bravúros beugrás a bohéméletbe

1
Számomra véget ért a politikai harc, a Fidesz- KDNP és Orbán Viktor gyõ- zött, így visszatérhetek a régóta elhanyagolt, de szá- momra sokkal fontosabb, érdekesebb témákhoz. Igaz, májusban az európai parlamenti választások is- mét elõtérbe terelik a politi- kai ügyeket, de ezúttal job- ban hiszek majd a választá- si szakértõknek, és nem idegeskedem oktalanul. Amennyiben a szakembe- rek azt mondják, hogy a Fi- desz újra nyerõ lesz, hiszek nekik. Addig viszont kelle- mesebb dolgokkal töltöm majd az idõmet. A minap, szombaton délelõtt mentünk a közeli filmszínházba, ahol a New York-i Metropolitanból köz- vetítették Puccini Bohém- élet címû operáját, a mozi- ban a matiné elõadást lát- hattuk élõ adásban. Tavaly mentünk kritikustársam- mal együtt elõször egy ilyen kora délelõtti elõadás- ra, amely New Yorkban dél- után egy órakor kezdõdik, de az idõeltolódás miatt Las Vegasban korábbi a kezdés. Elõször kicsit furcsa volt kora délelõtt beülni operát nézni és egyben hallgatni, s bár szerdán es- te van ismétlés, az viszont túl késõn végzõdik szá- munkra. A moziban a jegypénztárnál programot is kapunk a jegyhez, ame- lyen a darab története mellett a szereplõk nevét is felsorolják. Miután Chicagóban év- tizedek óta jártunk operá- ba, a világsztárok neve is- mert már számunkra. Ez- úttal a hat principálisból csak a Musetta szerepét éneklõ amerikai szoprán Susanna Phillips neve volt ismerõs, akit már több- ször hallottunk a chicagói Lyric operában. Az elõadás néhány perc- cel a meghirdetett idõpont elõtt kezdõdött, a képer- nyõn a megszokott Renée Fleming helyett egy eddig számomra ismeretlen hölgy jelentkezett. Az új MC – master of ceremonies – bejelentette, hogy Mimi szerepét, a meghirdetett ro- mán szoprán, Anita Hartig helyett a lett sztár, Kristine Opolais énekli. Ezután már a vásznon a Met nézõterét láttuk, és a függöny elõtt kimért, las- sú léptekkel megjelent Peter Gelb, a színház in- tendánsa, igazgatója, és bejelentette a közönség- nek, hogy Anita Hartig (a Besztercén született ro- mán énekes) megbetege- dett, helyette Mimi szere- pét Kristine Opolais ének- li. Azt csak utána tudtuk meg, hogy a lett szoprán, az elõzõ nap, péntek este Cio-Cio San – Cso-cso-szán szerepét énekelte a Metropolitan színpadán. A nõi fõszereplõ Cso-cso- szán halálával végzõdõ Pil- langókisasszony címû ope- ra elõadása alaposan igény- be veszi az énekeseket, fõ- képpen a fõszereplõket, ezért Opolais mûvésznõ fá- radtan, a hajnali órákban tért nyugovóra. Reggel 7:30-kor Gelb igazgató az- zal ébresztette, hogy elvál- lalná-e Mimi szerepét a ma- tiné elõadásán. Az elsõ álmából felza- vart énekesnõ azonnal nemmel válaszolt, majd néhány perc után meg- gondolta magát, és azt mondta: miért ne? Talán arra is gondolt, hogy a Met matinéját mégis közel há- romszázezren látják majd a világon. Úgy hiszem, so- hasem történt ilyen várat- lan beugrás. Opolais mû- vésznõ nem próbált eb- ben a darabban, teljesen hidegen ugrott be az isme- retlen színre, és hihetetle- nül nagy sikert aratott a nehéz szerepben. Már az is meglepett, hogy amikor Gelb igazga- tó a bejelentést tette, egy pisszenést sem hallottam a nézõtérrõl. Emlékszem, Chicagóban, a Lyricben, amikor a híres PR-titkár, Danny Newman megje- lent a függöny elõtt, min- denki tudta, hogy valame- lyik sztár megbetegedett, legtöbbször Pavarotti, és helyette jön valaki más. A nézõtéren sokan pisszeg- tek, sõt egy-két erõsebb bú is elhangzott, miután az alacsony termetû Danny Newman mikrofon nélkül, sztentori hangon bejelentette a mondókáját. Számomra mindig em- lékezetes marad a kedves és szimpatikus PR-titkár, akit akkor ismertem meg, amikor a '80-as évek ele- jén Marton Éva Tosca sze- repét énekelte a Lyricben. Attól kezdve és fõleg Danny Newmannak kö- szönhetõen lettem 40 éven át állandó követõje a Lyric Opera of Chicago tár- sulat elõadásainak. Danny Newman sike- res bérletszervezése men- tette meg az amerikai ope- ra- és színházi társulato- kat a csõdbe jutástól. A bérletek nagyon fontos elemei a non profit társu- latoknak, Newman sike- res könyvet is publikált Subscribe Now! címmel, amelyben elmondja, mi- ként változtatta sikeressé az operát Chicagóban. Halálakor, 2007-ben, a chicagói Lyric évi 38 ezer bérletet értékesített, pon- tosabban sózott rá a kö- zönségre. Könyvében írja, hogy az egyes elõadásokat megtöltõ közönség olyan, mint az ínyenc, aki a ka- lácsból szemezgeti a ma- zsolát. A helyenkénti telt házaknál sokkal fontosab- bak a bérletet váltók töme- gei, akik ugyan diszkont- jegyeket vesznek, de elõre befizetik a költségek egy jelentõs részét fedezõ anyagiakat. 2007-ben éppen Buda- pestrõl érkeztünk vissza Chicagóba, néhány nap- pal a Lyricben bemutatan- La Boheme-premier elõtt. Már akkor olvastuk, a Mimi szerepére kijelölt Angela Gheorghiu híres román szoprán hat próbát mulasztott, köztük a fon- tos zenekari próbát. Erre William Mason, a Lyric igazgatója megelégelte a temperamentumos szop- KÖZÉLET – 9. oldal 2014. május 3. – 18. szám – AMERIKAI KRÓNIKA Harmath István Bravúros beugrás a Bohéméletbe rán játékát, és szerzõdést bontott a dívával. Helyette a fiatal, kubai származású Elaine Alvarez kapta a vég- zetes sorsú Mimi szerepét, aki az elsõ felvonásban lát- hatóan izgatottan, kicsit ta- lán megilletõdve lépett a színpadra. A csodás ária: „mi chia- mano Mimi” kezdetén ki- csit elfogódottnak látszott, azután összekapta magát, megnyugodott. és bravúro- san, hatalmas tapsorkán kí- séretében fejezte be az ope- rát. A tapsorkán és brávók, illetve a hölgy esetében a brávák egyaránt szóltak a beugró mûvésznõnek, mint a Lyric vezetõinek. Teljesen mindegy, ki zse- belte be a sikert, új opera- sztár született Chicagóban. A Lyricben egyébként az ilyesmi nem volt újdonság, hiszen az egykori igazgató- nõ, a néhai Ardis Krainik 1989-ben a szupertenor Luciano Pavarotti talpa alá tett útilaput, miután Pavarotti 26 alkalommal mondta le az elõre megkö- tött fellépést. Erre az egyéb- ként aranyszívû igazgató- asszony megunta a tenorra való várakozást, és rövid úton kipenderítette a Lyric mûsoraiból. A Bohémélet az operairo- dalom legsikeresebb remek- mûve, Puccini halhatatlan operáját több mint 1256 al- kalommal játszották a New York-i Metropolitanban és ki tudja még hányszor a világ többi operaházában. Chicagóban elõször 50 évvel ezelõtt voltunk a Lyricben, ahol éppen a Bo- héméletet adták, Renata Tebaldi énekelte Mimi sze- repét. Tebaldit akkoriban Maria Callas vetélytársa- ként emlegették, utóbbit so- sem hallottam élõben, mire Chicagóba érkeztünk, Callas már összetûzött a társulat vezetõivel. Maradt nekünk Tebaldi, akit azon a 1964-ben tör- tént bemutatón legalább hússzor tapsolt vissza a fá- radhatatlanul lelkes közön- ség. Akkoriban még nem volt szokás az un. „stand- ing ovation” – a felállva ün- neplés –, az idióta felugrálás késõbb jött divatba, már ál- landó része a színházi pro- dukcióknak. Engem a guta üt, mikor az elõttem ülõk felugrálnak, mert nem látok semmit, s nekem a felállás manapság már nehezen megy. 2013. március 18-án ré- gi vágyunk teljesült, élõ adásban láttuk Anna Netrebko világhíres orosz szopránt, aki szintén Mi- mi szerepét énekelte a Lyric Operában. Az utóbbi évtizedek legismertebb dí- vája, megkésett chicagói bemutatkozását izgalom- mal várta mind a közön- ség, mind az operákat bí- ráló ítészek is. Netrebko 1995-ben mu- tatkozott be az amerikai közönségnek, elõször San Franciscóban orosz operát énekelt, majd 2002-ben a Metropolitanben debütált, késõbb hírneve eljutott a világ minden részére. A Bohémélet már renge- teg élményt hagyott rám az életemben, Anna Netrebko és Renata Tebaldi mégis azok, akikre mindig emlé- kezni fogok. Budapesten 2003-ban láttuk Puccini halhatatlan és elnyûhetet- len operáját, az Oláh Gusz- táv által 1937-ben alkotott idõt álló színpadi díszlettel. Az elsõ felvonásban a bohémek rendezetlen padlásszobáját láttuk, a színpad a színpadon meg- oldást, a chicagói Lyricben is hasonló díszlettel megy a darab 1972 óta. Ez azért jó, mert az operakedvelõ fiatalok a szerzõ eredeti el- képzelését láthatják a színpadon, nem pedig egy szürrealista, vagy sokszor absztrakt képet – ami en- gem nem bánt, hiszen nem lehet száz éven ke- resztül kizárólag egyfajta stílusban és azonos díszle- tekkel elõadni az operát, még akkor sem, ha a kö- zönség éveken keresztül így szokott hozzá. Egyébként ez a díszleti megoldás jellemezte a Met mostani Bohémélet-elõadá- sát, amelyet Franco Zeffirelli 1981-ben állított színpadra. A második felvo- nás Café Momus jeleneté- ben több mint 200 sze- mély: statiszták, kórusta- gok és a szereplõk, vala- mint egy lovas kocsi volt a hatalmas, kétemeletes szín- padon. Elöl élénkpiros jelmez- ben Musetta – Susanna Philips – hisztizik, flörtöl, s ragyogó formában ének- li a közismert Quando M'en Vo áriát. Számomra elképzelhetetlen a hatal- mas tömeg a színpadon, felvonás közben mutatták a díszlet felépítését, amit sosem láthat a közönség. Úgy ment minden, mint a katonaságnál, mindenki tudta, mit kell csinálnia, és a chief carpenter õrkö- dõ szeme elõtt minden idõre elkészül. Az énekesek közül Rodolfo a kiváló olasz te- nor, Vittorio Grigolo, Marcelloa bariton Massi- mo Cavaletti, a végzetes sorsú Mimi a fent már em- lített, lett szoprán, Kristine Opolais, a csalfa Musetta Susanna Philips. A basz- szista Colline Oren Gradus, aki a kabátáriával érdemelte ki a nagy tapsot. A Met zenekara Stefano Renzani vezényletével re- mekül készítette elõ a utolsó jelenetet. Mimi ha- lálát követõ Rodolfo siral- mát ezúttal sem tudtam sírás nélkül megállni. Nem én voltam az egyet- len, a mellettem ülõ felesé- gem is a szemét törülget- te, akár a Met közönsége. Az évek során számta- lan alkalommal láttam Puccini csodás operáját, tudom, mi lesz a vége, de mégis, mindig eltörik a mécses. A hatalmas ováci- ót kiérdemelte kivétel nél- kül minden szereplõ. Musette és a tömeg a Café Momus jelenetben Danny Newman, a hírneves chicagói sajtótitkár Jelenet a Bohémélet harmadik felvonásából Kristine Opolais civilben A költõ Rodofo szerepében Vittorio Grigolo

Upload: arany-tibor

Post on 22-Nov-2014

99 views

Category:

News & Politics


1 download

DESCRIPTION

 

TRANSCRIPT

Page 1: Bravúros beugrás a Bohéméletbe

Számomra véget ért apolitikai harc, a Fidesz-KDNP és Orbán Viktor gyõ-zött, így visszatérhetek arégóta elhanyagolt, de szá-momra sokkal fontosabb,érdekesebb témákhoz.Igaz, májusban az európaiparlamenti választások is-mét elõtérbe terelik a politi-kai ügyeket, de ezúttal job-ban hiszek majd a választá-si szakértõknek, és nemidegeskedem oktalanul.Amennyiben a szakembe-rek azt mondják, hogy a Fi-desz újra nyerõ lesz, hiszeknekik. Addig viszont kelle-mesebb dolgokkal töltömmajd az idõmet.

A minap, szombatondélelõtt mentünk a közelifilmszínházba, ahol a NewYork-i Metropolitanból köz-vetítették Puccini Bohém-élet címû operáját, a mozi-ban a matiné elõadást lát-hattuk élõ adásban. Tavalymentünk kritikustársam-mal együtt elõször egyilyen kora délelõtti elõadás-ra, amely New Yorkban dél-után egy órakor kezdõdik,de az idõeltolódás miatt LasVegasban korábbi a kezdés.

Elõször kicsit furcsavolt kora délelõtt beülnioperát nézni és egybenhallgatni, s bár szerdán es-te van ismétlés, az viszonttúl késõn végzõdik szá-munkra. A moziban ajegypénztárnál programotis kapunk a jegyhez, ame-lyen a darab történetemellett a szereplõk nevétis felsorolják.

Miután Chicagóban év-tizedek óta jártunk operá-ba, a világsztárok neve is-mert már számunkra. Ez-úttal a hat principálisbólcsak a Musetta szerepéténeklõ amerikai szopránSusanna Phillips neve voltismerõs, akit már több-ször hallottunk a chicagóiLyric operában.

Az elõadás néhány perc-cel a meghirdetett idõpontelõtt kezdõdött, a képer-nyõn a megszokott RenéeFleming helyett egy eddigszámomra ismeretlenhölgy jelentkezett. Az új

MC – master of ceremonies– bejelentette, hogy Mimiszerepét, a meghirdetett ro-mán szoprán, Anita Hartighelyett a lett sztár, KristineOpolais énekli.

Ezután már a vásznon aMet nézõterét láttuk, és afüggöny elõtt kimért, las-sú léptekkel megjelentPeter Gelb, a színház in-tendánsa, igazgatója, és

bejelentette a közönség-nek, hogy Anita Hartig (aBesztercén született ro-mán énekes) megbetege-dett, helyette Mimi szere-pét Kristine Opolais ének-li. Azt csak utána tudtukmeg, hogy a lett szoprán,az elõzõ nap, péntek esteCio-Cio San – Cso-cso-szán– szerepét énekelte aMetropolitan színpadán.

A nõi fõszereplõ Cso-cso-szán halálával végzõdõ Pil-langókisasszony címû ope-ra elõadása alaposan igény-be veszi az énekeseket, fõ-képpen a fõszereplõket,ezért Opolais mûvésznõ fá-radtan, a hajnali órákbantért nyugovóra. Reggel7:30-kor Gelb igazgató az-zal ébresztette, hogy elvál-lalná-e Mimi szerepét a ma-tiné elõadásán.

Az elsõ álmából felza-

vart énekesnõ azonnalnemmel válaszolt, majdnéhány perc után meg-gondolta magát, és aztmondta: miért ne? Talánarra is gondolt, hogy a Metmatinéját mégis közel há-romszázezren látják majda világon. Úgy hiszem, so-hasem történt ilyen várat-lan beugrás. Opolais mû-vésznõ nem próbált eb-ben a darabban, teljesenhidegen ugrott be az isme-retlen színre, és hihetetle-nül nagy sikert aratott anehéz szerepben.

Már az is meglepett,hogy amikor Gelb igazga-tó a bejelentést tette, egypisszenést sem hallottama nézõtérrõl. Emlékszem,Chicagóban, a Lyricben,amikor a híres PR-titkár,Danny Newman megje-lent a függöny elõtt, min-denki tudta, hogy valame-lyik sztár megbetegedett,legtöbbször Pavarotti, éshelyette jön valaki más. Anézõtéren sokan pisszeg-tek, sõt egy-két erõsebbbú is elhangzott, miutánaz alacsony termetû

Danny Newman mikrofonnélkül, sztentori hangonbejelentette a mondókáját.

Számomra mindig em-lékezetes marad a kedves

és szimpatikus PR-titkár,akit akkor ismertem meg,amikor a '80-as évek ele-jén Marton Éva Tosca sze-repét énekelte a Lyricben.Attól kezdve és fõlegDanny Newmannak kö-szönhetõen lettem 40éven át állandó követõje aLyric Opera of Chicago tár-sulat elõadásainak.

Danny Newman sike-res bérletszervezése men-tette meg az amerikai ope-ra- és színházi társulato-kat a csõdbe jutástól. Abérletek nagyon fontoselemei a non profit társu-latoknak, Newman sike-res könyvet is publikáltSubscribe Now! címmel,amelyben elmondja, mi-ként változtatta sikeresséaz operát Chicagóban.

Halálakor, 2007-ben, achicagói Lyric évi 38 ezerbérletet értékesített, pon-tosabban sózott rá a kö-zönségre. Könyvében írja,hogy az egyes elõadásokatmegtöltõ közönség olyan,mint az ínyenc, aki a ka-lácsból szemezgeti a ma-zsolát. A helyenkénti teltházaknál sokkal fontosab-bak a bérletet váltók töme-gei, akik ugyan diszkont-jegyeket vesznek, de elõrebefizetik a költségek egyjelentõs részét fedezõanyagiakat.

2007-ben éppen Buda-pestrõl érkeztünk visszaChicagóba, néhány nap-pal a Lyricben bemutatan-dó La Boheme-premierelõtt. Már akkor olvastuk,a Mimi szerepére kijelöltAngela Gheorghiu híresromán szoprán hat próbátmulasztott, köztük a fon-tos zenekari próbát.

Erre William Mason, aLyric igazgatója megelégeltea temperamentumos szop-

K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. május 3. – 18. szám –

AMERIKAI KRÓNIKAHarmath István

Bravúros beugrás a Bohéméletbe

rán játékát, és szerzõdéstbontott a dívával. Helyette afiatal, kubai származásúElaine Alvarez kapta a vég-zetes sorsú Mimi szerepét,aki az elsõ felvonásban lát-hatóan izgatottan, kicsit ta-lán megilletõdve lépett aszínpadra.

A csodás ária: „mi chia-mano Mimi” kezdetén ki-csit elfogódottnak látszott,azután összekapta magát,megnyugodott. és bravúro-san, hatalmas tapsorkán kí-séretében fejezte be az ope-rát. A tapsorkán és brávók,illetve a hölgy esetében abrávák egyaránt szóltak abeugró mûvésznõnek,mint a Lyric vezetõinek.Teljesen mindegy, ki zse-belte be a sikert, új opera-sztár született Chicagóban.

A Lyricben egyébként azilyesmi nem volt újdonság,hiszen az egykori igazgató-nõ, a néhai Ardis Krainik1989-ben a szupertenorLuciano Pavarotti talpa alátett útilaput, miután

Pavarotti 26 alkalommalmondta le az elõre megkö-tött fellépést. Erre az egyéb-ként aranyszívû igazgató-asszony megunta a tenorravaló várakozást, és rövidúton kipenderítette a Lyricmûsoraiból.

A Bohémélet az operairo-dalom legsikeresebb remek-mûve, Puccini halhatatlanoperáját több mint 1256 al-kalommal játszották a NewYork-i Metropolitanban és kitudja még hányszor a világtöbbi operaházában.

Chicagóban elõször 50évvel ezelõtt voltunk aLyricben, ahol éppen a Bo-héméletet adták, RenataTebaldi énekelte Mimi sze-repét. Tebaldit akkoribanMaria Callas vetélytársa-ként emlegették, utóbbit so-sem hallottam élõben, mireChicagóba érkeztünk,Callas már összetûzött atársulat vezetõivel.

Maradt nekünk Tebaldi,akit azon a 1964-ben tör-tént bemutatón legalábbhússzor tapsolt vissza a fá-radhatatlanul lelkes közön-ség. Akkoriban még nemvolt szokás az un. „stand-ing ovation” – a felállva ün-neplés –, az idióta felugráláskésõbb jött divatba, már ál-landó része a színházi pro-dukcióknak. Engem a gutaüt, mikor az elõttem ülõkfelugrálnak, mert nem látoksemmit, s nekem a felállásmanapság már nehezenmegy.

2013. március 18-án ré-gi vágyunk teljesült, élõadásban láttuk AnnaNetrebko világhíres oroszszopránt, aki szintén Mi-mi szerepét énekelte aLyric Operában. Az utóbbiévtizedek legismertebb dí-vája, megkésett chicagóibemutatkozását izgalom-mal várta mind a közön-ség, mind az operákat bí-ráló ítészek is.

Netrebko 1995-ben mu-tatkozott be az amerikaiközönségnek, elõször SanFranciscóban orosz operáténekelt, majd 2002-ben aMetropolitanben debütált,késõbb hírneve eljutott avilág minden részére.

A Bohémélet már renge-teg élményt hagyott rám azéletemben, Anna Netrebkoés Renata Tebaldi mégisazok, akikre mindig emlé-kezni fogok. Budapesten2003-ban láttuk Puccinihalhatatlan és elnyûhetet-

len operáját, az Oláh Gusz-táv által 1937-ben alkotottidõt álló színpadi díszlettel.

Az elsõ felvonásban abohémek rendezetlenpadlásszobáját láttuk, aszínpad a színpadon meg-oldást, a chicagói Lyricbenis hasonló díszlettel megya darab 1972 óta. Ez azértjó, mert az operakedvelõfiatalok a szerzõ eredeti el-képzelését láthatják aszínpadon, nem pedig egyszürrealista, vagy sokszorabsztrakt képet – ami en-gem nem bánt, hiszennem lehet száz éven ke-resztül kizárólag egyfajtastílusban és azonos díszle-tekkel elõadni az operát,még akkor sem, ha a kö-zönség éveken keresztülígy szokott hozzá.

Egyébként ez a díszletimegoldás jellemezte a Metmostani Bohémélet-elõadá-sát, amelyet FrancoZeffirelli 1981-ben állítottszínpadra. A második felvo-nás Café Momus jeleneté-

ben több mint 200 sze-mély: statiszták, kórusta-gok és a szereplõk, vala-mint egy lovas kocsi volt ahatalmas, kétemeletes szín-padon.

Elöl élénkpiros jelmez-ben Musetta – SusannaPhilips – hisztizik, flörtöl,s ragyogó formában ének-li a közismert QuandoM'en Vo áriát. Számomraelképzelhetetlen a hatal-mas tömeg a színpadon,felvonás közben mutattáka díszlet felépítését, amitsosem láthat a közönség.Úgy ment minden, mint akatonaságnál, mindenkitudta, mit kell csinálnia,és a chief carpenter õrkö-dõ szeme elõtt mindenidõre elkészül.

Az énekesek közülRodolfo a kiváló olasz te-nor, Vittorio Grigolo,Marcelloa bariton Massi-mo Cavaletti, a végzetessorsú Mimi a fent már em-lített, lett szoprán, KristineOpolais, a csalfa MusettaSusanna Philips. A basz-szista Colline OrenGradus, aki a kabátáriávalérdemelte ki a nagy tapsot.

A Met zenekara StefanoRenzani vezényletével re-mekül készítette elõ autolsó jelenetet. Mimi ha-lálát követõ Rodolfo siral-mát ezúttal sem tudtamsírás nélkül megállni.Nem én voltam az egyet-len, a mellettem ülõ felesé-gem is a szemét törülget-te, akár a Met közönsége.

Az évek során számta-lan alkalommal láttamPuccini csodás operáját,tudom, mi lesz a vége, demégis, mindig eltörik amécses. A hatalmas ováci-ót kiérdemelte kivétel nél-kül minden szereplõ.

Musette és a tömeg a Café Momus jelenetben

Danny Newman, a hírneves

chicagói sajtótitkár

Jelenet a Bohémélet harmadik felvonásából

Kristine Opolais civilben

A költõ Rodofo szerepében

Vittorio Grigolo