2011. X. évfolyam 8. szám (107.)

Tartalomjegyzék

Olvasónapló A 11 szám vonzásában 2 Új Galaxis 18. szám 3 A pokolba tartó vonat 4

Tudomány-technika A Szaturnusz különös világa 5 Töprengő 6

Naptár Nemere István 6 A szerkesztő bevallja 7

Interjú Nemere István 8

Ökológia és környezetvédelem Lények V. rész. Manók, törpék, koboldok 9

Irodalom Mindenség 11

Avana hírek Zsoldos Péter pályázat 2012 11 Új Galaxis 18. 12

Bevezető

II.II.II II:II Igen, ezt is sikerült túlélnünk. Most amikor ezeket a sorokat írom éppen túlestünk egy újabb „potenciális világvégén”, 2011.11.11 11 óra 11 perc 11 másodpercen. Legalábbis úgy tűnik, hogy nem jött el a világvége, bár ezt igazán biztosan sohasem lehet tudni… Lehet, hogy mégis itt volt csak vagy nem vettük észre, és így mégsem volt igazuk azoknak az akadékoskodóknak, akik azt próbálták bizonygatni, hogy: - Ez a szám csak egy önkényes valami, mert Jézus

sem 2011 évvel ezelőtt született, hanem 6-7 évvel korábban, csak i.sz. 300-ban rosszul számolták ki,

- Meg például a zsidó naptár szerint 5771-edik év van, ami nem annyira különleges, persze, ha meggondoljuk, hogy ez a szám 29 és 199 szorzata…

- Az iszlám naptár szerinti 1433-edik évről nem is beszélve, ami meg prímszám…

Mindenesetre úgy tűnik, az élet mégis megy tovább, így várhatunk még egy újabb évig, amikor egy másik, a maja naptár ér el a különleges pontjára, egyesek szerint a végére, mások szerint a kezdetére... Reméljük, a jövő decemberi, vagy 2013. januári hírlevelünkben hasonlóan számolhatunk be arról az eseményről is. Addig is, hogy valamivel elüthessük az időt, és ne hiába teljenek a napjaink, íme, elkészült hírlevelünk aktuális száma, amelyben a korábbiakhoz hasonlóan Avana tagok írásait közöljük, illetve az Avana egyesület legfrissebb kiadványának, az Új Galaxisnak nemrég megjelent legújabb, 18. számát járjuk körbe. Az olvasásához jó szórakozást kívánok!

Györgyi Ákos

2

Olvasónapló

A 11 szám vonzásában Felvetődött az az ötlet, hogy a november tiszteletében próbáljunk meg az általunk kiválasztott könyv 11 lapját elolvasni, és ismertetni. Természetesen nem az előzmények nélkül. A gondolat megtetszett, és kértem, hogy én a Galaktika 11, illetve 111 számáról írhassak. Ez ellen nem is merült fel kifogás, így aztán elővadásztam a könyvespolcról. Nem kellett csalódnom, mindkettő érdekesnek bizonyult. Sorrendben kezdem az ismertetést.

A 11 Galaktika szovjet szerzőktől közölt novellákat. Ebben a számban jelent meg először a Sztugackij fivérek „Piknik a senkiföldjén” című elbeszélése. Sajna, ez nem a tizenegyedik oldalon volt, ezért nem erről fogok írni. De az is lehet, hogy szerencsére, lévén ez túl nagy falat.

A tizenegyedik oldalon Lev Uszpenszkij: A salmugra alma című írása jelent meg. 1974-ben, a megjelenés évében elolvastam, de már alig-alig emlékeztem rá. Megérte újra elolvasni, mert igen figyelemre (és olvasásra) méltónak találtam. Igaz, arról nem vagyok meggyőződve, hogy valóban sci-fi. Inkább kalandregénynek mondanám. Ebben a minőségben viszont jó. Egy teljesen szabályos, polgári életet élő ember (már amennyire az 1945-ös Szovjetunióban polgári életről beszélhetünk) egy meccsen a zsebébe nyúl, és egy különös illatú gyümölcsöt talál benne. Ilyen almát még sosem látott, és miután megérezte az illatát, mintha képeket látott volna felvillanni az emlékekeiben. Ennek ellenére meggyőződése, hogy nem az övé, ezért megkérdezi a szomszédjától, hogy az övé-e? Az illető (egy katonatiszt) meglepően reagál. Azt mondja, ez egy salmugra alma. Ha az övé, akkor dúsgazdag ember. Mielőtt Andrej Andrejevics Konopljov tovább érdeklődhetett volna, a hazai csapat gólt rúgott, és a nagy lelkesedésben eltűnt a szomszéd. Miután kissé lehiggadt, hősünk szemügyre veszi azt a papírt is, amibe az ismertetlen gyümölcsöt csomagolták. Néhány rejtélyes sor áll rajta: Ez az első. A harmadik alma napján eljössz hozzám, Aranyosorcájú. Nos, Konopljov ugyan tekintélyes és megbecsült könyvelő, de nagyon szereti a detektívtörténeteket. Úgy döntött, ezt megpróbálja kinyomozni. Ennek érdekében meg is tesz mindent, és igencsak meglepő eredményre jut. Nem akarom azt a szörnyű hibát elkövetni, hogy meg is mondom, mire. Elég annyi, hogy Andrej Andrejevicsnek volt egy kevéssé szabályozott, de annál érdekesebb két éve, mely idő alatt igen váratlan kalandok történtek vele. Ha mostanában olvasom a novellát, elgondolkodom azon, vajon nem volt-e valami akart vagy akaratlan irónia az olyan mondatokban, hogy egy trópusi szigeten hallottak a Szovjetunióról, és arról, hogy a vezetőjük minden embert szeret…

Ide írok egy idézetet, ami felkeltette a figyelmemet. „Megfigyelték-e, hogy meglehetősen lényeges különbség van abban, ahogy a férfiak és a nők olvasnak? Megfigyelték-e, hogy a nők számára – a fruskáktól az érett hölgyekig - a legvonzóbbak azok a művek, amik az események normális menetét írják le? Még Verne Rejtelmes sziget-ében is legjobban a Gránit-palota leírása imponál nekik. A nők számára borzongató dolog a Kilátó-fennsíkról szemlélni a Cápa-öblöt. Ők szívesebben veszik, ha maguk után húzva a kötélhágcsót, betekinthetnek a néger Nab konyhájába, ahol a jó Nabukodonozor olyan tisztaságot teremtett ott, mint amilyen egy nagyváros legjobb háziasszonyánál található… Hát nem érdekes ez? Minket, férfiakat, és a férfiak jobbik részét – a gyerekeket – más érdekel. A mi irodalmunk ott kezdődik, ahol megjelenik a váratlan.” Nos, lehetséges, hogy a szerzőnek igaza van. Viszont ez részben Verne hibája, hiszen részletesen leírja. Mi több, nem csak ebben a könyvben, hanem pl. a Kétévi vakációban is oldalakat szentel nemcsak a Francia-barlang leírásának, hanem – vérbeli franciához illően – még a díszlakomák fogásainak is. Remélem, ennyi elég is kedvcsinálónak.

Áttérek a 111 Galaktikára. Ennek a 11 oldalán sem kezdődik semmi, ellenben egy hosszabb elbeszéléshez tartozik. A szerző neve alighanem ismertebb, mint Uszpenszkijé, őt ugyanis Orson Scott Cardnak hívják. A novella címe: Szemet szemért. Erre viszont egyáltalán nem emlékeztem, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Számomra

érdekes, hogy az amerikai szerzőket mennyire érdekli a szuperképességű emberek témája. Ennek az elbeszélésnek a főhőse rákot tud okozni annak, aki nagyon felbosszantotta. Vajon használható ez a képesség gyógyításra is? Lehet-e uralkodni a hirtelen indulatkitörésen? Ennek kapcsán az a nem túl meglepő dolog jutott eszembe, hogy Karinthy Frigyes milyen nagy író volt! Erről a témáról szól a Delejes halál című novellája, ami számomra sokkal hitelesebb írás. Ezzel nem akarom leszólni a Card elbeszélést, hiszen olvasmányos, érdekes, és bőven hagy gondolkodnivalót maga után. Figyelemreméltó hogy Card-ot mennyire foglalkoztatja a manipuláció témája. A leghíresebb regénye is erről szól. Ebben a Galaktikában is szerepel két szovjet szerző, de miután ők nem a 11 oldalon jelentek meg, ezért csak a nevüket írom le, Andrej Dmitruk, és Dmitrij Bilenkin. Szerencsére egy magyar szerzőtől, Pap Violától is két elbeszélést közöltek. Azt hiszem érdemes néha-néha elővenni a régen olvasott Galaktikákat, meglepetések érhetik az embert. Én legalábbis ezt fogom tenni.

Pasztler Ágota

3

Új Galaxis 18. szám

A címben jelzett kiadványt a

november 1-i hosszú hétvége előtti napon kaptam kézhez. El voltam maradva a teendőimmel, ezért csak hétfőn tudtam elkezdeni olvasni. Utána viszont alig tudtam letenni! Sok olyan elbeszélés volt, ami tetszett, olyan pedig, ami egyáltalán nem, egy se. Legszívesebben arról írok, ami a legjobban tetszett.

Ebben a számban közölték a Preyer Hugó

novellapályázat három díjazott novelláját. Ebből kettő – szerintem – akár szerelmes

elbeszélésnek is felfogható, Bukros Zsolt: Évforduló című novellájában döntő szerepet játszik a párhuzamos világok elmélete. Az is kiderül belőle, hogy a világok közt barangolni akár veszélyes is lehet, ha nem is mindig fizikai értelemben, bár úgy is. Az első díjas Körtvélyes Ákos: Chang’e, kedvesem című elbeszélése, ez is akár a szerelmi történet kategóriába tartozik vagy tartozhat. Viszont nagyon érdekes az ábrázolt társadalom, pl. az, hogy a kínaiak kolonizálják a Holdat.

A párhuzamos, vagy ha úgy tetszik, buborékvilágok

elméletével foglalkozik Ladányi József: A kapu című írása. Számomra ez volt a legszellemesebb írás a kötetben. A főhős bemutatkozáskor némi gyanú ébredt bennem, majd ezt félretettem, hogy az utolsó pár mondatnál rájöjjek, mégis jól gyanítottam. Ez nagyon rejtélyesnek hangzik, de vétenék mind az író, mind az olvasó ellen, ha ennél többet árulnék el. Talán nem érezném ennyire ötletesnek, de nemrégiben végighallgattam egy előadást a dualizmus jövőképei címmel, és találtam néhány párhuzamot a hajdani és a mostani világkép között. Ezt igen helyeslően vettem tudomásul, végül is az a korszak irodalmi szempontból kiemelkedő volt.

Egy, nagyjából hasonló alapötletre épülő novella jut az

eszembe, Piper H. Beam: Aki megkerülte a lovakat címmel írt ilyet. Azt hiszem, az IPM 1981/7 számában jelent meg. Persze, ő nem a magyar történelemről írt, de Napóleon itt is szóba kerül, hiszen ha valaki, hát ő igen jelentős szerepet játszott a XIX. század történetében. Miután a nyáron újra olvastam Feleki László róla szóló életrajzát, így aztán nagyon tudtam értékelni a célzásokat.

Tudom, a sci-fit is lehet kategóriába osztani, nagyon

sokféle szempontból, hiszen az írások is sokfélék. Nem tudom, van-e olyan besorolás, hogy etológiai sci-fi, de másfél novella – szerintem – ebbe a kategóriába tartozik. Teljesen ideillik dr. Smiri Sándor: A patkányok kora című novellája. Jól felépített cselekmény, ötletes kerettörténet, szinte-szinte úgy éreztem magam, mint aki egy valódi vadlesen vesz részt.

A fél-etológia Radics Roland: Karthágó lányai. Azért

csak félig, mert részint humán etológiával foglalkozik, részint a másik fele pedig az apokaliptikus víziók sorába is besorolható. Ez persze csak elméleti fejtegetés, a gyakorlatban ez is érdekes, gördülékeny, jól olvasható történet, nem kellett csalódnom benne. Óhatatlanul elgondolkodtam: hasonló helyzetben mi lenne a teendő. Bizony, egyáltalán nem könnyű a választás!

Állatok szerepelnek az alábbi két novella címében is. Az egyik Lőrinczy Judit: Ereszd el a kondort című írása.

Nagyon jól érzékelteti benne a környezetet, mind a Földön, mind az idegen bolygón. A történet kissé lezáratlan, de azt hiszem, ez tudatos, mert így sokfelé folytatható, legalább gondolatban, ilyen módon érdemes is folytatni.

Kleinheinz Csilla: A fehér elefánt című novellájában a

telepátia jelenségével foglalkozik, érdekes, új szempontból tárgyalja a kérdést. Itt is nagyon életszerű a környezet leírása, ráadásul a sokunk által jól ismert helyen játszódik, a jövőbeli, nem túl vonzó Budapesten.

Hantos Norbert: Valami zöld című elbeszélése meg a

környezetvédelemről szól, ez igen gyakran megírt téma, de ő azért tud valami újat és érdekeset kitalálni.

Azt hiszem, ez az első alkalom, hogy képregény is

megjelenjen, de egyáltalán nem rossz ötlet, érdemes volt leközölni.

A címlap figyelemfelkeltő, odavonzza a tekintetet, és

beindítja a fantáziát. Az illusztrációk is jók. Első alkalommal, amikor megpillantottam azt a rajzot, ami a lap bal oldalán volt, azt hittem, ottfelejtettem a könyvjelzőmet…

Bocsánatot kérek mindazoktól, akiket nem soroltam fel!

Ők is jókat írtak, de hát mindenre nincs idő és hely, és, mint bevallottam, szigorúan arról írtam, amik nem csak tetszettek, de nagyon tetszettek.

Milyen jó, hogy átrendeztem a könyvespolcomat. Most

már lesz helye a további Új Galaxisoknak.

Pasztler Ágota

4

A pokolba tartó vonat

A fenti címmel jelent meg egy novelláskötet a Gondolat

könyvkiadó szerkesztésében, 1970-ben. Mint a legtöbb akkoriban kiadott elbeszéléskötet, ez is az amerikai sci-fi fénykorának írásaiból válogatott. A szerzők listája is figyelemreméltó, Asimovtól van Vogt-ig. Két nagy kedvencem is van ebben a kötetben, és nem tudtam eldönteni, melyikről írjak. Némi töprengés után rájöttem, hogy mindkettőről.

Kezdem a címadó novellával. A szerzője Robert Bloch,

és érdekes az alapötlete. Mi történik, ha egy hobóhoz, aki szereti a vonatokat és a vonatozást, egy Kalauz fordul a nagy ajánlattal? Igaz, a Kalauz nem éppen átlagos külsejű. Sántít, és furcsán áll a sapka a fején.

Csavargónk, Martin, sűrűn énekelgeti magában a papa

kedvenc dalát, a vonatról, ami a pokolba tart. Rajta ülnek a szoknyavadászok, az iszákosok, a kis csalók, és a vidám társaság iszik, nevetgél, történeteket mesél, és egyáltalán nem törődik azzal, mi lesz, ha a vonat megérkezik a végállomásra. Martin azonban úgy véli, ő megtalálta a kiutat. Egy időmegállító készüléket kér a Kalauztól, hogy amikor boldognak érzi magát, akkor megnyomja a gombot, az idő megáll, ő nem öregszik tovább, és akkor meg sem hal. Márpedig, ha nem hal meg, nem is kell felülnie a vonatra.

Hősünk nekilát, hogy megvalósítsa az amerikai álmot.

Munkával, szerencsével, no meg némi kedvező hátszéllel fel is küzdi magát addig, hogy a részvényeiből éljen. Sikerül-e az embernek túljárni az ördög eszén? Elvégre a másik szerződő félnek több évezredes tapasztalata van. Mind a szerződések megkötésében, mind annak a kijátszásában. Hogy van-e megoldás, és mi legyen az, akkor tudhatjuk meg, ha elolvassuk a novellát.

A következő nagy kedvencem Eric Frank Russel:

Halandzsa című elbeszélése. Ezt azért kedvelem, mert az – ebben a műfajban viszonylag ritkán jelentkező – humort képviseli. A helyzet viszonylag egyszerű. Egy űrhajó, a Nyughatatlan, visszatér hosszú, és a veszélyeket sem nélkülöző útjáról az űrkikötőbe, a legénység boldogan rúg ki a hámból a legközelebbi városban.

A kapitány is alig várja, hogy leváltsák, és ő is lazíthasson

egy kicsit. Ahogy lenni szokott, ekkor jön a kedvezőtlen fordulat. Ellenőr érkezik a hajóra, aki mindent leltár szerint számba vesz. Rábök a listára, megszámolja a tárgyakat, kipipálja a tételt. McNaught kapitány rájön, hogy nincs mást tenni, mint a látogatás előtti két napon rendbe hozni a hajót, és tételesen ellenőrizni a listát. Nem túl nagy örömmel, de mindkettőnek nekilátnak, és reménykednek, hogy nincs sem hiány, sem többlet. Ennek a helyzetnek egyedül a hajó kutyája örül, akinek fő feladata, hogy a rágcsálókat távol tartsa, és néha az emberi szemnek nem észlelhető veszélyekre figyelmeztessen.

Sajnos, a dolgok nem mennek simán. A lista tételes

ellenőrzése során észreveszik, hogy hiányzik valami. A kapitány hosszas gondolkodás után kitalálja, hogy a revizor nem műszaki ember, ezért, ha egy műszaki tiszt rábök egy gépre, és azt mondja, hogy ez az a tárgy, akkor a revizor ezt kénytelen tudomásul venni. Össze is tákolnak valami gépecskét, és bemutatják, némi technikai halandzsa kíséretében. A fortélyos terv kitűnően működik, az ellenőr dicséreteket osztogatva távozik. Utána újabb főnyeremény: hathetes nagyjavítás a Terrán. Aztán az úrhajó gépésze megkérdezi, hogy vajon ki javítja meg a halandzsa gépecskét, a fedebet, mert ehhez a javításhoz nem elég egy szakember, ehhez egy zseni kell. McNaught úgy véli, erre is tudja a megoldást.

Hogy ez a terv is működik-e, és ha nem, min is buknak le,

ahhoz mindenkinek el kell olvasnia a történetet. Biztos vagyok benne, hogy ezt senki nem bánja meg!

Pasztler Ágota

A könyv megjelent hangos könyvként is (szerk.)

5

Tudomány-technika

A Szaturnusz különös világa

A Szaturnusz a Naprendszer második legnagyobb bolygója, gázóriások közé tartozik. Tömege a Földének mintegy 95-szöröse, míg távolság a Jupiter távolságának kétszerese, az az körülbelül 1,4 milliárd km.

Főként hidrogénből és héliumból áll, de e mellett

szerves anyagokat és vízjeget is tartalmaz. Összetétele nem sokban, de eltér a Jupiterétől. Ez a színében is megmutatkozik. A Jupiter vöröses-barnás, ezzel szemben a Szaturnusz a Cassini űrszonda által készített képeken inkább citromsárga, narancsos-barna volt.

Felhősávjai nem olyan jól

kivehetők, mint a Jupiter esetében, nem látni rajta olyan nagy viharalakzatot, mint a Vörös folt. Ellenben északi pólusainál hatalmas hatszög alakú viharrendszereket figyeltek meg. Ez a különös alakzat még ma is magyarázatra szorul.

A bolygó egyik fő

látnivalója a gyűrűrendszere. Bár a többi gázóriásnak is van gyűrűje, de azok halványak és kevésbé összetettek. Ellenben a Szaturnusz gyűrűrendszere páratlan a maga nemében, és egyedül álló a Naprendszerben. A gyűrűk mintegy koncentrikusan övezik a bolygót. A gyűrűrendszer jól elkülöníthető elemekre bomlik, melyek között rések vannak.

Így megkülönböztetjük az A, B, C, E, F gyűrűket.

Maguk ezek is több ezer gyűrűcskére oszlanak. A gyűrűk nem homogének, hanem por és jég, valamint nagyobb kőzetdarabokból állnak. Vannak közöttük ház méretű sziklák és porszem méretű részecskék is. A főgyűrűket rések választják el, ahol alig van anyag. Ilyen az Encke–rés és a Cassini–rés. A gyűrű átmérője kb. 300 ezer km, azaz mint a Föld és a Hold távolsága, vastagsága azonban nem éri el néhol az 1km-t sem. A gyűrűkben lévő anyag egymáshoz viszonyított sebessége alacsony azonban a bolygó körül akár 30 ezer km/h –ás sebességgel száguldanak.

A Szaturnusznak igen erős mágneses tere is van, mely

abból adódik, hogy az őt alkotó hidrogén a nagy nyomás miatt a középpont felé folyékonnyá válik, és fémes tulajdonságokat mutat. A mágneses tér miatt a pólusoknál északi fény figyelhető meg erős napkitörések idején.

A Szaturnusz nagyon kevés energiát kap a Naptól,

azonban belseje forró, így több hőt sugároz, mint amennyit kap. Felhőrétegeinek teteje azonban még így is hideg, hőmérsékletük -150 Celsius fok alatt marad.

Holdjainak számát tekintve igen népes kísérettel

rendelkezik. Ezek közül az egyik figyelemre méltó a mindössze 500 km átmérőjű Enceladus. Ez a kis hold szinte teljes egészében vízjégből és szerves anyagokból áll. A Cassini szonda fedezte fel, hogy belsejében olvadt víz található, mely szerves anyagokkal keveredik, s a déli pólusnál található kanyonokon keresztül gejzírként kilövell, majd azonnal megfagy. Ezek a kilövellések több kilométer magasak. Ezeket az alakzatokat a tudósok tigriskarmolásnak nevezték el.

Felvetődik a kérdés, hogy egy ilyen kis hold esetében,

ahol nem számolhatunk geotermikus folyamatokkal, honnan származik a hő, mely folyékonyan tartja a víz egy részét. A válasz a Szaturnusz erős gravitációjában rejlik. Az Enceladust a gravitációs ár-apály okozta alakváltozás tartja melegen.

Egyes tudósok

úgy gondolják, hogy mivel minden adott az élethez ezen a kis holdon, lehet, hogy kialakult a mélyben egy termikus energián alakuló kemoszin-tetizáló élet.

A másik

nagyon érdekes hold a Titán. Ez a hold ellentétben az Enceladussal, Nap-rendszerünk máso-dik legnagyobb holdja, nagyobb, mint a Merkúr bolygó.

A Titán a Föld

után az egyetlen melynek sűrű légköre főként nitrogénből áll.

A Titánt meglátogatta mind a Cassini szonda, mind pedig

a Huygens leszálló egység. A Titán egyenlítői vidékén sivatagokat és kanyonokat, valamint hegyeket találtak. Ezeket szerves anyagok fagyott homokja és jég alkotja.

Az északi sark közelében nagy szénhidrogénekből, így

cseppfolyós metánból és etánból álló tavakat, valamint folyókat fényképeztek le. Ezen a holdon ha esik az eső, akkor az metánból áll. A hőmérséklet nagyon alacsony, -170 Celsius fok. Ellenben a légköri nyomás megfelelő. Így egy űrhajós minden gond nélkül kiléphetne a Titán felszínére, csak oxigénpalackra és egy olyan hőszigetelő űrruhára lenne szüksége, mely megóvja a rettentő alacsony hőmérséklettől.

A Titánon gyenge szél is fújdogál, mely a szénhidrogén

homokot dűnékbe rendezi. Akár egy hőlégballonnal is körbe lehetne repülni a Titánt, hogy megcsodáljuk a tájait. A tudósok úgy gondolják, hogy talán adottak a feltételek ahhoz, hogy egy különleges metánon alapuló életforma kialakulhatott a felszínén. Ez egyelőre elmélet, mely még bizonyításra vár.

-Garzó László-

A kép forrása:

http://madmikesamerica.com/2010/06/scientists-something-living-on-saturns-

moon/

http://madmikesamerica.com/2010/06/scientists-something-living-on-saturns-moon/http://madmikesamerica.com/2010/06/scientists-something-living-on-saturns-moon/

6

Töprengő Több magyarországi városban, legutóbb Debrecenben is feltűnt a Google Maps autó, amely a tetején lévő csupakamera gömbjével pontosan felméri a terepet. Az így gyűjtött információk térképészeti célokat szolgálnak, az utcaneveket, közlekedési jelzéseket a Google Térkép továbbfejlesztéséhez használják fel. A módszer számomra egy kicsit „jövő a mában”, de hogy a múlt is megjelenhet, netán egyenesen egy „más világ” feltárásához is vezethet a google térképészeti tevékenysége, az csak az általuk a Góbi sivatagban felfedezett különleges vonalakról, sémákról szóló híradás nyomán merült fel bennem. Különösen, hogy a média természetesen rögtön vad találgatásokba kezdett a szokatlan felszíni alakzatokkal kapcsolatban. A lehetőségek között szerepelnek: fegyverkísérletek, műhold kalibráció, Washington és New York utcatérképének másolata – ennek ugyan mi értelme lenne – de gyanakodtak földönkívülieknek szóló üzenetekre is. Jonathon Hill, az Arizona Egyetem Mars Űrrepülési Létesítményének kutató technikusa és küldetéstervezője szerint az egyik szokatlan kialakítású terület szinte teljes bizonyossággal a kínai kémműholdak kalibrálására szolgál. Ez lenne a valóság? http://www.sg.hu/cikkek/85877/mi_celt_szolgalnak_a_gobi_sivatag_kulonos_alakzatai

Pigniczki Ágnes

Naptár

Nemere István

A kép forrása:

www.nemere.hu 1944. november 8-án Pécsett született egy kisfiú, aki – mint minden rendes kissrác – mozdonyvezető akart lenni, de legalábbis gépészmérnök. Aztán persze nem az lett belőle, bár jó néhány mesterséget kipróbált. Volt földmérő, statiszta, boncmester, könyvesbolti eladó, és még sok egyéb más.

A kötöttségek, szabályok iránti ellenszenve már óvodáskorában megnyilvánult. Az óvodába járást sikerült is megúszni, nem így az iskolát. Azt végigszenvedte, viszont gimnáziumi évei alatt kötött barátságot máig legjobb barátjával.

Korán szemüveges lett, így a sport, férfias verekedések nem játszottak szerepet életében, annál inkább a könyvek. Meglehetősen korán, 11 éves korában megízlelte az írás örömét. Húsz évesen már könyve is megjelent, egy krimi. Az óta pedig már több száz kötettel örvendeztette meg olvasóit, mesével, ifjúsági-, vagy történelmi regényekkel, sci-fivel. Közben nem egyszer felkorbácsolta a kedélyeket is, amikor a tudomány határait döntögette egy-egy könyvbe, írásba foglalt renitens elméletével.

Egy biztos, ezt az embert lehet szeretni, lehet nem szeretni, de figyelmen kívül hagyni, azt nem lehet, Ő: Nemere István író, műfordító

Műveit felsorolni kevés lenne a Hírlevél. A titokra pedig, hogy sok írása miért – és milyen – álnéven jelent meg, ő maga lebbenti fel a fátylat, mint ahogy életét is a saját elbeszéléséből ismerhetjük meg a legjobban, például a honlapján leírtak alapján.

Pigniczki Ágnes

http://www.sg.hu/cikkek/85877/mi_celt_szolgalnak_a_gobi_sivatag_kulonos_alakzataihttp://www.sg.hu/cikkek/85877/mi_celt_szolgalnak_a_gobi_sivatag_kulonos_alakzataihttp://www.nemere.hu/

7

A szerkesztő bevallja… A szerkesztő bevallja, hogy nem csak szereti, hanem gyűjti is Nemere István műveit. Ez a gyűjtőszenvedélye 1982 körül indult, ami akkor, tekintve a megjelent közel 10 kötetet, nem tűnt különleges dolognak. Azóta eltelt majdnem 30 év és a könyvek száma megközelítette a 600-at, ami már egy kisebb iskolai könyvtár terjedelme. Hihetetlen mennyiség. És akkor még nem számítottuk a folyóiratokban, újságokban, és egyéb nem önálló kötetekben szereplő írásainak, fordításainak tízezreit… Végignézve a polcomon sorakozó könyveket, közöttük a már említetteken felül az eszperantó nyelven megjelent köteteket, másodkiadásokat, egyszerűbb azt mondanom, hogy a polcaimon sorakozó kötetek mennyisége 15 méter, mint megszámolnom őket… De érzésem szerint megközelítőleg 800 könyv áll egymás mellett… Fantasztikus. Egy író, aki elmondhatja, hogy egyszerre több mint negyven írót képvisel, hiszen ennyi álnéven publikál. Természetesen azt is be kell, hogy valljam, hogy e könyvek egy részét nem olvastam, csak behelyeztem őket a megjelenési sorrend szerint őt megillető helyre… Hiszen, aki csak Nemerét olvas, és rá bír szánni naponta egy-két órát, nem kihagyva egy napot sem, akkor is ezt a mennyiséget 3-4 éven keresztül lapozhatja, anélkül, hogy valamelyik kötetet újra le kellene emelnie a polcról. És tételezzük fel azt, hogy mások írásaira ez idő alatt nem is vetünk egy pillantást sem… Íme, egy illusztráció arról – az 500. könyv bemutatóján készült -, hogy mekkora mennyiség is 500 könyv:

Ez az Írói termékenység Magyarországon kivételes, soha egy magyar író nem publikált ennyi kötetet. A világban voltak néhányan, akik ennél többet írtak, de ők már elhunytak, így Nemere Istvánnak még van esélye őket is letaszítani a trónjukról.

Természetesen, mivel hírlevelünk elsősorban sci-fi témákkal foglalkozik, így mini bibliográfiaként kiválogattam azokat a műveket, amelyek ebből a gazdag életműből egyértelműen ilyen tárgyúaknak minősíthetőek: (Forrás: www.nemere.hu)

A Triton gyilkosságok

A Neutron-akció

Acélcápa

A kozmosz korbácsa

Elektron-expedíció

Időtörés

Időhajó

Elveszettek

Az Esemény

Terra

Ébredés előtt

Holtak harca - Játszma tízmilliárdért

Klausztropolisz

Túl a Plútón

Mintha ember lennél

Világok világa

Közvetlen kapcsolat

Borzalom

Adolf

Kalózok az űrben

Műkincsrablók sorozat:

o Műkincsrablók a kisbolygón o A kupolaváros titka o A kozmosz lovagjai o Az idő vándorai o Állatkert a Kozmoszban o A legnagyobb kaland

A téridő istenei sorozat:

o A téridő istenei o Kozmikus összecsapás o Istenek harca

Kozmikus családregény sorozat:

o Zuhanás a Napba o Az utolsó bolygó o Vadak között o Skorpió o Lenni vagy élni o Aranybolygó o Alfa-művelet o Hajnal a Trendalon o A Titán-Terv o A Kráter árnyéka

Kozmopol sorozat:

o A sebesült robotrendőr o Kiskorú banditák o A rettenthetetlen nyomozónő o Mull nem adja fel o A Marsi tó titka o Csata a stúdióban o Kettős veszélyben o Tigrisléptű rettegés o Összecsapás a föld alatt o Halálos homokvihar o Aladdin és a rendőrök

A következő oldalon pedig egy mini interjú olvasható a szerzővel:

http://www.nemere.hu/

8

Interjú

Nemere István

GyÁ: Az Avana egyesület életében nagy vitát váltott ki

az, hogy a Zsoldos pályázatra nevezhető könyvek között szerepelhetnek-e a csak kizárólag e-könyvként megjelent science-fiction alkotások és milyen feltételekkel. Önnek is megjelent most egy olyan kötete – Engem nem lehet elhagyni - címmel, ami csak letölthető verzióban jelent meg, mivel a korábban beharangozott papírkönyves kiadás meghiúsult.

Az érdekelne, hogy mi a Véleménye Önnek az elektronikus könyvekről, szerepükről, illetve arról, hogy osztja-e azt az érzésemet, hogy pár éves időtartamban a papíralapú könyvek teljesen eltűnhetnek?

NI: Nekem is vannak ellenérzéseim az elektronikus

könyvekkel kapcsolatban. Az elmúlt negyven évben megszoktam, hogy ha megjelenik egy könyvem, fölteszem a polcra a többi után, időrendi sorrendben. Az Ön által is említett könyv kizökkentett ebből a gyakorlatból (aminthogy valamivel korábban egy olyan mű is, amely csak hangoskönyvben hozzáférhető). Ugyanakkor nem aggódom annyira, mint Ön, és úgy érzem, hogy a papíralapú könyvek nem fognak eltűnni teljesen. Vagy legalábbis nem néhány éves időtartam alatt. Némi beletörődéssel jutottam el odáig, hogy ha az elektronikának ilyen nagy szerepe lett a bármilyen féle közlésben, akkor el kell fogadnunk azt, hogy ilyen könyvek is legyenek, vannak és lesznek. De őszintén szólva nekem már a KÖNYV egy kézbe fogható tárgyat is kell jelentsen.

GyÁ: Nem tudom, mennyire tudja nyomon követni a

jelenlegi sci-fi trendeket, de nagyon erős a cyberpunk irányvonal, amelyek a technikai találmányok emberekbe történő beépülését, az emberek és gépek, alkatrészek egyfajta szimbiózisát mutatják be. Jelenleg is erősen függünk a gépektől, de a felvázolt jövőkép erősen ijesztő, mintha a technika teljesen maga alá gyűrné az embert, nem a gépek lennének az emberek kiterjesztett érzékszervei, hanem teljesen fordítva, a gépek használnának minket. Ráadásul ezek a könyvek sokszor erősebben emlékeztetnek műszaki kézikönyvre, mint irodalmi alkotásra. Részemről előnyben részesítem azokat a történeteket, amelyekben élő hús-vér emberek szerepelnek a maguk gyarló problémáival, mint a fémcsengésű gépek csodáit.

Vajon ennyire reménytelen az Ember jövője, vagy lehet arra számítani, hogy a technológiai fejlődés iránti - helyenként vallásos méreteket öltő - vágy idővel lecseng, és újra visszatérhet az emberiség önmagához?

NI: Megpróbáltam olvasni az ilyen típusú műveket, de

nem igazán ment ez nekem. Nyilván észrevették az olvasók, hogy az én sci-fi regényeimben sem a gépek vitték a főszerepet, és amiket az utóbbi években írtam, azok szintén ehhez a vonalhoz tartoznak. Bízom benne, hogy bár az emberek egyre jobban függenek a gépektől, és ez például az orvostudományban igen nagy jelentőségű is lehet, azért nem ez lesz a fő csapásirány. A sci-fi éppen attól sci-fi, hogy a képzeletnek semmi se szabjon határt. De remélem, az emberek idővel belátják, hogy ez nem egy egészséges irány.

GyÁ: Mostanában ritkábban jelennek meg sci-fi témájú

könyvei, tervezi-e újabbak írását? Magam részéről mindig érdeklődéssel olvastam ezeket. Ezzel kapcsolatban még kérdezném, gondolva itt a „Műkincsrablók” sorozat tréfás részeire, hogy látja a humor szerepét az irodalomban és a mindennapi életben? Kicsit visszautalva a múltra, a magyar emberek humorérzéke véleményem szerint különleges, bár erős hajlam van azt hinni magunkról, hogy különlegesek vagyunk, de az tény, hogy ez a humorérzék nagyon sok nehéz helyzet túlélésében segített minket. Hogy tapasztalja, megvan még bennünk, ismerőseinkben, barátainkban az a képesség, hogy a bosszantó dolgokon is egy jót tudjunk nevetni? Vagy változott ez az elmúlt évtizedek során?

NI: Én szívesen írnék bármennyi sci-fi regényt, és

novellát, ha a kiadók részéről lenne rá igény. Mostanában bárhol kérdezem, vagy bárhol ajánlok ilyen típusú művet, alig titkolt fintorgás a válasz, és azt hallom: "a sci-fi most nem megy". Való igaz, csökkentek a példányszámok, de én a kiadók helyében nem vetném el a műfajt. Mindenesetre jó ha tudják, hogy én készen állok a munkára.

A magyarok humorérzéke csakugyan különleges - gondoljunk csak a szójátékainkra, amelyek még különböző cégek, intézmények, mozgalmak elnevezésében is megnyilvánulnak. Magam is nagy szójátékos vagyok, sokat adok egy jó poénért és a sci-fiben, meg általában az irodalomban is szeretem fellelni és élvezni a nyomait. Mi vagyunk azok, akik a saját sorsunkon is jókat tudunk nevetni - ez ritkaság.

GyÁ: Hihetetlen teljesítmény, de a kiadott könyveinek

száma közelít a 600-hoz. Tudja, sejti-e melyik lesz az a „bizonyos” könyv, és mikor fog előreláthatóan megjelenni? Jelenleg hány kötete van már a kiadás fázisában?

NI: Több kiadónál várják a kézirataim a megjelenést, azaz

azt az időt, amikor a kiadóknak ismét lesz pénzük nyomdára. A jelek szerint ez nem egyhamar jön el... A legtöbb kiadó mostanában szorgalmasan íratja velem a könyveket, amiket aztán gondosan félretesz és vár. Csak két kiadót említek (név nélkül), náluk összesen 22 könyvem vár megjelenésre, és más kiadóknál is összesen vagy 10. Ílymódon felőlem nézve már régen túlhaladtam a hatszázat, de az olvasóknak ezekre a könyvekre még várniuk kell. Gondolom, ebből is sejti már, hogy halvány fogalmam sincs, melyik lesz a hatszázadik. Ilyen körülmények között ez a kiadók anyagi állapotától, a nyomdai papíráraktól, és talán a véletlentől is függ.

Györgyi Ákos

9

Ökológia és környezetvédelem

Lények - V. rész Manók, törpék, koboldok

Manóktól hemzseg egész Európa. Manók majdnem

mindenütt vannak, az íreknél, angoloknál, németeknél, skandinávoknál, az összes szlávoknál. Különböző neveken élnek, vannak gnómok, goblinok, leprikónok, sőt, a tündérek is eredetileg ehhez az aprónéphez tartoztak. Némelyik név egyszerűen csak a másik fordítása más nyelvre, a köznapi beszédben (és jelen írásban) szinonimaként is használatosak.

A hozzáértők szerint azonban ezek különböző

tulajdonságú lények, egyetlen közös sajátságuk van: mindannyian varázserővel bírnak. A koboldok (ezek ír neve a leprikón, angolul nem tudom leírni, bocsi!) Írország nemzeti „tündérei”. Kinézetükre kis öregemberek, nagy szakállal, zöld ruhában és kalapban. Gyakran ittasak a drágáim. Fülük, orruk nagy, szépségversenyt nem nyernének, a ruhájuk mindig zöld, de gyakran a bőrük színe is (hogy jobban el tudjanak előlünk rejtőzni az erdőben). Olyan méter magasak, és gyakran olvasni róluk, hogy nagyon erősek. Például a skandináv népeknél négy törpe tartja az égbolt négy sarkát. Ez a nagy erő biológiailag teljesen érthető: a hangya is – relatíve – sokkal erősebb az elefántnál.

Az erdőben laknak, odúkban, üregekben. Lehetőleg

nem mutatkoznak az emberek előtt, félnek a fajtánktól. De aztán, ha egy ember a területükre téved, minden módon bosszantják, bántják. Állítólag a szivárvány végén tartják az aranyukat, és ha meg tudsz fogni egy koboldot, akkor kérésre köteles átadni az aranyát. De megfogni sem könnyű, másrészt a Harry Potter-könyvekből tudjuk, hogy a leprikón arany egy óra múlva eltűnik. Tehát fölösleges időkidobás koboldot fogni.

El ne felejtsem, a neves német Pumukli is egy ilyen

kobold. Csak még gyerek. Vagy infantilis. Ő például beleragadt az enyvbe, ezért nem tudott láthatatlanná válni, így maradt Eder asztalos bácsi lakótársa.

A manók állítólag egészen mások, ők kifejezetten

segítőkészek. Legfeljebb megleckéztetik azt, aki helytelenül viselkedik. Valószínűleg Robin Hood ősalakja is egy ilyen erdei emberszerű lény volt, csak később lett – a mesékben – emberré. Zöld ruhában járt, és megbüntette a mesebeli gonoszokat, mint tudjuk.

Rumcájsz a cseh mesékből, a Jičin városa mellett elterülő

Rejtekadó Erdőből, nos, ő is erdei manó. Hiszen láthatjuk, beszél az állatokkal, parancsol a forrásoknak, hallgatnak rá még az óriások is, épp csak az a fránya bíró van ellene. Mert az emberek a manók ellenségei.

A manók, törpék, egyebek állítólag többszáz évig élnek.

Nem ismerem hosszú életük titkát. Ja, majd elfelejtettem a manók lopósak, mindent

elvesznek, ami megtetszik nekik. Aztán a rejtekükben őrzik a kincseiket. Egyesek valamilyen állat hátán be szokták járni az éjjeli tájat. Fosztogatják az éléskamrákat és a borospincéket. (Könnyű a manókra fogni!)

A német törpékről mindannyian tudjuk, hogy „a fiúk a

bányában dolgoznak”. Többnyire drágaköveket bányásznak, de a szénbányákban is ott vannak. Nem szabad előttük káromkodni, nem szabad a bányában fütyörészni. Ezek a törpék a betelepülő német bányászokkal a XVIII. században hozzánk is eljöttek, Nógrádban minden rendes bánya üregeiben ott él a kókó, aki baj esetén figyelmezteti is a bányászokat. Továbbá az Urálban, a féldrágaköveket termő hegyek mélyén is dolgoznak ilyen apró emberek, és ott él a Hegyek Királynője. Aki nem hiszi, olvasson Bazsov-meséket! Gyönyörűek!

A németeknél él egy álommanó is, más néven

Homokemberke, ő hozza el esténként az álom homokját a zsákocskájában, és szórja azt a német gyermekek szemébe.

10

A törpék gyakran kiváló harcosok vagy mesteremberek.

Például a kelták egyik istennőjének, Freyának a nyakékét törpe ötvösök készítették, ezért mágikus tulajdonságai voltak annak a nyakéknek. Csinálnak a törpék varázsgyűrűt, csodakardot is, de nem csak ilyen elegáns dolgokat tudnak. A Grimm-mesékben az elfáradt cipész helyet jószívű törpicsekek varrják meg az esedékes cipőt. A cipész felesége aztán kását és ruhát tesz ki nekik, ezzel végképp a házhoz szoktatja a kis segítőket.

Ismeretesek olyan aprónépek, akik egészen

egyszerűen erdőben élnek, és akik fütyülnek ránk. Ilyen például Moha és Páfrány (ők is csehek). Kiszabadítják a szellőt a rózsabokorból, ahová belegabalyodott; megfésülik a tündérke haját, hogy táncolhasson a holdfényben. Nekik „csak” annyi a dolguk, hogy rendet tartsanak az erdőben, a természetben. Eredetileg is ilyen „természetfelelősök” lehettek, majdnem minden népnél vannak erdei, vízi, a nagy szabad világban tevékenykedő szellemek, akik a szél járásáért, az esőért, a hajnali madárcsicsergésért felelősek.

Léteznek aztán a házimanók. Az angolokról megint

csak a Harry Potter-könyvekben olvastam először, addig nem is tudtam róluk, pedig évszázadok óta dolgozhatnak a brit háztartásokban. (Különösen a varázslóknál.) Kicsit kelletlenek, kicsit piszkosak, vannak köztük jószívűek, de rosszindulatúak is.

Viszont régóta ismerem az orosz házimanót, a

domovojt. Ez is kis öregember, oldalt gombolt nyakú ingben, csíkos, buggyos orosz nadrágban, sipkával, szakállal. Szabályos orosz parasztbácsi, csak picike. Mostanában olvastam róla, hogy a plafon alatt lebegve alszik. Azt hiszem, ez már valami újabb fejlemény. A régi domovoj a kemence sarkában aludt, a macskával. Ott melegítették egymást. Házimanó minden házban volt, ha ott kemencét is találtál…

Állítólag a manók fiatalabb nemzedéke már kiegyezik a

fűtőtesttel is. A házimanó vigyáz a házra, annak minden olyan lakójára, akit szeret

A kisebb bajokat elhárítja. Imád játszani. Ha a macskád a

földön hempereg, a domovoj csiklandozza. Ha ugyanez a macsek meredt szemmel figyel valami láthatatlanra, akkor a domovoj léptét követi. Ha azt tapasztalod, hogy minden kiesik a kezedből, akkor nem te vagy ügyetlen: a házimanó szórakozik. Mondd neki szépen: „Játsszál csak, domovoj bátyuska, de aztán add vissza!” És általában: a domovojjal nagyon szépen kell beszélni. Legalább annyira az övé a ház, mint a tiéd, ráadásul könnyen sértődik. Tehát csak finoman!

Mostanában, amikor elég sok ezoterikus ez-az terjed az

interneten, még olyan cikket is találtam, ahol részletezik, hogyan kell a domovojt kényeztetni, költözéskor magunkkal csalogatni. Etetni is kell a domovojt: havonta egyszer, hónap elején, macska-nem-járta helyen kell kirakni a kását, süteményt, tejet.

Ami másnapig nem fogy el, azt sem szabad a macskának

adni: vagy megeszed személyesen, vagy megsemmisíted, de állatnak nem juthat. Aztán arról is szólnak ezek a cikkek, hogyan kell a haragos domovojt kiengesztelni.

Az egyik írásmű szerint a domovojnak nincs neme, ezért

a kedves domovoj-hívő nyugodtan vetkőzhet-öltözhet előtte. Elárulhattam volna a cikk írójának, hogy ez évszázadok óta nem kérdés, sohasem izgatták magukat az emberek amiatt, hogy a domovoj esetleg titokban figyeli őket. Viszont a másik cikk szerint férfiember a domovoj, felesége a kikimora. Sajnos, az utóbbi fehérnépről semmit nem sikerült eddig megtudnom. De majd igyekszem bepótolni.

No, most, nem szeretném minősíteni ezt az egészet,

viszont nagyon pozitívnak találom, hogy ha már az ember elkezd hinni a hasonló lényekben, akkor a sajátjaiban hisz, a népe között évszázadok óta élő kis teremtésekben, és nem valami külhoni, számára abszolút idegen és ezért nem teljesen érthető izében.

Még imádni sem tudja rendesen a külhoni izét, hiszen azt

sem tudja, hogyan kell. (No, és mit keresne orosz földön egy angol manó? És ért-e az oroszul? Vagy netán magyarul?)

Hétszűnyűkapanyányimonyók

11

Aprónép-szempontból kivételesek vagyunk, a régi

magyar mitológiában és mesékben gyakorlatilag nincs törpe. Ami mégis van, az német vagy szláv mesékből vándorolt idáig. Egyszem törpénk van, név szerint Hétszűnyűkapanyányimonyók, a bakarasznyi emberke, aki sárkányok apja, aki a hétrőfös szakállában hordja az erejét, és aki Fanyüvő társainak a hasáról szokta enni a kását, miután összecsomagolta az illetőket. Állítólag termékenységi szimbólum az illető, de nem sikerült megtudnom, hogy ugyan miért. Bár lehet, hogy ha tudnám, akkor leírni nem merném.

Igen, van még Babszem Jankónk és Hüvelyk Matyink,

de ők - természetükre nézvést - egyáltalán nem varázslények, csupán apró emberek, annak a tételnek az igazolói, hogy „kicsi a bors, de erős”.

(Egy picike népművelés: az értelmező szótár szerint a

bakarasz a hüvelyk- és mutatóujj szétfeszítésével mért távolság.)

Ennyit tudok mesélni a manókról, törpékről, egyéb

aprónépről. Befejezésül egy szép gondolat, amit egy törpés oldalon találtam:

„Egyesek szerint bolygónkon egyszerre, egy időben,

párhuzamosan több dimenzió is létezik. Vannak, akik úgy vélik, hogy ezek közül az egyik a mesék dimenziója, amely valamiféle „átjáró" segítségével összeköttetésben áll a mi világunkkal.”

http://cintike5.5mp.eu/web.php?a=cintike5&o=McF6JFx216

Maruzs Éva

Irodalom

Mindenség http://angellilith.wordpress.com/angie/ Hogy hogyan kell elképzelni a Mindenséget? Végy egy könyvet, az lesz a Naprendszer! Nyisd ki valahol! Na, az az oldal, amit az emberiség lát! És ugye, halványan onnan a többi könyvet is. Ám még annak a könyvnek is van rengeteg lapja, amiről az átlagszemlélőnek fogalma sincs - más dimenziók, más létsíkok; és ott a borító - egy kicsit a lényeg. Aztán, persze ott a többi könyv a rejtett tartalmával - még a felszínüket sem látjuk tisztán. A könyvespolc, amiről azt hihetnénk, a Minden... És valaki említette azt is, van ott egy Könyvtáros, aki az egészért felel....

Angel Lilith

Avana hírek

Zsoldos Péter pályázat 2012

Az Avana Egyesület,

hagyományaihoz híven, a 2012. évre is meghirdeti a Zsoldos Péter pályázatot.

A pályázaton részt vehet minden olyan, első ízben 2011. január 1. és 2011. december 31. között megjelent sci-fi tárgyú regény, kisregény, illetve novella, amely magyar szerző munkája, és magyar nyelven jelent meg nyomtatott vagy elektronikus formában. A fenti feltételt teljesítő művet az Avana Egyesület által fölkért szervezetek jelölhetik, a szerzőkkel, kiadókkal, ill. jogtulajdonosokkal való egyeztetés után az Egyesület dönt a nevezés érvényességéről. A jelölő szervezetek a következők: Galaktika Magazin Solaria SFportal.hu SFmag.hu Fiction Kult LFG.hu Karcolat.hu Karcolat Irodalmi és Művészeti Tehetségkutató Egyesület Kész-Tető Ifjúsági és Kulturális Egyesület Szíriusz Kulturális Egyesület Avana Magyar Tudományos Fantasztikus Művészetért Országos Egyesület Amennyiben egy kategóriában ötnél kevesebb nevezés érkezik, a díj nem kerül kiosztásra; abban a kategóriában a pályázatot a következő évre is ki kell terjeszteni. Egy szerzőtől maximum három novella jelölhető. Érvényes nevezésnek a hat köteles példány beérkezése számít, ennek ténye ezután kerül az Egyesület honlapjára. A nevezés folyamatos, végső határidő: 2012. február 15. Beérkezési határidő: 2012. március 1. A zsűri elnöke: Dr. S. Sárdi Margit egyetemi docens Tagjai: Csák Tamás, az Avana Egyesület tagja, Cselenyák Imre író, Dr. Pacher Tibor, Szentesi Ágnes nyelvész; Vásárhelyi Lajos író, kritikus. Örökös tiszteletbeli tag: Zsoldos Dávid.

Eredményhirdetés és díjkiosztás 2012-ben a XXXII. HUNGAROCON

Országos Sci-fi Találkozón.

http://cintike5.5mp.eu/web.php?a=cintike5&o=McF6JFx216http://cintike5.5mp.eu/web.php?a=cintike5&o=McF6JFx216http://angellilith.wordpress.com/angie/

12

Új Galaxis 18

Sci-fi kedvelők figyelem!

Az AVANA Egyesület gondozásában megjelenő antológia a sci-fi szerelmesei számára jól ismert és kedvelt szerzők mellett, első alkalommal jelentkező tehetséges amatőrök számára is biztosít megjelenési lehetőséget. Az Új Galaxis 18. számában így kapott helyet például több olyan alkotás, melynek szerzője az Egyesület „Preyer Hugo emlékére” évente kiírt novellapályázatán 2011-ben díjat, elismerést nyert. A válogatásban lírai történet éppúgy megtalálható, mint párhuzamos világok háborúja, a valóság, vagy csak annak hitt lét dilemmája mellett olvashatunk a Földet uraló lényekről abból az időből, amikor az ember már kihalt, de megcsillan a pusztulás után újraéledő, reményteli világ lehetősége is. A szerkesztőség várja a magát megméretni kívánó írók, képregény írók és illusztrátorok alkotásait. Tematikai megkötés jelenleg nincs, de a beküldött művek közül csak azok számára tudnak megjelenési lehetőséget biztosítani, amelyek illeszkednek az Új Galaxis stílusához, tudományos-fantasztikus jellegéhez, és színvonaluk eléri a kiadhatóság szintjét.

Az ÚJ GALAXIS 18. száma megrendelés esetén 1 300 Ft. Megrendelhető: e-mailben: kodex@t-online.hu postai csekken: Kódex Nyomda Kft. 7627 Pécs, Rigóder u. 25. átutalással: MKB RT 10300002-24620303-00003285 (Könyvesbolti forgalmazásban nem kapható)

Tartalom: Lőrinczy Judit: Engedd a kondort Bányai Tamás: Senki Boros György László: Hosszú őrségben álomtalan Kleinheincz Csilla: Fehér elefánt Bukros Zsolt: Évforduló Ladányi József: A kapu Körtvélyes Ákos: Chang’e, kedvesem Halmi Zsolt: Vörös homok (képregény) Sümegi Attila: Fénytelen járatok Bajzafi Ferenc: Gyerekjáték Hantos Norbert: Valami zöld Bora László: Válaszút Maron A. Andrea: Kísérleti szex Bukros Zsolt: Nincsen semmi baj Radics Roland: Karthágó lányai Dr. Smiri Sándor: A patkányok kora Horváth Zoltán: Tik-tak

AVANA SF Hírlevél

X. évfolyam 8. szám (107.)

2011. november

Felelős kiadó: Avana Egyesület,

3100 Salgótarján Fő tér 5.

Főszerkesztő: Györgyi Ákos (konyvtar@scifi.hu)

Munkatársak:

Tóthné Baranyai Judit (jucidanus@citromail.hu) Bódi Ildikó (ildikob@freemail.hu)

Design: Heim Attila

Illusztráció: Heim Fanni

Szabadon terjeszthető

KÉRJÜK, TÁMOGASSA AZ AVANA EGYESÜLET KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉGÉT!

AJÁNLJA EGYESÜLETÜNKNEK ADÓJA 1%-ÁT!

ADÓSZÁMUNK: 18635212-1-12

KÖSZÖNJÜK TÁMOGATÁSÁT!

SZÁMLASZÁMUNK:

SALGÓVÖLGYE TAKARÉKSZÖVETKEZET SALGÓTARJÁN 55400187-11032814

ÉVES TAGDÍJUNK 3000 FT.

mailto:konyvtar@scifi.humailto:jucidanus@citromail.humailto:ildikob@freemail.hu