Az írás története és típusai

Bartos Huba

Az előadás menete

1. Nyelv és írás2. Az írás kialakulása3. Az írás története4. Funkcionális tipológia5. A Távol-Kelet írásai

1. Nyelv és írás

� nyelv vs. írás: az előbbi primátusa (a történelem és az egyén szintjén is)

� Arisztotelész: az írás a beszélt nyelv grafikus reprezentációja

� BÁR:� Harris (1986, 76–121): az írás nem egyszerűen a

beszélt nyelv fonetikus tükre, hanem a gondolat egy önálló reprezentációs rendszere (kül.: nem alfabetikus írások) (Harris, Roy 1986. The Origin of Writing. London, Duckworth.)

Beszélt és írott nyelv

beszéd írás

folytonos diszkrét

beszédidőhöz kötött időtlen

tűnékeny állandó

hallható jelek látható jelek

hangképzés útján manuális módon

Az írás fontossága

� Goody (1968, 1–2):� „Az írás fontossága abban áll, hogy új kommunikációs

médiumot teremt az emberek között. […] tárgyiasítjaa beszédet, olyan látható jelek sorozatát köti a nyelvhez, mellyel állandó kölcsönhatásban van. Anyagi formájában a beszéd nagy távolságba is továbbítható, és hosszú ideig megőrizhető. Az írásrévén minden megmenthető a szóbeli kommunikációmúlékonyságától, amit az emberek beszélnek ésgondolnak.”

Goody, Jack (ed.) 1968. Literacy in Traditional Societies. Cambridge, Cambridge University Press.

Az írás mint rendszer

� kettős szisztematikusság– belső: az írásnak rendszere van– külső: rendszeres viszony fűzi a nyelvhez

� belső rendszer: linearitás� DE: lehetnek nem-lineáris elemek is

– pl. arab írás: magánhangzójelek külön „tengelyeken”

�Fo

rrás

: Rog

ers

(200

5: 1

0)

Az írás mint rendszer

� kettős szisztematikusság– belső: az írásnak rendszere van– külső: rendszeres viszony fűzi a nyelvhez

� viszony a nyelvhez → tipológia:– hangjelölő betűírás (pl. magyar)

� fonémikus (pl. orosz)� fonetikus (pl. belorusz)

– hangjelölő mora-/szótagírás (pl. koreai)– morfémikus –logografikus írás (pl. kínai)– vegyes rendszer (pl. japán)

Az írás megjelenése

� Donald (2001):� epizodikus kultúra (főemlősök, korai homo) →

mimetikus kultúra (homo erectus) → mítikus kultúra (homo sapiens) — két nagy újítás:– a nyelv megjelenése– az ún. vizuografikus újítás, melynek része az írásbeliség

� vizuografikus újítás: a grafikus (képi) eszközök szimbolikus használata, ennek három fajtája (melyek nem zárják ki egymást, sőt gyakran működnek egymás mellett): – képszerű– képírásos– fonetikus

(Donald, Merlin 2001. Az emberi gondolkodás eredete. Budapest, Osiris Kiadó.)

2. Az írás kialakulása2.1. A legkorábbi előzmények

� legkorábbi jelek, képi szimbólumok: felső paleolitikum (kb. 32 ezer éve) (sziklavésetek, festmények, szobrocskák)

� kerámia előtti neolitikum (Palesztina, Szíria és Anatólia, i.e. 7500 k.): az ideografikus rendszereket előkészítő gazdag szimbolika egyik csúcspontja Çatal Hüyük (falfestmények, rituális szobrocskák)

További előzmények

� számolókövek (calculusok) – i.e. IV. évezred� pecsétek – korai keramikus neolitikum

(i. e. 7500 körül) � numerikus táblák (számjelek és pecsétlenyoma-

tok négyzetes agyagtáblán) – i.e. IV. évezred� új adminisztrációs technika: számolókövek

jelölték az ellenőrzött árukat, a pecsétek pedig a velük foglalkozó hivatalnokot, és az árucikkeket

A proto-ékírás

� Uruk városa, i.e. 3100 körül� puha agyagtáblára, hegyes íróvesszővel

képszerű jeleket írtak� a későbbi ékírással összevetve: ez nem a

nyelv reprezentálását szolgálta� könyvelői szimbólumrendszer, sok egyedi

elemmel

Proto-ékírás vs. klasszikus ékírás

Proto-ékírás Klasszikus ékírás

Struktúrája nem a nyelv szintaxisát követi.

A legtöbb szövegtípus a nyelv szintaxisát követi

A szemantikai kategóriáknak csak egy szűk körét próbálja visszaadni.

Eszköztára alkalmas változatos tartalmak közlésére

A fonetikai kódolás alig játszik szerepet.

A fonetikai kódolás viszonylag nagy szerepet játszik

Nem egységesen konvencionalizált Nagymértékben konvencionalizált

Csak extrém módon szűk körű környezetben használták

Alkalmas szélesebb körű kommunikációra

Voltak előzményei, melyek hasonló céllal használt szimbolikus rendszerként működtek.

A nyelvhez való közeledés során alapvetően megváltozott az írás belső struktúrája.

2.2. A valódi írások létrejötte

� egy helyről ered (monogenezis), vagy több egymástól független epicentrumból (poligenezis)?

� Gelb (1958): mezopotámiai monogenezis� Boltz (1994): előzmény nélküli írás 4 helyen:

Mezopotámia, Egyiptom (i.e. IV. évezred), Kína (i.e. II. évezred), és a maja birodalom (i.e. I. évezred)Gelb, I. J. 1958. Von der Keilschrift zum Alphabet. Grundlagen eine Schriftwissenschaft. Stuttgart, Kohlhammer Verlag.Boltz, W.G. 1994. The origin and the early development of theChinese writing system. AOS, New Haven, CT.

3. Az írás történeteA mezopotámiai ékírás (i.e. 2900-tól)

� a piktogramok elvesztik eredeti funkcióikat, kotextustól függően változhat a jelentésük (pl.: ‘száj’ + kontextus: „száj”, „szó”, „beszél”, „fog”, „hang/kiáltás” …)

� eltolódás a hangjelölés irányába� determinatív elemek hozzáadása a

többértelműség feloldására� rébusz elv: egy grafikus elem eredeti

asszociátumának hangértékét képviseli

Jelekből írás

jel

tárgy tárgyneve

jel

tárgy tárgyneve

jel

tárgy tárgyneve

jel

tárgy tárgyneve

Grafikai változások

� új, ékhegyű íróvessző, égetett agyagtábla� elfordított képirány� pl.: ‘fej’

-3000 > -2800 > -2600 > … > -2000 > …

Forrás: Wikipedia

Fennmaradt emlékek

Forrás: Wikipedia

Társadalmi és politikai háttér

� szélesebb körű adminisztráció + nagyobb távolságok → konvencializáció igénye

� városállamok fokozódó területi integrációja→ képi és a szöveges propaganda szüksége (pl. győzelmi feliratok), távolba küldött írott parancsok

Irodalmi szövegek írása

� újabb szövegtípusok (pl. Suruppak intelmei, Kes-himnusz)

� irodalmi táblák: memóriatámaszok (mnemotechnikai segédeszközök) olyan művek felidézéséhez, melyet az írnokok kívülről tudtak

� → nyelvtanukban gyakran defektív szövegek

Átmeneti fázis

� Krebernik (1998): „hosszúra nyúlt átmeneti fázis egy tisztán logografikus és egy határozott fonografikus komponensekkel rendelkező logografikus-fonografikus rendszer között”

� a rébusz írásmód és a szótagírás közötti határ ekkor még folyékony

� ekkor alakul végleg ki az ékírásra végig jellemző hármasság: szójel (logogram), szótagjel (szillabogram) és szemantikai indikátor (determinatívum)

Krebernik, Manfred 1998. Die Texte aus Fāra und Tell Abū Salābīh. In Pascal Attinger–Markus Wäfler (Hrsg.): Mesopotamien. Späturuk-Zeit und Frühdynastische Zeit. Freiburg, Schweiz–Göttingen, Universitätsverlag–Vandenhoeck & Ruprecht, 237–427.

Egy példa a hármasságra

logogramma:‘fa’ giš

determinatívum:fából készült tárgy neve

szillabogramma:iz

Az „örökösök”

� akkád: mind logogramok, mind fonetikai (szótag)jelölők; polivalencia: u.a. jel mind logogramként, mind szótag-jelölőként használható — noha az akkád hangrendszer teljesen más volt

� asszír: esetenként erősebben fonetikus� hettita: akkád/sumer logogramok +

szótagjelölők� óperzsa: egyszerűbb rendszer, nagyobb a

hangjelölés arány

Az egyiptomi hieroglif írás

� eredetileg piktogramok� a sumerhoz hasonló fejlődés (részleges,

majd teljes hangjelölővé válás)� proto-hieroglifák: i.e. 3300 körül� hieroglifikus írás: i.e. 3200 körül� a sumerhoz hasonló hármasság:

– logogramok– jelentési determinatívumok– mássalhangzójelek

Az egyiptomi hieroglif írás

� mezopotámiai gyökerű, vagy� önálló invenció, vagy� stimulus-terjedés szülte?� a legvalószínűbb:� az ékírással együtt fejlődött,� a két írás kölcsönösen

hathatott egymásra

A későbbi egyiptomi írások

� hieratikus (’papi’):– kézírás jellegű– kevésbé formális, nem

hivatalos célokra� démotikus (’népi’):

– méginkább kézírásszerű– i.e. 600 körültől kiszorítja a

hieratikust a hivatali és a magánhasználatból

Fönícia, Hellász

� föníciai írás: az egyes elemek már nem teljes szótagokat, hanem CV-szekvenciákat kódolnak → „mássalhangzó-betűk”

� görögök: a föníciaiak közvetítésével vették át a Közel-Kelet szillabikus íráselemeit

� DE: a görög szótagszerkezet sokkal bonyolultabb volt (többféle lehetséges szótag), viszont kevesebbféle msh-juk volt → átkódoltáka föníciai rendszert: msh- és mgh-jelekrendszere (alfabetikus írás)

A kínai írás kezdetei

� a legkorábbi fennmaradt emlékek: jóslócsontok (i.e. XIII. sz.)– szakrális-rituális célú írás– teljesen kifejlett funkcionalitású

� piktografikus gyökerek, de már komplex jelölésmódok:– kombinált piktogrammák– jelentési és kiejtési jelölőelemek

Forrás: CUNY

A kínai írás fejlődése

� sosem vált hangjelölővé, komplex jelölő jellegében rögzült

� az írás „tömegcikkesedésével” egyszerűsödtek a formák

� a mai alakok az i.sz. IV. sz.-ra már kialakultak� sok más nyelv kölcsönözte a rendszert annak

ideografikus alapjain (japán, koreai, vietnami)

4. Az írás funkcionális típusai

� piktogramok: még nem írás (a valóság (azaz nem a nyelv) direkt leképezése)

� ideografikus: az elemek közvetlenül jelentésegységeket kódolnak (csak a fejlődés korai szakaszában voltak ilyenek)

� logografikus: az elemek morfémákat jelölnek (hangalak–jelentés párokat)

� hangjelölő: az elemek hangokat vagy hangsorokat jelölnek

logografikus vs. hangjelölő

� logografikus írás:� közvetlen kapcsolat a

jelentéssel

íráskép jelentéshangalak íráskép hangalakjelentés

� hangjelölő írás:� közvetlen kapcsolat

a hangalakkal

A hangjelölés altípusai

� fonetikus írás:– szegmentális-fonémikus (pl.: latin abc)– szótagjelölő (pl.: japán kanák)– a kettő kombinációja (pl.: koreai hangul –

mely ráadásul jegyalapú!)

Az írás iránya

� vízszintesen:– balról jobbra (pl. görög, latin)– jobbról balra (pl. arab, héber)– bousztrofedikusan (ógörög, latin, luvi eseti példák)

� függőlegesen:– fentről lefelé

� az oszlopok jobbról balra (pl. régi kínai szövegek)� az oszlopok balról jobbra (ujgur írás)

– alulról felfelé (pl. Hanunó'o (Fülöp-szk.))

5. A Távol-Kelet írásaiA kínai írás

– logografikus, szillabikus (‘morfoszillabikus’)– össz. kb. 50.000 írásjegy (ebből 3–4 ezer

van mindennapos használatban)– hagyományos alakok:

� Tajvan, Hongkong, DK-Ázsia kínai közösségei

– egyszerűsített alakok:� Kínai NK 漢漢漢漢語語語語

汉汉汉汉 语语语语

japán

� a kínai írás átvétele (i.sz. V. sz.-tól)– logogrammaként (kiejtéssel együtt!)– fonogrammaként (manjógana)

� a mai rendszer:– kandzsik (tőmorfémák, nevek)– hiragana (toldalékok, partikulák, kandzsival nem

jelölt tövek)– katakana (nem-kínai jövevényszavak,

hangutánzók)

japán

� a kandzsik:– 1945 van hivatalos használatban– több olvasatuk lehet (eredeti japán (jamato) +

1–3 kínai eredetű)

� a kanák:– moraikusak (CV, V, szillabikus C)– a kandzsikból alakultak ki (kurzív alakokból ill.

elemkiemeléssel)

japán

Forrás: Wikipedia

� a hiraganák eredete:

japán

Forrás: Wikipedia

� a katakanák eredete:

koreai

� eredetileg: a kínai írást vették át, mind logografikus, mind hangjelölő használatban

� később (XV. sz.): saját írásrendszer (hangul)– képileg kissé a kínai írásjegyekre (hanja) emlékeztet– fonémikus: hangokat (sőt: képzési jegyeket)

reprezentáló elemek, szótagnyi egységekbe rendezve– talán indiai eredetű, tibeti közvetítéssel?

koreai

� XIX.sz. vége: a hangul hivatalos használatba kerül

� ma: Dél-Koreában vegyes használat (hanjakfőleg tudományos szövegekben, tömör szövegezésű műfajokban); Észak-Koreában csak hangul

大韓民國大韓民國大韓民國大韓民國

대한민대한민대한민대한민국국국국

vietnami

� eredetileg: a kínai írást kölcsönözték (chữNho) és használták hivatalosan

� később (XIII.sz.): kínai alapú saját írásrendszer (chữ nôm) létrejötte– sosem vált hivatalossá

� 1910 óta: latin ábécén alapuló írásrendszer (quốc ngữ)– sok mellékjel → bonyolult tipográfia– sok a homonima → nehézkes olvashatóság

India írásainak eredete

� Indus-völgyi írás (vagy „írás”?)– Indus-völgyi kultúra (pl.: Mohendzso Daro)– fénykor: i.e. 2600 – 1900– kb. 4000 tárgyi emlék, kb. 400 kül.

írásszerű jellel– megfejtetlen (megfejthetetlen? ← a

nyelvet sem ismerjük!)

India írásainak eredete

� <majd kb. 1700 év kimarad>� i.e. III. sz.: Aśoka király birodalma

– az írás fontos szerepet játszik (pl.: Aśokarendeletei)

– prakrit nyelven– kétféle írással: Brāhmī, Kharoṣṭhī– mindkettő abugida , de:– Kharoṣṭhī: jobbról balra, Brāhmī: balról

jobbra

India írásainak eredete

� Kharoṣṭhī:– elsősorban Ény-India (mai Pakisztán)– valamivel régebbi lehet– az i.sz. III. sz.-ra teljesen átadta helyét a

Brāhmīnak– eredete: talán az arámi írásból (Perzsia)– a szanszkrit nyelvtanok alapján

„igazítottak” rajta

India írásainak eredete

� Kharoṣṭhī:

India írásainak eredete

� Brāhmī:– idővel a szanszkrit szövegek lejegyzésére is

használták– eredete – bizonytalan:

� sémi gyökerek?� az Indus-völgyi írás leszármazottja?� a Kharoṣṭhīból alakult ki? (sok a hasonló elem)

India írásainak eredete

� Brāhmī:

India írásainak eredete

� Brāhmī:– leszármazottai:– Gupta írás (V. sz.)– Siddhaṃ írás (VII.-XII.sz. → Kína → Japán)– devanāgarī (máig használatban)– valamint:

Indiai (Brāhmī) alapú írások

� tibeti� ’Phags-pa� mon-burmai� bajbajin� khmer-thai

stb.� mind abugida jellegű írások (msh-jelek

alapmgh-értékkel + mgh-diakritikumok)

tibeti

� a VII. sz. közepéről ered� egy IX. sz.-i standardizáció óta

megmerevedett� vízszintes vonalban, balról jobbra� nem jelöli a tónusokat� msh-csoportok: egymás alatti jelekkel

’Phags-pa

� ’Phags-pa tibeti láma alkotta meg Kubilaj kán számára, a nagy mongol birodalom egységes írásaként a XIII. sz.-ban

� a tibeti íráson alapul, de függőleges futású és a mgh-k is önálló betűk

� szótagnyi betűcsoportok

mon-burmai

� eredetileg a mon nyelv írása volt (i.sz. VI. sz.)

� vízszintes, balról jobbra futású

� kerek betűformák� a mgh-kat és a tónusokat

mellékjelek jelölik

Forrás: ancientscripts.com

khmer

� az ókhmer írás a VII. sz. elejére megy vissza� mgh-jelek: részben önállóak, részben

mellékjelek� vízszintes, balról jobbra futó írás

khmer

Forrás: P. Ruzicka, flickr.com

Forrás: hawaii.cambodiaworld.com

thai

� a thai írás a XII. sz.-ban alakult ki, egyesek szerint az ókhmer írásból, mások szerint közvetlenül a brāhmīból

� tónusjeleket is használ� a msh-mgh jelkombinációk rendszere

bonyolultabb a rokon írásokéinál

เขาจะไดไ้ปเทีย่วเมอืงลาว

bajbajin

� a Fülöp-szk. tagalog nyelvű népességének egykori írása

� a XIV. sz. óta vannak emlékek, a XVII. sz.-igvolt igazán használatban

Forrás: ancientscripts.com

maláj, indonéz

� egykor ezeknek is brāhmī alapú írásuk volt, melyek a mon és khmer írás ‘rokonai’ voltak

� ma: rumi (=latin abc) és jawi (módosított arab) írással írnak

Óujgur, mongol, mandzsu

� alapjuk: az iráni szogd nyelv ábécéje (i.sz. III.–X. sz.), DE:

� futása vertikálisra változott (oszlopok: balról jobbra)

� a mongolok a XIII. sz.-ban vették át, majd kisebb kiegészítéseket és módosításokat eszközöltek rajta

� a mandzsuk a XVI. sz. legvégén vették át

szogd, mongol, mandzsu: illusztráció

mongol (forrás: linguamongolia.co.uk)

szogd (forrás: British Library)

mandzsu

forrás: Wikipedia

Köszönöm a figyelmet!

ajánlott olvasmányok:� Coulmas, F. 2003. Writing Sytems. An

introduction to their linguistic analysis.Cambridge U.P.

� Rogers, H. 2005. Writing Systems: A Linguistic Approach. Blackwell, Oxford.

� Kalla G. n.d. ’Az írásbeliség kezdetei és a korai írásbeliség társadalmi beágyazottsága’. http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.nyelvek.es.irasok/index.asp_id=159