cleo m. stephens - a kis floridai Árva

7/24/2019 Cleo M. Stephens - A Kis Floridai Árva

http://slidepdf.com/reader/full/cleo-m-stephens-a-kis-floridai-arva 1/120



Cleo M. Stephens

A kis floridai árvaRegény

PHOENIX KÖNYVEKDEBRECEN



Eredeti cím: Stormy TideCopyright © 1974, Cleo M. Stephens

All rights reserved!Címlapfotó: GPA, München

HU ISSN 0866-367XISBN 963 7457 26 7

PHOENIXKönyvkiadó és Terjesztő Kft.

Felelős kiadó a kft. ügyvezetője

Szedte és tördelte a Hajja & FiaiNyomta az Alföldi Nyomda A nyomdai megrendelés törzsszáma: 7107.66-14-2

Felelős vezető: Szabó Viktor vezérigazgatóTerjedelem: 5 (A/5) ív .

Készült Debrecenben, az Úr 1992. évében



A fény ismét feltűnt – csak egy rövid ideig látszott, az tán ismételtűnt. Stormy biztos volt benne, hogy senki sem volt a szigeten.Legalábbis délután még nem, ami kor osztrigát keresvekörbecsónakázta a szigetet.

– Megint megjelent a fény a szigeten, Pop! – kiáltott Stormy,s közben hallotta, amint megnyikordult a szél a masszív testű PopCasey alatt, ahogy felkelt róla. A fedélzet padlója is nagyotreccsent, amikor a férfi ki lépett a halászbárka ajtaján, és akorláthoz ment.

– Ne izgasd magad miatta, Stormy. Biztos néhány rákhalász,akik osztrigát sütnek a parton.

– De miért éppen Green Turtle Key szigetén? Miért nemLancostán vagy Cabagge Keyen? Hiszen azok a szigetek sokkalközelebb vannak a rákban gazdag területhez.

Pop Casey vállat vont. – Ki tudja, mi minden jut arákhalászok eszébe? Nagyon furcsa emberek. Egyszer úgydolgoznak, mint a megszállottak, máskor pedig a parton

bolondoznak, szórakoznak, és kagylót meg osztrigát esznek,mintha a másnap a világ végét hozná. – Pop az éjszakábantekintetével fürkészte a mangrove fákkal benőtt szigetet. – Nincsszéles partja, csak égi keskeny sáv, ahonnan kiirtották amangrovéikat. Alig van elegendő hely egy kis csónak kikötéséhez.

– Tulajdonképpen mi van a szigeten? – kérdezte Stormykíváncsian. Azután, hogy a kollégiumban töltött hosszú évek után

végre visszatért kedvenc hajójára minden érdekelte, ami a Golf-szigetekkel kapcsolatos.

Pop Casey felemelte a fejét. Sötét szemeit összehúzta,Stormynak az volt az érzése, hogy valami szomorú volt atekintetében. A lány biztos volt benne, hogy Pop ismeri a szigetet.Szinte alig volt valami, amit a jó öreg Pop ne tudott volna ezekrőla szigetekről. Senki sem tudott olyan szépen mesélni róluk, mint

ő.



Stormy kezével a korlátra támaszkodott, zöld szemével Poprapillantott, és várta, hogy végre mesélni kezdjen.

– Különös arculata van az öreg Greert Turtle Key-nek. De eznem is csoda, hiszen éjszakánként szellemek járnak ott.

– De Pop! – kiáltott Stormy nevetve. – Csak nem gondolodkomolyan, hogy tényleg vannak ott kísértetek?

– Hm! – Pop, rövid ujjaival végigsimította sűrű, feketeszakállát, és így szólt: – Miért ne lehetnének ott kísértetek? Azegész sziget tele van kagylóhéjjal.

– De mi köze van ennek a...?– Sok indiángenerációra volt szükség ahhoz, hogy ilyen

„kagylóhegyek” keletkezzenek. És az ilyen dolgok meghatározzákegy vidék jellegét. A calusa indiánok újra és újra visszatérnek,hogy *ezeken a „hegyeken” lakmározzanak. Teliholdkor rákot,kagylót és hasonló állatféléket fogyasztanak el ott.

– Hallottad már valaha őket, Pop? – kérdezte Stormy.Pop leült az egyik robusztus fedélzeti székre, és átkulcsolta

kezét nagy pocakján. – Igen, nem is egyszer. Még láttam is őket –mondta a férfi meggyőzően. A gyenge fény ismét felcsillant a sziget fái között, és ezúttal

Pop is látta. Megtámaszkodott a szék karfáján, ésfelegyenesedett, hogy jobban lásson. – Talán a calusák szellemei vannak ott... Pedig ma nincs is telihold!

– Először azt mondtad, hogy rákhalászok lehetnek ott –

mondta Stormy. Az évek hosszú során már jól kiismerte a lányPopot, tudta, hogy a történetek felét ő saját maga találta ki, hogyszórakoztassa őt. – Meggondoltad magad? – kérdezte Stormygúnyosan.

– Ne szemtelenkedj, kicsim, különben jól elfenekelek.Stormy felkacagott. Amennyire vissza tudott emlékezni, Pop

mindig veréssel fenyegetőzött, de nagy kezével mindig csak

gyengéden érintette meg. Mint akkor is, amikor annak idejénkanyarós és nagyon lázas volt. Mindig friss hideg vizes ruhát tett



a homlokára, hogy csillapítsa magas lázát. Vagy amikor szálkát vett ki talpából. Mindig gyengéd és kedves volt hozzá.

– Sok szigeten éltek az indiánok – folytatta Pop. A múltnyáron volt itt egy régész. Néhány napot töltött Green Turtle Key

szigetén, a kagylóhegyeket turkálta. Azt állította, hogy azindiánok szerszámai után kutat.

– Talált valamit?– Ki tudja? Üres kagylóhéjat, mindenesetre biztosa talált egy

csomót. Indiánok generációi rengeteg kagylóhéjat halmoztak ittfel.

Stormy jól ismerte a calusa indiánok, mikasukik és seminolektörténetét, mert a tenger biológiája után Florida történelme volt akedvenc tárgya. De tiszteletből nem szólt semmit arról,, amittudott, hiszen nagyon kedvelte Popot. Ha néha alig tudta visszatartani, hogy mondjon valamit, azzal vigasztalta magát,hogy Pop elbeszélései részben megegyeztek a történészekelméleteivel. Végül is az öreg itt született és nőtt fel egy

halászcsalád gyermekeként, szorosan kötődött a tengerhez ésmind a húsz szigethez.Stormy megfordult, és a tengert bámulta. A csillagok

fényében úgy csillogott a tenger tiszta, sekély vize, mint egytáncosnő ruháján a flitterek. A kis tengeri élőlények sokasága úgycsillogott, mint a neonfények milliói. Stormy, mindig szerette atengert, de úgy érezte, hogy most sokkal szorosabban kötődik

hozzá, mint gyermekkorában. Olyan szorosan, hogy szinte fájtneki. Kitárta vékony karjait, és az ég felé emelte. Hosszú, feketehaja úgy omlott hátára, mint egy sötéten csillogó vízesés. Úgyszerette volna ezt a lenyűgöző szépséget, mely előtte elterült,magához ölelni!

Pop Casey hátradőlt székében, és mosolyogva nézte Stormyt.Megértően bólintott. – Szinte fáj, igaz? – kérdezte a lányt. – De

ez egy édes fájdalom.



Stormy megfordult, és Popra mosolygott. Pont eltalálta, hogymit érzett, mire gondolt. Egyetlen mondatával leírta mindazt,amit a lány a tenger és a szépség iránt érzett – jobban, mint anagy poéták.

– Szeretlek, Pop Casey – mondta Stormy kedvesen, és aférfihoz rohant, hogy arcát a szakállába rejtse. – Nagyon örülök,hogy te találtál meg. Senki sem tudna így megérteni, mint te.

A lány bement a kabinba, ott volt az ő kis szobája. Ledőlt azágyra, és az ablakon keresztül a csillogó tengert csodálta. Sohanem telik be a sós illattal, a hullámok morajlásával, mely még itt,a védett öbölben is, sajátosan csengett.

Végre elteltek az évek, amikor mindez csupán vágy volt. Négyévig volt távol. Négy hosszú év, mely idő alatt alig várta, hogy viszontlássa az öregembert, a bárkát és a tengert. Szinteelviselhetetlenül hiányoztak a lánynak.

De kitartó volt, szorgalmasan tanult, mert tudta, hogy Pop eztszerette volna. Nem tudta volna elviselni, ha csalódást kellett

volna okoznia Popnak. De megérte a dolog a fáradságot. Már az alátvány is megérte a tanulást, amikor Pop büszkén, magasraemelt fővel megjelent az aulában. Pillantásával ezt kiáltotta:Nézzetek ide! Ő az én lányom! Az a lány, aki diplomájával akezében felém jön, ő az én Stormym!

Stormy tudta, hogy Popnak sem volt könnyű. Nem voltegyszerű a sok rák és kagyló megkeresése és megtisztítása.

Hetente egyszer egy kereskedő elment az áruért. Sok kagylótkellett keresnie, hogy ki tudja fizetni a taníttatást. És az utazássem volt könnyű, hogy ott legyen Stormy diplomaosztóünnepségén. Pop nem volt hozzászokva a nagyvárosokforgalmához, csak hosszas megfontolás után ült végre egy taxiba.

De mindezt nem érezte többé kellemetlennek, amikor végreott ülhetett a nagy aulában, és láthatta, amikor Stormy átvette a

diplomát. Csak azt látta, hogy minden nehézségnek vége, és alány, aki egy kis tinédzserből csinos nővé változott, most



diplomás lett, melyet ő sajnos sohasem szerezhetett meg.Mostantól fogva Stormy parancsolt a világnak. Egy lány, akiegyetemet végzett, nem szorul senkire, nem kell mások előttmeghajolnia.

Vége, és gyermeke ismét otthon volt. Pop Casey fejét a széktámlájának támasztotta, és boldogan mosolygott.

Visszatért hozzá. Bárhová elmehetett volna, azt tehette volna,amit akar – nem tartotta volna vissza -, de ő visszajött a jó öreghalászbárkára. Persze, azt nem várhatta el, hogy örökre ottmaradjon. Egyszer majd megismerkedik egy férfival, egy nagyonkülönleges férfival. Á nyári szünidőben gyakran érkeztek helyes,lebarnult fiatalemberek modern motorcsónakokkal, hogyStormyt a szárazföldre csábítsák. Egyszer majd sikerül választania, és akkor férjhez megy. Ez így van rendjén.

Pop Casey felállt, és megkerülte a kabint, hogy leállítsa agenerátort, amely árammal látta el a kis hajót. Majd lassanszobájához ment. Amikor a gép halk zúgása elnémult,

elcsendesedett a kis öböl. És Green Turtle Key szigetén ismétfelvillant egy fény, majd kis idő múlva kialudt. Vihar volt, amikor a bébit a hullámok a partra sodorták.

Akkor Pop Casey negyvenéves volt, kicsit nehézkes, talánesetlennek is tűnő férfi. Már fiatal éveiben is alábecsülték, senkisem vett tudomást érzékeny természetéről.

Nőkkel kevés kapcsolata volt, az is mind megalázó volt

számára. Egészen addig, míg Maggie Carmody meg nem jelent.Maggie más volt, mint a többi. Egy törékeny, életvidám nő, akimélyen ismerte Jim Caseyt, és olyannak szerette, amilyen valójában volt. Mindig egyformán szerette Popot, egészen addig a bizonyos éjszakáig...

Ha Pop Casey a múltjára gondolt, ezen a ponton többnyiremegszakította a gondolkodást. Még mindig elevenen élt benne a

borzalom.



Mindent gondosan előkészített, úgy várták gyermekükmegszületését. A bárkát biztonságba helyezte, az öbölben, a kismotorcsónakot feltöltötte üzemanyaggal, mindent ellenőrzöttrajta. Aztán vihar tört ki. A tenger vad, zabolátlan hullámai, mint

egy eleven démon, úgy ostorozták a partot. Lehetetlen volt acsónakkal a partra menniük, ugyanis még a vihar kezdeténleszakadt a hajóról. A hullámok a part szikláihoz vágták, aholdarabokra tört. Ezen az éjszakán Jim Caseynek tehetetlenülkellett végignéznie, amint törékeny felesége és túl korán születettgyermeke meghalt.

Következő reggelre a vihar kitombolta magát. A bárkára sokhalász és feleségeik érkeztek, akik elvégezték a szükségesteendőket. Igyekeztek mindent levenni a megtört ember válláról,amit csak lehetett. Amikor mindennek vége lett, Jim Caseyfelszedte a horgonyt, beindította a motort, és nyugat feléhajózott.

– Biztosan Lacosta szigetére ment – mondta társának Fred

Stanner, amikor kivetették hálóikat. – Mondd meg a többihalásznak és rákhalásznak is, hogy néha nézzenek be hozzá, haarra járnak.

Lacosta volt az egyetlen nagyobb sziget, amelyet nem kötöttössze híd a szárazfölddel. Korábban kalózok búvóhelye volt.Hossza hat-hét mérföld volt, nem messze a mexikói partoktól.Sanibe, Captiva és Gasparilla Islands szigeteivel együtt Charlotte

Harbor és Pine Island Sound legvédettebb öblét képezte. Lacostaszigetén vad trópusi növényzet burjánzott. Azon az oldalon amelyaz öböl felől volt, hatalmas mangrovefák emelkedtek az ég felé, amásik partnak pedig szép homokos strandja volt.

Big Jim a bárkát a sziget déli részén horgonyozta le nemmessze a Captiva-szorostól, és átgázolt a vízen a parthoz.Könnycseppek gördültek végig száraz, nap barnította arcán,

amikor körbejárta a szigetet. Maggie nagyon szerette ezt a



szigetet. A munka – mormolta Jim. – Dolgoznod kell, míg összenem esel. El kell felejtened, ami történt.

Leült egy fatörzsre, és hátát megtámasztotta egy nagy rakáshordalékfán, melyet a nagy hullámok hordtak össze. A hullámok

tetején még mindig különféle tárgyak úsztak, de már, sokkallágyabban csapódtak a parthoz. Faágak, algakötegek tömkelegét vetette a hullám partra, majd a következő ismét visszahúzta őketa vízbe. Egy fa rákcsapdát is kimosott a víz. Jim tudta, hogy megkellene néznie, hogy milyen név áll a dobozon, és vissza kelleneadni a ládát a tulajdonosának. De ő csak üres tekintettel bámult amesszeségbe.

És akkor egyszer csak zajt hallott, hangokat, melyre úgy vágyott két nappal korábban – egy baba síró hangját! Sokáigtartott, mire végre eljutott a tudatáig a sírás, és rájött, hogy nemálmodik, hanem mindem valóság. – Túl késő – morogta. – Az én bébim sohasem sírt.

A sírás egyre hangosabbá vált. Egy éhes kisgyermek dühös,

követelőző hangja volt az, így Jim rájött, hogy ez nem csupánképzelgés. Lassan felállt, és végignézett a parton. Sehol egycsónak – semmi!

Azután megfordult, és a sziget szinte áthatolhatatlanul sűrűnövényzetét bámulta. Senki nem lakott ott, csak pálmák, fenyőkés különféle kúszónövényzet nőtte be a sziget belsejét. Amikor asírás még erősebbé vált, Jim szaladni kezdett a parton, szinte

utat vágott a partra vetett faágak között.– Itt hangosabban hallatszik – mondta csendesen. – Egészen

közel lehet.És akkor megpillantott egy gumicsónakot, melyet már félig

betemetett a fahordalék. A csónakban egy rózsaszín pizsamába bugyolált bébi feküdt, karjaival és lábaival dühösen csapkodott. Akisbaba ruhája teljesen átnedvesedett.

Ő volt Stormy, egy csöpp, halálra éhezett kislány, akit valószínűleg egy elsüllyedt hajóból sodortak erre a partra a



viharos hullámok –, hogy honnan, azt senki sem tudtamegmondani.

Jim Casey magához ölelte a vizes kis „csomagot”, ésszemrehányóan nézett a tengerre. Sötét szeme dühösen villogott.

Nehogy valaki kételkedni merészeljen abban, hogy ez a kis lényaz övé.

Nem volt könnyű dolga. Kínozta a gondolat, hogy nem voltmegfelelően felkészülve erre a feladatra. Az a tudat is félelemmeltöltötte el, hogy a hatóság elveheti tőle a gyermeket.

Ismét halászok és feleségeik siettek Jim segítségére. Mélyenhallgattak a halászbárka új kis lakójáról. Mindennap jött egyhalász a feleségével, és titokzatos csomagokat és kosarakat vitteka bárkára. A halászok lábujjhegyen mentek végig a fedélzetpadlóján, és arcuk vidáman ragyogott, amikor Jim megengedte,hogy egy pillantást vessenek a gyermekre, akivel a tengerajándékozta meg.

Végül aztán Jimnek még egy születési bizonyítványt is

sikerült szereznie. Az orvos, aki a bizonyítványt kiállította, agyermeket ugyan túl élénknek találta egy újszülötthöz képest, deezt a véleményét megtartotta magának. Úgy tűnt, elegendő bizonyíték volt számára a férfi fájdalma, hogy elveszítettefeleségét, és az a tény, hogy a bárka a vihar után még napokighánykolódott a tengeren.

Stormy Tide Casey gyermekkora nagyon izgalmas és érdekes

volt, hiszen itt nőtt fel az öbölben. Volt egy csónak, amellyelösszegyűjtötték a gyerekeket, úgy vitték őket az iskolába. Később,amikor Stormy már nagyobb lett, és az iskolai csónakot isüzemen kívül helyezték, Pop Casey egy kis motorcsónakot vettneki, úgy, mint azok az apák, akik a szárazföldön élnek, és egypónilovat vesznek lányuknak. Ettől kezdve Stormy egyedül jártiskolába. Nagyon ügyesen kormányozta kis csónakját, fekete haja

lobogott a szélben. Minden halász kedvelte őt.



A legboldogabb Stormy mégis a hétvégeken és a nyáriszünetben volt, amikor segíthetett Popnak kagylót gyűjteni.

– Pop, aki egész életében halász volt, felhagyott azzal atevékenységgel, hogy hálóval fogjon halat, mert ez hosszú időre

elszakította a bárkától. Nem volt szíve Stormyt ilyen hosszú időremagára hagyni. A kagylógyűjtéshez viszont mindig magával vihette. Amikor még kicsi volt, a hátára kötötte, később pedigszaladt mellette, míg ő a parton kagylókat keresett.

Amikor Stormy már nagyobbacska lett, és Casey isméthalászhatott volna, akkorra a kagylógyűjtés nagyon jól jövedelmező foglalkozás lett. A kagylót és más rákfélét áruló boltok egyre több árut követeltek. Közben Pop is megszerette agyűjtögetést. Pontosan tudta, hol lehet osztrigát találni, és ezekena helyeken többnyire csikóhalat is talált. Ismerte a tenger járását,tudta, hogy Lacosta partjainál mikor volt sok tengeri csillag. Atengeri csillagért pedig nagyon jó árat fizettek, különösen, hadirekt az árusoknak adták el.

Stormy ezt jól tudta. Amikor visszatért az egyetem elvégzéseután, azon törte a fejét, hogyan segíthetne Popnak.– Mi lenne, ha én árulnék, és a kagylószedésbe is

besegítenék? – kérdezte a lány, miközben egy nagy szelet sonkáttett a serpenyőbe. – Minden második nap megpakolhatnám acsónakomat, és átvihetném az árut Fort Myers-be, hogy otteladjam a nagyobb üzleteknek. Így megspórolhatnánk a közvetítő

kereskedőket.– Nagyon messze van – válaszolt Pop kedvesen. Amikor

azonban Stormy csalódottságát észrevette, gyorsan hozzátette: –Megpróbálhatod, ha akarod. Éppen van is egy nagy rakománymegtisztított kagyló. – Az első árusítás alkalmával Stormyrengeteg tapasztalatot szerzett. Látta, hogy sokféle lehetőség vana pénzkeresésre. A kagylóval teli fámákat az öreg autóba pakolta,

amely állandóan ott parkolt Pine Island kikötőjében. Miutánátment a hídon, a Fort Myers felé vezető úton sok üzletnél



megállt, hogy eladja a kagylókat. Hamar rájött, hogy így sokkaltöbbet kap értük, mint ha közvetítő kereskedőkön keresztül adnáel. Visszafelé néhány állatkereskedő „üzlete mellett is elment,melyek kirakataiban szép nagy akváriumok voltak. Tiszta

vizükben kisebb-nagyobb csikóhalak és másféle halak, valamintrákok is úszkáltak.

Stormyt nagyon elgondolkodtatták az árak. Tizenkét dollártadnak egyetlen kis halért! A nagyobb csikóhalakért 3,50 dollárt, akisebb példányokért 75 centet adtak. És mennyi csikóhal volt azöbölben, ahol ők laktak! De hogyan kellene őket szállítani, hogykibírják a hosszú utat? Tanácstalanul rázta a fejét.

– Szépek, igaz? – kérdezte hirtelen egy hang a háta mögött.– Mik?– A halak. Hát nem csodálatos, milyen sokféle színűek és

formájúak vannak köztük? Újra és újra csodálattal töltenek el.Stormy gyorsan végignézett a férfin, aki mellette állt, anélkül

hogy bármit is válaszolt volna. A férfi vékony, szökés haja

egészen a válláig ért, ezenkívül ritkás szakálla is arról árulkodott,hogy fiatal volt még. De nagyon szép szemei voltak, tekintetetiszta és figyelmes.

– Igen, tényleg szépek a halak – mondta végül. – Önállatorvos?

A férfi nevetett. – Talán „halorvos”. Ez az üzlet ugyanis azenyém.

– Akkor talán meg tudja nekem mondani, hogy ezek a halakhonnan származnak? A környéken fogják őket?

– Igen, sokat közülük itt fognak, A többit pedig, mint pl. ezt alapos, sárga csíkosat, importáljuk. Ez például Indonéziábólszármazik. Sok olyan halam van, amelyet külföldről szállítanak,némelyik a fél világot bejárja, mire ideér.

Stormy teljesen elámult. – Akkor hát nem csoda, hogy ilyen

drágák! – De a csikóhalakat és a többi halat, amelyik itt iselőfordul, ki szállítja önnek?



A férfi furcsán nézett a lányra. – Miért érdekli?– Én is tudnék néhányfélét szállítani – válaszolt Stormy

buzgón –, ha tudnám, hogyan tarthatnám őket szállítás alattéletben. Nincs olyan pumpa a csónakomban, amelyik friss

levegővel tudná ellátni őket. A férfi elmosolyodott. – Nem gond – mondta. Kinyitotta

boltja ajtaját, visszalépett, és kezével invitáló mozdulatot tett. –Kérem, lépjen be az én kis birodalmamba!

Már régen lement a nap, amikor Stormy visszatért a hajóra. Soküres ládát és egy lapos pénztárcát hozott magával.

Ez azon kevés alkalmak közé tartozott, amikor Pop márnagyon türelmetlenné és mérgessé vált. – Most pedig figyelj ide,lányom – morogta. – Csak nem képzeled, hogy élő halakat isfogunk árulni?! Hát nincs elég bajunk a kagylók gyűjtésével éstisztításával? Hiányzik ez nekünk? – kérdezte Stormyt, amikor alány előadta a tervét.

Stormy rosszkedvűen rázta fejét. – Hogy gondolkodhatsz így?– kérdezte a lány dühösen. – Nem dolgozhatunk középkorieszközökkel, amikor a pénz az utcán hever, csak le kell értenyúlni!

Pop lassan felkelt a székéből, és elment. Félvállról, dehatározottan még odavetette: – Nem szállítunk élő halat, és kész!Nincs vita!

Stormy csalódottan nézett Pop után. – De Pop, hallgass meg!– kiáltotta. – Nem gond az egész. Én kifogom őket, és ezekben aműanyag ballonokban, amelyekben levegőpumpa is van,elszállítom.

– Nincs vita! – válaszolt Pop mérgesen.Stormy lelkesedését hamar sikerült letörni, csalódottan

ereszkedett vissza a fotelba. Csalódottságában és mérgében sírva

fakadt. Még soha nem beszélt vele Pop ilyen hangon, még akkorsem, amikor csónakját nem tudta irányítani, és egy sziklára futott



vele. Ez nem volt valami kedves tőle – gondolta magában a lány.Talán megváltozott, mialatt ő távol volt.

Egy idősebb és tapasztaltabb ember biztosan másképpértelmezte volna Pop érzéseit. Olyan sok éven át gondoskodott

gyermekéről, aki most felnőtt, és túl okos lett hozzá képest.Megpróbálta átvenni az irányítást, nem bízott többé benne.

Este szótlanul fogyasztották el a vacsorát. Csak akkoroldódott a feszültség, amikor egy csónak érkezett a hajóhoz. HalMartin, Stormy akkori udvarlója köszöntötte őket egy vidám„helló"-val. Martin a fedélzetre lépett, mindketten köszöntötték.Látszott, hogy vadonatúj az egyenruhája, nagyon jól nézett ki benne.

– Szolgálatban vagy magánügyben? – kérdezte Stormy, sközben elismerően méregette a férfit.

– Mindkettő – válaszolt Martin, és szürke szemei kedvesenmosolyogtak. – Mindig jó téged látni, Stormy, de szolgálatban vagyok.

– Csak nem azért jöttél, hogy ellenőrizd, milyen osztrigátgyűjtünk? – kérdezte Pop. – Mert ha igen, jól tudod, hogy csak anagyokat szedjük össze.

Hal a fejét rázta. – Nem, nem ezért vagyok itt. Gyere, Stormy,ülj ide mellém, aztán mindent elmesélek nektek. – Karját a lány vékony derekára tette, és leültette a padra.

Stormy egy kicsit kellette magát, és így szólt: – Nem tudom,

bízhatok-e benned? Még jól emlékszem arra a szemtelen fiatalsrácra, aki bedobott a vízbe, még amikor kicsi voltam. – De csakegyszer! – Hal visszahúzta a kezét. – Én pedig még jól emlékszemarra a kislányra, aki úgy elvert egy evezővel, hogy az ütések helyétmég a mai napig is érzem a hátamon.

Pop jóízűen nevetett. – Micsoda látvány volt, ahogy az acsöpp lány elvert, pedig te már nagyobb voltál!'



– Ó, hagyjátok már végre abba – szólt Stormy. – Utána békétkötöttünk egymással. – A lány levette szandálját, maga alá húztalábait, majd kezét átkulcsolta rajtuk.

– Hát akkor mi járatban vagy itt ma? – kérdezte Pop, aki

javíthatatlanul kíváncsi ember volt.Hal elkomolyodott. – Eltűnt egy gyerek – mondta. – Már

három napja. Mindenki azt hitte, hogy megfulladt, egészen addig,míg ma az apja egy levelet nem kapott. Ebben a levélben váltságdíjat követelnek a gyermekért. Persze lehet, hogy nem igazaz egész. Gyakran előfordul, hogy az emberek kihasználják ahelyzetet, ha ilyesmi jelenik meg az újságban.

– Ki az a gyerek? Mennyi idős? – kérdezte Stormy.Hal elővette a jegyzetét. – Egy fiúról van szó, Dana Seagrist a

neve. Nyolcéves, haja barna, göndör, szeme szürke, balszemöldöke fölött van egy keskeny fehér sebhely. – Hal felnézett.– Lehet, hogy elcsábították. Az apja nagyon gazdag. Nagy háza,sok bérelhető csónakja és hajója van. Talán hallottatok már a

„Pirati’s Party Boats”-ról?Pop bólintott. – A nagy jachtját, a „Dana Dandy”-t gyakranláttam. Biztosan a fiáról nevezte el.

– Van valami kiindulópontotok? – kérdezte Stormy,miközben az öblön tül fekvő Green Turtle Key egyik szigetét bámulta.

– Csak ez a rövidke levél. A főnököm szerint csupán

megtévesztésről van szó.– Hal – szólt Stormy komolyan minden szigetet

átvizsgáltatok?– Nem elég alaposan, és itt, az öbölben lévőket még

egyáltalán nem. De hogyan mehetne ilyen messzire egykisgyermek? Utoljára apja hajódokkjának közelében látták aparton.

Stormy még mindig a szigetet bámulta, és a homlokátráncolta.



– A fényre gondolsz, igaz? – kérdezte Pop. – Stormy tegnaptöbbször is fényt látott a szigeten.

Hal felállt. – Ez is több, mint a semmi. Megyek, körülnézekott.

Amikor Hal a parti őrség csónakján visszatért, a nap márlemenőben volt. Aranysárga fénye bevilágította az egész öblöt.

– Senki sincs ott – mondta Hal, miután leállította a csónakmotorját. – Most vissza kell mennem a szárazföldre. Mi lenne, hama este elmennénk valahová szórakozni, Stormy?

A lány a fejét rázta. – Köszi, Hal, de ma inkább nem. Milenne, ha holnap mennénk el?

– Jó – válaszolt a férfi bólintva.Néhány másodperc múlva a gyors csónakból csak egy kis

fehér folt látszott a tengeren.Ismét csendes lett a bárka. Pop Casey szólalt meg először,

bizonytalanul ezt mondta: – Gondolkodtam a dolgon, Stormy.Talán mégsem olyan rossz az ötlet, hogy élő halat is áruljunk.

Stormy Pop felé fordult és boldogan rámosolygott. – Biztosanígy gondolod, Pop? – kérdezte. – Vagy csak azért mondod, mert bánt, hogy veszekedtünk?

Pop zavartan nézte a fedélzet padlóját. – Talán mindkettőismerte el végül.

– Én is így vagyok vele – mondta Stormy. – Kész vagyokelvetni az ötletet, ha te úgy akarod.

– Nem, nem – mondta Pop határozottan. – Megpróbálunkélő állatokat is eladni.

– Csodálatos vagy, Pop! – kiáltott fel Stormy lelkesen.– De kagylót továbbra is árulunk, mint eddig – mondta a

férfi. – Ez mindig jó üzlet volt, és egyre jobban megy. Újabbanmég kluboktól és tanároktól is kapok megrendelést, kiállítástakarnak szervezni.

Az est többi részét tervezgetéssel töltötték. Stormy az asztalrapakolt mindent, amit vett, és elmagyarázta Popnak, mit hogyan



gondol. Vett két műanyag tartályt, mindkettőben elemmelműködtethető pumpa látja majd el az élő állatokat oxigénnel.Ezen kívül vett még egy apró lyukú hálót és ráktojásokat, a kisebbhalak és csikóhalak etetésére.

Stormy lelkesedése Popot is magával ragadta. – A szikláknálnagyon sokféle apró, színes hal van – mondta. Persze ott nemlehet hálót kivetni.

– Van búvárszemüvegem és uszonyom is. Talán halemerülök, a kézi hálóval meg tudom fogni őket.

Annyira beleélték magukat a tervezésbe, hogy egyikük sem vette észre, hogy a fény ismét megjelent a szigeten. Másodszor isfelvillant, majd teljesen megszűnt.

A víz Green Turtle Key szigete közelében éppen megfelelkezdetnek, gondolta Stormy, miközben a tartályt, a hálót és apumpákat a kis motorcsónakba pakolta. Ott jó sekély a tenger, ésalgás is. Pop pedig egy nagyobb csónakkal Port Island közelébe

hajózott, ahol sok osztriga volt. Kagylót és csigát akart gyűjteni.. Amikor Stormy a sziget közelébe ért, leállította a motort, éshagyta, hogy a szél sodorja partra csónakját. Nagy figyelemmelnézte az átlátszó vizet. Ha a szél olyan gyengén fújt, mint aznap,akkor még az algákat és a tengeri aljnövényzetet is lehetett látni.Hirtelen Stormy egy tengeri csillagot pillantott meg. Gyorsanmegfogta hálójával és beletette az egyik műanyag vödörbe, egy

kevés tengervizet is mert hozzá.– Meggazdagodásunk első állomása vagy, kiskomám – szólt

Stormy a csillaghoz. – Gondoltad volna? – kérdezte mosolyogva.Gyorsan rájött, hogyan kell ezeket az apró állatokat megfogni,

és hamarosan már fél tucatnál is több volt a vödrében. Amikor kihúzott a vízből egy jó hosszú algát, elnevette magát.

Két csikóhal! Óvatosan levette őket a növényről, és beletette

vödrébe.



A háló következő bemerítésével sok apró halat fogott,amelyek a csikóhalak távoli rokonai. Egy fél órával később márkét tucat csikóhal, tengeri csillag és egyéb állat, kisebb halakúszkáltak Stormy edényében. Azután hirtelen elkezdett fújni a

szél, a felborzolt vízfelület eltakarta a tenger aljának állatvilágát.Stormy pillantása a közeli szigetre esett. Nem tudta

eldönteni, hogy a szigetre menjen körülnézni, vagy továbbgyűjtögessen. Végül, amikor mindkét vödör megtelt állatokkal,így szólt magában: Miért ne csillapíthatnám kíváncsiságomat? Végül is csak a fény miatt jöttem át erre a szigetre.

Jóllehet egész életét a Pine Island Sound-öbölben töltötte el,mégsem volt soha Green Turtle Key szigetén. Soha nem isérdekelte ez a mangrovefákkal benőtt sziget. Számtalan hasonlósziget volt a környéken, de dagálykor sokat elöntött közülük a víz. A mangrovefáknak nem ártott, azok szeretik a sós vizet.

Ha jól megfigyelte az ember, látszott, hogy Green Turtle Keynem is volt olyan lapos fekvésű, mint ahogyan azt Pop Casey

állította.Pop azt mondta, hogy a múlt évben geológusok jártak itt, ésösvényt vágtak a mangrovefák között. Biztosan nem lesz nehézmegtalálni – gondolta Stormy.

Beindította a csónak motorját, és lassan körbejárta a szigetet.De nem vette észre az utat. Talán már ismét benőtték a fák –gondolta a lány.

Amikor másodszor is körbecsónakázta a szigetet, rátalált azútra. Leállította a motort, és az egyik evező segítségével betereltea csónakot a szűk csatornába; ahhoz elég széles volt, hogy egyilyen kis motorcsónak átmenjen rajta.

A csatornát körülvevő szárazföld sík területű volt, de nem túl buja növényzetű. És mögötte pedig ott voltak a „hegyek”, a híreskagylóhegyek.

Nem csoda, hogy azt gondolta, hogy indiánok generációihordták össze ezt a sok kagylóhéjat. De hány generáció? Ezt senki



sem tudta. Es miért éppen itt? Miért ezen a szigeten laktak,amikor olyan sok sziget volt a környéken? Talán ez azzalmagyarázható; hogy ez a sziget valamivel magasabb fekvésű volt,mint a többi, így mindig maradt száraz terület, amelyet nem

öntött el a víz.Stormy egy mangrovefa gyökeréhez kötötte csónakját, és

elindult, hogy megmássza az egyik kagylóhegyet. A hegy sokfélekagylóból állt, az évek hosszú során egészen kifehéredtek.

A kagylóhegyek mellett hatalmas csillagszőrös mályvákmagaslottak. Csupasz törzseik piroslóan világítottak anapfényben. A hegy mögött volt egy hatalmas fa, melynek ágaiegy húsz méter átmérőjű terület fölé nyúltak. Az ágak alatt voltegy szabad terület. Valószínűleg itt lehetett az archeológusoktáborhelye, mert ezt a helyet megtisztították a gallyaktól.

A hely szépsége és titokzatossága annyira megragadtaStormyt, hogy legszívesebben tovább maradt volna még, vagy visszajött volna egy hálózsákkal és némi élelemmel, hogy több

napig kutathasson a szigeten.De Stormy Édenkertjében hirtelen megjelent a kígyó, sok kisszárnyas ördög formájában, akik nagyon összecsipdesték nyakátés karjait. A lány kétségbeesetten szaladt vissza a csónakhoz, egycsapat moszkitó kíséretében. De nem hagyta annyiban. Azokután, hogy rövid bepillantást nyert a Paradicsomba, úgy döntött,hogy visszajön még, de legközelebb hoz magával valami jó

rovarirtószert.Este Stormy megmutatta zsákmányát Popnak, s közben arról

is beszámolt, hogy járt Green Turtle Key szigetén.Pop a homlokát ráncolta. – Nappal nem lehet semmi bajod, a

szellemek csak éjszaka jönnek elő.Nem sokkal később Hal Martin jött el Stormyért.– Mi lenne, ha elmennénk valahová vacsorázni és táncolni? –

kérdezte kacsintva, s közben segített Stormynak beszállni acsónakba. – Egy ilyen szépségnek a legjobb jár, igaz Pop?



Pop büszkén bólintott. Hát igen, Stormy valóban gyönyörű volt. Igazi szépség. Nagyon jól állt neki az a krémszínű ruha, amit viselt. Gyönyörű fekete haját egy aranyszínű tűvel fogta össze.Pop mindig azt kérdezte magától, miért éppen neki adatott meg,

hogy szép lánya legyen. A Fort Myersbe vezető úton Stormy csendes volt. Csak

később – amikor az egyik klub elegáns éttermének asztalánálültek – tűnt fel neki, hogy most egész más szemmel nézi ezt azéttermet, pedig gyakran járt már ott. Furcsa világ volt: csupacsillogó pohár, vakító fények és mindezt diszharmonikus zajokfestették alá. Egy egészen más világ volt ez, mint az öböl és akörnyező szigetek csendje.

Csodálkozva nézett körül a lány. A múlt évben, amikorelőször járt itt, nagyon elegánsnak találta ezt az éttermet. Mikorkövetkezett be nála a változás? Akkor lett volna, amikor délután ahatalmas fa ágai alatt megállt?

Fejét széke bőrrel bevont háttámlájának támasztotta és

figyelt. Az iskolában hasonló légkör uralkodott, mint ebben aklubban. Mindig mindenki valami újat keresett, állandóan azonfáradoztak, hogy semmiről se maradjanak le. De ott még érthető volt a sietség, azért mert csak néhány év állt rendelkezésükre,hogy megtanulják mindazt, amire a későbbiekben szükségüklehet. De most sem lesz nyugalma, amikor már befejeztetanulmányait? Vajon ez az egészségtelen hajsza egész életén át

folytatódik majd?Stormy kinyitotta a szemét, és körülnézett. A többi vendéget

szemlélte. Nem voltak valami fiatalok. A többségük harmincévnél idősebb volt. Mi a céljuk, mit keresnek? Nyughatatlanság jellemezte minden cselekedetüket és a beszédüket is. Ijesztő voltelgondolni, hogy ez a mai társadalom tipikus életstílusa.

Amikor észrevette, hogy Hal kicsit csodálkozva néz rá, cselt

alkalmazott. Felé fordult, és úgy mosolygott, hogy szájasarkaiban kis gödör keletkezett. Még kisgyermekként



megtanulta, hogy egy ilyen mosollyal lehet terelni a férfiakfigyelmét, és ilyen módon megakadályozta, hogy el kelljenmondania, hogy min gondolkodott el annyira.

– Nagyon éhes vagyok – szólalt meg a lány. – Remélem, van

nálad elég pénz, ugyanis nagy kedvem lenne többféle ételtmegkóstolni.

Hal kedvesen mosolygott. Ez volt az a Stormy, akit ismert,egy vad és pajkos lány, aki hatalmas mennyiségű ételt tudottegyszerre megenni, és aki hatalmas lelkesedéssel vetette belemagát minden újba. Hal ezt a Stormyt szerette. A másik, atöprengő, idegen volt számára, és ez szorongással töltötte el.

Stormy szemei ismét a távolban kalandoztak. Ekkor Halkinyújtotta a kezét, és gyengéden megérintette a lány állát.

– Helló – mondta a férfi, amikor Stormy ismét rámosolygott.– Jó, hogy ismét itthon vagy, Stormy Tide.

A lány arca elsápadt. Már régen nem használta másodiknevét, amit Pop Casey adott neki. Az idegenek már a Stormy

néven is éppen eleget csodálkoztak. De Hal néha így szólította. Amennyire csak vissza tudott Stormy emlékezni, Hal mindig jelen volt az életében. Először Hal, az esetlen, de szemtelen fiatalsrác, akivel együtt hancúroztak. Később szerelmesek is voltakegymásba. Végül Hal, aki az utóbbi időben a legjobb barátja volt.Sok szép nyarat töltöttek el egymással, együtt mentek úszni, búvárkodni. Sok filmet néztek meg, és gyakran mentek

éttermekbe is. Hal igen jó természetű volt, kellemes volt vele azidőt eltölteni. Ha egyedül akart lenni, mindig „kizárhatta”, hapedig úgy akarta, ismét visszaszerezhette, kedvességével mindigtudott rá hatni.

Hal még mindig a lány álla alatt tartotta a kezét, és szürkeszemével komolyan nézett rá, majd halkan így szólt: – Sokmegbeszélnivalónk van, Stormy.

De ebben a pillanatban a pincér asztalukhoz lépett, ígyStormy nagy érdeklődéssel az étlapot kezdte tanulmányozni.



Végül egy nagy adag filét rendelt sült burgonyával, és kért méghozzá a híres „Thousand Islands” szószból is, ami egyébként azétterem specialitása volt.

Később, amikor táncoltak, érezte, hogy vonzódik Halhoz. Jó

érzés volt ennek a magas, helyes férfinak a karjaiban lenni. Halközelsége felébresztette Stormyban a nőt, és nem értette, hogytulajdonképpen miért nem próbált meg a férfi többet kapni egycsóknál, egy gyengéd ölelésnél. Ha más fiatal férfival volt együtt,azok ennél mindig többet akartak, és mindig ez volt az okaannak, hogy szakított velük. Úgy érezte, hogy ennek még nem jött el az ideje.

De Hal más volt. Csókja édes és. izgató volt, de mindig tudta,hogy meddig mehet el. Aznap este mégis valahogy más volt. Úgytűnt, hogy többre vágyik, mintha szürke szemévelkövetelőzőbben nézett volna Stormyra, mint egyébként.

Amikor hazaindultak a klubból, Hal nem egyenesen acsónakhoz vezetett, hanem megállt az úton, amelyik a tengerpart

mellett vezetett el. Szótlanul ült a kormány mögött, és a vízencsillogó holdfényt bámulta. Végül magához húzta a lányt, ő pedigodasimult a férfi mellkasára.

Ezúttal tényleg más volt. Nemcsak beképzelte magának, Haltényleg másképpen viselkedett. Ajkai és keze ténylegkövetelőzőbbek voltak. Stormyt zavarta saját reakciója. Eltoltamagától a férfit, majd kinyitotta a kocsi ajtaját, és így szólt: –

Gyere, sétáljunk! Vegyük le a cipőnket, és szaladjunk egy kicsit ahomokos parton! Olyan szép a holdfény!

Hal a fejét rázta, és ismét magához húzta. – Nem, ma estenem futunk – mondta a férfi. – Elérkezett a pillanat, hogyterveket szőjünk, és komoly döntéseket hozzunk. – Magáhozszorította a lányt, és hosszan megcsókolta.

Stormy ismét elhúzódott. Nem kapott levegőt, és belsőleg is

teljesen felkavarodtak érzései.



– A játék ideje lejárt, Stormy – mondta Hal halk, remegőhangon. – A munkámat jól megfizetik, most már tudok egy széplakást venni a feleségemnek.

Stormy döbbenten hallgatott. Én még nem akarok férjhez

menni, szólt a lány belső hangja. Még csak most fejeztem be azegyetemet, először élni szeretnék, élvezni az életet!

– Mi bajod, Stormy? – kérdezte a férfi halkan. A lány képtelen volt tiltakozását szavakba önteni, így csak

némán rázta a fejét. Félelem és kétség járta át egész lényét. Vagymégis kész lenne a házasságra? Furcsa reakciói a férfigyengédségére vajon nem azt jelentették-e, hogy ő az a férfi, akire várt? De honnan tudhatná meg, hogy így van-e? Mikor elég idősés bölcs az ember a házassághoz?

Hal szó nélkül elfordult, és beindította az autót. Csendben vezetett vissza a kikötőbe.

Nem sokkal később Stormy némán nézett a halászbárkáról aférfi után. – Elvesztettem őt.

– Nem jövök többé – mondta Hal komolyan, mielőtt elment.– Csak akkor, ha kész vagy arra, hogy választ adj nekem.

Az üzlet az élő halakkal nagyon jól ment. A három nap alatt, amígStormy gyűjtögetett, szinte teljesen teleszedte a két nagyműanyag tartályt. Annyira elfoglalta magát, hogy nem volt idejeHalra gondolni, nem is hiányzott neki.

– Mindig mondtam Stormynak – magyarázta Pop az .egyikhalásznak, aki gyakran betért hozzá kávézni –, hogy az idővellépést kell tartani. Ha a kereskedők élő halat akarnak vásárolni,akkor azt kell szállítanunk nekik.

Stormy, aki éppen akkor pakolta be az árut csónakjába, jótmosolygott magában. Ez jellemző Popra – gondolta –, úgytünteti fel a dolgot, mintha ez az egész az ő ötlete lett volna.



Az állatkereskedés fiatal tulajdonosa – John Parsons – máraz ajtóban üdvözölte Stormyt, és nagy buzgalommal vizsgálgatta,hogy miket hozott magával.

– Ó, csikóhalak! – kiáltott fel lelkesen. – Csikóhalból sosem

elég. Akinek sós vizű akváriuma van, szeretne venni bele legalábbegy csikóhalpárt. A gyerekek különösen kedvelik ezeket a kisállatkákat. Tegnap is volt itt egy kisfiú, egy dollárt kapott aszületésnapjára a nagymamájától, és csikóhalat szeretett volna venni rajta. Sajnos csalódást kellett okoznom neki, de felírtam atelefonszámát. Máris felhívom.

A telefonhoz lépett, és tárcsázott. Nemsokára visszajött, ésátpakolta az állatokat egy óriási akváriumba.

– Nézze csak ezt a hasas férfiút! – kiáltotta az eladó, ésóvatosan kiemelt a tartályból egy kis kövér csikóhalat. – Ezt apéldányt adom a kisfiúnak – mondta Parsons elégedetten. –Holnapra tele lesz az egész akváriuma csikóhalakkal. A törpecsikóhalak 20-30 utódot hoznak a világra, a nagyok néha 150-et

is, tudott erről?– Azt mondta, a hasas férfiú? – kérdezte Stormy.– Igen. A nőstények a hímek hasára teszik le petéiket, a hím

ott hordja ki őket megszületésükig. Jó dolguk van a „csikóhalasszonyoknak”, igaz? És ezt a gyönyörű gyűrűs halat hol fogta? –kiáltott fel olyan hangosan, hogy Stormy összerezzent ijedtében.– És ezt a kis halat? – Parsons tapsolt örömében. – Nézze csak,

milyen szeme van! Mint az opál! A hal tényleg olyan volt, mint egy szép ékszer, ezernyi színben

pompázott. Stormy lenyűgözve nézte a halat. Az egyetemen atenger biológiája volt a főtárgya. Eddig azt hitte, hogy nagyonsokat tud a tenger élővilágáról. Csak most jött rá, hogy csak atöredékét tudta mindannak, amit tudnia kellene. Ismét acsikóhalakra és a többi halra pillantott. Egész más volt azokat az

üveg mögött látni, mint a műanyag tartályban, amelybe gyűjtötte



őket. El is határozta gyorsan, hogy ő is vesz magának egyakváriumot, és otthon abba gyűjti majd a legszebb példányokat.

Ismét nagy csomagokkal és sok dobozzal távozott a boltból. Vett egy akváriumot, és mindent, ami egy jó akvárium

berendezéséhez szükséges. Mindez elvitte bevétele nagy részét. Amikor hazaért, Pop megint morgott, hogy ilyen sok pénzt adottki ezekre a dolgokra. Persze amikor Stormy megtöltötte azakváriumot vízzel és a legkülönlegesebb tengeri állatkákkal, Pop volt az, aki órákat töltött el az üveg előtt, és gyönyörködött bennük.

Azután titokban Pop is új lakókat kezdett gyűjteni azakváriumba – ennek borzalmas következményei is lettek. Beletettegy nagy kövér halat, amelyik rögtön felfalta az összes újszülöttcsikóhalat. Fogott még egy rákot is, az meg lerágta társaiuszonyát. Amikor Stormy észrevette, hogy mi történt, gyorsan visszadobálta a tengerbe azokat az állatokat, amelyek nem tudtakmegférni az akvárium többi lakójával.

A terület, ahol Stormy gyűjtögetett, nagyon gazdag voltkülönleges élőlényekben. Azok a sekély területek, ahol sok alga volt, kész paradicsomot jelentettek Stormy számára. Persze, nem volt könnyű kitapasztalni, hogy mit hogyan kell csinálni. Stormyhamar rájött, hogy szélcsendes napokon tengeri csillagokat éskisebb halárat érdemes gyűjteni, amit a csónakból egyszerű kézihálóval is ki tud fogni. Amikor fújt a szél a merülés tűnt

célszerűbbnek és eredményesebbnek. Ilyenkor tengeri, viaszrózsát gyűjtött, amiért nagyon jó árát kapott.

A sziklás területen még néhány tintahalat is fogott, amik asziklák repedéseiben húzódtak meg. Később rájött, hogy ezek ahalak nem bírják a fogságot, hamar elpusztulnak azakváriumban. Így nem fogott többet, pedig jól fizettek érte. Arrólnem is beszélve, hogy az egyik alkalommal, amikor az egyik

résből megpróbált kihúzni egy tintahalat, véletlenül majdnem



egy mérgező muréna szájába dugta a kezét, ami jó lecke voltszámára a jövőre nézve.

Stormy nagyon szerette a munkáját. De nem feledkezett mega titokzatos kagylóhegyekről sem, gyakran pillantott vágyakozva

Green Turtle Key szigetére. Aztán elérkezett a vasárnap. Azon a napon, amikor Pop

Caseyt megajándékozta a tenger egy gyermekkel, elhatározta,hogy nem fog többé vasárnap dolgozni. Nem volt vallásos ember,de abban azért hitt, hogy egy felsőbb hatalom irányítja azemberek életét. Hálából, hogy csoda történt és egy gyermeketkapott ajándékba, feláldozta a vasárnapot.

Ezeken a napokon vagy elhajózott a kikötőbe, hogymeglátogassa néhány barátját, vagy Lacosta szigetére ment, hogysétáljon egyet. Vasárnap egyetlen kagylót sem emelt fel,akármilyen értékes is volt, és ez megelégedettség érzéséveltöltötte el.

Néha Stormy is elkísérte Popot Lacostára, de mindig az volt

az érzése, hogy ott nem sokat törődött Pop vele, gondolataimessze jártak. Azért megy a szigetre, hogy gondolatban Maggie-vel

találkozzon – mondta egyszer Fred Stanner, Pop Casey öreg barátja. – Úgy érzi, ott közelebb van hozzá, ugyanis ez voltMaggie kedvenc szigete.

Ezután a beszélgetés után Stormy mást tervezett, ha Pop

Lacostára készült. Mint azon a bizonyos vasárnapon is, amikor areggeli után Pop nyugat felé nézett.

– Azt hiszem, átmegyek Green Turtle Keyre – mondtaStormy Popnak. – Már régóta tervezem, hogy alaposabbankörülnézek ott.

Pop bólintott, beszállt csónakjába, és Lacosta felé vette azirányt.



Később, amikor Stormy megérkezett a csatorna bejáratához,nagyot csalódott: volt már ott egy másik csónak is. Mivel túlszéles volt ahhoz, hogy a keskeny csatornán áthajózzanak vele,néhány méterre a parttól horgonyzott. Stormy leállította a motort

és hagyta, hogy a víz tovább sodorja. A csónak üres volt. Akárkiéis volt, a tulajdonosának a szigeten kellett lennie, így Stormy változtatott a tervén. – Biztosan ismerem az illetőt – gondolta.

Jól szemügyre vette a csónakot. Nem, ezt a zöldsárga csíkoskatamaránt még sohasem látta, pedig ismerte a legtöbb csónakotés tulajdonosát.

Az elképzelés, hogy megossza valakivel ezt a csodálatosszigetet, nem volt különösebben kedvére. Így újból beindította amotort, és déli irányba hajózott. Úgy döntött, hogy „BenedictKey”-re megy át. De még mielőtt teljesen elhagyta volna aszigetet, egy alakot fedezett fel a mangrovefák között, aki őtmeglátva az egyik fa mögé rejtőzött. Miért? Ki félhet attól, hogymeglátja Valaki Green Turtle Key szigetén?

Először szorongás fogta el a lányt, aztán pedig minél többetgondolkozott a dolgon, annál mérgesebb lett. Nem elég, hogy ez a betolakodó elrontotta a napját, ráadásul még el is bújt, mint egytolvaj. Úgy döntött, hogy visszamegy, és kideríti, hogy ki volt azaz idegen, és mit keresett ott. Ismét megfordult a csónakkal, és asziget felé vette az irányt. Mielőtt a csatornához ért, hallotta,hogy felbőg a katamarán motorja, majd két emberrel a fedélzetén

elhagyta az öblöt és pillanatok alatt még a látóhatárról is eltűnt.Stormy leállította a motort, és ügyesen beevezett a szűk

csatornába. Azután csónakját egy mangrovefa gyökeréhezerősítette, és szinte vonakodva indult meg a kagylóhegyek felé.Most nem érezte, hogy felfedezhet valamit. Talán az idegenekfedezték fel azt a titkot, ami addig körülvették szigetet?

Az egész utat lábnyomok borították, mégis alig voltak

felismerhetőek a nedves talaj miatt. A kagylóhegy lábánál Stormymegállt és visszatekintett. Látta, ahogyan a lábnyomok lassan



eltűntek. Ennek nagyon örült, mert úgy érezte, hogy a szigetkilökte magából a betolakodó idegeneket. Stormy mosolyogvanézte, amint lassan saját lábnyomai is eltűntek. Akkorhátracsapta hosszú haját, és felmászott a kagylóhegy tetejére.

Amikor ahhoz a bizonyos óriás fához ért, leült egyik alacsonyágára, és lábait maga alá húzva, hátát a fa törzsének támasztvagondolkodni kezdett.

Hihetetlen csend honolt a szigeten. Csak néhány madár törtemeg a csendet, ahogy ágról ágra repültek. Távolabb egy sirályrikoltozott – de mindez hozzátartozott a sziget titokzatos világához, és egyáltalán nem zavarta Stormyt.

A hatalmas, fa leveleinek halk zizegése és a hullámok tompacsapódása félálomba ringatták a lányt. Akkor hirtelen megrezdültaz egyik bokor, és Stormy felébredt.

Felegyenesedett, majd felugrott. Megállt és hallgatózott.Sehol egy lélek. Talán egy gyík volt – gondolta. Vagy lehet, hogynagyobb állatok is vannak a szigeten? Lacosta szigetén például

vaddisznók és mosómedvék élnek, így azt sem lehetett kizárni,hogy itt is előfordulhatnak. Aztán ismét zajt hallott, és látta, hogy az egyik növény

megmozdult. Elindult oda, de semmi különöset nem talált. Csaka növény virágai mozogtak a lágy szélben. Valami vagy valaki biztosan volt itt – gondolta Stormy.

A lány vállat vont. Biztos egy mosómedve volt.

Megfordult, és felmászott a legnagyobb kagylóhegy tetejére,melynek tetejéről a többi kisebb kagylóhegyet is láthatta. Azegész sziget tele volt ilyen kagylóhegyekkel, szinte hegyláncotalkottak egymással. A hegyeket völgyek választották el egymástól.Megmászta a második, majd a harmadik hegyet is.

Az egyik hegy oldalában volt egy nagy nyílás, valószínűleg itt végeztek ásatásokat az archeológusok.

A negyedik domb – ellentétben a többivel – laposabb volt. Amikor Stormy az egyik oldalán felmászott, lába valami furcsa



anyagba ütközött, majdnem felbukott benne. Kezével végigsimította a talajt. Mi ez, cement? Aligha – gondolta. Demiért is ne?

A környező szigetek közül többön éltek fehér emberek is,

nemcsak indiánok. A legkisebb szigeten – neve Benedict Key –egykor egy bevándorló lakott. Kis háza még mindig ott állt. Kicsitészakabbra feküdt Patricio Island, ahol korábban egy település is volt. Kisgyermekként ott szedett kókuszdiót. Pop mindig óvta,hogy bele ne essen a nagy, nyitott ciszternába, melyben a szigetlakóinak vízszükségletét gyűjtötték össze.

Sok szigeten laktak kalózok is. Itt rejtőztek el. Minden bizonnyal Green Turtle Key szigetén is lakott már valaki.

Stormy keresett egy vastag botot, és elkezdte piszkálni akagylóhéjakat a cementdarab körül. A kagylóhéjakengedelmeskedtek, legördültek a hegy oldalán. Hamarosan egycementfal bukkant elő.

– Már régi – mormolta a lány. De mit kereshetett ott ez a fal?

Egy ház alapja lett volna? Vagy egy ciszternáé?Tovább ásott, de ezen az oldalon nem volt árnyék, és ígylassan nagyon melege lett. Különben sem talált mást, mint egy jóállapotban lévő cementfalat. Úgy döntött, hogy majd visszajönegy olyan nap, amikor nem lesz ilyen hőség, és folytatja az ásást.

Botját otthagyta a félig kipiszkált faldarab mellett, és elindulta következő hegy felé, mely az árnyékos oldalon volt. Amikor

felért a tetejére, látta, hogy még több hegy terül el előtte. Túl soknem lehet már – gondolta Stormy –, hiszen az egész sziget nemlehet hosszabb 2-3 mérföldnél. Úgy döntött, hogy mindetmegnézi, így továbbment.

Végül megpillantotta az öböl vizét, mely megcsillant amangrovefák között. Nem volt már több hegy. A talaj nagyonnedves és iszapos volt, ezért Stormy fehér tornacipője hamarosan

fekete foltos lett. Stormy felmászott az utolsó hegyre, hogy egy



kicsit kipihenje magát. Kellemes és hűvös hely volt, csak egykicsit iszapszagú.

Ezen a hegyen sok kókuszfa volt. Mivel éppen megéhezett,felmászott az egyik fára, melynek törzse nagyon görbe volt.

Ledobált egy csomó érett kókuszdiót a földre, majd egy hegyes bot' segítségével felnyitotta a diókat és megitta a kókusztejes

Két diót a hóna alá vett,- és elindult vissza. Már hűvösebb volt, így amikor elérte azt a hegyet, ahol ásott, ügy döntött,tovább keres. Aztán mégis meggondolta magát. Nagyon fáradt volt, és még nem is evett a kókuszdión kívül semmit. Jobbnaklátta, ha megjegyzi a helyet, és visszajön majd az ásáshozszükséges felszereléssel. Közben odaért arra a helyre, aholkorábban ásni kezdett, körülnézett.

A fal eltűnt! – kiáltott Stormy.Pedig biztos, hogy azon a hegyen volt, és azon az oldalon.

Márpedig a falnak hűlt helye volt, Stormy nem látott mást, csakkifehéredett kagylóhéjat.

Talán mégis tévedett, és a cementfal egy kicsit odébb volt.Stormy lassan továbbment, és körbejárta az egész hegyoldalt.Semmi!

Zavartan ült le a földre, és körülnézett. Biztos, hogy ez volt aza hely ez nem volt kétséges. A többi hegy csúcsos volt, csak ez azegy volt lapos. Akkor pedig itt kell lennie a falnak valahol –tűnődött Stormy. Felugrott, és újból keresgélni kezdett, de

semmit sem talált. Vajon tényleg léteznek a kísértetek, amiről Pop mesélt? A

lány bizonytalanul elnevette magát.De hol van a bot, amivel ásott? Ha még csak képzelte is volna,

hogy talált egy fylat, a botnak akkor is meg kell lennie, hiszen ott voltak a kezén a hólyagok. Ismét keresni kezdett, végülmegtalálta a botot a hegy lábánál. De hogy került oda? Hiszen ő a

falnál hagyta!



Félelmében hirtelen még a hideg is kirázta. Ledobta a botot,és gyorsan csónakja felé indult. Egész úton azt várta, mikortoppan elé valaki.

Amikor elérte az iszapos területet, friss nyomokat fedezett fel.

Nem Pop szellemei voltak. Röviddel azelőtt egy ember jártott!

De nem hallotta a csónak motorjának zúgását. Lehet, hogy valaki a szigetre evezett? Elég hihetetlennek tűnt. Az egyetlenelfogadható magyarázatnak az tűnt, hogy valaki ott él a szigeten.Stormy még nem tudta az egészet átvizsgálni, mert legalábbolyan széles volt, mint amilyen hosszú. Csak a kagylóhegyekkel volt elfoglalva. Különben is az volt az egyetlen lakható terület,hiszen a sziget többi része iszapos volt, áradáskor mindigelöntötte a víz.

Stormy nagyon megijedt, és félni kezdett. Ki más bujkálhatott volna ott, mint egy bűnöző vagy egy bolond? Még ha valakimagányra is vágyott volna és azért volt ott, akkor miért temette

vissza a falat?!Félelmek közepette hagyta el a szigetet, de úgy érezte, visszakell jönnie, hogy felfedje a titkot. Stormy egyébként is nagyonszerette a kalandot.

Amikor Stormy a bárkához ért, látta, hogy vendég volt náluk. Egyfehér luxusjacht horgonyzott az öreg halászbárka mellett, furcsa

kontrasztot képeztek egymás mellett. A két különböző hajó olyan volt együtt, mint egy vékony balerina meg egy terjedelmesoperaénekesnő. Persze az a jacht biztos nincs olyan kényelmes,mint a mi jó öreg halászhajónk – gondolta Stormy büszkén, sközben mosolygott.

A két férfi, aki Popnál volt, azon fáradozott, hogy megigya azerős, keserű feketéjét anélkül, hogy furcsa képet vágjon hozzá.

– Stormy, hadd mutassam be neked Mr. Ronald Seagrist –mondta Pop, és egy magas férfira mutatott, aki húszas éveinek



vége felé járhatott. A jachttulajdonosok tipikus öltözékét viselte:fehér nadrág, fehér ing és fehér kalap. Azért el kellett ismerni,hogy nem állt rosszul neki, sőt kitűnően nézett ki benne.

– Ő pedig a jacht kapitánya, Carp Daniels – folytatta , Pop.

A másik férfit Stormy húsz év körülinek saccolta. Vékony,magas fiú volt, szűk farmert viselt.

Seagrist kíváncsi szemekkel nézett Stormyra, majd levettesapkáját és kedvesen mosolygott. Egy vonzó férfi állt előtte, akitudott, is élni adottságaival.

– Seagrist az édesapja annak a kisfiúnak, aki elveszett –mondta Pop higgadtan. – Még nem találták meg.

– Szinte már teljesen feladtuk a reményt, Miss Casey –mondta Seagrist. – Kaptam egy zsaroló levelet. A rendőrség úgygondolja, hogy nem a tettes írta, hanem olyan valaki, aki olvasotta fiam eltűnéséről, és ki akarja használni a helyzetet.

– Na ebben én nem vagyok olyan biztos – mondta a fiatalabbférfi. – Ha váltságdíjat követelnek öntől, nem kockáztathat.

– Ezt már mondta! – vágott közbe türelmetlenül Seagrist. –Követelni fogom a zsarolóktól, hogy mutassanak valamit, amit afiam eltűnésekor viselt. Így megtudom, hogy valóban náluk van-e.

Stormy leült a padra és gondolkodott. – Jó lenne, ha beszélnenekem a fiáról – mondta a lány. – Persze csak akkor, ha nem esiktúl nehezére.

Seagrist nagyot sóhajtott. – Tíz napja mást sem csinálok,mint hogy róla beszélek: a rendőrséggel, a halászokkal, aturistákkal – mindenkivel, aki láthatta a parton a kisfiamat.

– Egyedül volt a fiú?– Nem, egy hasonló korú fiúval. Együtt halásztak. A másik fiú

elment a közeli büfébe, hogy limonádét vegyen, és amikor visszament a partra, a háló még ott volt, de Dana eltűnt. – Az apa

nagyot sóhajtott. – Ilyen gyorsan történt.– Dana tud úszni?



– Nagyon jól úszik. Aznap nyugodt volt a tenger, nem voltaknagy hullámok. Hűvös is volt, így nemigen kívánkozott az emberúszni.

Stormy homlokát ráncolva így válaszolt: – Tudja, Mr.

Seagrist, a világért sem szeretnék önben hiú reményeketébreszteni, de a szomszédos szigeten meglehetősen furcsa dolgoktörténnek az utóbbi időben. – Stormy kicsit habozott: Hogyanmondja el mindazt, amit észlelt: az eltűnt lábnyomokat és acementfalat, amely szőrén-szálán eltűnt? Talán kinevetnékmiatta.

Végül úgy döntött, hogy nem mond el mindent, és így szólt: –Mostanában többször is láttunk fényt Green Turtle Key szigetén.Ez azért furcsa, mert mindenki úgy tudja, hogy ez a szigetlakatlan.

– Nem is igen látogatnak oda el – tette hozzá Pop -, legfeljebbegy-két napra verik fel sátrukat az emberek.

– Nem találtam olyan nyomokat, amelyek arra utaltak volna,

hogy valaki ott lakna. Legalábbis azon a területen nem, ahol én jártam. – Elmesélte azt is, hogy sok kagylóhegyre felmászott, de acementfalat nem említette meg.

– Ez a sziget – kezdte Seagrist.– Mr. Seagrist – vágott Carp Daniels a szavába –,

elfelejtkezett a megbeszéléséről? Önnek...Ronald Seagrist egy kézlegyintéssel elhallgattatta a másik

férfit. – Nagyon nehezére esne, ha megkérném, hogy jöjjön át velem arra a szigetre? – kérdezte Stormyt.

– Egyáltalán nem. De inkább az én csónakommal menjünk.Csak egy kikötésre alkalmas hely van, ott is túl sekély a víz anagyobb jachtok számára. Át kellene gázolni a vízen, mert csak aparttól távolabb tudnánk kikötni.

– Ez, a gond a nagyobb jachtokkal – mondta Seagrist, amikor

Carp Danielsszel beszállt Stormy motorcsónakjába. Leült, és a kiscsónakot vizsgálgatta.



– Egyszer volt egy kenum. – Látszott tekintetén, hogygondolatai messze jártak. – Nagyon szerettem azt a kis csónakot,még motort is tettem bele. A feleségemmel gyakran elmentünk vele a Captiva-szoroshoz.

– A feleségével? – kérdezte Stormy.– Ő már meghalt – mondta a férfi szűkszavúan. – Ha élne,

nem maradt volna Dana olyan sokat egyedül... – Elhallgatott. A sziget közelében Stormy leállította a csónak motorját,

Seagrist pedig evezett, amíg el nem érték a csatornát.Seagrist csodálkozva nézett körül, amikor a nedves partra

léptek, majd még jobban csodálkozott, amikor felmásztak az elsőkagylóhegy tetejére. Onnan a többi hegyet is jól lehetett látni.

– Mindet megmásztam – mondta Stormy. – De amint látja, asziget nagyobb ennél. Az északi részén még nem jártam.

Seagrist körülnézett. – A kagylóhegyek kivételével eléglakhatatlannak tűnik. – Stormy is ezen a véleményen volt.

Szótlanul vándoroltak egyik dombtól a másikig. Néha

kitérőket tettek oldalra, de a talaj mindenütt nedves és iszapos volt. Amikor ahhoz a hegyhez értek, ahol Stormy a cementfalatfelfedezte, megállt. Semmi sem látszott belőle. Most sem szóltsemmit róla, maga sem értette, hogy miért.

Amikor visszatértek a csónakhoz, elmondta a két férfinak,hogy lábnyomokat is látott.. Utalt arra is, hogy a lábnyomok ezena talajon nagyon hamar láthatatlanná válnak. – Mielőtt a

múltkor kikötöttem – kezdte mesélni -, volt itt két férfi, de az őlábnyomaik is hamar eltűntek. – Egy pillanatig elhallgatott, majdfolytatta: – De később, amikor a két férfi már régen elhagytacsónakjával a szigetet, újabb nyomokat fedeztem fel az iszapostalajon. Friss nyomokat.

– Hol? – kérdezte Carp Daniels. – Hová vezettek?Stormy vállat vont, majd így szólt: – A sík területen át a

kagylóhegyek felé, de ott persze rögtön eltűntek.



Amikor visszaértek a bárkához, Seagrist megköszönteStormynak, hogy elment vele, majd így szólt: – Aprólékosanátvizsgálom majd az egész szigetet. Nem nagyon hiszem, hogyDana eljuthatott odáig, de sosem lehet tudni. Minden

eshetőséget meg kell vizsgálni. Amikor Pop és Stormy a távolodó jacht után néztek, Pop így

szólt: – Nagyon kedves férfi. És kedvel téged, Stormy. Rögtönészrevettem.

Stormy bólintott. – Máskor, más körülmények között, ha a fianem... – Itt félbeszakította a mondatot.

Ezen az éjszakán Stormy sokáig állt a fedélzeten, és aholdfény játékát figyelte a tenger vizén. Amióta visszatért azegyetemről, most érezte először magányosnak magát. Halhiányzott neki. Amióta csak eszét tudja, Hal mindig mellette volt.Ha hívta, rögtön megjelent, mindenhová követte, bármilyen képtámadt is. Most pedig elment. Talán üzennie kell Fred Stonerrel– Pop barátjával –, hogy látni szeretné őt. Vagy meg kellene

látogatnia otthon, „Pine Island”-on. Jó lenne beszélgetni azédesanyjával, akit Stormy mindig saját anyjaként tisztelt ésszeretett.

De mit mond majd, ha Hal is otthon lesz? Még mindig bizonytalan volt abban, hogy kész-e már a házasságra. Vagyabban nem volt biztos, hogy Hal megfelelő férje lenne-e? És haközben már másnak udvarol, olyannak, aki nem

bizonytalankodik annyit? Ez a gondolat még jobban elkeserítette. Aztán hirtelen támadt egy új ötlete. Talán női társaságra

lenne szüksége, egy igazi barátnőre? Az ötlet gyorsan jött, jobbanmeg kellett gondolnia. Kik is a barátai?

Ott volt Maud Brown, kedves lány, még az iskolábanismerkedett össze vele. Maud már férjnél volt, férjes neve Mrs.Tad Foster lett. Két gyermeke is volt már. Mindennapjai annyira

különböztek Stormy életmódjától, hogy ha néha találkoztak, nemnagyon volt miről beszélgetniük. Aztán ott volt még Pam



Thomas, aki egy évvel az érettségi előtt hagyta ott az iskolát, mertférjhez ment egy szakállas halászhoz.

Stormy a fejét rázta. Bosszantotta, hogy így vélekedett másokéletéről. Miért? Az ő életében mi említésre méltó dolog történt?

Az egyetlen, amit fel tudott mutatni, a jó tanulmányi eredményeaz egyetemen. De még ezt sem magának köszönheti. Egyszerűen volt, mert nagyon könnyen tanult meg mindent.

Maudnak és Pamnak legalább volt annyi bátorsága, hogydöntést hozzanak nagyon fontos kérdésekben. És mit csinálok én,Stormy Casey? Mindennek szabad folyást engedek az életemben– gondolta. Azon az úton haladok, ahol a legkevesebb döntéstkell meghoznom.

Mindenesetre Pop boldog, hogy itt vagyok vele a hajón –mondta Stormy magában. De ez nem elég ok. Pop mindendöntésének örülne, mert az ő egyetlen célja Stormy boldogsága volt.

Stormy ismét a fejét rázta. Megzavarta a levertség, amely

elhatalmasodott rajta. Ronald Seagrist lett volna az oka? Vagy aszomorúság, melyet olyan könnyű volt szeméből kiolvasni? Nem,több oka is volt szomorúságának: Hal távolléte, Rolanddal valóegyüttérzése, és az a tudat, hogy az egyetemet befejezte ugyan,mégsem tudott a diplomájával mit kezdeni.

Azt a munkát, amit éppen csinált, a tengeri állatok gyűjtését,nagyon szerette. Ha azzal volt elfoglalva, mindig boldognak

érezte magát. De nem dolgozhatott a nap minden percében.Olyan esték is voltak, mint ez is, amikor a fedélzeten állva aholdfényben* a tenger vizében és a pálmák árnyékábangyönyörködött. Ez a szerelmesek éjszakája volt. Szomorúanmosolygott, mert érezte, hogy fájó pontjára tapintott. Szerelmes volt. Szerelmes a szerelembe, hiszen nem volt férfi, akitszeressen.

Hát akkor mi a válasz problémáira? Találkozzon fiatalférfiakkal? Ez lenne a megoldás? Nem, ez az ötlet hidegen hagyta



Stormyt. Amikor pedig végre ágyba bújt, bizonytalanság érzésegyötörte. Ide-oda hánykolódott az ágyban, míg végül teljesenkimerült, és elaludt.

Következő reggel Stormy Fort Myersbe ment, hogy leadja a

halakat, amiket az utóbbi időben fogott.. John Parsons mintmindig, most is lelkesen fogadta a gyűjteményt. LelkesedéseStormyt is magával ragadta, így levertsége valamelyest csökkent. Amikor a férfi órájára pillantott és meghívta Stormyt ebédelni, alány nem ellenkezett, szívesen elfogadta a meghívást. John szóltaz egyik munkatársnőjének, hogy vigyázzon a boltra, amíg távollesz. A közelben több kisebb étterem is volt, de John illedelmesenkocsijához vezette Stormyt.

Egy tengerparti étteremhez hajtottak. Ahogy Stormy végignézett az új, csillogó autón, megállapította, hogymeglehetősén jól megy Johnnak az üzlet.

John mosolygott. – Remélem, igaza lesz. Ugyanis még nemrégóta foglalkozom élőállat-kereskedéssel. – Úgy tűnt, a férfi

kicsit zavarba jött. – Tudja, most fejeztem, be az egyetemet, atenger biológiájával foglalkoztam. Az apám rendezte be nekem azüzletet.

Stormy megkönnyebbült, hogy egy újabb közös témáttaláltak, és saját egyetemi élményeiről kezdett mesélni. A beszélgetés, – ellentétben Stormy várakozásával, viszonylagizgalmas volt.

Amikor visszamentek az üzlethez, Stormynak nagyon jókedve volt. John Parsons szimpatikus volt neki. És ez is azt bizonyította, amit Pop mondott folyton: – Azt, hogy egy könyvmilyen, nem a borítója dönti el. – Ez igaz volt, hiszen John külsőmegjelenése nem volt valami hódító, de nagyon jó természete volt, szerette az életet, mindez pótolta a szép külsőt. MielőttStormy elment volna, így szólt: – Egyik este elmehetnénk

valahová. Nem ezen a héten, a jövő hét sem jó, de azután valamikor.



Amikor elhagyta az üzletet, azon gondolkodott, hogy miért isígért Johnnak randevút? Jó volt vele beszélgetni, és egyedül isérezte magát, ez biztos. De amíg ezen gondolkodott, eszébe jutottHal és Ronald, és felsóhajtott. Az a gondolata, hogy egy férfi

külseje nem számít, nemes gondolat maradt csupán.Önmagán bosszankodva annyira elmerült, hogy majdnem

összeütközött Hallal, aki kocsijának támaszkodva szemmelláthatóan Stormyra várt.

– Láttalak a főhadiszállásról – mondta gyorsan, nehogy elkelljen ismernie, hogy ígérete ellenére mégis felkereste a lányt. – Azt gondoltam, beszélgethetnénk egy kicsit. Mi a véleményed,Stormy?

– Rendben. Örülök, hogy látlak, Hal. Veled mindig jótalálkozni – tette hozzá, pedig tudta, hogy igazságtalanul bántHallal.

De mégis igazat mondtam – gondolta, amikor Hal karonfogta. Anélkül, hogy megkérdezte volna a lányt, egy kis

kávéházba vitte. Citromos szeletet és kávét rendelt.– Ez a kedvenc süteményed, ha jól emlékszem – jegyezte megmosolyogva.

Stormy a tortára nézett, és enyhe undor fogta el. Azok után,hogy alig egy órája ebédelt, maga sem tudta, hogy szerette-e valahai citromos szeletet.

Hal egy ideig hallgatott. Aztán Stormy szemébe nézett és Így

szólt: – Láttalak a parton. John Parsons volt veled.– Úgy? – kérdezte Stormy, de nem szólt semmit, nem akarta

Halt megbántani.– Nem rossz parti. Az apja gazdag ember, aki mindenkinek

teljesíti kívánságát. Nemrégiben vett a fiacskájának.egy üzletet,hogy legyen mivel játszadoznia. Élő tengeri állatokat tartakváriumban.



Stormy dühösen nézett Halra és így szólt: – John Parsonsegyetemet végzett, a tenger biológiájából vizsgázott, ezért vanüzlete. Ez elég szemtelen megjegyzés volt, Hal.

Hal elpirult. Szégyenében tányérját bámulta. Azután

megigazította a villáját, és Stormyra nézett. Arckifejezését látvaStormy nagyon megbánta, hogy olyan csípős szavakat használt.

– Hal, sajnálom – mondta, és kezébe vette a férfi egyik nagykezét, majd arcához emelte: – Nem lett volna szabad ígyletámadnom téged.

– De igazad volt – mondta Hal. – John Parsonst így.lealacsonyítani övön aluli ütés volt. Én pedig nem sok mindennel büszkélkedhetek.

Miközben Hal bocsánatot kért, nem tudta megállni,, hogyoldalba ne bökje Stormyt.

– Figyelj csak, Stormy – mondta nagy buzgalommal.Ilyenkor olyan volt, mint egy kisfiú. – Miért nem megyünk el

valamelyik este úszni?

– Jó, menjünk – egyezett bele a lány.– Mikor? – tudakolózott a férfi. – Ma este?– Nos, hagyjunk magunknak néhány nap időt, rendben? –

válaszolt Stormy kedvesen. Hal kedve rögtön jobbra fordult.Mivel a lány tudta, hogy Hal hangulata minden pillanatbanmegváltozhat, igyekezett minden. félreértést kerülni.

– Hé – szólt Hal, amikor látta, hogy Stormy indulni készült. –

Alig nyúltál a süteményhez. Már nem szereted a citromosszeletet?

– Talán – szólt Stormy. – Változik az ember, ahogy öregszik.Miközben a kocsihoz mentek, Stormy új gondolatokkal

játszott. Lehet, hogy ízlése nemcsak a sütemények, hanem aférfiak tekintetében is megváltozott? Ha volt is kapcsolata másfiatal fiúkkal, mindig visszatért Halhoz. Hiányzott a közös

nevetés és öröm. Öröm és nevetés. A kikötőbe vezető útonmindig csak ez a két szó járt a fejében. Talán ez a két szó volt



– Kent Larson vagyok – mondta a férfi. – Biológus vagyok.Szükségünk lenne egy asszisztensre a tenger biológiája területén,és önt javasolták az egyetemen.

Nem sokat kertelt – gondolta Stormy jókedvűen. Egy férfi,

aki a munkájának él, és nem beszél feleslegesen. Váratlan javaslata teljesen elnémította Stormyt.

Amikor látta, hogy Stormy nem válaszol, Larson homlokátráncolva megszólalt: – Nos – kérdezte türelmetlenül –, érdekli adolog?

– Nem, nem is tudom – válaszolt Stormy. – Mi lenne afeladatom? Mit...

Larson összeszorította ajkát, tekintete elkomorodott.– Mint minden frissen végzett hallgatót, önt is az érdekli,

hogy mennyit keresne, igaz? Gondolom, azt is tudni akarja, hogykik és milyen korúak; akik ott dolgoznak?

Stormy szeme szikrázott dühében. Felemelte fejét, a férfiszemébe nézett, és így szólt: – Úgy tűnik, nagyon lealacsonyító

véleménye van a frissen végzett kollégákról. Jó. napot, Mr.Larson! A kocsijához rohant, kivette a csomagtartóból a műanyag

vödröket, és bepakolt a csónakba. Larson egy pillanatig mozdulnisem tudott a csodálkozástól, majd a lány után sietett.

– Várjon egy percet, kérem! – kiáltott.Stormy már beszállt a csónakba, de megvárta a férfit.

– Talán kicsit nyersen fogalmaztam – kezdte Larson. A lány felhúzta szemöldökét. – Egy kicsit?– Nos, talán igazságtalan voltam önnel szemben – ismerte el

végül. – Tudja, már évek óta engem bíznak meg az ehhez hasonlófeladatokkal, és rengeteg rossz tapasztalatom volt a fiatalkezdőkkel kapcsolatban...

Stormy megértően bólintott, és lassan eloldotta csónakjának

kötelét.



– Miss Casey, kérem – mondta nagyon szeretnék beszélniÖnnel. Attól félek, hogy rossz benyomást tettem önre, szívesenhelyrehoznám a hibát.

Stormy erre a férfira mosolygott, amit ő megkönnyebbült

mosollyal fogadott.– Jó, kössünk fegyverszünetet – mondta Stormy. – Menjünk

el a bárkára, s ott egy csésze kávé mellett mindentmegbeszélhetünk.

Larson beszállt a csónakba. Stormy beindította a motort,intett Fred Stannernek, és az öbölbe irányította a csónakot.

Larson az átlátszó műanyag tartályokat és a hálót szemlélte.– Tengeri állatokat fog? – kérdezte.

Stormy bólintott. Kíváncsian fürkészte a kristálya tiszta vizet,majd egészen lecsökkentette a sebességet. – Halászott márcsónakból? – kérdezte Stormy.

A férfi előrehajolt, és a vizet bámulta. – Eddig még nem voltrá lehetőségem – mondta. – Még egyetemista koromban gyakran

halásztunk, de azóta szinte mindig az irodában vagyok.– Szeretné kipróbálni?Larson bólintott, kezébe vette a hálót és a tengerbe merítette.

A csónak lassan haladt tovább, és magával húzta a hálót a vízben. Amikor kihúzta a hálót, örömmel látta, hogy volt benne egycsikóhal. Óriási volt a hasa, pattanásig feszült a sok kiscsikóhaltól.

Stormy odalépett hozzá. – Talán részesei lehetünkmegszületésüknek – mondta nevetve, miközben megtöltötte atartályt tengervízzel. Aztán fogta az állatot, és a vödörbe tette.

– Csodálatos! – szólt Larson. Lenyűgöző! – Teljesenmegfeledkezett az idő múlásáról. Mindig, újra és újra a vízbemerítette, hálóját, és egyre több tapasztalatot szerzett.Izgalmában olyan figyelmetlen volt, hogy még egy hal is az ujjába

harapott.



Nem sokkal később mindhárman – Stormy, Larson és Pop – afedélzeten álló kerek asztalnál ültek, és együtt vacsoráztak.Finom szendvicset ettek, és Pop „híres” feketekávéját itták hozzá.Larsonnak nagyon jót tett ez a kis halászás, teljesen

megnyugodott és kicserélődött.– Gyakrabban kellene ezt tennem. Ki kell mennem a vízre —

mondta Larson, és az öbölre tekintett. A víz szinte lángolt alemenő nap pirosló fényében. – Az ember gyakran belefárad amunkájába. Ami korábban örömöt és szórakozást jelentett, most bosszúságot szerez csupán. Minden rutinná válik; az ember bosszankodik, ha látja, hogyan állnak a munkáhozalkalmazottjai.

– Gondolom, nem minden alkalmazottja magatartásávalelégedetlen – jegyezte meg Stormy mosolyogva.

– Nem, valóban nem mindegyikével – tette hozzá gyorsanLarson.

– Tudod, Pop, Mr. Larsonnak rossz véleménye van a mai

fiatalságról – szólt Stormy, és csintalanul nevetett. –Mindannyiunkat egyforma mércével mér – jókat és rosszakat is –és megfeledkezik arról, hogy a fiatalok között is van sok olyan,akinek vannak jó elképzelései.

Pop Casey elgondolkodott, majd így szólt: – Vannak ilyenekis, olyanok is. De ez mindig így volt. Ugyanazon a fán terem jobbmeg rosszabb gyümölcs is. Így tanulja meg az ember, hogy a.

finomabbat értékelni kell.Larson bólintott. – Talán túl sok romlott almát ettem, és

ezért elfelejtettem a jó alma ízét, Mr. Casey. Éppen itt az ideje,hogy egy kicsit körülnézzek, mi történik a világban az iroda falainkívül.

– Csak egy kicsit? – kérdezte Stormy.– Nem, alaposan – mondta Larson, és jókedvűen nevetett.

Mégiscsak rendes ember ez a Larson, gondolta. Stormy,miközben a két férfi beszélgetését figyelte. Szimpatikusnak



találta, és azon gondolkodott, hogy milyen lehet vele együttdolgozni. De azért nyugtalanította is egy kicsit ez a gondolat,hiszen az azzal járna, hogy itt kell hagynia ezt a környéket, azotthonát, amelyet annyira szeretett. Gyönyörködve nézte a

csillogó vizet. Nem, nem... most még képtelen vagyok rá,gondolta Stormy. Talán egy hónap vagy egy fél év múlva...

Larson mintha a lány gondolatai között olvasott volna, ígyszólt: – Ősszel elmegy egy asszisztensünk, az ő helyére keresünk valakit. Szívesen látnánk magunk között munkatársként, MissCasey – mondta a férfi. – És azt hiszem, ön is elégedett lenneazzal, amit adni tudunk.

Később, miután Larsont a kikötőbe vitte, ismét a hajófedélzetén állt. Azon tűnődött, milyen is lenne biológusnak lenni.Kisgyermek kora óta rajongott a tengerért és annak mindenélőlényéért.

– Nem kellene elhagynom Floridát, Pop – szólt Stormy. – Afélsziget másik oldalán lennék, az nincs olyan messze innen. –

Stormy hirtelen a homlokára csapott. – Hé! – folytatta. – Át ishozhatnád a hajót, és St. Lucey közelében lehorgonyozhatnál. Akkor továbbra is együtt élhetnénk....

Pop a fejét rázta. – Nem; drága gyermekem. Minden fiókaelhagyja előbb-utóbb a fészkét, hogy kipróbálja szárnyait,különben nem lesz elég erős ahhoz, hogy megtartsa saját súlyát!Igaz, valami mást képzeltem el neked, de...

Stormy tudta, hogy mire gondolt apja. Pop álma velekapcsolatban az volt, hogy hozzámegy egy erős, kedves férfihoz,akitől sok kis vidám Stormyja születik majd. Azt szerette volna,ha gyerekzsivaj tölti be a bárkát.

Stormy mosolygott. – Ne légy szomorú, Pop! – mondtakedvesen, és a férfi tenyerébe csapott. – Lehet, hogy el semfogadom az állást. Már holnaptól nyitott szemmel járok, és

minden férfit, aki udvarol nekem, elhozok hozzád, hogy lássam,melyik tetszik neked.



Az állás felkínálása nagyon jó pszichológiai hatással voltStormyra. Azon az estén megpróbált érzései között eligazodni, ésmegállapította, hogy nagyon sok kívánsága volt. Egyfelől ott voltneki Pop, akit annyira szeretett, és aki az egyetlen hozzátartozója

volt, aztán ott volt a tenger és annak minden élőlénye iránt érzettszeretete. A mérleg másik serpenyőjében pedig a tudás és aszerelem iránti vágya volt. Hiszen egy nő vágyait csak egy-férfiszerelme elégítheti ki.

Ezek a szükségletek nem tördelték szét személyiségét, demind fagyon fontos volt a számára, egyikről sem akartlemondani. Azt kérdezte magától: Lehetséges egy nő számára,hogy ennyifelé szakítsa magát, és minden területen boldog éssikeres legyen? Gondolatban olyan nők nevét sorolta fel, akikhíresek voltak. De vajon milyen volt a magánéletük? Milyenanyák és feleségek lehettek ezek a nők? Az újságokból nem lehetaz ilyesmit megtudni, mert az újságírók gyakran megmásítják atörténteket.

Egy biztos. Az az életmód, amelyet Maud és Pam él, nem felelmeg neki. Vagy pontosabban szólva, annyival nem elégedne meg.Mindent szívesen megcsinál, amit egy nőnek kell, de szüksége van arra, hogy egyéniségéhez illő feladatokat is végezzen.

Amikor lefeküdt, még nem döntött el semmit. Másnap reggelkicsit szorongva ébredt, Fred Stonner ugrott be hozzájuk egycsésze kávéra és szokása szerint elmesélte a legújabb híreket.

Stormy ekkor tette fel magának a kérdést: Vajon nem azértnyugtalankodtam, mert megsejtettem, hogy valami rossz fogtörténni? Ugyanis Fred azt is elmondta, hogy Ronald Seagrist balesetet szenvedett, és kórházban fekszik.

– Saját szememmel láttam, hogy mi történt – mesélte FredStonner. – Ez a süket fickó, aki a jachtot kormányozta, a kikötőbeirányította a kis hajót. Amikor Seagrist előrehajolt, és megfogta a

kötelet, hogy kikösse a jachtot, a fiú visszarántotta a hajót. ErreSeagrist a vízbe esett. És tudjátok, mit csinált erre az a bolond? -



Egy kis szünet után Fred folytatta: – Ismét a kikötő irányábakormányozta a jachtot, és kis híján a rakpart falához lapítottaRonaldot.

– A jacht és a dokk közé – mondta Stormy dermedten.

– Pontosan. Csak Seagrist lélekjelenléte és gyors reakciójamentette meg az életét. Amikor látta, hogy a jacht felé tart,lebukott a víz alá és villámgyorsan átúszott alatta. De a lábátsajnos elkapta.

– Eltört?– Azt mondták. És ez a fickó – aki a jachtját kormányozta –

azt állította, hogy kicsúszott a kormány a kezéből! Amikor Fred elment, Stormy az asztalhoz ült és vajat kent az

egyik szelet kenyérre.– Ma akart visszajönni, hogy alaposabban átvizsgálja Green

Turtle Key szigetét – mondta tűnődve. – És van valami, Pop,amit tegnap nem árultam el neki. – Stormy elmesélte apjának,hogy egy különös cementfalat talált az egyik kagylóhegy

oldalában, ami titokzatos módon eltűnt. Azt várta a lány, hogy Pop ismét a szellemekről fogkiselőadást tartani, de ezúttal nem ez történt. – Meg kellett volnamondanod neki – szólt Pop komolyan. – A gyerekekkiszámíthatatlanok, és lehet, hogy a fiú elszökött, és ezen aszigeten bújt el.

Pop felállt. – Most mennem kell dolgozni. Miért nem

érdeklődöd meg, hogy melyik kórházban fekszik? Elmehetnélhozzá, talán ő talál rá valami magyarázatot.

Az ajtóban Pop megállt, és még egyszer visszafordult. –Mondd meg Mr. Seagristnek, hogy holnap mi ketten elmegyünk aszigetre, és ha kell, a feje tetejére állítjuk, de megtudjuk, mitörténik ott.

Amikor Stormy befejezte a házimunkát, örömmel tapasztalta,

hogy visszatért régi életkedve. Mindig eltartott egy ideig, míg Pop



valamiben dönteni tudott, de ha sikerült neki, akkor senki éssemmi nem tarthatta tovább vissza. Végre történni fog valami!

A rakparton hamar megtudta, melyik kórházba vittékRonaldot. Nem sokkal később már a portással beszélt.

– Utána járok – mondta barátságosan, miközben atelefonhoz ment. – Most járt nála a titkárnője, valamit diktálniakart. – Néhány perc múlva visszatért, majd így szólt: – A 300-asszobában van. A lift a folyosó végén található.

Amikor a lift elindult, Stormy aggódni kezdett. Vajon nem túlkevés az az információ, amit el akar mondani? Nem lesz terhére?

Stormy bekopogott. Egy molett, középkorú nő nyitott ajtót.– Remélem, nem sokáig marad – mondta szigorúan. – Még

sok diktálnivalója van és...– Maidy! – hallatszott Mr. Seagrist hangja. – Hagyd abba!

Most már a titkárnőm vagy, és nem a tanárnőm! A nő elhagyta a szobát, kicsit sértődöttnek tűnt.– Mennyi év telt már el azóta, és Maidy még mindig úgy

kezel, mint egy kisgyermeket – mondta Seagrist mosolyogva.Stormy is mosolygott, és odament a férfi ágyához. – Atanárnője volt?

– Igen, mielőtt a titkárnőm lett. Különben igen jó tanárnő volt.

– Hogy van a lába? – kérdezte Stormy.– Nem túl rosszul. Az orvos szerint csak egy sima törésről van

szó, de sajnos egy darabig így is ágyhoz, köt majd. Kérem, üljönle. Jó viszontlátni önt. – Hangja nagyon kedves és őszinte volt.

– Jó, de csak egy pillanatra. Arra gondoltunk Poppal, hogytalán segíthetnénk valamiben a fia eltűnésével kapcsolatban.

Most, ahogy Seagrist ágya előtt ült, az volt az érzése, hogy butaság lenne az eltűnt falról beszélni éppen akkor, amikor ez aszegény férfi semmit sem tud tenni kisfia felkutatása érdekében.

Talán csak még jobban terhelné vele, hiszen nem állt módjában



utánajárni a dolgoknak. Amikor pedig meglátta, milyen szomorúlett az arca, azt kívánta Stormy, bár semmit se szólt volna.

– Szörnyű! – kiáltott fel Ronald hirtelen, s közben lábáramutatott. – Hogy éppen most kell itt feküdnöm!

– De ezen most nem tudunk változtatni. Nem az ön hibájábóltörtént, ami történt.

– Butaság! mondta Seagrist. – Jobban oda kellett volnafigyelnem!

– Én azt hallottam egy szemtanútól, hogy a balesetnek nemaz ön figyelmetlensége volt az oka.

Ronald lebiggyesztette ajkát. – Carp azt mondta, hogy leállt amotor.

Aztán mintha önmagától kérdezné, így szólt: – Lehetséges ezegyáltalán? Én nem értek a motorokhoz.

– Én viszont igen – mondta Stormy határozottan. – És nemigazán értem, hogyan történhetett ez meg. – A lány arca elpirult.

Ronald Seagrist meglepve nézett Stormyre. – Azt gondolja,

hogy direkt csinálta? Azt akarja mondani, hogy el akart ütni?– Nem tudom – válaszolta gyorsan Stormy. – Nem is tudom,miért gondoltam ilyesmire.

Szemmel láthatóan zavarba jött Stormy, amikor a férfimegfogta a kezét, és nem eresztette el. – Ne törődjön vele –mondta kedvesen. – Szeretném látogatásának minden percétélvezni.

Amikor a lány a férfira nézett, és látta, hogy milyen sápadtlett az arca, nem volt szíve a falról beszélni neki. Ha még többettudna meg a szigetről, még jobban nehezére esne ágybanmaradni.

– Csak azt szerettem volna mondani, hogy Poppal holnap azegész szigetet átvizsgáljuk.

– Nagyszerű! – mondta a férfi. – Ugyanis én felhívtam a parti

őrséget, és ők azt mondták, hogy már elég alaposan átnézték aszigetet, nincs szükség arra, hogy még egyszer elmenjenek oda.



A férfi arcához emelte a lány kezét és kicsit megszorította,mielőtt elengedte? – Nagyon hálás lennék, ha Poppal mégismegpróbálnának valamit kideríteni. És kérem, rögtöntájékoztasson, hogy mit találtak. Akár jó hír, akár nem!

Amikor Stormy az ajtóhoz indult, ijedtében visszahőkölt:Carp Daniels állt ott. Fejét előrehajtva az ajtóban hallgatózott.

Vajon mióta állt már ott? Mennyit hallhatott a beszélgetésből? Amikor elbúcsúzott, fejében nagy káosz volt. Demiért izgatta magát azon, hogy mióta állt ott az a férfi? Vagy azzavarta, hogy esetleg láthatta, hogy Ronald Seagrist megfogta akezét? Vagy mégis más aggasztotta? De miért aggódott, hiszensemmi titkos dologról nem volt szó?

Gondolatait félretéve az autóhoz sietett. Még le kellett adnia akét hallal teli műanyag edényt John Parsonsnak, és még be iskellett vásárolnia. Az idő pedig meglehetősen kevés volt ezekelintézésére, sietnie kellett.

John Parson ismét meghívta Stormyt ebédre, és jót

beszélgettek egymással. Talán éppen az hiányzott neki, hogymegcsodálja egy férfi, aki ezt nyíltan ki is mutatja. Vagy az változtatta meg a hangulatát, hogy Ronald Seagrist megérintettea kezét a kórházban? Butaság – gondolta Stormy. RonaldSeagrist biztosan csak hálás, amiért segítek a fia megkeresésében.Nem szabad semmit bebeszélnem magamnak, biztosan nem másszándékkal fogta meg a kezem – intette magát a lány.

Elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy teljesítseRonaldnak tett ígéretét. Akkor este, amikor letette a kocsit akikötőben, látta Fred Stannert. Egy csónak mellett ült és hálókatfoltozott. Valami azt súgta neki, hogy oda kell mennie hozzá,

– Helló, Fred, szép időnk van ma, igaz? – kérdezte Stormy.Floridában az volt a szokás, hogy a halászok sohasem tértekrögtön a tárgyra. Ezt udvariatlanságnak tartották. Hanem először

mindig valami általános dologról beszéltek.



Fred felpillantott, és Stormyra mosolygott. – Szia, Kicsi. – Aférfi félrehajtotta fejét, és a látóhatárt mustrálgatta. – Igen, mostmég szép az idő, de észak felől vihar közeleg.

Stormy döbbenten nézett a tengerre. Honnan tudhatta ezt az

öreg? Az ég felhőtlen volt, a levegő kellemesen meleg volt.Csodálatos nap volt.

– Azt akartam kérdezni tőled, Fred, hogy tennél-e nekem egyszívességet?

– Természetesen.– Megtennéd, hogy megkérdezed a halászokat és a

rákhalászokat, hogy volt-e valamelyikük tegnap vagy valamelyikelőtte való éjszaka Green Turtle Key szigetén?

– Már megkérdeztem – válaszolta Fred. – Tudtam, hogyaggódsz a fény miatt, de egyikük sem volt azon a szigeten.

Ez tovább nehezítette a helyzetet. Egy halász sem járt ott,táborhelyet sem talált a szigeten... akkor ki van Green Turtle Key-en?

Megköszönte Fred kedvességét, és visszament a csónakjához.Hazafelé megpróbálta megtalálni a rejtély kulcsát. Ha a fiú mégisa szigeten lenne – gondolkodott Stormy – mivel világított? Voltnála egy elemlámpa vagy valamilyen más világítóeszköz? Ezek akérdések nem hagyták nyugodni még akkor sem, amikor lefeküdtágyába. Ezen az éjszakán is nagyon nyugtalanul aludt.

Talán éppen ez az éber álom mentette meg Pop és az ő életét.

Éjfél körül félálomban, éppen egy tűzről álmodott. Egy nagykazal szalma égett úgy, mint amikor az egyetemisták búcsúestjüket tartották. Ismét látta a sok embert, ahogytáncoltak a tűz körül. De a füst egyre sűrűbb lett. Szinte forró voltmár. Stormy már köhögött is, és úgy döntött, hogy nem táncoltovább...

Hirtelen felébredt. Annyira fojtogatta a köhögés, hogy

kiugrott az ágyból. Az ablak! – kiáltotta. Az ablakon át füstgomolygott befelé a kabinba!



De hol van Pop Casey? Kiáltása rekedt krákogásba fulladt.Stormy az ajtóhoz rohant és lenyomta a kilincset --de az ajtó

nem mozdult. Bezárta volna valaki? A lány teljes erejével azajtónak feszült, és megpróbálta kinyitni. Az ajtó lassan kinyílt.

Ahogy a fedélzetre lépett, rögtön felbukott, de valami puháraesett. Az a valami torlaszolta el az ajtót.

Szeme a füsttől már elviselhetetlenül égett, és szinte vakontapogatta ki azt, amire ráesett. Teljesen megrémülve kiáltott fel:– Pop! – Megpróbált bemenni a lányhoz, de az ajtó előttösszecsuklott.

De honnan jöhet a füst és a tűz? Meg kell találnia, hogyeloltsa. Ijedtében hirtelen még az sem jutott eszébe, hogy hol vana poroltó. Aztán megtalálta. Letépte a falról, és kibotorkált akabinból.

A hajó fara lángokban állt. Első pillantásra úgy nézett ki,mintha az egész hátsó rész égett volna. Aztán elfújta a szél afüstöt, és Stormy látta, hogy csak a hajó fara ég, a kabin pedig

még sértetlen. A poroltót a tűz felé irányította. Akkor még nem istűnt fel neki, hogy milyen gázolajszag volt, de később, emlékezettrá.

A habot a lángokra fújta: – Az olaj cső lyukadhatott ki! –kiáltott Stormy hangosan. – Bármelyik pillanatban felrobbanhataz egész hajó. A tűz már biztosan elérte az olajtartályt.

Akaratlanul is visszalépett. Az egyetlen, ami ésszerűnek tűnt,

az volt, hogy el kell menekülniük az egyik motorcsónakkal. De azlehetetlen volt, hiszen egy olyan nehéz embert, mint Pop, nem bíregyedül a csónakba emelni. Ez a gondolat határozta meg továbbitetteit. Összeszorította fogait, és tovább küzdött a lángok ellen.Elkezdte elosztani a habot a fedélzeten. Az egész fedélzet forró éscsúszós volt, nagyon óvatosnak kellett lennie.

A poroltó csodát művelt! Ahová habot fújt, rögtön elaludt a

láng. Ahogy egyre hátrébb ment a fedélzeten, akkor látta meg,hogy mi volt ennek az oka. Maga a fedélzet padlódeszkája is



égett. Valami éghető folyadékot öntöttek rá, és csak az égett afelszínen.

Utat nyitott a lángok közt az olajfánkhoz, és ráfujt a habból. Akkor megszűnt a veszély. Stormy megkapaszkodott a korlátban,

és a maradék habot a fedélzet másik felére fújta, ahol néhányhelyen még apró lángnyelveket látott. Aztán kimerülten a földrerogyott. Nagyon megkönnyebbült.

De néhány pillanat múlva eszébe jutott Pop. Összeszedtemagát, és a kabinhoz ment. Pop még mindig ott feküdtmozdulatlanul az ajtó előtt. – Ó, nem! – kiáltott Stormy. – Eztnem teheted meg velem, Pop Casey!

A füst elszállt, és végre jól láthatta apját. Mégsem tudtakivenni, hogy lélegzik-e. Minden erejét összeszedvemegfordította. A homlokán egy sötét folt volt... – Vér! – kiáltottStormy. Megsérült, pedig nem szenvedett égési sérüléseket.Hosszú, ódivatú hálóinge sértetlen volt.

– Elesett és beverte a fejét. Vagy belélegezte a füstöt és attól

ájult el? Mit tegyek? Vajon a mesterséges lélegeztetés segíteneneki? Valamit tennem kell – suttogta Stormy.Felemelte Pop fejét, és megpróbált levegőt fújni a szájába.

Egy pillanatra megállt, és fejét a férfi mellkasához szorította.Lélegzik? Nem volt benne biztos. Folytatta a mesterségeslélegeztetést.

A következő pillanatban Pop megmozdult. Stormy

mellétérdelt, a megkönnyebbülés könnyei gördültek végig arcán.Pop nagyon köhögött, és megpróbált felegyenesedni. Stormymegtámasztotta a hátát. Végre sikerült felülnie.

– Pop, Pop, figyelj csak – mondta Stormy zokogva. –Orvoshoz kell vinnem téged. Be tudsz szállni a csónakba?

Pop még mindig nem tudott beszélni, így csak a fejét rázta ésnagyot nyögve Stormynak dőlt. Mivel mást nem tehetett, így

ültek egy darabig. Amikor a bárka közelében motorcsónak zajahallatszott, már olyan kimerült volt, hogy alig vette észre. Akkor



Anélkül, hogy bárkinek egy szót is szólt volna, Stormy felállt,és szédelegve, mint egy álomkóros, elhagyta a kórtermet. Fredcsodálkozva nézett utána. A többiek nem látták arckifejezését,mert éppen vitatkoztak valamin.

Kint gyorsan végigment a folyosón. Bekopogott a 300-asszoba ajtaján. Hallotta Ronald Seagrist hangját, aki így szólt: –Igen?

A férfi boldogan mosolygott, amikor megpillantotta Stormytaz ajtóban. De arca rögtön elkomolyodott, amikor a lány nem viszonozta mosolyát. – Mi történt? – kérdezte a férfi.

Stormy először szólni se tudott. Majd nagyot sóhajtott, leültés arcát kezébe temette. – Olyan fáradt vagyok, és annyira félek –mondta, és hangja elbizonytalanodott.

Ronald felült, megfogta a lány kezét és így szólt:– Mi történt? – ismételte meg az előbb feltett kérdését, és

közelebb húzta magához Stormyt.Stormy a fejét rázta, és visszahúzta a kezét. – Ne – mondta. –

Meg kell valamit beszélnünk. Van valami, amit tudnom kell.Ron kérdőn nézett a lányra.– Carp Daniels az ön alkalmazottja, igaz? – kezdte Stormy. –

Hol van most? Hol lakik?Ron csodálkozva ráncolta a homlokát. – Valahol a város

keleti részén. A telefonszáma fel van írva a noteszomban, haesetleg fel akarná hívni.

– Hol volt Caip Daniels előző éjszaka? – kérdezte Stormy.– Erre könnyen válaszolhatok. Egy turistacsoportot vitt

hajókázni.Ezúttal Stormy döbbent meg. – Az lehetetlen – tiltakozott. –

Itt volt az öbölben!Seagrist a fejét rázta. – Nem tudom, honnan ez a hirtelen

érdeklődés Carp Daniels iránt, de arról biztosíthatom, hogy nincs

itt. Tegnap délután ment el, és leghamarabb egy óra múlvaérkezhet meg.



Stormy csalódottan dőlt hátra a fotelban. Ron ismét megfogtaa kezét, gyengéden magához húzta, és kisimította arcából a hajat.

– Meséljen el, kérem, mindent. Beszéljen, Stormy – kérlelte aférfi.

– Pop és én – kezdte, de hangja elcsuklott, ezért újramondani kezdte: – Valaki meg akart ölni minket! – AmikorStormy Ron kérdő tekintetét meglátta, elmesélje, hogy mi történtelőző éjszaka.

Ron arca elkomorodott, mialatt a lányt hallgatta. – És ön aztgondolta, hogy Carp Daniels volt a tettes? Miért?

Stormy kicsit elbizonytalanodott, amikor arra került a sor,hogy gyanújáról beszéljen. Valódi bizonyítéka nem volt, csupánsejtette, hogy ki lehetett az.

– Azon a bizonyos napon, amikor nálunk voltak, ő nem akartátmenni a szigetre, emlékszik még rá? Azt mondta, hogy önnekmegbeszélése van.

Ron vállat vont.

– De ez még nem minden – szólt Stormy kétségbeesetten. –Nagyon meglepődött, amikor arról beszéltem, hogy lábnyomokatis láttam a szigeten, azután, hogy a férfiak már elmentek onnan.

Amikor Ron még mindig hitetlenkedve nézett rá, az utolsóérvet is elmondta. – Hallgatózott, emlékszik? Amikorelmeséltem, hogy Poppal a szigetre akarok menni, hogyátkutassunk mindent, ő az ajtó előtt állt, és hallgatózott.

Ronald Seagrist elgondolkodott. Szürke szeme nem nevetettmár.

– Igen – mondta komolyan de az akkor is tény marad, hogy őnem gyújthatta fel a bárkát, hiszen nem volt itt. Ő nem lehetett.

– Talán mégis volt rá valahogy lehetősége – mondta Stormy.Nem adta fel egykönnyen.

Seagrist ismét felült: – Meg fogjuk tudni, de önnek kell

kiderítenie az igazságot. – Kezével a gipszre koppintott. – Ez anyavalyás gipsz megakadályoz abban, hogy segítsek.



– Mit? Mit kell fennem? – kérdezte Stormy buzgón.– Menjen el a kikötőbe – mondta és megadta, hogy hová. – A

hatos számú hajó egy szűk óra múlva befut. Nézze meg, rajta van-e!

Stormy már az ajtóban volt, amikor Ron utánaszólt: – Várjon! – kiáltotta. – Jöjjön ide, kérem!

Stormy visszament Ron ágyához. A férfi kezébe vette a lányarcát és gyengéden megcsókolta. – Sok szerencsét, kicsi Stormy.– mondta kedvesen.

Stormy úgy érezte magát, mintha édeset álmodott volna.Eddig még egy csók, sem izgatta úgy fel, mint ez.

Ronald hajótársaságának hajói közül rengeteg volt már akikötőben; Stormy attól félt, hogy túl későn érkezett. Amikor végignézte a jachtok számait, és a hatos nem volt közöttük,megkönnyebbülten lélegzett fel. Leült egy padra, és kényelmesenelhelyezkedett. Onnan jó kilátása volt az öbölre. Fred azt mondta,hogy vihar lesz. Úgy látszik, ezúttal tévedett, az idő ugyanis

csodálatos volt. A kikötő nyugalma a lányra is megnyugtató hatással volt, ígymár jobban érezte magát. Már nem gondolt az éjszakatörténtekre, csak az öbölben gyönyörködött, és Ron csókjáragondolt. Amikor a várt csónak befutott a kikötőbe, Stormy olyannyugodt volt, hogy nem szívesen játszotta meg a kémet.

Nem akarta, hogy Carp Daniels meglássa, ezért elbújt egy

pálmafa mögé, ahonnan mindent jól látott. A jachton kb. húszturista várt, hogy partra szálljon. Carp Daniels is velük volt, jókatnevetgéltek.

Stormy számára azonban ez még nem volt bizonyíték. Milyenmesszire hajóztak ki? – gondolkodott a lány. Látta, hogy a jachton van egy motorcsónak, jó erős motor volt rajta. Carp azzal visszajöhetett, hogy felgyújtsa a bárkát.

Az emberek lassan elhagyták a hajót, és autóikhoz indultak.Stormy odament az egyik házaspárhoz, amelyik éppen akkor



– Nos, azt mondanám, igen, de sajnos semmit sem fogtunk.– Milyen messzire hajóztak ki? – kérdezte Stormy.– Nagyon messzire – válaszolt a nő. – Nagyon sokan tengeri

betegek lettek.

Stormy megint mesélni kezdett. – Azt hallottam, hogy vannak olyan kapitányok, akik... – de a házaspár is arról biztosította, hogy a kapitány soha, egyetlen percre sem hagyta ela hajó fedélzetét.

Amikor visszament a kocsijához, csalódottan állapította meg,hogy gyanúja nem igazolódott be. És most mihez kezdjek? –kérdezte magától. A gyújtogatásnak egyetlen oka lehetett csupán: valaki meg akarta akadályozni, hogy Stormy és Pop a szigetremenjen. De az egyetlen, akinek érdeke fűződhetett volna ehhez,Carp Daniels volt. Ő pedig az egész éjszakát egy jachton töltötte anyílt tengeren.

Mégis az olajvezetékben lehetett valami hiba. Talán Hal és atöbbiek nem vették észre, hogy hol volt a lyuk. De ott volt még a

seb Pop homlokán, ami szintén rejtélyes körülmények közöttkeletkezett. Az orvos szerint kizárt, hogy a sebet az esés okozta. Amikor Popra és az elmúlt éjszakára gondolt, már csak az az

egyetlen kívánsága volt, hogy vele legyen, és meggyőződjön arról,hogy jobban van.

Teljes sebességgel száguldott végig az utcákon, megállt akórház előtt, és felrohant Pop szobájához. Látogatási idő volt, a

szoba dugig volt emberekkel. Sok halász jött el Popotmeglátogatni, feleségeik is velük voltak. Hal Martin még nem voltott, Ron Seagrist pedig Pop ágya mellett ült egy tolókocsiban.

Stormy megállt a küszöbön, szinte lépni sem tudott a boldogságtól. Ott volt mindkét férfi... és mindkettő jól volt! Aztán boldogan a szobába lépett. Szeme szikrázott, fejét büszkénmagasra tartotta.

Amikor Pop meglátta Stormy arckifejezését, rögtön tudta,hogy most nem lehet vele viccelni. Már tapasztalatból tudta, hogy



bármire is határozta el magát ilyenkor, addig nem nyugszik, amígcélját el nem érti.

Amikor Seagrist meglátta Stormyt, úgy döntött, hogy elegetült már a tolószékben, és megkérdezte Stormyt, hogy segítene-e

neki visszajutni a szobájába. – Nem boldogulok egyedül ezzel atolószékkel – mondta a férfi.

Hal is megérkezett, és rögtön felajánlotta segítségét, deStormy akkorra már kigurította Ront a szobából. A folyosónlelassította lépteit.

– Nős? – kérdezte Seagrist kíváncsian.– Mr. Seagrist – kezdte Stormy.– Ron.– Jó, akkor Ron, úgy tűnik, nem vagyok valami jó detektív.

Gyanúm nem igazolódott be. Az utasok azt mondták, hogyDaniels egész éjszaka a hajón volt, és hogy nagyon messzirehajóztak ki. – A lány tanácstalanul vállat vont.

Ron bólintott. – Ezt én is megmondhattam volna, de jobb,

hogy te magad bizonyosodtál meg róla.– Megint ott vagyunk, ahol elkezdtük – mondta Stormy. –Most már biztos vagyok benne, hogy a tűz a véletlenekösszejátszása következtében ütött ki, valószínűleg az egyik olajcső lyukadhatott ki. Hogy pontosan hogy volt, talán sohasemtudjuk meg.

Ron elismerően bólintott.

– Foglalkozzunk tehát, inkább a másik rejtéllyel – folytatta alány. – Holnap teljesen átkutatom a szigetet.

Ron a fejét rázta. – Ó, nem! Egyedül nem. Egyedül nemmehetsz el a, szigetre, Stormy!

Stormy meglepetten húzta fél szemöldökét. Nem sokszortiltottak meg neki valamit életében. Pop Casey minden,kívánságát teljesítette, így Ron kemény szavai sértették önérzetét.

Megállította a tolószéket, megkerülte azt, és Ron elé állt.Kezét csípőre téve így szólt. – Miből gondolod, hogyha te egy szót



szólsz, én már el sem megyek a szigetre? Hogy jössz te ahhoz,hogy...?

– De Stormy! – szólt Ron nevetve. – Nagyon büszke vagymagadra. Nem mondta soha édesanyád, hogy a kislányok nem

viselkedhetnek úgy, mint az elhagyott árvagyerekek? — A férfi ittfélbeszakította mondandóját, mert meglátta Stormy megdöbbentarcát, aki ijedten bámult a férfira. Csak most lett számára világos,hogy Ron semmit sem tud a múltjáról.

Nem tudja – gondolta Stormy. Nem is sejti, hogy én valójában az vagyok, akinek nevezett... egy árva gyermek, akit egykis gumicsónakban vetettek a hullámok a partra. Vagy tudottróla?'

A lánynak most jutott életében először eszébe, hogy másszámára ez a szó – árva – valami kisebb értékű embert jelent.Pop elmesélte neki, hogyan lett az ő lánya, de mindig olyancsodálattal beszélt az egészről, hogy Stormy úgy érezte, valóbancsoda történt, amikor Pop rátalált a gallyak között. De most...

Arca elpirult, a tolószéket a folyosón hagyta, és ügy elrohant,mintha valami üldözte volna. Menekült a gondolat elől, hogy mitmond majd R. Seagrist, ha megtudja a múltját.

Azt sem tudja, kik voltak a szülei. Vajon mit gondolminderről egy olyan férfi, mint Seagrist? Biztosan olyan családsarja, akinek elődei generációkon át itt éltek.

Amikor Pop szobája elé ért, egy kicsit még várt, hogy

megnyugodjon, csak utána ment be hozzá. Aztán elbúcsúzotttőle, és hazament.

Amikor hazaért, először hozzáfogott a bárkarendbehozatalához. Meg kellett csinálnia, s közben legalábbmegszabadult azoktól a kellemetlen érzésektől, melyék mégmindig kínozták. A fedélzet és a kabin padlóját fel kellettsúrolnia, mert teljesen befeketítette a füst. A fedélzet csúszós volt

a habtól, amit a poroltóból fújt rá, hogy eloltsa a tüzet.



Gyönyörű napsütés volt, néhány, felhő azért volt az égen, amiazt jelezte, hogy időváltozás lesz.

A lágy szellő most nyugat felől fújt, így Stormy méghamarabb leállította a motort, hagyta, hogy a hullámok sodorják

csónakját a sziget közelébe. Nagyon óvatos volt, evezője halkancsobbant a vízben, hamarosan elérte a csatornát. Csöndbenkilépett az ingoványos partra és a kagylóhegyek felé vette azirányt. Néha megállt és hallgatózott.

Most nem csupán a hegyeket akarta felkeresni. Úgy döntött,hogy a sziget laposabb részeit is átkutatja. Felmászott az elsőkagylóhegyre, hogy körülnézzen. Tőle jobbra víz csillogott. Ez azt jelenti, hogy a kagylóid hegyek nem a sziget közepén, hanemegyik szélén húzódnak – gondolta Stormy.

Ezek szerint a sziget nagyobb része a kagylóhegyektől északraterült el. Úgy döntött, hogy ott kezdi a keresést. Először északnaktart, majd kelet felé megy, és akkor visszatér a dombokhoz. Ígyegy kis kört ír le, és az egész északi partot átvizsgálhatja. A kisebb

déli területet majd később nézi át. A gallyak között könnyebben utat nyitott magának, mint aztgondolta. Sok mosómedve- és vaddisznónyomot látott.

Egy helyen narancsfákra bukkant. Virágainak csodálatosillatát már akkor érezte, amikor a fákat még nem is látta.Gyümölcsük sokkal kisebb volt, mint a gondozott fáké, de olyanfinom és lédús, hogy Stormy szedett egy csomót, és megette az

úton, A levegő nyomott és meleg volt, a lány egyre nehezebben

lélegzett. Továbbment és csak később vette, észre, hogy egészenmegváltozott az idő, a nap is elbújt, az ég befeketedett. A fáklevelei remegni kezdtek, a .szél egyre viharosabb lett. A vihar,amit Fred jelzett – gondolta Stormy. Úgy tűnt, jó nagy lesz.

Stormy éppen a sziget északi partjának közelében volt, és

rájött, hogy ezt a részt viharban elönti a víz. Mivel a szél egyreerősebben fújt, az ár mindjárt odaér, nem maradhat ott tovább.



Megfordult és gyorsan visszaindult. Abban bízott, hogy az árnem éri el azt a területet, ahol a narancsfák voltak, mert azmagasabban van. Ahogy sietett, hallotta, hogy háta mögött a vízmár a mangrovefák törzsének csapódott. Végre megérezte a

narancsfák illatát, kimerülten rogyott le az egyik fa tövében, .éslevegő után kapkodott.

A szél egy kicsit felfrissítette a levegőt. Stormy hamarkipihente magát, felkelt és továbbsietett. Tudta, hogy valamifedelet kell a feje fölé keresni, mert mindjárt zuhogni kezd az eső.De hol találhat ezen a szigeten valami védelmet? Az egyetlenlehetőség a nagy fa volt, amelyik az egyik kagylóhegy tetején állt.Széles levelei biztosan felfogják az esőcseppeket – gondoltaStormy.

Óvatosan továbbment, majd hirtelen megtorpant. Előtte voltaz, amit éppen keresett: egy kis kunyhó. Szinte hihetetlennektűnt, hogy a csaknem áthatolhatatlanul sűrű erdő közepén egyházikó állt – emberek építették.

Annyira belepte a sok gally, hogy amikor Stormy először jártott, nem vette észre. Nagyon pici kunyhó volt, alig volt magasabb,mint a kisebb bokrok. A külső falait pálmalevelekkel takarták be. Az egyik oldalon teljesen letépte a vihar. Ha ez nem így történt volna, Stormy észre sem vette volna.

– Nagyon óvatosan közeledett a kunyhóhoz. Ablakai nem voltak, csak egy keskeny rés volt rajta a tető alatt. Az ajtón-egy

hatalmas lakat volt, de nyitva lógott rajta. Stormy lassanközelebb lépett a kunyhóhoz. Az eső nagy cseppekben esnikezdett.

Stormy óvatosan kinyújtotta a kezét és hevesen dobogószívvel kinyitotta az ajtót. Egy lépést visszalépett, és lélegzetét visszafojtva hallgatózott. A kunyhóban néma csend volt.

A küszöbre lépett, és a sötétséget fürkészte. Jóllehet a

sötétség a szemnek áthatolhatatlan volt, Stormy mégis érezte,



Beigazolódott az a sejtése, hogy az alacsonyabb területetelönti majd a víz. A talajon körös-körül megállt a víz, csak déliirányba volt szabad az út. A lakatot zsebre tette, és elindult akagylóhegyek irányába.

Amikor megpillantotta a dombokat, a lánymegkönnyebbülten felsóhajtott. Ha újból esni kezdene, a nagy faalatt védelmet találna – gondolta. Elhatározta, hogy soha többénem megy a kunyhó közelébe!

Megállt, s szinte kővé meredt. Hát persze, a kunyhó egy börtön lehetett! De ki volt benne bezárva? Ron fia, Dana? Vajontényleg elrabolták, és idehozták ebbe a kunyhóba? Lehet, hogymégsem szökött meg?

De ha a fiúnak szánták ezt a börtönt, akkor miért nem voltott? Akkor hirtelen az jutott eszébe, hogy talán már visszaadták afiút apjának. Hiszen tegnap óta nem beszélt Ronnal. Azalatt sokminden történhetett. Azonnal a kórházba kell mennem –gondolta Stormy.

Gyorsan felmászott a dombra, a másik oldalon pediglecsúszott. Végiggázolt az elárasztott vidéken és csónakjáhozsietett. Beszállt és hazaindult. Amikor megérkezett, látta, hogyHal csónakja a bárkához van kötve, Pop pedig kedvenc székéntrónol a fedélzeten!

– Pop, Pop! – kiáltotta Stormy, miközben felmászott afedélzetre. – Mit jelentsen ez? Az orvos azt mondta, hogy...

– Ne kezdd már te is, Stormy – morogta Pop. – A többiekmár így is hülyét csináltak belőlem, de a saját gyerekemnek eztnem engedem meg!

Stormy Halra nézett, aki Pop mellett állt. – Miért engedtedmeg neki, hogy hazajöjjön? – kérdezte. Aztán, ő is elmosolyodott,odaszaladt Pophoz, átölelte, és gyengéden meghúzgálta dús,fekete haját.

– Tudhattam volna – folytatta Stormy a szitkozódást. – Te vén tengeri medve! Az orvos azt mondta, hogy legalább egy hétig



a kórházban kell maradnod. Csodálkozom rajta, hogy ilyenhamar kiengedett!

– Hah! – szólt Pop. – Szeretném tudni, hogy tartott volna bent az a kis kuruzsló!

Stormy apja elé lépett és mérgesen így szólt: – Ez a kiskuruzsló megmentette az életedet!

Pop felemelte fejét és így szólt: – Csak hogy tudd, az életemetaz én Stormym mentette meg. Elmesélték, hogy mi mindentmegtettél értem, és hogy mennyit szenvedtél akkor éjszaka... énnagyon szeretném... – Először életében Pop, nem találta aszavakat. Zavartan hajtotta le a fejét. Aztán nagy nehezen felállt,és a szobájába ment.

Hal a fejét rázta.. – A kórház már sohasem lesz a régi, Popkicsit átalakította, és nagyobb kárt okozott, mint a vihar.

– Mi történt? – kérdezte Stormy izgatottan, de képzeletbenmár látta maga előtt a jelenetet.

– Tegnap, amikor elmentek a látogatók, Pop nagyon

fáradtnak látszott, és hamar elaludt. De amikor ma reggel benéztem hozzá, az egész szoba a feje tetején állt. Pop ordítozott. A ruháit követelte. Az ápolók izgatottan. rohangáltak afolyosókon, a hangosbemondóban kétségbeesetten kerestek egyorvost... bármilyen orvost!

Stormy mosolygott. És aztán?– Aztán jött a java. Ismered Seagrist titkárnőjét, igaz? Nos ez

a nő éppen akkor érkezett Pop szobájához. Kitessékelte anővéreket, és becsapta maga mögött az ajtót. Nem fogod elhinni,de néhány perc múlva ismét csend és békesség volt a kórházban!

– Nem – kiáltott Stormy. – Fejbe vágta Popot?– Á, dehogy! Ez a kis hölgy nagyon kedvesen beszélt Poppal.

Közben mi a folyosón vártunk, és nagyon örültünk, hogy ismétnyugalom volt a kórházban. Tizenöt perc múlva kinyílt az ajtó, és

az apró termetű hölgy Popot tolószékestül kitolta a folyosóra.Mindketten boldogan mosolyogtak.



– És te mindezt tétlenül nézted végig! – mondta Stormyszikrázó szemekkel.

– Mindannyian ezt tettük. Maidy Malony körülnézett,észrevett engem és így szólt: „Hozza a kocsiját, fiatalember.”

Aztán a lifthez vitte Popot.– Te pedig engedelmeskedtél neki!– Igen, így is mondhatnánk. – Hal vigyorogva így szólt: –

Láttál már olyan tyúkot, akit megzavartak a fészkén?Stormy nevetve rázta a fejét.– Hát valami olyasmi volt a helyzet. Kétségbeesetten

körülnéztem, hátha meglátnám az orvost, de amikor végreelőkerült, az csak vállat vont és továbbsietett. – Hal tartott egykis szünetet, hogy a lány elképzelhesse a szituációt, aztánfolytatta: – Tehát a felelősség rám terhelődött. Előhoztam azautót és most itt vagyunk.

– Csodálkozom, hogy a nő nem kísérte el idáig – jegyezte megStormy.

– De elkísérte – válaszolta Hal. – Egy szűk órával ezelőtt vittem vissza, aztán idejöttem, hogy találkozhassunk. – A férfiarca el komolyodott. – Pop nagyon izgult érted, Stormy. Nagyonmegijedt, hogy nem voltál a bárkán. Sok különös dolog történt azutóbbi időben. Most jut eszembe, hogy Seagrist kapott egy másikzsaroló levelet is. Ezúttal bizonyítékot is küldtek, hogy higgyennekik Seagrist. A fiú tehát náluk van.

– Nem! – kiáltott Stormy.– 200 000 dollárt követelnek a fiúért.– Milyen bizonyítékot küldtek?– A kórház várótermében egy Seagristnek címzett csomagot

találtak... jó húzás volt. A nagy tömegben, hiszen látogatásiidőben történt, senkinek sem tűnhetett fel, hogy ki hagyta ott acsomagot. A csomagban egy levél volt és a fiú egyik tornacipője.

Stormy csalódottan ült le az egyik padra. Ismét megdőlt egyelmélete. Amikor felfedezte a kunyhót, azt gondolta, hogy egy



börtön volt. Amikor látta, hogy üres, meg volt róla győződve,hogy a fiút szabadon engedték, vagy pedig sikerült elmenekülnie valahogy. Csak az nyugtalanította, hogy nem találta meg aszigeten. Pedig ha ott rejtőzött volna el és látta volna a lányt,

gondolhatta volna, hogy ő a barátja, és nem a zsarolókhoztartozik.

– Kifizeti Seagrist a váltságdíjat? – kérdezte Stormy.– Nem hajlandó megmondani. Nem akarja, hogy a rendőrség

beavatkozzon. A levélben az állt, hogy megölik a fiút, harendőrség folytatja a felkutatását. Megkért, hogy maradjak ki adologból. Még a levelet sem mutatta meg.

– Arra kért, hogy maradj ki a dologból – ismételte megStormy Hal szavait, s közben elgondolkozott. Éppen akkor akartHalnak a kunyhóról mesélni, de a megváltozott helyzet miatt úgylátta jobbnak, ha minél kevesebb ember tud róla. Ha a zsarolókmeglátják a parti őrség hajóját itt a sziget közelében, talánpánikba esnek és...

Nem is merte végiggondolni, hogy akkor mi történhetne. Deaz akkor is tény maradt, hogy a kunyhó üres volt. Lehet, hogy atettesek megijedtek, amikor meglátták a csónakját, és megölték afiút? Stormy hirtelen nagyon rosszul lett. Lehunyta szemét;1 arcátkezébe temette.

– Stormy! Mi bajod? – Hal gyengéden elvette a lány kezét azarcától és kérdően ránézett. – Beteg vagy, kedvesem?

– Fáradt – mondta a lány halkan. — Rettenetesen fáradt vagyok, Hal.

– Akkor én inkább elmegyek – mondta tétován. –Szolgálatban vagyok...

Amikor Stormy bólintott, Hal szájához emelte a lány kezét ésmegcsókolta. Aztán beszállt csónakjába, és észak felé hajózott.

– Drága, jó Hal – mondta Stormy, miközben a távolodó

csónakot nézte egészen addig, amíg el nem tűnt a látóhatáron.Örült, hogy elment, mert volt valami, amit sürgősen el kellett



intéznie. Eszébe jutott, hogy nem kiabált a szigeten. Ha a fiú valahol elrejtőzött, és nem hallotta a hangját, honnan tudhatná,hogy ő nem a zsarolókhoz tartozik? Elhatározta, hogy azonnal visszamegy a szigetre.

Halkan Pop szobájához ment, és behallgatózott. Mélyenaludt. Néhány perc múlva már a szigethez közeledett csónakjával.

Az öbölben még mindig nagyon hullámzott a víz, a csónakotide-oda himbálta. A hullámok a csónak oldalához csapódva befröcskölték Stormy ruháját, ami csupa víz lett. A levegő tisztaés hűvös volt, Stormy fázni kezdett. A szigeten valamivelmelegebb volt, mert a fák felfogták a szelet.

Stormy felmászott a kagylóhegyekre, néha megállt éshangosan kiabálni kezdett: Dana... Dana Seagrist! Gyere elő!Én a barátod vagyok, nem kell félned tőlem!

Mikorra végigjárta a kagylóhegyeket teljesen berekedt,mégsem adta fel. Visszafelé is végigkiabálta az utat. Egyszer,amikor már nagyon elfáradt, megállt, és nekitámaszkodott egy

kókuszfa görbe törzsének. Amikor felnézett a diókra, akkor jöttrá, hogy milyen éhes. De ahhoz túl fáradt volt, hogy felmásszon afára és leszedjen egy kókuszdiót. A lába előtt volt néhánykókuszdió maradék. Az eső egészen átáztatta darabjait. Aztgondolta, hogy most ott van, ahol a múltkor kókuszdiót evett, ésezek az ő maradékai.

Amikor egy kicsit megpihent, továbbment és mindig újra és

újra a fiú nevét kiáltotta. Hirtelen megpillantott maga előtt egynagyon hajlott törzsű kókuszfát. Vagy mégis ennél a fánál evett amúltkor? Zavartan rohant vissza az első fához, és felszedettnéhányat a diómaradékok közül. A diók húsának nagy részehiányzott, a maradék pedig már kezdett sárgulni. – Valaki evett belőle... egy vagy két nappal ezelőtt! – kiáltotta Stormy.

Körülnézett, aztán ismét kiabálni kezdett, olyan hangosan,

ahogy csak a torkán kifért: – Dana! Figyelj rám, kérlek.



Barátodként jöttem ide. Ismerem édesapádat. Gyere elő! Kérlek, bújj elő a rejtekhelyedről!

Nem válaszolt senki. Az egyetlen nesz az esőcseppekkopogása volt, ahogyan a fák leveiről lehullva a földre estek.

Szomorúan ment vissza csónakjához. Ismét sikertelenül járt.Olyan biztos volt benne, hogy az ő hangjára – egy női hangra –majd előbújik a fiú!

Talán mégis megszökött otthonról – gondolta Stormy. Meg isérdemli, hogy egyedül legyen a szigeten. De hogy képes ilyettenni a fiú egy olyan apával, mint Ronald Seagrist?

Amikor Stormy visszaért a bárkához, már erősen alkonyodon.Teljesen átázott és nagyon fázott. Úgy döntött, hogy a jövőbennem törődik az üggyel. Másnap bemegy Seagristhez, és elmesélineki, hogy talált egy kunyhót a szigeten. Ha akar, összeszedhetegy csapatot, akik átnézik majd a szigetet. Neki már elege volt azegészből!

– Már szóltam az ügyvédemnek, hogy szerezze meg a pénzt –mesélte Seagrist a lánynak, amikor az másnap reggelmeglátogatta őt. – Sajnos úgy néz ki, hogy a levél tényleg azsarolóktól származik.

– Hol kell átadni a csomagot? – kérdezte a lány.Ron a fejét rázta. – Azt sajnos nem mondhatom meg. Minél

kevesebben tudnak róla, annál kisebb a veszélye annak, hogy

Danának valami bántódása esik.Stormy elmesélte, hogy mit látott a szigeten. A történet a

kunyhóról nem különösebben érdekelte Ront, de Maidy Malonynagyon felizgatta magát rajta.

– Ez csak megerősíti elhatározásomat – mondta Ron. – Talán valóban azért építették a kunyhót, hogy ott rejtsék el Danát,aztán amikor a kezükbe került a fiam, valami miatt mégis

meggondolták a dolgot. Dana bárhol lehet. Egy csomó lakhatósziget van a környéken.



– Hadd vigyem el én- kérlelte Stormy.– Szó sem lehet róla! – mondta Ron határozottan. Mostantól

kezdve maradj ki ebből az ügyből, kicsi lány. Megtiltom, hogy asziget közelébe menj. Még ha a kunyhónak semmi köze sem

lenne Dana eltűnéséhez, akkor is nyilvánvaló, hogy akifelépítette, nem jó szándékkal tette. Veszélyes lehet számodra, hameglátnak a szigeten.

Stormy durcásan felhúzta az orrát. Ron ezt látva így szóltMaidyhez: – Miért nem írod meg gyorsan azokat a leveleket,Maidy?

A titkárnő megértette, hogy Ron azt akarja, hogy menjen ki aszobából. Ezért vállat vont, majd mosolyogva becsukta magamögött az ajtót.

Akkor Ron szigorú pillantást vetett Stormy rá. – Így.., és mostgyere ide – parancsolt a lányra.

Stormy felemelte a fejét, és ott maradt, ahol volt.Ron nagyot sóhajtott. – Na jó, ha nem megy másképp. –

Felhajtotta takaróját, és megpróbálta gipszes lábát átemelni azágy peremén. – Akkor érted megyek.– Ne! – kiáltott Stormy ijedten. – Meg ne próbád! – És

odarohant Ronhoz. Amikor Stormy Ron közelébe került, a férfi mindkét kezét

kinyújtotta, és nyakához húzta a lányt. – Te édes... makacs...elkényeztetett... kis csibész – mondta, és minden szó után

megcsókolta.Stormy nagyon izgatott volt. Volt valami különös Ron

csókjában és ölelésében, amit eddig még sohasem érzett férfikarjaiban.

Stormy átkarolta a férfi nyakát, és odabújt hozzá. Hogyakarta-e, vagy csak félelemből tette ezt, az most nem érdekelte.Már elfelejtette azt a félelmét, hogy mit gondol majd Ron a

múltjáról. Alaptalannak tűnt ez a félelme.



– Kérlek Ron, hadd adjam át én a pénzt – kérlelte a férfit.– Szó sem lehet róla – válaszolta Ron. – Még mindig nem

látod be, hogy a saját vagy Dana életét kockáztathatod, ha továbbnyomozol? Teljesen ki kell maradnod az ügyből, ezt ne felejtsd el!

Stormy felvette a táskáját és az ajtóhoz indult. Még tett egyutolsó próbálkozást: – De én ismerem a környéket. Én tudnék,,.

– Nem!Stormy kinyitotta az ajtót, majd, bevágta maga mögött. Némi

megkönnyebbülést érzett.– Jó – mondta hangosan, amikor megállította az, autót a

kikötőben. Beszállt csónakjába, és így szólt: – Jó, kiszállok azügyből, megpróbálom elfelejteni, az egészet.

Amikor visszament a bárkára, Pop nagy megkönnyebbüléséreközölte vele, hogy felhagy a nyomozással, és ismét besegít apénzkeresésbe.

– Túl nagyok a hullámok a halászáshoz – mondta Stormy. –

De a vihar biztosan sok kagylót sodort a partra.Pop bólintott. – Próbáld meg Lacostán vagy Little Captiván.Ott biztosan sokat találsz majd.

Stormy bepakolt néhány szendvicset, aztán feltöltötte amotorcsónak tankját. Nagyon sietett, minél hamarabb aszigetekre akart érni, nagyon szeretett ott lenni.

– Pihenj sokat, Pop – kiáltotta, miközben lemászott a

csónakba; – Ha nem viselkedsz rendesen, akkor megkötözlek, és visszaviszlek a kórházba, világos?

– Haha! – Pop csak ennyit mondott. Amikor Stormy elérte a Captiva szorost, az ár éppen akkor

kezdődött, hatalmas hullámok csapódtak a parthoz. Stormy úgydöntött, hogy először Little Captiva szigetére megy, ezért dél feléirányította csónakját. A hullámok segítettek neki a partra

jutásban. Ahogy megérkezett a partra, rögtön látta, hogy akagylógyűjtés ma sikeres lesz. Nem voltak lábnyomok a parton; a



vihar óta senki sem volt a szigeten. A többi szigetet, mint pl. BigCaptivát és Sanibelt egy hídon át lehetett megközelíteni, ezértállandóan tele volt turistákkal és kagylószedőkkel. De az apróbbszigeteket és Lacostát csak csónakkal lehetett megközelíteni. Itt

voltak a legjobb kagylólelőhelyek az egész észak-amerikaikontinensen.

Stormy egy nagy és több kisebb műanyag vödröt vitt magával.Lepakolta a vödröket a parton. Csak egy kis vödörrel indultkeresgélni.

Sok tengeri csillagot is talált. Összeszedte őket. Gondolta, Popmajd formalinba teszi az állatokat. Sokszínű fésűs kagylót istalált, meg rengeteg tengeri sünt is.

Hűvös volt, a gyűjtögetés elején Stormy még egy vékonydzsekiben volt, csak később vette le, amikor már kisütött a nap.

Egy hajó jött át a szoroson, elfordult déli irányba, aztán nemmessze a parttól horgonyt vetett. Stormy csak egy pillantást vetett a hajóra. Egy katamarán volt, és ezért túl nagy ahhoz, hogy

a parton kössön ki. A lány zavartalanul folytathatta munkáját.Dél körül a csónakhoz vitte, amit talált. Bepakolta a vödröket,és átment Lacosta szigetére.

Ő is, mint Pop Casey, ezt a szigetet szerette a legjobban. Azöböl felőli oldala 6-7 mérföld lehetett, sűrűn benőtték amangrovefák. A nyílt tenger felőli partja szép homokos volt.Néhány ausztráliai fenyő és pálmafa nyújtott árnyékot a

megpihenni vágyóknak. Stormy a partra húzta csónakját, éskipakolta az ennivalót, amit magával hozott. Nekidőlt az egyikpálma vastag törzsének, és a tengert nézte. Ezen a helyen sok bukódelfin volt, csodálattal nézte táncukat. Néha egészenmagasra ugrottak fel a vízből, olyan volt, mintha balettozták volna.

Ritkán fordult elő, hogy kevés csónak horgonyzott a Captiva-

szorosnál, mert nagyon jó halászterület volt ez. Aznap viszontcsak a katamarán volt ott. Közben megváltoztatta a helyét,



van egy helyes szeretője, számos előkelő klub tagjaként ismerik –mindene megvan, amit csak el lehet képzelni.

Ahogy a férfi ezeket előadta, inkább panaszkodásnak tűnt,mint bemutatkozásnak. Egy azok közül, akik nem tudják

elviselni, hogy a szüleik gazdagok, de szívesen élnek az adottlehetőségekkel.

– Csodálatos ez a hajó – mondta Stormy. – Biztosan nagyonklassz vele vitorlázni.

A férfi a lányra nézett, és elgondolkodva így szólt: – Akar egykört menni vele, hogy kipróbálja?

Stormy a fejét rázta, és elkezdte összepakolni az ennivalót,pedig még nem is lakott jól. A férfi félelmet ébresztett benne.

– Dolgom van még – válaszolta Stormy. – Jó szórakozást! –Integetett a fiúnak, és visszament a csónakjához. Úgy döntött,hogy ma nem gyűjt kagylót Lacostán, inkább átmegy Gasparillaszigetére. A férfi elrontotta a hangulatát.

De amikor már majdnem a csónakhoz ért, a fiú hátulról

durván megmarkolta Stormy vállait, és visszarántotta. De olyan vadul, hogy a lány majdnem elesett.– Nekem is van valami elintéznivalóm – mondta a férfi.

Olyan erősen szorította, hogy a lány moccanni, sem tudott.– Hé! – kiáltotta Stormy. – Mit képzel?– Kiabáljon csak nyugodtan – válaszolt a férfi higgadtan. –

Itt úgysem hallja meg senki.

Stormy elhallgatott, és megpróbált kiszabadulni a férfiszorításából. Minden erejét összeszedte, hogy sikerüljön, deolyan erősen fogta, hogy nem tudta kitépni magát.

– Kiabáljon! Kiabáljon! – mondta a férfi. – Akkorkönnyebben megölöm! Kiabáljon!

Eddig a pillanatig Stormy nem is sejtette, hogy a férfi valamirosszban sántikál. De most már világos volt számára, hogy mit

akar. A férfi egyik kezével kése után nyúlt, csak egyik kezéveltartotta a lányt.



Ez volt Stormy szerencséje. Kihasználva a helyzetet, kitéptemagát a férfi keze közül. Olyat rúgott belé, hogy a férfi a földrerogyott. Stormy szaladni kezdett a parton.

Tudta, hogy csónakján nem menekülhet el, hiszen a

katamarán jóval gyorsabb, hamar behozná. Az erdőre pillantott.Igen, ez az egyetlen lehetőség! A lábával félrerúgta a földönheverő gallyakat, és elkezdett rohanni az erdő irányába.

A férfi egy pillanatra szem elől tévesztette Stormyt, éscéltalanul futkosott a parton fel-alá. Így a lány nyert egy kis időt,ami alatt elérte a sűrű őserdőt. Akkor hallotta a férfi hatalmasordítását és a kagylóhéjak ropogását. Ismét a nyomában volt.

Stormy jól el tudott rejtőzni a sűrű erdőben, hangtalanullépkedett, ügyelt arra, hogy semmi zajt ne csapjon. Egyre beljebbés beljebb hatolt az őserdőbe. A férfi állandóan hangosankáromkodott, így elárulta, hogy merre jár.

Stormy teljesen kifulladt, megállt, hogy egy fa tövébenkipihenje magát. Közben rájött, hogy úgy nagyon könnyen

eltévedhet. Hallgatózott. A tenger hullámzása már nemhallatszott el odáig. Már csak a nap állásából tudott tájékozódni.Egy kicsivel elmúlt már dél, így déli irányba indult el. Afelbukkanó nap sugarai vezették.

A férfi kiáltása már távolabbról hallatszott, valahol tőle balralehetett. Úgy tűnt, hogy a férfi a sziget belseje felé rohant. Ha eztaz irányt követi, hamarosan eltéved és akkor visszamehet a

csónakhoz – gondolta Stormy.Hamarosan kiderült, hogy Stormynak nagyon jó tájékozódó

képessége van, mert egy kis távolság megtétele után ritkult anövényzet, és újra megpillantotta a tengert és a csónakját.

Gyorsan odaszaladt a csónakjához, és amilyen gyorsan csaklehetett, hazaindult. Néha hátrafordult. Ha a fiú mégis visszatalált volna, gyors katamaránjával hamar utolérné. De

szerencsére a hajó nem látszott sehol, és Stormy minden bajnélkül elérte a bárkát.



Stormy még álmában sem gondolt arra, hogy kihagyjon valamit a történetből, hiszen most Ő is nagyon megrémült, jólesett neki mindent elmesélni.'

Azzal kezdte, hogy. megérkezett Captiva Islandra, és onnan

átment Lacostára. A katamarán már akkor is követte.– Akkor még nem gondoltam semmi rosszra – mondta

Stormy. – Végül is gyakran köt ott ki hajó.Pop elismerően bólintott. – Ebben valóban nincs semmi

különös.Stormy folytatta: – A hajó színe és fajtája csak akkor vált

ismerőssé, amikor megtámadott. Az pedig, hogy ezt a vitorlástmár láttam egyszer Green Turtle Key-en, akkor, amikor berohantam az erdőbe.

Maidy izgatottan kérdezte: – Pontosan hogy nézett ki a hajó?– Két szárnya volt, és zöld-sárga csíkosra volt befestve.Maidy elgondolkodott, majd bólintott. – Már láttam valahol

egy ilyen katamaránt. Csak nem emlékszem...

– Ó, hol? Kérem próbáljon visszaemlékezni! – könyörgöttStormy. – Ha a férfi már nem lesz a szigeten, amikor a rendőrségodaér, akkor fogalmam sincs, hol kereshetnék tovább.

Maidy az orra hegyére tolta szemüvegét, és a vizet bámulta. –Talán Sanibelen volt... vagy inkább Boza Grande szigetén?

– De Maidy! – szólt Stormy –, az egyik délen fekszik, a másikészakon... nagyon távol vannak egymástól. Ha csak ennyire

emlékszik, sosem találják meg a férfit.– Ne izgassa fel magát, Stormy! – mondta Maidy sértődötten.

— Mindent megteszek, hogy eszembe jusson, látja, hogymegpróbálok visszaemlékezni. De többet én se tehetek ennél!

Stormy visszaült székére. Na, úgyis mindegy. Szinte biztos,hogy már elfogták azóta – gondolta. De amikor az órájárapillantott, már nem volt olyan biztos a dologban. Hiába ment

teljes sebességgel, akkor is eltartott egy darabig, mire Lacostáróleljutott a kikötőbe. Még egy olyan buta ember is, mint az a férfi,



Stormy és Pop Casey bólintottak.– Az ilyen emberek egyáltalán nem magabiztosak – folytatta

Maidy. – Sőt, általában kisebbségi érzésük van, és folyton azonfáradoznak, hogy bebizonyítsák másoknak, ők is férfiak. Mások

figyelmét hangoskodással, káromkodással próbálják megmagukra felhívni. Carp Daniels is ilyen. Nagyon bizonytalan – azthiszem. Nem akart gyerek volt, és hol szülők nevelték, hol pedigintézetben volt. Mindez a kartonján áll róla.

– Minden alkalmazottról ilyen aprólékos ismertetőt ír a vállalatuk? – kérdezte Stormy.

– Ó, nem, általában nem. De Carp Danielst próbaidőreengedték szabadon, és Ron volt érte a felelős. Fort Myers-ben,egy elég lezüllött városrészben, jóllehet mint kapitány, elég jólkeres Ronnál.

– És a barátai? – kérdezte Pop. – Tudja, hogy kikkel tölti el'szabadidejét?

– Azt nem, de mivel vasárnaponként szabad, így általában

már szombaton eltűnik, miután befutott az utolsó hajó is.Hétfőnként mindig pontosan jön dolgozni. Nagyon megbízható.Kiismerhetetlen fiú ez a Daniels, gondolta Stormy. Jól el

tudta képzelni, hogy sokszor kerül nehéz helyzetbe. És a másikfickó, aki megtámadta a szigeten, ugyanez a típus. De amit tett,nem lehet ártatlan gyermeki csínytevésnek nevezni. Nem, ez a vörös hajú fiú veszélyes volt, és nagyon elszántnak tűnt. Véghez

akarta vinni szándékát még akkor is, ha ölnie kellett volna ezért.Stormy Lacosta felé bámult. Ott van Hal. Hal. Amióta csak él,

Hal minden nehézségét megoldotta. Hal mindig ott volt, ha.szüksége volt rá. És most ott van azzal az őrülttel! Vajon gondolrá, hogy a fiúnál kés van? De biztosan nincs egyedül – vigasztaltamagát Stormy, aztán a korláthoz ment, hogy körülnézzen, lát-ecsónakot.

Nem volt nagy mozgás az öbölben. Északon a Mangrove-szigetek közelében volt egy csónak. Néhány turista horgonyzott a



csatorna előtt, amelyik Pine Islandot kötötte össze DavisMarinával. Ilyen távolságból úgy nézték ki, mint babák egy játékhajón.

Így május végén nem sok turista volt a környéken.

Júniusban, amikor a gyerekek vakáción vannak, sokkal többturista van itt, olyankor gyerekzsivajtól hangos a környék.

Gyerekek. Stormy nagyot sóhajtott. Vajon hol van most a kisDana? Még csak 8 éves, és ilyen veszélyes helyzeteket kell átélnie! Vajon hogy nézhet ki? Talán úgy, mint az apja ilyen idős korában.– A korához képest nagy – ez állt Hal noteszében.

Stormy Maidyhez fordult, mert többet akart tudni az eltűntkisfiúról.

Maidy éppen gyermekkoráról mesélt Popnak. Key Westenlaktunk, az apám nagyon kemény ember volt – mondta. – Mivelő maga sohasem tanulhatott, mindent megtett, hogygyermekeinek megadassáé ez a lehetőség. Hatan voltunktestvérek, mindannyian tanárok lettünk.

– És hogy lett Seagrist titkárnője? – kérdezte Pop kíváncsian.– Nos, ő volt a legjobb tanítványom, és amikor befejeztetanulmányait, és megnyitotta hajókölcsönzőjét, egyszerűenmegkért, hogy segítsek.

Maidy tartott egy kis szünetet, és büszkén magasra emeltefejét. – Ugyanis szüksége volt rám aztán nagyot sóhajtvahozzátette: – De az üzlet egyre nagyobb lesz, néha alig győzöm

erővel. Ilyenkor arra a kis halászkunyhóra gondolok, amelyikbenfelnőttem, és visszakívánom azt az életet.

Pop elgondolkodott. – Egy halászbárka sem különböziksokban egy halászkunyhótól, igaz? – jegyezte meg.

Stormy meglepődve kapta fel a fejét. Pop sohasem beszéltcsak úgy a levegőbe. Ha tett valami megjegyzést, annak mindig volt valami alapja, még akkor is, ha ügy tűnt, hogy csak

mellékesen beszélt valamiről.



– Igen, igaz – mondta Maidy, és körülnézett a bárkán,mintha először járt volna ott.

Stormy a rövid szünetet kihasználva ismét Maidyhez fordult,hogy feltegyen neki egy kérdést: – Tulajdonképpen milyen fiú a

kis Dana? – kérdezte. – Ön biztosan ismeri!Maidy nagy barna szemei nagyon szomorúak lettek.– Hát persze, hogy ismerem. Nagyon szerettem őt.– De úgy beszél róla, mintha örökre elment volna – mondta

Pop. – Gondolja, hogy meghalt?– Igen – mondta Maidy halkan. – Túl sok jel utal arra. Ott

van a cipője. Biztos vagyok benne, hogy azt a cipőt jóval Danaeltűnése után lopták el a házból. A házvezetőnő meg vangyőződve róla, hogy két pár cipő hiányzik.

– És még miből gondolja?– A rendőrség azt gondolta, hogy megszökött, ami szerintem

ki van zárva. Ha egy gyerek megszökik otthonról, annak van valami oka. De Dana nagyon boldog gyerek volt, sohasem jutott

volna eszébe ilyesmi.– Hasonlít az apjára? – Stormy nagyon bízott benne, hogyigen. Egy olyan férfi, mint Ron, megérdemelte, hogy a fia ráhasonlítson.

– Igen, nagyon is. A haja kicsit világosabb, mint az apjáé, deugyanolyan hullámos. Barna szeme van, de kicsit az is világosabbszínű, mint az apjának. Ezeket leszámítva, teljesen olyan, mint az

a fiúcska, akit olyan sok évvel ezelőtt tanítottam... – Maidynagyot sóhajtott.

Egy-két pillanatig hallgatott, aztán folytatta: – A kis Danamindenkit kedvelt, és nagyon szeretett tanulni. Minden érdekelteés többet tudott az állam történetéről, mint sok felnőtt, akitismerek.

– Igazán? – jegyezte meg Stormy meghatódva.



– Tudásának nagy része nagybátyjától származott. Rontestvére, Michael, ugyanis régész. Gyakran magával vitte Danátaz ásatásokra.

Stormy felegyenesedett. – Hová? – kérdezte.

– Ó, egyszer a Keyre, aztán pedig itt voltak valahol azöbölben, azt hiszem.

– Melyik szigeten? Ismeri azt a szigetet?– Hogyhogy? Nem, Stormy. – Úgy tűnt, hogy Maidy

meglepődött Stormy feltűnő érdeklődésén.– Lehet, hogy Green Turtle Key volt az a sziget?– Hm – Maidy gondolkodott. – Nem emlékszem, hogy

hallottam volna valaha is ezt a nevet. Csak a kagylóhegyeketemlegették...

– Ez az, Pop – kiáltott Stormy lelkesen. – Érted, miregondolok? A fiú ismeri a szigetet. Volt ott a nagybátyjával, akagylóhegyeken is végeztek ásatásokat.

Pop végigsimította szakállát. – Lehetséges – ismerte el. – És

talán ismer egy olyan rejtekhelyet, amiről mi nem tudunk.Stormy felugrott. Biztos volt benne, hogy. Dana a szigeten van. Biztos, csak ott lehet. Ő evett a kókuszdióból, és az őnyomait látta, amikor másodszor volt a szigeten. De ha nemszökött meg, akkor miért nem jött elő rejtekhelyéről, amikorhívta?

Stormy annyira izgatott volt, és olyan erősen koncentrált,

hogy csak akkor vette észre a motorcsónak hangját, amikor Hal a bárkához ért. Egyedül jött. Nem találta volna meg a tettest, akimegfenyegette, vagy a többiek már elvitték a kikötőbe?

Mialatt kikötötte csónakját, arckifejezése már elárulta, hogymi történt. Hal fáradtan rázta a fejét és töltött magának egycsésze kávét.

– Eltűnt – mondta. – Mintha a föld nyelte volna el.

– Pedig olyan biztos voltam benne, hogy túl buta volt ahhoz,hogy visszataláljon a hajójához – mondta Stormy csalódottan.



– Nem talált vissza, ugyanis a katamarán még ott volt, éppenmost vontatják be a kikötőbe.

– De akkor hol van?– Hát ez jó kérdés. Vagy még a szigeten van valahol a

sűrűben, vagy sikerült valahogy megszöknie. A rejtély megoldódott, amikor a parti őrség második csónakja

is megérkezett a bárkához. A rendőr leállította a motort és ígykiáltott: – Ellopott egy csónakot, Hal. Eltévedhetett, és a szigetmásik oldalán jutott partra. Akkor lopott egy halászhajót,amelyik ott horgonyzott, és elmenekült.

Hal nagyot csapott az asztalra, a csészék csak úgy remegtek. Aztán gyorsan csónakjába ugrott, és így szólt társához: – Gyere,induljunk. Nem juthatott messzire.

A két csónak motorja hangosan felbőgött. Az egyik déli, amásik északi irányba indult a férfi megkeresésére.

– Ma este már nem sikerül megtalálniuk mondta Pop, és alemenő napra mutatott. – Néhány perc múlva besötétedik, és

akkor biztonságban van.Pop megpróbálta Maidy figyelmét elterelni, hogy ne vegyeészre az idő múlását. Nem akarta, hogy Maidy ilyen hamarelmenjen. Olyan jó volt a közelében lenni. Szívesen hallgatta Poptörténeteit, és amikor néha tett egy-két megjegyzést, azmegegyezett Pop véleményével. Ha túl durván beszélt, leállította,ugyanakkor mindig azon volt, hogy jól érezze magát a férfi. Pop a

legjobb oldalát mutatta Maidynek, mert a nő ezt várta tőle, és boldog volt, amikor látta, hogy Maidy mennyire érdeklődik kistörténetei iránt.

Milyen csodálatos – gondolta Stormy. Két teljesen különbözőmúltú ember egymásra talál, és mennyi mondanivalójuk vanegymásnak.

– Az ön apja egy nagyszerű ember – mondta Maidy halkan,

amikor Pop a konyhába ment, hogy friss kávét főzzön. Aztáncsillogó szemekkel nézett körül a hajón,



Maidy nagyon elcsodálkozott ezen, és elpirult. Amikor Maidy csónakján hazaindult, Pop még sokáig nézett

utána. Sötét szemei csillogtak örömében, majd így szólt: – Hátnem csodálatos ez a nő? Páratlan asszony!

– Kicsoda? – kérdezte Stormy megjátszott csodálkozással.– Hát a kis Maidy Malony. Egyébként uralomvágyó is.

Tudod, mit mondott nekem?– Nem, mit? – Stormy mosolygott, amikor látta Pop

lelkesedését.– Nos ezt mondta: ”Casey” – így szólít, Casey -„Pont úgy

beszél, mint egy balfácán, de van magában valami, ami a többiférfiból hiányzik, és ez a gyengédség, a szeretet és a hűség.”

Pop Stormyra mosolygott. – Hát nem csodálatos?Stormy felállt, odament Pophoz, és átölelte a nyakát. Egy

nagy gombócot érzett a torkában. – Valóban csodálatos, Pop –mondta a lány halkan. – És Maidy egy nagyszerű asszony.

Aztán, hogy csökkentse a helyzet komolyságát, viccelődve így

szólt: – De ő túl jó egy ilyen szakállas öreg tengeri medvéhez,mint te. Csak azt nem tudom, hol találhatna magához illő férfit.Pop arcáról eltűnt a mosoly, szemei szikráztak. – Nem

hiszem, hogy egész Pine Island Soundon találna nálam különbférfit! – kiáltotta mérgesen. – És Charlotte Harborban sem, seholsem!

Stormy csintalanul nevetett, kiszaladt a fedélzetre, és

lehuppant az egyik fotelba.Pop még akkor is kiabált, amikor Hal visszajött. Felmászott a

fedélzetre, és elmondta, hogy nem találták meg a csónakot. Popfeltevése beigazolódott.

Senkinek sem tűnt fel a csónak, hiszen rengeteg ilyen szürkehalászhajó van a környéken.

Stormy elmesélte Halnak, hogy Dana nagy valószínűséggel

elkísérte nagybátyját, amikor az ásatásokat végzett Green TurtleKey szigetén. – Hal – szólt Stormy –, biztos vagyok benne, hogy a



fiú a szigeten van. Jól kiismeri ott magát, és lehet, hogy talált valami rejtekhelyet. Miért nem jössz el velem holnap, hogyátkutassuk a szigetet?

Hal a fejét rázta. – Nem tehetem, kicsim. A parancs az

parancs. A gyilkossági kísérleteket nem lehet félvállról venni.– Majd mi kelten elmegyünk, Stormy – mondta Pop.Hal ismét a fejét rázta, – Nem. Stormynak holnap a városba

kell mennie. A katamarán tulajdonosa egy bizonyos Casper X. Johnson. Stormynak meg kell néznie a fia egyik fényképét, hogymegmondhassa, ő volt-e a tettes. Eddig úgy néz ki, hogy igen. Azapa leírása a fiáról nagyon hasonlít a te leírásodra, Stormy.

– Jó – mondta Stormy. – Úgysem mehettünk volna aszigetre. Ez még túl megerőltető lenne a számodra, Pop.Egyébként is be kell menned a kórházba, hogy lecseréljék akötésedet.

– A fejem már teljesen jól van – ellenkezett Pop, de Stormynem hagyta szóhoz jutni.

– Leteszlek a kórháznál és elmegyek a rendőrségre. Aztánérted megyek. Rendben?Pop morgott valamit, de nem ellenkezett tovább.

Amikor másnap Stormy Ron szobájába lépett, rögtön tudta, hogynem jött össze a találkozó a zsarolókkal. Gipszelt lábátmozdulatlanul tartotta az ágyon, arckifejezése pedig csalódásról

árulkodott.– Mi történt? – kérdezte Stormy aggódva, és Ron lábára

mutatott.– Valószínűleg megerőltettem. Az orvos azt mondta, hogy

nem mehetek el ma, még maradnom kell néhány napot. Pedigúgy számítottam rá, hogy kiengednek! – Rövid szünetet tartott,és Stormyra nézett. – Nem jöttek el átvenni a pénzt... egyszerűen

nem jelentek meg – mondta szomorúan. – Kezdem azt hinni,hogy egy őrült szórakozik vélem!



Ron arca feszültnek látszott, szemei arról árulkodtak, hogysok álmatlan éjszakája volt. Ez arra indította Stormyt, hogyodamenjen hozzá és átölelje. Stormy azon gondolkodott, hogyanadja elő utóbbi gondolatait Danával kapcsolatban. A gyilkossági

kísérletről úgyis értesül Ron az újságból, tehát feleslegeseltitkolnia. De beszéljen arról, hogy Dana járt már korábban is aszigeten, amikor nagybátyjával ásatásokat végeztek ott? Helyeslenne erről beszélni neki? – töprengett Stormy. Vagykegyetlenség, újabb reményeket ébreszteni benne? Hiszen nem biztos, hogy sikerül megtalálni a fiút. Lehet, hogy egy újabbcsalódás még szomorúbbá tenné Ront. Várjon még, vagy mondjael most?

Végül Stormy leült az egyik székre és így szólt: – Hogyantörtént?

Ron elengedte a lányt, de kezét továbbra is szorosan fogta. – A mi részünkről minden rendben ment – mondta fáradtan. – Aztaz utasítást kaptuk, hogy tegyük a pénzt egy vízhatlan tartályba

és hajózzunk ezzel a Boca Grande-szoroson át nyugat felé. Ottmajd találunk egy kivilágított tutajt, arra erősítsük fel a tartót.– És?– Mindent úgy csináltunk, ahogy kérték. Ma reggel kellett

visszamennünk a hajóhoz, hogy megkapjuk az utasítást, holtaláljuk Danát.

– És nem volt ott az utasítás?

– Az sem volt ott, ...sőt a pénzt sem vitték el! Talán azt hittéka zsarolók, hogy követték a hajónkat, vagy hogy a parti őrségfigyeli azt a helyet.

– Vagy valami mással voltak elfoglalva – morogta Stormy, ésa fiúra gondolt, aki megtámadta Lacostán. – Erről jut eszembe –mondta –, hogy még máshol is várnak rám.

– Nem – mondta Ron, és magához húzta a lányt. – Mi lehet

fontosabb? Kinek lehet nagyobb szüksége rád, mint nekem?



Igaza van – gondolta Stormy, és még egyszer szorosanátölelte Ront. Mi lehetne fontosabb, mint az a csodálatos érzés,hogy Ronhoz bújhat?

Semmi kétség nem fért hozzá, hogy Bub Johnson, a

katamarán tulajdonosának fia, és az a fiú, aki megpróbáltaStormyt megölni, egy és ugyanaz a személy. Kizárt dolog, hogykét ember ennyire hasonlítson egymásra.

Bub Johnson jómódú szülők gyermeke, iskolai végzettségenincsen.

Stormy elgondolkodva ült a parti őrség hivatali helyiségében.Meg kellett várnia, hogy a fiút előállítsák, hogy végképpazonosíthassa, ő-e a keresett személy. A felügyelő mondta, hogy.ez eltart majd egy darabig, mert egy ilyen gazdag ember gyerekételőállítani nem valami egyszerű dolog, főleg ha nincs a kezükbenkonkrét bizonyíték a fiú ellen.

De Bub Johnson nem került elő. Megjelent viszont egyalacsony, kövér férfi. Arca vörös volt, látszott, hogy nehezére esik

dühét visszatartania.– Nincs bizonyítékuk! – ordította, és rácsapott á felügyelőíróasztalára. Egyik kezét felemelve, fenyegetőzőén így szólt: –Ezért még megfizetnek! Emlékezzenek a szavaimra, ezért mégdrágán megfizetnek!

– Gondolom, Mr. Johnsonhoz van szerencsém – mondta afelügyelő higgadtan. A két ember közötti különbség olyan nagy

volt és vicces, hogy Stormy a komoly helyzet ellenére majdnemelnevette magát.

Úgy tűnt, hogy Mr. Johnson nem vette ezt észre. – Elfogták afiamat, és nem engedik, hogy felvegyem vele a kapcsolatot vagyhogy ügyvédet hívjak – kiabálta a férfi. – Követelem, hogyazonnal engedjék szabadon!

– Tehát ügyvédet fogadott, Mr. Johnson? – kérdezte a,

felügyelő.



– Igen, és már úton van ide. És ha megérkezik... -A férfielőhúzott egy tarka zsebkendőt, és letörölte homlokáról azizzadságot.

Stormy hirtelen sajnálatot érzett a férfi iránt. Odament hozzá,

és kezét karjára téve megszólította: – Mr. Johnson, ha nem a fia atettes, akkor szabadon engedik...

A férfi megfordult, és lerázta magáról a lány kezét. – Maga! –ordította. – Maga az a ribanc, aki feljelentette a fiamat?!

A férfi megvető pillantással nézett végig Stormyn tetőtőltalpig. – Piszkos hajócseléd! – Minden szava szitkozódás volt.

Stormy visszahúzódott, mintha áramütés érte volna. Afelügyelő gyorsan ott termett és jelzett kollégáinak, hogy vigyékki a férfit. Azok megfogták, és a férfi minden tiltakozása ellenérekivezették a szobából.

A felügyelő egy pillanat múlva már vissza is jött. – Sajnálom,Miss Casey – mondta. – Nem is várhattunk mást tőle. Mártöbbször volt itt, mert megsértette a hajózási törvényeket. Mindig

ugyanígy viselkedik. A fia sem különb! A felügyelő a fejét rázta. – Úgy látszik, neveltetésébőlkimaradt az udvariasság című fejezet. Nem tisztelik a mások jogait, és mindig megtorlással fenyegetőznek, ha beidézzük őket.

Stormy csendesen ült a székén. Teljesen felzaklatta a férfidurva viselkedése.

A másik tiszt is visszajött. – Azt mondja, nem tudja, hol a fia.

Szerinte egész éjjel nem volt otthon. Még mindig azt hiszi, hogymár elfogtuk.

– Meg kell találnunk – mondta a felügyelő. – Ön elmehet,Miss Casey. Nagyon köszönöm, hogy eljött. Azonnal értesítjük,ha megtaláltuk.

Amikor Stormy elhagyta az épületet, megállt az ajtó előtt. Egygyilkos szabadlábon van. Vajon mit fog tenni most, amikor már

nincs vesztenivalója? Lehet, hogy megpróbálja elhagyni azországot. De, van-e elég pénze? Az a tény, hogy a szülei gazdagok,



még nem jelenti azt, hogy van elég pénze egy szökésmegvalósításához. Lehet, hogy pénzt kér majd á szüleitől?

Stormy visszafordult, mert úgy érezte, hogy figyelmeztetniekell a felügyelőt erre az eshetőségre is. Persze lehet, hogy ő is

gondolt már erre, és biztosan figyelteti a fiú apját is. Ha a fiúnak van egy kis sütnivalója, akkor nem keresi meg a szüleit.

De biztosan nagyon kétségbe van esve, hiszen nem tudottelmenni a váltságdíjért, mert Lacosta szigetén bolyongott valahol. Biztosan tesz még egy utolsó kísérletet, hogymegszerezze a pénzt.

Stormy hirtelen rádöbbent, hogy Bub Johnson az egyikzsaroló, és azért akarta megölni, mert észrevette, hogy érdeklődikaziránt, mi is történik Green Turtle Keyen.

De ki lehet Bub Johnson társa? Két embert látott akatamaránon, amikor először fedezte fel a vitorlást a szigetközelében. Megint csak Carp Danielsre gondolt. Jó, a tűzesetkornem volt az öbölben, de Bub Johnson még felgyújthatta a bárkát.

Az a feltételezés, hogy Carp Daniels Bub Johnson társa, elég jónak tűnt. Amikor Stormy visszament autójához, még mindig azon volt,

hogy azt a néhány láncszemet, amit tudott, egy egésszé fűzzeössze. Ha Bub Johnson lopta el a fiút, és van egy társa, akkor az amásik miért nem ment el a pénzért múlt éjszaka?

Beült az autóba, és kinézett, az ablakon. – Várt – mondta

hangosan. Igen, Bub Johnsonra várt, hogy érte megy akatamaránnal. És amikor Bub nem ment...

Stormy diadalittasan nevetett. Hm, gondolta. Most biztosanazt hiszi, hogy Bub lelépett a pénzzel. Mosolyogva utánozta Bubapjának kézmozdulatát. – Ezért még megfizetnek – ismételteStormy a férfi szavait. – Bub Johnson fizet meg érte!

Egy férfi, aki éppen ott ment el mellette, kíváncsian nézte,

mit csinál Stormy. A lány elpirult, beindította az autót, éselindult.



A kórházban rossz hírrel fogadták. Pop sebe nem javulteléggé, ezért néhány napra bent kell maradnia.

– Vissza kell mennem a bárkára megetetni a halakat –mondta Stormy.

– Jó – mondta Pop, de gyorsan hozzátette: – De nemmaradhatsz a bárkán! Felhívod Hal édesanyját, és nála alszoladdig, amíg ki nem engednek, megértetted?

Stormy bólintott, hiszen a gyilkos még most is a nyomában volt, nem volt miért ellenkeznie Poppal. De, azt nem ígértem megneki, hogy nem megyek el Green Turtle Key-re. Mivel ilyengondolatok jártak a fejében, nem mert bemenni Ronhoz, nehogyesetleg ő megtiltsa, hogy elmenjen a szigetre.

Egy biztos. A zsarolókat már csak a pénz érdekli, így csakazzal törődnék majd, hogy megszerezzék valahogy a váltságdíjat.Green Turtle Key már biztosan nem érdekli őket – gondoltaStormy.

Stormy csak rövid ideig tartózkodott a bárkán. Gyorsan

megetette a halakat, és már útban is volt a sziget felé. Miközbencsónakját déli irányba kormányozta, kigondolt valamit, hogymeglepje a fiút, aki a szigeten rejtőzött el. Feltételezte, hogymihelyt a fiú meghallja egy motorcsónak hangját, azonnal visszabújik rejtekhelyére. Ezért úgy döntött, hogy hamarabbleállítja a csónak motorját, és beevez a csatornába. Így sokkaltovább tart míg odaér, de ez most nem volt fontos.

Akárki is van a szigeten, valamikor ennie is kell. Nemmaradhat mindig a rejtekhelyén. A táplálék megszerzése biztosansok idejét igénybe veszi – gondolta Stormy. Talán sikerülelkapnom, amikor elhagyja búvóhelyét!

A szél nyugat felől fújt, így hamar leállította a motort. Ahullámok lassan a sziget felé sodorták. Kormányként az evezőthasználta. Tekintetével a szigetet fürkészte, és remélte, hogy a fiú

a sziget másik oldalán van, és nem veszi észre.



A csónak egyre közelebb került a szigethez, végül sikerültStormynak beevezni a csatornába. Kilépett a partra, és óvatosanaz egyik fa gyökeréhez kötötte csónakját. Csendben lépkedett, akagylóhegyek felé indult el.

A hegyeken lehetetlen volt zaj nélkül átjutni, mert az üreskagylóhéjak néha összetörtek és nagyot roppantak a lába alatt. Amikor felmászott az első kagylóhegy tetejére, megállt éshallgatózott. Nem messze onnan halk pattogás hallatszott.Stórmy szíve hangosan dobogott. Végre! Most meglátja, hogy ki van a szigeten!

Stormy óvatosan felmászott a következő kagylóhegy tetejére.Ismét megállt és hallgatózott. Megint hallotta azt a pattogóhangot. Olyan volt, mintha kővel ütnének valami kemény tárgyat.Mivel a hang még mindig távolabbról jött, még két hegyenátmászott, s csak aztán állt meg újból hallgatózni. Most márközelebb volt. Még óvatosabban ment tovább.

Amikor legközelebb megállt, nem hallott semmit. Csendben

várt, még a lélegzetét is visszatartotta. Meghallotta volna, hogy jövök? Vajon megint eltűnik, mielőtt megláthatnám – aggódottStormy. De nem. A pattogás ismét hallatszott, és most máregészen közelről. A lány alig vett levegőt, óvatosan továbbment.

Most már egészen közel lehet – gondolta Stormy. Megállt azegyik bokor mögött, és figyelt. Amikor széthajtotta egytörpepálma leveleit, megpillantotta a kisfiút.

A kisgyerek egy korallszikla előtt térdelt, amelyen sokosztriga volt. Barna fürtjei arcába estek, amikor egy kősegítségével szétfeszített egy osztrigát. Stormy úgy állt ott, mintakit megigéztek. A fiú a sarkára ült, és nagy élvezettel szívta ki azosztrigát.

Stormy meg se moccant. Egészen elgyengült amegkönnyebbüléstől. Megtalálta Danát! A fiú nadrágja piszkos

volt, pólója elszakadt, és fehér tornacipője olyan fekete volt, mint



a sár. De élt, és makkegészséges volt. Végre biztonságban van! –gondolta Stormy.

Dana az üres osztrigahéjakat egy törpepálma mögé dobálta.Felegyenesedett, és gondosan körülnézett. Aztán összeszedte a

maradék kagylóhéjat, és elrejtette azokat is.Okos fiú – gondolta Stormy. Nem hagy nyomokat maga után,

kivéve az üres kókuszdiókat. Szerencséjére, különben sohasem jött volna rá, hogy van valaki a szigeten.

Amikor a fiú mindent elpakolt, elégedetten továbbindultStormy már éppen elő akart bújni, hogy elkapja, amikorészrevette, hogy a fiú négykézláb egy kókuszpálmára mászik.Kitűnő – gondolta. Csapdába került.

Várt, amíg feljebb mászott, aztán előlépett a bokrok mögül. Apálma törzse előtt megállt. Alig csapott zajt, a fiú mégismeghallotta. Éppen egy kókuszdióért nyúlt volna, de hirtelenmegfordult. Egy pillanatra teljesen kővé dermedt, aztán gyorsanlekúszott a fáról, olyan ügyesen, mint egy mókus. Amikor közel

ért a földhöz, leugrott és egy bokor felé szaladt.De Stormy számított erre és két lépés után elkapta a fiúkarját. Először vadul hadakozott, aztán végre eljutott füléigStormy hangja és feladta a küzdelmet.

Amikor a fiú Stormyra nézett, hatalmas szemeket meresztett.– De hiszen maga egy nő! – mondta csodálkozva.

– Ez tény – válaszolt Stormy közömbösen.

– Ön nem hozzájuk tartozik, ugye? – A fiú egész testébenremegett. Stormy magával húzta a földre, és ismét karjaiba vette.Lágyan ringatta, mintha egy kisbaba lett volna, és halkan eztmondogatta neki: – Minden rendben, semmi baj. Már biztonságban vagy, Dana. Megmenekültél.

A kis reszkető test nem akart többé szabadulni, sőt a fiú arcátStormy vállára tette, és hangosan zokogni kezdett. Sokáig ültek

így ott, végül a fiú fölegyenesedett. Letörölte arcáról a könnyet, és boldogan nézett a lányra.



– Már azt hittem, senki sem jön értem – mondta Dana. –Olyan hosszú idő telt már el.

– Néha biztosan jártak erre halászok? – kérdezte Stormy. –Miért nem kiabáltál nekik?

A fiú a fejét rázta. – Honnan tudhattam volna, hogy nem azokküldtek értem valakit, hogy csapdába csaljanak. Mindig azonnalelbújtam, ha motorcsónak hangját hallottam.

Stormy alig hallotta a fiú szavait. Szemei előtt Ronkétségbeesett arca jelent meg.

– Az apád, Dana! – kiáltotta Stormy. – Azonnal hozzá kellmennünk! – Kéz a kézben szaladtak a kagylóhegyek felé.

Amikor az utolsó hegyet is megmászták, a fiú hirtelenmegállt. – Pszt! – szólt halkan.

Előttük halk hangok hallatszottak. Valószínűleg abból azirányból, ahol Stormy motorcsónakja volt, de nehéz voltpontosan meghatározni a helyet. Stormy rettenetesen megijedt,rejtekhelyet keresett.

Dana intett Stormynak, és óvatosan átmászott az elsőkagylóhegyen, majd a többin. Úgy lopakodott, olyan nesztelenülés ügyesen, mint egy párduc. Végül elérték azt a hegyet,amelyiknek lapos volt a teteje. Dana újból intett, és egy rejtettösvényhez vezette Stormyt. Az ösvény egy fenyőerdőn át vezetett. A talajt sűrűn benőtte az aljnövényzet. Dana megállt,félrehajtotta egy törpepálma ágait, és kérte Stormyt, hogy

menjen előre.Stormy egy fekete lyukat pillantott meg a növény alatt,

csodálkozva nézett a mélybe. Néhány másodperc múlvakagylóhéjak ropogása hallatszott közvetlen közelről. Stormy nemgondolkodott tovább, gyorsan leült a földre, és lábát a lyukbadugta.

– A gyökerek – suttogta a fiú. – Kapaszkodjon meg a

gyökerekben, és úgy ereszkedjen le.



Stormy kitapogatott egy hosszú gyökeret, majd egy másikatis, és óvatosan lemászott a sötétbe. Néhány másodperc múlva afiú is mellette volt. Egészen közel állt mellette, mintha óvniakarná Stormyt. Néhány perce még ott zokogott a lány vállán,

most pedig fordult a kocka. Ő lett a lány védelmezője. Danamegfogta Stormy kezét, és a földre húzta. Szorosan egymásmellett ültek, Dana fogta a lány kezét, hogy ne féljen.

Nem csoda, hogy nem talált rá eddig! Az sem csoda, hogy akiáltását Dana nem hallotta meg. Hiszen a hangok most egészenközelről jöttek, ott lent mégsem lehetett semmit sem hallani.

Vajon mi lehetett ez az üreg? – gondolkodott Stormy. Biztosnem barlang, hiszen ezeken a szigeteken nem voltak barlangok.Megtapogatta a földet. Kemény volt. Cement lenne?

Dana halkan beszélni kezdett: – Nappal csak ritkán jönnek. Általában éjszaka voltak itt, és elemlámpával kerestek engem.

Stormy bólintott a sötétben. Ez volt hát a magyarázat afényre, amit éjszakánként látott a bárkáról.

– Azt hiszem, Carp nappal dolgozott, hogy apa nehogygyanakodni kezdjen. Carp és a másik fickó is álarcot viseltek, deCarpot mégis rögtön felismertem.

Stormy jól sejtette tehát, hogy Carp Danielsnek köze van arabláshoz és a zsaroláshoz.

– De hogyan szöktél meg tőlük? – kérdezte Stormy halkan.Dana nevetett. – Nagyon buták ezek a srácok. Egy kis

kunyhóba akartak bezárni, de amíg pálmaleveleket gyűjtöttek akunyhó elrejtéséhez, égy pillanatra elfelejtkeztek rólam. Akendőt, amivel a szememet bekötötték, már korábban sikerültegy kicsit lejjebb tolnom. A kezemet és a lábamat isösszekötözték, de nagyon béna csomók voltak. Még életembennem láttam ilyen rossz csomókat, nagyon könnyű volt kioldaniőket. A fogammal kibontottam a kezemen lévő kötelet, aztán

gyorsan kioldoztam a lábamon lévőt... és már szabad is voltam. – A fiúcska vállat vont. – Ilyen egyszerű az egész.



– Azután lemásztál ide, igaz? – kérdezte Stormy.– Pontosan. A nagybátyámmal fedeztük fel ezt az üreget, még

a múlt nyáron.Stormy felállt és a nyílás alá állt, ahonnan egy kis fénysugár

szűrődött be. Lépések tompa zaja hallatszott; még mindig keresikőket. Ismét leült a földre.

– Mi ez az üreg tulajdonképpen? – kérdezte a lány suttogva.– Egy régi ciszterna. Korábban esővizet gyűjtöttek benne –

felelte Dana.– De ez most teljesen száraz!– Igen, ezen az oldalon. Michael bácsi szerint itt egy ház

állhatott az üreg fölött. Az esővizet a csatornán keresztül aciszternába vezették. Mivel nincs csatorna, az üreg is üres...kivéve a másik végét, ahol egy gyökér bevezeti a vizet. – A fiúismét nevetett. – Pont olyan, mint otthon: folyóvíz, teljeskomfort.

Egy darabig hallgatóztak, de nem hallottak zajt. Aztán Dana

újra mesélni kezdett.

– Gyakran gondoltam arra, hogy át kellene úszni PineIslandra, de féltem, hogy a parton elkapnak. Ha pedig éjszakapróbáltam volna meg, talán eltévedtem volna, és valamelyikmangroveszigeten kötöttem volna ki, azokon pedig nincs ivóvíz.

– Mit ettél? – kérdezte Stormy. Nagyon jó volt a bátor kisfiúhangját hallani.

– Osztrigát. Szinte fürtökben lógnak a mangrovefák gyökerénés könnyű leszedni őket. Kagylót is ettem, de az nagyon rágós volt. Nem igazán értem, hogy miért ettek belőle annyit azindiánok.

– Tudta, hogy narancs és citrom is terem ezen a szigeten? Sokgyümölcsöt is ettem – mondta a fiú.

Nagyszerűen összeállított étrend, gondolta Stormy. Hal,

gyümölcs, osztriga... nem csoda, hogy ilyen egészségesnek látszik



a fiú. De vajon hogy ízlene neki a szendvics, ami a csónakban van? Mennyire szerette volna megkínálni vele!

A csónak. Biztosan megtalálták. Hol lehetnek most? Vajon azegész szigetet átkutatják? Talán sikerülne nékik addig

visszamenni a csónakhoz és elmenekülni! Nagyon veszélyes.próbálkozás lenne. Az üldözők motorja jóval erősebb volt, mintStormy motorcsónakjáé. Aztán eszébe jutott, hogy a katamaránmár a rendőrség kezében van. Akkor biztosan azzal ahalászhajóval jöttek, amelyiket Bub Johnson Lacostán ellopott.

– Általában hány lóerős a halászhajók motorja, Dana? –kérdezte a lány halkan.

– Azt hiszem negyven vagy ötven – válaszolta Dana, ésrögtön rájött, hogy miért kérdezi Stormy. – Miért, az öné hánylóerős?

Stormy nagyot sóhajtott. – Csak hat.– Akkor inkább ne próbáljuk meg, maradjunk itt, amíg

elmennek. – A fiú is nagyot sóhajtott. – Olyan sokáig vártam, ezt

az egy órát már majdcsak kibírom valahogy.Milyen rossz lehetett neki ebben a sötét lyukban – gondoltaStormy. Lassan hozzászokott már a szeme a sötéthez, és látta,hogy mekkora is az üreg. Kb. három méter széles lehetett, kilencméter hosszú, és két és fél méter magas. A fák gyökerei többhelyen beomlasztották a falakat.

A ciszterna tehát az utolsó kagylóhegy alatt helyezkedett el,

azért volt a domb olyan lapos. Idővel a homok teljesen befedte azalapot, aztán vastagon beborították a kagylóhéjak. Akkor, amikorástam, a ciszterna falait találtam meg – gondolta Stormy.

– Egyszer láttam a ciszterna falának egy kis darabját –mondta Stormy a fiúnak. – Te kapartad rá vissza a kagylóhéjat,igaz?

– Nem tudtam, hogy ön volt itt — védekezett a fiú. – Azt

hittem, hogy Carp meg a barátja talált rá, és szörnyenmegijedtem! Egész éjjel nem mertem lemászni a ciszternába.



Stormy magához húzta a kisfiút. – Nagyon sajnálom, Dana –suttogta. – Úgy látszik, értek hozzá, hogy kell mindent mégnehezebbé tenni.

Dana Stormy vállára dőlt és így szólt: – Jó, hogy itt van –

mondta halkan és elaludt.Stormy is szunyókált egy kicsit. Nem tudta, meddig alhattak,

de a fény, amely a ciszterna nyílásán át szűrődött be, már egészenelhalványodott. Vagy egy felhő takarta el a napot, vagy esteledik– gondolta Stormy.

A lány mocorgására Dana is felébredt. – Mit gondol,elmentek már? – kérdezte a fiú.

– Nem tudom. Megkockáztassuk, hogy elhagyjuk a búvóhelyünket?

– Kinézek, hogy hallom-e még őket.Mint egy kis majom úgy mászott fel a fiú a fa gyökerén.

Sokáig álldogált a nyílás előtt, aztán visszacsúszott az üregbe.– Nem hallok semmit – mondta. – De azért felmegyek és

körülnézek, hogy biztosak lehessünk abban, hogy elmentek. –Még mielőtt Stormy bármit is mondhatott volna, Dana már el istűnt.

Stormy is kimászott a ciszternából és fejét felemelvehallgatózott. Semmi zaj. A fiú eltűnt az erdőben. Stormy megállt,nem mert továbbmenni. Félt, hogy elárulja a búvóhelyüket, ha aférfiak mégis ott lennének valahol a közelben. Így elrejtőzött egy

bokor mögé és várt. Rettenetesen féltette Danát.Dana néhány perc múlva visszatért, és Stormy mellé

kuporodott. – Elmentek – mondta izgatottan. – És az öncsónakját is magukkal vitték.

Stormy csalódottan sóhajtott. Biztosan kivontatták acsónakját a tengerre, és elsüllyesztették. Nehéz lenne megtalálni, jóllehet a víz nagyon sekély volt. – Majd idővel biztosan

megtalálja egy halász, de ez rajtunk most nem segít, Dana –mondta a lány.



maradt, és nagyon reszketett. A lány az oka mindennek gondolta.Ha sikerült volna kinyírni, mindez nem történt volna meg. Ő a bűnös! Ha az a lány nem lenne, most nyugodtan fekhetne otthonaz ágyában.

És Carp! – Carp volt a másik bűnös. Hogy képzeli, hogy csakúgy dirigál? Hogy jön ő ahhoz, hogy Bub Johnsonnal végeztessenel minden piszkos munkát? – Gyújtsd fel a bárkát, Bub. Öld mega lányt, különben a nyomunkra akad.. – Hangosan utánozta Carpmagas orrhangját.

Lassan sikerült magát úgy felspanolnia, hogy visszatért a bátorsága. Kiugrott a csónakból, utat nyitott magának a bozótosban, és már rajta is volt a régi ösvényen. Hosszú óráknaktűnt, mire elérte a sziget főútját, itt bizonytalanul megállt.Elrejtőzött néhány bokor mögött, és azon gondolkodott, honnanhívhatná fel C. Danielst úgy, hogy senki ne vegye észre. Tudta,hogy a Davis-hajógyárnál van egy telefon, de az még elég messze volt onnan, meg attól is tartott, hogy ott már keresik. Ezért az

jutott az eszébe, hogy talán jobb lenne, ha egy privát lakásbóltelefonálna. Azon a környéken csak kevés ház volt, de háthatalálna egy üreset. Ilyenkor sok szigetlakó elutazik északra.

És így is történt. Talált egy házat, amelyiknek a lakói nem voltak otthon. Telefon is volt benne, sőt még egy csomag kekszetis talált, amit megeszegetett addig, míg Danielsszel beszélt.

Carp nagy nehezen beleegyezett, hogy odamenjen. Ordítoztak

egymással, mindegyik a másikat hibáztatta. Carp azt vetette Bubszemére, hogy elrontotta az. egészet, mivel nem vette át a pénzt.Bub pedig arról panaszkodott, hogy neki kellett az összes piszkosmunkát elvégeznie.

– Jobb, ha idejössz! – ordította Bub a telefonba. – Azonnalgyere ide! A parti őrséget is felhívhatom és közlöm velük, hogy...

Carp erre gyorsan megígérte, hogy odamegy. – Csak nem

képzeled, hogy egy régi jó barátomat pácban hagyom? – kérdeztemegnyugtató hangon. – De sajnos csak dél körül tudok menni.



Megérkeztek a Davis-hajógyárhoz. Alig volt ott valaki. Egydarabig leskelődtek, aztán Carp nagy ívben elhaladt előtte. Mégha látta is volna őket valaki, ilyen távolságból egészen úgy néztekki, mint a többi halász.

Amikor elmentek mellette, Carp elővett két álarcot, éselmondta tervét Bubnak.

– A fiú még sosem látta az arcunkat, tehát most is felvesszüka maszkot. Ha megszereztük a pénzt, elválnak útjaink. Énfolytatom a munkámat, senki nem vesz majd észre semmit.

– Könnyű neked! – kiáltotta Bub mérgesen. – Te biztonságban vagy. A fiú nem tud elárulni téged, de a lány márrégen feljelentett engem. Ha meglesz a pénz, el kell szöknömMexikóba vagy máshová.

Carp közömbösen vállat vont, leállította a motort és eveznikezdett.

Mint eddig mindig, a sziget átkutatása most is eredménytelen volt. Ez őrület – bosszankodott a két férfi. Biztosak voltak benne,

hogy a fiú még a szigeten van, mégsem találták sehol sem. Olyan volt, mintha láthatatlanná változott volna. Amikor meglátták Stormy csónakját, nagyon megrémültek.

Carp rögtön felismerte a kis motorcsónakot. Az a tény, hogy alány is nyomtalanul eltűnt, nagyon aggasztotta a két férfit. Olyankísérteties volt az egész, sziget. Lopakodva járták végig a szigetet,és minden neszre összerezdültek.

Végül Carp feladta a keresést. – Már csak abban bízhatunk,hogy Seagrist akkor is átadja a pénzt, ha nem mutatunk további bizonyítékot arról, hogy a fiú nálunk van – mondta Carp. –Biztos vagyok benne, hogy először is elküldte a pénzt amegbeszélt helyre. Most ott van a pénz nála a kórházban, és alig várja, hogy további utasítást kapjon arról, hová kell vinnie a váltságdíjat. Biztosan alig várja, hogy viszontlássa a fiát.

Egy darabon magukkal vitték Stormy csónakját, aztánelsüllyesztették.



– Na, így távol tartjuk magunktól a kislányt – mondta Bubgúnyosan. – De mondhatom neked, barátom, ha egyszer a kezemközé kerülne... csak egyetlenegyszer! – Kezével olyanmozdulatokat tett, mintha máris a keze között érezné Stormy

nyakát.Ismét visszahajóztak előbbi rejtekhelyükre. Bub a csónaknál

maradt, Carp pedig elment Seagrist felhívni, hogy megmondja,hová kell vitetnie másodszor a váltságdíjat.

Stormy és Dana biztos volt benne, hogy a két férfi márelhagyta a szigetet. Kimentek a partra, és a tengeröblöt nézték.Stormy azon gondolkodott, vajon mi lesz a zsarolók következőlépése.

– Azt hiszem, ma voltak itt utoljára. Nem fognak továbbkutatni utánad mondta Stormy Danának. – Ismét követelnifogják a váltságdíjat, és Bub Johnson el fogja hagyni az országot,mert nagy bajban van amiatt, hogy megpróbált engem megölni.

– Vagy visszajönnek, és megpróbálnak megölni minket –

mondta Dana.Stormy a fejét rázta. – Nem, nem hiszem. Most legalábbis biztosan nem. Csak akkor, ha esetleg nem kapják meg a pénzt.Ha nem sikerül átadni nekik a váltságdíjat... – inkább nemfejezte be a mondatot.

– De biztosan szívesen elkaptak volna – mondta Dana. – Mégazt is el tudom róluk képzelni, hogy csónakjukban gubbasztanak

valahol, és azt várják, hogy előkerüljünk.Stormy átgondolta ezt a lehetőséget is. Természetesen ezt

sem lehetett kizárni, de már kezdett alkonyodni és hamarosanteljesen besötétedik majd. Jó sötét lesz, gondolta Stormy, és asötét felhőkre nézett, melyek akkor kezdtek az égen gyülekezni.

Pine Island szigetén egy világítótorony fénye kezdett villogni.Ez adta neki az ötletet, hogyan hagyhatnák el a szigetet.

Dana egy kagylókupac tetején ült, állát megtámasztottakezével. Szomorúan nézett a tengerre. – Mit tegyünk? – kérdezte



Stormytól. – Üljünk itt tétlenül, míg vissza nem jönnek, hogymegöljenek bennünket?

– Ó, nem! – mondta Stormy nevetve. – Hazamegyünk. – Aztán megfogta Dana kezét, és talpra állította.

Kelet irányába futottak, végig a szigeten át, egészen addig,míg el nem érték a sziget túlsó partját. Az ár gyorsan elvonult, ígyút nyílt előttük. Átvágtak az iszapos területen, átmásztak amangrovefák gyökerein.

Amikor elérték a tenger szélét, Stormy megfogta Dana vállátés így szólt: – Látod azt a fényt, ott? Az Pine Island központja. Van itt egy új csatorna, amit akkor fedeztem fel, amikorcsikóhalakat gyűjtöttem erre.

– Igen! – mondta Dana buzgón. Már kezdte érteni, hogy mitakar Stormy. – A csatorna végén van egy ház, igaz?

– Pontosan. És bízzunk benne, hogy a lakók otthon vannak,különben még nagyon hosszé út állna előttünk.

– Aztán Stormy elmesélte az egész tervét: – A világítótorony

mutatja majd nekünk az utat. Mihelyt besötétedett, úsznikezdünk a torony irányába. Aztán a szárazföld felé fordulunk, ésmár el is értük a csatornát.

Stormy elhallgatott, és egy kicsit kétkedve nézett a fiúra. –Jól tudsz úszni, Dana? Nagyon nagy távolságról van szó.

– Meg tudom csinálni – mondta a fiú nyugodtan.Nehezen telt az idő. Dana rákokkal játszott a parton.

A mangrovefák gyökerén voltak. Dana bedobta őket a vízbe,azok meg amilyen gyorsan csak tudtak, visszamásztak a fákgyökerére.

Stormy is nehezen türtőztette magát, de tudta, hogy nemkockáztathatja meg, hogy sötétedés előtt elinduljanak. Abban biztos, volt, hogy a két férfi elhagyta a szigetet, de azt nemtudhatta, nem várnak-e rájuk az öbölben. Nem tudhatta,

mennyire fontos nekik Dana elfogása.



– Még valami, Dana – szólt Stormy, amíg várakoztak. –Néhány helyen egészen sekély lesz a víz, de te akkor se tedd le alábadat, mert könnyen beleragadhatsz az iszapba. Ha elfáradtál,inkább lebegj a vízen, és hagyd, hogy a hullámok sodorjanak.

Amikor olyan sötét lett, hogy egymást is alig látták, Stormyátölelte Danát, és szorosan egymás mellett a világítótorony felékezdtek úszni.

Ron Seagrist és Pop Casey, két merőben más érdeklődésű ember,mégis volt egy közös témájuk: Stormy. Róla órákon át tudtak beszélgetni, anélkül hogy unatkoztak volna. Főleg Pop beszélt,hiszen 22 évet töltött el a lánnyal, így volt miről mesélnie.

Pop Casey nagyon jól tudott mesélni, Ron Seagrist pedignagyon figyelmesen hallgatta végig a történeteket, Ron jókatnevetett, ha Pop valami vicceset mesélt Stormyról, és éppenolyan büszke volt a lányra, mint Pop. Casey.

Seagrist még mindig tolószékben ült. Azzal ment át Pop

Caseyt meglátogatni a másik kórterembe. A legjobban az atörténet tetszett Ronnak, amit Pop a lány megtalálásáról mesélt.Talán sejtette, hogy milyen sokat jelent Popnak ez a történet,Stormyn kívül még senkinek nem mesélt eddig erről. Hogy miértpont ennek a férfinak mesélte el, azt ő maga sem tudta volnamegmondani. Úgy érezte, eljött az ideje, és ez az az ember,akinek beszélnie kell erről.

Úgy kezdte a történetet, mintha kitalálta volna: – Voltegyszer egy férfi. Egy kemény, öreg halász, aki, nappal kivetettehálóját, és halálra dolgozta magát, de esténként ivott ésszórakozni járt. – Pop rövid szünetet tartott, úgy tűnt, minthagondolkodott volna. – Tudja, tulajdonképpen nem is szerette azalkoholt ez az öreg fickó... egyszerűen csak magányos volt, azértkereste fel éjszakánként a kocsmákat.



– Aztán jött egy kis beszédes nő, aki az egész életétmegváltoztatta. – Ismét tartott egy rövid szünetet. – De sajnosnem tarthatta meg a férfi ezt a nőt. Az Úr magához szólította.

Aztán megváltozott a hangulata, egy aprócska mosoly jelent

meg az arcán. – De az Úr így szólt: „Nem hagyhatom magára ezta vén halászt, különben megint inni kezd, amilyen gyengeakarata van.” Aztán elküldte az Isten az egyik angyalát, igen, ezttette.

A történet a kisbaba megtalálásával végződött, és Ron csakakkor jött rá, hogy Stormyról és Popról szólt ez a történet, amikorPop a viharról beszélt.

Pop olyan élethűen tudott mesélni, hogy Ron mindent látottmaga előtt: Lacosta csillogó homokos partját, a partra sodortgallyakat és a kis gumicsónakot. Még a baba sírását is hallani vélte.

Pop így fejezte be a történetet: – És az öreg halász soha többénem ivott egy korty alkoholt sem, és a kocsmákat se kereste fel

aztán. Nem akart visszaélni az Úr bizalmával.Ron, sokáig hallgatott. Nagyon meghatódott. Végül így szólt:– Mit szólna hozzá, Pop, ha egyszer egy férfi arra kérné, adja nekiazt a kincset, amit eddig olyan féltve őrzött? Mit kellene tennieérte?

Pop Ronra nézett. – Mit gondol, miért pont magánakmeséltem el ezt a történetet? Eddig még senkinek nem beszéltem

erről. . A két férfi megkönnyebbülten vigyorgott egymásra. Akkor

hirtelen kopogtattak az ajtón. Maidy lépett be rajta és ezzel a kétférfi máris visszatért a jelenbe.

– Telefonon keresik, Ron – mondta a titkárnő. – Átkapcsoltam ide a hívást.

A telefon halkan megcsörrent, Ron gyorsan az asztalhoz

gurult tolószékével. Először hallgatott, utána feltett még néhány



kérdést és visszatette a kagylót a helyére. Amikor megfordult,szeméből reménykedést lehetett kiolvasni.

– Egy második lehetőség! – suttogta. – Ma éjszaka kellátadnom a pénzt. Ha minden rendben megy, azt mondták, hogy

Dana éjfél körül már otthon lesz. – Hirtelen elgondolkodott. –Nektek elmondtam, de kérlek, ne szóljatok erről senkinek,különben baja eshet a fiamnak. Ha közbeavatkozik a rendőrség,ezek képesek lennének Danát megölni. Ron a begipszelt lábárapillantott és vállat vont. – Ezúttal én magam viszem el a pénzt. –És még mielőtt Maidy megszólalhatott volna, gyorsan hozzátette:– Természetesen viszek magammal valakit, aki a csónakotirányítja. De én is ott leszek a pénzátadásnál.

Ismét a telefonhoz ment és felhívta egyik emberét, hogykészítse elő a csónakot.

Nagyon sötét volt az éjszaka. A hold a felhők mögé bújt. Roncsónakja óvatosan haladt előre az öbölben. Egy kisebb csónakkalmentek, amelyikkel gyakran járt halászni. Ezúttal a Pine Island

Sound környéki sekélyesebb területen kellett átadnia a pénzt. Áradáskor elég mély volt a víz, még jachttal is el lehetett ittmenni. De most nagyon alacsony volt a vízállás. Egyes helyeken atengeri fű is látszott a víz felszínén.

Ron társa, Simpson, ügyesen követte a bójákat, amelyek acsatornát jelezték. Amikor meglátta a Davis-hajótársaság fényeit,úgy ahogy a zsarolók kívánták, leállította a motort. A csónak

lágyan ringott a nyugodt vízen. Vártak. Ron tolószékében ült, ésnyugat felé nézett. Simpson mellette állt, és szintén a vizetfürkészte.

– Ott! – szólt Simpson. – Ott az előtt a kis mangroveszigetelőtt.

Seagrist is látta a halványan pislákoló fényt. De honnantudhatnák, hogy ez volt-e az a bizonyos jelzés, amire vártak. Ron

csüggedten rázta a fejét. – Más csónak is lehet ott.



Sokkal veszélyesebb volt itt a pénzt átvenni, mint kint azöbölben, ahogy azt eredetileg tervezték. De mivel a katamarántelvették tőlük, ez a megoldás tűnt a legjobbnak. A kishalászcsónakkal nem lett volna tanácsos kimenni a nyílt vízre. Itt

a szigetek között pedig fennállt annak a veszélye, hogy észrevesziőket a parti őrség egyik csónakja, miközben a pénzért mennek.

De Carp tudta, hogy Ron nagyon szeret fiát, és nem árulja el arendőrségnek, hol kell a pénzt átadnia. Nem kockáztatja Danaéletét.

– Elhozták a pénzt... azt a rengeteg pénz Bub izgatottan.Egész idő alatt figyelték a fényt és látták, hogy többször eltűnt.Biztosak voltak benne, hogy valaki eltakarta a fényt, amígfelerősítette a pénzes csomagot.

– Pedig nincs is nálunk a fiú! – örvendezett Bub. Mexikó nemis lehet olyan rossz. Úgyis mindig arra vágyott, hogy külön éljenaz apjától.

Mihelyt eltűnt Ron hajójának fénye, a két férfi előhúzta

csónakját a rejtekhelyről: Aztán rádöbbentek, hogy a vízalacsonyabb állása miatt nem tudják a motort használni,evezniük kellett, egészen a tutajig.

– Ha elérjük a csatornát, könnyebb lesz – mondta Carp. –Csak nagyon vigyázzunk azokra a helyekre, ahol sekélyebb a víz.

A csónak többször is megfeneklett. Ilyenkor kiszálltak a vízbe, és megtolták. Volt olyan hely is, ahol olyan iszapos volt a

tengerfenék, hogy alig tudták kiszabadítani a lábukat. Hamarrájöttek, hogy úgy könnyebb, ha a csónakba kapaszkodnak, ésúgy húzzák ki lábukat az iszapból.

Egyszer Carp eltolta Bub elől a csónakot, mire az hangosanordítani kezdett, hiszen képtelen volt egyedül kiszabadítani lábátaz iszapból. Ekkor jutott Carpnak először eszébe, hogy ígykönnyen megszabadulhatna Bubtól, és az egész váltságdíj az övé

lehetne. De nem merte tervét megvalósítani. Félt, hogy Bub



Aztán hirtelen megcsörrent a telefon. Ron felkapta a kagylótés beleszólt: – Itt Ron Seagrist!

– Szia apa! – kiáltotta egy gyerekhang. Ron szinte belekapaszkodott a kagylóba, és pár másodpercig képtelen volt

megszólalni.– Apa, én vagyok az, Dana! Stormy is itt van. Éppen most

döntöttük meg a gyorsúszó világrekordot!– Dana! – suttogta Ron Seagrist. – Dana, hol vagy most? És

Stormy? Hol vagytok?– Ó, hm... azt pontosan nem tudom, de várj, odaadom

Stormyt. Ő biztosan meg tudja neked mondani.Maidy és Simpson közvetlenül Ron mellett álltak, és feszülten

figyelték, hogy mi történik.– Helló, Ron, itt Stormy beszél – szólt bele a lány vidáman.

Pine Island Centerében vagyunk. Találtunk egy nagyon kedvesembert, aki hazavisz minket az autójával, csak előtte szólniakartunk neked, hogy jövünk...

– Stormy! Te és a fiam! Dana biztonságban van?– Igen, nyugodj meg, a legnagyobb biztonságban. Megyünk,ahogy tudunk.

– De hol vagytok?– Ezt majd elmeséljük, ha ott leszünk, de előbb átöltözünk. –

Es akkor megszakadt a vonal.Ron egy darabig még a kezében tartotta a kagylót és maga elé

bámult. – Vége, Maidy. Vége! Stormy megtalálta a fiamat. Dana biztonságban van!

– De hogy lehet, hogy Stormy – kezdte Maidy, de Ronakkorra teljesen magához tért. Felkapta a telefonkagylót ésfelhívta a parti őrséget.

– Így ni! – mondta Ron. – Most pedig megmutatjuk ezekneka semmirekellőknek... ha még nem késő!

Még nem volt túl késő, de majdnem.



Amikor Hal csónakja kifutott a kikötőből, a felhők valamelyest már eloszlottak, és a hold megvilágította a vizet. Ronutasítását követve, egészen a Davis-hajótársaságig mentek amotorcsónakkal, ott leállították a motort. Hal társa a vízre

irányította a csónak fényszóróját. A víz ismét emelkedni kezdett, a szél észak felől fújt. Egy

csónak sem látszott a vízen. Azt gondolták, hogy a zsarolók márrégen elbújtak valahol.

– Lehet, hogy mégse mentek el a pénzért – mondta Hal. – Atutaj valahol nyugat felé lehet. Látsz valamit? – kérdezte Hal atársától.

– Igen – mondta a kollégája. – Látok ott távolabb egyfénysugarat!

Odaeveztek a tutajhoz. Hal óvatosan áthajolt a hajó korlátjánés felhúzta a kis faládát a fedélzet nem volt benne. – Elvitték, ésmár meg is mondta Hal.

Amikor kelet felé hajóztak, Hal kollégája egyszer csak nagyot

kiáltott. – Hé, Hal! Nézd csal van még néhány tutaj, igaznincsenek kivilágítva, de nem nézzük meg?Odamentek, és nagyon meglepődtek. Nem tutajok voltak

azok, hanem... fejek! Hirtelen egy kar emelkedett a levegőbe, éshangos segélykiáltás hallatszott, aztán bugyborékolásba fulladt.

Hal gyorsan közelebb ment csónakjával. A két férfi magasraemelt állakkal állt a vízben. A magasabbiknak csak az álláig ért a

víz, de a kisebbnek már néha becsapódott a víz a szájába. Afuldoklók megkönnyebbülése csak addig tartott, amíg meg nemlátták, hogy a csónak a parti őrségé.

Nem volt egyszerű kihúzni őket az iszapból. Először azalacsonyabbikkal foglalkoztak, hiszen az kis híján megfulladt.

Carp eközben azon gondolkodott, hogyan menthetné azirháját. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy semmi közöm az

egészhez, csak véletlenül találtam rá Bub Johnsonra? Segíteniakartam rajta, de én is beleragadtam az iszapba, csónakomat



pedig elvitte az ár. Senki sem tudná bebizonyítani, hogy közöm volt a szöktetéshez – gondolta Carp. Miután kitalálta ezt a kistörténetet, megkönnyebbült egy kicsit. Igen, ezt fogom mondani– gondolta.

Sajnos túl későn jutott eszébe, hogy a váltságdíj az ő övéhez van erősítve. Kétségbeesetten próbálta kioldani a csomót, dehiába... nem sikerült.

Közben Hal és a kollégája kimentette Bubot a vízből,

felhúzták a fedélzetre, és Carppal kezdtek foglalkozni. Carp mégegy utolsó erőfeszítést tett a csomó kibontására, de az csak még jobban rászorult. Két erős kéz ragadta meg és kihúzta az iszapból.Tudta, hogy minden fáradozása hiábavaló, hiszen bűnösségenyilvánvaló volt.

Már több mint hét év telt el Dana Seagrist elrablása óta, de azemberek még mindig erről beszéltek, hogyan fogták el azsarolókat. A halászok elmesélték a turistáknak, akik nagyon

élvezték a történetet. „Ez a legképtelenebb történet, amitéletemben hallottam” – mondták a turisták. „Álltak a vízben,lábuk beleragadt az. iszapba, az ár pedig egyre nőtt. Úgymegfogta őket az iszap, mint az egeret az egérfogó!”

De azok, akik az esetet elszenvedték, mindent megtettekazért, hogy gyorsan elfelejtsék ezt a kalandot. Továbbra ismindannyian nagyon szerették a tengert és az öblöt.

Ezen a napon egy család víkendezett Lacosta-szigetén.Nagyapa, nagymama, apa, anya, két fiú és egy kislány alkották acsaládot.

A piknik résztvevői úgy viselkedtek, ahogy azt a családban betöltött szerepük megkövetelte. Casey nagypapa Ron mellettállt, és horgásztak. Amikor sikerült valamit fogniuk,odakiáltottak a család nőtagjainak, akik örömüket valami kedves

megjegyzéssel fejezték ki.

cleo m. stephens - a kis floridai Árva

Documents