civil fórum2

3. oldal

Gerencsér Balázs: A civil ügyek

kábítószere a PÉNZ

4. oldal

Csáki Rozália: Mókuskerékben

vagyunk?

5. oldal

Dr. Bódi György: 10 éves a magyar-

országi 1%-os törvény

6. oldal

Dr. Pósch Gábor: Néhány gondolat

az 1%-os törvényről

8. oldal

Idéntől már 2%!

10. oldal

S. Takács Zsuzsanna: Mi a járható út

a sikeres és hatékony 1%-os kam-

pányokhoz?

12. oldal

Váradi Ildikó: A Kézenfogva

Alapítvány kommunikáció-váltásá-

nak eredményei

14. oldal

Vajda Márta: Civil hangok a hirde-

tésekben

16. oldal

Potozky László: A Polgár-Társ

Alapítvány sikeres 1%-os kampánya

17. oldal

Kollár Csaba: Eredményes marke-

ting-kommunikáció a nonprofit

szférában

21. oldal

Anca Gaidos: Közösségi Alapítvány

– helyi fejlesztési lehetőség?

23. oldal

Kuti Éva: Bevételi források és dön-

téshozók a nonprofit szektor finan-

szírozásában

26. oldal

Hajdu Zoltán: Az EU-s alapok a

régiók szolgálatában

27. oldal

2007-től EU-s pénzek bármire, ami

eszedbe jut – interjú –

30. oldal

Sárig Enikő, Antal Sándor, Borboly

Csaba: Törvény a közérdekű non-

profit tevékenységekre kiutalt köza-

lapokból való vissza nem térítendő

támogatások rendjéről – 350/2005

31. oldal

Dr. Pomogáts Béla: Az Illyés Köza-

lapítvány stratégiája 2006-ban

32. oldal

Komlós Attila: Új elemek a határon

túli támogatáspolitikában – a

Szülőföld Alap

33. oldal

Potozky László: A Polgár-Társ

Alapítvány 2006-os adományi prog-

ramkínálata

34. oldal

Lakner Zoltán: A Kárpátok Szociális

Alapítvány, mint a Mocsáry Lajos

Alapítvány utódja

civil kurázsi

35. oldal

Kovács Zoltán Csongor: Verespatak

és a romániai zöld mozgalom, avagy

hogyan lett Verespatakból civil

sikersztori?

Civil VitaFórum

37. oldal

Csete Örs: Javaslat a MAGYARIS-

KOLA PROGRAM kimunkálására

43. oldal

Sipos Géza: KONCENTRÁLNI ÉS

MÉRNI

A megmaradás király – de egyre

kevesebb rajta a ruha

– interjú –

Beszámolók

44. oldal

Novák Lajos: Változtatni kell a

„szülőföldön maradás” alapelvén!

Felelős kiadó: Egri István

Főszerkesztő: Csáki Rozália

Olvasószerkesztő: Szabó Attila

Grafikus: Könczey Elemér

Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz

Szerkesztői bizottság:

Bodó Barna

Kolumbán Gábor

Magyari Tivadar

Potozky László

Sebestény István (HU)

Somai József

Szenkovics Dezső

Elérhetőségek:

postacím: Cluj-Napoca, OP 1, CP 1004

telefon/fax: 0264–530748

e–mail: ermacisza@cluj.astral.ro

ISSN 15822–4004

c i v i l t á r s a d a l m i l a p

Kiadja az

Erdélyi Magyar Civil

Szervezetekért Alapítványc i v i l f ó r u m

T a r t a l o m j e g y z é k

Készült a Regiostar Nyomda és Reklámstúdió nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban.

Ára: 4,5 RON, a 2006-ban megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 12 RON.

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 3

A'90-es évek derekán különféle

civil szervezetek munkatár-

saiból álló kisebb csoport

tagjaként sikerült Angliába eljut-

nom. A több száz éves brit civil

szektor legfontosabbnak gondolt

dolgait 3 nap alatt próbálták bemu-

tatni a résztvevőknek. Egyik ámu-

latból a másikba estünk, és irigyked-

ve szemléltük a kiépült infrastruk-

túrát, a szektor számára nyújtott

speciális szolgáltatások választékát,

a rengeteg támogatót, az egész non-

profit szemlélet természetes voltát.

Lassan már el is fásultunk a napi 8–

10 előadástól, és a mesés lehetősé-

gek elérhetetlenségétől, amikor is

egy őszes, borzas úr, Luke Fitzlher-

bert1

valami meglepővel állt elő.

Előadása a drogokról szólt, ponto-

sabban arról, ami a

civil szervezeteknél a

kábítószer. Ez pedig

nem más, mint a pénz.

Mi, akik ott vendég-

ségben és itthon is a

pályázatok, az ado-

mánygyűjtés, a haté-

konyság, a szponzo-

ráció stb. bűvkörében

léteztünk, az egyik

legismertebb szektor-

fejlesztő szervezet

szakértőjétől azt hall-

juk, hogy a pénz a

legnagyobb veszélyű.

Hát erre nem számí-

tottunk. Tanultuk, és

tapasztaltuk is, hogy

az önkéntességre épülő szervezetek

életében milyen veszélyekkel járhat

az első „pénzes“ pályázat, de a Luke

által felsorolt példák bizonyították,

hogy a probléma sokkal általáno-

sabb. Sok-sok egyesület, alapítvány,

épp alakuló szervezet, kezdeménye-

zés fut vakvágányra, mert a szíves-

ségi, közösségi térbe belép a pénz:

valaki az önkéntesek közül fizetett

alkalmazott lesz. Még a problémát

oly jól ismerő Nagy-Britanniában is

jól működő szervezetek lesznek rab-

jai az elnyert pénzek után kialakuló

folyamatos forráskényszernek, és a

pénz oda is könnyen szivárog – és

rongál –, ahol semmi keresnivalója

nem lenne ebben a szektorban.

„Csak már szivárogna ide is egy ki-

csi“ – mondanánk a Csatornától oly

távol, de aligha legyinthetünk erre

olyan könnyen.

Mielőtt az adománygyűjtés, for-

rásszerzés kérdéseivel ismerkedne

az olvasó – amit ez a kiadvány céljá-

ul tűzött ki –, soha ne felejtse el,

hogy a pénz a nonprofit szektor e-

gyik legveszélyesebb kábítószere.

Csak ott, és csak úgy, ahol a szeretet

és az odafigyelés, az érzékenység és

a türelem, a lelkesedés és a kitartás

már önmagában nem elég.

Ha tehát biztosak vagyunk, hogy

ezeken túl fizetett alkalmazottak és

infrastruktúra, professzionális szol-

gáltatások és segé-

lyek, iroda és számí-

tógép kell, és vállal-

juk, mert megéri, hogy

jöjjön a hatóság és az

igazolások, az admi-

nisztráció és a beszá-

molók, csak akkor

vágjunk bele.

Milyen kihívások-

nak kell ma szembe-

néznünk, ha a támo-

gatásgyűjtés klasszi-

kus és újszerű eszkö-

zeit vizsgáljuk?

– Szép számmal jelen-

nek meg pályázatok

civil szervezetek szá-

mára, de csak nagyon

ritkán arra, amit a szervezet iga-

zán szeretne. Ez a jelenség sok

nonprofit szervezetet céljainak

elhagyására sarkall. Ez előbb-

utóbb visszaüthet, mert komo-

lyabb támogatónál nem lel biza-

lomra az ilyen „minden pályá-

zatra lövő“ szervezet.

– A pályázatok egyre bonyolultab-

bak, egyre több formai megkötést

tartalmaznak, amit csak a jól ad-

minisztráló, hatékony belső struk-

túrával rendelkező egyesületek,

alapítványok képesek teljesíteni.

Ugyanakkor ennek biztosítása

megölheti azt a hangulatot, spon-

taneitást, közösségi erőt, ami sok

szervezet legfőbb értéke.

– Egyre nagyobb lehetőség van az

együttműködésben, de a meg-

bízható partnert nem a pályázati

határidő előtti héten a legköny-

nyebb megtalálni. Megbízható,

hatékony partneri szövetségeké

a jövő.

– Az egyre bonyolultabb pályáza-

tok miatt megjelentek2

a pályá-

zatíró cégek, melyek legtöbbször

már kész tervekkel, elképzelé-

sekkel érkeznek. Ha nincsen a

szervezetnek saját terve, hosz-

szabb távú stratégiája, hogy mer-

re is akar haladni, akkor kevés az

esély arra, hogy sok haszna lesz

az így elnyert pályázatnak.

– Adománygyűjtés nem fog ott

könnyen zajlani, ahol az embe-

reknek is kevés van, és nem nő az

adományozási kedv, ha az egész

társadalmi, gazdasági közeg a fo-

lyamatos fogyasztásra serkent.

– Ha pedig távolabbról gyűjt egy

szervezet (direct mail, média-

kampányok stb.), különösen fon-

tos a bizalom megteremtése,

visszajelzés, átláthatóság, vagy

ha ez nincs, akkor a média, vagy

a tömeglélektan3

aprólékos isme-

rete segíthet.

– Az 1% bevezetése Romániában

biztosan sok szervezetnek oko-

zott csalódást, de még nincs min-

den veszve, hiszen például Len-

gyelországban a bevezetés utáni

második évben megnyolcszoro-

zódott az 1%-kal élők száma, Ma-

gyarországon pedig többször

annyian adnak 1%-ot, mint pénz-

beli adományt.

Gerencsér Balázs

Nonprofit Információs és Oktató

Központ – igazgató

e-mail: b.gerencser@niok.hu

A civil ügyek kábítószere a PÉNZ

A pénz a nonprofit

szektor egyik

legveszélyesebb

kábítószere. Csak

ott, és csak úgy,

ahol a szeretet és az

odafigyelés, az

érzékenység és a

türelem, a lelkesedés

és a kitartás már

önmagában nem

elég.

1A Directory of Social Change munkatársa (mint később megtudtam, egyik kedvenc nyaralóhelye Máramaros).

2Nagyobb, különösen nemzetközi pályázatok esetén egy átlagos szervezet aligha képes azt maga elkészíteni. Az egyre bürokratizáltabb társadal-

munk miatt, már lassan a helyi pályázatok is ide tartoznak.

3Sajnos az ezzel való visszaélés nagyon sokat rontott, és rontani is fog a nonprofit szektor általános megítélésén.

civil fórum4

Mókuskerékben vagyunk?

Az év első néhány hónapja civil

szervezeteink számára több-

nyire azzal telik el, hogy éles

figyelemmel kísérik a pályázati ki-

írások megjelenését, majd egyik űr-

lapot a másik után töltik ki, ehhez

csatolgatják a nehezen összeszedett

és nem kis pénzért hitelesített mel-

lékleteket, hogy postára kész legyen

a csomag, és legyen amiért aggód-

ni… hiszen korántsem mindegy e-

zen civil szervezeteknek, hogy ho-

gyan bírálják el pályázataikat. An-

nak idején, amikor a pályázatírásról

tanultam, azzal nyugtattak meg a

trénerek, hogyha tíz pályázatból egy

nyer, akkor az jó eredmény. Nem tu-

dom, ma még tartható-e ez az arány?

De úgy vélem, az európai uniós pá-

lyázati alapok egy kicsit átszabták,

és még most is szabják a pályázás

nálunk, az erdélyi

magyar civil szerve-

zetek többségénél

megszokott módját,

és az ezzel járó gon-

dolkodásmódot is.

Nem projektorien-

tált pályázati kiírá-

sokra kell kidolgo-

zott pályázatokat be-

nyújtani, hanem fo-

lyamatokban kell tud-

ni gondolkodni, és

folyamatok elindítá-

sát és fenntartható-

ságát kell biztosítani

ezekben a pályáza-

tokban. Gondolt-e ar-

ra számos civil szervezet, amikor

megalakult, hogy milyen folyamat-

nak a részét képezi, hogy hogyan is

fogja majd fenntartani magát, hogy

milyen stratégiai cél eléréséért tevé-

kenykedik? Talán valamilyen na-

gyon általános, és a szervezet kerete-

it olykor meghaladó célmegfogalma-

zásokat találunk egy-egy alapsza-

bályzatban, de stratégiai célt csak

igen ritkán, vagy szinte egyáltalán.

A fenntarthatóság biztosítása azon-

ban erőteljesen az EU-s alapokra te-

reli a figyelmünket. De vajon jó

irányba haladunk-e? Mert ez az

irányváltás bizony alapvetően arra

sarkall sok civil szervezetet, hogy új-

ragondolja céljait és átszabja az ad-

dig megszokott tevékenységi formá-

ját. És miért is kellene idáig eljutni?

Miért is beszélgetünk mi a pályázás-

ról? Mert a civil szervezetek számá-

ra ez a legfőbb pénzforrás? Talán

igen. De miért is van szükségünk

pénzre? Mire szeretnénk felhasznál-

ni? Avagy ezt maga a kiírás szabja

meg? Hohó, itt már gond van! Arra a

meghirdetett kiírásra írunk pályáza-

tot, amely a kiíró céljait szolgálja?

Nem lépünk át ilyenkor egy fontos

határt, ami a civil önszerveződést a

célra szabott intézmény- és klientú-

ra-építéstől megkülönbözteti? Hát a

civil szervezetek nem egy néhány

ember által fontosnak tartott cél ér-

dekében, lelkesedésből, önszervező-

désből született szervezetek? Ha egy

civil szervezet létfenntartásának az

az ára, hogy ki kell forgatnia önma-

gát önmagából, mert a pénzt hozó

pályázat megkívánja ezt, akkor talán

nem egy civil szervezetben tevé-

kenykedve kellene a

létfenntartásért küz-

deni. Meglehet, hogy

sarkított, szélsősé-

ges megfogalmazá-

saim meglepőek, de

talán éppen ebben a

meglepő helyzetben

ébredhetünk rá a

dolgok lényegére, és

adott esetben a pá-

lyázat fölöttébb ve-

szélyes voltára. Mert

néha ott hibázzuk el,

hogy a problémát

nem a gyökerénél

ragadjuk meg. Hi-

szen írjuk a pályáza-

tot, mert kell a pénz, de nem biztos,

hogy az a pályázat a megoldás a cél-

jaink elérésében, nem biztos, hogy

onnan van szükség pénzre, ahol ezt

pályázat útján adják, sőt, az is lehet,

hogy nem is pénzre van szükség az

adott probléma megoldására, hanem

egészen másra, ami esetleg tőlünk

igényel több odaadást, emberséget,

áldozatkészséget, ötletességet. Le-

het, hogy más emberek is örömmel

részt vennének a megoldásban, csak

soha senki sem kéri fel, vagy kérdezi

meg őket. Nem egyszerű ez a kér-

déskör, de pontosan ezért lenne fon-

tos, hogy elgondolkodjunk rajta mé-

lyebben, ki-ki magáévá téve a kér-

dést, és a saját helyzetében keresve a

megoldást. A közösségre alapozott

segítségnyújtás nálunk, a mi kultú-

ránkban élő igen szép példáiról és az

ezekre alapozott kezdeményezésről

számol be lapunkban Anca Gaidos a

Közösségi Alapítványról szóló cik-

kében.

Már régen érezzük, tudjuk, hogy

a pályázati rendszerekkel így, ahogy

azok most működnek, gond van. Ez

a problematika a határon túli támo-

gatási rendszerekben is változásokat

eredményezett. Vitafórum mellékle-

tünkben Csete Örs, az Apáczai Köz-

alapítvány irodaigazgatójának re-

form-dokumentumként is említhető

Magyariskola Programjáról olvas-

hatnak, amely új stratégiát szab a ha-

táron túli magyarság támogatására

szánt pénzelosztásnak.

Számos pénzosztó alapítványt

kértünk fel, hogy ismertesse lapunk

hasábjain az idei évre szóló támoga-

tási stratégiáját. Sokaktól nem érke-

zett válasz felkérésünkre, többen pe-

dig arra hivatkoztak, hogy egyelőre

nincs kidolgozott stratégiájuk erre

az évre. A kiírások azonban sorjában

jelennek meg.

A pályázás mellett számos for-

mája van az adományszerzésnek,

amellyel érdemes próbálkozni, ha

világosak a céljaink. Örömmel

mondhatjuk, hogy az év eleje szá-

munkra most már második alkalom-

mal jelentheti a megmutatkozás idő-

szakát, azt az időszakot, amikor a

célközösségünk 2%-os támogatásá-

nak elnyeréséért tehetünk. Ez egy

újabb lehetőség, egy újabb kihívás,

és egyben feladat is. Ha cselekszünk

valamely ügy érdekében, akkor ezt a

nyilvánosság előtt is bátran felvállal-

hatjuk. Meg kell tanulni használni

ennek a külvilág felé történő meg-

mutatkozásnak a módszereit, az esz-

közeit, mert általa sok támogató em-

bert nyerhetünk meg. És maga a 2%-

os pénzösszeg elenyésző amellett a

társadalmi, közösségi támogatottság

mellett, amelyről a kampányaink ál-

tal megnyert emberek tanúskodnak.

E lapszámunkban néhány jó példá-

val és hasznos tanácsokkal is igyek-

szünk olvasóink, civil szervezeteink

2%-os kampányát segíteni.

Csáki Rozália

főszerkesztő

e-mail: csaki.rozalia@gmail.com

Ha egy civil szervezet

létfenntartásának az

az ára, hogy ki kell

forgatnia önmagát

önmagából, mert a

pénzt hozó pályázat

megkívánja ezt, akkor

talán nem egy civil

szervezetben

tevékenykedve kellene

a létfenntartásért küz-

deni.

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 5

10 éves a magyarországi 1%-os törvény

Amagyarországi adózók a 2005.

évi adóbevallásuk készítése-

kor (2006. február-május) im-

már tizedik alkalommal élhetnek az

„1996. évi CXXVI. számú, a személyi

jövedelemadó meghatározott részé-

nek az adózó rendelkezése szerinti

felhasználásáról“ szóló törvény adta

lehetőséggel, és rendelkezhetnek ar-

ról, hogy megfizetett adójuk 1%-át

egy általuk választott civil szervezet-

nek juttassák. (Az idézett jogszabály

kilencedik éve már 1+1%-ról szól,

mert a civil szervezetek mellett a má-

sodik évtől az egyházak is jogosultak

az 1% fogadására, de jelen cikk szem-

pontjából csak a civil 1% releváns.).

Ha úgy tetszik, egy csendes jubileum-

hoz érkeztünk el, és bár nincsenek ün-

neplések, egy kevés büszkeségre

mégis van ok: a köznyelvben csak

„1%-os törvényként“ emlegetett jog-

szabály jelentőségét nehéz még mai

szemmel is túlértékelni. Megalkotása

mindenekelőtt társadalompolitikai

szempontból mérföldkő: az adózó

maga dönthet adója egy részének fel-

használásáról, s nem mások döntenek

helyette. Ő választhatja meg a számá-

ra fontos civil szervezetet, s döntését –

ha a jogszabályi feltételek megfelelő-

ek – az állam köteles végrehajtani!

Természetesen az sem mellékes, hogy

az 1%-os rendelkezések következté-

ben kilenc év alatt több mint 28 milli-

árd forint átengedett bevétel került

vissza a költségvetésből a civil szerve-

zetekhez, valamint az sem, hogy az

1%-os törvény továbbgondolása veze-

tett el a Nemzeti Civil Alapprogram-

ról szóló törvény megalkotásához.

Az évtizedes jogszabály néhány

változáson átment ugyan (a 100 forint

alatti 1%-ok is felajánlhatók; 3 évről 2

évre csökkent a támogathatóság felté-

teleként a nyilvántartásba vétel óta el-

telt időszak; azok a szervezetek is tá-

mogathatók, amelyeknek van köztar-

tozásuk, de a felajánlott támogatást

elsődlegesen a köztartozás kiegyenlí-

tésére kell fordítani), de alapvető téte-

lei nem változtak:

– Rendelkezni a megfizetett adó 1%-

áról lehet. Ezt azért tartom fontos-

nak hangsúlyozni, mert 2005-ben

4.334 ezer személy nyújtott be

ugyan adóbevallást, de közülük

1.433 ezernek – különböző okok

miatt – nem volt adófizetési köte-

lezettsége, tehát adója 1%-át sem

ajánlhatta fel. Az adóbevallást te-

vők 1/3-a nem rendelkezhetett az

1%-ról.

– A rendelkezés módja meglehető-

sen bonyolult. A rendelkező nyi-

latkozat külön nyomtatvány, nem

része az adóbevallási ívnek, külön,

megfelelő méretű borítékba kell el-

helyezni, amit első és hátsó olda-

lán is előírásszerűen ki kell tölteni,

illetve alá kell írni. A rendelkezés

bonyolultsága miatt minden év-

ben több ezer az érvénytelen ren-

delkezés.

– A „civil 1%“ kedvezményezettjei

lehetnek közalapítványok, a tör-

vényben nevesített költségvetési

intézmények és egyéb szervezetek.

Ezzel a lehetőséggel az adózók

annyira nem élnek, hogy 2005-ben

a felajánlott támogatások 95,5%-át

a „klasszikus“ civil szervezetek

(társadalmi szervezetek 18,2%,

alapítványok 77,3%) kapták.

– A kapott 1%-os adományokról és

annak felhasználásáról a kedvez-

ményezett szervezeteknek a sajtó-

ban közzétett hirdetményben kell

elszámolnia.

Kilenc év legjellemzőbb adatai a kö-

vetkezők:

Milyen tendenciák olvashatók ki a

számokból?

– Viszonylag folyamatosan emelke-

dett az 1%-os támogatásban része-

sülő szervezetek száma. Egyrészt

egyre több szervezet felelt meg a

formális követelményeknek, más-

részt egyre több szervezet szólítja

meg az adózókat. 2005-ben a KSH

által nyilvántartott szervezetek

közel fele részesült 1%-os ado-

mányban.

– Az első nyolc évben folyamatosan

emelkedett a felajánlott összeg,

messze meghaladva az inflációs rá-

tát, az adományok összértéke tehát

nem csak abszolút értékben, hanem

valóságosan is növekedett. 2004-ről

2005-re váratlanul megszűnt a nö-

vekedési trend, ami csak részben

magyarázható a rendelkezők szá-

mának kismértékű csökkenésével.

Azt is látni kell, hogy a 2004. évi és

2005. évi 7-7 milliárd forint jókora

összeg, és jó néhány szervezetnek

az 1%-os felajánlás a legfőbb bevé-

teli forrása, de a civil szektor össz-

bevételén belül a „klasszikus“ civil

szervezetek bevételének csak mint-

egy 1,5%-át adja.

– A legelgondolkoztatóbb adatsor a

rendelkezők számának alakulása.

civil fórum6

Miközben az előzőekben már be-

mutattam, hogy az adóbevallást

tevők és adózók száma között ko-

moly különbség van, ez nem lehet

magyarázat arra, hogy közel egy

évtized alatt sem emelkedett ér-

demlegesen – sőt, az utóbbi négy

évben stagnált vagy csökkent – az

adójuk 1%-a iránt felelősséget ér-

zők száma. Miért hiányzik a civil

kurázsi? Miért nem veszik többen

a fáradságot arra, hogy egy kis

plusz adminisztrációval éljenek

törvény adta jogukkal?

A válasz minden bizonnyal a civilek

kampányának hatékonyságában,

vagy inkább annak hiányában kere-

sendő. A társadalmi célú kommuni-

káció ma Magyarországon gyermek-

cipőben jár, annak ellenére, hogy a

Nonprofit Információs Oktatási Köz-

pont (NIOK) Alapítvány már az 1%-

os törvény megléte óta, illetve a

CivilKomp Iroda és a Nemzeti Civil

Alapprogram az elmúlt két éve pró-

bál ehhez segítséget nyújtani. A fel-

ajánlások mögött három motivációs

tényező ragadható meg leginkább:

– valamilyen közvetlen kapcsolat

egy szolgáltatás igénybevétele so-

rán (iskolai, óvodai, egészségügyi

alapítványok),

– tagsági viszony,

– érzelmi azonosulás (gyermek-

egészségügy, gyermekétkezés, ál-

latbarátság, szolidaritás a bajbaju-

tottakkal).

Csak néhány civil szervezet engedhe-

ti meg magának, hogy nagyobb pénz-

összeget fektessen be az 1%-os kam-

pányba. Ötletet, munkát, gondolko-

dást viszont nem kellene sajnálni. Saj-

nos, változatlanul érvényesnek tar-

tom azt a „tízparancsolatot“, amelyet

2002-ben megjelent, Hogyan szerez-

zük meg az állampolgárok adójának

1%-át? című könyvemben írtam:

1.Szervezetünk tevékenysége, mű-

ködése legyen folyamatosan kö-

vethető és érzékelhető a közvéle-

mény számára, ne csak az 1%-os

kampány időszakában „bukkan-

junk“ fel!

2.Rendelkezzünk átfogó adomány-

szerzési koncepcióval, amelynek

része az 1%-os támogatások elnye-

rése!

3.Az 1%-os felajánlások begyűjtésé-

hez rendelkezzünk speciális mon-

danivalóval!

4.Tekintsünk mindenkit lehetséges

támogatónak, de legyen meghatá-

rozott célközönségünk. Hagyomá-

nyos adományozóink mellett töre-

kedjünk új támogatók megnyeré-

sére!

5.Az 1%-os támogatások megszer-

zésére differenciált eszközöket al-

kalmazzunk!

6.Ismerjük pontosan a hatályos 1%-

os jogszabályt, és alkalmazzuk he-

lyesen azt!

7.Beszámolóink, visszajelzéseink ne

legyenek formálisak!

8.Értékeljük, elemezzük az 1%-os

kampány során kifejtett tevékeny-

ségünket, alkalmazott eszközöket

és az elért eredményt!

9.Az 1%-os támogatások elnyerésé-

ért minden évben újra és újra ke-

ményen meg kell dolgozni!

10. Ne tekintsük az 1%-os kampányt

egyszeri befektetésnek!

Dr. Bódi György

nonprofit szakértő

e-mail:

bodi.gyorgy@tancsicsalapitvany.hu

Néhány gondolat az 1%-os törvényrõl

Atörvényben foglalt egyes, a

végrehajtást és alkalmazást

szolgáló rendelkezéseket egy-

felől értetlenség, másfelől számos kri-

tika érte a civil szervezetek részéről.

A megítélés mögött az

is meghúzódott, hogy

a törvény politikai

akaratból – a civil

szervezetek bevonása

nélkül, a fejük fölött –

született meg.

A leggyakoribb meg-

nyilvánulások bürok-

ratikusnak tartották

az eljárást, sokallták

az adminisztratív te-

endőket, hosszúnak

tartották a rendelke-

zéstől a kedvezmé-

nyezett részére kiuta-

landó összeg megérkezéséig tartó

időtartamot, hangoztatták az APEH

ellenérdekeltségét, megkérdőjelezve

ezzel a korrekt ügyintézést. Egyes ci-

vil szervezetek részéről számos alka-

lommal felmerült az az igény is,

hogy a kedvezményezett szervezetek

megismerhessék a javukra rendelke-

zők nevét is. E kétségtelenül jogos-

nak tűnő igény mögött nemcsak az

húzódott meg, hogy legalább néhány

soros levélben megkö-

szönjék a támogatást,

de az a teljesen érthe-

tő szándék is, hogy a

támogatók körét sta-

bilizálják.

Az elmúlt évekre

visszatekintve az álla-

pítható meg, hogy a

kritika a törvény élet-

belépését követő egy-

két évben volt erőteljes

és fokozatosan gyen-

gülő, jelenleg már nem

is érzékelhető. Ebben a

folyamatban meghatá-

rozó szerepet játszott az, hogy a civil

szervezetek megértették a törvényi

rendelkezéseket, megtanulták azok

alkalmazását. Rájöttek arra is, hogy

alapvető érdekük létük és tevékeny-

ségük megismertetése az adófizetők

körében azért, hogy minél több támo-

gatót szerezzenek.

Jelen írás célja az, hogy a törvény

végrehajtását szolgáló rendelkezések

és ezek indítékai ismertetésével elosz-

lassa a félreértéseket és kísérletet te-

gyen annak bemutatására, hogy „az

ördög nem is olyan fekete, mint ami-

lyenre festik“, azaz az adminisztratív

teendők nem is olyan súlyosak és

szinte elviselhetetlenek, mint amilyen-

nek azok első közelítésben tűnnek.

A törvény előkészítése során hatá-

rozott szándék volt arra, hogy az

egyes rendelkezések végrehajtása a

lehető legegyszerűbb módon történ-

jen, túlzott és felesleges terhet ne ró-

jon a résztvevőkre: az adófizető és

rendelkező állampolgárra, az adóha-

tóságra és a kedvezményezett civil

szervezetre. Egyes eljárási szabályok

és indokolatlannak tűnő adminisztra-

tív kényszerek a rendelkezett összeg

„természetéből“ fakadnak. Nevezete-

sen abból, hogy a költségvetés bevé-

telét képező személyi jövedelemadó

részét képezik, és így állami támoga-

... megoldandó kér-

dés, hogy a kedvez-

ményezetteknek

legyen lehetõségük

köszönetet mondani

mindazoknak, akik a

rendelkezésük

alapján támogatták

tevékenységüket.

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 7

tásnak minősülnek. Következéskép-

pen nem jelenthetnek kivételt az adó-

zásra és az állami támogatásra vonat-

kozó általános törvényi előírások

alól.

Egyes törvényi rendelkezések túl

szigorúnak, talán rigorózusnak te-

kinthetők, azonban ezek szükségesek

egyfelől az adótitokra, másfelől az

adatvédelemre és a személyiségi jo-

gokra vonatkozó törvényekben lefek-

tetett előírások maradéktalan betartá-

sához.

Vegyük sorra ezeket!

A személyi jövedelemadó 1%-áról

szóló rendelkezés rendkívül egyszerű,

csak figyelmet kell fordítani az adószá-

mok helyes leírására, a saját (!) névre és

lakcímre. Tényleg bonyolult az eljárás,

ha nem igényel különösebb ismerete-

ket és 2 percnél nem tart tovább?

Az 1%-os törvény hatályba lépésé-

nek első évében volt csak követel-

mény a köztartozás adóhatósági, vám-

hatósági és önkormányzati adóhatósá-

gi nemleges igazolása. Ezt követően

az adóhatóság ellenőrzi a köztartozás-

ról szóló nyilatkozat helyességét.

Nem vitathatóan hosszú az az i-

dőszak, mintegy 5 hónap, amíg a ren-

delkező nyilatkozatok megtétele és a

rendelkező nyilatkozatok alapján u-

talható összeg a kedvezményezettek

rendelkezésére áll. Ennek csak tech-

nikai okai vannak, mögöttes szándék

– a gyakran hangoztatott „vád“, hogy

az állam használni akarja a civil szer-

vezetek pénzét – nincs. Figyelembe

kell venni, hogy a bevallások 20-25%-

a hibás. Nemcsak a bevallások feldol-

gozása és ellenőrzése időigényes fo-

lyamat, hanem igen hosszú időt vesz

igénybe a hibák, az esetek többségé-

ben csak az adófizető közreműködé-

sével történő javítása. Nem lehet elte-

kinteni attól sem, hogy a kedvezmé-

nyezett civil szervezeteknek a tör-

vény 30 napot biztosít arra, hogy az

adóhatóság felhívására jogosultságu-

kat igazolják, ezt az adóhatóság to-

vábbi 30 nap alatt ellenőrzi le.

Kétségtelen, hogy az elektronikus

úton történő adóbevallás a bevallá-

sok feldolgozásához szükséges időt

lényegesen lerövidíti. Ezzel együtt is

szükséges a figyelmet arra felhívni,

hogy teljesen érdektelen, hogy a ked-

vezményezett részére az adott év

mely hónapjában – júliusban vagy

novemberben – utal az adóhatóság,

hiszen éves periódusról van szó, to-

vábbá 12 hónap és nem az adott nap-

tári év (!) áll rendelkezésére az összeg

jogszerű felhasználására, és a törvény

a tartalékolást, az esetleges marad-

vány későbbi felhasználását is lehető-

vé teszi.

A félreértések elkerülése érdeké-

ben szükséges hangsúlyozni, hogy az

az állítás, miszerint az adóhatóság el-

lenérdekelt a rendelkezések teljesíté-

sében, egyszerűen téves. Azon egy-

szerű oknál fogva, hogy az állami

adóhatóság a bevételek behajtásában

érdekelt, a költségvetési kiadások kí-

vül esnek hatáskörén.

Éles kritikák kereszttüzébe került

az a törvényi rendelkezés, amely a

magánszemély rendelkező nyilatko-

zatát adótitoknak minősíti. A tör-

vény-előkészítés folyamatában a ren-

delkező nyilatkozatok kezeléséről

több alkalommal konzultáltunk az

adatvédelmi ombudsmannal. Az om-

budsman határozottan szenzitív adat-

nak minősítette a rendelkező nyilat-

kozatot. Ezt az álláspontját 1998.

őszén részletesen kifejtette az Ország-

gyűlés Emberjogi, Vallásügyi és Ki-

sebbségi Bizottság egyik ülésén.

Az adatvédelmi ombudsman ál-

láspontja kialakításánál nemcsak a

személyes adatok védelmét biztosító

törvényi előírásokat vette figyelembe,

hanem a lelkiismereti és vallássza-

badságról szóló 1990. évi IV. törvény

azon előírásait is, amelyek tiltják a

vallási meggyőződéssel kapcsolato-

san bármilyen állami nyilvántartás

vezetését, adatok gyűjtését. A máso-

dik (egyházi) 1%-kal kapcsolatos ren-

delkező nyilatkozatok éppen a hitbe-

li meggyőződést és ennek adott egy-

házhoz való kötődését tanúsítják.

Egy másik, megítélésem szerint

megoldandó kérdés, hogy a kedvez-

ményezetteknek legyen lehetőségük

köszönetet mondani mindazoknak,

akik a rendelkezésük alapján támo-

gatták tevékenységüket. A megoldást

az jelentheti, hogy a törvény rendel-

kezései alapján a magánszemély e vo-

natkozásban felmenti az adóhatósá-

got titoktartási kötelessége alól, és fel-

hatalmazza a kedvezményezett tájé-

koztatására. Természetesen csak a

személyi azonosítók lehetnek ebben

az esetben közreadhatók, az összeg

nem, miután ez óhatatlanul nemkívá-

natos következményekhez vezethet.

A törvény 1996. évi elfogadását

követően az Országgyűlés számos

módosítást fogadott el. Figyelemre

méltó, hogy az eljárási rend az elmúlt

években lényegében véve változatlan

maradt.

Kétségtelen, hogy az előzmények

és minta nélküli törvény módosítása

a működés tapasztalatai alapján in-

dokolt volt. Egyes módosítások előre-

lépést jelentettek, azonban – megíté-

lésem szerint – néhány módosítással

kapcsolatosan erős fenntartások han-

goztathatók.

A civil szervezetekre és az egyhá-

zakra külön-külön történő rendelkezé-

si jogosultság, azaz az 1+1% törvénybe

iktatása egyértelmű helyzetet jelentett.

A változtatás nemcsak a civil szerveze-

tek és az egyházak közötti mesterséges

szembenállást szüntette meg, hanem

az adófizetők megosztottságát is.

Lényegesen csökkentette a ked-

vezményezettek adminisztratív teen-

dőit az a módosítás, mely különböző

igazolások beszerzése helyett csak a

törvényi feltételek meglétére vonat-

kozó nyilatkozatok megtételét írja elő

kötelezettségként.

A civil szervezetek gazdálkodását

könnyíti az a rendelkezés, amely le-

hetővé teszi a rendelkező nyilatkoza-

tok alapján átutalt összegek tartalé-

kolását, maradvány képzését.

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

civil fórum8

Az adó- és társadalombiztosítási

járulékfizetési kötelezettségeiket ma-

radéktalanul teljesítő adóalanyokkal

(köztük civil szervezetekkel) szem-

ben diszkriminatív jellegűnek tartom

azt a módosított rendelkezést, amely

szerint köztartozás esetén is részesül-

het a kedvezményezett a rendelkező

nyilatkozatok szerinti – a köztarto-

zással csökkentett – összegből. Ez

nem járul hozzá az adózási fegyelem

erősítéséhez, továbbá az adósságot a

mulasztó helyett a költségvetés fizeti

meg. Az említett szabályozás ellenté-

tes az államháztartási törvényben

foglaltakkal, mely köztartozás esetén

tiltja költségvetési támogatás folyósí-

tását. Márpedig az 1%-os törvény

szerint is az átutalt összegek állami

támogatásnak minősülnek.

A kedvezményezett szervezetek

lehetőségeit szűkítette az a 2000-ben

született módosítás, mely szerint az

átutalt összeget és annak felhasználá-

sát sajtóközleményben kell nyilvá-

nosságra hozni. A korábbi szabályo-

zás a kedvezményezett döntésére bíz-

ta a tájékoztatás megválasztásának

módját, hiszen az tudja megítélni azt,

hogy támogatóinak körét hogyan

tudja legjobban elérni. Jellegzetes pél-

daként említhető, hogy az iskolai ala-

pítványok – melyek jelentős számban

és összeggel szerepelnek a kedvez-

ményezettek között – az iskolában ki-

függesztik hirdetményüket, a szülői

értekezleten tájékoztatást adnak.

Dr. Pósch Gábor

Magyar Állami Számvevőszék

– főtanácsadó

e-mail: posch@asz.hu

Idéntõl már 2%!

Igazán szerencsésnek mondhatja magát a romániai civil

szféra, hiszen egyik évről a másikra érvénybe lépett az

1%-os törvény, aztán megemelkedett 2%-ra a felajánl-

ható adószázalék.

2006-ban második alkalommal rendelkezhetnek a ro-

mániai adófizetők most már adójuk 2%-ával valamely ci-

vil szervezet támogatása érdekében.

Mi a 2%?

Összetettségét és működését csak akkor értjük meg, ha fi-

gyelembe vesszük, hogy milyen sok személyt, intézményt

érint, és mennyire szerteágazó hatása van.

– törvény adta lehetőség arra, hogy az adófizető szaba-

don rendelkezzen adója 2%-a felett;

– sajátos adományozási rendszer, amelyben az adófizető

a támogató, aki bele kell tanuljon ebbe a felelősség- és

feladatkörbe;

– sajátos adománygyűjtési lehetőség a civil szervezetek

számára, amelyeknek meg kell tanulniuk nyilvános-

ságra hozni tevékenységüket, ennek érdekében új

módszereket és lehetőségeket kell kihasználniuk, hogy

érthetővé, átláthatóvá tegyék céljaikat, munkájuk ered-

ményeiket, amelyek támogatásra, további fenntartásra

érdemesek;

– visszacsatolási eszköz, amely képet ad arról, hogy meny-

nyire sikerült a civil szervezetnek megszólítania a po-

tenciális támogatóját, mennyire tudta megnyerni őt is,

hogy támogassa céljait, tevékenységeit;

– pénzforrás, amelynek a rendeltetésszerű felhasználásá-

ért egyaránt felelősek a civil szervezetek és az adófize-

tő polgárok is.

A továbbiakban ezen megközelítések mentén térünk ki arra,

hogy miben módosult a 2%-os törvény, hogyan működik,

mit kell tennie az adófizetőnek azért, hogy el tudja juttatni

ezt az összeget a támogatandó civil szervezethez, és néhány

jó tanáccsal is szolgálunk a civil szervezeteknek, hogy ho-

gyan szervezzék meg adománygyűjtő kampányukat.

Hogy a visszacsatolás se maradjon el, említést teszünk

a tavalyi év eredményeiről is.

A törvény

Romániában a 2%-os jogszabály része a 2003/571. sz.

Pénzügyi Törvénykönyvnek.

Az erre vonatkozó szövegrész a következő:

X. fejezet. Az évi összjövedelem

84. cikkely, 2. bekezdés: Az adófizető fizikai személyek az

évi összjövedelmükre fizetendő adó 2%-áig terjedő ösz-

szeggel rendelkezhetnek azon nonprofit szervezetek

szponzorizálására, melyek az egyesületekre és alapítvá-

nyokra vonatkozó 26/2000-es kormányrendeletnek (a ké-

sőbbi módosításokat és kiegészítéseket is ideértve) megfe-

lelően működnek.

A jövedelemadó 2%-ának elhelyezését illető módszer-

tani normákat a Hivatalos Közlöny (Monitorul Oficial)

2006. január 20-i, 56. számában tették közzé. A Pénzügy-

minisztérium 2005. december 29-i, 2017-es rendeletéről

van szó.

Működés

Abban az esetben, ha az adófizető jövedelemforrása a fize-

tése, akkor a 230-as nyilatkozatot kell kitöltenie – Kérvény

az évi összjövedelemadó 2%-ának megfelelő pénzösszeg

elhelyezésére (A. pont: az adófizető azonosítási adatai; és

B. pont: az évi összjövedelemadó 2%-ának megfelelő

pénzösszeg elhelyezése egy nonprofit szervezet szpon-

zorizálására, az 571/2003-mas törvény 57. cikkelyének (4)-

es bekezdése rendelkezéseinek megfelelően) (Declaraţia

230 – Cerere privind destinaţia sumei reprezentând până

la 2% din impozitul anual (punctele A: datele de identifi-

care ale contribuabilului; și B: destinaţia sumei reprezen-

tând până la 2% din impozitul anual pentru sponsorizarea

unei entităţi non-profit, potrivit dispoziţiilor art. 57 alin.

(4) din Legea 571-2003)), és ehhez kell csatolnia az adóbe-

vallási lap másolatát (copii ale fișelor fiscale), melyet a

munkaadójától kell elkérnie (210-es formanyomtatvány)

(formularul 210). A B. pontnál az adófizető meg kell jelöl-

je a csatolt adóbevallási lap számát és típusát. Abban az

esetben, ha a felajánlásra szánt összeg ismeretlen, az ehhez

tartozó helyet kitöltetlenül kell hagyni, ezt az adóügyi

szerv tölti majd ki.

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 9

Abban az esetben, ha az adófizetőnek más jövedelme

is van a fizetésén kívül (avagy csak más jövedelme van, fi-

zetése nincs), akkor a 200-as formanyomtatványt kell ki-

töltenie – Különleges kérvény a 2005-ben szerzett jövedel-

met illetőleg (formularul 200 – Declaraţie specială privind

veniturile realizate în anul 2005), ezen belül a szerzett jö-

vedelem típusának megfelelő összes fejezetet, beleértve a

III. 2 fejezetet is – az évi összjövedelemre fizetendő adó

2%-ának megfelelő pénzösszeg elhelyezése (destinaţia

sumei reprezentând 2% din impozitul pe venitul anual

datorat).

A formanyomtatványokat a pénzügyi szervektől lehet be-

szerezni, vagy letölthetők a Pénzügyminisztérium honlap-

járól (Ministerului Finanţelor Publice, www.mfinante.ro),

illetve a 2%-os program honlapjáról: www.doilasuta.ro, és

személyesen kell benyújtani az adóhivatalba (Administra-

ţia Financiară) az adófizető lakcímének megfelelő körzet-

ben, vagy ajánlva is postázhatók május 15-i határidővel.

(Forrás: A Nemzeti Pénzügyőrség (Agenţia Naţională de

Administrare Fiscală) 2006. február 4-i közleménye.)

A 2%-os adófelajánlásokért folytatott

kampány

Ajánlott minél korábban elkezdeni a kampány tervezését.

A szervezetek a következőket tehetik:

– felmérhetik a kampány céljára rendelkezésükre álló

erőforrásokat (munkaerő – önkéntesek, alkalmazottak,

megfelelő szakértelem, pénzügyi források, különféle

véleményformáló személyiségek vagy információ-

többszörösítési eszközök stb.), és ettől függően hatá-

rozhatják meg a kampány arányait (helyi kampány,

vagy egy szűk ismerősi, baráti, munkatársi, szomszédi

körön belüli; regionális kampány, a tömegtájékoztatás

bevonásával vagy anélkül, országos kampány stb.);

– megtervezhetik, hogy milyen célcsoporttól kívánnak

2%-os felajánlást gyűjteni (kit céloz a kampány);

– megtervezhetik, melyek lesznek a kampány során

megfogalmazott fő hirdetések;

– megtervezhetik, melyek a leghatékonyabb csatornák a

célcsoportok felé közvetített üzenetek továbbítására;

– megtervezhetik a különböző (minimális és maximális)

forgatókönyvek szerint összegyűjthető pénzösszegek

felhasználási módját.

Néhány tanulság az előző évi kampányok és eredménye-

ik kapcsán

A Közösségi Kapcsolatokért Egyesület (Asociaţia pen-

tru Relaţii Comunitare ARC) kvalitatív tanulmányt ké-

szít az 1%-os felajánlásokért folytatott kampányban részt-

vevő romániai szervezetekről. A tanulmány egy nemzet-

közi kezdeményezés része, mely az ilyenfajta kampányok

tapasztalatainak összegzését tűzte ki célul Közép- és Ke-

let-Európa azon országaiban, melyekben ilyen típusú ren-

delkezés van érvényben.

E tanulmány keretében tíz romániai szervezetet kér-

deztek meg, melyek részt vettek az első, 2005-ös 1%-os fel-

ajánlásokért folytatott kampányban. A következő követ-

keztetések vonhatók le a szervezetekkel folytatott beszél-

getésekből:

– A szervezetek az 1%-os felajánlásokért folytatott kam-

pányt középtávú lehetőségnek tekintették. Az első év

után a legfőbb eredmény az ismertség, nem föltétlenül

a befolyt pénz. (Ha ismert akarsz lenni, az pénzbe ke-

rül. De minél ismertebb vagy, annál több az esélyed a

pénzgyűjtésre.*)

– A felajánlók körének szélesítése ilyen megfontolásból

középtávon fontosabb, mint a dolog pénzügyi vonat-

kozása. Ugyanebből a megfontolásból fontosabb az eb-

ben az eljárásban bízó és az adófelajánlással élő adófi-

zetők száma, mint maga a felajánlás.

– A kampányok egy új pénzgyűjtési módszert jelentet-

tek, melyet tesztelni kellett.

– Az 1%-os felajánlásokért folytatott kampány a jobb pi-

acképességhez és a célközösséggel való jobb kommu-

nikációhoz vezetett. (Nem is tudtam, hogy ennyien

tudnak rólunk…*)

– A legtöbb szervezet, amelyet megkérdeztünk tavaly,

az idén is szeretne kampányolni.

– Azoknak a szervezeteknek volt a tömegtájékoztatással

is összehangolt viszonya, amelyek már szerveztek nyil-

vános akciókat, illetve már együttműködtek a sajtóval.

Előzetes médiakapcsolatok nélkül a kampány idején

igényelt együttműködésnek nincs valós esélye a sikerre.

– A pénzösszegek felhasználásának átláthatósága életbe-

vágó az ilyenfajta kampányok esetében. (Azzal, hogy

úgy döntesz, 1%-os felajánlásokért kezdesz kampány-

olni, egyben hatalmas kötelességet vállalsz: közpénz-

ről lévén szó, átláthatóan kell elszámolnod a teljes be-

folyt összegről. Csakis az átláthatóan működő szerve-

zetek kezdhetnek bele ilyesfajta kampányba... *)

– A szervezetek nagy része úgy döntött, maga szerkesz-

ti meg kampányhirdetését. Ez olcsóbb, és mivel a szer-

vezetek ismerik a területen működő kollégáik hirdeté-

seit, sajátos, az adófizető által könnyen azonosítható

hirdetést hozhatnak létre.

– A leginkább használt célcsoport a tagokból, önkénte-

sekből, a célközösségből és az alkalmazottakból, illetve

ezek barátaiból és a hozzájuk közelállók csoportjából

tevődött össze (informális hálózat). Noha ez egy szűk

körű és korlátozott lehetőségeket kínáló csoport, a fel-

ajánlások bizonyosságát nyújtotta a szervezeteknek, és

ezzel egy időben visszacsatolást is nyújtott a kampá-

nyukról, hirdetéseikről.

– A leggyakrabban használt módszer a szervezet üzene-

tének a közlésére a szórólap, a plakátok és az előre ki-

nyomtatott nyilatkozatok voltak.

– A szervezet szintjén a kampány legfontosabb eredmé-

nye a tapasztalat. Ez legtöbbször új energiaforrást je-

lentett a szervezeteknek, hiszen a kampányolás felér

egy kisebb csapatépítéssel is.

– Tavaly országos szinten 4 415 516 RON összeget aján-

lottak fel.

– A következő megyékben ajánlottak fel a legnagyobb

összegeket:

– Bukarest 939 300 RON

– Kolozs 532 518 RON

– Maros 456 920 RON

– Hargita 209 092 RON

– Temes 198 150 RON

– Iași 175 600 RON

– Bihar 170 421 RON

– Szeben 143 794 RON

– Fehér 124 711 RON

– Konstanca 125 174 RON

– Bákó 116 160 RON

– Dolj 126 968 RON

– Brassó 108 691 RON**

(*forrás: az 1%-os kampányt illető tanulmány céljából

megkérdezett szervezetek képviselőitől származó adatok)

(**forrás: a Nemzeti Pénzügyőrség (Agenţia Naţională de

Administrare Fiscală) 2006. február 4-i közleménye.)

civil fórum10

Hasznos tanácsok

– A 2%-os felajánlásokért folytatott kampány egy folya-

mat. Hogy bizonyosak lehessenek a felajánlásokban,

kommunikáljanak időben a lehetséges felajánlást nyúj-

tó személyekkel.

– Kérjenek időben engedélyt a cégektől, hogy alkalma-

zottaikhoz eljuttathassák kampányüzenetüket. Ha

nem végezhetnek közvetlen bemutatót, kérjenek teret

a kampány anyagainak kifüggesztésére vagy a cég bel-

ső hálózatán belüli terjesztésére. A cégvezetés és a

szakszervezeti vezetés értékes erőforrás lehet a hirde-

tés szórása számára!

– Ne hagyják az utolsó percre a sajtóval való kapcsolat-

felvételt. Kérések sokasága fogja őket bombázni, és

nem reagálnak majd kedvezően.

– Használjanak ki minden eseményt a kampány ideje

alatt a 2%-os felajánlásra való felszólítás céljából.

– Használják fel az előző évi eredményeket a kampány-

ban, még ha nem is gyűjtöttek komoly összegeket,

mert az átláthatóságot és a beszámolót értékelni fogják.

– Használjanak úgy a többi szervezetétől, mint a saját

egyéb kampányaikétól is eltérő kampányhirdetést ez

alkalommal. Ily módon egyedivé teszik kampányukat,

és az adófizető könnyebben azonosíthatja Önöket a

hozzá eljutó többi hirdetés között.

– Már a felszólítás pillanatában jelöljék meg az elnyert

pénzösszeg célját, és biztosítsák az adófizetőt a pénz-

összeg elnyerése utáni nyilvános elszámolásról.

– Állapítsák meg világosan a célcsoporto(ka)t, és a kam-

pány hirdetését az egyes csoportok sajátosságainak

függvényében szerkesszék. Ne használják ugyanazt a

hirdetést a széles közönségrétegek számára.

– Ne hagyatkozzanak a kampányhirdetések közvetítésé-

nek egyetlen fajtájára. Próbálják minél változatosabb

módon elérni célcsoportjaikat.

További hasznos tanácsokkal és értékes tudnivalókkal

szolgálnak az ARC által szerkesztett és fenntartott

www.doilasuta.ro és a magyarországi Nonprofit Informá-

ciós és Oktatási Központ (NIOK) által szerkesztett

www.onepercent.hu honlapok. Mindemellett az 1%-os

kampányokkal, a civil szervezetek felkészítésével foglal-

kozik a magyarországi CivilKomP Szervezőiroda, amely-

nek a honlapján (www.civilkomp.hu) szintén sok értékes

anyagot találhatnak az érdeklődők.

Ugyanakkor figyelmükbe ajánljuk Civil Fórum lapunk

tavalyi első lapszámának (VI./1.) VitaFórum mellékleté-

ben közzétett Útmutató az 1%-os jogszabály alkalmazásá-

hoz ismertetőt is, amelyet szintén az ARC készített az Egy

százalék-program keretében.

Sikeres kampányolást kívánunk!

Az ARC és az ERMACISZA csapata

Az anyagot összeállította:

Csáki Rozália

Fordította:

Telegdi Csetri Áron

Gyakorló PR-tanácsadóként erre a kérdésre röviden

mindig ugyanazt válaszolom: csakis a folyamatos

kommunikáció a járható út. Jelen írásomnak is

ugyanez a mondanivalója, kicsit bővebben kifejtve.

Hosszú távon nem lehet sikeres az, aki egyszeri kampány-

ban gondolkodik, aki erőforrásait kizárólag az 1%-os kam-

pányidőszakra összpontosítja.

A felvetésre – némi cinizmussal – van még egy rövid

válasz: járható út a sok pénz is, mert a pénz pénzt hoz.

Az elmúlt években megjelent a magyarországi „1%-os

piacon” egy alapítvány, amely – az adózók által amúgy is

preferált gyermekegészségügy témájában – érzelmileg

meg tudta mozgatni célcsoportját, s így nagyon nagy 1%-

os bevételre tett szert, majd a kényelmes pénzügyi pozí-

ciót hasznosította későbbi kampányaiban. Megtehette,

hogy a teljes kampányidőszakban – még 2005-ben is,

amikor a bevallási időszak már több hónapra nyúlt –

folyamatosan ott legyen a médiában. Hogy mennyire volt

ez a jelenlét hatékony, tehát mennyi volt a tényleges

ráfordítás, azt csak az alapítvány tudja.

Van olyan civil szervezet is, amelyik évről évre szintén

komoly 1%-os bevételre tesz szert, és „igazoltan hatékony”,

ilyen a Rex Kutyaotthon. Az ügynökségük (Scholz &

Friends) ugyanis benevezett a hatékony marketing-kommu-

nikációs kampányokat díjazó EFFIE-versenyre és nyertek

már arany, ezüst és bronz EFFIE-t is. (Az EFFIE-díj célja,

hogy a reklámot a mögötte álló marketingtevékenység

szempontjából minél szélesebb körben elismertesse. Ez az

egyetlen olyan szakmai elismerés, amely együtt kezeli a

kreativitást a marketing- és reklámcélok sikeres meg-

valósításával, azaz az elért piaci eredményt díjazza.)

A siker mérése az 1%-os kampányok esetében pofone-

gyszerűnek látszik: ennyit költöttem – ennyi jött be, és ha a

mérleg pozitív, minden rendben van. Ez még nem jelenti

azonban azt, hogy a kampány hatékony is volt! Hiszen már

az ennyit költöttem is kérdéseket vet föl! A legizgalmasabb

persze a közzététel valódi árának rejtélye: milyen adatokat

értékelünk? Azt, amennyiért ténylegesen vette a civil

szervezet a felületet? Vagy a felület listaárát, azaz a médium

által megadott, kedvezmények nélküli alapárat? Attól függ,

hogy mit akarunk hangsúlyozni! És vajon kiszámoljuk-e

pontosan, hogy valójában ki mennyi munkaórát fordított

egy-egy kampányra, hogy teljes, „for-profit” áron mennyi is

lenne egy-egy kampány ára? Ha a tényleges ráfordításokat

számolnánk, sok civil szervezet kampánymérlege negatív

lenne.

Hogy az 1%-os kommunikáció sikeres és egyben

hatékony volt-e, azt viszonylag egyszerű kimutatni

Mi a járható út a sikeres

és hatékony 1%-os kampányokhoz?

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 11

azoknál a civil szervezeteknél, amelyeknél egy jól körül-

határolható, viszonylag szűk célcsoporthoz szólnak. Ők

nem hirdetnek újságokban, nem jelennek meg óriás-

plakátokon, nem tesznek közzé televíziós reklámot.

Hiszen annak az alapítványnak, amelyiknek célja egy a-

dott lakótelep játszótereinek a fejlesztése, karbantartása,

értelmetlen a szűkebb környezeténél messzebb próbál-

koznia, mert az ott élőkön túl senkinek nem fontos

annyira, hogy adakozzanak rá.

Az az alapítvány, amelyik közvetlen, akár napi kapc-

solatot tart fenn tagjaival, ahol rendszeres a kapcsolat-

tartás akár egy tágabb közösséggel, alacsony költséggel el

tudja érni célcsoportját, tehát költséghatékonyan megszó-

líthatja mindazokat, akiknek az adófelajánlására bizton

számíthat. És ehhez elegendő egy levél vagy egy szórólap.

Egy iskolai alapítvány a gyerekekkel hazaküldethet egy

vagy két rendelkező nyilatkozatot a szülőknek. Az ilyen

alapítványoknál egyértelmű a visszacsatolás is a rendelkező

számára: látható, mire használják fel az 1%-ot. Fontos

motiváló tényező az adományozásnál, hogy aki ad, tudja,

hogy a pénzét mire fordították. És ez még akkor is így van,

ha az adományozás nem kerül az egyénnek semmibe, így

tehát az 1%-os rendelkezéseknél. A tagjaikkal szoros kapc-

solatot ápoló szervezetek nagyon megbízhatóak, ez is az

egyik titka hatékonyságuknak. Azok a szervezetek, ahol

működik egy elkötelezett közösség, hatékonyan bevon-

hatják tagjaikat az 1%-os kampányba, építhetnek az ő

önkéntes munkájukra, és így még hatékonyabban tovább

bővíthető az adott szervezet számára rendelkezők köre.

Fontos! Az 1%-os rendelkezések közel 60%-a személyes

kötődés alapján dől el! (lásd 1-es ábra)

Ezek a civil szervezetek mind ugyanarra az alapra

építenek: a belső kommunikációra. A jól működő, haté-

kony szervezetek folyamatosan, egész évben kommu-

nikálnak a célcsoportjukkal. A siker nem marad el, ha kapc-

solati rendszerüket folyamatosan építik, ápolják, ha az 1%-

os kampány része a hosszú távú építkezésnek.

Vannak olyan civil szervezetek, amelyek valamilyen

oknál fogva joggal reménykedhetnek abban, hogy

érdemes szélesebb kört megszólítaniuk. Például azok,

akik elsősorban gyermek-egészségüggyel vagy állatvé-

delemmel foglalkoznak, jó eséllyel számíthatnak az

adózók részvétére és így támogatására.

Ebbe a körbe tartozik a már említett Rex Kutyaotthon

is. Az ő esetükben bár bizonyára van egy szűk „csapat”,

akikkel szoros kapcsolatot tartanak: munkatársi, baráti,

rokoni háló stb., de a kivert kutyák iránt sokakban felkel-

thető a szánalom, nekik érdemes volt tehát vállalni a kock-

ázatot és a nagyobb bevétel reményében többet költeni.

A Rex sokféle eszközt bevetett a siker érdekében

(óriásplakátok, újsághirdetés, televíziós spot, DM), de

az igazi eredményhez még ez is kevés lenne. Amitől jól

működnek kampányaik, az az integrált kommunikáció.

A hosszú távú siker titka, hogy a kampány fő üzenete az

egész éves kommunikációt áthatja. Minden sajtó-

megjelenést, minden interjút. Nem mellékes persze,

hogy mennyire egyszerű és mindenki számára érthető-e

az üzenet. „Az állat nem játékszer!” mindkét kritérium-

nak megfelel, mégis értékrendet, filozófiát is közvetít.

A Rex kiváló, összehangolt, folyamatos kommuniká-

cióval, jó kampánystratégiával sikeres és egyben hatékony

tudott lenni.

Más a helyzet azonban, amikor az alapítvány szak-

területe nem olyan, ami erősen motiválná az embereket.

Ilyen például a Kézenfogva Alapítvány. A Kézenfogva

Alapítvány 1993 óta működő, szakmai berkekben, sőt

azon túl is igen megbecsült országos alapítvány. Göncz

Árpád alapította, Göncz Árpádné a kuratórium elnöke,

aki a mai napig tevékenyen részt vesz a munkában. Az

alapítvány célja, hogy az értelmi és halmozottan fogy-

atékos gyermekek és felnőttek részére segítséget nyújt-

son és biztosítsa számukra, hogy emberhez méltó körül-

mények között, családban élhessenek.

A Kézenfogva Alapítvány tehát olyan területen dol-

gozik, ami ismeretlen világ a többség számára, sőt félel-

met kelt az emberekben, mert hiedelmek élnek bennünk

az értelmi sérültekkel szemben: nagyon erős és magas

az őket övező előítélet fala. A feladat tehát az ő esetük-

ben is a hosszú távú építkezés, és nem kevésbé az előí-

téletek fokozatos lebontása.

Hogyan lehetnek ők sikeresek és hatékonyak?

Ernyőszervezetként az alapítvány egy nagyon nagy vir-

tuális közösség része, ám a tagszervezetek, intézmények

állnak az érintettekkel, azok hozzátartozóival, bará-

taival, ismerőseivel közvetlen kapcsolatban.

Az alapítvány ha az 1%-ra számít, akkor közvetlenül

csak a saját munkatársi, baráti, ismeretségi körét, a saját

támogatóit szólíthatja meg, mint ahogyan tette is 2001

előtt. Ebből a körből az alapítvány viszonylag stabil

bevételre számíthat. Nagyon alacsony költségráfordítással

sikerült viszonylag szép bevételre szert tenniük. (lásd 2-es

ábra)

Ám 2000 után ez a bevétel kevés volt ahhoz, hogy az

alapítvány eredményesen eleget tegyen vállalt felada-

tainak, mert mint sok más szervezet esetében is, elapadtak

a nemzetközi források, valamint megszűnt a köztársasági

elnök úr személyes reputációjának a támogatása. Mindeh-

hez a Kézenfogva Alapítványnak sokakhoz hasonlóan nem

Forrás: Vajda Ágnes/Kuti Éva: Állampolgári „szavazás” közpénzekről

és civil szervezetekről

1-es ábra

2-es ábra

civil fórum12

volt olyan pénzügyi lehetősége, hogy intenzív kampányt

folyasson az 1%-os időszakban. Kevésből kellett sokat

„varázsolni”.

A 2000-es évek elején, amikor viszonylag kevés civil

szervezet próbálkozott az országos médiumoknál, a kapcso-

lati tőke kihasználásával hatékonyan lehetett megjelenni.

A médiumok nyitottabbak voltak, nagyobb volt a moz-

gástér. A közzétételi lehetőségek azonban évről évre

szűkülnek. A napilapok már a kezdet kezdetén – majd-

nem egységesen

– megállapodtak

abban, hogy egy-

ségesen adnak

kedvezményes

hirdetési lehető-

séget a civilek-

nek: a kampányidőszakban egy-két alkalommal, egy-egy

oldalpáron. Ezen a felületen nehéz kitűnni, igaz, sok civil

szervezetnek még ez is megfizethetetlen. A televíziókban

viszonylag jobbak voltak az esélyek korábban, 2005-ben

azonban a korábbi lehetőségek ezen a téren is be-

szűkültek, a kereskedelmi adók korlátozták a megjelené-

sek számát, és azok is többnyire az éjszakai órákban jelen-

hettek meg.

2005-ben Magyarországon az adózók közel 25 000 civil

szervezet javára állítottak ki rendelkező nyilatkozatot. Ha

ezeknek a szervezeteknek csak a fele próbál különböző

csatornákon keresztül kommunikálni, az is rengeteg a

média által kínált lehetőségekhez képest.

Hogyan lehet sikeresnek lenni ebben az óriási

versenyben, ha a siker kritériuma, hogy a ráfordításnál

nagyobb legyen a bevétel? És ez esetben még nem

beszéltünk a hatékonyságról!

Jó taktika például az üzenet az állandó ismétlése: újra

és újra meg kell szólítani azokat is, akiknek a támo-

gatásban biztosak vagyunk.

Érdemes megszívlelni a Gyermekrák Alapítvány straté-

giáját, amely hosszú évek óta ugyanazzal a vizuális anyag-

gal jelenik meg. Így költséghatékonyak és könnyen azono-

síthatóak.

2004-ben a Kézenfogva Alapítvány újraterveztette 1%-

os megjelenéseit, mert úgy gondolta, hogy a korábbi szép,

de túl költői vizuális anyag nem elég erőteljes a célcsoport

megszólítására.

Sajnos a 2005-ös 1%-os kampány hatékonysága alul-

múlta a korábbi évekét, aminek egyik oka lehetett a teljesen

új vizuális megjelenés. Sokak számára nehezebb lett az

alapítvány „beazonosítása”, és kevés pénzből nem lehet

annyiszor megjelenni, hogy az ingerküszöböt átlépje a

kampány.

Érdemes ott len-

ni minél több he-

lyen a döntés pil-

lanatában, a köny-

velőknél, a mun-

kahelyeken, a la-

kásokban. Ennek jó eszköze a DM és a szórólap, aminek a

terjesztése lehet címlistára, ez persze drágább, vagy be-

húzással (sok esetben még drágább), vagy be lehet dobni

közvetlenül a postaládákba, például az önkéntes mun-

kára építve.

Állandóan keresni kell az új, szokatlan felületeket, az

olyanokat, mint például a Hat Reklámügynökség ötlete:

„becsempészték” SOS-Gyermekfalu nevét a munkahe-

lyekre is, az Aquastella víz-ballonokon található szalago-

kon hirdette a szervezet magát.

Mindenek előtt törekedni kell azonban arra, hogy a

szervezet egész évben, folyamatosan jelen legyen a sajtó-

ban, a közgondolkodásban és nem kevésbé az adomány-

ozók gondolataiban. Számtalan lehetőség van erre, hogy

mást ne is említsek, a köszönetnyilvánítás, hogy adtak, és

persze nem csak akkor, amikor éppen újra kérünk!

S. Takács Zsuzsanna

Magyar PR Szövetség – alelnök

e-mail: s.takacs.zsuzsanna@ratkyestarsai.hu

A Kézenfogva Alapítvány

kommunikáció-váltásának eredményei

2004. október 9-én, a II. CivilKomP konferencián hangzott

el az alábbi előadás, amely tanulságos esettanulmány ke-

retében ismerteti, hogy egy civil szervezet az adományszer-

vezés érdekében képes megváltoztatni a külvilággal foly-

tatott kommunikációját, és ezt a váltást siker övezi. Az

esettanulmány újraközlése mellett csak egy indok szólt: jó

példával szolgáljunk kedves olvasóinknak.

Az alapítványról

A Kézenfogva Alapítvány 1993-ban jött létre azzal a céllal,

hogy országos szinten próbáljon javítani az értelmi és hal-

mozottan fogyatékos gyermekek, felnőttek, hozzátartozóik

és a velük foglalkozó szakemberek, civil szervezetek hely-

zetén.

Alapítója Göncz Árpád, elnöke Göncz Árpádné, aki

1993-óta tevékenyen részt vesz az Alapítvány munkájában.

Az a tény, hogy alapítónk egy ilyen nagyra becsült

közjogi méltóság, alapjaiban meghatározta és két nagy

egységre bontotta alapítványunk kommunikációhoz és a

PR-stratégiához való viszonyát.

Az első időszak a 1993-2000 közötti, amikor:

– magánszemélyek adományai,

– szponzorok támogatása,

– nemzetközi pályázatok bevételei tették lehetővé az

alapítványi munkát (2000 előtt Alapítványunk etikai

okokból hazai pályázatokon nem indult!).

Ebben a 7-8 évben a tudatos kommunikációra nem szen-

telt figyelmet az Alapítvány. Használta ugyan a PR-

eszközrendszerét (sajtórendezvényeket, konferenciákat

szervezett, sajtóközleményeket adott ki), mégis ez egy

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 13

passzív szereplés volt, nem beszélhetünk tudatos kom-

munikáció-szervezésről.

Az elnök asszony imázsa, illetve az az állandó hírérték,

amely a köztársasági elnök feleségét megillette elég ösztönző

erő volt a for-profit szféra irányába az adományozásra. Ezzel

magyarázható, miért is volt elegendő a passzív PR-

tevékenység, a nem tudatos kommunikáció-szervezés az

Alapítvány számára, miközben futtatta számos programját,

támogatta a civil szervezeteket, és nem utolsósorban – ha a

lehető legegyszerűbb szinten is – fenntartotta önmagát.

Itt azért meg kell említenem, hogy az Alapítványnak

ebben az időszakban 4-5 főállású alkalmazottja volt.

2000 után fordult a kocka. Bár nem ért váratlanul, de

szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy kikerülvén a

reflektorfényből, a pénz- és tárgyi adományok mennyi-

sége nagyságrenddel csökkent.

Fel kellett tennünk a kérdést: Mit kell tennünk, hogy

programjainkat továbbra is ugyanilyen szakmai színvonal

mellett folytathassuk? Hogyan tartsuk meg kapcso-

latainkat, hogyan állítsuk magunk mellé azokat, akik

eltávolodtak tőlünk?

Úgy gondoltuk, hogy a PR-eszközrendszerét tudatosan

és fokozatosan bevezetve munkánkba, eleget tudunk tenni

a múlt igényeinek és a jövő szükségleteinek. Egy szó mint

száz tudatos kommunikációra és PR-stratégia kialakítására

volt szükségünk. Ez felölelte a PR hagyományos külső és

belső eszközrendszereit. Átalakítottuk arculatunkat, tudato-

san kommunikáltuk programjainkat, tudatosan építettük fel

többek között 1%-os kampányunkat is.

2004-re működési költségeinket:

– magánszemélyek adományaiból,

– az 1%-ból,

– és abban az évben először (NCA-s) pályázatból

fedeztük.

2004-ben az Alapítványnál már 10 főállású alkalmazott volt.

Visszatérve az 1%-os kampányra: három olyan kam-

pányon vagyunk túl, melyet tudatosan szerveztünk, alakí-

tottunk. Ezek kommunikációjában a Rátky és Társai Inte-

grált Kommunikációs Műhely volt segítségünkre.

Minden kampányunk nagy kérdése: hogyan juthatunk

közelebb az adózókhoz, hogyan tudjuk elérni, hogy egyre

többen ajánlják fel adójuk 1%-át?

A Kézenfogva Alapítvány megalakulásától kezdve sok

mindenben eltért a többi alapítványtól, így az 1%-os kam-

pány célcsoportja is más. Mivel közvetlen tagságunk nincs

– hiszen szervezetekkel állunk kapcsolatban –, célcsopor-

tunk azok az adófizetők, akik még nem éltek az adófela-

jánlás lehetőségével, vagy nincsenek elkötelezve.

Mindig 2 időszakban kampányoltunk: február 10. és 15.,

valamint március 10. és 20. között. Televíziós, rádiós szpotokat

készítettünk, és a sajtóban is megjelentünk hirdetéseinkkel.

Itt a televíziós szpotból láthatunk néhány kockát.

A szpot lényege, hogy a hegy mögül felkelő napból

mosolygós női fej formálódik ki, majd kinő két fa. Egy

egészséges, erős és egy gyenge – ezzel is jelezvén, hogy a

társadalomban mindig is lesznek gyengébbek, eleset-

tebbek, majd az egészséges fából kinyúló kéz segítséget

nyújt a gyengébbnek.

A sajtóhirdetéseinkben is megjelent a női fejforma, s

míg a sajtóreklám elsődlegesen az adózók 1%-os adófela-

jánlására irányult, addig az elkészített rádióreklám az

Alapítvány ismertségének növelését szolgálta.

Nézzük meg kampányainkat a számok tükrében:

Látható, hogy míg szervezett kampány nélkül mindössze 3

millió Ft folyt be az 1%-os adófelajánlásokból, addig 2001-

ben ez az összeg megduplázódott, 7,7 millió Ft-ra, 2002-ben

12,8 milliós szinten állt, és a 2003-as adóévből az APEH

mostani levele szerint már 16,7 millió Ft a bevételünk.

Nézzük meg hogyan alakultak megjelenéseink az

egyes években. Először a televíziót, rádiót, majd a sajtót.

Láthatjuk, hogy nagyságrendileg minden évben azo-

nosak a megjelenések.

civil fórum14

A 2002-es televíziós és a 2001-es rádiós kiugrást az

okozta, hogy ezekben az években egy-egy kereskedelmi

tévé-, ill. rádiócsatorna több társadalmi célú reklámidőt

ajánlott fel a Kézenfogva Alapítványnak, ezzel segítve

1%-os kampányát. Míg a megjelenések száma nem

emelkedett, addig a bevételek nőttek, tehát tudatos kam-

pánnyal lassan elértük, hogy egyre ismertebb lett

Alapítványunk, egyre többen ajánlják fel adójuk 1%-át

nekünk.

Sajnos a megjelenések költségei megduplázódtak.

Itt feltétlenül meg kell jegyezzem, hogy ezek az adatok

a megjelenés, nem pedig a kampányok költségei. Hiszen a

kampányköltségbe beletartozik a tévés és rádiós szpotok

elkészítése, tervezési költségek is stb.

A Kézenfogva Alapítvány úttörő szerepét abban

látom, hogy:

– felismerte a kommunikáció fontosságát,

– megalkotta PR-stratégiáját,

– pénzt és eszközöket rendelt a stratégia megvalósítása

mellé,

– s mint „ernyőszervezet” segíti a civil szervezeteket.

Teszi mindezt úgy, hogy csak néhány lépéssel jár a

többiek előtt, de már tudja a PR fontosságát, látja az utat,

amelyen haladnia kell, és hiszi, hogy kézen fogva köny-

nyebb!

Váradi Ildikó

Kézenfogva Alapítvány –

PR-menedzser

e-mail: kezenfogva@kezenfogva.hu

Civil hangok

a hirdetésekben

Civilek. Társadalmi érdekeket

és értékeket képviselnek. A

közjót szolgálják. Fontos, hogy

legyenek. Érzékenyek és érzékenyí-

tenek az egyéni és közösségi prob-

lémákra, azok megoldására. Legfőbb

céljuk a segítségnyújtás. Ott vannak

a nagy katasztrófáknál, de a legtöbb

esetben olyan nehéz élethelyzetek-

ben adnak reményt, szólnak hoz-

zánk bátorító hangon, amikor kilá-

tástalannak tűnik életünk. Mert az

ember számára a legnehezebb a re-

ményvesztett állapot, a kétségbeejtő

„közöny”, a kiszolgáltatottság érzé-

se. Ilyenkor nyújtanak segítő kezet a

rászorulóknak, támaszt a család-

tagoknak, nem hagyják magukra a

bajba jutottakat.

A civil szervezetek látszólag egyéni

sorsok megoldására szerveződnek, a-

zonban létük, tevékenységük közügy.

Ott vannak jelen, ahol a kormányzati

szerepvállalás csökken, a szociális háló

ritkul. Munkájukkal, eredményeikkel

nagyobb társadalmi és gazdasági fele-

lősségvállalásra hívják fel a figyelmet,

összefogásra buzdítnak. Adakozási

hajlandóságunk lehetőségeink függ-

vénye, adományozási kultúránk most

van kialakulóban. Mindenki segíthet a

maga módján, lehetőségeihez mérten

bekapcsolódhat a civil társadalom épí-

tésébe, megerősödésébe.

A civilek lételeme a nyilvánosság

Az elmúlt 15 évben közel ötvenezer

nonprofit szervezetet jegyeztek be,

mert megoldásra váró társadalmi

probléma van bőven. Érdekeinket

képviselik civilek az egészségügyi,

szociális, pszichés, fogyatékossági,

környezet- és állatvédelmi, kulturális,

oktatási és fogyasztóvédelmi területe-

ken egyaránt. Munkájukhoz támoga-

tottságra van szükség, céljaik meg-

valósítását biztosító forrásaikat saját

erőből teremtik meg. Az adomány-

gyűjtéshez, támogatók megnyerésé-

hez ismertségre, elismertségre kell

szert tenni. Ezért szükségszerűen a

marketing- és kommunikációs munka

1%-os kampányok idején

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 15

az ő életükben is napi tevékenység-

ként jelentkezik. De ezt nem lehet egy

lapon említeni a hagyományos rek-

lámmal. Nem ugyanazok a civilek le-

hetőségei, ha csak a rendelkezésre ál-

ló eszközöket, anyagi forrásokat, mé-

diafelületet, megtérülést tekintjük.

Tevékenységük természetéből faka-

dóan nem használhatják ugyanazo-

kat a harsány eszközöket, sokszor

manipulatív reklámfogásokat – pl.

nyereményakciókat –, amelyek a ter-

melésben, forgalmazásban versenyző

vállalkozások számára megengedet-

tek. Reklámmal adományozókat meg-

nyerni? Hirdetéssel támogatásra ösz-

tönözni? A reklámversenyben civil-

ként részt venni? Mondhatni méltat-

lan kihívás a civil társadalom szere-

plői számára. És végső soron nem is

ezen a téren kell helyt állniuk.

A reklám a piacgazdaság szüksé-

ges velejárója, elsődleges természete

az eladásösztönzés. A profit növelé-

sében érdekelt vállalkozásoknak ver-

senyezni kell a fogyasztó kegyeiért.

Ki kell tűnni a sokaságból. Hírverés

kell ahhoz, hogy ismertté váljanak –

akár a manipuláció eszközeivel is

éljenek –, hogy vágyat ébresszenek

termékeik, szolgáltatásaik megvásár-

lására. Ezért óriási összegeket fordí-

tanak marketing-tevékenységre, ezen

belül a különböző hirdetésekre. En-

nek egyenes következménye, hogy a

reklámdömping nap mint nap harsá-

nyan betolakszik otthonunkba, egyre

nagyobb idősávban megszakítva

kedvenc sorozatokat, filmeket, kvíz-

műsorokat és egyéb programokat.

Minél többet sikerül eladni egy-egy

termékből, annál nagyobb bevételre

tesz szert a vállalkozás, annál na-

gyobb összegeket költhet ismét mar-

keting és reklámtevékenységre, ter-

mékfejlesztésre, munkaerőre és – ma

már egyre növekvő mértékben –

támogatásra is.

Bevált támogatási formák

– „Termékkapcsolás”

Az adományozási kultúránk fejlő-

dését mutatja, hogy több, jól műkö-

dő nagyvállalat felismerte társadal-

mi felelősségét és szerepet vállal a

civilek támogatásában. Egyre több-

ször találkozunk olyan termékkel,

amelyen „reklámfelirat” tudatja ve-

lünk, hogy az adott termék árának

bizonyos százalékát átutalják jóté-

konysági célokra, betegségek gyó-

gyítására. Itt is elsősorban a vásár-

lást szorgalmazzák, de párhuzamo-

san azt a jó érzést keltik bennünk,

fogyasztóban, hogy részesei lehe-

tünk egy jótékonysági akciónak,

támogatunk egy nemes ügyet. Adni

öröm, ezért bizonyára két hasonló

tulajdonságú termék közül azt fog-

juk választani, amelyik jótékony-

ságra is lehetőséget kínál.

– „1%-os rendelkezés”

Segíteni, adakozni minden jó érzé-

sű ember szeret, ha van miből.

Most adott a lehetőség. A januártól

májusig zajló adózási időszakot ci-

vil körökben „1%-os kampányként”

is emlegetik. Az idén 10 éves 1%-os

törvény adta lehetőség óta civil

hangok jelennek meg a hirdetések-

ben. Versenyhelyzet van, amely

évről-évre éleződik. Több ezer civil

szervezet szeretné hallatni hangját,

igyekszik célba juttatni üzenetét. E

törekvés lényege: minél több adózó

figyelmét felkelteni és bizalmát el-

nyerni, ennek eredményeképpen

egyre több adóforintot gyűjteni, te-

vékenységének, működésének foly-

tatásához szükséges anyagi forrá-

sok egy részét megteremteni.

Növelhető az adakozási kedv

A tendencia biztató, évről évre – ha

kis mértékben is – növekszik az ado-

mányozási „cédulát” kitöltők száma,

a felajánlott összeg, valamint azon

szervezetek száma, amelyek javára

történik a rendelkezés. A statisztikai

adatok szerint azonban bőven van-

nak még tartalékok, amely számok

bizakodásra és a hatékonyabb kom-

munikációra ösztönzik az érintett ci-

vileket. Nevezetesen az adózói kör

50%-a még megszólítható és a rend-

szerbe vonható, a megcélozható ösz-

szeg is a duplájára emelhető (2005-

ben 6,88 millárd Ft volt).

Ehhez viszont már komolyabban

kell foglalkozni egyfelől a civil szer-

vezetek „kampányesélyeivel”, kom-

munikációjának mennyiségével, mi-

nőségével, ami ez esetben a szervezet

egyéni reklámját jelenti.

Másfelől azzal a nem elhanyagol-

ható – ez esetben társadalmi tudatot

formáló – vizsgálati szemponttal, hogy

vajon az előbb említett 1/2 rész adó-

zó – mint célközönség – tudja-e, érti-

e hogy mi is az az 1%? Hogy nincs

újabb „fizetési” konzekvenciája, mert

azt az adóösszeget, aminek alapján

most az 1%-ról rendelkezhetett, már

befizette, tehát van miből adnia.

Tisztában van-e vele, hogy gesztusá-

val nemes célokat szolgál, éppen

ezért az adózási időszak kedves „kö-

telezettsége” – bármekkora összegről

legyen szó – a borítékban található

nyomtatvány kitöltése. A „sok kicsi

sokra megy” elv alapján számos civil

szervezet számít arra, hogy minden

adózó él törvény adta lehetőségével

és ennek köszönhetően javulhat

működésére fordítható költségkerete.

Tudja-e minden adózó, hogy csak

odafigyelés kérdése most az ada-

kozás?

Az „Egyből Egyenlőbb”

munkakonferencia eredménye

A felsorolt kérdéseket járta körül a

2006. január 13-án a MÚOSZ Székház-

ban – hagyományteremtő céllal – meg-

tartott szakmai rendezvény. A kon-

ferencián megerősítést kapott, hogy

az öt hónapig tartó adózási időszak-

ban közösen kell tennünk a civilek

kampányainak hatékonyságáért, az

1%-os tudatformálásért. Összefogás-

ra kell törekedni az adományozási

kultúra javításáért. A konferencia e-

gyik szekciójában résztvevő civil

szervezetek képviselői, adóügyi sza-

kértők és kommunikációs szakem-

berek „Egyből kétszer ad” címmel meg-

alkották és használatra ajánlják az

1%-os tudnivalók listáját. Az 5 pont-

ba szedett, közérthető formába öntött

rövidebb és hosszabb változat, vala-

mint a munkakonferencia eladásai-

nak a Magyar InternetFigyelő támo-

gatásával elkészült hanganyaga min-

den érdeklődő számára hozzáférhető

a www.civilkomp.hu oldalain. A

plenáris előadások vázlatait a Civil-

KomP szervezőiroda igény szerint

megküldi. (info@civilkomp.hu)

Civil hangok a hirdetésekben

A felmérések szerint nem szeretjük a

hagyományos reklámokat, míg szíve-

sen vesszük a „társadalmi célúakat”.

Ezeket a hirdetéseket azonban nem

támogatja megfelelő szabályzással a

médiatörvény. Azaz nincs azonos fel-

tételekkel biztosított, elegendő média-

felület, műsoridő a versenyben részt-

vevő sok ezer civil számára. Mert, ha

a kereskedelmi csatornák, kiadók ér-

tékesítési igazgatóinak fejével gondol-

kodunk, megérthető, hogy az előbb

említett „jól fizető” reklámblokkok-

ban csak igen kis mértékben enged-

nek át felületet a „társadalmi üzene-

tek” eljuttatására. Így csak azok a

szervezetek juthatnak elegendő rek-

lámidőhöz, amelyek nagyobb össze-

get tudnak hirdetésre szánni vagy tá-

mogatóként meg tudják nyerni az a-

dott médiatulajdonost. Évről évre

megfigyelhető, melyek ezek a szerve-

zetek, kik vannak közöttük.

Ismeretes, hogy jól érzékenyíthe-

tők vagyunk a gyerekekre, az állatok

megmentésére, betegségekre, valamint

a katasztrófákra. Szívesen adakozunk

ilyen felhívásokra. Ez rendjén is van.

civil fórum16

De az már nem, hogy a többiek szá-

mára csekély esély van a bemutatko-

zásra. Így talán még arra is következ-

tethetünk, hogy az elején említett

50% adózó is hiányolja más szerveze-

tek bemutatkozását, „reklámját”.

Ehhez persze – a rendelkezésre álló

reklámfelületen túl – növelni kellene a

kommunikációs munkára, szakem-

berekre, marketingre – ezen belül a rek-

lámra, a média eszközökre – fordított

összegek nagyságrendjét. Miből is?

A helyzet eléggé visszás és

igazságtalannak tűnik

Gondoljunk bele: a civilek működé-

süket és célul kitűzött programjaikat

saját erőből, leginkább egyéni ado-

mányokból, jótékonysági bevételek-

ből valósítják meg. Mindebből mar-

ketingmunkát, reklámot, mi több, egy

erre a célra foglalkoztatott „csapatot”

is kellene finanszírozniuk ebből a

sokszor elég szűkös költségkeretből.

Költsenek még reklámkészítésre, mé-

diafelület bérlésére is ebből a nehezen

megszerzett pénzből? És ráadásul

még a megjelenési esélyek sem azo-

nosak számukra. Arról már nem is

beszélve, hogy vannak „tudatos ada-

kozók”, akiktől bírálat érheti őket, mert

a támogatásokból befolyt pénzt rek-

lámokra költik, céljaik közvetlen meg-

valósítása helyett.

Ezen a helyzeten szükségszerű

lenne változtatni

Egyfelől nagyobb teret kell(ene) biz-

tosítani – főként a közszolgálati – mé-

diumok műsorszerkezetében a társa-

dalmi célú, közhasznú, közösségfej-

lesztő témák feldolgozására. A mé-

diatörvény szabályozásával emelni

kell(ene) a társadalmi célú hirdetések

megjelenéséhez szükséges időkeretet

a reklámblokkokban, így az adomá-

nyozói kör számára – a néhány is-

mert, nagyobb szervezeten túl – a

többi szervezet „hangja” is hallható-

vá válhatna.

Talán az elmúlt időszak tapaszta-

latait összegezve a Nemzeti Civil

Alapprogram különböző kollégiumai

is felismerik a médiafronton jelentke-

ző esélytelenségeket és megtalálják a

legjobb megoldást arra, hogy a civi-

lek más formában is ismertté és elis-

mertté válhassanak.

Másfelől a civilek munkáját első-

sorban nem reklámokból kell megis-

merni. Következésképpen nem hirde-

tések útján kell őket keresni, nem kell

őket kampányok finanszírozására

kényszeríteni. Közülünk váltak ki,

közöttünk élnek, nyitottak. Nagyobb

figyelmet kell(ene) szentelni munkál-

kodásuknak, eredményeik méltatásá-

nak. A hétköznapokban kell keresni a

kapcsolatot velük, akkor kell munká-

jukat megismerni, hitelességüket kont-

rollálni, ezzel is felkészülni majdani –

pl. 1%-os – támogatásukra. Kölcsönös

előnyökön alapuló együttműködésre,

együttgondolkodásra, tudatos társa-

dalmi összefogásra van szükség ah-

hoz, hogy tevékenységük iránt hosz-

szú távon támogatói érdeklődésre,

bizalomra, adóforintokban is mérhe-

tő eredményekre lehessen számítani.

Egyre fejlettebb és tudatosabb tár-

sadalmat építünk, amelynek bázisát

adják a civil szervezetek. A civilek

építőkövei pedig mi magunk va-

gyunk, ezért működésük is saját ér-

dekünk. Az adományozási kedv csí-

rája is megvan, növekedését lehet

ösztönözni is. Mindannyiunk vele-

született tulajdonsága, hogy szere-

tünk adni és kapni, jó célokat szolgál-

ni. Most rajtunk van a sor. Májusig itt

az alkalom. A befizetett adónkból

felajánlható 1%-kal sok milliárd fo-

rintot juttathatunk közvetlenül – és

az NCA révén közvetve is – a civilek

kasszájába. Hányan élünk a lehető-

séggel? Hányan halljuk meg a civil

hangokat?

Vajda Márta

CivilKomP Szervezőiroda –

főszervező

e-mail: info@civilkomp.hu

www.civilkomp.hu

Az adományozási kultúra

tudományos aspektusaival, a civil

szervezetek nyilvánosságával, a

közszolgálati médiumok szerep-

vállalásával foglalkozik az Adomá-

nyozás kultúrája Magyarországon

címmel, a Magyar Tudományos

Akadémián áprilisban megrende-

zendő szakmai konferencia, amely

az NCA támogatásával valósul meg.

A részvétel díjmentes.

A Polgár-Társ Alapítvány sikeres

1%-os kampánya

Hosszú évek civil együttműkö-

dése, lobbija 2004-ben meg-

hozta a várva várt 1%-os ren-

delkezést, majd ezt követték tavaly

februárjában, jókora késéssel (majd-

nem kifutva a lehetséges kampány-

időszakból) a rendelkezés alkalma-

zási előírásai is. Ezáltal megterem-

todött a lehetoség a romániai civil

szervezetek számára is, hogy kam-

pányokat szervezzenek, megcélozva

a romániai adófizetoket, felkérve

oket, hogy éves adójuk 1%-át irányít-

sák civil szervezetek számlájára, civil

kezdeményezések fenntartására. Most,

hogy ismerjük az elso „1%-os év“ e-

redményeit, néhány gondolat erejéig

érdemes megvizsgálni, hogy melyek

a fő általános tanulságok, tapasztalatok.

Amint a központi összesítésekből

is kitűnik, az országos szinten befize-

tett adó 1%-ának (kb. 20 millió euró)

csak kis töredékét, 5,6%-át (1,12 millió

euró) sikerült „megszerezniük“ a civil

szervezeteknek. Ami az adófizetők

számát illeti, csak 2%-uk, azaz a 6,7

millió adófizető közül valamivel több

mint 137 000 polgár élt a lehetőséggel.

Ebből az is kitűnik, hogy inkább a kö-

zepes és nagyobb jövedelmű polgá-

rok éltek a törvény adta lehetőséggel.

Egy másik érdekes eredmény, hogy

Bukarest után az első nyolc helyen az

erdélyi megyék érték el a legjobb e-

redményeket a begyűjtött összegeket

tekintve. Ez valahol természetes is,

ugyanis közismert tény, hogy az erdé-

lyi civil szervezetek úgy számszerű-

leg, mint tevékenységük szempontjá-

ból aktívabbak, mint a moldvai vagy

havasalföldi szervezetek. Egy másik

valószínű magyarázat az erdélyi e-

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 17

redményekre az itteni magyarsághoz

kötődik. Az erdélyi magyar lakosság

jó része már több éve értesülhetett,

hallhatott a magyarországi 1%-os

kezdeményezésről, az anyaországi

televízióknak, folyóiratoknak kö-

szönhetően, vagy éppenséggel a Bu-

dapestre vagy más városokba tör-

ténő látogatások alkalmával az utcai,

vagy metróbeli plakátokról.

Mindezek ellenére az eredmé-

nyek lehettek volna sokkal jobbak.

Úgy látszik, sem a szervezetek nagy

többsége, sem a polgárok nem éltek

kellőképpen ezzel a lehetoséggel.

Alapítványunk – miután két éven

át aktívan részt vett a törvényes kez-

deményezés előkészítésében és ki-

dolgozásában – megpróbált egy ko-

herens, erős üzenetű kampányt lefut-

tatni Csíkszeredában, valamint ki-

sebb mértékben Hargita megye szint-

jén. Célunk kettős volt. Elsősorban

azt szerettük volna elérni, hogy mi-

nél több helyi szervezetben tudato-

sítsuk ennek a lehetőségnek a fontos-

ságát, ami véleményem szerint jóval

több, mint egyszerű forrásszerzési

módozat. Úgy gondolom, az 1%-os

(idéntől 2%) kampány egyike a leg-

jobb alkalmaknak és lehetőségeknek

egy civil szervezet számára, hogy be-

mutassa magát, tevékenységeit és át-

tekinthetőségét célcsoportjának. Aki

nem próbál élni ezzel a lehetőséggel

a jövőben, az valójában nem fogja so-

ha megismertetni magát a közösség-

gel, célcsoportjaival, amelyekben

vagy amelyekért dolgozik.

Ezen elgondolás szellemében ala-

pítványunk a csíkszeredai Polgár-

mesteri Hivatallal karöltve a 2005.

március 25. és május 15. közötti

időszakban a város területén kihe-

lyeztette a választási kampányok

idején használatos hirdetőtáblákat,

és egy közösen szervezett sajtókon-

ferencia keretében felhívta a szerve-

zetek figyelmét erre a lehetőségre. A

kezdeményezés célja az volt, hogy

lehetőséget biztosítsunk a város civil

szervezetei számára, hogy népsze-

rűsítsék szervezeteiket és közzéte-

gyék felhívásaikat az 1%-os kam-

pány idoszakában.

Ami az alapítványunkat illeti,

kampányunk alapüzenete egy fel-

hívás volt arra, hogy a polgárok él-

jenek a lehetőséggel, és tartsák itthon

adójuk egy százalékát (szó szerint:

Tartsa itthon adója 1%-át! Ne küldje

Bukarestbe!). A kampány majdnem

minden lehetséges csatornát felhasz-

nált, a plakátoktól az írott, valamint

elektronikus sajtóig. Számokban be-

szélve ez 300 plakátot, 10 000 szóró-

lapot, 160-szor bejátszott rádióhirde-

tést, valamint a helyi tévében több

mint 60-szor bejátszott videofelvételt

jelentett. Eredménye: több száz adó-

fizetőtől majdnem 26 millió régi lejt

kaptunk. Annak ellenére, hogy az

összeg nem túl nagy éves költségve-

tésünkhöz (11-13 milliárd ROL) mér-

ve, úgy gondoljuk, hogy a kampá-

nyunk mellékhatásai voltak az iga-

zán fontosak. A legfontosabb ezek

közül talán az, hogy Hargita megye a

harmadik helyen végzett a megyék

listáján a begyűjtött összegek szem-

pontjából, ami kiváló eredmény, fő-

leg ha azt is figyelembe vesszük,

hogy nem tartozunk a nagy lakossá-

gú megyék közé.

A begyűlt összeget (felpótolva) a

Borvízút-programunk keretében a

csíksomlyói borvízforrásnál megépí-

tendő „Barátok feredejére“ szándék-

szunk költeni, és ezt a nyilvánosság

tudomására is hozzuk. Meglátásom

szerint nagyon fontos beszámolni az

adófizetőknek a pénz elköltéséről. A

teljes áttekinthetőség és elszámoltat-

hatóság azon tényezők egyike, ame-

lyek fenntarthatják az adófizető pol-

gárok bizalmát a civil szervezetekben.

Potozky László

Polgár-Társ Alapítvány – igazgató

e-mail: epce@topnet.ro

Eredményes marketing-kommunikáció a

nonprofit szférában

Alapvetés

A marketing-kommunikáció négy ele-

me közül, a szektor sajátosságai miatt a

legnagyobb szerep a PR-nek (közön-

ségkapcsolatok) jut. A PR olyan irányí-

tási funkciót jelent, melynek célja az e-

gyének, a szervezetek és a környezetük

közötti kölcsönös előnyökön alapuló

kommunikációs kapcsolatok kialakítá-

sa. Ez azt jelenti, hogy a nonprofit szer-

vezeteknek a minél eredményesebb

működés érdekében foglalkozniuk kell

a következő kérdésekkel:

1.Eredményesen és hitelesen tudják-

e elemezni szervezetük és a kör-

nyezet közötti kommunikációs kap-

csolatokat?

2.Képesek-e megfelelő és hatékony

kommunikációs programok szer-

vezésére?

3.Rendelkeznek-e megfelelő bázis-

sal (anyagi, szellemi), hogy a kom-

munikációs programokat megter-

vezzék, illetve kivitelezzék?

4.Kellő figyelmet fordítanak-e a már

működő kommunikációs progra-

mok kiértékelésére, illetve az eset-

leges korrekciókra?

Ha egy nonprofit szervezet mind a

négy kérdésre igennel válaszolt, akkor

nagy valószínűség szerint a közvé-

leményt megismertette küldetésével és

civil fórum18

működésével, kiválasztotta, megismer-

te a megfelelő célcsoportot (mind az

adományozók, mind az adományozot-

tak közül), kidolgozott és eredménye-

sen használ különféle ösztönző pro-

gramokat, megmozgatta és megmoz-

gatja azokat az embereket, akik egy

társadalmi munka végzése, vagy ado-

mányok juttatása által a szervezet mű-

ködését eredményesen befolyásolják,

külső vagy belső fundraising-szakértő

segítségével; megszerezte és folyama-

tosan megszerzi a működéshez szük-

séges anyagi forrásokat; kialakította, és

gondosan felügyeli arculatát; kapcso-

latokat épít ki rokon intézményekkel,

illetve megpróbál velük együttműköd-

ni, problémákat közösen kezelni, meg-

oldani. Sajnos a gyakorlat rácáfol a fent

leírtakra, nagyon kevés olyan civil

szervezet működik, amelyik képes a

szűkös anyagi és sokszor hiányos mar-

keting és PR-tudás birtokában ered-

ményesen tevékenykedni. Csodaszert

ugyan nem tudok adni a probléma

megoldására, de szeretném megis-

mertetni az olvasót néhány olyan öt-

lettel, melyek segítségével talán kön-

nyebben sikerül megbirkózni a megol-

datlannak tűnő feladatok jelentős

részével.

1. Hírek – írott sajtó„Bármit is teszünk, a sajtó nem figyel

fel ránk“ – hallani megannyi alapít-

ványtól. „Különben is, az újságírókat

miért is érdekelné éppen a mi ala-

pítványunk?“ Rengeteg példa látszik

igazolni azt a tényt, hogy ha egy hír

kellően érdekes, akkor az újságírók

foglalkoznak a témával, s előbb vagy

utóbb meg is jelentetik. Gondolom,

nem igényel magyarázatot annak bizo-

nyítása, hogy az unalmas, szürke hírek

csökkentik az újság olvasóinak táborát,

tehát a szerkesztők érdeke, hogy min-

den egyes oldal olyas információkat

tartalmazzon, melyek lekötik, érdeklik

az olvasót. Ha egy alapítvány állandó-

an a pénzért sír, s hangoztatja, hogy

nem képes mit tenni, akkor azon túl-

menően, hogy nem kap sajtónyilvá-

nosságot, tönkre is megy. Nagyon fon-

tos annak az embernek a kiválasztása,

aki kapcsolatot tart a sajtóval. Nem

feltétlenül kell a kuratórium elnökének

lennie. Természetesen el kell látni mind-

azokkal az információkkal, melyek

érdekelhetik az újságírókat. Nagyon

kellemetlen lehet egy olyan szituáció,

amikor a feltett kérdésre vagy nem

tudunk válaszolni, vagy olyan választ

adunk, melynek nincs tartalma. Elő-

fordulhat, hogy az újság kiküldött

riportere írásos anyagot kér tevékeny-

ségünkről. Nagyon fontos, hogy egy

ilyen összeállításnál törekedjünk a

vázlatpontok szerinti egyszerű megfo-

galmazásra (nincs elég ideje a cikkíró-

nak egy több száz oldalas, nehezen

értelmezhető anyag olvasására), s tün-

tessük fel annak a

nevét és telefonszá-

mát, aki elérhető, és

megfelelő választ tud

adni a kérdésekre.

Nagyon fontos an-

nak eldöntése, hogy

hol kívánunk ma-

gunkról szólni. Mi-

előtt kiválasztanánk a

meg felelő kommu-

nikációs csatornát,

vizsgáljuk meg, mi-

lyen témákkal foglal-

kozik a lap; illetve a

rádiónál, a tévénél az

egyes szerkesztőségek milyen esemé-

nyekről tudósítanak, mi az, ami fel-

keltheti érdeklődésüket. Érdemes meg-

tudni a témafelelősök nevét, telefon-

számát. Döntsük el, melyik sajtóesz-

köz képes leginkább a rólunk szóló hír

tálalására, illetve melyik nyitott ve-

lünk kapcsolatban!

Többféle módon adhatunk hírt

magunkról:

a) Sajtóközlemény kiadása:

Próbáljunk meg az adott újság stílusá-

ban írni! A cím kiválasztásánál töre-

kedni kell a tömörségre, de egyben

arra is, hogy elolvasván az olvasónak

már valami elképzelése legyen, miről

is van szó. Javaslom, hogy kerüljük az

unalmas, semmitmondó címeket. Ha

valamelyik hírességet meg tudtuk

nyerni ügyünknek, és ebbe ő is belee-

gyezik, nyugodtan hivatkozhatunk

rá. Az első bekezdésben olyan, maxi-

mum két-három soros összefoglalást

kell adni, amely az átlagolvasót még

inkább arra biztatja, olvasson tovább

(szaklapokban nem szükségszerű az

ilyen „lead“ alkalmazása). Rövid

mondatokkal fejezzük ki magunkat, a

megannyi vessző helyett inkább a

gondolatok ponttal történő szétvá-

lasztásával éljünk. Lehetőleg – ha csak

nem szaklapban publikálunk –

kerüljük az idegen szavak alkalmazá-

sát, s a hosszú szókapcsolatokat is. A

jó cikk választ ad a hét alapvető kér-

désre: mi, ki, miért, mit, mikor, merre,

miként, esetleg mennyit.

Célszerű konkretizálni, a túl sok

adat azonban elfárasztja az olvasót. Az

irodalmi stílust kerüljük, nem novellát,

regényt írunk, hanem sajtóközleményt,

amely a tényeket közli. A cikk legyen

kellően rövid ahhoz, hogy a szerkesz-

tők ne kurtítsák meg, és legyen több-

ször átolvasott, a nyelvtani stilisztikai

hibák korrigálása végett. Ne felejtsünk

el a cikkünk végére keltezést írni, vala-

mint a nevünket, telefonszámunkat.

A sajtóközleményt

vagy az esemény

megtörténte előtt, vagy

utána küldjük el. Ha

az esemény előtt kapja

meg az újság (rádió,

tévé), akkor egyben

meghívóul is szolgál.

Hogy pontosan mikor

küldjük el a meghívót,

az az újság lapzár-

tájától is függ. Ha utó-

lagosan postázzuk,

akkor a lehető leggyor-

sabban kell megten-

nünk, a „megzápult“

hír – még ha az hatalmas hírértékkel

is bírt valaha – már senkinek sem kell.

Pszichológiailag igazolt tény, az

emberek először a képet nézik meg, s

csak utána olvassák el a szöveget.

Nagyon fontos, hogy a küldött fotók

élesek legyenek, s minél jobban fejez-

zék ki a cikk írott mondandóját. A

kép hátulján feltétlenül tüntessük fel,

kitől kapta a szerkesztőség, mert így

elkerülhetjük az esetleges képcserét.

Ha a fotók a helyszínen készülnek,

akkor általában az újság a saját maga

által készített felvételeket teszi be a

lapba. Ahhoz, hogy jó képeket tudja-

nak készíteni, segíteni kell a fotósok

szabad mozgását.

b) Cikkek írása:

Az a) pontban elmondottak érvénye-

sek, azzal a különbséggel, hogy nyu-

godtan tükrözhetjük saját vélemé-

nyünket is.

c) Amikor olvasói leveleket írunk:

(Általában) az újságban megjelent, a

szektor kérdéseit érintő témára rea-

gálunk. Ez különösen akkor lehet elő-

nyös a számunkra, ha a mind sűrűbben

napvilágot látott, az alapítványok

csalásával foglalkozó cikkeket tudunk

megcáfolni – vagy részben, vagy e-

gészben. Nagyon fontos, hogy csak ak-

kor adjunk hangot nemtetszésünknek,

ha kellően meg tudjuk alapozni azt.

Csupán azért megvédeni egy alapít-

ványt, mert „haver“ volt, nem ismerve

annak pontos működését, hatalmas hi-

ba lenne, melynek eredményeképpen

többé az adott újságban rólunk ked-

vező képet festő cikk nem jelenne meg.

d) Idézhető tájékoztatást adunk az

újságíróknak:

A legtöbb tudósító szívesen veszi az

efféle figyelmességet, melynek hatása-

ként tartós munkakapcsolat jöhet létre

A PR olyan irányítási

funkciót jelent,

melynek célja az

egyének, a szerve-

zetek és a környeze-

tük közötti kölcsönös

elõnyökön alapuló

kommunikációs kap-

csolatok kialakítása.

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 19

kettőnk között. Esetleg a szféra kérdé-

seit érintő cikkekben minket, mint az

adott téma szakértőit említheti meg,

ezáltal az egyik legjobb képet alakítja

ki az általunk képviselt alapítványról.

Ez azért is fontos a számunkra, mert a

támogatások odaítélésénél az adomá-

nyozók szívesebben adnak olyan nem

profitorientált szervezeteknek, ame-

lyek képviselőik révén kellő hiteles-

séget tudnak biztosítani.

2. Beszédek, rádió- és

TV-interjúkLegelső szempont annak kiválasztása,

ki fogja képviselni élőszóban az

alapítványt. Elfogadott tény, a gyors

beszéd gyors gondolkozást takar. Ám

egy hadaró képviselő – még ha a

legrafináltabb kérdésekre is azonnal

képes válaszolni – mellőzendő. A

megfelelő szóvivő tagoltan beszél,

nem sebesen és nem is lassan, minden

egyes szava világosan érthető, a hall-

gatónak csak a mondandóra kell

összpontosítania, nem a megértésre,

az elhadart, elraccsolt, elselypített

szavak mondattá formálására.

A beszédek és sajtótájékoztatók

esetében, ahol nagy valószínűséggel

az élő hangot is rögzítik, esetleg rá-

dióban, tévében felvételről vagy élő-

ben bejátsszák, az alábbiakra kell

gondot fordítanunk:

a) A meghívott újságírókat, riporte-

reket, fotósokat lehetőleg minél

szabadabban hagyjuk dolgozni.

Gondoskodjunk a megfelelő meny-

nyiségű szék, asztal meglétéről, a-

melyeken jegyzeteiket készíthetik.

b) Lássuk el őket a már előre elkészí-

tett írásos ismertetőkkel.

c) Nagy valószínűség szerint szük-

ségük lesz telefonra (esetleg faxra,

internetes hozzáférésre), ha ezek-

kel a technikai eszközökkel ren-

delkezünk, adjuk tudtukra. Több-

ségüknél lehet mobiltelefon. Ezt

kérdezzük meg, lehetőleg kap-

csoltassuk ki velük (egy előadás

közben rendkívül zavaró lehet a

meg-megszólaló készülék).

d) Lássuk el őket frissítőkkel.

e) Legyen jelen valamennyi képvi-

selő, és szponzoraink egy része is.

f) Az előadás után lehetőséget kell

biztosítanunk az újságíróknak a

kérdezésre.

Rádió- és tévéinterjúknál nagyon

fontos, hogy tudjuk, élőben, vagy fel-

vételről fog-e menni a műsor. Ha

élőben, előzetesen beszéljük meg,

milyen kérdésekre számíthatunk,

egy nem megbeszélt kérdés sokszor

hozhatja az embert kellemetlen hely-

zetbe. A kitérő vagy semmilyen vá-

lasz egyértelműen roszszabb, mint ha

nem is kérdezték volna meg az ille-

tőt. Ha a műsor felvételről fog el-

hangzani, bakizhatunk is, a megfele-

lő technika és vágás korrigálja a

hibákat.

Lényeges azt is

tudni, hol fogják a

riportot készíteni. A

stúdióknak legtöbb-

ször száraz a levegője,

ezért kérjünk valami

folyadékot az asztal-

ra, nehogy néhány

perc múlva elmenjen

a hangunk. A stúdióri-

portoknak megvan az

az előnyük (és egyben

hátrányuk), hogy a

hallgató mindent tö-

kéletesen hall. Az

alkalmazott mikro-

fonok elég érzé- kenyek ahhoz, hogy

az általunk nem, vagy csak alig érzé-

kelt zajok (szék nyikorgása, papírok

egymáson csúszása, cipőkopogás,

vakarózás) felerősítve biztosan a

hallgató fülébe jutnak.

Érdemes jó előre tisztázni, ki lesz

még rajtunk és a riporteren kívül a

stúdióban, valamint azt, mi a riporter

szándéka (vita, hírcáfolat, kedvező

vagy kedvezőtlen kép kialakítása a

szektorról).

Rádióinterjú: előnye, hogy az esetle-

ges kedvezőtlen arcmimikát (elsá-

padás, elvörösödés, meglepődés)

nem lehet érzékelni. Hátránya, hogy

mivel csak egy érzékszervünkre gya-

korol hatást, ezért hamarabb elfelej-

tik, illetve csak „fél füllel“ hallgatják.

A rádióadók kiválasztásánál abból

kell kiindulni, hogy az alapítvá-

nyunk mekkora területen kívánja te-

vékenységét kifejteni. Nem mindig

az országos sugárzású rádiók hozzák

meg a legnagyobb sikereket. Ez

természetesen a televízióra is igaz.

Tévéinterjú: mivel látnak és hallanak

is bennünket, ez a legkimerítőbb, de

egyben a leghatásosabb hírcsatorna.

Általában a riporterek szeretnék ma-

gukat műsoruk által halhatatlanná

tenni, ami annyit jelent, hogy nem

feltétlenül fognak csak olyat kér-

dezni, amiben előre megállapod-

tunk, illetve konfliktushelyzetet fog-

nak teremteni, hogy még izgalma-

sabb legyen a beszélgetés. Miután a

képviselő helyét elfoglalta, győződ-

jön meg, kényelmes-e a szék, van-e

víz az asztalon stb. Felvétel közben

kerülje a hirtelen mozdulatokat és az

előre-hátra hintázást. Azon túlmenő-

en, hogy kényelmes ruhát vesz fel,

ügyeljen arra, hogy az éles kontrasz-

tokat kerülje (fekete-fehér). A víz-

szintes csíkozású, geometrikus min-

tázatú ruha vibrál a képernyőn. Az

ékszer és csillogó fémtárgyak szintén

kellemetlen hatást

keltenek a nézőben.

Mindennemű in-

terjú adásánál fontos,

hogy ha egy kelle-

metlen kérdést ka-

punk, soha ne tilta-

kozzunk, mentegetőz-

zünk, ugyanakkor ne

hagyjuk megválaszo-

latlanul. Az olyan

válaszok, mint „ez

nem az én hatás-

köröm“, „ez a kérdés

nem volt meg-

beszélve“, „majd

később kitérek rá“, „ez nem érdekel

senkit“, azt a benyomást keltik, hogy a

szervezet vagy egy kóklerrel képvisel-

teti magát, vagy a szervezet maga

nem megfelelő; s akkor miért kapjon

támogatást, hiszen célját sem tudja

megvalósítani.

3. EseményekAhogy arra írásomban már kitér-

tem, csak akkor kaphatunk nyilvá-

nosságot, ha valami érdekes dolog

történik nonprofit szervezetünkkel.

Ilyen esemény lehet egy konferen-

cia, szeminárium, fesztivál, koncert,

átadás, megalakulás, kiállítás, ta-

nulmányút, és annak eredménye,

pályázatok kihirdetése, évfordulók

megünneplése, barátságos foci-

meccs: minden olyan történés, a-

mely érdekli, érdekelheti a célcso-

portot. Minél több eseményt szerve-

zünk, annál inkább tudomást sze-

reznek rólunk, aminek eredménye-

képpen jó vélemény alakul ki az

emberekben rólunk, illetve az ado-

mányozók inkább adnak nekünk

pénzt, mint egy másik, hasonló

célért dolgozó kezdeményezésnek.

Nonprofit szervezetként mindan-

nyian közszolgálati tevékenységet

végzünk; ahhoz, hogy hitelesek

legyünk, fontos, hogy minél jobban

megismerhessenek bennünket.

Az események lebonyolításánál

célszerű felkérnünk egy, a köztudat-

ban elismert és elfogadott hírességet,

akit szükséges ellátnunk minden in-

formációval; jóval, rosszal egyaránt,

mert csak így nyerhetjük meg bizal-

mát és támogatását. Egy ilyen sze-

Nonprofit szerve-

zetként mindany-

nyian közszolgálati

tevékenységet vég-

zünk; ahhoz, hogy

hitelesek legyünk,

fontos, hogy minél

jobban megismerhes-

senek bennünket.

civil fórum20

replés a felkért személy(ek)nek is po-

zitív képformálást eredményezhet(nek).

4. Írásos és

audiovizuális anyagokElkészítésüknél két dolgot kell szem

előtt tartani.

a) Ha az ismertető túl profira sike-

redik, azt mondhatja a közvéle-

mény, milyen nonprofit szervezet

az, amely milliókat költ propagan-

da-célra, ahelyett, hogy odaadná a

rászorulóknak?

b) Amennyiben az ismertető amatőr

benyomását kelti, azt gondolhatják,

ha egy ilyen anyagot sem tudnak

összeállítani, akkor hogyan képe-

sek arra, hogy bárkit is segítsenek?

A megoldás valahol félúton kere-

sendő, a szervezet nagyságát kell

alapul venni. Egyértelmű, egy or-

szágos, évi több milliós költségve-

téssel gazdálkodó szervezet, ame-

lyik egyszerre több projektet is

támogat, olyan adományozókat

céloz meg, akiket meg kell tisztelni

egy profi módon megszerkesztett

írásos vagy video-anyaggal. Az off-

set-technikával, nyomdában négy-

színnyomással készült összeállítá-

sok kellően elegánsak ahhoz, hogy

a cégek marketing, reklám, PR-

szakemberei kezükbe vegyék. A

kis, pénztelen alapítványoktól nem

várhatók el ezek, és amint említet-

tem, negatív hatást is kelthet egy

ilyen anyag elkészítése. Ám arra

nekik is törekedniük kell, hogy ne

legyen ismertetőikben nyelvtani hi-

ba, elgépelés. A fénymásolt anya-

gok összetűzése nem nagy költség,

és a maga módján túllép az ama-

tőrizmuson.

A tartalmat illetően támaszkodjunk

minél több információ megadására. A

sajtóközleményhez hasonlóan kerül-

jük a bőbeszédűséget. Amit feltétle-

nül meg kell említeni: eddig ponto-

san mit végeztünk; fundraising ese-

tén pedig, hogy a pénzt pontosan mi-

re kívánjuk elkölteni. Ha az anyagot

levélben juttatjuk el, akkor előtte és

utána illik érdeklődni, illetve infor-

mációt adni felőle. Ha pedig szemé-

lyesen adjuk át, rákérdezhetünk, nem

vennék-e tolakodásnak, ha telefonon

érdeklődnénk annak sorsát illetően.

Mindig meg kell adni annak az em-

bernek a nevét, aki a kérdésekben fel-

világosítással szolgál. Audiovizuális

anyagokat általában csak nagy alapít-

ványok készíttetnek, többnyire külső

produkciós irodákkal.

5. ArculattervezésA nonprofit szervezetek arculatának

tervezésénél négy területtel kell meg-

birkóznunk.

a) tartalmi arculati elemek: ügyfélke-

zelés, hangvétel, stílus. Az alapítvá-

nyok sokszor megfeledkeznek ar-

ról, hogy ők közcélt szolgálnak.

Számomra meglepő volt, mikor az

egyik szociális alapítvány vezetője a

tőle segítséget kérő hajléktalan em-

bert, mert az megérintette ruháját,

átkok szórása közben elkergette. Az

ilyen képviselők, annak ellenére,

hogy a szeretetről és az emberségről

prédikálnak, tetteikkel nemcsak a

maguk és alapítványuk, de sokszor

az egész szféra arculatát negatívan

alakítják.

Mondják, az ember maga a stílus.

Nagyon fontos tehát, hogy lev-

eleink, ismertetoanyagaink meg-

fogalmazásánál – ha nekünk nem

megy – kérjük profi szakemberek

segítségét. A rájuk fordított pénz

kamatostul megtérül az általuk

összeállított pályázat, levél, ismer-

tetőanyag megírása által.

b) formai elemek: embléma, elneve-

zés, névjegykártya, levélpapír, szín-

világ. A legfontosabb, hogy ezen e-

lemek között harmónia legyen.

Fontos megtervezni vagy megter-

veztetni egy olyan emblémát, ame-

lyik képi egyszerűségével tömören

fejezi ki a nonprofit szervezet célját.

Sokan alkalmazzák a kezet, kezeket

a logó megtervezésénél. Vigyázni kell

azonban, hogy ha valamit túl sokszor

alkalmazunk, akkor az elveszti e-

gyediségét. Ha már egyszer elké-

szült az embléma, akkor azon lehe-

tőleg ne változtassunk. Vonatkozik

ez a betűfajtákra és a színekre is. A-

melyik alapítvány megengedheti

magának, hogy színes névjegykár-

tyát, levélpapírt használjon, az nyu-

godtan játszhat a színekkel (meleg-

hideg színek, színharmónia-diszhar-

mónia). Minden egyes, általunk emb-

lémával és névvel ellátott iraton vagy

terméken ugyanazt az emblémát,

ugyanazt a betűfajtát használjuk.

c) objektív arculati elemek: megha-

tározása számunkra nem fontos,

általában az alapító okiratban meg-

határozott működést és célt értjük

alatta.

d) személyi arculati elemek: fellé-

pés, szimpátia, megjelenés, öltöz-

ködés, tárgyalókészség, nyelvis-

meret. A személyi elemekről rész-

letesen írtam a megfelelő ember/

emberek kiválasztásánál.

Záró gondolatokÍrásomban nem kívántam bemutatni

a teljes körű PR-tevékenységet, in-

kább a közel 10 éves alapítványi gya-

korlatból, illetve egyetemi oktatói, ta-

nácsadói, kutatói tapasztalataimból

próbáltam meg a fontosabb gondola-

tokat, eredményeket a tanulmány

szűkre szabott keretében ismertetni.

Kollár Csaba

Protokollár Gazdaság-kommunikációs

Ügynökség – kommunikációs

tanácsadó

egyetemi adjunktus (NYME KTK)

e-mail: kollar@protokollar.hu

Kö

ncz

ey

E

lem

ér ra

jza

Szöveg nélkül

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 21

Közösségi Alapítvány –

helyi fejlesztési lehetõség?

Mielőtt a saját közösségünk

problémái megoldásának a

felelősségét a helyi vagy or-

szágos önkormányzatra hárítanánk,

amely nem reagál, s legtöbb esetben a

pénzhiányra hivatkozik, mielőtt a sa-

ját problémáink megoldására nemzet-

közi támogatók segítségét kérnénk,

megpróbálhatnánk megnézni, hogy

mire alapozhatunk helyi szinten.

Tudták, hogy:

– egy kereskedelmi társaság, amely-

nek 15 milliárd régi lej adózandó

jövedelme van, ebből az adójából

500 millió régi lejt használhat fel

szponzorizcióra?

– 20 vállalat, melynek 500 milliárd

régi lej körül mozog az átlagjöve-

delme, ha kihasználja az érvény-

ben levő pénzügyi kedvezménye-

ket, 1 millió dollár értékben szpon-

zorizálhat anélkül, hogy ez neki

pénzbe kerülne?

– a magánszemélyek jövedelemadó-

juk 2%-át civil szervezetek támo-

gatására használhatják fel?

– 2005-ben Kolozs megyében 18 000

adózó személy támogatta jövede-

lemadója 1%-ával a civil szerve-

zeteket, összesen több mint 5,3

milliárd régi lejjel?

– 500 alkalmazott évente 5 000 EU-

RO érték felett rendelkezhet, fela-

jánlhatja támogatásként, ha mind-

egyikük szimbolikus 30 000 lejt ad

havonta?

Ezek a számok a civil szféra számára

nagymértékű anyagi lehetőséget mu-

tatnak. Romániában azonban ezeket a

lehetőségeket kevésbé használták ki,

mert túl kevés magánszemély és túl

kevés vállalkozó ismeri őket, és keve-

sen szánnak időt, energiát arra, hogy

tartósan és stratégiai módon vegye-

nek részt fontos közösségi célok kivi-

telezésében. Ugyanakkor túl kevesen

ismernek és alkalmaznak olyan mecha-

nizmusokat, amelyek az anyagi forrá-

sok olyan mértékű mozgósítását ten-

nék lehetővé, amely által alapvetőbb

társadalmi beavatkozásokra nyílna

lehetőség.

Így született meg egy olyan mecha-

nizmus ötlete, amely összegyűjti a

közösség erőforrásait, és hatékonyan

osztja szét. Mindezt azért, mert mind-

egyik közösségben vannak olyan fej-

lesztési problémák és igények, ame-

lyek megoldhatóak helyi erőforrás-

ból, az önkormányzatnak azonban

korlátozott kapacitása és forrásai van-

nak ezek megoldására.

A Közösségi Alapítvány (mi ere-

dendően így nevezzük ezt a mecha-

nizmust, amely meg-

próbál válaszolni e-

zekre a kihívásokra) ci-

vil szervezet formáját

ölti, melynek fő célki-

tűzése az adott közös-

ség életminőségének a

javítása úgy, hogy a he-

lyileg mozgósított erő-

forrásokból helyi pro-

jekteket támogat. Ez

egy földrajzilag jól be-

határolható területen,

kisebb-nagyobb vá-

rosban valósul meg,

úgy képzelhető el, mint

egy közbenjáró azok között, akiknek

van, és fel is akarják ajánlani anyagi

támogatásukat, illetőleg azok között,

akiknek szükségük van erre. Rend-

szerint a vállalkozók, a civil és az álla-

mi szféra köréből kerülnek ki az

alapítók, akik érdekeltek abban, hogy

hosszú távú támogatási mechaniz-

must alakítsanak és fejlesszenek ki a

közösség számára. Ezt a szervezetet

egy igazgatótanács vezeti, melynek

tagjait a közösség vezetőiből vá-

lasztják ki, olyan személyek közül, a-

kik adományozók és közintézmények

képviselői.

A Közösségi Alapítvány fő szerepei:

– forrásteremtés a közösségből (ma-

gán- és jogi személyektől);

– ezeket a forrásokat a közösségi

szükségletek kielégítését célzó pá-

lyázatok, ösztöndíjak formájában

osztja szét;

– tanácsadás a támogatók számára,

hogy támogassák a közösség pro-

jektjeit;

– hosszú távon egy tartalékalap

(aranytartalék) kialakítása, mely

állandó jövedelemforrás lesz majd.

A Közösségi Alapítvány

hozzáadott értékei

Helyi támogató

A Közösségi Alapítvány, főként a visz-

sza nem térítendő támogatás felaján-

lásával a helyi közösséget szolgáló

kezdeményezéseket erősíti (úgy a

nagy közösség, mint valamely sajátos

csoport szintjén). Szervezeteket és

informális csoportokat támogat (pl.

civil szervezetet, lakóbizottságot, isko-

lát, diáktanácsot stb.),

nincsenek saját pro-

jektjei. A támogatások

az adott közösség szá-

mára fontos problé-

makörökben meghir-

detett pályázati prog-

ramok révén érhetők el.

Erőforrásokat mozgat

Egy támogatási struk-

túráról lévén szó, en-

nek az alapítványnak

az a sajátossága, hogy

felelőssé teszi a ked-

vezményezetteket a

projekt céljainak az eléréséért. Azaz: a

támogatás léte függ a kedvezménye-

zettek akár anyagi, akár más termé-

szetű hozzájárulásától is.

Kapcsolatok közvetítője

A közösségben kialakított helye és

kapcsolatai révén az egyes intézmé-

nyek, de az egyes szektorok között is

„közvetítő” szerepét tölti be, ezáltal

olyan partnerségek kialakításában jár

közben, amelyek a város fejlesztését

szolgálják.

Közösségi katalizátor

Jelenlétével növeli a helyi kohéziót és

az emberek közügyekbe történő be-

vonását. A Közösségi Alapítvány si-

kere nagymértékben függ a közösség

aktivitásától, attól, hogy milyen mér-

tékű az emberek felelősségérzete a

közösségük iránt, az iránt, hogy olyan

kezdeményezéseket és programokat

támogassanak, egyszersmind tartsa-

nak fenn, amelyek révén ők maguk

szólalhatnak meg, és vállalhatnak fe-

lelősséget a saját helyi sorsukért.

Az adakozó magatartás szorgalmazója

Strukturáltabb és kifinomultabb ado-

mányozási modelleket és mechaniz-

musokat kínál: az adományozó szük-

ségleteinek és akaratának megfelelően

valósít meg programokat, az ő nevére

nyit meg alapot, bevonja a kiválasztás

folyamatába, végül is emeli az ado-

A Közösségi Alapít-

vány civil szervezet

formáját ölti, melynek

fõ célkitûzése az adott

közösség élet-

minõségének a

javítása úgy, hogy a

helyileg mozgósított

erõforrásokból helyi

projekteket támogat.

mányozás értékét. A Közösségi Ala-

pítvány alapvetően érzékenyebbé te-

szi és ösztönzi a helyi adományozást.

Ennek a mechanizmusnak a kié-

pítése során minden szektor sajátos

szerepet tölt be, és ezért bizonyos

előnyökben részesül.

A vállalkozói szféra

Szerepe:

– kiválasztja azokat a helyi közös-

ségi szükségleteket, és ezáltal

projekteket, amelyeket támogat-

ni kíván;

– anyagi vagy termékbeli támoga-

tást nyújt;

– hozzájárul a Közösségi Alapít-

vány anyagi erőforrásának a be-

fektetéséhez és gyarapításához;

– szaktanácsadással segíti a Közös-

ségi Alapítvány marketing- és

reklámtevékenységét.

Előnyei:

– erőforrásaik oda kerülnek, ahová

ők kívánják;

– kevésbé zavarják adományozási

kérvényekkel őket;

– a kedvezményezettekkel való kap-

csolattartást egy olyan szervezet

veszi át, amelyben megbízhatnak;

– biztosítva vannak, hogy erőforrá-

saik valóban változást eredmé-

nyeznek;

– széleskörű elismerésnek örvend-

hetnek.

Helyi önkormányzat

Szerepe:

– beazonosítja azokat a közösségi

szükségleteket, amelyekre nincs

költségvetési kerete;

– a helyi fejlesztési stratégiához

mérten koordinálja a Közösségi

Alapítvány stratégiáját;

– résztámogatást ajánl fel;

– hozzájárul a Közösségi Alapít-

vány anyagi erőforrásának a be-

fektetéséhez és gyarapításához.

Előnyei:

– egy hasonló küldetésű, de a kö-

zösségi igényekre rugalmasabban

választ adó szerveződéssel műkö-

dik együtt;

– átadhatja a helyi szükségletek kie-

légítésének egy részét, ezáltal pe-

dig a közösségi ügyek felelőssé-

gének egy részét;

– a közösség más erőforrásai is be-

vonódnak;

– növeli a közösség civil beállító-

dását.

Civil szervezetek

Szerepe:

– közösségi szükségleteket határoz

meg;

– megközelítési irányvonalakat és

projekteket javasol;

– résztámogatást nyújt;

– közösségi projekteket valósít meg;

– értékeli ezek hatását és informál is

erről.

Előnyei:

– a kisebb civil szervezetek a közös-

ségből származó, rugalmas tá-

mogatási lehetőséghez férhetnek

hozzá;

– a nagy, szakmai civil szervezetek

helyi szinten befolyásolhatják a

szektor életét;

– javítani lehet a civil szervezetek

átláthatóságát és arculatát.

Lakosság

Szerepe:

– közösségi szükségleteket határoz

meg;

– ezek megoldására tesz javaslatot,

projekteket javasol;

– anyagi és más természetű támo-

gatást nyújt;

– informál a projektek hatásáról.

Előnyei:

– olyan mechanizmushoz van hoz-

záférése, amely közvetlenül járul-

hat hozzá az egyes szükségletek

megoldásához;

– helyi fejlesztési lehetőség.

A Közösségi Ala-

pítvány – mint mecha

nizmus, de számos

működés formája is –

az Amerikai Egyesült

Államokból szárma-

zik. Azonban ha job-

ban utánanézünk a

dolgoknak, és ha mé-

lyebben kutakodunk

a saját történelmünk-

ben, kellemes meglepe-

téssel szerzünk tudo-

mást arról, hogy a

„kereket” már nálunk

is feltalálták. Falvaink-

ban megtaláljuk az

adományozás, a jövő-

beni szükségletekre va-

ló gyűjtés (lásd a kelen-

gyés láda), a bizalom

közösségi struktúráit (az öregek

tanácsai, az egyházi tanács), a kölcsö-

nös segítségnyújtás (lakodalmi aján-

dék, temetkezéshez való hozzájá-

rulás) hagyományait. Az a mód, aho-

gyan működtek, az erős helyi i-

dentitás érvényesülése révén egy

egységes keretben nagyon jól tudták

hasznosítani a korlátozott mennyisé-

gű erőforrásokat. A pontosság és bi-

zonyos modellekkel való összevetés

érdekében megpróbálok példákat

adni.

Az adományszervezés megbízható

struktúrái

Szilágy megye egyik falujában, az or-

todox egyház keretében működő ku-

ratóriumi tanács négyévente ki-

választja a közösség legmegbízha-

tóbb személyeit. Ennek a tanácsnak

az a fő szerepe, hogy támogassa az

egyházat a problémák megoldásában

és a közösséggel való kapcsolattar-

tásban, de a közösség azon szükség-

leteinek a megoldásában is részt

vesz, amelyeknek a megoldásával a

polgármesteri hivatal nem tud fog-

lalkozni. Ez a tanács összegyűjti a kö-

zösség tagjaitól az anyagi alapot, szé-

tosztja, majd jelentést is készít erről,

hogy átláthatóvá tegye a felhaszná-

lását. E struktúra sikere és szerepe

abban rejlik, hogy a közösség tagjai

önkéntesen vesznek részt benne, és

átláthatóvá teszik az összegyűjtött

alap felhasználását.

Helyi adakozás

Főleg szükséghelyzetben, de meg-

szokott helyzetekben is felajánljuk

segítségünket, avagy segítségért fo-

lyamodunk. Ha egy falusi családnak

túl sok kenyere lesz, megy, és odaad-

ja egy olyan családnak, amelyről tud-

ja, hogy nehezebb

sorban él. Szükség

van az állatoknak

takarmányra, megy,

és kér a szomszédtól.

Az ajándékoknak,

főként a vidéki térség

ben az a szerepük,

hogy nyereséget hoz-

zanak, egyesek a gaz-

dasági szerepet is

meghaladják. Leg-

több esetben ezek

presztízst jelentenek,

jó kapcsolatot alakí-

tanak ki. Bár nem

közvetlenül megnyil-

vánuló formában, de

a közösség tagjainak

kötelessége adni, el-

fogadni és szétosztani

az ajándékot. E rend-

szer révén alakulnak ki és erősödnek

meg a közösség tagjai között a kap-

csolatok, és ezáltal ösztönzik és őrzik

meg az egymás szükségletei iránti

nyitottságot.

A jövőbeni szükségletekbe történő

befektetés

Az erdőgazdálkodók egyesületei o-

lyan régi egyesületi struktúrák, ame-

lyek közös tulajdonként rendelkeznek

fontos erdőterületek felett. Küldeté-

civil fórum22

Strukturáltabb és kifi-

nomultabb ado-

mányozási modelle-

ket és mechanizmu-

sokat kínál: az ado-

mányozó szükségle-

teinek és akaratának

megfelelõen valósít

meg programokat,

az õ nevére nyit meg

alapot, bevonja a ki-

választás folyamatá-

ba, végül is emeli az

adományozás

értékét.

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 23

sük: felelősen gazdálkodni az erdős

erőforrásokkal, és a nyereséget a

közösség projektjeibe fektetni be. Az

anyagi és eszközbeli erőforrások ily

módon történő ügyvitele egy 3 000

lakosú közösség tagjai számára, ille-

tőleg a közösségi szükségletek kielé-

gítése érdekében több milliárd lejes

támogatást eredményezhet, amellyel

iskolát lehet tatarozni, az infrastruk-

túrát lehet fejleszteni, a gyerekek szá-

mára ösztöndíjat lehet osztani stb.

Ezt az egyesület vezetősége dönti el.

Ez csak néhány nálunk működő

példája a Közösségi Alapítvány ösz-

szetevőinek. Ha a helyi közösségi erő-

források mozgósítására és felhaszná-

lására egy hatékony és fenntartható

mechanizmust akarunk kiépíteni,

akkor abból kell kiindulnunk, ami

hozzánk közel áll és bennünket jelle-

mez, figyelembe véve ugyanakkor

más országok tapasztalatait is, hogy

ezek alapján határozzuk meg a romá-

niai Közösségi Alapítvány modelljét.

Romániában a Közösségi Kapcso-

latokért Egyesület (Asociaţia pentru

Relaţii Comunitare symbol 45 \f

„Symbol” \s 12 ARC) ily módon kí-

vánja kipróbálni egy pilóta-projekt

keretében a közösségi alapítványok

továbbfejlesztési lehetőségét. Négy

olyan város vesz részt ebben a pro-

jektben, amelyben lehetőség és ér-

deklődés mutatkozik e támogatási

mechanizmus kidolgozására és alkal-

mazására. A kiválasztott városok:

Kolozsvár, Gyulafehérvár, Szatmár-

németi és Ramnicu Valcea.

Mindegyik városban egy segítő

közbenjárási folyamatra kerül sor,

azzal a céllal, hogy a gazdasági, a

civil és az önkormányzati szektor

egy asztalhoz üljön, és partnerség a-

lakuljon ki a közösségi alapítvány

létrehozása érdekében.

Az ARC küldetése: úgy mozgósí-

tani a helyi anyagi erőforrásokat,

hogy azok a közösség javát szol-

gálják. Ily módon az ARC jó kapcso-

latokat épít ki a civil szervezetek, a

vállalatok és az állampolgárok között

oly módon, hogy ezek kölcsönösen

támogassák egymást és együttmű-

ködjenek.

Az ARC világos szándéka, hogy

azokban a közösségekben támogassa

a közösségi alapítványok létrehozá-

sát és fejlődését, ahol ezt helyileg is

támogatják, és ahol megfelelő körül-

mények vannak a hatékony fejlesz-

tésre, ugyanakkor ahol más szerve-

zetek és állami intézmények is támo-

gatják ennek az új támogatási mecha-

nizmusnak a fejlesztését.

Anca Gaidos

Közösségi Kapcsolatokért Egyesület

– programigazgató

e-mail: anca@arcromania.ro

www.arcromania.ro

Fordította: Csáki Rozália

Kinek a pénze? Kinek a döntése?

Bevételi források és döntéshozók a non-

profit szektor finanszírozásában

Atanulmány célja a magyaror-

szági nonprofit szektor finan-

szírozási kérdéseinek mélyebb

megértése volt. Ennek érdekében i-

gyekezett túllépni a nonprofit szakma

korlátain és a statisztikai adatok e-

lemzésének rutinmegoldásain. A civil

szférát érintő finanszírozási döntések

vizsgálatához egyaránt felhasználta a

döntéselmélet és a nonprofit elméle-

tek tanulságait, a hazai és a nemzetkö-

zi empirikus vizsgálatok eredményeit,

a leíró és a matematikai statisztika

módszereit. Az elvégzett számítások

és elemzések nyomán három igen

fontos következtetést lehetett levonni.

A mindennapos statisztikai gyakor-

latban alkalmazottnál teljesebb és

igényesebb számbavétel is alátá-

masztotta, hogy a magyar nonprof-

it szektor költségvetési támogatott-

sága kifejezetten alacsony. Az adó-

kedvezmények és egyéb „láthatat-

lan” támogatások figyelembevétele

valamelyest módosítja ugyan a

nonprofit szektor bevételi szerke-

zetét, de nem változtat azon a té-

nyen, hogy a szektor állami támo-

gatottsága a fejlett országokban (és

különösen Nyugat-Európában) mért

szintet meg sem közelíti.

Magyarországon is szó szerint érvé-

nyesek Pavol Fricv1

cseh tapasztala-

tokon alapuló megállapításai és kö-

vetkeztetései: „Miközben a nonprofit

szektor súlya, belső szerkezete, mű-

ködési módja és szabályozási környe-

zete folyamatos fejlődésen ment ke-

resztül, állami támogatásának rend-

szere lényegében érintetlen maradt.

Úgy tűnik, ebben a helyzetben döntő

fontosságúak a politikusok, ponto-

sabban szólva az, hogy megvan-e

bennük a politikai akarat a változ-

tatásra. Hajlandóak-e megkockáztatni

az általuk kiépített érdekkapcsolatok

hálójának szétzilálását, az államgépe-

zet bejáratott működési mechanizmu-

Az alábbiakban egy magyarországi nonprofit kutatás eredményeinek az összefoglalását, következtetéseit

olvashatják. A kutatás teljes anyaga Kuti Éva fent jelzett címmel megjelent (Nonprofit Kutatócsoport, Budapest,

2003.) könyve, mely zárógondolatait (118–123. oldalak) azzal a céllal osztjuk meg olvasóinkkal, hogy tanulságul

szolgáljanak számunkra is. A kiadvány elektronikusan elérhető a következő honlapon:

http://www.nonprofitkutatas.hu/letoltheto.htm

1Fricv, Pavol (2000.): The state and the nonprofit sector development in the Czech Republic, In: Transitional societies in comparison: East Central

Europe vs. Taiwan, Peter Lang Europäisher Verlag der Wissenschaften, Frankfurt am Main – Berlin – Bern – Bruxelles – New York – Oxford –

Wien, 60. old.

civil fórum24

sainak átalakítását? Megvan-e ben-

nük a szándék, hogy a nonprofit

szektort ne hagyják tovább olyan kö-

rülmények között vergődni, amelyek

nem felelnek meg a természetének és

szükségleteinek?”

A magyar nonprofit szervezetek

az elmúlt évtizedben a közszolgál-

tatások egész sorát

vették át a kormány-

zati szektortól, s e-

rőfeszítéseket tettek

a civil társadalom in-

tézményrendszeré-

nek kiépítése és fej-

lesztése érdekében

is. Ugyanakkor a fi-

nanszírozási szerke-

zetük alig változott.

A bevételi struktúra

a kilencvenes évek

első felében még kö-

zeledni látszott a

nyugat-európaihoz,

de a tendencia 1995

után megfordult. A

közfeladatok ellátá-

sában a magyar nonprofit szerveze-

tek feleannyira sem számíthatnak

kormányzati segítségre, mint német

vagy francia társaik. Ez a megálla-

pítás még akkor is helytálló marad,

ha a hazai állami támogatásba az ösz-

szes adókedvezményt beleszámítjuk.

A szektor további fejlődése szem-

pontjából kulcskérdésnek számít,

hogy ezen a ponton sikerül-e áttörést

elérni. A nonprofit szolgáltatások

mennyiségi növelése és minőségi

javítása az állami hozzájárulások szá-

mottevő emelkedése nélkül elképzel-

hetetlen.

Az empirikus elemzés ugyanak-

kor arra is rávilágított, hogy a civil

szervezetek – bár nem mindig köny-

nyen – igen sok és sokféle támogatót

meg tudnak nyerni ügyüknek, s szá-

mottevő piaci bevételekre is szert

tesznek.

A források szektorszinten megfi-

gyelt sokfélesége azonban keveset

árul el az egyes szervezetek finanszí-

rozásának jellegzetességeiről. Az erő-

sen diverzifikált bevételi szerkezet

elvben kétféleképpen jöhet létre. Az

egyik lehetőség az, hogy a szerveze-

tek zöme maga is több különböző for-

rásból jut jövedelemhez. A másik ver-

zió az, hogy a civil szervezetek több-

ségénél igen egyszerű (egy-két ele-

mű) bevételi struktúrát tapasztalha-

tunk, de ezeknek az egyszerű szerke-

zeteknek sok különböző variációja

fordul elő.

A bevételi adatok vizsgálata azt

mutatta, hogy a magyar nonprofit

szektort inkább az utóbbi jellemzi.

A szervezetek finanszírozási szem-

pontból igen sokfélék, pénzügyi

lehetőségeik más és más döntés-

hozói körtől függenek. Kézenfek-

vő volt tehát megkísérelni a dön-

téshozók kilétére és a döntési me-

chanizmusokra összpontosító e-

lemzést. A Cluster-

analízis segítségével

sikerült egy olyan,

empirikusan is alkal-

mazható tipológiát

kidolgozni, amely

lehetővé tette, hogy

a nonprofit szerve-

zeteket e jellemzők

mentén egymástól

jól megkülönböztet-

hető csoportokba

soroljuk. Viszony-

lag szoros össze-

függés mutatkozott

a finanszírozás tí-

pusa, valamint a

szervezeti forma,

gazdasági erő és te-

vékenységi jellemzők között.

A domináns finanszírozási mechaniz-

musok alapján a nonprofit szervezetek

két nagy csoportját, s azokon belül a

következő típusait lehetett megkü-

lönböztetni:

I. csoport: Azok a szervezetek, amelyek

egyetlen finanszírozási mechanizmus

révén jutnak hozzá bevételük több

mint kétharmadához:

– magántámogatói döntésektől,

– önkormányzati támogatásoktól,

– központi költségvetési támogatá-

soktól,

– normatív támogatásoktól,

– fogyasztói döntésektől,

– részvételi döntésektől,

– pénzpiaci mech-

a n i z m u s o k t ó l

függő nonprofit

szervezetek.

II. csoport: Azok a

szervezetek, ame-

lyek bevételeik meg

szerzésében a külön-

böző finanszírozási

mechanizmusok va-

lamilyen jellegzetes

kombinációjára tá-

maszkodnak:

– magán- és önkor-

mányzati támo-

gatások,

– fogyasztói dönté-

sek, magántámo-

gatások és pénz-

piaci mechaniz-

musok,

– részvételi döntések és pénzpiaci

mechanizmusok kombinálása útján

finanszírozott nonprofit szervezetek.

A 2000-es adatok szerint a nonprofit

szervezetek közel háromnegyedét az

egy-egy döntéshozói csoporttól, fi-

nanszírozási mechanizmustól való

függés jellemezte. Kiegyensúlyozot-

tabb bevételi szerkezetet a korrelá-

ciós elemzés tanúsága szerint inkább

a szektor nagyobb, intézményesül-

tebb, komoly szolgáltató-tevékeny-

séget folytató szervezeteinél lehetett

megfigyelni.

A finanszírozás típusa kimutatha-

tóan összefüggött a gazdálkodási for-

mával és a tevékenység jellegével. Az

alapítványoknak, közalapítványok-

nak, egyesületeknek, érdekképvisele-

teknek és közhasznú társaságoknak

éppúgy megvoltak a maguk „bejára-

tott” finanszírozási mechanizmusai,

tipikus támogatói, mint a kultúrának

vagy a szabadidős tevékenységek-

nek, a gazdaságfejlesztésnek vagy az

egészségügyi ellátásnak. Különböző

eséllyel indulhattak versenybe az a-

dományokért a közhasznú és a nem

közhasznú nonprofitok, más döntés-

hozói csoportok jóindulatára számít-

hattak a kicsi és a nagy, a szolgáltató

és az adományosztó szervezetek.

Ezekben a szabályosságokban fel-

tehetően egyszerre tükröződnek az a-

dományozói preferenciák és a nonpro-

fit szervezetek forrásteremtő erőfeszí-

téseinek szakmai hiányosságai. Az

egyoldalú pénzügyi függés rendkívüli

elterjedtsége aligha magyarázható más-

képp, mint hogy az érintettek – rész-

ben objektív, részben szubjektív okok-

ból – nem tudnak kitörni a számukra

megszokott finanszírozási mechaniz-

musok viszonylag szűk köréből.

Igen kevés civil szervezetnek van

jól átgondolt, árnyal-

tan és körültekin-

tően megfogalma-

zott adománygyűj-

tési programja. Egye-

lőre nagyon kevés

az olyan alapítvá-

nyi és egyesületi

vezető, aki tudato-

san próbálja megér-

teni a finanszírozói

megfontolásokat, a

támogatók indíté-

kait, és – saját szer-

vezete lehetőségeit

felmérve – olyan stra-

tégiát alakít ki, a-

mely mindkét fél

céljaihoz és szerve-

zeti jellemzőihez jól

illeszkedik. Sajnos meglehetősen gya-

kori, hogy ennek éppen az ellenkező-

Az egyoldalú pénzügyi

függés rendkívüli elter-

jedtsége aligha magya-

rázható másképp, mint

hogy az érintettek –

részben objektív,

részben szubjektív okok-

ból – nem tudnak kitörni

a számukra megszokott

finanszírozási mechaniz-

musok viszonylag szûk

körébõl.

Szektorszintû erõfeszíté-

sekre lenne viszont szük-

ség ahhoz, hogy

tisztázódjanak az állam

és a nonprofit szektor

közötti munkamegosztás

szabályai, fejlõdjenek a

szerzõdéses kapcsolatok,

és számottevõen

növekedjenek az

adományok adóked-

vezményei.

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 25

je történik. A nonprofit menedzse-

reknek sokszor nincs világos, mega-

lapozott képük az általuk irányított

szervezet adománygyűjtési po-

tenciáljáról. Nem látják át, hogy mi-

lyen lehetőségek állnak nyitva előt-

tük, felhívásaikkal a lehetséges támo-

gatók milyen csoportjait tudják elérni.

Ebből az következik, hogy a támo-

gatásszerzési erőfeszítések időnként

teljesen improvizatívak, máskor téves

feltevéseken, rossz helyzetmegítélé-

sen alapulnak. Számos példáját lát-

hatjuk annak, hogy egyes nonprofit

szervezetek olyan körben próbálnak

támogatókra találni, ahol igen kicsi az

esélyük a sikerre; elmulasztják azokat

a lehetőségeket, amelyek alaptevé-

kenységük folytán kézenfekvően

nyitva állnak számukra; vagy éppen

olyankor is az érzelmekre próbálnak

hatni, amikor inkább racionális érve-

léssel lehetne támogatást szerezni.

Akármi legyen is azonban az ok, a

következmény mindenképpen a nagy-

fokú sebezhetőség és kiszolgálta-

tottság, a gazdálkodás egyensúlyának

labilitása. Ez az állandó veszélyezte-

tettség felértékeli mindazokat az in-

formációkat és ismereteket, amelyek

segítséget adhatnak az eddiginél ha-

tékonyabb és innovatívabb forráste-

remtő stratégiák kidolgozásához. En-

nek felismerése indított arra, hogy

megkíséreljem összegyűjteni a gya-

korlati felhasználásra alkalmasnak

tűnő tudományos eredményeket.

A tanulmány – a különböző finan-

szírozási típusokhoz igazodva –

áttekintést adott azokról a hazai és

külföldi nonprofit szakirodalom-

ban felhalmozott ismeretekről, a-

melyek a nonprofit szervezetek fi-

nanszírozási problémáinak szem-

pontjából relevánsnak látszottak.

Az összegyűjtött információk gaz-

dagsága igazolni látszik azt a fel-

tevést, hogy a döntéselméleti és a

nonprofit kutatások eredményei-

nek felhasználásával körvonalaz-

hatók olyan forrásteremtő straté-

giák, amelyek a gyakorlatban is

sikerrel kecsegtetnek.

A finanszírozási mechanizmusok vizs-

gálata során nyilvánvalóvá vált, hogy

azoknak mind a szereplői, mind a

törvényszerűségei igen sokfélék. E-

gészen másféle döntéshozókkal és

másféle döntési eljárásokkal (17. áb-

ra) kell számolnia a nonprofit szerve-

zetnek, ha az újraelosztás csatornáin

keresztül elérhető támogatásokra ala-

pozza működését, mint ha saját tagja-

it szolgálva, vagy termékeit, szolgál-

tatásait értékesítve, a piaci mechaniz-

musok közvetítésével kíván pénzhez

jutni. A közös bennük mindössze

annyi, hogy mindig szükség van a

szereplők, a háttérben rejlő motiváció

és az eljárási szabályok alapos feltá-

rására, és az azokhoz való alkalmaz-

kodásra.

A statisztikai adatok elemzése

kimutatta, hogy a magyar nonprofit

szervezetek finanszírozási szempont-

ból egymástól markánsan elkülönülő

csoportokat alkotnak. Jelentős részük

– bár szervezeti, gazdálkodási for-

máját tekintve vitathatatlanul a non-

profit szektorba tartozik – működését

valójában termelő és szolgáltató tevé-

kenysége árbevételére (esetleg az a-

dott szolgáltatás normatív állami fi-

nanszírozására) alapozza. Az alapít-

ványi világban – ha nem is túl sűrűn

– olyan szervezetek is előfordulnak,

amelyek befektetett tőkéjük pénzpia-

ci hozamaiból élnek. Ezeknek a fi-

nanszírozási megoldásoknak a hátteré-

ben még akkor is indokolt többé-ke-

vésbé racionális döntéseket feltételez-

nünk, ha egyébként tudjuk, hogy má-

ra már a gazdasági szférára koncent-

ráló döntéselmélet sem egyedül az

egyéni haszonfüggvények maximali-

zálásban keresi a piaci döntések ma-

gyarázatát.

A nonprofit szervezetek termékei és

szolgáltatásai iránti keresletet valószí-

nűleg az átlagosnál gyakrabban be-

folyásolják nem-piaci megfontolások.

Előfordul, hogy a vásárlókat főleg

a szervezet iránti bizalom, az elveivel,

ideológiájával való egyetértés, vagy az

általa foglalkoztatott munkavállalók

iránti részvét motiválja. Összessé-

gében mégis azt mondhatjuk, hogy

az árbevételeikből élő (és különösen

az elsősorban a pénzpiaci mechaniz-

musokra utalt) szervezetek bevétel-

szerző stratégiáját az esetek többsé-

gében célszerű a velük kapcsolatba

lépő gazdasági szereplők racionális

döntéseinek feltételezésére alapozni.

Sokkal nagyobb a normavezérelt ma-

gatartás valószínűsége azokban az e-

setekben, amikor a nonprofit szerve-

zetek finanszírozása a részvételi és

újraelosztási döntésektől függ. A hosz-

szabb távú elkötelezettséget és szoro-

sabb, intenzívebb kapcsolatokat felté-

telező tagsági viszony kialakításában

az önérdek mellett számos más té-

nyező, így a lojalitás, az önmegvalósí-

tás igénye és az érzelmi elkötelezett-

ség is szerepet játszhat. Különösen

nagy a normakövető, mi több, a fele-

lős döntések esélye is akkor, amikor

újraelosztási döntések születnek. Ha

a különböző egyéni és szervezeti tá-

mogatók a rendelkezésükre álló for-

rásokat a nonprofit szervezetek javá-

ra csoportosítják át, ezt rendszerint

nem puszta önérdekből teszik (bár

erre is lehet példát találni), hanem a

társadalmi normák mentén, s dönté-

seik kialakítása során a célracionali-

tás és a normakövetés mellett a többi

érintett érdekeit is figyelembe veszik.

Az ilyen támogatások megszerzésé-

hez a nonprofit szervezeteknek ter-

mészetesen másféle adományszerzési

stratégiára van szükségük, mint árbe-

vételeik növeléséhez, a normakövető

és a felelős döntések nyilvánvalóan

egészen más módszerekkel befolyá-

solhatók, mint a racionális piaci dön-

tések. Ez annál is inkább így van,

mert a racionális döntéseket általában

az egyes fogyasztók hozzák, az újra-

elosztásban viszont az egyéni adomá-

nyozók mellett nagy számban vesz-

nek részt a szervezeti (állami, válla-

lati, alapítványi stb.) támogatók, te-

hát gyakran születnek többszereplős

döntések, ami a döntéshozók meg-

győzését igen bonyolult feladattá te-

szi. Ilyenkor különösen fontossá válik

a döntéstudományok eredményeinek

szem előtt tartása, mert hozzásegíthet

civil fórum26

a döntéshozók motivációjának feltá-

rásához, valamint a döntéshozatal

mechanizmusának megismeréséhez

és megértéséhez.

Reményeim szerint a könyvben

felvázolt összefüggések átgondolása

segítséget jelenthet azoknak a non-

profit szervezeteknek, amelyek el-

szánják magukat arra, hogy sziszte-

matikusan áttekintsék a működtetés,

finanszírozás és finanszírozhatóság

kérdéseit. Nagyon valószínű, hogy a

finanszírozási problémák megoldásá-

hoz is az ilyen „önismereti” progra-

mok útján lehet eljutni. Szükség van

arra, hogy leltárt készítsenek kihasz-

nált és kihasználatlan lehetőségeik-

ről, szervezeti erényeikről, gyengesé-

geikről és tartalékaikról, így eljus-

sanak az érettségnek abba az állapo-

tába, amelyben már ki tudják dolgo-

zni a hosszú távú fenntarthatóság

stratégiáját.

Szektorszintű erőfeszítésekre len-

ne viszont szükség ahhoz, hogy tisz-

tázódjanak az állam és a nonprofit

szektor közötti munkamegosztás sza-

bályai, fejlődjenek a szerződéses kap-

csolatok, és számottevően növekedje-

nek az adományok adókedvezmé-

nyei. Szintén a nonprofit szervezetek-

nek kellene összefogniuk ahhoz, hogy

megoldódjon a gyengébb, profesz-

szionalizálódásra lényegében alkal-

matlan civil szervezetek szakmai tá-

mogatása. Ezekhez a kis alapítvá-

nyokhoz és egyesületekhez a tudomá-

nyos eredmények közvetlenül aligha

jutnak el. Arra lenne szükségük, hogy

szakértő szervezetek legyenek segít-

ségükre, „lefordítsák” számukra a ku-

tatások felhasználható tapasztalatait.

Ha ezen a téren sikerülne haladást el-

érni, az igen nagy lépést jelentene a

tudományos eredmények gyakorlat-

ba való átültetése felé, s számottevően

hozzájárulna ahhoz, hogy a nonprofit

szektorban folyó munka szakmai

színvonala érezhetően javuljon.

Kuti Éva

Nonprofit Kutatócsoport

– nonprofit szakértő

e-mail: kuti.eva@villanyi.avf.hu

Az EU-s alapok a régiók szolgálatában

Azt valamennyien tudjuk, hogy

az Európai Unióhoz való csat-

lakozásunk alaposan meg fog-

ja változtatni az életünket, de azt,

hogy miképpen, azt még csak sejtjük,

keveseknek van pontos információja

arról, hogy ez miként is fog történni.

Valószínűleg az egyik oka a változás-

nak az EU kohéziós politikájának kö-

vetkeztében a Strukturális Alapokon

keresztül bejövő nagyobb mértékű fi-

nanciális támogatás lesz.

Az EU-nak komoly érdeke fűződik

ahhoz, hogy ne legyenek régiók, ame-

lyek jelentősen lemaradnak a gazdasá-

gi versenyben, ezért az egész uniós

költségvetés egyharmada a gazdasági-

lag lemaradt régiók támogatására szol-

gál. A közösségek, régiók számára az a

legégetőbb kérdés, hogy miként lehet

ezekhez a pénzalapokhoz hozzájutni.

Aki felteszi ezt a kérdést a megfelelő

helyen, legtöbbször azt a választ kapja,

hogy természetesen pályázatok útján,

jó pályázatot kell írni, és akkor majd

lesz pénz. Egyszerűnek tűnik a dolog,

de mégsem az.

Az EU regionális finanszírozási

rendszere egy bonyolult mechaniz-

mus során jön létre, amely a régiók

kialakításával kezdődik, a régiók (a

lakosság széles konzultálása során

megalkotandó) fejlesztési stratégiájá-

nak kidolgozásával folytatódik, ame-

lyet a Regionális Operacionális Prog-

ramba foglalnak össze, ezt kiegészítik

a különböző részterületek Szektoriális

Operacionális Programjaival, minde-

zeket összefoglalják a Nemzeti Fej-

lesztési Tervben, amit Brüsszelben jó-

váhagynak, csak ezután jöhetnek a

pályázatok.

Ha esetleg azt vesszük majd észre,

hogy éppen arra nem lehet majd pá-

lyázni, amire leginkább kellene a pénz,

akkor semmiképpen nem az EU-t kell

hibáztatni, hanem saját magunkat,

hogy nem vettünk részt az előkészítési

folyamatban. De legin-

kább politikai képvise-

lőinket és köztisztvise-

lőinket, akik nem mér-

ték fel a reális lehetősé-

geket, igényeket a fej-

lesztési stratégiák, ope-

racionális programok

kialakításakor. Tudni

kell még azt is, hogy az

Unió hétéves költség-

vetési ciklusokkal dol-

gozik, a következő cik-

lus 2007-2013, tehát a

Nemzeti Fejlesztési Ter-

vet, amely ennek az idő-

szaknak a finanszírozá-

si programját meghatá-

rozza, valószínűleg va-

lamikor nyár közepén hagyják jóvá.

Nézzük meg, mit lehet, és mit nem

lehet addig tenni. Azt mindenki tudja,

aki a kérdéssel foglalkozik, hogy a je-

lenlegi régiók nem igazán működőké-

pesek, valószínű, hogy amikor a régió-

kat megalapították (1998-ban a Regio-

nális Fejlesztési Törvény alapján), ak-

kor a politikusok vagy nem figyeltek o-

da, vagy nem értették, hogy milyen célt

is szolgálnak ezek a régiók. Vegyük

például a Központi Erdélyi Régiót, a-

mely hat megyét foglal magába (Fehér,

Szeben, Brassó, Kovászna, Hargita, Ma-

ros) és a központja Gyulafehérváron

van. Ezzel a régióval két gond van: az

egyik az, hogy nem rendelkezik regio-

nális identitással, a másik pedig az,

hogy a központja nagyon távol esik pl.

Hargita és Kovászna

megyéktől. Az a tény,

hogy nem rendelkezik

regionális identitással,

azért okoz gondot, mert

ilyen körülmények kö-

zött igen nehéz kohe-

rens regionális fejlesz-

tési stratégiát kidol-

gozni, az viszont, hogy

a régió központja távol

esik egyes helységek-

től, gyakorlati hátrá-

nyokkal jár. Éppen e-

zért érdekes, hogy a

politikai pártok (főleg

az RMDSZ-nek állt

volna érdekében ezt a

kérdést felvetni, hi-

szen a magyarok lakta megyék esnek

távol a Fejlesztési Ügynökség szék-

helyétől) nyilatkozataiban nem szere-

pel a központ (Fejlesztési Ügynökség)

székhelyének áthelyezése pl. Marosvá-

sárhelyre, amely földrajzilag a régió

központjában helyezkedik el, viszont

sokszor hallani, hogy a jelenlegi régió-

kat meg kellene változtatni.

Ha esetleg azt vesz-

szük majd észre,

hogy éppen arra

nem lehet majd pá-

lyázni, amire leg-

inkább kellene a

pénz, akkor semmi-

képpen nem az EU-t

kell hibáztatni, ha-

nem saját magunkat,

hogy nem vettünk

részt az elõkészítési

folyamatban.

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 27

Aki ismeri az EU működését, az

tudja, hogy a régiók megváltoztatása

ebben a költségvetési periódusban, va-

gyis 2013 előtt minden bizonnyal a ré-

giónak jutó finanszírozás megvonását

jelentené. Így üt vissza az, ha nem tesz-

szük meg a megfelelő lépéseket a meg-

felelő időben. Úgy tűnik, ezt következ-

tésként is megfogalmazhatnánk, ha ez

lenne a történet vége. De korántsem

így van, hiszen a regionális stratégiá-

kat, operacionális programokat kidol-

gozzák akkor is, ha mi nem veszünk

részt a kidolgozásukban, ha azt mond-

juk, hogy nekünk ezek a régiók nem

tetszenek, és arra várunk, hogy meg-

változtassák őket.

Valószínűleg az lenne a pragmati-

kus hozzáállás a kérdéshez, ha azt

mondanánk, hogy vegyünk részt mi-

nél aktívabban a programok kidolgo-

zásában a régiók jelenlegi keretei kö-

zött, és ha új régiók lesznek, akkor

majd az új régió keretei között nézzük

meg, hogy mit lehet tenni. A legrossz-

abb, amit tehetünk (politikai osztály,

civil társadalom) az, hogy nem veszünk

részt a jelenlegi operacionális progra-

mok kidolgozásában, abban a remény-

ben, hogy úgyis változni fognak a ré-

giók. Szembe kell nézni azzal a való-

sággal, hogy a régiók nagy valószínű-

ség szerint a következő finanszírozási

ciklusban nem fognak változni, az EU-

tól származó legnagyobb pénzügyi tá-

mogatások a regionális programokon

keresztül kerülnek lebonyolításra, és

valószínűleg ezek a programok fogják

meghatározni a régiónk (közösségeink)

jövőjét. Vagyis azt, hogy milyen mező-

gazdálkodási rendszer lesz a jövőben,

milyen vízgazdálkodás, milyen infra-

struktúra, milyen lesz a táj, amelyben

közösségünk élni fog.

Sokszor a politikusok üzenetéből

azt lehet kihallani, hogy itt nehéz és

rosszabb élni, mint tőlünk nyugatab-

bra, itt maradni kitartást és áldozat-

vállalást jelent (valószínűleg sokakat

éppen ez az üzenet késztet távozás-

ra). Én úgy gondolom (és még van-

nak mások is, akik megjárták a Nyu-

gatot és túlláttak a szupermarketek

csillogásán), hogy itt élni nem a leg-

rosszabb opció, és olyan természeti

értékeink vannak, amelyek tőlünk

nyugatabbra már eltűntek, és ame-

lyekkel okosan gazdálkodva jövőt te-

remthet magának a közösség.

Ezért kellene élni a Strukturális

Alapok programálási módszere által

felkínált lehetőséggel. A metodológia

lehetőséget biztosít a széleskörű társa-

dalmi részvételre, a regionális stratégia

és operacionális program a kistérségek

stratégiáiból, programjaiból kellene

összeálljon, magába foglalva helyi tra-

díciókat, sajátosságokat. Ezeknek az

irányvonalaknak a mentén kellene

kialakítani a finanszírozási programo-

kat. Mivel azonban ezek a kistérségi

stratégiák a legtöbb esetben nem létez-

nek, és az Unió határidőket szab a do-

kumentumok elkészítésére, a Fejleszté-

si Ügynökség elkészíti a dokumentu-

mokat, ahogy tudja, és a lehetőségek-

hez képest nyilvános vitára bocsátja.

Az más kérdés, hogy az ügynökség

sem nagyon „erőlteti” a vitát és a mó-

dosító javaslatokat, hiszen mindez

plusz munkát jelentene a számukra.

Így jönnek létre a finanszírozási pro-

gramok, amelyekben aztán nem találja

meg a helyét a gazda, és ezért marad-

nak felhasználatlan pénzforrások. Va-

lószínűleg azért nem maradnak pél-

dául Ausztriában felhasználatlan EU-s

források, mert gondosabban előkészí-

tik a finanszírozási programokat. Pél-

dául a helyi kistermelők érdekeit egy

Mária Terézia korából származó tör-

vényre hivatkozva védték meg, hiszen

EU-s pénzekkel segíteni lehet vagy

tönkre lehet tenni egy termelői kategó-

riát. Minden a finanszírozási politiká-

tól függ. Ezért a közösségek számára

nem mindegy, hogy miként történik a

Strukturális Alapok felhasználása.

A nemkormányzati szervezetek el-

vileg két síkon juthatnak szerephez:

egyrészt lehetőség van részt venni a

Monitoring Bizottságok munkájában,

másrészt együtt dolgozhatnak helyi

közösségekkel projektek megvalósítá-

sában az ún. szubszidiaritás elve alap-

ján. Így teljesen szokatlan helyzetbe

kerülnek úgy a nemkormányzati szer-

vezetek, mint a települések önkormány-

zatai, hiszen a Strukturális Alapok ál-

tal biztosított komolyabb pénzalapok

közös kezelése összehangolt munkát i-

gényel minden partner részéről. Ah-

hoz, hogy az EU-s csatlakozás valóban

előnyt jelentsen közösségeink számá-

ra, jelentős öszszefogásra lenne szük-

ség a politikum és a civil szféra szerep-

lői részéről már a fejlesztési stratégiák

és az operacionális programok kidol-

gozásának szakaszában, hiszen az, hogy

majd mire lehet pályázni az elkövetke-

ző hét évben, nagyjából most dől el.

Hajdu Zoltán

Focus Eco Club – elnök

e-mail: zhajdu@rdslink.ro

Attól kezdve, hogy Románia az Európai Unió tagja

lesz, támogathatsz majd egy kórházat, egy gyó-

gyszertárat, egy farmot, vagy bármit, ami eszed-

be jut. Sokkal nagyobb a hajlékonyság, de vigyázat: a

kockázat is nagyobb – emeli ki Oana Mora az EurActiv.ro

részéről.

A Strukturális és Kohéziós Alap (Fondul Structural și

de Coeziune) 2007. január 1-től kezdve évente pár millárd

eurót hoz majd az országba, de ezzel együtt számos koc-

kázatot és nehézséget is a magánszféra és a közin-

tézmények számára.

A Strukturális Alap által finanszírozott területek és

2007-tõl EU-s pénzek bármire,

ami eszedbe jut interjú

Az alábbiakban az EurActiv.ro médiaportál részéről Oana Mora a 2006. március 9-én Răzvan Cotoveleával készített

interjúját tesszük közzé. Jelen lapszámunk aktuális témájához szólnak hozzá, az EU Strukturális és Kohéziós

Alapjairól beszélgetnek. Az interjú eredeti román forrása:

http://www.euractiv.ro/www/index.html/section/readStory?stID=23&pT=dosare&pID=239.

civil fórum28

tevékenységek a termelésbe való befektetésektől a szo-

ciális szolgáltatásokig terjednek. Elméletileg bárki találhat

„neki megfelelő” programot. Ennek a következők a

feltételei: jól kidolgozott projektek és a résztámogatáshoz

szükséges pénz megléte – magyarázza Răzvan Cotovelea,

néhány ilyen hazai pénzalap „atyja”.

Az előcsatlakozási alapokhoz képest a 2007-től elérhe-

tő programok lényegi különbségeket mutatnak. A projekt

„ellened fordulhat”, ha a költségek nem elszámolhatók, és

ha a projekt nincs időben véglegesítve. A magánszférának

minden projektben szerepelnie kell. „Az új EU tagállam-

oknak nehézségei voltak a csatlakozás utáni programok

alkalmazásában” – mondja Răzvan Cotovelea, az Ügyvi-

teli Szerv a Köztámogatási Keretért (Autoritatea de Mana-

gement pentru Cadrul de Sprijin Comunitar) igazgatója, a

Pénzügyminisztériumon (Ministerului Finanţelor Publice)

(MFP) belül, és a romániai csatlakozás utáni programok

lefutási mechanizmusát magyarázza.

I. A finanszírozott területek

változatosak

Mely területek, tevékenységek felé kell irányulniuk a

finanszírozást igénylőknek, ha meg szeretnék kapni a

pénzt?

Minden projekt megtalál egy megfelelő finanszírozási

programot. Egy lehetséges pályázónak meg kell állapíta-

nia, mire van ahhoz szüksége, hogy cégét gyarapítsa,

mégpedig a programok megkezdése előtt. Ebben az évben

mindazok, akik privát tevékenységben vesznek részt, a

kis- és középvállalkozások (IMM) meg kell állapítsák a

2007-re érvényes fejlesztési prioritásokat, és elsősorban

azt, amelyre finanszírozást igényelnek majd.

Miért kell egy bizonyos prioritást megállapítani?

Rengeteg lehetőség fog adódni minden cég és az összes

terület számára. Annyira sok, hogy lehetetlen lesz

párhuzamosan 3-4 projektet futtatni. Ennek oka azok

komplexitása és a szükséges privát hozzájárulás, mini-

mum 20-30%-ban.

Adna példákat ezekre a területekre?

Kis- és középvállalkozások fejlesztése, start-up támo-

gatása, menedzsment- és marketing-technikák fejlesztése.

Egy fontos szempont, mely nem jelent meg hangsúlyozot-

tan a Phare-programban: a termelési infrastruktúrába

való befektetés. Ezenkívül finanszírozni fogják a humán

erőforrások fejlesztését: szakmai képzés, a munkanél-

küliek felkészítése és újrairányítása, a szociális beágya-

zódás, a szakmai felkészülés támogatása. Nem utolsósor-

ban környezetvédelem, turisztikai projektek és szolgál-

tatásfejlesztés.

És abban az esetben, ha komoly problémákba ütköznek

a programok futtatása során…?

Ajánlatos együttműködni a projektmenedzsmentre sza-

kosodott szervezetekkel. Ez a költség 7-10% (!) arányban

leírható. Romániában egyelőre kevés az ilyen cég.

Megszorítások?

A törvényesen megállapított keretek között. Például, ha

egy pályázó magánkórházat akar nyitni, akkor fontos a

státusa, hogy az for-profit vagy nonprofit, és ettől függően

kell tanulmányozni, hogy mit ír elő a törvény.

Melyek a követendő lépések mostantól a pénzösszegek-

hez való hozzáférésig?

Miután véglegesítették a Működési Programokat (Progra-

mele Operaţionale), a minisztériumoknak kötelességük az

Európai Bizottságnak (Comisia Europeană) és a Pénzügy-

minisztériumnak bemutatni a „kiegészítő programot”, a-

melyben az elsőket részletezik. Ezután kidolgozzák a ké-

relmező kézikönyvét, a Phare-programokhoz hasonlóan.

Ebben leírják az elvárásokat, a felkészülés hogyanját és a

szükséges dokumentumokat.

II. Összehasonlítás az eddigi

programokkal

Melyek a fő különbségek a nálunk korábban lefuttatott

európai programokhoz képest?

Elsősorban a pénzjuttatások célja. A Phare- és az előcsat-

lakozási programok az európai szabályokra való felkészí-

tést szolgálták. A Strukturális és Kohéziós Alap célja az

EU régiói és tagállamai közötti fejlődési különbségek

csökkentése társadalmi és gazdasági téren. Jól ismert az az

elmélet, mely szerint egy szegény vidéken épült autó-

sztráda mozgásba hozta a gazdasági tevékenységeket az

illető térségben. Az infrastruktúrán kívül is fejlődést ered-

ményezett.

Különbségek vannak a projektek futtatása és a pénzki-

fizetések terén is?

Mostanáig, a Phare-programokon belül a kérelmezők

megszokták az arányos pénzjuttatást, illetve alkalmazást.

Volt egy előleg, majd más közbeeső kifizetések, így a ké-

relmezőnek elég pénze volt a projektben kitűzött tevé-

kenységek folytatására. Most a kérelmező kap egy előle-

get, mely után saját költségére valósítja meg tevékenysé-

geit, a kifizetések után számlákkal kér majd visszatérítést.

Mire kell maximális figyelmet fordítani?

Különös figyelmet kell fordítani a költségek típusára.

Adódhatnak nem leírható költségek. Ha sok a nem

leírható költség, akkor a projekt sikeres lesz, de nagyobb

lesz a saját hozzájárulás. Kár lenne ezt a lehetőséget

kihasználatlanul hagyni, például azt, hogy 80%-ban euró-

pai pénzt használj, másrészt a projekt egy részét saját

pénzedből finanszírozd.

Be is fagyaszthatják a pénzfolyósítást ebből az okból?

Ha például egymillió eurós projektről van szó, és számos

nem leírható költségről, akkor a szervezetnek cash-flow

problémái lesznek.

Más kockázatok?

A szabályok rendkívül szigorúak. A híres „n+2” szabály

kimondja: a projekteket a finanszírozás odaítélésétől

számított két éven belül kell leszerződni, véglegesíteni,

alkalmazni és a kifizetéseket megtenni. Ha egy autópálya-

szakasz nem készül el időben, akkor pénzfolyósítás-leál-

lítások, sőt perek is kezdődhetnek, és a román fél, a felelős

közügyi szerv állami költségvetésből kell finanszírozza a

maradékot, azaz európai pénzek helyett a költségvetésből

fogunk fizetni.

És mi a jó hír?

Az új szabályzat értelmében az ÁFÁ-t leírható költségnek

tekintik. Itt a dolgok még nem dőltek el. Léteznek viták az

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 29

új tagállamokban arról, hogy egy európai pénzösszeg

támogatottja kiállíthat-e ÁFA nélküli számlát. Egyes álla-

mok ezt nem kívánják. Ebben a kérdésben minden tagál-

lamnak joga és lehetősége van saját politikáját alkalmazni.

Különösen kinek kedvezőek a lehetőségek?

A magánszférának. E pénzalapokat kizárólag a magánszek-

tor hozzájárulása mellett teszik hozzáférhetővé. Egyetlen

projektet sem valósít meg az állam, minden licitálás alapján

fog történni. A magánszektor döntő tényező lesz, minden

összetevőjét beleértve: termelési kis- és középvállalkozások,

szolgáltatási vállalkozások, áru- és felszerelés-szolgáltatók,

civil szervezetek, mint szolgáltatók és szakvéleményezők.

III. A már csatlakozott országok

tapasztalataiTanulhatunk azokból a közelmúltbeli problémákból,

melyekbe az új tagországok ütköztek. Az EU-pénzalapok

sok fejtörést okoztak úgy a pályázók, mint az intézmé-

nyek számára.

Melyek voltak a Strukturális Alappal kapcsolatos na-

gyobb gondok az új tagországokban?

Projektek voltak, de közülük sok kétes minőségű volt, nem

a legjobban kidolgozott. Az intézményeknek komoly gond-

jaik voltak a projektek elbírálásában és a végleges lista létre-

hozásában. Ez egy olyan folyamat, melyet rövid idő alatt

kell lebonyolítani. Nehézségek adódtak a szerződések

aláírásánál és az első, előleg-kifizetések körül.

És a projektek megvalósításában…?

A kérelmezők néha nem értik meg, hogy nem minden költ-

ség leírható. Nem voltak elég figyelmesek, amikor bizonyos

típusú költségeket adtak ki. Azt lehetett tudni, hogy e-

gyetlen alkalommal lehet elvégezni egy új berendezést

használó személyzet kiképzését. Egyesek tíz képzéssel je-

lentek meg ebben a tárgyban. A szervezet hasznos tevé-

kenységet végzett, de ezt nem lehetett leírni.

Románia eddig milyen konkrét lépéseket tett ezen prob-

lémák elkerülése érdekében?

Bevezettek egy speciális tanácsadási programot intézmé-

nyek számára. A közületi törvénykezés változik. Évről év-

re új döntések, szabályzatok születnek. Az intézmények-

nek kiszabott alkalmazkodási időtartamok rövidek vol-

tak. Nagyon nagy a tehetetlenségi erő. Ahhoz, hogy ezek

az intézmények felkészülhessenek, anyagi támogatásra

van szükség.

Ha például az állategészségügyi ellenőrzés tekinte-

tében holnap új irányelv születne, amely megváltoztatná

az intézmények hatásköreit, akkor gyakorlatilag lehetet-

len volna ezt hozzáértő és szakszerű módon kivitelezni. E

pénzalapok megléte mellett viszont az intézményeknek

lehetőségük van a reakcióra.

IV. A pénz ellenőrzésének kalandjaA pénzek elosztásának ellenőrzése a romániai intézmé-

nyek számára egy igazi kalandnak ígérkezik. Egy 1%-nyi

problémás projekt „normálisnak” számít. Hogy ezt a szá-

mot ne lépjék túl, egy komplex rendszert dolgoztak ki,

amely remélhetőleg működni fog.

Nem vagyunk naivak, lesznek gondok a programok fut-

tatásával?

Minden tagországban vannak problémák, nyilván Romá-

niában is lesznek. Egyetlen gondunk az kell legyen, hogy

a problémákat ellenőrzés alatt tartsuk. A problémás pro-

jektek 0,1-1%-os aránya a strukturális alapok színvonalas

ügyvitelét jelzi. Ezt az arányt a tagországok nagy része el-

fogadja. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, Euró-

pa déli részén több hiba figyelhető meg, mint a skandináv

térségben. Ez a társadalom kultúrájától és egészében vett

működésétől függ.

Ki végzi majd az ellenőrzést?

A pénzügyi ellenőrzés három szinten történik, különböző

intézmények által. A legfelső szint a Pénzügyminiszté-

rium és a Felülbíráló Hatóság (Autoritatea de Audit) kö-

zött helyezkedik majd el, ez utóbbi a Számvevőszék (Cur-

tea de Conturi) mellett létrehozott független szerv. Ezzel a

céllal hozták létre, beleértve a programok lezárásának el-

végzését, annak igazolását, hogy a kifizetések a finanszí-

rozási egyezségnek megfelelően történtek, a szerződések

és a projektek megvalósításának alapjául szolgáló más

dokumentumok ellenőrzését. Anélkül, hogy észrevenné, a

végső kérelmezőt három-öt intézmény ellenőrzi majd a

pénzek felhasználásának korrektségét illetőleg.

Pontosan hogyan ellenőrzik majd a kérelmezőket?

A dokumentumok, számlák nyilvántartása, a projektek

futtatásának módja az intézmények által – a hatóságok

mindent ellenőrizni fognak. Egy egységes informatikai

rendszer áll majd rendelkezésre a strukturális alapok

elosztása számára, melyet már véglegesítettek. Ez a

Pénzügyminisztériumot közvetlenül összekapcsolja az

Európai Bizottsággal. Minden hatóság követni tudja majd

a szabálytalanságokat, avagy visszaéléseket, úgyhogy a

problémás kérelmező könnyen azonosítható lesz.

Függelék

– A Működési Programok (MP, Programe Operaţionale) a

különböző területeken elvégzendő befektetések szek-

torokra osztott részletezését tartalmazzák. Ezeket egy

több irányelv kidolgozásáért felelős minisztérium vagy

közintézmény kell kidolgozza, véglegesítse.

– A programok és a felelős intézmények: a humán erő-

forrásokért a Munkaügyi, Szociális és Családügyi Mi-

nisztérium (MMSSF) felel. A Területi Működési Progra-

mot, melyet az Európai Integráció Minisztériuma (MIE)

koordinál, ténylegesen a Területi Fejlesztési Ügynökség

(ADR) vezeti le. A szállítással foglalkozó programot az

illetékes minisztérium vezeti, a szakosodott intézmé-

nyek segítségével: a Román Vasutak (CFR), a Nemzeti

Útügynökség (Agenţia Naţională a Drumurilor) stb.

Egy másik MP a környezetvédelemmel foglalkozik, és a

Környezetvédelmi Minisztérium (Ministerul Mediului)

irányítja. Az egyik legfontosabb MP, a Versenyképes-

ségi a Tanügyi és Kutatási Minisztérium (MEC) ve-

zetése alatt áll.

– Lesz még egy, a műszaki háttérrel, intézményi felkészí-

téssel foglalkozó program, a Pénzügyminisztérium veze-

tésében. Ez a többi tagország által jelzett nehézségek miatt

volt szükséges. Ugyanezért lesz még egy program, mely

az állami intézményekkel foglalkozik azért, hogy azok a

többi tagországéhoz hasonló módon működjenek.

– A MP-ket az Európai Bizottsággal közösen tárgyalják

meg és véglegesítik, a megítélt összegekkel együtt, az év

vége előtt.

Mi áll a törvényben?

A törvény a támogató hatóságokat é-

rinti és az alkalmazásra vonatkozó

általános rendelkezéseket, szabályo-

kat tartalmazza, ugyanakkor a ked-

vezményezést igénylő számára is

útmutatóként szolgál, rávilágít arra,

hogy mi az, amihez joguk van. A tör-

vény sajnos nem rendelkezik egyér-

telműen arról, hogy kötelező módon

erre a célra pénzalap elkülönítése

szükséges a saját költségvetésekből

(állami költségvetésből, helyi költ-

ségvetésből, stb.).

A „támogató hatóságok” fogal-

mának meghatározása: „Románia

Alkotmányában meghatározott bár-

mely hatóság, ideértve a bíróságokat

is, valamint bármely

általános, regionális

vagy helyi érdekű

közintézményt, mely-

nek fő hitelutalványo-

zói minősége van, a

törvény feltételei kö-

zött.” – I. fejezet, 2. sza-

kasz, 2. cikk, b) pont

A közérdekű non-

profit tevékenységek-

re kiutalt közalapok-

ból való vissza nem

térítendő finanszíro-

zás pályázati kiírá-

sos alapon történhet.

Ez a támogatási rend-

szer a következő el-

vek mentén szerve-

ződik: szabad verseny, a közalapok

felhasználásának hatékonysága, át-

láthatóság, egyenlő bánásmód, a hal-

mozás kizárása („valamely általános,

regionális vagy helyi érdek valóra vál-

tására irányuló egyazon tevékenység

nem részesülhet több vissza nem

fizetendő finanszírozásban egyazon

támogató hatóságtól” – I. fejezet, 4.

szakasz, 4. cikk, e) pont1), vissza nem

ható jelleg („azon lehetőségek kizárá-

sa, hogy a vissza nem fizetendő pénz-

alapokat a finanszírozási szerződés

megkötésének időpontjában már el-

kezdett vagy befejezett tevékenysé-

gre szánják” – I. fejezet, 4. szakasz, 4.

cikk, f) pont), társfinanszírozás (a tel-

jes finanszírozási érték minimum

10%-ával rendelkeznie kell a kedvez-

ményezettnek).

A törvény II. fejezete részletesen

kitér a támogatás odaítélésének mód-

jára, a projektelbírálás szakaszaira,

arra, hogy „a vissza nem térítendő

támogatásra rendeltetett pénzalapok

értékhatárának betervezési és végre-

hajtási eljárása, a vissza nem fizeten-

dő finanszírozási szerződések oda-

ítélési eljárása, a támogató hatóságok

által a kedvezményezettekkel meg-

kötött vissza nem fizetendő finanszí-

rozási szerződések, valamint a vissza

nem fizetendő finanszírozás költ-

ségvetési zárszámadás közérdekű in-

formációkhoz való szabad hozzáfé-

résről szóló 544/2001. számú tör-

vény rendelkezései

értelmében közér-

dekű információk-

nak minősülnek.” –

II. fejezet, 1. szakasz,

11. cikk

A támogató ható-

ságoknak kötelező-

en biztosítaniuk kell

a projektjavaslat ki-

dolgozási és előter-

jesztési dokumentá-

cióját, melynek tar-

talmaznia kell: a tá-

mogató hatóságokra,

a kért szakképzett-

ségi követelmények-

re és azok teljesítését

igazoló dokumentu-

mokra, referenciafogalmakra, betar-

tandó határidőkre vonatkozó in-

formációkat, a műszaki és pénzügyi

javaslatok kidolgozási és előterjesz-

tési módjára vonatkozó utasításokat,

a szerződés odaítélése során alkal-

mazott kritériumokat stb. Ezenkívül

az a vagyon nélküli magán-, vagy

jogi személy, aki már rendelkezik a

projektjavaslat kidolgozási és előter-

jesztési dokumentációjával, további

felvilágosítás érdekében a támogató

hatósághoz fordulhat.

A törvény megjelent Románia

Hivatalos Közlönyében román (I.

rész, 1128. szám/2005. december 14.)

és magyar nyelven (I rész, 11.

szám/2006. január 12.).

Az ország területén eddig az a-

lább felsorolt helyi, illetve megyei

közigazgatási intézmények alkal-

mazzák a 350/2005-ös törvényt:

– Nagybánya helyi önkormányzata

(M. O., VI. rész, 35. szám/16. 02.

2006.)

– Kovászna megye önkormányzata

(M. O., VI. rész, 35. szám/16. 02.

2006.)

– Hargita megye önkormányzata

(M. O., VI. rész, 38. szám/21. 02.

2006.)

– Suceava megye önkormányzata

(M. O., VI. rész, 47. szám/06. 03.

2006.)

– Iasi municípiumi jogú város Pol-

gármesteri Hivatala (M. O., VI.

rész, 50. szám/09. 03. 2006.)

– Vaslui megye önkormányzata (M.

O., VI. rész, 56. szám/17. 03.

2006.)

– Lupény municípiumi jogú város

Polgármesteri Hivatala (M. O., VI.

rész, 58. szám/21. 03. 2006.)

Ezek az intézmények az idénre szóló,

a vissza nem térítendő finanszírozási

törvény értelmében meghirdetett

programjaikat már nyilvánosságra is

hozták a Hivatalos Közlönyben.

„E törvény rendelkezései megfe-

lelőképpen kiegészülnek a módosítá-

sokkal, kiegészítésekkel a 212/2002.

számú törvénnyel jóváhagyott, utó-

lagosan módosított és kiegészített

60/2001. számú sürgősségi kormány-

rendelet rendelkezéseivel.” – VI.

fejezet, 41. cikk

Szubjektíven a 350-es törvényről

A 350-es törvény elsősorban azokban

a megyékben, városokban jelenthetett

volna előrelépést, ahol mindeddig a

pályázati rendszereket nem működtet-

ték. Jelenlegi formájában, pl. a Hargita

megyei önkormányzat esetében in-

kább hátráltató és késleltető hatása

van, hisz azt az elképzelésünket, hogy

az év első, legkésőbb második hónap-

jában hirdessük meg a felhívást, nem

tudtuk megvalósítani. Amint a fen-

tiekből kiderül, bár a törvény kimond-

ja, hogy a költségvetések elfogadását

követő 30 napon belül a programok

listáját kötelező meghirdetni, ennek a

civil fórum30

1Az idézetek a 350/2005-ös törvény magyar nyelvű szövegének hiteles részei.

Ez a törvény az eddig

is nyíltan dolgozók

munkáját megnehezí-

tette, a többiek pedig

ugyanúgy végzik a

támogató tevékenysé-

güket, mint az elõzõ

években. Lobogtatásra

jó ez a jogszabály, de a

mindennapi életben, a

teljességgel való alka-

lmazáshoz szükséges a

módosítása...

Törvény a közérdekû nonprofit tevékenységekre kiutalt

közalapokból való vissza nem térítendõ támogatások

rendjérõl – 350/2005

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 31

feltételnek csak néhányan tettek ele-

get, tehát a többiek már most jogsza-

bályt szegtek. Úgy tűnik, hogy aki ed-

dig is nyíltan működtette a támogatási

programját, az most is próbálja betar-

tani a törvényt, de azon önkormány-

zatok esetében, amelyeknek a civil

kezdeményezéseket támogató tevé-

kenységéről sokat nem hallhattunk

eddig, esetleg csak kérdőjelekkel, ez a

törvény nem hozott az első évben átü-

tő sikert, változást. Ugyanakkor egy

nagyon elhibázott rendelkezésről be-

szélünk, amely 100-500 RON értékű

támogatásért ennek a duplájába kerü-

lő hirdetési procedúrát ír elő. Szük-

séges lett volna a minimális alsó érték

meghatározása e tekintetben, hisz csak

a Hivatalos Közlönyben a három hirde-

tés jelentős összegbe kerül, ugyanak-

kor a pályázat nyilvánosságra hozásá-

hoz még szükségesek az újsághirde-

tések, stb. A kisebb összegű támogatá-

sok esetében talán elég lenne, ha az in-

tézmény csak a saját honlapján lenne

köteles megjelentetni a felhívást.

A törvény harmadik legnagyobb

hibájaként az említhető meg, hogy a

demokratikusnak is nevezhető eljárási

rendet a végén egy kardvágással de-

rékba töri azzal („A finanszírozó ható-

ság köteles az egyes vissza nem fize-

tendő finanszírozási szerződések oda-

ítélésére értékelő bizottságot létesíteni

a módosításokkal és kiegészítésekkel a

212/2002. számú törvénnyel jóváha-

gyott, utólagosan módosított és kiegé-

szített 60/2001. számú sürgősségi kor-

mányrendelet 51. cikkének (1) és (2)

bekezdésében, 53. és 54. cikkében fog-

lalt feltételek között.” – II. fejezet, 6.

szakasz, 27. cikk), hogy kitételként

megfogalmazza, az értékelő bizottsá-

gokat a fő hitelutalványozó rendelet-

ben jelöli ki (pl. a polgármester, me-

gyei tanács elnöke). Vagyis hiába van

egy nyílt eljárási rend, az értékelés ú-

gyis egy kézben összpontosul, pl. az ön-

kormányzatokat – ahol eddig a szak-

bizottságokra bízták ezt a feladatot – is

megfosztja ettől a jogosítványtól, és egy-

személyes döntéssé redukálja az egész

folyamatot. Tehát a civilbarát polgár-

mesterek és megyei tanácselnökök jóin-

dulatától függ, kik döntenek és hogyan.

Összegezve: Ez a törvény az eddig is

nyíltan dolgozók munkáját megne-

hezítette, a többiek pedig ugyanúgy

végzik a támogató tevékenységüket,

mint az előző években. Lobogtatásra

jó ez a jogszabály, de a mindennapi é-

letben, a teljességgel való alkalmazás-

hoz szükséges a módosítása, finomítá-

sa, és talán a törvényhozók ez esetben

kikérik majd az érintett önkormányza-

tok véleményét is.

Ezzel a törvénnyel is úgy jártunk,

mint az a gyülekezet, ahol a pap a

jelenlévőket szidja, hogy a többiek

miért nem járnak misére.

Összeállították:

Sárig Enikő

Hargita megye önkormányzata

– előadó

e-mail: senko@cchr.ro

Antal Sándor

Hargita megye önkormányzata

– felügyelő

e-mail: asandor@cchr.ro

Borboly Csaba

Hargita megye önkormányzata

– alelnök

e-mail: bcs@cchr.ro

Az Illyés Közalapítvány

stratégiája 2006-ban

Az idénre kidolgozott (és a maros-

vásárhelyi kihelyezett kuratóriumi

ülésen elfogadott) támogatási stratégia

a közalapítvány korábbi gyakorlatá-

nak megfelelően több területen kíván-

ja támogatni a határon túli magyar kö-

zösségek kulturális, oktatási és egyhá-

zi tevékenységét. Tekintettel arra,

hogy a Kárpát-medencei régió európai

uniós csatlakozása az előttünk álló

években fog igazán előre haladni, fon-

tosnak tartjuk a határainkon túli ma-

gyar szervezetek csatlakozási, felké-

szülési feltételeinek javítását, és a ma-

gyar kisebbségi közösségek európai

uniós pályázatainak pénzügyi megala-

pozását. (Az Unióhoz benyújtott pá-

lyázatokat ugyanis általában 20%-os

pénzügyi önerővel kell megalapozni.)

Emellett igen fontosnak tartjuk azt,

hogy az Illyés Közalapítvány támoga-

tásával hiteles és közhasznú intézmé-

nyek jöjjenek létre, közelebbről a jelen-

legi kuratórium megbízatásának idő-

tartamán belül felépüljenek azok a lé-

tesítmények, amelyeknek építését é-

vek óta támogatjuk.

Hogy néhány gyakorlati példát is

említsek, ilyen a dévai magyar közép-

iskola és középiskolai kollégium, a

felőri magyar szórványkollégium, a

besztercei ugyancsak szórványkollé-

gium, a Kolozsváron létesülő Erdélyi

Magyar Irodalmi Múzeum és más,

hasonló létesítmények.

Közalapítványunk másik nagy fel-

adatkörét a kisebbségi magyar kulturá-

lis találkozók, konferenciák, tudomá-

nyos tanácskozások, irodalmi összejö-

vetelek és ifjúsági táborozások elősegí-

tése jelenti. Ezen a területen a korábbi

években is igen sok összejövetelt és

rendezvényt támogattunk, és a jövő-

ben is elő kívánjuk segíteni a Kárpát-

medencei magyar közösségek kulturá-

lis életének fenntartását és fejlődését.

Az előttünk álló esztendőben különös

felelősséget ró ránk a határon túli ma-

gyar könyvkiadás támogatása, tekin-

tettel arra, hogy a Nemzeti Kulturális

Örökség Minisztériumának ez irányú

támogatási keretét a jelenlegi költség-

vetés felszámolta. Ebben a minisztériu-

mi keretben korábban hatvan-hatvanöt

millió forintos támogatási lehetőségre

lehetett számítani. A keret felszámolá-

sa minden bizonnyal súlyos problé-

mák elé fogja állítani a határon túli ma-

gyar könyvkiadást. Következésképp az

Illyés Közalapítvány könyvkiadási tá-

mogatási gyakorlatát, amelyet eddig is

folytattunk, meg kell erősíteni és ki kell

bővíteni. Mindez igen nagy feladatokat

jelent a kuratórium számára.

Az eddig leírtak is arra utalnak,

hogy az Illyés Közalapítványnak igen

széles körű és összetett feladatai van-

nak. Ezeket a feladatokat nagyjából

két területen jelölhetjük ki:

– a kisebbségi magyar létesítmények

(iskolák, kulturális központok,

egyházi intézmények létrehozása),

civil fórum32

illetve ezen építkezések pénzügyi

támogatása;

– a határon túli magyar közösségek

kulturális, oktatási, egyházi életé-

nek, és az itt megjelenő progra-

mok, rendezvények pénzügyi alá-

támasztása.

Mindkét feladatkör önmagában is

rendkívül nagy erőket kellene mozgó-

sítson, ezért úgy gondolom, hogy az

Illyés Közalapítvány költségvetési

megalapozását a jelenleginél hatéko-

nyabbá kellene tenni. Ezért vagyok

elégedetlen azzal, hogy a Közalapít-

vány költségvetési kerete az idén csu-

pán 800 millió forintot jelent, szemben

a korábbi esztendők nagyjából 1 milli-

árd forintos keretével. Ugyanakkor

jóleső érzéssel vettem tudomásul,

hogy a Magyar Köztársaság kormá-

nya létrehozta a Szülőföld Alapítvány

elnevezésű támogatási intézményt,

amely sok tekintetben ugyanazokra a

feladatokra vállalkozik, mint ame-

lyekre korábban és jelenleg az Illyés

Közalapítvány. Úgy gondolom, hogy

az Illyés Közalapítványnak és a Szülő-

föld Alapnak a jövőben igen szorosan

együtt kell működnie, hogy minél ha-

tékonyabban alapozzák meg a Kárpát-

medencében élő kisebbségi magyar

közösségek nemzeti identitásának vé-

delmét és kultúrájának fejlődését.

Dr. Pomogáts Béla

Illyés Közalapítvány – elnök

e-mail: pomogats@ika.hu

Új elemek a határon túli

támogatáspolitikában

– a Szülõföld Alap

Ahatáron túli magyar támogatás-

politika tekintetében Magyaror-

szág uniós csatlakozása ha nem

is fordulópontnak, de nagyon fontos

mérföldkőnek számít. Minőségileg új

helyzet állt elő, amelyben a támogatás-

politika hangsúlyainak kijelölését már

nemcsak a változó igények, hanem a

megváltozott körülmények, lehetősé-

gek, valamint az uniós jogszabályok-

nak való megfelelés is befolyásolja. Az

új helyzetben az elmúlt másfél évtized

eredményeire építő, annak továbbvihe-

tő elemeit megtartó, ugyanakkor az új

kihívásoknak is megfelelő, az új lehető-

ségeket is figyelembe vevő nemzetpoli-

tika fokozatos megvalósítására van

szükség. Magyarország jelenlegi kor-

mánya mindezek figyelembe vételével

határozta meg nemzetpolitikájának

alapelveit. Szükségszerűen előtérbe

hozta a magyar nemzet európai uniós

perspektívában történő újraegyesítését,

az integráció adta eszközök hatékony

felhasználását a határon túli magyar-

ság szülőföldjén közösségként való

megmaradásának és anyagi-szellemi-

kulturális gyarapodásának elősegítése

terén. Nagyobb hangsúlyt kapott az

együttműködés (ezen belül is kiemel-

ten a gazdasági együttműködés). A

megvalósítás érdekében elsődleges fel-

adat a határainkon túli magyarság szá-

mára új lehetőségeket és fejlődést kíná-

ló politika megvalósítása.

A 2006. évi támogatáspolitika prio-

ritásairól mindezekből következően el-

mondható: Magyarország kormányá-

nak politikai konszenzuson alapuló

stratégiai célkitűzése továbbra is a ha-

táron túli magyarság szülőföldön való

megmaradásának és boldogulásának

elősegítése, ennek erkölcsi és természe-

tesen anyagi támogatása. Változatlanul

érvényesülni fog az a tendencia is,

amely a határon túli magyarság kultu-

rális és oktatási életének támogatása,

civil szférájának erősítése mellett mind

fokozottabb figyelmet fordít a helyi

gazdaságfejlesztés támogatására. Egy-

re jelentősebb szerepet kap a gazdasági

alapokon nyugvó, kölcsönös előnyökre

alapozott fejlesztéspolitika, és az EU

nyújtotta lehetőségekre felkészítő tá-

mogatási rendszer kialakítása. A hatá-

ron túli magyar gazdasági szereplők és

a magyarországi vállalkozások együtt-

működésére építő fejlesztési politika

egyszerre segíti a határon túli magyar-

ság felemelkedését és boldogulását, va-

lamint az anyaországi gazdasági vál-

lalkozások megerősödését, és kölcsö-

nösen előnyös növekedési lehetőséget

kínál a Kárpát-medencében.

Általános érvénnyel megállapítha-

tó, hogy a térség országainak európai

integrációja minőségi lépés a magyar

nemzet határokon átívelő, európai ke-

retekben történő újraegyesítése felé,

ugyanakkor önmagában nem szavatol-

ja mindazoknak a céloknak a megvaló-

sulását, amelyeket a határon túli ma-

gyar szervezetek másfél évtizede hir-

detnek. Ezért fokozott kormányzati

odafigyelésre, törődésre és támogatás-

ra van szükség. Ennek jegyében szüle-

tett a Nemzeti Felelősség Programja,

amelynek egyik része a Szülőföld

Programcsomag (a Szülőföld Alap és

ennek működési céljait támogató és ki-

egészítő általános gazdaságfejlesztési

és munkahely-teremtési keretprogram,

a Szülőföld Program).

A Szülőföld Alap olyan állami pénz-

alap, amely támogatást nyújt a szülő-

földön való boldogulásához, anyagi és

szellemi gyarapodáshoz, az anyanyelv

és a kultúra megőrzéséhez, a Magyaror-

szággal való kapcsolatok ápolásához.

Fontos hangsúlyozni, hogy a Szülőföld

Alap az eddig rendelkezésre álló támo-

gatások körét bővíti, nem azok rovásá-

ra vagy azok átcsoportosításával jött lét-

re. Újdonsága, hogy mivel törvény ha-

tározza meg a Szülőföld Alap éves

költségvetésének mértékét, ezzel hosz-

szú távú tervezésre, illetve program-fi-

nanszírozásra alkalmas forrás jött létre.

A Szülőföld Alapból pályázatok útján

igényelhetnek támogatást magyaror-

szági és határon túli magánszemélyek,

továbbá a határon túli, illetve a határon

túl tevékenykedő magyarországi okta-

tási intézmények, kutatóintézetek, civil

szervezetek, a magyarországi és hatá-

ron túli önkormányzatok és ezek társu-

lásai, továbbá nem utolsósorban a ma-

gyarországi és határon túli vállalkozá-

sok. A Szülőföld Alap 1 milliárd forint-

tal indult. Mindemellett 2005-től kez-

dődően minden magyar állampolgár-

nak lehetősége nyílt arra, hogy szemé-

lyi jövedelemadója 1%-át felajánlja az

Alap javára. A 2004-es adóbevallások

összesítése alapján 14 469 magyaror-

szági adófizető polgár felajánlásaiból

108 300 000 forint gyűlt össze.

2005 júliusának végén megkezdte

munkáját a Szülőföld Alap 15 tagú el-

vi irányítói testülete, a Tanács. A Szü-

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 33

lőföld Alap a kezdetektől fogva

a szomszédos államokban élő

magyarság szervezeteivel szo-

ros együttműködésben végzi

tevékenységét. A határon túli

szervezetek felkérést kaptak az

Alap Tanácsának munkájában

részt vevő személyek jelölésére.

A Tanács határozza meg – a ha-

táron túli szervezetek előter-

jesztése alapján – az egyes or-

szágokra vonatkozó pályázati priori-

tásokat, elfogadja a pályázati stratégia

elvi pontjait, összeállítja és elfogadja

az egyes régiókra jutó preferenciális

részesedési arányok listáját. Szintén a

Tanács döntött arról, hogy három

szakmai döntéshozó testületként mű-

ködő kollégium megalakítása szüksé-

ges a törvény végrehajtásához, a pá-

lyázatok kidolgozásához és meghir-

detéséhez, valamint a megalapozott

támogatási döntések meghozatalá-

hoz. A kollégiumok az elmúlt év

szeptemberében alakultak meg (tagjai

között ugyancsak jelen vannak a hatá-

ron túli szervezetek képviselői); és a

pályázati prioritások alapul vételével

kiírták a pályázatokat. A Szülőföld

Alappal összefüggő adminisztratív

teendőket a Határon Túli Magyarok

Hivatala látja el. Ennek megfelelően a

HTMH keretében külön szervezeti

egységként létrehoztuk a Szülőföld

Alap Irodát.

A Szülőföld Alap Oktatási, Kulturá-

lis, Szociális, Egyházügyi és Média

Kollégiumának, valamint Regionális és

Önkormányzati Együttműködési Kol-

légiumának pályázatai lezárultak, s az

első sikeres pályázók már hozzá is ju-

tottak a két kollégium által megítélt tá-

mogatásokhoz. A Szülőföld Alap Gaz-

dasági és Területfejlesztési Kollégiuma

által meghirdetett pályázatok beadási

határideje 2006. január 20-a volt, a beér-

kezett pályázatok feldolgozása folya-

matban van.

A három kollégium pályázati ada-

tait az alábbi táblázat foglalja össze:

A Szülőföld Alap Tanácsa 2005. de-

cember 8-ai ülésén meghatározta a tá-

mogatás általános prioritásait a 2006.

évre, amelyek alapján a következők tá-

mogatására nyílik lehetőség: a gazda-

ság és területfejlesztés ösztönzése; regi-

onális és önkormányzati együttműkö-

dési projektek tervezése és megvalósí-

tása; oktatási intézmények alapítása, ki-

építése és fejlesztése, különös tekintettel

a magyar nyelven folyó tehetséggondo-

zás támogatására; a média, tájékoztatá-

si eszközök fejlesztésének támogatása;

művelődési ernyőszervezetek és intéz-

mények működtetésének támogatása;

egyházi célok és objektumok támogatása.

Románia esetében – kiegészítésekkel

– megmaradnak a 2005. évi prioritások.

Kiemelten szerepel az Oktatási, Kultu-

rális, Szociális, Egyházügyi és Média

Kollégiumnál a szórványtámogatások

megerősítése; külön hangsúlyt kap a

falugondnoki program létrehozása és a

magyarlakta vidékek közötti együtt-

működés támogatása. Kulturális intéz-

mények esetén normatív jellegű támo-

gatás elnyerésére lehet pályázni, vala-

mint munkáik elkészítéséhez anyagi

résztámogatást nyerhetnek az erdélyi

filmes szakemberek.

A Regionális, Önkormányzati E-

gyüttműködési és Területfejlesztési

Kollégiumra vonatkozó prioritások

nem változnak 2006-ban. A Gazdasági

és Informatikai kollégiumnál pedig az

információs társadalom fejlesztése él-

vez prioritást.

A Szülőföld Alap kollégiumai a

2006. évi pályázati kiírásokat e prioritá-

sok figyelembe vételével készí-

tik el. A pályáztatás során – ahol

lehetséges – a nagyobb léptékű,

komplex projektek támogatását

részesíti előnyben az elbíráló

kollégium, s fontos kritérium-

ként kezeli a saját forrás meglét-

ét. A 2006-ban rendelkezésre ál-

ló összeg (950 millió forint for-

dítható támogatásra) teljes egé-

szében nyilvános pályázati úton

nyerhető el, és a keretösszeg 45%-a for-

dítható a romániai projektek finanszí-

rozására. Az ez évi pályázatokat várha-

tóan 2006 második negyedévében írják

ki a kollégiumok, a pályázati rendszer

nem változik az előző évihez képest,

bár természetesen figyelembe veszik az

első pályázati forduló tapasztalatait az

új kiírásoknál.

A Határon Túli Magyarok Hivata-

lában kidolgozott és működtetett Köz-

ponti Támogatás-nyilvántartó Rend-

szerben tárolt információk alapján már

pontos képet lehet alkotni a támogatási

irányokról, a markáns támogatási

szándékokról és a meghatározó szere-

pet betöltő, támogatott határon túli in-

tézmények rendszeréről.

A nyilvántartó rendszer a támoga-

tások jobb átláthatóságának legfőbb

biztosítéka. Ez lehet a garanciája an-

nak, hogy a támogatások kellően átte-

kinthetővé váljanak az érintett határon

túli magyar közösségek politikai és

szakmai nyilvánossága számára, és a

kiutalt összegek – az érintettek által is

ismert arányban – kiemelt közösségi

célokat szolgáljanak.

(A Szülőföld Alappal kapcsolatos

információk megtekinthetőek a

www.szulofold.hu internetes ol-

dalon.)

Komlós Attila

Határon Túli Magyarok Hivatala

– elnök

e-mail: htmh@htmh.gov.hu

A Polgár-Társ Alapítvány 2006-os

adományi programkínálata

APolgár-Társ Alapítvány, hétéves

hagyományának megfelelően

2006-ban is folytatja adományo-

zói tevékenységét a fenntartható fejlő-

dés elősegítése érdekében. Pályázati prog-

ramkínálatunk bizonyos szempontból

változott az elmúlt évekhez képest, fő-

leg ami a programok tematikáját illeti.

Ennek ellenére a legrégebbi és leg-

nagyobb adományi programunkat, a

Partnerség a környezetért elnevezésűt

az idén is meghirdetjük (valószínűleg

március-április táján) az ország 33

megyéjében működő környezetvédő

civil szervezetek számára. A sikeres

civil fórum34

A Kárpátok Szociális Alapítvány,

mint a Mocsáry Lajos Alapítvány utódja

AKárpátok Szociális Alapítvány

2004 őszén kezdte meg aktivi-

tását, miután a Mocsáry Lajos

Alapítványt a magyar kormány meg-

szüntette. Így a Kárpátok Szociális

Alapítvány, bár nem jogutódja a Moc-

sáry Lajos Alapítványnak, de tovább-

ra is igyekszik pótolni a korábbiakban

a Mocsáry Lajos Alapítvány által

nyújtott lehetőségeket. Támogatási

rendszerünk – a hiányos költségvetés

miatt – sajnos egyelőre csak meghívá-

sos keretek között működik.

A 2005. évben többek között a kö-

vetkező programokhoz nyújtottunk

segítséget:

– népesedési és családpolitikai kon-

ferencia előkészítése, szervezése és

bonyolítása Budapesten;

– rászoruló gyerekek szociális indokú

iskolai étkeztetése és napközi ott-

hon biztosítása Máramarosszigeten;

– rászoruló tanulók rekreációs tábo-

rozása a kolozsvári Lyceum Ala-

pítvány diákjai közül;

– hozzájárulás a kolozsvári Teodi-

daktos Alapítvány kollégiumának

működési költségeihez;

– hozzájárulás a dévai ferences árva-

házból a kolozsvári egyetemekre és

főiskolákra bejutott fiatalok védett

szállásának működési költségeihez;

– a dévai Szent Ferenc Alapítvány

torockói gyermekvédelmi köz-

pontjának támogatása;

– hozzájárulás a szentegyházi fogya-

tékosokat, nagycsaládosokat és

más hátrányos helyzetűeket támo-

gató Gellért Alapítvány működési

költségeihez;

– a szatmárnémeti Caritas házi ápo-

ló szolgálatának fejlesztése;

– felsőfokú szociális képzésben részt

vevő hallgatók Esztergomban

megrendezett XI. Országos Szak-

mai Konferenciáján részt vevő ha-

táron túli magyar hallgatók költsé-

geinek fedezése;

– hozzájárulás a kolozsvári Kallós

Zoltán Alapítvány által újonnan

épített szórványkollégium fürdő-

szobáinak befejezéséhez.

A 2006. évben támogatott programja-

ink elsősorban a Magyarországon már

meghonosodott és Erdélyben több he-

lyen beindított szociális támogatási

programok, amilyen például a falu-

gondnoki szolgálat, teleház, idősek

klubja. Idén újabb településeket terve-

zünk bevonni a falugondnoki szolgá-

latot vállaló falvak körébe.

Lakner Zoltán

Kárpátok Szociális Alapítvány

– elnök

e-mail: karpatok@axelero.hu

pályázatok támogatására szánt ösz-

szeg ezen program keretében megha-

ladja az idén is a 250 000 RON-t (2,5

milliárd ROL). A projektekkel elnyer-

hető maximális támogatás értéke

20 000 RON (200 millió ROL).

Ezen, a már hagyományosnak ne-

vezhető programunkon kívül még két

új adományi programot hirdetünk meg.

Az első, Az együttműködés erősí-

tése a természetvédelem és turizmus

érdekében, Romániában egyben ado-

mányi és képességfejlesztő program,

mely a romániai ökoturizmus fejleszté-

sét és népszerűsítését ösztönzi fenntart-

ható kezdeményezések támogatása ál-

tal. A program célja az ökoturizmus nép-

szerűsítése és fejlesztése a természetvé-

delem és a helyi közösségek támogatá-

sának érdekében. Szakmai partnerünk

a program kivitelezésében az Ökoturiz-

mus Romániában Egyesület. Tulajdon-

képpen egy háromlépcsős programról

van szó, amelynek első szakaszát, a szán-

déklevelekre vonatkozót már a tavaly

decemberben meghirdettük. A sikeres

szándékleveleket beküldő szervezetek

egy négynapos pályázatírási és ökotur-

isztikai felkészítőn vesznek majd részt

2006 februárjában. Ezt követően kell

majd benyújtsák a végleges pályázato-

tokat. A programot a Kárpát-vonulat

25 megyéjében működő civil szerveze-

tek, turisztikai vállalkozások, valamint

védett területeket működtető szerveze-

tek számára hirdettük meg. A pályáza-

ti összköltségvetés 2006-ra ezen prog-

ram keretében is 250 000 RON (2,5 mil-

liárd ROL), míg a maximálisan megpá-

lyázható összeg 18 000 RON.

A második új adományi progra-

munk az Iskolák a környezetért úgy

méreteiben, mint a lefedett terület

szempontjából az előbbiekben leírt

programoknál kisebb, de ennek ellené-

re alapítványunk számára kiemelt fon-

tosságú, mert új. Újdonság, mert elő-

ször hirdetünk meg olyan adományi

programot, melyben az iskolák is köz-

vetlen módon pályázhatnak. Ugyanak-

kor fontos megemlíteni azt is, hogy ez

az első olyan programunk, amelyet egy

céggel közösen hirdetünk meg, a MOL

romániai képviseletével. E program

célcsoportja, a pályázok köre a Csíki-

medencei iskolák, iskolai alapítványok,

vagy olyan civil szervezetek, amelyek

bizonyítani tudják az iskolákkal törté-

nő együttműködésüket. A benyújtható

projekteknek faültetéssel (bel- és kül-

telki), iskolai zöldfelületek létrehozásá-

val, felújításával kell majd foglalkozni-

uk, egybekötve mindezt a környezeti

neveléssel és Föld-napi tevékenységek-

kel. A megpályázható összeg projek-

tenként 2 000 RON. A program összke-

rete 24 000 RON (240 millió ROL).

Összegezve: a 2006-os évben is a

felsorolt programokon keresztül újabb

40-45 szervezet, projekt részesülhet

több mint 520 000 RON (5,2 milliárd

ROL) támogatásban a Polgár-Társ Ala-

pítvány részéről.

Potozky László

Polgár-Társ Alapítvány – igazgató

e-mail: epce@topnet.ro

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 35

Verespatak és a romániai zöld mozgalom,

avagy hogyan lett Verespatakból civil

sikersztori?

Az Erdélyi Érchegységben talál-

ható Verespatak 1997-ig csak a

geológusok és történészek szá-

mára volt ismerős. Előbbiek számára

azért, mert az Aranynégyszögnek ne-

vezett híres nemesfémlelőhelyen fek-

szik, utóbbiak számára pedig azért,

mert a településnek 2000 éves rendkí-

vül színes múltja van.

1997-ben változás kezdődött – meg-

jelent a Rosia Montana Gold Corpo-

ration (RMGC)

A Verespatakon merész terveket

szövő RMGC egy kanadai-román bá-

nyavállalat, amely 1997-ben jelent

meg Romániában. Az RMGC főrész-

vényese a Gabriel Resources kanadai

bányavállalat, amelynek anyagi forrá-

sai korlátozottak, és nem rendelkezik

megfelelő tapasztalattal. A részvé-

nyek közel 20%-a felett a dévai Min-

vest román állami bányatársaság ren-

delkezik.

Az RMGC tervei szerint óriási krá-

tereket robbantanának az Osztrák-

Magyar Monarchia idején virágzó, de

mára meglehetősen elszegényedett

Verespatak helyén és környékén, és

ciános technológiával mosnák ki az

ércből az aranyat. Verespatak egysze-

rűen eltűnne a föld felszínéről, helyén

Európa legnagyobb külszíni fejtésű

aranybányájának óriáskrátere már

nem idézné a kétezer éves múltat. El-

lenben 300 tonna arany és 1300 tonna

ezüst kerülne a gazdasági körforgás-

ba, 4 milliárd dollár bevételhez juttat-

va az RMGC-t.

Rögtön megkezdődik a helyi ellen-

állás

A bányaprojekt terve már a kezde-

tek óta vehemens ellenállásba ütkö-

zött, amelyet helyi lakosok kezdemé-

nyeztek. A településen a régi arany-

bányászok családjainak leszármazot-

tai megalapították az Alburnus Maior

Egyesületet és szerveződni kezdtek.

A Verespatak római kori nevét viselő

egyesület mai napig kulcsfontosságú

az ellenállásban. Eleinte – tapasztalat-

tal nem rendelkező kis helyi szerve-

ződés lévén – nem sikerült tiltakozá-

suknak megfelelően erős hangot ad-

niuk, így az események gyakorlatilag

helyi szinten zajlottak. Verespatak la-

kosai két pártra oszlottak, egy részük

a bányaprojekt mellett érvelt, más ré-

szük ellenezte azt, de az elzárt telepü-

lésről igen kevés hang hallatszott ki a

nagyvilágba. A lakosok közötti ellen-

tétek elharapózását mi sem szemlélte-

ti jobban, minthogy a két párt képvi-

selői külön kocsmákba jártak, és nem

volt ajánlott egyik félnek sem az ellen-

párt kocsmájába tévednie. Elzárt kis-

településekre jellemző belső – külvi-

lág számára jelentéktelen – marako-

dásokkal telt az idő. Ebben az idő-

szakban még senki nem sejtette, hogy

erről a településről robban ki Románi-

ában az egyik legnagyobb civil ellen-

állás.

2000 – nagybányai ciánkatasztrófa

A 2000-ben bekövetkezett ciánka-

tasztrófa felborzolta a kedélyeket. Az

Aurul bányavállalat ülepítőjének gát-

ja átszakad, a ciánvegyületeket és ne-

hézfémeket tartalmazó szennyvíz fel-

becsülhetetlen károkat okozva végig-

pusztít a Tiszán, döglött halakat, ma-

darakat, háziállatokat, kenyerüktől

megfosztott halászokat és tiszai turiz-

musból élőket hagyva maga után.

Nem volt nehéz párhuzamot vonni

az Aurul és az RMGC között: mind-

kettő ciántechnológiás aranybányá-

szatról szól, mindkettőt külföldi és

román tőke mozgatja, az előbbi ka-

tasztrófát okozott, a másik még csak

tervez, de jóval merészebben, és ha

terveit megvalósítja, egy végzetes

baleset 40-szer nagyobb pusztítást

végezne. Az ökológiai katasztrófa

után a közvélemény érzékenyebbé és

figyelmesebbé vált. Ezt a lehetőséget

kihasználva a verespataki Alburnus

Maior Egyesület igyekszik felhívni a

figyelmet az RMGC projektjére, majd

a környezetvédelmi civil szervezetek

segítségét kéri.

A romániai zöld szervezeteket a-

zonban tipikusan jellemzi, hogy vagy

egy-egy jól meghatározott kis földrajzi

régióban tevékenykednek, ráhango-

lódva a helyi problémákra (miközben

rivalizálnak egymással a szűkös anya-

gi forrásokért), vagy globális problé-

mákkal foglalkoznak. Így a verespata-

kiak segélykiáltása ha nem is talált sü-

ket fülekre, a civil szervezetek nem

tudták hogyan közelítsenek ehhez a

problémához. Az összehangolt egysé-

ges fellépésnek nem volt gyakorlata,

így a verespataki ellenállás csak proto-

kollszerű elvi támogatást kapott a

szétszórt romániai zöld mozgalomtól.

civilkurázsi

civil fórum36

Az Alburnus Maior – az Isten háta

mögötti, elszegényedett településről –

képtelen volt összefogni egy széleskö-

rű ellenállást, más civil szervezet pe-

dig nem akadt, amely ezt felvállalta

volna.

Stephanie Roth összefogta és meg-

szervezte az ellenállást

Stephanie Danielle Roth, az évek óta

Erdélyben élő svájci-francia kettős ál-

lampolgár 2002-ben figyelt fel a veres-

pataki problémákra, és

még abban az évben ki-

költözött Verespatakra.

Ettől a pillanattól kezdve

a verespataki ellenállás

szervezett mozgalommá

vált. Stephanie sikeresen

létrehozott egy civil szer-

vezetekből, archeológu-

sokból, egyetemi tanárok-

ból és egyházi méltósá-

gokból álló koalíciót, a-

mely szervezett és erős

hátteret biztosított az

Alburnus Maiornak. Az

ellenállás az erőtlen se-

gélykiáltásokból és helyi

kocsmavitákból egy sok-

összetevős és összehan-

golt mozgalommá fejlő-

dött. Az RMGC bánya-

projektjét a koalíció tagjai

különböző területeken pár-

huzamosan támadták. Gom-

bamódra szaporodtak a

tiltakozó akciók: a Román

Tudományos Akadémia

és a történelmi egyházak

állást foglaltak a projekt

ellen, a Greenpeace ext-

rém tiltakozó akciókat szer-

vezett, a Zöld Erdély E-

gyesület aláírásokat gyűj-

tött és diplomatikus tár-

gyalást kezdeményezett a

Környezetvédelmi Mi-

nisztériummal, Stephanie

az európai fórumok elé

juttatta az ügyet, az Al-

burnus Maior jogi úton,

pereskedéssel lépett fel a Verespata-

kon elkövetett szabálytalanságok el-

len, és sorolhatnánk tovább az ellenál-

lás számtalan mozzanatát. Az ellenál-

lás önmagát generálta, új emberek, új

ötletek, új szervezetek álltak be a csa-

tasorba. Időközben elkészült Kocsis

Tibor Új Eldorádó című dokumen-

tumfilmje, amely a verespataki arany

átkáról szól, és amely fokozottan rá-

irányította a figyelmet Verespatakra.

Mentsétek meg Verespatakot! kampány

A verespataki ellenállás nagyon

fontos összetevője a Mentsétek meg

Verespatakot! kampány, amelynek

célja a közvélemény megnyerése az

ügynek. A civil szervezetekből álló

szövetség a szokványos kampányesz-

közökön túl (szórólapok, plakátok,

média, internet stb.) Verespatak meg-

mentésének címzett zenei-környezet-

védelmi fesztivállal rukkoltak elő.

Egy Verespatak feletti fennsíkon, a

természetben szervezett Széna Feszti-

vál célja, hogy bemutassa a résztve-

vőknek a helyi értékeket, kellemes él-

ményeket nyújtson nekik, és ezáltal

megszerettesse velük Verespatakot,

kiépítve az ellenállás és egyúttal a ro-

mániai zöld mozgalom fiatal tömeg-

bázisát. A tavaly másodjára megszer-

vezett ingyenes fesztiválon 10 000

ember vett részt és 20 együttes lépett

fel kizárólag az útiköltség-térítés fejé-

ben. Idén a fesztivált tovább bővítik.

Mitől civil sikersztori Verespatak?

Verespatak sorsa nem dőlt el. A

környezeti hatástanulmány még nincs

a Környezetvédelmi Minisztérium

asztalán. Az RMGC a maga eszközei-

vel továbbra is egyengeti a projekt út-

ját, a Verespatak megmentésére szö-

vetkezett szervezetek is tovább dol-

goznak. Időközben a helyről annyi i-

romány, vélemény, dokumentáció,

cikk, tanulmány, nyilatkozat született,

hogy azt már képtelenség összefogni,

és a témával foglalkozóknak is nehéz

megjósolni melyik fél lesz a nyertes.

A küzdelemnek még nincs vége.

Tény azonban, hogy

Verespatakért eddig nem

tapasztalt méretű és erőssé-

gű civil ellenállás jött létre

Romániában.

Verespatak múltját, jele-

nét és jövőjét sikerült a he-

lyi kocsmákból egészen az

európai fórumok elé vinni,

sikerült 10 000 embert a szó

szoros értelmében meg-

mozgatni, sikerült tizenegy-

néhány zöld (és nemcsak)

szervezetet egységes, ösz-

szehangolt és eredményes

fellépésre bírni, sikerült

Verespatakot turisztikailag

a Duna Delta után legis-

mertebb hellyé változtatni

Romániában, sikerült a ro-

mán közvélemény jobb

odafigyelését megnyerni a

környezetvédelmi problé-

mákat illetően, sikerült el-

érni, hogy 2006-ot írunk, és

Verespatakon az RMGC

még nem bányászik, bár a

bányaprojekt eredeti válto-

zata szerint a kitermelés

2004-ben indult volna.

Ezek alapján Verespa-

tak – ha megvalósul az

RMGC bányaprojektje, ha

nem – civil sikersztori, a ro-

mániai zöld mozgalom fej-

lődésének egyik határköve.

Köszönhető ez a helyi

szintről indult kezdemé-

nyezésnek, a kitartásnak, a

nagybányai ciánkatasztró-

fának, Stephanie önfeláldozásának és

szervezőkészségének, a civil szerve-

zetek összehangolt kemény munkájá-

nak, meg a széles, fiatal emberbázisra

épített Mentsétek meg Verespatakot!

kampánynak.

Kovács Zoltán Csongor

Zöld Erdély Egyesület – elnök

e-mail: csongor@greentransylvania.ro

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 37

Javaslat a MAGYARISKOLA PROGRAM

kimunkálására

ELŐSZÓ

A határon túli területtel hivatásból

foglakozók közgondolkodásában bár-

miről is essék szó – gazdaságról,

munkaerő-piaci helyzetről, nemzeti

fejlesztési tervről, uniós források bec-

satolásáról – az oktatás területe (ki-

mondva-kimondatlanul) mindig ott

van a háttérben: képzett emberek u-

tánpótlása nélkül ugyanis mindez

csak ideig-óráig sikerülhet. A határon

túli magyar oktatás amellett, hogy a

munkaerőpiacra, az ott elfoglalt po-

zícióra felkészítő folyamat, egy má-

sik, rendkívül jelentős funkcióval is

bír: a magyar identitás megőrzésé-

nek eszköze, és a család, az egyház

mellett legfontosabb (sőt olykor kizá-

rólagos) színtere. Éppen ezért elsőren-

dű fontossággal kellene bírnia a hatá-

ron túli magyar ügyek diskurzusában.

Azonban a jelenlegi nyilvános- és

magánbeszélgetések elsősorban a tá-

mogatás intézményrendszerének meg-

változtatásáról1

szólnak. Holott előbb

abban kellene elmélyedni, hogy mit a-

karunk, hová szeretnénk eljutni. Az

eszközök megválasztása – vagyis a

programot végrehajtó intézményrend-

szer átalakítása – csak követheti, és

semmiképpen sem előzheti meg ezt.

A területen tevékenykedő sza-

kértők évek óta tudják, hogy változni,

változtatni kellene2

– de hogyan? A

Javaslat a változtatás egy alternatívá-

jaként a határon túli oktatástámoga-

tás kormányzati ciklusokon átívelő

megújítását célozza. A Javaslat felté-

telezi, hogy a területet ismerő szakér-

tők olvassák, így rövid megállapítá-

sokra szorítkozik, hangsúlyokat tesz

ki, ellenben nem nyújtja a terület

mélységi analízisét, diagnózisát. Ha

hozzájárul ahhoz, hogy most már

végre a határon túli oktatás nagy

rendszeréről is essék szó határon

innen és túl, egy centiméterrel talán

közelebb jutunk célunkhoz. Az anyag

elkészítésekor3

tapasztalat volt, hogy

minden változik, mozgásban van, így

nem biztos, hogy a Javaslatban felvá-

zolt út a legrövidebb. Mégis vállalni

kell: a cölöpök leverve, folytatódjon az

épület helyreállítása.

1. A HELYZET

A jelenleg a szomszédos államokban

élő 2,5 millió magyarból 0,5 millió az

iskoláskorúak száma. Az Európában

általánosan ismert demográfiai trend,

a születések évről évre csökkenő szá-

ma előrevetíti, hogy a szomszédos or-

szágokban élő magyar iskoláskorúak

száma is évről évre csökken, illetve

csökkenni fog4. A csökkenő korosztá-

lyi létszámadatokon túl a nem magyar

óvodát/iskolát választó részben vagy

egészben magyar szülőktől született

gyermekek, a szülőföldjüket elha-

gyók, valamint a nem továbbtanulók

hiányukkal tovább erodálják a hatá-

melléklet

Hogyan tovább? VII. évfolyam, 1. szám, 2006. január–március

civil fórumvi

ta

A határon túli magyarság támogatási rendszere Magyarországon paradigmaváltáson megy keresztül. A közvéle-

mény szerint ezt a paradigmaváltást a Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatójának alábbiakban közzé

tett írása váltotta ki, melyet a szerző 2005. szeptember 26-án írt. (Letölthető az alapítvány honlapjáról:

www.apalap.hu) Lévén, hogy a civil szféránk fennmaradásának és civil szervezeteink tevékenységének igencsak

nagy százaléka ezeknek a támogatásoknak köszönheti a létét és fenntarthatóságát, fontosnak láttuk lapunk hasáb-

jain is foglalkozni ezzel a témával. Mint határon túli magyarságot, bennünket, erdélyieket is alapvetően érint ez a

kérdés.

1Ehhez elegendő az interneten rákeresni a megfelelő kifejezésekre (pl. határon túli támogatáspolitika stb.) és a találatokat végigolvasni. Döntő rész

foglalkozik a forráselosztás mikéntjével, kisebb rész a támogatás céljaival.

2A szándék mostanában felerősödött: ennek bizonyítéka számomra a Magyar Kisebbség 2003. év végi vitasorozata, az Illyés Közalapítvány 2005.

tavaszi támogatáspolitikai körkérdése, a Hídvégi Mikó Imre Alapítvány 2005. júniusi támogatáspolitikai vitairata és ankétja.

3Köszönet azoknak, akik észrevételeikkel segítették a Javaslat elkészítését, különösen Fluck Évának, Horváth Tamásnak, Kulcsár-Szabó Enikőnek,

Petri Zsoltnak, Ríz Ádámnak és Uliscsák Szilárdnak.

4Ennek erdélyi vetületével foglalkozott Erdei Itala szociológus. Az Educatio-ban publikált kutatás szerint 2008-ra a magyar általános iskolások száma

Erdélyben az 1990 évinél 40 százalékkal alacsonyabb lesz.

civil fórum38

ron túli magyar oktatás intézmény-

rendszerét. A magyar gyerekek közül

hozzávetőlegesen minden negyedik5

nem magyar nyelven történő képzés-

ben részesül.

A szomszédos államokat termé-

szetesen nem különösebben érdekli6

a

magyar nyelvű oktatási intézménye-

ket sújtó gyermeklétszám-apadás, el-

lenben abban kifejezetten érdekeltek,

hogy a saját, államnyelvű oktatási in-

tézményeik feltöltöttsége – akár ma-

gyar gyermekekkel – biztosítva le-

gyen. A szomszédos országok magyar

politikai elitjei – elsősorban kormány-

zati szerepvállalásuk függvényében –

eredményeket, engedményeket rend-

szeresen elérnek. A magyar kormá-

nyok milliárdokat fordítottak a hatá-

ron túli oktatásügyre. Ám a magyar

iskolákba beiratkozók létszámának

fogyatkozását ezideig jószerével nem

sikerült fékezni.

Az Európai Unióban alapérdek a

munkaerő szabad mozgása. Nem

vagyunk felkészülve arra, hogy rö-

vid- és középtávon az EU a „helyben

maradás” ellenében hat, a munkaké-

pes népesség milliói mozdulnak meg,

boldogulásukat szülőföldjükön kívül

remélve. Becslésem szerint a Magyar-

országon tanuló határon túliak száma

mintegy 5-6 ezer, az itt dolgozók közel

100 ezren lehetnek, a munkavállalási

engedéllyel letelepedési engedélyt

kért szakképzett munkaerő évente

legalább 4 ezer főre tehető.

A Magyarországról a határon

túli oktatásra fordított kormányzati

forrás 2004-ben hozzávetőlegesen 3

milliárd forint volt7

(a kedvezmény-

törvény által biztosított 5,5 milliárd

forintnyi oktatási-neve-

lési támogatás nélkül);

ennek 80 százaléka fel-

sőoktatásra fordítódott

és 20 százaléka jutott az

oktatás többi8

szegmen-

sére. Az oktatásra for-

dított támogatások dön-

tő része (kb. 60 százalé-

ka) a felsőoktatást, és

azon belül három in-

tézményt9

érint. A köz-

oktatásra fennmaradó

rész legjelentősebb sze-

lete, mintegy egyhar-

mada elsősorban kollé-

giumépítést, a forrás töb-

bi része pedagógus-to-

vábbképzéseket, szórvány-ingázta-

tási programot, ösztöndíjakat és ren-

dezvényeket finanszíroz.

A támogatások címzettjeit jórészt

a korábbi kormányzatok által meg-

határozott kényszerpálya jelöli ki,

így a támogatás a három felsőok-

tatási intézmény esetében fejlesztő-

fenntartó, a többi esetben alkalmi-

kiegészítő jellegű. A források pénzü-

gyi és technikai lebonyolításánál

jelentős kiszervezés történt: számos

határon túli szervezet közvetlen

végrehajtóként szerepel a pénzosz-

tásban. A kialakult

oktatástámogatási

rendszer több lábon

áll: a Sapientia Ala-

pítvány, az Apáczai

Közalapítvány, az

OM Határon Túli Ma-

gyarok Főosztálya,

valamint az Illyés

Közalapítvány mel-

lett az elmúlt évek-

ben a HTMH, vala-

mint az Informatikai

és Hírközlési Mi-

nisztérium is a szá-

mottevő források sorába lépett.

A jelenlegi kormányzat alatt tör-

vényben rögzítették, hogy a Szak-

képzési Alap 2,5 százaléka határon

túli célokat szolgál; új forrásként jelent

meg a Felnőttképzési Alap, amelynek

5 százaléka szolgálhatja a határon túli

magyar felnőttképzés céljait. A

kedvezménytörvénytől eltekintve az

oktatásra fordított források – a 2002-es

állapothoz képest – valamelyest nö-

vekedtek.

2. ALAPKÉRDÉSEK

Amikor határon túli magyar oktatás-

ról gondolkodunk, elöljáróban rögzí-

teni kell, hogy a rendszer jelenlegi ál-

lapota az elmúlt 15 év fejlődésének e-

redménye10

. Töprenghetünk arról,

hogy mi és miért alakult úgy, ahogy11

,

beszélhetünk arról, hogy rossz az el-

osztó rendszer12

, hogy nincs elegendő

forrás, hogy jórészt tehetetlenség ural-

ja a határon túli ügyet. Álláspontom

szerint azonban nem ezek a legfonto-

sabb kérdések.

Első lépésként az alábbi kérdések tisz-

tázását tartom megkerülhetetlennek.

– Az EU csatlakozások fényében

megkérdőjeleződik azt az ún. nem-

zetstratégiai, közmegegyezéssel

bíró cél, miszerint a támogatások-

kal a „szülőföldön maradást” kí-

vánjuk elősegíteni. A legfonto-

sabb kérdés az, hogy érvényes-e

még a „szülőföldön maradás”

doktrínája?

Mivel nincs víziónk arról,

hogyan képzeljük el magunkat a

Kárpát-medencében pl. 30 év múl-

va, így arról sincs

elképzelés, hogy eh-

hez mit kell ten-

nünk. A „szülőföl-

dön maradás” szlo-

genjével mintha a

homokba dugnánk

a fejünket: semmi

ne változzék, lehe-

tőleg minden és min-

denki maradjon úgy,

ahogy és ahol most

van. Ez az álláspont

kényelmes: nincs vál-

tozás – nincs konfrontáció. Mivel

az egész EU-s folyamat ennek

ellenében hat, szembe kellene

nézni azzal, hogy a „szülőföldön

5Bővebben olvasható a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet Mozaik2001 Magyar fiatalok a Kárpát-medencében c. kutatásról készült jelentésében.

6Elég, ha arra gondolunk, mindez részben őket is sújtja (pl. a milliós olaszországi, spanyolországi román vendégmunkásnak a helyi oktatásból

hiányzó gyermekei).

7A 2004. évi költségvetési törvény alapján becsült adatok.

8Nem szerepel a kimutatásban a Magyarországon a felsőoktatásban tanuló határon túliak kollégiumi ellátásának és ösztöndíjának összege, ami –

becslésünk szerint – mintegy 0,6 milliárd forint. Felsőoktatási képzésük költsége – ami nehezebben kimutatható – meghaladja az 500 millió forintot.

9Nevezetesen: a II. Rákóczi Ferenc Főiskolát (10 szakon 600 diák), a Selye János Alapítványt (4 karon 600 diák) és a Sapientia Egyetem (30 szakon

3200 diák) fenntartását szolgálja.

10Főleg a magyarországi intézményrendszerre gondolok (HTMH, közalapítványok, oktatási háttérintézmények stb.), másodsorban a főként ma-

gyarországi forrásokkal létrehozott és/vagy működtetett határon túli intézményekre (pl. a felsőoktatásban).

11Ennek politikai – kevéssé támogatáspolitikai – vetületeiről lásd Bárdi Nándor Tény és való c. könyvét.

12Bővebben lásd az 1. sz. Mellékletben.

A határon túli magyar

oktatás amellett, hogy a

munkaerõpiacra, az ott

elfoglalt pozícióra

felkészítõ folyamat, egy

másik, rendkívül jelentõs

funkcióval is bír: a mag-

yar identitás

megõrzésének eszköze...

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 39

maradás” doktrínája lassan ana-

kronizmussá13

válik. Jellemzően

éppen a tanulás, és a munka ér-

dekében hagyják el a szülőföld-

jüket sokan évek óta, és valószí-

nű, hogy ez a trend a jövőben

csak erősödni fog. A valósághoz

véleményem szerint tehát köze-

lebb állna, ha úgy fogalmaznánk,

hogy az „élhetőbb szülőföld”

támogatása a cél. (Megjegyzem:

ez tulajdonképpen Magyarorszá-

gon is cél, hiszen a képzett mun-

kaerőt megtartó társadalmi-gaz-

dasági környezet terén itt is jócs-

kán van tennivaló – nem véletlen,

hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv

prioritásai közé az életminőség

javítása is bekerült.)

– A határon túli oktatásról gondol-

kodva az alapkérdés az, vajon

érdemes-e magyar nyelven tanul-

ni a szomszédos országokban, ha

az egyéni érvényesülés, a munka-

erő-piaci lehetőségek felől közelít-

jük meg a kérdést?

A szakosodással, a szakirá-

nyú végzettség megszerzésével a

diáknak egyre inkább figyelembe

kell vennie, hogy életpályáját mi-

lyen nyelvi közegben fogja kitelje-

síteni. Ha a magyar nyelvi tömb-

ben, akkor a magyar nyelvű szak-

és felsőoktatás választásának lehet

értelme; ha azonban nem a tömb-

ben (vö. „szülőföldön maradás”),

akkor a szakosodás, a szaknyelvi

ismeretek elsajátítása az állam nyel-

vén indokoltabbnak tűnhet. Ala-

csonyabb fokon érdemes magyar

nyelven tanulni, az egyéni életstra-

tégiák függvényében a magyar

nyelven tanulás értelme az okta-

tás szakképzettséget adó, maga-

sabb fokán dől el.

– A határon túli magyarság támogatá-

sa Magyarország számára ugyan-

olyan fontos, mint a határon túl é-

lők számára, azonban általában

szemérmesen elhallgatják a kér-

dést: mi a 93 ezer négyzetkilomé-

ternyi Magyarország sajátos érde-

ke, avagy a határon túli magyarok

támogatása illeszkedik-e, illesz-

kedjen-e az anyaország demográfi-

ai, munkaerő-piaci szükségleteihez?

Kevéssé befolyásolható folya-

mat a migráció, a Magyarországra

való áttelepülés, munkavállalás

életstratégiaként történő választá-

sa mindaddig, míg a szülőföld gaz-

dasági kilátásai rosszabbak az a-

nyaországénál. Magyarországnak

ugyanakkor a nagy európai ver-

senyhelyzetben nyilvánvaló érde-

ke, hogy csökkenő népességét

aktív korú, szakképzett, magyarul

beszélő népességgel pótolja. Intő

jel ugyanakkor, hogy a „határon

túli kérdéskör” jelenleg nem ér-

dekli a magyarországi szavazópol-

gárok többségét.

Az oktatás területén az élhetőbb szü-

lőföldhöz való hozzájárulás, a magyar

nyelven való tanulás egyéni életstraté-

gia választástól függő értelmének el-

fogadása, valamint Magyarország ér-

deke azok az alapszempontok, ame-

lyek figyelembe vételével a teendők

számbaveendők.

2. TEENDŐK

I. CÉLOK

A határon túli magyar oktatás fejlesz-

tése jelenleg nem a prognosztizálható

demográfiai trendek, munkaerő-piaci

szükségletek figyelembevételével tör-

ténik. Olyan oktatásfejlesztési straté-

gia megalkotására van szükség,

amely

– a magyar nyelvű oktatás alacso-

nyabb szintjeire a jelenleginél több

gyermeket igyekszik bevonni,

– emeli a magyarság képzettségi

szintjét és az oktatás minőségét az

oktatás minden szintjén, valamint

– figyelembe veszi az összmagyar

munkaerő-piaci szükségleteket.

A magyarság fennmaradására a jelen-

legi demográfiai és beiskolázási tren-

dek mellett a szórványban nincs esély.

Ahol nem a fejlesztés, hanem a fenn-

maradás a tét, ahol a magyar oktatás a

lét-nemlét határán vegetál, vagy már

nem is létezik, ott egyetlen feladat le-

het: olyan helyzet teremtése, hogy a

magyar gyermekek, pontosabban min-

den magyarul tanulni akaró gyermek

számára a magyar óvoda, iskola,

illetve az abba való eljutás biztosítva

legyen. A beolvadás végigasszisztálá-

sa helyett tervszerű cselekvések sorát

kell megkezdeni. A jövőben az okta-

tás minden szintjén és szegmensé-

ben a szórványmentésnek olyan hori-

zontális céllá kell válnia, amely első-

sorban nem újabb intézmények létre-

hozását és rendkívül költségigényes,

minden áron való fenntartását jelenti,

hanem tervszerű, fegyelmezett kivo-

nulást, ha tetszik: embermentést.

Melyik az a 3 + 1 csomópont, amik

mentén az eddigi támogatáspolitikát

fejlesztéspolitika válthatná fel?

1. Szórványmentés a közoktatásban

Önmagában a magyar nyelvű fel-

sőoktatás fejlesztése a továbbtan-

ulók csak egy részének nyújt valós

perspektívát. Perspektívát nyújt a

nyelvi tömbben (és ez alatt Magyar-

országot is értem!) jövőjüket elkép-

zelni szándékozóknak, a többieknek

azonban aligha. A jelenlegi támoga-

tások oktatási rendszeren belüli

főirányát tehát jelentősen módosí-

tani kell. A magyar nyelven oktató

közoktatási intézményt választó di-

ákok létszámának emelésére kell tö-

rekedni. A magyar felsőoktatás

hallgatói utánpótlását a közoktatás

súlyozott fejlesztésével kell mege-

rősíteni. Bármilyen fájó, ki kell mon-

dani: a szórványban élő magyar

gyermekeket össze kell gyűjteni a

magyar óvodákba, majd a szórvány-

központokba, a középfokú oktatásra

pedig a nyelvi tömbbe. Támogatni

kell az ingázást, meg kell erősíteni

az óvodák, a szórványközpontok

befogadóképességét. Vonzóvá és el-

érhetővé kell tenni a tömb közokta-

tási intézményeit, középiskolai tehet-

séggondozó programot kell indítani.

2. Szakkollégiumok a felsőoktatásban

Természetesen meg kell őrizni min-

dazokat az eredményeket, amelyek

eddig a határon túli oktatás terüle-

tén megvalósultak. Ilyennek tekin-

tem legfőképpen a három önálló

magyar felsőoktatási intézményt,

valamint a pedagógus-továbbkép-

zéseket, a nyugati magyar fiatalok

magyarországi tanulmányainak biz-

tosítását. A felsőoktatási intézmé-

nyek támogatását új, kiszámítható

alapokra kell helyezni, nagyságren-

di forrásnövelést azonban a többi

pontban felsorolt területen tartok

elengedhetetlennek. Mivel a magyar

nyelvű felsőoktatáson túl is „van

élet”, erősíteni kell a magyar diákok

szerveződését, közösségi életének

szintereit, szakkollégiumi hálózatot

kell létrehozni a nem magyar

nyelvű felsőoktatás hagyományos

központjaiban.

3. Munkaerő-piaci fejlesztés a szak-

és felnőttoktatásban

Míg Magyarországon a felnőttkép-

zésnek kialakult intézményrend-

szere van, addig ez a szomszédos ál-

lamokban jórészt hiányzik. A Ma-

gyarországon megszokottól eltérő

módon a felnőttképzés, az erre irá-

nyuló kezdeményezések jórészt non-

profit szervezetek kezdeményezésé-

13Tényszerűen meg kellene vizsgálni, mennyiben sikerült az elmúlt 15 évben ezt a célt megvalósítani; hányan és milyen végzettséggel távoztak

onnan.

civil fórum40

re valósulnak meg; a határon túli

felnőttképzés támogatása így jelen-

leg a határon túli „harmadik szek-

tort”, a civil szervezeteket is erősíti.

A felnőttképzési intézményrend-

szer megteremtése lehet a Magyar-

országról érkező támogatás fő fela-

data, valamint a magyar érdekelt-

ségű felnőttképzési formák meg-

erősítése. Alapvetően helyi igé-

nyekre alapozott, munkaerő-piaci

szempontból alátámasztott projek-

teket kell generálni, amelyek révén a

határon túli magyarok szülőföld-

jükön történő foglalkoztathatósága,

munkaerő-piaci pozíciója, illetve az

őket foglalkoztató intézmények, szer-

vezetek versenyképessége javulhat.

A középfokú szakképzés, valamint

az élethosszig tartó tanulás támo-

gatásával, kurrens ismeretekkel ren-

delkező, piaci szempontból rugalmas,

magyar nyelven kommunikálni ké-

pes munkaerő megteremtése a cél.

+1. Diák- és oktatói kapcsolatok

A határon túli kérdés társadalmiasí-

tása, kiszélesítése és a magyarorszá-

gi polgárokkal való elfogadtatása, a

személyes megtapasztalások lehető-

ségének felkínálása rendkívül fon-

tos a 2004. december 5-i népszava-

zás eredménytelensége tükrében.

Ennek kapcsán a magyarországi

polgárok tájékozódását, ismereteit

növelni kell a határon túli üggyel

kapcsolatban, ezért Magyarorszá-

gon a kérdéskört a jelenleginél mé-

lyebben beágyazott társadalmi szin-

tre kell emelni. A magyar-magyar

diák- és oktatói kapcsolatépítés, a

tapasztalások lehetőségét minden-

ki számára lehetővé kell tenni. Ez

nemcsak a határon túli diákok moz-

gását, hanem magyarországiak moz-

gását is jelenti; ösztönözni kell a

testvériskolai kapcsolatokat, lehető-

vé kell tenni, hogy legalább egyszer

minden magyarországi általános

iskolás jusson el a határon túlra.

Ösztönözni kell az oktatói mobili-

tást, a magyarországi felsőoktatást

meg kell nyitni a határon túli ma-

gyarok számára, a magyarorszá-

giakéval azonos feltételek mellett.

II. ESZKÖZÖK

Tisztában kell lennünk azzal, hogy

valamiféle „szerves fejlődés”, civil ön-

szerveződés, pillanatnyi politikai aka-

rat, az „európai trendek” stb. eredmé-

nyeképpen a határon innen és túl sem-

mi nem fog a magyar nemzetstratégiai

érdekek mentén érdemben megvál-

tozni. Itt van jelentősége annak, hogy

Magyarország forrásai olyan határon

túli célokra is fordíthatók, amelyekre a

helyi magyar (politikai) érdekérvé-

nyesítő képesség nem elegendő, vagy

amelynek megvalósítását – és szerin-

tem ez a gyakoribb – taktikai okokból

nem tudja felvállalni. Feladatmegosz-

tásra van szükség a határon túli mag-

yar politikai elittel – újra kell definiál-

ni, mi az, amit ők támogatnak, mi az,

amihez a hozzájárulást az anyaország-

tól várják. Világosan kell látni azt is,

hogy mi az adott állam feladata, mik a

lehetőségei és mi az, amit képes vagy

hajlandó elvégezni, végrehajtani.

Azonban jelenleg nincsen össze-

hangolt fejlesztési terv, és a regionális

tervek is egymás számára jórészt is-

meretlenek. A Kárpát-medencei szin-

tű, a magyarságot hátrányosan érintő

folyamatokra (demográfiai, beisko-

lázási adatok) az oktatás keretén

belül régiókra bontott, de egységes

célt megvalósító program (Magyaris-

kola Program) alapján kell megoldá-

sokat kimunkálni, azaz a folyamatok

követése helyett a

folyamatok irányí-

tása felé kell elmoz-

dulni. Ennek fonto-

sabb elemei lehetnek

a Magyarország ér-

dekeit is szolgáló,

koncentrált és mér-

hető programok tá-

mogatása; a területre

szánt források növe-

lése és törvényben

rögzítése; a normatív

finanszírozás beve-

zetése; az Európai U-

nióhoz belátható i-

dőn belül nem csat-

lakozó Kárpátalja és

Délvidék kiemelt tá-

mogatása. A támogatási rendszer

szereplőinek – Magyarországon és a

határon túl – egységes szabályozottsá-

gi és minőségbiztosítási követelmé-

nyeket kell teljesíteniük. Erősíteni és

támogatni kell a regionális együttmű-

ködéseket, valamint a magyar- nem

magyar közös projekteket az oktatás

területén.

Milyen csomópontokat tartok az esz-

közök sorában kiemelendőnek?

– Hatáselemzés, adatbázisok, prog-

ramrendszerű végrehajtás

A kedvezménytörvény támogatá-

sainak hatáselemzése megkerül-

hetetlen feladat. Az oktatás-nevelési

támogatás jelenleg a legjelentősebb

összeg (közel 5 milliárd forint) az

oktatástámogatásra fordított forrá-

sok sorában, ezért különösen lénye-

ges kérdés, hogy eléri-e célját, növe-

kedett-e a magyar oktatásban részt-

vevők száma. Meg kell vizsgálni a

magyar intézményekbe történt belé-

pési adatokat, azt össze kell vetni a

demográfiai állapottal. Szükséges

lenne a támogatott családok motívu-

mait reprezentatív mintavétel alap-

ján feldolgozni, illetve – a támogatá-

si módok eltérése miatt – a felvidéki

tapasztalatokat az erdélyi tapaszta-

latokkal összevetni. A pedagógusok

szakkönyvvásárlási támogatása kap-

csán vizsgálni kellene a kedvezmé-

nyezettek ezzel kapcsolatos attitűd-

jét. A vizsgálatok eredményétől füg-

gően kell a támogatási formákat

folytatni vagy módosítani. Ide kap-

csolódik a korábban támogatott civil

szervezeti, egyházi ingatlanvagyon

felmérése, a támogatások hatékony-

ságának vizsgálata. Az elmúlt 15 év-

ben becslésem szerint legalább 4

milliárd forintnyi ingatlanfejlesztés

történt részben vagy egészben okta-

tási célból, részben vagy egészben

magyar állami forrás-

ból. Az ingatlanva-

gyon sorsáról, állapo-

táról, hasznosulásá-

ról semmilyen fel-

mérés nem történt.

Egységes szempontú

kimutatást kell ké-

szíteni, az ingatlano-

kat adatbázisba fog-

lalni. Fel kell mérni

azon ingatlanok álla-

potát, funkcióját is,

amelyek a magyar

egyházak vagy civil

szervezetek rendel-

kezésére állnak, és

stratégiai támogatási

területen (pl. szór-

ványközpontban) fekszenek, vagy

kiemelt történelmi-kulturális érték-

kel bírnak.

A tervező és a döntéselőké-

szítő munka nélkülözhetetlen hátte-

rét olyan szakmai adatbázisok ad-

ják, amelyek naprakész adatokat

tartalmaznak nem csupán a pályá-

zókról és pályázatokról, hanem egy-

egy terület népességhelyzetéről, mun-

kaerő-piaci adottságairól, a magyar

intézmények szervezetéről, a rendel-

kezésre álló ingatlanokról, más for-

rásokról stb. A már megkezdett i-

lyen irányú erőfeszítések folytatása-

ként törekedni kell arra, hogy a terü-

leten folyó kutatások eredményei

adatbázis-szerűen legyenek keres-

hetők.

Helyre kell állítani (illetve al-

kalmazni kell) a programrendszerű

végrehajtás logikai sémáját, vagyis

Magyarországnak...

nyilvánvaló érdeke,

hogy csökkenõ né-

pességét aktív korú,

szakképzett, magyarul

beszélõ népességgel

pótolja. Intõ jel

ugyanakkor, hogy a

"határon túli kérdéskör"

jelenleg nem érdekli a

magyarországi

szavazópolgárok több-

ségét.

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 41

az előzetes kutatás (problémafeltá-

rás), a támogatási program (problé-

makezelés) és a hatásvizsgálat (mé-

rés, visszacsatolás) hármas egységét.

– Minőségbiztosítás, hálózatosság

Új feladat a minőségbiztosítás és

szabályozottság bevezetése a leg-

fontosabb szereplőknél, továbbosz-

tásnál szabályozott pályáztatási és

elszámolási rendszer megkövetelé-

se. Ez a támogatási rendszer vala-

mennyi (pályáztató és lebonyolító,

bel- és külföldi) állami forrásból tá-

mogatást osztó intézményének kö-

telező lenne, ennek hiányában senki

sem diszponálhat forrás fölött. A cél

az, hogy a kisebb szervezetek is eb-

be az irányba mozduljanak, ezért

ennek megvalósítását, költségeit cél-

programokkal támogatni kell.

A hálózatosság támogatásá-

nak egyik fontos alapfeltétele a háló-

zat résztvevőinek a hálózat központ-

ja általi kurrens nyilvántartása. Ki-

emelkedő jelentőségű a hálózatépí-

tést és működtetést fenntartó okta-

tási szereplők (pl. pedagógus szer-

vezetek) támogatása. Új hálózatok

létrehozását is serkenteni kell, ilyen

lehet például a szakoktatásban részt-

vevő intézményeké, a szórványköz-

pontoké, a felnőttképzési közpon-

toké.

– Normatív finanszírozás, uniós for-

rások bekapcsolása

A normatív finanszírozást szerveze-

ti átvilágítás előzi meg, szabályo-

zottsági és minőségbiztosítási kö-

vetelményekkel, a normativitásról

szóló döntés 3 évre születik, éven-

kénti felülvizsgálással. Az időköz-

beni, tervben nem szereplő változá-

sok (pl. a felsőoktatásban új szakok

indítása, megnövelt diáklétszám

stb.) nem jelenthetik a kvóta növelé-

sét. A rendszert úgy kell kialakítani,

hogy elkerüljük a magyarországi

normatív finanszírozás „kényszeres

növekedést serkentő” hibáit. Követ-

kezménye ugyanakkor a korábbinál

szorosabb, rendszerszerű ellenőrzés

lehetősége.

A határon túlra irányuló nor-

matív finanszírozás vonatkozik:

i. a magán vagy egyházi fenntartá-

sú óvodák működtetésére;

ii. a szórványban magyar óvodás

és általános iskolás gyermekek

magyar intézménybe való elju-

tásának, a diákétkeztetés és a

magyar óvodapedagógusok és

tanítók fizetés-kiegészítésének

finanszírozására;

iii. a magán vagy egyházi fenntar-

tású bentlakások, szakkollégiu-

mok működtetésére az oktatás

minden szintjén;

iv. az önálló magyar felsőoktatási

intézmények működtetésére;

v. országos tehetséggondozó pro-

gram finanszírozására;

vi. a minőségbiztosított, hálózattal

rendelkező oktatási szerveze-

tek, ernyőszervezetek működ-

tetéséhez való hozzájárulásra.

Az uniós források bekapcsolását ta-

pasztalatok átadásával, felkészítő prog-

ramokkal kell elősegíteni.

3. EREDMÉNYEK

Számszerű adatoknak kellene itt kö-

vetkezniük, valahogy így: ennyi ma,

és ennyi lesz holnap. (A kisebb számo-

kat nyilván nagyobbaknak kellene

követniük.)

Azonban a határon túli területtel

hivatásból foglalkozóként úgy vélem, a

Magyariskola Program kimunkálá-

sához több szempontnak, nézőpontnak

is teret kell kapnia. Az együttgondol-

kodást közös munkának kell követnie.

Ezért bocsátom közre a Javaslatot.

1. sz. Melléklet

A határon túlra irányuló oktatási

támogatás magyarországi

elosztórendszerének kritikája

Melyek a határon túli oktatástámo-

gatási rendszer főbb hiányosságai Ma-

gyarországon?

1. A támogatási rendszer sem a támo-

gató intézmények, sem a pro-

gramok tekintetében nem rendsz-

er; végrehajtó szervezetei és meg-

valósítandó programelemei aktuá-

lis rögtönzések eredményei14

. Idő-

vel ezek az elemek kanonizálód-

nak, és azt a látszatot keltik, mint-

ha rendszerszerűen tevékenyked-

nének, valósulnának meg. A ma-

gyar közigazgatás struktúrájába

beágyazott ad hoc ötletek alapján a

határon túli oktatás támogatása

mára a hierarchizált rögtönzés

rendszerévé vált.

2. A támogatási rendszer Magyar-

országon és a határon túl egyaránt

rendkívül átpolitizált. Ennek e-

redménye többek között a haté-

konysággal gyakran ellentétes kijá-

rás túlsúlya, a ciklusonként változó

„kedvenc támogatottak” személye,

a támogatói intézményrendszer elé

állított, jogszerűen gyakran végre-

hajthatatlan elvárások15

sokasága.

3. A krónikus forráshiány a rend-

szertelenséget erősíti; a források

jelenlegi szintje mellett a támoga-

tottaknak az az érdeke, hogy a

rendszer széttagoltsága megma-

radjon – így nagyobb esélyük van

forráshoz jutni, hiszen ha nem

kap az egyik intézménytől, majd

kap a másiktól. A forráshiány e-

redménye a források gyakori ke-

veredése (pl. ingatlan-támogatá-

sok esetében), a megvalósítás

időbeni elhúzódása, a támogatá-

sok esetlegessége, kiszámíthatat-

lansága. A költségvetési támo-

gatások kiutalása az elosztó rend-

szernek gyakran hónapokat ké-

sik, ami aztán kapkodáshoz, elő-

készítetlenséghez vezet.

4. A közigazgatás „nem határon tú-

li” témával foglalkozó intézmé-

nyei előszeretettel feledkeznek

meg16

a „határon túli szempon-

tról”, így a közigazgatás különféle

szinterein ez gyakran nem jelenik

meg, háttérbe szorul, vagy csak az

általános kijelentések szintjén em-

lítődik ez. A jogalkotási nehéz-

ségek az egész területet kezdetek-

től fogva jellemzik.

5. A támogatási rendszer széttagolt,

kompetencia-problémákkal küzd.

A számtalan párhuzamosság, a

rendszer intézményi elemei közti

feladatmegosztás hiánya – illetve

ennek semmibevétele – lehetőséget

ad az intézmények egymás elleni

kijátszására.

6. Mivel a következő évi költségve-

tés dönti el minden évben a finan-

szírozási lehetőségeket, a rend-

szer intézményei rendszeresen

rivalizálnak a nagyobb forráso-

14Legújabban ilyennek tekinthető az intézmények sorában a Szülőföld Alap, amellyel gyakorlatilag egy újabb támogatást osztó szervezetet hoztak

létre (felépítését tekintve az Illyés Közalapítvány fő- és alkuratóriumi rendszere alapján). Az Alap főkuratóriumának összetétele az íratlan szokást

figyelmen kívül hagyja: korábban a döntéshozó testületekben csak Magyarországon élő állampolgárok vettek részt, az Alap fokuratóriumát ezzel

szemben megnyitották a határon túli magyar politikai erők delegáltjai előtt. Az Alap támogatási jogosítványai lefedik az összes, már létező köza-

lapítvány támogatási körét. Az újabb szereplővel a támogatási „piacon“ előre láthatóan növekszik az amúgy is létező kompetenciazavar.

15Ehhez illusztráció az Állami Számvevőszék honlapjáról elérhető határon túli támogató közalapítványokról készült jelentések. (A felsorolt hibák te-

kintélyes része nem a közalapítványi létből, működésből fakad, hanem a megrendelésekből.)

16Ennek voltunk minap véletlen tanúi a Szakképzési Alap tanácsának júliusi ülésén, ahol „adminisztratív hiba“ miatt majdnem megszavazták a

javaslatot, hogy a szakképzési támogatásokról szóló törvényből kikerüljön a határon túli felsooktatás támogatásának lehetősége.

civil fórum42

kért. Nem csak arról van szó,

hogy a több pénzzel a közigazga-

táson belül hol húzódik majd az

erőközpont17

, hanem arról is,

hogy a közigazgatáson kívüli

rendszerelemek (pl. közalapítvá-

nyok) léte egész egyszerűen attól

függ, mekkora forrást kapnak a

következő esztendőre18

.

7. A rendszer intézményei önjárók,

az összes forráselosztó intézmény-

re előírt egységes pályáztatási

és ellenőrzési minimum kö-

vetelmény nincsen meghatároz-

va. Emiatt az egyik intézménynél

könnyebb for-

ráshoz jutni, a

másiknál nehe-

zebb. A rendszer

elemei sem egy-

mással, sem az

EU-s pályázati

r e n d s z e r e k k e l

nem kompatibi-

lisek19

, a pályá-

zati technológia

fejletlensége a kis-

kapuk, a különal-

kuk melegágya.

8. Kevés az átfogó program, amely-

től egy-egy kérdés stabil kezelé-

sét elvárhatnánk, hiányzik a kö-

zéptávú programokban való

gondolkodás. Szinte teljesen hi-

ányzik az előzetes kutatás (prob-

lémafeltárás), a támogatási pro-

gram (problémakezelés) és a ha-

tásvizsgálat (mérés, visszacsato-

lás) hármas egysége; e háromból

rendszeresen csak a második tel-

jesül.

9. A rendszer viszonylagos merevsé-

ge elsősorban a költségvetési meg-

határozottságból fakad, gyakran nem

képes időben reagálni olyan vál-

tozásokra20

, amelyek az adott cél-

országban támogatási igényként

jelentkeznek.

10. A rendszer kizárólag az állami for-

rásokon alapul, csekély erőfeszíté-

sektől eltekintve hiányzik a szpon-

zorizáció, a magántőke, az alterna-

tív források bevonása.

Melyek az anyaországi oktatástámo-

gatási rendszer főbb hiányosságai a

határon túl?

1.) A részben magyarországi segítség-

gel létrehozott oktatási és civil in-

tézmények, szervezetek működési

bizonytalansága jellemzi az egész

területet. A működés egy része e-

zért program-finanszírozásból tör-

ténik – csak azért szerveznek pro-

gramokat, hogy az így elnyert for-

rásból működni tud-

janak. A finanszíro-

zás hibái a kiszámít-

hatóság, a tervezhe-

tőség ellenében hat-

nak. Az állandó bi-

zonytalanság az in-

gatlanberuházások e-

setén már-már króni-

kus: úgy kényszerül-

nek belevágni, hogy

a befejezés forrásai és

időpontja ismeretlen.

2.) Visszatérő vitaelem, hogy az anya-

országi pénzekről ki döntsön. Eb-

ben a tekintetben tapintható a véle-

ménykülönbség, pl. a magyaror-

szági döntéshozók és a határon tú-

liak21

, a határon túli civilek és a ha-

táron túli magyar politikusok stb.

között.

3.) Hiányoznak a rendszeres szakmai

egyeztetések. Viszonylagosan ha-

tékony egyeztetés elsősorban a

politika, a közélet szereplői között

történik, ami gyakran a helyi ma-

gánvállalások fejlődését segíti, és

nem válik országos hatású prog-

rammá.

4.) A támogatások célzottjai gyakran

közcél megvalósítását vállaló civil

szervezetek, amelyek az elmúlt 15

évben milliárdos ingó és ingat-

lanvagyont szerezhettek. Azonban

a jórészt támogatást biztosító anya-

országnak és a helyi magyar kö-

zösségnek a felhalmozott vagyon

felett a továbbiakban semmilyen

befolyása nincs, így az évek mú-

lásával („a helyzet megváltozásá-

val”) könnyen magánérdekek szol-

gálatába állítható.

5.) A határon túli helyi források látha-

tatlansága a támogatottaknak gyak-

ran érdeke, a támogatónak annál

kevésbé. A jelenlegi rendszer a

többes elszámolások kiszűrésére

emiatt kevéssé alkalmas.

6.) Paradox módon, akik oktatási prog-

ramjukat elsősorban a magyaror-

szági költségvetési forrásokra épí-

tik, nem versenyeznek, nincsenek

rákényszerülve belföldi források

elnyerésére. A tekintélyelvűség, a

korábbi eredményekre, támogatá-

sokra, ismeretségekre való hivat-

kozás, olykor az etnikai kártya

(„adjatok forrást az ingatlanra,

különben viszi a román bank”) is

rendszerünk sajátja.

7.) A határon túli szervezetek szabá-

lyozottsága hiányos, így általános

az összeférhetetlenségi, a továb-

bosztási szabályok hiánya.

Összefoglalva: a rendszer nem haté-

kony, úgy a működését, mint az ered-

ményeit tekintve. A működés nem rend-

szerszerű, az intézmények feladat-

teljesítése a vezető(k) személyes kval-

itásai függvénye. A támogatáspolitika

számos jelentős eredménye (magyar

felsőoktatási intézmények létreho-

zása, oktatás-nevelési támogatás, épít-

kezések, a téma magyar közigazgatás-

ba való bevezetése) ellenére a támo-

gatások nem koncentráltak, az erők

szerteforgácsolódnak.

Csete Örs

Apáczai Közalapítvány

– irodaigazgató

e-mail: apalap@apalap.hu

17Elég a korábbi kormányzat alatt az Oktatási Minisztérium és a HTMH közötti kötélhúzásra gondolni. A küzdelem valójában annak volt köszön-

hető, hogy az OM határon túli ügyekben ambiciózus közigazgatási államtitkára a határon túli oktatáspolitika irányítását a szaktárca keretein belül

kívánta megvalósítani.

18Működésre fordítható költségüket az alapító okiratok pl. az éves kiadások százalékában határozzák meg – igen ám, de ehhez bevételek is kellenek.

19A közigazgatás és a közalapítványok – ha használnak egyáltalán – zömmel különböző pályázatkezelő szoftvereket használnak; pályázati és elszá-

molási szabályozottságuk mélysége eltérő; a rendszerből egyedül az Apáczai Közalapítvány rendelkezik ISO 9001:2000 minosítéssel a döntés-

előkészítés és végrehajtás területén.

20Az erdélyi restitúciós törvény egyebek mellett jelentős oktatási célú ingatlanokat juttatott vissza 2004-ben az egyházaknak. Ezek állagmegóvására,

rendbetételére eddig tudomásom szerint semmilyen magyarországi forrás nem reagált.

21A Javaslatnak nem célja erről részletesen szólni, azonban véleményem mégsem hallgatom el: az anyaországi támogatásokról szóló, százmilliós-

milliárdos nagyságrendű stratégiai projektek tekintetében – általános főszabályként – az előzetesen elfogadott program alapján széleskörű mag-

yar-magyar egyeztetés alapján kellene határozni (akár a MÁÉRT szakbizottságai keretében). A milliós-néhány tízmilliós nagyságú projektek

esetében a jelenlegi közalapítványi, versenyeztetésen és pályáztatáson alapuló rendszert – azzal, hogy csak az előzetesen elfogadott programhoz

illeszkedő pályázatokat ír ki – alapvetően megfelelőnek tartom. A néhány százezer forint alatti támogatások helyi, lokális kérdések megoldására

szánt részéről való teljes döntéselőkészítési, döntési és végrehajtási folyamatot a határon túlra kell kihelyezni. A magyarországi költségvetési

források hasznosulásának vizsgálatát Magyarországról kell irányítani, helyi közremuködők esetén ügyelve az összeférhetetlenségi szabályok

betartására.

A részben magyaror-

szági segítséggel lét-

rehozott oktatási és

civil intézmények, szer-

vezetek mûködési

bizonytalansága jel-

lemzi az egész terü-

letet.

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetőségei. 43

KONCENTRÁLNI ÉS MÉRNI

A megmaradás király – de egyre kevesebb rajta a ruha

interjú

Egyre kevesebb diák iratkozik magyar iskolába: a

fogyást a pesti támogatás-milliárdok sem fékez-

ték. Mit érdemes tenni?

Javaslat a Magyariskola Program kimunkálására c. esz-

szé-kiáltványában több taburomboló állítást fogalmaz

meg. Például arról beszél, hogy a szülőföldön maradás

szintagma nem több, mint egy kényelmes politikai fé-

tis, amely arra szolgál, hogy biztonságos retorikai tá-

volságban tartsa a döntéshozóinkat a valós helyzettel

való szembesüléstől. Jól értettem?

Válaszol a szerző, Csete Örs, az Apáczai Közalapít-

vány irodaigazgatója: – A „szülőföldön maradás” szó-

kapcsolatot a Trianon-szindrómára adott egyfajta rend-

szerváltás utáni összmagyar válasznak vélem.

A határon túli oktatásfejlesztésről gondolkodva

szembesültem azzal, hogy több, a „határon túlisághoz”

kapcsolódó fogalom már-már hitkérdés, amely elsősor-

ban kitartásra buzdít és így erőt, fogódzót ad azoknak,

akiknek belső magyarázat kell arra, hogy miért van-

nak/élnek éppen ott, ahol. Az információ, az anyagi ja-

vak, az emberek szabad áramlásának világában azonban

ezen a királyon – sajnos úgy tűnik – mind kevesebb a ru-

ha. Európa expresszvonata elszáguld azon szavaink

mellett, amelyek a ’90-es évek elején igaznak tűntek.

Ami a magyarországi döntéshozókat illeti, ők jelen-

leg a választóik foglyai: 2004. december 5-e óta tudjuk,

hogy van 63 százalék választópolgár, akik el se mentek

szavazni, akiket nem érdekel ez az egész. Az arcvonalak

megmerevedtek.

A Magyariskola Programot az „élhetőbb szülőföld”

kifejezés jegyében terveztem, mert az áramlás szerintem

nem a horgony lebocsátásával, hanem a vitorlák meg-

foltozásával és szélirányba állításával fog segíteni az itt

élőkön.

És ebben a kontextusban mi értendő az élhető szülő-

föld alatt?

– Kutatások bizonyítják, hogy 2020-ra a magyar 18-22

évesek száma Erdélyben – a jelenlegi születési trend

mellett – az 1990. évinek 55 százaléka lesz, illetve az Eu-

rópa más tájaira irányuló munkaerő migrációja Románia

EU-csatlakozásával vélhetően növekedni fog.

Csökkenő magyarság, megnyíló kapuk – ezek azok a

kihívások, amelyekre az „élhetőbb szülőföld” ad vá-

laszt: ez a kifejezés ugyanis nem a személyes kitartásra

teszi a hangsúlyt, hanem a jobb körülményekre. Ennek

érdekében az oktatás területén két fő stratégiai célt lá-

tok. Egyrészt a jelenleginél több gyermeket kell bevonni

a magyar óvodán, elemi iskolán keresztül az erdélyi ma-

gyar oktatás rendszerébe. Másrészt minőségibb képzést

kell kínálni a jövő nemzedékének a közoktatásban. Min-

den törekvésnek arra kell irányulnia, hogy a magyar in-

tézmények választhatósága megerősödjék. Az oktatás

hosszas folyamat, ezért óhatatlan fáziskéséssel reagál a

környezet változásaira. A fenti hasonlatot továbbfűzve

úgy érzem, bár látjuk a felénk tartó hatalmas hullámot,

hajónk mégsem áll irányban, így oldalba kap a víztö-

meg, s így további embereket veszítünk.

A szövegben az áll, Magyarországnak érdeke, hogy

csökkenő népességét aktív korú, szakképzett, magya-

rul beszélő népességgel pótolja. Ellentmondást látok

abban, hogy ennek ellenére a „határon túliak témája”

a választók túlnyomó többségét nem érdekli.

– Miért lennének Magyarországon az emberek tisztában

mindezzel? El kell választani egymástól két dolgot: azt,

hogy mi az ország stratégiai érdeke, és a határon túli

ügy közérdeklődési, érzelmi aspektusát.

Az a bizonyos szerencsétlen népszavazás (azt hi-

szem, ez már állandó jelzője lesz ennek) úgy alakult,

hogy akik szavaztak, azok elsősorban politikai preferen-

ciáik mentén tették azt. Az egész kérdéskört az érzelmi

megközelítés uralta. Amikor a programot készítettem,

természetszerűleg törekedtem arra, hogy az anyag „szá-

raz” legyen. Így is nehéz volt kimondanom, hogy „a

szórványból tervszerűen ki kell vonulni” – ilyen monda-

tot egész egyszerűen nem lehet érzelmek nélkül leírni.

A programot vitára bocsátottuk, a beérkezett 250, ál-

láspontját írásban megfogalmazó oktatási szakember,

kutató, egyházi vezető, politikus többsége pragmatikus

válaszokat, megjegyzéseket küldött. Rendkívül tanulsá-

gos a vélemények régiónkénti elemzése, az ebből ké-

szült összefoglaló egyébként február elején kap nyilvá-

nosságot.

Tényleg jelentős reformlépés lenne, hogy a felsőokta-

tás helyett most inkább a közoktatásra kerüljön a

hangsúly. A középiskolák minőségfejlesztését hogyan

lehet kivitelezni, ha például a romániai/erdélyi egyete-

meken nem különül el a tanárképzés, alig vannak

ilyesmire szakosodott főiskolák, és a pedagógus-élet-

pálya amolyan „ezt is elviselem, ha más nem jön ösz-

sze” karriernek látják a végzős hallgatók?

– Pontosítok: úgy fogalmaztam, hogy a magyar nyelvű

felsőoktatás hallgatói utánpótlását a közoktatás súlyo-

zott fejlesztésével kell biztosítani. Ezt bárki beláthatja,

aki megnézi a demográfiai előrejelzést. Ami a minőség-

fejlesztést illeti, az nem csupán számítógépeket, tanári

ösztöndíjrendszert, gyermekek iskolába eljutásának tá-

mogatását, tornatermet stb. jelent. Ez olyan komplex fo-

lyamat, ahol az iskolában műhelymunka, tananyagfej-

lesztés, házi konferenciák folynak, ahol a diák nemcsak

feladat, hanem partner is, ahol a hagyományok megőr-

zése mellett tág tere van az innovációnak, ahol követke-

zetes számonkérés van, ahol minőségbiztosítási rend-

szert működtetnek, ahol versenyképes tudásra oktatnak,

Az alábbiakban Sipos Géza, a Transindex Médiaportál helyettes felelős szerkesztője Csete Örssel készített inter-

júját (január 16-án készült) tesszük közzé. Az interjú a következő internetes oldalon jelent meg először: http://poli-

tika.transindex.ro/?cikk=3840

civil fórum44

ahol a tanárok és diákok önmegvalósítását segítik, és

folytathatnám…

Ha ezek a magyar iskola jellemzői, a szülő szívesen

választja azt. Ennek kimunkálása persze nem kizárólag

Erdélyben szükségszerűség, ez Magyarországon és má-

sutt is a helyben élő szakemberek feladata; a Magyaris-

kola Program csupán a magyarországi eredetű állami

források irányát kívánja újragondolni. A toldozás-foldo-

zás, a koncepciótlanság, a döntésképtelenség zátonyra

viszik a hajót. Európa szelét a magunk vitorlájába kell

fordítanunk.

Sipos Géza

Transindex Médiaportál

– helyettes felelős szerkesztő

e-mail: sipgez@transindex.ro

Beszámoló

Változtatni kell a „szülõföldön maradás”

alapelvén!

Válságban van a határon túli ma-

gyar támogatás-politika: nin-

csen nemzetstratégia. 2006. feb-

ruár 24-én a Magyar Tudományos

Akadémia dísztermében a magyarság

jövőjéről tudományos műhelytanács-

kozást szervezett az Apáczai Közala-

pítvány, az Illyés Közalapítvány, a

Hidvégi Mikó Alapítvány és a MTA

Magyar Tudományosság Külföldön El-

nöki Bizottsága. Az előadók jövőképe-

ket vázoltak fel, stratégiákat, lehetséges

megoldásokat mutattak be. Nagy kér-

dés, hogy az elméletekből melyik és

mikor kerül át a gyakorlatba, ugyanis

az idő nagyon szorít, a huszonnegye-

dik órában vagyunk.

Előzmények

2004. december 5-e után megindult egy

folyamat, amely próbálta magyarázni a

népszavazás sikertelenségét és próbált

rávilágítani az ellentmondásokra. A 15

éve komoly kihívásokkal küzdő támo-

gatási rendszert újra kell gondolni, újra

kell építeni a nemzet- és a támogatási

stratégiát. De ez megfelelő jövőkép nél-

kül nem lehetséges. Hiába jött létre a

Szülőföld Programcsomag, az alap-

problémákra nem adott megoldást. A

folyamatnak a nagy lökést Csete Örs

(az Apáczai Közalapítvány irodaigaz-

gatója) októberi nyilvános vitairata, a

Magyariskola Program adta.

A megfogalmazott problémák nagy

hatással voltak a határon túli támoga-

tás-politikában dolgozó szakemberek-

re. Végre valaki alapkérdéseket kezd

feszegetni, és megoldásokon gondol-

kodik. Rengeteg reakció, válasz érke-

zett, és komoly szakmai vitákat indu-

kált a javaslat. Ehhez a közös gondol-

kodáshoz zárkóztak fel szervezetek, és

ebből az egyetértésből született a mű-

helytanácskozás gondolata. A konfe-

rencia fontosságát is jelzi, hogy több

mint 250 magyarországi és határon tú-

li szakember vett részt, ami azért is ko-

moly dolog, mert az anyagi korlátok

miatt a szervezők nem tudták megtérí-

teni a határon túli résztvevők utazási

költségét.

Köszöntők, megnyitó

A tanácskozást először Berényi Dé-

nes, az MTA Magyar Tudományos-

ság Külföldön Elnöki Bizottságának

elnöke köszöntötte, előrevetve azt a

megfogalmazást, hogy szükséges a

„szülőföldön maradás axiómán” vál-

toztatni. Pomogáts Béla, az Illyés

Közalapítvány elnöke hozzátette,

hogy a hivatalos Magyarország még

nem nőtt fel a szerepre, a meglevő

stratégiai zavar felszámolása a leg-

fontosabb. Kőnig Sándor, az Apáczai

Közalapítvány megbízott elnöke sze-

rint most a megoldáshoz „a szívet és

az értelmet” kell előhívni. Komlós

Attila, a HTMH elnöke megnyitó-be-

szédében 5 pontban fogalmazta meg

a kihívásokat:

1. nagy nemzetközi és társadalmi vál-

tozások történtek;

2. a „megsegítő” Magyarország he-

lyett a felelős kétoldalú együttmű-

ködés szükséges;

3. a magyar-magyar viszonyok de-

politizálása;

4. a „szülőföldön maradás” alapelv

feladása;

5. a nemzet egészében való gondol-

kodás.

További 5 pontban pedig a fő felada-

tokat fogalmazta meg:

1. határon túli intézmények moder-

nizálása,

2. magyar-magyar integráció,

3. regionális fejlesztések (EU-s alapon),

4. munkaerő pozíciók javítása a Kár-

pát-medencében

5. önszerveződések fejlesztése.

A Kárpát-medencei magyarság

számokban

Kocsis Károly, az MTA Földrajztudo-

mányi Kutatóintézet Társadalom-föld-

rajzi Osztályának igazgatója előadásá-

ban megdöbbentő tényekről tájékoztat-

ta a hallgatóságot. Látványos térképe-

ken és táblázatokban mutatta be a ma-

gyarság lélekszámának 1981-től tartó

csökkenését. A Kárpát-medencei ma-

gyarság lélekszáma 11,7 millió, de ez a

teljes Kárpát-medencei népesség alig

40%-a. Míg 1980-ban 15 millió magyar

élt a földön, addig 1990-re csak 14 mil-

lió, és napjainkban már csak alig 13

A Kárpát-medence magyarsága 2020 címmel szervezett műhelytanácskozásról Novák Lajos beszámolóját tesszük köz-

zé az alábbiakban. E műhelytanácskozás központi témája Magyarország határon túli magyar támogatás-politikájának

a válságos helyzete. A beszámoló a világháló következő helyéről származik: http://erdely.ma/kultura.php?id=15956.

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 45

millió magyarral számolhatunk. Rend-

kívül nagy szükség van a nemzetmeg-

tartásra Magyarország határain belül

is, ugyanis a nemzeti öntudat csökke-

nése az anyaországban a legnagyobb.

Rendkívül kedvezőtlen kilátásaink

vannak a jövőre nézve. A jelenlegi

megállíthatatlan folyamatok hosszabb

távon is a népességszám tartós csökke-

nését jósolják, komolyan számolni kell

az EU-ba történő migrációval. További

tendencia az etnikai koncentráció és a

nemzeti kisebbségek csökkenése mel-

lett az „egzotikus” és a cigány kisebb-

ség növekedése.

Kilátások a befektetők szemével

Orbán Krisztián, a Central European

Management Intelligence igazgatója a

gazdaság oldaláról világította meg a

folyamatokat. Míg nemzetközi, de még

európai uniós szinten is Magyarország

perifériaként működik, addig Kárpát-

medencei szinten központiként jelle-

mezhető a szerep. A nemzetközi cégek

a kutatásfejlesztést a központjaikba irá-

nyítják, a „munkaintenzív” tevékeny-

ségeket pedig a perifériákra. A köz-

pontokban csapódik le a profit, tehát

ott több pénz jut például a kultúrára és

az oktatásra. Multinacionális cégek

Magyarországot (Budapestet) regioná-

lis központként kezelik, de ez csak egy

középszintű struktúrát (logisztikát és

szervezést) jelent egy nagyobb multi-

nacionális cégben. Magyarország egyik

kihívása megtartani ezt a regionális ve-

zető szerepet. Másik lehetőség, sőt a

magyar gazdaság számára szükségsze-

rűség néhány hazai vállalatot regioná-

lis szintűre növelni, mert egy 55 millió

fős régióban már eredményesen lehet

működni. A régióban az osztrák és a

holland cégek a legnagyobb befekte-

tők. A Kárpát-medencei térbe kilépő

magyar vállalatok működését nagy-

mértékben tudja segíteni a határon túli

magyar közösség, és ennek a viszony-

rendszernek kölcsönössé kell válnia.

Hogy ezt a célt el lehet-e érni? A politi-

kai elit belátásától, a tudatos stratégia

kialakításától, és annak gyakorlatba ül-

tetésétől függ.

Kitörési pontok?

Veress József, a Nemzeti Fejlesztési Hi-

vatal volt politikai államtitkára sajnos

nem tudott új dolgokat hozzátenni az

addig elhangzottakhoz, előadása egy-

általán nem a régió problémáiról szólt.

A fejlesztés-fejlődés kapcsán Görögor-

szág és Írország példáját hozta fel alter-

natívaként. Az előző mintegy balkáni

módon „elherdálta” a kapott EU-s fej-

lesztési összegeket, míg a másik ország

tudatos építkezéssel ma a legfejletteb-

bek közé tartozik. Visszatetsző volt,

ahogyan a direkt napi politika is meg-

jelent az előadásban egy Gyurcsány Fe-

renc-idézet kapcsán.

Regionális modellek: Dunaszer-

dahely, Énlaka

Lelkes Gábor a dunaszerdahelyi járás

fejlesztési terveit ismertette a hallgató-

sággal. Erőtlen, számadatokkal tarkí-

tott előadása unalmasra sikeredett. A

több EU-s pályázatot is megnyert Fó-

rum Kisebbségkutató Intézettől sokkal

színvonalasabb előadást vártunk.

Kolumbán Gábor, az erdélyi Civi-

tas Alapítvány elnöke kiemelte, hogy a

jólét nem feltétlenül GDP-függő, sze-

gény társadalomban is jól lehet élni. Er-

délyben és a Kárpát-medencében egy-

szerre, egymás mellett léteznek teljesen

különböző létformák, közösségek, a-

melyek a modernizáció különböző sza-

kaszaiban léteznek. Fontos, hogy léte-

zik egy szakrális világ is, ahol más érté-

kek dominálnak, és nem csupán befek-

tetés vagy erőforrás alapú fejlesztések

lehetségesek.

Rendkívül érdekes példákat muta-

tott be: a székelyföldi kistelepülések

évek óta „fürdőépítő kalákákat” szer-

veznek. Nyaranta rendszeresen megje-

lennek magyarországi diákok, értelmi-

ségiek, és a helyi közösséggel együtt új-

jáépítik a régi fürdőhelyeket. Ez meg-

erősíti a faluközösséget, erősíti a kalá-

kában kubikusmunkát végző magyar-

országi értelmiségieket is, sőt a közös

munka után a kapcsolatuk is teljesen

megváltozik. 2006-ra 5 kalákát terveznek.

Az énlakai példa: igazi posztmo-

dern fejlesztés, mert az elmaradottság,

a rossz utak, az infrastruktúra hiánya,

az elzártság relatív pozitívumként je-

lentkezik. Igazi falufejlesztés történik

Énlakán. A média segítségével a projekt

nemzetközivé vált, így az elszigeteltség

is megváltozott, kinyílt a világ, nem

zárványként működik a falu. A fejlesz-

tés organikus, ezáltal új esztétikai érté-

kek jönnek létre. Az 1980-as években

halálra ítélt Énlakán ma az épített örök-

ség revitalizációja sikerrel folyik, több

projekt is fut egyszerre: az idősek szoci-

ális gondozásától, a helyi méhészet fej-

lesztésén át az agroturizmusig.

Magyariskola Program

Csete Örs, a Magyariskola Program

megalkotója egy „gondolatkísérlettel”

kezdte előadását. Százezer forint havi

fizetés után az állam 56 000 Ft-ot kap

adóként vissza. Így évente 58 000 ven-

dégmunkás után 39 milliárd forinthoz

jut az állam. A magyar kormány támo-

gatásként 13 milliárd forintot juttat ha-

táron túlra.

Felvetődik a kérdés: ki támogat kit?

A Magyariskola Program az alapkér-

désekkel indul:

Érvényes-e még a „szülőföldön mara-

dás” doktrínája? Érdemes-e magyar

nyelven tanulni a szomszédos orszá-

gokban? Mi Magyarország sajátos ér-

deke?

Olyan oktatásfejlesztési stratégia

megalkotására van szükség, amely:

– magyar nyelvű oktatás alacsonyabb

szintjeire a jelenleginél több gyer-

meket igyekszik bevonni,

– emeli a magyarság képzettségi

szintjét az oktatás minden szintjén,

valamint

– figyelembe veszi az összmagyar

munkaerő-piaci igényeket.

Ezzel párhuzamosan a támogatás-po-

litikát fejlesztés-politikává kell alakí-

tani a következők szerint:

1. szórványmentés a közoktatásban,

2. szakkollégiumok a felsőoktatásban,

3. munkaerő-piaci fejlesztés a szak- és

felnőttoktatásban,

3+1. diák- és oktatói kapcsolatok.

A felvetéseket és a javaslatokat szak-

emberek tanulmányozták, 256 válasz

érkezett, melyeket a Határon túli Ok-

tatás Fejlesztéséért Programiroda érté-

kelt ki, az erről szóló tanulmányt meg-

kapták a résztvevők, ígéret szerint az

anyag hamarosan elektronikusan is el-

érhető lesz az Apáczai Közalapítvány

honlapján. A beérkezett vélemények

figyelembe-vételével a Magyariskola

Program kiigazításra került, a követ-

kező hónapokban a részletesebb cse-

lekvési terv és a régiók szerinti válto-

zatok elkészítése történik.

A hely hiánya miatt csak az alap-

kérdésekre adott válaszokat ismertet-

ném:

Helytálló-e még a „szülőföldön

maradás” nemzetstratégiai célja?

A „szülőföldön maradás” kérdésére a

válaszolók 37 százaléka mondta, hogy

nem tartható, 23 százaléka inkább nem

tartható állásponton volt, tehát 60 szá-

zalékban azon az állásponton voltak a

válaszadók, hogy nem tartható tovább

ez a doktrína. A válaszadók 78 százalé-

ka egyértelműen azt mondta, hogy a je-

lenlegi határon túli oktatástámogatá-

civil fórum46

son változtatni kell. Magyarország ér-

dekeivel kapcsolatban a határon túli

munkaerő-potenciált és a „demográfiai

pótlékot” emelték ki a véleményt nyil-

vánítók. Markánsan megjelenik a vála-

szokban, hogy Magyarországnak kö-

zös fejlesztésekben kellene gondolkod-

nia, és elsősorban a Kárpát-medencei

munkaerőpiacra kellene koncentrálnia.

Kultúra és identitás

Harsányi László, a Nemzeti Kulturális

Alap elnöke szerint a társadalom 50%-

a „kultúrán kívül él”, a hangsúly az

esélykülönbségek csökkentésén van,

de ezt elérni rövid- és középtávon ne-

héz, mivel a költségvetési háttér egyre

szűkül. Alternatív támogatások bevo-

nására fokozott szükség lesz a jövőben

(civil szervezetek, mecenatúra).

Veress László, a Duna TV Közala-

pítvány kuratóriumának elnökségi tag-

ja a mentális térben, a magunkról való

új gondolkodásmódban látja a megol-

dást. Egy 1920–2020 közötti időutazás-

ra invitálta a hallgatóságot. Hogyan

gondolkodtunk önmagunkról?

1920: a fizikai és mentális határ össze-

omlik, átrendeződik. Egy multikul-

turális állam lebomlik, nemzetállamok

alakulnak. A disszonancia feloldására a

gondolkodásmód (Nagy-Magyarország)

megmaradt, inkább a valóságot próbál-

ják visszaállítani, a tudatipar (kultúra,

oktatás, média) is ezt sulykolja.

1947: belátva, hogy a valóságot nem le-

het megváltoztatni, a magyarországi

tudatipar a gondolkodást próbálja

megváltoztatni: a határok elfogadása, a

határon túli magyarság elfelejtése.

1990: új világrend alakul, ellentmon-

dásos valóság és ellentmondásos gon-

dolkodás jellemzi, de három dolog-

ban teljes közmegegyezés jön létre:

1. nemzetközi integráció,

2. a szülőföldön megmaradó határon

túli magyarság támogatása,

3. európai integráció.

A közvélekedés az, hogy ez a három té-

nyező feloldja-megoldja az ellentéteket.

2004. december 5-e bebizonyította,

hogy hamis ez az elképzelés, Az euró-

pai és a nemzetközi integráció nem vál-

totta be a várakozásokat, a határon túli

közösségek hiába rendelték alá autonó-

mia- és egyéb követeléseiket a magyar-

országi integrációs folyamatoknak.

Még csökkent is Magyarország érdek-

érvényesítő képessége. A szülőföldön

való megmaradás sem működik, ko-

moly migráció létezik, és a határon tú-

liak támogatják az anyaországot (lásd

Csete Örs gondolatkísérletét). Szlová-

kiában a magyarok helyzete nem javult

az európai integráció után sem.

2020-ban az 1920-as folyamat úgy tű-

nik, ellenkező előjellel zajlik le. Egy

„multikulturális állam” alakul. Ebben

a folyamatban a magyarság ugyan-

olyan vesztes lehet, mint száz évvel

korábban. Csak ezt a veszteség végze-

tes lehet. A jelenlegi kormány elképze-

lése szerint a megoldás az, ha majd a

határon túli magyarok is kettős identi-

tással rendelkeznek, mint esetleg más

kisebbség. Csakhogy nem lehet a ha-

táron túli magyarságra rákényszeríte-

ni a kettős identitást, mert ők csak ma-

gyar identitásúak. A magyarságra

nem a „szétfejlődés” (hasonló irányú

különböző fejlődés) a jellemző, hanem

sokkal inkább a hanyatlás, demográfi-

ai, gazdasági, társadalmi értelemben.

Egyetlen különbség, hogy míg Ma-

gyarországon a társadalom individua-

lizálódott, atomizálódott, addig a ha-

táron túl közösségek fejlődtek. Egy új

gondolkodásra van szükségünk, a po-

litikai elit belátására és a tudatipar mó-

dosítására. A megoldás: egy magyar

világ van! A jelenlegi struktúrákkal is-

mét vesztésre állunk.

Gazdaságfejlesztés és uniós

támogatások

Misovitz Tibor közgazdász előadásá-

ban a jelenlegi gazdasági támogatási

struktúrát elemezte, ezen belül az Új

Kézfogás Közalapítvány, a Corvinus

Rt. és a Szülőföld Programcsomag le-

hetőségeit. Hangsúlyozta, hogy a hatá-

ron túli magyar vállalkozásfejlesztést a

magyar államnak segítenie kell az EU-

s alapokkal összhangban.

Ríz Ádám, a Foglalkoztatási és

Munkaügyi Minisztérium osztályveze-

tője elemezte a magyar civil szerveze-

tek uniós támogatásainak tapasztalata-

it. Megállapította, hogy nagyon kevés

civil szervezet tud megfelelni az EU-s

kihívásoknak. Viszont az uniós támo-

gatásokra nagy szükség van, ugyanis a

nemzeti támogatások egyre inkább

szűkülnek. Gondot okoz a nem megfe-

lelő menedzsment, az önrész, az utófi-

nanszírozás, a bürokrácia, az aktagyár.

A rengeteg adminisztráció miatt a „ci-

vilség”, mint alapérték is megszűnhet.

Idegenkedés helyett inkább tanulni és

fejlődni kellene, és mélyebben részt

venni a folyamatokban (hálózatosság,

programok előtervezése).

Bodó Barna, a temesvári Szórvány

Alapítvány elnöke a romániai civil

szférát elemezte. Több korszakhatárt

állított fel, amelyek a romániai civil

szervezetek történetében nagy válto-

zásokat indukáltak. 1995 és 2000 kö-

zött mintegy 1000 romániai magyar ci-

vil szervezet jött létre, többek között a

magyar támogatáspolitikának köszön-

hetően. Megerősítette Ríz Ádám kije-

lentését, miszerint a romániai civil

szervezeteknek ma csupán 10 százalé-

ka tud megfelelni az EU-s kihívások-

nak, és képes az EU-s pályázásra.

Gond van a civil befogadási potenciál-

lal. Ez csak részben függ a szervezetek

belső működésétől, nagy hatással van

a folyamatokra a támogatáspolitika ki-

dolgozatlansága. A támogató-támoga-

tott kapcsolatból partneri viszonyokat

kell kialakítani. Kérdés, hogy mennyi-

re egyenlőségen alapuló versenyforma

a pályáztatás. További tisztázandó

alapfogalmak: a szülőföldön maradás

kérdése, szórványkérdés, regionalitás,

az anyanyelv kihívásai. Ezeket minél

hamarabb meg kell válaszolni.

A tanácskozás margójára

Az utóbbi évek legfontosabb tanácsko-

zása volt a konferencia. A résztvevők

egyetértenek abban, hogy a támoga-

táspolitikát meg kell változtatni. Igaz,

a változásnak egyelőre csak egyetlen

megvalósulóban levő részfolyamata

létezik, a Magyariskola Program. A

teljes támogatási rendszer átalakítása

még várat magára, kiváltképp a szer-

vezeti átalakítás. Ennek fényében fur-

csa, hogy néhány rendkívül fontos és

meghatározó szervezet nem képvisel-

tette magát, ilyenek például a támoga-

táspolitika „zászlóshajójává” előlépte-

tett Szülőföld Programcsomag (Szülő-

föld Program + Szülőföld Alap), vagy

az Új Kézfogás Közalapítvány. Ezen

szervezetek céljairól, stratégiai elkép-

zeléseiről szívesen hallottunk volna.

Feltűnő volt a konferencián, hogy első-

sorban szakemberek vettek részt, poli-

tikusokat, döntéshozókat nem hívtak

meg a szervezők (a média sem nagyon

képviseltette magát). A politikai reali-

tás az, hogy a választásokig nem is fog

történni semmi.

Bízom benne, hogy ez nem egy

szokványos konferencia volt a sok kö-

zül, ahol az előadók lelkesen-lelketle-

nül elmondták a magukét, a hallgató-

ság meghallgatja, majd hazamegy, és

minden marad, ahogyan volt. Re-

ménykedem, hogy a hatalmon levő

politikusok is figyelembe veszik a mű-

helytanácskozáson elhangzottakat. Ta-

lán a párbeszéd is tovább folyik, eset-

leg egy nemzetstratégia is elkészül, és

a részletek kimunkálása is elkezdődik.

A huszonnegyedik órában vagyunk!

Novák Lajos

KárpátPress Stúdió – újságíró

e-mail: karpat.press@csello.hu

A 2% és a civil szféra más támogatási lehetõségei 47

Köszönjük

a támogatást, amelyet nyújt jelen lapszámunk kiadásához az Illyés Közala-

pítvány, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Nemzeti Kulturális Örökség

Minisztériuma, a Communitas Alapítvány, a Szülőföld Alap, a Civitas

Alapítvány, a TransIndex, a Református Egyház Misztótfalusi Kis Miklós

Sajtóközpontja, a COMATIM TRANS Kft. (Kolozsvár), a Kopiernicus Kft.

(Kolozsvár), a Palrom Kft. (Kolozsvár).

ERMACISZ

erdélyi magyar civil szervezetek levelezõlistája

Az ermacisz lista célja olyan fórumot teremteni, amely lehetőséget ad egymás tá-

jékoztatására és civil társadalmunkat érintő kérdések megvitatására.

Feliratkozni az ermacisz–subscribe@yahoogroups.com, lemondani pedig

az ermacisz–unsubscribe@yahoogroups.com címre küldött üres levéllel lehet.

Kérjük a levelezőlistára szánt leveleket az ermacisz@yahoogroups.com

e–mail címre küldeni. A listagazdának szánt levelet az ermacisz–owner@

yahoogroups.com címre várjuk.

ERMASZOCI

erdélyi magyar szociális civil szervezetek levelezõlistája

Az erdélyi magyar szociális szervezetek tapasztalatcseréjének és együttműködé-

sének elősegítése céljával az ERMACISZA létrehozta és működteti az ermaszoci

levelezőlistát. Feliratkozni az ermaszoci–subscribe@yahoogroups.com címre kül-

dött üres levéllel lehet.

A listára szánt leveleket az ermaszoci@yahoogroups.com címre kell küldeni.

Magyarországon:

tel.: 06–1–3032887

tel./fax: 06–1–3624079

mobil: 06–30–2218057

COMATIM TRANS Kft.

Menetrendszerinti járat

Esztergom – Kolozsvár

(szlovák határ)

menet–jövet,

budapesti útvonalon

légkondicionált kisbuszokkal

Indulás

A kisbuszok mobil elérhetőségei:

0040–722–416134, 06–30–2935766

Magyarországról:

hétfőn,

szerdán,

szombaton

Esztergomból: 6:00

Budapestről: 7:15

Kolozsvárról:

kedden,

pénteken,

vasárnap

6:00

Romániában:

tel.: 0040–264–441410,

0040–264–441413

mobil: 0040–722–260137