biblia tanulmÁnyok 1. egészséges érzelmi és lelki élet„akhitófel nagy megbecsülésnek...

BIBLIA-TANULMÁNYOK • 2011/1.

Egészséges érzelmi és lelki élet

Egészséges érzelmi és lelki élet

BIBLIA-TANULMÁNYOK • 2011/1.

BIK KÖNYVKIADÓ

BUDAPEST, 2011

A tanulmányokat összeállította:Reisinger JánosEgerváriné Árvai Márta

Bibliaiskolák Közössége KönyvkiadóSzékhely: 1121 Budapest, Remete út 16/AKiadó és könyvlerakat: 1062 Budapest, Székely B. u. 22. III/7. Telefon/fax: 06-1/267-3947 • 06-20/[email protected] • www.bikkiado.huFelelõs kiadó: Szigeti GáborSorozatszerkesztõ: Egerváriné Árvai MártaNyomtatás: Reménység Alapítvány, Nágocs

ISBN 978-963-7493-79-9ISSN 0865-3119

A tanulmány elektronikus formában a www.kerak.hu oldalon a „Kiadványok” menüpont alatt tölthetõ le.

TARTALOM

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Énektanulás az elsõ negyedévben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

I. tanulmány – 2011. január 1.

A tiszta gondolkodás mint az egészséges érzelmi és lelki élet alapja . . . . . . . . . . . . 10

II. tanulmány – 2011. január 8.

Bizonyosság vagy bizonytalanság a gondolkodásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20

III. tanulmány – 2011. január 15.

A vádolás és a dicsõítés veszélyei – A józanság jelentõsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

IV. tanulmány – 2011. január 22.

Hogyan kezeljük az érzelmeinket? – Az önvizsgálat mibenléte és jelentõsége – Az „erõs szív” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

V. tanulmány – 2011. január 29.

Helyes-e mindig kimutatni az érzelmeinket? . . . . . . . . . . . . 54

VI. tanulmány – 2011. február 5.

Bibliai próféciák az érzelmi hatások felerõsödésérõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62

VII. tanulmány – 2011. február 12.

Az önismeret fontossága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72

BEVEZETÉS

A bûn világában senkirõl sem mondható el, hogy egészsé-gesen növekednék fel akár testi, akár lelki értelemben.

Testi értelemben egyrészt azért nem, mert a szülõk, a felnõt-tek gyorsan rászoktatják a gyermekeket az egészségtelen éte-lekre, káros étkezési és életmódbeli szokásokra. Környeze-tünk, a világ befolyása is nagy károkat okoz mindkét terüle-ten, már gyermekkortól fogva. Lelki értelemben is hatalmasártalmakkal jár az egészségtelen nevelés, csakhogy ezt fel semismerik, s így kellõképpen nem is kezelik.

A lelki egészség gyors romlását eredményezi, ha megenged-jük az értelemtõl független érzelmi és akarati megnyilvánulá-sokat. Ezek skálája meglehetõsen kiterjedt. A duzzogás, köve-telõdzés, akaratosság számtalan válfaja ismeretes, szenved istõle mindenki, mégsem tesznek ellene úgyszólván semmit. A hétköznapi életben ezt adottságnak, megváltoztathatatlanténynek könyvelik el. Ezért a hibáért a késõbbiekben keserve-sen lakolnunk kell. A megtérés fordulata ugyan új irányt jelölki számunkra, akár alanyai, akár szemlélõi vagyunk az eltor-zult jellemmel vívott küzdelemnek, a komoly harc azonbancsak most fogja kezdetét venni.

Az egészséges szemlélet a lelkiismeret és az értelem nevelé-sét állítja elsõ helyre, mint amelyek jó állapotából szintén ked-vezõ kísérõjelenségek származnak: a kiegyensúlyozott érzel-mek és a biztos akaraterõ. A jellemet kiformáló két tényezõnekaz önuralom és az akaraterõ egészséges mûködését tarthatjuk.Az elsõben a lelkiismereté és az értelemé a fõszerep, a máso-dikban hozzájuk társulva az érzelmeké is.

Ne hagyjuk, hogy a megszokás akadályozzon bennünket aváltoztatásban. „Belsõ ember”-ünk (Rm 7,22) állapota a mérv-adó. Belül mindig lehet rend és egészség. Ez maga a Jézus

Bevezetés * 76 * Egészséges érzelmi és lelki élet

VIII. tanulmány – 2011. február 19.Az egészséges lelkiismeret és a „segítségül hívás” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82

IX. tanulmány – 2011. február 26.Bibliai tanítások az õszinteségrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93

X. tanulmány – 2011. március 5.Az érzelmek szerepe a házasságban és a családban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106

XI. tanulmány – 2011. március 12.Harc a csüggedés ellen – Kitartás a szolgálatban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118

XII. tanulmány – 2011. március 19.Félelmeink, aggodalmaink legyõzése– A vigasztalás jelentõsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128

XIII. tanulmány – 2011. március 26.Az egészséges hit – az egészséges hívõ ember . . . . . . . . . . . 138

Áhítatok minden napra Január . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150Február . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151Március . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152

Énektanulás * 9

Krisztus-i lelkület. Ezzel gyõzhetõ le minden rossz magunk-ban és a világban. Ez az evangélium: hogy „nagyobb az, akibennetek van, mint az, aki e világban van” (1Jn 4,4).

A lelki egészséget pontosabban így is jelölhetnénk: JézusKrisztus bennünk él. Ez az igazi keresztény számára a kívána-tos állapot. Hogy miként érhetjük el, illetve hogyan háríthat-juk el az akadályait, errõl szól e negyedévi tanulmánysoroza-tunk.

Nem írtuk ki az igéket, és ezúton is szeretnénk biztatnimindenkit, hogy keressük meg a Bibliánkban a jelölt igéket, akérdéshez kapcsolódó néhány kifejezést pedig írjuk ki. Így a közös átvételnél nem szükséges keresgélni és felolvasni azösszes igét, csak esetleg az azokból kiemelt mondatokat, sezek alapján foglaljuk össze a bibliai választ. Sok áldást kívá-nunk az Ige kutatásához, megértéséhez és közös megbeszélé-séhez is!

8 * Egészséges érzelmi és lelki élet

ÉNEKTANULÁS 2011 ELSÕ NEGYEDÉVÉBEN

Ebben a negyedévben is folytatjuk a Hitünk énekei énekes-könyvbõl azoknak az énekeknek a tanulását, illetve föl-

elevenítését, amelyeket egyáltalán nem vagy csak ritkán éne-kelünk. Ezúttal két ismeretlen énekre hívjuk fel a figyelmet,és olyanokra is, amelyeket más szöveggel több gyülekeze-tünkben énekeltek már:

Új énekek ismeretlen dallammal:51. ének: „Hû karod véd és oltalmaz…”239. ének: „Istenben bízom én…”

Új énekek ismert dallamra:41. ének: „Irgalmazz, Úr Isten…”

(Dallam: 55., Száma nincsen, Uram, jótéteményidnek…)

86. ének: „Légy mindörökké áldott…”331. ének: „Hadd legyek mindig híved…”224. ének: „Most búcsút mondok néked…”

(E három ének dallama azonos a 143., „A jöttöd miként várjam…”, illetve a 248., „Az Úr segítiharcom…” kezdetû énekekével.)

Áldott és örömteli éneklést kíván a zenei osztály

Nekünk is erre van szükségünk. Ha nem helyes a gondol-kodásunk, nem tudjuk, kivel, miért, hogyan, mi ellen kell küz-denünk. Azt sem tudjuk, miképp folytassuk imaküzdelmün-ket. A megtéréssel elérhetõ új, tiszta, mennyei elvek szerintigondolkodás az egészséges keresztény élet megkerülhetetlenalapja. Ezzel kell kezdenünk tanulmánysorozatunkat.

1 Miért a gondolkodás az emberi élet legfõbb alapja, kö-zéppontja?

Péld 23,7 (Helyesbített fordításban: „Amiként gondolkozikaz ember, az õ maga [olyan õ].”)1Kor 6,12; 10,23

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Gondoljuk át ennek nyomán az elsõ négy parancsolat lénye-gét és sorrendiségét: Isten teremtõi terve szerint a személyeslények önmaguk dönthetik el sorsukat. Szabadok, de szabad-ságukat akkor használják jól, ha meggondolják, végiggondol-ják döntéseiket. A szabadságukat értelmük használata teszi ér-tékessé. A szabadság magában hordozza a nem megfelelõ vá-lasztás lehetõségét is, ami sok minden mellett azzal a rossz kö-vetkezménnyel is jár, hogy megrövidíti magát a szabadságot is.Szabadságunkat helyes gondolkodással használni, s ezáltal amagunk és mások javára fordítani az életünket: ezt kell tuda-tosítanunk legalapvetõbb feladatunkként.

„A tiszta gondolatok nemesítõ hatását állandóan érzékel-nünk kell. A lélek egyetlen védelme a helyes gondolkodás.»Amint gondolkodik az ember magában, olyan õ.« (Péld 23,7– King James-ford.)” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, A tisz-ta gondolatok hatalma c. fej.)

A tiszta gondolkodás mint az egészséges érzelmi és lelki élet alapja * 1110 * Egészséges érzelmi és lelki élet

I. TANULMÁNY – 2011. JANUÁR 1.

A tiszta gondolkodásmint az egészséges érzelmi

és lelki élet alapja„Tiszta hitvallás, õszintén szent életmód

tesz egy embert kereszténnyé.” (Ellen G. White: Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 12. fejezet, 2.)

Ahhoz, hogy Jézus Krisztus élhessen bennünk hit által,ugyanazon feltételek meglétére van szükség, amelyek az

Õ életében lehetõvé tették a rossz fölötti gyõzelmet. Világo-san kell látnunk, hogy Jézus minek köszönhette gyõzelmét,mindig szeretetet adni tudó földi életét. Két oka van:

1. Jézus tökéletes gondolkodása. Világosan látta a jó és arossz közötti különbséget. Ezt eleve hozta magával, minthogya mennybõl jött, Isten Fia volt. Mi nem ezzel jövünk a világ-ra, mégis hasonló lehet az életünk Krisztuséhoz, mert az igazimegtérés gondolkodásváltozást idéz elõ a Szentlélek munkájanyomán.

2. Naponkénti imaéletében folyamatosan igényelte meny-nyei Atyjától azt az erõt, képességet, amelyre szüksége volt agyõzelemhez, hiszen önmagában a tiszta gondolkodás nemeredményez még tökéletes életet. Isteni természete birtoká-ban sem volt magabízó, „megalázta magát” naponta, és a leg-végsõ áldozat véghezvitelében is – „engedelmes lévén halálig,mégpedig a keresztfának haláláig” (Fil 2,8).

Az emberek sikereiket maguknak, kudarcaikat a körülmé-nyeknek tulajdonítják. Ezzel szemben az egészséges gondol-kodás ennek fordítottját képviseli: sikereinkért Istennekadunk hálát, kudarcaink okát magunkban keressük – legfõ-képpen abban, hogy ilyen esetben Krisztus nem élt bennünk,és ezért szenvedtünk kárt. Az elõbbi hála sosem lehet formá-lis, ez utóbbi szigor viszont sosem vezethet öngyötréshez.Hálánknak egyre elmélyülõbbnek kell lennie, kudarcaink kiér-tékelése pedig gyõzelmeink útját kell hogy megnyissa elõt-tünk. Ez az istenfélelem lényege a gyakorlatban.

„Akhitófel nagy megbecsülésnek örvendett bölcsessége miatt,de híjával volt az Istentõl való értelemnek. »A bölcsesség kez-dete az Úrnak félelme« (Péld 9,10), és ez hiányzott Akhitó-felbõl, különben aligha alapozta volna a pártütés sikerét a vér-fertõzés bûnére. A romlott szívû emberek úgy forralnak go-noszságot, mintha nem is lenne mindenható Gondviselés,hogy terveiket keresztezze. »Az egekben lakozó neveti, az Úrmegcsúfolja õket.« (Zsolt 2,4) Az Úr kijelenti: »Nem enged-tek az én tanácsomnak: megvetették minden feddésemet.Esznek azért az õ útjuk gyümölcsébõl, és az õ tanácsukbólmegelégednek. Mert az együgyûek pártossága megöli õket, ésa balgatagok szerencséje elveszti õket.« (Péld 1,30–32)” (EllenG. White: Pátriárkák és próféták, 816. o.)

3 Fontos jelzés-e számunkra kinek-kinek a gondolkodása?Elsõsorban miben nyilvánul meg a józan értelem?

2Pt 3,1–22Tim 4,3–5Dn 12,10

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

A tiszta gondolkodás mint az egészséges érzelmi és lelki élet alapja * 13

A Tízparancsolat elsõ négy parancsolata jól szemlélteti,mennyire belülrõl indulnak ki a dolgaink. Az 1. parancsolatarra szólít fel, hogy Istent mint a szabadság és szabadítás Is-tenét ismerjük meg, és személyes gondolkodással keressükÕt, akit azért nem nehéz megtalálnunk, mert minden jót ne-ki köszönhetünk az életünkben. A 2. parancsolat lényege:hogy ebben a gondolkodásra felépített, Istennel én-te kap-csolatot fenntartó életben ragaszkodjunk ahhoz, amit Istenkinyilatkoztatott – vagyis ne magunk adjunk életet önzésünkkitalálta bálványainknak. Ne legyünk önigazolók, mert hanem az igazságot, hanem a magunk igazságát keressük, a kör-nyezetünkre is rossz hatással leszünk. A 3. parancsolat a be-szédre, a 4. a cselekvésre és a megpihenésre terjeszti ki az 1–2.parancsolat érvényét. Vagyis az 1–4. parancsolat felépítése isaz embernek belülrõl kifelé irányuló életét állítja elénk köve-tendõ törvényként:

gondolkodás

választás (és hatás)

beszéd (képviselet)

cselekvés, megpihenéssel (azonosulás)

2 Miben a legegészségtelenebb a meg nem tért ember gon-dolkodása?

Péld 16,2Lk 18,9

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................


Nem gondolkodásból cselekszik sok ember, hanem a cselek-vését igyekszik jónak feltüntetni a gondolkodásával: ez a bûn-nek az egyik legborzalmasabb öröksége. Nem az igazságot ke-resni, hanem önmagunkat igazolni. Ez az egészségtelen, bûnösélet alapja. Ezért áll „feje tetejére” az élet, mert nem elvek sze-rint cselekszenek az emberek, hanem az önzõ életgyakorlathozigazítják hozzá az elveiket, vagy még azt sem teszik meg. Egy-szerûen „ahogy esik, úgy puffan” módon élnek. A megtérésnekinnen kell kimozdítania, mégpedig gyökeresen, az embert.

A legszebb gondolati levezetéseket is azért utasítják el, mertaz életben megvalósíthatatlannak tartják. Az életre hivatkoz-nak mint mázsás súlyra, a mindennapok követelõ szükségsze-rûségeire, a gondolkodást csupán spekulációnak tartják, idea-lizmust emlegetnek vele kapcsolatban.

A bibliai kereszténység nem a spekuláció, nem a filozofálásvallása. Nem is idealizmus, hanem realizmus. Azt tanítja, hogyKrisztus tanításai követhetõk.

„»Már rég lemondtam volna a gyönyörök hajszolásáról –mondják –, ha hinnék.« Én meg ezt válaszolom: »Már régenhinne, ha lemondott volna a gyönyörök hajszolásáról.« Nos,magán a kezdés sora. Ha tehetném, hitet öntenék magába; denem tehetem, következésképpen nem is tudom kipróbálniszavai igazságát. Maga azonban le tud mondani a gyönyörök-rõl, és meggyõzõdhet róla, vajon igaz-e, amit állítok.” (BlaisePascal: Gondolatok, 240. töredék)

Van a Bibliában egy könyv, méghozzá az egyik legõsibb irat,amely belsõ összefüggései és a zsidó hagyomány tanúsága sze-rint is Mózes kezétõl származik. Mózes azonban az i. e. XV.században csak írásba foglalója volt a jóval, mintegy hat-hétévszázaddal elõbbi történetnek, amely Jób könyve címen isme-retes. Ennek szereplõi egy-egy gondolkodásformát testesíte-nek meg. A gondolkodás legfontosabb tulajdonsága az, hogymilyen mértékhez viszonyít. Elifáz önmaga egyéni tapasztala-tát, Bildád a közösség hagyományát, Cófár pedig egész egy-


Magaviseletünk, beszédünk mindennap leleplezi gondolkodás-módunkat, mind mások, mind a magunk számára.

Az elõbbi eset jelzését felkiáltójelnek, az utóbbit kérdõjel-nek vegyük.

Ha másoknál riasztóan rossz gondolkodásmódra figyelünkfel, ez csak felszólítás az érte való komoly könyörgésre. A ma-gunk esetében pedig a megbánásra.

„Az ember olyan, amilyen gondolatok lakoznak a szívében.Gondolatok tömege adja egy közönséges nap történetét; ésgondolatainknak oroszlánrészük van a jellem kialakulásában.A gondolatainkat szigorúan kell ellenõriznünk, mert egyetlentisztátalan gondolat is mély hatást gyakorol a lélekre. Rosszgondolat rossz nyomot hagy belsõ világunkon. Ha a gondola-tok tiszták és szentek, akkor az ember javul általuk. És aho-gyan egy esõcsepp is elõkészíti a másik útját a talaj nedvesíté-sére, azonképpen egy jó gondolat utat nyit a továbbiaknak.”(Ellen G. White: Üzenet az ifjúságnak, 94. o.)

4 Miért torzul el sok ember gondolkodása? Mi az, ami leg-inkább hatással van a gondolkodásra?

Jn 3,19Zsid 12,15Rm 1,21–22

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Nem szabad lebecsülni a helytelen gondolkodást és káros kö-vetkezményeit. Mivel minden a gondolkodásból indul ki, sema magunk, sem mások téves elképzelései, ítéletei nem mond-hatók lényegtelennek. Nem a rossz tetteknél kell észbe kap-nunk. A gondolkodás nevelése a legfõbb nevelés.


szabadíthat ki (Rm 7,24; 8,2–3). „Jézus Krisztus emberi testbenmegtartotta Isten törvényét – az ember is megtarthatja, ha hit-ben ragaszkodik az erõ Forrásához, hogy abból erõt merítsen.”(Ellen G. White: Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 12. fej., 3.)

„Sokan elfogadják, hogy Jézus Krisztus a világ Megváltója,ugyanakkor távol tartják tõle magukat, nem bánják meg bû-neiket, és nem fogadják el Jézust személyes Megváltójukként.Hitük nem más, mint az elme munkájának és az igazság meg-ítélésének eredménye, de nem engedik szívükbe az igazságot,amely megszentelhetné lelküket, és átformálhatná jellemüket.»Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ÕFia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy õ legyen elsõ-szülött sok atyafi között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokatel is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiketpedig megigazított, azokat meg is dicsõítette.« (Rm 8,29–30)Az elhívás és a megigazulás nem egy és ugyanaz. Az elhívás abûnös vonzása Krisztushoz, amit a Szentlélek munkál az em-berben, miközben meggyõzi bûnérõl, és bûnbánatra indítja.Sokan nem látnak tisztán a megváltási terv elsõ lépéseit ille-tõen.” (Ellen G. White: Szemelvények, Hit általi megigazulás c. fej.)

6 Mit jelent az „ejtsetek foglyul minden gondolatot aKrisztusban” bibliai felszólítása a gyakorlatban?

2Kor 10,5; Péld 3,5 Eféz 4,15

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Gondolatainkkal mindig Krisztust, az Õ tanításait, példájátkell követnünk. Bárhová megyünk, bármit teszünk, föl kelltennünk magunknak a kérdést: Ilyen lelkiállapotban, amely-


szerûen az érzéseit, indulatait tartja mértéknek. Egyedül Jóbaz, aki Isten szavához kívánja mérni a gondolatait.

A Biblia ez utóbbi gondolkodásmódot tartja helyesnek. Jé-zus Krisztus ezt a fajta gondolkodást „kérõ, keresõ, kopogta-tó” gondolkodásnak nevezte a hegyi beszédben (Mt 7,7–11).Ez a gondolkodás az imaéletben csúcsosodik ki.

Bármiféle legyen is a gondolkozásunk, kikerülhetetlen, hogymilyen mértékhez viszonyítunk, „mihez tartjuk magunkat”. Azemberi (megérzés, élmény, tapasztalat, okoskodás) a mérték,vagy Isten Igéje. Itt dõl el igazán, mennyire „egészséges tudo-mányt” követünk.

5 Mit jelent az „egészséges tudomány”, a hittel teljes gon-dolkodás?

2Tim 1,13; 4,31Tim 6,32Pt 1,4–8Gal 2,20

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

A megváltozott élet új gondolkodásmódot hív létre. Ne feled-jük azonban, hogy a természetünk nem cserélõdött le a megté-résünkkel. Mindennap újabb támadásokat intéz ellenünk, s amimég súlyosabb: el is bukunk egyik-másik csatározásban. Ta-pasztalatot kell szereznünk arról, hogy az egyre tisztább lelkiis-meret és tisztuló értelem sem képes önmagában a gyõzelemre:„A lélek kész, a test erõtlen.” Elemi szükségletünk az imaküz-delem. Jézus Krisztusnak feltétlenül és teljes egészében kell hitáltal a szívünkben élnie. „A bûn és a halál törvényének” fogsá-gából egyedül „a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye”


A tiszta gondolkodás mint az egészséges érzelmi és lelki élet alapja * 1918 * Egészséges érzelmi és lelki élet

„Kívánnád átadni magad, de ehhez gyenge és tehetetlen vagy,mert a kételkedés kötelékei és bûnös szokásaid rabságban tarta-nak. Gondolataidat, szenvedélyeidet és érzelmeidet nem vagyképes uralni. Megszegett ígéreteid és be nem tartott fogadal-maid megingatják saját õszinteségedbe vetett hitedet, elcsüg-gedsz, és azt hiszed, hogy Isten nem fogadhat el. Mégse ess két-ségbe! Amit meg kell értened, az az akarat tényleges ereje. Ezaz emberi természetet uraló erõ, a döntés vagy a választás hatal-ma. Minden az akarat helyes irányú tevékenységétõl függ. A vá-lasztás képességét Isten megadta az embernek; tõled függ, hogyhelyesen élj vele. Bár szívedet nem változtathatod meg, és sajáterõdbõl Istent nem szeretheted, mégis a szabad választásodtólfügg, hogy Õt szolgáld. Mihelyt átadod neki az akaratodat, Õfogja benned munkálni mind az akarást, mind a cselekvést. Ilymódon egész lényedet Krisztus Lelke uralja; szereteted IstenFiában összpontosul, s gondolataid összhangban lesznek vele.”(Krisztushoz vezetõ lépések, Odaadás c. fej.)

*Tanulmányunk legvégén egy régi, legalább 2400–2500 éve írottversikét idézünk „az igaz emberek egyetértõ gondolkodásá”-ról, melyet Platón I. levele õrzött meg számunkra:

„Sem sárarany, a satnyareményû halandók életében ritka kincs, sem briliáns,

sem dús ezüst ágy, drága jószág ember elõtt, minekünk úgy nem ragyognak,

s tágterû föld másra sosem szoruló, magtól kövér szántói sem, mint igaz emberek egyetértõ gondolkodása.”

(Ritoók Zsigmond fordítása)

Az e heti adomány a Sola Scriptura Teológiai Fõiskolát támogatja.

ben vagyok, ilyen lelkülettel, amit árasztok, velem lehet-e Jé-zus Krisztus? Õt dicsõítem-e meg? Vajon az Õ akaratát köve-tem és teljesítem?

Ehhez kapcsolódó gondolatokat idézünk Ellen G. White-tól:„Sokan, mihelyt szent bizalmi tisztségekbe helyezik õket,

nagy embernek tekintik magukat, ha pedig e gondolatnak he-lyet adnak, ez nyomban véget vet a mennyei világosságot só-várgó vágynak, pedig ez az egyetlen, ami az embert valóbannaggyá teheti.” (Bizonyságtételek a prédikátoroknak, 108. o.)

„Az apostol igyekezett tanítani a hívõket, hogy milyen fon-tos féken tartani a gondolataikat, nehogy tiltott területekre ka-landozzanak, és erõik haszontalanságokra forgácsolódjanakszét. Aki nem akar Sátán támadásainak áldozatául esni, jól õriz-ze a lelkéhez vezetõ utakat. Ne olvasson, ne lásson, ne halljonmeg olyasmit, ami tisztátalan gondolatokat ébreszt. Gondola-taink ne idõzzenek mindenféle tárgynál, amelyet az õsellenségsugall. Ha nem õrizzük híven a szívünket, akkor a külsõ világgonoszsága felébresztheti bensõnkben a rosszat, lelkünk pedigsötétségbe zuhan.” (Az apostolok története, Krisztus hû pásztora c. fej.)

„Mindig elvbõl cselekedj, sohasem az érzések sugallatára!Alázattal és szelídséggel mérsékeld ösztönös heveskedésedet!Ne légy felelõtlen és felszínes! Ne hagyja el ajkadat közönsé-ges szellemeskedés! Még a gondolataidat se engedd zabolátla-nul csapongani! Meg kell fékezni õket, és foglyul ejteni, hogyengedelmeskedjenek Krisztusnak. Foglalkozzanak szent dol-gokkal, és akkor Krisztus kegyelmébõl tiszták és igazak lesz-nek!” (A nagy Orvos lábnyomán, Mit tenne Jézus? c. fej.)

„Tökéletes engedelmessége által Krisztus lehetõvé tetteminden embernek, hogy engedelmeskedjék Isten parancsola-tainak. Ha alárendeljük magunkat Krisztusnak, szívünk egye-sül az Õ szívével, akaratunk beleolvad az Õ akaratába, lelkünkeggyé lesz az Õ lelkével, gondolatainkat foglyul ejti, és az Õéletét éljük. Ez történik, ha Krisztus felöltöztetett igazságá-ba.” (Krisztus példázatai, A menyegzõi ruha c. fej.)

Bizonyosság vagy bizonytalanság a gondolkodásban * 21

II. TANULMÁNY – 2011. JANUÁR 8.

Bizonyosság vagy bizonytalanság a gondolkodásban

A bizonytalanságok világát éljük. Bizonytalan az állásunk,de gyermekeink ragaszkodása, barátaink rokonszenve is.

A bizonytalan világban az emberi elme is könnyen elbizonyta-lanodik, s kétkedve néz mindenféle bizonyosságra. Aki bizo-nyosságot képvisel, legkevesebb, hogy gyanús. A megingó, sõtaz ingatag szellemû embert többre becsülik, mint aki valamithatározottan állít. Csakhamar önteltnek, büszkének fogjáktartani, vagy legalábbis fanatikusnak.

A Biblia az igazság keresésére ösztönöz bennünket. Hatal-mas az ígéret: Isten nem hagyja éhezni az igaznak lelkét (Péld10,3). Vagyis nemcsak az igazság megtalálását hirdeti, hanemarról is bizonyságot ad az Írás, hogy a megtalált igazság – igaz-zá is formál.

1 Hogyan fogalmazta meg Pál apostol a maga bizonyossá-gát?

2Tim 1,12; 1Kor 4,4; Eféz 1,17–18

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................


„Krisztus áldozata által megváltva, Megváltónk vérében meg-tisztítva a bûntõl, az Õ szentségébe öltözve Pál magában hor-dozza azt a bizonyosságot, hogy lelke értékes Megváltója sze-mében. Élete Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Pálmeggyõzõdött arról, hogy Jézus Krisztus, aki legyõzte a ha-lált, meg is tudja õrizni azt, ami az oltalmára bízatott.” (Ellen G.White: Az apostolok története, A halálraítélt)

Minden igazi gondolkodás jellemzõje, hogy tisztázni akarvalamit, méghozzá biztonsággal, végérvényesen. Több kívánlenni a vélekedésnél. Ahogy Szókratész szemére vetette azathéniaknak: véleményetek van, tudásotok nincs. A gondol-kodás célja a megalapozott tudás, végérvényes ismeret, az ál-talános, egyetemes felismerésekhez való eljutás. Pascallal szól-va: kiindulva a valószínûségbõl, eljutni a bizonyosságig.

„Az ember minden jel szerint arra van teremtve, hogy gon-dolkozzék; ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme;egyetlen kötelessége az, hogy helyesen gondolkozzék. A rendpedig azt kívánja, hogy önmagán, a Teremtõjén és a rendelte-tésén kezdje a gondolkodást. Mármost min jár az emberekesze? Ezen soha, hanem a táncoláson, a lantpengetésen, dano-láson, versíráson, lovas karikajátékon, párbajon, királyi cím el-nyerésén, anélkül, hogy valaha is elgondolkoznának rajta, mitjelent királynak, és mit embernek lenni.” (Blaise Pascal: Gondola-tok, 146. töredék)

2 Miért érzi az ember közelebbinek magához a bizonyta-lanságot? Kinek a befolyása érvényesül az életünkben,

amikor helyet adunk a kételynek?

1Móz 3,1; Dn 2,9; Jn 5,7

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

minden keresõ embernek. „Kétféle ember szolgál rá az értel-mes névre: az, aki tiszta szívvel szolgálja Istent, mert ismeri, ésaz, aki tiszta szívébõl keresi õt, mert nem ismeri.” (Blaise Pascal:Gondolatok, 194. töredék)

„Sokan, akik Krisztus követõinek vallják magukat, aggodal-maskodnak és nyugtalankodnak, mert nem merik magukat Is-tenre bízni. Nem adják át magukat teljesen neki, mert vissza-riadnak az ilyen átadás esetleges következményeitõl. E nélkülviszont nem lelnek békességet. (…) Mennyei Atyánk ezer ki-utat tud mutatni ott, ahol mi egyet sem látunk. Akiknél az Is-tennek végzett szolgálat az elsõ helyre kerül, azok életében akusza szálak kisimulnak, és lábaik elõtt feltûnik az egyenes ös-vény. (…) Legyünk bizakodók és bátrak! Isten szolgálatában alehangoltság bûn és indokolatlan. Õ tudja, mire van szüksé-günk. A mi Istenünk, aki megtartja szövetségét, a királyok Királyának mindenhatóságával egyesíti a szeretõ Pásztor sze-lídségét és gondoskodását. Hatalma korlátlan, és ez a biztoszáloga annak, hogy beváltja a benne bízóknak tett ígéreteit.Megvannak az eszközei a nehézségek elhárítására, hogy meg-védhesse szolgáit, és tiszteletben tartsák eszközeit. A szerete-te annyival szárnyal túl minden más szeretetet, amennyivel ma-gasabb az ég a földnél. Olyan szeretettel õrködik gyermekei fe-lett, amely mérhetetlen és örök.

A legsötétebb órákban, amikor minden ijesztõnek látszik,bízz Istenben! Õ véghezviszi akaratát, és mindent jól cselek-szik – népe javára. Napról napra megújul erejük azoknak, akikszeretik és szolgálják Õt. Isten minden segítséget meg akar ésmeg tud adni szolgáinak, amire csak szükségük van. Felruház-za õket a szükséges bölcsességgel.” (Ellen G. White: A nagy Orvoslábnyomán, Isten szolgájának szükségletei c. fej.)

Az ember nincs egyedül, ha komolyan ki akar tisztázni vala-mit. Körülveheti homály, Isten Lelke azonban bizakodást, jó re-ménységet tölt belé. Ha kitartóak vagyunk, egyszer kint leszünkaz alagútból. Hinni, remélni: a gondolkodás szerves tartozéka.

Bizonyosság vagy bizonytalanság a gondolkodásban * 2322 * Egészséges érzelmi és lelki élet

„Sátán áll a kételkedõk nagy seregének élén, és mindent meg-tesz, ami hatalmában áll, hogy az embereket a maga oldaláraállítsa. A kételkedés divatossá válik. Isten rosszallja és elítéli a bûnt, ezért sokan bizalmatlanok Isten iránt és szava iránt.Akik nem akarnak engedelmeskedni az Ige kívánalmainak,azok igyekeznek lerombolni az Írások tekintélyét.” (Ellen G.White: A nagy küzdelem, Sátán csapdái c. fej.)

Az ember a zavaros gondolkodás és a „hamis, tétovázó be-széd” híve. A beteg ember sem válaszolt nyíltan, egyenesen Jé-zus kérdésére.

Sokszor azért nem merünk határozottan állást foglalni, mertfélünk a magabiztosságtól, de ez a félelem még az egyértelmûigazságokat is elhomályosíthatja bennünk. Le kell gyõznünkmagunkban a kételkedésre való hajlamot, mert ezzel sokszorIsten ígéreteit és jóságát kérdõjelezzük meg. Ezt a fajta bi-zonytalanságot oltotta belénk az elsõ kísértés óta Sátán, és ezellen is fel kell vennünk a harcot.

3 Miért jellemezze az egészséges, hívõ lelkületû embert azállandó reménység?

Rm 5,3–6Rm 8,23–251Kor 13,13

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Éltetnie kell bennünket a reménységnek, hogy valamiképpenvan megoldás akkor is, ha még nem vagyok a birtokában. A világ nem lehet a vak véletlenek együttese, az élet nem rög-tönzés. Pascal híres töredéke is erre mutat rá: „Nem keresnél,ha már meg nem találtál volna” – Jézus Krisztus mondja ezt

lélek adományát elnyerik, ha az egyetlen vágytól égve lelkekmegmentésére indulnak, ha izzó bizalommal hirdetik a ke-reszt dicsõségét: akkor meglátják majd munkájuk gyümölcsét.Ha ellenállnak a kísértésnek, hogy emberileg bölcselkedjenekvagy önmagukat magasztalják, olyan munkát végezhetnek,amely Sátán támadásaival szemben szilárdan megáll. Akkorsok lélek tér meg a sötétségbõl a világosságra, és számos gyü-lekezet fog alakulni. Az emberek pedig nem emberekhez von-zódnak majd, hanem Krisztushoz térnek meg. Az én háttérbeszorul, és csupán Jézus, a Golgota férfia válik láthatóvá.” (EllenG. White: Az apostolok története, 188. o.)

5 Mit jelent az egészséges üdvbizonyosság?

2Sám 12,13, vö. 1Jn 1,7–92Tim 4,7–8

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Az üdvbizonyosság lényege: hiszem azt, hogy Jézus Krisztusüdvözít, ha nem szakadok el Tõle. Az egészséges üdvbizo-nyosság tehát Jézus megmentõ erején alapszik. Nem a ma-gunk hite vagy pillanatnyi állapota jogosít föl az örök élet el-nyerésére, hanem kapcsolatunk Krisztussal.

„Ne helyezzük énünket a középpontba, ne adjuk át magun-kat az aggodalmaskodásnak és a szorongó félelemnek, mégamiatt sem, hogy vajon üdvözülni fogunk-e. Mindez csak arrajó, hogy elfordítsa lelkünket attól a valakitõl, aki az erõnk for-rása. Bízzuk lelkünk megtartását Istenre, bízzunk benne telje-sen! Beszéljetek és gondolkodjatok Jézusról! Tûnjék el azénetek Õbenne! Vessetek el minden kételyt, ûzzetek el min-


4 Miben érhetõ el a teljes bizonyosság, és miben nem?

Jób 42,3–6Mk 12,24Mt 19,26

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Vannak az életben kérdések, amelyeket sosem tudunk megnyug-tató módon megoldani. „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi…”Bõséges a tartománya azonban azoknak a dolgoknak, melyekettisztázhatunk, és amelyekre nézve bizonyosságot szerezhetünk.

„Isten sohasem kívánja tõlünk, hogy bizonyságok nélkülhiggyünk. Õ elegendõ nyilvánvaló bizonyságot ad, amelyekrehitünket alapozhatjuk. Isten létezése, jelleme, szavának meg-bízhatósága mind olyan bizonyságok által vannak megalapoz-va, amelyek az értelmünkhöz szólnak. Ezek a bizonyságokbõségesek. Ugyanakkor Isten soha nem távolította el a kétel-kedés lehetõségét. Hitünknek bizonyítékokon kell nyugod-nia, nem bizonyításon. Akik kételkedni akarnak, lesz alkal-muk rá, akik pedig valóban meg akarják ismerni az igazságot,elegendõ bizonyságot találnak hitük szilárd alapjául.

Lehetetlen, hogy a véges elmék teljesen megértsék az egyet-len Végtelen jellemét és munkáit. E szent Lény a legélesebbértelem és a legmûveltebb elme számára is szükségképpenörökre titokzatosságban marad. »Isten mélységét elérheted-e,avagy a Mindenható tökéletességére eljuthatsz-e? Magasabbaz égnél, mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál, hogyan is-merheted meg?« (Jób 11,7–8)” (Ellen G. White: Krisztushoz vezetõ lé-pések, Mit tegyünk a kételyeinkkel? c. fej.)

„Krisztus kegyelme folytán Isten prédikátorai a világosságés áldás hírnökei. Ha komoly és állandó imaélet által a Szent-



den félelmet! Mondjátok ezt Pál apostollal együtt: »Élek töb-bé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig e testben élek, az Isten Fiában való hit által élem, aki szeretettengem, és önmagát adta értem.« (Gal 2,20) Nyugodjatok megIstenben! Õ meg tudja õrizni azt, amit rábíztatok. Ha Õreáhagyatkoztok, diadalmas gyõzelemre segít benneteket azáltal,aki szeretett titeket.” (Ellen G. White: Krisztushoz vezetõ lépések, Nö-vekedés Krisztus teljességéig c. fej.)

Az üdvbizonyossághoz tartozónak gondoljuk azonban aztis, hogy másokkal miként mûködünk együtt Isten mûve elõre-vitelében. Nem arról van szó, hogy önmagunkat vagy másokataz igaz egyházhoz való tartozás állandó ismételgetésével erõ-sítsük, hanem az igazság hirdetése mellett annak helyes lelkü-lettel való képviseletére is ügyeljünk. Sose gondoljunk vagymondjunk ilyet: „Jó helyen vagyunk, jó irányba vezetnek ve-zetõ testvéreink.” Hitünknek Krisztus személyes követésénkell nyugodnia.

„Isten szolgái kedvesen és udvariasan munkálkodjanak együtt,és egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást meg-elõzõek legyenek (Rm 12,10). Ne legyen közöttük barátságta-lan bírálgatás, vagy mások munkájának lebecsülése, és pártok-ra oszlás sem. Mindenkinek teljesítenie kell külön feladatát,akire Isten üzenetet bízott, és mindenkinek megvan a sajátegyénisége, jellegzetessége is, amit mindenkivel szemben megkell óvnia. Azonban egymással mindig egyetértésben mun-kálkodjanak.

Isten munkatársainak a szolgálatban, alapjában véve, egysé-geseknek kell lenniük. Egyik se akarjon bíróként felülkere-kedni: munkatársairól ne nyilatkozzék lekicsinylõleg, s nebánjon velük alárendelt személyekként. Mindenki Isten veze-tése alatt végezze a reá kiszabott munkát, emellett többi mun-katársát tisztelje, szeresse és bátorítsa. Együttesen járuljanakhozzá a mû befejezéséhez.” (Ellen G. White: Az apostolok története,186. o.)


6 Mit kezdjünk a kételyeinkkel?

Péld 2,3–6Jer 33,3Zsolt 119,145

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„Isten Igéje – csakúgy, mint isteni Szerzõjének jelleme – titko-kat is magában foglal, melyeket véges lények sohasem érthet-nek meg teljesen. A bûn bejövetele világunkba, Krisztus test-télétele, az újjáteremtés, a feltámadás, és még sok más, a Bibliá-ban elénk tárt kérdés túl mély ahhoz, hogy emberi értelemmelmegmagyarázzuk, vagy akár csak teljesen felfogjuk. Nincsokunk azonban kételkedni Isten Igéjében csak azért, mertnem tudjuk megérteni az isteni gondviselés titkait. A termé-szet világában is titkok vesznek körül bennünket mindenfelõl,amelyeket nem értünk. Az élet legegyszerûbb megjelenési for-mái is olyan kérdéseket vetnek fel, amelyeket a legbölcsebbgondolkodók sem tudnak megfejteni. Mindenütt tudásunkatmeghaladó csodákkal találkozunk. Meglepõdjünk-e tehátazon, hogy a lelki élet világában is olyan titkok vannak, ame-lyeknek nem tudunk a mélyére hatolni? A nehézség kizárólagaz emberi gondolkodás gyengeségében és korlátoltságábanrejlik. Isten elegendõ bizonyságot adott nekünk a Szentírás is-teni mivoltáról magában a Szentírásban, ezért nincs okunk ké-telkedni az Õ Igéjében csak azért, mert nem tudjuk megérte-ni a gondviselés összes titkát.” (Ellen G. White: Krisztushoz vezetõ lé-pések, 92/106. o.)

Emlékezzünk meg arról az esetrõl is, amikor nem magábanaz igében kételkedünk, hanem annak itt és most, a 21. századelején való véghezvitelének lehetõségében. Ez sem ártatlan ké-

Egy szempillantásnál mi rövidebb?Ember barátom, a te életed.Rohanva jõ az idõ s elrohan,Egy kezében bölcsõd pólyája van,S másikban koporsódra szemfödel.Kevély ember, miben kevélykedel?

S mit végezhetsz egy pillantás alatt?Hódítál népeket, országokat?Hódítani csak gyávákat lehet,S az uralkodás ilyenek felettDicsõség? ezt csak szégyenelned kell.Kevély ember, miben kevélykedel?

S ha dicsõséget szerzél, nagy nevet?Veled hal meg s a föld alá viszed,Vagy, mint hû eb, kísér ki sírodig,S ott õrzi azt egy pár kis századig,S elébb-utóbb éhen-szomjan vesz el.Kevély ember, miben kevélykedel?

Dicsõséged, neved maradjon! hol?A nép is elvesz, melyhez tartozol.Az ország, melyben most él nemzeted,Tenger volt egykor, s újra az lehet,S e föld is semmiségbe oszlik el.Kevély ember, miben kevélykedel?

(Koltó, 1847. szeptember)


tely azonban. Gondoljuk meg, ha hiszünk valamely isteni ren-delkezésben, akkor abban is tapasztalatot kell szereznünk, ho-gyan lehet meg is cselekedni azt. Ha az ilyen tapasztalatainkszaporodni fognak, és hálával számon is tartjuk õket, újabberõt jelentenek az akadályok legyõzésében, s akkor nem ön-hittség, beképzeltség a Krisztus által szerzett gyõzelmekre hi-vatkozni. A hívõ ember nemcsak vereségeit, kudarcait tartjaszámon, hanem õszinte örömmel emlékezik megtérése utánipályájának felemelõ mozzanataira is. Pál apostol is ezt tette,amikor ki merte jelenteni: „Mindenre van erõm a Krisztusban,aki engem megerõsít.” (Fil 4,13)

Az e heti adomány a médiaosztályt támogatja. – Hozzájárulás a közösség által terjesztett hanganyagok készítéséhez

és az osztály mûködtetéséhez.

*

Petõfi Sándor

Az ember

Nincs nevetségesebb az embernél,Oly kevélységben, olyan gõgben él!A világot fitymálják ajkai,S minth’ az eget akarná szántaniOrrával, oly magasra tartja fel.Kevély ember, miben kevélykedel?


az evangéliumot hirdetik, amit énvelem cselekedett, az is hir-dettetik az õ emlékezetére” (Mt 26,13). A többi tanítvány isbecsülte Jézust – ezt nincs okunk tagadni, hiszen maga Jézusis elismerte: „A lélek kész…” (Mk 14,38) –, de nem töreked-tek hálájuk, ragaszkodásuk nyílt és õszinte kifejezésére.

Az elismerés, a dicséret se nem bûn, se nem gyengeség. El-lenkezõleg: figyelem, szeretet, erõ, ha helyesen gyakoroljuk.Ne ajnározzunk, ne kényeztessünk, ne a másik kedvére szól-junk azonban! Az igazi dicséret nem a személynek a felértéke-lése, hanem megnyilatkozásának elismerése. Nem lekenyere-zés vagy talpnyalás, hanem buzdítás: „Most jól szóltál, jól cse-lekedtél, továbbra is légy hû ehhez az úthoz!”

A méltánylásnak, a dicséretnek elmaradhatatlannak kell len-nie, ezért Jézus példát adott arra, hogy feddéseinket is mint-egy ezekbe „csomagoljuk”! A legfõbb példa a samáriai asz-szonnyal folytatott beszélgetése: Jn 4,16–18.

Ugyanakkor igen sokat árthatunk embereknek, ha nem atetteiket, hanem a személyüket dicsérgetjük! Nem igazságosaz ilyen beszéd, hiszen az ige szerint: „Mid van ugyanis, amitnem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedsz, mint-ha nem kaptad volna?”(1Kor 4,7)

Ne hagyjuk dicsérni magunkat! Komoly figyelmeztetésez, akkor is, ha sokan a Krisztust követõk között sem veszikkomolyan! A következõ idézetek az ember dicsõítésének ve-szélyeire figyelmeztetnek:

„Salamont a világ folytonosan dicsõítette, és végül képtelenvolt ellenállni a hízelgésnek. A bölcsesség, amelyet Isten azértadott neki, hogy megdicsõítse az Ajándékozót, büszkeséggeltöltötte el. Végül hagyta, hogy az emberek úgy beszéljenek ró-la, mint aki legméltóbb a dicsõítésre annak az épületnek a pá-ratlan nagyszerûségéért, amelyet az Úrnak, Izráel Istenénekdicsõségére terveztek és építettek. Így történt, hogy Jahvetemploma a nemzetek között mindenütt »Salamon templo-ma«-ként lett ismertté. Az emberi eszköz magának tulajdoní-

A vádolás és a dicsõítés veszélyei – A józanság jelentõsége * 31

III. TANULMÁNY – 2011. JANUÁR 15.

A vádolás és a dicsõítés veszélyei

– A józanság jelentõsége

„Az igazi keresztény az elsõ és legfõbb helyet adja Istennek. Semmilyen becsvágyó indíték nem hûti le

Isten iránti szeretetét. Szilárdan, kitartóan visszahárítja a dicsõséget mennyei Atyjára.”

(Ellen G. White: Próféták és királyok, 46. o.)

1 A lelki egészség jele-e az, ha figyelünk mások jó tulaj-donságaira? Mi a különbség az elismerés és az ember di-

csõítése között? Hogyan hat ránk az emberek dicsérete? Jézuspéldája mire int bennünket?

Fil 4,10.14; Jn 5,44

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

A méltánylás, az elismerés lelkülete nem kárhoztatandó lelkü-let. Az szereti a másik embert, aki észreveszi jó tulajdonsága-it, megnyilvánulásait, s ezt ki is fejezi. Jézus méltányolta Má-ria Magdolna háláját, és azt mondta, „valahol az egész világon


kezményeitõl. Pedig ha ezt nem teszik meg, nem találhatnakbékességet.

Az önszeretet hoz békétlenséget. Ha odafentrõl születünk,ugyanaz a gondolkodás hat át bennünket is, amely Jézust – ezkésztette, hogy megalázza magát, és megmentsen minket. Ek-kor nem keressük a legmagasabb polcot. Arra vágyunk, hogyJézus lábainál ülhessünk, Tõle tanulhassunk. Megértjük: mun-kánk értékét nem az szabja meg, hogy mekkora port verünkfel, mekkora zajt csapunk a világban, vagy milyen aktívak,buzgók vagyunk a magunk erejébõl. Munkánk értéke azzalarányos, amilyen mértékben a Szentlélekbõl részesülünk. AzIstenben való bizodalom szentebb magasságokba emeli az el-mét, így nyugalomban õrizhetjük meg lelkünket.” (Ellen G.White: Jézus élete, A hívás c. fej.)

2 Megtettünk-e mindent, hogy kivessük lelkünkbõl a gyû-löletet, az irigységet, a megvetést?

Jak 3,14–17; Rm 12,14–19; 14,10Zsid 12,14–15

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Az ókori bölcs tanácsa utal rá, mennyire beleivódtak az em-beri természetbe ezek a tulajdonságok: „A régi tanítás szerinthárom dolgot kell legfõképpen elkerülnünk: a gyûlöletet, azirigységet, a megvetést. Hogy hogyan, azt egyedül a bölcses-ség fogja megmutatni. Nehéz ugyanis eltalálni a helyes mérté-ket, s óvakodjunk, nehogy az irigységtõl való rettegés eljuttas-


totta azt a dicsõséget, amely a legfelsõbb rendû lényt (Préd5,8) illeti meg. A mai napig arról a templomról, amelyrõl Sala-mon kijelentette: »a te nevedrõl neveztetik e ház, amelyet énépítettem« (2Krón 6,33), a legtöbben nem úgy beszélnek,mint Jahve templomáról, hanem mint Salamon templomáról.Az ember akkor a leggyengébb, amikor hagyja, hogy a menny-bõl kapott ajándékokért õt dicsõítsék. Az igazi keresztény azelsõ és legfõbb helyet Istennek adja. Semmilyen becsvágyó in-díték nem hûti le Isten iránti szeretetét. Szilárdan, kitartóanvisszahárítja a dicsõséget mennyei Atyjára. Ha hûségesenmegdicsõítjük Isten nevét, indítékainkat a menny irányítja,lelki és értelmi képességeink pedig fejlõdnek.” (Ellen G. White:Próféták és királyok, 45–46. o.)

„Õrizkedjünk mindattól, ami büszkeséghez és önelégült-séghez vezet! Ezért ne hízelegjünk, és ne dicsérgessünk! Aztis utasítsuk vissza, ha nekünk hízelegnek, vagy minket di-csérgetnek. A hízelgés Sátán mûve. Õ éppúgy dolgozik hí-zelgéssel, mint vádaskodással és kárhoztatással. Ily módonpróbálja pusztulásba sodorni az embert. Sátán eszközei azok,akik másokat dicsõítenek. Krisztus munkása utasítson el min-den dicsõítést! Veszítsük szem elõl az ént! Egyedül Krisztustmagasztaljuk! Mindenki figyelmét irányítsuk reá, »aki min-ket szeretett, és megmosott bennünket a mi bûneinkbõl azÕ vére által« (Jel 1,5). Minden szívbõl Megváltónkhoz száll-jon a dicséret!” (Ellen G. White: Krisztus példázatai, A farizeus és a vám-szedõ imája c. fej.)

Álljon elõttünk Jézus példája: „Krisztus szívében tökéletesharmónia uralkodott Istennel, és a békéje is tökéletes volt. So-hasem bódította el a dicséret, nem törte le sem a bírálat, sema csalódás. A leghevesebb ellenállás és a legkegyetlenebb bá-násmód mellett is megõrizte rettenthetetlen bátorságát. Állí-tólagos követõi közül azonban sokak szíve aggódik, remeg,mert félnek Istenre bízni magukat. Nem vetik alá magukat tel-jesen, mert visszarettennek az ilyen mérvû alárendelés követ-


zonyítja, hogy Isten családjának tagjai vagyunk, hanem azegész emberiséget magába foglaló szeretet. Még a bûnösök is,akik nem zárkóztak el teljesen Isten Lelke elõl, fogékonyak aszeretetre. Bár gyûlölségre gyûlölködéssel felelhetnek, a sze-retetet azonban szeretettel viszonozzák. Egyedül Isten lel-külete viszonozza szeretettel a gyûlöletet. Szeretettel kell vi-seltetnünk a hálátlanok iránt, jót tennünk azokkal, akiktõlsemmi viszonzást nem várunk. Ez a mennyei uralkodó pecsét-je. A Magasságos gyermekei ezzel a biztos jellel igazolják kül-detésüket. (…)

A legsúlyosabb következményekkel járó bûn a rideg, el-ítélõ, engesztelhetetlen lelkület, amely a farizeusokat jelle-mezte. Amikor a vallásos életbõl hiányzik a szeretet, akkorJézus hiányzik belõle. Krisztus jelenlétének napsugarait lázastevékenység vagy buzgólkodás sem tudja pótolni. Rendkívüliéleslátással rendelkezhetünk ahhoz, hogy felismerjük másokhibáit, ám aki ebben elmerül, annak Jézus azt üzeni: »Képmu-tató, vesd ki elõbb a gerendát a te szemedbõl, és akkor gon-dolj arra, hogy kivesd a szálkát a te atyádfiának szemébõl.«(Mt 7,5)

Sokszor az, aki maga követ el helytelenségeket, mást gyanú-sít ugyanezekkel. Azzal próbálja elrejteni vagy mentegetni aszívében rejtõzõ gonoszságot, hogy vádaskodva mutogat más-ra. Hiszen az ember bûn által ismerte meg a rosszat. Az elsõemberpár, alighogy bûnbe esett, máris egymást vádolta. Azemberi természet azonnal kész erre, amikor nem Krisztus ke-gyelme vezeti.

Amikor eluralkodik valakin ez a vádaskodó szellem, nemelégszik meg azzal, hogy rámutasson arra, amit testvérébenhibának vél. Ha enyhébb módszerek nem használnak, hogyrávegye testvéreit: azt tegyék, amit õ tart helyénvalónak, ak-kor erõszakhoz folyamodik. Amennyire csak hatalmában áll,kényszeríti az embereket, hogy az õ felfogása szerint visel-kedjenek. Ezt tették a zsidók Krisztus napjaiban, s ezt teszi


son bennünket a megvetésig, nehogy úgy lássék, miközben le-taposni senkit sem akarunk, hogy minket el lehet taposni. Sokembernek az adott okot a félelemre, hogy tõlük is lehetett fél-ni. Vonuljunk vissza mindenünnen: egyformán árt, ha megvet-nek és ha felnéznek ránk.” (Seneca: Erkölcsi levelek, 14,5)

Az alábbi Ellen G. White-idézetek arra figyelmeztetnek,miért annyira veszélyes, ha megtûrjük magunkban másokkalszemben ezeket a negatív érzéseket:

„Semmi sem gyengíti annyira a lelki életet, mint az irigység,gyanakvás, bírálgatás és rágalom. Viszont a legerõsebb bizo-nyíték arra nézve, hogy Isten elküldte Fiát a világra, ha az Is-ten egyházát alkotó különbözõ jellemû emberek egyetértenekés összetartanak. Krisztus követõinek kiváltsága ennek bebi-zonyítása.” (Az apostolok története, Hû tanúbizonyság c. fej.)

„Az irigység egyike a legsátánibb tulajdonságoknak, amelyaz emberi szívben lakozhat, és következményeiben az egyiklegkárosabb. A bölcs ember így beszél errõl: »A búsulásbankegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg azirigység elõtt?« (Péld 27,4) Az irigység elõször a mennybenokozott széthúzást, azután pedig a földi embert döntötte ki-mondhatatlan nyomorúságba. »Mert ahol irigység és civako-dás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van.«(Jak 3,16)

Nem szabad csekély dolognak tekinteni, ha másokról rosz-szat mondunk, vagy ha mások indítékait és cselekedeteit meg-ítéljük. »Aki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és atörvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nemmegtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.« (Jak 4,11) Csakegy bíró van – Õ, »aki egyrészt világra hozza a sötétség titkait,másrészt megjelenti a szívek tanácsait« (1Kor 4,5). Aki em-bertársait bírálni és kárhoztatni meri, isteni jogokat bitorol.”(Pátriárkák és próféták, A Sínai-hegytõl Kádesig c. fej.)

„Isten gyermekei azok, akik isteni természetének részesei.Nem földi rang, születés, nemzetiség vagy vallásos elõjog bi-


élet bûnbánata sem tud többé jóvátenni. Megtört szívek, el-idegenített barátok, hajótörést szenvedett életek sorát okoz-ták a hirtelen, meggondolatlanul kiejtett, bántó szavak, ame-lyekkel éppen azokat illetjük sokszor, akik segítséget és gyó-gyulást várnak tõlünk.

A keresztény zabolázza meg a nyelvét, és határozza el szilár-dan, hogy a haragos és türelmetlen szavaktól tartózkodni fog.A féken tartott nyelv a türelem legdiadalmasabb gyõzelme.

A saját erejével senki sem uralkodhat az indulatain. CsakKrisztus által szerezhetjük meg az önuralmat… Krisztus val-lása alárendeli az indulatokat a józan észnek, és fegyelmezia nyelvet. A heves indulat lecsillapodik, és a szív megteliktürelemmel és jósággal.” (Ellen G. White: Üzenet az ifjúságnak, Ön-uralom c. fej.)

4 Miért mérgezi meg a lelket a sértõdés, neheztelés, „egy-más elleni sóhajtozás”?

Mt 5,221Kor 6,7Jak 5,9Zak 8,17

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„Nem szabad semmilyen valóságos vagy vélt sérelmünk miattbosszankodnunk. Énünk az az ellenség, akitõl leginkább kellfélnünk. Nincs olyan bûn, ami rombolóbb hatással lenne a jel-lemre, mint a Szentlélek által meg nem fékezett emberi indu-

A vádolás és a dicsõítés veszélyei – A józanság jelentõsége * 3736 * Egészséges érzelmi és lelki élet

az egyház azóta is mindenkor, ha kihalt belõle Jézus Krisztuskegyelme.” (Gondolatok a hegyi beszédrõl, A törvény szelleme; Gáncsos-kodás helyett mutass jó példát c. fej.)

3 Engedhetünk-e bármiféle indulatnak, akár a legsúlyosabbtársadalmi helyzetben is, és akár csak vitatkozásokban is?

Hol kell különösen ügyelnünk a megnyilvánulásainkra?

Gal 5,242Tim 2,23; Jak 1,19–20Eféz 4,29–32

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Feszült helyzetekben, amikor igazságtalan vádakkal szembe-sülünk, vagy a saját igazunkat próbáljuk érvényesíteni, tu-dunk-e mindig higgadtak maradni? Emlékezzünk Mózesre,amikor a nép lázongására válaszul indulatosan sújtott a kõ-sziklára: milyen következménye lett ennek a megnyilvánulásá-nak? Sok emberi, sõt társadalmi méretû tragédia forrása amegfékezetlen, szabadjára engedett indulat.

Sokszor otthonunkban, a hozzánk legközelebb állókkal szem-ben engedjük meg magunknak az ingerült, indulatos szavakat,és nem mindig érezzük tetteink súlyát. Gondoljuk át ezzel kap-csolatban a következõket:

„Az életünket megkeserítõ bosszúságok, szívfájdalmak északlatottság legnagyobb részét a szabadjára engedett indula-tok okozzák. A heves, szenvedélyes, meggondolatlan szavakegyetlen pillanat alatt olyan bajt okozhatnak, melyet egy egész

5 Miért nem lobbant haragra Jézus sohasem? Mi bizo-nyítja, hogy ismételt templomtisztítása nem indulatból

fakadt?

Jn 2,17Mt 21,13–14

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Az ismételt templomtisztítás jelenetébõl emeljünk ki néhányfontos mozzanatot, melyek egyértelmûen bizonyítják, hogyJézus nem emberi indulatból cselekedett, hanem erkölcsi fel-háborodásból:

1. Jézus fellépésekor visszaidézte Ésaiás és Jeremiás prófétaigéit, márpedig ha emberi hév vett volna rajta erõt, erre nemlett volna képes. A felindultságtól alig tudjuk a magunk szavaitis érthetõen kimondani, nemhogy másokat pontosan idézni.

2. A templomtisztítás Máté által megörökített jelenetéhezszorosan hozzátartozik, hogy „mentek hozzá vakok és sántáka templomban, és õ meggyógyította õket”. Ha elõzõleg indu-latból cselekedett volna Jézus, képesnek bizonyul-e a gyógyí-tás figyelmet, higgadtságot igénylõ cselekedetére? Nem is be-szélve arról, hogy a beteg emberek egyáltalán odamentek vol-na-e egy önmagából kivetkõzött gyógyítóhoz? A gyermekekis menekülnek az indulatos emberek közelébõl, itt azonban azevangélium úgy folytatódik, hogy lelkendezve vették õt körül,„hozsannát” kiáltva, kifejezve örömüket és csodálatukat.

„Jézus átható tekintete újból végigpásztázta a megszentség-telenített templomudvart. Minden szem Õrá szegezõdött.Pap és fõember, farizeus és pogány csodálkozva és félelemmelnézett arra, aki a mennyei Király fenségével állt elõttük. Emberi lényén átvillant istensége, amely olyan méltósággal ésdicsõséggel ruházta fel, amilyet még sohasem nyilvánított ki.


lat. Semmilyen gyõzelem nem olyan értékes, mint az, amit azénünkön aratunk.

Ne legyünk sértõdékenyek! Ne érzéseink igazolása és hír-nevünk õrzése, hanem a lelkek megmentése legyen az élet-célunk! Mihelyt érdekelni fog bennünket mások üdvössége,elfeledkezünk azokról az apró ellentétekrõl, amelyek oly sok-szor jelentkeznek emberi kapcsolatainkban. Gondoljanak ró-lunk vagy tegyenek velünk bármit, ez ne zavarja meg egysé-günket Krisztussal és közösségünket a Lélekkel! »Micsoda dicsõség az, ha vétkezve és arcul veretve tûrtök? De ha jót cse-lekedve és mégis szenvedve tûrtök, ez kedves dolog Istennél.«(1Pt 2,20)

Ne légy bosszúálló! Amennyire csak teheted, számolj felminden olyasmit, ami félreértésre adhatna okot! Kerüld a go-noszságnak még a látszatát is! Tégy meg a békességért min-dent, amit elveid feladása nélkül megtehetsz! »Ha a te ajándé-kodat az oltárra viszed, és ott megemlékezel arról, hogy a teatyádfiának valami panasza van ellened: hagyd ott az oltárelõtt az ajándékodat, és menj el, elõbb békélj meg a te atyád-fiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.« (Mt5,23–24)

Türelmetlen szavakra sohase válaszolj türelmetlenül! Gon-dolj arra, hogy »az engedelmes felelet elfordítja a haragot«(Péld 15,1). A hallgatásban csodálatos erõ van. A mérges em-bert a kapott válasz néha csak felbõszíti. De a harag, ha a ta-pintatos, türelmes ember hallgatásába ütközik, hamar elcsitul.Amikor éles, gáncsoskodó szavak záporoznak reád, tartsd ma-gad Isten Igéjéhez!” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, Türe-lem a bántásokkal szemben c. fej.)

Sokan úgy vélik, ha csak „belül füstölögnek”, ez nem olyannagy baj, mint ha ki is törnének. Ez azonban egyáltalán nincsígy. A sértõdés, a neheztelés nem más, mint megtévesztõen„becsomagolt” harag. Magunkat, másokat csapjuk be vele, éssokszor tartósabb a külsõleg gyorsan kirobbant haragnál.


csol levelében. Õszinte megtérésének bizonysága volt a féle-lem nélküli, higgadt magatartása a szanhedrin elõtt, és késõb-bi szolgálata során is. Példája és tanítása segítette a szintén sokigazságtalanságot elszenvedõ hívõket, hogy õk is megálljanaka hitben. Az egész életünk nem más, mint a józanság, az ön-uralom, a mértékletesség megtanulása.

*

Arany János egyik legnagyobb mûvében (amely sajnos a magakorában, de azóta is méltatlanul visszhang nélkül maradt), aBuda halálában (1863) írta le a halhatatlan sorokat:

„Egyet tudok, ami emberi dologban,Hogy sükere légyen, teheti legjobban:Józan, okos mérték. Ez folyamok partja,Mely rohanó tettek árját visszatartja.”

Az e heti adomány a szociális osztályt támogatja. – A közösség szociális osztálya a rászorulókat anyagi

vagy természetbeni támogatásban részesíti a szükségleteknekmegfelelõen és a lehetõségekhez mérten.


Akik a legközelebb álltak hozzá, olyan messze húzódtak tõle,amennyire csak a tömeg engedte. Minden hang elcsitult. A mélycsend kibírhatatlannak tûnt. Krisztus olyan erõvel szólaltmeg, hogy hatalmas viharként rázta meg az embereket: »Megvan írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedigazt latrok barlangjává tettétek.« (Mt 21,13) Hangja kürtszó-ként zengett a templomban. Arcán a neheztelés olyan volt,mint emésztõ tûz. Tekintéllyel parancsolta: »Hordjátok el eze-ket innen!« (Jn 2,16)

Három évvel korábban a templom vezetõi megszégyenül-tek, amikor Jézus parancsára elmenekültek. Azóta is csodál-koztak félelmükön és feltétlen engedelmességükön – egyet-len, szerény emberrel szemben. Lehetetlennek tartották, hogyönmaguk méltatlan megadása megismétlõdjön. Most mégisjobban megrémültek, mint azelõtt, és sietõsebben engedel-meskedtek Jézus Krisztus parancsának. Senki nem merte meg-kérdõjelezni hatalmát. A papok és kereskedõk állataikat ma-guk elõtt hajtva menekültek színe elõl.” (Ellen G. White: Jézus éle-te, 591–592./496–497. o.)

6 Melyik bibliai irat foglalkozik több kijelentésében is a jó-zansággal? Szerzõje birtokolta vagy nélkülözte egykor

ezt a tulajdonságot?

1Pt 1,13; 4,7; 5,8–9

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Péter apostol, éppen az a Péter, akire hajdan a legkevésbé voltjellemzõ a józanság, a Szentlélek útmutatása nyomán int, taná-


1 Hogyan kezeli érzelmeit a tudatlan (hitetlen) és a hívõember? Mi a két magatartás közötti alapvetõ különbség?

Hasonlítsuk össze Ézsau és Jákób magatartását ebbõl a szem-pontból!

1Móz 26,34–35; 33,10Isten állásfoglalása: 1Móz 32,28; Mal 1,2–3

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Feltûnõ különbség a nem hívõ és a hívõ ember között, hogyaz elõbbi az érzelmeivel azonosítja magát (akár azért, mertgyorsak, akár azért, mert szívósan kitartanak, s a legkevésbé sejut eszébe, hogy felül is lehet bírálni õket), míg a hívõ embertartja magát az Istentõl kapott tanítás gyakorlati megvalósítá-sához: „Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged.”(Péld 2,11) Ézsau és Jákób ikertestvérek voltak, mégis hatal-mas különbséget láthatunk kettejük érzelmi élete között.

„Gyakori tévedés és súlyos hiba, hogy az ember azonosítjamagát az érzéseivel. Mintegy megadja magát ezeknek: úgy gon-dolja, hogy a személyisége az, ami az érzéseiben tükrözõdik, ésez megváltoztathatatlan adottság. Ne felejtsük el, hogy énünkalakítása mindenkor a saját kezünkben van, s az irányításnak ezta hatalmát és felelõsségét a saját kezünkben is kell tartanunk.Az én meghatározója pedig mindenkor a szabad választási ké-pesség. Érzéseinkben minden, de minden tükrözõdik, ami kí-vülrõl és belülrõl hat ránk. A sokféle kavargó érzés eredetét ki-nyomozni vagy megtalálni sem könnyû. Semmiképpen ne azo-nosítsuk magunkat az érzéseinkkel! Ismét hangsúlyozzuk: azénünk nem adottság, hanem szabad lények vagyunk, úgy let-tünk megteremtve, hogy azok lehetünk, akik akarunk lenni.Csak a bûn rabsága akadályozza ezt. Isten megváltó, szabadítókegyelme által azonban ma is, ennek ellenére is azzá lehetünk,

Hogyan kezeljük az érzelmeinket? * 43

IV. TANULMÁNY – 2011. JANUÁR 22.

Hogyan kezeljük az érzelmeinket?

Az önvizsgálat mibenléte és jelentõsége – Az „erõs szív”

„Ki meri pedig azt állítani, hogy az emberek elébb kezdtek vizsgálódni, mint érezni?”

(Kölcsey Ferenc: A poézisrõl, 1808)

„Összefoglalóan a következõket mondhatjuk: Az élet és aszemélyiség tükre, jelzõrendszere az érzelmek, amelyek min-den testi-lelki tevékenységünk kísérõi. Az egész életet »érez-zük«, és hogy ez összességében jó vagy rossz, az tükrözõdikaz általános boldogság- vagy boldogtalanságérzésünkben, másszóval a hangulatunkban, a jó vagy rossz kedvünkben.

Érzelemvilágunk élénkségében vagy kevésbé élénk voltábanis szellemi, lelki, erkölcsi színvonalunk tükrözõdik. Sokszormegállapítjuk egy-egy emberrõl, hogy az érzelemvilága gaz-dag, másokról pedig azt, hogy az érzelmeik sekélyesek. A va-lóságban arról van szó, hogy él-e az illetõ aktív szellemi-lelkiéletet, vagy pedig ösztönös élõlénnyé és munkagéppé fásult,alacsonyodott le.

Még egy fontos tényre kell felhívnunk a figyelmet az érzel-mekkel kapcsolatban: az érzelmek erõsen hatnak az emberi lé-lekre, és különösképpen ösztönzik a döntéseinket.” (Vankó Zsu-zsa: A boldogság törvénye. Bibliai etika, Bp., 1992, 91–92. o.)



akik szeretnénk lenni. Ne adjuk meg hát magunkat a bûn álla-potában jellemzõ adottságoknak: a megromlott természetnekés az összekuszálódott érzéseknek.” (Vankó Zsuzsa, i. m., 105. o.)

2 Ha méltatlan érzelmek kelnek a szívünkben, mivel kelltehát tisztában lennünk?

Jer 17,91Móz 6,58,21

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„Az érzelmek jelentõsége mindenekelõtt abban áll, hogy ér-zelmileg nagyon gyorsan reagálunk mindenre, amivel találko-zunk. Az érzelmi reakció megelõzi az értelmi vagy lelkiisme-reti választ, hiszen ahhoz külön munka, tudatos megfontoláskell. Az érzelmi reagálás viszont az ösztönös természetbõl fa-kad, ezért automatikus, külön odafigyelést, belsõ összesze-dettséget nem igényel.” (Vankó Zsuzsa: Érzelmeink titokzatos világa –A kívánatos cél: az „erõs szív”, Sola Scriptura folyóirat, 2010/3., 6–13. o.)

„A szemlélet, amely lekicsinyli az érzelmek hatalmát az em-beri természetben, sajnálatosan szûk látókörû… Közkeletû ta-pasztalat, hogy döntéseinkben és cselekedeteink során az érze-lem legalább annyit számít – ha nem többet –, mint a megfon-tolás. Aránytalanul feldicsértük a tiszta racionalitás értékét éshozadékát – amit az IQ-val szokás mérni. Márpedig az értelemaz eluralkodó érzelmek mellett nem rúg labdába.” (DanielGoleman: Érzelmi intelligencia, Háttér Kiadó, Bp., 1998, 18. o.)

Az, hogy mi az emberhez méltatlan érzelem – bosszanko-dás, düh, gyûlölet, irigység, neheztelés, sértettség, elcsüggedésstb. –, nem az érzelmek „tudják”, hanem a hit által megtisztí-


tott értelem. Éljünk tehát értelmes, józan életet! Önmagunk-ban gyõzzük le a rossz érzéseket! (Vö. Zsolt 141,3.) Ha meg-történt a baj, ne késlekedjünk az igazi elrendezéssel! (Vö.Zsolt 4,5.) A bocsánatkérés a lelki egészség jele, hiánya pediga „lelki méreganyag” felgyülemlésének nyit szabad folyást.

3 Miért nem rokonszenves a hívõ magatartás a világ sze-mében?

1Jn 3,125,19, vö. Mik 7,4

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Miért bántja, sõt bosszantja az emberek nagy részét, ha valakihiggadtabb, szelídebb és igazságosabb náluk? Hiszen ezzelnem károsítják meg õket, sem hátrányuk nem származik a má-sik ember jó cselekedetei miatt. Találkoztunk-e már ezzel azemberi magatartással? Tudunk-e ilyenkor is krisztusi lelkület-tel viszonyulni azokhoz, akik értelmetlen haraggal vagy kikö-zösítõ lelkülettel fordulnak felénk?

Az alábbi idézet arra utal, hogy az emberek szinte létszük-ségletüknek tartják, hogy tápot adjanak az indulataiknak:

„Természeténél fogva az ember csaknem teljesen tétlen ma-radna, hacsak valamilyen indulat, a szeretet vagy a gyûlölet, avágy, a remény, a félelem vagy egyéb nem sarkallná. Azt tapasz-taljuk, hogy az indulatok ösztökélik az embereket életük min-den dolgában: az indulatok hajtják, serkentik és buzdítják õketminden törekvésükben, de különösképpen a nagy erõfeszítéstés igyekezetet igénylõ ügyeikben. Fölötte serénynek és mozgal-masnak látjuk az embervilágot, de benne a mozgást az indula-tok idézik elõ: vond ki belõle teljességgel a szeretetet és a gyû-

hatolni, a személyiség belsõ rétegeit is fel kell tárni. Az Írásszerint azóta minden ember genetikai örökségében hordozzaa bûnre – azaz az énközéppontúságra – való hajlamot, amibõla bûnnel fertõzött környezetben egyfajta vétkezés kényszerealakul ki. Ennek következtében mindegyikünknek az a termé-szetes – a közmondást idézve –, hogy »magunk felé hajlik akezünk«, még az úgynevezett szenteké is. Mindig az a kézen-fekvõ számunkra, hogy »magunknak kedvezzünk« (Rm 15,3),a magunk javát keressük mások elõtt, illetve mások ellenébenis. Olyan erõs ez a hajlam, hogy képes ellenkezni az elménkmeggyõzõdésével, személyiségünk igazi akaratával, és azt ra-bul ejtve belevinni minket a bûn cselekvésébe (lásd Rm 7,14–24). Az elkövetés aztán tovább erõsíti a bûnre való genetikaihajlamot, mert a genetikai törvényhez hozzáadódik a szokástörvénye is. Ezt fejezi ki képiesen az ige: »Júda vétke gyé-mántheggyel, vastollal van felírva szívük táblájára.« (Jer 17,1)Ez tehát az egyik réteg az ember lelkivilágában, az ösztönöshajlam a bûnre, az önzésre. (…)

Valami más is bele van írva azonban az ember szívébe, ugyan-csak született adottságként. Pál apostol rámutat arra, hogy méga teremtõ és megváltó Istent tudatosan nem ismerõk is »meg-mutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe,egyetemben bizonyságot tévén arról az õ lelkiismeretük és gon-dolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mente-getik« (Rm 2,16). A lekiismeret, az erkölcsi ítélõképesség,amely minden emberben adott eredetileg, Isten törvényéhezvan »kódolva«. A lelkiismeret mûködése azonban gyengülhet,torzulhat a késõbbiekben, az ember szabad választásai követ-keztében. Az igazságosság és a szeretet felé terelõ befolyások isérhetnek azonban bennünket, amelyek az isteni kegyelem em-beri tényezõkön át ható megnyilatkozásai. Ilyen például a pozi-tív szülõi nevelés, vagy emberi példák, de ide sorolhatók a ter-mészet harmóniájának és szépségének a sugallatai is, valamintaz igazat és szépet megjelenítõ mûvészeti alkotások is.


löletet, a reményt és a félelmet, a haragot, a buzgóságot és agyöngéd vágyat, és az egész világ nagyrészt mozdulatlanná ésélettelenné válna, az emberek szinte teljességgel eltespednének,semmilyen komoly törekvésre nem adnák magunkat.” (JonathanEdwards: Értekezés a vallási indulatokról, Gondolat Kiadó, Bp., 2007, 24. o.)

4 Alakíthatók-e az érzelmek? Milyen szerep jut ebben azönvizsgálatnak?

Mk 9,24; Fil 2,2–4; Rm 12,15

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Ha az érzelmek nem lennének alakíthatók, mindig meg kelle-ne adnunk magunkat éppen olyan formájuknak, amilyenbenjelentkeznek, teljesen ki lennénk szolgáltatva nekik. Ez azon-ban szerencsére nincs így. Isten bölcs rendelkezése folytánsem az érzelmeknek, de az értelmünknek, sõt még a lelkiisme-retünknek sem kell teljesen megadnunk magunkat! Minden „abelsõ tanács” kezében van, s az az „én”, aki a végsõ döntésthozza, az igazi önmagunk: az Isten Igéjének engedelmeskedõvégsõ választásunk. A lelkiismeret az ügyész, az értelem azügyvéd, az érzelem a tanúk, de a végsõ szó a bírónál van: a bel-sõ tanács végszavának kimondása az „én”-ünk.

„A személyiség kétségtelenül létezõ valóság, de rendkívülnehéz precízen meghatározni. Csaknem vele azonos fogaloma jellem, amely az egyes ember jellegzetes lelki tulajdonságai-nak az összességét jelöli. Az ember egyedi személyiségét vagyjellemét több tényezõ alakítja: a születéskor magával hozottgenetikai hajlamok, továbbá a szülõi nevelés és a környezetihatások, de legfõképpen az egyén személyes, szabad választá-sai. Az érzelmek forrását keresve azonban még mélyebbre kell


ismereti megfontolás kövesse. De ezzel is csak akkor ellenõriz-hetjük helyesen az érzelmeinket, ha az értelem és a lelkiisme-ret fejlett, kimûvelt, leginkább pedig akkor, ha Isten Igéjének atévedhetetlen és érzékeny erkölcsi mércéje épült bele ezekbe.Az Írás így jellemzi az igaz embert: „Meggondolás õrködik fe-letted, értelem õriz téged.” (Péld 2,11) Az ember alakíthatjaaz érzelmeit a saját tudatos választásával! Az értelmi és lelki-ismereti megfontolás nyomán ugyanis tudatos meggyõzõdésés döntés születik. Ami felõl pedig meggyõzõdött az ember,amit mintegy magáévá tett, azt szereti is, ahhoz érzelmileg ispozitívan viszonyul. Ennélfogva az ilyen érzelem indításáramegvalósuló cselekvés örömteljes. Az érzelmi, gondolkodás-beli fegyelem valójában megkönnyíti, megszépíti az életet, mi-vel energikus, teljes szívbõl való cselekvésre készteti az embert.

A fentiek nyomán érthetjük meg Ellen White tanácsait az ér-zelmeink nevelésére vonatkozóan: „Neveljük a szívünket!Szoktassuk lelkünket bizakodásra! Gondolatmenetünk megvál-toztatása céltudatos erõfeszítésbe kerül, de lehet változtatni.”(A nagy Orvos lábnyomán, 175., 172. o.) „Szokj önfegyelemhez! Még agondolataidat is Isten akarata alá kell rendelned, érzelmeidet pe-dig a józan ész és a hit fegyelme alá. A rossz gondolatokat rosszérzelmek követik, márpedig a gondolatok és az érzelmek ösz-szessége alkotja a jellemet.” (Üzenet az ifjúságnak, 56. o.)

5 Mi tehát a bibliai „erõs szív”?

Zsid 11,28Zsolt 112,6–7Ezsdr 7,10

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................


Az ember érzelmi reakciói a személyiségnek vagy szívnekezekbõl a különbözõ rétegeibõl származnak. Egy biztos: azénközéppontúság, a szokás törvényével megerõsített genetikaihajlam a legmeghatározóbb. Fõként a hirtelen, szinte öntudat-lan reagálásokkor ez jön elõ. Ez a hajlam olyannyira erõs, hogymég akkor is bele tudja rántani az embert a bûnbe, ha szemé-lyisége tudatos felével már teljesen Isten erkölcsi törvényénekaz oldalán áll (lásd ismét Rm 7,14–25). Az ember csakis akkortudja kivédeni gyorsan ható, önzés felé húzó ösztönös érzelmireakcióit, illetve az ezeken keresztül ható kísértést, ha a Szent-lélek az adott pillanatban benne »lakik«, belülrõl óvja a rossz-tól és készteti a jó akarására (Rm 8,2; 9,11; Fil 2,13).” (VankóZsuzsa: Érzelmeink titokzatos világa – A kívánatos cél: az „erõs szív”, SolaScriptura folyóirat, 2010/3., 6–13. o.)

„Érzelmeink olyan váltózóak, mint a felhõk… Az érzelmekgyakran becsapnak…, mert változatosak és külsõ körülmé-nyektõl is függnek… Nem bölcs dolog önmagunkra összpon-tosítani a figyelmünket, és az érzelmeinket tanulmányozni.Ezzel hitet gyengítõ és bátorságunkat pusztító nehézségekettámasztunk. Ha közelrõl figyelgetjük az érzelmeinket, és át-adjuk magunkat nekik, az lesz az eredmény, hogy kétsége-ket melengetünk, tanácstalanság vesz erõt rajtunk.” (Ellen G.White: Mind, Character and Personality, I. köt., 126–128. o.)

Nem jó tehát az érzelmeinkkel foglalkozni oly módon,hogy ezeket adottságoknak tekintjük, mintegy megadjuk ma-gunkat nekik, és úgy próbáljuk boncolgatni õket, hogy azono-sítjuk magunkat, a személyiségünket velük. Más megközelí-tésben viszont fontos eligazodni az érzelmeink világában. El-len G. White a következõket is írja: „Kritikus szemmel kellmegvizsgálnunk saját szívünk bonyolult érzelmeit és indí-tékait, hogy kinyomozzuk, mi az, ami helytelen… Isten aztakarja, hogy vizsgáljuk meg a szívünket.” (I. m., II. köt., 617. o.)

Az érzelmeinknek való megadás helyett arra kell töreked-nünk, hogy az elsõ ösztönös, érzelmi reakciót értelmi és lelki-


embert. Ezek pedig odaadó, teljes szívvel és örömmel végzettmunkára, kitartó szolgálatra késztetik õt Isten és embertársaiiránt.” (Vankó Zsuzsa: Érzelmeink titokzatos világa – A kívánatos cél: az„erõs szív”, Sola Scriptura folyóirat, 2010/3., 6–13. o.)

6 Lehetünk-e önmagunk legnagyobb ellenségei, ha csupánaz érzelmeinkre hallgatunk?

Rm 7,19; Jak 1,19–20Lk 24,25

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Csak a negatív érzések, indulatok ragadhatnak el bennünket,és vehetik el a józanságunkat? Tapasztaltuk-e már, hogy akáraz együttérzés, akár az öröm megfontolás nélküli kifejezésevisszájára fordult, és kárt okozott mások vagy a magunk lelké-ben?

Szívleljük meg a következõ figyelmeztetéseket is:„Ne az érzéseink sugallatára cselekedjünk! Minden pillanat-

ban résen kell lennünk. A kísértések pergõtüzében szilárdankell megállnunk, különben elbukunk. Azt a munkát, amit éle-tünk lezárulásáig nem végeztünk el, örök veszteségként köny-velhetjük el. Pál apostol élete az énjével vívott szakadatlanküzdelem volt. »Naponként halál révén állok« – mondta(1Kor 15,31). Akarata és vágyai nap mint nap összeütközésbekerültek feladataival és Isten akaratával. Saját hajlamai helyettazonban Isten akaratát követte, ha ez természetének megfe-szítésével járt is.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, Az igaz is-meret keresésének fontossága c. fej.)


„A bûneset után, az isteni kegyelem munkája nélkül ilyen azember állapota a Szentírás szerint: »Minden fej beteg, és min-den szív erõtlen.« (Ésa 5,1) Erõtlen az ember ellenállni a rossz-nak, és erõtlen cselekedni a jót, mert az énhez tapadó ösztönösérzelmek uralják, ezek határozzák meg szavait és cselekedeteit.Önzése, kényelemszeretete miatt »rest szívû«, nem kontrollál-ja a gyors, ösztönös érzelmeket az értelem és a lelkiismeretmegfontolásával, illetve ezek nincsenek is olyan tartalommaltelítve, hogy igazán biztos iránytût jelenthetnének.

Az Isten kegyelme által meggyógyított, helyreállított, igazember viszont »erõs szívû«. Az alábbi igék arról tanúskod-nak, hogy csak az élõ Istenben bízó ember lehet igazán erõsszívû: »[Az igaz ember] semmi rossz hírtõl nem fél, szíve erõs,az Úrban bizakodó.« (Zsolt 112,5–7) »Ezsdrás erõs szívveltörekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét, és tanítaniIzráelben a rendeléseket és ítéleteket.« (Ezsdr 7,10) »[Mózes] hit által hagyta ott Egyiptomot, nem félvén a király haragjá-tól, mert erõs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlant.«(Zsid 11,28)

Hogyan lehet tehát erõs szívûvé az ember? Mindenekelõttazáltal, hogy nem az ösztönös érzelmei uralják, nem ezek ha-tározzák meg a döntéseit. Minden lelki képességét használja,és ezek rendeltetésszerûen, összhangban mûködnek, így ural-ma van a saját lelke felett. Bizonyos mértékig elérheti ezt azember Isten nélkül is, akár önérdekbõl is kialakíthat egyfajtaérzelmi és gondolkodásbeli fegyelmet. Azonban valóban kö-vetkezetesen, és oly módon, hogy értelme és lelkiismereteigazságtartalommal telített, már csak akkor képes erre az em-ber, ha folyamatosan munkálkodik benne Isten kegyelme,Szentlelke. A félelem és az aggodalom ösztönös érzéseit iscsak Istenbe vetett személyes bizalom, az õ ígéreteibe vetetthit által lehet elhárítani, legyõzni. Ezenkívül Isten tökéletessé-gét szemlélve, betelve az õ teremtett mûvei és Igéje szépségé-vel, tudatosan választott, erõs, pozitív érzelmek motiválják az


Hogyan kezeljük az érzelmeinket? * 5352 * Egészséges érzelmi és lelki élet

Jaj, magammal víva csatákat,békét ígyen hol lelhetek?Akarom, s mégsem akarom.Akarom, s jaj – ily bajt ki látott! –a rosszat teszem, mit utálok,és nem a jót, mit szeretek.

Szent kegyelem, ó, üdv sugára,jöjj, békíts végre össze már:édes erõszakkal akárejts rabságba, vidd szolgaságbaa lázadót; õ is kívánja,mert gazdája most a halál.

(Illyés Gyula fordítása)

Olvassuk el figyelmesen a verset! Állapítsuk meg a biblikus,valóban a Szentlélektõl származó ihletés egy-egy jellegzetes-ségét, de arra is mutassunk rá, amiben a hit általi megigazulásteljesen következetes bibliai útjától némileg eltér ez az egyéb-ként a világirodalom történetében páratlanul megragadó köl-tõi megnyilatkozás!

Az e heti adomány a Comenius Általános Iskolát támogatja. – A közösség által alapított szekszárdi általános iskola mûködtetésére

és támogatására szánt adomány.

*„Kratés, mint mondják… mikor egy sihedert látott félrevonul-tan sétálni, megkérdezte, mit csinál ott egyedül. »Magammal tár-salgok« – felelte az. Mire Kratés: »Vigyázz, kérlek, s légy nagyonrésen: rossz emberrel társalogsz.«” (Seneca: Erkölcsi levelek, 10. o.)

*

Jean Racine, a franciák legnagyobb tragédiaköltõje (két bibliaitémájú drámája az Athália és az Eszter) írta a következõ verseta XVII. század vége felé:

Jean Racine

Egy keresztény panasza…Amiatt, hogy magában ellentmondást tapasztal

Uram, mily szörnyû háborúság!Magamban két embert lelek.Harcol az egyik, hogy legyekszeretõ szívvel hû tehozzád.A másik meg merõ dacosságtörvényed ellen, ellened!

Az egyik csupa fény és szellem;azon van, hogy égre tapadtszememnek az örök javakkincsén kívül semmi se kelljen.A másik súlyával szünetlenföldre görbeszti vállamat.

Helyes-e mindig kimutatni az érzelmeinket? * 55

V. TANULMÁNY – 2011. JANUÁR 29.

Helyes-e mindig kimutatni az érzelmeinket?

Gyorsan születõ válaszaink – az érzelmeink. De ami gyors,nem biztos, hogy helyes és megfelelõ. Másoknak is kárt

okozhatunk velük, magunkat is túlságosan kiszolgáltatottátesszük. Gyakran szeretnénk elrejteni az érzéseinket, de nem si-kerül. Azzal vigasztaljuk magunkat, hogy „nem tudjuk megját-szani annak az ellentétét, ami bennünk van”. „Õszinték va-gyunk” – mondjuk. A kérdés azonban mindig eleven: Jó-e, haérzelmi reakcióinkat azon nyomban kimutatjuk? Elõnyt vagyhátrányt jelent ez az életben? Segítünk vagy ártunk ezzel?

1 Honnan származnak az érzelmeink? Hogyan torzítottael Sátán ezt az isteni ajándékot is? Mire kell ügyelnünk az

érzéseink kifejezésekor?

Péld 12,9; 29,11; Préd 7,41Pt 2,11–12; Zsolt 141,3

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Érzelmeink azok a nagyon szembetûnõ és hatásos válaszok,melyekkel „felelünk” a környezetünknek. Ha bármi ér ben-nünket, két alapvetõ érzelem mutatkozhat meg: az öröm vagy


a bánat, a helyeslés vagy az ellenérzés. E két alapérzésnekazonban számtalan színárnyalata van, és ezek megfelelõ alkal-mazása nem egyszerûen az illem, az etikett, hanem erkölcsi mi-nõségünk, az etika része.

Ha valamit az akaratunkkal egyezõnek, megfelelõnek tartunk,ez általában a megnyugvás, a megelégedettség érzését kelti ben-nünk. A halk tudomásulvételtõl azonban széles a skála a hangosüdvözlésen, kicsattanó lelkesedésen át a rajongó imádatig, ese-tenként a kárörömig, bosszúszomjig. A bánat kifejezésének ská-lája is a csöndes szomorúságtól a bosszankodáson és felháboro-dáson keresztül akár a toporzékolásig, üvöltözésig ívelhet. Sokan úgy vélik, egy-egy adott helyzetben a nagyon markáns,nagyon erõteljes érzelmi megnyilvánulások gyõztessé tesznek,vagyis ezekkel csikarhatunk ki másokból olyan döntéseket, ame-lyeket más eszközökkel egyáltalán nem érhetünk el. Ezért hisz-tizik a kisgyermek, „ordít és toporzékol” a nagyobb gyerek, vágja oda kegyetlenül a szavakat a kamasz, siet örömteli vagyszánalomra méltó ábrázatot ölteni a felnõtt. Érzelmeink kinyil-vánítását ilyenkor hadi fegyverzetünk legerõsebb részének te-kintjük. A fegyver lehet csillogó, tündöklõ, nem biztos azonban,hogy csupán ennélfogva igazán erõteljes és jó célt szolgáló. Vi-gyázzunk, mi mindenre használjuk föl az érzelmeinket!

Általánosságban ki kell mondanunk, hogy az az ember, aki-ben Jézus Krisztus él, úgy bánik az érzelmeivel, ahogyan Meg-váltója tette. Ebben is Tõle tanul, nem addigi önmagát, hanemMesterét követi.

2 Mi volt a rendkívüli Jézus magatartásában élete egyik leg-nehezebb helyzetében? Kinyilvánította-e az érzelmeit Pi-

látus elõtt? Mi késztette elgondolkodásra a római helytartót?

Jn 18,28–291Pt 2,22–25

gyázni kell azonban. Ha József nem vigyázott volna, idõ elõttelrontja tervét: hogy testvérei életében a megbánás útját egyen-gesse. Ezért vonult vissza lakosztályába, hogy a testvéreiért on-tott könnyeket csak Isten láthassa. Ha testvérei is látták volna,ez bizonyára zavart okoz bennük. József mindig villámgyorsanátlátta: az õ könnyei egyelõre még nem valók emberszemekelé. Nem szolgálná testvérei javát, ha értesülnének az õ legben-sõ érzéseirõl. Nem az érzéseit tekintette fontosabbnak, ha-nem kemény, durva bátyjai megváltozását.

Mi se az érzéseinkkel kívánjuk hatást, „nyomást” gyakorol-ni. Az érzelmi zsarolás egyetlen formáját se tekintsünk célra-vezetõnek! Ne mondhassa se gyermekünk, se más késõbb:„Csak azért tettem meg (ezt vagy azt a dolgot), mert láttamrajtad, hogy fájdalmat okoztam volna az ellenkezõjével!”

4 Helyesen cselekedett-e Dávid, amikor megálljt paran-csolt zokogásának Absolon halálakor?

2Sám 18,14–15; 31–33; 19,1–8

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Saját gyermekünk elvesztése, s méghozzá ilyen körülményekközött, mint a polgárháborút szító Absoloné, aki Dávid leg-szeretettebb fia volt: szavakkal alig leírható, lesújtó eset, amitsokan nem éltek volna túl – legalábbis így véljük, ez az érzé-sünk, de így is mondjuk. Mégis, ha átgondoljuk Dávid viselke-dését, a Szentlélek jelenlétét, Krisztus érzületét fedezhetjükfel cselekvésében: „A csatatérrõl visszatérõ gyõztes sereg a vá-roshoz közeledett, és a dombok diadalkiáltásoktól visszhan-goztak. De amikor beléptek a városkapun, elhalt a kiáltás, le-eresztették zászlóikat, és földre szegezett tekintettel vonultak


Rm 12,21

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Minden jogi rendelkezést és elemi emberi érzést felrúgva aláz-ták meg, gyötörték, az éjnek órái alatt kínozták Jézust, s ezekután vitték Pilátus elé. Ez volt a Megváltó negyedik kihallga-tása, pár óra leforgása alatt.

„Pilátus rápillantott azokra az emberekre, akik vádat emel-tek Jézus ellen, majd tekintete kutatóan megpihent Jézus ar-cán. Pilátusnak már sokféle bûnözõvel volt dolga, de még so-ha nem hoztak elé senkit, akinek ilyen jóságos és nemes vo-násai lettek volna. Jézus arcán a bûnnek semmi jelét nem lát-ta, sem a félelem kifejezését, sem vakmerõséget vagy dacot.Pilátus egy higgadt és méltóságteljes magatartású embert lá-tott, akinek arckifejezése nem egy bûnözõ ismertetõjegyeit,hanem a menny pecsétjét hordozta magán.” (Ellen G. White: Jé-zus élete, 634. o.)

3 Miért csak titokban mutatta ki az érzelmeit József egyip-tomi kormányzóként, látva testvérei viselkedését?

1Móz 42,2443,3045,1–5

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Létezik rossz sírás – ilyen például az önsajnálaté –, de létezik jósírás is, amikor „a könny nem éget már, csupán ragyog” (AranyJános: Emlények [Nefelejcsvirágok], 1855). Az örömkönnyekkel is vi-


5 Kimutatta-e, megírta-e az érzelmeit Pál apostol, amikoraz egyik gyülekezet tagjai azzal vádolták, hogy „nem sze-

reti õket”?

2Kor 11,1112,147,8–12

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Igen figyelemreméltó, hogy a második Korinthusi levelet nemazzal kezdi Pál, amivel talán mi kezdtük volna, hanem a levélvége felé járva, mintegy mellékesen említi azt a durva sértést,megbélyegzést, amit vele kapcsolatban mondtak azok a test-vérei, akikért annyit fáradozott, s akik láthatták napi életét aKorinthusban töltött másfél éve alatt.

„Áltanítók rávették egyik-másik gyülekezeti tagot, hogy Páltanait megvessék. Az evangélium tanításait és rendeleteit elfer-dítették. A gõg, bálványimádás és érzékiség állandóan fokozó-dott azok között, akik egykor szorgosan buzgólkodtak a ke-resztényi életmódért. Amikor Pál elõtt feltárták a gyülekezetállapotát, szomorúan látta, hogy a hírek felülmúlják legször-nyûbb aggodalmait. Mindazáltal nem akart azzal a gondolattalfoglalkozni, hogy munkája hiábavaló volt. »Szíve aggodalmá-ban«, »sok könnyhullatás közt« Istenhez fordult tanácsért.Szeretett volna azonnal Korinthusba menni, azonban tudta,hogy a hívõk a jelenlegi állapotukban semmi hasznát sem látnákszemélyes ottlétének. Ezért elküldte Titust, hogy elõkészítsekésõbbi látogatását. Az apostol visszafojtotta személyes érzel-meit, amelyeket benne azok magatartása keltett, akik ilyenrendkívül romlott életmódot folytattak; s minden bizalmátIstenbe vetve, egyik legtartalmasabb, legtanulságosabb ésleghatásosabb levelét intézte a korinthusi gyülekezethez.

Helyes-e mindig kimutatni az érzelmeinket? * 5958 * Egészséges érzelmi és lelki élet

tovább, inkább egy vereséget szenvedett, semmint gyõztes se-regre emlékeztetve. Mert a király nem várt a kapuban, hogyüdvözölje õket, hanem sírása, jajgatása volt hallható a kapu fe-letti házból: »Szerelmes fiam, Absolon! Édes fiam, édes fiam,Absolon! Bár én haltam volna meg helyetted, Absolon, édesfiam, szerelmes fiam!«

»És gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész nép-re nézve, mert a nép azon a napon hallja, hogy beszélik: Ígybánkódik a király az õ fián. És belopódzkodék a nép azon anapon a városba, amint lopódzkodni szokott a nép, amely szé-gyelli magát, hogy a harcból elmenekült.«

Joáb felháborodott. Isten okot adott nekik az örömre és vi-gasságra: az Izráelben valaha történt legnagyobb lázadást le-verték, és ez a nagy gyõzelem mégis gyászra fordult egy olyanvalaki miatt, akinek a bûne ezrek életébe került. A durva,nyers modorú parancsnok odament a királyhoz, és bátran ígyszólt: »Megszégyenítetted e mai napon minden szolgád orcá-ját, akik e mai nap a te lelkedet megszabadították, és a te fiaid-nak és leányaidnak lelkeit. Szereted azokat, akik téged gyûlöl-nek, és gyûlölöd azokat, akik téged szeretnek, mert kijelentet-ted ma, hogy elõtted a vezérek és szolgák mind semmik, merttapasztaltam ma, hogy csak élne Absolon, ha mi mindnyájanmeghaltunk volna is ma, jobbnak tetszenék néked. Azért mostkelj fel, menj ki és szólj kedvük szerint a te szolgáidnak, mertesküszöm az Úrra, hogy ha ki nem jössz, ez éjjel egy embersem marad melletted, és ez gonoszabb lesz reád nézve mind-ama nyomorúságnál, mely veled történt ifjúságodtól fogvamind e mai napig.«

Kemény, sõt kegyetlen volt ez a szemrehányás a megtörtszívû király számára, de Dávid nem vette zokon. Belátta,hogy fõparancsnokának igaza van, lement a kapuhoz ésbuzdító, dicsérõ szavakkal üdvözölte bátor katonáit, miköz-ben azok elvonultak mellette.” (Ellen G. White: Pátriárkák és prófé-ták, 822–823. o.)

Erkölcsi felháborodásból:Mt 21,12–14Vö. Péld 16,15

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Gyõzelmeink egyedüli oka és forrása, hogy Krisztusban va-gyunk-e? Úgy gondolkodunk-e, úgy beszélünk-e, úgy cselek-szünk-e, ahogyan Jézus Krisztus?

Jézus legerõsebb érzelmi megnyilvánulása a kedvességvolt, ahogyan a róla szóló jövendölés is jelezte, ezer évvel a vi-lágrajövetele elõtt: Zsolt 45,3.

Ezért volt jó mindig a közelében tartózkodni. Gondoljukmeg azonban, hogy most nemcsak a testi közelségében lehe-tünk, hanem Õt magát hordozhatjuk magunkban hit által!

„Krisztus a saját életében megvalósította isteni tanításait.Buzgósága sosem tette szenvedélyessé. Állhatatos volt, de nemcsökönyös; jótékony, de nem gyenge; gyengéd és együttérzõ,de érzelgõsség nélkül. Valóban társas lény volt. Egyúttal helye-sen tartózkodó, nem adott alkalmat illetlen bizalmaskodásra.Mértékletessége sosem vezette vakbuzgóságra vagy szigorú-ságra; nem szabta magát e világhoz, de nem volt közömbös alegegyszerûbb ember igényei iránt sem. Ébren figyelte, kinekmire van szüksége.” (Ellen G. White, 132. kézirat, 1902)

Az e heti adomány a Sola Scriptura Teológiai Fõiskolát támogatja. – Hozzájárulás a közösség által fenntartott fõiskola

mûködési költségeihez.


Kiváló szellemi képességei mellett Pálnak egyéb rendkívüliadottságai is voltak. Gyors áttekintõ képessége és szívbõl faka-dó részvéte szoros kapcsolatba hozta másokkal, ami lehetõvétette, hogy felébressze jobbik énjüket, és befolyásolja, rávezes-se õket a magasabb rendû életre. Szinte túláradó, õszinte szere-tettel csüngött a korinthusi hívõkön. Vágyott arra, hogy bensõ-séges hitéletet folytassanak, ami megóvja õket a kísértésektõl.Tudta, hogy Sátán és egész serege a keresztényi élet útjánakminden lépésénél akadályokat gördít eléjük. Tudta, hogy na-ponta kell felvenniük a harcot régi szokásaikkal és természeteshajlamaikkal; állandóan éberen és imádkozva kell védekezniükaz ellenség titkos közeledése ellen. Pál nagyon jól tudta, hogymagasabb rendû keresztényi ismeret csak állandó ima és állha-tatos éberség által érhetõ el; amit igyekezett is mélyen a lelkük-be vésni. Azonban azt is tudta, hogy a megfeszített Krisztusbanelegendõ erõ rejlik nemcsak a megtérésükhöz, hanem ahhoz is,hogy képesek legyenek a gonosz minden kísértésének ellenáll-ni.” (Ellen G. White: Az apostolok története, Intõ, kérlelõ üzenet c. fej.)

6 Milyen esetekben fejezett ki Jézus nyíltan és erõteljesenérzelmeket?

Együttérzés, részvét alkalmával:Mk 1,40–41Lk 7,11–13

Az emberek gyászos viselkedése miatt:Lk 7,31–35Jn 11,35–36

Aggodalmának érzékeltetésére, hogy valaki elkárhozik majd:Jn 13,21Mt 23,37–39


„Jézus sohasem hízelgett az embereknek. Soha nem mondottolyat, ami vágyaikat és képzelgéseiket erõsíthette volna, s nemdicsérte meg õket okos találmányaikért sem – de az elõítéletnélkül gondolkodók befogadták tanítását, és úgy találták, hogypróbára teszi bölcsességüket. Elcsodálkoztak a legegyszerûbbmódon kifejezésre juttatott lelki igazságok hallatán. A legma-gasabban képzetteket is elbûvölték Jézus szavai, s az iskolázat-lanok is mindig tanultak belõlük. Az írástudatlanok számára isvolt üzenete, és a pogányokkal is meg tudta értetni, hogy õk isfontosak a Megváltónak.

Jézus gyengéd részvéte gyógyítóan hatott a fáradt és meg-gyötört szívekre. Még a dühös ellenség háborgása közepette isa béke légköre vette körül. Arcának szelídsége, szeretetre mél-tó jelleme, és mindenekfelett a tekintetében és hanghordozásá-ban megnyilvánuló együttérzés Õhozzá vonzott mindenkit,akinek szívét még nem keményítette meg a hitetlenség. Ha pil-lantása és beszéde nem kedves, gyengéd lelkületet tükrözöttvolna, nem lett volna hatással az emberekre. A szenvedõk, akikJézushoz jöttek, úgy érezték, hogy hûséges barátként azonosít-ja magát velük, s egyre többet és többet akartak megismerni azáltala tanított igazságból. Jézus a mennyet hozta közel hozzá-juk. Arra vágytak, hogy vele lehessenek, és szüntelenül érezhes-sék vigasztaló szeretetét.

Krisztus figyelemmel kísérte hallgatói arckifejezését, s öröm-mel töltötték el az érdeklõdõ tekintetek. Boldoggá tette, ha azigazság áttörte az önzés korlátait, bûnbánatot és hálát munkál-va a lélekben. Amint a sokaságban felismerte azokat, akiketmár korábban is látott, arca felragyogott az örömtõl. Országá-nak polgárait látta bennük. De ha az egyszerûen elmondottigazság valamilyen dédelgetett bálványra tapintott, Jézus ész-revette az arcokon a változást, a rideg, fenyegetõ tekinteteket,látta, hogy sokan nem szívesen fogadják a világosságot. A bé-ke üzenetét elutasító embereket látva mélységes fájdalom jár-ta át Jézus szívét.” (Ellen G. White: Jézus élete, 254–255. o.)

Bibliai próféciák az érzelmi hatások felerõsödésérõl * 6362 * Egészséges érzelmi és lelki élet

VI. TANULMÁNY – 2011. FEBRUÁR 5.

Bibliai próféciákaz érzelmi hatások

felerõsödésérõl

A múltban is számtalan esetben használta ki Sátán meg-romlott természetünknek azt a gyengeségét, hogy érzel-

mi hatásokkal könnyen irányíthatók vagyunk. Különösen nagyeredményt ért el tömegek manipulációjával, ahol az érzékekbefolyásolása mellett a tömeghatás is érvényesült. A bibliai jö-vendölések szerint a végidõben minden eddigi sikeres módsze-rét beveti, hogy „elhitesse a föld lakóit”, és elfordítsa õket az„egészséges tudomány”-tól (Mt 24,24; 2Tim 4,3–5).

1 Miért utasította el Jézus az érzelmi követõket? Csodálattárgya akart-e lenni csodatetteivel és gyógyításaival, vagy

az emberek életét megváltoztató Üdvözítõ?

Jn 6,14–15Jn 6,27Lk 11,27–28, vö. Mk 4,16–17

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Az embertömegek megrészegítése a történelem legvégsõ idejéna politikai rendszerek napi teendõjévé válik. Ehhez társulnak bea vallások – a bálványimádó rendszerek éppúgy, mint a hozzá-juk hasonlóvá vált hatalmi kereszténység. A tömegek „lerésze-gítése” folyamatos, mindig újabb és újabb módszerek bevetésé-vel. Ezek közül az érzelmekre ható, hangzatos szónoklat és azenei szédítés a leghatásosabb. Gyakran ezt a kettõt együttesenalkalmazzák a tömeggyûléseken – vö. Dn 3. fejezetével. (Sof3,3–4; Mik 7,3–4; következménye pedig: Lk 21,12–19.)

A hatalmi pozíciókban lévõk, a politikai, jogi és vallási veze-tõk megromlása a legszembeötlõbb. Amikor pedig ezek azemberek hiteltelenné válnak, már csak érzelmi manipulációk-kal tarthatják össze a társadalmat. A nacionalizmus, a rassziz-mus ezért is erõsödhetett meg ilyen félelmetes erõvel az utób-bi idõben.

4 Milyen elvi és gyakorlati állásfoglalást képviseljünk anapjainkban széles körben elterjedõ „élménykeresztény-

séggel” kapcsolatban?

1Kor 14,14–15; 14,26.39–40, vö. Ámós 5,21–24; 6,5

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Az 1900-as évek legelején jött létre a pünkösdista mozgalom,amely a nép-, de a kisegyházakkal is szemben állva a Szentlé-lek mûködésének hiányára mutatott rá a közösségekben, s ön-magát tekintette a hiteles kereszténység képviselõjének. Az1950-es évektõl ez a karizmatikus irányzat szinte valamennyikeresztény felekezetben megjelent. Az 1980-as évektõl mint-egy harmadik hullámként jelentkezett az úgynevezett ünnep-lõ gyülekezet, amely az eddigiekhez a harsány zenén és ének-

Bibliai próféciák az érzelmi hatások felerõsödésérõl * 65

2 Mire készítette föl Jézus a tanítványait a tömegérzelmek-kel, a tömegindulatokkal szembeni magatartásukat ille-

tõen?

Mt 7,13–14; Jn 6,66–67Lk 10,10–11.16.20

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Az egyes emberek, kis közösségek nem tévednek annyira,vagy nem vezethetõk félre olyan mértékben, mint a tömegek.A tömegre építeni annyi, mint a leggyengébb alapra építeni.Felfedezték ezt a hatalomra törõk is, akik annyira beletanultaka tömegek manipulálásába, hogy pontosan tudják, mit szeret-nének hallani az emberek, vagy mibõl szeretnének részesülni alegkisebb erõfeszítés nélkül. A hazugság átláthatatlan hálóza-tát hozták létre ezzel. A vallási kérdésekben pedig ez a hazug-ság még átláthatatlanabb. Jézus az egyénekhez jött, mindenember fontos volt számára. Különösképpen azokhoz szólha-tott, akik igazságkeresõk voltak (Lk 15,1–2).

3 Milyen próféciák szólnak a tömegérzelmek kihasználásá-ról? A társadalom mely rétegeit járja át különösen a ma-

nipulálás?

Jel 13,1–3.8, vö. Jel 17,1–6Dn 7,25; 8,11–12

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................


ves, kivel társalgunk szívesen, vagy kit kerülünk el. Krisztussohasem tanúsított ilyen lelkületet, hiszen így a világ megvál-tása meghiúsult volna. A mi evangelizációnk is meghiúsul, hacsak mákszemnyit is õrzünk az ilyen felfogásból és érzületbõl.Törekedjünk egymás õszinte, alapos megismerésére, a valódibarátság ápolására, mely könnyûszerrel megszülethet az igazigyülekezeti összejöveteleken, akár istentiszteleteken, akármás alkalmakon. Pál apostol nagyszerû tanácsokat ad errenézve (Rm 15,7.14; 12,9–10.13.16).

3. A keresztény múlt értékes zenekultúrájának fellazításáratörekszik az az új egyházi zene, amely széles körben elterjedt,és a modern afrikai és amerikai zenével próbálja átitatni a gyü-lekezeteket. Ez a fajta ritmusos zene a legszentebb szövegmellett is felajzó, eksztatikus hatást vált ki, és kikapcsolja azagy ellenõrzõ tevékenységét. Hatása a kábítószerekével vetek-szik, ezért akár az önkívületig is eljuttathatja azokat, akik a be-folyása alá kerülnek. A kérdés szakszerû vizsgálatára most nincsterünk, ám azt megjegyezzük, hogy szinte minden mûvészetiágban olyan átalakulásnak lehetünk tanúi, amely sarkaiból for-dítja ki a keresztény szellemiséget. Ennek beengedése Istenegyházába nagy veszélyt jelent, sõt súlyos bûnt követnénk el, haezt tétlenül tûrnénk.

„Mielõtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a földet, azÚr népe között olyan lelki ébredés lesz, amilyenre az apostoliidõk óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje kiárad népére.(…) A lelkek ellensége gátolni akarja ezt a munkát. Mielõtt emegmozdulás ideje elérkezik, hamisítvány létrehozásávalkísérli meg akadályozni a kibontakozását. Azokban az egy-házakban, amelyeket megtévesztõ befolyása alá tud vonni, azta látszatot kelti, hogy Isten különleges áldása árad ki rájuk.Nagy vallási érdeklõdés látszatát kelti. Tömegek ujjongnakmajd, hogy Isten csodálatos munkát végez értük; pedig ez amunka más lélektõl származik. Sátán a vallás leple alatt próbál-ja kiterjeszteni befolyását a keresztény világra.


lési kultuszon alapuló istentiszteletet csatolta, és önkívületigmenõ, eksztatikus megnyilvánulások kísérték. A három áram-lat a 2000-es évek elejére túlnyomórészt elöntötte valamennyikeresztény egyházat, s nem maradt hatás nélkül az advent-mozgalomra nézve sem. Három jellegzetes körét nevezzükmeg itteni felbukkanásának:

1. Az istentisztelet klubszerûvé válása már az 1970-es évek-ben megmutatkozott Magyarországon is. Vannak, akik a leg-elsõ helyre állítják, hogy „jól akarják érezni magukat” a gyüle-kezetben. Nem ennek az igénynek a természetes oldalát bírál-juk: azt, hogy valóban krisztusi szeretet sugározzon egy ke-resztény gyülekezetben, hogy a hívõk kedvesek legyenek minda hittestvérekkel, mind a vendégekkel. Ennek magától értetõ-dõnek kell lennie az igazi keresztény közösségben, s ha hiá-nyosságokat mutat, helyre kell állítani, törekedni kell a mi-elõbbi változtatásra. Pál apostol azonban arra figyelmeztette ahamis karizmatikusságra hajló korinthusbelieket, hogy az is-tentisztelet középpontjában az Igének és a mi hozzá való vi-szonyulásunknak kell állnia. Ha valaki, akár avatatlan is, belépa gyülekezetbe, az Igét hallva ismerjen magára, és arcra borul-va imádja Istent. Ez a szombati istentisztelet igazi célja, a ta-lálkozás Istennel, a megvilágosodás, az õszinte elhatározásmegszületése egy nemesebb élet elkezdésére. Némi szójáték-kal azt is mondhatnánk tehát, hogy elõször rosszul kell érez-nünk magunkat ahhoz, hogy az életünk megjavuljon és újirányt vehessen. Ez az „Isten szerint való szomorúság, amelymegtérésre való megbánhatatlan fordulatot idéz majd elõ”.

2. Az élménykereszténység szemlélete hatással van a szemé-lyes kapcsolatokra is, amelyek ennek következtében mindin-kább felszínessé válnak. Az emberek egymás gondját-bajátegyre kevésbé érzik a magukénak, az igazi, szeretetteljes és vi-gasztaló együttérzés, az önfeláldozó segítség hovatovábbolyan ritka lesz, mint a fehér holló. Érzelmi reakciók nyomul-nak elõtérbe, kifejezést nyer, hogy ki rokon- vagy ellenszen-


.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

A világ eljutott oda, hogy „kalmárai a föld fejedelmei”. A ke-reskedés munkája lehet tisztességes, becsületes is. A közvetí-tés azonban a mai világban nagyobb árat kér, mint maga a ter-melés. A paraszti, kézmûves- és ipari munka fölébe nõtt a ke-reskedelmi és banki tevékenység. Ez a visszaélések garmadájátvonta maga után. A magunk pénze kezeléséhez is nagy felelõs-ségérzet szükséges, a másokéhoz viszont szinte emberfeletti.Az erkölcsi érték és a jellem hiányával küzdõ emberek nemképesek erre. Azonban az üzleti tevékenység és a pénzvilágurai önmagukban nem volnának képesek a tömegek feletti ha-talom gyakorlására. Az „emberek lelkeivel” való kereskedéskét nagy csatornát épített ki magának: a pénzfüggõséget és azérzelmekkel való manipulálást.

„Ha meg akarjuk ismerni azt a céltudatos kegyetlenséget,amelyet Sátán évszázadokon át gyakorolt, nem azok közöttkell keresnünk, akik soha nem hallottak Istenrõl, hanem a ke-reszténység központjában. Csak át kell tekintenünk Rómatörténelmét. A megtévesztés e mamutszervezete útján a sö-tétség fejedelme megvalósítja célját: meggyalázza Istent, ésszerencsétlenné teszi az embert. Amikor látjuk, miként sike-rül álcáznia magát, és megvalósítania munkáját az egyház ve-zetõi által, akkor jobban megértjük, miért olyan ellenszenvesneki a Biblia. Ha az ember olvassa e könyvet, feltárul elõtteIsten irgalma és szeretete, és felismeri, hogy Õ nem helyezterheket az emberre. Csak ennyit kér: megtört, bûnbánó szí-vet, és alázatos, engedelmes lelkületet.” (Ellen G. White: A nagyküzdelem, 570. o.)


Az elmúlt fél évszázad sok ébredésében kisebb-nagyobbmértékben azok a hatások érvényesültek, amelyek a jövõ na-gyobb mozgalmaiban fognak megmutatkozni: érzelmi túlfû-töttség, az igaz és a hamis keveredése. Ezek nagyon alkalmasakaz emberek félrevezetésére. De senkinek sem kell eltévednie.Isten Igéjének fényénél nem nehéz megállapítani e mozgal-mak jellegét.

Sok újkori ébredés kísérõ jelenségei azonban élesen külön-böznek azoktól a megnyilatkozásoktól, amelyek régebben kí-sérték Isten szolgáinak fáradozásait. Igaz, hogy sok helyenfellángol az érdeklõdés, a gyülekezetek sok taggal szaporod-nak, és sokan mondják, hogy megtértek, de az eredményeknem olyanok, hogy a lelki élet hasonló mértékû elmélyülésétis bizonyítanák. A világosság, amely egy idõre fellángol, csak-hamar kialszik, az elõbbinél sûrûbb sötétséget hagyva magaután.

A látványos ébredések nagyon sokszor a képzelet meg-mozgatásával, az érzelmek felkeltésével, az új és meglepõutáni vágy kielégítésével lángolnak fel. Az így szerzett híveknemigen akarnak a Biblia igazságára hallgatni, nem nagyon ér-dekli õket a próféták és az apostolok bizonyságtevése. Csak azaz istentisztelet érdekes nekik, amiben szenzáció van. A hig-gadt gondolkodást kiváltó üzenet nem talál bennük vissz-hangra. Ügyet sem vetnek Isten Igéjének világos intéseire,amelyek közvetlenül érintik az örök érdekeiket.” (Ellen G. White:A nagy küzdelem, Újkori ébredések c. fej.)

5 Melyik hatalom szerzett a történelem során hatásos esz-közöket a tömegek félrevezetésére?

Dn 7,258,11–12.23–25Jel 18,13.23


rikai Egyesült Államok a XVII–XVIII. század dolgos, józanországából a végletességek, a pénzhajhászás és elhitetés orszá-ga lett.

Így alakult ki korunk érzelmekre ható, felszínes és megté-vesztõ – sõt, már így is fogalmazhatunk: megtéveszteni vágyó– kultúrája. Ebbõl csak egyetlen kimenekítõ lehetõségünkvan: Jézus Krisztus – az Õ határozott, megalkuvás nélküli kö-vetése.




6 Milyen uralom alatt él a világ már mintegy kétezer éve?Mi ennek a hatalomnak a jellegzetessége a tömegek és az

érzelmek szempontjából?

Dn 7,25; 12,10Jel 13,3.8.14; 17,4; 18,3

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„A külsõ ragyogás, a pompa és a ceremónia, amely csúfot ûz abûnbeteg lelkek sóvárgásából, belsõ romlottságról árulkodik.Krisztus vallásának nincs szüksége ilyen csábító külsõségekre.A keresztrõl sugárzó fényben az igazi kereszténység olyantiszta és szép, hogy semmilyen dekoráció nem növelheti igaziértékét. A szentség szépsége, a szelíd és csendes lélek az,amely értékes Isten elõtt.

Nem biztos, hogy a ragyogó stílus mögött tiszta, emelke-dett gondolatok húzódnak. Sok földi és érzéki gondolkozásúembernek jó mûvészi érzéke és kifinomult ízlése van. Sátánezeket a képességeket sokszor felhasználja, hogy az embereka lélek szükségleteit elfelejtve szem elõl veszítsék az elkövet-kezendõ, a halhatatlan életet; hogy elforduljanak végtelen Se-gítõjüktõl, és csak ezért a világért éljenek. A külsõségek vallá-sa tetszetõs a meg nem újult embernek.” (Ellen G. White: A nagyküzdelem, 566–567. o.)

A „csodálat” és az „imádat” kifejezései rávilágítanak, hogymilyen eséllyel képviseli Róma és a szellemében osztozók azembertömegek félrevezetését. Korunk másik Rómája, az Ame-


1 Mi az általános vélekedés a helyes önismeretre való elju-tásról, és mit tanít errõl Isten Igéje?

1Kor 4,3–5Zsolt 139,1.17–18

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Az önismeretet az emberek általában maguktól vagy másoktól(a számukra tekintélynek elfogadottaktól) várják. Ennek meg-felelõen alakultak ki a történelem során az önismereti mód-szerek: egyfelõl a magányba vonulás (ahol az ember „lelkiis-meret-vizsgálatot tart”, „elmélyed önmagában”, „meditál”,„szemlélõdõ életmódot folytat”, ellentétben addigi tevékenyhétköznapjaival), másfelõl a tevékenység, lázas cselekvés(amelynek során majd kiderül, mire vagyok képes, vagy mitmondanak rólam, hogyan értékelnek mások).

Téves képet kapunk önmagunkról akkor is, ha másokhozmérjük a cselekedeteinket, jellemünket. Attól függõen, hogyjobbnak vagy alantasabbnak ítéljük a másikat, önmagunk leér-tékeléséhez, kisebbrendûségi érzéshez, vagy önteltséghez ésbüszkeséghez vezet az ilyenfajta önvizsgálat. A Biblia ezzelszemben egy egészen más utat kínál, ezt a 139. zsoltár járja be.

„Ismerjük meg önmagunkat, hogy önismeretünk bûnbánat-ra késztessen! Csak ezután lelhetünk bocsánatra és békére. A farizeus nem érezte magát bûnösnek; ezért a Szentléleknem munkálkodhatott benne. Lelkét önigazultságának pán-célja vette körül, amelyen Isten nyilai – az angyalkéz hegyez-te és irányította nyilak – nem tudtak áthatolni. Krisztus csakazt az embert mentheti meg, aki tudja, hogy bûnös. Krisztusazért jött, hogy meggyógyítsa a töredelmes szívûeket, hogy afoglyoknak szabadulást, a vakoknak pedig szemeik megnyílá-sát hirdesse, hogy szabadon bocsássa a lesújtottakat. (Lásd Lk

Az önismeret fontossága * 73

VII. TANULMÁNY – 2011. FEBRUÁR 12.

Az önismeret fontosságaMilyen és miért hasznos

a helyes önismeret?

Az önismeret fontosságát általában nem vitatják, bármeny-nyire eltérõen vélekednek is arról, hogyan érhetõ el. Éle-

tünk helyes, eredményes „használatának” kulcskérdése ez. Haegy gépet se indítunk be addig, amíg nem tanulmányoztuk ahasználati utasítását, életünket is akkor használjuk rendelte-tésszerûen, ha tudjuk, mire alkalmas, hogyan mûködik, s eh-hez képest milyen hibáin kell javítanunk.

„Az önismeret keserû, de hasznos” – vallotta Kemény Zsig-mond, a jelentõs magyar író és gondolkodó. Egy másik, egé-szen kimagasló gondolkodónkról, Péterfy Jenõrõl pedig ígyvélekedett Babits Mihály: „Õ a keserû igazságokat is szerette,nemcsak a neki tetszõ igazságokat.”

Rádöbbenni, hogy nem is vagyunk annyira kiválóak, vagyrosszabb az állapotunk, mint gondoltuk volna: mindenképpenkeserûséget, szomorúságot jelent. Ezt azonban nem takarít-hatja meg senki, aki emberi életre született. De nem is lenne jókikerülni. Ez „az Isten szerint való szomorúság, amely üdvös-ségre való megbánhatatlan megtérést szerez” (2Kor 7,10).

Mint mindent, az önismeretet is kifordítja a mai világ: azönigazoló, önmegváltó technikák részévé tette. Mi most ter-mészetesen az egészséges, a helyes önismeret elérésének bib-liai útját kutatjuk.


Adjunk nevet e fokozatoknak! Miért és miben adja az 5. foko-zat kezünkbe a helyes önismeret kulcsát?

A helyes önismeret sem az egyéni elmélyedésbõl, sem má-sok megítélésébõl nem származhat teljes biztonsággal (1Kor4,3–4). Az Ige tükrében ismeri fel az ember igazi állapotát, deúgy, hogy a javítás eszközeit is kézhez kapja.

„Isten ismerete a magunk nyomorúságának ismerete nélkülkevélységet szül. Nyomorúságunk ismerete Istené nélkül vi-szont kétségbeesést. Jézus Krisztus ismerete e kettõ közöttfoglal helyet, mert egyaránt megtaláljuk benne Istent és a minyomorúságunkat.” (Blaise Pascal: Gondolatok, 527. töredék)

(A 139. zsoltár részletes kifejtését Reisinger János „Önis-meret és örökkévalóság” címû tanulmányában tette közzé aZsoltárok világa c. kötet – Sola Scriptura, Bp., 1999.)

3 Egészséges-e vájkálni önmagunkban? Értékes-e az ön-kínzás? Hasznunkra válik-e az öngyötrés? Miért elfo-

gadhatatlan a vezeklés?

Lk 15,15–20; Zsolt 32,1–6Két példa a bûnbánat nélküli önvádra: 2Sám 17,23; Mt 27,3–5

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

A Biblia Sátánt nevezi vádolónak, aki nemcsak mások elõtt,hanem a lelkünkben is vádol bennünket. Elõször belevisz abûnbe, majd kétségbeesésbe taszít a saját állhatatlanságunk,hitetlenségünk feltárásával. Sötét csapda az önvád, ha nem ve-zet el a szeretõ és kegyelmes Istenhez.


4,18.) De »az egészségeseknek nincs szükségük orvosra« (Lk5,31). Tudnunk kell, milyen állapotban vagyunk, különbennem érezzük, hogy szükségünk van Krisztus segítségére. Tud-nunk kell, milyen veszélyben vagyunk, különben nem kere-sünk oltalmat. Csak akkor vágyunk gyógyulásra, ha sebeinkfájnak. (…)

Önmagától egyetlen ember sem ismerheti fel a hibáit.»Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhet-né azt?« (Jer 17,9) A szánkkal talán elismerjük lelki szegény-ségünket, de szívünk tiltakozik. Míg Istennek lelki szegény-ségrõl beszélünk, lehet, hogy szívünket majd szétveti a gõgfelsõbbrendû alázatosságunk és igaz voltunk érzetében. Igaziönismeretre csak egy úton juthatunk: Krisztust kell szemlél-nünk. Az ember azért tartja magát igaznak, mert nem ismeriKrisztust. Ha Jézus tiszta és tökéletes lényét figyeljük, igazimegvilágításban látjuk meg saját gyengeségünket, szegénysé-günket és hibáinkat. Meglátjuk magunkat önigazultságunk ron-gyaiban. Felismerjük, hogy éppoly elveszettek és gyógyítha-tatlanok vagyunk, mint minden más bûnös. Belátjuk, hogy haüdvözülni fogunk, azt nem a saját jóságunknak köszönhetjük,hanem Isten végtelen kegyelmének.” (Ellen G. White: Krisztus pél-dázatai, A farizeus és a vámszedõ imája c. fej.)

2 Milyen lépések vezetnek a helyes önismerethez, az önis-meretrõl közvetlenül szóló 139. zsoltár szerint?

Zsolt 139,1 • 1. .................................................................................................................................................2–6 • 2. ................................................................................................................................................

7–12 • 3. ................................................................................................................................................

13–16 • 4. ................................................................................................................................................

17–18 • 5. ................................................................................................................................................

19–22 • 6. ................................................................................................................................................

23–24 • 7. ................................................................................................................................................


gorúan megtartották rendelkezéseit, amelyeket megterheltekaz engedelmességet fájdalmassá és terhessé tevõ elõírásaikkalés hagyományaikkal. A zsidók azt vallották, hogy tisztelik atörvényt; a katolikus egyház pedig azt állítja, hogy tiszteletbentartja a keresztet.” (Ellen G. White: A nagy küzdelem, 568. o.)

4 Tanulhatunk-e a napjainkban divatos „pozitív gondolko-dás”-tól?

1Thess 5,16–18.21–22

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„Legyen szokásod másokról jót mondani! Hangoztasd társaidjó tulajdonságait, és lásd meg a lehetõ legkevesebbet hibáikbólés gyarlóságaikból! Amikor szívesen kifogásolnád azt, amitvalaki mondott vagy cselekedett, dicsérj meg valamit az életé-bõl vagy jellemébõl! Gyakorold a hálát! Dicsõítsd Istent azérta csodálatos szeretetért, hogy Krisztust halálra adta értünk!Nem kifizetõdõ a sérelmeinkre gondolni. Isten arra szólít felbennünket, hogy gondoljunk irgalmára és páratlan szereteté-re, amely dicsõítésre késztet. (…)

Test és lélek gyógyítására a hálás és dicsõítõ lelkületnél nincsjobb orvosság. Éppoly kötelességünk leküzdeni a búskomor-ságot, az elégedetlen gondolatokat és érzéseket, mint imád-kozni. Ha úton vagyunk a menny felé – Atyánk háza felé –,hogyan járhatunk egész úton sóhajtozva, panaszkodva, sirán-kozva, mint egy gyászmenet?!

Azok az állítólagos keresztények, akik állandóan panasz-kodnak, és akik a jókedvet és vidámságot bûnnek tartják, nem


„Sátán ujjong, ha Isten gyermekeinek hitét megingathatja,vagy õket kétségbe ejtheti. Örömére szolgál, ha bizalmatlanokvagyunk Istennel szemben, és kételkedünk abban, hogy Õkészséges és hatalmas minket megvásárolni. Örül, ha azt hisz-szük, hogy Isten atyai gondoskodásával a kárunkat okozza.Sátán úgy tünteti fel elõttünk Istent, mintha semmi részvéttelés irgalommal nem viseltetne irántunk… Sokan foglalkoznakgyakran a hibáikkal, gyengeségeikkel, fogyatkozásaikkal, csa-lódásaikkal, és szívük csüggedt. Nem bölcs dolog, ha állan-dóan a múlt szomorú emlékeire gondolunk, ha az élet csalódá-sait és igazságtalanságait idézzük emlékezetünkbe, ha mindad-dig beszélünk róluk és panaszkodunk, amíg csüggedés veszrajtunk erõt. Az elcsüggedt lelket sötétség veszi körül, amelykizárja szívébõl Isten világosságát, és mások életútjára is ár-nyékot vet.” (Ellen G. White: Jézus élete, Öröm az Úrban c. fej.)

Az önmarcangolás nem keresztény erény. Nem a magunkérzékenységében van a gyógyulás, hanem abban, hogy minélgyorsabban jussunk kapcsolatba a kegyelmes Istennel. Az „Õszárnyai alatt lesz gyógyulás” (Mal 4,2).

Ha a tékozló fiú vezeklésre adta volna a fejét, valószínûlegsohasem távozott volna el a moslékosvályú mellõl. A vezekléssorán az ember a rosszal foglalkozik, s a rosszal való túlságo-san sok foglalkozás olyan, mint a hínár: lefelé húz. Az ellenté-tét érjük el annak, amit szeretnénk. Ezért kell a szabadulásmódjában is Istenre hagyatkoznunk. Õ „magáévá fogad” gya-lázatos állapotunkban is (Zak 3,2).

„Az emberi természetnek kellemesebb vezekelni, mint le-mondani a bûnrõl. Könnyebb zsákruhában, csalánnal és meg-sebzõ láncokkal megsanyargatni a testet, mint megzabolázni atesti kívánságokat. Nehéz az az iga, amelyet az érzéki szív vál-lal, ahelyett, hogy önmagát Isten igájába hajtaná.

A római egyház és a Krisztus elsõ adventjekor létezõ zsidóegyház között feltûnõ a hasonlóság. Míg a zsidók titokban láb-bal tiporták Isten törvényének minden szabályát, külsõleg szi-


kodásmódja között. A pozitív gondolkodás azt tanítja, hogymindig a jót vegyük észre, ne hagyjuk a rossz dolgoktól befo-lyásolni magunkat. Ez alapjában véve igaz, azzal a megjegyzés-sel, hogy ki tudja eldönteni, mi az igazán jó, továbbá a rosszfigyelmen kívül hagyása elnagyoláshoz, téves életszemlélethezis vezet. Emberileg érthetõ, hogy a jóhoz ragaszkodva tudo-mást sem akarunk venni a rosszról. Minden egyoldalúság ésmegalkuvás azonban innen származik. Isten ereje képes amegszabadításra. Megszabadulni viszont csak attól akarunk,amirõl látjuk, hogy rossz, sõt szembe is fordulunk vele, „meg-gyûlöljük”.

5 Mi az önismeret gyakorlati haszna? Mi a legfõbb tanul-ság Péter apostol súlyos elesésébõl?

Mt 26,41; Rm 7,18; 1Pt 5,6–9Zsolt 37,7–8

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Helyes önismeret birtokában sosem adunk lehetõséget az ön-sajnálat és a sértõdés, bosszankodás kombinációjának. Ezekközül egy is életveszélyes, hát még összekapcsolódásuk! A büsz-keségnek se adjunk talpalatnyi helyet sem, mert csakis rosszkövetkeznék belõle! Kitartóan kell küzdenünk az irigységgelszemben is!

„Amikor Péter azt mondta, hogy követné urát még a bör-tönbe és a halálba is, komolyan gondolta minden egyes sza-vát, de nem ismerte önmagát. Szívében elrejtve bûnös gondo-latok is voltak, amelyeket a körülmények felélesztettek. HaKrisztus nem ébreszti veszedelme tudatára, ezek a bûnökörök kárhozatba vitték volna. A Megváltó meglátta Péterben


tudják, mi az igazi vallás. Akik élvezettel sajnálkoznak mindenmiatt, ami a természet világában lehangoló, akik nem a gyö-nyörû, élõ virágokat, hanem a halott leveleket nézik, akik nemlátnak szépséget a fenséges hegycsúcsokban és a viruló völ-gyekben, akik nem hallják meg a természet vidám hangjait, anyitott fül számára kedves zenét, azok nem Krisztuséi. Ho-mályt és sötétséget gyûjtenek, pedig fényben járhatnának, sõtszívükben felragyoghatnának az Igazság Napjának gyógyítósugarai.

Sokszor fájdalom felhõje borul a lelkedre. Ilyenkor ne té-pelõdj! Tudod, hogy Jézus szeret. Megérti gyengeségedet.Akaratát cselekedheted már azzal is, ha csupán megpihenszkarjában.

Lényünk törvénye az, hogy gondolataink és érzéseink elmé-lyülnek és nagyobb súlyt kapnak, ha kifejezzük õket. Míg aszavak gondolatokat fejeznek ki, a gondolatokat szavak köve-tik. Ha többet beszélnénk a hitünkrõl, ha jobban örülnénk anyilvánvaló áldásoknak – Isten nagy kegyelmének és szerete-tének –, akkor mélyebben hinnénk és boldogabbak lennénk.Emberi nyelv képtelen kifejezni, véges elme nem tudja felfog-ni, milyen áldások származnak Isten jóságának és szereteténekértékelésébõl. Már itt a földön is soha ki nem apadó forráshozhasonlíthat örömünk, mert az a folyam táplálja, amely Istentrónjától árad.

Neveljük szívünket és nyelvünket Isten páratlan szereteté-nek dicsõítésére! Szoktassuk lelkünket bizakodásra, és marad-junk mindig a Golgota keresztjérõl sugárzó fényben! Sohasefeledkezzünk meg arról, hogy a mennyei Király gyermekei va-gyunk, a seregek Urának fiai és leányai! Nála mindig megpi-henhetünk.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán, Kapcsolataink;Test és lélek kölcsönhatása c. fej.)

A „pozitív gondolkodás”-sal emberileg próbálják megvaló-sítani, amit egyedül Jézus segítségével lehet. Ezért különbsé-gek is támadnak majd a pozitív gondolkodás és Jézus gondol-



az önszeretetet és az önmagában bízást, amelyek Krisztusiránti szeretetét is felülmúlták. Nyilvánvaló lett életében asok gyengeség, le nem gyõzött bûn, lelki nemtörõdömség, ameg nem szentelt vérmérséklet, a gondatlanság az erõs kísér-téssel szemben. Krisztus ünnepélyes figyelmeztetése arraszólította fel Pétert, hogy vizsgálja meg a szívét. Péternek ke-vésbé kellett bíznia magában, és mélyebben kellett hinnie Jé-zus Krisztusban. Ha alázatosan elfogadta volna a figyelmez-tetést, akkor a nyáj Pásztorához folyamodik, hogy tartsa megõt, az Õ juhát. Amikor a Galileai-tengeren süllyedni kezdett,így kiáltott fel: »Uram, tarts meg engem!« (Mt 14,30) AkkorKrisztus megragadta Péter kezét. Ha most is így kiáltott vol-na Jézushoz: Ments meg engem önmagamtól! – akkor Krisz-tus meg is tartotta volna. Péter azonban úgy érezte, hogy Jé-zus nem bízik benne, és ez nagyon fájt neki. Megbántódott,és még inkább megmaradt önbizalmában.” (Ellen G. White: Jézusélete, 590. o.)

6 A közszájon forgó felszólítás – „Ismerd meg magadat!”*– helyett hogyan fogalmaznánk meg pontosabban az iga-

zi önismeret szabályát?

Zsolt 139,1–2.17–18.22–232Kor 13,51Kor 13,12Jel 2,5


.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Az eddigiek alapján elmondhatjuk, hogy valóban szükségesmegismerni önmagunkat, de csak egyféle módon kapunk iga-zán pontos és reális képet valódi énünkrõl: ha Isten Lelke be-világít lelkünkbe, és feltárja a titkos gondolatainkat is.

„Isten dicsõségének egyetlen sugara, Krisztus tisztaságánakragyogása, amely lelkünkön áthatol, kimutat minden szennyesfoltot, és feltárja az emberi jellem fogyatékosságait és torzulá-sait. Megmutatja hibáinkat és gyengeségeinket, szentségtelenkívánságainkat és vágyainkat, szívünk hûtlenségét és ajkunktisztátalanságát. Napfényre jön a bûnös hûtlensége, hogy sem-mibe vette Isten szent törvényét. Isten Lelkének intõ befolyá-sa megtöri büszkeségünket. A bûnös megalázkodik, megutál-ja önmagát, ha Krisztus szeplõtlen, tiszta jellemét szemléli.”(Ellen G. White: Krisztushoz vezetõ lépések)

Isten szemével nézni önmagunkat: ez a valóságos csoda. Demindennap átélheti az, aki az Igét figyelmesen olvassa. Mindigmegérint abból valamilyen kijelentés vagy összefüggés, amelyközvetlenül ránk is vonatkozik. Az Isten szemével nézett ön-magunk: a Biblia segítségével ez a csoda napról napra világos-ságot, erõt, bizakodó reménységet ad.

Az e heti adomány a gyermekosztályt támogatja. – Gyermektanítási kiadványok készítésére és a nyári táborok

gyermekfoglalkoztatására szánt adomány.* Az ókori Delphoi jóshelyén szerepelt a felirat: „Gnóthi szeauton!”, egészenmás értelemben, mint ahogyan ma használják (lásd errõl: Kardos Péter: Tehetség,talentum. Új Életmód, 2010/1., 48–51. o.). Latin fordításban még ismertebbé vált:„Nosce te ipsum!” De magyarul is régóta idézik szállóigeként: „Ismerd meg(ön)magad(at)!”

tet is (Zsid 9,14). Tökéletesen nyugodt lelkiismeretünk csak aKrisztussal való naponkénti találkozás nyomán lehetséges,értve ezen nemcsak az imádságot, hanem a Vele együtt szolgá-ló tevékeny életet (1Jn 3,18–21). A mostani alkalommal azegészséges, tiszta lelkiismerettel kapcsolatos kérdéseket te-kintjük át.

1 Tudatában vagyunk-e, milyen hatalmas ajándék, kincs alelkiismeret? Hogyan tett róla tanúságot már az Ószö-

vetség is?

1Móz 3,15Péld 20,27

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

A „lelkiismeret” mint kifejezés csak Pál apostol leveleitõlkezdve szerepel a Bibliában. Ezt a kifejezést az idõk során azi. e. IV–III. századtól fellépõ sztoikusok alkották meg a szü-neidészisz szóval, s így vált egyre elterjedtebbé. (A sztoikusok-ról lásd: Ap csel 17,18.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy ré-gebben nem ismerték volna a lelkiismeret mûködését, csupána „lélek” fogalmába értették bele, vagy jelezték vele, hogy vanbennünk valami, ami „ellenségeskedik” rossz elgondolásaink-kal, önigazolásunkkal stb. szemben.

Jobban kellene figyelnünk a „lelkiismeretünk szavára”, mely-rõl találóan állapította meg már Szókratész, hogy általában„nem rábeszél, hanem lebeszél”. Így tett különbséget az ész,az értelem, illetve a lelkiismeret „szava”, „magatartása” között.Minden emberi lélekben legalább két hang naponta hallható:amit akarunk, annak érvelése, és amivel óvatos kérdõjelet te-szünk ki mellé – vagy éppen sikító felkiáltójelet.

Az egészséges lelkiismeret és a „segítségül hívás” * 83

VIII. TANULMÁNY – 2011. FEBRUÁR 19.

Az egészséges lelkiismeret és a „segítségül hívás”

A lelkiismeret „belsõ ember”-ünk legértékesebb része, ara-nyat érõ kincs az értelem ezüstje mellett. Lelkiismere-

tével minden ember magában hordozza a mértéket, az életmértékét, amelynek neve igazságosság, más néven szeretet.Más-más fokon (tisztasággal, tudatossággal) a lelkiismeret azemberiség közös mértéke. A világ közmondáskincsébõl ilyengyöngyszemek peregnek elõ, ha a lelkiismeret kerül szóba:„Vágd magadba a kést, és ha nem fáj, akkor vágd a másik em-berbe is” (kirgiz közmondás); „Ne azon szomorkodj, ha fél-reismernek az emberek, hanem inkább azon, ha te ismered fél-re õket” (kínai bölcsesség); „Inkább elszenvedem a rosszat,mint elkövetem” (görög gondolkodó kijelentése).

Ahogy azonban az értelemnek, a lelkiismeretnek is támad-hatnak betegségei. Két végletes meggyengülése az aggályos ésa léha lelkiismeret. Vannak emberek, akik állandóan apró hibá-kat fölnagyítva gyötrik magukat, közben sokszor még tetsze-legve is, hogy milyen érzékeny a lelkiismeretük. Mások ügyetsem vetnek hatalmas igazságtalanságokra, vagy azért, mert pil-lanatnyilag elnémítják, vagy azért, mert már régen eltompítot-ták a lelkiismeretüket. Gyakran megtörténik az is, hogy kis-gyermekkortól fogva végigkísérnek valakit ezek a betegségek,s ami még rosszabb: a hitre jutás után sem következik be éle-tükben számottevõ javulás. Pedig ha igazi a megtérés, a gon-dolkodásmód átalakulása meg kell hogy tisztítsa a lelkiismere-


Nagyra értékelhetjük azt az életbölcsességet, amelyet a gö-rög bölcs, Szophoklész a következõ egyszerû mondatban fo-galmazott meg mintegy 2400 évvel ezelõtt: „Az okosságnakelõtte jár az igazságosság.” (Philoktétész)

3 Át kell-e élnie minden embernek a belsõ drámát, küzdel-met, amelynek egyszerre alanya és tárgya? Egészséges

vagy egészségtelen ez?

Rm 2,14–15; 7,19–251Jn 3,19–21; Zsolt 32,3–6

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Aki a belsõ küzdelmet meg akarja takarítani, vagy akár csaktompítani is, nem kisebb dologról siklik le, mint arról, hogynem lesz belõle – ember. Az emberré válás lelki útja belsõ küz-delmeink vállalása, tudatosítása, majd az, ha látjuk, hogy egye-dül nem vagyunk képesek gyõzelemre vinni ezt a küzdelmet,és Istent „segítségül hívjuk”. (Ezzel foglalkozunk e tanulmány5. és 6. kérdésében.)

„Az én elleni harc a legnagyobb csata, amelyet valaha is vív-hatunk. Átadni énünket, alárendelni mindent Isten akaratá-nak, küzdelembe kerül, de szükséges, hogy a lélek engedel-meskedjék Istennek, mielõtt szentségben megújulhatna. Istenkormányzata nem vak engedelmességen és oktalan korlátozá-sokon alapszik, noha Sátán így akarja feltüntetni. Ellenkezõ-leg, az értelem és a lelkiismeret egyetértésére épül.” (Ellen G.White: Krisztushoz vezetõ lépések, Odaszánás c. fej.)

Isten eleve küzdelemre, tevékenységre teremtett bennünket.A rossz bejövetele nélkül természetesen egészen más lett volnaaz emberi fejlõdés útja: egyenes vonalú, töretlenül felfelé ívelõ,


„Az Úr azt várja el tõlünk, hogy engedelmeskedjünk a kö-telesség hangjának. Még akkor is, ha más hangok arra sarkall-nak bennünket, hogy más irányt válasszunk. Õszinte figye-lemmel lehet csak megkülönböztetni Isten hangját az egyébhangoktól. Ellene kell állnunk és le kell gyõznünk a rosszhajlamot, kompromisszum és vita nélkül engedelmesked-nünk kell a lelkiismeret szavának, nehogy megszûnjék kér-lelése, és az akarat, az ösztön vegye át az uralmat.” (Ellen G.White: Szemelvények…, I., 26. o.)

2 Hol mutat rá a Biblia a lelkiismeret és az értelem egész-séges kapcsolatára mint lelki egészségünk legalapvetõbb

feltételére?

Péld 19,2Rm 14,19–23

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Az elõbbi ige a maihoz közelebbi nyelven így adható vissza:„Nem jó a lelkiismeret értelem nélkül…” A „belsõ ember” kétalkotóelemének – ha egymással vívott küzdelem árán is – együtt-mûködésre van szüksége. Nem egészséges, ha lelkiismereti el-lenõrzés nélkül hozunk döntéseket, mint ahogy az sem egész-séges, ha döntéseink egyedüli hivatkozási pontjaként csak a lel-kiismeretünket tüntetjük föl, és nem kérjük ki a hit által meg-tisztított értelem véleményét, majd mindezekkel együtt nem já-rulunk a legmagasabb tekintély, Isten Igéjének tükre elé. Ezidõt, erõfeszítést, mindenekelõtt pedig felkészülést igényel. A kívánatos ugyanis az lenne, hogy ne váratlanul, készületlenülérjenek bennünket a problémák, hanem Isten Lelke elõre feltudjon vértezni arra, hogy jó, megfelelõ döntéseket hozzunk.


Ezék 33,12–13Lk 21,34

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Egy igazi egyéni hitküzdelmet állít elénk a Biblia a Jézus Krisz-tus második eljövetelét élve megérõk belsõ küzdelmeinekmegvilágosítására: Jákóbét. Ahogy az ószövetségi pátriárka letudta tenni addigi, saját maga által vezetett életét, s mindenes-tül Isten ígéretébe (a bétheli lajtorjalátomásba) tudott kapasz-kodni: erre lesz szükség mindannyiunk életében, akik megér-hetjük azt a napot.

Küzdeni Istennel – milyen kevesen tudják, mit jelent ez! Mi-lyen szánalmasan gyakorolják! A tíz elalvó, elbóbiskoló szûzlátványával adott errõl Jézus képet (Mt 25,1 stb.). A fölszínes,„gondtalan” hívõ élet – nem hívõ élet. Krisztussal együtt küz-deni, szenvedést is vállalva – csak ebben az életben lehet a ki-váltságunk. Az örök életben ehhez hasonló nem lesz már.

5 A „segítségül hívás” miért kulcskifejezés a Bibliában? Hol találkozunk vele – most csak ilyen példákat keresve

– a történelem folyamán? Hogyan válaszol Isten népe imájára?

1Móz 4,26; Bír 3,9.15; Zsolt 91,15; Jóel 2,32; Zak 13,9

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„Sátán tudja, hogy azok, akik Isten bocsánatát és kegyelmétkérik, meg is kapják. Ezért eléjük tárja bûneiket, hogy elcsüg-gessze õket. Azok ellen, akik igyekeznek engedelmeskedni Is-tennek, folytonosan valami okot keres a panaszra. Még leg-


de az esetben is küzdést igénylõ. A bûn világában is kivétel nél-kül mindenkinek küzdenie kell, immár „szenvedésteljes küzde-lemmel” (Zsid 10,32). Aki tudatlan vagy hitetlen, annak is küz-delmes az élet, telve szenvedéssel, még akkor is, ha nem akar tudomást venni róla, vagy más megvilágításba helyezi ezt. A tör-vényt nem ismerõ ember szívében is a lelkiismeret vádló hangjahangzik. A hitetlennek útja is „kemény”, vagy „síkos földön” jár,ahogy a zsoltár állítja (Zsolt 73,18). A belsõ harc bizonyos érte-lemben csillapíthatatlan és kegyetlen tapasztalatokkal jár:

Az arc vagyok és az ököl!A tõr s a seb, melybe a tõr csap!A kerék s a kerékbe tört tagés a hóhér és akit öl…

(Charles Baudelaire: Héautontimorouménos [Önkínzó], részlet, Szabó Lõrinc fordítása)

A hitre törekvõ vagy a hitre jutott ember élete is belsõ küz-delmek sorozata. De ez egészen más küzdelem. Itt is vannakszenvedések, nem is akármilyenek, mégis „nemes harc” (2Tim4,7), a „hitnek szép harca” ez (1Tim 6,12). A Rm 7. fejezetébenkifejtett küzdelem, ha végigviszik, a „Jézus Krisztusban valóélet lelkének törvényét” hozza el számunkra (Rm 8,1–3). Krisz-tust felöltözni csak harc útján lehetséges. Az Õ tulajdonává úgyleszünk, ha a természetünket „megfeszítjük indulataival, kíván-ságaival együtt” (Gal 5,24).

4 Milyen próféciák szólnak arról, hogy a történelem vég-idejében az õszintén végigvitt, belsõ küzdelmeiket nap

nap után vállaló emberek állnak majd meg Isten elõtt a vizsgá-lati ítéletben?

Jer 30,7


zal a gondolattal, hogy esetük reménytelen, hogy tisztátalansá-guk szennyfoltja soha nem mosható le. Így reméli kiölni hitü-ket, hogy engedjenek kísértéseinek, és törjék meg Istennel kö-tött szövetségüket.

Sátán pontosan tudja, hogy milyen bûnök elkövetésére vetterá Isten népét, és felhozza vádjait ellenük. Kijelenti, hogy bû-neikkel eljátszották Isten oltalmát, így joga van elpusztítaniõket. Állítása szerint éppúgy rászolgálnak arra, hogy Isten ki-zárja õket kegyeibõl, mint õ maga. Ez az a nép, amely elfoglal-ja majd helyemet a mennyben, és a velem tartó angyalok he-lyét? – kérdezi. Azt vallják, hogy engedelmeskednek Istentörvények, de vajon megtartják-e elõírásait? Nem szeretik-ejobban önmagukat, mint Istent? Nem helyezik-e saját érde-keiket az Istennek végzett szolgálat fölé? Nem szeretik-e va-jon a világ dolgait? Nézd csak bûneiket, amelyek irányt szab-nak az életüknek! Figyeld, milyen önzõk, rosszindulatúak,hogy gyûlölik egymást! Engem angyalaimmal elûzöl magadtól,õket pedig – akik ugyanazokat a bûnöket követték el – megju-talmazod? Igazságosan nem teheted ezt, Isten! Az igazság azelítélésüket követeli!

Krisztus követõi vétkeztek ugyan, de nem engedték át ma-gukat Sátán hatalmának. Megbánták bûneiket, és alázatos, tö-redelmes szívvel keresik az Urat; a mennyei Szószóló pedig vé-delmébe veszi õket. Akit legjobban sért hálátlanságuk, aki is-meri bûneiket, de bûnbánatukat is, kijelenti: Dorgáljon meg azÚr téged, Sátán! Én életemet adtam ezekért a lelkekért. Mar-kaimba metszettem õket. Lehet, hogy jellemük tökéletlen, ésigyekezetük kudarcba fulladt, de megbánták bûneiket, én pedigmegbocsátok nekik, és elfogadom õket.

Sátán vadul támad, és csalásai ravaszak, de az Úr szemmeltartja népét. Gyötrelmük súlyos, a kohó tüze már-már meg-emészti õket. De Jézus tûzben megpróbált aranyként hozza kiõket a lángokból. Földiességük leválik, hogy Krisztus képmásatökéletesen megmutatkozzék bennük.

Az egészséges lelkiismeret és a „segítségül hívás” * 8988 * Egészséges érzelmi és lelki élet

szebb és legjobb szolgálatukat is megpróbálja becstelennek fel-tüntetni. A legszövevényesebb és legkegyetlenebb módon kí-sérli meg elmarasztaltatni õket.

Az ember egymaga képtelen kivédeni az ellenség vádjait.Bûntõl szennyes ruhában, bûnösségét megvallva áll Isten elõtt.De Jézus, a mi szószólónk, hatékonyan a védelmükre kél azok-nak, akik bûnbánattal és hittel rábízzák lelkük megtartását.Képviseli ügyüket, és a Golgota csodálatos érveivel legyõzi avádolót. Isten törvénye iránti tökéletes engedelmességévelminden hatalmat megszerzett mennyen és földön. Kéri Atyját,hogy kegyelmezzen meg a bûnös embernek, és béküljön megvele. Népe vádolóinak ezt mondja: »Dorgáljon meg téged azÚr, te Sátán! Vérem árán vásároltam meg õket. Tûzbõl kika-pott üszkök õk.« Azokat pedig, akik hitben Krisztusra támasz-kodnak, így biztatja: »Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat,és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged.« (Zak 3,4) (…)

A Józsuáról és az angyalról látott zakariási látomás különösmértékben vonatkozik Isten népére a nagy engesztelési nap zá-ró jeleneteiben. Akkor a maradék egyházat súlyos megpróbál-tatás éri, és nagyon szorult helyzetbe jut. Azok, akik megtart-ják Isten parancsolatait és Jézus hitét, érezni fogják az õsellen-ség haragját. Sátán uralma alá hajtotta a Föld lakóit, és sok hit-valló keresztényt is. De van itt egy kis csapat, amely nem isme-ri el felsõbbségét. Ha el tudná õket törölni a földrõl, gyõzelmeteljes volna. Amint annak idején a pogány népeket arra befo-lyásolta, hogy irtsák ki Izráelt, a közeljövõben felindítja a földgonosz hatalmait, hogy pusztítsák el Isten népét. Mindenkitarra köteleznek, hogy emberi rendeletnek engedelmeskedjék,áthágva Isten törvényét. (…)

A kísértõ ott áll, hogy vádolja õket, mint ahogy Józsuát is tá-madta. Rámutat szennyes ruhájukra, fogyatékos jellemükre.Eléjük tárja gyengeségüket, oktalanságukat, hálátlanságukat, ésazt, hogy mennyire nem hasonlítanak Krisztushoz, ami miattszégyent hoznak Megváltójukra. Meg akarja rémíteni õket az-

kedet, gondolj arra, hogy Krisztus kegyelme elég a bûn legyõ-zéséhez, a sötétség eloszlatásához! A Megváltóval közösségbejutva a béke birodalmába lépünk.” (Ellen G. White: A nagy Orvoslábnyomán, A gyógyítás bibliai elvei c. fej.)

Józsua fõpap elõbb idézett példája tökéletes szemléltetés ar-ról, hogyan kér az igaz ember segítséget Istentõl. Nem vala-mely érdemére, hanem egyedül a méltatlanságára, tehetetlen-ségére hivatkozik azzal, hogy némán áll Jézus elõtt.

A tanítványok rossz segítségül hívása Istennel szembeni vá-dolást tartalmazott (Mk 4,38). Szemrehányással illették Jé-zust, amiért látszólag kiszolgáltatta õket a természet erõinek.Õ azonban hû és igaz maradt akkor is, amikor követõi hitet-lenkedtek (2Tim 2,13; 1Jn 1,9; Jel 1,5). Nem vette provoká-ciónak a méltatlankodást.

Sokan csak a bajban fordulnak Isten felé, de nem a megté-rés, megjobbulás vágya indítja õket, csak a nehézségeiktõl sze-retnének szabadulni. Ha valaki nem hallgat Isten intéseire,nincsen benne készség az engedelmességre, nem tarthatigényt a mennyei segítségre sem.

*

A magyar költészet egyik legszebb imáját idézzük befejezésül:

Balassi Bálint

Adj már csendességet…

Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!Bujdosó elmémet ódd bútul szüvemet, kit sok kín fúr!

Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,Õrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére.


A vég idején Isten népe bánkódik és sír a földön véghezvittutálatosságok miatt. Könnyek között figyelmeztetik a gono-szokat a veszélyre, amely azért fenyegeti õket, mert lábbal ti-porják Isten törvényét. Kimondhatatlan fájdalmat éreznek bû-neik miatt, és megalázzák magukat az Úr elõtt. A gonoszokgúnyolódnak bánkódásukon, és kinevetik ünnepélyes esdeklé-süket. Isten népének gyötrõdése és megalázkodása kétségtele-nül bizonyítja, hogy újra kiformálódik a bûn következtébenelvesztett erõs és nemes jellemük. Krisztushoz egyre közelebbhúzódva és szemüket tökéletes tisztaságára irányítva ismerikfel olyan világosan a bûn végtelenül súlyos voltát. Az eredmé-nyes és gyõzelmes élet feltétele a szelídség és az alázatosság. A dicsõség koronája vár azokra, akik megalázkodnak a keresztlábánál. Isten hûséges, imádkozó gyermekei Õbenne rejtik eléletüket. Maguk sem tudják, milyen biztonságban vannak.”(Ellen G. White: Próféták és királyok, 364–367. o.)

6 A saját életünkben mikor és hogyan kell „segítségül hív-nunk az Úr nevét”? Van-e rossz segítségül hívás is?

Zak 3,1Zsolt 50,15Rm 10,13–17Mk 4,38; Péld 1,24–29

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„Ha kísértések ostromolnak, ha elborít a gond, a kétség és asötétség, tekints arrafelé, ahol utoljára láttad a fényt! Nyug-tasson meg az a tudat, hogy Krisztus szeret és megoltalmaz!Amikor a bûn erõt akar venni a szíveden, amikor gyötör abûntudat és furdal a lelkiismeret, amikor kétely üli meg a lel-


IX. TANULMÁNY – 2011. FEBRUÁR 26.

Bibliai tanítások az õszinteségrõl

„Az õszinteséget nem a szavak, hanem a tettek próbálják meg.”

(Ellen G. White: Krisztus példázatai, 183. o.)

Az egyik legnagyobb kísértésünk, hogy elrejtsük másokelõl a valódi énünket, mást mondjunk, mutassunk, mint

akik valójában vagyunk. Ugyanakkor a másik véglet is megje-lenhet az életünkben: a nyers szókimondás, tekintet nélkül amásikra, és sokszor tapintatlanul. Ezt a fontos kérdést is aBiblia tanácsainak fényében kell átgondolnunk.

1 Lelki életünk felszíne vagy mélyebb rétege nyilatkozikmeg az õszinteséggel? Belsõ világunk hogyan tükrözõdik

akaratlanul is a tetteinkben? El lehet-e teljesen rejteni valós in-dítékainkat?

Préd 7,29Lk 11,34–36; 8,17

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Bibliai tanítások az õszinteségrõl * 93

Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,Kinek érdeméért most is szükségemet teljesítsd meg.

Irgalmad nagysága nem vétkem rútsága fellebb való,Irgalmad végtelen, de bûnöm éktelen s romlást valló.

Jó voltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-é?Engem te szolgádot, mint régen sokakot ébreszthet-é?

Nem kell kételkednem, sõt jót reménlenem igéd szerént.Megadod kedvessen, mit ígérsz kegyesen hitem szerént,

Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát,

Röpülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,Kit jól gyakorolván hallak meg nyugodván bú s kín nélkül.

Az e heti adomány az ingatlanalapot támogatja. – Gyülekezeti ingatlanok vásárlására és felújítására

szánt pénzösszeg.


Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindentkárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztustmegnyerjem.« (Fil 3,8)

De amikor önszeretet vakítja el az embert, akkor csak sötét-ség veszi körül. »Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tes-ted sötét lesz.« (Mt 6,23) Ez a félelmetes sötétség burkoltakonok hitetlenségbe Krisztus kortársait, ez tette lehetetlennészámukra, hogy nagyra értékeljék annak jellemét és küldeté-sét, aki õket bûneiktõl megmenteni jött.

A kísértés elõtti behódolás azzal kezdõdik, ha megengedjükgondolatainknak az ingadozást, s ingadozik Isten iránti bizal-munk. Ha vonakodunk teljesen Istennek átadni magunkat,akkor sötétségben vagyunk, s akkor is, amikor visszatartunkvalamit, ajtót hagyunk nyitva, melyen a gonosz behatolhat,hogy kísértéseivel rossz útra tereljen bennünket. Jól tudja: hahagyjuk, hogy megzavarja látásunkat, hogy a hit szeme ne lás-sa Istent, akkor már nem lesz védelmünk a bûn ellen.

Valamely bûnös kívánság felülkerekedése a lélek megtévesz-tettségét bizonyítja. Minden egyes ilyen kívánság bûnös kielé-gítése egyre inkább elidegenít bennünket Istentõl.” (Ellen G.White: Gondolatok a hegyi beszédrõl, 88–89. o.)

2 Mikor szoktuk mentegetni magunkat õszinteséggel, ésmiért? Mit tanított errõl Jézus?

Mt 21,29–32

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„Az atyja parancsát egy idõre visszautasító fiút Krisztus nemítélte el, de nem is dicsérte. Akik az elsõ fiúhoz hasonlóanvisszautasítják az engedelmességet, nem kaphatnak elismerést,


A Préd 7,29-ben a jáser héber szó pontosabb fordítása: õszinte-ség, becsületesség, egyenesség. Isten nem késznek, befejezettnekteremtett bennünket. Éppen az volt a célja, hogy „egyenes”emberbõl „igaz” emberré váljunk, vagyis abban, amivé leszünk,messzemenõen játsszék szerepet a mi közremûködésünk is.Az „igaz” az Isten segítségével az ártatlanság állapotából a jótudatos cselekvése állapotáig eljutott ember minõsítése.

Az eredeti teremtõi terv azonban meghiúsult. A közvetlenfejlõdés lehetetlenné vált a bûn világba engedésével. Ártatlanemberbõl – kisgyerekbõl – senki sem egyenesen válik igaz em-berré. Sok vargabetût járunk be az életünk folyamán. Az elõre-lépéseket gyakran kettõs hátralépések kísérik, erkölcsi érte-lemben. S közben nemcsak utat tévesztünk, hanem az õszinte-séget is elhagyjuk, elveszítjük. Senki sem lehet magától õszin-te, szavahihetõ, megbízható ember. Ha valakire ilyet lehetmondani, azt csak kegyelem és hit által érheti el. Egyébkéntigazak a lesújtó bibliai igék: Rm 3,10–11.

Jézus hegyi beszédében az „õszinteség” nem pusztán a sza-vakban megnyilatkozó igazmondás értelmében szerepel. Nemaz az õszinte, akinek „ami a szívén, az a száján”. Az õszinte-ség – lelkiismereti kérdés. A lelkiismeret pedig egész emberiszemélyiségünk legmélyebb állásfoglalását közvetíti az igazsá-gosság mércéje szerint.

„Az Üdvözítõ szavai erõs céltudatosságra, teljes szívbõl fa-kadó odaadásra utalnak feltételként. Aki õszintén, állhatato-san törekszik megismerni az igazságot és engedelmeskedniannak, bármibe kerüljön is, az el fogja nyerni az isteni megvi-lágosodást. Az igazi megszentelõdés akkor kezdõdik, amikora bûnnel való bárminemû megalkuvás véget ér, s a szív együttmondja Pál apostollal: »Azokat, amelyek a hátam mögöttvannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek elõttem vannak,nékik dõlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a KrisztusJézusban onnét felülrõl való elhívása jutalmára.« (Fil 3,14)»Sõt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram,


„Urunk mai követõi között is, csakúgy, mint régen, meny-nyire elterjedt ez az alattomos, leplezett bûn! Milyen gyakranbeszennyezi Krisztusért végzett szolgálatunkat és közössé-günket az önfelmagasztalás titkos vágya! Milyen tettre kész azönmagunkat kitüntetõ gondolat, az emberi elismerés utánivágy! Az én szeretete, az Isten által kijelöltnél könnyebb útkeresése vezet oda, hogy az isteni elõírásokat emberi elméle-tekkel és hagyományokkal helyettesítjük. Krisztus figyelmez-tetõ szavai saját tanítványaihoz szólnak: »Vigyázzatok, õriz-kedjetek a farizeusok kovászától!« (Mk 8,15)

Krisztus vallása maga az õszinteség. A Szentlélek ülteti el azindítékot, az Isten dicsõségéért való igyekezetet. Csakis Istenereje képes számûzni az önzést és a képmutatást. Munkálkodá-sának jele a változás. Amikor az elfogadott hit lerombolja azönzést és a hiúságot, amikor általa Isten dicsõségét és nem a sa-játunkat keressük, akkor tudhatjuk, hogy ez a jó út. »Atyám, di-csõítsd meg a Te nevedet« (Jn 12,28) – ez volt Krisztus életénekkulcsa, és ha követjük Õt, ez lesz a mi életünk kulcsa is. Azt pa-rancsolja, hogy úgy járjunk, »amint Õ járt«, és »arról tudjukmeg, hogy megismertük Õt, ha az Õ parancsolatait megtartjuk«(1Jn 2,6. 3).” (Ellen G. White: Jézus élete, Az igaz jel c. fej.)

4 Milyen problémák adódtak az apostoli korban az õszin-teséggel kapcsolatban?

a) Ap csel 5,3–9

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„Isten azt óhajtja, hogy tanuljunk abból a súlyos büntetésbõl,amely ezeket a hitszegõket sújtotta. Lássuk meg, hogy Terem-tõnk mennyire megveti és gyûlöli a képmutatást vagy a csalást.


õszinteségük nem tekinthetõ erénynek. Az õszinteség, hameg van szentelve az igazság és a szentség által, akkor bátortanúkká tehet Krisztusért, de ha bûnös ember él vele, akkorbántó, kihívó és istenkáromláshoz vezet. Az a tény, hogynem képmutató, még nem teszi az embert kevésbé bûnös-sé.” (Ellen G. White: Krisztus példázatai, 205–206. o.)

A nyers szókimondást õszinteségnek mondjuk, pedig egy-részt indulatból fakad, ami már csak azért sem „õszinte”, mertnem az egyéniségünk legméltóbb része, s mint ilyen, éppennem bennünket képvisel, hanem önzõ természetünket, amely-tõl elhatárolódni, amelyet legyõzni szeretnénk.

Másrészt a tényszerûleg talán igaz dolgok kimondása mégnem biztos, hogy magát az igazságot fedi föl. „Milyen bor-zasztó, hogy a tények mögött nem látjuk a valóságot” – írta a20. századi német költõ, Rainer Maria Rilke.

3 Milyen óvást tartalmazott Jézus figyelmeztetése a farizeu-sok magatartását illetõen?

Lk 12,1; Mt 23,27–28

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

A képmutatás nagyon könnyen helyt kaphat az életünkben:akár azért, mert meg akarunk felelni mások elvárásainak, akármert elismerést szeretnénk kivívni, jobbnak, igazabbnak tün-tetjük fel magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Eköz-ben igyekszünk elrejteni jellemhibáinkat, leplezni bûneinket,nehogy kiderüljön: ugyanolyan nyomorult és irgalomra szo-ruló emberek vagyunk, mint mások. Azért is veszélyes ez amagatartás, mert egy idõ után az ember maga is elhiszi sajátmagáról azt, amit kifelé igyekszik mutatni.


„Amikor késõbb Péter meglátogatta Antiókhiát, a pogányokiránt tanúsított bölcs magatartásával sokak bizalmát nyertemeg. Egy ideig a mennybõl nyert világosság szellemébenmunkálkodott; ösztönös elõítéletét annyira legyõzte, hogy amegtért pogányokkal egy asztalnál étkezett is. De amikor bi-zonyos zsidók érkeztek Jeruzsálembõl, akik a ceremoniálistörvény érdekében buzgólkodtak, oktalanul megváltoztattamagatartását a pogányok közül megtértekkel szemben. AzÍrásból tudjuk, hogy több zsidó »vele képmutatóskodott, úgy,hogy Barnabás szintén elcsábíttatott az õ tettetésük által«(Gal 2,13–14).

A gyengeségnek ez a megnyilvánulása a vezetõkként tisz-telt és szeretett férfiak részérõl nagyon fájdalmasan hatott ahívõkké lett pogányokra. Félõ volt, hogy a gyülekezet ketté-szakad. Azonban Pál apostol felismerte, milyen pusztító ha-tást gyakorolt a gyülekezetre Péter kétszínû viselkedése, te-hát nyilvánosan megrótta õt igazi érzelmeinek ilyen álcázásamiatt. A gyülekezet elõtt megkérdezte Pétert: »Ha te zsidólétedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kény-szeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?« (Gal2,13–14)

Péter felismerte tévedését, és azonnal igyekezett a magatar-tásával okozott bajt lehetõleg ismét jóvátenni. Isten engedtemeg, aki eleitõl kezdve ismeri a véget, hogy Péternek ez a jel-lemgyengesége megnyilvánuljon. Ezáltal a megkísértett apos-tol belátta, hogy nincs benne semmi, amivel dicsekedhetne.Még a legjobb emberek is, mihelyt magukra hagyatnak, elvesz-tik helyes ítélõképességüket.” (Ellen G. White: Az apostolok történe-te, Óvás a képmutatástól c. fej.)

Pál apostol erélyesen és nyíltan lépett fel Péter „képmuta-tóskodása” ellen. Péter õszintén értékelte Pál magatartását akésõbbiekben is. Nem vágyott arra, hogy bármiben is vissza-vágjon neki. Sõt, a korabeli támadásokkal szemben még õ véd-te meg apostoltársát.

Bibliai tanítások az õszinteségrõl * 9998 * Egészséges érzelmi és lelki élet

Anániás és Safira a Szentléleknek hazudtak, amikor azt mond-ták, hogy az egész összeget odaadták – ezáltal elveszítettékmind a földi, mind az eljövendõ életet. Az az Isten ítél ma isminden hazugság felett, aki õket megbüntette. A hazudozásszörnyûség elõtte. Kijelentette, hogy a szent városba »nemmegy be semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugsá-got cselekszik« (Jel 21,27). Vegyük nagyon komolyan az igaz-mondást. Váljon az igazmondás második természetünkké! Azigazsággal játszani, önzõ terveink kedvéért alakoskodni, a hithajótörését jelenti.” (Ellen G. White: Az apostolok története, Óvás a kép-mutatástól c. fej.)

b) Ap csel 15,37–40; 13,13; 2Tim 4,11

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

János (más néven Márk, a második evangélium szerzõje) isõszinte volt, mert úgy vélte, nem bírja vállalni a viszontagságo-kat. Ezért Pál elsõ missziós útjáról hazatért. Pál is õszinte volt,amikor a második útra készülve nem vette maga mellé Márkot,még Barnabás tanácsára sem (aki Márkkal rokoni kapcsolatbanvolt – Kol 4,10), ezért elváltak útjaik. Az antiókhiai gyülekezet„Isten kegyelmére bízta õket”, vagyis nem foglalt állást a kér-désben (Ap csel 15,40). Ha Márk közben bátorságot nyert, Páltalán vállalhatta volna vele a közös munkát. Õ azonban nemvolt biztos afelõl, hogy Márk valóban megváltozott. Késõbbmár alkalmasnak tartotta a szolgálatra, ezért kérette Rómába(2Tim 4,11).

c) Gal 3,11–17; 2Pt 3,15

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

telmünket mindenkor az irányítja, aki maga az igazság.” (EllenG. White: Gondolatok a hegyi beszédrõl, Kik a boldogok?; A törvény szelle-me c. fej.)

„Ha a zsidó vezetõk hitvallása valóban õszinte lett volna,akkor elfogadják János bizonyságtételét, és elfogadják JézustMessiásnak, de nem látszottak életükben a bûnbánat és igaz-ságszeretet gyümölcsei. Ezért mindazok, akiket lenéztek, elõt-tük mentek be Isten országába. (…)

Az önigazultság nem azonos a valódi megigazultsággal, ésakik önelégülten ragaszkodnak saját elképzelésükhöz, azok-nak el kell szenvedniük végzetes tévedésük következményeit.Ma is sokan állítják, hogy engedelmeskednek Isten parancso-latainak, de nincs a szívükben Isten szeretete, amely kiárad-hatna mások felé. Krisztus hívja õket, hogy vele együtt dol-gozzanak a világ megmentéséért, de õk megelégednek a vá-lasszal: »Igen, elmegyek, Uram.« Ám nem mennek el, nemdolgoznak együtt azokkal, akik Isten szolgálatát végzik. Sem-mittevõk, és mint az engedetlen fiú, hazug ígéretet tesznek Is-tennek.

Amikor ünnepélyes szövetségkötéssel csatlakoztak az egy-házhoz, megígérték, hogy elfogadják Isten szavát, és engedel-meskednek neki, odaszánják magukat Isten szolgálatára –mégsem cselekszenek az ígéretük szerint. Szavaikkal Istengyermekeinek jelentik ki magukat, de életük és jellemük cáfol-ja ezt a kapcsolatot. Nem vetik alá akaratukat Istennek. Ha-zugságban élnek. Amikor nem kell áldozatot hozni, akkor úgytûnik, hogy betöltik engedelmességi fogadalmukat, de amikorönmegtagadásra és önfeláldozásra volna szükség, amikor lát-ják a keresztet, amelyet fel kellene venniük, akkor meghátrál-nak. Ezért egyre kevésbé érzik úgy, hogy teljesíteniük kell akötelességeiket, és szokásukká lesz isten parancsolatainak tu-datos áthágása. A fül meghallhatja még Isten szavát, de a lelkifelfogóképesség eltompul. A szív megkeményedik, a lelkiis-meret kiszárad.” (Ellen G. White: Krisztus példázatai, 203–204. o.)


5 Mi mutatja meg az igazi õszinteséget? Mikor lehetünkbiztosak mások õszinteségében?

Péld 29,23; Rm 12,16; Jn 9,39–41

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Aki Krisztustól tanul, az nem kérkedik õszinteségével, nemönmagára hívja fel mások figyelmét. A tiszta szándék megmu-tatkozik abban is, hogy az ember kész alázattal tanulni, és alá-vetni magát Isten nevelésének.

„A romlott emberi természet mindig is a felszínre akar tör-ni, viszálykodásra, civódásra készen; de aki Krisztustól tanul,az megüresíti magát énjétõl, kevélységétõl, az elsõbbség sze-retetétõl. Az ilyen ember lelkében nyugalom honol. Énjét aSzentlélek rendelkezésére engedi át. Akkor már nem akarjukmindenáron a legmagasabb helyet elfoglalni. Nem vágyunkrá, hogy magunkra tereljük a figyelmet, hanem azt tartjukmajd, hogy a legelõkelõbb hely számunkra a Megváltó lábánálvan. Jézusra fogunk tekinteni, arra várunk, hogy keze vezes-sen, hangja irányítson. (…)

Amit a keresztények tesznek, legyen átlátszó, mint a nap-sugár. Az igazság Istentõl van; a hazugság és a hamisság ezer-nyi megnyilvánulása pedig az ördögtõl. Aki bármi módon el-távolodik az igazmondástól, az a gonosz hatalmába juttatjamagát. Igaz, hogy nem mindig könnyû a pontos igazságotszólnunk. Nem számolhatunk be az igazságról, ha nem is-merjük.

Milyen gyakran elõfordul, hogy elõítélet, hiányos ismeret,helytelen mérlegelés akadályozza annak helyes megítélését,amirõl szó van. Nem tudjuk az igazságot szólni, csak ha ér-


nékik, hogy a Szentlélek majd felidézi emlékezetükben eze-ket a tanításokat. Jézus Krisztus kimondatlanul hagyott sokolyasmit, amit a tanítványai nem tudtak volna akkor és ottfelfogni. Ezeket is majd a Szentlélek tudatja velük késõbb. A Léleknek kellett megvilágosítania elméjüket, hogy értékel-hessék és megbecsülhessék a mennyei dolgokat. »De amikoreljõ amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket mindenigazságra.« (Jn 16,13)” (Ellen G. White: Jézus élete, Ne nyugtalankod-jék a ti szívetek c. fej.)

Súlyos betegség esetén is bölcsességre van szükség, hogymikor és mennyit tárhatunk fel a lelkileg is megterhelt emberelõtt. Ehhez kapcsolódik a következõ idézet:

„Az orvos õszintesége bizalmat ébreszt a betegben, és fon-tos segítségnek bizonyul a gyógyulásban. Vannak orvosok,akik szerint bölcs dolog eltitkolni a beteg elõl betegsége mi-voltát és okát. Sokan attól félve, hogy az igazság megmondá-sával felizgatják vagy elcsüggesztik a beteget, a gyógyulás ha-mis reményét táplálják benne, és hagyják, hogy a veszélyrõlmit sem tudva szálljon sírba. Ez azonban nem bölcs dolog.Nem mindig a legjobb és kockázatmentes módszer a beteg-nek a maga teljességében feltárni, hogy milyen veszély fenye-geti. Ez megrémítheti, gyógyulását késleltetheti, sõt talánmeg is gátolja.

Azoknak sem lehet megmondani minden esetben a teljesigazságot, akiknek a gyengélkedése jórészt képzeletbeli. So-kan közülük nem elég józanok, és nem szokták meg az ön-uralmat. Sajátos elképzeléseik vannak, sok téves dolgot gon-dolnak magukról és másokról. Számukra ezek valóságnak tûn-nek, és gondozóiknak mindig kedvesen, fáradhatatlanul, türel-mesen és tapintatosan kell bánniuk velük. Ha õszintén meg-mondanák nekik az igazságot, egyesek megharagudnának, má-sok elcsüggednének. Krisztus ezt mondta tanítványainak:»Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hor-dozhatjátok.« (Jn 16,12)


6 Ellentmond-e az õszinteségnek az elõvigyázatosság, óva-tosság, tapintat?

Eszt 2,10 Neh 2,11–12Jn 16,12

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Ha az õszinteséget nem csupán szókimondásnak tartjuk, ha-nem a másik emberért való önzetlen, ha kell, szenvedést is vál-laló küzdelemnek, alaposan át kell értékelnünk eddigi maga-tartásunkat. Mint rossz gyakorlatot, le kellene venni a napi-rendrõl például azt, hogy mindent a gyermekeink tudomásárahozunk, de még azt is, hogy házastársunkkal, barátainkkalmindent, de mindent megosztunk. (Ennek sem az „õszinte-ség”, hanem a „mások fölösleges terhelése” címkét kellene ad-nunk.)

A fentebbi bibliai példák szükséges és hasznos útbaigazítástadnak arról, hogy célszerû-e

– származásunkkal vagy felekezeti hovatartozásunkkal elõ-hozakodnunk, vagy akár nyílt kérdésekre nyíltan válaszol-nunk;

– elõre beavatni még a hozzánk legközelebb állókat is abba,amit egy-egy nagy horderejû kérdésben tenni szándékozunk;

– olyasmirõl beszélni embereknek, ami elhordozhatatlansúlyt helyez a lelkükre.

Mindezeket meggondolva ismét tekintsünk Jézusra! Mi-kor, mennyit és hogyan hozott tanításaiból és tervezett cse-lekedeteibõl mások tudomására? „Jézus látta, hogy szavainem ragadták meg értelmüket. Ezért irgalmából megígérte


Meghalni az emberiség javáért,Mily boldog, milyen szép halál!Szebb s boldogitóbb egy hasztalan életMinden kéjmámorainál.

Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,Ily szentül!… s én elkészitemSaját kezemmel azon keresztfát,Amelyre fölfeszíttetem.

(Pest, 1846. április 24–30.)

Az e heti adomány az Sola Scriptura Teológiai Fõiskolát támogatja. – Hozzájárulás a közösség által fenntartott fõiskola

mûködési költségeihez.


Bár nem minden esetben lehet a teljes igazságot megmon-dani, sohasem kell – és nem is jogos – a beteget félrevezetni.Az orvosnak vagy az ápolónak sohasem szabad addig süly-lyednie, hogy mellébeszéljen. Aki ezt teszi, olyan helyzetbehozza saját magát, ahol Isten nem tud együttmûködni vele.Így eljátszva betegei bizalmát, elveti gyógyulásuk egyik leg-hatékonyabb emberi segítségét.” (Ellen G. White: A nagy Orvos láb-nyomán, A betegek gondozása c. fej.)

*

Befejezésül ismét verssel zárjuk tanulmányunkat. Elolvasvalegnagyobb lírikusunk alábbi költeményét, állapítsuk meg azõszinteség fokát, fokozatait:

Petõfi Sándor

Sors, nyiss nekem tért…

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessekAz emberiségért valamit!Ne hamvadjon ki haszon nélkûl eNemes láng, amely ugy hevit.

Láng van szivemben, égbül-eredt láng,Fölforraló minden csepp vért;Minden sziv-ütésem egy imádságA világ boldogságaért.

Oh vajha nemcsak üres beszéddel,De tettel mondhatnám el ezt!Legyen bár tettemért a díj egyUj Golgotán egy új kereszt!


.....................................................................................................................

Nem véletlenül szerepel háromszor is az Énekek énekében,hogy „Fel ne keltsétek, fel ne serkentsétek a szerelmet, mígnem akarja” (Én én 2,7; 3,5; 8,5). A szerelemhez felnõtté kellválni. A Biblia az igazi szerelemhez és házassághoz vezetõ úthárom állomását különbözteti meg 1Móz 2,24-ben:

1. Képessé kell válnunk arra, hogy elhagyjuk apánkat ésanyánkat, önálló gondolkodásra és létfenntartásra kell beren-dezkednünk.

2. A másik ember – a jövendõ férj vagy feleség – megismeré-sében a kezdeti „lobogás”-nak „ragaszkodás”-sá kell mélyülnie.

3. Csak így, ezután „legyenek eggyé”, vagyis lelkileg és tes-tileg is mindent egymással megosztóvá. Ehhez azonban meg-felelõ belsõ és külsõ körülményekre van szükség. Ezért fontosegymás biztosítása a szerelem erejérõl, hûségérõl: ezért szük-séges a házasságkötés.

„Isten adta össze az elsõ házaspárt. Ennek az intézményneka szerzõje tehát a világegyetem Teremtõje. »Tisztességes… aházasság.« (Zsid 13,4) Ez volt Isten egyik elsõ ajándéka az em-bernek, és ez egyike annak a két intézménynek, amelyet Ádáma bukás után magával vitt az Éden kapuin túlra. Amikor az em-ber felismeri és követi a mennyei elveket ebben a kapcsolat-ban, a házasság áldás: õrzi az emberiség tisztaságát és boldog-ságát, betölti az ember társas igényét, nemesíti fizikai, értelmiés erkölcsi természetét.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, A te-remtés c. fej.)

Mindemellett azt is el kell fogadnunk, hogy nem mindenki-nek adatik meg a társ: vannak, akik egyedül, család nélkül élikle az életüket. Az õ életük is kiteljesedhet, találhatnak szere-tetre vágyó embereket, közösséget, ahol szolgálatuk által köl-csönösen épülhetnek és fejlõdhetnek. Pál apostol példája áll-hat elõttük, aki a másokért végzett szolgálatban megtaláltaélete legfõbb célját, és nem szenvedett a magányosságtól.

Az érzelmek szerepe a házasságban és a családban * 107106 * Egészséges érzelmi és lelki élet

X. TANULMÁNY – 2011. MÁRCIUS 5.

Az érzelmek szerepe a házasságban és a családban

„A szeretet palántáját gondosan kell táplálni, különben elhal.”

(Ellen G. White: Boldog otthon,Biztonság szeretet által c. fej.)

Amikor az egészséges érzelmi élettel kapcsolatban keressüka Biblia tanácsait, külön tanulmányban kell szólnunk a há-

zasságban, a családban való megnyilvánulásainkról. Itt is kétszélsõség kísérthet meg bennünket: vagy kizárólag az érzelmekveszik át az irányítást, vagy ridegek és tartózkodóak vagyunk a közvetlen hozzátartozóinkkal szemben is. Nagy szükségünkvan mennyei vezetésre, a Szentlélek iránymutatására ezen a térenkülönösen, hiszen olyan sok a tönkrement család körülöttünk.

1 Milyen kijelentésekkel tesz bizonyságot a Biblia arról,hogy férfi és nõ kapcsolata a szerelemben és a házasság-

ban fölemelõ, nemes, boldog közösség?

1Móz 2,18.24 Mt 19,3–6 1Kor 7,3–5

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„Általában az a vélemény, hogy az érzelmeké a vezérszerep.Igen sok esetben az érzelgõsség veszi át a vezetést, aminekromlás a vége. A párválasztás kérdésében a fiatalok kevésbé tá-maszkodnak az értelemre, mint bármely más téren… A józangondolkodás háttérbe szorul, elvakulttá lesznek, és nem képe-sek helyesen ítélni. Tanácsot vagy ellenõrzést nem tûrve a sa-ját útjukat akarják járni, tekintet nélkül a következményekre.”(Ellen G. White: Üzenet az ifjúságnak, 279–280., 286. o.)

„Az a szeretet, amelynek nincs jobb alapja a puszta érzékiélvezetnél, makacs, vak és fékezhetetlen. A tisztesség, az igaz-ság és az értelem minden nemes és magasztos ereje a szenve-délyek rabságába kerül. Az az ember, akit az õrült szenvedélylánca megkötöz, nagyon gyakran süket az ész és lelkiismerethangjára; sem érv, sem könyörgés nem képes beláttatni velebalga eljárását. Az igazi szeretet nem erõs, tüzes, heves szen-vedély – ellenkezõleg: szelíd és mély természetû. Túllát a kül-sõségeken, és egyedül a minõség vonzza. Bölcsen ítél és vilá-gosan lát, odaadása valódi és maradandó. A szenvedélyek ésindulatok birodalmából kiemelkedõ szeretet lelkivé válik, s ezszavakban és tettetekben is megnyilvánul. A kereszténynekmegszentelt gyengédséggel és szeretettel kell rendelkeznie,amely nem türelmetlen vagy ingerlékeny. A durva, nyers mo-dornak meg kell lágyulnia Krisztus kegyelme által.” (Ellen G.White: Boldog otthon, Igazi szeretet c. fej.)

3 Mit mond a Szentírás az igaz szerelem erejérõl és tartósvoltáról? Miért kell ehhez a „hármas kötés”?

Én én 8,6–7 Préd 4,9–12

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Az érzelmek szerepe a házasságban és a családban * 109

2 Milyen a természetes, egészséges megismerkedés és ud-varlás? Miért fontos ebben az idõszakban az ábrándozás

legyõzése, és a vágyak kordában tartása?

Én én 2,7.14 1Móz 29,18–20

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„Ábrándozás az élet megrontója, / mely, kancsalúl, festettegekbe néz” – idézzük Vörösmarty Mihályt, aki A Merengõ-höz (1844) címû versében „a legszebb jegyajándékot adta, mit leendõ hitvesének nyújthat ember” (Gyulai Pál).

A fiatalok sokszor igazi ismerkedés, udvarlás és a másikrólvaló legelemibb ismeretek nélkül ugranak fejest kapcsolataik-ba, és sajnos ez már nemcsak az ifjabb korosztályra jellemzõ,hanem teljesen általánossá vált, korra és társadalmi rétegre va-ló tekintet nélkül. Az erkölcsöt, embert és családot rombolóbefolyást erõsíti a média minden csatornáján áradó élvhaj-hász, önzõ életmódot hirdetõ, arra serkentõ szemléletmódbemutatása.

Mit kell szem elõtt tartania minden fiatalnak? Látniuk kell aszerelem és a vágy közötti különbséget. Tudniuk kell, hogybármilyen komolyabb kapcsolat alapja egymás kölcsönös ésalapos megismerése. Mindig emlékezniük kell arra, hogy akülsõ megjelenés mellett egy embert mégiscsak a bensõ lényehatároz meg; s mind a külsõ, mind a belsõ változhat, és való-színûleg változni is fog. Önuralommal és a másik iránti tiszte-lettel kell élniük, tudván azt, hogy az ember nem csupán esz-köz, akinek segítségével kielégülést nyernek a vágyaink – mégakkor sem, ha ez kölcsönös érdek –, nem tárgy, hanem érzõlény, akiben olyan károkat, sérüléseket okozhatunk, amelyekegész életére rányomják bélyegüket.


Nagyon sokan kötnek házasságot anélkül, hogy világos len-ne számukra, mivel is jár ez a szövetség. Sokakban téves elkép-zelések élnek a házasságról. Ettõl várják életük egyedüli bol-dogságát, kínzó magányuk feloldását, vágyaik kielégítését,vagy – ez fõleg férfiakra jellemzõ – mindennapi szükségleteikkiszolgálását. S a téves elképzelések miatt már sokan ábrándul-tak ki az isteni alapítású párkapcsolatból. Mindamellett Istenvalódi áldásnak, földi életünk kiteljesedésének szánta a házas-ságot. Elénk tárta ennek valóságos feltételeit és örök törvény-szerûségeit, nehogy életünk e területén is a határtalan önzés ésa saját hasznunk keresése vegye át az uralmat.

„Testvérem, most meg kell tanulnod az elsõ gyakorlati leckéta házasság felelõsségérõl. Tanuld hûségesen, naponta… Mindignagyon vigyázz, nehogy utat nyiss az önzésnek. Mindegyikõ-töknek a másik boldogságát kell szolgálnia, az Úr ezt kívánjatõletek. Bár egyek vagytok, egyikõtök se veszítse el az egyéni-ségét. Egyéniségetek tulajdonosa Isten. Tõle kérdezzétek meg:mi a helyes, mi a helytelen, hogyan tudom legjobban betöltenilétem célját.” (Ellen G. White: Boldog otthon, 90. o.)

4 Hogyan küzdhetünk az „elsõ szeretet” elmúlása ellen?

1Móz 26,8 1Sám 1,8 Én én 1,16 Kol 3,19

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

A házasság két tartópillére a férj és a feleség közös gondolko-dása, hite, valamint egymás iránti szeretetük kinyilvánítása.


Sok házasság nem azért megy tönkre vagy laposodik el, mert aházastársak nem szeretik egymást, hanem a baj általában ott kez-dõdik, amikor az Istennel való személyes közösség és kapcsolathelyét más, esetleg éppen a házastárs tölti be. Amelyik házasság-ban nem Isten és az örök érdekek állnak az elsõ helyen – aminterre a Tízparancsolat szerkezete is figyelmeztet –, ott az egymásiránti szeretet és tisztelet, a házastárs üdvösségéért érzett fele-lõsség is elhalványul, vagy teljesen eltûnik. Isten szereteténekbefogadása nélkül az ember a házastársát sem tudja igazán, böl-csen szeretni. Az emberi „szeretet” vagy rideg és érzéketlen,vagy túlfûtött és elvakult. Társunk lelki jólétét elsõsorban azzalmunkálhatjuk, ha a személyes hitéletünket komolyan vesszük.Ennek elhanyagolásával vagy könnyelmûen vételével a saját üd-vösségünk mellett a házastársunk örök életét is veszélyeztetjük.

„A férj és a feleség egymás iránti magatartása olyan lehet,hogy az elõkészíti a családot a mennyei otthonra. Hitre vanszükség az otthonunkban. Csak ez képes megakadályozni a sú-lyos bajokat, amelyek oly gyakran megkeserítik a házasságot.Mély, igaz, önzetlen szeretet csak ott lehet, ahol Jézus uralko-dik. Akkor lélek a lélekkel egyesül, és a két élet összhangba ke-rülve eggyé olvad. (…) Ha a házastársak mindenekfelett szere-tik Istent, akkor egymást is szeretni fogják az Úrban. Mindigudvariasan bánnak egymással, és egy irányba húznak. Kölcsö-nös önmegtagadásuk és önfeláldozásuk áldás lesz egymás szá-mára. A férfiak és nõk igen sokat fejlõdhetnek, ha elismerikKrisztust személyes Megváltójuknak. Vigyázzatok, imádkozza-tok, és rendeljetek alá mindent Istennek! Mindkettõtöket meg-erõsít és megvigasztal az a tudat, hogy az örök életetekért küz-dötök. Gondolatban, szóban és cselekedetben legyetek a világvilágosságai. Fegyelmezzétek magatokat az Úrban, mert szentfeladatokat bízott rátok, amelyeket e fegyelmezés nélkül nemtudtok megfelelõen elvégezni! Igyekezzetek, hogy Jézusba ve-tett hitetek által, szavaitokkal és példátokkal másokat is meg-menthessetek!” (Ellen G. White: Boldog otthon, 82–83. o.)


Túl sok gonddal terheljük a családunkat, és túl kevés termé-szetes egyszerûséget, békességet és boldogságot ápolunk. Ke-vesebbet kellene törõdnünk azzal, hogy mit mond a külvi-lág, de több figyelmet kellene fordítanunk családunk tagjaira.A világi udvariaskodás és színlelés helyett több gyengédség-nek és szeretetnek, jókedvnek és keresztényi udvariasságnakkellene lennie a család tagjai között. Sokaknak meg kell tanul-niuk, hogyan tegyék vonzóvá és az öröm helyévé otthonukat.A hálás szív és a barátságos tekintet sokkal értékesebb, mint agazdagság és a fényûzés.

Ha nehézségek, gondok és csüggesztõ körülmények venné-nek is körül, se a férj, se a feleség ne élje bele magát abba agondolatba, hogy házasságuk tévedés vagy csalódás! Határoz-zátok el, hogy boldogságforrássá váltok egymás számára! Le-gyetek továbbra is olyan figyelmesek, mint kezdetben; min-den módon támogassátok egymást az élet küzdelmeiben!Gondolkodjatok azon, hogyan tudnátok elõsegíteni egymásboldogságát! Kölcsönösen szeressétek egymást, és legyetektürelmesek! Akkor a házasság nem fogja a szeretet végét jelen-teni – hanem a szeretet a házassággal kezdõdik el igazán. Azõszinte barátság melege, a szíveket egymáshoz kapcsoló sze-retet a mennyei boldogság elõíze lesz.” (Ellen G. White: Boldog ott-hon, Boldog, sikeres társas kapcsolat c. fej.)

Olvassuk el a Boldog otthon c könyv elõbb idézett fejezeté-bõl Ellen White tanácsait, melyeket egy házaspárnak írt:

„Testvérem, te méltóságodon alulinak érezted, hogy gyen-gédséget nyilváníts ki kedves cselekedetekkel, s a gyöngédségszavaival és kedves figyelmességgel mutasd ki a szeretetedet.Változékonyak az érzelmeid, és nagyon befolyásolnak a kö-rülmények. Amikor befejezed a napi munkát, hagyd ott üzle-ti gondjaidat, tanácstalanságodat és bosszúságaidat. Menj hazaa családodhoz vidám arccal, rokonszenvvel, gyengédséggel ésszeretettel. Ez sokkal jobb, mintha a feleséged miatt pénztkellene kiadnod orvosra és gyógyszerre. A vidámság egészség


Nem a gyermekek teszik tartóssá a házasságot. A szilárd há-zasság alapja a Biblia szerint a férfiak kezében van:

1Pt 3,7 • 1. ..............................................................................................................................................................

• 2. ..............................................................................................................................................................

• 3. ..............................................................................................................................................................

• 4. ..............................................................................................................................................................

„Sokan a szeretet kifejezését gyengeségnek tekintik, és olyantartózkodást tanúsítanak, amely elriaszt másokat. Ez a lelkü-let megakadályozza a rokonszenv áramlását. Amint a társas ésnemes lelkû érzelmeket visszaszorítják, azok elhervadnak, aszív puszta és hideg lesz. Tartózkodjunk e tévedéstõl! A sze-retet nem létezhet sokáig úgy, hogy nem jut kifejezésre. Neengedd, hogy a veled összekapcsolt szív éhezzen a kedvességés rokonszenv hiánya miatt! Mindenki inkább adjon, mint kö-veteljen szeretetet! Ápoljátok magatokban a nemesebb jellem-vonásokat, és igyekezzetek meglátni egymás jó tulajdonságait!Csodálatos ösztönzést és örömet jelent, ha értékelnek ben-nünket. A megértés és megbecsülés arra serkent, hogy igye-kezzünk tökéletesek lenni; és a szeretet maga is fokozódik,miközben nemesebb célokra sarkall.

Sok férfinak és nõnek azért olyan kemény a szíve, mert azigazi vonzalmat gyengeségnek tekintették, elriasztották és el-nyomták. Természetük jobbik része már gyermekkorukbanelromlott: ha az isteni világosság sugarai nem tudják felolvasz-tani rideg és kemény szívük önzését, örökre eltemetik boldog-ságukat. Ha gyengéd szívet akarunk, mint amilyen Jézusnakvolt, amikor a földön járt, és olyan megszentelt rokonszenvet,amilyennel az angyalok viszonyulnak a bûnös halandókhoz,akkor ápolnunk kell a gyermekies rokonszenvet, amely magaaz egyszerûség. Így nemesebbé válunk, fölemelkedünk, és amennyei elvek irányítanak bennünket.


mészethez, az eredeti õsállapothoz« jelszóval le kell gyõzni, kikell iktatni. A valóság éppen az ellenkezõje ennek. A szemé-remérzést minden bizonnyal Isten támasztotta, teremtette azemberben a bûneset után, mert tudta, hogy természete nyerssé,önzõvé torzul, ami a nemiség területén is súlyos elfajulásokatokozhat. A szeméremérzés mintegy védelmül és korlátul ada-tott. Valamiféle »lelki immunrendszernek« értelmezhetõ. Ter-mészetes úton csak belsõ lelki azonosulás és elfogadás eseténoldódik fel ez a védõ gátlás. Ezért tragikus téveszme az általá-nos szemléletmód, hogy a szeméremérzést erõszakosan le kellrombolni. Beláthatatlan pusztítást okoz ez a felfogás. Az erõ-szakos letörés eszközei a közönséges, szemérmetlen beszéd, aszégyentelen, lemeztelenítõ öltözködés, a szerelmet szemér-metlenül lemeztelenítõ filmek. Kétségtelen, hogy a korábbi ko-rok divatjában vagy illemszabályaiban sok képmutatás és egész-ségtelen túlzás volt, de az is tény, hogy a szemérmetlenség,amely ma szinte mindenütt uralkodik beszédben, magaviselet-ben, öltözködésben, irodalomban, filmekben, nem egyszerûenmodern gondolkodásmód, hanem az ember torzulása és ön-pusztítása.” (Vankó Zsuzsa: A „legszebb ének”, 24–25. o.)

„Aki az erkölcstelen jelenetekben gyönyörködik, s elnézõ abûnös gondolatokkal és kihívó, érzéki pillantásokkal szem-ben, az a nyilvános bûnök gyalázatos voltában és szívet tépõnyomorúságában felismerheti a szívében fészkelõ gonoszságigazi arcát…” (Ellen G. White: Gondolatok a hegyi beszédrõl, 63. o.)

6 Mi jellemezze a család légkörét?

Péld 22,1; Eféz 4,31–32

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................


lesz testednek és erõ a lelkednek! Életetek nagyon nyomorú-ságos volt, amihez mindketten hozzájárultatok. Isten nemgyönyörködik a boldogtalanságotokban, önuralmatok hiányaeredményezte ezt nektek. Megengeditek, hogy az érzelmeitekuraljanak benneteket. Testvérem, te azt is méltóságodon aluli-nak tartod, hogy kedvesen és szeretettel beszélj. Azt gondo-lod, hogy a gyengéd szavak a gyengeség jelei, ezért szükségte-lenek. Helyükbe ingerült kijelentések, a viszály, a küzdelem ésa bírálat szavai kerülnek. Hiányzik belõled a megelégedettséglelkülete. Gondjaidnál idõzöl, a tõled messze levõ, képzelet-beli szûkölködés és szegénység mered feléd; szenvedsz, gyöt-rõdsz és küzdesz. Állandóan aggódsz és rossz a hangulatod.Nem ápolod Isten iránti szeretetedet, sem szíved háláját mind-azon áldásokért, amelyeket jóságos mennyei Atyád reád árasz-tott. Te csupán az élet kellemetlenségeit látod. A világias zûr-zavar a sûrû sötétség komor felhõjébe burkol téged. Sátán uj-jong feletted, mert te nyomorúságot akarsz, amikor béke ésboldogság az osztályrészed.

Emlékezzetek arra, kedves Testvéreim, hogy Isten szeretet,és az Õ kegyelme által boldoggá tehetitek egymást, ahogyanházassági fogadalmatokban megígértétek.”

5 Hogyan védjük a házasságunkat, de hogyan tekintsünk amásokéra is? Mit gondolunk a szeméremrõl?

Én én 2,2–3; Zsid 13,4

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„Sokan félreértik, félremagyarázzák a bibliai leírást a szemérem-érzés keletkezésérõl (1Móz 2,25; 3,7). Ennek nyomán a bûnesetutáni rossznak tekintik a szeméremérzést, amelyet »vissza a ter-


Engedjen fel acélos méltóságotok, alkalmazkodjatok a gyerme-kekhez, és szerettessétek meg magatokat velük! Meg kell nyer-netek érzelmeiket, ha lelki tanításokat szeretnétek ültetni a szí-vükbe.” (Ellen G. White: Gondolatok a hegyi beszédrõl, 98–99. o.)




„Sok családban nagyon hiányzik az egymás iránti szeretet ki-fejezése. Nem érzelgõsségre van szükség, hanem szeretetre, agyengédség szeplõtlen, tiszta, méltó kifejezésére. Sokan kor-látlanul ápolják a szív keménységét, szóban és cselekedetben ajellem sátáni oldalát nyilvánítják ki. A gyengéd szeretetet min-dig ápolni kell férj és feleség, szülõ és gyermek, valamint test-vérek között is. Meg kell gátolni minden elhamarkodottszót, hogy az egymás iránti szeretet hiányának még a látsza-ta se álljon fenn. A családban mindenkinek az a kötelessége,hogy derûs legyen, és kedvesen beszéljen. Ápoljátok a gyen-gédséget, a vonzalmat és a szeretetet, amely apró udvariassá-gokban, kedves beszédben és gondoskodó figyelmességbennyilvánul meg.

Szülõk, engedjétek szívetekbe a szeretet napsugarát, a derûtés a boldog megelégedést, s ez az édes befolyás hassa át ottho-notokat is! Tanúsítsatok kedves, türelmes lelkületet, és ösztö-nözzétek ugyanerre gyermekeiteket is, ápolva minden szépjellemvonást, amely vidámabbá teszi az otthon életét. Az ígykialakított légkör olyan lesz a gyermekek számára, mint a le-vegõ és a napfény a növényeknek: elõsegíti az értelem és a testegészségét és erejét…

Vannak szülõk és tanárok, akik – úgy tûnik – elfelejtik, hogyõk is voltak gyermekek. Méltóságteljesek, hidegek és közöm-bösek, arcuk szokásszerûen komoly, dorgáló kifejezést ölt. A gyermeki vidámság, a fiatal élet nyugtalan serénykedése nemtalál megértésre náluk, és kis vétségeket súlyos bûnökként ke-zelnek. Az ilyen fegyelmezés nem krisztusi. Azok a gyerme-kek, akiket így nevelnek, félnek szüleiktõl és tanáraiktól, denem szeretik õket. Gyermeki tapasztalataikat nem fogják bi-zalmasan megosztani a felnõttekkel. Így az értelem és a szívsok értékes tulajdonsága meghidegül és elhal, mint a gyengenövény a zord szélviharban. Szülõk és tanítók, mosolyogjatok!Ha szívetek szomorú is, arckifejezésetek ne nyilvánítsa ki ezt.Szeretõ szívetekbõl fakadó napsugár áradjon a tekintetetekbõl!


embert váratlanul, elõkészületlenül nem érhetik sem az embe-rek gorombaságai, sem az ijesztõ körülmények. Ha szívébenfelháborodik is a rossz ismételt megnyilvánulásain, jelleménnem változtathatnak az események, nem zökkenthetik, nemforgathatják ki önmagából. „Szíve erõs, az Úrban bizakodó.”(Zsolt 112,7)

Napi meggyõzõdésünk, reménységünk alapja: 2Kor 13,8.„Aki betöltekezik Krisztus Lelkével, az Krisztusban marad.

Bármi éri, minden a Megváltótól jön, aki körülfogja jelenlété-vel; és csak az érheti, amit az Úr megenged. Minden szenve-désünk és fájdalmunk, minden megkísértetésünk és próbánk,minden bánatunk és bajunk, minden üldözés és nélkülözés ajavunkra van. Minden élmény és körülmény Isten szolgája,amelyet felhasznál a javunkra.

Mennyei Atyánk ezer kiutat tud mutatni ott, ahol mi egyetsem látunk. Akiknél az Istennek végzett szolgálat elsõ helyrekerül, azok életében a kusza szálak kisimulnak, és lábuk elõttfeltûnik az egyenes ösvény.

A ma feladatainak hûséges teljesítése a legjobb felkészülés aholnap megpróbáltatásaira. Ne tedd a holnap minden terhét ésgondját a ma terheihez! »Elég minden napnak a maga baja.«(Mt 6,34)

Legyünk bizakodók és bátrak! Isten szolgálatában a lehan-goltság bûn, és indokolatlan. Õ tudja, mire van szükségünk. A mi Istenünk, aki megtartja szövetségét, a királyok Királyá-nak mindenhatóságával egyesíti a szeretõ Pásztor szelídségétés gondoskodását. Hatalma korlátlan, és ez a biztos záloga an-nak, hogy beváltja a benne bízóknak tett ígéreteit. Megvannakaz eszközei a nehézségek elhárítására, hogy megvédhesse szol-gáit, és tiszteletben tartsák eszközeit. A szeretete annyivalszárnyal túl minden más szeretetet, amennyivel magasabb azég a földnél. Olyan szeretettel õrködik gyermekei felett,amely mérhetetlen és örök. (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán,Kapcsolataink; Segítség a hétköznapokban c. fej.)

Harc a csüggedés ellen – Kitartás a szolgálatban * 119

XI. TANULMÁNY – 2011. MÁRCIUS 12.

Harc a csüggedés ellen– Kitartás a szolgálatban

Idõnként súlyos nehézségekkel szembesülünk az életben,vagy a látszólag késlekedõ szabadítás teszi próbára hitün-

ket. Bármi történik is velünk, nincs okunk csüggedésre. HaIsten kezébõl vesszük el, amit megengedett, elrendelt számunk-ra, bizonyosak lehetünk abban, hogy ez legfõbb javunkatszolgálja: a „kívánatos vég”-et (Jer 29,11).

1 Hogyan fogadja a hívõ ember az élet különféle nehézsé-geit?

Jak 1,2–6Jób 1,21; 2,9–101Kor 10,13; Rm 8,28

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Fel kell készülnünk arra, hogy bármi megtörténhet velünk aSátán uralta, kiszámíthatatlan világban. Isten ugyan kegyel-mesen határok közé szorítja megpróbáltatásainkat, „megem-lékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsolt 103,14). A keresztény


kább kívánja a halált, mint az életet. Ilyenkor sokan elengedikIsten kezét, és a kétely rabságába, a hitetlenség fogságába es-nek. Ha ekkor megnyílna lelki szemük, és felfognák Isten in-tézkedéseit, megmentésükön fáradozó angyalokat látnának,akik az örök hegyeknél is erõsebb alapra helyezik a csüggedõklábát. És akkor új hit, új élet ébredne bennük.

Elengedhetetlenül szükségünk van reménységre és bátorság-ra, hogy tökéletesen tudjunk szolgálni Istennek. Ezek a hit gyü-mölcsei. A csüggedés bûnös és ésszerûtlen dolog. Isten képesés kész »teljesebben« adni szolgáinak az erõt, amelyre szüksé-gük van a próbatétel és megpróbáltatás idején. Talán úgy tûnik,hogy az Úr mûvének ellenségei jó és biztos alapokra fektettékle terveiket. Isten azonban megdöntheti a legbiztosabb terveketis. Meg is dönti, amikor és ahogyan jónak látja – ha szolgái hi-tét megpróbálta. Van biztos orvosság a csüggedtek számára: ahit, az ima és a munka. A hit és a tevékenység napról napra nö-vekvõ biztonságérzetet és megelégedést ad. Kísért-e az a gon-dolat, hogy átengedd magad a nyugtalanító balsejtelmeknek ésa teljes csüggedésnek? A legsötétebb napokban se félj! Akkorsem, ha a látszat nagyon ijesztõ. Higgy Istenben! Õ tudja, mirevan szükséged. Nála van minden hatalom. Szeretete és könyö-rülete végtelen, kimeríthetetlen. Ne félj attól, hogy ígéretétnem váltja be! Õ az örök igazság. Soha nem változtatja megszövetségét, amelyet az Õt szeretõkkel kötött.” (Ellen G. White:Próféták és királyok, Mit csinálsz itt, Illés?; Jezréeltõl Hórebig c. fej.)

3 Hogyan vezet tisztuló látáshoz az imádság, hogyan nyer-hetünk megújult erõt általa a csüggedéseink idején?

Eféz 5,14; Mk 9,29

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................


2 Lehetünk-e huzamosabb ideig elkeseredettek? Ha ezmegtörtént, rájöttünk-e az okára?

Jón 2,8; 1Kir 19,4.14

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Az elkeseredés, a csüggedés – Ellen White kifejezésével –olyan hitetlenség, amely „a bûnök tûzfészke”. Magunkat, má-sokat, az egész szent ügyet, melyet képviselünk, megperzseli,képes föl is égetni.

„Ha lelkileg erõs emberek elcsüggednek és elkeserednek aszorongató próbák között, ha néha semmi vonzót nem látnakaz életben, amiért érdemes volna ragaszkodni hozzá – nincs eb-ben semmi különös vagy új. Ezek az emberek gondoljanak arra,hogy egy próféta, a legnagyobbak közül, életét féltve futott egyfelbõszült asszony dühe elõl. A hosszú gyaloglástól megviselt,fáradt menekült, akinek lelkét keserû csalódás törte össze, aztkérte: hadd haljon meg. De amikor reményét elvesztve úgy lát-ta, hogy munkáját kudarc fenyegeti, akkor tanulta meg életéneklegértékesebb leckéjét. Abban az órában, amikor a leggyengébbvolt, megtanulta, hogy szükséges és lehetséges Istenben bízni alegfélelmetesebb körülmények között is. Illés tapasztalatábólbátorságot meríthetnek azok, akiket – miközben energiájuk ön-feláldozó munkában õrlõdik – Sátán reményük és bizalmuk fel-adására kísért. Isten éber gondoskodása, szeretete, hatalma kü-lönösképpen megmutatkozik szolgái érdekében, akiknek a lel-kesedését félreértik vagy nem értékelik, és reformtörekvései-kért gyûlölettel és ellenkezéssel fizetnek. (…)

Mindenkit érnek keserû csalódások, és olykor mindenkithatalmába kerít a csüggedés – amikor fájdalom az ember sor-sa, és nehéz hinnie, hogy Isten még mindig jóságos segítõjeföldi gyermekeinek; amikor annyira gyötrik a bajok, hogy in-


játok Õt. Õ, aki hajatok szálát is számon tartja, nem közöm-bös gyermekei szükségletei iránt. »Igen irgalmas az Úr éskönyörületes.« (Jak 5,11) Nyomorunk és jajkiáltásunk a szí-véig hat. Vigyétek õhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja.Senki terhe nem oly nehéz, hogy Isten ne bírná el, mert hiszÕ tartja fenn a világokat, kormányozza a világmindenségügyeit. Békességünk feltételei közül egyik sem oly jelentékte-len, hogy ne részesítené figyelemben. Élettapasztalatainkegyetlen fejezete sem oly homályos, hogy el ne olvashatná;nem lehet olyan nehéz helyzetünk, hogy meg ne oldhatná.Legkisebb tanítványát sem érheti olyan kár, nem bánthatjaolyan gond a szívünket, amely ne érdekelné igazán, de örö-münket és õszinte imánkat ugyanígy figyelemmel kíséri.»Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.«(Zsolt 147,3) Isten és minden egyes ember között oly gyen-géd és bensõséges a kapcsolat, mintha senki más nem volna,akiért szeretett Fia az életét áldozta.” (Ellen G. White: Krisztushozvezetõ lépések, 80. o.)

4 Hogyan gyõzte le Dávid a csüggedését a 42–43. zsoltártanúsága szerint? Mi a „siklági eset” legfõbb tanulsága?

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

A 42–43. zsoltár bõséges tanítással szolgál a csüggedés elleniküzdelmeinkben. Elõször is felfedi, hogy miért is oly gyakori acsüggedés az életünkben. Ennek van egy nagyon is jól láthatóforrása: az, hogy hajlamosak vagyunk levenni tekintetünket Is-tenrõl, s még az általa küldött Szabadítóról is. Úgy viselkedünk,mint Péter a Galileai-tengeren. Nem Jézusra tekintett, hanem afélelmetes körülményekre. A zsoltáríró is „hagyta magát” meg-


A hit szeme elõször az Ige által nyílik meg, az értelem átala-kulásával. Újra és újra visszazuhannánk azonban hiábavaló ál-lapotunkba, ha a szemünk további nyitogatásában nem lennesegítségünkre az imádság. Az igazi, õszinte imához azonban

1. idõ,2. összeszedettség,3. Isten ígéreteinek fölidézése,4. figyelõ és hálás befogadás,5. vigyázás szükséges. Vizsgáljuk meg,1. hogy biztosítunk-e magunknak zavartalan idõt2. „jó reggel”, vagyis napjaink kezdetén, felkelésünk után,3. igeolvasással egybekötött,4. egészen az Úrra figyelni tudó,5. és az ima közben kapott felismeréseket õrzõ lelkületet?Ha ezek hiányoznak, könnyen és gyorsan formálissá válhat

keresztény(nek hitt) életünk.„Isten szól hozzánk a természet által, a kinyilatkoztatás ál-

tal, gondviselése által, Szentlelkének befolyása által. Mindezazonban még nem elegendõ az Isten és ember közötti szemé-lyes kapcsolat kialakulásához. Nekünk is ki kell öntenünk aszívünket Isten elõtt. Akkor nyerhetünk csak lelki életet éserõt, ha valósággal érintkezésbe lépünk mennyei Atyánkkal.Gondolataink vonzódhatnak hozzá, elmélkedhetünk mûvei-rõl, kegyelmérõl és áldásairól – de ez még mindig nem a szóteljes értelmében vett közösség. Életünk dolgairól is beszél-getnünk kell Istennel.

Irányítsuk lelkünket a menny felé, hogy az Úr a mennyei lég-körbe vonhasson bennünket. Annyira közel juthatunk Isten-hez, hogy minden váratlan megpróbáltatás alkalmával oly ter-mészetesen fordul hozzá szívünk, mint a virág a napfény felé.

Hozzátok Isten elé gondotokat, örömötöket, szükségletei-teket, aggodalmaitokat és mindazt, ami nyomaszt és kínoz!Terheiteket sohasem találja nehéznek, soha ki nem fáraszthat-


legyõzze azt, ami a tökéletesség elérésében akadályozza. Azeredmény azonban teljesen Istentõl függ; csupán emberi erõ-feszítések nem elegendõk, Isten segítsége nélkül teljesen ér-téktelenek. Isten munkálkodik, és az ember is. Az embernekkell ellenállnia a kísértésnek, de az erõt ehhez Istentõl nyeri.Így egészíti ki egymást egyrészt a végtelen bölcsesség, részvétés erõ, másrészt a gyengeség, bûn és teljes tehetetlenség.

Isten azt akarja, hogy uralkodjunk önmagunk felett – azon-ban beleegyezésünk és együttmunkálkodásunk nélkül nem se-gíthet rajtunk. Isten Lelke az embernek adott erõk és képessé-gek által munkálkodik. Önmagunkból nincs erõnk, hogy szán-dékainkat, vágyainkat és hajlamainkat összhangba hozzuk Istenakaratával. Ha azonban készek vagyunk arra, hogy »készsége-sekké tegyen bennünket«, akkor az Üdvözítõ elvégzi helyet-tünk; »lerontja az okoskodásokat és minden magaslatot, amelyIsten ismerete ellen emeltetett« és »foglyul ejt minden gondo-latot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak« (2Kor 10,5).

Aki erõs, kiegyensúlyozott jellemet akar építeni, és mindentekintetben biztos alapon álló kereszténnyé óhajt válni, annakkésznek kell lennie, hogy Krisztusért mindent odaáldozzon,mindent megtegyen, mert az Üdvözítõ nem fogadhat el meg-osztott szolgálatot. Naponta kell megtanulnia az alázatos oda-adás jelentõségét. Isten Igéjében kell kutatnia, lényegét megkell értenie, és engedelmeskednie kell elõírásainak. Csakis ígyjuthat el a keresztényi tökéletességre. Napról napra Istenmunkálkodik vele, csiszolja jellemét, amelynek meg kell állniaa végsõ próba órájában. Viszont a hívõ napról napra bizonysá-got tesz emberek és angyalok elõtt, hogy mit tehet az evangé-lium az elesett emberekért.” (Ellen G. White: Az apostolok története,Rómából írt levelek c. fej.)

„Istennek olyan erõforrásai vannak, amelyekrõl minded-dig nem tudtunk. De igyekezetünket mindig egyesítenünkkell az istenivel… Ha a szükségnek megfelelõen akarunk fel-fegyverkezni, mint akik várják Urukat, ha igyekszünk, hogy


sebezni az emberek – hívõ társai – beszédétõl. Emiatt „kesere-dett meg lelkében”, emiatt érezte „a zúzódást csontjaiban”.Nem fogadván be Krisztust, nemcsak a bõr és a hús szintjéigvédtelen az ember, hanem a csontig is. Nemcsak vérzéssel szá-molhat, hanem zúzódás is keletkezik, közel a töréshez.

Másodszor arra tanít ez a zsoltár, hogy nem másoknak, ma-gunknak kell elõször beszélnünk saját magunkkal. Az ember-nek értelmes beszélgetést kell folytatnia önmagával. (Sokan azindulataik kitörésének engednek nemcsak mások, hanem ma-guk elõtt is, így azután „belehergelik magukat” valami megmá-síthatatlan meggyõzõdésbe.) A magunkkal folytatott beszél-getésben vonultassunk fel érveket, de ellenérveket is! Tegyünkfel magunknak kérdéseket, mint a zsoltáros teszi! Vessük lat-ba az emlékezetet! A hasonlítást se kerüljük el!

Harmadszor: a csüggedésbõl csak komoly küzdelem áránemelkedhetünk ki. Ez a kiemelkedés nem mentes a visszaesé-sektõl. De azokból is ki lehet emelkedni, mindig újra. Ezt fe-jezi ki a zsoltár háromszor visszatérõ refrénje: a visszaesésbenaz önmagával való beszélgetést, s annak eredményeként a ki-emelkedést.

5 Mi a titka annak, hogy „fáradozva mégse fáradunk el”?

Jel 2,3; Ésa 40,27–31; Fil 4,13

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„Az üdvösséget társulás, közös munkálkodás útján nyerjük el.A megtért bûnös és Isten között együttmûködés jön létre. Ezelengedhetetlen a jellemépítéshez, a helyes alapelvek kialakítá-sához. Az embernek komoly erõfeszítéseket kell tennie, hogy


a bányász kutatja az aranyat és az ezüstöt, Krisztus követõje isúgy keresi az elrejtett kincset – az igazságot. Világosságról vi-lágosságra jut, s így szüntelenül gyarapszik a tudása. Folyama-tosan növekszik a kegyelemben és az igazság ismeretében.” (El-len G. White: Szemelvények, I., Az igazság, amint Jézusban van c. fej.)

*

Tanmese a csüggedésrõl

Egyszer közzétették, hogy az ördög felszámolja a vállalkozá-sát, és a szerszámait annak adja el, aki megfizeti a szabott árat.

A kiárusítás éjjelén a szerszámokat közszemlére tették. Ször-nyû látványt nyújtottak ott egy rakáson. Rosszindulat, Gyûlö-let, Irigység, Féltékenység, Érzékiség, Csalás és a többi, mind-mind a saját árával felcédulázva. Külön, tõlük távolabb lehetettlátni egy ártalmatlan külsejû, ék alakú szerszámot, amely jócs-kán viseltes, kopottas volt, és az ára jóval magasabb, mint atöbbié. Valaki megkérdezte az ördögöt, mi az. „Ez a Csügge-dés” – válaszolta. „No és miért olyan drága?” – kérdezték ek-kor. „Mivel hasznosabb bármelyiknél – felelte az ördög. – Azember lelkiismeretét ki tudom vele nyitni, amikor a többi szer-számmal nem megyek semmire, és mihelyt beférkõztem, úgyhasználom az áldozatomat, ahogy nekem tetszik. Azért olyankopott, mert majdnem mindenkinél használni szoktam, mivelkevés embernek van tudomása arról, hogy ez is az enyém.”

Aligha kell hozzátenni a történethez, hogy a Csüggedés áraolyan magas volt, hogy bizony nem kelt el. Még most is az ör-dögé, és még mindig használja!

E heti adományunk a központi alapot támogatja. – A közösség mûködtetésére szánt adományok.

Harc a csüggedés ellen – Kitartás a szolgálatban * 127126 * Egészséges érzelmi és lelki élet

jellemünk minden fogyatékosságát legyõzzük, akkor Isten mindtöbb világosságot, erõt és segítséget nyújt.” (Ellen G. White: Üze-net az ifjúságnak, A gyõzelem felé c. fej.)

6 Milyen igékkel teszi nyilvánvalóvá a Szentírás, hogy ahûség, az állhatatosság az egyik legfõbb erény, legneme-

sebb jellemvonás?

Ésa 26,2; Mt 24,14; Zsid 10,35–39

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„Nem dicsekedhet gyõzelemmel, aki most ölti fel a harci fegy-verzetet, hiszen a csata és a gyõzelem kivívása még ezután követ-kezik. Az üdvözül, aki mindvégig állhatatos marad. Az Úr ígyszól: »És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.«(Zsid 10,38) Ha nem haladunk elõre gyõzelemrõl gyõzelemre,lelkünk a pusztulásba zuhan. Ne állítsunk fel emberi mértéketjellemünk értékelésére. Eleget láttunk abból, amit az ember itt aföldön tökéletesnek nevez. Egyedül Isten törvénye által állapít-hatjuk meg, hogy megtartjuk-e az Úr útját, vagy sem. Ha enge-detlenek vagyunk, jellemünk nincs összhangban Isten uralmá-nak erkölcsi törvényével, és hamis dolog azt állítani, hogy meg-menekültünk. Senki nem menekült meg, aki semmibe veszi Is-ten törvényét, ami az Õ uralmának alapja mennyen és földönegyaránt.” (Ellen G. White: Az apostolok története, Rómából írt levelek c. fej.)

„A megszentelõdés az egész élet munkája, s folyamatosnakkell lennie. Ez a munka azonban nem mehet végbe a szívben,ha az igazság bármely részével kapcsolatos világosságot visz-szautasítjuk vagy elhanyagoljuk. A megszentelt lélek nem elég-szik meg hiányos ismeretekkel, hanem arra vágyik, hogy a vilá-gosságban járjon és még nagyobb világossághoz jusson. Ahogy

váltónk, élõ, részvétteljes, segíteni vágyó szövetségesünk, aki„meg tud indulni erõtlenségeinken” (Zsid 4,15) az Õt küldõAtyával együtt, és „nem szégyell minket atyjafiainak hívni”(Zsid 2,11). Ha nem válik gyakorlattá, jó értelemben vettmegszokássá, hogy Jézus Krisztus „az Õ népe fiaiért áll” (Dn12,1), aligha lehet gyõzelmes az életünk. Márpedig Jézus többízben is félreérthetetlenül utalt rá, hogy csak a gyõzõknek, agyõzedelmeseknek adhat ígéreteket (Jel. 2,7.11.26; 3,5; 12,21).

„A mostani történelmi helyzetben, a Föld és az emberi tár-sadalom állapota miatt aggódva nagyobb szükségünk van hit-re, mint bármikor ezelõtt, de csakis »egészséges« hitre.” (VankóZsuzsa: Az „egészséges” hit, 60. o.)

2 Kiûzhetõ-e a félelem az életünkbõl? Mi ennek a módja?

1Móz 3,101Jn 4,16–182Tim 1,7; Fil 4,7

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Ha nem növekszünk hit által Jézusban, ha nem maradnak megszívünkben igéi, ha nem ezek veszik át az irányítást az éle-tünkben, a félelem árnya mindig ránk vetül. Csak a „teljes sze-retet” ûzi ki a félelmet. Állandóan növekvõ, folytonosan meg-újuló hitre van szükségünk, csak ezáltal „él” Jézus a szívünk-ben. Ha Krisztus nélkül éltünk, mindig elõfog majd a félelem,akár akarjuk, akár nem. Ugyanakkor tudatában kell lennünk,milyen világban élünk, nem lehetünk elbizakodottak. Isten se-gítségül hívása nélkül kiszolgáltatjuk magunkat Sátán táborá-nak, s ez nem bátorság, hanem vakmerõség.

Félelmeink, aggodalmaink legyõzése – A vigasztalás jelentõsége * 129

XII. TANULMÁNY – 2011. MÁRCIUS 19.

Félelmeink, aggodalmaink legyõzése

– A vigasztalás jelentõsége

„Bárhol vagyunk is, szárazföldön vagy tengeren, nincs okunk a félelemre, ha Jézus a szívünkben lakozik.”

(Ellen G. White: Jézus élete, 287. o.)

Gyorsan odavész a lelki nyugalmunk, s ezáltal belsõ világunkegészséges állapota, ha félelmekre hallgatunk, megtûrjük

az aggodalmaskodást, vagy nem küzdünk eléggé a szorongásainkellen. Krisztus a békességét ígéri nekünk, amely maradandó, ésnem függ a körülményeinktõl. Keressük ebben a tanulmánybanis a „minden értelmet felülhaladó békesség” elérésének útját.

1 Hogyan hangzott Jézus egyik legmegrendítõbb tanítása?Mit jelent kijelentése a hétköznapi életünkre nézve?

Jn 8,24; 14,1

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Félelmetes, hogy mindig ugyanaz a hiba ismétlõdik a hétköz-napjainkban: egyedül „csak” azt feledjük el, hogy „van” Meg-


leten nincs vagy nagyon kevés az Istennel szerzett tapasztala-tunk. Nem is lehet, ha életünkben nem Isten országa építéséttesszük az elsõ helyre.

Aki Isten „munkatársa, szántóföldje és épülete” (1Kor 3,9),az biztos lehet benne, hogy Isten mindig a megfelelõ idõbengondoskodik róla és övéirõl, s mindig a kívánt mértékben. Le-veszi válláról a terhet: sem dúskálni nem fog a javakban (ezlenne a nagyobb baj), sem szûkölködni nem fog (ez lenne a ki-sebb baj) – épp annyija lesz, amennyire szüksége van. A ta-pasztalatok még jobban erõsítik, mint maguk a javak, amelye-ket kap (vö. Zsolt 63,4).

„A szõlõmûvesek példázata szerint a legkorábban felfoga-dott munkások meghatározott összegért vállalták a munkát,és megkapták a megszabott összeget. Semmivel sem többet. A késõbb felfogadott munkások bíztak a gazda ígéretében,amely így szólt: »Ami igazságos, megkapjátok.« Azzal mutat-ták meg bizalmukat, hogy nem érdeklõdtek a bérük felõl. Bíz-tak a gazda méltányosságában, és nem teljesítményük szerintkapták a jutalmat, hanem a gazda bõkezûsége szerint.” (Ellen G.White: Krisztus példázatai, 275–276. o.)

„Amikor saját kezünkbe vesszük ügyeink igazgatását, ésönnön bölcsességünkre támaszkodunk, olyan terhet veszünkmagunkra, melyet nem Isten hárít ránk, s amelyet az Õ segít-sége nélkül próbálunk hordozni. Azt a felelõsséget vállaljukmagunkra, amely Istené, vagyis magunkat állítjuk Isten helyé-be. Méltán aggódhatunk, méltán várhatunk veszélyt és veszte-séget, hiszen ezek így biztosan elérnek minket. Amikor vi-szont valóban elhisszük, hogy Isten szeret bennünket, és jótakar tenni velünk, nem aggódunk többé a jövõnkért, s úgymegbízunk Teremtõnkben, miként a gyermek megbízik a szü-leiben. Akkor a gondjaink és gyötrelmeink elmúlnak, hiszenakaratunkat Isten akarata magába fogadja.

Krisztus nem ígérte, hogy ma ad nekünk erõt a holnap ter-heinek hordozásához. Így szólt: »Elég néked az én kegyel-


„Sátánnak és seregének a hatalma és rosszakarata jogos féle-lemre adhatna okot, ha nem találnánk védelmet és szabadulástMegváltónknál, aki hatalmasabb az õsi ellenségnél. Házunkatreteszekkel és zárakkal gondosan bebiztosítjuk, hogy a gonoszemberektõl megvédjük javainkat és életünket. De ritkán gon-dolunk a gonosz angyalokra, akik folyvást igyekeznek a köze-lünkbe férkõzni, és akiknek a támadása ellen saját védelmi esz-közeinkre nem építhetünk. Ha engedélyt kapnak rá, megzavar-hatják gondolkozásunkat, tönkretehetik és meggyötörhetiktestünket, elpusztíthatják javainkat és életünket. Egyedüli örö-müket a szenvedésben és pusztításban találják. Félelmeteshelyzetben vannak azok, akik nem Isten kívánalmait követik,hanem Sátán kísértéseinek engednek, mígnem Isten átengediõket a gonosz lelkek irányításának. De akik Krisztust követik,az Õ oltalma alatt biztonságban vannak. Isten a mennybõlnagy erejû angyalokat küld a védelmükre. A gonosz nem tör-heti át azt az õrséget, amelyet Isten állít népe köré.” (Ellen G.White: A nagy küzdelem, A gonosz lelkek munkája c. fej.)

3 Mibõl vehetjük észre magunkban az aggodalmaskodást,amire esetleg nem is gondoltunk? Hogyan határozható

meg az egészséges lelki magatartás az anyagi helyzetünkkelkapcsolatban?

Mt 6,31–34Fil 4,11–13Péld 30,7–9

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Ha sokat beszélünk az anyagiakról, ha megélhetési gondjaink-ról panaszkodunk, óhatatlanul is eláruljuk, hogy ezen a terü-


Amint az illatos virágokat érintik, mondjátok el nekik, hogy avirágok alkotója minden virágnál szépségesebb. Szívük szere-tetének szálai így Isten köré fonódnak. Õ lesz mindennapitársuk és meghitt barátjuk, aki szebb mindenkinél. Így életükaz Úr tiszta, ártatlan képmására alakul majd át.” (Ellen G. White:Gondolatok a hegyi beszédrõl, 93–94. o.)

5 Szüksége volt-e még Jézusnak is vigasztalásra, és vajonmiért?

Zsolt 69,21Mt 26,40

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Az ember gyönge, törékeny lény, állandó megerõsítésre szo-rul. Ha Jézus Krisztus valóban emberré lett, neki is szükségevolt vigasztalásra, ezért választotta ki három legszeretettebbtanítványát, akiktõl a legtöbb együttérzést remélhette. A leg-fõbb vigasztalást azonban Atyjánál kereste: „Vigasztalást ésörömet talált az Atyával való közösségben” – írja Ellen White(Krisztushoz vezetõ lépések, 81. o.).

„Jézus helyzete most egészen más volt, különbözött az ed-digiektõl. Szenvedését legjobban a próféta szavaival írhatjukle: »Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen, és a férfiú el-len, aki nékem társam! – így szól a Seregek Ura!« (Zak 13,7)A bûnös ember helyetteseként szenvedett az isteni igazság-szolgáltatás súlya alatt. Látta, hogy mit jelent ez az igazság-szolgáltatás. Eddig közbenjáróként tevékenykedett másokért;most Õ vágyott arra, hogy legyen valaki, aki közbenjár érte.

Amikor Krisztus úgy érezte, hogy megszakadt, összetört azAtyával való egysége, félt, hogy emberi természetében nem


mem.« Amint mannát adott a pusztában, ma is naponta ki-árasztja kegyelmét, s betölti napi szükségleteinket. Akár Iz-rael seregei a vándorlás idején, mi is reggelrõl reggelre megta-lálhatjuk a mennyei táplálékot.” (Ellen G. White: Gondolatok a hegyibeszédrõl, Az igaz istentisztelet c. fej.)

4 Mi a leggyorsabban ható gyógyszer az aggodalmaskodásellen, amelyet mi is felajánlhatunk másoknak?

Zsolt 94,17–19Zsolt 119,28; 1Jn 5,14

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„Isten törvénye a szeretet törvénye. Az Úr a természet szép-ségével vett körül bennünket, hogy megtanuljunk ne csupánmagunkkal törõdni, ne csak dolgozni, hanem Krisztus szere-tetével tegyük boldoggá, örömtelivé, széppé az életet; s mi-ként a virágok, mi is szeretetszolgálattal örvendeztessünk megmásokat.

Apák és anyák, hadd tanuljanak gyermekeitek a virágoktól!Vigyétek ki õket a kertbe, mezõre, lombos fák alá, s tanítsátokmeg nekik kiolvasni a természetbõl Isten szeretetének üzene-tét. Az Istenre vonatkozó gondolatokat fûzzétek össze a mada-rakkal, virágokkal, fákkal. Vezessétek rá gyermekeiteket, hogyminden kellemes és szép alkotásban Isten irántuk való szerete-tének kifejezését ismerjék fel. Szépségével tegyétek vonzóváelõttük vallásotokat. A szeretet törvénye legyen ajkatokon.

Értessétek meg gyermekeitekkel, hogy Isten túláradó szere-tete által ki lehet javítani, Isten természetével lehet összhang-ba hozni hibás természetüket. Tanítsátok õket, hogy Isten avirágok szépségéhez hasonlóvá kívánja tenni az õ életüket is.


Nem pillantottak fel a hatalmas Segítõre, ahogy az Úr taná-csolta nekik. Így, amikor az Üdvözítõnek legnagyobb szüksé-ge volt részvétükre és imádságaikra, álomba merültek. MégPéter is aludt.

János, a szeretõ és szeretett tanítvány, aki Jézus keblére haj-totta fejét, szintén aludt. Mestere iránt érzett szeretete ébrenkellett volna, hogy tartsa. Komoly imádságának együtt kellettvolna felszállnia azzal az imádsággal, amelyet szeretett Üdvö-zítõje mondott el legnagyobb gyötrelmei közepette.

Jézus Krisztus az egész éjszakát a tanítványaiért mondottimádságokkal töltötte el. Azért könyörgött mennyei Atyjá-hoz, hogy tanítványainak a hite ne valljon kudarcot. Ha Meg-váltónk most újra feltette volna Jakabnak és Jánosnak a kér-dést: »Megihatjátok-e a pohárt, amelyet én megiszom, ésmegkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel énmegkeresztelkedem?«, bizonyára nem mertek volna igennelfelelni (Mt 20,22). (…)

A tanítványok elsõ gondolata az volt, hogy Jézushoz kellmenniük, de az Úr megparancsolta nekik, hogy maradjanak ahelyükön, s ott vigyázzanak és imádkozzanak. Amikor Jézusodament hozzájuk, még mindig aludva találta õket. Ismét úgyérezte, hogy vágyik utánuk, néhány szavuk után, amelyekkönnyítenének szenvedésein, és összetörhetnék a sötétség-nek azt a hatalmát, amely már-már erõt vett rajta. A tanítvá-nyok szemei azonban elnehezültek az álmosságtól. »Nemtudták, mit feleljenek neki.« (Mk 14,40)” (Ellen G. White: Jézusélete, 601–604. o.)

Az igazi vigasztalás tudományát mindannyiunknak el kellsajátítanunk. Különben csak „nyomorult vigasztalók” mara-dunk vagy leszünk, mint Jób barátai (Jób 16,2).

A vigasztalás nem valami külsõdleges, formális cselekedet.Mély hitét, töretlen hûségét fejezi ki megfelelõ formában, akimásokat vigasztal. A hívõ embernek nemcsak tudnia kell vi-gasztalni, hanem vigasztaló jelenséggé is kell válnia mások


lesz képes elviselni a sötétség hatalmasságaival szemben rá vá-ró nagy küzdelmet. (…)

Éles tõrként szúrt szívébe az a gondolat, hogy éppen azok,akiknek a megmentéséért minden áldozatot vállalt, éppenazok, akiket olyan nagyon szeretett, közremûködnek a Sátánáltal tervezett és kirobbantott összeesküvésben. A küzdelem,az összeütközés szörnyû volt. Krisztus lemérhette ezt népé-nek, vádlóinak és elárulójának a bûnével, és a gonoszságbanvergõdõ világ vétkeivel: az emberek bûne súlyosan nehezedettKrisztusra, és Isten bûn miatti haragjának tudata összetörtebenne az életet. (…)

Az emberi szív szenvedés közben részvétre, együttérzésrevágyakozik. Krisztus is ezt a vágyakozást érezte. Lelke nagyszenvedésével odament tanítványaihoz, azzal a kívánsággal aszívében, hogy halljon néhány vigasztaló szót azoktól, akiketolyan gyakran megáldott, megvigasztalt és megvédett szomo-rúságukban és kétségbeesett állapotukban. Krisztus, akinekmindig volt néhány együtt érzõ, részvétet kifejezõ szava tanít-ványai számára, most emberfeletti kínokat szenvedett el. Sze-rette volna megtudni, vajon õk most imádkoznak-e érte és ön-magukért. Milyen sötétnek mutatkozott a bûn gonoszsága!Szörnyû nagy volt a kísértés arra, hogy az emberi nemzetséghadd hordozza el saját bûne következményeit, Õ pedig ártat-lanul állhasson Isten elé. Ha tudta volna, hogy tanítványai mármegértették és értékelik áldozatát, akkor ez a tudat megerõsí-tette volna õt.

Fájdalmas erõfeszítéssel fölemelkedett, odavonszolta magáta tanítványaihoz, de »aludva találta õket« (Mt 26,40). Ha imád-kozva találja õket, az nagy segítséget jelentett volna számára.Ha Istenben keresték volna a menedéküket, hogy a sátáni ha-talmasságok erõt ne vehessenek rajtuk, akkor állhatatos hitükmegvigasztalta volna Krisztust. A tanítványok azonban nemvették szívükre Uruk ismételt figyelmeztetését: »Vigyázzatokés imádkozzatok!« (…)


Sírjunk a sírókkal, és örüljünk az örvendezõkkel! A meggyõ-zés erejével, az ima hatalmával – Isten szeretetének erejével –ez a munka nem lesz, nem lehet gyümölcstelen.” (Ellen G. White:A nagy Orvos lábnyomán, A tanítványok szolgálata c. fej.)

Az e heti adomány a szociális osztályt támogatja. – A közösség szociális osztálya a rászorulókat anyagi

vagy természetbeni támogatásban részesíti a szükségleteknek megfelelõen és a lehetõségekhez mérten


szemében. Vigasztalását egyáltalán nem csupán szavakkal kellgyakorolnia. Sokszor a hallgatás vagy a cselekvésre való kész-ség a legjobb vigasztalás.

6 Mi mindent tanulhatunk Pál apostol vigasztalásra buzdí-tó felhívásaiból?

1Thess 5,11; 4,14–182Kor 1,3–7

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Pál apostol a megtérés evangéliumának hirdetése mellett a vi-gasztalás folyamatos gyakorlását is munkássága oszlopánaktekintette. Ugyanígy cselekedtek hajdan a próféták is. A leg-nagyobb próféták egyikérõl, Keresztelõ Jánosról szólt így ajövendölés (hogy ekképpen tesz majd, mintegy egész életévelezt mondja ki, hirdeti):

„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek!Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vé-ge van nyomorúságának, hogy bûne megbocsáttatott; hiszenkétszeresen sújtotta õt az Úr keze minden bûneiért.” (Ésa40,1–2)

„Csak Krisztus módszerével lehet igazán közel jutni az em-berekhez. A Megváltó az emberek közé ment. A javukat akar-ta, együttérzést tanúsított irántuk, megnyerte bizalmukat. Az-után így szólt hozzájuk: »Kövessetek engem!« Személyes szol-gálattal kell közelednünk az emberekhez. Ha kevesebb idõtfordítanánk a prédikálásra, és többet a személyes szolgálatra,nagyobb eredményt látnánk. A szegények terhein könnyíteni,a betegeket gondozni, a bánkódókat és gyászolókat vigasztal-ni, a tudatlanokat tanítani, a tapasztalatlanokat tanácsolni kell.


tud emelni? Mit tehetünk a saját lelki gyógyulásunkért, és ho-gyan segíthetünk egymásnak ebben?

Ésa 58,8; Zsolt 30,3–4; 56,14; 103,3; Mt 4,24; Rm 16,20

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Krisztus testileg-lelkileg szeretné meggyógyítani, helyreállíta-ni a tönkrement embert, ez a megváltás végsõ célja. Õ azértjött, hogy „az ördög munkáit lerontsa”, és a mélységbe is le-hajolt értünk. Ezért bízhatunk abban, hogy bármilyen súlyoshelyzetbõl is van kiút és gyógyulás általa.

Külön meg kell említenünk azt a veszélyes mentális állapotot,amely manapság egyre nagyobb kárt tesz embertömegek lelké-ben. A modern életvitel egésze felelõs korunk félelmetes beteg-ségéért, a depresszióért. A felgyorsított, hazugságokkal, becsa-pásokkal teletûzdelt hétköznapok súlya alatt, heti teljes pihenõ-nap híján az emberi elme, az egész szervezet irányító központ-ja „felmondja a szolgálatot”. Különbséget kell azonban tennünkaz idõnkénti szomorúság, nyomott hangulat, gyászos érzésekés a mély apátia között, amelyhez alvászavarok, kimerültség ésa legtöbb esetben fizikai tünetek is társulnak (fejfájás, emésztõ-szervi betegségek stb.). Ez utóbbi súlyos depresszióra utal,amely kezelést igénylõ állapot. Egyre többen szenvednek ebbena betegségben, és sajnos sokan vannak, akik rejtegetik, nem me-rik vállalni betegségüket, nem kérnek segítséget, félnek a meg-bélyegzéstõl. Hívõ közösségben nagyon ügyeljünk arra, hogyne minõsítsünk senkit, aki ebben az állapotban van, mert mégmélyebb kétségbeesésbe taszíthatjuk. Ilyen esetekben semmitnem ér a biztatás, hogy „fel a fejjel” és „ne aggódj, bízz Isten-ben”, hiszen éppen az a betegség lényege, hogy ebbõl az állapo-tából nem tud kitörni, bármennyire szeretne. Csak még na-gyobb lesz a lelki fájdalma, mert úgy érzi, nincsen hite sem, hi-

Az egészséges hit – az egészséges hívõ ember * 139

XIII. TANULMÁNY – 2011. MÁRCIUS 26.

Az egészséges hit – az egészséges hívõ ember

Krisztusra tekintve az emberek a testi-lelki egészség kü-lönbözõ megnyilvánulásait látták beszédében és csele-

kedeteiben. Tiszta gondolkodás, világos beszéd jellemezte.Tanításai szeretetteljesek voltak, de megalkuvás nélkül. Az azérzés támadhatott mindenkiben, hogy ezekhez sem hozzáad-ni, ezekbõl sem elvenni nem lehetséges. Vajon nem ilyennekkell lenniük Krisztus tanítványainak is? „Szolgálata során Jé-zus több idõt szentelt gyógyításra, mint prédikálásra. Csodáitanúsították szavainak igaz voltát: nem azért jött, hogy rom-boljon, hanem hogy mentsen. Ahova csak ment, könyörüle-tességének híre megelõzte. Amerre elhaladt, egészségüknekörvendeztek és új képességeiket próbálgatták a gyógyult em-berek. Tömegek gyûltek köréjük, hogy tõlük hallják meg, mitcselekedett velük az Úr. Sokak számára az Õ hangja volt az ahang, amelyet életükben elõször hallottak, az Õ neve az elsõszó, melyet kiejtettek, arca az elsõ arc, amelyet megpillant-hattak. Hogyne szeretnék Jézus Krisztust, és hogyne hirdet-nék dicséretét! Amint áthaladt a városokon, olyan volt, mintaz élet folyója, amely örömet áraszt.” (Ellen G. White: A nagy Or-vos lábnyomán, 14. o.)

1 Milyen ígéretekbe kapaszkodhatunk, hogyan bátorít azIge által Isten, hogy Õ a legnagyobb mélységekbõl is ki


gedt vagy, és már-már erõt vesz rajtad a kétségbeesés, tekintsJézusra, és az Õ jelenlétének fénye szétoszlatja a sötétséget!Amikor a bûn akarja uralni lelkedet, és megterheli lelkiismere-tedet, tekints a Megváltóra! Kegyelme elég a bûn legyõzéséhez.Bár még kétségektõl remegsz, fordulj hozzá hálás szívvel! Ra-gadd meg a felkínált reménységet! Krisztus szeretne befogad-ni családjába. Ereje segít gyengeségedben, vezetni fog lépésrõllépésre. Tedd kezedet az övébe, és engedd, hogy vezessen! So-hase érezd azt, hogy Krisztus távol van! Megváltónk mindigközel van hozzánk. Szeretete körülvesz. Keresd Õt! Szeretné,ha megtalálnád. Nemcsak azt akarja, hogy érintsd meg a ruhá-ját, hanem azt is, hogy állandóan vele járj.” (Ellen G. White: A nagyOrvos lábnyomán, Akarsz-e meggyógyulni? c. fej.)

„Ne várj, amíg úgy érzed, hogy meggyógyultál! Higgy Is-ten szavának, és teljesül! Állj akaratoddal Krisztus oldalára!Szolgálj neki, cselekedj szava szerint, és erõt fogsz kapni! Bár-milyen bûnös szokásba, uralkodó szenvedélybe merül is beleaz ember hosszú idõn át, amely parancsol testnek és léleknek,Krisztus meg tud és meg is kíván szabadítani attól. Életet adazoknak, akik »holtak a vétkeik miatt« (Eféz 2,1). Megszaba-dítja a gyengeség, szerencsétlenség és a bûn láncaival megkötö-zött foglyot.” (Ellen G. White: Jézus élete, Bethesda és a fõtanács c. fej.)

2 Miben nyilvánul meg az egészséges lelki élet?

2Pt 3,19Eféz 4,151Jn 1,7Jn 15,5

A növekedés, gyümölcstermés hasonlataival utal a Szentírás ar-ra, hogy hitéletünket is szüntelen fejlõdésnek kell jellemeznie.

Az egészséges hit – az egészséges hívõ ember * 141140 * Egészséges érzelmi és lelki élet

szen nem tudja igazán Istenre bízni magát és letenni a gondjait.Ebben az állapotban sokakat megkísért az öngyilkosság gondo-lata is. Ezért tapintattal, nem megítélõ módon kell segíteni amély depresszióban szenvedõket, és bátorítani arra, hogy szak-ember segítségét is vegyék igénybe. Ugyanakkor az értük valókomoly könyörgés, böjt és krisztusi lelkületû melléjük állás alegnagyobb segítség. Gondoljuk át, hogyan bánt Isten a mélyenelcsüggedt Illéssel: 1Kir 19,4–13! Sokat segíthet az életmód-változtatás, a rendszeres mozgás, gyógynövények használata,és ha szükséges, a környezetváltozás. A legfontosabb azon-ban, hogy tudatosítsuk: Isten soha nem hagyja magára a lelki-leg szenvedõ embert, együtt érez vele, és gondja van rá. Akkoris el kell hinnünk ezt, ha nem érezzük a jelenlétét.

„Minden idõben és minden helyen, minden szomorúságbanés nyomorúságban, amikor a kilátások sötétnek látszanak, s ajövendõ zavarosnak, tehetetlennek és magányosnak érezzükmagunkat, Krisztus elküldi hozzánk a Vigasztalót, válaszul ahitbõl fakadó imádságunkra. A körülmények elválaszthatnakbennünket minden földi barátunktól, de nincs az a körülmény,nincs az a távolság, amely elválaszthatna bennünket mennyeiVigasztalónktól. Bárhol vagyunk, bárhová megyünk, Õ min-dig a jobb kezünknél áll, hogy támogasson, fenntartson, erõ-sítsen és megvidámítson bennünket.” (Ellen G. White: Jézus élete,„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” c. fej.)

„Sokan gyengének érzik hitüket, ezért távol maradnakKrisztustól. Elesettségük és méltatlanságuk tudatában bízzákmagukat könyörületes Megváltójuk irgalmára! Ne önmagukranézzenek, hanem Krisztusra! Aki az emberek közt járva bete-geket gyógyított és démonokat ûzött ki, ma is ugyanaz a hatal-mas Megváltó. Ragadják meg ígéreteit: »Aki hozzám jõ, sem-miképpen ki nem vetem.« (Jn 6,37) Amikor hozzá fordulsz,hidd el, hogy Õ elfogad, mert megígérte. Míg ezt teszed,nem pusztulhatsz el – soha. Amikor kísértések törnek rád,gondok és problémák vesznek körül, amikor levert és csüg-

„Életünk tökéletes lehet a fejlõdés minden szakaszában; ésha Isten szándéka valóra válik bennünk, akkor állandóan elõ-rehaladunk. A megszentelõdés az egész élet munkája. Aho-gyan a lehetõségeink bõvülnek, gazdagodunk tapasztalatok-ban, és a tudásunk is növekszik. Alkalmasak leszünk a felelõs-séghordozásra, és érettségünk arányos lesz a lehetõségeinkkel.A növény fejlõdik azáltal, hogy beépíti mindazt, amit Istenrendelt élete fenntartására: gyökereit a földbe ereszti, merít anapfénybõl, harmatból és esõbõl, magába szívja a levegõ élte-tõ kincseit. Így kell a kereszténynek is a mennyeiekkel együtt-mûködve fejlõdnie. Érezve tehetetlenségünket, ragadjuk mega mélyebb tapasztalatok szerzésére kínálkozó alkalmakat! Mi-ként a növény gyökeret ereszt a talajban, nekünk is mélyenmeg kell gyökereznünk Krisztusban. Ahogyan a növény ma-gába szívja a napfényt, harmatot és esõt, mi is tárjuk ki szívün-ket a Szentlélek elõtt! (…)

A keresztény élet célja a gyümölcstermés: Krisztus jellemé-nek kiábrázolódása a hívõkben, hogy azután e gyümölcster-més másokban is megismétlõdjék, és tovább folytatódjék. A növény nem önmagáért csírázik, növekszik és gyümölcsö-zik, hanem hogy magot adjon »a magvetõnek, és kenyeret azéhezõnek«. Az ember se éljen önmagának! A keresztény em-ber Krisztus képviselõje a világban, hogy lelkeket mentsen.

Az énközpontú életben nem lehet növekedés, sem gyü-mölcstermés. Ha elfogadtad Krisztust személyes Megváltód-nak, akkor igyekezz önmagadat elfelejtve másokon segíteni!Beszélj Krisztus szeretetérõl és jóságáról! Végezz el mindenkínálkozó feladatot! Érezz felelõsséget másokért, és mindenhatalmadban álló eszközzel igyekezz megmenteni az elveszet-teket! Ha befogadod Krisztus Lelkét, az önzetlen szeretet és a szolgálat lelkét, magad is növekszel és gyümölcsöt teremsz.A Lélek ajándékai beérnek jellemedben. Hited nõ, meggyõzõ-désed elmélyül, szereteted tökéletes lesz. Egyre jobban tükrö-zöd Krisztust mindenben, ami tiszta, nemes és szép. »A Lélek


Újabb ismeretek, Istennel szerzett tapasztalatok, a szolgálat kü-lönbözõ alkalmai mind lelki elõrehaladásunkat hivatottak szol-gálni. Jellemünk csiszolódik, lelkületünkben, cselekedeteink-ben Krisztus példáját törekszünk követni. Vizsgáljuk meg ma-gunkat, vajon valóban az egészséges lelki fejlõdés jellemez-ebennünket!

„A másokért végzett önzetlen szolgálat állhatatosságot ésszívélyességet fejleszt ki jellemünkben, békével, boldogsággalajándékoz meg bennünket. Törekvéseink megnemesednek.Nem marad hely a restségnek és az önzésnek. Akik ily módongyakorolják a keresztény erényeket, azok mindinkább növe-kednek, mind erõsebbek, alkalmasabbak lesznek Isten munká-jának végzésére. Világos lelki ítélõképesség, növekvõ hit jel-lemzi õket, imádságaik pedig egyre hatékonyabbak. Isten Lel-ke vezérli belsõ emberüket, az isteni kegyelem érintése szentösszhangot teremt lelkükben Isten akaratával. Azok munkál-ják a leghatékonyabban saját üdvösségüket, akik odaszentelikmagukat a másokért való önzetlen fáradozásra.

Csak azon az egy úton növekedhetünk a kegyelemben, haönérdek nélkül végezzük a munkát, amelyet Krisztus kijelöltszámunkra, s ha teljes igyekezetünkkel, képességünk végsõ ha-táráig azon vagyunk, hogy segítségül legyünk és áldásul szolgál-junk azoknak, akiknek szükségük van a segítségünkre. Gyakor-lás által növekszik az erõnk, amiképpen a fizikai életben is amozgás az élet feltétele. Akik úgy akarják fenntartani a keresz-tény életet, hogy csupán elfogadják a kegyelmi eszközök általnyert áldásokat, de semmit sem tesznek Krisztusért, azokhozhasonlítanak, akik munka nélkül akarnak élni. A lelki életbenugyanúgy betegséget és halált eredményez az ilyen élet, mint atermészet világában. Aki nem mozgatja meg az izmait, az csak-hamar egyáltalán nem tudja használni õket, és teljesen elerõtle-nedik. Ha egy keresztény nem használja Isten adta erõit, akkornem növekszik Krisztusban, sõt a meglévõ erejét is elveszíti.”(Ellen G. White: Krisztushoz vezetõ lépések, Életfeladatunk c. fej.)


4 Hogyan formálódik a gyülekezeti közösség által is az ér-zelmi és lelki életünk? A hitben járás mit eredményez a

kapcsolatainkban?

1Thess 5,11–14; Rm 12,9–15

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Sokszor úgy tapasztaljuk, hogy a gyülekezet lelkileg betegemberek gyûjtõhelye. Ez önmagában nem lenne probléma, hi-szen mindenki gyógyulást keres, szabadulásra vágyik. Az iga-zi nehézséget az okozza, ha valaki nem indul el a gyógyulás út-ján, nem fogadja el a Krisztus által felkínált gyógymódot, nemtud Jézussal és a testvéreivel együttmûködni, s így gátoljanemcsak a saját, de mások fejlõdését is. Isten áldásként adtanekünk a testvéri közösséget, ahol nemcsak kapunk szerete-tet, de gyakorolhatjuk is mások felé: türelmet, megbocsátást,együttérzést tanúsítva, szolgálhatunk a nekünk adott képessé-gekkel, és így folyamatosan növekedhetünk és fejlõdhetünk.Rajtunk múlik csupán, hogyan élünk ezzel a hatalmas lehetõ-séggel.

„Szeretni Istent mindenekfelett, és önzetlenül egymást – eza legjobb ajándék, melyben mennyei Atyánk részesíthet. Ez aszeretet nem pillanatnyi fellángolás, hanem isteni alapelv, állan-dó erõ. A meg nem szentelt szívben nem fakadhat; nem is te-remhet meg benne. Csak abban a szívben találjuk meg, amely-ben Jézus uralkodik. »Mi szeretjük Õt, mert Õ elõbb szeretettminket.« Az isteni kegyelem által megújított szívben mindencselekedet indítórugója a szeretet. A jellemet átalakítja, fékeziaz ösztönöket, uralja a hajlamokat, nemes törekvésekre kész-tet. Ha ezt a szeretetet befogadjuk a szívünkbe, megédesíti éle-tünket, és nemesítõ befolyást áraszt egész környezetünkre. Já-nos igyekezett megértetni a hívõkkel, hogy milyen kiváltsá-


gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketûrés, szívesség, jó-ság, hûség, szelídség, mértékletesség.« (Gal 5,22) Ez a gyü-mölcs soha nem romlik meg, hanem az örök életre terem.” (El-len G. White: Krisztus példázatai, Amíg a magból termés lesz c. fej.)

3 Hogyan válhatunk hitben szilárd, erõs jellemû, ingado-zás nélküli keresztényekké?

Zsolt 37,23; 112,6–8; Péld 4,25–27; 1Pt 5,10

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

Az egészséges hitû keresztény nem fanatikus, aki vakon kö-vet valamilyen fontosnak tartott elvet, hanem józan gondol-kodású, minden döntését megfontoló ember. Ugyanakkor azáltala megértett igazságokhoz hûségesen ragaszkodik, nemlehet megingatni sem érzelmi ráhatásokkal, sem logikusnaktûnõ érvelésekkel. Nem a hangulatai vagy egyéb tényezõk ha-tározzák meg, hogy mit tesz, hanem mindig a meggyõzõdéseszerint cselekszik. Gondoljuk át a fenti igék fényében, hogya mi hitben való helytállásunkat milyen kísértések fenyege-tik? Mennyire engedünk a különbözõ befolyásoknak, ame-lyek bennünket érnek akár a világban, akár a közösségen be-lül is? Mások bukása vagy hitben való meggyengülése hogyanhat ránk?

„Senki ne hagyja, hogy ellenkezés, gúnyolódás, mások tet-szésének vagy befolyásának keresése eltérítse a helyes elvek-tõl, vagy rávegye arra, hogy könnyedén vegye azokat. Akiketisteni elvek vezérelnek, azok szilárdan és határozottan álljanakki amellett, ami jó – mégis minden kapcsolatukban nagylelkû,krisztusi magatartást és igazi önuralmat tanúsítsanak!” (EllenG. White: A nagy Orvos lábnyomán, Egészségügyi alapelvek c. fej.)


.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

„Minden embert a rá jellemzõ légkör vesz körül. Ezt a légkörtmegtöltheti a hit és a bátorság éltetõ ereje, és balzsamossá tehe-ti a szeretet jó illata. De lehet terhes és fagyos is az elégedetlen-ség és önzés mélabújától, s mérgezett valamilyen halálos bûnszennyétõl. A bennünket körülvevõ légkör kihat minden em-berre, akivel érintkezünk. Ezt a felelõsséget nem tudjuk leráznimagunkról. Beszédünk, ténykedésünk, öltözködésünk, viselke-désünk, sõt még az arckifejezésünk is befolyást áraszt. Az ilyenbenyomások következményeit – jókat vagy rosszakat – senkisem tudja felmérni. Minden ilyen hatás egyben magvetés is,amely meghozza a maga termését. Ez is egy-egy láncszem azemberi események hosszú láncában, amelynek nem látjuk a vé-gét. Ha példamutatásunkkal segítünk másokat a jó elvek kiala-kításában, akkor erõt adunk nekik a jó cselekedetekhez. Ezutánõk ugyanilyen hatást gyakorolnak másokra és így tovább. Eköz-ben tudtunkon kívül ezrek meríthetnek áldást a befolyásunkból.

Dobj egy kavicsot a tóba, és hullám formálódik, majd újabbés újabb hullám. A hullámok egyre szaporodnak, a kör szélese-dik, amíg eléri a partot. Ilyen a mi befolyásunk is. Tudtunkonés akaratunkon kívül befolyásunk áldásban vagy átokban je-lentkezik mások életében.

A jellem hatalom. Az igaz, önzetlen, istenfélõ élet csendesbizonyságtevésének szinte ellenállhatatlan befolyása van. Haéletünk Krisztus jellemét tükrözi, akkor együttmûködünk ve-le az emberek megmentésében – és csakis akkor tudunk együttmunkálkodni Istennel, ha életünk az Õ jellemét tükrözi. Mi-nél messzebbre terjed a befolyásunk, annál több jót tehetünk.Ha azok, akik Isten szolgáinak mondják magukat, követikKrisztus példáját, és gyakorolják mindennapi életükben a tör-vény elveit; ha minden tettük arról tanúskodik, hogy szeretik


gokban részesülnének, ha a szeretet lelkülete hatná át az életü-ket. Ha ez a megváltó hatalom uralja a szívet, akkor mindenmást is irányít, föléemeli a hívõt a világ megrontó befolyásá-nak. Ha a hívõk engednék, hogy ez a szeretet bennük teljesenuralomra jusson, és életük hajtóerejévé váljék, akkor a hit és azIstenbe vetett bizalom teljességére jutnának el.” (Ellen G. White:Az apostolok története, A hû tanúbizonyság c. fejezet)

„Nagyon közömbösek vagyunk egymás iránt. Nagyon gyak-ran elfelejtjük, hogy munkatársainknak szükségük van erõre ésbiztatásra. Ügyeljetek arra, hogy kifejezzétek feléjük a megér-téseteket és együttérzéseteket. Segítsetek nekik imáitokkal, ésezt adjátok tudtukra. Akik együtt dolgoznak, igyekezzenektökéletes egyetértésre jutni. Ne gondolják, hogy egyik vagymásik munkatárssal nem tudnak együtt dolgozni, mert más-ként gondolkodik, vagy a munkavégzés terén más utat követ.Ha mindnyájan alázatos, alkalmazkodó lelkületûek, akkor nemtámadnak nehézségek. Isten a gyülekezetnek különbözõ ado-mányokat adott. Ezek a megfelelõ helyen alkalmazva értéke-sek, és mindenki részt vehet a munkában, hogy egy népet Krisz-tus visszajövetelére készítsen elõ. Különbözõ adományainkvannak, és egyesek a munka egyik területén jobban alkalmaz-hatók, mint egy másikon. Amit az egyik nem tud elvégezni, azta munkatársa könnyen végrehajthatja. Mindenki munkája fon-tos a maga helyén. Senki ne uralkodjon a másik felett. Ha vala-ki azt gondolja, hogy senki sem befolyásolhatja õt, mert ítélõ-képessége és tehetsége van átlátni a munka minden területét, azelveszti Isten kegyelmét.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán,Isten szolgájának szükségletei c. fej.)

5 Milyen hatással van környezetére az egészséges lelki éle-tû keresztény?

2Kor 2,15; Mt 5,16; Zak 8,13


sát. Az egészséges hitû keresztény értékeli és követi azokat atanácsokat, amelyek elõsegítik a testi-lelki egészségét. Arravágyik, hogy mind alkalmasabbá váljon mások szolgálatára,ezzel is kifejezve háláját Megváltója iránt.

„Az az ember, aki elfogadja a tiszta evangéliumot és az álta-la kínált erõt, meggyógyul bûn okozta betegségeibõl. Az Igaz-ság Napja felkél, »és gyógyulás lesz a szárnyai alatt« (Mal 4,2).A világ semmilyen kincse sem tudja meggyógyítani a megtörtszíveket, nem képes békét adni a léleknek, sem számûzni agondot és a betegséget. Hírnév, lángész, talentum – mind ke-vés ahhoz, hogy vigaszt nyújtson a bánatos szívnek, vagyhelyrehozza az elhibázott életet. Az embernek csak akkor le-het reménysége, ha Isten él a lelkében. Az a szeretet, amellyelKrisztus árasztja el az ember egész lényét, éltetõ erõ. Gyógyí-tásával megérint minden létfontosságú szervet – az agyat, aszívet, az idegeket. Ezzel lényünk legmagasabb rendû képes-ségeit tevékenységre serkenti. Számûzi a lélekbõl a bûnt és abánatot, az aggodalmakat, amelyek felõrlik az ember életere-jét. Ez a szeretet derût és nyugalmat hoz; olyan örömet ülteta lélekbe, amelyet semmiféle földi dolog nem tud elrontani: aSzentlélek örömét – gyógyító, éltetõ békességet. »Jöjjetek én-hozzám… és én megnyugosztlak titeket« – hív Megváltónk,és szavai megadják a receptet a fizikai, szellemi és lelki be-tegségek gyógyítására (Mt 11,28). Krisztus sajnál bennünket,bár szenvedéseinket saját magunk okozzuk a bûneinkkel.Krisztusban segítséget találhatunk. Csodálatos dolgokat teszazokért, akik bíznak benne.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyo-mán, A gyógyulás forrása c. fej.)

Az e heti adomány az ingatlanalapot támogatja. – Gyülekezeti ingatlanok vásárlására és felújítására

szánt pénzösszeg.


Istent mindenekfelett, és felebarátjukat, mint önmagukat, ak-kor lesz ereje az egyháznak arra, hogy felrázza a világot.” (El-len G. White: Krisztus példázatai, Talentumok c. fej.)

„Krisztus a föld savának és a világ világosságának mondjakövetõit. A keresztények megmentõ befolyása nélkül a világelveszne. Figyeld meg a hitvalló keresztények azon részét,amely nem fordít gondot ruházatára és egyéniségére. Üzletiügyeikben és ruházatukban ziláltak és rendetlenek, modoruknyers, durva. Nem elõzékenyek, társalgásuk közönséges, eze-ket a negatív jellemvonásokat mégis a valódi alázat és keresz-tény élet ismertetõjelének tartják. Azt hiszed, hogy Üdvözí-tõnk, ha a földön járna, õket nevezné a föld savának és a világvilágosságának? Soha nem tenne ilyet.” (Ellen G. White: Üzenet azifjúságnak, 249. o.)

6 A lelki egészség hogyan hat ki egész lényünkre, hogyanmunkálja a test gyógyulását is?

Péld 3,1–8; 3Jn 2

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

.....................................................................................................................

A betegségek túlnyomó többségének hátterében lelki problé-mák állnak, nem csupán az úgynevezett pszichoszomatikusbetegségek (például asztma, gyomorfekély, magas vérnyo-más), hanem egyéb belsõ szervi megbetegedések esetében is.Aki lelki békességre jutott, felszabadult a terhei alól, sokkalkönnyebben legyõzi fizikai betegségeit is. Természetesen azegészség teljes helyreállítása idõt igényel, valamint az életmó-dunkra vonatkozó bibliai útmutatások következetes betartá-


ÁHÍTATOK MINDEN NAPRA

Február

1. kedd Mal 3,22. szerda 3Móz 20,263. csütörtök 1Sám 2,34. péntek 5Móz 8,2 Napnyugta: 16.455. szombat Jak 1,22

6. vasárnap 1Pt 3,157. hétfõ Mt 5,68. kedd 2Kor 6,17–189. szerda 1Jn 5,21

10. csütörtök 2Kor 13,511. péntek Zsolt 24,3–4 Napnyugta: 16.5612. szombat 1Pt 2,9

13. vasárnap Zsid 10,35–3914. hétfõ 2Kor 7,115. kedd Mt 25,1–216. szerda Mt 25,1317. csütörtök Mk 13,35–3618. péntek Mt 26,41 Napnyugta: 17.0719. szombat 1Pt 4,7

20. vasárnap 1Tim 4,121. hétfõ Gal 20,29–3022. kedd 1Kor 7,2923. szerda 1Thess 5,2324. csütörtök 2Pt 3,11–1225. péntek 1Jn 2,18 Napnyugta: 17.1826. szombat Zsid 11,5

27. vasárnap Hab 2,328. hétfõ Ésa 26,21

Áhítatok minden napra * 151


Január

1. szombat Gal 4,4–5

2. vasárnap Zsid 9,283. hétfõ Mt 2,1–24. kedd Jel 22,205. szerda Jób 19,256. csütörtök 1Kor 15,267. péntek Ésa 21,11b–12 Napnyugta: 16.078. szombat Jak 5,11

9. vasárnap 2Pt 1,1910. hétfõ Jel 10,5–611. kedd Rm 9,2812. szerda Jel 18,113. csütörtök Jel 11,1514. péntek Mal 4,5–6 Napnyugta: 16.1515. szombat Jel 22,16

16. vasárnap Mt 28,1917. hétfõ Lk 21,2618. kedd Ésa 1,16–1719. szerda Rm 13,1120. csütörtök Jel 14,1221. péntek Lk 15,4 Napnyugta: 16.2522. szombat Jel 1,3

23. vasárnap Jn 15,2024. hétfõ Mt 16,1825. kedd 2Tim 3,1–2,526. szerda Jel 16,1527. csütörtök Lk 21,3628. péntek Lk 12,37 Napnyugta: 16.3529. szombat Sof 2,3

30. vasárnap Mt 18,1931. hétfõ Jer 8,20


2011-ben a reggeli igék a Maranatha – Jövel Uram, Jézus! c. könyvbõl valók.


Március

1. kedd Jóel 1,152. szerda Ésa 1,5–63. csütörtök Jn 3,5–74. péntek Mt 6,33 Napnyugta: 17.295. szombat Mt 13,45

6. vasárnap Kol 1,13–147. hétfõ Zsolt 34,98. kedd Eféz 2,199. szerda Jn 17,3

10. csütörtök 1Jn 3,111. péntek Mt 22,11–12 Napnyugta: 17.4012. szombat Zsolt 119,174

13. vasárnap 1Kor 6,19–2014. hétfõ 1Pt 2,1115. kedd 2Tim 2,2216. szerda 1Tim 4,1217. csütörtök 2Pt 1,5–718. péntek 1Thess 5,17 Napnyugta: 17.5019. szombat Zsolt 62,8

20. vasárnap Jak 1,621. hétfõ Mt 5,822. kedd Jn 17,1723. szerda 1Pt 5,8–924. csütörtök Rm 6,13–1425. péntek 2Pt 3,9 Napnyugta: 18.0026. szombat Jel 14,7

27. vasárnap Eféz 6,1128. hétfõ Zsid 1,1429. kedd 2Pt 2,930. szerda Zsid 2,331. csütörtök Ámós 4,12

biblia tanulmÁnyok 1. egészséges érzelmi és lelki élet„akhitófel nagy megbecsülésnek...

Documents