Bőjte Csaba adventi gondolatai Ülök az egykedvű őszi borongásban, az egyházi év utolsó napján. Csend van bennem, várakozás. Múlik egy év! Vagy egy egész világ? Nem tudom! Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy tanácstalanul néznek maguk elé értetlenül. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek és az olcsó termékeket reklámozó médiák. És sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok, sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap. Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé. Megáll, és hosszan néz.... Testemben hatalmas félelem remeg... csak le ne borulj sírva előttünk Istenünk.

Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom eszemmel hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk, naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük egymást: most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait? Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar, jót magának, minél több jót. Mint a gyermekek veszekszünk ócska baba rongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol.

Nem igaz, hogy ez a világ, csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok? Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotló a csibéit? Jó szóval bíztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk megvan. A föld csodás termékenysége, szaporít nap, mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. És van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. És jut, könyv, jó film, tiszta bor, és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból. Testvérem lásd, van, kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe belé álmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön, és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak válasz az évezredek alatt, lassan biztosan hajtsuk uralmunk alá a földet, ahogyan te kérted Istenünk a teremtés hajnalán még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk, békés testvéri szeretetben tudhatnánk, hogy a rész igazságoknál fontosabb az élet. A gonosz kacag, ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj, ha kell, ha nem, legyen. És ha leborulsz, előtte mindent csak neked ígér, az egész bevásárló központot, repülőt, jachtot, de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük: Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát? Fogyasztás, birtoklás, hatalom, habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat, azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy, rosszabb, testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója. Itt állsz Uram a XXI századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk. Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim és mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk, ajándékoz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsonnyal. Istentől áldott adventi, megtérést, szent időt kívánok szeretettel, Mindenkinek!

/Csaba testvér gondolatait közreadta: Balogh Lala/

2013. december hó XXIV. évf. 12. szám

2. oldal 2013 december hó Felsővárosi Harangszó

Az Új Kezdet Angyala

Az új Egyházi Év kezdetén talán sokan szeretnének megújulni, jobbá válni, közelebb kerülni Istenhez, és jobban

szeretni az embereket. Ebben segítségünkre lehet az Új Kezdet Angyala.

Az útnak indulás feltétele a régi lebontása. A réginek meg kell szűnnie, nem folytatódhatnak a dolgok változatlanul.

Nem maradhatok ott, ahol éppen vagyok.

Amíg tart az út, újra és újra fel kell szednünk sátrunkat, és új helyen kell felvernünk azt.

Minden elindulás először félelmet okoz. Az ismeretlen jövő félelmet ébreszt bennem. Ebben az elszakadásban

egyszerre van jelen a biztatás, a „soha nem volt” izgalma – és az elválás szomorúsága.

Aki nem mer ismételten elindulni, annak megmerevedik az élete. Új életlehetőségek bontakozhatnak ki bennünk, de

ezek csak akkor lesznek hatékonyak, ha a régiek megszűnnek

A tanítványok a Tábor hegyén legszívesebben három sátrat építettek volna, hogy örökre a megdicsőülés boldogító

tapasztalatában élhessenek. Ám Jézus nem ezt akarja. A Tábor hegyének fényességét a következő pillanatban sötét

felhő váltja fel. Nem tarthatják meg, nem biztosíthatják be maguknak ezt a lelki élményt. Fel kell kerekedniük – s

útjuk lefelé vezet, a völgybe, ahol hiányzik a hegy világossága.

Általában minden mély vallási élményt meg akarunk ragadni, szeretnénk rá berendezkedni, küzdünk, hogy valahogy

mégis a miénk legyen az, amit nem tudunk biztosítani magunknak.

Isten azonban nem hagyja megragadni magát. Ő valóban az újrakezdés Istene, és mindig felszólít bennünket, ha útra

kell indulnunk.

Az izraeliták féltek az elindulástól. Egyiptomban elnyomottak voltak, majdhogynem rabszolgák, mégis mintha

elfogadták volna az idegen hatalmat. Legalább a húsos fazekak tele voltak! Szerettek volna szabadulni – ám az útra

keléstől mégis féltek.

Ezt a kettősséget éljük át mi is önmagunkban. Nem vagyunk elégedettek azzal, ahogy élünk.

Mégis félünk változtatni, elindulni, bizalmas barátságokat megszakítani, és megkockáztatni a külső-belső átalakulást.

Életünk csak akkor változik meg gyökeresen, ha készek vagyunk ismét útnak indulni. Ilyenkor nekünk is szükségünk

van egy angyalra, aki megadja az elindulás bátorságát, aki kinyújtja botját félelmeink Vörös-tengere fölé, hogy mi

biztonságosan átkelhessünk életünk árján.

Napjainkban az Új Kezdet Angyalának különösen nehéz dolga van. Ma az alaphangot a csüggedtség, az önsajnálat, a

depresszió és az állandó panaszkodás adja meg.

Éppen ezért van ma szükség az Új Kezdet Angyalára, hogy reményt nyújtson fásult korunknak, és így merjünk végre

útra kelni! Érintése nyomán kapcsolatainkban új lehetőségek bontakozhatnak ki, megújulhat a teremtéshez való

viszonyunk, megújulhat a politika és a gazdaság.

Ám ehhez neked magadnak kell összetörnöd a benned megmerevedett képeket. Bizony nem könnyű feladni régi

szokásainkat, lemondani megszerzett jogainkról.

Sokszor tétovázol, ha nem tudod, hová vezet az út. Ilyenkor melléd áll az Új Kezdet Angyala, útnak indít, és belső

bátorsággal ajándékoz meg, hogy a saját utadat járhasd.

„Hiszen az Angyal mindig ott lakik, ahová éppen költözünk.”

/Anselm Grün OSB könyve alapján: Herczegné Marika/

Katekumenátus – Felkészítés a beavató szentségek felvételére

Kedves Testvérek! Azokat hívjuk, akiknek gyermekkorában kimaradt a hitre nevelés, de most, felnőttebb korukban vágyódnak Isten után. Szent Ágoston mondja: "Magadnak teremtettél, Urunk, és nyugtalan a mi szívünk, míg Benned meg nem nyugszik." Ez bizony így van. A hit isteni ajándék, de szükséges a mi közreműködésünk is. A hitünket jól meg kell ismerni, szépségeit megcsodálni, teljes szívvel megszeretni. Hitünk sziklája Jézus Krisztus. Tőle tanulunk, őt utánozzuk, ahogy telik tőlünk. Így lesz az élet nehézségei között hitünk, reményünk és szeretetünk, erőnk és békénk. Felkínáljuk ezért plébániánkon a felkészítést a beavató szentségekre. Megismerhetjük Jézus Krisztus evangéliumát, az "Örömhírt". Közösséget találhatunk. Krisztushoz kapcsolódhatunk, aki azért testesült meg, hogy minket üdvözítsen és az Atyához elvezessen. Kedves Testvérek! Gyakorló hívek, apostolkodjatok! Hívjátok ismerőseiteket, akikről tudjátok, hogy eddig kimaradt életükből a keresztség, bérmálkozás, elsőáldozás, szentgyónás! Jelentkezni lehet személyesen a templomban, a plébánián, és telefonon (228-48-70). Időpontok megbeszélés szerint.

/Szeretettel: Hatásné, Anikó, katekéta/

3. oldal 2013 december hó Felsővárosi Harangszó

Hangverseny templomunkban

/2013. november 16./

A szombat esti szentmise után hangversenyt adtak "gyermekeink". Ez már hagyomány nálunk, mindenki örömére. Bach, Sosztakovics, Balassa, Brahms és Gounod műveit hallhattuk. Kiss Melinda brácsán, Farkas Erzsébet hegedűn, Muzslai Virág hegedűn és Gerse Ágnes orgonán működtek közre. Minden művészetek közül a zene tudja legmélyebben megérinteni az emberi szívet. A templom megtelt, sokan még messziről is jöttek hozzánk. Meg is köszönték a lehetőséget néhányan, hiszen a jelenlegi helyzetben nem mindenki engedheti meg magának, hogy koncertekre járjon. Köszönjük a szép hangversenyt: Istennek, plébános atyának, aki felkarolta ezt a jó ügyet, és természetesen a "kis művészeknek"!

/Szeretettel: Hatásné, Anikó/

Uram, ments meg minket, elveszünk!

Karácsony közeledik, a szeretet ünnepe. Jézus Urunk az Utolsó Vacsorán azt a parancsot adta nekünk: „Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13, 34). Fogadjuk meg Jézus parancsát. Gondoljunk a bajba jutott, szenvedő testvéreinkre, akik nehéz szorongattatásaikban az Úrhoz kiáltanak: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” (Mt 8, 25). Azokra, akik elvesztették állásukat, nem tudják eltartani családjukat, fizetni a duplájára emelkedett kölcsönüket, csődbe ment a vállalkozásuk, meg kell válni a lakásuktól, fűtetlen szobában dideregnek, vagy súlyos betegek. Segítsünk rajtuk, adjunk nekik vigasztalást. „Uram, ments meg minket, elveszünk!” - kiáltották a tanítványok a viharban a Genezáreti tavon, amikor a hullámok már-már elborították a bárkájukat (Mt 8, 24). Jézus a fáradtságtól elcsigázva egy vánkoson aludt a bárka végében (Mk 4, 37). Meg is kérdezték Tőle: „Nem törődöl vele, hogy elveszünk?” Jézus erre felkelt, parancsolt a szélnek és a tónak. Szavaira a szél elült és teljes nyugalom lett. Ekkor a tanítványokhoz fordult: „Miért féltetek ennyire?” „Még mindig nincs bennetek hit?” - kérdezte (Mk 4, 40). Jézus nem gondolhatta, hogy a tanítványok azt hihetik, hogy tudnak parancsolni a szélnek és a víznek. De akkor milyen hitet kért számon tőlük? „Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek” mint mondotta (Jn 14, 1). Azt a hitet kérte tőlük, amiről többször beszélt a mustármag (Mt 17, 20; Lk 17, 6). A hegy (Mt 21, 21), az eperfa (Lk 17, 6) példáján, aminek erejét bemutatta a vérfolyásos asszony gyógyulása (Mt 9, 22), a leprás tisztulása (Lk17, 19), a jerikói vak szeme világának visszaszerzése (Lk 18, 42), és a többi meggyógyított ember hite kapcsán. Könnyű volt a tanítványoknak a helyzete, hiszen Jézus ott aludt a bárkában, csak fel kellett ébreszteniük. De mi mit csináljunk? Hol találjuk meg Őt? Hova kiáltsunk? Amikor eltávozott azt ígérte: „S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28, 20). Higgyünk Neki! Közelebb van hozzánk, mint gondolnánk: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem” (Jel 3, 20). Nem kell tehát nagyot kiáltanunk, csak szép csendesen nyissuk ki szívünk ajtaját, amit csak mi nyithatunk ki, mert csak belül van kilincse. Fogadjuk be Jézust a szívünkbe. Könyörögjünk Hozzá: Uram, Jézus Krisztus! Kérlek, ne engedd, hogy a hullámok rázúduljanak éltem bárkájára és összeroppantsák. Ne engedd, hogy a megpróbáltatások eltávolítsanak Tőled! Ments meg, ahogy tanítványaidat megmentetted a viharban a Genezáreti tavon. Jézus azt is mondta: „Ne aggódjatok éltetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! … Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? (Mt 6, 25). Nehogy félreértsük Jézus szavait! Nem tétlenségre késztet bennünket. A mennyei Atya táplálta a pusztában vándorló zsidó népet, amint mondotta Mózesnek: „Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből” (Kiv 16, 4). Mannát, amit szigorú szabályok szerint fel kellett szedni a földről, összegyűjteni, megőrölni, kovászolni, megsütni, hogy kenyér legyen belőle. Ezt is mondta az Úr: „…ma este húst fogtok enni…” (Kiv 16, 12). Fürjeket küldött nekik. De ezeket hálóval össze kellett fogni, megtisztítani, megsütni, hogy étel legyen belőle. Mindez erőfeszítést és sok munkát igényelt. „Nézzétek az ég madarait”. Tél van. Én is nézem az ég madarait, a cinkéket. Berepülnek az etetőbe, felcsípnek egy napraforgó magot. Felszállnak vele egy közeli vastagabb ágra. Piciny kis lábukkal ügyesen lefogjál, csőrükkel feltörik, kicsipegetik a magját. Ha megették, azonnal repülnek vissza a következőért. Ha nem sikerült jól lefogniuk, kicsúszik a lábuk alól, nem töprengenek, nem keresik, hanem már ott is vannak az etetőben és hozzák az

4. oldal 2013 december hó Felsővárosi Harangszó

újabb magot. Ezt csinálják fáradhatatlanul, mindaddig, amíg jól nem laktak. Jézus másik tanácsa: „Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról. A mának elég a maga baja” (Mt 6, 34). Nehogy azt higgyük, hogy Jézus nemtörődömségre biztat bennünket. A ma baját ne tetézzük a holnapéval, azzal, amit még nem is ismerünk. Lehet, hogy mire odajutunk, már nem is lesz, vagy egészen más lesz, mint amilyennek ma elképzeljük. Van egy kínai közmondás: „A tegnap történelem, a holnap rejtély, a ma ajándék”. Nincs értelme a múlton töprengeni, amikor az már történelem. Annak sincs értelme, hogy azon gondolkodjunk, hogy „Mi lett volna ha…?” mert, az élet nem olyan, hogy tudjuk, hogy mi következik. A holnap az rejtély. Sokféleképpen alakulhat. A ma ellenben ajándék. Ezt az ajándékot kell ma jól kihasználnunk. De nem is kell, hogy a kínaiakhoz menjünk. Szent Fausztina ezt írja könyvében: „Csak a jelen pillanat drága nekem, hisz lehet, hogy a jövő nem is látogatja meg lelkem. Az elmúlt időn nincs hatalmam, hogy megváltoztassam, javítsak, vagy bármit hozzá adjak … Ó jelen pillanat, csak te vagy egészen az enyém, minden erőmmel óhajtok is veled élni” (Napló 2).1 A mai napot kell tehát kihasználnunk arra, hogy cselekedjünk. Megszerezzük és megőrizzük lelkünk egyik legnagyobb kincsét, a lelki békét, Isten szeretetével, a mások iránti önzetlen szeretettel és a tiszta lelkiismeret tudatával. Kérjük a mennyei Atyánktól a Vigasztaló Szentlelket (Lk 11, 13). Előzze meg sugalmazásával szavainkat és tetteinket. Kérjük Urunkat, Jézus Krisztust, oszlassa el gondjainkat, szüntesse meg bajainkat, gyógyítsa meg betegségünket. Tanuljunk attól a leprástól, aki bátorkodott odamenni Jézushoz, mert a leprásoknak tiltott volt egészséges emberek közelébe menni, leborult előtte és csak ennyit mondott. „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” (MT 8, 2). Ebben az egyetlen mondatban benne van a leprás teljes önátadása, ráhagyatkozása Jézusra, hite Jézus hatalmában, belenyugvása Jézus akaratában, reménye Jézus irgalmában. Kérjük Kempis Tamás szavaival: „Uram, amint neked tetszik, úgy legyen. Uram, ha neked becsületedre válik, legyen ez a te nevedben. Uram, ha úgy látod, hogy előmenetelemre szolgálna, hasznomra válna, akkor add, hogy élhessek vele a te dicsőségedre. De ha tudod, hogy ártana nekem, mert nem válnék lelkem üdvösségére, vedd el tőlem ezt a kívánságot”2

Illés prófétát a pusztában egy angyal mentette meg. Felköltötte: „Kel föl és egyél” (1Kiv 19, 5). Illés felébredt és a fejénél talált egy cipót és egy korsó vizet. Ez a táplálék adott neki erőt negyvennapos vándorlásához Isten hegyéig, a Hóreb hegyhez. Jézus maga ad nekünk ételt és italt a földi vándorlásunkhoz, hogy eljussunk Istenhez az Örök Boldogságra. Saját testét és vérét adja. „A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza, az én véremet az bennem marad, és meg benne” (Jn 6, 55). Béke költözik szívünkbe, lelkünkbe. Nyugodtan állhatunk a megpróbáltatások elé, nézhetünk szembe szenvedéseinkkel, mert „…akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket” mondotta Szent Pál (Róm 8, 28). 1Szent Fausztína Kowalska: Napló. Kisboldogasszony Plébánia, Főegyházmegyei Könyvtár, Eger, 2000. 2Kempis Tamás: Krisztus Követése. Ecclesia, Budapest, 2000, 176 old.

(Bujdosó Ernő)

Felajánló ima Szent Józsefhez

Avilai Szent Teréz műveiben többször is olvastam, hogy milyen nagy bizalommal kérte,

különösen nehéz helyzetekben, Szent József közbenjárását. Vallja, hogy mindig segített.

Minde n új alapítást az ő pártfogásába ajánlott, és soha nem csalatkozott.

Így az én figyelmem is erősebben Szent József felé irányult. A plébánia folyosóján van egy

nagyon szép szobra. Valahányszor elmentem mellette, mindig elmondtam egy-egy fohászt.

Igen nagy dologban segített, mert a változást az ő közbenjárásának tulajdonítottam.

Ezek után, másodszor került a kezembe olyan írás, amely feleleveníti azt a tényt, hogy

hazánkat 1686-ban, Buda visszavívásakor Szent József oltalmába is ajánlották.

A "Keresztény élet" című újságból közreadom ennek történetét és a felajánló imát.

/Szeretettel: Hatásné Anikó/

Ferenc pápa bemutatkozó beszédében és azóta újra és újra ráirányította

figyelmünket Szent Józsefre, az által is, hogy a Vatikánt is az ő oltalmába ajánlotta. Minket, magyarokat pedig

különösképpen kell, hogy hálaadásra és bizalmunk újabb kinyilvánítására késztessen a pápai figyelmeztetés. 1686-

ban, Buda visszavívásakor a keresztény sereg vezetői érezték: az emberi erő önmagában nem elég, ezért kérték Szent

József segítségét, majd a győzelem után oltalmába ajánlották hazánkat. Ennek jelentőségét mutatja az is, hogy a

francia dogmatikus Lépicier Szent Józsefről írt tanulmányának előszavában is említi ezt a tényt – amely mintha

elfelejtődött volna. Mulasztásunkat pótoljuk egyrészt azzal, hogy hálával idézzük imánkban Szent József

jótéteményét, másrészt újra és újra az ő gondoskodását kérjük keresztény életünk megerősödésére. Igyekezzünk

5. oldal 2013 december hó Felsővárosi Harangszó

ezért, hogy október hónap minden napján a Szűz Mária-litánia után a Szent Józsefnek történt felajánlást

elimádkozzuk, egyéb időkben pedig egy egyházilag jóváhagyott imával kérjük az ő oltalmát. Hazánk mai helyzetében

is szükség van arra, hogy Szent József közbenjárása segítse országunk jóra törekvését.

(Katona Farkas OCist)

Mennyei Atyánk! Szent Fiad azt mondta, hogy bármit kérünk tőled az ő nevében, megkapjuk. Most az ő ígéretére hivatkozva kérjük: add meg nekünk, hogy Szent József, aki megtestesült Szent Fiadnak, Jézusnak szűz atyja, nekünk is gondviselőnk, nevelőnk legyen, és a gonoszlélek minden settenkedésétől és támadásától minket is védelmezzen. Ő azért a gonosz szellemek réme, mert tőled kapott hatalmával, puszta jelenlétével is meghiúsította, hogy a gonosz vágyai teljesüljenek, amikor az megváltásunkat már a kezdet kezdetén akadályozni próbálta. 1870. december 8-án IX. Piusz pápa hivatalosan az Egyház Oltalmazójának nyilvánította Szent Józsefet. Ez is biztat bennünket, hogy Mária gyermekeiként az ő oltalmát is kérjük. Növeli bizalmunkat az a tény is, hogy Buda, majd országunk töröktől való felszabadításához Szent József segítségét kérték. Amikor pedig a kérés teljesült, országunkat pártfogásába ajánlották. Most tehát, amikor a gonoszság és a bűn áradata elárasztotta az egész világot, de különösen hazánkat, alázatos és bűnbánó, de bizakodó szívvel esedezünk az ő oltalmazó segítségéért. Legfontosabb kéréseinket külön-külön is megfogalmazzuk: Szent József! Halálodnál Jézus és Mária erősítettek téged. Ezért a jó halál védőszentjeként arra kérünk: szűzi hitveseddel, Máriával te is segíts minket, hogy életünk legdöntőbb pillanata örök célunk boldogságába vezessen minket! – Kérünk téged, hallgass meg minket! Szent József! Jézusnak és Szűz anyjának földi gondoskodásra is szükségük volt. A mennyei Atya akaratából ezt te tökéletesen biztosítottad. Kérünk, gondoskodj mindenről, ami üdvösségünk érdekében szükséges földi életünkhöz az Isten, az Egyház, a család és a szegények szolgálatában. – Kérünk téged, hallgass meg minket! Szent József! Családi életed Jézussal és a Szűzanyával minden üdvösséges közösségnek, így a családoknak is példaképül szolgál. Közbenjárásod segítsen, hogy szent közösségben élhessünk veletek és egymással! – Kérünk téged, hallgass meg minket! Szent József! Segíts, kérünk, hogy életünk veszélyei között, a megpróbáltatások idején is hűek maradhassunk az Atya akaratának kereséséhez és megvalósításához. – Kérünk téged, hallgass meg minket! Szent József! Esdd ki, kérünk, számunkra a szerető hit kegyelmeit, hogy mindent Jézusért, Máriáért szeretetből tehessünk, az Atya megdicsőítésére. Védjük és engeszteljük az Oltáriszentségben jelen lévő Urunkat a meggyalázásoktól és szentségtörésektől; Szűzanyánkat, hitvesedet pedig a káromkodások szörnyűségeitől. – Kérünk téged, hallgass meg minket! Könyörögjünk! Mennyei Atyánk, te megváltásunk kezdetének titkait Szent József hűséges gondviselésére bíztad. Add, kérünk, hogy Egyházad az ő közbenjáró segítségét tagjaiban és közösségében is tapasztalva folytassa a megváltás szent művének szolgálatát. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Bejgli - vásár Kedves testvérek!

Idén is lesz, - a tavalyihoz hasonlóan - bejgli vásár, egy kis újítással. Bejgli kóstoló: dec. 15.-én, a 9 órai mise után. Dec. 15 és dec. 22 között lehet bejglit rendelni, aki megrendeli dec. 22 - én a 9 órai szentmise után veheti át. Kérem szépen, aki tudja előre, hogy kell neki, dec. 20.-ig rendelje meg bejglijét vagy a kóstoló napján. Bejgli árak: Diós bejgli 1500ft, mákos bejgli 1000ft, gesztenyés 1000ft, mákos- meggyes 1200ft, szerb bejgli mákos-diós alapon aszalt gyümölccsel 1800ft, túrós bejgli 1500ft.

Elérhetőség: Antal Dávid 06702203176

Minden kedves Testvérünknek Áldott, Kegyelmekben gazdag, Boldog Karácsonyt Kívánunk!

6. oldal 2013 november hó Felsővárosi Harangszó

Hírek röviden…. dec. 02. (hétfő) 6.00 első Rorate-mise, 19.00 önismereti előadás dec. 11. (szerda) 9.30 baba- mama-kör dec. 13-14-15. (péntek- szombat-vasárnap) 18.00 adventi triduum (karácsonyra ráhangoló lelkigyakorlatos beszédek) dec. 14. (szombat) 19.00 Lampart kórus hangversenye dec. 16. (hétfő) 19.00 önismereti előadás dec. 22. (péntek) 18.00 Teréz Misszió miséje dec. 24. (kedd) 6.00 utolsó Rorate-mise dec. 24. (kedd) 15.00 első osztályos hittanosok pásztorjátéka dec. 24. (kedd) 23.00 fiatal felnőtt hittanosok színdarabja dec. 28. (szombat) filmklub dec. 31. (kedd) 18.00 év végi hálaadó szentmise

Anyakönyvi hírek 2013. november hó

Keresztelések:

Fejes Ida (F. Ádám és Kazimir

Andrea leánya) Szarka Kenéz Ede Márk

(Sz. Róbert és Vasvári Krisztina fia)

Lukács Lilla Dóra (L. Dávid Tamás és Gál

Kinga leánya)

Halottaink: Till István Pálné /87/ (Niderfiringer Katalin)

Tóth József /68/ Király Ernőné /77/

(Nagy Irén)

Az Úr békéje legyen velük!

Liturgikus naptár December

1. vasárnap: ADVENT 1. VASÁRNAPJA (Szent Blanka, Boldog Charles de Foucauld) 2. hétfő (Szent Lúciusz, Szent Szilvánusz) 3. kedd: XAVÉRI SZENT FERENC 4. szerda (Damaszkuszi Szent János, Szent Borbála) 5. csütörtök (Szent Szabbas) 6. péntek (Szent Miklós) 7. szombat: SZENT AMBRUS 8. vasárnap: ADVENT 2. VASÁRNAPJA 9. hétfő: SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA (főünnep) (Szent Cuauhtlatoatzin Didák) 10. kedd 11. szerda (Szent I.Damazusz pápa) 12. csütörtök (Guadalupei Szűz Mária) 13. péntek: SZENT LÚCIA 14. szombat: KERESZTES SZENT JÁNOS 15. vasárnap: ADVENT 3. VASÁRNAPJA 16. hétfő (Szent Adelhaid-Etelka) 20. péntek (Szent Teofil) 21. szombat (Kaníziusz Szent Péter) 22. vasárnap: ADVENT 4. VASÁRNAPJA 23. hétfő (Kenty Szent János, Szent Viktória) 24. kedd (Szent Ádám és Éva) (Szent Anasztázia) 26. csütörtök: SZENT ISTVÁN VÉRTANÚ (ünnep) 27. péntek: SZENT JÁNOS APOSTOL (ünnep) 28. szombat: APRÓSZENTEK (ünnep) 29. vasárnap: SZENT CSALÁD (ünnep) 31. kedd (Szent I. Szilveszter pápa)

Felsővárosi Harangszó Díjmentesen kapható a templomban

Kiadja: Budafok-felsővárosi Jézus Szíve Plébánia

Felelős szerkesztő: Dr. Válóczy József

Plébános Alapító szerkesztő:

Sárváry-Bene Zoltán Munkatársak: Mindazok, akik írásaikkal hozzájárultak lapunk megjelenéséhez.

Szerkesztő: Balogh Lala