az Északi magyar protestÁns gyÜlekezetek lapja · 2019-12-22 · az Északi magyar protestÁns...

AZ ÉSZAKI MAGYAR PROTESTÁNS GYÜLEKEZETEK LAPJA

Kéveúj

Stockholm, 2003. októberXI. évfolyam, 3. szám

Millenniumi templom Csíkszeredában

A boldogságos Szûz Mária és a magyar szentek tisz-teletére épült Millenniumi templom felszentelését tartottákoktóber 18-án, szombaton a Csíksomlyói Szûzanya kegy-helye és a Hargita között elterülõ Csíkszeredában. A Mil-lenniumi templom alapkövét 2001. augusztus 4-én tettékle, a Magyar Millennium bezárása elõtt. Az építést 2001szeptemberében kezdték el. Két év múlva, idén õsszel ér-kezett el az idõ a templom felszentelésére. A zsúfolásigmegtelt szent helyet Makovecz Imre világhírû érdemesépítész és tanítványa, Bogos Ernõ mûépítész tervezte. Ja-kubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekTamás József püspök és Darvas-Kozma József esperes-plébános koncelebrálásával bemutatott szentmisén szen-telte fel a templomot, mintegy kétezer hívõ, valamint szá-mos egyházi- és közjogi méltóság jelenlétében.

XI. évfolyam 3. szám, 2003. október

kéveúj

2

SZOLGÁLATTEVÕ LELKÉSZEK

MOLNÁR-VERESS PÁL lelkész151 64 SÖDERTÄLJE (STH) Granövägen 126Tel/Fax: 08–550 160 66 Mobil: 070–602 29 68

NAGY GÁBOR segédlelkész (ideiglenes cím)167 33 BROMMA (STH) Lövåsvägen 12Mobil: 0730-25 40 14 (ideiglenes szám)

TOVÁBBI GYÜLEKEZETI VEZETÕK

DEÁK GYÖRGY Boråsi felügyelõ507 54 BRÄMHULT Jutegatan 11Tel: 033-23 03 07

FEKETE JENÕ Eskilstunai felügyelõ633 53 ESKILSTUNA Klarbärsvägen 23Tel: 016–12 00 39 Mobil: 070-920 33 72

LÁSZLÓ BÉLA Göteborgi felügyelõ418 31 GÖTEBORG Vädersolsgatan 21Tel: 031–54 27 19 Mobil: 070–744 19 68

VERESS CSABA Halmstadi felügyelõ302 50 HALMSTAD Roskildegatan 13Tel/Fax: 035–21 00 92

id. VASZI ÁRPÁD Helsingborgi felügyelõ252 75 HELSINGBORG Närlundavägen 10Tel: 042–28 21 35

GAAL ANDRÁS Jönköpingi felügyelõ567 31 VAGGERYD Smedbygatan 21Tel: 0393–161 69

BÖDECS MARGIT Katrineholmi felügyelõ642 33 FLEN Junivägen 9Tel: 0157–129 04

PAPP ANNA Ljungbyi felügyelõ341 37 LJUNGBY Ågårdsvägen 19Tel: 0372–819 67

PITLIK PÁLHÁZI KATALIN Malmõi felügy.217 46 MALMÖ Roskildevägen 9 ATel: 040–26 76 38

SEBESTYÉN GÁBOR Stockholmi felügyelõ126 47 HÄGERSTEN/STH Fastlagsvägen 42/1Tel: 08–18 41 72

UPPSALA A felügyelõi tisztség jelenlegbetöltetlen

REHÓ ISTVÁN Västeråsi felügyelõ723 51 VÄSTERÅS Glasbägargatan 7Tel: 021–12 09 91

SPÁDA JÁNOS Växjöi felügyelõ352 47 VÄXJÖ Hjalmar Petris Väg 10 BTel: 0470–76 34 42 Mobil: 070–759 19 21

Külföldrõl elõbb a 0046-ot kell tárcsázni, s a körzetszám elõtti 0-t el kell hagyni

KÖZPONTI TISZTSÉGEK VISELÕI

JORDÁKY BÉLA fõfelügyelõ, az ET elnöke428 35 KÅLLERED Gamlehagsvägen 19Tel: 031–795 25 02 Fax: 031–795 25 04Mobil: 070–562 31 08

TÓTH ILDIKÓ fõjegyzõ, Sölvesborgi felügyelõ294 34 SÖLVESBORG Rektor Dahlsgatan 4 HTel/Fax: 0456–140 37 Mobil: 070–892 94 950730-25 40 14

PAP IVÁN központi pénztáros181 30 LIDINGÖ (STH) Frisksportarvägen 2Tel: 08–731 83 60 Fax: 08–731 08 28Mobil: 0708–30 81 90

VÁJLOK ILDIKÓ Szeretetszolg.orsz.megbízott431 66 MÖLNDAL Eduard Boyes gata 15Tel: 031–27 02 63

Kérdezték tõlem: ki vagyok? Feleltem kötelességtudóan: Nagy Gábor, Nagy-megyerrõl. Tudtam, megtanultam, a nevek beszédesek. Számba azonnal valami is-merõs, keserû íz fakadt, s úgy éreztem, a szavak csalfa játéka a nomen est omen-elvbõl gúnyt ûz: megduzzadt, ám megszegényedett kis városkám vak homálybatûnõ dicsõsége még csak ékesíthetõ a ”nagy” címmel, de annak kispolgári-munkásivadéka, önmagam, csak öncsalással. Szülõvárosom, családom és õseim nevét azon-ban meg nem tagadnám, ezért más egyenes vagy járható út nem rajzolódott ki elõt-tem, mint az ÉLETé, kinek nagy betûi agyonlapítással fenyegettek. Meg kellettlátnom, hogy rögös ösvényem a hitbeli megerõsödés, és a szív szerinti meghajlásútjelzõivel van kikövezve; meg kellett tanulnom, hogy a palást majd elfedezi min-den ”nagyságomat”, minden kicsinységemet. Az a palást, melyet csak addig lehetés szabad viselnem, míg az ÉLET URÁNAK küldetésében járok, és Õ szorongat aszólásra. Hiába éreztem Jákób kicsinységét, Mózes dadogását, Jeremiás fiatalságát,vagy épp Ézsaiás tisztátalanságát. Mindhiába véltem magam megkötözöttnek, mintEzékiel, vagy buzgónak, mint Péter, és erõtlennek, mint Pál, a Magasabb Értelem azéppen most megüresedett pásztori munkába terelt, s így tesz engem jótetszése szerintGáborrá: Isten küldöttévé.

Messzirõl jöttem. Az indulás is nehéz volt, de minden teher és kötelék ellené-re elmondhatom: otthon vagyok, testvéreim között. Ám életünknek egy hosszabbszakasza után nem szaladhatunk tovább anélkül, hogy hátra ne tekintenénk a meg-tett útra, hogy az elsõ szavunk ne a hálaadásé legyen. Ismét eltelt ugyanis egy ki-szabott ideje a múlandóságnak. Ismét beköszöntött a szüret. ”Ünnepes” októberelénk tárja a múló idõ tõkéjén beérett gyümölcsöket: október hatodika, huszonhar-madika, harmincegyedike nemzedékrõl nemzedékre szüretelhetõ tanulságait.

Kosarunkba tettük-e már Lázár Vilmos hitvallását: ”Az Isten, aki még soha-sem hagyott el, most sem fog elhagyni!” Leszakítottuk-e azt a mélybõl feltörõ fo-hászt, amelyet Damjanich az akasztófa árnyékából papírra vetve örökített ránk: ”Álddmeg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Teismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen elõtted: azokszerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfoga-dást találnom.”

Merjük feltenni a további kérdéseket: hová lett volna népünk Isten áldó jelen-léte nélkül? S folytassuk ezzel: hová lett volna nemzetünk emlékezete, ha az Igevilágossága nem ragyogja be nemzeti létünk sötét éjszakáit? Megmozdult-e volnanépünk, ha Teremtõnk nem oltotta volna belénk a szabadság szikráját? Születtek-evolna ´56 megtorlásakor, Kádár vagy Haynau idején, a terror bányamélyiben egy-mást a túlélésben segítõ szövetségek és barátságok, sötétben zsolozsmázott drágaigei gyümölcsök, hogy a megalázókkal szemben tartást és mennyei kenyeret kap-janak a foglyok. S lett-e volna Isten beszéde hitvalló eleink lámpása, nemzetet me-legítõ õrtûz, anyanyelvünk õrtornya, ha nincs reformáció; ha Luther igazsága nemdöngeti Wittemberg kapuit, s ha ”Kálvin városa” nem hirdeti fennen a világnak a”lux lucet in tenebris” - a világosság a sötétségben fénylik. Az utóbbi szellemóriáslelkületével, miután megtorpantunk a hatos, a huszonhármas és a harmincegyesmérföldkõ mellett, s leróttuk tiszteletünket, valljuk meg hát: egyedül Istené a dicsõ-ség - Soli Deo Gloria! -, hogy olyan gyümölcsöt küldött a földre egyszülött Fiában,akiben egyszersmind felragyogott és ragyog az igazi világosság.

BEMUTATKOZÁS

A Svédországi Magyar Protestáns Egyháztanács Elnöksége, valamint afelvidéki, azaz Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Taná-csa, fõtiszteletû Erdélyi Géza püspök úr között létrejött megállapodásértelmében, Nagy Gábor atyánkfia (született 1978. szeptember 23-án Du-naszerdahelyen), minekutána tanulmányait a révkomáromi Kálvin JánosTeológián befejezte, és onnan 2003. szeptember 28-án kibocsáttatott, egyévre szóló ösztöndíjjal közösségünkben tölti segédlelkészi gyakornokiidejét. Megkértük testvérünket, mutatkozzon be az Új Kéve lapjain.

XI. évfolyam 3. szám, 2003. október 3

Kéveúj

A 2000-ben megalakult Nyugat-Európai Magyar Pro-testáns Gyülekezetek Szövetsége, idei konferenciáját Svéd-országban: Tångagärde, Göteborg és Stockholm helyszíne-ken tartotta augusztus 29. – szeptember 3. között. A konfe-renciának – a Szövetség alapszabálya értelmében – idén iskét része volt: az évi közgyûlés a küldöttek számára, valaminta helyi gyülekezetekkel való találkozás. A Protestáns Szövet-ség alapvetõ céljai között szerepel ugyan-is a Nyugat-Európakülönbözõ országaiban mûködõ magyar gyülekezetekkelvaló élõ kapcsolatfelvétel.

A Stockholmba vonattal vagy repülõvel (Arlandára,Skavstára) a korábbi napokban jött, a Magyar Házban el-szállásolt, illetve augusztus 29-én érkezett vendégeket a há-zigazdák bérelt kisautóbusszal, ill. magánautókkal szállítottáka mintegy 400 km-re fekvõ, a svédországi magyar pro-testánsok Tångagärdén, a Tolken-tó partján álló gyülekezetiotthonába, ahol már együtt voltak a kontinensrõl és Své-dország különbözõ városaiból autóval érkezett vendégek. Akonferenciát a hagyományos bemutatkozó est nyitotta meg,mely után Varga Pál, az ulmi magyar gyülekezet lelkészénekáhítata zárta a napot. A Szövetség hivatalos közgyûlésére au-

gusztus 30-án, Tångagärdén került sor. Molnár-Veress Pálsvédországi lelkész reggeli áhítata után Varga Pál, a Szövet-ség elnöke egy bibliai igével nyitotta meg a gyûlést (Ef 4,4-5), melyen Nyugat-Európa 7 országából összesen 47 gyüle-kezet képviseletében 48 küldött (ezen belül Svédország 14gyülekezetének képviseletében 9 városból 22 küldött) és 6vendég vett részt, rövidebb idõre további 9 vendég látogatottki Tångagärdére. Jordáky Béla országos felügyelõ, a své-dországi Egyháztanács elnöke a házigazdák nevében köszön-tötte a résztvevõket. A Szövetség elnöke beszámolt a tagg-yülekezetekkel, a Kárpát-medence magyar protestáns egyhá-zaival való kapcsolattartásról, személyes látogatásokról, azelõzõ évi közgyûlés határozatainak megvalósításáról, majdJaskó Irén titkárnõ rövid beszámolója, a pénztáros és az el-lenõrök jelentései után a Közgyûlés meg-adta az Elnökség ésa pénztáros felelõsség alóli felmentését a 2002. évre vonat-kozóan. A résztvevõk köszöntötték Szabó Emõke lelkésznõt,akit a Svájci Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége idéniktatott hivatalába, valamint Borosné Varga Edina lelkésznõt,aki az Észak-Németországi Magyar Református LelkigondozóSzolgálat élén férjét, Boros Péter lelkészt váltotta fel háromévi szolgálata után. Elsõ ízben vett részt a Szövetség közgyû-

A Protestáns Szövetség konferenciája Svédországban

Kilátás a Brahehus várromtól a Vättern-tóra (Molnár-Veress Pál felvétele)


kéveúj

4

lésén a Finnországi Magyar Gyülekezet háromtagú küldött-sége, valamint az Észtországi Magyar Gyülekezet küldötte.Felvételi kérelmük nyomán a Közgyûlés mindkét közösségetfelvette a Szövetséghez társult taggyülekezetek sorába.

A küldöttek egybehangzóan nagyra értékelték a Szövet-ség rendezésében idén tavasszal elsõ ízben megtartott Pres-biteri Találkozót, mely a Szövetség közgyûlésének 2002-benelfogadott egyik határozata értelmében a gyülekezetek világivezetõinek képzését és továbbképzését, egymással való rend-szeres találkozását és tapasztalatcseréjét tûzte ki célul.

A gyülekezeti beszámolók során a lelkészek és a gyüle-kezetek világi vezetõi a helyi közösségeikben tapasztalt ese-ményekrõl, elvégzett munkájukról adtak számot, megállapít-va, hogy sok hasonló feladat, gond és öröm jellemzi a diasz-pórában élõ magyar protestáns gyülekezetek mindennapjait.A Közgyûlés megerõsítette nyitottságát a Szövetséghez mégnem társult gyülekezetek felé, és kifejezte további együtt-mûködési óhaját a reformáció egyházaival a Kárpát-meden-cében, hangsúlyozva, hogy a Szövetség nem egy felekezetisajátosságokat összemosó ”új egyház”, hanem olyan gyüle-kezetek szövetsége, melyekben minden tag megtartotta és ajövõben is megtartja felekezeti önazonosságát.

A Közgyûlés többek között elhatározta, hogy létrehoz

egy média-bizottságot, mely a Szövetség honlapján megje-lenteti a nyugat-európai magyar istentiszteletek helyét és idõ-pontját, a tájékoztatást adó felelõs személyek elérhetõségét,továbbá megjelenteti a taggyülekezetek által szerkesztett la-pokat, értesítõket, híradókat, újságokat és folyóiratokat, hogyazok minél több olvasóhoz eljuthassanak. Tervbe vette a köz-gyûlés egy, a Szövetséget bemutató tájékoztató kiadvány el-készítését is. Határozat született arról, hogy a Szövetség 2004-ben is megrendezi a Presbiteri Találkozót (április 2–4. között),és hogy jövõ évi konferenciáját Linzben tartja (augusztus 26–29. között). A közgyûlést Magyari-Köpe Gábor távozó své-dországi másodlelkész áhítata zárta, amit a vendégek és házi-gazdák kötetlen együttléte követett.

Augusztus 31-én, vasárnap Gábry Sándor kölni lelkészreggeli áhítatát követõen a konferencia résztvevõi Göteborg-ba utaztak, ahol Vájlok Sándor vezetésével göteborgi város-nézés következett, mely a Tengerészek temploma megtekin-tésével ért véget. Jordáky Béla ebédre az eredeti hangulatúperzsa étkezdézbe vitte a vendégeket. Délután a metodistákSzent Jakab templomában a Szövetség küldötteinek, valaminta szép számban megjelent göteborgi gyülekezeti ta-goknak arészvételével ünnepi istentisztelet következett, melyen hét ny-ugat-európai magyar protestáns lelkész szolgált.

Igét hirdetett Varga Pál, a liturgiai szolgálatot Molnár-

A konferencia résztvevõi (Ifj. Vaszi Árpád felvétele)

Balról jobbra: Felsõ sor: Dr. Sebestyén Gábor országos fõgondnok (Stockholm -S), Bán István gondnok (Tartu -Észtország), Varga Pál ref. lelkész, a Szövetségelnöke (Dietenheim -D), Halász Béla gondnok (Helsinki -FIN), Nagy György presbiter (Stuttgart -D), Spáda János felügyelõ és neje, Veress Ildikó (Växjö -S), ÚjváryCsaba presbiter (Sölvesborg -S), Jordáky Béla, az Egyháztanács elnöke (Göteborg -S); Középsõ sor: Gál Sándor presbiter (Hannover -D), Tóth Ildikó, az Egyháztanácsjegyzõje (Sölvesborg -S), Rehó István felügyelõ (Västerås -S), Deák János gondnok (Halmstad -S), Bakó Árpád presbiter (Senden -D), Id. Vaszi Árpád felügyelõ(Helsingborg -S), Dr. Debreczeni Zsolt, a Szövetség pénztárosa (Steinmaur -CH), László Béla felügyelõ (Göteborg -S), Gábry Sándor ref. lelkész (Köln -D),Valaszkai József presbiter (Sölvesborg -S), Jaskó Irén, a Szövetség titkára (London -GB), Borosné Varga Edina ref. lelkésznõ (Hannover -D), Dulitz Júlia presbiter(Hannover -D), Balogh Júlia házgondnok (Tångagärde -S), Révész Rita teológus (Helsinki -FIN), Lõrinczy László v. gondnok (Wachtberg -D), Balogh Imreházmester (Tångagärde -S), Molnár-Veress Pál ev. lelkész (Stockholm -S), Szilágyi Judit (Hannover -D); Ülõ/guggoló sor: Magyari-Köpe Gábor ref. lelkész(Stockholm -S), Bobcsek Emese (Halmstad -S), Nagy Gábor felügyelõ (Karjaa -FIN), Gál Ilona (Hannover -D), Bakó Katalin (Senden - D), Sebe Enikõ presbiter(Stuttgart -D), Vidáné Szûcs Márta presbiter (Párizs -F), Valaszkai Júlia gondnok (Sölvesborg -S), Csongvai Ildikó presbiter (Sölvesborg -S), Bedõ Ildikó (Sölvesborg-S), Dózsa Katalin (Stockholm -S), Boros Péter ref. lelkész (Hannover -D), Ifj. Joób Olivér ev. lelkész (Skövde -S). Hiányoznak a felvételrõl: Szabó Emõke lelkésznõés Mihály Viktória (Zürich -CH), Lõrinczy Ingeborg (Wachtberg -D), Dr. Pocanschi Adrian és Nagy Rozália (Stuttgart -D), Szilágyi Szabolcs presbiter (Hannover-D), valamint a fényképész, Ifj. Vaszi Árpád (Helsingborg -S).


Kéveúj

Veress Pál, Boros Péter és Magyari-Köpe Gábor végezte, azúrvacsorai liturgiában Gábry Sándor, a szent jegyek kiszol-gáltatásában a svédországi lelkészek mellett Szabó Emõke ésBorosné Varga Edina segédkeztek. Az istentisztelet után a gyü-lekezeti teremben László Béla helyi felügyelõ köszöntötte avendégeket, majd színre lépett a gyerekek ”Tavaszi szél” nevûének- és tánccsoportja. A szeretetvendégség és gyülekezetitalálkozó keretében további együttlétre és ismerkedésre nyíltalkalom. Az esti órákban a konferencia résztvevõi - a Sund-holmen várrom megtekintése után - visszatértek Tångagärdé-re.

Szeptember 1-én a 32 fõsre csappant vendégsereg Jön-köping érintésével, valamint a Vättern-tó fölé magasodóBrahe-várrom kilátónál tett pihenõ után a 160 km-re levõ Vad-stena városába utazott. A Gusztáv Vasa ill. II. Gusztáv Adolfkirály vizesárokkal körülvett, négy kerekbástyás várkastélyá-ban hivatásos idegenvezetõ kísért. Vadstenában élt az egyet-len svéd, szentté avatott Birgitta (idén hatalmas ünnepségkeretében emlékeztek meg születésének 700. évfordulójáról),aki nõi szerzetesrendet alapított (a reformáció kora után több

évszázados betiltás után ma ismét mûködik). Az impozánskolostortemplom megtekintése után további 300 km-re Stock-holm következett, ahol a résztvevõk egy részét a MagyarHázban, másokat gyülekezeti tagoknál (Sebestyén Gábor &Mária, Haljasmäe Jozefin, Sántha Ferenc & Judit, PalotaiMária & Révay Ábel, Molnár-Veress Ágota, Daróczy Sza-bolcs, Magyari-Köpe Gábor & Blanka, Molnár-Veress Pál &Dózsa Katalin) szállásoltak el.

Szeptember 2-án stockholmi városnézés volt progra-mon.A résztvevõk már elõzõleg kézbe kapták az Istókhalom címûstockholmi útikalauzt, mely részletekben a gyülekezet Új Kévecímû lapjában, a konferencia alkalmából pedig különkiadás-ban jelent meg. Mokos Ádám zongora- és orgonamûvész ezút-tal buszvezetõként és idegenvezetõként is bemutatkozott:bérelt buszon a svéd fõváros nevezetesebb részein, a Mäla-ren partjain, az Óvárosban, a Lovagok szigetén, a Skansen ésa Vasa-múzeum beiktatásával, a Slussen fölötti kilátón, aDrottningholm-kastélyon át széltében-hosz-szában vezette a

Lelkészek a göteborgi istentiszteleten (Nagy Gábor felvétele)

Balról jobbra: Magyari-Köpe Gábor és Molnár-Veress Pál (Svédország), SzabóEmõke (Svájc), Borosné Varga Edina, Boros Péter és Varga Pál (Németország).

Vadstena várkastélya (Nagy Gábor felvétele)

vendégeket Stockholmon keresztül. Az esti órákban a Fran-cia Református templomban tartott záróistentisztelet kereté-ben ugyancsak hét lelkész szolgált, - ezúttal Szabó Emõkesvájci lelkésznõ hirdette az igét. A résztvevõket Jean-Luc Mar-tin francia lelkész, a svédországi látogatáson tartózkodó pan-nonhalmi bencés Ciprián-atya, valamint Sebestyén Gáborstockholmi felügyelõ, országos fõgondnok köszöntötte. Var-ga Pál a külföldi vendégek nevében köszönte meg a szervezõk-nek, az Egyháztanácsnak, a konyhai személyzetnek és min-den gyülekezeti tagnak a vendéglátó szeretetet. A résztvevõkajándékot is vihettek magukkal: a svédországi gyülekezeti laputolsó öt évfolyamának bekötött számait, egy Új Kéve-kötetformájában.

Jó volt Svédországban lenni! Isten áldása legyen az itte-ni magyar protestáns gyülekezetekkel, azok lelkipásztorai-val, felügyelõivel, presbitereivel és minden tagjával!

Varga Pál lelkipásztora Protestáns Gyülekezetek Szövetségének elnöke

Stockholm óvárosa, a Gamla Stan fölött (Molnár-Veress Pál felvétele)


kéveúj

6

IGE ÉS ANYANYELVBibliaolvasó és versmondó verseny 2004

A Svédországi Magyar ProtestánsEgyházi Közösség nyel-vünk megtartása és ápolása céljából immár hetedik alkalommal,2004-re is meghirdeti a hagyományossá vált ”Ige és anyanyelv”címû versmondó és bibliaolvasó versenyt, a 3-5; 5-7; 7-10; 10-14 és 14-18 éves korcsoportok számára, melyen felekezeti hova-tartozástól függetlenül minden gyermek és ifjú részt vehet. A ren-dezvénynek két szakasza van: egy helyi, gyülekezeti szintû válo-gató, és az országos döntõ. A helyi szakaszra gyülekezeteinkbenaz adventi, karácsonyi vagy húsvéti istentiszteletekkel egybe-kötötten kerül sor. Olyan helyeken, ahol nincs gyülekezetünk, arendezést a magyartanárokra vagy szü-lõkre bízzuk. A válogatószakaszra nem írunk ki kötelezõ verset, csupán azt ajánljuk, hogyazok alkalomhoz illõek legyenek.

Az országos döntõre az Egyháztanács rendezésében, a Tån-gagärdei Gyülekezeti Otthonban, a pünkösdi gyülekezeti napokkeretében kerül sor. Itt minden korcsoport számára lesz egy-egykötelezõ vers is, melynek címét a felolvasandó bibliai idézetek-kel együtt az Új Kéve decemberi számában közöljük, és mindenjelentkezõnek a meghívóval együtt elküldjük. Az iskoláskor alattigyermekek csak verset kell mondjanak.

Az országos döntõ minden résztvevõje jutalomban ré-szesül:láncon függõ ezüst medált, könyvet és édességet kap. A versenynyerteseit benevezzük a nyári anyanyelvi táborba, ahol részvéte-li díjukat térítjük.Az országos döntõre Tóth Ildikónál lehet je-lentkezni a 0456-14037-es telefonszámon, vagy [email protected] drótposta (e-mail) címen.

Még pünkösdkor történtaz ünnepi ebédnél, Tångagärdén.

Mindenrõl szó esett: a szép, szertartásos konfirmációról, tiszteleteseink méltóságteljes, komoly és igen aktuális, megrázó beszé-deirõl, a négy konfirmandusról, az elõzõ napi verses vetélkedõrõl, az ifjúság érettségérõl, felzárkózásáról, a családról, családokról, agyermeknevelésrõl, meg sok-sok minden másról. Hangos volt az ebédlõ, hûen, teljességében visszatükrözte a lelki összhangot, azegyüttérzést, az összetartozást, a megbékélést, a jó hangulatot, egy jól végzett munka utáni megelégedett állapotot.

Ekkor vettem észre, hogy az a kis társaság, ott, az egyik asztalnál mit is képvisel, mi is a közös közöttük!? Tudtam és tudtuk,hogy keresztények, erdélyi magyarok, mindegyikük közösségünk tagja, közös bennük a tudás, a tehetség, a nagy szorgalom. S amiezek mellett és ezeken túl különös? - Az egy asztalnál ülõ nyolc személy közül három (!) a mûszaki tudományok doktora volt. Azelméleti fizika három különbözõ ágában szerezték meg doktori diplomájukat, itt, Svédországban: Göteborgban és Stockholmban.Lenyûgözõ! Szinte hihetetlen, de igaz valóság!

Nevezzük is meg õket: Fülöp Géza, Fülöp Tünde és Magyari-Köpe Blanka volt a három a nyolc közül. Legyünk büszkék rájuk,és tiszteljük õket, legyenek példaképek felnövõ ifjúságunk számára.

Spectator

KOVÁCS VIVIENaki 2003. február 24-én született,

Muszka Emese és Kovács Szabolcs gyer-meke, 2001. szeptember 28-án, Stockholmban,a Francia Ref. templomban Molnár-Veress Pállelkész által megkereszteltetett. Keresztszülei:Nagy Eszter, Kiss Loránd Levente, Karren-bauer Virginija és Jahn Erich.

KÁLI TOMMY WILLIAMaki 2003. március 6-án született,

Káli (szül. Simó) Tímea és Káli Csaba gyer-meke, 2003. szeptember 7-én, Ljungbyben, aSzent István-templomban tartott istentisztele-ten Molnár-Veress Pál lelkész által megkeresz-teltetett. Keresztszülei: Szakács Ildikó és Já-nos, Marie Karlsson és Ifj. Káli Géza.

HAJAS KRISZTINA ANNAaki 2002. október 3-án született,

Tompa Andrea és Hajas Béla gyermeke,2003. június 1-én, Jönköpingben, a Szent Fe-renc-templomban tartott istentiszteleten Mol-nár-Veress Pál lelkész által megkereszteltetett.Keresztszülei: Fülöp Nagy Annamária és Józ-sef, Bihari Emõke és Szabolcs.


Kéveúj

Gergely István 1955. április 29-én született a Beszterce-Naszód megyei Vicén. Mint a család utolsó szülötte, a szülõkszemefényeként nevelkedett fel, s végezte elemi iskoláit szülõ-falujában. A gyulafehérvári kisszemináriumban páter Bartók Al-bert ferences plébános hatására jelentkezett, s ugyanitt kezdtemeg tanulmányait a római katolikus hittudományi fõiskolán(1975). Pappá 1981-ben szentelik. Káplánként Gyergyószent-miklóson kezdi meg az evangélium hirdetését, a töredelmes szí-vek gyógyítását. Rövid idõn belül diákok és egyetemisták kerül-nek vonzáskörébe, ám az akkori hatalom ilyen rendbontást nemszívlelhetett. Mennie kellett, Brassóba, ahol szintén rátalált azok-ra a fitalokra, akik még mitsem tudtak arról, hogy van egy má-sik, felülrõl való hatalom is. Kiskapusra szintén büntetésbõl he-lyezték át, ahonnan három év elteltével, 1987-ben került Csík-somlyóra. Természetesen itt is a testi-lelki éhezõk sorsa lebegettszeme elõtt, annál is inkább, mert az állami gyermekotthon né-hány méternyire volt a plébániától. Megannyi reménytelen sors,szeretetre éhes lélek... Felkarolásuk heti szentmisével, hit-tanórával kezdõdött, majd a fordulat után szabadabban: tábo-rozásokkal, zarándoklatokkal, lelkigyakorlatokkal folytatódha-tott, s vált egyre inkább szorosabbá, személyesebbé. GergelyIstván látókörében és ölelésében már azok a csellengõ fenegye-rekek is helyet kaptak, akik még a csíkszeredai árvaházból iskiszorultak, s egy lepusztult raktárban tengõdtek. Megszelídíté-sük nem volt egyszerû, de elmenni mellettük nem lehetett. Ígyvált a plébánia az istállótól a templomtoronyig zsúfolt otthonná,templommá. Hallottak Jézus életérõl, Isten szeretetérõl, igaz-ságáról, hogy aki nem dolgozik, nem eszik, meg ne lopj... éseffélékrõl. Az atya észrevétlenül hintette a magot a sokszor dur-vára taposott földbe, de a Mennyei Atya gondoskodott arról, hogymunkája sokszoros termést hozzon, gyümölcsöket teremjen. Acsalád egyre népesedett. A ”Tiszti” - ahogy õk a ”tisztelendõt”nevezik - nem utasított el senkit, pedig már lányok is kopogtat-tak. Mindenkit prédikálás nélkül fogadtak be és visz-sza. Olvas-tak a tekintetekbõl és a tettekbõl.

1992 volt az a mérföldkõ, amikor elérkezettnek bizonyult ahelyzet, hogy az otthonteremtésnek hivatalos keretet biztosít-sanak a ház építõi. Így jött létre az elárvult és megszegényedettgyerekekért élõ és dolgozó Csibész Alapítvány. A névválasztáscsak annyira merész és tréfás, mint amennyire találó. Az azótaeltelt tíz évben, hála a nagylelkû támogatóknak, asztalos,cipõjavító és autószerelõ mûhelye, varrodája, és több háza vanaz Alapítványnak, amely emberekhez méltó körülményeket, szak-

mát és kenyérkeresetet kí-nál afiataloknak. A tevékenység csakbõvülni látszik: lányanya-ott-honnal, csecsemõbefogadó köz-ponttal, ingyenes patikával(Lázár Alapítvány), fog-orvosirendelõvel, de szakemberekfoglalkoznak az alkohol-tól,drogtól szabadulni vágyókkal, abeszédhibás gyerekekkel,várandós anyukákkal és kis-mamákkal. Mára mintegy 300csibész él szerte az országban;és további 60 kiscsibész várja,hogy saját szárnyán kirepülhes-sen a fészekbõl.

Gergely István címeinek és tevékenységeinek észben tartá-sa sem könnyû, - szolgálata többemberes feladat és küldetés. Azemberfeletti munka az ember feletti Isten ereje, szeretete és áldásanélkül elképzelhetetlen lenne.

Tíz éve kezdõdött... Ez a címe annak a könyvnek, amely aCsibész Alapítvány létrejöttének évfordulója alkalmából (2002-ben) látott napvilágot. Tíz éve ugyanis elkezdõdött valami, vala-mi felfoghatatlan. Egy csoda, melyre szavakat nehéz találni, nem-hogy magyarázatot. De választ kaphatunk-e valaha is az életcsodájára? Amikor az emberi számítás mattot kap, s az ész-érvekkapitulálnak, amikor a kilátástalanságból igei látások gyúlnak,és felcsillan a remény, amikor a láthatatlanból a látható lép elõ,és a semmibõl élet támad, ott a láthatatlan Isten kézzelfoghatógondviselését tapasztalhatjuk meg. Istenünk a teremtés hajnalánegy világ kezdetét szabta meg, s indította életpályára. Teremtõmunkáját, erejét naponta érezhetjük, ha bekapcsolódunk a munká-ba. ”Ha valaki feladatát vállalja, annak az életben az isteni erõmegmutatkozik, ott van” - vallja István atya. Szavainak személyesmegtapasztalások adnak súlyt, melyet egy odaszánt élet hitelesít.”Aki vállalja az egyet, Isten hozzáteszi az ezret, aki megteszi azelsõ lépést, ahhoz a Mindenható megteremti a csodát. Feltarisz-nyálja, hogy legyen mit adnia a szegényeknek, küldi, hogy sínbetegye a megtört szívûeket, kiszabadítsa a rabokat, hogy kinyissaszemüket, hogy az elnyomott népet gyõzelemre vezérelje...” (Lk4, 18-19)

Isten a világnak eme ránkbízott darabján is akar valami újatkezdeni - általunk. Minden az elsõ lépéssel kezdõdik...

CsibészekTíz vagy húsz évvel ezelõtt sokan mit sem tudtak róla, manapság - elsõsorban a Duna televízió adásainak köszönhetõen - alig

van magyar, aki ne hallott volna Csíksomlyóról, aki ne látta volna napjaink évrõl évre megismétlõdõ legnagyobb magyar egybeseregléséta pünkösdszombati búcsún. Jó tíz éve egy arc is feltûnt a képsorokban: Gergely Istváné, aki két falu papja, címzetes esperes, azévente sokszázezer hívet vonzó búcsú egyik szervezõje, aki tizenhat éve gyûjti a ”Jézus az Út, az Igazság és az Élet” mottó köré aszékely fiatalokat, árvaházat alapított, s annak mûködtetéséhez létrehozta a Csibész Alapítványt. Ebbe a lélekmentõ küldetésbepillanthattak be azon svédországi magyarjaink, akiknek megadatott a vele való találkozás áldott lehetõsége. Akik hallották a halkszavúatya beszámolóját, s meghallották üzenetét, nem mentek haza üres kézzel. Hisszük, õ sem megy haza tõlünk üres kézzel, hiszenszázak várják tõle sorsuk jobbra fordulását. Az Alapítvány svédországi összekötõje az árvák ügyéért elkötelezett Lencse Tibor BarátiTársaság, melynek elnöke, Mihály Ferenc a 08-38 30 20-as telefonszámon további tájékoztatással szolgál.


kéveúj

8

És a legújabb fejlemény?A román belügyminisztérium szerint az aradi Szabadság-

emlékmûvet vissza kellene adni Magyarországnak, vagy zárthelyen kellene tartani, mivel ez a szoborcsoport – szerintük – a”fasiszta” típusú revizionizmust és irredentizmust képviseli arománok kollektív tudatában. A bukaresti belügyminisztériumszerint a szoborcsoport visszaállításáért folytatott ”gyötrõkampány” csak fokozza a feszültséget Románia és Magyarországközött, nem kedvez az enyhülési folyamatnak. (A Duna TV 2003.október 24., péntek 18:00 órai híradójából)

Október hatodika, azaradi Szabadság-szobor új-bóli felállítása idõpont-jának közeledtével a nagy-román “hazafiak” mindentbevetettek, nehogy erre sorkerülhessen. Az egyik ke-reskedelmi tévében a mû-sorvezetõ, Adrian Paunes-cu, a Ceausescu-rendszerhírhedt nacionalista uszító-ja, három “válogatott szak-értõt” hívott meg. “Termé-szetesen” valamennyien a

szobor felállítása ellen érveltek. Felhozták, hogy az nem az Eu-rópai Unió szellemiségét hordozza, sõt azzal kifejezetten ellen-tétes, hogy lebontását 1925-ben a román király és a miniszterel-nök személyesen határozta el. Mert ugye, a frissiben meghódí-tott tartományban “nagytakarítani” kellett. Így “döntötte le” –mint mondták annak idején – “a szél” az ugyancsak aradi Koss-uth-szobrot, semmisítették meg Kolozsvárt a hét vezér közül né-gynek még ép szobrát, a Kárpátok õrének a városháza elõtt állószobrát, bontották le a dési Rákóczi-házat, semmisítették meg azugyancsak dési óvári Árpád-kori tornyot, bontották le Kolozsvártaz 1821-ben épült Farkas utcai elsõ magyar kõszínházat. És asort volna mirõl folytatni.

Az egyik ”történész” szerint a szobor nem a tizenhárom tá-bornokot ábrázolja (akik szerinte amúgyis katonaszökevényekvoltak), hanem a történelmi Magyarország tizenhárom tartomá-nyát. Fel is sorolta azt a bizonyos tizenhárom magyar tartomá-nyt. Állításának “hitelessége” egyetlen ún. tartomány, Burgen-land nevével is lemérhetõ. Mert a szobrot 1890-ban állították föl,a Burgenland nevet pedig harminc évvel késõbb, 1919 után agy-alták ki az osztrákok, amikor a párizsi békének mondott rab-lótár-gyalások Ausztriának is lekanyarítottak egy darabot Magy-arországból. Tudniillik Bécs magának követelte annak a négyhatármenti megyének németek által is lakott területét, amelyneknémet neve ”-burg”-gal végzõdik: Pressburg (a magyar Pozso-ny), Wieselburg (Moson), Ödenburg (Sopron) és Eisenburg (Vas).Ennek alapján a területet, mielõtt megkaparintották volna, Vier-burgenlandnak, azaz ”négyvár-tartomány”-nak mondták. A cse-hek azonban fürgébbek voltak, és 1919 januárjában Pozsonymegyét Pozsonnyal együtt megszállták. Miután a négybõl egy ”-burg” már eltûnt, a Vierburgenlandból Dreiburgenland, ”három-vár-tartomány” lett, ami 1921-tõl Burgenland-ra egyszerûsödött.

Szóba került a hírhedt kolozsvári polgármester, Funár általemléktáblában megörökített valótlanság is, amely szerint a ma-gyarok annak idején 40 000 románt gyilkoltak meg és 230 románfalut perzseltek föl. A ”szakértõk” egyikét sem érdekelte, hogy akorabeli osztrák felmérés szerint a forradalomnak és szabadság-harcnak egész Erdély területén – beleértve a tífuszban el-hunyt-akat is – összesen 18 000 áldozata volt, ebbõl 9–10 000 magyar,

5–6 000 román, a többi osztrák, szász, stb. Arról per-sze hallga-tott, hogy 1849. január 8-án a román Axente Sever emberei lero-hanták Nagyenyedet, és miután kirabolták, felégették, lakói közülmintegy 700–800 személyt, többségükben nõket, gyermekeket,öregeket kegyetlenül legyilkoltak. És elpusztították az erdélyi re-formátus egyház püspöki levéltárát és számtalan õsnyomtatván-nyal együtt a kollégium könyvtárának java részét.

Szóba került Petõfi is. Az egyik történész szerint az õ szob-rait is le kéne bontatni, mégpedig azért, mert Petõfi azt írta, hogyölni kell a horvátot, a szerbet, a szlovákot, a románt, amíg a vérükfolyik. Élet vagy halál címû, 1848 szeptemberében Erdõdön keltversében a költõ valóban kemény szavakkal ostorozta a Habs-burgok által félrevezetett, a forradalomra és a szabadságharcratörõ nemzetiségeket, szemben azokkal az osztrákokkal, sz-lovákokkal, horvátokkal, lengyelekkel, szerbekkel és románok-kal , akik a magyarok oldalán fegyvert ragadva harcoltak a zsar-nokság ellen. Több mint százötven év múltán bemagyarázni, hogyPetõfi a nemzetiségek elvakult ellenségeként kiirtásukra tört, nemegyéb, mint lélekmérgezés, uszítás.

De mit tesz az ilyen adások elhangzásakor a romániai ma-gyarok érdekvédelmi szövetsége? Talán tiltakozik? Úgy tûnik,inkább “nagyvonalúan” süketnek, vaknak teszi magát.

Asztalos Lajos írása nyomán(forrás: Magyar Szó, Újvidék)

Szabadságrács mögött

A Szabadság-szobor Aradon(Emléklapok a régi Magyarországról)

Miután évtizedekig egy kaszárnya raktárában ”vigyáztak rá”, a Szabadságszoboregyüttes az aradi Minorita rendház udvarán, rács mögött ül


Kéveúj

Megalakult a Székely Nemzeti Tanács

Sepsiszentgyörgyön megalakult a Székely NemzetiTanács, amelynek célja Székelyföld õshonos lakossága, a szé-kelység nevében igényelni és elnyerni a történelmi területautonómiáját. A testület elnökéül Csapó I. Józsefet, az au-tonómiastatútum-tervezet kidolgozóját választották.

A Megyei Könyvtár Gábor Áron termében a székely him-nusz eléneklése után kezdõdött meg a rendezvény, melyen közel400 települési illetve széki küldött vett részt. Dénes Csaba, a SepsiReformátus Egyházmegye esperesének áldá-sa után Tulit Attila, a Székely Nemzeti TanácsKezdeményezõ Testületének három-széki tag-ja köszöntötte a székely székek küldötteit, ésa meghívott vendégeket. Beszédében elmond-ta, „méltóképpen döntött úgy a Kezdemény-ezõ Testület, hogy a Székely Nemzeti Tanácsmegalakulásának helyszíne éppen az a helylegyen, ahol õseink másfél évszázaddal ezelõttaz önvédelmi harc vállalása és megszervezé-se ügyében döntöttek, és ahol a legendás hírûmondat elhangzott: Lesz ágyú!” Székelyföldmagyar lakosságának jó része újból az önvé-delmi harc vállalása mellett döntött – jelentet-te ki Tulit, majd hozzátette: az önpusztító aprólépések után, egy évtizedes mellõzésbõl és ámításból ocsúdvaáll ki elorzott jogaiért, az önrendelkezés megszerzéséért a széke-lység. A köszöntõ beszédet követõen elõbb a 8 szék: Maros, Ud-varhely, Csík, Gyergyó, Orbai, Kézdi, Bardóc–Miklósvár és Sepsitörténelmi székek választott vezetõi tettek jelentést arról, hogyaz általuk képviselt régió hány településén alakultak meg a szé-kely tanácsok. A jelentéstétel után megalakult a Székely Nemze-ti Tanács, amelynek létrejöttét a Szózat eléneklése tette még ünne-pélyesebbé.

Egyetlen javaslat hangzott el az elnöki tisztségre: Csapó I.Józsefet az autonómiastatútum tervezetének kidolgozóját köz-felkiáltással választották meg a Székely Nemzeti Tanács elnöké-nek. Ezt követõen az elnök felolvasta a székely székek önigaz-gatásáról, a Székelyföld autonómiájáról szóló határozatot, melyegyebek mellett kimondja: „a székely székek mai polgáraiként,Székelyföld lakóiként kinyilvánítjuk akaratunkat a szé-kely szék-ek önigazgatására, Székelyföld autonómiájára és autonómia-statú-tumának törvény általi jóváhagyására.”

Kónya Ádám, a Sepsiszentgyörgyi Székely Tanács elnöketolmácsolta a Székelyföld autonómia-statútumának véglegesíté-sérõl és Románia parlamentje elé terjesztésérõl szóló határoza-tot, majd Ferencz Csaba alelnök Kiáltványt olvasott fel a széke-lység önkormányzati törekvésérõl. A dokumentumban felkérikaz Európai Unió államait, támogassák Székelyföld, a szé-kelyközösség autonómiatörekvéseit, hassanak oda, hogy a törvénye-rejû statútum által szavatolt székelyföldi területi autonómia leg-yen Románia egyik integrációs feltétele. A határozatokat kézfe-lemeléssel fogadta el a Székely Nemzeti Tanács.

Határozat született a létrehozandó Erdélyi Magyar NemzetiTanácsban való képviseletrõl. Ezzel kapcsolatban Csapó Jó-zsefkijelentette: miként a székelység az erdélyi és a magyar nemzetrésze, olyképpen a csángómagyarok is a székelység részét képe-zik. Szász Jenõ Székelyudvarhely polgármestere, a Polgári Szö-vetség elnöke szerint eltelt 13 év, és nemzeti közösségünk Erdé-lyben csak fogyásról számolhat be, mégis, arra a kérdésre, hogyvan-e magyar jövõ Erdélyben, Székelyföldön, a mai nap utánelmondhatjuk, igenis van! Király Zoltán, a Ma-gyarok Világszö-

vetségének alelnöke úgy vélte: az anyaországhatárain kívül rekedt ma- gyarság független-ségét úgy hívják, hogy kettõs állampolgárságés autonómia. Ezután Csapó József nyilatko-zatot olvasott fel, mely kimondja, „a székely-ség közképviselétével felruházottak, a széke-lyföldi magyarok nevében igénylik a nemzetihovatartozás alapján elnyerhetõ magyar állam-polgárságot.” A Nemzeti Tanács egyhangúlagelfogadta a dokumentumot, melyet a Sepsis-zentgyörgyre látogató Mádl Ferenc magyarköztársasági elnöknek nyújtanak át. OrbánViktor volt magyar miniszterelnök köszöntõlevelében hangsúlyozta: „eljött az ideje, hogymind- annyian elismerjük, a szabadság nem

elválaszt embereket és népeket, hanem összefog. A szabadságolyan, mint a szeretet, minél többet adunk másnak, annál több jutnekünk is.” Tõkés László királyhágómelléki református püspöküdvözlõ levelében így ír: „ Adja Isten, hogyha még ránk dõlne isa szittya magasság, az se vethessen gátat a székely autonómiának.”

Csapó I. József elnök záróbeszédében kifejtette: „Túlnyo-mó többségben, õshonosként Székelyföldön, büszkén és méltó-sággal vállalni kell székely származásunkat, mert senki nem ta-gadhatja, hogy István koronázásától számítva, a magyar keresz-tény nemzet szerves része vagyunk, és élhetünk azzal a jogunk-kal, hogy megfogalmazzuk az autonómia iránti igényünket...Óhajtjuk azokat a törvény által garantált jogokat, amelyek le-hetõvé teszik azt, hogy Székelyföld õshonos lakóiként sajátsorsunkról döntsünk, autonómiával élhessünk.” Székelyföld ön-kormányzása nem jelent veszélyt senkire – szögezte le Csapó,majd hozzátette, „jogosak vagyunk, hogy e történelmi szülõföl-dön megélhessük nemzeti önazonosságunkat, olyképpen, hogyminden polgár teljes és tényleges egyenlõséget éljen meg, mertnem óhajtunk alárendeltségben élni, kiszolgáltatottak lenni.”

A záróbeszéd után a jelenlévõ széki és települési küldöttekfogadalomtétele következett: „Becsületemre fogadom, hogy areám ruházott közképviseletet legjobb tudásom szerint ellátom,a Székelyföld népének, minden magyar nemzetiségû polgáránakérdekeit magaménak vallom, a Székelyföld autonómiája irántkinyilvánított akaratot felvállalom, továbbítom és megalkuvásnélkül képviselem. Isten engem úgy segéljen!” A rendezvény amagyar himnusz eléneklésével zárult.


kéveúj

10

A Zala megyei Söjtörön jómódú középbirtokos nemesicsaládban született 1803. október 17-én Deák Ferenc államférfi,politikus. Anyja a szülésbe belehalt, apját is korán elvesztette,Zalatárnokon, majd Kehidán nevelkedett rokonoknál. Keszthe-lyen, Nagykanizsán, majd Pápán a bencés gimnáziumban tanult.Gyõrben a jogakadémián jogot hallgatott, majd az ügyvédi vizs-gát a pesti királyi táblánál 1823-ban tette le. Pesten ismerkedettmeg Toldy Ferenccel, Bajzával és Vörösmartyval.

Ügyvédi oklevelét megszerezve, 1824-tõl 1832-ig Zalamegye fizetés nélküli alügyésze és árvaválasztmányának jegyzõjevolt, majd 1832-tõl helyettes alispán. 1833–36 között Zala me-gye követe volt a pozsonyi országgyûlésen, ahol kiemelkedõ tudá-sa, határozottsága, beszédkészsége és erkölcsi tartása révén csak-hamar a reformellenzék egyik vezetõjévé vált. Az 1839–40-esdiétán, Wesselényi és Kölcsey távozása után a liberális ellenzékhivatalos vezetõje lett, s országos tekintély övezte. Nagy szerepevolt az amnesztia kiharcolásában, az ipar, a kereskede-lem és abankrendszer feltételeit javító törvények meghozatalában, szótemelt a halálbüntetés ellen, a magyar nyelv ügyében, a lelkiis-mereti és a szólásszabadság mellett, az úrbéri viszonyokmegszüntetése érdekében. 1841–42-ben az országgyûlés bünte-tõjogi bizottságának tagjaként európai színvonalú büntetõtörvé-nykönyv-tervezetet dolgozott ki. 1843–44-ben a közteherviselésfõ szorgalmazója volt, de a javaslatot követõ véres zalai za-vargások miatt visszavonult.

Otthonról is támogatta a védegyleti mozgalmat, s közvetí-tett Széchenyi és Kossuth vitájában, bár inkább az utóbbi oldalánállt. A szabadelvû tábor összefogása érdekében 1846–47-ben õöntötte végleges formába az ellenzék programját, az EllenzékiNyilatkozatot. Betegeskedése miatt 1847-ben nem vállalt követ-séget.

Vidéki életébõl az 1848-as forradalom mozdította ki: már-cius 20-ától a megyei közgyûlés felkérésére részt vett az ország-gyûlésen, 1848 áprilisától pedig a Batthyány-kormány igazság-ügyminiszterévé nevezték ki. 1848 júliusában az elsõ népképvi-seleti országgyûlés tagjává választották. Miniszterként tör-vény-javaslatot dolgozott ki a hûbéri maradványok felszámolására, deaz már nem léphetett életbe. Igyekezett mérsékelni Kossuthot,ellenezte a Béccsel való szakításhoz vezetõ jog-szabályokat, abéke ügyében tárgyalt Innsbruckban és Bécsben. 1848 szeptem-berében Jellasics támadása miatt a kormánnyal együtt õ is le-mondott, de képviselõként tovább dolgozott. 1848 õszétõl a szent-gróti választókerület képviselõjeként vett részt a pesti országg-yûlésen. December 31-én az országgyûlés békekövetként küldteWindischgraetzhez Batthyányval és másokkal együtt. 1849. ja-nuár 3- án Bicskén találkoztak a herceggel, de megállapodásranem jutottak. Deák nem tudott Kossuthék után menni Debrecen-be, ezért hazatért zalai birtokára, Kehidára. Itt vészelte át a sza-badságharc bukását, az elnyomatás elsõ éveit, személyes pé-ldájával hirdetve az önkényuralom elleni passzív ellenállást. 1850-ben eljárás indult ellene, de mivel nem volt részese az 1849-estrónfosztásnak, felmentették.

1854-ben eladta birtokait, ésPestre költözött, ahol a Vendéglõaz Angol Királynéhoz címzettszállóban lakott, amely hívei talál-kahelye lett. Kivárási taktikája vé-gül eredményre vezetett: Ausztriakatonai megroppanása, a Bach-rendszer kudarca nyomán az 1860-as években eljött az aktív ellenállásideje. 1861 elején Deák részt vettaz uralkodó által összehívottOrszágbírói Értekezleten, majd azáprilisban összeült or-szággyûlés-ben a Felirati Párt vezéreként az

1848-as törvények helyreállítását követelte. Deák és pártja elfo-gadta a fennálló állapotokat, így Ferenc József uralkodását, s ezért“felirat”-ban kívánta az uralkodót tájékoztatni az országgyûlésálláspontjáról, szemben a Határozati Párttal. A feliratot a királyvisszautasította, s az országgyûlést feloszlatta. Deák ezután isragaszkodott 1848-hoz, de felismerte: csak a Béccsel való kie-gyezés a járható út. Ennek adott hangot késõbb a Pesti Naplóban1865. április 16-án (névtelenül) megjelent ún. húsvéti cikkében,hangsúlyozva a birodalmi és magyar érdekek egyeztetésénekszükségességét s a perszonáluniós elképzelések feladását. “Kés-zek leszünk mindenkor törvény szabta úton saját törvényeinket abirodalom szilárd fennállhatásának bizton-ságával összhangzás-ba hozni” — írta a cikkben, melynek szerzõsége csakhamar kö-zismertté vált. A bécsi Debatte-ban publikált három írása továbbfinomította a kompromisszumos elképzeléseket, a poroszoktólelszenvedett königgrätzi vereség pedig serkentette a bécsi udvarmegegyezési készségét.

Magyar részrõl Deák vezette a tárgyalásokat, melyek ered-ményeként létrejött az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés. Ezrögzítette Magyarország belsõ önkormányzatát a külügyek, ahadügyek és az ezek fedezését szolgáló pénzügyek közösségemellett (ez utóbbi terheket 70:30 arányban viselte a két ország).Deákot ekkortól kezdték kortársai “a haza bölcsének” nevezni.

Az 1865–68-as országgyûlésen Deák a róla elnevezett pártvezetõje volt, miniszteri vagy más kormánymegbízatást azon-ban nem vállalt. Késõbb is pártja elsõ embere maradt, szorgal-mazta az állam és az egyház szétválasztását és a polgári házasság-kötés bevezetését. Utolsó beszédét is az egyházpolitikai kérdé-sekrõl tartotta 1873- ban.

Számos író, költõ, így Arany János, Kemény Zsigmond ésGyulai Pál a barátja volt, õk alkották az ún. irodalmi Deák-pár-tot. Családot nem alapított, Vörösmarty árváit fogadta gyerme-keivé. 73 éves korában, 1876. január 28-án, Budapesten halt meg.Síremléke a budapesti Kerepesi úti temetõben áll.

Deák Ferenc koncepciózus reformer, mesteri taktikus volt,puritán és szerény. Alig voltak személyes ambíciói, politikusipályáján erkölcsi értékek mozgatták. Kemény vitapartnerkéntismerték, aki nem feledte a helyes arányokat. Elítélte a fanatiz-must, kiegyensúlyozottan, higgadtan politizált, végsõkig ragasz-kodott az alkotmányossághoz, s védte a nemzet érdekeit. Válo-gatott politikai írásai 2001-ben jelentek meg, két kötetben.

Fábri Ferenc írása nyomán (forrás: Magyar Szó)

Kétszáz éve született Deák Ferenc,“a haza bölcse”


Kéveúj

EGY SZEMTANÚ ÖTVENHATRÓL

Immár negyvenhetedikszer emlékezünk vissza az Ötvenha-tos Forradalomra. Elmondtunk-e vajon mindent róla évtizedeksorán? Sokat, de aligha mindent. Ahhoz ugyanis az kellett volna,hogy mindenki megszólaljon, aki csak lakója volt az akkori Ma-gyarországnak, mert azok, így vagy úgy, valamennyien átélték.Sõt, az is átélte, aki csak külföldrõl követte eseményeit a lapok-ból s a rádióból. Az 1996-os negyvenedik évfordulón egy ilyenfültanút szólaltattam meg a stockholmi Önképzõkör nyári táborán:a nyugati magyarság egyik legkiválóbb író-gondolkodóját, SzabóZoltánt, aki szinte napról-napra lejegyezte londoni õrhelyén ahazából érkezõ híreket s a maga hányódását kétség és reményközött, kiútkeresését távoli, de lélekben soha el nem hagyott hazá-ja számára.

Korabeli, tehát ma már történelmi tanúvallomást idézek mais. Több vaskos kötetben maradt ránk Fodor András költõ napló-ja, melyet tizennyolc éves korától évtizedeken át különösebb iro-dalmi ambíciók nélkül, tiszteletreméltó állhatatossággal veze-tett, még a terror éveiben is, ami pedig nem volt veszélytelen.Nagy érdeklõdéssel olvastam, s térek vissza hozzá idõnként: olyangazdag tartalmú, nevekben s eseményekben bõvelkedõ. FodorAndrás ugyanabban az évben került fel Budapestre egye-temihallgatónak, amelyben én végzett tanárként elhagytam a fõvárost.A „fordulat éve” volt ez, ’47–48, a kommunista országlás kezde-te, amikor az én nemzedékem sorsa megpecsételõdött: aki nemdisszidált vagy nem húzta meg magát valami viszonylag politik-amentes szélárnyékban, mint én vidéken, hamarosan Kistarcsán,majd a hírhedt recski kõfejtõben köthetett ki. Sem Fodor sembarátai nem voltak politikus hajlamúak, eleve más ambíciókkalindultak az egyetemre: az irodalom, a zene, a képzõmûvészeteks a tudományok érdekelték õket. Az ország nagyhírû „kitûnõekiskolájának”, az Eötvös-kollégiumnak voltak a diákjai, ahovábejutni fõnyereménynek számított sze- génysorsú tehetségesfiúk számára, amilyen Fodor is volt.

A kollégiumnak talán legérdekesebb tanáregyénisége, akimágnesként vonzza maga köré a fiatalokat, köztük naplóírónkatis, Fülep Lajos, a már hatvanas éveiben járó polihisztor. Elég-gé

bemutatja õt Fodor:találkozásaikról két vas-kos kötetet állított összenaplója anyagából: Ezereste Fülep Lajossal(1986). Fülep Lajos amagyar glóbus nagy gu-rui közé tartozik, aki el-sõsorban egyéniségénekvarázsával s élõben meg-fogalmazott tanításaivalhatott, mint Szókratész,mert bár nagyszerû fi-lozófiai és mûvészettör-téneti tanulmányokat isírt, életmûvének sokat

tervezett s még többet halogatott megkoronázása végülis a tollá-ban maradt. Elõadásai, tárlatvezetései szemnyitogató hatássalvoltak tanítványaira, akik a kollégium „elvörösö-dése” s megszû-nése után is kitartottak mellette, és hetenként egy-egy estét töltöt-tek inspiráló társaságában.

Ebbõl a Fodor-naplóból idézem az Ötvenhatról szóló rész-leteket.

A végzetes-nevezetes 1956-os év január 12-én mintegy jós-latként földrengésre ébred a fõváros és környékének népe. Soksebesült, két haláleset. Reng a föld a politikában is: februárbanösszeül Moszkvában a bolsevik párt XX. kongresszusa, melyenHruscsov Sztálin babérjait tépdesi. A Szabad Nép az eddig agy-onhallgatott Kun Béla születésének 7O. évfordulójáról emléke-zik meg. „Majd leestem az ágyról – jegyzi Fodor febr. 21-én. –Eszerint hát Rákosi megszûnt a tanácsköztársaság vezéregyéni-sége lenni?” De Rákosinak esze ágában sem volt önmagára vo-natkoztatni a „személyi kultusz” vádját, sõt maga mennydörög a„kiskirályok” ellen. A Csillag szerkesztõségében Fodor a fõnö-kével, a különben is ideges Király Istvánnal gonoszkodik, mond-ván, hogy nyilván õrá is céloz Rákosi, õ is fejbólogatókkal veszikörül magát.

Nagy a megrendülés Sztálin bûneinek feltárása nyomán,pedig a hazai sajtó nem is merte lehozni a XX. kongresszusonelhangzott Hruscsov-beszéd teljes szövegét, mely pedig alapo-san alábecsüli Sztálin áldozatainak számát: ötezerre, holott mil-liókra kellene. Rákosit azonban nem mozdítja el Hruscsov. Pezs-gõs áldomást isznak rá a Csillag szerkesztõségében. Örömükbenelhatározzák, hogy amit eddig nem tettek, most még Weö-resSándor verseit is beengedik a folyóiratba: „Hát jó, nem bánom,jöjjön a Weöres!” – kedélyeskedik Király István. Az örömbehamarosan üröm vegyül: április közepén „ellenforradalmi” hangu-lat uralkodik a taggyûlésen: a hidegre tett Nagy Imre rehabi-litálását követelik. Aggasztó külföldi hír: „Tito Moszkvába érke-zett… Molotov lemondott külügyminiszteri tisztérõl”. A Petõfi-kör vitáin a Közgazdasági Egyetemen egyre forróbb a hangulat.Újra felveszik a pártba a kizárt Lukács Györgyöt; Rajk Lászlófelesége pedig kivégzett férje rehabilitálását követeli. A személyikultusz túlbuzgó kiszolgálói riadtan helyezkednek, önkritikát gy-akorolnak. Canossát járva bocsánatot kérnek a korábban olymagabiztos „vonalas” írók és kritikusok. Fodor hidegen kom-mentálja a teátrális, könnyes jeleneteket. De nem rokonszenveza kárörvendõkkel sem: „Háy Gyuláék úgy nézik mindezt, mint avállalkozók, akiknek sok befektetés, sok kocká-zat után végrejövedelmez az üzlet.” A Központi Vezetõség a kemény kéz poli-tikáját követi: végleg kizárják Nagy Imrét, éppen mert annyiankövetelik visszajövetelét, s vele együtt „ösz-szeesküvõ” híveitis, akik a születésnapját ünnepelték nála. „Jellemzõ”, olvassuk anaplóban, „hogy Illyés betegségére hivatkozva nem ment el, Ve-res Péter félóráig maradt, s emiatt is hosz-szan kellett magyaráz-kodnia…” Annál nagyobb meglepetés, hogy Rákosi lemondásátadja hírül a rádió július 18-án, maga Rákosi „mondja a rég áhí-tott szöveget”. Lemondólevelét hallgatva Fodor még szánni is

Szente Imre


kéveúj

12

tudja: „… visszatekintve múltjára, még szinte emberi is tud len-ni…” – írja. „Régóta készültem erre az érzésre, azt hittem, fels-zabadítóbb lesz. Lehet, hogy az utód miatt nem teljes a megkön-nyebbülés.” Az utódot Gerõ Ernõnek hívják. Hamarosan kiderül,hogy eben gubát cseréltünk… Az irodalom kap az alkalmon, hogyszellõztesse a „személyi kultusz” bûneit: legmegrendítõbb hatá-sa Déry Tibor: Szerelem címû novellájának van, egy ártatlanulbebörtönzött politikai elítélt szabadulását írja le valóban párat-lan mûvészettel. Déryt, Tardos Tibort, Gimes Miklóst, Vásárhe-lyi Miklóst és társaikat, akiket kizártak, visszaveszik a pártba.

Az év eleji földrengés mellé, ha babonás hajlamúak vol-nánk, utólagos bölcsességgel még egy rossz óment állíthatnánk:szeptember elején szinte lángolva vörösen izzik a Föld-közelbeérõ Mars bolygó.

Vészterhes hangulat azonban nincs az írók gyûlésén: fel-szabadultan folyik az elmúlt évek túlkapásainak szellõztetése.Nem mindenkinek tetszik ugyan az ellentétek kiélezése: FeketeGyula korholja azokat, akik csak az árkot látják kétfelõl, minthaaz út csak arra való volna, hogy elválassza az árkokat. Nyil-vánFodor Andrásnak is ez a véleménye, ezúttal is Háy Gyula van abögyében: „Háy Gyula felszólalása elõtt már a filmfelvevõgépbókol, s élvezheti a jó befektetés fölötti diadalt. Nem inkább akörmét rágó Király a szimpatikusabb?” Jelentkeznek a fordulatévében némaságra ítélt írók, köztük az „újholdasok”. JánosyIstván odáig megy, hogy még a kárhoztatott absztrakt költészet-nek is helyet kér a nap alatt. Mindez persze csak a „fe-csegõfelszín”, az egyelõre „hallgató mélyben” súlyosabb bajok lap-panganak. Bejegyzés szeptember 29-rõl: „Holnaptól hatszáz vo-nat leáll. Az ország 1945 óta soha nem tapasztalt gazdasági csõd-ben lévén, három hétig nincs normális közlekedés a vasutakon.”

Október elején az Irodalmi Újságban Háy Gyula „alaposankikészíti a funkcionáriusokat”. Mért nem szeretem Kucsera elv-társat? a cikk szállóigévé vált címe. Ugyanabban a számban ol-vasható Méray Tibor megrendült hangú búcsúztatója, melyet Rajkés társai másnapi temetésére írt. Lám, így avatódik a nemzetmártírjává a volt véreskezû belügyminiszter. Kezdõdik a nagyelkenõsdi, a kilencvenes évek rákfenéje. Fodor is ezt érzi: „Töb-ben kérdezik tõlem, kimegyek-e. Nekem nincs mit lerónomsírjánál” – írja.

Semmi sem mutat arra, hogy véres napok küszöbén áll azország. Hisz a lengyelek „felkelése” közvetlen a magyar forra-dalom elõtt valójában csak az eddig is folyó szóháború nyíltabbfázisa volt, Gomulkát lökte a felszínre, aki a lengyel nép szája-ízének elfogadhatóbb „nemzeti kommunizmust” ígért. A SzabadNép okt. 21-i számának olvasói sem tartották nagyobb szenzá-ciónak a hírt, mint Kosáry Domokos cikkét, mely az Eötvös-kol-légiumot „rehabilitálta”. Tudjuk, hogy a lengyelek támogatásátcélzó békés tüntetésnek készült a 23-ára meghirdetett gyûlés is aPetõfi szobornál, a ”zászlós ifjak” és a köröttük tolongó kivánc-siak csak a szabad szó kimondásának s hallgatásának mámorá-ban akartak fürödni. Hisz még a legvérszomjasabb jelszó: „vess-zenek a gyilkosok!” is elhangzott már a Petõfi-körben, s a sza-bad ég alatt sem volt nagyobb gyújtó hatása, mint a többinek:„Nagy Imrét a kormányba!”, „Éljenek a len-gyelek!”, „Egyenlõ-ségen alapuló szovjet–magyar barátságot!” Egy röpirat a régiKossuth címert követeli vissza, egy másik október 6-át és márci-us 15-ét. Nemzeti ünnepnek készül ez az október 23-a is, semmi-

vel se véresebbnek Petõfi márciusánál; vidáman köszöngetnekegymásra a tömegben az ismerõsök, a boltban felvásárolják aháromszínû szalagot. Mennyire magyar a Kossuth téri nagygyû-lés is! Veres Pétert, aki az Írószövetség pontjait felolvassa, vál-lukra veszik, Bessenyei szaval, a nagy késéssel megjelenõ NagyImrét lehurrogják, mikor „Kedves elv-társaknak” szólítja a meg-jelenteket, megéljenzik a „Honfitársak, barátaim!” megszólítá-sért. Szót azonban nem fogadnak neki: nem mennek haza meg-nyugodva, hanem a rádióhoz tódulnak.

Hiú igyekezet utólag kideríteni, honnan pattant ki a rob-banást elõidézõ szikra. Gerõ beszédébõl? Mi mást lehetett volnavárni ettõl a magyar léleknek oly idegen szürke eminenciástól,mint ádáz eltökéltséget, hogy kenyértörésre viszi a dolgot a rábí-zott provinciában, még Moszkvát is színvallásra kényszerítve?Mert világos, hogy az oroszoknak is nem óhajtott meglepetésvolt a fegyverek megszólalása, csak Hruscsov ellenfelei, a sztáli-nisták dörzsölték a kezüket: tessék, ez lett a nagy leleplezés kö-vetkezménye! Gerõ szavai, magyar-ingerlõ rideg hangjukkal startalmukkal együtt csak leplezték kimondójuk még sötétebb szán-dékait, titokban tartott intézkedéseit, melyekkel szabad kezet adottaz ÁVH-nak a békés forradalom provokálására. Arra viszont semGerõ sem az ÁVH nem számított, hogy a fegyverek a másik ol-dalon is percek alatt elõkerülnek a rádiót ostromló tömegben, saz ellenfél nemcsak visszalõ, hanem õket is elsöpri még a szov-jet beavatkozás elõtt.Amilyen kereken megfogalmazható mindez utólag, any-nyira ért-hetetlen s logikátlan az abla-kán kitekintõ Fodor Andrásnak a

24-ére virradó haj-nalon. „Magyarok,fogjatok fegyvert!”– hallja a kiáltást, slátja, hogy „tehera-utóról rendõrök fe-gyvert osztogat-nak”. Páncélosokdübörögnek, azegyikrõl sorozatpásztázza a házak

falát, rakott teherautó a nyomukban, dalfoszlány száll róla: „Vala-hány csepp esik rája…” Nem, örömre nem érez okot sem kedveta naplóíró. Mielõtt cselekvés válthatta volna fel a szóözönt, a szófelszabadulását, beleszóltak a fegyverek. Ahol a fegyverek bes-zélnek, minden más szó veszít a súlyából. Emlékszem a riadal-omra, mellyel magam is fogadtam a rádióból ébredõ városkánk-ba közvetített pesti fegyverropogást és az egymás-nak ellent-mondó híreket. Idõbe telik, távlat kell ahhoz, hogy fényes csil-laggá váljon tudatunkban Ötvenhat, a nemzetül megújulás, ma-gunkratalálás élményévé. Közelrõl homályló-örvénylõ ködökbõl,gázokból áll a csillag, s a gázok közt mérgezõk is vannak…

Azon sincs mit csodálkozni, hogy kormányszinten is az ál-talános fejetlenség jelei mutatkoznak, hogy zürzavar s tanácsta-lan kapkodás jellemzi ellentmondó intézkedéseiket. Jól mond-jaHatár Gyõzõ, hogy nem forradalmárok kerültek akkor váratlanulhatalomra, hanem a botcsinálta „elõrekergetettek”, akiket hátul-ról nyomott, taszigált elõre a forradalom ereje, a nemzetben fel-halmozódott keserûség. Valójában elõrekergetett volt maga a pártis: csak azért lépett a reformok útjára, hogy a hatalmat továbbra


Kéveúj

is megtarthassa. Nyáron még úgy látszott, hogy a hatalomváltása párt belügye marad: a Petõfi-körben marxista szõrszálhasogatás-sal a „fiak” szorongatták az „apákat”: elég volt belõletek, mostmi következünk. Ugyanez a képlet ismétlõdik majd a nyolcva-nas évek második felében. A felgyorsult törté-nelem azonbanmindkét esetben az egész nemzet ügyévé tágította a hatalom-váltást. Érthetõ az „apák” fejetlensége október 24-én. De a „fiak”sem értek meg még a nemzet forradalmára, az „áldozatra”. Akevesek, akik majd megérnek, már nem a párt mártírjai lesznek,hanem az egész nemzeté, a levert forradalomé. Azzá lett NagyImre is, sokkal hitelesebben, mint Rajk László. Mint a bibliaiszõlõsgazda, aki a tizenkettedik órában elszegõdött munkását ismegkülönböztetés nélkül jutalmazza, úgy tesz a nagyszívû nem-zet is.

Hogy az új kormányban Gerõ is szerepel, mindent elmond.A szigor hangja szól a rádióból: statáriumrendelet Nagy Imrealáírásával, ellenforradalmi banditák emlegetése, segélykérés aVarsói Szerzõdés értelmében az országban állomásozó szovjetcsapatoktól. A forradalmi nemzet, mely keresztülvitte Nagy Imrehatalomra jutta-tását, most megtagadja az engedelmességet. Afõváros népe méltó választ ada kihívásra: ledönti a Sztálin-szob-rot. Szuvenírgyûjtõkszorgalmasan darabolják a kö-vetkezõ napok alatt. „Az Akác-fa utca sarkához közeledve márhall-juk a Sztálin-szobrotaprítók kopácsolását – olvassuka nap-lóban. „Feledhetetlenlátvány: szent megszállottság-gal csákányozzák, reszelik,fûrészelik a bronztetemet. Márcsak a melle, fél karja, felsõ láb-szárai láthatók. Egy helyütt feli-rat buzdít: Üsd, vágd, nemapád! Ütik is olyan elszántság-gal, mintha fizetnének érte.”

Szó szerint kellene mostidéznem a Naplóból mintegy tíz oldalt, ha egyszer történelmidokumentumként akarom bemutatni. Meg kell azonban eléged-nem egy kissé rapszodikus tallózással. Tudósítónkat nemcsak abeszerzés gondjai kény-szerítik az utcára: hajtja a kíváncsiság is.Nyitott szemmel-füllel járja a várost, emberek társaságát keresvegyûjti a híreket, a kószákat is, hogy beszámoljon naplóján kívülmesterének, Fülep Lajosnak is, ha mûködik a telefon.

Feljegyzések okt.25-rõl, csütörtökrõl: „Kilenc óra után …az egész Sztálin utat betöltõ tömeg vonul az Opera felé nemzetizászlókkal. Megáll, énekli a himnuszt. Messzirõl szovjet tankokközelednek, a tömeg szétválik, a tankok lövés nélkül átvonul-nak, megtapsolják õket. … A Kossuth-címeres magyar katonaiautó géppisztolyosa dicséri az oroszokat. – Ilyen gyerekek! –mondja, ujjait szája elõtt szétpattintva… Dehát akkor kik lõnek?– Az ÁVO-sok.” A Parlament elõtti sortûz áldozatairól az édessé-gbolt sorbanállóihoz érkezik a hír. „Elmerészkedünk a Deák té-rig. Siralmas látvány: leszaggatott villamoshuzalok, kidöntött lám-pavasak, felszaggatott villamossínek, felborított, fölgyújtott autók,kiégett üzletek. … Óvatosan megyünk haza. Gépfegyveres kocsi

pásztázza az utat… Öreg munkás mutogat a betört kirakatokmögötti sértetlen árukra: Hol itt a fosztogatás?” A magyar rádióugyanis kitartóan fosztogató ellenforradalmi bandákról beszél.„A Közlekedési Minisztérium elõtt tanúja vagyok annak, ahogyledobják a tetejérõl a hatalmas vörös csillagot. A Körönd mögöttmozdulatlan közönnyel állnak a szovjet páncélosok…” „Az íróknyilatkozatot fogalmaznak”. Heves vita után végre elfogadjákDéry megszövegezését: az ÁVO tegye le a fegyvert; Nagy Imreönálló nemzeti programmal lépjen föl; az oroszok vonuljanakvissza; egyenrangú barátságot a Szovjettel; alakuljanakmunkástanácsok. A napló a külföld kommentárjaira is kitér. Azelsõ Tito nyilatkozata: „nem bízik a magyar szocializmus erejé-ben”. A Szabad Európa nyilatkozatait kesernyés bizalmatlanság-gal fogadja a 26-i bejegyzés: „Könnyen beszélnek Nyugaton!Mély részvétük, hódolatuk nem sokat ér nekünk. Az sem, hogy-ha az ENSZ elé viszik a magyar ügyet.” A láthatólag vezér- ésterv nélküli forradalom nemcsak Fodor Andrást és barátait töltiel aggodalommal. Az erõviszonyokra és az esélyekre jellemzõaz a fantasztikus jelenet, amikor „a Móricz körtéren egy munkáscsákánnyal ment neki a páncélosnak. A szovjet tankos csak ne-vetett rajta.” A Nyugat iránti bizalmatlanságban is osztozott ak-kor a magyar értelmiség nagy része. 27-én így háborog a naplóíró:„A külföldi rádió az ismétlõdõ szünetjel üres monotóniájakéntszajkózza, hogy a nagyhatalmak az ENSZ elé viszik az oroszbeavatkozás ügyét. Az ellenállásra való uszítással megint fölke-verik belvilágomat. Gyõri harcokról, dunántúli ellenkormányról,honvédelmi bizottmányról, hetekig tartó harcok lehetõségérõl hal-lok. Nyugaton nemigen emlegetik az ÁVÓ-t, persze mert nekikmindenekelõtt az oroszok elleni bizonyítékok kellenek, mintahogy a nagyhatalmaknak is azért fontos az ügy, mert üthetnekvele a Szovjeten.” Elismerést érdemel naplóírónk éleslátása: Ame-rika valóban csak ütõkártyának tekintette a magyar fölkelést ahidegháború játszmájában.

Október 28-án vasárnap délután futótûzként járta be a vilá-got a hír: „Fegyverszünet! Az oroszok megkezdték kivonulásu-kat. Gyõzött a magyar forradalom!” Öles betûkkel hirdetik a ny-ugati lapok, egymás nyakába borulnak az emigráns magyarok.Hazai naplóírónk minderrõl semmit sem tud. Ezt olvassuk: „Vasár-napi elmélkedés elõtt elhangzik a rádióban a Dicsértessék a Jé-zus Krisztus! Beállunk lent a Közért elõtti reménytelenül hosszúsorba. Roppant keservesen jutunk el az üzlet ajtajáig… Az em-berek elcsigázottak, de egy szót sem hallok, mely a fölkelés er-kölcsi hitele ellen szólna.” – Íme, egy újabb tanúbizonyság arról,hogy a fõváros, az ország népe egységes a forradalom vállalásá-ban. A külföld hangja azonban csak bosszúsággal tölti el anaplóírót: „Gallicus hisztérikus ugatása” a nyugati rádióban: „…most már egészen világos, hogy túl akarják feszíteni a húrt, hort-hysta jobboldali elképzeléseik szellemében.” Visszatetszõ jelen-ségek szaporodnak a pesti utcán is: plakátok elégedetlenségetszító szöveggel, meg hogy „egy csomó megbízhatatlan suhanc, anemzetõrség nyomán, ismét fegyverhez jutott. Követelik az ÁVHteljes névsorát. Látok is ilyen szellemû röpiratot a megtorlásokostoba részletezésével” – olvassuk 29-érõl. „Rossz arcú civilfegyveresek sietnek el mellettünk, mintha valami pogromra ké-szülnének. A huzatos Emke mellett nem is jutunk tovább a Körú-ton, egy jóakaratú férfi visszafordít bennünket. Kézigránáttaldobálnak egy kaput, onnét is ávósokat akarnak kifüstölni.” A nem-


kéveúj

14

zetõrnek felcsapott aljanép garázdálkodása, statáriális ön-bíráskodása szennyfolt a nemzet jogos harcán – így érezte a Lon-donból aggodalommal figyelõ Szabó Zoltán is. A külföldi zugla-pok ki is használták a magyar felkelés befeketítésére: oldalnyifényképeket közölva fára akasztott ávósok meggyalázotthullájáról. Az ilyen kilengések megakadályozására azonban sem-mi esélye sem volt a fegyvertelen lakosságnak, az arra hivatottkarhatalomnak pedig ereje nem volt hozzá. Talán a nemzetõröklehettek volna igényesebbek a jelentkezõk megválogatásában;jobban megnézhették volna, kinek a kezébe adnak fegyvert. De-hát a harc hevében fûnek-fának osztogatták, s nem is volt módellenõrizni, ki mire használja. Az ellenállás, az ostromállapot semszûnt még meg: a Széna téren, a Bartók Béla úton és a Kilián-laktanyánál még folytak a harcok. Nagy Imre kormánya 3O-ánkezd csak ura lenni a helyzetnek; meghirdetett programja, mely-nek lényege a többpártrendszerhez és a ’45 és ’47 közötti demo-kratikus koalícióhoz való visszatérés, megnyugtatja a kedélye-ket. A Dunántúl, a gyõri vagongyár is hûségérõl biztosítja a kor-mányt, elítél minden demagóg jelszót holmi ellenkormány-alapításról. Csak az embervadászat és a könyvégetés kelt vissza-tetszést továbbra is a Fülep köréhez tartozókban: „Meddig tartmég a kutyakomédia? Ahol nem találják az ávóst, viszik az ass-zonyt túszként” – háborog a napló.

Megdöbbenést okoz november elsején a hír: „BombázzákKairót!… az angol, francia, izraeli támadás Szuez körül más irá-nyt adhatnak a honi eseményeknek is.” Hamarosan kiderül, hogyadtak is: az eddig ingadozó szovjet vezetõk most határozzák elmagukat a cselekvésre. Logikusan arra következtetnek ugya-nis, hogy Nyugatnak fontosabbak a közel-keleti érdekei, mint amagyar ügy; megvásárolták Szuezt a magyarok vérén. Megindula szovjet csapatok beszivárgása. Nagy Imre magya-rázatot kérAndropov szovjet nagykövettõl, tiltakozásul kinyilvánítja Ma-gyarország semlegességét, kilátásba helyezve, hogy az ENSzvédelmét kéri annak garantálására. A Habsburgok trónfosztásátkimondó Kossuth lelke költözött Nagy Imrébe? Vállalja nemze-te szabadságharcát, elszántan lép a mártí-romság keresztútjára.Mint Kossuth, õ sem nemzete egyhangú helyeslése mellett: Fü-lep Lajos politikai dilettantizmusnak minõsíti ezt a lépést, mely-re a kormány nem is jogosult a parlament hozzájárulása és törvé-nybe iktatása nélkül.

Úgy tûnik, az írók többsége nem tudatosította még a ve-szélyt. Megbomlóban van a szép egyetértés, mely a forradalmatmegelõzõ hónapokat jellemezte. Kezdõdnek a vádaskodások, kihogyan szolgálta ki a bukott rendszert, s milyen elõnyei voltakabból. Nemcsak Devecseri Gábort támadják, hanem Benjámintés Déryt is, az átalakulás fõ sürgetõit. Persze hozzájuk képestvalóban üldözöttjei s mellõzöttjei voltak a hatalomnak pél-dáulaz Újhold körül csoportosuló írók, költõk, akiknek nem jutottnyomdafesték a Rákosi-éra alatt. Nem túl korai-e a sérelmek há-nytorgatása és az osztozkodás a gyõzelem gyümölcsein?Naplóírónk is találva érezhetné magát, ha nem mondja is ki: nekiis könyvei jelentek meg a terror éveiben. Németh László egy mély-enszántó s végsõ kicsengésében derûlátó tanulmány-nyal érke-zik meg a szigligeti Alkotóházból: „emelkedõ nemzetnek” tartjaa magyart. Fülep a rádióból hallgatja, s elhamarkodottnak tartjaa lelkesedést.

A régi pártok s mellettük újak is szervezkednek, számos la-

pot indítanak. Az Új Magyarország a Petõfi párt lapja, Féja Gézaszerkeszti. Németh László vezércikke azt fejtegeti benne, „mirekell vigyáznunk a szocializmus megtartása érdekében”. Lám, azegyik legnagyobb magyar író most is a szocializmus sorsán ag-gódik, biztos vagyok benne, hogy meggyõzõdésbõl, nemcsak aSzovjet megnyugtatására. Németh László ugyan egészen más szo-cializmust hirdetett meg még a harmincas években, mostani szo-cializmus-féltését azonban ki-ki úgy értheti, ahogy akarja. A szo-cializmus elfajulását nem az eszmének rótták fel bûnül. Hasonlónaplóírónk aggodalma is: „Az itt a probléma: hol fogunk megáll-ni, maradhat-e a szocializmus úgy, ha teljesen elszakadunk a Szov-jettõl? A tovább harcolók esetleges gyõzelme hova juttatja azországot? Hol van a szolid erõ, amely kezébe vehetné a veze-tést? Lehetséges-e Magyarországból semleges országot csinál-ni? Félõ, hogy Nagy Imre ennek a folyamatnak csak sodródóKárolyi Mihálya lesz”. Az Irodalmi Újságban ekkor jelenik megIllyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról címû megrázó verse.Plakátok is bõven teremnek a pesti utcán, az egyik Rákosi repü-lését ábrázolja ezzel a felirattal: „Zúgva száll, mint a gyõzelmizászló.” Mindszenty beszédét fanyalogva hallgatják a „vastagnyakú kálomisták”, Fülep és Fodor. Az utóbbinak egy álmatlanéjszakájába kerül a házbeli szerencsétlen ávós elhurcolása. Vala-ki a háztetõrõl lõtt a karhatalmiakra: ki lehetett volna más? Pedigcsak valami raktárosféle volt. „A borostás arcú, vattakabátos fe-gyveres ebül bánik vele” – olvassuk. „A feleség sír. Az egyikharcos odaszól: Nem kell kétségbeesni! Hát amikor bennünketvittek így?” Hát igen… Mindig az ártatlan s ártalmatlan mellé-kszereplõk kerülnek horogra. A bosszú nem válogatós. De ártat-lanok haltak meg a parlamenti és a mosonmagyaróvári sortûznélis.

A végzetes november negyedikén ágyúzásra ébred a fõvá-ros. A rádióban Nagy Imre jelenti be az általános orosz támadásvészhírét: mintegy ezer páncélos vonul déli irányból a fõvárosellen. A nap folyamán egyebet is meg lehet tudni: Maléter had-ügyminiszter, aki tárgyalni ment az oroszokkal, nem tért visszaTökölrõl. (A hely nevérõl önkéntelenül Thököly Imrére kell gon-dolnunk: „hátra van még a feketeleves”.) Arról csak a bécsi rá-dióból lehet értesülni, hogy Kádár vezetésével új kormány ala-kult: „Kádár apró dögei”, ahogy a néphumor emlegette õket, ApróAntal és Dögei Imre miniszterek nevébõl élcet faragva. Fülepnyugalomra inti háborgó „fiait”, akik közül némelyek most fog-nának fegyvert. „Õ a jövõt nem látja képtelennek. Szerinte a Szov-jet barátságos lesz, nem kívánja a régi rendszer vissza-állítását,de most nyilvánvalóan védi a presztizsét” – olvassuk a naplóban.Hát „barátságos” éppen nem volt, amikor „preszti-zsét védve”,értsd: bosszút állva a megaláztatás miatt rommálõtte Budapes-tet, még közel két év múlva is kikövetelte Nagy Imre kivégzését,nem volt neki elég a szabadságharcosok százainak legyilkolása,ezreinek bebörtönzése, amit a Kádár-kormány szolgai módonvégrehajtott. Meg kellett mutatnia karjai erejét, ha agyaglábainaktörékenységét többé nem titkolhatta is az óriás. A Kádár-kormá-ny egyrészt bõkezû igéretekkel próbálta bé- külékenységre hang-olni a nemzetet: körülbelül ugyanazokat a reformokat ígérte, ame-lyeket Nagy Imre 1953-ban. Másrészt haladéktalanul megkezdteÖtvenhat ellenforradalomnak bé- lyegzését, hogy megakadály-ozza legendává válását a nemzet tudatában.

Aki, mint én is, november elején elhagyta az országot, no-


Kéveúj

vember negyedikét határnapnak tekinti: mindennek vége, tíz na-pig szabad ország voltunk, most újból ránk nehezedett az „ide-gen elnyomás”. A naplóból, de azok elbe- szélésébõl is, akikotthon maradtak vagy csak kará- csony táján vagy még késõbbaz „utolsó vonattal” vágtak neki a világnak, más kép alakul ki.Ha vidéken megszûnt is, a fõvárosban tovább folyt az ellenállás.

A hangulat sem volt gyás-zos: tartott még az exlex ál-lapotokból, a szabadság ér-zetébõl fakadó ”könnyelmû-ség”. Mindenki, aki csakpasszív maradt a forrongásalatt, cinikusan vágja zsebrehivatali helyén az új kormá-ny osztogatta „hûségjutal-mat”. A munkások, nemcsakPesten, de vidéken: Pécsen,Komlón is, a sztrájk fegy-verével folytatják a harcot,egyben a forradalom alattátélt szabadságérzetet isprolongálva. A megtorlásokhíre nyugaton még nagyobbegyüttérzést kelt a magya-

rok iránt, mint a harcoké: most már azok is fölemelik tiltakozószavukat, akik akkor ellenforradalomtól tartottak: Tris-tan Tza-ra, Jean Paul Sartre. Nyugat a háborús veszély elmúltával, amit amagyarok könnyelmûen fölidéztek, túláradó szívélyességgel fo-gadja be a menekültek tízezreit, küld, amíg lehet, gyógyszerrel,élelemmel rakott kamionokat az országba. Pesten az ellenõriz-hetetlen falragaszok változatlanul követelnek: a szovjet csapa-tok kivonulását, Nagy Imre szabadon bocsátását. Egyreérezhetõbb azonban a mindennapok nyomorúsága: „Most aztánteljesen kaotikus a város élete” – olvassuk november 8-ról. –„Hatórás sorbaállásból pár csomag cigarettával és egyéb aprósá-gokkal jönnek haza az emberek. Élelem nincs. Nem csoda, ha azüzleteket feltörik és fosztogatják… Most végre részeg garázdák-kal is lehet találkozni.” Olvashatunk azonban ilyeneket is: „Azemberekben még maradt türelem és kedély. A fölkelést senki semokolja a cudar állapotok miatt…

Hogy Bibó István mit tett a felkelés jóhírének tisztáramosására a nemzet és a világ szemében, megörökíti a nov. 13-inaplóbejegyzés: november 4-én Bibó kissé megkésve ért a Par-lamentbe, Nagy Imrével már nem találkozhatott. A még jelen-lévõket felszólították az oroszok, hogy menjenek haza. Távoztakis, Tildy e patetikus szavakkal: „Lépjünk hát az útra, mely a halál-ba vezet…” Csak Bibó nem engedelmeskedett, egy írógép melléülve fogalmazta a szabad magyar kormány búcsúüze- netét: „nemigaz, hogy ellenforradalom történt. Elõbújtak ugyan az ókonzer-vatív és jobboldali elemek, de a kormány ezeket napokon belülelnyomta volna. Az oroszok nézegették a kiált-ványt, aztán mi-kor jöttek az új miniszterek s osztozkodtak a szobákon, elmentvégre Bibó is.” Íme egy felejthetetlen kép, mely megérdemelné,hogy mindnyájan drága kincsként melengessük a szívünkben: aszürke kis ember, aki õrhelyén marad, s mint a süllyedõ hajókapitánya, utolsónak távozik, miután palackpostára bízta üzene-tét, nem törõdve saját épségével.

Annál sietõsebben lépnek meg azok, akik megtorlástól tart-hatnak, például volt recski rabok, akik most új bebörtönzésre,esetleg halálbüntetésre adtak okot. De mások is, akiknek elegükvolt a „szocializmusból” s a „szabadságot választották”, vagy,mint magam is, nem tudtak ellenállni a nyitott határ csábításának,és ha csak rövid idõre is, kóstolót akartak az oly sokáig tiltottgyümölcsbõl. Eredetileg csak Sopron-megyei rokonainknál akar-tam elrejtõzni, nehogy mint orosz tanárt tolmácsolni kényszerít-senek a forradalmárok kihallgatásánál. Egész télen terveztem,hogy visszafelé is átlépem a határt, végül mégis künn ragadtam.

November végén holmi „szabadcsapatok” még lövöldöz-nek a budai hegyekben, a városban néma tüntetésre sereglenekössze idõnként. A kormány a sztrájkoló munkásokkal tárgyal amegadás feltételeirõl. Mivel a bérkövetelésekhez egyelõre mégpolitikaiakat is csatolnak, elhúzódnak a tárgyalások. Világos, hogya kormány csak idõt akar nyerni, erõt gyûjteni, kifárasztani amunkástanácsokat. De a munkásságnak is gazdasági elõ-nyökkicsikarása lesz lassanként a fontosabb, ahogy az értelmiségikörökben az erkölcsi tõke gyûjtése és fitogtatása. MegkezdõdöttÖtvenhat aprópénzre váltása, mely az egész Kádár-korszak ve-zérmotívuma lesz. Fülep nem titkolja ellenszenvét azokkal szem-ben, akik saját régi bûneikrõl megfeledkezve most a forradalomhõseinek kiáltanák ki magukat.

Olvasunk olyan jelenetekrõl is, amilyenek a 12 év múlvabekövetkezendõ prágai forradalomra lesznek jellemzõek: asz-szonytüntetés a Petõfi-szobor körül Mikulás napján. Még a tan-kok elé is feküsznek némelyek. Az oroszok „megálltak, legyin-tettek, dühöngtek.” Arrébb a buszsofõrök állták el a tankok útjátkocsijukkal. „A magyar karhatalom puskatussal agyalta a népet.Amikor odakiabáltak nekik: Ti is magyarok vagytok! – így felel-tek: Nem vagyunk magyarok, menjetek haza!” Sor kerül mégfegyveres összecsapásokra is, december 9-én a Lánchíd körül.Az írók közül többet letartóztattak már, a munkástanácsok ve-zetõibõl mintegy százat. Kósza hírek kerengenek tömeges de-portálásokról, Fodor nem hisz a külföldi rádió adatainak. A hosszú„kenyérsorban” toporgók élénken vitatkoznak, és hirtelen szé-tugranak, amikor puskaropogás hallatszik a közelben. Kádárrólpersze sok szó esik ebben az utcai politizálásban. Fodor lejegyezegy vitát: „Mert Kádár rendes ember. Vasmunkás volt. Valakihátulról tépázza az elõlegezett nimbuszt. Élvezem a vitát, mely-ben fõ szemponttá válik: vasmunkás-mûszerész volt-e Kádár,Csermaneknek hívták-e? Mosónõ volt-e az anyja? Lehúzták-e akörmeit vagy sem…”

A haza atyjának, egy második Deák Ferencnek, amivé évti-zedek során kinõtte magát, akkor még senki sem tartotta Kádárt,de azt érezte pártolója s ellenzõje egyaránt, hogy sok függ attól,milyen a jelleme, tud-e s akar-e figyelni Moszkva parancsai mel-lett a nemzet óhajaira is. Utólag el kell ismernünk, hogy tudott ésakart, persze saját érdekében is: tanult Rákosi balsorsából. Ám aparancsok végrehajtásában és a „túlzott” óhajok lenyesésébennem ismert tréfát. Végül sikerült nemzetével kiegyeznie abbanaz erkölcsileg vitatható s késõbb, a nyolcvanas években egyretöbbektõl megkérdõjelezett célban, hogy lelki korrum-pálódásunkárán mi legyünk a szocialista tábor legvidámabb barakkja.

Ezzel zárul a nevezetes ’56-os év, a napló feljegyzései perszeminden zökkenõ nélkül folytatódnak, egyre kevesebb célzássalaz elmúlt reményes és tragikus napokra. Folytatódnak elvált út-


kéveúj

16

jaink is; számunkra, akiket sorsunk messze vetett, különélésünkévei, évtizedei alatt, ha öregedtünk is, a haza vonatkozásábanmegállt az idõ, az illyési „Haza a magasban” elégítette ki otthon-igényünket ezután; külhoni sajtótermékeinkben, Magyar Házak-ban õrizhettük anyanyelvünket, szokásainkat, ünnepeltük min-den évben, mintha születésnapunk lett volna, a forradalom év-fordulóját. Azzal tisztában voltunk, hogy a Hazában egyre ke-vesebben gondolnak rá s egyre többen keserû szájízzel, a felnö-vekvõ új nemzedék pedig csak azt tudja róla, amivel sommásanelintézik az iskolában: hogy „ellenforradalom” volt. Amire pers-ze csak vállat vonnak, ahogy mi is annak idején a Tanácsköztár-saság emlegetésére.

Nem titok, hogy Ötvenhat megünneplésében máig sem ju-tott közös nevezõre a magyarság. Igaz, hogy immár ez is hiva-talos nemzeti ünnepünk lett, akárcsak március tizenötödike vagySzent István napja. Azzá nyilvánította már maga a forradalminemzet az egyhetes szabadság alatt. Akkor az egymásra s önma-gunkra találás eufóriájában ünnepeltük magunkat, de ami-lyenváratlanul hullott ránk a pünkösdi csoda, olyan múlékony-nakbizonyult. Az ’56 óta eltelt közel fél évszázad alatt sikerült fölél-nünk dicsõséges forradalmunk örökségét, szétporcióznunk, vagyinkább szétkapkodnunk (egymás elõl is) akkor szerzett erkölcsitõkénket. A Dózsa György húsán csikasz ebekként rágódó pa-rasztok jutnak eszembe: Ötvenhat testébõl valamennyien rés-zesültünk. Aprópénzre váltott erkölcsi tõkéjébõl annak is csur-rant-cseppent, aki nem tartotta a markát. A hazaiak a megtorláséveire következõ enyhülést és a gulyáskommunizmus viszony-lagos jólétét köszönhették neki, a disszidensek tárt kapukat s karo-kat Nyugat országaiba, a vesztett haza helyett pedig egy „Hazáta magasban”. A szovjet hódoltság megszûnése után Ötvenhat lel-kére vetettük rá magunkat, de azon már nem vagyunk hajlandókosztozni egymással: az egész lelket igénylik, sajátítják ki a né-gyévenként egymást leváltó ádáz küzdõfelek. Máig azon folyika lappangó vagy nyílt civakodás, kik Ötvenhatnak örökösei a je-lenben, kié Ötvenhat. Éber fülek hallják ki a másik oldal ünnepiszónoklataiból a kisajátítás szándékát, keresik az ürügyet a bot-ránkozásra és kemény visszavágásra. Árgus szemek kísérik amártírsírok koszorúzóit: ki az, aki koszorújával inkább sérti, mintmegtiszteli az áldozatok emlékét. Rosszabb már nem is történ-hetett volna Ötvenhattal, mint hogy ütleggé alacsonyodjék a je-len politikai csetepatéiban.

Legalább évfordulóin kíméljük meg e méltatlan szereptõl,próbáljunk meg föltekinteni rá mint zûrös múltunk és jelenünkfölött ragyogó csillagra és erõforrásra. Így tekintettem vissza ráöt év távlatából Malmõben az októberi ünnepen: „Öt esztendõ-vel ezelõtt, 1956 októberében csodának voltunk tanúi mi magya-rok, csodának voltak tanúi a világ népei… Egy történelmi erõmozdult meg, mely fordítani akart az emberiség hajójának be-rozsdált kormánykerekén. Hogy ez a fordítás lehetséges, hitte areményvesztett, megbéklyózott ember mindenütt, még magábana Szovjetunióban is… Egy bátor hang csendült fel a megalkuvásokkórusában, határozott állásfoglalás a tanácstalanság közepett. Egyleigázott kisnép elítélte, megbélyegezte a nagyhatalmak poli-tikáját, amely elõbb vadászterületekre osztotta fel a földet, majda lázas versenyben gyártott atom- és hidrogénbombák retteneté-vel tartja fenn a hatalmi egyensúlyt és a békét.

A magyar nép, mint annyiszor történelme folyamán, most

újra hitet tett európaisága mellett, s maga és szomszédai nevébentiltakozott az ellen, hogy odaítéljék egy terrorral kormányzó,barbár módra gyarmatosító új tatár birodalomnak; tiltakozottEurópa helyett Európa öncsonkítása ellen, amellyel haladékot,ideig-óráig tartó szabadságot s jólétet akart vásárolni magának.Régi fényébe állította vissza a szabadság elhomályosult eszmé-nyét, világgá kiáltva, hogy nincs igazi szabadság mások rabságaárán, s hogy a szabadság nem adagolható, fél-, negyed- vagy ti-zedrésznyi szabadság fából vaskarika, a zsarnoksággal egyér-telmû. Mint a gordiuszi csomót kettévágó Nagy Sándor, úgy ut-asította el a magyarság a történelem Szfinxe által rákényszerítettdilemmát, mely csak két rossz: rabszolgaság vagy atomhalálközött engedett neki választást; felelete egyszerû volt: élniakarunk, de nem félünk a haláltól; nem akarunk atomhalált hal-ni, de nem habozunk kockára tenni életünket. Ezt a feleletet ad-ták a magyar diákok és munkások, férfiak és nõk, felnõttek ésgyermekek, méghozzá nem a Trafalgar téren, szelíd angolrendõrök nyájas körében, hanem harckocsikkal, fegyverekkelszembenézve.”

A magyar forradalom legnagyobb „külpolitikai” hatása két-ségkivül a bolsevizmus igazi arcának leleplezése volt azok elõtt,akik még naivul hittek benne: Nyugat jóhiszemû kommunistái, sakik tõle remélték megváltásukat: Ázsia, Afrika, Dél-Amerikaszegényei, proletárai. Ezen a ponton kapott halálos sebet az agy-aglábú óriás, melynek ledõlését csak az ún. „szabad világ” gy-engesége, statusquo õrzõ fantáziátlansága késleltette. Nyugatgyöngesége azon is lemérhetõ, mily kevéssé merte használni el-lenfelével szemben azt a fegyvert, melyet mi adtunk a kezébe.Forradalmunk emlegetése hovatovább kínosabb emlékeket idé-zett fel Nyugat, mint Kelet számára. Azon nem volt okunk szo-morkodni, hogy a magyar ügy, mely egyben az emberiség szentügye, nem vált aduvá a hidegháború szennyes kártyaasztalán, egy-ikévé ama banánhéjaknak, amelyeket a kötélhúzók egymás lábaalá vetnek. Több ennél a mi forradalmunk, melyet igenis követ-kezetesen s joggal nevezhetünk forradalomnak, ha jelentõségétfölmérjük.

Szabadságharc is volt, természetesen, egy álságos „szövet-séges”, valójában megszálló nagyhatalom ellen; a nemzeti érzé-snek ugyanaz a fellobogása, mint 1848–49-ben. Úgy zártukszívünkbe e harc hõseit s mártirjait, Nagy Imrét, Malétert, a hon-védeket, a pesti srácokat és munkásokat, mint annak idején Kos-suthot és az aradi vértanúkat. Ám forradalomnak indult s forra-dalom-jellege mindvégig megmaradt, nemcsak a bolsevista ha-zugság leleplezésével, hanem fõleg azzal, hogy benne egy ritkánlátott embertípus lépett a történelem színpadára: az Ortega jelle-mezte „tömegember” helyett a Németh László megálmodta„minõség”. Számát tekintve volt csak tömeg, ám nem tömegem-berekbõl állt, nem egy atomizált társadalom atomjaiból, ösztö-neinek, önzésének, jelszavaknak s reklámoknak kiszolgálta-tott egyedekbõl. Nem, akik örömkönnyek közt borultak egymásnyakába, testvérekké válva egy közös szent akaratban; akik méga megszálló hadsereg kiskatonáit sem rekesztették ki örömük-bõl; akik érintetlenül hagyták a nyitott s gazdátlanul hagyott üz-letek áruit, nem tömegemberek voltak, hanem egy személyisé-gekbõl összeforrt közösség tagjai. Értettük s szerettük egymást,értettek s szerettek bennünket a világ népei.

Fürdessük meg lelkünket e csodának emlékezetében, a minõ-


Kéveúj

ség forradalmának hangulatában. Idézzük fel a csillogó szeme-ket, a karácsonyi izgalmat, a zászlólengetõ felvonulást, melyresenkit sem vezényeltek ki, a fiatal honvédek mosolyát, akikelõször érezhették magyar katonának magukat, noha csak egykarszalaggal jelezték ezt a szovjet mintájú egyenruhákon; adiákok, fiatalok Kossuth nótát daloló csoportjait, melyek aggo-dalmainkra rácáfolva a kommunista nevelés teljes hatásta-lanságáról tettek bizonyságot; a csepeli és más üzemek munká-sait, akik haladéktalanul megalapították tanácsaikat, forradal-munk legszívósabb s a jövõnek is példát mutató vívmányait; afalu népének rokonszenvét és buzgalmát, hogy legalább a feja-dagba õrölt liszttel, a népboltban vásárolt kenyérrel és cukorraljáruljon hozzá a fõváros táplálásához. Egyetlen nagy népünne-pély, egy sokat tûrt nép felszabadult ujjongása, vértelen forrada-lom lehetett volna Ötvenhat, ha a félelem s megrögzött gonosz-ság nem nyúl fegyverhez. Ártatlan vér volt az, mely elõször öm-lött a pesti utcán, a mosoni téren. Soha el ne fogadjuk a Kádárrendszer szóválasztását, mely „ellenforradalomnak” nevezgettea Magyar Októbert. Miféle „forradalomnak” ellenforradalma le-hetne az? Csak nem a „fordulat évében” végrehajtott kommuni-sta puccsnak, mely a recski latrinákba ürítette a magyar értelmi-ség színe-javát, kuláknak bélyegezve fölszámolta a gazdatársa-dalom elitjét, az ország jólétének fundamentumát; robotos rabs-zolgává züllesztette a munkást, akinek nevében bitorolta a hatal-mat? Ne emlegessünk lesütött szemû sumákolással „októberi ese-ményeket” se, ahogy az elterjedt a külföld magyarjai közt. Talánbizony nekünk van szégyenkezésre okunk? Vagy azok érzékeny-ségét akarjuk kímélni, akik cserbenhagyták a magyar forradal-mat? Végül ne beszéljünk „bukott” forradalomról se! Forradal-munk és szabadságharcunk nem bukott el ugya-nis, hanem le-verték erõszakkal, fegyverrel. Bukott forradalom akkor lett, ami-kor végre-valahára lerogyottaz agyaglábú óriás (ha ugy-an forradalomnak vagyunkhajlandók nevezni a leninibolsevik puccsot, amit Ke-renszkij polgári forradalmaellen végrehajtott).

Tóth Ilona

megadás

most látom mármiattam volt mindenértem küzdöttsötéttel a fényérettem volt félelemés kétely engemóvott vakságtól az éj

engem szolgáltminden vihar záporsötét felhõt terelgetõszél tanítgatottminden egyes fûszálmakacs hittelgyõzni le a dért

énérettem hullattaa lombját sudárerdõ s haldokolta rét értemfagyott tó vize isjéggé s árvult ela díszes csigahéj

most tudom márnékem üzent minden:tavasz elõtt törvényhogy a tél áldozatratanítsa a földets alázatra mindentami él

Göteborg, 2003. március 21


kéveúj

18

Vallási témájú honlapok az interneten

Mind többen rendelkezünk szélessávú internet hozzáféréssel, emiatt a keresési idõ a régi típusú modémekhez viszonyítva alaposanlerövidült. Nem csupán híreket, rádió- vagy tévémûsort olvashatunk, hanem vallási, egyházi témakörben is sok érdekes böngésznivalóttalálhatunk a világhálón. Érdemes itt is körülnézni, hiszen olyan sok érdekes, fontos honlapot találunk, melyet egész egyszerûen nemszabad kihasználatlanul hagyni. A kereséshez-találáshoz akarunk itt tippeket adni. Elsõsorban magyar nyelvû honlapokra hívjuk fela figyelmet, de néhány svéd nyelvûre is. Ez utóbbi nem olyan bõséges, mint a magyar anyag. Ennek oka részben talán a szerzõijogvédelemre vezethetõ vissza.

Magyarországi egyházak honlapjaiBaptista Egyház www.baptist.hu/Evangélikus Egyház www.lutheran.hu/Evangéliumi Pünkösdi Közösség www.epk.hu/epkwww.htmHetednapi Adventista Egyház www.adventista.hu/index.htmlHit gyülekezete www.hit.hu/Református Egyház www.reformatus.hu/Katolikus Egyház www.katolikus.hu/Metodista Egyház http://metodista.hu/Ortodox Egyházmegye http://www.ortodox.hu/Unitárius Egyház www.unitarius.hu/Nem kívánok minden egyes honlaphoz magyarázatot fûzni. A megadotthonlapokon belõl sokfelé el lehet kalandozni, értékes tájékoztatástkaphatunk a keresett egyházról. Vegyük figyelembe azt, hogy itt azegyházak saját magukról írnak, a maguk szemszögébõl nézve adják atájékoztatást.

Egyházak hitvallásai, kátéiAdventista www.adventista.hu/menu02.htmlBaptista www.baptist.hu/index.php?m=9Evangélikus www.lutheran.hu/konyvek/kate/kate.php?resz=6Hit gyülekezete www.hit.hu/index.php?cx=200999Katolikus www.katolikus.hu/katek/index.htmlPünkösdista www.epk.hu/epkwww.htmReformátus: Heidelbergi Kátéwww.reformatus.hu/dokument/heidkate.htmReformátus: A 2. Helvét Hitvalláswww.cryingvoice.com/Christianity/HelvetTart_mag.htmlUnitárius www.unitarius.hu/czire.htmlAz egyes egyházak hitvallásaival ismerkedhetünk meg ezeken ahonlapokon. Az egyes egyházak szertartásai sokszor nagyon eltérnekattól, mint amit saját egyházunkban megszoktunk. A különbség viszontsokszor nem olyan feltûnõ, ha csupán a hitvallásokat/ kátékattanulmányozzuk.

Egyházi újságokBékehírnök – baptista www.ps.hu/bekehirnok/Élõ Víz – pünkösdista www.epk.hu/epkwww.htmEvangélikus Élet www.evelet.hu:8080/ujsagok/evelet/Hitélet - katolikus http://agape.hu/hu/hitelet/Kyrkans Tidning – Svenska kyrkan www.kyrkanstidning.com/Nya Dagen - Pingströrelsen www.dagen.com/Reformátusok Lapja www.reflap.hu/Sändaren – Sv. Baptistsamfundet/Sv. Missionskyrkanwww.sandaren.com/Új Ember - katolikus http://ujember.katolikus.hu/Útitárs www.geocities.com/athens/aegean/4369/utitars.htmVetés és Aratás www.vetesesaratas.org/Vigilia - katolikus www.communio.hu/vigilia/archiv.html

Nem csupán az új számokat lehet olvasni, hanem az ”Archivum”-babemenve régebbi számok is olvashatók. Ha nem is fizetünk elõ annakaz egyháznak a lapjára, ahova eredetileg tartoztunk, akkor is érdemestájékozódni és folyamatosan figyelemmel kísérnünk a hazaieseményeket.

BibliaSzinopsziswww.communio.hu/plebania/dolgozo/szinopsz/szin-bev.htmA szinopszis a négy evangélium egymás mellé állított szövege. Ugyanaztaz eseményt a különbözõ evangélisták más-más szempotból nézveértékelték, mást tartottak fontosnak kiemelni. A szövegeket egymás mellétéve még jobban elmélyedhetünk az evangéliumokban .Mózes 5 könyve zsidó fordításbanwww.zsido.com/books/humes/index.htmMózes 5 könyvének zsidó, és nem katolikus vagy protestáns szemszögbõlkészített fordítása.Online Biblia http://biblia.hit.huA következõ nyelvû Bibliák között lehet itt választani: magyar (katolikus- a négy evangélium, protestáns - Károli), angol (5 különbözõ fordítás),héber (Ószövetség), görög (Újszövetség), latin. Lehet részben bizonyosfordításból meghatározott bibliai könyvbõl olvasni az igét, de lehethasználni a „Keresés“-t (Konkordanciát), amikor meghatározott szó,vagy szócsoportok kereshetõk az általunk választott nyelven.Károli fordítás kész konkordanciával www.polarhome.com/biblia/Hivatkozásokkal ellátott szöveg! Részben olvashatjuk az általunkválasztott könyvet, kereshetünk megadott szót, illetve választhatunk amegadott 62887 szó közül, ahol az igehelyre kattintva olvasható az igeszövege.Katolikus Bibliawww.mek.iif.hu/porta/szint/human/vallas/katbibl/html/index.htmA teljes katolikus Biblia, beleértve az ószövetségi apokrif könyveket.Hivatkozások nélkül. Megadott szó nem kereshetõ.Bibliák különbözõ nyelveken www.katolikus.hu/lib_mag.html#bibKatolikus, protestáns új fordítás, Békés-Dalos Újszövetség és több,más nyelvû Biblia.Bibliák különbözõ nyelveken http://www.biblegateway.com/languages/77 különbözõ fordítású és nyelvû BibliaBékés-Dalos: Újszövetségi Szentíráshttp://mypage.direct.ca/m/may/bd-ind.htmlBékés Gellért és Dalos Patrik Új Szövetség fordítása görög eredetibõlGyürki: A magyar bibliafordítások történetehttp://gimn-db.piar.hu/pazmany/k294.htmNem véletlen az, hogy olyan sok, különbözõ Bibliát soroltunk itt fel.Mi, akik – többé-kevésbé két nyelven beszélünk, jól tudjuk, hogy néhamilyen nehéz visszaadni gondolatainkat egy másik nyelven. Ami egyiknyelven jól hangzik, azt a másikon néha szinte lehetetlen megfelelõenvisszaadni. Ezért jó különbözõ fordításokat egybevetni. A magyarbibliafordítások története is ezt bizonyítja. Nemelyik bibliafordítás nagyhatással volt az illetõ nyelv további fejlõdésére, pl. a Károli fordítás a


Kéveúj

magyar nyelvre és kultúrára, Luther fordítása a német nyelvre. Ez utóbbiindította el igazában a bibliafordítási hullámot a különbözõ nyelvekre.Bibeln 2000 www.bibeln.seSvéd nyelvû új fordítású Biblia, mely az ószövetségi apokrif könyveketis hozza. Kereshetõ összefüggõ szövegrész, vagy egyes szavak is.Érdemes megnézni a ”Faktadel”-t és azon belül az ”Uppslagsdelen”-t.Svenska Folkbibeln www.folkbibeln.com/Sokan elégedetlenek a Bibeln 2000 fordításával, mert az szerintük nemadja vissza helyesen az eredeti szöveget, ezért készült ez a fordítás,mely jobban ragaszkodik az eredeti szöveghez, és nem csupán az eredetiszöveg mondanivalójához.Levande Bibeln és Svenska 1917http://bible.gospelcom.net/cgi-bin/bible?passage=&language=swedishA Levande Bibeln szabad fordítás, nem ragaszkodik nagyon az eredetiszöveghez. A könnyebb érthetõség miatt fõleg az újabb nemzedéknekérdekesebb ezt a szöveget olvasni. A Svenska 1917 a Biblia 1917-esfordítású szövegét tartalmazza. Sokan ragszkodnak ehhez a szöveghezugyanúgy, mint a magyar protestánsok jó része szívesebben olvassa amegszokott Károli Bibliát, mint az új fordítást.Hebrew – English Bible www.mechon-mamre.org/p/pt/pt0.htmEgymás mellett látható/olvasható a héber és az angol szöveg.

Bibliai kommentárokSzegedi bibliakommentár – Újszövetségwww.theol.u-szeged.hu/konyvtar/szbibkom/Spinetoli: Máté (evangéliuma)www.theol.u-szeged.hu/konyvtar/mate/index.htmlGnilka: Márk (evangéliuma) www.theol.u-szeged.hu/konyvtar/mark/Spinetoli: Lukács (evangéliuma)www.theol.u-szeged.hu/konyvtar/lukacs/index.htmlSchwank: János (evangéliuma)www.theol.u-szeged.hu/konyvtar/janos/Kremer: 2. Korintusi-levél http://gimn-db.piar.hu/pazmany/k232.htmRadl: Galata-levél http://gimn-db.piar.hu/pazmany/k233.htmMayer: Filippi levél. Filemon-levélhttp://gimn-db.piar.hu/pazmany/k239.htmKnoch: 1. és 2. Tesszaloniki-levélhttp://gimn-db.piar.hu/pazmany/k240.htmSeethaler: 1. és 2. Péter-levél. Júdás levélhttp://gimn-db.piar.hu/pazmany/k241.htmSolt: Így értsd az Újszövetségethttp://gimn-db.piar.hu/pazmany/k136.htmMócsy: Az evangéliumok hitelességehttp://gimn-db.piar.hu/pazmany/k228.htmNyström: Biblisk ordbok www.lysator.liu.se/runeberg/biblobok/Fenti kommentárok részletesen taglalják a megadott bibliai könyvekszövegét, ezzel elõsegítik annak megértését. Behatóan tanulmányoz-hatjuk ezáltal a Bibliát. Nem csupán lelkészeknek, de a gyülekezetitagok-nak is áldásos ezek tanulmányozása.Magyar nyelvû bibliai lexikont nem találtam, ezért helyette a svédnyelvû, 1896-os kiadású Nyström: Biblisk ordbok-ot ajánlom. Remé-lem, senkit sem zavar a régi helyesírású szöveg!

Napi áhítatCsendes percek www.csendespercek.hu/Eichorn: Isten mûhelyébenwww.eurochrist.net/hungary/eichhorn/eichhorn.htmlKatolikus napi ige www.katolikus.hu/igenaptar/ma.htmlNapi áhítat - baptista www.baptist.hu/index.php?m=15Napi áhitat – Spurgeon

www.cograf.hu/vajtful/html/napiahitat/napiahitat.htmlNapi igék a Bibliából www.lutheran.hu/fraternet/napiige/Református www.parokia.net/csend.php?type=1Református - Fénysugarak www.parokia.net/csend.php?type=3Naponta el kell csendesednünk Bibliával a kezünkben. A fentebbfelsorolt honlapokból válasszuk ki azt, amelyik legjobban megfelelszámunkra. Ne hagyjuk ki a lehetõséget: áhítattal kezdeni és befejeznia napot!

IgehirdetésekGazdagréti Református Gyülekezethttp://www.ps.hu/gazdref/index.php?path=%2FigehirdetesekPasaréti igehirdetések – Cseri Kálmán és Varga Róbertwww.refpasaret.hu/ Kattints a „Prédikációk”-ra.Id. Zimányi József www.eurochrist.net/hungary/ind.htmHafenscher Károly: A nagy Fazekaswww.lutheran.hu/konyvek/hafo/fazek00.htmHavonta csupán egyszer gyûlünk össze magyar istentiszteletre ( a többivasárnapon résztveszünk-e svéd nyelvû istentiszteleten?). Sokprédikációt találunk a fenti honlapokon. Olvassuk, tanulmányozzukezeket!

ÉnekEgyházi kórusmûvek www.biblia.hu/muveszet/muveszet.htm#m42

Startlap oldalakhttp://adventista.lap.hu/http://baptista.lap.hu/http://biblia.lap.hu/http://evangelikus.lap.hu/http://katolikus.lap.hu/http://punkosdi.lap.hu/http://reformatus.lap.hu/http://zsido.lap.hu/Sokirányú, részletekbe menõ tájékoztatás ezeken a honlapokon.

EgyébA Bibliáról www.biblia.hu/bevez/bevez.htmA Biblia kialakulásáról, kéziratairól, értelmezésérõl és fordításairólolvashatunk ezen a honlapon.Minilexikon: -Faktadel- Uppslagsdelen www.bibeln.seSvéd nyelvû Minilexikon, ahol a kezdõbetûre kattintva lehet válogatnia felsorolt szavak között.Solt: Így értsd az Újszövetséget! www.communio.hu/ppek/k136.htmÚjszövetségi témakörökben foglalkozik eseményekkel, történésekkel.Nagy István: Újszövetségi kortörténet és bevezetéswww.arg.sulinet.hu/~boobaa/suli/jegyzet/ujszovkb/Külön-külön tárgyalja az összes Újszövetségi könyvet.Az apostolokwww.geocities.com/Athens/Ithaca/7730/Christian_martyrs/Apostles_mag.htmlA 12 apostol életével foglalkozik. Megemlíti, mi történt velük, miutánmár nem találkozunk velük a Biblia lapjain.Horn: A bibliai régészet XX. század eleji feltárásaiwww.nexus.hu/nabukodonozor/horn.htmlElsõsorban az Ószövetséggel kapcsolatos régészeti eredményekkelfoglalkozik ez a könyv.Kroll: Jézus nyomában http://gimn-db.piar.hu/pazmany/k63.htm


kéveúj

20

A szerzõ az Ó- és Újszövetséggel kapcsolatos régészet eredményeitfelhasználva végigjárja az olvasóval Jézus földi életének szent helyeit.Sok képpel illusztrált könyv.Képek, térképekhttp://mazsola.iit.uni-miskolc.hu/~drdani/biblia/kepek/Nem csupán térképeket, de jó összefoglalót is ad a Pátriarchákvándorlásaitól kezdve egészen Pál apostol útjaiig.Biblia Téka ajánló www.arcanum.hu/kiadvanyok/bibteka.htmEz - kivételesen - nem internet honlap, hanem CD ajánlás. A BibliaTéka CD-ROM tartalmaz: 13 bibliafordítást, 4 bibliamagyarázatot, 3bibliai lexikont. Ezenkivül rajta van a református énekeskönyv (összesének kottával, az énekek meghallgathatók), a II. Helvét Hitvallás,Heidelbergi Káté. Nagyon tudom ajánlani, akinek számítógépe van,szerezze meg ezt a CD-t!Religiopedia – online vallási szótár www.gerlo.hu/hvall/enci/A kezdõ betûre kattintva lehet válogatni a megadott szavak között.“Tartsd magadnál!” Vallási kifejezések zsebszótárahttp://okumene.lutheran.hu/szotar.htmlA kezdõbetûre kattintva lehet válogatni a felsorolt szavak között.Egyházi lapszemle www.kereszteny.hu/lapszemle/Napi válogatás a napi- és hetilapok, elsõsorban történelmi egyházakkalkapcsolatos cikkeibõl.Parókia – a refomátus portál www.parokia.net/Rovatok: Hívogató, Bibliaolvasó Kalauzok, Bibliák, Könyvajánló,Énekek, stb.Keresztyén linkgyûjteményekwww.kereszteny.hu/keres/showcat.php?did=22Jó kiindulás további böngészéshez. Okvetlen meg kell nézi!Református félóra a rádióban www.parokia.net/radio/mr.html“Tebenned bíztunk eleitõl fogva” - a minden szerdán sugárzott adásutólag itt is meghallgatható.Luther Márton http://church.lutheran.hu/luther/Luther életérõl, kortársairól.Luther: A 95 tétel www.mek.oszk.hu/00200/00203/index.phtmlA 95 tételrõl szinte mindenki hallott, ezzel szemben még kevesenolvasták.Kálvin Jánoswww.gyakg.u-szeged.hu/tanar/farkzolt/reformac/kalvin.htmKálvin János élete, tanai. Az eleve elrendelésrõl sokan hallottak, dekevesen tudják, hogy mit is értett ez alatt Kálvin.NYEMRLSZ www.refnet.cz/nyemrlsz/A Nyugat-Európai Magyarnyelvû Református Lelkigondozó SzolgálathonlapjaHalállal lakoljanak? www.otkenyer.hu/olv-kh.phpNagyon megosztja az egyes egyházakat a homoszexualitás kérdése. Eza honlap ezzel a témával foglalkozik.Magyar Elektronikus Könyvtár – Vallás, egyház részewww.mek.oszk.hu/html/human.phtmlVallásokkal, egyházakkal kapcsolatos könyvek találhatók ezen ahonlapon.Pázmány Péter Elektronikus könyvtárhttp://gimn-db.piar.hu/pazmany/ 303 – elsõsorban katolikus – könyv!Kempis Tamás: Krisztus követésehttp://gimn-db.piar.hu/pazmany/k88.htmKempis Tamás (1380-1471) Krisztus követése c. munkája a keresztényéletbölcsesség kvintesszenciája. A Biblia után ez a legolvasottabbkeresztény könyv.Gémes István könyveiwww.geocities.com/CollegePark/Lab/9528/konyvek.htmA Szivárvány-füzetek sorozat, valamint az Igen c. könyv olvashatók itt.Kustic: A természet Istenrõl beszélwww.communio.hu/ppek/k140.htmAz ember még mindig nem képes olyan csodákra, amelyeket a természet– Isten rendelésébõl tud, számunkra sokszor érthetetlenül produkálni.

Erre hoz fel a szerzõ 47 példát.Sok érdekes írás! http://isten.0catch.com/Néhány összefoglaló cím: Bölcs mondások, Más tollából, Táblázatok,Példázatok.Világvallások ismertetõje www.apologia.hu/Keresztyénség. India, Kína, Japán vallásai. Közel-keleti vallások.Barlay: Balassi Bálint, az istenkeresõhttp://gimn-db.piar.hu/pazmany/k279.htmA tragikus sorsú költõ “istenes” verseirõl.A Jehova tanúi http://user.tninet.se/~oof408u/fkf/index.htmwww.christiananswers.net/hungarian/q-eden/edn-r005h.htmlhttp://isten.0catch.com/jeno/jehovatanui.htmA Jehova tanúi szekta világszerte igen aktívan ténykedik. Sokakat“elkápráztatnak” Biblia-ismeretükkel, ami csupán alaposan beszûkítettismeretbõl áll. Sok helyen félremagyarázzák a Bibliát, ezért jómegismerkedni azzal, mi mindent hamisítottak meg a Bibliábólkiindulva.Mormon vallás www.gerlo.hu/hvall/enci/mormon.htmlhttp://isten.0catch.com/jeno/mormon.htmA magát keresztyén vallásnak tartó, tévtanító szektáról.Vart kommer alla kristna kyrkor och samfund i Sverige ifrån?www.algonet.se/~luther/vartkommer.htmHogyan jöttek létre Svédországban a különbözõ keresztyén egyházak?– erre kapunk itt választ.Bunyan: Kristens resa http://bibeltemplet.net/kristen1.htmlBunyan: Zarándok útját sajnos csak svéd nyelven találtam az inter-neten. A Biblia után a legolvasottabb keresztyén könyv. Svédországban70-szer adták ki. Angliában, Skóciában és Írországban összesen 1300-szor adták ki. A könyv allegorikus formában ír azokról a veszélyekrõl,amelyek egy keresztyént fenyegetnek földi vándorlása során. – Mo-dern, teljes szöveg!Bunyan: Kristens resahttp://w1.155.telia.com/~u15508239/ny_sida_10.htmA szöveg kissé egyszerûsítve, rövidítve!

VersekGyûjtemények. Kedvenc versekhttp://server.dugonics-szeged.sulinet.hu/irodalom/vers/Karácsonyi versek http://gimn-db.piar.hu/pazmany/k44.htmKarácsonyi versekhttp://server.dugonics-szeged.sulinet.hu/irodalom/vers/karvers/Mécs László: Válogatott versekhttp://gimn-db.piar.hu/pazmany/k247.htmMécs László: Üveglegenda http://gimn-db.piar.hu/pazmany/k76.htmPuszta Sándor: A fények http://gimn-db.piar.hu/pazmany/k218.htmReményik Sándor: Istenes versekhttp://proteo.cj.edu.ro/remenyik/istenes/Sík Sándor:Himnuszok könyvehttp://gimn-db.piar.hu/pazmany/k122.htmSík Sándor Összegyûjtött verseihttp://gimn-db.piar.hu/pazmany/k80.htmSík Sándor : Zsoltárok könyvehttp://gimn-db.piar.hu/pazmany/k75.htmVersek www.eurochrist.net/hungary/vers/versek.htmlVersek http://web.externet.hu/nkcscs/oldal5.htmlVersek www.nexus.hu/kbango/versek.htmlAz egyes honlapokhoz nem szükséges kommentár. Vagy szereti valakia verseket, vagy nem!

HumorViccek www.eurochrist.net/hungary/viccek.htmlHumor Archivum www.istentisztelet.hu/humor/index.htmlMennyei derût válaszd! http://isten.0catch.com/Humor http://uj.plebania.net/hittanterem/?op=viewkat&kid=8Kell-e ennél jobb humor ajánlás?!: „A vidám szív a legjobb orvosság,a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.“ ( Péld. 17:22a)


Kéveúj

Búcsút lehet-e mondani annak, aki alig egy éve mégmennyei ragyogású szemekkel nézett rám betegágyából,tele reménnyel, látszólag javuló egészséggel? Nem és nem!

Fél éve küszködöm már érzelmeimmel, hogy egyálta-lán megemlékezzem-e hivatalosan a haláláról? Egyáltalánkimondható-e az a szó, az a rettenetes és visszavonhatatlan,hogy meghalt...?

Így – ilyen szárazon és kurtán –, nem is tudom elfogad-ni, és mindenkit arra kérek, hogy vesse is el e sötét és szo-morú meghatározást. Helyette mondjuk azt, hogy ErdõsIrma megpihent az Úr kebelén - ahonnét azt üzeni: vigyüktovább a SZÓT, drága anyanyelvünk szavait versekben,novellákban, elõadásokban, színpadon és iskolákban,templomokban és otthonokban...

Számomra - aki egy év óta hangyaszorgalommal gyûj-töm a fényképeit, írásait, a szereposztásokat és kritikákat,a sok magnó- és videoszalagot, portréfilmet, és... és a lel-kemben még mindig élõ száz és ezer gyönyörû élményt,melyet ennek a csodálatos Asszonynak a közelségében sze-reztem -, Erdõs Irma ma is él. Ha elmegyek közös ottho-nunkból, elköszönök tõle, amikor hazatérek, virágot hozoka fényképe mellett álló vázákba, és beszámolok neki arról,hogy merre jártam... Bennem él! Naponta meghallgatomegy-egy szavalatát. Hangom most is elcsuklik, ha nyilvá-nosan szólok Róla, vagy amikor Istennek megköszönöm,hogy közel három évtizeden át a társa lehettem, õ pedignekem Mindenem...

Aztán Istenben megnyugodva vallom és hiszem, hogyIrmám átment a lelki halálból az öröklétbe, és Isten gyer-mekei közé soroltatott. Krisztus mindkettõnk kezét fogvavitte õt át a keskeny kapun, engem pedig itt hagyott mégegy ideig, hogy dolgozzam, ügyeket intézzek, és többekközött kiadjam ezt a könyvet az emlékezetére.

Ha áttanulmányozom e gazdagon illusztrált könyvsummás adattárát, úgy érzem, hogy mesevilágban járok,

melyben egymás kezét fogva, gyermeki boldogsággal,gondtalanul vándorlunk egy csodálatos és szép újvilág felé.lelki szemeim elõtt egy mennyei színpad függönye nyílikszét, és olyan elõadásnak leszek a szemtanúja, amelyetszem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve megsem gondolt.

Gonosz betegség kínozta majd három éven át. ErdõsIrma nagyszerû önfegyelemmel viselte. Csak akkor panasz-kodott, ha már kibírhatatlanul fájt. Hálás vagyok Istennek,amiért megengedte, hogy állandóan mellette lehessek, hogyvele együtt szenvedjek, reméljek, és utolsó útjára - kezétszorítgatva, simogatva, csókolva - elkísérhessem a szûkkapuig... Utolsó, halk szavait: ”még mennyi mindentszerettem volna neked mondani... de majd ott!”, soha elnem felejtem, s várom, hogy az Úr kegyelmébõl megérjemazt a pillanatot, amikor az elmaradtakat végre meg-hallhatom - TÕLE.

Az özvegység olyan, mint az árvaság. Apátlan, Anyát-lan lettem hirtelen. De árvaságom enyhülni kezd, ha arra asok kedves személyre gondolok, akik az õ közönségétalkották, elsõsorban Vásárhelyen, de másutt is, aholmegfordult a világban. A sok együttérzõ levél, üzenet,meleg kézszorítás engem is taggá avat abban a nagy-nagycsaládban, amelyet a Nagyérdemûn kívül rokonai, barátai,ismerõsei és csodálói, az érte imádkozó közösségek éspapok – és akik személyesen is elkísérték utolsó útjára –együttesen alkotnak. Mindnyájuk elõtt meghajolok ésköszönetet mondok!

Erdõs Bartha István

REKVIEM

A zene élmény, mely összhangot teremt, egyben léleknevelõ és közösségteremtõereje van. Az emberben rejlõ szépérzék és jó érzés kimûvelése azonban csak hosszú ésfáradságos munkával érhetõ el, amit már a legkisebb korban el kell kezdeni. Ezt a céltszolgálja az a Daloskönyv is, amit az Erdélyi Unitárius Egyház Országos Dávid FerencIfjúsági Egylete (ODFIE) jelentetett meg ez év nyarán.

A gyûjteményben különbözõ mûfajok és stílusformák találhatók. A hagyomá-nyosegyházi, valamint az újszerûbb, ifjúsági vallásos énekektõl kezdve, népdalokból, illet-ve régi magyar világi énekekbõl, gyermekdalokból és megzenésített versekbõl, végülpedig könnyûzeneszámokból nyújt ízelítõt a kötet. Az énekek mûfaji és témák szerintibeosztása megkönnyíti a sajátos alkalmakhoz illõ darabok keresését és válogatását. ADaloskönyvet hagyományos értékeink védelmében, a ”konzervkultúra” részeként ural-kodó divatos zenei áramlatok ellensúlyo-zására tárják szerkesztõi az ifjúság elé, re-mélve, hogy általa nemcsak igényes zenekedvelõkké, de a zene értõ megszólaltatóiváis válnak.

A Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség egyelõre 100 példányt szer-zett be a Daloskönyvbõl, s ezeket egy-egy közösségének lélekszáma, valamint az azok-ban folyó gyermek- és ifjúsági foglalkozás mértéke szerint kívánja elosztani gyüleke-zetei között.

DALOSKÖNYV

ERDÕS IRMA. Prisma Kiadó, Marosvásárhely, 2003.Svédországban megvásárolható közvetlenül a szerzõnél:Dr. Erdõs Bartha István, Telefon: 040-404 832Postai cím: 233 33 SVEDALA, Nils Åkessonsgatan 9.


kéveúj

22

Kátay László1921-2003

1921. augusztus 25-én szüle-tett Miskolcon, ahol a Lévay Jó-zsef református gimnáziumbanérettségizett, majd a budapesti Jó-zsef Nádor Mûegyetemen kultur-mérnöki oklevelet szerzett.

Budapesten az UVA-tervbendolgozott mint tervezõ, majd

bírósági szakértõ, szakosztályve-zetõ mérnök lett.

1951-ben nõsült. Feleségétõl,Emõkétõl két gyermeke született:Emõke (1953) és László (1957).1965-ben családjával együttMalmõbe emigrált, ahol nyugdí-jazásáig talajmechanikai, alapo-zási szakértõ mérnökként dolgo-zott a Skanska-ban. Széleskörû ér-deklõdése a mûszaki tudományo-kon túl a zenére és a képzõmûvé-szetre is kiterjedt: gyakran he-gedûlt, mûvészien festett.

Magyarságát, református hitétmindvégig szilárdan õrizte. Kez-dettõl bekapcsolódott az emigrá-ció egyesületi és egyházi életébe,utóbbit anyagilag is rendszeresentámogatta.

Családját szívbõl szerette, ötunokáját rajongással vette körül.Hosszú betegség után, 2003 júni-us 23-án hunyt el. Megfáradt tes-tét a Bunkeflo-i temetõben fele-sége, gyermekei, menye, veje,uno-kái mély gyásszal kísérték ut-olsó útjára, ahol a helyi svéd lel-készen kívül unokaveje, Dr. K.Rempert Péter ev. lelkész hirdettea feltámadás igéit. Kérjük, adjonIsten neki örök békességet!

Szabó Teréz1927-2003

1927. április 30-án született azArad megyei Nagypél községben.Édesapja, Kún Béla, a falu kovács-mestere, és felesége, Julianna há-zasságából négy gyermek szüle-tett, két fiú és két lány. Teréz lé-vén a legidõsebb, édesanyja mel-lett korán kivette részét minden

ott-honi munkából, sõt, még akovácsmûhelyben is segédkezett.Kézügyessége a képzõmûvészetterén is korán megmutatkozott, ígyfiatal korában festészetet tanult.

A második világháború után acsalád Nagyváradra költözött.Teréz itt ismerte meg férjét, SzabóGyulát. Házasságukat Isten kétgyermekkel, Terézzel és Gyulávalajándékozta meg. Munkája is a ki-csinyekhez, a fiatalokhoz kötötte:fõszakácsként dolgozott, elõbbegy gyermekotthonban, késõbbegy iskolában.

1982-ben özvegyen maradt, sezután már csak gyermekeinek, ésaz ezektõl született hat unokánakélt. Mivel lánya 1988-ban csalá-dostul Svédországba költözött,1991-ben Szabó Teréz is kitelepe-dett Ljungbybe. Itt aktívan résztvett mind a Petõfi egyesület, minda helyi protestáns gyülekezet éle-tében. Négy unokája itt konfirmált.

Október 5-én még részt vett is-tentiszteletünkön, 2003. október17-én szomorú halálhírét kaptuk.Végsõ nyugalomra október 31-énhelyezzük a ljungbyi Annelund te-metõben. Istennek békessége ma-radjon vele örökké!

A nyár végén 56 éves korában Budapesten váratlanul elhúnyt Tonk Sándor történész, az erdélyi Sapientia Egyetemelsõ rektora. Az alábbiakban végrendeletébõl idézünk, melyet nemsokkal halála elõtt fogalmazott meg.

Életemet a Szenci Molnár Albert által megfogalmazott ima irányította: “Óh én Uram Istenem, engedd azt énnékemis, hogy senkire mindjárt meg ne haragudjam, senkit se szóval, se cselekedettel meg ne bántsak. Azoknak is, akik engemmegbántottak, töredelmesen megengedjek és megbocsássak, minden bosszúállásra való szándékot szívembõl kivessek,meggondolván azt, hogy ha mi valaki ellen haragot tartunk, és a mi ellenségünkkel nem akarunk megbékélni, Te is,mindeneknek hatalmas bírája, nem bocsátanád meg a mi bûneinket, eseteinket és számtalan fogyatkozásainkat, ésilyenképpen a te kemény ítéletedet és szentenciádat mi magunk vonnánk magunkra. Adjad azért, hogy mindenekhezlegyek szelíd, emberséges, engedelmes, mindennel jótevõ és adakozó.”

Tudatában sok emberi gyarlóságomnak, életem során a szelídség, az emberség, az engedelmesség, a jótevés erényéttartottam a legfontosabbnak. Sokan, tudom, ezt gyengeségnek vélték. Mindig alázattal tekintettem minden dolgomra.Nem valamilyen fatalizmusról volt szó. Én hittem és hiszek abban, hogy sorsomat Valaki irányítja és megszabja, megszabtaéletútamat. De tudom azt is, hogy nekem Ahhoz, aki ezt teszi, hûsséggel kell ragaszkodnom.

Nem törekedtem hatalomra. De tettem mindig azt, amit hitem szerint tennem kellett. Mai világunkban nagyonsokan nem értik meg ezt. Szolgáltam. Szolgáltam – de nem áldozatként megélve – családomat. Életem nagy öröme voltfeleségem, gyermekeim élete. Késõbb ugyancsak örömöt jelentetett az oktatás. Hálát adok az Istennek azért, hogymegengedte az egyetemszervezés munkájában való részvételt. Szolgálni fogok továbbra is, ameddig tudok. Nem törekszemvilági dicsõségre. Életkoromban már elmondhatom, számomra nem a világi hívságok a fontosak. Szeretnék úgy élni,hogy a magam lelkiismerete és az Úristen legyen életem, mindennapjaim egyetlen mércéje.

Testamentum


Kéveúj

ISSN 1400-8998

A Svédországi Magyar Protestáns EgyháziKözösség lapja – Az Északon élõ magyarok

ökumenikus fóruma (Ungerska Protestantiska Samfundets tidning

Ungrarnas ekumeniska forum i Norden)

Megjelenik negyedévente – évi 4 szám(Utkommer kvartalsvis – 4 nr per år)

Årgång XI. évfolyamNummer 3. szám

Oktober 2003 október

Felelõs kiadó (Ansvarig utgivare)az Egyháztanács (Kyrkorådet)

A lapnak kinevezett szerkesztõsége nincs,a szerkesztési munkákat a lelkész végzi.

(Tidningen har ingen utnämnd redaktion, detredaktionella arbetet utförs av pastorn.)

Molnár-Veress PálGranövägen 126

S-151 64 Södertälje /Stockholm/Telefon/Fax: +46–(0)8–550 160 66

E-mail: [email protected]

Nyomda (Tryckeri): Ekonomi-Print AB114 85 Stockholm – Storgatan 19

Telefon/Fax: +46–(0)8–783 81 24/ 667 98 18Referens (Kontaktperson): Jerry Petterson

E-mail: [email protected]

Példányszám (Upplaga)1 500

2003-tól lapunkat csak azegyházfenntartási járulékot vagy

támogatást fizetõ tagjainknakküldjük térítésmentesen.

Kérjük azokat, akik csupán alapra kívánnak elõfizetni,

tájékoztatásért szíveskedjenek PapIván országos pénztárosunkhoz

fordulni:181 30 LIDINGÖ, Frisksportarvägen 2Tel: 08–731 83 60 Fax: 08–731 08 28

Postgiro számlaszámunk:Ungerska Protestantiska Samfundet

Postgiro 602047–3

MÁS ÉSZAKI/BALTI ORSZÁGOKBANÉLÕ MAGYAR GYÜLEKEZETEK

MEGBÍZOTT VEZETÕI(A szolgálatot alkalmanként meghívott lelkész végzi)

ÉSZTORSZÁG – Tallinn/TartuBÁN ISTVÁNEE-50013 TARTU Pohla 13-1Tel: +372–740 54 55 Mobil: +372–506 96 42

FINNORSZÁG – HelsinkiNAGY GÁBORSF-10300 KARJAA Kauppiaankatu 32Tel: +358–19231242 Mobil: +358–505503858

NORVÉGIA – OsloHORVÁTI GYÖRGYN-1357 BEKKESTUA Parksvingen 43Tel: +47–675 621 05

Kéveúj

NOVEMBER

01 szb. 12:00 JÖNKÖPING S:t Franciscus kat.kyrk.12:30 VÄXJÖ Johannesgården

02 vas. 11:00 LJUNGBY Szent István templom

08 szb. 12:30 HALMSTAD Andersbergkyrkan12:30 HELSINGBORG EFS-kyrkan17:30 SÖLVESBORG S:t Nicolai kyrkan

09 vas. 11:00 TÅNGAGÄRDE Gyülekezeti Otthon SMOSZ egyesületi találkozó kapcsán15:00 MALMÖ Stadionkyrkan16:00 GÖTEBORG S:t Jakobs kyrkan

15 szb. 15:00 TARTU S:t Pauli kirik 15 éves az Észtországi Munkácsy Mihály Egyesület

29 szb. 12:00 VÄSTERÅS Kristiansborgskyrkan12:00 KATRINEHOLM Nävetorpskyrkan16:30 ESKILSTUNA Tomaskyrkan

30 vas. 11:00 STOCKHOLM Franska Ref.Kyrkan16:30 UPPSALA S:t Pers kyrkan

DECEMBER

06 szb. 14:00 BORÅS Hässleholmskyrkan úrvacsora!07 vas. 15:00 MALMÖ Stadionkyrkan úrvacsora!

16:00 JÖNKÖPING S:t Franciscus kat. kyrk. úrvacsora!

13 szb. 13:00 HELSINKI Alppila-templom úrvacsora!14 vas. 15:00 TALLIN S:t Maria toomkirik úrvacsora!

20 szb. 12:30 HALMSTAD Andersbergkyrkan úrvacsora!12:30 HELSINGBORG EFS-kyrkan úrvacsora!17:30 SÖLVESBORG S:t Nicolai kyrkan úrvacsora!

21 vas. 11:00 LJUNGBY Szent István templom úrvacsora!14:30 VÄXJÖ Johannesgården úrvacsora!16:00 GÖTEBORG S:t Jakobs kyrkan úrvacsora!

25 csüt. 11:00 STOCKHOLM Franska Reformerta Kyrka úrvacsora! Karácsony17:30 UPPSALA S:t Pers kyrkan úrvacsora!

26 ptk. 12:00 VÄSTERÅS Kristiansborg kka úrvacsora! Karácsony212:00 KATRINEHOLM Nävetorpskyrkan úrvacsora!16:30 ESKILSTUNA Tomaskyrkan úrvacsora!17:00 KUMLA Kumlakyrkan úrvacsora!

ISTENTISZTELETI NAPTÁRAZ ÉV HÁTRALEVÕ HÓNAPJAIRA

Az ember élete csak úgy lehet teljes, ha minden nap érzi,valamit tett másokért. Vallom: a magunk, magyar közös-ségünk, Anyaszentegyházunk, mindannyiunk szívügye kelllegyen a szívbõl fakadó és önzetlen adakozás. Életünk,sorsunk, keresztényi, magyar, emberi mivoltunk fönn-maradásának záloga: ha vállaljuk az áldozatot. Egyébkéntaz egymást követõ világi hatalmak és azok szivárványkörébetartozó “mihaszna senkik” kiszolgáltatottjai, vagy amirosszabb, kiszolgálói leszünk.” (Tonk Sándor végrendeletébõl)

Kérjük híveinket, cselekedjenek a fentiek szerint, s nemulasszák el megtenni még ma, amit eddig elmulasztottak.

XI. évfolyam 3. szám, 2003. október24

UNGERSKA PROTESTANTISKA SAMFUNDETReturadress: 151 64 SÖDERTÄLJE Granövägen 126

POSTTIDNING

Kéveúj

B

Sajó Sándor

MAGYARNAK LENNI

(Részletek)

Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?Magasba vágyva, tengni egyre – lent;Mosolyogva, mint a méla õszi táj,Nem panaszolni senkinek, mi fáj;Borongni mindig, mint a nagy hegyek,Mert egyre gyászlik bennünk valami:Sokszázados bú, melyet nem lehetSem eltitkolni, sem bevallani.Magányban élni, ahol kusza árnyakBús tündérekként föl-fölsírdogálnak,S szálaiból a fájó képzeletnekFeketefényû fátylat szövögetnekÉs bút és gyászt és sejtést egybeszõveRáterítik a titkos jövendõre...Rabmódra húzni idegen igát,Álmodva rólad: büszke, messzi cél,S meg-megpihenve a múlt emlékinél,Kergetni téged: csalfa délibáb!...Csalódni mindig, soha célt nem érve,S ha szívünkben már apadoz a hit:Rátakargatni sorsunk száz sebéreÖnámításunk koldusrongyait...– Én népem! múltba vagy jövõbe nézz:Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...

De túl minden bún, minden szenvedésenÖnérzetünket nem feledve mégsem,Nagy szívvel, melyben nem apad a hûség,Magyarnak lenni: büszke gyönyörûség!Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,Mely itt reszket a Kárpátok alatt:Ha küszködõn, ha szenvedõn, ha sírva:Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,Vérünkbe oltva õsök honszerelmét,Féltõn borulni minden magyar rögre,S hozzátapadni örökkön-örökre!... Magyarvalkói kopjafák (Molnár-Veress Pál felvétele)

az Északi magyar protestÁns gyÜlekezetek lapja · 2019-12-22 · az Északi magyar protestÁns...

Documents