnak. Panaszaik minden esetben meghallgatást nyernek, mivel az Egyesült Államok jogrend-szere kezdettől fogva nagy hangsúly fektetett a kisebbségek, az elnyomottak védelmére. Ebben a helyzetben a gyanúba kevert férfi könnyen pórul járhat, még akkor is, ha teljesen ártatlan. Ennek láttán a férfiak többsége már azt is meggondolja, hogy egyáltalán megjelenjen-e nők társaságában. Ilyen körülmények között kihuny a szexuális érdeklődés a nemek között. Kialszanak az erotikus szikrák, már csak a régi, romantikus regények emléke marad a meghitt szerelmi vallomás. Az eman-cipáció, a női egyenjogúság vadhajtásai közepette a férfiaknak már nem tanácsos észrevenni a nők ösztönös szexuális jelzéseit, mert nem tudni, hogy reagálnak rá. A jogi procedúrák veszélyének tu-datában úgy érzik, hogy semleges neművé kellene válniuk ebben a világban. Már ott tartunk, hogy egy idegen férfiszemből kipattanó szikra, az egymásra vetett pillantásból eredő ártatlan bizsergés is tabuvá vált. Eltévelyedett világunk messzire űzte tőlünk Erost.

137/244


Ez a helyzet nem csak a férfiakra gyakorol káros hatást. A nemek közötti jó értelemben vett fe-

szültségre a nőknek is szükségük van. A váratlan szituációkban fellobbanó ösztön, a testbeszéd for-májában megnyilvánuló vágy stimulálja a hölgyek nőiességét. Ez boldogabbá, lendületesebbé, ma-gabiztosabbá teszi őket. Ha szexuális téren vonzónak, izgatónak érzik magukat, ez kihat életük minden területére. Mind a munkahelyi, mind az otthoni teendőikben sokkal lendületesebbek, ered-ményesebbek lesznek. Nem véletlen, hogy mostanában a munkáltatók túlnyomó része kifejezetten támogatja a munkahelyi flörtöt, még ha ez néha bonyodalmakat is okoz. Egy nőnek nagy szüksége van környezete elismerésére, és ennek leghatékonyabb módja, ha ezt a másik nemtől kapja meg. Ebből ered, hogy sok nő meglehetősen kihívóan öltözködik és viselkedik, mert ösztönösen érzik, hogy csak a férfiakkal együtt alkothatnak egészet. Nélkülük csupán félembernek számítanak, mint-hogy valójában azok is, hiszen a földi világban kénytelenek nélkülözni a duálpárjukat. A nők új ke-letű ellenséges magatartása a társadalomra nézve is hátrányos. Jelenlegi viselkedésük nem csak a férfiakat teszi érzéketlenné, közömbössé, hanem kihat rájuk is. Ha egy nőnek huzamosabb időn át nincs lehetősége a romantikus hangulat átélésére, a nőiségével való azonosulásra, akkor eltompul benne a szexuális vágy. Ez pedig tovább csökkenti a már így is meglehetősen alacsony házasodási kedvet, és a népszaporulatot.

Ma már egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az emancipáció jelentős mértékben hozzájárult a csa-

ládok széteséséhez, gyermekeink két-ségbeejtő nevelési hiányosságaihoz. Az is világosan látható, hogy ez a tendencia nem fog megfordulni. A nők nem szándékoznak visszatérni a családi fészekbe, nem vállalják töb-bé hagyományos szerepkörük betöl-tését. Női mivoltuk kiteljesítése he-lyett az önmegvalósítás korábban ki-zárólag férfiak által járt útját válasz-tották. Karrierépítésbe kezdtek, és társadalmi szinten elismert sikerekre vágynak. Emellett sok pénzt akarnak keresni, hogy teljes mértékben füg-

getlenítsék magukat a férfiaktól. Ennek azonban ára van, amit nem csak ők fizetnek meg, hanem a társadalom is. Amikor a férfiakkal azonos bért követeltek a munkahelyeiken nem számoltak azzal, hogy ennek teljesítése után a velük szemben támasztott követelmény is azonos lesz. Munkahelyi feladataik mellett ugyanis továbbra is terheli őket a családi teendők elvégzése, a háztartás vezetése, a gyerekek nevelése. Mivel mindkét tevékenység ellátása teljes embert kíván, képtelenek megfelelni az elvárásoknak. Az emancipáció tehát nem felszabadította a nőket, hanem pokollá tette az életüket. Ebben a helyzetben nem tehetnek mást, mint ott lazítanak, ahol kisebb az ellenállás: fokozatosan el-hanyagolják az otthoni feladataikat. Mind kevesebb gondot fordítanak gyermekeik nevelésére, a „családi tűzhely” megőrzésére, aminek végső soron a társadalom látja kárát.

Ez a probléma adminisztratív eszközökkel nem oldható meg, mert nem lehet kényszer hatására gyereket nevelni. Ezen az áldatlan állapoton csak úgy lehet változtatni, hogy csökkenteni kell a nők-re nehezedő terheket. Erre kínálkozik egy kézenfekvő megoldás is: a nagycsaládok újbóli feltá-masztása. Az elmúlt évtizedekben az iparosodás, a vidékről történő tömeges felköltözés, valamint a függetlenné válás téves értelmezése következtében a fiatalok elszakadtak a szülőktől. Ennél fogva a gyermeknevelés terhe is teljes egészében rájuk hárult, mivel a sokszor több száz kilométernyire élő nagyszülőknek nem volt módjuk ebbe besegíteni. Pedig a nagymamák és nagypapák szívesen foglal-koznának az unokáikkal, és ezzel jelentős terhet vennének le az elfoglalt szülők válláról. A nemzedé-kekre épülő családi kapcsolatok felbomlása azonban lehetetlenné teszi ennek az évezredeken át al-kalmazott, és jól bevált rendszernek a szolgálatunkba állítását.

138/244


Az idősebb családtagok nevelésbe való bekapcsolása azért is előnyös lenne, mert ők már kellő

ismerettel rendelkeznek ezen a téren. A fiatal szülők többsége még maga is gyerek. Nagyon csekély élettapasztalatuk van. Sokasod-nak bennük a kérdések, ame-lyek válaszra várnak. Még ön-magukat sem fedezték fel, és máris másokat kellene rávezet-niük a helyes életútra. Tulajdon-képpen még ők is nevelésre szo-rulnak, de már az utódaikat kell nevelniük. A legtöbbjük csak akkor lesz ehhez elég bölcs, tü-relmes, megértő és szeretettel-jes, amikor a gyermekei már ki-repültek a családi fészekből. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a fiatal szülők túl-nyomó része elrontja utódai ne-velését, mivel huszonéves kor-ban még ők maguk sem tudják hogyan kellene ezt csinálni. Nem egy esetben a saját életük mel-lett tönkreteszik a gyermekeikét is, mert élettapasztalat híján nem képesek a sorsukat befolyásoló erők által állított csapdákat

kikerülni. 40-50 éves korukban már tisztában vannak vele, hogy mit és hogyan kellett volna tenni, de ekkor már késő. A gyermeknevelés időszakának valójában akkor kellene kezdődnie, amikor ma-napság véget ér. A fiatal szülők azért sem tudják kielégítő módon nevelni az utódaikat, mert leköti őket a család eltartásával, az anyagiak előteremtésével járó gondok. Elrontott gyermekeik azután a rossz tapasztalatokat továbbadják az utódaiknak, mivel ezt a példát látták maguk előtt. Ez rohamo-san csökkenti társadalmunk életképességét, erkölcsi tartását, amit tovább fokoz az elkényeztetett és neveletlen gyerekek tömege.

Növeli a gondokat, hogy az idősek semmibevételével, családból való kirekesztésével elvesztet-tük társadalmunk éltető gyökereit. A gyökértelen generáció pedig érzelmi és lelki szegénységben fog felnőni. Társadalmunk megfiatalításával elvesztettük annak sokrétűségét, gazdagságát és erejét is. Pedig örök igazság, hogy az erő az egységben rejlik. A különállás gyengévé és kiszolgáltatottá teszi az embert, a közösséget; s kétségbeesett küzdelemre, kilátástalan szélmalomharcra ítéli. Ez a katasztrofális helyzet csak a nemzedékek együttélésével, a természetes családi kapcsolatok helyreál-lításával számolható fel.

Sokan úgy próbálják áthidalni ezt a problémát, hogy kitolják a gyermekvállalás időszakát. Ez azonban nem jelenet megoldást, mivel a 40 éves kor felett szülő nőknél már rengeteg komplikáció lép fel, melynek eredményeként fogyatékos gyerekek születnek. Ellene szól ennek a döntésnek a rövid élettartamunk is. Egy 50 éves szülő már 70 éves, amikor a gyermekei még iskolába járnak, így könnyen előfordulhat, hogy nem lesz aki felnevelje az utódait. Akkor távozik az élők sorából, amikor a gyermekeinek a legnagyobb szükségük lenne szüleik támogatására. A pályakezdés, az életbe való beilleszkedés nem megy segítség, és jó tanácsok nélkül. Arról nem is szólva, hogy az unokák is szeretnék megismerni a nagyszüleiket, és igényelnék a szeretetüket. A gyermeknevelés, a példamutatás fizikai megpróbáltatásokkal is jár, amihez fiatal, életerős emberek kellenek. Az sem szerencsés dolog, ha a huszonéves gyerekeknek a szórakozás, párválasztás helyett idős, beteg szü-

139/244


leik gondozásával, ápolásával kell tölteniük a szabadidejüket. Az egyetlen jó megoldás te-hát a természetes kötelékek helyreállítása a családban. Vissza kell hozni a nagycsaládok jól bevált rendszerét, amelyben mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért.

Egyébként a nálunk fejlettebb Földön kí-vüli civilizációk is ezt a módszert alkalmaz-zák. Ők úgynevezett nagy közösségekben ne-velik a gyermekeiket, amely több család együtt-éléséből jön létre. Ezekben a nemzetségekben a szülők bármikor felkereshetik az utódaikat, és bármennyi időt eltölthetnek velük. A gye-rekek tehát nincsenek elszakítva a szülőktől, de a nevelésük az idősebb generációra van bízva. Olyan kiforrott, bölcs emberekre, akik már túl vannak az önmegvalósításon, és egyetl-en feladatuk, hogy tudásukat, tapasztalatai-kat, hagyományaikat továbbadják a fiatal nemzedéknek. Ezáltal ők is megbecsült tag-jaivá válnak a társadalomnak. Nem kezelik őket számkivetettként, mint mi. Nem for-dulnak el tőlük, nem hányják a szemükre, hogy ők csupán eltartottak. Nem írják le az öregeket, mert tisztában vannak a bennük rejlő értékek nélkülözhetetlenségével. Mind-ezek figyelembe vételével náluk az idősek nagy megbecsülésnek örvendenek. Tisztelik őket áldozatkészségükért is, azért, hogy egy élet küzdelme után nem önmagukkal törőd-nek, hanem hajlandóak magukra vállalni a fiatal nemzedék felnevelésének nem kis gondját.

A nagycsaládok rendszerének vissza-

állításával a nőkre nehezedő teher jelentős mértékben csökkenni fog. Az így felsza-baduló időt valószínűleg karrierépítésre, az utolsó „bástya”, a legfelső hatalmi po-zíciók meghódítására fogják fordítani. Ez nem is lenne olyan nagy baj, ha az eman-cipáció azt a célt szolgálná, amit a túl-világi hatalmak el akartak érni vele. A nők XX. század végére időzített hatalomát-vétele nem spontán megnyilvánulás ered-ménye, hanem egy lehetőség világunk megmentésére. A társadalom védekezése az agresszív, mindent romba döntő férfiak mentalitása ellen. A terv azonban nem vált be, mivel az emancipált nők többsége olyan lett, mint a férfiak: erőszakos, har-cias, domináns. Sőt törtetés és kíméletlen-ség tekintetében még a férfiakon is túltesznek. Különösen kimagasló a pénzhez, a jóléthez való ra-

140/244


gaszkodásuk. Irgalmatlanul megragadnak mindent és mindenkit, amiből pénzt lehet csinálni, nagy hangsúlyt fektetnek a testi jólétükre. Ezen a téren jóval erkölcstelenebbek, mint a férfiak. Semmi sem idegesíti őket jobban, mint az anyagi bizonytalanság. A szerelemért sokszor feláldozzák önma-gukat, de semmi sincs a világon, amiért az egzisztenciájukat feláldoznák. A férfi képes arra, hogy a becsülete, a jövője érdekében mindent odadobjon, a nő azonban ezt nem teszi meg. A pénzét, a va-gyonát, a jussát tíz körömmel védi.

Ez a késztetés alighanem az ösztöneiből fakad. Mivel évmilliókon át neki kellett a gyermekeit etetni, ruházni, felnevelni, a saját bőrén érezte, hogy milyen az, amikor a szerencsétlen körülmények folytán ezt nem tudja megtenni. Gyakran előfordult, hogy a férfi, akinek gondoskodnia kellett volna a családjáról napokig, sőt hetekig nem tért haza. Ilyenkor a gyermekei a szeme láttára haltak éhen. Ezek a tragédiák oly mély nyomot hagytak benne, hogy akaratlanul törekszik az anyagi biztonságra. Mivel a civilizált országokban ma már senkit sem fenyeget az éhenhalás veszélye, ez az ösztön ha-rácsolásban, az anyagiak mindenek fölé helyezésében nyilvánul meg. A sok pénz, a fokozott bizton-

ság ezután elkényelmesedéshez vezet, ami a tespedés meleg-ágyává válik a társadalomban. A végeredmény a fejlődés le-lassulása, vagyis az az állapot, amely annak idején a matriarc-hátus megszűnéséhez vezetett. A nők tehát még át sem vették a hatalmat, máris előkészítették az újkori matriarchátus bukását.

A fejlődéshez ugyanis rugal-masságra, kockázatvállalásra, és nagyfokú lemondásra van szük-ség. Ez utóbbi tulajdonság ugyan korábban magvolt a nőkben, de mostanában mind kevesebb az olyan nő, aki hajlandó lenne bár-miről is lemondani az életben. Ezek az elvárások kiegészülnek

a new age követelményeivel: az önzetlen szeretettel, az embertársaink iránti törődéssel, toleranciá-val. A nők ezen a téren is nagy gyakorlatra tettek szert az évezredek során. Ezért is kapták meg a le-hetőséget a világ megmentésére; az erőszak, a mindent elöntő brutalitás mocsarából való kieme-lésére. A hatalomváltás során azonban úgy tűnik, hogy ezek az erények is eltűntek a nőkből, és vi-selkedésükkel sorozatosan azt bizonyítják, hogy nem képesek eleget tenni küldetésüknek.

A józanul gondolkodó nők már érzik ennek veszélyét, és mintegy „mentőövként” hangoztatják társaiknak: „A férfiak legyenek továbbra is a teremtés koronái, de mi legyünk a teremtés mozgató-rugói. Nem a férfiak túlszárnyalására kell törekednünk, hanem önmagunk kiteljesítésére.” Szavaik azonban a „falra hányt borsónak” bizonyultak, mivel az egyenjogúságukat kiharcolt nők újabban már nem csak a férfiak szerep-körét vették át, hanem a rossz szokásaikat is. A dohányzást, az alko-holfogyasztást, a kábítószer-élvezetet, a káromkodást és a szexuális szabadosságot. Mind több az olyan nő, aki nyílt szexuális ajánlatot tesz a neki tetsző férfinak, és valósággal az ágyába vonszolja őt. Már a tartós kapcsolataikat sem az érzelmeik vezérlik. Az emancipált nők manapság csak azért tartanak maguk mellett férfit, mert a hiányuk leértékeli női mivoltukat. Hosszú távon hajadonnak lenni a társadalom jelenlegi értékítélete alapján a nő képességeinek fogyatékosságára utal. Egyéb-ként elhanyagolható tényezőnek tekintik a férfit az érvényesülésért folytatott kőkemény küz-delemben. Ennek során már nem csak a viselkedésük hasonlít a férfiakhoz, hanem a külsejük is. Ve-télytársaikhoz hasonlóan a nők is kopaszodnak. Mind több vezető beosztású nő szenved diffúz haj-hullásban. A fejtető tonzúraszerűen kialakuló hajritkulása eddig csak a férfiakra volt jellemző, és a férfi nemi hormon, a tesztoszteron váltotta ki. Ennél is meglepőbb tény, hogy ma már több nő hal

141/244


meg szívinfarktusban, mint férfi. A nőknél az „üzletasszony-betegség” mögött pszichés tényezők húzódnak meg, amelyek a feminin és a maszkulin szerepek keveredéséből származnak.

Mivel a férfias helytállás nagyfokú önbizalmat igényel, mostanában tömegesen plasztikáztatják magukat, hogy keményebbé, kihívóbbá és dögösebbé váljanak. A vonzó külső számukra nagyon fontos, mert lelkileg rendkívül sebezhetők. Ha egy férfit becs-mérelni kezdenek, nem veszi nagyon a lelkére, mivel az elő-ző életeiben hozzászokott a meg-alázó helyzetekhez. Az otthon védelmét élvező nő azonban nem volt kitéve a társadalom kénye-kedvének, a rosszindula-tú alakok szidalmainak, ócsárlá-sának. Csak a családjában kel-lett megfelelnie az elvárások-nak. Emancipáció azonban le-bontotta ezt a védőburkot, így most ezen a téren is helyt kell állniuk. Ez azért sem könnyű, mivel köztudott, hogy a nők ha-marabb öregszenek, mint a fér-fiak, és ennek megnyilvánulásai tovább növelik sebezhetőségüket. Az ebből eredő lelki bizonyta-lanság emancipációs törekvéseik fokozására ingerli őket, mivel tisztában vannak vele, hogy céljai-kat csak fiatalon, szépségük teljében érhetik el. Az idő rövidsége miatt az eddigieknél is könyörtele-nebb módszereket alkalmaznak.

Ennek a jelenségnek a nyoma már a sajtóban is fellelhető. Az olvasói levelek alapján megálla-pítható, hogy ez a helyzet nem arat osztatlan sikert a „gyengébb nem” körében sem. Meglepő, hogy éppen a nők kritizálják ezt a folyamatot a legintenzívebben. Egyikük ezekkel a szavakkal adott han-got a nemtetszésének: „Nem az a baj, hogy a férfiak hatalma megtört, hanem az, hogy a helyüket át-vevő nők semmivel sem különbek náluk. A legtöbbjük meglehetősen agresszív, törtető, kíméletlen. Mind a családban, mind a társadalomban uralomra vágynak, és a hatalomért folytatott harcban min-dent legázolnak. Női mivoltukból kifordulva szinte kéjes élvezettel tapossák el a férfiakat maguk körül, és »kardcsörtető« kijelentéseikkel lépten-nyomon hangoztatják leszámolási szándékaikat.” Nem zárható ki, hogy ebben a viselkedésben szerepet játszik egy tudatalatti késztetés is. Most akarnak törleszteni mindazon megaláztatásokért, amelyeket a történelem során a férfiaktól elszenvedtek.

Mindezen hibák következményeként a vezető pozícióba került nők sorra buknak el. Emiatt késik a túlvilági erők által előkészített és megjövendölt női hatalomváltás. Világunk láthatatlan irányítói úgy látják, hogy a férfiak paródiájaként viselkedő nők nem méltók a támogatásukra. A szelídség, az együttérzés és a nagyfokú erkölcsi érzék helyett még a férfiaknál is kíméletlenebb módon bánnak embertársaikkal. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy rohamosan fogynak a férfiak. A WHO felmérései szerint a 15-44 éves korosztályból elhunytak jelentős részének halála vezethető vissza lelki zavarra. A depresszió okozta megbetegedések főleg a férfiakat sújtják. Ennek oka az átalakuló társadalom okozta stresszhelyzetben keresendő. A nők előretörése, a férfiak leértékelődése ma már világjelen-ség. Az ezzel járó jövedelem-lemaradást, a dominancia-sorrendben való hátrább sorolódást azonban a férfiak nehezen tudják feldolgozni. A több ezer éves értékrend felborulása, a viszonylagos lemara-dás lelki átélése pszichés zavarokat idéz elő náluk. Az agresszív hajlamú férfiak azonban nehezen nyugszanak bele ebbe a helyzetbe. Hímsoviniszta ösztöneik sokszor tragikus következményeit leg-érzékletesebben a „Végső hajsza” című amerikai film érzékelteti, Victoria Principal főszereplésével.

A nemi erőszak, a szexuális zaklatás is viszályára fordult. Már nem csak a férfiak provokálják a nőket. A fiatal lányok félig letolt nadrágban és a köldököt szabadon hagyó pólóban közlekednek az utcán, mert most „ez a divat”. A feszes nadrág alatt madzagbugyi, hadd guvadjon a férfiak szeme. A

142/244


strandon egy szál tangában feszítenek a hölgyek. Ha nem elég domborúak az idomaik, testékszerek-kel és tetoválásokkal igyek-szenek magukra irányítani a férfiak figyelmét. A koz-metikai iparral és a kirívó divattal támogatott nő sze-xuális tárgyként kínálja, to-lakodóan mutogatja magát, de ha nem az áhított testi és anyagi paraméterekkel ren-delkező hím közelít hozzá, sértetten és sértően hárít. Csak olyan férfi jöhet szá-mításba, aki Sylvester Stal-lone testével, Stephen Haw-king eszével és Bill Gates bankszámlájával rendelke-zik.

Esélyeik növelése érdekében szépségversenyeken mutogatják bájaikat. Feszes trikóban forgo-lódva, csábos pillantásokkal kelletik magukat bíráik előtt. A formás idomaikat mutogató nőknek va-jon miért nem jut eszükbe az egyenjogúság? Testük „húspiacra” bocsátása nem számít az emberi méltóság megalázásának? Az ókorban a rabszolganőket mustrálták így, de akkor a fogaikat is meg-nézték. Félmeztelen testük kukkolása csak akkor vált ki bennük felháborodást, ha ezt egy valaki te-szi. Ha több millióan csorgatják a nyálukat, az nem zavarja őket. Manapság kissé furcsán értelmezik a nők az emancipációt. Azért harcoltak egy évszázadon keresztül az egyenjogúságért, hogy aztán önként megalázzák magukat?

A feminista túlkapások odáig fajultak, hogy korunk szüfrazsettjei átírták a Bibliát. Kiadtak egy olyan változatot, ahol a mindenható Atyát „Atya-Anyának” nevezik. Mivel más téren is hasonló ál-lapotok uralkodnak, segítség helyett efféle rosszallások érkeznek hozzánk a túlvilágról: „A világ, amely egykor otthonos volt számotokra időközben idegenné vált, egyre nagyobb szakadék választ el benneteket tőle. Morálisan annyira csődbe jutottatok, hogy már képtelenek vagytok különbséget tenni, mi az ami ront, és mi az ami javít a helyzeteteken. Így aztán valósággal elvesztitek a fejete-ket, és esztelenül cselekszetek. Helyzetetek a szó szoros értelmében drámai.”

Ez a megállapítás némileg ellentmond az I. fejezet elején vázolt pozitív fejleményeknek. Ennek a kettősségnek az oka a viselkedésünk által kiváltott bizonytalanság. A pozitív és a negatív megnyil-vánulások váltakozva ütik fel a fejüket, és nem egyszer harcban állnak egymással. Így még mindig nem dőlt el a sorsunk. A jelenlegi zűrzavarban nem állapítható meg világosan, hogy a bukás vagy a megmenekülés irányába kormányozzuk civilizációnk hajóját. Sokat segítene ezen a helyzeten, ha tudatossá válna az emberekben ez a folyamat, így ki-ki eldönthetné, hogy melyik oldalra kíván áll-ni. A tudatos cselekedetek következtében egyértelműen láthatóvá válna a segítők és a hátráltatók aránya. Ennélfogva ha más nem is történne, a létbizonytalanságunk biztosan megszűnne.

Érdekes hírek

A világ vallásainak szinte mindegyike a patriarchátus idején alakult ki. Ezért természetes, hogy a

férfit tekintették a teremtés koronájának, és a nő létrehozása csak utólag, többnyire a férfi kívánsá-gára történt. A keresztény kultúrkörben élők úgy tudják, hogy ez a folyamat a Paradicsomban zaj-lott, ahol az Úr az Ádámból vett energiából alkotta meg Évát. Az „édeskettesben” töltött boldogság azonban nem sokáig tartott, mert Éva leszakította a tudás fájának gyümölcsét, melynek következté-ben kiűzettek a Paradicsomból. Ettől kezdve korántsem volt olyan harmonikus a kapcsolat férfi és nő között olyannyira, hogy a nemek közötti harc napjainkra már háborúsággá fajult. Ez az ellentét

143/244


más vallások teremtéstörténetében is fellelhető. Igen érdekes történet formájában örökíti meg ezt a brahmanizmus.

Brahma először megteremtette a férfit. Amikor az asszonyra került volna sor, már nem maradt semmije. Ezért összegyűjtötte a napsugár hevületét, a felhők mélabúját, a szél kiszámíthatatlanságát, a tűz forróságát, a jég hidegségét, a virágok törékenységét, a méhraj zümmögését, a méz édességét, a gyémánt keménységét, a galamb turbékolását, a nyúl félénkségét, a tigris kegyetlenségét, a páva hiúságát, a daru képmutatását, a szarka fecsegését, és a gólya hűségét. Mindezekből megalkotta a nőt, és a férfinak adta. A férfi azonban egy hét múlva visszament Brahmához: „Oh Isten, a lény, akit nekem teremtettél, megmérgezi az életemet. Szüntelenül fecseg, elrabolja az időmet, minden sem-miségért zsörtölődik, és folyton unatkozik. Vedd vissza tőlem!” Brahma megértően bólintott, és visszavette az asszonyt. Egy hét múlva ismét jött a férfi, és panaszkodott: „Oh Isten, amióta vissza-adtam neked az asszonyt, életem nagyon unalmas. Egyedüllétem alatt folyton arra gondolok milyen csodálatosan táncolt és énekelt. Nem tudom elfelejteni milyen pajkosan nézett rám a szeme sarká-ból, mennyire értett a játékhoz, és hogyan feküdt a karjaimban, Add vissza kérlek!” Brahma teljesí-tette a kívánságát. Az újabb boldogság egy hétig sem tartott. Már három nap után visszament a férfi Brahmához: „Oh Isten, már magam sem tudom, hogy mit tegyek. De abban biztos vagyok, hogy több a bánatom miatta, mint az örömöm. Kérlek, szabadíts meg tőle!” Brahma haragos lett: „Boldo-gulj vele, ahogy tudsz!” A férfi siránkozott: „De képtelen vagyok vele élni.” „És épp oly kevéssé tudsz nélküle élni.” – szólt Brahma, és eltűnt.

☯ Annak ellenére, hogy mind több információval rendelkezünk erről a szféráról, a legtöbb ember

nem hisz a túlvilági lények létezésében. Pedig ők minden igyekezettel megpróbálják felhívni a fi-gyelmünket a jelenlétükre, életünk irányításában betöltött szerepükre. Eközben arra is fény derült, hogy fejlett humorérzékük van. Egy román asszony így imádkozott a Teremtőhöz az évek óta pártá-ban levő lányai érdekében: „Adj Uram nekik egy udvarlót!” Adott. Csak később derült ki, hogy mindkét lánynak ugyanaz a fiú udvarolt. Volt is nagy veszekedés belőle.

☯ Jellemző a romlottságunkra, hogy már a szentéletű embereket is kigúnyoljuk. Az egyik kereske-

delmi rádió megemlékezett Szent Tekláról, akit fiatalon máglyahalálra ítéltek az ókori Görögor-szágban. Közel kétezer évvel ezelőtt tekintélyes és gazdag szülők lányaként kereszténnyé lett, és szüzességi fogadalmat tett. Pedig nem volt híján a szépségnek, és számtalan kérője akadt. A sok csá-bítás ellenére azonban tartotta magát az elhatározásához. Jegyesének kérése, szüleinek rábeszélése, sőt bántalmazása sem ingatta meg döntésében. Ez a kor szokásainak megfelelő, kicsapongó életet élő emberek szemében elfogadhatatlan volt, ezért úgy próbáltak megszabadulni a paráznaságukra emlékeztető tiszta lánytól, hogy meg-rágalmazták, és máglyára hurcolták. A meggyújtott tűz azonban csodálatos módon kialudt alatta. A műsorvezető erre megjegyezte, hogy „valószínűleg nem véletlenül”. Ezzel arra akart utal-ni korunk sajátos felfogásában, hogy biztosan frigid volt. A szíve és egyéb szervei helyén jégcsap nőtt. Mellesleg a meghiúsult máglyahalál után kiéhez-tetett vadállatok elé vetették a szent-életű lányt, de ők sem bántották.

☯ Az alábbi különös eset a Közel-

Keleten történt. Egy 12 éves libanoni

144/244


kislánynak könnycseppek helyett jókora üvegdarabok potyognak a bal szeméből, ha sírni kezd. Ez a jelenség akkor kezdődött, amikor Haszana édesapja leejtett egy üvegpoharat, ami apró darabokra tört. A kislány kiment a seprűért, de mire visszajött semmi sem volt a földön. Azóta üvegdarabkákat sír, melyek úgy törnek elő a szeméből, hogy közben nem karcolják meg a könnycsatornát. A francia egészségügyi minisztérium vizsgáló bizottsága tanácstalanul áll az eset előtt. A szakértők szerint az üvegszilánkok nem a kislány szervezetén belül képződnek, hanem az előtörő könny alakul át üveg-gé. A röntgenátvilágítás egyértelműen igazolta, hogy semmilyen idegen tárgyat nem ültettek a tes-tébe művi úton, ami esetleg kiválthatná ezt a hatást. Haszana szerint ezt a csodát Mohamed próféta egyik társának köszönheti, aki egyszer meglátogatta őt álmában.

☯ Az új mexikói Santa Fé-ben ma is csodájára járnak egy rendkívüli szakmai bravúrral készült csi-

galépcsőnek. A várost 1610-ben alapították a spanyolok. Azóta több katolikus templom is épült itt. 1873-ban egy gótikus stílusú kápolna építé-sébe kezdtek, de befejezni nem tudták, mert a francia építőmestert, P. Mouly-t lelőtte egy féltékeny férj. A kápolnából már csak a föld-szintet és a karzatot elválasztó lépcső hiány-zott. Az új építésvezető azonban túl szűknek találta a helyet egy csigalépcső számára. Az apácák viszont nem akartak létrán felmászni a karzatra, ezért 9 napig imádkoztak Szent Józsefhez, az ácsok védőszentjéhez, hogy adjon tanácsot az építőknek. Az imádkozás kilencedik napján egy sovány ember jelent meg öszvérháton a zárda előtt. Bár csak fű-résszel, kalapáccsal és fejes vonalzóval ér-kezett, vállalta a csigalépcső megépítését.

Az ismeretlen ács néhány hónap alatt el-készítette a csigalépcsőt anélkül, hogy egyet-len szöget vagy csavart felhasznált volna hoz-zá. Az idegen nem mutatkozott be az apá-cáknak, és mielőtt kifizethették volna eltűnt

Santa Fé-ből. Amikor elkezdtek nyomozni utána, a helyi fatelep tulajdonosa azt állította, hogy senki sem vásárolt tőle csigalépcsőhöz szükséges anyagot. Az is kiderült, hogy Új-Mexikóban ilyen keményfa nem is található. A legnevesebb amerikai építészek csodálattal beszélnek erről a lépcsőről, amit ma is használnak. Eddig nem találtak magyarázatot arra, hogy az ács kizárólag fából miként készíthetett ilyen csodálatos hajlatokat. A tripla csavarral megépített lépcső olyan karcsú, hogy szinte át lehet ölelni. Mégis rendkívül stabil, az elmúlt 120 év alatt karbantartásra sem volt szükség. Emellett igen szép, finom vonalú, kecses alkotás. Ezt a bonyolult alakzatot a XX. század mesterei fémöntvényekből is nehezen tudnák megépíteni.

☯ Isten a balesetekben sem hagyja cserben híveit. Tennesse állam hegyi útjain kanyarogva szaka-

dékba zuhant egy egyházi kórust szállító autóbusz. A fiatalokból álló „Isten Hangjai” nevű kórus tagjai azonban sértetlenül megúszták a balesetet. A jármű 70 méteren át sodródott a szakadék aljáig, ahol teljesen szétroncsolódva ki is gyulladt. Ám akikor a por elült, és a füst elszállt a 37 lány és fiú épségben mászott ki a roncsok körül. Elmondásuk szerint egy különös megnyugtató fényben voltak,

145/244


amelyet azóta életüket megmentő „Isten fényének” neveznek. Mire a mentőalakulat a helyszínre ért, a kórustagok már visszamásztak az útra, és egyházi dalokat énekeltek. Rex Hudderly önkéntes men-tő szerint: „Könnyű volt megtalálni a helyszínt, mert »csak a fényt kellett követnünk«. De amint odaértünk, eltűnt a rejtélyes fényjelenség. Valóban istenadta csoda, hogy egyetlen áldozat sem volt.”

☯ Csodák tehát ma is történnek. Ennek ellenére mind több az ateista. Szemléletük nagyon hasonlít

a cserebogarakéhoz. Köztudott, hogy a cserebogár csak egy arasznyi távolságra lát. Így a világot is ennek alapján ítéli meg. Egy példabeszéd szerint két cserebogár beszélget. Az egyik azt mondja, hogy ő hisz az emberek létezésében. Erre a másik azt válaszolja, hogy nincsenek emberek, mivel ő még nem látta őket. Az ember meg bölcsen hallgat, mivel minkét cserebogár a tenyerén van. Isten az ateistákat is a tenyerén hordozza, de beszűkült gondolkodásmódjuk miatt ők ezt képtelenek be-látni.

Már a papok sem hisznek maradéktalanul Istenben. Egy 52 éves dán férfi ezt nyilatkozta az egyik hetilapnak: „Nem lehet komolyan venni az olyan gyermekmeséket, mint a világot teremtő Is-ten, a feltámadás, meg a mennyei manna. Én egy percig sem hittem el ilyesmit. Őszintén szólva ez a témakör nem is érdekel.” Ez a kijelentés nem keltett volna feltűnést, ha egy átlagember mondja, hi-szen ebben a hitetlen világban sokan vallanak hasonló nézeteket. A megrökönyödést az váltotta ki, hogy ezt a nyilatkozatot Thorkill Grosböll lelkész és hittantanár tette. Helsingör püspöke azonnal felfüggesztette állásából a papot. Szerencséje, hogy nem a középkorban hangoztatta ezt a hitvallást. Ma már nem jár érte se kiátkozás, se máglyahalál. Grosböll csupán gondolkodási időt kapott nézete-ti felülvizsgálatára, és a bűnbánatra.

☯ A norvég főváros Gamble kerületének tanácsa engedélyezte, hogy az ateista szövetség hangszó-

rókon is kinyilvánítsa meggyőződését. A kérelem alapjául az az indoklás szolgált, hogy a mohame-dán hívek számára a müezzin naponta többször is szétkürtöli, hogy: „Allah akbar” – vagyis „Nagy az Isten”. Az ő kiáltványuk így szól: „Nincs Isten”.

☯ Az oslói ateisták erőlködése valószínűleg hiábavalónak bizonyul, mert a jelenlegi trend a vallá-

sosság irányába mutat. Újabban már a bulvárlapok is egyre többet foglalkoznak a hittel. Érdeklődé-süket azonban nem a vallásos meggyőződésük motiválja, hanem az aktuális divathullám. Miután a pornó, a horror, a szadizmus, a terrorizmus és egyéb állati cselekedetek témáját kimerítették, nem tudnak újat nyújtani az olvasóiknak. Előfizetőik megtartása érdekében kénytelenek „új vizekre evezni”. Most éppen a hit van soron, a vallásos emberek meggyőződését próbálják áruvá silányítani. Eközben sok olyan felfedezést tesznek, ami számukra meglepő. Elmélyült ismeretek terjesztésével nem vádolható magazinjaink egyike pl. ily módon összegezte a hittel kapcsolatos ismereteit.

1. Csökkenti a stresszt: 7000 személyen végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a hívőket sokkal kevésbé nyomasztják pénzügyi, egészségügyi és hétköznapi problémák, mint a „hitetlen” társai-kat. 2. Jótékonyan hat a vérnyomásra: A rendszeresen imádkozók vagy meditálók kevésbé hajla-mosak agyérgörcsre, és a keringési rendszer betegségeire. 3. Serkenti az immunrendszert: Egyes kutatók szerint a hívőknél alacsonyabb a szervezet im-munrendszerét támadó káros anyagok szintje. Idős korukban is mozgékonyak, és friss marad az elméjük. 4. Javítja a hangulatot: A vallásos családokban nevelkedő lányok 60%-kal kevesebb esélyük van a depresszióra, pánikbetegségekre. 5. Jót tesz a házasságnak: Több tanulmány is rámutatott arra, hogy az istenfélők között harmo-nikusabb a házastársi kapcsolat, kevesebb a válás.

Lehet, hogy az emberek unalmukban ismét vallásosak lesznek. Folyton új élményekre vágynak, és jobb híján most éppen a hittel próbálkoznak. Amit a papok és a hittérítők évezredek alatt nem tudtak

146/244


elérni, azt most egy divathullám megteremti. Ha így megy tovább, még a megrögzött bűnözők is hinni fognak Istenben, mert most éppen ez a módi.

☯ Az újsütetű hívőket már csak egy dolog akadályozza az Istenhez fordulásban, az időhiány. A 26

éves Monica Ballarini azonban erre a problémára is talált egy sajátos megoldást, a bérimádkozást. Az olasz hölgy az általa létrehozott Paradicsom Ügynökség keretén belül bárkiért hajlandó imádkozni, aki az előre megszabott tarifát kifizeti. Aki azt kéri, hogy valamely nap imádkozzon érte reggel és este, az 25 ezer lírát fizet. A kilencnapos ájtatosság 40 ezer, a teljes rózsafüzér elimádkozása pedig 50 ezer lírába kerül. Ezek alapszolgáltatások, ennyi pénzért csak otthon teljesíti a rendelést. Ha azt kérik, hogy valakinek a sírjánál imádkozzon, akkor kiszállási díjat számol fel. Kívánságra házhoz is megy. Ebben az esetben külön pótlékot fizettet a kényelmes kuncsafttal. A megbízásból imádkozó vállal-kozó ötletének életképességét azzal magyarázza, hogy: „Az élet viharos tempót diktál. Hajtani kell mindenért, és közben már nem jut idő az Istenhez fordulásra. Én azonban megszabadítom az embe-reket ettől a kötelezettségtől, felvállalom helyettük az imádkozás terhét,” Kreativitásából néhány szívhez- vagy inkább lelkiismerethez szóló reklámszlogenre is futotta: „Gondolj arra, hogy csak egy lelked van! Mi lesz, ha elkárhozol? Ha nincs időd a megmentésére, hívj engem; a többi az én dol-gom!” Az élelmes vállalkozó kezdeményezése kitűnő üzletnek bizonyult. Már az elején megrohan-ták őt az emberek rendeléseikkel. A nagy sikerre való tekintettel úgy döntött, hogy Internetre viszi az ügynökségét.

☯ Annak ellenére, hogy a katolikus egyház tömegével veszíti el híveit, püspökei egyre nagyobb lu-

xusban élnek. Franz-Peter Tebartz-van Elst limbur-gi püspök például 31 mil-lió eurós palotát építtetett magának. A 10 milliárd fo-rintos rezidencia az erede-tileg tervezett összeg több mint tízszereséből jött ki. Egyetlen fürdőkád beépí-tése 15 ezer euróba (4,4 millió forintba) került. 350 ezer euróba (150 mil-lió forintba) kerültek a be-épített gardróbok, de van benne 25 ezer eurós (7,3 millió forintos) asztal is. Csak a saját lakosztálya 900 millió forintnak meg-felelő euróból jött ki.

(Cak azért került töb-be, mert a püspök koráb-ban úgy nyilatkozott, hogy „nem vágyik grandiózus életstílusra”. Az épületkomplexushoz szauna, kandalló, borospince, drága-kövekkel díszített ereklyetartók, szobrok és fűthető tető tartozik, amely leolvasztja a személyes használatra szolgáló püspöki kápolna tetejéről a havat és a jeget. A rezidenciához kis park is tarto-zik, ahol a püspök esténként sétálgat, miközben olvassa a breviáriumot. Ez sem volt olcsó: 783 ezer euróból, azaz 230 millió forintból készült el.

Az 1300 négyzetméter alapterületű kastély alatt földalatti folyosók is találhatók „logisztikai okok-ból” A számlát természetesen nem a saját, hanem az egyház pénzéből egyenlítette ki. Mindezt annak

147/244


ellenére tette, hogy egyházmegyéjének forrásai meglehetősen szűkösek. Nincs elég pénz a templo-mok, plébániák karbantartására, fenntartásra. Sok helyen már a fűtési költséget sem tudják előterem-teni. Drasztikus költségcsökkentő intézkedéseivel a katolikus napközi költségvetését is megnyirbál-ta. Szükség is van a szigorra, mivel rezidenciájának negyedévi fenntartási költsége 200 000 euróra rúg. (Sokba kerül a főépület és a kiszolgáló épületek rezsiköltsége, a sofőr és a cselédként szolgáló apácák munkabére, stb.)

Palotáját magas kőfallal vetette körül, hogy megóvja magát az irigy pillantásoktól. A légi felvé-telek azonban leleplezték üzelmeit. A luxusköltekezés miatt a rezidencia előtt felháborodott hívek

tüntettek, és az ügyben vizsgálatot indított a né-met katolikus egyház is. A botrány olyan nagy volt, hogy a limburgi püspö-köt magához rendelte Ro-bert Zollitsch érsek, a né-met egyház feje. A püs-pök római útjára demonst-ratívan a legolcsóbb uta-zási formát választotta, de ezen a téren sem volt mindig ilyen szerény. Volt, hogy első osztályon re-pült Indiába, hogy sze-gény gyerekekkel talál-kozzon. A jumbo jeten pezsgővel, kaviárral vár-ták, és egy ágy is rendel-kezésre állt, ha le kíván-na pihenni. Ezt később es-

kü alatt kétszer is tagadta, amiért a Spiegel polgári pert indított ellene. Hívei is elfordultak tőle azzal vádolva, hogy „vizet prédikál, és bort iszik”. Egyik karácsonyi beszédében ezt prédikálta híveinek: „Aki megtapasztalja a szegénységet, fel fogja felfedezni magában az igaz Isten nagyságát.” Úgy tű-nik ő még távol áll ettől a felfedezéstől, mert eddig csak a szemével tapasztalta meg a szegénységet.

☯ Amerikában egy Salt Lake City-i mormon püspök hajléktalannak öltözött, és karácsony előtt ki-

állt a templom elé. A miséről érkező hívek közül legalább néhányan azt mondták neki, hogy menjen odébb a templom elől. A legtöbben azonban egyszerűen nem vettek róla tudomást. A püspök még egy maszkmestert is megkért, hogy tegye felismerhetetlenné az arcát. Később egy helyi tévének mesélte el, milyen érzés volt hajléktalannak lenni:

− Odaléptem hozzájuk, és boldog hálaadást kívántam. Nem kértem tőlük semmit, de tudomást sem vettek rólam. Nagyon meglepő volt.

Azt mondta, leginkább még a gyerekek arcán tűnt úgy, hogy szeretnének segíteni. Aztán a mise alatt odasétált a pulpitushoz, s lerántotta magáról az álszakállat és a szemüveget. A hívek állítólag nagyon elszégyellték magukat, a püspök pedig reméli, hogy mindenkit sikerült elgondolkodtatnia.

☯ A rendszerváltozás után Kelet-Európában ugrásszerűen megnőtt a különböző egyházak tagjainak

száma. Szlovákiában pl. a 2001-es népszámlálás során kiderült, hogy a polgárok 84%-a valamilyen valláshoz tartozónak vallja magát. Ez meglehetősen magas szám ahhoz képest, hogy a kommunista diktatúra évtizedei alatt főbenjáró bűnnek számított a vallásosság. Ján Bunčák szociológus azonban rámutatott arra, hogy: „Ez a változás nem a hitnek, hanem a konformizmusnak, a társadalomba való

148/244


beilleszkedés vágyának tudható be. A diktatúra bukása után kiment a divatból az ateizmus. A polgári demokratikus rendszerek viszont helyénvalónak tartják, sőt elvárják, hogy valaki valamilyen vallás-hoz tartozzon. Ezeknek az embereknek a túlnyomó része azonban egyáltalán nem hisz Istenben. Csupán a beilleszkedés, az érvényesülés vágya mondatja velük, hogy vallásosak. Azt is elvárják, hogy az általuk választott egyházak a lehető legkisebb mértékben szóljanak bele az életükbe.” Az új kele-tű hívők számát jelentősen gyarapítja a köpönyegforgatók, az elvtelen haszonlesők hada, akiknek mindegy, hogy milyen eszmét szolgálnak, csak jól járjanak. Ezek a gerinctelen csúszómászók vol-tak az előző rendszer kiszolgáló is. A nagyobb konc reményében buzgón tagadták Isten létét, most pedig elsőként vallják magukat vallásosnak.

Sajnos ez nem egyedi eset. Világjelenségről van szó, ami a kommunista diktatúrák bukása után Kelet-Európában csúcsosodott ki. Mivel Isten jelenléte nem kézzelfogható, örök kérdés a létezése. Van, de nem látjuk; létezik, de nem becsüljük; hiánya esetén azonban pánikba esünk. Ma már az ateisták is kezdenek elbizonytalanodni ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Mind nagyobb az óvatos „kétkulacsosok” tábora, akik így vélekednek: „Érdemes hinni benne. Ha nincs Isten és hiszel benne, nem veszítesz semmit. Ha van és hiszel benne, mindent megnyerhetsz”. Kár, hogy az ilyen hit Isten szemében fabatkát sem ér. A Mindenható híveitől teljes elkötelezettséget, és feltétlen hitet vár el, bármiben higgyen is az illető. A megalkuvók, a színlelők, a „vizet prédikálók és bort ivók” nem számíthatnak isteni meghallgatásra, ezektől az emberektől elfordul a Teremtő.

☯ A felvilágosodás kora eltávolította az embereket Istentől. A művelt emberek, a tudósok szinte

mindegyike ateistává vált. Az egzakt módszerekhez való ragaszkodás száműzte a hitet az életükből. A materialista szemlélet, a tudományos gondolkodás azonban ahelyett hogy eltávolítaná, egyre kö-zelebb viszi őket a Teremtőhöz. Az anyagi világ rejtelmeibe való belemerülés során olyan dolgokat ismernek meg, amelyek korábban a hit, a vallás tárgykörébe tartoztak. A saját útjukon haladva lé-pésről lépésre felfedezik Istent, és az ő csodálatos világát. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy min-den út hozzá vezet. Ennek a folyamatnak legújabb állomása egy olyan felfedezés, amely a neuro-teológia kialakulásához vezetett. Ennek az új tudományágnak az alapjait amerikai kutatók rakták le, akik nemrég felfedezték, hogy agyunknak van egy különleges területe, amelynek segítségével kap-csolatot tartunk a természetfeletti erőkkel. A philadelphiai egyetemen végzett kísérletek során kom-putertomográffal vizsgálták, hogy az emberek imádkozás közben agyuk mely részét használják.

A laboratóriumba különböző vallású egyházi személyeket (görögkeleti papokat, ferencesrendi apácákat, buddhista szerzeteseket) hívtak meg, és megkérték őket, hogy magukban imádkozzanak. A rétegröntgen-felvételek egyértelműen kimutatták, hogy valamennyi imádkozó agyának ugyanaz a része vált aktívvá, míg a többi terület nem dolgozott. Mindez a tomográf képernyőjén úgy vált lát-hatóvá, hogy az aktiválódott rész piros színűvé változott, és nagyon erősen világított. A vizsgálatot vezető Andrew Newberg professzor „isteni középpont”-nak nevezte el ezt a területet, ami teljesen kikapcsolta a hétköznapi gondokkal foglalkozó agyrészeket. Ez lehetővé tette, hogy az imádkozók kizárólag Istenre gondoljanak, kizárva tudatukból a külvilágot. A tudósok szerint a vizsgálat egyér-telműen bebizonyította, hogy az emberi agy anatómiailag képes arra, hogy kapcsolatba lépjen a Mindenhatóval. Ez az adottság minden emberben megvan, csak sokan nem használják ki.

☯ 2002-ben már 2262 nyelven adták ki a Bibliát világszerte. A Szentírás eddig 3 milliárd példány-

ban jelent meg a világ országaiban. Ez a szám azonban kissé csalóka. Nem azt jelenti, hogy ennyien el is olvassák ezt a művet. Franciaországban pl. 250 ezer Bibliát adnak el évente, és ennek csak 2%-át olvassák rendszeresen. A nagy példányszám annak tudható be, hogy a Biblia lakberendezési tárggyá vált. A nyugati szállodák minden szobájának tartozéka a Biblia. Ha igényli a vendég, ha nem, ott áll az éjjeli szekrényén. Sokan el is viszik emlékbe. (Nem azért, hogy otthon elolvassák, mert ha ezt tennék, felhagynának a lopással.) Emiatt gyakran kell pótolni, ami tovább növeli az el-adott példányszámot.

☯

149/244


Az elmúlt évek legnagyobb egyháztörténeti szenzációja a kumráni tekercsek megtalálása és fel-

dolgozása volt. A tudósok után a teológusok is komoly érdeklődést mutatnak iránta. Alapos tanul-mányozás után a Vatikán hivatalosan is elismerte, hogy a benne foglaltak hitelesek. A holt-tengeri tekercsek Kr. e. 170 és Kr. u. 68-ban keletkeztek, tehát régebbiek minden korábbi biblikus forrásnál. Ennélfogva ezek a dokumentumok jóval pontosabban ismertetik az ótestamentum és az újtestamen-tum egyes részleteit, mint ahogy azok a Bibliában le vannak írva. Ezt felismerve a katolikus egyház a Szentírás átdolgozására készül. Gianluigi Boschi domonkos rendi szerzetes, az Aquinói Szent Ta-más Pápai Egyetem docense elmondta, hogy ezt a Modenában rendezendő nemzetközi konferencián fogják hivatalosan bejelenteni. Az átszerkesztést a jeruzsálemi Ecole Biblique e Archeologiqe szak-értőire bízták, akik azonban felhívták a figyelmet arra, hogy nem fogják átfogalmazni a szent szö-veget. A Bibliát csupán új elemekkel, pontosításokkal egészítik ki, ami lényegileg nem változtatja meg az üzenetét. Ha így haladunk tovább, előbb-utóbb bekerülnek a Szentírásba a hittudósok által lenézett „gnózisok” is, mert kiderül róluk, hogy nem hamisításokról, hanem valódi közlésekről van szó. Az igazi áttörést azonban majd a kronovizor széleskörű alkalmazása hozza meg ezen a téren, mivel ezzel a készülékkel feleleveníthetővé válik Mózes és Jézus minden szava, a velük történtek minden mozzanata.

☯ Ily módon rekonstruálható lesz az eredeti, csonkítatlan Biblia, amely jobban igazodik majd ko-

runk szövevényes társadalmához, és képes lesz választ adni modern életünk létkérdéseire is. Jézus eredeti tanításainak hirdetésével a hívek ismét visszatérnek majd a templomokba. Erre az egyházak megrendült anyagi helyzete miatt is szükség lenne. A jelenlegi, lényeget nélkülöző hittételek han-goztatása ugyanis elvette az emberek kedvét a templomba járástól, és ezáltal csökkent az adomá-nyok mennyisége is. Így sok helyen már a templomok fenntartási költségének előteremtése is gon-dot okoz. Ez a jelenség főleg az Egyesült Államokban érezteti hatását. Ezért az amerikai egyházak rákényszerültek arra, hogy üzleti tevékenységbe kezdjenek. A The Wall Street Journal-ban megjelent tudósítás szerint kereskedelmi tevékenységük a templom előterében folytatott kávé- és fánkárusítás-tól, a templom teraszán berendezett éttermek működtetéséig terjed. A Florida állambeli Jackson-ville-ben egy egyház bevásárlóközpontot nyitott egyik templomának szomszédságában. Található itt utazási iroda, szépségszalon, és amerikai ételspecialitásokat kínáló étterem. Már meg is ideologizál-ták ennek a tevékenységnek a helytállóságát. Vaughn McLaughlin23, az egyház alapítója és püspöke ezt mondta: „Jézus azt akarja, hogy használjuk és kamatoztassuk a tőle kapott ajándékokat. A „ka-matoztatás” egyre jobban megy, mivel 2000-ben már több mint 2 millió dollár bevételt hozott.

☯ Egy évnyi misére járásra ítéltek egy ifjút Chilében, mert meglopott egy templomot. A 18 éves

férfi gázpalackokat próbált zsákmányolni, ám tetten érték. A bíróság ítélete szerint minden misén részt kell vennie a következő 12 hónapban, és emellett be kell segítenie a templom takarításába, meg egyéb egyházi munkákba.

☯ Mint ahogy az egyéneket, a társadalmat is levizsgáztatják az égiek a nagy sorscsapások előtt.

Még mielőtt átbillenne a mérleg nyelve, adnak egy utolsó esélyt a megmenekülésre. Ha elbukunk, nem nyújtanak nekünk segélykezet, hanem hagyják, hogy elnyerjük méltó büntetésünket. 1940. feb-ruár elején az Athén-Korinthosz autóbuszjárat egyik megállójában felszállt egy sovány és gyönge, de eleven tekintetű öregasszony. Mikor a jegy árát kérték tőle, csak állt a sofőr mellett kitágult sze-mekkel, értetlenül. Minthogy nem volt pénze, a kalauz a következő megállónál leszállította. Ez ép-pen az eleusziszi megállóban történt. Alig hogy leszállt róla az öregasszony a busz motorja leállt. A sofőr hiába próbálta újra és újra elindítani. Egy idő után a türelmetlen utasok már kezdték sejteni, hogy ez nem véletlenül történt. Egyiküknek mentő ötlete támadt: adják össze a pénzt, hadd jöhessen

23 vón meklohlin

150/244


velük a szegény öregasszony is. Ő azonban nem szállt fel az időközben működőképessé vált buszra, hanem így szólt hozzájuk: „Ezt hamarabb meg kellett volna tennetek, de ti önzők vagytok. Ha már itt vagyok, mondok még nektek valamit. Bűnhődni fogtok azért, ahogy éltek, még füvetek és vize-tek sem lesz!” Alighogy befejezte a baljóslatú fenyegetést az öregasszony, eltűnt. Az utasok szeme előtt semmivé vált. Csak bámulták a megváltott jegyet, mert átadni már nem tudták.

Az athéni sajtó részletesen ismertette és megvitatta az esetet. A hozzászólók közül sokan idézték Homérosz sorait, Démétér istennőhöz írt himnuszából. Démétér miután megtudta, hogy Zeusz meg-engedte Hádésznak leánya, Perszephoné elrablását, nem tért vissza az istenek közé az Olimposzra, hanem 9 napig az emberek között bolyongott, majd Eleusziszba ment. Ott ráncos bőrű öregasszony képében, szegényes öltözetben jelent meg. A király legkisebb fiának dajkája lett. A királynő e sza-vakkal fogadta: „Szemedben látszik a nemesség és a méltóság.” Később a számára épített szentély-be költözött, és szörnyű éhínséggel fenyegette meg az isteneket és az embereket, hogy visszakapja elrabolt leányát. A keresztény középkorban is megjelent Eleusziszban. A feljegyzések szerint athéni öregasszony volt, aki a leányát kereste, mert elrabolták. Feltűnése mindig összefüggésben állt vala-milyen társadalmi megrázkódtatás eljövetelével. A legutóbbi látogatása után nem sokkal Görögor-szág is belekeveredett a II. világháborúba, amelyből kilábalva egy katonai diktatúrába csöppent.

☯ Világunk rohamos pusztulásának okait kutatva elgondolkodtató Jézus panasza, amely a lübecki

dóm falán olvasható:

MESTERNEK neveztek, és mégsem kérdeztek engem. VILÁGOSSÁGNAK hívtok, és nem láttok engem. IGAZSÁGNAK hívtok, és nem hisztek nekem. ÚTNAK hívtok, és mégsem jártok ezen az úton. ÉLETNEK hívtok, és nem vágyódtok utánam. Azt mondjátok, hogy BÖLCS vagyok, és nem követtek engem. Azt mondjátok, hogy SZÉP vagyok, és nem szerettek engem. Azt mondjátok, hogy GAZDAG vagyok, és nem kértek tőlem. Azt mondjátok, hogy ÖRÖK vagyok, és nem kerestek engem. Azt mondjátok, hogy IRGALMAS vagyok, és nem bíztok bennem. Azt mondjátok, hogy NEMES vagyok, és nem szolgáltok nekem. Azt mondjátok, hogy IGAZSÁGOS vagyok, és nem féltek engem. HA MINDEZÉRT ÖRÖKRE ELVESZTEK EGYKOR, NE VÁDOLJATOK ENGEM!

☯ Amikor Mark Twain 1881-ben Montrealba látogatott megjegyezte, hogy: „Az ember nem tud el-

hajítani egy követ anélkül, hogy ne törné be vele egy templom ablakát.” A montreali The Gazette című újság szerint: „Manapság a templomokban kialakított lakások ablakait törné be vele.” Ennek ellenére a város még mindig 600 imádkozó hellyel büszkélkedhet. További 100-nak az eladása azon-ban már tervbe van véve. Az egyikben pl. pizzéria fog működni. Montreal érseke elmondta, hogy 1960 óta nem kevesebb mint 25 katolikus egyházközösséget oszlattak fel. Kanadában a katolikusok száma 1871 és 1971 között 1,5 millióról majdnem 10 millióra nőtt. Mostanra azonban a templomba járók száma nagymértékben csökkent. 1970-ben a francia lakosságú Québec tartományban a hívek 75% járt rendszeresen templomba. Ma csupán 8%-uk. Ők is általában egyedülálló, idős emberek, akik így próbálják enyhíteni a magányukat. Egy angliai közvélemény-kutatás során megkérdezték a templomba járókat, hogy miért mennek Isten házába. A legtöbbjük azt válaszolta, hogy ott lelnek társaságra. Nem csak hívőkből van kevés, hanem papokból is. A fiatalok perspektívátlannak tartják ezt a pályát.

151/244


☯ Ennél is rosszabb a helyzet Japánban.

Az Asahi Shimbun című újság felmérése szerint arra a kérdésre, hogy: „Ön hívő, vagy érdekli valamennyire a vallás, illetve valamilyen hit?” – a férfiaknak csupán 9%-a, a nőknek pedig 10%-a válaszolt igennel. Még csekélyebb az érdeklődés a vallás iránt a fiatalok között. A 20-as éveikben járó nőknek csupán 6%-a volt hívő. Az 1978-as adatokkal összehason-lítva a japánok vallás iránti érdeklődése a felére esett vissza. Ennek a lesújtó ered-ménynek az a fő oka, hogy a buddhizmus, illetve ennek japán ága a sintoizmus nem egyistenhiten alapul. Mint tudjuk Buddha nem isten volt, hanem egy szentéletű földi ember. A brahmanizmusban vannak ugyan igazi istenek is, de ők meg túl sokan vannak. Nem tudják az emberek, hogy kihez imádkozzanak, kitől várhatnak se-gítséget mindennapi bajaikban. Megoldást jelentene a Mindenhatóhoz való fohászkodás, de sokan nem hisznek abban, hogy Isten teremtette a világot. Ateista nézeteik szerint a földi élet az evolúció következménye. Ezáltal kizárják Istent a világukból.

Az ateizmus miatt a kereszténység sem tudott igazán gyökeret verni ebben az országban. A la-kosságnak csupán 0,8%-a vallja magát kereszténynek. Csak egy valami terjed Japánban: a nyugati stílusú esküvő. A 2001-ben kötött házasságoknak már a 61%-a zajlott a katolikus egyház ceremóni-ája szerint. Ez a jelenség azonban nem más, mint egy divathullám, a nyugati életvitel, szokások má-solása. A hitnek, a meggyőződésnek semmi szerepe sincs benne. A nyugatmajmoló pároknak nem a kereszténység által kínált szentségekre van szükségük, hanem a kiszolgáltatásukkal járó külsősé-gekre, a látványos ünnepségre. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a szertartást nem felszentelt pa-pok, hanem nyugati származású polgári személyek végzik, akik csak a külsőségekre ügyelnek. A keresztény értékrendre nem kíváncsi sem az ifjú pár, sem a vendégsereg.

A new age a kereszténység legnagyobb kihívása

A fundamentális keresztények gyakran vetik a new age-hívők szemére, hogy az általuk alkalma-

zott kurzusok, szeánszok, spirituális beavatási szertartások és természetgyógyászati kezelések sok esetben pszichés zavarokat okoznak. Egyeseknél ez oly mértékű lehet, hogy az illető kórházi keze-lésre szorul. Az utólagos vizsgálat azonban kideríti, hogy ezeknek az embereknek szinte mindegyi-ke valamilyen okkultista szertartáson, mágikus beavatáson vett részt, vagyis nem Istennel, illetve a Magasabb Intelligenciával lépett kapcsolatba, hanem a sátáni erőkkel. A new age eszméi ugyanis szinte átláthatatlanul összekeveredtek az okkultista-, spiritiszta tanokkal, és jelenlegi ismereteink alapján szinte lehetetlen megszabadítani ezt a mozgalmat a mágikus elemektől. Ez a feladat azon-ban nem halogatható sokáig. A paradigmaváltás után ránk váró új korszakba csak tiszta eszmékkel léphetünk be. Nem mételyezhetnek bennünket sátánista tanok, a régmúltból átöröklődött mágikus praktikák. A világ csak Isten segítségével menekülhet meg a pusztulástól, a démonvilágtól semmi-lyen támogatást sem várhatunk ezen a téren.

Meg kell tisztítanunk a new age eszmék meglehetősen széles palettáját, és a mágia körébe kell száműznünk minden olyan eljárást, tanítást, ami nem állja ki a megtartó erők próbáját. Ez a váloga-tás nem lesz könnyű, mert nincsenek egyértelmű szabályok, melyekhez igazodhatunk, sőt még egy

152/244


hiteles mérce sincs, amivel összevethetnénk a különböző módszereket, áramlatokat. Egy támpont azért akad: A démoni hatások eleinte okozhatnak örömet, gyógyulást, összeszedettséget, földöntúli izgalmat; ám egy idő után fokozatosan megjelenik a zavar, nyomottság, békétlenség, félelem, rette-gés. Az ily módon szerzett testi gyógyuláson, szellemi gyarapodáson soha sincs áldás. A sátáni erőkkel való érintkezés előbb-utóbb megbosszulja magát, a kezdeti pozitív hatások ellenkezőjére fordulnak. Ezzel szemben az isteni hatások kezdetben kelthetnek ugyan félelmet, meglepetést; idő-vel azonban béke, öröm és lelki megerősödés lesz a gyümölcsük. Az isteni erők közvetítéssel szerzett gyógyulás tartósan megmarad, illetve a rendelkezésünkre bocsátott módszerrel folyamatosan gon-doskodhatunk testi erőnk fenntartásáról. A szellemi útravaló pedig a felszabadultság és a végtelen sze-retet érzését kelti bennünk mind önmagunk, mind mások iránt. A jóakaratú erőktől származó segít-ség nem távolít el bennünket Isten világától, hanem egyre közelebb visz hozzá. A démoni hatás vi-szont fokozatosan lehúz bennünket a félelem, a zavarodottság, az örökös nyugtalanság világába. Egy olyan örvénybe sodródunk általa, amelyből nincs menekvés, melynek végén a pusztulás vár ránk.

A mágikus praktikák gyakorlása kezdetben látványos eredményeket produkál, de később meg-bosszulják magukat, mert működtető erői magukkal ragadnak bennünket, és soha nem szabadulha-tunk testet-lelket sorvasztó hatásuktól. Ezekben az erőkben a megtévesztés sötét lelke működik, amely végül minden jó szándékot visszájára fordít. Ne vegyünk tehát részt semmiféle asztaltáncol-tató, szerelmi kötést létrehozó, halottidéző rituálén; még akkor se, ha ez manapság oly divatos do-log, mert ezáltal lassan, észrevétlenül belesodródunk az okkult erők hálójába, és mire feleszmélünk, már nem tudunk kiszabadulni belőle. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a fehér mágiaként feltünte-tett módszerek kipróbálása nem jár semmi kockázattal. A kezdetben ártalmatlannak tűnő játékban már benne van a fekete mágia szellemisége, így szinte elkerülhetetlen a következő lépés megtétele. Különösen veszélyes a vudubábukkal való játszadozás. Az ezeket működtető erők ugyanis valóban léteznek, és ha a célszemély védelem alatt áll, vagyis nem képesek a feladatukat végrehajtani, akkor visszatérnek, és a folyamat elindítóját ölik meg. A Biblia sem mulasztja el megemlíteni, hogy: „Amit bármilyen mágia által megnyerünk, azt hétszer, hetvenhétszer fogjuk elveszíteni.” Valódi értéket csak tiszta forrásból nyerhetünk. Ez megtisztít, és életet ad nekünk. A mágia azonban foko-zatosan elsorvaszt bennünket, és tönkreteszi az életünket.

Ennek módjáról igen tanulságosan számol be egy olvasói levél, amely Gál Péter: „A new age ke-

resztény szemmel” című művében jelent meg. Az áldozat egy fiatal nő, aki egy álpróféta „fényadó” kurzusán vett részt, ahol ingával mérték az „erőt”. Idézzünk egy részletet a beszámolóból: „Már a tanfolyam kezdetén nagyon furcsán éreztem magam. Közérzetem elképesztő gyorsasággal romlott. Tudtam, hogy valamilyen rossz dolog történik velem, és tenni kellene ellene valamit, de nem volt hozzá erőm. Előadás után csak ültem a padon, és néztem magam elé. A többiek odajöttek hozzám és kérdezgettek, hogy mi a bajom, nem szoktam én ilyen lenni. Semmi értelmes magyarázatot nem tudtam adni sem magamnak, sem másoknak állapotom romlásáról. Nem volt semmi látható jele a bennem zajló változásnak. Csupán abban voltam biztos, hogy hirtelen eltűnt belőlem valami. A kö-vetkező előadáson már a többiek is fejfájásra, rosszullétre panaszkodtak. Ekkor barátságosan, jó szándéktól vezérelve megpróbáltam figyelmeztetni a tanfolyamvezetőt erre a káros hatásra, de ő le-vegőnek nézett. Úgy viselkedett, mintha ott sem lettem volna. A kurzus végére az egész csoport ret-tenetesen fáradt, kimerült lett. Nem tudom, hogy a többiekkel mi történt ezután, de az én életem egyre rosszabbul alakult. Szerencsétlenségek sorozata zúdult rám.

Először a barátom hagyott el, aki számomra a legfontosabb volt. A szakítást eredményező fe-szültség olyan fondorlatos módon alakult ki közöttünk, mintha összeesküvést szőttek volna elle-nünk. Ez azonban lehetetlen, mert a környezetünkben senki sem ismerte a magánéletünket olyan részletesen, hogy hibáinkat, emberi gyarlóságainkat ennyire hatékonyan ellenünk fordítsa. Aki ezt tette, az oly mélyen belelátott a lelkünkbe, olyan hibákat is észrevett bennünk, amelyekről magunk-nak sem volt tudomásunk. A gyógyíthatatlan lelki sebet sorozatos testi sebek követték. Egymás után zúdultak rám a különböző bajok, nyavalyák: láz, nátha, nőgyógyászati problémák, balesetek soroza-ta, kutyaharapás stb. Volt olyan, hogy megálltam egy autó mögött, és a kipufogócső abban a pilla-natban a lábamra durrantotta az összes szemetet, ami éppen benne volt, és örök emlékként beleéget-

153/244


te a lábszáramba. Baleset, kórház, kezelés és újabb balesetek váltották egymást. A bőrgyógyászatra már szinte hazajártam. Közben minden ok nélkül kialakult egy porckopás a térdemben. Ettől alig tudtam menni. A munkám persze olyan volt, amihez sokat kellett utazni. Autóm akkor már nem volt, mert előtte akárhányszor beleültem, elromlott. Ha csak pár kilométert mentem vele, akkor de-fektet kaptam. Ha viszont hosszabb távra merészkedtem, már karburátort, dinamót vagy egyéb drá-ga alkatrészt kellett cserélni benne. Anyagilag teljesen tönkrementem. Pedig nem kerestem rosszul, de a teljes fizetésemet elvitte valamilyen váratlan kiadás. Csupán néhányat említek közülük: A vi-rágmagok nem keltek ki a kertemben, a kutyám és a macskám elpusztult, a lakásomban az összes vízcsap egyszerre elromlott, a kulcsaimat teljesen érthetetlen körülmények között elveszítettem. Amikor fontos lett volna, hogy pontos legyek elkéstem, mert elnéztem az órámat. Ennek módja is felfoghatatlan. Más magyarázat nincs, mint hogy érzékcsalódás áldozata lettem. A buszt állandóan lekéstem, mivel indulás előtt mindig történt valami váratlan dolog.

Egy idő után már dolgozni sem tudtam. Mindent fel kellett adnom, majd mindent el kellett ad-nom, hogy valamiből megéljek, mert semmi esélyem sem volt rá, hogy leszázalékoljanak. Ilyen in-dokkal az embert nem szokták munkaképtelenné nyilvánítani. Aztán elfogytak a tartalékaim is, és nem tehettem mást, mint vártam, hátha történik valami. De ekkorra már nem csak körülöttem volt káosz, hanem bennem is. Szellemileg kezdtem leépülni. Képtelen voltam elviselni a környezetemet, a házat, amelyben laktam. Iszonyodtam mindentől. Reggelente már fel sem öltözködtem. Lassan a legegyszerűbb dolgok elvégzésére sem voltam képes. Olyan indulatok költöztek belém, amelyeket korábban sohasem tapasztaltam: féltékenység, irigység, gyűlölet. Úgy éreztem, hogy hamarosan meg fogok bolondulni. Orvoshoz nem mertem fordulni, mert attól tartottam, hogy bevisznek a pszi-chiátriai intézetbe, ahonnan soha többé nem jövök ki normálisan. Biztos voltam benne, hogy rajtam már nem segíthet senki sem. Magamban sem bízhattam, hiszen már nem is létezett az a valaki, aki korábban voltam. Csak ültem és vártam a csodára, de az nem jött. Ekkor már arra gondoltam, hogy nem vagyok életképes, így teljesen helyénvaló, hogy elpusztuljak.”

Ez a történet végül kedvező fordulatot vett, mivel a sokat szenvedett nőt egy katolikus pap meg-szabadította a rontástól. A beszámoló végét idézve: „Utána olyan fáradt voltam, hogy három napig nem tudtam felkelni az ágyból. Amikor egy másik pap javaslatára megkeresztelkedtem azt hittem, hogy az ördög a fejemre borítja a házat azért, hogy ezt megakadályozza. De nem ez történt. Ez volt az első nap, amikor ismét rendben mentek a dolgok, minden úgy sikerült, ahogy elterveztem. Ez-után már csak a Jóisten csodálatos gondviselésében volt részem. Egy csapásra megszűntek a bosz-szantások, az akadályok, a rossz érzések és a balesetek. Elmúlt a testi fáradtság és gyengeség. Hosz-szú idő telt el mire megszoktam, hogy kétévnyi szenvedés után újra normális emberként élhetek.”

Sajnos kisebb pszichés zavarok és rosszullétek az igaz eszméket hirdető, a valódi értékeket köz-

vetítő tanfolyamokon is előfordulhatnak. Ezek az esetek azonban többnyire arra vezethetők vissza, hogy az illető pszichikailag nem volt elég érett a magasabb rendű ismeretek befogadására. Az is elő-fordulhat, hogy miután a démonvilág nem nézi jó szemmel emberek nagyszámú csatlakozását a ci-vilizációnk fejlődését elősegítő eszmékhez, a kevésbé elszántakat ily módon próbálja elrettenteni er-re irányuló szándékuktól.

A korábban ismertetett módszereket tehát nem kell elvetni, hanem meg kell tisztítani a sátáni be-folyástól. Ezek nagyon hasznos eljárások, de óvatosan, kellő körültekintéssel kell őket alkalmazni, hogy ne váljunk általuk a pokoli erők áldozatává. Használatuk legbiztonságosabb módja, hogy kér-jük hozzá a Mindenható jóindulatát és segítségét. Isten és angyalai is hasonló módon gyógyítanak, mint az Agykontroll „Elmetükre” gyakorlata, csak láthatatlan módon. Jézus is gyakran alkalmazta a kézrátételes gyógyítás módszerét. Ez a képesség is eredhet a Sátántól. Ennek bizonyítéka egy ma-gyar asszony, aki kézrátétellel gyógyított. Félt azonban a saját képességeitől, ezért a vallásban kere-sett fogódzót. Amint megtért Istenhez, a gyógyító képessége megszűnt. Miért ruház fel néha pozitív képességekkel is egyes embereket a Gonosz fejedelme? Ennek az a magyarázata, hogy időnként a démonvilág szolgálói is megbetegednek, és őket is velük gyógyíttatja.

Működési mechanizmusukat illetően ezek az eljárások beleilleszkednek az univerzális rendbe. A végkifejlet azonban attól függ, hogy melyik oldalról jön a segítség. Áldás csak az isteni eredetű gyó-

154/244


gyításon van. A démonoktól szár-mazó segítség csak kezdetben okoz megkönnyebbülést, a vé-gén azonban sokkal rosszabb ál-lapotba kerülünk, mint amilyen-ben voltunk. A Sátánnak ugyanis nem az a célja, hogy segítsen és megtartson minket, hanem hogy megszerezze a lelkünket. A saját szolgálatába akar állítani ben-nünket, ezért eleinte teljesíti a kívánságainkat. Ha úgy akarjuk, átmenetileg meg is gyógyít min-ket, de egy idő után átveszi a hatalmat felettünk. Mind inkább az ő akarata érvényesül, és ha ez nem sikerül neki, akkor elpusztít bennünket. Aki a legkisebb jelét tapasztalja annak, hogy bármely módszer alkalmazása során a démoni erők irányítása alá ke-

rült, hagyja abba a gyakorlását. Ez esetben imádkozzunk Istenhez, és kérjük, hogy szabadítson meg bennünket a Gonosztól, és ez úton kérjük a gyógyulásunkat. Az imádság az egyetlen transzcenden-tális eljárás, amelyhez nem tud közel férkőzni a Sátán, így kellő kitartás esetén biztosak lehetünk benne, hogy fohászunk meghallgatásra talál.

Sajnos a későbbiek során ezek a problémák sűrűsödni fognak. Ennek oka, hogy a mágia már az iskolákba is beszivárgott. Egy általános iskolákban használt alternatív olvasókönyv 18 oldalon át ismerteti a fekete mágia módszereit. Ily módon tanítja erre a 10 éves gyerekeket: „Ha egy odzsibvé indián valakinek rosszat akar, fából elkészíti ellenségének kicsinyített mását, és tűt szúr a szobor fe-jébe vagy szívébe; esetleg nyilat lő bele abban a hitben, hogy amikor a hegye belefúródik a kép-másba, erős fájdalom keletkezik ellensége testének megfelelő részén. Ha kifejezetten az a szándék, hogy a szóban forgó személyt megölje, akkor bizonyos mágikus szavakat mormolva elégeti a bábut.” Ezt követően áttérnek a gyakorlati megvalósításra: „Szerezz némi mennyiséget kiszemelt áldozatod körméből, hajából, szemöldökéből, nyálából stb., hogy a test minden része megfelelően képviselve le-gyen, és ezekből, valamint vadméhek által elhagyott lépből kiszedett viasszal készítsd el az illető képmását. Lámpa fölé tartva 7 éjszakán át perzseld lassan a figurát, és mondd: nem viasz az, amit perzselek, X.Y. mája, szíve és egyéb testrésze az, amit perzselek. A 7. perzselés után égesd el a figu-rát, és áldozatod meghal.” Bravó, hadd tanuljon a gyerek! Nincs még elég erőszak a világban, gon-doskodjunk az utánpótlásról. Ennek leghatékonyabb módja, hogy a jövő nemzedékét a Sátán szol-gálatába állítjuk. Már az iskolában elkezdjük ördögpalántává nevelésüket, hogy aztán soha többé ne tudjunk megszabadulni a romboló erőktől, a démoni hatalomtól. Még 10-15 év és fekete mágusok fogják kormányozni a világot. Hogy hová? Természetesen a pusztulásba, a totális megsemmisülés-be, mivel ez az út elkerülhetetlenül oda vezet.

Ördögűzés Az előzőekben láthattuk, hogy a gonosz erők mennyi kárt és szenvedést képesek előidézni kör-

nyezetünk manipulálásával. Igazi gyötrelem azonban azokra vár, akiknél a rontás belülről indul ki. Ilyenkor a sátáni lény beköltözik áldozata testébe, és átveszi felette az uralmat. Lelkének háttérbe szorításával teljes mértékben uralja a megszállott szervezetét. Ezáltal tág tere nyílik arra, hogy sza-badon kiélje alantas ösztöneit. Ráadásul mindezt más kárára, mivel a kívülállók a fizikai test eredeti birtokosának tulajdonítják a botrányos viselkedést, az elkövetett bűnöket. Sajnos az üldöztetés gyak-

155/244


ran tragédiával végződik, mert a démoni lény addig hajszolja áldozatát, amíg az önkezével véget nem vet szenvedéseinek. Gyakran megesik az is, hogy súlyos bűncselekményre készteti áldozatát, hogy a rászabott büntetés által kivonja őt a társadalomból. Sok bűnöző gyilkol emiatt anélkül, hogy tisztában lennének befolyásolt állapotukkal. Egy rokkant embert bestiális kegyetlenséggel meg-gyilkolt fiatalember pl. azt nyilatkozta, hogy: „Valami furcsa érzés járt át, ami arra késztetett, hogy újra és újra lesújtsak”. Mások még a biztatást is hallják a fejükben, hogy: „Öld meg, Öld meg!”

Az esetek egy részében azonban előfordul, hogy a családtagoknak, közvetlen hozzátartozóknak gyanússá válik a hirtelen bekövetkezett magatartás-változás, és szakemberhez fordulnak segítségért. Ha a beteg megfelelő pszichiáterhez kerül, az hamar kideríti, hogy nem szokványos elmebetegség-gel áll szemben. Sokat azonban nem tud tenni, mert az inkorporációra szakosodott terapeuták is csak ártatlan szellemeket képesek kiűzni a testből. Az általuk alkalmazott regresszív hipnózissal csupán azokat a szellemeket tudják távozásra bírni, akik túlságosan kötődnek a földi világhoz, és oly módon próbálják meghosszabbítani az ittlétüket, hogy élő emberek testébe költöznek. A gonosz lel-keket nem lehet meggyőzéssel jobb belátásra bírni. Ezekben az esetekben csak az ördögűzés segít.

Ezt a mesterséget nem pszichiáterek gyakorolják, hanem papok, a Vatikán közvetlen felügyelete alatt. A hivatalos jogosítvánnyal rendelkező ördögűzők egyike a Rómában tevékenykedő Gabriele Amorth atya, aki nap mint nap birokra kel a Sátánnal. Elmondása szerint az elmúlt másfél évtizedben több mint ötvenezerszer mondta el az ördögűző imádságot, négy-ötezer ember baján segítve. Szavait idézve: Párbeszédet folytatok az ördöggel, amely olykor befészkeli magát az emberbe, és csak alapos felkészültséggel lehet szembeszállni vele. Nyilatkozatából megtudhatjuk, hogy nem győzi a sok mun-kát. A „munkaerőhiány” abból ered, hogy három évszázaddal ezelőtt, a felvilágosodás előretörésével a katolikus egyház szinte teljesen felhagyott az ördögűzéssel. Hozzájárult ehhez a döntéshez, hogy ko-rábban ártatlan emberek ezreit küldték a máglyára; olyanokat, akik önhibájukon kívül kerültek a sátá-ni erők befolyása alá. A megbánás folyamata oda vezetett, hogy a XX. századra, amikor a Sátán teljes erőbedobással próbálta az emberiséget romlásba dönteni, alig akadt valaki, aki szembeszállhatott vol-na vele. Az 1980-as években az egyház felismerte a helyzet tarthatatlanságát, de ekkor már csak né-hány ördögűző volt Itáliában. Mostanra a számuk háromszázra növekedett, mégis túlterheltek. Ennek oka, hogy mind több felkérés érkezik hozzájuk külföldről. Németországban, Ausztriában, Spanyolor-szágban vagy Portugáliában pl. egyáltalán nincsenek ördögűzők, így az ott élők kénytelenek Róma segítségét igénybe venni. Egyébként Magyarországról is sok kérés érkezik hozzájuk. Maga Amorth atya 1980-ban még csak 20 ördögűzést végzett Olaszországban, 2000-ben pedig már 300-at, és az igény egyre nő. Az utánpótlás biztosítása érdekében a római Georgiana Egyetemen már külön tan-tárgyként oktatják az exorcizmust. Valamivel jobb a helyzet az ortodox egyház fennhatósága alá eső országokban, mert ezekben az államokban sohasem szűnt meg az ördögűzés gyakorlata.

Amorth atya szerint: „Az ördög kétféle módon fejti ki tevékenységét. Az első a közönséges mód-szer, amikor folyamatosan kísérti az embert. Megpróbálja eltávolítani Istentől, és eljuttatni oda, ahol maga is lakozik, a pokolba. Különleges eszközöket is alkalmaz. Ezek egyike, hogy kínokat, za-varokat okoz különféle varázslatokkal. Előfordul azonban, hogy megszállja az embert, és az ő szá-ján keresztül beszél. Amikor egy megszállotthoz intézem szavaimat, gyakorlatilag az ördöggel foly-tatok párbeszédet.” Arra a kérdésre, hogy milyen szempontok alapján választja ki az ördög áldoza-tait ezt válaszolta: „Négy ok miatt válhat valaki célponttá. Az első, amikor visszafordíthatatlanul megátalkodik a bűnben. Ez a legritkább. A második eset sem túl gyakori. Ennek során Isten hagyja, hogy az ördög kínozza a kijelölt személyt, mert az átélt szenvedések intenzívebbé teszik a lelki fejlő-dését. Történelmünk során sok szent életű ember jutott erre a sorsra. Testüket képes volt ugyan meggyötörni a Gonosz, de a hitüket megacélozta. A harmadik ok korunk divathóbortja, az okkultiz-mus terjedése. Manapság mind többen foglalkoznak mágiával, kártyavetéssel, és egyéb praktikák-kal. Sokan járnak spiritiszta szeánszokra, sátánimádó szertartásokra abban a reményben, hogy kü-lönleges képességekre tesznek szert. Eközben nem is sejtik, hogy ajtót nyitnak a démonvilág számá-ra, és teljesen kiszolgáltatottá válnak. Amíg az előző három esetben az áldozat maga tehet arról, hogy a Sátán hatalmába kerül, a negyedik csoportba tartozók vétlenek. Ártatlanul szenvednek má-sok rosszakarata miatt. Ma már számtalan lehetőség van arra, hogy valaki felkeressen egy mágust, varázslót, boszorkányt; aki kellő fizetség ellenében rontást idéz elő a mit sem sejtő célszemélynél.

156/244


Ennek megfelelően az ördögűzés mindig azzal a kérdéssel kezdődik, hogy: ki küldött ide? Ezeket

a megátalkodott lelkeket persze nem könnyű szóra bírni, de ha Krisztus nevében szólítom fel őket, kénytelenek válaszolni. Igen ám, de összevissza hazudoznak. Arra a kérdésre, hogy valójában ki is ő általában igazat felel, de amikor a megbízó nevét firtatom mellébeszél, megpróbálja összezavarni a dolgokat, és sokszor ártatlanokat kever gyanúba.” Mint az „Ezoterikus körkép” V. fejezetéből is tudjuk a szertartás a Római rituálé szabályai szerint zajlik, ami nem teljesen veszélytelen. Az ör-dögűző a jóindulatú szellemek védelme alatt áll ugyan, de figyelmetlensége által őt is érheti baj. Amorth atya egyszer elfelejtette lekötözni egy dühöngő megszállott lábát. „Akkora rúgást kaptam, hogy eltört, és negyven napig gipszben volt a lábam. Nem csoda, hogy sok pap azért nem mer ör-dögűzést vállalni, mert fél a bosszújától, az őrjöngő kitöréseitől. Pedig nem szabad tartani tőle. Mi-nél kevésbé félünk, annál könnyebben tudunk elbánni vele. A kitartásunkat is alaposan próbára te-szik ezek a megátalkodott lények. Nem egyszer előfordul, hogy a kiűzött lélek újból visszatér. Néha évekig is eltart, amíg sikerül véglegesen elzavarni az ördögöt.”

Az ördögűzés igénybevétele sem egyszerű dolog. Csak azok kerülhetnek a hivatásos gyakorlói elé, akik átestek a szükséges orvosi vizsgálatokon. Nehéz ugyanis szétválasztani a pszichés beteg-ségeket az ördögi rontástól. Ezért az eljárás elkezdése előtt minden esetben meggyőződnek róla, hogy az alany viselkedésében bekövetkezett változás nem pszichiátriai okokra vezethető vissza. Ennek során elmeorvosok véleményét kérik ki. Folytatva Amorth atya élménybeszámolóját: „Akit megszállt az ördög, annak fájdalmi vannak, de nem tudja pontosan meghatározni szenvedései jelle-gét. Gyakran előfordul, hogy epilepsziára jellemző tünetek észlehetők rajta. A leggyakoribb árulko-dó jel azonban az, hogy undort érez minden iránt, ami szent. Ha megáldom dührohamot kap, a föl-dön fetreng. Egy fiatalember családja nem tudta, hogy mi történt a fiúkkal, amikor egyik napról a másikra furcsán viselkedett. Abbahagyta a tanulást is, és nem volt hajlandó kimozdulni hazulról. Az apjának akkor kezdett gyanússá válni a dolog, amikor kiejtette a száján, hogy »Ave Maria«. Erre a fiú pánikszerűen felugrott azt kiáltva: Apa azonnal hagyd abba. A megszállottság előrehaladott ál-lapotában fékezhetetlen düh tölti el, ha egyházi szentséget lát. Ezzel együtt roppant mértékben meg-nő a testi ereje. Az ördög a nőket is hihetetlen testi erővel ruházza fel. Egy megszállott fiatal nő vo-nagló, csapkodó végtagjait pl. hat férfi sem tudta lefogni, és férfi hangon kezdett el beszélni. Ráadá-sul olyan nyelven, amelyet korábban még csak nem is hallott.

Olyanok is vannak, akiken a megszállottság csak rövid ideig vesz erőt. Amikor érzi, hogy jön a »roham« kimegy a mosdóba, vár negyedórát, s ha visszatér senki sem vesz észre semmit. Súlyos ese-tekben a megszállottak olyan nyelveken is értenek, amelyeket soha nem tanultak. Egy ördögűzésen több különböző nemzetiségű pap gyűlt össze. Én a megszállott asszonyt latinul kérdeztem, a paptár-saim pedig németül, héberül, arabul, koreaiul, ki-ki az anyanyelvén. Ő pedig mindegyikre olaszul vá-laszolt. Pontosan az adott kérdésre. Fordításra, tolmácsolásra nem volt szükség. (Ez feltehetően nem az ördögök műveltségének, hanem telepatikus képességüknek tudható be.) Néha előfordul, hogy a démon érthetetlen nyelven szólal meg. Ha ilyenkor megkérdezem milyen nyelv ez, azt feleli: az ördögök nyelve.

Az ördögűzés során gyakoriak a látványos jelenetek is. Egy szakavatott paptársam zárt temp-lomban próbálta kizavarni a Gonoszt, néhány családtag jelenlétében. Egyszer csak a fiú teste fel-emelkedett a székről. Egyre feljebb került, fejével már a templom plafonját érintette. A hozzátarto-zók nagyon megijedtek. Mi lesz ha lezuhan, és összetöri magát? A pap nyugalomra intette őket. Ezt követően a test szép lassan visszaereszkedett az ülőhelyére. A fiú mosolyogva ébredt, nem emlékezett semmire sem. Ennél is látványosabb jelenet, amikor a megszállott a legelképesztőbb tárgyakat hány-ja ki magából. Hosszú szögeket, kötélcsomókat, fából és műanyagból készült állatfigurákat. Magam is őrzök ilyen tárgyakat. (Ezeket valószínűleg nem nyelte le előzőleg az áldozat, hanem a torkában keletkeztek, materializálódás útján.) Gyakran előfordul, hogy távoli és elrejtett dolgokról is tudomá-sa van.” Végezetül azt is megtudtuk, hogy az alvilág képviselői nem csak egyéneket képesek meg-szállni, hanem néha egész embercsoportokat is. „Egyszer egy egész iskolai osztályt kellett »gyógyíta-nom«. De gyakori az is, hogy egy ország vezetőit kerítik hatalmukba. Meggyőződésem, hogy ördög szállta meg annak idején Hitlert és Sztálint is.” (Mellékesen megjegyezve erre nem volt szükség, mert ők maguk is sátáni eredetű lények voltak. Az ezoterikus szakirodalom több helyen is megemlíti,

157/244


hogy Hitler maga volt az Antikrisztus. Sztálinról is köztudott volt, hogy az egyik kezén hat ujjal szü-letett, ami a démonológia tudománya szerint egyértelműen utal a hovatartozására.)

Bár az ördögűzés szertartása látszólag nem más, mint imádkozás, nem ajánlatos kísérletezni vele. A mélyen vallásos ember képes ugyan távol tartani az ördögöt magától, de semmiképpen ne vállal-kozzon az ördöggel való párbeszédre. A zsoltárok éneklése, a rózsafüzér mondása közben történő kikérdezés nagy felkészültséget igényel. Éppen ezért a Vatikán Hittani Kongregációja előírja, hogy csak az foglalkozhat ördögűzéssel, aki erre az illetékes püspöktől működési engedélyt kap. A jóvá-hagyás kiadását hosszú tanulás és tapasztalatszerzés előzi meg. Elöljárója azonban még ekkor sem biztos abban, hogy a tanítvány a gyakorlatban is képes lesz megállni a helyét. Ezért sokszor ezekkel a szavakkal bocsátja útjára: Próbálj meg magad boldogulni! Alapvető szabály, hogy az ördögűzést végző papnak sohasem szabad rögtönzött imát mondania, hanem a Biblia meghatározott részeiből kell idéznie. A Szentírás ugyanis „vörös posztó” az ördögök szemében, iszonyodnak minden sorá-tól. Az előadásmódnak pedig eksztatikusnak kell lennie, hogy az alany kellően felfokozott állapotba kerüljön. Minden izgatottabb, annál kevésbé érzi jól magát a megszálló szellem benne. A sok kel-lemetlen hatástól fenyegetve érzi magát, és kimenekül áldozata testéből.

Amennyiben minden jel arra vall, hogy valamely hozzátartozónknak szüksége lenne kiűzetésre, forduljunk a katolikus egyház helyi képviselőihez. Nem lesz könnyű dolgunk, mert a papok, püspö-kök túlnyomó része nem hisz abban, hogy az ördög megszállhatja az embereket. Kitartó kereséssel azonban el fogunk jutni ahhoz a személyhez, aki majd útba igazít bennünket. A Vatikánban azonban annyira komolyan veszik a Sátán és a Gonosz szellemek létezését, hogy nemrégen módosították a négy évszázaddal ezelőtt elfogadott exorcizmus szertartáskönyvét. Ebből az is kiderül, hogy a dé-monok bukott angyalok, akik rendkívüli képességű és intelligenciájú szellemi lények. Egyébként II. János Pál pápa is végzett már ördögűzést. A szentszéki hivatalából visszavonult Jacques Martin em-lékiratai szerint erre először 1982-ben került sor. A másik két eset az ezredfordulón történt. Mindhá-rom esetben fiatal nőkből űzte ki a Gonoszt.

1982-ben, a dél-amerikai körútja során egy földön fetrengő nőt vett kezelésbe, aki miután letépte magáról a ruháit, a testét kezdte el marcangolni. 2000 szeptemberében a Szent Péter téren egy nem evilági hangon és nyelven sikoltozó nőből űzte ki a démont. Több tucat szemtanú elmondása szerint csaknem félórás megfeszített koncentrálással járó munkával érte el azt, ami előzőleg a Nemzetközi Ördögűző Szövetség fejének nem sikerült. Harmadik alkalommal egy 24 éves nőn segített, akire egy román árvaházban találtak rá, teljesen beszámíthatatlan állapotban. A belé költözött gonosz lé-lek tökéletes latinsággal küldte el a fenébe a papokat, majd férfihangon tovább szidalmazta a pápát. II. János Pál később élete legnagyobb kihívásaként írta le ezt az esetet. Nem ez volt azonban a leg-nevezetesebb egyházfői ördögűzés. A II. világháború idején XII. Pius pápa többször is megpróbálta kiűzni az ördögöt Hitlerből, de nem sikerült. Egy idő után fasiszta diktátor sejtette, hogy valami nincs rendben vele. Egyre inkább megerősödött benne a gyanú, hogy megszállták a démoni erők, ezért közvetlenül a római pápához fordult segítségért.

A katolikus egyház nem véletlenül vállalta magára ezt a feladatot. Mint látni fogjuk Jézus is gyakran űzött ki démonokat megszállt emberekből. Részéről elég volt néhány szó, hogy kiutasítsa őket. Mivel a tanítványainak azt parancsolta, hogy az ő nevében hasonlóképpen cselekedjenek, a római kereszténység azóta is tisztének érzi ezt a feladatot. A középkorban a szentek is gyakran vé-geztek ilyen szertartásokat. A II. században élt Szent Jusztin elmondása szerint ez számukra nem je-lentett túl nagy megerőltetést. A szent embereknek ugyanis már a „puszta érintése és lehelete” is ha-tásosnak mutatkozott. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy ők közelebb álltak Istenhez, az őt szolgáló angyalokhoz. A sikeres ördögűzéshez ugyanis szükség van az ő segítségükre is. Ennek fel-ismerése vezettet oda, hogy az 1999-ben megújított Római Szertartáskönyv már kifejezetten előírja, hogy „Tartózkodni kell a Sátán felesleges nevén nevezésétől, sőt még a neki szóló, korábban bevett parancsolgatást is minimálisra kell csökkenteni. Inkább Istent kell kérni az ügyben való közbenjá-rásra.” Az új szertartáskönyv már mentes olyan tévedésektől is, hogy az epilepsziát és a skizofréniát ördögi megszállásnak tekintse. Azért is fontos az előzetes pszichikai vizsgálat, mert ezek a betegsé-gek hasonló tüneteket váltanak ki.

158/244


2000 évvel ezelőtt Jézus is foglalkozott ördögűzéssel. A Biblia szerint, amikor a Galileai-tenge-

ren áthajózva a Gadarénusok földjére látogatott, találkozott az úton egy emberrel, akit megszállt az ördög. Nem is egy, hanem több pokolból szabadult szellem költözött bele, amitől fékezhetetlenül vaddá és kegyetlenné vált. Már hosszú ideje meztelenül járt, és az emberektől távol, a sírboltokban lakott. A megszállott – felismerve Jézusban Isten fiát – lábai elé vetette magát, és könyörögve kérte, hogy szabadítsa meg őt gyötrelmeitől. Jézus megparancsolta a légiónyi tisztátalan léleknek, hogy menjenek ki ebből az emberből. Ők erre rimánkodni kezdtek, hogy ne parancsolja vissza őket az al-világba. A mellettük levő hegyen legelészett egy disznónyáj, és a gonosz lelkek azt kérték, hogy azokba mehessenek. A disznóknak azonban nem tetszett az új irányítás. Nagyon megrémültek a po-kolfajzatoktól, és pánikszerűen rohanni kezdtek. Egy szakadék szélére érve lezuhantak, és beleful-ladtak az alatta levő tóba. Így a gonosz lelkeknek vissza kellett menni oda, ahonnan jöttek.

A későbbi századokban is feljegyeztek olyan eseteket, amikor a gonosz szellem állatokat szállt meg. Az 1980-as években egy Moszkva környéki faluban a pravoszláv egyház helyi képviselője ku-tyán hajtott végre ördögűzést. Az állat addig úgy viselkedett, mintha megveszett volna, de az orvosi vizsgálat kizárta a fertőzés gyanúját. A korábban igen barátságos kutya mindenkinek nekitámadt. Órákig őrjöngött, így gazdája kénytelen volt kikötve tartani a magából teljesen kifordult ebet. Mivel nagyon szoros érzelmi szálak fűzték hozzá, nem akarta elpusztítani. Ezért végső elkeseredésében meglepő dologra határozta el magát: ördögűző papot hívott. Az eljárás sikeresnek bizonyult, a kutya ismét kezes báránnyá változott.

Minél fejlettebb a lélek, annál könnyebben megy neki az ördögűzés. A hetedik szint felett álló lelkeknek már olyan nagy hatalmuk van az alantas világ felett, hogy az ördögi szellem puszta sza-vukra távozik a megszállt testből. Ezt bizonyítja a „néma lélek” kiűzésének története az Újszövet-ségből. Egyik útja során így szólította meg Jézust egy reményt vesztett apa: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van, és amikor megragadja, úgy leteperi, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” Jézus így szólt a körülötte összegyűlt emberekhez: „Ó hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Med-dig tűrlek még titeket? Hozzátok őt elém!” Odavitték, és amikor az alantas szellem érzékelte a Meg-váltó jelenlétét olyan görcsös rohamot váltott ki a fiúban, hogy földre esve fetrengett és tajtékzott. Jézus megkérdezte az apától: „Mióta van ez így vele?”

– Gyermekkora óta. Ezért ha lehet, segíts rajta, szánj meg minket! Lehetséges-e nekem? – Minden lehetséges annak, aki hisz!

Erre az apa felkiáltott: – Hiszek! Segíts a hitetlenségemen.

Jézus odament a fiúhoz, és rászólt a tisztátalan lélekre: – Te néma és süket lélek! Megparancsolom neked, hogy menj ki belőle, és többé ne menj bele!

Ekkor a fiú még egyszer megrázkódott, és a megszálló szellem távozott belőle. Ezt követően a tanít-ványai megkérdezték tőle:

– Mi miért nem tudtuk kiűzni? Jézus így válaszolt:

– Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal. A megátalkodott démoni lelkeket tehát csak az isteni szinten álló szellemek képesek eltávolítani, aki-ket imádság útján lehet elérni, közreműködésre bírni.

Fejlődésünk buktatói

Az „Ezoterikus körkép” VII. fejezetében elhangzott, hogy a tudományos haladás egyik kerékkö-tője az információrobbanás, vagyis az a sajátos helyzet, hogy idő hiányában a kutatók nem tudják feldolgozni a mind nagyobb mértékben rájuk zúduló ismereteket. Az információrobbanás okozta káosz azonban már az átlagembert is mind jobban idegesíti. Manapság már nem csak a munkahe-lyünkön, hanem otthon is szinte megszámlálhatatlan adatszolgáltató készülék vesz körül bennünket. A rádió, a televízió, a különféle hirdetések, a teletext, a kábeltévé-hálózat szerteágazó szolgáltatásai, a számítógépen olvasható adattárolók, pendrájvok, az Internet, a fax, a telefon, a mindenhová ma-

159/244


gunkkal hurcolt mobiltelefon szünet nélkül ontják ránk a híreket. Az ismeretterjesztő műsorokat tar-talmazó hang- és videokazetták, a CD-, DVD- és MP3 lemezek, valamint a Flash memóriának ne-vezett mozgó alkatrész nélküli digitális tárolók elárasztanak bennünket információkkal. Szakértői vélemények szerint az emberiség az elmúlt 10 év során több tudást gyűjtött össze, halmozott fel, és tett széles körben hozzáférhetővé, mint a megelőző 2500 év alatt összesen. Ennek eredménye, hogy a XX. század végén megjelent a homo digitális, aki a nap minden percében információ-közvetítő eszközein csüng, és úgy érzi, markában tartja a világot.

Ez az állandó készenlét azonban meglehetősen fárasztó, ezért világszerte megfigyelhető egy új jelenség, az információstressz. A technostressznek is nevezett jelenséget tovább fokozza a nyugta-lanság érzése. Ez abból fakad, hogy mostanában mind több ember ismeri fel, hogy a rájuk zúduló ismeretek nem teszik okosabbá, sem határozottabbá, sőt egyre jobban elbizonytalanítják őket. A mindenhonnan felénk áradó információk ugyanis a legtöbbször meglehetősen felületesek, és nem egyszer egymásnak ellentmondóak. Szerzőik nem rendelkeznek alapos tudással, nem képesek leha-tolni a problémák, jelenségek gyökeréig, így az esetek túlnyomó részében nem kapunk mást, mint tetszetős köntösbe öltöztetett halandzsát, bő lére eresztett maszlagot. A nagy felhajtással közzétett „nesze semmi, fogd meg jól” információk sorozatos csalódást okoznak az embereknek. Arról nem is szólva, hogy rengeteg pénzt, időt és energiát követel a figyelemmel kísérésük. Nem véletlen, hogy az „információ-fogyasztásban” élen járó menedzserek szerint az új ismeretek jelentős része nem éri meg azt a pénzt, amibe kerül.

A felmérések alapján az is kiderült, hogy a túl sok hír és adat miatt a vezetők nehezen jutnak el-határozásra, s fontos döntéseket halogatnak. Úgy érzik, hogy ítélőképességüket mind jobban befo-lyásolják, elhomályosítják a külső hatások. Sokuknál már kezd kialakulni az úgynevezett Informa-tion fatique syndrom24 (Információ-fáradtsági tünetcsoport), amely zavartságban, koncentrációs ne-hézségekben, kimerültségben és közömbösségben nyilvánul meg. Az átlagemberek emellett még a tájékozatlanságtól is szenvednek. Kellő szakértelem és pénz hiányában nem tudják megkeresni az igazán fontos tudnivalókat. Hiába a hírek özöne, a kulcsfontosságú ismeretek rejtve maradnak előt-tük. De ha szert tudnak tenni minden hozzáférhető információforrásra, akkor sem mennek vele sok-ra, mert a rengeteg eléjük szórt adatot nem tudják feldolgozni, hasznosítani, és életük szolgálatába állítani. Mindezek alapján az összegzéssel, a lényeg megkeresésével foglalkozó tudományos szakér-tők tevékenységét célszerű lenne kiterjeszteni az átlagfogyasztóknak szánt információk feldolgozá-sára is. Ezáltal megállíthatóvá válna a technostressz káros folyamata, és visszatérne az emberek tu-dományba vetett hite.

A legtöbb gondot a számítógépes világhálón felhalmozódott adattenger kezelése okozza. Ha ezt a problémát nem oldjuk meg, akkor olyanná válik az Internet, mint egy hatalmas könyvtár, amely nincs felkartonozva. Így az olvasó kénytelen minden egyes könyvet leemelni a polcról, és oldalan-ként átböngészni, hogy hozzájusson a keresett információhoz. Nyilvánvaló, hogy ez az út nem jár-ható; szakképzett „könyvtárosokra”, a weboldalak dzsungelében otthonosan mozgó szakemberekre van szükség; akik utat mutatnak nekünk, elvezetnek bennünket a használható hírforrásokhoz. Ezt a feladatot nem lehet keresőprogramokkal megoldani, mert ezek csak arra képesek, hogy a beírt kulcsszavak alapján egy listát produkáljanak. A feltüntetett dokumentumok legtöbbje azonban hasz-nálhatatlan. A számítógép szakmailag nem képes minősíteni a rajta tárolt anyagot, ez emberi köz-reműködést igényel. Jelenlegi számítógépeink intelligenciaszintje a nullával egyenlő, így nem vár-ható el tőlük semmiféle minőségi osztályozás. A szelekciót csak több évtizedes szakmai tapasztalat-tal rendelkező, nagy tudású specialisták képesek elvégezni. Igazi áttörés azonban akkor várható ezen a téren, ha a végső értékelésben a bölcsek és a zsenik is részt vesznek, mivel az összefüggések bonyolult láncolatát csak ők képesek átlátni.

☯ Az előző két kötetben több helyen is foglalkoztunk a piacgazdaság visszásságaival, a gazdagok

és szegények között egyre mélyülő szakadékkal. Most nézzük meg, miként vélekednek erről a té- 24 infomeisön feting szindrom

160/244


máról a szakemberek. Pete Péter közgazdász szerint: „A piacgazdaságon alapuló gazdasági rendszer betegségének alapvető oka a kereslet hiánya. A multinacionális vállalatokban koncentrálódott gaz-dasági és szellemi potenciál, valamint a profithajsza a munka termelékenységének soha nem látott növekedését eredményezte. Ebből kifolyólag mindig több munkahely szűnik meg, mint amennyi keletkezik, az egyes országokban és régiókban. Tehát a foglalkoztatottak száma folyamatosan csök-ken, a munkanélkülieké pedig nő. A munkanélküliség aztán tovább növeli a kereslethiányt, ami költségvetési hiányhoz, az állami támogatások csökkenéséhez vezet. A fenti leépülési folyamat kö-vetkeztében a tőkések egyre kevésbé találnak a reálszférában befektetési lehetőségekre, ezért létre-hoztak maguknak egy virtuális gazdaságot, ahol semmit sem termelnek; csupán tőzsdei, pénzpiaci spekulációkkal próbálják elnyerni egymás vagyonát. A tőke mind nagyobb hányada áramlik ide, és a spekulációk által gerjesztett áringadozások a reálgazdaság bizonytalanságát is növelik. Túl nagy pénzek forognak a látszólagos gazdaságban, ami azzal a veszéllyel jár, hogy egy rosszul sikerült pénzügyi tranzakció a rendszer összeomlásához vezethet.” Hiába életképes a kapitalizmus, hiába vi-rágzik a reálgazdaság, a spekulációs tőke oly nagy súllyal nehezedik rá, hogy bármikor szétrombol-hatja. Elég egy tőzsdepánik, és nem csak a bróker cégek, a különféle befektetési alapok, valamint a bankok mennek tönkre, hanem a termelő üzemek és szolgáltató egységek is. A pénzügyi bizonyta-

lanság ugyanis rohamosan csökkenti a keresletet, ami a reálgazdaságot is rövid idő alatt csődbe jut-tatja.

☯ Más közgazdászok azzal egészítik ki a világunkban tapasztalható gazdasági rendellenességek so-

rát, hogy a túlfogyasztás rengeteg kárt okoz az egyénnek és a társadalomnak. Ma egyre kevesebb ember dolgozik, de ők egyre több időt töltenek munkával. A csökkenő szabadidejükben aztán kap-kodó túlfogyasztással igyekeznek kárpótolni magukat az elvesztegetett életükért, egészen a csömö-rig. A túlfogyasztás nem kevésbé ártalmas megnyilvánulási formája az utánzó- és a presztizsfo-gyasztás, azaz olyan státuszszimbólumok vásárlása, amellyel a társadalmi ranglétrán elfoglalt he-lyünket jelezzük embertársainknak. Az értékek és a divat gyors változása, valamint a rohamos tech-

161/244


nikai fejlődés miatt a megszerzett javak hamar elavulnak. Ezért az emberek egyre újabb és újabb termékek vásárlására kényszerülnek az identitásuk megőrzése végett. Ezáltal életüket az anyagi ja-vak utáni hajsza, a „mókuskerék pörgetése” tölti ki. A hedonista mókuskerék hajtásával azonban nem lehet előbbre jutni. Ez a tevékenység kifárasztja az egyént és a társadalmat anélkül, hogy bol-dogabb lenne tőle. Találóan jellemzi világunkat egy indiai jógi véleménye a nyugati civilizációról: „Gyönyörű emberek, gyönyörű autókban rossz irányba haladnak, mivel mindnyájan azt hiszik, hogy a megszerezett tárgyak, a külcsín hozza meg a boldogságot.”

A világ különböző fejlettségű országaiban végzett statisztikai felmérések szerint a boldogságot nem az anyagi javak minél nagyobb mértékű birtoklásával érhetjük el. Az alapszükségletek kielégí-tésén túl már kevés összefüggés mutatkozik a fogyasztás abszolút mértéke, és a boldogság között. Ennek oka, hogy anyagi helyzetünket mindig a társadalom többi tagjához mérjük. Hiába él valaki jól, ha a körülötte élők jobban élnek. Az anyagi helyzetben megmutatkozó különbségek váltják ki az utánzó fogyasztást. A tömegek számára a felsőbb osztályokba tartozók fogyasztási szintje az etalon, ami szükségtelen fogyasztást generál. Az utánzó- és a presztizsfogyasztás nem valódi szükséglete-ket elégít ki, hanem csupán státuszszimbólumként szolgál. Ezzel próbáljuk jelezni a társadalomban elfoglalt helyünket embertársainknak. Jelenlegi fogyasztásaink zömére tehát nem az igényeink késztetnek bennünket, hanem a tudati beállítottságunk.

Az egész történelmünket végigkísérő mértéktelen szerzésvágy mára már intézményesült az egész világban. A média, a reklámok, a különböző intézmények naponta sulykolják belénk, hogy csak a fogyasztási javak mértéktelen birtoklása tehet bennünket boldoggá. Már a gyermekeinkbe is ezt ne-velik bele az iskolában. Lassan elértük, hogy a harácsolási vágy az emberi természet alapvető jel-lemvonása lett. Régen a test vágyainak kordában tartása, a káros gondolatok csapongásának megfé-kezése erénynek számított. Ma már ösztöneik gátlástalan kiélésére büszkék az emberek. Nem divat az önmegtartóztatás. A mértéket vesztett ember egyfolytában tobzódik az élvezetekben: agyonza-bálja magát, mértéktelenül italozik, sportot csinál a szexből.

Statisztikai kimutatások szerint 1950 óta az emberek több árucikket vásároltak, és több szolgálta-tást vettek igénybe, mint civilizációnk egész korábbi történetében. (Ma már több mint 1 millió termék között válogathatunk a boltokban.) A kö-zépkori aszkéta életszemlélettől alaposan eltávolodva átestünk a „ló túlsó oldalá-ra”. Pedig léteztek jól működő, hosszú távon fennmaradt társadalmak rendkívül alacsony anyagi igények mellett is, mint pl. a gyűjtögető-, halászó-, vadászó ős-közösségek. A pénzt és a magántulajdont nem ismerő emberek semmivel sem vol-tak boldogtalanabbak, mint mi, sőt a ren-delkezésre álló leletek azt bizonyítják, hogy nálunk jóval kiegyensúlyozottab-ban éltek.

A jelenlegi túlfogyasztás nem szol-gája a javunkat, sőt kifejezetten kárt okoz nekünk. A föld-, a természet kizsa-rolása, az ásványkincsek pazarlása, a környezetszennyezés mind nagyobb mé-rtékű növekedése ökológiai katasztró-fával fenyeget. Arról nem is szólva, hogy mértéktelen fogyasztásunkkal a következő nemzedékek életlehetőségeit csökkentjük. Azok a nyersanyag- és energiaforrások, amelyek jelenleg a mi luxusigényeinket elégítik ki, az utánunk jö-vők létfeltételét teremthetné meg. Ha nem gondolunk az utódainkra, ha alapvető szükségleteik ki-elégítését is lehetetlenné tesszük, vajon meddig marad fenn a civilizációnk? Elengedhetetlen tehát a

162/244


fogyasztás önkéntes mérséklése. A mohó fogyasztás ördögi légköréből nehéz kilépni, de be kell lát-nunk, hogy jelenlegi életmódunkkal a vesztünkbe rohanunk.

Ennek a szemléletváltásnak már vannak követői. Az Egyesült Államokban lassan tömegessé vá-lik az „önkéntes egyszerűség” mozgalom. Követői nem akarnak kivonulni a társadalomból, hanem józan, mértéktartó életmódot kívánnak folytatni. Szó sincs lemondásról, aszkézisről. Ők csupán a luxust nélkülözik. Az anyagi értékek helyett a lelki értékeket helyezik előtérbe. Ez nagyobb boldog-ságot biztosít számukra, létük kiteljesedését eredményezi. Emellett jóval egészségesebbek is. Ke-vésbé fenyegeti őket a túltápláltságból eredő magas vérnyomás, szerzett cukorbetegség, és a rák. Az egyéni kezdeményezések azonban nem képesek jelentős változást előidézni. Elengedhetetlen az ál-lami szerepvállalás ebben a folyamatban. Olyan szabályozásra van szükség, amely a javak újrael-osztását, a fogyasztás csökkenését eredményezik. A jövedelemkülönbségek csökkenése nem ösz-tönzi az embereket túlfogyasztásra, megszűnik az utánzó fogyasztás. A presztizsfogyasztás felszá-molása érdekében pedig széleskörű tudati felvilágosításra, államilag szorgalmazott tájékoztatásra van szükség. A diktatórikus módszerek elkerülése érdekében minden korlátozó intézkedést széles-körű, nyilvános társadalmi párbeszédnek kell megelőznie. Elengedhetetlen a példamutatás is. Ez a folyamat csak akkor válhat sikeressé, ha hirdetői, képviselői és irányítói személyes életvitelükkel is példát mutatnak.

☯ Jelentősen nehezíti soraink rendezését, hogy az emberek nem találják helyüket a világban. Min-

den feladatra megvan a megfelelő ember. Csak nem áll a helyzet a magaslatán, nem tesz eleget a kötelezettségének. Elmerül a karrierépítésben, vagy az egzisztenciális fennmaradásért folytatott küzdelemben. Elfeledkezik a túlvilágon vállalt küldetéséről. Mások az „isteni jelre” várnak. Azt hi-szik, hogy ők fogják megváltani a világot jelenlegi bajaiból, és nem értik, hogy a Teremtő miért nem szólítja fel őket szent feladatuk elvégzésére. Hamvas Béla szerint: „A legtöbb ember csak egy kis feladattal születik a világra. Sokan azonban valami nagy dolgot keresnek, mert azt hiszik, hogy a feladatok óriásiak.” A feladatok valóban óriásiak, de ezek fel vannak osztva részfeladatokra. Így egy-egy embert viszonylag kevés tennivaló terhel. Ha mindenki elvégezné, ami a dolga, akkor nagy tettekre lennénk képesek. Az emberek többsége azonban azt a csekély szerepet sem hajlandó elját-szani, amit a Földre születése előtt magára vállalt, illetve azt a kevés feladatot sem végzi el, amit ki-róttak rá.

☯ Sok feszültséggel terhelt a munkaerőpiac is.

A középrétegek elszegényedése, a kereslet fo-kozatos szűkülése következtében évről évre csökken a foglalkoztatottak száma. Tovább te-tézi a bajokat a bérrabszolgaság sajátos, ezred-végi megnyilvánulása, amely különösen az idősebb korosztályt, és a diplomásokat sújtja. Ez a multinacionális vállalatok által általánosan alkalmazott rendszer főként a fejlődő orszá-gokban érezteti hatását, mivel az alacsony mun-kabérek következtében a nagy világcégek mind nagyobb számban telepítik termelőegységeiket ezekbe az országokba. Ennek a munkáltatói rendszernek fő sajátossága a szakmai tapasz-talatok semmibevétele. Egy rabszolga akkor ér a legtöbbet, amikor ereje teljében van. Nem vé-letlen, hogy fejlődő országokban a 20’-as, 30’-as éveikben járó munkavállalókat fizetik meg a legjobban. A rabszolgák kiválasztásánál az életerő, a munkabírás a legfontosabb szempont. Életta-

163/244


pasztalatokra, szakmai gyakorlatra nincs szükség, mert a kreativitást igénylő feladatokat a munkáltató otthon végezteti el a honfitársaival. Ezekbe az országokba már kész technológiát visz, amelynek a működtetése csupán jól begyakorolt mozdulatokat, és nagy teherbírást igényel. Ehhez kellenek a fia-tal, egészséges rabszolgák. Gondolkozni nem kell, ezt megteszik helyettük a munkaadóik.

Hasonló okok miatt irtóznak a többdiplomás emberektől is. Túlképzettnek nyilvánítva nem veszik fel őket. Régen a rabszolgák írni-olvasni sem tudtak, hogy jobban kordában tudják tartani őket. Most meg 2-3 diplomával és nyelvvizsgapapírral „okvetetlenkednek” olyan vállalatoknál, ahol nem

gondolkodó emberekre, hanem a robotoknál is olcsóbban dolgozó engedelmes rabszolgákra van szük-ség. Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a 40 év feletti dip-lomások átlagban 15%-kal keve-sebbet keresnek, mint a pályakez-dő társaik. Az életbölcsesség, a szakmai tapasztalat, a perspektí-vákban való gondolkodás ugyanis hátráltatja a munkát, csökkenti a termelékenységet. Az újító ötlet-ek megzavarják a termelés folya-matosságát, fennakadást okoznak a bejáratott gépezetben. Így nem véletlen, hogy a munkáltatók igye-keznek megszabadulni a „kerék-kötőktől”, és ez is jelentősen hoz-zájárul az idősebb korosztály nagy-

fokú munkanélküliségéhez. Miután a fejlődő országok szűk látókörű politikusai korábban kiárusítot-ták az országot, eladták a független iparvállalatokat, a kreatív munkaerő nem talál magának állást. Ennélfogva a nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező és kellő anyagi megbecsülésre vágyó szak-emberek számára nincs más kiút, mint a külföldre vándorlás.

☯ A tudomány jelenlegi álláspontja szerint minden ember ártatlannak születik. A bűnözők erkölcsi,

fizikai torzulásaiért kizárólag a neveltetésük felelős. A gyakorlat azonban rácáfol erre a feltevésre. A kansasi Menninger Klinikán F. Hacker és kutatócsoportja egy fiatalkorú gyilkost pszichoterápiás kezelésnek vetett alá. Bizonyos idő elteltével gyógyultnak nyilvánították, és elbocsátották. Alig hogy kiengedték, újabb gyilkosságot követett el. Amikor már negyedszer ismétlődött meg ez az eset, a kutatók arra a meggyőződésre jutottak, hogy mégsem születik minden ember ártatlannak. Vannak megátalkodott gonosz lelkek, akik bűnös hajalmokkal jönnek a világra. Rajtuk a nevelés sem segít, legfeljebb kissé visszafogja őket. A viselkedéstudomány művelőit már nem sok választja el attól a felismeréstől, hogy a pokol küldöttei nem tagadják meg önmagukat, bárhová születnek, nagyon hamar megmutatkozik rajtuk a valódi énjük.

Ezeket az embereket az sem változtatja meg, ha kiemelik őket a környezetükből, és egy „rendes” családban jó nevelést kapnak. A gondos nevelés nem képes a lelküket megváltoztatni. Erre jellemző példa egy 21 éves lány esete, akit 1 éves korában eldobott magától a súlyosan alkoholista anyja. A 20 éven át folytatott áldozatos nevelést azzal hálálta meg, hogy fagyálló folyadékot töltött nevelő-anyja ásványvizes palackjába. Az asszony néhány óra múlva már borzalmas kínok között fetrengett. Ekkor sem gondolta meg magát, nem hívott orvost, szenvtelenül nézte a haláltusáját. Tettének oka: a nevelőanyja nem adott neki elég pénzt. Az ismert magyar színésznőt, Soproni Ágnest is azért gyilkolta meg a fia és felbérelt barátja, hogy megszerezze anyja vagyonát. A fiú walkmant hallga-tott, miközben a barátja brutálisan megölte az anyját, majd együtt feldarabolták a szerencsétlen nőt. Az ateista szakértők azon vitatkoznak, hogy genetikai öröklődés, vagy a környezeti tényezők hat-

164/244


nak-e erősebben a személyiségfejlődésre. A lélekről, eredetéről nem vesznek tudomást, mert hivata-losan nem létezik. A pszichológusok beszélnek ugyan róla, de ők a psziché alatt nem egy önálló asztrállényt értenek, hanem az egyén szellemi alkatát, érzésvilágát és gondolkodásmódját.

Hiába igyekszik a jog és a demokratikus közfelfogás minden embert azonos mércével mérni, nem vagyunk egyformák. Eredetünk, a túlvilágon korábban elfoglalt helyünk alapján rendkívül kü-lönbözőek vagyunk. Egyes kriminológusok azzal próbálják magyarázni a bűnözők hajlamait, hogy: „Viselkedésük a társadalmi normák kulturális közvetítésének zavaraiból ered.” Mások a szegény-ségre, a hátrányos szociális helyzetre hivatkoznak. Ez a feltételezés azért nem állja meg a helyét, mert nem minden halmozottan hátrányos helyzetű gyerekből lesz bűnöző. Sokan közülük értékes emberekké válnak. Sanyarú sorsuk nemhogy rontott, hanem kifejezetten javított a jellemükön. Az átlagnál állhatatosabbá váltak, a sok megpróbáltatás szigorú erkölcsi értékrendszert alakított ki ben-nük. Ez annak tudható be, hogy ők már korábban legyőzték magukban állati ösztöneiket, és olyan szintre emelkedtek, ahol képesek voltak ellenállni környezetük visszahúzó erőinek.

Miután a láthatatlan világok létét nem vagyunk hajlandóak elismerni, a saját bőrünkön fogjuk megtapasztalni, hogy társadalmunk homogenitása téves feltevés. Ennek a fajta tapasztalatszerzés-nek az eredménye az a szociológusok által kialakított nézet is, mely szerint: „Napjaink széthullóban levő plurális közösségeiben az áldozatkész, szociális magatartásforma egyre inkább háttérbe szorul. A társadalom erkölcsi törvényeit betartó egyedeken mind több szociálparazita élősködik.” Konrad Lorenz Nobel-díjas etológus megdöbbentő hasonlatosságot vélt felfedezni társadalmunk állapota, és egyes állatfajok viselkedése között. Ez nem éppen hízelgő ránk nézve, és nem is megnyugtató. Az állatvilágban ugyanis ez a fajta életforma csak addig folytatható, amíg az áldozatok kihalnak. Ezt követően az élősködők is elpusztulnak.

Környezeti ártalmak A bioszféra helyzete még a gazdaságnál is labilisabb. Ahelyett hogy világméretű összefogással

kilábalnánk az általunk ásott gödörből, egyre mélyebbre süllyedünk. Köztudomású, hogy a globális felmelegedés legfőbb kiváltó oka a Földet körülvevő ózonréteg rohamos pusztulása. Erre először a földönkívüliek hívták fel a figyelmünket, még az 1980-as évek derekán. Miután tudósaink műszeres megfigyelései igazolták a veszély fennállását, a hír nyilvánosságra került. Ezt követően a szakértők és a közvélemény nyomására politikusaink kénytelenek volta lépni ebben az ügyben. Intézkedése-iknek köszönhetően betiltották, és néhány év alatt megszüntették az ózonréteget leginkább károsító vegyületek gyártását. A probléma azonban ezzel nem szűnt meg, mivel a tilalom nem mindenkire vonatkozik. A montreali egyezményt aláíró 165 ország közül többen 10 éves haladékot kaptak, hogy legyen idejük az átállás megszervezésére. Kína viszont nem erre fordította az ily módon nyert éve-ket, hanem felfuttatta ezeknek az anyagoknak a gyártását, így mára már ők váltak a világ legna-gyobb halon- és freontermelőjévé.

A belföldi igények kielégítésén kívül a világ minden részébe exportálják ezeket a környezetrom-boló termékeket. Az ENSZ környezetvédelmi szakemberinek megállapítása szerint Kína halon-exportja 1997-re 14-szeresére nőtt. Jelenleg a világban gyártott összes CFC harmadát, a halonnak pedig a 90%-át ők termelik. Mivel az egyezmény ezeknek a vegyületeknek nem csak a gyártását, hanem a forgalmazását is tiltja, az értékesítés a feketepiacon történik. Ily módon évente 30 ezer tonnányi freon kerül a nyugati országokba a régi típusú hűtőszekrények, klímaberendezések és kór-házi fagyasztókamrák javításához. Hasonló a helyzet az oltógázként használt halonnal. Mindezek ellenére Kína rendszeresen felveszi az átálláshoz biztosított segélyt abból az alapból, amit a montre-ali jegyzőkönyvet aláíró országok hoztak létre. A vizsgálatok során kiderült, hogy az 1 milliárd dol-láros alap felét Kína kapta, amit a gyártás bővítésére használt. Ezek után érthető, hogy minden erő-feszítés ellenére miért nőtt a világ CFC-termelése 55%-kal, halontermelése pedig 10%-kal.

Környezetszennyezési szempontból a lakosság óriási száma is sok megpróbáltatást tartogat a vi-

lág számára. Ezek egyike, hogy Kínában, a 400 millió kerékpár országában mind többen vásárolnak gépkocsit. A motorizáció folyamatát a nyugati autógyárak is elősegítik azzal, hogy a minél maga-

165/244


sabb profit érdekében milliószámra exportálják termékeiket Kínába. Újabban a szállítási költségek csökkentése, valamint az olcsó munkaerő kihasználása érdekében egymás után hoznak létre helyi összeszerelő üzemeket is. 1970-ben még csak 600 ezer gépkocsi üzemelt ebben az országban, ma már 10 millió felé közelít a számuk. Mellékesen megjegyezve a többségük ólmozott benzint hasz-nál. Mivel semmi sem utal rá, hogy ez a növekedés idővel lelassulna, előbb-utóbb el fogják érni Ja-pán motorizációs szintjét. Ez esetben Kína napi kőolajfogyasztása 60 millió hordó lesz, ami megkö-zelíti a világ jelenlegi teljes termelését. A világ jelenlegi kőolajfogyasztása napi 87 millió hordó.25

Ez a folyamat már vészes sebességgel zajlik. Amíg az elmúlt 40 évben Európa kőolajfogyasztása 164%-kal emelkedett, Kínában 1010%-kal nőtt a kőolajszármazékok iránti igény. Ezzel együtt ro-hamosan nő India kőolajfogyasztása is. Amíg Luxemburgban 1000 lakosra 636 gépkocsi jut, Kíná-ban még csak 6. Mi lesz, ha Kína is eléri ezt a szintet? 1999-ben a Kínai Kommu-nista Párt kiadta a jelszót: 2020-ra meg kell négyszerezni a gazdaság teljesítmé-nyét! Ha a gazdaság növekedése és a nép-szaporulat ilyen ütemben halad tovább, Kína 40 év alatt eléri a nyugat-európai életszínvonalat, és az ország lakossága 1,5 milliárd lesz. Ekkor 900 millió autót fog-nak üzemeltetni. Ez másfélszerese a világ jelenlegi teljes gépjárműállományának, ami azt jelenti, hogy kb. 30 év múlva Kína egymagában elhasználja a világ teljes kő-olajtermelését. Mi jut akkor nekünk? Bír-ják-e az olajkutak a megnövekedett ki-termelést? 40 év múlva 2,5-ször annyi kő-olajra lesz szükség, mint most, miközben szakértők szerint a Föld kőolajkészlete csupán 40 évre elegendő. Nem is szólva a többi kontinensnyi méretű ország (pl. India, Oroszország) üzemanyagigényéről. Oroszországban 10 év alatt megduplázó-dott a személygépkocsi-állomány. Jelenleg 1000 lakosra 152 autó jut. Ez csupán egy-negyede a nyugat-európai szintnek. Így van mit behozniuk, és ebben senki sem gátolhatja meg őket.

A környezetben okozott károkhoz ha-sonlóan ezt már nem tudjuk tovább pasz-szolni a következő generációnak. Ez a helyzet ugyanis nagyon hamar tudatosulni fog az olajpiac résztvevőiben, ami példátlan, évről évre elviselhetetlenebb áremelkedést fog kiválta-ni az üzemanyag-forgalmazásban. A szállítási és közlekedési költségek ebből eredő drasztikus emelkedése pedig hiperinflációt indít el, ami tönkreteszi a világgazdaságot. Ennek előszele más most is érződik. 2008 júliusában elérte a 147 dollárt a kőolaj hordónkénti világpiaci ára, ami eddig még nem fordult elő a történelemben. Egy év alatt 60%-kal nőtt a nyersolaj ára. Gazdasági elemzők már most kongatják a vészharangot, pedig ez csak a folyamat kezdete. Ha ez így megy tovább az át-lagautósnak nagyon hamar szembe kell néznie az „Eszünk vagy vezetünk?” kérdéssel. Ennek a növe-kedési ütemnek későbbi mérséklődése azért sem várható, mert Ázsiában nem ismerik az energiataka-

25 2008-as adat

166/244


rékosság fogalmát. Az ázsiai országokban egységnyi GDP előállításához több mint háromszor annyi energiát használnak fel, mint Nyugat-Európában.

Kína tehát néhány évtized múlva egymaga elfogyasztja a világpiac teljes kőolajkészletét. Jól mutat-ja a növekedés mértékét, hogy Kína kőolajfogyasztása 2003-ban 30%-kal, 2004-ben pedig 40%-kal emelkedett. Ebben a helyzetben a nyugati országok üzemanyagigényét csak úgy lehet kielégíteni, hogy duplájára emelik a kitermelt olaj mennyiségét. Ekkor azonban a föld alatt rejlő kőolajkészlet nem 40, hanem csupán 20 évre lesz elegendő. Mit fogunk tenni ezután? A kínai lakosság önmérsékletére nem számíthatunk, már csak azért sem, mert milyen alapon várják el a gazdagságban tobzódó, energia-pazarlást folytató nyugati országok, hogy a fejlődő világ ne ugyanezt tegye. A legnagyobb gond azon-ban az, hogy a fejlődő országok felzárkózásával a környezetszennyezés mértéke is legalább kétsze-resére növekedik. Az üvegházhatás már most is elviselhetetlen időjárási szélsőségeket eredményez, és későbbiekben elkerülhetetlenül ökológiai katasztrófához vezet. Egyes meteorológusok szerint ez normál körülmények között 15 év múlva bekövetkezik. Vajon mennyi időnk van hátra, ha a felmele-gedés mértéke duplájára növekedik? A jelenlegi növekedés ütemének görbéje is exponenciálisan vál-tozik. Mivel minden esélyünk megvan rá, hogy a felmelegedés ennek a görbének az üteme szerint foly-tatódik, még ebben az évszázadban 5-8 oC lesz az átlaghőmérséklet-emelkedés. Vajon hogyan fog ala-kulni ez a görbe, ha 15 év múlva a kiindulási érték duplájára növekedik. A hatás felér majd egy kat-lannal. Ez esetben a XXI. század végét már senki sem fogja megérni.

Egyébként ez a hatalmas ország az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásában már most is a feke-telista élén áll. Az ENSZ legutóbbi, bonni konferenciáján széles körben ismertté vált, hogy Kína észa-ki részén, mintegy fél Európa nagyságú területen füzérszerűen égnek a kőszénbányák. A szakértők szerint 5000 km hosszúságban évente 200 millió tonna szén ég el, és az égéstermékként keletkező szén-dioxid teljes mennyisége a légkörbe kerül. A tüzek túlnyomórészt öngyulladással keletkeznek. Sok közülük már évszázadok óta ég, és oltása lehetetlenek tűnik. A világ legjobb minőségű feketesze-nében, az antracitban megállíthatatlanul marja előre magát a tűz, hogy égését tápláló oxigénhez jus-son. Már a felszíni kőszénlelőhelyeken is keletkeztek tüzek. Ezek egyike 20 kilométer hosszan ég. A talaj alatt égő tüzek óriási erejű detonációval is fenyegetnek, mert a metánnal keveredő levegő sújtó-légrobbanást okozhat.

Mindezek ellenére nem Kína a világ legnagyobb szennyezőanyag-kibocsátója, hanem az Egye-sült Államok. Az USA 1 milliárd tonna szén-dioxidot termel évente, ami az egész világ által kibo-csátott mennyiség egyötöde. Ezt ők is tudják, és tisztában vannak ennek következményeivel is, még sem kívánnak változtatni a kialakult helyzeten. Az amerikai politikusok az egymást követő környe-zetvédelmi konferenciák egyikén sem voltak hajlandók a levegőtisztulást elősegítő korlátozó intéz-kedéseket aláírni, illetve ratifikálni. Ehelyett egyes országokra lebontott levegőszennyezési kvótákat szorgalmaznak, és abban spekulálnak, hogy majd pénzért megvásárolják az iparilag fejletlen álla-mokra eső kihasználatlan részt. Ez nagy felháborodást váltott ki a szerződést aláíró több mint 160 államban. Félelmük nem alaptalan, mivel az Egyesült Államok lakossága a világ népességének csu-pán 5%-a, mégis a levegőszennyezés 25%-áért felelős. (Időközben a kvótarendszer megvalósult, és jelenleg nagyban folyik az egyes országokra kiosztott levegőszennyezési értékek adásvétele. Már Magyarország is bekapcsolódott ebbe a szégyenletes folyamatba. 2006 decemberében a magyar ál-lam 1,2 millió tonna szén-dioxidnak megfelelő értéket kínált fel egy nemzetközi aukción. Ebből is látszik, hogy mennyire nem vesszük komolyan a természet megsemmisülését. Ahelyett, hogy meg-próbálnánk megszüntetni a környezetszennyezést, üzletet csinálunk az önpusztításunkból.)

Azért is érthetetlen az USA ódzkodása a kiotói egyezmény által előírt 5%-os széndioxid-csökken-téstől, mert amerikai kutatók nyilatkozatai szerint vajmi keveset ér. Azonnali 50%-os visszafogásra lenne szükség az 1990-es szinthez képest. (Az 1992-ben Rio De Janeiro-ban elfogadott éghajlatvál-tozási alapegyezmény előírása szerint az 55 résztvevő államnak 2000-ig az 1990-es szintre kellett vol-na csökkentenie az üvegházhatást kiváltó gázok termelését. 2010-ig pedig évente 5%-kal csökkenteni kellene ezt az értéket. A vállalások első feléből semmi sem teljesült. 10 évvel az egyezmény aláírása után az Egyesült Államok szennyezőanyag-kibocsátása 13%-kal, a világátlag pedig 8%-kal haladta meg az 1990-es értéket.) Ennek alapján a Greenpeace aktivistái úgy minősítették az 1997 született ki-otói jegyzőkönyvet, amely „egy hamarosan tragédiába torkolló bohózat újabb állomása”. Bezzeg nem

167/244


voltak ilyen restek a politikusok a 2009-es bankválság idején. Nem véletlenül mondják a Greenpeace aktivisták, hogy ha a természet egy bank lenne, akkor a kormányok már rég megmentették volna.

Az egyezmény aláírásának megtagadásában minden bizonnyal szerepet játszott az energiaügyi mi-nisztérium döntése, mely szerint a következő két évtizedben 150 új szénerőmű épül az Egyesült Ál-lamokban. Amerika tehát nemhogy csökkentené az üvegházhatást fokozó gázok kibocsátását, hanem jelentősen növelni fogja a légkör szén-dioxid-tartalmát. Döntésüket azzal indokolták, hogy az ország szénvagyona 300 évre elegendő, míg a kőolaj egyre drágább, és a világ kőolajkészlete max. 40 évig tart ki. Az amerikai politikusok döntésben nem kis szerepet játszott, hogy a szénre épülő energiater-melés rengeteg munkahelyet teremt, és jelentősen növeli a kormánypárt szavazótáborát. Csupán az ad némi reményt a helyzet jobbra fordulására, hogy 2007 tavaszán az amerikai legfelső bíróság a szén-dioxidot környezetszennyező gázzá nyilvánította, így az amerikai környezetvédő hivatal (EPA) korlá-tozhatja a gépjárművek által kibocsátott káros anyagok mennyiségét. Sokak szerint Bush elnök is vál-toztatni fog a hozzáállásán. Ennek oka a hiúság. Nem akarja, hogy a neve úgy kerüljön be az ország történelmébe, hogy ő volt az egyetlen elnök, aki semmit sem tett a környezetvédelemért.

Egyébként a többi nyugati ország is alaposan kiveszi a részét a környezetszennyezésből. Az Agenda 21 (az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája) megállapítása szerint a Föld lakosságá-nak csupán 20%-a él a fejlett ipari államokban, mégis ők a felelősek a szennyezőanyag-kibocsátás 80%-áért. Környezetvédelmi szempontból szerencsésebb Kína energiaprogramja. A kínai energia-ügyi minisztérium bejelentette, hogy a villamos energia iránti fokozott igény kielégítésére 30 új atomerőművet szándékoznak építeni. Egy atomerőmű építési költsége 2 milliárd dollár. Az összesen 60 milliárd dollár előteremtése nem okoz gondot, mert jelenleg Kína rendelkezik a világ legna-gyobb valutatartalékával. Hatalmas mennyiségben áramlik a külföldi tőke az országba, melynek következtében a kínai gazdaság évi növekedése elérte a 10%-ot. Kínában jelenleg nem az a gond hogyan élénkítsék a gazdaságot, hanem ellenkezőleg: hogyan fogják vissza. Európában viszont le-állt a békés célú atomenergia-program. Az utóbbi években a zöld mozgalmak nyomására az Unió egyetlen államában sem építettek új atomerőművet. Ausztriában törvény mondja ki az atomerőmű-építés tilalmát. Helyette gázturbinás erőművekkel kívánják kielégíteni a növekvő energiaigényt.

Nem kevésbé sietteti az ökológiai katasztrófa bekövetkeztét, hogy néhány évtizede megjelent a

gyilkos alga szárazföldi megfelelője, a mikonia. Eredetileg Dél-Amerikában ütötte fel a fejét, és hihe-tetlen gyorsasággal terjeszkedik. Fél év alatt egy négyzetkilométeres területet képes benőni. A földről felkapaszkodik a magas fákra is, megfosztva a leveleket a naptól és a levegőtől. Az 1970-es években egy tévedés folytán átkerült Indonéziába, majd onnan a szél szállította tovább kis ejtőernyőre emlé-keztető magvait Délkelet-Ázsiába. Már Kína déli részét is elérte. Linding-sziget egykor gazdag nö-vényvilágát és banánültetvényeit 12 év alatt elpusztította. A kínai botanikusok szerint: „A helyzet egy-re súlyosabb.” A gyomirtók és egyéb vegyszerek hatástalannak bizonyultak a mikoniával szemben. Hiába ásták fel a talajt az egész körzetben, az élősködő pár hónap múlva újra felütötte a fejét.

Hasonló gondokat okoz a medúzák elszaporodása. Japánban már a halászat fennmaradását fe-nyegeti. Mind gyakrabban fordul elő, hogy a teljes fogás 1-2 méter átmérőjű, 5-6 méter farokkal rendelkező medúzákból áll. A Földközi-tengerben sem jobb a helyzet. Olasz halászok naponta több száz kiló medúzát halásznak ki. Tengerbiológusok megdöbbentő felfedezése, hogy az Adriai-tenge-ren és egész Olaszország körül áthatolhatatlan falat alkotnak a medúzacsoportok. A medúzainvázió miatt egymás után zárják be a strandokat. A medúzák ugyanis jóval veszélyesebbek, mint a cápák, amelyek csak nagyon ritkán merészkednek partközelben. A semmitől sem tartó medúzák évente 70 ember halálát okozzák. Csalánsejtjeik váladékával megmérgezik áldozatukat. Féktelen szaporodá-suk oka a túlhalászás, és a környezetszennyezés. Természetes ellenségüket, a tonhalak és a kardha-lak már a kihalás szélén állnak. Mivel még sok helyen tisztítatlanul engedik a tengerbe szennyvizet, nagymértékben elszaporodtak a planktonok, melyek a medúzák fő tápláléka. Számuk ma már eléri a több milliárdot, és a mikoniával együtt lassan átveszik a hatalmat az óceánokban.

Megállíthatatlannak bizonyult a Föld elsivatagosodása is. A közép-afrikai országokban nem tesz-nek ellene semmit. Pénz és eszközök hiányában tehetetlenül szemlélik életterük rohamos pusztulá-sát. Dél-Amerikában már gondolkodnak a nyugati szakértők által felajánlott őserdő-visszatelepítő

168/244


programok alkalmazásán, miután rájöttek, hogy a természettől korábban elrabolt talaj nem alkalmas mezőgazdasági művelésre. Pár év után kimerül, majd kiszárad, és elhomokosodik. Így a megélheté-si gondjaik nemhogy enyhültek volna, hanem tovább fokozódtak. Most már fa sincs, amit eladhat-nának. A tervszerű erdőgazdálkodás lehetősége is megszűnt számukra. Kínában már elindítottak egy programot az elsivatagosodás feltartóztatására. Itt elsősorban az északi országrészen évente 30-40 alkalommal végigsöprő homokviharokat kívánják elkerülni. Kína területének 27,5%-a sivatag, és évente 2500 négyzetkilométerrel „gyarapodik” a mezőgazdaságilag művelhető vidék kárára. (1994-ben ez az érték még csak 17,6% volt.) A három nagy sivatag közül az egyik Pekingtől mindössze 180 kilométerre található, és minden évben 1,8 kilométerrel közelebb kerül a fővároshoz. Egy-egy nagyobb szélvihar esetén már most is hetekig porfelhőben úszik a város, az emberek csak orruk elé kötött kendőben tudnak kimenni az utcára.

Vannak olyan területek, ahol 200 napja nem esett egy csepp eső sem, miközben a hőmérő hi-ganyszála eléri a +40 oC-ot. Az aszály következtében az ivóvízkészlet is rohamosan apad. Peking környékén évente 1-2 méterrel csökken a talajvíz szintje. Az utóbbi 30 évben 80 méternyi volt a szintcsökkenés. A fővárost övező falvakban folyók, kutak száradnak ki, a zöldterület eltűnése miatt pedig éhen halnak a jószágok. Ennek a jelenségnek tudható be, hogy Észak-Kína több városában szigorú víztakarékossági intézkedésekre kényszerültek. Van ahol napi 6 órára korlátozzák a víz-használatot. Tiencsinben megtiltották az autómosók működését, és a vízkvótát egy háromfős család esetében havi 8 m3-ben állapították meg. Az indiai főváros, Delhi vízkészletei is kimerülőben van-nak. 1977-ben még csak 6 métert kellett leásni a föld alá, napjainkban egyes helyeken 35 méteres kutakat is fúrnak. A problémát az jelenti, hogy míg a városnak 3,3 millió liter vízre van szüksége naponta, mindössze kétmillió liter áll rendelkezésre. És a helyzet csak rosszabbodni fog. Az észak-indiai Gujarat tartományban a talajvíz évente 6 méterrel süllyed. A dél-indiai Tamil Naduban a ku-tak 95%-a kiszáradt. Ezeken a területeken 75 millió ember él. Nem jobb a helyzet Oroszországban sem. Vlagyivosztokban már annyira lecsökkent a várost ellátó kutak vízszintje, hogy az előbbinél is szigorúbb vízkorlátozást vezettek be. Naponta csak 4 órán át folyik víz a csapokból, a központi melegvíz-szolgáltatás pedig megszűnt. A megfelelő fürdési és tisztálkodási lehetőségek hiányában a városban terjed a kiütéses tífusz hordozójaként ismert ruhatetű.

Minden csepp víz számít Törökországban is, ahol 2007 nyarán heteken át tartó vízkorlátozást vezettek be, két napra teljesen elzárva a vizet ötmillió ankarai és tizenegymillió isztambuli elől. Mivel a tározókban 4 százalékra esett vissza a vízkészlet, Törökország gátak-kal próbál meg vízhez jutni. Így viszont Szíria és Irak nem jut elég ivóvízhez. Amikor a károsult országok külképviseletei felelősségre vonták Szulejmán Demirel miniszterelnököt, ezt mondta: „Az országunkban eredő folyók a határig hozzánk tartoznak, és csak azután a szomszédainkhoz. Azt teszünk vele, amit akarunk.” Sú-lyos vízproblémákkal küzd Egyiptom, Szudán, Pakisz-tán, Irán, Szaúd-Arábia, Irak, Izrael, Kambodzsa, Laosz, Thaiföld, Vietnam és Szíria is. Jelenleg a Földön 1,1 milliárd embernek nem jut tiszta ivóvíz, a vízhiány pedig 2,6 milliárd ember mindennapjait keseríti meg. A Dél-Afrikai Köztársaságban úgy próbálták csökkenteni a vízfogyasztást, hogy privatizálták a vízműve-ket. Az új cégtulajdonos első dolga az volt, hogy elzáratta azoknak az embereknek a csapjait, akik túl szegények voltak ahhoz, hogy kiegyenlítsék vízszámláikat. Ezt követően a helybeliek jobb híján szennyezett vizet kezdtek fogyasztani. Emiatt kolerajárvány tört ki, ami 32 ember életét követelte.

Nem kímélik Kínát az árvizek sem. Miután legnagyobb folyójuk a Jangce vízgyűjtő területén ki-irtották a fákat, a hegyekből lezúduló esővíz akadálytalanul ömlik a folyóba. Ez olyan magasságba

169/244


duzzasztja a Jangce vízszintjét, hogy elkerülhetetlenül átszakadnak a gátak, és a min. 45, de néhol 80 méter magas víztömeg percek alatt több millió hektárnyi mezőgazdaságilag művelt területet önt el. Ezek az évente menetrendszerűen ismétlődő áradások azon túlmenően, hogy dollármilliárdokra rú-gó károkat okoznak, emberek ezreinek életét oltják ki. A fák visszatelepíthetőségének esélye egyre kisebb, mivel a nagy sebességgel lezúduló víz magával viszi a hegyek termőtalaját is. Új talaj-rétegre pedig nem számíthatnak, mert a geológusok szerint 400 év kell ahhoz, hogy a Föld kérge 1 cm-rel vastagodjon. A mezőgazdasági műveléshez azonban min. 30 cm vastag humuszrétegre van szükség, ami 12 ezer év alatt alakul ki.

Mellékesen megjegyezve a rabló-gazdálkodásnak ez a nem várt követ-kezménye nem csak Kínát, hanem a világ majd minden országát sújtja. 1960-ban még csak 7 millió embert érintettek világszerte az áradások, napjainkban 150 millió ember szenved miattuk évről évre. Hiába fordítanak egyre nagyobb gondot a védekezésre. A magyar kormány pl. évente több milliárd forintot költ a Tisza gátjainak magasítására, mégsem képes meg-akadályozni az árvízkatasztrófákat. A Kárpátokból akadálytalanul lezúduló víz ugyanis óriási mennyiségű hordalékot visz magával, amely minden egyes áradás során legalább 10 centiméterrel megemeli a folyó fenék-szintjét. Így ennek a folyamatnak so-

hasem lesz vége. Nem égig érő gátakkal kell az árvizek ellen védekezni, hanem vissza kell tele-píteni a hegyoldalakra a tarra vágott erdőket, hogy a fák megkössék a vizet. Jelentős mértékben hozzájárult az árvizek gyakori kialakulásához a kemizálás is. A mérések szerint ugyanis az agyon-vegyszerezett talaj jóval kevesebb vizet képes felszívni.

Mindezen bajokat tovább súlyos-

bítják az erdőtüzek. Oroszországban gyakorlatilag minden évben hatal-mas területek pusztulnak el, mert pénz hiányában egészen őszig, vagy-is az esős, havas időszak beálltáig nem tudják megfékezni a lángokat. Jelenleg Szibéria déli részén tombol a tűz. A tikkasztó hőség és az erős szél következtében már 78 ezer hek-tár erdő vált a lángok martalékává. A Burjátfölddel határos területen a tavasz kezdete óta 119 tűzgócot ész-leltek. A károk többsége az emberi felelőtlenségnek tudható be. Az égő cigarettacsikken és a tűző napon fó-kuszáló lencseként működő eldobott üres üvegeken, valamint a hanyagul eloltott tábortüzeken túlmenően nem egyszer szándékos tűzgyújtás következtében harapóznak el a lángok. A minap az Egyesült Álla-

170/244


mokban tört ki egy megfékezhetetlen erdőtűz amiatt, mert egy nemzeti park vezetője avarégetést rendelt el erős szélben. Az új-mexikói erdőtűzben több ezer hektárnyi erdő pusztult el, és 4 város, köztük az atomkutatás központja, Los Alamos is porig égett. A kár elérte az 1 milliárd dollárt.

1997-ben az indonéz szigetvilág szinte egészét, valamint Malajziát, Szingapúrt és a Fülöp-szige-teket is beborította annak az erdőtűznek a füstje, amit azért gyújtottak, hogy a kivágott fák rönkjeit és az aljnövényzetet elégessék. Itt is a dzsungel egy részének mezőgazdasági művelésre való „fel-szabadítása” folyt, de a tűz nem állt meg a tarra vágott erdő határán, hanem tovaterjedt, és a mara-dékot is felemésztette. Az oltás hiábavalónak bizonyult, a tüzet csak hetek multán a monszunesők tudták megfékezni. A menekülő lakosság közül 4 ember meghalt, 32 ezer pedig súlyos légzőszervi megbetegedést szenvedett. Az igazi tragédia azonban csak ezután kezdődött. Az áthatolhatatlan füst-köd miatt a Málakká-szorosban három hajószerencsétlenség is történt, melynek következtében 28 tengerész eltűnt. A híradások szerint feltehetően a cápák áldozataivá váltak. A kontinensnyi méretű füstfelhő következtében irányíthatatlanná vált és lezuhant az indonéz légitársaság egyik repülőgépe is. A rajta tartózkodó 234 ember közül senki sem élte túl a szerencsétlenséget. A robbanás olyan nagy erejű volt, hogy 100 embert ott a helyszínen temettek tömegsírba, mert nem tudták összeszedni a maradványaikat. A meteorológiai megfigyelések alapján ez az ökológiai katasztrófa nem csak a he-lyi lakosságot viselte meg, hanem globális kihatásai is voltak. A biológusok szerint az élővilágot is jelentős veszteség érte, mivel az indonéz őserdőkben sok olyan növény- és madárfaj él, amelyek most jóvátehetetlenül elpusztultak. Szakértői becslések szerint bolygónkon 14 millió növény- és ál-latfaj él. Közülük eddig 1,7 milliót határoztak meg. Hogy a fennmaradó közel 12 millióból most mennyi semmisült meg, azt senki sem tudja.

Ahhoz hogy ez a helyzet megváltozzon, először el kellene ismerniük a hatalmon levőknek is,

hogy a bioszféra nagy veszély-ben van. A jelek szerint ez végre megtörtént. A minap 154 ország több mint 1700 szakértőjének részvételével lezajlott az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó tanácskozása. A franciaországi Lyonban tartott klímakonferencia összehívását az ENSZ globális felmelegedéssel foglalkozó kuta-tócsoportja szorgalmazta. Jelen-tésük szerint a XXI. század vé-gére 2-6 oC-kal emelkedhet a Fö-ldön az átlaghőmérséklet, ha az üvegházhatást fokozó gázok ki-bocsátásának jelenlegi mértékét nem sikerül csökkenteni. „Az egész emberiség léte többé-kevésbé ezen a két fokon múlik” – hangsúlyoz-ta Lionel Jospin francia kormány-fő. Megnyitóbeszédében kiemel-te még, hogy: „A fejlett országoknak hatékony és szigorú intézkedést kell hozniuk az energia-felhasználás korlátozására. Az üvegházhatást fokozó gázok kibocsátásának csökkentése nélkül to-vábbra is aszályokra, árvizekre és járványokra kell számítani.” Gerhard Schröder német kancellár már egyenesen így fogalmazott a legutóbbi Föld-csúcson: „A klímaváltozás immár nem borúlátó prognózis, hanem keserű valóság.”

171/244


A vezető éghajlatkutatók és a meteorológusok is szakítottak végre nyilatkozataik hagyományos

óvatosságával. P. Ewins26 és J. Baker27, az angol és az amerikai meteorológiai szolgálatok vezetői fel-hívták a figyelmet arra, hogy bolygónk gyorsan melegszik, és ezért az emberi tevékenység a felelős. A váratlan fordulat mögött az utóbbi évek tudományos jelentéseinek beható tanulmányozása áll. Ezek azt bizonyítják, hogy a bajok fő forrása a fokozott szén-dioxid kibocsátás. Az iparosodás kez-dete, azaz 1860 és 1960 között 100%-kal nőtt a légkör széndioxid-tartalma. 1960 és 2000 között 20%-

os volt a növekedés. Jelenleg tehát 30%-kal több szén-dioxid van a levegőben, mint kellene. A Goddard28 Intézet vezetőjé-nek Dr. J. Hansennek29 kuta-tásai rámutattak arra is, hogy az elmúlt évtizedek felmelegedé-séhez nagymértékben hozzá-járult a levegő emelkedő ózon-, metán-, klorofluor-karbonát, va-lamint koromrészecske-tartalma is.30 A globális felmelegedésre utal az a műholdas megfigyelés is, mely szerint az északi fél-tekén egyre hosszabb a vegetá-ciós időszak. Európában a ta-vasz egy héttel korábban, az ősz pedig tíz nappal később köszönt be.

Úgy tűnik, hogy itthon is „megtört a jég” ezen a téren. Mi-

ka János az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa elismerte, hogy az utóbbi években közzé-tett számítógépes jelentések alábecsülték a várható hőmérséklet-emelkedést. Megemlítette még, hogy a klímaváltozás legszembetűnőbb hatása az óceánok vízszintjének növekedése. „A XIX. század vége óta mérik hivatalosan a tengerszintet, ami napjainkig 26 centiméterrel lett magasabb. A XX. században 17 centimétert emelkedtek az óceánok, és a XXI. század végére további 60-80 centiméter várható. Jelenleg a vízfelszín felső, néhány százméteres rétege melegedett át. Lejjebb még nem mu-tatható ki számottevő hőmérséklet-emelkedés. Ha viszont a mostani tendencia folytatódik, akkor az alsó vízrétegek felmelegedése következtében évszázadok múlva is növekedni fog a tengerek víz-szintje. Az óceánokban akkumulálódott hő még akkor is fenntartja a sarki jéghegyek olvadását, ha időközben megszüntetjük a levegőszennyezést.” Az ebből eredő veszély érzékeltetésére érdemes megemlíteni, hogy az Antarktisz fő jégtömbjének térfogata 25,9 millió köbkilométer. Ha a sarkvi-déki hósapkák gleccserei megolvadnak, csupán ez az egy jégtömb 65 méterrel emeli meg az óceá-nok szintjét. Először azonban a mintegy 3,4 millió köbkilométernyi kisebb jégtömbök fognak meg-olvadni, de már ez is 8,5 méteres vízszintemelkedést okoz.

26 pi júinsz 27 dzséj béker 28 godár 29 dzséj henzen 30 Sokan a teheneket teszik felelőssé a levegő metántartalmának növekedéséért. Bár a tehenek bélgázkibocsátása a metántartalom közel feléért felelős, ez nem okoz klímakatasztrófát. A holland DSM Nutritional Products által kifejlesztett táplálékkiegészítő ugyanis leköti a tehenek bendőjében a metán keletkezéséért felelős egyik enzimet. Ez a szer nem befolyásolja a tehenek emésztését, a tejhozamuk sem változott, a súlyuk viszont gyarapodott. Házilag is védekezhetünk állatállományunk klímaszennyezése ellen. A kérődzők által termelt metán 40%-kal csökkenthető, ha „megfűszerezzük” az állatok takarmányát. Az antibiotikus hatású koriander és kurkuma elpusztítja a tehenek beleiben a metántermelő bak-tériumokat.

172/244


Ennek hatására az alacsonyan fekvő országok (pl. Hollandia, Egyiptom, Banglades, Florida), és

sok nagyváros (köztük New York, London, Sydney, Mexikóváros, Bankok, valamint a világörökség részének tekintett Velence) teljesen eltűnnek, a tengerfenékre süllyednek. Aki kíváncsi rá, hogy mi-lyen lesz az időjárás 2050-ben, tekintse meg az OzonNetwork által készített futurisztikus időjárás-jelentést. Webcím: http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/idojaras-2050-9zX5kCV3RJTziSbz Ne higgyük, hogy ez csak vicc, fél évszázad múlva ez lesz a szomorú valóság. A politikusok és a tudó-sok persze nem hajlandók tudomásul venni a ránk váró fenyegető veszélyt, ezért nem is tesznek el-len semmit. Ezt a helyzetet figurázza ki az angol Monty Python társulat az Erik a Viking – Atlan-tisz elsüllyed című filmjükben. Azt a jelenet mutatják be, amikor az atlantisziak nem képesek fel-fogni a tényt, hogy a sziget elsüllyed. Most mi is ugyanezt tesszük. A rövid kis videó ezen a címen tekinthető meg: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=3uB3cOb5i3w

Az IPCC mezőgazdasági munkacsoportja szerint már 1 méteres tengerszint-emelkedés 5 millió négyzetkilométernyi területet áraszta-na el a világ mélyföldjeiből, elpusz-títva az összes termőföld egyharma-dát. Emellett 100 millió ember kény-szerülne környezete elhagyására. Bang-lades esetében ez a termőterület egy-negyedének elvesztését, és a népe-sség 30-35%-ának kitelepítését jelen-tené. Bangladesben már 1,5 méteres szintemelkedés is 17 millió embert űz el a szülőföldjéről. Egyiptomban en-nél is rosszabb állapot alakulna ki, mivel a Nílus-delta már 0,5 méteres szintemelkedés után víz alá kerül, és miután az ország termőföldjeinek túl-nyomó része itt található, a parasz-tokat nem lenne hová költöztetni. Nem is szólva a termőföldek elvesztésével járó éhínségveszélyről. A kontinensek összterületéhez képest a tengerek által elnyelt terület nem tű-nik ugyan nagynak, de mindjárt más a helyzet, ha figyelembe vesszük a lakosságot is. A világ né-pességének majdnem fele a tengerpartok közelében él, így az emberiség életterének fele megsem-misül.

Hollandia anyagi helyzete lehetővé teszi ugyan a már most is meglevő gátak magasítását, de ez azzal a veszéllyel jár, hogy egy nagyobb vihar hatására ezek a falszerű építmények egy ponton át-szakadnak, és akkor szinte egyik percről a másikra a fél országot elönti a víz. Nagyobb mértékű tengerszint-emelkedés esetén Kelet-Anglia, Dél-Lousiana, Latin-Amerika észak-keleti partvidéke és Indonézia egyes részei is veszélyeztetett területekké válnának. A kis szigetországok (pl. a Maldív-szigetek, Vanatu és Kiribati) pedig teljes egészében elmerülnének az óceánban. A Maldív-szigetek lakói már befogadó országot keresnek maguknak. Az itt élő 300 ezer ember számára új termőterüle-teket vásárolnak Indiában, Srí Lankán és Ausztráliában. Ők lesznek a világ első klímamenekültjei. Költözésük néhány év múlva esedékessé válik.

Az üvegházhatás is fokozza a jéghegyek olvadását. A jég és a fehér hó ugyanis visszaveri a nap-sugarakat, de ha csökken a jéggel borított terület, fokozódik a tengerek melegedése. Ettől még gyor-sabban olvadnak a jégmezők, így a két jelenség egymást gerjeszti. Az Északi-sark körüli jégtakaró 1980-ban még 7,8 millió km2 volt, 2010-ben már csak 4,9 millió km2. Az elmúlt 5 évben 2 billió tonna jég tűnt el a Sarkvidékekről. A legrosszabb a helyzet Grönlandon, ahol évente 100 milliárd tonna jég olvad el. Jelentősen hozzájárul a vízszintemelkedéséhez a hőtágulás is. Ha levegő átlag-hőmérsékletet 1 oC-kal nő, a víz térfogata 1 ezrelékkel nagyobb lesz. Ez a változás csekélynek tű-nik. Az óceánok átlagos vízmélysége azonban 4 km, így ez a tágulás már 4 méterrel növeli a tenger-szintet. A tengerszint emelkedésével nem csak a tengerparti országok mélyföldjei kerülnek víz alá.

173/244


A kontinensek belsejében is hasonló sorsra jutnak az alacsonyan fekvő államok. Az ok nagyon egy-szerű. Az óceánok vízszintemelkedése következtében a folyók vize nem tud lefolyni a tengerekbe. A torkolati öblök visszaduzzasztják a folyókat, így a vizük megreked a lapályos területeken. Először csak az ártereket lepi el az egyre gyülemlő víz, majd egész országok fulladnak a mocsárba.

Közép-Európában Magyarországnak van a legnagyobb esélye arra, hogy víz alá kerüljön, mert egy idő után az egész Kárpát-medence megtelik a Duna, a Tisza, a Dráva és a Száva lefolyni nem tudó vizével. Csupán néhány domb, és hegycsúcs emelkedik ki hazánkból jelezve, hogy itt egykor egy virágzó ország állt. Nekünk tehát fokozottan érdekünk a globális felmelegedés megállítása. En-nek ellenére mi törődünk vele a legkevésbé. Ilyen hozzáállás mellett nem ártana elgondolkodnunk azon, hogy 50-100 év múlva hová fogunk költözni, ki fog bennünket befogadni? A szomszédaink? 10 millió embert egyébként sem tud egyetlen ország sem letelepíteni. Még a velünk szimpatizáló ál-lamok is csak néhány ezer menekültről tudnak gondoskodni. Mivel ez az állapot tartósnak ígérke-zik, szétszóródásunk elkerülhetetlen következménye lesz a beolvadás. Nem is olyan sokára nemzeti létünk megszűnésével fogunk fizetni a jelenlegi közönyünkért.

Az ökológiai katasztrófa elhárítása nem csak a kormányok feladata, hanem mindenki érdeke és kö-

telessége. Ezen a téren a magánsze-mélyek is sokat tehetnek. Az átlag-polgár kezében nincsenek ugyan hat-hatós eszközök, de óriási számará-nyuk következtében mégis megha-tározó szerepük van ebben a folya-matban. Különösebb erőfeszítésre sincs szükség a természet megóvása érdekében, elég ha odafigyelünk a mindennapi teendőinkre. A levegő-, a talaj és az élővizek szennyezett-sége már azáltal is jelentős mérték-ben csökkenthető, ha a napi bevá-sárlásaink során előnyben részesít-jük a környezetbarát termékeket. Az üdítőitaloknál pl. válasszuk a vissza-váltható palackba töltött kivitelt. A műanyag flakonok ugyanis nem bom-lanak le a természetben, elégetésük pedig ózonréteg-károsító CFC-kibocsátással jár. (Csupán nálunk évente 1200 millió műanyag palackot dobnak ki a szemétbe.) Szorgalmazzuk a befőttesüvegek újbóli visszaváltását. Ne vegyük meg azoknak a cégeknek a gyártmányait, akik nem vállalják a göngyöleg visszaszállításával és tisztításával járó többletköltséget.

Az üvegpalackok visszaváltható polietilénpalackokkal való helyettesítése nem jelent megoldást. Az üveg negyvenszer újratölthető, a műanyag maximum tízszer. Ezután ugyanúgy eldobják, mint a vissza nem váltható műanyag göngyöleget. Az üveget viszont összegyűjtik, és beolvasztják. De ha nem, az sem baj, mivel a kvarc nem árt a talajnak. A föld kérgének 12%-át ez az anyag alkotja. Az üdítőitalgyártók azért ragaszkodnak annyira a műanyag palackhoz, mert törhetetlen, és szinte súly-talan. Ezért olcsóbb a szállítása, egyszerűbb a mozgatása. Ez utóbbin azonban könnyen lehet segíte-ni. Hollandiában kifejlesztettek egy kisebb fajsúlyú üveget, amely harmadával könnyebb, és előállí-tásának anyag- valamint energiaigénye is kisebb a hagyományosnál. Kerüljük a fémdobozba kiszerelt söröket, gyümölcskonzerveket; a tubusos, flakonos ízesítő anyagokat is. Ezeket üvegbe is lehet töl-teni, ami visszaváltva egyáltalán nem szennyezi a környezetet. Ezzel anyagilag is jól járunk, mert a dobozos sörök árának negyedét a díszes fémdoboz előállítási költsége teszi ki.

Egyébként nálunk a rendszerváltás előtt nemzetközi viszonylatban is példaszerűen működött a visszaváltás. Az élemiszercsomagoláshoz használt összes palack és öblösüveg háromnegyede betét-díjas rendszerben forgott. Aztán jöttek a multinacionális cégek, és a lobbizás az éppen ügyeletes

174/244


kormányoknál, melynek eredményeként először a dunsztosüvegeket dobatták ki a háziasszonyok-kal. Utána az üvegpalackok visszaváltását tagadták meg. Ma már a márkás borokon kívül szinte semmit nem töltenek üvegbe. Már a sört is eldobható fémdobozban forgalmazzák. A gyártók és a kereskedők buzgólkodása oda vezetett, hogy a visszaváltható göngyöleg aránya egy évtized alatt 75%-ról 15%-ra esett vissza. Az üdítőitalgyártásból pedig teljesen eltűnt a visszaválthatóság. Az élelmiszeripar a csomagolás költségeit a vevőre, a hulladékkezelését pedig az államra hárította át.

Gyűjtsük össze a ránk zúdított rek-lámkiadványokat, és a kiolvasott újsá-gokkal együtt juttassuk el az iparihul-ladék-felvásárló telepekre. Ha nincs időnk az elszállítására, akkor se dob-juk a kukába, hanem tegyük ki a kapu elé. Sok hajléktalan abból él, hogy összeszedi és eladja az újrahasznosít-ható anyagokat. Jellemző ezeknek a többnyire színes prospektusoknak, szó-rólapoknak a mennyiségére, hogy csu-pán a fővárosban naponta 100 tonnát osztogatnak szét belőle az utcán, il-letve gyömöszölnek postaládákba. Az évente 70 ezer tonna papírt igénylő reklámkiadványok előállítására napon-ta 150 millió forintot fordítanak a cé-gek, és ehhez hozzájön még a ter-jesztés költsége. Évenként legalább egyszer rendezzünk nagytakarítást a pincében, padláson; és dobjuk ki a mű-

ködésképtelen használati eszközöket, berendezési tárgyakat. Ezekben nagyon sok újrahasznosítható anyag van, ami nagymértékben csökkenti az új termékek előállításával járó környezetszennyezést. Egy alumínium alkatrész öntéséhez pl. 95%-kal kevesebb energia szükséges, ha nem bauxitból gyárt-ják, hanem begyűjtött fémhulladékból. A nagytakarítást érdemes összekötni az önkormányzatok ál-tal minden évben meghirdetett lomtalanítási akciókkal. Ilyenkor ingyen elszállítjuk a járdára kitett ócskaságokat.

1 kg kifehérített papír előállításához 2,2 kg fa, 35 liter víz és 8 kWh energia szükséges. A papír újrahasznosítása során elmarad a fehérítés, és csak feleannyi energiára, valamint tized annyi vízre van szükség a gyártásnál. Papír alapanyag helyett újra alkalmazni kellene a mosható textíliát. Jelen-leg csupán kényelmi okokból évente több millió tonna papírpelenka, papír zsebkendő, papírtörölkö-ző és papírszalvéta kerül a szemétbe. (Egy átlagos csecsemő a pelenkázási időszak alatt 1 tonnányi papírpelenkát használ el. A benne levő műanyag, latex és abszorbens zselé lebomlási ideje min. 100 év a szeméttelepen.) Az irodai papírfelhasználás csökkentése terén is van mit tennünk. Csak az Eu-rópai Unió brüsszeli irodájában naponta 16 tonna papírt használnak fel a különböző jelentések elké-szítéséhez. Központi adatnyilvántartással, az euroképviselők WLAN-kártyás hordozható számító-gépekkel való ellátásával a papírfogyasztást tizedére lehetne csökkenteni. A rengeteg papír mellett évente több száz tonna nyomdafestéket is megtakaríthatnánk, és jóval kevesebb nyomtatóra, fény-másoló-, valamint iratmegsemmisítő gépre lenne szükség.

A lakásban tevékenykedve kapcsoljuk le a nem használt lámpákat. Egy 100 W-os izzó napi 24 órás égetése 1 év alatt 800 kg széndioxid-kibocsátást eredményez a táplálását végző hőerőmű üzemeltetése által. Éljünk a korszerű, energiatakarékos termékek nyújtotta előnyökkel, és cseréljük le a huzamosabb időn át használt izzólámpáinkat kompakt fénycsövekre. Szakértői számítások szerint teljes élettartama alatt egyetlen kompakt lámpa is több mint 350 kilogrammal képes csökkenteni a széntüzelésű hőerőmű széndioxid-kibocsátását. Az áruk ugyan magas, de a fogyasztásuk csupán egyötöde az ugyanannyi fényt biztosító izzólámpákénak, ezért átlagos használati idő mellett 2-3 év alatt megtérül az áruk. (A kon-

175/244


taktlámpa energia-megtakarítása 80%, ami azt jelenti, hogy egy 100 W-os izzólámpának megfelelő fényerősséget kibocsátó kompaktlámpa csupán 20 W-ot fogyaszt.) Miután az élettartamuk elérheti a 8 évet is, ezt követően a megtakarítás már a mi pénztárcánkat duzzasztja. Középületek ablaktalan helyi-ségében, ahol éjjel-nappal égetik a lámpát, a megtérülési idő: fél év. Ügyeljünk arra, hogy a kompakt fénycső nem bírja a gyakori ki-bekapcsolgatást, ezért csak ott alkalmazható, ahol legalább 2-3 órán át egyfolytában szükség van világításra. Rövid időre nem érdemes lekapcsolni, mert a bekapcsolása any-nyi energiát emészt fel, mintha 20 percen át folyamatosan égett volna. Mellesleg a hagyományos izzó-lámpát sem érdemes percenként ki-bekapcsolgatni, mivel a hideg izzószál névleges áramfogyasztásá-nak tízszeresét veszi fel.

A szobai világítás kialakításánál vegyük figyelembe azt is, hogy egy 100 W-os izzólámpa több fényt ad, mint 4 db 25 W-os. Ez nem jelenti azt, hogy a sokágú díszes csillárjainkat ki kell hajítanunk, de huzamosabb ideig ne használjuk őket. Munkához, olvasáshoz helyi fényforrást alkalmazzunk. A közvetlen megvilágítás (állólámpa, olvasólámpa) jobb látási iszonyokat teremt, és kíméli a szemet. Az óriási energia-megtakarítás láttán az Európai Parlament bürokratái úgy döntöttek, hogy 2012 után megtiltják a hagyományos izzólámpák gyártását és forgalmazását. Ez nem szerencsés döntés, mert a szegény emberek nem tudják megfizetni a kompakt lámpák több ezer forintos árát.

Egészségvédelmi szempontból sem tanácsos az izzólámpák használatának megtiltása. A kom-pakt fénycsövek kevés áramot fogyasztanak ugyan, de nagyfrekvenciás elektromágneses teret kel-

tenek maguk közül. Ez 30 cen-timéteren belül még a TCO ál-tal megengedett értéket is túl-lépi. Villogása pedig árt az ide-geknek. Kompaktlámpáknál meg-emelték ugyan a tápáram válta-kozó frekvenciáját 100 Hz-ről 5 kHz-re, de ez csak mérsékelte a fénycsövek egészségkárosító hatását. Hosszabb idő után a kom-paktlámpák mellett tartózkodók is fejfájásra panaszkodnak. En-nek oka, hogy a szem nem ér-zékeli ugyan a nagyfrekven-ciás villogást, de az agy ideg-sejtjei igen. Ezért az olvasó-lámpákban való használatát ke-rüljük. Erre a célra halogéniz-zót vásároljunk. Ennek a fajta izzólámpának nagyobb az ener-giahasznosító hatásfoka a kö-

zönséges izzólámpánál, ezért engedélyezték a további gyártását. (A hagyományos izzólámpa hatás-foka csupán 2-3%, míg a halogénlámpáé ennek kétszerese. Az új fejlesztésű fémhalogén izzók ha-tásfoka azonban eléri a 30%-ot is. Ezek belül egy speciális bevonat segítségével visszareflektálják a keletkezett infravörös fény jó részét az izzószálba így csökkentve a hulladék hő keletkezését és ja-vítva a hatékonyságot. Ez a technológia azonban meglehetősen drága, ezért ezek az izzók harmad-annyiba kerülnek, mint a márkás kompakt lámpák. Emiatt nem nagyon érdemes használni őket, mi-vel a kompakt lámpa élettartama jóval hosszabb, minimum négyszerese a halogénlámpának.)31

Kompakt lámpákból csak a 12 ezer üzemórásakat érdemes megvenni. A 3 ezer üzemórás olcsóbb ugyan, de ennek élettartama csupán háromszorosa a normál izzónak. Ennek ellenére tízszer drá-gább. Ilyen rövid idő alatt a fogyasztáscsökkenésből eredő megtakarítás nem sokkal múlja felül az

31 A tudósoknak lenne mit tanulni a természettől ezen a téren is. Amíg a mi lámpáink 3-30%-os hatásfokkal működnek, a szentjánosbogár által felhasznált energiának 98%-ból lesz fény, és csupán 2% a hőveszteség.

176/244


árkülönbözetet. A minőségi kompaktlámpa négyszer annyi ideig használható, és az ára csupán há-romszorosa a felfűtés-szabályozó elektronikát nem tartalmazó olcsó hamisítványoknak. A hosszú élettartam persze rizikóval is jár, mivel egy esetleges gyári hiba jelentősen lerövidítheti a termék használhatóságát. A nagy világcégek termékeinél azonban ennek igen kicsi a valószínűsége. Egyéb-ként normál izzólámpákból sem érdemes olcsó, távol-keleti hamisítványokat venni, mert ezek gyen-ge minőségű wolframszálból készülnek. Ezért az élettartamuk csupán 500 üzemóra, az áruk viszont alig valamivel kevesebb, mint az 1000 óráig használható márkás változatoké.

Mellékesen megjegyezve az izzólámpák élettartama is megnövelhető, de ennek nálunk rendelke-zésünkre álló módját nem érdemes alkalmazni. Szakmai körökben köztudott, hogy a tápfeszültség csökkentésével arányosan nő az izzólámpák élettartama. Fele feszültségen üzemeltetve kétszer any-nyi ideig égnek. 460 V-os izzólámpát azonban nem gyártanak. Így kettőt kellene sorba kapcsolnunk ahhoz, hogy ezt a célt elérjük. A dupla időtartam után azonban a két lámpa nagyjából egyszerre ég ki, így mindkettő cserére szorul. Emiatt mi semmit sem takarítunk meg. Az Amerikában élők azon-ban jól járnának a külföldön forgalmazott 230 V-os izzólámpákkal. Arra azonban ügyeljenek, hogy a szükséges névleges teljesítménynek a kétszeresét szerezzék be, mert az Egyesült Államokban ho-nos 110 V-os hálózati feszültségen a fényerő felére csökken.

Egyébként a tápfeszültség-csökkentés módszere főleg a biztonságtechnikában terjedt el, mert itt alapvető a kijelző egységek hosszú élettartama, a karbantartási idő minimumra csökkentése. Ma már azonban csaknem mindenütt LED-eket (világító diódákat) használnak erre a célra, melyeknek élettartama szinte korlátlan. A fogyasztásuk is igen alacsony. Fényerejük azonban csekély, ezért vi-lágítani nem lehet velük. Vannak ugyan próbálkozások, amikor 20-25 db LED-et egy csokorba köt-nek, amivel elérik egy 15-25 W-os izzólámpa fényerejét, ezek a fényforrások azonban nagyon drá-gák. A minőségi kompaktlámpáknál is kétszer-háromszor többe kerülnek. Viszont fele annyit fo-gyasztanak, mint a kompakt fénycső. (3 W fogyasztással 75 W-nyi fényt adnak.) A wolframszála izzólámpák fényárama 16 lumen/watt, a neoncsöveké 60 lm/W, a LED-lámpáké 360 lm/W. Élettar-tamuk pedig min. 20 év. (Hideg környezetben: pl. éjszakai világításnál, vagy kis teljesítményű lám-páknál élettartamuk elérheti a 100 000 órát is. Ez napi 6-8 órás használat esetén 30-40 év. Ezért a lámpatesttel együtt árult LED lámpákba már nem tesznek foglalatot, hanem beforrasztják őket. Ez az eljárás csökkenti az érintkezési hibákat, és a gyártási költséget.) A kompakt lámpával ellentétben a gyakorik ki-bekapcsolgatás nem rövidíti az élettartamukat. Fényük vibrációmentes, és természe-tes. A fehér LED színhőmérséklete a Naphoz hasonló, ezért kellemes a szemnek. (A megfelelő színhőmérséklet biztosítására csak a márkás típusok képesek. A Sylvania, Philips és Cree LED lámpáinak CRI-je, vagyis Color Rendering Index-e elérheti a 80, sőt a 95-ös értéket is.) Végered-ményben megéri használni őket. Megtérülési idejük ugyan hosszú, elérheti a 10 évet is, de utána még legalább 10 évig használhatók. Idő előtti meghibásodással sem kell számolni. A LED ugyanis úgy viselkedik, mint a többi félvezetőeszköz, ha az elején működik, továbbra is fog.

Tetemes beszerzési költségük azonban sokakat visszariaszt a használatától. A kompaktlámpától

is idegenkednek, de nincs más választásuk, mert az Európai Unió betiltotta a hagyományos izzó-lámpák gyártását és forgalmazását. A kompakt lámpák gyártóinak fő érve, hogy lumineszcens cső-vel szerelt lámpáik élettartama tízszerese a hagyományos izzószálas lámpának. Erről a lépéshát-rányról azonban a hagyományos izzók gyártói tehetnek. A profithajsza, a környezetvédelemmel nem törődő szűklátókörűség áldozatává váltak. A XX. század elején, a Millner Tivadar által tökéle-tesített wolframszálas izzólámpa élettartama még 2500 óra volt. Így évekig működtek, nem szorul-tak cserére. A gyér forgalom nem tetszett a gyártóknak, ezért 1924-ben a világ vezető villanykörte előállítói összegyűltek Genfben, ahol felosztották egymás között a világpiacot. A Phoebus32 csoport abban is megállapodott, hogy izzólámpáik élettartamát lecsökkentik 1000 órára. A profithajsza fo-kozódásával a XX. század második felében ez az élettartam is tovább csökkent, mivel megjelentek a piacon az olcsó távol-keleti termékek. Sokan örültek a 20-30% árcsökkenésnek, de nem jártak jól, mert ezek az izzólámpák csak 500 óráig működtek. Az átlagfelhasználó nem is sejti, hogy az izzó- 32 fíbesz

177/244


lámpák élettartama szinte végtelen. Amerika Ohio Shelby33 nevű városkájában 1895-ben készült egy villanykörte, amit 1901-ben a livermore-i34 tűzoltóállomáson valaki becsavart a foglalatba, és azóta folyamatosan ég, több mint 110 éve. Sokan nem hitték el, ezért évekig webkamerával figyel-ték, és az Interneten bárki ellenőrizhette, hogy nem történt lámpacsere. Egy idő után azonban meg-szűnt ez a szolgáltatás, mert tönkrement a webkamera. Az izzólámpa azonban most is ég. Sorozat-ban sajnos nem lehet gyártani, mert feltalálója, Adolpher Chaillet magával vitte a sírba találmányá-nak előállítási módját.

A háztartási készülékek lecserélésénél szintén kellő gonddal járjunk el. Ne csak a tetszetős kül-sővel törődjünk, hanem nézzük meg a termék áramfogyasztását is. Az energiatakarékos készülékek, berendezések a hagyományos típusok energiaszükségletének sokszor csak a felét fogyasztják. Ezál-tal az értük fizetendő magasabb ár most is néhány év alatt megtérül. Ezt követően környezetkímélő döntésünkből már közvetlen hasznunk is származik, ami villanyszámlánk hosszú időn át tartó je-lentős apadásában nyilvánul meg. Rengeteg áramot takaríthatunk meg, és jelentősen meghosszab-bíthatjuk villanybojlerünk élettartamát is, ha évente legalább egyszer megszabadítjuk a vízkőtől. Az egyedi gázfűtéssel rendelkezőknek lehetőségük van arra, hogy csak azt a helyiséget fűtsék, amely-ben tartózkodnak. A gázkonvektor nagyon hamar felfűti a szobát, így nincs értelme állandóan +20 oC felett tartani a nem használt helyiségek léghőmérsékletét. A szellőztetésnél célszerű kereszthuzatot csinálni. Így percek alatt kicserélődik a levegő anélkül, hogy a falak lehűlnének. Száraz levegőjű la-kásokban ajánlatos párologtatót használni, mert nagyobb pártartalomnál melegebbnek érezzük a le-vegőt. Ezen túlmenően a légutaink sem száradnak ki, nem gyötör bennünket állandó köhögési inger.

A levegőszennyezés csökkentése érdekében, ha csak lehet, hagyjuk otthon az autót, és használ-juk a tömegközlekedési eszközöket. A személygépkocsik többsége kihasználatlanul, egy-két utassal fut. Egy ember saját autóval történő utazásához hússzor annyi energia kell, mintha tömegközlekedé-si eszközt venne igénybe. Még nagyobb a különbség a vasúti személyszállításnál. Egy személygép-kocsi átlagos energiafelhasználása férőhely-kilométerenként 790 kilojoule. Ugyanez az érték a vas-úti személyszállításnál csupán 250 kilojoule. A vasúton történő utazás egy főre vetített energiaigé-nye tehát még harmada sincs a személyautónak. Még kedvezőbb az arány a vasúti teherszállításnál. A vasútnál már csak a folyami teherszállítás olcsóbb, de ez lassú és korlátozott az útvonala.

Növeli a gondokat, hogy a rohamosan növekvő gépkocsiállománynak nincs elegendő parkoló-hely. Ezért az autók a járdákat is elfoglalják, így a gyalog járó többség sem tud közlekedni. Egyéb-ként a saját gépkocsi tartása a tulajdonosoknak sem előnyös. 1 kilométernyi út megtétele saját autó-val ötször annyiba kerül, mint tömegközlekedési járművekkel. Erre rájön még a gépjárművezetői engedély megszerzésével és időszakos meghosszabbításával járó költség, a regisztrációs adó, súly-adó, kötelező biztosítás díja, műszaki vizsga díja, szervizköltség, autómosó díja, autópálya haszná-lati díj, parkolás díj, stb. Tetemes kiadás az önkéntes biztosítás havonta fizetendő díja is. Ennek hi-ányában autónk ellopása esetén a veszteség teljes mértékben bennünket terhel, és a mi hibánkból magunknak okozott keletkezett kár sem térül meg. A legnagyobb költség azonban az amortizáció. Ahogy kigördülünk az új gépkocsival az autószalon kapuján, máris 25%-ot vesztett értékéből a jár-mű, mivel használt árucikkek után nem kell ÁFA-t fizetni. A vevő nem téríti meg nekünk az állam-nak juttatott forgalmi adót.

Ha a lakhelyünkön nincs tömegközlekedés, vásároljunk üzemanyag-takarékos gépkocsit. Statisz-tikai becslések szerint, ha minden egyes autó csak 1 literrel kevesebb üzemanyagot égetne el 100 ki-lométerenként, akkor az éves széndioxid-kibocsátás 3,3 millió tonnával csökkenne, ami annyival já-rul hozzá a levegő tisztábbá válásához, mintha két 350 megawattos hőerőművet leállítanánk. A víz-pazarlás megszüntetése érdekében szereljünk fel víztakarékos zuhanyfejet. Egy hagyományos zu-hanyrózsán percenként 18 liter víz távozik, a víztakarékos fejen viszont csak 9 liter. Ezáltal egy négyszemélyes család egy év alatt min. 70 ezer liter vizet takaríthat meg. A hagyományos WC-tartályt is cseréltessük ki szabályozhatóra. A féltöltés gomb használatával egy négyfős családban az éves megtakarítás 30 ezer liter víz. Ezzel nem csak a környezetünket kíméljük, hanem anyagilag is

33 ohájó selbi 34 livermór

178/244


jól járunk. Az együttesen 100 köbméternyi megtakarítás a jelenlegi víz- és csatornadíjakon számol-va félhavi nettó átlagbérnek felel meg.

Reméljük, hogy nálunk is hamarosan kötelezővé válik a nyugati országokban már általánosan al-kalmazott szelektív hulladékgyűjtés. Az újrahasznosítható anyagok iparba való visszaáramoltatása nem csak a környezetszennyezést csökkenti, hanem rengeteg víz, energia- és nyersanyag-megtakarí-tással jár. Különösen ügyeljünk a veszélyes hulladékok elkülönítésére. Az erre a célra létrehozott tá-rozóba dobott szárazelemek, akkumulátorok nem a szeméttelepre kerülnek, hanem a vegyihulladék-égetőkbe. A hagyományos és kompakt fénycsövek sok újrahasznosítható anyagot is tartalmaznak, amelyeket égetés előtt kinyernek belőle. A vegyelemzések kimutatták, hogy a talajvíz nehézfém-szennyeződésének negyede kadmiumból, fele pedig ólomból származik. Azokból a fémekből, ame-lyek a kidobott elemekben, akkumulátorokban, fénycsövekben koncentráltan megtalálhatók. A már lejárt szavatosságú gyógyszereket se dobjuk a kukába, hanem adjuk le valamelyik patikába; ők gon-doskodni fognak a szakszerű megsemmisítéséről. A gépkocsiból leengedett fáradt olajat, és a tönk-rement akkumulátort a benzinkutaknál adhatjuk le. (Sokan nem is sejtik, hogy 1 liter olaj 1 millió li-ter ivóvizet képes ihatatlanná tenni.)

Jelentős mértékben csökkenthetjük a hulladékhegyeket, ha vásárlásaink során nem tartunk igényt a díszcsomagolásra. Saját fogyasztásra szolgáló termékek esetén kérjük meg az eladót, hogy csak a leg-szükségesebb mértékben csomagolja be őket. Minél többen hagyják ott a felesleges dobozokat, szala-gokat és reklámszatyrokat a boltokban, annál kevesebbet kell rendelni, gyártani belőlük; és kidobá-sukkal sem terheljük a környezetet. Mellesleg a csomagolóanyagok árát is velünk, vásárlókkal fizette-tik meg. Minél többet használnak belőle, annál többe fog kerülni egy-egy árucikk. A gyorsan fogyó termékekből vegyünk utántöltős kivitelűt. Persze a kereskedők nem szívesen mondanak le a csomago-lóanyagok reklámhordozó szerepéről. Emiatt világszerte percenként félmillió, évenként pedig 456 milliárd műanyag szatyrot viszünk haza évente. Ennek a problémának az áthidalására is van megol-dás. A kor szükségleteire figyelő vállalkozók ugyanis már elkezdték gyártani a burgonyakeményítőből (solaniumból) készített bevásárlózacskókat. Ránézésre nem különböznek a PVC tasakoktól, de a kör-nyezetben napfény és csapadék hatására lebomlanak, és bomlástermékeik sem szennyezik a talajt.

A műanyag reklámtasakok milliárdszámra történő felhalmozódása, szemétre hányása ellen igen hatékony az ír módszer is. Írországban 2002 tavaszán bevezették a „szatyoradót”. A bolti eladó min-den reklámzacskó után, amelybe az egyébként becsomagolt árut beleteszi köteles 22 eurócentet (mintegy 60 forintnyi összeget) felszámolni a vevőnek. Erre a vásárlók mindjárt észbe kaptak. Ettől kezdve szinte senki sem kérte az egyébként teljesen haszontalan műanyag tasakot. Senki sem akart olyasmire pénzt adni, amit hazaérve úgyis a szemétbe hajít. A reklámszatyor-felhasználás néhány hét alatt 94%-kal csökkent. Tajvanon 2001-től kérnek pénzt a műanyag zacskókért. Dániában már 1994-ben adót vetetettek ki mindenféle csomagolóanyagra, mely által 66%-kal visszaszorult a forgalmazá-suk. Itt a szupermarketeknek kellett a termékdíjat fizetni. 2002-ben Banglades még drasztikusabb in-tézkedést hozott. Ők egyszerűen betiltották a polietilén gyártását. Az ok nagyon ésszerű. Az emberek naponta 10 millió zacskót dobtak el, amelytől eldugultak a csatornák. Emiatt minden évben árvizek keletkeztek a fővárosban, mivel a lezúduló nagy mennyiségű csapadék nem tudott lefolyni.

Az Amerikában használt papírzacskókra való átállás nem megoldás. Az irdatlan mennyiségű nej-lonszatyor kiváltásához ugyanis hatalmas erdőket kellene kivágni, hogy biztosítsák hozzá a cellu-lóz-alapanyagot. Ezen túlmenően a papírgyártás rendkívül vízigényes művelet, és több széndioxid-kibocsátással jár, mint a PVC-gyártás. Ráadásul a papír hulladékégetőkben történő megsemmisítése szennyezi a levegőt, dioxint termel. Az egyetlen megoldás, a takarékoskodás. Ha piacra, áruházakba megyünk, vigyük magunkkal a vászonból, műbőrből, bőrből készült bevásárlótáskát, a nejlonzacs-kókat pedig ne dobjuk el egyszeri használat után. Ha elszennyeződött öblítsük ki, és addig használ-juk, amíg tönkremegy. A csomagolóanyag megadóztatásával meg lehetne szüntetni a túlzásba vitt díszcsomagolást is. A legtöbb áruházban a csomagolást is becsomagolják, így minden árucikk kibon-tása után dupla mennyiségű csomagolóanyag vándorol a szemétbe. Különösen az apró aján-déktárgyaknál tapasztalható az agyoncsomagolás. Újabban az órát, ékszert, kozmetikai cikkeket ha-talmas díszdobozba rakják, hogy jobban mutasson. Mintha a mérete szabná meg egy ajándék érté-két. Ezeket a túlkapásokat csak egy módon lehet megszüntetni: szigorú és következetes adóztatás-

179/244


sal, olyan mértékű termékdíj bevezetésével, amely mind a gyártó, mind a kereskedő, mind a fo-gyasztó kedvét elveszi a nyersanyagpazarlástól, a környezetszennyezéstől.

A környezetszennyezést büntető termékdíj nálunk sem ismeretlen, csak kevesen tudnak róla. Az állam már évek óta tetemes adót vet ki a természetkárosító árucikkek előállítóira. Ez azonban be-épül az árba, így nem képes betölteni valódi szerepét, a környezetszennyezés csökkentését. A ter-mékdíjat nem a gyártóval kell megfizettetni, mert ők gyártási költség formájában áthárítják a fo-gyasztókra, hanem közvetlenül a vevőkkel. Ha a vásárló látja, hogy mekkora felárat kell fizetni egy környezetkárosító termékért, legközelebb meggondolja, hogy melyiket vegye: a környezetkímélőt, vagy a környezetszennyezőt. A reklámzacskók osztogatásának visszaszorítása azért is kívánatos, mert komoly pusztítást végez az állatvilágban. Nagy részük a szelek szárnyán útra kel, és előbb a kerítéseken, fákon, majd a tengerpartokon kötnek ki. Ott a szatyorlufi bekerül az óceánokba, ahol lenyelik a halak és a madarak. 2002-ben Normandia partjainál egy elpusztult bálna gyomrából 800 kg műanyag zacskót és egyéb csomagolóanyagot szedtek ki. Megbecsülni sem lehet azoknak a ten-geri emlősöknek, teknősöknek és madaraknak a számát, amelyek emiatt a nyílt vízen hullik el. Jel-lemző a helyzetre, hogy csupán az Egyesült Államokban évente 14 milliárd műanyag zacskót dob-nak ki.

Ha valamely használati tárgyunk elromlik, ne dobjuk ki, hanem javíttassuk meg. Minden ruhane-műt, szerszámot, készüléket addig használjunk, amíg lehet, hogy utódainknak ne jelentsen megoldha-tatlan gondot iparuk nyersanyagokkal való ellátása. Hogy ez a probléma mennyire valós, azt jól mu-tatja az Egyesült Államok Bányászati Hivatalának jelentése, mely szerint rézből 14, ólomból pedig már csak 4 évre elegendő érckészlet található az országban. Különösen sok textilalapanyag takarítható meg a gyermekruhák célszerű felhasználásával. Miután a kisebb gyerekek hamarabb kinövik a ruhái-kat, mint ahogy elhasználódnak, ne dobjuk el őket. Adjuk tovább a rászorulóknak, vagy cserélgessük a rokonság körében. Érdemes körülnézni a saját ruhásszekrényünkben is. Ha valamely holminkat már évek óta nem vettük fel, nagy valószínűséggel soha nem is fogjuk. Ezért ajándékozzuk oda a jóté-konysági szervezeteknek. Ők eljuttatják az adományokat a fejlődő országokba. Ezekben a régiókban sok száz millió ember él, aki csak a használtcikk-kereskedésekben vásárolt, illetve a szeretetszolgála-tok által adományozott holmikkal tudják megoldani önmaguk és családjuk öltözködési gondjait.

A túlságosan elhasználódott ruhákat sem kell kihajítani. A természetes alapanyagúak kiválóan meg-felelnek törlő- vagy felmosórongyként. Még a kopott fogkefét sem célszerű eldobni, mert olyan kis rések is kitisztíthatók vele, ahová a szokványos takarító eszközökkel nem lehet benyúlni. A fiatal generáció már nem ismeri a stoppolást. Ha elszakad a ruhája egyszerűen kidobja. (A rövidáruüzle-tekben már évek óta nem lehet stoppolófát kapni. A fiatal eladók azt sem tudják, mi az. Az idősek pedig úgy néznek a fejlődésképtelen vevőre, mint aki az őserdőből jött.) Sokan szemétre hajítják a megunt holmit még akkor is, ha az kifogástalanul működik. Az indok: „Megengedhetem magam-nak, hogy újra cseréljem.” De vajon a természet meddig engedi meg, hogy túlhajtott iparunk, kaoti-kussá duzzadt közlekedésünk és rekordtermést hajhászó mezőgazdaságunk évente 23 milliárd tonna méreggel, a lakosság pedig 12 milliárd tonna háztartási szeméttel szennyezi a környezetet?

Apróságnak tűnik, de a sok kicsi sokra megy elve alapján a kis javításokkal is jelentősen csök-kenthetjük a szeméthegyeket. Pl. sokan kidobják a különböző színű filctollakat, ha már nem lehet velük írni. Aztán vesznek helyette újat. Pedig még hónapokig használhatnák. A gyártó ugyanis tele-tölti festékkel a filctollakat. Egy idő után azonban kiszáradnak, elvesztik nedvességtartalmukat, és a bennük levő festék nem tud felszívódni. Ekkor ne dobjuk ki, mert félperces munkával meghosszab-bíthatjuk az élettartamát. Húzzuk le róla az írófejet, rázzuk ki belőle a festéktároló filcpatront, és a végébe csurgassunk pát csepp vizet. Illesszük az elejébe az írófej festékfelszívó filctüskéjét, és sze-reljük össze a tollat. Néhány óra múlva a víz átnedvesítik az egész szerkezetet, és olyan lesz a filc-tollunk, mintha új lenne. Ezt a műveletet még egyszer megismételhetjük, mert csak utána kezd el a festék fogyni a tollunkból. Különösen olyan családokban érdemes ezt az eljárást alkalmazni, ahol több iskoláskorú gyermek van. 2-3 gyereknél az általános iskola nyolc éve alatt több ezer forintot takaríthatunk meg ezzel a módszerrel.

Szintén apróságnak tűnik, de éves viszonylatban sok pénzt és időt lehet takaríthatunk meg a fe-lesleges gombfelvarrások elkerülésével is. Egy többgyermekes családban egy év alatt több tucat

180/244


gombot kell visszavarrni különböző színű, ma már olcsónak egyáltalán nem mondható cérnával. Mindez könnyen elkerülhető, ha kooperálunk a gyártókkal. Ezek a gombok ugyanis a legtöbbször nem a mi hanyagságunk miatt esnek le, hanem a nem megfelelő gyártástechnológia következtében. a gombgyártók a rögzítéshez szükséges lyukakat utólag fúrják a termékeikre, mert így olcsóbb az előállításuk. A költségek további csökkentése érdekében a lyukak szélét nem sorjázzák. Ezek az éles szélek aztán nagyon hamar elnyírják a cérnát, és leesik, sőt sokszor elveszik a gomb. Vehetünk helyette másikat, ha kapunk. Arról nem is szólva, hogy a legtöbb gomb akkor esik le, amikor a leg-jobban sietünk.

Mindez a bosszúság és többletköltség könnyen elkerülhető, ha visszavarrás előtt sorjázzuk a gombot. Vegyünk elő egy hegyes kést, illesszük a lyukakba, és elől is, hátul is néhányszor forgas-suk meg benne a hegyét. (Ne nyomjuk erősen, mert akkor átszakadnak a lyukak közötti hidak.) A sorjázott gomb háromszor annyi ideig marad a helyén, mint a félkész gyári gomb. Tovább növelhet-jük a tartósságát, ha nem pamut-, hanem műszálas gépcérnával varrjuk fel őket. A műszála cérna drágább ugyan, de tartóssága többszörösen felülmúlja a pamutcérnáét. Mosás közben nem szívja magába a vegyszeres vizet, ezért nem kopik, nem roncsolódik. Néhány év alatt megtérül az ára.

Jelentős mértékben lehetne csökkenteni a hulladékhegyeket, a konyhai edények felújításával. Je-lenleg évente több száz millió lábast, fazekat és serpenyőt dobnak ki a háziasszonyok, mert lepattant a zománcuk, vagy elkopott bennük a leégésgátló bevonat. Kisvállalkozók ezeket összegyűjthetnék, és újrazomácozhatnák. Ezeknek a fémedényeknek ugyanis semmi bajuk sincs, csak gyárilag olyan vé-kony zománcot tesznek rá, hogy 1-2 év alatt lekopik, és minden leég benne. Újrazomán-cozva azonban még évekig használhatók len-nének, nem kellene a szemétre hányni, és újat vásárolni helyettük. Ehhez túl nagy beruhá-zásra sincs szükség, mert a mázégetés egy fa-zekasok által használt kemencében is meg-oldható. A kopott teflonedények fémtisztára csiszolása és szilikonbevonattal való ellátása pedig még tartósabbá is tenné a serpenyőket. Ez az üvegszerű bevonat ugyanis keményebb, mint a teflon, ráadásul nem mérgezi a szerve-zetet.

A kiolvasott újságokat, folyóiratokat sem kell azonnal a szemétre hányni. Sok olyan kis-nyugdíjas él a környezetünkben, akik szívesen elolvasnák őket. Ajánljuk fel a rászoruló is-merőseinknek, vagy kérjük el az illető szer-kesztőségektől azoknak a címét, akik ilyen ké-réssel fordultak hozzájuk, és küldjük el nekik a felesleges sajtótermékeket. A határon túl élő magyaroknak nyelvük megtartása érdekében is nagy szükségük lenne a régebbi lapszámokra. Nehéz anyagi helyzetük folytán nem tudnak előfizetni a számukra drága külföldi lapokra. A szemétpostának nevezett sok reklámkiadványtól és áruajánlattól úgy szabadulhatunk meg a legered-ményesebben, ha az önkormányzatnál letiltatjuk lakcímünk kiadását. Ez esetben a Belügyminisz-térium, illetve a Lakcímnyilvántartó Hivatal nem szerepeltet bennünket a kereskedelmi célokra árusí-tott címlistákban. A fenti gondok további enyhítése érdekében ne vásároljunk semmilyen felesleges árut. A lakásunkba felhalmozódó sok kacat csak arra jó, hogy legyen miről letörölgetni a port. Aján-dékba se vegyünk olyan dolgokat, amelyeket mi sem tartanánk meg szívesen. A tehetősek sokat te-hetnének a trópusi őserdők megmentéséért, ha nem vásárolnák meg a mahagóni- ében- és tikfából gyártott méregdrága bútorokat, hanem hazai fából készültet vennének.

181/244


Családi házaknál a szerves hulladék újrahasznosításának legszerencsésebb módja a komposztá-

lás. A lekaszált fűből, a levágott hajtásokból, az ősszel lehulló levelekből is kitűnő trágya készíthető a virágos kertünkbe. A karácsonyt sem kell illúzióromboló műfenyővel ünnepelni, mert már minde-nütt kapható földlabdával együtt kiemelt cserepes fenyő, amelyet utána kiültethetünk a kertünkbe. Sok helyen kölcsönözhetünk is cserepes fenyőt, betétdíj ellenében. Így anyagilag is jobban járunk, mert a legnemesebb fenyőfajta kölcsönzése sem kerül többe 1000 Ft-nál. Az igaz, hogy az élő fenyő nem magasabb 1 méternél, de hol van az előírva, hogy egy karácsonyfának a plafonig kell érni. A környezetkárosító növényvédő szerek ránk nézve is veszélyes mérgek, helyettük használjunk termé-szetes alapú permetszereket. Ennél is kíméletesebb eljárás a vetésforgó és növénytársítás ősrégi módszerének visszaállítása.

A lakáskarbantartás során is kerüljük az egészségkárosító vegyszereket. Ma már kaphatók vizes alapú festékek, amelyek nem igényelnek allergiát kiváltó, ráadásul tűzveszélyes hígítókat. Kozme-tikai szerek vásárlása esetén kerüljük a hajtógázos permeteket. Gumiballonnal ellátott pumpás kivi-telűt válasszunk, mert ez levegővel működik. A golyós dezodor sem járul hozzá a légszennyezéshez. Ha légfrissítőket, illatosító szereket vásárolunk jusson eszünkbe, hogy ezek nem természetes alap-anyagból készülnek. Használatuk során vegyszergőzt lélegzünk be, ami lerakódik a tüdőben, máj-ban. A vászonzacskóba töltött szárított levendula vagy rózsaszirom tovább megtartja illatát, mint a szintetikumok, és olcsóbb is. A falra akasztott szárított virágszirmokon kívül igen hatékony szagta-lanító szer még a tányérba öntött és a helyiség közepére helyezett ételecet, vagy egy szál égő gyer-tya. Ezekkel az egyszerű eljárásokkal a dohányfüstöt, és a frissen festett szobában terjengő festék-szagot is hamar megszüntethetjük.

Azzal is csökkenthetjük szervezetünk méregterhelését, ha gyári termékek helyett természetes alapanyagokból álló, magunk által előállított kozmetikumokat használunk. Friss zöldségből, gyü-mölcsből, növényi olajokból, nyers tojásból, biológiai eljárással erjesztett ecetből, nyerstejből előál-lított tejtermékekből, frissen szedett gyógynövényekből és egyéb otthon fellelhető alapanyagból igen hatékony bőrápoló krémet, pakolást lehet készíteni. Ezeket az évezredek óta használt, és jól be-vált alapanyagokat az ipar azért nem tudja alkalmazni, mert könnyen romlanak. Azonnali felhaszná-lás esetén azonban ez nem jelent gondot. A mosó- és mosogatószerek között ma már szép számmal találhatók foszfátmentes, és biológiailag lebomló alapanyagúak. A legkevésbé azonban a korábban használt mosószerek (mosószóda, mosószappan, kenőszappan) ártanak. A szappanpehely az élővi-zekben teljesen lebomlik. Kemény víz esetén lágyítószerként fele mennyiségű mosószódát kell hoz-záadni. A lereszelt mosószappan gyapjú, lenvászon, sőt selyem mosására is alkalmas. Ezen a módon azonban csak színtartó textíliát lehet mosni.

Indiában és Nepálban ősidők óta mosódióhéjat használják ruhák mosására. A benne lévő sza-ponin vízzel érintkezve úgy hat, mint a szappan. A mosódióhéjat a nyugati világban is használják szappan gyártására, de csak adalékanyagként, vegyszerekkel elegyítve. A mosódió ezzel szemben 100 százalékosan természetes, vegyszer nélküli tisztítószer. Készíthető belőle sampon, szappan, mosogatószer, általános tisztító- és növényvédő szer is. Hatékonysága felveszi a versenyt bármely hagyományos vagy öko mosószerrel. Használatával hosszabb ideig élénkek maradnak a színek, mint a hagyományos mosószerekkel. Biológiailag teljesen lebomlik. Az elhasznált mosódiót egy-szerűen kidobják, illetve komposztálják. A legcsekélyebb mértékben sem szennyezi a környezetet. További előnye, hogy a hagyományos mosószerekkel ellentétben nem habzik. (Fehér ruhákhoz használjunk hozzá nátrium-perkarbonátot, ami megakadályozza, hogy ruháink beszürküljenek, meg-sárguljanak.)

Egyébként az igazán környezetkímélő megoldás az ultrahanggal tisztító (kavitációs) mosógép lesz. Ez a Japánban már kapható, és a III. fejezetben részletesen ismertetett berendezés langyos víz-ben, ultrahanggal gerjesztett légbuborékok összeomlása által távolítja el a koszt a textíliából. Addig is használjunk természetes mosószereket, de igen jó eredményt lehet elérni a szubatomi energiasu-gárzással történő szennyeltávolító módszerrel is (lásd I. fejezetben a Lappiramisnál). Tisztítószere-ket is elő lehet állítani otthon fellehető, vagy gyógyszertárakban beszerezhető kevésbé veszélyes vegyszerekből (pl. timsóból, bóraxból). Részletes tanácsok „Az egészségkímélő ételek ínyen-ceknek” című könyv I. - II. és IV. fejezeteiben találhatók. (lásd Edények tisztításánál.)

182/244


Rovarirtó spray használata helyett sokkal jobb megoldás, ha szúnyoghálót szerelünk fel az abla-

kokra. A csúszó-mászó rovarok, valamint a rágcsálók lakásba települése ellen legjobb módszer a gyakori takarítás, a higiénia. Az apró rovarok gyakran költöznek be a tapéta mögé is. Emiatt célsze-rűbb a falakat festetni. A penészedés elkerülése érdekében természetes alapanyagú, légáteresztő fes-téket alkalmazzunk. A mellékhelyiségek festésére legjobb alapanyag a mészhidrát. A molyok elri-asztására se használjunk vegyszereket, (pl. az undorító szagú naftalint), mert a szárított levendula egész éven át képes távol tartani ruhásszekrényünktől ezeket az alattomos kártevőket. Mellesleg a fitotékákban, illetve a gyógyszertárakban levendulaolajat is vásárolhatunk. Öntsünk belőle néhány cseppet egy kis csomó vattára, és tegyük a szekrény mélyébe. Végezetül sokat segít környezetünkön a jártunkban-keltünkben tanúsított kulturált viselkedés: a szemetelés mellőzése, a növények kímélé-se, a természetes közegükben élő állatok békén hagyása, és a tűzgyújtástól való tartózkodás. Keve-sen tudják, hogy már egy eldobott cigarettacsikk is 5 évig fertőzi a talajt, illetve az élővizeket, egy darab hungarocell pedig 1000 év alatt bomlik le a természetben. Ne feledjük, a természetet nem sza-vakban kell óvni, hanem tettekben. Hiába beszélünk környezetvédelemről, ha mi magunk nem te-szünk meg minden tőlünk telhetőt a természet megmentése érdekében.

Persze legtöbbet a kormányok, a különféle állami intézmények tehetnek a bioszféra megóvása,

egészségünk megvédése érdekében. A nyugati országokban már el is kezdődött ez a folyamat. Leg-nagyobb haladást a hulladékkezelés terén érték el. Ennek tudható be, hogy a nyugat-európai orszá-gokban már megoldódott a „szemétügy”. Ők már évtizedekkel ezelőtt rájöttek, hogy a hulladék nem szemét, hanem értékes és szinte kimeríthetetlen nyersanyagforrás. Nálunk évente 5 millió tonna szemét keletkezik. Ezt hulladéklerakóban tároljuk, majd szemétégetőkben megsemmisítjük. Ez a hulladékkezelés legkártékonyabb módja.35 A szeméttárolók tönkreteszik a tájat, mérgezik a talajt és az élővizeket, a hulladékégetők pedig szennyezik a levegőt. Nem is szólva az illegális hulladéklera-kók okozta károkról, amelyből a szemétszállítási díjak emelkedése, és a hatósági ellenőrzés lazasá-ga folytán egyre több van országszerte. Az EU-tagállamok is hasonló gondokkal küszködtek másfél évtizeddel ezelőtt. Erre kitalálták a hulladékpiramist, melynek következetes alkalmazása megszün-tette a környezetszennyezést, és járu-lékosan jelentős gazdasági hasznot eredményezett.

A módszer lényege, hogy a hulla-dékkezelést a legalsó szinten kell kezdeni, és csak akkor lehet feljebb lépni, ha ott már minden lehetőség kimerült. A legalsó szint a hulladék keletkezésének minimalizálása. Ez érthető, hiszen ha nem keletkezik hulladék, kezelni sem kell. Ennek az elvnek alapján a fejlett nyugati or-szágok adókkal és kedvezményekkel érik el, hogy a lakosság minél keve-sebb szemetet termeljen. Ezek a sza-bályozók olyan jól működnek, hogy Németországban és Finnországban már nem található a boltokban eldob-ható csomagolású üdítőital. A bün-tető adók miatt a gyártóknak nem éri meg a nálunk szinte egyeduralkodó eldobható PET palackokat használni.

35 A szemétégetők által kibocsátott füstben 1800 különféle szerves vegyület található. Ezeknek csupán egyötödét tudják azonosítani.

183/244


Ezekben az országokban már az önkiszolgáló éttermekben sem tálalják az ételeket kidobandó hun-garocell tálcákra, hanem elmosható porcelántányérokat alkalmaznak.

A következő szint az újrahasznosítás. A kampány jelszava: Amit csak lehet, mindent újra fel kell használni! Pl. az újságokat, kartondobozokat és egyéb papírhulladékot nem égetik el, hanem ismét papír lesz belőle. A műanyaghulladékból újra műanyagot gyártanak. A visszamaradt szennyeződés mi-att ez az alapanyag már nem alkalmas élelmiszerek csomagolására, de kitűnően megfelel építőipari alkalmazásra. Az újrahasznosítás előfeltétele a szelektív gyűjtés. Elkülönítve kell gyűjteni a papírt, a műanyagot, a fémet és a szerves hulladékot. Ezeket a papírgyárak, műanyag-feldolgozó üzemek, va-lamint a vas- és színesfém-feldolgozó kohók jó pénzért megveszik. A szerves hulladékot pedig kom-posztálják, és az ily módon keletkezett humuszt szintén értékesítik. Csak a nagy energiatartalmú, nehezen feldolgozható szemét kerül az égetőkbe. A hulladéklerakókba azt a szemetet viszik, ame-lyet az alsóbb szinteken nem sikerült újrahasznosítani, ártalmatlanítani. Ez az összes hulladéknak csupán a töredéke. Így nem keletkeznek szeméthegyek. Nem kell ötévente új lerakóhelyekről gon-doskodni. Nem kell egész völgyeket szeméttel betemetni, és nem veszélyeztetik a környező lakosság egészségét sem.

A szelektív hulladékgyűjtés bevezetéséhez azonban bizonyos kulturáltsági szint szükséges. Amíg a polgárok nem látják be ennek elkerülhetetlenségét, és a hatóságok nem biztosítják az ehhez szük-séges technikai feltételeket, nem várható el áttörés ezen a téren. Az önkéntes alapon történő szelektív hulladék-gyűjtés nem oldja meg a problémát. Még a megrögzött környezetvédőktől sem várható el, hogy a saját költségükre több kilométeren át szállítsák a szétválogatott hulladékot, amíg Budapest 13 hulladékgyűjtő udvarának valamelyikébe eljutnak. Az is meglehetősen rombolja a szelektív hulladék-gyűjtési kedvet, ha a lakosság azt látja, hogy megáll a szemetes kocsi az utca végén, és az általuk gondosan konténerekbe válogatott hulladékot egybeöntik, majd a legközelebbi a szeméttelep tetejére hányják. Ez ugyanis olcsóbb, mint visszajuttatni a gyártóhoz. A gyárak sem szívesen fogadják a hul-ladékot, mert ipari nyersanyagból olcsóbban elő tudják állítani a termékeiket. Az újrahasznosítás csak akkor lenne számukra kifizetődő, ha az új termék előállítását környezetszennyezési adó terhelné.

A lakosságot pedig az önkormányzatok tudnák rászorítani a szelektív hulladékgyűjtésre. A nyu-gati országokban nem szállítják el a szétválogatatlan szemetet. Ők már ott tartanak, hogy a vissza nem váltható üvegpalackokat is háromfelé válogatják. Külön konténerbe kell dobni a zöld, a fehér és a barna üvegeket. Egyébként a nyugati országokban már oly mértékben leegyszerűsítették a sze-lektív hulladékgyűjtést, hogy ez semmilyen többletterhet nem ró a lakosságra. Nem hoznak létre konténerszigeteket, ahová a lakóknak el kell cipelniük a papírral, üveggel, műanyaggal és egyéb el-különített szeméttel töltött szatyraikat. Bécsben, a kapualjakban található egyszínű gyűjtőedényeket különböző színű „Papír” – „Üveg” – „Műanyag” – „Fém” feliratú gyűjtőedényekkel cserélték le. Ezeket aztán a közművállalat külön-külön kocsival üríti, fajtánként gyűjtik be. A háziasszonyoknak is kevesebb gondot okoz a szemét szétválogatása, mert már megjelentek a többrekeszes szemétvöd-rök. Ezeket csak ki kell bélelni különböző színű nejlonzacskókkal, és megtelve már vihetők is az azonos színű kukákba. Ilyen egyszerű.

Svájcban az emberek öntudata olyan magas szintű, hogy figyelik egymást. Ha azt látják, hogy a szomszédjuk az újságot bedobja a komposztálandó szerves hulladék közé, legközelebb már a kö-szönését sem fogadják. Megvetik a kulturálatlan, a környezetükkel nem törődő embereket. Arra sincs mód, hogy a szétválogatott szemetet mások kukájába csempésszük. A nyugati nagyvárosok-ban sokan lakattal zárják a szemetes edényeiket. A szemétszállítási díj ugyanis függ a hulladék meny-nyiségétől. Ez a rendszer is azt szolgálja, hogy a háztartások minél kevesebb szemetet termeljenek. Ne hordjanak haza felesleges csomagolóanyagot, és a beszerzett tartós fogyasztási cikkeket addig használják, ameddig csak lehet. A felvilágosítás, a különböző reklámok is sokat segíthetnek ezen a té-ren. Portugáliában néhány éve vezették be a szemét elkülönítve gyűjtését. A meggyőzés sajátos esz-köze egy tévéreklám volt, amit hónapokon át vetítettek. Ebben egy csimpánz rakosgatta a szétváloga-tott szemetet a megfelelő kukákba, majd megjelent egy felirat: „Próbálja meg, talán önnek is sikerül!”

Az élelmiszerpazarlás megszüntetése érdekében nálunk is be kellene vezetni az Olaszországban

már jól bevált „last minute” piacokat. A Bolognai Agrártudományi Egyetem kezdeményezésére

184/244


évek óta sikeresen működnek ezek a piacok. Működtetői összegyűjtik a szupermarketek lejárati időhöz közeli termékeit, és féláron eladják a szegényeknek, a munkanélkülieknek, a kisnyugdíja-soknak. Nem kis mennyiségről van szó. Csupán Olaszországban 1,5 millió tonna élelmiszer kerül a szemétbe csupán azért, mert lejárt a szavatossága. A szavatossági idő lejárta azonban nem azt jelen-ti, hogy másnap az élelmiszer megromlik. Továbbra is ehető marad, de a szigorú fogyasztóvédelmi előírások miatt már nem forgalmazható. A szavatossági idő lejárta azt jelenti, hogy a gyártó meddig garantálja az áru kifogástalanságát. A lejárt szavatosságú élelmiszer ezt követően is ehető marad, csak fokozatosan lebomlanak az ízanyagai, csökken a vitamintartalma. Egy éhezőnek azonban még mindig jobb csökkent beltartalmú élelmiszert fogyasztani, mint éhen halni. Ezen a piacon különbö-ző rendezvényeken megmaradt ételek is kaphatók. Nem a tányérokról lesöpört maradékok, hanem a vendégek által el nem fogyasztott fogások. A rászorultak ily módon teljes mértékben használható tisztítószerekhez is hozzájuthatnak. Ez a piac arra is jó, hogy a kereskedők megszabaduljanak a fe-lesleges készleteiktől. A szezonvégi kiárusításból visszamaradt árucikkeket itt adják el töredékáron. Ezáltal nem terheli őket a raktározás költsége, és lesz hely az új árukészletnek.

A last minute piaccal mindenki jól jár, mert a még ehető élelmiszer nem kerül a szemétbe, nem terheli a környezetet, és túlélést biztosít a rászorulóknak. A boltoknak azért előnyös, mert mentesíti őket az elszállítás, a megsemmisítés költsége. Azok a cégek amelyek csatlakoztak a kezdeménye-zéshez, a last minute piac bevezetése óta 39%-kal csökkentették a selejtnek nyilvánított áruk elszál-lításával, bezúzásával vagy újrahasznosításával járó kiadásaikat. Emellett örömmel ölti el őket a tu-dat, hogy segítettek a rászorulókon. A kívülállók még nem döbbentek rá arra, hogy a jelenlegi vi-lággazdasági válságban őket is csak egy hajszál választja el attól, hogy munkanélkülivé váljanak. Ezután ők is csak leértékelt árut tudnak vásárolni, ezért elemi érdekük lenne a selejtezésre kerülő termékeik last minute piacokra irányítása. Ennek a kezdeményezésnek a világméretűvé szélesítésé-vel az éhínség is felszámolható lenne.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének felmérése szerint jelenleg világ-viszonylatban 1,3 milliárd tonna élelmiszer kerül a szemétbe évente. (Ez az emberiség összfogyasz-tásának egyharmada.) Csupán az Európai Unióban egy év alatt kidobott élelmiszerek elszállításához 3 millió teherautóra lenne szükség, melyek konvojba állítva körbeérnék az Egyenlítőt. Ezzel a 90 millió tonna ennivalóval a világ összes éhezőjét jól lehetne lakatni. Nálunk is több mint 1 millió tonna élelmiszer megy kárba évente. Ez a piac védőhálóként is felfogható, mert nem engedi a mun-kaerőpiacról kiszorultak teljes leépülését, hajléktalanná válását. Innen még vissza lehet kapaszkodni a társadalomba. Átmeneti nehézségek után sokan állást találhatnak maguknak, és folytathatják a ré-gi, megszokott életüket. Az államnak is fokozottan támogatni ezt a kezdeményezést, mert így nem csökkenne olyan drámaian az adófizető polgárok száma, nem fenyegetne a népesség teljes elnyo-morodásának réme, és csökkenne a környezetszennyezés.

A politikusok azonban nem törik magukat agyon, hogy ezt a globális problémát megoldják. Ezért egyelőre csak civil kezdeményezésekről lehet hallani. Mind többen vannak, akik élelmiszer-feleslegüket felajánlják a környék szegény családjainak. Érdekes az egyház kezdeményezése. A vi-déki nagyvárosok templomkertjeiben felállítottak egy nagy zöld ládát, amelybe mindenki beteheti az élelmiszerfeleslegét. Az arra rászorulók pedig kivehetik belőle. Ennek a megoldásnak nagy elő-nye, hogy így a rászorulók névtelenek maradhatnak. A szegények nagy része ugyanis szégyelli a szegénységét, ezért nem kér segítséget. Egyelőre csak bolti eredetű, le nem járt szavatosságú élel-miszereket lehet az gyűjtőládákba betenni. Ez azonban túlzott óvatosság. Miért ne adhatná oda egy háziasszony az ünnepek után megmaradt süteményét a rászorulóknak? Annyi felelősségérzet van az emberekben, hogy szándékosan nem mérgezik meg egymást. A romlott élelmiszert kidobják, és nem adják oda senkinek. Ha mégis, aki kiveszi, nyilván megkóstolja, mielőtt megenné, és ha rom-lott, eldobja. Még mindig jobb és kulturáltabb megoldás az ételmaradékot ezekből a gyűjtőládákból kivenni, mint a kukákból, a szemét közül kikotorni.

A szolidaritás hűtőszekrénye nevet viseli az a közelmúltban elindult spanyolországi kezdemé-

nyezés, amelynek keretében utcán elhelyezett hűtőszekrényben lehet élelmiszert hagyni a szegé-nyek számára. Az első hűtőszekrényt az észak-spanyolországi Galdakao önkéntes egyesülete he-

185/244


lyezte el a városka egyik utcáján még április végén. Eredeti céljuk az volt, hogy csökkentsék a még fogyasztható, feleslegesen kidobott élelmiszerek mennyiségét, és így kevesebb hulladék keletkez-zen. A szervezők számításai szerint az első öt hét alatt százkilónyi élelmiszer került a köztéri hűtő-be. A kezdeményezés sikeres, nemcsak azért, mert a hűtő minden nap megtelik és ki is ürül, hanem azért is, mert az emberek arra használják, amire való, senki nem rongálta meg – mondta Álvaro Sainz ötletgazda, aki szerint néhány hét alatt arra is felfigyeltek, hogy főként a rászorulók veszik ki az élelmiszert a hűtőből. Ez utóbbi keltette fel a kelet-spanyolországi Murciában élő Juan Miguel Varea figyelmét, aki már kifejezetten a szegényeknek akart segíteni azzal, hogy egy élelmiszergyűj-tő hűtőt helyezett ki boltja elé egy héttel ezelőtt. A kutyakozmetikát üzemeltető férfi elmondta: van néhány élelmiszerbiztonsági előírás a hűtőkkel kapcsolatban, minden ételt jól be kell csomagolni és fel kell tüntetni rajta, hogy mikor készítették. Ő maga a környék éttermeit is meggyőzte arról, hogy tegyék be a hűtőbe a megmaradt ételeket ahelyett, hogy kidobnák. Az eredeti ötlet Berlinből szár-mazik, ahol mintegy 20 köztéri hűtőszekrény van városszerte. Népszabadság, 2015. június 17. (14. oldal)

Sok országban megállíthatatlannak tartják a környezetszennyezés növekedését. A tapasztalatok

azonban ennek ellenkezőjét bizonyítják. Ennek a káros folyamatnak a feltartóztatása csak elhatáro-zás, és határozott intézkedés kérdése. A környezetszennyezés visszaszorítását szorgalmazó országok jelentős részeredményeket értek le ezen a téren. Az amerikai Környezetvédelmi Hivatal vizsgálatai is ezt bizonyítják. Az EPA felmérései szerint 1978-ban 4,7 millió gyerek vérében haladta meg az ólomszint az egészségre veszélyes szintet. A 2000-ben végzett második vizsgálat megállapította, hogy ez a szám 300 ezerre csökkent. A kedvező változás annak köszönhető, hogy 1973 és 1995 kö-zött sikerült teljesen megszüntetni az ólomadalék használatát a benzinben. Emellett az 1990-es 64 millióról 38 millióra csökkent azoknak a háztartásoknak a száma, amelyekben ólomalapú festéket használtak. A felmérés kiterjedt a passzív dohányzás gyerekekre gyakorolt hatására is. A kiskorúak vérének ólomszintje 1988 és 2000 között 20%-kal csökkent. Ez a cigaretták minőségi javulásának, a füstszűrők általános elterjedésének tudható be.

Sajnos a kedvező tapasztalatokhoz számos kedvezőtlen is társult. A jelentésből ugyanis az is ki-derült, hogy minden 12. fogamzásképes korú nő vérében a higany szintje meghaladja azt az értéket, amely már veszélyezteti a magzat agyának normális fejlődését. Az Egyesült Államokban 5 millió lányt és asszonyt érint ez a probléma. Ha a higanyból 5,8 részecske jut a vér egymilliárd egységére, a születendő gyermeknek kisebb lesz az IQ-ja, és zavarok keletkezhetnek a szem- és kézmozgás összehangolásában. Ebből a szempontból különösen veszélyeztetettek a halfogyasztók, mivel az élővizek szennyezettsége következtében feldúsul a húsukban a higany. A higanykibocsátás három legfőbb forrása: az erőművek, valamint a városi- és az orvosi hulladék. (Csupán az Egyesült Álla-mokban a széntüzelésű erőművek évente 50 tonna higanyt pumpálnak a légkörbe, ami bekerül a fel-színi vizekbe, majd belemosódik a tengerekbe.) A korszerűtlen energiatermelés, és a hulladékégetés következtében ezen a téren nem tudtak haladást elérni. Ugyancsak az ingyenenergia felhasználásá-nak halogatása, a szénhidrogének energiaforrásként való alkalmazásának tudható be, hogy két évti-zed alatt 3,6%-ról 8,7%-ra nőtt az asztmás gyereke száma. 2001-ben már 6,3 millió asztmás gyere-ket tartottak nyilván Amerikában. Köztudott, hogy az asztma fő kiváltó oka a levegőszennyezés. Az is megállapítást nyert, hogy jelenleg a levegő legnagyobb szennyezője a gépjárműforgalom. A robba-nómotoros gépjárművek kipufogógázai beszivárognak a lakásokba is, lehetetlen elmenekülni előle. Amíg az illetékesek nem szánják el magukat radikális intézkedésekre, nem tiltják meg a levegőszeny-nyező gépjárművek használatát, addig ez a helyzet nem is fog megváltozni. Javulás csak akkor követ-kezik be ezen a téren, ha az autógyárak rákényszerülnek a szennyezésmentes motorok gyártására.

Ez azonban önmagában még nem szünteti meg a környezetszennyezést. Ahhoz minden téren át-fogó intézkedésekre lenne szükség. Ennek elindításához, véghezviteléhez viszont nincsenek meg a feltételek. Hiányoznak a felvilágosult tömegek, akik kikövetelnék a reformokat, és nincsenek meg-felelő szakemberek, akik végrehajthatnák a szükséges változtatásokat. Ezeket az embereket először ki kellene nevelni. Már az általános iskolában el kellene kezdeni a környezettudatos nevelést, hogy felnőtté válva minden ember számára magától értetődő legyen a természet megóvása. A jelenlegi ok-

186/244


tatási rendszer azonban még az általános műveltséget sem képes biztosítani a jövő generációjának. Ennek okára a későbbiekben részletesen kitérünk. Sokat elárul azonban iskolai képzésünk alapállásról az éppen aktuális jelszó. A XIX. században ez volt kiírva az osztálytermek falára: „A tudás nemesít!” A XX. században változott a nevelési elv. A mi tanáraink már ezt hangoztatják: „A tudás hatalom!”

A környezetvédelem terén a nagyhatalmak tudnának a legtöbbet tenni, de a közoktatást tekintve náluk a legrosszabb a helyzet. A New York – Daily News-ban megjelent beszámoló szerint: „Az amerikai fiatalok siralmasan keveset tudnak. 11%-uk nem találja meg az Egyesült Államokat a vi-lágtérképen. Ha pedig egy feliratok nélküli térképet raknak eléjük, a felének fogalma sincs, merre keresse New York-ot. Amikor a hírekben szereplő országokról kérdezték őket csak 13%-uk tudta hol van Irak, és csupán 17%-uk találta meg Afganisztánt a térképen. Pedig honfitársaik százai estek el ezeknek az országoknak a felszabadítása során. A világ legnagyobb víztömegét, a Csendes-óceánt a 18-24 éves amerikaiaknak csak a 71%-a találta meg a földgömbön.”

A felmérés nyilvánosságra hozása után John Fahey, a National Geographic Society elnöke így fakadt ki: „Ha a fiatalok nem tudják mi hol van a térképen, és nincsenek tisztában a körülöttük zajló esemé-

nyekkel, hogyan érthetik meg azokat a kulturális, gaz-dasági és környezetvédelmi gondokat, melyekkel küsz-ködik a világ?” Valamivel jobb volt az eredmény a nyugat-európai diákok kö-rében. Az 56 kérdésből ál-ló tesztet 3250 amerikai, brit, francia, japán, kana-dai, mexikói, német, olasz és svéd fiatal töltötte ki. A maximálisan elérhető pont-szám 42 volt. Ezt a szintet Svédország közelítette meg na következett Németország és Olaszország 38 ponttal. Az amerikaiak csak 23 pon-tot értek el, így az utolsó

előttiek lettek. Egyedül Mexikót előzték meg, ahol 21 pontos eredmény született. Nagyon megnehezíti problémáink megoldását, hogy az emberek nem ismerik az univerzum, a vi-

lág, sőt a saját testük működését sem. Ez nem csak az átlagemberek esetében van így. A diplomás szakembereknél sem jobb a helyzet. Az amerikai Harward Egyetem frissen végzett diplomásai kö-zül kiválasztottak 23 nem fizika szakos személyt, és megkérdezték tőlük, hogy miért van nyáron meleg, télen pedig hideg. A helyes választ csupán ketten tudták. Hasonló tapasztalatokért nem kell Amerikába menni, mert más országokban sem jobb a helyzet. Az életét irányító, befolyásoló jelen-ségekről a legtöbb embernek sejtelme sincs. Sőt szép számmal akadnak olyanok, akik nem is akar-nak tudomást szerezni róluk. Még a gondolatát is elutasítják annak, hogy valaki megpróbálja kizök-kenteni őket beszűkült világnézetükből. Attól tartanak, hogy az új információk hatására össze-zavarodnak bennük a dolgok, és nyomasztó, szorongató érzéseik támadnak. A legtöbb ember ugyanis akkor érzi magát biztonságban, ha a nézetrendszere szilárd, rendíthetetlen, és útmutatóként szolgál. Nem baj, ha az általa vallott elvek nem felelnek meg a valóságnak. A lényeg, hogy higgyen bennük, és támaszkodni tudjon rájuk.

Ez az elzárkózó gondolkodásmód az oka annak is, hogy a legtöbb ember nem vásárol meg olyan újságot, nem vesz meg olyan könyvet, melynek tartalma ellenkezik a nézeteivel. Életkorunk elő-rehaladtával is egyre merevebbé válik a nézetrendszerünk. Minél idősebb valaki, annál jobban le-csökken a szellemi befogadó-képessége. Ez alól a zsenik sem kivételek. Számos világhírű tudós tet-te nevetségessé magát begyöpösödött nézetei hangoztatásával. A szaktudományok képviselői sem

187/244


járnak élen az új információk befogadásában. A legtöbb tudós, kutató szakismerete meglehetősen alacsony szinten áll. Még a töredékét sem tudják annak, amit tudniuk kellene a szakterületükről. Nem segíti elő ismereteik gyarapítását, hogy mereven elzárkóznak az új gondolatoktól, nem fogadják el mások ötleteit, elgondolásait. Ez az ostoba viselkedés nem egyszer emberi gyarlóságra, az irigy-ség, az önzés megnyilvánulására vezethető vissza. A vallásos emberek többnyire mentesek az efféle magatartástól, de ők sem tudnak többet világnézetük alapjairól. Ugyanolyan tájékozatlanok vallási kérdésekben, mint a természettudományok művelői a világ dolgokban. Rendíthetetlen világnézetük alapját az adja, hogy hisznek abban, amit a vallásuk tanít. Ilyen körülmények között valóban nehéz elvárni az emberektől a környezettudatos gondolkodást és cselekvést.

☯ „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek III. fejezetéből megtudhattuk, hogy a kemizálás következtében

1. táblázat milyen arányban csökkent a különféle zöldségek-gyümölcsök vitamintartalma. Ennél is nagyobb csökkenés tapasztalható az ásványi anyagok terén. Ez úgy derült ki, hogy a Rutgers Egyetem kutatói elhatározták, hogy utánajárnak ennek a dolognak, és tudományos mérésekkel döntik el a vitát. Az ökotermékek előállítói és fogyasztói ugyanis váltig állítják, hogy a vegyszermentes zöldség-gyümölcs beltartalmi értéke össze sem hasonlítható a nagyüzemi módszerekkel „gyártottal”, míg a kétkedők azt hangoztatják, hogy a „bio sem különb”. A vizsgálatokhoz ötféle zöldséget vásároltak a szupermar-ketekben, majd az ökoboltokban. Aztán nekiálltak elemezni a mintákat. A kutatók sejtették, hogy a vegyszermenetes talajon előállított ökotermékek jobb minőségűek lesznek, mint a műtrágyával, gyomirtó- és permetszerekkel átitatott földeken termelt hagyományos termékek, de a végeredmény őket is meglepte. Az ökológiai módszerekkel termelt spenót vastartalma pl. 97%-kal haladta meg a ke-mizált spenótban található mennyiséget. Kobaltból pedig 99%-kal mértek többet az ökospenótban. Ezen túlmenően számos nyomelem meg sem található a vegyszeres termékben, míg az ökotermékek bőségesen tartalmazták ezeket a rendkívül fontos ásványi anyagokat is. (Egyébként összesen 65 mikroelem létezik, és ebből 53 található a táplálékban.) A biozöldségek, -gyümölcsök állaga is jobb. A bioparadicsom szárazanyagtartalma pl. 55%-kal haladta meg a vegyszeres társáét. A mérések azt is kiderítették, hogy a hagyományos termelési eljárás során alkalmazott mérgek jelentős mértékben felszívódtak a növényekbe, és ezek némelyike kifejezetten rákkeltő hatású.

A gabonaféléknél sem jobb a helyzet. A termőföld kalciumtartalma 200 év alatt harmadára

Bokorbab Káposzta Fejes saláta Paradicsom Spenót

ÖKO KEM ÖKO KEM ÖKO KEM ÖKO KEM ÖKO KEM

Nátrium 40,5 15,5 60 17,5 71 16 23 4,5 96 47,5

Kálium 60 2 13 2 169 1 68 1 117 1

Kalcium 73 10 42 7 37 6 36 3 88 12

Magnézium 0,36 0,22 0,38 0,18 0,43 0,22 0,35 0,16 0,52 0,27

Foszfor 10,5 4,04 10,4 6,12 24,5 7,01 14,2 6,07 28,6 12,4

Vas 69 6 48 0,4 60 3 53 0 32 0,3

Réz 99,7 29,1 148 23,7 176 53,7 148 58,8 237 84,6

Mangán 60 14,8 43,6 13,6 49,3 13,1 59,2 4,5 204 46,9

Kobalt 73 0 42 0 37 0 36 0 88 0,2

Bór 227 10 94 20 516 9 1938 1 1584 49

Hamuzsír 8,6 0,9 20,4 0,8 12,2 0 6,5 0 69,5 0

188/244


apadt. A nyomelemek mennyisége a bú-zában 50%-kal, az árpában 60%-kal, a kukoricában pedig 80%-kal csökkent az elmúlt 30 évben. Ugyanebben az idő-szakban a sárgarépa 40%-ot, a tej pedig 95%-ot veszített a vitamintartalmából, mi-közben a vegyszerek mennyisége sokszo-rosára nőtt bennük. 30 évvel ezelőtt tehát egy pohár (2,5 dl) tejben annyi vitamin volt, mint most 5 literben. Ezért szenved szinte mindenki vitaminhiány-ban. Hiába eszik sokat, csak hízik tőle. Nem tud annyit enni, hogy a hiánybeteg-ségek elkerüljék. Ahhoz, hogy hozzá-jussunk a szükséges mennyiségű C-vitaminhoz pl. szamócából napi 2 kilo-grammot kellene megennünk. A szer-vezet által igényelt napi 400 mg E-vi-tamin is csak 3 liter étolajban található meg, melynek elfogyasztása képtelenség. Részben ez az oka az elhízásnak is. A szervezetnek szüksége van vitaminokra, ásványanyagokra, ezért arra ösztönzi az egyént, hogy egyen többet. Így próbál hozzájutni a számára létfontosságú anyagokhoz. A többlet-kalória aztán zsír formájában rárakódik a testére. A környezetbarát termelés, állattartás azonban sokat javított ezen a téren is. A biotejben 40-100%-kal több alfa-linolsav található, mint a hagyományos tejben; míg a konjugált linolsav értéke 20-90%-kal volt magasabb. Az 1. számú táblázatban rész-leteiben is tanulmányozhatjuk a vizsgálati eredményeket, az ökológiai módszerekkel és a kemizált talajon termesztett zöldségek ásványanyag-tartalma közötti különbséget. (A mennyiségek ppm-ben vannak megadva, szárazanyagra vetítve.)

Könyvajánlat

Az élet valódi célját és értelmét csak az általunk primitívnek tekintett bennszülött törzsek isme-rik. Ők közvetlen kapcsolatban állnak a teremtővel, és tökéletes összhangban élnek a természettel. Ezen a téren sokat tanulhatnánk tőlük, ha nem lennénk annyira eltelve önmagunkkal, és a technikai fejlődésben elért látszateredményeinkkel. A természetközeli népek romlatlan életfelfogása és hihe-tetlen képességeik leginkább az ausztrál bennszülöttek vándorló törzseinél tanulmányozható. Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak című könyve hiteles képet rajzol erről a világról, és számos meg-szívlelendő üzenetet juttat el hozzánk.

Ezek egyike, hogy: „A mi életterünkben sok a felesleges cselekvés. Létezésünk szinte minden per-cében természetellenes, átmeneti, felszínes, tetszetős külsejű, de lényegtelen dolgokat művelünk. Nagyon keveset törődünk örökkévaló lelkünkkel, és belső fejlődésünkkel.” A helyes cselekvés módja a szellemvilágtól tudható meg. A túlvilággal való kapcsolatfelvétel azonban csak elménk lecsende-sítésével lehetséges. „Az ember nem hallhatja meg a Teremtő hangját, ha megállás nélkül beszél.” A törzs tagjai meditáció révén lépnek kapcsolatba a Mindenhatóval. Mi hangosan, kifelé imádko-zunk, megpróbálunk párbeszédbe elegyedni az Úrral. Ők ennek ellenkezőjét teszik. Hallgatnak, fi-gyelnek. Megtisztítják magukat minden zavaró gondolattól, és befogadásra készen várnak. Meg-győződésük, hogy a hang nem beszédre való. „Az ember a szívével és a gondolataival fejezi ki ma-gát.” Csak meg kell tanulni olvasni a jelekből, amíg nem nyerjük vissza telepatikus képességünket. „Ha beszédet fecsegésre használjuk, szétszórjuk magunkat apró-cseprő, felületes társalgásokban. A hang nem szócséplésre való, hanem éneklésre, ünneplésre, gyógyításra szolgál.”

189/244


Ehhez a gondolathoz kapcsolódik, hogy: „A dolgok iránt táplált érzelmeinknek nyoma marad.

Rögzülnek testünk minden sejtjében, beépülnek személyiségünk, gondolataink, örökkévaló énünk gyökereibe.” Ennek tudható be az elvakultság, a gyűlölködés, az irigység és egyéb negatív érzelme-ink eluralkodása rajtunk. Ez az oka annak is, hogy a terrorista nem gondolkodik. Annyira gyűlöli embertársait, hogy nem az esze, hanem a zsigerei irányítják. Minden porcikáján úrrá lesz a rombo-lás ösztöne, így egész lényét a pusztulás szolgálatába állítja. Érdekes módon ítélik meg a bennszü-lött törzsek a világban betöltött szerepüket: „Mindnyájan egyek vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem különbözünk egymástól. Minden ember egyedi. Nem tölthetjük be ugyanazt az űrt. Min-den egyes léleknek megvan a maga külön helye az élet szövedékében. Bármerre tehetünk kitérőt, de előbb-utóbb visszakerülünk a saját helyünkre. Van aki nem lép le a kitaposott ösvényről, más meg szeret fáradságos kerülő utakon járni. A cél azonban ugyanaz marad, csak a megközelítési módja változik. Az embernek az a célja, hogy végigjárja az életútját.” A nyugati társadalmakban élő embe-rek azon vitatkoznak, hogyan nevezzék Istent, milyen templomba járjanak, melyik napon és milyen szertartás szerint imádkozzanak. Elmélkednek Jézus tanításain, keresik az igazságot. Holott a leg-főbb igazság az, hogy: „Ha megsértünk valakit, magunkat sértjük meg; Ha segítünk valakit, magunkon segítünk. Nem az a fontos, hogy mit adunk és kinek. A feltétlen szeretetteli segítés ér-zését kell átélni. Ha meglocsoljuk a tikkadt növényt, megitatjuk a szomjhalállal küszködő állatot, azzal ugyanolyan közel kerülünk a Teremtőhöz, mint amikor ételt-italt adunk a rászoruló embertár-sunknak.”

Ezek a mély emberi bölcsességek az utolsó pillanatban lettek megörökítve, mivel a sivatagba száműzött bennszülöttek a kipusztulás szélén állnak. Halálra ítéltük őket a környezetszennyező életmódunkkal. Ennek ellenére az agóniájuk során nem önmagukat siratják, hanem az emberiség fennmaradásért aggódnak. Testámentumszerű üzenetük így szól: „Mi a Mindenható igaz népének törzse elhagyjuk a Földanyánkat. Nem közömbös azonban számunkra az itt maradók sorsa. Kö-nyörgünk, lássátok be végre, hogy mit tesz a ti életmódotok a vizekkel, az állatokkal, a levegővel, mit csináltok önmagatokkal. Könyörgünk, hogy rátaláljatok a helyes útra, és ne engedjétek elpusz-tulni a világot. Most még visszanyerhetitek az igaz létezés sérthetetlen szellemét. Még van idő, hogy kellő figyelemmel és törődéssel véget vessetek a bolygón tomboló pusztításnak, de mi már nem tudunk tovább segíteni nektek. A mi időnk lejárt. Megváltoztak az esőzések, megindult a fel-melegedés, és látjuk, hogy évről évre fogyatkoznak a növények, az állatok. Tovább már nem tudunk emberi formát adni lelkünknek, mert hamarosan víz és élelem nélkül marad a sivatag, és mi kényte-lenek leszünk a szellemünket kivonni a testünkből.” Hát ezt tettük a világgal. Előbb a gyengéket, a védekezésre képteleneket pusztítjuk el, majd önmagunkat.

Ennek ellenére nem ítélnek el bennünket. „Imádkozunk értetek, és feloldozunk benneteket. Imád-kozunk, hogy szándékaitok, cselekedeteitek és értékítéletetek ne kerüljenek egymással ellentmon-dásba, és minél hamarabb megértsétek, hogy minden teremtvény egységes egészet alkot. Könyör-günk, hogy ne romboljátok tovább a Földet, ne pusztítsátok el egymást. Imádkozunk, hogy legye-nek köztetek elegen, akik képesek változtatni a dolgokon. Nem ítéljük el a korszerű találmányaito-kat sem, sőt becsülendőnek tartjuk az emberi önkifejezés vágyát, a találékonyságotokat és merész vállalkozásaitokat. Tudásszomjatokat azonban úgy kellene kielégítenetek, hogy az minden élőlény javára szolgáljon. Reméljük, hogy megváltoztatjátok az anyagi javak fontosságról vallott nézeteite-ket, és felismeritek a világ valódi értékeit. Lehetőségeitek felismerésével és kihasználásával méltó otthont teremthettek a Föld minden lakójának.”

☯ Most foglalkozzunk egy régi adóssággal. Sok szó esik mostanában az egészséges táplálkozásról,

az elfogyasztott étel szervezetünkre gyakorolt hatásáról. Ennek során mind többen tapasztalják, hogy egészségünk megőrzésének leghatékonyabb módja a friss gyümölcs és a nyerstej, valamint a manipulálatlan tejtermékek fogyasztása. A hazai szakirodalom is tele van az enzimekben gazdag egyszerű ételek, a házi készítmények, valamint a kovásszal sütött korpás kenyér magasztalásával. Ennek során azonban elfelejtik megemlíteni, hogy mindezen ismeretek kinek köszönhetők. Nem beszélnek róla, hogy az általuk hangoztatott tanácsok már száz évvel ezelőtt rendelkezésünkre áll-

190/244


tak. Felismerőjük és terjesztőjük a hazai vegetarizmus apostola, Bicsérdy Béla volt. Az idős embe-rek azonban még jól emlékeznek rá, nem véletlenül nevezik a vegetáriusokat bicsérdistáknak. Ez megjelölés a fiatalok számára úgy hangzik, mintha egy szekta tagjai lennének, pedig bicsérdizmus csupán a külföldön kibontakozott természetes táplálkozási irányzatok hazai megteremtőjének nevé-re utal. Bicsérdy Béla a XX. század elején alaposan tanulmányozta az összes egészséges táplálkozá-si módot, és ezekből leszűrte a valóban hasznosakat.

Tapasztalatait, saját testén kikísérletezett módszereit az 1920-as években írt „Az élet könyve I.- II. kötet” és az 1930-as években megjelent, s ugyancsak több kiadást megért „A halál legyőzése” című könyveiben tette közzé. Emellett rendszeresen tartott nyilvános előadásokat, és az otthonában is szívesen fogadta a gyógyulásra, táplálkozási tanácsra vágyókat. Tevékenységének híre messze földre eljutott, és külföldről is sokan felkeresték. A két világháború között valóságos kultuszt terem-tett a táplálkozás terén. A hivatalos orvosi körök ellenséges magatartása ellenére, mind többen kö-vették az általa javasolt életmódot, és hetek alatt megszabadultak az orvosok által gyógyíthatatlan-nak nyilvánított betegségeiktől. A jelenlegi generáció számára azonban Bicsérdy Béla neve semmit sem mond. Ennek oka, hogy a kommunista diktatúra alatt az ő könyveit is begyűjtötték magyaror-szági könyvtárakból, és az ezoterikus szakirodalommal együtt maradéktalanul megsemmisítették. 1995-ben azonban egy tanítványa változatlan utánnyomásban újból kiadta őket. Így az ezoterikus könyvesboltokban ismét kaphatóvá váltak. A könyvtárakban is megjelentek újra, így ki is kölcsö-nözhetők. (Mivel nem mindenütt található meg, többnyire csak könyvtárközi kölcsönzéssel lehet hozzájutni.)

Kissé régies fogalmazásmódja nem akadályozza művei megértését. Lényeglátása, szókimondó stílusa szinte magával ragadja az olvasót. A meggyőzés érdekében kendőzetlenül számol be a hús-evőket gyötrő nyavalyákról. Az „Élet könyve” II. kötetében így ír a megrögzött húsevőkre váró szen-vedésekről: „A leölt állatokból származó hússal folyatott táplálkozás az emberi szervezet megfertő-zésének legundorítóbb és egyben legveszedelmesebb fokozata. A bibliai »Ne ölj« parancsolat meg-sértése miatti büntetést a sors a legrémesebb következmények formájában zúdítja az emberre. A vé-rükben kínos vonaglások közt fetrengő, ártatlanul elpusztult állatok elhomályosodó szemeiken át rettenetes átkot sugároznak ránk, melynek beteljesedése a kaotikus ember összeomlásában mutatko-zik meg. De milyen ez az összeomlás? A démonvilág rázúdítja szervezetére a népét, a halál hűséges szolgáit; mindenféle formájú férgek, polipok, hidrafejű szörnyek, végtelen hosszúságú, örökké tel-hetetlen galandférgek, giliszták, milliárdszámra keletkező erjedési és rothadási baktériumok formá-jában. Ezek az élősdiek rávetik magukat bélcsatornánk nedveire. Felszívnak minden jót belőlük, és amit nem tudnak feldolgozni, abba beleoltják az alsórendűségüket. Az undorító szervezetükben ke-letkező fekáliákat ott ürítik ki, ahol tanyáznak, a húsevők testében. A túltáplált szervezet elhízik, és húsevéssel terhelve állandó bélrenyheségben szenved. A belek perisztaltikus mozgásnak megszűné-se az élősdiek valóságos eldorádójává avatja a vastagbelet.

A húst nem fogyasztó emberek testébe is bejuthatnak az élősdiek, de csak akkor indulnak fejlő-désének, ha több tápanyagot vesz magához, mint amennyi életfunkciói fenntartásához szükséges. A főleg szezongyümölcsön, -zöldségen élő ortodox vegetárius szervezetében semmilyen élősdi nem keletkezeik, vérnedvei a bejutó petéket is elpusztítják. A kizárólag nyerskosztos ember testében a káros bélmikrobák sem tudnak elszaporodni. A gyümölcsevők szervezete a fertőző kórokozókkal szemben is ellenállóvá válik, szinte sohasem betegszenek meg. Vitalitásuk, munkaképességük igen nagy mértékben megnő. 40-50 kilométert is képesek egyfolytában gyalogolni, a fáradtság legcseké-lyebb jele nélkül. A külsejük is teljesen megváltozik. Hajuk selymes, fényes lesz. Megszűnik a korpásodás, a hajhagymák regenerálódnak, hajuk ismét kinő. Sok esetben az őszülés is megszűnik, illetve mérséklődik. Szemük fénye karbunkulusként36 tündöklik, arcuk rózsássá, pirospozsgássá vá-lik. Lerí róluk, hogy majd kicsattantak az egészségtől.

Évezredekkel ezelőtt élt eleink még kizárólag nyers gyümölcsöt, és odvas fák belsejében talált mézet fogyasztottak. Az enzimekben gazdag, vitamindús, méregmentes táplálék megőrizte egészsé-güket, és megóvta sejtjeiket az idő előtti öregedéstől. Lucrétius a több száz évig élt palaszgok élet- 36 vörös színű drágakő (régies kifejezés)

191/244


módját hexameterekben örökítette meg: „Hősi lelküket, az ellenségre lesújtó erős kart az erdők vö-rösen csillámló almái adták. Táplálékaik közül ezt mindegyiknél többre becsülték. Lábaik gyorsa-sága soha sem csökkent, kitartó futásban legyőzték a szarvast is. Kronosz világában évszázadok tel-tek, de daliás termetük hüvelyknyit sem rokkant.” A római gladiátorok többsége is vegetárius volt. Hús helyett árpát ettek, mert ez kedvező hatást gyakorolt izmaik növekedésére.

A Bicsérdy műveiben található olvasói levelek is igen meggyőzőek. A beszámolók stílusa félel-metes szemléltető erővel bizonyítják, hogy milyen károkat okoz a szervezetben az egészségtelen táplálkozás. Döbbenetes képet kapunk arról is, hogy az orvosok tájékozatlansága, a gyógyszerekkel való mérgezés szinte tömeges népirtást eredményezett az akkori társadalomban. A beszűkült gon-dolkodásmód és az egzisztenciaféltés emberek ezreit küldte a halálba, a tudomány nevében. Borzasz-tó, hogy ez a helyzet azóta sem változott. Ma is az orvosok a húsfogyasztás legfőbb szorgalmazói, ho-lott elsődleges feladatuk nem a gyógyítás, hanem az egészségügyi felvilágosítás, a betegségek meg-előzése lenne. Mivel a táplálkozástudomány az elmúlt évszázad során nem sokat fejlődött, napja-inkban is érdemes megfogadni a vegetarizmus atyjának tanácsait, és főleg az emésztőszervi beteg-ségek terén rábízni magunkat a természet gyógyító erejére.

Az erdélyi származású Bicsérdy Béla művei már száz évvel ezelőtt rámutattak arra, hogy a tudat-lanság zavaros vizében bőséges zsákmányra lel a halál. A növekvő szellemi nyomor azonban a testi nyomorúságnál is több áldozatot követel. A sóhaj, a jajszó, a káromkodás nem segít rajtunk. Az emberek már nem hallják a természet szavát, így nincs ami megóvja őket önmaguktól, zabolátlan ösztöneiktől, a rohamosan pusztuló környezet káros hatásától. A növény, az állat összhangban él a természet erőivel, az ember azonban eltávolodott tőle. Félrevezette a tudása, a látszateredmények. Régen az ember harmóniában élt a mindenséget fenntartó fizikai erőkkel. Ostoba, gőgös magatartá-sunk; fennhéjázó vagdalkozásaink, és az igaz értékekkel szemben tanúsított nemtörődömségünk azonban vakvágányra terelte a fejlődésünket. Ezáltal megbomlott a természet egyensúlya körülöt-tünk. Az evolúció viszont nem tűri meg a selejtet, az öntörvényű, életképtelen vadhajtásokat elpusztít-ja. A káros burjánzások csak átmenetileg képesek vegetálni, előbb-utóbb az enyészet lesz úrrá rajtuk.

Ez vár az emberiségre is. Szánalmas eredményeinkkel, izzadságszagú technikai vívmányainkkal együtt eltűnünk mi is a civilizációk süllyesztőjében. Más úton haladva jóval előbbre tartanánk a fej-lődésben, és nem várna ránk elkerülhetetlen bukás. Ez az út visszavezetett volna bennünket a hosszú élet igaz forrásához is, és most nem lenne annyi testileg-lelkileg beteg ember. Ne-künk azonban nem kellett az igaz út. Be-szűkült gondolkodásmódunk egy általunk kikövezett kacskaringós útra vezetett ben-nünket, ahol az univerzum törvényeinek lépten-nyomon való megsértése emberek százmillióinak szenvedését és értelmetlen halálát okozták a történelmünk során. Há-borúk, járványok, széles néptömegek el-nyomorodása képezik kaotikus fejlődé-sünk mérföldköveit. Miközben állandóan keressük a boldogságot, téveszméinket kö-vetve rabszolgaláncot kovácsolunk magunk-nak.

Civilizációs „vívmányaink” már annyi-ra körbefonják életünket, hogy képtelenek vagyunk szabadulni tőlük. Látványos, csil-logó-villogó technikai csodáink csak arra jók, hogy unos-untalan használatuk még jobban eltávolítsa az embereket a megtar-tó erőktől. A velük való játszadozások kö-zepette nem marad idejük arra, hogy elgondolkodjanak a világ állapotán, saját sorsuk útvesztőin. Így

192/244


már semmi sem képes rádöbbenteni őket arra, hogy teljes sebességgel rohanunk a semmibe. Soha-sem fogunk rájönni, hogy a természet összhangja nem ismer szenvedést, és nem tűr meg nyomort. Jelenlegi szenvedésekkel teli életünk kibillent fejlődésünknek tudható be. Erről a kiváltságos hely-zetben élők nem akarnak tudomást venni, az alulmaradtak pedig semmit sem tudnak tenni ellene. A kínszenvedésekre, lassú halálra ítélt nyomorgók száma azonban egyre nő, mert ennek a folyamatnak a végállomására érve mindenkire pusztulás vár. Mivel az általunk követett fejlődési irány kizsák-mányolja, rombolja a természetet, a természet védekezésként bennünket fog elpusztítani. Egyesek bőségben való dúskálása tehát csak átmeneti állapot, az általános romlás senkinek sem kegyelmez. Az általunk kovácsolt múlt és jelen lesz a végzetünk.

Modern Taigetosz Számtalan esetben tapasztalatuk már, hogy a természet rendjébe való beavatkozás káoszt és

pusztulást eredményez. Földünk élőlényei közül csupán az ember képes arra, hogy manipulálja a környezetét, és a jelek szerint ezt a lehetőséget alaposan ki is használja. Sajnos legtöbbször nem a maga javára. A környezetszennyezésen, a növény- és állatvilág tönkretételén túlmenően önmagának is árt. A helytelen táplálkozás, az egészségkárosító életvitel következtében tönkreteszi a szervezetét, és idő előtt kiselejteződik a világból. Önmagunk megnyomorításának azonban van egy sokak által kifogásolt módja is, amikor orvostudományunk fejlettségét kihasználva eleve életképtelen emberek megszületését segítjük elő. Az állatvilágban az evolúció farkastörvényei gondoskodnak róla, hogy kizárólag a legegészségesebb, a legéletképesebb egyedek maradjanak fenn. A természet szigorú tör-vényei, a faj fennmaradásának védelmében kialakult könyörtelen szelekció kiselejtezi a hibás sza-porulatot. A betegnek ítélt utódokat világra jöttük után a szüleik magukra hagyják, vagy elpusztít-ják. Az ókorban, a szigorú elveikről híres spártaiak ezt az államfilozófiai szintre emelt szelekciót úgy oldották meg, hogy minden újszülöttet be kellett mutatni egy erre a célra létrehozott testületnek. Amennyiben a vének tanácsa nem találta a gyermeket teljesen egészségesnek, akkor a Taigetosz he-gyéről lelökve halálra ítélték.

A modern kor álságos humanizmusa azonban ezeket a módszereket mélységesen elítéli, és az el-lenkező végletbe terelte a kiválasztódás folyamatát. Szinte mániákus igyekezettel segítjük elő testi-leg, szellemileg sérült embertársaink világra jöttét. Törvényeinkbe foglaltuk, hogy az élet védelme mindennél fontosabb, közben egészséges és életképes fajtársaink millióit gyilkolják le különböző bűncselekmények és helyi háborúk során. Az életképteleneket viszont minden erőnkkel védjük, tá-mogatjuk; mit sem törődve vele, hogy ezzel jót teszünk-e nekik. Jogilag is erősen megkérdőjelezhe-tő ez a magatartás, ugyanis minden embernek joga van a teljes értékű élethez, de vajon milyen esé-lyei vannak ezen a téren annak, aki testi- vagy szellemi fogyatékossággal terhelten érkezik erre a vi-lágra? Manapság az érvényesülésért folytatott öldöklő küzdelem, a kíméletlen egzisztenciaharc az egészséges emberek jelentős részét is kiselejtezi. Ilyen körülmények között mire számíthat az, aki tes-ti-szellemi adottságai miatt el sem indulhat ebben a versenyben? Ráadásul meg is alázzák őket, mert a társadalomtól elkülönítve önmaguk közötti versenyre késztetik őket (pl. paraolimpiát rendeznek számukra) és megpróbálják elhitetni velük, hogy ők is ugyanolyan hasznos tagjai a társadalomnak, mint az egészséges társaik. Meg sem próbálják rádöbbenteni őket jelenlegi hátrányos helyzetük valódi okára, így életük végéig szenvednek anélkül, hogy magyarázatot találnának sanyarú állapotukra.

Tovább súlyosbítja ezt a problémát, hogy az élet árnyékos oldalkán élő embertársaink száma fo-lyamatosan nő. Ehhez jelentős mértékben hozzájárul az orvostársadalom magatartása is. Az élet vé-delmére tett esküjük sajátos értelmezése folytán mind több életképtelen csecsemőt mentenek meg. Fejlődésünkből önkényesen kikapcsolják az evolúció törvényeit, az évmilliók óta eredményesen működő természetes kiválasztódást. Azt a fejletlen újszülöttet, aki normál körülmények között el-pusztulna, orvosaink sokszor emberfeletti küzdelmek árán megmentik, világra segítik, hogy aztán testi-szellemi fogyatékosságait továbbadhassa utódainak. Jelenleg ott tartunk, hogy már 500 gramm alatti újszülöttet is megmentenek csupán azért, hogy újabb szakmai rekordot állítsanak fel. (2004-ben az Egyesült Államokban egy 25 hetes csecsemőt segítettek világra 244 gramm súllyal. A világ-csúcsot olasz orvosok tartják, akik egy 285 grammos csecsemőt segítettek a világra három és fél

193/244


hónaposan. Megszületése után a súlya 235 grammra csökkent, és elfért az orvosok tenyerén.) Itt már nem az egészséges koraszülöttek kötelező megmentéséről van szó, hanem szakmai rivalizálás-ról, mit sem törődve ennek következményeivel.

Ráadásul mindezt annak ellenére teszik, hogy a Földön túlnépesedés van, amikor a mezőgazda-ság a jelenlegi népességet sem képes ellátni élelemmel, a környezetszennyezés pedig már olyan szintet ért el, hogy ökológiai katasztrófa fenyeget. A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban közölt tanulmány szerint: „1961-ben 70%-át éltük fel annak, amit a Föld egy év alatt képes előállítani. 1999-ben már 120%-át, ma pedig már 130%-nál tartunk.” Ha a jelen-legi 2,68-as termékenységi szint fennmarad, 2300-ban 134 milliárd ember fog szorongani a Földön. Életben maradásukra azonban nem sok remény van, mivel bolygónk 9 milliárdnál több embert a je-lenlegi szinten sem képes élelemmel és tiszta vízzel ellátni. Az általunk használt környezetkárosító technológiák mellett max. 7-800 millió ember élhetne a Földön anélkül, hogy tovább növekedne a környezetszennyezés.

A bajokat csak tetézi, hogy sok esetben érzelmi alapon döntenek az életképtelen csecsemők meg-mentéséről. Ezek a megnyilvánulások aztán tovább növelik a társadalombiztosítás szinte már elvi-selhetetlen terheit. A beavatkozást végzők azzal indokolják tettüket, hogy „az emberélet megmen-tése során semmi sem lehet drága”. Ez az ideológia azonban kissé sántít, mert miközben csillagá-szati összegeket költenek életképtelen egyedek megmentésére, évente 30 millió épkézláb ember hal éhen a világban. Az érzelmi indíttatású értelmetlen áldozatok mintapéldája az a japán eset, amikor egy sugárfertőzést szenvedett személy kórházi ápolására 1,5 millió dollárt költöttek, holott már a bekerülésekor tudták, hogy az illető menthetetlen. Az életképtelen csecsemők világra segítésének kórházi költsége csak a töredéke annak, amit ezeknek az embereknek az életben tartására kell ál-doznia a társadalomnak. Az álhumánum élharcosai erre azt szokták felhozni, hogy: „Érdemes a tár-sadalomnak ezt az áldozatot meghozni, hiszen ezek az emberek boldogok.” Állításuk alátámasztásá-ra hátrányos helyzetűek sokaságát szólaltatják meg, akik valóban boldognak és megelégedettnek vallják magukat. Az egészséges emberek azonban tudják, hogy ez nem más, mint az életösztön megszólalása. Miután a sérültek más életet nem ismernek, így ahhoz ragaszkodnak, ami jutott ne-kik. A szerencsés csillagzat alatt születettek viszont tisztában vannak vele, hogy a teljes élet nem ilyen, így nem lenne szabad fajtársainkat korlátok közötti életre kényszeríteni.

Mivel ez a téma meglehetősen kényes, és a legtöbb embert igen érzékenyen érinti, eddig csak

szakmai körökben vitatták meg a problémákat. Civilizációnk jövőjéért aggódó tudósok megállapítá-sát idézve: „Manapság semmiféle kiválasztódás, kiválogatás nem érvényesül az emberi faj védel-mében. Az emberi humanitás, és a szociális gondoskodás következtében életben tartjuk azokat a faj-társainkat is, akik a társadalom segítségére, állandó támogatására szorulnak. Sőt mindent megte-szünk annak érdekében, hogy önmagunkat reprodukálva utódokat hozhassanak létre. Egy természe-tes populációban a kedvezőtlen genetikai tényezőket a szelekció kiküszöböli. A természetes szelekció nem csak a fajok fejlődéséhez, hanem a fennmaradásához is szükséges. Az emberiség időzített bom-bája, hogy egyre több genetikai hiba halmozódik fel fajunkban.” Egyes kutatók szerint: „Ha ez így megy tovább, 200 év múlva minden ember betegen születik meg.” Az elmúlt évtizedek során az em-beriségnek sikerült saját kezébe venni a törzsfejlődését, de vajon képes-e megfelelő mederbe terelni a menetét? A tudósok általános véleménye alapján nem. A jelenlegi körülmények, az ebben a témá-ban uralkodó közhangulat, valamint az érintettek és a hozzátartozóik mind szélesebb táborának rosszalló véleménye ezt nem teszi lehetővé.

Ennek oka az eugenika múltjában keresendő. Az „eugenika” kifejezést az I. fejezetben már emlí-tett brit természettudós, Sir Francis Galton alkotta, aki mellesleg Charles Darwin rokona volt. En-nek a görög eredetű szónak a jelentése: jó születésű, nemes öröklődésű. A növény- és állatvilágban alkalmazott eljárásokból kiindulva Galton úgy gondolta, hogy az emberiséget is meg lehetne neme-síteni hasonló módszerekkel. Széles körben hangoztatott véleménye szerint: „Ha a lovak és szar-vasmarhák tenyésztésére fordított pénznek és erőfeszítésnek csak a töredékét áldoznánk az emberi faj nemesítésére, az géniuszok áradatát eredményezné.” A XX. század elején Galton eszméi rendkí-vül népszerűek voltak az egész nyugati világban. Politikusok, tudósok, köztiszteletben álló akadé-

194/244


mikusok serege osztotta a véleményét. Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke pl. így vé-lekedett erről a témáról: „A társadalomnak nincs joga tűrni, hogy a korcsok fajtája szaporodik. Ha lennének olyan földművesek, akik tétlenül néznék, hogy jószáguk legjobbjai nem szaporodnak, és az egész szaporulat a legsilányabbaktól származik, elmebetegnek tekintenék őket. Egy szép napon rá fogunk jönni, hogy a jobbik fajtából származó példás állampolgároknak az az elsődleges kötelessé-gük, hogy utódokat hagyjanak maguk után ezen a világon, és azt is megértjük majd, hogy nincs jo-gunk fenntartani a silány fajtához tartozó állampolgárokat.”

Ezt követően sorra jelentek meg a plakátok ilyen feliratokkal: „Meddig aggódunk még mi amerikaiak disznóink, csirkéink és marháink vérvonala miatt, miközben gyermekeink leszár-mazását a véletlenre bízzuk.” Ennél is konkrétabb utalás volt olvasható a vásárokon, kiállításokon felállított táblákon: „A kóros emberi jellemvonások, mint pl. a gyengeelméjűség, a bűnelkö-vetés, az elmezavar, az alkoholizmus, a butaságból eredő nincstelenség, és sok minden más is örökletes a családon belül. Pontosan ugyanúgy öröklődik, ahogy a tengerimalacok esetében a szín.” Itt már sejthető, hogy ez a mozgalom hová fog vezetni, milyen eszmékben fog kicsúcsosodni. A szavakat nemsokára tettek követték. A „nemkívánatos elemek” tízezreit sterilizálták Észak-Ame-rikában és Európában is. Missouri államban pl. olyan törvényjavaslatot terjesztettek elő, amely megkövetelte azok sterilizálását, akiket emberölés, szexuális erőszak, útonállás, csirkelopás, bom-bamerénylet vagy autólopás miatt ítéltek el. Gazdasági és hadászati érdekek is ösztönözték a fajta-nemesítést. A római birtokokon hétköznapi dolognak számított a rabszolgatenyésztés, vagyis a leg-többet érő rabok pároztatása. Nagy Sándor legjobb katonáit kötelező jelleggel boronáIta össze a leg-szebb perzsa asszonyokkal, és birodalma megszilárdítását a később születő utódoktól várta, akikből a tervek szerint tökéletes harcosokat neveltek volna.

Mindez azonban csak előgyakorlat volt ahhoz képest, ami a náci Németországban folyt. Hitler és pribékjei már a pályafutásuk kezdetén 225 ezer emberen végeztettek el kényszersterilizálást. Az ak-ció elsődleges célpontja az elmebetegek, a bűnözők és a homoszexuálisok voltak. Ezt követően meghirdették a felsőbbrendű faj világuralmát, amelyet egyetlen nemzedék alatt akartak megterem-teni. Miután nyilvánvaló volt, hogy a sterilizálás ilyen rövid idő alatt nem tudja „megtisztítani” a társadalmat, drasztikusabb eszközökhöz nyúltak. Aki nem tartozott az általuk felsőbbrendűnek tar-tott egészséges, szőke, kék szemű árja populációhoz, (pl. a zsidók, a cigányok, a nyomorékok), azo-kat egyszerűen kiirtották. Erre a célra halálgyáraknak nevezett koncentrációs táborokat hoztak létre, ahová Európa más országaiból is milliókat deportáltak. A náci rémuralom barbár tettei után nem csoda, hogy az eugenika, a tudatos embertenyésztés visszataszító eszmévé vált a demokratikus or-szágokban élők számára, és sokan abban reménykedtek, hogy ezt a tudományágat eltemették azok-kal a milliókkal együtt, akik a nevében meghaltak.

Az eugenika eszméjének elásásával azonban nem szűnt meg a probléma. Jobb híján ismét felve-tődtek a régi megoldási javaslatok. 2300 évvel ezelőtt Platon ezt írta az Állam című művében: „A legkiválóbb férfiaknak és nőknek minél gyakrabban kell közösülniük, a legsilányabbaknak pedig éppen ellenkezőleg.” Ez azonban nem megy meggyőzéses alapon. Akkor meg ki és hogyan fogja el-tiltani a „silányakat” ettől a cselekedettől? Ezek az emberek többnyire nagy szegénységben élnek, és egyetlen örömforrásuk a szex. Erre sokakban felmerült egy másik ókori módszer gondolata, hogy akkor vizsgáljuk meg az utódokat. Igen ám, de mi történjen a „selejtesnek” ítélt egyedekkel? Egyébként sincs olyan szervezet, magánszemély a világon, aki magára vállalná a döntőbíró szere-pét, és elvégezné a szelekció feladatát. Erre nincs is szükség. Nem a spártaiak Taigetoszát kell visz-szahozni, ahol a vének tanácsa által életképtelennek talált csecsemők befejezték rövid életüket, ha-nem hagyni kell a természet, az evolúció érvényre jutását. Ennek során a legnehezebb feladat az or-vosokra vár. Alapjaiban meg kell változtatniuk az életről, a szakmai tisztességről alkotott felfogásu-kat. Az érzelmek helyett az erkölcsi érzéknek kell átvenni az emberéletek feletti döntést. Az írott szabályokon kívül minden szakmának megvan a maga íratlan erkölcsi kódexe. Az életmentésre fel-esküdtek esetében ezt ki kellene egészíteni azzal, hogy: Van-e joga az orvosnak valakit eleve csök-kent értékű életre ítélni? A természet egyértelmű választ ad erre a kérdésre. Az evolúció, az univer-zum törvényeinek engedelmeskedve csak a teljes értékű életet tűri meg.

195/244


Ez a jelenség a közvéleményt is megosztja. Különösen az érintett nők nyilvánítanak határozott

véleményt erről a beavatkozásról. A Nők Lapjának írt olvasói levelek37 alapján még bonyolultabbá válik ez a kérdés. Mi a jobb nekünk, ha a természet szigorú rendjét, a kíméletlen szelektálást kö-vetjük, vagy ha az érzelmeink irányítják a döntéseinket? Ez a dilemma még súlyosabban jelentkezik társadalmi szinten. Utóbbi esetben ugyanis fennáll génállományunk leromlásának és fajunk elkor-csosodásának veszélye, míg a kíméletlen szelekció lehetetlenné teszi a karmikus adósságok ledol-gozását. Ha valaki olyan bűnöket követett el előző életében, melyek következményeként most nyo-morék testben kell leszületnie a Földre, hogyan fogja ezt megtenni, ha nem hagyjuk. Hiába vállal-nák ezt a terhet a vele karmikus közösséget alkotó családtagok, ha egy szigorú törvényt követve a vezeklő lelket születése után rögtön visszaküldik. Lásuk most a hozzászólásokat:

„Én is koraszülött vagyok. Amikor Judit arról beszélt a cikkben, hogy három napig nem volt ere-je megnézni a gyerekeket, felháborodtam, majd arra gondoltam, mi lett volna, ha az én édesanyám is ezt teszi? Amikor 1981-ben, a 28. terhességi héten egy „vetélés” következtében megszülettem, 40 centi és 950 gramm voltam. Világrajövetelemet három agyvérzés, légzésleállás és a reflexek teljes hiánya kísérte. Ha édesanyám is hisz az orvosoknak, akik közölték vele, hogy két hétig ne élje bele magát, hogy gyereke van, akkor hol lennék én most? Úgy gondolom, nem lennék gazdagabb két diplomával és két nyelvvizsgával. Ne higgye, hogy bántani akarom vagy akár elítélem Juditot. Csak úgy gondolom, van, lehet más út is. Az én példám igazolja, hogy igen, érdemes megmenteni, vagy megpróbálni megmenteni az ilyen kis súllyal születetteket is. Ha akkor az orvosok nem tesznek meg mindent, ma nem vagyok. El is határoztam, ha egyszer férjhez megyek, meghívom őket az eskü-vőmre!”

„Az orvosok nem médiasztárok, hanem szakemberek, hippokratészi esküt tett gyógyítók, akik életeket tartanak a kezükben. Ha egy kisbaba többszöri újraélesztésre szorul, akkor megkérdezhetik a szülőket, hogy ha újra válságos állapotba kerülne, kívánják-e az újraélesztést. Tudni kell, hogy kevés szülő akarja ezt, mert nem ellensége saját gyerekének. Csak hát itt jönnek a csodák. Az is kis súlyú, válságos állapotba került, száz bajjal küzdő kis élet nem akar kihunyni, hanem elkezd élni. Lehet, hogy kacskalábú lesz, lehet, hogy pokol lesz az élete, neki is és a szüleinek is, de ezt az életet már nem lehet megszakítani. Nincs gomb, amit meg lehet nyomni, és kész, vége. Ellenkezőleg! Ilyenkor történik a csoda. A kis jövevény olyan kórságokat él túl és olyan krízisekből támad fel, amibe egy felnőtt belehalna. A szülők többsége ilyenkor odatelepszik az inkubátor mellé, és mesét olvas, verseket mond, énekel, dünnyög, és csak akkor sír, amikor kilép a klinika ajtaján. Ilyenkor egy iszonyú küzdelem indul el, olyan küzdelem, amit nem lehet, egy újságcikkben „bármi áron”-nak nevezni, és azt sugallni, hogy ezek a szülők önzésük, meggondolatlanságuk miatt tartanak élet-ben minőségi életre képtelen utódokat. Nem. Ezek a gyerekek azért maradnak életben, mert élni akarnak. Minden transzcendencia és spirituális maszlag nélkül állítom, hogy küldetésük van, még-pedig egyetlen küldetésük, az, hogy az egészséges emberek, családok megtanulják becsülni a saját életüket, és hozzájuk viszonyítva érezzék magukat szerencsésnek, kiválasztottnak. Létezik a beteg gyerekeket nevelő szülőknek egy igen nagy csoportja, akik igenis boldogok. Boldogok, mert él a gyerekük, és boldogok, mert leküzdötték magukban azt az iszonyú csalódást, amit a velük történt tragédia okozott. Életük, küzdelmük példaértékű, róluk kellene írni sokat, sokszor, színesen, és ak-kor a társadalmi intolerancia is oszladozni kezdene.”

„Nekem is két halmozottan sérült kicsi lányom van. 34. hétre születtek, de az orvosi késlekedés következtében nem időben császároztak, és ez a lányaim életébe került. Nem szó szerint, de a vege-tálás nem élet, és erre lassan rámegy a családi életünk. Nehéz dönteni, amikor az inkubátor felett állsz, és potyognak a könnyeid. A gépek csipogására, zajára összerezzensz, és naponta várod a cso-dát. Még most is nehéz erre visszagondolni. Az anya, szülő életet ad, és a gyermekei életébe bol-dogságot akar hozni, nem fájdalmat, kínt. Nehéz megbirkózni azzal a tudattal, hogy én mit adtam a gyermekeimnek: csövek a testükben, gyógytorna, fájdalom, kín, szenvedés. Egy anyának ezt végig-nézni maga a pokol. Ha valaki felvilágosított volna, hogy a dobogó szív még nem jelent életet, és döntési jogom van, akkor én is lekapcsoltattam volna a gépeket.” 37 Nők Lapja – 2009. június 24. (6-7. oldalak)

196/244


„Teljesen átérzem Judit helyzetét. 22 évvel ezelőtt, a 25. hétre ikreim születtek, és néhány óra

múlva meghaltak. Elgondolkoztam azon, ők döntöttek így, vagy valaki más. Valami hasonlót éltem meg, mint Judit. Minden értelmetlenné vált egyszerre. Én is azt látom, hogy orvosi szenzáció, ha megmentenek egy félkilós gyereket. A koraszülött életét megmentették, de tönkretettek négy életet. Nemrégiben láttam a televízióban egy filmet, ahol a halmozottan sérült ikergyerekeit nevelő fiatal nő el akarta hitetni a világgal és saját magával, hogy boldog, ahogy egyik gyerekét a másik után vonszolja, az egész napja az etetésükkel, a gondozásukkal telik el. Én azt gondolom, hogy a termé-szet bölcs, és nem kell beavatkozni a dolgába. Nem véletlen, ha egy baba idő előtt kéredzkedik a vi-lágra, és életképtelensége folytán kiselejtezi önmagát. Ők nem az életre születnek, hanem teret en-gednek az életnek. Ezt akkor nagyon nehéz elfogadni, de ez a törvény. Számomra félelmetes és hát-borzongató, ha arra gondolok, mi lett volna, ha életben maradnak a babáim! Mit veszítettem volna! Az ikrek után három évre született egy fiam, és egy évre rá követte őt az öccse. Gyönyörű, életerős, okos fiúk, 17 és 18 évesek. Sokáig nem tudták, hogy előttük születtek az ikrek, de egyszer elmond-tam nekik, és kétségbeesett tekintettel szögezték nekem a kérdést: „Ha élnének, akkor mi nem len-nénk?” Nem lennének. Helyettük lenne két beteg gyerekem, megtört, boldogtalan életem, tönkre-ment házasságom. Én nagyon hálás vagyok a kis angyalkáimnak, hogy szárnyakat növesztettek, és elhagyták ezt a világot. Olyan szeretetet érzek irántuk, mint a fiaim iránt, és nincs nap, hogy ne gondoljak rájuk. Nagyon megköszönöm nekik, amit tanítottak nekem. Az alázatot az élettel szem-ben, hogy jó, türelmes anyjuk lettem a testvéreiknek. Ha élnének, akkor most nem levelet írnék, ha-nem esetleg pelenkáznám a 22 éves gyerekeimet. Ehelyett most alkotó munkát végzek, nevelem a fiaimat, nőként is teljes életet élek, boldog vagyok. Mindezt a két apróságnak köszönhetem, vagy ki tudja, kinek? Hálás vagyok. Szerencsés vagyok. Így van jól.”

Civilizációnk tehát nem a természetes kiválasztódás útját választotta. Az orvosok a szülőkkel

karöltve küzdenek minden életképtelen csecsemőért, és ez a harc csak akkor ér véget, ha az orvos-tudomány jelenlegi fejlettségi szintje már nem elegendő az életmentésre. Ennek ellenére mégis ér-vényre jut egyfajta kiválasztódás, amit a szülők irányítanak. Fajunk elkorcsosodásának védelmében nem az évmilliók óta jól működő rendszert állítottuk vissza. Kihasználva a tudomány rohamos fej-lődését az egyén saját kezébe vette a társadalom sorsát, genetikai állományának alakulását. Az em-beri genom feltérképezése a XX. század végére olyan körülményeket teremtett, hogy az emberek maguk dönthetik el, hogy ebbe a szelekciós folyamatba melyik oldalon kívánnak részt venni. A tu-dósok tehát akarva-akaratlanul létrehozták a modern Taigetosz intézményét, ahol a döntőbíró szere-pét a szülők töltik be.

Ez a fejlemény korábban következett be, mint vártuk. A kutatók az 1990-ben indított Humán Genom Program befejezését 2005-re ígérték, de már 2000 nyarára készen lettek vele. Az emberi sejt mintegy 60 ezer gént tartalmaz. A tulajdonságainkat meghatározó gének a kromoszómákban helyez-kednek el. Az embernek 46 (23 pár) kromoszómája van. A kromoszómák dezoxiribonukleinsavból épülnek fel, és kettős spirált alkotnak. A DNS-spirálnak is nevezett genetikai anyagunk kb. 2 méter hosszú, és 3,2 milliárd bázist tartalmaz. Az első 1 milliárd bázis sorrendjének feltárásához még 4 év kellett. Időközben azonban olyan rohamosan fejlődött a számítástechnika, hogy az utolsó 1 milliárd-dal már 4 hónap alatt végeztek. A 100 gigabyte-nyi adatból álló genom szekvenálása 10 évet vett igénybe, és 3 milliárd dollárba került. A számítástechnika rohamos fejlődése következtében 2015-ben ehhez már csak 40 óra kellett, és max. 2500 dollárbaba került. A nagyfokú idő- és költségcsök-kenés lehetővé tette a betegségek genetikai hátterének kiderítését. Ehhez a kutatóintézetekben he-tente ezer gonomot elemeztek. Több ezernyi minta elemzése esetén kiderül, hogy mely genetikai el-térések közösek bennük. Így a jövőben egy rutinvizsgálattal könnyen megállapítható, hogy a páci-ens milyen betegségekre hajlamos.

Az emberi géntérkép felvázolása szinte forradalmasította az orvostudományt. Alkalmazásával egymás után derül ki, hogy sok betegségünknek genetikai oka van. Azt már régen tudjuk, hogy a velünk született betegségek túlnyomó része (pl. a Down-kór, a nyitott szívűség vagy a gerinchasa-dék) genetikai hibára vezethető vissza. Most azonban beigazolódott, hogy a szerzett betegségek többsége is genetikai okokból bekövetkező hajlam eredménye. Így pl. a korai kezdetű szívinfarktus,

197/244


a magas vérnyomás, az agyvérzés, az epilepszia, a különféle rákok, az Alzheimer kór, a vese- és végtag rendellenességek, a korai elmeszesedés, a cukorbetegség, a szürke hályog, az izomsorvadás, a szklerózis multiplex, a skizofrénia, de még a depresszió egyes változatai is genetikai rendellenes-ségre vezethetők vissza.

A vizsgálatok azt is megállapították, hogy minden 500-adik ember hordozza magában azt a hibás gént, melynek hatásaként a sejtjei nem képesek felvenni és elemészteni az ártó koleszterint, az úgy-nevezett LDL-t. Ennek eredménye a korai szívinfarktus, ami 45 éves korig 90%-os eséllyel bekö-vetkezik. Európában és Észak-Amerikában évente 200 ezer ember hal meg emiatt. A feltárt tények láttán sokan gondolkodóba estek, és már magzati stádiumban kérik a leendő gyermekük genetikai vizsgálatát. A magzati diagnosztika spektruma ma már nem csak a meglevő, hanem a várható beteg-ségekre is kiterjed. Az elkészült géntérkép a genetikai hajlamot is feltárja, és 200 betegséget képes azonosítani. Ennek alapján a szülők eldönthetik, hogy megtartják-e rendellenes, illetve a jövőben súlyosan megbetegedő magzatukat, és vállalják az ezzel járó egyéni, családi és társadalmi terheket; vagy kérik a terhesség megszakítását. Jelenleg a párok döntő többsége az utóbbi megoldást választ-ja, ezért évről évre drasztikusan nő a genetikai okok miatt elpusztításra ítélt magzatok aránya.

A modern Taigetosz áldozatainak száma azonban tovább fog növekedni, mivel elkészült a leg-újabb diagnosztikai program, amely a betegségeken túlmenően egyéb hajlamokat is feltár (pl. a homoszexualitást). A kutatók a géntérkép felrajzolása során 1900 káros tulajdonságot eredményező gént találtak, amelyek előfordulhatnak az emberben. Ha a genetikai szűrést ezekre a génekre is ki fogják terjeszteni, akkor szinte egyetlen tökéletes magzatot sem fognak találni. Félő, hogy ez oly mértékű terhesség-megszakítást fog eredményezni, hogy szinte senki sem fog gyereket szülni. Ezt a félelmet támasztja alá, hogy nemrégiben készítettek egy tesztet, amelyben a genomprogram után ér-deklődő fiatal házasoknak többek között ezt a kérdést tették fel: Megtartanák-e a magzatot, ha kide-rülne róla, hogy homoszexuális lesz? A megkérdezettek 97%-a nemmel válaszolt. Még szerencse, hogy ezt az eljárást nem 500 évvel ezelőtt dolgoztuk ki, mert akkor most történelmünk szegényebb lenne Lenardo da Vincivel, Michelangelóval, Shakespeare-rel, Csajkovszkijjal, és még hosszan so-rolhatnánk kiváló művészeink nevét. Érzelmi alapon nem tanácsos a megszületést sem kikényszerí-teni, sem megakadályozni. Csak Isten tudja, hogy kinek kell megszületni, és kinek meghalni. Ha Önöknek lenne egy rokonuk, egy nyolcgyerekes nő, aki ismét terhes és gyermekei közül 3 süket, 2 vak, 1 szellemileg visszamaradt, neki magának pedig szifilisze van, ajánlanák-e neki az abortuszt. Ha igen, ezzel a hozzáállással másfél évszázaddal ezelőtt megölték volna Beethovent.

Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy jó szándékkal sem szerencsés dolog a természet rendjébe történő önkényes beavatkozás. A genomtérkép alkalmazásával átvesszük az irányítást saját civilizá-ciónk felett anélkül, hogy tisztában lennénk a teremtés lényegével. Könnyen lehet, hogy ez az ön-kényes lépés nem elősegítője, hanem gátlója lesz a fejlődésünknek. A testi-szellemi tökéletességre törekvés közepette elvész az igazán nagy érték, a kreativitás. Közismert, hogy a lángésznek, a világ-ra szóló tehetségnek hatalmas teherrel kell megküzdenie, hogy érvényesülhessen az életben. Ha a jövő nemzedékét megszabadítjuk a testi-lelki szenvedés terhétől, akkor megszűnik a motor, ami győzelemre segítené őket. Gigászi erő csak ugyanakkora ellenerő hatására alakulhat ki. Akinek nem kell szembeszállnia semmilyen nehézséggel az életében, abból semmi sem lesz.

Ez a több ezer gén vizsgálatára kiterjedő program egyébként már arra is alkalmas, hogy felismer-je a kivételes muzsikusi, és matematikai adottságokat. Ennek a vizsgálatnak a költsége még kissé magas, de az árak ezen a téren is rohamosan csökkennek. E tömeges megmérettetés ellen az orvo-sok egy része tiltakozik, és nem hajlandó részt venni a leendő gyermekek terhesség-megszakítással történő halálra ítélésében. Szerintük helyesebb lenne, ha minden fogamzás lombikbébi-módszerrel történne, mert akkor még a beültetés előtt 32 sejtes magzatállományban el lehetne végezni ezt a vizsgálatot. A humánus genetikai védelemnek egyébként már korábban is voltak hívei. Az előzőek-ben említett Francis Galton, a humángenetika megalapítója szerint a kiváló képességű szülőknek kellene több gyermek nemzésére és felnevelésére vállalkozni. A XX. század elején élt tudós elkép-zelése azonban utópiának bizonyult, mert az azóta eltelt időszakban a családonként gyermekszám 11-ről 1,4-re csökkent. Ennek oka a civilizálódással járó önzés, és elkényelmesedés.

198/244


Erre alapozódnak azok a vélemények, melyek szerint könnyen meg lehetne oldani a világ túlné-

pesedési gondjait. A szakemberek számítása szerint 6 ezer évvel ezelőtt még csak 12 millió ember élt a Földön. Jézus születésekor is csupán 300 millió ember alkotta az emberiséget. 1500 évvel ké-sőbb, Amerika felfedezésekor még mindig csak 500 millióan voltunk. 1900-ban alig 1,5 milliárd ember lakta a Földet. 1960-ban is csupán 3 milliárdnyian voltunk. 2000-re elértük a 6 milliárdot, és ebből 5 milliárd a fejlődő országokban él. Egyes országok lakossága 20 évente megduplázódik. Ha a jelenlegi ütemben szaporodunk tovább, akkor a statisztikai számítások szerint 2030-ra kétszeresé-re nő az emberiség létszáma, azaz 12 milliárdnyian leszünk. Nyilvánvaló, hogy ennyi embert képte-len lesz eltartani a bolygónk, hiszen már a jelenlegi terheket sem bírja. Nem véletlen, hogy a médiá-ban gombamód szaporodnak az olyan írások és nyilatkozatok, amelyek a túlnépesedéssel járó ve-szélyek rémképét vetítik elénk. Már a politikusok is elkezdték kongatni a vészharangot.

Egyes országok esetében az intelmek meghallgatásra találtak. A világ legnagyobb népességű or-szága, Kína pl. szigorú születésszám-szabályozást vezetett be. Meghirdették az „egyke” programot, melynek lényege, hogy azok a családok, akik csak egy gyereket vállalnak, előnyben részesülnek a foglalkoztatásnál, a lakáskiutalásnál, sőt szociális segélyre is jogosultak. Ennek ellenére Kína lakos-sága néhány év alatt 1 milliárdról 1,3 milliárdra nőtt. Az ok meglehetősen sajátos. Az ázsiai orszá-gokban a lányt nem tekintik gyereknek, így sok szülő vállalva az anyagi hátrányokat addig próbál-kozik, amíg fiúgyermekük nem születik. Indiában semmiféle korlátozás nincs érvényben ezen a té-ren. Így ebben az egy évtizeddel ezelőtt még 600 milliós országban ma 1,1 milliárdnyian élnek. Az afrikai országokban még rosszabb a helyzet. Ott a férfiasság jelének számít, hogy kinek hány gye-reke van. Errefelé elutasítják a különféle védekezési és családtervezési módszereket is, mert a fehér emberek kitalációjának tartják, amellyel korlátozni akarják az őslakosság szaporodását. Ezen a kon-tinensen újabban már az apácák is szülnek. Ők ugyanis szexuális szempontból nem jelentenek fer-tőzésveszélyt, így tömegesen erőszakolják meg őket.

A világ sorsáért aggódók tehetetlenül nézik ezt a folyamatot, és senki sem tudja, hogy mit lehet-ne tenni ellene. Pedig a megoldás roppant egyszerű. Jelenleg két dolog szabályozza az emberiség létszámát: Nyugaton az önzés, a kényelemszeretet, valamint az önmegvalósítás előtérbe helyezése; a fejlődő országokban pedig az éhhalál, és a betegségek miatti korai elhalálozások. Nyilvánvaló, hogy nem ez utóbbi szabályozó fokozott érvényre jutásának az elősegítése az ideális megoldás. Sokkal humánusabb rendezési mód a nyugati világban zajló népességcsökkentő folyamat elindítása, a negatív demográfiai mutatókat eredményező jelenség kiváltó okainak meggyökereztetése. Gon-doskodni kell róla, hogy a fentiekben említett ösztönök, társadalmi jelenségek a fejlődő országok-ban is működésbe lépjenek. Hozzá kell segíteni a harmadik világot ahhoz, hogy náluk is jelentős mértékben növekedjen az életszínvonal. Ki kell terjeszteni rájuk is a magas fokú oktatást, és a szé-les körű egészségügyi ellátást. A jólét aztán ott is magával hozza az önzést, az önmegvalósítás min-denek fölé helyeződését.

Az igazi áttörést azonban az teremtené meg, ha a harmadik világban élő nők számára is lehetővé tennék az emancipálódást. Az egyenjogúság, az önmegvalósítás lehetősége belőlük is kihozná a kar-rierizmust. Ennek következtében egyre többet foglalkoznak majd önmagukkal, és mind kevésbé hajlandóak megosztani életüket az utódaikkal. Ha majd ők is tanulnak, állást vállalnak, önálló kere-settel rendelkeznek, függetlenné válnak a férfiaktól. Ettől kezdve nem kényszerülnek rá többé, hogy egész életüket a háztartásban töltsék, férjük és gyermekeik szolgálatában. Maguk fogják meghatá-rozni a sorsukat, és nyugati társnőikhez hasonlóan ők is arra fognak törekedni, hogy minél kevesebb terhet vegyenek a nyakukba. Miután a legtöbb terhet, a legnagyobb kötöttséget a gyermeknevelés jelenti, a fejlődő világban is drasztikusan csökkenni fog a népszaporulat. Ehhez hozzájárul még az új tudományos eredmények (pl. a genomtérkép) alkalmazása, így ha nem vigyáznak 50-60 év múlva őket is a kihalás veszélye fogja fenyegetni.

Az életszínvonal emelkedésével megszűnik az egzisztenciális kényszer, ami korábban házasságra kényszerítette a fiatalokat, összetartotta a családokat. Jelentős mértékben csökkenti a családalapítási kedvet a szingli életmód is. A keresetek növekedésével mind több fiatal engedheti meg magának, hogy saját lakást vegyen, saját háztartást vezessen. Az önállóság, a függetlenség sok előnnyel jár, de van egy nagy hátránya is. Az éncentrikus életmódot folytatók nem tanulnak meg alkalmazkodni,

199/244


mert nincsenek rákényszerülve ar-ra, hogy másokkal együtt éljenek. Ennélfogva képtelenek tartós kap-csolatot kialakítani. Beleragadnak ebbe az állapotba, ami azzal a kö-vetkezménnyel jár, hogy nem ala-pítanak családot. Így nem születnek gyerekeik sem. Az önzésük, a ké-nyelem- és szabadságszeretetük szin-tén a népesség csökkenéséhez ve-zet.

Kényes témák

Az előző fejezetben megkezdett

sorozatot egy újabb kényes témá-val, gyermekeink elkényeztetésével folytatjuk. Az „Ezoterikus körkép”-ből és „Az ezotéria kiteljesedésé”-ből megismerhettük ennek követ-kezményeit, pl. a fiatalkori bűnözés, az öngyilkosságok, a kábítószer-él-vezet és egyéb szenvedélybetegsé-gek megállíthatatlan növekedését.

Azt is megállapítottuk, hogy gyermekeink elzüllése csak a szigorú nevelési elvek visszaállításával szüntethető meg. A következetes, számon kérő nevelés elengedhetetlen feltétele annak, hogy rendre és fegyelemre szoktassuk őket. A kitartásuk és az életrevalóságuk fokozása érdekében abba kell hagynunk a kényeztetésüket, dédelgetésüket is. Ezen a téren példát vehetnénk az ösztönösen cse-lekvő állatvilágról. A szárcsák egy fészekaljba 9-12 tojást raknak. A kiköltött fiókákat azonban a szülők nem babusgatják, hanem módszeresen gyötörni kezdik. A csőrükkel lenyomják őket a víz alá. A fojtogatást csak a legellenállóbbak élik túl. A családból csupán 3-4 fiókát nevelnek fel, a leg-egészségesebbeket. Így biztosítják fajuk fennmaradását, azt hogy az utódaik is képesek legyenek megfelelni a természet farkastörvényeinek. Sokak szerint lehet, hogy az állatvilágban ez a helyzet, de mi nem vagyunk állatok. Valóban nem, mi sokkal rosszabbak vagyunk náluk. Egyetlen állat sem képes olyan kegyetlenül elbánni a fajtársaival, mint az ember. Irgalmatlanul leszámolunk mindenki-vel, aki az utunkban áll; vélt vagy valós ellenségeinknek nem kegyelmezünk. Egy ilyen társadalom-ban csak a legéletképesebb emberek tudnak talpon maradni, érvényesülni; agyonkényeztetett utóda-ink a vesztesek, az elbukottak táborát fogják gyarapítani.

Álhumanista nézeteink nem csak az egyén életképességét fenyegetik, demokratikus érzelmeink helytelen irányultsága egész civilizációnk létét veszélyezteti. Az előzőekben részletesen kifejtett okokra hivatkozva az emberiség szándékosan gátolja fajának természetes kiválasztódását. Ezen a té-ren sem vesz példát az állatvilágról, ahol az evolúció törvényei még zavartalanul érvényesülnek. Csak egy példát kiragadva a macska pl. megeszi az életképtelennek ítélt kölykét. Az ember elbor-zadva nézi ezt a könyörtelen szelekciót, és a humanizmus álcája mögé bújva megmenti és felneveli életképtelen utódait is. Mindezt arra hivatkozva tesszük, hogy az evolúciós lánc csúcsán állva sike-rült felülemelkednünk az állatvilágon. Ennélfogva meg vagyunk róla győződve, hogy ránk már nem hatnak a természet törvényei. Ebben a tudatban élve és cselekedve fel sem merül bennünk, hogy je-lenlegi hozzáállásunkkal módszeresen lerontjuk, lesilányítjuk fajunk génállományát. Az élet védel-mének jelszava mögé bújva egyre betegebb, egyre életképtelenebb nemzedéket nevelünk fel. Nem ártana, ha tudatosodna bennünk, hogy az emberiség elkorcsosodásának elkerülhetetlen következ-ménye a kipusztulásunk. Az evolúció törvénye alól mi sem vonhatjuk ki magunkat.

200/244


A XX. század viszonylagos genetikai csendjét még csak a klónozott birkák bégetése verte fel.

Ezt követte a XXI. század elején az emberek klónozásával kapcsolatos vita kiéleződése, amely ala-posan megosztotta a társadalmat. A félelem eloszlatása érdekében a világ szinte minden államában megtiltották az emberi sejtekkel történő genetikai kísérleteket. Ennek ellenére egy olasz professzor bejelentette, hogy 200 önként jelentkező nő mesterséges megtermékenyítését klónozás útján kívánja végrehajtani. A hír óriási botrány váltott ki, és tovább növelte az emberek „sorozatgyártásával” kap-csolatos aggályokat. Válaszlépésként mind az amerikai, mind az olasz hatóságok megtagadták a szükséges engedélyek kiadását, mire a professzor úgy döntött, hogy egy nemzetközi vizeken lehor-gonyzott hajón fogja elvégezni a műtéteket. A törvényen kívül helyezésnek, az egyes államok ren-delkezéseitől való mentesülésnek ezt a módját jelenleg nem tiltja semmilyen nemzetközi egyez-mény, és erre a közeljövőben nagy valószínűséggel nem is fog sor kerülni. Ennek oka, hogy egy ilyen egyezmény lehetetlenné tenné a nemzetközi vizeken és a felségterületen kívüli légtérben vég-zett kémkedést is, ami nemzetbiztonsági szempontból igen hátrányos lenne a nagyhatalmak számára.

Az olasz professzor elhatározását egyébként nem a szenzációhajhászás, egy újabb szakmai bra-vúr elérése motiválta. Ő csak segíteni szeretne azokon az asszonyokon, akiknek azért nem lehet gyerekük, mert a férjük ivarsejtjei életképtelenek. Ezt a problémát oly módon kívánja áthidalni, hogy a teljesen egészséges feleségek petesejtjét a terméketlen férjek valamely testsejtjével terméke-nyíti meg úgy, hogy kicseréli azok genetikai állományát. Miután a lombikban megtermékenyített, és a méhbe beültetett petesejtben csak a férfi génjei találhatók meg, ez az eljárás klónozásnak minősül. Ez váltotta ki a nemzetközi felháborodást. A hisztériakeltés azonban teljesen alaptalan, mert ez az eljárás jogilag nem más, mint a mesterséges megtermékenyítésnek egy újabb módja. Aggodalomra csak azoknak a nőknek, illetve házaspároknak van okuk, akik részt vesznek ebben a kísérletben. Az indulatok felkorbácsolás során ugyanis arról mindenki elfeledkezett, hogy fejlett élőlényeknél a testsejtekkel történő klónozásnak van egy kellemetlen mellékhatása is, az idő előtti öregedés. Az el-ső klónozott birka megszületése és alapos vizsgálata után Ian Wilmut bejelentette, hogy Dolly kro-moszómáin olyan szerkezeti elváltozások láthatók, amelyek az öreg állatokra jellemzőek. Erre utal az is, hogy olyan ízületi problémákkal küzd, mint az idős fajtársai. A hasonló módszerekkel világra segített társainál pedig halmozottan fordulnak elő légzési-, vérkeringési nehézségek, és idegrendsze-ri zavarok. Eszerint a klónozott állat életkora nem a bejegyzett születési idejével azonos, hanem an-nak az állatnak az életkorával, amelyből létrehozták.

Ez a jelenség valószínűleg az emberek klónozása során is fellép, így könnyen előfordulhat, hogy az ily módon születő csecsemők sejtjei 30-40 éves apjuk testsejtjeivel azonos korúak lesznek. Ez azt jelenti, hogy ezek a gyerekek felnőtté válva már 50-60 évesek lesznek. Így alig hogy elkezdik az életüket, már be is fejezik, mert idő előtt elhunynak különféle aggkori betegségekben. Ezt a kísérle-tet tehát egyelőre csak néhány esetben szabadna elvégezni, és az utódok több évtizednyi megfigye-lése, vizsgálata után lehetne rendszeresíteni. Ez az eljárás azonban nem tekinthető eleve kilátásta-lannak. Az eddigi tapasztalatoktól függetlenül elméletileg nem zárható ki a siker, mivel ez a meg-termékenyítési mód a természetben is előfordul. A szűznemzés során minden 1 millió nő közül egy a saját testsejtjei által termékenyül meg, ami azt eredményezi, hogy egy vele minden tekintetben megegyező kislányt szül. Ez esetben a 20-30 éves korkülönbség mindvégig megmarad. Anya és lá-nya úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, csak az életkoruk különböző. Ez a folyamat azonban természetes körülmények között megy végbe, így a mesterséges beavatkozás sikerét illetőn nem le-het belőle messzemenő következtetéseket levonni. Ezért erre a kísérletre egyelőre csak kalandor természetű párok vállalkozzanak.

Az emberek klónozásának megtiltása azért sem célravezető, mert ezzel a „föld alá” kényszeríte-nénk ezeket a kezdeményezéseket. A genetikai kísérletek folytatása a maffia, és különféle szekták irányítása alá kerülne, és ez esetben valóban semmi sem mentené meg az emberiséget a kis Hitle-rektől, Sztálinoktól, illetve különféle elvetemült bűnözők sokszorosításától. Ez csak úgy kerülhető el, ha az állam nem engedi ki a kezéből a „gyeplőt”. A genetikai kísérletek feletti ellenőrzés megtar-tásának egyetlen módja, hogy engedélyezik. Nem a kísérletezést kell megtiltani, hanem azt, hogy az eredményeket rossz célra használják. Az emberi sejtekkel végzett genetikai kísérletek nem kerülhe-tők el, nem állíthatók le, mert ez hozzátartozik a fejlődésünkhöz. Az evolúciós fejlődés során egyet-

201/244


len lépcsőfokot sem lehet kihagyni, átugrani; a tudományos fejlődést nem lehet megakadályozni. A nálunk fejlettebb civilizációkhoz hasonlóan nekünk is az a sorsunk, hogy átéljük a fejlődésnek eze-ket a buktatóit. Ha tetszik, ha nem, ezen a téren is széleskörű tapasztalatokra kell szert tennünk. A számunkra kijelölt úton haladva mi is el fogunk jutni oda, ahová az elődeink Egy idő után párosítani fogjuk az emberi sejteket az állati sejtekkel, és különféle kimérákat, kentaurokat, vízi sellőket ho-zunk létre. A tiltakozók már csak abban reménykedhetnek, hogy addigra az űrkutatásunk olyan szin-tet ér el, hogy eljutunk nálunk fejletlenebb bolygókra, és ezeket a lényeket ott fogjuk szabadon en-gedni. Annak idején velünk is ezt tették, amelynek számos történeti bizonyítéka van.

Az ókori történetíró Béroszosz arról számolt be, hogy egy Belusz nevű „istenség” különféle bor-zalmas lényeket hozott létre, amelyeket a „megkettőzés” elvének alapján teremtett. Tevékenysége nyomán kétszárnyú emberek jelentek meg a Földön, néhányon négy szárny is volt. Szép számmal akadtak köztük olyanok, akiknek egy testük volt, de két fejük; az egyik férfi a másik női arccal. Kü-lönböző szerveiket és testrészeiket tekintve egyaránt rendelkeztek hím- és nőnemű jelleggel. Más emberi alakok is megjelentek, némelyek kecskelábakkal és kecskeszarvakkal. Egyeseknek lópatájuk volt, míg mások tompora a lovakéhoz volt hasonlatos. Csak elölről néztek ki úgy, mint az emberek, alakjuk leginkább a hipokentaurokra ütött. Emberfejű birkákat is lehetett látni, valamint halfarkú, nagytestű kutyákat, de voltak emberek és más állatok kiknek feje és teste a lovakéhoz volt hasonla-tos, míg farkuk úgy nézett ki, mint a halaké. E lények ábrázolása mind a mai napig fennmarad a ba-bilóniai Belusz templom falain, és bárki által megtekinthető.

A földönkívüliek orvostudománya Az előző kötetekből megismerhettük a nálunk fejlettebb Földön kívüli civilizációk néhány gyó-

gyító eljárását, köztük az agyműtétet. Emellett bemutatták nekünk a rákgyógyítás általuk alkalma-zott módját is. A műtétet egy végső stádiumban levő amerikai asszonyon hajtották végre, akinek a teste telis-tele volt áttételekkel, így a halála bármikor várható volt. Ez azonban nem történt meg, mert egy UFO-elrablás során meggyógyították. Helen eredetileg csípőcsontrákban szenvedett. Az operáció nem járt sikerrel, mivel áttételek képződtek a hasnyálmirigyén. Az újabb műtét során kide-rült, hogy az áttételek időközben elborították a többi belső szervét is. Ennek láttán – mint ilyenkor szokásos – félbeszakították az operációt, és bevarrták a hasát. Miután a kemoterápia sem segített megmondták neki, hogy búcsúzzon el a hozzátartozóitól, mert hamarosan meg fog halni. Ekkor már iszonyú fájdalmai voltak, és alig vonszolta magát. Otthon fekve várta a halált. Eközben egy éjszaka felébredt, mert úgy hallotta, hogy a nevén szólítják. Ezt követően ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy kocsiba üljön, és a sötét éjszakában elinduljon az ismeretlen hang által sugallt helyre. Kb. 5 kilométernyi út megtétele után nagy meglepetésére a megjelölt helyen egy UFO-t látott lebegni a ta-laj felett. Miután megállt előtte, az óriási méretű járműből fémes anyagú, testhez álló ruhát viselő alakok léptek ki, és felvitték a fedélzetre. Felfektették a műtőasztalra, és megvizsgálták az egész testét. Ehhez egy kisméretű, fordított gomba alakú műszert használtak. Miután néhányszor végig-húzták rajta a vörös fényt kibocsátó műszert közölték vele, hogy rákos a bal melle, a mája, a jobb veséje, a hasnyálmirigye és az epéje is. A diagnózis felállítása után egy fájdalmas kezelés következett.

Először egy fémtálcához hasonló eszközt alkalmaztak. Ezt a két végén levő nyéllel kb. tízszer végighúzták a teste felett. Eközben Helen borzalmas hőséget és iszonyú fájdalmat érzett. Mint ké-sőbb elmondta, csak azért volt képes a megpróbáltatásokat elviselni, mert előzőleg a földi orvosok szörnyűbb dolgokat is műveltek vele. A kezelés következő fázisában az idegenek valamiféle bíbor-színű folyadékot fecskendeztek a hasüregébe. Ezután néhány deciliter igen sötét színű vért csapol-tak le tőle. Majd injekciók következtek, amelyeket a hasüregébe, és a két oldalába adtak be. Az in-jekciózás után műszerekkel átvizsgálták az egész testfelületét, és közölték vele, hogy meggyógyítot-ták. Felöltözhet a kezelésnek vége. Végül a lelkére kötötték, hogy semmiféle orvosságot ne szedjen be többé, tekintse magát gyógyultnak. Még mielőtt elbocsátották, elővettek egy égi térképet, és megmutatták, hogy honnan jöttek. Helen csak annyit tudott megjegyezni belőle, hogy valahonnan az Orion környékéről.

202/244


A fura eljárás után hazahajtott, és kimerülten ágynak dőlt. Másnap reggel igen rosszul lett, gyöt-

rőbb fájdalmai voltak, mint korábban. Éjszakai kalandját elmesélte az aggódó fiának, aki nem hitt neki, ezért felkereste az említett helyszínt. Ott minden kételye eloszlott, amint meglátta a hatalmas kör alakú lenyomatott, és a sajátos módon megperzselődött növényzetet. Helen gyógyulásának utol-só fázisa meglehetősen rendhagyóan zajlott. Délután rossz szagú, ronda, fekete folyadékot hányt ki magából. Ijedtében azonnal elrohant a kórházba. Az orvosok közölték vele, hogy ez annak a jele, hogy hamarosan meghal. A következő két napon borzalmasan rosszul volt. Többször is elvesztette az eszméletét. Az orvosok megpróbáltak fájdalomcsillapítókat beadni neki, de ő az intelemre emlé-kezve nem vette be őket. Ezt követően azonban fordulat állt be az állapotában. Az ápoló személyzet várakozása ellenére a beteg nem halt meg, sőt egyre jobban lett. Három nap múlva pedig teljesen meggyógyult. Az orvosok megvizsgálták, és nagy meglepetéssel tapasztalták, hogy a szervezetében nyoma sincs a ráknak. Miután hazament Helen úgy érzete magát, mint aki sohasem volt beteg.

A fenti kórtörténet minden tekintetben tökéletesen dokumentált. Mind a beavatkozás előtti lele-tek, mind az utólagos vizsgálatok eredményei utólag is ellenőrizhetők. Azóta 25 év telt el, és Helen még mindig életben van. Makkegészséges. Ez az eset nem egyedülálló. John E. Mack amerikai tan-székvezető professzor az utóbbi évtizedekben több száz eltérítéses gyógyítást vizsgált ki. Akadt köztük tüdőgyulladásos eset, fehérvérűségben szenvedő beteg és izomsorvadás is. Ez a szám nem is olyan nagy, ha azt nézzük, hogy statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban eddig több mint 5 millió embert térítettek el a Földön kívüli civilizációk. A legtöbbször csupán megvizsgálják őket, de ha komolyabb betegséget fedeznek fel náluk, általában meg is gyógyítják a fedélzetre hurcoltakat.

Az iménti esetben azt is sejteni lehet, hogy a műtét során milyen eljárást alkalmaztak. A fémtál-caszerű szerkezet egy szubatomi energiasugarakat kibocsátó eszköz lehetett. Az általa keltett hőha-tásból arra is következtetni lehet, hogy Yin jellegű koncentrált energianyalábokat bocsátott ki. Ezzel pusztították el a ráksejteket. Ezt követően ki kellett takarítani a szervezetből az életképtelenné vált sejteket. Erre szolgált a hasüregbe adott bíborszínű injekció. A vérbe felszívódott salakanyagot ott a helyszínen lecsapolták, a gyomorban összegyűltet pedig később a beteg kihányta. A belekben levő ráksejtmaradványok feltehetően a széklettel távoztak. Miután a ráksejtek egy idő után megtámadják és elpusztítják az egészséges sejteket, minden bizonnyal szükség volt sejtregenerálásra is. Valószí-nűleg ezt a célt szolgálták az utólag beadott injekciók. Más UFO-s esetek tanulmányozása is meg-erősíti, hogy a fejlett civilizációk szinte mindegyike rendelkezik olyan speciális folyadékkal, amely képes az elpusztult sejteket az étertest alapján regenerálni. Ennek megtörténte után következett az alapos műszeres vizsgálat, amely megállapította, hogy minden az elvárásnak megfelelően alakult.

Ez a történet is azt bizonyítja, hogy a rák nem legyőzhetetlen betegség. Még a végső stádiumban levők is tökéletesen meggyógyíthatók, csak be kellene végre látnunk ennek lehetőségét, és el kelle-ne indulni a szubatomi energiasugárzással történő kezelés útján. Erre biztatnak bennünket a bolygó-szomszédaink által tartott bemutatók is. A felügyeletünket ellátó, nálunk fejlettebb civilizációk nem azért vannak itt, hogy minket gyógyítsanak. Ha ez lenne a dolguk, akkor tömegével végeznék az ef-féle műtéteket. Ők csupán azért gyógyítanak meg néhány száz gondosan kiválasztott személyt, hogy felhívják a figyelmünket az előttünk álló lehetőségre, az igazán hatékony módszerekre.

Az ezotéria műszaki alapjai Alig van olyan iparág a világon, amely az elmúlt évtizedekben gyorsabban fejlődött volna, mint

a telekommunikáció. Az elektromágneses jeltovábbításban a hosszú- és a középhullámot vettük elő-ször birtokba. Az ily módon történt hírközlés nagy előnye, hogy az alacsonyfrekvenciás hullámok követik a föld görbületét, ezért csak az adó teljesítményétől függ, hogy milyen messze hatolnak el a jelek. A rövidhullámú sáv meghódítása csak ezután következett. A késés oka, hogy a hírközlési szakemberek kezdetben nem sokra tartották ezt a hullámsávot, ezért átengedték a rádióamatőrök-nek. Később azonban megbánták a tettüket, és szinte teljes egészében visszavették tőlük ezt a sávot. Véleményük megváltozását az amatőrök páratlan sikerei váltották ki. Amíg a hosszú- és középhul-lámú adókkal csak több száz kilowattnyi energiával lehet egy közepes méretű országot besugározni, addig a rádióamatőrök a saját maguk által barkácsolt, tízmilliwattnyi energiát kibocsátó készüléke-

203/244


ikkel körbesugározták az egész világot. Ezt a forradalmi változást előidéző eredményt az ionoszféra felfedezésével érték el. Rájöttek arra, hogy ha a jeleket nem vízszintesen sugározzák ki, hanem rá-irányítják a Földünket körülvevő elektromos töltésű védőrétegre, akkor az szinte teljes egészében visszaverődik onnan, méghozzá olyan szögben, amilyen szögben ráirányították. Így csupán irányí-tás kérdése, és az adás a világ bármely országába eljuttatható. Mindezen előnyök láttán a rövidhul-lámú sáv annyira telítődött, hogy az egymás melletti adóállomások már zavarták egymást. Ekkor a tehetősebb államok elkezdték növelni adótornyaik teljesítményét, hogy túlharsogják éterbeli szom-szédaikat. Ennek az lett a következménye, hogy a kisebb adóállomások vételi lehetősége teljesen le-romlott. Ezen az áldatlan állapoton egy darabig nemzetközi egyezményekkel próbáltak segíteni, amely megszabta, hogy egy-egy ország maximum hány adóállomást működtethet, és milyen frek-vencián.

Az új adóállomások létesítése iránti igény azonban rohamosan növekedett, és egyúttal megnőttek a sugárzás minőségével szemben támasztott követelmények is. Ezért a hírközlési szakemberek el-kezdtek egyre rövidebb hosszúságú hullámokat alkalmazni. Az ultrarövidhullám alkalmazásba véte-lével jelentősen kiszélesedett az átvihető sáv, ami lehetővé tette a képtovábbítást, azaz a televíziózás megteremtését is. A nagyobb sávszélesség a hírtovábbításban is radikális gyorsulását eredménye-zett. Az URH sávban viszont az elektromágneses hullámok nem követik a Föld görbületét, hanem egyenes vonalban terjednek. Ennek következménye, hogy 70-80 kilométernél távolabbról nem fog-hatók, mivel az elhajló földfelszín következtében nagyobb távolságokról már nincs „rálátás” az adó-toronyra. Nagy hátrányuk még a nagyfrekvenciás elektromágneses hullámoknak, hogy nem csak a fémek, hanem terjedelmes objektumok (pl. hegyek, magas betonépületek) is leárnyékolják őket. Nyilvánvaló volt, hogy ez ellen tenni kell valamit; annál is inkább, mert ez esetben az adóteljesít-mény növelésével sem lehet növelni a besugárzott terület nagyságát. Kézenfekvő megoldásnak lát-szott, hogy irányítsák az ultrarövid hullámokat is az ionoszférára, és az majd eljuttatja nagyobb tá-volságokra. Ez a kozmikus sugárzások ellen védő vékony reflexiós réteg azonban nem túl stabil. Amíg rádióadások esetén az interferenciák csupán a hangerő időnkénti elhalkulásában majd felerő-södésében nyilvánulnak meg, a széles sávú jeltovábbításban elvesznek a jelek, és összetörik a kép.

Erre jött a zseniális gondolat, hogy hozzunk létre mesterséges reflektort. Ennek az ötletnek lett az eredménye a hírközlési műhold kifejlesztése. Rakétával történő világűrbe juttatásuk után Föld körüli pályára állították őket, és szinkronizálták a keringési sebességüket, hogy állandóan felettünk legyenek. Ettől kezdve felülről sugározták az adott területre az elektromágneses jeleket. Ennél a hír-közlési módnál már nincsenek vételi problémák, eltekintve attól a néhány perctől, amíg egy szakadó esővel kísért viharfelhő átvonul felettünk. Az összefüggő vízréteg ugyanis szintén leárnyékolja a mikrohullámokat, ahogy a földön a hegyek. Az adásidő túlnyomó részében azonban tökéletes vételi minőséget biztosít. Ennek ellenére ennek a rendszernek is megvannak a hátrányai. A távközlési mű-hold meglehetősen drága és sérülékeny. Egy nagyobb meteorzápor könnyen tönkreteheti a parabo-laantennáját, nem is szólva a táplálását végző napelemszárnyakról. Nem kis hátránya még az egyre nagyobb frekvenciájú távközlésnek, hogy a mikrohullám károsítja az egészséget. Ez leginkább a mobiltelefonok használata során nyilvánul meg. A fő gond azonban az a jelenlegi hírközlési rend-szerrel, hogy lassú. Földi viszonylatban ez nem nyilvánul meg, mivel a fénysebességgel történő jel-továbbítás még a legtávolabbi kontinensen sem okoz érzékelhető késést. Interplanetáris kommuni-kációra azonban alkalmatlan, mert a legközelebbi bolygószomszédaink is min. 10 fényévnyire van-nak tőlünk, ami azt jelenti, hogy a válaszra 20 évet kellene várnunk. Már a jelenlegi űrhajóinkkal való kapcsolattartásnál is sok nehézséget okoz ez a módszer, mivel a naprendszeren belül is több órás késéssel kell számolnia a földi irányító személyzetnek.

A teljesség kedvéért meg kell még említeni, hogy a fenti problémák részbeni kiküszöbölésére született egy új megoldás is, a DAB. Ez nem más, mint a hosszú- közép- és rövidhullámú adások digitalizálása. Ennél a rendszernél a stúdió által elkészített műsort nem 4,5 kHz sávszélességű ana-lóg jelek formájában sugározzák ki, hanem digitális jelekké alakítják oly módon, hogy a vevőkészü-lékben történő visszaalakítás során közel 20 kHz- re nőjön a sávszélesség. Ezzel a módszerrel tehát az URH-sávot megközelítő hangminőséget lehet elérni az alacsony hullámhosszúságú sávokban is. Emellett az átalakított adótoronnyal egyszerre két széles sávú, illetve négy hagyományos hang-

204/244


minőségű műsort lehet az éterbe sugározni, és lehetőség van egy sor technikai jellegű információ továbbítására is. Mindezen előnyök ellenére az új rendszer nem terjed kellő mértékben. Nem az adóállomások átalakítási költsége a legnagyobb probléma, mert közszolgálati csatornák esetében ennek terheit az állam átvállalja. Sokkal nagyobb gond, hogy a jelenlegi vevőkészülékek nem al-kalmasak digitális jelek vételére. A hallgatók csak akkor tudják fogni ezeket az adásokat, ha lecseré-lik a készülékeiket. Erre pedig kevesen hajlandók, mivel az analóg és digitális jelek feldolgozására egyaránt alkalmas rádiók meglehetősen drágák. Az alacsony érdeklődés következtében a gyártók sem nagyon igyekeznek elárasztania a piacot kombinált készülékekkel. Összegzésként megállapít-ható, hogy igazi áttörés ezzel a módszerrel sem érhető el. Hosszú távon ez a rendszer sem oldja meg a műsorszórásra rendelkezésre álló sávok túlzsúfoltságát, és nem növeli meg a vételkörzetet sem. Csupán a korábbi adások hangminősége javul.

Mindezen hátrányok ismeretében a telekommunikációs szakemberekben egyre erőteljesebben fogalmazódik meg az igény egy olyan rendszer iránt, amelyben a jeltovábbító hullámokat nem lehet leárnyékolni, terjedésük nem távolságfüggő, azaz térerejük nem gyengül számottevően a távolság-gal, és sebességük nagyságrendekkel meghaladja az elektromágneses hullámokét. Emellett nem okoznak egészségkárosodást; a kisugárzásukhoz és vételükhöz szükséges berendezések, készülékek pedig egyszerűen és olcsón gyárthatók. Hadászati célra történő alkalmazás esetén járulékos igény még, hogy ezeket a hullámokat hagyományos eszközökkel ne lehessen lehallgatni és megzavarni. Nos mindezen elvárásoknak eleget tesznek a szubatomi energiahullámok. Kutatásuk, rendszerbe ál-lításuk egyetlen akadálya, hogy keletkezésük, működési módjuk szoros kapcsolatban áll az ezoteri-kus jelenségekkel, már pedig jelenleg egyetlen komoly szakember sem engedheti meg magának, hogy ilyen „tudománytalan” dologgal foglalkozzon.

Az élet azonban ismét megtréfálta a fizikusokat, mert akaratlanul felfedezték, hogy bizonyos hullámok a fénynél is nagyobb sebességgel kommunikálnak egymással. Ez a hír a döbbenet erejével hatott a tudományos világra, pedig ennek a jelenségnek a tanulmányozásával már Einstein is foglal-kozott az 1950-es években. A részecskefizika eme sajátos megnyilvánulásának lényege, hogy ha egy fénykvantumot kettéhasítunk, a szétválasztott elemeik minden változásban követik egymást. Ami az egyikkel történik, ugyanazt teszi a másik is. A legmeghökkentőbb ebben a jelenségben az, hogy az egymástól sokszor száz méterre is eltávolodó részek közötti információáramlás a fényse-besség többszörösével zajlik. A tudósok egy csoportja szerint a sebességkülönbség eléri a 1014 érté-ket. De mi az információhordozó? Csak egy valami lehet: az éter. Kizárólag a fénykvantumnál nagy-ságrendekkel kisebb szubatomi energiarészecskék képesek a fénynél nagyobb terjedési sebességre. Ezt azonban nem lehet elismerni, mert akkor fenekestől felfordulna a fizika. Minden eddigi teória megdőlne, és minden jelenséget új alapokra kellene helyezni. Ezért tudósaink egyelőre hallgatnak, a nagyközönség előtt nem terjesztik a felfedezésüket.

Pedig nem ártana mihamarabb áttérni az újfajta telekommunikációra, mert nemrég kiderült, hogy az elektroszmog nem csak az embereknek, hanem a növényeknek is árt. Erdészek és környezetvé-delmi szakemberek felmérése alapján erdeink kétharmada beteg. Annak ellenére, hogy mind több szénfűtéses erőmű kéményeire kerül filter, és mind több a katalizátoros autó az utakon a helyzet nem javul. Egy német mérnök szerint ennek oka a károsító hatások halmozódása. Erdeink megállít-hatatlan pusztulásához nem csak a légszennyezés, hanem a rádióhullámok és a mikrohullámú su-gárzás is hozzájárul. A Siemens cég fejlesztőmérnökének vizsgálatai kiderítették, hogy a legtöbb kár azokban az erdőkben keletkezik, amelyek közvetlenül nagy teljesítményű radar- vagy más irányított antennájú berendezés sugármezejébe esnek. Ilyen helyeket főleg a volt NDK határ menti területein lehet találni. Wolfgang Volkrodt, a berlini Humbold Egyetem növénybiológusa laboratóriumi kö-rülmények között is igazolta a helyszíni mérések helytállóságát. Az elektromágneses sugárzásnak kitett növényekben bizonyos frekvenciájú és idejű rezgések hatására savas hidrogénionok szabadul-tak fel. A növény víztartalmából kiváló savas ionok bekerülnek a talajba, és elsavanyítják az erdő-ket. Ugyanazt a hatást váltják ki, mint a savas esők. A környezetszennyezés megszüntetésével tehát nem tudjuk megmenteni erdeinket a pusztulástól, a bioszféra védelme érdekében meg kell szüntetni az elektroszmogot is.

205/244


☯ Az újfajta telekommunikáció legreményteljesebb eszköze a Tesla38-konverter. A Tesla-, illetve

Moray39-koverter rekonstruálása nem ördöngös feladat. Ehhez csupán a működési elvét kell tisztáz-ni. A megépítése ugyanis gyerekjáték. Az általunk jelenleg használt elektromágneses, valamint a tisztán mágneses hírközlés közötti eltérés titka a gerjesztés, a jeltovábbítás módjában rejlik. A mi rádió- és tévéadóink transzverzális (keresztirányú) hullámokat keltenek az éterben, és erre szuper-ponáljuk (ültetjük) rá az információt (hangot, képet). Ezek a hullámok azután a vevőkészülékben ugyanolyan szabályos színuszjeleket keltenek, mint amit az adó kisugárzott. Nagy hátránya a transzverzális jelnek, hogy lecseng, megjelenése után egyre kisebb amplitudójú lesz, majd elhal. Ezért gondoskodni kell a jelek folyamatos generálásáról, hogy ne csökkenjen a térerő, és ezáltal a vevőkészülékben a hangerő. Mivel a transzverzális hullámok intenzitása a távolság négyzetével ará-nyosan csökken, a vivőhullámok szinten tartása is igen nagy energiát igényel. Ezek a hatások együtt azt eredményezik, hogy a hosszú-, illetve középhullámú adóállomásaink táplálásához egy kisebb erőműre van szükség. (Jelenleg néhány grammatomsúlynyi elektront rángatunk ide-oda az antenná-nak nevezett több tonnás acélkolosszusainkban, megawattnyi energiabefektetéssel.)

Ez azonban a kisebbik baj. Sokkal több gondot okoz a jeltovábbítás lassúsága. Az űrutazások során megengedhetetlen a több órás, hónapos vagy sokszor éves késleltetés. Csak akkor válhat eredményessé egy űrmisszió, ha az asztronauták, késedelem nélkül kapcsolatba tudnak lépni az anyabolygóval, ha folyamatosan tartani tudják velünk a kapcsolatot. Erre azonban a transzverzális jeltovábbítás alkalmatlan. Ennek oka a rezgéskeltés- és a jelérzékelés módja. A jelenlegi fejlettségi szintünkön mi még transzverzálisan terjedő elektromágneses hullámokat használunk hírközlése. Ennek lényege az elektromos gerjesztés. Mind az adó- mind a vevő oldalon létrehozunk egy párhu-zamos LC-kört, amelybe elektronokat cirkuláltatunk. Ezek a rezgőkörök szép szinuszos hullámokat állítanak elő nekünk, de lassan. Ezekre ültetjük rá a hasznos jelet. Ahogy elindul az első jel az adó-ból, egy pillanat alatt megjelenik a vevőben, de az nem képes érzékelni. Az adóállomásra hangolt modulátorkör működéséhez ugyanis szabályos szinuszhullámra van szükség, vagyis meg kell ér-keznie a jel koordináta tengely alatti negatív tartományának is. Ez pedig úgy alakul ki, hogy felger-jesztett rezgőkör induktivitásából kiáramlanak az elektronok a vele párhuzamos kötött kondenzátor-ba. Ehhez azonban idő kell. Mivel az elektronok áramlásának sebessége nem haladja meg a fény sebességét, az ily módon gerjesztett hullámok terjedési sebesség sem lépi át ezt az értéket.

Lényegesen más a helyzet a longitudinális (hosszanti irányú) hullámokkal történő jeltovábbítás-nál. Bár ezeket a hullámokat is elektronáramlás gerjeszti, az elektronoknak csak a jel előállításában van szerepük. A jelek továbbítását az éter végzi. Ezért nincs szükség nagyfrekvenciás vivőhullámra. A longitudinális adónak nincs elektromágneses erőtere sem. Így nincs, ami a vételi szint alá csök-kenjen. Ebből eredően a longitudinális vagy skaláris jelek előállításához nagyságrendekkel keve-sebb energiára van szükség, vagy nagyságrendekkel messzebb jutnak el. A tisztán mágneses jelto-vábbítás hatótávolságát tovább növeli, hogy a longitudinális hullámok intenzitása a távolság ará-nyában csak lineárisan csökken. Ebben a rendszerben is szükség van rezgőkörre, mert az adónak a jelet meghatározott frekvencián kell kisugároznia, a vevőnek pedig rá kell hangolódnia erre a frek-venciára, hogy megtaláljuk a bennünket érdeklő adást. Ebből az adásból azonban hiányzik a jelek negatív tartománya. A párhuzamos LC-kör csak a pozitív jeltartományt sugározza ki. Így valójában nem történik elektromágneses gerjesztés, nem alakul ki az adóantenna körzetében térerő. (Így elma-rad az általuk keltett elektroszmog is. Nem károsodik az egészségünk, nem rongálódik a bioszféra.) Csupán az történik, hogy az egymás után kisugárzott jelek szaporán lökdösik az étert. Ezek a moz-gások a szubatomi energiarészecskék révén továbbadódnak, és egyenes irányban eljutnak a vevőig. Ebből a haladási módból ered ennek a hullámnak a neve is.

A vevőantennába megérkezve a szubatomi energiarészecskék mozgásba hozzák a szabadelektro-nokat, amely felgerjeszti a vevő oldali LC-kört. Az elektromágneses gerjedés azonban itt sem kívá-

38 teszla 39 moréj

206/244


natos jelenség. Ezért gondoskodni kell róla, hogy a jelerősítő fokozatokba csak a longitudinális je-lek jussanak el. Erről itt is egy leválasztó, negatívtartomány-eltávolító dióda gondoskodik. Ez a megoldás látszólag nagyon hasonlít a detektoros rádió kapcsolási rajzához. Ebben az áramkörben azonban a dióda nem jelszétválasztó, hanem demodulátor szerepet tölt be. A megfelelő frekvenciá-ra (adóállomásra) hangolt párhuzamos LC-körről leválasztja a hasznos jel pozitív tartományát. Va-gyis azt, amire szükségünk van. A többit tehát feleslegesen sugározzuk ki óriási energiabefektetés révén. Az éteri jelérzékelésnél a diódát nem a rezgőkör után kell rakni, hanem a rezgőkörbe, az in-duktivitás és a kapacitás közé. Ez esetben csak a longitudinális jelek képesek rezgésbe hozni az áram-kört.

Ezáltal a vevőáramkör a szó szoros értelmében életre kel. Nem csak a longitudinális adót tudja érzékelni, hanem elhangolva képes észlelni az éteri mozgásokat, az élővilág minden rezdülését. Sőt a túlvilági szellemek közlését is lehet vele fogni. Ezzel az áramkörrel rá lehet kapcsolódni a Maga-sabb Intelligencia számítógépére, és onnan adatokat lehet lehívni, korábban rögzített eseményeket lehet megtekinteni. (A kronovizorban is ezt az áramkört alkalmazzák bemeneti vevőként. Utána át-alakítják a longitudinális jeleket transzverzálisra, hogy a jelenleg használt tévékészülékünk anten-nabemenete érzékelni tudja.) Ezzel a módszerrel a Földön kívüli civilizációk adásai is lehallgatha-tók. (Feltéve, ha körkörös kisugárzót használnak. Ha nem, akkor csak abban az esetben érzékeljük a jeleiket, ha az adójuk és az anyabolygójuk közé ékelődünk. Ennek valószínűsége azonban igen ki-csi. A SETI rendkívül kiterjedt megfigyelő rendszerével viszont megvan rá az esélyünk, hogy vala-hol éppen a jeleik útjába keveredünk.)

Ehhez azonban előbb át kell alakítani a vevőinket longitudinális hullámok észlelésére. Az álta-lunk használt elektromágneses rendszerben ugyanis fizikai lehetetlenség a mágneses impulzusok ér-zékelése. Még a csillagrobbanások gigantikus erejű longitudinális hullámait sem tudjuk észlelni. Az első impulzus felgerjeszti ugyan a megfelelő frekvenciára hangolt párhuzamos LC-kört, de ezt kö-vetően nem érkezik meg a legerjesztő impulzus, a jel negatív tartománya. Ehelyett egy újabb ger-jesztő impulzus érkezik. Így modulátor nem képes rezgésbe jönni. Teljesen lebénul. Nem indul meg a modulátor áramkörben az elektronok induktivitásból kondenzátorba való áramlása, nem jön létre oszcilláció. Ezért nem tudnak a SETI programban részt vevők egyetlen értelmes jelet sem regiszt-rálni a világűrből, holott szinte elárasztanak bennünket a különböző helyekről érkező mágneses hul-lámok. A transzponálást elősegítő oszcillátor rezeg ugyan, de erre itt semmi szükség sincs, mivel a longitudinális jeltovábbításban nincs nagyfrekvenciás vivőhullám, így a jelfeldolgozáshoz sem kell középfrekvenciás generátor. (Ezek az áramkörök a longitudinális adó és vevőáramkörökből teljes egészében elhagyhatók.) A Tesla-féle hírközlési rendszerben nincs szükség frekvenciaváltásra. A kellő érzékenység, a jó zajtényező és a szelektivitás szuperheterodin vételi eljárás nélkül is biztosít-ható.

Érdekes módon hírközlő eszközeink agyonbonyolítása fordítva nem okoz gondot. A transzverzá-lis hullámok ugyanis az éteri részecskék mozgatása által longitudinális hullámokat is elindítanak, amit a mágneses alapon álló hírközléssel rendelkező civilizációk jól érzékelnek. (Azért is, mert az elektromágneses hullámok rossz terjedési tulajdonságai miatt legalább ezerszer nagyobb intenzitás-sal sugározzuk ki őket, mint amire szükség lenne a Tejútrendszerben való észlelésükhöz.) A Földön kívüli civilizációk tehát a mi rádió- és tévéadásaink mindegyikét képesek fogni. Ráadásul nem kés-leltetéssel, hanem azonnal. Az elektromágneses sugarak és a szubatomi energiahullámok terjedési sebessége közötti kb. 12 nagyságrendi különbség miatt a tőlünk 1000 fényévnyire levő bolygók la-kói is ugyanakkor élvezik vagy szidják a műsorainkat, amikor mi. Tehát a longitudinális jeltovábbí-tás legnagyobb előnye a rendkívül nagy terjedési sebesség. Ebben a rendszerben 100 ezer fényévnyi távolság megtételéhez csupán 1 másodpercre van szükség. A másik nagy előnye a leárnyékolhatat-lanság. A szubatomi energiarészecskék minden anyagon könnyedén áthatolnak, így nem kell tekin-tettel lenni a földrajzi viszonyokra, a terepakadályokra. Így egyetlen adóval akár az egész Földet be-sugározhatjuk. Mindezt minimális energiaigénnyel. A földgolyón is akadálytalanul áthatolnak a mágneses hullámok, és nincs szükség egy erőműre az adótorony gerjesztéséhez.

Az éter rezdüléseinek, az alacsony intenzitású mágneses impulzusok észlelésének azonban van egy fontos feltétele, a dióda nulla küszöbfeszültsége. Az univerzum megnyilvánulásai, a túlvilági

207/244


szellemek közlései, a földönkívüliek kommunikációja ugyanis olyan kis intenzitással történik, hogy a jelenlegi 0,6-0,7 V-os küszöbfeszültségű diódáinkon nem képes átjutni. Ezért a hagyományos ger-mánium és szilícium alapanyagú egyenirányító diódákkal semmire sem megyünk. Ehhez az áram-kör alacsony küszöbfeszültségű Esaki- vagy backward diódát kell használni. Az alagútdiódák nagy előnye még, hogy nem csak egyenirányítanak, hanem erősítenek is. Megsokszorozzák a rajtuk átha-ladó elektronok számát, ezáltal még intenzívebbé válik a jel.

Tesla ezt a jeltovábbító eljárást az „individualizáció technikájának” nevezte. Így írt róla 1899-ben: „Ez a találmány egyszerű hangoláson alapul. Lehetővé teszi a jelek, üzenetek titkos vagy ex-kluzív továbbítását úgy aktív, mint passzív vonatkozásban. Minden jel egyéni és vitathatatlan iden-titás, és gyakorlatilag korlátlan azon állomások vagy készülékek száma, melyek egymás zavarása nélkül egyidejűleg dolgozhatnak.” Ez az ismertetés is egyértelművé teszi, hogy a mágneses hullá-mok longitudinálisan terjednek, vagyis lehallgathatatlanok. Az ily módon történő jeltovábbítást csak akkor lehetne lehallgatni, ha beékelődnénk az adó és a vevő közé. Ehhez azonban ismerni kell mind az adó, mind a vevő pontos helyét. Mivel ezek a jelek a tér bármely irányába haladhatnak, szinte ki-zárt, hogy találkoznak, zavarják egymást. Nyilvánvaló, hogy műsorszóró állomások létesítése ese-tén ez a fajta sugárzás nem megfelelő. Erre a célra gömbsugárzót kell használni, ami az adást min-den irányba közvetíti, bárki számára foghatóvá teszi.

Ez esetben azonban már szükség lesz a mágneses hullámtartomány felosztására, frekvenciaenge-délyek kiadására is, hogy az egyes adások ne zavarják egymást. A hírközlést szabályozó hatóságok-nak nem lesz túl sok dolguk ezzel, mert valószínűleg minden adóállomás megtarthatja azt frekven-ciát, amit jelenleg használ. A változás csupán annyi lesz, hogy ezentúl nem transzverzális, hanem longitudinális hullámokat sugároznak ki. Ez azzal az előnnyel jár, hogy nem lesz szükség sávszéles-ségre. Ezért az egymás mellett sugárzó adóállomások száma nagyságrendekkel megnőhet. A tévé-adók gond nélkül sugározhatnak 3D-s vagy holografikus műsorokat is, mert a jeltöbblet nem a sáv-szélességet növeli, hanem az egymást követő impulzusok (digitális adásnál bitek) sűrűségét. Mivel a mágneses hullámok áramlási sebessége több mint tizenkétszerese az elektromágneses hullámnak, nem okoz problémát az információhordozó impulzusok sűrítése. Ehhez csupán a modulátorfrekven-ciát kell megnövelni. A több száz gigaherz frekvenciájú jelek most nem gyengülnek rohamosan a távolság növekedésével, térbeli akadályok sem gátolják a hullámok terjedését, és egészségkároso-dással sem kell számolnunk, mert a mágneses hullámok nem váltanak ki elektroszmogot. A longi-tudinális jeltovábbítás további előnye, hogy rendkívül stabil. Nem függ a légköri zavaroktól, az idő-járástól (heves zivatar estén nem szűnik meg az adás, mint a jelenlegi műholdas tévécsatornáknál), és az ionoszféra ingadozása sem befolyásolja. Miután minden anyagi részecskén áthatol, nem törő-dik a fizikai világ változásaival. A Föld görbületi sugara sem befolyásolja az adó hatótávolságot, mert a longitudinális mágneses hullámok áthatolnak a földgolyón.

Erre a jeltovábbítási módra egyébként nagyon hamar rá fogunk kényszerülni, mert az elektro-mágneses rádióhullámok frekvenciáját nem lehet a végtelenségig növelni. Ennek oka, hogy egy bi-zonyos határon túl az elektromágneses hullámok fénysugárként viselkednek. A még mikrohullám-nak tekinthető jel határfrekvenciája 3 GHz. E felett bizonytalan a terjedése. Az 5 GHz-es jelek már nem képesek áthatolni az épületek falán. Ráadásul a frekvencia növelésével egyre többe kerül a le-fedettség biztosítása. A 4G mobiltelefon széleskörű elterjedésének is az a fő akadálya, hogy kétszer annyi átjátszó toronyra van szüksége, mint amennyit a 1,8 GHz-es rendszer igényel. A frekvencia növelésének egyébként nincs akadálya, mert a korszerű galliumarzenid chipek képesek a jelenlegi-nél jóval nagyobb frekvenciájú rezgés előállítására is. A vezérlőtechnikában is nagy hasznát veszik majd a longitudinális jeltovábbításnak. Alkalmazásával megszűnik a különféle rendszerek közötti interferencia. A gépjárművédelem is biztonságosabbá válik. Az egyirányú jeláramlás következtében a közelben parkoló autóról nem lehet lehallgatni a távirányítós központi zárak nyitó kódját. A jövő-ben a tolvajok kódlehallgatással már nem tudják hatástalanítani a rádiófrekvenciás élesítésű vészjel-ző készülékeket.

Ha nem hírközlésre használjuk a Tesla-konvertert, hanem energiatermelésre, akkor létezik egy

másik eljárás is az energiarészecskék megsokszorozására: a szolitonos gerjesztés. „Az ezotéria ki-

208/244


teljesedésé”-ből tudjuk, hogy a szoliton egy olyan impulzus, amelynek a lefutási meredeksége na-gyobb, mint a felfutási ideje. (A fordítottja is előfordulhat.) Ekkor a fémes vezetőben eltérő sebes-séggel történik a szabadelektronok gerjesztése, ami megnöveli a helyüket elfoglaló éter be-, illetve kiáramlási sebességét az anyagban. Emiatt a hirtelen gyorsulásra késztetett szubatomi energiaré-szecskék nekiütköznek a fémes vezető atomjainak, és újabb elektronokat választanak le a legkülső elektronhéjukról. Ezek az elektronok összeadódva többletenergiát eredményeznek. Mivel a kölcsö-nös indukcióval ellentétben a longitudinális hullámokat kibocsátó és érzékelő rezgőkörökben a ger-jesztett feszültség és a gerjesztett áram iránya megegyezik, létezik egy harmadik megoldás is az energia növelésére: az önindukció. Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint a szekunder körbe beik-tatni egy spirálisan kialakított tekercset. Ekkor az egyes impulzusok többletenergiát keltenek a te-kercs többi menetében, és a gerjesztő energia megsokszorozódva halad tovább.

Az adóként kialakított Tesla-konverter is használható energiaelőállításra. A longitudinális hullá-mok által keltett többletenergia ugyanis kisugárzódva kumulálódik (összeadódik). Ezt a jelenséget kihasználva Tesla longitudinális hullámokkal fénygömböket hozott létre, vagy fényleni kezdett a te-rem. Olyan nagy mennyiségű energiát halmozott fel a légtérben, amely ionizálta, plazmává alakítot-ta a levegőmolekulákat. A New Yorkban, Londonban, Párizsban, Philadelphiában, St. Louisban széles nyilvánosság előtt folytatott előadások során bemutatott egy gázkisüléses fénycsőhöz hason-lító, igen nagy fényerejű lámpát is. Ennek az volt a jellegzetessége, hogy csak egy tápvezeték csat-lakozott hozzá. (Ez valójában egy antenna volt, ami a fénycsőbe vezetve besugározta a belső terét longitudinális hullámokkal.) Ezzel Tesla tudtán kívül létrehozta a veszteségmentes világítást is. A longitudinális hullámok ugyanis hőveszteség nélkül gerjesztették a fénycső belső oldalára felvitt fluoreszkáló réteget. (Mi még száz év után is ott tartunk, hogy az izzólámpáinkba táplált energiának csupán 1%-a, míg fénycsöveinkben a 10%-a hasznosul fényként. A többi hővé alakul, veszendőbe megy. Különösen kellemetlen ez a jelenség a film- és tévéstúdiókban, ahol a rossz hatásfokú lám-pák pokoli hőséget teremtenek. A több száz °C-os hőmérséklet hamar tönkreteszi az izzólámpát is, ami hatalmas robbanással kiég.) Tesla mágneses impulzusokkal gerjesztett lámpája viszont sosem megy tönkre. Miután nem tartalmaz izzószálat, nincs ami elromoljon benne. Ha levegő kerül bele, az sem teszi működésképtelenné, mert nem vákuumban meginduló elektronemisszió gerjeszti a fénykibocsátó réteget, hanem szubatomi energiarészecskék. Valószínűleg ez lesz a jövő ideális fényforrása. Az ára sem lesz magas, mivel a szolitonos gerjesztés elektronikai kialakítása nem bo-nyolultabb, mint a kompakt lámpáé.

Ezzel az energiakeltési móddal megvalósítható lenne Tesla nagy álma, a vezeték nélküli energia-továbbítás is. Ezt azonban nem célszerű megtenni, mert olyan erős elektroszmogot hozna létre, ami kipusztítaná a bioszférát. Az éteren át továbbított energia ugyanis nem csak a fémes vezetőkben in-dukál áramot, hanem az elektrolitokban is. (Tesla Colorado Springs-i laboratóriumának körzetében több kilométeres távolságban felizzottak a kikapcsolt villanylámpák.) Mivel az emberi test 70%-ban sós vízből áll, bennünk is elindul egy káros gerjesztési folyamat, ami különféle betegségeket (leg-gyakrabban vérrákot) okoz. Az intenzív mágneses gerjesztés rákos elváltozásokat hoz létre az álla-tokban és a növényekben is. Az energiát tehát nem szabad sem az éteren át, sem távvezetéken to-vábbítani, mert néhány száz méteres körzetben a nagyfeszültségű távvezeték is rákos megbetegedést idéz elő az élő szövetekben. Az energiát a helyszínen, a felhasználónál kell előállítani, és minél rö-videbb vezetéken eljuttatni a terheléshez, vagyis az áramfelvevő készülékbe.

Erre kiválóan alkalmas a Tesla-konverter, mert kicsi, viszonylag könnyű, és olcsó az előállítása. Így akár minden egyes fogyasztót külön generátor táplálhat. A tápáramkör a fogyasztó készülékhá-zába is beépíthető. Ezáltal tápcsatlakozó zsinórra sincs szükség. Ily módon mentesülünk a szobán-kat keresztül kasul átszelő tápvezetékek által kisugárzott elektroszmogtól is. Ez az áramellátási rendszer tehát nem csak olcsóbb, hanem az egészséget is kíméli. A rádió-, tévé- mobiltelefon- és egyéb mikrohullámú adótornyok leszerelése, a villamos távvezetékek eltüntetése által szebb lesz a táj, és élhetőbbé válik a környeztünk. A villanyvezetékekkel együtt a gázvezeték is lekerül az épül-tetek faláról, így a házak visszakapják természetes kinézetüket. Nem lesz többé gázrobbanás, meg-szűnnek az elektromos zárlat okozta tüzek. Visszatér az évezredekkel ezelőtti harmonikus természet anélkül, hogy le kellene mondanunk a civilizációs vívmányainkról.

209/244


Tesla longitudinális hullámkeltőjének, valamint longitudinális hullámérzékelő és energiasokszo-

rozó áramköreinek kapcsolási rajza szabadalmi leírásaiban tanulmányozható. Ezek az áramkörök kiemelve megtalálhatók Egely György: Tiltott találmányok, és Borotvaélen című könyveiben is. Aki teljes terjedelmében szeretné megismerni Tesla és Moray angol nyelvű munkáit, annak nem kell a könyvtárakat és a szabadalmi tárakat végigböngészni, mert ezt Varsányi Péter már megtette. Az óriási munkával és nagy anyagi áldozatok árán létrehozott gyűjteménye a http://www.Tesla.hu honlapon tekinthető meg. A beszkennelt oldalak GIF formátumban vannak elmentve. A szöveg egy része OCR (karakterfelismerő) programmal elektronizálva lett, sőt a legfontosabb szabadalmi leírá-sok le vannak fordítva magyarra. (Ilyen átfogó gyűjtemény még sehol a világon nem készült. Itt megtalálható a két feltaláló összes könyve, cikke, találmányi leírása. Az anyag jelenleg is bővül, ki-egészül az utólag feltárt, korábban ismeretlen írásokkal.)

Jövőnk alakulása Az „Ezoterikus körkép” V. fejezetében logikai alapon feltártuk a jövőnket, vagyis azt a sorsot,

amely akkor vár ránk, ha kihasználjuk, illetve ha figyelmen kívül hagyjuk a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Most nézzük meg milyen jövő vár ránk az elkövetkező századokban élő személyek elmondása szerint. Ezek a – Gyöngyösi Anna és Szabó Szilárd: Sok életem, sok halálom című könyvében közölt – rövid élménybeszámolók progresszív hipnózis során születtek, vagyis olyan tu-datállapot eredményei, amikor jelenben élő emberek későbbi életeikről számoltak be.

Kezdjük a kellemesebb fejleményekkel. Néhány évtized múlva gyökeresen meg fog változni az ezotéria megítélése. Az ezotériára és a paranormális jelenségekre alapozódva létrejön egy új tudo-mányág, amely rendkívüli felfedezések tömkelegével fogja meglepni az emberiséget. Az ezoterikus eszméket forrásként felhasználó kutatások eredményei nagyban hozzá fognak járulni a világban tör-ténő események egységben látásához. Feltárul előttünk az univerzum szabályos struktúrája, ahol a befolyásoló erőnek, a végrehajtásban közreműködő energiának és a bölcsességnek különböző szint-jei léteznek. Új technikai eszközeinkkel bármikor kapcsolatba léphetünk a világunkat irányító, fel-ügyelő fénylényekkel, és tanácsot kérhetünk tőlük. Helyzetünk ahhoz lesz hasonló, mint amikor több ezer évvel ezelőtt az „istenek” még közöttünk jártak, és bármikor érintkezhettünk velük. Para-pszichológiai képességeink is oly mértékben fejlettek lesznek, hogy közvetlenül érezni fogjuk azoknak az erőknek a munkálkodását, amelyek a tökéletesség felé visznek minket. Ekkor már nem megérzésnek vagy hetedik érzéknek fogjuk ezt a jelenséget nevezni, mert mindenki számára nyil-vánvaló lesz, hogy szoros kapcsolat áll fenn a látható és a láthatatlan világ között. Azzal is tisztában leszünk, hogy ez a kapcsolat semmire sem kényszerít bennünket. Életünk minden pillanatában a ha-tása alatt állunk ugyan, ennek ellenére továbbra is megőrizzük a függetlenségünket.

Folytatva a jövőnkből érkezett híradásokat száz év múlva már nem lesz szigorúan vett munkaidő. Az élet, a munka és a szórakozás egységes keretben történik. Az emberek kötetlen munkaidőben dolgoznak. Ha sok tennivaló gyűlik össze, akkor csak azzal foglalkoznak; a pihenés, a szórakozás kárára. Máskor meg huzamosabb időn át lazítanak. A pihenés azonban nem lustálkodás lesz, hanem aktív tevékenység. A szórakozásban is a célszerűséget keressük. Olyan dolgok iránt fogunk érdek-lődni, amelyek által tanulhatunk, fejlődhetünk. Az ókori bölcsekhez hasonlatossá válunk, akik azt hangoztatták magukról, hogy akkor dolgoznak legintenzívebben, amikor látszólag semmit sem tesznek. Ilyenkor ugyanis szabadon szárnyal a fantáziájuk, és ennek során ötlenek fel bennük a leg-értékesebb gondolatok. A jövőben tehát életünk minden percét a tökéletessé válás iránti vágy hatja át. Haszontalan dolgokra, ostoba, értelmetlen cselekedetekre nem pazarolunk többé időt. Rájövünk arra, hogy az idő mekkora kincs; és minden erőnkkel igyekszünk a rendelkezésünkre álló életünket tartalommal megtölteni.

Ez a viselkedési mód azonban csak a szellemileg emelkedett emberekre lesz jellemző. Sajnos ők fogják alkotni a kisebbséget. A népesség növekedésével rohamosan nőni fog a primitív emberek száma. Ennek oka, hogy a szellemi megvilágosodás nem fogja megérinteni a lakosság egészét. Emiatt az erőszak, a brutalitás terjedése globális problémává válik. A felvilágosulatlan, neveletlen emberek tömege nem lesz képes beilleszkedni a társadalomba. A kívül rekedtek a jelenleginél ag-

210/244


resszívebbé válnak, és állati ösztöneik kiélésében különféle eszközök igen széles tárháza áll majd a rendelkezésükre. A jelenleg ismert mechanikus és vegyi fegyverek mellett alkalmazni fogják a ké-sőbb felfedezésre kerülő pszichogén fegyvereket is, ami igen sok gondot fog okozni a világban.

A feljegyzések alapján úgy tűnik, hogy a túlnépesedés problémája sem fog megoldódni. A jövő-ben is Elő-India lesz a világ legintenzívebben szaporodó régiója. Egyre nagyobb gondot fog okozni az emancipáció fokozott térhódítása. A nők tömeges egyenjogúsítása a fejlődő országokban is vég-bemegy, ami tönkreteszi a férfiak és a nők kapcsolatának több ezer éves struktúráját. Ez a helyzet egész világra kiterjedő fenyegetettséget fog kiváltani a férfiakban, ami általános kisebbrendűség-érzetet kelt bennük. Ettől a nők sem válnak boldogabbá, mert az egyensúly felborulása az élet sem-milyen területén sem vezet eredményre. A természet is egyre jobban elhasználódik, mert az elmu-lasztott fejlesztések következtében ezen a téren sem leszünk képesek áttörésre.

Az elhangzottakat tekintve a jövőnk alapjában véve meglehetősen lehangolónak tűnik, de ne fe-lejtsük el, hogy a prekognición alapuló jóslás mindig a jelen eredményeire épül. Nem tartalmazza a kihasználatlanul hagyott lehetőségeket. Így tulajdonképpen a legrosszabb változat tárul fel előttünk, vagyis egy olyan jövő, ami amikor következik be, ha semmit sem teszünk civilizációnk felemelése érdekében, csupán „sodortatjuk magunkat az árral”. Hogy a valódi jövőnk milyen lesz, az csupán rajtunk múlik. A XXI. század kezdetén igen nagy lehetőségek kerülnek a kezünkbe, melyek kihasz-nálása esetén a fentiekben vázolt gondok néhány évtized alatt megoldódnak, és nem kell tovább ci-pelnünk őket a későbbi századokba. Mi sem bizonyítja jobban kidolgozásuk szükségességét, mint annak a jövőbeli kutatónak a panasza, aki így foglalta össze majdani bajaink okát: „Nagyon sok adatot tártunk fel, de ezek nem világosították meg az igazi összefüggéseket. Nincs meg a Kulcs, a Nagy Igazság. Nincs meg az a fundamentális elv, amelynek segítségével a remélt káprázatos fejlő-dési ív megteremthető lenne. Vannak ugyan részeredmények, de nincs meg a teljesség, az összesség.”

Ez az idő múlásával egyre égetőbbé váló probléma a jelenlegi nemzedék mulasztásának tudható be. Mi vagyunk azok, akik elmulasztjuk a „Nagy Igazság” felismerésének, és alkalmazásba vételé-nek a lehetőségét, amely aztán rányomja bélyegét civilizációnk további pályafutására. A XXI, XXII, és XXIII. században élő nyilatkozók egyértelművé tették azt is, hogy ezeket az eredményeket nem korunk filozófusaitól várták, hanem az ezotéria művelőitől. Egyikük így foglalta össze a tudomány akkori állását: „Az ezredfordulón olyan felfedezések születtek, amelyek elhomályosították a koráb-bi eredményeket. Az új felismerések két tudományágból származnak: egyrészt a fizikából, másrészt az ezotériából. Az ezotériára alapozó, a paranormál jelenségeket kutató és azt forrásként felhasználó irányzat nagyon sokat tett azért, hogy az egységben látás, és a világrend értelmezése megtörténhes-sen.” A megkezdett munkát kellene most folytatnunk, hogy a jövő nemzedéke ne féleredményeket kapjon tőlünk, hanem kerek, egésszé formált eszméket, évszázadok múlva is jól használható elmé-leteket.

Ránk különösen nagy lehetőségek várnak ezen a téren, mert egy 2241-ből származó amerikai nyilatkozó szerint: „Az új világrendet megteremtő ezoterikus felismerések Közép-Európából, ezen belül Magyarországról származnak”. Ennek a helyzetnek a kialakulását támasztja alá a mennyei kó-rus dalban kifejezett buzdítása is, amelyet Molnár Editen keresztül juttattak el hozzánk pár évvel ezelőtt. A teljes üzenet szövege a szerző „Az égi mester válaszol” című művében található. Idéz-zünk belőle egy részletet: …„S mert sugaraink másik végén ti vagytok, úgy árasztjuk rátok a fényt, hogy sugarazzatok! Sugárzó Magor, magok, magyarok. Fáklyahordozók! Sötétben kell világítano-tok! Élő tűzoszlopok! Tűzzé, fénnyé váljatok! Tükrözzétek vissza a Napot, mert magatokban, a ma-gokban ti magyarok hordozzátok a holnapot. Kapaszkodjatok! Belénk kapaszkodjatok! S ők belétek, ti élő létrafokok. Vigyétek őket feljebb, akár a hátatokon! Maradjatok szabadok! És szabadítsatok! A szabadító hat általatok. Mert míg szólni kell, a szabadság a titok. Ám a szabadból az AD a holnapo-tok. Adjatok, hogy Újat kaphassatok!”.

Ez a dicshimnusznak is beillő üzenet meglehetősen rejtélyesen hangzik. Nem lehet azonban tel-jesen alaptalan, mert a British Museum-ban őrzött 81-7-27,130 jelzésű ékírásos szövegrészleten a következő felirat olvasható: MAH-GAR (szanszkritül: a tudás népe). Az is különös, hogy a holt-ten-geri tekercseket készítő esszénusok vallási csoportja „mah-gar”-nak nevezte magát. Honfoglaló elődeink valószínűleg sokkal többet tudtak az eredetünkről mint mi, mivel a krónika szerint István

211/244


király azzal az üzenettel menesztette követeit II. Szilveszter pápához, hogy az „ő nemzetsége már régóta áhítozik a keresztény hitre”. Azért kéri a koronát a pápától „mert elei ismerték Jézust”. Ma már a nyelvészek is hajlanak arra, hogy máshol keressék a gyökereinket. A genetikai kutatások ugyanis bebizonyították, hogy a finnugor nyelvcsaládhoz tartozás téves feltevés volt. A világ népeinek nap-jainkban zajló genetikai feltérképezése egyértelműen kimutatta, hogy semmi közünk sincs a finnek-hez. Mi magyarok leginkább az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó népekkel állunk genetikai rokon-ságban, akik az Arab-félsziget felől áramlottak Ázsiába, majd onnan Európába.

Sokan megütköznek rajta, hogy mit kerestünk mi ezen a népek bölcsőjének tekintett félszigeten, hiszen a történelemkönyvekben az áll, hogy a Volgába torkolló Káma mentéről vándoroltunk be a Kárpát-medencébe. Az eredetünkről azonban nem írnak semmit a tankönyvek. A Bibliában viszont az olvasható, hogy: „Khús nemzé Nimródot. Ez kezde hatalmassá válni a Földön. Hatalmas vadász volt ő az Úr előtt. Azóta mondják azt: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. Az ő birodalmá-nak kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földjén. Arról a földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót-Írt, Kelahot és Reszent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között. Utána következik a leszármazottak feltüntetése, ami a következő megjegyzéssel zárul: „Ezektől ágaztak szét a népek a földön az özönvíz után.” (1 Móz 10, 8-12). A Tarihi Üngürüsz azt is megemlíti, hogy „Nimródnak két fia volt, Hunor és Magor, akinek az utódai a hunok és a magyarok.” Az ókori Me-zopotámia területén sok olyan ékírásos táblát találtak, amelyeken szerepel Nimród neve, akit a su-mérok NIB-ÚR néven említenek. (NIB = párduc, Úr = úr) A nagy Vadász vagy Hős Párduc névvel illették az égbolt leghatalmasabb csillagképét, az Oriont is. Sok mindent elárul a magyarokról, a magyar nyelv eredetéről, ősi múltunk egész világon fellehető nyomairól Bolyki Tamás cikke, amely a Színes UFO 2004. júniusi (22. oldal) és augusztusi (26-27. oldalak) számaiban jelent meg. Elekt-ronikus formában is letölthetők a magazin honlapjáról. Cím: http://szinesufo.hu (A továbblépéshez kattintsunk a folyóirat címlapjára, majd a forgó UFO-ra.)

A magyar nyelv különlegességét már külföldön is kezdik felismerni. Egy svéd kutató főorvos 62 éves korában meglátott egy József Attila költeményt. Ove Berglund nem beszélt magyarul, de na-gyon megragadta a vers és a szavak képe. Megkért egy magyart, olvassa fel neki. El volt ragadtatva tőle, és már sejtette, hogy „a magyar az istenek nyelve, amit azért teremtettek, hogy az emberek verseket írjanak rajta”. Pedig egyetlen szót sem értett belőle. Aztán elmondták neki, miről szól, és akkor már tudta, hogy a ráköszönt a végzete, és le kell fordítania ezeket a műveket. Túl a hatvanon beleásta magát a magyar poétika irodalmába, bevágta a verstant az ókori görögöktől a maiakig, és amikor – magyar nyelvtudás nélkül – megismerte a magyar nyelv struktúráját, ismét egy megdöb-bentő kijelentést tett: „A magyar nyelv az emberi intelligencia csúcsterméke”. Megszállottként for-dított. Hét év alatt hatkötetnyi magyar versfordítást adott ki. Horace Engdahl – a svéd irodalom atyaistene, a Nobel-díjat odaítélő Akadémiai bizottság vezetője – levélben méltatta Berglund ki-emelkedő műfordítói teljesítményét, és a magyar irodalom svéd nyelvű tolmácsolásában elért utol-érhetetlen érdemeit. A hazánkban tanuló külföldi diákok is dicsérik a magyar nyelv dallamosságát, pontosságát, gazdagságát. Véleményüket ezen a néhány perces videoklipen hallgathatjuk meg. Web-cím: http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=EOlVMjPNYCk

☯ Amerikában egy asszony beszámolt a 14 éves korában átélt halálközeli élményéről. A klinikai

halál beállta után egy fénylénnyel találkozott, aki három sínpárt mutatott neki, amelyek a jövőbe vezettek. A sínek az emberiség sorsát jelképezték, és mindegyik a dolgok másfajta elrendeződésére utalt. Az „A” jövő akkor valósult volna meg, ha 3000 évvel ezelőtt, a görög bölcsek tevékenységé-nek fénykorában bizonyos dolgok megtörténtek volna. Ez esetben a béke és a harmónia jövője várt volna ránk (vallási háborúk és Krisztus-alak nélkül) egészen 1956-ig. Miután ezt a sorsdöntő lépést nem tettük meg, a kínálkozó lehetőséget nem használtuk ki, jövőnk átkerült a „B” vágányra. Ez az ismert történelmünk, sok-sok háborúval és Megváltással. 1956-tól azonban a „B” vágány elágazik, és vele párhuzamosan kialakul egy „C” vágány is. A „B” és „C” vágány párhuzamosan fut, mind-kettő ugyanoda visz, de a „C” tele van zökkenőkkel, akadályokkal, és értelmetlen áldozatokkal. Az évtizedekkel korábbról származó profetikus jövendölés szerint az emberiség jövője akkor kerül át a

212/244


„C” vágányra, ha nem fogadja el a kínálkozó lehetőséget, amiért semmi mást nem kell tennie, mint kinyújtania a kezét. A XX. század végének egyre sűrűsödő katasztrófáit tekintve úgy tűnik, hogy ci-vilizációnk, ha nem is tudatosan, de a „C” vágányra irányította a jövőjét. Mindenesetre vigasztaló, hogy a „B” és a „C” vágányok között meghatározott időpontoknál váltók vannak, ami azt jelenti, hogy ha akarjuk, bármikor visszatérhetünk a simább utat biztosító „B” vágányra. Az viszont rejtély, milyen történelmi fordulat áll az 1956-os csomópont mögött. Ebben az évben két említésre méltó esemény történt a világban; a szuezi válság, és a magyar forradalom.

Egy másik amerikai asszony halálközeli élménye is hasonló jövőképről árulkodik. Ő azt az üze-netet kapta, hogy: „A tudat végső kifejlődése felé haladunk, és célunkat vagy egészen könnyen, vagy sok-sok kemény lecke árán érjük el. De miénk a választás.” Más források is megerősítik, hogy szá-munkra ez az út van kijelölve. A médiumokon keresztül érkező túlvilági üzenetek szerint: „A kül-dött tanácsot maradéktalanul sajátítsátok el, mert a ti megmenekülésetek a tudásban rejlik.” Nincs előttünk egyetlen akadály sem, önmagunkon kívül. A kor parancsára felpattant minden zár, kitárult minden ajtó univerzális jövőnk előtt. Csak rajtunk múlik, hogy megtesszük-e a new age korszakába vezető utolsó lépcsőfokot.

Ezeknek a fordulópontoknak, illetve váltóknak a hátterét egyelőre homály fedi, de a lexikonok életrajzi adatait tanulmányozva még 2500 évvel ezelőtt is lehetőségünk lett volna a klasszikus görög bölcsek által elszalasztott lehetőséget bepótolni. Ez az 500 évvel későbbi lehetőség Püthagorasz ne-véhez fűződik. A görög származású tudós matematikával és asztronómiával foglalkozott, és i.e. 500 körül halt meg. Miután hazájából száműzték, Itáliába menekült, de tanai miatt ott is állandó táma-dásnak és üldöztetésnek volt kitéve. Fiatal korában sokat utazott, bölcsességét Egyiptomban szerez-te. Ő volt a reinkarnációs tan európai megteremtője. Fennen hirdette, hogy a lélek halhatatlan, és a fizikai halál után újra testet ölt. Ezért az ember legfontosabb feladata, hogy földi életében tisztán tartsa a lelkét. Őt magát Apollón isten reinkarnációjának tekintették. Az ókor hedonista nézeteket valló hatalmasainak azonban nem tetszettek ezek az elvek, ezért tanítványaival együtt elüldözték Görögországból. Itáliába menekült, de erkölcsi újjászületésre ösztönző tanításai itt sem arattak osz-tatlan elismerést. Miután iskolájának vallás-erkölcsi tanai már a politikát is befolyásolták, halála után a tanítványait lemészárolták, és iskoláját feloszlatták. Bár nézetei Platon és Arisztotelész gon-dolkodására is nagy hatást gyakoroltak, a pitagoreizmus csupán néhány évtizeddel élte túl a tudós halálát. Utána ismét előtérbe került a barbár viselkedés, és az „egyszer élünk, használjuk ki” szem-lélet.

Mivel a korabeli társadalom nem engedte érvényre jutni ezt a fajta bölcsességet, megakadályozta a védikus életelv terjedését, köztudatba való beépülését, a teremtőnek most már elkerülhetetlenül át kellett írnia civilizációnk „forgatókönyvét”. A feladat végrehajtását egy másik Földön kívüli fajra bízta, akik a görög istenekkel ellentétben már nem a tudományt, hanem az istenfélelmet hívták se-gítségül bűnöző hajlamaink visszaszorítására. Ők 500 évvel később egy Megváltót küldtek a Földre, aki tanításaival már jóval eredményesebben tudta féken tartani állati ösztöneinket, a keresztény er-kölcs két évezreden át hatékony nevelési elvnek bizonyult. Mára azonban ez a módszer is hatásta-lanná vált. A XX. században mind nagyobb teret nyert az ateizmus, az emberek nem hisznek Isten-ben, a túlvilágban, így nincs már semmi, ami meggátolná az elállatiasodásunkat. Ezt látva a Terem-tő úgy döntött, hogy elpusztítja ezt a világot, és az Apokalipszis lezajlása után új világot teremt szá-munkra, ahová csak a kiválasztottak kerülhetnek.

☯ Ahogy terjednek az ezoterikus ismeretek, egyre többen kérdezik, hogy mikor veszik már fel ve-

lünk a kapcsolatot a Földön kívüli civilizációk? Mikor állnak már ki a nyílt színre? Mikor mondják azt, hogy itt vagyunk! A híres bolgár jósnő, Vanga Dimitrova szerint az emberiség csak 2190 körül fog kapcsolatba lépni az első Földön kívüli civilizációval. Ez azonban túl távolinak tűnik. Ha né-hány éven belül elkezdjük az ezoterikus fejlesztéseket, pár évtized múlva olyan szintre érünk, hogy elkerülhetetlen lesz a beavatkozásuk. Ha ezt nem teszik meg, ha nem veszik át az irányítást, olyan veszélyessé válik a tevékenységünk, hogy akár a naprendszert is szétrobbanthatjuk. Ez senkinek sem lenne jó, ezért muszáj lesz ide jönniük, és felvilágosítani bennünket a ránk leselkedő veszélyek-

213/244


ről. A szubatomi energiarészecskékben olyan hatalmas erő rejtőzik, ami segítség nélkül nem válhat a javunkra. Ha elpusztítjuk magunkat, a bennünket felügyelő Földön kívüli civilizációk fejlődését is megakadályozzuk. Ők azáltal fejlődnek, hogy segítenek a kevésbé fejlett fajoknak felemelkedni.

Eddigi rejtőzködésük oka nem a technikai fejlettségünk alacsony szintje, hanem a tudati felvilá-gosultságunk hiánya. Amíg nem válunk kellően nyitottá az általuk képviselt értékek befogadására, addig nem sok értelme van foglalkozni velünk. Ez azonban állítólag néhány évtizeden belül megtör-ténik. Így nem kell két évszázadig várni a nagy találkozásra. Egy Bashar (Hírnök) nevű földönkívüli tájékoztatása szerint a tudati átalakulás 2001-ben már elkezdődött nálunk. A Darryl Anka kontakt által közvetített üzenet úgy folytatódott, hogy ez a folyamat 2013-ban fog beérni. Mind több ember ismeri fel a spirituális erőket, és veti el a materiális szemléletet. Amikor a számuk eléri a „kritikus tömeget”, robbanásszerű átalakulás megy végbe körülöttünk. A változás első jelei 2005 és 2007 kö-zött mutatkoznak meg. 2013-ban az emberiség gondolkodásmódja gyökeresen megváltozik. 2029-ben már minden egyes ember elismeri a Földön kívüli civilizációk létét, 2037-ben pedig létrejön a „világok egyesülése”.

Feltehetően ennek a folyamatnak a része a francia űrkutatási központ váratlan döntése. Az ama-tőr UFO-kutatók évtizedek óta panaszkodnak, hogy a titkosszolgálatok világszerte nyomtalanul el-tüntetik a balesetet szenvedett Földön kívüli járművek minden maradványát. A szemtanúkat pedig vagy megfélemlítik, vagy mindenféle ködösítéssel, félremagyarázással nevetségessé teszik. Ezért képtelenek bebizonyítani az állításaikat, nem tudják meggyőzni az embereket a földönkívüliek léte-zésről. Ezt a folyamatot szakította meg a CNES 2007 tavaszán. Március 23-án a francia űrkutatási központ vezetői úgy döntöttek, hogy felhagynak a további titkolódzással, és világelsőként nyilvá-nosságra hozzák a rendelkezésükre álló összes UFO-aktát. Az elmúlt 50 év alatt francia terület felett 1650 azonosítatlan repülő objektumot észleltek. Az esetek egyharmad részére a tudósok sem tudtak magyarázattal adni. A jegyzőkönyvek nem csak szemtanúk beszámolóit, hanem fotókat, rajzokat, videofelvételeket és szakértői véleményeket is tartalmaznak. A dokumentumokra oly sokan voltak kíváncsiak, hogy a nyitás napján a rendszer összeomlott. A szerver túlterhelése csak pár nap múlva szűnt meg, amikor a látogatók meggyőződtek róla, hogy nem átmeneti engedékenységről van szó, az akták tartósan fennmaradnak az Interneten. Ráadásul bárki ingyen hozzájuthat a teljes archívum-hoz. A jegyzőkönyvek a http://www.cnes-geipan.fr honlapon tanulmányozhatók.

A franciák után a britek is közzétették titkos ufóaktáikat az Inteneten. A Brit Védelmi Minisztéri-um jelentései a Nemzeti Archívum internetes oldalán váltak elérhetővé minden érdeklődő számára. Bőven van miből válogatni. Az elmúlt 30 évben brit ügynökök 7000 esetben nyomoztak. Az archí-vumot létrehozó Di 55 titkosszolgálati osztály azért kezdte el kivizsgálni az UFO-berepüléseket, mert attól féltek, hogy a repülő tárgyak mögött a Szovjetunió vagy más „ellenséges” államok kém-akciói rejtőznek. A jegyzőkönyvekből az is kiderül, hogy a brit parlament többször is foglalkozott az ufókérdéssel. Nemzetvédelmi szempontból a MOD40 is vizsgálta ezeket a berepüléseket, de mi-vel az égen megjelenő tárgyak nem jelentettek veszélyt, ezért csak kevés esetet elemeztek behatóan. A brit ufóakták 1200 jelentését bárki megtekintheti a Nemzeti Archívum honlapján. Webcím: www.nationalarchives.gov.uk

2009-ben nyilvánosságra kerültek az ír hadsereg által 37 éven át vezetett ufóakták is. Az ír par-lament által hozott törvény arra kötelezte a védelmi minisztériumot, hogy fedje fel titkait. A doku-mentumok 1947 és 1984 között egy sor igen figyelemreméltó észlelést írnak le. Mivel Írország nem foglalkozik űrkutatással, a felgyülemlett anyaggal nem tudtak mit kezdeni. Ezért 1984-ben felhagy-tak az UFO-esetek további kivizsgálásával. Az írek után a brazilok is léptek. 2010 szeptemberében a brazil kormány utasította a légierőt, hogy tegye elérhetővé az azonosítatlan repülő objektumokról szóló beszámolókat. A hadsereg által évtizedeken át őrzött dokumentumokat a Nemzetei Archí-vumnak kell átadniuk, ahol a nagyközönség bármikor hozzáférhet. Ezen túlmenőleg kötelezték a lé-gierőt, hogy az ezután dokumentálásra kerülő észleléseket, képeket, videókat feldolgozás után szin-tén át kell adniuk a Rio de Janeiróban található archívumnak. Brazília után Argentína, Mexikó, Equador, Belgium és Dánia is abbahagyta az UFO-kkal kapcsolatos titkolózást. 40 Ministry of Defense (Védelmi Minisztérium)

214/244


A francia és brit UFO-akták nyilvánosságra hozása után megnyíltak a zsilipek. 2007 őszén az

amerikai asztronauták sorra ismerték el, hogy szinte mindegyikük találkozott az útja során idegen járművekkel, rejtélyes fényjelenségekkel. 1969. július 21-én az első Holdra szállást több Földön kí-vüli civilizáció is figyelemmel kísérte. A látóhatáron szinte fél karéjban álltak az UFO-k, és figyel-ték minden mozdulatukat. Ezért az Apollo-11 legénysége csak 5 órás várakozás után mert előjönni a leszálló kabinból. A földi irányító központ csak azt követően engedélyezte a Holdra lépést, miután meggyőződtek róla, hogy az idegen járművek nem tanúsítanak ellenséges magatartást. Erről azon-ban az űrhajósoknak hallgatniuk kellett. Évtizedeken át titkolóztak, félrevezették az embereket. Má-ra azonban megelégelték a hazudozást, és sorra nyilatkoznak, élményeikről könyvet írnak. Ezt a ki-tárulkozást már a NASA sem bánja, úgy látszik nekik is elegük van a hallgatásból. Ezt követően a CIA volt igazgatója adott interjút. Bár 2010-ben letelt a számára előírt 50 évnyi titoktartási idő, nem engedték nyilatkozni. A fenyegetés azonban már nem érdekelte. Miután halálos beteg úgy gondolta, hogy neki már nem tudnak ártani. Az 51-es bázison rejtegetett UFO-król és földönkívüliekről szóló riport ezen a videón tekinthető meg: http://www.youtube.com/watch?v=HGd4i0T84vM

Az orosz űrkutatók is beszédessé váltak. Nekik igen különös élményük volt, mely fölött a mind-máig nem tudtak napirendre térni. Mint tudjuk az oroszok tartják az űrben tartózkodás világrekord-ját. Hosszú hónapokat töltenek a Föld körül keringő űrállomáson, és ez igen csak megviseli őket mind fizikailag, mind idegileg. Így nem csoda, hogy nem hittek a saját szemüknek. 1984 nyarán a Szaljut-7 űrállomás legénysége meglepő jelentést továbbított a földi irányításnak. A jelentés szerint az űrállomás narancsszínű fényekben úszik, és angyalok veszik körül. A meglepő közlést ellenőriz-ve az űrhajósok megerősítették, hogy az űrállomás ablakán kinézve az űrben valóban 7 angyal lát-ható, amint a Szaljut·7-et körbevéve lebegnek az űrben. Olyanok voltak, mint az emberek. Arcuk és testük emberinek tűnt, de szárnyaik voltak, és barátságosan mosolyogtak az űrállomás lakóira, majd kb. 10 perc múlva eltűntek. Oleg Atkov parancsnok, Vlagyimir Szolovjov illetve Leonyid Kizim kozmonauták már 155 napja tartózkodtak az űrben, ezért eleinte azt hitték megbolondultak. A földi irányítók szerint a látomás a hónapokig tartó űrrepülés egyfajta mellékhatása lehet, ami tömeghallu-cinációt idézett elő náluk. Ettől megnyugodtak, de 2 héttel később újabb űrhajósok csatlakoztak a legénységéhez. Szvetlana Szavitszkaja, Igor Volk és Vlagyimir Dzsanibekov a Szojuz T-12 űrhajó-val érkezett, és hamarosan ők is furcsa élményben részesültek. Lényegében megismételték űrhajós-társaik korábbi jelentését. Az űrállomást narancsszínű fények vették körül, majd ismét megjelentek a mosolygó angyalok, akiket ezúttal mind a hat kozmonauta alaposan megfigyelhetett. Mindez egy-értelművé tette, hogy a korábbi eset sem lehetett a hosszú távú űrutazás által előidézett tömeges hal-lucináció, hiszen a Szojuz T-12 kozmonautái még csak órákat, töltöttek az űrben.

Az amerikai és orosz hivatalos szervek azonban továbbra sem hajlandók elismerni a földönkívüli

civilizációk, valamint a túlvilági lények létezését, pedig ők rendelkeznek erről a legtöbb bizonyíték-kal. Titkaikat szigorúan őrzik. Nem látják be, hogy ennek éppen az ellenkezőjét kellene tenni. Mi sem bizonyítja jobban a nyakló nélküli titkosítás értelmetlenségét, mint a WikiLeaks eset. Mint is-meretes a WikiLeaks portál alapítója, Julian Assange 2010-ben nyilvánosságra hozta az amerikai külügyi apparátus külföldi követekkel folytatott levelezését. (Máig ismeretlen bennfentesek 250 ezer levelet juttattak el hozzá.) Mivel ezeket a bizalmas jelentéseket titkosan kezelték, napvilágra kerülésük óriási botrányt váltott ki kormánykörökben. Ezért az Egyesült Államok hivatalosan kérte a Londonban tartózkodó Assange kiadatását, és értésére adták, hogy amint a kezükbe kaparintják, ízekre szaggatják.

A kiszivárogtatás okozta kár azonban korántsem bizonyult akkorának, mint azt a diplomaták gondolták. Az átlagember véleménye szerint ez az egész ügy nem más, mint egy kémfilmparódia. A nyilvánosságra került információk gyakorlatilag semmilyen következménnyel sem jártak. Még ko-moly sértődésekről sem lehetett hallani a bírálatok célpontjaiként szereplő külföldi diplomaták ré-széről. A közvéleményt pedig egyáltalán nem izgatta ez az eset. Kiderült, hogy az embereket a leg-kevésbé sem érdekli politikusaik idétlenkedései, ostoba kiszólásai. Ez pedig az egész titkosítási rendszer értelmetlenségét és feleslegességét bizonyítja. Mind több ember számára nyilvánvaló, hogy a szolgálatok azért kreálnak titkokat, hogy aztán legyen mit megvédeni, illetve megszerezni.

215/244


Az öncélúan létrehozott titkok csupán arra alkalmasak, hogy indokolni lehessen a megszerzésükkel kapcsolatos magas költségeket. Így a titkosszolgálatok egyre nagyobb szeletet hasíthatnak ki a költ-ségvetésből.

Ezt felismerve néhány skandináv ország, Svédországgal az élen minimumra csökkentette a titkosítható információk körét. Az átláthatóság és a költségvetés csökkentése érdekében kötelezővé tették minden hivatalos okirat, feljegyzés, sőt még az állami szervek közötti e-mail forgalom Inter-neten való közzétételét. Ettől nem omlottak össze a skandináv államok. Nem váltak sem ellenséges hatalmak, sem bűnszövetkezetek áldozatává. A titkolódzás, a titkok felfedői elleni eljárás azért sem célszerű, mert ez a kisemberek szemében hőssé magasztosítja az elkövetőt. Csodálni fogják őt, hogy volt mersze szembeszállni a világ legnagyobb hatalmával.

A WikiLeaks ügy egyetlen maradandó következménye, hogy sokan részvétet éreznek Assange iránt. Úgy vélik, hogy a londoni hatóságok az amerikai külügyminisztérium nyomására tartják őt jóval szigorúbb körülmények között, mint a többi őrizetest. Magánzárkáját csak fél órára hagyhatja el naponta, nem nézhet tévét, nem használhatja a könyvtárat, és nem érintkezhet a többi rabbal. Amerikai nyomásra utal az a tény is, hogy a Visa és a MasterCard bankkártya-kibocsátók és a PayPal internetes pénzforgalmi szolgáltató blokkolták a WikiLeaks-nek címzett pénzátutalásokat. A fontoskodó diplomaták Assange anyagi ellehetetlenítésével próbálnak megszabadulni tőle és a WikiLeaks-től. A hírre a hackerek megtámadták a MasterCard weboldalát, amely másnap elérhetet-lenné vált. Emellett hathatós szakmai támogatást nyújtottak a WikiLeaks portálnak, hogy a hatósá-gok ne tudják törölni a világhálóról. Miután a korábbi szerverükről kitiltották, áttükrözték a fórumot más szerverekre. A folyamatos klónozás következtében néhány nap alatt már 750 szerveren lehetett elérni a WikiLeaks honlapot.

Ezzel az üldözési hadjárattal tehát csak azt érték el, hogy most már az egész világ tudomást szer-zett erről a „Robin Hood” portálról. Említésére azok is felkapják a fejüket, akik korábban azt sem tudták, hogy a WikiLeaks létezik. Így ha valami gyanús politikai manipulációról hallanak, első dol-guk lesz, hogy felkeresik a WikiLeaks portált. Így remélhetőleg Amerikában is visszaszorul a kü-lönféle szolgálatok titoktartási mániája, és végre mindenki számára átláthatatlanná válik tevékeny-ségük. Ezen az úton haladva előbb-utóbb nyilvánosságra kerülnek az amerikai UFO-akták is.

Szerencsére erre nem kellett sokáig várni. 2015 elején végre az Egyesült Államok is rászánta magát, hogy megnyissa az UFO aktáit. (Nem az összeset. Most még csak a légierő 1947 és 1969 között keletkezett aktáit tárták a nyilvánosság elé. Azonban már ez is tetemes mennyiség. Összesen 12 618 aktáról van szó. További akták itt azért nincsenek, mert az USA légiereje 1969-ben lezárta a Project Blue Book Collection nevű gyűjteményt. Ez a gyűjtemény a Sign, a Grudge és a Blue Book titkosítás alól feloldott anyagát tartalmazza.) A Project Blue Boook Collection-ban elképesztően sok UFO eset leírása található. Milliók tanulmányozzák ezeket az aktákat az Interneten. Csak azt nem érti senki, hogy miért kellett erre ennyi ideig várni. A földönkívüli civilizációk létezésével kapcsolatos tények és bizonyítékok nyilvánosságra hozása ugyanis nem okozott sem tömeghisztéri-át, sem pánikot. Eddig is mindenki tudta, hogy léteznek UFO-k és nálunk jóval fejlettebb földön-kívüli civilizációk.

Kiútkeresés „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek III. fejezetében mélyrehatóan megismerhettük az ezoterikus ku-

tatások elkezdését hátráltató körülményeket. Remélhetőleg ez a helyzet hamarosan megváltozik, ezért most vegyük sorra, hogy mik a legfontosabb teendőink ezen a téren. Ahhoz, hogy a kapott in-formációk, sugallatok feldolgozása egyáltalán elkezdhető legyen, először is új szakkifejezéseket kell alkotni. Ez nagyon fontos, hiszen e nélkül még beszélni sem tudunk a problémákról. Legfonto-sabb lépés szétválasztani a pozitív és a negatív jellegű szubatomi energiasugárzást. A szakirodalom eddig mindkét energiasugárzást egy kalap alá vette, és bioenergiaként, pránaként, fluidumként, ód-ként, állati magnetizmusként, orgon-, tachion-, meg vákuumenergiaként említette, vagy „PSI” kife-jezésekkel illette. Ez a pontatlanság azonban a továbbiakban nem engedhető meg, mivel akadályoz-za a jelenségek mélyebb megértését. A negatív szubatomi energiasugárzás jelölésével nincs különö-

216/244


sebb gond, hiszen erre már régóta van egy általánosan ismert szavunk: a gravitáció. Miután a pozi-tív szubatomi energiasugárzás eddig ismeretlen volt számunkra, így tudományos szakkifejezést sem alkottunk rá. Ennek hiányában célszerű lenne átvenni az elődeink által használt szanszkrit nyelvű szakszót: a „vril”-t41. Ez a származását tekintve feltehetően Földön kívüli eredetű kifejezés megle-hetősen rövid, bármely földi nyelven könnyen kiejthető, és nem valószínű, hogy jobbat tudnánk al-kotni helyette.

Egészségügyi szempontból szűkség lesz egy további osztályozásra is az energiafajtákban. A kü-lönböző földsugárzások azt bizonyítják, hogy egyes energiahullámok pozitív, míg mások negatív hatást gyakorolnak a szervezetre. Ez a jelenség már évezredek óta ismert. A kínaiak pl. az életet adó energiát „chi”-nek, míg a pusztító energiát „cha”-nak nevezik. Ezen túlmenően nevet kell adni a kü-lönböző jellegű energiarészecskéknek. A negatív jellegű sugárzás esetén ez nem jelent gondot, mert a gravitációs vonzást előidéző energiarészecskéket a fizikusok „graviton”-nak hívják. De vajon mi-nek nevezzük a pozitív jellegű szubatomi energiarészecskéket? Ez a probléma már korábban is fel-merült. Egy neves amerikai csillagász, Capt J. T. T. matematikai kutatásai során sokat foglalkozott az éter terjedési sebességével. Ő a graviton mintájára az éteri részecskét „éteron”-nak (angolul etheron) nevezte. Ha már itt tartunk nem ártana valami könnyen használható nevet adni a szubatomi energiarészecskék áramlási sebességének is. Mint tudjuk ez egy igen nagy érték, ráadásul km/h-ban kifejezve nem is kerek szám. Ezért a könnyebb hivatkozás érdekében a hangsebességre alkalmazott Mach-értékhez hasonlóan célszerű lenne egy rövid szakkifejezéssel illetni ezt a sebességet is. Amíg nem találunk rá jobb szót, használjuk a „Star trek” című filmsorozatból ismert „warp” kifejezést.

A terminológia megteremtése után az elméleti kutatók legfontosabb feladata az alapok tisztázása lenne. Ennek során ki kellene deríteni, hogy valójában mi a gravitáció, hogyan nyilvánul meg az „energiahiány kisugárzódása” az anyagból. Ezen a téren egyelőre csak az ősi misztikus tanokra tá-maszkodhatunk. A zsidók ősi szent könyve, a Kabbala pl. ezt írja erről a témáról: „Semmi sincs nyu-galomban. Minden mozog, minden rezgés. Minden ki- és beáramlás.” Ennek alapján arra a követ-keztetésre juthatunk, hogy a gravitáció nem más, mint az éter beáramlása az anyagba. Az anyag lét-rejöttekor keletkező szubatomi energiahiány folyamatos kiegyenlítődése, az éter atomokba való be-áramlása hozza létre a gravitációs kisugárzást. A negatív energiasugárzás tehát egy virtuális jelen-ség; valójában nem más, mint az éteri energiarészecskék ellenkező irányú áramlása. (Ez a fajta kép-zettársítás egyáltalán nem szokatlan a fizikában. A félvezető technikában pl. a pnp struktúrájú félve-zető eszközök működési mechanizmusát pozitív töltéshordozókkal magyarázzák. Pozitív töltéshor-dozók azonban nincsenek, amit mi annak nevezünk az ellenkező irányú elektronáramlás. Bevezeté-sük indoka: ezáltal könnyen érthetővé válik a pnp típusú tranzisztorok működése.)

Természetes körülmények között az éteri részecskék ellenkező irányú áramlása igen csekély. Abban az esetben azonban ha az atom többletelektronra tesz szert, ez a hatás fokozottan megnyilvá-nul, amit negatív részecskesugárzásnak nevezünk. Ennek mértéke nagyságrendekkel nagyobb, mint az atom természetes gravitációs kisugárzása. Ha ez nem így lenne, akkor az anyag nem lenne képes gyakorlatban hasznosítható pozitív részecskesugárzást sem kibocsátani magából, ami abban az esetben jön létre, amikor az atomot megfosztjuk egy elektronjától. Ezeknek az atomi állapotváltozá-soknak eddig csak az elektromos kihatásaival (negatív és pozitív töltésként betöltött szerepével) tö-rődtünk. Ennek oka, hogy a részecskesugárzás csak koncentráltan nyilvánul meg észrevehető mér-tékben. A tisztán szubatomi energiasugárzás alapvető jellemzője még, hogy longitudinális úton ter-jed. Az elektromágneses hullámokkal ellentétben nincs transzverzális összetevője.

A jövő fizikusaira vár annak a titoknak a megfejtése is, hogy tulajdonképpen mi alkotja az elekt-romágneses erővonalakat. Azt sem ártana tudni, hogy a részecskesugárzás az elektromágneses erő-vonalkeltés kísérő jelensége, vagy éppen fordítva van, a fémes vezető két végéből kiáramló részecs-kesugárzás hozza létre az elektromágneses erővonalakat. A méltatlanul háttérbe szorított angol tu-dós, Oliver Heaviside42, a vektoranalízis megteremtője már a XIX. század végén rámutatott arra, hogy a mágneses energia valójában nem a drótban, hanem a drót körüli mágneses térben mozog.

41 Az óindiaiak a sumér nyelvből vették át ezt a kifejezést. Eredeti írásmódja: vriil. Jelentése: Vri Il, azaz isteni erő. 42 oliver hevisájd

217/244


Felismerésével azonban senki sem törődött. A fizikusok mind a mai napig Maxwell húsz, időben változó egyenletét használják, holott Heaviside vektoraival a mágneses erőterek két egyenlettel is leírhatók. Ráadásul ezekben az egyenletekben csupán néhány tag van, ami sejtetni engedi, hogy az elektromosság gyökere a mágnességben rejlik.

Ennek a rejtélynek a tisztázását jelentős mértékben megkönnyíthetik az „Ezoterikus körkép” VII. fejezetében vázolt elvek. Ezekből kiderül, hogy mind a galvanikus-, mind az induktív úton előidé-zett erővonalkeltésnek két módja van. A galvanikus kapcsolat útján kiváltott indukció hagyományos módja a szabadelektron-keltés egy fémes vezetőben, amely kísérőjelenségként gyenge, alig észre-vehető részecskesugárzást eredményez. Lényegesen nagyobb a részecskesugárzás a nagyfeszültség-gel gerjesztett fémes vezetőkben, illetve tekercsekben. Ennek ellenére ezeket a nagy hatásfokú in-duktivitásokat a továbbiakban is főleg villamos erőgépként alkalmazzuk. Más a helyzet a galvani-kus kapcsolat nélküli elektromágneses erővonalkeltésnél. Az indukció jól ismert módjánál (transz-formátor, hagyományos villamos gépek) szintén elenyésző részecskesugárzás keletkezik. Az álta-lunk még nem alkalmazott formájánál, a mágnesek ellenirányú forgatása során azonban oly nagy mértékű részecskesugárzás jön létre, hogy ezeket a szerkezeteket már szubatomi energiaforrásként fogjuk használni. Ez esetben az elektromágneses erővonalak válnak kísérő jelenséggé, bár az inten-zitásuk ugyancsak nagy lesz. Ez a zavaró jelenség azonban különböző technológiai megoldásokkal (bifiláris tekercselés, toroid alakú tekercskiképzés, Klein-alakzat alkalmazása) megszüntethető.

A vizsgálódást a hagyományos ferromágneses anyagok beható tanulmányozásával ajánlatos kez-deni. Először is azt kellene tisztázni, hogy az állandó mágnesekben mi hozza létre a mágneses kisu-gárzást. A szakirodalom a mágnesség eredetét az úgynevezett doménekre vezeti vissza, amelyek egyfajta rendezett mágnesességű szigetetek. Normál állapotban ezek a kis mágneses szigetek össze-vissza állnak, emiatt a fém nem mutat mágneses tulajdonságokat. Egy erős külső mágneses tér hatá-sára azonban ezek a kis szigetek egy irányba rendeződnek, és úgy is maradnak. Ettől a ferromágne-ses anyag permanens mágnessé válik. De honnan ered a domének mágnesessége? Mit sugároznak ki magukból? Mi van a doménekben, Dipólusok? És mi alkotja a dipólusokat? Monopólusok? Ennek kimutatására már történtek kísérletek, de egyelőre nem sikerült lehatolni a mágnesség gyökeréig. Nem kevésbé izgalmas feladat lesz annak a jelenségnek a szubatomi gyökereit megtalálni, hogy mi-ért nem mágnesezhető a réz, az alumínium, és miért mágneseződnek ellenkezőleg a diamágneses anyagok? Igazi rejtély a mágneses sugárzás kristályosodásra gyakorolt hatása. Orosz fizikusok rá-jöttek, hogy a mágneses sugárzásnak kitett rossz minőségű olvadt nyersvas tulajdonságai sokkal jobbak lesznek a megszilárdulása után, mint a drága ötvöző anyagokkal készített minőségi acélé. Érdemes lenne szubatomi alapon megvizsgálni az elektrosztatikus vonzás mibenlétét is.

A fémek eltérő fizikai tulajdonságai más meglepő jelenséget is produkálnak. Ismert tény, hogy a különböző fémekben különböző mennyiségű töltéshordozók vannak kiegyenlített állapotban. Az vi-szont már kevésbé ismert, hogy az eltérő ekvipotenciális felületek elektrolit nélkül is képesek ára-mot termelni. A különböző fémekből (pl. alumíniumból és rézlemezből) készült kondenzátor fegy-verzetei között feszültség mérhető. Kellően nagy kapacitás esetén a műszer belső ellenállásán ke-resztül megindul az elektronáramlás. Ez nem sztatikus feltöltődés, mert akárhol, akárhányszor kisüt-jük a kondenzátort, magától feltöltődik. A mindenütt jelen levő elektromágneses hullámok, vagy az elektroszmog sem okozhatja ezt a jelenséget, mert akkor is fellép, ha a kondenzátort Fraday-kalitkába helyezzük, és leföldeljük. Ez a fajta kondenzátor tehát nem sűríti, tárolja az elektronokat, hanem termeli. 1-2 V –os értékre töltődik fel. Ez a feszültség már alkalmas lenne a folyadékkristály kijelzésű órák működtetésére.

Ez a fizikai jelenség hagyományos, vagyis azonos anyagú fémlemezekből készült kondenzátor-ban is fellép, ha két különböző dielektrikumot használunk szigetelőként. Érdemes lenne ezzel a je-lenséggel is behatóan foglalkozni, és megvizsgálni az egyéb területen való gyakorlati alkalmazható-ságát. A kísérletezés során figyelembe kellene venni Maxwell megjegyzését, mely szerint a kon-denzátorlemezek között nem csak az elektronok töltéstároló képessége játszik szerepet, hanem az általuk keltett mágneses mező is. Lehet, hogy ez az oka ennek a furcsa, érthetetlennek tűnő jelen-ségnek, amelyről korunk fizikusai eddig nem vettek tudomást. Nem ártana ezt az effektust alaposan megismerni, és a benne rejlő lehetőségeket maximálisan kihasználni. A tapasztalatok alapján kifej-

218/244


leszthető olcsó és korlátlan időtartamú tápegység ígéretes megoldás lenne a jövő csupán gerjesztést igénylő készülékeinek működtetésére.

Célszerű lenne fényt deríteni az Oliver Crane által felderített anomáliára is, hogy nem mindegy milyen irányban forgatunk meg egy mágnesrudat a hossztengelye körül. Egyik irányban kétszer annyi idő alatt gyorsul fel, mint ellenkező irányba forgatva. (A motor irányváltása, tengelyének el-lenkező irányba forgatása nem befolyásolja a jelenséget, mert akkor is ez az eredmény, ha a mág-nesrudat fordítjuk meg.) Úgy tűnik, mintha a mágnesrúd körüli erőtér a hossztengelyre merőlegesen állandóan keringene, és egyik irányban az éteri részecskék ellenében forogna. Amennyiben bebizo-nyosodik, hogy az állandó mágnesek körüli erőtér is forog, vagyis az éter valóban spirál alakban ör-vénylik, ez a jövő villamos gépeinek fejlesztésében beláthatatlan távlatokat nyit Ez esetben a per-manens- és az elektromágnes kombinációjával akkor is áramot tudunk termelni, ha nem forgatjuk. A mozgó alkatrészt nem tartalmazó generátor oly módon hozható létre, hogy a tekercselését aszim-metrizáljuk, hogy a benne keletkező töltések ne tudják kiegyenlíteni egymást. Ennek megvalósításá-ra már történtek próbálkozások az úgynevezett ferde tekercseléssel. Ennél is nagyobb hatásfok érhe-tő el akkor, ha két ellenkező pólusú mágnes közé vastag rézlemezt teszünk, és a mágneseket még szemben is forgatjuk. Ez esetben a lemez két széle között már tekintélyes áramot indukálhatunk. (Ebben nagy valószínűséggel a mágnesek ellenirányú forgatása közben fellépő töltéssokszorozó-dásnak, részecskesugárzásnak is része van.) Érdekes mérési eredmény az is, hogy miután a gravitá-ció szintén mágneses tér, a vonzáskörében mozgó testek körül kialakul egy dinamikus gravitációs mező, amely időben ugyanúgy változik, mint az indukció.

Tovább boncolva ezt a témát, a fizika története nem más, mint folyamatos kísérlet a természeti jelenségek leírásának egységessé tételére. Az olyan alapvető fogalmakat, mint a tér, az idő, a tömeg és az energia mélyenszántó elméletek kapcsolják össze egymással. Napjainkra annyira felerősödött a leírásmód egyszerűsítésére való törekvés, hogy sok tudós szerint csupán egy lépésnyire van tőlünk a fizika gyökeresen új, globális leírási módja, az úgynevezett „Mindenség elmélet”. A Mindenség- vagy más megfogalmazásban egyesített tér- és időelméletben a természet valamennyi kölcsönhatá-sát, az anyag összes részecskéjét, a teret és az időt egyetlen formulába írhatnánk le, és ez nagy való-színűséggel egy meglehetősen egyszerű egyenlet lenne. Ehhez az univerzális képlethez a négy alap-vető kölcsönhatás egyesítésével juthatunk el. Ezt az a felismerés teszi lehetővé, hogy az elektro-mágnesség, a tömegvonzás, a magerő és az egyes atomi részecskék, valamint az atomok között fel-lépő mikrogravitáció, közismert nevén kohéziós erő ugyanarra az alapra, a szubatomi energiaré-szecskék kölcsönhatására vezethető vissza. Eddig négy különböző kölcsönhatást tartottak nyilván a fizikusok, de tulajdonképpen csak egy alapvető szupererő, az éteri energiarészecskék négyféle meg-nyilvánulásáról van szó.

Ami azt illeti, már eddig is történtek próbálkozások ennek a négy erőnek az egységesítésére. A szuperhúrelmélet viszont túlkomplikálja a dolgot; a szubatomi energiarészecskéket parányi ide-oda tekergőző húroknak képzeli, és rendkívül szövevényes fejtegetésekkel próbálja a négy erőt közös alapra hozni. A valóság azonban ennél gyaníthatóan sokkal egyszerűbb, mert a természet nem szere-ti az agyonbonyolított helyzeteket. Nem zárható ki, hogy az erős kölcsönhatás, vagyis a magerő nem más, mint az atomon belül, a nukleonokká tömörült szubatomi energiarészecskék között meg-nyilvánuló gravitációs vonzóerő, a gyenge kölcsönhatás pedig az egyes atomok, molekulák közötti tömegvonzás, a kohéziós erő. Az elektromágnesség egy fémes vezetőn belül a gravitációs és éteri kisugárzás egymásra hatásaként alakul ki. Tehát a három gravitációs kölcsönhatáshoz hasonlóan az elektromágnesség is félig gravitációs sugárzás, a gravitáció pedig feltehetően az éteri részecskék anyagba irányuló áramlásának tudható be. Csupán annyiban különbözik az éteri részecskéktől, hogy az anyagba zárva spirális mozgásának iránya ellenkező lesz. Ne balra, hanem jobbra (az óra járásá-val megegyező irányba) fordul.

Egyébként a közös alapra való visszavezetés nem új gondolat. Az alkímia alapítójának tartott Hermész Triszmegisztosz már 4000 évvel ezelőtt leírta, hogy minden forma egyetlen gyökér mani-fesztálódása. Erre már korunk fizikusai is kezdenek rájönni. Ennek eredményeként a gyenge és az elektromágneses kölcsönhatást összevonták, és elektrongyenge kölcsönhatásnak nevezték el. Ezért újabban már csak három kölcsönhatás létezik. A kvantumfizikával foglalkozó kutatók jobban ten-

219/244


nék, ha átállnának az éter kutatására, megfogadva az Ummo bolygóról érkezett idegenek tanácsát.

Az ummiták szerint: „Az újabb és újabb szubatomi részecs-kék utáni kutatás puszta illú-zió. Ezek a részecskék ugyan-is egyetlen alapvető részecske különböző megnyilvánulásai. Ezek a megnyilvánulások mind-össze a vizsgálati körülmé-nyektől és az alkalmazott ener-giavektortól függnek.”

Valószínűleg szubatomi szin-ten lehet csak kideríteni a hő-energia keletkezésének mód-ját, azt, hogy a hőátadásnál mi készteti az anyagot melegedés-re, vagy hűlésre. Az energia keletkezésének boncolása tá-

gabb értelemben is szükséges, mivel Richard Feynman és R. Leighton szerint: „A fizika mai állása szerint nem tudjuk mi az energia. A fizikakönyvek az energiát többnyire munkavégző képességként definiálják. Nem firtatják a mibenlétét, hanem csupán tényként kezelik az energiamegmaradás tételét, és ezzel el is intézik a témát. Az energia eredetét, kinézetét, megjelenési formáját tehát a fizikusok sem ismerik. Ennek oka, hogy az energiával kapcsolatos fogalmaink a mechanikából erednek, abban gyökereznek. Ennélfogva az energia fogalmának meghatározásánál képtelenek vagyunk elszakadni az anyagi világtól. Beszűkült gondolkodásunk következtében nem tudunk eljutni az energia erede-téhez, a szubatomi energiarészecskékhez.

Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból igen hasznos lenne alaposan megvizsgálni, hogy mely anyagok gravitációs vonzása növekedik meg elektromos gerjesztés hatására. Rendkívül iz-galmas feladat lesz az atlantiszi technika rekonstruálása, vagyis azoknak a természetes kristályok-nak a megtalálása, amelyek protonsugárzás hatására koncentrált vril energiát képesek kibocsátani magukból. A kutatásokat célszerű lenne kiterjeszteni olyan kristályok keresésére is, amelyek nem mágneses sugarakat, hanem látható fényt árasztanak ki magukból. Ezek létezésére több forrás is utal. A Biblia szerint a bárka befejezése után az Úr egy „világító gyöngyszemet” adott Noénak, és „a fény forrása önerejéből ragyogott fel”. A Gilgames-eposz szerint a sumérok túlélését biztosító „nyílásmentes” hajóból sem hiányzott az a titokzatos fényforrás, amit Enki isten adományozott ne-kik. Dél-Amerikába történt átkelésükkor a jeremidák is 16 „világító követ” kaptak az Úrtól, kettőt mindegyik hajóba. Ezek a kövek az átkelés 344 napja alatt „önmaguktól ragyogó világítást” biztosí-tottak a lezárt hajókban. Geszer kánnak, a nagy mongol eposz hősének jurtájában is éjjel-nappal vi-lágított egy „csodatevő kő”. Nem csak fényt szolgáltatott, hanem recsegéssel vagy erős ropogással jelezte, ha a tulajdonosára veszély leselkedett.

Megfelelő ismeretek hiányában a néhány ezer, illetve több mint 10 ezer évvel ezelőtt élt emberek a „világító kövek” soha ki nem hunyó fényét csodának minősítették. Csodáról azonban most sem beszélhetünk. Ezek a kristályok a mi fénycsöveinkhez hasonlóan működhettek. A gerjesztő elektro-nok szerepét a kristály magjából kiáramló szubatomi energiasugárzás tölthette be, a látható fényt szolgáltató fluoreszkáló réteg pedig egy speciális kristályréteg lehetett a mágneses mag körül. Elektronok hatására látható fényt kibocsátó kristályt már ismerünk, gondoljunk csak a LED-ekre (galliumarzenid- vagy újabban szilícium alapanyagú diódákra). A számtalan ásvány és kristály kö-zött biztosan akad olyan is, amely nem elektromos-, hanem mágneses gerjesztés hatására bocsát ki fényt magából. Eddig csak azért nem találtuk meg, mert nem kerestük, nem volt szükségünk erre az eszközre. Gyakorlati szempontból legalább ennyire hasznos lenne azoknak a kristályoknak a megta-lálása, amelyek láthatóvá teszik a mágneses sugarakat. Kiindulási alapként csupán annyi információ áll rendelkezésünkre, hogy egy angol orvos, dr. Kilner a XX. század elején észrevette, hogy az aura

220/244


láthatóvá válik, ha dicyaminnal bevont üveglapon át nézi. Azt is tudjuk, hogy az emberi aurából ki-lépő bioenergia hatására a cinkszulfid látható fényt bocsát ki magából.

A tobozmirigy kapcsolatban áll a szem fényérzékeny ideghártyájával, a retinával. Ismert élettani tünet, hogy ha a retinát éjszaka fény éri, néhány percen belül jelentősen csökken a melatonin kon-centrációja. Ennek hatására felébredünk. A melatoninszint azonban a látható tartományon kívüli fénysugarakkal (pl. ultraibolya fénnyel) és elektromágneses, sőt mágneses mezőkkel is befolyásol-ható. Ebből az következik, hogy az élő és élettelen testek aurájának mágneses kisugárzása is megje-lenik a retinán, és eljut a tobozmirigybe, de ez nem továbbítja az agy látóközpontjába. A mágneses mező érzékelésének bizonyítására kerülő úton, a melatoninszint mérésével jutottunk el, de ennek a végeredmény szempontjából nincs jelentősége. Sajnos az idegingerület továbbítása agyunk közép-pontjában, ennél a rejtélyes kis szervnél megáll. A kapott információ továbbadásának előfeltétele: agyfrekvenciánk lecsökkentése. Ennek általunk ismert egyetlen módja: meditációs gyakorlatok vég-zése. Az agyfrekvencia csökkentésének képessége azonban csupán az emberiség 5%-ának adatott meg. A többiek vagy nagyon nehezen érik el ezt az állapotot, vagy egyáltalán nem képesek előidéz-ni a kívánt hatást. A technika segítségével viszont áthidalható lenne ez a probléma, és mindenki számára hozzáférhetővé válna az éteri világ tanulmányozása.

Ennek módja, hogy ki kell fejleszteni egy olyan lencsét, amely az „Ezoterikus körkép” V. fejeze-tében már említett módon a mágneses hullámokat áttranszformálja a látható fény tartományába. Ezt a fogantyúval ellátott vagy szemüvegkeretbe illesztett lencsét csak a szemünk elé kellene emelni, és bárki képes lenne arra, hogy felderítse lakóhelyének egészségkárosító energiazónáit, vagy meg-vizsgálja belső szerveit, tanulmányozza meridiánrendszerének energiaeloszlását, illetve ellenőrizze aurájának épségét. Nem zárható ki, hogy ezzel az eszközzel a szellemvilág is láthatóvá válik, így az állatokhoz hasonlóan, számunkra is megadatik az abszolút világban való tájékozódás lehetősége. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, módszeres kutatásra van szükség. Először meg kell vizsgálni az ösz-szes természetes kristályt és azok oxidjait, illetve egyéb vegyületeit, majd ki kell válogatni közülük azokat, amelyek mágneses sugárzás hatására látható fényt bocsátanak ki magukból. Utána fokozatos tisztítással és ötvözéssel létre kell hozni egy olyan kristályt, amelyen átnézve éles, kontrasztos kép tárul elénk.

Természetesen ez a sok kitartást igénylő munka nem hoz azonnal tökéletes eredményt, de az egymást követő finomítások, továbbfejlesztések remélhetőleg eljuttatnak bennünket arra a szintre, ahol a Földön kívüli civilizációk állnak, vagyis mi is létre tudunk majd hozni olyan csodakristályt, illetve varázstükröt, melyekről „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek I. fejezetében volt szó. Ez a cél való-színűleg hamarabb elérhető lenne egy speciális, széles frekvenciasávban üzemelő videokamera ki-fejlesztésével, de a bioenergia-érzékelő monokli nem fogyaszt áramot, könnyen magunkkal vihet-jük, és az előállítási költsége is jóval kisebb lesz.

A gyors diagnosztizálás és a hatékony gyógyítás érdekében ennek az eszköznek a kifejlesztését célszerű lenne haladéktalanul elkezdeni, előtte azonban meg kellene próbálni egy ennél is égetőbb probléma megoldását: a rák legyőzését. Ez a feladat is a fizikusokra, illetve a mérnökökre, techni-kusokra vár. Az „Ezoterikus körkép”-ben már említett eszköz kivitelezése rendkívül egyszerű. Egy nagyméretű, magas permeabilitású vasmagra a világon jelenleg gyártott legvékonyabb zománcozott rézhuzalból rá kell tekercselni annyit, amennyi elfér rajta. Gondos szigetelés után az ily módon lét-rehozott elektromágnest akkora egyenfeszültséggel kell gerjeszteni, amekkorát a tekercs melegedés nélkül elvisel. Ezután orvosok közreműködésével irányítsuk az eszközt a rákos sejtekre. Ha az elektromágnes által keltett térerő elegendően nagy, akkor valószínű, hogy a Yin vagy a Yang végé-ből kibocsátott mágneses sugarak másodpercek alatt életképtelenné teszik, elpusztítják a rákos sej-teket. A kísérlet sikere esetén a vizsgálatot ki kell terjeszteni a fertőző vírusok, baktériumok ily mó-don való elpusztíthatóságára is. Amennyiben a mágneses kisugárzás intenzitása nem elég nagy eh-hez, akkor a rúdmágnes helyett Klein-alakzatot kell használni.

Ezzel a módszerrel kapcsolatban sokakban felmerülhet, hogy a homogén mágneses besugárzás elpusztítja szervezetünk jótékony baktériumait is. A bélrendszer nyálkahártyájának minden négyzet-centiméterén több millió jótékony baktérium él, amelyek az emésztéshez és az anyagcseréhez nyúj-tott segítségen kívül fontos szerepet töltenek be az ellenálló képesség kialakulásában. Az 500 külön-

221/244


féle baktérium együttes száma eléri a 100 billiót, összsúlyuk pedig a 6-7 kilogrammot. Ugyancsak sok fertőzésvédő baktérium található a száj-, az orr- és a garatüregben. Ezek a testünkkel szövetség-ben álló parányi lények nem csak az idegen kórokozók, hanem az allergének ellen is védenek ben-nünket. Ez a számarányukat tekintve 100 billiónyira becsült bacilus-hadiflotta naponta vív harcot értünk, az egészségünk fenntartásáért, a jó közérzetünkért. Ezen túlmenően fontos vitaminokat (pl. B12-, H- és K-vitamin) állítanak elő, és aminosavakat bontanak le. Ezeknek a baktériumoknak az elpusztítása tehát komoly zavarokat idézne elő az egészségünkben.

Ez azonban elkerülhető frekvenciaspecifikus besugárzással. A szabadenergiakeltésben alapvető szabály, hogy a készüléket a saját rezonanciafrekvenciáján kell működtetni, mert ekkor lesz a hatás-foka a legnagyobb. Ez az élő sejteknél is így van. Minden szerv, szövet, sejt a saját maga által kibo-csátott rezgésre a legérzékenyebb. Ha a kórokozó rezgéseinek megfelelő frekvenciájú mágneses hullámokkal sugározzuk be a sejtjeit, nagyságrendekkel nagyobb energiát vesznek fel. Ezáltal már igen gyenge mágneses sugárzással is elpusztítható a parazita. A besugárzás ugyanis aszimmetriku-san történik (vagy a Yang, vagy a Yin összetevőt növeli meg), ezáltal felborul az energiaegyensúly, ami a sejt pusztulását eredményezi. A jótékony sejtek, baktériumok erre a kis energiabehatásra nem reagálnak, így nem éri őket károsodás. Ezt az eljárást már a gyakorlatban is alkalmazzák. Az amerikai biofizikus, Dr. Hulda Clark kísér-letei alapján kifejlesztett szinkrométer a BICOM és a MULTICOM készülékekhez hasonlóan hasz-nálható, és igen hatásos a borrelia, a helicobacter pylori, a szemölcsvírusok és egyéb paraziták cél-zott elpusztításában. A Zapper néven forgalmazott biofrekvenciás generátor pedig rákgyógyításra is alkalmas. Hatásfoka azonban nem százszázalékos, mivel Dr. Clark nem longitudinális mágneses hullámokat használ a mikrobák elpusztítására, hanem elektromos áramot. Nagyfrekvenciás egyen-áramot. A nagyfrekvenciás áram azonban a skinhatás következtében nem hatol be a testbe, hanem a felszínén, jelen esetben a bőrön át halad. Emiatt ez a módszer kiválóan alkalmas különböző bőrbe-tegségek gyógyítására vagy apró élősködők (pl. fejbőrön megtelepedett atkák, körömgombák, her-pesz vírus) kiirtására. A bélben tanyázó mikrobákat (pl. candida gomba) azonban már nehéz elpusz-títani vele, mert a nagyfrekvenciás áram olyan mélyre nem tud lehatolni.

Sokat javítana a készülék hatásfokán, ha nem négyszögjeleket, hanem szolitonhullámokat hasz-nálnának gyógyításra. A négyszöghullám is meredeken fut le, ezért valamilyen mértékben létrejön a szolitonhatás, de a jel felfutása nem természetes. A Rife által alkalmazott eljárásnál nem volt ilyen probléma, mert a mágneses hullámok akadálytalanul áthaladnak az anyagon, így bejutnak a test bel-sejébe is. Egyébként Nikola Tesla is használt longitudinális lökéshullámokat rákgyógyításra, kitűnő eredménnyel. Kár, hogy időközben abbahagyta ezeket a kísérleteket, mert a villamos energia távve-zeték nélküli továbbítását fontosabb feladatnak tartotta.

Mivel az összetettebb élőlények, így a növények is rendelkeznek fajtaspecifikus energiakisugár-zással, longitudinális mágneses hullámokkal könnyen megoldható lenne a gyomnövények vegy-szermentes kiirtása is. A parlagfüvet pl. csak be kellene sugározni a rá jellemző energiaspektrumú szubatomi energiával. A technikai kivitelezés egyszerűsítése érdekében ezt oly módon is el lehet ér-ni, hogy vízzel elnyeletjük ezeket az energiahullámokat, és az így kezelt vizet kiöntözzük a fertőzött területre. Nagy előnye ennek a módszernek, hogy nemcsak a gyomnövény pusztul el, hanem gyöke-re is. Ezáltal az évelő növények a következő évben sem tudnak kihajtani, végleg megszabadulha-tunk tőlük. Eközben a többi növényt nem éri semmi károsodás. Úgy reagálnak erre a fajta vízre, mintha közönséges öntözővíz lenne.

A szubatomi energiasugárzás fokozásával a homogén energiakeltő alkalmas lenne az izmok meg-merevítésére, a test lebénításra is. Ennek a rendfenntartó, terroristaelhárító alakulatok látnák nagy hasznát, mivel a rúd alakban kiképzett elektromágnes bevetésével a gyanús személyek mozgáskép-telenné tehetők. A bűnözők gépkocsival sem tudnák megközelíteni vagy elhagyni a helyszínt, mert a sugárfegyver gépkocsira irányításával leállna a gyújtás, mozgásképtelenné válna a jármű. Az ön-gyilkos merénylők sem tudnák többé ártatlan emberek életét kioltani, mivel a koncentrált szubatomi energiasugár inicializálja a robbanóanyagokat, így még a célpont elérése előtt felrobbannának a tes-tükre erősített detonátorokkal együtt.

222/244


Sugárágyúként kialakított nagyméretű elektromágnesekkel jó eredményt érhetnénk el a tűzoltás-

ban is. A koncentrált szubatomi energiasugárzással történő tűzoltás nagy előnye, hogy a vízzel illet-ve a habbal ellentétben nem okoz kárt a környezetben. Anélkül fojtja el a tüzet, hogy bármiben kárt tenne. Mivel ez esetben nincs szükség oltóanyagra, az oltás órákon át folyamatosan végezhető. En-nélfogva nélkülözhetetlen szerepe lesz az erdőtüzek helikopteres elfojtásában. (A sugárágyú által kibocsátott koncentrált energiarészecskék távol tartják a levegőmolekulákat a tűztől, ezáltal nem jut oxigén-utánpótláshoz.) A hagyományos oltási móddal szemben jól érzékelteti ennek a módszernek a fölényét, hogy szakértők szerint egy négyzetcentiméter erdőtűz végleges eloltásához 10 liter vízre van szükség. Ezzel szemben egyetlen UFO-hajtómű egy egész körzetet képes zajtalanítani. Ez a je-lenség nem más, mint a külső levegőrétegektől való elzárás, ami egyben az oxigén-utánpótlás meg-szűnését eredményezi. Mivel a szubatomi energiasugárzás mélyen behatol a talajba is, ezen a mó-don el lehetne fojtani a bányatüzeket, meg lehetne gátolni a föld alatti tőzeg és szénrétegek égését.

Közbiztonsági szempontból sürgősen fel kellene mérni, hogy egyes természetes és mesterséges anyagok milyen frekvenciaspektrumú szubatomi energiát bocsátanak ki magukból, hogy a mérnö-kök megkezdhessék azoknak az érzékelőelemeknek a kifejlesztését, amelyek alkalmasak a robbanó- és kábítószerek helyi, valamint műholdas felderítésére. A mágneses kisugárzást érzékelő műholdak képesek lennének az ellopott gépkocsik felkutatására is. Ehhez semmi mást nem kellene tenni, mint az autók alvázát és motorját eltérő frekvenciaspektrumú szubatomi energiasugárzással felmágne-sezni. Ilyen nyomkövető módszer jelenleg is működik, ennél azonban egy mini rádióadót építenek a gépkocsiba, ami megfelelő detektorokkal felderíthető és hatástalanítható. Akkor is megbénul a GPS követőrendszer, ha az ellopott gépkocsit zárt kocsiszekrényű kamion platóján vontatják el, vagy ha szétszerelésig konténerben tartják, mert a fémház leárnyékolja a rádióhullámokat. A szubatomi energiasugarak által alkotott kód azonban nem árnyékolható le, és csak a gépkocsi beolvasztásával, vagyis a teljes megsemmisítésével szüntethető meg.

A közfogyasztású termékek esetén már el is kezdték ennek a megoldásnak az első változatát gyártani. A Flying Null43 cég által kifejlesztett eljárás során egy miniatűr mágnesfilmdarabkát rejte-nek el a terméken, vagy a csomagoláson. Miután a mérete a hajszál vastagságának csupán egytize-de, így láthatatlan, szabad szemmel felfedezhetetlen. Ha valaki nagyítóval megtalálná, akkor sem tudja az áru megrongálása nélkül megsemmisíteni, mivel +300 oC-os hőmérsékletet, és bármekkora nyomást kibír. Parányi mérete ellenére számos adatot hordoz az áru eredetének származásának, tí-pusának igazolására. Egy apró leolvasó készülékkel bármikor ellenőrizhető, hogy márkás termékről, vagy hamisítványról van szó. Ez a parányi bélyeg azonban csak igen kis intenzitású mágneses jele-ket képes tárolni, és magából kisugározni. Az áru teljes tömegének felmágnesezése, szubatomi energianyalábokkal történő kódolása viszont már olyan erős kisugárzást eredményez, amely na-gyobb távolságokból, illetve műholdakról is érzékelhető lesz.

A természetes kisugárzás érzékelésén alapuló módszerrel könnyen kimutatható lenne a növé-nyek, állatok és emberek fertőző betegségei is, mivel minden egyes kór energiaképlete kisugárzódik a szervezetből. Az ismert és ismeretlen kórokozók életképtelenné tételére az előbbi kísérletek alap-ján minél hamarabb meg kellene alkotni a szubatomi germicidlámpát. Erre elsősorban a közegész-ségügyi intézményekben lenne szükség. 2002-ben csupán nálunk 112 kórházi járványban több mint 2000-en betegedtek meg. Közülük 14-en meghaltak. 2003-ban már az első félévben 26 halálos ki-menetelű fertőzést jelentettek. Hiába a gyakori nagytakarítás, a fertőtlenítés, a vírusok, baktériumok egyik betegről másikra való terjedését nem tudják megakadályozni. Különösen a speciális, kizáró-lag kórházi betegeknél jelentkező MRSA járvány aktív. Nem véletlenül vélekednek sokan úgy, hogy „Ha meg akarsz betegedni, feküdj be egy kórházba.” Aki csak kivizsgálásra jelentkezik valamelyik gyógyintézetbe, nagy esélye van arra, hogy megbetegszik, és élve nem jut ki onnan. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet tarthatatlan, hiszen a kórházakat nem azért hozták létre, hogy beteggé tegye az embereket, hanem hogy meggyógyítsa a betegségben szenvedőket.

Szinte minden szakterületet érinteni fog annak a bonyolult és igen fontos kérdésnek a tisztázása, hogy az egyes parapszichológiai jelenségek pontosan milyen frekvencián hozhatók létre. Inspiráló- 43 flájing nál

223/244


ként idézzünk egy túlvilági üzenetet ezzel kapcsolatban: „Ha tudnátok, hogy mi mindenre képes az elme, nem győznétek betelni a benne rejlő csodával és erővel.” A következő üzenet remélhetőleg a kutatások gyorsaságára gyakorol majd kedvező hatást: „Ha előhozzátok magatokból azt, ami benne-tek van, meg fog menteni titeket; De ha nem hozzátok elő, megöl benneteket.” Ezen túlmenően a bio-lógusoknak minél előbb meg kellene találniuk azt a kis szervecskét a vegetatív idegközpontban, amely központilag szabályozza a szervezet bioenergia-ellátását. Ennek stimulálásával életünk végé-ig megőrizhetnénk az egészségünket, ami jelentős mértékben növelné az emberi boldogságot. A ku-tatás során ajánlatos lenne tanulmányozni azt a készüléket, amelyet Ignatyenko, az orosz parafe-nomén készített. Ez a speciális műszer 15 másodperc alatt 100-200 szorosára növeli a páciens bio-energia-szintjét, amitől képessé válik betegségei leküzdésére. Amikor a beteg a bal kezét a „bioener-getikai információs generátor” mínuszjellel ellátott bemenetére, a jobbat pedig a pluszjelűre teszi, az energianövekedés automatikusan megindul.

A természet bonyolult készülékek nélkül is lépes gyógyítani. Ezt a különböző vízér- és földsu-gárzások által végzi. A hatás nem a sugárzás jellegétől függ. A Yin és a Yang jellegű mágneses kisu-gárzás egyaránt lehet gyógyító és ártó. Az ezoterikusok szerint a balra forduló vízerek és mágneses örvények (ley-vonalak) ártanak, a jobbra fordulók viszont gyógyhatást fejtenek ki. Ha ezek az örvé-nyek keresztezik egymást, a kisugárzás olyan erőssé válik, hogy percek alatt képesek meggyógyíta-ni valakit, vagy megnövelik a bioenergia-szintjét. Ezekre a helyekre a geomantiában jártas őseink hatalmas kőoszlopokat állítottak, hogy lehetővé tegyék a gyógyító energia földfelszínre hozatalát. A föld mélyéből azonban akkor is kisugárzódik a pozitív energia, ha nem csapoljuk meg, ha nem kon-centráljuk kihegyezett kőoszlopokba. Ebben az esetben a gyógyhatás csak több órás felettük tartóz-kodás után nyilvánul meg. Őseink oly módon hívták fel ezekre a helyekre az arra járók figyelmét, hogy földhalmot alakítottak ki felette. Ezt a szerepet töltötték be Európában a kurgánok, nálunk pe-dig a kunhalmok.

Ennek az ősi tudománynak a feltárása során meg kell vizsgálni a Hartmann- és Curry-háló által keltett sugárzásnyalábok forgási irányát is, mert ezek szinte mindig betegséget okoznak. Ezeknek a feledésbe merült ismereteknek a felelevenítésére azért van szükség, hogy a káros sugárzásokat átpo-larizálhassuk. Erre megvan a lehetőségünk, mert régen a beavatottak erre a célra bizonyos köveket használtak, amelyeket a vízfolyásokba helyeztek. A kutatásba célszerű lenne mikrobiológusokat is bevonni. Köztudott, hogy nálunk minden molekula DNS-ének csavarvonala jobbsodrású. Balra csa-varodó DNS-molekulák a Földön nincsenek, más bolygókon viszont előfordulnak. Velük karöltve ki lehetne deríteni, hogy a balra forduló mágneses örvények nem azért váltanak ki káros hatást a szervezetre, mert forgásuk iránya ellentétes a szervezetünket alkotó molekulák csavarvonalával? Káros sugárzásuk megrongálja a DNS-t, ha pedig a sejtek DNS-e tönkremegy, megbetegszik az ál-taluk alkotott szerv is.

Érdekes lenne kideríteni azt is, hogy a kómában levőkkel telepatikus úton érintkezésbe lehet-e lépni. Ha igen, akkor ezen az úton ki lehetne hozni őket ebből az állapotból. Ezen a módon beszéd-be lehetne elegyedni az állatokkal. Ezekből a beszélgetésekből sok meglepő dolog derülhet ki. Ha-mar rájönnénk, hogy az állatok nem is olyan ostobák, mint gondolnánk. Sok olyan dolgot tudnak a világról, amelyről nekünk fogalmunk sincs. A velük való beható beszélgetés során az is kiderülhet, hogy az állatoknak, sőt a növényeknek is van lelkük. A fejlődés ugyanis egy nagyon lassú és keser-ves folyamat. A Mindenható által teremtett lélekcsírák először élettelen tárgyként (pl. kövekként) vesznek részt a világban, aztán növényi, majd állati testet kapnak. Az állati világból kiemelkedve válhatnak csak emberré, ahol szintén hosszú fejlődési folyamat vár rájuk, míg végre megszabadul-nak a fizikai léttől. Ha ez a gyanú beigazolódik, akkor a húsevők nagy lelki válságba kerülnek, mert egyértelművé válik számukra, hogy ezzel az étkezési móddal nem csak az egészségüket veszélyez-tetik, hanem kannibálokká válnak. Milliószámra gyilkolják le a fejlődésben alattuk álló fajtársaikat, kozmikus testvéreiket, hogy a húsukat felfalhassák.

Ha az alapvető kölcsönhatások megismerésén túljutottunk, belemerülhetünk az ezotéria sűrűjébe,

és elkezdhetjük az összetett jelenségek boncolgatását is. Ezek közül talán legizgalmasabb az időgép működési mechanizmusa, vagyis annak kiderítése, hogy milyen fizikai jelenségek teszik lehetővé a

224/244


visszafelé történő utazást az időben. Annyit már tudunk az időgépről, hogy a teleportációhoz hason-lóan itt is szükség van koncentrált szubatomi energiasugárzásra. Az éteri energia sűrűsödése teszi lehetővé testünk atomjainak lebontását, vagyis a dematerializációt. Teleportáció és időutazás ugyan-is kizárólag étertestben lehetséges, fizikai testünket csak az új helyszínen nyerjük vissza, remateria-lizálódással. De vajon hogyan kapcsolható ehhez a folyamathoz az idő? A törzsanyag VI. fejezeté-ben láttuk, hogy az idő viszonylag könnyen manipulálható, de mi teszi lehetővé a visszafelé való haladást benne? Addig zsugorítjuk, amíg átfordul negatívba, és visszafelé kezd el múlni? Az idő zsugorítása földi viszonylatban is könnyen megvalósítható. Nem kell hozzá más, mint egy pozitív szubatomi energiát (vrilt) kibocsátó sugárforrás, amely egy adott térben semlegesíti a Föld gravitá-ciós kisugárzását. A gravitáció teljes lenullázása esetén oly mértékben összezsugorodik az idő, mint az abszolút világ tér és idő nélküli szférájában. Ennek pontos értékét nem tudjuk, de ha a Védák könyvében rögzített ismeretek megbízhatóak, akkor az „Ezoterikus körkép”-ben már kiszámított módon arra az eredményre juthatunk, hogy az istenek világának egyetlen másodperce alatt a földi világban éppen 100 ezer év telik el.

Ez az időzsugorodás az éter normál sűrűsége mellett, gravitációmentes térben jön létre. Vajon mi történik az idővel az éteri energia sűrítése esetén? Lecsökken nullára? És mi lesz utána, visszafelé kezd el haladni? Ennek a jelenségnek az ellenőrzése nem okoz problémát, mivel a teleportáció az éteri részecskék sűrítése útján jön létre, így ha az energiakoncentráció meghaladja a gravitáció sem-legesítéséhez szükséges értéket, akkor ez egy ponton befolyással lesz az idő múlásának irányára is. Az idő ily módon való manipulálása tehát külön erőfeszítésbe sem kerül, hiszen a teleportáció létre-hozásához szükséges energiakoncentráció kihat az időre is. Csupán változtatni kell az értéket asze-rint, hogy milyen messze akarunk visszajutni az időben.

A harmadik típusú találkozásokból leszűrt tapasztalatok szerint a jövőbe történő utazás koncent-rált Yang jellegű energiasugárzással váltható ki. Minél intenzívebb Yang energia veszi körbe az egyént, annál jobban összezsugorodik az idő a besugárzott térben. Eközben a külső térben a szoká-sos intenzitással telik az idő. Így amikor kikerül a pozitív mágneses térből, a jövőben találja magát. Hogy pontosan hány évvel, évszázaddal jut előre az időben, az a Yang energia sűrűségétől függ, va-gyis attól, hogy milyen mértékben semlegesíti a gravitációt. Ebből a fizikai jelenségből az a logikus következtetés vonható le, hogy a múltba a Yin energia koncentrálásával juthatunk el. A negatív mágneses térben ugyanis kitágul az idő, miközben a külső térben a szokásos tempóban halad. Kike-rülve belőle egy korábbi időszakba, a múltba jutunk vissza.

A gond csak az, hogy az intenzív gravitációs térben rohamosan öregszünk. Így ha több évszá-zaddal korábbra akarunk visszautazni a történelmünkbe, már csak az elhalt testünk, a mumifikáló-dott tetemünk található a negatívan befolyásolt térben. A múltba átteleportált személyek élménybe-számolója alapján azonban ez nem történik meg. Ők az időutazás során semmit sem öregedtek. Az intenzív gravitációs mező ily módon való alkalmazása képes ugyan időeltolódást előidézni, de csak a külvilág számára. A besugárzás megszűnése után környezetünk betekinthet a mi jövőnkbe, meg-szemlélheti a gyors öregedésünk jeleit, vagy az elhalt testünket. Az öregedés csak egy módon iktat-ható ki a folyamatból, a fizikai test lebontásával.

Amennyiben az intenzív Yin jellegű besugárzás dematerializálja a fizikai testet, tetszés szerint nö-velhető a gravitáció. Az étertest ugyanis nem öregszik. A múltba való megérkezés után már csak rematerializálni kell az étertestet. Ezt azonban ebben az állapotban nem tudjuk megtenni. Ehhez külső segítségre, a túlvilági lények közreműködésére van szükség. Ők azonban nem segítenek, mivel fizikai testben való megjelenésünk esetén fennáll a veszély, hogy beavatkozunk az események menetébe, ami megváltoztatná a jövőnket. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy miért nem találkozunk senkivel a jövőnkből. Néhány száz év múlva az időutazás rutinművelet lesz. Tulajdonképpen már mi is megte-hetnénk, de fizikai testben sem mi, sem az utódaink nem jelenhetnek meg a múltban. Lehet, hogy most is tömegével tartózkodnak a világunkban a különböző korokból érkezett időutazók, és figyelnek minket. Mást ugyanis nem tehetnek, mivel az étertest nem képes hatni a fizikai világra.

Ennek ellenére gyakran előfordult, hogy a múltba került személyek fizikai testben szemlélhették meg történelmünk valamely szakaszát. A körülmények azonban arra vallanak, hogy ebben az eset-ben nem ők kerültek a múltba, hanem a környezetük, a tér változott meg, amelybe beléptek. A szak-

225/244


irodalom által említett emlékezetes esetek egyikében két angol hölgy a versailles-i kastélyba tartva besétált a XVIII. századba. A turistaútjuk során nem változott meg az egész világ, csak egy kis tar-tománya. A környezet ugyanolyan maradt, mint volt. Ezt a feltételezést támasztja alá az az élmény-beszámoló, amikor egy angol férfi a picéjében római katonák vonulását látta. Ő be sem került ebbe a térbe. Kívülről, megszokott környezetéből figyelte a csatában elfáradt, meggyötört légiósok mene-telését. Annak a világnak egy kis szeletét vehette szemügyre, amely 2000 évvel ezelőtt a pincéje he-lyén volt. Nem zárható ki, hogy a valódi időutazás során, az étertestben történő múltba látogatás esetén is szükség van a túlvilági intelligencia közreműködésére. Dolgunk végeztével ugyanis vissza kell jutnunk a jelenkorba, vagyis relatíve a jövőbe. Fizikai test hiányában az ehhez szükséges Yang-energiasűrítést mi nem tudjuk elvégezni. Nem is szólva az irányítás nehézségéről. Nem a közeljö-vőbe, nem is a közelmúltba kell megérkeznünk, hanem pontosan abba a korba, ahonnan elindul-tunk. Nem tévedhetünk egy napot sem, mert az is befolyással lehetne az életünkre, a világunkra. Az időutazást fizikailag lehetővé tevő energia ilyen pontos adagolására mi képtelenek lennénk.

Ufológiai ismereteinket is jelentősen gyarapíthatnánk, ha tudományos módszerekkel megvizs-gálnánk mi történt Dél-Franciaországban, a Bálványok mezején. Első látásra ez a terület a Hold ki-etlen tájaira emlékeztet. Talaja terméketlen; se fű, se bokor nem nő rajta; mintha valami rejtélyes erő ezt a földet örök időkre felégette volna. Ilyen hosszú ideig tartó pusztító hatást azonban a kö-zönséges tűz nem tud létrehozni. Erre csak a koncentrált szubatomi energiasugárzás képes. Ha már itt tartunk, nem ártana elgondolkodni azon sem, hogy mennyiben befolyásolja az univerzum kiala-kulását, periodikus megújulását, hogy a „Nagy Bumm” előtt az óriási mértékű gravitációs kisugár-zás következtében szinte a végtelenségig kitágul az idő a szingularitás közvetlen közelében, majd az anyag szubatomi energiává való átalakulása után egy pillanat alatt szinte nullává zsugorodik. Vajon okoznak-e eltolódást az időtengelyen ezek a gigantikus erejű energiasugárzások, az átalakulóban le-vő univerzum átmenetileg visszakerülhet-e a múltba, vagy előrejuthat-e a jövőbe? Ezeknek a prob-lémáknak a felvetése meglehetősen sci-fi-szerű, de foglalkoznunk kell velük, mert itt nem fantaz-magóriáról, hanem létező fizikai jelenségekről van szó, amelyeket a töretlen fejlődésünk érdekében meg kell ismernünk.

Technikai újdonságok

Az emberiség ősrégi vágya a repülés csak a XX. század elején valósult meg. Sajnos azóta a su-

gárhajtómű kifejlesztésén kívül nem történt túl nagy haladás ezen a téren. Repülőgép-konstruk-tőreinkben fel sem merül a Földön kívüli civilizációk által használt antigravitációs hajtómű kifej-lesztésének gondolata. Ez azért is érthetetlen, mert a II. világháború alatt német mérnökök már je-lentős eredményt értek el ezen a téren. (Ennek részletes ismertetését lásd „Az ezotéria kiteljesedése” II. fejezetében.) A hagyományos (Bernoulli-törvényen alapuló) repülési mód megreformálására, ol-csóbbá, zajtalanabbá környezetkímélőbbé tételére azonban számtalan próbálkozás történt. Ezek kö-zös ismérve az elektromos árammal történő hajtás. A repülés történetének elmúlt 94 éve alatt már többször felmerült a villanymotor hajtóműként való alkalmazása, mivel kis helyet foglal, nem túl nehéz, és nem kelt olyan fülsiketítő zajt, mint a belsőégésű motorok. Ráadásul nem szennyezi a le-vegőt. Fizikailag a környezetszennyezés fő oka, hogy a robbanómotorok hatásfoka 15%, míg a vil-lanymotorok a beléjük táplált energia 95%-át hasznosítják, mozgási energiává változtatják. Meg-konstruálásuk sem okoz problémát, mert a hajtóművekbe szerelt villanymotorok tengelyére erősített légcsavarok elegendő tolóerőt képesek biztosítani a legnehezebb utasszállító repülőgép felemelésére is. A közönséges asztali ventilátorokhoz hasonlóan működő csőlégcsavarok a levegősugarat össze-fogják, és egy hátraterelő burkolaton át hozzák létre az angolul „fan”-nek nevezett tolóhatást.

A baj csak az, hogy a nagy teljesítményű villanymotorok táplálásához sok áram kell, amit a leg-modernebb akkumulátorok sem képesek órákon át biztosítani. Ráadásul az akkumulátorok rendkí-vül terjedelmesek, súlyosak és drágák. Az 1970-es években egy osztrák fejlesztésű légcsavaros kis-gép odáig jutott el ezen a téren, hogy 10 perc alatt 1800 méter magasra emelkedett. Ezt követően kimerültek az akkumulátorai, és vitorlázó repüléssel kényszerült leszállni. A kiútkeresés másik ága a napelemes táplálás. Itt már biztatóbbak az eredmények, de az üzemszerű használatot egy leküzdhe-

226/244


tetlen akadály hátráltatja, az időjárás. Ezt jól példázza, hogy a McCready44 által épített igen könnyű, a szárnyait borító napelemek által szolgáltatott árammal hajtott kisrepülőgép vakító nyári napsütés-ben átrepülte a La Manche45 csatornát. De visszatérni már nem tudott, mert időközben beborult az ég, és a szolárcellák nem tudtak elegendő áramot termelni a hajtóműnek. Ezért a konstruktőrök most egy új áramforrásra „vetették ki a hálójukat”, az üzemanyagcellára.

Az üzemanyagcella vagy más néven tüzelőanyag-cella tulajdonképpen nem új találmány, mivel az űrkutatásban már régóta használják a rakéták áramellátásának biztosítására. A polgári életben azonban csak most kezdték el alkalmazni. Működési módját a Nobel-díjas Walther Nernst46 fizikus már 1894-ben leírta. Az eljárás tulajdonképpen nem más, mint az elektrolízises vízbontás fordított-ja. Az üzemanyagcella szerkezete hasonlít az akkumulátoréra. Legfőbb tulajdonsága, hogy a beve-zetett üzemanyagot anélkül alakítja át elektromos árammá, hogy előbb hőenergia keletkezne belőle. Emiatt igen magas a hatásfoka. Az üzemanyagként használt cseppfolyós hidrogén a cella platina bevonatú anódjára jut, ahol elégése közben oxidálódik, és alkotóelemeire: protonokra, valamint elektronokra bomlik. Az ily módon keletkező pozitív atommagok a katódra vándorolnak. Ott a pozi-tív hidrogénionok egyesülnek a katódon képződő negatív töltésű oxigénionokkal. A negatív elektró-da a redukcióhoz szükséges oxigént az égés táplálására oda vezetett levegőből vonja el. Mivel az anódon és katódon keletkezett részecskék ellentétes töltésűek, az elektródalemezek között feszült-ség keletkezik, ami a rákapcsolt terhelésen keresztül elindítja az elektronáramlást. Némi gondot je-lent, hogy egy elektródapár csupán 1 V feszültség generálására képes, de ez a probléma több elekt-ródalemez sorba kapcsolásával megoldható. Melléktermékként csupán víz keletkezik.

Az üzemanyagcella nagy előnye, hogy zajtalan, semmiféle szennyező anyagot nem bocsát ki, nincsenek mozgó, karbantartást igénylő alkatrészei, és a hatásfoka elérheti a 80%-ot is. Önmagában véve tehát ideális áramforrásnak tűnik, de az alkalmazását több nehézség is hátráltatja. Ezek egyike, hogy a cseppfolyós hidrogént tároló tartályok igen nagy helyet foglalnak. Az elektroplan-nak neve-zett villanymotor-meghajtású repülőgép prototípusában a hidrogéntartályok az utastér csaknem felét elfoglalják. Ennek egyik oka a hidrogén viszonylag alacsony fajlagos energiatartalma. Emiatt a ben-zintankkal azonos méretű gázpalackkal felére csökken a jármű hatótávolsága. Komoly problémát okoz az is, hogy a folyékony hidrogént állandóan -253 oC-on kell tartani, miközben a cella üzemi hőmérséklete több száz oC-os. Az ehhez szükséges fagyasztó-berendezések sokba kerülnek, és szin-tén nagy helyet foglalnak. Arról nem is szólva, hogy jelentős mennyiségű áramot fogyasztanak.

Nem kis gondot okoz a tartály hőszigetelése. Erre a célra kettős falú palackot használnak, ahol a falak közti rést 70 réteg alufóliával és üveggyapottal töltik ki. Mivel a gépkocsi tartályát az állásidő alatt is hűteni kell, ez jelentős többletenergiát igényel. Ennek tudható be, hogy a gépkocsihajtásban nem terjedt el az üzemanyagcella használata. Az üzemeltetéshez szükséges segédberendezések ugyanis nem csak a csomagtartót, hanem az utasteret is teljesen kitöltötték. A kísérleti példányban még az autó vezetője melletti ülés is tartályokkal volt tele. Ennek ellenére egy töltéssel csupán 45 kilométernyi utat lehetett megtenni. Időközben ez a helyzet jelentősen javult. 2015-ben már egy fel-töltéssel 700 kilométert képesek megtenni a hidrogénautók, és a tankolásuk is csak 3 percig tart. Ennek ellenére továbbra sem várható a tömeges elterjedésük. A töltőállomás ugyanis rendkívül drá-ga. Egy hidrogénkút létesítése csaknem 1 milliárd forintba kerül.

A tüzelőanyag-cellák legújabb generációja nem hidrogénnel, hanem földgázzal működik. A föld-gázt tartalmazó palackot nem kell hűteni, ezért kevesebb helyet foglal, de ez az autó nem sokban különbözik a propán-bután gázzal hajtott gépkocsiktól. Ez esetben már légszennyezés is fellép, mert a földgáz elégetése során szén-dioxid, nitrogén-dioxid és kén-dioxid is felszabadul. Egyetlen előnye ennek a meghajtásnak, hogy amíg a gázturbinás motorok hatásfoka max. 45%, a földgázzal üzemel-tetett tüzelőanyag-celláé meghaladja az 50%-ot. Amennyiben a kiáramló forró gázt rávezetik egy áramtermelő turbinára, akkor a hatásfok eléri a 60, sőt a 70%-ot is. Ez a rendszer azonban annyira bonyolult, hogy csak erőművek esetén valósítható meg. A tüzelőanyag-cellás erőművek elterjedését

44 mekrédi 45 lá máns 46 valter nernszt

227/244


viszont az igen magas beruházási költség hátráltatja. A köztudottan drága atomerőmű létrehozása ennek az összegnek a kétharmadába, míg a szénerőműé csupán egyharmadába kerül.

Természetesen gépkocsikban sem lehet olcsóbban alkalmazni ezt a meghajtást. Az első üzem-anyagcellás gépkocsi előállítási költsége tízszerese volt a hagyományos robbanómotorosnak. Azóta csökkentek ugyan az árak, de még most is jóval felülmúlják a benzin- illetve dízelmotoros gépko-csikét. (Jelenleg kétszer annyiba kerülnek, ami hidrogéntartály tárolási nehézségén kívül az üzem-anyagcellák biztonságossá tételének tudható be.) Ez a piacképesség szempontjából nem éppen ked-vező helyzet alapvetően azokra a kiszolgáló egységekre vezethető vissza, amelyek megteremtik a hidrogén üzemszerű tárolásának feltételeit. Az üzemanyag-hőmérséklet -253 oC alatti tartásának oka nagyon prózai. Ha a folyékony hidrogén felmelegedik, akkor gázzá alakul, és felemeli, léghajó-ként kirepíti a járművet a világűrbe. Az üzemanyag folyékony állapotban való tartása azért is elen-gedhetetlen, mert gázhalmazállapotban több ezer köbméteres tartályt igényelne. Ráadásul télen nem használható, mert –20 oC alatt az üzemanyagcella működésképtelenné válik. Emellett akkor is fogy az üzemanyag, amikor a gépjármű áll. A hidrogén ugyanis rendkívül illékony gáz. A hűtés ellenére 2-3%-a elpárolog. Nem váltak be a hidrogénelnyelő fémhibridek sem. A legkedvezőbb tulajdonságú nátrium-alumínium vegyületek is legfeljebb saját súlyuk 8-9%-ának megfelelő mennyiségű hidro-gént tudnak megkötni.

Ezen túlmenően van egy negyedik, szerencsére nem túl gyakran előforduló probléma is ezzel a hajtással. Az üzemanyagcellás repülőgép lezuhanása esetén a megmenekülésre még annyi esély sincs, mint a kerozin-meghajtású repülőgépeknél. A hidrogén ugyanis az összes éghető anyag közül a leglobbanékonyabb, így már egy kis szikra esetén is úgy járna a repülőgép, mint annak idején a Hindenburg léghajó. Mivel a hidrogén égése oly heves, hogy robbanás formájában megy végbe, la-kott településre zuhanás esetén a környező épületeket is miszlikbe aprítja. Ennek tudata nem csak az utasok pszichéjét befolyásolná károsan, hanem megviselné a lakosságot is. Az emberek úgy éreznék magukat, mintha naponta több ezer repülő bomba körözne a fejük felett.

Nagyban nehezíti az üzemanyagcella alkalmazását az a sajátossága is, hogy viszonylag hosszú bemelegedési időre van szüksége. Bekapcsolása után nem ad azonnal áramot. Az sem járható út, hogy állandóan működtetjük, és csak a villamosáram-vételezés időtartamára kapcsoljuk rá a terhe-lést. A Tesla konverterrel ellentétben az üzemanyagcellának primer energiára (hidrogénre, metanol-ra) van szüksége, ami akkor is fogy, ha nem használjuk fel az általa termelt áramot. Nem bírja a tel-jesítményingadozást sem. Az akkumulátorral szemben nincs tartalékkapacitása. Csak annyi áramot tud szolgáltatni, amennyit termel. Ha megnő a terhelés, lecsökken az üzemi feszültsége, amit kevés fogyasztó képes elviselni. Ez csak oly módon küszöbölhető ki, hogy egy nagy kapacitású kondenzá-tort, vagy akkumulátort a tüzelőanyag-cella és a fogyasztó közé iktatunk, ami tovább drágítja a használatát. Tartalékenergia a Tesla-konverterben sincs, de ezt a készüléket túl lehet méretezni. Ha a csúcsteljesítményre tervezzük, akkor nem kell számolni feszültségeséssel. Az üzemeltetése során ez nem jár semmilyen költségnövekedéssel, csupán az előállítási ára nő kissé. Az üzemanyagcella széleskörű elterjesztése azért sem megoldás, mert ha minden gépkocsiba beépítenénk, a katalizátor-ként használt platina földi készlete 15 év alatt kimerülne. Ezt követően a vegyipar is lebénulna, mi-vel nagyon sok kémiai reakció csak platinakatalizátorral indítható el.

Nem vált be a hagyományos robbanómotorok hidrogéngázzal történő üzemeltetése sem. A hid-rogént ez esetben is –253 oC alá kell hűteni, az égés során keletkező nitrogén-dioxid miatt pedig a dugattyús motor nem teljesen emissziómentes. Mivel a hidrogén fajlagos energiája kisebb a szén-hidrogéneknél, ennek az eljárásnak az alkalmazása fel sem merült a repülőgépeknél. A nagyméretű üzemanyagtartály és a terjedelmes hűtőrendszer ez esetben is kiszorítaná az utasokat a gépből. Erről az oroszok közvetlen tapasztalattal is rendelkeznek. Ők évtizedek óta intenzíven foglalkoznak alter-natív meghajtású repülőgépek fejlesztésével. Erőfeszítéseik egyik eredménye a Tu-154-H típusú re-pülőgép, melynek középső hajtóműve nem kerozint, hanem folyékony hidrogént éget el. A hidro-géntároló tartály és a hűtéséhez használt berendezések azonban úgyszólván az egész utasteret kitöl-tik.

Ezért a hidrogén alkalmazása kizárólag országúti, illetve vízi járműveknél jöhet szóba. Egyelőre csak néhány autógyár laboratóriumában kísérleteznek vele, de a levegőtisztaság terén ez a módszer

228/244


sem fog áttörést eredményezni. A hidrogénnel hajtott gépkocsi környezetkímélő ugyan, de a vízbon-táshoz, vagyis a hidrogéngyártáshoz szükséges áramot ma még többnyire levegőszennyező hőerő-művekkel állítják elő. A valós levegőszennyezés ennél sokkal nagyobb, mivel jelenleg szénhidrogé-nekből nyerik ki a hidrogént. A hidrogén vízbontással történő gyártásához ugyanis nagyon sok áram kell. A kőolaj, illetve a földgáz elégetésével olcsóbban lehet hidrogénhez jutni. A vele járó levegő-szennyezés mértéke azonban csaknem eléri a szénégetéses gázfejlesztő technológia szintjét. (A XIX. században és a XX. század első felében mindenütt a világon kőszénből nyerték ki a hidrogént. A városi gáznak is nevezett hidrogént csak néhány évtizeddel ezelőtt váltotta fel a nagyobb fűtőér-tékű metángáz.) Alternatív megoldásként szóba jöhetne még a hidrogén levegőből való kinyerése. Mint ismeretes a légkör igen nagy mennyiségű hidrogén tartalmaz. Ennek kivonása és cseppfolyósí-tása azonban még a vízbontásnál is energiaigényesebb művelet.

Mindezen nehézségek láttán a konstruktőrök új utakat kerestek. Jelenleg a levegőszennyezés visszaszorítására leginkább elterjedt megoldás a hibridautó. Ennél a konstrukciónál a városi közle-kedésben villanymotor, az országúton pedig benzinmotor hajtja a járművet. Az öszvérmeghajtás hátránya a magas ár. Ez esetben két autót kell egy karosszériába beépíteni. Ennek ellenére a káros-anyag-kibocsátás max. 50%-kal csökken. Ez az érték azonban csak akkor érhető el, ha a villanymo-tort tápláló akkumulátort napelemekkel vagy más megújuló energiaforrásból származó árammal tölt-jük. Amennyiben hőerőművekkel termelt áramot használunk erre a célra, akkor ez az autó csupán el-sődlegesen tekinthető környezetkímélőnek. Hiába az igyekezet, ezen az úton haladva csak annyit érünk el, hogy a gépjárművek helyett erőművek fogják szennyezni a levegőt.

Ebből kifolyólag a tüzelőanyag-cellás táplálás sem teremt számunkra kiutat, mivel az üzem-anyagként használt hidrogént ipari méretekben csak hagyományos erőművek által szolgáltatott árammal lehet előállítani. Környezetvédelmi szempontból nem jelent előrelépést a metanollal mű-ködő üzemanyagcella sem. Ez az Oláh György Nobel-díjas kémikus által javasolt megoldás mente-sít bennünket a hidrogén tárolásával járó nehézségektől, de hatásfoka egyelőre nem éri el a hidro-géncelláét. Robbanásveszéllyel sem kell számolni, a metanol azonban ugyanúgy szennyezi a leve-gőt, mint a szénhidrogének (benzin, dízelolaj). A metilalkohol elégetése során ugyanis nem csak víz keletkezik, hanem szén-dioxid is, ami továbbra is gerjeszti a globális felmelegedést. A hibridautó pedig csak látszatmegoldás, a levegőszennyezés problémáját ez sem oldja meg.

A nagy repülőgépgyárak jobban tennék, ha a tüzelőanyag-cellás meghajtásra szánt összeget a Tesla-konverter rekonstruálására fordítanák. Ez a törekvés még akkor is eredménnyel járna, ha egy-előre nem sikerülne olyan diódát találni, amely nulla küszöbfeszültség mellett negatív belső ellenál-lással rendelkezik, vagyis erősítőhatást fejt ki az áramkörben. Ez esetben az első, antennás fokozatot egy jelgenerátorral lehetne helyettesíteni. A tovább fokozatok „Az ezotéria kiteljesedésé”-ben kö-zölt működési mechanizmus alapján hagyományos alkatrészekből is megépíthetők. A teljesítmény-fokozatok gerjesztésének optimális módját egy laboratóriumi szignálgenerátorral lehetne kikísérle-tezni. Amint sikerült megállapítani az éter által szolgáltatott jelek alakját és rezonancia-frekven-ciáját, a szignálgenerátor egy pár voltos amplitúdójú oszcillátorral helyettesíthető. Ennek az egysze-rű, néhány milliwattnyi teljesítményt szolgáltató generátornak a táplálását egy alkáliföldfém-elem 4 évig, egy lítiumelem pedig 10 évig tudná biztosítani. A „üzemanyagköltség” tehát úgyszólván a nul-lával lenne egyenlő.

Az egymást követő erősítő fokozatok már bőröndnyi méret esetén is kilowattnyi villamos energiát eredményeznek, egy asztalnyi méretű konverterből pedig megawattnyi energia vehető ki. Ez könnyen elférne a repülőgép farokrészében, és nem foglalná el az utastér jelentős részét, sőt a csomagtér is szabadon maradna. Nagy hatásfokú elektromotorokat alkalmazva azonban nem is lenne szükség ek-kora teljesítményre, mivel ezeket a motorokat csak gerjeszteni kell, áramot alig fogyasztanak. (Azt azonban meg kell vizsgálni, hogy a hajszálvékony huzalból készült tekercselés bírja-e a fel- és le-szálláskor fellépő rázkódásokat.) Nagy előnye lenne még ennek a táplálási módnak, hogy a repülőgép esetleges lezuhanása esetén sem a hajtómű, sem a konverter nem gyulladna ki, így az utasok jelen-tős része életben maradna. A sérülések súlyosságának csökkentése érdekében ez esetben már érdemes lenne alkalmazni a gépkocsiknál jól bevált légzsákos védelmi rendszert az ütközési energia elnye-lésére. Kényszerleszállás előtt sem kellene az üzemanyagot a légtérbe vagy a tengerbe engedni, ami

229/244


tovább csökkentené a környezeti terhelést. Később, amikor majd sikerül kifejlesztenünk a megfelelő diódát az első fokozathoz, már az elemmel táplált oszcillátoros gerjesztésre sem lesz szükség, mert ezt a feladatot átveszi egy szigetelt drótdarab, amit a repülőgép törzsének a tetejére célszerű erősíteni.

Kiegészítések

Az I. fejezethez hasonlóan ebben a rovatban ismét a korábban tárgyalt témák kiegészítésére kerül sor. Az információ már akkor is érték volt, amikor még nem létezett információs társadalom. A gyors lábon járó hír képes volt csaták, uralkodók, sőt egész birodalmak sorsát eldönteni. Sokak számára a meggazdagodás lehetőségét teremtette meg. A legenda szerint Rothschild báró felfogadott egy ma-gánfutárt, aki lélekszakadva vitte a hírt Waterloo-ból a doveri sziklákon várakozó báróhoz. Napóle-on győzelmén vagy vereségén sok múlott a londoni tőzsdén. Miután a báró vágtató lován fél órával hamarabb ért Londonba, mint a hivatalos jelentés, óriásit „kaszált” a tőzsdén. Napóleon legyőzhe-tetlennek tűnt az angolok szemében is, így senki sem mert a vereségére spekulálni. Rothschild báró azonban a megszerzett információ birtokában semmit sem kockáztatott. Egész vagyonát befektette, és a többszörösét nyerte vissza.

Egyébként a tőzsde világában ma is attól függ a meggazdagodás vagy a tönkremenetel, hogy ki és mikor jut hozzá a dolgok menetét befolyásoló információhoz. A különbség csak annyi, hogy most nem órákon, hanem perceken múlik az események alakulása. Az igazán hasznos hírekhez azonban egyre nehezebb hozzájutni. Egyrészt azért, mert gondosan titkolják az avatatlan szemek és fülek elől. Másrészt amiatt, mert a szabadon hozzáférhető értékes hírek elvesznek az információtenger-ben. Az elmúlt évtizedek során olyan óriási tömegű információ halmozódott fel a médiában, és az ismeretek tárolására, továbbítására szakosodott intézményekben, melynek feldolgozására egy ember képtelen. Rendkívüli mértékben megnehezíti a válogatást az is, hogy egy-egy szenzációnak beállí-tott hírről később bebizonyosodik, hogy vaklárma volt; miközben a valódi értéket hordozó informá-ciók a közöny, az érdektelenség mocsarában fuldokolnak. Senki sem figyel fel rájuk, nem kerülnek avatott szakértők szeme elé.

Ez a jelenség óriási károkat okoz a társadalomnak. Nem csak a fejlődést lassítja, hanem a fenn-maradásunkat is megkérdőjelezi. Ennek az állapotnak a tarthatatlanságát felismerve a nyugati or-szágokban egy új szakma kezd kibontakozni: az információvadász. Azt már megszoktuk, hogy lé-teznek fejvadászok, akik busás jutalék ellenében felkutatják, és megszerzik megbízóik számára a legmegfelelőbb szakembereket. Az információvadászok nem kémek. A szabadon hozzáférhető hír-forrásokat (könyvtárakat, hírügynökségi jelentéseket, bankok, kutatóintézetek, termelő vállatok éves jelentéseit, valamint az internetes honlapokat) böngészik át, módszeresen. Egy szűk szakterületen specializálják magukat, így nem kerüli el a figyelmüket egyetlen jelentős hír, információmorzsa sem. Egyelőre nem nyugdíjas szakértők végzik ezt a munkát, hanem főállású specialisták, akik jól meg-élnek belőle.

Remélhetőleg a jövőben nem csak nekik és megbízóiknak válik hasznára ez a tevékenység, ha-nem az egész világnak. Különösen a környezetvédelem terén lenne szükség a közreműködésükre. Ezen a szakterületen ugyanis óriási mennyiségű hasznos információ hever parlagon, ami egy hozzá-értőnek kész aranybánya, a világ számára pedig a túlélés lehetősége. Azért is szükség lenne infor-mációvadászokra, mert jelenlegi állapotukban a nyilvántartások használhatatlanok. A statisztikusok ugyanis ontják az adatokat életünk szinte minden megnyilvánulásról, de nincs aki rendszerezze őket. Így sokan panaszkodnak, hogy: „Fuldoklunk az adatokban, de nem találjuk az információt.” Hiányoznak azok a szakemberek, akik képesek felismerni az egyes adatok közötti összefüggéseket, akik ki tudják emelni az adattengerből a valóban fontos információkat. Az adatbányászat során ösz-szegyűlt ismerettömeg ijesztő káosza adatbázis-kezeléssel, szakértői rendszerek alkalmazásával tu-dásbázissá szelídíthető. Ennek módjáról már több szakkönyv is született. Ezek közül a legsikere-sebb Pieter Adriaans – Dolf Zantige: Adatbányászat című műve.

☯

230/244


Az I. fejezet végén szó esett a szponzorálás szükségességéről, az alkotók támogatásáról. Ez

azonban még nem old meg minden problémát, mivel sok esetben nem csak az alkotó szorul segít-ségre, hanem maga az alkotás is. A feltalálók, felfedezők zöme ugyanis csapnivalóan rossz mene-dzser. Ötleteiket, szellemi eredményeiket képtelenek átültetni a gyakorlatba. Már pedig e nélkül a legragyogóbb alkotás is kárba vész, semmivé válik a befektetett sok munka, erőfeszítés. Ennek meg-akadályozása szintén a szponzorokra vár. Ezen a téren sem célravezető a szűkkeblűség. Ha azért nem támogatunk egy hasznos találmányt, mert nem akarjuk, hogy az alkotója a mi pénzünkön meggaz-dagodjon, tévúton járunk. A tudósok, feltalálók túlnyomó része nem azért dolgozik megszállottan, hogy meggazdagodjon vagy világhírűvé váljon, hanem azért, hogy elősegítse az emberiség fejlődését.

Ennek a magatartásnak legjellemzőbb képviselője: Wilhelm Conrad Röntgen. Szerénységére jel-lemző, hogy az általa felfedezett röntgensugarakat nem önmagáról nevezte el, hanem X-sugaraknak hívta. Hiányzott belőle minden feltűnési vágy, ő volt a szerény – sokak szerint élhetetlen – tudós mintaképe. Miközben találmánya az egész világon óriási sikert aratott, ő a legkisebb mértékben sem akart hasznot húzni belőle. (Pedig a gyártók 30%-os részesedést ajánlottak neki.) Még csak nem is szabadalmaztatta. Korszakalkotó eredményéért nem fogadott el pénzt, sőt visszautasította a felkínált nemesi címet is. A Nobel-díjat is úgy kellett rátukmálni. A díjjal járó pénzt természetesen azonnal átutalta egy alapítványnak. Felfedezésének sikere rendkívüli módon zavarta. Őt csak egy dolog ér-dekelte: az elméleti fizika. A haszonlesés távol állt tőle. Bertrand Russel, angol matematikus és filo-zófus sem fordított túl nagy gondot az anyagiakra. Amikor a pénz fontosságáról faggatták, ezt mondta: – Sem Mózest, sem Krisztust, sem Gandhit nem tudnám elképzelni tele pénztárcával. Amikor 1950-ben megkapta a Nobel-díjat, a vele járó csekket évekig használta – könyvjelzőként. Az igazán nagy tudósok a hírnévnek sem tulajdonítanak jelentőséget. Halála után Einstein Nobel-díját egy ócska, kacatokkal teli fiókból halászták elő.

Ez az eset is azt bizonyítja, hogy mennyire beszűkült módon kezeljük a támogatásra szoruló em-bertársainkat. Azt hisszük, hogy amikor másokon segítünk, vele teszünk jót; holott valójában a vilá-gon segítünk, ami előbb-utóbb visszahat ránk is. Erre a Biblia is felhívja a figyelmünket. Jézus taní-tásait idézve: „Nem azért kell adakozni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért. Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, és így a javak kiegyenlítődjenek.” Ha előse-gítjük mások érvényesülését, kibontakozását, megteremtjük a lehetőségét annak, hogy rajtunk is se-gítsenek. A szerencse forgandó. Aki ma gazdag, holnap könnyen szegénnyé válhat. Egy szegény társadalomban azonban nincs, aki segítse a bajba jutottakat. Nem ártana tehát összefüggéseiben szemlélni a világot, és átértékelni a szponzori tevékenységet.

A rászorulók segítésével ugyanis nem másokon, hanem önmagunkon segítünk. Az ebből szárma-zó haszon végül nálunk csapódik le. Az igazán nagy embereket egyáltalán nem érdekli a pénz. Nem egy közülük el sem fogadja a felajánlott támogatást. Erre élő példa korunk matematikuszsenije, az orosz Perelman. Az 1966-ban született matematikus korunk száz legzseniálisabb tudósát tartalmazó listán a 9. helyen áll. Őt nemcsak a pénz hagyja hidegen, hanem a hírnév is. Kerüli a nyilvánossá-got, nem vállal közszereplést. Szentpétervári otthonában is hiába keresnénk. Hol itt lakik, hol ott. Postaládája degeszre van tömve, mert azt sem üríti ki. A küldemények között több olyan értesítés is akad, mely szerint sürgősen vegyen át egy „legmagasabb kormányzati szintről érkezett táviratot”. Amikor végre megtalálták, az édesanyjánál lakott. Arcát sűrű, fekete szakáll övezte, középkék kö-tött sapkát, ezeréves, egyszerű dzsekit viselt, a cipőfűzője pedig kibomlott. És nagyon hosszúak, legalább három centiméteresek voltak a körmei. A közértből jövet megállt egy pillanatra. Ekkor kérdezte meg a riporter:

− Hallotta-e, hogy a világ egyik legzseniálisabb emberének tartják?

− Nem hallottam, nem vagyok zseni – válaszolta ingerülten.

− Nem lehetne, hogy beszélgessen velünk egy kicsit? – kérdezte tovább a riporter.

− Lehet, de nem most – mondta Perelman –, s becsukta előtte a kaput. 2006-ban három másik matematikus mellett Perelmannak ítélték a Fields-érmet, a matematikai No-bel-díjként emlegetett elismerést. Sir John M. Ball, a Nemzetközi Matematikai Unió akkori elnöke otthonában, Szentpéterváron próbálta rábeszélni a díj elfogadására, de két nap és tízórányi vita után

231/244


feladta. A kollégái által „a világ legintelligensebb emberének” tartott Perelman nem fogadta el az elismerést. Akkor éppen kiábrándult a matematikából. Egyébként Budapesten tűnt fel, amikor 1982-ben minden feladatot tökéletesen megoldva aranyérmet nyert az itt rendezett Nemzetközi Matema-tikai Diákolimpián. Az 1980-as évek végén kandidátusi fokozatot szerzett a Leningrádi Állami Egyetem matematikai és mechanikai karán. Aztán Oroszországban, majd az Egyesült Államokban számos egyetemen dolgozott vendégkutatóként. 1996-ban azonban feladta állását, hogy nyugodtan dolgozhasson. Az utána következő évek is kemény munkával teltek.

Ennek eredményeként 2010 márciusában neki ítélték a Millennium díjat. Külföldi matematiku-sok két év ellenőrzés után állapították meg, hogy „helyesnek tűnik” a Poincaré47-probléma Perel-man által közzétett bizonyítása. A probléma egyike a hét „millenniumi” feladványnak, amelyek megoldásáért a bostoni Clay48 Matematikai Intézet 1-1 millió dollárt ajánlott fel. Ezek egyike a Poincaré-probléma, amelynek bizonyításával az orosz matematikus állt elő. Perelman nem kérkedett a megoldással, azt sem tartotta szükségesnek, hogy szakfolyóiratban publikálja. Egyszerűen föltette az Internetre az általa helyes megoldásnak vélt levezetést, hogy matematikuskollégái ellenőrizhes-sék azt. Végül igazolták. Őt azonban ez az elismerés nem izgatta. Sőt a megoldásért járó egymillió dolláros jutalmat is visszautasította. (Egyébként Perelmannak már több nemzetközi díjat odaítéltek, ő azonban nem jelent meg az átadóünnepségeken, és a pénzjutalmakat sem vette át.) Szomszédai „akusztikai terroristának” tartják, mert gyakran hallgat zenét, elképesztő hangosan.

Magyarországon is él egy hóbortos megjelenésű különc matematikus. Szemerédi Endre a kiber-netika, ezen belül a gráfelmélet legismertebb szakértője. A matematikának ezt az ágát kissé leszól-ták a matematika más területének művelői mondván, hogy ehhez csak furfang kell, komolyabb tu-dás nélkül. Szemerédi akadémikus tételei azonban csattanós választ adtak nekik, melyeket néhány éve matematikai analízisben is felfedeztek. Azóta nincs olyan konferencia, ahol a főbb előadások ne Szemerédi Endre tételei közül forognának. Munkássága eredményeként 2008-ban neki ítélték a Rolf Schock-díjat. Ezt a nemzetközi elismerést ugyanúgy a Svéd Akadémia ítéli oda, mint a Nobel-díjat. Előtte az Amerikai Matematikai Társulat Leroy P. Steele díját kapta meg. Szemerédi Endre New Jersey állam Rutgers Egyetemének professzora. Fizetéséből jól megél, ezért a Magyar Tudományos Akadémia Rényi Alfréd Kutatóintézetében betöltött professzori állásáért nem vesz fel fizetést. Nincs rá szüksége. Rendkívül egyszerű, természetközeli életvitelt folytat. Gyakran kivonul az erdő-be, gondolkodni. Kitüntetései és világhírneve ellenére még ma is egy 15 éves kék orkándzsekiben jár. Hazafelé menet egy hajléktalanszálló előtt visz el az útja. Egy esős napon is felfelé baktatott, amikor egy fedélnélküli megállította, és jóindulatúan figyelmeztette, hogy ne menjen tovább, mert telt ház van.

Ezek az esetek is azt bizonyítják, hogy nem mi teszünk szívességet azzal, hogy a nagy szellemi

teljesítményre képes embereket támogatjuk. Ők ugyanis többnyire fütyülnek a pénzünkre. Egyálta-lán nem érdekli őket, hogy milyen körülmények között élnek. Így sokszor nem elég rászánnunk magunkat a támogatásukra, hanem még rájuk is kell tukmálnunk a pénzünket a tudomány előreha-ladása érdekében. A leendő szponzorok számára legnagyobb nehézséget a műszaki alkotások elbírá-lása jelenti. Különösen vonatkozik ez az ezoterikus felismerésekre. A közgondolkodás ezen a téren még meglehetősen beszűkült, ennélfogva sokan nem fogadják el a szubatomi energiarészecskéken alapuló ötletek, találmányok létjogosultságát. A paradigmaváltás azonban a küszöbön áll, elkerülhe-tetlenül be fog következni, ezért az elbírálók jól gondolják meg, hogy mit mondanak, mit írnak, és mit tesznek ezekben az ügyekben. Felelőtlen kijelentéseikkel és döntéseikkel könnyen elérhetik, hogy nevetség tárgyává válnak, az utókor évszázadokon át gúnyolódni fog rajtuk. Az igazi pofont azonban a tudománytól kapják. Rupert Sheldrake jóslata szerint: „Hamarosan épp tudományos fel-fedezések fogják igazolni mindazt, amit az ezotéria már évezredek óta tanít.” Annak idején főleg az elektromosság hasznossága, és a mikrobák létezésének elfogadása jelentett gondot a társadalomnak. Ezen a téren a vezető politikusok és élenjáró tudósok is olyan kijelentésekre ragadtatták magukat,

47 poenkáré 48 kléj

232/244


amelyek ma közröhej tárgyát képezik a médiában. Elrettentő példaként most lássunk néhány „gyöngyszemet” az emberi ostobaság megnyilvánulásaiból.

Kezdjük mindjárt egy témába vágó kijelentéssel, ami John Henry Newman49-tól származik: „A fizika az anyaggal kezdődik és végződik, sohasem hágja át a szellem küszöbét.” Az ateista tudósok napjainkban is tapasztalható gőgjének legjellemzőbb története Laplace50 esete, aki Napóleonnak ajánlotta könyve első kiadását. A császár így reagált a kötetre: „Monsieur Laplace! Azt mondták ne-kem, hogy a világegyetem rendszeréről írta ezt a hatalmas művet, de egyetlen egyszer sem említi meg benne a Teremtőt.” A kor leghíresebb francia tudósa nem jött zavarba, hanem fölényesen ezt válaszolta: „Nem volt szükségem létezésének feltételezésére.” A hitetlenség a fizikai törvények ese-tében sem volt kisebb. Még a XIX. század matematikusai is arra a következtetésre jutottak, hogy a vonat nem haladhat gyorsabban 34 km/h sebességnél, mert a levegő annyira összesűrűsödik benne, hogy az utasok megfulladnak.

Száz éve sincs, hogy tekintélyes tudósok bebizonyították, hogy egy tárgy, amely nehezebb a leve-gőnél, sohasem lesz alkalmas repülésre. A repüléssel kapcsolatos kételyeket az első vitorlázó gépma-darak levegőbe emelkedése sem tudta eloszlatni. Foch francia marsall pl. így vélekedett erről a dolog-ról 1911-ben: „A repülőgépek érdekes játékszerek, de sohasem lesz katonai jelentőségük.” (Rá két év-re a Wright testvérek megépítették az első motoros, légcsavaros repülőgépet. Alig hogy elkezdték használni, kitört ez I. világháború, melyben fontos szerepet kaptak a katonai repülőgépek.) Ennél is nagyobb pesszimizmus nyilvánult meg az űrutazás esetében. Amikor a német Hermann Oberth 1917-ben megalkotta a rakétaelméletét, egy tudós kollégája még 1957-ben is így nyilatkozott róla: „Az asztronautika egy lépcsőfokon áll az asztrológiával.” Négy év múlva elindult az első szputnyik a vi-lágűrbe. Ami azt illeti a rakétakutatás atyja sem volt túl optimista az űrhajózás gyors megvalósítha-tóságát illetően. „Rakétával a bolygóközi térbe” című könyvében azt vallotta, hogy az űrrepülés ter-vét valószínűleg röviddel az emberiség kihalása előtt lehet csak megvalósítani. A greenwichi51 csil-lagvizsgáló igazgatója sir Harold Spencer Jones52 1957-ben kijelentette: „Az ember soha sem fogja a lábát a Holdra tenni.” 12 évvel később az Apollo-11 űrhajó leszállt a Holdra, és a legénysége ott hagyta lábnyomát kísérő égitestünk porában.

Korunkra vonatkozóan pontos jóslatok is születtek, de ezeket senki sem hitte el. Még a tudomá-nyos fantasztikus könyvek egykori terjesztői sem. 1863-ban Jules Verne53 kiadója Pierre Jules Hestel54 azzal utasította vissza az író Párizs a XX. században című könyvét, hogy. „Az ön próféciáit úgy sem fogja elhinni senki.” Pedig ez a regény több valósnak bizonyult jóslatot tartalmazott, mint az összes többi műve együttvéve. Megálmodta pl. az automobilt, az automatizált mozdonyt, az elektromos világítást, az Eiffel-torony megépítését, és a faxot. A „Párizs a XX. században” először 1994-ben jelent meg. Több mint 130 évig pihent egy páncélszekrényben elzárva. Jellemző Verne jóslatainak pontosságára, hogy az 1865-ben megjelent Utazás a Holdra című regényében megjöven-dölte, hogy a repülő járműveket alumíniumból fogják gyártani, az első rakéták fellövéséhez, a súly-talanság kipróbálásához pedig állatokat fogunk használni. A kilövés helyét Floridába helyezte, mindössze 134 mérföldre a jelenlegi amerikai kilövőállomástól, Cape Canaverel55-től.

Amikor Edison 1879-ben feltalálta a szénszálas izzólámpát, a gázművek részvényei egy éjszaka alatt leértékelődtek. Ennek ellenére a londoni parlament egy vizsgáló bizottság véleménye alapján ezt a nyilatkozatot tette közzé: „A házi csatlakoztatás az elektromos fényhez tiszta agyrém.” Lehet, hogy Lord Kelvin is tagja volt a szakértőkből álló bizottságnak, mert a repülés lehetetlenségének bizonyításán kívül gyakran hangoztatta még, hogy: „A Röntgen-féle sugaraknak nincs jövője, és a rádió komolytalan dolog.” A kiváló fizikus ezzel a véleményével nem volt egyedül, mivel maga Heinrich (Rudolf) Hertz, az elektromágneses sugárzás elméletének kidolgozója is úgy vélekedett, 49 dzson henri nyúmen 50 láplász 51 grinics 52 ször herold szpenszer dzsonsz 53 zsül verne 54 piér zsül hestel 55 kép keneverel

233/244


hogy: „A távoli rádiókapcsolat megteremtése lehetetlen, mert ehhez kontinensnyi méretű reflektorok kellenek.” A számítógépeknek szintén nem jósoltak nagy jövőt. Az IBM cég alapítója, Thomas Watson is azt hangoztatta, hogy: „A világon soha nem lesz egyszerre öt számítógépnél többre szük-ség.” (Jelenleg csak személyi számítógépekből 500 milliót használnak szerte a világon. Csupán nyolc nagyságrendet tévedett.) Ken Olsen a Digital Equipment Corporation56 alapítója azt bizony-gatta a Világ Jövője Társaság konferenciáján, hogy a háztartásban semmi szükség sincs számítógép-re. Mentségére legyen szólva, hogy később megváltoztatta a véleményét. Ő volt az első szakember, aki tudatosan törekedett arra, hogy a fejlesztések fő szempontja a számítógépek méretének csökken-tése legyen.

A telefonnak sem jövendöltek sokkal nagyobb karriert. Amikor az egyik amerikai város polgár-mestere először hallott a telefonról, óriási lelkesedésben tört ki: „Már látom az időt, amikor minden városban lesz egy ilyen készülék.” Jelenleg majd minden családban van telefon. Sokszor nem is egy, hanem kettő, és az összevissza rohangáló családtagok zsebéből is kikandikál egy-egy mobiltelefon. 2011-ben a mobiltelefon-előfizetők száma világszerte meghaladta az 5 milliárdot. Ezek 60%-a in-ternetezésre, médialejátszásra és fényképezésre is képes okostelefon. Ennek a szédítő karriernek a láttán nem is gondolnánk, hogy annak idején a telefon gyártását el sem akarták kezdeni. Amikor Graham Bell bemutatta találmányát a Western Union elnökének, W. Norton ezzel a megjegyzéssel utasította vissza: „Mit kezdjünk ezzel a játékszerrel?” A konzervatív Anglia még kevésbé lelkese-dett a telefon feltalálásáért. A Királyi Posta főmérnöke gőgösen kijelentette: „Lehet, hogy az ameri-kaiaknak szükségük van telefonra, de nekünk nincs. Nálunk van elég kifutófiú, akik házhoz viszik az üzeneteket.” Az angol kocsigyártók szövetségének elnöke pedig ekképpen vélekedett kollégái előtt az akkor feltalált autóról: „Nagy bolond az, aki azt gondolja, hogy ennek bármilyen kihatása lehet a lovas kocsik piacára.” Meggyőződése az óceán túlsó partján sem ment ritkaságszámba, mert a tö-meggyártást elindító Henry Ford ügyvédje, H. Rackham, is azt tartotta az autóról, hogy: „A lónak van jövője, az autóra viszont senki sem fog emlékezni.”

Hasonlóan mulatságos eset, hogy 1931-ben a hangosfilm megjelenése után Charlie Chaplin ezt nyilatkozta a sajtónak: „Még 6 hónapot adok a szövegelőknek, de legfeljebb l évet. Aztán végük van.” D. F. Zanuck, a 20th Century Fox57 elnöke pedig így vélekedett a televízióról 1946-ban: „Elég lesz 6 hónap, hogy az emberek belefáradjanak ennek a televíziónak nevezett fadoboznak a nézésé-be.” Sajnos nem így történt; Sokunk életét egyre inkább ennek a „fadoboznak” a kukkolása tölti ki. Ha már a kultúránál tartunk, a politikusok is számtalan ostoba nyilatkozatot tettek az elmúlt évtize-dek során. Főleg a diktatúrák szerették bírálni az új művészi irányzatokat. Az 1950-es években ezt írta egy magyar újság az éppen kibontakozó rock zenéről: „Ez a zene a gazdag és a jólétben meg-csömörlött amerikai fiatalok és az angol dandyk rákfenéje. Ügyetlenül összetákolt dalok, mely né-hány visszatérő rímből, hangutánzásból, ördögi kádenciából és notóriusan ismétlődő dallamokból állnak.” Nem sok jövőt jósoltak neki.

Nem is olyan régen a Francia Tudományos Akadémia tagjai azt hangoztatták, hogy: „Égből hul-ló kövek pedig nincsenek.” Azóta a tudomány bebizonyította, hogy vannak, és ezek a meteorok. 1912-ben Alfred Wegener előadást tartott a Majna-Frankfurti Geológiai Intézetben geológusok és földrajztudósok között a kontinensvándorlásról. Eközben a Porosz Tudományos Akadémia alelnöke azzal a felkiáltással rohant ki a teremből, hogy „ilyen őrültséget nem hallgatok tovább”. Ma már az általános iskolában is tanítják a lemeztektonikát, a kontinensvándorlást. Einstein nevéhez is fűződik egy baklövés. „Az atomenergia az emberiség számára nem hasznosítható, mert nem tudjuk szabá-lyozni.” Szűklátókörűség terén azonban Charles Duell58 amerikai gyáros viszi el a pálmát azzal az 1892-ben tett kijelentésével, mely szerint: „Mindent feltaláltunk már, amit fel lehetett találni.” Száz évvel ezelőtt a legtöbb tudós a fizikát lezárt tudománynak tekintette. Albert Michelson59 hozzátette

56 digital ekvipment korporésön 57 tventísz szencsöri foksz 58 csá(r)lsz duell 59 alber májk(e)lszn

234/244


még: „Ezek a törvények olyan szilárdan megalapozottak, hogy még annak a lehetősége is rendkívül csekély, hogy valaha kiegészítésre szorulnak.”

A „Már mindent feltaláltunk!” nézet oly annyira általánossá vált, hogy az 1880-as években több francia tudós azzal a javaslattal fordult a parlamenthez, hogy szüntessék meg a szabadalmi hivatalt. Elvégre mi értelme van fenntartani egy költséges intézményt, amikor további szabadalmi bejelenté-sekre már nem lehet számítani. A híres osztrák fizikus, Ernst Mach 1913-ban így nyilatkozott: Nem hisztek az atomok létezésében. Miért, maga már látott olyat? Hiszem, ha látom. Épp úgy nem tu-dom elfogadni a relativitáselméletet, mint az atomok létezését és más efféle dogmákat. Olyanok is akadtak, akiknek az ostoba fennhéjázás az életükbe került. Rudolf Virchow60 pl. oly ádázan támadta orvoskollégáját Robert Kochot, hogy nem habozott egy szelet lépfene-baktériumokkal megkent ke-nyeret megenni annak bizonyítására, hogy nem léteznek mikroorganizmusok. A „kis állatkák” el-döntötték a vitát a vehemens intrikus pechjére.

Sajnos ennek a hozzáállásnak ártatlan kismamák ezrei is áldozatul estek. Most már tudjuk, hogy a gyermekágyi láz kialakulásának oka a kórházi orvosok fertőzésveszélyről alkotott szemellenzős vélekedése volt. Semmelweis Ignác fertőtlenítésre ösztökélő javaslatát ezzel a megjegyzéssel utasí-tották vissza: „Nem hiszek a baktériumokban, mivel sosem láttam őket.” Mellesleg ez a helyzet kí-sértetiesen hasonlít a jelenlegire. Korunk tudósai azért nem hisznek a szubatomi energiarészecskék létezésében, mert nem látják őket, jelenlegi eszközeikkel nem tudják kimutatni a létezésüket. Mind-ezek alapján nem véletlenül jelentette ki Max Planck, hogy: „A tudós nagysága ma még azon mé-retik meg, hogy mennyi ideig képes gátolni a tudomány fejlődését.” A józan észre, a belátásra sem lehet számítani. A tudomány berkeit alaposan ismerő Planck61 szerint: „A tudományos viták nem úgy dőlnek el, hogy a helytelen nézeteket valló fél belátja a tévedését, hanem úgy, hogy kihal az a generáció, amely nem képes az új gondolatok befogadására.” Egyébként Max Planck tudományos pályafutása is csaknem kútba esett. A XIX. század végén egy professzor azt tanácsolta neki, hogy ne foglalkozzon az elméleti fizikával, mert a fizika tudománya le van zárva. Szerencsére nem fo-gadta meg a tanácsot, és a XX. század elején megalkotta a kvantumelméletet. Ezzel forradalmasítot-ta a fizikát. Egyébként a tudományos forradalmak akkor szoktak bekövetkezni, amikor vezető fizi-kusok elkezdik hangoztatni, hogy már nincs mit felfedezni a fizikában.

Korábban a drótnélküli információközlés, vagyis a rádiózás, televíziózás alapjainak megteremté-se is hasonló veszélyben forgott. A XIX. század közepén egy kisfiút elvittek a szülei egy ismert fizi-kus professzorhoz, hogy segítsen a pályaválasztásban. Érdekli őt a tudomány és a zene is – mondták a tehetséges gyerek szülei. A nagy tudós ezt a tanácsot adta: „Legyen inkább zenész, mert a tudo-mányban már minden lényeges dolgot felfedeztek.” A fiút Heinrich vagy másik keresztnevén Rudolf Hertznek hívták. Szerencsére ő sem fogadta meg a fizika akkori tudorának tanácsát. Pályafutása során bebizonyította az elektromágneses hullámok létezését, és meghatározta terjedésük alapvető törvénye-it. Ezzel megnyílt az út a modern, egész világra kiterjedő hírközlés előtt. A hálás utókor pedig róla nevezete el a frekvencia mértékegységét. Így lett a rezgésszám alapegysége a Hertz (Hz).

Túlzónak bizonyult jövendölésekben sincs hiány. Már kacagni sem tudunk azon a jóslaton, mely szerint 1965-ben komoly tudósok azt állították, hogy 2000-ben az emberiség legfőbb problémája az unalom lesz. Annyi robot vesz majd körül bennünket, hogy senki sem fog dolgozni. Ezzel szemben manapság mindenki többet dolgozik, mint 40 évvel ezelőtt. Ennek ellenére rosszabbul élünk. A drá-ga robotok helyet mi váltunk bérrabszolgákká, minimálbérért robotoló, jogfosztott páriákká. Az unalom pedig a legcsekélyebb mértékben sem fenyeget bennünket. Ebben a lőporfüstös, bombame-rényletektől visszhangzó világban azt sem tudjuk hová bújjunk, hogy legalább az életünket meg-mentsük. Ha ez a tendencia tovább folytatódik, újabb 40 év múlva ősközösségi szintre fogunk visz-szasüllyedni. A futurológiai jóslatokkal ellentétben nem a csillagok irányába haladunk, hanem visszafelé fejlődünk, az állatvilág szintjére süllyedünk. Az „utolsó időkben” nem az foglalkoztatja az embereket, hogy mikor jutunk el legközelebbi csillagra, hanem az, hogy „megérem-e a holna-pot?”

60 rudolf virhó 61 plánk

235/244


☯ Az ezotéria által nyújtott fejlődési lehetőségek, megoldási módszerek közül legnagyobb érdeklő-

dést a technikai vívmányok váltják ki. „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek I. fejezetében ismertetett kro-novizor igen nagy népszerűségnek örvend. Ennek oka, a sokoldalú alkalmazhatósága. Különösen a bűnüldözés terén ígér sokat ez a készülék, amire itthon is nagy szükség lenne, mivel a rendszer-váltás után csupán egy dologban értük utol a nyugati országokat: a bűncselekmények számában. Az utóbbi időben azonban a főváros egyes területein jelentős javulás mutatkozott. Budapest bűnnel leg-inkább fertőzött területe a VIII. kerület. Sokan kétszer is meggondolták, hogy át merjenek-e vágni a Rákóczi téren. A rendőrség tehetetlennek bizonyult, az önkormányzat úgyszintén, a környéken la-kók pedig már az idegroham szélén álltak.

Ekkor létrehoztak a kerület főútvonalain egy térfigyelő rendszert. Az első ütemben 14 köztéri kamera kezdte el a működését. Később újabb 50 kamerát szereltek fel a Józsefvárosban, Ezek egy-mást is figyelték, nehogy le tudják szerelni őket. Ettől kezdve a zárt láncú televízió központban ülő rendőrök éjjel-nappal ellenőrizték az utcákon-tereken járkáló embereket. Minderről tájékoztatták a lakosságot. Az eredmény várakozáson felüli volt. A kamerák felszerelése után egyetlen gépkocsit sem loptak el a környékről. Az autófeltörések száma is rohamosan csökkent. Aki megpróbálkozott ve-

le, azt a kameralánc segítségével 2 percen belül elfogták. A prostitúció és az erőszakos bűncselekmények száma is meredeken zuhanni kez-dett. Még a zsebtolvajok is messze el-kerülik a környéket. A legjobban azonban a hírhedt Havanna lakóte-lepen vált be a térfigyelő rendszer. Amióta bekamerázták Budapestnek ezt a lepusztult, elszlumosodott ne-gyedét, 90%-kal csökkent a bűn-cselekmények száma.

Ennél is látványosabb eredmény-

nyel járt Monaco bekamerázása. A szomszédos országok polgárai mos-tanában „Big Brother” hercegség-ként emlegetik Monacót. Bernard Thibault főfelügyelő szerint ez a rosszmájúság az irigységre vezet-

hető vissza. A hercegség határait jelző közúti tábla alá ugyanis nyugodtan kitehetnék a „bűnözés-mentes övezet” feliratot. A Földközi-tenger menti miniállamban ismeretlen jelenség az utcai drog-kereskedelem, a köztéri prostitúció vagy az Európa déli tájain előszeretettel alkalmazott, mopeddel végrehajtott „letépős” táskarablás. A betörések száma alig haladja meg a 20-at, s évente legfeljebb 10 autót lopnak el. Ilyen statisztikákról a francia rendőrök még álmodni sem mernek. A 20 lakóra méretezett börtönben elsősorban fehérgalléros, azaz pénzügyi csalásért, visszaélésért elítélt bűnözők ülnek. A helyi lapban bűnügyi híreket csak azon oldalon érdemes keresni, ahol Nizza vagy más környékbeli francia település eseményeiről tudósítanak. A monacói rendőrség vezetője szerint ez a valóban irigylésre méltó helyzet az ország bekamerázásának tudható be. Az első berendezések még a nyolcvanas évek elején jelentek meg, majd a folyamatos fejlesztések révén immár közel 250 „elektronikus szem” pásztázza éjjel-nappal a közterületet. Mindezt kiegészítik a magántulajdonú la-kóépületekben, bankokban, üzletekben felszerelt és őrző-védő cégek által üzemeltetett kamerák, melyek képeibe a rendőrségnek is bepillantása van.

A legérdekesebb az, hogy ez az állandó megfigyelés a monacóiakat egyáltalán nem zavarja. Sőt, a felső tízezer, a szórakoztatóipar és a sport milliomos sztárjai is mind többen telepednek le ebben

236/244


az országban. Nem csak az adómentesség vonzza őket, hanem annak tudata, hogy itt biztonságban vannak. Az utcai forgalmat 24 órán át figyelő kamerákat a monacóiak biztonságuk zálogának tekin-tik, amellyel megtanultak együtt élni. A polgárokat szoros felügyelet alatt tartó „Nagy Testvér” ép-pen úgy hozzátartozik Monaco imázsához, mint a Grimaldi család tagjainak pletykalapokban bősé-gesen tárgyalt magánélete. A monacói rendőrség épületének második emeletén működő megfigyelő központ leginkább egy tévéstúdióhoz hasonlít. Három műszakban hat-hat rendőrtiszt figyeli a falon egymás mellett sorakozó képernyőket. Ha a több mint hetven monitor valamelyikén gyanúsat ész-lelnek, a videojátékokból ismert botkormány segítségével azonnal „rázoomolnak” a kiszúrt sze-mélyre vagy járműre. A kamerák minőségére jellemző, hogy a rendszámok pillanatok alatt leolvas-hatóak velük. A monacói rendőröket forró drót köti össze a marseille-i és a nizzai kollégákkal. Így pillanatok alatt lenyomozhatják, hogy a gyanús gépkocsi vagy motor lopott-e. Az igazoltatott sze-mély kamerával figyelt arcáról pedig percek alatt eldönthetik, hogy az illetőt körözik-e Franciaor-szágban.

Az utcai igazoltatás egyébként is bevett gyakorlat Monacóban, akárcsak a hercegség fő közleke-dési csomópontjain felvigyázó „posztos” rendőr. Az állandó közterületi jelenlétnek és a kamerás rendszernek nem csak megelőző, hanem, elrettentő szerepe is van. Az erődemonstrációval a mona-cói bankokat, kaszinókat vonzónak tartó bűnözőket akarják jobb belátásra téríteni. A hercegség biz-tonsági helyzetét ismerve nem is próbálkoznak semmiféle rablással. Azért sem, mert jól tudják, hogy riasztás esetén nem sok esélyük van a menekülésre. Az utakat igen gyorsan le tudják zárni, a tenger felől pedig egy őrhajó zárja el az illegális be- és kijutás lehetőségét. A polgári és személyisé-gi jogok védelmezői által „rendőrállamnak” tartott hercegség védelmi mechanizmusa nem olcsó mulatság. Egy új kamera beszerzése és felszerelése, az optikai kábelek kiépítése 38-53 ezer euróba kerül. Az éves karbantartás a beszerzési ár 10%-át teszi ki. A kis fejedelemség azonban gazdag ál-lam, így megengedhetik maguknak a nyugalom luxusát. Az egy lakosra jutó bruttó hazai összter-mék meghaladja a 24 ezer eurót, így a jövedelmükhöz képest nem kell túl nagy áldozatot hozniuk.

Költséges kiépítése ellenére a köztéri megfigyelés az egész világon rohamosan terjed. Az ok, a rendkívüli hatékonysága. A kamerás figyelőrendszer az 1970-es évek végén indult hódító útjára az ágazatban ma is éllovas Egyesült Államokból. New York városának Manhattan negyedében közel 2500 utcai kamera található. Az Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniója (ACLU) aktivistái szerint a metropoliszban minden embert naponta átlagosan 75 különböző kamera rögzít. Ez azonban a sze-mélyiségi jogaikra közismerten nagy hangsúlyt fektető amerikaiakat is egyre kevésbé zavarja. A bűnözéstől való félelem, a szeptember 11. trauma és a televíziókat elöntő valóságshowk nyomán a közvélemény az Atlanti-óceán túlsó partján sem ágál már a folyamatos kamerás megfigyelés el-len.

Nagy-Britanniában az elmúlt három év alatt megnégyszereződött a figyelő kamerák száma. Je-lenleg 4 millió ilyen készüléket üzemeltetnek a szigetországban, amellyel Monaco után Európa leg-jobban ellenőrzött államává váltak. Ennek a kiemelkedően magas megfigyelési aránynak az eléré-séhez nagyban hozzájárult, hogy a britek 90%-a támogatja kamerák nyilvános helyeken való felállí-tását. A londoni utcai kamerák már beszélni is tudnak. Ha valaki eldob egy cigarettacsikket, meg-szólal felette a hangosbeszélő, és felkéri, hogy vegye fel. Az illető először megdöbben, majd rend-szerint engedelmeskedik a felszólításnak. Felveszi a csikket, és elviszi a legközelebbi szeméttartó-ba. Ausztriában a bekamerázási arány csupán 24%, nálunk pedig még ennél is alacsonyabb. Úgy látszik nekünk még több takargatnivalónk van, vagy rosszak a történelmi tapasztalataink a meg-figyelések terén. Franciaországban két Párizs környéki település szintén a videokamerás rendszert választotta. Az önkormányzat döntése azonban nem aratott osztatlan elismerést a 40 ezer lakosú te-lepülésen. A személyiségi jogok védelmében fellépő magánszemélyeket és civil szervezeteket az egyik polgármester azzal intézte el: nem hajlandó időt vesztegetni idealistákkal folytatott tárgyalás-ra, amikor olyan prioritásról van szó, mint a közbiztonság. A városatyák az önkormányzati tulaj-donban levő lakóépületek bejáratainak, lépcsőházainak videomegfigyelésével kíván véget vetni az emberek molesztálásának, a fiatalkorú bandák rémuralmának.

A biztonságra törekvés a francia ingatlanpiacon is érezteti hatását. Egy luxus lakópark építői azzal hirdetik az általuk kínált házakat, hogy a területet 300 videokamera és infravörös behatolásérzékelő

237/244


védelmezi. A környékbeli falvakban felháborodva figyelik a feudalizmus korát idéző építkezést, amely a helyiek szerint a gazdagokat egy jól védhető várkastélyba zárja el a sze-gény külvilágtól. A kamerás meg-figyelés és az abból eredő bizton-ságérzet iránt azonban már a kevés-bé jómódú körökben is mutatkozik igény. Toulouse egyik külvárosában, az alsó középosztály számára épült lakóparkban a bejáratot és a lépcső-házakat pásztázó kamerák az alap-felszereléshez tartoznak. A lakópark kábeltévés-hálózatának egyik csa-tornája élőben közvetíti a képeket, vagyis a lakók a fotelből ellenőriz-hetik, hogy ki csenget a kapubejárónál. Az itt élő gyermekes családok, nyugdíjasok normális, hétköz-napi dolognak tekintik a kamerákat, amelyek egyáltalán nem zavarják a privát életüket. Becslések sze-rint a közel hatvanmilliós Franciaország köz- és magánterületein 1,3 millió zártláncú videokamera működik. Jelenleg a francia lakosság 10% él 24 órás nonstop megfigyelés alatt. Az Egyesült Álla-mokban ez az arány 25%.

Ebből is látszik, hogy milyen óriási szerepe van a megfigyelő rendszerek létének, működésük tuda-

tosodásának. Még ilyen kezdetleges, ember által alkotott tökéletlen kameralánc is csodákra képes a bűnözés visszaszorításában. Akkor mi várható egy olyan rendszertől, amely a Föld minden egyes pontját minden pillanatban figyeli, és minden megnyilvánulást rögzít, ami a bolygónkon történik. Az ily módon tárolt mozgóképek színesek és térhatásúak, a hang sztereó vagy inkább kvadrofon minőségű, és még a szagokat, ízeket is érezni lehet. Egy ilyen tökéletes adatrögzítő rendszerbe be-kapcsolódva még azt is megtudhatjuk, amire nem vagyunk kíváncsiak. A Magasabb Intelligencia számítógépei annyi adatot gyűjtenek rólunk, amelynek a töredéke is elegendő lenne ahhoz, hogy bármely cselekedetünk, sőt még a gondolataink is bármikor rekonstruálhatók legyenek. A szubatomi energiahullámok terjedésén alapuló megfigyelőrendszer elől elbújni sem lehet, mert éjszaka, sőt épületek, tárgyak takarásában is működik. Lehetetlen kikerülni, kijátszani. Életünk minden pillanata örök időkre rögzítve van.

Az adatgyűjtés, -rögzítés színvonala olyan magas, hogy egyelőre kihasználni sem tudjuk. Nin-csenek olyan eszközeink, készülékeink, amelyekkel minden információt maradéktalanul át tudnánk venni. Jelenleg csak a képet és a hangot tudjuk feldolgozni, és azt is csak kétdimenziós, illetve mono formában. Ennek minősége azonban már így is olyan tökéletes, hogy a tévedés valószínűsége kizárt. Ennek a szolgáltatásnak az igénybevételével nem fordulhatnának elő olyan tévedések, mint a németországi „kolbászüldözés”. 2003 februárjában 1 helikopterrel és 10 rendőrautóval vettek üldö-zőbe egy gépkocsit az autósztrádán, mert egy arra haladó úgy látta, hogy lőfegyverrel babrálnak benne. Kiderült, hogy a telefonos riasztás vaklárma volt. A jármű piszkos ablakain át egy darab kol-bászt néztek pisztolynak. Ezek a nevetséges baklövések tovább rongálják a rendfenntartó testületek amúgy sem magas tekintélyét. Nem is szólva a téves riasztások okozta felesleges kiadásokról, ami súlyosbítja a szűkös költségvetésből eredő pénzügyi gondjaikat. Ennél a rendszernél viszont a hoz-záférés semmibe sem kerül. Nem kell költenünk sem a megfigyelő rendszer kiépítésére, sem a hasz-nálatba vételére. Ingyen van, csak kapcsolatba kell lépni a rendszerrel. Ennek módja is adva van, a kronovizor már 30 éve a rendelkezésünkre áll. Ez a rendszer a hírszerzésben is előnyösen használ-ható. Nincs szükség költséges besúgóhálózat kiépítésére, és veszélyes beépülésekre. Segítségével könnyen figyelemmel kísérhető a terrorszervezetek minden szervezkedése, megmozdulása. Egyet-len probléma, hogy nem merjük használni.

238/244


Használatbavételének jogi akadályai is vannak. Emiatt a jelenlegi térmegfigyelő és átvilágító

eszközeinket sem tudjuk teljes mértékben kihasználni. Az első átvilágító eljárás a Röntgen-sugár volt, amelyet egészségkárosító hatásánál fogva csak csomagba rejtett fegyverek, robbanóanyagok felderítésre használtak. Az infravörös kisugárzáson alapuló hőfényképezés azonban veszélytelenül alkalmazható embereknél is, mivel nem bocsát ki semmilyen sugarat. Ez a passzív eszköz az élő szervezetből kisugárzódó hőt érzékeli. Ugyancsak nem jelentenek veszélyt az egészségre a radarér-zékelők. Ezek az aktív érzékelők mikrohullámokat bocsátanak ki, és a különböző anyagok által elté-rő mértékben visszavert sugarakat képpé alakítják. A nagyfrekvenciás hullámok 20 cm vastag falon is képesek áthatolni, de a fémek leárnyékolják őket. Ez a tulajdonság azonban hasznos is lehet, mert alkalmazásával motozás nélkül is ellenőrizni tudják a mellette elhaladó személy ruházatának tartal-mát; a zsebekbe rejtett vagy testre rögzített fémtárgyakat, fegyvert. Széleskörű elterjedését azonban akadályozza a jog. Amikor a rendőrség hőfényképezéssel felderített egy illegális marihuána-ter-mesztő laboratóriumot, az amerikai Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az akció törvénytelen volt, mivel megsértették vele a vádlott magánélethez való jogát. Jelenleg tehát az a helyzet, hogy otthonában, családi házának pincéjében, tetőterében bárki, bármilyen bűncselekményt folytathat. Akár a világ megsemmisítését is előkészítheti, mert senki sem tehet ellene semmit. Személyiségi jogaira hivatkozva a törvény kiáll mellette, védelmet nyújt számára üzelmei zavartalan folytatásá-hoz.

☯ Az „Ezoterikus körkép” VI. fejezetében szó esett arról, hogy Ábrahám idejében még személye-

sen adták át nekünk az „istenek” a fejlődésünkhöz szükséges ismereteket. Később már csak „kül-demények” formájában segítettek bennünket (lásd VII. fejezetben). A közvetett felvilágosítás azon-ban mind a mai napig tart. Ugyanezt a módszert követték a modern kor „istenei”, a földönkívüliek. Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor még meg kellett győzni az embereket a Földön kívüli civilizáci-ók létéről, egymást érték az UFO-észlelések. A különböző típusú találkozások száma azonban foko-zatosan csökkent. Minél közelebb kerülünk a megoldáshoz, az általuk használt technika felismeré-séhez, annál kevésbé mutatkoznak előttünk. Miután már csak egy hajszál választ el bennünket a pa-radigmaváltástól, alig látni UFO-kat az égen. Ennek tudható be, hogy csaknem 50 évnyi tevékeny-kedés után beszüntette működését a Brit Repülő Csészealj Hivatal. Az ok: nincs mit megfigyelni. Fénykorában 1500 munkatársa volt ennek az intézménynek világszerte. Az 1950-es években he-tente legalább 30 jelzést kaptak azonosítatlan repülő tárgyakról; mára jó, ha havonta egyet. Az ész-lelések számának radikális csökkenése nem magyarázható az emberek érdeklődésének csökkenésé-vel, mivel soha ne hittek annyian a földönkívüliek létezésében, mint manapság. Hasonló sorsra ju-tottak a szakfolyóiratok. Európában az elmúlt évek során megszűnt a francia, a lengyel, a szlovák, a román, valamint az orosz UFO-s magazin, s komoly gondjaik vannak az olasz és német testvérla-poknak.

A bolygónkon élő és tartózkodó fejlettebb civilizációk most várnak, és figyelnek. A döntő lökést nem ők akarják megadni ennek az ügynek, hanem tőlünk várják. Kíváncsiak rá, hogy a kritikus szintet elért ismereteink birtokában mit lépünk, illetve lépünk-e egyáltalán. Ha nem, akkor átenged-nek bennünket a pusztulásnak. Kiválogatják, és magukkal viszik civilizációnk legjobbjait, a nagy többséget pedig sorsukra hagyják, hadd pusztítsák el végleg önmagukat. Ha megtesszük a kezdő lé-pést, akkor személyesen is megmutatkoznak előttünk. Felfedik kilétüket, és átveszik az irányítást a szubatomi energiarészecskékkel, a részecskesugárzás kihasználásával kapcsolatos fejlesztéseink fe-lett. Erre szükség is van, mivel kellő ismeret és tapasztalat hiányában akár a bolygónkat is szétrob-banthatjuk ezzel az erővel. Ez esetben a fejlődésünk üteméhez igazított tanácsadás már nem oldható meg távirányítással. Ennek a technikának a bonyolultsága, és egész univerzumra kiható veszélyei elengedhetetlenné teszik, hogy rajtunk tartsák a szemüket, és szükség esetén azonnal beavatkozza-nak.

A rejtőzködő magatartás részét képezi az is, hogy a balesetet szenvedett, lezuhant járműveket nyomtalanul eltakarítják. Mire a szemtanúk és a hatóságok a helyszínre érkeznek, láthatatlan UFO-kon föléje repülve dematerializálják a roncsokat. A mostanában tapasztalható szigorú nyomeltakarí-

239/244


tást feltehetően az is motiválja, hogy már kezdjük sejteni járműveik részegységeinek működési me-chanizmusát, és nem akarják megkönnyíteni a helyzetünket. Az is lehet, hogy ezt a tevékenységet egy erre a feladatra specializálódott egység végzi. A Földön kívüli civilizációk között ugyanis olya-nok is vannak, akiknek egyáltalán nem áll érdekükben a fejlődésünk. Semmiképpen nem szeret-nénk, ha kilépnénk a kozmoszba, és harcba keverednénk velük. A harmadik típusú találkozásokból ismertté vált nyilatkozataik szerint legszívesebben elpusztítanának bennünket, de ezt a többi Földön kívüli civilizáció nem engedi meg nekik. Így most a láthatatlanná tett UFO-anyahajóikkal a boly-gónk körül keringenek, és arra várnak, hogy elpusztítsuk önmagunkat, szabaddá tegyük számukra a Földet. Eközben állandó megfigyelés alatt tartanak bennünket, és minden lehetséges eszközzel aka-dályozzák a fejlődésünket.

Budapest, 2001. szeptember

240/244


TARTALOM ELŐSZÓ....................................................................................................................... 2 I. FEJEZET.................................................................................................................. 8 Tudati fejl ődés.............................................................................................................. 8 (A tudati felvilágosítás létkérdés. A tudati fejlődés spontán megnyilvánulásai. Egy terhes nő életszemléletének megváltozása. Gyengédség iránti vágy a szexben. A nemi erkölcsök helyreál-lításának kísérlete példamutatással. Kivonulás a természetbe. A szegény gyerek frappáns vála-sza. Az ezoterikus folyóiratok tudatformáló tevékenysége.) A bűnözés felszámolása............................................................................................. 11 (Új monetáris rendszer bevezetése. A monetáris alap megváltoztatása. A készpénz megszünte-tése. Elektronikus pénztárca. Személyazonosító módszerek. Közvetett auravizsgálat. A pénz fogdosásából eredő betegségek megszűnése. Az államapparátus egyszerűsödése. A papíralapú részvények megszüntetése, elektronikus adattá válása. Az illegális bevándorlás megakadályo-zása. Középkori megszégyenítő módszerek alkalmazása a bűnüldözésben. Amerikai bírók szé-gyentáblát akasztanak a bűnösök nyakába. Kanadában hullaházi cédulát kapnak a szabályta-lankodó autósok. Bűnözők kiűzése borzillóolajjal. A bűnözők igazi büntetése a megvetés. A go-nosztevőkből nemzeti hőst és milliomost csinálunk. Az ügyvédek packázása a törvénnyel. Hor-rorisztikus gyilkosságok, emberevés. Korunk leghatékonyabb fegyvere a média. Cion bölcsei. Az újságírók felelőssége a társadalmi fejlődés irányának meghatározásában.)

Előrevivő adópolitika ................................................................................................ 26 (A tej, a tejtermékek és a könyvek megadóztatása. Komplex törvényeket kell hozni. A luxusadó bevezetése a gépkocsitartásban. Az adómentesek köre. A szénhidrogéneket a vegyipar számára kell fenntartani. Rendszámért ingyenbérlet Belgiumban. Dugóadó London belvárosában. Igazi megoldás az önkorlátozás. Munkaerőhasználati adó. Gyermektelenségi adó. Védővámok beve-zetése a multinacionális vállalatok elvándorlásának megakadályozására. Túlélésünk érdekében szükség van a nemzeti ipar újbóli létrehozására.)

Kiegészítő természetgyógyászati módszerek........................................................... 41 (Lágylézer-terápia piros színű fénnyel. Safe Laser készülékek. Az egészségellátási rendszer megreformálása. Kínai módszer. Természetgyógyász-szakvizsga. A homeopátia magyarországi rehabitálása.) Boldogságkeresés ....................................................................................................... 45 (A nők egy pillanat alatt döntenek a férfi sorsáról. Az álláskereső sorsa az első 15 másodperc-ben eldől. A női agy sajátosságai. A nők látószerve fejlettebb. Kapcsolatteremtés az egyes szféra-beliekkel. A különböző szférából jöttek tulajdonságainak legélethűbb megtestesítői. Jane Sacks: Rendes fiú. A bunkó nem szereti a komolyzenét. A primitív lelkek nem viselik el a fejletteket, és nem tűrik a tanácsadást sem.) Fejlődésünk buktatói................................................................................................. 49 (A várható élettartam személyiségfüggő. Horvátné ágya.) Érdekes hírek ............................................................................................................. 52 (Meditációra ítélve. Háromdimenziós ujjlenyomat-azonosítás. Életkortól függő agyhullámok. Biozene. Brain training. IQ teszt. Reflex teszt. McBride, Uli Vogel és Per Jensen hihetetlen me-móriája. Intelligencianövelő datolya a Fayar-oázisban. Reumakezelés fagyasztással. Modern fogmegőrzés. A Földön kívüli civilizációk fogazata. Az amerikai kórházakban engedélyezték a kézrátételes gyógyítást. Az izomerő növelése gondolatokkal. Akaratlan lélekkiléptetés. A sors-csapások megváltoztatják világnézetünket. Nehéz a szenvedélyeinken úrrá lenni. Az imádság hatékonyságának tudományos bizonyítéka. A gabonakörök tudományos vizsgálata megingatta a hitelen tudósokat. Lehet, hogy a pénzéhségünk, a meggazdagodási vágyunk fogja megmente-ni a természetet a pusztulástól.)

241/244


Könyvajánlat.............................................................................................................. 61 (Abd-Ru-Shin: Az igazság fényében. Viharos gyorsasággal pusztulnak az erkölcsi értékek. Láb-bal tapossuk a hagyományainkat. Közel az isteni igazságszolgáltatás. Minden megmérettetésre kerül. A Sátán 1000 évre megkötöztetik.)

A new age a kereszténység legnagyobb kihívása .................................................... 64 (A new age fogalmának meghatározása a keresztény szakírók szerint. Felhívják figyelmünket a new age veszélyeire. A hinduk szerint a kereszténység napjai meg vannak számlálva. A new age gyökerei. A new age mozgalmat leginkább az okkultizmus veszélyezteti. A keresztények szétfor-gácsolják önmagukat. Mi tette lehetővé a new age gyors terjedését. A new age mozgalom a csa-lás háromszoros hitvallása. A keresztények nem fogadják el, hogy az apokalipszis elkerülhető. János bácsi és a mentőcsónak.) Modern hit.................................................................................................................. 69 (A vallás megreformálása. Álszenteskedés. A formák kiüresedése. A bűnbocsánat a katolikus egyház ingatag alappillére. A templomba járás társadalmi eseménnyé vált. Mind többen for-dulnak el a történelmi egyházaktól. Ökumenikus vallás. Az EGY tisztelete. Egyetemes Vallás, bahái hívők.) Környezeti ártalmak ................................................................................................. 77 (Gyógyszermaradványok az élővizekben. Az atrazin feminizálja a békákat. A zaj fokozza az énekesmadarak pusztulását. Tömeges gólyapusztulás. A városi fények megzavarják a kisteknő-söket. A vadállatok elkorcsosodása. A fényszennyezés hatása a növényvilágra.) Kényes témák............................................................................................................. 79 (Nincs értelme testünk pátyolgatásának.) A tudomány fetisizálása ............................................................................................ 80 (Az ujjlenyomat alkalmazásának története. DNS „ujjlenyomat-analízis”. Az ezüst fertőtlenítő hatása. A tudósok irtózása a közérthetőségtől.) Energiatermelésünk megreformálása...................................................................... 81 (A megújuló energiaforrások ismertetése. Gőzgéppel hajtott műhold. Atommeghajtású űrhajó. Napóleonnak nem kellett Fulton gőzhajója.) Kiútkeresés................................................................................................................. 89 (A fenntartható fejlődés nem oldja meg a gondjainkat. Fejlődni előre kell, és nem visszafelé. Kövessük a katasztrófát túlélt bolygók civilizációinak példáját. Pénz nélküli civilizáció az Iarga bolygón. A tudományos fejlődés legnagyobb akadályai a tudósok.) Láncra vert intelligencia ........................................................................................... 93 (Elrabolt kutatók és kétségbeesett családtagok. Javaslatok ennek az embertelen rendszernek a humanizálására.) Technikai újdonságok ............................................................................................... 96 (Prognosz-A diagnosztizáló készülék. A súlytalanság következményei. Űrállomások a Föld kö-rül. Mesterséges gravitáció. Lappiramis. Energiaspirál – stimuláló és nyugtató korongok.) Kiegészítések ............................................................................................................ 102 (Csak a profiktól érdemes tanulni. A világ két részre szakad: fejlődőkre és leszakadókra. A fej-lődést választó országok gazdaságpolitikája. Kiebrudaljuk magunkat a saját hazánkból. A gaz-dasági összeomlás szélén táncolunk. A szponzorálás szükségességének további szempontjai. A fel nem használt alkotás blokkolja a fejlődést. Isten nem személyválogató. A kutatások titkosítá-sának hátrányai. A gonosz erők viszonya a találmányokhoz. Bóday Árpád halála. A nyomtatott és elektronikus sajtó felhígulása; A démoni hatalom szórakoztató eszközeinkkel igyekszik elmén-ket lefoglalni, távol tartani az isteni sugallatoktól. A magánkiadásban megjelenő könyvek re-ménytelen helyzete. A metángázzal telített vízben elsüllyednek a hajók. A hírhamisítók komoly-talanná teszik az ezoterikus kutatásokat. A Sátán feszültségkeltéssel és rejtőzködő magatar-tással próbálja a világunkat romlásba dönteni. Egyes Földön kívüli civilizációk fejlődésgátló

242/244


manipulációi, és fenyegető üzenetei. Fokozódó ellentétek a reklámfronton. Civilizációnk érték-rendje meg fog változni.)

II. FEJEZET ........................................................................................... 121 Kiegészítő természetgyógyászati módszerek......................................................... 121 (Májtisztító böjtkúra. Ízülettisztító kúra. Breuss-kúra. Piócakúra. Népi gyógymódok. Leszo-ktatás az alkoholizmusról és a dohányzásról. Korunk népbetegsége az elhízás. Broca-képlet, Body Mass Index, Derékbőség-testmagasság arány. A kialvatlanság is hozzájárul az elhízás-hoz. A Testkontroll tudományos magyarázata. Legjobb fogyókúra a koplalás és a szegénység. Moho sapiens shopiens. A séta, a kocogás és az úszás hatása a szervezetre. Power Walking. Nordic Walking. Gyógyító káposzta. Hatékony hajnövesztő módszerek és hajszeszek.) Felvilágosult gyermeknevelés ................................................................................. 134 (A nyakló nélküli televíziózás hatása a gyerekekre. A sztárok is elkényeztetik gyermekeiket. Az iskolában nem tanítják a legfontosabb tananyagot: világunk működését.) Boldogságkeresés ..................................................................................................... 136 (Az emancipáció túlkapásai következtében kihuny a nemek közötti szexuális érdeklődés. A nők nem szándékoznak visszatérni a családi fészekbe. Megoldás a nagycsaládok rendszerének vissza-állítása. A gyerekek nevelését az idősebb korosztálynak kell végezni. A nők rosszabbá válnak a férfiaknál is. A túlhajtott emancipációs törekvések az újkori matriarchátus bukását fogják ered-ményezni.) Érdekes hírek ........................................................................................................... 142 (A nő teremtésének legendája a brahmanizmusban. A túlvilági lények humorérzéke. Szent Hedvig kigúnyolása. Üvegdarabok potyognak egy libanoni kislány szeméből. Santa Fé-i csi-galépcső. Isten a balesetekben sem hagyja cserben híveit. Hitetetlen hittantanár Dániában. Katicabogarak beszélgetése. Az ateista szövetség kiáltványa Oslóban. Az imádság élettani ha-tásai. Divatba jön a vallásosság. Bérimádkozás az Interneten is. A limburgi püspök luxus élet-módja. Hajléktalannak álcázott püspök. Álvallásosság Kelet-Európában. Égi központ az agy-ban. A Biblia kiadási statisztikája. A Biblia átszerkesztése. Önmagukat kiárusító egyházak Ame-rikában. Egy tolvajt misére járásra büntettek. Démétér istennő baljóslata. Jézus panasza a lü-becki dóm falán. Kanadában lakásokká alakítják át a templomokat. A hit szerepe a japánok életében. A kereszténység dicstelen népszerűsége Japánban.) A new age a kereszténység legnagyobb kihívása .................................................. 151 (A new age körébe tartozó módszerek elsajátításának és alkalmazásának veszélyei. Meg kell tisztítani a new age eszméit az okkultizmus árnyoldalaitól, és a mágiától. Nem mindegy, hogy melyik oldalról jön a segítség. A sátáni befolyásolás módja. Egy nő viaskodása a démoni erők-kel. Az Istenhez intézett imádságot nem képes megrontani a Sátán. A tiszta eszméket hirdető ezoterikus tanok is járhatnak pszichés zavarokkal. Fekete mágusokat képeznek az általános iskolákban.) Ördögűzés................................................................................................................. 154 (Megszállottság. Amorth atya élménybeszámolói. A pápa ördögűzései. Jézus ördögűzései.) Fejlődésünk buktatói............................................................................................... 158 (A információrobbanás mind inkább érzékelhető mellékterméke a technostressz, ami az átlag-embereket is sújtja. A munkanélküliség fokozódásával csökken a vásárlóerő. Virtuális gazda-ság. A presztízs- és az utánzó fogyasztás rengeteg kárt okoz az egyénnek, és a társadalomnak. Önkéntes kivonulás a társadalomból. Az emberek nem találják helyüket a világban. A kreatív munkaerő nem jó bérrabszolga. Már a tudósok is kételkednek abban, hogy mindenki ártatlan-nak születik.) Környezeti ártalmak ............................................................................................... 164 (Kína illegális freon- és halontermelése. A lakosság óriási számából eredő környezeti károk Kínában. Bányatüzek Kínában. A legnagyobb környezetszennyező az Egyesült Államok. Ro-hamosan terjed a növénygyilkos mikonia. Medúzainvázió. Elsivatagosodás. Árvizek. A fásítás mérsékli az árvizeket, és jelentősen tisztítja a környezetet. Erdőtüzek. A tudósok után már a

243/244


meteorológusok és a politikusok is elismerték a globális felmelegedés tényét. Milyen követ-kezményekkel jár a világtengerek szintjének emelkedése. Hová fogunk költözni, ha a Kárpát-medencét ellepi a víz? Mindenki kiveheti részét a környezeti katasztrófa elhárításában. Eldob-ható papír helyett mosható textíliát kellene használnunk. Kompakt lámpa, Izzólámpa kartell. Örökké égő villanykörte. Ír módszer a reklámszatyor-osztogatás visszaszorítására. Szelektív hul-ladékgyűjtés. Hulladékpiramis. Last minute piacok kialakítása. Utcai hűtőszekrények Németor-szágban és Spanyolországban. Hogyan lehet lassítani a pusztulás folyamatát. Felmérés a kör-nyezetszennyezés csökkenésének pozitív kihatásairól az Egyesült Államokban. A legfőbb kör-nyezetszennyező megszüntetésének érdekében további szigorú intézkedésekre van szükség. Az általános műveltség alacsony szintje kihat a környezetvédelemre is. Az emberek nem ismerik a világ valódi működését, és sokan nem is akarják megismerni. Milyen arányban csökkent a zöldségek-gyümölcsök vitamintartalma a kemizálás következtében.) Könyvajánlat............................................................................................................ 188 (Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak. Az ausztrál bennszülöttek üzenete. Bicsérdy Béla: Élet könyve és A halál legyőzése.) Modern Taigetosz..................................................................................................... 192 (Az emberi faj elkorcsosulása. Gátoljuk az evolúció érvényre jutását. Eugenika. Az emberi ge-nom feltérképezése. A genetikai térkép magzati diagnosztikában való alkalmazása. A döntőbíró szerepét átvették a szülők. Beszűkült tudati szintünkkel meggátoljuk a zsenik világra jöttét. Módszer a világ túlnépesedésének megakadályozására.) Kényes témák........................................................................................................... 199 (Gyermekeink elkényeztetésével életképtelen utódokat hozunk létre. Az evolúció törvényei az emberiségre is érvényesek. Az emberi sejtek klónozásának végkifejlete.) A földönkívüliek orvostudománya......................................................................... 201 (A rákgyógyítás legfejlettebb módszerének bemutatása. Tanulni nem szégyen.) Az ezotéria műszaki alapjai.................................................................................... 202 (A telekommunikációs rendszer megreformálása. Fénysebességet meghaladó sebesség. Az elektroszmog erdeinket is károsítja. A Tesla-konverter működési elve. Transzverzális és longitudinális jeltovábbítás.) Jövőnk alakulása ..................................................................................................... 209 (Prekogniciós élménybeszámolók. Jövőbeli problémáink megoldásának kulcsát a jelenlegi nemzedék tartja kezében. A magyaroknak küldetésük van ezen a téren. Eredetünk nyomai a Bibliában. Civilizációnk jövője. Püthagorasz munkássága és a pitagoreizmus. Mikor veszik fel velünk a kapcsolatot a Földön kívüli civilizációk. Történelmünk vágányai. A francia űrkutatási központ UFO-aktái. Brit-, ír és brazil UFO-akták felszabadítása. A szovjet űrhajósokat angya-lok üdvözölték. WikiLeaks botrány, Julian Assange üldözése.) Kiútkeresés............................................................................................................... 215 (A terminológia megalkotása. Alapvető fizikai jelenségek tisztázása. Áramtermelő kondenzátor. Az elektromágneses- és a szubatomi energiasugárzás egymáshoz való viszonya. Mindenség-elmélet. Tudományos feladatok elméleti és gyakorlati vonalon: Felfedezni, hogy valójában mi készteti az anyagot melegedésre, Az elektrosztatikus vonzás és az anyag mágnesezhetőségének szubatomi alapon történő vizsgálata. A fokozott gravitációs vonzást kifejtő anyagok tanulmá-nyozása. Intenzív vril sugárzásra képes kristályok keresése. A „világító csodakő” rekonstruá-lása. A szubatomi energiasugárzást érzékelő lencse kifejlesztése. Erős mágneses monopólusok készítése a rákos sejtek és a mikrobák elpusztítására. Frekvenciaspecifikus besugárzás. A gyom-növények végleges kiirtása szubatomi energiával besugárzott vízzel. A bűnözés visszaszorítása az anyagból kiáramló szubatomi energiasugárzás távérzékelésével. Áruazonosító mágnesfilmbé-lyeg. A betegségek kimutatása láthatatlan érzékelőkkel. A parapszichológiai jelenségek frek-venciatartományainak feltárása. A bioenergiánk mennyiségét szabályozó szervecske megtalá-lása. A földből kiáramló mágneses sugárzás tanulmányozása. A húsevők kannibálok, mert a

244/244


fejlődésben alattuk levő fajtársaikat falják fel. Az időgép fizikai alapjainak tisztázása. A jövőbe és a múltba utazás feltételezett módja.) Technikai újdonságok ............................................................................................. 225 (Villanymotoros repülőgép-hajtómű. Üzemanyagcellás elektroplan. Tesla-konverterrel hajtott repülőgép.) Kiegészítések ............................................................................................................ 229 (Információvadászok. Nem csak az alkotót, hanem az alkotást is támogatni kell. Az igazi tudóst nem a meggazdagodás vágya hajtja. Röntgen az élhetetlen tudós mintaképe. Perelman, a kü-lönc moszkvai matematikus. Szemerédi Endre, a hóbortos matematikaprofesszor. Híres tudósok és politikusok nevetséges kijelentései az új találmányokkal kapcsolatban. Térmegfigyelő kame-rarendszer Budapesten, Monacóban, Franciaországban és az Egyesült Államokban. A Maga-sabb Intelligencia megfigyelőrendszerénél nincs tökéletesebb. A bűnözők személyiségi jogai fontosabbak a közbiztonságnál. Az UFO-észlelések számának csökkenése. A földönkívüliek várakozó magatartása. A balesetet szenvedett UFO-k roncsainak eltávolítása.)

az ezotéria kivitelezése 1. kötetmind többen látják be, hogy megmenekülésünk egyetlen lehet...

Documents