BODONYI Emőke Arc és álarc Vajda Lajos művészetében

BOROS Lili Vajda és Bergyajev

ERDÉSZ László Egy kép titkai. Felvetés a Vajda Júliának attribuált Kettős portré kapcsán

GOSZTONYI Ferenc A Felmutató ikonos önarcképről, újra

Különös helyet foglalnak el Vajda Lajos művészetében az arcké-pek. Ezek többnyire a saját képmását rögzítik, amelyeken keresz-tül megvalósul a szándék, hogy a művész alkotói elhivatottságát és a világgal való kapcsolatát az adott pillanatban összegezze.Az arc ábrázolása – a hozzárendelt motívumokkal együtt – sa-játos betekintést enged abba, hogyan látta Vajda Lajos művé-szetének helyét a világban. Szentendrei rajzmontázsain saját arcának jelzése a kisvárosi építészeti környezetben egy harmo-nikusan megélt univerzumban való létezés közléseként fogható fel. A világhoz fűződő, tisztán áttekinthető spirituális kapcsolat azonban megszűnik, és 1937 után egy zaklatottabb, idegenebb életfelfogás és ábrázolásmód veszi kezdetét.Vizsgálódásunkat ugyanakkor ki kell terjeszteni az idegen arco-kat közvetítő alkotásokra is, hiszen – többek között – a párizsi fotómontázsokban a különböző arcok, mint a személyes sorsok hordozói, gyakran kereszteződnek más sorsot jelölő arcképpel, sőt néha egymásba is olvadnak. Az arcok és a sorsok közötti átjárást egy idő múlva az álarc kezdi jelképezni. Az álarc – Vaj-da esetében – nemcsak saját személyiségének rejtett rétegei-re utal, hanem a szellemi világ iránti nyitottságot is közvetíti. Az álarc nem levehető maszkként, hanem az arcra tapadó külső bu-rokként jelenik meg, ezzel is kifejezve a művészi lét szerves vele-járóját, a mélyebb értelmű összefüggések, a világ rejtett dolgai iránti fogékonyságot, amely azonban a démonikus erők irányába is kinyitja a kapukat.A Vajda Lajos művészetét 1937-ig áttekintő előadásban az arc-képek ábrázolásmódjain keresztül keresünk választ a művészt feszegető, saját sorsát érintő kérdésekre.

Bodonyi Emőke, PhDművészettörténész

kurátor, Ferenczy Múzeumi Centrum

Nyikolaj Bergyajev (1874–1948) orosz vallásfilozófus Vajda Lajos-ra gyakorolt hatását sokszor emlegeti a szakirodalom, és nem véletlenül, hiszen egyik levelében maga Vajda is hangsúlyozza Bergyajev könyvének fontosságát. Előadásomban Bergyajev Az új középkor című könyvét tágabb, a 19. század orosz kultúrtörténe-tének kontextusában értelmezem, és mindezt összekapcsolom a vajdai életmű egyes kiemelkedő darabjaival, főképp a Felmu-tató ikonos önarcképpel (1936). A Vajdához Bergyajev könyvének (amely magyarul 1935-ben jelent meg, és Vajda Szabó Lajostól kapta) közvetítésével eljutó univerzalizmus-eszme, Kelet és Nyu-gat dichotómikus szemlélete az előző századok gondolatrend-szerében mélyen gyökerező, a 20. század első évtizedeiben újra felélénkülő gondolat volt. A nyugati pozitivizmus és individualiz-mus kritikája, Kelet és Nyugat egységének keresztény kultúra ál-tali megvalósításának szolovjovi-bergyajevi eszméjét aktualizálja Vajda, ez pedig továbbvezet Vajda modernséghez fűződő viszo-nyához vagy éppen „konzervativizmusának” kérdéséhez.A bergyajevi paradigma a nyugati kultúra hanyatlását teoreti-zálta, és Európa új (kulturális) egységének megteremtését, azaz Kelet és Nyugat szintézisét állította célként. Ennek a kultúra-szemléletnek az összegzéséként tekintek az enigmatikus Felmu-tatóra, melyen az alak hármassága, azaz az egymástól eltérő, „reális” és „absztrakt” arcképek „szintéziséből” létrejövő harmadik forma az ún. „szentendrei program”-ban is felfedezhető, mint a kétosztatú kultúra, Vajda szavaival a „kétfajta európai ember-típus” egyesítéséből megújuló kultúra. Ez a hármasság azonban nem csupán a kor teoretikus műveiben található meg, hanem – a Vajda számára nyilvánvalóan fontos – ikonfestészeti hagyo-mányban is felfedezhető. Mi több, számára az európai egység, a közösség elve elsősorban nem vallásbölcseleti, hanem művé-szeti kérdést jelentett, és így az isteni és emberi lényeg ábrázol-hatóságának (évezredes) problémájába torkollott. Vajda Pepita füzeteiben fennmaradt olvasmányjegyzéke és Júliához írt leve-lei alapján Nyikolaj Bergyajev és (a Bergyajevre ható) Vlagyimir

A Vajda Júlia hagyatékból előkerült, szignatúra és egyéb jelzés nélküli Kettős portré című képet az utókor Júliának attribuálta és 1942-re datálta: így került be a köztudatba, kiállításokra és Júlia könyvének címlapjára is.A szakma tehát Júlia korai, Vajda 1941-es halálát közvetlenül kö-vető időszakának legfontosabb műveként könyvelte el a művet. A festményt alaposan szemügyre véve a bonyolult és átgondolt kompozíciós felépítés, a fejek ikonszerű megfogalmazása, vissza - fogott színei egy érett, kiforrott mestert feltételeznek. Valóban mesterműről van szó. A ma magángyűjteményben található festmény korunkban is számos titkot rejt; kevesen vizsgálták például a hátoldalon lévő rajz részleteit, illetve azt a kérdést, hogy e mű hogyan illeszthető bele az ekkor húszas éveinek végén járó Júlia ez időben készült alkotásainak szövetébe.

Erdész Lászlóműkereskedő

tulajdonos, Erdész Galéria

Vajda Lajos Felmutató ikonos önarcképe (1936) az életmű egyik kulcsdarabja. A modern magyar művészettel foglalkozó szak-irodalomban viszonylag ritka, hogy egy-egy műről, időről-időre újabb, a korábbiakat részben vagy egészben vitató értelme-zések szülessenek. A Felmutató e tekintetben is kivétel. A mű egyre bővülő bibliográfiája több, egymással is kommunikáló, de önálló, karakteres véleményt megfogalmazó tételt is tartalmaz (így pl. Mándy Stefánia, Mezei Árpád, Karátson Gábor, Pataki Gábor, Éber Miklós, Petőcz György és – legújabban a Világok között című kiállítás katalógusában – Boros Lili tanulmányai). Előadásomban azt szeretném bemutatni, hogy a Vajda-iroda-lomban, illetve a korábbi képelemzésekben felvetetteket egy kicsit más logika szerint elrendezve (átrendezve), a mű kontex-tusát és „jelentését” tekintve új, és talán legalábbis megfonto-landó eredményekre juthatunk.

Gosztonyi Ferenc, PhDművészettörténész

hab. adjunktus, ELTE Művészettörténeti Intézet

Vajda Lajos és Vajda Júlia művészetekonferencia

Szolovjov jelentőségét talán nem túlzás hangsúlyozni. A vajdai ember- és önábrázolás azért kapcsolódhatott az ikon elvont szemléletéhez és formakezeléséhez, mert az egyén közösség-ben történő felolvadásának eszméjét, a homo universalist köz-vetítette, mely – Szolovjov és Bergyajev nyomán – összekapcso-lódik az ember divinációjának folyamatával.

Boros Lili, PhDművészettörténész

kurátor, Ferenczy Múzeumi Centrumdocens, Eszterházy Károly Egyetem

GYÖRGYGabriella Tevékenységközpontú műértelmezés. Múzeum - pedagógia kiskamaszoknak a Vajda-kiállításon

MOLNÁR Eszter Vajda Lajos késői korszakának (1938–1940) strukturalista elemzési kísérlete és elméleti megközelítési lehetőségei

HORVÁTH Ágnes Vajda Lajos és Vajda Júlia szellemi környezete

A múzeumpedagógiai foglalkozásokon a gyerekek részéről leg- gyakrabban elhangzó kérdés az volt, hogy miért rajzolt Vajda „ilyen béna” rajzokat, ha egyébként kiválóan tudott rajzolni? Erre a kérdésre sokféleképpen lehet válaszolni, de szavakkal talán nem érdemes… Mert milyen meggyőző érvet tudunk felhozni egy 13 éves fiatal számára, azon kívül, hogy Vajda nem érezte trendinek a világ – és főként saját belső világa – realista ábrá-zolását? Vissza is kérdezhetünk, hogy tényleg, szerinted miért? Előhúzhatjuk a művészettörténet vagy a kultúrtörténet kártyát is természetesen…Művészetpedagógusként azt gondolom, az intellektussal meg-érthető válaszok helyett sokkal hatékonyabb a tevékenységben való felismerés, megértés előmozdítása. A tevékenység, a cse-lekedtetés által a diákok gyakorlati tapasztalatot szerezhetnek elvont fogalmakról, folyamatokról. A tudás gyakorlati megszer-zése azért hatékonyabb, mert érzelmek és mozgástevékenység kapcsolódik hozzá, amelyek több oldalról támogatják a kognitív folyamatokat.Az előadásban olyan kreatív gyakorlatokat és oktatási segédesz-közöket szeretnék bemutatni, amelyeket a kiállításhoz készítettem és használtam, és amelyek Vajda különböző korszakainak megér-tését segítik elő: 1. Belső kép megrajzolása – vidám rajzi gyakor-latok a szem-kéz koordináció nehezítettségével, avagy miért raj-zoljunk egy vonallal? 2. Réteges montázs létrehozása csoportos mozgásos-rajzi gyakorlatban. A rajzolás mint döntések sorozata és asszociációs gyakorlat. 3. A keret mint határ. A szabadság és erős érzelmek megtapasztalása rajzolás közben.

György Gabriellamúzeumpedagógus, Ferenczy Múzeumi Centrum

Előadásom a lebilincselően expresszív késői szénrajzokkal fog-lalkozik. Az érdekel, hogy a teljes œuvre felől nézve hogyan vál-tozik a vajdai vonal, pontosan hogyan jutott el a művész a késői műcsoport formai leleményéig.A késői művek formai szempontból egy radikálisan leegyszerű-sített, de nem homogén vonalrendszerben fogalmazódnak meg. E vizuális nyelvhez Vajda fokozatosan, hosszas kísérletezés után jutott el. Példaként az ún. összetett vonalrajz egyik típu-sát lehetne említeni: a faerezetre emlékeztető, párhuzamos vonalkázásból (Önarckép architektúrával, 1936) vagy a szomo-rúfűz-motívumból (Fűzfa koporsóval, kerekekkel, 1936) kiinduló absztrahált vonalkévét (Maszk fehér kontúrral, 1938). Az említett vonaltípusok, mint az utóbb felsorolt példák is mutatják, a késői műcsoport előtti művekben is felbukkannak.A késői művek formanyelvében véleményem szerint az a rajzo-lástechnika a legdominánsabb, amit szövéstechnikának nevez-hetünk. A képi példákkal alátámasztott bemutató után felvázo-lom a késői műcsoport elméleti megközelítésének igen sokoldalú lehetőségeit, illetve stíluspárhuzamait is.

Molnár Eszterművészettörténész, irodalomtörténész

ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola abszolutóriumot szerzett hallgatója

Vajda Júlia méltó szellemi és emberi társa, majd olyan tanítványa lett (sic!) Vajda Lajosnak, aki megküzdött Vajda-rangjáért – amint ezt Mándy Stefánia foglalja össze tanulmánnyal fölérő búcsúz-tatójában. „Sorsa rendkívüli helyre állította”, s így kettős feladat hárult rá: „nemcsak követni, hanem különbözni, nemcsak szolgálni, hanem önnön lényét kibontakoztatni.” Nem kellően feltárt, ezért félreértések bástyázzák körül azt a küzdelmet, amelyben leg-közelebbi barátai, Mándy Stefánia, Tábor Béla és Szabó Lajos segítették személyes és elméleti síkon egyaránt. De ide tartozik a Szabó Lajossal folytatott levelezése, a hosszú éveken át Tábo-réknál folytatott ún. „Szombati beszélgetések” és „Preszókratikus szemináriumok”. Mind Táborék, mind Vajda Júlia erről készített jegyzetei nagyrészt kiadatlanok – pedig Vajda Júlia képeire köz-vetlenül is hatottak az ott előkerülő témák, pl. a kígyó-motívum. Központi témaként szerepeltek a művészet centrális kérdései, ezen belül kitüntetett szerepe volt Vajda Lajos értékelésének. Ennek egyik „lecsapódása” a nevezetes – sokfelé szétszórtan és csak részben megjelent – Vajda-vita, amely a „szíven szúrt” Bálint Endre szerint is művészetfordító volt. A vitában, mint azt sokan, sokféle hangsúllyal említik, fontos szerepe volt Kállai Ernő és Szabó Lajos Vajda-értékelésének – utóbbi mindmáig szin-tén feltáratlan és félreértésekkel terhelt. Egészében kiadatlan (csak a hálón elérhető) például Szabó írása a Kállai Ernő, Fekete Nagy Béla és Vajda Júlia által rendezett emlékkiállításról. Sza-bó itt fontos szempontokkal támasztja alá, hogy Vajda élete és műve fordulópont a festészet történetében. Méltatja, hogy Vajda a festészetét szolgálatnak tartja (csakúgy, mint Szabó saját te-vékenységét), ezért elutasítja a zsenikultuszt. Előadásomban a fentieket kívánom szövegekkel, levélrészletekkel és egyéb doku-mentumokkal alátámasztani.

Horváth Ágnes, PhDirodalmár, műkritikus

hab. docens, ELTE BTK

2019. március 18–19., hétfő–keddFerenczy Múzeum2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 5.

PASSUTHKrisztina Az arc színeváltozása: arc–álarc–maszk

A Szimbólumtár meghatározása szerint az álarc/maszk: „Az át-lényegülés, a maszk által ábrázolt lénnyé való átváltozás jelké-pe. Használata kettős célú. Egyrészt védelmező, feladata az én eltakarása…” A Művészeti Szótár értelmezésében a maszknak/álarcnak nagy jelentősége van már a természeti népeknél: kulti-kus szertartások, beavatási ünnepek alkalmával a szellemi lények jelenlétét érzékelteti. Tehát az említett művekben az álarc és a maszk jelentése nem válik szét, inkább összemosódik. Ugyanakkor Vajda művészetében világosan elkülönül.Előadásunk témája: hogyan jelenik meg Vajdánál az álarc, vajon az álarc változik-e – a későbbiekben – maszkká, vagy a kettő független egymástól. S mi a maszk jelentősége- mondanivalója Vajda sajátos ikonográfiájában, mi a szerepe Vajda művészetének kiteljesítésében.A maszkkal – általában véve – számos mű foglalkozott kultikus, néprajzi, színházi vagy más értelemben. Egyik legfrissebb publi-kációként Hans Belting: Faces – Az arc története művét emelnénk ki, amely a maszkoknak általában külön figyelmet szentel. Ezzel szemben sajátosan Vajda maszkjaival – tudomásunk szerint – csak viszonylag kevés írás foglalkozik, közülük Kemény Katalin Maszk és valóság tanulmánya elemzi Vajda maszkjait igen behatóan – de már csak a művész halála után.A téma azért érdekes, mert Vajda életművén belül a maszkok je-lentős szerepet kaptak mind számszerűleg, mind stilárisan, mind sajátos anyaghasználatukban, tehát pasztellben, ami más művek-től elkülönítette őket.Kérdés, mit jelentett Vajda számára a maszk: egyfajta kísérletet, egy új stílus keresését (ami azután a késői nagy szénkompozíciók monu-mentális expresszivitásában valósult meg) vagy személyesebb önki-fejezést, önvallomást, ami formailag elkülönült a korábbi és a későbbi korszaktól is? Bár minderre még egyértelmű feleletet nem tudunk adni, megkíséreltünk néhány problémát felvetni.

Passuth Krisztina, DScművészettörténész

professor emeritus, ELTE Művészettörténeti Intézet

PATAKI Gábor Változatok a transzparenciára. Vajda, Picabia, Foltýn és a többiek

PETŐCZGyörgy A Vajda-ismeretlen

RADÁK Judit Vajda Lajos művészetének forrásai az írásos hagyaték tükrében

RÉNYI András Vajda és a „rajzolás” új paradigmája a 30-as években

Előadásomban a Vajda művészetében különös hangsúllyal jelentkező transzparens montázs korabeli párhuzamait sze-retném vizsgálni, figyelembe véve az európai művészetben a 20-as évektől egyre sűrűbben jelentkező metódus változatait, a Vajdához képest megfigyelhető hasonlóságokat és eltérése-ket. Picabia mellett a cseh artificialisták (Štyrský, Heisler, Foltýn) és a szürrealista fotósok (pl. Tabard) műveire szeretnék kitérni.

Pataki Gábor, PhDművészettörténész

tudományos főmunkatárs, MTA BTK Művészettörténeti Intézet

Sokan gondolták és gondolják Németh Lajossal egyetértve, hogy „Vajda életműve a magyar avantgárd művészileg legma-radandóbb tette”, sőt, hogy Vajdát igazi európai nagyságként kellene elismerni. Eközben azonban tanácstalanság uralkodik az életmű értelmezésével kapcsolatban. Mándy Stefánia Vajda Lajos c. monográfiájától eltekintve a szerzők rendszerint csak a rövid szentendrei korszakkal foglalkoztak, a hozzászólóknak ki-zárólag az „világlott”, és értetlenül – szótlanul – álltak a későbbi évek alkotásai előtt. Vajda valóban elmulasztott bennünket a szentendrei vonalmontázsoktól az utolsó három év képi vilá-gához átvezetni. A monográfia pedig számos olyan feltevéssel élt, amelyek a hagyaték, az életrajz, a kortársak feljegyzései és a kutatói gondolkodás tükrében már nehezen tarthatók.A kiállítás és katalógus újrakezdésnek tekinthetők. Félretoltak az útból egy-két toposzt – „szentendrei program”, a Felmutató és általában az ikonos képek középponti szerepe, a „konstruk-tív-szürrealista tematika” –, amelyek elállják az életmű újraér-telmezésének az útját. A figyelem középpontjába a korban élő alkotó került úgy, mint a személy és a kor találkozása. A kataló-gust gazdagító tanulmányok döntő többsége pedig értelmezé-si alapvetésnek tekintette Vajdának a húszas-harmincas évek civilizációs válság-tudatához kapcsolódó rossz közérzetét, modernségellenességét és kritikáját. Az előadás a régitől való elszakadás és az új értelmezés közötti átmenet főbb pontjait tekinti át vázlatos formában.

Petőcz Györgyújságíró

Kutatásom kiindulópontja Vajda Lajos írásos hagyatékának fel-dolgozása. A fennmaradt írásos dokumentumok mennyisége nem számottevő. Három füzeten (ún. Pepita füzetek) és néhány cédulán (füzetlapok, füzetlapdarabok, könyvtári kikérőlapok) kí-vül csak a feleségéhez, Vajda Júliához írt és általa megőrzött levelei állnak rendelkezésünkre, illetve néhány véletlenül meg-maradt levél és levelezőlap. A Pepita füzetek alapján beazo-nosított olvasmánylistából tematikus bibliográfiát készítettem, amely megmutatja, hogy Vajda olvasottsága milyen érdeklődé-si területeket fedett le, illetve az is láthatóvá vált, hogy egy-egy téma a bibliográfia egészéhez képest, arányaiban mennyire reprezentatív. Az elemzések során Vajda olvasmányélményei-nek lehetséges hatását mutatom be a műveken. Arra keresem a választ, hogy Vajda műveinek elemzésénél mennyire jelent segítséget, hogy ismerjük az alkotónak a művek készítésével azonos idejű olvasmányjegyzékét.

Radák Judit, PhDművészettörténész

adjunktus, Színház- és Filmművészeti Egyetem

Előadásomban Vajda 1934–36 között készült szentendrei ce-ruzarajzai – az ún. „rajzmontázsok” – európai „stíluskapcsola-tait”, pontosabban analógiáit vizsgálom. Az összefüggést Klee, Picasso, Calder és Albers, esetleg Morandi vagy Giacometti 30-as évekbeli vonalrajzaival nyilván nem lehet hatástörténeti alapon magyarázni.Az a hipotézisem, hogy a 20-as évek közepétől/végétől, az avantgarde hullámainak kifulladásával, a forradalmi, utópista és kollektivista művészetideológiák lassú kiürülésével Európa- szerte egymástól függetlenül többekben is fölmerült a kép- alkotás elemi „kezdeteihez” való visszatérésnek, az „alapok” tisztázásának gondolata. Mindezt nem egyszerűen a Nyugat túlfinomult dekadenciájából a primitívekhez való szubjektív regrediálás egy új hullámaként értelmezem.A legjobbak ragaszkodását a puszta rajzolás során szerezhető legelemibb tapasztalatokhoz, illetve a képalkotás e legkorábbi formájára való redukciót a stílusalternatívákban való képi gon-dolkodás valamiféle szaturáltságának tapasztalata válthatta ki. Klee már a Bauhausban töltött évek óta a képi gondolko-dás („bildnerisches Denken”) szisztematikus – a legelemibbtől a legkomplexebb struktúrákig jutó – fölépítésével kísérletezett, és figyelmen kívül hagyott mindenféle stílustörténeti hagyo-mányt. Alpers aszketikus-analitikus struktúrái vagy Picasso a stílusmintázatokat a vonalnyom differenciális kódjáig vissza-fejtő ironikus eljárása egyaránt variációs elven alapul – akár-csak Vajda a szabadkézi rajz mechanikus kopírozásán alapuló

„montázsai”.Rényi András, PhD

művészettörténész, esztétaegyetemi tanár, ELTE Művészettörténeti Intézet

RÓZSA T. Endre Vajda Lajos szellemi horizontja

WEINER SENNYEY Tibor Hamvas Béla és a képzőművészet, különös tekintettel Vajda Lajos mítoszára

SZABÓ Noémi A Vajda Lajos és Vajda Júlia kiállítás margójára

Szokatlan, hogy egy képzőművész akkora intellektuális háttér-tudással rendelkezzen, mint Vajda Lajos. Németül is, franciául is kiválóan beszélt, írt és olvasott. A magyar mellett tudott szerbül is, hiszen Vajda apai családja Szerbiából származott, hét évre oda tértek vissza. Héderbe, zsidó elemi iskolába járt, ahol héber nyelvet tanult. Nyitott kérdés, hogy hol és mikor tanult meg fran-ciául. Egy szellemi kör formálódott Szabó Lajos és Tábor Béla körül, Vajda egyenrangú intellektuális partnerként kapcsolódott a társasági-értelmiségi csoporthoz, amelyet Dialógus Csoportnak nevezhetünk, és aminek Franz Rosenzweig és Martin Buber voltak a vezérlő csillagai. Ebben a kontextusban kell elhelyezni Nyikolaj Bergyajev korai filozófiáját, amit Szabó Lajosék nem csak magyar fordításban ismertek. Az 1874-ben született Bergyajev Franciaor-szágban, Clamart-ban telepedett le, ott is halt meg 1948-ban.Petőcz György megvizsgálta az amerikai absztrakt expresszionis-ták művészetének korai fázisát, és felismerte rokonságukat Vaj-da „kései” művészetével. Néhány e körbe tartozó jelentős művész: Mark Rothko, Barnett Newman, Adolph Gottlieb. 1935 és 1938 kö-zött létezett egy művészcsoport, a neve: The Ten. A már említet-teken kívül további tagok Lou Schanker, Ilya Bolotowsky, Ben-Zion, Joe Solomon stb. Mindannyiuk közös vonása, hogy Oroszország-ból, az ún. letelepedési övezetből származik a család, esetleg még maguk is. Közös vonás továbbá, hogy mindannyian zsidó család-ban születtek. Ezek az élettények, ez a közös identitásmintázat nyújt alapot ahhoz, hogy Vajda művészetének expresszív vonásait kapcsolatba hozzuk a Tízek (The Ten) alkotásaival. 1925–26-ban készített egy igen érdekes rajzot Vajda. A felső ré-szen polgári társaság ül egy kerti asztal körül, oldalt lámpaüveg. A lap alsó felén könyvborító terve. Eszterkönyv. Magyarra fordí-totta DR. K – írta a lapra Vajda. Ez a gondolati vonulat 1936–37-ig húzódik át Vajda életművén.

Rózsa T. Endreművészeti író, szerkesztő, kritikus

a Magyar Rádió nyugalmazott főmunkatársa

Mit gondolt Hamvas Béla a képzőművészetről? Miért volt meg-határozó feleségével közösen írt, 1947-ben megjelent könyvük a Forradalom a művészetben, melynek eredeti címe Forradalom a művészetben: Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon volt? Miért éppen ezt a könyvet és Kállai Ernő A természet rej-tett arca című esszéjét kezdte ki Az absztrakt művészet magyar elméletei az Új magyar kultúráért című kötetében is olvasható dolgozatában Lukács György? Milyen következményei lettek mindennek a magyar irodalom és szellem történetére nézve? Előadásunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni, bemutatva Hamvas Béla, Kemény Katalin és Kállai Ernő külön-leges Vajda Lajos-képét.

Weiner Sennyey Tiborköltő, író, a DRÓT főszerkesztője

óraadó, Rajk László Szakkollégium, Tan Kapuja Buddhista Főiskola

A szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrumban (FMC) 2018 novemberében megnyílt Vajda Lajos és Vajda Júlia kiállítás szá-mos tanulsággal szolgált szakmai (művészettörténeti, muzeo-lógiai) szempontból. A kiállítások előkészítése során felbukkant művek, a két év alatt előkészített online œuvre katalógus helyze-te és továbbfejlesztésének irányai, továbbá a kiállítás megnyi-tása óta látótérbe került Vajda Lajos alkotások mind lehetősé-get teremtenek arra, hogy a kiállításon túl, egy hosszabb kutatói projekt keretén belül folytassa az FMC az összetett és szerte-ágazó Vajda-kutatást. A kiállítás szakmai tanulságait ismertetve körvonalazom és vázolom e kutatói program lehetőségeit.

Szabó Noémiművészettörténész

főosztályvezető, Ferenczy Múzeumi Centrum, Művészeti és Muzeológiai Főosztály