az ügyészség szerepe a nyomozásban, különös tekintettel az ... · 5 b) a bíró, az...

Miskolci Egyetem

Állam- és Jogtudományi Kar

Büntető Eljárásjogi és

Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék

TDK dolgozat

Az ügyészség szerepe a nyomozásban, különös tekintettel az

ügyészség és a nyomozó hatóságok kapcsolatára

Készítette: Konzulens:

Kelemen Enikő Dr. Róth Erika

J-501 egyetemi docens

Miskolc,2010

2

Tartalom

1. Bevezetés ................................................................................................................................ 3

2. Az ügyész szerepe, feladatai .................................................................................................. 4

3. A nyomozás egyes kérdései ................................................................................................... 9

3.1. A nyomozás célja ............................................................................................................ 9

3.2. A nyomozás megindítása (Be. 170-175.§) .................................................................... 10

3.3. A nyomozás lefolytatása (Be. 176-194.§) ..................................................................... 12

3.4. Jogorvoslat a nyomozás során (Be. 195-199.§) ............................................................ 15

4. A nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolata ....................................................................... 16

4.1. Modellek ........................................................................................................................ 16

4.2. Kapcsolat az 1973. évi I. törvény és az új Be. között ................................................... 19

4.3. A rendőrség és az ügyészség kapcsolata a jelenleg hatályos magyar büntetőeljárási

szabályok szerint (1998. évi XIX. törvény) ......................................................................... 22

4.4. A kapcsolattartás során felmerülő problémák ............................................................... 24

5. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség nyomozással kapcsolatos tevékenysége 27

5.1. A hatálybalépés és az azt követő év nyomozással kapcsolatos tevékenysége .............. 27

5.1.1. 2003. évi tevékenység ............................................................................................ 27

5.1.2. 2004. évi tevékenység ............................................................................................ 30

5.2. A nyomozás alakulása napjainkban .............................................................................. 35

5.2.1. 2009. évi tevékenység ............................................................................................ 35

5.2.2. Ábrák ...................................................................................................................... 41

6. Befejezés .............................................................................................................................. 44

7. Jogszabályjegyzék ................................................................................................................ 45

8. Felhasznált irodalom ............................................................................................................ 46

3

1. Bevezetés

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényt a büntető igazságszolgáltatás reformjának

reményében alkották meg. A fogantatást követően a törvény hatálybalépéséig nagyon hosszú

idő telt el. Az eredeti norma szerint a törvény 2000. január 1-jén lépett volna életbe. Közben

azonban az érvényes, de nem hatályos törvény több módosításon esett át.

Az élet megkezdésének eltolódásához volt politikai szándék, akarat és volt szakmai lobbizás,

csendes drukkolás. Ahogy Király Tibor írta: „A nyomozó hatóságok nem kértek az ügyészek

gyámkodásából, az ügyészek nem kívánták növelni a nyomozásért viselt felelősségüket, az

ügyvédek kevesellték a nyomozásbeli jelenlétüket, más-más okból ki-ki ellenezte az ügyfél

általi kihallgatást, és kiváltképp a Legfelsőbb Bíróság a kétfokú perorvoslati rendszert.”1

A törvény végül is több módosítás után 2003. július 1-jén lépett hatályba.

Dolgozatomban a büntetőeljárás rendszerinti első szakaszára, a nyomozásra, és ezen belül is

az ügyésznek a nyomozással kapcsolatos jogaira, feladataira helyezem a hangsúlyt. Így

ügyészi szemszögből a nyomozás rövid leírására is sor kerül. Hogy erre a számok

tekintetében is rávilágítsak, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség 2003, 2004, és

2009. évi nyomozással kapcsolatos tevékenységét is vázolom. Azért ezeket az éveket

választottam, mert ezek segítségével leírható, hogy az új Be. hatálybalépése miként hatott az

ügyészi feladatokra, és hogyan alakulnak azok napjainkban is.

Továbbá azt is szükségesnek tartottam megvizsgálni, hogy az új büntetőeljárási törvény

(továbbiakban: Be.) milyen változásokat hozott az ügyészség és a nyomozó hatóságok

kapcsolatában.

1 Nyiri Sándor: Az ügyészség és a nyomozó hatóságok kapcsolata a büntetőeljárásról szóló törvény

hatálybalépése után, Belügyi Szemle, 2003/7-8. szám, 56. old.

4

2. Az ügyész szerepe, feladatai

A.) Feladatok a büntetőeljárásban

Az Alkotmány 51.§-ának (2) bekezdése szerint az ügyészség törvényben meghatározott

jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban,

továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett. Az ügyészség

szervezetéről a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény rendelkezik.

A modern kontinentális eljárási jogban az ügyész a közvádló, feladata a vádemelés és a vád

képviselete a bíróság előtt. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény III. fejezete ezzel

összhangban rendelkezik úgy, hogy az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett:

- önállóan nyomoz;

- vagy más nyomozó hatósággal nyomoztat;

- illetve a nyomozás törvényessége felett felügyeletet gyakorol.

Tehát az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végeztet vagy

nyomoz.

Ha maga nyomoz, bármely nyomozó hatóságot - annak illetékességi területén - nyomozási

cselekmény elvégzésére utasíthatja, valamint a legfőbb ügyész az ügy ügyészségi

nyomozása során más nyomozó hatóságok tagjait az országos vezető egyetértésével igénybe

veheti.

A Be. szerint vannak olyan ügyek, ahol a nyomozást kizárólag az ügyészség végezheti. Ezt

az elkövetett bűncselekmény jellege, az elkövetéssel gyanúsítható terhelt személye, illetve a

sértett személye indokolja. Ezekben az esetekben nem csak az egyes nyomozási

cselekmények elrendelése, hanem a végzése is az ügyészség kötelezettsége.

Így kizárólag az ügyészség végzi a nyomozást a következő bűncselekmények miatt a Be.

29.§-a alapján:

a) a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet élvező személy, a nemzetközi jogon

alapuló mentességet élvező személy által elkövetett bűncselekmény, a sérelmükre elkövetett

hivatalos személy elleni erőszak, a működésükkel kapcsolatban ellenük elkövetett más

bűncselekmény, továbbá a nemzetközileg védett személy elleni erőszak ;

5

b) a bíró, az ügyész, a bírósági és ügyészségi titkár, fogalmazó és ügyintéző, az ügyészségi

nyomozó, az önálló és a megyei bírósági végrehajtó és végrehajtó-helyettes, a közjegyző és

a közjegyző-helyettes, a rendőrség hivatásos állományú tagja ellen elkövetett emberölés,

hivatalos személy ellen elkövetett emberrablás, hivatalos személy elleni erőszak, hivatalos

személy ellen, hivatalos eljárása alatt elkövetett rablás ;

c) a rendőrség hivatásos állományú tagjának kivételével a b) pontban felsoroltak által

elkövetett bármilyen bűncselekmény, valamint az ülnöknek az igazságszolgáltatással

összefüggésben elkövetett bűncselekménye;

d) a b) pontban felsoroltak vonatkozásában elkövetett vesztegetés, a vezető beosztású vagy a

fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott más hivatalos személy által elkövetett vesztegetés,

a vesztegetésnek a Btk. 255. §- a szerinti alakzata, a vesztegetés feljelentésének elmulasztása

és a befolyással üzérkedés;

e) a rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok

hivatásos állományú tagja által elkövetett, nem katonai büntetőeljárásra tartozó

bűncselekmény, a Vám- és Pénzügyőrség hivatásos állományú tagja, továbbá a pénzügyi

nyomozó által elkövetett bármilyen bűncselekmény,

f) az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények közül a hamis vád, a hatóság félrevezetése,

a hamis tanúzás, a hamis tanúzásra felhívás, a hatósági eljárás akadályozása, a hatóság

eljárásának megzavarása, a mentő körülmény elhallgatása, a hivatalos személy eljárása

során elkövetett bűnpártolás, az ügyvédi visszaélés, a zugírászat, a nemzetközi bíróság előtt

elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény;

g) a külföldi hivatalos személy ellen elkövetett bűncselekmények, valamint a nemzetközi

közélet tisztasága ellen elkövetett bűncselekmények.2

Amikor az ügyész a nyomozó hatóságot veszi igénybe a nyomozás lefolytatáshoz, ő az, aki a

nyomozás irányát, a tisztázandó kérdéseket meghatározza. Ennek érdekében utasítást is adhat

a nyomozó hatóságnak. Erre azért is van szükség, mert ő ismeri a bírósági elvárásokat, és így

a nyomozás ügyész általi irányítása növelheti a büntetőeljárás hatékonyságát, a vád

képviseletének eredményességét. Ezen tevékenysége arra is lehetőséget teremt, hogy azokban

az ügyekben ne folyjon felesleges büntetőeljárás, ahol a felelősségre vonás valószínűtlen.

2 A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 29.§

6

A nyomozásért, annak során végrehajtott cselekményekért, eredményességéért az első és a

második esetben is önállóan felel.

A harmadik esetben csak felügyeletet gyakorol a nyomozó hatóság felett, amely ebben az

esetben önállóan nyomoz, vagy végez nyomozati cselekményeket. Ennek során a nyomozó

hatóság maga határozza meg a nyomozás irányát, a tisztázandó kérdéseket, ugyanakkor ezek

kivitelezésébe az ügyész széles körben beleszólhat. Mindennek az a célja, hogy a nyomozás

törvényesen folyjék, az eljárásban részt vevő személyek jogaikat érvényesíthessék.

Így a nyomozás feletti felügyeleti jogkörében az ügyész a Be. 28.§ (4) bekezdése alapján:

a) nyomozást vagy feljelentés-kiegészítést rendelhet el, annak lefolytatásával a nyomozó

hatóságot bízhatja meg, a nyomozó hatóságot - annak illetékességi területén - nyomozási

cselekmények végzésére vagy további nyomozásra, a nyomozásnak az általa megjelölt

határidőn belüli befejezésére utasíthatja,

b) a nyomozási cselekményeknél jelen lehet, a nyomozás irataiba betekinthet, azokat

magához kérheti,

c) a nyomozó hatóság határozatát megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti, a

nyomozó hatóság határozata, intézkedése ellen, illetve intézkedésének elmulasztása miatt a

hozzá megküldött panaszokat elbírálja,

d) a feljelentést elutasíthatja, a nyomozást megszüntetheti, a nyomozó hatóságot a nyomozás

megszüntetésére utasíthatja,

e) az eljárást magához vonhatja.3

A törvényességi felügyeletnek két formája van. Az egyik az egyszerű törvényességi

felügyelet, melynek esetében az ügyész az eljárási cselekmények törvényességét a nyomozó

szerv vezetőjének, vagy a büntetőeljárás más résztvevőjének kezdeményezésére és csak

abban a körben ellenőrzi, amelyre nézve kezdeményezték.

A felügyelet másik formája, amikor az ügyész a nyomozó hatóság önállóan végzett

nyomozása felett fokozott felügyeletet gyakorol (Be. 165/A §), ha:

a) az ügy ténybeli, jogi megítélése vagy a bűncselekmény bizonyítása bonyolult;

b) a nyomozás során lényeges törvénysértést, mulasztást vagy a nyomozás eredményességét

veszélyeztető körülményt észlelt;

3 A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 28.§ (4) bekezdése

7

c) a gyanúsított személyi szabadságát elvonó kényszerintézkedés hatálya alatt áll;

d) a meghatározott személy ellen folyó nyomozás megindításától számított 1 év eltelt,

illetőleg a meghosszabbított határidőben el fog telni;

e) a nyomozás olyan bűncselekmény miatt folyik, amelyet a törvény 10 évet meghaladó

szabadságvesztéssel fenyeget;

f) a bíróság az ügyben tanút különösen védetté nyilvánított;

g) az ügyben fedett nyomozó igénybevételét engedélyezte;

h) az ügy közérdeklődésre tarthat számot.4

Ennek során az ügyész:

- határidő megjelölésével utasítást ad elmulasztott nyomozási cselekmények elvégzésére;

- meghatározza a nyomozás kereteit, amennyiben az eddig végzett nyomozás ezt

szükségessé teszi, és megjelöli azokat a bűncselekményeket, amelyekre nézve a nyomozást

mellőzni kell;

- megjelöli azt a nyomozási cselekményt, amelynek elvégzése, vagy azt a határidőt,

amelynek eltelte után az iratokat számára meg kell küldeni;

- utasítást ad a nyomozás befejezésére, amennyiben a tényeket az ügy érdemi eldöntésére

alkalmas módon már felderítették.

Az ügyész a nyomozó hatóság önállóan végzett nyomozása felett fokozott felügyeletet

gyakorolhat akkor is, ha a gyanúsított személyi szabadságát korlátozó kényszerintézkedés

elrendelése óta 6 hónap eltelt.

Tehát a fokozott felügyelet során az ügyész hivatalból, rendszeresen ellenőrzi a nyomozás

állását, és ennek megfelelően teszi meg a szükséges intézkedéseket.

B.) Az ügyészség hatásköre és illetékessége

Az ügyészség hatáskörét és illetékességét általában annak a bíróságnak a hatásköre és

illetékessége határozza meg, amely mellett működik. A különböző ügyészségek

illetékességébe tartozó bűncselekmények esetében az ügyészség jár el, amelyik az ügyben

korábban intézkedett.

4 A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 165/A.§

8

A legfőbb ügyész vagy a felettes ügyész rendelkezése alapján azonban az ügyész olyan

ügyben is eljárhat, amelyre a hatásköre vagy az illetékessége egyébként nem terjed ki. Az

ügyészségek között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén az eljáró

ügyészséget a felettes ügyész jelöli ki.5

C.) Az ügyész kizárása

Az eljárási pozíciók különbözőségéből adódóan a büntetőügyben ügyészként nem járhat el,

aki az ügyben mint bíró járt el, vagy az eljárásban résztvevő más személy, illetőleg ezek

képviselője vagy hozzátartozója, aki az ügyben tanúként, szakértőként vagy

szaktanácsadóként járt el, és az sem, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem

várható.

A törvény 32.§-a rendelkezik arról, hogy a kizárási ok bejelentése után, a bejelentés

elintézéséig az ügyész milyen intézkedéseket tehet, és mely esetben járhat el.

Az ügyész kizárásáról az ügyészség vezetője, az ügyészség vezetőjének kizárásáról pedig a

felettes ügyészség vezetője határoz.6


6 A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 31-34.§

9

3. A nyomozás egyes kérdései

A nyomozás minden jogrendszerben őrzi az inkvizitórius hagyományokat. Az eljárás zárt, a

nyilvánosságot, a kontradiktórius elemeket – kivéve a nyomozó és a vizsgálóbíró eljárását –

nélkülöző írásbeli eljárás, ahol a közvetlenség nem követelmény, a terhelti jogok és a védelem

elve korlátozottan érvényesülnek, hiányzik az ügyfélegyenlőség.

3.1. A nyomozás célja

A nyomozás a büntetőeljárás rendszerinti első szakasza, mely kettős célt követ.

Az egyik a szigorú értelemben vett szakmai cél: a bűncselekmény és az elkövető felderítése.

Ennek során a nyomozó hatóságok összegyűjtik, biztosítják, rendszerezik a bizonyítási

eszközöket és a bizonyítékokat, létrehozzák az aktát, ügyiratot, amely alapját képezi a

vádemelésnek és a bírósági eljárásnak.

A nyomozás célja a magyar Be.-ben sem más (Be. 164.§). A törvény a nyomozás feladataként

a bűncselekmény és az elkövető felderítését, valamint a bizonyítási eszközök felkutatását és

biztosítását jelöli meg. A tények felderítésének célja a vádemelésről szóló döntés

megalapozása, ugyanis a vádló a nyomozás során feltárt tények alapján foglalhat állást arról,

hogy lehetséges és szükséges-e a bíróság előtti vádemelés. 7 Ez kifejezi azt, hogy a

büntetőigény bíróság előtti érvényesítésének szükségességéről a vádló, mégpedig általában az

ügyész hozza az első döntést.

A másik a szervezeti cél. A nyomozó hatóságok függősége kétirányú. A kötöttség egyik

iránya a büntetőeljárási törvényből fakad. Ez határozza meg a szakmai tevékenység jogi

kereteit. Másrészt függenek attól a szervezettől, amelynek részét képezik.

Így a nyomozó hatóságokat azért hozták létre, hogy az említett szakmai feladatokat

elvégezzék, ezáltal hozzájáruljanak egy, a társadalom számára elfogadható szintű

közbiztonság megteremtéséhez és fenntartásához. Ettől függ társadalmi elismertségük, a

szervezet tekintélye, hatalma, befolyása.8


8 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Komplex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest,

2007, 201-202. old.

10

3.2. A nyomozás megindítása (Be. 170-175.§)

A nyomozásnak, mint a büntetőeljárás rendszerinti első szakaszának a megindulásához az

ügyésznek és a nyomozó hatóságnak hivatali hatáskörében, valamint a nyomozó hatóság

tagjának hivatali minőségében tudomására jutott adatok vagy a feljelentés szolgáltatnak

alapot. Ezen adatoknak vagy a feljelentés adatainak alkalmasnak kell lenniük a

bűncselekmény gyanújának megalapozására.

A törvény különbséget tesz aszerint, hogy a gyanút megalapozó adatok miképpen válnak

ismertté az ügyész, illetve a nyomozó hatóság előtt, de a különbségtétel csak a

tudomásszerzés módjára, és nem a későbbi következményeire utal. A nyomozó hatóság vagy

az ügyész működése során közvetlenül éppúgy észlelhet bűncselekmény gyanúját megalapozó

adatokat, mint ahogyan bejelentésből is tudomást szerezhet ilyenekről. Az észlelésnek ezek a

módjai eltérnek attól az esettől, amikor a gyanút feljelentés alapozza meg, mivel a feljelentő

szándéka kifejezetten arra irányul, hogy büntetőeljárást kezdeményezzen, és az adatokat is

ezért közli. Az előző esetekben ilyen feljelentői szándékról nem beszélhetünk. A nyomozás

megindítása azonban nem a tudomásszerzés módjától, hanem a gyanú kialakulásától függ.

A nyomozás kétféle módon indulhat meg. Elrendelheti az ügyész vagy a nyomozó hatóság,

az elrendelésről a feljelentés megérkezésétől számított három napon belül határozatot kell

hozni. Ebből ki kell tűnnie, hogy milyen bűncselekmény miatt, és ha a gyanúsított ismert, ki

ellen indít az elrendelő nyomozást. A nyomozás valamely nyomozási cselekmény formális

elrendelése nélkül is megindulhat, ha késedelmet nem engedő körülmények állnak fenn.

Ekkor a nyomozás határidejét e cselekmény elvégzésétől kell számítani.

Bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. A feljelentés kötelező, ha annak elmulasztása

bűncselekmény.9 A hatóság tagja és a hivatalos személy a hatáskörében tudomására jutott

bűncselekményt köteles feljelenteni, ugyanilyen kötelességet kell teljesítenie a

köztestületnek is, ha azt külön törvény előírja. Az itt említett személyek kötelesek a

nyomozást elősegítő adatokat is közölni, és a bizonyítási eszközök rendelkezésre állását is

elősegíteni.

A feljelentésnek nincsenek alaki előírásai, azt az ügyésznél vagy a nyomozó hatóságnál

írásban vagy szóban lehet megtenni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvben kell


11

rögzíteni. A feljelentés azonnali nyilvántartásba vételéről szóló rendelkezés lényege, hogy a

feljelentés megtételének tényét utóbb akár a feljelentést felvevő, akár a feljelentést tevő

részéről vitathatatlanná tegye.

A nyomozó hatóság és az ügyész hatáskör és illetékesség hiányában is kötelesek a

feljelentést átvenni, vagy jegyzőkönyvbe foglalni, majd az eljárásra jogosultnak megküldeni.

A feljelentés alaki kötetlenségéből következik, hogy azt távbeszélőn vagy más technikai

eszköz segítségével is meg lehet tenni.

A magánindítvány, természetét tekintve meghatározott jogosultak által tehető feljelentés, és

a magánindítványra üldözendő cselekmények esetében a büntetőeljárás feltétele. Ezen

indítvány formához nem kötött, a jogosult minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az

elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni. Az is

előfordul, hogy csak a nyomozás során derül ki a magánindítvány szükségessége, ilyenkor

be kell szerezni a jogosult nyilatkozatát, kívánja-e az elkövető megbüntetését.

A magánindítvány előterjesztésére megszabott határidő jogvesztő, erre tekintettel a törvény

részletesen szabályozza e határidő számításának a módját. Igazolást enged a határidő

elmulasztása miatt olyankor, ha a bűncselekmény közvádra üldözendő.

Ha a feljelentés alapján a nyomozás elrendeléséről, illetőleg a feljelentés elutasításáról

megnyugtatóan nem lehet állást foglalni, akkor a feljelentés kiegészítésének van helye.

Így a nyomozó hatóság a feljelentést a Be. 174.§ (1) bekezdésébe foglalt okok miatt

elutasíthatja, ha azok magából a feljelentésből megállapíthatóak.

A feljelentés elutasításáról értesíteni kell a feljelentőt, aki magánindítványt terjesztett elő,

továbbá a feljelentést elutasító határozatot az ügyésznek is meg kell küldeni.

Hasonló módon szabályozva vannak azok az esetek is, amikor a feljelentést nem lehet

elutasítani (Be.174.§ (3) bek.).

12

3.3. A nyomozás lefolytatása (Be. 176-194.§)

A nyomozás által teremtett és az érintettek jogaikra is kiható függő helyzet mielőbbi

megszűnését célozza az a rendelkezés, amely szerint a nyomozást a lehető legrövidebb időn

belül le kell folytatni, és be kell fejezni. A nyomozás határideje alapesetben két hónap,

amelyet az ügyész két hónappal, ennek letelte után pedig a megyei főügyész a nyomozás

megindításától számított egy évig hosszabbíthat. Egy éven túl ezt a határidőt a legfőbb

ügyész hosszabbíthatja meg. Ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, ez a

hosszabbítás legfeljebb a személy elleni büntetőeljárás megindításától számított két évig

terjedhet. Ezzel a törvény a nyomozások elhúzódását megakadályozó abszolút határidőt

határoz meg. A határidő lejártakor a nyomozás eredményétől függően, vagy vádemelésre,

vagy a nyomozás megszüntetésére kerül a sor.

Mint az már korábban említésre került, a büntetőeljárás megindításának az alapja a

bűncselekmény elkövetésének a gyanúja. A gyanú alapján megindított eljárásban a

bizonyítási eszközök létezésének és fellelésének érdekében a nyomozó hatóság bárkitől

felvilágosítást kérhet, fénykép vagy más adathordozó bemutatásával személyt vagy tárgyat

felismertethet, illetőleg kiválasztathat, iratokat megtekinthet, a bűncselekmény helyszínét

megtekintheti, és szaktanácsadót vehet igénybe. Mindez a gyanú megerősödését, az elkövető

személyére vonatkozó megalapozott gyanú kialakítását is segítheti.

A törvény nem tartalmaz jogkövetkezményt a felvilágosítást megtagadóval szemben. Nincs

akadálya azonban annak, hogy a nyomozó hatóság a vele együttműködni nem kívánó

személyt tanúként hallgassa ki, vagy más szükséges eljárási cselekményt végezzen. Ennek

eredményét a nyomozó hatóság eljáró tagja jelentésbe foglalja. Az ügyész engedélyével a

nyomozó hatóság fedett nyomozót is alkalmazhat.

Büntetőeljárás tehát csak azzal szemben indítható, akit a bűncselekmény elkövetésének

megalapozott gyanúja terhel. Így ha a nyomozás olyan körülményeket tár fel, amelyek

meghatározott személlyel szemben megalapozott gyanút ébresztenek, a nyomozást vele

szemben kell lefolytatni.

A gyanúsított személy kihallgatása elején közölni kell vele a gyanúsítás lényegét, az arra

vonatkozó jogszabályok megjelölésével. Az eljárásnak ez a mozzanata igen nagy

jelentőségű, mert a gyanúsított ettől a pillanattól kezdve gyakorolhatja több fontos jogát, így

13

a vallomástételt, illetve a vallomástétel megtagadását. A gyanúsított jogainak biztosítása

szempontjából kiemelkedő fontosságú a törvény azon rendelkezése, amely a vallomás

megtagadásának jogáról és az elmondottak felhasználhatóságáról szóló figyelmeztetést írja

elő.

A gyanúsítottal szemben az eljárás a gyanúsítással indul meg. A kihallgatást a gyakorlatban

általában a nyomozó hatóság tagja végzi, de az ügyész rendelkezhet eltérően is, és azt maga

végezheti.

A tanút szintén az ügyész, illetőleg - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó

hatóság hallgathatja ki.

A tanú kíméletét szolgálja, hogy kihallgatása mellőzhető, ha az általa feltárható lényeges

körülményeket a feljelentés magába foglalja. Ugyanezt szolgálja az is, ha vallomását írásban

nyújtja be.

A törvény kimondja, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság szükség esetén a nyomozási

cselekményeknél szaktanácsadót vehet igénybe, akár a bizonyítási eszközök felkutatására és

megóvására, akár szakkérdésben történő tájékozódásra. A szaktanácsadóval szemben a

szakmai követelményeket az őt igénybevevő ügyésznek vagy nyomozó hatóságnak kell

meghatároznia.

Fontos beszélni a nyomozási cselekményeknél történő jelenlétről is. Ugyanis a nyomozási

cselekményeken az ügyészen, a nyomozó hatóság tagjain és a jegyzőkönyvvezetőn kívül

csak az lehet jelen, akinek a jelenlétét a Be. megengedi. Továbbá azt is meg kell említeni,

hogy az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozási cselekmény helyszínéről eltávolíthatja

azt, akinek a jelenléte az eljárást akadályozza, a nyomozás elősegítése érdekében pedig

bárkit a nyomozási cselekmény helyszínén való tartózkodásra kötelezhet, valamint aki az

eljárás rendjét zavarja, vagy a helyszínen tartózkodási kötelezettségének nem tesz eleget,

rendbírsággal sújthatja.

Szólni kell a nyomozás részbeni mellőzéséről is. Ezt eljárás-gazdaságossági szempontok

indokolják, ugyanis fontos, hogy a gyanúsított kihallgatása után az ügyész mellőzhesse a

felelősségre vonás szempontjából jelentéktelen bűncselekmény miatti további nyomozást.

Az erről szóló határozatot közölni kell a sértettel, a feljelentővel és a magánindítvány

előterjesztőjével.

14

A Be. lehetőséget ad a nyomozás felfüggesztésére. Erre akkor kerülhet sor, ha az eljárás

folytatásának átmeneti ténybeli vagy jogi akadálya van. A felfüggesztést az ügyész,

meghatározott esetekben pedig a nyomozó hatóság is elrendelheti, melynek okait a törvény

tételesen felsorolja.

Vannak olyan esetek, amikor a nyomozás megszüntetésre kerül. Ennek okait a törvény

tételesen felsorolja, s ezekben az esetben pedig az ügyész megszüntető határozatára van

szükség.

A nyomozás elvégzése után az ügyész vagy - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a

nyomozó hatóság a gyanúsítottnak és a védőnek az erre kijelölt helyiségben átadja a

nyomozás összefűzött iratait, ugyanis lehetővé kell tenni, hogy a gyanúsított és a védő az

esetleges vádemelés alapjául szolgáló összes iratot - kivéve a zártan kezelt iratokat -

megismerhesse.

Ezt követően a sértettet is értesíteni kell arról, hogy a nyomozás iratait megtekintheti, s

gyakorolhatja az őt megillető jogokat.

15

3.4. Jogorvoslat a nyomozás során (Be. 195-199.§)

A nyomozás során az ügyész és a nyomozó hatóság formális határozatai, intézkedése vagy

intézkedésének elmulasztása ellen jogorvoslatnak van helye. Ezek a következők:

- a panasz,

- a fellebbezés, amit a nyomozási bíró határozata ellen lehet előterjeszteni,

- a felülbírálati indítvány,

- az ellenvetés,

- a nyomozás folytatása a hivatalból kezdeményezett eljárási kegyelem után, a gyanúsított

kérelmére.10

A jogorvoslati jogosultság elvének megfelelően az ügyész vagy a nyomozó hatóság

határozata ellen panasszal élhet az, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz. Mivel a

nyomozás során hozott határozatnak nincs kötőereje, a panasznak a határozatot hozó is helyt

adhat, vagy azt az elbírálásra jogosulthoz terjeszti fel.

A jogorvoslat eredményét a panaszt tevővel közölni kell, és ha a jogorvoslat a megtámadott

határozat megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére vezetett, erről azokat is

értesíteni kell, akikkel a határozatot közölték. A panasznak főszabályként nincs halasztó

hatálya.

Az ellenvetésnek a nyomozó hatóságok vagy az ügyész határozati formát nem öltő

cselekményei, intézkedései vagy intézkedésének elmulasztása miatt van helye. Ez inkább

tehető észrevételnek és/vagy indítványnak, mintsem formális jogorvoslatnak.

A határozat ellen bejelentett panaszt, ha az elkésett, vagy nem a jogosult nyújtotta be,

ellenvetésként kell elbírálni.

10

Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest,

2007, 230. old.

16

4. A nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolata

4.1. Modellek

A nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatára Európában két modell alakult ki:

1.) az angol modell;

2.) a kontinentális európai modell.

A két modell között a legszembetűnőbb különbség, hogy az angolszász modell a nyomozás

során a rendőrségnek biztosítja a vezető szerepet, míg ezt a kontinentális európai modellekben

az eljárási törvények az ügyész kezébe adják.11

1.) Az angol modell

Angliában és Walesben a nyomozó hatóságok és az ügyészség kapcsolata igen laza. A

nyomozó hatóság a tudomására jutott bűncselekmény miatt saját döntése alapján rendeli el és

folytatja le a nyomozást. Erről nem köteles értesíteni az ügyészséget

A nyomozás lefolytatásába az ügyésznek nincs semmi féle beleszólása. Nem nyomozhat

önállóan, és nem utasíthatja a nyomozó hatóságot a nyomozás mikénti lefolytatására sem.

A nyomozás befejezését követően a rendőrség vezetője dönti el, hogy az ügy alkalmas-e a

vádemelésre vagy sem. Ha megszünteti az eljárást, az ügy befejeződik, mert ez ellen a döntés

ellen nincs jogorvoslati lehetőség.

Ha vádemelésre alkalmasnak tartja, megküldi az ügyésznek. Az ügyész ekkor találkozik

először a büntető ügy irataival. Ő ez alapján dönti el, hogy vádat emel-e vagy sem. Továbbá

az ügyésznek arra sincs joga, hogy a nyomozási anyag hiányosságainak pótlására kötelezze a

nyomozó hatóságot, erre csupán indítványt tehet.12

2.) Kontinentális európai modell

Ezen modellt követő országokban a nyomozás feletti rendelkezés az ügyész kezében van. Ha

bűncselekmény elkövetése jut a nyomozó hatóság tudomására, értesítenie kell az ügyészt.

Az ügyész rendeli el a nyomozást és határozza meg a szükséges nyomozási cselekményeket.

A nyomozó hatóságok a nyomozás lefolytatása során még funkcionális függetlenséget sem

11


2007, 203. old.

12 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest,

2007, 203. old.

17

élveznek, feladatuk kimerül az ügyészi utasítások teljesítésében. Ez kétféle módon történhet.

Az ügyész nyomoz, és ennek során a nyomozási cselekmények elvégzésére utasítja a

nyomozó hatóságot, aki az ügyész nevében jár el, cselekményei az ügyészi nyomozási

cselekményekkel esnek egy tekintet alá. Ilyenkor a nyomozó hatóság az ügyész nevében jár el

és végez olyan nyomozási cselekményeket, amelyeket egyébként önállóan nem végezhetne el.

A másik esetben az ügyész nyomoztat, a nyomozó hatóság segítségét veszi igénybe. A

nyomozó hatóság saját nevében, önállóan, de az ügyész érdekében jár el.

Mindegy azonban, hogy az ügyész nyomoz vagy nyomoztat, a nyomozó hatóság a

jogszabályok szerint csak végrehajtó-segítő szerepet tölt be, bár az ügyészség alkotmányos

helyzete országonként különböző lehet. Ennek során a nyomozó hatóság nyomozási

cselekményeket kezdeményezhet, és önállóan is elvégezhet. Ez a lehetőség azonban csak

azoknál a bűncselekményeknél áll fenn, ahol az elkövetőt tetten érték, vagy ha a késedelem

veszéllyel járna. Az önállóság azonban ekkor sem teljes. Ugyanis egyrészt a kezdeményezés

jogszerűsége is ügyészi ellenőrzés alá esik, másrészt az elvégzett nyomozási cselekményről

jelentést kell készítenie.

Az ügyész a nyomozás során hatáskörét bizonyos feltételek esetén delegálhatja a nyomozó

hatóságnak, de vannak olyan intézkedések, amelyek kizárólagos ügyészi hatáskörbe

tartoznak.

A nyomozás befejezését követően a legtöbb európai országban kizárólag az ügyész jogosult

dönteni a vádemelésről. Ha a feltételek fennállnak, a legalitás elvéből következően kötelező a

vádemelés, míg az opportunitás elvét valló országokban az ügyész a feltételek fennállása

esetén is dönthet az eljárás megszüntetése mellett.13

Most a modelleket konkretizálva, tekintsük át az ügyészség és a nyomozó hatóság viszonyát

néhány nyugat európai országban:

Hollandia

Ezen országban az ügyész felügyeli és ellenőrzi a büntetőeljárást, ennek keretében pedig a

rendőrséget meghatározott intézkedésre utasíthatja. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az

ügyész a kettős ellenőrzés rendszerében irányítási és ellenőrzési feladatokat lát el. Az

13


2007, 203-205. old.

18

általános ellenőrzési és irányítási funkció a belügyminisztert terheli. Az ügyész a konkrét

nyomozások irányításáért, ellenőrzéséért felelős.14

Franciaország

A francia rendőrség bűnügyi tevékenységét a büntetőeljárásról szóló törvényben foglaltak

szerint és az igazságszolgáltatás intézmény-rendszerének ellenőrzése mellett végzi. A bűnügyi

szolgálat tevékenységét a köztársasági ügyész irányítja, a főügyészen keresztül, a vádtanács

ellenőrzése mellett.

A bűnügyi rendőrség nyomozó hatósági jogosítványokkal felruházott tisztségviselői minden

tudomásukra jutott bűncselekményről értesíteni kötelesek az ügyészséget. Bűnügyekben

ügyészi felhatalmazás alapján járnak el, általában területi, kivételes esetben országos

hatáskörrel.

Bűnüldözési feladatok teljesítése során a rendőrség az igazságügyi szervek – az ügyészség –

irányítása és ellenőrzése mellett felkutatja és az illetékes hatóságnak átadja a

bűncselekmények elkövetőit, beszerzi a büntetőügyekben a bizonyítékokat.15

Németország

Németországban a rendőrség az ügyészségnek tartozik felelősséggel, mert az ügyészség és

nem a rendőrség dönt arról, hogy folytassanak-e büntetőeljárást a rendőrség által

összegyűjtött és átadott bizonyítékok alapján.

A zöldcsillagos középszintű szolgálat és az ezüstcsillagos rendfokozatú emeltszintű szolgálat

rendőreinek jogi státusza: az államügyész segítői. Törvény által meghatározott kötelességük

az államügyészség megbízásából a bűncselekmények nyomozása és az ezzel kapcsolatos

utasításaik végrehajtása, kivéve ha ellenkező értelmű utasítást kapnak egy aranycsillagos

legmagasabb szintű szolgálat tisztségviselőitől. Ebből feszültségek keletkeznek a rendőrség és

az államügyészség között, az aranycsillagos tiszt ugyanis beavatkozhat és semlegesítheti az

államügyész által adott utasításokat.

A német ügyészség az óriási munkaterhe miatt csak azt képes ellenőrizni, amire a rendőrség

felhívja a figyelmét.16

14

Dr. Nyíri Sándor: A nyomozó hatóságok és az ügyészség kapcsolata az új büntetőeljárásról szóló törvényben,

Ügyészek Lapja, 1998/4. szám, 9-10. old.

15 Dr. Nyíri Sándor: A nyomozó hatóságok és az ügyészség kapcsolata az új büntetőeljárásról szóló törvényben,


19

4.2. Kapcsolat az 1973. évi I. törvény és az új Be. között

A szocialista büntetőeljárási törvény a nyomozást a nyomozó hatóságok feladatává tette

azzal, hogy tevékenységük felett az ügyész látta el a törvényességi felügyeletet. Ezzel

szemben az új törvény szerint „az ügyész rendelkezik a nyomozásról”.17

Az új szabályozás lényegesen változtat az ügyészség és a rendőrség közötti

felelősségmegosztáson, de változtat a két szervezet közötti kapcsolatokon is. A korábbi

szabályozás szerint az ügy ura a rendőrség volt azokban az esetekben, amikor a nyomozás

lefolytatása a rendőrség hatáskörébe tartozott, az ügyésznek csak felügyeleti joga volt. Az

1972. évi V. törvény az ügyészség nyomozás feletti felügyeleti jogát arra a feladatra alapozza,

hogy „az ügyész köteles biztosítani a.) minden tudomására jutott bűncselekmény következetes

üldözését, továbbá b.) hogy senkit törvényellenesen ne vonjanak felelősségre, ne fosszanak

meg személyi szabadságától, senkit törvénytelen jogfosztás, korlátozás vagy zaklatás ne

érjen”.18

A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és a Be. az ügyészt kiterjedt

jogokkal és kötelezettségekkel ruházta fel. Az ügyész nyomozási szakaszban elfoglalt helyét

meghatározó jogokat és kötelezettségeket a korabeli jogirodalom két csoportra osztotta. Az

első csoporthoz azok a jogok és kötelezettségek tartoztak, amelyeket a törvény az ügyésznek a

nyomozó hatóság tevékenysége feletti törvényességi felügyelet gyakorlása végett biztosított, a

második csoporthoz azok a jogok és kötelezettségek, amelyek az ügyész nyomozásban való

közvetlen részvételére vonatkoztak.19

A nyomozás feletti általános felügyelettel kapcsolatos feladatainak gyakorlása során az

ügyész a nyomozó hatóságot nyomozásra vagy nyomozási cselekmények végzésére

utasíthatta, betekinthetett az ügy irataiba, azokat magához kérhette, jelen lehetett a nyomozási

cselekményeknél, elbírálhatta a nyomozó hatóságok határozatai vagy intézkedései elleni

panaszokat, továbbá felügyelt arra, hogy a nyomozó hatóságok a nyomozási szakaszban

közreműködő alanyok jogait következetesen biztosítsák. Ezen felül az ügyész a törvényben

16

Dr. Nyíri Sándor: A nyomozó hatóságok és az ügyészség kapcsolata az új büntetőeljárásról szóló törvényben,



18 A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 7.§ (1) bekezdése

19 Hack Péter: A büntetőhatalom függetlensége és számonkérhetősége, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó,

Budapest, 2008, 181-182. old.

http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=97200005.TV

20

meghatározott esetekben a nyomozó hatóság törvénysértő határozatait megváltoztathatta vagy

hatályon kívül helyezhette. Voltak azonban olyan határozatok és intézkedések is, amelyek a

régi Be. rendelkezései értelmében ügyészi megerősítésre szorultak. Az ilyen határozatok

akkor voltak hatályosak, ha az ügyész jóváhagyta azokat. Ügyészi jóváhagyásra volt szükség

a nyomozás megtagadásához, megszüntetéséhez és felfüggesztéséhez.

Az ügyész nyomozásban való közvetlen részvétele kétféle módon valósulhatott meg: a

nyomozás ügyészi szakában való közreműködéssel, illetve azzal, hogy egyes ügyekben az

ügyésznek kizárólagos nyomozási hatásköre volt. A nyomozási szakaszban az ügydöntő

hatóság kizárólag az ügyész volt. Ebben a szakaszban az ügyésznek döntenie kellett a

vádemelésről, vagy az eljárás megszüntetéséről, felfüggesztéséről, vagy intézkednie kellett a

nyomozás kiegészítése iránt. Ezen túlmenően az 1972. évi V. törvény általános

felhatalmazása alapján az ügyész az egyes bűnügyeket a nyomozás lefolytatása végett

magához vonhatta.20

Ettől eltérő esetet jelentett, amikor jogszabály az adott ügy nyomozását

az ügyész kizárólagos hatáskörébe utalta. Ezekről az ügyekről, valamint ebben a körben az

ügyészség és a rendőrség közötti együttműködés szabályairól az 1/1973. LÜ - BM utasítás

rendelkezett.

Ezek a jogszabályok alapvetően meghatározták a rendőrség és az ügyészség

együttműködésének kereteit, és az együttműködés gyakorlatát is. Ez a gyakorlat az új Be.

hatálybalépéséig tulajdonképpen változatlan maradt, sőt ennek a gyakorlatnak a továbbélését

láthatjuk az új Be.-ben is.21

Az ügyész nyomozással kapcsolatos jogkörének bővítését az elvi okokon túl gyakorlati

szempontok is indokolják. Az egyik gyakorlati érv az, hogy eljárásjogi szerepénél fogva az

ügyész az, aki kapcsot jelent az eljárás nyomozati és tárgyalási szakaszai között, így csak ő

van abban a pozícióban, hogy ellenőrizze, hogyan hasznosulnak a nyomozás eredményei a

bírósági szakaszban, ezáltal lehetővé téve, hogy a nyomozások a leginkább célirányosak

legyenek, illetve, hogy a nyomozási szakaszban elkerüljék a felesleges bizonyítást vagy

túlbizonyítást.

A másik gyakorlati szempont, ami az ügyészség aktivitásának növelését indokolhatja, az a

rendőrség szakmai munkájának erősítése. Ugyanis a jelenleg hatályos szabályok nem teszik

20

A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 7.§ (2) bekezdés f) pontja

21 Hack Péter: A büntetőhatalom függetlensége és számonkérhetősége, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó,

Budapest, 2008, 183-184. old.


21

kötelezővé, hogy a büntetőügyekben eljáró vizsgálótisztek jogi vagy legalább rendőrtiszti

végzettséggel rendelkezzenek, így a jogi ismeretek hiánya a bizonyítási eljárás szempontjából

a munkát hátráltató tényező lehet.

Az ügyészség és a rendőrség közötti új feladatmegosztás kiismerése nyilvánvalóan hosszú

folyamat. A folyamatot nehezítette az a körülmény is, hogy a nyilvánosság számára

rendelkezésre álló adatok szerint az új Be. hatálybalépését megelőzően nem került sor olyan

közös felkészítésre, ahol az ügyészek és a rendőrség az új rendelkezéseket közösen elemezve

felkészülhettek volna az új helyzetre.

Ez azért is indokolt lett volna, mert ugyan az ügyészség pozíciója lényegesen megerősödött

az új törvény rendelkezései alapján, de szervezeti okokból az ügyészség változatlanul

kiszolgáltatott maradt a rendőrségnek, ugyanis a törvényben számukra biztosított

jogosítványok nem elégségesek ahhoz, hogy több tízezer ügyben nyomozást folytassanak. A

meghatározott jogosítványokkal csak akkor tudnak élni, ha megmarad a jó együttműködés a

két szervezet között.22

22

Hack Péter: A büntetőhatalom függetlensége és számonkérhetősége, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó,

Budapest, 2008, 184-186. old.

22

4.3. A rendőrség és az ügyészség kapcsolata a jelenleg hatályos magyar

büntetőeljárási szabályok szerint (1998. évi XIX. törvény)

A dolgozat szempontjából kiemelkedő jelentőségű, hogy az új Be. 1994-98 közötti

kodifikációja az ügyész nyomozással kapcsolatos már meglévő hatáskörét és feladatait

jelentősen bővítette. Ez akkor mind az ügyészség , és mind a rendőrség ellenállását kiváltotta.

Az ügyészség a megnövekedett feladatok ellátását a meglévő anyagi és személyi ellátottság

elégtelensége miatt nem látta biztosítottnak, a rendőrség pedig az addig kialakult hatáskörét, a

nyomozás során betöltött domináns szerepét látta veszélyeztetve.

Az új Be.-be végül is egy kompromisszumos megoldás került be, amely szerint az ügyész

nyomoz, nyomoztat vagy a rendőrség önállóan nyomoz.

Ha az ügyész nyomoz vagy nyomoztat…

Mint az a dolgozatban már korábban említettem, az ügyész a vádemelés feltételeinek

megállapítása végett nyomozást végeztet vagy nyomoz. Ekkor ő irányítja a nyomozást,

amelynek során a nyomozó hatóságot utasítja. Ha az ügyész nyomoz, a nyomozó hatóság az

ügyész nevében és érdekében, ha nyomoztat, a saját nevében, de az ügyész érdekében jár el. A

nyomozás jogszerűségéért, alaposságáért, eredményességéért az ügyész felel.23

Ha a nyomozó hatóság önállóan nyomoz…

Ebben az esetben a nyomozó hatóság azt önállóan, saját nevében teszi, és a nyomozásért is

maga felel. Az ügyész ilyenkor csak felügyeletet gyakorol.24

Tehát az ügyész és a nyomoz hatóság közötti viszony lényegét fejezi ki a Be. 165.§-a, amely

kimondja, hogy az ügyész rendelkezik a nyomozásról és a nyomozó hatóságot utasítja.

Az ügyésznek az a joga, hogy a nyomozó hatóság egyes nyilvántartásait és azoknak adatait

használhatja, valamint, hogy a saját maga által folytatott nyomozásban is végeztethet egyes

nyomozási cselekményeket a nyomozó hatósággal, ugyancsak az említett viszonyból fakad.

23


2007, 207-208. old.

24 Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest,

2007, 207-208. old.

23

Az ügyész a jogosítványaival akkor is élhet, ha a nyomozó hatóság a nyomozást önállóan

végzi. Az ügyésznek az a joga, hogy a nyomozó hatóságot utasíthatja, annak a lehetőségét is

jelenti, hogy az általa hozandó határozatok előkészítését is rábízza a nyomozó hatóságra. A

nyomozó hatóság kérésére az utasítást írásba kell foglalni.

A nyomozó hatóság kötelessége az ügyész nyomozásra vonatkozó utasításait határidőre

teljesíteni, és az ügyészt az ügy állásáról tájékoztatni. A törvény szerint a tájékoztatás az

ügyész rendelkezése alapján történhet szóban vagy írásban.

További kötelessége a nyomozó hatóságnak, hogy értesítse az ügyészt, ha olyan eljárási

cselekmény elvégzése válik szükségessé, amelyről a döntés a bíróság vagy az ügyészség

hatáskörébe tartozik.

A nyomozó hatóság vezetője az ügyészi utasítás ellen felettes szerve útján előterjesztést tehet

a felettes ügyészhez, ennek azonban nincs halasztó hatálya.

24

4.4. A kapcsolattartás során felmerülő problémák

A tapasztalt problémák, hiányosságok feltárását két pontra lehet osztani. Egyrészt léteznek

típushibák, másrészt pedig léteznek olyan nehézségek, melyek magánál a kapcsolattartásnál,

az egyes ügyészi utasítások végrehajtásánál gondként merülnek fel.

A kapcsolattartás módja tekintetében is felmerülhetnek nehézségek. Ebben az értelemben

beszélhetünk szóbeli és írásbeli kapcsolattartásról.

A szóbeli kapcsolattartás történhet telefonon keresztül, illetve egyes ügyekben elrendelhető,

hogy az eljáró vizsgáló személyes konzultáció keretében mutassa be a nyomozás iratait,

illetve kapja meg az ügyészi utasításokat. Ez utóbbi viszonylag ritka, főként az ügyészek

leterheltsége miatt. A telefonon történő kapcsolatfelvétel ugyan több előnnyel is jár, de olyan

kockázati tényezőket is hordoz magában, melyek miatt az utóbbi időben egyre jobban

visszaszorult.

A tipikusnak tekinthető kapcsolattartási mód az írásbeli, átiratokon keresztüli kapcsolattartás.

Ezeknél megfigyelhető egyfajta sematikusság, azaz a gyakran előforduló, ún. típushibákra

általában ugyanolyan szövegezésű átiratokkal reagál az ügyészség. Az átiratok címzettje

mindig valamelyik nyomozó hatósági vezető, általában az észlelt hibák súlyosságától,

valamint a korábban adott utasítások végrehajtásának szintjétől függően határozza meg az

ügyészségi előadó, hogy melyiküknek címzi az iratot. Felmerülnek kételyek ugyanakkor azzal

kapcsolatban, hogy ezen átiratokat címzettjeik minden esetben valóban elolvassák-e…25

A nyomozás-felügyelet, a kapcsolattartás általános nehézségei

Az ügyész nyomozás-felügyeleti, rendelkezési jogával kapcsolatban két szélsőséges nézet

figyelhető meg a nyomozó hatóságok részéről.

Az egyik, inkább eltűnőben lévő nézet saját kizárólagos terrénumaként oltalmazza az eljáró

rendőr a nyomozás tervezése, az egyes nyomozati cselekmények mikénti megvalósítása feletti

rendelkezési jogát, és már-már sértésként éli meg, ha az ügyész ebbe bele szeretne szólni.

A másik egyre inkább felerősödő véglet az ügyész nyomozás-felügyeleti, rendelkezési

jogának maximalizálása, amely szerint most már kizárólag az ügyész joga és egyben

kötelessége lenne valamennyi nyomozás esetében a nyomozás irányának, az egyes nyomozati

cselekményeknek a meghatározása.

25

Dr. Barna Károly: A nyomozó hatóságok által lefolytatott nyomozások idő- és szakszerűségének biztosítására

rendelkezésre álló ügyészi eszközök az elméletben és a gyakorlatban, Ügyészek Lapja, 2008/különszám, 18. old.

25

Alapelvként kell azonban leszögezni, hogy az ügyészi rendelkezési jog gyakorlása nem

helyettesíti, nem is helyettesítheti a nyomozó hatóság önálló nyomozási munkáját, illetve a

parancsnoki revíziót. Meg kell követelni, hogy elsősorban maga a nyomozó hatóság tervezze

meg a nyomozást, szabja meg annak irányát és ezen belül az egyes végrehajtandó nyomozási

cselekményeket. Jó eszköz lehet ehhez a nyomozási tervek elkészíttetése. Másik nehézség

ebben a körben annak elérése, hogy a nyomozó hatóság illetékes vezetője ténylegesen

gyakoroljon parancsnoki revíziót, mind a nyomozás irányítása, mind az ügyészség felé

intézett iratok aláírása során. Vissza kell szorítani azt a jelenséget, hogy amikor egy nyomozó

hatósági előadó útmutatást kér közvetlen felettesétől, nem egyszer tanács helyett pusztán azt

az utasítást kapja, hogy beszélje meg ő az ügyésszel.26

A nem megfelelő kapcsolattartás következményei

Négy olyan pont állapítható meg, melyeket szinte minden nyomozó hatóságnál észrevételezni

kell. Ezek a következőek:

1.) A legáltalánosabb kifogás a nyomozó hatóságokkal szemben a nyomozás indokolatlan

elhúzódása. Ennek mértéke változó, de nem ritka, hogy az ügyészség sürgetése ellenére, akár

fél évig sem kerül sor a nyomozási cselekmény foganatosítására. Erre gyakori megoldási

kísérlet, hogy gyakrabban magához kéri az előadó a nyomozati iratot, illetve határidőt szab

egyes nyomozati cselekmények elvégzésére. Ennek ellenére e határidőket is rendszeresen

elmulasztja a nyomozó hatóság, felterjesztéseiben gyakran meg sem kísérli ennek indokát

adni.

2.) Több, eljárásjogi jellegű kifogás is gyakran felmerül a nyomozással kapcsolatban.

Rendszeres a tanú kioktatásának elmaradása, mely szerint lehetősége van az adatai zártan

történő kezelését kérni, a telefonon történő idézéseknél az idézéssel szembeni mulasztás

következményeire való figyelmeztetés elmaradása.

3.) Rendkívül gyakori hiba a cselekmények helytelen jogi minősítése. Ennek negatív

következménye a felesleges bizonyítás is, hiszen olyan körülményekre is felvesz bizonyítást a

nyomozó hatóság, melyek a helyesen megállapított tényállásnak nem elemei. Sajátos az az

eset, ami az ügy áttételéhez is vezethet, ezen esetekben ugyanis a tévedések száma megnő,

26


rendelkezésre álló ügyészi eszközök az elméletben és a gyakorlatban, Ügyészek Lapja, 2008/különszám, 20-21.

old.

26

gyakran hónapokig csak áttételi, illetve kijelölő határozatok keletkeznek egy ügyben anélkül,

hogy bárki is érdemi nyomozási cselekményt végezne.

4.) Az egyik legáltalánosabb probléma a nyomozó hatóságok felé intézett átiratokban a

korábban előírt utasítások be nem tartása. Gyakori, hogy egy-egy ügyészi „óhaj” több fórumot

is bejár, ugyanazt az utasítást többször is megírja az ügyész, mire végrehajtásra kerül.27

Mindezek összegzéseként elmondható, hogy a kapcsolattartás során kiemelkedő szerepet

kap az ügyész és az eljáró nyomozó hatóság munkatársai közötti konzultáció, a partneri

kapcsolat.28

Ebben a helyzetben ugyanis az ügyész csak akkor tudja akaratát érvényesíteni,

ha a két szervezet között harmonikus együttműködés létezik.

Tehát a nyomozó hatóság és az ügyész kapcsolatának, ahogyan eddig, hasonlóképpen az

eljövendő időszakban is az egymásra utaltság a legjellemzőbb vonása. Mindkét szervezet

dolga az, hogy törvényesen és hatékonyan végezze azt, amire a jog kötelezi, s mindezt annak

érdekében, hogy a bíróság ne egyszerűen jogot mérjen, hanem igazságot szolgáltathasson.29

27


rendelkezésre álló ügyészi eszközök az elméletben és a gyakorlatban, Ügyészek Lapja, 2008/különszám, 19-23.

old.

28 Lőrinczy György: A nyomozó hatóság és az ügyész viszonya, Belügyi Szemle, 2004/9. szám, 93. old.

29Láng László: Nyomozásfelügyelet, nyomozásirányítás és kriminalisztika, Belügyi Szemle, 2003/7-8. szám,

30.old.

27

5. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség nyomozással

kapcsolatos tevékenysége

A következőekben a számok tükrében azt szeretném bemutatni, hogy egy viszonylag nagy

forgalmú megyei főügyészségen mivel járt az új Be. nyomozásra vonatkozó szabályainak

hatálybalépése (2003-04), valamint azt, hogy hogyan alakul napjainkban (2009).

5.1. A hatálybalépés és az azt követő év nyomozással kapcsolatos

tevékenysége

5.1.1. 2003. évi tevékenység

A. Az ügyészségi nyomozás

Az ügyészségi nyomozást végző ügyészek az új Be. hatályba lépésével teljes jogú ügyészi

jogosítvánnyal rendelkeznek. A nyomozás mellett a vádiratot is elkészítik és képviselik is a

vádat a bíróság előtt.

Az ügyérkezések száma ugyan valamelyest csökkent, de a munkateher azzal is nőtt, hogy

lényegében majdnem minden ügyben nyomozást kell folytatni. 2003-ban 221 nyomozás

indult, míg 227 ügyben fejezte be a nyomozó hivatal a nyomozást. Nyomozás megszüntetésre

88 esetben került sor, valamint további 13 ügyben megrovást alkalmaztak. Az I. félévben 61

ügyben vádjavaslattal éltek az illetékes ügyészséghez, míg a II. félévben 65 vádiratot

nyújtottak be.30

A megnövekedett munkateher miatt 1 fővel növelték a nyomozást végző ügyészek számát,

így 7 fő végezte a kizárólagos hatáskörbe tartozó nyomozásokat. A vádképviselettel

30

Beszámoló a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség 2003. évi tevékenységéről, 2-5. old.

28

kapcsolatosan esetileg jelölték ki a vidéki ügyészségeket a vádképviseletre. Így általában csak

a nyíregyházi bíróságokon járnak el a nyomozó hivatal ügyészei.

B. A nyomozás törvényessége feletti felügyelet

A 2003-as év során lényegesen emelkedett az ügyészségen tett feljelentések száma. A 645

feljelentés elintézése főként a II. félév során jelentős munkaterhet rótt az ügyészségekre. Az

esetek többségében az ügyészek elrendelték a nyomozást és az ügyész által végeztetett

nyomozások irányítása a korábbiakhoz képest lényeges többletfeladatot jelentett.

A fokozott ügyészi felügyelet bejelentésére 418 ügyben került sor, ami valamivel több, mint

a korábbi években volt.

További munkateher növekedést jelentett július 1-től a Be. azon új rendelkezése, hogy egyes

esetekben a szakértőt a nyomozás során csak az ügyész rendelheti ki. 170 szakértői

kirendelésről intézkedtek az ügyészek.

A nyomozási bíró intézményének bevezetése a megyében zökkenőmentesen lezajlott, 7

nyomozási bíró került kinevezésre az egész megyére kiterjedő illetékességgel, csupán a

Vásárosnaményi és a Fehérgyarmati Városi Bíróságon nem működött nyomozási bíró.

A nyomozási bíróhoz benyújtott ügyészi indítványok száma a II. félév során 237 volt. Ezek

döntő többsége a különböző kényszerintézkedésekkel volt kapcsolatos.

Az évben lényeges csökkenés volt tapasztalható az előzetes letartóztatások elrendelésének

számában. Ez különösen az új Be. hatályba lépését követően volt érzékelhető. Így a nyomozó

hatóságok 278 személy vonatkozásában tettek előterjesztést előzetes letartóztatásra. Az

ügyészi indítványok száma mindössze 223 volt. Az indítványok döntő többségét a bíróságok

elfogadták, hiszen 211 esetben elrendelték a letartóztatást, míg további 8 esetben a II. fokú

bíróság rendelte el a kényszerintézkedést.31

31


29

A kényszerintézkedések közül lakhelyelhagyási tilalom és házi őrizet elrendelésére, illetőleg

úti okmány elvételének önálló alkalmazására csak néhány esetben került sor.

Óvadék engedélyezése iránti kérelmet 24 esetben nyújtottak be a II. félév során. A bíróságok

mindössze 5 esetben adtak helyt a kérelemnek és fogadták el az óvadék letételét. Az volt

tapasztalható, hogy a kérelmeket olyan esetben is előterjesztették a vádlottak, amikor az

előzetes letartóztatás olyan oka vagy okai is fennálltak, ahol az óvadék letétele törvény szerint

kizárt.

Ugyancsak jelentős munkateher növekedést jelentett az éves szinten több ezres nagyságrendű

nyomozási határidő hosszabbítás és ezzel kapcsolatban a Legfőbb Ügyészség azon

állásfoglalása, hogy e határozatokat a gyanúsítottaknak és védőiknek jogorvoslati

lehetőséggel kézbesíteni kell. Az állásfoglalás annál is inkább vitatható, mert e határozatokat

szinte kivétel nélkül megpanaszolják. Így az ügy érdemére kihatással nem lévő határozatokat,

illetőleg panaszt a sokszor több kilós nyomozati irattal együtt fel kell terjeszteni a Legfőbb

Ügyészségre a panasz elbírálása végett.

Az ügyészi munkaterhet egyedül az új Be. azon rendelkezés csökkentette, mely szerint a

megalapozott gyanú közlése ellen megszűnt a panaszjog, így az ügyészeknek nem kellett

határozniuk a korábbi években 2000-t is meghaladó gyanúsítotti panaszok vonatkozásában.

Ugyanakkor törvényességi szempontból rendkívül aggályos, hogy az ügyészi nyomozások

kivételével a 23/2003 BM-IM együttes rendelet és a 17/2003 PM-IM együttes rendelet

előírásai szerint az ellenvetést előzetes ügyészi kontroll nélkül a nyomozó szerv vezetője

bírálja el. A kialakult gyakorlat azt mutatja, hogy ezeket az ellenvetéseket érdemi vizsgálat

nélkül elutasítják.

2003-ban a kész nyomozási anyagok száma 6655-re csökkent. Ezeket az ügyészek kivétel

nélkül 30 napon belül elbírálták.32

Az év II. felében közel négyszeresére emelkedett azon ügyek száma, ahol a nyomozó hatóság

megszüntetési javaslattal küldte meg az iratokat az ügyészségnek. Ennek oka, hogy az új Be. a

nyomozás megszüntetését egyes esetekben kizárólagos ügyészi hatáskörbe utalta.

32


30

Emelkedett a vádemelések száma is, mégpedig 5014-re.

Nem történt azonban lényeges változás a bíróság elé állítások számában, 611 ügyben éltek

ezzel a lehetőséggel az ügyészek.

Szintén nem változott számottevően a tárgyalás mellőzésére tett ügyészi indítványok aránya

sem. Ez azt jelentette, hogy a megvádolt személyek mintegy 50%-ának ügye gyorsított

eljárással fejeződött be.

A vádlott távollétében 75 ügyben került sor vádemelésre, míg a bírósági szakban további 100

ügyben hozott a bíróság ítéletet a vádlott távollétében.

225 személlyel szemben elhalasztották az ügyészek a vádemelést.

A megyei főügyészség nyomozás felügyeleti ügyészei a helyi ügyészségeken 25 instruáló

vizsgálatot tartottak, melynek célja a konkrét folyamatban lévő ügyekben adott

állásfoglaláson túl az ügyintézés gyorsítása, illetve az új Be. rendelkezéseinek egységes

alkalmazása volt.33



2004-ben a hivatalhoz érkezett feljelentések száma számottevően emelkedett (353). A

nyomozás elrendelésére 257 esetben került sor. 249 nyomozást fejeztek be a nyomozó

ügyészek, 99 ügyben vádat emeltek, 151 esetben pedig a nyomozás megszüntetésére került

sor. A feljelentést 67 esetben utasították el.34

33


34 Beszámoló a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség 2004. évi tevékenységéről, 2-6. old.

31

A nyomozó hivatal több bonyolult, sok munkát igénylő ügyben folytatott nyomozást, melyek

közül néhány még a 2005-ös évre is áthúzódott. Soha nem tapasztalt mértékben növekedett

azon ügyek száma, ahol a gyanúsítottak előzetes letartóztatását rendelték el.

Az ügyészi nyomozás hatáskörébe tartozó ügyek közül a korrupciós ügyek száma lényeges

emelkedést mutatott, különösen sok ügyben kellett eljárni pénzügyőrökkel szemben.

Pozitívum viszont, hogy csökkent a rendőrökkel szembeni feljelentések száma, és ezzel

párhuzamosan kevesebb rendőrt kellett gyanúsítottként kihallgatni.

Az új Be.-ből adódó nyomozó hivatali feladatok mellett a hivatal kisebb-nagyobb

zökkenőkkel összességében eleget tudott tenni feladatának. Ehhez az is hozzájárult, hogy a

tárgyi feltételek biztosítottak voltak. Továbbra is szükséges a megnövekedett munkateherre

figyelemmel, hogy a kizárólagos ügyészi hatáskörbe tartozó nyomozásokat legalább 7 ügyész

végezze a megyében. Talán még tovább növelné a nyomozati munka hatékonyságát, ha a

nyomozást végző ügyészeket többször mentesítenék a bírósági tárgyalások alól a

megyeszékhelyi bíróságoknál is.


Adott év során a megye ügyészi szerveihez 820 esetben tettek feljelentést (az előző évhez

képest 25%-os növekedés). A feljelentések közel 70%-ban került sor a nyomozás

elrendelésére, így az ügyészi rendelkezésű nyomozások száma jelentősen emelkedett.

A megyei főügyészség 2004-ben az ügyészi rendelkezésű nyomozások vonatkozásában az

egész megyére kiterjedő átfogó vizsgálatot folytatott le, melynek során megállapította, hogy

az ügyészi szervek a törvénynek és a vonatkozó utasításoknak megfelelően végezték ezt a

tevékenységet. A jelentősebb ügyekben a nyomozás elrendelésekor megfelelő és részletes

utasítást adtak a nyomozás mikénti folytatására, az egyes nyomozási cselekmények

végrehajtására.35

35


32

A fokozott ügyészi felügyelet gyakorlását az ügyészségek lényegesen kevesebb ügyben

jelentették be, mint azt a korábbi évben tették (2003-ban 418, míg 2004-ben 197 ügyben

gyakoroltak az ügyészek fokozott felügyeletet). A csökkenés okait vizsgálva arra a

megállapításra jutottak, hogy abban szerepet játszott az az el nem döntött kérdés, mely szerint

az ügyészi rendelkezésű nyomozások során be kell, illetve be lehet-e jelenteni a fokozott

felügyeletet? Ebbe a körbe tartozik a pótnyomozás jogintézményének a megszűnése és a

nyomozási utasítás esetén ugyancsak az a kérdés, ami fentebb már említésre került.

Lényeges oka lehet a csökkenésnek az is, hogy az előzetes letartóztatott gyanúsítottak száma

évről-évre csökken. A letartóztatottas ügyekben az ügyészek fokozott ügyészi felügyeletet

gyakoroltak.

A nyomozási bírók eljárásával kapcsolatosan jelentősebb problémák nem voltak

tapasztalhatók, a 2003. július 1. napján bevezetett rendszer megfelelően működött. Az

ügyészek további feladatát képezi, hogy szorgalmazni kell a nyomozó hatóságoknál a 14.

életévét be nem töltött tanúknak a nyomozási bíró által történő kihallgatását. Ez több ügyben

is segíthetné az eljárás eredményes befejezését.

Az ügyészi nyomozást megszüntető határozatok alaposságát, illetve törvényességét

támasztotta alá az a körülmény, hogy csak minimális számban került sor a nyomozás

továbbfolytatásának a nyomozási bíró által történő elrendelésére.

Valamelyest emelkedett az év során a biztosítékok letétbe helyezése iránti kérelmek száma.

A 142 kérelemmel magasan vezették az országos listát.

Kedvező változás állt be a nyomozó hatóságok lefoglalási gyakorlatában. Ezt a megállapítást

támasztja alá, hogy a lefoglalást elrendelő nyomozó hatósági határozatok ellen 47 panasz

érkezett, melyek közül mindössze két ügyben adtak helyt a panasznak.36

Nem megnyugtató a helyzet azonban a nyomozó hatóságok feljelentést elutasító

határozatainak megalapozottsága tekintetében. E határozatok ellen 58 esetben érkezett panasz

36


33

az ügyészségekhez, és ebből az ügyészek 35 esetben (60,3%) helyt adtak a panasznak, és a

nyomozás elrendelése iránt intézkedtek.

Nyilvánvalóan az új törvényi szabályozás is megnehezítette a nyomozó hatóságok döntését,

hiszen feljelentés kiegészítésére nincs lehetőség, így ha a panaszban a feljelentéshez képest

további új tényt vagy bizonyítékot jelölnek meg, annak alapossága csak a nyomozás során

tisztázható.

Emelkedés volt tapasztalható a nyomozó hatóságok által hozott nyomozást megszüntető

határozatok vonatkozásában, és emelkedett azon panaszok száma is, amelyeknek helyt adott

az ügyész, és a nyomozás továbbfolytatását rendelte el (96 panaszból 23-nak adtak helyt).

Összességében megállapítható volt, hogy a helyi ügyészségek határozatai ellen bejelentett

panaszok száma is lényeges emelkedést mutatott (2003-ban 117, 2004-ben 210 panasz). Az

ügyészi határozatok megalapozottságára, illetve törvényességére utalt, hogy a panaszok 11%-

nak kellett csupán helyt adni. Ezzel az adattal a megyék között a 4. helyet foglalták el.

Jelentősen emelkedett az ügyészségekre érkezett kész nyomozási iratok száma (2003. évben

6655, 2004-ben 7689). A közel 20%-os emelkedés az egyes ügyészségeken jelentősen emelte

a munkaterhet. A kész nyomozási anyagok közül 7043 vádemelési javaslattal, míg 646 a

nyomozás megszüntetésére irányuló javaslattal érkezett. Az ügyészek a vádemelési javaslatok

75,8%-ában elfogadták azt, s csak 10,7%-ában nem értettek vele egyet. A megszüntetési

javaslat ellenére 21 ügyben (3,3%) vádat emelt az ügyész.

Ha nem is lényegesen, de tovább emelkedett a bíróság elé állítások, valamint azon ügyek

száma, ahol az ügyész tárgyalás mellőzésére tett indítványt. 625 ügyben (a vádemeléssel

befejezett ügyek 11,5%-a) került sor bíróság elé állításra, míg 2154 ügyben (39,4%) tárgyalás

mellőzésével hozott a bíróság határozatot.

Valamelyest emelkedett a vádemelés elhalasztások száma is (186-ról 209-re), ám ez a szám

továbbra is alacsonynak mondható és indokolt a jogintézmény még gyakoribb alkalmazása.37

37


34

A távollévő terhelttel szembeni vádemelésre lényegesen kevesebb ügyben került sor az előző

évinél.

A törvényben előírt ügyintézési határidőt az ügyészségek maradéktalanul betartották, a kész

nyomozási anyagokat 30 napon belül érdemben feldolgozták, az év végére elintézetlen ügy

nem maradt ügyészi kézben.

Az előzetes letartóztatás megyei gyakorlata továbbra is törvényes volt, tovább csökkent a

nyomozó hatósági előterjesztések (224) száma, az ügyészi indítványokat a bíróság néhány

eset kivételével elfogadta, 221 indítványból 201 esetben rendelte el az előzetes letartóztatást.

A megyei főügyészség nyomozás felügyeleti szakterületen az adott évben 26 vizsgálatot

tartott a helyi ügyészségeken, melyek során elsősorban, az új Be. rendelkezéseinek

hatályosulását, illetőleg az ügyfeldolgozási határidők mikénti betartását ellenőrizte.38

38


35

5.2. A nyomozás alakulása napjainkban

Mielőtt rátérnék a 2009-es tevékenység ismertetésére, el kell mondani, hogy az új Be.

következtében a vádelőkészítés egyik eleme, az ügyészségi nyomozás nyomatékosabb

szerepet kapott, s ezzel összefüggésben az Ütv. és az Üsztv. módosításáról szóló 2006. évi

VII. törvény lehetővé tette a főügyészségi nyomozó hivatalok nyomozó ügyészségekké való

átalakítását. Kimondta ugyanis, hogy az ügyészségi nyomozás, továbbá indokolt esetben más

ügyészségi feladatok ellátására önálló helyi ügyészség vagy önálló főügyészség létesíthető.

Az Országgyűlés így hozta létre a Központi Nyomozó Főügyészséget, míg a legfőbb ügyész

utasításával - megyei (fővárosi) illetékességgel eljáró - nyomozó ügyészségeket. A Központi

Nyomozó Főügyészség a törvény 2006. január 12-ei hatálybalépésével létrejött, a helyi

ügyészségekként megszervezett nyomozó ügyészségek pedig 2006. február 1-jével alakultak

meg.39

Így a továbbiakban már a Nyíregyházi Nyomozó Ügyészségről van szó.



A Nyíregyházi Nyomozó Ügyészséghez a 2009-es évben 693 ügyirat érkezett. Az előző évről

áthozott ügyek száma 108 volt, ami azt eredményezte, hogy az adott évben mindösszesen 801

ügy volt ügyészi kézen.

A tárgyidőszakban a Nyíregyházi Nyomozó Ügyészséghez 584 feljelentés érkezett. Ezek 431

ügyben konkrét személy ellen irányultak, míg 153 ügyben ismeretlen tettes vagy tettesek

ellen.

A feljelentések alapján az ügyész 92 esetben rendelt el feljelentés kiegészítést, melyet

követően 51 esetben a nyomozás elrendelése, míg 41 esetben a feljelentés elutasítása iránt

intézkedett.

A feljelentést követően – annak kiegészítése nélkül – 417 ügyben került sor nyomozás

elrendelésére. A feljelentés elutasítások száma 26 volt.40

39

A Magyar Köztársaság Ügyészsége, Történeti áttekintő, http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu, 2010.

nov. 8.

40 Beszámoló a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség 2009. évi tevékenységéről, 3-12. old.

http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu

36

Az ügyész 48 esetben továbbította a feljelentést az illetékes hatósághoz.

A fenti adatokat összességében tekintve 458 nyomozás elrendelésére, míg 67 feljelentés

elutasítására került sor.

Az időszak végén elintézetlen feljelentés nem volt.

A nyomozás elrendelése után átvett ügyek száma 51 volt, és további 34 ügyben kaptak a

társszervektől eljárási cselekmény foganatosítását célzó megkeresést.

332 ügyben került sor a nyomozási határidő vezető ügyész általi meghosszabbítására, míg

további 241 esetben a határidő meghosszabbítása iránt a felettes ügyészség intézkedett. A

nyomozati határidő meghosszabbítását célzó előterjesztést a Megyei Főügyészség egy esetben

sem utasította el.

Az adott évben 363 személy gyanúsítottkénti felelősségre vonására került sor.

A legfontosabb jogorvoslati formák az alábbiak szerint alakultak: 85 esetben került sor

gyanúsítás elleni panasz felterjesztésére a Megyei Főügyészségre, melyből 84 elutasítással, 1

helyt adással zárult. A 10 feljelentés elutasítása elleni panaszból egy esetben sem, míg a 34

nyomozás megszüntetése ellen bejelentett panaszból 2 esetben sorkerült helyt adó felsőbb

ügyészi intézkedés meghozatalára. További 1 ügyben a felettes ügyészség a nyomozás

továbbfolytatásának elrendelése nélkül változtatta meg a panasszal támadott nyomozást

megszüntető határozatot.

A 2009. évben 7 fő bűnügyi őrizetét rendelte el a nyomozó ügyészség, akik közül 5 fő

előzetes letartóztatásának kezdeményezésére került sor. A nyomozási bíró 4 személy esetében

osztotta az ügyészi indítványt, míg 1 esetben lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el az eljárás alá

vonttal szemben.

Az ügyész nyomozás felfüggesztése iránt 11 ügyben intézkedett.

A befejezett nyomozások száma 429 volt. Ebből nyomozás megszüntetésére 234 esetben,

vádemelés elhalasztására 5 esetben, közvetítői eljárásra utalásra 2 esetben került sor.41

41


37

A 2010. évre 202 ügyiratot vittek át.

A tárgyidőszakban vádemelésre 177 ügyben került sor. A vádemeléssel érintett ügyek

elintézése kivétel nélkül a 30 napos ügyintézési határidőn belül megtörtént, elintézetlen ügy

az időszak végén nem volt.

A vádemeléssel érintett ügyek közül 141 esetben nyújtottak be vádiratot, 34 esetben tettek

indítványt tárgyalás mellőzésével történő elbírálásra. Bíróság elé állításra 2 ügyben került sor.

A vádemelések összesen 215 főt érintettek.

A nyomozó ügyészség ügyészei 137 tárgyaláson vettek részt.


2009-ben az ügyészségekre 1214 feljelentés érkezett. Ez a szám országosan a negyedik

legmagasabb.

A feljelentések alapján 778 esetben rendelték el a nyomozást, 55 feljelentést elutasító

határozat született, 173 esetben feljelentés kiegészítést, majd azt követően 60 ügyben

nyomozást rendelt ez az ügyész, míg 59 esetben a feljelentést elutasította.

A nyomozás elrendelések száma tehát összesen 838, míg a feljelentés elutasítások száma 114

volt.

208 feljelentés tárgyában egyéb intézkedés történt.42

Az előzetes letartóztatás elrendelésére irányuló nyomozó hatósági előterjesztések száma kis

mértékben nőtt a korábbi évekhez képest 383-ra.

Ezek alapján 307 személy vonatkozásában tett indítványt az ügyész a kényszerintézkedés

elrendelésére, további 1 személy esetében nyomozó hatósági előterjesztés nélkül

indítványozta a letartóztatást, s a nyomozó ügyészség is 5 személy előzetes letartóztatására

tett indítványt, összesen tehát 313 személy került a nyomozási bíró elé.

42


38

296 személy tekintetében a bíróság elrendelte az előzetes letartóztatást, a további 17 fő közül

10 személlyel szemben lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el, összesen tehát 7 fő esetében volt

eredménytelen az ügyészi indítvány.

Fokozott felügyeletet 340 ügyben jelentettek be az ügyészek, ami növekedést jelent az előző

évhez viszonyítva.

A távoltartással kapcsolatos kezdeményezések száma jelentősen nőtt az előző évihez képest

(56). Ez országosan a legmagasabb szám.

Távoltartás elrendelésére 8 esetben hivatalból, 2 esetben pedig kezdeményezés alapján tett az

elrendelésre indítványt az ügyészség. Egy esetben a kezdeményezés ellenére mellőzte az

indítvány megtételét, míg 45 esetben a beérkezett indítványt továbbították a bírósághoz.

Óvadék felajánlására csupán 2 esetben került sor, s 1 terhelt tekintetében a felajánlással az

ügyész is egyetértett. Az óvadék kapcsán az állapítható meg, hogy viszonylag csekély

számban éltek a terheltek a felajánlás lehetőségével.

Biztosíték letétbe helyezésére irányuló kérelem 42 érkezett a 2009-ben az ügyészségekhez.

Ez az előző évihez képest csökkenés volt. Elutasításra csak 2 kérelem került.

Jelentősen nőtt a külföldi hatóságtól érkező jogsegélykérelmek száma, mintegy 55

megkeresés érkezett.

A megyei ügyészi szervek 17 esetben küldtek jogsegélyi megkeresést külföldi hatóságoknak.

2009-ben 8510 ügy érkezett vádemelési, illetve nyomozás megszüntetési javaslattal az

ügyészségekhez. Országos szinten ez a negyedik legnagyobb ügyérkezés.

A tárgyidőszak végére valamennyi ügy feldolgozása megtörtént.

A 631 nyomozás megszüntetési javaslattal érkezett ügyből 552 ügyben a nyomozást

megszüntette az ügyész, 15 ügyben viszont vádemelés történt. 2 ügyben a vádemelés

elhalasztásáról döntöttek, míg 1 ügyben közvetítői eljárásra került sor.43

43


39

A 7879 vádemelési javaslattal megküldött ügyből 4929 ügyben emeltek vádat, míg 1303

ügyben az ügyész a nyomozást megszüntette. Vádemelés elhalasztására 195 ügyben,

közvetítői eljárásra utalásra pedig 82 ügyben került sor. 3 ügyben nyomozást felfüggesztő

határozat született.

Az ügyészségi nyomozásokkal együtt az így összesen 8297 ügyből 5106 ügyben emeltek

vádat, 1537 ügyben szüntették meg a nyomozást, 200 ügyben halasztották el a vádemelést, 84

ügyet utaltak közvetítői eljárásra, 3 ügyben felfüggesztették a nyomozást, míg 1367 ügyben

az egyéb elintézési módok körébe tartozó befejezés történt.

Bíróság elé állítás formájában történt a vádemelés 426 ügyben, tárgyalás mellőzésére pedig

1897 ügyben tett indítványt az ügyész.

Összesen 7546 személlyel szemben emeltek vádat, 53 esetben a vádlott távollétében. 293

személlyel szemben halasztották el a vádemelést, akik közül 43 fő ellen később történt meg a

vádemelés.

Továbbra is elenyésző volt a tárgyalásról lemondások száma, összesen 4 ügyben került rá sor.

Az adott évben a helyi ügyészségek 82 közvetítői eljárásra irányuló kérelmet utasítottak el,

97 személy kérelmének viszont helyt adtak.

A közvetítői eljárásra utalás után 19 fővel szemben emeltek vádat, míg 1 terhelttel szemben a

vádemelés elhalasztásáról döntött az ügyész, 67 esetben pedig a közvetítői eljárás

eredményességére figyelemmel az eljárást megszüntették az időszak végéig.

Az ügyész által felülvizsgált nyomozó hatósági határozatok száma 26009 volt.

A határozatok 98,4%-ánál az ügyész nem intézkedett, 229 (0,9%) esetben ugyan bekérte az

iratokat, de nem intézkedett. 163 (0,6%) esetben viszont megváltoztatta a határozatot, illetve

egyéb intézkedést tett 12 ügyben.

A nyomozó hatóságok határozatai ellen bejelentett panaszok száma 2057-re emelkedett.

Az összeses panasz 90,1%-át az ügyészek elutasították, 7,6%-ának helyt adtak, az egyéb

elintézési mód pedig a panaszok 2,2%-nál fordult elő.44

44


40

A saját határozataik ellen bejelentett összesen 365 panasz közül az ügyészségek 15 esetben a

nyomozást megszüntető határozat elleni, 2 esetben pedig egyéb panasznak adtak helyt, a többi

panaszt felterjesztették a megyei főügyészségre.

Ügyészi határozat elleni felülbírálati indítvány benyújtására egy esetben került sor, a bíróság

az indítványt elutasította.

A helyi ügyészségek határozatai elleni panaszok száma 405-re nőtt.

Jelentősen emelkedett a megyei főügyészségre nyomozási határidő hosszabbításra

felterjesztett ügyek száma, összesen 4654 esetben indítványozták az alsóbb fokú ügyészségek

a határidő hosszabbítást.45

45


41

5.2.2. Ábrák

Az alábbi ábrákban néhány fontosabb adat kerül összehasonlításra a bemutatott évek

tekintetében.

Az ügyészségi nyomozás

0

50

100

150

200

250

300

350

400

450

500

Nyomozás

elrendelése

Nyomozás

befejezése

Nyomozás

megszüntetése

Vádemelés

2003

2004

2009

46

46

Beszámoló a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség 2003, 2004, 2009. évi tevékenységéről

42

A nyomozás törvényessége feletti felügyelet

0

200

400

600

800

1000

1200

1400

Feljelentések

száma

Fokozott

ügyészi

felügyelet

Előzetes

letartóztatás

iránti

kérelem

Bíróság elé

állítás

2003

2004

2009

47

47

Beszámoló a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség 2003, 2004, 2009. évi tevékenységéről

43

A számokból azt a következtetést lehet levonni, hogy az adott ügyészség munkaterhe

folyamatosan nő. Ez egyrészt adódhat az ügyészi feladatok kiszélesedéséből. Ennek ellenére

az ügyészség mindent megtesz a határidők betartásáért, az ügyek eredményes befejezéséért. A

hatékonyságot azonban tovább növelhetné az ügyészi létszám bővítése.

Másrészt a növekedést az is eredményezheti, hogy az elmúlt években nemcsak gazdaságilag

ment tönkre Magyarország, hanem erkölcsileg is. Honfitársaink közel fele lesújtónak ítéli az

ország közbiztonságát. Nő a megélhetési bűnözés, egyre gátlástalanabbak az időseket célba

vevő csalók és a fehérgalléros bűnözők is, emellett rémisztő bűncselekmények is sokkolják a

közvéleményt, mint az iskolai lövöldözések, a féltékenységből, vagy párszáz forintért

elkövetett gyilkosságok.48

Így egyre több ügyben kell fellépnie az ügyészségnek.

48

http://www.hidlap.hu/news/view/a-felelem-orszaga, 2010. nov. 9.

http://www.hidlap.hu/news/view/a-felelem-orszaga

44

6. Befejezés

Összegzésként megállapítható, hogy az új Be.-ben tényleg az ügyész az ügy ura, hiszen

rendkívül sok, és széles körben rendelkezik jogosítványokkal a nyomozás tekintetében.

Továbbá ennek vonzata az is, ahogyan azt az adott ügyészség esetében is láthatjuk, hogy az

ügyészségek rendkívül leterheltek, ügyforgalmuk egyre nő.

Azt is elmondhatjuk, hogy az ügyészség és a nyomozó hatóságok kapcsolata lényegesen

megváltozik. A nyomozó hatóságok megtartják ugyan szervezeti önállóságukat, belső

függelmi viszonyaikat, tehát szervezetileg nem integrálódnak az ügyészségbe, de

funkcionálisan alárendelten, ennek meghosszabbított karjaként működnek. A törvény

szabályait tanulmányozva azonban arra a következtetésre lehet jutni, hogy ha a nyomozó

hatóságok a nyomozásokat jól, törvényesen végzik, akkor az ügyész nyomozást irányító

tevékenységét alig észlelik a gyakorlatban. Ugyanis hiába az ügyész a nyomozás ura, az

esetek döntő többségében nem nyomoz, hanem nyomoztat. Ez abból a sajnálatos helyzetből

adódik, hogy az ügyészi apparátus, mint már említettem, nagyon túlterhelt, s nincs meg a

kellő humán erőforrás sem. Így a nyomozó hatóságok egymásra utaltsága nyílvánvaló.

45

7. Jogszabályjegyzék

1972. évi V. törvény a Magyar Köztársaság ügyészségéről

1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról

1949. évi XX. törvény A Magyar Köztársaság Alkotmánya

23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet a belügyminiszter irányítása alá tartozó

nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási

cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól

17/2003. (VII. 1.) PM-IM együttes rendelet a pénzügyminiszter irányítása alá tartozó

nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási

cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól

1998. évi XIX. törvény indoklása a büntetőeljárásról,

http://mgysz.lanzona.hu/jogszabalyok/doc/BE_kommentar.pdf


http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=94900020.TV&kif=alkotm%C3%A1ny#xcel


46

8. Felhasznált irodalom

Beszámoló a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség 2003. évi

tevékenységéről


tevékenységéről


tevékenységéről

Barna Károly: A nyomozó hatóságok által lefolytatott nyomozások idő- és

szakszerűségének biztosítására rendelkezésre álló ügyészi eszközök az elméletben és a

gyakorlatban, Ügyészek Lapja, 2008/különszám

Lőrinczy György: A nyomozó hatóság és az ügyész viszonya, Belügyi Szemle,

2004/9. szám

Láng László: Nyomozásfelügyelet, nyomozásirányítás és kriminalisztika, Belügyi

Szemle, 2003/7-8. szám

Farkas Ákos- Róth Erika: A büntetőeljárás, Complex Kiadó Jogi és Üzleti

Tartalomszolgáltató Kft., Budapest, 2007.

Hack Péter: A büntetőhatalom függetlensége és számonkérhetősége, Magyar Közlöny

Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008.

Nyiri Sándor: Az ügyészség és a nyomozó hatóságok kapcsolata a büntetőeljárásról

szóló törvény hatálybalépése után, Belügyi Szemle, 2003/7-8. szám

Nyiri Sándor: Az ügyészségről, BM Kiadó, 2004.

Nyiri Sándor: A nyomozó hatóságok és az ügyészség kapcsolata az új

büntetőeljárásról szóló törvényben, Ügyészek Lapja, 1998/4. szám

Nyíri Sándor: A nyomozási határidő számításának rejtelmei, Belügyi Szemle, 2006/2.

szám

Kovács Gyula: A nyomozás ügyészi irányítása és a nyomozó hatóság önállósága,

Belügyi Szemle, 2003/7-8. szám

Bócz Endre: A nyomozási szakasz néhány alapkérdése az új büntetőeljárási

törvényben, Belügyi Szemle, 1998/7-8. szám

A Magyar Köztársaság Ügyészségének honlapja, http://www.mklu.hu/cgi-

bin/index.pl?lang=hu





az ügyészség szerepe a nyomozásban, különös tekintettel az ... · 5 b) a bíró, az...

Documents