Szigeti Lajos

Az ég tükrében1977-1992

© Szigeti Lajos, 1992

A könyveta Lakitelek Alapítvány támogatta

Készült a Széphalom Könyvműhely gondozásában

Budapest, 1992

2

3

TARTALOM

Fohász

ÉletjelMária-siralom ezredfordulón

HittérítőIdő lavinájaIhlet-kereső

Vénusz születéseHőhullámKözös kútOrgonaszó

StrófákDélre jár

FöldtörténetÁlom galaxisánŰrhajós szemmel

ÓrákFöldközelbenZöld jelzésenNapba nézőKerti séta

Dadogás, jelbeszédMadártávlat

Magányom cellájaCsendélet

HegymenetPinceszer

A szív erőtereÜdvözlet Hídvégre

Felmenő ágBúcsú a játszótértől

Fagypont alattGyümölcsoltó

Öregapám hagyatékaKottakép

NyugágybólA Tejút pereménBalatoni emlék

Gyümölcsfa siratóVén fa búcsúja

IskolásEgy nyári nap

Fénykép apámrólMadárlátta kenyéren

MűtétFöltámadásraKérdőjelek

Sötétedés a VárosligetbenReggeli pillanatkép

LégyottSodrásbanSzeretőkBizalomElválás

Költő, cifra múzsávalVálság tünetei

A tékozló megtéréseHarangszó

ÉvszakokZöldell

Zöld szigetGyalogúton

Törékeny ég alattMennydörög

A nyár színképeHétágra süt

HűsítőKirályságomLeszáll az estŐszi tárlatSzüret előtt

SzüretBalladás faÉvgyűrűk

TéliesKödkép

Útszéli KrisztusKárogó

Mérleg havaFarsang utánKoldusének

ÍrásKézirat

4

Fohász

A vers: rózsafüzér,hívő lélek imája,szeretetvágy fohásza,a szív erőtere,hittérítő heve,igazért pártos érvelés,reménynek jó esély,hódolat a szépnek,gondolat ritmusábanmunkadal, hálaének,már gyújtó beszéd -

szó, és tettédes testvérisége,szabadság kiáltványa.

5

Életjel

Mária-siralom ezredfordulón„Világ világa,virágnak virága”csonkoltak századok,szögeztek négy égtájra.

Törzsed, vérgyökeredmagyar élet fája,„keserűen kínzatol,vasszegekkel veretel.”

HittérítőVilágok lelke: hit,legdöntőbb istenérv.Sarkig tárva az ég,hóesés szemfedőtbocsát e vérlucskos világra,ablakom jégtábla, nincsfestői táj keretében.

Bevakolt, habarcs szürke égbolt,lenn oltott mész fehér hó,besüppedt tanyák - madáretetők,tengerszint fölé gyúródik a völgy,berepülik labda kövér varjak- vakvezetők káprázattól világtalannak,botom jég-markolatú ág,s tipegő múltam nyomolvasni annyi,mint cinkecsapást keresni hóviharban.

Mikor repülők árnyéka szőnyegbombáz,menedék a csipkés lomb is.A liget most téli palota,a nedv higany - fagypont alá húzódik.

Odalett csecsemőkorom triásza,békés szentháromsága,és iskolás krétakoromrepeső rajongása,szerelmes harmadkorom.

6

Mégse jeges őszi eső- férgek hullamosójabuktasson sárba itt.Füstjét leveti lángom,vaskor rozsdája nem esz még,viszem a test roskasztó keresztjét,már látom utolsó állomásait -irgalom lobogtat arckendőt,a vért izzadó képmása kelendő.

Őseim: pogányok, szentek,hol van igazán a hazám? -Magna Hungária,Etelköz, Kárpát-medencemost e megcsonkított Duna-Tisza táj.Mert véreim világgá mentek,az ész mindenütt otthonra talál?

E védett, szívritmusszabályozó anyanyelvmegmaradásunk záloga lett,izgat békés forradalomra -szélcsendje nincsen lobogónak.

Idő lavinájaRagyogj siralomvölgy -fölhúrozott csönd,sóhaj felhangjairasikoly futama omlik.

Csak megrázkódikaz elevenszülő föld,s térdelünk panaszfal éghez.

Síri sötét bejáratátólelhengeríti a holdata vonzás hajnalonta.

Botot leszúrtárnyéka körbefut.Öreg akác törzsén hegesszívnagyobbodás: emlékszel-e?

Sercen, lobban a nyárfasor- erdőnyi gyufaelhagyott fészkek izzanak,visszaszáll a tavasz.

Szirommal teljes havazáshozza édenkert illatát,ablakot verő esőa türelmetlen időt.

7

És Duna-Tisza átkarol,összes holtága fog,a Kárpát hegygerinc,mint drága csigolyafüzérekösszetartó láncszemei.

Ihlet-keresőPár tollhegyről odavetett,ceruzacsonkolt sor -

Kinyílt a vallatott kor- beszélni kezd a lelet.

Még fölfoghatatlan, talány,mint ifjúságnak a halál.

Jég-fűzős kényszerzubbonyátfölhasítja egy rózsaág.

Orgonálhat böjti szél,szivárvány kondul fölénk.

Viharban a folyóparti fűzek,mint a hajóvontatók, nekifeszülnek.

A vers némán is beszél,akár egy munkás tenyér.

Helyben jár, mint a gémeskút,hasonló és hasonlított.

Pillangó: repülő virág,szitakötő: szökkenő kalász,

szöcske, fűszálról dobbantó,Sziszüphosz galacsinhajtó.

A mű csak úgy érzékletes,kerek, mint világegyetem.

Vénusz születéseAzt a hűvös selymetmég vesd le magadról -kikelsz a csipkehabból,szárba szökken a tested.

Hullámként ölellek,fájdalmas gyöngykagylókincsére hogy tapadjon,merül éles fény ellen.

8

Földrészek szétúsznak:teremtő öt ujjabomol itt gyönyörködni,mint érzékszerveim,ha megvakul egy is,finomul már a többi.

HőhullámSugárkévékbőlszikrákat cséplőnyáridő megizzaszt.Kaszanyűgbükkönyzöld vére füstöl,keserűfű illat.S delel gyöngyfüggöny,légyfogó zümmög,tikkaszt vízcsap tik-tak.Fénynek jégverem,nagy tükörterema kristályrács prizma.Megborzong, - kapcsola hűtő, a naptólóvóhely pince, pitvar.

Közös kútVillám-pengéjét hirtelenbecsukja szemem.Örvénylő éjsötétbe,csillagosbamerül tekintetem,feszül holdgyűrűt érve,űrbe visszacsobban,s feljön üresen.Növekszik szomjam,mintha fogyna,elapadna a fény,szakad sugár lánca,csodára nyílt pupilla nézvilágtalan,mintha látna. *

9

Rád szomjazom,bár csordultig vagyok!

Két véredénytestünk összecsendül,aranya ragyog -mi, szomjan halók,és kiihatatlanok.

Orgonaszó‘Trónusod elé járulok, ím’Istennel társalkodó,fenséges orgonazene,barokk oltár, nagymesterekcsodálói közül valakibillentyűk lépcsőfokainvisz mindenséghez közelebb -

harmóniában osztozó,a megismerés határán(menny és pokol)megtisztulás vár,villámfény, s égzengésidőközi félelmétoszlatja rezgés, rengés.

S ki gyilkolt gondolatban,meggyón - föloldozza muzsika.Praeludium és fúgazeng glóriás magasban:a porból fölemelkedj!- visszhangzik dörgedelmeségbolt katedrálisa.

Strófák

Sóhaj

Ó, irodalom,új birodalom!A költemény- örök remény.

Népítélet

A zsarnok szobra ledöntve- árnyékot ne vessen a földre.

10

Gyakorlatias

A barátság nem üzlet,az üzlet nem barátság.

Munkahét

Vasárnap dicsértessék,hétfő tessék-lássék,kedd kezdődne másképp,szerda szusszanás,csütörtök csalás,péntek lemaradás,szombat kimaradás.

Pályaválasztó

Mesterjel, vagy bunkósbotékesíti címered -Ábel, vagy Káin leszel?

Kiolvasó

Január - jégvirág,február - hóvirág,március - kikelet,április- nászének,május jön - szépséges.

Férfi és nő

Párhuzamosok a végtelenben- találkozunk szerelmem.

Lábjegyzet

A szép szerelmes írás- sírás.Nagy baj, hogy választ is vár.

Női nem

Gyöngébb edény- lyukas erény.

Toalett-tükörben

Üvegcsék, rúzsok, spray, piperekészlet -nagy műfogsornak látod az egészet.

Észrevétel

Szeretet és jóságtöbb lesz, ha megosztják.

11

Kisebbségi lét

Nem a levél hagyta el a fát- fatörzs a levelet.

Kóbor lovag

Tört bordák közt ver,vergődik szívem -viharlámpa lángja.

Ember hágta Hold

Ábrándok hímporos szűzemegdicsőülve fordítja felénkboldogabbik felét.

Őszi kínrím

Hull a levél- hulla levél.

Bacchus dőzsöl

Áll a világ,áll a bálmindaz után,hogy a körbőlkitáncoltat a halál

Beszédes fák

Bálványfa - istenfa,kenyérfa - gyümölcsfa,családfa - életfa,szerszámfa - ütőfa,szolgafa - szégyenfa,rovásfa - sátorfa,tiszafa - kisafa,bányafa - kányafa,párnafa - vánkosfa,nyújtófa - sodrófa,májusfa - rózsafa,mesefa - nótafa,kapufa - lármafa,alakfa - bitófa,keresztfa - kopjafa.

12

Délre járÁrnyékrajzom éles,mint betonfalra égettemberi alak,míg zománc pattogva megmaradatomrobbanás után.

FöldtörténetÉjszakákon át olvastamaz Első, a MásodikVilágháborúk történetét.S a több hullámban rám törővégítélet iszonyatbanvilágos lett: a Harmadikmegvívhatatlan,megírhatatlan - a Földminden rétege könyvlapjaiként széledne szét -kihulló préselt virágröpítené semmibe üzenetét.

Álom galaxisánHalandót így vigasztalaz anyagmegmaradás törvénye:a sóhaj is lélegzetvétel,minden szívdobbanás forradalmas.

De az álom szörnyek elé vet.Súlytalan kés, kulcs, naptár,alszom milliárd napnál,a szem már gyertyacsonk,idegrostot tintafoltszínez - alvadó vér,kagylón, lávapárnákonhánykolódik tengermély.

Alámerül a tüköraknás emlékezet,elmarad az árnyak őrségváltása.Infravörösben láthatómikrovilág, ahol a végtelenfehérjeláncra verte szívemeta csontra tekercselt idegszálakmágneses áramában.

Meg sem rezdül a platánkontinentális talapzatán.

13

Űrhajós szemmelKi marék porból lettemteremtő istenember,látom a csillagokat- fenséges ujjlenyomat.

A sugárpillák mögöttegy könnycsepp tündököl:égi képernyőn jön be,fölkel az Élet földje.

És hullámtörő bordákaz érzést visszafogják,ölelnék eggyé mindent,akár a megfeszített.

ÓrákFény-árnyék inga földtekénk.Mennyi másodperc szívverés,

jégkor cseppkőbarlang csöndje,s hány piramis-tölcsért dönt lepergő idő sivatagja,csuklóra bilincse kattan.

Hol delel számlap ollója,főtéren egy virágóra,körbejárják szerelmesek,és napimádó öregek.

Derűt, borút nem számolva,érted is eljön az óra -elüti életed.

FöldközelbenUtcalámpáit oltogatvaballag földünkön a hajnal.A sugárzás előhívja- gyanútlan minden csíra.

Gyomnövénynél szívósabb szőlőtőkéksorjáznak - bibliai példázat,kacs kúszik fényszálra.Fák harangoznak szélben,a léglökéses madárraj mélyrepülésben,felhőre fenyő nyilaz,magasles riadóztat kőszáli sast.Zaj-szemetet csönd csobogása visz,lábamnál dorombol a híd.

14

S rovarok élőhelyéncsipkéző, nagy nyárlevelész,fölszúrva szemvillanással,pirregő tücsök, imádkozó sáska,hogy csápol, csapódik fehérjelánca,gyilkosfürkész és tolvajdarázs,nyüzsög vízipásztor, csodás-pók, százlábú, hőscincér,széles szipoly, szuronyos istállólégy,fátyolka, ördögszem, halálfejes lepke,esti pávaszem, hársfaszender.

Visszhangtalan szavak- seregek ura vagy.

A kopár hegy bazalthomlokán múlt ráncai.

Ma golyóként roncsol,szirénáz a hír,éktelen bombatölcsérenszivárog el tiszták vére.Rózsás ujj zsíros bankóval,szépség érdekkel párosodik,sugárral ölnek, nem bunkóval.

S. O. S. vészjellel szívemrobbanáshoz időzített.Törvényekkel vasalt börtön- szabadságomat letöltöm.

Zöld jelzésenEsőerdő suhog valahol -láncait csörgeti a lomb,villám sudara gyökércsattan, mint célzott lövés,fölfelé pislog olajostócsákban a szivárvány.

Pitypang-buborékos rétenfutnék utánad, sárkányeresztőgyermek: szülők szeme fénye,mintha robbanás előlrejtőznék, földre vetem magam,súgdosni virágkehely fülébeelső szerelmes szavam.

S íme, a szárnyak szimmetriája,röptében szabad a madár,önsúlya gyúrta földgolyótólcsak elrúgja magát,

15

holtpontja a súlytalanság, hiába,ha földközelben a vágy,s ég felé emelt szájakköszönnek minden kortyot.

Virágágyon fekszem,még nem mélyebben.

Itt hőhullámra fészkel a gólya,forró tojásból csöpp szív kidobog,egy napi szerelemért israjzik a tiszavirág,vizen járó búbosvöcsökpáros násztánca ráadás.Szeretők alá gyep tömörül,a gyűrött újság szárnyra kap,rostos ideggel, indázó erekkelzöldbe öltözünk,fegyvertelen vadászok(a nagy vad eltűnőfélbenmár csak szánalmas féreg).

Ember nélkül humánusabb tájbólegy motoros fűrész kihasít,döngve jár a pallos -írtáson éktelenkedő tuskóáll ki a földből,fejem évgyűrűire lehajtom.

Napba nézőPartra vetkőzi rongyait,ár-apályt játszik a víz.Kivetem karjaim horgonyát- röghöz kötötten magam is rög -féreg kő alatt hűsöl,egy pálma emlékű lombos ágszempilla lustán seprűz,vérszívó nagyobb vihart kavar,füleimet körüldongvabizsereg, mint a villanyborotva.

E fényözön mindent kitakar,mutogatja sellő szépeit,vágyaimat szétszedik -tapadó figyelemmel, akár a hüllő,lesek biztató mozdulatot- távcső karnyújtásnyira hoz(ismerjük egymást hölgyemaz első emberpárig visszamenőleg).

16

Augusztus: fenséges,nincs is napfogyatkozás,csak fölperzselt föld- forróégövi béke.

Ki szűz hóra hágott,üde gyöpre lépett,rejtőzne, álcája terepszín.Fölismerve meztelenségünket,ágaskodik bennünk a kígyó,futó homokra vedliaz emberré váláspapirusz vékony igazolását,s velünk piheg, elvarázsolva csak,fűszoknyában óriás varangy,ideges ujjait örököltem:csontfehér billentyűkönőslények által kigyakorlott reflex-mozdulatsor trilláz;átvilágít Röntgen,fölragyog Edison, Einsteinagyában a világképlet,istenkísértő szabadalmátszámítógépbe táplálja Neumann.

Szabadságszobor minden csúcs,a műalkotásban kiteljesült élet.S talán egy buborék-palack postaIsten bűnbocsánatát hozza.

Kerti sétaHoldsarló nyománelmaradó sugarak -összegereblyélt kusza csak.

Elfordul Sarkcsillag mezsgyénk,szélkakas virágok,szegfűk, tulipánokhajnalpír tarajacsatakosan ébred,mit villám hányt hegyére,jégeső legéppuskázott,most zölden lángol.

Legyen mérges, vagy keserédes,mérlegeli a gyümölcsterméstaz ág - elengedi egyenként.

17

Százlábú ösvény araszol,fényes útjához ittnyálzó csiga ragaszkodik.

Bogáncs bókol, bóbita ernyőbolyhába kap a szellő,kacs tapogat vakon.

Pókhálóban pilleszárnyak- igazi bábszínház,szabadtéri dráma.

Páros cseresznye fülönfüggő,hova lett nevetős kedvem?Ágak közül kicsúzlízott madárriadalma bennem.

Dadogás, jelbeszédHiányos minden mondat,a szó széttagolt: szótag,mással-, és magánhangzók(csak együtt énekelhetők)bip-bip makognak.

Basic nyelven kimondaninagy érzést? - számítógépmiféle szózatot, himnuszt hozna ki?

Zene helyett a megszokhatatlanrészeg ritmus, zaj van,s a clip piranhák mohóságánszéteső látvány -Flegmával tartósíthatóesztendőkig a közöny.

Bach, Michelangelo, Shakespearetisztítótűzből vezet ki- a katarzis öröm.

Megismerés világnyelve- édes anyanyelv értelme,mit megnevezünk, az a miénk.Közlendőnk nem fér képletbe.

Cselekvést jelentő igéktudnának mozgósítani még.

18

MadártávlatKormos légrétegen keresztülfogyatkozó Nappal szemeztünk.Amint fényforrás elapad,visszfénye szakad,a Föld csak árnyak medre.

Mikrobarázdás vizek, vetések,évgyűrűk, hosszanjátszó éterhangszedője: csillag,egy fűzfasípba fűzött dallamfölöttünk vergődő visszhang.

Függ fegyver szálkeresztjénaz ember, feszületkéntablakkeretben,pókháló lesz halotti leple.

Galaktika búgócsigajáték a teremtő kezében.Párhuzamos sugarak menténa Göncöl kisiklott szerelvény.

Egy lendület holtpontjábólkimozdítani a világot -éterben kalózadó- ember kormányozta hold,lehozni karátok helyettpár súlytalan elemet.

Új égitest vár névadót,napszélben zászló foglaló,lent földgömb kisorsolt palástja,nem nemzetek színes térképe,csak üszkös feketévelkerített országok határa.

Magányom cellájaSzobám akár egy múzeumablaka hegyikristályhideg fényű csillámkvarcüveg megkövült jégbarlang termének csöndjetárlóiban holdkőzetsüt napcsillag visszfényéjt roncsoló rádiumfeszület foszforeszkálgyógyító sugár a hittűzhányó láva-rózsát görgetszénből préselt gyémánt

19

féldrágakő nemesopál zafírszikrázik álló tükörbenszemüreg foglalatábanlámpa ernyős virágakócos izzószál bibéjetűpárna lepkék gyűjteményeszárnyas koporsó borostyánörök világosságfényeskedik obszidián késárnyékában a szív.

Jégkorszak csiszolta kavicspattintott kő a kincsásványi nehezék papírasztagegyensúlyoz berakásos íróasztalttitkosírás hieroglifákfáraósírból talizmán istenfigurákforognak lexikon lapjainállandó népvándorlásáradat szedi a sátorfátsámándobot felhangosít szívhangindián tolldísz csiklandelefántcsont női ékszertengeri kagyló örökzúgása mossa a küszöböt -

És látom behunyt szemmela kék-piros érpárt- áramot a falbanlepedő fehérenlázas testem vezetékeitamint egy éjjeliasztalonkiállított koponyám fölragyog.

CsendéletA kristályváza fehér csokraminden színét bontja,gyökérző vízben él.Késleltetett hullásbanpöndör leveleklégcsavarmenete.

Egymással jól megvanmesevirág és pletyka,terebélyes vízipálma.Tigrisbegónia kúszik,muskátli ablakba könyököl,a huzat, mint a fűrész,rossz tüdővel zihál,

20

s torzító jég-üvegen átlátni, ahogy vacogerkélyen a fagyosszélbe csomagolt virág.

HegymenetElmaradnak a rámlehelőnótás borospincék.Alkonyodik már bennem,árnyékom is elhagyott.Tántorgó szőlőkarókvégül hazavezetnek.

Útszélen csipeget a föl-fölhessenőcsöndes eső,tenyeremből etettem.

Takargat józanítóula didergő magasság;Láng-csokrom hamvaitmajd jég-vázába rakják,s jöhet a csikorgódérrel sózott út.

PinceszerKeresztpántos ajtón nehéz lakatcsikordul: a fagy.Izzad a hófúvásból kiásottprésház dér-penész fala.

A pityergő venyigeággalkitömött vaskályhafüstjét visszaböffeni,csapong a gyertya lángja.

Fogy a fokhagymás kolbász,a puha kenyeret, avas szalonnátnehezen rágó öreg késüvegkancsó varázstükrébe les.

Lopótök széles vigyoraderít fel, nem apám vörösbora.Tiszta óbor az emlék,gyümölcs aszalva édesebb.

Megárt a karcos nótaszó,torkunkra forr -„...csillagos ég,merre van a magyar hazám?”

21

A szív erőtere

Üdvözlet HídvégreHárom megye határán,hol Mezőföld szőnyegétgurítja, Somogy feléa Sió nyújtja ágát,

volt ifjú országlásom,és hazám a hét határ -gyújtópontjában a nyár,csillagszóró karácsony.

Kit megérintett e föld,úgy jár édesvízére,még üdítő vidékre,mint sírig röghöz kötött.

Hol futótűz vadrózsákbokrosodnak friss szélben,hősök szobra - kísértet- család, és ország csonkán.

Él fűben, fában, kőbenitt együtt múlt, és jelen.S velük erős gyökerema mozgalmas időben.

Felmenő ágAlföld Viharsarkábantermett szép cselédlány,balján a dolgos szegénySomogy vidéki legényesküvő képe néz rám.

Nem földi menyországban,mégis, mint mesében,két félárva kelt egybe,javakból kiűzetve,Házi Áldás jegyében

nagy család oltalmábanhitét föl nem adva,erőit örökli át,forog a ‘kettős spirál’.S az emlékezet: balzsam.

22

Búcsú a játszótértőlForgószél homokvárakégig tornyosulnak,csivitelésre víjjogás támad.Mese erdőből ág-agancsszökell már kerítésig.

Levelek körhintáznak,s hópehely angyalszárnyak.Legombolyítva sugarait,meleget ad ránk a nap,nyakunk köré hófúvást,meg dér-szőrme bundát.

Tűzhányókitörés hirtelenkérgesül lávarétege- a tél ásványi kincsekerül felszínre -füttyszóra lavinaomlás.

Hó-, és jégszobrászfantáziánk ragyoghat.Virulnak művirágairianásos ablakoknak.

Fagypont alattHófúvás hangtompítóvalszaxofonozik a szél,szólózik villanydrótokon,pendül jégcsap-xilofon.Hóembert csinál a tél,hízlalja ablak tükre -a zúzmarás örökzöldönmaga élethű emlékműve.

Bevilágít a sötét.Vulkán kályhánktűzálló köpenyétmegrakják parázzsal,tűztáncban fölhevül a szoba- teleink aranykora.

Füttyös teáskanna járja,fűszeres forralt bor illatáraélednek a begőzöltcsaládi képeken az ősök,használati tárgyaik izzadnak,amikért éltek, haltak.

23

Most is, ha írok, félvakon,hótiszta papíron vezet a toll,nagy rezgésszámú vacogásvesz rajtam erőt,mert többen vannak odalent,mint idefönt.

GyümölcsoltóHarmatban izzó fűszál- hajnal fényessége.Sudár fák koronáinfészkel a süvöltő,pitypang oltó széllelnyárfasor havaz.

Virágkehelyben dong már a nap- rajzása vanminden reménynek.Kigyulladt hangárokbólkigurulnak dönögvea csillogó orrú méhek,kaszálón kusza sugarak,pöccintő gyufa-szöcskék.

Villámok ejtettekpokol mélyére engem.S mint akin átfordult a föld,légnyomás takar,virággal befröcskölt rét,karórám vergődik -Majd vall a fekete doboz- versőrző hangszalag.

Felhőúsztató víz,pikkelyes folyómeder,ahol kiástak sár-nehéz kezek -jó lesz horzs kövek köztkeményedni, csiszolódnimagam porában.

Harangszó imbolygássaltárja kapuját az este,magához von mágnesezvee föld - görbülete gerincemé,rejtőzöm hegy-völgyében,testünk hőt cserél.

24

Öregapám hagyatékaFüstfelhőből kerekedik,Hold hamutálcája.‘Igyál még, Gyula, százegyig!’vésve poharára.

Káromolja Úristenét- hiába kínálja.A borvirágos jókedélytvitte másvilágra.

KottaképÓ, azok a lábas, szárnyaskottafejek a kalitkában föl-lecsőrözik egymást kergetőzve,szólam tükörrel játszva,szállnak pótvonal ágra,egy ütemre ringnak,trilláznak, búgnak, sírnak.

S hirtelen, mint hangrobbanás,betöri a csönd ablakát,zendül a vox humana,idő-, és térközökkelismerős dallam röptét:a gyermekkor hangzó világa,kereplő léckerítésekenvillan a karmesteri pálca- kacagás oktávmenete,

futam viharzik, emelritmus és összhang ereje.

NyugágybólEzerkilencszázhetven,hét szilvafás kertbendarázs dézsmálja versem,megfogja tintakékje,pacás édessége,s kritikus mennyiségűszilvamagból felépül,zümmög az atommáglya -most följebb egy oktávval,szúnyogzönge hangonfülön csíp az alkony,konyhára hív a szózat- vacsorát harangoznak.

25

A Tejút pereménNapcsillaggal kitüntetettfenséges természet- örökzöld remény.

Hol ég s föld összeér,havasok oltára,Fekete-erdőbenfenyőpillák mögöttmegcsillan a tenger -

A nagy víz szült mindent- a fájás több hullámban.Tavak fölött a madarakcsőrükkel koccintanak.Csengettyűvirágos rétentávoli harangzúgás a méhes.

Ábrándozni dologidőben,fák megnyúlt árnyékábanfekszem: függőágyban,szabadeséshez készülőbenverőfényes évszak gyümölcse.

Könyvemben erdők illata- meglelt őshaza.

Balatoni emlékÓlomhasú hullámokmarakodnak sziklákon- tépő fogsor a nádas.

S mint kétéltű, prédára lesve,lüktetek a parton,sókristály-szálkás testemvedli pikkelyeit,sugárveszély ellenvillog napolaj maszkom,bélyeg az égési seb,ujjaimat szikrák hegyezik.

Hangszórón harsog a nyár.Gyékényen izzadokgyíkbőre ragyog,s falevélnyi szemérem,a késdobálók biztos tekintetévelgyönyörű formát bűvöl a vágy.

26

A délutánok nyílt vizehimbál hajósodort, sirály-uszályt.Öblös csobbanások tölcsérei,lélekvesztő nyaram örvényei -Pattog tűhegyes sugár- bőrömre napot tetovál.

Gyümölcsfa siratóVárva a fémes csengést,kinyújtott, kérges levéllelreszket minden esőcseppértaz udvar szegletébenkolduló körtefa,rongy ingét hernyó szőtte,nagy ága szélütötten.

A magány kertje nagy,gyúlékony szeszködbennapszúrásos gyümölcsök- ősz ürüléke a földön.

Mélység ellenébennap csillaga, ha följön,kopár hegy takarnáfákkal ráncos arcát.

Vén fa búcsújaCsonthéjas fa ágánfoghíjas lombfűrész.Vaspánt az évgyűrű,cement a macskaméz.

Deszkának túl görcsös,koporsónak korhadt,rezgő öregeknekritka árnyékot hajt.

Szénfekete villámsújtotta bal felét,idegen virágzáshavazza jobb felét.

27

IskolásMásodvirágzás késleltetelmúlást - fájdalommentes.

Még fűnyírógép legelész,ökörnyál pányván kerge nép.

Iskolába indít engem,őszülőt tanít szeptember -

Hernyó múltját elnézika lepkének, mert tündéri.

Sírkövünk nem márvány: jégtömb,körforgás útjában vérrög.

Inaszakadt futónövény,rőt avar tüskés lánggal ég.

S már fát hasogat tűzretélapó nekihevülve.

Egy nyári napTarlón láng-lepkék,hólyagos csalán.Morzsalékos talajon,mint parázson tömjén, sercen,csírázik a veszteséges szem,sárga leveles füstjemeredek égbe száll.

Szél robban fűcsomón.Hüllő dermedten a folyóköpetes bőre reszket,s mintha meszet oltana,pezseg kövön a moha.Fércelő sugaraknaktűpárna a gomba.

Szálló por az út, a mezőnapkerékre tekeredő virágfüzér.Málló kőkereszten a szenvedőmegváltó fényfoltos arca -apám halotti arcaőrzi a falut.

Még magasabb egek!Mint nyers gumót,tarack veri át szívemet,lehúznak gyökerek, sziszegőlángnyelves indák -

28

Halál kötözgondosan, csomózva,minden szálat meghúzva,Istennek lábtörlőt,virágmintás mezőt fonva.

Perc zümmög. Szitakötő- eltévedt kalász.Rezgőfű alél,S világunk fönnakadt szemétaz alkony lefogja.

Fénykép apámrólKeshedt fűrészbakonmég visszalovagol -hazasírja néhamunkára acél, fa,

s elnézi a halál,hogy metsz és kalapál,tesz-vesz szőlejében,mint az Úr kertjében.

Ujjai közt rebbenfűzvessző, gyöngy lepke,morzsolgat tengerit,lopva a könnyeit.

Szentestéken otthonszemünk csillagszóró -míg szeretet ünnep,ő mindig velünk lesz.

Madárlátta kenyérenLánctalpas nyomvonala: szántás,virágpor karéjos földek,széllel bélelt ernyőn alászálla mag, szirmokra - lángterelőkregyöngyharmat perdül, sistergő,önkéntes tűzhalálra biztat(mert mi jut a nagy életből?!)szusszanni fűcsomó fejalj,vadvirágokból sajtolt illat.

29

Tudom, mindez évszak divatja,visszapillantó víztükörbenszéttört tájat hátrahagyva,szélrózsa kokárdát tűztem,bolygónkat többször körbejárom(akár én görgetném lábon)mintha mindörökké keresnékvalakit, magamat sem találom.

MűtétKórház ablakából a tél:cinkcsizmában fiatal fák,pár szárnyaszegett levél -törzsüktől elvált,integető kezek.

És naptalan virágóra szemek,bordákról csigolyákracsavaroz a kín- menete megszakad.

Valaki hallgatózikkitakart szívem fölött.

Gyöngykagyló homálytizgat szemernyi fény -sértenek idegen szavak.Hol az édes hangja,a becézés-dallam,cseppfolyós tápanyagbimbós száj szögletén, melegáramaival az anyatest?

Világváros ébreszt.Suhogó utak - ágak,cement-, fém-, üvegfészkek,betonba lőtt gyökérzet,s vastüdő-lomb odakint,a fák: csönd szökőkútjai,szikrázó villamos vezetékekösszeütődve - szögesdrótok,a hegyek szakadó fércek,súlytalanság émelyít.

S megvakult ujjaimfölismerik arcod.

30

FöltámadásraVért szivárogtat fülembőle hirtelen csönd.Szemem megtelik éggel.

Mindig túlélem,hiába keresem a katasztrófát.Hold vitt fehér lepedőben,fejfám volt egész erdő,kibontott kontyávalszomorúfűz hajolt rám.

Érzékeim: nyílt sebeimaz élőt igazolják.Ringó bölcső bolygónk,űrben rengő koporsó.

Jéggel csillogó csontjaink- halálnak kirakójáték.Fölöttünk sötét koszorúbanIsten fényszomjas madarai.

KérdőjelekMekkora sivatagot fércela világhoz minden léptem?Miféle vadon vesz körül?Micsoda acsargó óceánokkerítik be magányom?

Űr-üveglap alattcsak vérfoltom marad -mint tudsz mondani róla?

Sötétedés a VárosligetbenKristályrezgés az éterben- esthajnalcsillag.Mikrobarázdás vizek,évgyűrűk lemeze forog- hosszan játszó csönd.

Harmatcsepp-ujjbeggyelérint a hűvösség.Csuklyát húz rám a köd,úgy ülök sötéten,mint az Anonymus szobor.

31

Elegendő fényforrásegy bizsergő gén-izzószál.S mint gravitáció, áthatállandó vágy:pulzáló szívem vonzásane okozzon katasztrófát.

Tavirózsa-számlapon a repedéséjfélhez ér.

Egy ismeretlen kér tüzet,a szemében föllobbanó szeszlángarcomba világít, szerelmespárkérdezi pontos szívverésemet.

Reggeli pillanatképFénybontó üvegszilánkablakainkban hétszínvirág,függönnyel föllobogózva,tavaszünnepre készül a ház,ragyogni mészfehéren -

Szemközt az eget nyitja rámegy lányfélmeztelen szépsége.

LégyottÖltözőasztalra dobvaliheg a két karóra -női, férfi,siet, vagy késik,ritmusra felesel,a gyorsuló időtszaggatottan méri,egymáshoz igazítjamutatóikat a szerelem.

SodrásbanBokámat megláncolja,derekamat átkulcsolja,hullám-izmaival, örvényeivelelragad, leteper,fulladásig ölel,lemerít tajtékozva,partjai közé fogva,elemi erővel szorít,

32

földob harmadszor is,amíg elér egy fűzág,fürtös fűcsomó,hínárból a halacska fölcsobban -

szalmaszálat sodor,mintha csak csiklandozna.

SzeretőkSzemünkbe szikraaz első csillag.Ablaknak koccanholdas csőrével az éj.Havazni kezdtüzes pelyhekben a világűr- reggelre minden csupa fény.

Végtelen szárnycsapásíve a láthatár -

testünk fölszegezvea tér-idő keresztre.

BizalomBízom,mint vadász a késben,ösztönében a vad.S mint aki orvosért szalad,fuldokló a más lélegzetében.Kötélben, méregben, zuhanásbankinek már élni sem szabad.

Bízom,mint pilótában az utas,műszerekben a pilóta,bajtársában a katonapartnerében az artista,míg a mutatványnak vége szakad.

Vak vezetőjében,süketnéma a szemében,csodában minden szerencsétlen -Bízom,ahogy emberben már nem szabad.Azzá tehetsz,ami lehetnék,s amilyennek szeretnél- megköszönni bizalmadat.

33

ElválásHajnalodik. A karótóla rózsa elhajol -

Szikrázó haját fésüli,ölt színjátszó ruhát,

vízesés nagy tükörbenkérdi: ki a legszebb?

Mint az áramütés,el nem enged a világ.

Költő, cifra múzsávalKi verslábakon megközelítse,nincs az az isten.

Így ékszertelen pőréncsak csók izgassa bőrét?

Kötve a rajongó szemsugárérmelegítő lesz csupán.

Ívfény nagyfeszültségbenérintkezni - élet!

Egész alakos tükrétvillantja a hevült ég.

Válság tüneteiCsönddel párnázott szoba,magány kényszerzubbonya.S már visszaszámlál a szív- megnagyobbodott, naív.

Tűzbe mártott gyufakéntkarmol, elzsibbad a kéz,fölém kajla glóriátbűvölök - füstkarikát.

Mint fűszál friss harmattal,villogok szeszpalackkal,boldoggá ne avassonegy sárkányfajzat asszony.

Világ, űrbe hantolhatlézer, vagy meteorraj.Földbe vert szobor itt lenn- bennünk torzó az isten.

34

A tékozló megtéréseMintha keresztútterhe alatt roskadnék,előttem van méga kopáran delelő csúcs.

Már alábukiknap korbácsolta arcom.Hogy irgalmazzon,Veronika-kendő a víz.

S fák körmenete,mezők címeres zászlai -szülőföldem égtájaifölkarolják életemet.

HarangszóVáltozó fényű égi jel- tornyán csillagkereszt tüzel,e földig futó sugár volnakáromlás villámhárítója.

„Erős vár a mi Istenünk.”.És mind e porból vétetünk,a táj szépasszony völgye, dombja,édenkert csörgő víz-kígyója,

nagy ősök sora itt velünk,fölnyúl, még int gyökér kezük:ki változni, változtatni tud,könnyebb lesz néki a föld is úgy.

Lenn levélben gázol a szél,már lármafák a jegenyék -Csak arcvonás el ne mosódna,fűződnék fényszálra - mosolyra.

Szűkebb szülőhazámhoz isa teljes égbolt tartozik.És befogad bárkánk: e földrészIstennek is tetsző örökség.

Szabadhídvég, 1990.

35

Évszakok

ZöldellÚtmenti árokban ered meg,szivárog, gyűlik gyökerezve,hócsomókból levelesrevált halványzöldből haragosra,virágözönnel habosra,kicsap a hullámtörő úttestrefű, perje, gyom, vadvirág,tajtékosan bokrok, s a fák -tengerszint fölött áradó tengerzöld, zöld,

zöld ár-apállyal lélegzőszigetvilág, végre: föld!

Zöld szigetHol egy tűzhányó tüdejét kiköpte,lélegzetvételre jön fela szökőárból új sziget,s napozni kezd,lávatűzben ásványi bányavirágszivárványt lobogtat,majd kettős ernyőt tart fölélombszélességben a gyökér,eső levél-szívet dobogtat,akár a vízözön előtt,felhőben gázolnak fenyők.

S mint felkiáltójel ítélet után,mágneses vihar-verten,természet vadhajtása: az emberjégcsap-meztelen áll őrt,csillag emel rá tőrt,vonzás-taszítás ütközőn utazóhalálfej a hold.

36

GyalogútonVirul krisztustövis ága,tűzzománc: fémek virága,megváltó föld élő sebeszakadék, indák kötele,

homokot markoló akáchirdeti: van föltámadás,megmaradt hócsomó gyolcsapillog, légneművé lobban.

Ki átlebeg új közegbe,lárvából pillangó, lepke,még csillan, hőjét leadva,hópehely-sugárállatka,

és sárbocskorát lerúgva,hány ízeltlábú kel útra,harmattal terhes hangyabolyjár mezítlábas utakon.

Körforgásban a természetmegszédít minden érzéket,s tüzet kongat, csöndít imáta bronz réti harangvirág.

Törékeny ég alattÖsszefekszem virágággyal,rendre vágott réttel.Gyűrűsujjamra gyermekláncfűfonódik - olcsó ékszer.

Hónaljnyi völgyben sarjadfűcsomó fészekalja.Húrozva indák, szárak,rög lelke: illat árad.

Csepp-ibolyaszín örömöttúlharsog a rózsavörös.Virágpor-selyemgatyásméhecskén szirompalást.

Ünneplőben illatozóvirágáruslány az orgonabokor,bodza dől kerítésre,néz bogyós összetett szemével.

37

Ha esik, csöppenként a vízcsókol, simogat is -lágy a földnek,kemény a sziklának.

Füttyszóra madárdal visszhangválaszol a hamisnak.Fülelek oldalt fekveégi-földi neszre.

MennydörögÉnekesekfészke felettvihar kering - héja, hó!

Remegj csalit,eres kavics:kakukktojás, békasó.

Nyirettyű ág,s mi pendül, nád,csorba cintányér a tó.

Villám sokkol,csillám, ostor,csigák szarva fölragyog.

S füvön, halmontücsök hangol,fülem cseng - csöndé vagyok.

A nyár színképeA hittérítő nap ragyog- csipkebokor föltámadása.S én vérzékeny vadrózsa, mályva,pipacs mezőben hamvadok.

Vadvirág nedvével gyógyít -ezerjófű, gyermeklánc, gyíkfű,s árvalányhaj hozzám szelídül,nőszirom, estike bódít.

A nyár: rózsa, ligetszépe,sás, margaréta, búzavirág,pacsirtafű, és csillagvirág,százszorszép - egy arc emléke.

38

Hétágra sütForgástengelyén, évszakot váltva,bolygónk pörgeti mézét, sugárbantelik a kaptár, emeletnyilépcsőket jár a fény napestig.

Házgyári lakásom csöndeserkélye védelmébenrakódott egy fecskefészek -sárból, sugárból köt meg,akár a vasbeton, tüzes a nyár.

Borogathatnák homlokomfelhőnyi vizesruhák.

Sose volt füst-ködben az utcajárművek alagútja.Fűben kígyózó gumitömlő sziszeg,bádogtetőn már alkony rozsdáll -

Valahol a délibábos, szikessíkság nagy gémeskútjakibillentette az eget.

HűsítőMetszett kristálypohárásványvíz harmatoz,buborékkötélen a jégkockapezsgőtablettaként olvad -

Állapotváltozás,anyagmozgás egymásutánisága: idő,ösztökéli másodpercmutató.

Hőguta kerülget -kopoltyúk, tüdőkszaporázva hevülnek,mohó szomjúságtóljelenést látok, csodát:aki vízen jár - hőhullámon.

Sós tenger csap szájba,nyelvem sivatag.

Sekélyesben pipálnak,mint vízszintező halak,a tálcára buktatott poharak.

39

KirályságomErkélyen trónolok,fíadzó kincseim virágládákbanaranyeső, árnyliliom, jácint,fut bíbor vadszőlő,borostyán, örökzöldlonc kárpit,napraforgó bőröm színváltó,szúnyoghálóm zápor.

Delej érzékeny szívemethajnalka hallgatja:mágneses erővonalak menténpulzál - kidobogja vesztét,ha majd művirág koszorúkragyertyaláng zászlók borulnak,pereg a viaszkönnycsepp,hóesés teremt csöndet.

Leszáll az estNehézkedik a test,göngyölegben a szárnyrúdra csavart zászló -dicső röpte után.

Tollászkodik a fa,féllábú nagy madár,erdei szél huhog,holddal jár a kaszás.

S felhőt fognak elé- visz a Göncölszekér.

Őszi tárlatA földgömb hajlatáhozsimul az öreg dombhát(görnyed, mint a kapálók)nem lendül át a láthatáronördöghinta, délibáb bohóc.Egy kereplő drótsovány bokormagában is madárijesztő.

40

Hullámpapíron vízfestménya pincesor, a gyümölcsös lejtő- védett forrásvidék.Fahordó odvából kilépa remete, indázó ujjai köztszőlőfürt mintás borospohár,javít a vér szeszfokán,alátétnek diólevélsajtolódik malomkövön,kézfogást keres a zárt ököl.

Tavasz, nyár, ősz, télkiszámol - sose győznél.Árnyak, éjszakák hosszabbodnak,a lábak visszér-béklyóban,kiújul betegség, tünet.Ideiglenes minden lakás,az ember békéje csak fegyverszünet.

S ki nem emlékezik,ismétli tévedéseit,súlykoló fejét verjehalom szennyesbe.

Arc nem visel pókháló kendőt,nem csak beszélő szerszáma termelő - teremtő,látja, hogy szárnyak mérlegénegyensúlyoz az ég,s bogáncs bölcsője: szellő.

Szüret előttErjedő ősz gyümölcsösébenmézittas méhekdöngicsélnek kidőlt szesz körül.A szőlőbokrok félmeztelenüldőlnek karónak,a fürtök duzzadóak,s addig pirul, míg lehulla kerekded, édes.

Levéltenyéren vércsepp,elgurult dió agyvelejétkiszívja majd a féreg,ködfüstölővel végigvonul,üvegkoporsóba zár a tél.

41

Születésem Mérleg hava,késő, dércsípte szüretem.Utolsó hónapos terhesanyafájdalmaival vajúdik a föld.erdőn visszhangzik sikolya,hófehérbe pólyáz a csönd.

SzüretKék szilva, sárga-,meg őszibarack,csonthéjasok gyökérkosárbamár önsúlyuktól hullanak.

Cukor-, és görögdinnyemosolyog, megreped,darázsfészek a málna.Vérbő a táj.Alma-, és szőlőszüret,micsoda szemek! -csettint, mézel a száj.

Forr, fortyog a nyár.Lábon nem marad termés,a nagy kaszás delel még,duzzad a felhők begye.Győztes csatáját megvívta,sisakrostélyát felnyitjadió és gesztenye.

Balladás faLefelé gyökér,fölfelé gyökérösszefogni földetés görcsös űrt -

Levél-alvadásosfekete erdőbenelszenesült törzsegyémántkövesül.

42

ÉvgyűrűkTörzse rozsdás vas,de fürtös hab virága,gyümölcs illata majd elszáll vele -Fordul mágneses vihar szele,s már bádog levél zörrensavas esőben - fémszálasbarnásvörös rozsda pereg.

TéliesSavas eső, őszi erdő,lombhullás - madárijesztő.

Zúdul alá felhőcsorda,kertjeinket legázolja.

S jégvitorlás nyílt vizekenlapulnak boszorka szelek.

Vár csupa csont föld - temető,csillagnyi pelyhekben a csönd.

Talán másodszor virágzik?- havazni kezd az akác is.

Gyökértől ághegyig a bajsúlyos keringési zavar.

Fagy-bilincs, dér-zúzódásosjégkor illik e világhoz.

KödképKödgomolyt kerít csaholvaa novemberi szél -legelőt letaposvameglódul a csorda,fagyok jégcsapos tőgyeinélaz isten fia-borja.

43

Útszéli KrisztusDicsértessékviharvert Jézus Krisztus!Hómarta kő, naphasogatta ágaskeresztre feszített fény,vérrozsdás, jégesővert pléh,vasszög vérehulló fűben,pusztába kiáltó, árva,figyelmeztet vétkünkre,bűnök bocsánatára.

Szentföld, ahol állsugárkerékbe törten,szívek dombján magaskeresztútnál, kálvárián,ki fának gyümölcse,düledező falak, falvak előtte,ahol tágas temetőkapuk(írva van: föltámadunk!)bevégzetlen szobor az időben.

Szenvedés egyezményes jele,felénk dőlő kereszt,hőség ostorozta, virágporos arc,csillagtövistől nehezült feje,barka, nád a jogar,színjátszó szirom-levél a palást,rá hermelin hószakadás- természet körforgása, körmenetkerít be, Isten.

Vándorok égtáj mutatója,szegények vigasztalója,fűzfák borulnak lábaihoz(hervadatlan a kérők mezei csokra)költöző madarak karjairólrugaszkodnak az égbe -emberszabásúvá formálja népművészet,mit az enyészet vésője kibont még -halandó előtte térdel most ésmindörökké.

44

KárogóVarjak fekete seregétsorakoztatja havas temetés.Rianásos víztükörzajlik vérágas szemükön,gyászuk a fehér.Jégverte mezőn.csavargók, de nem kéregetők.

Vénje elhull, akár a gallyak,reccsenve végsőt, szénsötéten -Sas száll az égbelecsapni puhatestűt,féregpusztító csúszómászót- a magasságot dögként se bírják,rojtos vércseppekben hullnak alá,a fölvert éhség nem enyhül.

S ha fuvallat sem árt,visszaköltöznek rühespüntyögők, béleljék csak fészküket,vakarózzanak egy életen át.

Mindenütt színváltó fajta,kakukk, vagy tolvaj szarka,barázdabillegető pipiskék,paradicsommadár pihe-puha tarkák,sok csörgő, idomított szobatiszta.Velük virágnyi lét,kölcsönkért szabadság -

nyitva a szivárvány kalitka.

Mérleg havaA dér-pók foltozta lombharmatos hálóba fogvergődő napot.S mint gyilkosát az áldozat szeme,sarki égövet őriz a víztócsa jege.

A Nagy Medve vérnyománfelhő falka jár -földközelben csillagtársulások,s az éjben fölizzó várostnovember porhóval oltja.

45

Földnyelvnek megtört ostya- jégtáblák torlódnak,mint parti fák fém levelei,érszűkület vérlemezei.

Mennyből fehér karácsony,jégcsap-emlőn kisded öröm:kristály-bölcsőjét kinövőfény cseperedik.

Farsang utánLány-pirosítóhófoltok itt-ott,vége már víg jégtáncnak.

A hegyen-völgyönkifestőkönyvszínes szőttes káprázat.

Sombokor csapkod,nehogy megfagyjon -hess, hószárnyú, jégcsőrű!

Csipogás fészkelringy-rongy levélre,bolyhos, izgága ágra.

Egy nagy lélegzet:tavasznak lelke,tél kilehelt párája!

KoldusénekFelemás élet- nem páratlan sors.

Bekerít e porba rajzoltközépponttól egyenlő távolságraönmagába visszatérő -hadd simogasson érintője.

Felségterület őrzőjeaz állat is -kárörvendőn dörzsöli lábaitegy vérszívó - viszket előre.

Szirom ingem szakadtantüskebokorra adtam.

46

Besétál köreim udvarábakéregető társamcsipegetni vénasszonyok nyarát.

Szépség nem tévedszívem erőterébe,ki értelmet adjon,mint világosság a sötétnek.

Árnyékom állít falhoz,s összhangosítva egy város zaját,koldul az ének.

ÍrásCsillag-foncsoros égenvilágok tükörképeszilánkol, vakít.

Önálló fényemkönnycseppbe gyűl, nagyít.A gondolat fölszabadultenergia - munkát végez.

Huzagolt űrcélozza homlokom,vér-, és vízjegyeselőttem a papír.

Megjelölte istenemelmozduló szívemet -közelről tüzel a kín.

KéziratSápaszt lepedőnyi írópapír- a betűvetés lecke.Egy eszmének emelt mondatív,s ahol a part szakad, rossz a rím,verslábra sántító sor szalajt,hiányjel, kérdő-, felkiáltó-rám mered - nincs aki diktáljon.

S napfoltos szemem kihuny,lefogja isteni ujj.Tisztán, mint harangöntvény,megszólal a törvény.

47

Egészséges pók hálója ép -rút részletekből szép egész,távolságtartó csillagképettengerszemmel néz a föld,bársonysötéten szentjánosbogár ékszer,harmatos fűben siklógyöngysor a kígyó,egy anyajegy féldrágakő -minden, amit megszépíta szenvedély, szenvedés.

Föld csontjai: sírkövek,hiába aranybetűs szöveg,a vetésforgó úgyis kiszánt.

Piramis vezéri sátrátrablók gyalázzák- sivatag sem mumifikál.

Idő hámrétege alatta műremek üde marad.

Gazdagságod szókincs,természetvédő költői képek -Csíkos pizsamák rabja(börtönrács nem véd meg,se anyagmegmaradás törvénye)míg állsz holdfény-huzatban,légy éber, mint egy csillagász,virrassz határtalan hazát.

48

1977-ben mutatott be az Élet és Irodalom kilenc verssel, ezt követően közöltek országoslapok, folyóiratok. Másfél évtized versterméséből válogattam egy kötetre valót, hogy meg-méressem végre. Mennyi kétely, kudarc, útvesztő, sikerekben szűk esztendő! - A föltámadásszomorúsága, megkönnyebbült sóhaja is az enyém.

Szülőhelyem a Balaton alatti Szabadhídvég, egy nagy család szeretetében nőhettem, tanul-hattam. Az idegen nyelvek és a zene meghatározó élményeit gimnazista koromban kaptamútravalóul. Ilyen indíttatással végeztem tanulmányaimat az ELTE Bölcsészettudományi Karmagyar-angol szakán, s maradtam Budapesten. Nyelvtanárként, a felsőoktatásban dolgozomazóta is.

A képes beszéd, a verselés kamaszkori vonzalom, sokáig titkolt szenvedélyem volt. Koránbűvkörükbe vontak az irodalom klasszikusai, a magyar líra gyöngyszemei. Az írás (ha tetszik,az olvasás) szabaddá tesz, miként bárminemű alkotói tevékenység. Öröm a szavakkal bánni. Aköltemény: szabályos szívverés, lélegzés. - Nehéz meglenni nélküle. Egy haszonelvű, csiko-rogva váltó korszakban, ezredfordulón mennyit ér a szépszavú jobbító szándék? - Megőrizni amulandó szépséget, újrateremteni az élményt, gondolatátvitellel kapcsolatot létrehozni, hogyne legyünk magányosak - ez is a vers-művészet föladata. Bízom benne, hogy van egyénihangom, arcvonásaim kivehetők. A szó szerinti értelmen túl van mondanivalóm. Bár tudnámtömörebben, egyszerűbben versbe foglalni!

Szigeti Lajos