SZATMÁRI GIZELLA

AZ YBL- ÉS HA USZMANN-FÉLE PALOTASZÁRNYAK SZOBRÁSZATI DÍSZÍTÉSE.

A HABSBURG-TEREM

Az 1867-es kiegyezés, valamint Ferenc József magyar királlyá történt koronázása után szükségessé vált rep­rezentatív uralkodói székhely kialakítása és megépítése Budán. Az átalakítást Erzsébet királyné óhaja is tá­mogatta, aki szívesen időzött volna a József nádor átalakíttatta kertekben, de az elhanyagolt környezet ezt nem tette lehetővé. 1883-ban Podmaniczky Frigyes, a közmunkatanács vezetője elnökletével megalakult a királyi palota építési bizottsága (Királyi Várépítési Bizottság), amelyben a miniszterelnök és az udvar is képviseltette magát. Ybl Miklós megbízást kapott egy új palotaszárny építésére, amely - a tervek szerint -a trónörökös pár rezidenciájául szolgál majd.

Rudolf váratlan halála (1889) miatt azonban ez az elgondolás meghiúsult. 1891-ben Ybl is eltávozott az élők sorából. Az épphogy megkezdett munkákat azonban mielőbb folytatni kellett, ezért még 1891 márciu­sában Hauszmann Alajos személyében új építésvezetőt neveztek ki.! (Az építés részletes történetéről lásd kötetünkben Farbaky Péter, Kelényi György és Prakfalvi Endre cikkét.)

Hauszmann az Ybl-féle nyugati, úgynevezett krisztinavárosi szárny emelésén kívül a központi traktust is kibővítette egy további, északi szárnnyal. Az alapkőletételre a millenniumi ünnepségek keretében, 1896. június 6-án került sor. A belső terek kialakításának programja is igen közeli kapcsolatot tartott az ezredéves megemlékezések tartalmi, illetve gondolatkörével.

A millenniumi történeti kiállításon - amely a magyar történelem egyes korszakait művészettörténeti idő­rendben mutatta be - Ferenc József igen előkelő helyet kapott. A román kori, tehát az Árpád-házi királyok uralkodását bemutató és dokumentáló egységben nyitották meg fogadó- és pihenőtermét. Thaly Kálmán 1897-ben - mintegy viszonzásul Ferenc József azon gesztusára, mely szerint III. Béla és felesége, Antio-chiai Anna hamvainak a Nagyboldogasszony (Mátyás)-templomban történő elhelyezését és síremlékük fel­állításának költségeit a király magán pénztarából fedezi - az Egyetértés című napilapban cikket jelentet meg. Ebben mindenki tudomására hozza, hogy „...e nemes érzelemtől sugallt tettben és a miniszterelnök­höz e tárgyban intézett szép sorokban" az Árpádok vére nyilatkozott meg, mivel a király nemcsak koronás utóda, hanem két ágon is vérbeli leszármazottja az elhunytaknak, mivel II. Endre dédunokája, illetve III. Bé­la leányának, Konstanciának is dédunokája... (kimutatása szerint 21. leszármazottja).2

A Magyar Történelmi Társulat közlönye, a Századok rövidesen szintén közölte a cikket, mintegy hite­lesítve és igazolva az abban foglaltak valódiságát.3 Ezek után szinte magától értetődött, hogy Hauszmann Alajos, aki célul tűzte maga elé, hogy „nemzeti létünk elmúlt korszakainak kimagasló királyi alakjait" megörökítse, az Árpádok, a Hunyadiak mellett a Habsburgokat tartotta erre méltónak, utóbbiakat a nemzeti királyok sorába emelve.4 Az új épületekben, illetve szárnyakban egy-egy, építészetileg is központi elhelye­zésű terem e kiválasztottak dicső tetteinek megjelenítésére szolgált, mégpedig a korszakra jellemző művé­szeti stílusban tervezett teljes belső berendezéssel és képzőművészeti díszítéssel együtt. Eszerint a Szent Ist­ván-, a Hunyadi Mátyás- és a Habsburg-terem a romantikus historizálás jegyében született. A korabeli mo­dern felfogás itt nem jelenhetett meg. A Budapesti Hírlap magát meg nem nevező cikkírója szerint „a király nem tűr meg házában semmiféle szecessziót. Itt minden szolid, ízléses, finom..." Hiszen - legalábbis ezt állítja - „szecessziós dísszel impozánsát és fenségeset abszolút alkotni nem lehet".5 így nagy valószínűség­gel tévedésen alapult az Uj Idők 1896 végén felröppentett híre, mely arról értesítette az olvasókat, hogy

457

„Rippl Budavár belső díszítésére nagyszabású ren­deléseket kapott".6

Hauszmann fontosnak tartotta, hogy az általa épí­tett új palotaszárnyak felszerelése és díszítése, hasz­nálati és dísztárgyai, műalkotásai a hazai ipar és művészet legjobbjait képviseljék. A közvélemény nevében az erre vonatkozó igényeket és kívánalma­kat - már korábban, Ybl Miklós idejében - P. Szath-máry Károly hírlapíró, országgyűlési képviselő (ez idő tájt az Országgyűlési Napló szerkesztője) fogal­mazta meg.7

Véleménye szerint a palota díszítése céljából elhelyezendő művek alkotóit feltétlenül a kortárs művészek közül kell kiválasztani. Ennél is fonto-sabb azonban az a követelmény, mely szerint „...a

Jankovits Gyula: Szobrászat.

Jankovits Gyula: Festészet.

magyar királyi palotának a magyar fejedelmek, ki­rályok dicsőségét [...] kell vászonban, márványban és ércben megörökíteni", azaz létre kell hozni egy­fajta történeti képcsarnokot. De vajon melyek a megörökítésre érdemes dicsőséges események? A felsorolásban Árpád honfoglalása, Szent István megkeresztelése, Hunyadi János „belgrádi" (nán­dorfehérvári) győzelme mellett szerepel II. József, amint kiadja az urbáriumot, továbbá II. Lipót és I. Ferenc József koronázása, azután ugyanő, amint vi­gasztalja a szegedi árvízkárosultakat, és így tovább. Mindezek megfestéséhez - a javaslattevő úgy látja - a Képzőművészeti Társulatnak kellene a szakmai útbaigazítást megadni, mégpedig „nagyobbszerű történeti kiállítás megrendezésével, ahol a szüksé-

458

ges és hiteles tárgyi rekvizitumok kellőképen tanul­mányozhatók lennének...".

Hauszmann - bár ilyen részletességgel e kérdés­sel nem foglalkozott - a gondolatot továbbvitte, a kívánságok lényegével egyetértett. Teljesülésüket -bár annak a festészet nyújtott nagyobb teret - érde­mes a szobrászat műfajában is megvizsgálni. A mű­alkotások elhelyezéséhez Széli Kálmán miniszterel­nök megszerezte a király jóváhagyását. Hauszmann mindehhez egy ügyes pénzügyi manőverrel anyagi alapot is teremtett. Emlékezéseiben ezt írja: „...az évenként végzendő építési munkák valószínű költ­ségeit előre bejelentettük [...], sikerült a pénzügymi­niszternél kieszközölni, hogy az egy évre előirány­zott teljes összeg minden év kezdetén egyszerre ki-utaltassék. Ezen [...] összegeket gyümölcsözőleg helyeztük el a Magyar Földhitelintézetnél. [...] A kamatokat oly művészi alkotások beszerzésére hasz­nálhattuk fel, amelyek az építési költségvetésben nem voltak előirányozva."8 Hauszmann ugyan min- Jankovits Gyula: Libatolvaj. den újabb műalkotás elhelyezésének ügyét felter­jesztette jóváhagyásra az építési bizottsághoz, ez a fajta anyagi háttér mégis szabadabb kezet biztosított számára a művészek felkérése, a megbízások kiadása tekintetében. Az építkezés költségei mintegy 22,5 millió koronát tettek ki (nem számítva a berendezésre fordított összeget), a művészi tiszteletdíjak pedig 1,5 millió koronára rúgtak (több mint 6,6%).

A tervező (és művezető) építész a palota díszítésénél a nemzeti gondolatot képviselte, mindenekelőtt a magyar művészek minél szélesebb körű foglalkoztatására fordított nagy gondot, továbbá a magyar történe­lem és mondavilág megjelenítésére, végül pedig a magyaros díszítőmotívumoknak a körülményekhez ké­pest leggyakoribb alkalmazására.9 A hazai kortárs művészek - köztük kezdő fiatalok is - a palota külső-bel­ső díszítésével kapcsolatban számos jelentős feladathoz jutottak. Az épülethomlokzatok adta lehetőségek természetesen a szobrászoknak kedveztek. Hauszmann az épületplasztikai díszítések programját a birodal­mi gondolat illusztrálásának, többoldalú kifejezésének szentelte. „Megjelent" itt személyesen maga az ural­kodóház és - allegorikus figurák által - annak magasztalására, dicsőítésére is sort kerített.

A belső díszudvar főkapuján márványtábla hirdette a palotát díszítő és bővítő uralkodók emlékezetét. A tábla melletti fülkékben a Földművelés és a Kereskedelem Donath Gyula (1850-1909), a Szobrászat és a Festészet Jankovits Gyula (1865-1932) műve volt. A kapu két oldalát a méltóságot és hatalmat megtestesítő dühös oroszlánok őrizték, Fadrusz János (1858-1903) munkái. A belső pár - Soós Gyula szavával élve: a „tartalék őrség"10 - nyugodtan ült a helyén. Szemben, a belső, udvari homlokzaton nyílt a király lakosztá­lyába vezető kapu, két oldalán Senyéi Károlynak (1854-1919) a Háborút és Békét szimbolizáló mozgalmas domborművével. Ezek a király kezében összpontosult hatalmat: a háború és a béke közötti választás, dön­tés lehetőségét és felelősségét jelképezték. A tróntermet magába foglaló szárny belső (Oroszlános udvar felöli) homlokzatán emelkedő oromablak két oldalán a monarchia folyóka utaló négy nőalak állt. A Tiszát és a Drávát Köllő Miklós (1861-1900), a Dunát és a Szávát Mayer Ede (1857-1908) mintázta meg. A jó királyt dicsőítik a trónterem feletti párkányon a királyi erények: Senyéi Károly műve az Igazság és a Nagy­lelkűség, Köllő Miklósé a Bölcsesség, Tóth Istváné (1861-1934) az Irgalmasság.

Az új, krisztinavárosi szárny nyugati homlokzatán a monarchia országait jelképező figurák sorakoztak: Holló Barnabástól (1865-1917) Magyarország és Dalmácia, Horvátország és Szlavónia Mayer Ede munká­ja, Erdélyt és Fiumét Köllő Miklós szobrai jelenítették meg.

459

Jankovits Gyula: Hungária-szoborcsoport.

Az északi szárnnyal kibővített palota dunai homlokzatát Hauszmann kupolával hangsúlyozta. Ennek tim­panonjában a sokalakos, mozgalmas, kissé zsúfolt szoborkompozíció a Habsburg-ház apoteózisát („menny­bemenetelét") ábrázolta Senyéi Károly tolmácsolásában (ez a téma később az épületben más formában majd még egyszer megjelenik: a Habsburg-terem Lotz Károly alkotta mennyezetképén). A leghangsúlyosabb traktus tehát mindenképpen a Habsburg-ház dicsőségét hirdette (kívül és belül). Földművelés és Kereskede­lem volt az Oroszlános udvarra vezető főkapu melletti fülkékben, és itt, az északi homlokzaton nyitott, úgy­nevezett főkapu fölötti szoborcsoport részei is ugyanezek (Hungária mellett Földművelés és Kereskedelem), Donath Gyula előadásában.11

Az udvarokat és a kerteket néhány olyan műalkotás díszítette, amelyek tárgyát alkotóik a magyar nemzet történelméből merítették. A Várkert siklóhoz közeli, kovácsoltvas kapuja mellett egy sarokpilléren ült Do­nath Gyula kiterjesztett szárnyú Turul)^ a magyar eredetmonda e csodálatos, félig mesebeli, félig valósá­gos tulajdonságokkal bíró jelképes erejű madara. A palota művészi megfogalmazásához nem is illeszkedett túlzottan, inkább az említett #M/ígárá-csoportozat tartalmi kiegészítésére szolgált. (Felmerült az az ötlet is, hogy erre a sarokpillérre esetleg egy oroszlán lenne állítandó...)12

A várkápolna külső falán kapott helyet Stróbl Alajos (1856-1926) Mátyás-kútya. A kút felállításának ötlete Hauszmanntól származik. A szoborcsoport, amely Mátyás király életének egy idilli pillanatát ábrá­zolja - s valójában csak tartalmilag, formailag azonban alig összekapcsolódó figurákból áll - színpadkép-szerűén helyezkedik el a színes márványdomborművek alkotta díszletfal előtt. Stróbl a látványos megoldást a tökéletes formaképzéssel, a naturalisztikusan mintázott alakok mögött csordogáló vízfíiggönnyel és a his-

460

Senyéi Károly: A Habsburg-ház apoteózisa.

torizmustól sem idegen „geoplasztiká"-val egészíti ki. Az egyik alak, a Kürtös 1901-ben a Műcsarnok kiál­lításán állami nagy aranyérmet nyert. Lieber Endre Budapest szobrairól szóló könyvében fontosnak tartja kiemelni, hogy a mű leleplezése 1904-ben, a király jelenlétében történt meg.13

A dunai homlokzat elé 1900-ban, kissé kalandos előzmények után állították azt a lovasszobrot, amely Savoyai Jenő herceget, a „zentai győzőt" - az ő nevéhez fűződik Magyarország török uralom alól való fel-

Hauszmann Alajos: A központi épület középrizalitja a Habsburg-lépcsövei, a timpanonban Senyéi Károly szoborcsoportozatával.

461

2.1.103. Mátyás király kútja, 1912.

462

szabadítása és az 1699-ben megkötött karlócai béke - ábrázolja. Róna József (1861-1940) eredetileg Zenta város megbízásából kezdett a szobor tervezéséhez. A városnak azonban elfogyott a pénze, s bár a kormány a költségek biztosítása érdekében sorsjátékot is engedélyezett, ez sem hozta meg a kívánt eredményt. A köz­ismert, neves bécsi mester, Caspar von Zumbusch (1830-1915; Róna az ő tanítványa volt) által is igen jónak tartott mű fogadtatása kedvező volt: az 1899-es kiállítás alkalmával mutatták be, amikor is elnyerte a kis aranyérmet, sőt ideiglenesen felállították a Műcsarnok előtt. A szobor sorsát Hauszmann jó diplomáciai ér-

2.1.115. Udvari részlet az ünnepi terem homlokzatával, 1912.

zékkel oldotta meg: az épülő palota legjelesebb helyére, a dunai homlokzat elé került, a kertbe vezető, két­karú úgynevezett Habsburg-lépcső fogta közre. Szinte az egész városból jól látható volt az elegáns neoba­rokk alkotás, amely kiválóan harmonizált a mögötte emelkedő építészeti tagozattal, ideértve a kupolát is.

A palota dunai homlokzata elé korábban Ferenc József lovasszobrát tervezték felállítani. Hauszmann Ró­na művének helyét csak ideiglenesen jelölte itt ki, mintegy makett gyanánt, hogy a király lovasszobrának méreteihez, valamint az épülettől való távolsága kijelöléséhez segítséget adjon.14 Róna viszont úgy emléke­zett, hogy Ferenc József szobra a pesti oldalra, az úgynevezett Koronázódombra volt szánva, vagyis mintha a király maga ajánlotta volna fel a már kész mű számára a palotája előtti teret.15 Mindenesetre Savoyai Jenő herceg emlékműve egy évszázada áll Budapest egyik legszebb pontján. A király lovasszobrának további sor­sáról, meghiúsulásának konkrét okairól semmit sem tudunk, de talán az 1905-ben befejezett palotaépítkezés anyagi forrásai merülhettek ki, esetleg bizonyos bel- és külpolitikai válságjelekből következően a szoborál­lítás elvesztette aktualitását.

Külön kell említést tennünk egy, a Várkert területén elhelyezni szándékozott Erzsébet királyné emléhzo-bonöl, amellyel Fadrusz művészi nagyságának bizonyítása mellett (és özvegye anyagi helyzetén segítve) a királyné kultuszát is szolgálták volna. 1903 novemberében javasolta Hauszmann, hogy azon pályamű alap­ján, mellyel Fadrusz az Erzsébet királyné emlékmű-pályázat második fordulóján részt vett, állíttassek fel a királyné életnagyságú márványszobra, méghozzá a délkeleti várfalnál, megfelelő építészeti keretben. „A

463

Ligeti Miklós: Erzsébet királyné ülő szobra (Szeged). szoborhoz méltó környezetet is lehet teremteni -írja a művezető építész -, egy szent ligetet létesíte­ni, mely áhítatot teremt, mely a béke érzetének va-ürázshatásával minden részében emlékeztetne azon dicsőült magas személyre, akihez nemzetünk, mint őrangyalára, feltekint." Mindehhez 120 000 korona állt rendelkezésre, ami nem volt csekély összeg, ki­váltképp ha összehasonlítjuk a Turulért Donath Gyulának kifizetett 24000 koronás vagy a Lotz-freskóért megítélt 40 000 koronás tiszteletdíjjal.16

A lovarda elé került ifj. Vastagh György (1834— 1922) Lófékező (másképp: Csikós) című alkotása. Fontos feladata volt itt: „a magyar jelleg kitünteté­sére" állították fel.17 Vastagh rendkívül komolyan vette e követelményt, modellje egy hortobágyi csi­kós volt, hogy a mozdulat és az öltözet is hiteles le­gyen. A paripa ábrázolása csaknem portrészerű: a bábolnai Schaghia XI. és O-bajan II. törzsmént vet­te mintának. A mű híres lett, mivel várbeli felállítá­sa előtt már sikerrel megjárta az 1900-as Párizsi Vi­lágkiállítást, s tetszetős is, bár voltaképpen nem klasszikus lovasszobor, csak egy zsáneijelenet, egy

Senyéi Károly: Halászó gyermekek kútja.

464

felnagyított kisplasztika. Ettől függetlenül azonban Ligeti Miklós: Csongor. népszerűsége töretlen mind a mai napig. A magyar népmesék világából vette tárgyát Ligeti Miklós (1871-1944), a Habsburg-lépcső két karjának kor­látjára támaszkodó szoborpár alkotója, aki Tündér Ilona és Árgyélus királyfi - mai feliratuk szerint: Csongor és Tünde - alakját mintázta meg.18

A „magyar mitológiá"-ra - azonos című művében - Ipolyi Arnold hívta fel a figyelmet még 1854-ben. „Könyörgő intése" így szól: „Őrizzük meg emlé­keinket, gyűjtsük össze maradványaikat, nehogy végre is elvesszenek s ez által is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen és kétesebb a jövő!" Inté­sét sokan megfogadták, inspirációja nyomán merí­tettek e témakörből a pesti Vigadó freskóinak alko­tói, Lotz Károly (1833-1904) és Than Mór (1828-1899). Ligeti műveivel harmonizál Feszty Árpád (1846-1900) alkotása is, aki az úgynevezett büfé­galéria freskóin ugyanezt a tárgyat dolgozta fel Ár­gyélus királyfi története címmel. Valószínű, hogy Ipolyi gondolatai Hauszmann Alajos tevékenységét is befolyásolták. Senyéi Károly műve, a Halászó gyermekek kútja a palota északi szárnya előtt, a Duna felőli kertben állt. (1955-ben ideiglenesen áthelyezték a VIII. kerületi Rákóczi térre; 1976 óta újra ere­deti helyén áll.) Egy kisebb diszkútját, a Tritont, a Habsburg-lépcső két ága közötti kagylószerű fülkébe helyezték.

A magyaros díszítőmotívumok alkalmazásának Hauszmann nagy jelentőséget tulajdonított. A mennye­zetdíszítő stukkók mintázásakor ennek tág tere nyílt. Felhasználták a cifraszűrökről ismert pávaszemes, tulipános motívumokat, sőt ugyanezeket - stilizálva - a kapurácsozatokon is megjelentették. „Ahol csak lehetett, alkalmaztuk a magyaros motívumokat plasztikus alakban, vagy pedig mint szövött vagy festett díszítést" - írja.19 Nyilván ismerte Huszka József idevonatkozó munkáit, amelyekből nemcsak elvi támo­gatást meríthetett, de az abban foglaltakat a gyakorlatban is fel tudta használni. Különösen nagy segítségére volt ebben munkatársa, irodájának jelentős tagja, Györgyi Géza.

*

A palota belső berendezése, díszítése szintén nagy figyelmet és körültekintést követelő, fontos feladat volt. Hauszmann 1899-ben, Ybl Lajos várkapitány társaságában egész Európára kiterjedő tanulmányútra indult. Végiglátogatott számos királyi kastélyt és palotát, hogy képet nyerjen a reprezentatív helyiségek felszerelé­séről, használati és dísztárgyainak stílusáról, bútorzatáról stb. Emellett a legjobb régiségkereskedőknél és neves gyárakban műtárgyakat is szándékoztak vásárolni a palota számára. A feladat jelentőségéhez képest útjukon mindvégig a monarchia követségeinek támogatását élvezhették.

Berlinben, a királyi palotában a nemrég felszerelt elektromos berendezés és az üvegcsillárok okoztak kel­lemes meglepetést (a vendégek tiszteletére az összes termet kivilágították). A termek XIV. és XVI. Lajos­korabeli stílusban vannak berendezve, „egyes falak gobelinnel vagy selyemszövettel vannak bevonva, má­sokat freskók, a mennyezetet stukkók, gazdag aranyozás díszíti". Stockholmban, sőt a drottningsholmi nyári rezidencián is értékes gobelineket láthattak. Amszterdamban „sikerült kiváló értékekkel bíró kandallódíszt jutányos áron beszereznünk" - írta meglepetéssel Hauszmann. Brüsszelben a Compagnie de Bronzes rak-

465

Senyéi Károly: Erzsébet királyné mellszobra.

tárából „több kiváló kandallódíszt és girandole-t" vásároltak, majd Párizsban egy gobelin-garnitúrát, szövetmintákat, bronztárgyakat és kandallóórákat. Angliával kapcsolatos várakozásukban azonban csalódtak, nem láttak semmi újat, mivel „az angol clubok szolgáltak mintául a mi casinoink és club­jaink számára".

Hauszmann a palota építési bizottsága elé ter­jesztett beszámolójában, tapasztalatait összegezve, nyomatékosan kijelenti: „...azon stylirány, a mely­ben a belső felszerelés, díszítés és bútorzás ügyében mozoghatunk, nem lehet más, mint az elmúlt his­torikus művészi korszakok iránya, mert csak e sty-lusokban találtatik meg az eszköz előkelő fejedelmi fénnyel berendezett termek létesítésére. Az új irány, a »secessió« teljesen ki van zárva..." éppúgy, mint a már tető alatt lévő új épületszárnyban és bővítmé­nyekben.20

Bizonyos vonatkozásban a „belső felszerelések­hez" sorolhatjuk az enteriőrökben elhelyezett plasz­tikai alkotásokat, szoborműveket. Elsőként kell em­lítenünk az új, krisztinavárosi palotaszárny főlép­csőházának feljáratához állított Atlasz-szobrokat, amelyeket Fadrusz János mintázott. A lépcsőház

márvány korlátjait pedig Radnai Béla (1873-1923) éneklő gyermekeket ábrázoló csoportozatai díszítet­ték. Mivel Radnai hosz-szabb ideig Fadrusz műhe­lyében dolgozott, feltehetően az egykori Wenck-heim-palota Fadrusz-faragta játszadozó puttói ins­pirálták a várbeli csoportocskák megmintázásakor (nem kizárt, hogy Rackai a megbízáshoz is Fadrusz közvetítésével vagy ajánlásával jutott).

Senyéi Károly: Hiúság.

466

Teles Ede: Erzsébet királyné.

A lépcsőház első emeleti pihenőjét 1901-től Stróbl Alajos Iustitia-szobra uralta. Ez a mü több változatban ismert. A palota lépcsőházi példányát a művész - mivel intenzíven foglalkozott az ókori gö­rög művészetben gyakori, színes (színezett) szobrok készítésének gondolatával - többféle színes már­ványból komponálta. (Az impozáns nőalak egyéb­ként szomorú sorsra jutott. Bár a II. világháború eseményeit és Budapest ostromát átvészelte, az újjáépítési és helyreállítási munkák során a kivite­lező vállalat „elszállítási nehézségei" miatt a hely­színen feldarabolták.21)

Az első emeleten „a fejedelmi vendégek számára fogadó- és várócsarnokokat" alakítottak ki. Utób­biakban (talán előszobának tekinthetők) kapott he­lyet id. gróf Andrássy Gyula, illetve Deák Ferenc mellszobra, mindkettő Zala György (1858-1937) al­kotása. Szerepüket tekintve - Hauszmann minden tiszteletreméltó törekvése ellenére - az az érzésem, hogy a belső terekben a szobrok elhelyezése esetle­ges, applikatív; nem annyira az építészeti gondolat­hoz illeszkednek, inkább a kitűzött program meg­szabta feladatok (reprezentáció) végrehajtását szol­gálják.

Hauszmann Apponyi Lajos udvarnaggyal több ízben vásárolt díszítő jellegű kisplasztikákat az Iparművészeti és a Képzőművészeti Társulat kiál­lításain. Ezeket az új, illetve bővített épületszárnyak lépcsőházaiba, előcsarnokaiba, különböző termeibe

és folyosóira szánta. E művek mindegyikét nem ismerjük, s csak néhány pontos helyéről van tudo­másunk, keveset tudunk II. világháború utáni sor­sukról és hányattatásaikról, melybe a palotarekonst­rukció sokáig húzódó munkálatai is közrejátszottak. A rendelkezésre álló adatokat az 1. számú mellék­letben összegeztem.

*

A palota reprezentatív belső terei közül kiemelke­dett a központi kupola alatt kialakított Habsburg-te­rem, amelyet észak felől az ünnepi vagy bálterem, dél felől pedig a nagy trónterem fogott közre, termé­szetesen megfelelő számú kisebb szoba és terem közbeiktatásával. Mindkét terem - bár saját szár­nyukban központi helyet foglaltak el és köréjük cso­portosultak bizonyos kiszolgáló feladatokat ellátó további kisebb termek és szobák (az ünnepi terem mellett az úgynevezett büfégaléria, a Munkácsy-te-rem, a Gobelin-szoba, a Visegrád-szoba, a nagy trónterem mellett a kis trónterem, a kihallgatási te-

Senyei Károly: Kürtös (Magyar kürtös).

467

rem) - a Habsburg-terem hangulati előkészítését célozta és fontosságát hangsúlyozta. Ugyanerre szolgált a teremből a kertbe levezető kétkarú lépcső (és a kupola timpanonjának korábban említett Apoteózis-dom-borműve is). A Habsburg-terem - Hauszmann 1897. novemberi felterjesztésében „a nagy, központi cercle-terem" - a magyar nemzet történelmében az Árpád-ház és a Hunyadiak mellett legjelentősebb, azokkal egyenrangúnak, sőt ugyanolyan nemzetinek (?) tekintett uralkodóház dicsőségét hirdette. Méretét tekintve mind a Szent István-, mind a Hunyadi Mátyás-teremnél nagyobb volt. Mivel Hauszmann a teljes terem­megoldást a Mária Terézia-, illetve a barokk korszaknak kívánta szentelni, tudatosan tanulmányozta a bécsi barokk jeles képviselője, Johann Bernhard Fischer von Erlach munkáit és a térképzésben, valamint a belső díszítés megtervezésében a tapasztalatokat hasznosítani óhajtotta (Fischer von Erlach szerepéről lásd jelen kötetben Farbaky Péter /l budai királyi palota a historizmus korában című cikkét a 241-266. oldalon).

Hauszmann közel négyzetes alaprajzú termet épített, teknőboltozattal, színes márvány burkolattal. Egy­korú fényképfelvételek mutatják a gazdag díszítést, a virágfüzéreket, vázákat fonnázó stukkókat. A terem légszesz-világítását piramis formában felépített többkarú gyertyatartókkal, úgynevezett girandole-okkal biz­tosították. A bádogos- és épületgépészeti munkákat- központi fűtés-, szellőztetés-, víz-, csatorna-, légszesz­világítás-szerelés - Zellerin Mátyás Nagydiófa utcai gyári részvénytársasága végezte. (Ugyanők készítették azt a bronz kandelábert, amelyet Hauszmann maga tervezett a külső, kerti lépcsőhöz.) Lehmann Ferenc leír­ta, hogy az épület gőzlégfűtéssel működött, a fűtőkályhák barokk stílű burkolatot kaptak, emellett a Habs­burg-teremben óránként kétszer biztosították a levegőcserét.22

Hauszmann a legkiválóbb iparosokat foglalkoztatta: a belső díszítőszobrász feladatokat (stukkók) Szabó Antal látta el,23 az aranyozás - tükrök és képek keretein - Tauszig Szigfrid munkája, míg maguk a tükör­falak Burger és Fiai cég rátermettségét dicsérték. A termet Lotz Károly freskói ékesítették. A művész 1900 folyamán kapta a megbízást, s az év végén, a szerződéskötéskor már a kész terveket is benyújtja. A palota felőli bejárat fölött, az ajtó középtengelyének vonalában Ferenc József és Erzsébet babérkoszorús kettős portréja a Szent István koronáját és a kettős keresztet tartó géniuszok között jelenik meg. Ez utóbbiak mint­egy az istenek közé, a halhatatlanságba emelik a királyi párt, illetve az uralkodói hatalom isteni eredetére utalnak. Az uralkodói jelvények, különösen Szent István koronájának ilyen hangsúlyos szerepeltetése az „Árpád-házi leszármazásra", a történelmi jogfolytonosságra utal.

A félköríves lezárású, földig érő hármas ablakkal szemben nyíló ajtó két oldalán /. Ferenc József és Erzsébet királyné carrarai márványból faragott portrészobra állt, Senyéi Károly alkotásai. Elhelyezésük igen szerencsés volt: a szobrok a freskón látható kettős képmással háromszöget alkottak, sőt a mennyezeti falképen idealizálva, szoborként pedig „földi valóságukban" jelentek meg. Az ünnepi terem felőli oldalon Mária Terézia, vele szemben ///. Károly portrészobra állt. Egy 1899-ben kelt előterjesztés szerint Hausz­mann nyolc (!) márvány mellszobrot tervezett a Habsburg-terembe. Arról, hogy ezek kiket ábrázoltak volna, sajnos nincs adat. Azon négy uralkodó személyének kiválasztásáról, akiknek nevéhez a palota újjáépítése, illetve bővítése fűződik, 1903 novemberében történt döntés.

Senyéi Károly művei a terem - és a korszak -jellegzetes stílusához igazodva a neobarokk formajegyeit mutatják. Ferenc József pofaszakállas („császárszakállas") idős úr, arcvonásai életkorának megfelelően mintázottak. Erzsébet királyné koronázási öltözékét és ékszereit viseli, arca kissé szomorkás, tekintete a tá­volba vész jelenléte már nem érezhető. III. Károly és Mária Terézia mellszobra ideálportré, az ismert ábrá­zolások alapján készülhettek. A közel másfélszeres életnagyságú szobrok fehér, talapzatuk pedig sárga márványból készült. A márványba faragást a népszerű, a vár építkezéseinél sokat foglalkoztatott carrarai Paolo Triscornia végezte.24 A szobrok márványtalapzatára aranyozott bronzból öntött borostyán- és virágfü­zérek kerültek, ezeket Senyéi mintázta.

A berendezésről nem sokat tudunk. Nyilván méltó volt a terem reprezentatív szerepéhez. Ami ez utóbbit illeti: 1905 januárjában Hauszmann egyik felterjesztéséből arról értesülünk, hogy „az új ünnepi helyiségek használati beosztása az udvarmesteri hivatal részéről meg lett állapítva, mely szerint a Habsburg terem Őfel­sége és a legfelsőbb személyeknek [...] teázó asztalainak felállítására szolgál. (Ahölgyekkel megjelent fő­méltóságok a régi dísz- és trónterembe vonulhatnak, míg a »Nagy Galériában« található az urak büfféje.)"25

468

A miniszterelnökségi kabinetiroda felszámoló hivatalának 1946. február 23-án kelt jelentése, amely a háborús események következtében elpusztult, megsemmisült felszerelési és berendezési tárgyakat, műalko­tásokat összegzi, némi támpontot ad a terem berendezéséről. Faragott, aranyozott, bársony huzatú ülőbú­torok voltak itt, a jegyzék 12-ről tud, melyek értéke az 1938. évi árak alapján 8000 pengőre tehető.26 A Múzeumok és Műemlékek Országos Hivatala által kiadott lista közelebbről is meghatározza a felszerelést: a bútorok francia műhelyekben készültek a XIX. század elején, XIV. Lajos-korabeli stílusban.27 A bronzból öntött, füzérekkel, indákkal, levelekkel, virágokkal díszített falikarokat - 1 5 darab maradt meg - átadták a Magyar Köztársaság elnöki palotája számára.28

JEGYZETEK

I.HAUSZMANN, 1997,81. 2. SINKÓ, 1993,137. - Egyébként Erzsébet királyné Árpád-házi leszármazását is felröppenti a sajtó: magyarországi Szent Erzsé­

betnek, II. Endre leányának 15. unokája volt (GERŐ, 1988,79.). Ez a tény is magyarázhatja a királyné óriási hazai kultuszát. 3. Századok, 1897,567-570. 4. HAUSZMANN, 1900a, 28. Az Árpád-ház és a Habsburgok szoros kapcsolatát ebben az időben számos egyéb módon is kifejezésre

juttatták. A Szatmár megyei Bikszádon állított emlékoszlopon Szent István maga nyújtja át koronáját Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak. A Nemzeti Színház millenniumi díszelőadásán Váradi Antal A hun utódok című darabját láthatja a közön­ség. „A szép élőképek sorozata", mely „a dalnok hangulatos verseit" festi alá, a vérszerződést, Szent István megkeresztelését, Mátyás király megválasztását az uralkodópár domborműves arcképe előtt mutatja be (KŐVÁRY, 1897, 32., 219.).

5. -n-n-: Az új királyi palotában. BH, 1902. február 4. 6. MNG Adattár, lt.sz.: 5118/149. 7. P. SZATHMÁRY, 1887,101. 8. HAJDÚ-PRAKFALVI, 1995,37-38. 9. A magyar stílus kibontakozásának lehetőségeit Hauszmann az iparban látta: „...tér engedtessék [...] azon törekvéseknek is, melyek egy

eredeti magyar stylus létesítése érdekében ország szerte és különösen a műipar terén megindultak" - írja a várépítési bizottsághoz 1897 novemberében intézett levelében (MOL, Államfői hivatalok levéltára, K 518., 6. es., B.). Ugyanerről: HAUSZMANN, 1903,177.

10. Soós, 1961,58. 11. A palota figurális díszítőplasztikáival (is) foglalkozik: YBL, 1957, valamint CZAGÁNY, 1966, de adataik - nevek, témák - több

ízben eltérőek. 12. MOL, Államfői hivatalok levéltára, K 518., 6. es., B. Hauszmann levele, 1902. augusztus. 13. LIEBER, 1933?, 250. 14. HAUSZMANN, 1997,95. 15. RÓNA, 1929,658. A Savoyai-szoborról részletesebben: 645-658. 16. MOL, Államfői hivatalok levéltára, K 518., 6. es., D. Fontos iratok, III. 17. VU, 1899,24. sz., 404. - Lásd még a kérdéshez: SINKÓ, 1989,121-154. 18. Ligeti Miklós 1897 májusában javasolja, hogy a királyi palota kertjébe négy, 2-2 gyermekből álló csoportot tervez, amelyek a

királyné kedvenc virágait jelképeznék (YBL, 1957,274). A Hauszmann-féle felterjesztésből hozzátehetjük, hogy ezek a kőszob-rocskák Orchidea, Ibolya, Rózsa és Orgona névre hallgattak volna. Ekkor azonban ezekre nem volt fedezet és Ligetit visszauta­sították. 1903-ban Ligeti - kárpótlásként - mégis kap megbízást: a Habsburg-terem előtti lépcső talapzatára kell Árgyélus király­fi és Tündér Ilona szobrát elkészítenie.

19. HAUSZMANN, 1903,177. - Lásd még: SZVOBODA DOMÁNSZKY, 1986,146. 20. Hauszmann Alajos jelentése tanulmányútjáról a királyi várépítés művezetőségének, 1899. július 27., 192/1899. sz. ügyirat.

MÉM, lt. sz.: 69.018.3. 21. CZAGÁNY, 1967,217. 22. LEHMANN, 1900, illetve HAUSZMANN, 1903,162-163. 23. Szabó Antal, Szandház Károly veje, az Akácfa utcai Szandház-műhelyt vezette. Számos főúri palota, valamint a Hauszmann-

tervezte fiumei kormányzósági palota és a Kúria díszítőszobrászati munkáinak kivitelezője volt. 24. A márvány szobrok több-kevesebb sérüléssel átvészelték a II. világháborút, illetve a palota ostromát. CZAGÁNY, 1966,139.: közöl

egy fényképet, mely a terem 1960. évi állapotát ábrázolja, s amelyen Erzsébet királyné és III. Károly szobra épen áll. További sor­sukról ugyancsak ő ad felvilágosítást (= ME, 3. sz., 1967,217.). Sorai írásakor III. Károly szobra a Budapesti Történeti Múzeumban volt. A két másik, Mária Terézia és talán Ferenc József portréja a (várbeli) Színház utca kövezetére kidobva hevert. Ezekben az években a politikai vezető testületek állásfoglalásai között eligazodni, azok alapján megfelelően cselekedni bizonyára igen nehéz

469

és kényes dolog lehetett. Jelenleg Mária Terézia és ül. Károly szobrát restaurálják. A főváros tulajdonát képező műveket a Budapest Galéria tartós letétként átadta a Gödöllői Királyi Kastély Kht-nak, remélve, hogy az új környezetben mielőbb felállítják őket.

25. Hauszmann felterjesztése a királyi vár építési bizottságához, 1905. január. MOL, Államfői hivatalok levéltára, K 518., 6. es., D. Fontos iratok, III.

26. MNG Adattár, lt. sz.: 22721/87. 27. Háborús műtárgyveszteség jegyzék, Budapest, 1952, V. füzet, 968. sz. 28. MOL, Államfői hivatalok levéltára, K 518., Várkapitányság. Budai Várpalota ingó vagyontárgyainak leltára. Csillárok, falika­

rok, 5., 11. sz.

A kötetünkben közölt fényképek eredeti példányai az MNG Szobor Osztályának fotóarchívumában találhatók.

FÜGGELÉK

DÍSZÍTŐ JELLEGŰ KISPLASZTIKÁK AZ YBL-HAUSZMANN-FÉLE

PALOTASZÁRNYAKBAN (1900-1914)

1. Füredi Rikárd: Mária Terézia-korabeli apród, 1903, márvány, 81 cm, jelzés a lábazaton: Füredi 903. Eredeti helye: a kriszti­navárosi díszlépcsőház első emeleti pihenőjén (YBL, 1957, 276.), illetve 1920 után a kormányzói lakosztályban, ugyancsak a krisztinavárosi szárnyban (MEDVEY, 1939, 10.). Jelenleg: romos állapotban, a Magyar Nemzeti Múzeumtól átvéve, a Magyar Nemzeti Galériában, lt. sz.: 81.18-N.

2. Füredi Rikárd: Mária Terézia-korabeli testőr, 1903, márvány, 94 cm, jelzés nélkül. Eredeti helye: a krisztinavárosi díszlépcső­ház első emeleti pihenőjén (YBL, 1957,276.), illetve 1920 után a kormányzói lakosztályban, ugyancsak a krisztinavárosi szárny­ban (MEDVEY, 1939,10.). Fenti mű párdarabja. Jelenleg: a Magyar Nemzeti Múzeumból átvéve, a Magyar Nemzeti Galériában, lt. sz.: 81.19-N.

3-4. Holló Barnabás: Előőrs és Tépett zászló. Mindkét művet 1904-ben vásárolták a királyi palota számára, a Műcsarnok 1904/5-ös téli kiállításán (= M, 1911,136.). Eredeti helyük: a nagy táncteremtől északra, az úgynevezett második előcsarnokban volt, ahol Lotz Károly Hortobágyi ménes című és még három másik műve volt (CZAGÁNY, 1966,112./ Jelenleg: az Előőrs című szo­bor sorsa ismeretlen (bronz volt). A Tépett zászló Kuruc vitéz lovon címen (bronz, 70 cm) a Magyar Nemzeti Galériában, lt. sz.: 52.882. (a Szépművészeti Múzeum 1952-ben vette át a várból; az Magyar Nemzeti Galéria a Szépművészeti Múzeum magyar képtárának, modern szoborosztályának, grafikai osztálya magyar gyűjteményének és magyar éremtárának összevonásával létesült 1957-ben).

5. Holló Barnabás: //. Rákóczi Ferenc lovasszobra, bronz, 50 cm. Eredeti helye: a nagy trónteremtől keletre fekvő, úgynevezett Rózsaszobában, néhány Rákóczi-családdal kapcsolatos festménnyel együtt. Ezek II. Rákóczi Ferencet, Hesseni Amáliát és gyer­mekeiket ábrázolták (CZAGÁNY, 1966, 87.). Háborús műtárgyveszteség jegyzék, Budapest, 1952, V füzet, 694. sz.

6. Jankovits Gyula: Libatolvaj, mérete ismeretlen. A bécsi Képzőművészeti Akadémián nagydíjat nyert művet - gipszből -1891-ben a Műcsarnok téli kiállításán megvásárolta a király magán pénztára, majd a szobrot carrarai márványból kifaragtatták. 1905 körül került a palotába. Eredeti helye: a krisztinavárosi szárny első emeletén, a lépcsőpihenőn állt 191 l-ig, amikor is erre a helyre Stróbl Alajos Iustitiája került, a Libatolvajt pedig áthelyezték a táncterem (bálterem) ruhatárának előterébe. Jelenleg: súlyosan sérült állapotban a Budapest Galéria raktárában található.

7. Ligeti Miklós: Erzsébet királyné, 1908, márvány, 93 x 97 cm. A Szegeden felállított szobor kisebb méretű változata. Felirata szerint a szegedi nők adományozták Ferenc Józsefnek 1908-ban, „Erzsébet királyasszony kegyeletes emlékéül". Eredeti helye: ismeretlen. Jelenleg: a Magyar Nemzeti Galériában, lt. sz.: 53.513. (a Szépművészeti Múzeum 1953-ban vette át a várból).

8. Markup Béla: I. Ferenc József kis lovasszobra lovassági tábornoki egyenruhában, bronz, 30 cm. Hauszmann és Apponyi az Iparművészeti Társulat 1902-es karácsonyi kiállításán vásárolta (= MI, 1903, 48.). Eredeti helye: az egyik díszteremben (MEDVEY, 1939,11.). Háborús műtárgyveszteség jegyzék, Budapest, 1952, V. füzet, 759. sz. Reprodukció: MTAMKI, lexikon­anyagában található, helymegjelölés nélkül.

9. Markup Béla: Kutyacsalád és Vizsla fácánnal, anyaguk, méretük ismeretlen. „Őfelsége a király, a M. Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán" vásárolta 1901-ben a várpalota számára (= MI, 1902,43.). Eredeti helyük, további sorsuk: ismeretlen.

10. Radnai Béla: Himnusz (Éneklő gyermekek), mérete ismeretlen. Hauszmann vásárolta az Iparművészeti Társulat 1902-es kará­csonyi kiállításán (= MI, 1903,48). Ezüst példánya az 1900-as párizsi világkiállításon szerepelt. Utánöntött bronz példánya jelen­leg a Magyar Nemzeti Galériában, lt. sz.: 59.82-N. Eredeti helye, további sorsa: ismeretlen.

470

11. Róna József: Csikós lóháton, bronz, 50 cm. Eredeti helye: ismeretlen. Jelenleg: a Magyar Nemzeti Galériában, lt. sz.: 52.914. (a Szépművészeti Múzeum 1952-ben vette át a várból).

12. Róna József: Koszorút fonó lány, bronz, mérete ismeretlen. Az Iparművészeti Társulat 1902-es karácsonyi kiállításán vásárolta meg Hauszmann és Apponyi (= M, 1911,136.). Eredeti helye, további sorsa: ismeretlen.

13. Senyéi Károly: Kuruc, bronz, 57 cm. Az 1900-as párizsi világkiállításon szerepelt, a Szent István-terem nagy tükre előtt állt (repr.: = MI, 1900, 98., 129.). Eredeti helye: Szent István-terem. További sorsa: ismeretlen. Kürtös címmel egy másik (?) példánya a Magyar Nemzeti Galériában, lt. sz.: 52.146 (2694.). Vétel 1933-ban Thék Endrénétől (Thék Endre falburkoló- és bútorkészítő-munkákat végzett az új palotaszárnyak belső kialakítása, felszerelése során (HAUSZMANN, 1903,162.).

14. Senyéi Károly: Hiúság, márvány, 192 cm, jelzés jobbra lent: „Senyéi K.". 1896 decemberében Hauszmann levelet intézett a királyi palota építési bizottságához, melyben megállapítja, hogy Senyéi Károly Hiúság című szobra - gipszmintája már a müncheni kiállításon feltűnt, márványba faragva pedig a millenniumi kiállításon „általános dicséretet aratott" - „szükséges lesz a termek díszítésére", mint „absolut becsű műremek". Ezért Paolo Triscorniával kifaragtatták. Felállítására azonban - mint ahogy arról az 5527/1/1905. sz. miniszterelnökségi átiratból értesülünk - nem került sor. A szobor „mint 0 Felsége legmagasabb ajándé­ka a Szépművészeti Múzeumnak legyen átengedve" - közlik. Meztelensége ugyanis aggodalmat okozott, inkább múzeumba való - tartották a mértékadó körök. Jelenleg: a Magyar Nemzeti Galériában, lt. sz.: 3400.

15. Teles Ede egy bronz kisplasztikáját az Iparművészeti Társulat 1902-es karácsonyi kiállításán vásárolta Hauszmann és Apponyi a palota számára (= MI, 1903,48.). Tárgya, eredeti helye, sorsa: ismeretlen. Hauszmann 979/1901. számú, a királyi vár építési bizottságához intézett felterjesztéséből tudjuk, hogy az 190l-es téli tarlaton vásárolták meg Teles Ede Erzsébet királynét ábrá­zoló carrarai márvány mellszobrát. „Kiváló művészi becse" mellett nagy erénye a hasonlatosság, „Valamelyik szalon kiváló díszéül szolgálhat majd". További sorsa: ismeretlen.

16. Ifj. Vastagh György: A csikós. Az Iparművészeti Társulat 1903-as karácsonyi kiállításán vásárolta Hauszmann és Apponyi (= MI, 1904, 50.). Feltehetően azonos a Magyar Nemzeti Galériában lévő 56.691-N-76. lt. sz. alatti Csikós című szoborral (1899, bronz, 50,5 cm, jelzés alul a talapzaton, hátul, baloldalt: „Ifj. Vastagh György, Budapest"; kat. sz.: 2.1.150.), bár ennek szár­mazásáról nincs adat. AMűvészet című folyóirat úgy tudta, Vastaghnak két kisebb szobra volt a budai várpalotában (= M, 1912, 67.). Lehetséges, hogy jelen példányunk 1912 után került a gyűjteménybe. A Háborús veszteségek műtárgyjegyzéke Vastagh három elveszett szobráról tud (Budapest, 1952, V füzet, 785. sz.: Ősmagyar, bronz, 40 cm; 786. sz.: Kuruc lovas, bronz, 40 cm; 787. sz.: Csikós, bronz, 50 cm). A 785. sz. alatti mű a Magyar Nemzeti Galériában lévő íjász lovon című művel azonosítható (lt. sz.: 52.946.), amely 1938-39 körül került a palotába (a Szépművészeti Múzeum 1952-ben vette át a várból). A 786. sz. alatt nyil­vántartott mű feltehetően a Honfoglalók előőrse című szoborral azonosítható (sérült állapotban, a Magyar Nemzeti Galériában, lt.sz.: 52.947.; kat. sz.: 2.1.150.).

17-18. Zala György: /. Ferenc József és Erzsébet királyné mellszobra, márvány, mérete ismeretlen. Eredeti helyük: a királyi könyvtár (a nagy trónteremtől keletre) középső termében, az úgynevezett Corvin Mátyás-teremben volt. Itt voltak ugyanis a corv­inák egyes példányai. Ez a terem nem azonos a Hauszmann-féle Hunyadi Mátyás-teremmel (CZAGÁNY, 1966,111.). A két szo­bor az új könyvtárterem olvasójában van (MEDVEY, 1939, 10-11.). Mindkét portré: Háborús műtárgyveszteségek jegyzéke, MMOK, Budapest, 1952, V. füzet, 790., 791. sz.

19. Zala György: Erzsébet királyné, márvány, mérete ismeretlen. Levéltári adatok szerint (MOL, Államfői hivatalok levéltára, K 518., 5. cs., Művészeti ügyek): „Ő cs. és ap. kir. felsége legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott; hogy 1906-ban a tavaszi tár­latról megvegyenek egy, Erzsébet királynét ábrázoló kis méretű márványszobrot, Zala György alkotását". Eredeti helye, továb­bi sorsa: ismeretlen. (Talán az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumba került.)

GIZELLA SZATMÁRI

SCULPTURAL ORNAMENTS IN THE WINGS OF THE ROYAL PALACE BUILT BY YBL AND HAUSZMANN. THE HABSBURG ROOM

Summary

Following the 1867 Austro-Hungarian Compromise and the coronation of Francis Joseph I, a building commission was set up in the Royal Palace, in 1883. The renowned architect Miklós Ybl was appointed to build a new wing adjoining the western side of the existing palace. The job was taken over by Alajos Hauszmann after Ybl's death in 1891. He continued his predecessor's work, and also added a northern wing on the Danube front of the Palace. Hauszmann sought to "immortalise the royal figures of our national past" in the new Palace, namely the Árpád and Hunyadi dynasties. Rather generously —but true to the prevailing loyalist spirit

471

around the 1896 celebrations on the millennium of Magyar statehood— he also included the Habsburgs. Accordingly, he built cen­trally-located grandiose rooms to commemorate each of the great kings and dynasties: Saint Stephen, Matthias Hunyadi, and the Habsburgs.

Hauszmann employed many a contemporary Hungarian artist for the internal and external decoration of the Palace. He gave high priority to depicting Magyar history and ancient legends, and widely encouraged the application of Hungarian-style ornaments and motifs. The sculptural scheme of the external ornaments was intended to conjure up imperial feelings. The countries of the Monarchy (Hungary, Dalmatia, Croatia, Slavonia, Transylvania, and Fiume) were represented by allegorical figures, as were the great rivers (Danube, Tisza, Drava, and Szava), the outcomes of royal power (War and Peace), and the royal virtues (Justness, Generosity, Wisdom, and Mercy). Individual sculptural works had a strong attachment to Hungarian history and legends, such as the Mátyás Fountain, Jenő Savoyai's equestrian statue, the Turul (the mythical falcon-eagle from Magyar legendry), Csongor and Tünde (lovers in an ancient folk tale).

Hauszmann's choice of décor was inspired by "the trends of past historical styles of art" (he had toured Europe to study the in-vogue style, historicism). Nineteen sculptures were identified during the virtual reconstruction of the plastic ornaments of the Palace interiors, not counting the four royal portraits in the Habsburg Room, which portrayed Maria Theresa, Charles III, Francis Joseph I, and Elizabeth.

LOVAY ZSUZSANNA

A THÉK-GYÁR BÚTORAI A BUDAI KIRÁLYI PALOTÁBAN

A XIX. század utolsó évtizedében - a vár átépítésének idején - az európai historizmusban már kialakultak a történeti stílusok felelevenítésének különböző szakaszai és formái.

A historizmust nemcsak stílusként, hanem olyan magatartásként fogták fel, amelyben a történelem vizs­gálatát és alkalmazását lényegesebbnek tartották, mint a kortársak által felfedezett és kifejlesztett új for­mákat és rendszereket. Ideológiai törekvések öltöttek testet a történelem felidézésében, amelyek egyben meghatározták a formai előképek megválasztásának irányát is. A historizmus Magyarországon az 1880-as évektől vált hivatalos, reprezentatív művészeti iránnyá, lett egy társadalom önmagát legitimáló eszköze. Azért vonultatta fel a múltat, hogy megerősítse a jelent. A nemzeti historizmusok Európa-szerte a nemzeti állam fikciójában gyökereztek, azt voltak hivatottak alátámasztani, igazolni.

A historizáló irányzatok ugyanakkor reprezentatív törekvést is jelentettek, arról igyekeztek meggyőzni, hogy a korszak embere azonosul azokkal a történelmi értékekkel, amelyeket utánoz, vállalja az ősi hagyo-

A Szent István-terem berendezése. Tervezte: Hauszmann Alajos, kivitelezte: Thék Endre. Megjelent: HAUSZMANN, 1912.

473