budapest kialakulása - eötvös loránd university...rosok területén. a házak nagyrésze üresen...

Budapest kialakulásazyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA

1.

A vándor, aki Mária Terézia királynő uralkodásának idejébenPest és Buda szabad királyi városokat bejárta, aligha gondolta.volna, hogy e két csendes ésbékés vidéki helység rövid időn belülMagyarország fővárosa lesz. Akkoriban vajmi kevés jel mutatotta dicsőséges multra és a nagyszerű jövőre! Pesten kicsinyés ren-detlenül épült házak húzódtak a sáros utcák két oldalán. Csak egyépület kelthette fel az idegen érdeklődését: a Károly-kaszárnya <(maKözponti Városháza) nagyméretű barokk palotája, amit még a szá-zad első felében építettek császári kommandóra a hadsereg némelés olasz építészei. Ha pedig a hajóhídon átsétált Budára, ott semtalált sok látnivaló nevezetességet. Legszebb épülete a királyi palota,amit a pompaszerető királynő, állandó pénzzavarai miaU, csak igenhosszú idő alatt tudott felépíteni. Most, hogy már készen állt, kétemeletévei és 203 szobájával, bámulatraméltó csillagvizsgálótornyá-val az egész város legnagyobb épülete, minden budai bürger igazbüszkesége volt. Nem messze tőle a Mária mennybemeneteléröl ne-vezett belsővárosi plébánia-templom (mai neve: Mátyás-templom)állt. Csakhogy ezt úgy eltakarta a hozzáépített jezsuita kollégium,hogy aligha tűnik az idegen szemébe. Körötte a kisvárosi utcákcsendesek, kihaltak és messze, a Bécsi-kapu oldalánál, amelynekboltozata alatt Toldi Miklós emlékei láthatók, békésen pipázik egyöreg strázsa.

Valóban, a török kiűzését követő egy évszázad alatt Pest-Budaalig fejlődött valamit. Már a 17. században, a török uralmának má-sodik Jelében is csak kisebb városka lehetett mindkettő: legfeljebbközigazgatási, nem pedig gazdasági centrum. Mindkettőnek kevéslakosa volt, azok is a török had- és államszervezetföl függtek. An-nak a jómódú magyar paraszt rétegnek, amely Nagykőröst vagyKecskemétet nagyra növelte, itt nyoma sem volt. Ezért az 1686-iostrom után alig egy pár, magyar és rác lakos maradt meg a vá-rosok területén. A házak nagyrésze üresen állt, tehát a nyereségrevágyó cs. kir. kamarai adminisztráció német telepesekkel kezdteőket betelepíteni. De a lakosok száma csak lassan növekedett. Bu-

103

Kósa János: Budapest kialakulásazyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA

dán 1780-ban mindössze 21.000 lelket számláltak. Ez a szám 40esztendő alatt csak 9000-rel nőtt és a forradalom évében 48.000-rettett ki. Még szembetűnőbb Pest fejlődése: 1780-ban 13.000 léleklakta, tehát elég hátul szerepelt a magyar városok sorában. 1820-ban majdnem 50.000, 1848-ban pedig lOO.OOO-retis meghaladta la-kóinak száma. Most már az ország legnagyobb városa volt, amelyfontosság dolgában az egész Monarchia területén rögtön Bécs utánkövetkezett.

Tehát 1780-ig a két város nem tudott fejlődni. De amikor II.József vette kezébe az általa annyira óhajtott kormányzást, olyannagyszerű fejlődés nyilt meg számukra, aminek nincs párja a ma-gyar várostörténetben. Igaz, a nagy átalakulást már Mária Teréziamegkezdte; Pázmány Péter egyetemét Budára, a királyi palotábahelyezte. Még nagyobb átrendezést hajtott végre fia: a jezsuitákkollégiumába, amely a rend feloszlatása után üresen maradt, beköl-tözött a helytartótanács, az ország legmagasabb hivatala. A legfőbbbíróság, a hétszemélyes tábla Pestre tette át a székhelyét. Ugyanideköltözött az egyetem is és 1790 után a királyi palotában a Habsburgnádorok székeltek: Sándor Lipót, József és István főherceg .

. De ennél. fontosabb volt az a változás, ami nem királyi pa-rancsra, nem bürokrata rendeletre ment végbe, hanem a társadalmiés gazdasági élet-fejlődése természetszerűleg hozta magával: Pestaz ország gazdasági központja lett. Még a 18. században Debrecenvására volt a legnagyobb az országban, ahová messze vidékről ősz-szejöttek. akik eladni vagy venni akartak. Most Pest vette át ezt aszerepet és Kultsár István, a lelkes hazafi, 1808-ban már őszintebüszkeséggel Írta, hogy "Pest városa, mint fő kereskedő város" te-kintendő.' A négy, országos pesti vásárra, amelynek mindegyike kéthétig tartott, nemcsak Ausztriából, Cseh- és Németországból jőttekkereskedők, hanem még a török birodalomból is érkeztek azdaggÖJYgQ.ls,barnaképű örmények és turbános törökök." ~ l

. Mi vclr"lehát az ok, ami oly hosszú időn át megakadályoztaPest fejlödését? Egy földrajzi tényező: a homok, ami a várost kő-rülvette, területét összeszűkítette, fejlödését lehetetlenné tette. Merta legendás hírű futóhomok, amelyről mult századbeli regényei nk ésbetyárhistóriáink olyan kedves és romantikus képeket rajzolnak,fontos település-földrajzi tényező volt a magyar Alföldön: nemnyujtott lehetőséget a földművelésre, tehát nagyterületeken tettelehetetlenné a megtelepedést, A pesti külvárosok lakossága már a18. század közepén sem talált elég legelőt az évről-évre szaporodóállatállománya számára." .De azért semmi sem történt a homok meg-

'J kötése és művelés alá fogása érdekében. Kazinczynak .a.. ~ek~E;~ ZL: a . 1828-ban látogatott fel Pestre, Gödöllőtöl kezdve végig homo- .

)1..9-

1881.1 Hazai és Külföldi Tudósítások, 1808, II. 9.2 MarczaH Henrik: Magyarország története II. József korában. Bpest,

J. 119-20.3 SchmaII Lajos: Adalékok Budapest Székesfőváros történeté hez, Bpest,

1899. II. 14. '

104


kon haladt. Ez részben kellemes volt, mert a lovak nem akadtak elaz örökös sárban, mint eddig, de a széplelkű költö csakhamar szo-morúan tapasztalta, milyen egyhangú ez a táj: "túl Kerepesen is-mét pusztaság veszi elő; az egész táj birtokosai, távoly lakván in-nen, nem ismerik kötelességnek, díszt adni annak, a mi nekik hasz-not ád. ,,4 Ez az elhagyatott vidék nem úgy nézett ki, mint ahogyegy metropolishoz illett volna. Még a 40-es években is egy-egy szél-roham akkora port zúdított Rákosról a Belvárosra. hogy az ottkorzózó arszlánok alig tudtak menekülni előle.

Sokáig nem érezték annak szükségét, hogy a homokot megkös-sék és művelés alá fogják. Hiszen a töröktől visszafoglalt területenmég kihasználatlanul hevertek hatalmas földdarabok. A bécsi kor-mányzat nagyszerű telépítési akciót indított, amelynek során Dél-magyarország parlagait dolgos munkásokkal népesítette be. MáriaTerézia kormánya nagy sikerrel folytatta a telepíté st, de a német-országi gazdasági válság még a nagy királynö életében beszüntetteezt és 1790 után már nem volt jelentősebb, Délmagyarország feléirányuló kolonizáció. Ekkor kezdett el Pest fejlődni és ekkor kezd-ték a város kőrűll homokot művelés alá fogni.

Az .első években nehéz feladatot jelentett a homokkal folyta-tott harc. Előbb nyárfákat ültettek. majd szőlővel próbálkoztak. A18. században csak dombvidékeken termeltek szőlőt és csak 1800körül húzódott le a bortermelés a síkságokra. Egy emberöltővel ké-sőbb a Duna mentén Váctói egészen Zimonyig mindenütt meghono-sodott már a szőlökultúra, bár a maradi gazdák még ekkor is úgyvélekedtek, hogy a hegyvidék köves talaja jó a szőlőnek és a sik~ságokhomokján csak silány, olcsó bor teremhet. 5 Ezért aztán a hu-dai hegyekben régi híres szőlőművelés folyt, míg Pesten mindezsokkal jelentéktelenebb maradt, csupán az előkelő polgároknak voltKőbányán szőlöjük és présházuk.

A mi elképzelésünk szerint a nagyváros igazi képét az élénkforgalom, a mozgalmas utcák, a .kőzlekedő eszközök sokasága adjameg. Pest-Budát ilyen értelemben sem lehet régóta metropolisnaknevezni. 1790-től számíthatjuk a hivatalos magyarországi közleke-déspolitika kezdetét és az legelőször a fővárosokban éreztette hatá-sát. Pest megye nagy útépítésekbe kezdett, aminek az eredményegyanánt Pest városát jó útak kötötték össze a környező helységek-kel. Ugyancsak a 90-es években indult meg a dunai teherhajófor-galom Bécs és Pest között, amit a pesti kereskedő céh megbízásá-ból a bécsi Winkelmann és társa cég bonyolított le. A postakocsijáratokat, amelyeknek Buda volt az országos központja, egyre sű-rítették és 1830-tól kezdve a cs. kir. privilegizált hajóstársaság Zi-monytól Bécsig járatta rendszeresen a hajóit. Végül a 40-es évek-ben a vasút is megjelent a fövárosban.

4 Kazinczy Ferenc: Pestre. (Kiadta: Rexa Dezső) Bpest, 1929. 7-8.a Franz Schams: Zeitschrift Hir \Veinbau und Weinbercitung in Ungarn.

Heit 1. Ofen, 1836, 2{}-3.

1'~


Mindezek nyomán Budapest szoros összeköttetésbe jutott nem-csak közvetlen környékével, hanem a távolabbi vidékekkel is. Meg-indult a nagy vásár, hatalmas piac és lehetövé vált, hogy Pesten,amelynek terméketlen környéke eddig nem volt alkalmas nagyobbtömeg ellátására, most kifejlődjön a nagy város, a metropolis, ami-lyennek azt Kazinczy álmodó és szépért rajongó lelke elképzelte.

II.

Evvel a külsőséges változással párhuzamosan haladt egy nemkevésbé fontos belső átalakulás is. Mozgás támadt a társadalmi osz-,tályok között az eddig vízszintesen egymás felett fekvő rétegek meg-remegtek, örvénylő mozgásba jöttek, akár a földrétegek a földren-gés előtt. Ez azután eltörülte a rendi társadalmakat és a rendi vá-rost, hogy ennek nyomába megszülessen a. modern társadalom ésfőváros.

A rendiség végkorában a magyarországi városok lakosságátnégy csoportba lehetett osztani. Négy réteg helyezkedett el egymásfelett, amelyek közé a rendi társadalomberendezkedés éles határ-vonalat húzott: a két magasabb a vármegyei, a két alacsonyabb avárosi juriszdikció alá tartozott. Az egyik csoport élvezője voltminden rendi privilégiumnak, a másikat csak az adózás joga illettemeg.

Legelőkelőbb osztályt a nemesség képezte, amelyik nagy szám-ban lakott a két városban. Hiszen Pest megyeszékhely , az országfővárosa volt, nem csoda, ha nagy vonzóerőt gyakorolt. Igy 1820körül Pesten 3000 nemes találtatott, tehát az összlakosságnak több,mint 5%-át tették ki. Ugyanakkor Budán 1500 nemes volt, azaz ittis a városlakók 5%-a közülük került ki. 6 Már ez a nagy szám issejteti, hogya 19. század fordulóján nem volt egységes a városi ne-messég. A vagyoni külömbözöség élesen elválasztotta őket egymás-tól: a dúsgazdag főnemes, a jómódú táblabíró vagy szellemi mun-kával foglalkozó hivatalnok, fiskális, orvos és végül az iparból éskereskedelemből élő szegény nemes egy-egy külön osztályt alkotott.Ezek az osztályok mind \összetalálkoztak a gyorsan fejlődő Pesten.

Magyarországon, akár cseh földön, a főnemesség sorából ke-rültek ki az első nagykapitalisták. Ilyen volt gr. Forgách Ferenc,aki gácsi birtokán megalapította a híres posztógyárat. A gyár Pes-ten akart üzletet nyitni és hogy pénzügyi manőverei közben a vá-rosi hatóság részéről semmilyen akadályt se tapasztaljon, a gróf1795-ben a város polgárai és a kereskedő céh tagjai közé vétette felmagát." Rajta kívül Teleki József gróf, Ráday Gedeon báró, Gras-salkovich Antal herceg, Széchényi István gróf és a főnemesek hosz-

6 Fr. Schams: VolIstiindige Beschreibung d. königI. Freystadt Pest, Pest,1821, 104. és Schams: Vollstandige Beschreibung d. k fr eyen Haupt StadtOfen, Ofen, 1822, 249.

7 Pólya Jakab: A pesti polgári kereskedelmi testület és a budapesti nagy-kereskedők és nagyiparosok társulata története, Bpest, 18911.24-5:

Kósa János: Budapest kialakulása

szúzyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBAsora lett pesti' polgár. Egymásután épültek az arisztokraták pa-Iotáí és 1825 után már egészen természetes volt, hogy a magyararisztokrácia ideje javarészét Budapesten tölti. Ennek magyaráz a- "tára nem kell valamilyen misztikus folyamatot kitalálni, amelynek"során elmagyarosodott az eddig "németes" magyar arisztokrácia.Amig, Magyarország területén nem volt nagyváros, Bécsbe járt,hogy kultúrigényeit kielégítse. Mihelyt kifejlődött az első magyarnagyváros, Budapest, örömmel költözött át ide.

Az arisztokrácia alatt helyezkedett el a nemesi középosztály.Ennek érdekes tipus a volt Birly Ede Flórián,a magyar korakapita-lizmusnak egy másik érdekes képviselő je. Híres orvos volt, majd aszülészet tanára lett a pesti egyetemen, egyébként is nagyvagyonúember. A 30-as években mint vállalkozó belekapcsolódott a söripar-ba, de spekulációja nem sikerült és megbukott. Igy kénytelen voltvisszatérni orvosi mesterségéhez és egész a haláláig, amely éppenkötelességteljesítés közben érte, űzte foglalkozását." Az egyetem ta-nárai és a szellemi élet kiválóságai között, akik mind Pest-Budán-gyűltek össze, sok volt a nemes és ezeknek egy része a polgárságótis felvette. Igy Fáy András, a haza mindenese és Tolna megye táb-labírája 1796-ban lett pesti polgár és táblabíró volt maga BorarosJános is, a híres bíró, aki négy évtizeden át intézte a város ügyeit.A városi magisztrátus vezéregyéniségei közőtt sok volt a nemes ésamikor az Akadémia megalakult, az is majdnem tisztára nemesivolt.

Végül volt egy szegény nemesi réteg is, ami megfelelt a vidé-'ken élő, nyomorgó hétszilvafások kondiciójának. Ugyanis a városbatódult nincstelen nemesek felvétették magukat a céhek tagjai közéés ipart vagy kereskedést űztek. Kereskedelemmel különös en a gö-rögkeleti vallású, rác származású nemesek foglalkoztak, de szín-tiszta magyar nevekkel is találkozunk köztük." Ha pedig iparra fa-nyalodtak, nemcsak az előkelő iparágakkal foglalkoztak. Lenézettfoglalkozások: cipész, szabó, kocsmáros nagy számban került ki anemesek sorából. És hogy milyen nyomorban éltek, arra nézve jel-lemző, hogy nemes Patai Ferenc polgári asztalosmester még a ház-bért sem tudtakifizetni és ezért a háztulajdonos, foglalkozásáranézve egy szijjártómester, lefoglalta a mesterségéhez szükséges szer-számokat."

Amíg a nemesség helyzete és tekintélye határozottan süllyedt,egy új társadalmi osztály emelkedett fel és lett magja és előképe akövetkező kor társadalmának, t. i. a honorácior réteg. Ezt a nemesikiváltság nélkül szűkölködő szellemi munkások alkották: hivatal-nokok, orvosok, írők, tanárok, lelkészek stb. 1780 előtt nem talál-

B Bevliaqua Borsody Béla: A magyar serf'őzés története, Bpest, 1931. Il.i3~6. .

9 A budapesti kegyesrendi gimnázium tanulóinak a névjegvzéke értékesanyagot szolgáltat e szempontból. mert feltünteti a tanulök szüleinek kondició-ját és foglalkozását. Megtalálható a kegyesrendi gimn. levéltárában.

10 Pest tanácsülési jegyzőkönyv 2074/1796. Fővárosi levéltár.

107

Kósa János. Budapest kialakulásazyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA

juk ennek nyomát, akkor még mindenkit be lehetett szeritani vala-melyik rend skatulyájába. Csak a kalaposkirály idejében jelentekmeg a honoráciorok és attól kezdve egyre növekedett a számuk.Közéjük sorolódott a zsidóság is, amely előtt 1783-ban nyHt meg aszabad iskolázás, azaz az értelmiségi pálya és rövid idő múlva min-den iskola telve volt nagyszámú zsidó tanulóval. De maga a hono-rácíor-réteg is rohamosan növekedett: 1820 körül Pesten csak 431,Budán pedig, ahol az országos főhívatalok voltak, 1064 hivatalnokés honorácior találtatott. De az idő múlásával ez a szám gyorsangyarapodott: a 30-as évek közepén csak magyar író is több, mint300 tartózkodott Pesten.

Ez a réteg, ha kiváltság dolgában nem is, de társadalmi tekin-tély dolgában közel állt a nemességhez. Összekötötte vele a közÖ/;szellemi munka, ami a honoráciornak is tekintélyt' adott, szinte na-ponta összehozták öket a közös hívatalok, amelyek a honoráciornakis tág lehetőséget nyujtottak az ernelkedésre és végül összekapcsoltaőket a közös gondolkozásmód, különös en a liberalizmus és a nacío-nálizrnus, amelyért egyformán lelkesedtek. Igy a két réteg sorsaösszefonódott, egyikből könnyű volt a másikba átlépni. Sok nemeslett honorácior: egyetemi tanár, író, hivatalnok és pénzember. Éghasonlóképen sok honorácior lett nemes. Igy Rothkrepf József, aki3 évtizeden át volt Pest város magyar elemi iskolájának a tanitója,nyugdíjazása alkalmából Pest megye közgyűlési ajánlatára a ki-rálytól nemességet kapott. Végül is a két osztály egészen összeol-vadt: legelőször Pest megye 1840-ban, majd utána egynéhány másmegye is szavazati joggal ruházta fel a honoráciorokat." Most márigazán csak elméleti különbség volt nemes és honorácior között, aholt betű választotta el őket: egyiknek volt cifra stílusban teleróttkutyabőre, a másiknak nem. Gyakorlathan nem sokat jelentett ésnyolc év mulva ez is elenyészett .

. Persze ez a küzdelern nem ment egészen simán, Az egyes job-bágyfiúknak, miután kitanulták az iskolákat, sokat kellett küzdeni,nélkülözni, megalkudni és előszobázni, amig valamilyen állást el-nyertek. Az egykorú magyar irók küzdelmes élete míndmegannyipélda, amely a honoráciorok fejlődését illusztrálja. Ennek a cso-portnak egyik érdemes tagja, Frankenburg Adolf ifjúságára vissza-emlékezvén így ír: "Amit tanultam, csak létra volt, mely nem acultura magaslatára, hanem valami bureau födele alá vezetett. Azidők olyanok voltak, hogy il nyolc vagy tízoskolát végzett ifjú, ki-nek a sors szeszélye nem akasztott valami nemesi czímert nyakába,elértnek hivé valahára törekvései czélját, ha valami középszerű ál-lomást elnyerhetett, s boldognak vallotta magát, ha egy tál ételleltöbbet ehetett a városban, mint becsületes paraszt siülője a falun.A népség pedig majdnem kinézte csupa respectusból szemeit, ha apintér-Miskából vagy a biró-Józsiból doktor vagy professor left; s

12 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméböl, Ill. kiad.Bpest, 1886. II. 194.

108


csak ez tartotta föl aztán oly sokáig (tán még most is) azon merevválasztófalat, mely a tanult .ember s azok közt emelkedett kik ap-juk mesterségét folytattak.":"

A tulajdonképpeni polgárság csak ezek alatt következő har-madrendű réteg volt. A polgárok száma mindenkor igen csekélymaradt. 1832-ben, .amidőn Pest város lakossága meghaladta a63000-et, mindössze 1703 polgárjoggal felruházott egyén találtatottbenne." És ha elgondoljuk, hogy ezek' egy. része már nemes volt,midőn a polgáreskűt letette, úgy azt kapjuk, hogy Pesten a neme-sek száma még egyszer annyi volt, mint a polgárok é, tehát Pest-Bu-da és Magyarországnak még sok más városa inkább nemesi, sem-mint polgári városnak volt mondható. A polgárság csupán szűk kisérdekcsoport volt, amely oligarchikusan intézte a város ügyeit. Merta városi ügyvitelre a nagyszámú lakosságnak semmilyen befolyásanem volt, a választásokba bele nem szólhatott, a hívatalnokokat fele-lösségre nem vonhatta, ezért aztán a városok körében a visszaélés ál-landó jelenség volt. A kis polgári érdekcsoport mindent kisajátította maga számára.

A kisszámú polgárság csupán a városi lakosság gazdag részétfoglalta magába. A' szegényeket kizárta, de aki kellőleg megszedtemagát, az sikerrel folyamodhatott a polgárjogért. Igy 1791-ben el-nyerte azt Krisick Lőrinc, bár semmilyen kézművességet nem tanultb,- nem birt fundussal a város területén. de házassága alkalmával afeleségének 1000 frt. hitbért, tehát igen tekintélyes összeget fizetett.Pénze elvégezte a magáét: polgár lett. lS Ha pedig valakinek nemvolt meg a pénze és mégis polgár akart lenni, segített a protekció.Igy járt el Hild János, a hires építész is, aki br. Alvinczy tábornokés Eszig őrnagy közbenjárására nemcsak a polgárjogot nyerte el,hanem még a kőműves céh tagjai közé is felvették, jóllehet a mes-terek egyhangúan tiltakoztak ez ellen."

Ha aztán a polgár vagyona révén kivált a társai közül, szá-mára is megnyílt az út, hogyanemességet elnyerje. Jellemző a Ma-yerffy család története: alapítója Franz Mayer, aki Landsberg a.d. Lechből vándorolt be és hamarosan budai polgár lett. Setfőzés-sei foglalkozott hatalmas vagyont gyüjtött, a napoleoni háborúalatt mint hadiszá1lító működött és 1796-ban magyar nemességetnyert. Ekkor Mayerffyre magyarosította a nevét. Fia már nagyva-gyonú sörkirály, Arad megye tiszteletbeli táblabírája és. Széchényibarátia lett." Hasonló módon nyerték el nemességüket és magyarnevüket a Tüköry, Almay, Kalmárffy, Krénfy stb. családok is.

A ranglétra legalsó fokán a városi adózók osztálya állott. Ezek

18 Frankenburg Adolf: Emlékiratok, Pest, 1868, 1. 92-3.14 Carl Patisz: Beschreibung d. kön. Freistadt Pesth, Pesth, 1833, 91-3.15 Helyt. tan. 1791:6689, 11329. Civ. Dep. Fons 180, pos. 1-4. Országos

Levéltár. _16 Helyt. tan. 1790:14292, 18214. Civ. Dep. Fons 264, pos, 1-4., ahol még

Alvinczy ajánló levele is mellékelve van.17 Bevilaqua Borsody: A magyar serfőzés, II. 860 s köv. Il.


isa városi joghatóság alá tartoztak, adót fizettek, de nem részesül-tek 'a polgárok privilégiumaiban (vámmentesség, italmérési és vá-lasztójog}, Evvel a nagyszámú, de alacsony csoporttal szűkkehlűenbánt a rendiség. különösen pedig a polgári rend, amely távolrólsem tartotta őt olyan édestestvérének. mint a nemes a honoráciort.Ide tartozott a sok szolga, napszámos, földműves, iparossegéd éskeréskedölegény. A város szívesen felvett bárkit is közéjük, hiszenfináncpolitikájának alaptétele volt, hogy növelje a városi adózókszámát. Ezért a bevándorlók,akik ez időben olyan nagy számbankeresték fel a gyorsan fejlődő várost, szíves fogadtatásra találtak ésmint adózók állandóan letelepedhettek." Ha azután az adózó kellő-leg megvagyonosodott, méltó lett a polgárokhoz, úgy 'l is letehette apolgáresküt. Igy Szűts András, aki 20 éven át volt aoófizető és la-katosmester Pesten a Józsefvárosban. szorgalmas munkájával meg-szedte magát: házat és szőlőt vett. Most már bizalommal folyamod-hatott a polgárjog elnyeréséért."

A rendiség ezen végkorában csupa nyugtalanság, állandó moz-gás a társadalom. Nagy változás forrt benne és ez az, ami a régitársadalomberendezést 'megszüntette éshelyébe az új, kapitaliszti-kus osztály társadalmat állította. ~ol az egyes rétegek műveltségükés vagyonuk, nem pedig egyfrtí"'""Iüváltságaik alapján következnekegymás után, Már ekkor megindult a rendi társadalmon belül az újformáció' kialakítása, amint az legszembetűnőbben az értelmiségiréteg megszi.iletésénél látható. Itt összetalálkozott a nemes, a hono-rácior és a polgár, hiszen a tanultság volt a legbiztosabb eszköz,mely a rendiség akadályait elhárította. Nyomon kővethetjük, hogyaz egyes rendekből miként jött létre az értelmiségi osztály. A pestipiarista gimnázium tanulói, amelyek valóban az egész magyar ér-telmiséget reprezentálhatják. a következő módon oszlanak meg azegyes rendek kőzőtt:

1780-ban 1810-ben 1840-bennemes % 38.9 28.3 29.7polgár % 43.1 49.4 28.1katona % 1.1 0.7honorácior % 6.9 34.5nemtelen % 17.5 5.9 6.0ismeretlen % U,5 8.1 1.020

E statisztika bevilágít a társadalmi változás mélyére. A nemes-ség szám aránya határozottan csökken, társadalmi helyzete hányat-lik, adóssága nő, tehát szerepe a magyar értelmiségi rétegben isvisszaszorult. A polgárság számaránya 1780-1810 között előretőr,de azután nagy zuhanással visszaesett. Annál bámulatosabb az a

18 Az adózók közé való felvételröl szóló akták nagy számban találhatóka Fővárosi levéltárban.

19 Pesti tan. ül. jzkv. 2016/1796.20 E statisztikát a tanulói névjegyzékek alapján magunk állitoUnk össze.

110


nagy növekedés, ami ennek megfelelően a honoráciorok előretörésétmutatja. Tehát a rendiség felbomlása két fokozatban történt: az el-sőben a polgárság, a másodikban az alatta lévő társadalmi rétegekadták az értelmiség zömét. Ezt a kettősséget már régebbi történet-tudományunk is észrevette, midőn e korszakot két részre osztotta:az elsőt (1790-1825) a békés reformok, a polgárság uralma jelle-mezte, a másodikat (1825~1848) a viharos reformok, a honorácio-rok előtörése. A 48-as forradalom már csak ezt a társadalmi fejlő-dést szentesítette. Az ország vezetését kivette a rendek kezéből és azértelmiségre, a művelt középosztályra bízta. Az ország fővárosánakpedig Budapestnek kellett lennie, mert hiszen itt alakult ki és gyűltössze ez az országvezető értelmi ség.

Ill.

Közvéleményünk azt tartja, hogy a magyarországi városi pol-o- gárság német volt és evvel az előfeltevéssel már nyomban elintézett-

nek véli a kérdést. Pedig a probléma megoldása yPJlról sem ilyenegyszerű. Hiszen nem ismerünk semmilyen kriteriumot, amelynekalapján a nemzetiségi hovatartozást a 18. században meg lehetítélni. Manapság a nemzetöntudat alapján könnyű a nacionálitásteldönteni, csakhogy a mai értelmű nacionalizmus friss fogalom,amit a liberalizmus hozott be. Hasonlóképpen a nyelv sem lehetbiztos differentia specifica, hiszen közismert, hogy minden régipolgár 2-3 nyelvet beszélt és legtöbbször maga sem tudta; hogyezek közül melyík is az anyanyelve;" Tehát midőn 1848 előtt "ma-gyar", .mémet" , "szerb" nemzetiségröl beszélünk, igen tág és bi-zonytalan fogalmakat használunk.

Annál is inkább, mert hiszen a 18. században mindegyik vá-rosban 2-3 nemzetiséget találunk: magyarok, németek, tótok ésszerbek éltek egymás mallett. A magyarországi városszervezet egye-nesen erre a soknemzetiségüségre rendezkedett be és igyekezett min-den egyes nyelv igényeit kielégíteni. A magisztrátusok felosztásasorán mindig tekintette1 voltak arra, hogy az egyes nemzetiségekigazságos képviseletet nyerjenek benne, sőt ezeknek a védelmérekülön hivatalos szerveket is választottak. Budán a tabáni rácok tel-jes autonomiát élveztek, Pesten pedig egy magyar és egy német szó-szólót választottak, hogy nyelvtársaik védői legyenek. Mindegyiknyelv nyugodtan virágozhatott mert a városnak nem volt "hivata-los nyelve". A helytartótanáccsal latinul levelezett, akamarávalnémetül, a magyar nyelven beadott kérvényeket magyar nyelventárgyalta és intézte el. Nacionalizmusról nem lehetett beszélni, a"nemzet" érthetetlen fogalom volt a polgárság körében.

És talán éppen ez okozta, hogy rendi öntudata sem volt, ami

21 Frankenburg is emlfti a híres Moelibei-féle német nyelvtant. amelynekcímképén egy magyar és egy német ember volt látható, kik kezet azorttottakegymással s alatta ezen vers állott: "Wie glücklich ist ein deuscher Mann, derunter Ungarn ungrisch kann". (Emlékiratok, n. 124.)

111


a rendiség korában a nagy összetartó erőt pótolta. A nemesség kö-rében erősen élt a maga erejének és létjogosultságának a hite. Alap-tétele szerint a nemesség "Árpád vére", azaz il honfoglaló magyar-~g vérszerinti utódja, amelynek a kiváltságai Szent Istvántói szár-maznak. Ezt öntötte versbe Berzsenyi:

"Örvendj hazám! ...Magyar nemes vérbére. jutalma vagy."

(A felkölt nemességhea, 1805.)

Közjogi és filozófiai formában igy fejezték ki a gondolatát:,.Non cultiores solum apud Gentes, verum apud eas etiam, quas,quod a vitae instituto politiore abhorreant. Artesque ac Scientiasloco nullo ac numeros habeant, barbaras dicimus, homines aliis aliipraestant. et cum vita ipsa, vitae genus laetius accipiunt. Illustris-simo L. B. a Montesquieu, Politieorum facile Principi, discrimenNobilitatis, et Plebis, basis, ac Fundamentum est imperii Monar-chici. " Nobilitas apud nos communia cum Monarchia habet ini-lia."n Ez a nemesi öntudat később átment a magyar nemzetöntu-datba és jogutódja ma is köztünk él a nacionálizmus alakjában.

De a polgárságból hiányzott az öntudat. A szűk városfalak, anyelvi megoszlottság, a társadalmi másodrendűség érzete mind gát-lólag hatott reá és megakadályozta, hogy büszke, összetartó renditudata kifejlődjön. 1803-ban Pest város ünnepélyt tartott abból azalkalomból, hogy 100 évvel előbb kapta Lipót királytól városi pri-viIégiumait. A hivatalos ünnepségen a nagy műveltségű bíró, Borá-ros János tartott beszédet és a mult tanulsága és a jövő biztatása-képpen csak evvel az intelemmel tudta gondolatait befejezni: "die-sem zu folge seyn dahero ununterbrochene Treue, Lieb und Ge-horsam bis zum letzten Hauche unsers Lebens dem dermalen Glor-reich regierenden Machtigsten Kayser und Kőnig Franz den Zwei-ten unseren allergnádigsten Landesvater ... hiemit feyerlichst gelo-bet.'<2aEnnek a mondatnak erős dinasztikus hűsége megható, dcmégis csak meghunyászkodónak és erőtlennek tűník fel, ha a ne-measég magabízó, királlyal és külhatalmakkal szemben egyarántopponáló öntudata mellé állítjuk.

Az egész korból csupán egy anekdóta tesz-arról tanúbizonysá-got, hogy a polgárság körében is élt valamilyen rendi büszkeség.Eszerint Tretter, Pest városi főbíró nagy népszerűségnek örven-dett a városban, mert a községtanács egyik ülésén nagy pátosszalfelkiáltott: "Jeder ZolI an mir ist ein Bürger!" De a rossz nyelvekszerint ekkor már zsebében volt a nemesi diploma, amely németnevét Járy-ra magyarosította." Tehát még a városi vezető rétegbenis igen kevés volt az összetartozás érzete. Igy aztán nem csoda, ha

22 Horváth Mihály: Statistice regni Hungariae. Pars 1. Posonii, 1796.172--3.

23 SchmaU: Adalékok, I. 327.21 Frankenburg: Emlékiratok, II. 124.

U2


ez a szétfolyó magyar polgári rend semmilyen politikai szerepetsem birt betölteni.

A polgárok dinasztizmusa szorosan összekapcsolódott egy gon-dolatkőrrel, amit az egykorú németek patriotizmusnak neveztek.Ennek a gondolatnak legimpozánsabb képviselője Schedius Lajoslapja volt: Zeitschrift von und für Ungern, amely 1802-4 között je-lent meg Pesten. A szerkesztő folyóirata a bevezetésében megokolta,hogy miért választotta a német nyelvet: "Man bedenke nur, daszder Kreis der deutschen Lesewelt bey uns weit grösszer ist, als je-des andern gebildeten Publicums ... , dasz diese Sprache... schonmehr bearbeitet und gebildet ist; dasz endlich nur dadurch dieVerbindung mit Deutschland ... erhalten werden kann." Tehát sa-ját véleménye szerint pusztán utilitáris és kényelmi szempontok.veze:tték, midőn a ném et nyelvet használta és nem a magyart, amitegyébként éppen olyan jól birt. Nemcsak a pesti f'öbíró, hanemmég egy olyan művelt fő, mint amilyen Schedius volt, sem érezte asajátjának német anyanyelvét és csak az alkalom vagy az üzleti ér-dek, nem pedig nemzeti érzése szabta meg, hogy melyiket hasz-nálja.

A lap -egyébként magyar történelemmel, földrajzzal, irodalom-mal, nyelvészettel foglalkozott, azaz egész szellemi világa tisztáramagyar volt. De magyar volt az a társadalom is, ahonnan a mun-katársak kikerültek. Maga Schedius nemesember és a pesti egye-temen tanár, az irók közül Engel a magyarság romantikus törté-netírója, Izdenczy magyar nemes és udvari tanácsos Bécsben,Lipszky János huszárkapitány. Egy másik csoport a magyar iroda-lomtörténetböl ismeretes: Révai Miklós, Kultsár István, BeregszásziPál stb." Ezeknek sincs semmi közük a polgársághoz : nemesekvagy honoráciorok, akik kényelmi szempontból a német nyelvethasználták. De azért mindnyájukban magyar hazaszeretet égett,amely Magyarországhoz láncolta őket. Ugyanazért a célért hevül-tek, amelyért Kazinczy vagy Kiss János: a magyar tudomány ésnyelv előbbreviteléért, Schedius lapja csak olyan szerepet töltött be,Juint másfél évtizeddel késöbb a Tudományos Gyűjtemény. Csak-hogy 1819-ben már volt olyan nagyszámú magyar értelmi ség, hogyaz egy komoly tudományos szemlét el tudott tartani. A század ele-jén még nem létezett ez és Schedius a harmadik évfolyamban kény-telen volt besziíntetni a lapját.

A szűkebb értelemben vett polgárság körében már sokkal fa-kultabban, kevertebben és kielemezhetetlenebbűl élnek ezek a ha-zafias érzelmek. Hiszen ők nem szerepeltek az országgyűléseken.nem Írtak folyóiratokat, mint a nemesek és honoráciorok, tehát ben-nük nem tisztázódhatott annyira a nemzetöntudat. De azért halvá-nyan és egyszerűbben ugyanazok a gondolatok éltették, mint a ne-mességet: az 1790-i nagy nemzeti lelkesedés idején ők is fegyvert

25 Zuber Marianne: A hazai német nyelvű folyóíratok. Bpest, 1915, 71. sköv, ll.

8 113

Kósa János

Kósú János: Budapest kialakulásazyxwvutsrqponmlkjihgfedcbaZYXWVUTSRQPONMLKJIHGFEDCBA

fogtak és magyar ruhát öltöttek, a francia háborúk idején önkéntesadót fizettek és katonai parádékat rendeztek, végül 1848 boldogmárciusában egészen összeolvadtak a nemességgel. Azaz a magyar-országi nérnetajkú polgárság legfeljebb nyelvében volt német, deszívében magyar.

Ezért a nemest tekintette társadalmi mintaképe gyanánt ésleg-hőbb vágya az volt, hogy közéjük bekerüljön. És amint ez meg-·történt, akkora hévvel igyekezett hozzájuk asszimilálódni, hogyfenntartás nélkül. átvette a nemesi öntudatot, azaz a külsőségekbenis elmagyarosodott. Amikor Mayer Ferenc, a bevándorolt sörfőzőnemességet kapott, kötelességének tartotta, hogy nevét Mayerffyramagyarosítsa. Fiá, aki a második generációt képviselte, már ma-gyar felírású sírkő alatt kívánt nyugodni. De nemcsak a bevárido-roHak futottak be iyen pályát, hanem a régen meggyökerezett bür-ger-családok is. Kramerlauff Ignác régi budai családból származott,akinek már az apját is beválasztották a budai magisztrátusba. Öis városi hívatalt nyert el, több mint 40 éven át szolgálta Buda vá-rosát és a bürokrácia lépcsőjén előrehaladva végül a bíróságot iselérte. 1790-ben a polgárgárda parancsnokává választották és evvelelnyerte azt a legmagasabb kitüntetést, ami budai polgárra csakvárhatott. De ennek a tipikus spiszbügernek is a nemesi életformavolt aszívevágya és ezt a kitüntetést is csak arra használta Jel,hogy ez alkalomból nemesi levelet kérjen a maga számára a bécsiudvartól. .Kérése nem teljesült és Ferenc király csak akkor emeltenemesi rangra, amikor már sok jó szolgálatot tett a bécsi kormány-nak. (1800.) De akkor ez a derék németnyelvű polgár, a bécsi kor-mány besúgója nyomban a nemesi hangzású Kalmárffyra magya-rosította a nevét.

A magyarországi városi polgárság tehát már régen magyar.volt. És amint a liberálizmus varázsvesszeje megérintette,· magyarlétt nyelvében is: És amikor a híres, esős március 15-én Petőfi a.Talpra magyart elszavalta, az ország közepének nagyranőtt fővá-.rosa, a külömböző rendekből kialakult értelmiségi rétege, szívébenés nyelvében magyar lakossága hallgatta. Minden készen volt, hogya régi rendi társadalom sírja fölött megszülessen az új liberális-de-mokrata berendezkedés.

114

budapest kialakulása - eötvös loránd university...rosok területén. a házak nagyrésze üresen...

Documents