bbc.history.2014.január

A zsidómentő Göring

Keresztesek a magyarok ellen

A celebbé lett Nelson

Roosevelt utolsó napjai

www.historymagazin.hu

A V i l á g t ö r t é n e l m i m A g A z i n

977

2062

5200

00

14

00

1

795 Ft 2014.

januárIV. évf.

1. szám

Skótok: barátból ellenségEgy ételmérgezés évszázados következményei

Vajon kit juttat tovább a zsűri?MA IS UGYANOLYAN SZÓRAKOZTATÓ

AZ ÉRTÉK ÉRTÉK MARAD

AZ M3 RETRÓCSATORNÁT DECEMBER 20-TÓL KERESSE KÁBELSZOLGÁLTATÓJÁNÁL!

KONCZ ZSUZSA ÉS GERGELY ÁGNES, AZ ELSŐ KI MIT TUD? GYŐZTESEI (1962) | MTI FOTÓ: FRIEDMANN ENDRE

M3_BBCHIST_216x286_KONCZ.indd 1 03/12/2013 14:01

A címlapon2014. JANUÁR

➣

A zsidómentő Göring

Keresztesek a magyarok ellen

A celebbé lett Nelson

Roosevelt utolsó napjai

www.historymagazin.hu

A V i l á g t ö r t é n e l m i m A g A z i n

977

2062

5200

00

14

00

1

795 Ft 2014.

januárIV. évf.

1. szám

Skótok: barátból ellenségEgy ételmérgezés évszázados következményei

Nelson: tíz nap, amely legendát teremtettQuintin Colville és James Davey bemutatja Nelson életének sorsdöntő pillanatait, amelyek a halhatatlanság felé repítették81. OLDAL

Keresztesek Magyarország ellenA Magyar Királyság fontos felvonulási útvonala lett az első keresztes hadjáratra induló seregeknek. Veszprémy László a köztük, valamint a magyar erők közötti ellenségeskedés történetét ismerteti46. OLDAL

Albert Göring és magyar orvos barátjaElborzasztó a családneve: Hermann Göring testvére feltehetően ezért nem kapott még fát a Yad Vashemben, pedig sok zsidót mentett meg a haláltól. Katalin Y. Galligan-Cserépfalvi az ő és orvos barátja, Kovács László sorsát mutatja be24. OLDAL

Roosevelt utolsó napjai1945 februárjában a jaltai képen még derűsen mosolyog – de a győzel met már nem élhette meg. Utolsó hónapjait felidézve John Lukacs vázolja a Sztálinról alkotott képét is40. OLDAL

Videóa magazinban!

▼

Keresse a QR-kódot a 43. oldalon!

Jó szomszédokból ádáz ellenségekNagyBritannia két nagy nemzete között ma sem teljesen felhőtlen a viszony. Marc Morris kifejti, hogy a jelentős katonai hatalomra szert tett I. Eduárdnak miképp sikerült a skótokat az angolok ellen fordítania76. OLDAL

ROVATOK N5 LevelekN8 PillanatképN10 Naptárlapok

Röviden

N12 Fókuszban – Veszélyben a norvég fatemplomokN14 Világpolitika – A NATO és OroszországN15 Hadtörténet – Hogyan járult hozzá a katonai szleng

a túléléshez?N16 Tallózó – Ázsia: bezárkózás és nyitásN17 Évforduló – „Vive la République” – az ÖtödikN18 Háttér – A kormány vagy a parlament húzza meg

a ravaszt?N21 Történelmi leckék – Mi történt, amikor

Diocletianus befagyasztotta az árakat?N22 VisszanézőN66 Koronatanú – Akit Pokahontasz megmentettN68 Zöld történelem – A fűszerek királynőjeN88 Ki gondolná?N92 AjánlókN96 Személyes történelem – Ungváry Krisztián

Kruchina Viktorról

KOSSUTH (36-1) 225-8400, 225-8401VEVŐSZOLGÁLAT [email protected]

SZERKESZTŐSÉG (36-1) 888-9153 [email protected] BBC History, 1327 Budapest, Pf. 55

Kiadja a Kossuth Kiadó zRt. Felelős kiadó: Kocsis András Sándor elnök-vezérigazgató Főszerkesztő: Papp Gábor Szerkesztők: Győrffy Iván, Litván Dániel Művészeti vezető: Kiss Áron

ELŐFIZETÉS belföldre és régebbi számok Toldy Ferenc Könyvesbolt (36-1) 225-8400 Örkény István Könyvesbolt (36-1) 782-1712 Fejtő Ferenc Könyvesbolt (36-1) 888-9120

külföldre Color Interpress Kft. (36-1) 243-9232 email: [email protected]

HIRDETÉS Marquard Média Mo. Kft. [email protected] (36-1) 505-0853 (36-30) 202-6659 www.marquardmedia.hu

Készült az Ipress Center Hungary Kft.-ben. Felelős vezető: Lakatos Imre vezérigazgató. (36-27) 518-990

ISSN 2062-5200

A brit kiadás főszerkesztője: David Musgrove; művészeti vezető: Susanne Frank; képszerkesztő: Sam Nott; kiadói igazgató: Andrew Davies; ügyvezető igazgató: Andy Marshall

Licensztulajdonos: Immediate Media Company Bristol Limited. Copyright © Immediate Media Company Bristol Limited. Minden jog fenntartva. A magazin tartalma szerzői jogvédelem alá esik.

A BBC-logo a British Broadcasting Corporation bejegyzett védjegye. © British Broadcasting Corporation 1996

A magazint a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség auditálja

Tartalom

4

2014. JANUÁR

BBC History – A világtörténelmi magazin

A V I L Á G T Ö R T É N E L M I M A G A Z I N

34 Hogyan küldjünk levelet, ha a középkori Angliában járunk?Deborah Thorpe az intézményes postaszolgálat kialakulása előtti, 15. századi levélküldés viszontagságait tárja fel

38 Egy középkori térkép nyomábanAlixe Bovey egy korabeli térkép alapján beutazta Britanniát, és néhány rendkívüli középkori kincsre bukkant

50 Mi történt volna, ha…?Sok történész inkább szórakozásnak tekinti e kérdésfeltevést, mások azonban komolyan veszik. Az érvekről és ellenérvekről Richard J. Evans mondja el véle ményét

55 A déliek oldalánEgyáltalán nem volt szükségszerű, hogy az Unió nyerje meg az amerikai polgárháborút. David Porter amellett érvel, hogy angol beavatkozás esetén a Konföderáció győzhetett volna

58 Lincoln brit ellenségeiTöbb ezer brit támogatta a rabszolgatartó délieket az amerikai polgárháborúban. Thomas E. Sebrell elmondja, milyen kevésen múlt, hogy a britek nem léptek be közvetlenül a háborúba

70 Az elvek embere, vagy kapzsi uralkodó?I. Eduárdot a népe iránti elkötelezettség hajtotta, vagy a kíméletlen hatalomvágy? Caroline Burt felel e kérdésre

TOVÁBBI CIKKEK

BBC History – A világtörténelmi magazin 5

LevelekM

AGYA

R N

EMZE

TI M

ÚZE

UM

2014. JANUÁR

Az ülésről távozóban egy ismeretlen úr odaszólt nekem: köszönöm, hogy megkérdezte.Dr. Del Medico Imre, Budapest

Az ismeretlen Sztálin„Joszif Visszarionovics Dzsugas vi liről sok millió embernek határozott képe van” – olvasható a „Sztálin, a kíméletlen szerkesztő” című cikkben (2013. december, 14. oldal). Én viszont állítom, hogy nem milliók, hanem talán még százezreknek sincs erről határozott képük, mert fogalmuk sincs arról, hogy Dzsugasvili Sztálin eredeti családi neve. Mi értelme van annak, hogy ezen a néven emlegessék? Hiszen Lenin helyett sem írják azt, hogy Uljanov, Hitler helyett sem, hogy Schicklgruber, Kádárt sem emlegetik Csermanekként. Egyszóval fölösleges, és az olvasó előtt azt a látszatot keltheti, hogy ezzel „lelepleznek” valamit, holott Sztálin szovjet kiadású, „kanonikus” életrajzában is olvasható, hogy Dzsugasvili volt az eredeti neve.

A cikkben egyébként egy konkrét tényhibára is bukkantam. Nem ve hette át Sztálin Molotovtól a Pravda szerkesztését 1917 februárjában, mert csak március 12én érkezett meg a száműzetésből Petrográdra.Dr. Vitéz László, Budapest

A szerkesztő válaszaSztálin egyébként közismert családneveinek megemlítésével nem állt szándékunkban összezavarni olvasóinkat, különösen, mivel már a címből világosan kiderült, kiről is szól e rövid írás. Ami a Pravda szerkesztői munkáinak Sztálin általi átvételét illeti, a néhány hetes tévedés esetében sajnos egy forrásunk vezetett félre bennünket. Köszönjük a kiigazítást!

Bethlen István emlékezeteGyurgyák Jánosnak a decemberi számban megjelent, Bethlen Istvánról szóló cikke juttatja eszembe azt a rendezvényt, amelyen 1981 őszén a Kossuth Klubban jelen voltam. A TIT történeti szakosztálya rendezte abból az alkalomból, hogy akkor volt Bethlen lemondásának 50. évfordulója. Az ülést Lackó Miklós vezette, az előadást L. Nagy Zsuzsa tartotta. Mivel az emlékülést a nyomtatott és az elektronikus sajtóban meghirdették, biztosra vettem, hogy nagy lesz az érdeklődés. Korán mentem, hogy jó helyet kaphassak. Tévedtem. Oly kevesen voltunk, hogy nem a nagyteremben, hanem egy szobában ültünk le, kb. húszan lehettünk.

Lackó Miklós azzal nyitotta meg az ülést, hogy jelen van Vas Zoltán, aki 1944 őszén Pécsett találkozott Bethlennel. Reméli, hogy hozzá fog szólni az előadáshoz. Így is történt. A kitűnő előadás után Vas szót kért. Elmondta, hogy Pécsett felkereste Bethlent, aki az oroszoknál „honoris custodiában” volt. Ezt a kifejezést használta. Felkérte Bethlent, hogy vegyen részt a rövi desen megalakuló magyar, demok ratikus kormányban. Bethlen visszautasította, mondván öreg,

beteg és visszavonult a politikától. Amikor Vas befejezte, kérdéssel fordultam hozzá:

akkor miért kellett Bethlent elvinni?

Ki akarta ezt, Rákosi vagy

az oroszok? Vas válasza ez volt: higgye el nekem,

hogy nem mi akartuk, ahogy a Wallenberget sem mi.

…az oktatásról

Írjon nekünk!e-mail: [email protected]

postacím: Levelek, BBC History 1327 Budapest, Pf. 55

E havi koronatanúnk, a hétpróbás John Smith kapitány fordulatos életében volt egy rövid nyugodt időszak, amely nélkül talán soha nem hagyta volna el Lincolnshire megyét, s apjához hasonlóan parasztemberként élte volna le életét. Gyerekként az 1500as évek végén Alfondban, az I. Erzsébet királynő által alapított ingyenes iskolák egyikében – a környékbeli úrfiakkal és polgárcsemetékkel egyetemben – tanult.

A 16. századi Angliában korántsem volt tipikus a parasztgyerekek ingyenes iskoláztatása, de nem is ment ritkaságszámba. Ugyanis NyugatEurópában a 16. század elejétől olyan gazdaságitársadalmi folyamatok gyorsultak föl, amelyek nyomán markánsan elkülönült egymástól Európa három régiója: Nyugat, Kelet és a mindkettőtől különböző KözépEurópa. A század végétől száz év alatt az alsóbb társadalmi osztályok tagjai között is drasztikusan csökkent az írástudatlanság. Adatunk van arról, hogy 1600ban egy Essex tartománybeli faluban a tanultak aránya a gazdag parasztok és a kézművesek között 44 százalék volt, a kevésbé tehetős parasztok és a kézművesek között 25 százalék, a bérmunkások pedig gyakorlatilag mind írástudatlanok voltak. Az évszázad végére ezek az arányszámok 83, 68 és 36 százalékra módosultak! Ezek a számok is bizonyítják a gazdaságitársadalmi viszonyok és műveltségi szint közötti erős kölcsönhatást.

Lemaradásunk a 18. század második felében már igen nagy volt: a tehetős parasztok és kézművesek rétegének mindössze 12–15 százaléka tudott írni és olvasni még a legfejlettebb dunántúli területeken is. A durván nem tévedő utólagos GDPszámítások szerint az 1780as években Magyarország az angliai szint 20–30 százaléka körül járt.

És most hadd ugorjak az 1990es évek legelejére. Budapesten járt a Finn Köztársaság egy korábbi miniszterelnöke, és szűkebb körben, a vacsoraasztal mellett mondta el sejtéseit, hogy milyen irányokba kellene elindulni a rendszerváltás kezdetekor. Emlékszem: egyetlen pont volt, amelyről szólva elragadta a szenvedély: oktatás, oktatás és megint csak oktatás! Finnország az 1940es években még Európa egyik szegényháza volt, az 1990esekben pedig a kontinens leggazdagabbjai között büszkélkedett. Hazája – fejtette ki a volt kormányfő – a hatvanas években erején felül fordította a GDP szinte irreálisan magas részét az oktatásra, középpontban a felsőoktatással. Meggyőződése volt, hogy országa főképp ennek köszönheti, hogy a 20. század európai történelmében az egyik legnagyobb ugrást hajtotta végre. És a skandináv fejlesztési modell ma is stabil: a Világbank adatsorai szerint a régió országai tartósan a bődületesen magas GDP 7 százalékon felüli részét fordítják oktatásra.

Mi más úton járunk. 2013ra a költségvetés 0,4 százalékkal kevesebbet adott az ágazatnak, mint egy évvel korábban – 4,3 százalékot –, és a felsőoktatás büdzséjének drasztikus megvágásával nyolcezerrel csökkentette az államilag finanszírozott hallgatói számot. És az sem hallgatható el, hogy mind a nemzetközi PISAfelmérés ben, mind a hazai kompetencia felmérésen az utóbbi években jelentősen romlik a magyar eredmény.

Nem folytatom. Sapienti sat. Papp Gábor

A

FŐSZERK.

LEVELE

Bethlen István 1930 januárjában, a Wide World Photos felvétele

6 BBC History – A világtörténelmi magazin

Levelek2014. JANUÁR

A fenséges AngkorNagy örömöt okoztak a már gye rekkori álmaim tárgyát is képező Ang kor ral foglalkozó cikkeik a novemberi számban. (Jelen János: „Az angkori birodalom hosszú árnyéka”, 22–27. oldal; Malcolm Billings: „A dzsungellel benőtt főváros”, 30–35. oldal) Néhány témában szeretném kiegészíteni az azokban írtakat.

Kambodzsa lakói, a khmerek kínai és indiai gyökerekkel rendelkeznek, az első birodalom ezen a területen az i. sz. 1. században virágkorát élő Funan volt. Ebből a korból maradt fenn egy nagyon szép mese Fang Liu hercegről és szerelméről, Nang Nak hercegnőről – testükből keletkezett az országot vízzel ellátó Mekong folyó és az annak áradások alkalmával feleslegesen felszaporodó vizét magába fogadó Tonlé Sap, a Nagy Tó. (Utóbbi területe a monszunidőszakban 6–8szorosára nő, részben amiatt, hogy az egyébként a tó lefolyását biztosító, a Mekongba ömlő folyó visszafelé folyik.)

A Khmer Birodalom fénykora a 12. század, valamint a 13. század első negyede volt, ekkor a birodalomhoz tartozott a mai Közép és DélVietnam, Laosz, Thaiföld és ÉszakMalájföld is. Ezt a korszakot két nagy király uralkodása fémjelezte: II. Suryavarman (Nappajzs) 1113–1150 között uralkodott (ő Angkor Wat építője), és VII. Jayavarman (1181–1220, nevének jelentése: a győzelem pajzsa), aki többek között Ta Prohm és a hatalmas Angkor Thom (valamint ennek része, Bayon) templomvárosok építője volt. Dévarádzsák, istenkirályok voltak, szinte elképzelhetetlen mértékű pompával és abszolúte korlátlan hatalommal uralkodtak. II. Suryavarman uralkodására pl. jellemző, hogy ha – mint ezt egy Angkor Wat egyik galériáján látható óriási dombormű is mutatja – kimozdult székhelyéről, kb. 2 ezer fős, előkelőkből, „hárem höl gyek ből” (ők néha 5600an is voltak) és szolgaszemélyzetből álló tömeg kísérte. A király az óriási kiterjedésű Angkor Watot rengeteg aranylemezzel és drágakővel díszíttette.

A birodalom története folyamán többször hindu–buddhista vallásváltás is történt, ami sokszor pusztítással járt. Szerencsére nem tet tek tönkre mindent, például újabb kutatások hatalmas, ép műtárgyakat tartalmazó szobortemetőket tártak fel, ezek az említett váltásokhoz kapcsolhatók.

A Khmer Birodalom folyamatosan harcban állt a szomszédos (a mai Közép és DélVietnamra kiterjedő) Champa birodalommal, melynek nyelve, a „cham” ma is él. A másik nagy ellenfél az északról támadó thai sereg volt. Ezek a harcok gyengítették a khmerek országát, a birodalom végét is nagyrészt az 1421es totális thai támadás okozta, az önállóság elveszett. Nem ez volt azonban az összeomlás egyetlen oka, a birodalmat már korábban is gyengítette a nagy méretéből következő kormányozhatatlanság, és a több négyzetkilométeres víztározók, barayk (pl. a nyugati tározó 2 × 8 kmes kiterjedésű volt) ellenére is elhibázott víz és környezetgazdálkodás (pl. a túlzott rizstermelés) okozta ökológiai katasztrófa is.

A közel 1000 régészeti terület mindössze kb. 10 százalékát tárták fel eddig, bár jelenleg is gőzerővel folynak a feltárások. Ezeket pl. Japán 100 millió dollárral segíti. A feltárásokban magyarok is részt vesznek. Az eddig feltárt templomvárosok közül általában a három (négy) fentebb említett épületegyüttest tartják a legjelentősebbnek.

Angkor Wat, a világ legnagyobb vallási építménye a 12. század első felében épült, későbbi kiegészítésekkel. Kambodzsa legjobb állapotban fennmaradt temploma nevének je lentése: a város, amely templommá változott. Tényleg kisebb város mé retű, teljes területe közel 200 hektár (1,5 × 1,3 km). Valószínűleg templomként épült, és II. Suryavarman halála után mauzóleumszerepet is kapott. Eredetileg Angkor Wat a hindu vallás számára épült: nyugati tájolású, a reliefek történeteiket balróljobbra haladva ábrázolják. A 16. században, tehát már a birodalom bukása után, a buddhizmus theravada ágának temploma lett.

Angkor Thom sokáig, kb. a 17. sz. végéig a birodalom fővárosának számított. Területén (kb. 9 négyzetkilométer) rengeteg épület, templom, templomegyüttes található. VII. Jayavarman (és később utódai) a 12. sz. végén (és később) építtették, bár néhány templom (Phime ana kas, Bapuon) építése korábbra datálható. Talán elfogult véleményem szerint a sok elképesztően gyönyörű épületegyüttes között Angkor Thom legszebb templomkomplexuma Bayon, amelynek építése a 13. század végére fejeződött be. Erede ti leg 54 tornya közül – ennyi volt a Khmer Biro dalom tartományainak száma – ma 39 viszonylag épen áll. Minden to rony négy oldalán Avaloki tesh vara bódhiszattva (a Nirvánát még éppen el nem ért „Buddhajelölt”) hatalmas, mosolygó „arcképét” faragták ki, eredetileg tehát 216 óriási kőarc nézett le az arra járóra. És a helyenként Mona Lisa mosolyával vetekedően szép arcok között véletlenül sincs két egyforma!

Ta Prohmot szintén VII. Jayavarman kezdte építeni a 12. század második felében, II. Indravarman király bővítette és fejezte be a 13. században. Angkor Wat után ez a második legnagyobb templomegyüttes – és szerintem a birodalom legszebbje. Arról nevezetes, hogy

épületeit kétféle fa, a selyem gya potfa (ceiba) és a fikuszféle fojtófüge törzseigyökereiléggyökerei nőtték be. Gyakorlatilag sokszor nem lehet tudni, hogy ezek tartjáke össze az épületeket, vagy az épületek tartjáke a sok helyütt hatalmas fákat. A templomváros területét megtisztították, de az épületek állagán, állapotán nem változtattak, csak némileg konzerválták azokat, így Ta Prohm áll legközelebb ahhoz, ahogyan az eredeti kambodzsai templomok „kinézhettek”.

Végül egy egészen más téma. „Véráztatta föld” c. keretes írásukban írnak a vörös khmerek rémtetteiről (33. oldal). Kiegészítésként talán érdemes megemlíteni, hogy a mai Kambodzsa szembe mert nézni történelmének ezzel a példátlanul ocsmány időszakával. Phnom Penhben, a fővárosban a vörös khmerek központi börtönében kiállítás és dokumentáció mutatja be az elállatiasodott, szadista vezetés és csatlósai tetteit. Képeken mutatják be a kínzások szörnyű módszereit. Az egyik képen a pribékek egy a levegőbe magasra feldobott csecsemőre lőnek célba. Láthatók az embertelenül szűk cellák, és a világon talán utolsóként, nemrég még működő guillotine is. A mai kambodzsaiak szelídségéből, mosoly

Angkor Thom, a falakkal körülvett város egyik kapuja

WIK

IKIM

EDIA


Levelek

gós kedvességéből kiindulva szinte érthetetlen, ami ebben a múzeumban látható.Olach Zoltán, Szigetszentmiklós

Név(el)írásokA BBC History Magazin – bizonyára nem szándékosan – bizonytalanságban tartja olvasóit több khmer név magyar átírását illetően. „Vér áz tatta föld” című írásukban egyszer Szihanoukot írnak, mászszor Sihanoukot. (Az autentikusnak számító Magyar Nagy lexikonban ugyanakkor Szihanuk szerepel.) A kambodzsai főváros ebben a cikkben Phnom Penh, alig néhány oldallal előbb („Az angkori birodalom hosszú árnyéka”) viszont Phnompen.Szegi Aba, Budapest

A szerkesztő válaszaOlvasónk figyelmeztetése jogos: az egykori khmer és a mai kambodzsai nevekkel kapcsolatban a szakirodalom sem egységes, Angkorvat például a témával foglalkozó cikkekben is gyakorta Angkor Watként szerepel, a legjelentősebb angkori templomegyüttes bevett angol elnevezése nyomán. Phnom Penh esetében viszont az akadémiai helyesírási útmutató az angolos változatot preferálja a magyar átírással szemben.

Norodom Szihanuk nevénél azonban valóban az elterjedtebb „magyar változat” lenne a helyesebb – elnézést kérünk olvasóinktól, amiért az angol cikk átültetésekor ezt nem sikerült következetesen alkalmaznunk.

Tyrker, a magyar vikingLapjuk olvasói rovata – szinte egyedüliként az ismeretterjesztő magazinok közül – lehetőséget biztosít a történelem iránt érdeklődők számára, hogy az őket leginkább foglalkoztató kérdésekhez hozzászóljanak. 2013. októberi számukban az olvasói levelek között lehetőséget kaptam, hogy az Újvilág első magyar megismerőivel kapcsolatban néhány gondolatomat közöljem („Magya rok az Újvilág felfedezésénél”, 5. oldal). Ezen írásra reflektálva küldte be levelét lapjuk egy másik, hozzám hasonlóan lelkes olvasója, akinek „Magyar származású viking?” címmel megjelent hozzászólására (2013. november, 6. oldal) szeretnék néhány gondolattal reagálni.

A levélíró arra vonatkozóan fogalmazott meg cáfoló jellegű állításokat, hogy Tyrker nem lehetett magyar származású utazó, a feltevés csupán egy áltudományos városi legenda, mese. A levélíró utalt arra, hogy levelem megfogalmazásakor valószínűleg hitelesnek nem mondható olvasmányok téveszthettek meg. E helyütt csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy levelemben végig feltételes módban fogalmaztam Tyrker származását illetően, „feltételezésről” írtam, utalva a bizonyítékok hiányos voltára és arra, hogy a híressé vált hajós magyar származásával kapcsolatos állításnak talán valamennyi valóságalapja lehet.

A tárgykörrel ugyanis nem csak lelkes érdeklődők, de neves szakemberek is foglalkoztak, akiknek az írásai irányadóak lehetnek. A 20. század elején Baktay Ervin közölt írást a „Föld felfedezői és meghó dítói, IV. rész” című, Budapesten 1938ban megjelent könyve 25. oldalán, utalva Matolay Tibornak a Földgömb című folyóiratban 1936ban megjelent írására, kiemelve, hogy Tyrker „törökül” is beszélt és

„déli ember” volt, vagyis az oroszországi normann fejedelemségektől délre fekvő területekről származott.

Dr. Havas Gáborné „Középkori magyar utazók” című tanulmánya, amely a Földrajzi Múzeumi Tanul-má nyok 1985. évi 1. számának 17. oldalán foglalkozik a kérdéssel, így fogalmaz: „...Az egykori feljegyzések említést tesznek arról, hogy Leif Erikson kíséretében volt egy Tyrker nevű hajós. Mivel abban az időben – bizánci kútfők nyomán – türk né ven általában a magyarokat értették, nagy a valószínűsége annak, hogy a 10. század végén magyar ember is partra szállt Amerika földjén. Ezt valószínűsítették a korabeli kiterjedt magyar–normann kapcsolatok is, és az a tény, hogy az északamerikai normann telepek helyén I. István korabeli ezüstpénz is előkerült.”

A kérdést alaposan körüljárva Várdy Béla 2000ben Budapesten megjelent, „Magyarok az Újvilágban” című monográfiájában is utal arra, hogy Tyrker nemzeti hovatartozása hosszú ideje viták tárgya, és a híres utazót más nemzetek is magukénak vallják. Érdekes módon magyar származását Samuel Laing skót történész vetette fel először még a 19. században. Ő fordította angolra a „Heimskringla” (Világkör) c. krónikát, amely az újvilági viking utazás krónikája volt. Tyrker a Heimskringla szerint ismeretlen nyelven beszélt, ami Pivány Jenő, az amerikai magyarokkal foglalkozó történetíró szerint azt jelenti, hogy német nem lehetett, mert a német a vikingek számára nem volt ismeretlen nyelv. A skandinávok egyébként a németeket szásznak (Saxneskr) nevezték. A magyarok esetében a török elnevezés használatos volt, például Dukász Mihály (VII. Mikháél, 1071–1078) bizánci császár I. Gézát „Turkia királyának” nevezte. Ráadásul sok magyar vállalt szolgálatot a keleti vikingek által alapított kijevi fejedelmi udvarban. Közülük többen eljuthattak Skan di náviába. Ahogy Várdy fogalmaz, „lehet, hogy ő (Tyrker) volt az első magyar (az Újvilágban), de ezt bizonyítani nem lehet”.

Ez a gondolat foglalja össze leginkább a tudomány álláspontját

a kérdésről és ezért beszélhetünk feltételezésekről Tyrker személyét illetően.Tallódi Zoltán, Budapest

Uralkodók neveiMiközben a decemberi számban olyan kiváló stílusban megírt, önmagára reflektáló írás is megjelent, mint Gyurgyák János Bethlen István korabeli és mai megítéléséről szóló cikke (54–62. oldal), addig a Frank Birodalom felosz tásáról készült összeállításba (28–29. oldal) sajnos becsúszott néhány bosszantó hiba.

Egyrészt I. (Jámbor) Lajos császár nem „egy napfogyatkozás idején halt meg”, hanem (legalábbis a Chronicon Aquitanicum szerint) csak azután másfél hónappal. Másrészt I. Lothár császár legkisebb fia valóban a Károly nevet viselte, csakhogy a mellékneve nem „Vastag” volt (ami unokatestvérét, III. Károlyt illette), hanem „Provencei”, hiszen az apja halála utáni osztozkodáskor ezt a tartományt kapta. A legdurvább pedig az, hogy a 9. századi frank események közé bekerült egy 12. századi francia király: VII. (Ifjú) Lajos uralkodásának leírása is, ami nyilván azért történhetett, mert mellékneve alapján valaki összekeverte az ugyanazon az oldalon kb. 10 cmrel föntebb megemlített III. (Ifjabb) Lajos (830–882) keleti frank királylyal (876tól), aki a már említett I. (Jámbor) Lajos császár unokája és III. (Vastag vagy Kövér) Károly császár bátyja volt. Legjelentősebb tette a nagybátyja, II. (Kopasz) Károly császár által birtokolt Lotarin gia megszerzése volt, de váltakozó sikerrel sokat harcolt a portyázó vikingek ellen is. Halála után nem sokkal öccse: III. Károly még egyszer utoljára, ha csak 3 évre is, de újraegyesítette a Frank Birodalmat.

Végül az egyik legjelentősebb magyar királynál nem a melléknév okozott gondot, hanem a családnév: a Sárkányrend kapcsán (9. oldal) Anjou uralkodónak minősítették Luxemburgi Zsigmondot.Kovács Zoltán történelemtanár, Ceglédi Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola


1894Otto Lilienthal emelkedik el a földtől kísérleti, a mai sárkány repülőkhöz hasonló szerkezetével, feltehetően valamikor az 1894es év folyamán. Az 1848ban, Pomerániá ban született mérnök gyermekkora óta vonzódott a repüléshez, öccsével, Gustavval együtt már iskolás korukban a madarak szárnyainak mozgását tanulmányozták, és repülő szerkezeteket tervezgettek. Otto később gázkazánok és bányagépek gyártásával kereste kenyerét, de soha nem adta fel szenvedélyét. Miután Gustav val együtt kiadták A madarak röpte mint a repülés művészetének alapja című, kutatásaikat összefoglaló művüket, a testvérpár hozzálátott, hogy a gyakorlatba is átültesse elképzeléseit.

A siklókirályGustav az első, 1890es kudarcok után inkább abbahagyta

a közös munkát, de Otto tovább kísérletezgetett, és 1891ben textilből és fűzfavesszőből meg is építette első siklószárnyát, amivel sikeresen vitorlázott is néhány métert. A következő években

aztán újabb és újabb modelleket épített, a repülések helyszínét pedig áttette a Berlin közeli NagyLichterfeldre, ahol egy téglagyár hulladékából egy 14 méter magas dombot építtetett. A Fliegeberg nek elnevezett magaslat azért tett jó szolgálatot, mert kúp alakja miatt a széliránytól függetlenül mindig széllel szemben tudott felszállni, a siklórepülők ugyanis így voltak

képesek igazán jó teljesítményre. „Mutatványainak” hamar híre ment, és ahogy képünkön is látható, a berliniek csapatostul

tódultak, hogy láthassák repülni.Utolsó modelljeivel a kezdeti, 100 méter alatti repülései helyett

már akár 250–350 métert is megtett egyegy jobban sikerült

Pillanatkép


CU

LTIR

IS /

AK

GI

MAG

ES

9

elrugaszkodás után, a szerkezeteket testsúlyának áthelyezésével irányította a levegőben. 1896. augusztus 9én aztán elhagyta szerencséje: nagyjából 15 méter magasból lezuhanva a földnek csapódott, másnap belehalt sérüléseibe. Utolsó, testvéréhez intézett szavai állítólag így szóltak: „Áldozatokat kell hozni.”

Otto Lilienthal elméleti és gyakorlati munkássága mérföldkő a repülés történetében, az elsők között ismerte fel, hogy íves szárnyakra van szükség ahhoz, hogy megfelelő felhajtóerő keletkezzen, és megfigyeléseit valódi, működő szerkezetekre is le tudta fordítani. Tévedett viszont abban, hogy úgy vélte, a motoros repülés majd a madarakat utánzó, csapkodó szárnyú gépezetekkel fog megvalósulni, ennek ellenére a Wright testvérek egy évtizeddel későbbi sikeréhez az ő munkája is hozzájárult.

www.cult ir is .hu

A M A G A Z I N T Á M O G A T Ó J A


A 49. tagállam1959. január 3.

Jól ismert, hogy Alaszka területét az Egyesült Államok 1867-ben szerezte meg, amikor William H. Seward külügyminiszter megkötötte Orosz-országgal a szerződést, amelynek értelmé-ben a nagyjából 1,5 millió négyzetkilométe-res terület 7,2 millió dollárért gazdát cserélt.

A legtöbb amerikai azonban úgy gondolta, a washingtoni kormány nem csinált túl jó „boltot” – Alaszkát sokáig gúnyosan emle-gették a „Seward baklövése” vagy „Seward jégládája” neveken is. A közhangulat elég gyorsan megfordult viszont, amikor 1896-ban aranyat találtak a szomszédos kanadai Yukon tartományban, a hír hatására pedig ezrek indultak Alaszkába, hogy megcsinálják

szerencséjüket. A beáramló aranyásók nyomán aztán beindult a bányászat, fellendült a halászat és a vadászat is – 1916-ban pedig már a kongresszus elé került egy javaslat, amely Alaszkát új állam-

ként sorolta volna be az Egyesült Államok tag-államai közé. Azonban a háború elsodorta a kezdeményezést, majd évtizedekig nem is merült fel újra.

Az első pápai látogatás a Szentföldön1964. január 4.

Talán sokaknak meglepően hangzik, de a nyugati kereszténység hosszú, a keresztes háborúkat is magában foglaló története során egészen 50 évvel ezelőttig egyetlen katolikus egyházfő sem láto-gatta meg a Szentföldet. A nagy „zarándoklatra” végül az 1963-ban, XXIII. János utódaként meg-választott VI. Pál szánta el magát.

Az út természetesen hatalmas vallási és politikai jelentőséggel bírt, felidézni azonban mégis azért érdemes leginkább, mert bemutatja, mennyit vál-tozott a világ e tekintetben is. Az 1964-es látogatás idején persze a közel-keleti térség helyzete egészen más volt: ugyan az arab–izraeli ellentétek még ma is léteznek, de akkor még hátravolt a térképe-ket átrajzoló két nagy háború, az 1967-es hatnapos, illetve az 1973-as jóm kippúri.

Mindenesetre a „Zarándok Pápa” – VI. Pál volt ugyanis az első, aki hat kontinenst is

meglátogatott hivatali ideje alatt, vala-mint az első egyházfő, aki repülőgépre ült, sőt 1812 óta az

első, aki egy-általán elhagyta

Itáliát – a háromnapos út alatt mindössze 11 órát töltött Izrael területén. Ne felejtsük el, hogy sem Kelet-Jeruzsálem, sem például Betlehem nem volt

ekkor még izraeli fennhatóság alatt. A pápa mind-végig kerülte, hogy a Vatikán által hivatalosan még el sem ismert zsidó államot a nevén nevezze, és nem volt hajlandó találkozni az izraeli főrabbival. Az or- szág elnökét és miniszterelnökét ugyan fogadta egy húszperces ceremónia keretében, de a pápa az államfőnek küldött későbbi levelében nem hasz-nálta az „elnök” titulust, ráadásul az iratot nyomaté-kosan Tel-Avivba, és nem Jeruzsálembe címezték.

A kimérten hideg viszonynak nem csak politikai okai voltak. A látogatás idején már ülésezett a máso-dik vatikáni zsinat, amelyen több reformintézke - dés mellett az egyház megteremtette a katolikus–zsidó közeledés alapjait, de a pápa útra kelésekor a Vatikán hivatalosan még a zsidókat tartotta bűnösnek Jézus Krisztus kereszthaláláért.

Nem csoda tehát, ha Izraelben legalábbis fele-másan ítélték meg VI. Pál történelmi látogatását. A többi szentföldi felekezet viszont egyértelmű örömmel üdvözölte az egyházfőt. A katolikusokon kívül lelkesen fogadta a pápát a moszlimok több-sége, az ökumenikus konstantinápolyi pátriárká - val, I. Athenagorasszal az Olajfák hegyén lezajlott találkozó pedig a nyugati és keleti kereszténység vezetőinek 1439 óta az első találkozója volt, ahol megegyeztek az egyházszakadás utáni kölcsönös kiátkozások visszavonásáról is.

VI. Pál zarándoklata tehát korántsem volt ellent-mondások nélküli, mégis megalapozta a Vatikán azóta is – persze változó eredményekkel és lelkese-déssel – folytatott, a felekezetek közötti megbéké-lést elősegítő politikáját. I. János Pált hirtelen halála megakadályozta az utazásban, ám utána hagyo-mánnyá lett az egyházfők szentföldi látogatása. II. János Pálnak és XVI. Benedeknek az útjai már egé-szen más hangulatban teltek: mindketten lerótták tiszteletüket a zsidóság szent helyei előtt is, illetve izraeli politikai és vallási vezetőkkel is eredményes találkozókat bonyolítottak le. Ferenc pápa a bejelen-tés szerint ez év májusában látogat Izraelbe.

A második világháborúban a japán fenyegetés ellensúlyozására katonai bázisok épültek Alaszka partjain. Az újabb népességnövekedés után 1946-ban az alaszkaiak már népszavazáson nyil-vánították ki akaratukat, miszerint saját államot szeretnének, képviselőik pedig lobbizni kezdtek Washingtonban.

Így is hosszú évek után, 1958 júniusában született csak meg a kongresszusi döntés, majd 55 évvel ez- előtt, 1959. január 3-án Alaszka végre az Egyesült Államok 49. tagállama lett. Nem sokáig őrizte azon-ban a „legújabb állam” címét: nyolc hónappal ké- sőbb, augusztus 21-én Hawaii lett az 50. tagállam. Érdekesség, hogy 1960. július 4-éig ennek ellenére megmaradt a 49 csillag az Államok zászlóján.

A mádéfalvi veszedelem1764. január 7.

A törökök kiűzése után az egykor három, illetve az észak-magyarországi Thököly-fejede lem ség-gel együtt négy részre szakadt ország korábban nem a Habsburgok fennhatósága alá tartozó terü-letein fokozatosan szilárdult csak meg a régi-új királyi hatalom. Különösen kényes volt a helyzet Erdélyben. A többé-kevésbé független fejedelem-ség soknemzetiségű és változatos jogokkal, köte-lességekkel és privilégiumokkal rendelkező lakói

ugyanis az előző másfél évszázad során elszoktak attól, hogy messze nyugaton szabják meg életük folyását.

A székelység ráadásul még jóval a török idők előtt szerezte privilégiumainak jó részét, így különösen rossz néven vette, amikor a Délvidék és Hor vát or-szág mintájára 1761-ben Mária Terézia elrendelte, hogy Erdély határait a többek között általuk is köte-lezően kiállítandó határőrezredekkel kell védeni. Az intézkedés etnikai alapon is megosztotta az érintett vidékek lakosságát: a nagyrészt jobbágy-sorban élő románok lehetőséget láttak a dologban, a székelyek viszont megpróbálták meghiúsítani

10

WIK

IMED

IA

Januárban történtNaptárlapok

A vérengzés emlékművének

felavatása 1905. október 8-án

Ünneplő alaszkai küldöttek az ideiglenesen 49 csillagos zászló előtt

Az első indiai tea Londonban1839. január 10.

A brit kultúrával mára teljesen összeforrt a tea és a teázás szinte vallásos kultusza. Pedig a tea – praktikus okokból – csak jóval a nagy földrajzi felfedezések kora után, a 17. század második felé-ben kezdte meg diadalútját Angliában, noha egyes feljegyzések szerint már a kora középkorban is ismerték a növényt Európában.

11BBC History – A világtörténelmi magazin

a végrehajtás előfeltételének számító összeíráso-kat. Az erőszakos sorozásra tett kísérletek egyre inkább a nyílt lázadás felé terelték a székelyeket, azonban egészen 250 évvel ezelőttig, 1764 január-jáig nem került sor fegyveres összetűzésre. A csá-szári katonák és hivatalnokok megjelenésére az érintett falvak lakói inkább bevették magukat az erdőkbe, vagy küldöttekkel, petíciókkal igyekeztek jobb belátásra bírni a hatalom képviselőit.

Azonban ekkorra már elfogyott az Erdély kato-nai főparancsnokává kinevezett Siskovics József báró és a sorozásért felelős bizottságban társelnö-kévé tett Lázár János gróf türelme. Amikor Carato alezredes vezetésével a katonák a csíki Mádé fal vá-hoz értek, a tiszt parancsot kapott, hogy az ellen-állást akár erőszakkal is verje le. Ennek értel mé-ben január 7-én hajnalban a császári csapatok körbevették a falut, majd ágyútűz fedezetében támadásra indultak. A katonák lemészárolták a gyakorlatilag fegyvertelen lakók egy jelentős részét – köztük nőket és gyerekeket is –, a házakat pedig kifosztották, felgyújtották. A vérengzés körül-belül 200 áldozatot követelt, nagyjából 400 falusit pedig Talócára vagy Csík sze redára hurcoltak. A foglyokat nem sokkal később elengedték, viszont a székely ellenállás hangadói közül sokakat az ezután meginduló vizsgálat során letartóztattak és börtönbe vetettek.

A brutális fellépés tulajdonképpen megtette hatását: az év hátralevő részében felálltak az előírt ezredek. Sok székely azonban nem tudott megbékélni a történtekkel – több ezren menekül-tek az ekkor még török fennhatóság alatt álló Moldvába. Sokáig azonban itt sem lehetett nyug-tuk, a terület ugyanis 1775-től Habsburg uralom alá került, a székely menekülteket pedig Hadik András – a híres egykori huszártábornok, Erdély akkori katonai főparancsnoka és királyi biztosa – Bukovi ná ban telepítette le. Mivel a moldvai csán-gók közül is csatlakoztak néhányan a telepesek-hez, a bukovinai székelyeket később szokás volt helytelenül szintén csángókként emlegetni. Noha később sokan haza vagy Magyarországra települ-tek, közösségeik egy része ma is létezik, és olyan falvak is őrzik az események emlékét, mint Isten-segíts vagy Hadikfalva.

A 18. században hihetetlenül népszerű lett a tea, kereskedelme pedig óriási hasznot hozott az elsősorban angol és holland kereskedőknek, a lefölözhető profitot azonban korlátozta, hogy a termelés Kína monopóliumának számított. Nem csoda, hogy a britek fejében megfogant az ötlet, hogy a cserjét a földrajzilag viszonylag közeli, éghajlati szempontból is megfelelőnek látszó, és persze nagyrészt az uralmuk alatt álló Indiában is meghonosítsák.

Az eredeti terv az lett volna, hogy Kínában vásá-rolt teapalántákkal indítják be a termelést, azon-ban még inkább megkönnyítette a dolgot, amikor egy skót utazó, bizonyos Robert Bruce felfedezte,

hogy a keleti Himalája lábainál fekvő Asszam tartomány lakói is termelik a tea egy helyi válto-zatát. Innentől fel gyorsultak az események, a Brit Kelet-indiai Társaság felállított egy Tea- ta nács elnevezésű, szakembe-rekből álló testületet, amely kínai

szakértők „importálásával” beindította a termelést. A legsikeresebb végül egy a kínai tea és az asszam tea hibridjeként keletkezett fajta lett.

Már csak az volt a kérdés, a kényes vásárló- közönség hogyan fogadja majd az indiai teát. Az első szállítmány, 350 fontnyi friss asszam tea 1839. január 10-én került kalapács alá a tradicio-nális londoni Teaárverésen, amit 1679 óta rendez-tek meg. Az új termék sikert aratott, a Kelet-indiai Társaság pedig kíméletlenül megszerzett földe-ken, iszonyatos ütemben futtatta fel a termelést. India nem sokkal később átvette Kínától az első számú teatermelő címét, a befolyó pénz pedig tovább növelte a Brit Birodalom hatalmát.

CU

LTIR

IS /

BR

IDG

EMA

N A

RT

LIB

RA

RY

/ WIK

IMED

IA

Litván Dánielösszeállítása

Megalakul a magyar tőzsde1864. január 18.

A dualizmus kora máig páratlan fellendülést hozott a magyar gazdaságban, de ennek alapjait már korábban, a kiegyezés előtti években kezd-ték lefektetni. A bécsi kormány ugyan megfosz-totta politikai önállóságától a Magyar Királyságot a szabadságharc leverése után, de gazdasági kér-désekben nyitottabb volt.

A reformkor idején az az érdekes helyzet állt elő, hogy a nyugati minták alapján szervezett „rész vé-nyes társaságok” már létrejöttek – például egy ilyen keretében épülhetett meg az első balatoni gőzhajó vagy éppen a Lánchíd is –, viszont sem a törvényi szabályozás nem volt még meg, sem a részvények szervezett kereskedésére nem volt lehetőség, az értékpapírok és áruk adásvétele egy kávéházban zajlott.

A következő lépés a Pesti Lloyd Társaság meg-alakulása, s ezzel a Gabonacsarnok létrehozása volt, amely afféle nem hivatalos árutőzsdeként működött 1853-tól, azonban az ügyleteket még itt sem foglalták írásba. Bécs 1860-ban adott ki rende-letet, amelyben előírta a birodalom nagyvárosaiban egységes szabályok szerint működő árutőzsdék létrehozását (ezután alakult meg ez az intézmény például Prágában vagy Temesváron is). Pesten

a Lloyd Társaság kapott megbízást egy tőzsdeter-vezet megalkotására, azonban ebben nemcsak áru-, hanem értéktőzsde felállítását is javasolták.

A jóváhagyás némi késéssel, de végül megérke-zett, így kezdhette meg működését 150 évvel ezelőtt, 1864. január 18-án a Pesti Áru- és Érték tőzsde a Lloyd Társaság székházában. A Hely tar tótanács által jóváhagyott alapszabály szerint a tőzsde célja „mindennemű kereskedelmi javaknak, veretlen aranynak s ezüstnek, pénznemeknek és váltóknak, a magyar iparvállalatok felsőbb engedelem folytán kibocsátott részvényeinek s kötvényeinek eladást és vevését, végre zálog-, biztosítási és szállítási üzleteket megkönnyíteni.” Az induláskor, 1864-ben 17 részvényt (4 bank, 2 malom, 2 biztosító, 3 bánya, Lánchíd, Alagút), egy záloglevelet, 11 külföldi pénznemet és 9 váltót jegyeztek a tőzsdén. Az értéktőzsde 1868-ban egyesült a Gabona csar-nok kal, az áru- és értéküzletek ettől kezdve egy-azon intézményben, de külön teremben köttettek.

Az első nagy fellendülést az 1870-es évek leg-elején lezajlott „alapítási láz”, a Gründerzeit hozta el, viszont az első válságra sem kellett sokat várni: 1873-ban Pestre is „begyűrűzött” a nemzetközi tőzsdeválság, és a papírok átlagosan az értékük felét elvesztették. Jobb és rosszabb időszakokkal egészen 1914-ig működött az ekkor már Budapesti Tőzsde, a világháború kitörése idején bezárták, és a kereskedés egy időre visszatért a félhivatalos keretek közé.

A Lloyd-palota (balra) adott otthont a Pesti Áru- és Értéktőzsdének 1873-ig

A londoni India House árverési terme egy 1808-as képen. Az asszam tea hatalmas sikert aratott a piacon

Röviden


2014JANUÁR

ALAM

Y

N YUGAT-EURÓPA legritkább, történelmi jelentőségű épületei közé tartoz

nak a 12. század környékén épült fatemplomok, amelyek a vikingek korába és a kereszténység skandináv felvételének kezdeti időszakaiba is bepillantást engednek. A becslések szerint egykor akár ezer norvég dongatemplom is épülhetett, mára azonban mindössze 30 maradt fenn, s ezek állapota is egyre romlik, a szakértők emiatt napjainkban

újabb erőforrásokat próbálnak mozgósítani annak érdekében, hogy a következő nemzedékek is megismerhessék e páratlan építészeti emlékeket.

Az igencsak látványos épületek között akadnak egészen kicsik

Veszélyben a norvég fatemplomokNorvég történészek és restaurátorok dolgoznak az ország híres dongatemplomainak megőrzésén, amelyek a viking örökség továbbélésére is új fényt vethetnek. David Keys tudósítása

– mindössze 4 méter széles és 6 méter magas építmények –, de 40 méter magasra nyújtózó nagyobb alkotások is. Legtöbbjüknek kőlábazatú faszerkezete van, azaz nem rendelkeznek a mai épületekhez hasonló alapozással. Közülük talán

a legimpozánsabb a 26 méter magas, 20 méter hosszú heddali fatemplom (lásd a fenti képet), amely Norvégia délkeleti részén található, továbbá a legrégibb ilyen típusú, ma is álló épület, az urnesi dongatemplom, amely kelta, viking és román építészeti hatásokat is felmutat.

Bár kívülről általában összetett építményeknek tűnnek, valójában egyemeletesek, ám a zsindelyes tetők több szinten helyezkednek el.

„A jelenleg is zajló állagmegóvási prog-ram nélkül a középkori norvég fatemp-lomok tíz éven belül elpusztulnának”

FÓKUSZBAN A 13. században épült heddali fatemplom a középkori skandináv dongatemplomok

közül a legnagyobb, ma is épen maradt példány. Mindössze 30 fatemplom élte túl

az elmúlt évszázadok viszontagságait, ezért a norvég kormány átfogó

állagmegóvási programot indított


ALAM

Y / W

IKIM

EDIA

A norvég kormány felügyelete alá tartozó Kulturális Örökségvédelmi Igazgatóság az elmúlt két évben 10 darab, a 12. és a 14. század közé datálható fatemplomon végeztetett állagmegóvási munkákat. A megelőző években további fatemplomok is sorra kerültek. A szakemberek elsősorban arra koncentráltak, hogy tartós anyagokkal erősítsék meg a templomok külső felületeit, kicseréljék a tetők rohadó elemeit, és megállítsák a szentélyek fokozatos süllyedését.

Két esetben hatalmas emelőszerkezet segítségével 30 centiméter ma gasba emelték az egész építményt, hogy a szakértők megvizsgálhassák és kijavíthassák a kőből készült lábazat hibáit. Mintegy tucatnyi építmény állapotának felülvizsgálatára 2015ben kerül sor, amelynek keretében kiértékelik az eddigi eredményeket és határoznak a to vábbi legszükségesebb teendőkről.

A legrégibb dongatemplomra utaló régészeti bizonyítékok Jelling egykori dán királyi székhelyen, körülbelül az időszámításunk szerinti 965ből kerültek elő. Ennek különlegessége, hogy döngölt földdel rögzített tartógerendákat tartalmazott a később általánossá vált kőlábazat helyett.

Az első különálló fatemplom 1080 körül épült Norvégiában (erről szintén régészeti leletek tanúskodnak), a legnagyobbak pedig 1130 után keletkeztek. Ebben az időszakban a helyi előkelők templomok és apátságok alapításával igyekeztek egymást túlszárnyalni és hatalmukat, gazdagságukat demonstrálni.

Mivel a skandináv fenyvesek kimeríthetetlennek látszó bőségben árasztották a karcsú, egyenes és jó építészeti tulajdonságokkal bíró szálfákat, természetes volt, hogy ezeket használták alapanyagként, beszerzésük és feldolgozásuk ugyanis olcsóbb volt, mint a nyugateurópai kőtemplomok építőanyaga.

A viking hajóépítési tradíciók, a képzett fafaragók jelentős száma szintén kedvezett a fatemplomok elterjedésének. Az épületek különleges értékét azonban a rendkívül sok időt és munkát igénylő fafaragások adják meg, amelyekről Erla Bergendahl, az Oslói Egyetem középkori művészettörténet professzora így nyilatkozott: „A közép

13

LÉGI BALESET

Kiemelik az elveszettnek hitt bombázót

ütköztek és lezuhantak. A két gép nyolcfős személyzete azonnal éle-tét vesztette. A helyiek pedig min-dent elkövettek, hogy eltüntessék a baleset nyomait, nehogy a német mentőcsapatok megtorlásának essenek áldozatul: az egyik gép roncsait egy 100 méternél mélyebb hasadékba dobták.

A kutatók egyike, Gilles Collaveri szóbeszédek és szemtanúk leírásai alapján talált rá a baleset színhe-lyére. A barlangászok jelenleg is dol-goznak az egyenként akár 50 kilós súlyt is elérő maradványok kiemelé-sén. Eddig már a szárny több darab-

EGY MÉLY BARLANG-BAN fedezték fel azt a német bombázórepü-lőt, amelynek maradvá-nyait az elmúlt hónapok-ban kezdték a felszínre hozni. Egy történészek-ből, régészekből, mér-nökökből, pilótákból és barlan gászokból álló roncsvadász-csapat a francia Pireneusok egyik korábban megkö-zelíthetetlennek tartott vidékén azonosította a Dornier 217-es repülő maradványait.

A Dornier Do 217-es típusú repülőket 1940 és 1943 között gyártották Németországban. A Luftwaffe köte lékében az atlanti csatában, a normandiai ütközetekben és a Harmadik Birodalom végnap- jaiban a német területek védel-mében is részt vettek. A most megtalált Dornier 217-essel egy rejtélyes baleset végzett: a Toulouse-ban állomásozó bom-bázók közül kettő, miközben éppen a bázis felé tartottak a szö vetséges erők földközi-tengeri bombázása után, 1944 júliusá - ban máig ismeretlen okból a Pireneusok hágói fölött össze-

kori dongatemplomok görbe vonalú faragványai – valamint az elkészítésükhöz szükséges szakértelem – szinte bizonyosan a kereszténység felvétele előtti időszakra, a viking hagyományokra vezethetők viszsza.” Szintén ez a tradíció lehet a forrása az egyes fatemplomok tetőgerincén megfigyelhető sárkányfejes díszítéseknek.

„Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a középkori építészet kivételes alkotásait, a norvég fatemplomokat megőrizzük a következő generációk számára is – hangsúlyozta Sjur Mehlum, a norvég Kulturális Örökségvédelmi Igazgatóság vezető restaurátora. – A jelenleg is zajló állagmegóvási program nélkül ezek az építészeti remekművek tíz éven belül elpusztulnának.”

Az urnesi dongatemplomon található különleges faragványon egy sárkány küzd ellenfelével. Az ékes fafaragványoknak a vikingektől kezdve komoly hagyományuk alakult ki Norvégiában

ját, egy oxigénpalack részeit, lőszereket, valamint a pilótafülke német nyelvű feliratokkal ellátott darabját sikerült felszínre hozniuk. A teljes rekonstrukcióra azonban valószínűleg nincs remény, így a maradványok berlini és dél-franciaországi múzeumokban fognak helyet kapni.

A repülőroncs kiemelésétől a szakértők azt várják, hogy választ kapnak több, ma is nyitott kérdésre: mi történt pontosan hét évtizeddel ezelőtt, és mi lett a sorsa a másik lezuhant bombá-zónak? ■

A Dornier 217-esek egyike 1943 szeptemberében

Röviden 2014. JANUÁR

BBC History – A világtörténelmi magazin14

WIK

IMED

IA

A 21. SZÁZAD TÁRSASÁG EGYESÜLET a NATO Public Diplomacy Division

támogatásával 2013. december 11-én konferenciát rendezett Buda pesten A NATO és partner-ségei: biztonság a globalizált világ-ban címmel. Néhány ott elhang-zott gondolatról Dérer Miklós számol be.

Rangos résztvevők – mint például Sophie Larden (a NATO politikai és biztonságpolitikai részlege), Sztáray Péter nagykövet (Magyar ország állandó NATOképviselője), Gyarmati István nagykövet (a De mokrácia Központ Közala pítvány elnöke), Siklósi Péter (a Honvé delmi Minisztérium helyettes államtitkára) – fejtették ki nézeteiket egy immár hat és fél évtizedes, időről időre változó viszonyról.

Bármennyire is megváltozott az alaphelyzet a Szovjetunió felbomlása óta, többen hangsúlyozták, hogy a történeti nézőponttól ma sem lehet eltekinteni – le gyünk mégannyira távol az 1949es kiindulási ponttól, amikor is Lord Ismay, a szervezet első főtitkára az Észak atlanti Szövetség Szervezeté nek létrehozását szellemesen három indokkal magyarázta: „az oroszokat kint, az amerikaiakat bent és a németeket lent tartani” („to keep the Russians out, the Ameri cans in, and the Germans down”). Más szavakkal megakadályozni, hogy az eltérő érdekű és értékeket valló, agresszíven terjeszkedő Szovjet unió döntő szerepet játszhasson az atlanti térség ügyeiben; hogy a szovjet aspirációknak egyedül ellenállni képes és NyugatEurópa békés és demok ra tikus kon szolidációját akkoriban egyedül biztosítani tudó Egyesült Államok ne távozzon a győzelem után az európai ügyekből ugyanúgy, mint az első világháborút követően; hogy a liberális demokrata nyugati terminológiában két

világháborúért felelős és vereséget szenvedett Németország régi, hagyományos ambícióival nehogy újjászülethessen.

A konferencián többen is hangoztatták, hogy a Varsói Szer ződés megszűnése és a Szovjetunió felbomlása a ’90es években illúziókat keltett az Atlanti Szövetség és Oroszország kapcsolatainak teljesen új alapokra helyezése, sőt akár egy esetleges orosz tagság lehetősége iránt is. A túlzott várakozások lecsillapodása után – emelték ki – a kooperáció és a kölcsönös elkötelezettség (cooperation and engagement) lettek a kulcsszavak. A közeledés 1997ben egy alapdokumentum elfogadását ered

ményezte, majd 2002ben állandó konzultatív fórumot hoztak létre.

A szakértők körében abban is egyetértés volt, hogy az érdekellentétek, azok időszakonkénti elmélyülése a hidegháborús vereség sokkjából mindinkább magához térő, és egykori nagyhatalmi státusát agresszív határozottsággal újra képviselni igyekvő Moszkva, valamint a globális biztonságpolitikai szerepet egyre inkább felvállaló NATO között valószínűleg elkerülhetetlen volt. A NATO folyamatos bővülése és bővítése a volt szocialista országokkal és egykori

A NATO és Oroszország

szovjet tagállamokkal Kelet felé már a kezdetektől „Erisz almája” volt a felek között. Az erősödő amerikai uni la teralizmus és a szovjet utódállamokat fenyegető orosz hegemonista törekvések tényei és az ezekhez kapcsolódó kölcsönös vádaskodások sem segítették elő a kapcsolatok radikálisan új ala

pokra helyezését. A koszovói háború (1999), majd az orosz–grúz konfliktus (2008) a kapcsolatok teljes megszakadásával fenyegetett. Nyilvánvalóvá váltak a geopolitikai, szemléleti érték és érdekkülönbségek, a hidegháborús reflexek és bizalmatlanság pedig tovább él.

Az egyik panelbeszélgetésben kialakult vita konklúziója azonban az volt: ma igen jelentősek azok az érdekegyezések,

amelyek feltehetőleg nem engedik a konfliktusok túlságos és hosszú távú elmérgesedését. A részletkérdésekben zajló heves viták nem zárják ki a fontos területeken meglévő alapvető közös célokat. Ilyen területek elsősorban a fegyverzetkorlátozás és a nukleáris eszközök terjedésének megakadályozása, a nehezen oldódó nemzetközi pénzügyi válság megoldása, valamint az európai, a regionális és a globális biztonság fenntartása. Az általános érdekek mellett természetesen több konkrét kérdésben is érdekegyezés és közös álláspont

alakítható ki – gondoljunk csak a terrorizmus elleni közös fellépésre, az aktuális válságkezelés és békefenntartás ügyeire, a rakétavédelem bonyolult és sok erőfeszítést igénylő vitáira. A közös álláspont vitákban formálódhat csak ki, nem az egyik fél nézeteinek a másikra kényszerítésével – igaz ez például a Szomá lia partjainál és a DélkeletÁzsiában elharapózott és a hajózási útvonalakat fenyegető kalózkodás visszaszorítására stb. Nem utolsósorban pedig a tágabb KözelKelet ügyének kezelésére, ahol Afganisztán, Szíria, az izraeli–palesztin permanens válság, Irán, az úgynevezett arab tavasz egész kérdésköre regionális és globális biztonságot érintő kérdéseket vet fel. Többek között az energiabiztonságot is, ami az energiatermeléstől és áraktól nagymértékben függő orosz gazdaságnak sem lehet közömbös.

Az együttműködés és partnerség fenntartása kölcsönös erőfeszítéseket igényel, nem is akármilyeneket. Pragmatizmus és az emó ciók lehető legteljesebb kikapcsolása szükségeltetik. Például mindenki legfőképpen a saját háza körül söpörjön: a NATO részéről a sajátos orosz fejlődés és történelem meghatározta adottságok és érzékenységek empatikus figyelembevétele mindenképpen hasznos lehet, miközben persze nem lehet figyelmen kívül és válasz nélkül hagyni az „orosz medve” agresszív morgásait és törekvéseit.

A konferencia előadásai meg tekinthetőek és olvashatóak az egyesület honlapján: 21sztarsasag.com. ■

VILÁGPOLITIKA

A NATO és az EU Európában: lilával azok az országok, amelyek mindkét szervezetnek tagjai, kékkel a csak EU-tagok, narancssárgával pedig a csak NATO-tagok láthatók

Egy idén tavasszal, Lengyelországban rendezett NATO-hadgyakorlaton vonják fel a szövetség lobogóját


E GY ÚJ KUTATÁS szerint az első világháborúban részt vevő kanadai katonák egy

sajátos „lövészároknyelv” segítségével igyekezték feldolgozni a frontvonalban megtapasztalt borzalmakat.

A Kanadai Hadtörténeti Múzeum kutatója, Tim Cook által a War in History című folyóiratban publikált vizsgálat korabeli levelek és más írott források alapján kimutatta, hogy az érintett férfiak egyéni káromkodásokat és szlenget használtak egyes tárgyak és események megnevezésére. A nyelvhasználat ról szóló korábbi tudományos elemzések eredményeivel összevetve a kutató arra jutott, hogy a szleng – például az, hogy a német kézigránátokat „krumplinyomó”nak hívták – egyfajta védőpajzsként szolgált a katonák számára, hogy elidegenítsék maguktól és jelentéktelenné tegyék a halált. A káromkodás pedig igencsak hasznos eszköz volt a katonai fegyelem és a háborús stressz negatív hatásainak csökkentésére.

Cook szerint mindkét beszédstílus arra is szolgált, hogy éles határt húzzon a katonák és a civilek közé. A káromkodás rutinszerűvé vált, s a katonáknak nem kellett tekintettel lenniük arra a társadalmi normára, hogy nők és gyerekek jelenlétében „visszafogják” magukat, a buja nóták pedig a férfias jellemvonásokat húzták alá, s erősítették a bajtársias köteléket. A tanul mány arra is rámutat, hogy bár bizonyos kifejezéseket a legkülönbözőbb nemzetekből verbuválódott katonák is alkalmaztak, a kanadai egységek egyedi, csak rájuk jellemző szófordulatokkal is éltek, amellyel nemzeti identitásukat is erősítették.

Ilyen kifejezések voltak a következők: „elcsípett egy zsákot” vagy „elhúzott nyugatra” – azaz megölték; illetve a sokkhatástól és egyéb pszichés traumáktól szenvedők „totál bezizzentek”.

A BBC Historynak nyilatkozva a kutató leszögezte: „A frontvonal

HADTÖRTÉNET

CO

RB

IS /

WIK

IMED

IA

HÉT CSODAévszázaddal az „arkhimédészi csa-var” néven ismert szivattyú előtt!

Stephanie Dalley 2013 őszén Irakba utazott, hogy a titkosítás alól feloldott amerikai kémműhold-fel-vételek alapján helyszíni kutatáso-kat végezzen. Biztonsági okokból azonban nem tudta a Moszul térsé-gében sejtett egykori kertet meg-közelíteni, egy helyi forgatócsoport azonban megörökítette a földhal-mokkal és kőtörmelékkel teli dom-bot, amely egy sűrű zöld növény-zettel borított terület felé lejtett – Dalley szerint minden bizonnyal ez lehetett az ókor egyik csodájának eredeti helye.

Az ókori világ hét csodájának listáját a szidóni Antipatrosz írta le először az i. e. 2. században azzal a céllal, hogy a művelt utazó számá- ra meghatározza, mi az, amit feltét-lenül látnia kell. Mára mindössze a gízai piramisok maradtak fenn az eredeti – a későbbi századokban gyakran átírt – listáról, ám Szemi-ramisz függőkertje volt az egyetlen, amelynek a tudósok többsége eddig még a létezésében is kételkedett. Mivel Dalley elméletét számos történész vitatja, újabb régészeti kutatások dönthetik el a kérdést, valóban Ninive környékén épült-e meg a bámulatos függőkert. ■

Megtalálták Szemiramisz függőkertjét?AZ OXFORDI EGYETEM Kelet -ku tató Intézetének munkatársa, Stephanie Dalley több mint húsz éven keresz-tül kutatta Szemiramisz legendás függőkertjének mítoszát és a fenn-maradt régészeti leleteket. Nemrég megjelent könyve, a The Mystery of the Hanging Garden of Babylon (Oxford University Press, 2013), valamint a brit Channel 4 ez alapján készült dokumentumfilmje ezeket az eredményeket foglalja össze.

Eddigi hiedelmeink szerint – amelyek elsősorban Iosephus Flavius több évszázaddal későbbi híradásán alapulnak – II. Nabú-kudurri-uszur (i. e. 605–562) babi -lóniai uralkodó építette méd fele-

ségének a hegy nagyságú földi para- dicsomot, hogy ne gyötörje annyira a honvágy. Az oxfordi kutató azonban körülbelül egy évszázaddal korábbra és 300 kilométerrel északabbra teszi a függőkert megépítését.

Dalley szerint az építmény Szín-ahhé-eríba asszír királyhoz köthető (i. e. 704–681), aki egyik dombormű-vén azzal kérkedik, hogy a kert és a palota, amelyet épített, „csoda minden népnek”. A király unokája, Assur-bán-apli pedig reliefjén meg is örökítette a falak fölé emelkedő, vízvezeték-rendszerrel öntözött luxuskertet. További ékírásos forrá-sok, valamint a régészek által Ninive, az Újasszír Birodalom akkori köz-pontja körül feltárt vízvezeték-rend-szer maradványai is alátámasztják a hipotézist, továbbá Szín-ahhé-eríba azon újraértelmezett felirata, ame-lyen egy a vizet nagy magasságba is felemelni képes, bronzból készített csavarszerkezetről esik szó – jó négy

professzor a kutatás értékelésekor hangsúlyozta: „Hihetetlen látni, hogy akár a káromkodások is megerősíthetik a területi vagy nemzeti hovatartozáshoz való kötődést, és segítenek megbirkózni a kihívásokkal. Érdekes, mennyire közel állnak az akasztófahumorhoz is – talán arra kínáltak megoldást, hogy az illetők farkasszemet tud

saját nyelvhasználatának kérdését eddig többnyire figyelmen kívül hagyták a szaktörténészek, ám a katonák leveleit, egyéb feljegyzéseit olvasva ráébredtem, hogy a katonai kultúra rejtett komponensére akadtam, amely nélkül nehezen érthetnénk meg, mi is zajlott az első világháborúban. A látszólag sikamlós káromkodások, szleng kifejezések felfedik számunkra, hogyan küzdöttek meg és tartottak ki a katonák, s próbáltak értelmet csempészni egy irracionális eseménysorba.”

A Kenti Egyetemen újkori brit történelmet oktató Mark Conelly

janak nézni a halállal és a szemébe nevetni. Úgyszintén lenyűgöző nek találtam, hogy a levélíró első világháborús katonák akár egy szempillantás alatt átváltottak a káromkodással fűszerezett mondatokból az otthoni szeretteikhez szóló, szélsőségesen szentimentális fogalmazásba.” Emma McFarnon

Hogyan járult hozzá a katonai szleng a túléléshez?

Kanadai katonák bevagonírozás előtt, 1915-ben. Egy új kutatás rávilágít arra, hogy az első világháborúban a katonák

által használt szleng egyfajta közös identitásképző hatással is bírt

Assur-bán-apli (i. e. 668–631 k.) szerint így nézett ki a nagyapja uralkodása idején épült lenyű-göző kert

Röviden 2014. JANUÁR

WIK

IMED

IA

A VILÁGTÖRTÉNET szaktudományos folyóirat 2013/2–3. számában

Csoma Mózes a Koreai-félsziget modernizációjának történetét elemzi, Salát Gergely pedig a kínai „reform és nyitás” kibontakozásá-nak kezdeteit deríti fel.

A Koreaifélsziget két állama mára homlokegyenest eltérő fejlődési utat és külpolitikai orientációt járt be, ám gyökereik közösek: az egységes állam a kora középkorban alakult ki a félszigeten, és a Kojó Királysággal létrejött a teljes egység a 10. században. A Kínától a Japánszigetekig terjedő útvonal mentén alakultak ki a modernizáció legfontosabb központjai, ám a távolabb eső északkeleti és délnyugati területek fokozatosan lemaradtak. Miután a 17. században Kína mandzsu uralom alá került, a hűbéres Korea egyre inkább arra törekedett, hogy elszigetelje magát a külső behatásoktól – a 250 éven át kitartó izoláció miatt „Remetekirályságnak” kezdték emlegetni az államalakulatot. Csoma Mózes, az ELTE docense végigveszi azokat a történelmi mo mentumokat, amelyek a fokozatos nyitás felé vezettek, a nyugati hatalmak kezdeti „tapogatózó” akcióinak sikeres visszaverésétől az 1876ban Japánnal megkötött, kényszerített egyezményig, ami egyben a bezárkózás végét jelentette a Csoszon Királyság számára. Az átmeneti orosz orientációt követően Japán kerekedett felül a 20. század elején,

s az 1910től kiépülő gyar

Ázsia: bezárkózás és nyitás

TALLÓZÓ

mati uralom egyoldalú modernizációt honosított meg a félszigeten: az ipari központok északra települtek, ám a gazdaság többi területén továbbra is félfeudális viszonyok maradtak. Egy 1921ben Koreá ban járó magyar néprajzkutató, Baráthosi Balogh Benedek a következőképpen foglalta össze az általa tapasztaltakat: „Ha a japán hatás nem volna annyira koreai ellenes és annyira önzőn anyagias célú, talán

áldásosnak volna mondható Koreá ra, de így, mikor csak a morzsákat juttatják nekik a belőlük dúskáló japánok, nem lehet csodálni, ha az ellenérzés nem csökken irántuk.”

A Koreára nézve szörnyű következményekkel járó japán gyarmati uralom végét csak a második világháború lezárása hozta el – ám a szövetséges nagyhatalmak közti területmegosztás rivális hatalmi központok kialakulását, s a következő évtizedekben gyökeres különválást okozott a félsziget két állama között, a máig tartó, enyhülésekkel tarkított „hidegháborús” logika jól is mert tartósításával. A koreai háború (1950–1953) pusztításai után különös módon az északi országrész volt kedvezőbb helyzetben – köszönhetően az évszázadokra visszanyúló modernizációs hagyománynak és

a szocialista tábor támogatásainak –, míg DélKorea elhúzódó gazdasági és politikai válságának csak a Pak Csong Hi tábornok nevével fémjelzett, 1961. májusi katonai puccs és az ezt követő „technokrata” kormányzás vetett véget. A Meidzsireformokkal is rokonított erőltetett modernizáció meghozta gyümölcsét: az újjáélesztett „Reme te ki rályság”, azaz a bezárkózó ÉszakKorea behozhatatlanul lemaradt, amelyet politikai döntések (az ország költségvetésének harmada a hadseregre ment el), elhibázott gazdasági lépések és geopolitikai adottságok is felerősítettek a Kimdinasztia harmadik generációjának mostanra zökkenőmentesen lezajlott hatalomátvételéig.

Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense egy másik ázsiai, egyben világhatalom, Kína óvatos nyitásának krónikáját tekinti át, különös tekintettel a Kínai Kommunista Párt 1978 decemberében meghatározott új, „reform és nyitás” politikai irányvonalához vezető lépésekre. A Kínai Nép köztársaság hivatalos latin betűs átírásával (pinyin) Mao Zedongnak hívott pártvezér (népszerű magyar nevén Mao Cetung) 1976os halála után kibontakozott hatalmi harcokban Deng Xiaoping (Teng Hsziaoping) eleinte háttérbe szorult, ám végül az általa irányított korábbi vezetői gárda határozhatta meg a következő másfél évtized legfontosabb reformfolyamatait és annak ideológiai alapelveit. Ennek eléréséhez először a Mao egészségének megromlása

idején az országot ténylegesen irányító „négyek bandáját”, majd a velük leszámoló, Mao „legitim” utódjának megválasztott Hua Guofenget (Hua Kuofeng) kellett eltávolítani az útból. A „négyek bandáját”, köztük Mao feleségét alig egy hónappal a „nagy kormányos” halála után, már 1976. október 6án letartóztatták, s bár Deng Xiaoping rögtön ezután felajánlotta támogatását és segítségét Hua Guofengnek, még jó pár hónapnak kellett eltelnie, amíg Deng politikai izolációját fokról fokra feloldották. Deng Xiaoping politikai tőkéje elsősorban az informális regionális és pártkapcsolatokban, korábbi vezetői tekintélyében rejlett, míg Hua Guofeng és szűkebb köre csak minimális beágyazottsággal rendelkezett, ezért formális hatalmi pozícióival csak ideiglenesen tudott a felszínen maradni.

A korábban Mao utasításainak engedelmes végrehajtójaként ismert Deng – húzza alá a tanulmány szerzője –, mint minden reformer, magát a maói örökség továbbvivőjeként pozicionálta, ám egyre élesebb szavakkal bírálta az 1977 elején megjelent, Mao tévedhetetlenségét kimondó, „Két bármi” néven ismert Huacikk téziseit. Ő a marxizmus–leninizmus megkérdőjelezhetetlen igazságának gyakorlati tapasztalatok által kiigazított, állandó korrekcióját hirdette meg, és elvei találkoztak a régi vezetők félreállítását és a gazdasági lemaradást nehezményező pártkáderek elégedetlenségével. Deng Xiaoping reformpárti irányvonalának felülkerekedése az 1978. november–decemberi pártkonferenciával lett teljes, amelyet a központi bizottság decemberi, „történelmi” ülése szentesített. Bár Deng nem kapott új pozíciót és ellenfeleit sem váltották le, a „reform és nyitás” későbbi elemeit – a piac szerepének növelését, a magántulajdon megjelenését, a vállalkozás szabadságát, s Kína „szocialista piacgazdaságának” szárnyalását a következő évtizedekben – ez az 1977ben elkezdődött és 1978 végére lezajlott ideoló giai fordulat alapozta meg. ■

Deng Xiaoping Gerald Ford amerikai elnök (valamint utóbbi felesége és egy tolmács) társaságában egy 1975-ös pekingi találkozón. Kína Deng új irányvonala nyomán zárkózhatott fel később a gazdasági nagyhatalmakhoz

A „négyek bandáját”, köztük Mao feleségét alig egy hónappal a „nagy kormányos” halála után, már 1976. október 6-án letartóztatták

I SMÉT A DIADALÍV ALATT. 1959. január 8án Charles de Gaullet immár másodszor

köszöntötte Párizs a Francia Köztár saság legkultikusabb történelmi helyén. Először csaknem 15 évvel korábban, 1944. augusztus 25én a négyéves német megszállás alól felszabadult város fékeveszett ünnepén vonult át ezen a helyen.

A két bevonulás között Franciaország történelmében egy korszak ment végbe: megszületett és kimúlt a IV. Köztársaság – 1946 és 1958 között élt 12 évet. De Gaulle kezdettől fogva elégedetlen volt vele. Az ő (ideiglenes) köztársasági elnöki ténykedése alatt és a szándékai ellenében fogadták el a IV. Köz tár sa ság alkotmányát, majd a kómában szenvedő betegnek is ő adta meg a kegyelemdöfést. De Gaulle soha nem rejtette véka alá véleményét a politikai pártokról: nem kis részben a marakodó pártokat tartotta felelősnek Franciaország fölöttébb szégyenletes második világháborús szerepléséért, így a megszületendő IV. Köztársaságban egy erősen korlátozott hatáskörű parlamentet képzelt el.

Azonban a felszabadulás eufóriája erősebbnek bizonyult a tábornokba helyezett hitnél: az 1945. októberi választásokon a polgárok elsöprő (96 százalékos) többséggel megszavazták, hogy az új parlament alkotmányozó nemzetgyűlés legyen, s ez a törvényhozásnak adott elsőbbséget az elnöki hatalommal szemben. Az új alkotmány arra épült, hogy a három nagy párt – a kommunista, a szocialista és a kereszténydemokrata párt – a nemzet számára fontos kérdésekben együttesen tud szavazni. De Gaulle felismerte a rendszer törékenységét, ám alkatából adódóan sem volt képes arra, hogy a másodhegedűs szerepét fogadja el. 1946. január 20án lemondott, s visszavonult családi birtokára. Azért júniusban még elmondta híres bayeuxi beszédét, programszerűen fogalmazva meg az általa elképzelt alkotmányos


„Vive la République” – az Ötödik

ÉVFORDULÓ

rendszert: a törvények és a költségvetés elfogadása egy kétkamarás, közvetlen szavazással megválasztott parlament dolga, a végrehajtó hatalom irányítója pedig a pártok fölött álló, nagy önállóságot élvező köztársasági elnök. Jóllehet teljesen nem fordított hátat a politikának – létrehozta saját pártját, a Francia Népi Tömörülést, az RPFet –, de 1953ig jobbára háttérben maradt, azután pedig vidéki magányában csakis az emlékiratainak élt.

Ami törékeny, az általában el is törik. A rendszer a tripartizmusra

épült, de a hárompárti

kormányzás már 1947ben megszűnt

– a legtöbb szavazatot szerző kommunistákat kizárták a kormányzásból. A koalíciós kormányzás helyé be a folyamatos kormányválságok időszaka lépett – 1950 és 1954 között hét kormány alakult –, amelyeknél gyakoribbak csak a sztrájkok voltak. Jóllehet – nem kis részben a Marshallsegélynek köszönhetően – megindult a francia gazdaság modernizálódása, a szociális feszültségek nem csökkentek, így a belpolitika terén sem köszöntött be a békeidőszak. Az ország területén kívül még kevésbé.

Franciaország a negyvenes évek második felétől reménytelenül sülylyedt egyre mélyebbre az indokínai háború mocsarába. A háború mér

hetetlen anyagi és emberi forrásokat emésztett fel – a győzelem legkisebb reménye nélkül. A katonai akadémiák nem volt képesek pótolni a háborúban elesett tiszteket, az évi egymilliárd dolláros katonai költségvetés pedig béklyókat kötött a gazdasági újjáépítés büdzséjére. A Dien Bien Phunál 1954. május 7én elszenvedett döntő vereség – ennek nyomán a kettéosztott Vietnam, továbbá Laosz és Kambodzsa formálisan függetlenné lett – tovább gyöngítette a IV. Köz társaság intézményrendszerét.

A IV. Köztársaságnak a halálos szúrást az algériai háború vitte be. Tunézia és Marokkó 1956ban még békés úton válhatott meg a francia függőségtől, az algériai

kérdés azonban megoldhatatlan feladatnak tűnt. Ebben a státuszára nézve három tengerentúli megyében több mint egymillió francia élt – többségük már több generációs „fekete lábú”, azaz algériai francia –, az anyaországiakkal azonos infrastruktúrát felmutató városokban; s a gyarmat gazda ságilag és közigazgatásilag is Fran cia ország integráns része volt. A franciák túlnyomó többségének nemzettudatában sem különbözött Algéria Franciaország bármely más megyéjétől, még MendèsFrance miniszterelnök is azon a véleményen volt, hogy „nem alkuszunk, amikor a nemzet békéjéről és a nemzet integritásáról van szó:

az algériai megyék a Köztársaság részei”.

1958. május 13án az integritás hívei – elsősorban az algériai francia telepesek – a hadsereg támogatásával államcsínyt hajtottak végre, a de Gaulle híveként ismert Jacques Massu tábornok irányításával „Közjóléti Bizottságot” hoztak létre, s elfoglalták az algíri kormányzóság épületét. A lázadók követelésének egyik pontja az volt, hogy de Gaulle vezetésével alakuljon új kormány.

A kormány tehetetlen volt – a csendet de Gaulle törte meg. Május 15én rövid nyilatkozatot tett. „Franciaország valamikor – hangzott el benne –, nehéz óráiban rám bízta magát, hogy vezessem a megmenekülés felé. Ma, amikor az ország újabb megpróbáltatásoknak néz elébe, tudja meg, hogy kész vagyok magamra vállalni a Köztársaság minden megpróbáltatását.”

A tábornok nyilatkozata sem késztette a kormányt a döntő lépés megtételére. Pflimlin miniszterelnök nem volt hajlandó lemondani, majd Massu deszantosai elfoglalták Korzikát, s Párizs ellen készültek. Az országot a polgárháború és a katonai diktatúra előszele járta át. A baloldal felhívására május 28án csaknem egymillió ember vonult az utcára a köztársaság védelmében. Másnap René Coty elnök felhívással fordult a „legnagyobb franciához”, hogy legyen „a legelső francia”. A tábornok azt a feltételt szabta, hogy fél év rendkívüli hatalmat kapjon, amely alatt kidolgozzák és népszavazásra bocsát ják az V. Köztársaság alkotmányát. Július 1jén a Nemzetgyűlés beiktatta a de Gaulle vezette, széles koalíción alapuló és teljhatalommal felruházott kormányt, két nappal később pedig de Gaulle megkapta a felhatalmazást az új alkotmány kidolgozására. A szeptember 28i népszavazáson a választók bő 80 százaléka támogatta az új alkotmányt, amelyet de Gaulle ünnepélyesen a République téren adott át a népnek. „Vive la République” – zúgta a tömeg. Az Ötödik…

Decemberben, az elektorok szavazatainak 78 százalékával de Gaullet köztársasági elnökké választották, majd következett a január 8i beiktatás. ■W

IKIM

EDIA

Az ötödik Francia Köztársaság elnöke 1961 májusában

De Gaulle felismerte a rendszer törékenysé-gét, ám alkatából adó-

dóan sem volt képes arra, hogy a másod-hegedűs szerepét fogadja el

Történelmi háttér 2014. JANUÁR

tudta kiküldeni a flottát”, ám „a hollandok elindítottak egy hajóhadat, fel a Temzén egészen Chathamig, és egy csomó angol hajót tönkretettek a hajóépítő és -javító műhelyekben”, így nem sokkal később az angolok kény-telenek voltak békét kötni.

„Az angol sorhajó, a Royal Charles gazdagon díszített tatja (lásd a lenti képen), amelyet ma is az amszterdami Rijksmuseum-ban őriznek – teszi hozzá a kutató –, ékes mementója annak, mi történik, ha egy kormány nem avatja be a parlamentet külpoliti-kai elképzeléseibe, hanem megy a saját feje után.”

De mindig a pénzügyi kontroll a döntő? A Cambridge-i Egyetem professzora, az egyetemes történe-lem szakértője, David Reynolds álláspontja szerint „nem mindig a pénzügyi megfontolásoknak állt a zászló”. Csak abban az esetben,

ha a kormányzat katonai intézkedé-sei jóval túlterjesz-kedtek a normál büdzsén.

Sokkal fonto-sabb tényező, hogy „a kormány-

Mostantól a parlament kezében van a döntés az Egyesült Királyság csapatainak mozgósításával kapcsolatban? Amikor nyár végén a parlament Alsóháza meghiúsította a brit kormány azon törekvését, hogy megtegye a szükséges katonai előkészületeket egy Szíria elleni büntetőakcióra, úgy tűnt, alapvető alkotmányos átalakulásnak leszünk tanúi. Míg korábban az egykori királyi felségjog kormányra átruházott továbbéléseként többékevésbé szabadon dönthetett a kormány arról, hogy háborúba lépe, mostantól erre kifejezett parlamenti felhatalmazásra is szüksége lehet.

De a legutóbbi fejleményekig valóban ennyire erőtlen lett volna a brit parlament? És az uralkodók-nak, valamint a kormányoknak valóban „előjoguk” volt függetle-nül dönteni e súlyos kérdésről?

Paul Seaward, az angol parla-ment történetének feldolgozására 1940-ben életre hívott, és kutatási eredményeit 41 kötetben publikáló Parla-ment tör té neti Alapítvány igaz-gatója szerint a törvényhozás-nak már eddig is „számtalan eszköze volt arra, hogy ellenőrző funk-cióját gyako-

A szíriai beavatkozással kapcsolatos, a brit parlament és a kormány közötti csatározások előrevetítik a törvényhozás újfajta magatartását: több éves engedelmes behódolást követően egyre öntudatosabban lépnek fel a honatyák. Chris Bowlby tekinti át a brit történelem katonai akciókat érintő, jellemző politikai konfliktusait

rolja”, még akkor is, ha formális vétójog nem állt rendelkezésére. A háború, mint tudjuk, rengeteg pénzbe kerül, és a költségvetés feletti kontroll a hadikiadások korlátozásában is éreztette hatá-sát. Amikor például I. Eduárd királynak pénzre volt szüksége 1296-ban a Skócia vagy a Gascogne elleni hadjáratra, a felzúdulás nyomán megerősítették a parla-ment adókivetésbe való beleegye-zési jogkörét.

A parlament pénzügyi kénysze-rítő eszközökkel élt akkor is, ha egy katonai akciót le akart állítani. Seaward példaként a Holland Köztársaság ellen viselt 17. századi háborúkat említi. A második angol–holland háború (1665–1667) idején – miután előzőleg beleegyezett a hadviselésbe –, 1666–1667 telén az Alsóház már nem engedélyezett újabb kifizetéseket a hadjárathoz, elsősorban a költséges belföldi problémák, így a pestisjárvány

és az 1666. szeptemberi „nagy londoni tűzvész” miatt.

„A kormány nem

RIJ

KSM

USE

UM


zat miként méri fel a politikai köz-hangulatot”. Más szavakkal a vég-rehajtó hatalomnak nem kellett feltétlenül a parlament jóváhagyá-sára hagyatkoznia, ám a politikai klímát semmiképp nem hagyhatta figyelmen kívül. A parlament ese-tében ez egyre inkább olyan formát öltött, mintha egy katonai akció élő közvetítésének lennénk a része-sei az ülésteremben.

A korábbi brit kormányok álta-lában nem emeltek kifogást az ellen, hogy a parlament visszamenőleg tüzetesen megvizsgálja az ország katonai lépéseit, de mindent elköve-tett, hogy a folyamatban lévő konf-liktusok tekintetében szűkebb moz-gásteret hagyjon a képviselőknek. Amikor az Alsóház 1855-ben vizs-gálatot akart indítani az éppen zajló krími háborúval (1853–1856) kap-csolatban, az akkori pénzügymi-niszter, William Gladstone úgy ér- velt, hogy ezzel a kezdeményezéssel az Alsóház „egy éppen folyó had-műveletbe avatkozva… áthágja az alkotmányos kereteket, melyek pon-tosan megszabják a helyét”. Vagyis úgymond „kivenné a kormány kezéből a hadjárat irányítását”.

Ám az Alsóház ennek ellenére megszavazta a vizsgálóbizottság felállítását, Gladstone pedig lemon-dott. Egy évszázaddal később a folyamatban lévő katonai akciók firtatása újabb fejezettel bővült. 1940 májusában, a parlamentben Winston Churchill éles hangon kérdőre vonta a Chamberlain-kormányt a norvégiai hadművele-tek kudarca miatt (a britek ugyan

A kormány vagy a parlament húzza meg a ravaszt?

Az Egyesült Királyság királyi

címere a HMS Royal Charles sorhajón,

amely a hollandok kezére került egy

1667-es, megle-petés szerű táma-

dás alkalmával

18

elfoglalták Narvikot, ám ezt utóbb fel kellett adniuk, és Norvégia tel-jes egészében a németek kezére került). Chamberlain május 10-én le is mondott, így lett Churchill „a háború miniszterelnöke” Nagy-Britanniában.

A királyság védelmeÁm az effajta beavatkozás mégsem volt szokványos. Reynolds profesz-szor szerint „Churchill a második világháborús brit hadműveletekről csak minimális mértékben konzul-tált a parlamenttel, de még a saját kormányával is”. A háború szüksé-gessége kapcsán a politika porond-ján és a közvéleményben nem sok ellenérv merült fel – így a hideghá-ború idejéig szinte változatlan maradt az a vélekedés, hogy a kormány megtesz minden szükséges lépést „a királyság védelme” érdekében.Ám napjaink fegyveres konfliktu-

sai Lawrence Freedman hadtörté-nész kifejezésével egyre inkább „választható háborúknak” látsza-nak, amelyek esetében nincs szó egyértelmű, életbevágó nemzeti érdekekről. David Reynolds szerint

a hidegháborús nukleáris fegyver-kezés idején „a katonai válaszle-hetőségek meglehetősen szimplák voltak”. Ma azonban „a világ leg-különbözőbb tájain előbukkanó, eltérő típusú piszkos háborúknak lehetünk tanúi, amelyek egyikére sem gyakorol döntő befolyást az A

FP–G

ETTY

IMAG

ES/M

AR

Y EV

AN

S

19

Egyesült Államok vagy Orosz or-szág. Ezek a korlátozott konfliktu-sok és tetszés szerinti választások egyre csak szaporodnak.”

A mai parlamenti politikusok azonban már mindenfajta katonai

akcióra befolyást akarnak gyako-rolni. „A brit politikai szisztéma egyre inkább amerikanizálódik – fejti ki Reynolds professzor –, azaz a parlamenti bizottságoknak komoly hatalmuk van, hogy fele-lősségre vonják a hadműveletek legfontosabb kormányzati és kor-


mányon kívüli szereplőit. Ez pedig jelentős hatást gyakorol a kormány- ra is azzal kapcsolatban, hogy érezteti vele, mit úszhat meg bün-tetlenül, és mit nem.”

Ugyanakkor mind a végrehajtó hatalom, mind pedig az általa irá-nyított fegyveres erők elé manapság a nemzetközi jog betartását fel-ügyelő szervezetek is tükröt tarta-nak. Érdekes fejlemény az is, hogy ma már nem jellemző, hogy hiva-talosan is bejelentsék a hadiállapo-tot. Miként David Reynolds fogal-maz: „A második világháború óta a külügyminisztérium arra az állás-pontra helyezkedik, hogy a hadi-állapot bejelentése egy csomó humanitárius és jogi problémát vet felszínre, s ezt jobb elkerülni.” A hadszíntérre kerülő katonákban pedig „komoly aggodalmat kelt, hogy nincsenek tisztában az akció törvényes kereteivel”.

Kié a felségjog?

„1666–1667 telén a brit Alsóház pénzügyi kényszerítő eszközökkel élt a Holland Köztársaság elleni hadjárat leállítására”

Tüntetők lepik el London utcáit 2013. augusztus 31-én, az esetleges szíriai katonai beavatkozás ellen tiltakozva. Két nappal korábban David Cameron kormányát ebben a kérdésben már a parlamentben is leszavazták


Kié a felségjog?

Betartja-e Irán a genfi megállapodást?

AZ IRÁN NUKLEÁRIS hatalommá válásának megakadályozását célzó hat hónapos, ideiglenes genfi meg-állapodás lehetővé teszi az új ame-rikai közel-keleti stratégia kiala-kítását. Korábban a térség hatalmi egyensúlya a diktátorok közötti viszonylagos erőegyensúlyon nyu-godott. Ez a típusú erőegyensúly belátható időn belül nem állítható helyre, ezért más tartalmat kell adni a térségi politikának. Ez a fel-ismerés vezette az amerikai kor-mányt az iráni tárgyalóasztalhoz. A szíriai válság ügyetlen amerikai kezelése Oroszországot olyan h elyzetbe hozta, hogy újra meg-hatá rozó tényezővé vált a térség-ben. Nagy- Britannia és Francia-ország, a Biztonsági Tanács két állandó európai tagja, valamint Német ország – kis túlzással – csak „díszlet” az Iránnal folytatott tár-gyalásokon, hiszen azokat főleg az üzleti lehetőségek vezérlik.

Jelenleg a meghatározó amerikai belpolitikai erők és a közvélemény többsége „torkig van” az utóbbi évek sorozatos katonai és politikai fiaskójával a térségben. Ezt a tényt az új amerikai közel-keleti stratégia kidolgozása és megvalósítása

során az Obama-kormánynak mesz-szemenőkig figyelembe kell vennie. Ezzel függ össze, hogy az amerikai–izraeli kiemelt szövetségi kapcsola-tok történetében első alkalommal Izrael sikertelenül befolyásolja az amerikai aktuálpolitikát, amit bizo-nyít a genfi megállapodás aláírása. Ezen felül az amerikai diplomáciára hárul a másik két hagyományos szövetséges, Szaúd-Arábia és Török - ország megnyugtatása is.

Irán időhúzó és gazdaságának lélegzetvételi időt szerző politikát folytat, és nem akarja feladni regio-nális hatalmi törekvéseit, amihez pedig szükséges a nukleáris stá-tusz. Ez nem zárja ki annak lehető-ségét (de az ellenkezőjét sem), hogy a következő hat hónapban Irán teljesíti az ideiglenes megállapodás előírásait. De ez semmi esetre sem végleges szándék.

Mi történik, ha Irán betartja a megállapodást és mi, ha nem? Első esetben Obama belpolitikai helyzete stabilizálódik, és jobban tudja az energiáit olyan kérdésekre fordítani, mint például a nevéhez fűződő egészségügyi reform. Szíriában Asszad iráni és orosz nyomásra kiegyezik a lázadókkal,

és részben Szaúd-Arábiával bizo-nyos kompromisszumok árán. Az oroszok egyre nagyobb befolyást szereznek a térségben, de az amerikai túlsúly azért fennmarad. Egyiptomban egy „új Mubarakkal” törékeny konszolidáció jön létre, hiszen máris (mint mindig) a kato-nai rezsim irányítja a dolgokat ame-rikai háttérrel. A legnagyobb vesz-tes Izrael lesz, amely megszűnik első számú és megkérdőjelezhetet-len szövetséges lenni. Az Egyesült Államok természetesen továbbra is garantálja Izrael biztonságát, de nem az izraeli kormány játéksza-bályai szerint.

A második esetben, ha Irán bizo-nyíthatóan (ami nem lesz könnyű) negligálja a megállapodást, az USA kormánya mind a belföldi, mind a nemzetközi közösség támogatá-sával érvényt szerezhet (sőt még azon túl is) a megállapodásnak. Az eszközök formája megjósolha-tatlan, Izrael pedig újra kulcspozí-cióba kerül. ■ Kertész Péter

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai, valamint Németország

és az EU képviselői 2013. november 24-én, Genfben jutottak egyetértésre

Iránnal annak atomprogramjáról

A krími háború idején, 1855-ben készült fotográfián halomban állnak az ágyú-golyók a balaklavai kikötőben

Chris Bowlby történész, a BBC rádió munkatársa

Fordította Győrffy Iván

A részletekbe menő számon-kérés „felhívja a figyelmünket arra, hogy már rég nem Montgomery idejében élünk, nem is beszélve Wellington vagy Marlborough hercegének koráról”, azaz a napó-leoni háborúkról vagy a spanyol örökösödési háborúról.

Mindezek a megfontolások érzékenyebbé tették a brit kormányt a katonai akciók politikai hátsze-lére, s ezt az iraki beavatkozás miatt fellángoló vita csak megerő-sítette. 2003-ban a Blair-kormány parlamenti szavazásra is bocsá-totta a katonák bevetését. Gordon Brown kabinetje pedig „idejétmúlt-nak” titulálta a végrehajtó hatalom előjogát a hadiállapot bejelenté-sére, ám semmit nem tett az erre vonatkozó jogszabályok megvál-toztatásáért.

Magas rangú tisztek azonban rámutatnak arra, hogy a katonai akciók előzetes politikai jóváhagyá-sának mindig is lesznek gyakorlati korlátai. Előfordulhatnak olyan szituációk (lásd a nukleáris elretten-tést), amikor többé-kevésbé azon-nali döntésre vagy meglepetésszerű csapásra van szükség. Olyasfajta kellemetlen meglepetésre, amelyet éppen Anglia szenvedett el az 1660-as években, amikor a hollan-dok szétzúzták a királyi haditenge-részet egy helyben veszteglő sorha-jóit – mert a parlament nem volt hajlandó megszavazni a háború folytatásához elengedhetetlen forrásokat.

AFP

–GET

TY IM

AGES

/MA

RY

EVA

NS

/ WIK

IMED

IA

ED MILLIBAND, az ellenzéki brit Mun kás párt minisz-ter elnök-jelöltje, pártja éves konferenciáján felvetette, hogy 2015-ös választási győzelmük esetén befagyasz-

taná a szigetországban az áram- és gázárakat 2017 elejéig, mind a háztartások, mind pedig a vállalkozások számára. A rögtön nagy vitát kiváltó bejelentésében úgy érvelt, hogy az energia-szolgáltatók „évek óta túl sokat számláznak az embereknek”.

Milliband azt már elfe-lejtette hozzátenni, hogy a korábbi munkáspárti kor-mány energia- és klímaügyi minisztereként részese volt azon környezetvédelmi normák életbeléptetésének, amelyek hozzájárultak az energiaárak növekedéséhez.

Attól tartok, az időszámí-tásunk szerint 284 és 305 között uralkodó Diocletianus római császár forogna a sírjában, ha alkalma lenne megismerni ezt a számára oly ismerős szituációt.

A 3. századi Római Birodalom komoly bajokkal küszkö-dött. Rivá lis légióparancsnokok, császárok és ellencsászárok váltották egymást a trónon; polgárháborúk törtek ki, egyes provinciák kikiáltották függetlenségüket, s a renitens terüle-tekről sem az adókat, sem az értékes nyersanyagokat, fémeket nem lehetett behajtani. Az állami bevételek növelése érdeké-ben egymást érték a pénzrontással járó fémpénzkibocsátások. 268-tól a pénzek ezüst tartalma rohamosan csökkent.

CO

RB

IS

Peter Jones a Veni Vidi Vici: Everything You Ever Wanted to Know About the Romans but Were Afraid to Ask (Jöttem, láttam, győztem: minden, amit tudni akartál a rómaiakról, de féltél megkérdez-ni) című könyv szer-zője (Atlantic, 2013)

A mai Németország területén talált, i. sz. 3. századi reliefen egy római fizeti meg a kivetett adót

21

Történelmi leckék Peter Jones írása

Mi történt, amikor Diocletianus befagyasztotta az árakat?

Diocletianus az inflációért az árdrágítókat és uzsorá-sokat okolta: „a kereske-delem valósággal féktelen rablássá vált”

Tombolt az infláció. Az egyik kereskedő a következőt írta rabszolga státuszú ügyintézőjének: „Siess, költsd el a nálad lévő összes pénzem; végy bármit, amit tudsz, annyiért, amennyiért csak lehet!”

Amikor Diocletianus hatalomra került, úgy döntött, ideje ismét a kemény kéz politikájához nyúlni: ahelyett, hogy a provinciák helytartói továbbra is a saját fejük után mennek, Rómában kiadott ediktumokkal kell irányítani a birodalmat.

A provinciákban kirobbanó lázadásokat megelőzendő meg-kettőzte a helyőrségeket, és hogy legyen miből fizetni a legio-náriusokat, megreformálta a helyi adórendszert is. Az új adók behajtása érdekében felduzzasztotta a bürokráciát (a császár reformjait bíráló egyik forrás szerint „több volt a hivatalnok, mint az adófizető”). A hiperinfláció megfékezése és a pénz értékének megőrzése érdekében pedig új alapokra helyezte a pénzverést, az ezüstpénz névértékét a duplájára emelve.

Mindez hatalmas összegeket emésztett fel – és az égvilágon semmit nem ért el. Az árak kilőttek, és minél magasabbra emelkedtek, az emberek annál több készletet halmoztak fel. És minél több árukészlet maradt parlagon, annál magasabbra emelkedtek az árak.

Diocletianus a gazdasági krízisre válaszul kibocsátotta híres-hírhedt ármaximáló ediktumát. A rendelet bevezető passzusai az inflációért az árdrágítókat és uzsorásokat okolták, mond-ván: „a kereskedelem valósággal féktelen rablássá vált”, elhall-gatva, hogy a pénz elértéktelenedéséért elsősorban a császár-ság a felelős. Ezért valamennyi fontosabb árucikkre hatósági maximumárakat szabott meg – a fennmaradt rendelettöre- dékek mintegy 800 terméket sorolnak fel tételesen. A rende-let hatálya kiterjedt a gabonákra, a farkasbabra, a borra, az olajra, a húsra (a disznó, a páva, a veréb, a pele és a gerlice húsára is), a halra (és nem csupán a szardíniára, hanem más tengeri élőlényekre, például a tengeri sünre), a zöldségekre, a csigára, a tojásra, az állatbőrre (az ökörére, a birkáéra, de még a hiénáéra is), valamint az élő állatra (így az oroszlánra).

Ugyanez a logika működött a bérek meghatározásánál. Minden féle rendű-rangú dolgozó – a kétkezi munkástól a borbélyig, a csatornatisztítótól a hivatásos ügyvédig – hir-telen egy bérplafonnal találta magát szemben. És hogy elret-tentse az embereket a határok feszegetésétől, Diocletianus elrendelte, hogy az ediktumot megsértőket végezzék ki.

De még a halálbüntetéssel való fenyegetés sem érte el, hogy az ediktum ne végződjék totális kudarccal. A névleges árma-ximálás az ellenkező hatást érte el: a kereskedők a feketepia-con értékesítették portékáikat, visszatartották az áruikat, vagy inkább cserekereskedelmet folytattak. A birodalom lakosai ahol csak tudták, kijátszották a rendeletet, s az ár- és bérmaximálás kísérlete hamar eltűnt a történelem süllyesztőjében.

Az energiaárak állami rögzítésének, sőt csökkentésének kérdése újra és újra felmerülő vita- és kampánytéma – nemcsak Magyar-országon. Peter Jones ennek kapcsán felidézi a római császár híres-nevezetes, i. sz. 301-ben kiadott ármaximáló ediktumát


Visszanéző1964. januárTalán legfiatalabb olvasóinkon kívül senkinek sem kell bemutatni a Zenthe Ferenc főszereplésével készült A Tenkes kapitánya című tévé-sorozatot. A rendező Fejér Tamás – Örsi Ferenc forgatókönyve alapján – egy Eke Máté nevű bátor és furfangos kuruc vezetésével a siklósi vár labanc parancsnokának orra alá rengeteg borsot törő, a környék szegényeiből verbuválódott csapat kalandjait mutatja be. A 13 részes, epizódonként nagyjából félórás sorozat végére természetesen győz az „igazság”, a kurucok elfoglalják a várat, és csatlakoznak Béri Balogh Ádám győzedelmes seregéhez.

A fél évszázada, 1964 januárjában vetíteni kezdett sorozatot az előző évben forgatták; mint ahogy képünkön is látható, az anyagi források hiánya miatt meglehetősen szerény körülmények között, a nagyobb csatajelenetek többségét például Bán Frigyes 1953-as, Rákóczi hadnagya című filmjéből „vették kölcsön”.

A Tenkes kapitányán generációk nőttek fel, de nem csak sikere miatt mérföldkő a magyar televíziózás történetében. Ez volt az első magyar kalandfilmsorozat, amelyet ráadásul pont akkor mutattak be, amikor a tévézés immár nem számított a kevesek kiváltságának: a kádári konszolidáció és a készülékek árának csökkenésével a televízió lassan átvette a rádiótól az első számú tömegmédium szerepét.

Történelmi lapként persze lenne mibe belekötnünk a Rákóczi-szabadságharcot nagyjából a gaz osztrák, azaz „nyugati” labancok és a magyar nép szegény, de hős fiainak küzdelmére leegyszerűsítő sztoriban – ehelyett inkább mindenkit arra biztatnánk, az évforduló emlékére nézzen meg egy-két részt a kultikus sorozatból.

Kalandos kezdetek

A Tenkes kapitánya főszereplője,

Zenthe Ferenc Krencsey Marianne-t

tartja a karjában

KAT

ALI

N Y

. GA

LLIG

AN

-CSE

RÉP

FALV

I

Elborzasztó a családneve: feltehetően ez az oka annak, hogy a náci birodalom második emberének, Hermann Göringnek a testvére még nem kapott fát a Yad Vashemben. Katalin Y. Galligan-Cserépfalvi majdnem két évtizede kutatja „a jó Göring” történetét, és azt is feltárta, hogy számos magyar zsidót ő mentett meg. Egyikőjüknek, Kovács Lászlónak a sorsára a közelmúltban derített fényt

Albert Göringés magyar orvos barátja


ÉDESAPÁM, CSERÉPFALVI IMRE, a „kiadó” egészségi álla-pota 1991 tavaszán rohamosan romlott. Éjszakái kibírhatatlan fájdalmak és lidércnyomások között teltek el. Előfordult, hogy reggelre enyhültek fájdalmai,

és ilyenkor mindig ugyanazt ismételte: „komoly vallatás volt, de nem adtam ki egyetlenegy nevet sem”. Megdöbbentem. A Hadik-laktanyában (a Vkf 2, a kato-nai titkosszolgálat székhelye) 1942-ben elszenvedett veréseket és kínzásokat élte át újra és újra. Nekem is visszatértek az emlékek.

Nyolcéves kislány voltam. Papa ügy-védje gyakran telefonált, hogy védencét felakasztják-e vagy sem, mint angol ügy-nököt (lásd Cserépfalvi Imre és társainak bűnügye, 1942. In: Ezredvég, XXI. évf., 2011. március 3.). Papa nem volt se angol kém, se angol ügynök, hanem egy bátor kiadó, aki az SOE-vel (Special Operations Executive, a második világháborúban Winston Churchill által az ellenség hát-

országában végrehajtandó különleges feladatokra létrehozott titkos szervezet) együttműködve kiadványaival harcolt a náci propaganda ellen. Meg volt győ-ződve, hogy „a gonoszok jobban félnek a betűktől, mint az ágyúktól”.

1995 őszén, miután az SOE titkos iratainak egy része felszabadult, elmen-tem Londonba, felkutatni Cserépfalvi Imre szerepét és annak jelentőségét. Hóna po kon át minden nap nyitástól zárásig a PRO (Public Records Office,

Kew) magyar vonatkozású anyagát olvas-tam. Az ango-loknak teljes bizalmuk volt Cserépfalvi Imrében, és egyedül őt tartották alkal-masnak a náci-ellenes propa-ganda megszer - vezésére és kivitelezésére. Sok utalást találtam a letartóztatása után arra, hogy lebukása miatt ilyen program megvalósíthatatlan, mivel a feladatra más alkalmas ember nincsen.

Sok-sok sikertelen misszióról olvas-tam. Mennyi próbálkozás! Mennyi áldo-zat! Kovács Béla, Olaszországban élő futballista mártíriumát a mai napig nem tudom elfejteni. Ő 1944 decemberében az aláaknázott budapesti hidak meg-

mentésére jelentkezett. Budapesten rögtön elfogták társaival együtt, és kivé-gezték. Már majdnem a magyar anyag átnézésének végéhez értem, amikor egy aránylag vékony dosszié került kezembe, címe: Free Hungarian Association in Rome (Szabad Magyarok Szövetsége Rómában). A dosszié végén kétrészes függelék: Report on dr. Ladislao Kovács Part I. és Special Report on relation with Albert Göring Part II. A Szövetség köz-vetlenül Róma felszabadulása után, 1944

nyarán alakult meg. Alapítója volt töb-bek között Apor Gábor vatikáni magyar nagykövet, Aradi Zsolt vatikáni sajtó- attasé, Lénárd Sándor orvos, író, Tóth Imre szobrász (ismertebb nevén Amerigo Tot) és dr. Kovács László orvos. A társa-ság egyik célja az volt, hogy felvegye a kapcsolatot a szövetségesekkel, és előse-gítse Magyarország felszabadítását. Július 5-én, pár nappal a csoport megala-kulása után került dr. Kovács kapcso-latba az SOE-vel.

Az interjút az SOE egyik magas rangú tisztje, Ferguson Dunlop ezredes készí-tette Rómában, 1944. július 5-én, nem sokkal azután, hogy a szövetségesek felszabadították az Örök Várost a nácik uralma alól.

A Kovács család Kovács László 1908. január 10-én szüle-tett Pápán. Szülei, Deutsch Malvin és Kohn Henrik kereskedősegéd 1904. december 24-én kötöttek házasságot. 1911-ben a nevüket Kovácsra magyarosították, utónevét az apa pedig Jenőre változtatta. Édesapja a „Beck Jakab és fiai” nagy-

KAT

ALI

N Y

. GA

LLIG

AN

-CSE

RÉP

FALV

I

Egy igaz ember


Cserépfalvi Imre, a legendás könyv kiadó a Duna-partonSZEMKÖZT: Apa és fia, Albert Göringgel Rómában

LENT: Kovács László (1908–1948) orvos-tanhallgató Pisában, 1933-ban LENT JOBBRA: Felesége, a pápai házassági anyakönyv 1933. december 24-i bejegyzése szerint Salamon Hilda Dorottya orvostan-hallgató, porosz állampolgár, berlini illetőséggel

A Kovács család Rómában, 1938 februárjá-ban, a Via Padova 19. alatti lakásuk erkélyén: dr. Kovács, kisfia, Péter és édesanyja

Balra a Református Kollégium valamikor 1931 előtt, ide járt

Kovács László, itt érettségizett, itt adták ki a verseskötetét

kereskedő cég üzletve-zetője volt, majd a cég bukása után sikertelen biztosítási ügynök lett. 1929 augusztusában, 46 éves korában – mivel már a l akbért sem tudta kifi-zetni – felakasztotta magát.

Kovács László középiskolai tanulmányait a Református Kollégiumban végezte el. Nem volt valami jó tanuló, de ötödikben össze-szedte magát, és jól érettségizett. Tanul-mányai mellett versírással, gyorsírással és zenével foglalkozott. Gyorsírás tárgy-ban mutatott nagy szorgalmáért 40 koro -nát kapott, amikor negyedikbe járt. Érettségije évében, 1926-ban Valaki sír… címmel verskötete jelent meg. Ha tehette, nyári szünetekben dolgozott. A numerus clausus miatt 1926-ban Bécs ben kezdte meg orvosi stúdiumait, majd egy évre visszajött Pápára pénzt keresni, hogy tanulmányait finanszírozni tudja. 1928-ban Würzburgban tanult tovább. 1930-ban egy professzora figyelmeztette, hogy a zsidó diákokra Németországban is

veszély leselkedik. Azt tanácsolta, hogy menjen Olasz országba, ahol nincsenek korlátozások. Megfogadta a tanácsot, és Pisába ment. Itt ismerkedett meg Salamon Hilda Dorottya, berlini zsidó orvostan-hallgató menekülttel. 1933. december 24-én kötöttek házasságot Pápán. 1934-ben Rómában telepedtek le véglegesen.

Az SOE interjút készítő tisztjét, Dunlop ezredest főleg Kovács László

öccse, Zoltán érdekelte, ugyanis tudta, hogy diplomáciai futárok igénybevételé-vel a fivérek állandó kapcsolatban voltak. Az angolok tudni akarták, hogy milyen az ellen állás, milyen a munkaszolgálato-sok sora Magyar országon. Könnyen meglehet, hogy tudtak munkásmoz-galmi múltjáról és tevékenységéről is. Zoltán ugyanis már az 1930-as évek ele-jén a Perutz szövőgyárban olyan intenzí-

ven agitált, hogy elbocsátották és rendőri felügyelet alá helyezték, így gyakorlatilag nem kaphatott munkát Magyar orszá gon. Gyalog nekiindult a nagyvilág-nak. Meglátogatta orvos bátyját Rómában, majd Nápolyba ment, ahol hajóra szállt. Palesz ti ná ban kötött ki, ahol felvette a harcot a „brit gyarmatosítók” ellen. Két év után kiutasították.

Újabb gyalogút keresztül Európán – vissza Magyaror-szágra. Nem volt sokáig mara-dása: az osztályharc Spanyol-országba hajtotta. A köztársa- ságiak elbukása után ismét menekülnie kellett, de a fran-

ciák feltartóztatták, és őt is a hírhedt gurs-i koncentrációs táborba zárták – itt gyűjtötték össze a Katalóniá ból elmenekült baloldaliakat. 1939-ben sikerült megszöknie a gyűjtőtáborból, s az exodus következő állomása: Svájc. Ott is meggyűlt a baja a hatóságokkal: egy kommunista újságot találtak nála – ismét fogdába került. Tudott üzenni Rómába a bátyjának, aki egy ügyvéd útján magyar útlevelet szerzett neki és némi pénzzel látta el, amellyel haza tudott jutni Magyar országra. Mint kiderült, Albert kérte fel dr. Altmant, az ügyvédet, aki Svájcban képviselte.

Itthon bekapcsolódott az illegális Kommunista Párt tevékenységébe – de zsidó származása miatt nem kerülhette el a munkaszolgálatot. Bevonulása előtt, 1942 őszén találkozott Albert Göringgel a budapesti Ritz Dunapalotában. A sze-rencsések közé tartozott: túlélte a hábo-rút, s 1948-ban Svájcban még találko-zott bátyjával, aki nem sokkal később, abban az évben fiatalon, alig negyven-évesen egy svájci tüdőszanatóriumban meghalt.

Dunlop ezredes jegyzőkönyveAz SOE ezredesével való beszélgetésen Kovács doktor nemcsak a családjáról és magyar kapcsolatairól számolt be. „Még van valami, amit azt hiszem, jobb lenne Önnek elmondani” – jegyezte meg Dunlopnak. 1939-ben – dr. Kovácsnak ekkor már többéves magánpraxisa volt Rómában, főleg magyarok körében – egy barátja megkérte, hogy menjen el orvosi vizitre egy német házaspárhoz, akik Frascatiban, a Rómától 20 kilo-méterre lévő városban tartózkodtak. A barát figyelmeztette, hogy ne ijedjen meg, és ne féljen, látogatásának nem

KAT

ALI

N Y

. GA

LLIG

AN

-CSE

RÉP

FALV

I


Kovács doktor római rendelőjében

A fiatalabbik Kovács fiú, Zoltán és édes-anyja Pápán, valami-kor az 1930-as évek-ben. LENT: Zoltán, mint a spanyol pol-gárháború önkéntese (jobboldalt, szem-üvegben) marok kói bajtársaival

lesz semmilyen következménye. Csak Frascati ban, a villába való érkezésekor tudta meg, hogy kliense nem más, mint Albert Göring, Hermann Göring öccse. Annak ellenére, hogy elvállalta barátja kérésének teljesítését, képtelen volt ellátni a beteg feleséget. Őszintén kifej-tette elveit Göringnek, és kérte, hogy mentse fel. Nem tudna szóba állni egy olyan emberrel, akinek a bátyja felelős a német zsidóság szenvedéséért és a náci rendszer aljasságaiért. Göring arra kérte, hogy üljön le vele, és igyanak meg egy csésze kávét, legalább ismerkedjenek össze egy kicsit. A végén megkérte az orvost, hogy jöjjön vissza másnap. Más-nap, amikor Kovács visszatért, Göring elmagyarázta, hogy nem érdekli a poli-tika, majd bátyját, Hitlert, az egész náci rezsimet támadó hosszú beszéd tört ki belőle. „Köpök Hitlerre, köpök a bátyám ra, köpök az egész náci rezsimre.” Albert olyan jó benyomást keltett benne, hogy dr. Kovács minden kétsége szertefosz-lott, és elvállalta Frau Göring orvosi gondozását. Az asszony nem viselte jól a római klímát, ezért visszament Bécsbe. A két férfi között olyan szoros barátság alakult ki, hogy szinte mindennap össze-jöttek. Amikor Albert Göring hallotta, hogy Kovács felesége ki van merülve a római nagyvárosi élettől, meghívta kis-fiával együtt a frascati villába kikapcso-lódni. Nem sokkal ezután Albert Göring közölte Kováccsal, túl nagy a villa rezsije, nem engedheti meg magának, s kérte, segítsen szerényebb lakást találni neki Rómában. Kovács segített. Hat hónap múlva Albert Göring közölte Kovács doktorral, hogy a Tobis filmgyártól kapott 25 ezer lírás fizetése több mint ameny-nyire szüksége van. A megmaradt össze-get átadta azzal a kéréssel, hogy fordítsa zsidók és más, a náci zsarnokságtól menekülők megsegítésére. Elismervényt nem kért, és nem kérdezte, kinek és hogyan segít.

1939-ben Göring Prágában kapott állást a Škoda Művek fegyvergyárá-ban. Bernben számlát nyittatott az Orelli Bankban, és ezzel egy időben a levélcenzúra kikerülésével levelet küldött dr. Kovácsnak, amelyben felhatalmazta, hogy a szám-lán lévő pénzt zsidók mentésére használja. Ezzel segíthet a rászorulóknak Lisszabonon keresztül menekülni. 1943 szep-temberében,

amikor a nácik megszállták Olasz or - s zá got, Albert Göring Rómába sietett, és menlevelet állított ki Kovács számára a Gestapónak címezve. Kérte, ne molesz-tálják Göring személyi orvosát. Egy másik iratban igazolást adott, hogy a dr. Kovács lakásában levő bútorok az ő, azaz Göring tulajdonát képezik.

Kovács egyszer megkérdezte Albert Göringet, miért vállalta mindezt a segít-

ségnyújtást a zsidóknak és a nácik más áldozatainak. Azt felelte, őt nem érdekli a politika, de megveti a zsarnokság min-den formáját, és a maga szerény módján minden tőle telhetőt megtesz, hogy enyhítsen mindazon a szenvedésen és brutalitáson, amit bátyja és a többi náci okoz. Dr. Kovács beszámolója közben újra és újra megismételte, Göring sem-

milyen körülmények között nem volt hajlandó politizálni, és az első megvető kijelentése után többé soha nem emlí-tette bátyja nevét vagy bármelyik más náciét.

Nincs semmi nyoma annak, hogy az SOE később utánanézett volna a tör-ténetnek.

A fekete bárány Albert Göring születését és szárma - zását mindmáig némi bizonytalanság lengi körül. A biztos pont: édesanyja. Franziska (Fanny) Tiefenbrunn 1885-ben, 19 évesen – már állapotosan – Londonban ment férjhez a nála 26 évvel idősebb, öt gyermekét egyedül nevelő özvegy dr. Heinrich Ernst Göringhez, a német konzuli szolgálat főtisztviselő-jéhez, akinek további öt gyermeket szült, köztük Hermannt és Albertet. Albert Göring édesapja azonban valószínűleg nem Heinrich Ernst Göring volt, hanem a család orvosa, legjobb barátja és jóte-vője, báró dr. Hermann von Epenstein, aki a majdani náci fajelmélet szerint „félzsidónak” számított. Ő volt egyéb-ként mind Hermann, mind Albert keresztapja is, és a két fiú gyermekévei nagy részét is von Epenstein birtokán töltötte. A család, hogy ne lehessen doku - mentált alapja a pletykáknak, a Német-országban született Albert számára olyan anyakönyvi papírt állíttatott ki, amely a születési évét 1895-re datálja, tehát egy olyan évre, amikor a család még Haitiban élt. Arra a meglehetősen kézenfekvő kérdésre, vajon miként fedez hette az Endlösungon buzgólkodó Hermann nem éppen árja öccsét, ele-gendő arra az elhíresült esetre utalni, amikor a birodalmi marsall ellenlábasai szóvá tették neki: a birodalmi légügyi minisztériumban zsidókat is foglalkoz-tatnak. Hermann Göring az egykori bécsi főpolgármesternek, a hírhedten antiszemita Karl Luegernek a nácik körében szállóigévé vált cinikus kijelen-tésével válaszolt: „Hogy ki a zsidó, azt én mondom meg.”

Minden beszámoló arra utal, hogy Albertet a Göring család fekete bárá-nyának tartották. Nemcsak azért, mert küllemre különbözött bátyjától és nyolc másik testvérétől. Hermann és Albert világnézete is homlokegyenest eltérő volt. Hermann csodálta a porosz kato - nai hagyományokat, Albertet viszont a mondén élet vonzotta. Az első politi - kai jellegű „konfliktust” a két fiú között 1923-ból őrizte meg emlékezetében a család. Hermann egy családi össze jö-vetelen nagy lelkesedéssel számolt be K

ATA

LIN

Y. G

ALL

IGA

N-C

SER

ÉPFA

LVI

/ WIK

IMED

IA

27

Albert Göring édesapja azonban valószínűleg nem Heinrich Ernst Göring volt

Epenstein báró keresztfiaival, a Göring gyere kek-kel: balról Hermann, előtte Albert

A testvérek az első világ- háborúban. Hermann (balra)

a légierőnél, Albert a híradósoknál szolgált

Egy igaz ember

Hitlerről, amire Albert szelíden megkérdezte: „Hogy állhatsz szóba egy ilyen szemét társasággal?” Hermann kifakadt erre, mondván: „Te nem érted, miről van szó. Te egy politikai idióta vagy.”

Albert Göring politikailag valóban képzetlen volt, de eszébe sem jutott, hogy belépjen a náci pártba. Mérnöki pálya-futását a Junkers gázkészülék- és repülőgépgyártónál kezdte mint kereskedelmi képviselő, aki sokszor megfordult Bécsben és Budapesten is. Magyarországi ténykedését homály fedi. Amikor a nácik min dent maguk alá gyűrtek, otthagyta Németországot, s 1933-ban a bécsi Tobis–Sascha film-gyár műszaki igaz-gatója lett. Osztrák állampolgárságért folyamodott, és úton-útfélen hangoz-tatta, hogy ő nem német. Hermann-nal ekkortól inkább csak családi alkalmakkor találkozott, s naivsá-gára vall, hogy azt gondolta, Bécsben nem is tudják, kinek a testvére. Egyik legjobb barátjának arról beszélt, hogy van egy náci fivére, aki, ha így folytatja, rosszul fogja végezni… Barátai és isme-rősei között sok volt az osztrák és más nemzetiségű zsidó, akik közül a helyzet elmérgesedésével mind többen ismer-ték fel: a Göring név jól jöhet, ha mene-külni kell. Erre nem is kellett olyan sokáig várni.

1938-ban a németek bevonultak Ausztriába, megkezdődött a tisztogatás. Az Anschluss utáni napokban a Gestapo letartóztatta Oskar Pilzert, a Tobis–Sascha zsidó tulajdonosát. A család – mint Pilzer fia, a Párizsban élő George később elmesélte – riasztotta Albert Göringet. Bár a tulajdonos és a műszaki igazgató viszonya a fiú szerint nem volt túl szoros, inkább csak korrekt, Albert Göring azonnal színre lépett, és kiszabadította Pilzert a dachaui koncentrációs tábor-

ból. Később papírokat és devizát szerzett neki és családtagjainak, Pilzer egyik unokatestvérét pedig szintén kimentette Dachauból.

Albert Göring a háború után az amerikai fogságban emlékezetből listát készített a legfontosabb személyekről, akiknek valamilyen módon segített a menekülésben a nácik üldözése elől. A listán harmincnégy bejegyzés szere-pel. A megsegített személyek nevét, fog-lalkozását, lakhelyét, állampolgárságát, „faját” (zsidó vagy árja) és a segítség for-máját is feltüntető feljegyzésen ott talál-juk a Tobis–Sascha több alkalmazottját.

Az egyik „legérdekesebb” név Kurt von Schuschniggé, Ausztria volt szövet-ségi kancellárjáé. Őt Albert Göring – jegyzete szerint – a Gestapo bécsi fogdá-jából szabadította ki. De ott van a listán József Ferdinánd, a Habsburg-ház főher-cege is, akit a dachaui koncentrációs táborból menekített el.

Több olyan személyt, illetve családot is találunk a listán, akiről, illetve amely-ről Albert Göring úgy tudta, magyar volt. Ezek a következők: dr. Alsegg film-rendező, az Intergloria cég munkatársa, akit devizával és közbenjárásokkal segí-tett. Georg Kantor (Kántor György), a Škoda-gyár prágai központjának meg-bízottja. Számára állást szerzett a Škodá-nál, majd „pénzt és csomagokat” küldött neki a buchenwaldi koncentrációs tábor- ba. Kovács Lászlónak az olasz kormány-nál kijárta a tartózkodási és munka - vál lalási engedély meghosszabbítását. Dr. Székely Vilmos filmproducernek a kiutazását segítette, devizát juttatott neki, és ingóságait is biztonságba helyezte. Az előbb felsoroltak a jegyzetek sze - rint valamennyien zsidók voltak.

Magyar szempontból különösen érdekes történet Lehár Ferenc, a bécsi K

ATA

LIN

Y. G

ALL

IGA

N-C

SER

ÉPFA

LVI

/ WIK

IMED

IA


Albert Göring Velencében és (balra) feleségével, Milával a negyvenes évek elején

Az Angol Parkban készült képen balról az első Mila Göring, a negyedik Albert Göring, a hatodik Kántor György

Őrizetbe vették, de amikor az igazolta-tásnál kiderült, hogy Hermann Göring öccse, elengedték, ám figyelmeztették: a jövőben tartózkodjon az ilyen „igazság-szolgáltatástól”, mert nem fogják eltűrni.

Egy idő után aztán elege lett a foj-togató levegőjű Bécsből, ezért Rómába tette át székhelyét, a Tobis–Sascha ottani leányvállalatánál kapott munkát. A Bécs ben megismert Székely Vilmos producer révén került kapcsolatba dr. Kovács Lászlóval.

KAT

ALI

N Y

. GA

LLIG

AN

-CSE

RÉP

FALV

I / W

IKIM

EDIA


A Škoda igazgatójaAlbert Göring 1939 júniusában Rómá-ból Prágába települt. A Škoda Művek Dél-Európáért felelős kereskedelmi igazgatója lett. A német mérnököt egy kalandos életű régi osztrák barátja, Bruno Seletzky javasolta a fontos pozícióra. Az ország német megszállása után a vál-lalat cseh vezetői kezdtek aggódni, hogy Berlinből helytartókat és náci szimpa-tizánsokat ültetnek a nyakukba, kirug-dossák a „gyanús” embereket, és a céget teljesen hadiüzemre állítják át, esetleg leszerelik egyes berendezéseit, és más-hová szállítják azokat. Seletzky, aki a har-mincas években a Škoda bukaresti kép-viselője volt, s ott ismerkedett össze Albert Göringgel, azzal ajánlotta az igaz-gatótanács cseh tagjainak figyelmébe a birodalmi marsall öccsét, hogy ő az ideá-lis ember, aki majd megvédi a németek nyomulásától a cseh alkalmazottakat. A kinevezés nem ment könnyen. Az igaz-gatótanács náci tagjai ellene szavaztak. Albert Göring a fivéréhez fordult segít-ségért, de arról persze nem tájékoztatta, hogy jövetele épp a németeknek nincs ínyükre. A Hermann Göring nevével aláírt megbízással azután senki sem mert szembehelyezkedni.

Közvetlen beosztottai előtt mondott első beszédében megígérte: mindent megtesz, hogy megvédje a cseh alkalma-zottakat. Ígéretét be is váltotta. Emellett szinte sportot űzött abból, hogy borsot törjön a német kollégák orra alá. Amikor azok lecseréltették a cseh feliratokat, ő visszaállíttatta, irodájában nem volt haj-

operettszínház magyar származású veze-tőjének és zsidó feleségének a megmen-tése. Lehár és Albert Göring jó barátok voltak. Amikor Joseph Goebbels, Hitler „népfelvilágosítási” és propagandaügyi minisztere tilalmi listáját a zsidó szár-mazású művészek és műveik után a nem árja személyekkel házasságban élő alkotókra is kiterjesztette, személyesen Lehárt is megfenyegette: betiltatja műveit, ha nem válik el zsidó feleségétől. Az if abb Göring azonnal Berlinbe sietett, fivére közbenjárását kérte. Hermann Göring állítólag dühbe gurult, s megzsa-rolta Goebbelst. Utóbbi a művészeti élet korlátlan ura volt, de az Állami Operaház nem az ő, hanem a birodalmi marsall hitbizományához tartozott. Hermann Göring közölte Goebbelsszel: ha betiltja Lehárt, az Állami Operaház fogja ját-szani a Führer kedvenc darabját, A víg özvegyet. Ez hatott.

Albert Göring Bécsben azzal is kitűnt, hogy többször tüntetőleg fellépett a zsi-dók nyilvános megalázása ellen. Az oszt-rák fővárosban már a nácik bevonulása előtt is előfordult, az Anschluss után pedig „népi divat” lett a sárga csillaggal megbélyegzett „zsidó polgártársak” nyilvános megszégyenítése, például az, hogy az amúgy jól öltözött csőcselék zajos tetszésnyilvánítása közepette a járdák felmosására kényszerítették őket. Szemtanúk szerint Albert Göring egy ilyen náci köztéri színjáték – egy idős zsidó asszony bántalmazása – láttán közbelépett: néhány jól irányzott ököl-csapással a földre terített két SA-legényt.

Egy érdekes kép: Lehár Ferenc egy nemzetközi zenész-kongresszuson – Goebbels (jobbra) és Bernhard Herzmansky osztrák zenész között

Albert Göring amerikai fogságban készített feljegyzésének részlete azokról, akiknek az életét mentette meg. A listán Dr. L. Kovács alatt Franz Lehár, azaz Lehár Ferenc

Listáján tucatnyi olyan személy neve szerepel, akiket a Gestapo prágai börtönéből vagy valamelyik koncentrációs táborból szabadított ki

Egy igaz ember

landó kiakasztani a „birodalmi” intéz-ményekben kötelező Hitler-portrét, soha senkinek nem viszonozta a Hitler-köszöntést. Megemelte kalapját, vagy csak köznapi osztrák üdvözléssel annyit mondott: „Grüss Gott” (Adjisten). És persze segített, amikor kellett.

Listáján tucatnyi olyan személy neve szerepel, akiket a Gestapo prágai börtö-néből vagy valamelyik koncentrációs táborból szabadított ki. Többségük „árjának” számított, „gazdasági” vagy politikai okokból volt a nácik útjában.

A Škoda a nácik elleni szabotázs- és ellenállási akciók kiindulópontjává vált, s jó okunk van feltételezni, hogy Albert Göringnek tudomása volt bizo nyos „felfor-gató” tevékenysé-gekről. Személyével is összefüggésbe hozzák, hogy a vál-lalatnál egy időben döcögött a fegy-vergyártás, illetve, hogy a Škoda, nem sokkal azelőtt, hogy Hitler megtá-madta a Szovjet-uniót, még teljesí-tette Moszkva egy hadfelszerelési megrendelését. A Škoda plzeňi archívu-mában megtalálható az a jegyzőkönyv, amely Modryt, az akkori igazgatók egyikét a többi között e szavakkal idézi: „(Albert) Göring gyakran figyelmezte-tett bennünket bizonyos németekre, akiket a Škodához becsempésztek, s akik közül néhányan többszörösen büntetett előéletűek voltak.” Szintén ő mondta jegyzőkönyvbe, hogy Albert Göring „ismétlődően, teljesen nyíltan és óvatos-kodás nélkül bírálta a nemzetiszocialis-ták eljárását – magáét Hitlerét is”.

Kalandos körülmények között men-tette meg Albert Göring a nácik karmai közül Jan Moraveket, a Škoda egyik cseh igazgatóját. Vele még prágai kinevezése előtt került baráti viszonyba. A férfi laká-sán tiltott valutaügylet gyanújának ürü-gyén házkutatást tartott a Gestapo. Való-jában szimatot fogtak, hogy Moraveknek köze volt egy új fegyver terveinek a szö-vetségesekhez való eljuttatásában. Azt remélték, hogy bizonyítékokat találnak a cseh ellenállók leleplezéséhez. Moravek éppen külföldön tartózkodott. Albert Göring tudomást szerezve a Gestapo akciójáról, formálisan visszarendelte az

igazgatót Prágába, de közben kinevezte a bukaresti Škoda-képviselet élére, így gyakorlatilag a Gestapo orra előtt juttatta biztonságba. Jan Moravek és családja 1940 nyarától a szovjet csapatok 1945-ös bevonulásáig ki tudta húzni Romániá ban. Albert Göring gyakran meglátogatta. Feltehető, hogy Seletzky és Moravek révén került kapcsolatba romániai zsi - dókkal, akiknek szintén segített a mene-külésben.

A Moravek-szöktetés sikerén felbuz-dulva Albert Göring még merészebbé

vált. 1941 őszén a Gestapo letartóztatta a Škoda egyik külkereskedelmi partner-cége, az Omnipol öt vezető alkalmazott-ját. Modry, a már említett Škoda-igaz-gató Albert Göringhez fordult segítségért. Albert Hermann közbenjárását kérte, de Reinhard Heydrich, Prága, illetve a Cseh–Morva Protektorátus hírhedt biro-dalmi helytartója megmakacsolta magát. Albert ekkor fivére adjutánsához, a légi-erők tábornokához, Karl Bodenschatz-

hoz fordult. 1942 januárjában együtt keresték fel Heydrichet. Modry szerint követelték, hogy teljesítse a birodalmi marsall parancsát, különben Berlinben hoznak döntést az ügyben. A trükk bevált: Heydrich némi késlekedéssel elengedte az öt cseh férfit.

Csak feltételezni lehet, milyen szem-mel nézték az intrikáktól átjárt náci hatalmi elit köreiben Albert Göring mind kihívóbb fellépését, illetve azt,

hogy mindehhez fivére részben még asszisztált is. Az tény, hogy Albert Göring egyre nagyobb szálka lett a Gestapo vezetőinek szemében, s néhány alkalommal le is tartóztatták. Nyilván meg akarták leckéztetni, egyben borsot törtek Hermann Göring orra alá, s tesz-telték, mennyire szilárd a pozíciója.

Nemcsak Bécsben, Prágában is több-ször meggyűlt a baja a Gestapóval, ami-kor kiszimatolták, hogy zsidókat ment. „Meddig tűrhető még, hogy ez a közön-séges bűnöző folytassa tevékenységét?” – kérdezte egy titkosszolgálati feljegy - zés szerint Prága a berlini központtól. Bukarestben egyszer azért vették őri-zetbe, mert nyilvánosan becsmérelte, a világ legnagyobb bűnözőjének nevezte Hitlert, 1944-ben pedig azért, mert gyil-kosnak nevezte Manfred von Killinger német nagykövetet. A diplomatának 1921-ben a Freikorps, az első világhá-ború után létrejött német szabad csapa-tok tagjaként köze volt Matthias Erzberger, a német Centrumpárt poli tikusának meggyilkolásához. Albert Göring tudta ezt, s ezért rendre visszautasította a nagy követ meghívásait. A nürnbergi kihallgatási jegyzőkönyvek szerint az egyik német követségi alkalmazott kér-désére kijelentette: szívesebben tölti szabad idejét egy taxisofőrrel, mint egy gyilkossal. Heinrich Müller, a Gestapo főnöke Hermann Göring közbenjárására elengedte a renitenskedő mérnököt, de 1945-ben, nem sokkal a németek kapitu-lációja előtt már a fejét követelte.

A meghurcolásAmikor a második világháború a vége felé közeledett, két nappal a németek kapitulációja után, Albert Göring önként jelentkezett Salzburg közelében az ame-rikai hadsereg főhadiszállásán. „Felsza-badultan” adta fel magát; gondolta, majd

hamar tisztázza a szerepét, és új éle-tet kezdhet har-madik feleségé-vel, a fiatal Milá - val, a cseh szép-séggel és féléves

kislányával, Elizabethtel. Fogalma sem volt róla, hogy ezzel a lépésével elindult a kálváriája, amely csak 1966-ban ért véget egy müncheni sírkertben, amikor a szülei mellett eltemették. Ott is csak 2008-ig nyugodhatott békében, ugyanis felszámolták a sírt, és a mai napig nem lehet tudni, mi történt a maradványaival.

Salzburgban, miután B. F. Egebberger, az ügyeletes tiszt felvette adatait, az adat-lapra ráírta javaslatát, hogy helyezzék át K

ATA

LIN

Y. G

ALL

IGA

N-C

SER

ÉPFA

LVI

/ WIK

IMED

IAKét nappal a németek kapitulációja után Albert Göring önként jelentkezett Salzburg közelében, az amerikai had sereg főhadiszállásán


A Ritz-szálló – hiva-talos nevén Duna-palota – kávéháza, ahol Albert Göring gyakori vendég volt

az CIC-be (Civilian Internment Camp – Civil Internáló Tábor), mivel a nevezett értékes informá-ciókkal rendelkezik. Először igen udvariasan bántak vele, de május 13-án letartóztatták, és átszállították Augsburgba, a 7th Army Inter roga-tion Centerbe (7. Hadsereg Kihal-lgató Köz pontja). A vád: Hermann Göring öccse. Albert szorgalmasan jegyzetelt: „Soha, semmilyen formában nem voltam párttag. Ebben a háborúban nem teljesítettem katonai szolgálatot. Kezdettől fogva (1923tól) a leghatározottabban és a legaktívabban szembeszegültem a nemzetiszocializmussal. Zsidók tucatjainak segítettem. Annak a 34 embernek a listája, akiket saját életemet és egzisztenciámat veszélyeztetve megmentettem, Dachauból és más koncentrációs táborokból kiszabadítottam, megtalálható az itt tőlem elvett aktákban.” (Ezen a listán dr. Kovács László a tizennegyedik.)

Kihallgató tisztje gyűlölte, megvetette és egyetlen szavát sem hitte el. 1945. szep tember 19-én a következőket írta: „Albert Göring, a birodalmi marsall Hermann Göring testvére kihallgatásá-nak eredménye az egyik legeklatánsabb példája az önigazolásnak és a szépítge-tésnek, amellyel az SAIC valaha találko-zott. Albert Göring valóságidegenségé-nek mértékét már csak hájas testvéré - nek testmérete szárnyalja felül.” Kubala őrnagy megvetése határtalan volt. Albert Göring – írta Kubala – azt állítja, hogy élete a Gestapóval folytatott szakadat - lan harcból állt. Közben néhányan azok közül, akiket megmentett, igazolták. Kiadták az utasítást: ezekről a levelekről

nem szabad tudomást venni. Balszeren-cséje követte Nürnbergbe. Fiatal zsidó tolmácsa, Richard Sonnenfeld sem hitt neki. A birodalmi marsall impozáns megjelenése, fölényes magabiztossága nagy hatással volt rá. Ugyanakkor testi-leg és lelkileg összetört öccsét egy ideges, kezét tördelő, szavahihetetlen tanúnak tekintette.

Albert Göring egészségi állapota egyre romlott. Kétségbeesett, elkesere-dett hangú leveleket írt. „Milyen bűnt követtem el? Mi az oka letartóztatásom-

nak? Teljesen ártatlanul tartanak fogva, és nem tudom miért, miközben testileg és lelkileg tönkremegyek. Mert csak a tény, hogy Hermann Göring testvére vagyok, mégse büntetendő.” Levelét

Andrus ezredes, a nürnbergi börtön igaz -gatója továbbította, de sohase jött válasz. Vádat nem emeltek ellene, szabadlábra se helyezték, irataiban mindvégig egyet-len bűnként az szerepelt, hogy Hermann Göring öccse. Amikor a nürnbergi per befejeződött, táborból táborba küldték. Egyre rosszabbul bántak vele. Még fogait is kirúgták. Végül a darmstadti 91. számú polgári internálótáborba került. Kihallgató tisztje Victor Parker, aki nem más volt, mint Lehár Ferenc zsidó feleségének, Sophie Paschkisnak az unokaöccse, aki jelentésében igazolta, hogy Albert Göring története megfelel a valóságnak, mert személyes tudomása van róla, hogy segített nagybátyjának, Franz Lehárnak, és Albert Göring sza-

badlábra való helyezését javasolta. Végre valaki elhitte és igazolta a történetét. De semmi sem vál-tozott, nem vettek tudomást az angolok jelentéséről sem. Hóna-pokig fogságban maradt, és csak akkor hagyta el Darm stadtot, amikor az amerikaiak kiadták a cseheknek mint háborús bűnöst.

1946 októberében Prágába szállították, és bíróság elé állí-tották. A vád: rosszul bánt a Škoda Művek dolgozóival. Cseh munkatársai közül senki sem tanúskodott ellene, a vádak ellenkezője került napvilágra. A tanúk kinyilvánították a hálájukat. 1947 áprilisában elejtették a vádat, és két évvel

a háború befejezése után visszanyerte a szabadságát. Végre együtt lehetett a csa-ládjával. De sajnos nem várt rá happy end. Felesége a kétéves nehéz várako-zási idő alatt abban a hitben élt, hogy amikor Albert végre hazajön, folytatni fogják életüket ott, ahol abbahagyták. A magabiztos debonair (jó fellépésű, sármos) férj helyett egy összetört ember tért vissza. Mila, a felesége azt hitte, hogy csak egyszerűen meg kell változ-tatni nevüket, és így megszabadulnak a Göring név átkától. Férje erre nem volt hajlandó. Rossz nyelvek elkezdtek pletykálni arról, hogy Albert megcsalta a feleségét.

Ez már túl sok volt Milának. Beadta a válókeresetet. Albert minden meg - ma radt ingóságukat a feleségének adta, de Elizabethet szerette volna fel-ne velni. Ekkor volt az az egyedüli alka-lom, ami kor barátaihoz anyagi támo-gatásért for dult. A bíróság a kislányt az anyának ítélte. Mila Peruban kezdett új életet. Albert soha többé nem látta újra a kis lányát. K

ATA

LIN

Y. G

ALL

IGA

N-C

SER

ÉPFA

LVI

Amikor a nürnbergi per befejeződött, táborból táborba küldték. Egyre rosszabbul bántak vele. Még fogait is kirúgták


Egy igaz ember

Albert és Mila Göring saját kezű bejegy - zése Schmidt Nándor fotográfus vendég-könyvében, 1943 májusában: Különleges elismeréssel. A legnagyobb köszönettelFENT: Schmidt Nándor fotóboltja a Ritz-szálló mellett, a Mária Valéria (ma V., Apáczai Csere János) u. 5. alatt


Az amerikaiak élete végéig zaklat-ták, neve miatt nem tudott munkát kapni. Szerény körülmények között élt München ben. 1966 decemberében, röviddel a halála előtt elvette házveze-tőnőjét, hogy az örökölhesse első világ-háborús hadirokkant-nyugdíját.

Epilógus A felszabadult SOE-doku men tumokig Albert Göring mindig csak egy lábjegy-zet volt. Termé szetesen raj-tam kívül mások is rábuk-kantak a történetére, és így valósult meg 1998-ban a Real Albert Göring (Az igazi Albert Göring) című doku-mentumfilm. Több éve kutat-tam már, amikor az angol kutatók rám találtak, és fel-kértek, hogy csatlakozzam. Azóta két könyv is megjelent. Egyiket James Wylie, Barbara Wylie (a dokumentumfilm legfőbb kutatója) öccse írta a két Göringről. Albertről jelentősen újat nem tudhat-tunk meg belőle. Néha kissé kiszínezte a történetet, ami félrevezető, ezért egy későbbi kiadásban javításokat vég-zett. A fiatal ausztrál szerző, William Hastings Burke a dokumentumfilm láttán fedezte fel Albert történetét. Neki indult a nagyvilágnak, követve a film sztoriját, hogy a saját szemével győ-ződjön meg a tényekről, s hogy szemé-lyesen ismerkedjen meg azokkal, akik ismerték Albertet. Egyelőre semmilyen lényeges új információt nem tárt fel, de elkezdte látogatni a bécsi archívumokat. Remélhető leg újabb anyagra akad. Évek óta rendkívül nagy elszántsággal harcol azért, hogy Jeruzsálemben a Yad Vashem ültessen egy fát Albert Göringnek. Ennek a szándéknak a híre nagy port kavart 2013 márciusában, a nemzetközi sajtó-ban. Egy Göring lehet-e „igaz ember”? Megint csak egy rövid ideig írtak Albert-ről, és tulajdonképpen ismét elakadt az ügye.

1998 decemberében, amikor Adam LeBor szenzációt keltő cikke megjelent Albert Göringről, már a cím megragadta az olvasókat: „Göring listája”. Spielberg filmje annyira a köztudatban élt, hogy ennél jobb címet nem is lehetett volna találni. Ugyanakkor aggasztott is e tény, hiszen arra utalt, hogy egy Göring nevezetű német szintén listát készített és zsidókat mentett, az pedig végképp a homályba veszett, hogy Oskar Schindler

náci volt, Albert Göring pedig 1923 óta náciel-lenes.

Az utóbbi években William Hastings Burke bestseller könyve újra és újra felhívja a figyel-met Albert Göringre, de már a cím: 34 – a 34 ember listája – az előbbi-eket erősítette.

Mindez a sok igyekezet, úgy tűnik, kárba vész. Albert ből egy „másodosztá-lyú Schindlert” teremtettek. Talán még azt se, hiszen Schindler megmentettjei a Yad Vashem ben fát ültethettek neki és anyagilag is támogatták. Most Fran - cia országban egy újabb Albert Göring-doku mentumfilm készül, amelynek a kiindulási pontja nem a „lista”, hanem Albert nürnbergi kihallgatása. Véronique Lhorme producerrel szoro-san együtt dolgozom; a film 2014 szept-emberére fog elkészülni.

18 éve foglalkozom Albert Göringgel. Nagyon bántott, ahogy az amerikai had-

sereg bánt vele. Éveken át kadétokkal, második világháborús veteránokkal ismertettem meg a Real Albert Göring történetet. Igaz, ez már túl késő volt, de végül hittek Albertnek. Több mint tíz évvel ezelőtt derítettem fel, hogy Albert Göring 1940-től 1944-ig minden hónap-

ban a Duna palota-Ritzben szállt meg. Magyarországi škodásokkal és egyéb barátokkal jött össze. Különös módon titokban tartotta budapesti látogatásait, mindenki azt hitte, hogy Bukarestben van. Majdnem mindig Kántor György- gyel, a Škoda-gyár egyik mérnökével volt itt. Ő a 13. a 34-es listán. Kántor hazajött a buchenwaldi táborból, majd elhagyta az országot. Amikor elbúcsú-zott, megjegyezte, hogy a háború alatt az

angoloknak dolgozott. Majdnem biztosra vehető, hogy Albert budapesti tartózkodása alatt náciellenes tevé-kenységben és üldö-zöttek mentésében vett részt. Schmidt Nándor nak, a Mária Valéria (ma Apáczai Csere János) u. 5. alatt működő fényképész-nek a vendégkönyvébe 1943 májusában írt bele. Schmidt Nándor szoros barátságban volt Carl Lutzcal, és 1944-ben svájci menlevele-ket és igazolványo- kat sokszorosított. A magyar olvasók számára 2001-ben Léderer Pálnak el -mond tam az Albert

Göring-történetet, aki Egy másik Göring címmel megjelentette a Népszabadságban, kitűnő feldolgozásából sokat ebbe a cikkbe is beépítettem.

Miközben szinte szünet nélkül kutat-tam a Belvárosban, 2013 nyarán kap-csolatba kerültem Gyekiczki Andrással, a pápai Elfeledett szomszédaink című kiállítás alkotójával és rendezőjével. Én nem tudtam semmit a pápai zsidó-ságról, ő pedig se dr. Kovácsról, se Albertről nem hallott, viszont rövid idő alatt felkutatta a pápai Kohn-Kovács család történetét. Amikor legközelebb valahol Ameriká ban vagy Magyar or szá-

gon újból megnyílik az Elfeledett szomszédaink kiállítás, kettőnk anyagát összetéve egy új család csatlakozik

a többihez: dr. Kovács családja. Együtt lesz velük Albert Göring is. Méltóbb helyet nem is kaphatna.

Nyugodjék békében! ■

Az amerikaiak élete végéig zaklatták, neve miatt nem tudott munkát kapni. Szerény körülmények között élt Münchenben

A szerző egyetemi tanár, 1957 óta az Egyesült Államokban él

„Semmilyen intézkedést nem javaslunk ebben az ügyben.” A háborús bűnöket kivizsgáló amerikai katonai szervek nem láttak okot arra, hogy Kurt Pilzer javaslata alapján feloldják Albert Göring fogva tartá-sát. Pilzer fivérét Göring menekítette az Egyesült Államokba

Egy igaz ember

KAT

ALI

N Y

. GA

LLIG

AN

-CSE

RÉP

FALV

I / W

IKIM

EDIA

33

Fizessen elő Ön is Magyarország legnépszerűbb történelmi magazinjára!

Érdemes előfizetnie, mert:• akár 2 számot is ajándékba adunk • házhoz visszük a magazint• biztosan nem marad le egyetlen lapszámról sem

Egyéves előfizetés (12 lapszám): 9540 Ft helyett 7950 Ft, 2 SZÁMOT AJÁNDÉKBA ADUNK!

Féléves előfizetés (6 lapszám): 4770 Ft helyett 4290 Ft

3 EGYSZERŰ MEGRENDELÉSI LEHETŐSÉG:

www.kossuth.huwww.bbchistory.hu

Interneten T (06-1) 225-8400 (06-1) 782-1710

Telefonon • 1327 Budapest, Pf 55 Postán

EGY ÉVRE 9540 Ft7950 Ft

Ajándéknak is nagyszerű

a

világtörténelmi magazin!

Hogyan

A 15. században még nem létezett intézményes postaszolgálat – fejtegeti Deborah Thorpe –, ezért levelünknek viszontagságok egész során kellett átjutnia, hogy

megérkezzen címzettjéhez

BR

IDG

EMA

N A

RT

LIB

RA

RY

Levélíró férfi egy 15. századi ábrázoláson. Kereskedők és kisnemesek gyakran maguk forgatták a tollat, vagyonos urak és úriasszonyok viszont inkább írnokot alkalmaztak

küldjünk levelet, ha a középkori

Angliában járunk?

Kéressük az írnokunkat!

A 15. században több okból kifolyólag leveleztek – már akik egyáltalán írás-tudók voltak. Az első nehézség éppen abban állt, hogy az üzenetet papírra kellett vetni

A késő középkori levélírókat számos olyan téma foglalkoztatta, mint korunk emberét. A legtöbben – legyenek akár rangosabb szolgák, akár a királyi ház tagjai – messze nyúló szerelmi szálak, ügyvédek jogvitái, birtokvásárlók licitjei miatt ragadtak tollat.

A feladók vagy a címzettek igen gyakran a szebbik nemhez tartoztak. Ezen irományok közé tartozik az a több mint 60 levél (egy a következő duplaoldalon, fent látható), amelyeket a norfolki Margaret Paston a férjura – egy John nevezetű ügyvéd – számára írt; utóbbit


1

35

Ügyeljünk rá, hogy ellenségeink ne kaparintsák meg a küldeményünket!

A középkori Angliában veszedelmes volt az utazás, és a levél írók csak a gondviselés kegyében bízhattak, hogy a levelek nem kerül-nek illetéktelen kezekbe

Keressünk egy küldöncöt, aki pont a kellő irányba tart!

Amikor még nem létezett országos postaszolgá-lat, sorsdöntő volt, hogy a megfelelő küldöncöt válasszuk a kézbesítéshez

Ha levelünk külső oldalán feltüntettük a címzett nevét és címét, máris készen állt a feladásra. A 15. századi Angliá ban számtalan levél volt úton, jóllehet még hírmondója sem volt olyan postaszolgálatnak, amely a maira emlékeztetne: az csak 1512 után, az első postamester, Brian Tuke kinevezésével alakult ki.

Az intézményes postaszolgálat előtti évszázadban háromféleképpen küldhettünk levelet: saját szolgánkkal, fizetett hírnökkel vagy olyan kocsissal, aki árujával járja az országot.

Bizonyára a feladó saját szolgája volt a legbiztonságosabb és legolcsóbb megoldás, de nem mindenki engedhette meg, hogy egy hosszabb út erejéig nélkülözzön valakit a háztartásából. A legmegfelelőbb megoldás gyakran egy küldönc vagy fuvaros felbérlése volt, különösen, ha a levélnek forgalmasabb utat kellett bejárnia. Ám nem volt egyszerű feladat olyan küldöncöt találni, aki éppen a kellő időben útra tudott kelni – a levelek így gyakran napokig egy helyben „parkoltak”.

1448ban Sir John Fastolf lovag egyik szolgája így mentegetőzött, amiért megkésve válaszolt gazdája leveleire: „A leveleket már karácsony előtt elküldtem volna, ha akadt volna hírnök London felé.”

Úrhölgy levelet nyújt át küldöncének ezen az

1370-es évekből származó ábrázoláson.

Ezt követően már csak a gondviselés

kegyében bízhatott, hogy futárja sikerrel

jár, és küldeménye a viszontagságos út

során nem kerül illetéktelenekhez

Nem volt egyszerű feladat olyan küldöncöt találni, aki éppen a kellő időben útra tudott kelni – a levelek így gyakran napokig egy helyben „parkoltak”

BR

IDG

EMA

N A

RT

LIB

RA

RY

Levelezés a középkorban

„A levelet inkább elégetjük, semmint hagyjuk, hogy elkallódjon” – írta Sir John Fastolf egy szolgája. Hogy miért? Nos, a 15. századi Angliában számtalan veszély leselkedett az útra kelt küldeményre – különösen, ha kényes értesüléseket tartalmazott. Középkori levélírók szüntelenül tarthattak attól, hogy bizalmas levelük valamely ellenségük kezébe jut, aki egy jogvitában bizonyítékként fordítja ellenük. A fent említett szolga egy régi, latin szállóigével adott hangot aggodalmának: „Ne forte videant Romani”, azaz „Nehogy a rómaiak meglássák!” A tudás bizony hatalom, különösen

ellenségünk birtokában. A középkori küldeményt nem csak rosszakaróinktól kellett félteni. Az ország útjait számtalan levél és áru rótta, és könnyen megesett, hogy iratunk „eltévedt”. Ez a balszerencse érte Walter Pastont 1479ben: egyik levele tévedésből Londonban kötött ki, egy olyan pénzszállítmánnyal, ami a fővárosba tartott, megőrzésre. Paston később így emlékezett a kellemetlen esetre: „Mister Brown nak egy rakás pénze volt egy zsákban, amit nem mert magánál tartani, és az én levelemet is ugyanabban a zsákban tartotta. Elfelejtette kivenni, és az egészet Londonba küldte.”

2

3


ugyanis munkája Londonba szólította. Témájukat tekintve a levelek lehettek hétköznapiak, de rendhagyók is. Margaret egyik 1448ban kelt levelében arra kérte hites urát, küldjön számszeríjakat, hogy megküzdhessen ellenségeivel: a szomszéd földbirtokos embereivel. Margaret megírta, hogy a szolgái elreteszelték az ajtókat, és a ház minden szegletéből lövik a betolakodókat – majd egy szusszal mandulát, cukrot, valamint ruhaanyagot is kért, hogy új köntösöket varrhasson a gyerekeknek.

A feladó – kiváltképpen, ha kereskedő vagy kisnemes volt – gyakran maga vetette papírra üzenetét. Mégis úgy volt igazán rendjén, hogy a körmölés a szolgák dolga legyen: különösen úrhölgyek vonakodtak tollhegyet mártani a tintába. A középkor embere nem tekintette a kézírást a levél hitelességét igazoló bizonyítéknak, úgy, ahogy ma annak tekintjük. És a vagyonos feladók saját írásjegyei bizony igen ormótlanok – ők ugyanis vajmi keveset gyakorolták a betűvetést.

Ahogy a 15. század a vége felé közeledett, egyre több feladó saját kezűleg vetette papírra a leveleit. Korábban viszont a levélíráshoz általában egy bizalmi írnok gyakorlott keze kellett. Amint a levél elkészült, írója a kandallóból vett hamuval szórta be, hogy a tinta gyorsan felszáradjon, azután összehajtotta, papírcsíkokkal átkötötte, és viaszpecséttel zárta le.

36

Ha a levél tartalma felpaprikázta a címzettet, a küldöncnek diplomataként is el kellett járnia

A porkoláb – idézést kézbesítő törvényszéki szolga – Geoffrey Chaucer Canterbury meséiből, egy 15. századi ábrázoláson

Próbáljuk meg felhajtani a címzettet – ha tudjuk

Szegény hírnököt még az ág is húzza. Bejárhat akár több száz mérföldet, hogy kézbesítsen egy levelet, de csak a gondviselés kegyében bízhat, hogy a címzettet otthon találja

Nem csupán a levélírónak főhetett a feje amiatt, hogy levele épségben eljusson a címzetthez – a küldöncnek is éppen elég baja volt.

A mai postás középkori elődjének néha az ország egyik végétől a másikig kellett utaznia, hogy a címzettnek át nyújtsa a küldeményt. S minthogy a földesuraknak több birtokuk is volt, és rendszeresen átköltöztek egyik házukból a másikba, a küldönc nem vehetett rá mérget, hogy a címzettet éppen ott találja, ahol sejti.

Egy 1450ben kelt, a norfolki, caisteri kastély káplánjának adresszált levél nem kevesebb mint három további kézbesítési helyet jelölt meg a küldönc számára, ha a címzettet nem találta volna a kastélyban.

S ha a futár éppen rosszkor érkezett, előfordulhatott, hogy alaposan megvárakoztatták. Így járt az a küldönc, aki az oxfordshirei William Stonortól érkezett: hazaüzent, hogy megpróbálta ugyan kézbesíteni a küldeményt, de a címzett nem tartózkodott otthon. Egyben biztosította Stonort, hogy megvárja a ház urát: „John Cheyney a sólymával van vadászni, és amint hazajön, átadom a levelet.”

Rossz híreket kaptunk? Ne a hírvivőn toroljuk meg!

Előfordult, hogy egy-egy levél felbosszantotta a címzettet. Ilyenkor bizony üdvös volt, ha küldöncünk a békéltetés művészetében is járatosnak mutatkozott

BR

IDG

EMA

N A

RT

LIB

RA

RY/

BR

ITIS

H L

IBR

AR

Y-A

KG

Az „elátkozott szívű” ellenségEgy asszony 1448 májusában kelt levelében a férjét figyelmezteti egy ellenlábasuk mesterkedéseire

A fent látható levélben a norfolki Margaret Paston férjét, Johnt egy összetűzésről tájékoztatja, amelynek tanúja volt. Történt ugyanis, hogy John Wyndham, a Paston család ellen-sége az utcán rákiabált a családjuk káplánjára, James Gloysra, amiért az nem süvegelte meg. Amikor Gloys sértés-sel felelt, Wyndham kardot vont, szolgája pedig lándzsát sze-

5

4

Eljutottunk végre odáig, hogy küldöncünk kézbesítette becses levelünket. Ám egyáltalán nem biztos, hogy ezzel teljesítette feladatát. Elő for dulhatott, hogy szóbeli üzenetet is át kellett adnia, máskor pedig az is megeshetett, hogy diplomataként kellett eljárnia – különösen, ha a levél tartalma felpaprikázta a címzettet.

1449ben a Paston család egy szolgálónővel küldött levelet olyas

valaki számára, aki erőnek erejével vette el tőlük a birtokukat – egyetlen férfi szolgálójuk sem merte vállalni ezt a kockázatos küldetést. Kiélezett helyzetben csakugyan megérte inkább női levélhordót alkalmazni. Mint olvassuk, a küldöncöt „nagy örvendezéssel” fogadták, és szóbeli üzenetét kegyesen végighallgatták. A korábbi, férfi hírvivők nem részesültek ilyen meleg fogadtatásban.


37

Deborah Thorpe a Yorki Egyetem tudományos munkatársa

Fordította Benke LászlóBR

IDG

EMA

N A

RT

LIB

RA

RY

Levelezés a középkorban

Olvasás után égessük el a levelet!Egyesek ragaszkodtak hozzá, hogy a leveleket meg kell semmisíteni, míg mások – szerencsénkre – szinte mániákus gonddal iktatták őket

gezett Gloysra; Margaretet és anyját pedig „büdös cemendék-nek” nevezték.

Az úrhölgy arról is beszámol, hogy panaszt emelt a norwichi perjelnél, aki haladéktalanul elküldetett Wyndhamért. Ez viszont nem tartotta vissza Wyndham szolgáját, hogy újfent bántalmazza Gloyst, és kardjával a Paston család egyik szol-gájára sújtson, fölmetszve annak kezét.

Margaret azt írja férjének, úgy döntött, elküldi hozzá Gloyst Londonba, hogy ott segítse a munkájában. Margaret hozzáteszi, hogy úgy hallotta, Wyndham szintén Londonba kíván utazni. Ezért figyelmezteti férjét: óvakodjon, mert Wyndham „elátko-zott szívű”, és feltehetően alattomban támad majd rá, „tolvaj-módra”, nem pedig szemtől szembe, „ahogy férfihoz illik”.

6Néhány 15. századi levélíró utasításba adta, hogy a levelét – persze olvasás után – égessék el. Mások a kényesebb értesüléseket a lap aljára kanyarították, hogy a címzett letéphesse, majd megsemmisítse az ominózus fecnit. Akár így, akár úgy, a céljuk azonos volt: korlátozni kívánták a hozzáférést a bizalmas információkhoz. Ugyanakkor a puszta tény, hogy e levelek fennmaradtak, arra mutat, hogy az efféle utasításoknak nem mindig volt foganatjuk. Úgy tűnik, hogy míg némelyik középkori levélíró el akarta kerülni, hogy feljegyzése fenn

maradjon, mások arra törekedtek, hogy megőrizzék az iratokat. Sir John Fastolf kifejezetten e célra építtetett levéltárat caisteri kastélya tornyába, ahol szolgái a leveleit és egyéb iratait gyűjtötték egybe. Csakúgy, mint ma, a levéltári anyag osztályozása és tárolása nem volt egyszerű feladat. Fastolf szolgáinak rendszeresen komoly fejtörést okozott, ha elő kellett halászniuk egy már iktatott dokumentumot. Még mostohafia is panaszkodott, hogy nem csak ő, de „egyetlen ismerőse sem” találta az iratokat, amelyeket éppen kerestek. Mindazonáltal, bár a nyilván

tartás hagyott némi kívánnivalót maga után, annyi haszna mégis volt, hogy a levelek nem kallódtak el, és nem mentek tönkre. Fastolf mániákus gonddal őrizgette őket: neki és a hasonszőrűeknek köszönhetjük, hogy a középkorból fennmaradtak levelek, amelyek sokat elárulnak e különleges korszak mindennapjairól.

Hírnök üzenetet ad át egy középkori ábrázoláson. Minthogy a 15. századi földesuraknak több hajlékuk

is volt, és rendszeresen váltogatták lakóhelyüket, vesződséges feladat volt a nyomukra akadni


ALI

XE B

OVE

Y/B

RID

GEM

AN

AR

T LI

BR

AR

Y/A

LAM

Y

38

Az exeteri katedrális viaszfiguráiAz exeteri katedrális 1943-ban német légitámadáson esett keresztül. A romokat eltakarító munkások rendkívüli felfedezést tettek. Edmund Lacyt, aki Exeter püspöke volt 1420-tól 1455-ig (a haláláig), a katedrálisban temették el, és a sírboltja fölött egy sereg méhviasz-ból készült figurát találtak, köztük emberi és állati testrészekét, valamint egy teljes nőalakot. E töré-keny, üreges szobrocskák közül sokhoz zsinór is kapcsolódott, nyilván azért, hogy fel tudják akasz-tani azokat.

Ezeket a fogadalmi szobrokként ismert tárgya-kat zarándokok ado má nyozták, akik önmaguk, mások vagy akár egy állat gyógyulásáért keresték fel Lacy sírját. A püspököt a környéken szentként tisztelték, de hivatalosan sohasem ismerték el annak. Lacy a sípcsontját érintő betegségben szen-vedett, talán ezért található a figurák között olyan sok láb: a zarándokok bizonyára abban bíztak, hogy a püspök különös együttérzést tanúsít majd a lábsérültek iránt. Ezek a rendkívül ritka, törékeny szobrocskák bepillantást nyújtanak a reformáció előtti Anglia népi hitvilágába.

Egy a sok viasz-figura közül, amelyeket közép-kori zarándokok hagytak az exeteri katedrálisban

Penshurstben áll Anglia legjobb állapotú 14. századi kúriája

Egy középkori térkép nyomában Alixe Bovey, aki a Gough-térkép alapján beutazta az országot, néhány rendkívüli középkori kincsre bukkant. Az alábbiakban kifejti, mit tudhatunk meg belőlük a korabeli Britanniáról

A penshursti nagy kúria

Sir John Pulteney – egy gazdag kereskedő, aki egy ideig London polgármestere is volt – 1341 és 1349 (a pestisjárvány idején bekövetkezett halála) között nagy kúriát építtetett a kenti Penshurstben. A „Báró Kúriája” néven elhíresült, hatalmas belső terű épület Anglia legjobb álla-potban fennmaradt 14. századi nagyobb kúriá ja. Gesztenyefából ácsolt, magasba törő, 12 méter fesztávolságú tetőszerkezetét tíz faragott gyámkő tartja, amelyek a gerendák súlyától eltorzult arcú

szolgákat ábrázolnak. Nem két-séges, hogy Pulteney az épületet a birtok ügyeinek intézésére, étkezésre és szórakozásra szánta. A fény a londoni divatot követő, tágas mérműves ablakokon áram-lott be; meleget csupán a terem közepén égő tűz adott, ezért a vendégeknek télen a legmelegebb szőrméikbe kellett burkolózniuk.

A newporti hajó2002-ben egy középkori vitorlás hajó maradványaira bukkantak Newportnál, az Usk folyó part menti iszapjában. A történészek remélik, hogy a fantaszti-kusan ritka leletnek számító hajó sokat elárul majd a Mary Rose [VIII. Henrik flottájának szerencsétlenül járt hadihajója, amely a solenti csatában süllyedt el 1545-ben – A szerk.] előtti korszak kereskedelméről. Az 1445 után (talán Fran cia or szág ban) épült, majd az 1460-as évek közepén Britanniában kitermelt fával javított hajó a Kelta-tengerről a Bristoli-csatornán és a Severn folyó tölcsértorkolatán át futhatott be a kikötőbe. A folyó mélysége és a tengerrel való kap-csolata miatt ez fontos hajózási útvonal volt a közép-korban, amit a Gough-térkép is egyértelműen feltün-tet. A folyó iszapjában jól konzerválódott, jelentős méretű (35 méteres) hajót kiásták és egy raktárépü-letbe vitték, ahol lebontott faanyagát nagy tartályok-ban őrzik. A tölgyfából épült, bükkfa gerincű, kiváló állapotú hajó sokat elárul a 15. századi hajóépítésről. A fedélzetén talált tárgyi leletek közé tartozik egy ágyúlövedék, egy fésű és egy pompás hegyes cipő; a por tugál edények és érmék az Ibériai-félszigettel folytatott kereskedelemre utalnak.

A 19. század körüli litográfián karácsonyi ünnepség zajlik a penshursti nagyteremben


Korabeli Britannia

39

ALI

XE B

OVE

Y/B

RID

GEM

AN

/PA

PH

OTO

S/D

EAN

AN

D C

HA

PTE

R, C

AN

TER

BU

RY

CAT

HED

RA

L

II. Eduárd alabást-romszobra a katedrálisban

Leprás csontvázak Chichesterből

A középkor egyik legrettegettebb, áldozatait külsőleg is megbélyegző betegsége a lepra volt. Ez a bakteriális fertőzés a bőrt, a nyálkahártyákat és az idegeket támadta meg. A betegség fájdalmat, torzulásokat, végül halált okozott, és a benne szenvedők hely-zetét még jobban megnehezítette, hogy a társadalom kiközösítette őket. A leprások számára speciális otthono-kat, lepratelepeket létesítettek. Ezek egyikét, a Szent Jakabnak és Mária Magdolnának szentelt intézményt Chichesterben alapították 1118-ban.

Temetőjét az 1980-as és ’90-es években tárták fel, és az itt elhunyt leprások csont jait ma gondosan őrzik a Bradfordi Egyetem Biológiai Antro po lógiai Kutató köz pont já ban. A csontok szívfáj-dítóan vallanak e pusztító fertőzésről, amely döbbene-tes elváltozásokat okoz a csontok-ban, különösen a végtagok és a ko- ponya csontjai-ban.

II. Eduárd sírja a gloucesteri katedrálisban

A gloucesteri katedrális ban található sír magasztos emléket állít Anglia egyik legsiker telenebb középkori ural - ko dó jának. Eduárdot talán azért nem a westminsteri apátságban (a legtöbb Plantagenet uralkodó temetkezési helyén), hanem Gloucesterben temették el, mert a közeli berkeleyi kastélyban halt meg, bár valószínűbb, hogy azért, mert halálakor (1327) már igencsak hírhedt volt. Igazságtalan uralkodása miatt dics-telenül kellett elhagynia trónját, amelytől felesége és annak szeretője [Francia or-szági Izabella és Roger Mortimer – A ford.] fosztotta meg, és az is lehet, hogy meggyilkolták. Síremléke, amelynek megépítése egy évtizedig tartott, igazi mestermű. Eduárd képmását – az első jelentős angol alabástromszobrot – pompás „kalitkába” zárták, amelyet kecsesen kifaragott támpillérek, csúcsívek és levéltekercsek egészítenek ki. Maga a szobor a mesteri naturalizmus és az elegáns szim-bolizmus izgalmas együttese. Az arc idealizált, mégis döbbenetesen élethű: finoman összevont szemöldök, kiöblösödő orrcimpák, kissé szétnyílt ajkak – ám ez a valószerűség ellentétben áll a merev hullámokba rende-zett hajjal és szakállal, amelyeknek minden fürtjét párhu-zamos barázdák választják el. A szobor részleteit egykor aranyfüsttel és festékkel emelték ki, koronáját pedig hamis ékkövekkel díszítették. Eduárd megosztó uralkodása és dicstelen vége ellenére a zarándokok seregestül jöttek Gloucesterbe, hogy sírjánál imádkozzanak; egyesek még szentté avatásáért is küzdöttek.

Canterbury szörnyeiA canterburyi székesegyház komor hangulatú kriptájá-nak kő oszlopfőibe démonok, szörnyek és üvöltő oroszlá-nok alakjait faragták. Némelyikük fenyegetően mered rá a mellette elhaladókra, mások puszta kézzel vagy fegyverrel harcolnak egymás ellen. A Gábriel-kápolna egyik oszlopán irtózatos korcsok adnak hangtalan szerenádot fúvós és húros hangszereken. Az egyik oszlopfőn egy szárnyas, kutya-mancsokkal és hosszú nyúlfülekkel rendelkező teremt-mény hárfán játszik, miközben egy farkas furulyán kíséri.

Mit keresnek ezek a bizarr ábrázolások Britannia egyik legimpozánsabb katedrálisának szent falai között? Néme-lyikük talán a Bibliából való. Például az a nőalak, akinek két feje a farkasokéhoz hasonlít és egy vonagló fenevadon lovagol, a Jelenések könyvében szereplő babiloni szajha lehet. Mások – pl. az állat-zenészek – az abszurditásokban tobzódó ősi írásokra utalhatnak, vagy a bűn és a kísértés mementói lehetnek. Ezek a végletekig talányos oszlopfők a Canterburyben 1100 körül dolgozó művészek tudásának és képzelőerejének emlékművei.


A Newportnál talált 15. századi hajó maradványaiból többet tudhatunk meg a középkori kereskedelemről Kettő a canterburyi

székesegyház oszlopait díszítő szörnyű korcsok közül

Alixe Bovey a középkori történe-lem oktatója a Kenti Egyetemen

Fordította Boross Anna

1400 körül készült ábrázolás egy csen-gőt tartó leprásról. Közép kori kortár-saik nagyon féltek a leprásoktól, ezért

kitaszították őket a társada-

lomból

WIK

IMED

IA

E ZERKILENCSZÁZNEGYVENÖTBEN az Egyesült Államok egyedülálló világhatalom volt. A Római Birodalom óta nem volt ilyen. Nagy-Britannia Napóleon után, Franciaország XIV. Lajos korában, a 16. századi spanyol birodalom csak első volt az egyenlők között, primus inter pares. A Szovjetunió a maga óriási eur-

ázsiai birodalmával a mérete, nem pedig uralmának kiter-jedése miatt élvezett nagyhatalmi stá tust. Sztálinnak nem állt szándékában kétségbe vonni Amerika fennhatóságát az Atlanti- és a Csendes-óceán térségében. Csak azzal törődött, hogy eurázsiai birtokaitól távol tartsa az amerikai befolyást, bármennyire kiterjedt is az a világ többi részén.

A háború vége felé az Egyesült Államok elnöke beteg ember volt. Képességei meggyengültek. Miután gyermek- paralízis nyomorította meg, több mint két évtizeden át csak tolószékben tudott közlekedni. A lábától eltekintve azonban

teste és szelleme hosszú éveken át erős maradt. Valamikor 1939 után kezdett gyengülni. E változás kezdetét és természe-tét nem lehet pontosan meghatározni. Mindinkább hajlott a hosszabb pihenésekre; ezek a gyengeség és a kimerültség időszakai voltak. Churchill-lel ellentétben, aki 1940-ben ereje teljében volt, a testileg-lelkileg kimerült Roosevelt akkor kez-dett hanyatlani – pedig még hat vanéves sem volt, amikor országa hadba lépett. Kortársai, Churchill és Sztálin hatvan-éves korukban ugyanolyan erősek voltak, mint valaha. A hat-vanéves Roosevelt erei egy kilenc venéves emberéinek feleltek meg: beszűkültek, elmeszesedtek, akadályozták a vér termé-szetes áramlását. Szívnagyobbodása volt. Egész teste petyhüdt lett, beleértve mindaddig kifogástalan felsőtestét is, amelynek ereje különös büszkeséggel töltötte el. 1941-től kezdve mind hosszabb pihenőket tartott. Összpontosító képessége is gyen-gült. Tíz–tizenkét óra alvásra volt szüksége. 1944 májusában,

Februárban a jaltai konferencián a proto-koll-képen cigarettázva nevet bele a kame-rákba. De a győzelmet már nem élte meg, 1945. április 12-én Roosevelt elnök meg-halt. John Lukacs, akit lapunk ezzel az írásával köszönt 90. születés-napján, nemcsak a nagybeteg elnök utolsó hónapjairól ad plaszti-kus leírást, hanem politikai világképéről és Sztálinról alkotott véleményéről is


Az elnök a Look magazin 1941. januári számának címlapfotóján

UTOLSÓ NAPJAI

ROOSEVELT

WIK

IMED

IA

egy hónappal Európa inváziója előtt legfeljebb napi hat órát volt fent, a többi tizennyolcat ágyban töltötte.

Az amerikaiak minderről mit sem tudtak. Legtöbbjük abban a hiszemben volt, hogy elnökük életerős férfi, boldog férj, fárad hatatlanul dolgozó, éles elméjű ember – míg egyszer csak le nem döntötte lábáról egy agyvérzés, olyan váratlanul, mint amikor egy teljes lombozatával ékes nagy fa dől ki.

Az elnök még mindig a régi volt. A jelek szerint tudta, milyen állapotban van. Érezte, hogy gyengül, s talán azt is, hogy már közeleg halála órája. Ebben a fajta önismeretben volt egy csipet nyi őszinteség is, amely képessé tette, hogy felülemelkedjék teste börtönén. Élete utolsó hónapjaiban is tudott derűs, fesztelen és magabiztos lenni, és nem csupán a póz kedvéért; élvezte mind azt, amit az élet még nyújtani tudott neki, s ez nem kis dolog. Volt benne egy szemernyi

hiúság is talán, és volt benne köte lességérzet. Csakhogy ezt a kötelességérzetet gyakran a publici tás pillanatnyi érdekei-nek szolgálatába állították. 1944. október 21-én négy órán át autóztatták körbe egy nyitott kocsiban, zuhogó esőben, nyolcvankét kilométeren át New York utcáin. Roosevelt úgy vélekedett, hogy ez elengedhetetlen az eljövendő választások érdekében, amikor is egy máig példa nélkül álló negyedik elnök ségre készült bizalmat kérni az amerikai néptől. Az utat már he tekkel korábban reklámozták, Roosevelt egészségének kockáz tatása és erejének végső megfeszítése árán is belement. A jelek szerint nemigen ártott neki, mind-azonáltal van valami riasztó abban, hogy egy beteg ember kalapban-köpeny ben, zuhogó esőben, kitartóan széles mosollyal az arcán, aggódó és komor képű kísérői által támo-gatva, a szokások jegyében részt vesz egy ilyen autós elnöki körmenetben, csak azért, hogy az amerikaiak ban továbbra is fenntartsa a róla kialakult képet.

Franklin D. Roosevelt kiállásában, amelyhez a végsőkig ra gaszkodott, volt valami hiú nemtörődömség. Állítólag Oliver Wendell Holmes mondta, hogy Roosevelt harmad-rendű elme, de elsőrendű alkat volt.

Lehet, hogy Franklin D. Roosevelt nem volt harmadrendű el me, de annyi bizonyos, hogy a wilsoniánus másodrendű és felü letes idealizmus hatott rá. Gondolkodásának ugyanakkor

volt egy gyakorlati oldala is, amit nem kell alábecsülnünk, bár ez inkább a bel-, mint a külpolitikai ügyek alapos megis-merésére tette képessé. Alkata mindenesetre rokonszenve-sebb volt, mint Wilsoné. Roosevelt sokkal magabiz tosabb volt. E tekintetben felbecsülhetetlen előnyt jelentett patríciusi származása. Sokkal többet tudott a világról is. Tengerészeti tapasztalata, Európában tett utazásai, az angol és az európai tár sadalmi és politikai elittel fenntartott sokévi ismeretsége ered ményeként sokkal jobban ismerte Európát, mint Wilson. Ritka jelenség volt az amerikai elnökök sorában. Minden hiú-sága és féltékenysége dacára Churchill-lel ugyanolyan feszte-lenül társalgott, mint a háború alatt az Egyesült Államokban vagy Kana dában élő európai koronás főkkel, akik egytől egyig tisztelettel adóztak lebilincselő egyéniségének. Egy jelentős ügyben haj landóságot mutatott, hogy a Wilsonétól eltérő politikát folytas son: a jelek szerint úgy vélekedett, hogy hiba volt az Oszt rák–Magyar Monarchiát az első világhá-borút követően feloszlat ni. Kiállt Ausztria függetlensége mellett, bár a háború végén nem igen védte Magyarországot. Oroszországot illetően Wilson álláspontja és elképzelése sűrűn váltakozott. Először a szabadság történetének egyik legdicsőbb eseményeként üdvözölte az orosz forradalmat, de hamarosan e forradalom továbbvivői, a bolse vikok legel-szántabb ellenségévé vált. Roosevelt nem volt dog matikus antikommunista; tipikus módon hajlott arra a nézetre, hogy a szabadság ellenségei inkább jobbról, mint balról jönnek. Végül ahogy a Távol-Keletet, Európát is hajlandó volt meg-osz tani Sztálinnal. Mindazonáltal hiba volna e Sztálinnal

kötött egyezségeket kizárólag Roosevelt pragmatizmusának tulajdoní tani. Az, hogy mindenekfölött hitt egy nemzetközi szervezet, az ENSZ áldásos hatásában, wilsoniánus idealizmu-sát jelezte. Wilson sok kompromisszumot kötött a britekkel és a franciákkal annak érdekében, hogy összehozza a Nép szö-vetséget; Roosevelt mindenféle engedményeket tett a Szov jet-uniónak, hogy bevonja az Egyesült Nemzetek Szer ve zetébe. Egyikük sem döbbent rá, hogy kompromisszumaik nem érik

Xxx Hicipsam et facea dolupisit, omnis nonsequam voluptas se conectem resequid quis si anti dolup


➣

Élete utolsó hónapjaiban is tudott derűs, fesztelen és magabiztos lenni, és nem csupán a póz kedvéért

Roosevelt feleségé - vel és James fiával üdvözli a tömeget, miután leadta szava-zatát az 1932. novem-ber 8-ai elnökválasz-tásonFENT: Eleanorral és Fala nevű skót terrierükkel Hyde Park-i házuk teraszán

Roosevelt

meg a fáradságot; egyikük sem élt addig, hogy lássa: a Nép szövetség és az Egyesült Nem-zetek Szervezete a nemzetközi rend alapjainak fenn-tartásában is csak nagyon keveset vagy éppenséggel semmit sem segít, s hogy az agresszív nemzeti törekvé-sekkel szemben mindkettő hatásta lan. Azt sem értették meg, hogy a „világ parlamentjéről” alko-tott általános, széles látókörű képük a valóságban a parlamentarizmus nagyon is amerikai módra értelmezett fogalmának kivetítése. „A világot a demokrácia számára biztonságossá tenni” – fogalmazott Wilson. Roosevelt ugyanúgy hitt ebben, mint Wilson, sőt a háború után úgy gon-dolta, valamit lehetne tenni ez ügyben. Végső soron azonban „a világot a demokrácia számára bizton sá gossá tenni” eszméje nem sokban külön-bözik attól, hogy „ami jó Amerikának, az jó az egész világnak”. A hangvétel különböző, a lényeg ugyanaz.

A széles és a szűk látókörű idealizmus elegye nem pusztán lelki beállítottság volt: mindenféle gyakorlati következménnyel is járt. Roosevelt és köre akkor hirdette és hitte az amerikai be nem avatkozás erényeit, amikor éppen jónak látta. Ugyanakkor Amerika mindenhatóságában is hittek. 1944–1945-ben Roosevelt és az amerikai kormányzat magas rangú képviselői mindvégig azt mondogatták bírálóiknak és önma-guknak, hogy a Lengyelor szágéhoz hasonló kényes kérdések-ben az Egyesült Államok sem miképpen sem tudja (és nem is kívánatos) „akaratát Sztálinra kényszeríteni”. Másfelől viszont az Egyesült Államoknak Churchill és Sztálin semmiféle egyezségéből nem szabad kimaradnia. Amikor az amerikaiak Kelet-Európa ügyében tanúsí tott közönye miatt elkeseredett

Churchill Moszkvába repült, hogy megegyezzen Sztálinnal, Roosevelt sajnálkozásának adott han-got, hogy nélküle találkoznak. „Jóllehet méltá-nyoljuk a minisz terelnök úrnak egy ilyen jellegű találkozóra irányuló óhaját… ön természetesen tudatában van annak, hogy ebben a világméretű

háborúban a szó legszorosabb értelmében véve nincs olyan poli tikai vagy katonai kérdés, amelyben az Egyesült Államok ne volna érdekelve.” Nem elegendő a széles látókör – emelke-dett nek is kell lenni, főleg a nyilvánosság előtt. Nemigen fog-lalkozni Bulgáriával és Romániával, amikor ennek fejében Görögor szágban szabad kezet kapunk – ez volt Churchill bevált politiká ja. Nem sokat törődni Lengyel országgal, hanem ehelyett egy olyan magasabb célra koncentrálni, mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének létrehozása – ez volt Roosevelt módszere, így állí totta be szükségnek az erényt. Ha „az oroszokat nem lehet rábeszélni vagy rákényszeríteni, hogy bizonyos fokú önmérsék lettel kezeljék Lengyelországot, akkor nem sokat ér [az Egyesült Nemzetek Szervezete]”, írja (magánnaplójában) Anthony Eden. Churchill ugyanezt gon-dolta és időnként ki is mondta, s ugyanígy vélekedett egy magányos amerikai, egy fiatal diplomata, George Kennan is, aki Moszkvából merészen megírta, hogy Washington „elha-nyagolja országunk érdekeit, ha egy nemzetközi szervezet lét-rehozásának ürügyén elmulasztjuk, hogy komolyan és rész-letekbe menően foglalkozzunk az európai népek valódi hatalmi viszonyaival”. Talán egyikük sem fogta föl akkortájt, hogy Roosevelt nem egyszerűen csak naiv: bizonyos eszmék felka rolása volt a leggyakorlatiasabb módja, hogy barátokat szerezzen és befolyásos embereket nyerjen meg – főleg Amerikában. Beszédírói és tanácsadói ezt jól értették. 1944-ben Benjamin V. Cohen, Roosevelt egyik bizalmas tanács-adója javasolta, hogy Roosevelt ne próbálja egy negyedik idő-szakra is megválasztatni magát. Tudta, hogy Roosevelt beteg, de ezt a hozzá írott kilencoldalas levelében nem merte meg-pendíteni. Igazi liberális–progresszív módon azt javasolta, W

IKIM

EDIA

A New Deal számtalan amerikainak hozta el a reményt a válság nyomasztó éveiben, Roosevelt pedig a „kisember” elnöke lehetett – itt egy munkással társalog 1931-benFENT BALRA: Az elnök egy aszály sújtotta farmon tesz látogatást 1936-ban


A New Deal „Works Progress Administration” elnevezésű, milliókat foglalkoztató köz-munkaprogramjának egyik tábláját festik

hogy az elnök „egy magasztosabb cél” érdekében mondjon le a negyedik elnökségről, s legyen inkább a béke fenntartására létrehozott új nemzetközi szervezet „legfőbb irányítója”. Azaz: annak érdeké-ben, hogy a földgolyót a demokrácia számára biztonságossá tegye, az Egyesült Államok helyett legyen az egész világ elnöke, mivel ami jó Ameri ká-nak, az szükségképpen jó az egész világnak.

Roosevelt szívesebben volt az Egyesült Államok elnöke. Úgy vélte, Washingtonból nagyobb befo-lyást tud gyakorolni a világra. Hitt a Kelet iránt tanúsított régi amerikai atyáskodó jóindulat és misszionárius magatartás egyes erényeiben. Kínának, Indiának s végül Japánnak az amerikai példát kellene követnie. Majd az Egyesült Államok megtanítja a világot, hogyan kell demokratá nak, független-nek, virágzónak és műveltnek lenni. A szokásos amerikai előítélettel szemlélte a még létező brit, francia és hol land gyarmatbirodalmakat. Akárcsak a legtöbb amerikainak, neki is kevesebb skrupulusa volt az ázsiai, mint az európai poli tikával kapcsolatban. Következésképp ott magabiztosabb és ered ményesebb is volt. Jaltá ban megosztozott Sztálinnal Mandzsúrián és Észak-Kínán, ebben sem a lelkiismerete, sem a számítása nem akadályozta. Ugyancsak Jaltában ecsetelte a britekétől eltérő amerikai világszemlélet erényeit. „Tudja, Winston – mondta po hár köszön tőjében –, van itt valami, amit maga képtelen megér teni. A maga ereiben tíz

olyan nemzedék vére csörgedezik, amely megszokta a hódí-tást. Mi azért jöttünk most ide Jaltába, hogy egy új világot építsünk, amelyben ismeretlen az igazságtalanság és az erő-

szak; ez az igazság és egyenlőség világa lesz.” Sztálin úgy tett, mintha könnyekig meghatódott volna.

Volt oka meghatódni. Roosevelt és az amerika-iak, akiket a legtöbb oroszhoz hasonlóan tisztelt, nem álltak szükségképpen Churchill és a britek oldalán; félúton ingadoztak. Hitlerrel ellen tétben, aki a harmincas évek óta azt hitte, hogy Roosevelt és Churchill egy gyékényen árul, Sztálin képes volt kihasználni ket tejük különbözőségét – főleg miu-tán Roosevelt mindent megtett (vagy inkább elkö-vetett) annak érdekében, hogy ezeket a különb sé-geket hangsúlyozza előtte. Roosevelt Teheránban és Jaltában mindenki szeme láttára lekezelően bánt Churchill-lel. Még a következményektől elte-kintve is volt ebben a viselkedésben vala mi enyhe durvaság: az új érdekeknek a régi és hűséges barát vagy hitvestárs rovására történő nyilvános demon-strálása. Roosevelt szuggesztív hatású embernek és gyakorlott, könnyed csábítónak tartotta magát.

Barátai nak – köztük Churchillnek – gyakran mon do gatta: ő tudja, hogyan kell hatni Sztálinra. „Azt hiszem, én job - ban tudom kezelni Sztálint”, mint bárki más. Nem értette, hogy Sztálin több mint készségesen reagál, de olyan okok-ból, ame lyeknek semmi közük az ő patríciusi könnyedsé-géhez és amerikai charme-jához. Ha egy amerikai csábító a Kaukázusba megy, okosan teszi, ha egy zsák aranyat visz magával.

Az eljövendő bajoknak nem az volt az egyedüli forrásuk, hogy Roosevelt rosszul ítélte meg Sztálint. A Szovjetunió téves megítélése saját országa történelmi helyzetének téves megítélé sével függött össze; e tévedésében akkoriban sok W

IKIM

EDIA

Churchill-lel az 1943-as casablancai konfe-rencián. Nagyon különböző karakte-rük ellenére a két vezető szinte baráti viszonyba került a háború évei alattJOBBRA: Immár tolószékben, a saját maga tervezte és megfelelően akadálymentesített Hyde Park-i Top Cottage rezidenciánLENT: 1940-es ellen-fele, Wendell Willkie választási plakátja


„Tudja, Winston – mondta po hár köszön-tő jében –, van itt valami, amit maga képtelen megér teni. A maga ereiben tíz olyan nemzedék vére csörgedezik, amely megszokta a hódítást”

Roosevelt

VIDEÓ a magazinban!

A QR-kód beolva sá sá val te kintse meg a témához kapcsolódó dokumentumfilmet!

amerikai oszto zott. A világot egy progresszív demokratikus evolucionizmus je gyében szemlélte. Hitler, Mussolini és a japánok egy atavisztikus múlt reakciós erőit képviselték. Churchill sok szempontból csodálatra méltó volt, sok szem-pontból viszont elavult: dickensi figura, tory Anglia, hagyo-mányos marhasült és hasonlók. Sztálin és a bolsevisták kímé-letlenül nyomultak a jövő felé – kemény, tettre kész szibériai úttörők, népük kollektív államának prófétái s egyszersmind telepesei. Az Egyesült Államok a maga progresszív liberalizmusával félúton, a középvonaltól kissé balra állt a britek és az oroszok között. Volt valami igazság ebben a progresszív világnézetben, de nem sok. A valóságban Hitler testesítette meg kora legradikálisabb forradalmi erejét, míg Sztálin uralma szá mos vonat-kozásban Rettegett Ivánéra emlékezte-tett. Ennél is fon tosabb volt, hogy az a liberális progresszi vizmus, amely Roosevelt politikai filozófiájának alapját képezte, már csaknem teljességgel idejét múlta. Ez a filozófia Franklin, Jefferson, Gladstone és Wilson nézeteiből tevődött össze, az ő szemükkel szemlélte az ember és a politika természetét, nagyon sokat hor dozott magában a 19. századból, s világképe számos tekintet ben elmaradottabb volt, mint Churchillé. Ennél is fontosabb, hogy Roosevelt a briteknek, illetve az amerikaiaknak a Szovjetunióhoz való viszonyát épp a valóságos fordítottjaként ítélte meg. Nagy-Britannia már a háború alatt kevésbé kapitalista volt, s inkább mutatta

egy szervezett jóléti állam képét, mint a még mindig jelentős mértékben kapitalista Amerika. A háború után az orosz imperializmus legfőbb ellenlábasa nem Nagy-Britannia, hanem az Egyesült Államok lett.

Roosevelt képes volt egyidejűleg emelkedett és kicsinyes lenni. Idealista és pragmatista volt, pontosabban inkább idea-lisztikus pragmatista, mint pragmatikus idealista – nem a legszerencsésebb kombináció. Olyannyira szem előtt tartotta a célirányosságot, hogy kompromisszumkötő művészete végül nemcsak az elvek nek, hanem időnként maguknak a céloknak a feláldozásához vezetett. Sztálin őt az amerikai

Demokrata Párt vezéregyé niségeire emlékeztette, akikkel meg tudott egyezni. E nézete tar talmazott valami valóságot, a baj csak az volt, hogy azok az egyezségek, amelyeket Sztálinnal kötött, hosszú távon ártalma sabban hatottak és több következménnyel jártak, mint azok, ame lyeket egy Hague-gel, egy Farleyvel vagy egy Pendergasttal ütött nyélbe. Így vissza-tekintve elképesztő, mennyire figyelt arra a néhány millió lengyel szárma-zású amerikaira, akik véleménye szerint néhány nagyon fontos államban 1944-ben esetleg ellene szavazhattak. Az egész lengyel kérdést nemcsak a jövőbeli világkormány ügyének ren-delte alá, de a lengyel-amerikaiak szava-

zatával kapcsolatos aggodalmainak is. Ezt az elképzelését, mintegy erényt kovácsolva a szükségből, Sztálinba is többször próbálta belesulykolni – ez afféle foglalkozási ártalom a prag-ma tis ták nál, akik nem hajlandók feláldozni nagyra értékelt rea liz mu sukat olyan tényekért, amelyek végül nem sokat W

IKIM

EDIA

Sokat öregedve, de immár a győzelem biztos tudatában – Jalta, 1945BALRA: Hiába maga-sodott az angolszá-szok fölé de Gaulle és Giroud tábornok, a feltételeket Roosevelték diktáltákFENT BALRA: Ünneplés a teheráni konferencián

1944-ben, a québeci konferencián távoli rokonával, Alice Roosevelttel (Theodore Roosevelt lányával) beszélget


számí tanak. Roosevelt ugyanakkor fenn akarta tartani az emelkedett államférfi kialakult képét. Nem csak a len - gyel-amerikaiakkal, hanem sokakkal akarta elhitetni, hogy mindent megtesz Len gyelországért. Ennek jegyében – bel-poli tikai célok érdekében – gyakran kért Sztálintól kisebb engedményeket Lengyelország ügyében. (Egy levelében, amelyben arra kérte Sztálint, hogy ve gyen fontolóra egy új háromhatalmi csúcstalálkozót, így írt: „Egy ilyen találkozó segítene nekem az itthoni ügyekben.”) Úgy gon dolta, hogy a politikai realitások ilyen őszinte feltárása hatni fog Sztálinra, s következésképpen erősíti az ő pozícióját. Hatott-e vele Sztálinra vagy sem, annyi bizonyos, hogy nem erősítette.

Egy közismert legenda szerint Roosevelt éppen halála előtt elhatározta, hogy megváltoztatja a Sztálin-nal kapcsolatos nézeteit, s keményebb hangon fog beszélni vele, de a halál megakadályozta ebben. Erre nagyon kevés a bizonyíték. Az írásbeli és közvetett bizonyítékok többsége az ellenkezőjét mutatja. A Jaltát követő két hónapban Sztálin megmutatta, hogy a Lengyelország és a „felszabadított Európa” ügyében kibocsátott deklarációkból csak egyetlen dolgot fogott fel: Európa felosztását az oroszok és az amerikaiak között. Se többet, se kevesebbet. Bizonyos körülmé-nyek, mindenekelőtt az amerikai és angol csapatok gyors németországi előrenyomulása miatt, Churchill úgy érezte, elér kezett az ideje, hogy felvessék ezt a kér-dést; Roosevelt azonban nem volt rá hajlandó, még akkor sem, amikor Sztálin rosszindu latúnak mutatko-zott, azzal vádolván az angolokat és az amerika iakat, hogy a háta mögött a megadás feltételeiről tárgyalnak a németekkel. Roosevelt sértett hangvételű levelet írt Sztálin nak, de sértettsége egy-két nap alatt ellobbant, nem tartott soká. Sztálin bonyolult, de nem sok bocsá-natkérést tartalmazó választ küldött. Roosevelt megköszönte neki az „őszinte magyarázatot”. „Kölcsönös bizalmatlanság semmiképpen sem lehet köztünk, és az ilyen jellegű kisebb félreértéseket a jövőben ki kell küszöböl nünk.” Harriman nagykövet Moszkvából javasolta Rooseveltnek, hogy

a „kisebb” szót töröljék, mivel „őszintén megvallva ez a fél re-értés meglehetősen súlyosnak látszik”. Roosevelt erre azt vála szolta neki, hogy ne nyúljon a szöveghez, mivel ő kívánja „…a félreértést kisebb incidensnek tekinteni”. Ez volt Sztálin-nak küldött utolsó üzenete.

Vannak, akik úgy tartják, hogy ha Roosevelt tovább él, ugyanolyan határozottan és gyorsan reagál a szovjet fenye - ge tésre, mint a hitlerire. Igen sok jel az ellenkezőjére mutat. Hogy Roosevelt meggondolta magát vagy sem, ezt nem tud-juk. Lehet, hogy meg kellett volna gondolnia magát, és végül változtatott volna az amerikai állam óriáshajójának menet-irányán, de minden arra utal, hogy ezt az irányváltoztatást nagyobb vonakodás árán és lassabban hajtotta volna végre, mint utódja, Harry Truman.

Roosevelt a háború befejezése előtt halt meg, mielőtt kikristá lyosodott volna Európa ügyében az amerikaiak és a szovjetek konfrontációja, amit ő számos okból, köztük a saját lelki nyugal ma érdekében, szinte mindenáron elkerülni kívánt. Viszonylag korai, hatvanhárom éves korában bekövetkezett halála tragédiát jelentett mindazoknak, akik szerették, posz-tumusz értékelése szempontjából azonban akár áldásos is lehetett. 1945 áprilisában a háború már csaknem véget ért, de a vészjósló fellegek gyorsan közeledtek. Rooseveltnek szeren-csésebb volt távoznia, mielőtt az égbolt újból besötétedik, s mielőtt elnökségének szép és jó emlékei elhalványulnak abban a nemzedékben, amelynek számára oly sokat jelentett. ■

WIK

IMED

IA

John Lukacs Amerikában élő történész, több mint 25 történet tudo-mányi kötet szerzője

Forrás: 1945: a nulla év. Európa Könyvkiadó, 1996.

Truman alelnökkel az 1944-es választás után – mindketten

tudták, mi következikLENT: Az elnök

koporsója halad végig a washingtoni

Pennsylvania sugár-úton, amely összeköti

a Capitoliumot a Fehér Házzal

Az utódok Jaltában: Sztálin mellett immár Truman és Attlee képviseli a győzteseket


Roosevelt

KeresztesekMagyarország ellen


MEGLEPŐEN SOK és részletekben gaz-dag leírás maradt ránk az első keresz-tes hadjáratnak Magyarországon való átvonulásáról. A feljegyzések közül is kiemelkedik Aacheni Albert majd’ egykorú krónikája. 1018 után, miután

a Szent István-i konszolidáció biztosította a békés áthala-dást, a szárazföldi jeruzsálemi zarándokút hazánkon haladt át. A sors különös szeszélye, hogy a nyugaton kiépített magyarországi határvédelmi rendszer legkritikusabb pilla-natai – a német császári támadásoktól eltekintve – éppen a keresztes hadjáratok ideje alatt következtek be.

A keresztény Európába éppen egy évszázaddal korábban betagozódott Magyar Királyság a rajta keresztülhaladó utak és termékeny földje miatt fontos felvonulási útvonala lett az első keresz - tes hadjáratra induló seregeknek. Veszprémy László a csapatok átvonulá-sát és a keresztesek, valamint a magyar erők közötti, a kisebb-nagyobb csete-patékból valódi csatákká fajuló ellensé-geskedés történetét ismerteti

47

Sorsdöntő magyar csaták


Néhány hónappal a keresztes hadjára-tot „hivatalosan” is meghirdető clermonti zsinat után, 1096 májusától a magyar határon időről időre újabb keresztes seregek kértek bebocsátást és áthaladást az országon. Ezeket egészen a Gottfried vezette sereg megérkezéséig összefoglaló néven „népi keresztes hadjáratnak” nevezik, jelezve, hogy spontaneitásukban és szervezettségükben eltérőek voltak a nagyobb territoriális fejedelmek, hercegek által vezetett seregektől.

Valóban, jellemzőjük, hogy még a II. Orbán pápa által meghirdetett idő-pont, 1096. augusztus 15-e előtt útra kel-tek. Az újabb kutatások azonban egybe-hangzóan arra hívják fel a figyelmet, hogy a „népi” seregekben kiváló és kipróbált lovagok sora kapott helyet, akik a harcokban később is megáll-ták a helyüket. Albert maga is sokszor „illustris miles”-nek, azaz kiváló lovagnak hívja őket; Emichot pedig a „vidék nemes és hatalmas urának”. Tudjuk, hogy Vilmos, az „Ács” francia lovag például korábban Hispániában harcolt a moszlimok ellen, ami nyilván komoly harci tapasztalatot jelentett számára. Egyébként azért is becsülhették le őket, hogy szedett-vedett voltukkal magyarázzák a főleg hozzájuk kapcsolható, zsidók elleni pogro-mokat és a vonulásukkal összefüggő további incidenseket.

A keresztesek megérkeznekAz ország területére való bebocsátás íratlan formáinak az első-ként érkező Nincstelen Valter (Walter Sans Avoir) minden bizonnyal megfelelt, hiszen Kálmán király beengedte az országba, s biztosította a sereg ellátásához szükséges vásárlási lehetőséget. Valter Köln városát április 15-én hagyta el, Magyar-országot 1096. május 21-én, illetve az a körüli napokban érhette el. Az országon jó tempóban három hét alatt haladtak keresztül, a Moson, Győr, Székesfehérvár, Tolna, Baranyavár, Valkóvár, Zimony útvonalon. Persze, ahhoz, hogy a sebességet értékelni tudjuk, fontos lenne tudni, hogy a keresztesek hányan voltak, ezt illetően azonban csak becslésekre hagyatkozhatunk.

15 ezer főnél bizonyosan kevesebben voltak. Ezt támogatja a tény, hogy az országon békésen vonultak át, sőt valamikor június 11-e körül a Száván átkelve eljutottak Belgrádig. Az átvonulás békés jellegét alapvetően nem befolyásolja, hogy Zimonyban fegyveres konfliktusra került sor a helyiek és néhány, a krónikás szerint 16 keresztes között. Albert szerint vásárolni maradtak vissza, de konflik-tusba keveredve, mindenükből kiforgat-ták őket, majd őket „meztelenül” elen-gedve, a tőlük szerzett dolgokat (ruhák, fegyverek) hadizsákmányként a vár fokára tűzték ki.

Az üggyel Valter nem is foglalkozott igazán, s tovább folytatta útját Niš irányá-ban, hogy július közepére már Konstanti-nápolyba érkezzen.

A modern hadtörténészek, köztük John France egyébként a gyors menetse-bességből arra következtet, hogy a sereg, ami részben a többi „népi seregre” is igaz: jól szervezett volt, s nem oly mértékben szedett-vedett, amint azt az utókor elkép-zeli. Ez a megállapítás különösen igaz

lehet Remete Péter és Gottschalk seregére, amelyek komoly magyarországi harcokra voltak képesek, sőt Péter serege a későbbi kis-ázsiai, szaracénok elleni egyébként vesztes csatában sem szerepelt rosszul és kemény ellenállást tanúsított. A bizánci határt átlépve a seregeknek komoly élelmezési problémákkal kellett szembesülni, amit John France a Bizánci Birodalom felkészületlenségével magyaráz; valószínűleg nem rendelkeztek olyan élelmiszerkészletekkel, mint Magyarország.

Remete Péter és Zimony ostromaValter seregét – ennek az események alakulása szempontjából jelentősége lesz – Amiens-i Remete Péter serege követte, ame-lyet a krónikás Albert 40 ezer főre tett, a szekerek számát két-ezerre becsülte. Ismét túlzás lehet a szám, de arrogáns visel-kedésük alapján talán tényleg többen voltak, mint Valterék, s ez bátoríthatta fel őket a fegyveres konfliktusok keresésére. Az országot a soproni kapunál érték el, s a megszokott módon ők is engedélyt kérhettek a magyar királytól az áthaladáshoz. Annak ellenére, hogy a krónikás csak itt említi, hogy a kiköté-sek között szerepelt az erőszakoskodás és kártétel nélküli átha-ladás, ez nyilván az összes korábbi és későbbi engedély kiadá-sának feltételei között szerepelt. A sereg átvonult az országon, s a problémák ismét a déli határon, Zimonynál keletkezhettek. Kölnből csak néhány nappal indultak el Valterék után, április 20-án, s Zimonyba is közvetlenül a nyomukban érkeztek, június 12-én vagy az azt követő napokban.

Egyáltalán nem véletlen, hogy Zimonynál, azaz az ország elhagyásakor kerültek a felszínre az ellentétek. Ebben szerepet játszhatott, hogy a keresztesek úgy érezték, ekkorra a magyar király serege, az ispánsági haderő java részének a hatókörén kívülre kerültek, s többet megengedhettek maguknak, mint korábban.

A folyón való átkelés közben az egyébként még meglevő hadirend és fegyelem is felbomolhatott a keresztes seregben, ami a soraik között nyilván meglévő kétes alakoknak jó alkal-mat kínált, hogy a saját hasznukra zsákmányoljanak. Könnyen lehet, hogy az átvonulás során valós sérelmek érték őket, fosz-togatások, rablások, a vásárlás során súlycsonkítás, vagy akár be is csaphatták őket.

Nem lehetetlen, hogy az országban még nomadizáló népré-tegekkel, a nyájak és ménesek őrzőivel is konfliktusba kerültek, sőt a könnyűlovas, keleties módra öltözködő helybeliek keresz-ténységét is – talán nem alaptalanul – kétségbe vonhatták. Ezen a ponton kapcsolódhatunk az előzetes elvárások és a lelki felkészítés kérdéséhez. A sereggel tartó prédikátorok és agitát-orok példálózhattak a látott könnyűlovasokkal, hogy majd

ilyenek kel kell megharcolniuk a Szent-földön, s egyébként is mindent elkövet-hettek, hogy a hosszú utazás alatt a sereg harci kedve ne lohadjon le, sőt inkább növekedjék, ahogy a keleti területekhez közelednek. A másik ok a nyugatiaknak a magyarokat illető előítéletei lehettek, akik valószínűleg még nem felejtették el a magyarok pogány korszakát, kalan-dozó hadjáratait és újsütetű keresztény-ségük rövid időszakát. A németek kör-ében élő előítéletekre utalnak a német krónikások szavai, amikor arról írnak, hogy állítólag Kálmán király fülébe jutott, miszerint a németek szemében a magyarok és pogányok megölése között semmi különbség sincsen.

Könyves Kálmán ábrázolása a Thuróczi-krónikábanA TÚLOLDALON:Keresztesek győ-zelme egy szentföldi csatában – vezetőik a magyar földön áthaladókat arra figyelmeztették, e „keleti” vidéken felkészülhetnek a könnyűlovas harcmodor elleni küzdelemre

A kortársak szerint „rendkívül csúnya”, de hihetetlenül szuggesztív Remete Péter toboroz kato-nákat a keresztes hadjárathoz


A vár megostromlását, amire valamikor június 12-ét köve-tően került sor, részletes beszámolójában Albert őrizte meg: „Erre hangosan megfújták kürtjeiket, felemelték hadijelvé-nyeiket és a falakra rontottak, a védőszintet nyílzáporral borí-tották el, s a falakon állókra olyan ellenállhatatlan és hihetet-len sűrűségben lőttek ki, hogy a magyarok képtelenek voltak a támadó gallok erejének ellen- állni…” A magyarokat való-ban jelentős veszteség érhette, a keresztes sereg erejét mutatja, hogy Belgrád parancsnoka, Nikétász jobbnak látta, hogy ha Nišbe vonul vissza, Belgrád lakói pedig elmenekültek. Szintén a sereg nagyságára utal, hogy Péter már egy mérföldnyivel előrébb járt, amikor értesült arról, hogy a Zimony ban maradottak harcot pro-vokáltak. A magyar sereg nem tábo-rozhatott messze, illetve a sereg vonu-lását készenlétben figyelhette, ha már a hatodik napon értesült Péter arról, hogy Kálmán, vagy pontosabban a királyi sereg közeleg, de még megérke-zésük előtt átkeltek a Száván. A keresz-tesek további haladása már ismét jó ütemben történt: július 7-re Szófiába, Plovdivba július 13-án, Edirnébe 22-én, majd Konstantinápolyba augusz tus 1-jén érkeztek. A bizánci császárnak éppúgy érdekében állt a minél gyorsabb áthaladás biztosítása, mint a magyar királynak.

A fenti epizód mutatja, hogy a magyar királyi haderő készenlétben állt a keresztesek vonulása alatt. A követ-kező keresztes csapatok ellen a tény-leges bevetésükre is sor került, s ezek

a 11. századi magyar hadiesemények között a legrészleteseb-ben ismertek közé tartoznak. Folkmar presbiter seregét a királyi csapatok Nyitra mellett nagyobb ellenállás nélkül szét-verték. A Folkmar ról tudósító krónikások igen szűkszavúak, de abban egyetértenek, hogy az eseményekért a kereszteseket terheli a felelősség. Kálmán király a várható veszély miatt nem valószínű, hogy elhagyta volna a veszélyeztetett nyugati terü-leteket, s személyesen vonult volna le Péter serege nyomában a Szávához. (Székes)Fehérvárról, vagy éppen Esztergomból kitűnően figyelemmel kísérhette az eseményeket.

Gottschalknak erősebb volt a serege Folkma rénál, még ha a 15 ezer fős számot ezúttal sincs okunk elfogadni. A krónikás Gottschalk hadjára-tának a leírásánál említi meg a legrészlete-sebben, hogy a nyugatiak mennyire elcso-dálkoztak a magyar föld termékenységén, a hatalmas csordák és ménesek látványán. Maga Albert is készséggel elismeri, hogy a keresztesek minősíthetetlenül viselked-tek, s rászolgáltak a büntetésre. Ebben persze az is benne van, hogy Albert sorait már a kereszteseket sújtó első szentföldi vereségek után írta, így joggal kereshette a keresztesek bűneiben az égi büntetés okait. A királyi sereggel a keresztesek egy máig nem azonosított fehérvári mezőn csaptak össze, Szent Márton kápolnája mellett. Ennek valahol Pannonhalma közelében kellett lennie, hiszen kevéssé valószínű, hogy a magyarok hagyták volna a keresz-teseket egészen az ország központjáig, Fehérvárig vonulni. A legvitatottabb rész-lete a csatának egyébként a keresztesek

A korabeli viszonyok között Nyugat-Európá-tól a Szentföldre csak hosszú, fárasztó mene -telés árán lehetett eljutni a szárazföldönLENT: Remete Péter vezeti a kereszteseket


fegyverletételének és a magyarok általi „csalárd meggyilkolásá-nak” a körül ményei. Albert forrása, mint arra már fentebb utal-tunk, minden bizonnyal egy egykorú szemtanú lehetett, s mint ilyen a keresztesek szempontjából hitelesen adhatta elő a törté-netet. A jelen lévő keresztesek valóban úgy érezhették, hogy csúnyán rászedték őket, hiszen miután a király ígéretének hitelt adván letették a fegyvert, a magyarok hitszegő módon legyil-kolták őket. Az események pontos lefolyását utólag lehetetlen rekonstruálni. Abban a tényben, hogy tárgyalásokra került sor, már nyilvánvalóvá vált, hogy a keresztes vezérek rádöbbentek: még ha a nyílt ütközetben nem is szenvedtek vereséget, erő-szakkal lehetetlen átjutni az országon, s a király seregét térdre kényszeríteni. Egyáltalán nem biztos, hogy a megalázó helyze-tet, a feltétel nélküli megadást mindegyik sereg vezére elfogadta, esetleg fölényük birtokában maguk a magyarok is erőszakosab-ban léptek fel. A modern hadtörténész, John France is arra gon-dol, hogy a megegyezés csak egyes egységekre vonatkozott, míg a többiek nem voltak hajlandóak fegyvereiket átadni. Teljesen hihető, hogy a keresztesek seregük lemészárlását „mártírom-ságként” élték meg.

Emicho serege és Moson ostromaA népi keresztes vezérek közül a katonailag legerősebb sereg-gel Emicho, leiningeni gróf érkezett. Május utolsó hetében emberei még Speyer és Mainz városának zsidóit üldözték. A mosoni kapuhoz vonultak, de nyilván elmulasztották az átvonulási engedély megszerzését, s a kapukat zárva találták. Meglehet, hogy erre a magyarázat valóban nagyobb létszá-mukban keresendő, a krónikás egyenesen 200 ezer főt emle-get, igaz, közöttük csak háromezer lovagot. Teljesen hihető, hogy a vár ostroma a mocsarak és a nehéz megközelíthetőség miatt elhúzódott, s közben mindkét oldalon voltak áldozatok.

„Június [valószínűleg helyesen július] havának közepétől sok napot töltöttek a vár alatt, hidat készítettek, s gyakran támadták a körbezártakat. A védők azonban keményen ellen-álltak, innen-onnan is lövedékeket lőttek ki, s mindkét oldalon jelentős veszteségek keletkeztek. Volt, hogy a védők kitörve a várból páncélos csapatukkal keményen szorongatták a gallokat a folyón és a hídon innen; megesett, hogy a harcban a magya-

rok fölé kerekedtek a gallok, akiket sebekkel borítva űztek vissza egészen a várig.”

A vár nyilván Moson lehetett, ahol az ostrom hosszú, elhúzódó volta bizonyos – amit néhány krónikás hat hétre tevő becslése is megerősít –, még ha az adat önmagában túlzásnak is tűnhet.

Az ostromnak a magyarokra nézve voltak kritikus idősza-kai. Az ostromlók valóban meg lehettek győződve arról, hogy kezükben a győzelem, s csak valami megmagyarázhatatlan véletlen fosztotta meg őket attól. Úgy tudták, hogy a magyar király Oroszország felé fog menekülni. Nem lehetetlen, hogy a huzamosabb ideig ott tartozódó keresztesek értesülhettek a közeli Oroszvár (a mai szlovákiai Rusovce) nevéről, ami való-ban a közelben volt, s a magyarok lehetséges menekülési útvo-nalaként felmerülhetett. A keresztesek vélekedésével szemben Kálmán nem lehetett a várat védők között, azt már inkább el tudjuk képzelni, hogy a felmentő sereg élén érkezett a közelbe. Így próbálja értelmezni a tényeket Steven Runciman is, aki szerint Kálmánnal az élen közeledhetett egy felmentő sereg, vagy legalábbis így híresztelték, s ez zavarta meg a győzelem - hez oly közel álló kereszteseket.

A magyar király és a keresztesek kibéküléseTényleges hadieseményekre a legjelentősebb keresztes sereg, Gottfried Bouillon átvonulásakor már nem került sor. Ebben több más szempont mellett az is szerepet játszhatott, hogy szerencsés időpontban érkeztek, amikor a betakarítás után bőségesen állt rendelkezésre élelem. A vezér seregével a magyar határ előtt állapodott meg, egy máig azonosíthatat-lan, és ebben a formában nem létező, a szóbeli hagyomány által eltorzított, „Tollenburg” nevű helynél, s onnan üzent a magyar királynak. A tárgyalások eredményeként, amelyek során a vezéreik Pannonhalmáig, illetve Sopronig is eljutot-tak, megegyeztek abban, hogy a keresztesek túszokat, mégpe-dig előkelő hercegi túszokat adnak, s azokat csak az átvonu-lást követően adja vissza a magyar király. Úgy tűnik, hogy foglyaival, pontosabban túszai val Kálmán ez esetben végigkí-sérte a sereg útját, s csak lent, a Száva folyónál bocsátotta sza-badon őket. Kálmán és Gottfried fiktív szövegű levélváltása egyébként bekerült a legtöbbet kiadott korai magyar források közé, s némileg elhomályosította a korábbi hadiesemények történeti hitelű leírásait.

Az eseményeket értékelve arra kell a figyelmet felhívni, hogy a német támadások mellett a „népi” keresztesek meg-újuló támadásai jelentették a legnagyobb katonai kihívást a 11. századi Magyarország számára. Kálmán király rádöb-benhetett, hogy még egy békésen átvonuló sereg is legalább akkora kockázatot jelent, mint az ellenséges szándékkal érkezők. A modern értékelések egybehangzóan állapítják meg, hogy a népi keresztes seregek sokkal nagyobb katonai erőt képviseltek, sokkal szervezettebbek voltak, mint azt koráb ban feltételezték. Az olykor hetekig elhúzódó hadiálla-pot, az ország központi, nyugati részeinek a fenyegetettsége próbára tette a királyság politikai és katonai szilárdságát. Az ország határvédelme jól vizsgázott. ■

Bullion Gottfried, a hadjárat vezetője. Az ő irányításával átvonuló hadakkal nem keveredtek összetűzésbe a magyar erők, bár ez részben a körül-mények szerencsés összejátszásából is adódhatott

A szerző történész, a Hadtörténeti Intézet igazgatója

Forrás: Sorsdöntő csaták a magyar történelemben. Kossuth Kiadó, 2013

Sorsdöntő magyar csaták

A NAGY EMBEREKRE vagy döntő eseményekre fókuszáló történelemírás kiment a divatból – panaszkodik Cowley, az ismert amerikai hadtörténész. – Manapság mindent a hullámszerűen hol dagadó, hol megtörő, hol visszahúzódó, széles trendekkel indokolnak. Az embernek az a benyomása támad,

hogy a történelem menete szükségszerű, ami történt, az nem történhetett volna másként, és hogy a drámának és az esetlegességnek nincs helye az emberi lét általános rendszerében.” A „mi lenne, ha?” megközelítés, mondja, segíthet abban, hogy ezek a dolgok ismét az őket megillető helyre kerüljenek. Szerin tem nem indokolt Cowley panasza. A történelmiéletrajzirodalom eleven és ugyanúgy virágzik, mint korábban, a mikro tör ténelem a személyes és különleges tapasztalatok új dimenziójával gazdagította a történetírást, és a megkerülhetetlen átfogó trendek és ideák egyre inkább kimennek a divatból. Mégis saját – elismerten felettébb ódivatú – nézetem szerint számos egyetemes oka van az utóbbi évek „mi lenne, ha” történetírásának; oly sok könyv érvel a véletlen és az esetlegesség szerepe mellett a történelemben, amit nem írhatunk csupán a véletlen és esetlegesség számlájára.

Ebben a jelenségben elsődlegesen a marxista elméleteknek és a társadalomtudományi szemléletű történettudománynak az intellektuális válsága és hanyatlása tükröződik – és nem csupán posztmodern játékosságról van szó, hanem az élet és a téma önkényességéről, már ha lehet különbséget tenni a kettő között.


©C

ULT

IRIS

/ H

M H

AD

TÖR

TÉN

ETI I

NTÉ

ZET

ÉS M

ÚZE

UM

/ W

IKIM

EDIA

MI TÖRTÉNTVOLNA, HA…?Mi lett volna, ha Hódító Vilmos elveszíti a hastingsi csatát? Ha Luther Mártont megégették volna 1521-ben? Ha a briteknek 1776-ban sikerült volna megtartani az amerikai gyarmatokat? Ha Napóleon megnyeri a waterlooi csatát? Ha Lenin nem halt volna meg 1924-ben, hanem még húsz évet él? Vagy ha Németországnak sikerül elfoglalnia Nagy-Britanniát 1940-ben? Mindig izgalmas elképzelni, hogy mi lett volna, ha... Számos komoly és tekin-télyes tudós hódol ennek az időtöltésnek világszerte, de a legtöbb történész inkább szórakozásnak, mint komoly, intellektuális erőfeszítésnek tekinti ezeket a szellemi játékokat. Az érvekről és ellenérvekről Richard J. Evans mondja el a véleményét


WIK

IMED

IA

Játék-elmélet

Erős szkepticizmus uralkodik az olyan nagy narratívákkal szemben, amikor a történészek a megszokott módon átfogó, rendezett mintába öntve tálalják a tényeket. Széles körben elutasítanak bármely elméletet, ami a különféle ellenállhatatlan erők által meghatározott, egy adott irányba ható folyamatként ábrázolja az eseményeket. Ám a „mi lenne, ha” gyűjtemények e nézeteket osztva inkább követik ezt a trendet, ahelyett, hogy szembe mennének vele.

Nézetem szerint itt két ellentmondó gondolatáramlat érhető tetten. Az első a jelen eseményeivel szemben tapasztalható bizonyos mértékű posztmodern tehetetlenség, mintha az emberiség cél nélkül, irányvesztetten sodródna az ideológiák nélküli világban, amelyben már nem lehet a haladás eszméjében hinni. A dezorientáció érzése az emberi lét önkényességét hangsúlyozó azon történelmi elképzelésben tükröződik, amely leszögezi: az apró, véletlen eseményeknek is hatalmas, beláthatatlan következményei lehetnek. Mindezzel együtt, a történetírásban az apró események és az egyéni cselekvések fontosságának hangsúlyozásával és a nagy erők, az átfogó trendek befolyásának leértéke lésével lehet tudatosítani az emberekben, hogy bármelyikünk tevékenysége hatással lehet a történelem menetére, függetlenül attól, mennyire hétköznapi életet élünk.

Ezzel szemben a múlt spekulatív újraírása azt a nézőpontot erősíti, hogy nem annyira mi, hétköznapi emberek, hanem inkább a nagy emberek, nagy politikusok és különösen a nagy tábornokok határozzák meg a történelmet. Nem véletlen, hogy Cowley első gyűjteménye egy sor hadtörténeti esszéből állt, és az sem, hogy sok „mi lett volna, ha” esszé koncentrál olyan eseményekre, mint Hastings, Waterloo, a Nagy Armada pusztulása, a Britszige tek esetleges megszállása a nácik által és így tovább. Ez a szemlélet azt feltételezi, hogy a csatákat, sőt ami sokkal fontosabb, a háborúkat is a tábornokok nyerik meg, és nem vesz tudomást az olyan általánosabb körülményekről, melyeket a legtöbb történész fontosnak tart, mint például a gazdasági erő, a közigazgatás hatékonysága, a társadalmi kohézió és a szövetséges államok logisztikai összhangja. A spekulatív történelem ebből fakadóan – ha nem

a csatákról és a tábornokokról – gyakran királyokról és politikusokról szól. Néhány történész mégis tényleg azt hiszi, hogy az egyének a külső tényezők hatásai nélkül is befolyásolják a történelmet. Holott nem kell az egyének és a szélesebb erők vagy körülmények között választani; a történelem sok esetben inkább e kettő együttes működésének eredményeként formálódik. Az a felfogás, hogy kizárólag a nagy emberek, nagy táborno kok és nagy vezetők személyes tulajdonságai határozzák meg a háborúkat, a diplomáciát és politikatörténetet, ugyanolyan drasztikus mértékben túlzott egyszerűsítést eredményez, mintha azt mondanánk, hogy egyáltalán nincs jelentőségük.

Az új „begyöpösödött” iskolaNem véletlen, ha ezt az elkoptatott klisét használom, ami a spekulatív történelem oly sok védelmezőjét a politikai spektrum jobbszárnyára helyezi. Niall Ferguson virtuális történelemről szóló gyűjteményében például az új „begyöpösödött” iskolát olyan történészek jegyzik, mint John Adamson, Jonathan Clark, Andrew Roberts, Michael Burleigh és Mark Almond. Az ő érveik a véletlen és az esetlegesség történelemben betöltött szerepéről folyamatosan az általuk marxistáknak vagy legalábbis szocialista orientációjúnak tartott történészek, például E. H. Carr, Lawrence Stone, E. P. Thompson vagy Eric Hobsbawm ellen irányulnak. Amikor célba veszik ezeket a történészeket, nagyobb cél lebeg a szemük előtt: a determinizmus délibábja, ami Ferguson nézete szerint jól mutatja a marxis ták „szabad akarat iránti megvetését”. Mégis, amit ők a kritika sarokköveként kínálnak, gyakran karikatúra. A determinizmus egyszerűen azt jelenti, hogy a történelmi eseményeket és folyamatokat végső soron az egyéni emberi akarattól független

tényezők okozzák. Ferguson állításával ellentétben ez nem azt jelenti, hogy az emberi akarat egyáltalán nem játszik szerepet a történelemben. Marx és Engels sosem állította ezt. Inkább annyit jelent, hogy az emberek nem mindig érik el a kitűzött célt.

Herbert Butterfield ezt az alapvető pontot elég világosan látta és bele is vette a leghíresebb historiográfiai traktátusába, az 1931ben megjelent The Whig Interpretation of Historyba (A történelem Whig értelmezése). Butterfield könyve a múltra kizárólag a jelenből rátekintő történelemszemléletet támadja, amely a múltban élt embereket a szerint ítéli meg, hogy mennyire segítették elő a világ állapotát abban az időben, amelyben a történetíró munkálkodik. Mégis, állította:

az, amit az emberek tényleg akartak, csak ritkán történt meg valójában. Például a 16. századi reformációt visszatekintve a

modern világ, az újkor kezdetének is láthatjuk. Butterfield nézete szerint viszont nem helyes, „ha a 16. századi protestánsokat olyan embereknek tekintjük, akik azért harcoltak, hogy elhozzák nekünk az újkort, miközben a katolikusok azért küzdöttek, hogy megmaradjanak a középkori viszonyok. Ahelyett, hogy a modern világ születését bármely nemzedék esetében a világosság fiainak a sötétség fiai felett aratott győzelmének tartanánk, szerencsésebb, ha a történelmi folyamatokat különböző társadalmi szándékok összecsapásának tekintjük, amelyek esetenként olyan eredményt hoznak, amit valójában

Atilla lakomázik Than Mór festmé-

nyén. A végzetes orrvérzés nélkül

megdöntötte volna a Római Birodalmat?

LENT: A hastingsi csata végső pillanatai

egy 13. század végi, francia nyelvű angol krónika ábrázolásán

WIK

IMED

IA


Ám míg Marx és Engels mindig fontosnak tartotta az emberi akarat szerepét, a spekulatív történetírás éppen azokból a nagyszabású, személytelen mintákból és fejleményekből táplálkozik, amelyeket látszólag megpróbál jelentéktelennek tekinteni. G. M. Trevelyan számvetése Napóleon waterlooi „győzelméről” valójában az angol kiváltságjogok dicsőítő éneke, amit szerinte Napóleon veresége óvott meg; E. H. Carr rá nem jellemző, szabad spekulációja arról, hogy mi lett volna, ha Lenin idős kort ér meg, valójában azt próbálja bizonyítani, hogy a sztálinizmus nem a bolsevik forradalom elkerülhetetlen következménye. Másrészt senki sem tartja érdemesnek megkérdezni, mi történt volna, ha Carlo Ginzburg A sajt és a kuka-cok című művének (The Cheese and the Worms) molnárja nem ragaszkodott volna a hitéhez, ami miatt végül az inkvizíció elé került, ahogy azon se spekulál senki, hogy mi lett volna, ha Natalie Zemon Davis Martin Guerre visszatérése című művében a visszatérő személy a valódi Martin Guerre lett volna, vagy ha Martin Guerre – sem a valódi, sem az ál – egyáltalán nem tért volna vissza a feleségéhez. Nincs értelme azon rágódni, hogy mi történhetett volna, ha csak politikai, társadalmi vagy gazdasági szempontból tényleg nem nagy jelentőségű a töprengés tárgya, és így a történészek megkísérelhetik beilleszteni a történelmi folyamatok nagy mintáiba.

Az ilyen kísérletek szükségszerűen deterministák? Bizo nyára nem. A legtöbb történelmi elmélet hallgatólagosan elismeri, hogy amennyiben egy vagy két előre nem látott tényező megváltozik, a dolgok másként alakulnak. Például, ha nem lett volna tömeges munkanélküliség Németországban az 1930as évek elején, Hitler nem jutott volna hatalomra. Ebben az értelemben egy alternatív végkimenetel kijelölése segít hangsúlyozni az oksági magyarázatot alkotó különböző tényezők hatását vagy fontosságát. Minden valódi ok magában foglal egy „mi lehetett volná”t. Fontos, hogy megpróbáljuk látni, hogyan hatnak egymásra az okok és hogyan adódnak össze, míg valami kikerekedik belőlük. De téved, aki azt állítja, hogy választanunk kell aközött, hogy elhisszük, bármi meg tör tén hetett volna, és aközött, hogy azt gondoljuk, minden eleve elrendeltetett. Az okok kutatása a történelemben csakúgy,

Divatba jött a „mi lett volna, ha” típusú történelemszemlélet, amelyet Richard J. Evans veszélyes nézetnek tart

egyetlen résztvevő sem akart, még csak nem is álmodott róla, sőt bizonyos esetekben mindkét fél gyűlöletesnek tartott volna.”

Az emberek formálják a történelmetÍgy aztán a történelem gyakran – legalábbis ami a nagy trendeket illeti – nem az emberi akarat eredményeként, hanem épp azzal ellentétesen alakult. Butterfield nem azt mondja, hogy az emberi akarat és szándék egyáltalán nem játszott szerepet a történelemben, csupán azt, hogy ritkán volt közvetlen hatásuk, mert egy ember akarata és a szándékai ritkán érvényesülnek más emberek ellenállása miatt. Ez az elmélet, talán meglepő módon, nagyon közel áll a Marx és Engels által kifejtett, az emberi akarat és a történelmi változás kapcsolatának koncepciójához. Ahogy Engels írta élete vége felé: „A történelem úgy formálódik, hogy a végső eredmény mindig a számos egyéni akarat közötti konfliktusból ered, ezekből fakad, és ez az élet sokrétű, különleges, sajátos viszonyrendszere. Így megszámlál

hatatlan egymást keresztező erő van, párhuzamos erők végtelen paralelogrammái, amelyből egyetlen eredő emelkedik – a történelmi esemény.”

Engels tovább bizonygatja: „Mi magunk formáljuk a történelmünket, de nagyon meghatározott feltételek között.” Marx a Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikájában röviden így foglalja össze nézeteit: „Az emberek formálják a saját történelmüket, de nem a saját kedvük szerint; nem a saját maguk által választott körülmények között teremtik meg, hanem a múlt ból közvetlenül örökölt, adatott és átvett körülmények között.” Ilyenformán Marx és Engels mindig hangsúlyozta, hogy a for radalmi aktivizmus szükségességéből adódóan kénytelenek azokra a körülményekre építeni, amelyekben a szocialista mozgalmak magukra találtak.

Ismeretlen festő képén duhajkodnak Napóleon katonái az égő Moszkvában. Többségük nem sokáig élvezhette már a földi örömöket


WIK

IMED

IA

mint a mindennapi életben a két szélsőség közötti területre koncentrálódik.

Ferguson is így tesz a végén, amikor a történtek lehetséges alternatíváit vizsgálja, bár ő vissza akarja állítani a véletlen és az esetlegesség szerepét a történetírásban. Nézete szerint a lehetséges alternatívák száma és fajtája viszonylag szűk körű; azokra a valószínűnek tűnő alternatívákra, vagyis cselekmény vagy eseménysorokra kell korlátoznunk vizsgálódásunkat, amelyeket a kortársak számításba vettek. Általában nem az történt, amit a kortársak vártak, így tulajdonképpen az „irreális”, tényeknek ellentmondó forgatókönyvből dolgoztak, amikor döntéseiket meghozták. Ha ezt a forgatókönyvet tanulmányozzuk, több fogalmunk lesz arról, hogy miért fordultak a dolgok úgy, ahogy fordultak, és miért vezettek olyan gyakran váratlan eredményre.

A fenti feltétellel az a gond, hogy csak a kortársak által valóban tudatosan megfontolt alternatívákat veszi figyelembe, ami közvetve korlátozza a módszer politikai, államigazgatási, diplomáciai és hadtörténeti, valamint kormányzattörténeti feldolgozását, egyszóval a történelem nagyon szűk területét érinti. Ráadásul még az események magyarázatát is korlátozza. A történelem nem csupán az eseményekről, hanem sok más

dologról is szól – folyamatokról, struktúrákról, kultúrákról, társadalmakról, gazdaságról és így tovább. A történelem számos nagy problémája lényegében személytelen magyarázatot kíván: különösen a gazdaság, a társadalom és a kultúrtörténet területén. A kortársak elképzeléseinek sokszor semmi közük ahhoz, ami valójában történt. A 18–19. században például sokan úgy gondolták, hogy a vidéki viszonyok többékevésbé változatlanul fennmaradnak, de ez nem igazán segít megmagyarázni az ipari forradalmat.

Egy dolog az emberek fejében létező célokat és eshetőségeket megvizsgálni, és egész más dolog ezekből levonni azokat a soha be nem teljesült, hosszú távú következtetéseket, amelyekkel egyértelműen nem számoltak. Ferguson úgy gondolja például, hogy a brit érdekeknek nem ártott volna a németek győzelme az első világháborúban, amennyiben a britek nem avatkoztak volna be a konfliktusba:

„Németország háború előtti céljainak friss értékelése fölfedi, hogy ha a britek – akár csak pár hétig – nem avatkoznak be,

a kontinentális Európa átalakult volna nagyjából az általunk ismert Európai Unióhoz hasonló valamivé – ellenben az, hogy NagyBritannia meg akarta őrizni addigi státuszát, két világháborút eredményezett.”

Ha a britek nem avatkoztak volna be, a német győzelem úgymond azt jelentette volna, hogy nincs német forradalom 1918ban, se weimari köztársaság, se Hitler, se holokauszt, se második világháború. Ha NagyBritannia forrásai érintetlenek maradtak volna anélkül, hogy két nagy világháborút végig kellett volna harcolni, akkor ez elég lett volna ahhoz, hogy a Brit Birodalom tovább működjön. Tehát a britek által vívott első világháború végsőkig felesleges és felettébb költséges kísérlet volt, hogy megelőzze azt, ami végül bekövetkezett – a német dominanciájú Európa létrejöttét. Vitatkozva azzal, amit Ferguson „Német ország az Európai Unió megteremtésére tett első kísérletének” nevez, Asquith, Grey és más történészek is azt bizonygatják, hogy amikor Németország végül fölényre tett szert a kontinensen, NagyBritannia már nem volt elég erős, hogy ellensúlyozza.

Találgatás és egyszerűsítésVéleményem szerint a fenti találgatások egyike sem magyarázza meg, hogy a brit kormány miért döntött úgy 1914 augusztusában, hogy beszáll a háborúba. Biztos vagyok benne, hogy elég annyit

tudnunk, a brit kormány tartott a németek európai győzelmének következményeitől, és az már nem érdekes, hogy igaza volte. Más történészek úgy vélik, hogy ha Anglia 1940ben különbékét kötött volna Németországgal, akkor az angol gyarmatbirodalom nem omlott volna össze, és Anglia világhatalom maradhatott volna. Ezeket az érveket én hibásnak tartom. Először is a dolgok abszurd leegyszerűsítése, ha az Európai Uniót a németek részéről az Európa feletti uralom megszerzésére irányuló kísérletnek tekintjük. Az Európai Unió egyszerűen túl nagy és összetett ahhoz, hogy rá lehessen húzni az ilyen nagyvonalú, politikailag motivált egyszerűsítéseket. Még az a (némileg pon

BALRA FENT: Lenin temetése Brodszkij 1925-ös képénLENT: Lenin kopor-sóját viszik a gyászoló elvtársak – balra az a Kamenyev, aki talán utódja is lehetett volna Leninnek, de Sztálin végleg leszá-molt vele

Harctérre induló skót katonák 1914-ben – elkerülhető lett volna a két világháború?

Játék-elmélet

54

WIK

IMED

IA

tosabb) kijelentés is, hogy Német ország és Franciaország egyesített uralma alatt áll, figyelmen kívül hagyja, hogy az Európai Unió Tanácsában a fontos kérdéseknél minden országnak vétójoga van. Ha az Európai Bizottságot vagy az Európai Parlamentet nézzük, láthatjuk, hogy nem a németek irányítják, sőt éppen ellenkezőleg: kifejezetten nagy súlyuk van a kisebb országoknak. Ezenkívül az európai törvényhozás nem a német törvények exportálását jelenti. Egyszóval az Európai Uniót az új Német Birodalomként (esetleg Negyedik Birodalomként) ábrázoló karikatúrák – melynek ékes példája volt a 2002ben az angol mozikban vetített euróellenes reklám, amelyben a Rik Mayall által játszott Hitler hangosan üvölti az „Ein Volk, Ein Reich, Ein Euro”t – csupán az 1940es, német megszállás alatt álló Európával szembeni angol ellenállás emlékére építő politikai propaganda. Az Európai Uniót valójában Hitler ellenfelei hozták létre, és olyan elveket testesít meg, amelyeket Hitler gyűlölt, ezért nem meglepő, hogy Rik Mayall komédiázását már akkor sokan kritizálták.

Rengeteg bizonyíték mutat arra, hogy Németország hosszú távú külpolitikai törekvései mind 1914, mind 1939 előtt nem merültek ki abban, hogy megszerezzék az Európa feletti gazdasági irányítást. Mindkét esetben egyértelmű korabeli utalások vannak arra, hogy a német kormány többek között a brit világbirodalom számára is veszélyt jelentett. Senki sem tudja bizonyítani, hogy Anglia megtarthatta volna a gyarmatbirodalmát, ha semleges marad 1939–1945ben, azonban rengeteg bizonyíték van arra, hogy Amerika gazdasági erejének növekedése, illetve az indiai, afrikai és más gyarmatok fejlődő társadalma és politikája a második világháború utáni dekolonizáció legfőbb oka. Más szóval ez olyan folyamat volt, amelyet akkor sem lehetett volna megállítani, ha Anglia nem vesz részt a háborúban, és ennek következtében rengeteg pénzt takarít meg.

Csak álmodozás?A tényekkel állítólag szembemenő történelemfelfogás jó része valójában ábrándozás csupán. A „mi lett volna, ha” a „bárcsak…”kal rokon, és emiatt semmivel sem járul hozzá, hogy megértsük, mi történt valójában, mivel nem azzal foglalkozik, hogy Churchill hogyan és miért döntött úgy, ahogy döntött, hanem olyan alternatívákat vonultat fel, amelyek szerinte jobbak, és azon siránkozik, hogy nem ezek valósultak meg. A spekulatív angol történelem két formában jelenhet meg: a liberális, Whigszerű formában, melyet például G. M. Trevelyan alkalmazott, amely azt mutatja, hogy mennyivel rosszabbak voltak a lehet

séges alternatívák annál, mint ami valójában megtörtént; és a konzervatívpesszimista formában, amit például Niall Ferguson használt, és azt igyekszik bizonyítani, hogy azok mennyivel jobbak.

A spekulatív történelem ahelyett, hogy kiszabadítaná a történelmet a marxista determinizmus képzelt kényszerzubbonyából, még inkább korlátok közé szorítja azt. Ez azért következik be, mert azután, hogy felteszi a kérdést: „mi történt volna, ha A helyett B következik be?”, feltételez egy csomó egyéb eseményt, amely szigorúan

következik ezekből: „ha A helyett B történt volna, akkor ezt biztosan C, D és E követte volna, ahelyett, ami valójában történt, nevezetesen: X, Y és Z.” Viszont nem veszi figyelembe, hogy több ezer más körülmény befolyásolta vagy befolyásolhatta volna az eseményeket, ami teljesen megjósolhatatlanná teszi az általuk vázolt alternatív eseménysort.

Ahogy Jonathan Clark írja Virtual History (Képzelt történe-lem) című cikkében: „a lehetséges, és a tényeknek ellentmondó történelem csak a történelmi vizsgálódásunk kezdetén vág egybe. Hamarosan azonban különböző irányokba mutatnak. A tényeknek ellentmondó történelem egyértelműen a fejlődés azonosíthatóan alternatív eseménysoraira épül, amelyek különböző és összefüggő voltára lehet támaszkodni, amikor a történész a be nem következett jövőbe vetíti őket. Ha azonban a lehetőségekre összpontosítunk, akkor nem csupán azt vitathatjuk, hogy az események nem csak az ismert utat követ

hették volna…, hanem azt is el kell ismernünk, hogy a tényeknek ellentmondó alternatívák maguk is végtelen sokfelé ágazhattak volna.”

Más szóval a „mi történt volna, ha” típusú érvek feltételezik, hogy a) nem következik be semmilyen más további esetlegesség és véletlen, valamint b) teljes biztonsággal meg tudunk jósolni minden olyan módot, ahogy a kezdeti esemény befolyásolhatta vagy nem befolyásolhatta a történelem menetét. Ez csaknem teljesen kizárja a véletlen és az előre nem látott események szerepét. Ahelyett, hogy feltárná a múltból következő lehetséges jövőket, lezárja őket.

Ha megváltoztatjuk a történelem kaleidoszkópjának egy részét, akkor ez olyan módon változtatja meg az egészet, hogy minden közép és hosszú távú alternatív forgatókönyvet teljesen hiteltelenné tesz. A történelem végül is arról szól – és nem is szólhat másról –, hogy felderítsük, mi történt, ezt megértsük és megmagyarázzuk, nem pedig arról, hogy alternatív eseménysorokat kreáljunk vagy ábrándozzunk arról, hogy mi lehetett volna.

Richard J. Evans az újkori történelem professzora a Cambridge-i Egyetemen; fő szakterülete a német történelem

Fordította Rindó Klára


„A tényekkel szembemenő történelemfelfogás csupán ábrándozás”

A Yorktown repülőgép-hordozó ég az 1942-es midwayi csata idején.

Néhány szerencsés órán fordult meg a háború menete a Csendes-óceánon

Chamberlain és Hitler 1938-ban. Mi alakult volna másképp, ha a britek már a kezdettől fogva keményen fellépnek a náci vezér ellen, vagy ellenkezőleg: semlegesek maradnak?

Játék-elmélet

55

CU

LTIR

IS /

AK

G /

NO

RTH

WIN

D P

ICTU

RE

AR

CH

IVES

N AGY-BRITANNIÁBAN TÖBBNYIRE igencsak alulértékelik az amerikai polgár-háború jelentőségét. Bizonyos szempontból ez érthető is: ehhez a harchoz, úgymond, „nekünk nem volt semmi közünk”. Igazság szerint azonban a szigetország nagyon is

közel állt ahhoz, hogy fegyveresen is a déliek pártjára keljen – és ebben az esetben mindkét ország további fejlődése egé-szen más irányt vett volna.

Az Amerikai Egyesült Államok és az egykori gyarmatosító közötti kapcsolatok az 1812-es brit–amerikai háborút követő évtizedekben gyakran kiéleződtek. A nyugati irányba terjesz-kedő Államok egyre nagyobb területeken érintkezett a brit uralom alatt álló kanadai gyarmatokkal. Az 1840-es években hajszál híján háború tört ki a két fél között egy hatalmas, a Vancouver-szigetet is magában foglaló csendes-óceáni föld-sáv vitatott hovatartozása miatt. Egyes ambiciózus amerikai

politikusok időről időre nagy port kavaró beszédekben jelen-tették be igényüket a kanadai területekre – részben azért, hogy eltereljék a figyelmet a belpolitikai problémákról.

A polgárháború kitörésekor, 1861-ben Nagy-Britannia kinyilvánította semlegességét, s ez érezhetően csökkentette a feszültséget, ugyanakkor az Egyesült Államok külügymi-nisztere, William H. Seward időnként provokatív kijelentése-ket tett. Egyszer például kereken megmondta az angol nagy-követnek, hogy az unionista portyázóhajók bizony komoly károkat is okozhatnak a brit kereskedelmi hajókban. A nagy-követet annyira felzaklatta ez a megjegyzés, hogy kétségbe-esetten írta haza: „…úgy tűnik, a kormány kész arra, hogy az összes európai hatalomnak hadat üzenjen”. Az angol miniszterelnök, Lord Palmerston erre válaszul három gyalo-goszászlóaljat és egy tüzérségi egységet vezényelt a kanadai helyőrségek megerősítésére, ami – némi ügyes diplomáciával körítve – azonnal elsimította a konfliktust. A feszültség per-

FENT: A konföderá-ciós csapatok köve-

ket hajigálnak a rohamozó szövetsé-

giekre a második Bull Run-i ütközet-

ben. Kézzel színezett 19. századi fametszet


Kettészakadt Államok

Egyáltalán nem volt szükségszerű, hogy az Unió nyerje meg az amerikai polgárháborút. David Porter amellett érvel, hogy angol beavatkozás esetén a Konföderáció kerekedhetett volna felül. És ez majdnem be is következett…

A DÉLIEK OLDALÁN

ménytől. Palmerston a kabinet ülésén magából kikelve menny dörögte: „Mentegetheti, aki akarja, de Istenemre mondom, én nem leszek köztük!” A brit sajtó zöme ugyanerre az álláspontra helyezkedett. A The Illustrated London News egyszerűen „kalóz Wilkes”-nek nevezte az északiak hajóska-pitányát, a Morning Chronicle pedig fellengzősen jósolgatott: „…az angol tengerészet el fogja söpörni a blokádhajóikat, és megtanítja őket, hogy tiszteljék az Atlanti-óceán náluk nagyobb hatalmának zászlóját”. A háborús közhangulatban a betegeskedő Albert hercegnek minden befolyását latba kel-lett vetnie, hogy lecsendesítse a döntés hozókat, és a diplomá-ciát tolja előtérbe a konfliktus megoldása érdekében. Ezzel együtt még hosszú hetekig úgy tűnt, Nagy-Britannia és az Unió között mindjárt kitör a harc, és a királyi haditengerészet hadihajókat irányított a kanadai vizekre. December 6-án a brit hadügyminisztérium úgy döntött, további csapatokat küld a tengeren túlra. Az erősítés első körében egy nap leforgása alatt 11 500 katonát indítottak útnak Kanadába, köztük két testőrzászlóaljat, a hónap végén pedig Halifax kikötőjében már egymást érték a csapat- és utánpótlás-szállító hajók.

A korabeli technológiát figyelembe véve a csapatok had-rendbe állítása nem kis teljesítmény volt: 16 bérelt kereske-delmi hajó (főként lapátkerekes gőzösök) szelte át ingajárat-ban az Atlanti-óceánt télvíz idején, egyetlen veszteség nélkül. Sőt mi több, a szállítmányok némelyike majdnem ugyanolyan jó időt futott, mint a második világháborús hajókonvojok. Amikor viharkárok miatt az egyik hajónak vissza kellett for-dulnia Angliába, fedélzetén a 96. Ezred néhány alakulatával, az Admiralitás annyira elégedett volt a hadseregnek a hajó megóvását célzó erőfeszítéseivel, hogy külön dicséretben részesítette az ezredet. Amikor kanadai földön partra szálltak, sok egységnek csaknem 500 kilométeres szánutat kellett még megtennie a helyőrségéig, ám a kiváló szervezés miatt mind-össze négy haláleset történt a hadművelet során – az elhuny-tak közül kettő konkrétan halálra itta magát.

Diplomáciai nyomásIdőközben viszont komoly diplomáciai nyomás alá helyezték a szövetségi kormányt, amely a helyzet elmérgesedésétől

56

sze továbbra is fennmaradt – főként a déli kikötők unionista blokádja miatt, amely gyakorlatilag lehetetlenné tette a gya - potexportot, s ez súlyos problémákat okozott a brit textil-iparnak.

A blokád azonban közvetve még nagyobb krízist váltott ki, ami csaknem háborúba torkollt. 1861. november 8-án a Wilkes kapitány által irányított San Jacinto északi hadihajó feltartóztatta a brit Trent postagőzöst Kubától nem messze, ám már nemzetközi vizeken. A San Jacinto először figyelmez-tető lövéseket adott le, majd egy osztagot küldött a brit hajóra, amely elfogta a fedélzeten tartózkodó, Angliába, illetve

Franciaországba tartó két déli küldöttet, John Slidellt és James Masont. Wilson kapitányt hősnek kijáró fogadtatással üdvö-zölték, amikor november 24-én a foglyai kíséretében partra szállt a massachusettsi Fort Warrennél. A haditengerészeti miniszter nyomban kifejezte neki elismerését, csupán azon sajnálkozott, hogy nem foglalta le hadizsákmányként a Trentet. Ez utóbbi persze cseppet sem enyhítette London felháboro-dását, amikor november 28-án a hír elérte a szigetországot. Mind a kormány, mind a közvélemény jelentős része magán-kívül volt ettől a szerintük jóformán hadüzenettel felérő ese-

„Biztosak lehetünk a déli államok győzelmében, legalábbis ami az Északtól való leválásukat illeti” – jelentette ki Gladstone 1862-ben

56

William Gladstone szobra Londonban. 1862 októberében mondott, a délieket támogató beszéde nagy vihart keltett

WIK

IMED

IA

Illusztráció Albert hercegről egy 1860 májusában készült fotográfia nyomán. Minden diplomáciai érzékére szüksége volt, hogy a britek ne üzenjenek hadat az Egyesült Államoknak

CU

LTIR

IS /

BR

IDG

EMA

N A

RT

LIB

RA

RY

Kettészakadt Államok

tartva végül visszatáncolt. A washingtoni brit nagykövetet, Lord Lyonst azzal a titkos utasítással látták el, hogy követelje a déli küldöttek elengedését, és amennyiben tíz napon belül nem kap kielégítő választ, országa nevében szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. Lincoln elnök búsan jelentette ki: „egyszerre csak egy háborút!”, s december 26-án elrendelte a déli küldöttek szabadon bocsá-tását. Néhány napra rá átadták a küldötteket a brit nagykövet-nek, aki azonnal felrakta őket egy Angliába tartó brit hajó fedélzetére. Ez ugyan tényleg véget vetett a konfliktusnak, ám az alapjául szolgáló feszültség megmaradt, és pár hónapra rá már ismét küszöbön állt a háború az északiak és a britek közt.

1862 tavaszán–nyarán a konföderációs csapatok szinte minden, ellenük küldött unionista egységgel elbántak. Lát-ványos győzelmek születtek: „Kőfal” Jackson a Shenandoah-völgyben verte meg az északiakat, Robert E. Lee tábornok a hétnapos csatában aratott sikert (megvédve a déliek fővá-rosát, Richmondot), és Lincoln seregei csúfosan leszerepel - tek a második manassasi (vagy Bull Run-i) ütközetben is. Mindezek azt a látszatot keltették, hogy a déli államok sikere-sen kivívták függetlenségüket. A Londonba akkreditált brit nagykövet figyelmeztette kormányát: az európai nagyhatalom nemsokára hivatalosan is bejelentheti közvetítési szándékát a két polgárháborús fél között, a déli függetlenség északi elis-meréséről szóló tárgyalásokon. Ha Washington elutasítaná a kezdeményezést, ez növelné a közvetlen brit beavatkozás veszélyét, ami pedig jelentősen javítaná a teljes déli győzelem esélyét. 1862. augusztus 6-án Palmerston azzal a javaslattal

19. századi amerikai metszet a San Jacinto unionista hadihajó és a brit Trent posta-gőzös történelmi találkozásáról


fordult Viktória királynőhöz, hogy a nemzetnek meg kellene fontolnia egy fegyverszünetre való felhívást októberben.

Ám az 1862 szeptemberében bekövetkező események – főleg Lee tábornok visszavonulása Marylandből, miután vereséggel felérő döntetlent ért el az Antietam-pataknál – arra késztették Palmerstont, hogy ne terjessze elő a fegyver-szüneti felhívásra vonatkozó indítványát. Ugyanakkor a bri-tek továbbra is erőteljesen támogatták a déliek ügyét. Október 6-án a pénzügyminiszter, William Gladstone Newcastle-ban beszédet mondott, és ebben úgy fogalmazott: mindegy, kinek mi a véleménye a rabszolgatartásról, egy biztos – „Jefferson Davis [az Amerikai Konföderációs Államok elnöke] és a többi déli vezető létrehozott egy hadsereget, s úgy tűnik, létrehoz-nak egy haditengerészetet, de jóval többet is tettek ennél: létrehoztak egy egész nemzetet… Biztosak lehetünk a déli államok győzelmében, legalábbis ami az Északtól való levá-lásukat illeti.” A beszéd óriási feltűnést keltett, annak ellenére, hogy Gladstone leszögezte: nem a kormány hivatalos állás-pontját, hanem személyes véleményét ismertette. A külügy-miniszter, Lord Russell dorgáló hangú levélben figyelmeztette Gladstone-t, hogy „túlmerészkedett minden megengedhető határon”. Ami azonban ennél sokkal fontosabb, hozzáfűzte: hite szerint a kabinet még nem áll készen arra, hogy formá-lisan is elismerje a Konföderációt, ám ez nemsokára napi-rendre fog kerülni.

Washington nagyon is tisztában volt a külföldi beavatko-zás kockázatával, és azzal, hogy ez akár tovább is gyűrűzhet: a briteken kívül a franciák és más európai hatalmak is beszáll-hatnak. Lincolnnak a Konföderációs Államok rabszolgáinak felszabadítására vonatkozó kiáltványa 1863 újév napján azon-ban sokak szerint politikailag ellehetetlenítette a külföldi beavatkozást, a háború tétjét ugyanis gyökeresen megváltoz-tatta: államok konfliktusából „rabszolgaság elleni keresztes hadjárattá” tette.

A kontrafaktuális történetírás kedvelői akár a végtelen-ségig is vitatkozhatnak az amerikai polgárháború további alakulásáról egy esetleges brit beavatkozást követően, bizo-nyos tények azonban vitathatatlanok. A brit haditengerészet komoly csapást mérhetett volna a konföderációs kikötők szövetségi blokádjára. Az első unionista páncélos hajót, a Monitort 1862 februárjában fejezték csak be, sőt a második, a New Ironsides is csak fél évre rá lett kész. 1861 decemberé-ben azonban a nála erősebb brit páncélosok, a Warrior és a Defence már elkészültek, és egy sor társuk épült a műhelyek-ben. A vaspáncéllal nem rendelkező hajók tekintetében pedig elsöprő volt a királyi haditengerészet fölénye. A blokád fel-törésével a Konföderáció szabadon kereskedhetett volna a rendelkezésére álló gyapottal, cserébe megkaphatta volna a számára oly égetően szükséges fegyvereket és felszerelést, amelyek segítségével egyenlő félként szállhatott volna szembe az északi erőkkel. Amennyiben totális háború tört volna ki Nagy-Britannia és az Unió között, joggal gondolhatjuk, hogy a megerősített kanadai helyőrségek mindenfajta északi táma-dást visszavertek volna, s ez idő alatt a brit haditengerészet jelentős csapást mérhetett volna az északi kikötőkre és keres-kedelmi hajókra. Minden arra mutat tehát, hogy az északi államok nagy valószínűséggel rákényszerültek volna a füg-getlen Amerikai Konföderációs Államok elismerésére – azaz a világtörténelem egészen másként alakult volna.

David Porter író, újságíró, a hadtörténet és haditengerészet szakértője

Fordította Győrffy Iván

57

LIB

RA

RY

OF

CO

NG

RES

S/B

ILLY

MIT

CH

ELL

Lincoln BRITELLENSÉGEIA közvélekedéssel ellentétben több ezer brit támogatta a rabszolgatartó délieket az amerikai polgárháborúban. Thomas E. Sebrell fejti ki, hogyan alakultak az események, és hogy végső soron csak egy félelmetes, új harci eszközön múlt, hogy a britek nem avatkoztak be közvetlenül a háborúba

A PARLAMENT TÉREN leplezték le Abraham Lincoln hatalmas szobrát 1920-ban London-ban. Egy évvel korábban már Manchesterben a Platt Fields parkban is felállítottak egy szob-rot, amelyet jóval később, 1986-ban átszállítot-tak a város egy frekventáltabb részére, a város-

központban található Lincoln térre. Még kifejezőbb emlékművet állítottak az amerikai elnöknek 1893-ban Edinburgh városá ban, és egyben az unionista (északi) hadseregben és tengerészet - nél harcoló és hősi halált halt skótok emlékére, akik az Atlanti-óceán túlpartján szálltak harcba. Ez a (balra látható) emlékmű két szoborból áll: Lincoln áll a talapzat tetején, amelynek lábá-nál egy felszabadított rabszolga nyújtja a karját a „Nagy Felsza-badító” irányába.

Azok, akik Nagy-Britannia három legnagyobb városában megszemlélik ezeket az emlékműveket, valószínűleg arra a következtetésre jutnak, hogy az északiak háborús törekvéseit sokkal hathatósabban segítették a britek, mint a déliekét. És ezt a következtetést erősítheti az a tény is, hogy Nagy-Britannia területén nem található semmilyen szobor, emlékmű vagy emléktábla, amely a déli Amerikai Konföde rációs Államok nak vagy akár a politikai, akár a katonai vezetőinek állítana emlé-

Az unionisták oldalán harcoló skótok tiszteletére állított

emlékmű Edinburghben. 1893-ban emelték, egy felszabadított

rabszolgát ábrázol, aki Abraham Lincolnra néz fel


A GYA POT A KIRÁ LY?

59

SAR

AH

JAY

NE

AN

DER

SON

/BR

IDG

EMA

N A

RT

LIB

RA

RY

Az amerikai polgárháború

ket. Sőt ha a valóság talaján maradunk, akkor nyugodtan kije-lenthetjük, hogy a mai britek ismereteit – arról, hogy elődeik milyen mértékben támogatták a délieket az amerikai polgár-háború során – javarészt elfújta a szél.

A viktoriánus kor közepe táján nem volt semmilyen „külön-leges kapcsolat” Nagy-Britannia és az Egyesült Államok között. Az 1812-es brit–amerikai háború mindössze 46 évvel korábban ért véget (a békeszerződés ugyanis csak 1815-ben lépett életbe), mint hogy elkezdődött volna az amerikai polgárháború, és egy korábbi esemény, a függetlenségi háború is elég mélyen beleivódott mindkét nemzet tudatába. Magától értetődő volt tehát, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok szkeptiku-sak voltak egymás lépéseivel kapcsolatban, a nemzetközi had-színtéren pedig különös fenntartásokkal kezelték egymást.

A két hatalom gyanakvásától függetlenül azonban 1861-ben, a háború kitörésének küszöbén már kölcsönös függőségi viszonyban voltak egymással, főként kereskedelmi téren. Északnyugat-Anglia gazdasága csaknem teljes mértékben az amerikai Délről érkező gyapotszállítmányoktól függött, amelyek Liverpoolba érkeztek, majd onnan szállították tovább a lancashire-i és cheshire-i fonodákba. Emellett dohánnyal is javarészt a mezőgazdaságáról híres Dél látta el Nagy-Britan niát.

Az ipari dominanciájú Észak pedig Nagy-Britanniától függött, mivel nemcsak gépeket és találmányokat, de gabonát és rizst is onnan szereztek be. Vagyis a brit gazdaság egyaránt rá volt szorulva mindkét amerikai régióra, és ez a viszony kölcsönös volt. Nem meglepő tehát, hogy a polgárháborús kilátások komoly aggodalmat keltettek a brit kormányzati körökben. És ami ennél is fontosabb: a konföderációs kormány fel-ismerte, hogy – csakúgy, mint a patriótáknak a független-ségi háború során – nekik is szükségük van az európai intervencióra ahhoz, hogy esélyük legyen a győzelemre a nagy hatalmú, iparosodott Észak ellen. A Lancashire-rel fennálló gazdasági kapcsolatok miatt Nagy-Britannia tűnt a legesélyesebb választásnak.

„Tűzokádó” politikusokMár a háborút megelőző szecessziós, azaz a déli államoknak az Uniótól való elszakadási huzavonája során sem volt könnyű feladat a britek számára, hogy el tudják dönteni, kinek az olda-lára álljanak, még akkor sem, ha megvolt bennük a hajlandóság arra, hogy támogassák az egyik felet. A rabszolgaság kérdése pedig egyáltalán nem könnyítette meg a döntési helyzetet. Nagy-Britannia már 1833-ban eltörölte a rabszolgaság

Harcra készen Ez az 1861-es vagy 1862-es litográfia Abraham Lincolnt ábrázolja, amint szembeszáll Jefferson Davisszel egy bála gyapot fölött, amely Északnyugat-Anglia gazdaságának egyik kulcsát jelentette akkoriban

Lincoln szobra a londoni

Parlament téren


hagyjuk, hogy az intézmény felszámolja önmagát Délen, de ne kerüljön sor vérontásra e cél elérése érdekében. Lincoln beiktatási beszéde azonban a brit közvélemény jelentős részét arról győzte meg, hogy ez a háború nem a rabszolgaságról szól, és emiatt sokan figyelmen kívül hagyták ezt az erkölcsi dilem-mát, és inkább azokra a kérdésekre koncentráltak, amelyek közvetlenül és érzékenyen érintették Nagy-Britanniát.

Azt követően, hogy 1861. április 12-én a konföderációs erők ostrom alá vonták a dél-karolinai Charlestoni-öbölben található Sumter-erődöt, Észak és Dél hadban állt egymással. Lincoln elrendelte, hogy a teljes konföderációs partszakaszt vegyék blokád alá, amelynek következtében a háború már közvetlenül érintette Nagy-Britanniát is. A déli kikötőkkel fennálló teakeres-kedelem megbénult, és még ez a hatás is eltörpült amellett, ami a Liverpoolba szállítandó gyapotot érte. A blokád által keltett hatás aztán tovább eszkalálódott, amikor 1861 novemberében az Unió hadihajója, a San Jacinto tüzet nyitott és megállásra kényszerítette a britek Trent postahajóját, amely Kubából tartott Southampton irányába. Igaz ugyan, hogy a hajó fedélzetén volt két konföderációs diplomata – akiket Londonba, illetve Párizsba küldtek –, de maga az incidens a blokádtól távol, nemzetközi vizeken történt, ami egyértelműen a nemzetközi jog súlyos meg-sértését jelentette. A Trenttel történtek hírét örömmel fogadták

60

ALA

MY/

THE

AR

T A

RC

HIV

E–A

LAM

Y/LI

BR

AR

Y O

F C

ON

GR

ESS

intézményét az egész birodalom területén, és aktívan részt vett a rabszolga-kereskedelem elleni harcban is. Nagy-Britannia azonban rászorult az amerikai Délről érkező – rabszolgamun-kával megtermelt – gyapotra. A „tűzokádó” déli politikusok elszántsága és harcos, rabszolgaságpárti szónoklatai azonban megnehezítették a britek, és különösen a brit politikusok szá-mára, hogy felkarolják a Konföderáció törekvéseit. Ennek követ-keztében Észak egy fokkal esélyesebb szövetségesnek tűnt.

Lincoln 1861 márciusában megtartott beiktatási beszéde hatására azonban elkezdett megváltozni a brit közhangulat. Az első republikánus elnök kijelentette, hogy „sem közvetve, sem közvetlenül nem áll szándékomban a rabszolgaság intéz-ményébe avatkozni azokban az államokban, ahol az már létezik. Azt gondolom, ehhez nincsen törvény adta jogom, és semmi-féle hajlandóságot nem mutatok arra, hogy beleavatkozzak.” Ezt követően a brit külügyminiszter, Lord John Russell levelet írt miniszterelnökének, Lord Palmerstonnak, amelyben aggo-dalmának adott hangot, hogy Észak nem felszabadításra, hanem megszállásra készül. Ami pedig a rabszolgaság eltörlését illeti, az uralkodó brit hozzáállás visszafogottnak volt mondható:

Az uralkodó brit hozzáállás szerint hagyni kell, hogy a rabszolgaság felszámolja önmagát Délen, de ne kerüljön sor véron- tásra e cél elérése érdekében

Ez volt a konfliktus oka? Afroamerikai rabszolgák gyapotot válogatnak Dél-Karolinában, 1862-ben. Lincoln beiktatási beszéde nyomán sok brit arra a következtetésre jutott, hogy a háború célja nem a felszabadítás, hanem a hódítás

Lord Palmerston (balra) és Lord John Russell, a brit miniszter elnök és külügyminisz-tere is csak a megfelelő alkalmat várta, hogy beléphessenek a háborúba a Konföderáció oldalán


GR

AN

GER

CO

LLEC

TIO

N–T

OP

FOTO

/LIB

RA

RY

OF

CO

NG

RES

S


Az amerikai polgárháború háttere

az amerikai Északon – a San Jacintót hatalmas tömeg és ováció, valamint a massachusettsi kormányzó fogadta, amikor megér-kezett Bostonba az elfogott diplomatákkal. Nagy-Britanniában azonban komoly felháborodást váltott ki az incidens. Washington nagy szerencséjére a parlament pont nem ülésezett ebben az időszakban, de a londoni sajtó, a közvélemény és a kormány is egyöntetűen elítélte a történteket, sokan egyenesen a brit lobogó megcsúfolásának tekintették az esetet. Amikor Lord Palmerston értesült az esetről, annyira feldühödött, hogy rög-tön találkozóra hívott egy konföderációs közvetítőt Londonba. Ezen az estén Viktória királynő az alábbiakat jegyezte fel az amerikaiakról a naplójába: „Micsoda haramia népség!”

Lord Palmerston miniszterelnök és külügyminisztere, Lord Russell sebtében írt egy dühödt hangú levelet Washing-ton nak, amelyben a diplomaták szabadon bocsátását követel-ték, illetve azt is, hogy kövessék meg Nagy-Britanniát, amiért ennyire tiszteletlenül viselkedtek. Amikor Albert herceg elol-vasta a levelet – amit a windsori kastélyba küldtek uralkodói jóváhagyásra –, így kiáltott fel: „Ez felér egy hadüzenettel!” Még aznap este átírta a levelet, melyben kijelentette, hogy Nagy-Britannia véleménye szerint a San Jacinto kapitánya felhatalmazás nélkül cselekedett, valamint azt is, hogy őfel-sége, a királynő kormánya teljesen bizonyos afelől, hogy az Egyesült Államok szándékosan soha nem szentségtelenítené meg a lobogóját ilyen arcátlan módon, s a konföderációs küldöttek szabadon bocsátását kérte.

A HÁBORÚ 1861 áprilisában vette kezdetét, amikor a konföderációs erők tűz alá vették a dél-karolinai Charlestoni-öbölben lévő Sumter-erődben az uniós erőket. A konflik-tust több évtizednyi nézeteltérésre lehetett visszavezetni, amely során az északi és déli államok között vita alakult ki arról, hogy kiterjesszék-e a rabszolgatartást az újon-nan megszerzett területekre is. 1860-ban a rabszolgaságot ellenző jelöltet, Abraham Lincolnt választották meg elnöknek, amely végül azzal a következménnyel járt, hogy 11 déli állam kilépett az Unióból (szecesz-szió), és létrehozta az Amerikai Konfö de-rációs Államokat, a Virginia államban talál-ható Richmond fővárossal.

Amerika csaknem teljes ipara, illetve háromszor akkora lakosság maradt az északi oldalon, mint a délin. A délieknek azonban kiváló hadvezéreik voltak, és meg is nyerték az első jelentősebb ütközetet Manassasnál, Virginiában (első Bull Run-i ütközet). Az 1862-es év kezdetén már a „jenkik” nyerték a kulcsfontosságú ütközeteket, a hadiszerencse azon-ban ismét megfordult, és a déliek-nek kedvezett, amikor a nyár folyamán Robert E. Lee vette át a Richmondot védő hadsereg parancsnokságát, a virginiai félszi-geten megnyerte a hétnapos csatát, majd a máso-dik manassasi (vagy Bull Run-i) csatát is.

Lee tábornok seregei elfoglalták Marylandet, de patthelyzet alakult ki. A háború állása ezt követően újra megfor-dult, és Lee seregeivel visszavonult Virginia területére. Röviddel ezután Lincoln kiadta az Emancipációs Kiáltványt, amelyben a Konföderáció által megszállt területeken az összes rabszolgát szabadnak nyilvání-totta. Az a háború tehát, amit eredetileg azért indítottak, hogy megőrizze az Unió egységét, immár abba az irányba fordult, hogy eltörölje a rabszolgaságot.

Lee ugyan megnyerte a következő két jelentős ütközetet Virginiában, de 1863 júliusa során a déliek a háborúban vég- érvényesen hátrányba kerültek. Először Pennsylvania államban szenvedtek vere- séget a gettysburgi csatában, majd a Mississippi folyó mellett található kulcspozí-ciójuk, Vicksburg feladására kényszerültek.

1864 májusában az unionista tábornok, Ulysses S. Grant seregei bevonultak Virginiába, és olyan kitartóan ostromolták Richmondot, hogy Lee tábornokot végül megadásra kényszerítették. A CSS Shenandoah fedélzetén harcoló matrózok voltak a legvégsőkig kitartó konföderációs

alakulat, ők az angliai Liverpoolban adták meg magukat, 1865 novem-berében.

A polgárháború nyo-mán az Egyesült

Államokban eltörölték a rab-szolgaságot, és megalapozták

azt az utat, amely a szövetségi állam

hatalmának meg-szilárdulásához vezetett.

A Sumter-erőd belseje a konföderációs ostrom során, amely 1861 áprilisában kirobbantotta a polgárháborút

Irgalom anyja Ezen a – Punch című szatirikus hetilapban megjelent – illusztráción Britanniát láthatjuk, amint élelemmel látja el egy lancashire-i fonómunkás családját az 1862-es gyapothiány idején

Abraham Lincoln Emancipációs Kiáltványának megjelenése idején született ez az illusztráció

Megálljt parancsoltak a tengerenA USS San Jacinto feltartóztatja a Trent brit gőzöst 1861. november 8-án. Az eset felháborodást keltett Nagy-Britannia-szerte


62

LIB

RA

RY

OF

CO

NG

RES

S/B

ETTM

AN

N–C

OR

BIS

Ez az 1906 körüli litográfia a száraz dokkban álló

Merrimack hajót ábrázolja, amelyet a Konföderáció első

páncélos hajójává építenek át, s a Virginia nevet kapja

Így festett a birken-headi vasművek területe akkortájt, amikor a konföderá-ciós portyázó hajót, az Alabamát építették

Az amerikai külügy- miniszter, William H. Seward felismerte, hogy nem szolgálja Washington érdekeit, ha továbbra is fogva tartják a déli küldötteket, ezért szabadon bocsátotta őket útirányuk, Southampton kikötője felé.

A konföderációs kormány azonban nem csak diplomatá-kat és kereskedelmi képviselőket küldött Nagy-Britanniába. Mivel nem rendelkeztek a tengeri hajók építéséhez szükséges infrastruktúrával – és nem is importálhattak ilyen hajókat, hiszen Washington blokád alá vonta a kikötőiket –, ezért rövid idő elteltével már hajóépítőket is útnak indítottak az Atlanti-óceán túlpartjára. A konföderációsok szinte azonnal Liverpoolt szemelték ki a program központjának.

A konföderációsok két fő kezdeményezésbe fogtak, melyeket maguk finanszíroztak: az egyik a tengeri hajók építése, a másik pedig a blokád kijátszása volt. Ezek eredményeként Dél legfélel-metesebb csatahajóit Liverpoolban vagy Glasgow-ban építették meg, vagy ott szerelték fel és látták el fegyverzettel. 1862 során például a John Laird & Co. – egy olyan cég, amely a választó-körzet parlamenti képviselőjének a nevét viselte – építette meg Birkenheadben az Alabama névre hallgató hajót, amely az atlanti vizeken tartotta rettegésben az Egyesült Államok kereskedelmi flottáját, és összesen 65 hajót süllyesztett el. Az 1864-es esztendő-ben a skót Alexander Stephen & Sons hajóépítő társaság pedig egy teakereskedő hajót épített át, ebből lett a konföderációsok Shenandoah nevű hadihajója. Ez a hajó csaknem 40 „áldoza-tot” szedett, javarészt uniós bálnavadász hajókat. Igaz ugyan, hogy az Alabama és a Shenandoah konföderációs tengerész-tisztek parancsnoksága alatt hajózott, viszont a legénység zöme brit volt, ami gyakorlatilag az 1861-es egyezmény, Viktória királynő semlegességi nyilatkozatának a megsértését jelentette.

A blokád kijátszása ettől teljesen eltérő természetű tevékeny-ség volt. Ez leginkább arról szólt, hogy jellemzően könnyű hajókkal szállították az utánpótlást a konföderációsoknak azok-ból a hadianyagokból, amelyekből a legégetőbb volt a hiány, illetve más nyersanyagokat is, mégpedig úgy, hogy észrevétle-nül áttörtek az Egyesült Államok tengerészete által a déli partok-nál felállított blokádon. Több, brit tulajdonban álló liverpooli, illetve glasgow-i székhelyű kereskedőcég is vállalkozott erre a merész feladatra, amelyről mondani sem kell, hogy busás haszonnal kecsegtetett.

A háború előrehaladtával a Nagy-Britanniával fennálló pénzügyi kapcsolatok tovább erősödtek. 1863 márciusában a konföderációs kormány 3 millió font értékben szándékozott kötvénykibocsátással kölcsönt felvenni hétszázalékos kamatra.

A kötvények jegyzése 3 napon keresztül zajlott több európai nagyvárosban, köztük Londonban és Liverpoolban is. Így akar-ták megteremteni – akár magánemberek számára is – a lehe-tőséget, hogy a Konföderáció céljaira fektessenek be, illetve hozzájáruljanak a háborús erőfeszítéseikhez. A kölcsön ter-vezett összegét több mint ötszörösen túljegyezték, összesen 16 millió font értékben (mai értéken számolva mintegy

690,5 millió fontért, azaz csaknem 245 milliárd forintért) bocsátottak ki kötvényeket, amelyeket szinte teljes egészében Londonban értékesítettek.

Arisztokrata segítség1863 nyarán Manchesterben megalakították a Szövetség Dél Függetlenségéért (Southern Independence Association, SIA) nevű szervezetet. A szövetség tagjai szinte kizárólag arisztokra-ták voltak, mivel a magas tagsági díj gyakorlatilag megakadá-

lyozta, hogy a munkásosztályhoz tartozók is csatlakozni tudja-nak. Az SIA célja az volt, hogy társadalmi mozgalmat indítson útjára, amely végül arra kényszeríti a parlamentet, hogy az Amerikai Konföderációs Államokat önálló nemzetként ismerje el, és ezáltal megoldást nyújtson a lancashire-i fonodáknak, amelyeknek a jelentős része kénytelen volt bezárni a déli part-szakaszt érintő blokád hatásai miatt. Az SIA gyorsan elterjedt a lancashire-i pamutfeldolgozó városokban, decemberre pedig már 47 helyi fiókja létezett Nagy-Britannia és Írország kisebb-nagyobb városaiban. A szervezet a brit társadalom kiemelkedő szereplőit is a sorai között tudhatta.

Természetesen egy pillanatra sem állítjuk, hogy az összes brit arisztokrata a konföderációsokat támogatta. A háború során azonban mindössze 17 parlamenti képviselőről lehetett tudni, hogy az északiakat pártolja, ezzel szemben 74 képviselő köztudottan a déliek oldalán állt. A helyzetet ráadásul tovább tetézte, hogy az Unió támogatóinak három kiemelkedő alakja

63

AR

CH

IVE

IMAG

ES–A

LAM

Y/M

AR

Y EV

AN

S–A

LAM

Y


– a liberális John Bright, Richard Cobden és W. E. Forster – nemcsak, hogy nem volt arisztokrata, és poli-tikai tevékenységüket radikális nézetek fémjelezték, ráadá-sul még a saját pártjuk tagjai is gyakran kritizálták őket. Henry Adams, az Egyesült Államok londoni nagykövetének fia – és egyben titkára – írta fivérének a háború során az egyik levelében: „Vannak itt barátaink, csak nagyon kevesen vannak.”

Akkor mégis hogyan történhetett, hogy a Konföderáció, amely ilyen jelentős támogatottságot élvezett Nagy-Britanniá-ban, mégsem tudta meggyőzni őfelsége kormányát, hogy elis-merje a független Konföderációs Államok létezését? Sokan meglepődnének, ha tudnák, mennyire kevésen múlott, hogy végül nem így történt. Lord Palmerston kormánya és a parla-ment is figyelemmel kísérte a virginiai hadszíntéren a hábo-rús helyzet alakulását, és már csak a beavatkozásra alkalmas pillanatot várták. Nagy-Britannia azonban vonakodott attól, hogy a földgolyón túlságosan nagy területen ossza szét és fel-aprózza haderejét. Tehát egyrészt készen állt a beavatkozásra, de csak akkor szánta volna el magát a végső lépésre, ha mini-málisra sikerül csökkenteni annak az esélyét, hogy katonákat vagy tengerészeket kelljen bevetnie.

1862 szeptemberében Lord Palmerston a hosszú várako-zást követően végre úgy érezhette: eljött a megfelelő pillanat. A konföderációs erők súlyos vereséget mértek az uniós seregekre a Potomac folyó mentén a virginiai Manassasnál, Washing ton-tól nem messze. Majd hamarosan Robert E. Lee déli seregei megszállták Maryland államot, és már közvetlen közelről fenyegették az északiak fővárosát. Ha Washington elbukik, akkor Lincolnnak súlyos dilemmával kell szembenéznie: leül-jön-e tárgyalni Jefferson Davis konföderációs kormányával vagy sem? A brit média féktelen találgatásokba bocsátkozott, Lord Palmerston pedig sebtében levelet küldött Lord Russell-nek, amelyben kifejtette, hogy elérkezett a beavatkozás ideje. Russell válasza sem késlekedett: „Egyetértek Önnel abban, hogy fel kell ajánlanunk az Egyesült Államok kormányának,

Lord Russell kinyilvánította, hogy Lincoln Előzetes Emancipációs Kiáltványa nemcsak álszent, de az amerikai alkotmányt is megsérti

Gigászi ütközetA CSS Virginia (balra) és a USS

Monitor tűzharca, egyben a történelem első, vaspáncélos

csatahajók közötti tűzpárbaja 1862. március 9-én. A csata

mintegy három órán át tartott, ám egyik fél sem tudott végzetes

találatot bevinni

A győztest támogatták

John Bright (balra) és Richard Cobden.

Liberális és radikális képviselőként,

valamint az unionis-ták támogatóiként

egyaránt törpe kisebbségben

találták magukat


LIB

RA

RY

OF

CO

NG

RES

S

hogy közvetítőként járunk el azzal a nem titkolt céllal, hogy elismerjék a Konföderációs Államok függetlenségét. Továbbá azzal is egyetértek, hogy ha valamely oknál fogva ez mégsem történne meg, akkor nekünk magunknak kell elismernünk a Konföderációs Államokat mint független országot.”

Nagy-Britannia Marylandre szegezte tekintetét, és tűkön ülve várta az elkerülhetetlen csata végkimenetelét. Azzal is töké-letesen tisztában voltak, hogy az ütközet kimenetele akár meg is pecsételheti Lincoln sorsát. Szeptember 17-én Lee és McLellan tábornok seregei megütköztek az Antietam-patak mentén. A csatának 26 ezer sebesültje volt, és eldöntetlen maradt. Igaz ugyan, hogy hadászati értelemben az antietami csata döntetle-nül zárult, mégis sokan az unionisták győzelmének könyvelték el, mivel Lee a csatát követően visszavonult Virginia területére.

Ráadásul Lincoln annyira magabiztos lett, hogy szeptem-ber 22-én volt bátorsága kihirdetni az Előzetes Emancipációs Kiáltványt. A proklamáció közhírré tette, hogy a konföderá-

ciósok által ellenőrzött déli államok területén örökre eltörlik a rabszolgaságot, hacsak nem csatlakoznak újra az Unióhoz legkésőbb 1863 januárjáig. Az Unióhoz hű rabszolgatartó államok azonban továbbra is megtarthatták ezt a privilégiu-mukat – ennek oka prózai volt: Lincoln nem akarta ezeket az államokat is a konföderációsok karjaiba kergetni.

Többen is amellett érvelnek, hogy az Előzetes Emanci pá ciós Kiáltványt követően már csaknem lehetetlenné vált, hogy Nagy-Britannia a déliek oldalán szálljon be a háborúba, mivel ezt a lépést nehéz lett volna másként értelmezni, mint hogy

nyílt támogatásukról biztosítanak egy rabszolgatartó hatalmat. Igazság szerint azonban a kiáltványt széles körben elítélték Nagy-Britanniában, és ami ennél is fontosabb, a brit kormány is elítélte. Lord Russell kinyilvánította, hogy a kiáltvány nem-csak álszent és törvénybe ütköző, de az amerikai alkotmányt is megsérti. Lincoln nemcsak messzire került attól, hogy eltörölje a rabszolgaságot, hanem – véleménye szerint – ezzel a lépésével egyes államoknak odaajándékozta a rabszolgatar-tást a „hűségükért cserébe jutalomként”.

De ha nem a rabszolgaság volt a legfontosabb oka annak, hogy Nagy-Britannia hezitált, akkor mégis mi volt az?

Miután a konföderációs seregek visszavonultak Maryland területéről, Palmerston kormánya meg volt győződve arról, hogy Lincoln nem fogadja el sem a britek, sem a franciák köz-vetítői ajánlatát. „Olyan nekik békéről papolni, mintha veszett kutyákkal próbálnánk bájcsevegni” – erre a következtetésre jutott Lord Russell. Majd ezt követően további várakozást java-solt, illetve azzal a felvetéssel élt, hogy az Amerikai Konföde-rá ciós Államok elismerése „nem következhet be a következő év májusa vagy júniusa előtt”. De 1863 tavaszára a háború már egy másik fázisban tartott, mivel ekkorra az unionisták már kifejlesztettek egy új fegyvert, amely a mindent eldöntő brit beavatkozást gyakorlatilag ellehetetlenítette.

A legfrissebb fejlemények kezdeti csíráinak az 1859. novem-beri események tekinthetők, amikor a franciák elkészültek vaspáncélos hajójukkal, a La Gloire hadihajóval. 1860-ban Nagy-Britannia azzal válaszolt, hogy leleplezte a saját páncélos behemótját, egyben a világ legnagyobb tűzerővel rendelkező hadihajóját, a HMS Warriort.

Ez az új keletű tengeri fegyverkezési verseny nem sokkal később az Atlanti-óceán túlpartján is lejátszódott, ahol Észak és Dél versengett egymással, hogy mihamarabb elkészüljenek saját páncélos hajójukkal. Az első hajó, amelyik csatasorba állt, a konföderációsok Virginiája volt, amely gyorsan meg is

64

A britek kénytelenek voltak beismerni, hogy az Egyesült Államok haditengerészete lekörözte őket a „fegyverkezési versenyben”

Utóhatás Lincoln (középen) Allan Pinkerton skót származású amerikai detektívvel és kém-mel (balra), valamint John McClernand vezérőrnaggyal, röviddel az antietami csata után


65

NO

RTH

WIN

D P

ICTU

RE

AR

CH

IVES

–ALA

MY

Thomas E. Sebrell történész, a londoni Queen Mary Egyetem kutatója

Fordította Gether Dénes


semmisítette Lincoln két fából készült hadihajóját Hampton Roadsnál Virginiában, illetve egy harmadikat zátonyra futta-tott. A következő napon a USS Monitor bevánszorgott a kikö-tőbe, hogy szembeszálljon a Virginiával, és megmentse az uniós flotta maradékát. Azonnal megkezdődött a küzdelem, amely több mint három órán át tartott, anélkül, hogy bárme-lyik fél hajója komolyabb sérüléseket szenvedett volna, mivel a hajók vaspáncélos oldalfalairól egyszerűen lepattantak az ágyúgolyók. A csata döntetlen maradt, a tengeri harcászat azonban örökre megváltozott a küzdelem nyomán.

A britek a partvonal mellől szemlélték az eseményeket, de kénytelenek voltak beismerni, hogy az Egyesült Államok haditengerészete lekörözte őket a „fegyverkezési verseny-ben”. Washington olyan hadihajóval rendelkezett, amelyet teljes egészében vaslemezek borítottak, ezzel szemben a Warrior nyitott fedélzetű volt, ami azt jelentette, hogy az árbocok, a horgony és a kormánylapát egyaránt támadható felületet nyújtott. A britek azonnal próbát ren-deltek el, hogy felmérjék, vajon a Warrior ellen tudna-e állni az amerikai hadihajók tűzerejének. A kísérlet során az amerikai hadihajókon található ágyúkhoz hasonló fegy-verekkel lőttek ugyanolyan vaslapokat, mint amilyenek Nagy-Britannia legnagyobb hadihajóját borították. Lord Palmerstont lelombozta a végeredmény: minden egyes kilőtt sorozat különösebb nehézség nélkül hatolt át a páncélzaton.

1863-ra több tucatnyi, a Monitorhoz hasonló páncélos hajó építése folyt az északi kikötőkben. Ezek használata ugyan még a folyókra és a part menti vizekre korlátozódott, de sokan már ekkor felismerték, hogy csak idő kérdése, mikor építenek a típusból igazi tengerjáró hajót, amely már képes lesz az Atlanti-óceán átszelésére is. Vagyis 1863-at követően Nagy-Britannia már nem léphetett be a háborúba anél-kül, hogy rendkívüli veszélynek ne tette volna ki fából épített flottáját. Haditengerészet híján pedig az egész Brit

Birodalom veszélybe került volna. A britek tehát már nem üthettek meg túl szigorú hangot Washington-nal szemben, és csak kellő óvatossággal hajózhattak a ten-gereken, különösen akkor, amikor az Egyesült Államok hadi-hajóival találták szembe magukat. A brit kormányzat azt sem kívánta megkockáztatni, hogy az amerikai „mintát” követve Kanadát is elveszítsék.

Ez a félszegség a konfliktus lezárulását követően sem ért véget. Washington már a háború közepe táján kárpótlást köve-telt a britektől azokért a súlyos károkért, amelyeket a britek által épített és brit legénységgel ellátott konföderációs portyázó hajók mértek az Egyesült Államok kereskedelmi és bálnavadász flottá-jára. Lord Russell egyik követelést a másik után visszautasította. Azonban a háború véget ért, és a helyzet teljesen megváltozott. Nagy-Britannia 1871-ben végül beleegyezett, hogy 3,5 millió fontnyi (jelenlegi értéken mintegy 160 millió font, azaz csaknem 57 milliárd forint) kártérítést fizet az Egyesült Államoknak.

Az unionisták 1865-os győzelmét követően a britek hozzá-állása is megváltozott. Egyre szélesebb körben kezdték el fel-ismerni, hogy az amerikai polgárháború fő oka a rabszolgaság intézményének a kérdése volt, Lincoln pedig egyre kedvezőbb színben kezdett feltűnni, már-már ikonná vált. Az Unióra is kezdtek úgy tekinteni, mint ami egy nemesebb cél érdekében született. A megváltozott közhangulatnak köszönhetően köny-nyebben megtörténhetett, hogy szobrot emeltek Manches ter ben az amerikai elnök tiszteletére, akinek a hasonmását még fel-gyújtották a hagyományos „Guy Fawkes-éjszakán”, a tűzijá-tékkal egybekötött ünnepségek során, a félresikerült 1605-ös lőpor-összeesküvés emlékére 1863. november 5-én.

A britek a konföderációsok erőfeszítései előtt is emlékművel tisztelegtek – igaz, nem a Brit-szigetek területén. 1863 máju-sában a déliek tábornoka, Thomas J. Jackson – becenevén „Kőfal” Jackson – halálos sérülést szerzett a chancellorsville-i ütközetben. Jackson rendkívüli tiszteletnek örvendett Nagy-Britanniában, mivel – rendszerint jelentős túlerő ellenére is – szinte minden egyes alkalommal győzelemre vezette seregét, ráadásul rendíthetetlen „keresztény harcos” is volt. A halálát követően a tábornok brit csodálói pénzgyűjtési akcióba fogtak, hogy szobrot emelhessenek a tiszteletére. A háború végére elegendő pénz gyűlt össze, már csak az a kérdés maradt meg-válaszolatlan, hogy hol állítsák fel a szobrot.

1875-ben a Konföderáció hajdani fővárosában, a Virginia állambeli Richmondban állították fel Jackson szobrát, amely mind a mai napig ezen a helyen áll. Végül több pénz gyűlt

össze, mint ami a szobor megalkotásához kellett, ezért a Szövetség Dél Függetlenségéért korábbi londoni elnöke, A. J. B. Beresford-Hope úgy döntött, a fennmaradó összeget a lexingtoni Virginiai Katonai Főiskolának ajánlja fel, ahol Jackson a háború előtt professzorként dolgozott.

Az intézet befektette a kapott összeget, és díjat alapított, a „Jackson–Hope-érmet”. A kitüntetést mindig a végzős évfolyam két legkiválóbb kadétja kapja a konföderációs tábornok, valamint az SIA tisztségviselőjének emlékére. A richmondi szobron és az amerikai tisztképző főiskolán évente kiosztott érmeken ugyanaz a felirat olvasható:

„angol úriemberek adománya”.

A Jackson-emlékmű a Virginia állambeli Richmondban, ame - lyet a tábornok brit követőinek adomá-nyaiból emeltek

Fordulópont? 1862. szeptember 17-én az antietami csatában csapnak össze az unionista és a konföderációs seregek. Az ütközetet követő patthelyzeten felbátorodva Lincoln megjelenteti az Előzetes Emancipációs Kiáltványt


[John Smith-t] Werowo como cóba vezették császáruk, Powhatan elé. Itt több mint kétszáz hasonló félelmetes udvaronc állt, s bámulta őt, mint valami szörnyeteget, amíg Powhatan és kísérete a leg-nagyobb pompával készülődött. Powhatan a tűz előtt egy ágyhoz hasonló székben ült gazdag kön-tösbe takarva, mely mosómedve-bőrökből készült, s az állatok farka körös-körül lelógott. Két oldalán egy-egy fiatal, 16–18 év körüli nő ült, a ház hosszában pedig két sorban férfiak.

Háta mögött megannyi asszony, mindegyik feje s válla vörösre festve. Többeknek fejét

fehér madárpihe takarta – egy sem volt fedetlen

fővel –, s nyakuk körül fehér gyön-

gyökből fűzött vastag lánc.

Amikor be- lépett a király elé, mindnyájan felkiáltottak. Appamatuck királynénak

vizet kellett hoz-nia, hogy meg-

mossa kezét, egy másik asszony pedig

egy bokor tollat hozott törülköző helyett, hogy meg-

szárítsa. Miután megvendégelték, amilyen jól csak barbár szokásuk szerint tudták, hosszasan tanács-koztak. Ennek befejeztével két nagy követ hoztak Powhatan elé, aztán megragadták [Smitht], ahányan csak bírták, odavonszolták és ráfektették fejét, botjaikkal készen állva, hogy szétverjék az agyát. Ekkor Pokahontasz, a király leg-kedvesebb leánya, látván, hogy könyörgése hiábavaló, karjába vette Smith fejét, és ráhajtotta a magáét, hogy megmentse a halál-tól. A császár erre úgy határozott, élni hagyják, hogy neki magának

késeket, leányának pedig csen-gettyűt, gyöngyöt s rézdíszt készítsen, mivel azt hitte, Smith éppúgy ért mindenhez, akárcsak a vademberek. Mert ott a király maga készíti köntösét, cipőit, íját, nyilait s edényeit, ültet és vadá-szik, s mindennek ugyanúgy érti módját, mint a többiek. […]

Két nap múltán Powhatan fel-öltözött a lehető legfélelmetesebb módon, majd kivitette Smith kapi-tányt egy tágas erdei házba, és ott-hagyta egyedül a tűz mellett egy gyékényen. Kis idő múlva a házat kettéválasztó gyékény mögül oly fájdalmas hangot hallott, mint még soha. Ezután Powhatan, aki inkább ördöghöz, mint emberhez volt hasonló, még vagy kétszáz nálánál is feketébb társával oda-jött, és értésére adta, hogy most már barátok, induljon tehát azon-nal James Townba, és küldjön neki két nagy ágyút meg egy fenő-követ, melyekért neki adja majd Capahowoick tartományt, és örökre tisztelni fogja mint fiát, Nantaquoudot.

Így tehát Powhatan James Townba küldte őt tizenkét vezető-vel. Azon az éjszakán az erdőben táboroztak, s ő még mindig várta, mint ahogy fogságának egész hosszú ideje alatt, hogy minden vendégeskedés mellett így vagy amúgy véget vessenek életének. De a Mindenható (isteni gondvi-selése által) könyörületre indította a rideg barbárok szívét. Másnap már korán reggel az erődhöz értek, ahol Smith olyan szívesen látta a vadembereket, ahogy csak tudta. Rawhuntnak, Powhatan bizalmas szolgájának megmuta-tott két szakállas puskát és egy malomkövet, hogy azokat vigye el Powhatannak. A vademberek nehéznek találták az ajándékot. Ámde aztán amikor elsütötte a kövekkel megtöltött szakállas puskákat egy nagy fa jégcsapok-


KORONATANÚK

WIK

IMED

IA

Lássuk a forrásokat is! Ezzel a céllal adjuk közre sorozatunkat, amely emlékezetes történelmi eseményekről, személyiségekről és jelenségekről a kortársak leírásaival igyekszik képet adni

Akit Pokahontasz megmentett

J OHN SMITH élete maga volt a kalandok kalandja, de hogy erre még négyszáz év elteltével olyan utóélet telepedjen rá, amely a kapitány nevét a gyermekektől a tömegkultúrát

fogyasztó valamennyi nemzedék számára ismertté tegye, az már maga egy rózsaszínben csöpögő hollywoodi sztori. Szakmai körökben persze korábban is ismerték a nevét; amint azt lapunk-ban is megírtuk („Az életmenő dohány”, 2013. június, 70–74. oldal), Virginia gyarmat alapításában fontos szerepe volt.

Ki is volt hát a Magyarországon és Erdélyben is katonáskodó John Smith, akit a serdülőkorú indián hercegnő megmentett a kivégzéstől, s aki literátus ember lévén koronatanúja lett egy nagy amerikai legendának?

„Zsoldoskatona, martalóc, utazó, kalandor, rabszolga, felfedező, kalóz, gyarmatalapító, történetíró, admirális, közönséges csaló: e jelzők mindegyikét társította már John Smith kapitány nevével a róla szóló ugyancsak gazdag irodalom” – olvashatjuk az emlék-iratának magyar kiadásához írt előszóban.

1580-ban született egy lincolnshire-i község parasztcsaládjában. Iskolába járhatott, ahol nemcsak az írást-olvasást sajátította el, hanem latint is tanult, amelynek európai bolyongásai során nagy hasznát vette. Inasnak adták, de megszökött, Francia or szág ban és Itáliában barangolt, majd eljutott a Habsburg Birodalomba. Önélet-írása szerint 1601-ben – tehát 21 évesen – Stájerországban beállt zsoldosnak a császári seregbe, hogy a törökök ellen harcoljon. Ott volt Lendva (Oberlimbach) bevé-telénél. Állítása szerint a várat az ő haditerve nyomán foglalták el – valamit bizonyára tett, mert kapitány-nyá emelték. Ott volt Székesfehérvár visszavételé-nél, majd Erdélybe vezényelték Basta hadjáratának erősítésére. Egy okirat szerint 250 katonának volt a parancsnoka, de ezredese, Henry Volda, Meldritch grófja úgy döntött, hogy az egész csapat átáll Báthori Zsigmond oldalára. Bizonyára jó szolgálatokat tett a fejedelemnek, mert az állítólag nemesi címet adott neki. Erdélyi kalandja hamar véget ért: 1602. november 18-án a vöröstoronyi ütközetben súlyosan megsebesült, és fogságba esett. Rabszolgaként a Balkánra, majd Konstantinápolyba, végül a Don vidékére került, ahonnan meg-szökött. Egy kis pénzért visszament Erdélybe jótevőjéhez, Báthori Zsigmondhoz, majd a tőle kapott aranyakkal beutazta Dél-Európát és Észak-Afrikát.

1604-ben tért vissza Angliába, de sokáig nem volt maradása: csatlakozott a Londoni Virginia Társasághoz – irány Amerika. 1606 decemberében indult a nagy küldetésre, a legendás James town megalapítására. Virginia gyarmatosításában a paraszti származású kapitány csak másodrendű szerepet kapott; fő dolga az indiánokkal szembeni védelem és az élelmiszerszerzés volt, amely jobbára az indiánoktól való rablást jelentette. Egy ilyen portyán azonban pórul járt, elfogták, a nagy Powhatan főnök elé vitték, a kínhalál helyett azonban a későbbi világhír várt rá.

A Nagy Kaland elmesélésére neki adjuk át a szót. A brit gyarmato-sítás történelmének egyik fontos dokumentumaként számon tartott emlékiratát nem sokkal 1631-ben bekövetkezett halála előtt írta meg.

John Smith kapitány kalandja

A kalandor gyarmatosító, John Smith


WIK

IMED

IA

Akit Pokahontasz megmentettkal megrakott ágai közé, a jég s az ágak úgy zuhantak le, hogy a sze-gény vademberek a félelemtől félhol-tan szaladtak el. Végül is, amikor újra tudtunk velük beszélni, adtunk nekik mindenféle csecsebecsét.

[1616. június havában]Ezen idő alatt Rebecca úrhölgy, más néven Pokahontasz, Powhatan leánya férjének, John Rolfe úrnak és barátainak szorgalmas gondos-kodásával úgy megtanult angolul, hogy jól meg lehetett érteni szavát. Alaposan kioktatták a keresz-ténység tanaira, és igen udvarias és jól nevelt lett a mi angol szo-kásaink szerint. Férjétől gyer-meke is született, akit gyöngé-den szeretett, és a kincstárnok meg a Társaság elrendelték, hogy az ő meg a gyermeke ellátása biztosítva legyen. Ezen kívül különböző magas-rendű és rangú személyek nagy szívességgel viseltettek iránta. Mielőtt Londonba érkezett volna, Smith kapitány, hogy meghálálja előbbi jóindulatát, ismertette őkegyelmes fölségé-vel, a királynéval és az udvarral Pokahontasz érdemeit, s e cél-ból egy könyvecskét írt a király-nénak, melynek rövid kivonata alább következik:

A szeretet, melyet Istenem, kirá-lyom és hazám iránt érzek, gyakran bátorított a legnagyobb életveszede-lemben. Most pedig a becsület kész-tet arra, hogy vakmerően feledve jelentéktelen voltomat, e rövid írást átnyújtsam Fölségednek. Úgy tör-tént, hogy majd tíz évvel ezelőtt, amikor Virginiában jártam, és fog-lyul ejtett legnagyobb királyuk, Powhatan hada, rendkívüli kegyben részesített e hatalmas vadember, különösen annak fia, Nantaquaus, a legférfiasabb, legnyájasabb s leg-bátrabb lélek, akit valaha is láttam a vademberek között, és annak leánytestvére, Pokahontasz, a király legkedvesebb és nagyon szeretett leánya, aki akkor gyermek volt csupán, tizenkét-tizenhárom éves. Ennek szánalommal telt, könyörü-letes szíve [megesett] kétségbeejtő helyzetemen, és nagy okot adott arra, hogy tiszteljem őt, magam lévén az első keresztény, akit e büszke király és zordon kísérői valaha is

láttak. Miután így barbár erejük rabságba hajtott, nem panaszolha-tom, hogy hiányzott volna a segít-ség megelőzni azt, amit halálos ellenségeimnek hatalmukban volt tenni. Miután vagy hat hétig hizlal-tak a vad udvaroncok között, kivég-zésem percében a királyleány a maga fejét tette kockára, hogy megmentse az enyémet. Ámde nem elégedett meg ennyivel, hanem rábírta atyját, hogy biztonságban visszaküldjön James Townba, ahol is vagy har-mincnyolc nyomorult, szegény,

beteg teremtményre találtam. Ezeknek kellett birtokukban tarta-niok Virginia egész hatalmas terü-letét. Oly gyönge volt ez a szegény közösség, hogy ha a vademberek nem tápláltak volna bennünket, egyenesen éhen haltunk volna. És a segítséget, legkegyelmesebb Királyné, legtöbbször ezen úrhölgy, Pokahontasz hozta.

Amikor pedig a forgandó sze-rencse a békét háborúra váltotta, a harci viadalok ellenére, e zsenge szűz még mindig nem félt megláto-gatni minket, és általa a viszályok gyakran elsimultak, nélkülözéseinket pedig mindig élelemmel enyhítette. Hogy atyja politikája volt-e így fel-használni őt, vagy Isten rendelése tette őt a gondviselés eszközévé, vagy a maga rendkívüli szeretete nemze-tünk iránt, nem tudnám megmon-dani. De abban biztos vagyok, hogy amikor atyja a legnagyobb fortéllyal és erővel rajtam akart ütni – lévén nekem akkor csak tizennyolc embe-rem –, az éj sötétje nem riasztotta el attól, hogy az irtózatos erdőn keresz-

tül eljöjjön, és könnyes szemmel adja tudtomra a hírt, legjobb tanácsával együtt, hogy meneküljek atyja dühé-től, amit is ha az megtudott volna, bizonyára megölte volna őt.

James Townban oly szabadon jött-ment vad kíséretével, akárcsak atyja lakhelyén, és két-három éven át Isten után ő volt az eszköz, mely megőrizte a haláltól, éhínségtől és a teljes zűrzavartól a kolóniát, melyet ha akkor feloszlatunk, Virginia a mai napig az maradt volna, ami volt, amikor mi először odaérkeztünk.

Amióta eljöttem, a dolgokat ott sokféle esemény befolyásolta és vál-toztatta meg; így volt ez bizonyára a távozásomat követő hosszú és kínos háború után, melynek egész ideje alatt semmi hír sem jött felőle.

Két évvel később ő maga került fogságba, és ott tartották még két évig. Ezáltal a kolónia felszabadult [az ostrom alól], és békét kötöttek. Végül is lemondott barbár életmód-járól, és férjhez ment egy angol úri-emberhez, akivel jelenleg Angliában tartózkodik, ő az első keresztény abból a nemzetből, az első virginiai, aki angolul beszél, vagy akinek angol férfival kötött házasságából gyermeke született, mely dolog, ha igazából meggondoljuk azt, amit mondani akarok, méltó egy uralkodónő figyelmére. Így, Legkegyelmesebb Úrnőm, elbeszéltem Fölségednek, amiről Fölséged nagyobb élvezetére tudós történetírásunk részletesen beszámol majd, és ezt még Fölséged életében; ámbár írhat erről jelesebb toll, de becsületesebb szívből nem fakadhat. Eddig még soha semmit

sem kértem az államtól, sem mástól, és most a magam tehetetlensége, az ő rendkívüli érdemei, Fölséged szüle-tése, módja és tekintélye, az ő szár-mazása, erénye, szüksége és tapasz-talatlansága tesznek engem olyan bátorrá, hogy alázatosan könyörög-jek Fölsé ged nek, vegyen így tudomást személyéről, legyen bár ez egy oly érdemtelen hírhozó részéről, mint én – férjének helyzete nem lévén olyan, hogy őt Fölséged szolgálatára érdemessé tegye. Az a legtöbb és ugyanakkor a legkedvesebb, amit

tehetek, hogy ezt elmondom, mert senki sem tapasztalta oly gyakran, mint én, milyen nagy a lelke, legyen bár termete akár-milyen is. Ha nem fogadjuk illendően, látván, hogy a király-ság általa igazában egy király-sághoz juthat, irántunk és a kereszténység iránt való szere-tete gyűlöletre és haragra válthat, oly mértékben, hogy hamaro-san mindent megronthatna, ami jó. Míg ha látja, hogy egy ilyen hatalmas királyné meg-tiszteli kegyével, jobban, mint gondolhatná, mivel Fölséged annyira jó szolgáihoz és alatt-valóihoz, ez annyira elbűvölné, hogy elégedettségében legdrá-gább vérét áldozná annak érde-

kében, amit Fölséged és a Király minden becsületes alattvalója a leg-őszintébben kíván.

Mivel abban az időben készül-tem vitorlát bontani Új-Anglia felé, nem maradhattam, hogy úgy szolgáljam őt, ahogy szerettem volna, és ahogy azt ő ugyancsak megérdemelte. De hallván, hogy Branfordban tartózkodik, több barátom társaságában elmentem, hogy meglátogassam. Szerény köszöntés után, minden szó nélkül elfordult s elrejtette arcát, mintha valami bántaná. Ilyen kedvében férje és mi, a többiek magára hagy-tuk őt két-három órán át, s közben én megbántam, hogy azt írtam volt, hogy beszél angolul. Ámde nem sokkal ezután beszélni kezdett, és jól emlékeztetett a szívességekre, amiket tett volt. ■

67

Forrás: John Smith kapitány utazásai és cselekedetei. Fordította és közreadta C. Cutean Éva. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980.

Pokahontasz esküvője John Rolfe dohányültetvényessel

egy 1885-ös festményen


ZÖLD TÖRTÉNELEM

A fűszerek királynője

J ÓLLEHET, CSAK a dobogó legalsó fokára léphet fel a leg-drágább fűszerek ranglistáján

– a legutóbbi számunkban ismer-tetett sáfrány és a vanília mögött –, a kardamom a megtisztelő „fűsze-rek királynője” elnevezést érdemelte ki termelőitől és forgalmazóitól, megkülönböztetésül az egykor szintén nagy becsben tartott, és a „fűszerek királyának” titulált fekete-borstól. Mindezt természetesen fáradságos, kézi begyűjtésének és körülményes előállításának köszön-heti e gyömbérféle növény. Ez per-sze nem minden rokonára érvényes megállapítás: az Elettaria carda momum tudományos névvel illetett igazi vagy zöld kardamom nem tévesztendő össze olcsóbb, más faj-hoz tartozó és a kulináris élvezetek-ben egészen más szerepkört betöltő fekete kardamommal (Amamum subulatum). Előbbit elsősorban Indiában és Malajziában termelik – bár legnagyobb előállítója jelen-leg Guatemala –, és édes ételek ízesítésére is alkalmazzák, az utóbbi füstös íze miatt inkább a húsételek-hez passzol, és elsősorban Nepál ban állítják elő.

Egyike a legősibb kultúrnövé-nyeknek: több ezer éve együtt él vele az emberiség, és a legismertebb indiai orvosi szövegek is foglalkoz-nak jótékony hatásaival. A nagyjá-ból időszámításunk előtt 2. század és időszámításunk után 2. század között keletkezett Csaraka Szamhitá nevű védikus textus számos gyógy- készítmény nélkülözhetetlen alko-tóelemeként említi. Szanszkrit poli-tikai és teológiai szövegekben is hivatkoznak rá már az i. e. 4. szá-zadban: többek között felajánlás-ként szerepel az isteneknek, külön-leges ceremóniák alkalmával. A Mediterráneum térségébe közel-keleti közvetítéssel került Elő-India délnyugati vidékéről, a Malabár-partról, ahol a legjobb fajtájú kar-da mom terem, ám egészen a 19. századig – amikor a gyakorlatias britek megkezdték ültetvényes termelését indiai gyarmatukon –

vadon termő változatai kerültek az asztalra. A meleg, párás, trópusi klímát kedvelő növényt azonban már a görögök is megismerték, a kardamom két fajtáját Platón és Arisztotelész tanítványa, a termé-szettudós Theophrasztosz, „a bota-nika atyja” is megkülönböztette egymástól az i. e. 4–3. században. Információi szerint a növény Perzsia északi tájain, esetleg Indiá-ban honos – forrásai ugyanis egy-másnak is ellentmondtak.

Ez azonban nem akadályozta meg sem a görögöket, sem a görög szokásokat előszeretettel utánzó

rómaiakat, hogy parfümjeiket, illa-tos vizeiket ne a kardamom segít-ségével tegyék ellenállhatatlanná – miként az egyiptomiak is lehele-tük frissítésére alkalmazták az arab országokban mindmáig afrodiziá-kumként is tisztelt kardamomot. Skandináviába a viking kereskedők és kalandozók juttatták el, Európa többi vidékére pedig a 16. századi portugál hajósok. Duarte Barbosa, Magellán sógora például 1524-ben feljegyezte a növényről, hogy eny-

hítő, nyugtató hatása miatt kedvelt az óhazában, de emésztési zavarok- ra és kólikára is alkalmas. 1563-ra – miként az Garcia de Orta szefárd orvos és természettudós tudósítá-sából kiderül – nemzetközi tengeri kereskedelme már zavartalan volt. Egészen a gyarmati időkig az indiai rádzsák monopóliumot élveztek a forgalmazásában, s csak a fölösleget engedték külföldre – amíg a brit kávéültetvényeken másodlagos ter-ményként el nem kezdték termelni.

A kávé és a kardamom amúgy is elválaszthatatlan társak egymás-tól – legalábbis a közel-keleti és észak-afrikai kultúrában. Az arab, illetve a török kávéba gyakorta bele-szórnak egy-egy csipet karda mo-mot, sőt néhány országban az is előfordul, hogy termését a kávé-babbal együtt pörkölik és őrlik meg. Indiában a tejes, fűszeres teába, a masala chaiba szintén belefőznek egy adagot, és a Közel-Keleten, de Etiópiában és Marokkóban sem sok tradicionális fűszerkeverék akad, amelyben ne fordulna elő. Az indiai és a kínai konyhában nehezen boldogulnának nélküle a szakácsok, a currys ételekben gyakorta előfordul, rizshez és a leg-különbözőbb édességekhez vegyí-tik. A Földközi-tengerig is eljutó vikingek miatt ugyan nem meg-lepő, mégis különleges tény, hogy a skandináv és az arab konyha a kardamom iránti szeretetében igen-csak hasonlít. Igaz, az északi tájakon a helyi ételek-italok feljavítására alkalmazzák: belekeverik a darált húsokba Norvégiában, Svéd or szág-ban az almapudingba és a fűszeres forralt borba, a glöggbe, a finnek édes kalácsukban, a pullában ked-velik, és a norvég karácsonyi kalács, a julekake is vele készül. Ma már persze világszerte számos pikáns ételben és itókában előfordul, a marcipánoktól a salátákig, a likő-röktől a szószokig és pácokig.

Egészségvédő hatása is évezre-dek óta közös meggyőződése a népi gyógyászatnak: állítólag serkenti a szívizmok működését, javítja az

emésztést, csillapítja a köhögést és a fejfájást, enyhíti a fogfájás és íny-gyulladás tüneteit, a szemhéjgyulla-dást, használ a vesekő és az epekő ellen, sőt – voltak, akik nem féltek kipróbálni – a kígyó- és a skorpió-mérget is semlegesíti. A karda mom másik fajtáját a több mint ötezer éves gyógybölcselet, az indiai Ájurvéda is az emberi szervezet jótékony folyamatainak erősítésére hasznosította, a kínai gyógyászat pedig a malária egyik ellenszerének tekintette.

A kardamom ételünk és életünk ízesítője tehát – még az olyan hit-buzgó keresztények sem vetették meg az élvezetét, akik a földi para-dicsom elherdálásával vádolták a gondjaikra bízott „pogányokat”. Reginald Heber, Kalkutta anglikán püspöke, aki hivatásának gyakor-lása alatt alighanem úton-útfélen belebotlott Ceylon és India „legha-talmasabb fűszerébe”, a következő himnuszban fakadt ki a karda mo-mot – és nem mellesleg: bálványo-kat – imádó őslakosok ellen a 19. század elején: „Hiábavaló a bőke-zűség / Az ajándék, amivel az Isten megáldott bennünket; / A pogány vakságában / Vonzódik a fához és a kőhöz.” ■

Forrás: Bill Laws: Ötven növény, amely megvál toztatta a történelmet (szerkesztette Ujhelyi Péter, Kossuth Kiadó 2012)

Ember és természet kölcsönhatása a legegyszerűbben a kultúrnövények „meghódításának”, nemesítésének és felhasználásának történetén keresztül ragadható meg. Sorozatunk erre mutat be néhány példát

Pietro Longhi 1572-ben készült festmé-nyén egy patikárius keresi a legmeg- felelőbb gyógymódot. A kardamomot Ázsiában évezredek óta használják gyógyításra, a 16. századtól pedig már Európában is elismerték érdemeit

WIK

IMED

IA

Utalja el a kiválasztott előfizetés díját a Geomédia Zrt. 11600006-00000000-36806010 számlaszámra, a közleményben tüntesse fel az akciókódot és azt a nevet és címet, ahova a lapot postázhatjuk.

Vagy hívja kolléganőnket a 06-1/489-8878-as számon hétköznaponként 9 és 15 óra között.

Mit kell tennie?

Az előfizetői akció: 2014. január 31-ig érvényes. Akciókód: H1602.Ezen akció azon új előfizetőkre vonatkozik, akik kézbesítési címéhez nem tartozik az akció alatt érvényes Szabad Föld előfizetés.

Megjelenik minden pénteken 40 oldalon műsorújság melléklettel

Negyedéves Szabad Föld előfizetés

15% kedvezménnyel

Féléves Szabad Föld előfizetés

20% kedvezménnyel

2490 Ft

4368 Ft

2910 Ft helyett

5460 Ft helyett

A vidék családi hetilapja

Fizessen elő a Szabad Földre!

Ha kell egy jó szó…

a családról, a mindennapokról, az életről, a hét eseményeiről, akkor Szabad Föld!

69. évfolyam,

37. szám2013. szeptember 13. Ára: 270 forintÉves előfizetőknek: 190 Ft 1,53 euró, 5,5 lej, 140 dinár

Tíz százalék alá eshet a húsok és baromfitermékek adótartalma 16. oldal

www.szabadfold.hu · e-mail: [email protected]

INTERJÚ HAZAI ÉLET TÖRTÉNETEKEGÉSZSÉG

A m a g y a r v i d é k l a p j a

GAZDÁLKODÁS

Műsorújságmelléklettel

Aranyat rejta hegy!Sok itt a minőségi éhező

Táplálékaink mai értéke a korábbinak töredéke. A romlás oka az ember károsító tevékenysége. A következ ményeket is mi szenvedjük el – mondja Márai Géza.

A csodára kicsit várni kellSokszor szájhagyomány útján terjed dr. Pető András világhírű módszerének sikere. Az anyák egymásnak adják a tanácsot, gyakran ez az utolsó szalmaszál. 1411

Összetört lelkekA szociális dolgozók évről évre rendre kimaradnak mindenféle bérrendezésből. Nettó 80-90 ezer forintból végzik az embert próbáló munkát. 27

Telkibányán jártak kincsvadászaton riportereink Írásunk a 6. oldalon

NÉM

ETH

AN

DR

ÁS

PÉTE

R F

ELV

ÉTEL

E

69. évfolyam,

38. szám2013. szeptember 20. Ára: 270 forintÉves előfizetőknek: 190 Ft 1,53 euró, 5,5 lej, 140 dinár

Feketemunkásonként egymilliós büntetést számláz az adóhatóság 8. oldal


INTERJÚ RIPORT TÖRTÉNETEKEGÉSZSÉG


HAZAI ÉLET


Több szem mit lát?A hányattatott sorsú NATO-radarállomás végül csak felépül! A Tolna megyei Medinán helyére került Magyarország harmadik, hat tonna súlyú új szemgolyója…

Nem szállunk be a hírversenybeMár elmúlt a kezdeti mámoros állapot,de Bárdos András televíziózás iránti vonzalma nem szűnik. Egyre érzékenyebb a tények mögötti emberi drámákra.117

Félúton a mennyországbaVan-e izgalmasabb kérdés annál, mint hogy mi történik velünk halálunk után? Az ember a történetének kezdete óta hol misztikus, hol tudományos választ keres.25

Nemzeti Vágta a Hősök terén

Falvak, városok ünnepe

69. évfolyam, 36. szám2013. szeptember 6. Ára: 270 forintÉves előfizetőknek: 190 Ft 1,53 euró, 5,5 lej, 140 dinár

Ángyán: Borsodban három államtitkár rokoni és baráti köre tarolt a földpályázatokon 11. oldal


INTERJÚHAZAI ÉLET

TÖRTÉNETEK

EGÉSZSÉG


INTERJÚ


Régi idők zamataTerényi iskolapélda

Rajtra kész a terényi tagiskola. Öröm, hogy tanuló is lesz idén. Mert itt, 20 kilométernyire

a szlovák határtól ez is kérdés – már az aprócska nógrádi település jövője volt a tét.

Koccintson börtöncivel!A híres hollóházi porcelángyár portékái iránt másfél-két éve megint nagy lett a kereslet, amit többek között az itt főzött pálinkának köszönhet.

146Támad a tangó!

Van egy hely a világon, ahol a nők hetvenévesen is virágot tűznek a hajukba, csipkeharisnyát húznak, s úgy indulnak este táncolni.

25

A házi befőzés titkairól írásunk a 27. oldalon

HA

BIK

CSA

BA

FEL

VÉT

ELE

076 SZF ELOFIZETOI 2013_216×286 BBC History.indd 1 2013.12.10. 13:04:44


BR

ITIS

H L

IBR

AR

Y–A

KG

IMAG

ES

I. EDUÁRDA skótok pörölye

IÓTA CSAK kile-helte a lelkét 1307-ben Cumbriában – miközben úton volt, hogy leverje a skót felkelőket –, I. Eduárd király

különleges helyet foglal el az angol nem-zeti köztudatban. Ő a „skótok pörölye”, Wales meghódítója, a bősz lovagkirály, aki egy sor hatalmas, mindmáig álló várat hagyott hátra, köztük Caernarfon, Herlach és Beaumaris várát.

Eduárd évszázadok óta kiemelt pozí-ciót kapott az angol történészek királyi panteonjában is. Ő a középkor egyik nagy királya, aki amellett, hogy meg-kezdte a Brit-szigetek egyesítését, Anglia jogrendjét is tökéletesítette.

„Minden dologban ő volt a legiga-zabb”, lelkendezett az egyik kortárs balladaíró. Egy másik kortársa pedig megjegyezte, hogy egyetlen király sem „tartotta jobban rendben az országát;

„A skótok pörölyét” vajon a népe felemelkedése iránti mély elkötelezettség hajtotta, vagy kíméletlen céltudatossággal növelte saját hatalmát? Történészek évszázadok óta vitatkoznak ezen a kérdésen, de I. Eduárd legutóbbi életrajzírója, Caroline Burt úgy gondolja, megtalálta a választ

MAz I. Eduárddal foglalkozó leghíresebb

történész, Michael Prestwich is kritiku-san szemlélte az uralkodót. Rámutatott, hogy a király 1307-ben bekövetkezett halálakor 200 ezer font adósságot hagyott az országra, ami mai mércével nyomasztó summát jelent. Amikor Prestwich 1988-ban megírta Eduárd életrajzát, meg-jegyezte, hogy a király hírneve elérte a „periodikus mélypontot”.

Prestwichnek, bizonyos értelemben, igaza volt. Tényleg úgy tűnik, hogy az inga elkezdett visszalendülni, és ma már jóval kedvezőbben ítélik meg Eduárdot: 2010-ben Andrew Spencer bebizonyí-totta, hogy a király jó viszonyt alakított ki a nemességgel. John Maddicott pedig rámutatott, hogy a király sikeresen lett úrrá az apja, III. Henrik halála utáni, az 1250–1260-as években véres polgár-háborúba torkolló zavaros helyzeten. Szerinte Eduárd intelligens volt, és gyor-san egyértelművé tette, hogy az alatt-

mindent, amit meg akart tenni, bölcsen véghez is vitte”.

Hatszáz évvel később William Stubbs püspök, a korszak egyik legnagyobb, középkorral foglalkozó tudósa kijelen-tette, hogy Eduárd „a legmagasabb mér-tékben bírta fajtájának legnagyszerűbb tulajdonságait és sokféle tehetségét”. Maurice Powicke 20. századi történész szintén le volt nyűgözve, és azt írta a királyról, hogy „tisztessé-ges és rendszerető”.

Walesi és skót szerzők, korántsem meglepő módon, csípősebb véle-ményt fogalmaztak meg Eduárd cselekedeteiről. Ami meglepőbb, hogy a 20. században Eduárd kelta kritikusai egyre több szö-vetségest találtak Angliában is.

Thomas Frederick Tout például „zord és fondorlatos kényúrnak” nevezte Eduárdot, mások szerint meg, ha kel - lett, mindenkin kíméletlenül átgázolva valósította meg céljait, túlontúl szem előtt tartotta családja érdekeit, és belpoli tikai tervei is irreálisnak bizo-nyultak. Ez, mondják, ismételt kudar-cokhoz, és az egyik történész szerint „középszerű” eredményekhez vezetett.

„Minden dologban ő volt a legigazabb”, lelkendezett az egyik kortárs balladaíró

A HATALOM TRÓNUSÁNA kortárs miniatúrán I. Eduárd papjai és udvartartása körében látható. A király azzal büszkélkedett, hogy „mindenkinek igazságot szolgáltat” – de kinek vált leginkább javára az igazság: neki vagy az alattvalóinak?

Az elvek embere, vagy megalkuvó, kapzsi uralkodó?

De igaza van? Tényleg nem volt sem-miféle eszmény Eduárd politikája mögött? Történészek egyetértenek abban, hogy Eduárd makacsul ragaszkodott a királyi jogokhoz és a hatalomhoz. Uralkodását hatalmas felülvizsgálattal kezdte (ez volt az úgynevezett „1274–1275-ös Hundred Rolls”). Meggyőződése szerint a király törvénykezési jogát elbitorolták, és húszéves hadjáratot indított, hogy visz-szaszerezze ezeket a jogokat. Eduárd Canterbury egymást követő érsekeivel is hadakozott, hogy kijelölje az egyházi bíráskodás határait Angliában, és háborút vívott mind Wales, mind Skócia ellen azon az alapon, hogy a két tartomány

72

AK

G IM

AGES

/ BR

IDG

EMA

N A

RT

LIB

RA

RY/

ALA

MY

valóival másként bánik, mint az apja. Ural kodásának első pár évében elnyerte bizalmukat, pedig ekkor még szabadon garázdálkodtak a polgárháború főko-lomposai, ami komoly gondokat okoz-hatott volna neki.

Az Eduárd-hatásA kép tehát folyton változik. De az a kér-dés, mi hogyan látjuk Eduárdot? Az első probléma, amivel a kutatóknak szembe kell nézniük, hogy mind ez idáig senki sem vizsgálta alaposabban, hogy Eduárd cselekedetei milyen hatással voltak a népére. Modern meghatározással élve olyan, mintha az egészségbiztosító szer-vezet adatainak tükrében vizsgálnánk a kormány politikáját – például az egész-ségügyi kiadások kapcsán –, de nem értékelnénk, mi lett a változások ered-ménye a gyakorlatban. Javult vagy rom-lott az egészségügyi ellátás?

Egy modern kormány működése sokkal bonyolultabb, mint középkori elődjéé, bár a 13. századi királyoktól bizonyos szempontból ugyanazt várták a polgárok, mint a mai kormányoktól: hogy védjék meg őket az idegen invázió ellen, és óvják meg a birtokukat a helyi rablótámadásoktól is. Kérdés, hogy Eduárd uralkodása ilyen szempontból mennyire mondható eredményesnek? Azt tudjuk, hogy megvédte népét, de eddig még senki sem vizsgálta alapo-sabban, milyen mértékben sikerült fenn-tartania Anglia falvainak, mezővárosai-nak és városainak rendjét.

A másik probléma, amellyel az Eduárd korával foglalkozó történésznek szembe kell néznie, hogy még nem elemeztük, volt-e a királynak egyfajta „politikai filozófiája”. Nem csak arról van szó, hogy volt-e valamiféle taktikai elképzelése, hogyan irányítsa a birodalmát, hanem arról, hogy tulajdonképpen miben hitt, milyen egymásra épülő ideák rendszere határozta meg a gondolkozását. Komoly doktori disszertációk foglalkoznak azzal, hogy miféle politikai elképzelések hatot-ták át a 20–21. századi vezetők, mint

KRONOLÓGIA I. Eduárd eseménydús uralkodása

1272. november: Meghalt a királyIII. Henrik halálakor Eduárd éppen Anglia felé tart a VIII. keresztes hadjáratból (1269–1272) hazatérőben

1274. augusztus–október: Eduárd trónra lépEduárd visszatér Angliába, és király-lyá koronázzák. Leváltja az összes megyebírót Angliában, és megin-dítja a Hundred Rolls néven ismert, a korrupt hivatalnokok ellen irá-nyuló és a királyi bíráskodási jogok visszaszerzése érdekében indított felülvizsgálatot

VISSZATÉRÉS A FŐVÁROSBA I. Eduárd belovagol Londonba egy 14. századi miniatúrán, a Wace nevű normann költő Roman de Brut című francia nyelvű, verses regényében

például Margaret Thatcher és Tony Blair politikáját. Ám I. Eduárd esetében ez nem történt meg – ahogy sok angol középkori uralkodó esetében sem.

Néhányan úgy vélik, nincs szükség ilyen tanulmányra – mert Eduárd ural-kodását nem egyetlen alapelv vezérelte. Michael Prestwich írta 1996-ban: semmi kétsége afelől, hogy Eduárd „vadul és elszántan őrizte, védelmezte és növelte királyi jogait”, hogy „Eduárd tulajdon-képpen megalkuvó, cselekedeteit és politikáját legjobban a közvetlen körül-ményekkel lehet megmagyarázni”.

I. Eduárd apja, III. Henrik bronz kép-mása a westminsteri

apátságban lévő sírján

„hercegei” nem teljesítették úgymond a hűbéresi kötelességeiket.

Eduárd nem nézte jó szemmel azokat, akik nem fogadták el királyi fennható-ságát, ami abban is bizonyságot nyert, ahogy az 1280-as években Gloucester és Hereford grófja között kitört területi vitára reagált.

Amikor a király Franciaországból visszatért Angliába, rájött, hogy a két gróf nem volt hajlandó kiegyezni egy-mással – és még Canterbury érsekének könyörgésére sem hallgattak, hogy kös-senek békét –, ezért a király börtönbün-tetésre ítélte őket.

Ebből az esetből, szerintem, jobban megismerjük, mi motiválta Eduárdot. Ahogyan a háborúzó grófoknak mondta, ő a „korona és a méltóság” érdekében,

„igazságosztójaként mindenkinek” és a „közszolgáltatások őrzőjeként” csele-kedett. Ezek a kijelentések sejtetni enge-dik, hogy Eduárd nem csupán a korona jogait védelmezte, hanem azonosnak tekintette azokkal saját hivatalának mél-tóságát és az embereknek járó igazság-szolgáltatást is. Uralkodása előtt és alatt is tett hasonló kijelentéseket. 1259-ben, még hercegsége idején írt Chesterbe az egyik tisztségviselőjének: „ha az igazsá-got megtagadják akármelyik alattvalónk-tól a bírósági tisztviselőink, elveszítjük Isten és az emberek jóindulatát, és ez kisebbíti uralmunkat”. 1278-ban egy szo-bor feliratán ez állt: „a jobb igazságszol-gáltatás” a „királyi hivatás” követelménye.

Lehet mondani, hogy mindez nem annyira alapvető filozófia, mint inkább jól körülhatárolt önérdek. Ha visszaté-rünk az egészségbiztosítóval kapcsolatos példához, ez azt jelenti: lehet, hogy az ember nem hisz az általános egészség-biztosítás elvében, de támogatja, mert

Matthew Paris Flores Historiarum című művének miniatúráján I. Eduárd koroná-zása látható

AK

G IM

AGES

1294: Harc a franciák ellenA francia király elfoglalja Gascogne-t – kitör a háború. Felkelés robban ki Eduárd ellen az adóterhek és a katonai szolgálat miatt

1276–1277: Háborúban a walesiekkelEduárd uralkodása alatt az első walesi háború amiatt tör ki, hogy Wales hercege, Llywelyn ap Gruffudd III. Henrik halála után nem teszi le a hűbéresküt az új királynak. Llywelynt legyőzik

1282–1283: Eduárd elpusztítja ellenségeitA második walesi háborút Llywelyn fivére, Dafydd indítja. Eduárd meghódítja Walest

A történészek még nem vizs- gálták meg részletesen, hogy Eduárd cselekedetei milyen hatást gyakoroltak az alattvalóira

Sikeres király volt Eduárd?

Ezen a miniatúrán Eduárd a parlament ülésén vesz részt. A király rossz szemmel nézte azokat, akik nem vetették alá magukat a fennhatóságának

Angol csapatokat szállítanak egy 14. századi miniatúrán

NEM SZÁMÍT, Eduárd mennyire követett helyes elveket, hajlíthatatlansága miatt időnként összetűzött az alattvalóival. Valójában lehetett volna gyakorlatiasabb is.

Szorgalmasan védelmezte és gyarapí-totta családja birtokait. Azok a nemesek, akik rosszul jártak, érthető módon sértve érezték magukat. Ezek közül talán Robert Ferrers, Derby grófja volt a leghíresebb, akinek a földjeit Eduárd fivére vette el az 1250-es és 1260-as években dúló pol-gárháborút követően, és soha nem adta vissza.

Hangsúlyozni kell, hogy ebben a tekin-tetben Eduárd nem lóg ki a többi király közül, és a történészek az utóbbi időben hangsúlyozzák, hogy jó viszonyt alakí-tott ki a nemességgel. Megértette királyi

kötelezettségeinek legfontosabb elemeit, és sikerrel alkalmazta őket. Gyorsan és hatékonyan reagált a skót, walesi és a francia fenyegetésekre.

Ha valahol összeroskadt a rend, min-dent elkövetett, hogy helyreállítsa azt. A problémákra adott válaszai innovatívak és intelligensek voltak. Ha Eduárd tervei néha túlságosan ambiciózusoknak is mondhatók, azért gyakran sikerrel való- sította meg elképzeléseit.

Most már bizonyosnak látszik: több érv szól amellett, hogy Eduárd a közép-kori Anglia sikeres uralkodói közé tartozik, ám ennek ellenére még mindig hajlamosak vagyunk inkább azokra a területekre irányítani a figyelmünket, ahol kudarcot vallott.

A skótok pörölye

74

B M

OYE

S.C

OM

/CLY

DES

IDE

IMAG

ES/

BR

ITIS

H L

IBR

ARY-

AKG

úgy véli, hogy egy nap olyan kezelésre lesz majd szüksége, amit e nélkül nem tudna megfizetni.

Az udvar pártfogásaMelyik az igazi I. Eduárd? Kétségkívül volt érzéke az uralkodáshoz, amivel valószínűleg megnyerte alattvalóit. Uralkodásának első évében a korrupt hivatalnokok ellen irányuló, széles körű vizsgálatot rendelt el, és leváltotta az összes megyebírót (sheriff) Angliá-ban. Sok más példát is hozhatnánk, ami fokozta népszerűségét, például, amikor számos jogi tisztviselőt elbo-csátott az 1280-as években.

De az ezekhez hasonló populista intéz-kedések nem segítenek megválaszolni a kérdést. A legjobb fokmérője annak, hogy mindez alapvető meggyőződés - ből fakad-e, az, hogy milyen mértékben képviseli elveit az uralkodó akkor, ami-kor nyilvánvalóan népszerűtlen dön-téseket kell hoznia. Szerencsénk van, mert Eduárd pont ezt tette az 1290-es évek második felében.

1294-től Eduárd háborúban állt IV. Fülöp francia királlyal, mert az elko-bozta Gascogne hercegséget Délnyugat-Franciaországban. Walesben a katonai szolgálat és az adózás miatt fellázadt alattvalóival hadakozott, Skóciában a híres William Wallace – A rettenthe-tetlen című film legendás hőse – által vezetett lázadással kellett szembenéznie. A háború pénzbe kerül, nagyon sok pénzbe, és az 1290-es évekre Eduárd nehéz helyzetbe került. Még több pénzre volt szüksége, de az alattvalói kivéreztek az adóterhek miatt. Számos nemessel az élen tiltakoztak, hogy nem bírják a további adókat.

Eduárd mégsem adta fel. Az a dolga, magyarázta, hogy megvédje „a közjót a birodalomban”. Alattvalói elismerték, hogy katonai szempontból vészhelyzet van: ezért kénytelenek anyagilag támo-gatni a királyt, és nincs joguk megkérdő-jelezni a stratégiáját. Ám úgy vélték, hogy nem szolgálja a közjó érdekeit, ha elvisel-hetetlen adóterheket rónak ki az embe-rekre. Politikai patthelyzet alakult ki.

1304–1305: A rettenthetetlen halálaEduárd hadai leverik a skót felkelést, és foglyul ejtik, majd kivég-zik a felkelés vezetőjét, William Wallace-t

1297–1301: Belső válságBárók és lovagok panaszt tesznek a királynál a Skócia és Franciaország ellen vívott háború következtében beve-zetett adóterhek miatt. Végül két dokumentumban rögzítették a megegyezésüket: Confirmation of the Charters (1297), Articles on the Charters (1300)

1296: Skóciai konfliktusA skótok megtámadják Carlisle-t. Sikeres angol ellentámadás után a követ-kező évben a skótok felkelnek, és legyőzik az angolokat a Stirling hídján vívott híres csatában

William Wallace egy tiszteletére állított emlékművön a skóciai

Elderslie-ben

A királyt végül – jórészt akarata elle-nére – rákényszerítették, hogy tegyen pár engedményt (amit békésebb időszak-ban visszautasított volna), de az elv alap-jai nem változtak: a király kötelessége, hogy a közjót védelmezze, és az ő kivált-sága, hogy eldöntse, hogyan csinálja.

Ha Eduárd megrögzött pragmatikus lett volna, vagy megértette volna a felvi-lágosult önérdek fogalmát, nehéz elhinni,

75

hogy így cselekszik. Úgy vélte, hogy a királyság a jogokról és kötelességekről szól, és ha bármelyik tekintetben vall kudarcot a hivatal viselője, elveszíti a jó hírnevét.

Mi volt az Eduárd-féle kormányzat hatása? Eduárd igazság iránti elkötele-

1304–1305: A rendbontás megszüntetéseA skót és francia háborúk befe-jezését követően, a „martaló-cok” elleni fellépéssel Eduárd megszünteti a zavargásokat

1307. július: Eduárd halálaA király Burgh-by-Sandsben hal meg Cumbriában, az 1306-ban kezdődött Robert Bruce-féle felkelés leverése során

Caroline Burt a Cambridge-i Egyetem tanára, az Edward I and the Governance of England, 1272–1307 (Cambridge University Press, 2012) című könyv szerzője


zettsége tényleg jelentett valamit az alatt-valói számára a gyakorlatban?

A válasz: igen. Nem szabad elfelejteni, hogy a középkori Angliának nem volt sem hivatásos rendőrsége, sem állandó hadserege. Ehelyett a helyi vezetők fel-adata volt rendet tartani a korona nevé-ben, és ők ezt a feladatukat komolyan is

vették; kénytelenek voltak, hogy fel ne boruljon a közrend.

Hogy ezt biztosítsák, teljesítették a megszabott kötelezettségeiket, és mivel tudták, hogy a király rajtuk tartja a szemét, csökkent a korrupció. Eduárd ismételt vizsgálatokat rendelt el a hivatal-nokaival szemben, összegyűjtötte a pana-szokat, néha névtelenül, a helybéliektől. Ugyanakkor a jogrendszert és az igazság-szolgáltatást is alaposan megreformálta, és alapvető erőfeszítéseket tett, hogy szisztematikusan leküzdje a zűrzavart.

Amikor az egyik megyében rendbon-tók kezdtek gyülekezni, a kormány gyor-san rendeletet adott ki, hogy intézkedje-nek ellenük. Kentben 1273-ban a király elrendelte, hogy a helyi bíró indítson vizsgálatot egy ember ellen, aki gyilkos-ságokat követett el, és aki „rosszabb dol-gokat is tervez, amint az teljes bizonyos-sággal a király tudomására jutott”. Komoly bizonyítékunk van arra, hogy ennek pozitív hatása lett: csökkent a bűnesetek száma, bár korántsem szűn-tek meg teljesen, de amikor emelkedtek, rendszeresen foglalkoztak vele.

Mégis, amikor az ország háborúban állt, sokkal nehezebb volt fenntartani a rendet. A végrehajtó hatalom helyi tisztségviselői gyakran háborút viseltek valahol máshol, és nagy létszámú, jól felfegyverzett csapatok vonultak végig az országon. Ez pedig erőszakot és zűrzavart szült. Amikor Eduárd az 1300-as évek elején végre visszatért a háborúkból, Franciaországból és Skóciából, az egyik

William Wallace faragott portréja

Ezüstpenny 1279-ből, I. Eduárd király képmásával

legrosszabb helyzettel kellett szembenéz-nie, amivel középkori király csak szem-benézhetett. Eduárd válasza tipikusan nagyra törő volt: a legszélesebb körű bűnügyi nyomozások sorát rendelte el, amit addig Angliában rendeztek. Mikor 1307-ben meghalt, világosan látszik, hogy erőfeszítései meghozták gyümölcsüket.

I. Eduárd sok tekintetben figyelemre méltó király volt, de mi különböztette meg a többi középkori uralkodótól? Véleményem szerint könnyen kiállja az összehasonlítás próbáját a korszak legjobb angol királyaival: II. Henrikkel, III. Eduárddal és V. Henrikkel. De vajon ők rendelkeztek olyan világos elképze-lésekkel a királyság feladatáról, mint Eduárd? Ezt még soha nem vizsgálták szisztematikusan, de úgy tűnik, azok az elvek, amelyeket Eduárd vázolt fel, a fősodorhoz tartoztak – az összes kor-társ író elismerte, hogy a király köte-lessége védelmezni a közjót, és ő jó gaz-dája is volt a hivatalának.

Mindez természetesen mélyen vallá-sos hitében gyökeredzett (hiszen Aquinói Szent Tamás és a nagy skolasztikus filo-zófusok korában járunk), s erre a fajta szellemiségre gyakran hivatkoznak manapság a királynő, II. Erzsébet moti-vációi kapcsán is.

Valójában ez az összehasonlítás a jelenlegi brit uralkodóval további, lénye - ges pontot erősít meg. Dacára annak, hogy hét évszázad telt el, az államha-talom kötelességei az alkotmá nyos monarchia alatt sem változtak Nagy-Britanniában.

Eduárd alatt csökkent a jogi viták száma, és a súlyos bűncselekményekkel szemben helyben léptek fel

BR

IDG

EMA

N A

RT

LIB

RA

RY/

SCR

AN

A FEL(SŐBB)SÉG ELŐTT A 14. századi Chroniques de France ou de St Denis című könyvből származó iniciálé John Balliol skót királyt ábrázolja, amint hűbéri fogadalmat tesz Eduárdnak

A skótok pörölye


Jó szomszédokból ádáz ellenségek

Nagy-Britannia két nagy nemzete között ma sem teljesen felhőtlen a viszony. Marc Morris kifejti, hogy a jelentős katonai hatalomra szert tett I. Eduárdnak – „Edward király, angol királynak” – miképp sikerült a skótokat az angolok ellen fordítania

Skócia éveken keresztül, egészen 1290-ig az angol építészeti stílust követte, ennek köszönhetően a Dumfries közelében fekvő caerlaverocki kastély is angol minta szerint épült

14. századi festmény I. Eduárd királyról


ALA

MY

IMAG

ES-B

RID

GEM

AN

AR

T LI

BR

AR

Y

I. Eduárd

E REJE TELJÉBEN és hatalma csúcsán volt I. Eduárd király, aki 1290 elején 50 esztendőt szám-lált. 17 éve volt Anglia királya, és már jóval az uralkodását megelőzően is legendának számított. Egy fél emberöltővel korábban legyőzte és meg-ölte nagybátyját, a hírhedt Simon de Montfort-t

az evershami csatában. Nem sokkal ezt követően, harminc-egy-néhány éves korában pedig keresztes hadjáratot vezetett a Szent-földre, ahol csodával határos módon menekült meg a haláltól, amikor egy orgyilkos késsel tört az életére. És persze a Wales ellen folytatott hadjáratáról se feledkezzünk meg. I. Eduárd király uralkodásának első évtizede alatt – a félelmetes had erő- fitogtatásnak köszönhetően – pontot tett a walesi függetlenség végére, s ennek tárgyi bizonyítékát mind a mai napig megcso-dálhatjuk Conwy, Harlech vagy Caernarfon váránál, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsük meg Wales területéről.

És most, az 1290-es esztendő elején I. Eduárd király közel állt ahhoz, hogy még egy ennél is komolyabb célját megvalósít-hassa. Wales meghódítása óta egyre inkább kezdett érlelődni benne az elhatározás, hogy újra keresztes hadjáratot indítson

és visszahódítsa Jeruzsálemet. Ez a terv jó néhány éven keresztül foglalkoztatta Eduárdot. A késlekedést részben az okozta, hogy a pápasággal a háború finanszírozá-sáról folytatott tárgyalások elhúzódtak, másrészt – és ez volt a nyomósabb ok – a többi európai király figyelmét már egy ideje lekötötték a kontinens belső konf-liktusai. 1286-tól kezdődően I. Eduárd király több mint három évet Angliától távol töltött. Fel és alá ingázott a Pire-neu sokban, hogy tető alá hozzon egy békemegállapodást Fran cia ország és Aragónia között, ezenkívül még azt kívánta elérni, hogy szabadon bocsássák unokatestvérét, Szicília királyát, aki ez idő

tájt börtönben sínylődött. Amikor 1289 nyarán hazatért szülő-földjére, már úgy festett, beérik fáradozásainak gyümölcse. Szicília királya szabad volt, a békemegállapodás is elérhető közelségbe került, az év vége felé pedig a pápa felajánlott egy pénzügyi csomagot a keresztes hadjárat lebonyolítására, ame-lyet már annyira részletesen kidolgoztak, hogy a végrehajtásá-hoz már tényleg csak apróságokon kellett finomítani. Amikor 1290 januárjában összegyűlt a parlament West mins ter ben – ez volt az első ülésük csaknem négy év elteltével –, I. Eduárd király örömmel nyugtázhatta, hogy Perzsia mongol ilhánja követet küldött hozzá azzal az ajánlattal, hogy kész szövetséget kötni az angol királlyal. Eduárd cserébe megígérte, hogy egy évvel később találkoznak Damaszkusz falainál.

Tehát az 1290-es esztendő többféle szempontból is „a csodák évének” ígérkezett. Volt azonban egy másik jelentős téma, amit egész biztosan megtárgyaltak a parlamentben, mégpedig Skócia kérdése. Csaknem négy évvel korábban – nem sokkal azután, hogy I. Eduárd király elhagyta a Brit-szigeteket – az északi királyságot óriási jelentőségű tragédia sújtotta. A 44 éves, életerős és sikerekben gazdag III. Sándor skót király a tomboló vihar ellenére úgy döntött, hogy útra kel lóháton, majd lezuhant egy sziklás meredélyen. A katasztrófa mértékét tovább fokozta, hogy az első házasságából született mindhárom gyermeke már korábban életét vesztette. Sándor halálát követően pedig máso-dik felesége ugyan állapotos volt, azonban élő gyermeket nem tudott a világra hozni.

Koronák frigyeA tragédia ellenére egy ígéretes lehetőség is felcsillant, mivel III. Sándor nem halt meg örökös nélkül. Öt évvel korábban még élt a lánya, aki a norvég király felesége volt, és az együtt eltöltött rövid idő ellenére egy leánygyermekkel ajándékozta meg urát. A kislány – aki nagyapja váratlan halálakor még csak hároméves volt – édesanyjához hasonlóan a Margit nevet kapta. De az utókor alighanem jobban ismeri „a norvég hajadon” néven. Ő volt az utolsó esély arra, hogy Skócia királyainak vér-vonalát tovább vigye, ráadásul még egy ennél is jelentősebb esemény lehetőségét teremtette meg.

Mi történik például akkor, ha ez a kisleány egy szép napon hozzámegy az angol király fiához? Ami a családalapítást illeti,

I. Eduárd félelmetes haderő- fitogtatással pontot tett a walesi függetlenség végére

lyok mintájára építtették meg saját kastélyaikat (például a Dumfries közelében található caerlaverocki kastélyt), és vegyes házasságokat kötöttek angol rangukbeliekkel. És ugyanez érvé-nyes volt a királyi családokra is. I. Eduárd király nagynénje, Johanna (élt: 1238-ig) hozzáment II. Sándor skót királyhoz (élt: 1249-ig), és Eduárd nővére, Margit (élt: 1275-ig) volt III. Sándor első felesége. Mi lehetett volna tehát természetesebb 1290-ben, mint egy angol–skót királyi nász? Márciusban a skót nemesek a határ menti Birghamben gyűltek össze, és egyöntetűen úgy határoztak, hogy az esküvőt meg kell tartani.

Az egyetlen nehézséget az okozta, hogy eldöntsék, hogyan működik majd az új kapcsolat a gyakorlatban. A skótok egy nagy hatalmú protektort akartak az infánskirálynő mellé, és I. Eduárd király mindenképpen megfelelt ennek a szempont-nak. De amiatt is aggodalmaskodtak, hogy nem lesz-e túlsá-gosan is nagy hatalmú, és nem lesznek-e majd olyan követelé-sei, amelyek megnyirbálnák Skócia függetlenségét. Így hát 1290 tavaszán hosszú egyeztetés zajlott a két nemzet képvise-lői között. Számtalan pontban sikerült egyezségre jutniuk, de amikor arra került volna a sor, hogy megállapodjanak Skócia királyi várainak felügyeletéről, holtpontra jutottak. I. Eduárd határozottan meg volt győződve arról, hogy egyes-egyedül az ő joga és kiváltsága, hogy kijelölje a várkapitányo-kat, a skótok pedig legalább ekkora határozottsággal utasítot-ták vissza ezt a követelést.

A tervezett frigy nyélbe ütése tehát egy időre megakadt, I. Eduárd pedig kénytelen volt másik, nagy horderejű elfoglaltság után nézni. Áprilisban például nem kisebb lépést hajtott végre, mint hogy bebiztosította Anglia hosszú távú stabilitását azáltal, hogy az angol trónörökösök körébe bevonta a lányait is arra az esetre, ha ő és a nevét viselő fia egyaránt fiú utód nélkül halna meg. Lányai közül az egyik még abban a hónapban megházasodott: nem máshoz ment hozzá, mint Gloucester grófjához.

78

BR

ITIS

H L

IBR

AR

Y-A

LAM

Y IM

AGES

I. Eduárdot csaknem ugyanolyan mértékben elkerülte a sze-rencse, mint III. Sándort: feleségétől, Kasztíliai Eleonórától legalább 15, de még az is lehet, hogy 16 gyermeke született. Közülük már csak hatan voltak életben 1290-ben, köztük is csak egy szem fiú volt. Azonban egy fiú már bőségesen ele-gendő volt a cél eléréséhez. Ha a hatéves Caernarfoni Eduárd (a későbbi II. Eduárd) elvenné a hajadont, akkor a felesége jogán egyben Skócia királyává is válna. És ha közös gyerme-keik születnének, akkor egy napon közülük kerülne ki az, akire mindkét királyság száll. 1290-ben tehát nem kisebb dolog lógott a levegőben, mint a koronák frigye – több mint három évszázaddal megelőzve a végül 1603-ban lezajlott egyesülést.

Tisztában vagyok azzal, hogy a mai olvasók számára ez meghökkenést kelthet, és nem tűnik többnek nevetséges felté-telezésnél. Hiszen a tankönyvekben is azt olvashatjuk, hogy Anglia és Skócia a történelmük jelentős része során egymás ellenségei voltak, és hajlamosak vagyunk mindannyian azt


KRONOLÓGIA 1290-ben történt

Január Követek érkeznek Perzsiá ból a parlamentbe, hogy megvitassák egy újabb keresztes hadjárat terveit

Március 14. Skót nemesek gyűlnek össze Birghamben, és beleegyeznek, hogy a trónörökös Eduárd és „a norvég hajadon” egybekeljenek

Április 17. I. Eduárd király gondoskodik arról, hogy fia, a későbbi II. Eduárd halála esetén az angol trón a legidősebb leánygyermekére szálljon

Április 30. I. Eduárd király lánya, Akkói Johanna összeházasodik Gilbert de Clare-rel, Gloucester grófjával

Május 11. I. Eduárd király apjának, III. Henriknek a holttestét átszállítják új sírhelyére, a westminsteri apátságba

Július 9. I. Eduárd király lánya, Margit hozzámegy Jánoshoz, Brabant herce- géhez

Július 18. I. Eduárd király elrendeli a zsidók kiűzését a királyság területé- ről, amelynek fejében adót vet ki, s ez Nagy-Britannia középkori történetének legnagyobb adóbevételét eredményezi

Augusztus 28. A hír hallatán – misze-rint „a norvég hajadon” úton van Skócia felé – I. Eduárd király egyezséget köt a skótokkal

Szeptember végén „A norvég haja-don” életét veszti Orkneyban

November 28. I. Eduárd király fele-sége, Kasztíliai Eleonóra királyné a nottinghamshire-i Harbyban örök nyugovóra tér

December 17. Eleonórát a westminsteri apátságban temetik el, ezt köve-tően I. Eduárd visszavonul gyászolni Ashridge-be

hinni, hogy ez mindig is így volt. „Mars vissza Angliába!” – mondja a Mel Gibson által életre keltett William Wallace angol ellenségeinek a nevetséges, bár történel-minek szánt A rettenthetetlen (Brave heart) című filmben, és így folytatja: „Állj meg minden egyes háznál, ami mellett elha-ladsz és könyörögj, hogy bocsássák meg a százévnyi erőszakot, rablást és gyilko-lást.” A filmben szereplő számtalan tárgyi tévedés közül is kiemelkedik ez a mondat. Nemcsak, hogy nem volt fegyveres konf-liktus a két királyság között az 1296. évet megelőző 80 év során, hanem ez alatt a nyolc évtized alatt – és már előtte is jó pár évtizeden át – az angolok és a skótok kifejezetten jól kijöttek egymással.

Ez javarészt annak volt köszönhető, hogy a 12. századi Skócia egyre jobban közeledett Angliához, és egyre inkább példaként tekintett rá. A skótok, akik a királyuk példáját követték, olyan tár-sadalmi, gazdasági és erkölcsi normákat tettek a magukévá, amelyek a határtól délre már elfogadottak voltak. Ezzel pár-huzamosan angolok – kereskedők, mun-kások és szerzetesek – kezdtek ezrével Skóciába emigrálni, részt vettek új váro sok vagy olyan új, vallási közösségek megala-pításában, amelyek továbbra is közeli kapcsolatot ápoltak Angliával. Mind eköz-ben a skót arisztokraták az angol kasté-

Az edinburghi várkastély, amelyet

I. Eduárd király 1296-ban foglalt el

Eleonóra királyné emlék-műve a northamptonshire-i

Geddingtonban

Néhány héttel később pedig I. Eduárd király parancsára édes-apja, III. Henrik holttestét új nyugvóhelyre helyezték, mégpe-dig a westminsteri apátságba. Az új sírhelyet később kápráza-tos aranyozott bronzszoborral díszítették, amely mind a mai napig megcsodálható. Július 9-én pedig újra ünnepelhettek az apátságban, mivel a király másik lánya, Margit hatalmas pom-pával hozzáment Brabant hercegéhez. És végül, július 18-án I. Eduárd király egész uralkodásának „legnevezetesebb” lépé-sét tette meg azzal, hogy egy jelentős mértékű adó kivetésének ellentételezéseként – valamint számos alattvalója örömére és megelégedésére – az összes zsidót kiűzte Angliából, akik végül több mint három évszázad elteltével térhettek csak vissza.

A nyár végéhez közeledve pedig végre sikerült áttörést elér-nie a skótokkal folytatott tárgyalások terén – persze korántsem azért, mert valamelyik fél feladta volna korábbi álláspontját. A források arra engednek következtetni, hogy augusztus vége felé I. Eduárd arról értesült, hogy „a norvég hajadon” hajóra szállt Norvégiában, és úton van Skócia felé. A hír hallatán a királynak nem maradt sok választása, kénytelen volt egyez-séget kötni. A várakkal kapcsolatos kulcskérdésről való döntést megkerülték, a skót küldöttek végül beérték azzal a nyilatko-zattal, hogy a várkapitányokat „a skót és az angol király közös javaslata” alapján nevezik majd ki. Cserébe egyértelmű nyilat-kozatot kaptak arról, hogy országuk függetlenségét garantál-ják. A megállapodás legnagyobb visszhangot kiváltó kijelen-tése az volt, amelyben I. Eduárd király ígéretet tett arra, hogy Skócia „szabad marad, és az angol királyságnak semmilyen formában nem lesz alárendelve”.

Amikor már csak néhány hét volt hátra a királyi család az évi harmadik esküvőjéig, I. Eduárd király ékszerekkel megra-kodva útnak indította küldötteit Skóciába, hogy partraszállása-kor méltó módon köszönthessék az arát. Ezzel párhuzamosan A

KG

IMAG

ES-A

LAM

Y IM

AGES

I. Eduárd


Jóval több mint 80 éven át az angolok és a skótok kifejezetten jól kijöttek egymással

KASZTÍLIAI ELEONÓRA Életében gyűlölték, halálában imádták

14. század eleji ábrázolás egy férfiról, aki buzogányt emel három zsidóra

Kasztíliai Eleonóra sírszobra a westminsteri apátságban

KASZTÍLIAI ELEONÓRA a legendákkal ellentétben egyáltalán nem volt népszerű királyné. „Spanyol születésű volt – írta róla egy krónikás a gyászjelentésben – és sok tetszetős birtokot szerzett meg.” A szerző ezzel finoman utalt Eleonórának arra a szokására, hogy szívesen tette rá a kezét birtokokra – például a Kent megyében talál-ható leedsi kastélyra –, amelyeket olyan földbirtokosoktól szerzett, akik nehéz pénz-ügyi helyzetbe kerültek, gyakran amiatt, hogy nem tudták visszafizetni tartozásukat a zsidó uzsorásoknak. Egy antiszemita idő-szakban ez a fajta mértéktelen kapzsiság a zsidó kölcsönökkel súlyosbítva méltán tette hírhedtté Eleonórát. „Nyilvánvaló az általános felháborodás, Anglia-szerte min-denhol erről beszélnek az emberek” – írta a canterburyi érsek egy udvari hivatalnok-nak, nem sokkal a királyné halála előtt.

Eleonóra kortársai körében tapasztalt népszerűtlensége mégis több századon át rejtve maradhatott, mivel I. Eduárd király nem fukarkodott emléket állítani felesé-gének. A király nemcsak három síremlék elkészítésére adott megbízást – Lincolnban, Blackfriarsben és Westminsterben, a királyné belső szerveinek, a szívének, illetve a testének –, hanem ezenkívül azt is elrendelte, hogy 12 emlék-keresztet emeljenek mindegyik állomáshelyen, ahol a teste az utolsó, Londonba vezető útja során megpihent. Meglepő módon ezek közül három mind a mai napig áll, kettő Northamptonshire-ben – Hardingstone-ban és Geddingtonban –, a harmadik az essexi Walthamban. (A londoni Charing Crossnál látható emlékmű csak egy modern kori másolat, az a történet pedig, hogy a Charing városrész a „Chére Reine” – franciául: drága királyné – kifejezésből ered, nem több városi legendánál.) A művészettörténészeket nem ok nélkül nyűgözik le ezek a keresztek, mivel olyan szobrászati és építészeti megoldásokat ötvöznek, ami miatt az „angol stílus” előfutárának tekinthetők. Egyesek azonban túl messzire mentek, amikor azt feltételezték,

hogy I. Eduárd király célja a keresztek épí-tésével csak és kizárólag az volt, hogy

emelje a királyság presztízsét. Hiszen ezek a keresztek első-sorban egy megrendítő gyászt átélő férj érzéseinek a termé-kei. 1291 januárjában a király levelében arra kérte a fran-ciaországi clunyi apátot, hogy mondjanak imát a feleségé-ért, „akiért rajongtunk életé-ben, és halálában sem tudunk

felhagyni szeretetével”.

Eduárd megkezdte a keresztes hadjáratra vonatkozó tervei véglegesítését. A tárgyalássorozatok már abban a fázisban tartottak, hogy a pápa megtette végső ajánlatát, amit I. Eduárd kész volt elfogadni, és ezért egy kisebb gyűlést is összehívatott már a sherwoodi erdőbe októberre, hogy a nemesség jelen lehessen az ajánlat hivatalos elfogadásakor. A köztes időben Eduárd Derbyshire-ben és az északi területeken vadászattal ütötte el az időt.

80

A korábbi szerencse azonban egy szempillantás alatt balsze-rencsébe fordult, és a király tervei hirtelen szertefoszlottak. Amikor október közepén megérkezett a sherwoodi erdőbe, azzal a hírrel fogadták, hogy „a norvég hajadon” meghalt. A feltételezések szerint utazása során ételmérgezést szenved-hetett, amit valószínűleg romlott étel fogyasztása okozott. Két hét leforgása után érkezett a következő csapás. Kasztíliai Eleonóra – aki az előző évben európai látogatása során malá-riás lázat kapott, ami időről időre kiújult – hirtelen súlyosan megbetegedett. A kétségbeesett erőfeszítések dacára a királyné november végén meghalt. I. Eduárd lassú gyászmenetben szállíttatta a testét Lincolnból Londonba, amelyet december 17-én, a westminsteri apátságban helyeztek örök nyugalomra. A király a gyászos út minden egyes megállóhelyén díszes emlék-keresztet állíttatott fel. A megrendült férj a temetést követően a hertfordshire-i Ashridge-ben található monostorba vonult vissza, hogy a karácsonyt és újév napját is mély gyászban töltse.

Hogyan történhetett volna másképp?Eleonóra halála személyesen jobban megviselte Eduárdot, de mégis „a norvég hajadon” halála volt az, ami túl azon, hogy örökre megváltoztatta a történelem menetét, véres következ-ményekkel is járt. Ha a kislány életben marad, akkor a király-ságok 1290 őszén egyesültek volna, és akár több száz évnyi békés együttélés következhetett volna Anglia és Skócia között. A király másodjára is keresztes hadjáratra indulhatott volna, és ismét skót vitézek harcoltak volna az oldalán. És hazájukhoz közelebb is bőven nyílt volna alkalom az angol–skót együttmű-ködés elmélyítésére. Az angolok és a skótok együttesen, egy monarchia égisze alatt – a „keresztházasságot” kötött arisztok-rácia segítségével – egyesíthették volna erőiket, és arra összpon-

tosíthattak volna, hogy a Brit-szigetek északi és nyugati határ-vidékeinek lakosait – a felföldi és a szigetlakó „vad skótokat és íreket” – is uralmuk alá hajtsák, melynek eredménye egy olyan mértékben egyesített és egységes királyság lehetett volna, amelyhez foghatót addig nem látott az angol történelem.

Ebből az egészből persze végül semmi sem lett. Margit halá-lát követően a skótok képtelenek voltak egyezségre jutni azzal kapcsolatban, hogy kit illet országuk koronája. Az angol királyt hívták segítségül, hogy legyen ő a döntőbíró, és válassza ki a két legesélyesebb jelölt közül a koronás főt. De amikor I. Eduárd király visszatért Ashridge-ből a gyászidő letelte után, akkor katasztrofális „B tervvel” állt elő, mégpedig azzal, hogy „a skót királyt és királyságot az uralma alá hajtsa”. A skótok rosszallása ellenére északra utazott, és ragaszkodott ahhoz, hogy ő Skócia jogos hűbérura. Kitartó megfélemlí-téssel és sorozatos cselszövéssel sikerült rábírnia a két legesélye-sebb trónvárományost – illetve több másik, esélytelen jelöltet is –,

Marc Morris történész és televíziós műsorve-zető. Norfolk 13. századi grófjairól írt doktori disszertációja 2005-ben, I. Eduárd királyról írt monográfiája pedig 2008-ban jelent meg

Fordította Gether Dénes

hogy elismerjék felsőbbségét. Végül John Balliolt szemelte ki, akit arra kényszerített, hogy félre nem érthető módon hűbéri esküt tegyen. Ezzel semmis lett az 1290-ben a skót függetlenségre tett garancia, ráadásul Balliolnak kötelessége volt West mins terbe utazni, valahányszor az angol király parancsolta.

A skótokat – akik hosszú idő óta barátai és szövetségesei voltak az angoloknak – így sikerült I. Eduárd királynak az angolok legvérmesebb ellenségeivé tennie. Amikor 1294-ben váratlanul háború tört ki Anglia és Franciaország között, akkor – a történelem során először – a skótok az utóbbiak oldalára álltak. A Brit-szigetek területén megindult egységesedés tehát nemcsak megtorpant, hanem a visszájára fordult. I. Eduárd király életének utolsó tíz évét azzal töltötte, hogy ütötte-vágta a skótokat és tűzzel-vassal pusztította a hazájukat, hogy meg-adásra kényszerítse őket. Mindezzel olyan ellenséges viszonyt sikerült megalapoznia, amely nemcsak a középkor végéig, hanem még azt követően is fennmaradt, sőt bizonyos értelem-ben mind a mai napig tetten érhető. A skótok egykor arra törekedtek, hogy a határtól délre lakó „sógorokhoz” hasonlít-sanak, olyannyira, hogy az 1290-es évet megelőzően sokan lelték örömüket abban, hogy fiúgyermekeik az Eduárd nevet kapják a keresztségben. 1290 után már eszük ágában sem volt

ilyesmit tenni. A skótok 1320-ban a pápá-nak küldött híres levelében szerepelt az alábbi gondolat: „Ha csak százan is mara-dunk életben, soha, semmilyen körülmé-nyek között nem vetjük alá magunkat az angolok uralmának.” A teljes fordulatot nemcsak egy Norvégiából érkező hétéves kislány halála okozta – kellett hozzá I. Eduárd király szörnyű ballépése is.


Ha a kislány életben marad, akár több száz évnyi békés együttélés jöhetett volna létre Anglia és Skócia között

BR

ITIS

H L

IBR

AR

Y-B

RID

GEM

AN

AR

T LI

BR

AR

Y

John Balliol térdel I. Eduárd király előtt ezen a 14. század végi miniatúrán

Ez a 18. századi metszet I. Eduárd király első skóciai hadjáratát ábrázolja

I. Eduárd


NAT

ION

AL

MA

RIT

IME

MU

SEU

M,

GR

EEN

WIC

H H

OSP

ITA

L C

OLL

ECTI

ON

Horatio Nelson 1798-ban, ahogy Lemuel Francis Abbott megörökítette az olajfestményén. Mire hét évvel később Nelson életét kioltotta egy francia puskagolyó, már világhírű volt

A brit Nemzeti Tengerészeti Múzeumban pár hónapja nyílt kiállítás a legendás admirálisnak és a napóleoni háborúkban betöltött szerepének állít emléket. Ennek kapcsán a kurátorok, Quintin Colville és James Davey bemutatják Nelson életének sorsdöntő pillanatait, amelyek a halhatatlanság felé röpítették

NELSONTÍZ NAP, AMELY LEGENDÁT TEREMTETT

A diadaloszlop csúcsán

NAT

ION

AL

MA

RIT

IME

MU

SEU

M L

ON

DO

N

Lady Nelson miniatúráját Daniel Orme festette 1798-ban. Frances és Horatio hosszú évekig boldog házasságban élt

„Nelson csakúgy, mint minden más tiszt, nagy

hatalmú pártfogókat keresett. Ennek ellenére

a haditengerészet egy tisztjének a karrierje

nem pusztán a támogatóin múlt”

John Francis Rigaud képe Nelsonról, amelyet 1777-ben kezdett el, amikor Nelson még

csak hadnagy volt. Tehetségének és nagybátyja, Maurice Suckling pártfogásának köszönhetően

Nelson gyorsan emelkedett a ranglétrán

82

1777. április 9.

Az ambiciózus tinédzser megmutatja képességeit

A hadnagyi vizsgát mindenkinek le kellett tennie, aki a Királyi Haditengerészet hivatásos tisztje akart lenni. Nelson 18 évesen jelentkezett, hogy a különböző katonai ismeretekből vizsgát tegyen. A sikeres vizsgát követően kinevezték a Lowestoffe nevű fregatt hadnagyának, erről a következőket írta bátyjának: „Egyszóval most már magamnak kell boldogulnom a világban, remélem, sikerülni fog jó hírnevet szerezni magamnak és barátaimnak.”

A fent említett barátok közül a legfontosabb talán Nelson nagybátyja, Maurice Suckling

kapitány volt, akit 1775-ben neveztek ki a Controller of the Navy posztra (azaz a flotta felszereléséért és a felszerelés beszerzéséért felelős főtisztnek). Suckling ügyesen egyen-gette Nelson útját. Olyan elöljárókat keresett neki, akik támogatták védence előléptetését, és akik mellett több katonai tapasztalatra tehe-tett szert. Mindkét hajónak (a Raisonnable-nek és a Triumphnak), amelyeken Nelson fiatal-korában – 1771-ben – megkezdte a tengeré-szeti szolgálatot, Maurice volt a kapitánya.

Hat évvel később ez a fontos támogató ott ült a Nelsont a hadnagyi rangért vizsgáztató bizottságban. Az efféle pártfogás a 18. századi angol társadalom lényeges eleme volt, és Nelson csakúgy, mint minden más tiszt, nagy hatalmú pártfogókat keresett. Ennek ellenére a haditengerészet egy tisztjének a karrierje nem pusztán a támogatóin múlt. A vizsga kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy próbára tegye a jelöltet, és azok, akik egy nehézfejű jelentkező pártját fogták, rövid vagy hosszú távon a saját hírnevüket kockáztatták.

1787. március 11.

Nelson a vagyonnal és a méltósággal köt házasságot

Az amerikai függetlenségi háborút követő 10 békeév alatt Nelson egy lépést sem haladt előre a ranglétrán. 1787-ben viszont feleségül vette a Leeward-szigeteki (Kis-Antillák) gaz-dag ültetvényes családból származó Frances „Fanny” Nesbetet. A kortársak szerint a lány csinos volt és művészi hajlamokkal bírt, bár nem az intellektusáról lett híres. William Henry herceg, a későbbi IV. Vilmos (szintén a haditengerészet tisztje) kísérte oltárhoz a menyasszonyt. Samuel Hoodnak küldött levelében a herceg igen bírálóan írja: „sze-gény Nelson fülig szerelmes… kívánom, hogy legyen boldog és ne bánja meg ezt a lépést”.

A későbbi véleményekkel ellentétben a házasok évekig boldogan éltek. Amikor Nelson hosszabb ideig a tengeren tartózko-dott, levélben tartották a kapcsolatot. Leveleik bensőséges, bár udvarias viszonyról árulkod-nak. A házasság jót tett Nelsonnak: bizonyos fokú elismerést hozott neki, amit fiatal kora és a jutalomdíjak hiánya miatt nem szerezhe-tett meg magának. Ezenkívül meglehetős vagyont remélhetett, mivel Frances nagy értékű ingatlanokat örökölt nagybátyjától.

Az ifjú pár a következő öt évet Angliában töltötte, miközben Nelson folyamatosan – és sikertelenül – kérte az admiralitást, hogy adjanak neki hajót. Mivel a haditengerészetet minimális létszámon tartották, egyszerűen nem volt aktívan szolgáló hajó még egy nagy reményű fiatal tiszt számára sem. Nelson több mint százhatvan kilométerre London tól, látszólag elfeledve élte a norfolki vidéki úri-emberek életét, a nagy lehetőséget várva.


83

NAT

ION

AL

MA

RIT

IME

MU

SEU

M L

ON

DO

N

James Gillray 1798-as „Harc a szemétdombért, avagy Jack Tar (a brit tengerészek hagyományos neve) elintézi Bonapartét” című karikatúrája, amelyen egy keménykötésű brit tengerész orrba dörgöli Napóleont

„Úgy tűnt, hogy keresztet vethet a karrierjére, ám a romló angol–francia kapcsolatok javították az esélyeit”

Nelson elfogadja a San Nicolas megadását a Szt. Vincent-foki csatában. A győzelem széles

körben ismertté tette a nevét

1793. február 1.

Nelson hadba vonul Francia or szág ellen

Nelson életét az angol–francia háború kitö-rése változtatta meg. Már-már úgy tűnt, hogy keresztet vethet a karrierjére, ám a romló angol–francia kapcsolatok határozottan javították az esélyeit.

A francia forradalom 1789-es kitörése óta Anglia aggodalommal figyelte az egyre radikálisabbá váló francia rezsimet, és azt, ahogy a forradalmi hadsereg végigvonult Európán. Németalföld 1792-es inváziója és XVI. Lajos 1793-as kivégzése csak fokozta az angolok félelmeit. Ahogy a két állam viszo-

1797. február 14.

A kockázatos manőver kifizetődik

Nelson először a Szt. Vincent-foki csata után szerzett országos elismerést. 1797. február 14-én Sir John Jervis egy spanyol flottával találta szemben magát Portugália déli part-jainál. Nelson felismerte, hogy nem lesz idő befejezni Jervis átfogó hadmozdulatát, és az ellenséges flotta menekülni készül. Hajójá-

val, a Captainnal kimanőverezett az arc-vonalból, és megtámadta a spanyolok első hajóit. Barátja és riválisa, Thomas Troubridge, a Culloden kapitánya

követte őt. Az ezt követő heves ütkö-zetben Nelson hajója a San Nicolas mellé került. Felismerve a lehetősé-get, Nelson megcsáklyázta és meg-adásra kényszerítette az ellenséges

hajót. Ezek után a San Josef nevű spa-nyol hajót is megcsáklyázta és elfoglalta.Nelson döntése, hogy elhagyja az arcvo-

nalat, veszélyes vállalkozás volt. Ha nem jár sikerrel, parancsmegtagadásért hadbíróság elé kerülhetett volna. Azonban senki, még Jervis sem tagadhatta, hogy fontos szerepet játszott a győzelemben: a négy elfoglalt hajó közül kettőt Nelson zsákmányolt.

Nelson komoly lépéseket tett annak érde-kében, hogy tetteiről mindenki értesüljön Angliában. Egy ravasz propagandahúzással hazaküldte a saját beszámolóját a csatáról, amelyben izgalmasan írja le tetteit. Ennek következményeképpen sikereinek híre szé-les körben elterjedt, és érdemei elismerése-ként – az I. György által a középkori lovagi szertartások egyik elemére utalva alapított – a „Fürdő lovagrend” (Knight of the Bath) lovagjává ütötték.


nya egyre feszültebbé vált, az angol kormány megkezdte a haditengerészet mozgósítását, és 1793. január 6-án Nelsont kinevezték az Agamem non nevű 64 ágyús hajó kapitányává.

1793. február elsején Franciaország hadat üzent Angliának. Ez végre elindította Nelson karrierjét, akit azonnal a Földközi-tengerre vezényeltek, ahol a flotta legrátermettebb tisztje, Lord Hood mellett tanult. Az ezt követő évek-ben a Földközi-tenger több pontján bevetették, és ígéretes tisztként tartották számon. Az első önálló hajóraját akkor kapta, amikor a francia és az olasz partvonalat kellett blokád alá vonnia, hogy támogassa az osztrák hadsereget.

Sir John Jervis, a földközi-tengeri flotta főparancsnoka is felfigyelt Nelsonra. Ezután 1796 áprilisában Jervis kinevezte sorhajóka-pitánynak. A következő években Nelson a több száz ambiciózus tiszt egyikéből a nemzet leg-nagyobb admirálisává vált.


NAT

ION

AL

MA

RIT

IME

MU

SEU

M L

ON

DO

N


1797. július 25.

Egy spanyol muskétagolyó „félkarú bálványt” teremt

A feltűzött és üres ruhaujj ugyanolyan emblé-mája Nelsonnak, mint Napóleoné a mellénybe dugott kéz, de az már kevésbé ismert, hogyan szerezte e sérülését. A Szt. Vincent-foki káp-rázatos hőstette után Nelsont egy hajóraj parancsnokává nevezték ki, és azt a feladatot kapta, hogy Santa Cruz de Tenerifénél (Kanári-szigetek) fogja el a spanyol kereskedőhajókat, és szerezze meg nemesfémrakományukat. Az első támadás a város keleti részén álló erőd ellen irányult, és teljes kudarccal végződött. A második, amelyet maga Nelson vezetett egy haditengerészekből álló osztag élén, partra-szállási kísérlet volt a városnál. Ez még tragi-kusabb eredménnyel járt, és komoly vesztesé-geket okozott. Nelson jobb karját összezúzta egy muskétagolyó, és életét valószínűleg nevelt fia, Josiah Nisbet gyors közbelépése mentette meg, aki a nyaksálakat érszorítókként hasz-nálva állította el a vérzést.

Amikor visszatértek a zászlóshajóra, a Theseusra, a sebész, Thomas Eshelby július 25-én rögtön amputálta Nelson karját. Utóbbi figyelemre méltó gyorsasággal tért vissza hajó-raja élére, bár a Nemzeti Tengerészeti Múzeum birtokában található egyik levél (lásd lenn) – ez az első, amelyet bal kézzel írt – felfedi, milyen kétségbeesetté és bizonytalanná tette a sérülése. A következőket írta elöljárójának, Jervis tengernagynak: „Terhet jelentek barátaimnak és haszontalan vagyok a hazám-nak.” Majd így folytatja: „Meghaltam a világ számára, megyek innen, és többé ne is lássanak.”

1798. május 21.

Katasztrófa a tengeren, amely hasznos leckének bizonyult

Nelson tengerésztiszti sikere egyrészt profesz-szionális neveltetésének volt köszönhető, másrészt saját összehangolt erőfeszítései is hozzájárultak, hogy elmélyítse tudását és szakértelmét. Az utóbbi sok kívánnivalót hagyott maga után, de igyekezett tanulni a hibáiból. Az egyik legjelentősebb egy 1798-as incidens volt. Nelson a Földközi-tengeren teljesített szolgálatot, amikor egy viharban a zászlóshajóján, a Vanguardon súlyosan megsérültek az árbocok. Bár a hajó parancsnoka, Edward Berry is hibás volt, az incidens a két tiszt bizonytalan tengeré-szeti szaktudására irányította a figyelmet. A Vanguardot végül az Alexander vontatta biztonságba, amelynek kapitánya, Alexander Ball a vihar alatt bevonta a vitorláit, így meg-őrizte az árbocozatát.

Ez a baleset egy évvel a dicsőséges Szt. Vincent-foki hőstettei után, nem sokkal ellentengernaggyá való előléptetését köve-tően komolyan veszélyeztette Nelson szak-mai hírnevét. Hosszú, önkritikus levelet írt feljebbvalójához, Lord St. Vincenthez (korábban Sir John Hervis), amelyben a tel-jes felelősséget magára vállalta az incidens miatt, és saját „mértéktelen hiúságát” hibáz-tatta. Fontos leckét tanult meg: bár a maga-sabb rang lehetőséget ad arra, hogy hírnevet és dicsőséget szerezzen az ember, az a tiszt, aki nem bizonyul jó tengerésznek, sokat veszíthet. „Remé lem – írta Nelson –, hogy ez jobb tisztté tett, ahogy meggyőződésem, hogy jobb emberré is.” Két hónappal később Nelson mindezt a lehető legdrámaibb körül-mények között demonstrálhatta.

84

Nelson életét valószí-nűleg nevelt fia, Josiah Nisbet gyors közbe- lépése mentette meg, aki elállította a vérzést

LENT: Az első levél, amelyet Nelson bal kezével írt, és egy kombinált kés-villa, amelyet jobb karja elvesztése után használt

Nicholas Pocock 1810-ben készült vízfestménye Nelson hajóját, a Vanguardot ábrázolja vontatókötélen, miután a viharban megfosztották árbocozatától. Nelson „mértéktelen hiúságát” hibáztatta az incidensért

85

NAT

ION

AL

MA

RIT

IME

MU

SEU

M L

ON

DO

N


Nelson a Nílusban áll, és krokodilokat pusztít James Gillray 1798-as karikatúráján, melynek Az egyiptomi csapások megszüntetése címet adta. A krokodilok az elfogott vagy elpusztult francia hajókat jelképezik a nílusi csatában, míg Nelson Mózes és Herkules keverékeként jelenik meg

1798. augusztus 1.

A nílusi csata „világhírű sztárrá” emeli a brit hőst

Ha a Szt. Vincent-foki csata híressé tette Nelsont, akkor a nílusi csatában aratott győzelme már a nemzetközi „celebek” sorába emelte. Hosszú és hiábavaló kutatást követően Nelsonnak végre sikerült felfedeznie a Toulonból elme-nekült és az egyiptomi Abukiri-öbölbe húzó-dott francia flottát. A Napóleon hadseregét Egyiptomba kísérő tizenhárom francia sor-hajó lehorgonyozva várakozott az öböl túlsó oldalán, amit ők jól védhető helynek hittek.

Nelson a kockázatot vállalva támadást ren-delt el. Ahogy a brit hajók közeledtek, Thomas

A csatáról szóló hírek bejárták Európát: Haydn megírta a Nelson-misét, és a győzelem új lendüle-tet adott a Franciaország elleni második európai koalíciónak

Ezt az ezüstserleget adományozták Nelson-

nak a nílusi csatában aratott győzelmét követően

Foley, a Goliath kapitánya észrevette, hogy van egy rés a francia vonal szárazföld felőli oldalán, és négy hajó kíséretében benyomult oda. A flotta fennmaradó része a tenger felőli oldalról rontott a franciákra, ezzel megket-tőzve a támadás erejét. A csata az éjszakába nyúlt; legyőzték a francia hajókat, amelyek másnap délelőtt 11 órára vagy megadták magukat, vagy szétrombolták őket. Csupán két sorhajónak sikerült elmenekülnie.

A nílusi csata volt Nelson legnagyobb horderejű győzelme. A francia haderőt gya-korlatilag lesöpörték a Földközi-tengerről, miközben Napóleon hadserege ott rekedt Egyiptomban. A csatáról szóló hírek bejárták Európát: Haydn megírta a Nelson-misét, és a győzelem új lendületet adott a Francia-ország elleni második európai koalíciónak. A győzelmet Nagy-Britannia-szerte meg- ünnepelték, hatalmas mennyiségben terjed-tek a Nelson cselekedetét dicsőítő emléktár-gyak a szalagoktól a pipákig és a bútorokig.


1798. szeptember 22.

Nelson komoly szerelmi kalandba bonyolódik

Nelson korábban találkozott már egyszer Lady Hamiltonnal. 1793 nyarán Nápolyba rendelték, és az akkor még kevéssé ismert Agamemnon kapitányát vendégségbe hívták a nápolyi brit nagykövethez, William Hamiltonhoz és ragyogó nejéhez. Addigra Emma Hamilton már európai hírnévre tett szert egy festő modelljeként, éne-kesnőként és az „adottságai” miatt is: hatalmas sikerű, neoklasszicista élőképeket adott elő.

A harmincöt éves tisztet kétségkívül lenyű-gözte a hölgy társasága. Viszont sok minden megváltozott az 1798-as második talál-kozásukig eltelt időben. Ekkor már Nelson a nílusi győzőként maga is a nemzeti és a nemzet-közi porond középpontjá-

1805. október 21.

Tragédia és diadal Trafalgarnál

A nap, amely Nelson életébe került, egyben pályafutásának csúcspontja is volt. Október 19-én azt a hírt kapta, hogy elindult a cádizi kikötőben várakozó egyesült francia és spanyol flotta. Nem sokkal hajnal után, 21-én Nelson megpillantotta az ellenséges árbocokat a horizonton. Ezt követte az ütközet Trafalgarnál, amit Nelson saját elha-tározása szerint irányított, és ki is aknázta, amennyire lehetett.

Nelson tökéletesen megértette a napó- leoni korszak megváltozott háborús reali- tását: az ő szavaival élve „az ország nem csupán fényes győzelmet, hanem meg-semmisítő diadalt akar”. Szigorúan kitar-tott részben az elődjétől örökölt, részint új elemeket tartalmazó taktikája mellett, és ezt a kapitányainak is tudomására hozta a csata előtti hetekben. Nelson két csoportra osztotta flottáját. Azt tervezte, hogy a flotta egyenesen az ellenséges vonalnak hajózva átüti a hadrendjü-ket, amivel megzavarja az ellenséget, és kikényszerítheti a mindent eldöntő összecsapást.

Mindazonáltal a szinte egy gya-logos ember sebességével köze-ledő hajókon órákig tartó ideg-tépő várakozás előzte meg a két fél összecsapását. Nelson ezt az időt részben arra fordította, hogy a naplójában imádságot költsön, valamint írt még egy paragrafust a végrende-letéhez, kérvén a nemzetet, hogy gondoskodjék Emmáról.

Amikor elérkezett a csata ideje, az jórészt úgy zajlott, ahogyan előre tervezte. Nelsont délután negyed kettőkor eltalálta egy muskétagolyó. Azt, ahogyan később, még azon a délutánon – miután a győzelem már bizonyos lett – meghalt, akár ő is írhatta volna.

Aznap viselt egyenruhájának kabátja ma a Nemzeti Tengerészeti Múzeum gyűjteményének kincse.

NAT

ION

AL

MA

RIT

IME

MU

SEU

M L

ON

DO

N

Emma teátrális módon megjelent a fedélzeten, ahol Nelson szavaival

élve: „a karomba esett, inkább holtan, mint elevenen”

George Romney Emma Hartot, a későbbi Lady Hamiltont ábrázoló portréja az 1780-as

években. Nelsonnal folytatott viszonya tett keresztbe azoknak az íróknak, akik

Nagy-Britannia legnagyobb tengerészeti hősét a keresztényi erények eszményképeként

akarták ábrázolni

86

Az altengernagyi hétköznapi viselet, amelyet Nelson

a trafalgari ütközetben viselt. A bal vállán, a vállrojt

közelében látható a golyónyom

Nelson és Lady Hamilton eljegyzési gyűrűinek egyike

ban foglalt helyet. Emma rájött erre, és ami-kor Nelson a francia flotta Abukir-öbölbeli szétzúzása után Nápolyba érkezett, a hölgy előtt felcsillant a megismételhetetlen lehető-ség, hogy továbbra is rivaldafényben marad-hasson. Áradó hízelgéssel teli levelet írt Nelsonnak: „A ruhám tetőtől talpig alla Nelson… Még a sálam is kék, és tele van arany horgonyokkal. A fülbevalómon Nelson hor-gonyai; egyszóval, fülig benelsonozódtunk.”

Amikor Nelson zászlóshajója, a Vanguard szeptember 22-én lehorgonyzott, Emma teátrális módon megjelent a fedélzeten, ahol Nelson szavaival élve: „a karomba esett, inkább holtan, mint elevenen”. Az ezt követő szerelmi kapcsolat meghatározta Nelson későbbi éveit, és – ahogy Nelson egyre inkább elhidegült és távolodott a feleségétől, Fannytól – aranybánya lett a karikaturisták

számára. Bár a Viktória-korabeli kom-mentátorok igyekeztek úgy

ábrázolni harcos eszmény-képüket, hogy csupán a kötelezettség és szolgá-lat iránti vágytól lobog-

jon, akadtak ott egészen másfajta érzelmek is.

87

Quintin Colville és James Davey

a brit Nemzeti Ten gerészeti

Múzeum haditen- gerészet-történeti

kurátorai


1806. január 9.

A nemzet tiszteleg elesett hőse előtt

Ez a nap szilárdította meg Nelson nemzeti ikon státuszát. A trafalgari győzelem híre 1805 novemberének első napjaiban érte el Nagy-Britanniát, de a győzelem ünnepe a Nelson elvesztése miatti gyásszal kevere-dett. A király jóváhagyta az állami temetést, és Nelson koporsóját 1806. január 6-án a Painted Hallban, a greenwichi királyi kór-ház egykori étkezőjében ravatalozták fel. Január 8-án indult el a hatalmas gyászme-net, Nelson holttestét egy díszes állami hajó vitte a Whitehall-palotáig fölfelé a folyón. Fel éke sített vízi járművek kísérték, és a Temze két partján összegyűlt több ezres tömeg nézte a felvonulást. Ez a látványosság csupán a következő napok eseményeihez volt fogható.

Másnap kora reggel a koporsó elindult utolsó útjára – ezúttal London utcáin át – egy hadihajóra emlékeztető gyászhintón. A Szent Pál-katedrálisba vitték, ahol a poli-tikusokból és előkelőségekből álló résztvevők meghallgatták a gyászmisét. A ceremónia tetőpontján a koporsót leeresztették a krip-tába, és a Victory tengerészei letakarták Nelsont a hajó egyik zászlajával.

Még dúlt a Napóleon elleni háború, így bizonyos, hogy a temetési ceremónia színpa-dias pompája a nemzeti öntudat erősítését szolgálta. Mindazonáltal a Nelson élete és cse-lekedetei iránt érzett széles körű és spontán együttérzést is mutatta az eseménysorozat. Ahogy Lady Bessborough emlékezett: „Abban a pillanatban, amikor a kocsi meg-jelent a holttesttel, még azt is meg lehetett volna hallani, ha egy tűt leejtenek, és min-denki felszólítás nélkül levette a kalapját.”

Nelsont délután negyed kettőkor találta el egy muskétagolyó. Azt, ahogyan később, még azon a délutánon – miután a győzelem már bizonyos lett – meghalt, akár ő is írhatta volna

NAT

ION

AL

MA

RIT

IME

MU

SEU

M L

ON

DO

N

FENT: Belépő Lord Nelson

temetésére a Szent Pál-katedrálisba.

„Még azt is meg lehetett volna hallani,

ha egy tűt leejtenek” abban a pillanatban,

amikor megjelent a koporsó – állította

Lady Bessborough



Ki gondolná?

GLE

N M

CB

ETH

ILLU

SZTR

ÁCIÓ

JA /

WIK

IMED

IA

● Tényleg ki akarták szabadí-tani Napóleont Szent Ilonáról egy tengeralattjáróval?

Miután Elba szigetéről vissza-tért, és Waterloonál újra le kellett győzni, a Napóleon elleni koalíció tagjai másodszor biztosra akartak menni: a bukott császárt a legkö-zelebbi kontinenstől közel 1900 kilométernyire fekvő Szent Ilona szigetére száműzték. Az aprócska földdarabnak rendes kikötője nem volt, kikötésre is csak néhány helyen volt alkalmas, ráadásul brit helyőrség és egy hadihajóraj is ügyelt arra, hogy a fontos fogoly ne léphessen meg.

Napóleonnak persze bőven maradtak szimpatizánsai, ahogy pedig a háborúi okozta borzalmak emléke halványodott, még újabbak is születtek. A rajongók számos tervet ötlöttek ki a megszökteté-sére, többek között olyan új vívmá-nyok felhasználásával, mint a gőz-hajó vagy a hőlégballon. E tervek többsége valószínűleg soha nem

lépett túl a néhány (vagy jó pár) pohárka ital fűtötte fantáziáláson, és minden bizonnyal ez volt a helyzet a tengeralattjárós tervvel is.

Az ötlet állítólag néhány tehetős bonapar-tista uraság fejéből pattant ki, akik le is szerződtették Thomas Johnsont, aki „civilben” csempész volt, és „jó referenciái” voltak, amennyiben korábban már két börtönből is meglépett. A legenda szerint Johnson magával Robert Fultonnal, a gőzhajó atyjával dolgozott együtt, akit ekkoriban foglalkoztatott az alámerülésre képes hajó gondolata. Ha hihe-tünk a mesének, Johnsonnak 1820 körül már a birtokában is volt egy ilyen hajó.

A nagy tervről egyetlen forrás számol be részletesen, mégpedig egy 1835-ben megjelent, Jelenetek és történetek egy adósságba kevere-dett lelkész tollából – papírra vetve az adósok börtönében töltött elzá-rása idején című munka. Mint később kiderült, a könyvet egy

Eugene Byrne író, újságíró

Vízbe ment terv

Frederic Bayley nevű ponyvaíró írta, és ugyan igen szórakoztató olvasmány, komolyan még erős fenntartásokkal sem szabad venni.

Mindenesetre a terv állítólag úgy szólt, hogy Napóleont felfüg-gesztett ülőkére szíjazva engedték volna le a sziklákról az alant vára-kozó, alámerülni képes hajóra. Ebből rögtön kettő is rendelkezésre állt volna, de a gőzzel hajtott szer-kezetek egyébként a felszínen haladtak volna, és csak az őrhajók kijátszásának idejére merültek volna víz alá.

Az elképzelést annyira nehéz lett volna megvalósítani, hogy egy ilyen próbálkozás már az őrültség határát is átléphette volna. Elég kétséges, hogy bárki is komolyan vette, köztük maga Johnson sem, aki talán csak kitalálta az egész történetet. Valószínűtlen, hogy egy ilyen primitív szerkezet túlélt volna egy hosszú utat az Atlanti-óceán vad vizein, és elég jó esély volt arra, hogy ha egyszer leme-rül, soha többet nem jön a fel-színre. Minden bizonnyal maga Napóleon sem egyezett volna bele a terv végrehajtásába – minden-esetre 1821-ben meghalt, mielőtt bármi esély akadt volna az őrült szöktetés kipróbálására.

Hallotta már?Egy skót szekta vezetője azt állította, leheletével örök életet adhat köve-tőinek. Elspeth Buchan 1783-ban döbbent rá, hogy ő valójában nem más, mint a bibliai Jelenések könyvében lefestett asszony,

„a ki a napba vala felöltözve és lábai alatt vala a hold, és az ő fejé-ben tizenkét csillagból álló korona” (Károli Gáspár fordítása). Ebből – szerinte – az is következett, hogy rajta bizony a halál sem fog majd. Sőt követőinek azt is elmondta, hogy a Szentlélek a halál feletti hatal-mat arra is ráruházza, akire ő rále-

hel (arról nem szól a fáma, hogy pontosan milyen távolságból kel-lett volna működnie a csodának).

Az 1738-as születésű, férjétől külön élő asszonyt voltak, akik komolyan vették, és a „buchaniták” szektája végül állítólag a betlehemi csillagot követve letelepedett egy farmon a skóciai Dumfriesshire-ben az 1780-as évek végén.

A szekta létszáma egy időben megközelítette az 50 főt, azonban a hívők elkötelezettségét eléggé erős próbának vetette alá az, amikor a „halhatatlan” Buchan 1791-ben jobblétre szenderült. Azonban ez- után is maradtak „buchaniták”, akik arra számítottak, hogy a nő 1841-ben, halálának ötvenedik évforduló-ján feltámad poraiból. Amikor ez sem történt meg, a hívők maradéka is megtagadta Buchan emlékét.

A „napba öltözött asszony” egy 10. századi ibériai bibliai illusztráción


➣

Kérdéseit a [email protected] e-mail címre Írjon nekünk! vagy a 1327 Budapest, Pf. 55 címre várjuk

EGY GYORS KÉRDÉS

● Mi volt az a Reis-telefon?

Egyes kivételes esetektől eltekintve a találmányok nem egy pillanatnyi zseniális felvillanásként, a semmiből pattannak elő a feltalálók fejéből. A sokszor akár évtizedes kutatás és kísérletezgetés mellett arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a találmányok általá ban a korszellem szülöttei olyan értelemben is, hogy a végül sikert elérők mellett többen is próbálkoznak egy adott ötlet megvalósításával, akár egymástól teljesen függetlenül.

Ez volt a helyzet a 19. század második felében az emberi hang nagy távolságokra történő továbbí

tásával is. A távíró diadalútja sokakban felvetette a gondolatot, hogy nem lehetnee hasonló elven az élőbeszédet is közvetíteni a lefekte

tett vezetékek segítségével. Köztudott, hogy a telefon szabadal mát végül 1876ban Alexander Graham Bell jegyeztette be, de többen is közel álltak hozzá, hogy megelőzzék.

A Belllel párhuzamosan dolgozó Elisha Grayen kívül ketten, az itáliai Antonio Meucci és a hesseni Johann Philipp Reis jócskán megelőzték az amerikait első prototípusaikkal. Meucci a „telefon feltalálásában szerzett érdemeit” még az amerikai képviselőház is elismerte, Reis munkássága viszont kevésbé ismert.

Az autodidakta feltaláló gondosan tanulmányozta a fül

felépítését, a hallás mechanizmusát, és eredményeiből kiindulva 1860ban vagy 1861ben már működő pro

totípust készített, amely 100 méterre volt képes az elektromos jelekké alakított hangokat továbbítani. A gond az volt, hogy a szerkezet ugyan kétségkívül működött, de inkább zenei hangok esetén, az érthető beszéddel viszont problémái voltak. A tesztelésre bonyolult hangjai miatt választott „Das Pferd frisst keinen Gurkensalat” („A ló nem eszik uborkasalátát”) mondatot nem sikerült érthetően a vonal túlsó végére juttatni.

Ráadásul a tanárként dolgozó Reisnek nem volt elég pénze a találmány továbbfejlesztésére, és hiába próbálkozott, befektetőt sem talált, aki fantáziát látott volna az ügyben. Így aztán szabadalmat sem adott be, és 1874ben, 40 éves korában, két évvel Bell sikere előtt meghalt.

Nick Rennison

Dan Cossins újságíró

A világ első fényképfelvételét – illetve pontosabban: az első ismert fotográfiát – a francia Joseph Nicéphore Niépce készítette 1826-ban vagy 1827-ben. Az igencsak homályos kép egy udvart és néhány épületet ábrázol, vagyis a kilátást, ami a feltaláló Burgundiában, Chalon-sur-Saônben található családi birtokon berendezett mű- termének emeleti ablakából tárul-hatott a szemlélő elé.

Az 1765-ben született Niépce a hadseregben szolgált, majd 1801-ben hazatért, hogy átvegye a birtok irányítását, és szabadide-jében tudományos kíváncsiságát különféle kísérletekkel és felta lálói próbálkozásokkal elégítse ki. Test-vérével és munkatársával, Claude-dal sokat beszélgettek a fény kép - készítésre történő felhasználá sá - nak lehetőségéről, de Niépce csak 1813-ban kezdett igazán a lito g-rafikus képkészítéssel kísér le tezni, amikor egy új divat, a litográfia végigsöpört Francia or szá gon. Fel is talált egy héliog rá fiá nak elneve-zett eljárást, amellyel végül örökre nyomot hagyott nemcsak a kame-rába helyezett lemezen, de a tudo-mánytörténetben is.

Niépce ónlemezre vitt fel egy réteget a természetben is előfor-

duló, már az ókorban is ismert fényérzékeny petróleumszárma-zékból, az úgynevezett júdeai asz-faltból, majd a lapot hosszú órákra egy camera obscurába helyezte.

ALA

MY

/ BR

IDG

EMA

N

Fény hatására a bevonat egyes részei megkeményedtek, és mi- után a többit oldószerrel lemosta, a lemezen megmaradt a „lefényké-pezett” táj képe. Az eljárást végül

● Ki készítette az első fényképet, és mit ábrázolt?

Daguerre segítségével fejlesztette tovább, aki Niépce halála után egyedül aratta le a dicsőséget, és a tökéletesített eljárást is róla nevezték el.

Joseph Nicéphore Niépce első fennmaradt felvétele. A nyolc órás expozíciós idővel készült képet ma az austini Texasi Egyetemen őrzik


Ki gondolná?

90

MANAPSÁG MINDEN ÉVBEN szépségversenyek százait rendezik meg itthon és a nagyvilágban, az átlagember nem is igazán tud kiiga-zodni a különféle Miss Hungary, Miss Universe Hungary, Miss Earth Hungary és egyéb, változatos címek között. Persze egy adott közösség legszebb lányait, hölgyeit már az idők kezdete óta megválasztották, de a mai, végletekig elüzletiesedett szépségversenyek elődjét először 1921-ben, Franciaországban ren-dezték meg. A Miss France első kiírásának győztese egy Pauline Po nevű korzikai lány lett, akit apja a hirtelen jött népszerűségre való tekintettel nemes egyszerűséggel szobafogságra ítélt, hogy távol tartsa tőle az udvarlók hadát.

A verseny ötlete Maurice de Waleffe francia írótól, a Le Journal főszerkesztőjétől származott. Sokan vádolták azzal, hogy a csinos höl-gyek mutogatására épülő megmé-rettetéssel az amúgy is megrom - lott erkölcsöket tovább rombolja, ő viszont a női szépség piedesztálra emelését látta a versenyben. „Vajon arra való-e az a drága, törékeny és sajnos rövid ideig tartó művészi alkotás, amit a szép nő jelképez, hogy elhervadjon az árnyékban? Az emberek gratulálnak az archeo-lógusnak, ha sikerül neki egy töké-letes antik márványt vagy bronzot kiásni. Én az élő szépséget ásom ki, és hízelgek magamnak azzal, hogy olyan Vénuszokat fedeztem fel, akik azóta szépségük fényét

Hallotta már?Bezárás fenyegeti London leghíre-sebb magyar éttermét, a Gay Hussart (a félreértések elkerülése végett: a név nagyjából Boldog Huszárnak fordítható, és a híres magyar lova-sok mellett a Táncos huszárok című magyar operett angol címére utal). Az éttermet egy Victor Sassie nevű angol séf alapította, aki a harmincas években Budapesten, a Gundelben tanulta ki a szakmát, majd 1940-ben

hazatérve előbb Budapest néven alapított éttermet, majd megnyi-totta a máig működő intézményt.

A Gay Hussar nem elsősorban magyar kötődéséről lett híres, hanem arról, hogy az idők folyamán ez lett a brit parlament baloldali képviselőinek egyik törzshelye, és asztalainál számos híres politikus és közéleti személyiség fordult meg rendszeresen – törzsvendégnek szá-mított például T. S. Eliot költő, író, vagy Mortimer Wheeler régész is.

Jelenleg azonban a megszűnés fenyegeti az éttermet: új tulajdono-sai a bezárása mellett döntöttek. Jellemző a brit politikai kultúrára, hogy a döntés ellen tiltakozó petí-ciót rengeteg képviselő – és egyál-talán nem csak a baloldaliak – írták alá, ráadásként a konzervatív és a munkáspárti honatyák gyűj-tést is kezdeményeztek, s igen jelen-tős összeget adtak össze az étte-rem megmentésére. Csak remélni tudjuk, hogy sikerrel járnak.

A győztes Simon Böske mellett balra a verseny megálmodója, Maurice de Waleffe, jobbról a korábbi miniszter, Pekár Gyula áll a budapesti döntő után

Ki volt Európa első szépségkirálynője?

ráragyogtatták az egész világra.”

Mindenesetre 1928-ban újabb ötlete támadt: megkeresni egész Európa legszebbjét. A következő év elején 21 országban rendezték meg az elővá-lasztásnak is számító „nemzeti” szépségver-senyt, így Magyar or szá-gon is, ahol Incze Sándor, a Színházi Élet főszer-kesztője volt a főszer-vező. A január 7-én, a lap szerkesz-tőségében megrendezett versenyre kétszáznál is több ifjú hölgy érke-zett az ország minden tájáról, a döntőbe pedig 35-en kerültek be. A zsűri végül egy húszéves keszt-helyi lányt, a mindenki által csak Böskének hívott Simon Erzsébetet találta a legszebbnek.

A zsűrit egyébként maga Waleffe elnökölte, Böske pedig egy interjú-ban utóbb a kulisszák mögé is bete-kintést engedett: „Csupa híresség ült a zsűriben, jelentős írók meg festők… Hegedűs Gyula, Heltai Jenő és Lengyel Menyhért, a szín-darabírók, Iványi-Grünwald Béla, Kisfaludi Strobl Zsigmond, a szob-rász, és Pekár Gyula... Nő nem is volt, vagyis de, egy volt: Márkus Emília, a színésznő. Monsieur Waleffe nagyon rokonszenves volt, és mindig jó kedélyű. Emlékszem, egy lányt mindenáron meg akart mosolyogtatni. Szegényke nagyon zavartan állt, lépni sem mert, nem-

hogy mosolyogni, franciául sem értett – persze egyikünk sem. Utólag már tudom, azt mondta: Souriez!, Souriez! Csak álldogáltunk, mire Zilahy Lajos egy papírra felírta: Mosolyogni! Monsieur Waleffe elvette tőle a papírt és felolvasta, de valahogy így: »Mosolyogünn!« Nem kellett tovább unszolni ben-nünket, mind kacagtunk!”

A zsidó származású keszthelyi járási tisztiorvos, dr. Simon Sándor lánya a győzelmével elnyerte a jogot, hogy Párizsban, a nemzet-közi zsűri előtt is megméresse ma- gát. A francia fővárosban a szépsé-geket valóban királynőnek kijáró figyelem és luxus övezte, Böske töb-bek közt egy „csipkeköltemény” versenyruhát kapott és egy Rolls-Royce-t is a rendelkezésére bocsá-tottak.

A bájos lánynak nem szállt a fejébe a dicsőség, legalábbis későbbi szavai erről tanúskod-nak. „Egyedül ácsorogtam az öltöző egy sarkában. Nekem szék se jutott. Együtt voltunk mind, kimerülten, üres tekin-tettel várakoztunk. Hát egyál-talán nem is voltunk akkor szépek! És egyszerre feltépik az ajtót, sivalkodva, ki angolul, ki magyarul hadarják, hogy engem választottak meg. Akkor elvesztettem a nyugal-mam, zokogtam, »ne csinálja-nak viccet velem, mert a Duná-nak megyek«, mondtam ott, a Szajna partján.”

De nem vicc volt: valóban ő lett a győztes. A hír azonnal

eljutott Magyarországra, a kávé-házakban a zenét félbeszakítva jelentették be, hogy a magyar lány nyerte a Miss Európa címet. Özönlöttek a gratulációk is, töb-bek közt Márai Sándor, Hatvany Lili, gróf Teleki Sándorné is meleg sorokban köszöntötte Böskét. A politikusok is beálltak a sorba. „Amit számtalan nagyképű poli-tikus és diplomata nem tudott elérni, azt egy magyar kisleány kivívta. Elhangzott Párizsban a »Vive la Hongrie«. Simon Böske többet használ a magyar névnek, mint ezer mélabús politikai rétor” – írta Friedrich István ellenzéki politikus. Sokan pedig egyenesen Trianon sebeit enyhítő gyógyír-ként beszéltek a keszthelyi lány győzelméről.

Böske hazatérése után férjhez ment egy Brammer Pál nevű tex-tilkereskedőhöz, de a házasság tönkrement. Ezután Jób Dániellel, a Vígszínház igazgatójával kötötte össze életét, amely azonban tragi-kusan korán, 33 éves korában, 1942-ben ért véget.

Diadala egy rövid időre egy-ségbe forrasztotta az első világhá-ború után megalázott, gazdasági, politikai nehézségekkel sújtott országot. A jó hangulat nem tartha-tott azonban sokáig, a következő évi versenyen a legtöbb pontot Radó Magda kapta a zsűritől – koronát azonban már nem kaphatott, mivel a szervezők úgy döntöttek, Magyar-ország kétszer egymás után még-sem küldhet zsidó lányt a Miss Európa választásra. ■

SORSDÖNTŐ CSATÁK

130130

lehetősége. Részben azért, mert a cs. kir. fősereg, vereségei ellenére, még mindig túlerőben volt, sőt a Délvidékre küldött Jellačić-hadtest nélkül is több mint 50 000 főt tu-dott csatarendbe állítani 1849 má-jus elején Bécs előterében; részben azért, mert az egy hónapos had-járatban a magyar hadsereg csak-nem teljesen kifogyott a lőszerből.

lis 19.) mért vereséget rájuk. Mindezt úgy érte el, hogy a had-színtér egészét tekintve a magyar haderő mind létszámban, mind tüzérségben gyengébb volt ellen-felénél. A hadjárat tehát óriási sikereket hozott, ugyanakkor el-lenség megsemmisítésére az erő-viszonyok adott állása mellett a magyar hadseregnek nem volt

A z 1849. tavaszi had-járatban a magyar fősereg egy hónap leforgása alatt a Ti-

szától a Rábáig űzte az ellenséges főerőket, s eközben két csatában (Isaszeg, április 6.; Komárom, ápri-lis 26.) és négy ütközetben (Hat-van, április 2.; Tápióbicske, április 4.; Vác, április 10.; Nagysalló, ápri-

BUDA VISSZAVÉTELE1849

Buda visszafoglalása, Than Mór vízfestménye

130-135_Buda_visszavetele.indd 130 2013.11.06. 14:24:17

Ki gondolná? Kvíz

●1 Az elsőként Magyar or szágra érkező keresztes had parancsnoka

●2 Ki jellemezte – állítólag – Rooseveltet úgy, hogy „harmadrendű elme, de elsőrendű alkat”?

●3 Többek között az itt található fonodákba szállították az Amerikából Liverpoolba ékező gyapotot

●4 Kora középkori dán királyi székhely

●5 Hol található ma a Royal Charles tatdísze?

●6 Milyen nyelven íródtak a kardamomot az i. e. 4. században említő szövegek?

●7 Hol élt Margaret Paston, aki egy John nevű ügyvéd felesége volt?

●8 I. Eduárd uralkodásának kezdetén végrehajtott nagyszabású felülvizsgálat

● 9 E bankban nyitott Bernben számlát Albert Göring

● 10 Angol király, sírja a gloucesteri katedrálisban található

NyereményjátékOlvassa figyelmesen a BBC History – A világtörténelmi magazint, és nyerjen egy értékes könyvet!

Írja be a válaszokat a megfelelő sorba! A középső oszlopban egy személynevet kaphat, ezt küldje el elérhetőségeinkre! Minden kérdésre megtalál hatja a választ cikkeinkben! (A szóközöknek nem, a kötőjeleknek és egyéb írásjeleknek viszont hagyunk ki helyet!)

A novemberi számunkban megjelent rejtvény helyes megfejtése Dzsanapada volt, az Angkor elsüllyedt világa című könyvet nyerte: Bartha József, Bolgár Gábor és Horváth Györgyné

A helyes megfejtést beküldők közül hárman Ben Kane Spartacus – A felkelés című könyvét nyerhetik meg. A megfej tése ket 2014. január 31-ig kérjük szerkesz tő sé günk be beküldeni a [email protected] e-mail címre, vagy postán a 1327 Bp., Pf. 55 címre! A tárgy mezőbe vagy a borítékra/leve le zőlapra írja rá: „Nyereményjáték”!

1

9

8

7

10

6

5

4

3

2

SORSDÖNTŐ CSATÁK

142142

cember közepéig a magyar csapa-

tok több jelentős szerb tábort fel-

számoltak, ugyanakkor a két erő-

dítménnyel nem bírtak.

A forradalom vége

1849. január második felében a

magyar haderő kiürítette a Délvi-

déket és a Maros vonalára vonult

vissza, attól délre csak Pétervárad,

„a Duna Gibraltárja” és környéke

maradt magyar kézen. Március

kal, s az e hadszíntérre vezényelt

honvédekkel és mozgósított nem-

zetőrökkel. A szerbek kiépítették

erődített táboraik rendszerét, de

a jelentősebb települések elleni

támadásaik kudarcba fulladtak.

1848 októberétől a nem magyar

kiegészítésű császári-királyi alaku-

latok hirtelen a korábban lázadók-

nak titulált szerbek szövetségesei

lettek, s Temesvár és Arad erődje

is felmondta a magyar kormányzat

iránti engedelmességet. 1848. de-

A magyar szabadság-

harc első fegyveres

összecsapásai a Dél-

vidéken, a szerémsé-

gi, bácskai és bánsági területeken

zajlottak le, s maga a szabadság-

harc is itt, a Bánságban ért véget

1849 nyarán. 1848 nyarán a helyi

szerb lakosság, a hozzájuk csatla-

kozott határőrezredek és az őket

támogató szerbiai önkéntesek

szálltak szembe a térségben állo-

másozó császári-királyi csapatok-

A KISHEGYESI

ÜTKÖZET

1849

A kishegyesi ütközet

142-147_Kishegyesi utkozet.indd 142

2013.11.06. 14:31:12

A KISHEGYESI ÜTKÖZET

143

főnyi hadtest támadásba kezdhe-

tett. Vetter szándéka az volt, hogy

a Ferenc-csatorna keleti szakaszán

csupán tüntető támadásokat indít,

ugyanakkor a Kmety-hadosztály

Szivács térségében július 14-én

átkel a csatornán, s 15-én Kulánál

oldalba támadja Jellačić csapatait.

Ezzel egy időben a Guyon Richárd

vezérőrnagy vezette IV. hadtest

megtámadja a cs. kir. hadsereget.

Ám ehhez Jellačićnak is volt

néhány szava. A bán jól érzékelte,

hogy a Ferenc-csatornára támasz-

kodó állása, hátában a péterváradi

magyar őrséggel minden, csak

nem biztonságos. Július 5-én egyik

lovasdandárját Kishegyesre, a má-

sikat Zomborra indította, hogy

a magyar erőkről biztos híreket

szerezzen. A Kishegyesre küldött

Ottinger-dandár ott aznap és más-

nap összeütközött a magyar csapa-

tokkal, majd Verbászra vonult

vissza. A Petrichevich–Hor-

váth-dandár július 10-én húzódott

vissza Zomborból a Kmety-had-

osztály elől.

A bán lehetőségei

Jellačić előtt ekkor három

lehetőség állott. Az első

az volt, hogy a Ferenc-

csatorna vonalának pasz-

szív védelmére szorítko-

zik, s ezzel azt kockáztat-

ja, hogy a magyarok egy

ponton kierőszakolják az

átkelést, s ezzel csapatai

oldalába és hátába kerül-

nek. A második lehetőség

a Titelre történő vissza-

vonulás volt. Végül a har-

madik lehetőség az volt,

hogy még a magyar erők

egyesülése előtt megpró-

bálja megtámadni és meg-

verni a hozzá legközelebb

eső csoportosítást, azaz a

Kishegyesen, Szeghegyen

és Feketehegyen állomá-

sozó magyar IV. hadtest

a péterváradi erődöt. Az őrség

azonban visszaverte a támadást.

A bán ezután Tóth ellen vonult, s

június 25-én Óbecsénél a Tisza bal

partjára űzte a magyar csapatokat.

Immáron nem volt előtte komoly

akadály Szegedig. Ám Jellačić

megelégedett eddigi sike-

reivel, s visszahúzódott

a Ferenc-csatorna vonalá-

ra. Ezzel pedig alkalmat

adott a magyar félnek

arra, hogy újjászervezze

és megerősítse erőit,

s alapjaiban veszélyeztes-

se Jellačić eddig elért

sikereit.A vereségek után, a déli

hadsereg fővezérévé ki-

nevezett Vetter Antal

altábornagynak – Jellačić

passzivitása miatt – ele-

gendő ideje maradt a ma-

gyar csapatok újjászerve-

zésére. Miután július

12-én Kmety György

vezérőrnagy hadosztálya

megérkezett Nemesmile-

ticsre, az immáron meg-

erősödött, közel 20 000

végétől a Perczel Mór vezérőrnagy

vezette magyar haderő az elveszí-

tett bácskai területeket visszafog-

lalta, részben felszámolta Pétervá-

rad ostromzárát, majd április

második felében átkelt a Bánságba,

ahol Józef Bem altábornagy vezet-

te erdélyi csapatokkal összefogva,

ezt a területet is megtisztította a

szerb és a velük szövetséges cs. kir.

csapatoktól. Ezzel egy időben sike-

rült megszilárdítani Arad ostrom-

zárát (az őrség július 1-jén feladta

az erődöt), s ostromzár alá vonták

Temesvár erődjét is.

Ugyanakkor május végén meg-

jelent a hadszíntéren a korábban

a cs. kir. fősereghez tartozó, de

Budapest kiürítése után Ludwig

Welden táborszernagy, fővezér

által délre küldött, Josip Jellačić

táborszernagy vezette cs. kir. had-

test, amely a szerbek kezén maradt

titeli erődített fennsík védelmében

jelent meg a Bácskában. Miután

Perczel május végén hiába próbál-

ta meg elfoglalni Titelt, visszavon-

ta csapatait Újvidékre. Június 4-én

megkísérelte áttörni a Pétervára-

dot dél felől környező ostromzá-

rat, de sikertelenül. Amikor arról

értesült, hogy Jellačić csapatai

megkezdték a titeli fennsíkról

a Bácskába való átkelést, elhatá-

rozta, hogy megtámadja a felfejlő-

dő cs. kir. csapatokat. A június

7-én Kátynál végrehajtott támadás

azonban katasztrofális vereséggel

zárult.Perczel az ütközet után kapta

a hírt, hogy a magyar kormány

elfogadta többször benyújtott le-

mondását. Ezért átadta csapatai

parancsnokságát Tóth Ágoston

ezredesnek, majd a fővárosba tá-

vozott. Tóth visszavonta csapatait

a Ferenc-csatorna védelmére. Jel-

lačić azonban egyelőre nem követ-

te a rossz állapotban lévő magyar

csapatokat, hanem Újvidékre sie-

tett. Megkísérelte elfoglalni a vá-

rost és az itt lévő Duna-hídfőt,

s ezáltal észak felől is elvágni

A magyar szabadság-

harc első fegyveres

összecsapásai a Dél-

vidéken kezdődtek,

s maga a szabadságharc

is Bánságban ért véget

1849 nyarán.

1849. január második felében

a magyar haderő

kiürítette a Délvidéket,

és a Maros vonaláig

vonult vissza, attól

délre csak Pétervárad

és környéke maradt

magyar kézen.

ELŐZMÉNYEK

Perczel Mór

142-147_Kishegyesi utkozet.indd 143

2013.11.06. 14:31:14

SORSDÖNTŐ CSATÁK

172172

legmodernebb seregtestei voltak, a korszerűségtől így is messze álltak. Eredeti feladatuknak, a revízió végre-hajtásának azonban megfeleltek.

ElőzményekA Wehrmacht keleti hadjáratának előkészületei 1941 első felében már javában folytak. A német el-képzelés nem számolt a magyar

harci bevetésére 1941-ben, a Dél-vidék visszacsatolásakor került sor.A gyorscsapatok egységes irányítá-sára 1940. március 1-jén, Budapest központtal felállították a m. kir. 1. gyorshadtest-parancsnokságot. Alárendeltségébe a budapesti és munkácsi 1. és 2. gépkocsizó dandár,

valamint a nyíregyházi és kecskeméti 1. és 2. lovasdandár tartozott. Noha megalakításukkor a honvédség

A „gyorscsapatok” fegy-vernemi megnevezést a Magyar Királyi Honvédségnél 1938-ban vezették be a lovas, kerékpáros, gépkocsizó lövész és páncélos alaku-latok összevont megjelölésére. Az új fegyvernem már ebben az évben szerepet kapott a felvidéki, majd 1939-ben a kárpátaljai, s 1940-ben

az észak-erdélyi bevonulásban. Első

A GYORSHADTEST A SZOVJETUNIÓ ELLENI HÁBORÚBAN1941

Menetkészen a gyorscsapat

172-177_A gyorshadtest.indd 172

2013.11.06. 15:02:22

A GYORSHADTEST A SZOVJETUNIÓ ELLENI HÁBORÚBAN

173

A határon átkelő csapatok nem ütköztek komoly ellenállásba. A szovjet alakulatok a Tatár-hágó

területét teljesen kiürítették, és robbantásokkal igyekeztek késlel-tetni a Kárpát-csoport előrenyo-mulását. A hadművelet lényegében

elenyésző veszteségekkel járt, a szovjet utóvédekkel vívott kisebb csatározásokat a 2. gépkocsizó dandár, s részben az 1. hegyidan-

dár alakulatai vívták.A gyors előretörésnek köszönhe-tően július 7-én a Kárpát-csoport egységei átkeltek a Dnyeszteren, 10-ére birtokba vették Kame-nyec-Podolszkot, ezzel a feladatukat

teljesítették is. Két nappal később a gyorshadtest kilépett a Kárpát-cso-port kötelékéből, hogy a német Déli Hadseregcsoport alárendeltségébe lépve folytassa a hadműveleteket.

A gyorshadtestA magyar csapatok részben a szo-katlan terepviszonyok, részben a kemény szovjet ellenállás miatt

csapatok részvételével a Szovjet-unió elleni háborúban. Az orszá-got mindössze utánpótlási és fel-vonulási területként kívánták fel-használni. Attól tartottak, hogy a magyarok komoly ellenszolgálta-tást várnának el a nem túl jelentős

segítségért cserébe. Az 1941. jú-nius 22-én megindított német támadás lényegében felkészületle-nül érte a magyar kormányt. Bár-dossy László miniszterelnök, mi-után Berlin részéről nem érkezett

hivatalos felkérés, megelégedett azzal, hogy megszakította a diplo-máciai kapcsolatokat Moszkvával. A náci vezetők viszont nem hiva-talos csatornákon jelezték, hogy nem utasítanák el, ha Budapest mégis a háború mellett döntene.

„Nem akarunk semmit követelni, de köszönettel veszünk mindent, amit önként felajánlanak” – jelen-tette ki Alfred Jodl tábornok, a Wehrmacht hadműveleti osztályá-

nak főnöke. Werth Henrik – maga mögött tudva a vezérkar támoga-tását – memorandumokkal bom-bázta a kormányt a mielőbbi had-ba lépést illetően, számottevő eredmény nélkül.1941. június 26-án légi támadás

érte Kassát, Munkácsot és Rahót. A gyorsan kiadott hivatalos nyilat-kozatban a Szovjetuniót tették felelőssé, s erre hivatkozva Ma-gyarország deklarálta a hadiállapot

beálltát a Szovjetunióval. A ma-gyar politikai és katonai vezetés egy német győzelemmel végződő rövid lefolyású, viszonylag könnyű háborúra számított.A 45 000 fős katonai kontingens,

Kárpát-csoport néven 1941. június 28-án kapcsolódott be aktívan a ke-leti front eseményeibe. A csoportot még a hadbalépés előtt, 1941. június 30-án állították fel, parancsnokává vitéz Szombathelyi Ferenc altábor-nagyot nevezték ki. A Kárpátokon átkelve, a visszavonuló szovjet csapa-

tokat kellett üldöznie, a Dnyeszter hídjainak birtokbavételéig.

Szombathelyi Ferenc vezérezredes kitüntet egy honvédetA Kárpát-csoport birtokba veszi a Dnyeszter hídjait

172-177_A gyorshadtest.indd 173

2013.11.06. 15:02:24

28

Katonapolitikai előzmények

A nikápolyi vereség (1396), s a folyamatos

török balkáni jelenlét felértékelte a dél-

vidéki szerb várrendszer jelentőségét a

magyar stratégia szempontjából. Zsig-

mond magyar király, illetve tanácsadói

éles szemmel vették észre, hogy Nándor-

fehérvár (a mai Belgrád) és a környező

erősségek magyar kézre kerülése egyszer-

re védelmezi az országot a török betöré-

sektől, és biztosítani tudja az attól délre

fekvő tartományokban a magyar befo-

lyást, különösen Szerbiában és Havasal-

földön. Végeredményében ezektől a vá-

raktól függött, hogy meddig sikerül élet-

ben tartani a déli ütközőzónában a ma-

gyar fegyverektől függő hűbéres

tartományok rendszerét. Boszniában e

feladatot az 1404-től magyar ellenőrzés

alá került Szrebernik vára, majd 1434-től

a szintén magyar irányítás alá vont Jajca

erőssége kapta. Szerbiában ebből a szem-

pontból már csak a Duna menti erőssé-

gek jöhettek szóba.Az 1428-as évi hadi események kiindu-

lópontja Zsigmondnak a Lazarevics Ist-

ván szerb despotával kötött 1426. évi tatai

egyezmény lett, ami a despota halála ese-

tére Magyarország számára számos Duna

menti erősség, így Nándorfehérvár, Ga-

lambóc (a mai Golubac) átadását helyezte

kilátásba a magyar király számára. Ezzel a

magyar király közvetlen beleszólása még

inkább megnőtt a szerb hatalmi viszo-

nyokba, s egyúttal ellenőrizni tudott több

útvonalat, így a Belgrád–Ni hadiutat,

illetve a Duna–Morava vízi utat, s még

hatékonyabban be tudta volna illeszteni

Szörény (a mai Turnu-Severin) 1424-ben

felújított várát a déli határvédő rendszer-

be. A galambóci magyar fl ottabázis birto-

kában a töröknek semmi esélye sem lett

volna a Dunán vízi úton támadni, mint

azt 1456-ban is megtették. Folyami átke-

lőhelyként is fontos hely lehetett, hiszen

pár évvel korábban, 1411-ben a zsákmá-

nyoló törökök Galambócnál kelnek át a

Dunán, minden akadály nélkül. Valami-

vel később, 1437-ben hasonlóképpen itt

kelnek át Marcali János csapatai, melyek

egészen Krusevácig pusztítanak, s gyújt-

ZSIGMOND

GALAMBÓCNÁL

1428

028-033_Zsigmond_Galamboc.indd 28

2013.11.06. 12:04:43

ZSIGMOND GALAMBÓCNÁL

29

Mindez nem zárja ki, hogy Zsig-

mond táborában a „kettős vazalli-

tás” gyakorlatának megfelelően

megjelenjen Brankovics képvisele-

tében a Tallóci Matkó vezette

kontingens. A mai szerb történé-

szek egyébként nagyra tartják

Zsigmond személyes jelenlétét

a fronton, ami a törökök részéről

a szerbek irányában egy sokkal

rugalmasabb és engedékenyebb

oszmán politikát eredményezett.

Az 1428-as ostrom

Zsigmondot a hadtörténeti szak-

irodalom nem szokta dicsérni

a galambóci ostrom miatt, pedig

a király most igen előrelátóan és

gondosan járt el. Galambóc, leg-

alábbis Károly Róbert 1334-es had-

járata óta a magyar királysághoz

tartozott, egészen 1390 őszéig, ami-

kor a török elfoglalta. Zsigmond

már 1390-ben sikertelenül támadta,

így a korabeliek, s maga az uralko-

dó is személyesen az ostrom nehéz-

ségeivel tisztában lehettek. Az ost-

romot azonban más körülmények

is emlékezetessé tették. Zsigmond

ugyanis pontosan tudta, hogy egy

hadvezér megjelenéséhez, a katonai

„szerephez” milyen külsőségek, így

haditechnikai újítások tartoznak, s

azokkal rendelkezett is. Az ostrom

oroszlánrészét a Dunán fölénybe

kerülő magyar hajók vállalták ma-

gukra, a rajtuk elhelyezett ágyúkkal.

Lehetséges, hogy az 1418-ban

fl andriai mesterekkel építtetett

egy 22 hajóból álló dunai fl otta

mostanra már szerepet kapott,

aminek a mozgósítására még több-

ször, így 1435-ben is sor került.

A hadiállapot azonban gyakorla-

tilag Zsigmond 1426-os hadba

szállása óta tart, s Rozgonyi István

már 1427. november 26-án

egy Temes megyei nemesnek a

Galambóc elleni hadjáratban való

részvétel alól ad mentesítést.

A sereg nagyságát és létszámát is

nehéz megbecsülni. A modern

s a vár a törökök kezére került.

Galambócot a következő szerb

fejedelem, Brankovics György sem

kapta meg, noha a szerb krónika

szerint személyesen tett rá kísérle-

tet. Hatalmát Ni, Kruevac és

Galambóc elvesztése különösen

ingataggá tette, ami egy szerb–

török megállapodáshoz vezetett,

talán még a galambóci ostrom

kifejlete előtt 1428 májusában.

ják fel a moravai török naszádokat.

Kikötőként még inkább fontos

lehetett, amire a híres burgund

utazó, Bertrandon de la Brocquière

utalt, aki később Galambócnál

száz török naszádot látott. Az uta-

zó egyébként útleírásában több-

ször is visszatér a galambóci csatá-

ra, jelezve, hogy a vereségnek

komoly lélektani hatása volt a kor-

társakra. Bertrandon leírja találko-

zását a milánói követtel, aki maga

is ott volt a vár alatt, s találkozott

két genovai számszeríjásszal is,

akik szintén részt vettek az üt-

közetben, ami arra utal, hogy leg-

inkább Velence ellenségei képvi-

seltették magukat Zsigmond király

táborában.

Útban Galambóchoz

A szerb despota, Lazarevics István

1427. július 19-én elhunyt. Zsig-

mondot a halálhír nem érhette

váratlanul, mivel már 1426 decem-

bere óta Erdélyben, a déli határhoz

közel tartózkodott. A raguzaiak

július 31-én tudósítják a királyt

a despota haláláról, de ekkorra

Zsigmond úton van, és augusztus

21-re Orsovához ért. Ennek okai

között a havasalföldi katonai

helyzet, valamint Ozorai Pipo,

azaz Pipo Spano halála (1426.

december 27.) egyaránt sze-

repet kaphatott. Miként az

a tény is, hogy II. Murád török

szultán 1426-ban betört Szerbiába,

s Nien át Kruevacig vonult, mire

Lazarevics István követet küldött

hozzá, és a krónikák szerint

adófi zetést vállalva meghódolt.

II. Murád elégedett lehetett a ha-

vasalföldi és szerbiai térnyerésével,

mivel 1427-ben nem vonult

személyesen táborba.A tatai szerződésben említett

várak közül a legnagyobb problé-

mát Galambóc jelentette, mivel

annak szerb várnagya 12 000

aranyat követelt Zsigmond-

tól. Zsigmond nem fi zetett,

Ozorai Pipo,

Zsigmond király hadvezére

028-033_Zsigmond_Galamboc.indd 29

2013.11.06. 12:04:45

SORSDÖNTŐ CSATÁK

54

A KENYÉRMEZEI CSATA

1479

54

sára törekedett. Talán éppen ezért is, a magyar történeti hagyomány kiemelkedő eseményként tartja számon Erdélyben, a Maros folyó-hoz közeli Alkenyér (Zsibód) falu mellett 1479. október 13-án kiví-vott kenyérmezei győzelmet.

János nevéhez köthető támadó stratégia nyilvánvaló kudarca, vagy éppen a mátyási nagy stratégia eredménye, ami tudatosan Nyuga-ton igyekezett elrettenteni a törö-köket, s a magyar–török fronton egyszerűen a status quo fenntartá-

A Mátyás-korabeli török–magyar hábo-rúk nem bővelked-nek csatákban, nyílt mezei ütközetekben, még kevésbé nagy magyar győzelmekben. Ennek számos oka lehet, így a Hunyadi

A kenyérmezei csata, Eduard Gurk

színezett litográfiája

054-059_Kenyermezei_csata.indd 54

2013.11.06. 15:16:33

A KENYÉRMEZEI CSATA

55

például a Lator folyó (Lotru) for-rásvidékén, amint talán 1442-ben, vagy még nagyobb valószínűséggel 1479-ben történt.

A hadjáratA hadjáratról és csatáról egyszerre tudunk sokat és keveset. Sokat, mert a nagy Mátyás-kori humanis-ta történetíró, Antonio Bonfi ni terjedelmes fejezetet szentel az ütközetnek, miként a lengyelek nagy történetírója, Jan Długoss sem hagyja részletesebb leírás nélkül. Fontos egy korabeli német névtelen leírása az ütközetről, valamint a kortárs török történet-író, Kemálpasazáde összefoglalója. Ez utóbbi azért is fontos, mert igazolja, hogy a török oldalt meny-nyire fájdalmasan érintette a vere-ség. A leírások ugyanakkor a rész-leteket illetően szűkszavúak és ellentmondásosak.

Bonfi ni hosszas teátrális leírásá-ban a csatamezőn az utolsó pilla-natban felbukkanó, s vesztésre álló sebesült vezértársát megmen-tő Kinizsi Pál képe gyanút keltő, de amint a kutatás bebizonyította, egyáltalán nem légből kapott. Ugyanakkor furcsa módon a lé-nyegi kérdéseket, az útvonal, menetsebességek, felderítés prob-lémáját mellőzte a korábbi törté-netírás, s helyette a létszámviszo-nyokra, a magyar, de leginkább a török sereg nagyságára koncent-rált. A seregek nagyságáról azon-ban a kortárs említések ellenére sem tudunk semmi biztosat, s könnyen a határtalan számhá-ború területére tévedhetünk. A török sereg kétségbevonhatat-lanul rendkívül erős volt, ami a vezérek nagy számából, a fő-vezérek, a nagy hatalmú és nagy harci tapasztalatú Haszán bég–Oglu Isza a szultán bizalmasa, Mihal-oglubeli Ali (ő Szilágyi Mihály tőrbe csalója 1461-ben, s Nagyvárad feldúlója 1474-ben),

A török terjeszkedés napi gyakorlata: a betörések A török betörésekről nagy számuk és pusztításuk mértékéhez képest általában nagyon keveset tudunk, hiszen végrehajtásuk és sikerük lényegéhez tartozott a meglepetés, a kiszámíthatatlanság, a gyorsaság. A nagyobb betörések kivételével, az írott forrásokban is kevés nyo-mot hagytak, hiszen a déli határ mentén számuk az ismerteknél a valóságban sokkal nagyobb lehe-tett. Feladatuk egyáltalán nemcsak a zsákmányejtés, a zsold pótlása volt a katonák számára, hanem nagyobb politikai, stratégiai célokat is szolgáltak, köztük az átvonulás során érintett területek, ebben az esetben a román fejede-lemségek megfélemlítését, az ellenfelek morális kitartásának a megtörését.

Magyarországi társadalmi és politikai hatásukat sem szabad alábecsülni. Ilyen volt a Hunyadi János karrierjét elindító, 1442-es márciusi marosszentimrei–vaska-pui győzelem, majd az 1479-es kenyérmezei csata. Nem véletle-nül, 1474-ben a Nagyvárad februá-ri felégetésével járó török portya országos felháborodást váltott ki, s közvetetten nyilván szerepe volt a Szabács és Szendrő ellen indított hadjáratban, majd a déli határvé-delem szervezeti reformjaiban, az Alsó Részek Főkapitánysága megszervezésében, ami éppen valamikor 1479 elejére, első felé-ben fejeződött be. A védelem meg-szervezésének legnagyobb problé-mája éppen abban állt, hogy a több mint 600 kilométeres déli határ-szakaszon nem lehetett tudni a támadás irányát, így az előzetes mozgósításra sem maradt idő. Ezen a szervezeti reform már segített valamit. Ráadásul nemcsak a nagyobb ismert hágókon, hanem kisebb hegyi utakon is át tudtak hatolni a Déli-Kárpátokon, mint

Kinizsi Pál (Kinizs, 1430/1432 k.–Szentkelemen, 1494. november 20./24.)

Kiváló hadvezéri képessége, rendkívüli ereje és sorozatos győzelmei alapján mondai alakká vált hős. Pál apja már harcolt Hunyadi János alatt a törökök ellen. Magyar Balázs egyik alvezéreként tűnt fel 1468-ban a morvaországi hadjáratban, 1472-ben kapta (Nagy)Vázsony várát, a hozzá tartozó birtokok-kal. Harcolt Morvaországban, Sziléziában, kitüntette magát az 1474-es boroszlói ostrom idején. Első nagy győzelmét Báthori Istvánnal éppen Kenyérmezőnél aratta. 1481-ben Mátyás király a déli végek védelmé-vel bízta meg, 1482-ben Szendrőnél győzelmet aratott. Mátyás halála után Corvin János ellen fordult, és II. Ulászló mellé állt.

Kinizsi Pál

054-059_Kenyermezei_csata.indd 55

2013.11.06. 15:16:36

Sorsdöntő csaták a magyar történelemben

A kötet kronológiai sorrendben mutatja be az eseményeket, végigvezeti az olvasókat a brentai és pozsonyi csatáktól kezdődően az évszázadokkal későbbi budapesti csatáig. A könyvet színes illuszt rá ciók, térképek teszik teljessé.

6990 Ft helyett 5800 Ft


Ajánló Könyv

M INDÖSSZE NÉGYEZER szó maradt fenn a Róma legna-gyobb rabszolgafelkelését

kirobbantó, Spartacus nevű gladiátor életéről és tevékenységéről az ókori tör-ténetírók jóvoltából – ám ez több mint elég azok számára, akik az emberi kép-zelőerőt hívják segítségül a történelem egyik legismertebb legendájának felidé-zésére. A Kenyában született, világjáró Ben Kane – eredeti szakmája szerint állatorvos – a Hadrianus falánál tett láto-gatás hatására „tért meg” a római kori Britannia, majd a Római Birodalom egyetemes történetének tanulmányozá-sához, és nem csupán a forrásokból, hanem „első kézből”, történeteinek hely-

színére látogatva szerezte meg lenyűgöző ismereteit. Különös vonzalom fűzi a római hadjáratokhoz – erről szól Elfelejtett légió-trilógiája is –, majd Hannibálról és a pun háborúkról írt regényt, az utóbbi néhány évben pedig Spartacus életének feltérképezésével töltötte idejét. Mun ká-jának eredménye magyarul két kötetben jelent meg idén a Kossuth Kiadó gondo-zásában, a „History regények” sorozatban: a Spartacus – A gladiátor tavasszal jutott el az olvasókhoz, a lázadó rabszolga sor-sának alakulását pedig a most megjelent Spartacus – A felkelés szövi tovább és zárja le.

Felemelkedés és bukás

A második kötet pontosan onnan folytatja az események bemutatását, ahol az előző abbahagyta: i. e. 72 tavaszán, amikor a szedett-vedett rabszolgasereg először győzte le a consulok által vezetett, fegyelmezett, jól kiképzett és felfegyver-zett légiókat. A Lentulus Clodianus consul által vezetett csapatok legyőzését követően Spartacus és társai további csatákkal, belső ellentétekkel küzdenek meg, és Spartacus családja is gyakran halálos veszélybe kerül. Lentulus csapa-tainak legázolása után néhány héttel, az Appenninekben például újabb nagyobb consuli sereg áll a felkelők útjába:

„Spartacus kitekintett a lapályra, ahol Gellius csapatai felsorakoztak, aztán hátra, a saját katonáira. Noha néhány száz lépésnyire volt a saját embereitől, érzékelte a magabiztosságukat. A tartásuk árasztotta, és ahogyan a soraik előre-hátra imbolyogtak. A pajzsaiknak ütö-gették a fegyvereiket, harcra szólítva a rómaiakat. Türelmetlenül, sőt dühödten várták a csata kezdetét. Ez figyelemre méltó változás. A közelmúltig a katonái – akiknek egy része hajdani rabszolga volt – soha nem vettek részt igazi ütkö-zetben. Legyőzték három praetor csapa-tait, de azokat az összecsapásokat első-sorban fortéllyal nyerték meg. Soha nem

szálltak szembe nyílt terepen nagy római haddal, teljesen feltöl-tött, két légió alkotta consuli sereg-ről nem is beszélve. Két hónappal korábban mindez megváltozott, amikor csapdát állítottak Lentulus consulnak egy hegyszorosban, a jelenlegi pozíciójuktól délre.

Egymást követő győzelmeik-nek köszönhetően az emberei több mint fele immár éppoly jól fel volt szerelve, mint az állig felfegyverzett legionáriusok. Spartacust büszkeség töltötte el. Milyen messzire jutottak! Fel idézte magában azt a másfél évvel korábbi napot, amikor Trákiá ban,

a saját falujában elárulták és eladták rab-szolgának, hogy gladiátorként haljon meg egy itáliai arénában. Milyen messzire jutottam! Egy trák harcos, aki Rómáért küzdött, most azonban egy hajdani rab-szolgákból álló hadsereget vezet ellene. Mókásnak találta a dolgot.

Közelebb lépdelt a katonáihoz, és felfigyelt egy széles vállú férfira, akinek megnyerő arcán baloldalt egy bíborszínű heg éktelenkedett. Az első rabszolgák egyike, aki csatlakozott hozzánk, miután kitörtünk a ludusból.

– Látlak, Aventianus! Mit gondolsz, milyenek ma a rómaiak esélyei?

Aventianus elvigyorodott:– Mint egy hópehelynek a tűzben,

uram.– Ezt akartam hallani.Spartacus régen felhagyott az embe-

rei kérlelésével, hogy ne szólítsák így. Mit sem számított ez. Szemügyre vette a hozzá legközelebb lévő arcokat.

– Igaza van Aventianusnak, legények? Vagy farkunkat behúzva fogunk hazáig iszkolni Gellius elől?

– Nekünk nincsen otthonunk! – ordította Pulcher, Spartacus fő fegyver-kovácsa és az alvezérei egyike.

Durva nevetés fogadta a megjegyzé-sét. Spartacus várt, amíg a zaj el nem ült.

– De van valamink, ami sokkal jobb, mint ha tető lenne a fejünk felett. Valami, amit senki nem vehet el tőlünk soha. A szabadságunk!

– Szabadság! Szabadság! Szabadság! – kiáltozták az emberek a lábukkal dübörögve és ismét a pajzsuknak ütö-getve a fegyvereiket.

Fülsiketítő, felkavaróan ütemes zajt keltettek. A lárma kezdett terjedni a seregben. A katonák többsége túlságo-san messze volt, hogy tisztában legyen a felzúdulás okával, de ez nem zavarta őket. A ricsaj hamarosan lehetetlenné tette a beszédet.

– Szabadság! Szabadság! Szabadság!Spartacus kedvtelve hallgatta a közel

ötvenezer ember kiáltozását. Élvezte, hogy ő a vezérük, és széles karmozdula-tokkal buzdította őket. A hangorkán még magasabb szintre emeli a harci morálju-kat, és szorongást ébreszt sok rómaiban. Spartacus biztosra vette, hogy félelem fut végig Gellius hátának ráncos bőrén.”

Ám Spartacus útját nem csupán győzelmek, lelkes katonák és támogató barátok szegélyezik. Ben Kane aprólékos türelemmel veszi sorra az események mozgatórugóit – Rómában, Crassus és Pompeius cselszövéseinek láncolatában, vagy éppen a római sereg egy akkor még viszonylag ismeretlen tisztje, Julius Caesar kapcsán –, a rabszolgák táborá-nak viszonyait, valós és fiktív szereplők jellemvonásait, hihetetlenül érzékletessé téve az i. e. 1. század korának Rómáját.

A Spartacus – A felkelés mintapéldája az olvasmányos stílusban, fordulatos történetvezetéssel és a hihető történet-tudományi hipotézisekkel megírt törté-nelmi kalandregényeknek. Akit érdekel a Római Birodalom fény- és árnyoldala egyaránt, az a zömében elfogult kortárs krónikások mellett feltétlenül vegye kézbe az élénk fantáziával, ám a legjobb értelemben vett történetmondói alázat-tal is megáldott szerző legújabb művét. ■

Ben Kane:Spartacus – A felkelés

Kossuth Kiadó, Budapest, 2013

92

WIK

IMED

IA

Az út vége egy 19. századi orosz festő vásznán: Crassus hatezer rabszolgát feszíttetett keresztre a Via Appián Spartacus felke lésének leverése után


Ajánló Zene

Megkapó természeti képek, ked-ves fonódal, szellemes versike a lóvá tett parasztlányról, varázsla-tos napfelkelte, idilli legelő a bot-jára támaszkodó pásztorral – akár egy népies daljátékban. Végül ünnepélyes emelkedettség, amely az évszakokat az emberi élettel állítja párhuzamba, és levonja a magasztos következtetést: min-den elmúlik, csak az erény marad fenn. A földi halál után a mennyei élet, az örök tavasz látomásával befejeződő oratórium, Haydn Az évszakok című grandiózus műve másodszor került be a Müpa hagyo-mányos újévi hangversenyének programjába. A fellépő hangszeres

együttes ezúttal is a Vashegyi György művészeti vezetésével működő Orfeo Zenekar, a kórus Bécsből érkezik (Gustav Mahler Chor Wien, a karigazgató Thomas Lang). A karmester a genti katedrális kórusából indult, először kontrate-norként, majd elsősorban Haydn- és Mozart-interpretátorként világ-hírűvé vált René Jacobs lesz, aki a koncerthez kapcsolódóan kur-zust is tart a Bach-motetták auten-tikus előadásáról.

Január 1-jén, este 7-kor újévi hangverseny a Müpában. Műsoron Haydn Az évszakok című oratóriuma, kiváló együttesekkel, neves szólis-tákkal.

Rockandroll, Psyché, Az ég sapkájú emberIgen, a cím jól sejteti: Weöres Sándorról lesz szó a Magyar Kultúra Napján, a költő halálának 25. évfordulóján, január 22-én, a Művészetek Palotájában.

A programsorozat egyben a 2013-as országos Weöres Sándor Centenáriumi Év zárónapja, s e minőségében arra törekszik, hogy a közönség minél szélesebb rétegét szólítsa meg. Délelőtt 11-kor másfél órás műsort kínál a Kultúrpart Csoport Novák Péter főszereplésével a 9–14 éves korosztály számára. A költő azonos című versétől ihle-tett ősbemutató, a Rockandroll élvezetes sorvezetőt ígér a Csiribiritől A teljesség felé.

Délután 5-kor a Weöres Sándor művére épülő, Bódy Gábor készítette Psychét vetítik vágatlanul az Előadóteremben, s a mintegy négy és fél órás vetítés után Réz András beszélget a film még élő alkotóival, szerep- lőivel.

Az ünnepi záróest – Az ég sapkájú ember címmel – Weöres Sándor életművének sokol-dalúságát és zsenialitását hivatott megidézni, különös tekintettel zene és irodalom, költé-szet és tánc, nyelv és filozófia kapcsolatára a költő munkásságában, gondolkodásában.

Az énekelt Weöres klasszikus és új meg - zenésítésekből áll, a Kaláka együttes és Sebő Ferenc tolmácsolásában. Az est máso-dik felvonásának címe: Weöres Sándor–Gryllus Dániel–Gryllus Sámuel–Horváth Csaba: A teljesség felé. Az irodalom, a zene és a tánc összekapcsolódását reprezentáló színpadi alkotás dramaturgja Kőváry Katalin, rendezője Harsányi Sulyom László. Az emléknap szerkesztője Keresztury Tibor.

Idill és bölcsesség Haydn zenéjével

Mi lett volna, ha az emberiség nem Évát, hanem Ádám első feleségét, Lilithet tekinti ősanyjának? A kérdést nem egy szélsőséges szekta, nem is egy bulvárlap teszi fel közön-ségének, hanem a fiatal német Albert Ostermaier, abban a drámájában, amelynek Eötvös Péter által meg-zenésített változatát 2013 októberében mutatta be a Neue Oper Wienben, s három hónappal később megismerheti a magyar közönség is. Az opera ele-jén Lilithet kiűzik a Paradicsomból, és büntetésből démonanyaként kell élnie a sivatagban. Visszatér, hogy Ádámtól gyermeke szülessen, aki majd meg-szabadítja őt a démoni léttől. Célja elérésében

azonban útjában áll Éva, Ádám második felesége – a két nő közötti konfliktus átszövi a darabot. Lilithet ugyanis Isten Ádámmal azonos módon, egyenrangúnak teremtette, Évát viszont Ádám bordájából alkotta meg. Lilith az önálló akaratot, erőt, a konspirációt képviseli, Éva a nőiességet, a tisztaságot, az önfeláldozást. A darab

vége minden szereplő életébe újrakezdést hoz, ami lehet akár egy új, másfajta Paradicsom is.

Az újkori operairodalom átütő sikerű darabja a Neue Oper Wien szólistái és az MR Szimfoni kusok közreműködésével szólal meg 2014. január 23-án a Művészetek Palotájában, Vajda Gergely vezényletével. A félig szcenírozott előadás rende-zője Johannes Erath.

A Művészetek Palotájának januári műsorából

MŰ

VÉSZ

ETEK

PA

LOTÁ

JA /

REN

É JA

CO

BS

FOTÓ

(C) L

AR

RAY

AD

IEU

Paradicsomi pletykák – Eötvös Péter: Paradise Reloaded (Lilith)


NAT

ION

AL

GEO

GR

AP

HIC

CH

AN

NEL

Halálos fegyver marhabélből? Miért volt tilos virslit enni Német országban az első világháború idején?

Ajánló Televízió

Az első világháborúban a németek egy új, minden korábbinál borzal-masabb módszerhez nyúltak: a történelem folyamán most először a civil lakosságot is bombázták otthonaikban, így próbálván megtörni a britek ellenállását.

A forró és tüzes földi pokol egy akkoriban utópisztikusnak számító jármű fedélzetéről zúdult a londoniak nyakába: zeppelinekről, melyek 18 hosszú hónapon át bombázták Nagy-Britanniát anélkül, hogy a brit katonai mérnökök rájöttek volna, miként állítsák meg azokat. A filmben Hugh Hunt mérnök e – sok tekintetben máig homály-ban maradt – fegyverkezési verseny legizgalmasabb részleteiről igyek-szik fellebbenteni a leplet.

Hunt előbb megvizsgál egyet azok közül az épségben megmaradt gyújtóbombák közül, melyeket a németek hajítottak Londonra, majd egy meghökkentő kísérletsorozat keretében megpróbálja kideríteni, miként lehet olyan hatalmasra tágítani egy marhabelet, hogy egy léghajó gáztároló sejtje legyen belőle – tudnivaló ugyanis, hogy a zeppelinek legfontosabb alkatrészeit erős és rugalmas marhabélből készítették a németek, s mivel egyetlen léghajóhoz 250 ezer állat belsőségeire volt szükség, az első világháború idején olyan mértékű hiány lépett fel marhabélből, hogy a virslikészítést és -árusítást be kellett tiltani Németországban, Ausztriában, Lengyelországban és Észak-Francia országban…

És kutakodásai során Hunt arra is rádöbben, hogy – bármilyen hihetetlen – személyesen is érintett a zeppelinek elleni egykori harc-ban: kiderül ugyanis, hogy a mintegy 1500 brit halálát okozó léghajók uralmának véget vető speciális gyújtólövedéket nem más találta fel, mint a nagybátya, Jim…

Bemutató: 2014. január 26án, vasárnap este 9kor – National Geographic Channel

A National Geographic Channel

A zeppelinek támadásacímű filmjében Hugh Hunt mérnök a Londont lángba borító német léghajókkal és gyújtóbombákkal kapcsolatos titkokról és meglepő tényekről rántja le a leplet meghökkentő kísérletek segítségével…

95

Ajánló Kiállítás

A rendkívüli itáliai reneszánsz festőművész, Raffaello és kortársainak rajzait és metszeteit mutatja be december 18tól a Szépművészeti Múzeum. A kiállításon Raffaello hat saját kezű rajza mellett olyan kiemelkedő mesterek munkái szerepelnek, mint Giulio Romano, Perino del Vaga és Polidoro da Caravaggio. A tárlat különlegessége, hogy Raffaello híres festménye, az Esterházy Madonna első alkalommal látható együtt a mester Budapesten őrzött rajzaival, lehetőséget teremtve a reneszánsz festő munkamódszerének mélyebb megismeréséhez.

Az olasz reneszánsz három (Leonardo és Michelangelo mellett) legnagyobb alkotója közül Raffaello Santi (1483–1520) volt a legfiatalabb. Kifinomult, harmonikus stílusa rendkívüli hatás-sal volt kortársaira. Jól szervezett római műhelyé-ben a megbízások teljesítésében számos tehetsé-ges festő segédkezett, akik kivitelezték a Raffaello korai halála miatt befejezetlenül maradt műve-ket, majd Itália különböző városaiban, a következő generáció meghatározó művészegyéniségeivé válva folytatták önálló tevékenységüket.

A hatvanhat kiállított mű a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményéből származik. A kiállítás Raffaello hat budapesti rajzát helyezi a középpontba: egy korai tanulmányt a perugiai Mária koronázása-oltárhoz, a festő firenzei tartóz-kodása alatt készült akttanulmányt Szent Jeromos alakjához, egy egyedülálló előrajzot Marcantonio Raimondi réz-metszetéhez, A betlehemi gyermekgyil-kossághoz, az érett reneszánsz egyik mesterművét, az ezüstvesszővel alko-tott Venust, egy kompozíciós vázlatot a vatikáni pápai lakosztály Disputa freskójához, és a Sala di Costantinóhoz kapcsolódó Angyalfejet.

A kiállítás Raffaello legközvetle-nebb tanítványától, illetve munkatársá-tól, Giulio Romanótól négy, Perino del Vagától nyolc, Polidoro da Caravaggió-tól pedig két rajzot mutat be. Az új művészgeneráció legkülönlegesebb egyénisége, Parmigianino gyakran merített Raffaello kompozícióiból. Raffaello volt a fő forrása a velencei Battista Francónak is, aki a század közepén fontos szerepet játszott a római művészet észak-itáliai elter-jesztésében.

Raffaello az elsők között ismerte fel, hogy a sokszorosított grafika segít-ségével kompozícióit széles körben népszerűsítheti. Az 1510-es évek elejétől a korszak legkiválóbb rézmet-szőjével, a bolognai származású Marcantonio Raimondival működtetett vállalkozása hosszú időre meghatá-

rozta a római metszetkiadást. Raimondi mellett Jacopo Caraglio, Agostino Veneziano és Marco Dente rézmetsze-tei, illetve Ugo da Carpi színes famet-szetei illusztrálják Raffaello meghatá-rozó szerepét.

A kiállításon szereplő lapok Raffaello művészetének a következő évtizedek itáliai mestereire tett hatását is szemléltetik. A rajzok és metszetek mellett Raffaello Esterházy Madonnája is helyet kapott, így a festmény – szabad szemmel is jól kivehető alárajzolása miatt – első alkalommal került a rajzok kontextusába. A kiállítás részletesen bemutatja a festmény újonnan elvég-zett technikai vizsgálatait is. A Raffaello-rajzokról szintén első alkalommal készültek infravörös és ultraviola fel-vételek, melyek lehetővé tették techni-kájuk és állapotuk részletes tanulmá-nyozását. A vizsgálatok eredményei a kiállítást kísérő katalógusban kerülnek elsőként publikálásra.

A kiállítást rendezte és a katalógust írta: Kárpáti Zoltán és Seres Eszter.A tárlat 2014. március 30ig látogatható.

SZÉP

MŰ

VÉSZ

ETI M

ÚZE

UM

Reneszánsz rajzok és metszetek a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből


Perino del Vaga: Szent György és a sárkány, 1535 körül. LENT: Raffaello: Angyalfej, 1519–1520 körül

Az eszmény diadala – Raffaello

csolatot Lázár Károly testőr altábor-naggyal és rajta keresztül a kormány-zóval, Horthy Miklóssal is. 1944. október 15-én a kormányzati szózatot hallva a beszervezett munkások a Taurus-üzemben gyülekeztek, de nem kaptak utasításokat. Közben a nyilasok néhány embert letartóztattak, akik fegyvereikkel ide igyekeztek. Ezek után az üzemben tartózkodókat is letartóz-tatták, az odaérkező Kruchina azon-ban 40 embert ki tudott szabadítani. Ezután illegalitásba vonult, és Budán bujkált 1945. január elejéig.

A szovjet csapatok megérkezése után igazolták a szerepét, Csernyisev vezérőrnagy, a főváros első szovjet parancsnoka 1945 januárjában pedig őt bízta meg a katonai elhárítás megszer-vezésével. A szovjetek azonban már február 14-én letartóztatták. Angol és francia kémtevékenységgel gyanúsítot-ták, és meg is kínozták. Kéthetes fogság után kiszabadult, elkezdte szervezni a további munkát. Március 14-én a kommunista Pálffy György (korábban Kruchina tiszttársa, aki neje zsidó származása miatt vált ki a hadseregből) Budapestre érkezett, s ekkor a két szer-vezetet összevonták. A vezetés Pálffy kezébe került, aki politikai kompro-misszumból elfogadta Kruchinát helyettesének. Hamarosan alezredesi, majd ezredesi kinevezést kapott, kitün- W

IKIM

EDIA

Személyes történelem

a kato nai pályát, mert anyja zsidónak minősült, hiába keresztelkedett ki már az anyai nagyapja is. (Hozzá kell ten-nünk: a Wehrmachtban ilyen család-fával minden további nélkül szolgálha-tott volna…)

1941. szeptember 30-án betegsza-badságra küldték, 1942. február 1-jén leszerelték. A Heisler Ignác Szállít-mányozási Rt.-nél helyezkedett el, és elvállalta egy svéd golyóscsapágyüzem képviseletét. Anyai ágon unokafivére, a szintén részben zsidó származású Bakách-Bessenyei György mindeköz-ben Magyarország vichyi követe volt, feltehetően rajta keresztül talált kap-csolatot a magyarországi antifasiszta ellenálláshoz is. Kapcsolatba került a Szociáldemokrata Párttal és a Vichy-kormány Budapestre akkreditált légügyi attaséjával, akin keresztül a szövetségesek felé is fel tudta venni a kapcsolatot. 1942-ben ismerkedett meg Matheidesz Gézával, a Taurus-üzem tulajdonosával, aki bemutatta őt Szent-Györgyi Albertnek, a Nobel-díjas tudósnak – utóbbi ebben az idő-ben a háborúellenes ellenállási moz-galom legfontosabb személye volt. Kruchina lett a Szent-Györgyi köré csoportosuló katonai ellenállás veze-tője, és ő szervezte be Dezsényi Miklóst is. Szent-Györgyi Ankarából, a brit hírszerzéstől kapott rádióadóját Kruchina és Dezsényi üzemeltette, ezen a Máltán állomásozó angol–ame-rikai légierővel tartották a kapcsolatot, és folyamatosan jelentették a Dunán közlekedő német olajszállítmányok helyzetét, amelyek így az angol légierő könnyű célpontjaivá váltak. Rádiósuk

Kruchina húga, Hilda volt. Kruchina a Taurus-üzem ben

volt folyamőr társaival lőgyakorlatokat tartott, és több száz ellenállót képezett ki a fegyveres harcokra.

Kruchina tartotta a kap-

Az antifasiszta ellenálló, majd kettősügynök életét Ungváry Krisztián mutatja be

Kruchina Viktor (1905–1978)


B ÁRÓ SCHWAMBERGI KRUCHINA VIKTOR 1905. szeptember 5-én született Budapesten, apja

Kruchina Manó későbbi altábornagy, hadtestparancsnok volt. A család cseh ősökkel rendelkezett, Kruchina építőmester apai nagyapját még Krusina néven anyakönyvezték.

A család felemelkedése anyai nagyany-jával kezdődött, őt ugyanis a vagyonos Wodianer Albert vette el. Apai ágon Kruchina Manót első világháborús érdemeire tekintettel nevezte ki báró-nak Ferenc József. Fia, Viktor Kőszegen katonai alreáliskolát, Budapesten kato-nai főreáliskolát végzett, a Ludovika Akadémián 1929. augusztus 20-án avatták folyamőr hadnaggyá. A pályára rendkívül szigorú apja kényszerítette. Első helyőrsége Komárom volt, itt ismerkedett össze a szintén folyamőr-tiszt Dezsényi Miklóssal, aki később az ellenállásban is bajtársa lett. Utóbbi visszaemlékezése szerint fiatal tiszt-társa sokat szenvedett rideg apjától. Kruchina 1939-ben elvégezte a had-biztosi tanfolyamot, ettől kezdve a 18. önálló dandár vezető hadbiztosa, 1939. október 19-től az V. hadtest anyagi hadbiztosa, 1940. január 1-jétől a hadtest ruházati előadó hadbiztosa, 1940. június 1-jétől a folyamőrség parancsnoksá-gán beosztott. A zsidóellenes rendelkezések miatt el kellett hagynia

Kruchina Viktor, aki a történész szerint „nagy meny-nyiségű és rendkívül értékes titkos infor-mációval” látta el az angol titkos- szolgálatot Magyar-ország 1945 utáni helyzetéről

96

tették a Szabadság Érdemrend legma-gasabb, ezüst fokozatával. Feltehetően ebben az időben ismerkedett meg későbbi feleségével, Kohut Ibolya énekesnővel is.

A Katonapolitikai Osztály (rövi-dítve Katpol) Péter Gábor politikai rendőrségével, azaz a későbbi ÁVO/ÁVH szervezetével azonos fontosságú titkosszolgálat volt. Kruchina tehát kulcspozícióba került. Nem sokkal később a Szociál demokrata Párt hon-védségi frakciójának országos vezető-jévé is választották. Korábban Kruchina maga ajánlkozott arra, hogy belép a Magyar Kommunista Párt (MKP) titkos tagjai közé, de ezt Révész Géza, aki ebben az időben a Központi Veze-tőség káderosztályának helyettes veze-tője volt (hozzá tartoztak a fegyveres testületek), nem fogadta el. Csak követ-keztetni tudunk arra, hogy Kruchinát a felajánlkozásban mi vezette. Annak a verziónak, hogy ekkor még rokon-szenvezett volna a kommunizmussal, ellentmond, hogy korábban egyáltalán nem kereste a kommunista ellenállás felé a kapcsolatot. Valószínűbbnek tűnik, hogy már ezzel a lépésével is belső felderítést kívánt végezni a Kommunista Párton belül, csupán az a kérdés, hogy ez magánakciója volt-e, vagy pedig mástól kapott rá megbízást. Dudás Béla Katpol-beosztottnak Kruchina mindenesetre 1946 nyarán bevallotta, hogy az angoloknak dol-gozik; de lehetséges, hogy a kapcsolat jóval korábbra datálható.

Mivel a Kommunista Párt a koalí-ciós partnerek kiebrudalására és az erőszakszervezetek egyedüli irányítá-sára törekedett, Pálffyval való viszonya igen hamar megromlott. Legkésőbb 1946 elejétől kezdődött el kiszorítása a Katpol vezetéséből. Jogköreit csök-kentették. Többször felajánlotta lemon-dását a szociáldemokrata Bartha Albert honvédelmi miniszternek, aki ezt nem fogadta el. Felmerült, hogy vezetésével akciót kellene szervezni Pálffy letar-tóztatására, de ezt végül elvetették. Bizonyos mértékig belelátott Pálffy politikai üzelmeibe, és ezekről folya-matosan tájékoztatta államtitkárát, illetve miniszterét. Felvette a kapcsola-tot az angol titkosszolgálattal is, ame-lyet nagy mennyiségű és rendkívül értékes titkos információval látott el. A britek ennek köszönhetően viszony-lag pontos képet szerezhettek a magyar belső viszonyokról, de a jaltai és pots-dami egyezmények szellemében sem-mit sem tettek az ország folyamatban lévő bolsevizálása ellen.

1947. január 18-án Péter Gábor helyettese, Gyuris Aladár egy megbe-szélésre hívta. Valójában a letartózta-tását készítették elő. Este fél hatkor a Lejtő utca–Vas Gereben utca sarkán egy civilekből és szovjet egyenruhások-ból álló csoport állította meg. Revolvert szegeztek rá, amire ő is előkapta fegy-verét. A tűzharcban két helyen súlyosan sebesült (váll- és fejlövést kapott), de elfutott és felugrott az 59-es villamosra, amely a lövöldözést hallva útközben

megállt. Budapesten még ekkoriban is gyakoriak voltak a nyílt utcán történő rablások és „vetkőztetések”, amelynek elkövetői között sok szovjet katona is akadt, ezért a villamosvezető és az uta-sok természetesnek tartották, hogy segítsenek. Az angol katonai misszió épületéhez menekült, ahol ellátták a sebeit, angol egyenruhába öltöztették és egy katonai járművel azonnal Bécsbe szállították. Tíz nap múlva innen írt Pálffynak egy levelet a merényletről, amelyben három hónap betegszabadsá-got kért. Egy hosszabb írásban Bartha Albertet is tájékoztatta, s az előzmé-nyekre azzal utalt, hogy „egy éve már, hogy idegháború folyik ellenem”. Merénylőinek megbízóját nem nevezte meg, de arra célzott, hogy „hisz úgyis tudja mindenki”, és utalt a köztársaság-ellenes „összeesküvésre”, amelynek fel-számolása ürügyén a Katpol és Péter Gábor politikai rendőrsége rengeteg letartóztatást foganatosított. 1947 októ-berében a felesége kiszöktetését is meg-szervezte.

1948 júniusában Londonba érkezett, itt is telepedett le. A brit titkosszolgálat magyar referatúráján is dolgozott, 1978. február 20-án hunyt el. Jellemző a magyar hírszerzés színvonalára, hogy bár neve a korabeli brit telefonkönyvek-ben is szerepelt, sokáig még arra sem voltak képesek, hogy a lakhelyét felde-rítsék, és a későbbi „megkörnyékezési kísérletek” is sikertelenek maradtak. ■

A szerző történész

A januári találkozó vendége: Csáki György

egyetemi tanár

A beszélgetés témája: Miért buknak el nemzetek?

IDŐPONT: 2014. január 16-án csütörtökön 17.30 órakor

HELYSZÍN: Örkény István Könyvesbolt (XIII. ker., Szent István krt. 26.)

Kérjük, részvételét jelezze a [email protected] címen.

Szeretettel meghívjuk

a BBC History Klub

következő rendezvényére. Találkozóink fórumot teremtenek gondolatébresztő, kötetlen beszélgetésekre egy-egy különös érdeklődésre számot tartó történelmi témáról

C

M

Y

CM

MY

CY

CMY

K

196x264.pdf 9/19/13 2:42:25 PM

Magyarország története Hiánypótló sorozat népünk történelméről

3 egyszerű megrendelési lehetőség:

www.kossuth.huInterneten T (06-1) 225-8400

Telefonon • 1327 Budapest, Pf. 55 Postán

• 24 kötet• 2600 oldal• 4000 színes kép, térkép, illusztráció

A sorozat kötetei: 1 Őstörténet és honfoglalás 2 Államalapítás 970-1038 3 Válság és megerősödés 1038-1196 4 Nagy uralkodók és kiskirályok a 13. században 5 Az Anjouk birodalma 1301-1387 6 Luxemburgi Zsigmond uralkodása 1387-1437 7 A Hunyadiak kora 1437-1490 8 Mohács felé 1490-1526 9 A három részre szakadt ország 1526-1606 10 Romlás és megújulás 1606-1703 11 A Rákóczi-szabadságharc 1703-1711 12 Megbékélés és újjáépítés 1711-1790 13 A nemzeti ébredés kora 1790-1848 14 Forradalom és szabadságharc 1848-1849 15 Polgári átalakulás és neoabszolutizmus 1849-1867 16 A dualizmus kora 1868-1914 17 Világháború és forradalmak 1914-1919 18 A Horthy-korszak 1920-1941 19 Magyarország a második világháborúban 20 Demokráciából a diktatúrába 1945-1956 21 Az 1956-os forradalom és szabadságharc 22 A Kádár-korszak 1956-1989 23 A Harmadik Magyar Köztársaság 1989-2009 24 Időrendi áttekintés

Gazdagon illusztrált nagyszabású mű történelmünk kezdeteitől napjainkig az egyes témák szakértőitől.Főszerkesztő: Romsics Ignác akadémikus, történész

43 200 Ft helyettmindössze29 900 Ft!

A BBC History tematikus különszámai

Megrendelhetők az alábbi elérhetőségeken:

www.kossuth.huInterneten T (06-1) 225-8400

Telefonon • 1327 Budapest, Pf. 55 Postán

A második világháború története I.148 oldal • 1990 Ft helyett 1650 Ft

Az első világháború története148 oldal • 1990 Ft helyett 1650 Ft

A második világháború története II.148 oldal • 1990 Ft helyett 1650 Ft

Magyarország a második világháborúban148 oldal • 1990 Ft helyett 1650 FtMegjelenés: 2014. április 25.

Mind a négy kötet DVD melléklettel!1-1 órás eredetidokumentumfilm-összeállítás

bbc.history.2014.január

Documents