az ovodas gyermek

AZ ÓVODÁS GYERMEK

Szerkesztette:

Németh Adél

óvodapedagógus

Az óvodás gyermek

Szerkesztette: Németh Adél, óvodapedagógus 2

AZ ÓVODÁS GYERMEK Kedves Olvasó! „Az óvodás gyermek” című összeállításommal szeretném segíteni mindazokat a szülőket /elsősorban az otthonoktatókat/, akiknek óvodás korú gyermekük van, vagy gyermekük hamarosan óvodás korba lép. Az általam leírt sorok egy az Óvodai Nevelés Programjának 1989-es kiadásából /és saját tapasztalataimból/ származnak. Nagyon röviden, kivonatolva! Bizonyára sok minden változott azóta társadalmunkban, világunkban, azonban a főbb irányvonalakat ma is követendőnek és megvalósíthatónak tartom. Remélem, hogy használni tudjátok ezt a „kis írást”, és ennek tükrében bátrabban kérdezitek meg egymást is az esetleges eltérések, „másságok” láttán a tapasztalatokról, ill. választ kaptok eddig fel nem tett kérdésekre is. Ajánlom ezenkívül szakmai könyvek, kiadványok olvasgatását, és egyéni tapasztalatcseréket!

Szeretettel: Németh Adél /Bp./

GONDOZÁS, TESTÁPOLÁS, ÉTKEZÉS A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI 3-4 éves korban Testápolás: A gyerekek kis segítséggel szappannal kezet, arcot mosnak, a szappant használat után a helyére teszik. A vizet nem fröcskölik szét. Ruhájuk ujját kis segítséggel felhúzzák, mosdás után megigazítják. Használják a törölközőjüket, szárazra törlik kis segítséggel kezüket, arcukat. WC használat után megpróbálják használni a WC-papírt. A WC-t lehúzzák. Ismerkednek a zsebkendő használatával. Ha rövid a hajuk, segítséggel megfésülik. Önkiszolgálás: A gyerek felnőtt segítségével ismerkedik az egyes használati tárgyak alkalmazásával, az önkiszolgálás különböző műveleteivel. Az edényeket önállóan kiválasztják, megfogják és ízlésesen elhelyezik. Étkezés: Az étkezéskor az edényekkel, evőeszközökkel önállóan kiszolgálják magukat. Önállóan esznek, isznak. A nem kívánt ételt a tányérjukon hagyják. Enni, inni kérnek. Az evőeszközöket, kanalat, villát, szalvétát megfelelően használják. Öltözködés: Ruhájukat önállóan levetik, és segítséggel felveszik. Cipőjüket le- és felhúzzák. Saját holmijukra vigyáznak. 4-5 éves korban Testápolás: Önállóan tisztálkodnak. Segítség és felszólítás nélkül (időnként ellenőrzéssel) kezet mosnak WC használat után, étkezés előtt. Kezüket szárazra törlik. Önállóan mossák a fogukat. A fogkefét tisztán tartják, helyére teszik. Használják a zsebkendőjüket, fújják az orrukat. Önkiszolgálás: Az önkiszolgálást gyakorolják és az önálló munkavégzés szokásai kialakulnak. Étkezés: Önállóan szednek maguknak a tálból. Segítséggel töltenek a kancsóból. A kanalat, villát megfelelően használják, csukott szájjal rágnak, tisztán étkeznek. A szalvétát használják. Ügyelnek az asztal rendjére. Öltözködés: Kis segítséggel le- és felveszik a felsőruhájukat. Próbálkoznak alsóruházatuk le- és felvételével. Ki- és begombolják a hozzáférhető helyeken lévő gombokat, cipőjüket befűzik. Környezetük rendben tartása: Holmijukat rendben, megfelelő helyre teszik. Ügyelnek saját holmijuk tisztaságára. Játékaikat rendben tartják. Segítséggel összehajtogatják takarójukat. A lábtörlőt használják. Az ajtókat önállóan nyitják és csendesen csukják. 5-6-7 éves korban Testápolás:

Az óvodás gyermek


Önállóan mosakodnak, törülköznek. Ruhájuk ujját le- és feltűrik, gombolják, kikapcsolják. Használják a WC-t. A tisztálkodási eszközöket a helyükre teszik, vigyáznak a rendjükre. Fogat mosnak. Hajukat rendben tartják. Zsebkendőjüket használják, helyesen fújják az orrukat. Önkiszolgálás: Teljes önállósággal, biztonsággal, természetes teendőként látják el. Segítenek az ágyak berakásánál, székek, asztalok pakolásában. Segítséget nyújtanak társaiknak, valamint felnőtteknek. Iskolába lépés előtt a gyerekek önmaguk is képesek mindennapi szükségleteik életkoruknak megfelelő kielégítésében. Étkezés: Étkezés közben kulturáltan viselkednek. Igénylik az asztal esztétikus rendjét. Helyesen használják az evőeszközöket. (kanál, kés, villa) Öltözködés: Önállóan, megfelelő sorrendben öltöznek, vetkőznek. Holmijukat hajtogatva helyre teszik. Cipőfűzőjüket bekötik. Ha melegük van, vagy fáznak, segítenek magukon. A környezet rendben tartása: Ügyelnek saját személyük és környezetük rendjére, gondozottságára. Az ajtókat csendesen nyitják, csukják, eszközökkel óvatosan bánnak. Észreveszik ha valami hiányzik vagy rendetlen, a rendetlenséget megszüntetik. KÖZÖSSÉGI ÉLET SZOKÁSAI, KÖZÖSSÉGI MAGATARTÁS A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI 3-4 éves korban Megköszönik, ha kapnak valamit, visszaköszönnek. A kívánt játékot többnyire elkérik, ha tőlük elkérik, átadják. Társaikat nyugodtan hagyják játszani, énekelni, rajzolni. Kezdenek segíteni egymásnak. Étkezésnél beszélgetnek egymással. Érdeklődnek egymás iránt, szívesen játszanak együtt. Kezdenek kialakulni együtt játszó párok, csoportok. Segítséget kérnek a felnőttektől. Kezdenek eligazodni napirendjükben. 4-5 éves korban Köszönnek a felnőtteknek. A szokásokat alkalmazzák. Segítenek egymásnak öltözködés, étkezés, kirándulás közben. A leejtett tárgyakat felveszik. Segítenek a rendrakásban. Megvárják, amíg társuk befejezi a mondanivalóját. Keresik a közös tevékenységeket egymással. Figyelnek egymás játékára, alkotására, meghallgatják egymást. Együtt éreznek a társaikkal. Türelmesek egymással. Nem árulkodnak. Sérelmeiket, konfliktusaikat igyekeznek az óvónő segítségével feloldani. Tevékenységeikben egyre önállóbbak. 5-6-7 éves korban A közös tevékenységekben aktívan vesznek részt. Észreveszik, hogy kinek miben van szüksége segítségre. Elfogadják az adott tevékenység által megkívánt magatartási formákat. Érdeklődnek a hiányzók iránt. Figyelnek az óvónő utasításaira, kéréseire. Nyugodtan ülnek, a kérdésekre érthetően válaszolnak. Vigyáznak munkájuk eredményére. Természetes szükségletté válik a közös tevékenység, örülnek a közösen elért sikereknek. Felismerik, mikor kapcsolódhatnak be társaik tevékenységeibe. Érdekli őket társuk mondanivalója. Egy-egy társuk iránt kitüntetett rokonszenvet, barátságot mutatnak. JÁTÉK 3-4 éves korban a gyerekek egy része legszívesebben még egyedül játszik. Ők az alvás, étkezés, tisztálkodás kivételével csaknem minden időt játékra fordítanak. A 4-5 évesek már jól összeszoktak, gyakran kialakulnak együtt játszó csoportok.

Az óvodás gyermek


Az 5-6-7 éveseknél fontos, hogy játékidőben több napon keresztül is játszhassák ugyanazt, és kedvük szerint más tevékenységgel is foglalkozhassanak. (rajzolhassanak, mintázhassanak, stb.) A 3-4 évesek elsősorban gyakorló- és szerepjátékokat, a nagyobbak szerep-, konstruáló-, és szabályjátékokat is szívesen játszanak. A gyakorló játékok a játékeszközök tulajdonságainak, anyagának megismerését szolgálják, lényegük a sokszori ismétlés. Ilyenek a húzható, tologatható, rakosgatható, öltöztethető játékszerek, a természetes anyagok. A homokszórás, kavarás, vízöntögetés, gyúrás, mázolás, kavicsszórás örömmel végzett hosszan tartó foglalatosságok. A szerepjáték a leggazdagabb lehetőségeket nyújtó játékfajta. A gyerekek szerepjátéka tapasztalataikat, ismereteiket, elképzeléseiket és az ezekhez fűződő érzelmeket tükrözi. A környezet benyomásait a gyerekek egyénien, szubjektív módon jelenítik meg. Kisebbek egyszerű mozzanatokat játszanak gyakran ugyanabban a helyzetben (pl. otthoni tevékenységek, anya főz, babát ringat, stb.), a nagyobbak komolyabb szerepeket is eljátszanak, szabályokat alkotnak, amelyet egymással elfogadtatnak. A legnagyobbak képesebb lemondani egy-ez kedves szerepről. Gyakran felnőtteket ábrázolnak ki. Építő, konstruáló játék: a gyerekek kockákból és más játékszerekből, különböző alkatrészekből, anyagokból építményeket, különböző tárgyakat hoznak létre. Az „én csináltam” tapasztalata bizonyságot nyújt a gyereknek saját képességeiről, növeli biztonságérzetét. A tapasztalatok hatására a spontán létrejövő alkotások mellett fontos helyet kap az előre elgondolt, meghatározott céllal végzett építés. A „valamit alkotni” igénye, öröme kreativitásuk mellett értelmi és társas képességeiket is sokoldalúan fejleszti. Legyenek különféle anyagú, méretű, színű építőelemek, amelyek összekombinálhatók, alakíthatók. 3-4 éves korban a gyerekek gyakran bonyolult építményeket alkotnak, amelyeket még nem képesek megismételni. Az óvónő feladata, hogy lehetővé tegye számukra az összerakosgatás és szerkesztés örömét. 4-6-7 éves korban a konstruáló, építő játékelemekből játékszereket is tudnak készíteni a gyerekek. Az építés, konstruálás gyakran szerepjátékokhoz kapcsolódik: élethelyzetek reprodukálása közben építenek, szerelnek. A valóság tárgyaihoz hasonlót is gyakran létrehoznak. A konstruálás fejlettebb fokán a gyerekek mind igényesebbekké válnak alkotásaikkal szemben. A fejlődést egyaránt jelzi a bonyolultabb alkotások létrehozása, az eredményességre törekvés, a választott, elképzelt modell egyre pontosabb megközelítésének igénye, a szerepjátékhoz való sokoldalú kapcsolat. A szabályjáték: jellemzője, hogy pontos, meghatározott szabályok szerint zajlik. A szabályok határozzák meg a játék menetét, megkezdését, befejezését. A játék jellegéből következik a szabályok pontos betartása, a szabályoknak megfelelő viselkedés. Ügyesen, kezdeményezően kell játszani, s küzdeni kell a győzelemért. A szabály betartása vagy megszegése különböző érzelmeket vált ki a résztvevőkből, és ez nagymértékben meghatározza a gyerekek magatartását, egymáshoz való viszonyát. A szabályjátékban a gyerekek önállósága a szabály önkéntes vállalásában és nem a szabályok önkényes megváltoztatásában fejeződik ki. Vannak szabályjátékok, amelyeknek jellegéből következik a kölcsönös segítség, így megtanulhatják, hogy egymás sikerének részesévé válhatnak. A gyerekek akár nyertesek, akár vesztesek megtanulják a helyes magatartás alapvető formáit. Vannak gyerekek, akikben olyan feszültséget okoz a játék, hogy emiatt nehezen tudják tiszteletben tartani a szabályokat. Az ő „szabálysértéseik” a játék hevéből adódnak. Ne lássunk rossz szándékot az ilyen magatartás mögött, figyelmeztessük a gyereket a szabályok betartására elmarasztalás nélkül. A szabályjátékok egyes fajtái főként a gyerekek mozgását, mások elsősorban az értelmi képességeiket fejlesztik. Az értelmi képességeket fejlesztő játékok: különböző társasjátékok, képes kirakók, dominók, kártyajátékok, nyelvi játékok. A felnőtt segítse a gyerekeket a szabályok megértésében, megtanulásában, segítse a játék menetét, kívülről figyelje a csoport játékát, ha már egyedül is képesek játszani. A 4-5 éveseket fokozatosan be lehet vonni a játékvezető szerepbe is, vezényszavakat adhatnak, kérdéseket tehetnek fel a játék jellegétől függően. 3-4 éves korban elsősorban a gyerekek mozgását fejlesztő szabályjátékokat válassza ki az óvónő, amelyeknek szabályai egyszerűek. 4-5 éves korban már olyan szabályjátékok is választhatók, amelyek megkívánják, hogy a győzelem elérése érdekében a gyerekek egyéni kívánságaikat egyeztessék társaik érdekében, közösen őrködjenek a szabályok felett. 5-6-7 éves korban olyan játékokat választhatunk, amelyek nagyobb ügyességet és szellemi erőfeszítést igényel. Miközben nagy örömmel játszanak, a szabályok betartására egymást figyelmeztetik.

Az óvodás gyermek


MUNKA Helye a nevelési folyamatban: A gyerekek a munkát általában könnyedén, örömmel végzik. Természetesnek tartják szükségességét, élvezik az eredményeket. A munka azonban óvodáskor végéig játékos jellegű marad. A munka célra irányuló tevékenység. Többnyire külső irányítással folyik, a gyerekektől belső fegyelmet, kötelezettségvállalást és annak teljesítését igényli. A munka elvégzését külső szükségesség indokolja, a játék ugyanakkor spontán tevékenység, motívuma nem a célban, hanem magában a tevékenységben van. A munka végzése közben a gyerekek megfigyeléseket végeznek, tapasztalatokat, ismereteket szereznek környezetükről. A munka hozzájárul az értelmi képességek fejlődéséhez azáltal is, hogy megalapozódik a munka iránti tisztelet, fontosságának értelme. A gyerekek megtanulják a legszükségesebb eszközök, szerszámok használatát. Az óvodai életben ez magába foglalja a naposságot, az alkalomszerű munkákat, a növény- és állatgondozást. Lehetővé válik ezek által a kitartás, a felelősségérzet, a kötelességteljesítés gyakorlása. Az óvónő mutassa meg az elvégzendő feladatokat, segítse a gyerekeket munkavégzés közben, biztosítson gyakorlásra nyugodt légkört és elegendő időt. Biztassa, motiválja a gyerekeket, a munka soha ne legyen büntetés. A 3-4 évesek segítsenek a rendrakásban, pakolásban, az udvari játékok elrakásában, a leesett, elszórt tárgyak felszedésében, a terítők elhelyezésében, a babaszoba berendezésében. Virágot öntöznek. A 4-5 évesek segítsenek a csoportszoba rendjének kialakításában, az öltöző, a fürdőszoba tisztaságának fenntartásában, ajándékkészítésben, egymásnak az öltözésben, az óvónő kérésére az eszközöket behozzák, vagy kiviszik, üzeneteket adnak át. Segítenek a kertben, vigyáznak a növényekre. Az 5-6-7 évesek részt vesznek a csoportszoba díszítésében, rendezésében, virágot hoznak a vázába, stb. Az élősarok számára magvakat gyűjtenek. Helyére teszik a kint felejtett eszközöket. Részt vesznek a játékszerek tisztításában, ünnepekre ajándékot készítenek. Egyszerű kerti munkákat is elvégeznek. TANULÁS

IRODALMI NEVELÉS 3-4 éves korban Fejlesztés tartalma: Feltételezhető, hogy amikor a kicsik óvodába kerülnek, bizonyos számú etető, mosdató, tapsoló, vigasztaló mondókát, dalocskát már ismernek, sőt mondogatni is tudnak. A dajkarímek, az altató, hintáztató, járni-tanító, ujjkiszámoló, állathívogató, hangutánzó népi mondókák az 1-3 éves kisgyermekeket megismertetik a testrészeikkel, az élet nélkülözhetetlen műveleteivel, és segítik a közvetlen, majd a távolabbi környezet felfedezését is. Ezek felfrissítése, közös mondogatása megnyugtató, örömet adó. A mondókák, a mondókaversek arra is alkalmasak, hogy felkeltsék és az évszakok változására, a természet és az időjárás-változás közötti összefüggésekre irányítsák a gyermekek figyelmét. A népi mondókák, az állatmesék, a jeles szerzők versei, történetei szintén alkalmasak arra, hogy a gyerekek önmagukról és környezetükről szerzett ismeretei gyarapodjanak. A gyerekek a magányos tevékenységeiket gyakran monologizáló, párbeszédes helyzetekkel váltogatják. A felnőtt segítse, ha a gyerek „mesél”, egészítse ki a történeteket. A képeskönyvvel való első találkozások kötetlen, kellemes együttlétet biztosítanak a felnőtt és a gyerek számára. Eleinte az oldalanként egy képet ábrázoló képeskönyvek alkalmasak a nézegetésre. Fokozatosan térjünk át a több tárgyat, vagy jelenetet ábrázoló lapozgatókra. A képekről mesélve éreztesse a szöveg érzelmi, hangulati tartalmát. Az évfolyamán 8-10 mondókát (szerintem, lehet ez 10-15 is), verset ismételgessünk a gyerekekkel. Legyen kb. ugyanennyi csak meghallgatás céljából. Új mesére 10-12 alkalommal kerüljön sor. Kicsiknél hetente kétszer kezdeményezzen az óvónő mesemondást, mondókázást, versmondást. Ezenkívül alkalomszerűen a gyerekek kérésére is mondjon mesét, vagy mondókát. A fejlődés jellemzői: A gyerekek bekapcsolódnak a mondókák, versek mondogatásába. Az óvónőt utánozva ritmikus mozgással kísérik a verseket, maguktól is ismételgetik a felnőttől gyakran hallott szövegeket, a nekik tetsző érdekes hangzású részleteket. Természetes, ha egy-egy szót vagy sort mással helyettesítenek. Maguk is énekelnek, halandzsáznak, beszédjátékokat alkotnak. Figyelmesen, szívesen hallgatják a rövid meséket, örülnek azok gyakori ismétlésének.

Az óvodás gyermek


Képekről felismerik kedvelt meséik szereplőit, fel tudják idézni a cselekmény egy-egy mozzanatát. Mímelik az olvasást. Személyes megjegyzéseim: Én magam nem vagyok egy nagy „irodalmár”, a mondókázást mindig elhanyagolnám, ha nem juttatnák a szakirodalmak eszembe, hogy bizony ez is fontos, ezt a területet is észben kell tartani, és foglalkozni kell vele. A gyerekek pedig kifejezetten szeretik a mondókákat, apró rímeket, versikéket, miután elégszer mondtuk nekik, valóban szívesen mondják maguktól is. Általában úgy tudok segíteni magamon, hogy olyan mondóka-, és versállományt szedek össze, ami nekem is tetszik, és én is értelmesnek, ill. valamilyen célból kifejezetten hasznosnak tartom. (vagy a mondanivalója szép, vagy vicces, vagy nagyon jó a rímelése) Ezt azért írom, mert szerintem rengeteg butácska, értelmetlen, vagy éppen megtanulhatatlan gyerekvers létezik, és elengedhetetlen, hogy szelektáljunk. Ha havonta egyet megtanítunk, az már jó, és akkor még a szintet is tartottuk. Ezek megtanítását is jó valamihez kötni (mint minden másét), nem jó, ha csak lóg a „levegőben”. Pl. Hinta-palinta… - ha a gyerek hintázni tanul, Süssünk, süssünk valamit…- ha sütéshez készülődünk, vagy gyurmázunk, Ha, ha, ha, havazik, he, he, he, hetekig… - ha a hóról, a télről tanulunk. Tavasszal és ősszel sok szép mondókát lehet a természettel összefüggésben találni (interneten, könyvekben), pl. a gesztenyéről, a szélről, a levélhullásról, a virágzásról, napról, stb. Mi most pl. 2 hétig a téllel, a havazással foglalkoztunk, szinte minden nap elmondtuk a mondókánkat a hóemberről (németül, nem írom le), közben mutogattunk (szemünk, szánk, orrunk), és végül meg is festettük a hóembert, olyanra, amilyen a mondókában volt. Aztán vágtam ki kétféle méretű kört, és ragasztottunk is fehér papírból hóembert, gyerekek megrajzolták a szemét, száját, orrát, fejfedőjét… A mesékkel más a helyzet. Nálunk nincs magyar mesélés napközben, csak alvás előtt szoktunk nekik magyar mesét olvasni, azt viszont minden nap. Ebben az életkorban a tényleg rövid, nem szövevényes tartalmú, nagyon egyszerű mesék ajánlottak. Az a jó mese, amit magukra is tudnak vonatkoztatni. Pl. Marci óvodába megy, Kismackó nem tud elaludni, stb. (szóval olyasmi, ami velük is megtörténhet, előfordulhat) Keresztyén szülőként nyilván nagyon egyszerű, „gyereknyelvre fordított” bibliai történeteket is lehet, sőt kell „mesélni”, mondani.

A KÖRNYEZET MEGISMERÉSÉRE NEVELÉS 3-4 éves korban A fejlesztés tartalma: A gyerekek ismerkedjenek környezetükkel, a velük foglalkozó felnőttekkel, játsszanak szimulációs játékokat a családról (apa, anya, gyereke, összetartozás). Ismerkedjenek a testükkel, nevezzék, mutassák meg másokon és magukon a testrészeket (kezek, orr, fül, száj, szem, fej, lábak, stb.). Ismerkedjenek a végtagok és az érzékszervek funkcióival, az érzékszervek ápolásával. Gyakorolják a gyalogos közlekedést, figyeljék meg séta közben a közlekedő járműveket, nevezzék meg a leggyakrabban látott közlekedési eszközöket. Figyeljék meg az évszakokat. Ősszel a levelek hullását, színét, az esőt, a szél hatását (fák hajladozása). Figyeljék meg a hó hullását, színét. Játsszanak a hóban, építsenek hóembert, szánkózzanak. Etessék a madarakat télen. Figyeljék meg a tavasz jeleit a természetben: napsütést, hóolvadást, rügyeket, első zöld leveleket a fákon, első nyíló virágokat, gyönyörködjenek bennük, vegyenek részt a kerti munkálatokban. Szerezzenek tapasztalatot az időjárás és az öltözködés összefüggéseiről. Szerezzenek tapasztalatokat a különböző gyümölcsök formájáról, színéről, ízéről, fogyasztásának módjáról (nyersen, megmosva, meghámozva, szárával, vagy anélkül esszük-e) Szerezzenek tapasztalatot 2-3 virágról (pl. hóvirág, tulipán, rózsa), színéről, illatáról, szépségéről. Szerezzenek tapasztalatot 2-3 zöldségféle alakjáról, színéről, ízéről. Nevezzenek meg a környezetükben lévő gyümölcsöket, virágokat, zöldségféléket. Figyeljék meg 3-4 állat (pl. kutya, macska, veréb, tyúk, kakas) külső jellegzetességeit, hangját. Lehetőség szerint vegyenek részt az álatok etetésében. Nevezzenek meg egy-két madarat. Ismerkedjenek a színekkel (elsősorban a fehér, fekete, piros, kék, sárga, zöld, barna színeket ismerjék), nevezzék meg a környezetük tárgyainak színeit. A fejlesztés megszervezésének ajánlott módszerei: Az óvónő a gyerekekkel együtt fedezze fel a környezetet (óvodai és külső világ), szerezzenek minél több élményt, tapasztalatot a természeti környezetben. Ösztönözze a gyerekeket arra, hogy felfedezzék a környezet, a természet szépségeit.

Az óvodás gyermek


Fogadja szívesen az óvónő, ha a gyerekek „kincseket” (toboz, falevél, kavics, stb.) gyűjtenek. A foglalkozásokon a tapasztalatok, élmények feldolgozása, megbeszélése történik. A gyerekek aktivitását, érdeklődését a cselekvéses tapasztalatszerzési lehetőségek és játékos cselekvések biztosítják. (pl. ha megfoghatják, megérinthetik, belenyúlhatnak, megszagolhatják, kipróbálhatják…) Egy témakörön belül egy-egy témát változatosan, többször (két-háromszor) is kezdeményezhetünk. A többszöri kezdeményezés célja, hogy a gyerekek mindig újabb és újabb oldalról közelítsék meg a természeti vagy társadalmi témát. Használja fel az óvónő a váratlan helyzetből, eseményből adódó tapasztalatszerzési lehetőségeket is. Saját tapasztalataim, ötleteim: A környezetismereti nevelés egy tipikusan olyan nevelési terület - szerintem-, amire ha soha nem fordítanánk közvetlenül és tudatosan figyelmet, akkor is „kisülne” a végén valami belőle. Mert még a sátorlakó cigányasszony (bocs a példáért) is „tanít” a gyerekének valamit a környezetéről, még akkor is, ha azt nem vesszük a szó szűkebb értelmében tanításnak. Ahogy ő él, amit beszél, amit tesz, azt adja át a gyerekének. De ezt Ti is tudjátok, kedves Anyukák. Szóval a környezetismeretbe tartozik minden bele, ami a környezetünkkel, a társadalmunkkal kapcsolatban van, amit arról megtudhatunk. Kezdve a legapróbb dolgoktól a legbonyolultabbakig (színek, formák, tárgyak-, anyagok tulajdonságai, fizikai törvények, és mindenféle „tudományos” dolog). Egy 3 éves forma gyerek elég, ha elkezdi megismerni a világot a maga szintjén, aztán lassan egyre több dolgot fog megérteni. Pl. (3év) A nap süt. A nap nem süt, mert a felhők eltakarják. Esik az eső. A virágok a földből bújnak ki. A hó elolvad, aztán víz lesz belőle. Hideg van, vastag nadrágot kell ma felvenni, a vékonyban fáznánk. Ezek banális dolgok, de nekik ezt mind-mind el kell mondani. Persze ezt általában nem úgy tesszük, hogy elhatározzuk, ma a napról fogunk beszélgetni, hanem a felnőtt mindent megmutat, mindenre felhívja a gyerek figyelmét, sok-sok időt szán arra, hogy beszélget, foglalkozik a gyerekével. És később jöhetnek a könyvek! A gyerekek hihetetlenül nyitottak (5-6 éves korukban) az ismeretekre, mindent tudni akarnak, ami a természettel összefüggésben van. A fiúk olyan információhalmazt képesek befogadni, hogy csak na! Mindent tudni akarnak a vulkánokról, a gleccserekről, a tengerekről, a hurrikánról, az állatokról, a csillagokról, az emberi testről, szóval nagyon sok mindenről. Ebben aztán nagy segítséget nyújtanak a képes gyerek (tudományos) könyvek. De ne szaladjunk ennyire előre! Szerintem az a legfontosabb, hogy a gyerek és a felnőtt között egy állandó és jó kommunikáció legyen (ami az otthonoktatott gyerekeknél adott), és akkor sok minden meg van oldva. Tudni fogják, hogy mi miért van?

ZENEI NEVELÉS 3-4 éves korban A fejlesztés tartalma: A dalanyag 5-7 mondóka, 10-14 játékdal, 2-3 műdal. A mondókák hossza 2-4 motívum, a dalok hossza 8-12 ütem legyen. A hangterjedelem lehetőleg ne lépje át a kvint távolságot. A dalokban a negyed és nyolcad ritmusok váltakoznak. Pl. Kis kacsa… tá-titi-tá-tá, Zsipp, zsupp…. tá-tá-titi-tá A dalok megoszlása hangkészlet szerint: szó-mi lá-szó-mi mi-ré-dó szó-mi-ré-dó d-l-sz -A játék elsősorban két személyes jellegű (gyerek-felnőtt), ill. utánzó mozgással kísért megszemélyesítő szerepjátékok legyen. A felnőttel együtt énekelgessenek, törekedjenek a tiszta éneklésre. -Hallgassanak különböző népdalokat, egyéb műdalokat énekes vagy hangszeres előadásban. -A zene figyelmes, érdeklődő meghallgatására, befogadására szoktatás. -A magasabb és mélyebb hangok - beszéd, ének, hangszer- felismerése, és a térbeni érzékeltetés próbálása. (pl. valahogy mutatni, felemelt kéz, felállás, stb. a magas hangnál) -A halk és hangos közötti különbség megfigyelése, felismerése, alkalmazása beszéden, zörejeken. -Különböző zörejek (kulcscsomó, papírgyűrögetés, edénycsörgés, üvegkoppanás, fahang…) és egy-két hangszer hangjának felismerése. -Az egyenletes lüktetés érzékelése mondókázás, éneklés közben (pl. tapssal, testmozgással, járással) -A spontán zenei alkotókedv felébresztése énekes beszéddel, dalokkal, mondókákkal.

Az óvodás gyermek


-Egyszerű ritmushangszerek használata. A tevékenység megszervezésének ajánlott módszerei: Örüljön az óvónő (anya), ha a gyermekdalokat énekelget, mondókákat mondogat spontán egyes tevékenységek közben, mozgás, vagy más szabad játék közben. A gyerekek szeretnek játszani a hangokkal, a hangok lejtésével. Előfordul, hogy halandzsáznak, dúdolgatnak. Énekelgessen az óvónő (anya) napközben többször is, mondjon mondókákat, beszéljen énekelve. Ébresszen kedvet az éneklésre, a dúdolgatásra. Ne erőltesse a gyerekeket egyéni vagy közös éneklésre, mert a gyerekek érdeklődése, fejlettsége és zenei érzéke nagyon különböző. A gyermek éneklés közben nem képes ritmikusan ismételni a mozdulatokat is. Ha a felnőtt együtt játszik vele, a játék ismétlése örömet szerez, és a gyerekek megpróbálnak együtt mozogni a dallammal. Olyan mozdulatokat találjunk ki, amelyeknél csak a karjuk, kezük, fejük mozog. Javasolt álló helyzetben a térdütögetés, zárt lábú rugózás, jobbra-balra kis hajlongás. A simogató, göcögtető, tapsolgató játékok bensőséges kapcsolatot teremtenek a felnőtt és a gyerek között, érzelmileg gazdagítják őket, növelik a biztonságérzetüket. A zenei foglalkozásokat mindig nyugodt, csendes környezetben kezdeményezzük. Lehet bábbal, képpel, mozgással felkelteni a csoport érdeklődését. Ha egy gyerek nem akar részt venni a zenei foglalkozásokon, próbáljuk kideríteni az okát, és ne erőltessük a részvételt. Tegyünk különbséget a meghallgatásra szánt, és a megtanulandó dalok között. Legyenek olyan dalok, énekek, amelyek csak meghallgatásra vannak tervezve. Ne sok dalt tanuljanak meg, de a keveset sokszor és szívesen énekelgessék, játsszák. Nagy élmény a gyerekeknek a felnőtt hangszeres játéka. Ha lehetőség van rá, ismertessünk meg a gyerekekkel néhány hangszert már ebben az életkorban (jó, ha az óvónő/felnőtt maga is meg tudja szólaltatni azokat). Saját megjegyzéseim: Személyes zenei múltamnak köszönhetően nálam a zene mindig kiemelt szerepet játszik a gyerekekkel való foglalkozásaimban. Nagyon jól bevált, hogy amikor reggel összegyűjtöm őket a foglakozáshoz, (leülünk egy körbe) általában egy dallal, énekkel kezdődik a figyelem felkeltése, a csoport „elcsendesítése”. Vagy egy reggeli beköszöntő dalt (mint pl. a Pál, Kata, Péter, jó reggelt…) vagy egy évszaknak, témának megfelelő dalt választok. Nagyon sokszor nem is az éneklés, hanem a furulyaszó hangzik fel először. Aztán ők is fokozatosan bekapcsolódnak. Általában először jó, ha csak én (felnőtt) előéneklem, aztán énekelhetnek a gyerekek is velem, majd pedig jöhet a hozzá tartozó tánc, mutogatás, mozgás stb. Ezzel már kialakul egyfajta „egymásra-hangoltság”, mindenki „ott van”, nem csak testben, de gondolatokban is. Látom a tekinteteken, hogy együtt vagyunk. Kezdődhet a foglalkozás… Gyakran adok a kezükbe ritmushangszereket is, és sokat tapsolunk, gyakorolva ezzel az egyenletes lüktetést, aminek később még nagy szerepe lesz! (kihat a mozgásfejlődésre, a mozdulatok összerendezettsége fontos lesz az írástanulásnál, vizuális ritmus kialakulására, szem-kéz koordináció, stb.) Kiscsoportban (3-4éveseknél) ennyi nagyjából a cél, szeressék meg az éneklést, gyakorolják és szeressék az énekes játékokat, és a fent említett egyéb célok sem elhanyagolandók.

VIZUÁLIS NEVELÉS 3-4 éves korban A fejlesztés tartalma: Ajánlott tevékenységek: a) Képalakítás, firkálgatás, rajzolgatás, festés a gyerekek kedve, érdeklődése szerint, képzeletük, emlékképeik nyomán. Tetszés szerinti színválasztás, színhasználat. Játék közben színes anyagok, tárgyak szétválogatása a színek hasonlósága alapján. A képi elemek, részformák elemeinek egymáshoz rendelésének próbálgatása (pl.: autó és kerekei, fej és törzs, nap és sugarai, stb.) Az ábrázolás próbálgatása a megszokottól eltérő formájú, színű és nagyságú képfelületen, változatos anyagú papírokon. A vonalak és a színekkel képzett foltok használata. Képek készítése festéssel, rajzolással, papírragasztással, nyomattal. Rajzolás puha ceruzával, puha viasszal, zsírkrétával, iskolai krétával táblára, földre tett csomagolópapírra, aszfaltra cserépdarabbal.

Az óvodás gyermek


Színre, formára, kompozícióra vonatkozó tapasztalatok. Az emberalak részformái: fej, törzs, karok, lábak. Tájékozódás a kép síkján: szélén, közepén. Térviszonyok jelzése: fent-lent, egymás mellett. b) Plasztikai munkák kezdeti fokon, tetszés szerint különféle formák, tárgyak gyurkálása, formálgatása és díszítése különböző eljárásokkal. Különböző természeti tárgyak gyűjtése séta közben. Apróbb tárgyak válogatása, csoportosítása nagyságuk, színük szerint. Formájuk, felületük nézegetése, tapintása, simítása közben érzeteik, észleléseik szóbeli kifejezésének próbálgatása. Képlékeny, könnyen megmunkálható anyagok használata (homok, hó, agyag, gyurma, termések, dobozok, fonalak, fadarabok, apró gallyak) Tapasztalatszerzés az anyagok viselkedéséről: oldhatóság, nyomhagyás, karcolhatóság, képlékenység. Az anyagok formálásának próbálgatása: nyomkodva, ütögetve, darabolva, mintázva, gömbölyítve, bemélyítve, sodorva, simítva, gyűrögetve, tépegetve, ragasztva, stb. c) Építés: különböző formák rakosgatása, sorakoztatása, játék közben (pl. egyenes vonalban, karikában) Különböző anyagokból tárgyak, elemek használatával kisebb, nagyobb méretű térbeli alakzatok (tornyok, kerítés, kuckó) építése együttesen. Téralkotó tevékenység a könnyen mozgatható bútorokkal, nagyobb dobozokkal, takarókkal, építőelemekkel, más tárgyakkal. Térbeli tapasztalatok: tájékozódás a dolgok térbeli helyzetei, formák egymáshoz rendelésének egyszerű lehetőségei, soralkotás, ritmusképzés. A tevékenység megszervezésének ajánlott módszerei: Az óvónő teremtse meg annak feltételeit, hogy a gyerekek építgessenek, firkálgassanak, homokot formáljanak, gyurkáljanak. A rajzolás, festés, építés lehetőségét már a beszoktatás (szeptember-okt.) idején „kínálja fel”. Gyakran vegyen részt maga is a gyerekek tevékenységeiben. Örömmel, velük együtt fedezze fel a véletlenül valamire hasonlító formákat, színfoltokat, vonalakat. Neveztesse meg ezeket, meséltesse el, hogy mit rajzoltak. Játékos kérdésekkel, ötletek adásával biztassa a gyerekeket megkezdett építményeik, képeik, mintázásaik „valamivé” alakítására. A bátortalanokat úgy is serkentheti, hogy saját maga játszik, épít, rajzol, mintáz, készít valamit, és ebbe a tevékenységbe kapcsolja be a gyerekeket. Használat közben mutassa meg, hogyan bánjanak a krétával, a ceruzával, az ecsettel, vagy az építőelemekkel. Tartsa az óvónő szem előtt, hogy a gyerekek képalakítása, képi önkifejezése, térbeli tájékozódása, formaérzékenysége, alkotókedve, színhasználata 3-4 éves korban indul erőteljes fejlődésnek. Igen fontos, hogy a gyerekek önálló ábrázolási törekvéseinek megindulását elősegítse alkotókedvük, önbizalmuk megerősítésével. Vigyázzon, hogy a felnőtt képi sémáival, sablonjaival ne kösse meg fantáziájukat, tematikus irányítással ne fékezze, csupán ötletekkel segítse a szabad képzetáramlást. A gyerek saját képi elemeit, motívumait gyakran ismételgeti, variálja. Az óvónő ezekben a próbálkozásokban ismerje fel a formateremtő szándékot, a színhasználat kreativitását, az eredetiséget, és ebben erősítse meg a gyereket. Fontos az oldott légkör. A gyerekek legegyszerűbb „munkáinak” is tudjon örülni az óvónő. Az anyaggal, technikákkal való találkozások élménye fokozhatja, de csökkentheti is a gyerekek motiváltságát, bátorságát (pl. az anyag nyoma a papíron, megmunkálhatósága, tapintása, kellemes vagy riasztó a gyerek számára). Az eszközök kiválasztásakor az óvónő gondosan és igényesen járjon el. A gyerekek kézcsontjának ésszerű terhelése és alkotó munkájuk eredményessége érdekében egyaránt fontos, hogy valamennyi szerszám, és anyag kiváló minőségű legyen. A munkaasztalt érje megfelelő fény. A formaalkotás legkönnyebb módja a kicsik számára a mintázás. A festésben - a helyes ecsettartás, a vízbe mártás és a keverő mozdulat megtanulásáig - eleinte oldott temperát használhatnak, de próbálkozhatnak kezdettől fogva a 12 színű gombfestékkel is. Hagyjuk őket eleinte önállóan pepecselni, próbálkozni, fokozatosan térjünk át a „valami” ábrázolására. Az óvónő elsősorban ne a teljesítményt értékelje, hanem az alkotókedvet, az aktivitást. Saját tapasztalataim: Hol is kezdjem? Talán ott, hogy bizonyára ez is egy olyan terület, amelyet hajlamosak vagyunk háttérbe szorítani, kevésbé foglalkoztat, és kevésbé tartjuk talán fontosnak (rajz, festés, mintázás, …). Pedig ennek is megvan a maga helye a fejlesztésben! Nem is kicsi, ha az iskolába kerülésre gondolok. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy láttam már 2-3 óvódás csoportot iskolába készülni, és az iskolába lépés minden izgalmát „átélhettem” a szülőkkel. És hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy általában abból

Az óvodás gyermek


van a legnagyobb probléma, hogy a gyerekek értelmi szinten „rendben” vannak, amikor iskolába kellene menni, de a többi terület bizony hagy sok kívánnivalót maga után. Ez ugyanis kevés!!! Mármint, hogy valaki értelmileg elérte a szintet! Magyarul okosnak okos, de… … … Pl. képtelen 15 percnél tovább figyelni, nem képes egy adott feladatot egy másikkal összekötni, nem képes egy feladatot elejétől végéig megoldani, nem igényes a munkájára, nem érti meg a feladatot (folyton visszakérdez, stb.); nem megfelelő a finommotorikája, sírva fakad, ha elrontja a feladatot, vagy pánikba esik, de lehet, hogy dührohamot kap… és még van egy csomó esetem. (Ezt mind a nagycsoportosokra értem.) No, de ahhoz, hogy ezt elkerüljük, és nem csak értelmileg, de mentálisan-, érzelmileg is kiegyensúlyozott és „normális” gyerekeket tudjunk nevelni, ezért pl. fontos a többi terület (tudatos) fejlesztése is. Én nagyon jó lehetőségeket látok a vizuális nevelésben erre vonatkozóan. Az ábrázolás (rajzolás, festés, stb.) egy asztalhoz vagy egy fix helyhez kötött tevékenység. Még a homokozás is. Ebből a gyerekek máris megtanulhatják, hogy néhány percig lehet ülni is, csendben tevékenykedni. Nagyon jó előkészítője a későbbi „feladatlapos üldögéléseknek”. Aztán megtanulnak összpontosítani is. A fent leírt tevékenységek mindegyike megkívánja a komoly figyelmet, koncentrációt. Ha egy rajzot, vagy bármit elkezd a gyerek, azt rendszerint befejezi, de ha nem, akkor buzdítsuk rá, hogy ne hagyja félbe, folytassa, fejezze be! Ezen kívül évről évre előjön - főleg fiúknál - a kézügyesség problémaköre. Sajnos nem elég iskolába lépés előtt néhány hónappal észbe kapni és jajveszékelni, hogy a gyerek nem tud egy kört megrajzolni, vagy nem tudja csigavonalban végigvezetni a ceruzáját. Vagyis „finommotorikailag” teljesen iskolaéretlen, nem nagyon fog megtanulni írni, vagy csak nagyon rondán, állandó kudarcérzéssel. Ezért hangsúlyozom mindig a szülőknek, hogy előzzük meg a bajt, 1-2 percre ültessük le a gyerekeket firkálni, színezni, festeni, gyurmázni, vagy akármilyen ilyesmi tevékenységet végezni, még akkor is, ha nem ez a kedvenc időtöltése! Próbálkozhatunk érdekes színező füzetek, vagy szép (ízléses) festőkészlet, színes gyurma segítségével motiválni a gyerekeket. Tehát röviden összefoglalva, én fontosnak tartom, hogy minden héten legalább egyszer tudatosan fejlesszük a finommotorikát, és ha lehet, akár minden napra találjunk ki valamit, ami változatos gyakorlási lehetőséget (festés, rajzolás, színezés, gyurmázás, homokozás, sütés, gyúrás, vágás, ragasztás, stb.) biztosít a gyerekeknek, hogy megtanuljanak alkotni, elmélyülni, valamit létrehozni, fejlődjön a kitartásuk, az igényre való törekvésük. És ahogy az ONP is írja: a képalkotásuk, térlátásuk… stb. kialakuljon. Mindezek mellett jó lehetőséget kínálnak ezek a tevékenységek a „rend-tanulásra”, mivel ezek után mindig el kell pakolni (asztalt lemosni, ceruzákat elrakni, papírdarabokat kidobni, stb.). Ebben is lehet a gyerekeket „szoktatni”.

TESTNEVELÉS 3-4 éves korban A heti testnevelési foglalkozások anyaga: A fejlesztés tartalma Játékok: szerep-, vagy utánzójátékok, futójátékok sorban, körben, szétszórtan Szabályjátékok: fogójáték szerepvállalással körben, házzal, egy fogóval. Egyéni és csoportos versenyek feladattal akadályon át, labdajátékok gurítással, egyéb játékok (az évszaknak megfelelően) Szervezési gyakorlatok: Álljanak a gyerekek zárt lábbal, egyenes testtartással, nyújtott karral, befelé néző tenyérrel, emelt fejjel néhány másodpercig. Járjanak, fussanak, álljanak meg. Üljenek egymás mellé. Álljanak egyenes vonalban székek vagy padok segítségével. Alakítsanak kört kézfogással valami körül, egyenes vonalból, vagy állóhelyből. Helyezkedjenek el körülhatárolt területen, felszólításra futás közben az óvónő felé fordulva, tetszés szerint álljanak meg és induljanak el. Gimnasztika: -Kartartások: mély-, mellső-, magas-, és oldalsó középtartás, csípőre-, és vállra tartás. -Testhelyzetek: alap-, és terpeszállás, térdelés, nyújtott- és terpeszülés, hason-, és hanyattfekvés, guggoló és térdelőtámasz, csípőben- és térdben hajlított mellső és hátsó fekvőtámasz. -Kar-, törzs-, térd-, és lábmozgások: emelés, leengedés, lendítés, lengetés, lebegtetés, lökés, húzás, hajlítás, nyújtás, fordítás, páros lábon szökdelés, ujjak nyitása, zárása, mozgatása, csukló hajlítása és nyújtása. Járás: Természetes járás egyenesen és különböző irányokba (tárgyak, személyek megkerülésével, körben, kézfogással, kézfogás nélkül) Speciális járás lábujjon és térdemeléssel.

Az óvodás gyermek


Ütemérzéket fejlesztő járás tapssal, dobbantással. Futás: Fussanak a gyerekek természetes módon kötetlenül egyenesen és különböző irányokba, körbe, szétszórtan, irányváltoztatással, kanyarodással, tárgyak-, személyek megkerülésével. Fussanak többféle testhelyzetből történő indulással, és megállás után helyezkedjenek el azonos és különböző testhelyzetekben (lassítással, gyorsítással). Fussanak egy-két akadályon át. Fussanak versenyt 10-15 méter távon. Támasz, függés: Csússzanak, kússzanak, másszanak talajon előre, oldalt. Bújjanak át egy, majd két különböző magasságú szer alatt (pl. zsinór, szalag, léc, asztal) Másszanak át-, fel-, és le egy majd két különböző szeren vízszintes és függőleges irányban. Guruljanak egyenes irányban a test hossztengelye körül magasra nyújtott karral. Egyensúlygyakorlatok: Egyensúlyozzanak talajon 10-50 cm széles vonal között mászva, kúszva, természetes járással. Egyensúlyozzanak 30 cm magasságig emelt szeren (pl. deszka, pad,) Egyensúlyozzanak kéziszerekkel is. Ugrás: szökdeljenek páros lábon helyben és haladással egy-két akadályon át (pl. babzsák, zsinór, krétavonal, szigetelőszalag) Lépjenek-, fussanak át 10-15 cm magas és 50-60 cm széles sávon helyben és 6-8 lépés nekifutással. Labdagyakorlatok: Ismerkedjenek a labdával, a labda fogásával, tartásával két kézzel, különböző kartartásokkal. A labdát gurítsák terpeszülésből és állásból társuknak, gurítsák egyenes irányba, majd fussanak a guruló labda után, és fogják meg, dobják fel és le álló helyből, fogják meg két kézzel. A tevékenység megszervezésének ajánlott módszerei Az óvónő kezdeményezzen mozgásos játékokat. Kezdetben ezek a játékok képezzék a mindennapi mozgás alapját. A kicsiknél kezdetben a szerep határozza meg a teendőket, az ad értelmet a cselekvésnek. Utánozni lehet a vonatozást, a mozdonyt, az autót, a repülőgépet, a kocsit, a csikót, a méhecskéket, a cicát, az egereket, a cammogó medvét, stb. Megtanulnak a gyerekek átbújni az „aranykapun”, kikerülni a társaikat, kézfogással bekeríteni valakit, megtalálni a párjukat. A szabályjátékoknál gyakran előfordul, hogy a gyerekek az üldöző és a menekülő szerepét nem ismerik, nem szaladnak el a fogó elől, hanem körülötte nyüzsögnek, meg akarják magukat fogatni a „szerep” kedvéért. Ezért helyes, ha kezdetben az óvónő a fogó szerepét vállalja, dicsérve az ügyesen elfutókat, majd pedig tanítja a gyerekeket „cicamamaként” elfogni az „egereket”. A játék lendülete és hangulata következtében a gyerekek gyakran ütköznek, és akadályozzák egymást. Meg kell tanítani őket egymás kikerülésére, megelőzésére. Eleinte 10-15 percet szánjunk a testnevelési foglalkozásra, később ezt az időt növelhetjük. A gyerekeknek minden feladatot és mozgást mutasson be, ne erőltesse azonban a részvételt. A feladatok minden esetben játékos jellegűek legyenek, az óvónő alkalmazkodjon a gyerekek szókincséhez. Biztassa és dicsérje a gyerekeket. A mozgás öröme legyen a legfontosabb. A játékok kialakítása érdekében először a természetes futás képességét fejlesszük. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a gyerekek megtanulják az iram-, és irányváltoztatást, a gyors indulást és megállást. Saját tapasztalataim: Mint azt már a korábban írtam a mozgás nagyon sok egyéb értelmi terület fejlődésével (beszéd, képalkotás, alak és formalátás, stb.) összefügg, és szoros kapcsolatban áll! Olyan részfejlődés zavarok alakulhatnak ki a mozgásban fejletlen gyerekek esetében, amelyek később komoly problémát okozhatnak 7-10 éves korban. Nagyon sok tanulási zavarral küzdő gyerek problémájára javasolják a „mozgásterápiát”. Nem hiába! A diszlexia-, díszgráfia manapság szinte „népbetegség”. Miért? Azért mert az emberek életmódjukból következően (kényelem, sok tv, autóval mindenhová, kevés fizikai munka) kezdenek elfelejteni mozogni, és ez a gyerekekre is igaz. Én elsősorban a városi gyerekeket látom, de rájuk mindenképp igaz. Nincs kert vagy udvar, ahol szabadon mozoghatnának, fára mászhatnának, bújócskát játszhatnának, szaladgálhatnának, stb. Nagyon korlátozott a mozgáslehetőségük. (Esetleg egy-két játszótéri élmény) És azt is nagyon sokszor tapasztalom, hogy a szülők „túlféltik” őket, és szinte semmit sem szabad, minden veszélyes. „Oda ne menj!” „Oda ne mássz fel!” „Vigyázz leesel!” stb. Nagyon keveset vannak a gyerekek - szerintem - természetes közegben (erdő, mező), ahol lehetne ügyesedni, nagy térben mozogni, felmászni, lemászni, belemenni, felmenni… Nos, tehát én (aki mindig is mozgáspárti voltam) azt javasolnám, hogy elsősorban a változatos és élményszerű mozgást kínáljuk fel a gyerekeknek, és hagyjuk, hogy minél jobban megügyesedjenek. Azt is

Az óvodás gyermek


írtam már, hogy ebben az életkorban leginkább a nagymozgások (járás, futás, mászás, bújás, ugrás, dobás…) fejlődésére kell hangsúlyt fektetni, aztán később jöhetnek a finomabb mozgások, mozdulatok. Ha lehet, akkor időről időre (havonta - kéthavonta) menjetek el egy közeli erdőbe kirándulni, mászkálni, ez nem csak a mozgás, de a friss levegő és a természet felfedezése miatt is jó lehet. És a gyerekek nagyon élvezik. Mi nyáron az ovisokkal el szoktunk menni egy közeli erőbe, ahol van meredek domboldal, rét, patak, fák. Ilyenkor mászkálhatnak a patakban, fára mászhatnak, kirándulhatnak, szaladgálhatnak, és ezt borzasztóan szeretik. (Én is!) A biciklizés is nagyon hasznos és kellemes dolog, 3-4 évesen már lehet gyakorolni!

IRODALMI NEVELÉS 4-5 éves korban A fejlődés jellemzői: A gyerekek közvetlen környezetük vagy a természet jelenségeire alkalomszerűen felidéznek 6-7 mondókát, és azokat az óvónő kezdeményezésére alkalmanként saját maguktól is mondogatják. Tudnak 2-3 kiolvasót, hintázó, állathívogató, tréfás állat- és névcsúfoló rigmust. Az óvónő által elkezdett érdekes hangzású, szép, 8-10 soros versek ismételgetésébe önként bekapcsolódnak. Az elmondott verseket mozdulatokkal kísérik. Várják és kérik a mesét. Van kedvenc meséjük és mesehősük, aki iránt ki tudják fejezni rokonszenvüket, akit felismernek a bábszínházban, vele mondják visszatérő, jellemző beszédfordulatait, játékukban utánozzák viselkedését. A mesehőssel vagy ellenségeivel kapcsolatos érzelmeiket játékban, rajzban esetleg szavakban is kinyilvánítják. Szórakoztatja őket a képeskönyvek nézegetése, lapozgatása, beszélgetést kezdeményeznek az ismert képekről, a lapok forgatása közben „tudják, mi következik”. A fejlesztés tartalma: Legjobb költőink gyermekeknek való, többnyire népköltészeti ihletésű, vagy eredeti játékötletet, ritmusélményt tartalmazó verseiből válogassunk. Kapjanak helyet a vidám, groteszk, humoros versek is. 2-3 kiolvasót, 6-7 (8-10rövid sorból álló) verset ismételgessenek rendszeresen, de mondjon az óvónő sok verset csak szórakoztatásul is. Kerüljön sor a 2-3 prózai epizód összekapcsolásával szerkesztett prózai állatmesékre, halmozó láncmesékre, egyszerűbb szerkesztésű tündérmesékre. Mondjon az óvónő írók megformálta vagy megalkotta történeteket is saját gyerekkoráról, hasonló korú gyerekekről, állatokról, állatkölykökről. 4-5 éveseknek 12-14 alkalommal meséljen új mesét. A többi időt az előző évben megismert kedvenc mesék elmondása töltse ki. Néha ugyanazon alkalommal a gyerekek kérésére ismételje meg a mesét, máskor mesemondás után verset is mondhat, énekelhet is. Az a fontos, hogy az elhangzott szövegek, dalok között hangulati, érzelmi kapcsolat legyen.

ZENEI NEVELÉS 4-5 éves korban A fejlődés jellemzői A gyerekek képesek a mondókákat, játékdalokat az óvónő kezdése után csoportosan, önállóan énekelni az egyvonalas c és a kétvonalas c abszolút hangmagasság között kb. 80-92-es tempóban. A dalok közül nyolcat biztosan, helyes szövegkiejtéssel énekelnek. Az óvónő segítségével a bátrabb, önként jelentkező gyerekek egyedül is énekelnek. Felismerik a magasabb és mélyebb hangokat beszédben, vagy hangszeren bemutatott dallamokon, oktávnál kisebb távolságban. Térben mutatják a dallam fel- és lemenő irányát, a körülbelüli dallamvonalat. Átveszik a magasabban vagy mélyebben énekelt dal kezdőmagasságát, és a teljes dallamon felismerik a magasságbeli eltérést. Visszaénekelnek szöveges dallammotívumokat csoportosan és egyénileg is. Felismerik a hangos és halk közötti különbséget. Alkalmazzák is. Megkülönböztetik a zörejeket, a beszédet és az énekhangot a finomabb hangszínkülönbségek eltérése szerint. Felismerik a tanult dalokat dúdolásról vagy hangszerjátékról a dalra jellemző rövidebb rész alapján. Felismerik többféle hangszer hangját. Hallás alapján következtetnek a hangforrás irányára, távolságára.

Az óvodás gyermek


Megfigyelik a természet és a környezet hangjait (szélzúgás, porszívózás, közlekedési zajok). Az egyenletes lüktetést éneklés, mondóka közben természetes, szép mozgással követik. Járás és éneklés közben dobbantással, mozgással, tapssal kiemelik a mondókák, dalok motívumainak hangsúlyát. A jól ismert mondókák, dalok ritmusát változatos mozdulatokkal, tapssal, ritmushangszereken is bemutatják. A szünetet egy kifejező mozdulattal mutatják. Ritmusmotívumokat visszatapsolnak vagy kopognak. Felismerik a gyors és lassú tempó közötti különbséget. Maguk is gyorsabban vagy lassabban énekelnek, járnak, mozognak, beszélnek. Szépen, harmonikusan járnak, mozognak együtt. A játékos táncmozdulatok: egyensúlyváltás nélküli páros láb mozgások (rugózás, guggolás, oldalra fordulás). A kéz és láb mozgás ének közben koordinált. Az óvónő segítségével képesek térformát alakítani körben, csigavonalban, hullámvonalban. Maguk is készítenek egyszerű ritmushangszereket, melyekkel éneküket kísérik. Kitalálnak egyszerű hangterjedelemben dallamfordulatokat. Énekes kérdés-felelet játékot játszanak az óvónő segítségével. Szívesen hallgatják az óvónő énekes vagy hangszeres játékát, megszokják, hogy a zenehallgatás öröm, hogy a többszólamúság gyönyörködtet. A fejlesztés tartalma A dalanyag 4-6 mondóka, 12-15 játékdal, 3-4 műdal. A dalok hangterjedelme ne lépje túl a nagy hatod távolságot (d-l és sz-m). Hangkészlete főleg a félhang nélküli dallamfordulatokon mozogjon. A 2/4-es ütemű dalokban a negyed és páros nyolcad mellett a negyed szünet és a szinkópa is előfordulhat. Legyenek körjátékok, szerepcserélős, sorgyarapító, párválasztós játékok. A zenehallgatásban a magyar és más népek dalai, a világ zeneirodalmából válogatott énekes és hangszeres műzene. Könnyű kánonok és kétszólamú darabok is lehetnek, amelyeket két óvónő ad elő. A zene nyugodt, figyelmes, befogadására nevelés. A magasabb és mélyebb hangok megkülönböztetése térben mutatással. Éneklés közben dallamvonal rajzolása a levegőben. Szövegmotívum visszaéneklése 6 hang terjedelemben változatos dallam és ritmusfordulatokkal. A halk és hangos fogalompár megértése, zenei tevékenységben alkalmazása egyénileg is. Fokozatosan bővüljön a gyerekek dallam- és ritmusmotívum„tára”, az óvónő vegye figyelembe, hogy a gyerekek zenei hallása, ritmusérzéke egy év alatt sokat fejlődik. A gyerekek mozgása egy év elteltével már fejlettebb, a dalok szövege már jobban érdekli őket, megértik a tréfás szavak játékos humorát. Igénylik a társaságot, szívesen vállalják a közös játékot, betartják a játékszabályokat és örömmel végzik az egyöntetű, szép mozgásokat.

KÖRNYEZETI NEVELÉS 4-5 éves korban A fejlődés jellemzői Ismerik teljes nevüket. Meg tudják mondani, kik tartoznak a családjukba. Tudják édesanyjuk, édesapjuk és testvéreik teljes nevét, meg tudják mondani, hol laknak. Ismerik az orvos gyógyító szerepét. Óvodájuk közvetlen környékén jól tájékozódnak. Képesek környezetük tárgyait, néhány növényt, állatot különböző szempontok szerint összehasonlítani. Észreveszik a növények életében bekövetkező változásokat. Észrevesznek a megfigyelt természeti jelenségben néhány egyszerű összefüggést. A fejlesztés tartalma Beszélgessenek a családról. Játsszanak különböző családjátékokat. Tudatosítsuk bennük a testápolás szükségességét. Beszélgessünk a különböző betegségekről, az orvos szerepéről és munkájáról. Séta közben figyeljék meg a közlekedés alapvető szabályait, és a járműveket. Figyeljék meg az évszakok változásait, az egyes évszakokra jellemző természeti jelenségeket (fagy, zúzmara, hó, dér, köd, szél, eső), és az időjárást. Keressenek összefüggést a levegő hőmérséklete és a változások között. Figyeljék meg a tavasszal nyíló növényeket, virágokat, a téli hideg időjárást, és a nyári hónapok változásait, és az ősz szépségét. Szerezzenek tapasztalatokat az időjárás és az öltözködés összefüggéseiről. (Hogyan alkalmazkodik az ember az időjáráshoz?)

Az óvodás gyermek


Hajtassanak virágot, figyeljék meg a gyümölcsök érését, növekedését (pl.: cseresznye, alma). Az állatok közül ismerjenek meg a valóságban és/vagy képeken néhány háziállatot és annak kicsinyét. Beszéljenek a hazánkban élő vadállatokról (szarvas, őz, nyúl, nyest, mókus, róka, farkas, stb.), és az állatkertben élő, más tájakról származó állatokról. Ismerjenek meg minél több új színt. Járjanak sokat a természetben, beszélgessenek a természet szépségéről, csodáiról!

VIZUÁLIS NEVELÉS 4-5 éves korban A fejlődés jellemzői Rajzaikban, festéseikben megjelenik a térbeliség jelzésének szándéka (pl. közös alapra rendezés, a „föld” és a háttér jelölése, formák elhelyezése lent-fent, stb.). Képesek személyeket, egyszerű eseményeket általuk jól ismert tárgyakat jellemző jegyeikkel felismerhetően megjeleníteni, megformálni. Képesek a tagoltság, a fő részformák jellegzetességeinek a jelzésére (pl. a fej kerek, a ház szögletes). Megjelenik a részformák funkcionális rendezésének szándéka. Használják a képi kifejezőeszközöket: a vékonyabb-vastagabb vonalakat, színfoltokat, és mintázott formákat. Irányítással képesek észrevenni a környezet jelenségein, tárgyain, a természeti jelenségekben, műalkotásokban megjelenő feltűnő, erőteljes színeket. Síkbeli és térbeli kompozíciókban próbálgatják a képfelület, a térrész betöltését. Igénylik a díszítést, kedvvel alkalmazzák képalkotásukban és plasztikai munkáikban az egyszerű forma- és színritmusokat, a díszítés többféle technikáját (pl. lenyomattal, karcolással, színek válogatásával). Kezd kialakulni bennük a „valamit alkotás” igénye. Tudnak ajándék- és játéktárgyakat készíteni. Segítenek a környezetük esztétikus kialakításában, díszítésében. Közös alkotásban kezdenek együttműködni. Az eszközöket képesek elővenni, tisztántartásukban, elrakásukban segítséggel közreműködnek. A fejlesztés tartalma 4-5 éves korban A gyerekek személyes élményeinek, elképzeléseinek, a hozzájuk közel álló személyeknek, természeti jelenségeknek képi-plasztikai kifejezése. a. Képalakítás, rajzolás nagy méretekben: aszfalton, udvaron. Emberalakok, meseszereplők, cselekmények megjelenítése. Rajzolás bottal a földre, krétával a táblára, nagy papírokra ceruzával, krétákkal, filctollal. Festés ecsettel, sokféle alakú, méretű, színű és anyagú papír használatával. Az ecset kimosásának, a helyes vízhasználatnak a gyakorlása. Agyagkompozíciók alkotása. Képalakítás spárga és fonatdarabkák textilalapra applikálásával, színes papíralapra tépéssel kialakított papírfoltok felragasztásával. Új színek kikeverése. b. Plasztikai munkák: természeti tárgyak gyűjtése az óvoda környékén, séta során. A gyűjtött tárgyak formájának összehasonlítása. Emberalakok, állat- és játékfigurák mintázása, törekedve a formák tagolására, a főbb részformák ábrázolására és díszítésére. Termésekből figurák, dobozok, koszorúk, gyöngyök, láncok, füzérek, csákók, stb. Homok, agyag, gyurma, színes papírlapok, kartonok és sokféle, lehetőleg nemes, könnyen megmunkálható anyag használata. Ismerkedés különféle technikákkal: pl. nyirkálás, tépés, hajtogatás, bemélyítés, kerekítés, szövés, ragasztás, karcolás. Formákra, alakíthatóságra való tapasztalatszerzés. Gömbölyű, szögletes, testes, lapos, stb. formák kisebb részformákkal tagoltak (pl. emberalak feje, nyaka, törzse, végtagjai, a virág szára, levél, szirmai) Arányviszonyok: részekre osztás félbe, negyedbe hajtogatással, anyagdarabolással, tépéssel, stb. A felület lehet sima, érdes, matt, fényes, kemény, lágy, stb. A papír nyírható, gyűrhető, téphető, hajtogatható. A konstruálás, az anyagok formálása során tapasztalják meg a gyerekek, hogy „miből mit lehet csinálni”? A gyerekek ábrázolási szintjében 4-5 éves korban bekövetkező fejlődés egyenlőtlen ütemű, nagy egyéni eltéréseket mutat. A technika és a téma választhatósága jól fejleszti a gyerekek kreativitását. Új technikáknál legyen lehetőség a kipróbálásra, gyakorlásra egyénileg is. 4-5 éves korban a térábrázolás is ugrásszerűen fejlődik, mégse csökkentse az óvónő az építés, a valóságos térben való tevékenységek számát. A téri tapasztalatait a gyerek beépíti a térábrázoló próbálkozásaiba.

Az óvodás gyermek


Az építéssel a gyerekeket a téri képzelet működtetésére, finom ujjmozgásokra, két kezük koordinált használatára késztetheti. A gyerekek komponáló képessége a térbeli építéssel, összerakással szereléssel is fejlődik. Rajzolásnál, festésnél a képi elemek egymáshoz, egymás mellé rendelése, majd közöttük valamilyen egyszerű összefüggés teremtése különbözteti meg a 3-4 évesek „szóróképétől” a 4-5 évesek síkbeli ábrázolását. Engedje érvényesülni a gyerekek egyéniségét a színhasználatban. Fejlessze tovább az ecsetkezelés, valamint a festékoldás és keverés eljárását. Adjon alkalmat arra, hogy két szín egymással keverését is kipróbálhassák a gyerekek. A zsírkréta is festék. Tanítsa meg őket arra, hogyan lehet a krétával színfoltot képezni, befedni a felületet.

TESTNEVELÉS 4-5 éves korban A fejlődés jellemzői Összehangolt kar- és lábmunkával egyenesen és körben futnak. Biztosan haladnak végig vízszintes padon, a pad végén leugranak hajlított alapállásba. 30-40 cm magasból páros lábbal pillanatnyi repülésen át talajt fognak páros lábra, hajlított alapállásba. Célba dobnak egykezes felső dobással vízszintes célba. Labdát fognak, feldobnak és elfognak, alkar közt gurítnak közben leguggolnak, és felállnak. A fejlesztés tartalma Játékok: utánzójátékok, futójátékok több csoportban, párokban; szabályjátékok: fogójátékok szétszórtan átfutással, egy fogóval, ház nélkül, sorversenyek különböző kiinduló és befejező testhelyzetekből történő indulással és érkezéssel; labdajátékok a labda hordásával, átadásával. Sorakozás felrajzolt vonal mögött. Kör alakítás egyes oszlopból és szétszórt alakzatból. Gimnasztika: - Kartartások: fejtetőre, vállhoztartással, különböző fogások - Testhelyzetek: lábujj-, és sarokállás, terpeszállás, térdelés zárt lábbal, törökülés, zsugor-, és sarokülés, mellső és hátsó fekvőtámasz - Kar-, törzs és lábmozgások: karkörzések, törzshajlítás oldalt, törzsforgatás, térd-, és lábemelés, egy lábon szökdelés, utánlépés előre és oldalt. Járás: természetes módon egyesével, párokban kézfogással, hullámvonalban, és átlóirányban; oldalt, hátra, különböző kartartásokkal, sarkon, lábujjon Futás: természetes módon Versenyezzenek 15-20m távon, fussanak 3-4 akadályon át. Másszanak fel-, át- és le különbözőképpen, bújjanak át szerek alatt, csússzanak, kússzanak, guruljanak egyenes irányban a test hossztengelye körül, magastartásba tett kézzel, gyakorolják a bukfencet hajlított terpeszállásból. Egyensúlygyakorlatok: egyensúlyozzanak természetes módon járással, futással 20-10cm távolságra lévő vonalak, padok között, 5cm széles vonalon, vízszintes és rézsútos szereken. Ugrás: ugorjanak helyből távolba és magasra páros lábról páros lábra, 4-5 akadályon át sorozatugrással. Dobás: különböző dobóeszközök megfogása, elengedése, majd elkapása (pl. babzsák, habszivacs, gumilabda). Célbadobás egykezes felső dobással. Babzsák, kislabda távolba hajítása. Dobják fel és kaják el a labdát állva és különböző testhelyzetekben.

IRODALMI NEVELÉS 5-6-7 éves korban A fejlődés jellemzői A gyerekek játék közben odaillő szövegeket, rigmusokat mondogatnak. Az elhangzott vers, mondóka ismétlését kérik. 10-12 mondókát, 6-8 verset megjegyeznek, 15-20 verset meghallgatnak az év folyamán. Hangzás, hangulat, érzelem és alkalom egységében kezdik felfogni a mondott, hallott vers témáját, költői képeit. Várják, kérik a mesemondást, maguk is segítenek a mesemondás, hallgatás feltételeinek kialakításában. Figyelmesen, csendben végighallgatják a mesét, s viselkedésükön, tekintetükön látszanak a belső képzeleti képek készítésének jelei. A folytatásos mesék, verses mesék, meseregények szálait össze tudják kötni.

Az óvodás gyermek


Van néhány kedvenc mesehősük, a vele megtörtént dolgokat beviszik a játékukba. A mesében elhangzottakról beszélgetnek, a szereplők érdekes szólásait, furcsa vagy szép hangzású nevét megjegyzik, a mese témájú játékokban egymást így szólítják. A mesekönyveket önállóan és hosszan nézegetik, egymásnak mutogatják. Kérik a felnőttet, hogy meséljen. Az olvasást utánozzák, egy-egy betű megfejtése iránt is érdeklődnek. A könyvekben a képek alapján megtalálják a kedvenc meséiket. Ismerik az óvoda könyvespolcát, a könyvek között eligazodnak. Vigyáznak a könyvekre. A fejlesztés tartalma A korábban megkedvelt, megtanult mondókáknak, mondókameséknek, verseknek gyakori, alkalomszerű ismételgetése és a természeti jelenségekre illő mondókák mellett főként a társakkal való közös játékhoz tanítson az óvónő a gyerekeknek 4-5 kiszámolót, hintázó, labdázó, párválasztó, felelgető, vagy tréfás mondókát. 15-20 szép magyar verset is válogasson az 5-6 évesek számára. A versek témaköre kiszélesedhet, de a gyerekkor élményvilágára épüljön. Állatmesék, tréfás mesék és nagy tündérmesék egyszerűbb változatainak elmondására itt kerüljön sor. Ne feledkezzék meg arról, hogy a mese a népköltészet legnagyobb, legsokrétűbb műfajának egyike, amely a múltban jórészt a felnőttek mulattatására, tanítására szolgált. Az óvodás korcsoportnak lehetőleg magyar népmesét meséljünk. A hosszabb, bonyolultabb meséket egyszerűsíteni kell. A mesék drámaisága, az eleven párbeszéd, az ellentétes helyszínek, a jellemek kiszínezése, az átváltozások, csodák mind örömforrás, élmény a mesélőnek és a gyerekeknek egyaránt.

ZENEI NEVELÉS 5-6-7 éves korban A fejlődés jellemzői A gyerekek tudják a mondókát, 6 hang terjedelmű dalokat és 5-6 alkalmi dalt tisztán, szép szövegkiejtéssel énekelni. A tempó a természetes járásnak megfelelő. 10 dalt olyan biztonsággal énekelnek csoportosan és egyénileg is, hogy elkezdeni is tudják. Egyszerű dallammotívumokat tisztán énekelnek vissza. A mondókákat a magyar beszéd ritmusa szerint mondják. Ismert dalt hallás alapján szöveg nélkül is tudnak énekelni dúdolva, zümmögve vagy egyszerű szótagokkal. Felismerik a magas és mély éneklés közötti különbségeket, maguk is tudnak magasabban vagy mélyebben énekelni, dalt kezdeni. A dallammotívumok fölfelé vagy lefelé haladó irányát visszaéneklés közben kézmozgással lassan követik. Ismerik a halk és hangos közötti különbséget, tudnak halkan, hangosan énekelni, tapsolni, beszélni. Felismerik a dallamot dúdolásról, hangszerről, a hasonló fordulatokból, sajátos kezdő motívumokról. Tudnak dalokat magukban énekelni, dallambújtatással énekelni. Megkülönböztetik a hangszíneket, a zörejeket. Ismerkednek eredetiben néhány hangszerrel, azok hangjával, megszólaltatásuk módjával. Megkülönböztetik az egyenletes lüktetést a dal ritmusától. A mondóka és dalritmus kiemelésekor figyelik a negyed szünet pontos jelentéseit, de az egyenletes lüktetés folyamatos kifejezésekor nem állnak meg a szünetben. A dalok, mondókák ritmusát összekapcsolják. Szöveges ritmusmotívumokat visszatapsolnak, esetleg két egységnyit is, egyénileg és csoportosan is. Az egyszerű játékos, táncos mozgásokat motívumnyi ismétlődő szakaszokkal szépen megformálják (pl. dobbantás, koppantás, átbújás, párválasztás, kifordulás). A fejlesztés tartalma A dalanyag 4-6 mondóka, 16-20 népi gyerekjátékdal és 5-6 műdal. A mondóka hossza már 6-12 motívum, a daloké12-18 ütem is lehet. A dalok hangterjedelme ebben a korcsoportban se lépje túl a nagy hatod (d-l, ill. sz-m) távolságokat. A dalok hangkészlete főleg a félhang nélküli ötfokúság dallamfordulatain mozogjon, de előfordulhat benne a hangsúlytalan fá és ti hang. Ismerkedjenek meg a gyerekek a dalokhoz tartozó játékok változatos formáival: új térformákkal, sor-,és ügyességi játékokkal, esztétikus mozgást igénylő párjátékokkal, bonyolultabb mozgást, szervezést igénylő játékokkal. A csoport önálló, tiszta éneklése a megszokott hangmagasságon és tempóban. Egyéni tiszta éneklés választott dallal, motívumok pontos visszaéneklése. A zenehallgatásban magyar és idegen népdalok, énekes és hangszeres műzenei darabok szerepeljenek. Éneklés közben ismert dalok vagy újszerű dallammotívumok dallamvonalának térben rajzolása. Hangszeres és énekes élőzene bemutatása (többszólamú is lehet). A zene hallgatására nevelés, a hangszertanulás iránti érdeklődés felkeltése. Dallamfelismerés, dallambújtatás gyakorlása.

Az óvodás gyermek


Különböző tempók felismerése, kifejezése énekkel, mozgással (normál, annál gyorsabb vagy lassabb). Az ütőhangszerek használata önállóan, változatosan, az éneklés kísérésére is.

VIZUÁLIS NEVELÉS 5-6-7 éves korban A fejlődés jellemzői Bátrabbak, ötletesebbek az építésben, a téralakításban. Tevékenyen részt vesznek az őket körülvevő tér, valamint a térbeli makettek elkészítésében. Képesek a tárgyak térbeli kiterjedésének tapasztalati felismerésére, a főbb formai jellemzők megnevezésére. Élményeik, elképzeléseik, képzeteik megjelenítésében többnyire biztonsággal használják a képi kifejezés változatos eszközeit. Színhasználatukban érvényesítik kedvelt színeiket. Képesek vezetéssel észrevenni a környezet, a műalkotások és saját munkáik színhangulatát. Formaábrázolásuk változatos, többnyire képesek hangsúlyozni a legfontosabb megkülönböztető jegyeket, jellemző formákat. Emberábrázolásaikban megjelennek a részformák. Próbálkoznak a legegyszerűbb mozgások jelzésével is. Értékelik maguk és mások munkáját. Fokozott önállósággal tudják alkalmazni a megismert technikákat. Önállóan díszítenek tárgyakat. A fejlesztés tartalma Ajánlott tevékenységek: A gyermek saját élményeinek, a hozzájuk közel álló cselekményes témáknak, a velük vagy környezetükben történt eseményeknek, mesék, versek, dalok történetek elképzelt szereplőinek, jeleneteinek képi-plasztikai kifejezése. Közös játékaikhoz, más foglalkozási ághoz, dramatizáláshoz, bábozáshoz, társaik, szüleik megajándékozásához, környezetük szebbé tételéhez játékeszközök, tárgyak, kelléke készítése. Találkozás műalkotásokkal. Képalakítás: Rajzolás nagy méretben, együtt is, a „földre”, aszfaltra. Egyéni és közös kompozíciók rajzolása, festése kisebb és nagyobb méretekben élmények alapján vagy elképzelés szerint. A rajzolt formák gazdagítása, díszítése a gyerekek tetszése szerinti részletformákkal, színekkel, formaismétléssel. Mesék, történetek, események elképzelése, képi ábrázolása. Esetleg különféle anyagokkal, és technikákkal. Keveréssel előállított színekkel saját ízlésnek megfelelően. A festékek fehér temperával való keverésének kipróbálása. A száraz festékre felhordott zsírkréta használata, a papírbatik technikájának megismerése. Képeslap, leporelló készítése kivágott képekből: ennek további díszítése saját rajzaikkal. A formák, jelenségek jellemzőinek megfigyelése: színük, alakjuk, részformáik. Plasztikai munkák: Emberalakok, állatok, tárgyak mintázása, a legjellemzőbb forma, a legfőbb tagoltság egyéni érzékeltetésével. Téri kompozíciók létrehozása (gyerek és állat, gyerek az anyjával, barátok, kert) Változatos, képlékeny anyagok alkalmas eszközökkel, szerszámokkal való alakítása, formálása. A papírtépés, nyírás, hajtogatás, ragasztás, varrás, mintázás, kötözés, fonás, szövés eljárásainak; a textilnek, fának, agyagnak, gipsznek, kartonnak, lehetőleg természetes anyagoknak a használata. Építés: Az építőjátékok változatos felhasználása mellett közös játékoknak megfelelően nagyobb térben, nagyobb méretű elemekből összeállított térrészek, búvóhelyek, sátrak, házak építése. Esetleg több napon át folytatódó közös munkával a homokban, hóban gazdagodó formavilágú építmények építése. A kertben kövekkel, kavicsokkal díszített ágyások, utak, szegélyek alakítása. Térbeli tapasztalatok és megfigyelések: tájékozódás a térben, téralakítás. Statikai tapasztalatok: az egymásra rakott formák egyensúlyi viszonyai, stabilitás, labilitás, alátámasztási, fedési lehetőségek. Vízszintes, függőleges, ferde kanyargó irányok. Műalkotások nézegetése, azokról való beszélgetés. Esztétikus jelenségek megfigyelése a természetben. Kézműves műhely meglátogatása.

Az óvodás gyermek


KÖRNYEZETI NEVELÉS 5-6-7 éves korban A fejlődés jellemzői Ismerik lakásuk címét, szüleik foglalkozását. Gyakorlottak az elemi közlekedési szabályok betartásában. Ismerik a hajót, a vonatot, a repülőgépet függetlenül attól, hogy környezetükben előfordulnak-e; tudják, hogy a vízen, a szárazföldön vagy a levegőben közlekednek. Ismerik a környezetükben lévő néhány intézmény rendeltetését (pl. orvosi rendelő, posta, rendőrség, iskola, óvoda). Felismerik és megnevezik környezetük színeinek sötét és világos változatait. Környezetükben gyakran észlelt tárgyak színeit emlékezetükben felidézik. A tárgyak, jelenségek közötti néhány feltűnő összefüggést felismerik. A testrészeket ismerik, és meg tudják nevezni. Felismerik a napszakokat: a reggelt, az estét. Különbséget tudnak tenni az évszakok között, ismerik az évszakok jellegzetességit. Ismerik a „növény” szót, tudják, hogy a növény a magból kel ki. Tudják, hogy a növények fejlődése és az időjárás között összefüggés van. Önállóan gyakorolják a növénygondozás legegyszerűbb műveleteit. Az általuk ismert állatokat csoportosítják élőhelyük szerint. Ismernek más vidékeken élő állatokat is. A fejlesztés tartalma Játsszanak „család-játékot”. Családtagokról, gyerekekről, felnőttekről. Jelenítsék meg az egyes családi szerepeket. Beszélgessenek arról, hogy a családban mindenkinek van kötelessége (otthoni munkák, miben segíthetnek a gyerekek a szüleiknek). Figyeljék meg a dajka és az óvónők munkáját. Szimulációs játékban jelenítsék meg azokat a foglalkozásokat, amelyeket ismernek (pl. fodrász, rendőr, tűzoltó, boltos, szerelő, orvos, tanító, stb.). Nevezzék meg az emberi test részeit, jussanak el ahhoz az általánosításhoz, hogy minden embernek vannak csontjai, belső szervei (szív, gyomor, tüdő, stb.), és hogy minden ember hasonló testfelépítéssel rendelkezik (keze, lába, nyaka, feje…van) Ismerjék fel a testnevelés, a mozgás fontosságát, az egészséges életmód alapelveit. Tájékozódjanak az óvoda és lakóhelyük környékén. Figyeljék meg a közelben lévő középületeket, boltokat, beszéljenek az ott dolgozók munkájáról. Látogassanak el a közeli iskolába, szaküzletekbe. Figyeljék meg, hogyan használják az emberek az eszközöket, szerszámokat. Gyakorolják a helyes gyalogos közlekedést. Beszéljenek a szabályok fontosságáról, néhány közlekedési jelzőtáblát ismerjenek meg. Figyeljenek meg szárazföldi-, vízi-, vagy légi közlekedési járműveket. Figyeljék meg a megkülönböztetett jelzéssel közlekedő járműveket. Figyeljék meg a különböző napszakokat (reggel, délelőtt, dél, délután, este, éjszaka). Szimulációs játékokban elevenítsék fel az egyes napszakok ismétlődő tevékenységeit (pl.: a gyermek életének eljátszásával) Figyeljék meg az évszakok változását, az időjárás sokszínűségét, a növény- és állatvilág változásait; beszéljenek és tegyenek különbséget hideg és meleg időjárás között. Figyeljék meg az évszaknak megfelelő öltözködést. Szerezzenek tapasztalatot minden évszakban. Játsszanak a hóban, építsenek hóembert, gyűjtsenek lehulló faleveleket, terményeket ősszel. Figyeljék meg a természet változásait tavasszal. Csíráztassanak magokat. Ismerjék meg a növényi részeket. Beszélgessenek a növekedésről és annak feltételeiről. Ismerkedjenek a háztáji és vadon élő állatokkal, azok életmódjáról gazdagodjon az ismeretük. Elevenítsék fel korábbi óvodai emlékeiket, beszélgessenek saját fejlődésükről és arról, hogy iskolások lesznek. Célszerű minden korcsoportban tematikus terv összeállítása, amely tartalmazza a témakör megnevezését, a folyamatos és alkalmi megfigyeléseket, a gyűjtés, valamint a szimulációs játékok alkalmait, és a tapasztalatok csoportosító, rendszerező foglalkozásainak témáit.

Az óvodás gyermek


MATEMATIKAI NEVELÉS 5-6-7 évesek A fejlődés jellemzői Képesek jól ismert tulajdonságok szerint válogatás folytatására, sorba rendezés kiegészítésére, saját szempontú válogatás, sorba rendezés végzésére. Összehasonlításaikat szóban is kifejezik, és mások megállapításainak igazságát megítélik. Értik és helyesen használják az év során szereplő mennyiségekkel, halmazokkal kapcsolatban az összehasonlítást kifejező szavakat (pl.: hosszabb, rövidebb, legrövidebb, több, kevesebb). Hosszúság mérésében önállóak. Részt tudnak venni más mennyiségek összemérésében. Össze tudnak mérni két halmazt párosítással (legalább 10-ig), az elemek különféle színe, nagysága, elrendezése esetén is. Elő tudnak állítani bontással ugyanannyit, többet, kevesebbet. Tárgyakat meg tudnak számlálni legalább 10-ig. Azonosítani tudnak különféle helyzetükben is egyező alakú tárgyakat, síkbeli alakzatokat (pl. csupa kék rúdból épített „házikót” lemásolnak fehérekből). Képesek különféle geometriai tulajdonságok szerint térbeli és síkbeli alakzatokat szétválogatni, egyes egyszerű tulajdonságokat meg is nevezni. Értik és követni tudják az irányokat, ismerik a jobb és bal fogalmát, és használják ezeket az irányokat. A fejlesztés tartalma Tárgyak, személyek, halmazok összehasonlítása, szétválogatása, sorba rendezése különböző tulajdonság szerint. A szétválogatás alapját képezzék a 4-5 éves csoportban választott szempontok, a gyerekek ismeretei bővülésének megfelelően, de újabb tulajdonságok is. Ilyenek lehetnek: színek árnyalatai, élők és élettelenek szétválogatása, állatok lábuk száma szerint, stb. Összehasonlítások szavakban. Az elrontott válogatást javítása. Irányított összehasonlítások kérdések szerint, mint pl.: Melyik a legmagasabb? Melyik a magasabb? (hosszabb, rövidebb, szélesebb, vastagabb). A számfogalom alapozása Mennyiségek összemérése: Tárgyak összemérése. Az összemérés eredményének szóbeli kifejezése. (megfelelő melléknevek használata: hosszabb, rövidebb, több fér bele, ugyanannyi, stb.) Mérés mérleggel. A kevesebb kipótlása, a nagyobb mennyiség csökkentése. Halmazok összemérése, elemeik párosítása. Sorba rendezett elemek helye a sorban, a sorszámok. Mérések különböző egységekkel: hosszúság kirakása pálcikákkal, egyenlő nagyságú gombokkal, színes rudakkal. Tömeg mérése, űrtartalom mérése, tapasztalatszerzés a különböző mérési lehetőségekről. Ugyanannak a hosszúságnak mérése kisebb és nagyobb egységgel; annak az összefüggésnek a tapasztalása, hogy a nagyobb egységből kevesebb teszi ki ugyanazt a hosszúságot, a kisebbikből pedig több. Tapasztalatok a geometria körében Építés szabadon különféle elemekből, gyurmázások: 2-8 elemből álló építmények lemásolása, ugyanilyen helyzetben és elforgatva is (házsor ugyanolyan házakból). Ha a gyerek képes rá, építmények készítése perspektív rajzolt minta, kép alapján. Síkbeli alkotások szabadon, mozaiklapokból. Puzzle-kirakások, gyöngykirakók. Tevékenység tükörrel: mozgások tükör előtt: közeledés, távolodás, láb- és karmozgatások és forgások megfigyelése a tükörben, utánzás. A zsebtükör mozgatása építmény, rajz előtt. Tükrös és nem tükrös alakzatok megkülönböztetése egymástól. Tükrösség érzékeltetése két kéz mozgásával és látványként. Tájékozódás a térben és a síkban ábrázolt világban. Irányok azonosítása és megkülönböztetése, az alá, fölé, mellé, jobbra, balra, közé; alatt, fölött, mellett, jobboldalon, baloldalon kifejezés értése, használata. Labirintusban való tájékozódás. Ajánlott módszerek minden korosztály számára A matematikai nevelés anyagát elsősorban nem ismeretek alkotják. Ez az anyag matematikai tevékenységeket (cselekvéses és gondolati tevékenységeket) tartalmaz, amelyek során tapasztalatokat, élményeket gyűjtenek a gyerekek. Ezeket fejezik ki eleinte a saját szavaikkal és ezekből alakulnak több év alatt képzetek, fogalmak, összefüggés-ismeretek. A matematikai tapasztalatszerzésben és a gondolkodás fejlődésében nagy szerepe van az önálló problémamegoldásnak. Ennek természetes módja az óvodás korban a játékban, cselekvésben való megoldás, amit nem felszólításra, utasításra végez a gyerek, hanem a probléma előhívta feszültség

Az óvodás gyermek


hatására. 5-6 éves korban már képesek lehetnek a gyerekek arra, hogy szóban megfogalmazott problémákat is megértsenek. Az óvónő szerepe tehát nem a tanítás, hanem a fejlődés, tanulás optimális feltételeinek biztosítása. - meg kell választani a megfelelő módszereket; - figyelemmel kell lenni a gyerekek érdeklődési körére, fejlettségére, ismereteire; - az óvónő vegye figyelembe saját érdeklődési körét, saját egyéniségét; - és egyéb objektív feltételeket (csoportszoba, eszközök) A tapasztalatszerzés során legyenek érdekes eszközök, amelyeket a gyerekek kézbe tudnak venni, és amelyek használata sosem öncélú. Az eszköz legyen érdeklődést felkeltő, változatos. A közösségben a gyerekek időnként másolják egymást, megbeszélik egymással tapasztalataikat, gondolataikat. Ez természetes folyamat. Ne féljünk, ha egy gyerek túl sokat másol, önállósága visszaesik. Ne sürgessük a gyerekeket az önállósodási folyamatban. Amint ugyanis egy folyamatot megért, igénye lesz, hogy segítség nélkül oldja meg a feladatot. A matematikai nevelés tervezése szempontjából fontos tudnia az óvónőnek, hogy a matematikai nevelés folyamat. Ennek a folyamatnak csak formailag zárt egysége egy-egy (foglalkozás vagy játék során megoldott) probléma. Egy foglalkozás eredménye tehát szinte sohasem az, hogy az óvónő megtanított valamit, hanem az, hogy egy matematikai gondolatkörben továbbfejlődtek a gyerekek.

TESTNEVELÉS 5-6-7 évesek A fejlődés jellemzői Növekszik a teljesítőképességük, mozgásuk összerendezettebbé, ügyesebbé, megfelelő ritmusúvá válik. Mozgástapasztalataik az egyensúlyozásban és ugrásban növekednek. Cselekvőképességük gyors, mozgásban kitartóak. Fejlődik tér-, és idő tájékozódó-képességük. Megszeretik és igénylik a mozgást. Egyéni-, sor-, csoportos-, és váltóversenyt játszanak az óvónő segítségével és a szabályok pontos betartásával. Megértik az egyszerű vezényszavakat. A természetes járást ütemes járással váltakoztatják. Állórajtból kiindulva 20-30 métert futnak. 6-8 lépés nekifutással tetszés szerinti akadályt átugranak. Ugrásukat talajéréskor fékezni tudják. Labdát vezetnek helyben. Kislabdát hajítanak távolba. A fejlesztés tartalma Sorakozásnál tetszés szerint álljanak egymás mellé. Szabályjátékok: fogójáték két fogóval, váltóversenyek, labdajátékok dobással és célzással, egyéb játékok az évszaknak megfelelően. Gimnasztika: végezzenek szabad-, páros-, társas gyakorlatot, ill. kézi szerrel gyakorlatokat (pl. kisszékkel, labdával, karikával, babzsákkal). Padgyakorlatokat végezzenek /kartartások: tarkóra, mellhez, fogások: alsó és felsőfogás; testhelyzetek: guggoló-, lépő-, lebegőállás, térdelés és a másik láb oldalt, lebegőülés, oldalon fekvés; kar-, törzs- és lábmozgások: karkörzés két karral, malomkörzés, tölcsér körzés, lábkörzés, galoppszökdelés párosával/ Járás: járjanak természetes módon és irányok változtatásával, továbbá csigavonalban és nyolcasban. A talp külső élén, guggolásban és feladatokkal, 8-16 lépést ütemre. Ugrás: Végezzenek távol- és magasugrást néhány lépés nekifutással. Mélyugrás max. 80 cm magasból 40-10 cm széles szerről. (pl.: farönk, tornaszer, ugrószekrény, gerenda) Felugrás nekifutással ugrószekrényre térdelésbe, majd guggolásba. Futás: fussanak természetes módon, kötetlenül, versenyszerűen 30 méteres távon állórajtból. Talicskázzanak combfogással. Guruljanak test hossztengelye körül magastartásba emelt karral. Végezzenek gurulóátfordulást előre (bukfenc). Lengjenek, hintázzanak, gyakorolják a lajhármászást. Egyensúlyozzanak padon járással 360 fokos fordulattal, különböző szereken. Dobás: dobjanak kétkezes alsó és felső dobással különböző nagyságú és súlyú labdákkal. Dobjanak távolba kislabdával. Dobjanak célba. Labdagyakorlatok: Vezessék a labdát járás, lassú és gyors futás közben.

Az óvodás gyermek


Futás közben tegyék a labdát egy meghatározott helyre, majd vegyék fel. A labdát vezessék két párhuzamos vonal (padok között), padok mellett. Adják át a labdát társuknak. Minden korosztály számára érvényes ajánlások A hibákat a gyakorlat közben a helyes mozgás dicséretével javítsa az óvónő. A hibajavítást tapintatosan végezze. A bátortalanabb vagy ügyetlenebb gyerekeknek mindig segítsen. Az utasításokat egyszerű felszólító módban kapják a gyerekek. A jó hangulatot az egyes gyakorlatok gyorsításával és lassításával tarthatjuk fent.

az ovodas gyermek

Documents