KATOLIKUS EGYHÁZ TANÍTÁSA KATOLIKUS EGYHÁZ TANÍTÁSA HÁZASSÁGRÓL, CSALÁDRÓLHÁZASSÁGRÓL, CSALÁDRÓL

1.1. KERESZTÉNY EMBERKÉPKERESZTÉNY EMBERKÉP

Familiaris Consortio (II. János Pál pápa apostoli buzdításaaz egész Katolikus Egyház püspökeihez, papjaihoz és híveihez a keresztény család feladatairól a mai világban) N.11.: Az ember Istennek, a szeretetnek képmása

Az embert Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette:[20] szeretetből szólította életbe, s egyúttal szeretetre rendelte. Az Isten szeretet:[21] benső életét a személyes szeretetközösség misztériumában éli. Azáltal, hogy a férfi és a nő emberi természetét a saját képmására teremti, a lelkiismerettel együtt beléjük oltotta a szeretetre és a közösségre szóló meghívást, azaz képességet és felelősséget. Ezért van az emberben képesség a szeretetre és a közösségre, s ugyanezért felelős is értük.[22] Így a szeretet minden egyes ember alapvető és természetszerű hivatása.

Az ember mint megtestesült szellem, azaz testben megnyilvánuló lélek és halhatatlan szellemmel áthatott test, a maga összetett voltában kapja a meghívást a szeretetre. A szeretet az emberi testet is magába foglalja, s az részesévé válik a szellemi szeretetnek. A keresztény kinyilatkoztatás két sajátos módot ismer a szeretet azon hivatásának teljesítésére, amely az emberi személyt teljes egészében érinti: a házasságot és a szüzességet. A maga sajátos módján mindkettő hiteles megnyilvánulása az ember végső igazságának, annak az igazságnak, mely szerint az ember „Isten képmására teremtetett”. Ezért a nemiség, mely által a férfi és a nő a házastársakra sajátosan jellemző cselekedetekkel kölcsönösen odaadják magukat egymásnak, egyáltalán nem biológiai tény csupán, hanem az emberi személy legbensőbb magvát érintő valóság. A nemiség csak akkor nyilvánul meg igazán emberi módon, ha kiegészítő része annak a szeretetnek, amellyel a férfi és a nő teljes önmagát kölcsönösen és mindhalálig elkötelezi. A test fizikai átadása hazugság volna, ha nem annak a teljes, személyes átadásnak volna jele és gyümölcse, amelyben az egész személyiség a maga mulandó (anyagi) valóságában is jelen van: ha ugyanis az ember megtartana magából valamit – még ha csak a lehetőséget is, hogy később másként határoz – már nem adná teljes önmagát. Az a teljesség, amit a házastársi szerelem megkíván, összhangban áll a tudatos termékenység követelményeivel is. Amikor ugyanis ez a szerelem ember nemzésére irányul, természete szerint múlja felül a pusztán biológiai rendet, és magába zárja mindazokat a személyes értékeket, melyekre szüntelenül és mindkét házasfél részéről szükség van ahhoz, hogy házastársi szerelmük megfelelően növekedjék.

1

Az egyetlen „hely” azonban, ahol ez az önátadás a maga teljes igazságában megtörténhet, a házasság, vagyis a házastársi szeretet szövetsége: az a tudatos és szabad választás, amellyel a férfi és a nő fogadják egymást az életnek és a szeretetnek abban bensőséges közösségében, amelyet Isten maga határozott meg számukra,[23] s amely csak ily módon mutatja meg a maga eredeti tartalmát. A házasság intézménye nem a társadalom vagy egy tekintély törvénytelen beavatkozása, nem is egy külsőség rákényszerítése, hanem a házastársi szerelem szövetségének belső igénye, amely nyilvánosan egyetlennek és kizárólagosnak vallhatja magát, hogy így legyen hűséges a Teremtő Isten tervéhez. E hűségtől egészen távol áll, hogy megkösse a személy szabadságát, sőt megvédi azt minden szubjektív és relatív értelmezéstől, és a teremtő Bölcsesség részesévé teszi.

2.2. AZ EMBERI SZEMÉLY MÉLTÓSÁGA AZ EMBERI SZEMÉLY MÉLTÓSÁGA

Katolikus Egyház Katekizmusa:

1700 Az emberi személy méltósága az Isten képmására és hasonlatosságára történt teremtésében gyökerezik (1. cikkely); és az isteni boldogságra szóló meghívásban nyeri el beteljesedését (2. cikkely). Az emberi lét sajátossága, hogy szabadon törekszik e beteljesedésre (3. cikkely). Szabad cselekedeteivel (4. cikkely) az emberi személy az Istentől megígért és az erkölcsi lelkiismeret által tanúsított jónak megfelelően alakul vagy nem alakul (5. cikkely). Az emberek önmagukat építik és belülről növekednek: egész testi és lelki életük építőanyag a növekedésükhöz (6. cikkely). A kegyelem segítségével növekednek az erényben (7. cikkely), kerülik a bűnt, vagy ha elkövették, a tékozló fiú példája szerint [1] rábízzák magukat mennyei Atyánk irgalmára (8. cikkely). Így jutnak el a szeretet tökéletességére.

1701 "Krisztus (...) az Atya és az ő szeretete misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását." [2] Krisztusban, aki "a láthatatlan Isten képmása" (Kol 1,15), [3] teremtetett az ember a Teremtő képére és hasonlatosságára. Krisztusban, a Megváltóban és Üdvözítőben állt helyre eredeti szépségében és vált nemessé Isten kegyelméből az első bűn által az emberben elrontott isteni képmás. [4]

1702 Az isteni képmás minden emberben jelen van. Az isteni személyek egymás közötti egységének hasonlatosságára fölragyog a személyek közösségében (vö. 2. fejezet).

1703 A szellemi és halhatatlan lélekkel fölruházott emberi személy [5] a Földön "az egyetlen teremtmény, amelyet Isten önmagáért, vagyis az emberi személyért akart". [6] Fogantatása pillanatától örök boldogságra rendelt lény.

1704 Az emberi személy részesül a Szentlélek erejéből és világosságából. Az értelem segítségével képes megérteni a dolgoknak a Teremtőtől meghatározott rendjét. Az akarat révén képes a számára igaz jó felé irányulni. Tökéletességét a "jó és az igaz keresésében és szeretetében" találja meg. [7]

2

1705 Az ember lelke s szellemi képességei, értelme és akarata következtében szabadsággal fölruházott lény, ami "az istenképiség kiemelkedő jele". [8]

1706 Az ember értelmével fölismeri Isten hangját, "aki őt mindig arra szólítja, hogy tegye a jót, és kerülje a rosszat". [9] Mindenkinek követnie kell ezt a törvényt, mely ott visszhangzik a lelkiismeretben, s Isten és a felebarát szeretetében teljesedik be. Az erkölcsi élet gyakorlata tanúskodik az emberi személy méltóságáról.

1707 "A Gonosztól megkísértett ember azonban története kezdetétől visszaélt szabadságával." [10] Engedett a kísértésnek, és rosszat cselekedett. A jó utáni vágyakozást megőrizte, ám természete magán viseli az eredeti bűn okozta sebet. Rosszra hajló és a tévedésnek alávetett lett:

"Így tehát az ember önmagában megosztott. Ezért mind az egyéni, mind a közösségi élet teljes egészében küzdelem, mégpedig drámai küzdelem a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között." [11]

1708 Szenvedésével Krisztus megszabadított bennünket a Sátántól és a bűntől. Kiérdemelte számunkra az új életet a Szentlélekben. Kegyelme helyreállítja azt, amit a bűn bennünk elrontott.

1709 Aki hisz Krisztusban, Isten gyermekévé válik. Ez a gyermekké fogadás átalakítja és megadja neki, hogy Krisztus példáját kövesse; képessé teszi arra, hogy helyesen cselekedjék és a jót tegye. A tanítvány Megváltójával egyesülve eléri a szeretet tökéletességét, az életszentséget. A kegyelemben megérett erkölcsi élet örök életbe, a mennyország dicsőségébe torkollik.

3.3. HÁZASSÁG ELŐTTI TISZTASÁGHÁZASSÁG ELŐTTI TISZTASÁG

Katolikus Egyház Katekizmusa alapján: Meghívás a tisztaságra

2337 A tisztaság a szexualitás személybe integráltságát jelenti, azaz az ember belső egységét a maga testi és lelki valóságában. A szexualitás, amelyben az embernek az anyagi és biológiai világhoz tartozása jut kifejezésre, akkor válik személyessé és valóban emberivé, amikor beépül a személytől személyhez irányuló kapcsolatba, a férfi és nő kölcsönös, teljes és időben korlátlan odaadásába. A tisztaság erénye tehát őrzi a személy épségét és az odaadás teljességét.

2338 A tiszta életet élő személy megőrzi a benne lévő élet- és szeretetenergiák épségét. Ez az épség biztosítja a személy egységét, és ellenáll minden olyan magatartásnak, amely sértené azt. Nem tűri sem a kettős életet, sem a kettős nyelvet. [88]

2339 A tisztaság megköveteli az önuralom megszerzését, ami nevelés az emberi szabadságra. Az alternatíva világos: vagy az ember parancsol a szenvedélyeinek és békére jut, vagy hagyja, hogy azok leigázzák őt és boldogtalanná válik. [89] "Az ember méltósága tehát megköveteli, hogy tudatos és szabad választás alapján cselekedjék, tudniillik személyként, belső indítás és irányítás, ne pedig belső vak ösztön vagy merő külső kényszer hatására. E méltóságot akkor éri el az ember, ha

3

kiszabadulva a szenvedélyek rabságából, a jó szabad választásával törekszik célja felé, az alkalmas eszközöket pedig hatékonyan és gondosan válogatja meg." [90]

2340 Aki hűséges akar maradni keresztségének ígéreteihez és ellen akar állni a kísértéseknek, annak használnia kell a megfelelő eszközöket: az önismeretet, az életkörülményeinek megfelelő aszkézist, az isteni parancsolatok iránti engedelmességet, az erkölcsi erények gyakorlását és az imádsághoz való hűséget. "A megtartóztatás ugyanis összeszed minket és elvezet arra az egységre, amelyből sokfelé szétszóródtunk." [91]

2341 A tisztaság erényei a mértékletesség sarkalatos erényétől függenek, amely arra irányul, hogy az értelemmel irányítsa a szenvedélyeket és az ember érzéki vágyait.

2342 Az önuralom hosszú állhatatosság műve. Soha nem tekinthető úgy, hogy véglegesen megszereztük. Magában foglalja a törekvést, hogy minden életkorban újra meg újra megszerezzük. [92] Bizonyos életszakaszokban a szükséges erőfeszítés nagyobb lehet, például amikor a személyiség alakul, a gyermek- és serdülőkorban.

2343 A tisztaság ismeri a növekedés törvényeit, melyek tökéletlenséggel és elég gyakran bűnnel megjelölt fokozatokon keresztül haladnak előre. A tiszta és erényre törekvő ember "napról napra szabad választásaival épül: tehát megismeri, szereti és megvalósítja az erkölcsi jót saját fejlettségi fokán". [93]

2344 A tisztaság kiemelkedően személyes feladat, de kulturális erőfeszítést is igényel, ugyanis "az emberi személy tökéletesedése és a társadalom fejlődése kölcsönösen összefüggenek". [94] A tisztaság föltételezi a személy jogainak tiszteletben tartását, különösen azt a jogát, hogy olyan tájékoztatást és nevelést kapjon, amely tiszteli az emberi élet erkölcsi és spirituális dimenzióit.

2345 A tisztaság erkölcsi erény. Isten ajándéka is, kegyelem, lelki tevékenység gyümölcse. [95] A Szentlélek megajándékozza Krisztus tisztaságának követésével [96] azt, aki újjászületett a keresztség vizéből.

2346 A szeretet minden erény formája. Hatására a tisztaság úgy jelenik meg, mint a személy önátadásának iskolája. Az önuralom az önátadáshoz van rendelve. A tisztaság azt, aki gyakorolja, a felebarát előtt Isten hűségének és gyöngédségének tanújává teszi.

2347 A tisztaság erénye a barátságban kitágul. Megmutatja a tanítványnak, hogyan kell követnie Azt, aki barátainak választott bennünket, [97] teljesen nekünk adta Önmagát és a maga isteni állapotában részesít bennünket. A tisztaság a halhatatlanság ígérete. A tisztaság különösen a felebaráttal való barátságban mutatkozik meg. Az azonos vagy különböző nemű személyek közötti barátság nagy érték mindenki számára. Elvezet a lelki közösségre.

A TISZTASÁG KÜLÖNBÖZŐ FORMÁI

2348 Minden megkeresztelt ember a tisztaságra kapott meghívást. A keresztény Krisztust, minden tisztaság példaképét öltötte magára. [98] Az összes Krisztus-hívő arra hivatott, hogy sajátos életállapotának megfelelően tiszta életet éljen. A keresztény keresztsége pillanatában elkötelezte magát arra, hogy érzelmi életét tisztaságban fogja uralni.

4

2349 A tisztaság erényének "különböző életállapotuk szerint kell ékesítenie az embereket: egyeseket a szüzességben vagy az Istennek szentelt cölibátusban, hogy könnyebben és osztatlan szívvel szentelhessék magukat egyedül Istennek; másokat az erkölcsi törvények által meghatározott módon aszerint, hogy házasok vagy egyedülállók-e". [99] A házas emberek arra kaptak meghívást, hogy a házastársi tisztaságot éljék; a többiek a tisztaságot az önmegtartóztatásban gyakorolják:

"Megtanuljuk tehát, hogy a tisztaság hármas erény: házastársi, özvegyi, szűzi; ugyanis nem úgy hirdetjük az egyiket, hogy kizárjuk a másik kettőt. (...) Ennyiben az Egyház fegyelme gazdag." [100]

2350 A jegyesek arra hivatottak, hogy a tisztaságot az önmegtartóztatásban éljék meg. E próbának alávetettségben fedezzék föl a kölcsönös tiszteletet, a hűség és a remény -- Istentől megkapják egymást -- begyakorlását. Tartsák fönn a házasság idejére a gyengédségnek azokat a megnyilvánulásait, melyek a házastársi szeretet sajátosságai. Segítsék egymást kölcsönösen abban, hogy növekedjenek a tisztaságban.

A TISZTASÁG ELLENI BŰNÖK

2351 A tisztátalanság (lat. luxuria) a nemi gyönyör rendetlen vágya vagy féktelen élvezete. A szexuális gyönyör erkölcsileg akkor rendetlen, amikor önmagáért, az élet továbbadására és a szeretetre rendeltségén kívül keresik.

2352 Az önfertőzés (lat. masturbatio) a nemi szervek szándékos izgatása nemi öröm szerzése céljából. "Mind az egyházi Tanítóhivatal -- a hagyomány állandó folyamatában --, mind a hívők erkölcsi érzéke bizonytalankodások nélkül állítja, hogy az önfertőzés önmagában és súlyosan rendetlen cselekedet." "Bármi legyen is a motívuma, a szexuális képesség szándékos használata a normális házastársi kapcsolaton kívül lényegében mond ellent rendeltetésének." Ilyen esetben a szexuális élvezetet, melynek "az erkölcsi rend szerint az igazi szerelem, a teljes, kölcsönös odaadás és az emberi élet továbbadása összefüggésében kell megvalósulnia, az e rend által megkövetelt szexuális kapcsolaton kívül keresik". [101]

Ahhoz, hogy a személyek erkölcsi felelősségéről helyes ítéletet alkothassunk és a lelkipásztorkodásnak irányt mutathassunk, figyelembe kell venni az érzelmi éretlenséget, a szerzett szokások erejét, a szorongásos állapotot és egyéb pszichikai vagy társadalmi tényezőt, amelyek enyhíthetik, talán a minimumra is csökkenthetik az erkölcsi bűnösséget.

2353 A paráználkodás (lat. fornicatio) egy szabad állapotú férfi és nő házasságon kívüli testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére rendeltetett. Ezenkívül súlyos botrány, amikor fiatalokat ront meg.

2354 A pornográfia kivonja a tényleges vagy tettetett szexuális aktust a partnerek bizalmas szférájából, hogy azt szándékosan harmadik személy(ek)nek bemutassa. Sérti a tisztaságot, mert eltorzítja a házastársi aktust, mely a házastársak egymásnak nyújtott intim ajándéka. Súlyosan károsítja mindazok méltóságát, akik részt vesznek benne (színészek, kereskedők, nézők), mert egymás számára primitív élvezet cikké és a meg nem engedett profit forrásává válnak. A pornográfia mindnyájukat egy nem létező világ illúziójába ringatja. Súlyos bűn. A polgári

5

hatóságoknak meg kell akadályozniuk pornográf anyagok előállítását és terjesztését.

2355 A prostitúció a prostituált személy méltóságát támadja, melyet a tőle nyert nemi gyönyörre redukálnak. Aki ezért fizet, súlyosan vétkezik önmaga ellen: megsérti a tisztaságot, melyre kötelezi a keresztség, és beszennyezi testét, a Szentlélek templomát. [102] A prostitúció a társadalom fekélye. Rendes körülmények között a nőket sújtja, de nem kíméli a férfiakat, a gyermekeket és a fiatalkorúakat sem (ez utóbbi két esetben a bűn a botránnyal is súlyosbodik). Az embernek önmagát prostituálnia mindig súlyos bűn, de a bűn beszámíthatóságát csökkentheti a nyomor, a zsarolás és a társadalmi nyomás.

2356 A nemi erőszak a személy szexuális intimszférájába való erőszakos behatolás. Sérti az igazságosságot és a szeretetet. A nemi erőszak súlyosan megsérti a másik tisztelethez, szabadsághoz, testi és erkölcsi épséghez való jogát. Súlyos kárt okoz, mely az áldozatban egész életére kiható nyomot hagyhat. Mindig önmagában rossz cselekedet. Még súlyosabb, ha rokonok (vö. vérfertőzés) vagy nevelők követik el a rájuk bízott gyermekeken.

TISZTASÁG ÉS HOMOSZEXUALITÁS

2357 A homoszexualitás olyan férfiak vagy nők közötti viszony, akik kizárólagosan vagy döntően saját nemük iránt éreznek szexuális vonzalmat. A századok folyamán és különböző kultúrákban nagyon eltérő formákat öltött. Pszichikai eredete nagyrészt föltáratlan. A hagyomány a Szentírásra támaszkodva --mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket [103] -- mindig vallotta, hogy "a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek". [104] Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.

2358 Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket.

2359 A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belső szabadságot, olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is közeledniük a keresztény tökéletességhez.

4.4. EGYÜTTÉLÉS HÁZASSÁGKÖTÉS ELŐTT?EGYÜTTÉLÉS HÁZASSÁGKÖTÉS ELŐTT?

6

Amerikai püspökök jegyesekhez írt levele

Forrás: FMG-INFORMATION Nr. 70, 2000. április

Németországhoz hasonlóan az Egyesült Államokban is elterjedt a házasságkötés előtti együttélés, mint választott életforma. Pennsylvania szövetségi állam katolikus püspökei 1999-ben megfogalmaztak egy levelet egyházi házasság előtt álló párok számára, amelyben nyíltan és egyértelműen megvilágítják azokat az érveket, amelyek látszólag a fiatalok "próbaházassága" mellett szólnak, valamint állást foglalnak a katolikus erkölcsi tanítás mellett. Elgondolkoztató dokumentum!

"Living Together. Questions and Answers Regarding Cohabitation and the Church's Moral Teaching". (Forrás: USA-folyóirat "Lay Witness, 1999. nov., ill. www.cuf.org. Német fordítás: FMG) 

Mit jelent az "együttélés"?

 A "kohabitációt" általában "házasságon kívüli együttélésnek" fordítják. Férfi és nő olyan kapcsolatát jelenti, ahol házasságkötés nélkül áll fenn közöttük szexuális kapcsolat és közös háztartásban élnek.

Miért olyan nagy probléma az Egyház számára a házasságon kívüli együttélés?

Ha pap segít a házasságra való felkészülésben, akkor sokféle témáról fogtok vele beszélgetni. Mindazonáltal az Egyház kifejezetten aggódik a házasságon kívüli együttélés miatt, mert ez mostanában általánosan elterjedt és hosszútávon az Egyházhoz tartozó családok számára komoly problémát jelenthet. Utóbbinak elsősorban az az oka, hogy az együttélés - még akkor is, ha a (polgári) társadalom ezt az életformát jóváhagyja - egyszerűen nincsen összhangban ISTENNEK a házasságra vonatkozó tervével. Ez magyarázza azt is, hogy a házasságkötésük előtt már együtt élő párok többsége túl nehéznek találja a házasságot ahhoz, hogy kitartson mellette. Nem alkotott erről az Egyház törvényt. Csupán annak továbbadásáról és értelmezéséről van szó, amit Isten minden idők óta kinyilatkoztat számunkra. Senkinek sincs joga az Egyházban ahhoz, hogy megváltoztassa Jézus tanítását. Utóbbi azt jelentené, hogy megfosztják az embereket az örökké érvényes megváltó igazságoktól. Keresztény hitünk tanítása szerint a szexuális kapcsolat kizárólag a házasságra vonatkozik. A házasságon kívüli nemi élet visszaélés a házasság szentségi mivoltával, a szexualitás szentségi erejével és az emberi méltósággal.

Alapos okunk van arra, hogy házasságkötés előtt együtt éljünk. Miért nem fogadja el ezt az Egyház?

Az Egyház úgy gondoskodik rólatok, mint a szülők a fiukról és lányukról, akiket nagyon szeret. Tudva, hogy az együttélés növeli a házasság későbbi megromlásának a veszélyét, védelmezni akar benneteket és meg akarja őrizni a boldogságotokat. Egyébként a legtöbben egyáltalán nem gondolják végig azokat az érveket, melyekkel döntésüket indokolják. 

Gondoljátok meg!

1.   érv: "Nekünk ez kényelmesebb."

7

Jó dolog a kényelem, de életre szóló döntésnél nem tekinthető alapnak. Házasságban élni időnként kényelmetlen és lemondásokra is szükség lehet. Csupán kényelmi szempontból együtt élni rossz előkészület a házasságra, amint ezt több tanulmány bizonyítja. Kimutatták, hogy azok, akik házasságkötésük előtt együtt éltek, gyakrabban választják később a "változatosságot", a "kísérletezést" és a nyitott életformák kínálta lehetőségeket (open-ended lifestyles), ami viszont kapcsolatuk meggyengüléséhez vezethet. Abban az elemzésben, amelyet a chicagói és a michigani egyetemen végeztek, kiderült, hogy azokban a házasságokban, ahol a felek korábban az együttélést választották, felszínesebb a kommunikáció és gyakoribbak a felelősségvállalás nélküli döntések. Amennyiben az együttélés alapja a kényelem, akkor ez nem ad lehetőséget körültekintő megfontolásokra és nincs megfelelő tere az életre szóló, bölcs döntéseknek.

2.   érv: "Szeretnénk megspórolni az esküvő költségeit, így számunkra gazdaságosabb az együttélés."

Bizonyára több pénzetek maradna így a havi kiadásokra, azonban valami sokkal értékesebbet áldoztok fel érte. A jegyesség több, mint az esküvő és a lagzi tervezgetése. Komoly beszélgetéseknek és alapos megfontolásoknak van itt az ideje, ami legjobban egy meg nem terhelt kapcsolatban lehet sikeres. Azok, akik házasságkötésük előtt együtt élnek, nem engedhetik meg maguknak a meg nem terheltség luxusát. Bármennyit is spóroltok a költségeken - a végén nagyobb árat fizettek érte. Dr. Joyce Brothers a házasságon kívüli együttélésről szóló cikkében találóan írja: "A rövidtávú spórolás sokkal kevésbé fontos, mint beruházni egy életre szóló kapcsolatba."

3.   érv: "A válások nagy száma miatt először ki akarjuk próbálni, hogy hogyan tudnánk együtt élni."

Több tanulmány egybehangzóan kimutatta, hogy lényegesen gyengébb a szellemi kapcsolat (a "kommunikáció") ott, ahol a felek házasságkötésük előtt együtt éltek, ráadásul elégedetlenek a helyzetükkel. Felszínesen tekintve a "próbaházasságnak" az adhat értelmet, hogy így az össze nem illő párok kiszűrhetők. Ez azonban közel sincs így. Akik házasságkötésük előtt együtt élnek, 50%-kal nagyobb arányban válnak el később, mint akik nem az együttélést választják. Ezenkívül több, mint 60%-uk kapcsolata szakad meg még a házasság előtt. A házasságon kívüli együttélés jelentős mértékben különbözik a házasságban való együttéléstől, hiszen az előbbinél hiányzik a kapcsolatmegtartó elköteleződés.

4.   érv: "Előbb meg kell ismernünk egymást. Később vállalhatunk gyermekeket is."

A házasságon kívüli együttélés egymás megismerésének meglehetősen elhibázott formája, mert gátolja a barátság hiteles fejlődését és érési folyamatát (nincs biztosítva ehhez elegendő idő). Gyakori, hogy azok, akik házasságkötésük előtt együtt éltek, a szexualitás terén túlzott elvárásokról számolnak be, mindazonáltal a kommunikáció egyéb formái iránt kisebb érdeklődést mutatnak - ez vezetne a házasságban a szexuális kapcsolat teljes egységéhez? A megismerkedés és az udvarlás klasszikus folyamata során jobban fogjátok egymást értékelni a beszélgetések, egymás elveinek és vágyainak kölcsönös megosztása, és az egymásban rejlő értékek megismerése által.

5.   érv: "Az Egyház tanítása ezen a területen elavult és eltávolodott a valóságtól. A születésszabályozás túlhaladta a régi szabályokat."

8

Ez így nem igaz. Az ókeresztény korban - a római birodalomban - nem keresztény körökben általánosan elterjedt a házasságon kívüli együttélés, ugyanúgy, mint a művi fogamzásgátlás. Ez a gyakorlat azonban az egyénre, a családra és a társadalomra már akkor is negatív hatással volt. A nőket a szexuális élvezet játékszereiként szabadon rendelkezésre álló tárgynak tekintették, és eldobták, ahogy az érzelmek heve alábbhagyott. A házassággal és a családdal kapcsolatos keresztény szemlélet az egyén és a család boldogságához és beteljesüléséhez - valamint széles körű kulturális és társadalmi megújulásához- vezetett. Az Egyház tanítása közel sem elavult, éppen ellenkezőleg: akkor és most is forradalmi erejű - és eredményes!

4.  Milyen jogon szól bele az Egyház a szexuális kapcsolatunkba? Ez a mi magánügyünk!

A szexualitás rendkívül intim és személyes, mindazonáltal elgondolkoztató az erkölcsi és szociális vonatkozása. A családban a szexualitás elemi kötődésként működik, a család pedig a társadalom építőköve. A szexuális magatartás helyes vagy helytelen volta befolyásolja az egyén, a család és a társadalom egészségét és boldogságát. Ez magyarázza azt, hogy a polgári törvények mindig is foglalkoztak a szexuális viselkedés problémáival. Az Egyház természetesen védelmezi a családot és a társadalmat. Még inkább védelmébe veszi azonban a Te kapcsolatodat leendő házastársaddal és ISTENNEL. A szexuális együttlét az az aktus, amely során Isten előtt megpecsételődik és megújul a házastársi szövetség. A szexualitás terén elkövetett bűn során tehát nemcsak férfi és nő vétkezik egymás ellen, hanem ISTENTŐL távolodnak el. Ez pedig már az Egyház felelőssége. A szexualitás nem magánügy. Amennyiben közös ügyetek ISTENNEL, akkor közös az Egyházzal is. Kérdezzétek meg magatoktól: "Melyik az a pillanat, amikor már nem vagyok keresztény? Miután becsuktam a hálószoba ajtaját? Mikor szűnik meg számomra az Istennel való kapcsolat jelentősége?"

5. Hogyan vonatkoztatható az egymással való kapcsolatunkra és Istennel való lelki kapcsolatunkra az, amit saját testünkkel teszünk?

Tested, mint ajándék a szexuális együttlét során a teljes önátadás szimbóluma. A szerelmi aktus során férj és feleség testbeszédben fejezi ki azt, amit az esküvőn az oltár előtt kimondtak egymásnak: "Tied vagyok - egész életemben!" Isten a szexualitást testi örömre és érzelmi beteljesülésre teremtette. De még ennél is többről van szó. Mindenekelőtt annak a tökéletes ajándéknak a jele ez, amelyet férj és feleség önmagaként ígért egymásnak. E kölcsönös ajándék felhatalmazza a házaspárt arra, hogy ISTEN munkatársa legyen, amennyiben egy új személy, a gyermek kapja meg az élet ajándékát. ISTEN terve szerint a szexuális egyesülésnek alapvetően két célja van: a házastársi szeretet növelése és a gyermekekkel való osztozás ebben a szeretetben. Az egyetlen "hely", ahol férfi és nő részéről a teljes önátadás megvalósulhat, a házasság. Ez az a "hely", ahol a gyermekeket az édesapa és az édesanya biztonságot adó, elkötelezett szeretetével tudja felnevelni. Ezért tartozik a szexuális intimitás egyedül a házasságra. A házasságon kívüli szexualitás hazugság. A nemi aktus lényege a teljes önátadás - de a valóságban a férfi és a nő visszatartja elköteleződését és termékenységét, és megtagadja kapcsolatát ISTENNEL. Mielőtt átadod a testedet társadnak, egész életedet át kell adnod neki és egyidejűleg társad teljes életét el kell fogadnod - ez pedig megint csak a házasságban lehetséges.

6.   Miért nem hallgathatok a lelkiismeretem szavára, ha az együttélést jónak tartom?

9

Lelkiismereti dolgokban könnyű tévedni, amint ez gyakran meg is történik. Ha saját érdekeinkről van szó, különösen is hajlamosak vagyunk az önámításra. Itt is, mint minden cselekedetünknél, objektív irányelvekre van szükségünk, melyek megmutatják, hogy lelkiismeretünk helyesen működik-e és képes-e jól dönteni. Az erkölcsösség nem vélemény vagy "jó érzék" kérdése. A lelkiismeret ISTEN hangja és az igazságot szívünk mélyén hirdeti. Nem valószínű, sőt mi több, lehetetlen, hogy ISTEN az emberi kényelem vagy a kívánságaink kedvéért saját parancsait meghazudtolja. Akkor cselekszel jó lelkiismerettel, ha ISTEN akaratát teljesíted. Házasságon kívül együtt élni minden körülmények között bűn.

7. Miért mondja az Egyház, hogy az együttélés megbotránkoztat másokat? Hiszen rokonaink és barátaink között sokan élnek így!

Az, hogy sokan így élnek, nem változtat az együttélés helytelenségén és azon, hogy súlyos bűn. Azt a döntést, amely szerint egy pár az együttélést választja, nem lehet elkülönítve őrájuk vonatkoztatni. Mindenkit érint, akik kapcsolatban állnak velük - szüleiket, testvéreiket, barátaikat, sőt az egyházközösség valamennyi tagját. Akik házasságon kívül együtt élnek, kimondatlanul azt az üzenetet közvetítik, hogy ISTEN törvényének áthágása nem bűn. Ez különösen félrevezető lehet a fiatalabb gyermekek - testvéreik, barátaik gyermekei - számára, akikre könnyű mély hatást gyakorolni, erkölcsi ítéletük pedig még éretlen.

8. Hogyan készüljünk fel lelkileg a lehető legjobban a házasságra?

"Az esküvő csak egy nap, a házasság viszont egész életre szól." Hosszú és boldog idő lehet, de csak megfelelő előkészület után. A házasságra való felkészülés legjobb módja a hit megélése. Katolikusoknál ez azt jelenti, hogy vasárnaponként hűségesen részt vesznek a szentmisén, rendszeresen gyónnak, imádkoznak és gyakorolják a felebaráti szeretetet. Ha eddig nem jártál rendszeresen szentmisére, a plébánosod ismét látni kíván a templomban. Ha az utolsó gyónásod óta hosszú idő telt el, a pap segítségedre lesz. A gyónásra különösen nagy szükség van akkor, ha korábban együtt éltetek. Az előkészület ideje alatt buzdítást kaptok arra, hogy együtt imádkozzatok, rendszeresen olvassátok a Szentírást és a keresztény erények szerint éljetek. Tájékozódásként figyeljétek azokat a párokat, akik valóban keresztényként élnek.

9. Miért éljünk mostantól külön? Hiszen ez csak az Egyház önkényes szabályozása.

Az Egyház tanítása a házasságon kívüli együttélésről nem "önkényes szabályozás". Házasságkötés előtt együtt élni bűn, amely ISTEN parancsát és az Egyház törvényét sérti. Szent Pál - a "paráznaság" kifejezést használva (akár tényleges együttélésről van szó, akár nem) - azon bűnök közé sorolja, amelyek megakadályozhatják az ISTEN országában való részesülést (v.ö. 1 Kor 6,9). A házasságon kívüli együttélés az emberi szív legmélyebb vágya ellen irányul és a házasság megromlásának esélyét jelentősen növeli. Ha őszintén magadba nézel, akkor valamennyi gyakorlati megfontolás arra fog vezetni, hogy a házasságkötés előtti együttéléssel szakítanod kell. A döntés lényege a bűntől való elfordulás és KRISZTUS, illetve az ő tanításának követése. Mindig ez a helyes döntés. Mindazonáltal más is igazolja e döntés helyességét:

erősíteni fogja a házasságotokat elmélyíti a barátságotokat kölcsönös bizalom és elmélyültebb életközösség létrejöttét segíti elő kiszélesíti a problémamegoldó és kommunikációs képességeteket

10

növeli annak esélyét, hogy házasságotok sikeres lesz.

Azt gondolhatjátok, hogy Ti más helyzetben vagytok és egymás iránti érzelmeitek sosem fognak alábbhagyni. A legtöbben így gondolkoznak. Senki sem lép házasságra, miközben annak megromlásától tart. Mégis szétválik a legtöbb pár útja. Ti szeretnétek a "ritka kivétel" lenni: azok, akiknek sikeres a házassága, miután boldogan és teljes beteljesülésben éltek együtt! Egyesek úgy gondolják, hogy házasságkötés előtt külön élni erőltetett, mások szerint pedig nincs is jelentősége. Vannak, akik attól tartanak, hogy a szexuális aktivitás szüneteltetése káros lehet a kapcsolatukra. Ez azonban meglehetősen ritka. A házasságban is lehetnek olyan időszakok, amikor a szexuális kapcsolatot egy időre fel kell függeszteni, pl. betegség, katonai szolgálat, üzleti út miatt vagy a házastárs egészségi állapota érdekében. A kapcsolat ezt nemhogy túléli, de erősödik is általa. ISTEN a jó házastársi kapcsolat kegyelmével jutalmazza meg az ilyen áldozatot. Amikor tartózkodtok a szexuális együttléttől, a kommunikáció egyéb formáira jobban tudtok építeni, ez pedig végső soron lehetővé teszi számotokra, hogy egymást mélyebben és maradandóbban ismerjétek meg.

10. Miért érdemes az Egyház tanítását követnünk?

Gazdag áldásban részesülnek azok, akik a katolikus egyház tanítását készséggel elfogadják. JÉZUS örömhíre felszabadít arra, hogy egymás iránti bizalmatok még nagyobb örömmel töltsön el benneteket:

hogy a másikban a személyt tiszteljétek, ne pedig eszköznek tekintsétek céljaitok eléréséhez

hogy kiegyensúlyozott, tartós és élő hitet sugárzó kapcsolatban éljetek hogy igaz és hűséges szeretettel ajándékozzátok meg egymást és ne

egyszerűen az ösztönök kielégítése legyen a cél.

A házastársi szeretet különleges helyen áll ISTEN tervében. Ahogy mindenért, ami jó, ezért is áldozatot kell hozni. Ez az áldozat azonban elenyésző a megígért jutalomhoz képest. Keressétek előbb ISTEN országát; mindazt pedig, amit kértek, megkapjátok hozzá - sőt még annál is többet!

Kérdések a közös beszélgetésekhez, az elmélkedéshez és az imához:

Ti, akik házasodni szeretnétek, miért döntöttetek korábban az együttélés mellett?

Milyen tanulságot vontatok le az együttélés tapasztalataiból? Mi az, amit ennek kapcsán, mint pár és mint egyén, megtudtatok magatokról? Mi motiválta azon döntéseteket, hogy össze akartok házasodni? Mi az, ami a

kapcsolatotokban megváltozott és arra indított, hogy házasságra lépjetek, és az Egyház áldását kérjétek rá?

Idegenkedtetek vagy vonakodtatok korábban a házasság gondolatától? Ha igen, akkor mi volt ennek az oka? A felmerült problémák maradéktalanul megoldódtak?

Miért szeretnétek a katolikus egyház szertartása szerint esküdni? Mit jelent számotokra a házasság szentsége? Hogyan látjátok hiteteket és szereteteteket, mint házasságotok benső részét? Hogyan képzelitek el házasságotokban az élet továbbadására való

nyitottságotokat?

Pennsylvania püspökei néhány idézetet csatolnak levelükhöz a témával kapcsolatban:

11

"Aki kezdettől fogva teremtett, férfinak és nőnek alkotta őket. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát ISTEN egybekötött, azt ember szét ne válassza."

(Mt 19,4-6)

"A bensőséges házastársi élet- és szeretetközösség, amelyet a Teremtő alapított és törvényeivel körülvett, a házassági szövetség, azaz a visszavonhatatlan személyes beleegyezés által jön létre... A házasság szerzője maga ISTEN."

 (II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes, 48)

"A szexualitás, amely által a férfi és a nő a házastársak saját és kizárólagos cselekedetein keresztül egymásnak átadja önmagát, nem csupán valami biológiai folyamat, hanem legintimebb valóságában érinti az egész embert. Csak akkor valósulhat meg igazán emberi módon, ha szerves része annak a szeretetnek, amelyben a férfi és a nő teljes mértékben elkötelezi egymásnak önmagát egészen a halálig. A test fizikai átadása hazugság volna, ha nem a teljes, személyes önátadásnak lenne jele és gyümölcse."

(II. János Pál, Familiaris consortio, 11)

"A házastársak egyesülésével a házasság kettős célja valósul meg: maguknak a házastársaknak a java és az élet továbbadása. A házasságnak ezt a két jelentését vagy értékét nem lehet egymástól elválasztani a házaspár lelkiéletének megkárosítása, a házasság javainak és a család jövőjének veszélyeztetése nélkül. Így tehát a férfi és a nő házastársi szerelme a hűség és a termékenység kettős követelményének van alárendelve."

(A Katolikus Egyház Katekizmusa,  Nr. 2363)

"Már maga a keresztény házasságra való előkészület is a hitnek egy útja. A jegyesek számára különleges alkalmat ad arra, hogy a keresztségben kapott és keresztény neveltetésük során táplált hitüket újra felfedezzék és elmélyítsék. Így fogják felismerni és önként elfogadni hivatásukat, amely KRISZTUS követésére és a házasságban ISTEN országának szolgálatára hív."

(II. János Pál, A keresztény család szerepe a mai világban)

Kiadó: FREUNDESKREIS MARIA GORETTI e. V., Engelbertstr. 21. D-81241 München

HÁZASSÁG A TEREMTÉS RENDJÉBENHÁZASSÁG A TEREMTÉS RENDJÉBEN

Katolikus Egyház Katekizusa alapján

12

1603 "A házastársi szeretet és élet bensőséges közösségét a Teremtő alapította és vette körül törvényeivel (...). Maga (...) Isten a házasság szerzője." [97] A házasságra szóló meghívás már a férfi és a nő természetében adva van, ahogyan ezek a Teremtő kezéből kikerültek. A házasság nem pusztán emberi intézmény, jóllehet a századok folyamán a különböző kultúrák, társadalmi struktúrák és szellemiségek szerint számtalan változáson ment keresztül. E változások nem tudták feledtetni a maradandó és általános vonásokat. Ennek az intézménynek a méltósága ugyan nem azonos fényességgel ragyog mindenütt, [98] de minden kultúrában él a házastársi egység értéke iránti érzék. "A személy, valamint az emberi és a keresztény közösség üdvössége szorosan összefügg a házastársi és családi közösség jó állapotával." [99]

1604 Isten, aki az embert szeretetből teremtette, meg is hívta a szeretetre, ami minden egyes ember veleszületett, alapvető hivatása. Az ember Isten képmására lett teremtve, [100] aki maga "a szeretet" (1Jn 4,8.16). Mivel Isten férfinak és nőnek teremtette az embert, kölcsönös szeretetük annak az abszolút és fogyatkozhatatlan szeretetnek a képe, mellyel Isten az embert szereti. Ez a szeretet a Teremtő szemében jó, sőt nagyon jó. [101] Ez a szeretet, melyet Isten megáldott, arra van rendelve, hogy termékeny legyen, s hogy a teremtés őrzésének közös művében valósuljon meg: "Isten megáldotta őket, és mondta nekik: ťLegyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és vessétek uralmatok aláŤ" (Ter 1,28).

1605 A Szentírás elmondja, hogy a férfi és a nő egymásnak van teremtve: "Nem jó az embernek egyedül lennie" (Ter 2,18). A nő "hús az ő húsából", [102] azaz a férfival egyenrangú, egészen közel áll hozzá, Isten segítségül adta mellé, [103] így képviseli Istent, aki a mi segítségünk. [104] "Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy test lesz" (Ter 2,24). Maga az Úr mutatta meg, hogy ez kettőjük életének fogyatkozhatatlan egységét jelenti, amikor arra emlékeztetett, mi volt a Teremtő terve "kezdettől": [105] "Így tehát már nem ketten vannak, hanem egy test"(Mt 19,6).

Familiaris Consortio: II. János Pál pápa apostoli buzdításaaz egész Katolikus Egyház püspökeihez, papjaihoz és híveihez a keresztény család feladatairól a mai világban

A HÁZASSÁG: AZ ISTEN ÉS AZ EMBER KÖZÖTTI SZÖVETSÉG KÉPE

Az Isten és az emberek közötti szeretetszövetség, melyet főleg a kinyilatkoztatásban és Izrael hűsége tapasztalatában találunk meg, szemléletesebb kifejezési formát kap a férfi és a nő közötti házastársi szövetségben. Ezért a Kinyilatkoztatás központi igéjét – „Isten szereti az ő népét” – hirdetik azok az eleven és konkrét igék is, amelyekkel a férfi és a nő a házastársi szerelmet közli egymással. Szeretetük köteléke annak a szövetségnek lesz képe és jele, amely Istent és az ő népét kapcsolja egybe.[24] Ezzel szemben az a bűn, amely megsértheti a házastársi szövetséget, a nép Istene elleni hűtlenségének lesz képe: miként a bálványimádás paráznaság,[25] úgy a hűtlenség házasságtörés, a törvény iránti engedetlenség pedig az Úr jegyesi szeretetének megvetése. Izrael hűtlensége azonban nem szünteti meg az Úr örök hűségét, s így Isten örökké hűséges szeretete úgy jelenik meg, mint annak a hűséges szeretetkapcsolatnak példája, amelynek a házastársak között kell lennie.[26]

13

4. A SZEXUALITÁS4. A SZEXUALITÁS

Katolikus Egyház Katekizmusa:

2332 A szexualitás az emberi személyt minden szempontból érinti testének és lelkének egységében. Sajátosan az érzelmi életre vonatkozik, a szeretet és az élet továbbadásának képességére, általánosabban az alkalmasságra, hogy közösségi kapcsolatot teremtsen másokkal.

2333 Minden embernek, akár férfi, akár nő, el kell ismernie és el kell fogadnia a maga szexuális identitását. A testi, erkölcsi és lelki különbségek és komplementaritás a házasság javára és a családi élet kibontakozására irányulnak. A házaspár és a társadalom harmóniája részben attól függ, hogyan élik meg a nemek komplementaritását, kölcsönös egymásrautaltságát és egymás segítését.

2334 "ťFérfinak és nőnekŤ teremtvén az embert, Isten a férfit és a nőt egyformán megajándékozta a személyes méltósággal." [84] "Az ember, a férfi és az asszony, egyaránt személy, hiszen mindketten a személyes Isten képére és hasonlatosságára lettek teremtve." [85]

2335 Mindkét nem azonos méltósággal, de különböző módon Isten hatalmának és gyengédségének képmása. A férfi és a nő egysége a házasságban a Teremtő nagylelkűségének és termékenységének egyfajta utánzása a testben:"a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy test lesz" (Ter 2,24). Ebből az egyesülésből származik minden emberi nemzedék. [86]

2336 Jézus azért jött, hogy a teremtést eredeti tisztaságában helyreállítsa. A Hegyi Beszédben szigorúan értelmezi Isten tervét: "Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követ el vele." (Mt 5,27--28) Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza. [87]

Az Egyház hagyománya a hatodik parancsolatot úgy tekintette, mint ami magában foglalja az emberi szexualitás egészét.

A HITTANI KONGREGÁCIÓ DOKUMENTUMA A SZEXUALITÁSRÓL:

A Hittani Kongregáció útmutatója a szexualitás banalizálásával kapcsolatosan a "Világ világossága" című könyv néhány  értelmezésére vonatkozóan

XVI. Benedek a „Világ világossága” című interjúkötetének megjelenése kapcsán olyan különböző helytelen értelmezések terjedtek el, amelyek a Katolikus Egyháznak a szexuál erkölcs néhány kérdésére vonatkozó álláspontjával kapcsolatban zavart okoztak. A pápa gondolatát gyakran manipulálták szavainak

14

értelmétől távol álló célokból és érdekekből, ami nyilvánvalónak bizonyul, ha egészében olvassuk azokat a fejezeteket, ahol említésre kerül az emberi szexualitás. A Szentatya szándéka világosan látszik: újra felfedezni Isten tervének nagyságát a szexualitásra vonatkozóan, elkerülve annak a ma annyira elterjedt banalizálását.

Egyes értelmezések úgy mutatták be a pápa szavait, mintha az Egyház erkölcsi hagyományával ellentétes megállapítások lennének. Ezt a feltételezést egyesek pozitív fordulatként üdvözölték, mások aggodalommal vették tudomásul, mintha eltávolodásról lenne szó a fogamzásgátlásról szóló tanítástól és az Egyház AIDS elleni küzdelemben tanúsított magatartásától. Valójában a pápa szavai, amelyek konkrétan a prostitúcióra, mint súlyosan rendezetlen magatartásra utalnak, nem módosítják sem az Egyház erkölcsi tanítását, sem pasztorális gyakorlatát.

Amint az a kérdéses oldal elolvasásából kitűnik, a Szentatya nem a házassági erkölcsről beszél, de nem is a fogamzásgátlásra vonatkozó erkölcsi normáról. Ezt az Egyház hagyományához tartozó normát igen világosan fogalmazta meg újra VI. Pál a Humanae vitae enciklika 14. pontjában, amikor azt írta, hogy „elítélendő minden olyan cselekedet, mely akár a nemi aktus előtt, akár közben, akár természetes következményeinek kifejlődése során, akár mint célt, akár mint eszközt azt szándékolja, hogy a fogamzást lehetetlenné tegye”. Az az elgondolás, miszerint XVI. Benedek szavaiból arra lehetne következtetni, hogy bizonyos esetekben megengedett lenne az óvszer használata nem vágyott terhességek elkerülése céljából, teljes mértékben önkényes és nem felel meg sem az ő szavainak, sem az ő gondolatának. Ezzel szemben a pápa erre vonatkozólag emberileg és etikai szempontból megvalósítható utakat javasol, amelyekért a lelkipásztoroknak „még inkább és még jobban” ki kell állniuk. Ezek ugyanis egészen tiszteletben tartják minden nemi aktusban annak egyesítő és nemző jelentése közötti elválaszthatatlan kapcsolatot azáltal, hogy adott esetben a felelős családtervezés keretében a termékenység természetes periódusait figyelembe vevő módszerhez folyamodnak.

Ami azután a könyv kérdéses részét illeti, a Szentatya egy ettől teljesen eltérő esetre, a prostitúcióra hivatkozott, amely magatartást a keresztény erkölcs kezdetektől fogva mindig súlyosan erkölcstelennek tekintett (vö. II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes 27; Katolikus Egyház Katekizmusa, 2355). Az egész keresztény hagyománynak – és nem csak annak – a prostitúcióra vonatkozó figyelmeztetését Szent Pál szavaival foglalhatjuk össze: „Kerüljétek az erkölcstelenséget” (1Kor 6,18). A prostitúció ellen tehát küzdeni kell és az Egyház, a civil társadalom és az állam megfelelő szerveinek az a feladata, hogy a benne levő személyeket szabaddá tegye.

Erre vonatkozóan meg kell jegyeznünk, hogy az AIDS-nek a világ sok területén jelenleg tapasztalt elterjedése miatt kialakult helyzet a prostitúció problémáját még drámaibbá tette. Aki tudja, hogy HIV fertőzött és ezáltal a fertőzést továbbadhatja, a hatodik parancsolat elleni súlyos bűnön túl az ötödik parancsolat ellen is vétkezik, mert tudatosan súlyos kockázatnak teszi ki egy másik személy életét, ami a közegészségre is hatással van. Ezzel kapcsolatban a Szentatya világosan megerősíti, hogy az óvszer „nem valódi és nem erkölcsös megoldás” az AIDS problémájára és azt is, hogy „csak az óvszerre koncentrálni a szexualitás banalizálását jelenti”, mert nem akar szembenézni azzal az emberi kilátástalansággal, amely a járvány továbbterjedésének alapja. Másrészt tagadhatatlan, hogy aki azért használ óvszert, hogy egy másik személy életére leselkedő veszély kockázatát csökkentse, az a helytelen cselekedetéből fakadó rossz csökkentésére törekszik. A Szentatya ebben az értelemben mondja, hogy az

15

óvszer használata „a fertőzés veszélyének csökkentése szándékával jelentheti az első lépést azon az úton, amely egy másképpen, emberibben megélt szexualitáshoz vezet”. Egy olyan megjegyzésről van szó, amely tökéletesen összeegyeztethető a Szentatya másik megállapításával: „ez nem a valódi eszköze az AIDS csapása elleni küzdelemnek”.

Egyesek XVI. Benedek szavait az úgynevezett „kisebb rossz” elmélet szerint értelmezték. Ez az elmélet proporcionalista alapon könnyen félreértelmezhető (vö. II. János Pál, Veritatis splendor enciklika, 75-77). Egy olyan cselekvést, amely rossz a tárgya miatt, még ha kisebb rossz is, nem lehet megengedetten akarni. A Szentatya nem mondta, hogy a prostitúció óvszer használata mellett megengedett választás lenne, mint kisebb rossz, ahogy azt némelyek állították. Az Egyház azt tanítja, hogy a prostitúció erkölcstelen és küzdeni kell ellene. Ha valaki ennek ellenére gyakorolja a prostitúciót és emellett HIV fertőzött lévén tesz azért, hogy csökkentse a fertőzés veszélyét, akár óvszert használva, ez lehet egy első lépés mások életének tiszteletben tartása tekintetében, még ha a prostitúció rossz volta ettől ugyanolyan súlyos is marad. Ez az értelmezés összhangban van mindazzal, amit az Egyház erkölcsteológiai hagyománya a múltban is állított.

Végül az AIDS elleni küzdelemben a Katolikus Egyház tagjainak és intézményeinek tudniuk kell, hogy szükséges az emberekhez közel lenni, kezelve a betegeket és tanítva mindenkit, hogy megélhessék a nemi élettől való tartózkodást a házasság előtt és a hűséget a házasságon belül. Erre vonatkozóan el kell ítélnünk azokat a magatartásformákat, amelyek banalizálják a szexualitást, mert – ahogyan a pápa mondja – éppen ezek a veszélyes okai annak, hogy sok ember a szexualitásban nem látja szeretetének kifejeződését. „Ezért a szexualitás banalizálása elleni küzdelem is része a nagy erőfeszítésnek, hogy a szexualitást pozitívan értékeljük és kifejthesse pozitív hatását a maga teljességében vett emberre”.

5. A HÁZASSÁG EGYSÉGE ÉS FÖLBONT-5. A HÁZASSÁG EGYSÉGE ÉS FÖLBONT-HATATLANSÁGA HATATLANSÁGA

1644 A házastársak szeretete természeténél fogva megköveteli egész életüket átfogó személyes közösségük egységét és fölbonthatatlanságát: "Már többé nem két test, hanem csak egy" (Mt 19,6). [167] "Arra hivatottak, hogy állandóan növekedjenek közösségükben a házassági ígéret iránti mindennapos hűség, valamint a teljes és kölcsönös önátadás által." [168] Ez az emberi közösség megerősödik, megtisztul és tökéletesedik a Jézus Krisztussal való közösségben, amit a házasság szentsége ajándékoz. A közös hitélet és az Eucharisztia közös vétele által elmélyül.

1645 "Mind a férfi, mind a nő kölcsönös és teljes szeretetben elismerendő egyenlő személyi méltósága is nyilvánvalóvá teszi a házasságnak az Úrtól megerősített egységét." [169] A poligámia ellentétes ezzel az egyenlő méltósággal és a házastársi szeretettel, mely egyetlen és kizárólagos. [170]

16

6. ÉLETVÉDELEM: FOGANTATÁS ELSŐ6. ÉLETVÉDELEM: FOGANTATÁS ELSŐ PILLANATÁTÓL A TERMÉSZETES HALÁLIGPILLANATÁTÓL A TERMÉSZETES HALÁLIG

1. A MAGZATELHAJTÁS

a. A tényállás

2579 Az élet- és szabadságellenes bűncselekmények közül különös súlya van a kánonjogban az abortusznak (vö. II. János Pál, Enc., Evangelium vitae, 1995. III. 25, nr.

58: AAS 87, 1995, 410--552, 466--467). Erre utal egyrészt az, hogy a törvényhozó a CIC-ben ebbôl a bűncselekménycsoportból egyedül az abortusznak szentel külön

kánont, a többi tényállásokat együttesen tárgyalja, másrészt az érte rendelt büntetés súlyossága. Az abortusz ilyen büntetése az egyházban már azért is indokoltnak

látszik, mert a születendô emberi élet büntetôjogi védelmét a civil jogrendek ilyen széles körben nem szokták biztosítani. Ehhez hozzáfűzhetjük, hogy az abortusz

potenciális elkövetôinek körében feltehetôen nagyobb azoknak az aránya, akiket az egyházi büntetés visszatarthat egy ilyen cselekedettôl, vagy javulásra indíthat.

2580 Az ókeresztény korban[127], de késôbb is, különösen a vezeklési könyvekben[128] nagy súlyt kap a csecsemôgyilkosság egyházi büntetése. Az

abortusz elleni szankcióknak ugyanezekben a forrásokban szintén sok emléke maradt fenn. Az írországi vezeklési könyvek pl. különféle súlyú büntetéseket írnak elô az

abortusz elkövetôire, néha viszonylag enyhéket, de büntetik a csecsemôgyilkosságot is, méghozzá olykor hasonló súlyú büntetéssel, mint az abortuszt, máskor

súlyosabban. Az abortuszért kirótt vezeklés többször aszerint is eltérô, hogy milyen idôs volt a magzat. Ennek a különbségtételnek a hátterében az emberi élet

keletkezésérôl vallott korabeli felfogás áll. Mindenesetre a vezeklési könyveknek ebben a csoportjában az abortusz (legalábbis a terhesség negyvenedik napja, vagyis a feltételezett ,,animatio'' után) egyértelműen az emberölés egyik fajtájaként jelenik meg[129]. Nyoma van azonban annak is, hogy a negyven napnál fiatalabb magzat

elpusztítására az ,,occiderit'' szót használják[130].

2581 Az 1398. k. bünteti mindazt, aki eredményes magzatelhajtást végez. Nem követi el tehát a bűncselekményt, akinek kísérlete sikertelen maradt, függetlenül az ilyen

tett erkölcsi megítélésétôl. Ugyancsak nem meríti ki a bűncselekményi tényállást az, aki olyan cselekményt végez, mely kettôs hatással (duplex effectus) jár, ha a szándék a másik, jó hatásra irányult, a magzatelhajtást viszont nem akarta közvetlenül[131]. Vonatkozik viszont a büntetés a terhesség bármely szakaszában, tehát akár a kezdet

kezdetén elkövetett abortuszra is[132]. Vonatkozik a büntetés azokra is, akik a magzatelhajtásban nélkülözhetetlen -- akár fizikai, akár erkölcsi -- közreműködôk

voltak (vö. 1329. k.).

2582 A mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban, valamint a különbözô kísérletek során elpusztított embriókra tekintettel az Apostoli Szentszék az 1398.

kánonhoz hiteles törvénymagyarázatot fűzött, melyben kifejtette, hogy abortuszon (a fent leírt bűncselekmény értelmében) nem csupán az éretlen magzatnak a méhbôl való eltávolítását kell érteni, hanem a magzat megölését, bármilyen módon és a

fogamzás pillanatától kezdve bármikor kerüljön is rá sor (PCI, Resp., 1988. I. 19, Nr. 1:

17

AAS 80, 1988, 1818). E hiteles magyarázat hátterében egy már régebben folyó elméleti vita is áll. Egyesek az abortusz cselekményének megvalósulásához az éretlen (sôt némelyek szerint az éretlen, de még élô) magzatnak a méhbôl való mesterséges

eltávolítását tartották szükségesnek. Ez a formalista felfogás olyan véleményekre vezetett, melyek szerint, ha a magzatot pl. a méhbôl való eltávolítás elôtt már

elpusztították, ez nem lett volna abortuszként büntethetô. Ezzel szemben sokan világosan látták, hogy ebben a bűncselekményi tényállásban nem a módozaton van a

hangsúly, hanem a cselekmény célján, vagyis a magzat elpusztításán. A Szentszék hiteles magyarázata ez utóbbi nézet mellett foglalt állást. Ha pedig a cselekmény

lényege a magzat megölése, akkor mindegy, hogy ez a méhen belül vagy a méhen kívül, vagy esetleg nem is méhben lévô embrió (,,lombikbébi'') sérelmére történt-

e[133].

b. A büntetés

2583 A fenti tényállásra az 1398. k. önmagától beálló kiközösítést rendel. Az önmagától beálló büntetés már azért is szükségesnek látszik, mert sokszor titokban

követik el a cselekményt. A büntetés mértéke a CIC átdolgozása során változott: eleinte a réginél enyhébben, csupán egyházi tilalommal akarták az abortuszt büntetni,

késôbb tekintettel fokozódó terjedésére a kiközösítés mellett döntöttek (Comm 16, 1984, 50--51). A CIC már nem hangsúlyozza, hogy ennek a kiközösítésnek az

elengedése az ordináriusnak van ,,fenntartva'' (vö. 1917-es CIC 2350. k.). Erre azonban nincs is szükség, hiszen a büntetések elengedésére illetékes hatóság

általában és alapvetôen amúgy is az ordinárius (vö. 1354--1355. k.). Ezért ilyenkor nem beszélünk fenntartásról. Ahhoz, hogy egy pap rendes körülmények között ezt a

kiközösítést -- mint általában a nem fenntartott kiközösítéseket -- elengedhesse, külön megbízatásra van szüksége. Az elengedés lehetôségeinek részleteirôl fentebb

szóltunk (lásd fôként 7. § 2. d).

2584 Annak megítéléséhez, hogy egy konkrét esetben tényleg beállt-e az abortuszért járó kiközösítés, figyelembe kell venni, hogy -- mint az önmagától beálló büntetések

általában -- ez is csak akkor sújtja a tettest, ha az illetô tudja, hogy a magzatelhajtásért kiközösítés jár (1324. k. 1. § 9 és 3. §). Ugyancsak szem elôtt kell

tartani a többi mentô és enyhítô (!) körülményeket is (1323. k., 1324. k. 1. §), melyek mentesítenek az önmagától beálló büntetéstôl.

2585 A szerzetesekre, de a világi intézmények és az apostoli élet társaságai tagjaira is vonatkozó büntetésszerű jogkövetkezmény, hogy a cselekmény elkövetôjét az

intézménybôl el kell bocsátani (695. k. 1. §, vö. 729. k. 746. k.).

1329. kán. -- 1. §. Akik a büntetendô cselekmény elkövetésére vonatkozó közös szándékkal egy büntetendô cselekményben együttműködnek, és a törvényben vagy a

parancsban nincsenek kifejezetten említve, ha a fôtettesre utólag kimondandó büntetések vannak rendelve, ugyanilyen vagy más éppolyan súlyú vagy enyhébb

büntetés vonatkozik rájuk is.

2. §. A büntetendô cselekményhez fűzött, önmagától beálló büntetésbe esnek azok a bűnrészesek, akik a törvényben vagy a parancsban nincsenek említve, ha

tevékenységük nélkül a büntetendô cselekményt nem követték volna el, és a büntetés olyan természetű, hogy alkalmazni lehet rájuk; máskülönben utólag

kimondandó büntetésekkel büntethetôk.

1323. kán. -- Semmilyen büntetésnek nincs alávetve az, aki amikor a törvényt vagy a parancsot megszegte:

18

 1. tizenhatodik életévét még nem töltötte be; 2. hibáján kívül nem tudta, hogy törvényt vagy parancsot szeg meg; a tudatlansággal

azonos megítélés alá esik a figyelmetlenség és a tévedés;

3. fizikai erô vagy véletlen hatására cselekedett, amelyet nem láthatott elôre, vagy amely ellen, bár elôre látta, nem tudott védekezni;

 4. akár csak viszonylagosan is súlyos félelemtôl kényszerítve, illetve szükségbôl vagy súlyos kellemetlenségtôl hajtva cselekedett, kivéve mégis, ha a cselekedet belsôleg

rossz, vagy a lelkek kárára válik; 5. jogos védelembôl cselekedett az igazságtalanul ellene vagy más ellen támadóval

szemben, megtartva a kellô mérsékletet; 6. nem rendelkezett értelmének használatával, fenntartva az 1324. kán. 1. § 2. sz. és

az 1325. kán. elôírásait;

7. hibáján kívül úgy vélte, hogy fennáll valamelyik a 4. vagy az 5. sz-ban említett körülmények közül.

1324. kán. -- 1. §. Az áthágó nem mentesül a büntetéstôl, de mérsékelni kell a törvényben vagy a parancsban megállapított büntetést, vagy vezeklést kell helyette

alkalmazni, ha a büntetendô cselekményt: 1. olyan követte el, aki csak tökéletlenül rendelkezett értelme használatával;

 2. olyan követte el, aki értelme használatával részegség vagy más hasonló olyan lelki zavar miatt nem rendelkezett, amelyben ô volt a hibás;

 3. súlyos szenvedély hevében követték el, mely azonban nem elôzte meg és nem akadályozta meg teljesen a lélek mérlegelését és az akarat beleegyezését, és feltéve,

hogy magát a szenvedélyt nem szándékosan keltette fel vagy táplálta az elkövetô;

4. olyan kiskorú követte el, aki betöltötte tizenhatodik évét; 5. olyan követte el, akit akár csak viszonylagosan is súlyos félelem kényszerített,

vagy aki szükségbôl vagy súlyos kellemetlenségtôl hajtva cselekedett, ha a büntetendô cselekmény belsôleg rossz vagy a lelkek kárára válik;

 6. olyan követte el, aki jogos védelembôl cselekedett az igazságtalanul ellene vagy más ellen támadóval szemben, de nem tartotta meg a kellô mérsékletet;

 7. súlyosan és igazságtalanul provokálóval szemben követték el; 8. olyan követte el, aki saját hibájából fakadó tévedésbôl úgy vélte, hogy fennáll

valamelyik az 1323. kán. 4. vagy 5. sz-ában említett körülmények közül;

9. olyan követte el, aki hibáján kívül nem tudott a törvényhez vagy a parancshoz fűzött büntetésrôl;

 10. olyan követte el, akinek beszámíthatósága nem teljes, de mégis súlyos volt. 2. §. Ugyanígy járhat el a bíró akkor is, ha más olyan körülmény áll fenn, amely a

büntetendô cselekmény súlyosságát csökkenti. 3. §. Az 1. §-ban említett körülmények esetén a tettest nem sújtják az önmaguktól

beálló büntetések.

A fekete idézetek Erdő Péter: Egyházjog c. művéből valók. A piros kiemelések tőlem. A zöld kánonok pedig a CIC-ből.

Gyógyszerészek szolgálatmegtagadása lelkiismereti alaponGyógyszerészek szolgálatmegtagadása lelkiismereti alapon

19

Széleskörű visszhangot váltottak ki XVI. Benedeknek azon szavai, amelyeket nemrég a katolikus gyógyszerészek nemzetközi kongresszusa résztvevőihez intézett. Elvi és gyakorlati kérdéseket is érintett a Szentatya a gyógyszerészek erkölcsi felelősségének érvényre juttatása kapcsán. Persze most sem mondott újat, csak az Egyház mindenkori tanítását alkalmazta konkrét mai helyzetre. A szabadságra, a lelkiismeret szabadságára hivatkozott, ami bizonyos, a szabadságot zászlajukra tűző erőknél „kiverte a biztosítékot".

A Szentatya arra hívta fel a figyelmet, hogy az egészségügy minden szereplőjének, így a gyógyszerészeknek is erkölcsi felelősségük van saját szakterületükön. Szem előtt kell tartaniuk az olyan alapelveket, mint hogy az emberi személy soha sem használható tárgyként, például gyógyszerészeti kísérletek esetében. Minden kísérletnek az illető személy állapotának javulását kell céloznia. Emellett nem lehet egyes konkrét személyek kárára folytatni „az emberiség javának" keresését. Az orvostudomány az ember szolgálatára van, ha nem, akkor rideggé és embertelenné válik.

Hangsúlyosan szólt a Pápa arról, hogy a gyógyszerészeknek is felelőssége van az abortusz és az eutanázia terén. Nem lehet „érzésteleníteni a lelkiismereteket" - mondta. Azaz nem szabad elaltatni a lelkiismeret szavát olyan termékek forgalmazásakor és alkalmazásakor, amelyek például „megakadályozzák az embrió beágyazódását, vagy megrövidítik az emberi életet". Tehát a hívő gyógyszerésznek nem szabad azzal nyugtatgatnia lelkiismeretét, hogy ő közvetlenül nem okoz abortuszt senkinek, amikor ilyen hatású készítményt ad ki.

XVI. Benedek felvetette a lelkiismereti alapon történő „szolgálatmegtagadás" kérdését is a gyógyszerész szakmában:

„Az erkölcs területén az Önök szövetségének foglalkoznia kell a lelkiismereti alapon történő ellenkezés (objection de conscience) kérdésével, amely jogot ebben a szakmában is el kell ismerni, és amely lehetővé teszi, hogy ne működjenek közre, akár közvetlenül, akár közvetve olyan termékek kiszolgálásában, amelyek célja egyértelműen erkölcstelen, mint például az abortusz és az eutanázia."

Elemzők a Szentatya ezen szavait felhívásként értelmezték, hogy a hívő gyógyszerészek az abortuszt és eutanáziát okozó szerek forgalmazását lelkiismereti okokra való hivatkozással tagadják meg.

A Katolikus Egyház tanítása mindig is egyértelmű volt az abortusz és az eutanázia megítélésében. Ugyancsak határozott iránymutatással szolgál a hívők számára az ezen cselekedetekben való mindennemű közreműködés megtagadása terén. Ebben a lelkiismereti szabadsághoz való jog a keresztények segítségére siet, hiszen ezt az alapvető emberi jogot az államnak - különösen, ha demokratikusnak vallja magát - el kell ismernie. Tehát lehetővé kell tennie, hogy egészségügyi szakemberek lelkiismereti alapon ne működjenek közre abortuszban és eutanáziában. A Szentatya nem tett most sem mást, mint figyelmeztetett erre, illetve bátorított, hogy a katolikusok éljenek ezen természettörvény által garantált jogukkal.

20

A kérdés kapcsán fel kell idézni II. János Pál 1995-ös Evangelium vitae enciklikájának vonatkozó szakaszait:

„Az abortusz és az eutanázia tehát olyan bűntettek, melyeket semmiféle emberi törvény nem törvényesíthet. Az ilyen jellegű törvények nem kötelezőek a lelkiismeretre, sőt azzal a súlyos kötelezettséggel járnak, hogy lelkiismereti alapon kell szembeszegülni velük. Az apostoli igehirdetés az Egyház kezdetétől fogva sürgette a keresztényeket arra, hogy engedelmeskedjenek a törvényes közhatalomnak, ugyanakkor komolyan figyelmeztette őket, hogy „inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek". (...) Ha tehát egy törvény természete szerint igazságtalan - pl. az abortuszt vagy az eutanáziát engedélyez -, soha nem szabad alkalmazkodni hozzá, és nem szabad „részt venni egy ilyen törvényt támogató kampányban, sem rászavazni." (EV., 73.)

„A keresztények, mint minden jóakaratú ember, súlyos lelkiismereti kötelezettséggel arra hivatottak, hogy ne működjenek együtt olyan cselekményekben, melyek - bár a polgári törvény engedélyezi - ellenkeznek Isten törvényével. Erkölcsileg ugyanis soha nem szabad tudva és akarva együttműködni a rosszal. Ilyen együttműködés valósul meg, amikor a végrehajtott tett - természete szerint vagy a konkrét helyzetben keltett látszat szerint - közvetlen részvételnek minősül egy ártatlan emberi élet elleni cselekményben, vagy osztozás a főcselekvő erkölcstelen szándékában. Az ilyen együttműködés soha nem igazolható sem a másik szabadságának tiszteletbentartásával, sem arra való hivatkozással, hogy a polgári törvény engedélyezi és megkívánja; a személyesen végrehajtott tettekért ugyanis erkölcsi felelősséggel tartozunk, mely alól senki nem bújhat ki, s melynek alapján maga Isten fog megítélni valamennyiünket." (EV., 74.)

„Egy jogtalanság elkövetésében való részvétel visszautasítása nem csupán erkölcsi kötelezettség, hanem alapvető emberi jog is. Ha nem így volna, az embert személyi méltóságával természete szerint összeférhetetlen cselekményre kényszerítenék, és szabadságának - melynek igazi értelme és célja az igaz és a jó - lényege is veszélybe kerülne. Egy olyan lényeges jogról van szó tehát, melyet a polgári törvénynek biztosítania és oltalmaznia kell. Ezért az orvosok, az egészségügyi dolgozók, a kórházak, klinikák és szanatóriumok vezetői számára biztosítani kell az élet elleni cselekményekben való részvétel visszautasításának lehetőségét, mind a tanácskozás, mind az előkészítés és a végrehajtás szakaszában. Ha valaki lelkiismerete alapján tiltakozik, annak nemcsak a büntetőjogi, hanem bármiféle hivatásbeli, gazdasági, fegyelmi vagy törvényes rossz következménytől is mentesnek kell maradnia." (EV. 74.)

„Az igazságtalan törvényhozás az erkölcsös embereket gyakran állítja az együttműködés nehéz lelkiismereti problémája elé, mivel az embernek joga van ahhoz, hogy ne kényszerítsék erkölcsileg rossz cselekedetben való részvételre. A választás olykor fájdalmas és megkövetelheti az embertől, hogy föláldozzon bizonyos állást vagy lemondjon az őt törvényesen megillető előmenetelről." (EV., 74.)

A kérdésben különösen nagy a püspökök felelőssége, mint akiknek az Egyház tanítását - „akár alkalmas, akár alkalmatlan" - hirdetniük kell: „mindenekelőtt tőlünk várják - írja a Pápa -, hogy az élet Evangéliumának fáradhatatlan hirdetői

21

legyünk; ránk van bízva, hogy őrködjünk annak a tanításnak a teljes és hűséges továbbadásán, amit ebben az enciklikában újra elmondtam, s keressük a módját, hogy a híveket megőrizzük minden ellentétes tanítástól." (EV. 82.)

XVI. Benedek szavai Magyarországra is eljutottak. Egy, a pápai intésnek megfelelően cselekvő patikáról szóló hír kapcsán rögtön maga az egészségügyi miniszter is megszólalt: „Horváth Ágnes szerdai sajtótájékoztatóján elmondta: világosan ketté kell választani az abortuszt és a fogamzásgátlást. Abortusztablettát ugyanis Magyarországon nem lehet kapni, de ha patikai forgalomban lenne is, a gyógyszerész akkor sem tagadhatná meg annak kiadását a páciensnek - tette hozzá. A tárcavezető felhívta valamennyi gyógyszerész figyelmét, hogy tartsa be a törvényeket."

Nos, az Evangelium vitae fényében egyértelműnek tűnik, hogy egy katolikus gyógyszerésznek ebben a helyzetben, mindezek ellenére mit kell tennie. Élve a lelkiismereti szabadság jogával, és vállalva akár azt is, hogy a XVI. Benedek által a relativizmus diktatúrájának nevezett rendszerben - „amelyben az Egyház hitvallását követő világos hitet gyakran fundamentalizmusnak bélyegzik" - akár szakmai, akár jogi hátrányok érik emiatt.

ÁLLÁSFOGLALÁS AZ EMBERI EMBRIONÁLIS ŐSSEJTEKKEL KAPCSOLATOS KUTATÁSRÓL

Az Életvédő Fórum a születés előtti emberi élet és méltóság védelme érdekében az emberi embrionális őssejtekkel kapcsolatos kutatásról a következő állásfoglalást alkotja:

Az emberi embriót a fogantatás pillanatától személyként kell tisztelni és védeni; eszközként való "felhasználása" megengedhetetlen. A minden emberi lényt megillető méltósággal kapcsolatos felelősséget

a kutatók sem háríthatják el.

Emberi embriót kutatási, például őssejt-kinyerési célból nem szabad sem létrehozni, sem "felhasználni". Mint emberi lénynek joga van az élethez, az egészséghez, a testi épséghez és az emberi méltósághoz is.

Minden, nem az érdekében és védelmében történő, fejlődését sértő vagy veszélyeztető beavatkozás megsérti ezt a követelményt.

Semmilyen jónak tartott cél nem igazolhat egy olyan eszközt, amely az emberi embrió életének kioltására irányul. A jó cél nem teszi jóvá az önmagában rossz eszközt még akkor sem, ha az emberi embrionális

őssejtek előállítása és felhasználása mellé sokan a legszörnyűbb betegségekben szenvedők képeit állítják, azt sugallva, hogy aki nem támogatja az emberi embrionális őssejtekkel kapcsolatos kutatást, az nem

kívánja enyhíteni ezeknek az embereknek a nyomorát.

Az emberi lény soha nem tehető puszta tárgy- vagy eszköz-értékűvé; "biológiai anyag"-ként való "használata" súlyosan elítélendő cselekmény; élete annak kezdetén sem szolgáltatható ki egy másik

ember vagy akár a társadalom céljaira.

Nyilvánvalóan tilos emberi és állati ivarsejt egymással történő megtermékenyítése is.

Az a(z őssejt-)kutatás engedhető meg, amely nem veszélyezteti az emberi lény épségét, életét és méltóságát. A felnőtt őssejtekkel végzett kutatások, amelyek humánusak, erkölcsi és jogi szempontból

elfogadhatóak, s reménykeltőek. Budapest, 2008. június 19., Életvédő Fórum, A kiadvány hiteléül: Dr. Hámori Antal Ph.D. Iur. Can.

az Életvédő Fórum alelnöke

22

Állásfoglalás a születendő gyermek nemének megválasztására irányuló beavatkozásról

Életvédő Fórum

Az Életvédő Fórum a születendő gyermek nemének megválasztására irányuló beavatkozásról - az emberi lény életének, méltóságának, önazonosságának, illetőleg sérthetetlenségének védelme, valamint a közösség és az emberi faj, az emberi genetikai örökség megóvása iránt érzett felelősségnél fogva, a gyermekeket nemre való tekintet nélkül elfogadó szemlélet erősítése érdekében - a következő állásfoglalást alkotja:

A születendő gyermek nemének megválasztására irányuló, nem gyógyító jellegű beavatkozás az emberi lényt eszközzé, egyszerű biológiai anyaggá alacsonyítja, sérti az emberi méltóságot, ellenkezik az emberi méltóság védelmének elvével, ezért elfogadhatatlan.

A természet rendjébe történő mesterséges, manipulatív beavatkozás beláthatatlan következményekkel járhat, hatalmas károkat okozhat. Ezért nem egyszerűen jogellenes, s nemzetközi jogi egyezménnyel is tiltott cselekményről van szó, hanem súlyos bűncselekményként - a magyar jogban öt évig terjedő szabadságvesztéssel - van büntetni rendelve [1978. évi IV. tv. 173/C. § (1) bek., 2002. évi VI. tv. 2. § 14. cikk, 1997. évi CLIV. tv. 182. § (1) bek.].

A büntetőjogi fenyegetettség a beavatkozás fokozott veszélyessége, és a szabályok megszegésének súlyos következményei, az alkotmányos alapjog, az emberi méltóság sérelme miatt - alkotmányos követelményként - indokolt.

Mindezen túl, a beavatkozás az "in vitro" megtermékenyítéssel jár együtt, melynek során egyidejűleg több megtermékenyített petesejt közül csak a kívánt nemnek megfelelő embriók kerülnek beültetésre, a többiek sorsa végzetes. Az emberi élet és méltóság elleni támadás ezen módja is - miként az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokról szóló, 2006. március 25-ei állásfoglalás (www.katcsal.hu) tartalmazza - egyértelműen elutasítandó.

Hangsúlyozni kell, hogy nem minden etikus, ami technikailag lehetséges, mivel nem minden beavatkozás válik javára az embernek; a cél nem szentesíti az eszközt, a jót nem szabad a rosszon keresztül elérni; a jó cél nem tesz jóvá egy önmagában rossz eszközt. Az olyan beavatkozások megengedhetőek, amelyek nem sértik az emberi lény biológiai természetét, és gyógyító hatásúak.

Az emberi genetikai örökséget megváltoztató beavatkozások (manipulációk), amelyek nem közvetlenül terápiás jellegűek, amelyeknek a célja emberi lények nemük vagy más, genetikailag meghatározott tulajdonságaik alapján történő válogatásnak megfelelő létrehozása, amelyek megváltoztatják az egyén és az emberi faj genetikus örökségét, ellentétben vannak az emberi lény személyi méltóságával, integritásával, identitásával. Ezért ezek a beavatkozások semmiképpen nem igazolhatók az emberiség jövőjére való kedvező hatásokra hivatkozva; sohasem igazolhatja semmiféle társadalmi vagy tudományos haszon, sem semmiféle ideológiai cél az emberi genomon (gének összességén) végzett beavatkozást, ha az nem gyógyító jellegű; vagyis a genetikai, kromoszómális beavatkozás célja az emberi lény természetes fejlődése kell, hogy legyen. Az ilyen típusú beavatkozás semmiképpen sem helyettesítheti az emberi élet kezdetét, a házastársi szövetségben egyesült szülők biológiai és lelki egyesüléséhez is kötött

23

utódnemzést. Az ilyen beavatkozás, amellyel mesterséges módon fogan a gyermek, amiatt is elfogadhatatlan, mert szétválasztják a nemi aktust az élet továbbadásának aktusától. Ebben az esetben a gyermek létét megalapozó cselekedet többé már nem olyan aktus, amelyben a házastársak kölcsönösen odaadják magukat egymásnak, hanem olyan aktus, mely a gyermek életét és identitását orvosok és biológusok hatalmára bízza, és az emberi személy eredete és sorsa felett a technika uralmát vezeti be. Ez az uralmi viszony már önmagában is ellentmond annak a méltóságnak és egyenlőségnek, melynek közösnek kell lennie a szülők és a gyermekek között. A nemzést megfosztják sajátos tökéletességétől, amikor nem a házastársi egyesülés sajátos gesztusának gyümölcseként akarják. Csak a házastársi aktus két jelentése (az egyesülés és a termékenység) közötti összefüggés és az ember egységének tiszteletben tartása van összhangban az emberi személy méltóságának megfelelő nemzéssel.

A házastársak kislány, illetve kisfiú utáni természetes vágyódása érthető lehet. A gyermek nemének szóban forgó meghatározása és megválasztása, az ezt célzó beavatkozás azonban már nem a gyermek elfogadását, szeretetét szolgáló szemléletet erősíti, hanem éppen ellenkezőleg hat: a gyermekek nem szerinti elfogadása, illetve elutasítása az abortusz gyakorlatát is felerősíti, mert a nem várt nemű gyermek iránti szülői szeretet, pozitív viszonyulás jóval kisebb mértékben jelenik meg. A jog szocializációs funkcióját e tekintetben sem szabad lebecsülni. A gyermek neme megválasztásának bevezetése azon szülők körében is csökkentené a gyermekek nemtől függetlenül történő szeretetteljes elfogadását, akik nem kívánták meghatározni, illetve megválasztani születendő gyermekeik nemét. A nemek megválasztásának bevezetése azt a látszatot keltheti, mintha ez természetes, helyes lenne. Ez a gondolkodás pedig felerősödne, és a megfogant, sőt a megszületett (nem kívánt nemű) gyermekek elutasításához, a szülői felelősségteljes gondoskodás csökkenéséhez vezetne. Végső soron - egyre inkább - az ember szívébe vésett természetes, igaz szeretetet ölné ki, ami ellentmond annak a valóságnak is, amely szerint az ember szeretetre teremtetett.

Az édesanya és az édesapa gyermekeiket szeretettel fogadják és nevelik, ez szülői hivatásuk legcsodálatosabb koronája. A gyermek a házasság legszebb ajándéka, és éppen a szülők számára lesz a legnagyobb kincs, akkor is, ha a család sokadik ugyanolyan nemű gyermekeként fogan a világra.

Budapest, 2007. szeptember 8.

Életvédő Fórum A kiadmány hiteléül: dr. Hámori Antal Ph.D. Iur. Can. az Életvédő Fórum alelnöke

************

ÁLLÁSFOGLALÁS A MŰVI MEDDŐVÉ TÉTELRŐL

Az Életvédő Fórum nyilatkozata (2006)

Az Életvédő Fórum a művi meddővé tételről - az ember méltósága és sérthetetlensége (egészsége), a gyermekek nemzése, fogamzása, az ifjúság és a család iránt érzett felelősségnél fogva - a következő állásfoglalást alkotja:

Az ember méltóságánál fogva nem birtokol hatalmat arra, hogy művi meddővé

24

tételt (sterilizációt) hajtson végre, mivel az emberi test tagjaival másképp, mint azok természetes rendeltetése szerint nem rendelkezhet: azokat el nem pusztíthatja, meg nem csonkíthatja, természetes működésükre alkalmatlanná nem teheti, kivéve, ha az egész test egészségéről másként nem lehet gondoskodni. A beavatkozásnak a szociális helyzet, a családi kapcsolatok, a gyermekek száma és állapota, vagy más hasonló szempont sem lehet indoka. Ez mutatja, hogy az ún. "önrendelkezési jog" (a szabadság) - az említettek szerint - nem terjed ki a sterilizációra (ivarmirigyek eltávolítása, károsítása, illetve nemző- vagy fogamzó-képesség megszüntetése).

Az utód létrejöttének megakadályozását célzó sterilizáció a jogosultság hiánya miatt erkölcsileg rossz, a természettörvény is tiltja, ezért jogilag sem igazolható, és elítélendő. Ez vonatkozik az időleges sterilizációra is, mind férfi, mind nő esetében. A sterilizáció tilalma tehát nem sérti, nem korlátozza (fogalmilag nem sértheti, nem korlátozhatja) az "önrendelkezési jog"-ot: a sterilizációhoz nincsen jog. Az önrendelkezési jog fogalmilag nem terjedhet ki arra, hogy az ember akár közvetlenül, akár valaki más (adott esetben "orvos") beavatkozásával ártson magának.

A sterilizáció majdnem mindig végleges, alapvetően visszafordíthatatlan; maradandóan (súlyosan) sérti az ember méltóságát és sérthetetlenségét (egészségét), valamint az igazságosságot; maradandó fogyatékossággal, illetve súlyos egészségromlással, -károsítással jár, ezért az abba való beleegyezés - büntetőjogilag releváns módon - nem vehető figyelembe (nem létezik "öncsonkításhoz való jog"). Etikai alapelv: nem minden beavatkozás válik javára az embernek, így nem minden erkölcsös, ami technikailag lehetséges.

Az emberi termékenység nem pusztán személyes, hanem közösségi, társadalmi érték is; emiatt sem csorbítható. A sterilizáció az illető személy "önrendelkezési jogának" (kötelességének) gyermekek nemzésére, fogamzására és nevelésére vonatkozó későbbi gyakorlását - szinte minden esetben - ellehetetleníti.

A fentiek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a sterilizáció nem lehet a családtervezés eszköze. Azokat az állami rendelkezéseket, amelyek ezt a követelményt sértik, haladéktalanul ki kell zárni az alkalmazás köréből. Az államnak korlátozó szabályokkal és más ellensúlyokkal, tiltásokkal és büntetni rendeléssel - a lehető legnagyobb hatékonysággal - fel kell lépnie az önpusztítással szemben.

Az állam alkotmányos kötelessége az élet és az emberi méltóság, valamint a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészség, illetőleg a gyermekek, az ifjúság és a család megfelelő védelme.

Ezért kérjük különösen a jogalkotókat, a jogalkotásban résztvevő személyeket, és az orvosokat, hogy ezen értékek érvényesülésének biztosítása végett, az említettek szerint járjanak el, és a sterilizációt - mint jogilag tilosat - utasítsák vissza.

Kiemelkedően nagy a felelősségünk napjainkban, amikor is a sterilizáció terjedésének veszélye egyre inkább nő. Kérünk minden jóakaratú embert, hogy átérezvén ennek súlyát, tegyenek meg minden tőlük telhetőt a sterilizáció visszaszorítása érdekében.

Budapest, 2006. március 25.

Életvédő Fórum

25

A kiadmány hiteléül:

Dr. Hámori Antal Ph.D. Iur. Can. az Életvédő Fórum alelnöke

26

7. TERMÉSZETES CSALÁDTERVEZÉS7. TERMÉSZETES CSALÁDTERVEZÉS

HUMANAE VITAE HUMANAE VITAE kezdetű enciklikájából A HELYES SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁSRÓL, (1968)

1. AZ EMBER EGYSÉGBEN VALÓ SZEMLÉLÉSEA születés problémáját éppúgy, mint az ember életét érintő többi problémát a részleges szempontokon túl (ilyenek a biológiai, pszichológiai, demográfiai és szociológiai szempontok) úgy kell szemlélni, hogy az egész embert és teljes hivatását, azaz nemcsak természetes és földi, hanem természetfölötti és örökkévaló hivatását is tekintetbe kell venni.

2. A HÁZASTÁRSI SZERETET A házastársi szeretet akkor mutatja meg igazi természetét és nagyszerűségét, ha végső forrásként Istenből származtatjuk, "aki a szeretet, és akitől minden atyaság nevét kapja az égben és a földön" (vö. 1Jn 4,8) .

3. A HÁZASTÁRSI SZERETET JELLEMZÕ VONÁSAI Ez a szeretet mindenekelőtt egészen emberi, azaz érzékelhető és lelki. Nem merő ösztönről vagy érzelmi indulatról van szó tehát, hanem elsősorban szabad akarati tettről. Aki házastársát szereti, nemcsak azért szereti, amit tőle kap, hanem önmagáért; és örül, ha saját magával gazdagíthatja őt. A házastársi szeretet hűséges és kizárólagos egész az élet végéig. Végül ez a szeretet termékeny, azaz nem merül ki a házastársak közösségében, hanem arra van rendelve, hogy folytatódjék, és új életeket fakasszon. "A házasságnak és a házastársi szeretetnek a természet szerint az a rendeltetése, hogy utódoknak adjon életet és fölnevelje őket. A gyermek a házasság legszebb ajándéka, s éppen a szülõk számára lesz a legnagyobb kincs" (GS 50).

4. A SZÜLÕI FELELÕSSÉG Az élet továbbadásának feladatában a házastársak nem követhetik a saját véleményüket úgy, mintha egyénileg és teljesen szabadon határozhatnák meg a tisztességes utakat, amelyeken járnak. Ellenkezőleg: tetteiket a teremtő Isten terveihez kell alkalmazniuk, amelyet részben a házasság és a házas élet természete mond el nekik, részben pedig az Egyház állandó tanítása hirdet. (GS 50--51.)

5. TISZTELET A HÁZASÉLET CÉLJA ÉS TERMÉSZETE IRÁNT 6. KÉT ELVÁLASZTHATATLAN SZEMPONT: AZ EGYESÜLÉS ÉS A TERMÉKENYSÉG 7. HŰSÉG ISTEN TERVÉHEZ 8. A SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS MEG NEM ENGEDETT ÚTJAI - a már megkezdett nemi aktus direkt

megszakítása- a közvetlen abortuszt (még akkor is, ha

gyógyítás céljából történt), mint a gyermekek számának törvényes szabályozási módja

- a férfiak és a nők akár időleges vagy végleges szándékos sterilizálása

- ugyanígy elítélendő minden olyan cselekedet, mely akár a nemi aktus előtt, akár közben, akár természetes következményeinek kifejlõdése során, akár mint célt, akár mint eszközt azt

szándékolja, hogy a fogamzást lehetetlenné tegye.

- a következő érveket sem lehet felhozni a házasélet szándékos terméketlenné tételének érvényesítése mellett: "két rossz közül a kisebbet kell választani", vagy: "ezek az aktusok egységet alkotnak a korábbi és a későbbi termékeny aktusokkal, s ezért részesei azok erkölcsi jóságának".

9. GYÓGYMÓDOK MEGENGEDETTSÉGE Az Egyház azonban nem tekinti tilosaknak azokat a gyógymódokat, amelyek bizonyos betegségek gyógyításához szükségesek, jóllehet belőlük akadály származik a fogamzás útjában. Még akkor sem, ha ez előre látható, csak ezt a fogamzást akadályozó hatást semmiképpen ne szándékolják közvetlenül.

10. A TERMÉKETLEN PERIÓDUSOK Ha komoly indokok szólnak amellett, hogy szünet legyen a gyermekek születése között (a szülők testi vagy lelki állapota, vagy külső körülmények), az Egyház azt tanítja, hogy szabad a házasoknak követni a szervezetben adott periódusokat, csak azokban az időszakokban élvén a házaséletet, amikor a fogamzás lehetősége szünetel, s így oly módon szabályozhatják a születést, hogy az előbb kifejtett erkölcsi tanítást nem sértik meg. Az Egyház hű marad önmagához és tanításához, amikor úgy ítéli, hogy szabad a házasoknak a terméketlen periódusokhoz folyamodniuk, miközben elítéli minden olyan dolog használatát, ami a fogamzást közvetlenül megakadályozza. A két eljárás ténylegesen nagyon eltér egymástól: az első esetben a házasok a természet által nyújtott törvényes lehetőséggel élnek, a másik esetben megakadályozzák, hogy a fogamzás a természet rendje szerint megtörténhessék. Tagadhatatlan, hogy mindkét esetben kölcsönös megegyezéssel és megfelelő okok alapján akarják elkerülni a fogamzást, és biztonságos megoldást keresnek egy újabb gyermek születésének elkerülésére. Ugyanakkor meg kell vallani, hogy csak az első esetben találják meg e megoldást, azaz akkor, amikor igaz ok miatt nem kívánván új gyermek születését, a termékeny időszakokban tartózkodnak a házasélettől, mikor pedig visszatér a terméketlen időszak, élik a házaséletet a kölcsönös szeretet kifejezésére és az ígért hűség megtartásáért. Így cselekedvén igaz módon és egészen helyesen tesznek bizonyságot szeretetükről.

11. A MESTERSÉGES SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS SÚLYOS KÖVETKEZMÉNYEI - könnyű út nyílik akár a házastársak

hűtlenségéhez és az erkölcsi fegyelem széleskörű meggyengüléséhez.

- azok a férfiak, akik hozzászoktak a fogamzásgátló eszközök használatához, megfeledkeznek a nők tiszteletéről, s nem törődve a nők testi-lelki egyensúlyával saját vágyaikat kiszolgáló eszközzé teszik őket. Az

27

ilyeneknek a nő többé nem sorstárs, aki felé tisztelettel és szeretettel kell közelíteni.

28

" Í m e , a z Ú r ö r ö k s é g e a g y e r m e k e k , a m é h g y ü m ö l c s e a z Ő á l d á s a " (Zsolt 127, 3) .

A családtervezésnek vannak mesterséges és természetes formái. A Katolikus Egyház a fogamzásgátlással teljesen szembehelyezkedik,

s azt tartja, hogy csak a természetes családtervezési módszerek fogadhatók el Isten előtt erkölcsösnek, ez a családtervezés egyedüli

helyes módja.

„Az Egyház azt tanítja, hogy a házasélet minden aktusának alkalmasnak kell lennie az emberi élet továbbadására… …Ha

komoly indokok szólnak amellett, hogy szünet legyen a gyermekek érkezése között, az Egyház azt tanítja, hogy szabad a házasoknak

követni a szervezetben adott periódusokat, csak azokban a napokban élvén a házaséletet, amikor a fogamzás lehetősége

szünetel; s ily módon szabályozhatják a születést, hogy az erkölcsi tanítást nem sértik meg.” (Humanae Vitae, VI. Pál pápa 1968. évi

enciklikája)

2. A TCST ANTROPOLÓGIÁJA

- a TCST olyan érték, amely meghaladja a szexualitás és nemzés pusztán fizikai szintjét (vö. II. János Pál pápa: A férfi és a nő eredeti egysége, Szerdai általános audiencia, 1980. január 16).

- az emberi létezés személyes és természetfeletti vonatkozását nyitja meg

- belehelyez a teremtés és a természet analógiájába

- kifejleszti és megszilárdítja a házastársi szeretet olyan személyes értékeit, mint az önajándékozás, szabadság, önuralom, önfegyelmezés, egymás szükségleteinek elmélyült figyelése, együttműködés szervezetünk törvényszerűségeivel, a közös felelősségvállalás és egymás iránti bizalom elmélyítése

- a férfi és a nő, mint férj és feleség egybekapcsolása és felemelése az istenképség méltóságára a szexualitásban és a közös jövő megtervezésének együttműködésében

- rámutat az egzisztencia mély gyökereire, melyben a szexualitás nemcsak a test kölcsönös megtapasztalása, hanem két személy teljes önajándékozása és egyesülése

- a szexualitásnak a termékenység áldása alá helyezése, a nemi örömök és életfakasztás egybekapcsolása

HITTŐL MEGVILÁGÁGITOTT TCST

29

- Miatyánk… Isten akarata (kilétem, hivatásom / életállapotom, feladatom / állapotbeli kötelességem)… Házasságunk és családi életünk alávetése az isteni akaratnak

- Gondviselés, gondoskodó Atya, együttműködés a Teremtővel, életfakasztás, önátadás

- „Ketten… az én nevemben, ott vagyok közöttük” - a tettekre váltott szeretet, a köztünk levő Jézus locus teologicus-a

***

A TERMÉKENYSÉGRE NYITOTT LELKÜLET

1652 "A házasság intézménye és a házastársi szerelem természetszerűleg a gyermek nemzésére és nevelésére irányul, és ebben teljesedik be": [175]

"A gyermek a házasság legnagyobb ajándéka, és a szülők számára a legnagyobb kincs. Isten, aki így szólt: ťNem jó az embernek egyedül lennieŤ (Ter 2,18), és aki ťkezdettől férfinak és nőnek teremtette az embertŤ (Mt 19,4), különleges részt akarva adni neki a saját teremtő tevékenységéből, megáldotta a férfit és a nőt: ťLegyetek termékenyek, szaporodjatokŤ (Ter 1,28). Következésképpen a házastársi szerelem helyes gyakorlása és a belőle fakadó egész családi élet -- a házasság egyéb céljainak háttérbe szorítása nélkül -- arra irányul, hogy a házastársak bátran legyenek készek együttműködni a Teremtő és a Megváltó szeretetével, aki általuk gyarapítja és gazdagítja a családját." [176]

1653 A házastársi szeretet termékenysége kiterjed az erkölcsi, lelki és természetfölötti élet gyümölcseire, melyeket a szülők nevelés útján adnak át gyermekeiknek. A szülők gyermekeik első és legfontosabb nevelői. [177] Ebben az értelemben a házasság és a család alapvető feladata az élet szolgálata. [178]

1654 Azok a házastársak, akiket Isten nem ajándékozott meg gyermekáldással, emberi és keresztény értelemben teljes házastársi életet élhetnek. Házasságuk a szeretet, az elfogadás és az áldozatosság termékenységétől válhat ragyogóvá.

30

KERESZTÉNY EMBERKÉPKERESZTÉNY EMBERKÉP

AZ EMBERI SZEMÉLYAZ EMBERI SZEMÉLY MÉLTÓSÁGAMÉLTÓSÁGA

HÁZASSÁG ELŐTTIHÁZASSÁG ELŐTTI TISZTASÁGTISZTASÁG

A HÁZASSÁG A TEREMTÉSA HÁZASSÁG A TEREMTÉS RENDJÉBENRENDJÉBEN

31

A HÁZASSÁG: AZ ISTEN ÉSA HÁZASSÁG: AZ ISTEN ÉS AZ EMBER KÖZÖTTIAZ EMBER KÖZÖTTI SZÖVETSÉG KÉPESZÖVETSÉG KÉPE

EGYÜTTÉLÉSEGYÜTTÉLÉS HÁZASSÁGKÖTÉS ELŐTT?HÁZASSÁGKÖTÉS ELŐTT?

ÉLETVÉDELEM:ÉLETVÉDELEM: FOGANTATÁS ELSŐFOGANTATÁS ELSŐ PILLANATÁTÓL APILLANATÁTÓL A

TERMÉSZETES HALÁLIGTERMÉSZETES HALÁLIG

32

ABORTUSZABORTUSZ

MESTERSÉGESMESTERSÉGES SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁSSZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS

TERMÉSZETESTERMÉSZETES CSALÁDTERVEZÉSCSALÁDTERVEZÉS

A TERMÉKENYSÉGREA TERMÉKENYSÉGRE NYITOTT LELKÜLETNYITOTT LELKÜLET

33

MESTERSÉGESMESTERSÉGES MEGTERMÉKENYÍTÉSMEGTERMÉKENYÍTÉS

EMBRIONÁLIS ŐSSEJTEKKELEMBRIONÁLIS ŐSSEJTEKKEL KAPCSOLATOS KUTATÁSOKKAPCSOLATOS KUTATÁSOK

A SZÜLETENDŐ GYERMEKA SZÜLETENDŐ GYERMEK NEMÉNEKNEMÉNEK

MEGVÁLASZTÁSÁRAMEGVÁLASZTÁSÁRA IRÁNYULÓIRÁNYULÓ

BEAVATKOZÁSRÓLBEAVATKOZÁSRÓL

MŰVI MEDDŐVÉTÉTELMŰVI MEDDŐVÉTÉTEL(STERILIZÁCIÓ)(STERILIZÁCIÓ)

34

HOMOSZEXUÁLISHOMOSZEXUÁLIS SZEMÉLYEKSZEMÉLYEK

BÉRANYASÁGBÉRANYASÁG

CSALÁD: ELSŐ SZÁMÚCSALÁD: ELSŐ SZÁMÚ VILÁGÖRÖKSÉGVILÁGÖRÖKSÉG

35

CSALÁD: A TÁRSADALOMCSALÁD: A TÁRSADALOM KOHÉZIÓJAKOHÉZIÓJA

CSALÁD: AZ EMBERISÉGCSALÁD: AZ EMBERISÉG ISKOLÁJAISKOLÁJA

GENDER-IDEOLÓGIAGENDER-IDEOLÓGIA

36