bányai jános régi isten-bizonyítékok, Új fizika

7/22/2019 Bányai János Régi Isten-bizonyítékok, Új Fizika

http://slidepdf.com/reader/full/banyai-janos-regi-isten-bizonyitekok-uj-fizika 1/12

Bányai János

RÉGI ISTEN-BIZONYÍTÉKOK, ÚJ FIZIKA

Kétsoprony1996

Lektorálta:dr. Berényi Dénes

fizikus professzor, akadémikus

„Nr. 1610/1995 Nihil obstat. Alfredus Turay dr. censor.Imprimi potest Ferdinandus Katona vicarius generalis.

Szeged, Die 8. januarii a 1996"

II. javított kiadás

A szerző kiadása

e-book formában terjeszti az ADAMO BOOKS webáruház

http://adamobooks.info



2

ELŐSZÓ

Az első, 1989-es kiadás példányai évek óta elkeltek.

Időközben megjelent 1990 és 1992- ben Alapvető hittan c. írásom. Ennek2-21 oldalai foglalkoznak Isten értelmi megismerésének más kérdéseivel.Ezek az olvasó figyelmébe ajánlhatók.

Kétsoprony, 1995 decemberébenA szerző



3

RÉGI ISTEN-BIZONYÍTÉKOK(Szt. Tamás I. és II. útja)

„Az első és mintegy kézzelfogható út kínálkozik a változás részéről.Bizonyos ugyanis, és maga az érzékelés is tanúsítja, hogy valami változikezen a világon. Ám, ami változik, azt más változtatja. Ami ugyanis változik,képességiségben van arra nézve, amivé változik. Ami pedig változtat, csakannyiban tud változtatni, amennyiben ténylegességben van; hisz változtatniannyi mint képességiségből ténylegességre hozni. Ámde képességiségből nem lehet valamit ténylegességre hozni másképp, mint ténylegességben levő való által; amint pl. a fát, amely képességileg meleg, csakis tűz tudja ténylegmeleggé tenni, mert az tényleg meleg és így változtatja és másítja a fát. De

lehetetlen, hogy ugyanaz a való ugyanabból a szempontból képességiségbenés ténylegességben legyen; csak különböző szempontokból lehet egyszerre képességiségben és ténylegességben. Ami tényleg meleg, nem lehet egyúttalképességileg meleg, hanem igen lehet képességileg hideg. Ebből mi követ-kezik? Lehetetlen, hogy ugyanaz a valami ugyanarra a változtatásra nézveegyszerre változtató és változó legyen; más szóval, lehetetlen, hogy valamiönmagát változtassa. Tehát, ami változik, azt szükségképpen más változtatjaés ezt, ha változtatás közben változik, ismét más változtatja.

Itt azonban nem lehet a végtelenbe menni. Mert nem volna első változ-

tató és következésképp más változtató sem volna. A másodrendű változtatók ugyanis csak úgy tudnak változtatni, ha az első változtató változtatja őket; mint pl. a bot csak úgy mozgatja a kavicsot, ha a kéz mozgatja a botot. Tehátel kell jutni valami első változtatóhoz, amelyet semmi sem változtat. S eztérti mindenki Istenen.

A második út a létesítő okok meggondolásából van. Azt találjuk ugyanis, hogy azokban az érzékelhető dolgokban (amelyekről épp az imént láttuk, hogy változnak) a létesítő okok rendszeres sorozata érvényesül. De azt nemtaláljuk, meg lehetetlen is, hogy valami önmagának legyen létesítő oka. Így

ugyanis önmagánál előbb kellene léteznie; ez pedig lehetetlen. De nem leheta létesítő okok során a végtelenbe menni. A rendezett létesítő okok során ugyanis az első az oka a középsőnek, és a középső a végsőnek; hogy a középső ok sok-e vagy egy, itt nem számít. Ámde, ha eltávolítom az okot, eltávolítot-tam az okozatot is. Ha tehát a létesítő okok között nincs első, akkor nincs középső és végső sem. Ámde, ha a létesítő okok során a végtelenig megyünk,



4

nem lesz első létesítő ok: és így nem lesz sem utolsó okozat, sem közbülső létesítő okok. De ez nyilván téves. Következésképpen szükségképp kell téte-lezni valami első létesítő okot: és ezt mindnyájan Istennek nevezzük." (Schütz fordítása: Aquinói Szt. Tamás Szemelvényekben. 1943)Jelen dolgozat nem foglalkozik Isten léte bizonyításának gondolatmene-tével, csupán Aquinói Szt. Tamás öt istenbizonyítási útjának és az újabbkorifizikának valódi vagy vélt határkérdéseit veszi szemügyre.

AZ ÚJ FIZIKA SZEMSZÖGÉBŐL

Az első út

Az első Isten-bizonyítékot Szt. Tamás így vezeti be: „Prima autem etmanifestior via est, quae sumitur ex motu". (Summa theologica I, 2, 3, c)Magyarra a nagy skolasztikus fenti szavai így is fordíthatók: Az első ésnyilvánvalóbb út az, amelyet a mozgásból veszünk. Jelen dolgozat ezt afordítást nem tartja szerencsésnek sem pedig pontosnak, csupán azért adjaígy vissza Angyali-Doktor szavait, mert Szt. Tamás első útját á l t a l á - b a n a „mozgásból" vett érvnek nevezik magyarul.(1) Mint a későbbiekből majd kitűnik: a nyugati katolikus filozófusok körében szintén megtaláljuk ezt az értelmezést is.

Ha Szt. Tamás „motus" fogalma egyszerűen mozgást jelent, akkor ne-hézség merül fel a newtoni első axióma részéről. Szt. Tamás (+1274) azáltalános és közvetlen tapasztalatnak és kora természettudományos felfogá-sának megfelelően a testek természetes állapotának a nyugvást tekintette, s a mozgáshoz szükségesnek tartotta a mozgatót. Ezt fejezné ki az első isten- bizonyítási útban szereplő elve: „omne autem quod movetur, ab alio move-tur".(2)

Akik az első utat a „mozgásból" vett érvnek tekintik, azok az utóbbi latin szöveget így kell, hogy fordítsák: mindaz, ami mozog, mástól nyeri

mozgását. Ha ez az „omne quod movetur, ab alio movetur" értelme, - akkorez az elv legalább bizonyos fokig ellentétben van Newton (†1727) első axiómájával, amely szerint a teljesen magára hagyott mozgó test állandósebességű egyenesvonalú mozgást végezne. A mozgás fenntartására nincs tehát szükség ebben az esetben erőre: „Az erő szerepe nem sebesség fenn-tartó, hanem sebesség változtató"(3) „...nem a mozgásállapot fenntartásá-hoz, hanem annak megváltoztatásához kell erőhatás".(4)



5

A XX. század fizikája Newton inertia elvét közelebb hozta a mai ember-hez, (amennyiben ez az elv a testek egyik természetes állapotának a mozgásttekinti): ma ugyanis tudjuk, hogy az anyag legkisebb - atomalatti részeiben- is természeténél fogva állandó mozgásban van. - Az űrrepülés a tehetet-lenség elvének kísérleti bizonyítékát adta: a műholdak föld körüli pályájukon sebességüket fenntartó energiaforrás nélkül keringenek.

A XX. századi skolasztikusok látják ezt a nehézséget és különböző mó-don próbálnak kiutat keresni. Egyesek, mint Gredt azt állítják, hogy azegyszer kapott lökés (impetus) mindig megmarad a mozgó testen, hacsakkülső akadály nem szünteti meg. Mások, mint Hoenen az éter akciójával vagy reakciójával magyarázzák a mozgás megmaradását. Ismét mások, mintGarrigou - Lagrange megengedik a tehetetlenség elvének érvényét a tapasz-talat körén belül, de nem fogadják el abszolút érvényét: mert szerintük akapott lökés véges erejű, s ezért nem állhat fenn a végtelenségig.(5)

Az említett megoldási kísérletek közül a másodikkal a fizikusok többségenem érthet egyet, mert az feltételezi az éter létezését. - A különböző véle-mények fennállása már magában is arra mutat, hogy ez a kérdés a katolikusfilozófusok előtt nem tisztázott. - Úgy tűnik, mindhárom elmélet gyengéje, hogy nem veszi eléggé figyelembe a mozgást mint az anyag természetét.

Nem vitatható, hogy a kezdeti „impetus"-nak van szerepe a magárahagyott test mozgásában, de n e m a z a t e l j e s m a g y a r á z a t :

éppen ezt fejezi ki az inercia elve, amikor kimondja, hogy a testek, ha mármozgásban vannak, magukra hagyva is mozognak.Korinek szerint(6) a gyorsuló mozgás esetében meg van a képességiség-

ből a ténylegességbe való átmenet. Az egyenletes mozgásnál az Isten-bizo-nyítás nem ugyan a mozgásból, hanem az esetlegességből indulhat ki. -Korinek jobban megközelítette az igazságot, mint a többi skolasztikus. El-gondolásához hozzá kell még tenni, hogy nemcsak a gyorsuló mozgás ese-tében valósul meg a képességiségből a ténylegességbe való átmenet. A ténylegességbe való ilyen átmenet fennáll minden mozgás változtatásnál.(7)

Annyi ugyanis biztosan állítható, hogy ha az „omne quod movetur abalio movetur" elvet a mozgásra kell, vagy kellene érteni, akkor is épp afentiek alapján leszűkített értelemben volna helytálló, tudniillik ha a mozgás bármely megváltoztatására vonatkoztatjuk és nemcsak a gyorsuló mozgásra.

Az első szenttamási istenbizonyítási út illetve az „omne quod movetur ab alio movetur" és az inercia elvének összeegyeztetése sikeresebben tör-ténhetik, ha f i g y e l e m b e v e s s z ü k a s z e n t t a m á s i



6

„ m o v e t u r " és „motus" i g a z i é r t e l m é t . A movere jelenthetitöbbek között a nyugalmi állapotban levőnek kimozdítását ebből az állapo-tából a mozgás vagy cselekvés irányában, valamint a változtatást.(8)

A movere szónak tehát nem kizárólagos jelentése a „mozgatás", követ-kezésképpen a movetur szónak sem kizárólagos jelentése a „mozog", sema motus szónak nem egyedüli értelme a „mozgás".

A szövegösszefüggés a Summa theologica kérdéses részében(9) arra mu-tat, hogy a movere, motus szavaknak itt nemcsak lehet más értelmük, mint„mozgat", „mozgás", hanem ebben az esetben szükségszerűen a legáltalá-nosabb értelemben kell vennünk azokat.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kell a szövegössze-függésből több-kevesebb valószínűséggel következtetnünk a movere alapszó értelmére, mer t Szt. Tamás első istenbizonyítási útjának kifejtésénél szaksze-

rű meghatározással egyértelműen rögzítette az á l t a l a h a s z n á l tm o v e r e s z ó értelmét: „Movere enim nihil aluid est, quam educerealiquid de potentia in actum". Eszerint tehát itt a movere szónak semmi másértelme nincs, mint valamit „képességiségből ténylegességbe hozni".(10) -Bármilyen szóval fordították volna is a „movere"-t Szt. Tamás első istenbi-zonyítási útjából, a most közölt meghatározás értelmében f o g a l o ms z e r i n t visszaadható a változtatni vagy létesíteni szóval.

- Summa I,9,l,c-ben Szt. Tamás hatszor használja a „movetur"-t illetveszármazékszavait a változik stb. értelmében. Sőt Istent itt „immobile"-nek

mondja „változatlan" értelemben! Gál professzor is „változást" említ.(11)Schütz Antal, akinek latin tudásában éppoly kevéssé kételkedhetünk mint

filozófiai érzékében, amikor Szt. Tamás Istenbizonyítékait lefordítja(12), a„motus"-t fordítván már nem is használja a mozgás szót, hanem „változás-sal" adja vissza: hasonlóképpen a „movere" szót „változtatás"-sal fordítja,s a „movetur"-t ennek megfelelően a „változik" szóval. - Ezek a szavakmindenesetre megfelelnek annak a „movere" fogalomnak, amelynek meg-határozását maga Szt. Tamás adta meg Arisztotelész nyomán.

Eszerint Szt. Tamás első istenbizonyítási útja semmiképpen sincs ellen-

tétben a modernebb fizikával: ha tudniillik a „motus"-t nem mint mozgásttekintjük, hanem mint változtatást, amely általános értelmű, és mint ilyen a mozgásra is vonatkozhat, tudniillik annak megváltoztatására, amiről fentebb már szó volt.

Akik tehát abból indulnak ki, hogy Szt. Tamás első útjában mozgásról van szó, h e l y t e l e n f o g a l o m m a l dolgoznak, s így



7

e g é s z k é r d é s f e l v e t é s ü k h e l y t e l e n . - Ha he-lyesen értelmezzük az „első út" fogalmait és gondolatait, amelyek ezen fogalmakra épülnek; ha következésképpen helyes kérdésfelvetést haszná-lunk, akkor nem lehet ellentét Szt. Tamás első istenbizonyítási útja és a

princípium inertiae között, mert ebben az esetben egyazon szónak (motus)két jelentésére épülő két különböző problémaköréről van szó: - nem pedigazonos problémáról, amint - sajnos - sokan hiszik.(13)

A második út

Szt. Tamás második istenbizonyítási útja ellen a XX. század fizikájánakkét fontos és sajátságos elmélete részéről támadhatnak nehézségek. Ezek: a quantumelmélet és a relativitás-elmélet.

A második út az okság fogalmával dolgozik: „Secunda via est ex rationecausae effecientis"(14): „A második út a létesítő okság fogalmából indul ki". Sokaknak úgy tűnik, hogy az okság értelmezését befolyásolhatja mind a quantumelmélet mind a relativitáselmélet.

A quantumelmélet részéről azáltal válik vagy válhatik némelyek számára problematikussá az okság fogalma, hogy a quantumelmélet a termé-szettörvényeket csak statisztikai törvényekként fogja fel, tehát ezen elméletalapján egy fizikai okozat bekövetkezése nem határozható meg feltétlen pontossággal. Ez áll elvileg a makrofizikára és gyakorlatilag a mikrofizikára.

Meg kell jegyezni, hogy az okságnak sok formája van. Itt a létesítő okságról van szó. Egyes fizikusok odáig mennek, hogy „az okság elvéről mondanak le".(15)

A megoldást nemcsak a filozófusok, hanem a legtöbb fizikus is látja: aquantumfizika megdöntötte a d e t e r m i n i s z t i k u s o k s á gelvét a fizika körébe tartozó jelenségek értelmezésében, de nem szüntettemeg magának a létesítő okságnak a fogalmát.(16)

Szt. Tamás az Isten-bizonyítás második útjában a létesítő okság fogal-mából indul ki, amelyet - a fentiek értelmében - nem szüntetett meg a

quantumfizika, amikor bevezette a statisztikai törvények fogalmát. A quan-tumfizika tehát nem érinti a létesítő okság (causa efficiens, Ursache) m e -t a f i z i k a i fogalmát, hanem csupán a determinisztikus okságf i z i k a i fogalmát.

A relativitás elmélete részéről a következő módon érheti „támadás" a létesítő okság fogalmát, illetve annak értelmezését. A relativitás elmélete



8

szerint az idő mértéke nem abszolut. Más-más vonatkoztatási rendszerből mérve ugyanannak az eseménynek az ideje is más-más értéket kap. Ígyfelmerül a kérdés, hogy vajon lehetséges-e az ok és okozat időbeli sorrend- jének a felcserélődése? A problémával a legnagyobb fizikusok is foglalkoz-

nak. „Számolni kell azzal a lehetőséggel, hogy az egészen kicsiny tér -idő tartományokban lezajló folyamatokra vonatkozó kísérletek esetleg azt mu-tatják majd, hogy bizonyos folyamatok időbelileg nem az ok és az okozat sorrendjében, hanem éppen megfordítva folynak le. Ezen a ponton tehát azatomfizika fejlődése újból az okság törvényével függ össze". Így Heisen- berg.(17)

Akik az ok és okozat időbeli sorrendjének felcserélhetetlenségét, invari-anciáját állítják, azok bizonyításának a lényege az, hogy a relativitáselméletszerint semmiféle anyagi hatás gyorsasága nem haladhatja meg a fénysebes-

séget; márpedig ahhoz, hogy az okozat egy vonatkoztatási rendszerben meg-előzze az okot, a hatásnak az okból a fénysebességnél nagyobb sebességgel kellene terjednie.(18)

Az ok és az okozat időbeli sorrendje felcserélhetőségének lehetetlenségét közérthetően magyarázza a speciális relativitáselmélet szintjén Gottlieb Já-nos (a jasii egyetem egyik előadója) mértani alapon a Lorentz egyenlet mellőzésével.(19) A szerző véleménye az, hogy az invariancia áll az általá-nos relatitivitáselmélet értelmében is.

Még egyszerűbben adja elő az ok -okozat sorrendjének felcserélhetetlen-

ségét Eftimiu.(20)Mindkét szerző megengedi, hogy az időbeli egymásutániság felcserélőd-

het két esemény között, de csak akkor, ha nem állnak oksági kapcsolat- ban.(21) - Ezen szerzők számtani, illetve mértani bizonyítása nem támadható meg, mégsem látszik ezzel a probléma véglegesen megoldottnak. Heisen- berg más oldalról közelíti meg a kérdést és lát abban nehézségeket: „Arelativitáselmélet felteszi, hogy a hatások elvileg nem terjedhetnek a fény-sebességnél nagyobb sebességgel. A relativitáselméletnek ez a jellege aquantumelmélet határozatlansági relációjával együtt nehézségekhez ve-

zet..."(22)Ismét más oldalról világítja meg a problémát Jánossy Lajos megállapítá-

sa: „a fény künönböző inerciarendszerekben való izotrop terjedésének felté-telezését... egyenesen el kell vetnünk, mint olyat, amely logikaiellentmondást tartalmaz."(23) „A relativitáselmélet egyik eredménye, hogyrávilágított a fény sebességének kitüntetett szerepére, ami úgy is kifejezhető,



9

hogy a fénysebesség határsebesség. Mit jelent ez? Óvakodjunk attól, hogyezt a tényt úgy értelmezzük, hogy a fénysebességnél nagyobb sebesség nemlétezik. "(24)

Hivatkozik arra, hogy egy adott pontból két ellenkező irányba indulófénysugár a fénysebesség kétszeresével távolodik egymástól.(25) „...Külön- böző mértékkonvenciókban kifejezve mindkét rendszerben a fény izotróp módon látszik terjedni ...ez a kitétel lényegesen különbözik attól a szokásoskitételtől, mely szerint a fény mindkét rendszerben valóban izotróp módonterjed."(26). Itt természetesen két, egymástól különböző inerciarendszerről van szó.

Jánossy professzor nem veti el relativitáselméletet, hanem másképpenértelmezi azt.(27)

Ha igaz az, hogy elvileg nem kizárt a fénysebességnél nagyobb sebesség,akkor nem alaptalan Heisenbergnek az a gyanítása sem, (amelyről már szó volt), hogy esetleg bizonyos kísérletekben az ok-okozat időrendje felcseré-lődik.

Így viszont egy újabb logikai nehézség merül fel, amennyiben képtelen-ségnek tűnik, hogy az okozat előbb létezzék, mint létesítő oka. Némelyek a nehézség áthidalására hivatkoznak, a célok természetére, amely termé-szetszerűleg időben megelőzi vagy megelőzheti az okozatot. Ez igaz; de amint Heisenberg nagyon helyesen utalt rá, itt e g y e s e g y e d ü l

a l é t e s í t ő o k i d ő r e n d j é r ő l v a n s z ó . (28) Haaz okozat időben valóságosan elsőbb az oknál, akkor nem lehet többé szó létesítő okságról.

Eképpen úgy látszik, hogy valóban problematikussá válhatik Szt. Tamásmásodik istenbizonyítási útjának „causa efficiens" (létesítő ok) fogalma: sőt mivel Szt. Tamás I-III istenbizonyítási útjai tulajdonképpen egy realitásnak(az esetlegességnek) különböző szempontjait világítják meg: ha kétséges alétesítő okság fogalma, akkor legalább bizonyos mértékig kétséges az első három szenttamási istenbizonyítási út is.

Ha az ok-okozat időrendje felcserélődik, ez csakis a speciális relativitás-elmélet számtani összefüggéseinek megfelelően történhetik. Ez a dolog ter -mészetéből következik.

Ennek figyelembevételével - úgy tűnik - a megoldást a relativitáselmélet

értelmezésében kell keresnünk.



10

A speciális relativitáselmélet tapasztalati alapja a Mychelson kísérlet,amely kimutatta a fénysebesség állandóságát. „Minden többi matemati-ka"(29). - A m a t e m a t i k a i formulázás ellenőrizhetően helyes volta mellett is elgondolható k ü l ö n b ö z ő é r t e l m e z é s

f i z i k a i v o n a t k o z á s b a n . Ilyen, a szokásostól eltérő értel-mezése van Jánossy professzornak, amire már utaltunk.(30)

Úgy tűnik, a Mychelson kísérletből logikusan levonható olyan következ-tetés, illetve a relativitáselméletnek olyan értelmezése, amely figyelmen kí-vül hagyja az étert, (amelyet általában nem fogadnak el), de elfogadjaJánossynak más megállapításait. - A relativitáselmélet ellen felvethető ne-hézségek kényszerítenek (függetlenül az éter feltételezésétől), hogy különb-séget tegyünk a mérés adatai és a valóságos adatok között.(31)

Ez a különbségtétel lényeges. Általában úgy értelmezik a relativitáselmé-

letet, hogy csakis a mért eredményeket kell figyelembe venni.(32) Jánossy professzor feltételezi, hogy a m é r t e r e d m é n y e k korrigálha-tók.(33) Csakis így lehet megoldani a relativitáselmélet ellen felhozott ne-hézségeket, látszólagos ellentmondásokat.

A relativitáselmélet kétféle értelmezése között, tudniillik, hogy a mérteredményeket minden további nélkül el kell fogadni, vagy korrigálni kellilletve lehet, - mint szó volt róla -, van ugyan különbség, de nincs ellentét,és egyik értelmezés semmiképpen nem mond ellent a másiknak.

Az első értelmezés feltétlenül igaz a mért eredmények összefüggését

illetően, a másik feltétlenül igaz a mérőműszer vonatkoztatási rendszere és a mért eredmények kapcsolatának, összefüggésének tekintetében.

A két értelmezés a probléma más-más aspektusának felel meg. Einstein„A speciális és általános relativitáselmélete'' c. művének magyar kiadásában az említettől lényegében nem eltérő értelmezést képvisel Novobátzky.(34)

Ha ezt a két értelmezést az ok-okozat időrendjének kérdésére vonatkoz-tatjuk, akkor a következő eredményre jutunk:

Feltételezve egy oki hatásnak a fénysebességnél nagyobb sebességét egy

adott vonatkoztatási rendszerhez képest, - a m é r t e r e d m é n yaz ok-okozat időrendjének a megfordulása lesz; h a k o r r i g á l - j u k a mért eredményt, akkor az adódik, hogy egy ilyen kísérlet eredmé-nye látszólagos. Így oldódik fel a paradoxon.

Nem azt mondjuk tehát, hogy az ok-okozat sorrendje időben eleve nem cserélődhetik fel, mert akkor túl kellene lépnie az oki hatásnak a fénysebes-



11

séget; hanem azt állítjuk, hogy a m e n n y i b e n adódik a termé-szetben a fény sebességénél nagyobb viszonylagos sebesség oki hatásnál,annyiban a m é r é s számára felcserélődhet az ok -okozat időrendje, de

nem a valóságban: amire korrekció útján rájöhetünk.

A mondottak alapján úgy látszik, hogy még fordított idejű kísérleti ered-mény esetén sincs ellentétben - részben Jánossy értelmezése szerint - amodern fizika okság fogalma Aquinói Szt. Tamás második istenbizonyításiútjának okság fogalmával.

Hogy ez a relativitáselmélet értelmezés megoldotta-e Heisenbergnek azta felvetett nehézségét, amely a bizonytalansági relációval kapcsolatos (sfentebb említettük), erről a szakembereknek kell véleményt alkotniok.(35)

JEGYZET

1. L. Kecskés. A bölcselet története főbb vonásaiban. 1933. 240 oldal - Új Ember1970. jan. 18. Dogmatika dióhéjban c. sorozat 3. Az Abszolutum: Isten.

2. Summa theologica I.2,3.c.

3. Novobátzky: A fizikai megismerés úttörői. 44. old.

4. Nagy Károly: A mai fizika világké péről. - Fizikai Szemle 1967/1. 1. old.

5. Boyer: Cursus Phylosophiae, volumen alterum. 1954. 309 old.

6. Korinek: Capita quaedam praelectionum Theologiae naturalis. Roma 1963-64.261 old.

7. L. Cselényi István Gábor: Istenérvek mai értékelése. 1967 17, és 20. oldal.E. Vinance: Le premier moteur (Doctor Communis 1954. VII. 16. old.)

8. Forcellini: Totius latinitatis Lexicon.

9. 1,2,3

10. Schütz Antal: Aquinói Szt. Tamás szemelvényekben. 1943. 114 old.

11. Vigilia 1967. VI. 364 old.

12. Schütz: i.m. 112, 114 old.13. V. Ö. Fernand von Steenberghen: Ein verborgener Gott. Padernborn 1960.

84. old.Bangha: Katolikus Lexikon. 1932 „Okság elve" címszónál.Joseph Meurers: Die Frage nach Gott und die Naturwissenschaft. 1962. 95.old.

14. Summa theologica, 1,2,3,c,



12

15. Fáy Gyula: Korunk fizikai világképének alapjai. 1966. 112. old.

16. Fáy: i.m. 112. old.

Heisenberg: A mai fizika világképe. Budapest 1958. 25. old.-tól.

17. Heisenberg: i.m. 33 old.18. Lásd pl. Fáy i.m. 133-134 old.

19. Korunk 4/1965. 509-511 old.

20. Egy elmélet, amely ámulatba ejtette a világot. Bukarest 1965. 26-27 old.

21. Eftimiu i.m. 38, 39 old.

22. Heisenberg i.m. 33 old.

23. Relativitáselmélet és fizikai valóság. 1969. 303. old.

24. Jánossy i.m. 245 old. - Lásd még

Timothy Ferris: A vörös határ: (Bpest 1985) 184 oldalon, beszél olyan felté-telezett elemi részek rők, amelyek meghaladják a fény sebességét. Ezek a „tachion"-ok. - V.ö. még „Élet és Tudomány" 1983 XI. 4-i számában „Egye-nesen haladó kozmikus sugárzási részecskék" c. cikket.

25. Jánossy i.m. 245-246 old.


27. Jánossy i.m. 301 old.

28. Heisenberg i.m. 24-25 old.

29. Novobátzky: A fizikai megismerés úttörői. 63 old.

30. L. még Fáy i.m. 130 old.


32. Novobátzky i.m. 66 old.

33. Jánossy i.m. 184 old.

34. A magyar kiadás (1973) 42-43 oldalainak lábjegyzetében találhatók Novo- bátzky gondolatai.

35. Megjegyzem még, hogy Schütz fordítását Szt. Tamás II. útjából javítottam.

bányai jános régi isten-bizonyítékok, Új fizika

Documents