bÜntetÉs-vÉgrehajtÁsban dolgozÓk nÉzetei a...

BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSBAN DOLGOZÓK NÉZETEI A REINTEGRÁCIÓRÓL

HEGEDŰS JuditNemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar,

Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai [email protected]

IVASKEVICS KrisztiánNemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar

Magyar Tudományos Akadémia Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Inté[email protected]

ALKALMAZOTT PSZICHOLÓGIA 2016, 16(4):71–92. 71

ÖSSZEFOGLALÓ

Háttér és célkitűzések: Tanulmányunkban a TÁMOP 5.6.3-as projekten belül készített inter-jús kutatás eredményeit mutatjuk be. A kutatás célja a fogvatartottakkal kapcsolatos nézetek,kommunikációs eszközök, motivációs, mozgósítási technikák vizsgálata. Módszer: féligstrukturált interjú. Eredmények: A kiszámíthatóság, átláthatóság mint érték egyértelműenmegfogalmazódott a rendvédelmi munka értékeként, ugyanakkor a nyitás nehézségét, a rend-szer külső világ számára merev működését mint akadályozó tényezőt is kiemelték a reinteg-rációs programok működtetésében interjúalanyaink. Még mindig él az a kép a személyi állo-mányban, hogy a börtön egy olyan speciális zárt világ, amelyben ők is be vannak zárva, azintézmények működésére jellemző, hogy az innovációra való törekvés első elemei megjelen-tek, ugyanakkor a reintegráció kontra büntetés-végrehajtás dilemmája jól tettenérhető az in-terjúkban. Az interjúalanyok jelentős százaléka kisebb-nagyobb mértékben tipizálta a fogva-tartottakat. Két nagy csoportot különítettek el: a korábban integrált, reintegrálható kisebbség,míg a másik csoportot a soha nem integrált, nem reintegrálható többség alkotta. A reinteg-ráció korlátai között fogalmazták meg az iskolázatlanságot, a munkanélküliséget, a családihátteret és tágabb kontextusban a társadalmi előítéleteket. Következtetések: Összességébene kutatásunk alapján elmondható, hogy az intézetek részéről elindult egyfajta nyitottság a re-integrációs programok irányába, az ehhez szükséges paradigmaváltás elemei főleg azon dol-gozók esetében érhetők tetten, akik már részt vettek reintegrációs programot támogató pá-lyázatban.Kulcsszavak: reintegrációs program, kriminálpedagógia

DOI: 10.17627/ALKPSZICH.2016.4.71

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 71

72 HEGEDŰS Judit – IVASKEVICS Krisztián

BEVEZETÉS

A büntetés-végrehajtási intézetek személyiállományának szerepe alapvetően meghatá-rozó bármely – az intézetet, a munkájukatérintő – innovációk esetében: az intézet ve-zetőinek, a személyi állománynak a hozzáál-lása közvetve-közvetlenül is befolyásolhatjaaz adott fejlesztés sikerességét. Több projekt1abból a felismerésből indult ki, hogy a fog-vatartottakkal foglalkozó szakemberek nagy-részt túlterheltek; a fogvatartottak reintegrá-ciójával kapcsolatos ismeretük nem aktuális,az egy nevelőre jutó fogvatartotti létszámkedvezőtlenül hat szakmai tevékenységükre.2

A személyi állomány komoly szerepkonf-liktussal szembesül munkája során, hiszen „a körleteken szolgálatot teljesítő dolgozóknakegyidejűleg kell afféle rendőri/ rendfenntartóiszerepet betölteniük, ugyanakkor elvárás ve-lük kapcsolatban a tanácsadói, konfliktuske-zelői, mediátori teendők ellátása is” (Fiáth,2015, 11.). A büntetés-végrehajtási intézetekdolgozói és a fogvatartottak közötti viszonytsajátos „kölcsönös egymásrautaltság” jel-lemzi (Fiáth, 2015): munkájuk sikerességenagyban függ a fogvatartottak viselkedésétől,ugyanakkor a személyzet által végzett (pe-dagógiai) munka minősége befolyásoljaa fogvatartottak együttműködési szándékát.

Az utóbbi évtizedekben egyre inkábbmegerősödött az a szemléletmód, hogy a re-integrációs tisztek (a 2013-ban kiadott Bv.kódex előtt nevelőknek nevezték őket) fel-adataiba beépült egyfajta terápiás irányultság:„A nevelőnek kiemelt szerepe van a fogva-

tartott megismerésében, problémák kezelé-sében, melyek főképp a bezártságból, meg-fosztottságból adódó krízisszerű helyzetekmegelőzését és kezelését jelentik. A nevelőimegismeréshez szorosan kapcsolódik az írásosvéleményalkotás, egyéni vélemények elké-szítése, gyakran ad tanácsot családi viszá-lyokban, zárkán belüli problémák, feszültsé-gek megoldásában.” (Forgács, 2015, 86.) Eza szerepbővülés kiválóan illeszkedett beleabba a törekvésbe, hogy a biztonsági szem-pontok mellett a reintegrációra fokozott fi-gyelmet kell fordítani. Ennek érdekében jöt-tek létre reintegrációs programok, melyekkezdetben arra fókuszáltak, hogy mi nemműködik (deficit-modell), majd egyre inkábbelterjedt a készségszempontú vagy resztora-tív megközelítés (Szabó, 2012). A készség-szempontú megközelítés feltételezi, hogya reintegrációs programnak aktív résztvevőjea fogvatartott, a személyes kompetenciafej-lesztés mellett a közösség számára is értéketjelentő kárhelyreállításra törekszik (Szabó,2012).

REINTEGRÁCIÓS PROGRAMOKNEMZETKÖZI VISZONYLATBAN

A reintegrációs programok küldetése nemmás, mint hogy minimalizálják a büntetés-végrehajtási intézetekben eltöltött idő nega-tív hatásait, valamint hogy átmenetet bizto-sítsanak a fogvatartotti lét és a társadalomközött (LeClair és Guarino-Ghezzi, 1997).Világszerte rengeteg reintegrációs program

1 A fogvatartottak többszakos, társadalmi és munkaerő-piaci reintegrációja és az intenzív utógondozás modellje címűkiemelt projekt – projektismertető TÁMOP-5.6.3-12/1-2012-0001 URL: http://www.tamop.irm.gov.hu/uplo-ads/TAMOP_5_6_3_Projektismerteto.pdf. Letöltés ideje: 2015. március 3.

2 Windt Szandra: Mediáció és resztoratív igazságszolgáltatás a büntetés-végrehajtásban (MEREPS), avagy egy nem-zetközi projekt tapasztalatainak bemutatása. URL: http://www.uni-miskolc.hu/~wwwdeak/Collegium%20Docto-rum%20Publikaciok/Windt%20Szandra.pdf. Letöltés ideje: 2015. március 3.

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 72

Büntetés-végrehajtásban dolgozók nézetei a reintegrációról 73

indult és került implementálásra különbözőbüntetés-végrehajtási intézetekben. Általá-nosságban a reintegrációs programokat há-rom nagyobb fázis alapján lehet megkülön-böztetni (James, 2009):

1. programok, amelyek a fogvatartás soránkerülnek lefolytatásra;

2. programok, amelyek szabaduláskor segí-tenek az elkövetőknek kapcsolatba ke-rülni különböző segítő szolgálatokkal;

3. valamint olyan hosszú távú programok,amelyek a fogvatartott társadalomba tör-ténő végleges visszahelyeződését segítikfelügyelettel és támogatással.

Típusuk szerint két nagy csoportra oszthatóka programok: az egyik a büntetés-végrehaj-tási program kategóriája, amely átmenetetigyekszik biztosítani a fogvatartottaknak azintézetből a társadalomba (Seiter és Kadela,2003). Ide tartoznak többek között az átme-neti otthonok, a reintegrációs őrizet, a mun-kahelyteremtő programok, valamint egyébspeciális reintegrációs programok. A másiknagy kategória a kezelést célozza meg. Idesorolhatóak például a függőségeket kezelőprogramok, az életvezetési tanácsadás, a kog-nitív viselkedésterápiák, valamint speciálisprogramok szexuális és erőszakos bűncse-lekmények elkövetőinek. A következőkbenbemutatásra és ismertetésre kerülnek a kül-földön leggyakrabban alkalmazott progra-mok, és az azok hatékonyságáról készültvizsgálatok.

A – hazánkban is nemrég bevezetett –reintegrációs őrizet lehetőséget ad a fogva-tartottaknak arra, hogy büntetésük végénekegy meghatározott arányát otthonukbanugyan, de állandó felügyelet alatt tölthessékle. A módszer hatékonyságát viszonylag ke-vés kutatás vizsgálta, az eredmények pedigellentmondóak. Smith és Akers (1993) a flo-

ridai reintegrációs őrizet programjának kere-tében 5 évre kiterjesztve mérték fel, hogya kontrollcsoporthoz képest mekkora lesza reintegrációs őrizetben elhelyezett fogva-tartottak visszaesési aránya. A két csoportközött nem volt szignifikáns különbség, ígytehát ebben a vizsgálatban a reintegrációsőrizetnek nem volt hatása a visszaesésre. Egymásik, frissebb kutatás Bales és munkatársai(2012) által az előzővel ellentétes eredmé-nyeket hozott: a reintegrációs őrizetben lévőkközül szignifikánsan kevesebben követtek elismét bűncselekményt. Fontos azonban meg-említeni, hogy a reintegrációs őrizetből ésbüntetés-végrehajtási intézetből szabadulófogvatartottakat nem feltétlenül informatívösszehasonlítani a visszaesés szempontjából.Di Tella és Schargrodsky (2013) rámutatottarra, hogy reintegrációs őrizetbe amúgy isazok a fogvatartottak kerülnek, akik alacsonykockázatúnak minősülnek, így a visszaesésiarányok közötti különbség eredeztethetőa szelekciós folyamatból is. Továbbá, ahogykorábban említésre került, nagyon kevés ku-tatás történt ezen a területen, és amelyeket le-folytattak, nem kontrolláltak egyéb, a visz-szaesést jelentősen befolyásoló változókat.

Az átmeneti házak nevükből fakadóanegyfajta átmenetet biztosítanak bizonyos el-ítélteknek: a feltételesen szabadlábra helye-zett fogvatartottak itt tölthetik első néhányhónapjukat, más elkövetők pedig büntetésükutolsó részében kerülhetnek ilyen intéz-ménybe (Latessa és Allen, 1982). Ennekelméleti háttere nem más, mint hogy a fog-vatartottak fokozatosan kerüljenek visszaa társadalomba, és ugyan folyamatos fel-ügyelet alatt vannak, mégis visszanyerjékautonómiájuk egy részét. Az átmeneti házakegy része biztosít egyéb programokat is, mintdrogrehabilitáció, életvezetési tanácsadás, ésegyéb, terápiás jellegű szolgáltatásokat

ALKALMAZOTT PSZICHOLÓGIA 2016, 16(4):71–92.

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 73


(Latessa et al., 2010). Az átmeneti házakeredményességét kevés tanulmány vizsgálta.Lowenkamp és Latessa (2002) 53 ilyen jel-legű program hatékonyságát vizsgálta, azon-ban az eredmények meglehetősen változóakvoltak. Volt olyan program, amely mintegy30%-os csökkenést eredményezett a vissza-esésben, azonban volt olyan is, ahol ennek el-lenkezője valósult meg, és 35%-kal nőtta visszaesés. Egy újabb kutatásban Latessa,Lowenkamp és Bechtel (2009) szintén 54 in-tézményt vizsgált. Megállapításuk szerintkonzisztensen rosszabb eredményeket mu-tattak azok a fogvatartottak, akiket ilyen in-tézményben helyeztek el.

A munkahelyteremtő programoknak kétfajtája van: a külső munkahelyre történő el-távozás, valamint az átmeneti munka. Előb-bire általánosságban a fogvatartott bünteté-sének utolsó időszakában van lehetőség, és aza célja, hogy megtanítsa a fogvatartottakatarra, hogyan kell külső környezetben pro-duktív munkát végezni, és hogy hozzá tud-janak férni némi plusz juttatáshoz a szaba-dulásukhoz közeledve (Petersilia, 2003).A másik, az átmeneti munka azok számáralett tervezve, akik feltételesen szabadulnak,és elsődlegesen arra szolgál, hogy átmenetimunkahelyhez jussanak mindaddig, amígnem találnak stabil munkalehetőséget. Biz-tosítanak önéletrajzírási és állásinterjúra valófelkészülési, valamint egyéb tréningeket is(Redcross et al., 2010). Egy példa erre a NewYork-i Center for Employment Opportunities(CEO), amely mintegy 2500 feltételesen sza-badlábra helyezett személynek biztosít fize-tős munkát. A munkahelyteremtő programokeredményessége változó. Wilson, Gallagherés MacKenzie (2000) 33 ilyen programotvizsgált meg, és arra a következtetésre jutot-tak, hogy a munkahelyteremtő programokcsökkentik a visszaesés valószínűségét. Ezzel

szemben Visher, Winterfield és Coggeshall(2005) 8 programot érintő vizsgálata nem ta-lált szignifikáns különbséget visszaesésbena programban részt vevő és a programbanrészt nem vevő személyek között.

A terápiás programok között nemzetköziviszonylatban a kognitív-viselkedéses meg-közelítések mutatják a legígéretesebb ered-ményeket. Jelen esetben nem beszélhetünkegy egységes standardizált módszerről(McGuire, 1996): a kognitív viselkedésterá-pia (CBT) sokkal inkább módszerek összes-sége, amely mindig úgy van kialakítva, hogyaz adott célcsoportra vagy problémára fóku-száljon (büntetés-végrehajtási területen pl.agressziókezelés, szexuális bűnelkövetők,drogrehabilitáció). Ide tartozhatnak a szoci-ális készségfejlesztő tréningek (modellezés,szerepjáték, majd visszajelzés), a szociálisproblémamegoldó tréningek, a racionális-ér-zelmi viselkedésterápia, valamint a kognitívképességfejlesztő program. Ez utóbbi másnéven a Reasoning and Rehabilitation (R&R:Ross et al., 1988), melyet különböző nevekenugyan (pl. az Egyesült Királyságban: StraightThinking on Probation; STOP; Raynore ésVanstone, 1996), de világszerte alkalmaz-nak. A CBT hatékonyságát rengeteg tanul-mány vizsgálta. Pearson és munkatársai(2002) 69 hatékonyságvizsgálat eredményeitösszesítve arra a megállapításra jutottak,hogy a kontrollcsoportokhoz képest átlago-san 30%-kal csökkent a visszaesés. Egy má-sik metaanalízisben Wilson és munkatársai(2005) 20 tanulmányt vizsgálva hasonló, 20és 30% közötti csökkenést találtak.

A szexuális bűnelkövetőkre külön prog-ramok specializálódnak. Nemzetközi szin-ten rengeteg különböző terápiás alkalmazásszületett, melyek hatékonysága változónakmondható. Az egyik legátfogóbb és legki-terjedtebb hatékonyságvizsgálatot Lösel és

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 74


Schmucker (2005) végezte el. Metaanalízi-sükben összesen 69 független, szexuális el-követőknek tervezett program eredményeithasonlították össze, amelyekben összesen22 181 fő vett részt. A programokban résztvevők közül 37%-kal kevesebben estek visz-sza azokhoz képest, akik nem vettek részilyen programban. Típusaik alapján elmond-ható, hogy az organikus jellegű kezelések(kasztráció, hormonális beavatkozás) haté-konyabbak, mint a pszichológiai programok.Ez utóbbiak közül a kognitív viselkedésterá-piák bizonyultak a leghatékonyabbnak, míga nem viselkedésalapú terápiáknak nem voltszignifikáns hatása a visszaesésre.

A Mindfulness-alapú stresszcsökkentőprogram (Mindfulness Based Stress Reduc-tion, MBSR) egy intenzív, 8 hetes mindful-ness (tudatos jelenlét) tréning, amely erede-tileg Dr. Jon Kabat-Zinn nevéhez fűződik(1990). Eredeti célja az volt, hogy olyan be-tegeknek nyújtson boldogulási lehetőséget,akik intenzív fizikai fájdalmakat élnek át,krónikus betegségekben szenvednek, vagypedig nehéz érzelmi helyzetben vannak.Azóta az alkalmazási lehetőségek kiterjedtek,és a program szerte a világon elterjedt.A program olyan fenntartott nemreaktív me-ditációt és egyéb gyakorlatokat foglal ma-gába, amelyek a jelen pillanatra fókuszálvamegnövelik a mentális folyamatokkal kap-csolatos tudatosságot (Grossman et al.,2004). A jelenre való fókuszálás miatt a múlt-tal és jövővel kapcsolatos aggodalmak csök-kennek, növekedik a figyelmi kapacitás, va-lamint javul a megküzdési képesség(Kabat-Zinn, 1993; Teasdale, 1990). Bünte-tés-végrehajtási területen hatékonyságuk bi-

zonyított: Shonin, Van Gordon, Slade és Grif-fiths (2013) metaelemzése kimutatta, hogy azMBSR programok csökkentik az agressziót,a negatív érzelmeket és az addikciós tünete-ket, ezzel szemben pedig növelik az önbi-zalmat és az optimizmust, valamint a relaxá-ciós képességeket.

REINTEGRÁCIÓS PROGRAMOKVIZSGÁLATA MAGYARORSZÁGON

Hazánkban is komoly előrelépések történteka reintegráció területén: a büntetés-végrehaj-tási intézetek a fogvatartottak reintegrációjaérdekében egyre tudatosabban szerveznekprogramokat. A 2013. évi CCXL. törvény(Bv. kódex) kiemelten hangsúlyozza a rein-tegrációs programok szervezésének szüksé-gességét, melyek „az elítélt munkaerő-piaciintegrációjának elősegítését, a befogadástmegelőző életkörülményeiből, életvitelébőleredő hátrányok csökkentését, személyiségeés szociális készségei fejlesztését célzó rein-tegrációs programok, foglalkozások”.3 Ezenelvárásnak már korábban is igyekeztek meg-felelni a büntetés-végrehajtási intézetek, me-lyek a rendszerváltás óta törekednek beépí-teni működésükbe a reintegráció eszközeit,így például a munkavégzést, az oktatást,a sport- és kulturális programokat, a terápiásfoglalkozásokat, a vallásgyakorlást, a csa-ládi kapcsolatokat támogató programokat.A reintegrációs programok szervezése soránegyértelművé vált, hogy „olyan komplex pre-venciós megközelítésre van szükség, amelymind a kilépésben szerepet játszó lélektanifolyamatokat, mind a kilépést elősegítő


3 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás vég-rehajtásáról. URL: http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=165860.254754. Letöltés ideje: 2016. július 21.

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 75


társadalmi feltételek megteremtését támo-gatja. Ez a folyamat már a börtön falain be-lül meg kell hogy kezdődjék pszichológiai re-habilitációs programok és a későbbivisszailleszkedést segítő oktatás, képzés ésegyéb reintegrációs célú programok formá-jában.” (Borbíró és Szabó, 2012). Ezt a szem-léletmódot képviselte a TÁMOP 5.6.3-as pro-jekt, mely országosan egységes alapelvekmentén megvalósítható reintegrációt segítőszolgáltatásokat kívánt biztosítani az országösszes büntetés-végrehajtási intézetében.A fogvatartottak, az előzetes letartóztatás alattálló személyek, valamint a kényszergyógy-kezeltek számára személyiség- és kompe-tenciafejlesztő, valamint képzési és utógon-dozási programot szerveztek. Ezen túla projekt részcélként fogalmazta meg a fog-vatartotti célcsoporttal foglakozó szakembe-rek felkészítését is.4 Jelen tanulmányunkbane projekttel kapcsolatos kutatás eredményeitmutatjuk be. Két területre fókuszáltunk írá-sunkban: egyrészt a projektben részt vevőszemélyi állomány fogvatartottakkal kap-csolatos nézeteire, másrészt a reintegrációvalkapcsolatos véleményükre.

Hazánkban viszonylag kevés kutatás szü-letett a börtönökben zajló reintegrációs prog-ramok minőségéről, hatékonyságáról, vala-mint a büntetés-végrehajtásban dolgozókról.E kutatások közül is kiemelkedik két egy-mással párhuzamos kutatás. Az MTA Társa-dalomtudományi Kutatóközpont Szubjektívreszocializációs esélyek című kutatása a fog-vatartottak szemszögéből vizsgálta a rein-tegráció lehetőségeit (Albert, 2015). 35 évenaluli, rövid ítélettel (max. 3 évig terjedő sza-badságvesztés) rendelkező férfiakat kérdeztek

meg arról, hogy milyen esélyeik és lehetősé-geik vannak a társadalomba való beilleszke-désre, milyen gátló és segítő tényezőkkel kellszembesülniük (Albert, 2015). Az OrszágosKriminológiai Intézetben (OKRI) végzett ku-tatás során Borbíró Andrea és Szabó Judita magyar büntetés-végrehajtási intézetekbenalkalmazott reintegrációs és rehabilitációsprogramokat elemezték. A jogszabály-, do-kumentumelemzés mellett fókuszcsoportosbeszélgetéseket és félig strukturált interjú-kat készítettek a személyi állománnyal. E kétkutatás szinte azonos eredményt kapott: „A szabadításra felkészítés és utógondozásfázisát egyöntetűen problémásnak látta a ku-tatásban megkérdezett személyi állomány ésa fogvatartottak is, sem a gyakorlati megva-lósítás, sem az elméleti keretek nem megfe-lelőek.” (Albert és Bíró, 2015, 144.)

A személyi állomány attitűdjének vizs-gálatával Rózsa Sándor foglalkozott, aki2015-ben megjelent kérdőíves kutatásábanazt vizsgálta meg, hogy mi jellemző az álta-lános elégedettségre, amelyet a személyes,társas és vállalati tényezőkkel összefüggés-ben elemzett (Rózsa, 2015). E kutatáshozkapcsolódik az általunk végzett elemzés,mely más módszertannal és eltérő hangsúly-lyal ugyan, de szintén a személyi állományrafókuszált.

A KUTATÁS MÓDSZERTANI HÁTTERE

A kutatás célja a büntetés-végrehajtási inté-zetek személyi állományának (a fogvatartot-takkal közvetlenül érintkező állománytagok)a fogvatartottakkal kapcsolatos nézeteinek,

4 A fogvatartottak többszakos, társadalmi és munkaerő-piaci reintegrációja és az intenzív utógondozás modelljecímű kiemelt projekt – projektismertető TÁMOP-5.6.3-12/1-2012-0001 9. o. URL: http://www.tamop.irm.gov.hu/up-loads/ TAMOP_5_6_3_Projektismerteto.pdf. Letöltés ideje: 2015. március 3.

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 76


a kommunikációs eszközök, motivációs,mozgósítási technikák vizsgálata.

Kutatási témáink feltárására félig struk-turált interjúk készültek, melyek főbb tema-tikus pontjai a teljes minta esetében nagyjá-ból azonosak voltak. Mindegyik interjújégtörő kérdésekkel kezdődött: az interjúala-nyokat a saját, személyes életút mellett az in-tézet rövid bemutatására kértük meg. Ezt kö-vetően a fogvatartottakról kialakított képrőlkérdeztük, a társadalomba való visszaillesz-kedés esélyeiről, a támogató és gátló ténye-zőkről érdeklődtünk. Az interjúvázlat adtaa beszélgetés vezérfonalát, ugyanakkor azinterjút készítők lehetőséget biztosítottak arrais, hogy az interjúalanyok a kérdéssortól el-térő problémakörökre is rámutathassanak.

Az interjúkat 2014. november – 2014.december között vettük fel a kutatásban résztvevő intézetekben. Az interjúk átlagosan 1,5órás időtartamúak voltak. Előzetes engedélyalapján rögzítésre kerültek a beszélgetések,melyeket szó szerint begépeltünk. Az interjúkfelvételekor biztosítottuk az interjúalanyo-kat arról, hogy amit mondanak, nem lesz be-azonosítható, az általuk elmondottakat csakés kizárólag kutatási célból használjuk fel.Ebből is adódik, hogy az eredmények közlé-sekor nem jelezzük azt, hogy mely intézmé-nyekről van szó, inkább egy általános kép ki-alakítására törekedtünk. A kutatáshoz azengedélyt a Büntetés-végrehajtás OrszágosParancsnoksága adta meg. Az interjúk ké-szítői a Foresee Kutatócsoport kutatói közülkerültek ki, akik nem álltak függelmi vi-szonyban a büntetés-végrehajtási intézetek-kel, ugyanakkor ismerik a börtönvilágot, an-nak hierarchikus működését.

Az elemzés során elsőként az interjúkatolvastuk át, ezt követően az elemzési szem-pontrendszer került kidolgozásra az olvasot-tak, a kutatási terv és az interjúvázlatok alap-

ján. A következő lépés a szövegek kategori-zálása volt. Az alábbi tematikai blokkokathatároztuk meg:

– az interjúalany szakmai identitása, pálya-szocializációja;

– a börtönvilág jellegzetességei;– fogvatartottakról kialakított kép;– társadalmi reintegráció:

• gátak• segítségnyújtási lehetőségek.

A kutatásban összesen 35 fő vett rész, akikkiválasztásánál fontos szempont volt, hogy azintézetek parancsnokai, nevelői, felügyelőimellett a TÁMOP szakmai vezetői is szótkapjanak. Tisztában vagyunk azzal, hogygyakran a vezetők jelölik ki az interjúala-nyokat, a függőségi viszonyok, a megfelelnivágyás, a szolgálati titoktartási kötelezettségis befolyásolhatták az interjúalanyok nyitott-ságát. Tapasztalataink szerint kevéssé tértekki a rendszerszerű ellentmondásokra.

Iskolai végzettségüket tekintve a mintábanszereplők között többen (16 fő) megemlítet-ték, hogy felsőfokú végzettséggel rendelkez-nek: közöttük négyen pedagógusképzésben,ketten szociális képzésben tanultak, mígrendőrtiszti főiskolán 8 fő végzett. A többé-ves, már-már évtizedes tapasztalattal bírószemélyek mellett a néhány éve a büntetés-végrehajtásban dolgozók is bekerültek a min-tába. Heterogén volt a megkérdezettek cso-portja: a vegyészmérnöktől kezdve a szociálismunkáson át a pedagógusig sokféle végzett-ségű személy megtalálható.


APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 7


A KUTATÁS EREDMÉNYEI

Az interjúalanyok szakmai identitása

A szakmai identitás kialakulása az egész élet-pályán át tartó folyamat, amelyet alapvetőenmeghatároznak a munkavégzés során szerzetttapasztalatok, a szakmai ismeretek és képes-ségek elsajátítása (Ritoók, 1995), a siker ésa kudarc hatása – különösen így van ez a bün-tetés-végrehajtás területén. A kutatásunkbanrészt vevőkre – ahogy az fentebb is olvasható –a sokszínűség volt jellemző mind életkor,mind iskolai végzettség tekintetében. A többéven át a büntetés-végrehajtásban dolgozókmellett pályakezdő nevelők, felügyelők isrészt vettek a kutatásban.

Az interjúkban kitértünk arra, hogy mi-lyen háttértényezők határozták meg pálya-választásukat. Leginkább a „kényszer” hoztaide interjúalanyainkat, 8 fő jelezte, hogy ko-rábbi munkahelye megszűnt, és csak itt ka-pott állást, de „nem bántam meg. Ez egy biz-tos munka. Ha betartjuk a szabályokat, akkorez biztos hely. Itt ez ritka, meg kell becsülni.”Négy fő még az 1990-es években a biztosmegélhetés miatt lépett erre a pályára, ugyan-akkor az anyagiak mellett a hivatástudat isérzékelhető több interjúalany válaszában:„Mikor egyetemre jártam, akkor a gyer-mekvédelemmel kapcsolatos kurzusokat megkriminológiával kapcsolatos kurzusokat ishallgattam, és az egyiknek a teljesítési kö-vetelménye az egy börtönlátogatás volt és ezvolt az első börtön, ahova én betettem a lá-bamat az életbe. Nekem ez annyira megtet-szett, hogy úgy gondoltam, hogy ez lesz a hi-vatásom.” A kényszer, az elhivatottságmellett érdekes jellegzetességként jelennekmeg a „büntetés-végrehajtási dinasztiák”,több interjúalanyunk kiemelte, hogy felmenőiközött rendvédelmisek vannak, szinte kike-

rülhetetlen volt a sorsa, hogy börtönben he-lyezkedjen el: „Családi indíttatásunk nekünkennél komolyabb, már a nagyapám is a ren-dészetnél dolgozott anno, még a második vi-lágháború előtt. Apám is közel 40 évig dol-gozott a bv-ben, volt egy dinasztikus jellega családomban, hogy rendészeti szerveknéldolgoznak az ősök. Még a feleségem család-jánál is jelentős számban találhatók katona-tisztek, büntetés-végrehajtási szakemberek.Így alakult, nyilván a gyermekeim és a fele-ségem is ezen a területen dolgoznak. Vana családban rendőr, katasztrófavédelmi szak-ember, büntetés-végrehajtási szakember. Azegész paletta le van fedve.”

Bár szinte mindegyik interjúban megje-lent, hogy mennyire nehéz munkát végez-nek, mégis – kevés (4 fő) kivétellel – érzé-kelhető volt elhivatottságuk, a rendvédelmimunka jellemzőivel való azonosulás: „Nekemtetszik ez a parancsuralmi rendszer, főleg ak-kor, ha mindenki betartja, mindenki egyenlő.Tetszik, amikor megmondják, hogy mit kellcsinálni.” – a kiszámíthatóság, átláthatóságmint érték egyértelműen megfogalmazódotta rendvédelmi munka értékeként, ugyanakkora nyitás nehézségét, a rendszer külső világszámára merev működését mint akadályozótényezőt is kiemelték. Az, hogy mennyire el-hivatottak az itt dolgozók, igen nagy mér-tékben függ az adott intézmény légkörétől,ahogy arra Rózsa Sándor is felhívta a figyel-met: „Az elvárásoknak megfelelően az elé-gedettség magas együttjárást mutatott az el-kötelezettséggel, a nyílt és jól működőintézeti kommunikációval, a munkahelyi ve-zetéssel való elégedettséggel, a karrierépítésilehetőségek világosságával és tisztaságával.Ezzel szemben a következetlen utasítások-kal, a munkahelyi stresszel, a terhelés mér-tékével és a szerepkonfliktussal meglehető-sen szoros negatív együttjárások adódtak.

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 78


A viszonylag magas együttjárások azt tükrö-zik, hogy az általános elégedettséget a tágabbszervezeti tényezők, a közvetlen munkatársikapcsolatok és az egyéni stresszkezelés jel-lemzői erősen befolyásolják.” (Rózsa, 2015,32.) Interjúalanyaink is árnyaltan elemeztéka rendszer működését, ugyanakkor mind-annyian egyetértettek abban, hogy a külső vi-lág felé nyitás egyre inkább jellemzi az inté-zeteket.

A szakmai identitás fontos része a to-vábbképzés kérdése, mely főleg a nevelők ésa vezetők körében jól tettenérhető: többena BA szintű képzést követően mesterképzé-sen vettek részt, illetve megszerezték az ún.rendészeti szakvizsgát, ugyanakkor a közép-fokú végzettségű egyének kevéssé hangsú-lyozták pályaszocializációjuknál a képzésiránti igényüket. A továbbképzésekre rend-szerint vonakodva mennek az állomány tag-jai – a parancsnoki, vezetői interjúk szerint –,emögött nemcsak a motiválatlanság húzódikmeg, hanem az is, hogy gyakran saját sza-badidő terhére mentek el. Ugyanakkor „az-tán, amikor végigcsinálták, nagyon tetszettnekik, kérdezték, mikor lesz újra. Látták, hogyez nem rossz. Vannak stresszkezelő helyzet-megoldások. Párnapos tréningekre küldünkkollégát, hazajönnek, ki vannak cserélődve,kipihenve. Ott nagyon sokat kapnak szakma-ilag is a szituáció helyzetgyakorlatok során.”A képzéssel szembeni ellenállás egyik leg-főbb okaként a leterheltséget említették meg,mely több szinten is megjelenik: egyrészt azegy nevelőre jutó fogvatartotti létszámban,másrészt a túlórák számában is.

Jól látták interjúalanyaink a leterheltség-ből adódó problémákat: a személyzet kiégé-sét, a stresszel kapcsolatos megküzdési stra-tégiákat, a bv-sek egészségügyi állapotát:„Érzékenynek kell lenni erre a típusú mun-kára, enélkül nem lehet itt dolgozni. Le kell

vetni az előítéleteket. Minden fogvatartottalmásképp kell beszélni, gondolkodni kell az őfejével, hogy meg tudják oldani a problémá-ját. Aki nem bírja ezt a munkát, az nem ma-rad sokáig, mert felemésztődik. Tehát nemnézhetjük azt, hogy ki miért van bent. Ez nemlehet a szakma kiindulási pontja. Mert eznem lombrózós dolog, hogy te ezért vagybent, akkor veled ezt és ezt kell csinálni. Nemszabad előítéleteknek lennie, hogy ez befo-lyásolja a munkáját. Ez a munka idegilegnagyon leterhelő. Elfogadom, hogy ne le-gyenek kedvezményeik azoknak, akik itt dol-goznak, de fogadja el a társadalom, hogyaki 20 évet itt lenyomott, az tönkremegy.A kollegák jelentős része 55-65 év közöttmeghal. Szív- és érrendszeri betegségekben,a stressz miatt. Lehet irigyelni azt a korked-vezményes nyugdíjat, amit most már elvettektőlünk, de jöjjön ide bárki dolgozni a körletre,140 bűnöző közé napi 12 órában.” A fogva-tartottakkal közvetlen kapcsolatban lévő dol-gozók munkájuk jellege miatt kiemelten ve-szélyeztetett csoport a kiégés szempontjából,ahogy arra Boros és Csetneky is rámutattak:„a pszichoszomatikus megbetegedések gya-kori előfordulása összefügg az állomány szo-rongásával és a túlterheltségből adódó fá-radtsággal, a pihenés és oldódás hiányával”(Boros és Csetneky, 2002, 227.). A stressz ésa kiégés megelőzése érdekében egyértelműenjavasolt a képzés, továbbképzés, tréning, en-nek jelentőségét interjúalanyaink is felis-merték: azok, akik már vettek részt mentál-higiénés képzésen, szinte kivétel nélkülmegemlítették a munkatársak mentális gon-dozásának, támogatásának szükségességét,míg azok, akik nem rendelkeztek ilyen irányútapasztalatokkal, kevéssé fogalmazták mega képzések fontosságát, a mentálhigiénés se-gítségnyújtás lehetőségeit.


APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 79


A börtönvilág jellegzetességei

A börtön bemutatására vonatkozó kérdé-sünkre nemcsak a konkrét büntetés-végre-hajtási intézetek jellegzetességeire tértek ki,hanem általában a börtönvilág jellegzetessé-geit is taglalták. A legfőbb jellemzőként fo-galmazták meg a zártságból adódó feszült-ségeket, nehézségeket, a nagy fogvatartottilétszámot, a személyzet leterheltségét. Ezszinte teljesen összhangban van a Rózsa Sán-dor által kapott eredményekkel, hiszen otta 30 lehetséges probléma közül másodikkéntfogalmazták meg a létszámhiányt és a nemarányos terhelést: „30. Egy-egy körletre túl-ságosan kevés felügyelő, szociális segéde-lőadó és nevelő jut, ugyanakkor a feladatokaterre való tekintet nélkül végre kell hajtani.A kitöltők 70,1%-a érezte az állításban meg-fogalmazott létszámhiányt és az ezzel nemarányos terhelést jelentős problémának.”(Rózsa, 2015, 36.) Ugyanakkor interjúala-nyaink kiemelték azt is, hogy elmozdulástörtént pozitív irányba: „Nyilván törekszikaz ország arra, hogy uniós elvárásoknakmegfelelő elhelyezési formák legyenek a ma-gyar büntetés-végrehajtásban is, amit mond-tál, hogy egy négyzetméterre jutó fogvatartottszáma ne haladja meg azt, ami elő van írva.Nagyon sok bv intézetben törekednek, pá-lyáznak, építkeznek, állami fenntartású alap-vetően, de férőhelybővítés legyen. A szakmaifeladatok ellátása, meg az ott dolgozó állo-mány képzettségén, hozzáállásán múlik, amitcsak ilyen és hasonló programokon keresztüllehet elérni.” Egyre többen felismerték, hogyaz előrelépés egyik útja a pályázás, amelyazonban – ahogy erre az egyik interjúalanyfelhívja a figyelmet – külön szakma, azaza feladatkör további bővülését fogalmaztákmeg, mely az amúgy is leterhelt állomány ter-heinek növelését vonja maga után.

A másik fő jellegzetesség, amit kiemeltek,hogy milyen nagy különbség van pedagógiaiszempontból az előzetes ház és a letöltőházközött a reszocializáció szempontjából: azelőzetes házban jóval korlátozottabbak a le-hetőségek, nehezítettek a körülmények hosz-szú szakmai programok végrehajtására, azítélet előtt álló személy feszültsége is kedve-zőtlen helyzetet teremthet – ezzel szintemindannyian egyetértettek.

Fontos elemként jelent meg a férfiak ésnők közötti különbségtétel: a nőket, illetvea fiatalkorúakat még mindig nehezebb cso-portnak gondolják – egyik interjúalanyunkkifejezetten hangsúlyozta, hogy a női fog-vatartottakra való odafigyelés még inkábbszükséges lenne: „Nem gondoltam volna,hogy a nőkkel ilyen nehéz. A nők nehezen vi-selik a bezártságot. Családjuk hiányzik nekik.A férfi könnyebben viseli a híreket otthonrólegy levélben, mint egy nő. Azoknak mindenbajuk lesz egy hírtől, hogy beteg a gyerekükkint. Másképp élik meg a benti időt és azt, milehet kint.”

Összességében elmondhatjuk, hogy mégmindig az a kép él a személyi állományban,hogy a börtön egy olyan speciális zárt világ,amelyben ők is be vannak zárva, ugyanakkornem mondják ki egyértelműen, hogy nehe-zebb lenne munkavégzésük, mint a civil szfé-rában. Azon intézmények képviselői, ame-lyek korábban részt vettek pályázatokban,jól láthatóan elfogadták a büntetés-végrehaj-tási intézetek elmozdulását a civil szféra felé,számukra egyértelműen megjelent az inno-vációra való törekvés mint érték, ugyanakkora pályázati tapasztalatokkal nem rendelkezőkközül többen megfogalmazták, hogy a bör-tönnek elsődleges feladata a szabadságmeg-vonás büntetésének végrehajtása, másodsor-ban a börtönártalmak csökkentése a cél:a reintegráció kontra büntetés-végrehajtás

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 80


dilemmája jól tettenérhető az interjúkban.A korábban már említett kérdőíves kutatás-ban is hasonló dilemmák láthatók, itt azonbana foglalkoztatási csoportok mentén történődifferenciálódás volt megfigyelhető: a neve-léssel, a fogvatartottak reintegrációjának ésmentális jóllétének elősegítésével megbízottdolgozókra, vagyis az ún. treatment-sze-mélyzetre inkább a paternalisztikus attitűdvolt jellemző, míg a custody személyzetnél(az intézet biztonságos működését biztosí-tók, pl. körletfőfelügyelők, körletfelügyelők)az autoriter attitűd volt jobban szemmel lát-ható (Rózsa, 2015). Rózsa Sándor azonbanarra is rámutatott, hogy a paternalisztikus at-titűd nem érvényesül a fogvatartotti populációegészére, csak azoknál tartják ezt elképzel-hetőnek, akik hajlandóak a büntetés-végre-hajtás játékszabályai szerint viselkedni(Rózsa, 2015).

A FOGVATARTOTTAKRÓLKIALAKÍTOTT KÉP

A huszadik század utolsó harmadában meg-fogalmazódó ismeretelméleti elképzelések iselsősorban a konstruktivizmusról adnak mo-

dellt a belső elképzelések, a hitek, a meg-konstruált tudás aktív, a megismerési folya-matokat lényegileg meghatározó szerepénekértelmezésére (Lodhi és Coakes, 2012). Az,hogy miként gondolkodunk egy adott cso-portról, igen nagy mértékben befolyásoljapedagógiai tevékenységünket, céljainkat,a kiválasztott nevelési módszert. Éppen ezértis fontos megvizsgálni, hogy mit gondolnakinterjúalanyaink a fogvatartottakról.

Az interjúalanyok jelentős százaléka ki-sebb-nagyobb mértékben tipizálta a fogva-tartottakat. Itt is tettenérhető az a két nagycsoport, melyet a korábbi kutatásban elkülö-nítettek (Pálinkó, é. n.): a korábban integrált,reintegrálható kisebbség, míg a másik cso-portot a soha nem integrált, nem reintegrál-ható többség alkotta. E csoportosításnál mi isaz 1. táblázatban látható jellemzőkkel talál-koztunk, és zárójelben jeleztük, hogy hányemlítés történt az adott jellemzőre.

Jól látható, hogy a reintegrálás feltételeiközött a motivációt, a munkavállalást, a csa-ládi hátteret, valamint az iskolázottságot so-rolták fel interjúalanyaink. Az interjúk alapjána visszaesőket sorolhatjuk a nem reintegrál-ható, míg az első bűncselekményeseket a re-integrálható csoportba: egyértelműen látható,


1. táblázat. Fogvatartotti ideáltípusok

Korábban integrált, reintegrálható Korábban nem integrált, nem reintegrálhatóvissza akar illeszkedni (29) nem akar beilleszkedni (28)rendezett családból érkezik (23) börtönkarrierre szocializálódott, kriminalizálódott vagy

rosszul m ködött család (18)nincs, vagy szakít b nelkövet i környezetével (12) nem akar, vagy nem tud szakítani b nelkövet i

környezetével (17)iskolázott, tanul (18) analfabéta, nem tanul, alacsony iskolázottságú (22)keres és talál is munkát (25) nem talál, nem is akar munkát (24)mentálisan jó állapotban van (13) rossz mentális állapotú (18)igényei, vágyai reálisak (12) igényei, vágyai túlzók, irreálisak (12)nem er szakos, nem életellenes b ncselekményt követett el (8) er szakos, életellenes b ncselekménnyel került be (19)

szociális kapcsolatok m ködnek (16) peremhelyzetre kerülés, sz k kapcsolati háló (25)

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 81


hogy az előbbi csoportot már-már teljesen„leírták” néhányan (5 fő): „Nagy része sunyiés kétszínű, nem lehet benne megbízni. Kintloptak, csaltak, hazudtak, ezt itt is továbbvi-szik. Lehúznak, akit tudnak. Akinek ez a men-talitása itt, az nem fog megváltozni kint sem.Ők a visszaesők, többszörösen visszaesők.Mi nem tudjuk őket átnevelni, erre mára nagy emberek is rájöttek, ezért nem neve-lők leszünk, hanem reintegrációs tisztek. A vi-lágba próbáljuk őket visszavezetni. Az elsőbűntényesek mások. Ők rájönnek nagyrészt,hogy ez nem jó, amit tett, az rossz. Velükkönnyebb dolgozni, látom rajta, hogy meg-bánta, sír. Nem mind őszinte, ezt már érzé-kelem.”

Az egyik interjúalanyunk igen differen-ciáltan kezelte a fogvatartotti csoportokat, azalábbi kategóriákat fogalmazta meg, melyek– ha nem is ennyire kidolgozottan – más in-terjúkban is tettenérhetők voltak:

A „balekok” csoportjába azokat lehet so-rolni, akik „rossz időben és helyen rossz dön-tést hoztak”.

A második nagy csoportot a megélhetésibűnözők alkotják, akik – interjúalanyaink vé-leménye szerint – a rendszerváltás nagy vesz-tesei: a megszűnt munkahely, a munkásszál-lások megszűnése a teljes kilátástalanságothozta, amiből nehéz kilépni.

A harmadik csoportot a kőkemény, masz-szív gengszterek alkotják: milliós csalások,sikkasztások, bankrablások elkövetőire gon-doltak itt interjúalanyaink.

A negyedik csoportba azokat lehet sorolni,akik már erre szocializálódtak: nem láttaa szülőjét sem dolgozni, a család „nem figyeltrá”.

A fogvatartotti csoport korfáját is szóbahozták: több intézmény képviselője kiemelte,hogy egyre fiatalabb a fogvatartotti populá-ció, míg a 90-es években 35–50 év közöttiek

voltak inkább fogvatartva, a jelenlegi átlag -életkor az egyik büntetés-végrehajtási inté-zetben az interjúalany szerint 25 vagy 26 év.Mindezek az adatok azonban ellentmonda-nak az országos adatoknak. 2016-ban a fog-vatartottak részletes életkori megoszlása azalábbiak szerint alakult (BörtönstatisztikaiSzemle, 2016, 4.).

2. táblázat. Fogvatartottak életkori megoszlása

Tovább elemezve az országos adatokat, érde-mes kiemelni, hogy 1995-höz képest 31,2 év-ről 36,5 évre növekedett az átlagéletkor, tehátaz interjúalanyaink tapasztalataival ellenkezőproblémákat jeleznek az adatok: a 60 év fe-lettiek aránya több mint két és félszeresérenőtt az elmúlt 20 évben (BörtönstatisztikaiSzemle, 2016, 4.). Interjúalanyaink 78%-a sze-rint az idősebb fogvatartottakkal jóval köny-nyebb dolgozni.

Bár többen kategorizálták a csoportokat,ugyanakkor ki is emelték, hogy mindenkineksegíteni kell úgy, hogy az megfeleljen a 21.századi elvárásoknak. Igen érett gondolko-dásra utal az a válasz, amikor az egyéni fej-lesztés szerepét hangsúlyozzák ki: „Mindenembert külön kell nézni” – bár ennek meg-valósítására még a körülmények nem bizto-sítottak, de az erre való törekvés egyértel-műen megfogalmazódott az interjúk80%-ában.

Életkor szerinti megoszlás Életkori csoportok F % 16 évesnél fiatalabb 8 0,04 16–18 év 206 1,15 19–24 év 2586 14,43 25–29 év 2738 15,28 30–39 év 5497 30,69 40–49 év 4541 25,35 50–59 év 1789 9,98 60 évesnél id sebb 544 3,03

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 82


Új problémaként jelent meg a drogosokszámának növekedése: míg a szegényebb ré-gióban még mindig rovarirtó szerekről ésfestékoldóról beszélünk, addig Budapestena kábítószerpiac kitágulása a fogvatartottak-nál is érezteti hatását interjúalanyaink el-mondása alapján. Ezek az adatok nagyjábólösszecsengenek egy 2012-ben készült, regi-onális lefedettséggel rendelkező kutatás ered-ményeivel, mely többek között vizsgáltaa megkérdezett fogvatartottak (852 fő) szer-használati jellemzőit is. „A mintába kerültfogvatartottak 49,7%-a saját bevallása sze-rint fogyasztott már életében valaha valami-lyen kábítószert/új pszichoaktív szert. A leg-többen kannabiszszármazékot fogyasztottak(35,5%), amit az amfetaminszármazékok(27,6%), az ecstasy (26,9%), a kokain(18,7%), illetve az LSD (12,9%) követett.Emellett a fogvatartottak körében mérhetővolt az új pszichoaktív szerek megjelenése is,a leggyakoribb közülük a mefedron volt,amelyet a megkérdezettek 12,6%-a fogyasz-tott már valaha életében.”5

További nehezítő körülményként fogal-mazták meg a jogtudatosság megjelenését:a jogok és kötelességek előtérbe kerülésévelmegnehezült a munka, kialakult egy viszony-lag „jogérzékeny fogvatartotti kör. Nekik vankis pénzük, jogi támaszuk. Van kis sütniva-lója. Ők bátran nekirontanak a rendszernek,akár az állam rovására is.” A jogok és köte-lességek dilemmája rendszerint visszatérőkérdéskör – a jogállamiság egyfajta kiszol-gáltatottságot is okozhat a nevelőknek, hiszennekik akkor is szükséges biztosítani a fogva-tartott jogait, ha ő egyáltalán nem együttmű-ködő. A büntetés-végrehajtási intézetekbenrendszeresen megjelennek jogvédő szerve-

zetek (például a Helsinki Bizottság). Az Or-szággyűlés 2011. október 24-én fogadta ela kínzás és más kegyetlen, embertelen vagymegalázó bánásmód vagy büntetés elleniENSZ-egyezményt a 2011. évi CXLIII. tör-vénnyel. Ennek értelmében az Alapvető Jo-gok Biztosának Hivatala jogosult arra, hogyfelkeresse a büntetés-végrehajtási intézeteket,ahol a fogvatartás körülményeiről tájéko-zódhat mind a fogvatartottaktól, mind pediga személyi állománytól. Ezekről a látogatá-sokról jegyzőkönyv készül, melynek alap-ján mindenki számára hozzáférhető jelen-tések készülnek. A 2015-ben megjelentjelentésekben komoly kritikák fogalmazód-tak meg,6 melyekre interjúinkban is reagál-tak: „Értem én, hogy vizsgálódni kell, de ittgyakran kiragadott helyzetek fogalmazódnakmeg. Ezzel pedig az én jogaimat sértik meg,azzal pedig senki sem foglalkozik.”

A társadalmi integráció gátjai

A zárt intézeti nevelés egyik legfontosabbcélja a fogvatartottak társadalomba történővisszaillesztése, reintegrációja. Ennek azon-ban számos gátja van, amelyekről igen rész-letesen beszámoltak beszélgetőpartnereink.Az egyik legfőbb problémát a társadalomműködési zavaraiban látták: a rendszerváltáshatásai egyértelműen megjelentek az okokközött, ugyanakkor érdekes módon a jelen-legi gazdasági válság nem kapott olyan nagymértékben szerepet, mint ahogy az az elvá-rásaink között szerepelt.

Ha a tágabb társadalmi tényezőkből in-dulunk ki, akkor a társadalom intoleranciá-ját lehet megemlíteni az interjúk alapján.A társadalom vagy nem akar tudomást vennia fogvatartottakról, vagy a bűnbakképzés


5 http://drogfokuszpont.hu/wp-content/uploads/EMCDDA_jelentes_2015.pdf. Letöltés ideje: 2016. augusztus 20.6 Lásd részletesebben: https://www.ajbh.hu/opcat-jelentesek-2015.

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 83


mechanizmusának áldozatai lesznek, vagypedig médiahírként tekintenek rájuk.

A társadalom befogadása attól is függ,hogy milyen bűncselekmény elkövetése mi-att került valaki börtönbe. Ha közeli ismerős,családtag, akinél ismerjük a bűnelkövetéskörülményeit, megbocsátóbbak vagyunk;szintén könnyebben befogadja az egyénta társadalom, hogyha bűncselekménye „nemolyan vészes”: „Ha nem közvetlen rokon volt,vagy nagyon szoros barátság, ahol ő tudja,hogy miért ült, és esetleg egy közúti balesetokozása, és tisztában van vele, hogy miért ült,akkor ő könnyebben fog segíteni, akiknek vantársadalmi háttere annak mindenképp köny-nyebb, akinek nincs annak viszont nagyon ne-héz, még egyébként is, nemhogy ilyen múlttal.”

A társadalmi reintegráció egyik legfőbbgátló tényezője a dolgozók szerint, hogy nemtudnak hol elhelyezkedni, ami mögött több té-nyezőt is felsoroltak. Az egyik legfontosabboka munkanélküliségüknek az iskolázatlan-ságuk. Bár jelezték, hogy nőtt azoknak azaránya, akik magasabb iskolai végzettséggelrendelkeznek, de még mindig jellemzőa funkcionális analfabétizmus, a szakma hi-ánya. Ezt az adatot alátámasztják az országosadatok is, melyeket a 3. táblázatban közlünk(Börtönstatisztikai Szemle, 2016, 15.).

A fenti adatok arra utalnak, hogy bárcsökkent az analfabéták és a kevesebb mint

8 osztályt elvégzők száma, azonban az álta-lános iskolai és szakiskolai végzettségűekaránya továbbra is igen magas. A büntetés-végrehajtási intézetek egyre nagyobb szere-pet szánnak az oktatásnak, törekednek arra,hogy minél több fogvatartottat juttassanakminél magasabb iskolai végzettséghez, hi-szen ez egyfajta belépő is lehetne a munka-erőpiacra. Interjúalanyaink körében is a szak-képzések szervezésével kapcsolatbanegyértelműen megfogalmazódott az igény,hogy a szakképzések kiválasztását segítsékszakemberek, ne csak a büntetés-végrehajtásiintézetre bízzák mindezt, ugyanakkor azegyeztetés alapvetően szükséges, hiszen a tár-gyi feltételeket az intézmény biztosítja.

A munkaerőpiaci sajátosságokat is kie-melték az interjúalanyok: egyre inkább jel-lemző, hogy a munkaadók jól képzett, ma-kulátlan munkavállalókban gondolkodnak,ebbe a képbe pedig nem férnek bele az er-kölcsi bizonyítvánnyal, szakképzettséggelnem rendelkező, a külvilágtól akár több évigelzártan élő emberek. A munkaerőpiaci igé-nyek átalakulása természetesen szoros kap-csolatban van a gazdasági átalakulásokkal,többen kiemelték, hogy térségükben méga magasan kvalifikált személyek is nehezentudnak munkahelyet szerezni. Viszonylag rit-kán találkozhatunk azzal a szemléletmódbeliváltozással, melyet a büntetés-végrehajtás-

3. táblázat. Fogvatartottak iskolai végzettsége

Iskolai végzettség (%) 2010 2015

Teljes minta Férfi N Teljes minta Férfi NAnalfabéta 1,02 0,88 2,93 0,74 0,63 2,14 Kevesebb mint 8 osztály 27,48 27,21 30,50 11,63 11,19 17,25 Általános iskola 46,28 46,41 44,42 58,32 58,58 55,11 Szakiskola 14,94 15,52 6,61 16,13 16,87 6,64 Érettségi 7,71 7,56 9,71 9,57 9,34 12,37 Egyetem/f iskola 2,57 2,40 4,81 2,50 2,31 4,89 N.a. 0 0 0 1,12 1,08 1,60

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 84


ban eltöltött 10 év után megfogalmazott azegyik interjúalany: „ha én is civil vállalkozólennék, és egy volt fogvatartott munkát keres,nagy valószínűséggel elutasítanám, hisz azemberekben benne van az a dolog, hogy ezfogvatartott volt, nem is érdekli esetleg, hogymiért. Már több mint 10 éve, hogy itt vagyokés voltak itt olyan munkák, mint az árvízimunkák például, ahol emberileg is megta-pasztalhattam azt, hogy tudnak tenni dolgo-kat, és tudnak ők úgy is viselkedni, ahogya polgári, jogi norma elvárná. Most azt mon-dom, hogy azokból, ha vállalkozásom lenneés megkeresne, akkor itt már nagyobb szá-zalékban mondanám azt, hogy adok egyesélyt, dolgozz nálam.” E problémakörhözkapcsolódik az a szocializációs háttér, hogya fogvatartottak jelentős százaléka kinti éle -té ben sosem dolgozott, így a büntetés-végre-hajtási intézeteknek nemcsak az a feladatuk,hogy biztosítsák a munkalehetőséget, hanema munkára nevelés pedagógiai feladatait is elkell látniuk, meg kell tanítaniuk dolgoznia fogvatartottakat.

A család felelőssége egyértelmű: a fog-vatartottak jelentős százaléka (85%) disz-funkcionálisan működő, szintén bűnözői élet-módot folytató családokból jött, vagy ahogyazt az alábbi történet is illusztrálja, a gyer-mekvédelmi szakellátásból: „»Látja, 16 éveskorom óta nevelőintézetben vagyok, magukközött nevelkedtem.« Ő ezt arra értette, hogyálladóan intézetekben volt, ahol ilyen jellegűemberek nevelik vagy szakemberek. Vagy nincshova mennie, vagy ugyanabba a károsító kö-zegbe kerül vissza, amely már a bűnelkövetésfelé determinálta.” A szűkebb családi, barátiközeget mindannyian egyértelműen felelős-nek tartották a beilleszkedés sikertelenségemiatt. Szakmailag tökéletesen fogalmaztákmeg a diszfunkcionális család fogalmát, jel-lemzőit (Minuchin, 2005):

– a család és a társadalom értékrendje kö-zött diszharmónia van;

– hiányzik vagy torzul a szülői gondosko-dás;

– sérül a kötődés a szülő-gyermek kapcso-latban;

– a szülők szintén bűnözői életmódot kö-vetnek, ezáltal nem megfelelő a minta-közvetítés.

Nem szabad elfeledni az egyén felelősségétsem – emelte ki az egyik dolgozó, aki szerintmindent a büntetés-végrehajtásra akarnak há-rítani, holott szerinte 70 százalékban azegyén felelősségéről van szó. Az egyén mo-tiváltsága hiányzik sokak (22 fő) szerint a be-illeszkedéshez: nem tud, nem akar tenni ma-gáért, egyértelműen a tanult tehetetlenségjelenségével találkozhatunk (ld. Csepeli,2003). Az önértékelési és önismereti problé-mákból adódóan önmaguk elfogadása semjellemző, szinte kötelezőnek érzik azt többena fogvatartottak közül, hogy kilépve a társa-dalomba álarcot vegyenek fel, holott – hívtafel a figyelmet az egyik interjúalanyunk – felkell vállalni a múltat: „Tudom, hogy nekiknagyon nehéz lesz kint. Fel kell vállalnia múltat, mert különben sérül. De sérül akkoris, ha bevállalja. Mondom nekik, hogy ne ra-gassza a homlokára, hogy honnan jött. Kezd-jen el dolgozni, ha rákérdeznek, hol volt,mondja el. Így be tud illeszkedni, esélye van.Ha felvételizik a munkaadónál és látják azönéletrajzát, hogy van egy lyuk, akkor tudniakell a helyzetet kezelni, erre felkészítjük.Hogy ne hazudjon. Ha a munkáltató olyan,akkor ez nem gáz.”

Nagymértékben függ a beilleszkedés at-tól is, hogy milyen intelligenciával, meg-küzdési stratégiákkal rendelkezik az egyén.Ha kialakítja odabent a saját túlélési straté-giáit, és az érzelemközpontú megküzdés he-


APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 85


lyett inkább a problémaközpontú megküz-dést választja, van esélye a kilépésre. De eh-hez számos segítségre is szüksége lesz a fog-vatartottnak, interjúalanyaink többször ismegfogalmazták, hogy „gyakran nekik nem-csak nevelőnek, őrzőnek kell lenniük, ha-nem pszichológusnak is”, hiszen ők azok,akik a legtöbb időt töltik a fogvatartottakkal.Ugyanakkor ez az attitűd inkább a treatment-személyzetre volt jellemző.

A visszaesés okai között nagyon reálisokokat is meghatároztak: nincs jövőképe, el-indult a börtönhospitalizáció: „Ha ők beke-rülnek a börtönbe, akkor ez lassan az ő ott-honuk. Olyan szinten érzik itt jól magukat,hogy aki még nem volt börtönben, az még ottaz ő világukba nem is befogadható, azt mégkinézik.” A kilépésben a személyi állomány-nak is fontos szerepe van a szabadulásra valófelkészítésben, melynek keretében egyrésztálláskereső technikákkal ismertetik mega fogvatartottakat, másrészt pedig elindul azutógondozási tevékenység.

A reintegrációt leginkább hátráltató té-nyezők a fogvatartott részéről a motiválat-lanság (a bűnelkövetésre való berendezkedésmint életstratégia), az őt körülvevő deviánskörnyezet, az iskolázatlanság, illetve a hos-pitalizáció. A kutatásban részt vevők a családszerepét hangsúlyozták ki leginkább, illetvea társadalmi előítéleteket, a munkaerőpiacelégtelenségét emelték ki: „A baj az, hogyvisszakerül a közegbe, ahonnan bejött. A gye-reke lehet, hogy éhezik. A családi pótlék nemelég. Nem tud megélni belőle. Nem tudom,nehéz kérdés. Aki benne van, az tudja. De aztgondolom, az éhínség épp elég indok. Nemtalál kiutat, nincs segítség, visszakanyarodikugyanoda. A legnagyobb gond a munkahelyhiánya. De az, hogy börtönviselt valaki, ezegyenlő azzal, hogy nem veszik fel.”

A családi támogatásnak rendkívül fontosszerepe van abban, hogy a fogvatartott mi-lyen mértékben és minőségben lesz képesvisszailleszkedni a társadalomba – ezt nem-csak interjúalanyaink mondták, hanem egyébempirikus kutatások is. Empirikus tanulmá-nyok alapján elmondható, hogy a család mindérzelmi, mind pedig kézzelfogható támoga-tása növelte a fogvatartottak szabadulás utánimunkavállalási arányát, illetve csökkentettea droghasználat kockázatát (La Vigne et al.,2004; Sullivan et al., 2002). Más tanulmá-nyok eredményei szerint azoknak a kiszaba-dult fogvatartottaknak, akiknek szoros csa-ládi kapcsolatai voltak, magasabb volt azoptimizmusuk, jobban bíztak a jövőben, éskifejezetten el akartak határolódni a jövőbelibűnelkövetői magatartástól és életstílustól(Burnett, 2004; Maruna, 2001). Hasonlóeredményekre jutott Berg és Huebner kutatása(2011) mind a visszaesési kockázat csökken-tésével, mind pedig a könnyebb munkakere-séssel kapcsolatban is. Ezeken felül a szoroscsaládi kötelékek megkönnyítik a társada-lomba való visszailleszkedést, és csökkentika szabadulás utáni depressziós tüneteket (Ek-land-Olson et al., 1983).

Összességében interjúalanyaink bárszkeptikusak a beilleszkedést tekintve,ugyanakkor pozitív elmozdulásnak látjuk,hogy egyre inkább felismerték a társadalomfelelősségét a beilleszkedés sikerességévelkapcsolatban, ugyanakkor a visszaesés meg-előzésével kapcsolatban érdemes kiemelnia szemléletmódváltás, az együttműködés,a folyamatosság, a differenciálás szükséges-ségét (Kovács, 2014).

A segítés lehetőségei

Ahhoz, hogy a társadalmi integráció sikereslegyen, számos feltételnek teljesülnie kell.Az interjú során erre is kitértek beszélgető-

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 86


partnereink. Ha a segítségnyújtási lehetősé-geket tematizáljuk, akkor egyrészt a társada-lom működésével kapcsolatos kritikát, és eztkövetően jobbító javaslatokat fogalmaztakmeg; másrészt a büntetés-végrehajtási inté-zetek szakmai megújulására is utaltak; vala-mint egyéb szervezetek feladatait is kiemel-ték.

A munkahelyteremtés, a támogató gaz-dasági intézkedések mint társadalmi szintű ja-vaslatok fogalmazódtak meg. Ugyanakkora társadalom és a büntetés-végrehajtási inté-zetek közötti szakadék csökkentését is hang-súlyozták arra hivatkozva, hogy meg kellnyerni a társadalom támogatását, hiszen azadózó állampolgárnak látnia kell, hogy miértis fontos a büntetés-végrehajtásban zajlómunka támogatása: nem szabad, hogy a fog-vatartott rosszabb állapotban kerüljön ki, hi-szen annak vesztese a tágabb társadalom is.

A börtönprionizáció elkerülése érdeké-ben módszertani megújulást is szorgalmaz-tak: kiemelt figyelmet szánnának a szenve-délybetegekre mind az intézményen belül,mint pedig a kinti világban. Illetve konkrétnevelési, terápiás módszerekben is gondol-kodtak: többen kihangsúlyozták a művészet-terápiás módszereket, illetve a kézműves-foglalkozásokat. Mindez természetesen nemtud megvalósulni, ha nincsen szemléletmód-beli váltás: az interjúkban több esetben el-hangzott, hogy mennyire fontos a segítő at-titűd érvényesülése, illetve több nevelőkiemelte a resztoratív szemléletmód fontos-ságát.

E sokféle ötlet ellenére több interjúa-lanynál a szkepticizmust érzékelhettük: úgyérzik, hogy a leterheltségük miatt nem tudnakigazán megújulni, hiszen a határidők, az ad-minisztráció elnyomják őket: ha nincs megvalami határidőre, abból nagyobb baj lesz,mint abból, ha nincs foglalkozás – sommásan

ezt sugallja néhány interjú: „Itt elsősorbana határidőket figyeljük, hogy az teljesüljön,az sem sikerül mindig. Amellett elejtett mon-datokból, szavakból problémákat kell felfe-deznünk, de olyan dolgokat, ami – nagy zár-kaközösségek vannak, azon belüli konfliktusfolyamatos, azokat mind úgymond tudni kellróla, mert később nagyobb problémák lesz-nek belőle. Próbálunk utána kullogni a prob-lémáknak és van, amikor meg tudjuk előzni,hogy nagyobb gond ne legyen, inkább úgypróbáljuk végezni a munkánkat, mert többidőnk nincsen rá.”

Az utánkövetés (a visszaesésekről valóinformációszerzés) és utógondozás (a sza-badulást követő társadalmi reintegrációt tá-mogató komplex segítségnyújtás) mint szak-mai igény több interjúban is megjelent:társadalmi utókövetésen alapuló programotszorgalmazott több beszélgetőpartnerünk,szeretnék tudni a visszaesési arányokat arrahivatkozva, hogy ezáltal az intézményekbenzajló munka hatékonyságáról is képet kap-hatnak. Ugyanakkor hangsúlyozták a vissza-illeszkedést támogató komplex intézmény-hálózat kiépítésének szükségességét. „Nemszabad elengedni a kezét” – foglalták összeaz intézet dolgozói, de ezzel nem – az amúgyis rengeteg feladatot ellátó – büntetés-végre-hajtási intézeteket kell leterhelni. Az intéze-tek a benti munkáért felelősek, azért, hogypróbálják jobb állapotban, végzettséggel,szakmával kiengedni a fogvatartottakat.

Az intézetek saját felelősségüket háromterületen fogalmazták meg: szinte mindegyikinterjúalany kiemelte az oktatás, képzés sze-repét a reintegrációban, bár itt némi kritikátis megfogalmaztak: versenyképes oktatástkell biztosítani, amely lehetőséget ad a fog-vatartottnak arra, hogy a munkaerőpiacon ér-vényesülhessen végzettségével. A másodikterület, melyet meghatároztak, a dolgozók


APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 87


támogatása: az intézményvezetői interjúkbana beosztottak mentálhigiénés állapotánakgondozása, szakemberek alkalmazása ismegjelent igényként. Harmadsorban a konk-rét módszertani megújulást tartották fontos-nak, mely egyúttal nyitást is jelent a civilszféra felé, illetve ezeket alapvetően külön-féle pályázatokhoz kötötték. Úgy tűnik, hogyaz intézmények felismerték, hogy innovatí-vabb, a civil szférával együttműködő, a fog-vatartotti igényekre, a munkaerőpiaci igé-nyekre reagáló intézményrendszerre vanszükség – ez különösen megjelent a korábbiprojektben részt vevők körében. Több intéz-ményvezető, illetve nevelő úgy érzi, hogymegtették az első lépéseket ezen a területen,azonban tovább szeretnék erősíteni a kapcso-latot a reintegrációban érintett szervezetekkel,szereplőkkel, így a szociális hálózattal, a fe-lekezetekkel, a különféle egyesületekkel,a munkaügyi központtal, a pártfogói szolgá-lattal.

ÖSSZEFOGLALÁS

A reintegrációs esélyek javítása nemcsaka fogvatartottnak az érdeke, hanem a bünte-tés-végrehajtásban dolgozóknak is. Ennekérdekében érdemes átgondolni azokat a ja-vaslatokat, melyeket megfogalmaztak ösz-szegzésként:

– A pályázatok csak bizonyos ideig tudjákbiztosítani a programok szervezését, ezpedig esetlegessé teszi azok működését.Ha nincsenek beépítve az alaptevékeny-ségbe a reintegrációt támogató progra-mok, a hatékonyságuk sem biztosított.

– Szükség lenne a differenciáltabb bánás-módra: az első bűncselekményes elköve-tők másfajta bánásmódot igényelnek, mint a visszaesők; intézménytípusonkéntdifferenciáltabb legyen a reintegrációt tá-mogató tevékenység, hiszen más igényeivannak mind a letöltő-, mind pedig azelőzetes házaknak; illetve különbségetkellene tenni életkor és nemek szerint is.

– Folyamatos továbbképzést kellene bizto-sítani a bv-ben dolgozóknak, nemcsakpályázati szinten, hanem egységes rend-szerben.

– A civilek felé jobban kellene közvetítenia reintegráció eredményeit, ezzel is erő-sítve a társadalmi tudatosságot.

Ez a pálya viszonylag kevés jól látható pozi-tív visszajelzést ad az itt dolgozóknak, éppenezért minden eszközt meg kell ragadni, hogymunkájukban segítsük őket, hiszen nemcsake szűk szakma felelőssége a reintegráció, ha-nem mindannyiunké. A reintegrációs prog-ramok pedig segíthetnek abban, hogy a zártintézeti világ a civil szféra felé nyisson, meg-mutatva mindazt a sok munkát, melyet fel-ügyelők, reintegrációs tisztek, vezetők a civilvilággal karöltve tesznek a fogvatartottakért.

SUMMARY

CORRECTIONAL INSTITUTION EMPLOYEES’ VIEWS ON REINGEGRATION

Background information and aims of the project: The authors of this study would like topresent the results of the TÁMOP 5.6.3. research (executed with interview technique). The aimof the examination is to outline the views that concern the inmates and to delve into the depths

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 88


of communication and motivation techniques. Method: semi-structured interview technique.Results: computability and transparency as values are unquestionable in the field of lawenforcement, however, the difficulty of openness, the rigid nature of the system (for the“layman” bystander) that serve as obstacles in the process of introducing reintegrationprograms were accentuated as well. There still is a vivid picture in the colleagues working inlaw enforcement that prison, as a special closed facility, serves as their own closed world,too. It is a characteristic feature of closed institutions that the first elements of the pursuit ofinnovation are there, however, the ever present dilemma of reintegration versus penal systemcan be found in the interviews, too. A significant percentage of the interviewed typified theinmates to a smaller or larger extent. Two groups were formed: previously integrated andprobably (re)integratable minority and the never integrated, less likely to be successfullyintegrated majority. The boundaries of reintegration are the inmates being undereducated,unemployed; their not satisfying familial background and – in a broader sense – prejudices ofthe society towards them. Conclusion: to sum up, this present study shows that there is a slightchance of openness towards reintegration programs coming from closed institutions, althoughthese are mainly supported by those colleagues who themselves have participated in projectsfocusing on reintegration.Keywords: reintegration program, criminal pedagogy

IRODALOM

2015-ös éves jelentés (2014-es adatok) az EMCDDA számára. Nemzeti Drog Fókuszpont,Budapest. http://drogfokuszpont.hu/wp-content/uploads/EMCDDA_jelentes_2015.pdf.Letöltés ideje: 2016. augusztus 12.

A fogvatartottak többszakos, társadalmi és munkaerő-piaci reintegrációja és az intenzívutógondozás modellje című kiemelt projekt – projektismertető TÁMOP-5.6.3-12/1-2012-0001. 9. o. http://www.tamop.irm.gov.hu/uploads/TAMOP_5_6_3_Projektismerteto.pdf.Letöltés ideje: 2015. március 3.

ALBERT F. (szerk. 2015): Életkeretek a börtönön innen és túl: Szubjektív reszocializációsesélyek. MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézet, Budapest.

ALBERT F., BÍRÓ E. (2015): A sikeres reintegráció. In: ALBERT F. (szerk.): Életkereteka börtönön innen és túl: Szubjektív reszocializációs esélyek. MTA TársadalomtudományiKutatóközpont Szociológiai Intézet, Budapest. 143–166.

BALES, W., MANN, K., BLOMBERG, T., GAES, G., BARRICK, K., DHUNGANA, K., MCMANUS, B.(2012): Quantitative and qualitative assessment of electronic monitoring. Florida StateUniversity, College of Criminology and Criminal Justice, Center for Criminology andPublic Policy Research.

BORBÍRÓ A., SZABÓ J. (2012): Harmadlagos megelőzés a magyar büntetés-végrehajtásiintézetekben a nemzetközi kutatások fényében. Kriminológiai Tanulmányok, 49. 158–192.

BOROS J., CSETNEKY L. (2002): Börtönpszichológia. Rejtjel Kiadó, Budapest.


APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 89


BÖRTÖNSTATISZTIKAI SZEMLE, 2006. 1. sz. URL: http://bv.gov.hu/download/7/3c/61000/B%C3%B6rt%C3%B6nstatisztikai%20Szemle%202016%20I.pdf. Letöltés ideje: 2016.augusztus 11.

BURNETT, R. (2004): To re-offend or not to re-offend? The ambivalence of convicted propertyoffenders. In: MARUNA, S., IMMARIGEON, R. (szerk.): After crime and punishment:Pathways to offender reintegration. Cullompton, Devon, Willan. 53–180.

CSEPELI GY. (2003): Szociálpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest.CSÓTI A. (szerk. 2015): Körletmozaikok 2015. „A büntetés-végrehajtási intézetek személyi

állományának vizsgálata” című kutatás tanulmányai. BVOP, Budapest.DI TELLA, R., SCHARGRODSKY, E. (2013): Criminal recidivism after prison and electronic

monitoring. Journal of Political Economy, 121(1). 28–73.EKLAND-OLSON, SH., SUPANIC, M., CAMPBELL, J., LENIHAN, K. (1983): Postrelease depression

and the importance of familial support. Criminology, 21(2). 253–275.FIÁTH T. (2015): Szerepkonfliktusok és szervezeti problémák a büntetés-végrehajtásnál.

In: CSÓTI, A. (szerk.): Körletmozaikok 2015. „A büntetés-végrehajtási intézetek személyiállományának vizsgálata” című kutatás tanulmányai. BVOP, Budapest. 11–24.

FORGÁCS J.: A 2015-ös modellkörlet-kísérlet elméleti alapjai. In: CSÓTI A. (szerk.):Körletmozaikok 2015. „A büntetés-végrehajtási intézetek személyi állományának vizsgá -lata” című kutatás tanulmányai. BVOP, Budapest. 75–96.

GROSSMAN, P., NIEMANN, L., SCHMIDT, S., WALACH, H. (2004): Mindfulness-based stressreduction and health benefits: A meta-analysis. Journal of Psychosomatic Research, 57(1).35–43.

JAMES, N. (2009): Offender reentry: Correctional statistics, reintegration into the community,and recidivism. Congressional Research Service, Library of Congress.

KABAT-ZINN, J. (1990): Full catastrophe living: Using the wisdom of your body and mind toface stress, pain and illness. Delacorte, New York.

KABAT-ZINN, J. (1993): Mindfulness meditation: Health benefits of an ancient Buddhistpractice. In: GOLEMAN, D., GURIN, J. (szerk.): Mind/body medicine. Consumer ReportsBooks, Yonkers, NY. 259–275.

KOVÁCS ZS. (2014): A visszaesés megelőzésével kapcsolatos kihívások az igazságszolgáltatásirendszerben. Börtönügyi Szemle, 2. 61–75.

LATESSA, E., ALLEN, H. E. (1982): Halfway houses and parole: A national assessment. Journalof Criminal Justice, 10. 153–163.

LATESSA, E., LOVINS, L., SMITH, P. (2010): Follow-up evaluation of Ohio’s community basedcorrectional facility and halfway house programs – outcome study. Technical Report.Corrections Institute. University of Cincinnati, Cincinnati, OH.

LATESSA, E., LOWENKAMP, C., BECHTEL, K. (2009): Community corrections centers, parolees,and recidivism: An investigation into the characteristics of effective reentry programs inPennsylvania. Technical Report. Center for Criminal Justice Research. University ofCincinnati, Cincinnati, OH.

LA VIGNE, N. G., VISHER, CH., CASTRO, J. (2004): Chicago prisoners’ reflections on returninghome. The Urban Institute, Washington, DC.

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 90


LECLAIR, D. P., GUARINO-GHEZZI, S. (1997): Prison reintegration programs: An evaluation.Corrections Management Quarterly, 1(4). 65–74.

LODHI, S. A., COAKES, E. (2012): Dynamics of Knowledge Sharing in a Cross-CulturalEnvironment. Westminster Business School, London.

LÖSEL, F., SCHMUCKER, M. (2005): The effectiveness of treatment for sexual offenders:A comprehensive meta-analysis. Journal of Experimental Criminology, 1(1). 117–146.

LOWENKAMP, C. T., LATESSA, E. J. (2002): Evaluation of Ohio’s community based correctionalfacilities and halfway house programs. Technical Report. Center for Criminal JusticeResearch. University of Cincinnati, Cincinnati, OH.

MARUNA, SH. (2001): Making good: How ex-convicts reform and rebuild their lives. AmericanPsychological Association, Washington, DC.

MCGUIRE, J. (1996): Cognitive behavioral approaches: An introductory course on theory andresearch. Department of Clinical Psychology, University of Liverpool, Liverpool.

MINUCHIN, S. (2005): Családok és családterápia. Háttér Kiadó, Budapest.PÁLINKÓ É. (é. n.): „Az elítéltek többszakaszos, társadalmi és munkaerőpiaci reintegrációja és

intenzív utógondozási modelljének kialakítása” alprojekt értékelése a szakmai megvalósí -tók körében. Kézirat.

PEARSON, F. S., LIPTON, D. S., CLELAND, C. M., YEE, D. S. (2002): The effects of behavioral/cognitive-behavioral programs on recidivism. Crime and Delinquency, 48 (3). 476–496.

PETERSILIA, J. (2003): When prisoners come home: Parole and prisoner reentry. OxfordUniversity Press, New York.

RAYNOR, P., VANSTONE, M. (1996): Reasoning and rehabilitation in Britain: The results of theStraight Thinking on Probation (STOP) programme. International Journal of OffenderTherapy and Comparative Criminology, 40. 272–284.

REDCROSS, C., BLOOM, D., JACOBS, E., MANNO, M., MULLER-RAVETT, S., SEEFELDT, K.,YAHNER, J., YOUNG, JR., A., ZWEIG, J. (2010): Work after prison: One-year findings fromthe Transitional Jobs Reentry Demonstration. Technical Report. MDRC. New York, NY.

RITOÓK P. (szerk. 1995): Pályalélektan. Pályafejlődés-elméletek. Kézirat belső használatra.ELTE BTK Pályaszocializációs és munkapszichológiai szakcsoport, Budapest.

ROSS, R. R., FABIANO, E. A., EWLES, C. D. (1988): Reasoning and rehabilitation. InternationalJournal of Offender Therapy and Comparative Criminology, 32. 29–35.

RÓZSA, S. (2015): A büntetés-végrehajtási intézetek személyi állományának kérdőívesvizsgálata. In: CSÓTI A. (szerk.): Körletmozaikok 2015. „A büntetés-végrehajtási intézetekszemélyi állományának vizsgálata” című kutatás tanulmányai. BVOP, Budapest. 25–66.

SEITER, R. P., KADELA, K. R. (2003): Prisoner reentry: What works, what does not, and whatis promising. Crime & Delinquency, 49 (3). 360–388.

SHONIN, E., VAN GORDON, W., SLADE, K., GRIFFITHS, M. D. (2013): Mindfulness and otherBuddhist-derived interventions in correctional settings: A systematic review. Aggressionand Violent Behavior, 18 (3). 365–372.

SIPOS SZ. (2016): Fókuszcsoportos értékelő vizsgálat a büntetés-végrehajtási intézetekspeciális csoportjaiban és az igazságügyi megfigyelő intézetben működő reintegrációs


APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 91


programot megvalósító személyek körében. In: ORBÓK Á. (szerk.): A hadtudomány ésa XXI. század. DOSZ, Budapest. 247–270.

SMITH, L. G., AKERS, R. L. (1993): A comparison of recidivism of Florida’s community controland prison: A five-year survival analysis. Journal of Research in Crime and Delinquency,30(3). 267–292.

SULLIVAN, E., MINO, M., NELSON, K., POPE, J. (2002): Families as a resource in recovery fromdrug abuse: An evaluation of La Bodega de la Familia. Vera Institute of Justice, NewYork.

SZABÓ J. (2012): A bűnelkövetők rehabilitációjának meghatározó irányzatai a nemzetköziszakirodalom tükrében. Alkalmazott Pszichológia, 2. 73–88.

TEASDALE, J. (1999): Metacognition, mindfulness and the modification of mood disorders.Clinical Psychology and Psychotherapy, 6. 146–155.

VISHER, C. A., WINTERFIELD, L., COGGESHALL, M. B. (2005): Ex-offender employmentprograms and recidivism: A meta-analysis. Journal of Experimental Criminology, 1(3).295–316.

WINDT, SZ. (é. n.): Mediáció és resztoratív igazságszolgáltatás a büntetés-végrehajtásban(MEREPS), avagy egy nemzetközi projekt tapasztalatainak bemutatása. URL:http://www.uni-miskolc.hu/~wwwdeak/Collegium%20Doctorum%20Publikaciok/Windt%20Szandra.pdf. Letöltés ideje: 2015. március 3.

WILSON, D. B., GALLAGHER, C. A., MACKENZIE, D. L. (2000): A meta-analysis of corrections-based education, vocation, and work programs for adult offenders. Journal of Researchin Crime and Delinquency, 37(4). 347–368.

WILSON, D. B., BOUFFARD, L. A., MACKENZIE, D. L. (2005): A quantitative review ofstructured, group-oriented, cognitive-behavioral programs for offenders. Journal ofCriminal Justice and Behavior, 32(2). 172–204.

APA_2016_4__1.korr. 2016.11.29. 11:53 Page 92

bÜntetÉs-vÉgrehajtÁsban dolgozÓk nÉzetei a...

Documents