borsec palackozas 200 ev

Alkoholmentes italok 2008/1

16

Borszék eredete, mint a településeknagy részéé, homályba vész. Fölfedezé-sérõl, kialakulásról számos feljegyzésmaradt hátra. Vizét a környék lakosságamár nagyon rég ismerte és használta. Ezalkalommal csak a legfontosabbakatemlítjük meg.

Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem,„1594. augusztus havában Gyulafehér-váron tartózkodott, ki 24. évében voltmár akkor. Rajta azonban valami kime-rültség tûnt fel. Ezért Bucella, Báthoryolasz udvari orvosa a borszéki Lobogó-ból nehéz vasabroncsos hordókban nagyköltséggel hozatott vizet s azt jéggelhûttetvén meg, abban napokig fürdött.”Tudjuk meg Jósika Miklós 1847-ben ki-adott „Jósika István” címû történelmiregényébõl.

Benkõ József szerint 1740 elõtt csak abölényvadászok járták az itteni erdõket,de 1760 körül már 40 vendég látogatta.(Puskás F.11−15. l.)

A borszéki borvíz híre már a XVIII.század közepén ismert külföldön. Frid-valdszky 1767-re teszi azt az évszámot,amikor már külföldre is eljutott a bor-széki borvíz híre. Ekkor már „egésznyáron át” látogatták a hazai és külföldikétségbeesett betegek.

A Székelyföldön az ásványvizet bor-víznek nevezik, sõt helyenként a borvíz-

forrást arhaikusan borkútnak. Így jele-nik meg a Duldner- féle szerzõdésben is.

Dr. Hankó Vilmos szerint is „a sava-nyúvizek királya..., Európának rangbanlegelsõ élvezeti vize”. (293) Palackbanegészen Alexandriáig, Kostantinápo-lyig szállították, de ott volt Budapesten

Párizsban, Londonban, sõt New York-ban is.

Egy 1700- ban kelt összeírásban (gr.Lázár Miklósnak A gr. Lázár család cí-mû könyve) már szerepel „Borszék me-zeje”, sõt egy 1745-ben keletkezett per-iratban az áll, hogy Borszéken Gyergyó-

M ú l t b a n é z õ

Írásos emlékek BorszékrõlFejezetek Farkas Aladár1

„A borszéki ásványvíz palackozás 200 éves története”címû könyvébõl

ÖSSZEFOGLALÓ

A SZERZÕ A KORABELI SAJTÓ TÜKRÉBEN IGYEKSZIK BEMUTATNI A BORSZÉKI ÁS-VÁNYVÍZ PALACKOZÁS TÖRTÉNETÉT. IDÕRENDI SORRENDBE IGYEKSZIK KÖZÖLNI

MINDAZT, AMI AZ ÁSVÁNYVÍZ PALACKOZÁSRÓL IPARTÖRTÉNETI SZEMPONTBÓL JE-LENTÕS INFORMÁCIÓNAK SZÁMÍT. AZ ELMÚLT 200 ÉV ALATT LÁTVÁNYOS FEJLÕ-DÉSEN ESETT ÁT A BORVÍZPALACKOZÁS, ÉS TÚLZÁS NÉLKÜL ÁLLÍTHATÓ, HOGY MA

KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA LEGNAGYOBB PALACKOZÓ ÜZEME TALÁLHATÓ A KIS

HEGYVIDÉKI VÁROSBAN.

INHALT

IM SPIEGEL DER ZEITGENÖSSISCHEN PRESSE BEMÜHT SICH DER AUTOR DIE 200JAHRE GESCHICHTE DER ABFÜLLUNG DES MINERALWASSERS VON BORSZÉK DAR-STELLEN. CHRONOLOGISIERT GIBT ÜBER DER ABFÜLLUNG DES MINERALWASSERS

AN, WAS WILL AUS GEWERBE-HISTORISCHEN HINSICHT VIEL HEIßEN. DIE ABFÜL-

LUNG DES MINERALWASSERS VON BORSZÉK (ALS „BORVÍZ“ GENANNT) HAT IN DEN

VERGANGENEN 200 JAHREN SPEKTAKULÄRE ENTWICKLUNG GESCHAFFT, UND DASS

HEUTZUTAGE DER GRÖßTE ABFÜLLBETRIEB VON MITTEL- UND OST-EUROPA IN DER

KLEINEN BERGSTADT ZU FINDEN IST, SEI KEINE ÜBERTRIEBENE BEHAUPTUNG.

SUMMARY

THE AUTHOR REPRESENTS IN THE MIRROR OF CONTEMPORARY DISPATCHES THE

200 YEARS HISTORY OF MINERAL WATER BOTTLING FROM BORSZÉK. HE HAS TRIED

TO DESCRIBE THE INDUSTRIAL HISTORICAL INFORMATION OF IMPORTANCE CONSI-DERING THE MINERAL WATER BOTTLING, IN CHRONOLOGICAL ORDER. CONCERNING

THE WATER BOTTLING FROM BORSZÉK (CALLED “BORVÍZ”) A SPECTACULAR DEVE-LOPMENT HAS BEEN ACHIEVED DURING THE PAST 200 YEARS, AND UNEXAGGERAT-ED CAN BE STATED THAT THE LARGEST BOTTLING PLANT OF MIDDLE- AND EAST

EUROPE IS FOUND IN THE SMALL HIGHLAND TOWN.

1Farkas Aladár 1948-ban Tekerõpatakon született, 1971-ben elvégezte a nagyváradi Pedagógiai Fõiskola testnevelés és sport szakát, azóta Borszéken dolgozik Az erdélyi „Források”szerkesztõje,a „Borszékért Alapítvány” alapító tagja, több Borszékrõl szóló könyv és többszáz cikk szerzõje a 89 utáni rendszerváltás után kezdett el foglalkozni helytörténettel.

Borvizes székely


17

szék által épített több fürdõház és kápol-na állott.

Az 1760-as években kezdõdött az ás-ványvizek vegyelemzése. Mátyus Ist-ván, késõbb Zágoni Gábor, marosvásár-helyi orvos. Munkájuk eredménye elju-tott Bécsbe, Johann Heinrich Crantzprofesszorhoz is.

Az elsõ tudományos munka, amelyBorszékrõl megjelent, az a Fridvalszky:Mineralogia magni principatus Transil-vaniae, amelyet 1767-ben adtak ki Ko-lozsváron.

Teleki József írta 1799-ben „...egészenBorszékig, mind nagy erdõben, iszonyumeredekségeken és hágón megyen. Utjaolyan rossz, hogy nem tanácsos másszekeren járni, mint paraszt szekeren.(...) Egy völgyben van azon Borkut amellyrõl tudos dr. Pataki azt állítja, hogyegész Európában legg elsõ (...) Az kutkövel van ki rakva, belöle egy veresSedimentumot deponált. Ize jobb van azHomorodinál, nem forr felette nagyon”(Úti jegyzetek. 1937. 37−38.)

„Borszék Erdélynek leglátogatottabbfürdõje, hová nem csak a hazából, ha-nem a szomszéd fejedelemségekbõl isannyian csõdülnek, hogy bár jelenleg70-nél is többe ház van, mégis a fõidényalatt bajosan lehet szállást kapni.” ÍrjaPuskás Ferencz 1882-ben megjelentmonográfiájában.

Az elsõ térkép, amelyen Borszékmegjelenik, a bécsi Hadilevéltárban õr-zött, 1769−1773 között Erdélyrõl ké-szült katonai térkép, amelyen, Borszegnéven van feltüntetve.

László Mihály gyergyói római kato-likus fõesperes 1816-ban kelt latin nyel-vû naplójából tudjuk, hogy „Emlékezet-elõtti idõktõl fogva Borszéknek neve-zett helyen levõ borvízforrás, mely a ha-gyomány szerint közel 200 évszázad ótaa mindenfelõl odatóduló emberek általsûrûn lõn látogatva.”

Halmágyi István volt királybíró és há-romszéki fõispán „Naplói és iratai” cí-mû könyvében beszámol arról, hogyangyógyul meg 23 nap alatt Borszéken.Így méltatja a borszéki vizet: „erejére ésízére nézve Erdélyben és talán Európá-ban is a legelsõ”.

Miski György: Erdélyi és Erdélyen kí-vüli települések ismertetése címû köny-vében azt olvashatjuk, hogy 1770-benAcidulae Borszeg néven szerepel, majd1854-tõl Borszék, Borsec, és 1913-tólBorszékfürdõ néven.

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimoló-giai szótárában szintén Borszeg névenemlíti, Lipszky után (1804), ahol Bor aBorpatak elõszava, és a szeg-sarok,szeglet, zug.

Vofkori László Székelyföld útikönyveII. kötetében azt írja, hogy „bor = fenyõ,sek = irtás, tisztás, de jelentheti az ás-ványvíz elõfordulási helyét is.”

Lebrecht, egy 1804-ben írt földrajzimûvében ismerteti Erdély fürdõit, bor-vizeit, Borszékrõl így ír: „Borszékenvan az egész országban a legjobb és leg-kedveltebb borvízforrás, amit egy idõóta nagyon látogatnak, és a vizét elszál-lítják innen. De a forrást, csak lovon,vagy egy jó darabon csak gyalog lehe-tett megközelíteni és ezért nehezen mentaz elszállítása. Ez a borvíz olyan szénsa-vas volt, hogy az üvegeket jól beduga-szolva, egy évig is el lehetett tartani.”

1831-ben Borszéknek már pecsétnyo-mója volt, ezzel hitelesítették irataikat.Másolata megtalálható a Csíki SzékelyMúzeumban.

Ötvös Ágoston, gyulafehérvári medi-kus, 1836-ban írt orvosi disszertációt azerdélyi gyógyvizekrõl, és õ nevezi elõ-ször a borszéki borvizet „az erdélyi vi-zek királynéjának”. Vita Zs. 242. Ez azelnevezés némi változtatásokkal meg-maradt a mai napig, mert a borszéki bor-víz nemcsak gyógyerejével, hanem tisz-taságával, kellemes ízével is mindig ki-tûnt a többi erdélyi borvíz közül.

Az 1860-as évek közepén Orbán Ba-lázs így lelkendezik: „Annyi gyógyfor-rásokkal gazdag hazánknak legnevezete-sebb fürdõjénél vagyunk, egy forrásnál,mely az egész ismert világon egy a maganemében, melynek vize már egy egyen-lítõ tüzpróbáját is kiállotta, s mely ha ha-zánk a világkereskedelemtõl el szigetel-ve nem volna, bizonnyal nagy szerepetjátszana a párisi és londoni inyenczekasztalánál is, igy legfennebb közvetlenszomszédaink tudnak róla valamit.”

A Borszék−Holló−Tölgyes közötti út1880−1881 között épült meg, addig a bor-vizet lóháton szállították palackokban.

Fennmaradt egy Hirdetés az Erdélycímû folyóirat, 1894/5. számában „AzÁsványvizek királya A Borszéki Sava-nyúvíz kapható HIRSCHFELF SÁN-DOR fûszer- és csemegekereskedõnél.Kolozsvár és vidéke a „Borszéki vizek”kizárólagos fõraktára. A Fõ- és Kossuth-forrásokból állandóan van a fõraktá-runkban liter és félliteres palaczkokban,kitûnõen dugaszolva, zinn-kupakkal ésczimkével ellátva. Ára szabadon: 1 litercserével 10 kr, üveggel 16 kr. 10 üvegvételénél 1 krral olcsóbban. Fél liter vízcserével 7 kr. üveggel 11 kr. 10 üveg vé-telnél fél krral olcsóbban.

Szilvássy János, Borszék fürdõorvosaírja, hogy „Csíkvármegye egyedül többkitûnõ forrással rendelkezik, mint sokmás ország. Ezek között kétségtelenül a

legjelentékenyebb úgy is mint fürdõ,úgy is mint nagyszabású vízüzlet Bor-szék. Bámulatos az a vízbõség, melyegy alig 200 holdnyi területen, itt szám-talan forrásból elébugyog, melyek kö-zül némelyik oly gazdag, hogy egy ma-ga el tudná látni fél Európát kitûnõ bor-vízzel. Tudvalevõ, hogy a savanyú vi-zek királyának nevezik, amit méltánmeg is érdemel.”

Dr. Urmánczy Nándor: „Ha BorszékCsehországban lenne, muszka nagyher-cegek, más földrészek lakói keresnék felkincses forrásait, s fejedelmek asztalánfogyasztanák vizét...” írta az Erdély,1896/3. számában.

Közigazgatásilag 1850-ben az udvar-helyi katonai kerülethez, csíkszeredaikörzethez, és a gyergyószentmiklósi al-körzethez tartozott. 64 házzal és 320 la-kossal rendelkezett. Ebbõl 100 német,87 magyar, 67 román, 57 székely, 4szász, 3 örmény és 2 cigány.

1873-ban a gyergyótölgyesi járáshoztartozik, 215 házzal és 1364 lakossal. Anemzetiségi megoszlás: 916 magyar, 96román, 26 német, 1 szlovák és 77 egyéb. 1880-as népszámlálás már 1116 lakostjegyez.

1910-ben 378 ház és 1862 lakosa van,1702 magyar, 126 román, 23 német és11 egyéb. Ebbõl 1134 magyar, 176 ro-mán, 92 zsidó, 10 német és 6 egyéb.

1920-ban Ciuc (Csík) megye, Tölgyesjárás, a lakosok száma 1418 és 379 ház.1925−1929 között Neamt megyéhez tar-tozott.

1930-ban Maros megyéhez tartozott.A lakosok nemzetiségi megoszlása:1688 magyar, 286 román, 140 zsidó, 31német, 14 szlovák-cseh, 2 cigány, 1orosz, 1 lengyel, 1 örmény és 2 egyéb.

1937-ben Maros-Torda vármegyéheztartozik.

1944-ben Csík megyéhez, gyergyótöl-gyesi járáshoz tartozik. 5572 házat és2247 lakost számláltak. A nemzetiségimegoszlás: 2016 magyar, 182 román, 21cigány, 13 német, 15 egyéb.

Településünk 1987-ben éri el a de-mográfiai csúcsot, 3378 fõ.

Az 1992-es népszámláláskor már csak3053 fõt jegyeztek föl.

A népsûrûség 2000-ben 33,2 fõ/km2, atermészetes szaporulat 2,9%, míg a ván-dorlási egyenleg 0,3%, tudjuk meg azIllyés Közalapítvány támogatásával ké-szült tanulmányból.

A 2002-es országos népszámlálás anépességcsökkenés eddig nem ismertméreteit jegyezte fel: alig 2886 személyaz állandó lakos.

„A borszéki szekérút megépítésemegkezdetett, u. i. ez idõben (1782)

gyógyulás céljából Borszék látogatott-sága megkezdõdött” tudjuk meg Dr. En-des Miklós: Csík-, Gyergyó-, Kászonszékek történetébõl (227.) A gyergyóifuvarosok az u. n. „borvizesek”, az ak-kor is már híres borszéki borvizet Ko-lozsvárra, Nagyváradra, Aradra és mégtovább is szállították. A borvízárulássalkapcsolatos volt az üveggyártás, ezBorszéken már 1806-ban elkezdõdött.

Wagner L. 1773-ban akadémiai érte-kezést tart Bécsben a borszéki vízrõl.Crantz H. F. is felemlegeti Borszéket azosztrák birodalom gyógyvizeirõl írtmunkájában, Akadem. Dissertat.

1793-ban Neustadter, Erdély fõorvo-sa, a „Siebenbürgische Quartalschrift”-ben (III. k. 179. l.) pedig leírja azokat abetegségeket, amelyekben Borszék ás-ványvizei jótékonyan hatnak.

Günther Valentin − II. József császárirodatisztje (fõhadi tanácsbeli fogalma-zó) betegen érkezik Borszékre, 1803-ban, ahol 6 hét alatt megerõsödött ésgyalog tért vissza Ditróba. Gyógyulásá-nak emlékére egy kertet létesítettekBorszéken. Késõbb Zimmethausen An-ton-al mulatott Bécsben (bécsi munici-pium tanácsosa volt) és ott a bort a roj-csi (Lengyelország?) borvíz egészenmegfeketítette, Günther erre felkiáltott:„oh, isteni Borszék, senki sem tudja, tehol buzogsz, senki sem ismeri gyógy-erõdet.” Elmesélte gyógyulása történe-tét és elhatározták, hogy Borszéket bér-be veszik, és vízkereskedést kezdenekBécsben.

Eisner bányamérnök és üveggyárossalleutaztak Borszékre, megtalálták azüveggyártáshoz szükséges kõzeteket, azegy szódán kívül.

Zimmethausen és Günther − Kurz An-tal szerint − a szerzõdést május 29-énkötötték meg. A közbirtokosság részérõlgr. Lázár Zsigmond, a primori rend kép-viselõje írta alá.

Más szerzõ más idõpontot jelöl meg aszerzõdéskötésre. Dr. Cseh Károly:„1804-ben Szt. István havának 20-án 28évre bérbe vette Bérszék területét Ditróés Szárhegy Közbirtokosságtól, évi 400magyar forintért.” A 20 pontos szerzõ-dés olvasható Dr. Cseh Károly 1873-bankiadott Borszék monográfiában. Sajnosez a haszonbérleti szerzõdés („Egye-zés”) nem maradt fenn, mivel a csíksze-redai kir. törvényszék, az 5596/1888polg. sz. alatt indított perhez csatolva le-foglalta. De maradtak fenn hivatkozá-sok, amelyekbõl rekonstruálható annaktartalma. „Zimmethausen Antal és társafelismerték a borszéki ásványvízforrá-sok rendkívüli gyógyerejét, értékét,hasznosítható és szállítható voltát, s ez-

által inditattva a két község közbirtokos-ságától 28 évre haszon bérbe vettékazon célból, hogy az ásványvizet az or-szágban és a szomszéd tartományokbanis kereskedés tárgyává tegyék, s hogy ezlétesithetõ legyen elsõ sorban üveghuta,fürészmalom felállitására, ahhoz megkí-vánható famennyiségre és a munkásokmarháinak legelõre volt szüksége, smindezen szükségek fedezésére és ki-elégítése céljából a szerzõdés 1. pontjá-ban körülírt erdõs terület lett átadva ha-szonbérlõknek” (Csiby Andor, 38.)

Sikerült idõközben beszerezni az Álla-mi Levéltár csíkszeredai fiókjától a szer-zõdés másolatát. Ebben megtaláljukazok nevét, akik a gyergyóditrói és gyer-gyószárhegyi Militaris és Provincialisrészérõl, valamint a Communitasoknaknevében aláírták a szerzõdést: Csibi Lu-kács falusbíró, Csibi Tamás, Kovács Si-mon, Puskás Miklós, Puskás Simon,Siklódi István, Mezei György, Bajkó Ist-ván, Küsmõdi András és Csibi Ferencz.Továbbá Hegedûs János, ditrói falusbíróhütvösével, Szárhegy részérõl GáspárFerenc, falusbíró és a falu hütösei: TóthGyörgy, Szabó Antal, Puskás József,Ambrus Antal, Simon János, AmbrusAndrás és Simon Márton nemes vitézlõ,székely katona renden lévõ személyek ésszárhegyi birtokosok. A Provinciális ré-szérõl szárhegyi méltóságos Lázár Zsig-mond úr, Fülöp Albert, Farkas Bíró, köz-lakos, Illyés Antal, hütös és Kolcsár Já-nos. A szerzõdés tárgya: Borszék Hava-sának környékét Árendába adni. Leírjáka határokat is: „A három patak között lé-võ erdeit és mezeit, Keletre a Besztercevize, Délrõl a nagy Borpatak, kis Borpa-tak, Nap Nyugatról a Kerek hegy, Észak-ról a Borszék-pataka (Holló csapása ne-vû ösvény, a Beszterce folyóig).” Enge-délyezik az üvegcsûr megépítését, aNagy Bor-patakán fûrész- és lisztelõmalmok építését és egyéb szükségesépületeket építhessenek magok s dolgo-zó embereik számára.

A szerzõdés 2. pontja kimondja, hogyaz „Árendátor urak kertet készítenek”.Fontos tétel fogalmazódott meg a 3. pont-ban: „Az építmények az árenda kitelteután a két Communitasoknak marad.”

A 4. pont engedélyezi az árendált er-dõbõl békasót és egyéb, az üvegcsûrhözszükséges anyagot keresni, ásni, mész-követ kitermelni, de megtiltja azt Bor-szék mostani kaszáló mezeiben. Enge-délyezi tutajfa és a Fûrész tõkének fátkitermelni az Eleven Erdõbõl.

Az 5. pont értelmében szabad halász-ni, vadászni, a maguk szükségleteire ésnem kereskedni vele.

A 6. pont kötelezi a bérlõt, hogy „A

Borvíz szomszédságában építsen egyjó korcsmát, mészárszéket − 2000 Rft-ig, amit a Communitasok meg nem fi-zetnek.”

A 10-es pont szerint a két Commu-nitasbéli lakosokat semmiképpen neakadályozzák, hogy pénzért magukvagy marhájával dolgozzanak, és szük-séges épületeket építsenek.

Számunkra fontos a 19-es pont, amelyleszögezi: „lévén az árendátor uraknakÕfelségétõl engedtetett olyatán exclusí-vum, privilégium, mely szerint, hogy aBorszéki Borvizet a Külsõ Tartomá-nyokba, vagyis Ausztriába másoknakfelvinni és azzal kereskedni szabad.” Deez a privilégium ne akadályoztassa a kétbirtokos községet, hogy mint eddig isszabadon ne kereskedhessenek Erdély-ben, Magyarországon a borvízzel.

A 20. záró cikkely értelmében „ezenárenda kezdõdik a folyó 1804-ik esz-tendõ június hónap 25. napján”.

A contractuális levelet ellenjegyezteSándor Mihály Nemes Két Csík Gyer-gyó és Kászon Székely Székek Fõ Ki-rály Bírája és Gáborffi Pál Nems Gyer-gyó székének v. király birója, Mikó Já-nos Gyergyószék notariusa és Zimmet-hausen.

1805-ben Zimmethausen Borszékreköltözött, és a következõ évben már ne-ki is fogott az üveggyár fölépítéséhez.Rá két évre már a szükséges üvegeket egyárban készítik. Évi 3 millió darabot.

Rendkívüli szorgalommal és tevé-kenységgel fáradozott az üzlet felvirá-goztatásán, mindazonáltal a remélt nye-reség nemcsak hogy elmaradt, hanem azüzlet nagy veszteséggel járt.

Günther 1815-ben visszalépett a bér-lettõl, és pénzét is kivonta belõle. Zim-methausen azonban hajthatatlan volt ésnekifogott elképzelései megvalósításá-nak: a forrást köpûvel látta el, s a vendé-gek számára házakat épített, Ditró felémegépítette az utat.

Mivel Borszék a két birtokos községtulajdonát képezte, a bérleti szabályzatértelmében a bérlõ köteles volt elsõsor-ban a két község lakóit alkalmazni mun-kára.

1813-ban Lázár Lajos gróf, Szárhegyés Ditró községek egyik legnagyobb éslegbefolyásosabb földesura, látva Bor-szék gyors fejlõdését, megirigyelte aztZimmethausentõl, és a két birtokos köz-ség hallgatólagos beleegyezésével perbefogta a bérlõt. Kérte a szerzõdés felbon-tását, vállalva a per összes költségeit. Azakkori 400 Forint helyett 1000 Forintotígért. A per 55 évig tartott. Lázár grófZimmethausent börtönbe vetette, esetle-ges perköltségek címen, aki csak kilenc


18

hónap után szabadult betegen, teljesenleszegényedve. A két község váltotta ki,megbánva az ellene elkövetett igazság-talanságot. A per azonban tovább folyt.Elõbb Zimmethausen, majd halála utánaz örökösök pereltek. Minden szintennyertek: a csíkszéki széknél, a marosvá-sárhelyi ítélõtáblánál és a bécsi legfel-sõbb törvényszéken.

A két község, hogy enyhítsen lelkiis-meretén, 1836-tól haláláig nyugdíjat fo-lyósított, és egy kertes házat adott bér-mentesen rendelkezésére. Halála utánfeleségének folyósították az eltartásipénzt (havi 500 forintot, 1849-ig, majd400 forintot, egészen haláláig, 1868-ig)hogy a hátra maradt családtagok ne nél-külözzenek.

A két község Zimmethausen földi ma-radványait egy szép mauzóleumba he-lyezte el, a Ferenciek szomszédságában,a régi temetõben. Ezt az elsõ világhábo-rú alatt vandál kezek feltörték, és csont-jait szétszórták. A Fürdõvállalat 1933õszén helyezte újra sírba, a ma is láthatósírhelyen. A város 1981-ben felújítottaezt a síremléket.

A Cziráky féle összeírásban (1820.)ez olvasható: „Vagyon Borszékbe neve-zetes savanyú víz, igen jó és hasznos.” Aleírásban szerepel az „üvegfabrika” is,„hol az üveget meg vévén tilalom nélkültöltheti meg ingyen savanyúvízzel, ame-lyet, ha külföldre viszen, minden cilin-der savanyú vízért adnak egy forintot, sha távolabb viszi kettõt is, mely savanyúvízzel való kereskedést aki folytatja él-het belõle, úgy abból is is lehet jó nyere-séget hajtani.”

Ugyancsak 1822-bõl maradt ránk egy„Jelentés A Borszéki, orvosló erejérõlméltán elhíresedett Ásványosvíz árulta-tásáról.” Ebben olvashatjuk „Õ Felségeaz Ausztriai Tsászár és Magyar Király,különös szabadsággal méltóztatott azezt áruló Egyesületet megajándékozni.”Azaz szabadalmat kaptak az ásványvízszabad szállítására. Raktárakat állítot-tak fel „Ó Aradon, Scholzer Úrnál, Sze-geden, Mirkovits és Zseravitz Uraknál,Pesten, a Kék Unikornis nevû bóldbanKrausz Károlynál, és az Arany Vas-matskánál Hoffman Uraknál, Pozsony-ba, Fischer János Polgári KereskedõUrnál.”

Dr. Scheint Dániel 1825-ben, Bécsbenegy munkát tesz közzé, amiben ismer-teti az általa végzett vegyelemzéseket.Ebben a könyvben található az a térképis, amit Lallosenvich negyedik határõr-ezred fõhadnagya készített két évvel ko-rábban, és látható az a 23 épület, amelyabban az idõben létezett.

Duldner György, jászvásári cs. kir.

ágens, Zimmethausen késõbbi társbérlõ-je Ditrón alól, a Kõris-tanya dombján, aMaros közelében egy pincés faházatépíttetett, amelyet borvízlerakatnakhasznált. Innen indították tavasszal a tu-tajokat és rajta a borvizet. 12 évi szaba-dalmat nyert a borszéki borvíznek az or-szág területén kívüli árulására Duldnerfelhívja a figyelmet, hogy ügyeljenek azüvegek töltésére, „a jó móddal történõbédugással” tudják megõrizni a víz ere-jét. Hangsúlyt fektet az üvegek mosatá-sára is. Ebben az idõben vezetik be,hogy „minden flaskóért a borvízzel ke-reskedõ fizessen egy konventios kraj-cárt”. A katonatisztek és nemes birtoko-sok minden szerdán taxa nélkül szaba-don tölthettek maguk szükségletére.(1829. augusztus 10.)

A Nemzeti Társalkodó 41. számában(1830) olvashatjuk, hogy a borvíz elégolcsó, mégis 4−5 nap alatt alig tudnakeladni egy szekér borvizet városainkpiacán.

1832-ben- lejárt a Zimmethausen- fé-le szerzõdés, és Schuszter András, med-gyesi lakos veszi bérbe Borszéket 6évre. A bérleti díj évi 3115 r. (rajnai −szerk. megj.) forint volt. Gr. Lázár Lász-ló, királyi fõkormányszéki tanácsos éstartományi kancellár Borszék jövedel-mének fokozása céljából indítványt teszegy kezelési szabályzat elkészítésére.Ez a szabályzat 1832-ben elkészült. Eb-bõl ismertetünk egy pár dolgot:

1. „Borszék havasa egész kiterjedésé-ben a benn lévõ üveggyárral és minden-nemû javadalmával örökre oszthatatla-nul közre hagyassék és felosztását seegyik, se másik község birtokos tagjaine követelhessék.”

2. „Senkinek ezután Borszéken magán-birtokul szolgálandó hely nem adatik.”

1833. május elsejétõl díjat szabtak kiminden kupa borvíz után (egy ezüstkrajcár).

1838-ban (június 26-tól) a szászrégeniVermescher Mihály következik Borszékhaszonbérlõjéül, szintén hat évre, aki évi4600 rajnai forintot fizetett a tulajdonosközségeknek. Ebbõl évente 500 r. forin-tot Zimmethausennek fizettek, addigi fá-radozásáért (nyugdíjként.) A szerzõdés-ben az is belefoglaltatott, hogy a bérlõ azutat a ditrói Tilalmastól Borszékig járha-tó, a fõkutat pedig jó állapotban tartja.Azt is leszögezték, hogy a Fõ-kút háromcsorgójából, kettõt a haszonbérlõ hasz-nálhasson, egyet pedig az idegen borvi-zes kereskedõk. Ez alól kivételt képezteka szárhegyi és ditrói birtokos lakosok.„Azon idegenek pedig, kik az üvegeketidegen gyárból hozzák, a töltésnél utol-sók legyenek.” (Puskás, 56.)

Egy Vándor álnevû cikkíró (1839) ígyír: „Gyergyó legérdekesebb nevezetes-sége Borszék, az erdélyi savanyúvizekfejedelme.” Fejtegetéseiben ilyen gon-dolatok olvashatóak: „Borszék legcse-kélyebbik forrása Németországbanhelységeket tenne boldoggá.” Eladás vé-gett kora tavasztól késõ õszig szakadat-lanul hordják vizét Udvarhelyszék, Ma-rosszék havasalji székelyei, a gyer-gyóiak ûznek vele kereskedést, de in-kább a hazában, ritkán viszik Debre-cenig.

Kõvári László: „Tájképek utazási raj-zokban”, címû könyvében azt írja, hogyéjjel nappal töltik egy csapon, néha ket-tõn is az üvegeket, a várakozó szekerektábort képeznek...” Az ívó borvíz el-sõsége csak Borszéké marad”, írjafent nevezett könyvében, párhuzamotvonva Elõpatak, Bodok borvizeivel.„...Borszék az erdélyi borvizek királya.Mint ivó borvíz páratlan, egy a maganemében.”

A Gubernialis Expediturai HivatalPassualis Levelet állított ki borszékiborvíz szállítására Moldvába, tudjukmeg a Suky család levéltárában õrzöttVegyes periratból, Kolozsvár, 1836.

Orbán Balázs: A Székelyföld leírásacímû monumentális könyvében részle-tesen foglalkozik Borszék keletkezésé-vel és fejlõdésével.

Schnell Péter és Stenner 1841-benvegyelemzéseket végzett a Fõkút és aLobogó forrásoknál.

1844−1853 között az évi haszonbér6000 váltóforint, a bérlõ továbbra isVermescher Mihály, és a szintén szász-régeni Seibriger György. Az 1848/49-esforradalom és szabadságharc idején abérlõk otthagyják Borszéket, ahová csaka szabadságharc leverése után térnekvissza. A megújított szerzõdében azt iskikötötték, hogy az üveggyárat, amely-nek falai, − lévén, hogy fenyõfából vol-tak − kezdtek korhadni, kõfalra kell épí-teni. Borszék ekkori életét nagyon szé-pen leírja Vasile Alecsandri a Borseccímû írásában (Culegeri de prozã, Buc.1966. X. 163−176.)

1847-ben a ditrói Fülöp András egy új„imolát” (kápolnát − a szerk. megj.) épí-tett, faragott fenyõbõl, a két község pén-zén. Rajta egy pár évig toronyóra is ál-lott. A ’60-as években ezt a kápolnát le-vakolták és kimeszelték.

II. 1848−−1916 közötti idõszak

Wermescher Mihály − miután a magyarforradalmat és szabadságharcot lever-ték −, újra visszatért Borszékre. A forra-dalom alatt keletkezett károkat a helybe-


19

lieken hajtotta be. Ebben segítségérevoltak Kedves Lajos, Náwrátzki Károlyés Simon Sándor, volt kapitányok. A ha-szonbérlõ élve a kialakult politikai hely-zettel, újabb hat évre megkapta Borszé-ket, ugyanazért a hatezer rajnai Forin-tért, amit az elõzõ idõben fizetett.

1848-ban 260 üveg víz, 1851-ben 200üveg és 1862-ben öt üveg víz szállításaszerepel. Ebben az idõben egy üveg vízára üveggel együtt 1 frt. 40 krajcár volt.Az üvegeken PB (principal brunnen)felírat állt. (Puskás F. 95.)

1851-ben Föderl kerületi biztos enge-délyezi a borvíz pecsételését házilag.Ezt kezdetben Bajkó Elek, régi táblabíróvégezte, majd a következõ évtõl a ditróiSiklódi Mihály is segített neki.

1853. április 24.-tõl a borvíztöltés éspecsételés Seibriger György és társaBaruck Benedek joga lett.

1854-ben az évi haszonbér már eléri a8000 pengõforintot. Ebben az idõben(1854−1855) épül a töltõház és a mel-lékraktár, a fõraktár, és a felügyelõ lak.Ekkor már Borszéket 8 lámpa világítjameg. A borszéki ügyek vezetésére 3 ta-gú választmány, majd 1857-tõl 4 tagú,késõbb „fürdõbizottmány” néven többtagú vezetõség látta el a vezetést, építéstés szépítést. Tehát ekkortól számíthatjukBorszék létét, mint fürdõhely.

Az ’50-es évek elején egy cseh mér-nök, Albertha Károly látta el Borszékgazdasági teendõit, jól-rosszul. Egyene-sebbre töltette a piacot, a Fõút két olda-lára ezüstjegenyéket ültetett, a László-kutat mélyebbre ásatta, kõszén után ku-tatott a Tinovában. „Áldásos” tevékeny-ségét 1859-ig folytatta. A borvizes sze-kerek számára egy új utat építenek. Al-sóborszéken pedig egy új haszonbérlõilakot és irodát. Itt lakott az üzlet-igaz-gató és a pénztárnok. A munkálatot Lá-zár Alajos vállalkozó készítette 8 ezerpengõ forintért. A Kossuth-forrás köze-lében egy filagória épült.

1855-ben Kágerbauer Antal, kolozs-vári építõmester megépítette a nagy rak-tárt, amely 200 ezer borvizes üveg táro-lására volt alkalmas. Ugyanitt kapott he-lyet a két raktárnok lakása, és a pecsé-telõ ház. Az egész épület 22 ezer forint-ba került.

1856-ban (április 24.- október végéig)Seibriger György haszonbérlõ már 10ezer pengõforintot fizet. Õt követiMándel György, brassói bérlõ (novem-ber 1.-tõl), aki már évi 30 ezer p. forin-tot fizet, majd 1862-1868 között évi 32ezer p. forintot. Ekkor vegyelemzi Fol-berth a László- (5-ös) kút vizét.

1860. október 20-án I. Ferenc Józsefcsászár kiadta az un. Októberi Diplo-

mát, amelynek értelmében visszaálltakaz 1848-ig mûködõ kormányszervek(Erdélyi Udvari Kancellária, MagyarHelytartótanács). Visszaállították a régimegyerendszert. Újra engedélyezték amagyar nyelv használatát.

1861-ben a Fokhagymás vizét kõcsa-tornába foglalták.

A Fõ-kútnál, már a korábbi években anyári szezon alatt egy leányt tartottak,aki a szomjas vendégeknek a forrásbólvizet merített. Késõbb ilyen vízmerítõleányokat alkalmaztak az erdei és másivó-forrásokhoz is.

Charles Boner, angol utazó és geoló-gus 1862-ben járt Borszéken. Leírásaszerint „az egész országba szertehordottkorsókat az emberek saját málháslo-vaikkal szállították el, amelyek olya-nok, mint valami kereken kormányzottnégyszögû teknõk, tele vannak átlátszóüvegekkel, és azokat messzire elszál-lítják.” Csak õ írja, hogy „ennek a víz-nek olyan nagy a szénsavtartalma, hogyaz itteni számítások szerint mintegy5000 üveg elpattan évente”. A bécsi or-vosi fakultás szerint ezt a vizet évekenát el lehet tartani, anélkül, hogy a jótulajdonságaiból valamit is veszítene ezaz egyetlen ilyen jellegû ásványvíz,amelyet az Egyenlítõn túlra is el lehetszállítani anélkül, hogy a szénsavtartal-mából veszítene.

1863-ban egy új raktárt építenek,Miksa Károly, Csík-szék mérnöke terveialapján. A kivitelezõ Mandel Dávid, vál-lalkozó. Dr. Mayer Ignácz megírja né-met nyelven „Borszék vizeinek ismer-tetését”, amit a birtokos községek költ-ségein lefordítanak magyar, román ésfrancia nyelvre is.

1864-ben szakszerûen összefoglaljáka Fõkút vizét, és Kolozsvárról rendeltkõ-köpûbe kerül. Laposra faragott kõ-táblákkal kerítették be, föléje öntöttvasvédrácsot készítettek. Bukaresti János,marosvásárhelyi malom- és építõmesterterve szerint Steckbauer Vilmos építészmegépíti a fõkútnál a töltõ-házat és azemeleten átjáró-hidat, a zenészeknekkarzatot. Mindezt vaslemez fedélzettelés szépen lefestve. Ugyanebben az év-ben a Fõ-kút hozama megcsappant,ezért segítségül hívták BalánbányárólHerbich Ferenc geológust, aki a Borszé-ken tartózkodó Frübeck Károly polgárimérnökkel újrafoglalták a vízereket, ésrévi földbõl kiégetett és cementmésszelösszeragasztott csatornába vezették. Ígymár újra a régi volt annak hozama.

1865-ben a már helyreállított forrásvizébõl Herbich a fürdõ-bizottmány ha-tározata alapján lepecsételt üvegekbenvízmintát küldtek a bécsi császári kirá-

lyi állami geológiai tudományos intézet-hez, amelynek õ is tagja volt. Innen aborvíz kitûnõségét igazoló nyilatkozatérkezett.

Ugyanebben az évben az erdei József-kútnál filagóriát építenek.

1865. július 24-én a fürdõ-bizottmányhatározatot fogadott el, amelynek értel-mében a borvizet, csak saját gyártmá-nyú üvegekben adják el. Fontos volt eza döntés, mert idegen borvizeket kezd-tek forgalmazni borszéki gyanánt. Aborszéki palackokon a német világban, sidegen ajkú haszonbérlõk idejében P. B.(principal brunnen) betûk álltak. De afurfangos kereskedõk ezt is kijátszották.A porumbáki üvegek szintén e betûkkelvoltak ellátva, és azokban bibarcfalviborvizet forgalmaztak, Borhegy fel-irattal, borszéki gyanánt. A további csa-lások elkerülése végett, a fürdõ-bizott-mány arra kötelezte Mandel haszonbér-lõt, hogy az üvegpalackokra ezen túl M.D., s alája F. K. (fõkút), betûkkel bé-lyegeztessen. Ezt a változtatást a hírla-pokban is közzé tették, a fogyasztó kö-zönség tájékoztatására. Késõbb az üve-gek nyakán lévõ ólomkupakokat szed-ték le ügyesen és használták fel másod-szor is, miközben az üvegekbe más vi-zet töltöttek (bibarcfalvi, rákosi, stb.)

1867-68 között Bajkó Mátyás, bizott-mányi tag irányításával erdei levelesfákkal beültetik a Fõkúttól Észak-Kelet-re fekvõ dombot, és a László-, Boldi-zsár-, Ó-sáros közti terület. A Fõ-kútmellett megépítik a töltõházat, s az eme-leten a zenészek számára fedett sétányt.

1868−1874 között az évi haszonbér52821 pengõ forintot tett ki, a bérlõk:brassói Csurku Miklós, Popovics János,Sterin és Dumitru és Társa Archimand-rescu kereskedõ társaság.

1870-ben az üveggyárat újjáépítik,Szász Ferenc, ács, kõmûves és Dezsõ Mó-zes vállalkozó vezetésével 3 olvasztó éshûtõ kemencét építenek. Ezek a munká-latok 13733 forintba kerültek. Ebben azidõben a borvíz dugaszolását szurokkalvégezték (fenyõgyanta), ami bõven volt afenyõerdõkben. Ezért pénzt fizettek.

Köpûbe foglalják az addig még névte-len Kossuth- kút vizét.

A borvízraktárba a fenyõ stellági (áll-vány) helyébe tölgy polcok kerülnek,3392 Ft, 79 krajcárért.

1871-ben távírda hivatal létesül, lé-vén, hogy elkészült a Csíkszereda−Gyergyószentmiklós−Borszék vonal.

1872-ben Herczeg Ferencz mûkertészhelyébe Patka Venczel érkezik. A Köz-rez-nyakán, a Mély-patak irányában újútvonal épül.

1873-ban Alsóborszéken a Bor-pata-


20

kon kõhidat építenek, megkönnyítve ezáltal a közlekedést Felsõborszék felé.Felsõborszéken is épül egy kõhíd a für-dõbejárattól egy kicsit lennebb.

Than Károly budapesti egyetemi tanárvegyelemzi a Fõ-, Kossuth-, Boldizsár-,László- és erdei József fõherceg-kuta-kat.

A bécsi világkiállításra ügynöknek aszárhegyi Bartalis Ignáczot választottákmeg. A kiállítandó tárgyak kijutatásávalMargitai Gábort bízták meg. Nagy voltaz elõkészület, ugyanis ez volt az elsõhivatalos alkalom a borszéki borvíz be-mutatására. Borszék összes leírásátmegjelentetik magyar, német, francia,angol, késõbb román nyelven is. Ez al-kalomból jelent meg Dr. Cseh KárolyBorszékrõl írt monográfiája. Prospek-tust (rajz) készítenek a Fõkútról. A tár-latra 1500 üveg borvizet vittek ki, ami-bõl 500-at ingyen osztottak ki, a többiteladták 25 krajcár/üveg. A borvizet Bor-sodi Demeter Lajos székely csárdájábaküldték. Ugyanebben az évben a Bol-dizsár-, Kossuth-, László-, és Erdei kútvizébõl vegyelemzésre Dr. HeinrichJánosnak Bécsbe küldtek. Ekkor készül4 rend tájfénykép Borszékrõl. Egy rendfénykép a kiállításon lett bemutatva, egymásik rend a császárnak, a harmadikrend Gizella fõhercegasszonynak, a ne-gyedik rendet eladták Bécsben szépenalbumba foglalva. Mindehhez társultmég 100-100 üveg fõkútbeli víz. Gr.Andrássy Gyulának is küldtek egy-egyláda borvizet. Visszajelzés érkezett,hogy a küldemények célba értek, amitnagyon szívesen fogadtak.

Ezen az elsõ nemzetközi megméret-tetésen a borszéki ásványvíz jó benyo-mást keltett, a tulajdonos községek di-csérõ oklevelet kaptak.

Módosították a fürdõbizottmány alap-szabályzatát, ennek értelmében a bizott-mány 12 rendes és 4 póttagból állott,aminek fele ditrói, másik fele szárhegyivolt. Az elnököt a bizottság választotta.Évente két- egy tavaszi és egy õszi-gyûlést tartottak. Rendkívüli esetbentöbbet is lehetett.

1873. november 20-ra tûzték ki az ár-verést. Ezt meghirdették egy pesti ma-gyar, német és román, valamint egy bécsinémet lapban. Ennek ellenére a meghir-detett napon senki sem jelentkezett. Újrahirdették a következõ év május 4-re.

1874-ben kocsiút épül, a Kossuth-kúthoz.

Ebben az évben jár le a régi bérlõkszerzõdése. A május 4-i árverésen semvolt senki. Július 2.-ra a két község közösképviselete leült tárgyalni a megjelentüzletemberekkel. Mandel Dávid és társa

Áronsohn Lebel 28 ezer forintot ígért,Csurku Miklós és Popovics János, pedig25 ezret, majd õk is 28 ezret ígértek. Denem kapták meg a bérleti szerzõdést.

Augusztus 9-én újra összeültek, Csur-ku Miklós és Popovics János haszonbér-lõk 28−30 ezer forint mellett maradtak,Dimitriu és Archimandrescu szintén 30ezer forintot ajánlott föl, amit a köz-gyûlés nem fogadott el.

Így magánkezelésbe kerül, a tulajdo-nos közbirtokosságok üzemeltetik no-vember elsejétõl), igazgató Bartalis Ig-nácz. Leég a szekérszín a raktár udva-rán, a pecsételõ ház, és a Mélik-féleház. Újjáépítik a raktárt, pecsételõhá-zat. Raktárakat építenek Nagyváradon,Debrecenben, Szegeden, Miskolcon,Budapesten, Brassóban, Soborsinban,Aradon, Temesváron, Segesváron. APiatra N.-on felépített raktár látta elMoldvát, sõt Konstantinápolyba is in-nen küldték a vizet.

Tíz év alatt, amíg házi kezelésben volt24677595 palack (pint) borvizet adtakel, és a birtokosság évi 65−70 ezer frt.tiszta nyereséget könyvelhetett el.

Borszék ebben az idõben élte arany-korát.

1875-ben a Kossuth-kúthoz fedett sé-tányt építenek, Giacomuzzi Vigilio, top-liczai építész révén. Margitay Gábor ter-ve alapján. A Kossuth-kút kõ-köpût kap,elõtte vasrács, körülötte rondellák, park.Az egész munkálat 1017 frt 54 kr.-bakerült.

Magyar orvosok és természetvizsgá-lók járnak Borszéken, Dr. Szõllõsy Má-té, fürdõorvos kíséretében. (szeptember7−9.)

Az üveggyár áttért a kõszénnel valóolvasztásra. Rendeltek egy olvasztó éshûtõkemencét, amely kõszénnel mûkö-dött.

Than Károly április 12-én bemutatta aMagyar Tudományos Akadémiának aborszéki ásványvízforrások elemzését,ami meg is jelent az akadémiai Értesítõ-ben. Így jellemzi a borszéki borvizet:„fõalkatrészét tulnyomólag a szabadszénsav alkotja. A Kossuth-kút kivételé-vel a többiekben a félig kötött és szabadszénsav súlya jóval meghaladja a szilárdalkatrészek összes súlyát. Így pl. a fõ-kútnál a szilárd anyagok 100 súly részé-re 124, sõt a József fõherceg-kútban 168s. r. szénsav jut. E források vize a szószoros értelmében túl van telítve szén-savval.”

1877-ben dr. Cseh Károly elemezte azArany János-kút vizét.

1878-ban a Párizsi világkiállításonis jelen volt Borszék, ahol ezüstérmeslett.

1879-ben sétány épül az Erdei-kútfelé.

1880-ban Dousa József cseh üveggyá-ri szakember olvasztó- és hûtõ kemencétépít, amely borszéki kõszénnel kellettvolna mûködjön. Sajnos nagyon késõrehevült fel a kemence. Használhatatlanvolt. Ezért a szakembert elbocsátották.

Ebben az évben lejárt a hatéves házikezelés, és általános tisztújítást rendel-tek el, illetve eldöntötték, hogy újabbhat évre nem adják haszonbérbe, hanemházilag kezelik Borszéket. Íme a meg-választott tisztségviselõk: üzleti igazga-tó ditrói Puskás Lajos, üzletvezetõ ditróiSiklódy Péter, gazdatiszt szárhegyi Lá-zár Gergely, könyvvezetõ-pénztárosRiegel Antal, segédkönyvvezetõ ditróiifj. Puskás István, alsóborszéki raktárosszárhegyi Ferencz József, felsõborszékielsõ raktáros szárhegyi Fülöp Lajos,második raktáros ditrói Lukács Antal.Még választottak egy segédkezelõt Fel-sõborszékre, a szárhegyi Oláh Dénesszemélyében és egy mészárost ditróiCsibi Jánost. Ekkor a két tulajdonosközség borszéki vagyona 216599 frt. és44 kr. volt.

Utat építenek a kõszénbányához,amely mintegy 2000 frt-ba került, detovábbi javításokra szorult. A zalatnaibányakapitányságról Mászáros Aurelbányabiztos jött, hogy megvizsgálja akõszénbányát. Mindent rendben talált ésBajkó Mátyás, kõszénkutató-társulat al-igazgatója veszi át a bánya igazgatását.Elkezdõdik a kõszén üveggyár részérevaló termelés.

1881-ben a Fõ-kút fölött átjáró hídészakkeleti párkányzata alatt egy kõfalathúztak, és az egész teret kiegyenlítették,egy szép parkot alakítván ki ez által. Arégi sétány már rothadásnak indult,ezért ide is kõfalat emeltek és két oldal-ról faragott kõlépcsõs feljáratot készítet-tek a Rézerdõben lévõ Erzsébet-térre.Ugyanígy a Fõ-kúttól délre is kõfalatépítettek, a levágott domb megkötésére.A kõfal északi végében, pedig egy 2000borvizes láda befogadására alkalmaspinceraktárt építettek.

Ugyanebben az évben foglalják köpû-be a Pásztor-kutat.

1882-ben már 3 kemence mûködik(üvegolvasztásra) és olvasztófazék. Je-len vannak a berlini és trieszti kiállítá-son.

1883-ban a Kossuth-kúthoz egy cuk-rászdát (kávéház) ragasztottak, alájaraktár épült.

1885-ben a borszéki víz sikeresen vettrészt a Budapesti Világkiállításon.Ezüstérmet nyert a borszéki savanyúvíz.Az ebben az idõben megjelent Dr. Cseh


21

Károly féle Borszék monográfia („Bor-szék gyógyászati és nemzetgazdaságiszempontból”) leírása szerint csak a„Fõkút vize hozatik kereskedésbe, hol-ott nemcsak a jelenben, ott helybenhasznált 5 ivókút, hanem még számtalanmás forrás vizét is bátran és sikerrel le-hetne, − természetesen mindenikét a sa-ját neve alatt − a világba szétküldve, el-árusítani.” A híres fürdõorvos, szülész,késõbb országos képviselõ leírja, hogyha valaki erdélyi emberrel áll szóba,nemsokára a híres borvizeket is szóbahozza, kiemelve a borszéki borvizet.„Nem is csoda. A borszéki víznél kelle-mesebb italú savanyú víz alig található,s az olyan élénk keletnek örvend, magá-ban Erdélyben, hogy csak Pestig is rit-kán szokott belõle egy-egy nagyobbszállítmány elérkezni. Hanem a híresvíznek, híres a forrása is s csak idõ éspénz kérdése, hogy a borszéki fürdõ mi-kor fog a világhírû fürdõk sorába szere-pelni...” A borszéki források − írja CsehKároly − évenként 100 ezer vendégetképesek volnának ivó- és fürdõvízzel el-látni, s ezen felül még 10−20 millió pintborvizet kereskedésbe lehetne adni, kel-lõ berendezés után. Évente 2 millió pin-tes üveggel kel el, holott még a mostanieljárás mellett is kétszer ennyi üvegetlehetne megtölteni. A Fõ-kút mellettmegemlíti a Kossuth-, László-, Boldi-zsár- és az erdei kutat, de ezek mellettmég több olyan forrás van, aminek a vi-zét jelenleg nem használják. „De haegyszer Borszék gazdaságához arányosszámú látogatóknak lesz mulató- ésgyógyhelye: valószínûleg még új erek isfognak fölfedeztetni, mert hegyei olda-lán az ásványos vizek szivárgása min-denfelé látható.”

A palackozás mindig a kor legmoder-nebb gépeivel történt: kezdetben Oelho-fer-féle gépet használtak, ami abban azidõben a technika csúcsa volt, napi 20ezer palackot töltöttek (ettõl a pillanattólcsak nappal palackoztak.) Érdekes meg-figyelés, hogy a borvíz esõs idõben, sõtmár jóval azelõtt is, jobban „fõ”, mintszép, meleg, napos idõben. A magyará-zat: a légnyomás a vízpárák miatt csök-ken, s így a vízre nem nehezedik nagylégnyomás. Több CO2 szabadul fel azaddig elnyelt állapotból. Esõs idõbenkevesebb CO2-ot tud elnyelve tartani.

Az épületeket, fürdõket, kutakat a leg-nagyobb gonddal takarították, fenyõsé-ta-helyek kötötték össze a kutakat.

A Fõkút elõtt egy gyönyörû park talál-ható, ez a Deák-tér, melyet méltán tarta-nak a mûkertészet remekének. A tér kö-zepén díszes szökõkút van, melynek tor-kából hatalmas vízoszlop tör a magasba.

Fokozatosan apad Borszék jövedel-mezõsége, és ezért a birtokosság hosz-szas tanácskozás és megfontolás után,úgy dönt, hogy ismét bérbe adja.

A XX. század végére, Borszék annyi-ra megerõsödött, hogy önálló közigaz-gatási egységgé vált (1896).

A borszéki borvíz hírneve alapot adotta hamisításnak is. Egy ilyen esetrõl szá-mol be a Gyergyói Hírlap, 1899. április2-án. „Egy tölgyesi kocsmárosné a Put-na és Beszterce vizét adta el borszékiborvízként.”

Hankó Vilmos, dr. vegyész, fõ-reális-kolai tanár, a Magyar Tudományos Aka-démia tagja, a Székelyföld c. könyvében(1896) azt írja, hogy a töltés Oelhofer-féle gépekkel történik, napi 20 ezer pa-lackkal. A telep gyáraiban készítik acsomagoló ládákat, szalmatekercseket,palackokat, itt nyomják a vignettákat is.

Az ezredéves Magyarország és a mil-lenniumi kiállításra (1896) egy panora-mikus képet készítettek, és küldtek ki,amihez csatoltak egy négynyelvû kísérõszöveget (magyar, francia, német és an-gol nyelven), amelyben arról is írnak,hogy üde, kristály tiszta patakok szelikát a völgyet, és ugyancsak itt fakad többmint 30 forrásból a hírneves borszékiborvíz.

Magyarországon, hol eddig a vízaránylag kevés fogyasztásnak örvendett,mert nem volt piacra víve és ára magasvolt. Jelenleg (1899) már igen élénk azvízüzlet és míg 2 év elõtt alig tett ki 100ezer palackot, már a múlt évben megha-ladta a félmilliót, és rendre szorít kiminden idegen vizet. A magyarországikizárólagos fõraktáros jelenleg FüspökFerencz, ki a vizet helyben következõárakon kapja: 2 liter 16 kr., 1,4 liter 11kr. , 1 liter 9 kr. , 0,5 l 7 kr. E cég az üresüvegeket becseréli . A 2 literest 6 krért,az 1,4 literest 5 krért, az 1 literest 4 és ao,5 literest 2 krért, melyeket, ha sajátköltségén visszaküld, itt 4 krért palac-konként megtöltik. (Szilvássy, 100. l.)

1903. november 14.-tõl Fekete Mórbécsi lakos kapja meg a bérleti szerzõ-dést 50 évre. Ennek értelmében a bérlõátvette Borszéket, mint borvízüzletet, azásványvíz hasznosítási jogát (Fõ-kút,Kossuth-kút, Boldizsár-kút és Lobogó-fürdõ), az üveggyárat, az egész üveg-készlettel és berendezésekkel, úgy azüres, mint a töltött üvegeket, darabon-ként 5 fillérért. A szerzõdés a bérlõt kö-telezte, hogy fenntartsa, kiépítse, befog-lalja a borvízkutakat, védjegyet váltson,és azt jegyeztesse be. A tulajdonos köz-birtokosság kötelezte a vízvezeték ki-építésére, amit a szerzõdés lejárta utánátad a bérbeadónak. A fizetési kötele-

zettségek: az elsõ 15 évben 70 ezer Ko-rona/év, a következõ 20 évben 80 ezerKorona/év, az utolsó 15 évben 90 ezerKorona/év. Sajnos nem váltak be a Fe-kete Mórhoz fûzött remények. Már azelsõ tíz évben megkezdõdtek a perek abérlõvel.

A Gyergyói Hírlap 1905/7-es számá-ban olvashatjuk, hogy hamisítják a bor-széki vizet. Lehet dugót és ónkupakot isvásárolni. A dugaszoló gép sem drága. Ahitel víz ónkupakját tenyérrel csavarja leés rajta áll a B. betû, az oldallapján ezáll Borszék Fürdõ Vállalat.

A Gyergyó 1906/8-as száma arról tu-dósít, hogy megalakult a „Borszék Für-dõvállalat Részvénytársaság”. Az igaz-gatóság tagjai: Fekete Mór, Fekete Sa-mu és Fekete Ignácz. A felügyelõ bizott-ság tagjai: Bartalis János, Koch Károly,dr. Ladányi Miksa és Csillag Máté.Ügyész dr. Hartmann Sándor. Eddig egyközkereseti társaság vezette Borszékfürdõvállalatot.

A fent említett újság 15. száma arra fi-gyelmeztet, hogy „ha valódi borvizet aka-runk inni, figyeljünk a dugó-védjegyre.”

A szállítási díjat szinte felére csök-kentette 1906-tól Kossuth Ferenc, ke-reskedelemügyi miniszter, tudósít aGyergyó 1906/38-as száma.

III. A két világháború közöttiidõszak

Közben kitört a világháború, Borszékrõlmindenki elmenekült, beleértve FeketeMórt is. „1918 évig, a világháború befe-jezéséig, a borszéki borvízüzemet amegszálló katonaság használta anélkül,hogy annak ellenében a birtokosságnaka legcsekélyebb bért vagy ellenértéket isfizettek volna.” (Csiby, 16.)

1916−1918. között az Ásványvíz Ki-viteli Rt. ügykezelésébe került, CzakóEmil és Fenyõ Gyula igazgatók vezeté-sével. Hamarosan az igazgatót is be-hívják katonai szolgálatra, és Borszék-fürdõ és üzlet teljesen felügyelet nélkülmaradt.

1918-ban megváltozott az állami fõ-hatalom. Ebben az idõben is történt né-hány fontos változás. A Fõkút- IzvorulPrincipal-forrásának és a felette lévõ pa-vilon is megújult, de nem a régi helyén,hanem egy kicsit odébb, tudjuk megCsiby Andor monográfiájából. A töltés alegmodernebb eszközökkel történik, ésújra elemzik a Fõkút vizét.

1921-ben a közbirtokosság újra bérbeadja Borszéket, mert sem Fekete Mór,sem az általa mûködtetett „BorszékiFürdõvállalat” nem jelentkezett, való-színû csõdbe ment. Az új bérlõ nagysik-


22

lódi Tischler Mór nagybirtokos és fû-részgyártulajdonos, illetve az általa ösz-szehozott új Borszéki Fürdõvállalat R.T. Ebben leszögezik „Borszék regenerá-lódásának folyamatát is”. Fel kellett szá-molni a világháború romjait. A felújításimunkálatokra a bérlõ 2,5 millió lejt köl-tött, és ezen felül még 4 millió lejt a Fõ-kút újrafoglalására. Ez majdnem balulütött ki, mert a forrásfoglalást végzõRumpel A. G. bécsi kútfoglaló, Kuetthidrológus utasítására robbantásokatvégzett hogy megtalálja a forrást. Azon-ban ahelyett, hogy megtalálták volna azeredeti forrást, eltûnt a meglévõ is. Sze-rencsére 1926. május ötödikén karvas-tagságú sugárban feltört a borvíz. Tisch-ler Mór bérlõ idejében 1 millió palackotexportáltak.

1938-ban csupán 1,5 millió palack vi-zet töltöttek.

Tischler Mór látva, hogy elmarad a re-mélt profit, részvényeinek többségét el-adja a bukaresti Chrissoveloni banknak,amely 1940-ig bérelte Borszék-fürdõt.Sajnos, ez a társaság nem sokat tett Bor-szék fejlesztéséért. Tevékenysége csak akarbantartási munkálatokra, és néhánysétány megépítésére szorítkozott.

Ebben az idõben a bukaresti Balneo-lógiai Intézet munkatársai elemezték aborszéki borvizeket tudományos és bal-neológiai szempontból.

A palackozás után felmelegített nád-dugókat használtak az üvegek leduga-szolására.

A bécsi döntés után megszûnt a Chris-soveloni bank koncessziója. A két köz-ség közbirtokossága veszi újra házi ke-zelésbe a fürdõt. Õk sem végeztek sem-mi befektetést.

Ebben az idõszakban a vegyelemzése-ket a debreceni egyetem orvos-vegytaniintézete végezte, Straub János szemé-lyében.

Jött a második világháború, ami Bor-széken is végigsöpört, hatalmas károkatokozva.

IV. 1945−−1990 között

A háború utáni évek a romok eltakarítá-sával teltek. Újraindul a töltöde tevé-kenysége. Még mindig a Fõ-kút mellettvan a töltöde. Évi kapacitása 3,5 millióliter. Az üzem saját villamosközponttalrendelkezett. A gõz elõállítására a bor-széki szenet használták. Továbbra isbérlõk folytatják a palackozást.

1946−47-ben a vállalat élén JakabIstván, mérnök, és Török Dénes mérnökálltak. A következõ években, 1948−1950 között Fichtel Ferdinánd töltöttebe az igazgatói tisztséget.

Az államosítás után megalakul azÉlelmiszeripari Minisztérium aláren-deltségében mûködõ APEMIN BOR-SEC (1952. november 15.)

1952-ben megkezdik az iparvasutatHollósarka és Borszék közötti megépí-tését, egészen az új palackozó üzemig.

1953-ban megkezdõdnek a hidro- geo-lógiai kutatások, új víztartalékok felku-tatása végett. Ezek a munkálatok folyta-tódnak a ’70-es évek elején is (1972−1973). Vegyelemzik újra az öszszes for-rások vizét. Azóta állandóan ellenõrzik afontosabb források hozamát, hõmérsék-letét, összetételét. Lebontják a Fõ-kútmelletti régi kicsi borvíztöltõdét.

Az elsõ gépesített töltõállomást isebben az évben helyezik üzembe, fél-automata Holstein-Koper típusú töltõ-gépek, 4500 l/h kapacitással.

A töltéshez szükséges üvegeket amedgyesi, dícsõszentmártoni, azugai éstordai üveggyárakból szerezték be.

1954-ben igazgató Nagy Dénes. Bõví-tik, majd NOVISSIMA PHOENIX típusútöltõ gépsorral szerelik fel a töltõdét. Azüvegek mosásához Nagema és Novissi-ma gépeket hoznak, dugaszolásra, pedigPhoenix gépeket. A Fõ-kút vizét föld-alatti vezetéken hozzák le az új töltõdéig(január). Az ország legkorszerûbb bor-víztöltõdéje szeptember 1-én, kezdte elmûködését. Megépül a völgyhíd (via-dukt), amely lehetõvé teszi a kisvasútonvaló szállítást. A munkálatokat a Buka-resti építõ-, szerelõ cég végezte. Kb.1500 embert foglalkoztattak, egy len-gyel mérnök vezetésével. A köveket Bu-karestben faragták. Ma már csak építé-szeti mûemlék, de Borszék szimbóluma.

Alsóborszéken jármûjavító mûhelyt lé-tesítenek a mozdonyok, szerelvényekjavítására. Kezdetben gõzmozdonyok,majd a ’60-as évektõl c 50-es, MK 48-asmozdonyok vontatták a szerelvényeket.Hatóránként indult egy rakomány Ma-roshévíz felé, és onnan érkeztek az üresüvegekkel megrakott szerelvények. Avasúti pálya hossza több mint 50 km volt.Közel 300 ember dolgozott a kisvasútkeretében.

1956-ban a vállalat élén Fridman fõ-mérnök és Stelescu Ladislau álltak. Azévi töltés 22 millió liter víz volt. Ebbenaz idõben veszik birtokba a Szakszerve-zetek Központi Tanácsától, a töltödemögötti Iván villákat, amelyeket szol-gálati lakásokká alakítanak át. Az Ilona-villát is ekkor kapják meg. Cserébe le-mondtak a Mészáros-féle házról.

1961-ben az igazgató Kosztándi Jenõ,haláláig, 1984-ig, a fõkönyvelõ DumitruGheorghe, míg a jogtanácsos PuscariuConstantin. Ebben az évben szolgálati

lakásokat alakítanak ki a Belvedere vil-lában, amelyet átvettek a helyi Népta-nácstól. A borszék gyárban 150 alkal-mazott dolgozott, de ide tartozott Tus-nád és Szentkirály is. Az évi termelés 15millió üveg víz volt.

1968-ban a Hargita Megyei HelyipariIgazgatóság fennhatósága alá kerül.

1969-ben fõmérnök Popescu.1970-ben befejezik az új üzem meg-

építését, amelyet két olasz Simonazzitöltõsorral látnak el, töltõképessége9000 palack óránként.

1972−1973-ban mélyfúrásokat végez-tek, amelyek vizét szükség esetén fel-használják a palackozáshoz.

Az 1970-es években jelen vannakminden Bukaresti Nemzetközi Vásáronvagy Kiállításon, ahol a borszéki ás-ványvíz „Érdemoklevelet”, vagy elsõhelyet nyert.

1975-ben 292 alkalmazott dolgozik avállalatnál. Van 2 db. Carpati- és egyBucegi teherautójuk.

1977-ben Nagema BF-60-as németgépsorral újítják fel a töltõdét. Ebbenaz idõben a Sör-, Szesz-, és KeményítõKözpont alárendeltségébe került,(1990-ig.) Ekkor épülnek az új üzemekTusnádon és Szentkirályon, amelyekszintén Borszékhez tartoztak. Az évitermelési kapacitás 166 millió liter ás-ványvíz.

Kurkó Árpád 1987-ben vezette az ás-ványvíz palackozó üzemet. Az évi ter-melés elérte a 114 millió üveget (Tusnádés Szentkirály is ide tartozik). Az alkal-mazottak összlétszáma közel ezer fõvolt. Gondot jelent a literes üveg hiánya.Jól teljesítettek az export részlegen dol-gozó nõk, Bordanciuc Vasile vezetésé-vel, 200%-ban teljesítették kiviteli ter-vüket. Hasonlóképpen jól ment a BarMárton vezette hûsítõ részleg is, ahol 60ember dolgozott fegyelmezetten. Azegész töltöde zökkenõmentes mûködé-sét biztosítja a Kristály Antal vezettehúsz tagú munkaközösség, amely lelki-ismeretesen végzi a bonyolult töltõvo-nalak javítását. A szükséges pótalkat-részeket maguk állítják elõ.

A tusnádi részleget Urkon Ferenc ésKóródi András vezették.

V. Napjainkban

A rendszerváltás után újabb átszervezésáldozata, az Ipari és Nyersanyag Mi-nisztérium keretében mûködõ Geológiairészleghez tartozik. Igazgató Siller Mi-hály, fõmérnök Voinea. A „kuponos pri-vatizáció” során négyezer részvényeshelyett közel 13 ezren helyezték el itt akötvényeiket”.


23


24

1991-ben megszûnik a keskenyvágá-nyú vasúton való szállítás.

1992-tõl, átvéve az Apemin vagyonátmegalakul a „Regina Apelor Minerale” S.A. (Az Ásványvizek Királynõje. Bor-szék) kereskedelmi társaság. Ez egy vi-szonylag nehéz idõszak volt az üzem éle-tében. Az országban uralkodó gazdaságinehézségek éreztették hatásukat itt is. Ko-moly erõfeszítésekbe került a hanyatlásmegakadályozása, a csõd elkerülése.

1993-ban az állandó alkalmazottakszáma 240 fõ, 15 millió vizet palackoz-tak. A cég vagyona 4 milliárd lej.

1994-tõl elindult egy lassú felemelke-dés. Elkezdõdik egy korszerûsítési fo-lyamat, amely az óta is folyamatos. Atermelés megduplázódik.

A menedzseri versenyvizsgát(augusztus 15.) Siller Mihály nyeri, ésmarad továbbra is a cég élén.

1995-ben az 55/1995-ös törvény alap-ján privatizálják. Már 61 millió liter ás-ványvizet adnak el. Hat gyártási gépsormûködött, a ’70-es évek szintjén. Min-denik üvegpalackba töltötte az ásvány-vizet.

1998-ban beindul a privatizálás. AChomchim Rt. vásárolja meg, 25 milliómárkát és 10 milliárd lejt ruházott be.Nemsokára (októberben) egyesül a Ro-maqua Group Rt.-vel, a többségi rész-vényes a bukaresti Comchim. A hagyo-mányos üvegek helyett, rátérnek a PETpalack használatára. Modern, németKrupp Corpoplast cég gépei készítik itthelyben ezeket a pillepalackokat. Új,olasz Sasib Beverage gépsorral látnak elkét töltõvonalat, ami tovább növeli atermelékenységet (101 millió liter).Igazi csúcstechnológia.

1998−2003 között felújították azegész gyártási technológiát. Ma máregyetlen berendezés sincs a vállalatnál arendszerváltás elõtti idõbõl.

Megkapták az európai normák betar-tását elismerõ ISO 9001/2001-et, ame-lyet a német TÜV CERT bocsátott ki.Olyan minõsítés, amely garantálja a ter-

mékek színvonalát és minõségét. A pa-lackozó gépsorokra a HACCP minõsí-tést is megkapták a fent említett németcégtõl, ami az élelmiszerek biztonságiminõsítését jelenti.

200 új munkahelyet létesítettek.1999-ben Radu Lazaroiut nevezik ki

fõmérnöknek.2000-ben 137 millió liter ásványvizet

palackoztak.A közúti forgalom kiszorította a vasúti

szállítást. Költséges volt a karbantartás.Gyakran borultak fel a vagonok, sokvolt az üvegtörés. Ezért felszámolták avasúton való szállítást. Felszedték aslipperfákat meg a síneket, és értékesí-tették. Csak az impozáns viadukt maradtmeg, mementónak. Építészeti emlék,ami a fotósok kedvenc témája és hasz-nos reklámfelület.

Személycserékre is sor került: Bocs-kay Ilona, fõkönyvelõ helyébe CitirigaGheorghe kerül, Vild Mihály személyze-ti osztályfõnök helyett Ungureanu Ion.

2001. december 21-én kezdték palac-kozni a sima vizet, lévén, hogy egyrenagyobb az igény a savmentes sima víziránt.

A töltõvonalak modernizálása lehetõ-vé tette a termelékenység növekedésétis, már 190 millió liter vizet palackoz-nak évente. Május hónapban többet ter-meltek, mint 1993-ban, egész évben. Öthónapi termelés meghaladta az 1995-ösegész évi termelést. Az elsõ félévi ter-melés egyenlõ volt az 1997-es év telje-sítményével. Igazi látványos fejlõdés,ami a modernizálás nélkül elképzelhe-tetlen lett volna.

2002. augusztus 9-ig, haláláig SillerMihály vezeti a céget, utána Radu Laza-roiu mérnök kerül a vezérigazgatóiszékbe.

2003. szeptember 1-tõl négy új ter-mék kerül a piacra: 0,25 l-es sima ésszénsavas ásványvíz, valamint 0,7 l si-ma és buborékos ásványvíz. Ezzel ötrenõ a teljesen automatizált töltõvonalakszáma.

Megépítenek egy saválló légi távve-zetéket, ami nem vált be, késõbb lebon-tották.

Az évi termelés 350 millió liter. Napilebontásból így néz ki: 200 ezer literüveges víz, 360 ezer db. Pet.

A PET palackokat itt helyben készítik,modern fröccsentõ gépek segítségével.

A borszéki ásványvíz az elsõ helyenszerepel a borvizek számára készítettranglistán, és a 21 romániai gyártó kö-zül az elsõ helyet foglalja el. A Romá-niában palackozott ásványvízmennyiség38,1%-át Borszéken palackozzák.(2003.)

Augusztus hónapban többet palackoz-tak, mint 1993-ban egész év alatt.

A GfK cég által készített felmérés ér-telmében úgy az országban, mint kül-földön igazából csak 15 román márka-nevet ismernek az emberek. Ezek közöttszerepel a DACIA, ARCTIC ÉS BOR-SEC.

2004. augusztusában a cégnek 569 al-kalmazottja volt, az évi forgalma, pedig980 milliárd lej, 3. Hargita megyében. AHargita Kalendáriumban egy nagyon tö-mör reklám olvasható: Természet egypohár vízben. Valóban egy pohár ás-ványvízben benne van az egész termé-szet, annak minden összetevõje.

Jelenleg öt gyártósor van, ebbõl 3PET, 2 üvegekbe (1 literes, a másik egyluxuskivitelû 0,75 l-es üvegbe, amelyetcsak a HORECA (Hotel-Restaurant-Catering) láncnak értékesítenek. A ter-mék neve Borsec Premium. A termék-skálán tízféle ásványvíz típus létezik.

A szénsavat nem kivonással nyerik,hanem van külön ilyen típusú borvízfor-rás az udvaron és a környéken.

Ma a borszéki ásványvíz ismert azegész világon. Az Európai Unió is elis-merte, mint természetes ásványvízet. Je-len van Nyugat- Európa piacain, Közel-Keleten, valamint az Amerikai EgyesültÁllamok egyes országaiban. Izraelben.Ez a mennyiség a termelés alig 10%-átteszi ki.

Itt a Coke zero: igazi Coke-íz, cukor nélkülBudapest, 2008. április 4.

Április 4-tõl Magyarországon is kapható a Coca-Cola legújabb üdítõitala, a Coke zero. Sokáig azt gondolhat-tuk, hogy cukor nélkül nem lehet igazi Coke ízt produkálni, de most bebizonyosodik, hogy az ilyen lehetetlen-nek tartott dolgok is lehetségessé válhatnak.

borsec palackozas 200 ev

Documents