0

MISKOLCI EGYETEM

Bölcsészettudományi Kar

Szociológiai Intézet

Családon belüli erőszak – magánügy vagy közügy?

Domestic violence - a private matter or public issue?

TDK DOLGOZAT

Készítette: Szalai Sára

Szociológia szak

II. évfolyam

Neptun kód: AKU8LF

Konzulens: Dr. Szabó-Tóth Kinga Dóra

Miskolc

2011

1

Tartalomjegyzék

TARTALOMJEGYZÉK ......................................................................................................................................... 1

ELŐSZÓ ............................................................................................................................................................ 2

I. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS .......................................................................................................................... 3

I.1. ARAGÓNIAI FERDINÁND ÉS KASZTÍLIAI IZABELLA ....................................................................................................... 3 I.2. VIII. HENRIK ÉS ARAGÓNIAI KATALIN ..................................................................................................................... 3 I.3. FRIGYES VILMOS, A GYERMEKBÁNTALMAZÓ ............................................................................................................ 4

II. A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK MEGHATÁROZÁSA .................................................................................. 6

II.1. DE MIT IS NEVEZÜNK CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAKNAK? ............................................................................................. 6 II.2. A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK OKAI ...................................................................................................................... 7 II.3. A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK FAJTÁI .................................................................................................................... 8 II.4. A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK GYAKORISÁGA .......................................................................................................... 9 II.5. A BÁNTALMAZOTT ÉS BÁNTALMAZÓ ARÁNYSZÁM MEGOSZLÁSA NAPJAINKBAN .............................................................. 9

III. NŐK ÉS FÉRFIAK (KI A BÁNTALMAZÓ ÉS KI A BÁNTALMAZOTT?) ........................................................... 10

IV. KÖZÜGY, VAGY MAGÁNÜGY? ............................................................................................................... 11

V. A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK SZABÁLYOZÁSA ..................................................................................... 12

V.1. A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAK A RENDŐRSÉG MEGFOGALMAZÁSÁBAN ....................................................................... 12 V.2. ELÉG EZ A TÖRVÉNY? ....................................................................................................................................... 13 V.3. AZ EURÓPA TANÁCS LEGÚJABB TÖREKVÉSE .......................................................................................................... 13

VI. KUTATÁSOK .......................................................................................................................................... 14

VI.1. NEMZETKÖZI KUTATÁSOK ................................................................................................................................ 14 VI.2. KUTATÁS A CSALÁDON BELÜLI ERŐSZAKRÓL MAGYARORSZÁGON ............................................................................. 16 VI.3. SAJÁT KUTATÁS ÖSSZEGZÉSE: ........................................................................................................................... 18

ZÁRSZÓ .......................................................................................................................................................... 21

IRODALOMJEGYZÉK ........................................................................................................................................ 22

MELLÉKLETEK ................................................................................................................................................. 24

1. SZ. MELLÉKLET ................................................................................................................................................... 24 2. SZ. MELLÉKLET ................................................................................................................................................... 27 3. SZ. MELLÉKLET ................................................................................................................................................... 28 4. SZ. MELLÉKLET ................................................................................................................................................... 29 5. SZ. MELLÉKLET ................................................................................................................................................... 30 6. SZ. MELLÉKLET ................................................................................................................................................... 31

2

Előszó

Egy létező, egyre nagyobb súllyal bíró, „kézzel fogható” társadalmi jelenség bemutatását

tűztem ki célul a dolgozat elkészítésével.

Napjainkban, szinte minden nap hallani a hírekben családon belül történt, családtag által

elkövetett bántalmazásokról, halálesetekről. Azt, hogy ezekről az esetekről tudomásunk van,

főleg a sajtó szabadságának köszönhetjük, mely szabadságot felfoghatunk pozitívumnak,

vagy akár negatívumnak is.

Sokszor a lelki, verbális és gazdasági bántalmazás nem kerül tudomásra. Ha mégis, akkor a

társadalom résztvevői általában csak legyintenek, hogy minden családban történik hasonló.

Az ezekben a bántalmazási formában részesülő családtagok sokszor nem tudnak mást tenni,

mint tűrni. A fizikai bántalmazás és a szexuális erőszak esetében is csak akkor tudnak lépni a

hatóságok, ha feljelentést tesz a sértett.

A statisztikák szerint 95%-ban nő, gyermek vagy időskorú a sértett, míg a maradék 5%-ban

az erőszakot férfi ellen követik el. De hihetünk a statisztikáknak? Kiktől erednek ezek a

statisztikák?

Szinte nap, mint nap felmerül a kérdés: - A családon belüli erőszak nem magánügy-e?

Ez a kérdés sokkal bonyolultabb annál, minthogy egy igennel vagy egy nemmel meg lehessen

válaszolni. Tény, hogy a családon belüli erőszak esetei az évek során magánügyből közüggyé,

mégpedig társadalmi, népegészségügyi problémává nőtték ki magukat.

A kérdés az, hogy beavatkozhat-e az állam a magánélet sérthetetlenségébe?

Szemet hunyhatunk-e az ajtók mögött zajló erőszakos események felett?

Közbe léphetünk-e, ha igen, akkor hogyan? Mit tehetünk jelenleg?

Dolgozat témájának azért választottam a családon belüli erőszakot, hogy ezekre és még sok

más kérdésre megtaláljam a választ. A történeti háttér, a jogi szabályozás és az eddigi

kutatások, statisztikák eredményeinek ismertetése mellett, a dolgozat egy nem reprezentatív

kérdőíves vizsgálat eredményét is tartalmazza.

3

I. Történeti áttekintés

Mikortól beszélhetünk családon belüli erőszakról? A családon belüli erőszak, mint jelenség,

több ezer éves múltra tekint vissza. Ezt a jelenséget mutatja néhány európai példa, kb. 500

évvel ez előttről, haladva napjaink felé.

I.1. Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella

Ferdinánd nagy nőfaló hírében állt. Bár ügyeit diszkréten kezelte, felesége, Izabella királyné

vélhetően mindenről tudott, de nem foglalkozott a hírekkel. Abban a korban ez nem

tekinthető lelki erőszaknak, mert a kor szokásai ezt természetesnek tartották, valamint azt sem

szabad elfelejtenünk, hogy jelen esetben, legalábbis a történészek szerint Ferdinánd nem

akarta megalázni feleségét, csak férfi mivoltának köszönhető vágyait elégítette ki.

Lányukat, Aragóniai Katalint VII. Henrik fiához, a 14 éves Arthurhoz. VII. Henrik reményei

szerint így erős szövetségeseket tudott volna szerezni a franciák ellen. A kikényszerített és

érdekházasságok a kor szokásainak tekintetében szintén természetesnek tűntek, viszont a mai

felfogás tekintetében nem beszélünk másról, mint gyermekkereskedelemről.

I.2. VIII. Henrik és Aragóniai Katalin

Henrik életében már gyermekkorában meghatározó események történtek. A későbbiekben

gyermekbántalmazási körbe sorolt elhanyagolás jelentősen befolyásolta életét. A fiatal

Henriknek dührohamai voltak, nem tűrte a kudarcot, hamar dühbe gurult. Az akkori szokások

szerint dajkák, gondozók nevelték. Családtagjai 10 éves koráig mintha tudomást sem vettek

volna róla, csak akkor, amikor 15 éves bátyja, Arthur betegségben meghalt. Henrik lett a trón

várományosa, melyet viszont apja haláláig nem kapott meg.

Első felesége Aragóniai Katalin lett. Bár a kánonjog tiltotta, hogy testvére özvegyét

feleségül vegye. Az előző, nem elhált házasságot bebizonyítva, engedélyezték a frigyet.

Viszont a vizsgálat során Katalin lett megszégyenítve, valamint VII. Henrik a szövetség

reményében eleve nem akarta visszaadni a már özvegy Katalint a szülői házhoz, így

fogságban tartotta, szabadságjogait megsértve.

4

Katalinnak VIII. Henrikkel való élete során egyre több megalázáson kellett átesnie. A

párkapcsolati erőszak egyik formája, a reprodukciós jogok sérelme már akkor megjelent, bár

ezt is, mint nagyon sok mást a kornak köszönhetően természetes dologként kezeltek. Katalin

szinte folyamatosan várandós volt. A folyamatos megszégyenítés és lelki erőszak mellett,

nagy teher volt számára, hogy nem tudott a királynak fiút szülni, vagy ha meg is született a

gyermek, még fiatalon elhunyt. Henrik megelégelve Katalin „tetteit”, máshol keresett vigaszt.

Az egyébként is lelkileg összetört Katalinnak még az egyre növekvő számú szeretőket is el

kellett viselnie, majd a veszekedések száma is megnőtt kettejük közt. Egy idő után Henrik

már tudatosan vetette be feleségénél a lelki terror, különböző fajtáit.

Amikor Henriknek feleslegessé vált Katalin el akart válni tőle, de a pápa ezt nem

engedélyezte. Henrik elfordult Rómától, megalapította az anglikán egyházat, és sikeresen

elvált első feleségétől. Katalin után még öt felesége volt, melyből kettőt kivégeztetett.

I.3. Frigyes Vilmos, a gyermekbántalmazó

A porosz uralkodó, Frigyes Vilmos legcélravezetőbb nevelési eszköznek a verést tartotta.

Képes volt azon felháborodni, ha gyermeke olvasott, vagy fuvolázott. Minden alkalmat

megragadott, hogy megalázza, vagy megtörje a fiát. Minél több volt a verés, annál inkább nőtt

a szakadék apja és fia között.

A fiatal trónörökös megelégelve apja cselekedeteit egy barátjával megtervezték szökésüket.

Apja erre rájött, mikor egy levél a kezébe került (gyermekbántalmazás után itt a levéltitok

megsértése is megjelenik) , melyben a két fiatal a szökéssel kapcsolatos dolgokat tárgyalták.

A két fiút letartóztatta, és hadbíróság elé állíttatta dezertálás vádjával. A trónörökösnek az lett

a büntetése, hogy barátját kivégezték, a szeretett nőt pedig, akinek képét a trónörökösnél egy

medálban találták meg, nyilvánosan megkorbácsoltatták, és három évre börtönbe zárták.

A tragikus történések után a király közölte fiával, hogy menyasszonyt választott neki. A fiú

kézzel-lábbal tiltakozott a házasság ellen, de nem járt sikerrel. A Braunscweigi Erzsébet

Krisztinát, az osztrák császárné unokahúgát kellett feleségül vennie. Megfogadta, hogy

feleségét soha nem fogja szeretni, sőt, megtette azt vele, hogy télen néhány szobát kijelölt

számára a potsdami palotában, nyáron viszont az Elba-parti schönhauseni kastélyban kellett

5

tartózkodnia, melyet férje engedélye nélkül nem is hagyhatott el. Krisztina persze nem értette,

hogy miért kell nélkülöznie férjét, és szenvedett az érdektelenségtől, az elszigeteléstől.

Frigyes így büntette feleségét azért, mert apja, akit ő annyira gyűlölt, szerette a nőt.

A példákból is láthatjuk, hogy a régebbi korok törvényei, szokásai a királynak, uralkodónak

kedveztek. A nő szerepe csupán a reprodukcióra irányult, miszerint törvényes fiú utódot

kellett világra hoznia. Ez nagy terhet rótt a nőkre, mind amellett, hogy szabadságukat

korlátozták, megaláztatásokon mentek át, lelkileg, és sokszor még fizikailag is bántalmazták

őket. Ebből is láthatjuk, hogy a királynék élete nem volt oly fényes.

A családon belül történt erőszakos események, ha napvilágra is kerültek, a nőt hibáztatták

értük, majd eltusolták az ügyeket. Az 1500-as években sokszor kivégzéssel, a későbbiekben

pedig az udvarból, vidékre történő eltávolítással.

Az idő múlásával a társadalmak fokozatos változásokon mentek át. A XX. század első

felében a családi élet zárt ajtók mögött zajlott. Az 1960-as évek körül kezdett a figyelem a

családon belül zajló események felé fordulni. Egyre több olyan hír került napvilágra, amely

családon belül történt erőszakról számolt be. Az, hogy ez a kérdés figyelmet kapott, a

feminista csoportok tevékenységeinek volt köszönhető. A feministák a nők jogaiért és

egyenlőségükért küzdöttek. De hamar be kellett látni és a kutatások is ezt igazolják, hogy a

család nem csak a nőkből áll. A kutatók rávilágítottak arra, hogy a gyermekek védelme is

fontos. Így kezdetben, az 1970-es évek első felében a kutatások már a gyerek- és

feleségbántalmazás felé irányultak.

Magyarországon az első felmérést 1998-ban végezték (TÁRKI, 1998.), a nők körében, mely

a családon belüli erőszak gyakoriságát és formáinak előfordulását vizsgálta. Erről bővebben a

VII. fejezetben számolok be.

Napjainkra már „divat” lett ezzel a témával foglalkozni. A média szabadságának

köszönhetően meghökkentőbb és egyre kirívóbb esetekről hallunk.

6

II. A családon belüli erőszak meghatározása

A családon belüli erőszak, mint a történeti visszatekintés is mutatja, nem egy új keletű

jelenség. A múltban, az adott kornak megfelelő törvények és (szokás)jogok miatti, ma

negatívnak tűnő bánásmód „normálisnak” mondható volt. Napjainkban az említett feminista

mozgalmaknak köszönhetően koránt sem nevezhető a családtagok ellen elkövetett lelki,

fizikai, vagy gazdasági sérelem normálisnak. A családon belüli erőszak szép lassan a

társadalom problémájává, méghozzá népegészségügyi problémává nőtte ki magát.

II.1. De mit is nevezünk családon belüli erőszaknak?

A családon belüli erőszaknak nincs egységes definíciója, de az ismertető jegyei alapján

egyértelműen meghatározható. Egyik talán legmeghatározóbb eleme, hogy a sértett és a

bántalmazó minden esetben ismerik egymást. Családi, vagy intim kapcsolat van köztük. A

második legfontosabb eleme az erőszakos magatartás, vagy annak jele.

A legegyszerűbben így fogalmazható meg a definíció: „A családon belüli erőszak fogalmi

körébe tartozik minden, a családtagok által egymás sérelmére elkövetett, megvalósuló

sérelem.”1

Részletesebb megfogalmazásban pedig így hangzik: A családon belüli erőszak fogalmán

belül olyan eseteket értünk, amikor az egyik családtag (házastárs, élettárs, ex-partner stb.),

olyan cselekedetet követ el, mellyel, a másik fél (gyermek, nő, férfi, időskorú, fogyatékkal

élő) felett hatalmat gyakorol. Az elkövetett cselekedet lehet lelki, fizikai, vagy gazdasági

sérelem.

A fogalom meghatározása azért is jelent problémát, mert a családon belüli erőszak

tartalmának meghatározása is nehézkes. Sokan a családon belüli erőszak témakörébe csak a

nők, és a gyermekek ellen elkövetett erőszakos cselekményeket sorolják. Viszont ha az előző

definíciókat átgondoljuk, akkor máris látjuk, hogy nem csak nők tartoznak a családba. A

családon belüli erőszak bántalmazója és bántalmazottja is lehet gyermek, nő, férfi, idős, fiatal.

Bárki, aki az adott családban él.

1 Miskolci Gyermekvédelmi Központ: Tájékoztató, módszertani útmutató a családon belüli erőszak egyes kérdéseivel

kapcsolatban, Miskolc, 2007 (kézirat)

7

II.2. A családon belüli erőszak okai

Maga, a családon belüli erőszak, mint probléma nagyon összetett. A kutatók több helyről

veszik az információkat, több nézőpontból vizsgálják a témát. Ehhez több vizsgálati modellt

állítottak fel, melyek a következők:

1. Esélyegyenlőségi

2. Gazdasági

3. Emberi jogi és büntetőjogi

4. Etikai

5. Szociokulturális

6. Pszichológiai

7. Egészségügyi

8. Rendészeti

9. Pedagógiai

10. Szociális

11. Történelmi

12. Protokoll szerinti és

13. Politikai modell

A vizsgált modellek alapján megállapított okok, melyek a családon belüli erőszakos

eseményekhez vezetnek, ilyenek az anyagi problémák, a túlterheltség, párkapcsolati

problémák, erőfölény fitogtatása, munkahely elvesztése, kommunikációs hiányosságok,

agresszióra való hajlam, szer általi befolyásoltság (kábítószer, alkohol), stb.

Ezen okok, alakítják ki a családon belüli agresszív légkört. Amikor ez az agresszív légkör

kialakul, hasonló egy puskaporos hordóhoz. Elég egy kis szikra, és máris robban.

Straus és Gelles kutató páros 1986-ban írta le, milyen tényezők játszanak szerepet a család

agresszív légkörének kialakulásában.2

1. Sok együtt töltött idő, kis tér, kevés erőforrás

2. Túlzott érzelmi bevonódás-extrém kritika, a negatív érzések aránytalan kifejezése

2 http://www.sorsunk-jovonk.hu/csaladon_beluli_eroszak_okai.html

8

3. Alacsony konfliktusmegoldó színvonal, érdekütközéskor kevés eszköz a megoldásra,

büntetés, kényszerítés

4. Bizonytalan, tisztázatlan szerepek, jogok

5. Túlságosan merev szerepek, elvárások: szülő követel, gyermek engedelmeskedik

6. Stressz – külső, belső, átmenetek, válságok

7. Alacsony szociális kontroll-privát szféra, szabályozás eltorzulhat

8. Egymás hosszú távú ismerete - sérülékenység, bűnbakképzés

Magyar kutatók (Morvai Krisztina, Ranschburg Jenő, Kerezsi Klára, Tóth Olga) a

szocializációt említik a családon belüli erőszak okaként. A családban ért gyermekkori

hatások, neveltetés, agresszió átélése nagymértékben befolyásoló tényezője annak, hogy az

általunk alapított családban hogyan viselkedünk. Ezt a Tóth Olga által vezetett kutatás is

alátámasztja.

II.3. A családon belüli erőszak fajtái

a. Verbális (szóbeli) erőszak: - sokszor szóval fájdalmasabban lehet bántani a másik

felet. A fájó szavak mélyebb, maradandóbb sebeket okozhatnak. Ide tartozik például a

vallási vagy faji hova tartozás miatti sértés, a lekicsinylés, különböző fenyegetésen,

mint a bántalmazással, gyerekek elvételével, öngyilkossággal történő fenyegetés.

b. Lelki erőszak: - alapvető lelki szükségletek iránti igény megtagadását értjük alatta.

Ilyen a barátoktól, munkától, családtól, hobbytól való eltiltás, az önbizalom fokozatos

lerombolása, ok nélküli féltékenykedés, folyamatos számonkérés, folyamatos

hibáztatás, a kommunikáció hiánya, elzárkózás a problémák megbeszélésétől,

rosszullétek, betegségek színlelése, tárgyak törése, rongálása stb.

c. Gazdasági erőszak: - a függésben tartás egyik formája, a pénz elvétele, munkahelyről

való lebeszélés, munkába járás tiltása, folyamatos elszámoltatás.

d. Fizikai (testi) erőszak: - minden olyan cselekedet, mely fizikailag értelmezhető,

például lökdösődés, hajhúzás, ütés, fojtogatás, harapás, rúgás, égetés, fegyvernek

minősülő tárggyal való fenyegetés illetve bántás, stb.

9

e. Szexuális erőszak: - nem kívánt szexuális tevékenységre történő kényszerítés. Ilyen a

szexuális erőszak, szexuális megalázás, reprodukciós jogok korlátozása, tárggyal

történő nemi erőszak, intim testrészek bántalmazása, másokkal történő közösülésre

való kényszerítés.

II.4. A családon belüli erőszak gyakorisága

A családon belüli erőszak egyre gyakoribbnak tűnő jelenség. Még modern társadalmunkban

sem mernek róla beszélni az emberek, úgy tekintik, mint családi problémát. Sok sértett nem

mer feljelentést tenni, vagy nem is tudja, hogy a vele, vagy ellene történt esemény miatt tehet

feljelentést. Így az erőszakos esetek töredéke jut csak a hatóságok tudtára. Emiatt a

gyakoriság jelzőszámai nem valós eredményeket mutatnak. A rendőrségi és ügyészségi

bűnügyi statisztikák, csak a fizikai, illetve szexuális erőszak áldozatainak, valamint

elkövetőinek számát adják, ezeket is abban az esetben, ha a sértett feljelentést tett.

II.5. A bántalmazott és bántalmazó arányszám megoszlása napjainkban

A civil szervezetek és a hatóságok statisztikái is több női bántalmazottat jegyeznek, mint

férfit. Az arányszám ezen szervezetek adatai szerint 95% nő 5% férfi sértettről beszélhetünk.

Ezáltal elterjedt az a sztereotípia, hogy a férfiak követik el leginkább az erőszakos

cselekményeket. Valamint a média is valami oknál fogva inkább a férfiak által elkövetett

erőszakos eseteket hozza nyilvánosságra.

De feltételezhető-e, hogy legalább annyi női bántalmazó van a társadalmunkban, mint férfi?

10

„A feminizmus egyik súlyos hibája, tévedés, hogy a férfiak

társadalmi helyzetének rejtett nyomorúságát nem engedi felismerni,

és emiatt hamis összehasonlítási mintát állít a nők elé.”

(Buda Béla, 1985.)

III. Nők és férfiak (Ki a bántalmazó és ki a bántalmazott?)

A kezdeteknél már említettem, a feminista mozgalmak a nők egyenjogúságára való

törekvéseikkel fordították a családon belül zajló erőszakos eseményekre a figyelmet. Innentől

kezdve a nő volt a „középpontban”, miden ellene irányuló negatív cselekedet egy idő után

nyilvánosságra került. A II. fejezet 5. pontjában felvetettem egy állítást, még pedig azt, hogy

legalább annyi női bántalmazó van a társadalmunkban, mint férfi.

A férfiak áldozati szerepben történő megjelenésének lehetőségére, 1977-78-as

tanulmányában Suzanne Steinmetz hívta fel a figyelmet, bár már akkor is voltak e téren

kezdetleges kutatások. A tanulmány nagy felháborodást keltett a radikális feminista csoportok

körében, még pedig Steinmetz azon állítása miatt, hogy a nők sem angyalok, valamint

agressziótól sem mentesek.3

A feministák által felállított áldozati profil koránt sem vetíthető rá a társadalom által

megalkotott férfi képre. A férfiak gyermekkoruk óta azt hallják, hogy ők az erősebbik nem,

nekik mindent ki kell bírniuk, soha nem adhatják fel stb. Az áldozati profil ezzel szemben az

áldozat feltétel nélküli ártatlanságát, sérülékenységét és kiszolgáltatottságát hangsúlyozza.4

A férfi büszke. Soha nem fogja bevallani, hogy az asszony néha rohamot kapva nekik esik,

valamint azt sem, hogy lelki vagy gazdasági erőszakot alkalmaz vele szemben. Nem fog

segélykérő telefonokat intézni, amikor a legjobb barátjának sem árulja el féltett titkaikat.

Ezáltal, nem jelennek meg a férfiak sem a köztudatban, sem a kutatásokban, mint

bántalmazottak. Tehát, hogy is várnánk akkor, hogy az előző fejezetben említett 95% - 5%-os

statisztikai arányszám más legyen.

3 Suzanne Stimetz: The buttered husband syndrome (1977/78), Victimology, 2,pp 499-509

4 Tamási Erzsébet: Bűnös áldozatok, A családon belüli erőszak férfi áldozatai BM Kiadó, 2005

11

„A családon belüli erőszak nem magánügy. Számos nemzetközi

egyezmény és javaslat kimondja, hogy a családon belüli nők és

gyerekek elleni erőszak, a nőkkel szembeni diszkrimináció egyik

formája, és ezért ennek megszűntetése állami feladat. „

(NANE)

IV. Közügy, vagy magánügy?

Napjainkban, szinte minden nap hallani a hírekben családon belül történt, családtag által

elkövetett bántalmazásokról, halálesetekről. Azt, hogy ezekről az esetekről tudomásunk van,

főleg a sajtó szabadságának köszönhetjük, mely szabadságot felfoghatunk pozitívumnak,

vagy akár negatívumnak is. A kérdés az, hogy mennyire tartoznak ránk ezek az események.

A történelmi áttekintés során már láthattuk, hogy ez nem mindig volt így, sőt a XX. század

első feléig, nemhogy a híradások beszámoltak volna róla, még az emberek sem beszéltek nap,

mint nap ilyen esetekről. A családi élet többnyire a családtagokra tartozott. Persze előfordult,

hogy 1-1 kirívóbb eset története pletyka szinten keringett az adott közösségekben.

A társadalmi változások során egyre nyitottabbá vált a társadalom. Sokkal több mindent

fogadunk be és adunk ki magunkból, mint elődeink. Bár sokan még ma is tabu témának

tekintik a családon belül történt eseményeket, azért jelentősen megnőtt azok száma, akik

beszélnek róla.

Magyarországon a mai napig a feminista szemléletmódot részesítik előnyben, miszerint a

családon belüli erőszak, a nők, vagy gyermekek ellen elkövetett erőszakot jelenti. A média is

főleg ezen esetek közvetítését részesíti előnyben. Felismerve a jelenség fontosságát, az állam

is tesz lépéseket, főleg a nők és gyermekek ügyében. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium

közzétette az 1004/2010. (I. 21.) Kormány határozatot5, mely arról tesz tanúbizonyságot, hogy

a nők helyzetének javítására törekednek, esélyegyenlőségi szempontból. Valamint az Európai

Unió és az Európa Tanács is arra készteti tagországait a határozataikkal és egyezményeikkel,

hogy a családon belüli erőszak problémáját megoldják.

5 A Kormány 1004/2010. (I. 21.) Korm. határozata a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia –

Irányok és Célok 2010–2021

12

Úgy vélem, a XXI. században a családon belüli erőszak esetei számának növekedése miatt

szükséges az állam beavatkozása is, nem beszélhetünk a témával kapcsolatban teljes mértékű

magánügyről.

V. A családon belüli erőszak szabályozása

V.1. A családon belüli erőszak a rendőrség megfogalmazásában

A családon belüli erőszak: az egy háztartásban élő személyek, illetőleg a Büntető

Törvénykönyvről szóló 1978.évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 137. §-ának 6. pontjában

meghatározott hozzátartozók, a volt házastársak, illetve volt élettársak (partnerek), valamint

az intézményes ellátás keretében életvitelszerűen együtt élő személyek között megvalósuló,

vagy őket a felsorolt személyek cselekménye által érintő alábbi bűncselekmények:

- emberölés (Btk. 166. §),

- erős felindulásban elkövetett emberölés (Btk. 167. §),

- magzatelhajtás (Btk. 169. § (2) bekezdésének b) pontja),

- testi sértés (Btk. 170. §),

- gondozás elmulasztása (Btk. 173. §),

- kényszerítés (Btk. 174. §),

- lelkiismereti és vallásszabadság megsértése (Btk. 174/A. §),

- személyi szabadság megsértése (Btk. 175. §),

(…)

- rágalmazás (Btk. 179. §),

- becsületsértés (Btk. 180. §),

- közúti veszélyeztetés (Btk. 186. §),

- családi állás megváltoztatása (Btk. 193. §),

- kiskorú elhelyezésének megváltoztatása (Btk. 194. §),

- kiskorú veszélyeztetése (Btk. 195. §),

- tartás elmulasztása (Btk. 196. §),

- a nemi erkölcs elleni bűncselekmények (Btk. XIV. fejezet II. cím),

- közveszély okozás (Btk. 259. §),

(…) valamint,

13

a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvényben (a továbbiakban: Sztv.) foglalt

következő szabálysértések:

- becsületsértés (Sztv. 138. §),

- magánlaksértés (Sztv. 139. §),

- gyermekkel koldulás (Sztv. 146. §),

- veszélyes fenyegetés (Sztv. 151. §).

Családon belüli erőszaknak kell tekinteni a fenti jogsértésekkel összefüggésben elkövetett

hamis tanúzásra felhívást (Btk. 242. §), illetve hatósági eljárás akadályozását (Btk. 242/A. §)

is.6

Ebből is látható, hogy a családon belüli erőszak nem büntetőjogi fogalom, ilyen elnevezésű

bűncselekmény nincs a Büntető Törvénykönyvben.

V.2. Elég ez a törvény?

A civil szervezetek folyamatosan azon dolgoznak, hogy a családon belüli erőszak önálló

jogszabályként létre jöjjön, és ezt a Btk.-ba önálló törvényként kezelve vezessék be. A

kormány részéről ismétlődően felmerülő érv a jogalkotási folyamat során, hogy nincs szükség

önálló törvényre, mivel a Btk. lehetővé teszi a családon belüli erőszak teljes körű

szankcionálását.

V.3. Az Európa Tanács legújabb törekvése

Az Európa Tanács 2011. május 11-én nyitotta meg aláírásra a tagországok számára

Egyezményét, mely a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről

szól. Az Európa Tanács minisztereinek 121. isztambuli találkozóján a következő 13 ország

azonnal aláírta: Ausztria, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Izland,

Luxemburg, Montenegró, Portugália, Szlovákia, Spanyolország, Svédország, és Törökország,

így az Egyezmény 2011. szeptember 1-jén életbe lépett. Azóta a következő országon írták

még alá: Macedónia, Szlovénia, és Norvégia.(1.sz. melléklet)

6 32/2007. (OT 26.) ORFK utasítás a családon belüli erőszak kezelésével és a kiskorúak védelmével kapcsolatos

rendőri feladatok végrehajtására, http://bunmegelozes.bm.hu/data/dok/32_2007_ot_26_orfk_utasitas.pdf

14

Az Egyezmény olyan jogilag kötelező érvényű dokumentum, amely meghatározza, mind a

nők elleni, mind pedig a családon belüli erőszak szabályozását. Tartalmazza a megelőzést, a

beavatkozást és az elkövetők felelősségre vonását is. Magyarország eddig még nem írta alá az

Egyezményt.7

VI. Kutatások

VI.1. Nemzetközi kutatások

Nemzetközi viszonylatban főleg az 1970-es években indultak a családon belüli erőszak

témában kutatások. A vizsgálatok eleinte a nők elleni erőszakos cselekmények felé irányultak.

A társadalmi változásokkal és a fogalom bővülésével viszont fokozatosan tágult a vizsgálatok

lehetséges alanyainak köre is.

A nők elleni erőszak vizsgálatai után már a gyermekkel szembeni rossz bánásmód is

kiegészítette a felméréseket, majd a kutatások kiterjedtek a család többi tagjára is, úgymint az

idősek elleni erőszakra, vagy éppen a fogyatékkal élők ellen elkövetett cselekményekre. A

férfiak ellen elkövetett családon belüli erőszakos eseményekről az 1970-es évek végén

kezdenek el beszélni a szakemberek, és főleg ekkor indulnak el ez irányba kutatások is.

A kutatásokhoz felhasznált minták két csoportba sorolhatók. Az egyik a klinikai minta, ahol

az adatok általában a bűnügyi nyilvántartásból, segélyszervezetektől, kórházakból vagy

menhelyekről szárazik. A másik pedig a reprezentatív minta, amikor a minta alanyai a

lakosság köréből származnak, véletlenszerű mintavételi eljárás során.

A lakossági vizsgálatot végzett 1975-ben és 1985-ben a már említett Straus-Gelles

kutatópáros. Kutatásuk és állításuk szerint hasonló a női és férfi elkövetők aránya, a

reprezentatív minta alapján azt mutatták ki, hogy nagyon közeliek az értékek. A nők elleni

bántalmazás aránya a férfiak által a 10 év alatt megfordult. Az adatok a következő képen

alakultak:

7 Az Európa Tanács Egyezménye, Council of Europe Conventionv on preventing and combating violence against women and

domestic violence, Istanbul, 2011. május 11.

http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/QueVoulezVous.asp?NT=210&CM=8&DF=&CL=ENG

15

- 1975. - a mintában a nők 11,6 %-a, a férfiak 12,1%-a

- 1985. – a mintában a nők 12,1%-a, a férfiak 11,3%-a alkalmazta az erőszakot8

A másik mintára példa, az amerikai igazságügyi minisztérium statisztikai jelentése, mely

1998-ban azt mutatta, hogy 876.340 nő és 157.330 férfi esett családon belüli erőszak

áldozatául.9

Ahogy már az előzőekben szó volt róla, ezek az adatok nem adnak teljes képet, mivel a

férfiak többsége nem tesz feljelentést, nem kér segítséget.

Amerikai statisztikák szerint minden negyedik nő megtapasztalja a családon belüli erőszakot

élete során. A partner ellen elkövetett erőszakos cselekmények áldozatai 85%-ban nők, és

15%-ban férfiak. 10

A párkapcsolatban lévők közül a halált nem okozó fizikai erőszaknak a

20-24 év közötti nők vannak a leginkább kitéve. Az elvált, vagy külön élő nők és férfiak

vannak kitéve szintén a nem halált okozó fizikai erőszaknak. Az alacsony jövedelműeknél

háromszor nagyobb az esélye a fizikai bántalmazásoknak családon belül. Területi

összehasonlítás alapján megállapították, hogy városban 20%-kal gyakoribb a családon belüli

erőszak, mint vidéken. Átlagosan több mint három nőt és egy férfit ölnek meg naponta az

intim partnereik. 2000-ben 1247 nő és 440 férfi halt meg partnere által. A meggyilkolt nők

30%-a és a meggyilkolt férfiak 5%-a öngyilkos lett a párja miatt. A legtöbb ilyen

öngyilkosság házastársi kapcsolatban lévők esetében történik.11

A mai napig folyamatos kutatásokat készítenek a nemzetközi szociológusok és

pszichológusok, keresve a történések kiváltó okaira, valamint a lehetséges megoldásokra a

választ.

8 Straus M. A.-Gelles R.(1986.): Societal changes and change in family violence from 1975 to 1985 as revealed by two

national surveys , Journal of Marriage and the Family, 48, p. 465-479.

9 Szöllősi Gábor (2004.): A családon belüli erőszak differenciáltsága (Különbségek a nevek, a felfogások, és a helyzetek

szintjén), Kézirat

10 Bureau of Justice statistics crime data brief intimate partner violence 1993-2001, 2003.

http://www.bjs.gov/content/pub/pdf/ipv01.pdf

11 Bureau of Justice statistics crime data brief intimate partner violence 1993-2004, 2006.

http://bjs.ojp.usdoj.gov/content/intimate/victims.cfm

16

VI.2. Kutatás a családon belüli erőszakról Magyarországon12

A kutatást 1998-ban készítették, a TÁRKI-ban végezték, a COLPI (Constitutional and Legal

Policy Institute) megbízásából. A kutatás elsődleges vizsgálati tárgya a családon belüli

erőszak különböző formái voltak, valamint ezek gyakoriságát kutatták. Arra voltak

kíváncsiak, hogy a magyar társadalom egyes rétegeiben mennyire elterjedt a családon belüli

erőszak és arra, hogy ezen rétegekben a nőknek milyen a viszonyulása ezek témához,

esetekhez. ’98-ban a kutatás még egész Európában újnak számított.

Magát a kutatást, kérdőíves, survey módszerrel végezték. Mérlegelték a módszer előnyeit és

hátrányait. Azt Tóth Olga „belátta”, és írja is, hogy amikor egy kutató ilyen kényes témához

nyúl, akkor a lehető „legpuhább” módszert választja, ami a félig strukturált mélyinterjú,

viszont ezzel a módszerrel csak kevés interjú dolgozható fel. Nagyobb méretű minta

lekérdezése és feldolgozása esetén praktikusabb a survey módszer alkalmazása. 1010 nőt

kérdeztek meg, 18 éves kor felett, akiket véletlenszerű mintavételi módszerrel választottak ki.

A kutatás egyes feltételei:

A kérdések nagy része zárt kérdés volt. Mivel a kérdőívet női mintán kérdezték le, a

kérdezőbiztosok is kizárólag nők lehettek. A bizalmatlanságot azzal küszöbölték ki, hogy a

főcím listában lévő nőknek felkérő levelet küldtek ki. Valamint határozott utasítást kaptak

arra a kérdezők, hogyha a férjet, vagy harmadik személyt nem tudja eltávolítani a kérdezett

mellől, akkor keressen fel pótcímen lévő alanyt.

A minta megoszlásánál egyből észrevehető, hogy a budapestiek száma kevesebb, mint a

vidékieké. Ennek oka az volt, hogy Budapesten kevesen hajlandóak válaszolni a kérdőívekre.

A kutatás egyes kérdései kitér a közbiztonságra és a jogtudatra, a gyermekek fizikai

bántalmazására, a gyermekek szexuális zaklatásának témájára, a feleségek elleni szexuális

erőszakra, a fenyegetésre, „asszonyverésre”, gyermekkori tapasztalatokra, a

partnerkapcsolatban előforduló fenyegetettségre és arra, hogy miért titkolják el az eseteket,

illetve mit kellene tenni annak érdekében, hogy a családon belüli nők elleni erőszak

csökkenjen.

12 TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok 12.: Tóth Olga: Erőszak a családban, 1999., Budapest

17

A kutatás során nem foglalkoztak a lelki erőszakkal, mert ennek definiálását bonyolultnak

találták, valamint nem tértek ki külön a férfiak ellen irányuló cselekedetekre sem, mivel

ennek súlyát a nők elleni erőszakhoz képest csekélyebbnek tartották.

A kutatás főbb megállapításai:

- a gyermekverést „nevelési eszköznek” tekintik a mai magyar társadalomban. A

megkérdezett nők 18%-a verte már meg nagyon a gyermekét, míg őket szüleik

gyermekkorukban 5%-ot rendszeresen részesítettek testi fenyítésben, 13%-ot pedig

legalább egyszer nagyon megvertek.

- a megkérdezettek szerint a gyermekek szexuális zaklatása gyakori hazánkban. A

mintába került nők 8%-val fordult elő, hogy gyermekkorában szexuálisan közeledett

hozzá egy felnőtt.

- a kutatás során nyilvánvalóvá vált, hogy a családon belüli erőszak olyan témakör,

melyről az emberek nem szeretnek beszélni. A mintában szereplők nem egészen 8%-a

került olyan helyzetbe, hogy partnere erőszakkal kényszerítette szexuális együttlétre.

- a párkapcsolati erőszak esetében, ha el is mondták valakinek a nők a velük történteket,

az többnyire vagy barátnő, vagy rokon volt. A kérdezett nők 13%-a jelentette csak fel

az elkövetőt.

- az elváltak körében, 61%-uk számolt be házasságon belüli fenyegetésekről. Ez az adat

megdöbbentő volt a kutatók számára.

- a válaszolók 88%-a teljes mértékben családon belüli ügynek, vagyis magánügynek

tartja a családon belüli erőszakot. Viszont, ha már tettlegességig fajul a dolog, akkor

ez a szám jelentősen csökken. Ebben az esetben, csak 16%-uk jelölte meg, hogy

magánügy a történt esemény.

- a megkérdezettek 20%-nak verte az apja az anyját. A verekedő családfők 32%-ban a

gyermekeket is bántalmazták. 61 olyan eset volt, ahol az apa nem bántalmazta az

anyát, viszont valamelyik bántalmazta a gyereket.

- a mintában szereplő nők 28%-a élt át partnerkapcsolatában fenyegetettséget.

- segítségkérés tekintetében a nők 65%-a úgy vélte, hogy elsősorban a szégyenérzet,

33%-uk pedig, hogy a félelem tartja vissza őket attól, hogy feljelentést tegyenek

bántalmazóik ellen.

18

A kutatás megmutatta, hogy igen elterjedt a családon belüli erőszak Magyarországon. Sok

nőnek szüksége van segítségre, és el is kell érni azt, hogy ezek a bántalmazott nők segítséget

kérjenek. A kutatás viszont nagyon sok kérdést felvetett, például, hogy foglalkozni kell a lelki

erőszakkal is, valamint a férfiak ellen elkövetett családon belüli erőszakos eseményekkel is,

mert így egyre teljesebb képet kaphatunk a témával kapcsolatban.

VI.3. Saját kutatás összegzése:

A 10+1 kérdéses kérdőívet, 105 fő töltötte ki, 18-75 éves korig. (Sokan megtagadták a

felkérést a kitöltésre.) A legtöbb kitöltő 18-30 év közötti nő (54).

18-30 31-40 41-50 51-60 61-75

Férfi 25 6 4 2 1 38 36%

Nő 54 6 4 2 1 67 64%

79 12 8 4 2 105 100%

75% 11% 8% 4% 2%Σ

NemÉletkor

Σ

A kitöltők aránya lakóhely szerint a következő táblában látható:

Budapest város kisváros falu külföld

Férfi 21 11 4 1 1 38 36%

Nő 31 25 4 4 3 67 64%

52 36 8 5 4 105 100%

50% 34% 8% 5% 4%

NemLakóhely

Σ

Σ

A legtöbben, a budapesti női lakosok töltötték ki a kérdőívet.

Már az első kérdésre adott válaszokból leszűrhető, hogy az emberek nincsenek tisztában a

fogalommal. Jelen kérdésnél több válasz is adható volt.

5

73

30

101 94

hangosabb szóváltást lelki bántalmazást gazdasági elnyomást fizikai bántalmazást szexuális erőszakot

Ön mit tart családon belüli erőszaknak?

19

A családon belüli erőszak elterjedésére kérdez rá a második kérdés. 71 fő válaszolta azt,

hogy nagyon elterjedt. A férfiak közül 25-en, míg a nőknél 46-an választották ezt a választ.

Mivel nem ugyanannyi férfit és nőt kérdeztem meg, ezért a %-os meghatározás adja meg a

valós adatokat. A férfiak körében 66% válaszolta azt, hogy sok családban előfordul a

családon belüli erőszak, míg a nők körében ugyanezt a választ 69% adta. 5 fő úgy véli, hogy

minimális az előfordulása, a nők 3%-a adta ezt a választ, míg a férfiaknál 8%. Az összes

válaszadó 28%-a ért azzal egyet, hogy legalább annyi családban előfordul, amennyiben nem.

(2.sz. melléklet)

A partnerbántalmazásnál (3.sz. melléklet), és a gyermekbántalmazásnál (4.sz. melléklet) is,

az előfordul válasz volt, amit a legtöbben bejelöltek. A partnerbántalmazás témakörében 39%

férfi és 55% nő jelölte az előfordul válaszlehetőséget. Míg a gyermekbántalmazásnál 47%

férfi és 54% nő jelölte az előfordul válaszlehetőséget. Ami érdekes volt a

gyermekbántalmazás esetén, hogy 42% férfi azt mondta, ritkán fordul elő az, hogy egy

gyermeket nagyon megvernek.

Véleményem szerint mind a két kérdésnél azért az előfordul válasz lehetőség a legnagyobb

arányban jelölt, illetve annak tudható be, hogy a megkérdezettek több mint fele, 69% mondta

azt, hogy nincsen olyan családról tudomása, ahol családon belüli erőszak történt volna. (5.sz.

melléklet)

Rákérdeztem arra is, hogy tudják-e, hogy a jogban szerepel-e a családon belüli erőszak

önálló kategóriaként. A válasz adók 44%-a, majdnem a fele tudta úgy, hogy szerepel, míg 28-

28% válaszolt úgy, hogy nem szerepel, illetve, hogy nem tudja.

44%

28%

28%

Ön szerint a magyar jogban a családon belüli erőszak, mint önálló büntetőjogi kategória szerepel-e?

igen

nem

nem tudom

20

A végére hagytam a talán leglényegesebb kérdést. Kik követnek el gyakrabban családon

belüli erőszakot? Csak férfi válaszoló (5%) mondta azt, hogy nők inkább követnek el

családon belüli erőszakot. 70 válasszal a férfiak „nyertek”, viszont érdekes volt, hogy a

férfiak 68%, és a nők 66%-a válaszolt így. Az egyenlő arányban válaszlehetőségének

megoszlása: 26% férfi választotta ezt a választ és 34% nő. (6.sz. melléklet)

A 11. kérdés, nyitott kérdés volt. Arra kérdeztem rá, hogy miért gondolják az előző kérdésre

adott választ helyesnek. Ezekből a válaszokból, - már ha kaptam választ- arra következtettem,

hogy az emberek főleg a médiából hallanak a családon belüli erőszakról. Megállapítható

tehát, hogy a média hatásának köszönhetően azt a tényt fogadják el helyesnek, hogy

leginkább a férfiak követnek el erőszakos eseményeket családon belül. Sok válaszban

megjelent az alkoholos hatás is, valamint a gazdasági helyzet, mint a családon belül történő

erőszakos események okai.

2

70

33

nők férfiak egyenlő arányban

Ön mit gondol, kik követnek el gyakrabban családon belüli erőszakot?

21

Zárszó

Hiába élünk a XXI. században, és társadalmunk hiába ment át megannyi változáson, a mai

napig akadnak olyan témák, és megoldandó problémák, mint a családon belüli erőszak. A

téma már önmagában is elég kényes. Nem csoda, ha régen nem is beszéltek róla az emberek.

Ami a családon belül történt, az a család dolga volt. Ez a fajta felfogás mára már változott,

viszont az érintettek közül most is sokan nem mernek megszólalni, nem kérnek segítséget.

Inkább folyamatos hallgatásba burkolóznak. De ha nem kér valaki segítséget, akkor nem is

tudnak neki segíteni. Már koránt sem arról van szó, hogy kit hogyan, vagy mennyire

bántalmaznak, hanem arról a tényről, hogy egyáltalán bántalmazzák.

Napjainkra jó néhány segélyszervezet és krízis központ alakult. Talán már mondhatjuk,

hogy van megoldás a megelőzésre és a „tűzoltásra”. De a krízis központok és a szervezetek

valóban megoldást nyújtanak? Tény, hogy valamennyire, ha csak egy kicsit is, és nem túl sok

ideig, de segíteni tudnak.

A fő kérdés az volt, hogy a családon belüli erőszak magánügy, vagy közügy. Rövid

válaszként a feltett kérdésre azt mondanám, hogy mindaddig magánügy, amíg el nem

mondjuk valaki másnak. Sokban függ az ember felfogásától, attól, hogy a témában mennyire

érintett, valamint, hogy maga a sértett akar-e változtatni. A változtatás első lépése a

szemléletváltás, de addig amíg „szemellenzőt” hordunk, semmit nem tudunk megváltoztatni.

Szembesülnünk kell a dolgokkal, a jónak vélt, de hibás beidegződésekkel, ahhoz, hogy

változtatni tudjunk. Ezt persze nem csak egyénileg, hanem társadalmi szinten is el kellene

érni. Úgy vélem, a legtöbb szemellenző lekerült, a szemlélet váltás időszaka elkezdődött. A

végkifejlet pedig rajtunk, embereken múlik.

22

Irodalomjegyzék

Főbb, írott szakirodalmi források:

32/2007. (OT 26.) ORFK utasítás a családon belüli erőszak kezelésével és a kiskorúak

védelmével kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtására

A Kormány 1004/2010. (I. 21.) Korm. határozata a Nők és Férfiak Társadalmi

Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia – Irányok és Célok 2010–2021

Az Európa Tanács Egyezménye, Council of Europe Conventionv on preventing and

combating violence against women and domestic violence, Istanbul, 2011. május 11.

Bureau of Justice statistics crime data brief intimate partner violence 1993-2001,

2003.

Bureau of Justice statistics crime data brief intimate partner violence 1993-2004,

2006.

Miskolci Gyermekvédelmi Központ: Tájékoztató, módszertani útmutató a családon

belüli erőszak egyes kérdéseivel kapcsolatban, Miskolc, 2007 (kézirat)

Morvai Krisztina: Terror a családban, Kossuth Kiadó, 1998

Nane Egyesület: Miért marad ??? , Budapest, 2006.

Suzanne Stimetz: The buttered husband syndrome (1977/78), Victimology, 2,pp 499-

509

Szöllősi Gábor (2004.): A családon belüli erőszak differenciáltsága (Különbségek a

nevek, a felfogások, és a helyzetek szintjén), Kézirat

Szöőr Anna: Az erőszak neve: Fenség – Erőszak a családon belül (Kairosz Kiadó

2007)

Straus M. A.-Gelles R.(1986.): Societal changes and change in family violence from

1975 to 1985 as revealed by two national surveys , Journal of Marriage and the

Family, 48, p. 465-479.

Tamási Erzsébet: Bűnös áldozatok, A családon belüli erőszak férfi áldozatai BM

Kiadó, 2005

TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok 12.: Tóth Olga: Erőszak a családban,

1999., Budapest

23

Főbb internetes források listája:

http://bunmegelozes.bm.hu/data/dok/32_2007_ot_26_orfk_utasitas.pdf

http://www.sorsunk-jovonk.hu/csaladon_beluli_eroszak_okai.html

http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/QueVoulezVous.asp?NT=210&CM=8&D

F=&CL=ENG

http://www.bjs.gov/content/pub/pdf/ipv01.pdf

http://bjs.ojp.usdoj.gov/content/intimate/victims.cfm

http://conventions.coe.int

24

Mellékletek

1. sz. melléklet

Council of Europe Convention on preventing and combating violence against women

and domestic violence

CETS No.:210

Treaty open for signature by the member States, the non-member States which have

participated in its elaboration and by the European Union, and for accession by other non-

member States

Opening for signature Entry into force

Place: Istanbul

Date : 11/5/2011

Conditions:10 Ratifications including 8

Member States

Date : //

Status as of: 5/11/2011

Member States of the Council of Europe

States Signature Ratification Entry into force Notes R. D. A. T. C. O.

Albania

Andorra

Armenia

Austria 11/5/2011

Azerbaijan

Belgium

Bosnia and

Herzegovina

Bulgaria

Croatia

Cyprus

Czech Republic

Denmark

Estonia

Finland 11/5/2011

France 11/5/2011

Georgia

Germany 11/5/2011 X

Greece 11/5/2011

Hungary

Iceland 11/5/2011

Ireland

25

Italy

Latvia

Liechtenstein

Lithuania

Luxembourg 11/5/2011

Malta

Moldova

Monaco

Montenegro 11/5/2011

Netherlands

Norway 7/7/2011

Poland

Portugal 11/5/2011

Romania

Russia

San Marino

Serbia

Slovakia 11/5/2011

Slovenia 8/9/2011

Spain 11/5/2011 r

Sweden 11/5/2011

Switzerland

The former

Yugoslav

Republic of

Macedonia

8/7/2011

Turkey 11/5/2011

Ukraine 7/11/2011

United Kingdom

Non-member States of the Council of Europe

States Signature Ratification Entry into force Notes R. D. A. T. C. O.

Canada

Holy See

Japan

Mexico

United States

of America

International Organisations

Organisati

ons Signature Ratification Entry into force Notes R. D. A. T. C. O.

European

Union

26

Total number of signatures not followed by ratifications: 17

Total number of ratifications/accessions:

Notes:

a: Accession - s: Signature without reservation as to ratification - su: Succession - r: Signature

"ad referendum".

R.: Reservations - D.: Declarations - A.: Authorities - T.: Territorial Application - C.:

Communication - O.: Objection.

Source : Treaty Office on http://conventions.coe.int

27

2. sz. melléklet

legalább annyi családban fordul elő, mint amennyiben nem 10 26% 19 28% 29 28%

minimális az előfordulása 3 8% 2 3% 5 5%

sok családban előfordul 25 66% 46 69% 71 68%

Σ 38 100% 67 100% 105 100%

Ön szerint Magyarországon milyen elterjedt a családon belüli erőszak?

NőFérfi Σ

71

29

50

sok családban előfordul

legalább annyi családban fordul elő,

mint amennyiben nem

minimális az előfordulása

egyáltalán nem fordul elő

Ön szerint Magyarországon milyen elterjedt a családon belüli erőszak?

28

3. sz. melléklet

előfordul 15 39% 37 55% 52 50%

gyakori 6 16% 21 31% 27 26%

nagyon gyakori 1 3% 2 3% 3 3%

ritkán fordul elő 13 34% 6 9% 19 18%

egyáltalán nem fordul elő 3 8% 1 1% 4 4%

Σ 38 100% 67 100% 105 100%

Ön szerint a házastársak / élettársak körében milyen gyakran fordul elő fizikai bántalmazás?

Férfi Nő Σ

3

27

52

19

4

nagyon gyakori gyakori előfordul ritkán fordul elő egyáltalán nem fordul elő

Ön szerint a házastársak/élettársak körében milyen gyakran fordul elő fizikai bántalmazás?

29

4. sz. melléklet

előfordul 18 47% 36 54% 54 51%

gyakori 3 8% 19 28% 22 21%

nagyon gyakori 1 3% 3 4% 4 4%

ritkán fordul elő 16 42% 9 13% 25 24%

Σ 38 100% 67 100% 105 100%

Ön mit gondol, milyen gyakran fordul elő, hogy egy gyermeket a szülei nagyon megvernek?

ΣFérfi Nő

4

22

54

25

0

nagyon gyakori gyakori előfordul ritkán fordul elő egyáltalán nem fordul elő

Ön mit gondol, milyen gyakran fordul elő, hogy egy gyermeket a szülei nagyon megvernek?

30

5. sz. melléklet

nincs róla tudomásom 27 71% 45 67% 72 69%

van róla tudomásom 11 29% 22 33% 33 31%

Σ 38 100% 67 100% 105 100%

Férfi Nő Σ

Van-e tudomása a környezetében élőknél gyermek / partner / családtag bántalmazásról?

31%

69%

Van-e tudomása a környezetében élőknél gyermek/partner/családtag

bántalmazásról?

van róla tudomásom

nincs róla tudomásom

31

6. sz. melléklet

egyenlő arányban 10 26% 23 34% 33 31%

férfiak 26 68% 44 66% 70 67%

nők 2 5% 0 0% 2 2%

Σ 38 100% 67 100% 105 100%

Férfi Nő

Ön mit gondol, kik követnek el gyakrabban családon belüli erőszakot?

Σ

2

70

33

nők férfiak egyenlő arányban

Ön mit gondol, kik követnek el gyakrabban családon belüli erőszakot?