Csapó EndreKésőn érkező nemzetállamMegjelent a Magyar Élet 2014. március 13-i számában.„1991-ben egy új független állam jelent meg a földrajzi atlaszokban: Ukrajna. A

tanulmány célja hogy bemutassa, hogyan definiálja magát, és keresi nemzeti identitását egy új állam, amelynek mind nyelve, mind állami léte, mássága erősen vitatható legendákon nyugszik, és amelyek az orosz nacionalisták szerint csak a nyugat által gerjesztett kifogások az oroszbirodalmi elképzelés megvalósításának megakadályozására.” – Így vezeti be tanulmányát Tóth Sándor, amelynek címe: Ukrajna államiságának kialakulása és népei. Ebből emelünk ki néhány adatot, ami segít minket eligazodni ebben a váratlanul felbukkanó veszélyes helyzetben, a szomszédos Ukrajnában. Sőt, több mint szomszédos, birtokolják illetve bitorolják szovjet örökségként a Magyar Királyság északkeleti részét, Kárpátalját.

„Az ukrán államterület 604 ezer km2 nagyságú és 50,8 millió lakossal. A posztkoloniális államoknak – mint amilyen Ukrajna is – elsősorban az immár másikként definiált és egykor testvérként számon tartott Moszkvával szemben kellett kinyilvánítaniuk a szuverenitásukat és identitásukat. A nemzetépítés ezért a korábbi metropolisszal való küzdelemben valósul/valósult meg. A küzdelem sajátos ízét pedig az adja, hogy az ukrán nemzeti identitást csak a nemzeti mítoszok és szimbólumok újra definiálásával és az orosz történelmi és kulturális hagyományok elvitatásával tudja az ukrán politikai elit megteremteni, miközben a tét az állam léte, fennmaradása. Ukrajna új önmeghatározásában ezért központi kérdés a saját önálló múlt, pontosabban az orosz múlttól való elkülönülés. Az orosz–ukrán történeti felfogás legalapvetőbb kérdése az, hogy bebizonyítsa a keleti szláv népek közötti kulturális különbséget.”

Az egykori szláv egység kulturális és identitásbeli elkülönülése a tatár hódítás eredménye. Három szláv nép a (nagy)orosz, az ukrán (kisorosz) és a belorusz (fehérorosz) alakult ki a történelem során fellépő hatalmak egyszer egyesítő, máskor szétválasztó uralkodása alatt. „A mai orosz nyelv a középorosz nyelvjárásból alakult ki. A belorusz és az ukrán pedig a litván kancelláriában meghonosodott nyugatoroszból jött létre. A két nyelv közötti mai különbségek pedig az eltérő etnikai hatásokkal magyarázható. A nyelvi különbségek mellett a hagyománybeli eltérések kialakulásához a vallási impulzusok is hozzájárultak. Az orosz állam 1914-ig háborítatlanul birtokolta Ukrajnát, ami együtt járt egy új orosz-ukrán identitás kialakulásával és az oroszok tömeges betelepülésével, főleg a nagyvárosokba és az ipari körzetekbe. A betelepülés következtében a keleti Ukrajna eloroszosodott, a nyugati azonban megőrizte identitását. Az első világháború orosz kudarcai a cárizmus bukásához és az Orosz Birodalom felbomlásához vezetett. A bolsevik hatalomátvétel után kitörő polgárháború kettészakította Ukrajnát A »vörösök« győzelme azonban hamar véget vetett az ukrán függetlenségnek, és a Szovjetunió részévé, névleg szuverén tagköztársaságává vált, és maradt 1991-ig.

A nemzeti identitás másokhoz képest jön létre. Ukrajna erősödő nemzeti önidentifikációja szoros összefüggésben van önmagának másoktól való megkülönböztetésével. A történelmi és kulturális hasonlóságok miatt elsősorban Oroszországtól kell elhatárolódnia, amit a Putyin elnök által képviselt birodalmi politika fenyegetése még inkább előtérbe helyez. Kulturális hasonlóság miatt a nyelv döntő szerephez

1

jutott. Az ukrán nyelv a hazafiasság ismérvének számított a Kravcsuk-érában; annak ellenére, hogy az 1989-ben született és az ukrán alkotmányban is kodifikált nyelvtörvény elismerte a nyelvi toleranciát. Sajátságos problémát jelentenek az orosz nyelvű ukránok, akiket a fent említett hazafiassági próbán nem feleltek meg, és ezért szívesen vették Oroszország bátorítását és többségükben az orosz-ukrán egység lelkes híveivé váltak. Ukrajna számára állandó fenyegetést jelentenek, és ez arra készteti az államot, hogy ukránosítással visszafordítsa a századok oroszosító hatását, és ezáltal nacionalizálódjon, ami a jelenlegi viszonylag liberális nemzetiségpolitika visszafordítását jelentené.”

A Krím félsziget Ukrajnához tartozik, de elismert orosz érdekeltség is érvényesül. A jelenleg folyó vita erős történelmi előzményeket követ, bárhogy alakuljon a mai helyzet, Oroszország ragaszkodik katonai jelenlétéhez a Fekete tengeren, és ebben nincs erő, ami megakadályozza. Nézzük a múltat. Az Orosz Birodalom az 1848–49-es forradalmak leverése után hatalma csúcsán állt. Ausztriát lekötelezte, Németországban megakadályozta az egység létrejöttét. Az oroszok elérkezettnek látták az időt régi álmuk, a fekete-tengeri tengerszorosok megszerzésére. A keleti kérdés kiéleződése 1853-ban a krími háború kirobbanásához vezetett. A francia Második császárság és Nagy-Britannia viszont időszerűnek látta az orosz szárazföldi dominancia megtörését. Miután Szevasztopol elesett és I. Miklós orosz cár 1855-ben meghalt, utódja, II. Sándor (1855–1881) hajlott a megegyezésre. Az 1856-ban megkötött párizsi béke visszaszorította Oroszország európai befolyását. A cár elvesztette a Duna torkolatvidékét, le kellett mondania a törökországi keresztények védnökségéről, s nem tarthatott hadihajókat a Fekete-tengeren. A krími háború meghozta a szabadságot a román fejedelemségeknek. A nagyhatalmak, hogy az orosz és török fél között ütközőállamot hozzanak létre, támogatták a fejedelemségek függetlenségét és egyesülését. Így a két fejedelemség lakói saját maguk választhatták meg Cuza ezredest fejedelmüknek (1859), s rövidesen létrejött Románia, amit a nagyhatalmak 1862-ben ismertek el. Azóta is Románia a kedvenc nyugaton, míg a magyarok a Habsburg birodalom elsüllyesztésével merültek alá.

Az orosz polgárháborúban a fehér hadsereg ellenőrizte Krím területét. A vörösök 1921-ben foglalták el. A félsziget szovjet autonóm köztársaság (Krími ASZSZK) és az orosz föderáció része lett. 1941-ben elfoglalták a németek. 1944. május 18-án vonult be a szovjet hadsereg, és visszafoglalta a félszigetet. 1941-ben a németeket, 1944-ben pedig a tatárokat deportálták a félszigetről, valamint az oroszok által is letelepített bolgárokat, örményeket és görögöket. 1945. február 4–11. között a Krím félszigeten, Jaltában rendezték a szövetséges nagyhatalmak vezetői találkozóját, a jaltai konferenciának nevezett tanácskozást, ahol a győztes hatalmak képviselői megrajzolták Közép- és Kelet-Európa háború utáni térképét.

1954. február 19-én Hruscsov kezdeményezésére az 1945-től már mint Krími terület az orosz föderációból átment az Ukrán SZSZK-ba, amikor a Perejaszlavi Rada összehívásának 300-ik évfordulóját ünnepelték, tehát az eredetileg Oroszországhoz tartozó, és a hadiflottabázis miatt máig nagyon fontos orosz érdekeltségű Krímet Hruscsov odaaajándékozta az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságnak – nem tudhatta akkor, hogy jó fél évszázad múlva nemzetiségi és politikai konfliktusok származnak majd döntéséből.

1991-ben Krími területből Krími ASZSZK-vá alakult, majd 1992. február 26-án Krími Köztársasággá vált, de Ukrajna része maradt.

2

Ukrajnának Oroszországgal 2010-ben Harkivban kötött szerződése szerint az orosz Fekete-tengeri Flotta 2042-ig tarthat fenn haditengerészeti támaszpontot Szevasztopolban és használhatja a parti kikötői infrastruktúrát, valamint a feodoszijai kikötőt.

Teljesen elképzelhetetlen, hogy a mai Oroszország erős vezetője kihagyná a történelemadta esélyt, visszaszerezni a birodalmi lét fontos bázisát az anarchiába hullott Ukraj-nától, amelynek bekebelésére és igazgatására szervezi Amerikát és Európát a nemzetközi monetáris hatalom.

Az ukrán felségterület megsértése, új határvonalak kijelölése, területek elfoglalása és bekebelezése ma nem jár háborús kockázattal Oroszország számára. Lehet azon vitatkozni, hogy a többségében oroszok lakta, eredetileg Oroszországhoz tartozó, 1954-ben azonban Hruscsov által Ukrajnának ajándékozott terület az oroszok vagy az ukránok jussa-e. Oroszország most kiigazít valamit, amit szovjet korában, a birodalmi biztonság tudatában Moszkva az ukrán tartomány részeként fogalmazott meg. Nem gondolták, hogy az örökéletű szovjetvilág nemzetállamokra bomlik, amelyekben a szétáramlott orosz népi elem kisebbségiként másodrendű polgársorba kerül az úrnép nacionalista passziójában.

Nem lesz tehát orosz–ukrán háború, a vita jelen állapotában „házon belül” folyik, és amennyiben az ukrajnai oroszok és az ukrajnai oroszbarát ukránok bánralmazást szenvednének, akkor azok megvédelmezése Oroszország joga és kötelessége. Putyin államfő kijelentette, amennyiben döntést hozna – a parlament felsőházának felhatalmazása alapján – orosz katonai erő ukrajnai alkalmazásáról, akkor azt a nemzetközi egyezményekkel teljes összhangban tenné. Ezt azzal indokolta, hogy Ukrajna törvényes elnöke, Viktor Janukovics fordult Moszkvához ezzel a kéréssel. A kérelem másolatát az ENSZ Biztonsági Tanácsában korábban bemutatta Vitalij Csurkin orosz ENSZ-nagykövet.

Putyin azt is közölte, hogy az Ukrajna területi egységének biztosításáról 1994-ben Budapesten aláírt memorandum nem vonatkozhat a jelenlegi ukrán vezetésre, mivel az – ahogy szavai szerint Ukrajnában állítják – forradalom útján került hatalomra. Az orosz államfő azt mondta, egyet kell értenie a Kreml szakértőivel abban, hogy a forradalom révén Ukrajna területén új állam jön létre. „Ezzel az állammal kapcsolatban semmilyen bennünket kötelező dokumentumot nem írtunk alá” – szögezte le.

Az orosz államfő megerősítette álláspontját, miszerint Ukrajnában államcsíny, fegyveres hatalomátvétel történt. Megismételte a Kreml által többször is hangoztatott véleményt, miszerint továbbra is a február 22-én leváltott Viktor Janukovicsot tartja Ukrajna törvényes elnökének, a jelenlegi ukrán vezetés pedig törvénytelen úton jutott hatalomra.

Vlagyimir Putyin elismerte, hogy az ukrán nép változásokat akar. Azt mondta, „megértem azokat az embereket, akik a Majdanon tartózkodnak, és gyökeres változásokat követelnek […], mert már hozzászoktak, hogy az egyik tolvaj után a másik kerül hatalomra”. Szükség van a hatalomváltásra, de kizárólag törvényes úton – tette hozzá. Az elnök közölte, nem tud olyan ukrajnai vezetőt megnevezni, akit most partnerének tekinthetne. „Nincs államfő, és az országos választásokig nem is lehet” – mondta, és hozzátette, hogy Moszkva csak azt a választások útján létrejövő hatalmat tekinti törvényesnek, amely nem az erőszak nyomása alatt jön létre.

Miután az ukrán nyugatos és nacionalista erők felülkerekedtek Nyugat-Ukrajnában és Kijevben; most már ellenük szervezkednek az orosz szeparatisták és velük szövetséges,

3

homályos eredetű fegyveres erők a Krím-félszigeten – igaz, ezt nem nézik tétlenül az ukrán és tatár aktivisták sem. A sok helyütt anarchisztikus állapotba került Krím félszigeten orosz katonai erők rendezkednek be. Krím – nagyszámú orosz (ajkú) lakossága (az egyetlen orosz többségű ukrán régió), kedvező geopolitikai elhelyezkedése, Oroszországgal való közös és szimbolikus múltja miatt – kiérdemli az orosz vezetés folyamatos figyelmét, egyben „ideális” nyomás-gyakorlási tényezővé teszi Ukrajnával szemben.

A félsziget hovatartozása pedig demokratikus döntés kérdése: – Moszkva nem vizsgálja annak a lehetőségét, hogy a Krím félsziget Oroszország területéhez csatlakozzon, „csak maguk a lakosok szabad véleménynyilvánítással és biztonságos feltételek között határozhatják meg és kötelesek meghatározni saját jövőjüket” – jelentette ki Vlagyimir Putyin.

*Amerika egyáltalán nem kényes elvetni a legalitás kérdését. A nyugati hatalmaktól

támogatott ukrajnai felforduláson pillanatnyilag felülmaradt parlamenti politikusok csoportját azonnal tárgyalóképes ukrán vezetőkként vették pártfogásukba.

Kijevbe utazott John Kerry amerikai külügyminiszter, hogy Washington támogatásáról biztosítsa az új ukrán vezetőket. Barack Obama amerikai elnök a nemzetközi jog megsértésének nevezte Oroszország ukrajnai akcióit. Felszólította a kongresszust, hagyjon jóvá segélycsomagot az új ukrajnai hatalom számára.

*Tárgyalásos megoldásra van szükség, a háború egyetlen alternatívája a tárgyalás –

jelentette ki Orbán Viktor az ukrán válsággal kapcsolatban az Országházban. A miniszterelnök úgy fogalmazott: „békét akarunk, és nem vért”. A kormányfő kifejtette: a csütörtöki brüsszeli uniós csúcstalálkozón azt az álláspontot képviseli majd, hogy az Európai Uniónak azonnal válaszlépést kell tennie az orosz katonai megmozdulásokra, ez azonban nem lehet katonai természetű, hanem Oroszországnak és az EU-nak tárgyalnia kell. Az uniós válaszlépésnek „határozottnak, azonnalinak és integrációs természetűnek kell lennie” – fogalmazott, hozzáfűzve, hogy az erre vonatkozó magyar javaslatot megteszik majd Brüsszelben. „A háború egyetlen alternatívája a tárgyalás. Mi tárgyalást akarunk, és nem fegyveres konfliktust. Békét akarunk, és nem vért”.

Magyar érdek, hogy Ukrajna demokratikus állam legyen. „Mi demokratikus Ukrajnát akarunk (…), amelyben biztonságban és otthon érezhetik magukat Ukrajna állampolgárai, ideértve a kisebbségekhez tartozó állampolgárokat, tehát a magyarokat is. Ezért a nyelvtörvény eltörlését Magyarország nem fogadja el, ezt illegitim döntésnek tartjuk, és ragaszkodunk ahhoz, hogy a magyarokat megillető jogok ne csorbuljanak az ukrán változások eredményeképpen” – fejtette ki a miniszterelnök.

Megismételte egyúttal korábbi nyilatkozatát, amely szerint Magyarországnak az egész ukrajnai konfliktusban a magyarországi és a kárpátaljai magyarok biztonsága a legfontosabb. „Ez az a szempont, ahonnan vizsgáljuk az eseményeket” – mondta, hozzátéve, Martonyi János külügyminiszter is azért látogatott Kárpátaljára, hogy világossá tegye az ott élő magyarok előtt: „számíthatnak ránk”.

4

Orbán Viktor végül arra kérte a magyar politikusokat, tartózkodjanak a felelőtlen nyilatkozatoktól és magatartástól, mert „ez egy éles helyzet”, amikor elsősorban a magyar érdekek előtérbe helyezésére, hidegvérre és megfontoltságra van szükség.

Martonyi értékelése szerint a közös uniós álláspontot tartalmazó szöveg megfelel Magyarországnak. Az uniós miniszterek elítélték, hogy Oroszország agressziós cselekménnyel megsértette Ukrajna szuverenitását és területi épségét. A magyar külügyminiszter a V4-ek közös álláspontjának fontos elemeként kiemelte, hogy Ukrajna új kormányát legitimnek kell tekinteni. Kárpátaljai benyomásairól szólva Martonyi elmondta, hogy a kárpátaljai autonómia gondolata kizárólag Magyarországon merül fel, Kárpátalján senki nem beszél róla. Megjegyezte, ha a ruszinok felvetnék ennek az autonómiának a gondolatát, akkor el kellene majd gondolkodni azon, hogy az jó dolog lenne-e a térség lakosságának mindössze 12 százalékát kitevő magyaroknak. A magyar érdek az – hangsúlyozta a miniszter –, hogy ne alakuljon ki ruszin–ukrán konfliktus.

5