centre for philosophy

Centre for Philosophy

Az ókori India filozófiájaAz ókori India filozófiája


India földrajzilag és szellemileg is külön világ.A bölcselkedő emberi elme legrégibb ismert nyomainak hazája, az emberi

kultúra egyik legrégibb bölcsője (mohendzso-daroi kultúra, i.e.. 3-4000 év).Az ókori indiai filozófiát teljes egészében az indo-árják gondolatvilága alkotja.árja (arya): „nemesek”, „hívek közül valók”, „szántani (paraszt)”.Kr. e. 1600- : Pandzsáb 1000- : Gangesz vidéke 500- : DekkánKorszakolás: Nehéz, mert az indiai szellem sajátossága, hogy mindig is inkább

az örökkévalóra, mintsem az időben mulandóra és annak rendszerezésére irányult (a tengerhez hasonlatos).


I. A Védák kora

II. Az indiai filozófia nem-ortodox rendszerei

III. Az indiai filozófia ortodox rendszerei

IV. Kitekintés az indiai filozófia további fejlődésére és előzetes értékelés

I.I. A Védák koraA Védák koraKr.e. 1500-500 „védák”: az e korból származó iratok gyűjtőneve, a szó vallási,

teológiai tudást jelent, eredetileg a feljegyzésre méltónak ítélt tudás egészével volt egyenlő.

Négy fő része:Rig-védaSzáma-védaJadzsur-védaAtharva-véda

Az egyes védák négy fő része:mantrákbráhmanákáranjakákupanisadok

Kanonikus jelleggel bír a hindu hívő számára.Korszakolás az egyes részek keletkezési ideje szerint:1. óvédikus, azaz a himnuszok kora, Kr.e. kb. 1500-10002. az áldozati misztika kora, Kr.e. kb. 1000-7503. az upanisadok kora, Kr.e. kb. 750-500

Department of Philosophy

1.) A himnuszok és az áldozati misztika kora

i.) a himnuszok kora: Rig-védai.) a himnuszok kora: Rig-véda

A filozófiai gondolkodás első csírái annak a kérdésnek a feltevésében A filozófiai gondolkodás első csírái annak a kérdésnek a feltevésében mutatkoznak meg, hogy el van-e rejtve az istenek sokasága mögött a mutatkoznak meg, hogy el van-e rejtve az istenek sokasága mögött a világnak egy végső oka. Feldereng az egység gondolata, amely később az világnak egy végső oka. Feldereng az egység gondolata, amely később az indiai filozófia nagy és uralkodó témája leszindiai filozófia nagy és uralkodó témája lesz..


Nem volt semminek nemléte, se léte,nem volt levegő és fölötte kék ég.Hol volt a világ? Mi takarta, védte?Hol volt a magasság és hol a

mélység?

Az élet nem vált el a haláltól,egymásban pihent a nap és az éjjel:lélekzés nélkül lélekzett magátólaz Egy, és magányát dobogta széjjel.

Fekete volt minden, mint mikor éj van,

az idő csak készülő óceán volt:s ekkor az Egy, mely ott aludt a

héjban,áttüzesedett s burkából kilángolt.


Megszületett a Szerelem, a lélekmagva és ura minden ösztönöknek;

Nemlétig érő gyökerét a létnekma is a vágyban keresik a bölcsek.

És mikor a rend a határt kiszabta,mi volt alul: és mi került fölébe?

Itt vak álmok, ott erők forradalma,lent bomlás, fent a formák büszkesége.

Megtudtak-e mást is, akik kutatták?A titkokat bejárni volt-e szent ész?S ha istenek is csak azóta vannak,

ki mondhatja meg, mi volt a teremtés?

Ő, akitől van, aki a világraŐrködve néz, aki a maga őse,

Ő, aki csinálta vagy nem csinálta:Ő tudja! tudja! … Vagy nem tudja Ő se?

(Szabó Lőrinc fordítása)

ii.) az áldozati misztika kora és a kasztrendszer kialakulása Kr.e 750-500

Hindu Indiában a XX. századig tartóan meghatározó: kasztrendszer és a bráhmanák, a papi rend kedvezményezett helyzete.

„varna”: szín (a kaszt szó portugál eredetű)árják vs. súdrákárják: bráhmanák; ksatriják; vaisjáksúdrákpáriákA bráhmanák társadalmi helyzete.„brahman” és „atman” fogalmainak kialakulása


1.) Az upanisadok kora

„upa”: közel, „sad”: ülni

„upanisad”: „a mester közelében ülők” számára készült, tehát titkos, csak beavatottaknak szóló tan.

Északi erdőkbe elvonuló látnokok és aszkéták.

Jádnyavalkja

Pesszimista alaphangulat szemben az óvédikus kor életvidám, evilág felé fordulásával: a lét szenvedésként történő értelmezése az indiai gondolkodás soha többé el nem tűnő alapmotívumává válik. Minden magasabb rendű és különösen filozófiai gondolkodás abban a pillanatban kezdődik csak, amikor a gondolkodót kétely és elégedetlenség ragadja magával és arra készteti, hogy a közvetlenül adott tapasztalati világot ne fogadja el egyszerűen és naivan adottként, hanem mögötte és rajta túl egy másik világot és a valódi igazságot keresse. Az a „misztikus” irány, amelyet ekkor vesz az indiai szellemiség, a gondolat és lélek befelé fordulása, végül szükségképpen minden érzékiség és külsőség leértékeléséhez vezet.

Két fő gondolat: brahmanról és atmanról szóló tan, illetve a lélekvándorlás és megváltás gondolata.


A.) Átman és brahman

„brahman”: eredetileg „ima”, „varázsszöveg”, majd „szent tudás”, végül: általános teremtő világelv. Nagy világlélek, amelyből minden eredt és amely önmagában nyugszik és amelyben minden más is nyugszik.„A brahman minden dolgok ősoka.”

„átman”: kezdetben „lehelet”, „lélegzet”, végül: „lényeg”, a „saját én”, „önmaga”, „az én ellentétben a nem-énnel”.

Döntő lépés az a felismerés, hogy: brahman és átman egy és ugyanaz. A világmindenség brahman, de a brahman a bennünk lévő átman.

(vs. szemita vallások - iszlám és régi zsidó vallás -: az isten úr, az ember az ő szolgája.)

A világ lényegéhez vezető út:i.)„májá”: fátyol, csupán csalóka álomkép, illúzió. Ha a világ lényegéhez

saját bensőnkön át vezet az út és csak az abban való elmélyülés által fejthető meg, akkor a bölcs számára a külső valóság megismerése nem jelenthet értéket. A dolgok térben és időben létező világa nem a tulajdonképpeni létezés, nem átman, hanem csak májá.


ii.) „aszkézis”Az igazság ésszel nem fogható fel, szavakkal nem fejezhető ki, s nem

is hozzáférhető mindenki számára. Még a kiválasztottat is hosszú út vezeti idáig: böjtölés, nyugalom, hallgatás, a legszigorúbb összeszedettség és önfegyelem, a figyelem és az akarat teljes elterelése a külvilágról.

iii.) négy fokozat (húsz-húsz év)brahmacsárin (tanuló)grihasztha (családapa)vanaprasztha (remete)szannjászi (a világról „lemondó”, (brahman))


B.) Lélekvándorlás és megváltás

„Mi lesz az emberből halála után?”A jelenlegi életben tanúsított viselkedésnek megfelelően újjá kell születni. „móksa”: Az újjászületés nem túlságosan csábító azok számára, akik átlátták

minden lét szenvedés voltát. Ezért nem is annyira arra törekedtek, hogy helyes életvitel révén magasabb fokon szülessenek újjá, sokkal inkább arra, hogy a halál és újjászületés örök körforgásából és váltakozásából kitörjenek. Ez a megváltás (móksa) indiai fogalmának értelme.

„aham brahma asmi” – én vagyok a brahman. Mivel a tettek (karma) azok, amelyek az új élethez kötnek, a cselekvéstől való tartózkodás, a lemondás, az élni akarás legyőzése – az aszkézis – a megváltás előfeltétele. Azonban ennek tudással, belátással kell párosulnia: csak annak lehet része a megváltásban, aki ismeri az örökkévalót. A tudás pedig nem más, mint egynek lenni az átmannal. Ha viszont az átman bennünk magunkban van, nincs szükség rá, hogy hozzá távozzunk, akkor elég a felismerés: aham brahma asmi – az már meg is van váltva.Az egyéni lét nem őrződik meg, hanem feloldódik a nagy világlélekben.

„Ahogy a folyók futnak az óceánba,S elvesztik benne nevük és alakjuk,”

Az upanisad-gondolat jelentősége: Isten és a lélek azonossága. Érvényes minden jövendő filozófia számára: ha egyáltalán megoldható a dolgok természetének nagy talánya, akkor a kulcs csakis ott lehet, ahol a természet titka belülről tárul fel előttünk, azaz saját bensőnkben.


II. Az indiai filozófia nem-ortodox rendszerei

(vásztikák)Kr.e. 500 – Kr.u. 1000: klasszikus kor(1000 – máig: posztklasszikus kor)Alapvonásai:i.) egyrészt bírálat és kétely (szkeptikus és materialista tanok)

másrészt új vallásalapítók fellépése (Mahávíra és Buddha)ii.) történelmileg világosan körvonalazható személyek és gondolatokiii.) a filozófia megszűnik titkos tan lenniiv.) a nép beszélt nyelvét, nyelveit kezdik használni

Nem-ortodox (nem igazhitű) rendszerek: minden olyan gondolatrendszer, amely tagadja a védák autoritását. Vásztikák („nemet mondók”)..

1. a csárvákák materializmusa2. dzsainizmus3. buddhizmus


1.) a csárvákák materializmusa

Általában támadja a vallást és határozott materialista irányvonalat követ. Lélek nincs, csupán az anyag létezik a négy elem alakjában. Nincs etikájuk, tagadják az erkölcsi világrendet és az ember legmagasabb és egyetlen céljának az érzéki örömöket tartják.

Jelentősége: A bráhmanizmus megsemmisítő kritikájával végső fokon csupán szabaddá tették a terepet, amelyen azután hamarosan új vallások gyökereztek meg és terjedtek el.


2. ) Mahávíra és a dzsainizmus

Mahávíra (Nagy hős) Kr.e. 599 (549)- 527 (477)„dzsina” (megváltó)-tan (írásban csak 1000 évvel Mahávíra után)„fehér ruhások” vs. „levegő ruhások”Dzsainák üdvtana: a világ öröktől élő, de tisztán szellemi lelkekből (dzsivák)és

élettelen anyagból (adzsívák) áll. A dzsívák rendelkeznek a mindentudás, az erkölcsi tökély és az örök üdvösség képességével. Ezt a képességüket azonban nem tudják kifejteni, mert kezdettől fogva anyaggal vannak átitatva, voltaképpen megfertőzve. A lélek megváltása az anyaghoz kötött állapotából akkor lehetséges, ha a beléhatolt anyagot eltávolítjuk (aszketikus vezeklési gyakorlatok) és az újabbak behatolását meg tudjuk akadályozni (szigorúan erényes életvitel).

A szigorúan erényes életvitel követelményei: semmi élőt meg ne öljön; ne hazudjon, ne vegyen el semmit, amit nem adnak; mondjon le a világi dolgok élvezetéről.

(Szjádváda logikája.)Megmaradtak kiválasztott kisebbségnek, amely máig jelen van India életében

(pl. Gandhi).

Department of Philosophy

3.) A buddhizmusA.) Buddha élete

Kb. Kr. e. 560 – 480Sziddhártha („az, aki elérte célját”, szüleitől), Gautama (Gótama, védikus

tanítómester után, akitől családja származtatta magát), Buddha („megvilágosodott”, ő maga használta, miután része volt a megvilágosodásban)

Fogantatásának és születésének legendája (Májá prófétikus álma)Útja a megvilágosodáshozA „négy nemes igazság”:- minden élet szenvedés;- minden szenvedés oka a vágyban, a „szomjúságban” rejlik;- e vágy megszüntetése a szenvedés megszűnéséhez, az újjászületés

láncolatának megszakadásához vezet;- az út, amely elvezet a szabaduláshoz a nemes nyolcágú ösvény: helyes

hit, gondolkodás, beszéd, viselkedés, életmód, törekvés, elhatározás és elmélyülés.

Élete a megvilágosodása utánUtolsó szavai: „Minden mulandó, ami csak létezik; küzdjetek lankadatlan!”


B.) Buddha tanításaForrások: páli nyelvű tri-pitaka (három kosár) kánonVallás isten nélkül. Hittételei: a négy nemes igazság. (Későbbiekben:

Buddhát istenként tisztelték, noha Buddha maga ezt elutasította.)Dharma. A végtelen számú, végső alkotóelem, amelyekből minden létező

áll. A dharmák nem lelkek vagy más eleven dolgok, hanem élettelenek. Viszont minden élőlény, az isteneket is beleértve, valamint minden összetett dolog, ilyen élettelen dharmákból tevődik össze. A dharma nem tartósan létező, hanem szakadatlan keletkezik és hamarosan elmúlik. Csak örök változás van, a dharmák szakadatlan keletkezésének és elmúlásának örök áradata. Csak a pillanat valóságos, az univerzum azonban nem más, mint a egyes létpillanatok szakadatlan folyama, a „mulandóság folytonossága”. Bennünk sem létezhet tartós én. A lélek, a tudat is pillanatonként elmúlik és újjászületik. Az idő nem összefüggő folyamat, hanem egyes pillanatok egymásutánja. Nincs tartósság és európai értelemben vett történelem. Buddha némileg lebecsüli a hagyományt, és szinte sosem támaszkodik történeti forrásokra.

Az erkölcsi világtörvény. – Újjászületés, megváltás, nirvána.Az okság törvényének minden történés alá van vetve. Ennyiben a buddhizmusban is van tartósság, maga a világtörvény (ez is dharma). Az ok és okozat törvénye nem kevesebb szigorral vonatkozik az erkölcsi folyamatokra, mint a külső eseményekre. Erkölcsi törvényről, erkölcsi világrendről van szó.


Az „életkerék”: múlt-jelen-jövő-múlt… és a „nirvána” („a láng állapota, amikor már kialudt”, béke).

A gyakorlati etika.1. Ne pusztíts el semmiféle életet.2. Ne vedd el, amit nem adnak neked.3. Ne szólj valótlant.4. Ne igyál bódító italokat.5. Ne paráználkodj.

Nemzetközi.A kasztrendszert nem támadta, de számára nem fontosak a kasztok.


C.) A buddhizmus történetéről és elterjedéséről

- Buddha halála utáni évszázadok: kanonizálódás, irányzatok és szekták létrejötte.

- Időszámításunk kezdete körüli századok: egyházzá válás,

mahájána (nagy szekér) vs. hínajána (kis szekér)

- Földrajzi-történeti kiterjedése.


D.) A buddhista filozófiai rendszerek

- Nagyszámú és sokféle. - Két út a nirvánához: - -logikai műveletek (dialektika) fokozatain át a

helyes belátáshoz: pl. a tagadás logikájának rendszerei-hosszan tartó, pontos terv szerint zajló meditáción keresztül: pl. a zen-buddhizmus

-


-A tagadás logikájaNágárdzsuna:+ kettős – alacsonyabb és magasabb - igazság tana+ a bizonyítás négyszeres módja + a létrejövés nyolcszoros tagadása+ „középső ösvény”A négy fő buddhista rendszer:Kiindulópont: a közönséges, kritikátlan gondolkodás

elképzelése a világról (dolgok, személyek, ideák)1. Vaszubandhu (420-500) realista rendszere


2. Harivarman (250 és 350 között) nihilista rendszere3. Idealista vagy csak tudat-tan (Vaszubandhu,

Aszanga)4. Nágárdzsuna nihilista rendszere1 és 2 hínajána, 3 és 4 mahájána

-Zen-buddhizmusNem szokásos értelemben vett filozófia és nem

szokásos értelemben vett vallás.A zen-élmény. Buddha a maga tiszta igazságát hallgató

megértéssel adta tovább egy tanítványának, az pedig ugyanígy tovább a tiszteletreméltó tanítók sorának.Sajátos meditáció.

Gyakorlati emberek: „Munka nélkül nincs evés”


III. Az indiai filozófia ortodox rendszerei (ásztikák)

Ásztikák („igent mondók”): a régi bráhmanizmusból kiindulva a Védákban rögzített gondolatokat fejlesztik tovább.

Násztikák és brahmanizmus rivalizálása: filozófiai virágzás, különösen a vitatkozás művészete (logika és dialektika).

Források:1. Upanisádok ebből a korból2. Szútrák (emlékeztetők, egészen rövid tanbeszédek)3. Bhagavad-gítá (A Magasztos Szózata)4. Manu törvénykönyve


A hat jelentősebb rendszer:1. njája-rendszer – 2. vaisésika-rendszer3. szánkhja-rendszer – 4. jóga-rendszer5. púrva-mímánszá-rendszer – 6. védánta-rendszer

1.) Njája és vaisésikaNjája („bizonyíték”, „szabály”). Gótama.Vaisésika („különbség”). Kanáda.


2.) Szánkhja és jógai.) Szánkhja („szám”, „számlálás”): a létet és a

fogalmakat tartalmaik felsorolásával meghatározó rendszer. Kapila.

Dualisztikus (két elv): prakriti (aktív, anyagi elv) vs. purusa (nem aktív, de lélekkel és tudattal bíró elv)

Ateista.A prakriti 24 eleme.A tanítás magva: Miért szenvedünk? Csak addig

szenvedünk, ameddig a külvilág bizonyos viszonyai és folyamatai hatnak ránk. Azok azonban csak addig hatnak ránk, ameddig sajátunknak érezzük őket. Ez azonban tévedés, mert lényünk magva, a purusa, valójában idegenül és kívülállóan áll szemben az objektív történésekkel. Mindössze rá kell ébresztenünk!

Összeegyeztethetősége a Védákkal.


ii.) jógaSzintén a bölcsességhez és a megváltáshoz vezető utat

akarja megmutatni, csak éppen a súlypontot a gyakorlat oldalára helyezi át, hogy megadja az odavezető utat és eszközöket.

Szánkhja és jóga – elmélet és gyakorlat. Különbség: a jógának van személyes istene (az egyetlen, tiszta purusa).

Patandzsali négy könyv, 194 szútra.Jóga („iga”): önuralom, megfeszítés, fegyelem. A jógi számára kijelölt sokéves, fáradságos út a

megváltáshoz:1. fegyelem: nem-ártás (ahimszá), igazságszeretet,

szemérmesség, minden önösség és gyakorlati érdek feladása;

2. önfegyelem: (testi és lelki) tisztaság, igénytelenség, aszkézis, tanulás és az isten tiszteletének öt parancsolata

3. helyes ülés


4. a lélegzés szabályozása5. az érzékszervek elvonása minden külső tárgytól6. a gondolatok egyetlen tárgyra összpontosítása

minden egyéb kizárásával7. meditáció, elmélkedés („Óm.”)8. elmélyülés és elragadtatás, a legmagasabb fok:

a szellem mint különálló lény elveszíti öntudatát. A jógi üdvözült, istenihez hasonló betekintést nyer a világ ősokába. Ez az állapot (mint ahogy végső fokon az egész jógaélmény) olyanok számára, akik nem élték át, szavakkal nem közvetíthető.


3.) Mímánszá és védántaMímánszá: (legkevésbé jelentős) a Védák korának vége

óta megjelenő sok rendszert, különösen a szánkhja filozófiát támadja, és helyettük a megszentelt hagyományhoz és a vallásgyakorlás ősi formáihoz való alázatos visszatérést követeli.

Védánta („a Védák vége”): eredetileg az Upanisádok, majd az upanisádok alapgondolatát - mindennek brahmában és átmanban való egységét - legkövetkezetesebben továbbvivő filozófiák.

Klasszikus védánta: Sankara (Kr.u. 800 körül).India legnagyobb filozófusának számít. Mindössze 32

évig tartó élete során újra hatalmassá és virágzóvá tette az upanisad gondolatát, miután a Védák hagyományát 1200 évig beárnyékolta a Védák tekintélyét tagadó buddhizmus és az inkább csak nevében, mint mélyebb értelmében hozzá kapcsolódó szánkhja filozófia.


A régebbi tanokat megörökítő 555 szútrához fűzött kommentárok formájában fejtette ki tanítását. A kiindulópontot a régi tételek alkotják:

tat tvam aszi – „ez vagy te”aham brahmászmi – „én vagyok a bráhma”Ez azt jelenti: a brahma, a világ örök princípiuma,

amelyből minden keletkezik, és amelyben minden nyugszik, saját legbensőbb énünkkel azonos. Ez az én, az átman, lényege szerint megismerhetetlen, szavakba nem foglalható. Egyetlen valóság létezik csak, az átman, ami a brahma.

Ennek a tételnek azonban ellentmond a külső látszat. A mindennapi tapasztalat ugyanis azt tanítja, hogy nem egy valóság van, hanem a valóságosnak sok formája és alakja, és saját énünk a mulandó testhez való kötődésében ezek egyikeként jelenik meg számunkra.


Ebből az következik, hogy megismerésünknek ezt a sokféleséget mutató eszközeit kritikának kell alávetnünk. Hogyan lehetséges egyáltalán a tudás, hogyan jön létre és hogyan lehet érvényes a kétségbevonhatatlan? Sankara ezzel azt a kérdést teszi fel, amit a tizennyolcadik századi Kant, és elmondhatjuk, hogy vele egyenrangú eredményekre jut.

Minden tapasztalatunkat az érzékek közvetítésével szerezzük. Amit tudásnak nevezünk nem más, mint az érzékek szolgáltatta anyag feldolgozása. Ámde maga a valóság jut-e birtokunkba? Nem! Mint később Kant, ő is rámutat, hogy a tapasztalás a dolgokat nem igazi lényegükben mutatja meg, hanem csak úgy, ahogyan azok érzékeinknek megmutatkoznak, tehát csak mint jelenségek. Azt hinni, hogy ezen az úton feltárulhat a világ lényege, csalóka látszat, májá csupán.


Vidjá igazi tudás, univerzális megismerés csak annak jut ki, aki átlát a májá fátylán, az érzékek általi tapasztalás feltételességén. Ő akkor világosan felismeri, hogy énünk minden külső jelenségtől különbözik és független, és hogy Brahma. Az ilyen megismeréshez nem külső tapasztalással, de nem is elmélkedéssel, reflexióval, hanem egyedül a Véda örök isteni kinyilatkoztatásából, különösen befejező részeiből, az upanisadokból lehet eljutni.

Kidolgozza a megismerés két, alacsonyabb és magasabb fokáról szóló tanát.

Az alsó fokon, az exoterikus megismerésben világ és isten (istent egzisztenciaként felfogva nincs különbség köztük) a sokaság formájában jelenik meg; isten mint ísvara, világteremtő jelenik meg, különböző ismertetőjeleket kap, és a nép sokféle formában tiszteli. Ez a fok nem elvetendő, mert az ilyen képzetek alkalmazkodnak a tömeg felfogóerejéhez és legalább előcsarnokként szolgálnak az igazi megismeréshez.


Az ezoterikus megismerés magasabb fokán áll a filozófus. Ő látja, hogy a jelenségek májá-jellege mögött ott az egyetlen Brahma, akit nem láthatunk el jelzőkkel, mert abszolút megismerhetetlen. A tudó nem kárhoztatja a megismerés alacsony formáját; minden templomban imádkozhat és minden isten előtt meghajolhat ő, mert a megismerhetetlen tiszteletének ezek a formái illenek az emberi gondolkodás és észlelés formáihoz, szívében azonban mindezek mögött az örök egységet tudja és tiszteli.

Hogyan váltható meg az ember az egyéni léttől, a szenvedéstől? A megváltás az átman bensőnkké válása. Ez vezet el minket saját létünk rövidségén és kötöttségén való felülemelkedés és a lét óceánjában való feloldódás állapotába, amelyben már nincs különbség, változás, idő, csak béke. A régi hasonlat tér itt vissza a nevüket és alakjukat elvesztő, óceánba ömlő folyókról.


A védánta gyakorlati etikájának fő követelményei:

i. Különbségtétel örök és nem örök között;

ii. Lemondás az e világi és túlvilági jutalomról;

iii. A hat eszköz: lelki nyugalom, önuralom, lemondás az érzéki élvezetekről, minden fáradalom elviselése, belső összeszedettség, hit;

iv. Az egyéni földi léttől való megváltás vágya.

A jó cselekedeteknek inkább csak negatív szerepük van, segítenek eltávolítani – mint az aszkézis is - az igazi tudás útjában álló gátlásokat, kísértéseket és kedélyhullámzásokat. Nem a cselekedet üdvözít, hanem a jámbor meditációval és a Véda tanulmányozásával elnyert helyes megismerés. A tudónak közömbösek a cselekedetek, mert felismerte, hogy azok a jelenségvilághoz tartoznak és valójában nem az ő tettei.


IV. Kitekintés az indiai filozófia további fejlődésére és

előzetes értékelés1.) További fejlődés: megmerevedés. Belső ok: a buddhizmus

eltűnése Indiából. Külső hatások: idegen uralom (mohamedán hódítás, brit uralom). Ma?

2.) Európa és az indiai filozófia.i.) Anquetil Duperron: 1801-2-ben latinul kiadta az upanisadokat.

(Korábban már megjelent angolul a Bhagavad-gítá.)XIX.sz-i indológia: Friedrich Schlegel, Max Müller, Paul DeussenGoethe, Herder. Schopenhauer: az indiai filozófia szellemét

tanulmányozó és elsajátító filozófusok közül az első helyen.Schelling.


ii.) Az indiai filozófia lényeges eltérései az újabb kori nyugati filozófiától:

+a régi védikus írások autoritásán alapszik;+mindegyikük a gyakorlatra irányul;+intuíció elsődlegessége a tisztán értelmi

megismeréssel szemben;+lélekvándorlás gondolata+tolerancia+a földi dolgok lebecsülése.


centre for philosophy

Documents